Az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet megbízásából készült
ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI, ÁLLATJÓLÉTI KÖVETELMÉNYEK Állatjólét
Szerző: Dr. Buri Antal
Lektorok: Dr. Péter Katalin Dr. Hanzséros Ferenc
Budapest, 2007
Tartalomjegyzék 1. A sertések védelme................................................................................................................. 7 2. A borjak védelme ................................................................................................................... 9 Állatjóléttel kapcsolatos irányelvek: ........................................................................................ 12 Állatjóléttel kapcsolatos hazai és uniós jogszabályok: ............................................................ 12 Az irányelvek magyarázata: ..................................................................................................... 12 Az ellenőrzések során vizsgálandó kérdések (valamennyi állatfajnál):................................... 16
2
Állatjólét Az állatjólét fogalmának meghatározására az angolból átvett „wellfare” kifejezés az állatvédelem területéről származik, de ma már általánosan az állatra jellemző mentális és fizikai állapotát fejezi ki egy adott technológiai rendszerben. Így az állat pillanatnyi adaptációs helyzetét jelöli környezetéhez viszonyítva. Magyarul úgy is mondhatnánk, hogy az állat jól érzi-e magát környezetében. A mezőgazdasági haszonállatok védelméről az Európai Tanács 1978. február 20-án európai egyezményt fogadott el, melyhez az Európai Közösség a Tanács 92361978. (VII.19.) számú határozatával fogadott el. Az egyezmény rendelkezik az állatok tartásáról és ellátásáról, kiemelten az iparszerű állattartás keretei között. A jogszabály hatályát 1992-ben bővítették. Minimumkövetelményeket írtak elő a haszonállatok tartására. Ezeket nemcsak az iparszerű tartáskörülményekre, hanem minden állattartásra kiterjesztették. Az Európai Unió Göteborgi Tanácsa 2001-ben állást foglalt amellett, hogy az állatjóléti fejlesztések is a Közös Agrárpolitika (KAP) szerves részét képezzék. Az állatvédelem az EU Vidékfejlesztési Rendeletében központi helyet kapott. Rogers Brambell jelentése nyomán öt szabadságjogot biztosítottak az állatoknak, amelyeket 1998-ban az EU Haszonállatokat Védő Bizottsága alapelvként fogadott el: 1. Az éhezés és a szomjazás elkerülése – a friss vízhez, a teljes egészséghez és életerőhöz szükséges táplálékhoz való hozzáféréssel. 2. A kényelmetlenségek elkerülése – megfelel környezet, óvó- és pihenőterület biztosításával. 3. Fájdalom, sérülések, betegségek elkerülése – megfelelő megelőző, intézkedéssel, a gyors, diagnosztizálással, gyógykezeléssel. 4. A normál viselkedéstől való eltérés elkerülése – megfelelő hely és lehetőség biztosítással az állatok és utódaik számára. 5. Félelem és a káros mértékű stressz elkerülése – a mentális szenvedés megakadályozására szolgáló feltételek biztosításával és kezelésekkel. Az állatvédelem alapgondolata, hogy az emberiség és az állatvilág egyaránt része az élővilágnak, és az állatvilág magasabb rendű képviselői örülni, szenvedni, megelégedettséget és halálfélelmet egyaránt érezni és kifejezni képes lények. Az állatvilág egyedeit meg kell 3
védeni az emberi felelőtlenség és kíméletlenség okozta szükségtelen szenvedéstől. Ennek felismerése a civilizáció és a kultúra egyik fokmérője. Mindez nem mond ellent a gazdaságossági szempontoknak sem, hiszen a káros stresszhatás az állatnak okozott szükségtelen szenvedés mellett teljesítménycsökkentő hatású is. Így stresszhatásra bizonyítottan csökken a súlygyarapodás és romlik a húsminőség is. A szabályozás a páratlan ujjú patásokra (ló, szamár, öszvér) a szarvasmarha-, kecskeés sertésfélékre, a baromfira, házinyúlra, macskára, kutyára, egyéb emlősökre és madarakra, illetve egyéb gerinces állatokra vonatkozik. Az állatjóléti politika keretében határozták meg a mezőgazdasági haszonállatok tartására vonatkozó általános előírásokat, valamint egyes fajok – így pl. a sertések és a borjak tartására vonatkozó részletes szabályozást. A