ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGTAN

SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI KAR ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGI IGAZGATÁSTANI ÉS ARÁRGAZDASÁGTANI TANSZÉK

ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGTAN

Írta: Dr. Bíró Oszkár Dr. Ózsvári László

BUDAPEST 2006.

Lektorálta: Dr. Lakner Zoltán, egyetemi docens, mezőgazdaság-tudomány kandidátusa Dr. Visnyei László, egyetemi docens, állatorvos-tudomány kandidátusa

Dr. Bíró Oszkár - Dr. Ózsvári László: Állat-egészségügyi gazdaságtan

TARTALOMJEGYZÉK 1. Az állat-egészségügyi gazdaságtan történeti áttekintése ............................................................... 1 1.1. Az állatorvosi szemléletmód és munka jellegének átalakulása és fejlődése a XX. század második felétől napjainkig ................................................................................................................ 2 1.2 Az állatorvosok szerepe az állattartó telepek szervezése, vezetése és ellenőrzése területén ..... 5 2. A haszonállattartó vállalkozások alapvető gazdasági döntései ..................................................... 6 2.1. A termelés költségei, bevétel, haszon ........................................................................................ 7 2.2. Az állattartó vállalatok optimális döntése tökéletes piaci verseny esetén ................................ 9 2.3. Az állattartó vállalatok fedezeti- és üzembezárási pontjának meghatározása ........................ 11 2.4. A vállalat és az iparág kínálata rövid és hosszú távon ........................................................... 12 3. Az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzése ..................................................................... 13 3.1. Termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsment programok ..................................... 14 3.2. Az állat-egészségügyi programok gazdasági elemzésének főbb kérdései ............................... 15 4. Az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzésének módszertani kérdési ........................... 17 4.1. A betegségek hatása az állatok termelésére ............................................................................ 17 4.2. Az állat-egészségügyi programok nemzetgazdasági szerepének és hatásának modellezése ... 19 4.3. A mentesítési programok gazdasági értékelésének módszertani kérdései .............................. 21 5. A betegségek okozta veszteségek kimutatása és számítása ......................................................... 24 5.1. A betegségek okozta veszteségek számításának és az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzésének módszertani kérdései.................................................................................................. 24 5.2. Résztervezés ............................................................................................................................. 26 5.3. Telepi költségvetés elemzése.................................................................................................... 28 5.3.1. A jövedelem kimutatása .................................................................................................... 30 5.3.2. A kibocsátás számítása ...................................................................................................... 31 5.3.3. A betegségek hatásainak kimutatása a telepi költségvetésben .......................................... 33 5.3.4. Fedezeti hozzájárulás alkalmazása a telepi költségvetésben ............................................ 35 5.4. Döntéselemzés.......................................................................................................................... 36 5.4.1. Döntéshozatal bizonytalan körülmények között ............................................................... 36 5.4.2. Döntéshozatal kockázatos körülmények között ................................................................ 37 5.4.3. Bizonyossági egyenérték módszer .................................................................................... 42 5.4.4. A hasznosság ..................................................................................................................... 42 5.4.5. Költség-haszon elemzés .................................................................................................... 44 5.4.6. Költséghatékonyság elemzése ........................................................................................... 46 5.5. Lineáris programozás .............................................................................................................. 46 6. Sertés-egészségügyi gazdaságtan ................................................................................................... 50 7. A sertés-egészségügyi menedzsment főbb gazdasági kérdései .................................................... 56 7.1. A kocákkal kapcsolatos állat-egészségügyi és selejtezési döntések módszertani kérdései ..... 56 7.2 A sertések gazdasági szempontból jelentősebb betegségei ...................................................... 60 7.2.1. A sertéshizlalás szakaszában jelentkező betegségek okozta veszteségek számítása ........ 62 7.2.2. A sertések hizlalási szakaszában jelentkező gazdasági veszteségeinek egyszerűsített számítása ..................................................................................................................................... 66 7.3. Légzőszervi betegségek okozta veszteségek becslése és számítása, valamint a stratégiai védekezés lehetőségei ..................................................................................................................... 66 I


7.3.1. A légzőszervi betegségek elleni stratégiai védekezés ....................................................... 67 7.3.2. A tüdőgyulladások okozta veszteségek becslése............................................................... 68 7.3.3. Kísérleti gyógykezelési program eredményeinek kiértékelése és költség-haszon elemzése ..................................................................................................................................................... 70 7.3.4. Tartástechnológia átalakításának hatása a légzőszervi betegségek okozta veszteségek alakulására ................................................................................................................................... 71 7.4. A parazitózisok okozta veszteségek becslése és számítása ...................................................... 74 7.5. A termelési hatékonyság, az állat-egészségügyi színvonal és a tartástechnológia javításával elérhető többletjövedelem nemzetgazdasági szinten ...................................................................... 76 7.6. A sertéstenyésztés során jelentkező betegségek okozta veszteségek kimutatása és számítása 77 7.6.1. A betegségek okozta veszteségek kimutatására és számítására alkalmas modell ............. 77 7.6.2. A gyakorlati alkalmazás lehetőségei ................................................................................. 79 7.6.3. A tenyésztési szakaszban jelentkező betegségek okozta veszteségek egyszerűsített számítása ..................................................................................................................................... 79 7.6.4. Modellszámítás a PRRS és a sertések légzőszervi komplexe (PRCD) okozta veszteségek számszerűsítésére ........................................................................................................................ 82 7.7. Az állat-egészségügyi helyzet és a telepi, valamint állományrotáció szinkronja .................... 82 8. A telepirányítási programok főbb alkalmazási lehetőségei a sertés-egészségügyi menedzsmentben ................................................................................................................................. 84 8.1. Az üres napok számának fontossága a sertéstenyésztésben .................................................... 84 8.2. A kocák választása és termékenyítése közötti idő .................................................................... 87 8.3. A tenyészkocák kormegoszlása ................................................................................................ 88 9. A sertéstelepek hatékonyságának és gazdaságosságának értékelése .......................................... 92 9.1. Tenyésztési szakasz .................................................................................................................. 92 9.2. Hizlalási időszak ...................................................................................................................... 93 9.3. A telep összesített teljesítménye ............................................................................................... 94 10. Szarvasmarha állomány-egészségügy főbb gazdasági kérdései ................................................ 96 10.1. A tejelő szarvasmarha ágazatban bekövetkezett főbb változások ......................................... 96 10.2. A tejelő szarvasmarhatartás jövedelmét meghatározó főbb tényezők ................................... 98 11. Az állat-egészségügyi menedzsment szerepe az árutejtermelésben ........................................ 100 11.1. A tehenek és az állomány termelékenysége ............................................................................ 100 11.1.1. A tehenek termelékenysége.............................................................................................. 100 11.1.2. A tejelő szarvasmarha állomány termelékenysége .......................................................... 104 11.2. A betegségek hatása a tejelő tehenészet termelékenységére .................................................. 108 11.2.1. A betegségek gyakorisága a tejelő állományokban.......................................................... 109 11.2.2. A betegségek termelési mutatókra gyakorolt hatásai ....................................................... 111 11.2.3. A betegségek által okozott állományszintű gazdasági veszteségek a tejelő szarvasmarhatartásban ................................................................................................................ 111 12. Állat-egészségügyi döntések gazdasági vonatkozásai az árutejtermelésben ......................... 113 12.1. Állat-egészségügyi döntéshozatal az egyedek szintjén - selejtezés...................................... 113 12.2. Az állomány-egészségügyi programok gazdasági szerepe az árutejtermelésben ............... 116 13. A tőgygyulladások által okozott gazdasági veszteségek becslése és számszerűsítése ............ 119 13.1. A tőgygyulladás által okozott gazdasági veszteségek forrásai ............................................ 120 13.2. A szubklinikai tőgygyulladás okozta tejetermelés-csökkenésből eredő veszteségek becslése és számszerűsítése......................................................................................................................... 121 II


13.2.1. A tejtermelés és az SCC kapcsolata .............................................................................. 121 13.2.2. Gyakorlati példa a szubklinikai tőgygyulladás okozta tejtermelés-csökkenésből eredő veszteségek számszerűsítésére .................................................................................................. 122 13.2.3. Gyakorlati példa a tőgygyulladás által okozott gazdasági veszteségek számszerűsítésére ................................................................................................................................................... 124 13.2.4. Példa a tőgygyulladás okozta veszteségek becslésére a kórokozó típusa alapján......... 125 13.2.5. A tőgygyulladás okozta veszteségek számszerűsítése a kórokozó típusa alapján ........ 127 13.2.6. A tőgyegészségügyi programok jövedelmezősége ........................................................ 128 13.2.7. Összefoglalás - A tőgygyulladás ................................................................................... 128 14. A szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek becslése és számszerűsítése .................................................................................................................................. 129 14.1. A fertilitási rendellenességekből adódó gazdasági veszteségek számításának nehézségei . 130 14.2. A szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek forrásai .................... 131 14.2.1. A két ellés közötti idő meghosszabbodásának gazdasági hatásai ................................. 131 14.2.2. A két ellés közötti idő meghosszabbodása miatti gazdasági veszteség számítása ........ 133 14.2.3. Esettanulmány - A tehenek ellési gyakoriságának (két ellés közötti időtartam) gazdaságtana.............................................................................................................................. 134 14.2.4. Gyakorlati példák a szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek számszerűsítésére ...................................................................................................................... 135 14.2.5. Összefoglalás- Szaporodásbiológiai zavarok ................................................................ 138 15. A lábvégbetegségek okozta gazdasági károk becslése.............................................................. 139 15.1. A lábvégbetegségek által okozott gazdasági veszteségek forrásai ...................................... 139 15.2. Példa a lábvégbetegségek által okozott gazdasági veszteségek becslésére ........................ 140 15.2.1. A lábvégbetegségek előfordulása és a gazdasági veszteségek forrásai......................... 140 15.2.2. A veszteségek nagyságának becslése állományszinten ................................................. 141 16. Fertőző betegségek okozta gazdasági veszteségek becslése és mentesítésük költség-haszon elemzése .............................................................................................................................................. 143 16.1. A BVD-MD okozta veszteségek becslése ................................................................................ 143 16.1.1. A BVD-MD előfordulása, a befolyásolt termelési mutatók és azok megváltozásának mértéke ......................................................................................................................................... 143 16.1.2. A BVD-MD okozta veszteségek nagyságának becslése országos szinten ....................... 144 16.1.3. A veszteségek nagyságának becslése állományszinten .................................................... 145 16.2. Az IBR-mentesítés költség-haszon elemzése ........................................................................... 146 15.2.1. Az IBR okozta veszteségek becslése ............................................................................... 146 15.2.2. Az IBR markervakcinára alapozott szelekciós mentesítési program költség-haszon elemzése ....................................................................................................................................... 149 17. Tejtermelő szarvasmarha telepek termelési mutatóinak és gyógyszerköltségének összehasonlító vizsgálata ................................................................................................................... 153 17.1. Gyakorlati példa a termelési mutatók és a gyógyszerköltségek összehasonlító elemzésére .. 153 17.1.1. A gyógyszerfelhasználás alakulása a telepeken ............................................................... 154 17.1.2. A gyógyszerköltség indikáció szerinti alakulása a telepeken .......................................... 155 17.1.3. A telepek összehasonlítása a termelési mutatók és a gyógyszerköltség alakulása alapján ...................................................................................................................................................... 156 17.1.4. Megtérülési mutatók ........................................................................................................ 158 18. Általános összefoglalás ................................................................................................................ 160

III


A SZERZŐK ELŐSZAVAI "Gyermekkorától fogva mindenki tud valamit a közgazdaságtanról. Ez az ismeret egyaránt hasznos és egyben megtévesztő is; hasznos, mert sok ismeret már adottnak tételezhető fel, és megtévesztő, mert természetes emberi dolog a felszínesen hihető nézetek elfogadása. A felszínes, a kismértékű tudás veszélyes lehet. Alaposabb vizsgálat után a közhiedelmek valójában értelmetlenségeknek bizonyulnak." P.A. SAMUELSON Ma már szinte közhelynek számít, hogy az elmúlt évtizedben, a gazdasági környezetben mélyreható változások következtek be. A bizonytalanság, a fizetőképes kereslet csökkenése, majd erőteljes növekedése gyors egymásutánban következett be. Az erre az időszakra jellemző tendenciák, mint a gazdasági élet szinte minden területére kiterjedő változások állandósulása a harmadik évezred elején továbbra is fennállnak, sőt mindinkább fokozódnak, aminek eredményeként a verseny is egyre kíméletlenebb lett. Sajnos érvényes ez az állatorvosi szakmára is, és a változásokat mindannyian érezzük. A teljesség igénye nélkül; volt részünk egy rendszerváltásban és privatizációban, a szabad versenyes kapitalizmus hazai változatába belekóstolhattunk, megláthattuk a határtalan lehetőségeket és a „csillagok” bukásait, átélhettük a keleti piacok összeomlását, végignézhettük mezőgazdaságunk „mélyrepülését”, a kisállatpraxisok felvirágzását, örülhettünk az EU-csatlakozásnak, napjainkban pedig egyre feszültebb figyelemmel kísérjük nyomon a globalizáció hatásait. A közgazdaságtannak „nem a főirányába” tartozó közgazdászok a jelenséget találóan „turbókapitalizmusnak” nevezték el. A gazdasági környezet folyamatos változásával, átalakulásával párhuzamosan a sikeres szakemberrel szemben támasztott igények is újrafogalmazódnak. Mindez az állatorvosok számára is kihívásként jelentkezik, amelyre csak egy koncepcionálisan új megközelítés segítségével adható eredményes válasz, ami azt jelenti, hogy gazdasági szakemberekké kell válniuk. Az önteltséggel szembeszálló, a szokásoknak hadat üzenő, kockázatvállalásoktól vissza nem riadó és a sikeres praxis kiépítésének lépéseit készséggel újrafogalmazó szakemberekre van szükség. A jegyzet megírásával segítséget kívánunk nyújtani a hallgatóknak, hogy a nélkülözhetetlen gazdasági ismeretek birtokában sikeres pályát tudjanak befutni. Bízunk benne, hogy a már végzett állatorvosok is használni tudják az itt közölt ismereteket. Ezúton is megköszönöm mindazoknak, akikkel együtt dolgozhattam, és akik segítették munkánkat; Dr. Kiss Tibornénak, Dr. Wekerle Lászlónak, Dr. Szabó Istvánnak, Dr. Gaál Csabának, Dr. Schindler Gábornak, Dr. Szeidemann Zsoltnak, Dr. Medveczki Andrásnak, Dr. Karácsonyi Mihálynak, Dr. Biksi Imrének és sokan másoknak is. A lektorálás során nyújtott észrevételeikért és javaslataikért köszönet illeti Dr. Visnyei Lászlót és Dr. Lakner Zoltánt. Ez a jegyzet nem készülhetett volna el családom és barátaim támogatása nélkül. Hálával tartozom Nővéremnek, Édesanyámnak, Veres Krisztinának, Borók Juditnak és Pap Ágnesnek. “Letűnt a lovagkor, eljött a bölcselkedők, közgazdászok és a kalkulátorok kora.” EDMUND BRUKE Budapest, 2006. július Dr. Bíró Oszkár egyetemi docens IV


„A szaktudás és a technológia már rendelkezésünkre áll, hogy költséghatékony, komplex állatorvosi szolgáltatást nyújtsunk a haszonállattartóknak. A termelésorientált állatorvosi szolgáltatás eljuttatása a tenyésztőkhöz a haszonállattartásban dolgozó állatorvosok eddigi legnagyobb kihívása. A hangsúly a betegségek gyógyításáról a termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsmentre tevődik át.” OTTO M. RADOSTITS, 1993. Az állat-egészségügy és az állati termékek termelésének hagyományos szétválasztása az elmúlt évtizedekben egyre inkább elmosódott azáltal, hogy az állatorvosi szaktanácsadókat az eseti állat-egészségügyi problémák megoldása helyett egyre inkább az állattartó telep, mint rendkívül bonyolult és összetett rendszer optimalizálásának egyik segítőjeként kezdték számításba venni. Egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a menedzsment döntések optimalizálására úgy, hogy az állattartó telepek teljesítményének folyamatos monitorozása során nyert adatok alapján módosították az üzemviteli rendet. A megfelelő minőségű és versenyképes állati termék előállítás szempontjából nagyon lényeges az állatállományok egészségi állapota. Ennek megfelelően a haszonállattartó telepek termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsmentje - amely a klasszikus állatorvosi tevékenységen túl a termelési tényezőket is figyelembe veszi, és integrált szemléletet valósít meg hozzájárul a jó minőségű állati termékek gazdaságos előállításához. Ez az állattartó telep helyzetének következetes, komplex felmérését és elemzését jelenti, amely során az állatorvosnak bármely döntés meghozatala előtt számos tényezőt figyelembe kell vennie, és a kölcsönhatásokat, összefüggéseket fel kell ismernie, mert a probléma oka sok esetben nem a legnyilvánvalóbb kockázati tényező. Az állat-egészségügy területén ez a megközelítés a szubklinikai betegségekre és a menedzsmenttel való kapcsolatukra irányította a figyelmet, mivel a nyilvánvaló károkat okozó klinikai és fertőző betegségek jelentős részét sikerült ellenőrzés alá vonni. A folyamat a gazdasági értékelések szerepének növekedésével járt, mivel a szubklinikai betegségek hatásai sokkal árnyaltabbak, mint pl. a járványoké, ahol a gazdaságosság kérdése fel sem merült, mivel az mindenki számára magától értetődő volt. Az egyes telepeken a végső cél olyan általános üzemviteli, ezen belül állomány-egészségügyi stratégia felállítása, amely, figyelembe véve az adott telep szakmai, pénzügyi, földrajzi és piaci lehetőségeit, a vállalkozás számára maximális profitot biztosít. Ezért a jövedelmezőséget érintő bármely üzemviteli javaslatnak a lehető legpontosabbnak kell lennie, és a támogató modellszámításoknak az adott telepi körülményeket kell minél jobban tükröznie, hogy az eredmények megbízhatósága növekedjék. A jelen jegyzet megírásával ehhez kívánunk segítséget nyújtani mindenkinek, aki a haszonállattartás területén szeretne majd vagy továbbra is sikeresen dolgozni. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik jelentős segítséget nyújtottak a jegyzet elkészítéséhez: Dr. Kiss Tibornénak, Dr. Gaál Csabának, Dr. Szeidemann Zsoltnak, Dr. Schindler Gábornak, Dr. Szenci Ottónak, Dr. Kisfalvi Tibornak, Dr. Medveczki Andrásnak, Dr. Kerényi Jánosnak és sokan másoknak is. A lektorálásért hálás köszönetet mondok Dr. Visnyei Lászlónak és Dr. Lakner Zoltánnak. És végül, de nem utolsó sorban mindent köszönök szerető Családomnak. Budapest, 2006. július Dr. Ózsvári László egyetemi adjunktus V


Bevezetés Minden gazdálkodó egységben, így a haszonállattartó telepeken is, a fő cél a nyereség nagyságának növelése. A gazdaságosság az értékesíthető termékek mennyiségének és a piac által megfizetett minőségének a növelésével, ill. a költségek csökkentésével érhető el. Az állattartó telepek termelési mutatóit és költségeit jelentősen befolyásolja az állomány állat-egészségügyi színvonala. Az állat-egészségügyi helyzet felmérése, javítása, a betegségek által okozott károk csökkentése az állatorvosok feladata, ezzel javítható a gazdaságosság. Így az állatorvos szerepe egyre inkább felértékelődik a gazdasági állatok tartása, tenyésztése során. Az állományban előforduló betegségek mindig kiemelkedő problémát okoztak a termelőknek. A jó állattenyésztési gyakorlatba mindig beleértették az állatokról történő megfelelő gondoskodást, és egészségük fenntartását annak érdekében, hogy optimalizálják a termelésüket. Ahogyan az állattenyésztés intenzitása nőtt, úgy vált az állományok egészségi helyzete egyre inkább a termelékenység meghatározó tényezőjévé. A korszerű telepeken az állományok magas teljesítményét állat-egészségügyi programokkal, intézkedésekkel védik, amelyeknek célja, hogy egészséges emberi élelmiszert állítsanak elő olyan módon, amely jövedelmet jelent a termelőnek. Az állatorvosok és más agárszakemberek által nyújtott szolgáltatások így egyre keresettebbé válnak. Napjainkra általános feladattá vált az, hogy az állatorvosok fenntartsák és tökéletesítsék az állomány-egészségügyet és az állatjóllétet, a termelő telep termelékenységét és jövedelmezőségét, és az állati termékek közegészségügyi biztonságát. Az állomány-egészségügy szerepét és feladatát többféleképen is definiálták. Az állomány-egészségügy végeredményképpen a hagyományos állatorvosi szolgáltatások és az állomány „menedzselésének” kombinációja, annak érdekében, hogy elérhető és fenntartható legyen az optimális állat-egészségügyi és termelési színvonal. Az állomány-egészségügy elsődleges célja olyan állat-egészségügyi és termelési színvonal elérése, amely az elérhető maximális (és egyben versenyképes) jövedelmet biztosítja a termelőnek. Ezért a termelésorientált állomány-egészségügyi programok célja az optimálisnak tartott teljesítmény elérése, amely egyben a pénzügyi befektetés legmagasabb megtérülését eredményezi. Összefoglalva, az állomány-egészségügy elsődleges feladata, hogy olyan hatékony, gazdaságos és jövedelmező termelést segítsen elő, amely egyben kielégíti az állatvédelmi követelményeket és biztosítja a termék minőségét, valamint garantálja az élelmiszerbiztonságot. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban az 1960-as évektől kezdődött a folyamat a haszonállatpraxisban, amelyben az állatorvosok klasszikus, egyedi állatokon végzett gyógyító tevékenysége mellett megjelent az állomány egészének állat-egészségügyi feltérképezése is, és az állatorvos látószögébe került az állomány-egészségügynek a termelékenységre gyakorolt hatása. Ekkor vált nyilvánvalóvá az is, hogy az állattartó telepeken a szubklinikai betegségek okozzák a legnagyobb veszteségeket. Miután felismerték, hogy gazdasági haszon realizálódik a szubklinikai betegségek visszaszorításából, az állatorvosok rendszeresen vizsgálni kezdték a termelési mutatókat is, és az állomány állat-egészségügyi státusza alapján tettek komplex javaslatokat a termelés fejlesztése érdekében. Ezzel gyakorlatilag megszületett az állományegészségügyi menedzsment. A nyolcvanas évekre a termelők felismerték a termelési, az állategészségügyi és költségadatok gyűjtésének fontosságát. Innen már a következő lépés a különböző állomány-egészségügyi intézkedések költség-haszon és költséghatékonyság elemzése volt, amely a termelők még szélesebb körében elfogadhatóvá tette ezt a szolgáltatást. Tehát az állatorvosi hivatásban az a jelentős változás, hogy az egyedekre történő fókuszálás mellett az állomány is a figyelem központjába került, ami az állat-egészségügyi ökonómia jelentőségét növelte.

VI


Hosszú távon az állattenyésztésben várhatóan bekövetkező további változások a haszonállatpraxisban tevékenykedő állatorvosok gyakorlatában azt az igényt vetítik előre, hogy a telep egészét átfogó, komplex megközelítés révén képesek legyenek segíteni a termelőt a telep állategészségügyi helyzetével és termelésével kapcsolatos döntések meghozatalában. Ebbe beletartoznak a termelési és pénzügyi célok, az állomány-egészségügyi és termelési problémák rangsorolása, valamint olyan állomány-egészségügyi intézkedések megvalósítása, amelyek a telep termelékenységét és jövedelmezőségét növelik. Várhatóan a jövőben a termelőkben is egyre erőteljesebben tudatosulni fog, hogy a termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsment megnövelheti az állattartó üzemek bevételeit és jövedelmét. Emiatt a haszonállattartásban is nőni fog az igény a komplex, gazdaságilag megalapozott termelésorientált állatorvosi szolgáltatások iránt. Ez nagy kihívást jelent az állatorvosi szakmának. Az egyik legnehezebb feladat adott állomány-egészségügyi és termelési üzemviteli rend esetén figyelembe venni mindazokat a tényezőket, folyamatokat és hatásokat, amelyek befolyásolják a termelékenységet és végső soron a jövedelmezőséget. Az állomány termelése, termelékenysége nagyon összetett, amelyben minden esemény és tényező összefügg egymással. Ezért egy termelésorientált állomány-egészségügyi program fő célja az, hogy választ adjon a telepen bevezetésre került preventív vagy kuratív állat-egészségügyi, ill. a különböző termelésiüzemviteli intézkedéseknek az állomány egészére gyakorolt várható hatásait firtató kérdésre (pl. egy szigorúbb tőgyegészségügyi program bevezetése valószínűleg megnöveli a munkaerőszükségletet, aminek számos további gazdasági vonzata lesz). Azok a bonyolult kapcsolatok, összefüggések, amelyek a betegségek, a takarmányozás, a szaporodásbiológiai menedzsment, az állatsűrűség, a selejtezési stratégia és egyéb, a termelékenységét befolyásoló tényezők között állnak fent, az állomány, mint egységes rendszer kibocsátását, jövedelemtermelő képességét különböző mértékben, és együttesen határozzák meg. Az egyes tényezők változtathatóságának mértéke tovább növeli a termelés tervezhetőségének nehézségeit. De a legtöbb termelési tényező mérhető, és változásaiknak hatása is többé-kevésbé kiszámítható vagy modellezhető, amiben nagy segítséget nyújt napjainkban a számítógépes technika. De bármely felállított modellel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy uniformizálva nem alkalmazható. A folyamatábrát, amire a megfelelő modell épülhet, fel lehet állítani, viszont nagyon nehéz megfelelő adatokat nyerni, amelyekkel az egyes termelési tényezők beépülhetnek, reprezentálhatókká válhatnak a számításokban. Emellett bármely matematikai állítást valós adatokkal kell alátámasztani, ami helyi adatfelméréseket igényel. Az így számszerűsített eredmények sokkal jobban illeszkednek a helyi telepi jellemzőkre és képezik le a valós lokális viszonyokat, mint az általános (pl. országos szintű vagy külföldi felméréseken alapuló) becslések. Az egyes telepeken a végső cél, olyan általános üzemviteli, ezen belül állomány-egészségügyi stratégia felállítása, amely, figyelembe véve az adott telep szakmai, pénzügyi, földrajzi és piaci lehetőségeit, a vállalkozás számára maximális profitot biztosít. Ezért a jövedelmezőséget érintő bármely üzemviteli tanácsnak a lehető legpontosabbnak kell lennie, és a támogató modellszámításoknak az adott telepi körülményeket kell minél jobban tükröznie, hogy az eredmények megbízhatósága növekedjék. Az egyedek és az állomány termelékenységét jelentős mértékben befolyásoló tényezők egy része csak egyedi, míg más része csak állományszinten fejti ki hatását. E két tényezőcsoport kombinációja alapján becsülhető meg az állomány termelékenysége, valamint a termelési költségek és a bevételek ismerete teszi lehetővé az állomány jövedelmezőségének felmérését.

VII


1. Az állat-egészségügyi gazdaságtan történeti áttekintése Az ökonómia az állat-egészségügy egyik alapvető eleme a társadalom minden szintjén és a világ minden pontján. Az ökonómiát néha olyan diszciplínának minősítik, amely mértékegységként pénzt használ, míg minden más tudomány fizikai egységeket. Azonban az ökonómia, mint tudományág, elsősorban döntéselemzés, amelyben a pénz csak egy elem. A közgazdaságtan a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásoknak az egymással versengő felhasználási lehetőségek közötti felosztásával foglalkozik, és ezáltal a társadalom számára a legnagyobb elérhető hasznot biztosítja. Ezt a hasznot különböző formában lehet kifejezni, attól függően, hogy a közgazdasági alapelveket milyen területen alkalmazták. Az állat-egészségügyi helyzet javítása hasznot hoz mind az állatok, mind az emberek számára. Az állatjóllétet nehéz gazdasági mértékegységben kifejezni, de a humán jóllétet nagymértekben meg tudjuk így határozni. A legtöbb gazdasági hozadék kifejezhető pénzügyi formában (pl. nagyobb tejárbevétel), de számos tényezőt nem azonnal tudunk így kifejezni (pl. a zoonózisveszély csökkenésének gazdasági haszna). Az állat-egészségügyi gazdaságtan olyan viszonylag újnak tekinthető interdiszciplináris tudományág, amelynek célja, hogy gazdaságilag alátámasztott alapelveket, sémákat és adatokat szolgáltasson a haszonállatok optimális termelésével kapcsolatos döntési folyamatban. Az állat-egészségügyi gazdaságtan a mikroökonómia alkalmazott tudományágaként mintegy 30 éves múlttal rendelkezik. A nemzetközi gyakorlatban Morris (Ausztrália) és Ellis (Anglia), hazánkban viszont Visnyei (1985), Kissné (1991, 1995) és Ligetfalvi (1991) nevéhez fűződik a gazdasági alapelvek bevezetése az állategészségüggyel kapcsolatos döntések meghozatalába. Az állat-egészségügyi gazdaságtan fő vizsgálati területei a következők: • az állatállományok egészségi állapotából adódó gazdasági következmények elemzése, • a betegségek által okozott veszteségek számítása, • az állat-egészségügyi beavatkozások gazdasági hatásainak modellezése az egyedek, az állományok, ill. a nemzetgazdaság szintjén, • a betegségek ellenőrzése és az állomány-egészségügyi programok és eljárások (pl. mentesítések) gazdasági elemzése, gazdasági hatásainak elemzése, • az állat-egészségügyi vállalkozások gazdálkodástudományi vizsgálata. Morris és Ellis a hetvenes évek elején sikeresen bevezettek egy egyszerű, de hatékony közgazdasági alapelvet az állat-egészségügyi döntésekbe: az állat-egészségügyi inputokat csak addig a szintig szabad emelni, amíg az utoljára felhasznált input költsége egyenlő nem lesz annak bevételével. Ez már egy alapvetően más megközelítés volt a korábbi általánosan elterjedt nézethez képest, miszerint kezelünk vagy sem. A költségek ellenőrzése különösen fontos a korszerű állattenyésztésben. Az állatorvosi szolgáltatások a nyugati országokban abba az irányba fejlődnek, hogy a megtervezett állomány-egészségügyi programok, ill. a menedzsment révén kielégítsék a termelőknek az állatorvos tevékenységével szemben az optimális állategészségügyi állapot elérésére támasztott igényeit is. Ezeknek a szolgáltatásoknak általában számos intézkedéscsomagja van, amelyek más és más védekezést ajánlanak különböző költségeken. Az optimális állat-egészségügyi intézkedéscsomag, és ezáltal az inputfelhasználás kiválasztása ezért nagymértékben gazdasági döntés. Nemcsak a vállalkozások szintjén kell ilyen döntéseket hozni, hanem országos szinten is, hiszen pl. a különböző fertőző betegségektől való optimális mentesítési program kiválasztása is alapvetően ilyen jellegű döntés. Az állat-egészségügyi ökonómiában az állat-egészségügyi állapot javítására irányuló különböző intézkedések várható hozamát értékeljük abból a célból, hogy a rendelkezésre álló védekezési erőforrások felhasználására a lehető legjobb döntést hozhassuk meg. Értékeléskor a hangsúly az egyre intenzívebb védekezés marginális bevételén van, mindaddig, amíg közgazdaságilag az optimális állapotot el nem érjük. Ez akkor következik be, amikor az utoljára foganatosí1


tott állat-egészségügyi intézkedés költsége megegyezik az általa elért állat-egészségügyi állapotjavulásból származó többletbevétellel. Eddig a pontig ugyanis minden korábbi intézkedés hasznot eredményezett. Ezek az elemzések nem költségvetési vagy könyvelési technikák. Az elsődleges cél, hogy a különböző állat-egészségügyi intézkedések várható hozamának meghatározásával rangsoroljuk a különböző stratégiákat, és ez alapján hozzuk meg a legjobb döntést, és nem az, hogy a pontos pénzügyi számokat megkapjuk. Bármely ökonómiai elemzés alapvető tulajdonsága, hogy az sohasem teljes körű. A cél az, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a lehető legjobb döntést hozzuk meg. Az állat-egészségügyi ökonómia egyik alkalmazási területe az adott betegségekkel kapcsolatban felmerülő termelési veszteségek felmérése (becslése vagy számszerűsítése) abból a célból, hogy pénzben kifejezve bemutassuk, mennyibe kerül a betegség jelenléte az állományban. Ezzel be lehet mutatni a betegség fontosságát a termelőknek, és így igazolni az ellene tett védekezési erőfeszítések jogosságát, egyben bemutatható az a potenciális bevétel, amit a betegség hiánya esetén tudna realizálni a telep. Természetesen a betegség által okozott összes költség csak akkor takarítható meg, ha mentesítik a telepet. A mentesítés viszont csak kevés esetben és kevés betegség esetén járható út. Az állatorvosképzésben a gazdasági és az agrárgazdasági, „agrobiznisz” ismeretek átadása, valamint az ökonómiai szemlélet formálása történelmi múltra tekinthet vissza, mivel az állategészségügyi tevékenység egy része kezdettől fogva a gazdálkodáshoz, a haszonállattartáshoz kapcsolódott, s így az ökonómiai mérlegelés ténye mindenkor az állatorvosi gyakorlat szerves részét képezte. A társadalmi-gazdasági fejlettség, az átalakulás idején, továbbá az EUcsatlakozással kapcsolatosan az agrár- és az állat-egészségügyi gazdaságtan kérdései előtérbe kerültek, mert: • a verseny éleződése új üzemgazdasági, üzletviteli, vállalkozói és menedzsment ismeretek elsajátítását igényli; • a korszerű állatorvosi munkához az állatorvos-tudomány magas szintű ismerete mellett hozzátartozik az állat-egészségügyi menedzsmentben, az innováció és marketing, valamint az informatika elméletében és gyakorlatában való jártasság; • a gazdasági élet gyakorlata egyre erőteljesebben „kikényszeríti” a haszonállattartás területén az állatorvosi gondolkodástól, magatartástól és gyakorlattól az állattartók profitorientált érdekeinek kiszolgálását, a nyereségérdekelt termeléshez történő alkalmazkodást. A gazdasági tények világszerte azt mutatják, hogy az állatorvosok vagy kibővítik szolgáltatásaikat az elvárásoknak megfelelően, vagy elveszítik korábbi meghatározó szerepüket. Mindezen elvárások teljesítéséhez nyújt a tantárgy segítséget, biztosít tudományosan megalapozott, korszerű, az európai gyakorlatban meghonosodott, ugyanakkor a magyar viszonyokra adaptált ismereteket és szemléletet. 1.1. Az állatorvosi szemléletmód és munka jellegének átalakulása és fejlődése a XX. század második felétől napjainkig A társadalmi-gazdasági fejlődés, valamint az állat-egészségügyi munka jellegének változása között igen szoros a korreláció. A kölcsönhatásnak megfelelően a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a gazdasági környezet folyamatos változásával a termelők állatorvosi szolgáltatásokkal szembeni igényei is átalakultak. Ezzel párhuzamosan az állatorvosok által nyújtott szolgáltatások is fejlődtek. Ez a fejlődési folyamat példaértékű lehet hazánk számára. A folyamat fő szakaszai az alábbiakban foglalhatok össze.

2


I. szakasz: A járványos betegségek felszámolása, egyedi betegségkezelések időszaka (19451960). A II. világháborút követően a mezőgazdasági termékek világpiaci értékesítésének helyzete kedvező volt. A termelés a legtöbb országban a szükségleteket nem tudta kielégíteni, az árak stabil, enyhén emelkedő tendenciát mutattak. A fejlett ipari országokban erre az időszakra tehető a lópraxis visszaszorulása és a gazdasági haszonállatok előtérbe kerülése. A termelési struktúrát az extenzív tartásmódok és a vegyes farmok túlsúlya jellemezte. Ez a periódus a "tűzoltómunka időszaka", az állatorvost csak a betegségek jelentkezése esetén hívták. Két alternatíva létezett, csak arról döntöttek, hogy a beteg állatot gyógyítsák-e vagy sem. Nagy előrelépést jelentett az antibiotikumok elterjedése. Ebben az időszakban a nagy gazdasági veszteségeket okozó, gyors terjedési hajlammal rendelkező fertőző betegségek vakcinázási programokkal történő megelőzésében sikerült a legnagyobb előrelépést megtenni. II. szakasz: Az összetett kóroktanú betegségek és a megelőző állatorvoslás időszaka (19601980). Az állattartás területén strukturális változások - specializáció, centralizáció és koncentráció - mentek végbe. Több országban megjelentek az iparszerű állattartó telepek. Ebben az időszakban a termelők kinyíló agrárollóval kerültek szembe, és csak úgy tudtak fennmaradni, ha az általuk előállított termékek önköltségét - a termelés hatékonyságának növelésével folyamatosan csökkentették. Ennek eredményeként az állatorvosi beavatkozásokkal kapcsolatos döntések tekintetében - mind az állatorvosok, mind a termelők részéről - egyre nagyobb igény mutatkozott a költséghatékonyság elemzések alkalmazására. Az állatbetegségek, mint a jövedelmező termelés egyik legfőbb rizikófaktora kerültek a figyelem központjába. Ismertté vált, hogy a legnagyobb veszteségeket okozó betegségek döntő része komplex oktanú, és az oki tényezők között kiemelt szerepe van humán faktornak, azaz az emberi tényezőknek, a nem megfelelő menedzsmentnek. Kidolgozásra kerültek azok az alapvető szervezési és vezetési elvek, amelyek következetes alkalmazásával megelőzhető a betegségek jelentkezése. III. szakasz: Integrált megközelítés, komplex állat-egészségügyi menedzsment, amely magában foglalja az ökonómiai, állatvédelmi és társadalmi-szociológiai tényezőket is (1980-as évek). A gazdasági környezetben a bizonytalanság és a fizetőképes kereslet csökkenése egyre erőteljesebben mutatkozik meg. Az elmúlt szakaszra jellemző tendenciák, mint a kínálati piac fennállása, a gazdasági élet szinte minden területére kiterjedő változások állandósulása továbbra is fennállnak, aminek eredményeként a verseny is egyre fokozódik. A költségcsökkentéssel párhuzamosan a minőségi és hatékonysági paraméterek folyamatos javítása és a stratégiai döntések - pl. vertikális, horizontális integrációk és stratégiai csoportok - kerülnek a verseny középpontjába. Mindez az állattartók, a vállalatvezetők és az állatorvosok részére kihívásként jelentkezik, amelyre csak koncepcionálisan új gazdasági megközelítés segítségével válaszolhatnak eredményesen. Ebben az új környezetben az állattartó gazdaságok üzleti folyamatait olymódon kell újjátervezni és szervezni (business reengineering), hogy folyamatorientált vezetési filozófia és gyakorlat valósulhasson meg, amely erősíti: a vállalat vevő-, piac-, és szállítóközelségét; a minőség és hatékonyság fejlesztését; a költségek racionális csökkentését; az emberi kreativitás kitüntetett szerepét; a csoportmunka és a folyamatokhoz igazodó egyszerű, nem túl hierarchizált struktúrák középpontba helyezését. A mezőgazdaság területén is egyre erőteljesebb szervezeti változások következnek be, ugyanis a széles körben elterjedt lineáris-funkcionális struktúrák túlzottan merevnek bizonyultak az integrált működéshez és a kreatív információáramláshoz. 3


Erre az időszakra tehető a termelés-orientált komplex állat-egészségügyi megközelítések elterjedése, az informatika, a számítógépes termelésirányítási és döntéstámogató rendszerek előtérbe kerülése, valamint a különböző szakemberekből álló szaktanácsadó és menedzsment teamek kialakulása. IV. szakasz: Kedvtelésből tartott állatok jelentőségének fokozódása (1980-as évek végétől) A 80’-as évtizedben a fejlett ipari országokban, mindenekelőtt az USA-ban és NyugatEurópában a kedvenc, hobby állatok ellátása „külön iparággá” fejlődött. Ennek hátterében a lakosság életmódjának változása állt. Egyre nagyobb városok alakultak ki, ahol a természettel, az élőlényekkel való kapcsolattartást a kedvenc állatok biztosították. A lakosság anyagi helyzete látványosan javult, és egyre több pénzt tudtak szánni ezen állatok minél magasabb színvonalú ellátására. Sokan egyedül éltek és a kedvenc állattal való kapcsolat nagyon fontossá vált. Ezen a területen az állat-egészségügyi döntések nem gazdasági jellegűek, a tulajdonosok nem racionálisan, hanem emocionálisan döntenek. Ez újabb kihívást jelentett az állatorvosi szakmával szemben. A vegyes praxisok helyett specializált kisállatrendelők és kedvencállat-kórházak jöttek létre. Ezen a területen az állatorvosnak a praxis vezetéséhez speciális vállalkozói és praxismenedzsment ismeretekre van szüksége. Végeredményben az állatorvosi szolgáltatás szakosodott a gazdasági haszonállat és kisállat ellátására. Ez utóbbi terület nagymértékben „elnőiesedett”. V. szakasz: A globalizálódó verseny időszaka (1990-es évektől) A globalizáció hatására új, kontinenseket átfogó termékpályák jöttek létre, melyek jelentős kockázatot is hordoznak. A Kreuztfeld-Jakobs kór megjelenése és hatása jól bizonyítja, milyen nagy jelentősége lehet a megfelelő technológiák gondos kidolgozásának és a körültekintő állatorvosi ellenőrzésnek. Az állattenyésztésben számos paradigma átalakul, például nő az állatjóllét és a nyomonkövethetőség szerepe. Ezek új kihívásokat támasztanak az állatorvosok munkájával szemben is. Az állategészségügyben, hazánkban is hasonló fejlődési folyamat ment végbe, csak bizonyos késéssel. A rendszerváltást követő időszakban az állatorvosok számára a csökkenő gazdasági haszonállat létszám miatt elhelyezkedési problémák jelentkeztek. A kisállatorvoslás irányába történő szakosodás alternatív megélhetési lehetőséget jelentett. Az 1990-es években indult meg a III. és IV. szakaszba való átmenet. Az állattenyésztésben gondot jelentett, hogy a tulajdonváltással a már meglévő integrációs kapcsolatok is felbomlottak, újak még nem alakultak ki, a hosszú távú stratégiai szemlélet helyett a pillanatnyi érdekek szerint hozzák meg a döntéseket, és az információs technológia gyakorlati alkalmazása területén igen komoly és sajnos egyre növekvő lemaradásunk van. A jelenlegi gazdasági körülmények között ezek hiányában az állattartó gazdaságok versenyképességének további romlása valószínűsíthető, és így egy részük életben maradása megkérdőjeleződig. Az új igényeknek megfelelő állatorvosi tevékenység egyúttal az állatorvosképzés tartalmi és strukturális változtatását is igényli.

4


1.2 Az állatorvosok szerepe az állattartó telepek szervezése, vezetése és ellenőrzése területén Az állatorvosoknak szakmai feladataikat az ezekkel szoros kapcsolatban lévő menedzsment, ökonómiai stb. feladatokkal együtt, azokkal kölcsönhatásban kell realizálniuk (1. táblázat), ugyanis csak így járulhatnak hozzá az irányítás optimalizálásához, valamint a vállalatok, a vállalkozók, a termelők állat-egészségügyi és gazdasági kérdésekkel kapcsolatos döntési, problémafelismerő, -kezelő készségének és innovatív képességének javításához. 1. táblázat. Az állatorvosok szakmai feladatainak változása Szerepkörök Akut beavatkozások Diagnosztika Betegségek kezelése Termelésellenőrzés Menedzsment feladatok Járványvédelem Epidemiológia Hatósági feladatok Információs technológia Oktatás Takarmányozás Genetika Környezetvédelem Környezetszennyezés Állatvédelem Szervezeti döntések Jövedelmezőség

Hagyományos Független szakértő- Menedzser állatorállatorvos szaktanácsadó á.o. vos + ± + + + + + ± + + + + + + + ± + ± + ± + ± + ± + + + + ± + + + + + +

Jelmagyarázat: + munkájának részét képezi, +/- csak bizonyos esetekben, - munkájának nem képezi részét

Irodalom: 1. Bíró O.- Illés B. Cs. (1996): Az állategészségügy szerepének változása és fejlődési tendenciái a sertéstartásban. V. Agrárökonómia tudományos napok. Piaci verseny a mezőgazdaságban. Gyöngyös, 1996. 65. 2. Dijkhuizen, A. A. (1992): Modelling animal health economics. Inaugural speech. Wageningen Agricultural University. Wageningen, 28. 3. Muirhead, M. R. (1994).: Swine Practice: Present & future roles of the veterinarian. In: Proceedings of the 13th IPVS Congress. Bangkok, Thailand, 1-4. 4. Morris, R. S. - Blood, D. C. (1969): The economic basis of planned veterinary services to the individual farms. Australian Vet. J., 45. 337-341.

5


2. A haszonállattartó vállalkozások alapvető gazdasági döntései A különböző állattartó és -tenyésztő vállalkozások közös tulajdonságaival, és a piacon betöltött szerepükkel foglalkozunk. Ezeket egyszerűen vállalkozásnak, vagy vállalatnak nevezzük, és a vállalat egészét egyetlen "személynek”, egyetlen piaci szereplőnek fogjuk fel. A vállalat olyan gazdasági szervezeti egység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közreműködésével kapcsolódik ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik. A továbbiakban a vállalatot tekintjük a piaci kínálati oldal szereplőjének, a vágóhidakat, feldolgozó üzemeket, valamint háztartásokat pedig fogyasztóknak. Eltekintünk attól, hogy a háztartásokban is folyik termelés. Az állattartó vállalatok működése közben erőforrások (takarmány, fűtés, szellőztetés, emberek, gépek, anyagok…) áramlanak be, és termékeket bocsát ki. Az előbbieket inputnak, az utóbbiakat outputnak nevezzük, és a folyamatot reálfolyamatnak. Az erőforrások beszerzéséhez a vállalatnak pénzt kell befektetni, amit az értékesítés során nyerhet vissza. Ezt pénzfolyamatnak hívjuk. Ezen folyamatok (kereslet, profit) információkat is hordoznak az állattartó vállalatok számára, amelyekkel értékelni tudják környezetüket, működésüket. Az állattartó vállalat, mit minden egyéb vállalat két piacon jelenik meg, a termékek piacán eladóként, az erőforrások piacán (földpiac, tőkejavak piaca, munkaerőpiac, pénzpiac) vevőként. A vállalatoknak bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell piaci környezetéhez. Ilyenek az egymáshoz fűződő közvetlen kapcsolatok (pl. adásvétel); bizonyos piaci törvényszerűségek (pl. a racionalitás); az állam befolyásoló szerepe, mint tulajdonos vagy jogi szabályok által; a természethez való alkalmazkodás, mint társadalmi elvárás; a társadalmi-politikai környezet, történelmi, kulturális hagyományok (értékrendek). A vállalat külső környezete a mikroökonómiában egy adottság, amely a vállalati magatartás külső feltételrendszerét adja. Az állattenyésztő vállalat racionális gazdasági szereplő, bizonyos célok elérésére törekszik. Az elsődleges célja, hogy profitot, jövedelmet szerezzen, ezért számára a több lehetőség közül az a legcélszerűbb, ami nagyobb profitot eredményez. A vállalatnak hosszabb-rövidebb ideig egyéb céljai is lehetnek, de ezek elérését a megfelelő profit elérése segíti. A következő felsorolásban bemutatunk néhány jellemző vállalati célt, a profit a legfontosabb, de a teljes célrendszer minden eleme valamilyen mértékben egyszerre érvényesül. A non-profit szervezeteket most nem tárgyaljuk. A vállalat főbb céljai: 1. Jövedelmezőség, profitmaximalizálás; 2. Vagyon megtartása; 3. Növekedés, fejlődés; 4. Piaci pozíciók megtartása, javítása; 5. Korszerűsödés és termelékenység növelése; 6. Fizetőképesség, likviditás; 7. Fizikai és pénzügyi erőforrások megszerzése; 8. Vezetői külön célok. Az idő szerepe a gazdaságban. Az állattartó és tenyésztő vállalatok különböző időtávokhoz kapcsolódnak gazdálkodási döntéseik során. A gazdasági időtávok a döntések feltételeit, lehetőségeit fejezik ki. • Piaci időtáv (nagyon rövid táv) az az időszak, amelyen belül a vállalat csak eladási, vagy vételi döntésekkel képes reagálni a külső eseményekre. • Rövid táv az a periódus, amelyen belül a vállalat legalább egy termelési tényezője adott, megváltoztathatatlan, miközben legalább egy másik tényező megváltozhat. • Pl. a vállalat épületei, termelőhelye adott, míg a munka, anyagmennyiség változtatható. 6


2.1. A termelés költségei, bevétel, haszon Rövid távon az állattenyésztő és állattartó vállalatok költségei két részre oszlanak. Az egyik csoportba azok a költségek tartoznak, amelyek a termelés megindulása nélkül is fennállnak, mert már kiadásra kerültek. Ilyenek az épületek, gépek költségei, ezeket fix költségeknek nevezzük. A másik csoport a termeléshez tartozó költségek, pl. munkabér, anyagköltség, energia. A termelés összes költsége (TC) rövid távon két fő részből áll: állandó költségek (FC) és változó költségek (VC). Képletben: TC = FC + VC. A fix költség rövid távon állandó, a változó költség nem arányosan változik: • a technikai feltételek, • az anyagok mennyiségtől függő ára, • a járulékos költség (szállítás) részarányának csökkenése miatt. 1. ábra. A különböző költségfüggvények

• • • • • •

Az átlagos fix költség (AFC=FC/Q) a termék egységére jutó állandó költség. Az átlagos változó költség (AVC=VC/Q): a termékegységre jutó változó költség. Az átlagköltség (AC=TC/Q): a termékegységre jutó összköltség. Összefüggés: AC = AFC + AVC. A határköltség (MC): a termelésváltozás egységére jutó költségváltozás nagysága. Képletben: MC = TC/DQ = VC/ Q, ahol az utolsó egyenlőség azért szerepelhet, mivel rövidtávon FC állandó, ezért TC = VC.

Az AC, AVC, MC függvények U alakúak (1. ábra). Kis termelés esetén az egységköltségek hatalmasak, a termelés növelésével csökkennek, majd egy idő után nőnek. Az MC mindig a legutóbb termelt egység költsége, és amíg ez kisebb az AC-nél és az AVC-nél, addig az átlagot lefele húzza. Ha a növekedési szakaszában eléri először az AVC, majd az AC görbét, akkor feléjük kerül, s az átlagot növelni fogja. Így az MC-vel való találkozás után mindkét görbe nőni fog. A határköltség (MC) függvénye az átlagos változóköltség- (AVC) és az átlagköltségfüggvényeket (AC) minimumpontjukban metszi. A befektetés (lekötött tőke) az a kiadás, amelyre a termelés érdekében egy adott időpontban kerül sor, és lassan, fokozatosan térül meg. Folyó költségek azok a termelési ráfordítások, amelyek az adott évben merülnek fel, és a termékek eladásával az adott évben meg is térülnek. 7


A folyó költségeket a változó költséggel azonosíthatjuk, vagyis a termelés során jelentkező takarmány-, gyógyszer, energiaköltség, munkabér stb. A befektetések a fix költségek, vagyis a termelés elindulása előtti, annak érdekében tett költekezés, ez folyó költségek formájában térül meg, pl. ingatlanok, termelő gépek vétele. Ezek a költekezések az előállított termékekbe használati idejük arányában épülnek be, vagyis folyó költségnek kell tekinteni egy gép értékének 1/10-ét, ha az tíz év alatt használódik el. Az elhasználódást nevezzük amortizációnak, míg költségként való beszámítását amortizációs vagy értékcsökkenési leírásnak. Az amortizációs költség különbözik a többitől, hiszen nem aktuális kiadás, számlákon nem jelenik meg, és a nagyságát a vállalat határozza meg a tervezett amortizációs idővel. Az értékcsökkenési leírás ún. implicit költség. Explicit (kifejezett) költségek, amelyek adott időszak folyamán az adott időszak termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelennek meg. Implicit költségek (rejtett költségek) azok a kiadások, amelyek az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakban nem jelennek meg. Bevétel és haszon Egy vállalkozás beindulása előtt érdemes elemezni a bevételek és kiadások várható alakulását, a lehetséges profitot. Egy család sertéshizlaló vállalkozást szeretne indítani. A 2. táblázatban a család éves jövedelem-kimutatás tervezete látható a lehetőségeik és a piac figyelembevételével. A befektetés a 20 millió Ft-ot érő sertéstelep megvétele, melynek elhasználódását tíz évre tervezik. 2. táblázat. A sertéshizlaló vállalkozás éves jövedelem-kimutatása (ezer Ft) BEVÉTEL MEGNEVEZÉS 1. Árbevétel 25 500 2. Eladott áruk beszerzési ára 3. Bruttó profit (1-2) 21 100 4. Közvetett költségek Explicit költségek összesen Bérleti díj (föld) Takarmány, energia és javítási költségek Szállítás, forgalmazás költségei Kamatköltség Elszámolható implicit költség: Értékcsökkenési leírás 5. Számviteli profit (3-4) 6 630 6. El nem számolható implicit költségek 7. Összes gazdasági költség (2+4+6) 8. Gazdasági profit 5 550

KIADÁSOK 4 400 14 470 12 470 1 000 11 000 220 250 2 000 1 080 19 950

Bevételt az áruk eladási értéke jelent. Közvetlen költség az áruk beszerzési ára. E kettő különbsége a bruttó profit. Ebből levonva a közvetett, explicit költségeket, és az elszámolható implicit költségeket kapjuk a számviteli profitot. Vannak azonban el nem számolható implicit költségek, mint a család eddigi jövedelme, és a vállalkozásba bevitt tőke banki kamata, amelyektől elesik a család, mivel ezeket most a vállalkozásba fekteti be. Vagyis a vállalkozás beindulásával elveszti előző jövedelmét és tőkéjének kamatát. Ezek nem jelentenének nekik költséget, ha hitelt vesznek fel, és alkalmazottat fogadnak, de ilyenkor ezek helyett a már elszámolható költségként jelentkező banki kamat és a 8


munkabér jelenne meg. Az így kiteljesedő költségek adják ki a haszonáldozati, vagy alternatív költséget (opportunity cost), melyet a bevételekből levonva kapjuk a gazdasági profitot. A számviteli költségek az adott évben felmerülő számvitelileg nyilvántartható folyó költségek: az explicit költségek és néhány belső kimutatás alapján elszámolt implicit költség (épületek, berendezések értékcsökkenése). Számviteli profit a bevételek és a számviteli költségek különbsége, azaz a profit nagysága számviteli értelemben. 3. táblázat. Egy vállalkozás gazdasági profitja Bevételek A termelés gazdasági költségei

Gazdasági profit Számviteli profit

Számviteli költségek Explicit költségek

Normál profit Implicit költségek

A termelés költségei (alternatív költség) az explicit és implicit ráfordítások összessége, azaz a számviteli költség és azon lehetőségek elvesztett hozama, amelyekről le kellett mondani az adott tevékenység érdekében. Kifejezi mennyit kellett feláldoznia a vállalkozónak, hogy a szűkös erőforrásokat elvonja a gazdaság más szereplőitől. Normálprofit az adott gazdaságban bárki által szokásosan elérhető jövedelem (átlagmunkabér, banki kamatok). A gazdasági profit a számviteli profit és normál profit különbsége. Az átlagos bárki által elérhető profiton felüli rész. Gazdasági profitot akkor ér el a cég, ha a bevételei meghaladják alternatív költségeit (3. táblázat). 2.2. Az állattartó vállalatok optimális döntése tökéletes piaci verseny esetében Egy piac szerkezete, formája a piaci szereplők száma és mérete alapján jellemezhető. Ezek határozzák meg a szereplők lehetőségeit és a verseny erősségét. A piac formáit annak alapján ítélhetjük meg, hogy • mennyien vannak az eladók és a vevők; • könnyű-e vagy nehéz új termelőknek, ill. vásárlóknak belépni a piacra; • képes-e egy-egy szereplő egyedül befolyásolni a piaci árat. Ezek alapján a piacnak, a piaci versenynek két szélsőséges formáját, a tökéletes versenyt és a tiszta monopóliumot tárgyaljuk részletesen, de sok átmeneti piaci helyzet is lehetséges. Az egyik legismertebb, mikor néhány egymást ismerő, egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng az adott piacon. Ezt többszereplős (oligopol) piacnak nevezzük. Egy piac formáját a piaci szereplők átlagköltség görbéi (AC) és a piaci keresleti görbe távolsága is tükrözi. Tökéletes verseny alakul ki egy termék piacán, ha sok kis eladó és kis vevő van. Ekkor egyikőjük sem képes egyedül befolyásolni a piacot. Nagy számuk miatt megegyezni nem tudnak, és ha valamelyikük felemelné az árat, nem vásárolnának tőle, ha valamelyikük csökkentené, a piac elnyelné a kínálatát, de annak kis mértéke miatt nem befolyásolná az egész piacot. A tökéletes versenyben tehát a piaci szereplők számára az ár külső adottság. Tökéletes verseny az a piaci forma, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egy szereplőhöz képest, és a szereplők árelfogadók, és e piacon szabad a be- és kilépés. A szabad be- és kilépésnek két fő akadálya lehet. Jogi akadályok, mint például állami engedélyek szükségessége a termeléshez (pl. bányászat), és pénzügyi-gazdasági feltételek, például, ha óriási tőkét kell induláskor befektetni, amelyet onnan nehéz más tevékenységbe átvinni (pl. acélgyártás). Tökéletes verseny pl. a tojáspiac, ahol a belépéshez elég néhány tojó megvétele. 9


2. ábra. Egy üzem átlagköltség görbéje tökéletes verseny esetén

Tökéletes versenynél az üzemméretek nagyságának korlátjai is megmutatják a piac jellegét. Az üzemek átlagköltség görbéi (AC) nagyon távol helyezkednek el a piaci keresleti görbétől (2. ábra), így meghatározó kereslet kielégítését egy üzem csak hatalmas átlagköltségek mellett tehetné meg, ami abszolút gazdaságtalan. Bevételek és profitok tökéletes verseny esetén. A tökéletesen versenyző piacon szereplő vállalat számára az ár adottság, megváltoztatni nem tudja, de lehetőségein belül ezen az áron bármenynyit képes eladni. Minden egyes termék által keletkező bevétel megegyezik a piaci árral, a bevételek a következőképpen számíthatók. • A tökéletes verseny vállalatának összbevétele (TR) az ár és a mennyiség szorzata: TR = P × Q • A határbevétel (MR) az eladásváltozás egységére jutó összbevétel-változás: MR = TR / DQ • Az átlagbevétel (AR) az összbevétel és az eladott mennyiség hányadosa: AR = TR / Q Tökéletes verseny esetén a határbevétel és az átlagbevétel is megegyezik a piaci árral, a fogalmakból adódóan, tehát MR = AR = P A vállalat legfőbb célja a profit elérése. • A gazdasági profit az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége: T = TR - TC • Az átlagprofit a gazdasági profit egy termékre jutó nagysága: A =T /Q • A határprofit az eladásváltozás egységére jutó profit: M = T / Q = MR - MC A vállalat optimális döntése. A vállalatnak a tökéletes verseny piacához való alkalmazkodása kettős: elfogadja az árat és megállapítja saját optimális termelési mennyiségét. Tökéletes versenyben egy vállalat profitja akkor maximális, ha addig fokozza termelését, amikor a határköltség éppen egyenlővé válik határbevételével: max.,

ha (MC = MR = P).

10


Ennek oka az, hogy egy vállalatnak érdemes legyártania, és eladnia a terméket addig, míg az általa nyert bevétel (MR) meghaladja annak költségét (MC), vagyis a termék profitot hoz létre (Mp > 0). A profit mindaddig növelhető, amíg MC < MR. Akkor maximális a profit, ha az eladott utolsó darab határbevétele már éppen egyenlő a határköltséggel. A profit a termelt és eladott mennyiség és ár szorzatának (TR), valamint a termelt mennyiség és az átlagköltség szorzatának (TC) különbsége. Ez a profitmaximalizáló termelési mennyiség csak kivételes esetben esik egybe az átlagköltség minimumával, hisz ha az MC nagyobb lesz, mint az AC, onnantól növeli azt, de még így is érdemesebb tovább termelni, ha kisebb, mint az MR. 2.3. Az állattartó vállalatok fedezeti- és üzembezárási pontjának meghatározása Tökéletes verseny piacán profittal termelő cég azt tapasztalja, hogy valamilyen külső befolyás hatására a piaci ár csökken. Ilyenkor két dolgot tehet, vagy megszünteti a termelést, vagy tovább termel. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy milyen árak esetén érdemes egyik, vagy a másik lehetőséget választania. Továbbra is az MR = MC = P egyenlőségnek megfelelő termelési mennyiség az optimális választás. Ha az új termelési pont magasabb, mint az átlagköltségek (AC) minimuma, akkor a vállalat gazdasági profitot realizál. Az átlagköltségek minimumának megfelelő termelést fedezeti pontnak nevezzük, mert ekkor éppen megtérül a tökéletes versenyben lévő vállalat minden gazdasági költsége. Fedezve van minden fix és változó költsége és ezekben a normál profitja is. Egy vállalat fedezeti pontja az a termelési mennyiség, amely mellett a termék átlagköltsége egyenlő a piaci árral (AC = P = MR = MC). Ekkor megtérülnek a költségei, de gazdasági profitot nem termel. Ez az átlagköltség görbe minimumpontjában van (3. ábra). 3. ábra. Egy vállalat üzembezárási pontja tökéletes verseny esetén

Veszteségminimalizálás a vállalat stratégiája, ha az új termelési pont az átlagköltség alatt, de az átlagos változó költség felett van. Ekkor azért érdemes termelnie, mert minden változó költsége megtérül és a fix költségekből is megtérül valamennyi, attól függően, mennyivel magasabb az ár az AVC minimumánál. Bezárás esetén az összes fix költség elveszne. Szüneteltetni kell a termelést mindaddig, amíg a piaci ár kisebb, mint a minimális átlagos változó költség, mert ekkor a termék közvetlen költségei sem térülnek meg. Ezért az AVC görbe minimumpontját üzembezárási vagy üzemszüneti pontnak nevezzük. Üzemszüneti pont az átlagos változó költség minimuma, mert ennél kisebb piaci ár esetén szüneteltetni kell a termelést, és csak ennél nagyobb piaci ár mellett célszerű termelni.

11


2.4. A vállalat és az iparág kínálata rövid és hosszú távon Egy vállalat adott árhoz tartozó termelési mennyiségét, vagyis kínálatát a határköltség görbe határozta meg. Tökéletes verseny vállalatának egyéni kínálati függvénye (S) azonos az MC határköltség függvénnyel, üzemszüneti pont feletti ár esetén, a kínálat egyébként nulla. Az ágazati kínálati függvény a tökéletes versenyben szereplő vállalatok egyéni kínálati függvényeinek, tehát az MC egyéni határköltség-függvényeknek horizontális összegződése. Rövid távon azért képes egy vállalat gazdasági profitot elérni, mert a versenytársak ekkor még magasabb költséggel tudják csak előállítani a terméket. Hosszabb távon azonban szabad a ki- és belépés, és bárki alkalmazhatja a jobb technikát, ezért a termelők költségei megközelítik egymást. A gazdasági profit miatt tömegesen fognak új termelők belépni a piacra, ami csökkenti a piaci árat, mindaddig, amíg gazdasági profit van. Ez azt eredményezi, hogy hosszú távon a gazdasági profit eltűnik, minden, a piacon lévő vállalat normál profitot realizálva az átlagköltség görbe minimumában fog termelni. Irodalom: 1. Samuelson, P. A. - Nordhaus, W. D. (1985): Közgazdaságtan II. Mikroökonómia. Közgazdasági és jogi könyvkiadó. Budapest, 1993. 2. Varain, H. R. (1987): Mikroökonómia középfokon - Egy modern megközelítés. Közgazdasági és jogi könyvkiadó. Budapest, 1991.

12


3. Az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzése Az ökonómiai döntés a gazdasági tevékenység keretében megvalósítható cselekvési lehetőségek közötti választás. A gazdasági értékelésen alapuló fogalmi alapmodell három fő tényezőt foglal magában: az embereket, a termékeket és az erőforrásokat. Az emberek azok, akiknek igényei vannak különböző termékekre, szolgáltatásokra, ill. a döntéseket meghozzák, ezáltal a gazdasági tevékenység mozgatórugói. A termékek (áruk és szolgáltatások), amelyek az emberek igényeit kielégítik, a gazdasági tevékenységek eredményének tekinthetők. Az erőforrások azok a fizikai tényezők, ill. szolgáltatások, amelyek a termékek készítésének az alapjai, és mint ilyenek, a gazdasági tevékenységek kiindulópontjai (4. ábra). 4. ábra. A gazdasági elemzés alapmodellje Erőforrások

Termékek

Termelés

Emberek

Fogyasztás

Költség

Érték

Forrás: Howe és McInerney, 1987.

