ÁLLÁSFOGLALÁS Az Európai Női Lobbi Állásfoglalása A roma és az utazó nőkkel szembeni többszörös diszkrimináció elleni fellépés – a nemzeti romaintegrációs stratégiák sikeres megvalósításának kulcsfontosságú eleme Összefoglalás
Az elmúlt néhány évben az Európai Unió intézményei és ügynökségei egyre többet foglalkoztak az európai roma1 és utazó népesség emberi jogi helyzetével. A diszkrimináció, valamint a romák és utazók emberi jogainak egyéb megsértése azonban továbbra is gyakori, és egyetlen európai kormány sem mondhatja el magáról, hogy teljes sikerrel meg tudja védeni ezeknek a kisebbségeknek az emberi jogait.2 Ez az Állásfoglalás a roma és utazó nők tapasztalataival foglalkozik: ezeket a nőket fokozottan veszélyezteti többszörös és interszekcionális diszkrimináció a nemük és az etnikai hovatartozásuk miatt, és korlátozott a hozzáférésük a munkahelyekhez, az oktatási, egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, valamint a politikai döntéshozatalban való részvételhez. A diszkrimináció megnyilvánulhat a többségi társadalom részéről, a fokozódó romaellenesség kontextusában, de – nemi hovatartozásuk alapján – a saját közösségeik tagjainak részéről is érheti őket diszkrimináció. A roma nők az átlagosnál jobban ki vannak téve az erőszak különböző formáinak, így a családon belüli erőszaknak, emberkereskedelemnek és kizsákmányolásnak, ugyanakkor több nehézségbe ütköznek, mint a többségi társadalomhoz tartozó nők, amikor segítséget kérnek. Néhány fontos tény és adat:3 •
A roma és utazó közösségekbe tartozó lányok és fiúk oktatásban való részvétele drasztikusan lecsökken a tankötelezettség felső korhatárának elérése után. A kelet-európai országokból származó
1
Európa Tanács, A romák és az utazók emberi jogai, 2012. február, http://www.coe.int/t/commissioner/source/prems/prems79611_GBR_CouvHumanRightsOfRoma_WEB.pdf 2 Néhány, a közelmúltban végzett, sok emberre kiterjedő kutatás, és az Alapjogi Ügynökség és az UNDP2011-es tanulmánya ellenére továbbra sem áll rendelkezésünkre elég adat az európai roma népességről. Még kevesebb a nemek szerint elkülönített adat, amelyek alapján a roma nők és lányok sokféleségét is figyelembe vevő, teljes képet kaphatnánk a helyzetről. Nem áll rendelkezésünkre adat például az Európában élő migráns roma nőkről. 3 Az Európa Parlament döntése a roma nők helyzetéről az Unión belül http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=//EP//TEXT+TA+P6-TA-2006-0244+0+DOC+XML+V0//EN; „A romák társadalmi befogadásának 10 közös alapelve” című dokumentumot az első roma platform tárgyaláson mutatták be 2009 április 24-dikén. Az alapelvek a 2009. június 8-dikai tanácsi Következtetések mellékleteként érhetőek el: http://www.coe.int/t/dg4/youth/Source/Resources/Documents/2011_10_Common_Basic_Principles_Roma_Inclusion.pdf
1
ÁLLÁSFOGLALÁS adatok szerint a roma nők iskolázottsági szintje mindössze a felét éri el a roma férfiakénak. •
A roma és utazó nők súlyos kirekesztéssel szembesülnek a foglalkoztatás területén, etnikai alapú diszkriminációt szenvednek el a munkahelyeken, az álláskeresés során és a munkába állás után is. Az UNDP, a Világbank és az Európa Tanács adatai szerint a munkanélküliség a roma nők körében átlagosan egyharmadával magasabb, mint a roma férfiak körében.
