Bíró László
Általános választások Bosznia-Hercegovinában 2010. október 3-án általános választásokat tartottak Bosznia-Hercegovinában. Ez volt a hetedik többpárti választás 1990 óta. A 3,12 millió választásra jogosultból 1,63 millióan járultak az urnák elé. Az állam összetett felépítésébıl következıen többfajta választás zajlott egyszerre. Mint ismeretes Bosznia-Hercegovina két entitásból áll (Bosnyák–Horvát Föderáció, Szerb Köztársaság). Vannak olyan testületek, amelyek hatásköre az egész országra kiterjed, valamint vannak az entitásoknak is saját intézményeik: rendelkeznek saját választott törvényhozói és végrehajtó testületekkel. Mindkét országrészben mőködik saját parlament, a Szerb Köztársaságnak pedig még saját, közvetlenül választott elnöke is van. A Szerb Köztársaság centralizált felépítéső, a Föderáció viszont decentralizált. A tíz kanton mindegyike rendelkezik törvényhozó és végrehajtó szervekkel. 2010. október 3-án megválasztották a háromtagú államelnökség tagjait (a bosnyák és horvát tagra a Bosnyák– Horvát Föderáció területén, a szerb tagra pedig a Szerb Köztársaság területén szavaztak), a központi parlamentet (28 képviselıt a Föderációban, 14-et a Szerb Köztársaságban választottak), a két entitás parlamentjeit, valamint a Szerb Köztársaság elnökét. A Bosnyák– Horvát Föderációban emellett megválasztották a tíz kanton parlamenti képviselıit is. A választásokra a békefenntartásban részt vevı nemzetközi közösség várakozásokkal tekintett, azt remélve, hogy a választásokat követıen az új politikai konstellációban a hazai politikai erık nagyobb kompromisszumkészséget mutatnak majd az alkotmányozás folyamatában. A nehézségeket az okozza, hogy az érvényben lévı daytoni megállapodás napjainkban sok szempontból nem elégíti ki sem a boszniai nemzeteket, sem a nemzetközi közösséget. Az európai közösség Bosznia-Hercegovina jövıjét – biztonságpolitikai szempontokat, valamint a gyorsabb gazdasági fejlıdés lehetıségeit figyelembe véve – az euro-atlanti integrációban látja (ezzel elvben a helyi politikusok is egyetértenek). Az európai integrációért azonban elvárja, hogy Bosznia-Hercegovina állami egysége – az 1995. évi daytoni megállapodásoknak megfelelıen – fennmaradjon, kiszélesedjen a jogállamiság. Emellett az EU egységesebb és hatékonyabb intézményrendszert vár el, egyrészt a csatlakozási tárgyalások eredményesebb lebonyolítása érdekében, másrészt – és ez legalább ilyen fontos – a gazdasági válság leküzdéséért (a Föderáció kormánya körüli perpatvarok gyakorlatilag blokkolják a hatékony gazdasági intézkedések meghozatalát). Mindezek érdekében megegyezést sürgetett a helyi politikai erık között, de a 2006-tól többször
1
meginduló alkotmánymódosítást célzó tárgyalások – legutóbb az úgynevezett prudi és butmiri folyamatok 2009-ben – nem vezettek eredményre (bıvebben ezen a honlapon: http://www.balkancenter.hu/pdf/biro_balkanmint01.pdf). Valentin Inzko EU-fımegbízott viszont az egész 2006–2010 közötti ciklust elvesztegetett idıszakként jellemezte. A helyi pártok azonban a választások elıtti utolsó idıszakban – rendkívül változatos és szofisztikált módon – mindenki értésére adták, semmilyen az ország szerkezetét és irányítását célzó változásokba nem mennek bele, mert úgy vélték, bármilyen engedmény csökkentené az esélyeiket. A nemzeti pártok ugyanis saját nemzetük vélt vagy valós érdekeit tartják természetszerően a legfontosabbnak. A választási kampányban is a nemzeti retorika uralkodott – igazából nem is lehetett mást várni, mivel a három államalkotó nemzet különbözıképpen képzeli el Bosznia jövıjét. Leginkább – mivel mindkét entitásban nagyobb számban élnek, valamint számbeli fölényben vannak az országon belül – a bosnyákok igyekeznének a központi állami szervek hatáskörét kiterjeszteni. A bosnyák pártok azonban számos – eszmei, gazdasági érdekbıl, személyi ellentétekbıl fakadó – ok miatt sohasem voltak ennyire megosztottak, mint napjainkban. Legradikálisabban a Bosznia-Hercegovina Párt (SBiH) áll ki Bosznia-Hercegovina egysége mellett. A párt az alkotmánymódosítások során szakítana a