szabályozás kiterjed a sertéstartásra alkalmas épület és berendezési tárgyak leírására, a padozat, a mikroklíma követelményeire, a megfelelő világításra. Az állat - ha elkülönítve tartják - lássa társait, helye tiszta, pihenésre alkalmas legyen. Az állatok nemétől és korától függő (kansertés, anyakocák és malacok, szopós malacok) további tartási előírásokat is meghatároztak. Hasonlóan felépített a borjak védelmének szabályozása. A korszerű elhelyezésre szolgáló új istállókat ezen előírásnak megfelelően kell kialakítani, a régieket ennek megfelelően kell átalakítani. Az állattartás és -szállítás szabályozásában az állatvédelem, a gazdaságosság és a kiváló minőségű állati eredetű termékek előállításának igénye nem választható szét. A tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló előírások a Tanács 98/58/EK irányelvében találhatóak, amelynek a hazai jogszabályok közül az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. Törvény, valamint a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól rendelkező 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet felel meg. A gazdálkodóknak mindenben teljesíteniük kell a mezőgazdasági haszonállatok jólétére vonatkozó nemzeti szabályozásban meghatározott alábbi előírásokat: •
Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának fajtájának és
élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Az állat életfeltételeinek kialakításánál az állattartónak tekintettel kell lenni az állat korára, nemére és élettani állapotára. Az állattartónak biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását. Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzésről. Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni. •
az állattartó az állatot nem bántalmazhatja
4
•
az állattartó az állatot nem uszíthatja emberre vagy állatra
•
az állattartó az állatot nem idomíthatja állatviadalra
•
az állattartó az állatot nem foghatja kényszertakarmányozásra, kivéve az egészségügyi
megfontolásból való kényszerű táplálás esetét •
az állattartó az állatot nem mozgathatja, szállíthatja, vagy nem helyezheti el a kíméletét
nem biztosító módon •
az állattartó az állatot nem kényszerítheti a teljesítőképességét felismerhetően
meghaladó teljesítményre •
az állattartó az állatot nem szoktathatja természetellenes és önpusztító tevékenységre
Az állattartó az állat tartása során köteles: •
az adott állatfaj, illetve -fajta élettani, viselkedési és szociális igényeit figyelembe venni
•
az állatot jólléte érdekében szakszerűen gondozni
•
az állat elhelyezésének és az épületnek olyannak kell lennie, hogy az állat minden
nehézség nélkül megfigyelhető legyen •
a megalapozott tudományos eredmények és tapasztalatok alapján az állatot annak
fajára, fajtájára, korára, fejlettségére, alkalmazkodási képességére, háziasítottságának fokára, fiziológiai állapotára, etológiai szükségleteire figyelemmel takarmánnyal és folyadékkal ellátni, valamint gondozni •
biztosítani, hogy az állatnak adott takarmány és folyadék ne tartalmazzon olyan
anyagot, amely annak szenvedést vagy fájdalmat okozhat •
az istállókat, berendezéseket úgy kialakítania, hogy hatékonyan tisztíthatóak és
fertőtleníthetőek legyenek, valamint az állatok nézve ártalmas anyagot nem tartalmazhatnak. A bélsarat, vizeletet, takarmánymaradékot, a kiszórt takarmányt a szükséges gyakorisággal el kell távolítani, hogy csökkenjen az erős szagok kialakulásának, valamint a rovarok és rágcsálók vonzásának lehetősége. •
az állat zárt tartására szolgáló épületet úgy megépíteni és karbantartani, hogy a
tűzveszély a lehető legkisebb legyen. •
szabad tartás esetén biztosítania kell az állatok számára olyan területet, illetve
létesítményt, ahol azok a szélsőséges időjárási körülmények esetén, valamint a ragadozókkal és az egészségre ártalmas hatásokkal szemben védelmet találnak. •
az épület szigetelésének, fűtésének, szellőztetésének biztosítania kell, hogy a
légáramlás, a porkoncentráció, a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a szén-dioxid, az ammónia, valamint az egyéb gázok koncentrációja a állatok egészségét ne károsítsa.