•
Felmérések során a roma nők nagyobb arányban számolnak be arról, hogy a napi tevékenységei elvégzésében egészségügyi problémák korlátozzák. A roma nők olyan súlyos emberi jogi jogsértéseknek vannak kitéve az egészségügyi ellátórendszerben, mint például a kényszersterilizáció és az etnikai szegregáció a szülészeti osztályokon, valamint teljes körű vagy térítésmentes hozzáférésük megtagadása különböző szolgáltatásokhoz vagy ellenőrző vizsgálatokhoz. A nők és a gyerekek rossz társadalmi-gazdasági körülményei fokozott egészségi kockázatot jelentenek, drasztikusan lecsökkentve a nők várható élettartamát és növelve a csecsemőhalandóságot a teljes népességre vonatkozó hasonló adatokhoz képest.
•
A roma és utazó nők számára egész Európában problémát jelentenek a nem kielégítő lakhatási körülmények: etnikailag szegregált és gyakran szennyezett környezetben, kényszerkilakoltatástól fenyegetve élnek, ami nehezíti az alapjogaik gyakorlását, hatással van az egészségi állapotukra, akadályozza a társadalmi-gazdasági aktivitásukat és a kibontakozásukat. Az EU Alapjogi Ügynökségének (Fundamental Rights Agency, FRA) 2011-es tanulmánya szerint a romák 45%-a olyan háztartásban élt, ahol hiányzott az alapvető feltételek valamelyike: épületen belüli konyha, épületen belüli WC, zuhanyzó / fürdőszoba, illetve elektromos áram.
•
A roma nőkkel szembeni erőszak és emberi jogi jogsértések eseteinek jelentős részét nem jelentik a hatóságoknak; azért, mert (1) a nők elleni erőszak a patriarchális társadalmakban még mindig a hatalom gyakorlásának elfogadott módja; (2) attól tartanak, hogy az esetek bejelentése a roma közösségek további megbélyegzéséhez vezet; (3) a nők elleni erőszak elkövetőit ritkán vonják felelősségre tetteikért, ami visszatartja a nőket attól, hogy jogi segítséget keressenek; (4) a rendőrség és a roma közösségek közötti általános bizalmatlanság, valamint a romák elleni rendőri erőszak miatt a roma nők attól félnek, hogy a rendőrség is erőszakosan fog bánni velük, és elveszítik a családjuk és közösségük támogatását. Ezen túl, a tartózkodási státuszuk rendezetlensége további akadályt jelenthet roma nők egy részének abban, hogy védelemért folyamodjon.
•
A roma és utazó nők részvétele a politikai életben a helyi, országos és uniós szinten továbbra is 2
ÁLLÁSFOGLALÁS nagyon korlátozott, és nem megfelelően nyomon követhető.
Annak ellenére, hogy 2006-ban az Európai Unió Tanácsa elfogadta az Európai Parlament roma nők helyzetéről szóló jelentését, és a „Romák társadalmi befogadásának 10 alapelve” című dokumentumot, amelyben az egyik említett alapelv a nemi szempontok tudatos figyelembe vétele, a roma és utazó nők kiszolgáltatott helyzetével a gyakorlatban továbbra sem foglalkoznak sem az Unió, sem az egyes tagállamok törvényhozói. Ebben a helyzetben a jelen Állásfoglalás célja, hogy ajánlásokat intézzen az egyes tagállamok és az Unió döntéshozóihoz annak érdekében, hogy a közpolitikai intézkedések kidolgozása és megvalósítása során vegyék figyelembe a nők jogait és szükségleteit. Ez kiemelten vonatkozik a nemzeti romaintegrációs stratégiákra, amelyek mind a roma kisebbség, mind pedig a nemek egyenlőségének ügyét érintik.