Az 5. ábra a betegségek, az állat-egészségügyi problémák hatásait mutatja be. A betegség érintheti az állatállomány termelését úgy, hogy megnöveli a termelési erőforrások felhasználását és/vagy csökkenti az állati termékek termelését (közvetlen hatások). A közvetlen hatások lehetnek láthatóak (pl. elhullás, vetélés), vagy rejtettek (csökkent tejtermelés). Az állatok betegsége befolyásolhatja még a gazdasági rendszer egyéb elemeit is, pl. csökkentheti a társadalmi hasznot is (közvetett hatások). Ezek a közvetett hatások szintén lehetnek olyanok, amelyek meglehetősen nyilvánvalóak (pl. exportkorlátozások), és amelyek kevésbé (pl. a mezőgazdaság fejlődésének lassulása). 5. ábra. A haszonállattartás helye és a betegségek hatása szélesebb ökonómiai megközelítésben Telep erőforrásai

Telep termékei Közvetlen hatások

Betegség

Nemzetgazdaság Közvetett hatások

Egyéb erőforrások

Egyéb termékek

Forrás: Dijkhuizen et al., 1992.

13


Az állatorvosi szolgáltatás egy termelési folyamat, amely bizonyos inputokat használ fel, hogy bizonyos outputokat állítson elő. Az inputok a betegségeket kontroláló eljárások, anyagok (pl. gyógyszerek, vakcinák és munkaidő), míg az output a betegségek által okozott veszteségek csökkenése. A betegségek által okozott veszteségek feltárása nemcsak amiatt fontos, hogy a jelenlegi szituációt leírja, hanem hogy további kapcsolódó kérdésekre is választ adjon: − hogyan korlátozható a lehető legkisebb szintre a veszteség, ha a betegség előfordul: további kezeléssel vagy az állat selejtezésével? − hogyan és milyen mértékben csökkenthető a betegség előfordulásának kockázata, mennyi veszteséget tudunk elkerülni és ez mennyi erőforrást és költséget igényel? A csökkenő határhozam elve alapján feltételezhető, hogy a védekezési intézkedések határköltsége növekedni fog, ahogy a betegség visszaszorul. A felelős döntés meghozatalakor a döntéshozónak tudnia kell, hogy mekkora költséggel járó intézkedéscsomag irányozható elő anélkül, hogy a védekezés folytatása naturálisan és gazdaságilag se legyen indokolatlan. A betegségek gazdasági hatása becslésének ez a lényege. A döntéshozónak meg kell győződnie arról is, hogy egy adott betegség elleni védekezés a szűkös erőforrások legjobb felhasználását jelenti-e, és azt is mérlegelnie kell, hogy valamely betegség helyett esetleg egy másik betegség elleni védekezés költségeit vállalja-e. Az állategészségügy gazdasági sikerét nagymértékben meghatározza a döntések meghozatalának és megvalósításának módja. A döntéshozatali folyamat általában a következő lépésekből épül fel: 1) a cél meghatározása, 2) információgyűjtés és értékelés, 3) a cselekvési lehetőségek számbavétele, 4) döntéshozatal, 5) megvalósítás, 6) ellenőrzés és az eredmény értékelése. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az 1. lépés talán a legfontosabb. Amikor áttekintjük az egyes problémákat, akkor kiderül, hogy a folyamatosan felmerülő veszteségeket gyakran szubklinikai betegségek vagy a csökkent termékenység okozza. Az állományadatok folyamatos nyomon követése nagymértékben elősegítheti ezeknek a problémáknak a felismerését, különösen az állomány-egészségügyi programok keretén belül. Ha a probléma meghatározása megtörtént, ritkán fordul elő az, hogy okszerű megoldás, cselekvési lehetőség nem áll rendelkezésre. Sokkal általánosabb szituáció az, hogy le kell szűkíteni a megoldási lehetőségek számát, ezért minden egyes lehetőséget alaposan meg kell vizsgálni. Ha a szükséges információk a rendelkezésre állnak, akkor a 4. lépésben meg kell hozni a döntést, ami a gazdaságilag optimális cselekvés kiválasztását jelenti. Ez akár a jelenlegi stratégia folytatása is lehet. A megvalósított cselekvés értékelése visszaviszi a döntéshozót a körkörös döntéshozatali folyamat 1. lépéséhez, bezárva ezzel a kört. 3.1. Termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsment programok A haszonállattartás menedzsmentjének figyelme a betegségek által okozott veszteségek csökkentésének irányába fordult, és ez azt az igényt támasztotta, hogy az állomány-egészségügyi programokat össze kell hangolni a termelésirányítási programokkal (6. ábra). Az állomány-egészségügyi menedzsmentciklus olyan egymással összefüggő események és döntések sorozata, amely a termelési mutatók folyamatos gyűjtésén, az állomány jelenlegi helyzetének az elemzésén és a problémák megoldását vagy megelőzését célzó intézkedéseken alapul. 14


A vezetési-szervezési funkciók megerősödése speciális igényt támasztott egy igen magasan specializált állatorvosi szolgáltatás és szaktanácsadás iránt. A termelésorientált állományegészségügyi tervezés jól bevált módszer lehet a felmerülő problémák számbavételére. Ez a haszonállatpraxisban dolgozó állatorvosok részére új lehetőséget teremt. A nagyméretű haszonállattartartó telepek integrált állat-egészségügyi megközelítést igényelnek, amely az állomány-egészségügy mellett magában foglalja a populációdinamika és a termelés menedzselését is. 6. ábra. Az állomány-egészségügyi menedzsment ciklusa Célok

A jelenlegi helyzet felmérése és kiértékelése, döntéselőkészítés

Az állomány teljesítményének változása

Döntéshozatal, végrehajtás megtervezése, megvalósítás

Külső hatások Forrás: Ruegg (2001) és Visnyei - Várnagy (1989) alapján

A termelésorientált állomány-egészségügyi szaktanácsadás olyan specializálódott állatorvos iránt támaszt igényt, aki különösen érdeklődik az állattartó telep, mint komplex rendszer működése iránt. Minden lehetséges forrásból összegyűjti, feldolgozza és rendszerezi az adott haszonállat tartásával kapcsolatos összes információt, és azt követően ezeket eredményesen és hatékonyan továbbítja a telep vezetői felé, elemezve egy esetleges állomány-egészségügyi beavatkozásnak az adott telep termelési mutatóira és gazdasági folyamataira kifejtett várható hatását. Az állatorvosnak figyelemmel kell kísérnie a termelő állományának jövedelmezőségét is, és adatokkal kell alátámasztania, hogy az állomány-egészségügyi menedzsment költséghatékony, és gazdasági előnye származik belőle a termelőnek. 3.2. Az állat-egészségügyi programok gazdasági elemzésének főbb kérdései Az állattartó telepeken a legfőbb cél a jövedelem. Ez két módon növelhető: vagy növeljük a termelést, miközben a termelési költségek változatlanok, vagy csökkentjük a termelési költségeket azonos termelési szint mellett. A fajlagos termelési költségek csökkenthetők új és költséghatékonyabb termelési eljárásokkal. Az állomány-egészségügy javítása is a jelentős szerepet játszhat a hatékony és gazdaságos termelés megvalósításában, pl. úgy, hogy növeljük a termelés hatékonyságát az állományban előforduló betegségek elleni védekezés révén. A jelenlegi állatorvosi szolgáltatásoknak az irányba kell fejlődnie, hogy ki tudják elégíteni a termelők

15


azon igényét, amely az előre megtervezett állomány-egészségügyi programok révén a gazdaságilag optimális, termelésorientált állat-egészségügyet célozza meg. Az állomány-egészségügyi programok bevezetésének elsődleges oka az, hogy a telep termelékenysége gyakran jelentősen alatta marad a gazdaságilag optimálisnak tekintettnek. Az elvárt teljesítmény alatti termelést általában olyan tényezők okozzák, amelyeket az állatorvos befolyásolni tud, mint pl. különböző betegségek, takarmányozási rendellenességek, telepi szervezési problémák. Bármely állomány-egészségügyi program elsődleges célja, hogy az állomány elérje az előre meghatározott termelési célokat, vagyis minimalizálja a betegségek, a takarmányozási rendellenességek és a szervezési hiányosságok miatti veszteségeket. A megállapított cél általában a termelés kívánatos, vagy egy betegség elterjedtsége alacsony szintjének a gazdaságilag rentábilis elérését jelenti az adott termelési feltételek között. A kiválasztott célok sikeres elérése érdekében meg kell vizsgálni a telep általános állapotát, a vezetés motiváltságát és a szükséges erőforrások (pl. munkaerő, tőke, információ) meglétét. Abban az esetben, ha a telepi teljesítményt számos területen kellene javítani, akkor célszerű az intézkedések rangsorolása a várható megtérülés alapján (7. ábra). A tervezett intézkedéseket azokon a területeken kell foganatosítani, ahol reálisan megvalósíthatók a célok és a legnagyobb megtérülést hozzák a telepnek. 7. ábra. Az állat-egészségügyi döntések rangsorolása A megvalósítás költsége Alacsony

Megvalósítás hozama

Magas

Alacsony

Megvalósítás további átgondolása

Nem szabad megvalósítani

Magas

Azonnali megvalósítás

Megvalósítás, ha anyagilag megengedhető

Forrás: Ruegg, 2001.

Az intézkedések alkalmazása ritkán kínál csak két lehetőséget. Általában sok különféle intézkedés, program közül lehet választani, amelyek a betegség elleni védekezés különböző fokát kínálják, természetesen eltérő befektetési igénnyel. Az optimális input mennyiségének meghatározása a gazdasági döntéshozatal témájába tartozik. Nem csak az egyes telepeknek, hanem az állami hatóságoknak is szüksége van a különböző állat-egészségügyi programok gazdasági értékelésére, pl. az országos mentesítések során. Irodalom: 1. Dijkhuizen, A. A. (1992): Modelling animal health economics. Inaugural speech. Wageningen University. Wageningen, 106. 2. Rushton, J. - Thorton, P. K. - Otte, M. J. (1999): Methods of economic impact assessment. Rev. Sci. Tech., 18. 315-342. 3. Visnyei L. (1985): Állat-egészségügyi ökonómia. Állatorvostudományi Egyetem. Budapest, 89. 16


4. Az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzésének módszertani kérdési Az állat-egészségügyi gazdaságtan, mint az agrárgazdaságtan alkalmazott speciális, az állategészségügy területére vonatkozó tudománya az állattenyésztés az állat-egészségügy közgazdasági vonatkozásainak sajátos ötvözete. Elsősorban az állat-egészségügyi, az állatorvosi tevékenység ökonómiai kihatásait, vonzatait szintetizálja. Az állat-egészségügyi döntések, a döntések megvalósítását szolgáló eszközök, módszerek és intézmények összességét magába foglaló gazdaságtan. 4.1. A betegségek hatása az állatok termelésére A kiegyensúlyozott gazdasági tevékenység, ill. a minőségi állati termék előállítása csak egészséges és gazdaságosan termelő állatállománnyal lehetséges. Az egészséges állatok esetében a szervezet és a környezet között egyensúlyi helyzet van. Ilyenkor az állatok növekedése, fejlődése, termelése és szaporodása az öröklött képességeknek megfelelően alakul. A betegség alatt a klasszikus meghatározás alapján a homeostasis megbomlásából származó kóros folyamatok összességét értjük, vagyis a betegség az egészséges állapot ellentéte, a szervezet működésének a normálistól való eltérése, amely a szabályozások (pathogenesis), a szervek és szervrendszerek ép funkcióinak zavaraiban (dysfunctio) nyilvánul meg. Állományszinten betegség alatt a remélt (cél) és a realizált teljesítmény közötti eltérést értjük. Ennek értelmében egészségesnek azt az állományt tekinthetjük, amely az adott körülmények között az elvárható gazdasági hasznot biztosítja. Ha ez nem valósul meg, akkor betegnek tekinthetjük az adott állományt. A fenti két definíció abban tér el egymástól, hogy az első az egyedek szintjét, míg a második az állományszintet veszi alapul. A betegségek legfontosabb hatásai állományszinten a következők: 1. Klinikai tünetek jelentkezése, amely tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsának felel meg. 2. Sokkal gyakoribbak a szubklinikai betegségek. Ezek diagnosztizálása általában nehezebb, ugyanis csak általános tünetek - mint nem specifikus elhullások megnövekedése, termelés csökkenése stb. - jellemzik. Gazdasági szempontból nagyobb a jelentőségük, mivel súlyos veszteségeket okoznak és gyógykezelésük eredményessége változó. 3. Nem megfelelő termelési színvonal - pl. az alomlétszám, napi testtömeg-gyarapodás stb. -, ami sok esetben állat-egészségügyi, tartástechnológiai, takarmányozási és egyéb környezeti hiányosságokra vezethető vissza. A megfelelő termelési színvonal meghatározása nehéz kérdés, általában egyéb termelőkkel, telepekkel történő összehasonlítás alapján határozható meg. Természetesen ez telepenként és időszakonként változhat. 4. A termelési színvonal csökkenése - negatív trendek jelentkezése -, ami a telep teljesítményének hosszabb távú elemzésével fedhető fel. Például a választás előtti 8%-os elhullás összehasonlítva egyéb termelők és telepek hasonló adataival nem rossz eredmény, de ha ez a megelőző időszakban 5% volt, akkor már igen. 5. A nyereségesség csökkenése. A betegség mind a bevételek, mind a kiadások alakulását nagymértékben befolyásolja. Az állattartó gazdaságok számára kulcsfontosságú tényező a termelési és egyéb veszteségek nagyságának, ezek forrásainak, az alacsony (nem megfelelő) termelési színvonal okainak, a munkaszervezési, vezetési, irányítási és ellenőrzési hiányosságoknak a feltárása. A felsorolt tényezők közvetlen (direkt) és közvetett (indirekt) módon hozzájárulnak a telep jövedelmezőségének csökkenéséhez. Mivel a veszteségek egy része önmagában csekély, gyakran elkerülik a figyelmet. Amennyiben ezek folyamatosan jelentkeznek (pl. rossz hizlalási, alacsony tejter17


melési eredmények), akkor hosszabb időszakot figyelembe véve már felértékelődik jelentőségük. A széles körű és intenzív kutatási munka eredményeként az utóbbi években egyre inkább sikerült megismerni azokat az összetett élettani, kórélettani mechanizmusokat, amelyek révén a betegségek befolyásolják a termelést. Általánosságban elmondható, hogy a betegségek a termelési folyamatokra oly módon fejtik ki hatásukat, hogy a felhasznált erőforrások transzformációját változtatják meg: a termelés csökken vagy az erőforrás-felhasználás megnő. Ez azt eredményezi, hogy egy adott mennyiségű input felhasználása mellett csökken az output értéke, és/vagy több termelési tényezőt kell felhasználni ugyanazon termelési szint eléréséhez. Gazdasági szemszögből vizsgálva a kérdéskört, két fő szint különíthető el: • az egyedek, • az állatállomány termelése. Az egyedek teljesítményének csökkenése lehet közvetett (látszólagos) és közvetlen (valóságos). Látszólagos a csökkenés abban az esetben, amikor a táplálékfelvétel csökken, valódi teljesítménycsökkenés viszont akkor lép fel, ha a táplálék emésztésében és értékesülésében mutatkoznak zavarok. Több betegség esetében sikerült feltárni a takarmányemésztés és értékesülés megváltozásának hátterét. A veszteségek egy része látható (pl. elhullás, vetélés), más része viszont rejtett (pl. csökkent súlygyarapodás). Az állatállomány szintjén is a teljesítmény, valamint az állati termékek minőségének és értékesíthetőségének alakulása kap központi szerepet. Az egyedek szintjén fellépő és az állományszintű patomechanizmusok a termelésre az alábbiakban felsorolt, mérhető és gazdasági szempontból is értékelhető veszteségek formájában fejtik ki hatásukat (8. ábra). 1. Szaporodásbiológiai teljesítmény. Legtöbb betegség kihat az állatok szaporaságára és az intenzív körülmények között tartott állományok veszteségeinek egyik legjelentősebb forrását képezi. 2. Elhullás. Az elhullás okozta kár nagysága viszonylag könnyen számszerűsíthető, mérhető (kimutatható), sok esetben a jelentőségét ezért túl nagyra értékelik. Az elhullás és az alábbiakban felsorolásra kerülő egyéb veszteségek között kölcsönhatás mutatható ki. 3. Az állati termékek mennyiségének és minőségének csökkenése. Az egyes állatok takarmány-értékesülésének, testtömeg-gyarapodásának stb. romlása következtében alakulnak ki. Ezeket a veszteségeket egy állatra vetítve célszerű kimutatni. 4. Az állatállomány korösszetételének megváltozása. Az előzőekben tárgyalt pontok másodlagos következményeként a tenyészállomány korösszetétele és a selejtezés mértéke eltérhet a tervezett formától, aránytól. Az optimális időpont előtti selejtezés a tenyészállatok életteljesítményét csökkenti, és ennek révén termelési kapacitásuk egy része nem realizálódhat. 5. A tej és hús, valamint a belőlük előállítható áruk értékének csökkenése. A két fő mechanizmus különíthető el, az első a tej és hús jellemző összetételének megváltozása. Ennek következtében a fogyasztó kisebb élvezethez, értékhez jut a fogyasztás során (pl. PSE hús). Másodsorban az áruk esztétikai jellemzőinek és így eladhatóságának befolyásolásán keresztül (pl. orsóférgesség esetén a tejfoltos máj). A veszteségek ezen csoportjába tartozik az elkobzás, a fogyaszthatóság korlátozása és az élelmiszerek hatósági kezelése. 6. A kapacitás-kihasználás csökkenése okozta veszteségek. Pl. a vetélés miatt üresen maradt kocaférőhely, a megnövekedett hizlalási időre visszavezethető évi hízókibocsátás csökkenés, a fajlagos munkaerőköltség megnövekedése stb.

18


8. ábra. A betegségek hatása a termelékenységre Módosult takarmány felvétel

Módosult emésztés

Módosult tápanyag felhasználás, Fehérje -Energia - Ásványi anyagok és egyéb összetevők

Idő előtti elhullás

Csökkent értékű állat

Állatok csökkent hasznos élettartama

Testanyagok túlzott mértékű kiválasztódása a bélsárral és a vizelettel

Módosult légzési hatékonyság

Csökkent testtömeg gyarapodás

Csökkent hozam és/vagy minőség (pl. tej, hús, stb.)

Csökkent termékenység

Csökkent igaerő

Módosult trágyatermelés

A magasabb genetikai értékű állatok pontatlanabb kiválasztása

Módosult selejtezési stratégia és lassabb genetikai előrehaladás Forrás: Morris, 1997.

4.2. Az állat-egészségügyi programok nemzetgazdasági szerepének és hatásának modellezése A fertőző betegségek igen komoly veszélyt jelentenek különösen azon országok számára, amelyek lényeges állatexporttal rendelkeznek. Megelőzésük és leküzdésük nemzeti, ill. nemzetközi összefogással lehet csak eredményes. A megelőzési programok országonként és betegségenként is váltakoznak (kötelező vakcinázási programok alkalmazása, mentesítés mikéntje, stb.). A megfelelő döntés meghozatala összetett és kényes kérdés, különösen, ha a feltételek bizonytalanok, és ha exportkorlátozás lehetősége is fennáll. Az EU-tagság következtében valamely 19


tagállamban bekövetkezett állat-egészségügyi megbetegedés az Unió egészének külpiaci helyzetére is kedvezőtlen lehet. A nemzetgazdasági szempontból is megalapozott, alátámasztott döntések meghozatalához ezért nélkülözhetetlen integrált szimulációs modellek megalkotása, amelyek segítségével a különböző körülmények bekövetkezésének valószínűsége és az eltérő forgatókönyvek következményei összehasonlíthatóvá válnak. Ezeknek figyelembe kell venniük a betegségek terjedési sebességét, a megelőzés és a mentesítés közvetlen költségeit és az exportkorlátozások közvetett következményeit. Az exportkorlátozások közvetett következményeinek meghatározásával kapcsolatos alapösszefüggéseket a 9. ábra mutatja be. 9. ábra. Az exportterméket előállító ország piaci helyzete

Ár Költség D’

D

S

S’

P G

F

P’ A

B

Qd

Qd’

C

E

Qs’

Qs

Mennyiség

A 9. ábrán látható az export terméket előállító ország kínálati- (S) és keresleti görbéje (D). A kiinduló árszintnek megfelelően (P) a termelők Qs mennyiséget állítanak elő, míg a hazai fogyasztók keresletének mennyisége Qd. A kettő különbsége, vagyis a Qs-Qd mennyiség kerül exportálásra. Abban az esetben, ha exportkorlátozások lépnek fel, akkor az alacsonyabb árszínvonalnak megfelelően új egyensúlyi állapot kialakulásával kell számolni. Ez természetesen befolyással van mind a termelőkre, mind a fogyasztókra. Feltételezve, hogy a termelők a maximális profit realizálását tűzték ki célul, továbbá versenypiacról van szó, a kínálati függvény a határköltség görbe felszálló ágával egyezik meg. Az állandó költségekre jutó jövedelmet úgy kaphatjuk meg, hogy összbevételből (mennyiség x ár) kivonjuk a változó költségeket (a kínálati függvény alatti terület), ezt általában a termelőknél maradó összegnek felel meg. Ennek megfelelően a kínálati függvény (S’) felhasználható a termelő veszteségeinek számszerűsítésére. A termelő aktuális veszteségeit az állam által történő kompenzációk segítségével csökkenteni lehet. A fogyasztóknak előnye származik az áresésből, ami megfelel a fogyasztói többlet növekedésének (PGBP’ terület). A fogyasztói többletet úgy definiálható, mint az az árkülönbség, mely a fogyasztók által még kifizetni szándékozott ár és a tényleges ár között van. Az ábrán ez a keresleti függvény alatti és az árszínvonal feletti (közötti) területnek felel meg. A D’ keresleti 20


függvény alapján levonható az a következtetés, hogy a görbe meredeksége (a kereslet elaszticitása) nem fontos tényezője a fogyasztói többlet növekedése kiszámításának. 4.3. A mentesítési programok gazdasági értékelésének módszertani kérdései A mentesítési programok gazdasági értékelésénél nehézséget jelent, hogy az egyes betegségek okozta veszteségek elszenvedőinek és a mentességből származó előnyök élvezőinek köre externális hatások jelentkezése miatt több esetben eltérhet egymástól. 4. táblázat. A fertőző betegségek miatti veszteségek különböző vizsgálati szinteken A betegség jellege A vizsgálat Enzootikus betegséEpizootikus betegségek (járványos) gek Exportkorlátozások- Exportkorlátozások nélküszintje (fertőző, de nem kal járó li járványos jellegű betegségek) Termelő A veszteségek Nagy veszteségek, A beteg, betegség gyanús, nagysága és a beteg- még abban az esetben fertőzött és fertőzöttség ség állományszintű is, ha az adott telep gyanús állományokban előfordulási aránya mentes. nagy veszteség, a menteközött közvetlen sek extra jövedelmet is kapcsolat mutatható realizálhatnak. ki. Ágazat Az átlagos fertőNagy exportvolumen Kisebb mértékű veszteséesetén a kereslet zöttségi szintnek gek jelentkezése, annak megfelelő vesztesé- csökkenésére vissza- függvényében, hogy az gek beépülnek a vezethető áresés vesz- árak miként alakulnak. felvásárlási árakba. teségei. Élelmiszergazdaság Megegyezés (alku) Megegyezés (alku) Megegyezés (alku) alapalapján. alapján. ján. Fogyasztó Veszteség a maga- Előnyök az áresés mi- Kismértékű veszteség. sabb árak miatt. att. Nemzetgazdaság Az erőforrások nem A veszteségek kiseb- Nagyobb veszteség, mint optimális felhaszná- bek, mint a termelőké. az ágazat szintjén, de kilásának veszteségei. sebb, mint a termelőké. A veszteségek- és a mentesség gazdasági előnyeinek nagysága döntően három tényező függvénye: • a betegség jellege (terjedési hajlam alapján, azaz kockázati szempontból vizsgálva enzootikus és epizootikus), • a vizsgált ágazat jövedelmezőségi pozíciója (magas árak a veszteségek egy részét kompenzálják), • a vizsgálat szintje (termelő, ágazat, élelmiszergazdaság és társadalom). A 4. táblázatból látható, hogy a járványos betegségek jelentkezése súlyos veszteségeket okoz, különösen azon országok számára, amelyek az érintett területen jelentős exporttal rendelkeznek. A betegségek megelőzése legtöbb esetben az egyéni termelők hatáskörén kívül esik. A megoldást egyedül a nemzeti, ill. a nemzetközi szintű szabályozás jelentheti.

21


A megelőzési programok országonként és betegségenként is eltérhetnek (pl. kötelező védőoltás, leölés stb.). A gazdasági szempontból optimális döntések meghozatala összetett kérdés, legtöbb esetben csak jelentős kompromisszumok árán érhető el. Nehézséget jelent: • a feltételek bizonytalansága, mint pl. a betegség terjedési hajlama, • a mentesítési programok költségeinek (közvetlen veszteségek) pontos felmérése, • az exportkorlátozásból származó közvetett veszteségek nagyságának becslése. Mivel a betegségek megelőzése az egyéni termelők hatáskörén túlnő, az állat-egészségügyi szolgálat költségeinek megosztása tekintetében a közgazdászok között vita folyik. A cél, hogy a társadalom egyes csoportjai olyan mértékben járuljanak hozzá a szolgálat fenntartásához, amilyen mértében részesülnek az előnyökből. A hatékony betegségmegelőzés eredménye, hogy a termelők kisebb átlagos költségszínvonalon termelnek, és ez a piaci körülmények között azt jelenti, hogy a piaci egyensúly alacsonyabb áron jön létre. A 10. ábra az állat-egészségügyi színvonal javulásának (kínálati függvény jobbra mozdulásának; S→S’) következményeit mutatja be. 10. ábra. Az állategészségügyi színvonal javulásának következményeit Ár D

S

Pe F P`e I

S` G

H K

J

Qe

Q`e

Mennyiség

Az eredmény a fogyasztói, a termelői és a társadalmi többlet változásának nagysága alapján mutatható ki. A termelői többlet olymódon számítható, hogy összbevételből (mennyiség x ár) kivonjuk a változó költségeket (a kínálati függvény alatti terület), ez megegyezik a termelők állandó költségeire jutó jövedelemmel. A fogyasztói többlet viszont a keresleti függvény alatti és az árszínvonal feletti területnek felel meg. Össztársadalmi szinten az összes nyereség és veszteség alakulása határozza meg a végleges eredményt (5. táblázat).

5. táblázat. A jóléti többlet alakulása Nyereség Termelő I+J+K Fogyasztó F+G+H Társadalom I+J+K+F+G+H

Veszteség F+I -F+I

Eredmény J+K-F F+G+H J+K+G+H

Az exportkorlátozások közvetett következményeinek összefüggéseit a 11. ábra mutatja be. Az exportterméket előállító ország kínálati és keresleti görbéje az alaphelyzetnek megfelelően S 22


és D. A kiinduló árszintnek megfelelően (P) a termelők Qs mennyiséget állítanak elő, míg a hazai fogyasztók keresletének mennyisége Qd. A kettő különbsége, vagyis a Qs-Qd mennyiség kerül exportra. Abban az esetben, ha a betegség jelentkezése miatt kiviteli korlátozások lépnek fel, a belső piacon új egyensúlyi állapot kialakulásával kell számolni, ami általában jóval alacsonyabb árszinten jön létre (P`). Ez jelentősen befolyásolja mind a termelők, mind a fogyasztók helyzetét, és nemzetgazdasági szinten is mérhető következményekkel jár. 11 ábra. Az exportkorlátozások közvetett következményei Ár (költség) D`

D

S

S’

P G

F

P` A

Qd

B

Qd`

C

Qs`

E

Qs

Mennyiség

Feltételezve, hogy a termelők célja a maximális profit realizálása, továbbá hogy versenypiacról van szó, a kínálati függvény a határköltség-görbe felszálló ágával egyezik meg. A termelők áresésből (PP`) származó vesztesége a PFCP‘ terület nagyságával egyezik meg. Továbbá a költségek nagy része rövidtávon állandónak tekinthető, a megváltozott feltételek miatt a keresleti görbe is elmozdul (rövid távon). Ennek megfelelően rövid távon a kínálati függvény (S‘) felhasználható a termelői veszteségek számszerűsítésére, ami az állami kompenzációk nagyságának számításához jelenthet segítséget. A termelőkkel szemben a fogyasztóknak előnye származik az áresésből (rövidtávon), ami megfelel a fogyasztói többlet növekedésének, azaz a PGBP` területnek. Az új keresleti függvény (D’) meredeksége, vagyis a kereslet rugalmassága fontos tényező a fogyasztói többlet nagyságának alakulásában. A fertőző és járványos betegségek állomány- és országszintű mentesítési programjainak értékelése azonos elv alapján történik. Általában nem az a cél, hogy a legjövedelmezőbb stratégia kerüljön meghatározásra, hanem hogy az egyes mentesítési módszerek eredményeit, valamint kockázati tényezőket sikerüljön feltárni. Mivel ezen a területen a kísérletek elvégzése sok esetben lehetetlen és igen költséges, a legcélravezetőbb módszer a modellek alkotása. Ezek bemutatása meghaladja a jegyzet kereteit.

Irodalom: 1. Huirne, R. B. M. - Dijkhuizen, A. A. (1997): Modelling the economics of risky decision making in highly contagious disease control. Animal Health Economics Principles and Applications. University of Sydney. Sydney, 159-163. 23


5. A betegségek okozta veszteségek kimutatása és számítása A jelzett témakörben a szakirodalomban viszonylag sok elemzés található. A tanulmányokból levonható általános következtetések: 1. A betegségek jelentős mértékben befolyásolják a gazdaszervezet termelőképességét, habár kivételek is lehetnek. Bizonyos esetekben, pl. magas takarmányozási színvonal mellett, egyes parazitózisok esetében nem volt kimutatható teljesítményromlás. 2. Csak elég nagy hibahatárral lehet az egyes klinikai tünetek és kórbonctani, ill. laboratóriumi leletek alapján a teljesítmény-csökkenés mértékét számszerűsíteni és jelezni. 3. A betegség gazdasági hatásait feltáró tanulmányok zöménél nem sikerült olyan mélységű információra szert tenni, amely lehetővé tette volna összefüggő, általánosítható modellek kialakítását. 4. Az egyes tanulmányok különböző metodika alapján mutatták ki a veszteségeket és a figyelembe vett tényezők (veszteségforrások) sem egyeztek meg legtöbb esetben. Ezért igen nehéz - bizonyos esetekben nem is lehetséges - a kapott eredményeket összehasonlítani. 5. Módszertani nehézséget jelent, hogy az alapadatok hozzáférhetősége és használhatósága gyakran nem kielégítő, és még a megfelelő mennyiségű adat birtokában sem egyszerű feladat meghatározni a betegségek okozta veszteségek nagyságát, ugyanis • a betegségek hatásai sok esetben nem nyilvánvalóak, • más tényezők által befolyásoltak, mint pl. a takarmányozás és a tartástechnológia, • a betegség előrehaladottságának foka nagymértékben befolyásolja a veszteségek nagyságát (a betegség hatása az idő függvényében változik), ezért a veszteségeket a különböző stádiumoknak megfelelően kell kifejezni, • gyakran több betegség együttesen jelentkezik, ami befolyásolja a veszteségeket. A felsorolt tényezők miatt számottevő különbségek vannak a publikált gazdasági elemzések eredményei között még ugyanazon betegség által okozott veszteség nagysága tekintetében is. Ezeknek leggyakoribb oka a telepi termelési rendszer különbözősége, a betegséggel kapcsolatban figyelembe vett veszteségforrások és a kalkuláció eltérése. A betegségek okozta veszteségek számításánál ki kell emelni, hogy a klinikai kórformákkal kapcsolatos termelési adatok általában rendelkezésre állnak, de a szubklinikai betegségekkel kapcsolatosak hiányosak, pedig a szubklinikai kórformák miatti veszteségek a legtöbb esetben meghaladják a klinikai betegségek által okozottakat. Ez azért van, mert a szubklinikai betegségek - pl. szubklinikai mastitis és a szaporodásbiológiai problémák nagy része - nem nyilvánvaló károkat okoznak. 5.1. A betegségek okozta veszteségek számításának és az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzésének módszertani kérdései Az utóbbi években a gazdasági környezetet folyamatosan az jellemzi, hogy a termelők csak úgy tudnak fennmaradni, ha az általuk előállított termékek önköltségét folyamatosan csökkentik. Ennek eredményeként az állat-egészségügyi menedzsmenttel és a tartástechnológiai beruházásokkal kapcsolatos döntések tekintetében egyre nagyobb igény mutatkozik a gazdasági elemzések gyakorlati alkalmazására. Ismertté vált, hogy a legnagyobb veszteségeket okozó betegségek komplex oktanúak, és az oki tényezők között kiemelt szerepe van a nem megfelelő menedzsmentnek. A védekezés és megelőzés szervezési kérdései is ennek megfelelően alakultak át. Az állat-egészségügyi menedzsment pontos és hatékony döntéseihez számos információra van szükség. A szükséges információkhoz hozzá lehet jutni a telepi nyilvántartásokból, az üzleti partnerektől vagy szaktanácsadó cégektől. Az adatok gyűjtése és feldolgozása általában egy24


hangú, komplex és időigényes, azonban rendkívül kifizetődő, amikor lényeges információkat szolgáltat a teljesítmény értékeléséhez és felbecsüli a folyamatok előrehaladását. A telepirányítási, számvitel rendszer használata az állategészségügy számára alapvetően két fő ok miatt lényeges; egyrészt adatokat szolgáltat a tervezéshez, másrészt segít a tevékenységek ellenőrzésében. A telepi adatok információt nyújtanak a tenyésztési ágazatok termelési szintjéről, a felhasznált inputok mennyiségéről, a termelési tényezők áráról és az egyes ágazatok költségeiről és bevételeiről. Az adatok összegezhetők, és így havi szinten vizsgálható a bevételek és a költségek alakulása. Emellett alapot szolgáltatnak a tervezési eljárás számára: felhasználhatók mind rövid, mind hosszú távú állat-egészségügyi tervek készítésére. A vállalkozások tervezése mindig igényli, hogy az előző évek adatait egészítsük ki a várható árakkal, és a különböző döntések esetén várható input-felhasználással és termelési szinttel. A múltból rendelkezésre álló adatok a kiindulási pontját képezik bármilyen tervezési eljárásnak. Az állattartó telep irányítói vagy saját maguk, vagy az állatorvossal, ill. külső tanácsadó segítségével operációs (működési - rövid távú), taktikai (közép távú) és stratégiai (hosszú távú) terveket állítanak fel, amelyek általában magukban foglalják az állat-egészségügyi tervet is. A tervek felállítása után a vezetők azok megvalósításába fognak, figyelemmel kísérik és ellenőrzik az aktuális termelést az idő múlásával, és módosítják a tervet, ha a feltételek megváltoztak. Az egyes tenyésztési ágazatok fejlesztési terveiben a gazdálkodó termelési és pénzügyi célokból álló tervet állít fel. Olyan telepi adatrögzítő és számviteli rendszerek alkalmazhatók, amelyek folyamatosan szolgáltatni tudják a gazdálkodó által meghatározott naturális és pénzügyi teljesítményadatokat. A folyamatos adatszolgáltatás lehetőséget biztosít a gazdálkodó számára, hogy összehasonlítsa az aktuális eredményeket a kitűzött célokkal. Pl. a telepvezető a költségeket és a bevételeket havi szinten előre megtervezi, és ezeket össze tudja hasonlítani a tényadatokkal. Ha jelentős különbség mutatkozik az aktuális és a tervezett költségek és bevételek között, lehetősége van a szükséges beavatkozások megtételére, mielőtt jelentős gazdasági probléma alakulna ki. A hosszú távú tervekben általában a befektetés, ill. az alaptőke jövedelmezőségét szokták mutatóként használni. 6. táblázat. Az állat-egészségügyi döntések támogatására alkalmazott főbb módszerek Módszer

Elemzés szintje

Főbb alkalmazások

Résztervezés

Állomány vagy telep

Betegség okozta veszteségek kimutatása

Telepi költségvetés és fedezeti hozzájárulás elemzése

Vállalat, családi gazdaság vagy telep

Vállalat, családi gazdaság vagy telep jövedelmezőségének elemzése

Telep vagy ágazat

Különböző döntések gazdasági elemzése a kockázatok figyelembevételével

Lineáris programozás


A legjövedelmezőbb erőforrás- vagy tevékenység kombináció kialakítása egymással versenyző tevékenységek esetében

Dinamikus programozás


Optimális megoldás kidolgozása

Költség-haszon elemzés

Telep és ágazat

Egy évesnél hosszabb kifutású programok gazdasági elemzése (pl. mentesítés)

Minden szint

Adott cél elérése a legkisebb költséggel

Döntéselemzés (döntési mátrix, döntési fa és hasznosság)

Költséghatékonyság elemzés

25


Abban az esetben, ha a termelő bizonyos pénzösszeggel rendelkezik, amely többféle állategészségügyi program - gyógykezelés, mentesítés - finanszírozását teszi lehetővé, felmerül a kérdés, hogy melyik mellett döntsön. A döntés meghozható érzelmi alapon, ilyen pl. a valaki által ajánlott beavatkozás. Azonban létezik több gazdasági elemző módszer, amelyek alapján kiválasztható a gazdasági szempontból legkedvezőbb. Ezek egy része a betegségek okozta veszteségek kimutatására és kiszámítására alkalmazható (6. táblázat). A különböző módszerek közötti választást több tényező is befolyásolja: • az elemezni kívánt probléma jellege és komplexitása, • a rendelkezésre álló adatok, • az elemezést végző és a döntéshozó személy preferenciái az egyes módszerekkel kapcsolatosan, • a döntés sürgőssége, az elemzések elvégzésre szánt pénz mennyisége stb. 5.2. Résztervezés Módszertanilag nézve a gazdasági veszteségek egyedi szinten a következő három tényező valamelyikének, vagy akár mindegyikének is tulajdoníthatók: 1. kisebb termelékenység és magasabb állatorvosi költségek a selejtezés előtt; 2. kobzás és gyengébb vágási minősítés selejtezéskor; 3. idő előtti selejtezés költsége. A harmadik pont a korai selejtezés miatt elveszett jövedelem, amit csak akkor kell figyelembe venni, ha az állatot az optimális hasznos élettartamának elérése előtt kellett selejtezni. A veszteség ebben az esetben nem más, mint az a jövedelem, amit az egyed termelne a hátralevő, elvárt élettartama alatt, a kívánatos időben történő selejtezés esetén elvárt átlagos jövedelemhez viszonyítva. A veszteségek állományszintű kimutatásához a következő három tényezőt kell figyelembe venni: 1) a betegség különböző formáinak előfordulási aránya az állományban, 2) a betegség által befolyásolt termelési mutatók köre, 3) az előbbiekben jelzett termelési mutatók megváltozásának mértéke. Mindezek ismeretében a termelési mutatók megváltozásából származó gazdasági hatások öszszesített számítása is elvégezhető. Annak érdekében, hogy az eredmények más tartástechnológia, valamint gazdasági környezetben kalkulált értékekkel is összehasonlíthatók legyenek, fontos, hogy az összes érintett termelési mutató figyelembevételre kerüljön. Első lépésként a betegség különböző formáinak előfordulási arányát kell meghatározni. Ez klinikai, laboratóriumi, kórbonctani és vágóhídi vizsgálatok segítségével lehetséges. A betegség kórlefolyásának ismeretében a befolyásolt termelési mutatók köre is megjelölhető. Fontos, hogy az előbbiekben felsorolt tényezők mindegyikét, valamint kapcsolatukat a gazdasági környezettel és a tartástechnológiai körülményekkel is figyelembe vegyük. Az egyes termelési mutatók megváltozásának mértéke a szakirodalmi adatokból hozzávetőlegesen jelezhető, a telepi adatok alapján viszont pontosan számszerűsíthető. Természetesen ehhez az alapvető adatok gyűjtése és nyilvántartása nélkülözhetetlen. A következő lépés a termelési mutatók megváltozásából származó veszteségek összesített számítása. A számítás legegyszerűbben résztervezéssel, más néven részkalkulációval (partial budgeting) végezhető el, amelynek alaplogikája, hogy a termelési mutatók jelenlegi értékének megváltoztatásával - pl. a betegség hiányában - kiszámítható, hogy a telep mekkora többletjövedelemre tenne szert. A résztervezésnek az alkalmazása - a veszteségek nagyságának számításán kívül abban az esetben célszerű, ha egy olyan állományszintű állat-egészségügyi beavatkozás gazdasági hatásai vizsgálatára kerül sor, amelynek az eredménye rövid távon jelentkezik, kicsi a 26


kockázata, nem érinti az egész vállalkozás működését, és nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű adat a komplexebb módszerek alkalmazására. Lényege, hogy a termelési mutatók megváltozásának gazdasági hatásait számszerűsíti termékben és pénzben kifejezve, a többi tényezőt viszont változatlannak feltételezi, és így ezektől eltekint. Vagyis a telep, ill. a gazdálkodási egység termelésében bekövetkezett változás miatt a jövedelemben beállt változást úgy becsüli meg, hogy csak azokat a költségeket és bevételeket veszi figyelembe a számításnál, amelyek változtak, tehát nem számol az összes bevétellel és az összes kiadással. Különösen hatékony a vállalkozásban bekövetkezett kis változások elemzésére, mint pl. tejelő tehenek selejtezési stratégiájának megváltozása, vagy új termékenyítési stratégia, ill. egy új állategészségügyi program bevezetése. Minden megváltozott tényezőt figyelembe kell venni, ugyanakkor elkerülni a kétszeres számbavételt. A számítások számítógépes táblázatkalkulációs módszerrel gyorsan elvégezhetők. A termelési mutatók megváltozásából származó gazdasági veszteségek számítására alkalmas egyéb módszerek a teljes fedezeti hozzájárulás elemzése (total gross margin analysis) és a pénzügyi helyzet változásának elemzése (cash-flow analysis), amit ebben a jegyzetben nem részletezünk. A betegségek okozta veszteségek számításának gyakorlati alkalmazási lehetőségei: 1. A veszteségek összesített kimutatása, ami egyben jelzi a betegségtől való mentesség elérése esetén realizálható többletjövedelem nagyságát is, és így alapját képezheti a mentesítési programok gazdasági elemzésének. 2. A prevenciós és gyógykezelési programok költség-haszon elemzésének elvégzése. 3. A termelés átvilágítása során az “erős” és a “gyenge” pontok meghatározása. 4. A különböző inputtényezők megváltoztatásával jelezhető, hogy mi történne, ha pl. az árak megváltoznának, vagyis ún. érzékenységvizsgálatok (kockázatbecslések) elvégzése. A betegségek okozta veszteségek számításánál ki kell emelni, hogy a klinikai kórformákkal kapcsolatos termelési adatok általában rendelkezésre állnak, de a szubklinikai betegségekkel kapcsolatosak hiányosak, pedig a szubklinikai kórformák miatti veszteségek nagyobbak. A résztervezés általános formájában 4 kategóriát különítünk el: 1. járulékos bevételek: azok a bevételek, amelyek a megváltozott termelésből származnak, viszont az alaptermelés esetén nem számolhatunk velük; 2. csökkent költségek: azok az alaptermelésből származó költségek, amelyek a termelés megváltoztatása után elkerülhetők; 3. csökkent bevételek: az alaptermelés azon bevételei, amelyek a változás után nem realizálódnak; 4. extra költségek: a termelés változása hatására felmerülő új költségek, amelyek az alaptermelés esetén nem állnak fent. A résztervezés alkalmazásakor a felhasználónak először ki kell választania a jellemző alaptermelést, mint viszonyítási alapot, és ezt követően az új termelési szituációt. A termelésben eszközölt változtatást (pl. új állat-egészségügyi programot) alkalmazni kell, ha az 1. és 2. tényező összege nagyobb, mint a 3. és 4. tényezőé. A résztervezés alkalmazását a tejelő szarvasmarhán végrehajtott császármetszés gazdasági hatásának elemzése révén mutatjuk be. 1. Járulékos bevételek a nehezebb súlyú borjakból származnak: 5 000 Ft; 2. Csökkent költséget eredményez a kisebb tejtermelés miatti alacsonyabb takarmányozási igény: 2 000 Ft; 3. Csökkent bevétel származik a tejtermelés visszaeséséből: 6 000 Ft; 4. Extra költséget eredményez a sebészeti beavatkozás és a magasabb selejtezési arány: 32 000 Ft.

27


A tiszta bevétel ((1) és (2) összege = 7 000 Ft - (3) és (4) összege = 38 000 Ft) negatív: - 31 000 Ft. Ez az eredmény azt jelenti, hogy a császármetszés gazdaságilag nem kívánatos állatorvosi beavatkozás. (Ha azonban azt is számításba vesszük, hogy műtét nélkül a borjú (és/vagy a tehén) esetlegesen elhullik, akkor az állatok értékét is be kell kalkulálni a számításba, mint járulékos bevételt.) Hasonlóan más gazdasági modellszámításokhoz, a résztervezés esetén sem mindig lehetséges a kérdéses termelési változással kapcsolatos költségeket és bevételeket pontosan azonosítani. Emellett számos termelési döntést más (nem gazdaságossági) kritériumok alapján hoznak meg. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az eszközölt termelési változás illeszkedik-e a telep vagy a gazdálkodási egység általános stratégiájához. A résztervezés és a teljes telepi költségvetés alkalmazása közötti különbség az eszközölt tevékenységnek a telep működésére gyakorolt hatásában figyelhető meg; ha a tervezett beavatkozás az egész vállalkozást érinti, akkor teljes telepi költségvetés készítése szükséges. A résztervezés alkalmazható, ha bizonyos költségek és bevételek változatlanok maradnak; megállapítható, hogy mely költségek és bevételek változnak, és meghatározható ezeknek a változásoknak a mértéke és/vagy az összege. A kiindulási helyzet és a megtérülési idő Egyes esetekben a kérdés nem úgy merül fel, hogy több lehetőség (állat-egészségügyi beavatkozás) közül lehet választani, hanem egy beavatkozás hatását kell kimutatni. Ebben az esetben is van választási lehetőség, amivel összehasonlítható a beavatkozás utáni állapot. Ez a kiindulási helyzet, azaz a beavatkozás nélküli állapot (pl. az oltási program bevezetésének elvetése). Az alapállapot fenntartása - beavatkozás elvetése - esetén sokszor figyelmen kívül marad, hogy ennek a döntésnek is vannak költségei. Az ilyen eseteknél a kiindulási helyzet elemzése (baseline program) alkalmazható, ami tulajdonképpen a részelemzés egyik változata. A megtérülési idő módszere (payback method) arra keresi a választ, hogy a befektetés mennyi időn belül térül meg. A kockázatot kerülő befektetői típus esetén jól alkalmazható, hiszen könnyen megtalálható az a befektetés, amely a legrövidebb időn belül megtérül. Kevésbé olyan jó módszer, mint a nettó jelenérték elemzés (lásd később!), hiszen csak azokat a befektetéseket vizsgálja, amelyek megtérülnek és nem veszi figyelembe a pénz időértékét. Ez a számítási metódus szintén a részelemzés módszerén alapul. Jól alkalmazható a rövid távú döntések esetén, ill. olyan esetekben, amikor a hosszú távú problémára rövid távon keresnek megoldást. Annak ellenére, hogy az egyes befektetések jövedelmezőségének összehasonlítására nem alkalmazható, a kockázatok felmérésében segítséget jelenthet. 5.3. Telepi költségvetés elemzése Az állattenyésztő telepek költségvetése (Farm budget) figyelembe veszi az állattenyésztési rendszerek (telepek és ágazatok) összes lényeges tényezőjét. Ennek megfelelően egy komplex megközelítési módszer, ami mikroökonómiai szinten történik, azaz az egyes ágazatok, telepek vagy vállalatok szemszögéből nézve. A telepek költségvetése egy éves időszakra vonatkozik, amit célszerű évenként megismételni. Az állattenyésztő telepek (egyéni gazdálkodók, gazdasági társaságok) gazdasági teljesítményének elemzésére alkalmas módszer, ami az állategészségügyi ellátás termelési hatékonyságra és teljesítményre, valamint a bevételekre és költségekre kifejtett hatását rendszerszemléleten alapuló metodika alapján veszi figyelembe (Whole farm approach). A telepi költségvetés elemzés speciális terminológiával (szakszókincs) és szabályokkal (konvenciókkal) rendelkezik. Nem egyezik meg a vállalkozások adózással kapcsolatos eredmény28


kimutatásával, mérlegével, sem pedig a telepi számviteli rendszer nyereség-veszteség számláival. Például a számviteli kimutatások és a telepi költségvetés különbsége abban mutatkozik meg, hogy a vagyonmérleg (tőkemérleg) befektetett eszközök (állóeszközök) kategóriát tartalmaz, amíg ezek a telepi költségvetés elemzésben csak értékcsökkenési leírás formájában kerülnek figyelembevételre. A mérleg a külső felek által beruházott vagy befektetett tőkét is tartalmazza (hosszú lejáratú kötelezettségek), ami a telepi költségvetésben nem kerül figyelembevételre. Az adózással kapcsolatos eredmény-kimutatás az éves szinten jelentkező összes kiadásokat és költségeket tartalmazza. Ezek a telepi költségvetés elemzésében változó és állandó költségek formájában kerülnek figyelembevételre. Mindezek ellenére a könyvelési és számviteli információk a telepi költségvetés alapját képezik, ugyanis adatokat szolgáltat a tervezés számára, és segítséget nyújt a tevékenység (ágazatok, vállalkozások) ellenőrzésében. Továbbá elengedhetetlen információforrást jelentenek az egyes ágazatok termelési szintjéről, a felhasznált inputok mennyiségéről és a termelési tényezők áráról, valamint a nem állattenyésztési ágazatok költségeiről és bevételeiről. Mindezeken felül hasznos segítséget jelent, hogy havonta mutatják ki a bevételek és a költségek alakulását, és így kiinduló alapot szolgáltatnak a telepi költségvetés tervezési eljárásának számára. A telepi költségvetés adatainak folyamatos vezetése és elemzése hozzásegítheti a döntéshozókat a telep teljesítményének figyelemmel kísérésére. Lehetővé teszi, hogy a döntéshozó könynyen össze tudja hasonlítani az aktuális saját és a cél (standard) eredményeket. Egyben jól alkalmazható a különböző tevékenységek gazdasági eredményeinek egyszerűsített összehasonlítására. Ennek megfelelően a különböző döntéshozatalok során is hasznos segédeszköz, pl. az alternatív beruházások, állat-egészségügyi programok stb. elemzésekor. Az állattenyésztési szakemberek és szakértő állatorvosok részére, akik állami vagy hatósági alkalmazásban dolgoznak különböző állami finanszírozású nemzeti projekteken, továbbá az önálló formában működő állatorvosi szaktanácsadó vállalkozások számára alkalmazásuk elengedhetetlen. Főbb felhasználásuk az állami projektek pénzügyi és gazdasági hatásainak elemzése (nemzeti, megyei és telepi szinten), és az önkéntes finanszírozású gyógykezelési és preventív programokban résztvevő telepek meggyőzése azok jövedelmezőségére kifejtett hatásairól. A telepi költségvetés során alkalmazott alapdefiníciók: • Vállalkozás (enterprise). Vállalat, telep, egyéni gazdálkodó (kistermelő) és gazdasági társaságok különböző ágazatai vagy tevékenységei - pl. húsmarhatartás, növénytermesztés stb. • Vállalkozás kibocsátása (output). Minden vállalkozás termelési értéke (a hozam és az ár szorzata). Ez az állattenyésztési ágazatok esetében a vásárolt állatok értékét és az állomány értékének változását is figyelembe veszi. • Változó költségek (variable cost). Mindazok a költségek, amelyek a termelési színvonal és a kibocsátás nagyságának változásával együtt változnak, és amelyek közvetlenül hozzárendelhetők az egyes tevékenységekhez, vállalkozásokhoz vagy ágazatokhoz (direkt költségek). • Takarmánytermesztési változó költségek (forage variable cost). Mindazok a változó költségek, amelyek azon takarmánynövények termesztéséhez kapcsolódnak, amelyek az állatállomány takarmányozását szolgálják, speciális módon kerülnek figyelembevételre. Ezeket fel kell osztani az összes állattenyésztési ágazat (tevékenység) egységei későbbi felhasználási arányának nagysága szerint. Miután kiszámításra kerültek, egyszerűen a többi változó költséggel együttesen kell figyelembe venni őket.

29


•

•

Fedezeti hozzájárulás (gross margin). A termelési érték és a változó költségek különbözete. Általában minden egyes ágazatra külön-külön kerül kiszámításra. Jelentősége, hogy kimutatja, hogy az egyes ágazatok milyen mértékben járulnak hozzá az állandó költségeik fedezéséhez. A telep összes fedezeti hozzájárulása az egyes tevékenységek és ágazatok fedezeti hozzájárulásának összege. Állandó költség (fixed cost). Mindazon költség, amely a termelési színvonal és a kibocsátás nagyságának változásához képest - viszonylag - változatlan és többnyire nehezen rendelhető hozzá az egyes tevékenységekhez és ágazatokhoz (közvetett költségek). A leggyakoribb állandó költség pl. a rendszeresen fizetésben részesülő dolgozók bére, az értékcsökkenés (gépek, felszerelések, szállítóeszközök, épületek stb.), a karbantartás és javítás költsége, a bérleti díj, továbbá azok az üzemanyag-, földgáz-, víz- és elektromosság költségek, amelyek nem rendelhetők egy adott vállalkozáshoz vagy tevékenységhez. Értékcsökkenés olyan állandó költségnek tekinthető, ami speciális módon kerül meghatározásra. Minden olyan eszközre ki kell számítani, amely egy évnél hosszabb ideig szolgálja a vállalkozást (állóeszközök és beruházások). Olymódon értelmezhető, hogy azok adott évben jelentkező „elhasználódás költségeit” jelenti, és így több évre arányosítva fejezi ki az egyes eszközök elhasználódását. Mivel ezek az eszközök több éven keresztül szolgálják a vállalkozást, egy évre csak az értékük egy része - adott évi értékcsökkenés - vehető figyelembe a telepi költségvetés számításában. Ha az értékcsökkenés kiszámításra került, akkor az állandó költségeknél mindenféleképpen figyelembe kell venni.

5.3.1. A jövedelem kimutatása A telepi költségvetés számítása során több jövedelemkategória különböztethető meg és számítható ki (7. táblázat): • Menedzsment és beruházási jövedelem (manegement and investment income). A fedezeti hozzájárulásból kivonjuk a hozzárendelhető (arányosított) állandó költségeket. A hozzárendelt (arányosított) állandó költségek nem tartalmazzák a fizetéssel rendelkező menedzsment bérét és a kamatot, de tartalmazzák a nem fizetett, saját (családi) munkaerő-felhasználás és a gazdálkodó, valamint felesége bérköltségeit. • Nettó telepi jövedelem (net farm income). A fedezeti hozzájárulás és az állandó költségek különbsége. Ebben az estben az állandó költségek nem tartalmazzák a gazdálkodó és felesége bérköltségeit és a kamatot, de tartalmazzák a fizetéssel rendelkező menedzsment és a nem fizetett, saját családi munkaerő-felhasználás költségeit. • Telepi jövedelem (farm income). A fedezeti hozzájárulás és az összes kifizetésre kerülő állandó költség különbsége. • Tőke vagy beruházás megtérülése (return on capital or return on investment). Az ügyviteli (menedzsment) és beruházási jövedelmet el kell osztani a telepbe beruházott öszszes tőkével (pl. gépek, állatállomány értéke).

30


7. táblázat. A telepi költségvetés számításának sémája VÁLLALKOZÁS KIBOCSÁTÁSA (TERMELÉSI ÉRTÉK) FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS (takarVÁLLALKOZÁS KIBOCSÁTÁSA - VÁLTOZÓ KÖLTmánytermesztési költségek levonása SÉGEK (kivéve a takarmánytermesztési költségek) = előtt) FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS (takarmánytermesztési váltoVÁLLALKOZÁS FEDEZETI HOZZÁzó költségek levonása előtt) - VÁLTOZÓ TAKARMÁNYJÁRULÁSA TERMESZTÉSI KTG. = ÖSSZES VÁLLALKOZÁS FEDEZETI HOZÁJÁRULÁSA ÖSSZES FEDEZETI HOZZÁJÁRU= LÁS ÖSSZES TELEPI FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS ÖSSZES FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS - ÁLLANDÓ KÖLTSÉGEK (kivéve gazdálkodó és felesége bérköltségeit, NETTÓ TELEPI JÖVEDELEM a kamatot, de beleértve a fizetett menedzsment bérét = NETTÓ TELEPI JÖVEDELEM - GAZDÁLKODÓ ÉS FEMENEDZSMENT ÉS BERUHÁZÁSI LESÉGE KÖLTSÉGEI + FIZETETT MENEDZSMENT JÖVEDELM BÉRE = MENEDZSMENT ÉS BERUHÁZÁSI JÖVEDELM / ÖSZ- TŐKE VAGY BERUHÁZÁS MEGSZES BERUHÁZOTT TŐKE = TÉRÜLÉSE

A 8. táblázatban példaként egy konkrét tehenészeti telep telepi költségvetését mutatjuk be. 8. táblázat. Egy tehenészeti telep telepi költségvetése (ezer Ft) KIBOCSÁTÁS ÖSSZES VÁLTOZÓ KÖLTSÉG FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS ÁLLANDÓ KÖLTSÉGEK Földbérlet (5 ha) Időszakos munkaerő (100 nap) Egyéb (értékcsökkenés, javítás stb.) ÖSSZES ÁLLANDÓ KÖLTSÉG NETTÓ TELEPI JÖVEDELEM FARMER ÉS FELESÉGER MUNKAJÖVEDELME Farmer - 300 munkanap Feleség - 150 munkanap FARMER ÉS FELESÉGE ÖSSZES MUNKAJÖVEDELME MENEDZSMENT ÉS BERUHÁZÁSI JÖVEDELEM

4 714 1 494 3 220 100 350 300 750 2 470 1 050 525 1 575 895

5.3.2. A kibocsátás számítása A vállalkozás kibocsátása (farm, enterprise output) tulajdonképpen az általánosan elvárható termékeket tartalmazza (megtermelt termékek, pl. tej, tojás, vágóállat, trágya stb. értékesítése). Ugyanakkor, ha családi farmról (egyéni vállalkozó, kistermelő) van szó, akkor tartalmazza a saját (otthoni) fogyasztást is, valamint a gazdasági társaságok esetében a dolgozók premizálásaként ingyenesen juttatott termékeket. Kiemelten fontos, hogy az állatállománnyal kapcsolatos valamennyi tranzakciót tartalmazza, vagyis az adott évben előforduló összes állatlétszám és állatállomány értékének változását is (9. táblázat).

31


Pozitív tételek: •

Termékek értékesítése (tej, gyapjú, tojás stb.).

•

Állatok értékesítése (beleértve a selejtezést).

•

Otthoni (családi) fogyasztás értéke (beleértve a kényszervágást is).

•

Állományból kikerülő és ellenszolgáltatás nélkül átadott állatok értéke (kibocsátásnak számítanak annak ellenére, hogy a tulajdonos nem értékesíti őket). Negatív tételek: •

Vásárolt állatok.

•

Állományba kerülő állatok értéke, abban az esetben is, ha ellenszolgáltatás nélkül jutottak hozzájuk. Negatív tételnek számítanak, mert ugyanúgy mind a vásárolt állatok az állomány inputját jelentik és az állomány záróértékébe beletartoznak, viszont a kibocsátás tekintetében értékük nincs.

