ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

EURÓPAI PARLAMENT

2014 - 2019

Plenárisülés-dokumentum

17.9.2014

B8-0000/2014

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a B8-0000/2014. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján A gyermekek alultápláltságáról a fejlődő országokban (2014/2853(RSP)) Linda McAvan a Fejlesztési Bizottság nevében

RE\1034798HU.doc

HU

PE537.519v01-00 Egyesülve a sokféleségben

HU

B8-0000/2014 Az Európai Parlament állásfoglalása a gyermekek alultápláltságáról a fejlődő országokban (2014/2853(RSP)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 25. cikkére, amely a megfelelő életszínvonalhoz való jog részeként ismeri el az élelemhez való jogot,

–

tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, és különösen annak 11. cikkére, amely elismeri a megfelelő életszínvonalhoz – ideértve a megfelelő táplálkozáshoz – való jogot, valamint a mindenkit megillető jogot, hogy ne éhezzen,

–

tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányhoz fűzött, 2009-ben elfogadott fakultatív jegyzőkönyvre, amely az élelemhez való jogot nemzetközi szinten érvényesíthetővé teszi,

–

tekintettel a gyermekek jogairól szóló egyezményre, különösen annak 24. cikke (2) bekezdésének c) pontjára és 27. cikkének (3) bekezdésére,

–

tekintettel a világ élelmezésbiztonságáról a FAO 1996-os római világélelmezési csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra,

–

tekintettel a FAO által 2004-ben elfogadott, az élelemhez való jogra vonatkozó iránymutatásokra, melyek útmutatást nyújtanak az államoknak arra nézve, hogy miként hajtsák végre az élelemhez való joggal kapcsolatos kötelezettségeiket,

–

tekintettel a millenniumi fejlesztési célokra, és különösen az 1. számú célra: a súlyos szegénység és éhínség felszámolására, illetve a 4. számú célra: a gyermekhalandóság csökkentésére,

–

tekintettel a 2012-ben elfogadott Élelmezésisegély-egyezményre,

–

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a humanitárius élelmezési segélyről szóló közleményére (COM(2010)0126),

–

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete” (COM(2010)0127) című közleményére,

–

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az EU rezilienciapolitikája: az élelmiszerválságok tanulsága” című közleményére (COM(2012)0586),

–

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az anyai

PE537.519v01-00

HU

2/7

RE\1034798HU.doc

és a gyermektáplálkozás előtérbe helyezése a külső támogatásokban” című közleményére (COM(2013)0141), –

tekintettel a fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai keretéről szóló állásfoglalására (P7_TA(2011)0410),

–

tekintettel „Az EU fejlődő országokbeli reziliencia- és katasztrófakockázat-csökkentési politikája: az élelmiszerválságok tanulsága” című állásfoglalására (P7_TA(2013)0578);

–

tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel még mindig közel egy milliárd ember éhezik, és a világon legalább 225 millió öt éven aluli gyermeket sújt a súlyos és krónikus alultápláltság, közülük becslések szerint évente 2,6 millió meghal a fejlődő országokban;

B.

mivel a WHO szerint az alultápláltság a gyermekhalandóság legfőbb oka és a betegség okozta terhek 35%-át teszi ki az 5 évnél fiatalabb gyermekek körében;

C.

mivel az 5 éves és annál fiatalabb gyermekek táplálkozása nagy mértékben az anya terhesség és szoptatás alatti táplálkozásától függ;

D.

mivel az alultápláltság a halandóság és a termeléskiesés oka is, valamint akadályozza a társadalmi és gazdasági fejlődést a fejlődő országokban;

E.

mivel az éghajlatváltozásnak a mezőgazdasági termelésre – és ezáltal a táplálkozásra – gyakorolt hatásai miatt várhatóan megnő az alultáplált gyermekek száma;

F.

mivel 25 évvel a gyermekek jogairól szóló egyezmény elfogadása után az egyezmény részes államai közül néhány még mindig nem tudott olyan kedvező környezetet kialakítani, amelyben biztosítható a gyermekek megfelelő élelemhez való jutása;

G.