Bevezető Az elmúlt néhány évben az Európai Unió intézményei és ügynökségei egyre többet foglalkoztak az európai roma4 és utazó5 népesség emberi jogi helyzetével. A diszkrimináció, valamint a romák és az utazók emberi jogainak egyéb megsértése azonban továbbra is gyakori, és egyetlen európai kormányzat sem mondhatja el magáról, hogy teljes sikerrel megvédené ezen kisebbségek emberi jogait. 6
Ez az Állásfoglalás a roma és utazó nők tapasztalataival foglalkozik: ezeket a nőket fokozottan veszélyezteti többszörös és interszekcionális diszkrimináció a nemük és az etnikai hovatartozásuk miatt, és korlátozott a hozzáférésük a foglalkoztatáshoz, az oktatási, egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, valamint a politikai döntéshozatalhoz. A diszkrimináció megnyilvánulhat a többségi társadalom részéről, a fokozódó romaellenesség kontextusában, de a roma nők – nemi hovatartozásuk alapján – a saját közösségeik tagjai részéről is diszkriminációt szenvedhetnek el. A roma nők az átlagosnál jobban ki vannak téve az erőszak 4
A roma nyelvben 'rom' hímnemű főnév, amelynek jelentése férfi, férj, többes száma: ’roma’. A nőnemű melléknév 'romani', a hímmemű melléknév pedig 'romano.' Állásfoglalásunkban a roma szót a teljes közösségre utaló főnévként és melléknévként használjuk. Az Európai Unió döntéshozói a roma szót használják az összes Európéban élő rokon, de különböző etnikai csoportra (roma, szintó, utazó, dom, lom), bár igyekeznek tekintettel lenni a kultúrák és életstílusuk különbözőségére. Jelen állásfoglalás tehát az Európai Unió szóhasználatát követi. 5 Az „utazó” (angolul 'traveller') kifejezést elsősorban az Egyesült Királyságban és Írországban élő, utazó életmódot folytató, nem roma identitású - tehát a roma kifejezéssel nem azonosítható - közösségekre használják; tágabban pedig az Európában élő, nem roma identitású, utazó életmódú kisebbségi csoportokat hívják „utazók”-nak. 6 Európa Tanács, A romák és az utazók emberi jogai, 2012. február,
3
ÁLLÁSFOGLALÁS különböző formáinak, így a családon belüli erőszaknak, emberkereskedelemnek és kizsákmányolásnak, ugyanakkor több nehézséggel kell megküzdeniük, amikor segítséget kérnek, mint a többségi társadalomhoz tartozó nőknek.
Annak ellenére, hogy 2006-ban az Európai Unió Tanácsa elfogadta az Európai Parlament roma nők helyzetéről szóló jelentését és a „Romák társadalmi befogadásának 10 alapelve” című dokumentumot, amelyben az egyik említett alapelv a nemi szempontok tudatos figyelembe vétele, a roma és utazó nők kiszolgáltatott helyzetével a gyakorlatban továbbra sem foglalkoznak sem az Unió, sem az egyes tagállamok törvényhozói. 7 Az Európai Bizottság 2011. április 5-ikén kelt dokumentuma, „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig”, amely fontos mérföldkő a romák társadalmi befogadása felé vezető úton, sajnos egyáltalán nem fordít figyelmet a nemek közötti egyenlőség kérdésére, s ez mostanáig az egyes nemzeti szintű romaintegrációs stratégiákban is tükröződik. 8 Ebben a helyzetben a jelen Állásfoglalás célja, hogy ajánlásokat intézzünk az egyes tagállamok és az Unió döntéshozóihoz, annak érdekében, hogy a közpolitikai intézkedések kidolgozása és megvalósítása során vegyék figyelembe a nők jogait és szükségleteit. Ez kiemelten vonatkozik a nemzeti romaintegrációs stratégiákra, amelyek mind a roma kisebbség, mind pedig a nemek egyenlőségének ügyét érintik.