nemzeti alapú szavazással, átalakítaná az ország közigazgatási beosztását, a gazdasági tényezıket figyelembe véve öt egységet hozna létre. Mindez azt jelenti a gyakorlatban, hogy megszüntetné a Szerb Köztársaságot is. Az elmúlt idıszakban nem sok kompromisszumkészséget mutatott az alkotmánymódosítás körüli tárgyalásokon. A Demokratikus Akciópárt (SDA), a bosnyákok körében hagyományosan a legerısebb párt is Bosznia-Hercegovina egységét erısítené, de kevésbé radikális módszerekkel (programja három adminisztratív szintet említ: állami, regionális, helyi). Az elmúlt években a bosnyákok körében Fahradin Radojčić vállalkozó és laptulajdonos vezetésével új párt jött létre (Szövetség Bosznia-Hercegovina Jobb Jövıjéért, SBB BiH), amely programja középpontjába a gazdasági fejlıdés kérdéseit állította, de leszögezte: az állami szintő szervezeteknek megfelelı jogosítványokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy eredményes tárgyalásokat folytathassanak az EU-val és a NATO-val. A magát multietnikusnak nevezı Bosznia-Hercegovinai Szociáldemokrata Pártnak (SDP) a bosnyákok körében van a legnagyobb támogatottsága. A horvátok sem elégedettek a jelenlegi helyzettel. A Föderáción belül is kisebbségben érzik magukat, számarányukból adódóan gazdasági és politikai érdekeiket legfıbbképpen az egyes horvát többségő kantonokban tudják érvényesíteni. A legnagyobb horvát nemzeti párt, a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (HDZ BiH) célja, hogy a horvát a 2
többi boszniai nemzettel egyenrangú legyen. Ennek egyik megvalósítása – még ha nem is fejezték ki ezt mindig nyíltan, de tulajdonképpen a háború idıszakától fogva állandóan jelen van a horvát gondolkodásban – egy önálló horvát entitás (Herceg-Boszna) létrehozása lehetne. A horvát politikai terepet gyakorlatilag mind a mai napig a Horvát Demokratikus Közösség dominálja, általában megszerzi a horvát pártokra leadott szavazatok kétharmadát. 2006-ban egy csoport elvi, taktikai és személyi okokból kivált a HDZ BiH-bıl, és új pártot alapított (HDZ 1990), de az új szervezet támogatottsága 2010-re visszacsúszott a többi kisebb horvát párt szintjére. A szerbek vezetı pártja, a Független Szociáldemokraták Szövetsége (SNSD) mint békülékenyebb és racionálisabb politizálást favorizáló, a nemzetközi helyzetet jobban értı erı jelent meg a Szerb Demokrata Párt (SDS) ellenében az 1990-es évek közepén–végén. Az évek során a kis párt, amelynek 1997-ben mindössze két képviselıje volt, mára a boszniai szerbek – szinte abszolút – többségének támogatását elnyerte. Nemzeti céljait sommásan összegezve úgy lehet összefoglalni: a párt és vezetıje, a nyugati sajtó által idınként nacionalista kalandorként jellemzett Milorad Dodik egyetlen célja, hogy a Szerb Köztársaság – mint a daytoni rendezés alapvetı alkotóeleme – továbbra is fennmaradjon, sıt autonóm jogai erısödjenek. Ennek érdekében nem riad vissza a merész politikai-diplomáciai lépésektıl – például ha kell, Boszniából való kiválásról döntı referendummal fenyeget –, illetve bárkivel hajlandó taktikai okokból tárgyalni. A választási eredmények nem hoztak radikális eltolódást (ld. a mellékletet a kapott szavazatok arányáról, valamint a körzetekben és kompenzációs listán kapott mandátumok számáról). A háromtagú államelnökségbe egyetlen új politikust választottak be, az egykori legendás elnök fiát, Bakir Izetbegovićet. Izetbegović megelızte a korábbi elnökségi tagot, a nemzeti szempontból merev álláspontot elfoglaló, az állam központosítása mellett határozottan kiálló Haris Silajdžićot. Izetbegovićtól azt várják, hogy az etnikumok közötti tárgyalásokon rugalmasabb lesz elıdjénél. Nyilatkozataiban ezt ı meg is ígérte, ugyanakkor nem hagyott kétséget afelıl sem, elfogadhatatlanok számára Dodik követelései. A horvát mandátumot a szociáldemokrata Željko Komšić nagy többséggel szerezte meg, akire a szavazatok számából megállapíthatóan – hasonlóan az elızı választáshoz – sok bosnyák is voksolt (ez tovább táplálja a horvát sérelmeket). A Szerb Köztársaságban alig néhány ezer szavazat döntött Nebojša Radmanović javára. Az egyes parlamentek összetétele alig változott. A kormányalakítások minden bizonnyal sokáig elhúzódnak, kivéve a Szerb Köztársaságban. Az ország közös kormánya nem a hasonló ideológiájú és programú pártokból jön majd létre, hanem hosszú egyezkedések 3