mivel az 1996-os világélelmezési csúcstalálkozón a kormányok megerősítették az élelemhez való jogot és kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2015-re a felére, 840 millióról 420 millióra csökkentik az éhezők és alultápláltak számát; mivel azonban az éhező és alultáplált emberek – különösen gyermekek – száma növekedett az elmúlt években, elsősorban a 2008-as és 2011-es élelmiszerválság miatt;

H.

mivel különböző nemzetközi jogi eszközök összekapcsolják az élelemhez való jogot más emberi jogokkal, nevezetesen az élethez, a megélhetéshez, az egészséghez, a tulajdonhoz, az oktatáshoz és a vízhez való joggal;

I.

mivel az élelemhez való jog és a mindenki számára elérhető helyes táplálkozás alapvető fontosságú a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; mivel a táplálkozás kapcsolódik a legtöbb – ha nem minden – millenniumi fejlesztési célhoz, melyek maguk is szorosan összefüggnek;

J.

mivel nemzetközi szervezetek megerősítik, hogy az élelmiszertermelés elegendő a világ teljes lakosságának élelmezéséhez, és hogy a gyermekek alultápláltsága a háztartások bizonytalan élelmiszer-ellátásával és szegénységével, a nem megfelelő gondozási és

RE\1034798HU.doc

3/7

PE537.519v01-00

HU

táplálási gyakorlatokkal, az egészségtelen családi környezettel és a nem megfelelő egészségügyi szolgáltatásokkal függ össze; K.

mivel az élelemhez való jog és a helyes táplálkozás nélkülözhetetlen az ellenálló családok és közösségek kialakulásához és azon képességük létrejöttéhez, hogy csökkentsék a vészhelyzeteket követő hosszú felépülési időszakokat a megnövekedett számú és intenzitású katasztrófákkal jellemzett környezetben;

L.

mivel optimális táplálkozási állapotot az eredményez, ha a gyermekek megfizethető, változatos és tápanyagokban gazdag élelemhez jutnak hozzá, ha megfelelőek az anyaés gyermekgondozási gyakorlatok és az egészségügyi szolgáltatások, illetve ha egészséges a környezet, beleértve a biztonságos vizet, a szennyvízelvezetést és a helyes higiéniai gyakorlatokat;

1.

kiemeli, hogy a gyermekek alultápláltságának számos oka van – a legtöbb ember okozta és így elkerülhető –, a források egyenlőtlen elosztásától és/vagy nem fenntartható felhasználásuktól kezdve, a nőkkel és gyermekekkel szembeni megkülönböztetésen és a hiányos egészségügyi rendszerek miatti betegségeken át az irányítás hiányáig;

2.

hangsúlyozza, hogy az állami hatóságoknak garantálniuk kell az élelemhez való jog három dimenzióját és a helyes táplálkozást: a rendelkezésre állást, ami jelenti egyrészt a termőföld vagy más természeti források által közvetlenül biztosított önellátást, vagy a jól működő elosztást, feldolgozást és piaci rendszereket; a hozzáférést, amely magában foglalja az élelemhez való gazdasági és fizikai hozzáférés biztosítását; valamint a megfelelőséget, ami azt jelenti, hogy az élelemnek biztonságosnak kell lennie és ki kell elégítenie mindenki táplálkozási igényeit, figyelembe véve az életkort, az életkörülményeket, az egészségi állapotot, a foglalkozást, a nemet, a kulturális és vallási szokásokat;

3.

hangsúlyozza, hogy egy életciklus-perspektívából nézve a gyermek tápanyagigényének kielégítése szempontjából a legfontosabb időszak az első 1000 nap – a várandósság időszakát is beleértve –, mivel ez alatt az idő alatt megnövekszik a gyermek tápanyagigénye a gyors növekedés és fejlődés miatt, jobban ki van téve a fertőzéseknek és teljes mértékben másoktól függ a táplálkozás, a gondozás és a társas érintkezések tekintetében;

4.