Állomány értékváltozása Pozitív tétel: Állomány záróértéke: • Az állatállomány év végi létszámának megfelelő értéket képviseli. • Figyelembe veszi, hogy a telep (ágazat) kibocsátásának egy része nem kerül értékesítésre vagy fogyasztásra. • Hozzájárul az állomány értéknövekedéséhez. • Hízóállatok az adott évben még nem kerülnek értékesítésre, de az állomány értékét növelik. Negatív tétel: Állomány nyitóértéke: • Olymódon kerül figyelembevételre, hogy az állomány előző év végi létszámadatainak (zárólétszám értéke) megfelelő értéket képviselik. Fontos kiemelni, hogy a negatív tételek nem tartalmazzák az elhullásokat, a pozitív tételek viszont a megszületett állatokat. Mindkettő (elhullás, fialás) az állomány zárólétszámában és értékében kerülnek figyelembevételre. A kényszervágás és az idő előtti selejtezés - technológiai selejt - az értékesítésben és a családi (otthoni) fogyasztásban, ill. az ingyenes premizálásban mutatkozik meg. Az állatállomány nyitó- és záróértékének számításakor különböző korú állatokat kell figyelembe venni. Fontos, hogy az adott év során bekövetkezett változásokat (átminősítés) számon tartsuk, mivel ezek alapvetően befolyásolják az állatok év végi értékekeit (záróállomány). 9. táblázat. Telepi kibocsátás számítása + Termékek értékesítése és családi fogyasztása + Állatok értékesítése és családi fogyasztása, ill. premizálásként átadott állatok + Állományból kikerülő állatok + -

Vásárolt állatok Állományba kerülő állatok Állomány záróértéke Állomány nyitóértéke

Ez a két tétel egyben, az állomány értéknövekedése formájában is figyelembevételre kerülhet

32


Némely esetben egyszerűsíti a számítást, hogy az állomány értéke időközben (egy év alatt) nem változik. Pl. olyan tehenészeti telepeken, ahol állandó számú tehenet tartanak és a selejtezés-beállítás aránya is éves szinten megegyezik. Továbbá abban az estben, ha nincs otthoni (családi) fogyasztás, és nem kerül az állományba sem be sem ki állat. Ebben az egyszeresített esetben a kibocsátás olymódon számítható, hogy az értékesített tej, a szaporulat és tehén értékesítése összegéből kivonjuk a beállított üszők költségét (értékét). 5.3.3. A betegségek hatásainak kimutatása a telepi költségvetésben A betegségek hatást gyakorolnak egyrészt az állatállomány kibocsátására, másrészt a termelési költségekre. A betegségek midazon hatásai, amelyeket figyelembe kell venni a kibocsátás számítása során, megegyeznek a betegségek okozta közvetlen hatásokkal. Az elhullások és a szaporasági problémák miatt kevesebb szaporulat lesz, ami az állomány kisebb záróértékben mutatkozik meg. A testtömeg-gyarapodás csökkenése az értékesített állatokból származó bevételcsökkenésében, valamint abban mutatkozik meg, hogy egyes állatok nem kerülnek értékesítésre, mivel nem érik el az értékesítési (vágási) tömeget. A nagyobb arányú selejtezés és kényszervágás, ami a betegségek következtében alakul ki, a magasabb otthoni fogyasztásban, a technológiai selejtben, az értékesítésben, valamint a megemelkedett utánpótlási (beállítási) költségekben mutatkozik meg. Így pl. a csökkent tejtermelés az értékesítésben és bizonyos esetekben a nagyobb borjú elhullásban is jelentkezik. Továbbá a tenyészérettség kitolódása az alacsonyabb fertilitásban és a kevesebb hízóállat értékesítésében stb. mutatkozik meg. A betegség jelenlétében vagy hiányában az állatállomány kibocsátásának kimutatása mindazon betegségek okozta veszteségeket magában foglalja, ami a csökkent kibocsátásban is megmutatkozik. Abban az esetben, ha a betegségek okozta veszteség tekintetében csak az általános veszteségforrásokat vesszük figyelembe, és eltekintünk a kibocsátással kapcsolatos összes tényezőtől, az hibás eredményre vezethet, pl. ha az elhullások okozta veszteségként egyedül az állatok értékét (árát) számítjuk és eltekintünk a kényszerselejtezés vagy a technológiai selejtek bevételeitől, (üsző)beállítási költségektől, ill. a más állatokra kifejtett hatásoktól (pl. a tehén elhullásának hatása a szopós borjakra). A betegségek költségekre gyakorolt hatásának becslésekor - a telepi vezetés szemszögéből egy éves időszakra vonatkozóan - azok az inputok és költségek kerülnek figyelembevételre, amelyeket a betegségek befolyásolhatnak, és ténylegesen kifizetésre kerültek. Mindazok az inputok (ráfordítások), amelyek az állat-egészségügyi helyzet javítást szolgálják, de külső forrásból kerülnek finanszírozásra, pl. állami támogatás, nem kerülnek beszámításra. A betegségek jelenléte kétféle módon fejtheti ki hatását az inputokra (költségekre). Egyrészt mindazok az állat-egészségügyi költségek, amelyek a betegségek hatásainak megelőzését (prevenció) szolgálják, többletköltséget jelentenek. Másrészt a beteg állatok több ráfordítást (pl. takarmány) igényelnek, hogy ugyanolyan színvonalon termeljenek. Ennek megfelelően, ha betegségmegelőzési és gyógykezelési programok kerülnek alkalmazásra annak érdekében, hogy a betegség hatásait csökkentsék, akkor azok közvetlen és közvetett hatással vannak a költségek alakulásra is. Ennek értelmében a közvetlen változó költségek a gyógyszerek, az oltóanyagok és a fertőtlenítőszerek ára, valamint az állatorvos díja. A közvetett költségek, pedig pl. azonos termelés biztosításához szükséges nagyobb számú állat többlettermelési költségei (pl. takarmányozás). A becsléskor fontos, hogy áttekintsük az összes korábbiakban említett költségkategóriát és ellenőrizzük, hogy a szóban forgó betegség hatással lehet-e azokra és milyen mértékben. További hibaforrást jelenthet, ha azokat az elemzés során kétszeresen vesszük figyelembe. Ez leggyakrabban olymódon történhet meg, ha a betegségek egyes hatásait mind az inputokra (ráfordításokra) mind az outputokra (kibocsátások) kiszámítjuk. Pl. ha a betegség hatására az állatok 33


testtömeg-gyarapodása csökken, akkor vagy a kibocsátás csökkenéséből származó kisebb bevételt (ill. a felvásárlási ár csökkenését) vesszük figyelembe vagy a vágótömeg eléréséhez szükséges többlet ráfordítások (extra inputok) költségeit. A kettőt egyszerre beszámítani nem szabad (kétszeres számbavétel). Példa állattenyésztési telep kibocsátásnak számítására Egy családi gazdálkodó közepes nagyságú tejelő tehénállománnyal rendelkezik, amelynek nyitó- és záróállományát a 10. táblázat mutatja be. 10. táblázat. Állatállomány létszáma Nyitóállomány (év elején) 5 borjú (3 üsző, 2 bika) 7 üsző 5 fiatal bika 14 tehén 4 kifejlett bika

Záróállomány (év végén) 7 borjú (3 üsző, 4 bika) 7 üsző 5 fiatal bika 16 tehén 3 kifejlett bika

Az állomány értéke a következő módon számítható: borjú 30 euró/állat, üsző 90 euró/állat, fiatal bika 95 euró/állat, tehén 110 euró/állat és kifejlett bika 130 euró/állat. Fiatal bikák és üszők egy része kifejlett állat lesz év közben, az év elejei összes borjú vagy üsző, vagy fiatal bika kategóriába kerül év végére. Az üszők és a fiatal bikák kora egy és három év között van. Évközben egy kifejlett bika értékesítésre került 150 euró, és két fiatal bika is 110 euró/állat értékben. Egy idős tehén selejtezésre került 90 euró értékben, egy pedig elhullott. A termelő testvére kárpótlásként egy tehenet ajándékozott. Nyolc borjú született, de ezek közül egy üszőborjú elhullott. A vállalkozás éves kibocsátásnak számítása során meg kell határozni az állomány értékváltozását. Az állománydinamika azt írja le, hogy mi történt év közben. Év elején három üszőborjú volt az állományban, amelyek üsző kategóriába kerültek évközben, két bikaborjú, pedig fiatal bikává vált. Az üszőkből három tehén kategóriába került, három üszőborjúból pedig üsző lett, így az összes létszám (7) változatlan maradt. A fiatal bikákból két idősebb értékesítésre került, két bikaborjú, pedig fiatal bika kategóriába került, így az összes létszám (5) változatlan maradt. Egy tehén elhullott és egy értékesítésre került (selejtezés), három üsző tehén kategóriába került, egy tehenet ajándékba kaptak, így az összes létszám 2-vel nőtt 14-ről 16-ra. A kifejlett bikából egy értékesítésre került, aminek eredményeként év végére 3 maradt. Nyolc borjú született évközben (négy bika és négy üsző), egy üszőborjú elhullott, így az év végén 3 üsző- és 4 bikaborjú volt az állományban (11. táblázat). 11. táblázat. Az állatállomány nyitó- és záróértéke Nyitó érték Ár/állat Állomány kategóriák euró Létszám Érték (euró) 30 5 150 Borjú 90 7 630 Üsző 95 5 475 Fiatal bika 110 14 1 540 Tehén 130 4 520 Kifejlett bika 35 3 315 Összesen

Záró érték Létszám Érték (euró) 7 210 7 630 5 475 16 1 760 3 390 38 3 465

34


Az állomány értékváltozása legegyszerűbben úgy számítható, hogy csak azokat a tételeket vesszük figyelembe, amelyek értéke az év folyamán megváltozott (eltérő nyitó- és záró létszám). A mi esetünkben kettővel több borjú (2 x 30 euró = + 60 euró) és kettővel több tehén: (2 x 110 euró = + 220 euró), valamint eggyel kevesebb kifejlett bika (1 x 130 = - 130 euró). A változás összességében + 150 euróval nagyobb záróállományérték. Az értékesítésre kerülő tejtermelés (szoptatáson és a saját fogyasztáson kívül) évente átlagosan 250 liter/tehén. Átlagosan 7 laktáló tehénnel számolhatunk. A megtermelt tej egynegyede saját fogyasztásra kerül, míg háromnegyede értékesítésre. A tej ára 0,30 euró/liter. Kibocsátás számítása: 1) Pozitív tételek: Tejtermelés: (7 x 250 x 0.30) = Értékesítés: fiatal bikák: (2 x 110) = tehén (selejt): = kifejlett bika: = Részösszeg:

+ 220 euró + 90 euró + 150 euró + 985 euró

2) Negatív tételek: Ajándékba kapott tehén: =

- 110 euró

3) Állomány értékváltozása: =

+ 150 euró

VÁLLALKOZÁS KIBOCSÁTÁSA =

+ 1025 euró

+ 525 euró

Ezek után kiszámíthatjuk a családi farm kibocsátásának készpénzbevételi arányát. Az összes tejtermelés 525 euró. Ennek egynegyede otthoni fogyasztásra került, 131,25 euró - kerekítve 131 euró - a maradék, pedig értékesítésre 394 euró (525 - 131). A készpénzbevétel két részből tevődik össze, tej és állat értékesítésből, azaz 854 euró (985 - 131), így a készpénzbevétel arány 83% (854 / 1025 x 100). 5.3.4. Fedezeti hozzájárulás alkalmazása a telepi költségvetésben Az állattartó telepek, mint vállalkozások működésének célja jövedelem elérése. A legegyszerűbb módja a telepi jövedelem kalkulálásának, ha a felmerülő költségek és bevételek alapján végzünk egy hagyományos önköltség (jövedelem) számítást. Ez a telep jövedelmezőségének kezdeti felméréséhez megfelel, ugyanakkor ez a módszer számos részletet figyelmen kívül hagy, ezért egy részletesebb számítás is nagyon fontos. A legnagyobb hiányossága ennek a módszernek az, hogy a vállalkozást egységes egészként kezeli, holott a legtöbb mezőgazdasági vállalkozás különböző gazdálkodási, termelési egységek (ágazatok) kombinációjaként épül fel. A különböző gazdálkodási egységeket általában az ott előállított termék alapján azonosítják, pl. tejelő szarvasmarhatartás, sertéshizlalás, növénytermesztés. Egy vállalkozás tervezésénél, irányításánál és ellenőrzésénél alapvető, hogy az egyes gazdálkodó egységek tevékenységét külön-külön is folyamatosan lehessen figyelni. Ennek a célnak az elérésére megfelelő a fedezeti hozzájárulás módszere (gross margin analysis), amely részletes számadatokat szolgáltat, miközben megoldja az általános (rezsi) költségek besorolásából eredő nehézségeket, és elkerüli a gazdálkodási egység termelésének változásával együtt változó, ill. változatlan költségek elszámolása között felmerülő zavarokat. 35


Ennél a módszernél csak a változó költségek társíthatók az egyes termelési egységekhez. (Csak ismétlésképpen, azok a költségek, amelyek közvetlenül változnak a termelés volumenében bekövetkezett kisméretű változás hatására is, és könnyen hozzárendelhetők egy adott gazdálkodási tevékenységhez.) Az állandó költségek (amelyek az előző két kritériumot nem elégítik ki) nem kerülnek felosztásra az egyes termelési ágak között. Így a fedezeti hozzájárulás számítása során a jövedelem a következő lesz: minden egyes termelési ágazatnál a változó költségeket ki kell vonni az adott egység bevételéből, ami a fedezeteket adja meg számunkra. Az egyes termelő egységek fedezeteinek összege adja az összes fedezetet, amiből kivonva a teljes vállalkozás állandó költségét kapható meg a vállalkozási eredmény. 5.4. Döntéselemzés Az állat-egészségügyi döntéseket befolyásoló események (állapotok) bekövetkezési valószínűsége alapján három helyzet különböztethető meg: • bizonyosság, • bizonytalanság, • kockázatos helyzet. Bizonyosságról, vagy másként biztos körülmények közötti döntési helyzetről akkor lehet beszélni, ha az egyes cselekvési lehetőségekhez 100%-os valószínűséggel rendelhetők a várható eredmények. A döntés eredményét ilyenkor csak a döntéshozó stratégiája határozza meg, a környezet azt nem befolyásolja. A döntéshozó akkor áll bizonytalan döntési helyzet előtt, ha a cselekvési lehetőségek kimeneteleihez nem kapcsolhatók valószínűségek. Bizonytalanság esetén ezért csekély a gazdasági elemzési módszerek alkalmazhatóságának lehetősége. A gazdasági döntéseknél a bizonytalanság mértékét legfeljebb szóban lehet kifejezni. Ez csak bizonyos fokú rangsorolásra ad lehetőséget. (Pl.: egészen biztos, feltehető, lehetséges, remélhető, kétséges, nem biztos, valószínűtlen). Kockázatos körülmények közötti döntéshozatalkor a választható stratégiák eredményeit befolyásoló tényezők előfordulási valószínűségei ismertek, ill. azok a személyes döntéshozatalhoz megfelelően ismertnek tekinthetők. A valószínűség ez utóbbi felfogását szubjektív valószínűségnek (a döntéshozónak az események bekövetkezéséről alkotott meggyőződése) nevezzük. 5.4.1. Döntéshozatal bizonytalan körülmények között Bizonytalan körülmények közötti döntéshozatalnál alkalmazni lehet a döntési mátrix (eredménymátrix vagy költségmátrix) eljárást (12. táblázat). Fontos szabály, hogy a döntési mátrixban feltüntetett eseményeknek egymást kölcsönösen kizáróknak és teljes körűeknek kell lenniük. 12. táblázat. Döntési mátrix különböző járványos betegségmegelőzési stratégiák (programok) alkalmazása esetén (költség, millió Ft) Események Stratégiák S1 S2 S3 120 80 30 Járványkitörés északon 110 70 60 Járványkitörés délen 90 60 60 Járványkitörés keleten 40 50 60 Járványkitörés nyugaton A döntési mátrix lehetővé teszi a legjobb cselekvési alternatíva kiválasztását, a következőkben ismertetésre kerülő kritériumok alapján. 36


1. Laplace kritérium. Nem ismerjük a jövőbeli események alakulását, azok valószínűségét egyenlőnek kell tekinteni, így a legkisebb értekkel rendelkező stratégiát kell választani S3 (210 millió Ft, szemben 260 és 360 millió Ft-tal). 2. Maximin kritérium. A cselekvési lehetőségek (stratégiák) közül azt tekintik előnyösebbnek, amelynél a lehetséges legnagyobb (vagyis legrosszabb) eredmény a többi lehetőséggel összehasonlítva a legkisebb (legelőnyösebb). A példa egyes stratégiái közül ennek a kritériumnak a 3. stratégia választása felel meg, amelynek lehető legrosszabb eredménye (60 millió Ft) a másik két lehetőségnél (120, ill. 80 millió Ft) jobb. A maximin-elv optimista felfogást tükröz, mivel eleve a lehető legkedvezőbb eredmény bekövetkezését helyezi előtérbe. 3. Maximax. Lehetséges legkisebb költség a legelőnyösebb S3 (30 millió Ft, szemben 40 és 50 millió Ft-tal). Szintén optimista felfogást tükröz. 4. Minimum regret (legkisebb megbánás) kritérium. Azt a stratégiát kell választani, amely esetében a legkisebb összeget jelenti (a lehető legnagyobbhoz képest), ha az eredmények kedvezőtlenül alakulnak (regret mátrix alapján S1 10 millió Ft szemben 40 és 60 millió Fttal). Óvatos szemlélet. A regret vagy más néven megbánás mátrixot az alábbi 13. táblázat mutatja be. 13. táblázat. Regret mátrix különböző járványos betegségmegelőzési stratégiák (programok) alkalmazása esetén (költségkülönbség, millió Ft) Események Stratégiák S1 S2 S3 0 (120-120) 40 (120-80) 90 Járványkitörés északon 10 50 60 Járványkitörés délen 20 60 60 Járványkitörés keleten 80 70 60 Járványkitörés nyugaton 5.4.2. Döntéshozatal kockázatos körülmények között A kockázatos döntéseknél alkalmazott valószínűség értékek (valószínűségi eloszlások) a véletlen változók sztochasztikus vagy valószínűségi viselkedését írják le. A kockázat mérése az “objektív” valószínűséggel nem egyszerű feladat. A több szempontos kockázatfelfogás közelítésmódja egyaránt figyelembe vesz objektív és szubjektív kockázati elemeket. Matematikai egyenlet A döntéshozatal módszertani kiindulópontját matematikai egyenlet formájában mutatjuk be. Az egyenlet a döntési lehetőséghez kapcsolódó adatokat mutatja be (állapotok vagy események, az ezekhez kapcsolódó valószínűségek, ill. az egyes állapotok vagy események különböző kimeneteinek értékeit). Az A1, A2,…, Ai döntési lehetőség közötti választást kifejező egyenlet a következő: Ai = f (Ai, S1, S2,…, Sj, P1, P2,…Pj, Vi1, Vi2,…,Vij) Ahol: • Ai = döntési lehetőségek (stratégia, akció); • Sj = állapot vagy esemény; • Pj = az (Sj) állapot vagy esemény előfordulási valószínűsége • Vij = az egyes állapotok vagy események kimeneteinek értékei A különböző döntési lehetőségek közötti választás során a döntéshozó preferenciája maximalizáló vagy optimalizáló lehet. Az előbbi esetben, ha a döntéshozó az egyes döntési lehetősé37


gekre döntési kritériumként a várható pénzérték (nyereség vagy veszteség, EMV expected monetary value) alkalmazza, akkor a legnagyobb vagy legkisebb EMV-vel rendelkező döntési lehetőséget preferálja döntése során, azaz: EMV (Ai) = ∑j(PjVij) Az egyenlet gyakorlati alkalmazását a következő példa szemlélteti. Egy sertéstelep vezetője azt szeretné megtudni, hogy jövedelmező-e a kocát kétszer termékenyíteni (egy cikluson belül az első termékenyítést követően 24 órával) vagy sem. Ennek megfelelően két döntési lehetőség (stratégia) van A1 = egyszeri termékenyítés, A2 = kétszeri termékenyítés. A termékenyítést követően a koca vagy megtermékenyül, vagy sem, azaz kétféle állapotba kerülhet: S1 = vemhes vagy S2 = nem vemhes. A telepi adatok elemzéséből kiderül, hogy az egyszeri termékenyítést követő vemhesülési arány 83%, kétszeri termékenyítésre pedig 86%. Az egyszerűség kedvéért továbbá azt is feltételezzük, hogy a visszaivarzó kocák a következő ciklusban termékenyülnek. A visszaivarzás vesztesége 5 ezer Ft, egy termékenyítés költsége - sperma ára - 400 Ft. A korábbiakban bemutatott egyenletet alkalmazzuk annak eldöntésére, hogy a kétszeri termékenyítés jövedelmezőbb-e, mint az egyszeri. Ennek megfelelően a döntési kritérium a várható pénzérték (EMV). A kétféle döntési lehetőségekhez tartozó értékek: • A1 (egyszeri termékenyítés) = EMV (egyszeri termékenyítés; vemhes, nem vemhes: 0,83, 0,17; 400 Ft, 5 400 Ft); • A2 (kétszeri termékenyítés) = EMV (kétszeri termékenyítés; vemhes, nem vemhes: 0,86, 0,14; 800 Ft, 5 800 Ft). Ennek megfelelően a várható pénzérték: EMV(A1) = ∑j(PjV1j) = 0.83 x 400 + 0,17 x 5 400 = 1 250 Ft; EMV(A2) = ∑j(PjV2j) = 0.86 x 800 + 0,14 x 5 800 = 1 500 Ft. Mindez azt jelenti, hogy az A1 stratégia (döntési lehetőség), vagyis az egyszeri termékenyítés várható vesztesége (költsége) kisebb, így a döntéshozó ezt a stratégiát választja. A döntési probléma fedezeti pontja is kiszámítható, amikor sem veszteség sem jövedelem nem keletkezik, vagyis EMV(A1) egyenlő EMV(A2)-vel: EMV(A1) = 1 250 = EMV(A2) = Y x 800 + (1 - Y) x 5 800, ahol Y az egy ösztruszön belül a második termékenyítésre vemhesülő kocák vemhesülési aránya. Az egyenlet megoldása x = 0,91, vagyis legalább 91%-os kell, hogy legyen az egy ivarzáson belül kétszer termékenyített kocák vemhesülési aránya. Döntési mátrix A kockázatos körülmények közötti döntéshozatalnál is alkalmazni lehet a döntési mátrix (vagy eredménymátrix) eljárást (14. táblázat).

38


14. táblázat. Döntési mátrix általános formája Állapotok vagy Különböző döntési lehetőségek di) értékei (Vij) Előfordulás valószínűsége az egyes állapotok vagy események esetében események (Sj) (Pj) A2 … Ai A1 S1

V11

V21

…

Vi1

P1

S2

V12

V22

…

Vi2

P2

‫׀‬

‫׀‬

‫׀‬

‫׀‬

‫׀‬

‫׀‬ ‫׀‬ Sj

‫׀‬ ‫׀‬ V1j

‫׀‬ ‫׀‬ V2j

‫׀‬ ‫׀‬ Vij

‫׀‬ ‫׀‬ Pj

…

A kockázatos körülmények közötti döntéshozatalnál bemutatott példa a valószínűségekkel kiegészítve a következő formájú döntési mátrixot eredményezi (15. táblázat). 15. táblázat. Kiinduló döntési mátrix különböző járványos betegségmegelőzési stratégiák (programok) alkalmazása esetén (költség, millió Ft) Események Stratégiák S1 S2 S3 Valószínűség (P) 120 80 30 0,1 Járványkitörés északon 110 70 60 0,5 Járványkitörés délen 90 60 60 0,3 Járványkitörés keleten 40 50 60 0,1 Járványkitörés nyugaton A döntési mátrix megoldásának egyik lehetséges módszere a várható pénzérték kritérium alapján történő elemzés (16. táblázat). Az egyes kimenetek várható értékének kiszámítása után (az érték és a bekövetkezési valószínűség szorzata) meghatározható az egyes stratégiák várható költsége. 16. táblázat. Döntési mátrix különböző járványos betegségmegelőzési stratégiák (programok) alkalmazása esetén (várható költség, millió Ft) Események Stratégiák várható értéke S1 S2 S3 12 8 3 Járványkitörés északon 55 35 30 Járványkitörés délen 27 18 18 Járványkitörés keleten 4 5 6 Járványkitörés nyugaton A költségek minimalizálására való törekvés esetén a legkisebb várható költséget eredményező változat választása indokolt. Az első stratégia esetében a várható költség 98 millió Ft (12 + 55 + 27 + 4), a második esetében 66, míg a harmadiknál 57. Ennek megfelelően a legutóbbi alkalmazása jelenti a legkisebb költségeket. Az állat-egészségügy területén a legtöbb betegség jelentkezése, ill. azok súlyossága kapcsolatba hozható hajlamosító, ill. kockázati tényezőkkel. A legtöbb esetben konkrét valószínűségi értékek nem határozhatók meg, csak szubjektív értékelés, mint pl. nagy, közepes, kicsi a betegség jelentkezésének valószínűsége (döntéshozatal bizonytalan körülmények között). Egyes betegségek esetében, mint pl. a sertések különböző kóroktanú tüdőgyulladásai esetében a szakirodalmi és a konkrét telepi adatok alapján sikerült meghatározni a kockázati tényezők értékeit. Számítógépes interaktív modell a kockázati tényezők - tartástechnológiai és állat39


egészségügyi - figyelembevételével kiszámítja a sertések tüdőgyulladásának előfordulási arányát a vágóhídon. Tizenegy kockázati tényezőt vesz figyelembe, amelyet a 17. táblázat mutat be. Minden tényező előfordulását figyelembe veszi a fiaztató, az utónevelő és a hizlalda tekintetében más-más kockázati értékkel. 17. táblázat. A sertések tüdőgyulladásainak főbb kockázati tényezői és azok valószínűségi értékei (kockázati indexei) Kockázati tényezők Fiaztató Utónevelő Hizlalda Több mint 500 sertés egy légtérben 0,100 0,100 0,100 „All in all out” rendszer nem valósul meg 0,100 0,150 0,150 Nyitott állomány (külső forrásból is bekerülnek sertések) 0,000 0,000 0,100 Napi hőmérsékletingadozás mértéke* 0,260 0,260 0,260 Teremszélesség több mint 12 m 0,000 0,033 0,033 Egyes rekeszekben lévő állatok közötti érintkezés lehetősége 0,033 0,033 0,033 2 1,25 m -nél kevesebb terület jut 45 kg testtömegre 0,000 0,150 0,075 Klinikai hasmenés jelenléte 0,100 0,150 0,050 Hígtrágya kezelés (akna a sertések alatt) 0,050 0,050 0,050 Endoparazitózis (klinikai) 0,000 0,050 0,050 Aujeszky-féle betegség 0,000 0,000 0,100 *(maximum hőmérséklet épületen belül - minimum hőmérséklet épületen belül) / (maximum hőmérséklet épületen kívül - minimum hőmérséklet épületen kívül). Maximális értéke 0,78, minimális értéke 0,39.

A program minden tényező előfordulását figyelembe veszi a fiaztató, az utónevelő és a hizlalda tekintetében más-más kockázati értékkel (18. táblázat). Abban az esetben, ha az adott kockázati tényező nem fordul elő 0 értéket kell figyelme venni, ha viszont igen, akkor 1-et. A számítások során figyelembevételre kerül, hogy a fiaztatóban előforduló tüdőgyulladások 90%-a a vágás idejére meggyógyul, az utónevelőben ez az érték 75%, míg a hizlalda esetében 25%. A modell alkalmazását egy konkrét példával mutatjuk be. 18. táblázat. A sertések tüdőgyulladásának kockázati tényezői egy konkrét estben Fiaztató Utónevelő Kockázati tényezők Több mint 500 sertés egy légtérben 0 0 „All in all out” rendszer nem valósul meg 1 0 Nyitott állomány (külső forrásból is bekerülnek sertések) 0 0 Napi hőmérsékletingadozás mértéke 0,429 0,429 Teremszélesség több mint 12 m 0 0 Egyes rekeszekben lévő állatok közötti kontaktus lehetősége 0 0 1,25 m2-nél kevesebb terület jut 45 kg testtömegre 0 0 Klinikai hasmenés jelenléte 0 1 Hígtrágya kezelés (akna a sertések alatt) 0 1 Endoparazitózis (klinikai) 0 1 Aujeszky-féle betegség 0 0

Hizlalda 1 0 1 0,714 1 1 1 0 0 1 1

Az előzőekben bemutatott telep esetében a modellszámítások eredményét, vagyis a tüdőgyulladások előfordulási arányát a termelés különböző fázisaiban a 19. táblázat mutatja be.

40


19. táblázat. A modellszámítások eredményei Eredmény - nem korrigált % Gyógyulás % Eredmény - korrigált % Tüdőelváltozások előfordulási aránya a vágóhídon %

Fiaztató 12,573 11,316 1,257

Utónevelő Hizlalda 27,573 70,721 20,680 17,680 6,893 53,041 61,192

A gyógyulási arányoknak megfelelően (nem korrigált eredmény) kimutatásra kerül a tüdőgyulladások előfordulási aránya az egyes termelési fázisokban (korrigált eredmény) és végül a vágóhídon. A számításokat több állomány esetében ellenőrizték és az eredmények valósághűnek bizonyultak. Más betegségek esetében is készültek hasonló modellek, amelyek a kockázati tényezők alapján jelzik a betegség előfordulási arányát vagy a termeléscsökkenés nagyságát. Döntési fa vagy folyamatábra Az állat-egészségügyi döntések sajátossága az összetettség és a több változat elemzésének szükségessége. A megoldást elősegítendő hasznos lehet az olyan grafikus megjelenítési forma, amely lehetővé teszi a döntési lehetőségek, a bekövetkező események, azok valószínűségei és a kimenetek (eredmények) logikai kapcsolatainak egyszerre történő áttekintését. A 12. ábra egy döntési fát mutat be, a korábbi példa felhasználásával. 12. ábra. Döntési fa különböző járványos betegségmegelőzési stratégiák (programok) alkalmazása esetén (költség, millió Ft)

S1

Döntési csomópont S2

S3

Előfordulás valószínűsége Észak 0,1 Dél 0,5 Kelet 0,3 Nyugat 0,1 Észak Dél Kelet Nyugat Észak Dél Kelet Nyugat

0,1 0,5 0,3 0,1 0,1 0,5 0,3 0,1

Költség 120 110 90 40 80 70 60 50 30 60 60 30

Várható érték 12 55 27 4 8 35 18 5 3 30 18 6

Az eredményből származtatott viszonyszámok, mutatók nem alkalmasak a döntési probléma reális megítélésére. A döntéshozó számára ugyanis a nyereség vagy veszteség abszolút nagysága (nagyságrendje) döntést befolyásoló tényező lehet.

41


5.4.3. Bizonyossági egyenérték módszer A döntési fa valamint a döntési mátrix elemzésére és ezzel a döntés meghozatalára a várható értéken kívül a bizonyossági egyenérték módszert emelhető ki. A bizonyossági egyenérték (vagy biztos egyenérték) megközelítés a kockázatos kimenetelű helyzet eredményeinek biztos összeggel való felváltását, behelyettesítését jelenti. Olyan “közömbösségi pont” megállapításáról van szó, amely a kockázatos helyzet és a biztos kimenet egyenértékűségét fejezi ki a döntéshozó számára. A bizonyossági egyenérték meghatározása olyan kérdéssorozattal történhet, amelyben a bizonytalan kimenetelű helyzetet mindig egy biztos összeggel állítják szembe, és arról kérdezik meg a döntéshozó személyt, hogy az adott esetben a biztos összeget választanáe (20. táblázat). 20. táblázat. A bizonyossági egyenérték meghatározása Bizonytalan összeg Biztos összeg Biztos összeg és valószínűsége 1 2 10 millió Ft (p=0,5) 9 millió Ft 8 millió Ft 0 Ft (p = 0,5) Igen Igen

Biztos összeg n N millió Ft ?

Biztos összeg 6 millió Ft Nem

A kérdéssorozattal el lehet jutni egy olyan biztos összeghez, amelynél a döntéshozó számára közömbös a bizonytalan kimenetelű eredmény, vagy a biztos összeg választása, a példánk esetében 7 millió Ft körüli érték. A közömbösségi pontban megállapított bizonyossági egyenérték nemcsak objektív elemeket, hanem személyes meggyőződést, szubjektív megítélést is magában hordoz. 5.4.4. A hasznosság A döntéshozók különbözőképpen értékelik a kockázatos kilátásokat. A hasznossági modell mind a kockázatot, mind a döntéshozó kockázattal szembeni hozzáállását is figyelembe veszi a várható hasznosság alapján. A döntési kritérium a hasznosság maximalizálása. A hasznosság ennek megfelelően integrálja a döntéshozó kockázattal szembeni szubjektív preferenciájával kapcsolatos információkat és a kockázatot is egyben. Már a bizonyossági egyenérték fogalmával kapcsolatos mérlegelések során is érzékelhetővé vált a kockázatot kedvelő és a kockázatot elutasító döntéshozók eltérő értékítélete. A hasznossági indexek, ill. a hasznossági függvény meghatározása közvetett módszerekkel, többnyire interjú módszer segítségével történik. Az interjú készítése során vigyázni kell arra, hogy az interjút készítő ne kényszerítse rá preferenciáit a kérdezett személyre. Megfelelő tapasztalat felhalmozásával meghatározható bármely döntéshozó személy hasznossági függvénye. A mindennapi gyakorlatban azonban csak az egydimenziójú hasznosság megállapítására van lehetőség, tehát amikor csak egy célfüggvényt fogalmaz meg a döntéshozó. Ekkor a hasznossági függvénynek egy független változója van. A hasznosságot többféle módszerrel is meg lehet határozni, amelyek közül az úgynevezett egyenlő valószínű bizonyossági egyenérték módszere a legelterjedtebb. A hasznosság megállapítására utaló kérdéseket ilyenkor két egyenlő esélyű állapot bizonyossági egyenértékének megállapítására teszik fel. A módszert megfelelően képzett és tapasztalattal rendelkező szakemberek végzik, valamint rendelkezésre állnak különböző segédszoftverek is. A bizonyossági egyenérték meghatározására szolgáló kérdések feltétele előtt meg kell állapítani azt a pénzösszeg tartományt, amely a döntéshozó működési területét illetően szóba jöhet. Erre azért van szükség, mert a bizonyossági egyenértékről korábban elmondottak szerint a pénzösszeg nagysága is befolyásolja a döntéshozó kockázattal szembeni magatartását. Itt elsősorban tehát nagyságrendek meghatározásáról van szó. 42


A következő példa szemlélteti a hasznosság alkalmazását. A tehenek bal oldali oltógyomorcsavarodása több műtéti módszerrel is kezelhető. Ebben a példában a következő döntési lehetőségeket hasonlítjuk össze: 1. döntési lehetőség (d1): Utrechti műtéti eljárás 2. döntési lehetőség (d2): Hannoveri műtéti módszer 3. döntési lehetőség (d3): Tehén vágóhídra küldése A három döntési lehetőségnek eltérő költségei és bevételei vannak. A műtét lehet sikeres vagy sikertelen, utóbbi esetben a tehenet minél előbb vágóhídra kell küldeni. Az antibiotikummal kezelt hús elkobzásra kerül. Az d1 döntési lehetőség esetében ez az esetek 10%-ban fordul elő, míg az d2 esetében 80%-ban. A költségek és a bevételek az alábbiak: • Vágóérték (VÉ): 80 000 (Ft) • Selejtezés költsége (SK): 40 000 (Ft) 21 500 (Ft) • d1 műtét költsége (MKd1): • d2 műtét költsége (MKd2): 10 000 (Ft) A selejtezés költsége az a pénzösszeg, amit megtakarítanánk abban az esetben, ha nem selejteznénk a tehenet, hanem továbbra is állományban tartanánk. Az egyes stratégiák esetében a jövedelem a következők szerint számítható: • Selejtezés: VÉ • Műtét: Sikeres: VÉ + SK - MKd(i) Sikertelen: Nem kobzottak aránya x VÉ - MKd(i) A 21. táblázat a különböző stratégiák döntési mátrixát mutatja be. 21. táblázat. A különböző stratégiák döntési mátrixa Állapotok Siker Kudarc

Állapotok valószínűsége (P) 0,8 0,2

d1 98 500 50 500

Stratégiák jövedelmei (Ft) d2 d3 110 000 80 000 6 000 80 000

Tételezzük fel, hogy a döntéshozó hasznossági függvénye a következő: U(x) = x - (x2)/4000 A függvény segítségével kiszámítható a hasznossági egyenérték (22. táblázat) a bal oldali oltógyomor-változás esetén alkalmazható döntési lehetőségekre. 22. táblázat. Hasznossági egyenértékek S(I) Siker Kudarc Várható hasznosság

U(d1‚Si) 742,44* 441,24 682,20

Hasznosság U(d2‚Si) 797,50 59,10 649,82

U(d3‚Si) 640,00 640,00 640,00

22. táblázatból látható, hogy a legnagyobb értékkel az egyes döntési lehetőség rendelkezik.

43


5.4.5. Költség-haszon elemzés Ha a gazdasági vagy az állat-egészségügyi döntések kihatásai hosszú távúak és nem egy telephez kötődnek, hanem egy régióhoz vagy országos szintűek, akkor a döntési folyamat során a költség-haszon elemzés (Cost-benefit analysis) a legmegfelelőbb elemzési módszer. A költség-haszon elemzés a hosszú távú programok - mint pl. a beruházások vagy a mentesítések - jövedelmezőségét határozza meg. Hosszú távról abban az esetben beszélünk, ha az elemzési időtávot egy további évvel meghosszabbítva az egyes programok jövedelmezőségi rangsora nem változik meg. Az elemzési módszer főbb elemei: − a költségek és a bevételek meghatározása, − a diszkont ráta meghatározása, − a megfelelő döntési kritérium kiválasztása. Ha a program megvalósításának hatásai naturális mutatókban kerülnek kifejezésre, akkor ezeket pénzben is ki kell fejezni. A költségek és bevételek jelentkezésének időpontja általában különbözik az egyes beruházási lehetőségek, vagy mentesítési stratégiák esetén, ami megnehezíti az összehasonlítást. Ezért a jövőben jelentkező költségek és bevételek jelenértékét kell kiszámítani, azaz ezeket diszkontálni kell, mivel a jelenértékek már összehasonlíthatók. A pénz időértéke: 100 ezer Ft-nak, amit egy év múlva kapunk meg kisebb az értéke, mint annak, amit most megkapunk, hiszen ez utóbbi a bankba helyezve vagy másképpen befektetve hasznot hozhat a számunkra. PV = FV / (1 + r/100)n ahol: FV = future value - jövőbeli pénzösszeg (költségek és bevételek) r = éves diszkont ráta vagy kamatláb (%) n = jövőbeni évek száma PV = present value - jövőbeli pénzösszeg jelenértéke (költségek és bevételek) Például 100 EUR jelenértéke, amit egy év múlva kapunk meg 95 EUR, abban az esetben ha a kamatláb 5%. 95 EUR (PV) = 100 EUR (FV) / (1 + 5/100)1 Ha a diszkont ráta nagy, mindazok a programok, amelyeknek indulási tőkeszükséglete nagy és a kezdeti években csak kis jövedelmet produkálnak, hátrányban vannak azokkal a programokkal szemben, ahol ez fordítottan alakul. A diszkont ráta nem veszi figyelembe az inflációt és ezért a jövőbeli árak sem tartalmazzák azt, hanem a jelenlegi értéken kerülnek beszámításra (az inflációs ráta alakulását igen nehéz előre jelezni). A diszkontálás során reál kamatlábat alkalmazunk, ami az aktuális nominális kamatláb és az inflációs ráta különbsége. Az állat-egészségügyi programok költség-haszon elemzésének főbb lépései. Első a program vagy beruházás megvalósítása esetén fellépő költségek és bevételek meghatározása és azok jelenértékének kiszámítása (diszkontálása). Ezt követi a döntési kritérium meghatározása, majd végezetül a döntés meghozatala. Három alapvető döntési kritérium létezik, ezek: 1. Nettó jelenérték (Net Present Value, NPV), 2. Költség-haszon arány (Benefit-Cost ratio, B/C ), 3. Belső megtérülési ráta (Internal Rate of Return, IRR). 44


A következő példában egy öt évre kiterjedő feltételezett preventív oltási program költséghaszon elemzését mutatjuk be (23. táblázat): • A vakcinázási program 4 évig tart. • A költségek és bevételek millió Ft-ban vannak kifejezve. • A reál kamatláb éves szinten 5%. 23. táblázat. Egy preventív oltási program költség-haszon elemzése Diszkont Nem diszkontált Diszkontált Év faktor Költségek Bevételek Költségek Bevételek a b 0,95 27 0 25,7 0,0 1 0,91 15 10 13,7 9,1 2 0,86 10 20 8,6 17,2 3 0,82 0 25 0,0 20,5 4 52 55 48 46,8 Összes a b

0,95 = 1 / (1+5/100)1 25.7 = 0.95 x 27

A vakcinázási program gazdaságossági elemzését az nehezíti, hogy a költségek és bevételek jelentkezésének időpontja az egyes programok, ill. stratégiák esetén különböző. Az összehasonlításhoz elengedhetetlen a jövőben jelentkező költségek és bevételek diszkontálása, azaz a jelenértékük kiszámolása. A bevételek és költségek jelenértékének kiszámítását követően ezek már összeadhatók és az egész program jelenértéke (bevételek jelenértéke - költségek jelenértéke = nettó jelenérték) kiszámítható és így az egyes programok is összehasonlíthatóvá válnak. Nettó jelenérték (NPV) = Σ bevételek jelenértéke - Σ költségek jelenértéke A vakcinázási program esetében a nettó jelenérték -1,2 millió Ft (46,8 - 48), miközben a nem diszkontált bevételek nagyobbak, mint a költségek. A legnagyobb nettó jelenértékkel rendelkező program (stratégia) a legjövedelmezőbb, ill. a legkevésbé költséges. A módszer segítségével a különböző programok könnyen összevethetők. Tehát a nettó jelenérték az adott beruházás vagy mentesítési program jelenlegi értékét fejezi ki, de nem jelzi a bevételek és költségek relatív nagyságát. A költséges programok esetében előfordulhat, hogy a nettó jelenérték viszonylag nagy, habár a bevételek csak kismértékben nagyobbak, mint a költségek. Költség-haszon arány (B/C) = Σ bevételek jelenértéke / Σ költségek jelenértéke A példában a költség-haszon arány 0,975 (46,8 / 48), ami valamivel kisebb, mint a minimálisan elvárható 1. A költség-haszon arány a bevételek és a költségek jelenértékének egymáshoz viszonyított nagyságát fejezi ki. Jelzi az egységnyi költségre jutó bevételek nagyságát (pl. 1 Ft költségre jutó bevétel nagysága). Hátránya, hogy az egyes programok megvalósításához szükséges befektetés nagyságával nem hasonlítható össze, ami viszont fontos döntési kritérium lehet (pl. szűkös anyagi források esetén). Belső megtérülési ráta vagy belső kamatláb (IRR) azt a diszkontlábat (kamatlábat) jelzi, amelyiket a számítások során alkalmazva a bevételek és a költségek jelenértéke megegyezik, vagy45


is a program nettó jelenértéke 0. A legnagyobb belső kamatlábbal rendelkező stratégia a legjövedelmezőbb. A módszer előnye, hogy így az alternatív lehetőségek könnyen összehasonlíthatók a reál kamatlábbal, továbbá, hogy nem okoz gondot a diszkontláb meghatározása. A módszer hátránya, hogy nem veszi figyelembe a különböző programok, ill. stratégiák által elérhető jövedelem nagyságát. Egyes esetekben nem létezik megoldás, pl. ha a bevételek kisebbek, mint a költségek. Ennek ellenére jól alkalmazható a döntéselemzés során. A belső kamatláb manuálisan nehezen számítható (iterációs módszer), viszont számítógép segítségével könnyen kikalkulálható. A vakcinázási program belső megtérülési rátája 3,7%, ami kisebb, mint az 5%os reál kamatláb. 5.4.6. Költséghatékonyság elemzése A költség-haszon elemzésének módosított formája a költséghatékonyság elemzése. Abban az esetben alkalmazzák, amikor a várható bevételek nagyságát igen nehéz előre jelezni. Alapelve, hogy az adott eredményt a lehető legkisebb diszkontált költségekkel érjük el. Például a tanácsadási programok olymódon is értékelhetők, hogy a résztvevők számát vesszük figyelembe. Előnyt az a program kap, amelyik esetében az egységnyi diszkontált költségekre minél nagyobb számú résztvevő jut (vagy fordítva, pl. a célul kitűzött 100 résztvevőre a legkisebb diszkontált költség jut). Fontos kiemelni, hogy az állat-egészségügyi döntések gazdasági elemzése során, így pl., a költség-haszon és költséghatékonyság elemzés esetében egyéb döntési szempontokat is figyelembe kell venni. Előfordulhat, hogy a költségek és a haszon naturális mutatókban nem fejezhetők ki, így ezek értékét nehéz felbecsülni. Ilyenek pl. az állatok szenvedésének csökkentése, a humán-egészségügyi kockázat csökkentése, a gyógykezelés miatti környezetszennyezés stb. Még abban az esetben is, ha nem feltétlenül szükséges ezek figyelembevétele a gazdasági elemzésben, a döntés meghozatalnál igen fontos szempontok lehetnek. 5.5. Lineáris programozás A matematikai módszerek közül egyszerűsége, széles körű információt nyújtó tulajdonsága miatt az állattenyésztési ágazatok kialakításában, termelő tevékenységük meghatározásában, ill. ezek optimalizálásában a lineáris programozást célszerű alkalmazni. Az utóbbi időszakban az állat-egészségügyi döntésekkel kapcsolatosan is mind szélesebb körben alkalmazzák. Az állattenyésztési vállalkozások különféle ágazatokból tevődnek össze. Az egyes ágazatok szerkezete és ezen belül az egyes termelési szakaszok kialakítása is számos megoldás kombinatív alkalmazását teszi lehetővé. Minden lehetséges megoldásnak azonban más és más lesz az erőforrásigénye, az árutermelése, az eredménye, így nyereségének összege és színvonala is. Ennek megfelelően a különböző ágazatoknak és azok változatainak kialakításakor, termelésük szervezésekor, eredményük megállapításakor sok tényezővel, ezek változásával és kölcsönhatásával kell számolni. A résztervezés és a fedezeti hozzájárulás elemzése hasznos segédeszköz lehet, de segítségükkel az optimális megoldás nem határozható meg. A vállalkozások gazdasági eredményeinek kimutatása önmagában nem elegendő, mert csak az egyes döntési lehetőségek és a rendelkezésre álló erőforrások egymással történő versenyeztetése alapján lehet az optimális döntést kialakítani. A takarmány-optimalizálás az egyik leggyakoribb alkalmazási terület. A lineáris programozás tehát a komplex vállalati szemlélet érvényesülését teszi lehetővé, így a különböző gazdasági eredmények ágazati vagy vállalati szintű optimalizálását (pl. a legtöbb áru kibocsátását, a legnagyobb termelési érték elérését, a termelési költség minimalizálását).

46


A lineáris programban szerepeltethető valamennyi tényező, összefüggés, kölcsönhatás és eredmény kalkulációs módszerrel történő, naprakész kimutatása gyakorlatilag elvégezhetetlen mennyiségű számolási munkát igényelne. Ezért a lineáris programozás alkalmazási lehetőségének hiányában a döntéshozók számos hasznos információról kénytelenek lemondani. Így pl. a közgazdasági tényezők változásának hatását, ill. az új közgazdasági helyzetnek megfelelő optimális megoldást a lineáris program változásakor a megváltozott tényezők paramétereinek kicserélésével és a program számítógépen történő újrafuttatásával gyorsan és olcsón ki lehet mutatni. A tényleges helyzetnek megfelelő módosítás tehát egyszerűen és gyorsan valósítható meg. A lineáris programozás munkafolyamata három szakaszra bontható: • a célok meghatározása és a feladok megfogalmazása, • a program átírása a számítógép nyelvére és lefuttatása a számítógépen, • az eredmények szakmai értékelése, esetleges módosítása és a legkedvezőbb megoldás kiválasztása. A programozás célja általában a jövedelem, ill. a nyereség maximalizálása vagy a költségek minimalizálása. Irányulhat azonban más gazdasági célkitűzések optimális megoldására is, pl. a maximális árutermelésre, termelési értékre. A lineáris programozási modell célfüggvénye (Z), amit minimalizálunk, ill. maximalizálunk, a következőképpen írható le matematikai formában: Z = c1x1+c2x2+…+cnxn Célváltozók:

x1, x2,..xn

Korlátozó tényezők: a11x1 + a12x2 +…+ a1nxn ≤ b1 a21x1 + a22x2 +…+ a2nxn ≤ b2 . .

am1x1 + am2x2 +…+ amnxn ≤ bm x1 ≥ 0, x2 ≥ 0,…xn ≥ 0 Paraméterek: aij, bi és cj A célfüggvény egyaránt tartalmazza a versenyző tevékenységeket és a korlátozó feltételeket (tényezők). A tevékenységeket az jellemzi, hogy általában a célfüggvényben eredményt kialakító paramétereikkel szerepelnek. Feltételként szerepelnek azok az erőforrások és kapacitások, amelyek mennyiségi paraméterei fontos szerepet játszanak a döntés kialakításában. A felső korlát, ill. a korlátozás azt jelenti, hogy valamelyik tevékenység mérete, erőforrás- vagy kapacitás-felhasználása nem lehet nagyobb az előírtnál (jelölése kisebb vagy egyenlő). Korlátozást csak a szűk kapacitásokra indokolt adni. Az alsó korlát, ill. követelmény azt fejezi ki, hogy valamely tevékenység méretének, valamely erőforrás vagy kapacitás felhasználásának legalább annyinak vagy nagyobbnak kell lennie, mint amennyi az előírt mennyiség (jelölése nagyobb vagy egyenlő). Az egyenlőség jele azt jelenti, hogy valamely tevékenység mérete, erőforrásvagy kapacitás-felhasználása sem nagyobb, sem kisebb nem lehet az előírtnál. A lineáris program alkalmazását a következő egyszerű példával szemléltetjük. Egy vágómarha-telepen a legeltetési időszak megkezdése előtt az állatok antiparazitikus kezelésben részesülnek. A korábbi években „A” készítményt alkalmazták. Nemrégen a piacra került egy új, „B” készítmény. Az A-val történő kezelés költsége 200 Ft/állat, míg a B-é 600 Ft. Az új gyógyszert forgalmazó cég kísérleteket végzett a készítmény hatékonyságával kapcsolatban. A 47


kísérleti gyógyszerkipróbálás során a kezeletlen állatokkal összehasonlítva az „A” készítmény 20 kg-mal, míg a „B” 40 kg-mal növelte a hízómarhák tömegét. Az állományt ellátó állatorvos a „B” készítményt ajánlotta, de a telepvezető soknak találta a kezelés árát. Végül úgy döntött, hogy maximalizálni kívánja az antiparazita kezelés jövedelmezőségét, de oly módon, hogy maximálisan 60 ezer Ft-ot hajlandó feláldozni, továbbá legfeljebb 150 állat részesülhet kezelésben. Ez alapvetően egy lineáris programozási problémát jelent. A korlátozott erőforrásokat egyrészt a pénz, másrészt pedig a kezelésben részesülő állatok száma jelentik. A versenyző tevékenységeket az „A” és „B” kezelés jelentik. A célfüggvény (objective function) nem más, mint a kezelés jövedelmezőségének maximalizálása. Ennek megfelelően: Z (max) = 20 * x1 + 40 * x2 X1: kezelések száma az „A” készítménnyel X2: kezelések száma a „B” készítménnyel Korlátozások (constraints): 200 x X1 + 600 x X2 ≤ 60.000 X1 + X2 ≤ 150 X1 ≥ 0, X2 ≥ 0 Mivel csak két versenyző tevékenységünk (döntési változó) van ezért ennek az egyszerű problémának megoldása grafikusan is bemutatható (13. ábra). 13. ábra. Lineáris programozás grafikus megoldása

Mindegyik korlátozást külön-külön egyenessel ábrázoljuk. A rendelkezésre álló pénzösszeg alapján legfeljebb 300 hízó részesülhet „A” kezelésben, 100 pedig „B”-ben, ill. ezek lineáris kombinációival, amit az ábrán a CC’ egyenes jelöl. A kezelésben részesülő állatok maximálisan száma (második korlátozó tényező) alapján maximálisan 150-150 állat részesülhet „A”, ill. 48


„B” kezelésben, továbbá ezek lineáris kombinációi is lehetségesek (DD’ egyenes). Ha minden korlátozó tényezőt egyszerre figyelembe veszünk, akkor az OCED’ területen jelenti az „A” és „B” kezelés megvalósítható kombinációit (lehetséges megoldások, feasible set). Az utolsó lépés a megvalósítható kombinációk közül a célfüggvény maximumának megfelelő meghatározása (optimális megoldás). A kezelések optimális kombinációja az „A” és „B” kezelés relatív hatékonyságától függ. A célfüggvénynek megfelelően két „A”-val kezelt állat súlygyarapodása megegyezik egy „B”-vel. Az ábrán látható FF’ vonal az X1 és X2 olyan kombinációit jelezi, amelyek összességében 2000 kg súlygyarapodást eredményeznek. Az FF’ egyenes jobbra tolása mind nagyobb és nagyobb összsúlygyarapodást eredményez. Az optimális megoldás a lehetséges megoldási terület (OCED’) legtávolabbi szögletével, azaz az E ponttal egyezik meg. Ennek a pontnak megfelelően 75-75 állat „A”-val és „B”-vel történő kezelése jelenti a célfüggvény maximumát, ami 4500 kg (Z = 75 x 20 + 75 x 40 = 4500 kg). Irodalom: 1. Dobos K. (1995): Az állattenyésztési ágazatok szervezése és ökonómiája. Egyetemi jegyzet. GATE, GTK, Üzemtani Tanszék. Gödöllő, 112. 2. Hurine, R. B. M. - Dijkhuizen, A. A. (1997): Basic methods of economic analysis. Animal Health Economics Principles and Applications. University of Sydney. Sydney, 25-28. 3. Jalwingh, A. W. - Dijkhuizen, A. A. - Renkema, J. A. (1997): Linear programming to meet management targets and restrictions. Animal Health Economics Principles and Applications. University of Sydney. Sydney, 69-82. 4. Morrison, R. B. - Morris, R. S. (1985): RESPITE - a computer-aided guide to the prevalence of pneumonia in pig herds. The Veterinary Record, 117. 268-271. 5. Shaw, A. P. M. (1985): Economics and decision making in livestock development. Animal Health Economics Course. University of Reading. Reading, 95-98. 6. Székely Cs. (2000): Gazdasági döntések. 207-230. In: Búzás Gy. - Nemessályi Zs. Székely Cs. (szerk.): Mezőgazdasági üzemtan I. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest, 462.

49


6. Sertés-egészségügyi gazdaságtan A világ sertéshús előállítása az elmúlt évtizedekben töretlenül fejlődött és a világ meghatározó húsforrásává vált. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a sertéstartás menedzsmentje a II. világháborút követően jelentősen fejlődött. Ez az átalakulási folyamat az utóbbi években felgyorsult és az állatorvosokkal szemben támasztott igények jelentősen megváltoztak. A tulajdonosok alapvető elvárása az, hogy az állatorvosi intézkedések járuljanak hozzá a termelés nyereségessé tételéhez, mert az egy sertésre jutó jövedelem folyamatosan csökken. A termelőknek egyre nagyobb az igénye az állat-egészségügyi beavatkozásokkal, a tervezési, szervezési és ellenőrzési kérdésekkel, valamint a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket megelőző komplex - nem csak egy adott részterületre kiterjedő - gazdaságossági elemzések iránt. Mindez ahhoz vezetett, hogy a fejlett sertéstartással rendelkező országokban a termelésorientált komplex állat-egészségügyi megközelítések terjedtek el. Az állatorvosok által nyújtott szolgáltatások között a gazdaságossági számítások, valamint a termelési mutatók és adatok folyamatos elemzése a mindennapi munka részévé vált. Mindezt a számítógépes termelésirányítási és döntéstámogató rendszerek terjedése, valamint a különböző szakemberekből álló szaktanácsadó és menedzsment teamek létrehozása tette lehetővé. Az írországi sertésszakállatorvosok bevételei is ennek megfelelően átalakultak (14. ábra). 14. ábra. Az írországi sertés-szakállatorvosok bevételeinek alakulása 1991 és 1996 között (%)

100% 80%

21,2

19,5

21,1

3,4 11

2,8 13

3,7 14,5

60% 40%

25,9 7,3 19

64,4

64,7

22,3

23,8

5,6

6,9

32,3

helyszíni diagnosztika 32,7

mintavétel és laboratóriumi vizsgálatok gyógyszereladás

60,7 47,8

20%

39,8

tanácsadás

36,6

0% 1991

1992

1993

1994

1995

1996

Forrás: Kavanagh, 1998.

Hat év leforgása alatt a gyógyszereladásból származó bevételeik 64,4%-ról 36,6%-ra csökkentek. Ezzel szemben a tanácsadásból és a laborvizsgálatokból származók 21,2%-ról 23,8%-ra, ill. 11%-ról 32,7%-ra növekedtek. A fejlett sertéstartással rendelkező országokban az állatorvosok által nyújtott szolgáltatásokban bekövetkezett fejlődési folyamat példaértékű lehet hazánk számára, mivel ettől a magyar sertéstenyésztés számottevően elmaradt. A hazai mezőgazdasági termelés az 1990-es években drasztikusan visszaesett. Ezt megelőzően a sertéságazat fejlődése dinamikus volt, de a rendszerváltás nem várt változásokat eredményezett a magyar mezőgazdaságban, amelyben gyökeres, gyakran válságokkal kísért átalakulás kezdődött. Az átalakulás nehézségei összességében súlyosabban érintették az állattenyésztést, mint a növénytermesztést, és mialatt az állattenyésztés fontossága egyre növekszik a világ élelmiszer-ellátásában, Magyarországon az 1980-as évek végétől az állati termékek fo-

50


gyasztása jelentősen visszaesett. Ez szűkítette az állattenyésztési ágazatok belső piacát, jelentősen növelve ezzel az átmenet okozta problémákat. A hazai sertéságazat hanyatlásának okai sokrétűek: a birtokviszonyok megváltozása, az integrációs kapcsolatok felbomlása, a tartás, a takarmányozás színvonalának romlása, a kereskedelmi és piacszabályozási anomáliák, a mezőgazdasági termelés pénzügyi helyzete és hitellehetőségei körül kialakult gondok, a piaci és értékesítési problémák és a marketingmunka igen alacsony színvonala. A sertéságazat helyzetét ugyanakkor jelentősen befolyásolja az EU-s csatlakozás és az ezzel kapcsolatban jelentkező új követelmények. Magyarország sertéságazata termelési és tulajdonosi szerkezetének, ill. a hazai állatorvosokkal szemben támasztott igényeknek a várható gyökeres átalakulása az elkövetkező időszakban igen jelentős kihívást fog jelenteni. Az állat-egészségügyi beavatkozásokkal és a tervezési, szervezési, valamint ellenőrzési kérdésekkel kapcsolatos döntésekhez a tulajdonosok termelés és profitorientált elvárását csak a komplex állat-egészségügyi gyakorlat tudja kielégíteni. Problémát jelent, hogy a hazai állatorvosok által nyújtott szolgáltatások között a gazdaságossági számítások elvégzése, valamint a termelési mutatók és adatok folyamatos elemzése még nem terjedt el kellő mértékben. A számítógépes termelésirányítási és döntéstámogató rendszerek alkalmazása területén is jelentős lemaradásban vagyunk, és a különböző szakemberekből álló szaktanácsadó csoportok sem alakultak meg. A jövőben az állatorvosok által nyújtott szolgáltatásoknak ki kell bővülnie a gazdasági, ill. pénzügyi tanácsadással is. A szűken vett szakmai szemlélet kiterjesztése kihívásként jelentkezik, egyben veszélyt és lehetőséget is rejt. Ez azt jelenti, hogy mindazoknak, akik lépést kívánnak tartani az ágazat fejlődésével el kell sajátítaniuk a különböző gazdasági és pénzügyi elemzési technikákat. A sertéstenyésztés és hizlalás eredményességét befolyásoló főbb hatékonysági és jövedelmezőségi mutatók, valamint az állat-egészségügyi menedzsment kapcsolatrendszere A sertéstartás jövedelmezőségét alapvetően a lekötött eszközérték nagysága, a termelés volumene, a termelési költségek és a felvásárlási árak alakulása határozzák meg. Az első három tényező nagysága telepenként nagyobb mértékben változik, mint az utóbbi. A telepek teljesítményét és a jövedelmezőségét befolyásoló főbb tényezők: • éves szinten egy kocára jutó hízókibocsátás, • a selejtezési arány, • a választott malacok önköltsége, • egy kilogramm tömeggyarapodás takarmányozási költsége, • a választott malacok, hízók, selejt kocák felvásárlási ára, • a tenyészsüldő utánpótlási vagy beszerzési költsége, • a takarmány ára. A tenyésztés szakaszában az egyes tényezők közötti összefüggést a 15. ábra szemlélteti. A jövedelmezőség a termelési költségek és a felvásárlási ár függvényében alakul. Az előbbiek nagysága telepenként nagyobb mértékben változik, mint az utóbbi. Fontos jellemző a telepek kibocsátási szintje, ami a tenyésztési szakaszban - ill. a tenyésztő telepeken - az éves szinten egy kocára jutó választott malacok számával, míg a hizlalási szakaszban - hizlaló telepeken az éves szinten értékesített hízók számával, ill. a hizlalási ciklusok számával jellemezhető. Az üzemi jövedelem nem más, mint az éves szinten értékesített sertések termelési értékének és az összköltség (állandó és változó költségek) különbsége. A termelési érték viszont a termékár és a hozam (piacon értékesített termelési kibocsátás, hízó, malac, tenyész- és selejtkoca) szorzata. A fedezeti hozzájárulás a termelési érték (árbevétel) és a változó költségek különbségeként számítható. 51


15. ábra. A termelési kibocsátást meghatározó tényezők a tenyésztés szakaszában Fedezeti hozzájárulás Árbevétel (koca/év)

Kocákból származó árbevétel (koca/év)

Változó költség (koca/év)

Választott malacok árbevétele (koca/év)

Egyéb változó költség (koca/év)

Takarmányozási költség (koca/év)

Selejtezés, vásárlás Koca takarmányköltsége

Malacok takarmányköltsége

Takarmány menynyisége

Takarmány mennyisége

Takarmány ára

Takarmány ára

Választott malac (koca/év)

Alom (koca/év)

Az első termékenyítés és ellés közötti időszak hossza

Hízó/alom

Választás utáni elhullás

Laktáció hossza Választott malac/alom

Választás előtti elhullás

Élő malacszám/alom

Holt malacok száma

Választás és az első termékenyítés közötti időszak hossza

Megjegyzés: szürkével vannak jelölve azok a tényezők, amelyeknek alakulását a betegségek jelentkezése közvetlenül befolyásolja

52


A jövedelmezőség javítása a fedezeti hozzájárulás növelése révén biztosítható. Ehhez a változó költségeket csökkenteni, az éves szinten egy kocára jutó átlagos árbevételt viszont növelni kell. Ez utóbbi tényező nagysága egyrészt az egy kocára jutó választott malacok átlagos számával, másrészt a selejtezési bevételekkel van összefüggésben. Legtöbbször a telepek jövedelmezőségének elemzésénél a selejtezést figyelmen kívül hagyják, ami téves eredményekhez vezethet. A selejt kocák kedvező felvásárlási ára és a tenyészsüldők alacsony utánpótlási ára vagy önköltsége mellett a magas selejtezési arány a kocákra jutó árbevétel nagyságát és így a telep jövedelmezőségét jelentősen javíthatja az egyébként hasonló választott malac/koca/év mutatóval, de kisebb selejtezési hányaddal rendelkező telepekhez viszonyítva. A 24. táblázat a tenyésztés szakaszában a fedezeti hozzájárulást meghatározó tényezők és ezek közötti összefüggést mutatja be. 24. táblázat. A fedezeti hozzájárulást meghatározó tényezők a tenyésztés szakaszában Árbevétel - Változó költség Fedezeti hozzájárulás Kocából származó árbevétel (koca/év) + Választott Árbevétel (koca/év) malacok árbevétele (koca/év) Selejtezett kocákból származó árbevétel (koca/év) Kocából származó árbevétel (koVásárolt tenyészsüldők költsége ca/év) Választott malacok száma (koca/év) és a választott Választott malacok árbevétele malacok ára határozza meg (koca/év) Alom/koca/év és az alomlétszám befolyásolja Választott malacszám (koca/év) A laktáció és a választástól az újravemesülésig eltelt Alomszám (koca/év) időszak hossza / év Alomlétszám, élő fialás, holt malacok száma, válaszHízó/alom tott malac/alom, választás előtti elhullás és a választás utáni elhullás Takarmányozási költség (koca/év) + Egyéb változó Változó költség (koca/év) költség (koca/év) Takarmányozási költség (koca/év) Kocák takarmányozási költsége + Malacok takarmányozási költsége Takarmány mennyisége és ára Kocák takarmányozási költsége Malacok takarmányozási költsége Takarmány mennyisége és ára A süldők (választott malacok) önköltsége szoros kapcsolatban van az egy kocára jutó választott malacok számával (16. ábra). A legkisebb önköltséget azokban az állományokban sikerül elérni, amelyeknél az éves szinten az egy kocára jutó választott malacok száma nagyobb, mint az átlagos telepeken, ugyanis ezeknél az állományoknál az egy választott malacra jutó koca takarmány költsége alacsonyabb. Ennek megfelelően az önköltség csökkentésének és a tenyésztés hatékonyságának kulcstényezője a kocaproduktivitás növelése, azaz az egy kocára jutó választott malacok számának növelése. Ehhez a szaporaság állományszintű gondozása nélkülözhetetlen. Egyes betegségek, mint SMEDI, Aujeszky-betegség, PRRS, leptospirosis, entero- és influenzavírusok stb. jelenléte jelentősen rontja a szaporasági mutatókat.

53


16. ábra. Az éves szinten egy kocára jutó választott malacok számának és az egy süldő előállításának takarmányozási költségei közötti összefüggés

10000

Ft/süldő

8000

8888 8606 8363 8153 7970 7808 7663 7534 7418 7313 7218

6000 4000 2000 0 12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

választott malac/koca/év

A kocák takarmányozásánál külön figyelmet kell szentelni az esetleges technológiai veszteségek minimalizálására. A tenyésztés jövedelmezőségének növelésében az állat-egészségügyi és szaporodásbiológiai menedzsment döntő szerepet játszik. Cél a kocaproduktivitás javítása a fialások gyakorisága és az alomnagyság növelése révén, valamint a malacelhullás alacsony szinten tartásával. A jövedelmezőség javításának módja a hizlalás szakaszában is a fedezeti hozzájárulás növelése. A fedezeti hozzájárulást meghatározó tényezők és ezek közötti összefüggést a hizlalás szakaszában a 25. táblázat mutatja be. 25. táblázat. A fedezeti hozzájárulást meghatározó tényezők a hizlalás szakaszában Árbevétel - Változó költség Fedezeti hozzájárulás Felvásárlási ár, hizlalási ciklus/év és elhullási arány Árbevétel (hízó/év) Minőség befolyásolja (SEUROP) Felvásárlási ár Napi testtömeg-gyarapodás és takarmányértékesülés Hizlalási ciklus/év Takarmányozási költség + Egyéb változó költség Változó költség Takarmány ára és mennyisége/év Takarmányozási költség (hízó/év) Napi testtömeg-gyarapodás és takarmányértékesülés Takarmány mennyisége/év A hizlalás eredményességét legegyszerűbben az egy kilogramm élőtömeg-gyarapodás elérésének termelési költségei, azaz önköltsége alapján értékelhetjük. Ennek alakulását nagyrészt az egy kilogramm élőtömeg-gyarapodás takarmányozási költsége határozza meg. Ezt a takarmányhasznosítás és a takarmány ára befolyásolja. Mivel a takarmányértékesülés a hizlalás végső szakaszában egyre rosszabb, így a hizlalási végtömeg, a beállításkori testtömeg és az állatsűrűség optimális nagyságának meghatározása fontos szereppel bír. Az alacsony beállításkori, ill. vágási testtömeg és a megfelelő állatsűrűség javítja a mutató értékét, ellenkezője viszont rontja. Az évenkénti hizlalási ciklusok száma - ami mind az árbevétel, mind a változó költségek alakulása szempontjából központi szerepet játszik - a napi testtömeg-gyarapodás növelése és a megfelelő állatsűrűség betartása révén, valamint a vágáskori testtömeg csökkentésével növelhető. A hizlalási szakaszban az egyes tényezők közötti összefüggést a 17. ábra szemlélteti.