5
•
minden automatikus üzemű vagy mechanikus működésű berendezést legalább naponta
egy alkalommal ellenőriznie kell. Az észlelt meghibásodást azonnal meg kell szüntetni. •
mesterséges szellőzési rendszer alkalmazása esetén megfelelő kisegítő megoldással kell
biztosítani a légcserét annak érdekében, hogy az állatok egészségi állapota a rendszer meghibásodása
esetén
ne
károsodjon.
A
rendszer
meghibásodására
a
gondozót
riasztórendszernek kell figyelmeztetnie. A riasztórendszer működőképességét rendszeresen ellenőrizni kell •
az elektromos berendezéseket úgy kell felszerelni, hogy azok áramütést ne okozzanak.
•
az állattartónak nyilvántartást kell vezetnie az állatlétszámról, elhullásokról és azok
okáról,
az
ellenőrzésekről,
az
alkalmazott
kezelésekről,
a
termelésről
és
az
állományváltozásról (állatértékesítés és -vásárlás). A nyilvántartást legalább öt évig meg kell őrizni, és azt az ellenőrzést végző hatóság részére be kell mutatni. Az ellenőrzések során az alábbi pontok ellenőrzése feltétlenül szükséges: •
betartották-e a padozatra vonatkozó előírásokat?
•
betartották-e a férőhelyszükségletre vonatkozó előírásokat?
•
betartották-e a mikroklimatikus viszonyokra vonatkozó előírásokat?
•
betartották-e az etetés és itatás szabályaira vonatkozó előírásokat?
•
betartották-e az állatok biztonságos elhelyezésére vonatkozó előírásokat?
•
betartották-e a telepi technológiához kapcsolódó műszaki berendezésekre és eszközökre
vonatkozó előírásokat? Az ellenőrzések során az alábbi hibák fordulhatnak elő: •
olyan takarmányok, takarmány-kiegészítők etetése, melyek kedvezőtlenül befolyásolják
az állatok jóllétét •
az etetést és itatást nem az állat fajtájának, korának és ivarának megfelelően végzik
•
az állatot fajtájának, korának és ivarának meg nem felelő férőhelyen tartják
•
az állattartásra szolgáló épületek és gép berendezések nem felelnek meg az állatok
igényeinek •
a műszaki berendezések ellenőrzésének, illetve az esetleges hibák kijavításának
elmulasztása •
a mesterséges szellőztető berendezés használata esetén nem működik, illetve nincs
meghibásodásra figyelmeztető riasztórendszer •
az állatok mozgásának korlátozására olyan eljárás alkalmazása, amely az állatoknak
szenvedést okoz
6
•
nincs megfelelő számú és tudású személyzet az állatok gondozására és felügyeletére
•
nincs megfelelő férőhely a sérült vagy beteg állatok elkülönítésére
•
nincs naprakész nyilvántartás
•
rendszeres tisztítást, fertőtlenítést nem végeznek
•
az érzéstelenítés nélküli beavatkozásokat nem az előírásoknak megfelelően végzik
A fentiekben felsorolt hibák gazdaságon belüli kihatása van, javítható, helyrehozható, többsége közepes hiba. Súlyos hibának minősül a nem megfelelő etetés, a nem megfelelő férőhely, ha a gépek berendezések nem felelnek meg az állatok igényeinek, a takarítás, fertőtlenítés hiánya, illetve, ha az érzéstelenítés nélküli beavatkozásokat nem megfelelően végzik. Nem helyrehozható, súlyos hibának minősül, amennyiben az újszülött borjak a születést követő 6 órán belül nem jutnak kolosztrumhoz.