eredményeképpen. Így volt ez korábban is, a nagy nemzeti pártok gyakorlatilag kihagyhatatlanok a közös kormányból. Jelenleg az SDP – mint a legtöbb mandátummal rendelkezı – ragaszkodna ahhoz, hogy a miniszterelnök a soraiból kerüljön ki, de a rotációs szokásjogra hivatkozva bosnyák nemzetiségő jelöltjét mind a szerbek, mint a horvátok opponálják. A szokás alapján horvát nemzetiségő miniszterelnök következne. Dodik ez alkalommal támogatásáról biztosította Dragan Čovićet, a HDZ BiH elnökét. Az elmúlt idıszakban amúgy is több kormányválságot megélt Föderációban még bonyolultabb a helyzet. December elejéig egyedül a Szerb Köztársaságban alakult meg az entitás kormánya. A kormányt ugyanazok a pártok alkotják, melyek korábban (SNSD, DNS, SP), vezetı ereje a csaknem abszolút többséget szerzı SNDS. A miniszterelnök a korábbi pénzügyminiszter, Aleksandar Džombić lett. A külvilág számára, a nemzetközi közösség szempontjából a választások után továbbra is az a kérdés, mikortól lehet megszüntetni az EU Fıbiztosi Hivatalát (OHR), vagyis a mostani választás, illetve a választások utáni helyzet elısegíti-e a kivonulás fı elıfeltételeinek megvalósulását (az állam egységének és békéjének megırzése, hatékonyabb államigazgatás). Emellett a nemzetközi közösség azt várja, hogy az új adminisztráció hatékonyabb legyen az euro-atlanti integráció feltételéül szabott reformok véghezvitelében. A helyi erık a tárgyalások napirendjének megállapítása elıtt állnak ismét. A felek jelenleg igyekeznek újrapozicionálni magukat. A korábbi álláspontok viszont alig változtak, sıt egyes óhajok megfogalmazása határozottabbá vált (a horvátok saját területi-közigazgatási egysége, amelyet bizonyos megfontolásokból most láthatóan Dodik is támogat; Dodik nyilatkozatai az OHR fokozatos kivonásával, illetve az ország demilitarizálásával kapcsolatban; az elıdjénél békülékenyebbnek számító Izetbegović kijelentése, hogy számára a Szerb Köztársaság igényei elfogadhatatlanok stb.). Gyors áttörésre nem lehet számítani, csak a türelmes, elfogadó magatartás vezethet eredményre a jelenlegi rendszerben.
Melléklet A háromtagú államelnökség Nemzet Bosnyák
Horvát
Jelölt (párt) Bakir Izetbegović (SDA) Fahrudin Radončić (SBB BiH) Haris Silajdžić (SBiH) Željko Komšić (SDP) Borjana Krišto (HDZ BiH) Martin Raguž (HDZ 1990)
% 34,8 30,4 25,1 60,6 19,7 10,8
4
Szerb
Nebojša Radmanović (SNDS) Mladen Ivanić (KZzS)
48,9 47,3
Bosznia Hercegovina képviselıháza (42 fı, 28 a Föderációból, 14 a Szerb Köztársaságból) Párt SNDS SDS PDP DNS SDP SDA SBBBiH HDZ BiH SBiH HK Za Boljitak DNZ
% 43,3 22,2 6,4 4,6 26,1 19,4 12,1 10,9 7,2 4,8 4,8 1,4
Mandátum 8 4 1 1 8 7 4 3 2 2 1 1
Szerb Köztársaság képviselıháza (83 fı) Párt SNDS SDS PDP DNS SP–PUP DP SDP SDA SRS RS NDS
% 38,0 18,9 7,5 6,1 4,2 3,4 3,1 2,6 2,4 2,1
Mandátum 37 18 7 6 4 3 3 2 1 2
Szerb Köztársaság elnöke Jelölt (párt) Milorad Dodik (SNDS) Ognjen Tadić (KZzS)
% 50,5 35,9
Bosnyák–Horvát Föderáció képviselıháza (98 fı) Párt SDP SDA SBBBiH HDZ BiH SBiH Za Boljitak
% 24,5 20,2 11,9 10,6 7,6 4,2
Mandátum 28 23 13 12 9 5 5
HK ASDA DNZ SNDS
4,6 1,8 1,4 0,9
5 1 1 1
Rövidítések ASDA Demokratikus Tevékenység Pártja DNS Demokratikus Nemzeti Szövetség DNZ Demokratikus Nemzeti Egység DP Demokrata Párt HDZ BiH Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség HK Horvát Koalíció [HDZ 1990, Horvát Jogpárt] KZzS Együtt a Szerbségért Koalíció [PDP, SDS, SRS RS] NDS Nemzeti Demokrata Párt PDP Demokratikus Haladás Pártja PUP Egyesült Nyugdíjasok Pártja SBB BiH Szövetség Bosznia-Hercegovina Jobb Jövıéért SBiH Bosznia-Hercegovina Párt SDA Demokratikus Akciópárt SDP Szociáldemokrata Párt SDS Szerb Demokrata Párt SNDS Független Szociáldemokraták Szövetsége SP Szocialista Párt és SRS RS Szerb Köztársaság Radikális Pártja Za Boljitak Munkával a Jólétért Néppárt
6