54


17. ábra. A termelési kibocsátást meghatározó tényezők a hizlalás szakaszában Fedezeti hozzájárulás Árbevétel/hízó/év Felvásárlási ár

Elhullási arány

Változó költség/hízó/év

Takarmányozási költség/hízó/év

Egyéb változó költség

Minőség Takarmány ára

Hizlalási ciklus/év

Napi testtömeggyarapodás

Takarmány mennyiség/év

Takarmányértékesülés

Megjegyzés: szürkével vannak jelölve azok a tényezők, amelyeknek alakulását a betegségek jelentkezése közvetlenül befolyásolja

Az alacsony takarmányértékesülést és napi testtömeg-gyarapodást több betegség jelenléte is okozhatja, ezek közül a legfontosabbak: Actinobacillus pleuropneumoniae és mycoplasmák okozta tüdőgyulladás, sertésdisenteria, torzító orrgyulladás stb. A felvásárlási ár nagysága a piaci helyzeten kívül döntően két további tényezőtől függ, egyrészt a minőségtől, másrészt a vágási tömegtől. A takarmány árak és a felvásárlási árak alakulását és összefüggéseit az 1 kg vágósertés és az 1 kg takarmány árarányával fejezhetjük ki. Értéke általában 6-9 között mozog. Minél alacsonyabb, annál kedvezőtlenebbnek tekinthető az árak alakulása. A tenyésztési szakaszhoz hasonlóan a hizlalási teljesítmény növelésében az állat-egészségügyi menedzsment döntő szerepet játszik a húsminőség, a napi testtömeg-gyarapodás és takarmányértékesülés javítása, valamint az elhullási arány csökkentése révén. Az egyéb változó költségek döntő hányadát is az állat-egészségügyi kiadások, mint a gyógyszerek és az oltóanyagok ára teszik ki. Az üzemi jövedelem a fedezeti hozzájárulás és az állandó költségek különbségeként is értelmezhető. A jövedelem, a termelési érték és a fedezeti hozzájárulás kimutatható az egész üzem szintjén, de kimutatható a termelési szakaszokra, a termelés kisebb egységeire, egy állatra, pl. kocára vagy hízóra, ill. egy kg értékesített termékre vetítve (fajlagos mutatók). A fajlagos mutatók segítségével a különböző üzemek termelési eredményei és jövedelmezősége összehasonlítható. Irodalom: 1. Ridgeon, B. (1993): Economics of pig production. Farming Press. Ipswich, 125. 2. Dijkhuizen A. A. (1996).: Impact of different approaches to calculate the economics of disease in pig farming. Preventive Veterinary Medicine, 26. 315-328.

55


7. A sertés-egészségügyi menedzsment főbb gazdasági kérdései A sertés-egészségügyi menedzsment fő vizsgálati területei a következők: • a betegségek által okozott veszteségek számítása, • az állat-egészségügyi beavatkozások gazdasági hatásainak modellezése az egyedek, az állományok, ill. a nemzetgazdaság szintjén. 7.1. A kocákkal kapcsolatos állat-egészségügyi és selejtezési döntések módszertani kérdései Az egyedekkel kapcsolatos állat-egészségügyi döntések jelentős része a tenyészállatok gyógykezelésének és selejtezésének kérdésköréhez kapcsolódik. A kezelés vagy kényszervágás közötti választás tekintetében a kérdés olymódon merül fel, hogy mekkora az a maximális öszszeg, amit még érdemes az állatok kezelésére fordítani. Ennek meghatározásához ismerni kell: • az egyes állatok potenciális jövedelemtermelő képességét (az állatok reális gazdasági értékét), • a kezelés (kezelési alternatívák) eredményes kimenetelének valószínűségét (esélyeit), • a kezelés (kezelési alternatívák) költségeit, • a betegség újbóli jelentkezésének kockázatát, • a kockázat csökkentésének lehetőségeit, • a betegség okozta veszteségek nagyságát, • a betegség jelentkezését megelőző termelőképesség visszanyeréséig szükséges idő hoszszát. A döntésfaelemzés a döntéshozatal során segítséget nyújthat. A módszer előnye, hogy a kockázati tényezők figyelembevételére alkalmas, de hiányossága, hogy nem tudja kezelni a valódi érték kérdéskörét. A tenyészállatok értékeként a vágóhídi vagy az utánpótlási értéket veszi figyelembe, ami általában nem egyezik meg a potenciális jövedelemtermelő képességgel (valódi érték). A TTJ index (a termelésben tartás jövedelme, Retention Pay-Off - RPO) az állatok reális gazdasági értékét fejezi ki. A döntéshozatal során az index olymódon nyújthat segítséget, hogy jelzi azt a maximális összeget, amit gazdasági szempontból még érdemes befektetni az állat termelésben tartása érdekében. Az optimális gyógykezelési és selejtezési döntések meghozatalához a biológiai tényezők és az egyéb gazdasági szempontok együttes figyelembevétele, valamint kölcsönhatásaik elemzése nélkülözhetetlen. A selejtezés kérdésköre átmenetet képez az egyedekkel és az állatállományokkal kapcsolatos döntések között. A selejtezések (gyakorlati szemszögből vizsgálva) alapvetően két csoportra oszthatók: • a nem tervezhető, stratégiailag nem kezelhető selejtezések, mint a különböző betegségek, végtagproblémák (sántaság) jelentkezése stb., • a stratégiailag kezelhető selejtezések, mint az alacsony termelési szinthez és a nem megfelelő szaporodásbiológiai teljesítményhez kapcsolódó selejtezések. Ezek egyben gazdasági szempontból optimalizálható problémakörnek tekinthetők. A második csoportba sorolt selejtezések esetében a döntéshozótól függ annak a minimális termelési szintnek (minimális alomlétszám) és szaporasági teljesítménynek (maximális visszaivarzások száma) meghatározása, amely mellett a kocák selejtezésre kerülnek. A gazdaságossági szempontok figyelembevétele azt jelenti, hogy a termelő csak abban az esetben selejtezi kocáit, ha az újonnan beállított tenyészsüldők által nagyobb nyereséghez jut, és nem akkor, amikor a kocák biológiai értelemben alkalmatlanná válnak a termelésre. 56


A telep mindaddig nem tudja realizálni a potenciális többletjövedelmet - amit az újonnan beállított süldők jelentenének -, amíg a selejtezés meg nem történik. Ennek megfelelően a selejtezést lehetőségi költségként kell kezelni. A tenyészállatok szaporasági teljesítménye az életkorral párhuzamosan kezdetben emelkedik, majd a későbbiekben csökken. A selejtezés optimális időpontjának meghatározásánál figyelembe kell venni: • az állományban lévő tenyészállatok életteljesítményét, • az egyes fialásokra jutó jövedelem (marginális jövedelem) nagyságát jelző függvényt, • a potenciális tenyészsüldők várható életteljesítményét, • a nem tervezhető selejtezések valószínűségét, • a költségek és bevételek nettó jelenértékének meghatározásához szükséges diszkontálási ráta nagyságát. Az optimalizálás során nemcsak a termelő tenyészállatok átlagjövedelmét kell maximalizálni, hanem a potenciális (forgalomban lévő) tenyészállatokét is. Az optimális selejtezési időpont meghatározását az átlagjövedelem módszer segítségével a 18. ábra szemlélteti. 18. ábra. Az optimális selejtezési időpont meghatározása az átlagjövedelem módszer segítségével Jövedelem

Átlagos

Marginális

Idő Forrás: Mátrai és Székely, 1974.

Ha az állományban lévő és a potenciális tenyészállatok genetikai értelemben azonosak, akkor ez az ábrán jelzett T2 időpontnak, abban az esetben, ha az utánpótlásra szánt süldők genetikai potenciálja jobb, akkor a T1 időpont, ha viszont nincs utánpótlási lehetőség, akkor a T3 időpontnak felel meg. Az első két esetben a selejtezés optimális időpontjában az állományban lévő kocák marginális jövedelmének (utolsó fialásából származó) jelenértéke megegyezik a tenyészsüldők várható maximális átlagjövedelmének (Y max és Y` max) jelenértékével. Az átlagjövedelem módszert az alábbi egyszerű példa szemlélteti, ahol a beállításra kerülő és a már termelésben lévő tenyészállatok genetikai potenciálja megegyezik, a különböző időpontban realizálódó jövedelmek diszkontálásától eltekintünk, de figyelembe vesszük a vágóhídi értékváltozást, a nem várt (tervezett) selejtezések valószínűségét és veszteségeit. Az optimális időpont meghatározásához először a lehetőségi költséget kell kiszámítani. Ez az állományban lévő tenyészállatok átlagjövedelmének maximális értékével egyezik meg. Továbbá, ha abból a 57


feltételezésből indulunk ki, hogy a beállítandó állatok a jövőben az állományra jellemző átlagos teljesítménynek megfelelő teljesítményt fogják (az előzőekben említett azonos genetikai képességű süldők esete, T2) nyújtani. A marginális jövedelem meghatározásánál az egyes fialásokra jellemző alomlétszám és az elhullási arány ismeretében kiszámítható a választott malacok száma és az adott fialás bevételeinek nagysága. A költségek közül csak a koca és a malacok takarmányozási költségeit vettük figyelembe. Az átlagjövedelem a következő képlet segítségével számítható ki: AJj= (∑ i=1..j Pi x MJi)/ (∑ i=1..j pi x lj) Ahol: • AJj = az adott fialásra jellemző várható átlagjövedelem nagysága, • i = a selejtezés vagy állományban tartás döntésének időpontja, az i periódus vége (1≤ i ≤ j), • j = a tervezési időhorizont végső időpontja, amikor a tenyészállat mindenféleképpen selejtezésre kerül, • Pi = annak a valószínűsége, hogy az újonnan beállított tenyészállat a 0 periódustól az i időpontig életben marad, • l j = az i periódus hossza évben, • MJi = az i periódusra eső vágóhídi értékváltozással és a nem várt selejtezés veszteségeivel korrigált marginális jövedelem. A TTJ index (Termelésben Tartás Jövedelme) az alábbi képlet segítségével került kiszámításra: TTJi =∑ j=1+i...r Pj x (MJj - AJmax x lj) Ahol: • TTJi = A TTJ index nagysága az i időpontban. • r = A selejtezés optimális időpontja. • Pj = Annak a valószínűsége, hogy az állat az i időponttól a j periódus végéig életben marad. • lj = A j periódus hossza években kifejezve. • MJj = A marginális jövedelem értéke a j időpontban. • AJ max = A maximális átlagjövedelem nagysága. A TTJ-index (a termelésben tartás jövedelme, Retention Pay-Off - RPO) az állatok reális gazdasági értékét fejezi ki. A döntéshozatal során az index olymódon nyújthat segítséget, hogy jelzi azt a maximális összeget, amit gazdasági szempontból még érdemes befektetni az állat termelésben tartása érdekében. Az optimális gyógykezelési és selejtezési döntések meghozatalához a biológiai tényezők és az egyéb gazdasági szempontok együttes figyelembevétele, valamint kölcsönhatásaik elemzése nélkülözhetetlen. A selejtezés kérdésköre átmenetet képez az egyedekkel és az állatállományokkal kapcsolatos döntések között. A 26. táblázat egy 33 000 Ft beszerzési értékű tenyészállatra elvégezett számítás eredményét mutatja be. A marginális jövedelem kezdetben növekszik, a maximum értéket a 4. fialáskor éri el, majd ezt követően csökken. A vágóhídi érték is hasonlóan alakul, ugyanis a nagyobb testtömegű kocák felvásárlási ára csökkenő tendenciát mutat. A nem tervezett selejtezés valószí58


nűsége is a korral egyre növekszik, az idősebb kocák esetében a betegségek bekövetkezésének és az elhullásnak az esélye megnő, és így a selejtezés (kobzás) okozta veszteségek is. Az átlagjövedelem maximális nagysága (haszonáldozati költség) és a selejtezés optimális időpontja a 6. fialást követően alakult ki. 26. táblázat. A haszonáldozati költség és az optimális selejtezési időpont meghatározása MJ* Vágóérték Kobzási Selejtezés Pi MJ** AJ TTJ Időpont veszteség valószínűsége 0 330 0 1 483 266 80 0,2 1 403 403 150 2 528 298 80 0,2 0,8 543 465 162 3 587 320 90 0,25 0,64 587 497 131 4 620 314 100 0,3 0,48 584 512 99 5 613 320 115 0,3 0,34 585 519 53 6 606 333 120 0,35 0,24 576 523 7 598 315 130 0,4 0,15 528 523 8 579 315 135 0,5 0,09 512 523 9 572 323 140 0,6 0,05 495 523 10 572 323 150 1 0,02 422 522 *nem korrigált, **korrigált, az értékek 100 Ft-ban vannak kifejezve

A TTJ-index igen hasznos mutató, ugyanis segítségével az állományban lévő állatok a jövőben várható haszontermelésük alapján rangsorolhatók. A negatív érték azt jelzi, hogy a selejtezés gazdasági szempontból indokolt. A mutató egyben jelzi az állat kezelésére fordítható összeg maximális nagyságát is, amely az előző példánál az első fialás utáni 15 000 Ft-ról a 5. fialás után 530 Ft-ra csökkent. 27. táblázat. A jobb genetikai potenciállal rendelkező tenyészsüldők nek meghatározása Selejtezés Pi Időpont I MJ* Vágóérték Kobzási veszteség valószínűsége 0 330 1 543 266 80 0,2 1 2 573 298 80 0,2 0,8 3 655 320 90 0,25 0,64 4 665 314 100 0,3 0,48 5 665 320 115 0,3 0,34 6 658 333 120 0,35 0,24 7 643 315 130 0,4 0,15 8 623 315 135 0,5 0,09 9 623 323 140 0,6 0,05 10 623 323 150 1 0,02

haszonáldozati költségéMJ**

AJ

463 589 654 629 637 628 573 556 547 473

463 519 554 566 574 577 577 577 576 576

TTJ 0 143 165 118 95 51

*nem korrigált, **korrigált, az értékek 100 Ft-ban vannak kifejezve

A jobb genetikai képesség (tenyészérték) eredményeként az állományszintű átlagos fialási alomlétszám 9,5-ről 10,2-re emelkedett. Az állományban lévő kocák TTJ index értékének számításánál az 57 000 Ft-os AJ értéket kell használni (27. táblázat). Ennek megfelelően a selejtezés optimális időpontja is megváltozott, hiszen az átlagjövedelem maximális értéke

59


most a 4. fialást követően alakul ki. A tenyészsüldők TTJ-indexe 18 800 Ft-tal egyezik meg, ami egyben jelzi a genetikai potenciál (tenyészérték) gazdasági többletértékét (28. táblázat). 28. táblázat. Az optimális selejtezés időpontja jobb genetikai potenciállal rendelkező tenyészsüldők beállítása esetén Időpont MJ* Vágóérték Kobzási Selejtezés Pi MJ** AJ TTJ veszteség valószínűsége 0 330 -188 1 483 266 80 0,2 1 403 403 18 2 528 298 80 0,2 0,8 543 465 20 3 587 320 90 0,25 0,64 587 497 13 4 620 314 100 0,3 0,48 584 7 512 5 613 320 115 0,3 0,34 585 519 -1 6 606 333 120 0,35 0,24 576 577 7 598 315 130 0,4 0,15 528 523 8 579 315 135 0,5 0,09 512 523 9 572 323 140 0,6 0,05 495 523 10 572 323 150 1 0,02 422 522 *nem korrigált, **korrigált, az értékek 100 Ft-ban vannak kifejezve

Az átlagjövedelem módszer gyakorlati alkalmazását a következő hiányosságok korlátozzák: • egyes tenyészállatok teljesítményének szóródását nem képes figyelembe venni, • nem építhető be a döntési módszerbe a szezonalítás. Különösen nagy problémát jelent az első pont, ugyanis az azonos korú (fialási számú) tenyészállatok teljesítménye igen nagymértékben eltérhet, ezért a selejtezési döntések meghozatalánál ezt figyelembe kell venni. Az átlagjövedelem módszer hiányosságait küszöbölik ki a Hollandiában kidolgozott Chess és Tact nevű szimulációs modellek. 7.2 A sertések gazdasági szempontból jelentősebb betegségei A sertéságazat betegségek okozta veszteségeiről az utóbbi években nem készült átfogó hazai elemzés. A 29. táblázat a veszteségek nagysága alapján rangsorolja a legfontosabb betegségeket az USA sertéstartása területén. 29. táblázat. A fontosabb sertés betegségek okozta veszteségek nagysága az USA-ban Betegség Évi veszteség nagysága, $ Tüdőgyulladások 250 000 000 Belső élősködők 240 000 000 Újszülött malacok hasmenése 200 000 000 Torzító orrgyulladás 150 000 000 Szaporodásbiológiai problémák 100 000 000 Sertés dizentéria 75 000 000 Lábvég megbetegedések 70 000 000 Külső élősködők 35 000 000 Forrás: Contributions and Needs of Animal Health and Disease Research (AMVA, 1981)

Valószínűsíthető, hogy Magyarországon is ezek a betegségek okozzák a legnagyobb veszteséget.

60


Nemzetközi összehasonlító adatok alapján a sertéstartás fejlettsége és hatékonysága tekintetében Magyarország 1990-es évek elején az európai országok utolsó harmadába tartozott. Az elmúlt évtizedben a helyzet tovább romlott. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a sertéstartás menedzsmentje ugyanebben az időszakban jelentősen fejlődött. Ettől a fejlődéstől a magyar sertéstartás számottevően elmaradt, és a hatékonysági mutatók tekintetében a hazai telepek jelentős részének lemaradása az utóbbi években még inkább növekedett (30. táblázat). 30. táblázat. Egyes termelési mutatók országos- és EU átlagértékeinek összehasonlítása Termelési mutató Magyarországi EU 1 átlag Született malac/koca/év (db) 20,06 (13,5-25,7) 22-24 Választott malac/koca/év (db) 18,26 (12,3-23,1) 20-22 Hízó/koca/év (db) 14,6 (8,27-22,22) 18-20 Elhullás választásig (%) 9 (2,7-18,47) 5-8 Napi testtömeg-gyarapodás (g) 564 (387-852) 750 Fajlagos takarmány-felhasználás a hizlalás során (kg/kg) 4,57 (3,41-7,92) 3 Forrás: Baltay, 1998.

A 30. táblázat adataiból látható, hogy a hazai átlagok szórása igen nagy, ami egyben jelzi, hogy az egyes telepek között a hatékonyság tekintetében óriási a különbség. Magyarországon a kocákra vetített évenkénti alomszám közel azonos értéket mutat, mint a dán adatok (31. táblázat). Ezzel szemben az egyes kocáktól egy évben született malacok száma jelentősen eltér. 31. táblázat. Az évenkénti alomszám és a született malacok száma Magyarország 2000 2001 Alom/koca/év 2,2 2,2 Született malac/koca/év 21,1 21,2 Dánia* 2000 2001 Alom/koca/év 2,3 2,2 Született malac/koca/év 26,8 27,8

2002 2,2 21,0 2002 2,3 28,3

*Nyárs, 2004.

A magyar eredmények (32. táblázat) mind az egy kocától származó évenkénti hízók számában, mind a hizlalás során elérhető testtömeg-gyarapodásban elmaradnak az EU átlagától. A SEUROP rendszer szerint minősített hazai vágósertések közel 65%-a az E és U kategóriába sorolható, míg például Dániában a minősített vágósertések 95%-a, Hollandiában 74%-a tartozik az S és E kategóriába (33. táblázat). 32. táblázat. A főbb termelési mutatók alakulása 2001 óta 2001 2002 Hízó/koca/év 17,6 17,8 Súlygyarapodás hizlalási szakaszban 566,9 577,5 (g/nap)

2003 17,7

EU átlag * 18-20

584,0

700

*Nyárs, 2004.

61


33. táblázat. A vágósertések SEUROP minőség szerinti százalékos megoszlása Magyarországon, valamint Dániában és Hollandiában Megnevezés S E U R O P 6,33 46,50 35,05 9,93 1.77 0,41 Magyarország 53,30 42,20 4,30 0,20 0,00 0,00 Dánia* 10,37 63,26 24,44 1,87 0,06 0,00 Hollandia* *Nyárs, 2004.

A megfelelő mennyiségű, minőségű és a csatlakozásunk után is versenyképes sertéstermelés szempontjából kiemelten fontos az sertésállományok egészségi állapota. Az állat-egészségügyi menedzsment és a sertéstartás üzemi szintű jövedelmezősége között igen szoros a korreláció. A legnagyobb veszteségeket okozó betegségek döntő része komplex oktanú, és az oki tényezők között kiemelt szerepe van a nem megfelelő tartástechnológiának. A magyar sertéságazat nemzetközi versenyképesének csökkenése mindenekelőtt a gépesítés, a tartástechnológia, a takarmányozás és az állat-egészségügyi helyzet nem megfelelő színvonalában kereshető. Annak érdekében, hogy a telepek a különböző betegségekkel kapcsolatos védekezés és a gazdasági károk csökkentése területén, hosszabb távon is eredményeket érjenek el, mindezeket együttesen kell átalakítani. Ennek megfelelően a nagy létszámú sertéstelepek komplex, termelésorientált állat-egészségügyi menedzsmentje hozzájárul az exportképes termékek gazdaságos előállításához és a sertéstartó vállalkozások életben maradásához. 7.2.1. A sertéshizlalás szakaszában jelentkező betegségek okozta veszteségek számítása A hizlalás szakaszában a veszteségek forrásai a következő tényezőkhöz kapcsolódnak: • a takarmányértékesülés, • a testtömeg-gyarapodás, • a hízók által elfogyasztott takarmány mennyisége, • a napi takarmányfelvétel, • az elhullás mértéke és időpontja, • a húsminőség, • az egyéb változó költségek alakulása. 34. táblázat. A takarmányértékesülés romlása (%) és a testtömeg-gyarapodás csökkenése (%) az egyes betegségek jelentkezése esetén Betegség Heveny forma Idült forma TakarmányNapi testTakarmányNapi testértékesülés csök- tömeggy. csök- értékesülés tömeggy. csökkenés % kenés % csökkenés % kenés % E. Coli okozta b. 3 3-5 0 Nincs adat Aujeszky- betegség 3-6 3-10 3-9 1-10 Mycoplasma t.gy. 6-12 5-16 1,5-9 2-16 Actinobacillus t.gy. 3-12 5-25 3-9 3-10 Torzító orrgy. 3-6 3-10 3-6 3-10 Sertésdisenteria 6-15 10-15 1,5-3 3-6 Streptococcosis 1,5 0,75-3 1,5 0 Rühösség 3-9 5-13 1,5-3 3-6 Belső paraziták 3 5-13 3 3-5 Forrás: Muirhead (1987) adatai alapján számított értékek

62


A 34. és 35. táblázatok a hizlalási szakaszban leggyakrabban előforduló betegségek jelentkezése esetén - 15 év gyakorlati tapasztalatai alapján - az elhullási arány és a takarmányértékesülés romlásának mértékét jelzik. 35. táblázat. Elhullási arány egyes betegségek jelentkezése esetén Elhullás mértéke % Betegség Heveny forma Idült forma E. Coli okozta b. Malacok 1% Aujeszky- betegség Malacok 25-35%, hízók 4-8% Malacoknál változó, hízóknál 23%-kal megnő SMEDI 0,4-0,5 malac/alom 0,5-2,8 malac/alom Mycoplasma tüdőgyulkocák 1-4%, utónevelés 5% Utónevelés során 2-4%-kal megladás. emelkedik Actinobacillus tüdőMalacok és hízók 2-15% Hízóknál 2-4%-kal nő gyulladás Torzító orrgyulladás Választás után 1-5%-kal meg- Választás után 0-1%-kal nagyobb emelkedik Sertésdisenteria Választás után 1-4%-kal meg- Választás után 0-1%-kal nagyobb emelkedik Streptococcosis Választás után 4-12%-kal meg- Választás után 1-5%-kal nagyobb emelkedik Malac paratyphus Választott malacok 3-20% Hízóknál 2-5%-kal megnő Forrás: Muirhead (1987) adatai alapján számított értékek

A gyakorlati megfigyelések és a mesterséges fertőzési kísérletek adatai alapján a hizlalási szakaszban leggyakrabban előforduló betegségek jelentősen - mintegy 1-25%-kal - rontják a takarmányértékesülés és a napi testtömeg-gyarapodás értékét (34. táblázat), ezáltal jelentős veszteséget okoznak. A teljesítménytényezők megváltozásából származó veszteségek összesített számításához minimálisan a 36. táblázatban szereplő adatokra van szükség. 36. táblázat. A modellszámításhoz szükséges adatok Választás időpontja (nap) Utónevelés hossza (nap) Választási tömeg (kg) Takarmányértékesülés utónevelés és hizlalás során (kg/kg) Napi testtömeg-gyarapodás utónevelés és hizlalás során (g/nap) Elhullás utónevelés és hizlalás során (%) Értékesítési átlagár (Ft/kg) Hízók értékesítési átlagtömege (kg) Takarmány ára utónevelés és hizlalás során (Ft/kg) Süldők (30 kg-os) piaci értéke (Ft) Értékesített hízók száma Elhullások átlagos időpontja az elkészülési időben

28 62 7,10 2,2 400 7

3,5 750 4 345* 105

65*

40,5* 16 000 10 000 0,5

*2006. áprilisi adatok

A módszert a 37. táblázatban feltüntetett változások feltételezésével mutatjuk be (az egyéb tényezőket változatlannak tekintjük). 63


37. táblázat. A teljesítménytényezők megváltozása a hizlalás során Jelen állapot Javulás, % Takarmányértékesülés (kg/kg) 3,80 10 Napi testtömeg-gyarapodás (g/nap) 550 10 Elhullás, kényszervágás (%) 4 33,3 Hizlalási napok száma 133 9,92 Elfogyasztott takarmány (kg) 278 11,2

Eredmény 3,42 605 3 121 250

Ezt követően a gazdaságossági számítások is elvégezhetők (38. táblázat). 38. táblázat. Gazdaságossági számítások eredményei (különbség) MUTATÓK Értékesített hízók száma Összbevétel (Ft) Értékesítési átlagár (Ft/kg) Összes takarmányozási költség változása (Ft) Összbevétel + takarmányozási költség megtakarítás (Ft) Egy hízóra jutó többletbevétel (Ft) Elkészülési idő (nap) változása Hizlalási ciklus/év Elhullott hízók száma Elhullási veszteség (Ft; süldő értéke + takarmány)

KÜLÖNBSÉG + 679 + 37 464 075 0 -2 615 457 + 40 079 532 + 3 662 - 11,9 + 0,13 - 87 -5 413 302

Megjegyzés: a számítások 500 kocás telepre készültek

A 38. táblázatban látható, hogy a betegség hiányában az elhullás és a hizlalási napok számának csökkenése (11,9 nap) révén az adott telep éves szinten 679-cel (6,44%-kal) több hízót tudna értékesíteni. Ennek megfelelően az összbevétel mintegy 37,4 millió Ft-tal növekedne A jobb takarmányértékesülés következtében a takarmányozási költségek a nagyobb hízókibocsátás ellenére 2,6 millió Ft-tal csökkennének. Mivel a húsminőség esetleges javulásával nem számoltunk, így az értékesítési átlagár azonos. A telep többletjövedelmét az összbevétel növekedésének és a takarmányozási költségek csökkenésének összege adja, ami ebben az esetben majdnem 40,08 millió Ft-ot tenne ki éves szinten. Ez egy hízóra vetítve 3 662 Ft-ot jelent, ami egyben az adott mértékű javulás elérésének gazdasági szempontból egy állatra vetített maximális, még megtérülő többletköltségeit jelzi. Gyakorlati körülmények között a haszon számítása során legtöbb esetben csak a takarmányozási költségek csökkenését veszik figyelembe, ami téves eredményre vezet, mivel a többlethízó előállításból származó haszon nagysága nem elhanyagolható tényező. Az egy hízóra jutó többletjövedelem - haszon - nagysága telepenként, valamint a takarmány- és a vágósertés árak függvényeként időszakonként változik. A 19. ábra az egy hízóra jutó veszteség nagyságát mutatja be a hizlalási mutatók romlásának különböző eseteire. Az 1%-os romlás esetén az egy hízóra vetített veszteség nagysága 205 Ft, a 10%-os romlás esetén pedig 1982 Ft. A modell további előnye, hogy lehetőséget nyújt a különböző alternatívák tesztelésére is és így a kockázatelemzésében jól alkalmazható.

64


19. ábra. A hízónkénti veszteség alakulása a hizlalási mutatók 1-10%-os romlása esetén takarmányértékesülés romlása % 2000

tömegyrapodás romlása %

összes veszteség

Ft

1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 1

%

10

A különböző inputtényezők megváltoztatásával (érzékenységvizsgálat, sensitiviy analisys) jelezhető, hogy mi történne, ha például, az árak megváltoznának. A 39. táblázat az előzőekben bemutatott telep viszonylatában jelzi az egyes inputtényezők megváltozásából származó többletjövedelem nagyságát. 39. táblázat. Érzékenységvizsgálat eredményei (többletjövedelem, Ft/év) Vágósertés ára: + 10% Takarmány ára: - 10 % Takarmányértékesülés: - 10% Napi testtömeg-gyarapodás: + 10% Takarmányértékesülés: -10% és napi testtömeggy.: + 10% Takarmányértékesülés -10%, napi testtömeggy. + 10% és takarmány ára: + 10%

Ft/év/telep 43 880 235 41 033 665 41 033 665 23 637 194 40 354 532 40 079 708

A 39. táblázat adatai alapján a legnagyobb többletjövedelem abban az esetben következne be, ha a vágósertés ára növekedne. A második helyen a takarmányárak csökkenése áll. A takarmányértékesülés javítása ugyanazt eredményezi, mint a takarmány árának csökkenése. Harmadik helyen az az eset áll, amikor a takarmányértékesülés és a napi testtömeg-gyarapodás értékét együttesen sikerül javítani ugyanolyan takarmány árak mellett - ami a legnagyobb veszteségeket okozó szubklinikai betegségektől való mentesség elérése esetén jöhet létre -, de jelentős jövedelemre tesz szert az adott telep akkor is, ha ezt a javulást gyógykezelési program eredményeként és a gyógyszerek takarmányba keverése miatt a takarmányozási költségek megemelkedése mellett éri el. A 39. táblázat adataiból látható, hogy takarmányértékesülés és a napi testtömeg-gyarapodás értékének 10%-os javítása, valamint a takarmányárak 10%-os emelkedése esetében sem csökken jelentősen a jövedelem, ahhoz az állapothoz képest, amikor a betegségek jelenlétében a hizlalási mutatók kedvezőtlenül alakulnak. Az áradatok megváltoztatásával prognosztizálható, hogy az milyen hatással lenne a feltételezett gyógykezelési program gazdaságosságára. Az elmúlt években a legkedvezőbb árarány 9 körül alakult (1 kg vágósertésért 9 kg hízótakarmányt lehetett vásárolni), a legkedvezőtlenebb 4,8 volt. A számítások során ez az érték 5,7 volt. Ha az árarány 9 lenne, akkor az egy hízóra vetített többletjövedelem értéke a hizlalási mutatók 3%-os javulása esetén 49%-kal növekedne, ha viszont az arány 4,8, akkor 14,12%-kal csökkenne. 65


7.2.2. A sertések hizlalási szakaszában jelentkező gazdasági veszteségeinek egyszerűsített számítása Abban az esetben, ha a takarmányértékesülés 10%-os növekedésesének hatását szeretnénk kiszámolni, a következő egyszerűsített módszer jelent segítséget. Alapadatok: Vágótömeg = 110 kg Takarmányértékesülés = 2,88 Takarmányértékesülés 10%-os romlása = 3,17 Takarmány ára = 45 Ft/kg Takarmányozási költség növekedése/hízó = 110 x (3,17-2,88) x 45 = 1435,5 Ft Testtömeg-gyarapodás 10%-os csökkenése okozta veszteség a következőképpen számítható. Alapadatok: Napi testtömeg-gyarapodás = 750 g/nap Sertés felvásárlási ár = 330 Ft/kg Árbevétel/sertés = 110 x 330 = 36 300 Ft Takarmányozási költség/hízó = 110 x 2,88 x 45 = 14 256 Ft Jövedelem/hízó = 36 300 - 14 256 = 20 044 Ft Elkészülési idő = 110/0,75 = 146,7 nap Jövedelem/hízó/nap = 20 044/146,7 = 136,63 Ft Testtömeg-gyarapodás = 675 g Elkészülési idő = 110/0,675 = 162,96 Elkészülési idő növekedése = 162,96 - 146,7 = 16,26 Veszteség/hízó = 16,26 x 136,63 = 2 221,6 Ft Elhullás (hizlalási időszak felénél): Veszteség/hízó = Bevétel/hízó - 0,5 x takarmányozási költség Veszteség/hízó = 36 300 - 0,5 x 14 256 = 29 172 Ft 7.3. Légzőszervi betegségek okozta veszteségek becslése és számítása, valamint a stratégiai védekezés lehetőségei A sertéstartás területén a légzőszervi betegségek okozzák a legnagyobb veszteséget. A komplex oktanú betegségek és az oki tényezők között kiemelt szerepe van a nem megfelelő menedzsmentnek. A védekezés és megelőzés szervezési kérdései is ennek megfelelően alakultak át. A gyakorlati megfigyelések és a mesterséges fertőzési kísérletek adatai alapján kiderült, hogy a légzőszervi betegségek igen nagymértékben rontják a takarmányértékesülés és a napi testtömeg-gyarapodás értékét, valamint érzékelhetően fokozzák a malacok és a hízók elhullásának mértékét és ezáltal jelentős veszteséget okoznak (34. és 35. táblázat). A kedvezőtlen testtömeg-gyarapodás eredményeként a hizlalási idő is számottevően meghosszabbodik. Szakirodalmi adatok szerint ez a Mycoplasma-pneumonia esetében akár 25 nap, az Actinobacillus pleuropneumoniánál 22 nap, míg a torzító orrgyulladás esetében 15 nap is lehet.

66


7.3.1. A légzőszervi betegségek elleni stratégiai védekezés A légzőszervi és egyéb jelentős veszteséget okozó betegségek visszaszorítása érdekében stratégiai gyógykezelési program alkalmazása javasolt, ami egyidejűleg kiterjed a tartástechnológia, a gépesítés és a telepi menedzsment színvonalának javítására is (40. táblázat). 40. táblázat. A légzőszervi betegségek elleni stratégiai védekezés I. Vágóhídi tüdővizsgálat, a veszteségek nagyságának prognosztizálása Célja: A tüdőgyulladások típusának és súlyosságának meghatározása. Módszer • A hízóállomány reprezentatív mintájának (50-100 hízó) vágóhídi tüdővizsgálata. • A tüdőelváltozást mutató területek állományszintű nagyságának meghatározása és grafikus bemutatása. • Az elváltozást mutató területek nagysága alapján meghatározható a testtömeg-gyarapodás csökkenésének mértéke. • Regressziós egyenletek segítségével számítható a takarmányértékesülés romlása. • Számítógépes modell segítségével prognosztizálható az összesített veszteség nagysága. Javasolt felhasználás • A probléma súlyosságának és az okozott veszteségek nagyságának felmérése; • A kísérletes gyógykezelés során a hatóanyag megfelelő adagolásának kialakításához. II. Kísérleti gyógykezelési program eredményeinek kiértékelése és költség-haszon elemzése Módszer • A kísérleti és a kontroll csoport vágóhídi tüdővizsgálatának elvégzése. • A különbség statisztikai kiértékelése és grafikus ábrázolása. • A feltételezett állományszintű alkalmazás költség-haszon elemzésének elvégzése (a testtömeg-gyarapodás, a takarmányértékesülés és az elhullás értékeinek változása alapján realizálható jövedelem-növekedés nagysága, ezt egybevetve a gyógykezelés költségeivel számítható a megtérülési arány). III. A gyógykezelési program monitoringja Módszer • A kezelt hízóállomány reprezentatív mintájának (50-100 hízó) negyed- és félévenkénti vágóhídi ellenőrző tüdővizsgálata. • A tüdőelváltozást mutató területek állományszintű nagyságának meghatározása (grafikus ábrázolása) és a kezelés előtti időszak adataival való összehasonlítása. Célja: A gyógykezelés eredményességének ellenőrzése és “finomra állítása”. IV. A tartástechnológia kritikus pontjainak meghatározása, javaslat az átalakításra • Levegőminőség vizsgálat (NH3, CO2, por, csíraszám, hőmérsékelt-ingadozás stb.), állatűrűség és állatmozgások áttekintése stb. V. Tartástechnológia és a gépesítés átalakítása. • Különböző lehetőségek eredményességének és gazdaságosságának meghatározása. • A technológia és a gépesítés átalakítása után a beruházások gazdaságossági elemzésének elvégzése.

67


7.3.2. A tüdőgyulladások okozta veszteségek becslése Az elmúlt évtizedekben több országban felmérést készítettek az egyes betegségek okozta veszteségek nagyságának feltárása érdekében. Ezek többnyire vágóhídi monitoring vizsgálatokon alapultak, amelyek célja az egyes betegségek előfordulási arányának és súlyosságának regisztrálása volt. Ma ilyen megfigyelési rendszer működik a legtöbb fejlett sertéstartással rendelkező országban (pl. USA, Dánia, Hollandia, Svédország, Ausztrália). Az előzőekben említett módszer hazai alkalmazása során problémát jelent, hogy nálunk nem végeznek rendszeres vágóhídi monitoring vizsgálatokat, ami viszont szükséges lenne a betegségek lefolyásának és a szezonális ingadozások ismeretéhez, valamint a hosszú távú stratégiai védekezési programok kidolgozásához. Straw és munkatársai (1989) kidolgoztak egy olyan módszert, amely alkalmas a különböző oktanú tüdőgyulladások okozta veszteségek nagyságának becslésére. Ezt a módszert alkalmazva, a hazai viszonyokhoz adaptáltan egy olyan számítógépes modellt dolgoztunk ki, aminek segítségével forintosított formában prognosztizálható a tüdőgyulladások által okozott kár nagysága. Kiindulópontja a korábban már említett vágóhídi vizsgálat. Az elváltozást mutató tüdőterületek állományszintű átlagos értékének ismeretében prognosztizálható a testtömeggyarapodás csökkenésének mértéke, ugyanis a szakirodalmi adatok szerint minden 10%-os tüdőelváltozás átlagosan 37,4 grammal rontja a napi testtömeg-gyarapodást. Ezt követően regressziós egyenletek segítségével kiszámítható a takarmányértékesülés romlásának becsült értéke is. Végezetül mindezek alapján meghatározható, hogy a tüdőgyulladás milyen mértékű veszteséget okoz. A modell a hízékonyság romlásra visszavezethető megnövekedett takarmányfogyasztás többletköltségeit és a hízókibocsátás csökkenése révén elmaradó jövedelmet, valamint az elhullásból származó veszteségeket mutatja ki. Ezt a módszert az elmúlt években (1995-től) több telep esetében alkalmaztuk. Saját vizsgálataink alapján a tüdőgyulladások előfordulási aránya a vizsgált állományokban 80% feletti, a mellhártyagyulladásoké 38%-os volt. Ezek az értékek állományonként nagy eltérést mutattak, pl. a súlyos fokú tüdőgyulladásoké 746% között mozgott, a mellhártyagyulladások esetében a különbség még nagyobb (8-98%) volt. Hazánkban az 1995-től elvégzett szúrópróbaszerű vágóhídi vizsgálatok alapján az elváltozott tüdőterületek állományszintű átlaga 16,74%-os volt, ami nagyobb, mint a fejlett sertéstartással rendelkező országokban, ahol ez az érték 8% alatti. Egy átlagos hizlalási mutatókkal rendelkező telep esetében a 16,74%-os átlagos tüdőelváltozás a napi testtömeg-gyarapodást 9,3%-kal csökkenti, a takarmányértékesülést, pedig 6,9%-kal rontja. Ez a 2006. évi árakkal számolva körülbelül 1200-2000 Ft/hízó veszteséget jelent. A módszert az alábbi példával szemléltetjük. A kész hízóállományt reprezentáló 55 sertés tüdejének vágóhídi vizsgálata során zömében idült mellhártyagyulladásra (feltehetően idült Actinobacillus pleuropneumóniára) és kisebb mértékben Mycoplasma-pneumóniára jellemző elváltozások voltak tapasztalhatók. A tüdőfolyamatok súlyosságának állományszintű becslése érdekében százalékos formában rögzítettük a Mycoplasma-pneumóniára jellemző elváltozásokat mutató tüdőterületek nagyságát. Ezen elváltozások állományszintű átlaga 6,29% volt. Megállapítható, hogy a vizsgált állatok 50,9%-ában enyhébb-súlyosabb formájú Mycoplasmapneumónia fordult elő. A vizsgált állatok 29,1%-ában enyhe, 10,9%-ában közepes és 10,9%ában súlyos fokú tüdőgyulladást regisztráltunk (20. ábra).

68


előfordulás (hízók %-a)

20. ábra. A Mycoplasma-pneumóniára jellemző elváltozások 60 50 40 30 20 10 0 0

1-5

6-10

11-15

16-20

21-25

> 25

elváltozott tüdőfelület (%)

A vizsgált állatok 76,4%-ában enyhébb-súlyosabb formájú mellhártyagyulladás (feltehetően legalább részben idült Actinobacillus pleuropneumóniára jellemző elváltozás) fordult elő. A hízók 49,1%-ában enyhe, 15,4%-ában közepes és 11,9%-ában súlyos fokú mellhártyagyulladást regisztráltunk (21. ábra).

előfordulás (hízók %-a)

21. ábra. A mellhártyagyulladásra jellemző elváltozások 60 50 40 30 20 10 0 0

+

++

+++

súlyosság

A szakirodalmi adatok alapján a 10%-os tüdőelváltozás (Mycoplasma-pneumónia) mintegy 37,4 g-mal csökkenti a testtömeg-gyarapodás értékét. Az elváltozott területek állományszintű átlaga a jelen esetben 6,29% volt, ami az utónevelés során 11 gramm, a hizlalás idején 23,5 gramm csökkenést eredményez a testtömeg-gyarapodásban (3,82%). Tehát a tüdőgyulladás hiányában 3,82%-kal lenne magasabb a testtömeg-gyarapodás, ami az utónevelés idején 291 g/nap, a hizlalás során 639,5 g/nap értéket jelenthetne (jelenleg ezek értéke 280 g/nap és 616 g/nap). A testtömeg-gyarapodás csökkenésének ismeretében kiszámítható (regressziós egyenletek segítségével) a takarmányértékesülés romlásának nagysága is, ami 2,65%-ot tesz ki. A fajlagos takarmány-felhasználás a betegség hiányában az utónevelés idején 1,39 kg/kg, a hizlalás során pedig 3,36 kg/kg lenne a (jelenlegi értékük 1,43 kg/kg és 3,45 kg/kg). A Mycoplasma-pneumónia okozta hízékonyság romlásra visszavezethető veszteségeit a megnövekedett takarmányfogyasztás többletköltségei és a hízókibocsátás csökkenése miatt elmaradó jövedelmek adják. A betegség hiányában kb. 9,14 kg-mal csökkenne az egy hízó által elfogyasztott takarmány mennyisége és mintegy 5,8 nappal rövidebb idő alatt készülnének el a hízók. Az egy sertésre vetített veszteség egyik fele a többlet takarmány költségével egyezik meg, ami a 2006. évi árak mellett 421 Ft-ot jelent. A veszteség másik részét a hosszabb hizlalási ciklusból származó hízókibocsátás csökkenés adja, ami éves szinten 203 hízót jelent. A 69


két tétel együttesen egy sertésre vetítve 772 Ft-ot jelent. Ki kell emelni, hogy a számítások nem pontosan, hanem nagyságrendjében jelzik a veszteséget, de így is hozzásegíthetnek a gyógykezelési program bevezetésével kapcsolatos döntés meghozatalához, valamint a program költség-haszon elemzésének elvégzéséhez. Az idült mellhártyagyulladás esetében a vágóhídi vizsgálatok nem mutatnak ki tüdőelváltozást. Természetesen a hízékonysági teljesítmény a mellhártyagyulladás következtében is csökken, amit azonban nem tudunk a fentiekhez hasonlóan számszerűsíteni. Nem vettük figyelembe a gyógykezelési program alkalmazását követően várhatóan csökkenő elhullási/selejtezési arányt sem, ami a telep részére további többletjövedelmet jelenthet. 7.3.3. Kísérleti gyógykezelési program eredményeinek kiértékelése és költség-haszon elemzése 22. ábra. A kísérleti és a kontroll csoport légzőszervi elváltozásainak jellege és mértéke

23. ábra. A kísérleti és a kontroll csoport tüdőelváltozásának mértéke és gyakorisága

70


Az előzőekben bemutatott számítások alapján a telep úgy döntött, hogy egy kísérleti gyógykezelési programot indít be, amit a kontroll csoport eredményeivel összehasonlít. A 22. és a 23. ábra a két csoport légzőszervi elváltozásait mutatja be. A 41. táblázat az állományszintű gyógykezelési program alkalmazása esetén elérhető javulás eredményit mutatja be. 41. táblázat. A gyógykezelési program állományszintű alkalmazásának várható eredményei Jelen állapot Állományszintű Különbség gyógykezelés Értékesített hízók száma 6 790 7 020 230 Összbevétel (Ft) 208 960 892 216 045 843 7 084 951 Hízó/takarmány (kg) 421 400 -21 Takarmányozási költség (Ft/hízó) 10 723 10 241 -482 Hízó értéke - takarmányozási ktg. (Ft/hízó) 20 052 20 533 482 Összes takarmányozási költség (Ft) 72 810 672 71 897 432 -913 240 Elhullási veszteség (Ft) 7 171 952 6 249 542 -922 410 A program bevezetése egy hízóra vetítve 1139 Ft-os többletbevételt jelentene. 7.3.4. Tartástechnológia átalakításának hatása a légzőszervi betegségek okozta veszteségek alakulására A nagyüzemi méretű sertéstelepek technológiai rekonstrukciója az EU-s csatlakozást követően még inkább sürgetőbbé vált. Néhány sertéstelep az elmúlt években sikeres tartástechnológiai rekonstrukciót hajtott végre. Megvizsgáltuk, hogy a fejlesztések és rekonstrukciók eredményeként a telepek állat-egészségügyi színvonala, mindenekelőtt a légzőszervi betegségek előfordulása milyen módon változott. Megkíséreltük feltárni a gépesítéssel és a tartástechnológiával szemben támasztott alapvető állat-egészségügyi elvárásokat. Külön hangsúlyt fektettünk az optimális környezettel szemben támasztott állat-egészségügyi elvárásokra. A vizsgálatba vont I. telepen az elmúlt években a tartástechnológiát lépésenként átalakították, de alapvetően továbbra is az eredeti tartástechnológiával üzemel, azaz alom nélküli tartást és duzzasztásos hígtrágya-eltávolítást alkalmaznak. Az II. telepen az eredeti technológia során öblítéses trágyaeltávolítást alkalmaztak, míg a rekonstrukció során almozásos rendszert alakítottak ki lengőlapátos trágyaeltávolítással. Az átalakítás során automatikus vezérlésű elszívásos szellőztetést is beépítettek. A III. telepen a közelmúltban került átalakításra a duzzasztásos hígtrágyaeltávolítás korábbi rendszere ferdepadozatos taposóalmos technológiára. A tüdőfolyamatok súlyosságának állományszintű becslése érdekében százalékos formában rögzítettük az elváltozott tüdőterületek nagyságát. Összesen mintegy 500 állaton végeztük el a vizsgálatokat. Az elváltozott tüdőterületek állományszintű átlagát a 42. táblázat foglalja öszsze. 42. táblázat. Az elváltozott tüdőterületek átlagos aránya (%) Rekonstruált hizlalda (kísérleti Hagyományos hizlalda (kontroll csocsoport) port) 3 I. telep 10,68 19,381; 20,562 3 II. telep 3,92 8,742 III. telep 4,763 3,061;9,962 1

2001. január, 22001. június, 32003. október

71


A mellhártya-elváltozások állományszintű átlagát a 43. táblázat foglalja össze. Az elváltozásokat pontoztuk (0 - ép, 1 - enyhe-, 2 - közepes-, 3 - súlyos fokú elváltozás), a táblázat ezek átlagát tartalmazza. 43. táblázat. Mellhártya-elváltozások átlagos előfordulási aránya Rekonstruált hizlalda Hagyományos hizlalda 0,45 I. telep 1,731; 1,792 0,345 0,333 II. telep 1,185 III. telep 1,393;1,484 1

2

3

5

1998. szeptember, 1999. szeptember, 2000. január, 42000. június, 2000. október

A nemzetközi szakirodalom alapján a különböző országokban a tüdőgyulladások előfordulási aránya 17-66% között mozog, a mellhártyagyulladásoké szintén jelentősen ingadozik. Az elvégzett vizsgálatok során mi is hasonló mértékű eltérést tapasztaltunk az egyes állományok tekintetében (42. és a 43. táblázat). A 44. táblázat a modellszámítások által prognosztizált veszteségek nagyságát mutatja be a vizsgált állományokban 2001-ben, az átalakítás előtt és 2003-ban, az átalakítás után (a veszteségek nagysága a vizsgálatok idején aktuális áradatoknak megfelelően került kiszámításra). 44. táblázat. A légzőszervi betegségek okozta veszteségek nagysága Ft/hízó Hagyományos hizlalda Átalakított hizlalda 770 (2001.X.) 333 (2003. X.) I. telep 1753 (2001. VIII.) 981 (2003. X.) II. telep 760 (2001. VI.) 378 (2003. X. hónap) III. telep Az átalakítás réven mindhárom telep esetében csökkent a légzőszervi betegségek okozta veszteségek nagysága. Az I. telepen egy hízóra vetítve 772 Ft-tal, a II. telepen 437 Ft-tal, míg a III. telep esetében 382 Ft-tal. A 45. táblázat a hizlalási mutatók változását foglalja össze. 45. táblázat. A hizlalási mutatók alakulása az egyes telepeken

I. telep Takarmányértékesülés a hizlalás során (kg/kg) Napi testtömeg-gyarapodás a hizlalás során (g/nap) Elhullás a hizlalás során (%) II. telep Takarmányértékesülés utónevelés és a hizlalás során (kg/kg) Testtömeg-gyarapodás utónevelés és hizlalás során (g/nap) Elhullás az utónevelés és a hizlalás során (%) III. telep Takarmányértékesülés utónevelés és hizlalás során (kg/kg) Testtömeg-gyarapodás az utónevelés és a hizlalás során (g/nap) Elhullás az utónevelés és a hizlalás során (%)

Hagyományos hizlalda 2001 3,61 697 4 2001 1,9 3,2 382 650 8 4,5 2001 2,42 4 290 590 9 2

Átalakított hizlalda 2003 3,42 782 2 2003 1,15 2,49 376 700 5,5 5 2003 2,2 3,9 310 680 8,99 1,92

A három telep esetében megvizsgáltuk, hogy a hizlalóistállók rekonstrukciója milyen hatással volt a sertések légzőszervi betegségeinek alakulására, továbbá összehasonlítottuk a hizlalási szakasz gazdaságosságát meghatározó főbb mutatókat, amit a 46. táblázat foglal össze. 72


46. táblázat. A légzőszervi betegségek előfordulásának, az általuk okozott veszteségnek, valamint a hizlalási mutatók alakulásának változása a hizlaldák rekonstrukcióját követően (%) Mutatók változása (%) I. telep II. telep III. telep Elváltozott tüdőfelületek állományszintű átlaga -48 -55 -52 Mellhártya-elváltozások állományszintű átlaga -77 -3 -20 Légzőszervi betegségek okozta veszteségek -44 -57 -50 Takarmányértékesülés a hizlalás során -22 -5 -2,5 Napi testtömeg-gyarapodás a hizlalás során 8 12 13 Elhullás a hizlalás során 11 -50 0 Az I. telepen a Mycoplasma pneumóniára jellemző elváltozást mutató tüdőfelület állományszintű átlaga 55%-kal csökkent. A három telep közül a legnagyobb mértékű javulás itt következett be és a rekonstrukció utáni érték is itt a legkisebb. A mellhártya-elváltozások állományszintű átlaga ezzel szemben csak mintegy 3%-kal javult, de mivel a kiinduláskori érték is nagyon alacsony volt, így ebben a tekintetében javulást elérni már igen nehéz. A légzőszervi betegségek okozta veszteség is jelentően - 57%-kal - csökkent, a hizlalási mutatók pedig javultak. A II. telepen a Mycoplasma pneumóniára jellemző elváltozást mutató tüdőfelület állományszintű átlaga 48%-kal csökkent. A mellhártya-elváltozások állományszintű átlaga, pedig 77%kal kisebb (ezen a telepen sikerült a legnagyobb mértékű javulást elérni). A légzőszervi betegségek okozta veszteség is 44%-kal csökkent, a hizlalási mutatók pedig javultak. A színhústartalmat ezen a telepen mintegy 2-3%-kal sikerült növelni. Ki kell emelni, hogy kiinduláskor ennél a telepnél voltak a légzőszervi problémák a legsúlyosabbak, így ez az előrelépés komoly sikernek számít. A III. telepen a Mycoplasma pneumóniára jellemző elváltozást mutató tüdőfelület állományszintű átlaga 52%-kal csökkent. A mellhártya-elváltozások állományszintű átlaga, pedig 20%kal kisebb, mint kiinduláskor, a légzőszervi betegségek okozta veszteség is 50%-kal csökkent, a hizlalási mutatók pedig javultak. Az elemzés alapján megállapítható, hogy az elmúlt években végrehajtott sikeres rekonstrukciók közül kiemelkedőek az almozatlan tartású hígtrágyás rendszert, az etetési-itatási rendszer módosításával, az almozásos tartás korszerűsített formájával kiváltó telepek eredményei. A korszerűsített tartásmód további jellemzője a vizsgált telepeken a nagycsoportos tartás-, ill. a kutricarendszer bevezetése (20-50 hízó kutricánként). 47. táblázat. A légzőszervi betegségek előfordulásának legfontosabb állat-egészségügyi kockázati tényezői Kockázati tényezők (hizlalás során) Ajánlott érték Betelepítés és ürítés “all in - all out” PRRS Mentes Torzító orrgyulladás Mentes Orsóférgesség Mentes Influenzafertőzöttség Mentes Aujeszky-betegség Mentes A tüdőgyulladások jelentkezésének számos kockázati tényezője (47. táblázat) vált ismertté az elmúlt években. Ezek legtöbbje a tartástechnológiával és az állományok állat-egészségügyi 73


helyzetével kapcsolatos. A vizsgálataink során az állat-egészségügyi jellegű kockázati tényezők előfordulását is elemeztük (48. táblázat). 48. táblázat. Az egyes betegségek előfordulása a különböző állományokban I. telep II. telep III. telep nincs nincs szeropozitív PRRS szórványos nincs Nincs Torzító orrgyulladás nincs van Nincs Orsóférgesség nincs nincs Nincs Sertésinfluenza mentesítés alatt nincs mentesítés alatt Aujeszky-betegség A legkedvezőbb állat-egészségügyi státusszal a II. telep rendelkezik, ahol a főbb kockázati tényezőként számon tartott betegségek közül csak az orsóférgesség fordul elő. Az I. és a III. telep háttere nagyjából hasonló. A 49. táblázat az egyes telepeken végzett tüdőgyulladást megelőző kezeléseket tartalmazza. 49. táblázat. Tüdőgyulladás ellenes megelőző gyógykezelések az utolsó vizsgálat idején Életkor az antibiotikumos Hatóanyag (készítAdag Kezelés időtartama, kezelés / vakcinázás idején mény) módja I. telep 31. nap Tiamutin 45% 125 ppm 7 nap, ivóvíz 70. nap Hyoresp vakc. 1x 84. nap Actinobac vakc. 1x II. telep 1 hetes kor Respisure 2 ml Vakcina 3 hetes kor Respisure 2 ml Vakcina III. telep 150 napos Tiamutin 45% 0,6 g/l 4-5 nap, ivóvíz egyedi kezelés TYLAN 200 10 mg/ttkg 3 nap, injekció 7.4. A parazitózisok okozta veszteségek becslése és számítása Gyakorlati körülmények közötti megfigyelések alapján a rühösség heveny formája mintegy 1030%-kal, míg az idült forma 5-10%-kal ronthatja a takarmányértékesülést és a napi testtömeggyarapodást. A belső élősködők okozta heveny és idült parazitózisok esetében ez az arány mintegy 10%-ot tesz ki. Mesterséges fertőzések eredményei alapján a leggyakrabban előforduló fonálféregfajok kisfokú fertőzöttség esetén, mintegy 3-6% növelik meg a takarmány-felhasználást. Jelentősebb, de még mindig szubklinikai fertőzöttség esetén - elhullások jelentkezése nélkül - ez az érték 12%ig is megemelkedhet. Az 50. táblázatban kísérletes parazita fertőzések hatása látható. Hizlalási teljesítmény. Mivel a hizlalási mutatók romlása sok esetben kismértékű, gyakran elkerüli a figyelmet - különösen, ha a mutatók gyűjtése és elemzése nem megfelelő. Amennyiben a csökkent teljesítmény folyamatosan jelentkezik, akkor hosszabb időszakot figyelembe véve már felértékelődik jelentősége, mivel állományszinten a veszteségek nagysága jelentős lehet, különösen magas takarmányárak esetén.

74


50. táblázat. Kis- és közepes mértékű kísérletes parazitafertőzések hatása a testtömeggyarapodásra és takarmányértékesülésre Parazita Testtömeg-gyarapodás Takarmányértékesülés romláromlása (%) sa (%) 7 7 Ascaris suum 18 7 Hyostrongylus rubidus 6 6 Oesophagostomum spp. 10 12 Strongyloides ransomi 6 3 Trichiris suis 11 11 Sarcoptes suis Fertőző adag: A.s.: 226 lárva/ttkg, H.r.: 550 lárva/ttkg, O.e.: 850 lárva/ttkg, S.r.: 5000 lárva/ttkg, T.s.: 550 pete/ttkg, S.s: nincs adat

A takarmányértékesülés romlása a takarmányozási költségeket növeli, az 5%-os romlás egyenértékű a takarmány árának 5%-os növekedésével. A testtömeg-gyarapodás csökkenése a hizlalási időszakot hosszabbítja meg, aminek következtében a hizlaldai férőhelyek kihasználása csökken. A hosszabb elkészülési idő következtében a hizlaldában megnövekszik az állatsűrűség, aminek eredményeként az egyszerre telepítés és ürítés felborulhat, ill. a zsúfoltság megnöveli az egyéb betegségek előfordulásának kockázatát. Elhullási arány. A parazitózis következménye lehet az egyéb betegségek, mint pl. a tüdőgyulladások előfordulási arányának és súlyosságának megnövekedése, ami tovább rontja a hizlalási mutatókat és megnöveli az elhullási arányt. Így kialakulhat egy önmagát gerjesztő folyamat, hiszen az elkészülési idő növekedése tovább fokozza a zsúfoltságot, ami újabb és újabb betegségek jelentkezését idézheti elő, amelyek a gyógykezelési költségeket jelentősen megnövelhetik. Az újszülött malacok elhullási aránya is jelentősen megnövekedhet abban az esetben, ha mentes állatok, például tenyészsüldők kerülnek fertőzött környezetbe. Májelkobzás. A tejfoltos májak elkobzása is növeli a veszteségeket. Ha a vágóhíd ezeket a kieséseket visszaterheli, akkor ez érzékenyen érintheti a termelőt. Hazánkban több vágóhídon most van kialakulóban az a rendszer, amely az állatok egyedi azonosítása révén lehetővé teszi a kobzási veszteségek ilyen jellegű rögzítését. Költség-haszon elemzés Amint már korábban említettük a költség-haszon elemzés kiindulópontja a veszteségek állományszintű nagyságának kiszámítása. Ehhez a következő tényezőket kell figyelembe venni: 1. A külső és belső élősködők okozta parazitózisok különböző formáinak előfordulási aránya az állományban. 2. A parazitózisok által befolyásolt teljesítménytényezők megváltozásának mértéke. 3. A teljesítménytényezők megváltozásából származó gazdasági hatások összesített számítása. Első lépésként a parazitózisok előfordulási arányát kell meghatározni. Ez parazitológiai állománydiagnosztikai rutinvizsgálatok segítségével oldható meg. Ezt követően az egyes teljesítménytényezők megváltozásának mértéke a szakirodalmi adatokból hozzávetőlegesen, ill. a kísérleti gyógykezelés adatai alapján pontosan jelezhető. Az 51. táblázatban látható adatok ismeretében a gazdaságossági számítások, pénzértékben is elvégezhetők.

75


51. táblázat. A gazdaságossági számításhoz szükséges adatok ADATOK Utónevelés Takarmányértékesülés (kg/kg) 2,66 Napi testtömeg-gyarapodás (g/nap) 413 Takarmány ára (Ft/kg) 71,5 Választási, értékesítési átlagtömeg (kg) 7,4 Értékesítési átlagár (Ft/kg) Értékesített hízók száma (telep/év)

Hizlalás 3,33 655 49 110 345 10 000

A számítások számítógépes modell segítségével végezhetők el. Segítségével jelezhető, hogy a szakirodalmi adatok, ill. a konkrét gyógyszeres kísérletek alapján a veszteségek csökkentése révén mekkora többletjövedelemre számíthatunk. A többletjövedelem és a gyógykezelési költségek egybevetésével jelezhető a költség-haszon arány. A modellszámítás során a szakirodalom által a gyakorlati körülmények között átlagosnak mondható a takarmányértékesülés és a napi testtömeg-gyarapodás kismértékű 3%-os romlásával számoltunk. A gazdaságossági számítások eredményeit, amelyeket a részelemzés módszerével végeztünk, az 52. táblázat foglalja össze. 52. táblázat. Gazdaságossági számítások eredményei Értékesített hízók számának változása (db/év) Összbevétel változása (Ft/év) Takarmányozási költség változása (Ft/hízó) Összbevétel változása + takarmányozási költség csökkenése (Ft/év) Egy hízóra jutó többletjövedelem (Ft)

KÜLÖNBSÉG 428 + 19 120 004 - 509 + 15 979 323 + 1524

Az 52. táblázatban látható hogy a szubklinikai parazitózis hiányában, ill. a feltételezett programszerű védekezés esetén a hizlalási napok számának csökkenése révén az adott telep éves szinten 428-cal több hízót tudna értékesíteni. Ennek megfelelően az összbevétel több mint 19 millió Ft-tal növekedne. A jobb takarmányértékesülés következtében a takarmányozási költségek hízónként mintegy 500 Ft-tal csökkent. A telep többletjövedelmét az összbevétel növekedésének és a takarmányozási költségek csökkenésének összege adja, ami ebben az esetben éves szinten majdnem 16 millió Ft-ot tenne ki. Ez egy kibocsátott hízóra vetítve 1524 Ft-ot jelent, ami egyben az egy állatra vetített még megtérülő védekezési többletköltséget is jelenti. (Ez az összeg 428 Ft-ot, azaz a csökkent takarmányozási költségeket tenné ki abban az esetben, ha az adott telep a többlethízó előállítás lehetőségével nem élne vagy nem tudna élni.) Gyakorlati körülmények között a haszon számítása során legtöbb esetben csak a takarmányozási költségek csökkenését veszik figyelembe, ami téves eredményre vezet, mivel a többlethízó előállításból származó haszon nagysága nem elhanyagolható tényező. Ki kell emelni, hogy az egy hízóra jutó többletjövedelem - haszon - nagysága telepenként, valamint a takarmány- és a vágósertés árak függvényeként időszakonként is változik. 7.5. A termelési hatékonyság, az állat-egészségügyi színvonal és a tartástechnológia javításával elérhető többletjövedelem nemzetgazdasági szinten Az ágazat fejlesztésével realizálható többletjövedelem felbecsülése érdekében modellszámításokat végeztünk el. Bázisként az OMMI-felmérés alapadatait vettük figyelembe (hízó/koca/év és telepi fajlagos takarmány-felhasználás). Három forgatókönyvet vettünk alapul. A kiindulási mutatók kismértékű (pesszimista forgatókönyv), közepes (közepes forgatókönyv) és jelentő-

76


sebb (optimista forgatókönyv) javulásával számoltunk. Kocalétszámként 350 ezret vettünk figyelembe. 53. táblázat. A hazai sertéságazat fejlesztésével realizálható többletjövedelem nagysága* Bázis Pesszimista Közepes Optimista 14,5 15 16 18 Hízó/koca/év 4,57 4,4 4 3,5 Telepi takarmány-felhasználás (kg) 5,08 5,25 5,60 6,30 Hízókibocsátás (millió sertés) 2,55 2,54 2,46 2,43 Takarmány-felhasználás (milliárd kg) 24,76 30,03 43,12 64,10 Jövedelem (milliárd Ft) * 0 5,27 18,36 39,34 Többletjövedelem (milliárd Ft) 0 1 004 3 279 6 245 Többletjövedelem (Ft/sertés) 0 10 31 59 Többletjövedelem (Ft/kg) *Összbevétel - takarmányozási költségek (táp átlagára 45 Ft/kg, vágósertés átlagos felvásárlási ára 250 Ft/kg)

Az 53. táblázatból látható, hogy a különböző forgatókönyveknek megfelelően azonos kocalétszám esetén jelentősen növelhető az országos hízókibocsátás oly módon, hogy a takarmányfelhasználás egyben csökkenne, és az ágazatban képződő jövedelem nagyobb lenne. A számítások során az elhullási arány csökkenéséből és a testtömeg-gyarapodás növekedéséből származó jövedelemnövekedéssel nem számoltunk. Ki szeretnénk emelni, hogy a hazai sertéságazat nemzetközi versenyképességének fejlesztése érdekében mindenekelőtt a gépesítés, a tartástechnológia, a takarmányozás és az állategészségügyi helyzet színvonalát kell fejleszteni. Annak érdekében, hogy a telepek a különböző betegségekkel kapcsolatos védekezés és a gazdasági károk csökkentése területén, hosszabb távon is eredményeket érjenek el, mindezeket együttesen kell átalakítani. 7.6. A sertéstenyésztés során jelentkező betegségek okozta veszteségek kimutatása és számítása A megfelelő mennyiségű és minőségű, valamint versenyképes sertéstermék előállításában kiemelten fontos az állatállomány egészségi állapota. A szaporodásbiológiai menedzsment hatékonysága és a sertéstartás jövedelmezősége között igen szoros a korreláció. A tenyésztés jövedelmezőségének növelésében az állat-egészségügyi menedzsment döntő szerepet játszik. Cél a kocaproduktivitás javítása a fialások gyakorisága és az alomnagyság növelése révén, valamint a malacelhullás alacsony szinten tartása. 7.6.1. A betegségek okozta veszteségek kimutatására és számítására alkalmas modell A sertéstenyésztés területén a hazai és a nemzetközi fejlesztésű szimulációs modellek eredményesen alkalmazhatók a jövedelmezőség alakulását befolyásoló tényezők és az üzleti folyamatok elemzésében. A Hollandiában kidolgozott TACT döntéstámogató rendszer lehetőséget ad a tenyésztéssel kapcsolatos mindazon teljesítménytényezők gazdasági szerepének feltárására, amelyeket a betegségek jelentkezése befolyásolhat. A modellszámítások pénzértékben is kimutatják a nem megfelelő szaporasági mutatókra visszavezethető veszteségek nagyságát, amelyek kevésbé látható veszteséget, de még nagyobb elmaradt jövedelmet okoznak, mint pl. az elhullások. A tenyésztés szakaszában a termelés eredményességét az alábbi teljesítménytényezők befolyásolhatják: • az almonkénti halva született malacok száma, • a választás előtti elhullás mértéke és időpontja, 77


• • • • • • • •

a választás utáni elhullás (utónevelés időszakában) mértéke és időpontja, a kocák elhullásának és selejtezésének mértéke, valamint időpontja, a fialás és a választás közötti időszak hossza, a választás és az eredményes termékenyítés közötti időszak hossza, az első termékenyítés és a fialás közötti időszak hossza, a kocák és a malacok által elfogyasztott takarmány mennyisége, a napi takarmányfelvétel, az egyéb változó költségek alakulása (elsősorban a gyógyszer- és az oltóanyag költsége). A TACT modell a paraméterek és a célparaméterek különbségeiből származó veszteséget vagy többletjövedelmet számítja. A következőkben e módszert alkalmazzuk egy hazai sertéstelep termelési adatainak bázisán a betegségek okozta veszteségek kimutatására. Az 54. táblázat egy 700 kocás telep jövedelmezőségének alakulásában kulcsszerepet játszó értékadatok és szaporasági mutatók alaphelyzettől való eltéréseit tartalmazza. 54. táblázat. A tenyésztés fontosabb áradatai és szaporasági mutatói Változó Alacsony érték Alap érték Magas érték Fialási arány az 1-4. termékenyítésre 65/45/30/20 75/55/40/30 85/65/50/40 Ivarzás detektálás a 21. nap előtt (%) 80 90 98 Ivarzás detektálás a 21. nap után (%) 75 85 95 Nem tervezett selejtezések -20% (a.) +20% Alomlétszám -20% (b.) +20% Tenyészsüldő ára (100 Ft) 304 380 456 Választott malac ára (100 Ft) 65,6 82 98,4 Vágósertés/selejt koca ára (Ft/kg) 178/152 220/190 264/228 Nem tervezett selejtezés aránya választáskor (%) 10 25 50 Nem fialók megoszlása (c. ) 75/0/15/10 85/0/10/5 90/0/7/3 a. kocák fialási száma szerinti bontásban (1-10. fialás, %): 20, 11, 10, 14, 14, 16, 18, 20, 23, 21 b. 1-10. fialás alomlétszámának átlagos értéke: 8,3; 8,9; 9,3: 9,7: 10; 10,3; 10,3; 10,2; 10; 10 c. 21. nap után ivarzók 85%, 42. nap után ivarzók 0%, vetélők 10% és vemhesnek hitt kocák fialásának elmaradása 5%.