megerősíti, hogy a gyermekek és anyák alultápláltságának megoldása koordinált fellépést igényel az alultápláltságot befolyásoló számos ágazatban, mint például az egészségügyben, az oktatásban, a mezőgazdaságban, valamint a vízhez, energiához és a megfelelő higiénés körülményekhez való jog területén, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el következetes, hosszú távú fejlesztési stratégiákat, és tegyenek erőfeszítéseket az alultápláltság csökkentésére vészhelyzetek és humanitárius beavatkozások során is;

5.

elismerését fejezi ki a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelem terén az elmúlt néhány évben elért javulásért, amit az 1. számú millenniumi fejlesztési cél elérése felé tett haladásra vonatkozó mutatók is bizonyítanak; úgy véli azonban, hogy az alultápláltságban elhunyt vagy attól szenvedő gyermekek száma még mindig magas és hozzájárul a szegénység és az éhezés ördögi körének fenntartásához;

PE537.519v01-00

HU

4/7

RE\1034798HU.doc

6.

hangsúlyozza ezért, hogy a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelemnek és a megfelelően tápláló élelemhez való egyetemes hozzáférés biztosításának kell a 2015 utáni ütemterv egyik fő céljának maradnia;

7.

úgy véli, hogy hiba volt a 10. EFA-ban – a 9. EFA-hoz képest – csökkenteni a mezőgazdaságra szánt pénzeszközöket; arra ösztönzi ezért a Tanácsot, hogy gondolkozzon el ezen és tegyen korrekciós intézkedést a 11. EFA tekintetében;

8.

hangsúlyozza a politikai akarat fontosságát az alultápláltság kezelésében; üdvözli az ENSZ táplálkozással foglalkozó állandó bizottsága által a Scaling Up Nutrition kezdeményezéshez (SUN) a táplálkozás javításának – különösen a nagy mértékben érintett országokban történő – felgyorsítása érdekében kidolgozott ütemtervet, számos érdekelt fél, többek között az ENSZ táplálkozással foglalkozó ügynökségeinek részvételével; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a SUN-ban felvázolt elveket;

9.

üdvözli az Európai Bizottság kötelezettségvállalását 3,5 milliárd EUR befektetésére 2014 és 2020 között a táplálkozás javítása céljára a világ néhány legszegényebb országában, és felhívja a Bizottságot, hogy növelje a táplálkozással kapcsolatos beavatkozásokra vonatkozó kötelezettségvállalásait azon célkitűzésének elérése érdekében, hogy 2025-re 7 millióval csökkenti az 5 éven aluli, fejlődésben visszamaradt gyermekek számát;

10.

hangsúlyozza, hogy a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak a gyermekek táplálásában és az élelmezésbiztonságban az anyatejjel való táplálásban, a családi élelem előállításában, megvásárlásában, elkészítésében és elosztásában, a gyermek- és beteggondozásban, valamint a megfelelő higiénia biztosításában; emlékeztet, hogy Afrikában a gazdálkodási tevékenység 80%-át nők végzik, bár még mindig elvétve áll módjukban az, hogy az általuk megművelt föld a tulajdonuk legyen; felszólít ezért arra, hogy a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelmet célzó valamennyi szakpolitikába kerüljön bele a nemi dimenzió és a női szerepvállalás megerősítésének előmozdítása;

11.

hangsúlyozza, hogy az állapotos nők alultápláltságának negatív hatásai vannak az újszülöttre, ami valószínűleg visszafordíthatatlan módon akadályozza a gyermek jövőbeni fejlődését; felhív ezért arra, hogy kapjon külön figyelmet a nők egészségének és jogainak védelme;

12.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek alultápláltsága nagyrészt a fejlődő országokban tapasztalható, de nem csak a vidéki lakosság körében, hanem városi környezetben is; ezért az a véleménye, hogy a gyermekkori éhezés felszámolásának egyik kulcseleme a mezőgazdasági politikákban és olyan reformokban rejlik, melyek célja, hogy a mezőgazdasági kistermelők képessé váljanak hatékonyabban és fenntarthatóbb módon termelni a saját maguk és családjaik számára elegendő élelem biztosításához;

13.