1. A sertések védelme A sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról a 91/630 EGK Tanácsi irányelv rendelkezik. A gazdálkodóknak az általános előírásokon túl mindenben teljesíteniük kell a sertések jólétére vonatkozó nemzeti szabályozásban, azaz a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet 2. számú mellékletében meghatározott alábbi előírásokat: •
Az állattartó köteles a csoportosan tartott minden egyes utónevelt malac és hízó
számára legalább a jogszabályban meghatározott alábbi – akadálytalanul használható – alapterületet biztosítani: o
10 kg-os vagy annál kisebb malacok számára 0,15 m2-es,
o
10 és 20 kg-os malacok esetében 0,20 m2-es,
o
20 és 30 kg-os sertések esetében 0,30 m2-es,
o
30 és 50 kg-os sertések esetében 0,40 m2-es,
o
50 és 85 kg-os sertések esetében 0,55 m2-es,
o
85 és 110 kg-os sertések esetében 0,65 m2-es,
o
110 kg-nál nehezebb állatok esetében 1 m2-es
férőhelynek kell minden egyes állat rendelkezésére állnia. •
A természetes fedeztetéshez is használt kutricákban a kan számára legalább 10
négyzetméter akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani. 7
•
A termékenyített kocasüldők, illetve kocák csoportos tartása során újonnan épített,
újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében minden egyes termékenyített kocasüldő számára legalább 1,64 m², minden egyes koca részére legalább 2,25 m² akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani. A 6 egyednél kevesebbet tartalmazó csoport esetén az akadálytalanul használható alapterületet 10%-kal növelni kell. A 40 vagy ennél több egyedet tartalmazó csoport esetén az akadálytalanul használható alapterület 10%-kal csökkenthető. •
A termékenyített kocasüldők esetében a minimális alapterületből egyedenként legalább
0,95 m² legyen tömör, szilárd padozatfelület, melyből legfeljebb 15%-ot foglalhatnak el a vízelvezető nyílások. •
A vemhes koca esetében a minimális alapterületből egyedenként legalább 1,3 m² legyen
tömör, szilárd padozatfelület, melyből legfeljebb 15%-ot foglalhatnak el a vízelvezető nyílások. •
Betonból készült rácspadozatnak meg kell felelnie az alábbiaknak:
o
A nyílások szélessége: - malac esetében legfeljebb 11 mm, - utónevelt malac esetében legfeljebb 14 mm, - hízó esetében legfeljebb 18 mm, - termékenyített kocasüldő és koca esetében legfeljebb 20 mm lehet.
o
A rács szélességének: - malac és utónevelt malac esetében legalább 50 mm-nek, - hízó, termékenyített kocasüldő és koca esetén legalább 80 mm-nek kell lennie.
•
Sertéseket tilos állandó sötétben tartani. Az állatok számára - azok szokásait, fiziológiai
igényeit figyelembe vevő és az eltérő klímaviszonyokat szem előtt tartó - megfelelő természetes és mesterséges világításról kell gondoskodni. Ha mesterséges megvilágítás szükséges, akkor a megvilágítás időtartama feleljen meg legalább a sertések számára 9 és 17 óra között elérhető természetes fénynek. Gondoskodni kell olyan rögzített vagy hordozható fényforrásról, melynek fényereje elegendő az állatok bármely időszakban történő ellenőrzésére. •
Az épületnek azon részében, ahol a sertéseket tartják, kerülni kell a 85 dBA vagy ennél
nagyobb folyamatos zajszintet. •
A kocasüldőket és a kocákat a termékenyítés utáni 4. hét eltelte utáni naptól, 1 héttel az
ellés várható időpontja előtti napig csoportosan kell tartani. A csoport tartására kialakított
8
kutrica oldalfalainak 2,8 m-nél hosszabbnak kell lenniük. Ha egy csoportban kevesebb, mint 6 egyedet tartanak, a kutrica oldalfalainak 2,4 m-nél hosszabbnak kell lenniük. •
A 10 kocasüldőnél és kocánál kevesebb egyedet tartó gazdaságokban az állatok
elkülönítve is tarthatók, ha azok saját rekeszükben kényelmesen meg tudnak fordulni. •
A kocasüldők és kocák számára állandó hozzáférést kell biztosítani manipulálható
anyaghoz, illetve a játszás lehetőségéhez. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a hat sertésnél, illetve öt - malacaikat nevelő anyakocánál kevesebbet tartó létesítményekre.