Az 55. táblázat a tenyésztés fontosabb értékadatai és szaporasági mutatói változásának hatását mutatja be a jövedelmezőség alakulására. A táblázat adataiból látható, hogy a menedzsment által befolyásolható tényezők közül az alomnagyság 20%-os növelése mintegy 10,3 millió Ftos (14,7 ezer Ft/koca), a fialási arány növelése pedig 3,47 millió Ft-os (4,96 ezer Ft/koca) többletjövedelmet jelent ennél a 700 kocás telepnél. Az ivarzásdetektálás javítása az első termékenyítés előtt több mint 1,6 millió Ft-ot és az első termékenyítés után 378 ezer Ft-ot jelenthet (az adatok egyben jelzik azt a maximális összeget, amely az adott mutatók jelzett nagyságú javításához gazdasági értelemben még racionálisnak tekinthető). Egy nem produktív (üres) napra jutó veszteség nagysága az adott telep esetében 287 Ft. Ez állományszinten a 700 kocás telep esetében 200 ezer Ft jövedelemelmaradást jelent egy improduktív nap tekintetében. Az egy nem produktív napra eső veszteség telepenként és időszakonként változó nagyságú. A jövedelmezőségre legnagyobb hatással a vágósertés és selejtkoca ára van. Ugyanakkor megállapítható, hogy az alomnagyság, a fialási arány és az ivarzásdetektálás magas színvonalának biztosításával még a kedvezőtlen felvásárlási árak idején is kivédhető a veszteséges termelés.

78


55. táblázat. A tenyésztés fontosabb áradatai és szaporasági mutatói változásának hatása a jövedelmezőségre Termelési paraméter Alaphelyzet Alternatívák Fialási arány % Ivarzásdetektálás 21. nap előtt % Ivarzásdetektálás 21. nap után % Nem tervezett selejtezések Alom nagyság Tenyészsüldő ára Választott malac ára Vágósertés és selejt koca ára Nem fialók megoszlása

Fialási gyakori- Választott malac Selejtezési Nettó árbevétel, ság / koca / év arány 1000 Ft 2,15 17,3 51,2 31 743 alacsony magas alacsony magas alacsony magas alacsony magas -0,13 +0,10 -1,3 +1,0 +13,7 -8,4 - 4 575 +3 467 -0,02 +0,01 -0,4 +0,3 +16 -11,9 - 2 082 +1 648 -0,01

+0,01

-0,1

+0,1

+2,1

-1,4

- 488

+378

+0,01

-0,01

+0,1

-0,1

-3,8

+3,8

+ 759

-745

0 0 0 0

0 0 0 0

-3,5 0 0 0

+3,2 0 0 0

0 0 0 0

0 0 0 0

- 11 344 + 4 931 -23 615 - 4 972

+10 378 - 4 931 +22 960 + 4 972

-0,04

+0,2

-0,4

+0,2

+4

-2,3

- 581

+ 612

7.6.2. A gyakorlati alkalmazás lehetőségei A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott szimulációs modellek hazai körülményeknek megfelelő adaptálásával lehetőség nyílik a szaporasági mutatók gazdasági szerepének bemutatására. A modellek hozzásegíthetnek a tenyésztés “erős” és “gyenge” pontjainak feltárására, az egyes tevékenységek költségeinek és értékképzésének feltérképezésére, valamint a telep jövedelmezőségének javítása és az üzleti folyamatok átszervezése területén a prioritások, a kritikus pontok meghatározására. A különböző értékadatok és szaporasági mutatók megváltoztatásával érzékenységvizsgálatok végezhetők el. Jelezhető, hogy az árak vagy a szaporasági mutatók különböző értékei hogyan befolyásolnák az adott telep jövedelmezőségének alakulását. Az új kihívásoknak megfelelően az állatorvosoknak a szakmai feladataikat az ezekkel szoros kapcsolatban lévő menedzsment, ökonómiai stb. feladatokkal együtt, azokkal kölcsönhatásban kell realizálniuk. 7.6.3. A tenyésztési szakaszban jelentkező betegségek okozta veszteségek egyszerűsített számítása A tenyésztés szakaszában a veszteségek forrásai az alábbi tényezőkhöz kapcsolódnak: • halva született malacok száma/alom; • a választás előtti elhullás mértéke és időpontja; • a választás utáni elhullás (utónevelés időszakában) mértéke és időpontja; • a kocák elhullásának és selejtezésének mértéke, valamint időpontja; • üres napok okozta veszteség, termékenyítés előtti időszak: - az első termékenyítésig eltelt időszak, - a választás és az eredményes termékenyítés közötti időszak hossza; termékenyítés utáni időszak: - visszaivarzás, 79


• • •

- vetélés, - üresen maradt, - nem vemhes, választás és selejtezés közötti időszak hossza; a kocák és a malacok által elfogyasztott takarmány mennyisége, a napi takarmányfelvétel; az egyéb változó költségek alakulása (elsősorban a gyógyszer- és az oltóanyag költsége).

Üres napoknak, más elnevezéssel nem produktív napnak (empty sow day, „fizetett szabadság”) számít minden olyan nap, amikor a koca nem vemhes vagy nem szoptat, kivéve a választástól az ivarzásig eltelt átlagos (elvárható) időszakot (7,5 nap - nem várható el, hogy a koca választás után rögtön ivarzik). 28 napos választás mellett 149,5 nap a produktív napok száma (114 + 28 + 7,5 nap). Az improduktív napokat az USA-ban és EU-ban mindenki számítja és figyelemmel kíséri. Hazánkban az üres (improdukív) napok költsége az elmúlt években 250-500 Ft között alakult. Üres nap okozta veszteségek egyrészt a „felesleges” takarmányozási költségek, másrészt a produkció csökkenése miatti veszteség. A kocaforgó a fejlett sertéstartással rendelkező országokban - 28 napos választási gyakorlat mellett - 2,2 és 2,4 között mozog, a hazai telepek esetében gyakran 1,8-2 alatti. Abban az esetben, ha egy ivarzási ciklus kiesésének veszteségei, ill. az egy üres nap okozta veszteséget szeretnénk kiszámítani, az alábbi egyszerűsített módon járhatunk el. Alapadatok: • Alom/koca/év = 1,9 • Választott malac/alom = 9 • Választott malac ára = 3475 Ft • Választott malac/koca/év = 17,1 • Takarmány/koca/év = 1200 kg • Takarmány ára = 60 Ft Alom/koca/év = 1,9 x (365 / 386 [365 + 21]) = 1,79 Választott malac/koca/év = 16,1 Takarmányozási költség/koca/nap = ([1200 / 365] x 60) = 197,26 Ft Veszteség/koca = (1 x 3475) + 21 x 197,26 = 7617,46 Ft Veszteség/üres nap = 7617,46 / 21 = 362,74 Ft Hibás számítási módok: Alapadatok: 1. Fialások száma éves szinten: 2450 (ebből 490 az előhasi kocák fialása) 2. Átlagos kocalétszám: 1290 koca (ebből 200 előhasi koca) 3. Kocák átlagos napi takarmányadagja: 3,5 kg 4. Kocatakarmány átlagára: 50 Ft/kg 1. Mennyi az állományszintű fialási index az adott telep esetében? A. 1,9 [2450 : 1290] B. 2,25 [2450 : 1090] Helyes válasz A. 80


Az állományszintű fialási index számítása során sok esetben gondot jelent, hogy a kocák átlagos számában nem kerülnek figyelembe vételre az előhasi kocák, de a fialások esetében már igen (B válasz) és így a számított mutató értéke eltér a valós értéktől. 2. Mennyi az adott telep esetében az egy átlagkocára jutó üres napok száma ? A. 30 nap [366 - (2,25 x 149,5)] B. 82 nap [366 - (1,9 x 149,5)] Helyes megoldás B. 3. Mekkora veszteséget okoznak az üres napra eső takarmányozási költségek egy kocára vetítve ? A. 5250 Ft/koca/év (30 x 3,5 x 50) B. 14350 Ft/koca/év (82 x 3,5 x 50) Helyes megoldás B. 4. Mekkora veszteséget okoznak éves szinten az üres napra eső takarmányozási költségek az adott telep részére ? A. 18, 51 millió Ft (1290 x 14350) B. 5,72 millió Ft (1090 x 5250) Helyes megoldás A. 5. Az üres napok okozta összes veszteség nagysága állományszinten 18,51 millió Ft-nak felel meg. A. Igaz. B. Hamis Helyes megoldás: B. A „felesleges” takarmányozási költségeken túl nem számoltuk ki az üres napok miatti termeléscsökkenés, malacszaporulat elmaradás okozta veszteségek nagyságát. Malacelhullás vesztesége: •

•

Kétféleképpen is számítható. Egyrészt a malac előállításának költségével egyezik meg, másrészt azzal a jövedelemmel, amit akkor nyernénk, ha a malac életben maradna és hízóként tudnánk értékesíteni. A malac előállítási költsége (önköltsége) hozzávetőlegesen megegyezik az egy malacra eső kocatakarmányozási költséggel. Ezt az értéket az egyéb változó, valamint állandó költségek nagyságával növelni kell (a takarmányozási költségek az összköltség 60-90%-át teszik ki, mi 75%-kal számoltunk). Másrészt azzal a jövedelemmel egyezik meg, amit akkor nyernénk, ha a malac életben maradna és hízóként tudnánk értékesíteni. Hogy mekkora jövedelemtől esünk el, legegyszerűbben a takarmányozási költségekkel csökkentett hízóértékkel fejezhető ki. A példa esetében 3,3-as telepi fajlagos takarmány-értékesüléssel, 55 Ft/kg-os átlagos takarmányárral és 220 Ft/kg-os felvásárlási ár, valamint 110 kg-os vágósúllyal számoltunk.

Malac önköltsége = (1200/[12 (született malac/koca/alom) x 1,9]) x 60 = (1200 / 22,8) x 60 = 3158 Ft Jövedelem/hízó = Bevétel/hízó - Költség/hízó = (220 x 110) - (3,3 x 110 x 55) = 4235 Ft

81


7.6.4. Modellszámítás a PRRS és a sertések légzőszervi komplexe (PRCD) okozta veszteségek számszerűsítésére A PRRS és a PRDC esetében az egyes teljesítménytényezők romlásáról pontos hazai adatok nem állnak rendelkezésre, ezért a számítások csak becsléssel (külföldi tapasztalatok alapján) végezhetők el. Természetesen pontos adatok birtokában a veszteségek számszerűsíthetők. Az 56. táblázat egy átlagos mutatókkal rendelkező, 500 kocás telep esetében a betegség hiányában elvárható szaporasági mutatók és tüdőelváltozás mértékének javulását mutatja be. 56. táblázat. A PRRS és PRCD betegség hiányában elvárható hatékonysági mutatók és a tüdőelváltozás mértékének javulása Jelen Cél 65 70 Vemhesülési arány (%) 9,50 10,00 Fialási átlag (malac/alom) 12,00 6,50 Malacelhullás választásig (%) 2,00 2,15 Alom/koca/év 16,00 10,00 Tüdőelváltozás (%) 13 7 Elhullás utónevelés során (%) 3 2,0 Elhullás, kényszervágás hizlalás során (%) Az 57. táblázat a PRRS és PRCD hiányában elvárható többletjövedelem nagyságát mutatja be 57. táblázat. A telep többletjövedelme Telep többletjövedelme (millió Ft) Tenyésztés többletjövedelme (millió Ft) Hízlalás többletjövedelme (millió Ft) Jövedelem/koca (ezer Ft) Jövedelem/értékesített hízó (Ft)

Többletjövedelem 23,42 15,88 7,54 46 842 2 272

7.7. Az állat-egészségügyi helyzet és a telepi, valamint állományrotáció szinkronja Hazánkban a nagyüzemi sertéstartás zömében vegyes árutermelő telepeken történik, ahol a tenyésztés és a hizlalás egy helyen folyik, szemben a legtöbb EU országgal, ahol a specializált telepek vannak túlsúlyban. Az állat-egészségügyi helyzet javításának eredményeként, mind a tenyésztési, mind a hizlalási szakasz kibocsátása megváltozhat, és az állományrotáció és a telepi (épület) rotáció közötti szinkron felborulhat. Kiemelten fontos ügyelni erre a vegyes árutermelő (ún. komplex) telepeken. Gyakori probléma, hogy a szaporítási teljesítmény javítása eredményeként a választott malacok és a hizlaldába állított süldők száma olyan mértékben megnő, hogy ezzel az utónevelő és a hizlalda kapacitása nem tud lépést tartani, ill. az állománysűrűség a kritikus értéket meghaladja, aminek következtében a túlzsúfoltságra jellemző betegségek, pl. a disentéria és a tüdőgyulladások aránya és természetesen kártétele megnő. Mindez kivédhető a kocák nagyobb arányú selejtezésével vagy az utónevelés és a hizlalás hosszának lerövidítésével. A legmegfelelőbb megoldás természetesen telepenként változik, és ennek meghatározását elősegítheti a telepi adottságokat szimuláló táblázatkalkulációs modell alkalmazása, amit a 58. táblázat mutat be.

82


58. táblázat. A telepi- és az állomány rotáció szinkronja TELEPROTÁCIÓ ÁLLOMÁNYROTÁCIÓ FIAZTATÓ TENYÉSZTÉS Épületforgó 8,11 Fialási gyakoriság Fialás/év 1 947 Fialások száma/év UTÓNEVELŐ UTÓNEVELÉS Malac/év 18 771 Választott malac/év HIZLALDA HIZLALÁS Hízó/év 17 553 Hízó/év Épületforgó 2,79 Hizlalási ciklus/év

KÜLÖNBSÉG 1,9 2 090

-143

19 228

-457

17 536 3,19

17 -0,41

Egy 1100 kocás vegyes árutermelő telep esetében a fialási gyakoriság (alom/koca/év) 1,9-re és az alomlétszám 10-re történő javítása eredményeként (1,75-ről és 9,2-ről) a fiaztató és az utónevelő kapacitása az adott körülmények között kevésnek bizonyult. A kocák nagyobb arányú selejtezésével a probléma megoldható lett volna, de mivel a hizlalda kapacitása “elbírta” a többletsüldő beállítását, így célszerűbb volt a fiaztató kapacitásának növelése, mintegy 20 férőhellyel, valamint az utónevelés hosszának 2-3 napos lerövidítése. A változtatás eredményeként az eredeti helyzethez képest 162-vel nőtt a fiaztató és több mint 600-al az utónevelő éves kapacitása. Irodalom: 1. Fetrow J. - Madison J. B. - Galligan D. T. (1986): Economic decision making in veterinary practice: a method for field use. J. Am. Vet. Med. Assoc., 6. 792-797. 2. Huirne R. B .M. (1990): Computerized management support for swine breeding herds. Ph.D. thesis. Wageningen Agricultural University. Wageningen, 165. 3. Huirne R. B. M. - Dijkhuizen A. A. - Renkema J. A. (1991): Economic optimisation of sow replacement decisions on the personal computer by method of stochastic dynamic programming. Livestock Production Science, 28. 331-347. 4. Huirne, R. B .M. - Dijkhuizen, A. A. et al. (1997): Dynamic programming to optimize treatment and replacement decisions at animal level. Animal Health Economics Principles and Applications. University of Sydney, Sydney, 96-109. 5. Jalvingh A. W. - Dijkhuizen A. A. - Van Arendonk J. A. M. (1992): Dynamic probabilastic modelling of reproduction and replacement management in sow herds. General aspects and model description. Agricultural Systems, 39. 133. 6. Somogyi S. - Novokvic N. (1994): A sertéshústermelési lánc optimalizálása. A Hús, 4. 96. 7. Straw et al. (1989): Estimation of the cost of pneumonia in swine herds. JAVMA. 195. 1702-1706. 8. Székely Cs. (1978): Szimulációs modell a sertéstelepek vizsgálatára. Gazdálkodás, 18. 35.

83


8. A telepirányítási programok főbb alkalmazási lehetőségei a sertésegészségügyi menedzsmentben A fejezetben bemutatott példákkal azt kívánjuk érzékeltetni, hogyan segítheti egy korszerű számítógépes termelésirányítási program a szaktanácsadók és a telepi szakemberek munkáját. Egyelőre sajnos nem léteznek olyan programok, amelyek egy bizonyos problémára megoldási javaslatot is nyújtanának. A termelésirányítási programokból nyert adatok a termelés “problémás” pontjainak azonosítását, pontosabb meghatározását teszik lehetővé, azok elhárításához a telepi szakemberek és a szaktanácsadók együttműködésére van szükség. A fejezetben szereplő ábrák az AgroSoft WinPig termelésirányítási programból származnak. 8.1. Az üres napok számának fontossága a sertéstenyésztésben A fejlett sertéstartással rendelkező országokban régóta elfogadott, hogy számítógépes termelésirányítási programok nélkül nem lehet eredményes termelést folytatni. Hazánkban is örvendetesen nő azon telepek száma, ahol a kockás füzetet modern menedzsment programmal váltották fel. Természetesen a korszerű szoftverek az adatok rögzítésénél és egyszerű lekérdezéseknél jóval többet képesek nyújtani. Az egy kocától évente választott (és értékesített) malacok száma alapvetően az évenkénti született almok számától és az almonkénti élve született malacszámtól függ. Előbbinek két meghatározó eleme van: egyrészt a laktáció hossza, ami általában rögzített, legalábbis nem csökkenthető egy bizonyos határ alá, ill. az üres napok száma. Az egy kocára eső üres (nem termelő) napok száma a 365-[(vemhesség hossza + szoptatás hossza) x alom/koca/év] képlet alapján számítható ki. A vemhesség hossza átlagosan 115 nap, a laktációé a hazai telepeken általában 28 nap, a kocaforgó 2,4 körüli, így az egy kocára eső üres napok száma ideális esetben, egy évben kb. 22 nap körül alakul, ami a választástól a termékenyítésig eltelt, nem kiküszöbölhető időveszteségből ered. Az üres napok/koca vagy az összes üres napok/periódus mutató segítségével számszerűsíthetővé válik a kocaforgó ideálistól való eltérése okozta gazdasági kár, ill. kideríthető, hogy melyik korcsoportban, milyen termelési fázisban történik a veszteség döntő része. Mennyibe is kerül egy üres nap? A veszteség mértéke telepről telepre változik, legfontosabb összetevői azonban függetlenek a termelési rendszertől. Ezek a koca vagy kocasüldő “felesleges” takarmányozásának költsége, az elfoglalt férőhely értéke, az esetlegesen felhasznált gyógyszer vagy egyéb beavatkozás költsége, és nem utolsósorban az elmaradt haszon, vagyis a nem értékesített szaporulat ára. Ez (meglehetősen óvatos) becslésünk szerint 2006-ban országos átlagban legalább 550-750 Ft/koca/nap. Külföldi adatok alapján egy üres nap 0,05 malac/koca/év vagy 0,007 alom/koca/év veszteséget okoz. Az üres napok számát többféle formában is megjelenítheti a termelésirányítási program. Így megadhatja egy adott koca esetében az almonkénti üres napok számát, az állatállományban töltött élete alatt felhalmozott összes nem termelő nap arányát, az egyes fialási csoportokban az üres napok átlagos számát, ill. állományszinten az egy adott periódusra eső összes üres nap számát. Hasonlóképpen jól tájékoztat az üres napok okozta veszteség mértékéről a két fialás közötti időszak hossza is. Az egyedre számított értékek a selejtezés során jelentenek nagy segítséget - természetesen csak megbízható adatfelvétel és adatellenőrzés mellett! A 24. ábrán jól látható, hogy a K2722-es számú, háromszor fialt koca állományban töltött idejének 58%ában nem termelt (az üres napok arányának állományszintű átlaga 10%).

84


24. ábra. Selejtezési lista az összes üres napok aránya alapján

Amennyiben a termelésirányítási program alkalmas egy adott időszakban az összes nem termelő nap kiszámítására, akkor a fentiek alapján számszerűsíthető a veszteség mértéke, ami összehasonlítható korábbi időszakok vagy más telepek eredményeivel. Ezek a számítások önmagukban jelzik ugyan a veszteség mértékét, de nem visznek előrébb az okok kiderítésében. Ennek érdekében az üres napok mutató értékét összetevőire kell bontanunk. Az üres napok a termelés négy fő fázisában keletkezhetnek: egyrészt az állománybavétel vagy a választás és a termékenyítés között, a termékenyítés és az azt követő visszaivarzás, vetélés, a fialás elmaradása között, ill. az állat állományból való kikerülése (selejtezés) előtt, vagyis a következő periódusokban: • Termékenyítés - visszaivarzás • Termékenyítés - selejtezés, • Választás - termékenyítés, • Választás - selejtezés. Természetesen mindez függ a telepi menedzsmenttől. Így befolyásolja az üres napokkal kapcsolatos mutatók értékét a kocasüldők állományba vételének és a kocaforgó számításának módja (termékenyítéskor vagy a fialáskor történik-e az állománybavétel), a selejtezési gyakorlat (a selejtezési döntés után mennyi idővel kerül ki ténylegesen az állományból az állat) stb. A legfontosabb összetevőket négy, közel ezer kocás hazai állományra vonatkoztatva a 59. táblázat mutatja be. 59. táblázat. Az üres napok összetevőkre bontása* Telep Term. -> Visszaiv. Term. -> Selejt. napok napok 31,61 1 71,57 2 38,53 76,63 3 37,51 72,01 4 33,89 123,37 Átlag 35,39 85,90

Vál. -> Term. napok 4,62 5,82 13,33 10,86 8,66

Vál. -> Selejt. napok 6,72 33,00 22,04 69,16 32,73

* félkövér, dőlt formában lettek jelölve a célértékek, normállal az elfogadható, félkövérrel a nem elfogadhatók

A 59. táblázatból látható, hogy négy állományban a kérdéses periódusban a legtöbb üres nap a termékenyítés és az azt követő selejtezés között halmozódott fel. Átlagosan 85,9, de a 4. telepen 123 nap. A választástól a termékenyítésig eltelt idő az első két telepen megfelel a célértékeknek, míg a 3. és 4. telepen meghaladja a 10 napot. Hasonlóképpen hosszú a termékenyítés -

85


visszaivarzás közötti időtartam is (átlagosan 35,39 nap), ami az időn túli visszaivarzások magas hányadára utal. Egyedül az első telepen elfogadható az érték. 25. ábra. A visszaivarzásig eltelt napok megoszlása

Ez jól látható a 25. ábrán, amin az is megfigyelhető, hogy a kétszer fialt kocák többször ivarzottak vissza, mint idősebb társaik. Náluk a visszaivarzásig eltelt napok átlagos száma 35 (60. táblázat). Az üres napok által okozott veszteség okait a telep esetében elsősorban e korcsoportnál kell keresni. 60. táblázat. A visszaivarzásig eltelt napok száma a fialási szám függvényében

86


8.2. A kocák választása és termékenyítése közötti idő Az üres napok számával szorosan összefügg a választás és az azt követő első termékenyítés közötti idő hossza. Az első termékenyítés idejének kitolódása gyakori probléma. Az időszak hossza alapvetően attól függ, mennyire képes az előhasi vagy idősebb koca a laktáció okozta megterhelést kiheverni. Ez a kocasüldő felneveléstől, a szoptatás alatti takarmányozástól, ill. utóbbival szoros összefüggésben az állat kondícióváltozásától függ. A választás-termékenyítés intervallum hosszát befolyásoló főbb tényezőket a 26. ábra foglalja össze. 26. ábra. A választás-termékenyítés intervallumot befolyásoló fontosabb tényezők Laktáció hossza

Kormegoszlás

Laktációs takarmányozás

Napi takarmányfelvétel

Vemhesség alatti takarmányozás

Fiaztató belsõ környezete

Hõmérséklet Légsebesség Légcsere

Évszak

Laktációs takarmány összetétele fehérje (lizin) energiatartalom

Egyéb

Zearalenon-toxikózis Petefészekelfajulás Genetika Kan hatása

Technológia

Etetés módja Etetõberendezések

Itatóberendezés Fiaztató kutrica kialakítása

A választás-termékenyítés intervallumot leginkább a laktáció alatti takarmányozás határozza meg. Ez különösen előhasi kocák esetében fontos, hiszen nekik az alomtömeg-növelés mellett saját testük építésére is energiát kell fordítaniuk. Különösen ebben a korcsoportban szembetűnő a nem megfelelő takarmányozás hatása, amikor az előhasi kocák jelentősen lesoványodnak, testtömegük több, mint 15%-át elveszítik a szoptatás idején. 61. táblázat. A választás után különböző időpontokban termékenyített kocák visszaivarzási aránya

A 7. napon túli termékenyítés eredményessége csökken. Az 61. táblázatban jól látható, hogy nő a visszaivarzások aránya a választástól eltelt idő előrehaladtával. A termelésirányítási program egyrészt segít az egy adott időpontig nem ivarzó kocák kigyűjtésében. A probléma jobb behatárolásához azonban ennél többre, így pl. egy adott időtartamban a választás-termékenyítés intervallum korcsoportonkénti ábrázolására (27. ábra) van szükség.

87


27. ábra. A választás - első termékenyítés időtartam korcsoportonkénti megoszlása

A 27. ábrán látható, hogy a fiatalabb korcsoportokban magas a 8 napon túl ivarzó állatok aránya. Mivel az előhasi kocák nagy számban ivarzottak a választásukat követő 24-28 nap között, így az is felmerülhet, hogy első ivarzásuk elkerülte az ivarzókiválogatást végzők figyelmét. 8.3. A tenyészkocák kormegoszlása Az üres napok számához hasonlóan a tenyészállomány kormegoszlása sem tartozik a hagyományos adatkezeléssel könnyen követhető paraméterek közé. A nem megfelelő kormegoszlás ugyanakkor jelentősen befolyásolhatja a telep termelési eredményeit. Az állomány “ideális” kormegoszlásáról számos adat jelent már meg külföldi és hazai szakkönyvekben. Az egyes fialási csoportokba tartozó tenyészállatok optimális aránya függ az állomány korától (pl. újratelepítés), az egyes korcsoportok selejtezési arányától és ezzel szoros összefüggésben a telepi selejtezési stratégiától. Az előbbiek eredményeként kialakuló, a telepre egy adott időszakban jellemző kormegoszlás alapvetően két irányban térhet el az ideálistól - a tenyészállomány így “túl fiatal”, ill. “elöregedett” lehet. Gyakori eltérés, hogy a kocasüldők viszonylag magas száma mellett az idősebb kocák is túlreprezentáltak az állományban, és a 2-4. fialási számú kocacsoport egyedeiből van kevesebb a szükségesnél. Ez azért veszélyes, mert a született élő malacszám tekintetében a 24. fialási számú kocacsoportok a legeredményesebbek. Nemcsak a született élő malacszám csökkenése az egyetlen veszélye a nem megfelelő kormegoszlásnak. A tenyésztésbe állított kocasüldők immunállapota ugyanis kevésbé stabil, mint az idősebb kocáké. Ennek eredményeként egyrészt maguk is jobban ki vannak téve egyes fertőző megbetegedések hatásának, másrészt malacaikat sem tudják elegendő védelemben részesíteni. Az állomány fiatalodásával sok esetben megfigyelhető a gyenge életképességű malacok, a fiaztatóbeli hasmenéses megbetegedések számának növekedése. Különösen igaz ez olyan telepekre, ahol nincs megfelelő vakcinás védekezés, pl. parvovírus vagy E. coli ellen. Egyes kórokozók ellen azonban nem áll rendelkezésre vakcina (pl. enterovírusok), így az ellenük va88


ló védekezés egyik legfontosabb eleme a kocasüldők megfelelő áthangolódása a termékenyítés előtt és az állomány megfelelő kormegoszlása. Az állomány “elöregedése” szintén számos veszélyt rejt. Az idősebb, 5 fialás feletti kocákban gyakoribbak a különböző húgy- és nemi szervi gyulladásos megbetegedések (húgyhólyaggyulladás, méhgyulladás). Ezek megnövelik a visszaivarzás kockázatát (ld. üres napok), a telepeken esetenként költséges (és eredménytelen) gyógykezelést kezdenek miattuk. Az idősebb korcsoportokban csökken az élveszületett malacok száma, nő a fiaztatóbeli veszteség mértéke. Mindez együttesen az összes választott malacszám csökkenéséhez vezet. Egy állományban az ideálistól eltérő kormegoszlás legtöbbször amiatt alakul ki, hogy fokozott süldőbeállítással próbálják ellensúlyozni a visszaivarzások, a nem ivarzó kocák és az alacsonyabb alomlétszám okozta veszteséget (a telep “csúcsra járatása”). A nagyarányú kocasüldő beállítás egyrészt nagyobb terhet jelent az ivarzókiválogatást, termékenyítést végzők részére. Nagyobb probléma ennél, hogy sok esetben a kocasüldőket termékenyítés előtt a hizlaldából emelik ki, és nem készítik fel őket megfelelően a vemhesítésre. Nagy részük vagy sosem ivarzik, visszaivarzik, vagy az első fialás után nem ivarzik többé. Ezek selejtezésre kerülnek, így hosszabb távon a 2-4. fialási számú állatok aránya csökken a telepen. Másik lehetséges következménye a nagyarányú süldőbeállításnak, hogy a nagyobb kocalétszám és fialási szám zsúfoltsághoz, a laktáció túlzott lerövidítéséhez vezet. Ez többek közt megnöveli a választás-termékenyítés intervallumot, a választás utáni hüvelyfolyásos esetek számát, így az előhasi kocák selejtezésének arányát, másrészt többnyire gátolja az idősebb kocák tervszerű selejtezését. Hogyan segíthet a termelésirányítási program a megfelelő állomány-korösszetétel kialakításában és fenntartásában? Mindenekelőtt azzal, hogy egy adott periódusra vonatkozóan megadja az állomány pontos korösszetételét (62. táblázat), ill. megmutatja a termelési eredmények korcsoportonkénti megoszlását, ideértve a selejtezések (28. ábra), visszaivarzások arányát is. 28. ábra. Korcsoportonkénti selejtezési arány egy hazai állományban

89


62. táblázat. A termelési eredmények korcsoportonkénti megoszlása

A korcsoportonkénti selejtezések arányát vizsgálva, pl. a 27. ábrán látható, hogy ebben a hazai állományban a selejtezett tenyészállatok közel 60%-a egyszer sem fialt kocasüldő, vagy egyszer fialt koca volt. Több hazai és két, külföldön ilyen szempontból “ideálisnak” tekintett állomány kormegoszlását mutatja be a 29. ábra. A hazai telepeken viszonylag magasabb a kocasüldők és alacsonyabb az egyszer fialt állatok aránya, ami arra utal, hogy ebben a korcsoportban magas a selejtezések száma. A számadatok rámutatnak arra, hogy a szaktanácsadás során az első paraméterek között vegyük figyelembe az állomány kormegoszlásának a kívánatostól való eltérését, ill. a telepen fokozatosan kövessük nyomon a selejtezések számának és okainak alakulását az egyes korcsoportokban. A teljes állomány átlagéletkora önmagában nem elegendő a kormegoszlás ideálistól való eltérésének becslésére.

90


29. ábra. Külföldi és hazai nagyüzemi állományok kormegoszlása Anglia Hollandia 1. telep 2. telep

Állományok kormegoszlása 30

25

20

% 15

10

5

0 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

Fialási szám

Irodalom: 1. Huirne R. B .M. (1990): Computerized management support for swine breeding herds. Ph.D. thesis. Wageningen Agricultural University. Wageningen, 165.

91


9. A sertéstelepek hatékonyságának és gazdaságosságának értékelése Abban az esetben, ha az állatorvosnak a sertéstelep termelési hatékonyságát és gazdaságosságát kell meghatároznia a tenyésztési szakaszban, a hízlalás fázisában, ill. a vegyes árutermelő telepek esetében az egész telep tekintetében az alábbi szemléltető példák jelenthetnek segítséget. 9.1. Tenyésztési szakasz A tenyésztés szakaszában a végterméket, azaz a kibocsátást a választott malacok jelentik. • A hatékonyság növelése mindenekelőtt a választott malac kibocsátás fokozásán keresztül érhető el. • Ez az éves szinten egy kocára jutó választott malacok számának növelésével és az éves szinten egy kocára jutó választott malacok össztömegének növelésével fokozható. • Alapelv: sokkal könnyebb a már megszületett malacok testtömeg-gyarapodásának növelése, mint a még meg nem született malacok számának növelése. 63. táblázat. Melyik telep a jövedelmezőbb? UTÓNEVELÉS Választott malac/koca/év, db Napi testtömeg-gyarapodás, g/nap Takarmányértékesülés, kg/kg Elhullási arány, % Utónevelt malac súlya, kg/db Utónevelt malacok száma, db/telep/év Utónevelt malacok tömege, kg/telep/év Jövedelem/koca/év, Ft

A telep 17 440 1,9 8 34,4 7 820 269 008 126 843

B telep 17,5 440 1,9 8 34,4 8 050 276 920 131 361

Különbség 0,5 0 0 0 0 230 7 912 4 518

A 63. táblázatból látható, hogy az A és B telep csak abban különbözik, hogy B esetében éves szinten 17,5 választott malac jut egy kocára szemben az A telep 17-es értékével. Egyértelmű, hogy a B telep jövedelmezőbb. 64. táblázat. Melyik telep a jövedelmezőbb? UTÓNEVELÉS Választott malac/koca/év, db Napi testtömeg-gyarapodás, g/nap Takarmányértékesülés, kg/kg Elhullási arány, % Utónevelt malac súlya, kg/db Utónevelt malacok száma, db/telep/év Utónevelt malacok tömege, kg/telep/év Jövedelem/malac, Ft Jövedelem/koca/év, Ft

A Telep 17 440 1,9 8 34,4 7 820 269 008 75 544 1 263 778

B telep 17,5 418 1,96 10 33,08 7 875 260 505 75 158 1 263 261

Különbség 0,5 -22 0,06 2 -1,32 55 -8 503 -386 -517

A 64. táblázatból látható, hogy az A telepnél a testtömeg-gyarapodás és a takarmányértékesülés kedvezőbb, mint a B telep esetében, ahol viszont az egy kocára jutó választott malacok száma magasabb. B telep nagyobb számú utónevelt vagy választott malac/koca év mutatóból származó előnyeit eliminálja az alacsonyabb utónevelési súlyból származó hátrány. 92


Látható, hogy az éves szinten egy kocára jutó választott malacok összsúlyának milyen fontos szerepe van a jövedelmezőség alakításánál. Az éves szinten egy kocára jutó választott malacok összsúlya négy módon növelhető: 1. születési tömeg növelése, 2. az utónevelési szakaszban a testtömeg-gyarapodás növelése, 3. választási idő kitolása, 4. az elhullási arány mérséklése. 9.2. Hizlalási időszak 65. táblázat. Az alábbi telepek közül melyik a legjövedelmezőbb? Telep Beállításkori Testtömeggy. tömeg (kg) (g/ nap) A B C A. B. C. D.

30,0 33,0 35,0

650,0 670,0 640,0

Takarmányértékesülés (kg/kg) 3,5 3,2 3,3

Elhul- Vágási Hizlalá- Színhústartalás (%) tömeg (kg) si napok lom (%) 3,5 2,5 1,5

98,0 100,0 105,0

104,6 100,0 109,4

52,0 51,0 50,0

A telep B telep C telep Nem lehet tudni

A fajlagos (naturális) mutatók alapján a gazdasági hatékonyság nem dönthető el. Látható, hogy a napi testtömeg-gyarapodás a B telepnél a legmagasabb, valamint ennél a telepnél alakul legkedvezőbben a fajlagos takarmány-felhasználás is (65. táblázat). Helyes válasz: D. A 66. táblázat az előző telepek hizlalási szakaszára vonatkozó gazdaságossági mutatóit tartalmazza. 66. táblázat. Melyik telep a legjövedelmezőbb? Telep Értékesítési át- Takarmány lagár (Ft/kg) ára (Ft/kg) 220,0 30,0 A 217,0 33,0 B 215,0 32,0 C

Takarmányozási költség (Ft/hízó) 7 140,0 7 075,2 7 392,0

Hízlalási Jövedelem* Jövedelem/ ciklus/év (Ft/hízó) férőhely/év (Ft) 3,5 13 915,3 48 550,1 3,7 14 259,2 52 046,0 3,3 14 955,3 49 907,8

*Hízó értéke - Takarm. ktg. A. B. C. D.


Az egy hízóra eső jövedelem alapján a C telep lenne a legjövedelmezőbb, de mivel hosszabb a hízók elkészülési ideje, így a nagyobb hízókibocsátás miatt az egy férőhelyre jutó jövedelem nagysága alapján már B telep tekinthető a legjövedelmezőbbnek. Sok helyen ez utóbbi mutató alakulását nem számítják és nem veszik figyelembe. Helyes válasz: B.

93


67. táblázat. A jövedelmezőség alakulása a takarmányárak megváltozása esetén Jövedelem* Jövedelem/férőhely/év Telep Takarmány ára Takarmányozási (Ft/kg) költség (Ft/hízó) (Ft/hízó) (Ft) 28 (-2 ) 6 664,0 14 374,6 50 152,7 A 36 (+3) 7 718,4 13 632,1 49 757,0 B 32 (0) 7 392,0 14 955,3 49 907,8 C *Hízó értéke - Takarm. ktg.

Ha az A telep 2 Ft-tal olcsóbban, a B telep viszont 3 Ft-tal drágábban szerezné be a takarmány, akkor a sorrend felborulna és a B telep lenne a legkevésbé jövedelmező, és az A telep amely az előzőekben még a 3. helyen végzett - lenne a legjövedelmezőbb (67. táblázat). 9.3. A telep összesített teljesítménye 68. táblázat. Az alábbi telepek közül melyik a legjövedelmezőbb? Telep Alom/koca/év Született ma- Született malac/ Elhullás vá- Választott malac/ lac/alom koca/ év lasztásig koca/ év A 2,3 11,52 26,5 3,8 25,5 B 2,2 11,36 25,0 3,6 24,1 C 2,3 10,43 24,0 2,9 23,3 69. táblázat. Az alábbi telepek közül melyik a legjövedelmezőbb? Telep Elhullás választás Hízó/koca/év Vágási súly (kg) Előállított vágótömeg/koca után (kg) A 1,6 25,1 103 2585 B 1,2 23,8 100 2380 C 0,9 23,1 97 2241 A. B. C. D.


A három telep főbb termelési mutatóit összefoglaló 68. és 69. táblázat adatai alapján látható, hogy az éves szinten egy kocára jutó született, választott malacok és hízók száma alapján az A telep tekinthető a legjobbnak. A hízó/koca/év mutató számításánál hibás értéket kapunk abban az esetben, ha az összes értékesített vágótömegben szerepelnek a selejtezett kocák is. Az öszszehasonlítások során a termelési mutatók mellett nem szabad elfeledkezni a gazdaságossági mutatók alakulásáról. Helyes válasz: D. 70. táblázat. Az alábbi telepek közül melyik a legjövedelmezőbb? Telep Telepi fajlagos ta- 1 tonna takarmányra Takarmány/ Takarmány/ Jövedelem/ karmányjutó vágósúly hízó/kg koca/kg koca/Ft felhasználás A 3,5 286 360,5 9049 277 920 B 3,3 303 330 7854 272 510 C 3 333 291 6722 280 088 (Takarmány ára 35 Ft/kg, vágósertés felvásárlási ára 230 Ft/kg)

94


A 70. táblázatban a gazdaságossági mutatók alakulása is látható. Ezek alapján a legjövedelmezőbbnek az előzőekben még a 3. helyen álló C telep tekinthető. Felmerülhet a kérdés, hogy a telepi fajlagos takarmány-felhasználás mellett miért szükséges az egy tonna takarmányra jutó vágósúlyt (értékesített) is számítani. Azért, mert míg az előző mutató alakulását nehezebb számítani - nem minden esetben állnak rendelkezésre pontos adatok - az egy tonna takarmányra jutó vágósúly könnyen kalkulálható. Ez utóbbi mutató alapján nagyon könnyen megállapítható a telep jövedelmezősége. A mutatók számítása és összehasonlítása területén gondot jelent, hogy azokat a telepek különböző módon számítják. Az egyik leggyakoribb hibaforrás, hogy kocának csak a legalább egyszer fialt tenyészállatok számítják. Helyesen kocának kell tekinteni minden tenyészállatot az első termékenyítéstől. Abban az esetben, ha az első metodikának megfelelően számolják a mutatókat, akkor a született malac/koca/év értéke a magasabb lesz a valóságosnál.

95


10. Szarvasmarha állomány-egészségügy főbb gazdasági kérdései A tejtermelő tehenészetekben, mint gazdálkodó egységekben a fő cél a gazdasági haszon nagyságának növelése. A gazdaságosság a költségek csökkentésével, ill. a bevétel, vagyis az értékesíthető termékek mennyiségének és a piac által megfizetett minőségének a növelésével érhető el. A tejtermelő szarvasmarha ágazat termelési mutatóit és költségeit jelentősen befolyásolja az állat-egészségügyi helyzet, melynek felmérése, javítása, a betegségek által okozott károk csökkentése az állatorvos feladata. Termékmennyiséget növelni, -minőséget javítani, gazdaságosan termelni csak egészséges állatállománnyal lehet. Az ágazat termelési hatékonysága jelentősen javítható a gazdasági alapokon nyugvó állomány-egészségügyi menedzsment gyakorlati alkalmazásával. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban az állattartás területén az utóbbi évtizedekben végbement strukturális változások következményeként, a szarvasmarhatartás menedzsmentje és az állatorvosok által nyújtott szolgáltatások is átalakultak. Az állat-egészségügyi beavatkozások tekintetében - mind a termelők, mind az állatorvosok részéről - egyre nagyobb az igény a gazdasági elemzések gyakorlati alkalmazására. A minőségi termelésbővülés, a kiélezett piaci verseny és a fajlagos tejhozamok jelentős növekedése miatt a gazdaságos tejtermelés egyik fő kritériumává a gazdaságossági számításokon alapuló, magas színvonalú állomány-egészségügyi menedzsment vált. A gazdaságos, hosszabb távon is versenyképes termelés egyik feltétele lehet a költségcsökkentés, az állományszintű betegségek által okozott veszteségek minimalizálása. Az állatbetegségek, mint a jövedelmező termelés egyik legfontosabb rizikófaktorai kerültek a figyelem központjába. Az eddig elvégzett felmérések alapján a - gyakran szubklinikai formában jelentkező - tőgygyulladások, szaporodásbiológiai és anyagforgalmi zavarok, valamint lábvégbetegségek felelősek a legnagyobb állományszintű veszteségekért. Összességében elmondható, hogy a megfelelő minőségű és versenyképes állatitermék-előállítás szempontjából nagyon lényeges az állatállományok egészségi állapota. Ennek megfelelően a tejtermelő tehenészetek termelésorientált állományegészségügyi menedzsmentje - amely a klasszikus állatorvosi tevékenységen túl a termelési tényezőket is figyelembe veszi, és integrált szemléletet valósít meg - hozzájárul a jó minőségű állati eredetű termékek gazdaságos előállításához. A komplex elemzéseken alapuló döntések segítséget nyújthatnak a költségek csökkentéséhez, az erőforrások optimális felhasználásához, és elősegíthetnek olyan stratégiai fejlesztéseket, amely a legcélszerűbb összhangot teremti meg a hosszú távú fejlesztési célkitűzések és a naponta jelentkező operatív feladatok között. Ezzel elérhető, hogy a működési költségek csökkenjenek és megfelelő minőségű és mennyiségű termék előállításával a piaci alkalmazkodás lehetősége is növekedjen. 10.1. A tejelő szarvasmarha ágazatban bekövetkezett főbb változások A szarvasmarha-tenyésztés hazánk mezőgazdaságának egyik legfontosabb ágazata. Termékei mind a belső fogyasztói, mind az exportban értékesíthető árualapok előállításában nélkülözhetetlenek. Kibocsátásának tömegét és ezzel együtt az árualap volumenét alapvetően két tényező határozza meg: az egyik az állomány mérete és genotípusa, a másik a fajlagos hozam. Több mint harminc éve, hogy a magyarországi szarvasmarha-tenyésztés történetének talán legnagyobb fajtaváltása kezdetét vette. A tejtermelés új genetikai alapokra helyeződött, és a korábban domináló magyar tarka fajtát felváltotta a világ szinte egyeduralkodó tejtermelő fajtája, a holstein-fríz. Az elmúlt évtizedekben gyökeres változások történtek a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok szarvasmarhatartásában. Az állatlétszám lassú, de folyamatos csökkenése mellett a biotechnikai, biotechnológiai kutatások eredményeire épülő tenyésztési programok révén a tejtermelésben jelentős genetikai fejlődés történt, fokozatosan növekedett 96


az egy állatra jutó tejtermelés. A tejelő szarvasmarhatartók száma is csökkent, miközben az átlagos állományméret nőtt. A technológiai innováció a kézi munkaerőt visszaszorította, és jelentősen megnövelte az ágazat tőkeigényét. Mindezekkel egyidejűleg a takarmányozás és a termelésorientált állomány-egészségügyi programok alkalmazása óriásit fejlődött. Az állatorvos egyre kiemeltebb feladatává vált az állományszintű betegségek visszaszorítása, aminek segítségével fokozódik a telepek termelésének hatékonysága, és az elért eredmények elemzésével a befektetések mielőbbi megtérülésének elősegítése. Mindezeket a gazdasági realitások és az állatok igényeinek figyelembe vétele mellett kell elérni. A tejtermelés tehát egyre nagyobb szakértelmet kívánó, magasan specializálódott mezőgazdasági tevékenységgé vált. A tejtermelők, telepi vezetők figyelme és tudása mind jobban arra irányul, hogy magas szintű takarmányozással, tenyésztéssel, állomány-egészségüggyel és telepi szervezéssel minél magasabb termelési szintet érjenek el, ami a lehető legnagyobb jövedelmet eredményezi. A tejelő szarvasmarhatartásban bekövetkezett változás számos gazdasági tényező együttes hatásának eredménye, amelyek közül ki kell emelni a munkabérköltségek emelkedését, a tehenenkénti beruházási költségek megtöbbszöröződését és a magas banki kamatterheket, valamint az energia jelentős drágulását. Az ágazat válasza ezekre a kihívásokra az automatizálás növelése révén történő jelentős költségcsökkentés volt. A költségek a továbbiakban csak akkor tarthatóak alacsony szinten, ha a tejtermelés hatékonysága folyamatosan nő, amiben jelentős szerepe lehet az állatorvosok által nyújtott termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsmentnek. A tejelő szarvasmarhatartás gazdasági aspektusai közül mindenféleképpen ki kell emelni, hogy a magas szintű, uniós követelményeknek megfelelő tejtermelés nagyon nagy értékű és specializált, más termelési tevékenységre nem vagy csak nagy veszteséggel konvertálható infrastruktúrát igényel. A tejtermelő szarvasmarhatartás fajlagos eszközigénye igen magas, közel kétszer akkora, mint más állattenyésztő ágazatoké. Ebből következik, hogy hosszabb a befektetett tőke megtérülési ideje, ezért a gazdálkodó kénytelen a termelés folyamatosságára berendezkedni. Ezért, ha a termelő ebbe a nagy tőkét igénylő tevékenységbe fektette a pénzét, akkor utána mindent elkövet, hogy versenyképes maradjon, és ne szoruljon ki a piacról, mert ebben az esetben rengeteget veszítene. Ha a piaci viszonyok kedvezőtlenek, és a tejárak alacsonyak, akkor nem csökkenti a termelést, hanem mindent elkövet, hogy a termelés fajlagos költségeit még tovább csökkentse, amit éppen a tehenenkénti tejtermelés növelésével tehet meg. A tejárak jelentősebb növekedésére nem számíthatunk, ezért mindent meg kell tennünk a tejtermelés hatékonyságának növelésére. A termelésorientált állomány-egészségügyi program olyan eszköz, amellyel az állatorvos csökkenteni tudja az állatbetegségeket, elősegíti az állatjólétet, és gazdasági jólétet nyújthat a tehenészetek tulajdonosainak és alkalmazottainak. A hazai tejelő szarvasmarha ágazatban végbemenő változásoknak rendkívül fontos gazdasági következményei lesznek az ott dolgozó állatorvosok számára, mert a telepek a termelési költségek csökkentése során megvizsgálják az állatorvosi szolgáltatás költségeit, hogy azok hozzájárulnak-e a telep jövedelmezőségének növeléséhez. Ezért az állatorvosnak mindenképpen meg kell határoznia azokat az állat-egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek a legmagasabb pénzügyi megtérülést eredményezik, és hozzájárulnak a telep jövedelmének növekedéséhez. Mindez csak akkor tehető meg és bizonyítható érdemben a vezetőség vagy a tulajdonos felé, ha a javasolt intézkedéseket gazdasági számítások támasztják alá. Végeredményben az állatorvosnak olyan szolgáltatást kell nyújtania a tejtermelőknek, amely elősegíti a rendelkezésre álló erőforrások gazdaságilag optimális kihasználását.

97


10.2. A tejelő szarvasmarhatartás jövedelmét meghatározó főbb tényezők Az ágazat nyereségességét végső soron az előállított termékek mennyisége, minősége, azok ára, valamint a termelés költségei határozzák meg. A termékmennyiséget, a minőséget és a termelés költségeit számtalan tényező befolyásolja. Ilyen tényező többek között: 1. az állomány genetikai képessége; 2. a tartástechnológia, az épületek és a berendezések állapota; 3. az állománynagyság, a koncentráltsági fok; 4. a takarmányozás (mennyiség, minőség); 5. a selejtezési arány; 6. a szaporodásbiológiai állapot; 7. az állat-egészségügyi menedzsment; 8. az információs technika; 9. a menedzsment képzettsége, a tervezés hatékonysága, szakszerűsége; 10. a dolgozók szakmai felkészültsége és lelkiismeretessége; 11. a környezetvédelem és állatvédelem. A 2-7. pontban szereplő tényezők az önköltség részét képezik, vagy azt befolyásolják. A menedzsment és az információs technika segítségével jobb munkaszervezés válhat valóra, ami költségcsökkentő hatású lehet. A környezetvédelmi és állatvédelmi előírások betartása jelenleg nagy anyagi terhet jelent, de az EU-n belüli hosszú távú fennmaradás és termelés érdekében elkerülhetetlen. Egy tehenészet gazdaságos működését tehát számos tényező befolyásolja. Ezek közül vannak, amelyeken nem vagy csak kis mértékben lehet változtatni (pl. tej átvételi ára, energiahordozók ára, amortizációs költségek), és vannak, amelyek jelentősen változtathatóak (pl.: termelési szint, tőgyegészségügy, tömegtakarmányok minősége, borjúelhullás mértéke, spermaköltség, állatorvosi kezelés költsége, anyagforgalmi betegségek előfordulása). Minél magasabb egy tehenészet termelési szintje, adott határig nagyobb a tehenenkénti nyereség. A tejtermelés gazdaságosságát a ráfordítások és a hozamok összefüggése alapján célszerű vizsgálni. A tejtermelés gazdaságosságának megítélésében az önköltségnek, az egységnyi mennyiségű tejre jutó állandó és változó költségnek van kiemelkedő és meghatározó szerepe. Az állandó költségeknek a tehéntartás költségén belüli magas aránya is indokolttá teszi a tejhozamszint növelését. Az árbevétel alakulásában a következőket tekintjük meghatározónak: a tej és a borjú értékesítésre kerülő mennyiségét, valamint ezek értékesítési árait. Ha ezek öszszegéből kivonjuk a termelés állandó és változó költségeit, akkor a vállalati jövedelemhez jutunk. A jövedelmező tejtermelés alapvető feltétele a nagy hozam, amelyet potenciálisan magas genetikai termelőképességgel jellemezhető fajtájú tehénállománnyal lehet megtermelni. A nagy hozam általában kedvezően befolyásolja a fajlagos költségeket, ezen belül különösen az állandó vagy fix költségeket. Az elérendő fajlagos hozam megállapításánál viszont abból kell kiindulni, hogy jövedelmezően tejet csak a kritikus termelési színvonal felett lehet termelni, amelyet meghatároz: az egy tehénre jutó éves állandó költség (Ft/tehén/év); az egy liter tejre jutó változó költség (Ft/l); a tej értékesítési átlagára (Ft/l). A tejen kívüli megtérülésnél számításba kell venni az újszülött borjú, a selejt tehén és a megtermelt trágya értékét. A tejtermelő takarmányon, a tejhozamtól függő munkadíjon, a tejhozammal arányosan változó tejkezelési, szállítási költségeken felül minden más ráfordítás állandó vagy fix költség.

98


Az állandó költségeken belül jelentős hányaddal részesednek a következők: a termelésben lekötött tárgyi eszközök amortizációja, az ezekhez kapcsolódó fenntartási, javítási költségek; a selejtezésre kerülő tehenek pótlására beállított tenyészállatok értéke (az ún. állatérték-különbözet); a tehenek életfenntartó takarmányköltsége, amely gazdasági értelemben állandó költség, ezért arra kell törekedni, hogy az ebben adott táplálóanyagból minél több tej és ebben nagyobb hasznosanyag-tartalom legyen előállítható. A termelőnek a jövedelem növelése alapvetően fontos gazdasági érdek, amely nagyrészt az árbevétel fokozása útján valósítható meg. Ez a több és a piac által elismert jobb minőségű termék útján érhető el, amely a tejtermelő tehenészetekben a tej magasabb beltartalmi értékét, hasznosanyagának növelését, higiéniai minőségének fokozását jelenti. A gazdaságos tejtermelés megvalósítása során törekedni kell az állandó költségekkel való takarékosságra. Az állandó költségeken belül meghatározó arányt, mintegy 70-75%-ot a saját termelésű és a vásárolt takarmányok képviselik. A fejős tehenek takarmányellátásának optimális, a fajtához, a hasznosítási irányhoz és a tejtermelési színvonalhoz igazodó megoldása jelentősen befolyásolja a tejtermelés gazdaságosságát. Irodalom: 1. Kiss T-né (1995): Állat-egészségügyi gazdaságtan. Egyetemi jegyzet. Állatorvostudományi Egyetem. Társadalom- és Gazdaságtudományi Tanszék. Budapest, 172. 2. Széles Gy. (1996): A tehéntejtermelés gazdasági értékelése. 365-380 p. In: Merényi I. Lengyel Z. (szerk.): Tejgazdasági kézikönyv. GAZDA Kistermelői Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 380. 3. Széles Gy. (1998): Versenyképes gazdálkodás. Gazdálkodás, 48. (1) 80-82.

99


11. Az állat-egészségügyi menedzsment szerepe az árutejtermelésben A tejtermelő tehenészet termelési mutatóit és költségeit jelentősen befolyásolja az állomány állat-egészségügyi színvonala. Az állat-egészségügyi helyzet felmérése, javítása, a betegségek által okozott károk csökkentése az állatorvosok feladata, ezzel javítható a gazdaságosság. Így az állatorvos szerepe egyre inkább felértékelődik a gazdasági állatok tartása, tenyésztése során. 11.1. A tehenek és az állomány termelékenysége A tejelő szarvasmarha telepek állomány-egészségügye gazdasági vonatkozásainak részletes elemzése előtt fel szükséges vázolni az állategészségügy és a termelés kapcsolatát. Egy tehenészet jövedelme felbontható az egyedeknél (a teheneknél) realizálható - éves és élettartam alatti - jövedelemre és az állomány egészének jövedelmére. Az egyedek és az állomány termelékenységét jelentős mértékben befolyásoló tényezők egy része csak egyedi szinten, míg más része csak állományszinten fejti ki hatását. E két tényezőcsoport kombinációja alapján becsülhető meg az állomány termelékenysége, és a termelési költségek, valamint a bevételek ismerete lehetővé teszi az állomány jövedelmezőségének felmérését is. 11.1.1. A tehenek termelékenysége Egy tehén élettartam alatti összes termelékenysége egyenlő az összes tejtermelése értékével, továbbá az állománypótlásra vagy a vágásra került utódai értékével, és a tehén saját selejtezéskori vágóértékével. A tejtermelők jövedelmének döntő része a tejeladásból származik. A tehenek élettartamát számos tényező befolyásolja, amelyek közül a ki kell emelni az állat-egészségügy hatékonyságát az elhullások megelőzésében, a szaporodásbiológiai és a termelési színvonalat, valamint a genetikai adottságokat. Egy tehén élettartam alatti termelékenységét meghatározó főbb tényezőket folyamatukban a 30. ábra mutatja be. Az állatorvos szerepe az, hogy maximalizálja az egyes állatok egészségét (jóllétét) és termelékenységét. A tehén élettartam alatti termelékenysége élete hosszúságán és a termelő és nem termelő periódusai arányán múlik. A fiatalabb tehenek termelési szintje és jövedelmezősége sokkal alacsonyabb, mint az idősebb teheneké, ha minden más körülmény azonos. A tehenek hosszú élettartama ezért fontos szerepet játszik az egyedek élettartam alatti jövedelmezőségében. Nem termelő életszakasz a születéstől az 1. ellésig terjedő időszak és a következő elléseket megelőző szárazonállások. Ezért az üszőnevelésnek és a szaporodásbiológiai menedzsmentnek nagy a hatása a tehenek élettartam alatti termelékenységére. A tehenek életük alatti termelésének maximalizálása érdekében már 13-15 hónapos korra tenyészérettnek kell lennie az üszőknek. A tehenek termelékenységét egységnyi időre vonatkoztatva szoktuk kifejezni (pl. éves tejhozam/tehén). A tejtermelő tehenek termelékenységét számos tényező befolyásolja, amelyek közül a meghatározó tényezőket a 31. ábra mutatja be.

100


30. ábra. Egy tehén élettartama alatti termelékenységét befolyásoló főbb tényezők folyamatábrája Genetikai potenciál, ami az apa- és anyaállat kiválasztásán alapul

Az üszők megfelelő növekedési erélye, hogy 13-15 hónapos korban elérjék a 365 kg-ot

Élettartam alatti csökkent termelékenység a nem termelő életszakaszok meghosszabbodása miatt, amit befolyásol: első termékenyítés időpontja, első vemhesülés időpontja, első borjadzás időpontja.

Élettartam alatti csökkent tejhozam a következő tényezők miatt: takarmányozási hibák, betegségek, szaporodásbiológiai zavarok, tartástechnológiai hiányosságok.

Az utódok csökkent értéke a következő tényezők miatt: gyenge szaporodásbiológiai menedzsment, betegségek, elhullások.

Csökkent hasznos élettartam a következő tényezők miatt: szaporodásbiológiai zavarok, tőgygyulladás, lábvégbetegségek, egyéb betegségek, vezetési problémák.

Selejt tehén vágóértéke Forrás: Ruegg, 2001.