1. A nemek közötti egyenlőség szempontja az oktatáshoz való hozzáférésben
Az iskolázottság szintje jól jelzi a roma és utazó nőket érintő többszörös hátrányokat: a roma és utazó nők iskolázottsági szintje nem csupán a nemi, hanem az etnikai hovatartozásukkal is összefügg. Az EU Alapjogi Ügynöksége 2011-ben az Unió 11 tagországában folytatott kutatása szerint a tankötelezettség elérésekor a roma lányok és fiúk egyaránt nagy arányban abbahagyják tanulmányaikat: csupán a felmérésben résztvevő
7
http://www.coe.int/t/commissioner/source/prems/prems79611_GBR_CouvHumanRightsOfRoma_WEB.pdf
Az Európa Parlament határozata a roma nők helyzetéről az Unióban. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=//EP//TEXT+TA+P6-TA-2006-0244+0+DOC+XML+V0//EN; A romák társadalmi befogadásának 10 közös alapelve című dokumentumot az első Roma Platform tárgyaláson mutatták be 2009 április 24-dikén. Az alapelvek a 2009 június 8-dikai tanácsi Következtetések mellékleteként érhetőek el: http://www.coe.int/t/dg4/youth/Source/Resources/Documents/2011_10_Common_Basic_Principles_Roma_Inclusion.pdf 8 Lásd: A Nemzeti Roma Integrációs Stratégiák 2020-ig érvényes uniós keretrendszere. COM(2011) 173, végső, 2012 április 5, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0173:FIN:EN:PDF; Nemzeti Roma Integrációs Stratégiák: az EU keretrendszer megvalósításának első lépése, COM(2012) 226
4
ÁLLÁSFOGLALÁS fiatal roma felnőttek 15%-a fejezte be a középfokú vagy szakképesítést nyújtó tanulmányait.9 A keleteurópai országokból származó további adatok szerint a roma nők iskolázottsági szintje mindössze a fele a roma férfiakénak, és sokkal alacsonyabb a nem roma nőkénél. 10 •
A 2001. évi bulgáriai népszámlálás adatai szerint a roma nők mindössze 4,23 %-a fejezte be a középiskolát, és nagyon kis részük (0,24%) végzett főiskolát vagy egyetemet. Összehasonlításképpen, a bolgár nők 40,54 %-a végezte el a középiskolát, és 18,79%-uk szerzett felsőfokú diplomát. Azaz, a nem roma nők részvétele az oktatásban közel tízszerese a roma nőkének. 11
•
Romániában a hivatalos adatok szerint a roma nők 3%-a fejezte be a középiskolát, míg a Romániában élő nők összességére vetítve ez az arány 63%. 12
Az ír és brit utazók iskolázottsági szintje szintén alacsonyabb, mint a népesség átlagáé: Írországban csupán az utazók 3,1%-a folytatta a tanulmányait 18 éves kora után, míg a teljes népesség 41,2%-a.13 A felmérések szerint a brit roma és utazó közösségekben az oktatási rendszerből való kimaradás fő oka az oktatási intézményekhez való rossz hozzáférés, a diszkrimináció, a szóbeli és a fizikai bántalmazás.14
A roma és utazó lányokat különböző okokból gyakran kényszerülnek különböző okokból arra, hogy fiatalabb korukban hagyják abba az iskolát. Ennek hosszú távú következményei vannak, például az iskolázatlan vagy alacsony iskolázottsági szintű nők gyakrabban házasodnak fiatalon, más társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű csoportokból származó nőkhöz hasonlóan. Az Amalipe Központ által Bulgáriában végzett felmérése szerint a legalacsonyabb iskolázottságú romák 50%-ának már 16 éves korában van partnere, míg a magasabban iskolázottak átlagosan 23 éves korukban kezdtek el együtt élni a partnerükkel (a leggyakoribb életkor 28 év volt). A 25 éves diplomás romáknak körülbelül fele él már kapcsolatban.15 A falvakban és
9
Alapjogi Ügynökség – UNDP, The Situation of Roma in 11 EU Member States, 2012, http://fra.europa.eu/en/theme/roma Balogh L. – Kóczé A., Roma Women in Europe, Current Issues in Europe Regarding the Social and Political Inclusion of Romani Women. A Női Érdek által szervezett „Középppontban a roma nők” című konferencia közpolitikai dokumentuma. A konferenciát támogatta a Nemzeti Civil Alapprogram. 11 Balogh–Kóczé, 2011. 12 Open Society Institute, Research on Selected Roma Education Programs in Central and Eastern Europe, 2002, elérhető: http://www.romadecade.org/files/downloads/Education%20Resources/a_intro_1_20010428%281%29.pdf 13 Írországi népszámlálás 2011, elérhető: http://www.cso.ie/en/census 14 Cemlyn, S. – Greenfields, M. – Burnett, S. – Matthews Z. – Whitwell, C., Inequalities experienced by Gypsy and Traveller Communities (UK), Equality and Human Rights Commission, Research Report 12, 2009, elérhető: http://www.equalityhumanrights.com 15 Amalipe Center for Interethnic Dialogue and Tolerance, Preventing Early Marriages, 2011, elérhető: 10
5
ÁLLÁSFOGLALÁS szegregált közösségekben élő roma nők körében nagyobb a kockázata annak, hogy idősebb korban, vagy egyáltalán nem fejezik be az általános iskolát.