2. A borjak védelme A borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról a 91/629 EGK Tanácsi irányelv rendelkezik A gazdálkodóknak mindenben teljesíteniük kell a borjak védelmére vonatkozó nemzeti szabályozásban, a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott előírásokat. •
Tilos a borjakat állandó sötétben tartani. Szokásaik és fiziológiai szükségletük
kielégítése céljából természetes és mesterséges megvilágításról kell gondoskodni. A mesterséges megvilágítás időtartamának a természetes nappali fényével kell megegyeznie. Ez az időtartam általában a kilenc és tizenhét óra közötti időszaknak felel meg. Kiegészítésként olyan fényforrást kell használni, amelynek fényereje elegendő minden borjú bármikor történő ellenőrzéséhez, vizsgálatához. •
Az állattartónak minden egyedileg vagy csoportosan tartott, istállózott borjút legalább
naponta kétszer, szabadon tartott borjút legalább naponta egyszer ellenőriznie kell. Minden sérült vagy betegnek tűnő borjút azonnal megfelelő kezelésben kell részesíteni. Amikor szükségessé válik, a beteg vagy sérült borjút el kell különíteni az állatorvos megérkezéséig. •
A borjúszállás kialakításánál minden egyes borjú számára biztosítani kell a lefekvés, a
pihenés, a felkelés, a saját maga nehézség nélküli ellátásának a lehetőségét, valamint, hogy fajtársait láthassa. •
A lekötők sérülést nem okozhatnak. A lekötőrendszereket rendszeresen ellenőrizni kell.
A kényelmes rögzítés érdekében el kell végezni a szükséges utánállítást. A lekötésre használt eszközöknek olyannak kell lenniük, hogy ne okozzanak fulladást vagy sérülést, valamint elég hosszúnak kell lenniük, hogy a borjú nehézség nélkül lefekhessen, pihenhessen, felkelhessen és saját magát elláthassa. 9
•
A padozatnak repedésektől és folytonossági hiányoktól mentesnek, a folyadék
elvezetésére megfelelő lejtéssel kialakítottnak, egyenletesnek, simának, de csúszásmentesnek kell lennie, és úgy kell azt kialakítani, hogy se a felállás, se a fekvés ne okozzon sérülést vagy szenvedést. A padozatkialakítás feleljen meg a borjú méretének, testtömegének, legyen megfelelően szilárd. A fekvőhelynek kényelmesnek, tisztának, megfelelő vízelvezető képességűnek és a borjak számára ártalmatlannak kell lennie. A két hetesnél fiatalabb borjak részére megfelelő almozást kell biztosítani. •
Gondoskodni
kell
a
borjú
korának,
testtömegének,
szokásainak,
fiziológiai
szükségleteinek megfelelő takarmányozásról, annak érdekében, hogy a borjú megfelelő egészségi állapota és jó közérzete fenntartható legyen. Minden kéthetesnél idősebb borjúnak rosttartalmú takarmányt kell adni naponta, valamint megfelelő mennyiségű vasat kell adni. A borjakra szájkosarat rakni tilos. •
A borjakat lekötni tilos, kivéve a csoportosan tartottakat. A csoportosan tartott borjakat
legfeljebb egy órára, az etetés idejére lehet kikötni. A kikötés nem okozhat sérülést és fájdalmat, nem fojthatja az állatot és nem akadályozhatja mozgásában. •
A borjút a születését követően haladéktalanul, de minden esetben az élete első hat
órájában colostrumhoz kell juttatni. Ennek elmaradása súlyos hiba, amely maradandó kárt okozhat. •
Minden 1993. december 31. napja után - az azt követő 4 évben - újonnan épített,
újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartóhelynek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek: o
Csoportosan tartott borjak részére elegendő szabad területnek kell rendelkezésre állnia
ahhoz, hogy azok akadályoztatás nélkül megfordulhassanak, lefekhessenek és felállhassanak, valamint minden borjú számára 150 kg-os testtömegig legalább 1,5 m² területet kell biztosítani, o