101


31. ábra. A tejtermelő tehenek termelékenységét meghatározó tényezők Takarmány mennyisége és tápanyag-összetétele Életfenntartáshoz szükséges energia

Vehemépítéshez szükséges energia

Testtömeg-gyarapodáshoz szükséges energia

Tejtermeléshez szükséges energia

A tejmennyiség és -minőség, valamint a laktáció hosszának genetikai korlátja

A tejmennyiség és -minőség csökken tőgygyulladás miatt

A tejmennyiség és -minőség csökken egyéb betegségek miatt

A tejhozam csökken hosszabb laktáció vagy szárazonállás, azaz hosszabb két ellés közötti idő, tehát szaporodásbiológiai zavarok miatt

Tehenek termelékenysége (tej mennyisége és minősége, borjúszaporulat, testtömeg) Forrás: Radostits et al. (1994) nyomán saját szerkesztés

A takarmányozás hatása a legjelentősebb az egyedek tejtermelésére. A takarmányozás különböző módon befolyásolja a tehenek termelését. Az üszőnevelés során fontos szerepe van abban, hogy lehetőleg 15 hónapos korban tenyésztésbe lehessen venni az üszőket, ill. utána a két ellés közötti idő az 1 évet ne haladja meg. A tehenek genetikai termelőképessége csak akkor 102


realizálódik, hogy ha elkerülhetők a takarmányozási problémákra visszavezethető anyagforgalmi betegségek, ami Magyarországon különösen súlyos gond. Az anyagforgalmi betegségek azáltal is tetézik a veszteségeket, hogy többnyire a legjobb termelőképességű egyedek esnek ki a tenyésztésből, ami végső soron az állomány genetikai értékének csökkenését eredményezi. A megfelelő testtömeg szintén fontos szerepet játszik abban, hogy a tehén szaporodásbiológiai mutatói jók legyenek, és az egyed hét vagy nyolc laktációt úgy érjen meg, hogy selejtezéskor megfelelő vágóértéket képviseljen. Az egyedek termelékenységét nagymértékben befolyásolja a kor, ugyanis a tejhozam a korral nő. A termelés az 1. laktációban átlagosan 15%-kal alacsonyabb, mint a másodikban. Az 5-6. laktációig növekszik a tejtermelési szint, mintegy 25%-kal nő az 1. laktációhoz képest. Ezért is van nagy gazdasági jelentősége az idő előtti selejtezésnek. Állomány-egészségügyi és egyéb szervezési problémák megrövidíthetik az élettartamot és csökkenthetik a termelékenységet. A laktációs stádiumnak szintén jelentős a tejhozamra gyakorolt hatása. Az ellés után 4-6. hétig nő a tejtermelés, majd utána kb. 5-10%-kal csökken hónaponként. A csökkenés mértéke kisebb a fiatalabb teheneknél. A laktáció késői szakaszában az üszők tejtermelése felülmúlja a többször ellett tehenekét. Ezért a szaporodásbiológiai menedzsmentnek jelentős szerepe van abban, hogy a tehenek élettartamuk alatt a lehető legnagyobb részarányt töltsék a magas hozamú, korai laktációs stádiumban, és ne a későiben. A tej értékét részben meghatározza az összetétele és a belőle készült termék minősége, értéke. A fajta, a takarmányozás és laktációs stádium jelentősen befolyásolja a tej minőségét. Negatív korreláció figyelhető meg a tejhozam és a tej összetétele között: a magasabb tejhozamú fajták tejének fehérje- és zsírtartalma általában alacsonyabb. A tej összetevőinek piaci értéke régiónként és országonként is jelentősen eltérhet a tejárképzéstől és a tejipari felhasználástól függően. A takarmány összetétele szintén hatással van a tej összetételére. A genetikailag örökölt tejtermelő képesség általában nem korlátozó tényezője a tejtermelésnek. Magyarországon általános probléma, hogy a nagy genetikai termelőképességű állományaink termelési adottságait nem tudjuk kihasználni. A selejtezési stratégia jelentős hatást gyakorol a fajlagos jövedelmezőségre, mert az idő előtti selejtezés csökkenti a tejtermelést, de ugyanakkor növeli a vágóértéket. A tehén tejtermelését számos betegség vagy egyéb más körülmény is negatívan befolyásolhatja. Bizonyos sporadikusan előforduló betegségek (pl. a coliform tőgygyulladás) a tejhozamot nagymértékben csökkenthetik, de amíg ezeknek a problémáknak jelentős az egyed tejtermelésére gyakorolt hatása, addig az állomány termelését kevéssé érintik. Az utódok piaci értéke az egy tehénre jutó összes bevételnek jóval kisebb részét adja. A borjúés üszőnevelés termelékenysége befolyásolható a takarmányozással, a kiesés mértékével, a testtömeg-gyarapodással és a szaporodásbiológiával. A betegségek miatti csökkent növekedési erély és a nagymértékű elhullások az egész állomány termelékenységét csökkenthetik. Az egyedek termelékenységét a selejtezett tehenek piaci értéke is meghatározza. Természetesen minél jobb kondícióban van az állományt elhagyó tehén, annál nagyobb a vágóértéke. Ezt befolyásolja a selejtezés oka és időpontja. Ha az állatokat idült, az általános állapotot jelentősen gyengítő betegség miatt kell selejtezni, állományban tartás esetén a tömegvesztés folytatódhat, míg a fertilitási problémákkal vagy szubklinikai tőgygyulladással küszködő tehenek kondíciója fel is javítható. A selejtezési gyakorlat olyan terület, amire az állatorvosnak nagy figyelmet kell fordítania. A termelési veszteségek csökkenthetők a különböző betegségek elkerülése révén is. A vezetői döntések következményei közé sorolhatók az öröklött betegségek, amelyek elkerülhetők megfelelő tenyésztői munkával és az anyagforgalmi betegségek jelentős része, amelyek a laktációs stádium táplálóanyag-igényeit kielégítő takarmányozással előzhetők meg. A fertőző betegségek megelőzhetők igazgatási intézkedésekkel (pl. zárt állomány), preventív vakcinázással és a 103


vásárolt állomány karanténozásával. Ha egy állomány már fertőződött a kórokozóval, akkor meg lehet próbálni mentesíteni, vagy ha ez túl drága, ill. nem megvalósítható, akkor egy gazdaságilag elviselhető szintre csökkenti a fertőzöttség mértékét, vagy megfelelő időben gyógykezelni az állományt. A tőgygyulladást és a szaporodásbiológiai zavarokat tartják a legnagyobb gazdasági kárt okozó problémáknak az összes betegség között. A tőgygyulladás minden állományban előfordul, és jelentős tejhozamcsökkenést okoz. A szaporodásbiológiai problémák elsősorban a két ellés közötti idő meghosszabbodásában fejeződnek ki. 11.1.2. A tejelő szarvasmarha állomány termelékenysége A tehenészet jövedelmezősége szorosan kapcsolódik a telep termelékenységéhez, de nem az határozza meg egyedül. Egy tehenészet jövedelme a jó gazdasági döntések és az optimális állomány-egészségügy kombinációján alapul, mivel csak ezen feltételek mellet érheti el a telep a megfelelő termelési szintet. A telepet ellátó állatorvosra hárul, hogy bátorítsa és elősegítse azoknak a megelőző állomány-egészségügyi intézkedéseknek az alkalmazását, amelyek biztosítják az állatok jóllétét és így magas termelését, ami által a telep pénzügyi céljai elérhetők. Fontos, hogy a kitűzött termelési célok érdekében alkalmazott intézkedések költségei ne haladják meg a célok teljesülésétől várható hasznot. Az állatorvosnak ezért szerepe van, hogy az állomány-egészségügyi programok költség-haszon elemzésével segítse a termelőt a döntéshozatalban. Az állomány termelékenysége az állományban lévő egyedek termelékenységének összege. A 32. ábra a tejelő szarvasmarha állomány termelékenységét meghatározó főbb tényezőket mutatja be. A legtöbb tejelő állományban a takarmányozás határozza meg legjelentősebb mértékben az állomány teljesítményét. Általában a takarmányozási költségek teszik ki a költségek legnagyobb hányadát. A tehenek legtöbb termelést korlátozó betegségét részben takarmányozási problémák okozzák. A kapcsolat a takarmányozás és a termelékenység között a fogamzással kezdődik. Az optimális termelékenység elérése és fenntartása érdekében a takarmányozást úgy kell megszervezni, hogy minden tehén a tejtermelésének, a laktációs és gesztációs stádiumának megfelelő takarmányt kapjon. A legtöbb tejelő állományban a szaporodásbiológia az általános termelékenység kulcspontja. Az állatorvos jelentősen növelheti az állomány termelékenységét, ha sikeres és költséghatékony szaporodásbiológiai programot tud megvalósítani. A fertilitási rendellenességek a legáltalánosabb és meglehetősen költséges okai a tejelő tehenek idő előtti selejtezésének. A szaporodásbiológia a következő tényezőkön keresztül tudja befolyásolni a termelékenységet: tejtermelési veszteség, mert a tehenek a laktáció későbbi, kis tejtermelésű szakaszában is hosszú ideig tejelnek; csökken a tejtermelés a hosszú szárazonállás miatt; idő előtti selejtezések vesztesége; lassúbb genetikai előrehaladás bikák használata miatt; kezelési és többlet bérköltségek a rendellenességek miatt. Tehát az állomány termelékenységét és ezen keresztül jövedelmezőségét nagymértékben befolyásolja az alkalmazott szaporodásbiológiai stratégia és technológia, valamint a borjú- és üszőnevelés is. Pl. az eredményes mesterséges termékenyítésnek alapvető feltétele a hatékony ivarzás-megfigyelés, amelynek döntő befolyása van az állomány egészének termelékenységére. A mesterséges termékenyítés hatékonyságát lehet ivarzás-szinkronizálással fokozni, de ez gyakran túl költséges a várható haszonhoz képest. A szaporodásbiológia hatékonyságát közvetlen befolyásolhatja még bizonyos fertőző betegségek elleni prevenció vagy azoktól való mentesítés, az apaállatok termékenysége és esetleg a hormonális ellésindukálás.

104


32. ábra. A tejelő szarvasmarha állomány termelékenységét meghatározó főbb tényezők Takarmányozás

Az egyes tehenek termelékenysége

Szaporodásbiológiai teljesítmény

Az utánpótlásra szánt üszők alacsony száma miatt sok üszővásárlás

Az utánpótlásra szánt üszők alacsony száma miatt alacsony selejtezési arány

A hosszabb két ellés közötti idő miatt módosul az elapasztás időpontja

Az állomány mérete, kor és laktációs stádium szerinti összetétele

X

Az állomány termelékenysége Forrás: Radostits et al. (1994) nyomán saját szerkesztés

A borjú- és üszőnevelés többféle módon határozza meg az állomány termelékenységét. Nagyon fontos a borjúelhullás alacsony szinten tartása. A megfelelő ütemű növekedési erély elérése és testtömeg-gyarapodás biztosítása szintén kihat az állomány egészének teljesítményére, hiszen determinálja az 1. ivarzás és tenyésztésbe vétel időpontját, amely ha a 15 hónapot meghaladja, már nagy valószínűséggel gazdasági veszteséget jelent. A borjú- és üszőnevelés sikerességében döntő a takarmányozás és legeltetés esetén a belső paraziták elleni védekezés is. A felsorolt rendellenességek jó állomány-egészségüggyel visszaszoríthatók, annak érdeké105


ben, hogy az egészséges üszőket már 13-15 hónapos korban tenyésztésbe lehessen venni, és növelni lehessen az állomány termelékenységét. Jól demonstrálható összefüggés van az állomány mérete és termelékenysége között. Hazai és külföldi adatok is azt mutatják, hogy a nagyobb méretű telepeken magasabb a tejhozam és a jövedelmezőség is. Az okok közül egy a méretgazdaságosság, mivel a fix költségek (amelyek ebben az ágazatban az átlagnál magasabbak) csökkenthetők. A tejelő telepek méretét számos tényező befolyásolja, de elsősorban és mindenek előtt a piaci viszonyok, vagyis elsősorban a realizálható tejár és az ezzel szemben felmerülő termelési és tőkeköltségek. A tejelő állományok mérete, különösen a munkaerő optimális kihasználása, vagyis bérköltségek tekintetében, az egyik legfontosabb jövedelmet befolyásoló tényező. Magyarországon az 1 kg tejre viszonyított bérköltség még mindig jóval alacsonyabb, mint a nyugat-európai, de folyamatos növekedés várható. Ezért is fontos, hogy jó szaporodásbiológiával az állománynagyságot fenntartsuk, ill. ha lehetőség van rá, növeljük a létszámot, és használjuk ki jobban az adott munkaerőt. (Észak-amerikai felmérések szerint egy ember 120-130 tejelő tehenet tud a hatékonyság csökkenése nélkül ellátni, de természetesen ennek a számnak az igazolása rendkívül nehéz.) Az állomány összetételének számos jellemvonása (pl. szárazonálló és laktáló tehenek aránya, átlagos laktációs stádium, a tejelő tehenek átlagos kora, az üszők aránya) szintén fontos, mivel az állomány egészének termelékenységét minden termelési szakaszban befolyásolják. Az állomány összetétele számos egymással kölcsönhatásban lévő termelési terület döntésének az eredménye, mint pl. a selejtezési politika, a betegségek elterjedtsége, az ellési arány, az üszőnevelés színvonala és az állomány méretével kapcsolatos távlati célok. A tejet termelő és a nem termelő állatok (szárazonállók, borjak, üszők, bikák) arányának egyértelmű a hatása az állomány termelékenységére. (A tejelő állományokban cél lehet a szárazonálló tehenek 17%-os arányának folyamatos elérése.) A gyakorlatban a tejelő tehenek számában természetesen vannak ingadozások, de a telep infrastruktúrájához mért optimális állomány-dinamika és -termelés érdekében ezek kilengését (amplitúdóját) érdemes csökkenteni. Ideális állapotnak tekinthető az, ha az állomány átlagosan a laktáció 150. napjában van, mert ebben az esetben hatékony termelési szint tartható fent. Ez 365 napos két ellés közötti idővel (305 nap laktáció és 60 nap szárazonállás) érhető el. Az állomány összetételének kor szerinti megoszlása a telepi vezetés hatékonyságának fontos jelzőszáma. A fiatal átlagéletkorú állomány tejtermelése alacsonyabb. Az állományegészségügyi célkitűzéseknek figyelembe kell venni az állomány korösszetételét, mivel bizonyos betegségek sokkal gyakrabban fordulnak elő idősebb korban (pl. tőgygyulladás, fertilitási zavarok). A tőgygyulladás és a szaporodásbiológiai zavarok magasabb előfordulása, különösen az idősebb korcsoportokban, nagyobb arányú idő előtti selejtezést követel meg. Ha az állomány egészségügyi állapota rossz, akkor sok lehet a korai selejtezés, az állomány átlagkora alacsony lesz, és ez hátrányosan érinti az állomány termelését. Reprodukciós problémák miatt akár nőhet is az átlagkor, de a termelési mutatókban ez nem fejeződik ki. Abban az esetben, ha a magas színvonalú állomány-egészségügy miatt a betegségek miatti selejtezések száma nagyon alacsony, akkor az állomány átlagkora magasabb lehet a megszokottnál. Ekkor - a genetikai tejtermelő képesség jobb kihasználása miatt - az egyes laktációk átlagos tejtermelése és jövedelmezősége akár 20%-kal is magasabb lehet a szokásosnál. Emellett azokban az állományokban, ahol cél az állomány genetikai potenciáljának gyors javítása, az anyaállatok közötti nagyobb szelekció miatt szintén alacsonyabb lehet a kívánatosnál az átlagkor. Az állomány összetételét befolyásoló vezetői döntéseket a 33. ábra mutatja be.

106


33. ábra. A tejelő szarvasmarha állományok összetételét meghatározó főbb tényezők Szaporodásbiológiai hatékonyság meghatározza az állománypótlásra felhasználható tenyészüszők számát

Vezetői döntések

Selejtezési stratégia; idő előtti selejtezések magas mértéke és emiatt alacsonyabb termelés

Szigorú selejtezési stratégia miatt üszővásárlás, de egyben betegségek behurcolásának kockázata

Tehenek termelési szintje

Az elapasztási stratégia meghatározza a szárazonálló tehenek arányát

Állomány megoszlása korcsoportok, valamint szárazonállók és tejelők szerint

Az állomány összetétele Forrás: Radostits et al., 1994.

A szárazonállás időszaka rendkívül fontos az állomány termelékenységének szempontjából. A legtöbb ellés utáni állat-egészségügyi probléma alapja már a szárazonállás alatt kialakul, de csak a borjadzás után nyilvánul meg klinikai tünetekben. Ezért az állomány-egészségügyi megelőző intézkedések fontosak ebben az időszakban. A hosszabb szárazonállás a következő laktáció tejtermelését kedvezően befolyásolja, de az éves bevételeket csökkenti. A túlzott testtömeg-gyarapodást eredményező szárazonállás gyengébb termeléshez vezet. A szárazonállási napok száma sokszor nem független a laktáció változásától: pl. néhány tehén a tervezett apasztásnál korábban fejezi be a tejtermelést, míg mások még magas szinten laktálnak ekkor is, és ezért tovább engedik őket termelni. Az is megfigyelhető, hogy ha a tehén várhatóan a genetikai képességének megfelelő tejtermelést nyújt, akkor megnyújtják a laktációját. Az 1. laktációs tehenek érzékenyebben reagálnak a szárazonállás hosszának növekedésére. Azonban ezt a hatást torzíthatja a későbbi laktációk relatíve magasabb tejtermelése és az a gyakorlat, hogy az idősebb teheneket általában hamarabb apasztják. A merev elapasztási stratégiának a tejelő állomány termelékenységére gyakorolt hatásait még nem vizsgálták részletesen. Általánosságban azonban elmondható, hogy sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az elapasztásra és magának a szárazonállásnak az időszakára is. Az elapasztás és a tehenek szárazonállás 107


alatti tartásának módja jelentős szerepet játszik az új tőgyfertőzések megelőzésében is. Öszszességben elmondható, hogy a hosszabb szárazonállás magasabb tejtermelést eredményez a következő laktációban, azonban 60 napon túl ez az éves bevételek jelentős csökkenését eredményezi. Rendkívül fontos, habár a tejelő szarvasmarha állományok menedzsmentjének sokszor elhanyagolt területe, a selejtezési stratégia. A selejtezéssel kapcsolatos döntések jelentősen befolyásolhatják a tehenészet termelékenységét. Az egyes telepeken a selejtezési arány nagymértékben különbözhet. Általában a teheneket gyenge termelés, állat-egészségügyi problémák (elsősorban tőgygyulladás és szaporodásbiológiai zavarok miatt) és gyenge genetikai adottságok miatt selejtezik (pl. gyenge termelékenységi vagy fajtajellemzők következtében). A tehenek selejtezése alapvetően két csoportra osztható: idő előtti és gazdasági selejtezés. Az idő előtti selejtezés az, amelyről a döntést nem a vezető hozza meg; pl. a gyógyíthatatlan lábvégbetegség vagy az idült tőgygyulladás miatti selejtezés. A legtöbb selejtezési döntés gazdasági okokon nyugszik, pl. gyenge termelési eredmények miatt. A szubklinikai tőgygyulladásos és a gyenge fertilitású tehenek selejtezése is valójában gazdasági döntés. Az ilyen tehenek állományban tartásának költsége több mint a selejtezési veszteség. A betegségek előfordulása és a selejtezések mértéke között szoros a kapcsolat. A terméketlenség, a tőgygyulladás és a lábvégbetegség ugyanis gyakori selejtezési ok. Abban az esetben, ha magas a betegség miatti selejtezés, az állomány tenyésztési célú szelekciója lelassul. A szakértelemnek is óriási szerepe lehet az állomány termelékenységének növelésében. A tehenészet egy összetett rendszer, ahol az egyes területek egymással kölcsönhatásban vannak, így a döntéseknek számos következménye lehet. Jó vezető esetén ugyanannak a telepnek a termelékenysége és jövedelmezősége akár 50%-kal is javulhat. Ugyanilyen hatással bír a tulajdonosi érdekeltség is. A vezetés színvonala mellett az állatgondozók szakértelme és hozzáállása is kulcsfontosságú a meghozott döntések szakszerű végrehajtásában. Általánosságban elmondható, hogy az alkalmazottak gazdasági ösztönzésének hiánya a munkavégzés pontosságának és eredményességének romlásához vezet. A környezeti feltételek szintén hatással vannak az állomány termelékenységére. Még a legjobb tartási körülmények esetén is a környezeti kondíciók megváltozása befolyásolhatja az állomány termelékenységét. A magasabb tejtermelésű egyedek érzékenyebbek a környezeti változásokra (pl. a magas hőmérsékletre), ami rögtön megmutatkozik a termelésükben is. A betegségek számos módon csökkenthetik az állomány termelékenységét: pl. megnő a selejtezési arány, csökken a tej mennyisége és minősége, emelkedik a borjúelhullás és csökken a szaporaság. Az állatorvos szemszögéből vizsgálva, történetileg először a klinikai betegségek voltak a figyelem központjában. A klinikai tüneteket legtöbbször jelentős termeléscsökkenés kísérte. Az állat-egészségügy fejlődése révén a klinikai tünetekben megnyilvánuló betegségek (pl. egyes fertőző betegségek) jelentősen lecsökkentek. Jelenleg az állomány termelékenységét a szubklinikai betegségek (pl. tőgygyulladás, lábvégbetegségek) csökkentésével lehetne tovább növelni. A veszteségek nagy része abból származik, hogy a szubklinikai kórformákat nem könnyű felismerni, és a termelésre gyakorolt negatív hatásuk is csak nehezen tudatosul. A szubklinikai betegségek nehéz felismerhetőségük, és a hosszú időn keresztül kifejtett hatásaik miatt döntően csökkentik az állományok termelékenységét. 11.2. A betegségek hatása a tejelő tehenészet termelékenységére Minden menedzsment döntésnek közvetlenül vagy közvetetten hatása van a telep termelékenységére és jövedelmezőségére. Ezért az összetett és látszólag nem is kapcsolódó állományszintű döntéseknek - többek között az állat-egészségügyi döntéseknek - olyan következményei lehetnek, amely a telep termelékenységét és végső soron a jövedelmezőségét is jelentősen befolyásolhatják. 108


11.2.1. A betegségek gyakorisága a tejelő állományokban Az állományok teljesítményét nagymértékben befolyásolja a tehenészetben előforduló betegségek gyakorisága. A különböző betegségek gyakoriságáról készült legutóbbi nemzetközi felmérések eredményeit a 71. táblázat foglalja össze. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban leggyakrabban a klinikai tőgygyulladás fordul elő, nagyon gyakoriak a szaporodásbiológiai rendellenességek, a lábvégbetegségek és az anyagforgalmi problémák. A magyarországi helyzetet 30 nyugat-dunántúli tehenészet adataival mutatjuk be (72. táblázat). 72. táblázat. Tehenészeti telepek átlagos állomány-egészségügyi mutatói a nyugat-dunántúli régióban 2000. és 2002. között Megnevezés Átlag 466 Átlagos tehénlétszám 368 Átlagosan fejt létszám 2,4 Termékenyítési index 409 Két ellés közötti idő állományszinten (nap) Leggyakrabban előforduló betegségek (a tehenek %-ában) 3 Lábvégbetegségek (%) 12,4 Magzatburok-visszatartás (%) 9,6 Méhgyulladás (%) 9,5 Klinikai tőgygyulladás (%) 13,1 Szubklinikai tőgygyulladás (%) 20,1 Tehénselejtezés betegség miatt (%) Forrás: Varga, 2003.

Az állomány-egészségügyi problémák közül a tőgygyulladás (klinikai és szubklinikai együtt) fordult elő messzemenően a leggyakrabban (22,6%), különösen a szubklinikai tőgygyulladás volt gyakori. Magas arányban fordult elő a magzatburok-visszatartás, de közel 10%-ban jelentkezett méhgyulladás is. A lábvégbetegségek viszonylag ritkán léptek fel. A betegség miatti tehénselejtezés átlagos mértéke több mint 20%-os, ami - átlagosan 25-30%-os éves selejtezési arányt feltételezve - azt mutatja, hogy meglehetősen kevés tehenet lehet tenyésztési céllal az állományból selejtezni, így a szelekciós nyomás a genetikai előrehaladás érdekében meglehetősen alacsony. A tehénselejtezések leggyakoribb oka a ketózis, valamint a zsírmáj szindróma. Ezek az anyagforgalmi zavarok állnak elsősorban a magzatburok-visszatartás és a méhgyulladás magas előfordulási aránya mögött is, ami takarmányozási hibákra vezethető vissza. Itt elsődlegesen a termelésnek megfelelő minőségű ellátás hiányosságaira kell gondolni. Nagyon fontos lenne, hogy évszakoknak megfelelően, továbbá a tehenek anyagcsereprofiljára, ill. termelésére legyen alapozott a takarmányellátás. Lényegesen kisebb volt a selejtezési veszteség az oltógyomor helyzetváltozása miatt, ami szintén - az esetek nagy részében - takarmányozási hibákra vezethető vissza. Összességében elmondható, hogy számos, különböző termelési rendszereket vizsgáló nemzetközi felmérés készült a betegségek gyakoriságáról. Ezek az információk fontos kiinduló pontjai lehetnek az állomány-egészségügyi és termelési célok meghatározásának az egyes tejtermelő tehenészetekben. Az állatorvos felelős ugyanis azért, hogy integrálja az adott telepi információkat a betegségről már meglévő általános ismeretanyaggal annak érdekében, hogy az adott telepre alkalmas és megvalósítható állomány-egészségügyi célokat és programot tudjon összeállítani.

109


71. táblázat. Az állományszintű betegségek előfordulási gyakorisága árutejtermelő tehenek között, a szakirodalom tükrében 1990-2000. Tanulmány Whitaker et al. (2000) Gröhn et al. (1998) Gröhn et al. (1995)

Anyag és módszer

Klinikai tőgygyull.

Sántaság

Ellési bénulás 5,3%

Méhgyull.

Magzatburokvisszatartás n.a.

Nehéz ellés 8,7%

Oltógyomor helyzetváltozás n.a.

Ketózis

9,5%

n.a.

5,3%

5,0%

7,4%

n.a.

6,3%

4,6%

7,8%

n.a.

2,8%

n.a.

1,9%

n.a.

0,9%

0,6%

10,5%

9,9%

n.a.

3,1%

3,1%

2,1%

0,7%

4,9%

3,6%

8,7%

n.a.

n.a.

9,5

2,4

n.a.

n.a.

Prospektív, 340 áll., 45220 Tehenek 36,6%-a Tehenek 23,7%-a n.a. tehén, Anglia, 1 év Retrospektív, 14 áll., 7523 14,5% laktációs 0,9% 4,2% n.a.4 2 tehén, New York, 1 év gyakoriság Retrospektív, 25 áll., 8070 9,7% laktációs n.a. 1,6% 7,6% többször ellett tehén, New gyakoriság York, 3,5 év NAHMS1 (1996) Kérdőíves felmérés, 2542 áll. Tehenek 13,4%-a 10,5% 5,9% n.a. (az USA tejtermelő ágazatát reprezentálta) van Dorp et al. Retrospektív, 32 áll., 12471 7,3%3 n.a. 1,4% 9,9% (1999) laktáció, Kanada, 3 év Beaudeau et al. Prospektív, 47 áll., 3589 tehén, Laktációk 25,8%-a 14,9% 7,5% 12,0% (1995) Franciaország, 4,5 év Rajala and Gröhn Retrospektív, 2338 áll., 39727 21,1% laktációs 2,3% 5,4% 3,2% (1998) tehén, Finnország, 1 év gyakoriság 7,7% n.a. Esslemont et al. Retrospektív, 90 áll., 13680 Tehenek 20,6%-a; Tehenek 17,4%-a; (1996) tehén, Anglia, 1 év 33,2 eset/100 tehén 24 eset/100 tehén Frei et al. (1997) Prospektív, 113 áll., 2262 te32,7 eset / 100 10 eset / 100 te8,2 37,2 hén, Svájc, 15 hó tehén /év hén / év 1 NAHMS = National Animal Health Monitoring System 2 laktációs gyakoriság = a laktáció során megbetegedett és a veszélyeztetett tehenek számának hányadosa %-ban kifejezve 3 a betegség első elfordulásának laktációs gyakorisága 4 n.a. = nincs adat Forrás: Ruegg, 2001.

0,4%

110


11.2.2. A betegségek termelési mutatókra gyakorolt hatásai A tejelő tehenészetek gazdasági hatékonyságának állomány-egészségügyi intézkedésekkel történő javításához először meg kell határozni, hogy milyen módon csökkentik a betegségek a telepek termelékenységét. A tejtermelés hatékonyságának nagy hatása van a telep bevételére, ezért fontos a tejtermelésre hatást gyakorló tényezőket megállapítani és megérteni. Leggyakrabban a tőgygyulladás tejtermelésre gyakorolt hatását elemezték. Mintegy 20 korábbi felmérés eredményei alapján elmondható, hogy a klinikai tőgygyulladás 300-400 kg tejhozamveszteséget okoz átlagosan laktációnként, habár a veszteségek eltérése jelentős lehet. A tejtermelés mérésének módszere jelentős hatást gyakorol a betegség által okozott termelési veszteség meghatározására. Az automatikus napi egyedi tejhozammérés képes jelezni a normál teljesítménytől való eltérést. A napi mérés segítségével a szubklinikai betegség már akár két héttel a klinikai megjelenése előtt felismerhető. 50 000 szomatikus sejtszám/ml (továbbiakban SCC) felett az SCC megkétszereződése napi 0,4-0,6 kg tejhozamveszteséget okoz az üszőknél és a teheneknél. Laktációnként a geometriai SCC 50 000 db/ml felett történő megduplázódása üszőnként 80 kg, tehenenként pedig 120 kg tejcsökkenést okoz. A tőgygyulladás mellett számos, széles körben elterjedt betegség befolyásolhatja a tejtermelést, mint pl. a szaporodásbiológiai rendellenességek és a lábvégbetegségek is. A szakirodalom egyértelműen alátámasztja, hogy számos klinikai és szubklinikai betegség hátrányosan érinti a tejtermelést. A tejtermelés hatékonyságának növelése erős ösztönző lehet számos tejtermelőnek az állomány-egészségügyi programokban való részvételre. Általánosságban megfogalmazható, hogy a különböző betegségek csökkentik a tejhozamot, a szaporodásbiológiai teljesítményt és a hasznos élettartamot. Az állatorvosoknak az állományegészségügyi helyzet javításán keresztül kiemelkedő szerepe lehet az állományok termelékenységének javításában. 11.2.3. A betegségek által okozott állományszintű gazdasági veszteségek a tejelő szarvasmarhatartásban A betegség termelési mutatókra és a tehenészetek jövedelmezőségére gyakorolt jelentős hatásának bizonyítására már számos felmérést végeztek. A nemzetközi szakirodalomban számos adat található a tejelő tehenészetekben jelentkező betegségek okozta egyedenkénti és állományszintű veszteségeinek nagyságára. A legtöbb felmérésben a betegségek költségei magukban foglalták az állatorvosi szolgáltatás és termékek költségeit, valamint a betegségek miatti termeléscsökkenésből eredő veszteségeket. Az állatorvosi szolgáltatások és termékek költségeit jóval könnyebb megbecsülni, mint a csökkent termelékenység miatti veszteséget. Ha a betegség miatti csökkent termelés veszteségeit is számításba vesszük, akkor a betegségek költségei drámaian megnőnek. A legnagyobb állományszintű veszteségeket a tőgygyulladás, a szaporodásbiológiai zavarok okozzák, és igen jelentős a lábvégbetegségek által okozott veszteségek mértéke is. Ezért az állomány-egészségügyi programok fő célja e betegségek okainak felderítése, és az ellenük való védekezés megszervezése. A felmérésekből az is kiderül, hogy sokkal több pénzt költöttek a gyógyításra, mint a megelőzésre, pedig a prevenció költséghatékonyabb. A gazdasági veszteségek kiszámítása azért fontos, hogy felbecsülhessük a megelőzhető veszteségek nagyságát. Magyarország szarvasmarhatartó telepein a legnagyobb veszteségeket a különböző típusú tőgygyulladások, a szaporodásbiológiai problémák, az anyagforgalmi betegségek, a lábvégbetegségek, valamint a különböző fertőző betegségek, elsősorban a fertőző rhinotracheitis (IBR) és a vírusos hasmenés (BVD) okozzák. Az egyes betegségek egymással

111


összefüggenek, részbeni ok-okozati viszonyban lehetnek, és egymás hatásait erősíthetik (pl. anyagforgalmi betegségek és szaporodásbiológiai zavarok, lábvégbetegségek). Az egyes betegségek által okozott gazdasági veszteségek nagyságának külön-külön történő meghatározása mégis segíti abban a döntésében a termelőt, hogy a rendelkezésre álló szabad erőforrásokat mely területen fektesse be a várható legnagyobb megtérülés érdekében. Irodalom: 1. Brydl E. et al. (2002): Szubklinikai anyagforgalmi zavarok a tejhasznú tehenészetekben. MezőHír. http://www.mezohir.hu/2002-07/17.html?/12230/f3/ 2. Illés B. Cs. - Lehota, J. - Takácsné, Gy. K. (1997): Az üzleti tervkészítés alapjai. Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Gödöllő, 40. 3. Lakner Z. (2002): Minőség és piac az élelmiszergazdaságban. In: Győri Z. (ed.) Minőségirányítás az élelmiszergazdaságban. Primom Alapítvány. Nyíregyháza, 73-79. 4. Radostits, O. M. - Leslie, K. E. - Fetrow, J. (1994): Herd Health. Food Animal Production Medicine. 2nd edition. W. B. Saunders Company. London, 603. 5. Ruegg, P. L. (2001): Health and Production Management in Dairy Herds. In: Radostits, O. M. (ed.): Herd Health. Food Animal Production Medicine. 3rd edition. W. B. Saunders Company. London, 884. 6. Széles Gy. (1996): A tehéntejtermelés gazdasági értékelése. 365-380 p. In: Merényi I. Lengyel Z. (szerk.): Tejgazdasági kézikönyv. GAZDA Kistermelői Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 380.

112


12. Állat-egészségügyi árutejtermelésben

döntések

gazdasági

vonatkozásai

az

Az árutejtermelés esetén - hasonlóan más állattenyésztési ágazatokhoz - állat-egészségügyi döntéseket három szinten hoznak: egyedi, állomány és nemzeti szinten. 12.1. Állat-egészségügyi döntéshozatal az egyedek szintjén - selejtezés A betegségek gyakran okoznak csökkent termelékenységet és jövedelmezőséget. Ha ez a csökkenés jelentős mértékű, akkor az állatot selejtezik, mivel a beállítandó üsző várhatóan nagyobb jövedelmet termel. A tejelő tehenészetekben előforduló betegségek miatti idő előtti selejtezésnek jelentős hatása van az állomány jövedelmezőségére. A tehenek termelésben tartásának ideje és ebből adódóan a tehénállomány kor szerinti összetétele befolyásolja az éves és az élettartam alatt elérhető tejhozamot, a selejtezési veszteséget, továbbá a szelekciós bázist. Az idő előtti selejtezést okozó betegségeknél az egyik fő veszteségforrás az a bevételcsökkenés, ami abból adódik, hogy a tehén nem tudja elérni a genetikailag lehetséges maximális tejhozamát. Ha egy állományban a laktációk átlagos száma nagyobb, akkor magasabb bevétel realizálható, mint egy hasonló állományban, ahol ez az érték alacsonyabb, ugyanis a tehénállományok genetikai termelőképessége a korral változik. A tehenek az első laktációjukban termelőképességük 70-80%-án, a második laktációban 80-90%-án, a harmadik laktációban 90100%-án képesek termelni. Ezután a termelőképességüket 5-6 laktáción keresztül megőrzik. Selejtezni tehát, a termelést csökkentő örökletes hibák és a technológiai tűrőképességgel öszszefüggő, továbbá az állat-egészségügyi és a szaporodásbiológiai okok kivételével csak jelentős tejhozamcsökkenés bekövetkezésekor indokolt. Korai selejtezés esetén az állományon belül nagy lesz a fiatal, a genetikai termelőképesség határa alatt termelő tehenek száma. Ennek következtében kisebb lesz az állomány átlagos évi tejhozama. A tehénállomány tényleges átlagos éves tejhozamát a genetikai termelőképesség százalékában kifejezve, a selejtezéstől, ill. a tehénállomány laktáció szerinti összetételétől függően a 73. táblázat szemlélteti. Nagyarányú tehénselejtezés mellett a fajtára jellemző genetikai termelőképesség kihasználása romlik, amely a tehénállomány laktációk szerinti szerkezeti összetételével van összefüggésben. 73. táblázat. Átlagos tejtermelés a genetikai termelőképesség %-ában és a tehénállomány laktáció szerinti összetétele A tehénállomány összetétele a laktációk szerint

1. laktációban levők 2. laktációban levők 3. laktációban levők 4. és e fölötti laktációban levők Az állomány átlagos tejtermelése a genetikai termelő-képesség százalékában

Éves tejhozam a genetikai termelőképesség százalékában 70 80 90

A tehénállomány százalékos összetétele a laktációk száma szerint 10 15 20 30 40 százalékos selejtezésnél 10 15 20 30 40 10 15 20 30 40 10 15 20 30 20

100

70

55

40

10

-

-

94

91

88

82

78

Forrás: Széles, 1996.

A 74. táblázat a genetikai termelőképesség kihasználásának a tejhozamra és az árbevételre gyakorolt hatását mutatja, 6 000 kg éves tejtermelő képességet feltételezve. Természetesen

113


minél magasabb a tehénállomány genetikai termelőképessége, annál nagyobb tejhozam- és árbevételkiesést, ezáltal jövedelem-csökkenést okoz a nagyarányú korai selejtezés. 74. táblázat. A genetikai termelőképesség kihasználásának hatása a tejhozamra és az árbevételre*

Selejtezési százalék A genetikai termelőképesség kihasználásának százaléka Az állomány átlagos évi tejhozama (kg/tehén/év) Kieső tej mennyisége (kg/tehén) Kieső tej értéke (Ft/tehén)

Az állomány genetikai termelőképessége (kg/tehén/év) 6000 10 15 20 30 40 94

91

88

82

78

5 640

5 460

5 200

4 920

4 680

360 27 000

540 40 500

720 54 000

1 000 75 000

1 320 99 000

*1 kg tej értékesítési ára 75 Ft Forrás: Széles (1996) nyomán saját számítások

A genetikai tejtermelő képességnek a nem megfelelő kihasználása, és a következményes árbevétel-csökkenés mellett az idő előtti selejtezés közvetlen költséget is okoz abból adódóan, hogy a tenyészüsző felnevelési költsége vagy beszerzési ára lényegesen nagyobb, mint a selejttehén értéke. Ezért bármely betegség megelőzése vagy leküzdése költséghatékonyságának felméréséhez a betegség miatti idő előtti selejtezés költségét is meg kell becsülni. A korai selejtezés költségének meghatározására több módszert is használnak. A gyakorlatban ezt a költséget leggyakrabban az ún. állatérték-különbözeti módszerrel számoljuk: A selejtezés költsége (állatérték-különbözet): vemhes üsző beállításának költsége (önköltség vagy piaci ár) - selejt tehén vágóértéke. Ez a módszer azt feltételezi, hogy a tehén a betegség előtt a beállítandó üszővel egyenlő értékű volt, de nem veszi figyelembe azt, hogy az üsző értékesebb vagy kevésbé értékes is lehet, mint a tehén volt. Az állatérték-különbözeti módszer hiányosságának kiküszöbölésére az idő előtti selejtezés költsége a tehén betegség előtti és betegség miatti értékének a különbözeteként is számítható. Az egyed betegség előtti értéke a tehén piaci értéke, amit az egészséges állat esetleges eladásakor a tehénért kapni lehetne. Ha a tehén piaci ára ismeretlen, akkor kiszámítható, hogy hány laktációt töltött volna még a tehén az állományban, ha nem támadja meg a betegség, ill. hogy mennyi az egyes laktációk jövedelme. Ha a főbb telepi pénzügyi mutatók elérhetők, akkor az egy tehénre jutó éves jövedelem kiszámítható a tehenészet összes éves jövedelme és a tehenek átlagos száma hányadosaként. Nyers közelítéssel az egyes laktációk jövedelme az üszőbeállítás költsége segítségével is felbecsülhető, mivel ennek nagysága a tehén laktációinak várható jövőbeli diszkontált pénzáramlásának (discounted cash flow) és a vágóértékének az összegét fejezi ki. Ha átlagosan a 3. laktációban selejtezik a teheneket, akkor a tehénnek mindhárom laktációból származó „cash flow”-ja és emellett vágóértéke van. Ha figyelmen kívül hagyjuk a pénz időértékét, vagyis nem diszkontálunk, akkor a tehén ára a három laktáció „cash flow”-jának és a vágóértékének az összege. Például, ha az üszőbeállítás átlagos költsége 250 000 Ft, és az átlagos vágóérték 100 000 Ft, akkor a tehén laktációinak jövedelme 150 000 Ft (250 000-100 000). Ha a laktációk átlagos száma 3, akkor a tehén laktációinak jövedelme átlagosan 50 000 Ft/laktáció (150 000/3). Ennek a nyers módszernek a használata esetén a betegség miatti idő előtti selejtezés költsége, ha a tehenet a jelenlegi laktációban selejtezzük, holott egyébként csak a következő laktációban 114


selejteztük volna, 50 000 Ft. Ezzel szemben, ha az állat-érték különbözeti módszert alkalmazzuk, akkor az üszőbeállítás költségének és a selejttehén vágóértékének különbsége 150 000 Ft (250 000-100 000) selejtezési költséget jelent. (Ez meglehetősen nagy veszteségnek tűnik, mivel csak egy laktációval korábban selejteztük le a tehenet, mint az elvárható lett volna.) Abban az esetben, ha a tehenet nem kellett volna a betegség miatt selejtezni és még két laktációt maradt volna az állományban, akkor a laktációs jövedelemszámítási módszer alapján az idő előtti selejtezés költsége 100 000 Ft. Ezzel szemben az állatérték-különbözeti módszernél a költség továbbra is 150 000 Ft. Ebből látható, hogy bár a tehén várható jövőbeli laktációinak száma egyről kettőre nőtt, az idő előtti selejtezés költsége ennél a módszernél nem változott. A laktációs jövedelem módszere tehát figyelembe veszi a várható laktációk számát. Mivel azonban ez a termelők számára túlságosan elméleti módszer, a gyakorlatban nem terjedt el. (Emellett Magyarországon a termelési tényezők árai évenként nagy ingadozást mutattak, ezért nagyon nehéz volt előre jelezni a tehenenkénti várható jövedelmet. Emiatt is az állatértékkülönbözet számítást használták széles körben.) Ideális esetben, a selejtezési döntéseknek a jövőbeli jövedelmen kellene alapulnia. Ezért Hollandiában olyan modellt dolgoztak ki, amely erre a megközelítésre épül. Módszerükben az idő előtti selejtezés költségét a következő két tényező különbségeként adják meg: a jövedelem, amit az állat termelt volna a hátralevő várható élettartama alatt, ha a korai selejtezés nem következett volna be (az egyéb okok miatti selejtezés normál valószínűsége mellett), és ugyanezen időtartam alatt a helyettesítő egyed által termelt várható jövedelem (átlagos termelési tulajdonságok és egyéb ok miatti selejtezési valószínűség mellett). Az így kapott értéket termelésben tartás jövedelmének nevezzük, és segítségével lehetővé válik az állományon belüli egyedek rangsorolása a várható jövőbeli termelésük alapján: minél magasabb a termelésben tartás jövedelme, annál értékesebb az állat. Ha ez az érték 0 alá csökken, akkor a selejtezés a legjövedelmezőbb választási döntés. A selejtezés közvetlen költsége kihat a fajlagos (1 liter tejre eső) költségekre és nyereségre, így közvetve az éves tejtermelés és a termelésben tartás alatt (életteljesítmény) termelt tej mennyiségére is. Minél nagyobb ugyanis a selejtezési veszteség, annál hosszabb termelésben tartásra, annál nagyobb életteljesítmény elérésére vagy éves tejhozamra kell törekedni. Életteljesítmény (liter): Átlagos laktáció x Fajlagos hozam (liter) Egy liter tejre eső felnevelési költség (Ft/l): (vemhes üsző előállítási költsége (Ft/állat) - selejt tehén piaci ára (Ft/állat)) / életteljesítmény. Különböző tehénkivonási aránynál az egy liter tejre eső felnevelési költség változására mutat be egy példát a 75. táblázat. A szelekció és az állománynövelés is szoros összefüggésben van a selejtezéssel. A nagymértékű selejtezés ugyanis leszűkíti a szelekció lehetőségét, ezzel akadályozza az állomány termelési színvonalának emelését, és csökkenti vagy lehetetlenné teszi a tehénállomány saját szaporulatából történő növelését. A selejtezés nagyságrendjét nehéz meghatározni, mert egy rövid távú érdeket, az ágazat évenkénti jövedelemtermelését kell hosszú távú célkitűzéssel, a magas szintű (pl. 10 000 literes!) tejtermeléssel ütköztetni. Reális célkitűzés a jelenlegi gazdasági és értékesítési adottságok mellett a 30%-os tehénkivonás, ebből 25% a tehénselejtezés, 5% pedig az elhullás és a kényszervágás lenne. Összességben a korai tehénselejtezés gazdasági hátrányai közül, mint legfontosabbakat, a következőket kell kiemelni: jelentős tejhozamról kell lemondani; számottevő selejtezési költség terheli a tejtermelést. 115


75. táblázat. Egy liter tejre eső vemhes üsző költség különböző tehénkivonási aránynál 27,1%-os 32,8%-os Megnevezés Eltérés tehénkivonás tehénkivonás 2 162 2 162 Induló tehénlétszám (állat) 586 709 123 Tehén kivonás (állat) 3,69 3,05 -0,64 Átlagos laktáció 7 942 8 122 180 Fajlagos hozam (l/év/tehén) 29 306 24 772 -4 534 Életteljesítmény (liter) 230 000 Vemhes üsző piaci ára (Ft/állat) 163 361 174 922 11 561 Vemhes üsző előállítási költsége (Ft/állat) 84 294 84 294 Selejt tehén piaci ára (Ft/állat) 2,70 3,66 0,96 Egy liter tejre jutó vemhes üsző ktg (Ft/l) Forrás: Túri, 1998.

Az előzőekből következően a tehénselejtezés optimális idejét a selejtezési költség nagysága és a korai selejtezés miatt kieső tejhozam értéke, ill. ezek nyereségre gyakorolt együttes hatása figyelembevételével kell megállapítani. 12.2. Az állomány-egészségügyi programok gazdasági szerepe az árutejtermelésben Az ipari jellegű tehenészeti telepeken az állomány nagyságának, a tartás módjának, a műszakitechnikai berendezéseknek több olyan állat-egészségügyi vonatkozásban kedvezőtlen hatása lehet, amelyek a termelés eredményességét befolyásolják. A koncentráció kedvezőtlen hatása elsősorban a fertőző betegségek nagyobb veszélyében jelentkezik, de vannak tapasztalatok a nagyobb telepeken jelentkező szaporodásbiológiai problémák gyakoribbá válására is. A telepeken a padozat kiképzése és a kitrágyázás módja hatással van a láb- és tőgysérülések, megbetegedések gyakoriságára. A termelés intenzitásának nagymértékű növekedése - a magas egyedi teljesítmény - az állat szervezetét érzékenyebbé teszi, és az ilyen állományoknál az állat-egészségügyi problémák sokasodásával kell számolni. A hatékonyság folyamatos növelésének igénye és annak a felismerése, hogy a betegségek gyakran elsődleges okai a csökkent termelékenységnek, hozzájárultak az állományegészségügyi programok egyre szélesebb körű alkalmazásához. Az állomány-egészségügyi programok általános célja, hogy biztosítsa az optimális jóllétet a tejelő szarvasmarháknak, és ezáltal csökkentse a betegségek és a menedzsmentbeli hiányosságok miatti termelékenységcsökkenést. Állományszinten általában részelemzéssel vizsgálható meg az állat-egészségügyi probléma csökkentésének, ill. a termelési mutatók javulásának gazdasági hatása. A számításokhoz adatok szükségesek az állomány-egészségügyi programban részt vevő és részt nem vevő állatcsoportokról is, vagyis adatot kell gyűjteni az állomány-egészségügyi program bevezetése előtti és utáni időszakról is egyrészt olyan telepekről, amelyek részt vesznek, másrészt olyan telepekről, amelyek hasonlóak, de nem vesznek részt abban (kontrol telep). Az állat-egészségügyi programok nagy megtérülést eredményezhetnek, mivel a betegség hatásainak csökkentése növelheti a termelés hatékonyságát, gyakran anélkül, hogy növelné a takarmány vagy munkaerő költséget. Mivel a telepek termelékenységét érintő szubklinikai betegségek ökonómiai hatása nagyobb, mint a klinikai formában előfordulóké, ezért az állomány-egészségügyi menedzsment gyakran olyan döntéseket jelent, amelyek a nyilvánvalóan beteg állatok kezelésének költségei mellett, a különböző megelőző állat-egészségügyi intéz116


kedések költségeit is figyelembe veszik. A betegség összes költsége a termelési veszteségek és a védekezési kiadások összege. Az állat-egészségügyi ökonómia legtöbb állományszintű döntése során a részelemzés, a költség-haszon elemzés vagy a döntéselemzés módszerét használják. Ha egy tehenészeti telepen azonosítják az alacsony termelékenység elsődleges okait, akkor a lehetséges állomány-egészségügyi változtatások, intézkedések gazdasági hatásaik révén rangsorolhatók. Termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsment A tejelő szarvasmarha ágazat menedzsmentjének figyelme a betegségek által okozott veszteségek csökkentésének irányába fordult, és ez azt az igényt támasztotta, hogy az állományegészségügyi programokat össze kell hangolni a termelésirányítási programokkal. A 34. ábra sematikusan felvázolja azokat a területeket, amelyeket a tejelő szarvasmarha telepeknek nyújtott termelésorientált állomány-egészségügyi szaktanácsadásnak le kell fednie. A felsorolt területek összefüggenek egymással, ezért az egyik menedzsmentterületen alkalmazott változások befolyással lesznek más területekre is. A tejelő szarvasmarhatartásban a specialista állatorvos szaktudása a szűken vett állatorvosi területeken kívül kiterjed a takarmányozásra, az állathigiéniára és az általános menedzsmentre is, hogy a telepvezetés számára összefüggésükben mutassa be a javasolt intézkedések várható hatásait, folyamatait. 34. ábra. A tejelő tehenészetek termelésorientált állomány-egészségügyi menedzsmentjének sematikus ábrája ERŐFORRÁSOK

Tehénállomány

Takarmányok

Szaporodásbiológiai menedzsment AZ ÁLLOMÁNYEGÉSZSÉGÜGYI MENEDZSMENT ELEMEI

VÉGCÉL

Tőgyegészségügyi menedzsment

Takarmányozási menedzsment Genetikai tervezés

KIBOCSÁTÁS

Tartástechnológia

Tej

Munkaerő és menedzsment

Selejtezési stratégia

Tőke

Gyógyítás és prevenció egyéb betegségeknél

Az egyes területek összehangolása és specialista igénybevétele, ha szükséges Állathigiénia

Adatkezelésés elemzés

Borjú

Pénzügyi és cash-flow menedzsment

Selejttehén

Jövedelem

Forrás: Radostits et al., 1994.

117


Irodalom: 1. Dohoo, I. R. - Dijkhuizen, A. A. (1993): Techniques involved in making dairy cow culling decesions. Compend. Contin. Educ. Pract. Vet., 15. 515-520. 2. Radke, B. R. et al. (2000): Parents’ predicted transmitting abilitiesare not associated with culling rates prior to second lactation of Michigan, USA dairy cows. Prev. Vet. Med., 43. 91-102. 3. Széles Gy. (1996): A tehéntejtermelés gazdasági értékelése. 365-380 p. In: Merényi I. Lengyel Z. (szerk.): Tejgazdasági kézikönyv. GAZDA Kistermelői Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 380. 4. Túri, I. (1998): A minőségi tejtermelés folyamatos fejlesztése Bólyban. In: Sári E. és Sándor Z. (szerk.): 10 000 literesek klubja. (A Holstein Genetika Kft. és a Magyar Mezőgazdaság melléklete). Magyar Mezőgazdaság, 53. 3-7.

118


13. A tőgygyulladások által okozott gazdasági veszteségek becslése és számszerűsítése A szarvasmarha tejmirigyeiben túlnyomórészt bakteriális fertőzések következtében lezajló gyulladásos folyamatokat tőgygyulladásnak nevezzük. A tőgy fertőződését követően klinikai tőgygyulladás, ill. tünetek nélküli, ún. szubklinikai tőgygyulladás jöhet létre. A leggyakoribb a szubklinikai forma, az összes tőgygyulladás mintegy 70%-a. Itt sem a tőgyön, sem a tejen szabad szemmel nem tapasztalható elváltozás, de a tej összetétele megváltozik, a szomatikus sejtszám megnő, és az esetek egy részében a tejből kórokozó is kimutatható. Klinikainak a tőgygyulladást akkor nevezzük, ha a tőgy és/vagy a tej elváltozása miatt már szabad szemmel is észlelhető a folyamat. A tej ekkor vagy pelyhes-túrós, vagy savós-véres, egyes kórokozók színelváltozást is előidézhetnek. Ilyenkor a tej nem adható el árutejnek, meg kell semmisíteni, a tőgy pedig gyógykezelésre szorul. A hazai és a külföldi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a legnagyobb, állományszintű gazdasági veszteségeket a tejelő szarvasmarhatartásban a tőgygyulladás okozza (76. táblázat). A tőgygyulladás által okozott veszteségek számszerűsítése az 1970-es évektől került a kutatók érdeklődésének középpontjába az USA-ban, és azóta folyamatosan tökéletesítették a gazdasági kártétel kimutatására szolgáló módszereket. A nagyszámú szakirodalom adatai között vannak eltérések a tőgygyulladás termelési mutatókra gyakorolt hatásának mértékében, és a kimutatott veszteségek nagyságában - aminek okát valószínűleg az eltérő termelési és ökonómiai viszonyokban, valamint a különböző számítási módszerekben kell keresnünk -, de a veszteségek mértéke nagyságrendileg megegyező. Hazánkban csak az utóbbi években került előtérbe a tőgygyulladás gazdasági hatásának elemzése. 76. táblázat. A tőgygyulladás által okozott becsült országos veszteségek ORSZÁG Franciaország Hollandia NSZK Dánia Egyesült Királyság ebből szubklinikai USA

TANULMÁNY PLOMMET - LELOUDEC, 1972 JAARTSVELD, 1974; 1975 HAMANN, 1975 ELLIS - ASBY, 1975

USA USA ebből szubklinikai USA csak szubklinikai

FETROW - ANDERSON, 1987

WESLEY, 1987 BLOSSER, 1976

WELLS et al., 1998 RUEGG, 2000

VESZTESÉG 131-253 millió EUR 57 millió EUR 158-192 millió EUR 21-26 millió EUR 130 millió GBP 80 millió GBP 1,3 milliárd EUR 2 milliárd EUR 1,5-2 milliárd EUR 960 millió EUR 1 milliárd EUR

A hazai irodalom a téma egyes részterületeit jól átfedi, de a kérdéskör magyarországi sajátosságainak megfelelő és átfogó feldolgozása hiányos. Kováts (1999) becslése szerint az 1999. évi tehénállomány mellett a tőgygyulladás miatti veszteség hazánkban meghaladja az évi egy milliárd forintot.

119


13.1. A tőgygyulladás által okozott gazdasági veszteségek forrásai A tejelő szarvasmarhatartásban a tőgygyulladás miatt állományszintű gazdasági veszteségek forrásait a 35. ábra összegzi. 35. ábra. A tőgygyulladás okozta állományszintű gazdasági veszteségek forrásai Csökkenő tejtermelés

Csökkenő tejárbevétel Tőgygyulladás (klinikai, szubklinikai)

Tejminőségromlás Elkülönített tej

Idő előtti selejtezés* Állatorvos munkadíja Tőgygyulladás kezelési költségei

Gyógyszerköltség Gazdálkodó többlet munkaideje

*tenyészutánpótlás + kihasználatlan genetikai kapacitás

Számítási példa a tőgygyulladás miatti gazdasági veszteség kimutatására Éves szinten egy átlagosan 1000 fejőstehenet tartó gazdaság számára a tőgygyulladás okozta veszteség számszerűen a következők szerint alakul, ha: • évente 150 tehén betegszik meg szubklinikai tőgygyulladásban átlagosan 3 héten át, ami napi 5 liter tejtermelés-csökkenést okoz; • 50 tehén betegszik meg klinikai tőgygyulladásban, ami tehenenként átlagosan 6 nap laktációs termeléskiesést és 10 tehén esetében idő előtti selejtezést is okoz, ha - egy tehén átlagos napi tejtermelése 25 liter, - 1 liter extra tej termelői ára 58,5 Ft, - egy klinikailag gyulladt tehén kezelési költsége kb. 2000 Ft, - tejelőtáp ára 40 Ft/kg, - selejt tehén piaci ára 90 000 Ft, - vemhes üsző előállítási költsége 170 000 Ft. Megjegyzés: minden meg nem termelt tej kilogrammja kb. 0,5 kg koncentrátum (táp) megmaradását jelenti, amit érdemes beszámítani a kalkulációba. VESZTESÉGEK: Csökkent tejtermelés: 150 x 21 x 5 = 15 750 liter tej Csökkent tejárbevétel: 15 750 x 58,5 = 921 375 Ft Megtakarított tápköltség: 15 750 x 0,5 x 40 = 315 000 Ft Tejtermelés-csökkenés miatti veszteség: 921 375 - 315 000 = 606 375 Ft Elkülönített tej mennyisége: 50 x 6 x 25 = 7 500 liter tej 120


Elkülönített tejből származó veszteség: 7 500 x 58,5 = 438 750 Ft Tejárbevétel-csökkenés: 606 375 + 438 750 = 1 045 125 Ft Gyógyszerköltség: 50 x 2 000 = 100 000 Ft Idő előtti selejtezés költsége: 10 x (170 000 - 90 000) = 800 000 Ft. Összesen: 1 045 125 + 100 000 + 800 000 = 1 945 125 Ft 13.2. A szubklinikai tőgygyulladás okozta tejtermelés-csökkenésből eredő veszteségek becslése és számszerűsítése Bár sokszor úgy tűnik a termelők szemében, hogy a szubklinikai mastitis nem befolyásolja a tehén egészségét, valójában gazdaságossági szempontból ez a tőgygyulladás legnagyobb gazdasági veszteséget okozó formája, mivel - tapasztalati értékek alapján - a következményes tejhozam-csökkenés a legnagyobb veszteségforrás a tőgygyulladás által okozott gazdasági káron belül. A szubklinikai tőgygyulladás nagy gazdasági jelentősége miatt az SCC és a tejhozam összefüggését érdemes részletesebben is elemezni. 13.2.1. A tejtermelés és az SCC kapcsolata Az SCC emelkedésével a termelt tej mennyisége csökken. A kapcsolat az SCC és a tejtermelés között nem lineáris, azonban az SCC természetes logaritmusa (linear score = LS) és a tejtermelés között negatív lineáris kapcsolat van (77. táblázat). Az LS 0-tól 9-ig terjedő listáján LS3-tól kezdődően (vagyis átlagosan 100 000 SCC/ml-től) a tejtermelési veszteség kb. 3-6%os (gyakorlati megfigyelések szerint kb. 5%-os) minden pontszám-növekedésnél. A tejhozamcsökkenés az első laktációjú teheneknél valamivel kevesebb. A tehenek egyedi SCC adatai alapján a szubklinikai tőgygyulladás miatti veszteség becsülhető. Az eddigi tapasztalatok szerint feltételezhető, hogy 200 000 SCC alatt a tejmirigy még nem fertőződött tőgypathogén mikroorganizmussal. Az SCC meghatározása többféle laboratóriumi sejtszámláláson alapuló, kvantitatív módszerrel és szemikvantitatív istállópróbákkal is lehetséges. Az istállópróbák közül leginkább elterjedt a CMT (California Mastitis Test). A CMT megfelelő szenzitivitással és specifitással rendelkezik, és szoros korrelációt (r=0,6-0,8) mutat a kvantitatív sejtszámlálási módszerekkel; tehát CMT vizsgálattal becsülhető a nyerstej szomatikus sejtszáma, amelynek tapasztalati értékeit a 78. táblázat mutatja be. Az állomány tejtermelése lineárisan csökken az állomány elegytejének SCC-je növekedésével. A tapasztalatok szerint a csökkenés mértéke 1,5-3% minden 100 000 SCC/ml-es növekedés után, 150 000 SCC/ml felett. Ezen arány alapján az elegytej SCC-jéből is meg lehet becsülni a szubklinikai tőgygyulladás miatti veszteséget. A magas SCC ugyanakkor magát az elegytej értékesíthetőségét is veszélyezteti, ami további veszteségforrás lehet.

121


77. táblázat. Az SCC és a tejtermelés kapcsolata SCC (ezer/ml)

Linear Score (LS)

tartomány

középpont

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9

0-18 19-35 36-71 72-141 142-283 284-565 566-1130 1131-2262 2263-4523 >4523

12,5 25 50 100 200 400 800 1600 3200 6400

Napi tejtermelés-csökkenés (kg) elsőborjas teheneknél 0,34 0,68 1,02 1,36 1,70 2,04 2,38

többször ellett teheneknél 0,68 1,36 2,04 2,72 3,40 4,08 4,76

Forrás: Radostits et al., 1994.

Összefoglalva elmondható, hogy a szubklinikai tőgygyulladások és az általuk okozott tejtermelés-csökkenés nagyságának kimutatását nagymértékben elősegítheti az egyedi SCC meghatározása. Ezért azokban a tehenészetekben, ahol erre eddig nem fordítottak kellő figyelmet, a tejelőtehén állomány egyedi elegytejének monitoring rendszerű tőgyegészségügyi ellenőrzési adatait érdemes a menedzsmentnek folyamatosan elemeznie, és a tőgyegészségügyi intézkedéseket erre alapoznia. 78. táblázat. A CMT eredménye és a tej szomatikus sejtszáma (SCC) közötti összefüggések tapasztalati értékek CMT eredménye SCC/ml 100 000 alatt Negatív (-) 100 000 - 250 000 Kétes (+-) 250 000 - 400 000 Gyenge pozitív (+) 400 000 - 800 000 Kifejezetten pozitív (++) 800 000 fölött Erősen pozitív (+++) 1 000 000 fölött Klinikai tőgygyulladás Forrás: Baltay-Jánosi, 2001.

13.2.2. Gyakorlati példa a szubklinikai tőgygyulladás okozta tejtermelés-csökkenésből eredő veszteségek számszerűsítésére Az 1850 tehenet tartó nagyüzemi tejtermelő telepen az egyedi SCC alapján megállapított szubklinikai tőgygyulladás miatti tejtermelés-csökkenésből eredő veszteségek a következő módon vizsgálhatók. A 250 000 SCC/ml-nél alacsonyabb értékekkel rendelkező tehenek az egészségesek csoportjába sorolhatók. Amelyik állat egyedi SCC-je ennél magasabb, az szubklinikai tőgygyulladásban szenved, és ezáltal a megtermelt tej mennyisége is csökken. Az egészséges és a szubklinikai tőgygyulladásban szenvedő tehenek tejtermelése közötti átlagkülönbség meghatározása után, az aktuális tejár ismeretében a veszteség nagysága számítható. A számításokhoz a tehenek havi ellenőrző befejéseinek egyedi SCC (ezer/ml) és megtermelt tej (tejkg) adatai vehetők alapul. Külön lehet vizsgálni az elsőborjas tehenek és a többször ellett tehenek adatait, mivel az elsőborjas állatok az első laktáció idején még az intenzív fejlődés szakaszában vannak, ezért keve122


sebb tejet termelnek, és a tejtermelés csökkenése is kisebb mértékű. A tejtermelés laktáció alatti perzisztenciájának változása miatt az elsőborjas és a többször ellett teheneket további 33 csoportra érdemes felosztani: az 1-100. laktációs nap között, a 101-200. laktációs nap között és a 201. laktációs nap fölött lévő állatok csoportjára. Az így kapott 6 különböző csoportba tartozó teheneket növekvő egyedi SCC értékei alapján lehet kategóriákba sorolni. Négy kategória állítható fel, melyek közül az elsőbe a 250 000 SCC/ml alatti, vagyis egészségesnek tartott tehenek kerülnek. A többi, szubklinikai tőgygyulladásos tehén a következő kategóriákba kerül: 250-400 000 SCC/ml, 401 000-1 000 000 SCC/ml és 1 000 000 SCC/ml feletti értéket adó állatok csoportja. Kiszámítható mindegyik SCC kategóriánál az adott, majd az összes ellenőrző fejéshez tartozó tejtermelési és SCC értékeinek átlaga is (79. táblázat). 79. táblázat. Az egészséges és a szubklinikai tőgygyulladásban szenvedő, többször ellett tehenek átlagos befejési értékei Egyedi Átlagos SCC (ezer /ml) elegytej SCC (ezer 1-100. 101-200. 201-305. laktációs laktációs laktációs / ml) nap nap nap <250 91 100 127 251-400 319 315 322 401-1000 624 650 613 >1000 2478 2546 2158

Átlagos tejtermelés (kg/nap) 1-100. laktációs nap 39,93 39,53 37,65 36,34

101-200. laktációs nap 35,91 33,92 33,37 32,34

201-305. laktációs nap 25,67 20,95 20,67 20,99

Befejésszám 1-100. laktációs nap 513 91 121 107

101-200. laktációs nap 503 101 144 133

201-305. laktációs nap 715 283 371 187

Meghatározható az egészséges és a szubklinikai tőgygyulladásos állatok tejtermelése közötti átlagkülönbség a laktáció 3 különböző szakaszában, mind az elsőborjas, mind a többször ellett teheneknél. Összegezve az adott időszakokra jellemző eltérések értékeit, megkapható az egy évre vonatkozó szubklinikai tőgygyulladásos tehenek tejtermelés-csökkenése, ami állományszintre és átlagteheneként is kifejezhető. Ezekből az értékekből a tej és a tejelő táp árának segítségével kiszámolható az éves veszteség nagysága forintban és dollárban (1 EUR = 255 Ft) is. Az elveszett tejmennyiség értékét az alacsonyabb tejtermelés miatt megtakarított tejelőtáp költségével csökkenteni kell. Minden meg nem termelt tej kg-ja 0,5 kg tejelő koncentrátum (táp) megmaradását jelenti (80. táblázat). 80. táblázat. A szubklinikai tőgygyulladásos tehenek átlagos tejtermelés-csökkenése és az okozott veszteség Többször ellett Elsőborjas tehenek tehenek 1-100. laktációs nap (kg/tehén/nap) 1 2,18 101-200. laktációs nap (kg/tehén/nap) 0,03 2,75 201-305. laktációs nap (kg/tehén/nap) 1,76 4,83 TejtermelésBeteg tehenenként (kg/nap) 2,92 csökkenés Beteg tehenenként (kg/év) 1 067 Átlagtehenenként (kg/év) 341 Ft/állomány/év 34 694 050 Ft/átlagtehén/év 18 754 Veszteség EUR/átlagtehén/év 73,5 Megjegyzés: a számításokhoz a 2001. év átlagos adatait használtuk fel. Ezért egy liter extra minősítésű tej felvásárlási árát 75 Ft-nak, egy kg tejelő táp árát pedig 40 Ft-nak vettük.