kiemeli, hogy a gyermekek alultápláltságának időben történő kezelésének elmaradása mind a fejlesztési együttműködésben, mind a humanitárius beavatkozásokban valószínűleg veszélyezteti az emberi fejlődés valamennyi dimenzióját, aláássa a nemzeti oktatási programokat, megterheli a nemzeti egészségügyi kiadásokat és gátolja a fejlődő országok társadalmi-gazdasági fejlődését, gazdasági veszteségeket okozva nekik,

RE\1034798HU.doc

5/7

PE537.519v01-00

HU

melyek becslések szerint ezen országok GDP-jének 2–8%-át teszik ki; 14.

emlékeztet arra, hogy az ún. rejtett éhezés – vagyis a mikrotápanyagok hiánya a gyermekek étrendjében – elégtelen testi és szellemi fejlődést okozhat a gyermekeknél;

15.

kiemeli, hogy a gyermekek alultápláltsága nem csak az élelem és az infrastruktúra hiányából eredhet, hanem az élelmiszerelosztás problémáiból, az élelemhez való nem megfelelő hozzáférésből és a vásárlőerőnek különösen a spekuláció következtében jelentős mértékben megnövekedett élelmiszerárak miatti hiányából; megjegyzi, hogy a vásárlóerő hiánya különösen a városi szegényeket érinti, akik nem képesek saját élelmüket előállítani;

16.

elismeri, hogy a gyermekek és anyák táplálkozásának javulása és az élelmezésbiztonság általában a számos szakpolitikában és ágazatban – úgy mint a hatékony és fenntartható vidékfejlesztésben, a föld- és vízhasználati politikákban, a megfelelő egészségügyi, a biztonságos vízellátási és higiéniai szolgáltatásokban, a megfelelő anya- és gyermekgondozási gyakorlatokban, a tengeri élővilág és más ökoszisztémák védelmében, a biológiai sokféleségben, az erdőirtásban, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében és az éghajlatváltozáshoz való adaptációban, a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentésében, a fenntartható termelésben és fogyasztásban, az energiához való fenntartható és biztonságos hozzáférésben, a kereskedelemben, a halászatban, a társadalmi befogadásban és a tisztességes foglalkoztatásban – eszközölt hatékony és koordinált fellépésektől fog függni;

17.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalják bele a táplálkozást valamennyi fejlesztési politikájukba a táplálkozás védelmének és előmozdításának érdekében, valamint biztosítsanak holisztikus megközelítést a helyitől a globális szintig; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szükség esetén tegyék kulcsfontosságú fejlesztési céllá a táplálkozást a fejlesztési együttműködési eszközökben, nevezetesen a 11. EFA-ban és az új Fejlesztési Együttműködési Eszközben;

18.

hangsúlyozza, hogy hatékonyabbá tételük érdekében a fejlesztési és sürgősségi programoknak szorosan össze kell kapcsolódniuk az élelmiszerválságok előrejelzése és megelőzése, az okozott kár csökkentése és a helyreállítás elősegítése érdekében;

19.

felhívja a fejlődő országok kormányait, hogy hozzanak létre kedvezőbb környezetet a gyermekek jobb táplálkozása számára hatékonyabb politikák, a táplálkozással foglalkozó nemzeti tervek és stratégiák, illetve az adományozók programjai közötti koordináció, az irányítás és az állampolgáraik felé történő elszámoltathatóság révén; nagyobb átláthatóságra ösztönöz a fejlődő országok költségvetéseiben – például a költségvetés nyomon követése révén – annak érdekében, hogy lehetővé váljon az alultápláltságot kezelő projektek számának és minőségének jobb értékelése;

20.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mobilizáljanak hosszú távú pénzügyi befektetéseket és forrásokat a táplálkozás érdekében többek között olyan szereplőkkel együttműködésben, mint az ENSZ ügynökségek, a G8-ak/G-20-ak, a feltörekvő országok, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek, felsőoktatási intézmények, civil társadalmi szervezetek és a magánszektor, valamint tegyék a táplálkozást az innovatív finanszírozás prioritásává;

PE537.519v01-00

HU

6/7

RE\1034798HU.doc

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az ENSZ táplálkozással foglalkozó állandó bizottságának.

RE\1034798HU.doc

7/7

PE537.519v01-00

HU