Az egyedi boxban tartott borjak esetében, valamint a lekötéses tartási rendszerű
istállókban a boxoknak, illetve az istállóknak hézagolt oldalfalúnak kell lenniük. Az egyedi boksz minimális szélessége 90 cm ± 10 százalék, illetve a marmagasság 0,8-szerese. •
Minden, 1997. december 31. napja után újonnan épített, újjáépített vagy első
alkalommal
üzembe
helyezett
állattartóhelynek
meg
kell
felelnie
az
alábbi
követelményeknek: o
A borjakat nyolchetes korukat követően egyedi ketrecben tartani csak állatorvosi
kezelés, viselkedésbeli problémák vagy kezelések elvégzése miatt lehet. Az egyedi ketrec
10
hosszúságának legalább a borjak orrhegytől faroktőig mért hosszának 1,1-szeresének, szélességének legalább a borjú álló testhelyzetében mért marmagasságával megegyezőnek kell lennie. Az egyedi borjúketrecek oldalsó határoló elemeinek - a beteg állatok számára szolgáló izoláló boxok kivételével - biztosítaniuk kell, hogy az állat láthassa fajtársát; o
Minden borjú számára 150 kg-os testtömegig legalább 1,5 m², 150-220 kg-os
testtömegig legalább 1,7 m², 220 kg testtömeg felett legalább 1,8 m² területet kell biztosítani. •
Az előírások nem vonatkoznak az anyjukkal együtt tartott szopósborjak tartására,
valamint azon állattartóhelyekre, ahol 6 borjúnál kevesebb állatot tartanak.
11
Állatjóléttel kapcsolatos irányelvek: A Tanács 1991. november 19-i 91/629/EGK irányelve a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 28. o.)
3. és 4. cikk
A Tanács 1991. november 19-i 91/630/EGK irányelve a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 33. o.)
3. cikk és a 4. cikk (1) bekezdése
A Tanács 1998. július 20-i 98/58/EGK irányelve a tenyésztés 4. cikk céljából tartott állatok védelméről (HL L 221., 1998.8.8., 23. oldal)
Állatjóléttel kapcsolatos hazai és uniós jogszabályok: A Tanács 91/629/EGK irányelve borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról. 3. és 4. cikk. A Tanács 91/630/EGK irányelve a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról. 3. és 4.(1) cikk. A Tanács 98/58/EK irányelve a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről
•
32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól
•
32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól
•
1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről
•
32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól
Az irányelvek magyarázata: A TANÁCS IRÁNYELVE A gazdálkodóknak mindenben teljesíteniük kell a borjak (1991. november 19.) védelmére vonatkozó nemzeti szabályozásban meghatározott a borjak védelmére alábbi előírásokat: vonatkozó minimumkövetelmények 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet megállapításáról a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi (91/629/EGK) szabályairól
12
1. számú melléklet a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelethez A borjak tartásának minimális követelményei Minden 1993. december 31. napja után - az azt követő 4 évben - újonnan épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartóhelyen az állattartónak be kell tartania a borjak egyedi, illetve csoportos elhelyezésére vonatkozó, a jogszabályban részletezett előírásokat. Ezeket az előírásokat azokon az állattartóhelyeken nem kell betartani, ahol 6 borjúnál kevesebb állatot tartanak. Minden, 1997. december 31. napja után újonnan épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartóhelyen az állattartónak be kell tartania a borjak egyedi, illetve csoportos elhelyezésére vonatkozó, a jogszabályban részletezett előírásokat. Az előírások nem vonatkoznak: - az anyjukkal együtt tartott szopósborjak tartására, valamint - azon állattartóhelyekre, ahol 6 borjúnál kevesebb állatot tartanak.