A bemutatott, szubklinikai tőgygyulladás miatti tejtermelés-csökkenésből származó veszteségek nagy valószínűséggel alábecsültek, mivel az SCC átmenetileg is jelentősen megemelked-

123


het, és tejhozam-csökkenést okozhat. A számításokban átlagosan a havonkénti ellenőrző fejések adatai szerepelnek, ezért nem minden egyes átmeneti sejtszámemelkedés okozta termeléscsökkenés tükröződik a kapott számokban. Pl. a klinikai tünetekben is megnyilvánuló E. coli mastitisben az SCC normalizálódásához az esetek nagy többségében 14-18 nap már elegendő. (Azaz, ha havonkénti gyakorisággal is határoznánk meg az SCC-t, akkor sem tudnánk minden SCC-növekedést detektálni.) 13.2.3. Gyakorlati példa a tőgygyulladás által okozott gazdasági veszteségek számszerűsítésére Egy 440 tehenet tartó nagyüzemi tejtermelő telepen számszerűsítettük a tőgygyulladások által okozott éves gazdasági veszteségeket. A számításoknál a részkalkuláció módszerét használtuk, aminek alaplogikája, hogy a termelési mutatók értékének megváltoztatásával kiszámítható, hogy a betegség hiányában a telepen mekkora többletjövedelem keletkezne. A bemutatott számításban a tőgygyulladás által okozott veszteségek forrásai három fő részre oszthatók: a csökkent tejárbevételre, a kezelés költségeire és az idő előtti selejtezések költségére. A csökkent tejárbevételt a tejhozam csökkenése, a gyógykezelt tehenek tejének elkülönítése, és a tejminőség romlása okozza. A számításoknál figyelembe vettük a tejelő koncentrátum megmaradását is. A kezelési költségek magukba foglalják az állatorvos munkadíját, a gyógyszerköltséget és a gazdálkodó munkaidejét, de mivel a vizsgált telepen fix fizetésű üzemi állatorvost alkalmaznak, az állatorvosi munkadíjat állandó költségnek kell venni, és nem kell figyelembe venni a résztervezéssel elvégzett számításokba. A „gazdálkodó” munkaidejét sem kell kiszámítani, hiszen a telep fix fizetésű alkalmazottainak ez a tevékenység beletartozik a munkakörükbe. Az SCC-emelkedés melletti tejtermelés-csökkenésből eredő veszteség számszerűsítésénél ugyanazt a módszert alkalmaztuk, mint az előző példában, annyi egyszerűsítéssel, hogy nem vizsgáltuk külön az egyszer és többször ellett teheneket és a laktációs stádiumokat (81. táblázat). 81. táblázat. A szubklinikai tőgygyulladásos tehenek (250 000 SCC/ml felett) átlagos tejtermelés-csökkenése és az okozott veszteség 2,45 kg/fejőstehén/nap Átlagos tejtermelés-csökkenés 92 743,50 kg/állomány/év 210,78 kg/tehén/év 1 854 870 Megtakarított tápköltség (Ft/állomány/év) 5 035 972 Ft/állomány/év 11 445 Veszteség Ft/tehén/év 44,9 EUR/tehén/év A tejminőségromlás gazdasági hatásánál csak a magasabb SCC miatti bevételkiesést számszerűsítettük. A telepen a vizsgált időszakban 400 000 SCC/ml feletti érték miatt I. osztályú minősítést az elegytej csak egyetlen dekád esetén kapott. Az I. osztályú tejből származó árbevétel-kiesést az átlagos napi összes tejtermelés és a tejárak (extra és I. osztályú) különbsége segítségével kiszámítottuk, és egy évre vonatkoztattuk. (Az Európai Unióhoz való csatlakozással megszűnt az extra és az I. osztályú tejminőség kategória, mivel csak a 2003. évi hazai extra kritériumoknak megfelelő, tehát a 400 000 SCC/ml és a 100 000 összcsíra/ml alatti tej kerülhet 2004. május 1-től emberi fogyasztásra.) A tőgygyulladás elleni gyógyszerek alkalmazásakor a tej az élelmezés-egészségügyi várakozási idő leteltéig nem értékesíthető, el kell különíteni. A telepen felhasznált gyógyszerek és alkalmazásuk módja ismeretében az élelmezésegészségügyi várakozási napok számának összegét a vizsgált időszakban kiszámítottuk, és az 124


átlagos napi tejtermelés ismeretében az elkülönített tej miatti veszteség is számszerűsíthetővé vált, amit egy évre vonatkoztattunk. Mindezek alapján meghatározhatóvá vált a tőgygyulladás miatti éves tejárbevétel-csökkenés (82. táblázat). 82. táblázat. Éves tejárbevétel-csökkenés

Tejtermelés-csökkenés miatti veszteség Tejminőségromlás miatti veszteség Elkülönített tejből származó veszteség Összesen

Éves tejárbevétel-csökkenés állományszinten tehenenként Ft Ft EUR 5 035 972 11 445 44,9 385 655 876 3,4 3 021 182 6 866 26,9 8 442 809 19 188 75,2

A gyógykezelés költségét úgy számítottuk ki, hogy összeadtuk a vizsgált időszakban a tőgygyulladás kezelésére fordított összes parenterális és infúziós készítmény mennyiségét, és a 2001. évi telepi beszerzési gyógyszerárakkal beszoroztuk. Az idő előtti selejtezés költségét az üszőbeállítás költségének és a selejt tehén árának a különbségéből kalkuláltuk. A számításokhoz felhasznált áradatok a 2001. év agrárökonómiai viszonyait tükrözik. (A 2001. évben egy liter extra minősítésű tej felvásárlási ára 74,30 Ft (68 Ft/l + 6,30 Ft/l minőségi támogatás), az I. osztályúé 64 Ft, egy kg tejelő táp ára pedig 40 Ft volt az adott telep esetében. A telepről a selejt tehenet átlagosan 178 Ft/kg-os áron vásárolták meg, és a selejtezett tehenek átlagos tömege 582 kg-ot tett ki. Az üszők beállításakor 168 356 Ft költség merült fel.) Mindezek alapján megkaptuk a tőgygyulladás által okozott éves veszteségek nagyságát (83. táblázat). 83. táblázat. A tőgygyulladás által okozott éves veszteségek Veszteségforrás Tejárbevétel-csökkenés Gyógyszerköltség Idő előtti selejtezés költsége Összesen

Éves veszteség állományszinten tehenenként Ft Ft EUR 8 442 809 19 188 75,2 475 152 1 080 4,2 2 964 569 6 738 26,4 11 882 530 27 006 105,9

13.2.4. Példa a tőgygyulladás okozta veszteségek becslésére a kórokozó típusa alapján A tőgygyulladást kiváltó kórokozók típusa jelentősen befolyásolja a veszteség nagyságát. A kórokozó diagnosztizálását ma már nagyban megkönnyítik a helyszíni gyors istállópróbák és a különböző gyári tesztek. A hazánkban az egyik legnagyobb gazdasági kárt okozó Staphylococcus aureus esetében nem csak a nehézkes és kevéssé eredményes kezelés, az ebből adódó magas korai selejtezések száma, hanem a nagyfokú tejminőségromlás is komoly veszteséget jelent. A streptococcus fajok által okozott tőgygyulladás elsősorban a kiesett tejmennyiség miatt okoz veszteséget, de a tejminőséget nagy fokban nem veszélyezteti. A Gramnegatív kórokozók okozta tőgygyulladások fő gazdasági kártétele a heveny és túlheveny esetekben az állat elhullása, a lassabb lefolyás esetén azonban csak kisfokú SCC emelkedés tapasztalható, ami pár nap alatt rendeződik és nyom nélkül gyógyul. A kontagiózus pathogén fajok által kiváltott tőgygyulladásos tőgyből kifejt tejet nem lehet felitatni a borjakkal, így a környezeti pathogén baktériumok által okozott tőgygyulladáshoz képest ez nagyobb veszteséggel jár, mert ebben az esetben nem lehet megtakarítani a borjútápszer árát. A tőgygyulladás jelenlétének és súlyosságának megítélésére az SCC-t tekinthető a legjelentősebb kritériumnak, ezért a tőgygyulladás által okozott gazdasági veszteségek számítása a leg-

125


gyakrabban éves állományadatokon alapszik, amelyen belül a tejmennyiség csökkenésének mértéke az SCC emelkedése alapján mutatható ki (ld. korábban!). Ugyanakkor a tejben előforduló pathogének is a tőgygyulladás diagnosztikai kritériumának tekinthetők, és a károk becslése a kórokozók típusa alapján is elvégezhető. Az ezt alkalmazó hollandiai módszerben négy pathogén mikróbát mindenképpen számításba kell venni: a coliformokat, a streptococcusokat, a staphylococcusokat és az Arcanobacterium pyogenest. Ezen kívül előfordulnak olyan klinikai esetek is, amelyekben pathogén mikróbákat nem lehet kimutatni, ezért ezeket bakteriológiailag negatív eseteknek lehet definiálni. A bemutatott példa elméleti, amelyben a veszteségek nagyságának becslését holland felmérések adatai alapján végeztük el (84. táblázat), egy átlagos hazai telepre jellemző alapadatok figyelembe vételével. 84. táblázat. Az egyes kórokozók által kiváltott klinikai tőgygyulladások gyakorisága és kártétele Hollandiában Kórokozó Előfordulás Fertőzött Éves tejhozamBetegek éves gyakorisága tőgynegyedek selejtezési csökkenés//tőgyaránya (%) (%)* száma//mastitis negyed (%) 7,0 1,1 17 14 Coliformok 10,8 1,3 22 10 Streptococcusok 3,0 1,4 26 14 Staphylococcusok 1,6 1,1 48** 80 A. pyogenes 5,6 1,3 21 12 Baktériológiailag28 1,3 23 14 Összes/Átlag *Klinikai tőgygyulladás átlagos éves előfordulása (%), **A következő laktációban Forrás: Dijkhuizen et al., 1997.

A holland felmérések keretében a szubklinikai tőgygyulladásokat is vizsgálták. Előfordulásuk átlaga az állományokban 11,1% volt, 60%-ukat streptococcusok, 40%-ukat pedig staphylococcusok okozták. A veszteséget a tejhozamcsökkenés (4,6% laktációnként) és a tejzsír mennyiségének csökkenése (1,9% /laktáció) okozza. A becslés során a különböző kórokozók miatti tőgygyulladás által okozott veszteségforrások és számításuk módja megegyezik az előző fejezetekben leírt gazdasági modellével. A becslést 1000 tehénnel rendelkező hazai telepre végeztük el a 2001. év magyar agrárökonómiai viszonyait alapul véve (85. táblázat). 85. táblázat. A modellszámításhoz használt termelési és áradatok Átlagos éves tejhozam (l/tehén/év) Napi átlagos tejhozam (l/tehén/nap) Tehenek átlagos súlya selejtezéskor (kg) Tejár (Ft/l) Tejelőtáp ára (Ft/kg) Vágómarha ára (Ft/kg) Vemhes üsző beállítási költsége (Ft/üsző) Gyógykezelés miatt a tej elkülönítésének átlagos ideje (nap) Gyógykezelés átlagára (Ft/tőgynegyed/kezelés)

6 239 20 550 75 40 200 250 000 5 808,5

A gyógykezelés költségét úgy becsültük meg, hogy 4, igen széles körben használt tőgyinfúziót feltételeztünk, amelyeket a hatékony kezelés érdekében kétszer kell tőgynegyedenként alkalmazni. Így gyógyszerköltségként a tőgyinfúziók kétszeri dózisának átlagárát használtuk. A tőgygyulladásból eredő éves becsült veszteségek nagyságát a 86. táblázat mutatja (1 EUR = 255 Ft). 126


86. táblázat. A tőgygyulladásból eredő éves becsült veszteségek

Kórokozó típusa

Coliformok Streptococcusok Staphylococcusok Arcanob. pyogenes Bakteriológiailag Összes//Átlag

Klinikai tőgygyulladás által okozott veszteség / fertőzött tehén Ft EUR 43 951 172,4 46 843 183,7 59 135 231,9 165 604 649,4 48 528 190,3 54 560 214

Szubklinikai tőgygyulladás által okozott veszteség / fertőzött tehén Ft EUR 4 735 18,6 4 735 18,6 4 735 18,6

Az összes veszteség / átlagtehén

Ft 3 077 5 372 1 982 2 650 2 718 15 798

EUR 12,1 21,1 7,8 10,4 10,7 62

% 18 33 13 19 17 100

Nagy valószínűséggel a kórokozók hazai gyakorisági adatai alapján más a sorrend a veszteségeknél, mivel Magyarországon pl. a staphylococcusok jóval elterjedtebb tőgypathogén kórokozók. Az egyedi esetek közötti költségkülönbségek a kórokozók eltérő telepi előfordulása miatt állományszinten átértékelődnek. A becslés szerint a tőgygyulladások által okozott összes veszteség egy évben tehenenként 15 798 Ft (62 EUR), ami 1000 tehenet tartó telep esetében már közel 16 millió forint. A becsült veszteség nagysága kisebb, mint amennyit a hazai telepi adatok alapján számszerűsítettünk (105 EUR), de kevesebb Dijkhuizen és mtsai. által becsült hollandiai 88 USD-tól is. Az előbbi különbség jól példázza, hogy a veszteségek nagyságának becslésére és kimutatására használt számítások eredménye nagymértékben különbözhet a használt módszertől, az adatok eredetiségétől és attól, hogy mit sorolunk be a veszteségek körébe. Még ugyanazon modell alkalmazása során is minden tehenészeti telepnél más és más lehet a tőgygyulladás által okozott problémák súlya, így az eredmények eltérhetnek. Az utóbbi eltérés pedig jól mutatja az országonként eltérő agrárgazdasági viszonyok (árarányok) hatását a veszteségszámítás végeredményére. 13.2.5. A tőgygyulladás okozta veszteségek számszerűsítése a kórokozó típusa alapján Hazánkban a S. aureus okozza a legtöbb tőgyegészségügyi problémát. A klinikai és szubklinikai tőgygyulladások következtében csökken a megtermelt tej mennyisége és jelentősen romlik a minősége is. Nagyüzemi vizsgálataink szerint az egészséges tőgyből nyert SCC-je 200 ezer/ml alatti, a S. aureus-szal fertőzötté 400 000/ml feletti. A S. aureus-szal érintett tehenek naponta átlagosan 2,2 kg-mal kevesebb tejet termelnek, mint az egészségesek Az ebből eredő gazdasági veszteségeket a 87. táblázat összegzi.

87. táblázat. A S. aureus tőgygyulladás által okozott éves állományszintű és tehenenkénti veszteségek (Ft) Tejtermelés-kiesés miatti veszteség Elkülönített tejből származó veszteség Gyógyszerköltség Idő előtti selejtezés költsége Összesen Fertőzött tehenenkénti veszteség (Ft) Átlagtehenenkénti veszteség (Ft) Fertőzött tehenenkénti veszteség (EUR)* Átlagtehenenkénti veszteség (EUR)*

Klinikai 546 795 550 588 37 668 717 290 1 852 340 115 771 1 996 454 7,8

Szubklinikai 1 144 409 826 866 59 910 1 315 031 3 346 216 90 438 3 606 354,7 14,1

Összesen 1 691 205 1 377 453 97 578 2 032 320 5 198 556 98 086 5 602 384,7 22

Megjegyzés: Tehénlétszám: 930; éves át1agos tejtermelés: 7570 kg/tehén; tejár: 75 Ft/l; 1 EUR = 255 Ft.

127


13.2.6. A tőgyegészségügyi programok jövedelmezősége A tőgyegészségügyi programok elfogadtatása érdekében az ajánlott intézkedések költséghatékonyságát bizonyítani szükséges. Az alkalmazni kívánt tőgyegészségügyi programcsomag gazdasági hasznáról a termelőt meg kell győzni. A tőgygyulladás miatti veszteségek kiszámítása után, meghatározható az a potenciális veszteség, amit a telep a tőgyegészségügyi intézkedések nélkül szenvedne el. A program költségei ismeretében meghatározható a profit nagysága. Habár a tőgyegészségügyi programok gazdasági eredményei nagymértékben különbözhetnek, a következő általános megállapításokat lehet tenni: a tőgygyulladás az intézkedések bevezetése és megfelelő alkalmazása után is jelentős veszteséget okoz; a szubklinikai tőgygyulladás által okozott tejtermelés-csökkenés marad továbbra is a fő veszteségforrás; a viszonylag olcsó, egyszerűen megvalósítható tőgyegészségügyi programok alkalmazásának szignifikáns hatása van a telep jövedelmezőségére, és magas megtérülést mutat. 13.2.7. Összefoglalás - A tőgygyulladás Számos termelő nem érzékeli, hogy a szubklinikai tőgygyulladás hátrányosan befolyásolja a tejtermelést, és ebből jelentősebb károk származnak, mint a klinikai tőgygyulladásból. Az eddig elvégzett számítások alapján a tőgygyulladás miatti éves tehenenkénti veszteség Magyarországon kb. 25 - 70 000 Ft-ra (100-275 EUR) tehető. (Nagymértékű eltérések lehetnek az egyes állományokban jelentkező károk nagysága között.) Ez 35 000 Ft-os tehenenkénti tőgyegészségügyi veszteséggel számolva - egy 1 000 tehenet tartó telepen évi 35 millió Ft (!) kárt jelent, ami a hazai telep árbevételének akár 5-7%-át is jelentheti. A tőgyegészségügyi menedzsment színvonalának javítása jelentős mértékben hozzájárulhat tejtermelő telepeink jövedelmezőségének emeléséhez, különösen azon tehenészetek esetében, ahol a veszteségek magasabbak az átlagosnál. Egy adott telep adatainak az elemzése adhat választ a prioritásokra, az elkerülhető veszteségek nagyságára. Irodalom: 1. Dijkhuizen, A. A. et al. (1997): Economic impact of common health and fertility problems. 41-55. p. In: Dijkhuizen, A.A. - Morris, R.S. (Ed.): Animal Health Economics. University of Sydney. Sydney, 306. 2. Radostits, O. M. - Leslie, K. E. - Fetrow, J. (1994): Herd Health. Food Animal Production Medicine. 2nd edition. W. B. Saunders Company. London, 603. 3. Simon F. - Szita G. - Merényi I. (szerk.) (2000): Tőgyegészség és tehéntejminőség. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 315.

128


14. A szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek becslése és számszerűsítése A tehénállomány, mint a termelést alapvetően meghatározó eszköz vállalkozói szinten nagy értéket, tőkét képvisel, és emiatt a termelőknek fontos gazdasági érdeke fűződik e nagy értéket képviselő eszközállomány kihasználásához. A tejelő tehenészetek legjelentősebb bevételi forrása a tej, ezért a termelő általános célja, hogy a tehenek tejhozama maximális legyen. Mivel a tehenek tejet csak ellés után termelnek, ennek eléréséhez a teheneknek rendszeresen ellenie és ezt követően egy adott időhatáron belül termékenyülnie kell. Ha a vemhesülés késik, akkor a szaporodásbiológiai elégtelenség csökkent tejtermeléshez vezet. A tehenek napi tejtermelése az ellést követő csúcstermelés után fokozatosan csökken. Ha a tehén újravemhesülése késik, akkor a tejtermelő két lehetőség között választhat: vagy elapasztja az állatot és egy hosszabb szárazonállási időszakot engedélyez, vagy továbbengedi a laktációt alacsonyabb napi tejtermeléssel. Egyik választási lehetőség sem eredményez annyi napi átlagtejhozamot, mint ha a tehén a megfelelő időpontban vemhesült volna. Az ilyen problémákkal küzdő tehenészetekben a szaporodásbiológiai menedzsment célja a laktáció hosszának csökkentése a szárazonállási időszak megnövekedése nélkül. Egyértelműen gazdaságos, ha a tehén minél korábban újravemhesül, hiszen akkor több időt tölt a nagyobb tejtermelésű korai laktációs szakaszban. De ezzel párhuzamosan életének legkockázatosabb szakaszával, az ellés körüli időszakkal is többet szembesül. Tehát a két ellés körüli időszak lerövidülésével annak a kockázata is megnő, hogy a tehén megbetegszik vagy megsérül. További fontos gazdasági cél a szaporodásbiológiai problémák miatti selejtezések és az állatorvosi kezelések csökkentése, a genetikai szelekció bázisának növelése, valamint az üszők minél korábbi tenyésztésbe vétele. A tenyészüszők 24-25 hónapos kor közötti ellésének gazdaságosságát nem lehet megkérdőjelezni, mivel ha az állat eléri a tenyésztéshez szükséges élőtömeget, akkor az előhasi tehén tejhozama nem csökken, viszont mérséklődik a felnevelési költség, a gyorsabb rotáció megnöveli a szaporulatot, a későbbiekben az előállítható, eladható vemhes üszők számát, és a korábban ellő üszők hamarabb termelnek jövedelmet. A legtöbb esetben egy szaporodásbiológia programnál nem ezeket a gazdaságilag indokolt célokat, mutatókat vizsgálja és követi figyelemmel az állatorvos, ha egy tejelő tehenészet szaporodásbiológia teljesítményét értékeli. Az állatorvosok elsősorban a reprodukciós menedzsment konkrét biológiai eredményeit vizsgálják. Ezek közül is az átlagos üres napok számát (a szervizperiódus hosszát) tartják a reprodukciós teljesítmény fő mutatójának, és leggyakrabban ezt használják fel az ún. szaporodásbiológiai probléma miatti selejtezés alapjául is. A fertilitási problémákból adódó költségekkel kapcsolatban a következő általános megállapításokat lehet megfogalmazni. Ha a teheneket túl korán, az ellés után 50 napnál korábban termékenyítik először, az legalább olyan költséges, mint a késedelmes vemhesülés. Az optimális szervizperiódus hossza valószínűleg 80 és 120 nap között van. A kiváló szaporodásbiológiai eredménnyel rendelkező állományok gazdaságilag azokat a szigorú selejtezési stratégiákat is elbírják, amelyek viszonylag magas tejtermelési és rövid vemhesülési időintervallumokat tartalmazó szaporodásbiológiai feltételeken alapulnak. A gyenge mutatókkal rendelkező telepeknek enyhébb selejtezési stratégia javasolt, mert az elfogadhatóbb fertilitási teljesítmény érdekében végzett szigorú selejtezés valószínűleg sokkal többe kerülne, mint az üres napok magas száma. Számottevő gazdasági hasznot eredményez a szaporodásbiológiai teljesítmény javítása. A haszon a nagyobb tejtermelésből, az egységnyi idő alatt született borjak magasabb számából és a selejtezési költség csökkentéséből adódik. A tenyésztők befolyásolhatják a szaporodásbiológiai teljesítményt az ellés és az újravemhesülés közötti időszak lerövidítésével vagy a tehén ivarzási ciklusai maximális száma megadásával, mielőtt selejteznék őket. Valószínű, hogy 129


ezek különböző költség-haszon arányt fognak eredményezni, mivel eltérő hatást gyakorolnak a különböző inputtényezők költségére és hatékonyságára, valamint a fedezeti hozzájárulásra. A döntési választás ebben az esetben valószínűleg nőni fog, ahogy az új szaporodásbiológiai technológiák, úgymint a tökéletesített ivarzás-megfigyelési módszerek vagy az embrióátültetés továbbfejlődnek és széles körben alkalmazásra kerülnek. Emellett a termelőknek figyelembe kell venniük a fogyasztók igényeit (pl. hormonkezelés), valamint az állatjóllét biztosítására vonatkozó döntéseket is. A tejelő szarvasmarha állomány szaporodásbiológia teljesítménye feletti hatékonyabb ellenőrzésből származó potenciális bevételek, a további tökéletesítés nyilvánvaló lehetősége, és a különböző szaporodásbiológia módszerek és ezek következményeinek széles választéka, valamint összetettsége alátámasztják a gazdasági elemzések szükségszerűségét. 14.1. A fertilitási rendellenességekből adódó gazdasági veszteségek számításának nehézségei A szaporodásbiológiai mutatók értelmezése nem mindig egységes a szakemberek között. Mivel a gazdasági számítások ezeken a mutatókon alapulnak, ezért egy állomány fertilitási teljesítményének gazdasági következményeit mindig körültekintően kell értelmezni. Sok esetben bizonyos mutatók félrevezetők lehetnek, mert csak az átlagadatot emelik ki, és figyelmen kívül hagyják az állományon belüli megoszlást. Sok index múltbeli adatokon alapul, és lehet, hogy a jelenlegi helyzet már más, időközben megváltozott. Emellett az egyes telepek eltérő céljai, az eltérő működési szerkezet és közgazdasági viszonyok miatt nincsenek azonnal és teljes egészében adaptálható gazdasági modellek. Mindezen megszorítások ellenére a szaporodásbiológiai állapot gazdasági hatásai olyan biológiai mutatókon alapulnak, amelyek mérhetőek. Gazdasági szempontból a tehénállomány kihasználását és reprodukciós viszonyait kifejező mutatók közül kiemelt fontosságot kell tulajdonítani az ellési aránynak, a két ellés közötti időnek és a szaporodásbiológiai okok miatti idő előtti selejtezéseknek. A különböző országokban készült veszteségszámításoknak az eredményei nehezen általánosíthatók, mivel különböző tényezőket vettek figyelembe (pl. néhány figyelembe vette a selejtezést, mások nem). A számítások alapjául szolgált állományok valódi viszonyai eltérhetnek más telepekétől, és a tej és a borjú piaci ára is különbözhet. A pénzügyi eredménynek más országokra történő vonatkoztatása az eltérő menedzsment és közgazdasági viszonyok miatt csak nagy körültekintéssel lehetséges. A vizsgálatok eredményei a szaporodásbiológiai problémák biológiai mutatókra gyakorolt hatásával kapcsolatban azonban általánosabb érvényűek, és az ezekre épülő pénzügyi eredményeket a tenyésztő vagy elfogadja, vagy a naturális paraméterek alapján saját piaci viszonyaira ki tudja ezeket számolni. A veszteségek számításánál a módszerek közül a táblázatkalkuláció jól használható, pl. az üres napok költségének kiszámítására. A táblázatkalkuláció nagy előnye, hogy lehetővé teszi a helyszíni telepi adatok alapján történő számszerűsítéseket is. Hátránya, hogy általában nem tudja teljesen kezelni a jövőre vonatkozó terveket, és ezáltal a menedzsment döntések várható gazdasági hatásait. A legkifinomultabb módszerek a gyenge szaporodásbiológiai teljesítményből származó költségek kimutatására a szimulációs modellek és szakértői rendszerek. Ezek olyan matematikai modellek, amelyek a tehenészet várható biológiai és gazdasági folyamatait is előrevetítik, az állomány és/vagy az egyedek szintjén a menedzsment stratégiák meghatározott kiindulási feltételei alapján. Általánosságban megállapítható, hogy habár a szimulációs modellek más módszereknél a valóságot jobban leképezik, a gyakorló állatorvosoknak gyakran nagyon nehéz azokat használni, és/vagy nem is hozzáférhetők a mindennapi gyakorlatban. A szaporodásbiológiai problémákból adódó veszteségeket számító programok közül egy sem általános érvényű, ill. alkalmazható teljesen vagy univerzálisan. A gyakorlatban az a fontos, 130


hogy elfogadhatóan kiszámítható legyen a veszteség nagysága, mert így a menedzsment össze tudja hasonlítani az állat-egészségügyi probléma által okozott veszteség nagyságát a probléma kezelésére irányuló intézkedés költségével. 14.2. A szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek forrásai A tehenek gyenge vemhesüléséből eredő fő gazdasági veszteség az elveszett tejtermelésből ered, mivel a tehenek több időt töltenek a laktáció végső szakaszában vagy szárazonállóként. A tejhozamveszteség miatti árbevétel-elmaradás mértéke függ a tej árától és a tejtermelés költségétől is, amelyek szezonálisan és a tehenek termelési szintjétől függően is változnak. A gyenge reprodukció csökkenti az egy évben született borjak számát, növeli a spermaköltséget és a gazda vagy az alkalmazottak munkaidejét, esetleg megnövelheti az állatorvosi szolgáltatás és kezelés költségét. A genetikai előrehaladás szintén lassul. Emellett a szerény fertilitási mutatók megnövelhetik a tehenek idő előtti selejtezésének arányát és annak költségeit. Ha a teheneket szaporodásbiológiai problémák miatt selejtezik, akkor az ebből eredő költségeket a szaporodásbiológiai problémák miatti veszteségek közé kell sorolni. A tejelő szarvasmarhatartásban a szaporodásbiológiai zavarok miatt állományszintű gazdasági veszteségek forrásait a 36. ábra összegzi. 36. ábra. A szaporodásbiológiai zavarok okozta állományszintű gazdasági veszteségek forrásai

Szaporodásbiológiai zavarok

Hosszabb két ellés közötti idő

Csökkenő éves nettó tejárbevétel*

Szaporodásbiológiai kezelések költségei

Állatorvos munkadíja

Idő előtti selejtezés**

Gazdálkodó többlet munkaideje

Inszeminálások számának emelkedése

Spermaköltség növekedése

Csökkenő éves borjúeladás

Gyógyszerköltség

Gazdálkodó többlet munkaideje

*tejárbevétel - takarmányozási költség **tenyészutánpótlás + kihasználatlan genetikai kapacitás

14.2.1. A két ellés közötti idő meghosszabbodásának gazdasági hatásai Minél rövidebb a két ellés közötti idő, évenként annál több születendő borjúra és annál nagyobb tejtermelésre számíthatunk, miközben az állandó költség nem emelkedik. A két ellés közötti idő megfelelő állat-egészségügyi, főleg szaporodásbiológiai helyzet mellett, tenyésztési munkával szabályozható. A két ellés közötti idő optimális hossza és változásának gazdasági hatása gyakran vita tárgya. Egyes külföldi tanulmányok rövid, 340-370 napos intervallumot tartanak optimálisnak, mások 370 és 400 nap között jelölik meg az optimumot. A különböző eredmények egyik oka az eltérő feltételekben keresendő (pl. csak a tejtermelésnek az összes jövedelemre gyakorolt hatását veszik figyelembe), másrészt különböző árakat és termelési feltételeket vettek figyelembe. Emellett egyes tanulmányok a meghosszabbodott két ellés közötti időnek a tehenenkénti átlagos gazdasági hatását mutatták ki, ugyanakkor mások különbséget tettek a tehenek között kor és az ellési szezon szerint. Ahhoz, hogy értékelhető gazdasági eredményt kapjunk, betekintést

131


kell nyernünk a két ellés közötti idő hossza és az egységnyi időre (nap, év) vetített jövedelem kapcsolatába. A tehenészet nyereségét alapvetően az egy évre jutó, legjobb minőségben előállított tejhozam határozza meg. Az egyes tehenek napi tejhozamának laktációs görbéje lefelé irányul a csúcstermelés után a laktáció későbbi szakaszában. A vemhesség általában csökkenti a tejtermelést a fogamzást követő 4. hónapon túl. Ezért a tejhozam-növekedés nem egyesen arányos a két ellés közötti idő hosszának az emelkedésével. Az összes növekedés a tejtermelésben tovább csökken, ha a két ellés közötti idő meghosszabbodását a szárazonállási napok számának a növekedése okozta. Ezeket az állításokat támasztják alá a 88. táblázatban bemutatott példa adatai is. 88. táblázat. A két ellés közötti idő hosszának hatása a tejhozamra Két ellés közötti idő (hónap) 12 14 305 345 A laktáció hossza (nap) 60 80 A szárazon állás hossza (nap) 7397 7979 Laktációs tejhozam (kg) 7397 6853 Éves tejhozam (kg)

Különbség +40 +20 +582 −544

Két hónappal hosszabb ellések közötti időnél a laktáció 40, a szárazonállás 20 nappal hoszszabbodik meg. Az összes tejtermelés ugyan 582 kg-mal nő, ami 582/60=9,7 kg tejet jelent a 2 többlet hónap minden egyes napján. Azonban ez jelentős mértékben kevesebb, mint a 12 hónapos intervallum napi átlagos 20,3 kg-os tejtermelése. Így az éves tejtermelés mintegy 544 kg-mal csökken (7,4%), vagy másként számolva 544/60=9,1 kg-os tejveszteség figyelhető meg a 2 többlet hónap minden egyes napján. Ez - 75 Ft/kg tejárral számolva - 682,5 Ft napi átlagos veszteséget jelent. A tejhozamveszteségek egy része azonban kompenzálódik, mivel: a tejzsír% és a tejfehérje% nő, a takarmányozási költségek csökkenek, pozitívan hat a következő laktáció tejhozamára. A tejmennyiség csökkenésével szemben a tejzsír- és a tejfehérje% nő a laktáció vége felé. Így a hosszabb két ellés közötti idő utolsó 2 hónapjában a tejzsír- és a tejfehérje% viszonylag magas. Ez egy igen fontos szempont abban az esetben, ha a tej ára a zsír- és fehérjetartalomtól jelentős mértékben függ (számos országban így van). A tehenenkénti takarmányszükséglet függ - egyebek mellett - a kortól, a tejtermeléstől, a tejzsír- és tejfehérje-tartalomtól, valamint az élőtömegtől. Következésképpen a takarmányozási költségek egyrészt csökkennek az éves csökkent tejtermelés miatt, másrészt viszont emelkednek az élőtömeg növekedése következtében a két ellés közötti idő meghosszabbodásával. Végül azt is meg kell említeni, hogy ha a hosszabb két ellés közötti időt a megnőtt szárazon állási időszak eredményezte, akkor várhatóan kismértékű pozitív hatást fejthet ki a következő laktáció tejtermelésére. A gazdaságos tejtermelés feltételeinek kialakítása kapcsán tehát fontos teendő a laktációs idő hosszának megállapítása is. Ennek hosszát úgy kell megállapítani, hogy egy évre vetítve a legnagyobb tejhozamot érjük el, továbbá a naponkénti tartási költséget már nem fedező tejhozamnál megszűnjék a tejtermelés. Mivel azonban a tejhozam csökkenésével párhuzamosan a tej hasznosanyag-tartalma növekszik, ezért az elapasztáshoz kapcsolódó döntésünk előtt gazdasági kalkulációt célszerű végezni, ahol a tej beltartalmi értéke alapján elérhető árbevételt vetjük össze a napi tartási költségekkel. Az egy évre jutó borjúhozam annál nagyobb jelentőségű, minél keresettebb a borjú, minél kedvezőbb áron adható el vagy értékesül a hízlalásban. Az éves borjúszaporulat az állomány reprodukciójának az alapja, az önfenntartó-képességének és a szelekciós bázis megteremtésé132


nek is. Jelentőségét különösen fokozza az a célkitűzés, ha az állományt növelni kívánjuk, vagy kedvező áron értékesíthetők a tenyészállatok. Nyilvánvaló, hogy a két ellés közötti idő hosszabbodásával az 1 éven belül született borjak száma csökkeni fog. Például 11 hónapos két ellés közötti időnél teoretikusan 12/11=1,09 borjú születik évente, szemben a 17 hónap 12/17=0,71 borjával. Ezek a különbségek kismértékben csökkennek, ha beszámítjuk - fix százaléknak véve - a borjúelhullásokat is. A két borjazás közötti idő hosszának a termelt tej éves mennyiségére, a borjúszaporulatra és ezek együttes értékére gyakorolt hatására mutat be példát a 89. táblázat. A két ellés közötti idő növekedése kedvezőtlenül befolyásolja a tehenészet hozamát, termelési értékét és a takarmányozási költség feletti árbevételét. Ez a számítási módszer azt feltételezi, hogy az éves tejhozam a két ellés közötti idővel arányosan változik, ami a valóságban ettől némileg eltér. 89. táblázat. A két ellés közötti idő hosszának hatása a tejhozamra, a borjúszaporulatra, a termelési értékre és a takarmányozási költség feletti tejárbevétel és borjúárbevétel összegére* Két Az egy évre jutó Az egy évre A tej és a A tejhozam Árbevételellés tejhozam jutó borjúsza- borjú értéke különbség különbség közötporulat takarmányo- (Ft/tehén) ti idő zási költsége (nap) (Ft/tehén) mennyisége értéke összesen a 360 nap két ellési időközű tehénhez viszonyítva l index Ft index borjú értéFt % % % ke (Ft) 7260 121 544500 121 1,13 13560 558060 121 +37800 320 1,00 12000 462000 100 0 6000 100 450000 100 360 75 0,82 9840 347730 75 -45000 4500 75 337500 440 4080 68 306000 68 0,75 9000 315000 68 -57600 480 3960 66 297000 66 0,69 8280 305280 66 -61200 520 *75 Ft/l tej értékesítési átlagár, 12000 Ft borjúérték és 30 Ft/l takarmányozási költség mellett Forrás: Széles (1996) nyomán saját számítások

+58260 0 -69270 -89400 -95520

A két ellés között idő az éves tejtermelésen és borjúszaporulaton kívül egyéb termelési tényezőket is befolyásol. A munkabérek éves szinten kismértékben csökkennek hosszabb két ellés közötti idő esetén, mert pl. a fejési napok és a borjúszületések száma csökken. További szaporodásbiológiával kapcsolatos kiadást jelent az optimálisnál több inszeminálás és az állatorvosi kezelés költségei. Azonban ez utóbbi költségek kapcsolata a két ellés közötti idő hosszával nagymértékben függ a háttérben lévő fertilitási probléma okától (pl. gyenge ivarzás-detektálás vagy magzatburok-visszamaradás és/vagy méhgyulladás). Ezért helyénvalóbb, ha az optimálisnál több inszeminálás és a szaporodásbiológiai állatorvosi kezelések költségeit nem a hoszszabb két ellés közötti idő miatti veszteségek közé soroljuk, hanem mint a fertilitási problémákból eredő járulékos költségeket külön adjuk hozzá az állományszintű veszteségekhez. 14.2.2. A két ellés közötti idő meghosszabbodása miatti gazdasági veszteség számítása Alapfogalmak: • 1 év a jövedelemkalkuláció időalapja; • ÖJ - két ellés közötti időre jutó összes jövedelem; • L - két ellés közötti idő hossza (napokban); • 1 évre jutó jövedelem - ÖJ x 365 / L; • Optimális két ellés közötti idő - az a két ellés közötti idő, amely a legmagasabb éves jövedelmet (optimális jövedelem) eredményezte: max. (ÖJ x 365 / L);

133


•

Veszteség - az optimális jövedelemtől kevesebb éves jövedelem, amelyet az optimális két ellés közötti időtől eltérő két ellés közötti idő okoz.

A két ellés közötti idő által befolyásolt gazdasági tényezők: • tejből származó jövedelem; • borjúeladás. Csökkent tejárbevétel A veszteségek kiszámítása táblázatkalkulációval történik: 1. lépés: egy tehén éves tejtermelésből származó jövedelme, 2. lépés: egy tehén éves tejtermeléséből származó jövedelmében jelentkező veszteség. A számításhoz szükséges adatok: • hányadik laktáció, • mennyi a két ellés közötti idő, • mennyi a laktációs tejhozam, • tejár, • takarmányozási költség. A számítás menete: Bruttó tejárbevétel: laktációs tejhozam x tejár Nettó tejárbevétel: bruttó tejárbevétel - takarmányozási költség Csökkent borjúeladás Számításhoz szükséges adatok: • két ellés közötti idő, • borjak eladási ára, • borjak eladásig felmerülő tartási költsége. A számítás menete: Évenkénti borjúszületések száma (borjú/tehén) = 365 (nap) / két ellés közötti idő (nap) Borjak eladásából származó jövedelem (Ft/tehén/év) = évenkénti borjúszületések száma x (borjú ára - eladásig felmerülő tartási költsége) Példa: 13 hónapos két ellés közötti időnél: (365 / 391) x (20 000 - 12 000) = 7 468 Ft/tehén/év. 14.2.3. Esettanulmány - A tehenek ellési gyakoriságának (két ellés közötti időtartam) gazdaságtana Az esettanulmány számadatait a 90-93. táblázat tartalmazza. 90. táblázat. Az egy tehénre jutó átlagos bevételek és az ún. egyéb költségek éves szinten (Ft) Ellési gyakoriság (hónap) 11 12 13 14 3416 3297 3225 3121 Tejárbevétel 370 310 295 273 Borjúárbevétel 451 420 443 430 Költségek

134


91. táblázat. Az egyes ellési gyakorisághoz tartozó jövedelmek nagysága Két ellés közötti idő (hó) Jövedelem (Ft/tehén/év) 11 3305 12 3277 13 3184 14 3064 Pl. 3406 + 360 - 461 = 3305 A legnagyobb éves jövedelmet eredményező ellési gyakoriság az optimális. 92. táblázat. Az egyes (szuboptimális) ellési gyakoriságok okozta veszteségek nagysága Két ellés közötti idő (hó) Veszteség (Ft/tehén/év) 0 11 28 12 121 13 241 14 Az optimális két ellés közötti idő 11 hó (a veszteség 0). A többi ellési gyakorisághoz tartozó veszteség nagysága az adott és az optimális két ellés közötti időhöz tartozó jövedelem különbségeként számítható. Pl. 3305 - 3277 = 28 93. táblázat. Az egyes ellési gyakoriságok esetén az átlagos és a marginális napi veszteségek nagysága tehenenként (Ft) Veszteség Ellési gyakoriság (hó) 11 12 13 14 0 0,93 2,02 2,68 Átlagos 0 0,93 3,1 4 Marginális Pl. átlagos: 121 / 60 = 2,02; marginális: (121 - 28) / 30 = 3,1. 14.2.4. Gyakorlati példák a szaporodásbiológiai zavarok által okozott gazdasági veszteségek számszerűsítése Egy létező, 1100 holstein-fríz tehenet tartó nagyüzemi tejtermelő telepen a szaporodásbiológiai zavarok által okozott éves gazdasági veszteségek a következők. A tehenek átlagos két ellés közötti ideje 445, 8600 kg-os átlagos laktációs tejtermeléssel. A számításoknál a részkalkuláció módszerét használjuk. A hosszabb két ellés közötti idő miatti gazdasági veszteség számításánál a két ellés közötti időre jutó összes jövedelem meghatározása után az éves jövedelem nagyságát kell megállapítani a két borjazás közötti idő hosszának ismeretében. A két ellés közötti idő hosszát hónapokban határozzuk meg (pl. 15 hó). Mivel a tejtermelést a laktációk száma jelentősen befolyásolja, ezért a nettó tejárbevételben jelentkező veszteség számításánál a teheneket a laktációk száma szerint is csoportosítani kell. Az egy tehénre jutó éves tejtermelés a laktációs hozam és a 11-17 hónapos két ellés közötti idő alapján határozható meg. A tehenenkénti éves bruttó tejárbevétel a termelt tej és a tejár szorzata, amiből kivonva az 1 liter tejre eső takarmányozási költséget az éves nettó tejárbevételt kapjuk. Minden laktációnál az a két ellés közötti idő az optimális, ahol a legmagasabb a nettó tejárbevétel. A legmagasabb nettó tejárbevételből kivonva az alacsonyabb értékeket, a hosszabb két ellés közötti idő miatti nettó tejárbevételben jelentkező veszteségekhez jutunk. 135


Az egy tehénre jutó borjúeladásból származó évi jövedelmet a borjak eladási átlagára és az eladásig felmerülő takarmányozási költsége különbségének és az egy tehénre jutó éves borjúeladások száma szorzataként lehet kiszámolni. A különböző hosszúságú két borjazás közötti idők esetén a veszteségeket itt is a legmagasabb (az ún. optimális jövedelem) és az alacsonyabb jövedelmek közötti különbségek adták. A borjúeladások kalkulálásánál természetesen a legrövidebb két ellés közötti idő az optimális. A hosszabb két ellés közötti idő egyéb járulékos költségeket is befolyásolhat (pl. munkabér, meddőség elleni kezelés, többszöri inszeminálás). A számítások a telep 2001. évi termelési és áradatait tükrözik. (Az ellések száma 2001-ben 1001 db volt, ebből 586 volt a tehénellés. Az extra minősítésű tej felvásárlási ára 68 Ft, az I. osztályú tejé 55 Ft/l volt, és az értékesített tej 98%-ban extra minősítést, 2%-ban I. osztályú minősítést kapott. Egy tehén átlagos éves takarmányozási költsége 250 000 Ft-ot tett ki. A borjakat 2-4 hetes korban adták el. A borjak eladáskori átlagsúlya 55 kg, ára 375 Ft/kg, az eladásukig felmerülő átlagos tartási költség 12 000 Ft volt. A termékenyítési index 3,1, az elvégzett termékenyítések száma pedig 3741 volt. Egy inszeminálás költsége átlagosan 6000 Ftba került. A telepről a selejt tehenet átlagosan 150 Ft/kg-os áron vásárolták meg, és a selejtezett tehenek átlagos tömege 520 kg-ot tett ki. Az üszők beállításakor 280 000 Ft költség merült fel.) A tehenek éves tejtermelését a laktáció és a két ellés közötti idő függvényében a 94. táblázat mutatja be. 94. táblázat. Átlagos tehenenkénti éves tejtermelés (liter tej/tehén/év) a laktáció és a két ellés közötti idő függvényében Két ellés közötti idő (hó) 11 12 13 14 15 16 17-18 9 131 9 267 8 553 7 773 7 109 6 841 6 324 1. laktáció 9 599 10 308 8 235 8 996 7 908 8 092 6 692 2. laktáció 10 158 10 186 10 213 8 162 8 715 8 483 7 199 3. laktáció 10 260 11 435 9 483 8 265 7 330 7 559 6 484 4-9. laktáció Átlagos tehenenkénti tejtermelés 9 565 9 988 8 803 8 366 7 534 7 517 6 605 A két ellés közötti idő meghosszabbodásával (1 éven túl) az éves átlagos fajlagos tejtermelés folyamatosan csökkent, vagyis - ahogyan feltételezni lehetett -, a két ellés közötti idő meghosszabbodásával nem nőtt a laktációs tejtermelés. Ebből arra lehet következtetni, hogy a két borjazás közötti idő megnövekedésének a kiváltó oka nem a laktációnak a magasabb tejtermelés miatti meghosszabbítása volt, hanem szaporodásbiológiai zavar. A 95. táblázat a két ellés közötti időnek az éves tehenenkénti nettó tejárbevételre gyakorolt hatását szemlélteti. A legmagasabb nettó tejárbevétel 1 éves hosszúságú két ellés közötti időnél realizálható átlagosan ezen a telepen. Egy átlagtehénre nézve, az éves nettó tejárbevétel 308 520 Ft volt. 95. táblázat. A két ellés közötti idő hatása az költségen felüli) tejárbevételre (Ft/tehén/év) Két ellés közötti idő (hó) 11 12 341 683 346 748 1. laktáció 359 184 385 713 2. laktáció 380 111 381 135 3. laktáció 383 920 427 877 4-9. laktáció Átlagos tehenenkénti nettó 357 903 373 740 tejárbevétel

átlagos tehenenkénti nettó (takarmányozási 13

14

15

16

17-18

320 029 308 149 382 148 354 834

290 856 336 621 305 404 309 267

266 013 295 890 326 098 274 298

255 990 302 804 317 435 282 854

236 633 250 400 269 364 242 636

329 391 313 047 281 918 281 268 247 164

136


A nettó tejárbevételben jelentkező veszteséget a két ellés közötti idő függvényében a 96. táblázat mutatja be. 96. táblázat. A nettó tejárbevételben jelentkező zötti idő növekedésekor (Ft/tehén/év)* Két ellés közötti idő (hó) 11 12 1. laktáció 5 065 0 2. laktáció 26 528 0 3. laktáció 2 037 1 013 4-9. laktáció 43 957 0 Átlagos tehenenkénti veszte14 690 0 ség (Ft/tehén/év)

átlagos tehenenkénti veszteség a két ellés kö13

14

15

16

26 719 77 564 0 73 043

55 892 80 735 90 758 49 092 89 823 82 908 76 744 56 051 64 713 118 610 153 580 145 024

44 127

64 950

93 352

17-18 110 115 135 313 112 784 185 242

90 829 121 881

*A legmagasabb nettó tejárbevételt eredményező két ellés közötti időnél nincs veszteség

A hosszabb két ellés közötti idő miatt a borjúeladások száma is csökken. A 97. táblázat a csökkent nettó tejárbevétel és borjúeladások miatti kalkulált veszteségeket összesíti. 97. táblázat. Az optimális két ellés közötti idő és az átlagos tehenenkénti kalkulált veszteség a hosszabb két ellés között idő miatt (Ft/tehén/év) Két ellés közötti idő (hó) 11 12 13 14 15 16 17-18 5 065 28 167 57 909 83 244 93 698 113 610 0 1. laktáció 26 528 79 011 51 108 92 332 85 849 138 808 0 2. laktáció 2 037 1 797 78 761 58 560 67 654 116 279 0 3. laktáció 43 957 74 491 120 626 156 089 147 964 188 737 0 4-9. laktáció Átlagos tehenenkénti veszte13 906 0 44 790 66 183 95 077 92 986 124 592 ség (Ft/tehén/év) Napi veszteség tehenenként (Ft/tehén/nap) Napi átlagveszteség 464 Napi marginális veszteség 464

0 0

1 493 1 493

1 103 713

1 056 963

775 -70

755 1 054

A nettó tejárbevételt és a borjúeladásokat figyelembe véve, az optimális két ellés közötti idő 12 hónap az állományban. Laktációnként nézve az 1-2. és a 4-9. laktációban 12 hó, a 3. laktációban 13 hó az optimális két ellés közötti idő. Egy átlagtehénre nézve, az optimálistól eltérő két ellés közötti idő miatt jelentkező éves átlagveszteség 65 796 Ft volt 2001-ben. A tehenenkénti napi átlagveszteség azt mutatja meg, hogy az optimális két ellés közötti időtől hosszabb többletidőszak minden egyes napján, az ún. üres napokon, mennyi veszteség keletkezik. Ezen a telepen minden egyes üres nap 931 Ft-ba került a tehenészet tulajdonosainak 2001-ben. Egy átlagtehenet véve 13 hónapos két ellés közötti idő esetén a napi átlagos veszteség 1 493 Ft (44 790/30). A napi átlagveszteség váltakozik különböző két ellés közötti idők esetén (464-1 493 Ft), és a legmagasabb a 13 hónapos borjadzások közötti időnél: 1 493. A napi marginális veszteség azt fejezi ki, hogy a két ellés közötti idő 1 hónappal való meghosszabbodása mennyi napi veszteséget okoz. A 12 hónapos optimális két ellés közötti idő meghosszabbodása 1 hónappal napi 1 493 Ft ((44 790-0)/30) veszteséget okoz, de a veszteség a 14 hónapról 15 hónapra való hosszabbodás minden egyes napján 963 Ft (95 077-66 183/30), míg a további többletnapok marginális vesztesége -70 - 1 493 Ft között váltakozik. A vizsgált telepen a szaporodásbiológiai zavarok által okozott éves veszteségeket 98. táblázat mutatja be.

137


98. táblázat. A szaporodásbiológiai zavarok által okozott éves veszteségek Éves veszteség Veszteségforrás Állományszinten tehenenként Ft Ft EUR 38 556 705 35 052 137,5 Hosszabb két ellés közötti idő 24 442 000 22 220 87,1 Idő előtti selejtezés 2 674 985 2 432 9,5 Gyógyszerköltség 9 412 839 8 557 33,6 Inszeminálások számának emelkedése 75 086 529 68 260 267,7 Összesen 14.2.5. Összefoglalás- Szaporodásbiológiai zavarok Az eddigi számítások alapján a szaporodásbiológiai zavarok miatti éves tehenenkénti veszteség Magyarországon kb. 40-80 000 Ft-ra (155-315 EUR) tehető. Az állományokban egy többlet üres nap kb. 500-1000 Ft (átlagosan kb. 750 Ft, 2,9 EUR) veszteséget jelent. Ez 60 000 Ftos tehenenkénti szaporodásbiológiai veszteséggel számolva - egy 1000 tehenet tartó telepen évi 60 millió Ft (!) kárt jelent, ami a telep árbevételének akár 9-11%-át is jelentheti. Tehát Magyarországon valószínű, hogy a szaporodásbiológiai zavarok felelősek a legnagyobb gazdasági veszteségekért, és ezt követi a tőgygyulladásból származó kár. Természetesen gyakorlati körülmények között megvalósíthatatlan, és valószínűleg nem is térülne meg az összes szaporodásbiológiai veszteség kiküszöbölése. Viszont a két borjazás közötti idő 10 nappal való csökkentése a bemutatott tehenészetben 8,9 millió Ft; egy ciklussal (21 nappal) való csökkentése, 18,6 millió Ft éves többletbevételt eredményezne. Irodalom: 1. Dijkhuizen, A. A. et al. (1997): Economic impact of common health and fertility problems. 41-55. p. In: Dijkhuizen, A. A. - Morris, R. S. (Ed.): Animal Health Economics. University of Sydney. Sydney, 306. 2. Radostits, O. M. - Leslie, K. E. - Fetrow, J. (1994): Herd Health. Food Animal Production Medicine. 2nd edition. W. B. Saunders Company. London, 603. 3. Széles Gy. (1996): A tehéntejtermelés gazdasági értékelése. 365-380 p. In: Merényi I. Lengyel Z. (szerk.): Tejgazdasági kézikönyv. GAZDA Kistermelői Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 380.

138


15. A lábvégbetegségek okozta gazdasági károk becslése A lábvégbetegséget a 3. legnagyobb gazdasági veszteséget okozó betegségnek tartják a szaporodásbiológiai problémák és a tőgygyulladás után. Emellett az idő előtti selejtezések egyik legfőbb oka is. 15.1. A lábvégbetegségek által okozott gazdasági veszteségek forrásai A lábvégbetegségek által okozott gazdasági veszteségek forrásait a 37. ábra mutatja be. 37. ábra. A sántaság által okozott állományszintű gazdasági veszteségek forrásai

Csökkenő tejárbevétel Idő előtti selejtezés Hosszabb két ellés közötti idő

Csökkenő tejtermelés Elkülönített tej Csökkenő éves nettó tejárbevétel Csökkenő éves borjúeladás

Lábvégbetegségek

Testtömegcsökkenés Állatorvos munkadíja Állatorvosi kezelés költségei Gazdálkodó többlet munkaideje

Gyógyszerköltség Kezelési idő Fejési idő növekedése

A csökkent tejárbevétel magában foglalja a betegség miatti csökkent tejtermelést és az esetleges antibiotikumos terápia miatt elkülönített tejmennyiséget. A tejhozamcsökkenés részben a csülökbetegségek közvetlen, részben pedig a fájdalom hatására bekövetkező mozgászavar, a sántaság következménye, ami akadályozza a takarmányfogyasztást és az ehhez kapcsolódó kérődzést és pihenést. A sántaság gondos ápolással, megelőzéssel és rendszeres ellenőrzéssel aránya általában mérsékelhető. A talpfekély, az ujjak közötti phlegmone és a dermatitits digitalis (DD) már enyhe formájukban is sántaságot okoznak, ami tejtermelés-csökkenéshez vezet. A csülökápolásnak azért van nagy jelentősége, mert a szubklinikai eseteket segíti időben felderíteni és a várható tejveszteség ezáltal megelőzhető. A lábvégbetegségek tejtermelést csökkentő hatása nagyban függ a sántaság súlyosságától, a folyamat előrehaladottságától, időtartamától és a kezeléstől. A termelés növelése és a nem állatbarát tartástechnológia fokozott mértékben veszi igénybe a szarvasmarhát és csökkenti hasznos élettartamát. A selejtezési okok között sorrendben előbb szerepel a tejtermelés csökkenése, az emésztőszervi megbetegedés, a tőgygyulladás vagy szaporodásbiológiai rendellenesség, mint a lábvégbetegségek. Azonban a tehenek legalább harmada két vagy több ok miatt kerül selejtezésre, ezért a kiesésük oka sokszor nem egyértelmű, mert kiesési okként általában csak egyet tüntetnek fel. Nemzetközi felmérések ugyanakkor azt igazolják, hogy az alacsony termelés és meddőség miatt selejtezett tehenek mintegy 80%-ának valamilyen lábvégbetegsége is volt. Kötetlen tartású állományokban általában nagyobb mértékű a lábvégbetegségek miatti selejtezés, mint kötött tehenészetekben.

139


Hazai állományainkban a legtöbb tehenet meddőség, gyenge termelés, kényszervágás és tőgybetegség miatt selejtezik ki. A kiesések okai között az elhullás vagy egyéb betegség is gyakran szerepel. A hibás lábszerkezet vagy sántaság miatti selejtezési arány meglehetősen alacsony, mintegy 1,5-1,8%-os, ami a gyakorlatban sokszor lényegesen magasabb. Ez azt jelenti, hogy a lábhibás egyedek sokszor más ok miatt kerülnek ki a termelésből hazánkban is. Nem könnyű pontosan megállapítani, hogy pl. a kondícióromlás vagy egyes szaporodásbiológiai eredetű rendellenességek hátterében lábvégbetegség húzódik-e meg, vagy éppen fordítva, az egyes csülökbetegségek más betegségeknek a szövődményei, esetleg az ellenálló képesség általános csökkenésének következménye. A lábvégbetegségeknek jelentős hatása van a tejtermelő tehenek termékenységére. A hatás mértéke nagyban függ a bántalom típusától, súlyosságától, időtartalmától és attól, hogy melyik laktációs stádium alatt jelentkezik. A lábvégbeteg tehenek kétféle módon növelhetik meg a gazda munkaidejét. Egyrészt a sánta tehenek kezelésére fordított idő által, másrészt jelentősen megnőhet a fejési idő is (felhajtási idő megnyúlik, az állat fejés alatt nyugtalanabb stb.). A lábvégbeteg tehenek kezelésére fordított időt és ennek a költségét jelentősen befolyásolja, hogy kik végzik ezeket a kezeléseket. Azokon a telepeken, ahol állatorvos végzi a kezelések egy részét, az állatorvosi költségek fognak megemelkedni. A kezelési költségek magukban foglalják az állatorvos díját és a gyógyszerköltséget. Az állatorvosi díjak értelemszerűen nagyban függnek az állatorvos kezelésre fordított munkaidejétől. A kezelés módja a lábvégbetegség típusától és súlyosságától függ. A lábvégbetegségek gyakran kondícióvesztést okoznak, mert a tehén nem tudja felvenni az életfenntartáshoz és a termeléshez szükséges energiamennyiséget. A sánta tehenek többet fekszenek, kevesebbet esznek, és emiatt súlyt veszítenek. A lábvégbetegségek által kiváltott testtömegveszteség okozta gazdasági kalkulációk rendkívül hiányosak mind a hazai mind a nemzetközi szakirodalomban. A legtöbb szerző számításai során ezt a tényezőt nem is vette figyelembe. A lábvégbetegségek megelőzése az egészséges tehén rendszeres ellenőrzésével és ápolásával kezdődik. Mindez kevesebbe kerül, mint a későbbi gyógyítás. A lábvégbetegségre vezető okok között az öröklött hajlam esélye általában nem több mint 15-20%. A tehén lábainak egészségét tehát több mint 80%-ban a tartás, a takarmányozás és az ápolás befolyásolja. Az esetek jelentős részében azonban a lábvégbetegségek miatti veszteségek a jó tartási körülmények biztosításával, a gondos, megelőző csülökápolással, és a tehén igényeit jobban közelítő takarmányozással jó eséllyel elkerülhetők. 15.2. Példa a lábvégbetegségek által okozott gazdasági veszteségek becslésére A lábvégbetegségek által okozott éves gazdasági veszteségek modellszámítással becsülhetők. Ehhez szükséges a lábvégbetegségek elterjedtségére és a termelési mutatók megváltozásának mértékére vonatkozó átlagértékek meghatározása, aminek alapját az előzőekben áttekintett hazai és nemzetközi szakirodalomi adatok, valamint saját telepi adatgyűjtések képezték, és a számításoknál egy átlagos hazai tejelő szarvasmarha-telepre jellemző alapmutatókat vettünk figyelembe. A kalkulációban ismét a részelemzés módszerét használtuk. 15.2.1. A lábvégbetegségek előfordulása és a gazdasági veszteségek forrásai A lábvégbetegségek mind a hazai, mind az intenzív tejelő tehenészetekkel rendelkező külföldi országok szarvasmarha állományaiban széles körben elterjedtek. A szakirodalmi adatok alapján a hazai nagyüzemi tehenészetekben a lábvégbetegségek éves gyakorisága átlagosan kb. 40%-os.

140


A lábvégbetegségek miatti csökkent tejárbevétel két tényezőből tevődik össze: a csökkent laktációs tejtermelésből, és az antibiotikumos kezelés miatt elkülönített tejből eredő kárból. A lábvégbetegségek hátrányosan befolyásolják a reprodukciós teljesítményt is. A hazai telepek átlagos két ellés közötti idejének, a lábvégbeteg és egészséges tehenek arányának, és az ellések közötti periódus meghosszabbodása mértékének ismeretében, iterációval meghatározható a lábvégbeteg tehenek átlagos két ellés között ideje. Az egy üres napra eső veszteséget az előző fejezetben megbecsültük, így a két borjazás közötti idő meghosszabbodása miatti veszteség a lábvégbetegségek miatti többletnapok ismeretében kiszámítható. A kezelési költségek magukban foglalják az állatorvos munkadíját és a gyógyszerköltséget. Mivel a magyar nagyüzemi tehenészetekben túlnyomó többségben fix fizetésű üzemi állatorvost alkalmaznak, az állatorvosi munkadíj változatlan költség, és így nem kalkulálható bele a résztervezéssel elvégzett számításokba. A gyakorlatban csak a súlyosabban sánta teheneket gyógykezelik, és a lábvégbetegségek miatt kezelt tehenek átlagos éves gyakorisága a tehenek arányában 25% volt a becslésben. Az egyszer kezelt sántasági esetek átlagosan 50%-ában utókezelésre is szükség van. A lábvégbetegségek gyógykezelésének elterjedt hazai gyakorlata több egymást kiegészítő tevékenységet foglal magában. A lábvégbeteg állatok körmözését minden esetben elvégzik, ahol orvosilag indokolt. Ezt általában az állatorvos vagy telepi alkalmazott végzi, így munkájuk költségét az előző indokok alapján nem kell figyelembe venni. (Általában, megelőzés céljából, évente egyszer az egész állomány körmözését elvégzik, de ez nem a gyógykezelés része, így nem is vehető figyelembe ennek a költsége.) A gyógykezelés szerves része az antibiotikum tartalmú spray használata. Az 5, a hazai gyakorlatban használt spray 1 dobozának átlagárával számoltunk. A forgalmazók és a telepi szakemberek tapasztalatai alapján 1 doboz spray átlagosan 7 tehén kezelésére elegendő, így az egy gyógykezelt sántasági esetnél felmerülő költség számítható. A gyógykezelt tehenek parenterális kezelést is kapnak 3 napig. A telepi tapasztalatok alapján a lábvégbetegségek kezelésére leggyakrabban használt 4 antibiotikum tartalmú készítmény adagjának és átlagárának meghatározása alapján az egy sántasági esetre jutó átlagos parenterális gyógyszerköltség megbecsülhető. Ezeknek a gyógykezeléseknek a kiegészítésére a mindennapi gyakorlatban az állomány antibiotikum tartalmú lábfürösztését is alkalmazni szokták, átlagban évente egy kúrát. Két, a lábvégbetegségek gyógyítására széles körben használt lábfürösztő szer adagolásának és átlagos árának alapján megbecsülhető az egy évre jutó állományszintű átlagköltség. A felsorolt kezelések becsült költségeinek összege adta meg a lábvégbetegségekkel kapcsolatos gyógyszerköltséget. Az idő előtti selejtezés által okozott veszteségek számításánál a selejt tehén árát és az üszőbeállítás költségét kell figyelembe venni. A selejt tehén vágóértékét nagymértékben csökkenti, hogy a lábvégbetegség miatt a tehenek jelentős testtömeget veszítenek. A nem selejtezett teheneknél fellépő testtömegcsökkenés okozta gazdasági veszteség számításunkban nem szerepel. A lábvégbeteg tehenek két ellés közötti idejének ismeretében a veszteségek éves szinten is számszerűsíthetők. 15.2.2. A veszteségek nagyságának becslése állományszinten A lábvégbetegségek által okozott veszteségek nagysága egy ezer tehenet tartó telepen a következő. Példánk a 2002. év magyar agrárökonómiai viszonyait tükrözi (99. táblázat).