13
A TANÁCS IRÁNYELVE A gazdálkodóknak mindenben teljesíteniük kell a sertések (1991. november 19.) jólétére vonatkozó nemzeti szabályozásban meghatározott alábbi előírásokat: a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet (91/630/EGK) a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól 2. számú melléklet a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelethez A sertések tartásának minimális követelményei
Az állattartó köteles a csoportosan tartott minden egyes utónevelt malac és hízó számára legalább a jogszabályban meghatározott alábbi – akadálytalanul használható – alapterületet biztosítani: - 10 kg-os vagy annál kisebb malacok számára 0,15 m2-es, - 10 és 20 kg-os malacok esetében 0,20 m2-es, - 20 és 30 kg-os sertések esetében 0,30 m2-es, - 30 és 50 kg-os sertések esetében 0,40 m2-es, - 50 és 85 kg-os sertések esetében 0,55 m2-es, - 85 és 110 kg-os sertések esetében 0,65 m2-es, - 110 kg-nál nehezebb állatok esetében 1 m2-es férőhelynek kell minden egyes állat rendelkezésére állnia. Az állattartó az újonnan épített, újjáépített vagy első alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében a kocákat és a kocasüldőket nem tarthatja lekötve. Valamennyi állattartóhelyre vonatkozó előírás az, hogy az állattartó 2006. január 1. napjától a kocákat és a kocasüldőket nem tarthatja lekötve. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a hat sertésnél, illetve öt - malacaikat nevelő - anyakocánál kevesebbet tartó létesítményekre.
14
A TANÁCS IRÁNYELVE (1998. július 20.) a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről (98/58/EK)
A gazdálkodóknak mindenben teljesíteniük kell a tenyésztési célból tartott állatok jólétére vonatkozó nemzeti szabályozásban meghatározott alábbi előírásokat: az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény Az állat tartásának általános szabályairól szóló előírások alapján Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni, Az állat életfeltételeinek kialakításánál az állattartónak tekintettel kell lenni az állat korára, nemére és élettani állapotára, Az állattartónak biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását, Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzésről, Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állattartó az állatot nem kínozhatja, az állattartó az állatot nem uszíthatja emberre vagy állatra, - az állattartó az állatot nem idomíthatja állatviadalra, - az állattartó az állatot nem foghatja kényszertakarmányozásra, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét, - az állattartó az állatot nem mozgathatja, szállíthatja, vagy nem helyezheti el a kíméletét nem biztosító módon, - az állattartó az állatot nem kényszerítheti a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre, - az állattartó az állatot nem szoktathatja természetellenes és önpusztító tevékenységre.
a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet előírásai alapján - Az állattartó az állat tartása során köteles az adott állatfaj, illetve fajta élettani, viselkedési és szociális igényeit figyelembe venni,
15
- Az állattartó az állat tartása során köteles az állatot jólléte érdekében szakszerűen gondozni, - Az állattartó az állat tartása során köteles a megalapozott tudományos eredmények és tapasztalatok alapján az állatot annak fajára, fajtájára, korára, fejlettségére, alkalmazkodási képességére, háziasítottságának fokára, fiziológiai állapotára, etológiai szükségleteire figyelemmel takarmánnyal és folyadékkal ellátni, valamint gondozni, - Az állattartó az állat tartása során köteles biztosítani, hogy az állatnak adott takarmány és folyadék ne tartalmazzon olyan anyagot, amely annak szenvedést vagy fájdalmat okozhat, - Az állattartó az állat tartása során köteles az állatot fiziológiai szükségleteinek megfelelő időközönként megetetni - Az állattartó az állat tartása során köteles elkerülni azt, hogy az állatnak szükségtelen fájdalmat, sérülést vagy szenvedést okozzon. - Az állattartó egyedi, illetve csoportos tartás esetén köteles biztosítani az állatok részére az előírt férőhelyszükségletet.
Az ellenőrzések során vizsgálandó kérdések (valamennyi állatfajnál):
1. Betartották-e a padozatra vonatkozó előírásokat? 2. Betartották-e a férőhelyszükségletre vonatkozó előírásokat? 3. Betartották-e a mikroklimatikus viszonyokra vonatkozó előírásokat? 4. Betartották-e az etetés és itatás szabályaira vonatkozó előírásokat? 5. Betartották-e az állatok biztonságos elhelyezésére vonatkozó előírásokat? 6. Betartották-e a telepi technológiához kapcsolódó műszaki berendezésekre és eszközökre vonatkozó előírásokat?
16