141


99. táblázat. A modellszámításhoz szükséges termelési- és áradatok Átlagos laktációs tejtermelés (l/tehén) Átlagos napi tejtermelés (l/nap/tehén) Átlagos két ellés közötti idő (nap) Tejár (Ft/l) Üszőbeállítás költsége (Ft/üsző) Vágómarha felvásárlási ára (Ft/kg) Tehenek átlagos élőtömege (kg) Antibiotikum tartalmú spray átlagára (Ft/doboz) Antibiotikum tartalmú parenterális készítmény átlagára (Ft/100 ml) Antibiotikum tartalmú lábfürösztő átlagára (Ft/kg)

6 239 20 420 75 250 000 200 550 1 967 4 826 35 112

A termelési mutatók megváltozásának becsült mértékét a 100. táblázat mutatja be a lábvégbeteg tehenek esetében. 100. táblázat. A lábvégbetegségek hatása a termelési mutatókra Lábvégbetegségek hatásának átlagos hossza a laktációban (nap/lakt./tehén) Átlagos napi tejtermelés-csökkenés (l/nap/tehén) Élelmezés-egészségügyi várakozási idő átlagos hossza tejben (nap/tehén) A két ellés közötti idő átlagos meghosszabbodása (nap/tehén) A sántaság miatt selejtezett tehenek átlagos éves aránya (%) A sántaság miatti átlagos súlyveszteség selejtezéskor (kg) Átlagos élőtömeg-csökkenés (%)*

21 5 5 19 1,65 110 4

*A modellszámításnál nem vettük figyelembe

A számítások során iterációval meghatározható a lábvégbeteg és a nem lábvégbeteg tehenek átlagos két ellés közötti ideje, ami a lábvégbeteg teheneknél átlagosan 432, a nem lábvégbetegeknél pedig 413 nap, ha az állomány átlagos két ellés közötti ideje 420 nap. A 101. táblázat egy ezer tehenet tartó telepen a lábvégbetegségek okozta veszteségeket mutatja be. 101. táblázat. A lábvégbetegségek okozta éves veszteségek ezer tehenet tartó telepen Esetenként Átlagtehenenként Állományszinten Veszteségforrás Ft EUR Ft EUR Ft 10 614 41,6 4 246 16,7 4 245 660 Csökkent tejárbevétel 9 265 36,3 3 706 14,5 3 706 164 Hosszabb két ellés közötti idő 2 073 8,1 829 3,3 829 348 Gyógyszerköltség 6 683 26,2 2 673 10,5 2 673 000 Idő előtti selejtezés 28 635 112,3 11 454 44,9 11 454 171 Összesen Természetesen minden tehenészeti telepnél más és más lehet a lábvégbetegségek súlya, ezért egy adott telepen okozott kártétel megállapításához a telepi adatok alapján számszerűsített veszteségek adnak objektívebb képet. Irodalom: 1. Dijkhuizen, A. A. et al. (1997): Economic impact of common health and fertility problems. 41-55. p. In: Dijkhuizen, A. A. - Morris, R. S. (Ed.): Animal Health Economics. University of Sydney. Sydney, 306. 2. Györkös I. - Báder E. (2002): Csülökápolás és a sántaság megelőzése szarvasmarha állományban. Szaktudás Kiadóház. Budapest, 151.

142


16. Fertőző betegségek okozta gazdasági veszteségek becslése és mentesítésük költség-haszon elemzése A súlyos klinikai tünetekkel és nagyarányú elhullással járó fertőző betegségek által okozott károk megelőzésének fontossága mindenki számára egyértelmű. A legtöbb, nagy gazdasági veszteséget okozó fertőző betegségtől már sikerült mentesíteni az országot, vagy sikerült a gyakoriságukat minimálisra korlátozni. Azonban számos olyan fertőző betegség van még széles körben elterjedve az ország szarvasmarha állományában, amely elsősorban szubklinikai formában fordul elő, és az esetek többségében ugyan nem okoz látványos klinikai tüneteket és elhullást, de a termelési mutatókat folyamatosan rontja és hosszú idő alatt jelentős mértékű veszteséget okozhat a termelőknek. Magyarországon két, elsősorban szubklinikai formában előforduló vírusos betegség okoz veszteségeket: a szarvasmarhák vírusos hasmenése és nyálkahártya betegsége (BVD-MD), a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitise (IBR). Az általuk okozott gazdasági károk számítására mutatunk be egy-egy példát. Az IBR esetében szemléltetjük az - egyébként már kötelező mentesítésének költség-haszon elemzését is, mivel a szarvasmarha-állományokat ellátó állatorvosok, tulajdonosok és vezetők bármely mentesítésről, és egyéb állat-egészségügyi beavatkozás bevezetéséről szóló döntésének meghozatalát nagymértékben segíti az adott program jövedelmezőségének felmérése. 16.1. A BVD-MD okozta veszteségek becslése A hazai nagy létszámú állományainkban a BVD-fertőzöttség széles körben előfordul. A betegség vírusa sokféle károsodást okozhat nemcsak a beteg, hanem a tünetmentesen fertőzött állatokban és azok utódaiban is. Emellett a fertőzésnek erős immunszupresszív hatása is van, ami a már elkezdődött IBR mentesítés sikerességét is veszélyezteti. 16.1.1. A BVD-MD előfordulása, a befolyásolt termelési mutatók és azok megváltozásának mértéke A fertőzött állományok aránya Magyarországon kb. 95%. A hazai állományok mintegy 5%-a mentes, és feltevésünk szerint fertőződésük éves kockázata 30-50% közöttinek tekinthető. Ha azt feltételezzük, hogy a szarvasmarha állományok 5%-a fogékony BVD iránt egy adott időpontban, és ezek 30-50%-a klinikai formában megnyilvánuló eset, akkor előfordulásuk aránya a teljes populációban 1,5-2,5% közötti. Ezeket a becsléseket használtuk mind a tejelő, mind a húsmarhák esetében. Minden korú szarvasmarha ki van téve a fertőződés veszélyének, de a betegség specifikus hatásai gyakran csak a szarvasmarha állományok bizonyos szegmenseit érintik. A veszteségek nagyságának becsléséhez figyelembe kell venni a BVD által befolyásolt termelési mutatók körét, valamint azok megváltozásának mértékét. Az egyes termelési mutatók megváltozásának mértéke szakirodalmi adatokból hozzávetőlegesen jelezhető, telepi adatok alapján viszont pontosan számszerűsíthető. Természetesen ehhez a termeléssel kapcsolatos alapvető adatok gyűjtése és nyilvántartása nélkülözhetetlen. A betegség által befolyásolt egyes termelési mutatók megváltozásának mértékére egyáltalán nincsenek magyar adatok, így külföldi szakirodalmi átlagadatok alapján állítottuk össze a kalkulációt. Fogékony üres tehenek fertőződése esetén fertőzött állományokban általában szubklinikai formában jelentkezik a betegség, de mentes állományokban valószínűleg súlyos bélgyulladással, jelentős elhullással és tejhozamcsökkenéssel járó akut járványok törnek ki. A termelési mutatók romlásának mértéke a nemzetközi szakirodalmi adatok alapján az alábbiak szerint alakul: a tehenek elhullása átlagosan 5% (0,5-10%), a tehenek idő előtti selejtezése átlagosan 143


8% (2-20%). A selejtezett tehén vágóértéke 22%-kal csökken. Akut BVD járványban szenvedő állományban a tejelő tehenek 30%-ánál lesz kb. 20%-os tejhozam-csökkenés kb. három hétig. Emellett egyéb költségek is felmerülnek, pl. a gyógykezelés költsége. A betegségre nincs specifikus gyógymód, csak tüneti kezelés. Nincs szakirodalmi adat a tüneti kezelés költségeire, telepi adatok alapján viszont pontosan számszerűsíthető. A fogékony borjak BVD-vírussal való fertőződése akut, klinikai tünetekben jelentkező BVD-t okoz. A borjak fogékonysága megnő más betegségekkel szemben: pl. a tüdőgyulladások száma emelkedik. Nincs szakirodalmi adat a tüdőgyulladás növekedési arányának mértékére, a veszteség nagysága telepi adatok alapján számszerűsíthető. Egyéb felmerülő költség, pl. a gyógykezelés költsége. Nincs szakirodalmi adat a gyógykezelés költségeire, telepi adatok alapján számítható. A fogékony előhasi üszők és tehenek BVD-vírussal való fertőződése a termékenyítés körüli időszakban jelentős fogamzáscsökkenést eredményez és megnöveli az embrionális elhalások számát. Ez csökkent vemhességi és ellési arányban nyilvánul meg. Azoknak a fogékony teheneknek és üszőknek állományon belüli arányára, amelyek a termékenyítés környékén váltak BVD-vírussal fertőzötté, nincs szakirodalmi adat, így nem tudjuk számítani a fertőzés hatását a vemhességi és ellési arányra. A már vemhes, immunkompetens tehenek fertőződése vetélésekben és halvaszületésekben is megnyilvánul. Angliai felmérések szerint évente országos szinten a tehenek kb. 2%-a vetél el. BVD miatti vetélések aránya az összes vetélésből átlagosan 5% (0,5-10%). A vetélt tehénnél 28%-os éves tejhozamcsökkenés lép fel. A minták gyakran alkalmatlanok a betegség diagnosztizálására, ezért a BVD-fertőzés által okozott vetélések és halvaszületések aránya valószínűleg alábecsült. A megfertőzött tehenek egy részét idő előtt selejtezik gyenge szaporodásbiológiai teljesítmény miatt, de nincs szakirodalmi adat a BVD-fertőzés miatti idő előtti selejtezés mértékére, csak telepi adatok alapján valószínűsíthető. Születési rendellenességek is előfordulnak az újszülött állatoknál. A szakirodalomban nincs adat a BVD vírus okozta születési rendellenességgel világra jött borjak arányára, viszont telepi adatok alapján számszerűsíthető. A vemhesség középső szakaszában történő fertőzés gyenge életképességű, de nem perzisztensen fertőzött borjak születését eredményezi. Az ilyen borjak elhullásának és csökkent testtömeg-gyarapodásának mértékére nincs szakirodalmi adat, ez a hatás is telepi adatok alapján számítható. Természetesen a betegség következtében más költségek, pl. a gyógykezelés költsége is hozzáadódik az előbb felsorolt veszteségekhez, de szakirodalmi adatok hiányában, csak telepi adatok birtokában lehet velük kalkulálni. A perzisztensen fertőzöttnek születő borjak vagy nyálkahártya betegségben hullanak el vagy senyvesség miatt selejtezik őket. Emellett ezek az állatok fogékonyabbak egyéb fertőzések iránt is, és így nagyobb az esélye, hogy elpusztuljanak. A perzisztensen fertőzött borjak 50%-a élete első évében elpusztul vagy selejtezik. A perzisztensen fertőzött állatok testtömeggyarapodása is csökken, aminek mértékére nincsenek szakirodalmi adatok, telepi adatok alapján lehet azokat számszerűsíteni. Előfordulhatnak egyéb költségek is, mint pl. a kezelés költsége. 16.1.2. A BVD-MD okozta veszteségek nagyságának becslése országos szinten A betegség okozta gazdasági kár feltérképezése érdekében a magyar viszonyoknak megfelelő számítógépes modellt dolgoztunk ki, amely a 102. táblázatban látható, 2002. évi termelési és áradatokat vette figyelembe. A különböző inputtényezők megváltoztatásával jelezhető, hogy mi történne, ha az árak vagy a kiindulási feltételek stb. megváltoznának.

144


Annak érdekében, hogy a betegség okozta veszteségek nagysága országos szinten kimutatható legyen, a modellszámítást hazánk teljes szarvasmarha állományára végeztük el: 770 000 szarvasmarha, 362 000 tehén, 39 000 előhasi üsző és 369 000 borjú- és növendék. 102. táblázat. Modellszámításhoz szükséges termelési és áradatok Átlagos tejhozam (l/tehén/év) 1 liter tej ára (Ft) Szopós borjú (7 napos) ára (Ft) Vemhes üsző ára (Ft) Selejtezett tehén átlagos súlya (kg) Selejt tehén felvásárlási ára (Ft/kg) 1 évesnél fiatalabb borjú vagy növendék átlagos értéke (Ft/állat)

5 570 75 15 000 250 000 550 200 60 000

A számításokat részkalkulációval végeztük el. A termelési mutatók megváltozásának mértékére vonatkozó hazai adatok nem álltak rendelkezésre, ezért az előzőekben bemutatott külföldi szakirodalmi átlagadatok alapján állítottuk össze a kalkulációt. A tejtermelés csökkenésénél a klinikai BVD által okozott hozamveszteség értékével kalkuláltunk. Vetélések esetén egyrészt elvész a borjú értéke, másrészt további veszteséget okoz, hogy bár a laktáció nem szakad meg, de a tejtermelés csökken; a vetélések költségét ezeknek a veszteségeknek az összege adja. A tehenek elhullása okozta gazdasági kárt az üszőbeállítás költsége adja, feltételezve, hogy nincs vágóérték. A tehenek idő előtti selejtezése esetében az állatérték-különbözeti módszerrel számoltunk. Az 1 évesnél fiatalabb növendék vagy borjú elhullása esetén a veszteséget a borjú vagy a növendék beállításának költsége adja (103. táblázat). 103. táblázat. BVD által okozott, becsült veszteségek nagysága Magyarországon (ezer Ft/év) Veszteségforrások Alacsony* Magas* 9 371 15 618 Tejhozam-csökkenés 5 292 105 839 Vetélés 7 518 250 625 Tehenek elhullása 19 753 181 073 Tehenek idő előtti selejtezése 110 700 442 800 1 évesnél fiatalabb növendék v. borjú elhullása 152 635 995 955 Becsült összveszteség/állomány 574 295 Átlagos becsült összveszteség/állomány 422 2 751 Becsült összveszteség/tehén (Ft) 1 586 Átlagos becsült összveszteség/tehén (Ft) *A veszteségek becslésénél a mentes állományok éves fertőződésének (30%, ill. 50%), valamint a betegség hatásainak súlyosságától, vagyis a termelési mutatók minimális és maximális változásától (szélső értékek) függően alacsony és magas értéket számítottunk.

16.1.3. A veszteségek nagyságának becslése állományszinten A veszteségeket mind akut, klinikai BVD-fertőzés esetére (104. táblázat), mind fertőzött állományokban kialakult BVD-MD-betegségkomplex esetén (105. táblázat) kiszámítottuk egy ezer tehenet tartó telep esetében az előző adatok alapján. Ha az állomány már fertőzött BVD-vel, akkor akut járványkitöréstől nem kell tartani, így nem kell figyelembe venni a tehenek elhullásának, idő előtti selejtezésének és tejhozamveszteségének költségét. Ekkor a veszteségek kisebbek.

145


104. táblázat. Akut klinikai BVD által okozott veszteségek ezer fejőstehenet tartó telepen (Ft/év) Veszteségforrás Alacsony Magas 1 725 787 Tejhozamcsökkenés 13 674 273 488 Vetélés 1 376 250 27 525 000 Tehenek elhullása 3 615 684 19 886 262 Tehenek idő előtti selejtezése 314 700 1 258 800 1 évesnél fiatalabb növendék v. borjú elhullása 7 046 095 50 669 337 Becsült összveszteség/állomány 28 857 716 Átlagos becsült összveszteség/ állomány 105. táblázat. BVD-MD betegségkomplex által okozott veszteségek ezer fejőstehenet tartó telepen (Ft/év) Veszteségforrás Alacsony Magas 14 530 290 598 Vetélés 314 700 1 258 800 1 évesnél fiatalabb növendék v. borjú elhullása 329 230 1 549 398 Becsült összveszteség/állomány 939 314 Átlagos becsült összveszteség/ állomány A bemutatott becsült veszteségek nagysága valószínűleg jelentősen alábecsült a BVD valós kártételeihez képest, mivel a becslés során, adatok hiányában, a betegség számos hatását nem tudtuk számszerűsíteni. Ezen kívül a fertőzés gazdasági hatásai telepenként mások és mások. Megfelelő telepi adatok birtokában természetesen a betegség miatti immunszupresszióból, szaporodásbiológiai zavarból, egyéb szubklinikai hatásokból és a kezelések költségéből származó veszteséget is számítani lehet, és ezáltal az adott telepre vonatkozó, objektívebb számadatot nyerhetnénk. Az azonban a becsült adatokból látható, hogy mentesítés esetén egy már mentes telep visszafertőződése jelentős gazdasági kártétellel járhat. 16.2. Az IBR-mentesítés költség-haszon elemzése A még széles körben elterjedt fertőző betegségek közül a szarvasmarha fertőző rhinotracheitise (IBR) is jelentős gazdasági károkat okoz, ezért Európa számos országában mentesítési programokat indítottak. A magas IBR szeropozitivitással rendelkező országokban - amelyekhez Magyarország is tartozik - a mentesítés ún. IBR markervakcinával történik. A számítás során először megbecsültük az IBR által okozott összes és egy tehénre vetített éves veszteséget országos szinten, és külön a klinikai és szubklinikai formája esetén egy ezer tehenet tartó tehenészetben. Ezek az adatok egyben jelzik a mentesség elérése esetén realizálható többletbevétel nagyságát, és így kiindulási pontját képezik a mentesítési program gazdaságossági elemzésének. A potenciális bevétellel szembeállítottuk a mentesítési programok költségeit: a markervakcinázás és a vérvizsgálatok adta kiadások összegét. Két (ötéves ill. tízéves) mentesítési program gazdaságosságát vizsgáltuk meg. A számítás során csak a betegség közvetlen gazdasági hatásait vettük figyelembe. 16.2.1. Az IBR okozta veszteségek becslése A gazdasági elemzés során csak a betegség közvetlen hatásait vettük figyelembe, a közvetetteket nem; pl. az IBR-mentes országokba csak hasonló státuszú országokból történhet tenyészállat- vagy spermaimport. A fertőzöttség miatt így elmaradó tenyészállat- és -anyag kivitelből származó bevételkiesés nagyságát csak nagyon nehezen lehet megbecsülni, hiszen azt a

146


mindenkori piaci, gazdasági és kereskedelmi viszonyok jelentősen befolyásolják, ezért a betegségnek ezt a közvetett gazdasági hatását nem becsültük. A betegség közvetlen gazdasági hatásainak kimutatásához ismernünk kell a kórkép különböző formáinak előfordulási arányát. Magyarországon 1999-ben a nagy létszámú szarvasmarha állományok 80%-a volt fertőzött, a kis létszámúak esetében ugyanez az arány 15% volt. Az állományon belüli fertőzöttség mértéke mind a nagyüzemi, mind a kisüzemi állományokban 80%-os. A veszteségek nagyságának becsléséhez továbbá figyelembe kell venni az IBR által befolyásolt termelési mutatók körét (106. táblázat), valamint azok megváltozásának mértékét. 106. táblázat. Az IBR okozta veszteségek forrásai a termelés különböző szakaszaiban Borjú- és növendéknevelési szakaszban: testtömeg-gyarapodás csökkenése takarmány-értékesülés romlása elhullás mértéke és időpontja idő előtti selejtezés aránya és időpontja egyéb költségek (pl. gyógykezelés költsége) Tehenek laktációs és szárazonállási időszakában: tejtermelés csökkenése szaporodásbiológiai teljesítmény romlása (pl. vetélés, két ellés között idő növekedése, idő előtti selejtezés, infertilitás) egyéb költségek (pl. gyógykezelés költsége) Mesterséges termékenyítő állomásokon kitört járványok esetében: idő előtti selejtezés spermaforgalom korlátozása

A veszteségek nagyságának becslése országos szinten A betegség okozta gazdasági kár becsléséhez a 107. táblázatban mutatjuk be a figyelembe vett termelési és áradatokat. 107. táblázat. A modellszámításhoz szükséges termelési és áradatok Üszők átlagos súlya tenyésztésbe vételkor (kg) Első termékenyítés átlagos ideje (nap) Üszők születéskori átlagtömege (kg) Takarmányozási költség az első termékenyítésig (Ft) Hízóbikák vágásának átlagos ideje (nap) Bikák átlagos vágótömege (kg) Bikák születéskori átlagtömege (kg) Hízóbikák takarmányozási költsége a vágásig (Ft) Üszőbeállítás költsége (Ft) Vágómarha felvásárlási ára (Ft/kg) Borjú ára 200 kg-ig (Ft) Átlagos tejtermelés (l/tehén/év) Tejár (Ft/l) Két ellés közötti idő (nap) Gyógykezelés költsége (Ft/állat) Preventív gyógykezelés költsége (Ft/állat)

380 480 35 54 144 390 550 40 61 308 202 400 207 50 900 5 570 78 415 988 375

A számításoknál részkalkulációt használtuk, és mivel a termelési mutatók megváltozásának mértékére vonatkozó hazai adatok nem álltak rendelkezésre, ezért külföldi szakirodalmi átlagadatok alapján állítottuk össze a kalkulációt (108. táblázat).

147


108. táblázat. A szubklinikai IBR fertőzöttség hatása a teljesítménytényezőkre Borjak testtömeg-gyarapodásának csökkenése (kg/nap) Fertőzés hatásának hossza (nap) Borjak selejtezésének átlagos időpontja (nap) Borjak idő előtti selejtezésének aránya (%) Borjak elhullási aránya (%) Elhullás átlagos ideje (nap) Tehenek éves tejtermelés-csökkenése (l) Tehenek vetélésének aránya (%)

0,15 100 180 7 2 120 15 0,25

Mivel a takarmány-hasznosulás romlására, a tehenek termékenységi problémáira és a két ellés közötti idő meghosszabbodására nem álltak rendelkezésre nemzetközi adatok, így az itt jelentkező veszteségek becslését nem tudtuk elvégezni. A magyarországi mesterséges termékenyítő állomásokon, egy esetleges IBR járvány kitörése kapcsán felmerülő veszteségek számításához szükséges, bikákra vonatkozó adatok sem álltak rendelkezésre, ezért a kalkulációban ezeket csak hozzávetőleges értéken szerepeltettük. Annak érdekében, hogy a betegség okozta veszteségek nagysága országos szinten kimutatható legyen, a modellszámítást hazánk teljes szarvasmarha állományára végeztük el a 2002. december 1-i KSH állatlétszám adatok alapján. A számítás során 80%-os állományon belüli szubklinikai fertőzöttségből indultunk ki, és a szarvasmarha állomány - KSH által felmért kor és ivar szerinti megoszlását vettük figyelembe. 109. táblázat: Az IBR által okozott veszteségek nagysága országos szinten (ezer Ft/év) 124 948 Üszők takarmányozási költségének növekedése 888 718 Idő előtti selejtezés költsége 342 476 Elhullás vesztesége 110 061 Gyógyszerköltség 151 110 Hízómarhák kisebb vágótömegéből eredő veszteség 193 752 Tejtermelés-csökkenésből eredő veszteség 4 944 Vetélések okozta veszteség 1 816 010 Veszteség nagysága országos szinten 5 017 Egy átlagtehénre jutó összes veszteség (Ft) A 109. táblázat mutatja be a veszteség nagyságát országos szinten. További bevételkiesést jelent, hogy vetélés esetében a laktáció nem szakad meg, de a tejtermelés perzisztenciája csökken, aminek mértékére nem álltak rendelkezésre adatok, így ezt a veszteséget nem tudtuk figyelembe venni. A veszteségek nagyságának becslése állományszinten A betegség szubklinikai és klinikai formája által okozott veszteségek nagyságát kiszámítottuk egy ezer tehenet tartó telep tekintetében. A szubklinikai fertőzés esetén a számításhoz használt termelési mutatók romlásával kapcsolatos adatok megegyeztek 107. táblázatban találhatókkal. Itt is az állomány 80%-os szubklinikai fertőzöttségéből indultunk ki, és az állomány kor és ivar szerinti megoszlásánál az országos állomány megoszlási adatait vettük figyelembe (110. táblázat).

148


110. táblázat. Szubklinikai IBR által okozott veszteségek ezer tehenet tartó telepen (Ft/év) 605 407 Üszők takarmányozási költségének növekedése 4 287 226 Idő előtti selejtezés költsége 1 651 038 Elhullás vesztesége 529 274 Gyógyszerköltség 720 678 Hízómarhák kisebb vágótömegéből eredő veszteség 936 000 Tejtermelés-csökkenésből eredő veszteség 23 900 Vetélések okozta veszteség 8 753 523 Veszteség nagysága állomány szinten 8 754 Egy tehénre jutó összes veszteség Ha egy mentes állomány fertőződik, akkor a veszteségek nagysága az 5%-os borjúelhullási arány és a 263 kg-os éves tehenenkénti tejtermelés-csökkenés miatt jóval nagyobb (111. táblázat). 111. táblázat. Klinikai IBR által okozott veszteségek ezer tehenet tartó telepen (Ft/év) 605 407 Üszők takarmányozási költségének növekedése 4 287 226 Idő előtti selejtezés költsége 4 127 594 Elhullás költsége 529 274 Gyógyszerköltség 720 678 Hízómarhák kisebb vágótömegéből eredő veszteség 16 411 200 Tejtermelés-csökkenésből eredő veszteség 23 900 Vetélések költsége 26 705 280 Veszteség nagysága állomány szinten 26 705 Egy tehénre jutó összes veszteség 16.2.2. Az IBR markervakcinára alapozott szelekciós mentesítési program költség-haszon elemzése A mentesítési programok előkészítésekor a gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell venni. A döntést megelőző elemzés több fázisban zajlik le. Ennek főbb lépései: A mentesítési lehetőségek, programok és stratégiák számbavétele. Az adott körülmények között reálisan megvalósíthatók kiválasztása. A továbbiakban az elemezést erre a szűkebb körre kell elvégezni. Minden egyes lehetőség induló tőkeszükségletének kiszámítása. Az egyes programok vagy stratégiák évenkénti és összesített nettó pénzforgalmának (a költségek és a bevételek különbsége) kiszámítása. A különböző módszerek értékelése és összehasonlítása különféle elemzési módszerek segítségével. A pénzügyi megvalósíthatóság áttekintése. Még a jövedelmező mentesítési programok és stratégiák legtöbbjénél is a kezdeti években a költségek nagyobbak, mint a bevételek, aminek a kezelése gondot okozhat. Ennek megoldását, a lehetőségek és a veszélyek feltárását hivatott elősegíteni a pénzügyi megvalósíthatóság elemzése. A kockázatok figyelembevétele, ami különösen a hosszabb programok esetében jelenthet komoly problémát. Mindezeket követően hozható meg a döntés, ami lehet a mentesítés elindítása valamelyik lehetőség kiválasztásával, elhalasztása, ill. elutasítása. Az IBR mentesítés hazánkban kötelező, ezért itt a választás csak a mentesítés módjára korlátozódik.

149


A mentesítési program jellemzői A fertőzöttség mértékére (80%) és az ágazatot jellemző tőkehiányra tekintettel a hazai mentesítés legcélravezetőbb módja az IBR markervakcina használata mellett végzett szelekciós mentesítés. Az elemzés során egy ezer tehenet tartó telep 80%-os szubklinikai fertőzöttségéből indultunk ki, ami az idősebb fertőzött tehenek selejtezésével csökkenthető. Két mentesítési változatot vizsgáltunk. Az „A” egy optimális mentesítési ütemet tételez fel, aminek megfelelően évente 16%-kal csökkenthető a fertőzöttség mértéke, és így 5 év alatt mentessé nyilvánítható a telep. A „B” változatnál egy pesszimistább, lassabb ütemmel számoltunk, ugyanis ebben az esetben évente 8%-kal csökkenne a fertőzöttség mértéke, és így 10 év alatt lenne elérhető a mentesség. Mindkét mentesítési stratégia során az 1. évben a teljes állományt háromszori vakcinázással alapimmunizálják, majd ezt követően az 1 év alatti üszőket és bikákat évente háromszor, az 1 év feletti üszőket és a teheneket évente kétszer immunizálják. A fertőzöttség visszaszorulásának megállapítása érdekében a mentesség eléréséig szerológiai vizsgálatokat kell végezni. Az „A" mentesítési stratégia esetén az 1. évben nem, a 2. évben a tehenek 10%-át, a 3. évben a tehenek 20%-át, a 4. évben a tehenek 30%-át, az 5. évben a tehenek 40%-át, majd az év 5. végén - a mentesség bizonyítására - az összes állatot megvizsgálják. A „B" mentesítési stratégia esetén 1. évben nem, a 2-3. évben a tehenek 10%-át, a 4-5. évben a tehenek 20%-át, a 6-7. évben a tehenek 30%-át, a 8-9. évben a tehenek 40%-át, a 10. évben a tehenek 50%-át megszűrik, és a 10. év végén az összes állat szerológiai vizsgálatát elvégzik. Az adott telepi mentesítés vakcinázási és vérvizsgálati költségeit a 112. táblázat mutatja be. 112. táblázat. Az IBR mentesítés vakcinázási és vérvizsgálati költségei (Ft) Év 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Összköltség

Összesen

Vakcinázás

3 773 045 2 890 642 2 890 642 2 890 642 2 890 642 -

„A” stratégia Vérvizsgálat 0 56 000 112 000 168 000 1 401 712 -

3 773 045 2 946 642 3 002 642 3 058 642 4 292 354 -

3 773 045 2 890 642 2 890 642 2 890 642 2 890 642 2 890 642 2 890 642 2 890 642 2 890 642 2 890 642

15 335 611

1 737 712

17 073 324

29 788 819

Vakcinázás

„B” stratégia Vérvizsgálat 0 56 000 56 000 112 000 112 000 168 000 168 000 224 000 224 000 1 457 712 2 577 712

Összesen 3 773 045 2 946 642 2 946 642 3 002 642 3 002 642 3 058 642 3 058 642 3 114 642 3 114 642 4 348 354 32 366 532

A vakcina ára 605 Ft/adag, a vérvizsgálat díja 560 Ft/állat (az árak 10,71% ÁFÁ-t tartalmaznak).

A mentesítési változatok gazdasági elemzése Az elemzést költség-haszon analízis segítségével végeztük el. Ez egy olyan módszer, amelynek segítségével a hosszú távú állat-egészségügyi programok jövedelmezősége és megtérülése számítható ki. Ezek esetében az jelent gondot, hogy a bevételek és a költségek nem egy időpontban jelentkeznek, és így azokat közvetlenül nem hasonlíthatjuk össze. A módszer főbb lépései: A programok költségeinek és a bevételeinek meghatározása. A költségek és a bevételek jelenértékének kiszámítása.

150


A mentesítési lehetőségek összehasonlítása és gazdaságosságuk elemzése különböző mutatók alapján. A költségeket a mentesítési program közvetlen költségei jelentik, amelyeket a 111. táblázat mutat be. A betegség okozta veszteséget a termelés csökkenése jelenti, ezáltal a mentesítési programmal realizálható többletbevételt a kieső veszteségek jelentik (113. táblázat). 113. táblázat. Az IBR által okozott veszteségek nagysága a mentesítés során („A” és „B” stratégia) Fertőzöttség Elhullás Idő előtti Veszteség (Ft) (%) (%) selejtezés (%) A B A B A B A B Alaphelyzet 1. év 2. év 3. év 4. év 5. év 6. év 7. év 8. év 9. év 10. év

80 64 48 32 16 0 -

80 72 64 56 48 40 32 24 16 8 0

2 1,6 1,2 0,8 0,4 0 -

2 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0

7 5,6 4,2 2,8 1,4 0 -

7 6,3 5,6 4,9 4,2 3,5 2,8 2,1 1,4 0,7 0

8 753 523 7 048 688 5 343 853 3 639 018 1 934 183 0 -

8 753 523 7 901 106 7 048 688 6 196 271 5 343 853 4 491 435 3 639 018 2 786 600 1 934 183 1 081 765 0

Mivel az „A” és „B” stratégia esetében a költségek és a bevételek jelentkezésének (114. táblázat) időpontja különbözik, ezért a jövőben jelentkező költségek és bevételek jelenértékét kell kiszámítani - azaz ezeket diszkontálni kell, így azok már összehasonlíthatók (115. táblázat). A kalkulációknál 1%-os reálkamatlábat vettünk figyelembe. 114. táblázat. Nem diszkontált bevételek és költségek (Ft) „A” mentesítési stratégia „B” mentesítési stratégia Év Költségek Bevételek Költségek Bevételek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

3 773 2 947 3 003 3 059 4 292 -

1 705 3 410 5 115 6 819 8 754 -

3 773 2 947 2 947 3 003 3 003 3 059 3 059 3 115 3 115 4 348

852 1 705 2 557 3 410 4 262 5 115 5 967 6 819 7 672 8 754

A mentesítési stratégiák összehasonlításához és gazdaságosságának megítéléséhez a következő legfontosabb mutatókat célszerű értékelni: időtartam alatti összes jövedelem jelenlegi értéke (NJ0), költség-haszon arány (K/H), befektetés belső kamatlába (BKL).

151


115. táblázat. Az „A” és „B” mentesítési stratégiák gazdaságossági mutatói „A” mentesítési stratégia „B” mentesítési stratégia ** *** § Év Összkölt- Összbe- NJ K/H BKL Összkölt- Összbe- NJ** K/H*** ség* vétel* ség* vétel* 3 736 1 688 -2 048 0,45 3 736 844 -2 892 0,23 1 6 624 5 030 -1 594 0,76 6 624 2 515 -4 109 0,38 2 9 539 9 995 456 1,05 13% 9 484 4 997 -4 487 0,53 3 12 478 16 548 4 070 1,33 59% 12 370 8 274 -4 096 0,67 4 16 562 24 876 8 315 1,50 77% 15 227 12 329 -2 898 0,81 5 18 108 17 147 -961 0,95 6 20 961 22 713 1 752 1,08 7 23 837 29 010 5 173 1,22 8 26 685 36 025 9 340 1,35 9 30 622 43 949 13 328 1,44 10

BKL§ -5% 8% 17% 22% 26%

* Halmozott és diszkontált (ezer forint) ** Nettó jelenérték (halmozott, ezer forint) *** Költség-haszon arány § Belső kamatláb

Az „A" stratégia nettó jelenértéke már a 3. évben pozitív, míg a „B" változat ekkor még veszteséges és csak a 7. évben válik pozitívvá. A számítások szerint tehát az „A" változat három, a „B" pedig hét év alatt térülne meg. Az „A" stratégia befejezésekor összesen mintegy 8,315 millió Ft tiszta jövedelem realizálódna jelenlegi értéken, míg a „B"-nél 13,328 millió Ft. Az „A" változat esetében a költség-haszon arány az első évben 0,45, azaz 1 Ft költségre 0,45 Ft bevétel jut -, majd fokozatosan növekszik és az ötödik évben már 1,50 (ekkor már 1 Ft költségre 1,50 Ft bevétel jut). A „B" esetében a költség-haszon arány a 10. évben 1,44. Ez utóbbi változatnál viszont a halmozott és diszkontált bevételek, ugyanakkor a költségek is közel kétszeresét teszik ki, mint az „A" stratégia esetén, tehát közel kétszer annyi pénzt kell a mentesítésre fordítani. A belső kamatláb nagysága a mentesítési változat jövedelemtermelő képességét fejezi ki. Természetesen a minél nagyobb BKL a kedvezőbb. Az „A” változat belső kamatlába igen magas (77%), de a „B” stratégia 26%-os mutatója is jóval a jelenlegi piaci kamatláb felett van, tehát gazdaságilag mindenképpen megéri mentesíteni. Vagyis végső következtetésként az elemzésből levonható, hogy a magyarországi tartási rendszereket, az állományméretet, a fertőzöttség mértékét és az anyagi lehetőségeket is figyelembe véve az IBR mentesítés során a markervakcinázás mellett végzett szelekció a szakmailag, gazdaságilag és etikailag is járható út. Irodalom: 1. Kecskeméti S. - Kiss I. (1998): A szarvasmarha vírusos hasmenése. Magy. Áo. Lapja, 120. 143−151. 2. Kudron E. (1999): A nyugat-dunántúli szarvasmarha állományok vírusos fertőzöttségének alakulása 1972−1996 között. Magy. Áo. Lapja, 121. 264−266. 3. Noordegraaf, A. V. et al. (1998): An epidemiological and economic simulation model to evaluate the spread and control of infectious bovine rhinotracheitis in the Netherlands. Prev. Vet. Med., 36. 219-238. 4. Rusvai M. - Izadpanah R. - Fodor L. (1999): Endémiás légzőszervi megbetegedések oktani vizsgálata egyes hazai szarvasmarha- és juhállományokban. Magy. Áo. Lapja, 121. 255-259. 5. Tekes L. et al. (1999): Prevalence of bovine herpesvirus 1 (BHV-1) infection in Hungarian cattle herds. Acta Vet. Hun., 47. 303-309. 6. The University of Reading (2000): The Economics of Bovine Viral Diarrhoea-Mucosal Disease (BVD−MD) Complex. http://www.rdg.ac.uk/livestockdisea/cattle/bvd.htm

152


17. Tejtermelő szarvasmarha telepek termelési mutatóinak és gyógyszerköltségének összehasonlító vizsgálata A tejelő szarvasmarhatartás bevételét az értékesített tej, az eladásra kerülő borjak és a tenyészállatok, valamint a selejt tehenek ára adja. Ha ezek összegéből kivonjuk a termelés állandó és változó költségeit, az üzemi jövedelemhez jutunk. A változó költség részét képezik a felhasznált gyógyszerek, vakcinák, tisztítószerek és fertőtlenítőszerek költségei is, amelyek szintén jelentős mértékben befolyásolhatják az árutejtermelés jövedelmezőségét. Ezért a termelésorientált állomány-egészségügynek részét képezi a költséghatékony telepi gyógyszerfelhasználás is. 17.1. Gyakorlati példa a termelési mutatók és a gyógyszerköltségek összehasonlító elemzésére Az elemzés célja, hogy 3 nagyüzemi tehenészet állatgyógyászati készítményekre fordított költségét, azok készítménycsoportonkénti és indikáció szerinti megoszlását összevessük a telepek termelési mutatóival 3 év (1998-2000) adatai alapján, és ebből következtetéseket vonjunk le a gyógyszerfelhasználás hatékonyságával, megtérülésével kapcsolatban. Az A telepen átlagosan 830, a B telepen 525, a C telepen 1 375 holstein-fríz tehenet tartanak. A telepek járványtani státusza megegyező. A termelési mutatókat a 116. táblázat mutatja be. 116. táblázat. A telepek termelési mutatói (1998-2000) 1999 2000 1998 A B C A B C A B telep telep telep telep telep telep telep telep 825 191 1 369 831 500 1 378 834 549 Induló tehénlétszám Értékesített tej 7 750 8 912 7 517 7 557 8 071 7 253 8 152 8 442 (l/év/tehén) 747 426* 1384 773 451 1 390 771 549 Összes szaporulat (állat) 90,5 223,0* 101,1 93,0 90,2 100,9 92,4 100,0 (%) 134 22 205 190 82 285 202 118 Selejtezett állat 16,2 11,5 15,0 22,9 16,4 20,7 24,2 21,5 (%) 5 0 41 5 1 37 2 0 Kényszervágott állat 0,6 0 3,0 0,6 0,2 2,7 0,2 0 (%) 55 6 90 47 16 97 39 25 Elhullott állat 6,7 3,1 6,5 5,6 3,2 7,0 4,7 4,5 (%) 194 28 336 242 99 419 243 143 Összes kivonás (állat) 23,5 14,6 24,5 29,1 19,8 30,4 29,1 26 (%)

C Telep 1 379 7 479 1460 105,9 274 19,9 28 2,0 81 5,9 383 27,8

*Az adatok nem relevánsak, mivel ez a telepítés éve

Mindhárom telepen a termelőistállók kötetlen, mélyalmos rendszerűek, a termelőcsoportok takarmányozása monodiétás. A fejőház az A és B tehenészetben Boumatic rendszerű, halszálkás elrendezésű fejőállásokkal, a C telepen Alfa Laval típusú fejőberendezéssel és merőleges fejőállásokkal felszerelt. Vizsgálatunkban először az 1998-2000 közötti időszakban vásárolt állatgyógyszerek mennyiségi és ár adataiból kiszámítottuk a telepek által gyógyszerre fordított évenkénti összeget készítménycsoportonkénti és indikáció szerinti bontásban. Részletesen elemeztük az antibiotikumok költségeinek megoszlását is. Az infláció mértékét nem vettük számításba. Az átlagos

153


tehénlétszám alapján az egy tehénre jutó éves gyógyszerköltséget minden csoportosítás esetén kiszámítottuk, ami által az egyes telepek adatai összehasonlíthatóvá váltak. Megvizsgáltuk a három tehenészetben a felmért időszak gyógyszerfelhasználási tendenciáit is. Ezt követően elemeztük az egyes telepek termelési mutatóinak és gyógyszerköltségének kapcsolatát úgy, hogy összehasonlítottuk az átlagtehenenkénti értékesített tej mennyiségét és az összes szaporulatot a fajlagos tejtermelési és szaporodásbiológiai gyógyszerköltségekkel, valamint az elhullás és kényszervágás arányát az összes fajlagos gyógyszerköltséggel. Legvégül a telepi gyógyszerfelhasználások megtérülését számoltuk ki. 17.1.1. A gyógyszerfelhasználás alakulása a telepeken A telepek gyógyszerfelhasználását készítménycsoportok és indikáció szerint vizsgáltuk. A gyógyszerköltség készítménycsoportonkénti alakulását a 117. táblázat mutatja be. 117. táblázat. A telepek átlagos összes (1998-2000) és éves gyógyszerköltségének %-os megoszlása készítménycsoportok szerint A telep B telep C telep 1998 1999 2000 Készítménycsoport % % 49,0 44,4 47,2 50,8 48,4 41,3 Antibiotikumok 4,3 6,7 15,8 9,4 11,3 6,1 Fertőtlenítőszerek Vitaminok, ásványi anya13,3 7,4 14,1 9,2 9,0 16,6 gok, aminosav-kiegészítők 11,7 23,6 1,5 13,1 12,2 11,5 Hormonok 11,8 6,7 10,0 6,5 9,1 13,0 Vakcinák 0,4 1,3 3,1 1,3 1,9 1,6 Antiparazitikumok Gyulladáscsökkentők, fáj0,8 0,7 0,7 0,6 0,6 1,1 dalomcsillapítók Egyéb seb.-i, belgyógy.-i és 7,5 6,7 6,7 8,0 5,8 7,2 diag.-i készítmények Állatgyógy.-i eszközök és 1,1 2,4 1,2 1,2 1,9 1,6 magisztrációs díj 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Összesen Egy tehénre jutó éves 8,3 8,5 12,0 12,7 10,3 7,1 gyógyszerköltség (ezer Ft) A telepek összehasonlítására az egy tehénre jutó éves gyógyszerköltség mutató használható fel, mivel figyelembe veszi a tehénlétszámot. Emellett az adatokból az éves tendenciák is láthatók. A 118. táblázat a tehenenkénti átlagos éves gyógyszerköltség megoszlását mutatja be.

154


118. táblázat. A tehenenkénti átlagos éves gyógyszerköltség megoszlása (Ft; %) készítménycsoportok szerint (1998-2000) Tehenenkénti éves %-os Készítménycsoport gyógyszerköltség (Ft) megoszlás 4 942 46,8 Antibiotikumok 940 8,9 Fertőtlenítőszerek Vitaminok, ásványi anyagok, aminosav1 225 11,6 kiegészítők 1 299 12,3 Hormonok 1 003 9,5 Vakcinák 169 1,6 Antiparazitikumok 85 0,8 Gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók 739 7,0 Egyéb seb.- i, belgyógy.-i és diag.-i készítmények 158 1,5 Állatgyógyászati eszközök és magisztrációs díj Összesen 10 560 100 17.1.2. A gyógyszerköltség indikáció szerinti alakulása a telepeken A gyógyszerköltséget a gyógyszerek indikációi szerint is csoportosíthatók (119. táblázat). A preventív szerek közé a fertőtlenítőszereket és a vakcinákat soroltuk. 119. táblázat. A telepek átlagos összes (1998-2000) és éves gyógyszerköltségének %-os megoszlása indikáció szerint A B C 1998 1999 2000 telep telep telep Indikáció % % 44,9 33,9 49,4 45,6 46,4 36,2 Tőgybetegségek 26,1 40,2 16,5 31,0 22,8 29,0 Szaporodásbiológiai zavarok 2,6 4,0 5,8 3,7 4,6 4,1 Lábvégbetegségek 8,2 4,9 7,2 6,2 5,7 8,5 Anyagforgalmi zavarok 12,4 8,3 10,1 7,1 9,8 13,8 Preventív szerek 2,6 2,3 4,2 2,3 3,3 3,6 Sebészeti és belgyógyászati célra Borjak kezelésére fordított antibiotikum 1,4 1,5 2,6 1,4 1,8 2,3 és szulfonamid 0,4 1,3 3,1 1,3 1,9 1,6 Antiparazitikumok 1,4 4,1 1,1 1,4 3,8 1,4 Egyéb 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Összesen 8,3 8,5 12,0 12,7 10,3 7,1 Egy tehénre jutó éves költség (ezer Ft) A 120. táblázat az egy tehénre jutó átlagos éves gyógyszerköltség százalékos megoszlását indikáció szerint mutatja be.

155


120. táblázat. A tehenenkénti átlagos éves gyógyszerköltség megoszlása (Ft; %) indikáció szerint (1998-2000) Tehenenkénti éves Indikáció %-os megoszlás gyógyszerköltség (Ft) 4 509 42,7 Tőgybetegségek 2 915 27,6 Szaporodásbiológiai zavarok 433 4,1 Lábvégbetegségek 718 6,8 Anyagforgalmi zavarok 1 077 10,2 Preventív szerek 314 3,0 Sebészeti és belgyógyászati célra Borjak kezelésére fordított antibioti203 1,9 kum és szulfonamid 169 1,6 Antiparazitikumok 222 2,1 Egyéb Összesen 10 560 100,0 Az egy tehénre jutó átlagos éves antibiotikum költség indikáció szerinti felhasználását a 121. táblázat mutatja be. 121. táblázat. A tehenenkénti átlagos éves antibiotikum költség megoszlása (Ft; %) indikáció szerint (1998-2000) Tehenenkénti éves Indikáció %-os megoszlás antibiotikum költség (Ft) 3 667 74,2 Tőgygyulladás 702 14,2 Méhgyulladás és magzatburok-visszatartás 381 7,7 Lábvégbetegségek 192 3,9 Borjak emésztő- és légzőszervi betegségei Összesen 4 942 100,0 17.1.3. A telepek összehasonlítása a termelési mutatók és a gyógyszerköltség alakulása alapján A tehenészetek teljesítményét tejtermelési eredményeik, szaporasági mutatóik, valamint az elhullási és kényszervágási értékeik alapján elemeztük három év figyelembe vételével. A B jelzésű telep esetében a tejtermelés, a szaporodásbiológia és a selejtezés tekintetében is kihagytuk az 1998-as évet, mivel ez a tehenészet ebben az évben kezdte meg termelését, így a szaporasági és selejtezési mutatói nem voltak összehasonlíthatók a másik két telep eredményeivel. A számításokhoz az értékesített tej mennyiségét, az összes szaporulatot és az elhullás és kényszervágás együttes arányát használtuk fel (115. táblázat). A termelési mutatók és a gyógyszerköltségek összehasonlítása érdekében a fajlagos tejtermelési gyógyszerköltséget és a fajlagos szaporodásbiológiai gyógyszerköltséget számoltuk ki. A fajlagos tejtermelési gyógyszerköltséget az éves tőgygyulladás elleni gyógyszerköltség és az egy év alatt értékesített tej hányadosaként számítottuk. A fajlagos szaporodásbiológiai gyógyszerköltség kiszámításakor az egész évben felhasznált szaporodásbiológiai zavarok kezelésére alkalmas szerek gyógyszerköltségét osztottuk el az éves borjúszaporulattal. Az eredményeket a 122. táblázat mutatja be.

156


122. táblázat. Fajlagos költségek (Ft)

Fajlagos tejtermelési gyógyszerköltség (Ft/liter tej/év) Éves átlag Fajlagos szaporodásbiológiai gyógyszerköltség (Ft/borjú/év) Éves átlag Fajlagos összes gyógyszerköltség (Ft/tehén/év) Éves átlag

1998 A B telep telep

C telep

1999

0,52

1,38

-*

A telep B telep 0,71

0,95 3 087

A telep

2000 B telep

C telep

0,79

0,26

0,32

0,38

0,64

-*

2 036

2 267

2 562 8 680

0,42

C telep

-*

3 262

0,32 1 802

1 618 3 083 1 558

2 444 16 784 10 174

12 732

9 288

2 086 11 430 5 922 7 634 7 743

10 297

7 100

*1998-as B telepre vonatkozó adatok nem relevánsak, mivel ez a telepítés éve

Az adatok alapján az az általános trend rajzolódik ki, hogy a termelés színvonalának javulása vagy legalább stagnálása - mellett a fajlagos gyógyszerfelhasználás csökkent. 123. táblázat. A fő termelési mutatók és a fajlagos gyógyszerköltségek alakulása a telepeken (1998-2000) Értékesített tej (l/tehén/év) Fajlagos tejtermelési gyógyszerköltség (Ft/liter tej/év) Szaporulat (borjú/tehén/év) Fajlagos szaporodásbiológiai gyógyszerköltség (Ft/borjú/év) Elhullás és kényszervágás (%) Fajlagos összes gyógyszerköltség (Ft/tehén/év)

A telep 7 820

B telep 8 475

C telep 7 416

Átlag 7 904

0,50

0,49

0,85

0,61

0,92

0,95

1,03

0,97

2 316

3 163

1 795

2 425

6,1

4,0

9,0

6,4

8 258

8 461

11 985

9 567

9000

1

8500

0,8

8000

0,6

7500

0,4

7000

0,2

6500

0 A-telep

Értékesített tej

B-telep

Ft / l / év

l / tehén / év

38. ábra. A fajlagos tejtermelési gyógyszerköltség és a tehenenként értékesített tej viszonya

C-telep

Fajlagos tejtermelési gyógyszerköltség

157


1,04 1,02 1 0,98 0,96 0,94 0,92 0,9 0,88 0,86

3500 3000 2500 2000 1500 1000

Ft / borjú / év

borjú / tehén / év

39. ábra. A fajlagos szaporodásbiológiai gyógyszerköltség és a tehenenkénti szaporulat viszonya

500 0 A-telep Szaporulat

B-telep

C-telep

Fajlagos szapbiol.-i gyógyszerköltség

Ha a telepeket egymással összehasonlítjuk (123. táblázat, 38-39. ábra), akkor a tejtermelés és a fajlagos tejtermelési gyógyszerköltség viszonya alapján a B telepen volt a legkedvezőbb a tőgyegészségügyi helyzet, mivel magas tejtermelés mellett alacsony volt gyógyszerköltség. Habár az A telepen is alacsony volt a gyógyszerfelhasználás, de a termelés is kisebb. A C telepen a magas fajlagos tejtermelési gyógyszerköltséghez a legalacsonyabb tejtermelési szint tartozott. A szaporaság és a fajlagos szaporodásbiológiai gyógyszerköltség viszonya alapján a C telepen a legkedvezőbb a szaporodásbiológiai helyzet, mivel viszonylag alacsony gyógyszerköltség mellett magas a szaporulat. A másik két telep helyzete hasonló: a magasabb költség mellé alacsonyabb szaporaság párosul. (Az elhullási és kényszervágási mutatót a fajlagos összes gyógyszerköltséggel hasonlíthatjuk össze.) 17.1.4. Megtérülési mutatók A gyógyszerköltségek megtérülését vizsgálva kiszámítottuk, hogy a fajlagos tejtermelési gyógyszerköltség hány liter többlettej, ill. a fajlagos szaporodásbiológiai gyógyszerköltség mennyi többletborjú értékével egyezik meg tehenenként. A számításhoz az 1999. év agrárökonómiai viszonyait vettük alapul, mivel ez a vizsgált 3 év középső esztendeje, és így az éves árváltozások többé-kevésbé kiegyenlítődnek. Ez alapján a tejárat 65 Ft/l-nek, a borjú árát (200 kg-ig) 60 000 Ft-nak vettük. A 124. táblázat azt mutatja, hogy a tőgybetegségek kezelésére használt gyógyszerköltség 54-97 l tehenenkénti többlettej termelése esetén térült meg, vagyis ez a mutató a B telep esetében a legkedvezőbb és a C telep esetében a legkedvezőtlenebb. A három telep vonatkozásában a megtérülési mutatók átlagértékei 70 l tej/tehén és 0,043 borjú/tehén. A megtérülési mutatók önmagukban nem sokat árulnak el az állategészségügyi menedzsment színvonaláról, mivel ha alacsony termelési mutatók mellett alacsony a fajlagos gyógyszerfelhasználás, akkor is kedvező eredményeket adnak. Ezért kell a termelés színvonalát is vizsgálni. Azzal együtt vizsgálva viszont nagy segítséget nyújtanak, és emellett számszerűsítik az adott indikációs gyógyszerfelhasználásnál már rentábilis fajlagos többlethozam nagyságát.

158


124. táblázat. Megtérülési mutatók alakulása a telepeken (1998-2000) Mutatók A telep B telep 7 820 8 475 Értékesített tej (l/tehén/év) Tőgybetegségek kezelésére alkalmazott sze3 828 3 527 rek költsége (Ft/tehén/év) 58,9 54,3 Megtérülés (l tej/tehén) 0,92 0,95 Szaporulat (borjú/tehén/év) Szaporodásbiológiai problémák kezelésére 2 316 3 632 alkalmazott szerek költsége (Ft/tehén/év) 0,039 0,061 Megtérülés (borjú/tehén)

C telep 7 416

Átlag 7 904

6 293

4 549

96,8 1,03

70 0,97

1 795

2 581

0,030

0,043

Összességében a termelési mutatók és a fajlagos gyógyszerköltségek viszonya, valamint a megtérülési indexek alapján a tőgyegészségügyi menedzsment a B telepen a leghatékonyabb és a C telepen a legkevésbé sikeres, a szaporodásbiológiai menedzsment a C telepen a legmagasabb szintű és a B telepen a legkevésbé hatékony gazdaságilag. A vizsgált telepek 3 éves adatai alapján megállapítható, hogy amelyik termelési területen alacsonyak a termelési mutatók, ott magasabb a gyógyszerfelhasználás, és ahol magas szintű a termelés, ott alacsonyabbak a fajlagos gyógyszerköltségek. Tehát a kedvezőtlen állat-egészségügyi állapotú, alacsony színvonalú termelési területek gyógyszerfelhasználása nő meg. Az éves trendeket vizsgálva megállapítható, hogy a termelési mutatók kismértékű javulása vagy változatlansága mellett a fajlagos gyógyszerfelhasználás számottevően csökkent. Ez alól kivételt képeztek a preventív szerek, amelyek a betegségek megelőzésével hozzájárulhattak a kuratív szerek felhasználásának nagymértékű csökkenéséhez. Emellett a körvonalazódott javuló termelési trendet éppen a korábbi magas gyógyszerfelhasználás is indukálhatta, vagy a termelés szinten tartásához már egy jóval alacsonyabb gyógyszerfelhasználás is elegendőnek bizonyult. Irodalom: 1. Bicsérdy Gy. - Facsar I. (1980): A szakosított tehenészeti telepek állat-egészségügyi költségeinek kérdéseiről. III. Gyógyszerfelhasználás. Magy. Áo. Lapja, 35. 116-118. 2. Bicsérdy Gy. - Hajdu A. (1979): A szakosított tehenészeti telepek állat-egészségügyi költségeinek kérdéseiről. I. Egységnyi termékre vetített állat-egészségügyi kiadások. Magy. Áo. Lapja, 34. 219-223. 3. Facsar I. - Dratsay É. (1978): Adatok a kötetlen tartástechnológiájú szakosított tejtermelő tehenészeti telepek állat-egészségügyi ökonómiájához. Magy. Áo. Lapja, 33. 761-764.

159


18. Általános összefoglalás A sertés- és szarvasmarhatartásban a különböző betegségek által okozott, becsült és számszerűsített gazdasági veszteségek jelentősnek tűnnek. Különösen azért, mert szinte minden termelő és állatorvos tisztában van a klinikai betegségek miatti veszteségekkel, ugyanakkor az elsősorban árbevétel-csökkentést („rejtett veszteséget”) okozó szubklinikai kórformák miatti károkat sokan nem veszik figyelembe. Sokszor nem ismerik fel, hogy a szubklinikai betegségek hátrányosan befolyásolják a termelési mutatókat, és nagyobb gazdasági veszteségek forrásai, mint a klinikai formák, és gyakran az sem tudatosul, hogy a termelésorientált állomány-egészségügyi programok által javulhat az állomány termelékenysége, és gazdasági haszon érhető el. Vagyis az állategészségügyi menedzsment színvonalának javítása jelentős mértékben hozzájárulhat haszonállattartó telepeink jövedelmezőségének emeléséhez. Nem lehetséges, és valószínűleg nem is térülne meg az összes felsorolt veszteség kiküszöbölése. Egy adott telep adatainak az elemzése adhat választ a prioritásokra, az elkerülhető veszteségek nagyságára. Sajnos az állomány-egészségügy gazdasági vonatkozásaival kapcsolatos hasznosítható adat kevés. A két ellés közötti idővel vagy a malacelhullással kapcsolatos adatok közötti jelentős üzemi különbségek azt mutatják, hogy nagymértékű eltérések lehetnek az egyes állományokban jelentkező károk nagysága között. Jelentős gazdasági megtakarítások érhetők el, különösen azon telepek esetében, ahol a veszteségek magasabbak az átlagosnál. Az egyes üzemek termelési és állomány-egészségügyi adatainak egymással történő összehasonlítása szintén intézkedések megtételére ösztönöz, elősegítve a termelés hatékonyságának növelését. Az állomány-egészségügyi menedzsment által végrehajtandó intézkedések gazdasági hatásai becsülhetők vagy számszerűsíthetők. A telep vezetőiben általában tudatosul, hogy a különböző állományszintű betegségek szuboptimális teljesítményt okoznak, de a problémák pontos gazdasági hatásait nem ismerik. A gyakorló állatorvosok számára a veszteségszámítások jelentős segítséget nyújthatnak a bevezetni kívánt állomány-egészségügyi programok alátámasztására. A feltérképezett állományszintű veszteség felhívja a telep irányítóinak figyelmét a probléma gazdasági nagyságára, az egyedi szintre lebontott veszteségforrások pedig meghatározzák azokat a területeket, amelyekre az állatorvosnak koncentrálnia kell. Az állomány-egészségügyi programok gazdasági értékelésére kidolgozott modellek lehetővé teszik a javasolt állat-egészségügyi intézkedésekből származó haszon becslését, amelyek reális tervek felállítását kényszerítik ki, és elősegítik, hogy az állatorvos még hatékonyabban kapcsolódhasson bele a telep vezetésébe. A bemutatott költség-haszon elemzés eszközként szolgálhat egy bevezetendő állat-egészségügyi program gazdaságosságának alátámasztására. Az állomány-egészségügyi programoknak a betegségek által okozott gazdasági veszteségekre gyakorolt hatását érdemes folyamatosan nyomon követni (monitorozni), hogy bizonyos időközönként értékelni tudjuk az adott állomány-egészségügyi programmal valóban realizálható gazdasági haszon nagyságát. Nagyon fontos, hogy egy programot ne elemezzünk ki túl hamar, mert a változások addig nem lesznek mérhetők, amíg néhány hónap a program bevezetése után el nem telt. Mivel a folyamatos értékelés kimutatja a megtérülés bevételeit, az egy állandó pozitív megerősítésül szolgálhat a telep irányítói számára. A növekvő megtérülések kimutatása felbátoríthatja majd a telep vezetőit arra, hogy egyetértsenek a további változtatásokkal, és feljogosítják az állatorvost a cselekvésre. Egy hatékony állomány-egészségügyi program konstans megtérülést is adhat. Ilyenkor nincs változás a termelési eredményekben, mert a program elérte a teljesítményben kitűzött célokat. Ebben az esetben a program megakadályozhatja a fennálló állapot romlását, és ezáltal megvéd a betegségek okozta veszteségektől, vagy megvéd a program beindításakor fennálló alacsony teljesítménytől. Abban az esetben, ha nincsen érdemleges változás, ill. gazdasági hozadék az időközi vizsgálatok során, az állatorvos újraértékelheti a bevezetett programot. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a termelők gazdasági alapon ítélik meg a haszonállattartó telepen foganatosított intézkedéseiket, ezért az állatorvostól is egyre inkább ezt a szemléletet várják el. Várhatóan a hazai termelők hozzáállása is ezen irányba változik a jövőben.

160


Ez alapján az is feltételezhető, hogy a sikeres és jövedelmező haszonállattartás nagymértékben függ a szaktanácsadó állatorvosok gazdasági képzettségétől, termelésorientált szemléletétől is. Ennek hiánya az állatorvosok állomány-egészségügyi tanácsadóként történő alkalmazásának egyik fő gátjává válhat, pedig az állomány-egészségügyi programok széleskörű elterjedése a haszonállatpraxisban dolgozó állatorvosok számára új, potenciális jövedelmet jelent. A bemutatott módszerek széleskörűen felhasználhatók a szaktanácsadói munkában, a különböző értékelési módszerek kidolgozásánál, a gazdasági döntések előkészítésénél, meghozatalánál, a döntésvégrehajtás és az ellenőrzés során. A bemutatott módszerek gyakorlati alkalmazása lehetőséget nyújt az állatorvosi tevékenység hatókörének kiterjesztésére. A modellszámítások során gyakran használt számítógépes táblázatkalkuláció nagy előnye, hogy lehetővé teszi a helyszíni telepi adatok alapján történő („ad hoc”) számszerűsítéseket is. A veszteségek és az állat-egészségügyi programok várható jövedelmeinek érzékenységvizsgálata (kockázatbecslése) is lehetséges, ha a táblázatkalkuláció input értékeit megváltoztatjuk. Növelve vagy csökkentve a tervezett értékeket, a felhasználó ki tudja számolni a változtatások várható megtérülését az újrakalkulált értékekből. Az állatorvos szintén kiszámíthatja a különböző szintű, intenzitású állatorvosi szolgáltatások megtérülését, és ez alapján meghatározhatja, hogy mely program adná a maximális megtérülést. Nagy előnye az ilyen jellegű modelleknek, hogy már hordozható számítógépen is működnek, és így az állománygondozásban résztvevő szakemberek mindennapi munkaeszközévé válhatnak. Az elvégzett számszerűsítések és becslések eredményei között fellelhető különbségek ismételten kiemelik annak a jelenőségét, hogy bizonyos telepen végzett kalkulációk, ill. átlagadatokon nyugvó becslések eredményeiből csak megszorításokkal lehet általános következtetéseket levonni. Adott telepre csak a megfelelő telepi adatok birtokában lehet a lehető legpontosabb kalkulációt elvégezni és ezek alapján következtetéseket levonni, valamint a gazdaságilag optimális állategészségügyi intézkedéscsomagot összeállítani. A veszteségek nagyságával kapcsolatos becslések reprezentatívabbá tételéhez sokkal több telepi adatra volna szükség. Ezért a kérdéskör valószínűsíthető gazdasági vonatkozásaira tekintettel hosszabb távon mindenképpen szükséges egy olyan, a telepek által bármikor hozzáférhető, elektronikus országos adatbank felállítása a haszonállattartó telepek termelési mutatóiról és állományegészségügyi helyzetéről, a betegségek előfordulásáról, amely segítségével folyamatosan nyomon lehessen követni a magyarországi telepek állomány-egészségügyi állapotát, és a szükséges döntési pontokon, valamint a megfelelő időben be lehessen avatkozni. A fő cél, hogy olyan információkat nyújtsunk, amelyeket a termelők és az ágazatban érdekeltek felhasználhatnak a termelés gazdaságosabbá tétele érdekében. Ennek megfelelően az adatokat elemezni és összegezni kell, hogy a gyakorlatban használható információt nyújtson a termelőknek és az állatorvosoknak. A nyújtott információkat szabványosítani, egységesíteni érdemes, hogy a különböző telepek számára összehasonlíthatók legyenek. Mindez egy olyan központi adatbázist eredményezhet az állományegészségügyi és termelési adatokról, amely az oktatás és kutatás számára is felhasználható. A gyakorlati alkalmazás során a modellek hozzásegíthetnek a tenyésztés erős és gyenge pontjainak feltárásához, az egyes tevékenységek költségeinek és értékképzésének feltérképezéséhez, valamint a telep jövedelmezőségének javítása és az üzleti folyamatok átszervezése területén a prioritások, a kritikus pontok meghatározásához. A modellek a betegségek okozta veszteségek nagyságának kimutatása, a gyógykezelési, mentesítési programok kialakítása és ellenőrzése során alkalmazhatók, továbbá hozzásegíthetnek a megoldási lehetőségek feltárásához és az állategészségügyi programok költség-haszon elemzéséhez.

161

ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGTAN

Recommend Documents