Sok roma és utazó lány (és fiú) nem részesül jó minőségű oktatásban. Ennek több oka van: •
Sokukat arra kényszerítik, hogy szegregált iskolai körülmények között folytassák tanulmányaikat;16
•
A kilakoltatások, és a kilakoltatással való fenyegetés komoly rövid- és hosszú távú hatással vannak a gyerekek iskoláztatására;
•
A Nyugat-Európában a politikusok és a lakosság körében tapasztalható általános roma- és utazóellenesség is hozzájárul ahhoz, hogy a helyi szintű döntéshozók nem teljesítik azt a törvényi kötelezettségüket, hogy a szülők jogállásától függetlenül minden gyereknek biztosítaniuk kell az iskoláztatását. A roma és utazó gyerekek iskoláztatásának különböző ürügyekkel való megtagadása gyakori jelenség, elsősorban Franciaországban.
•
Gyakori a roma és utazó lányok kicsúfolása, az ellenük irányuló testi és szóbeli erőszak, iskolai zaklatás és kiközösítés, amelynek elkövetői általában büntetlenül maradnak. Általában a tanárok és az iskola vezetői is kevés védelmet és támogatást nyújtanak ezeknek a gyerekeknek. NagyBritanniában a roma és utazó gyerekek körében a legalacsonyabb az iskolát elvégzők aránya, ami elsősorban a gyerekekkel szemben elkövetett iskolai erőszaknak és zaklatásnak tudható be.17
2. A nemek közötti egyenlőség szempontja a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén
Minden ország adatai azt mutatják, hogy a roma és utazó nők súlyos kirekesztéssel szembesülnek a foglalkoztatás területén, és etnikai alapú diszkriminációt szenvednek el a munkahelyeken, álláskeresés
16
17
http://www.amalipe.com/files/publications/ranni%20brakove%20last.pdf A szegregáció módszere közé tartoznak az ún. “speciális” iskolák, amelyeket a fejlődési zavarokkal küzdő gyerekeknek tartanak fenn; a roma gettóiskolákban való szegregáció; a roma osztályokban való szegregáció; és a többségi iskolákba való beiratkozás megakadályozása. Ilyen esetekről számoltak be Bulgáriában, Horvátországban, Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban. Az Európai Emberi Jogi Bíróság által tárgyalt, D.H. és mások Csehország elleni ügye volt az első eset arra, az oktatásban érvényesülő szisztematikus rasszista szegregáció kérdése eljusson erre a fórumra. Amikor ez az ügy a bíróság elé került, Csehországban a roma gyerekek 27-szer nagyobb eséllyel kerültek az értelmi sérülteknek szánt „speciális iskolákba, mint a nem roma gyerekek. 2007-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy ítélkezett, hogy ez a szegregáció megsérti az Európai Emberi Jogi Egyezményben rögzített diszkriminációval szembeni védelemhez való jogot. Lásd: http://www.soros.org/initiatives/justice/litigation/czechrepublic Equality, From Segregation to Inclusion. Roma Pupils in the United Kingdom. A Pilot Research Project, 2011, elérhető: http://www.equality.uk.com/Education_files/From%20segregation%20to%20integration_1.pdf.
6
ÁLLÁSFOGLALÁS közben és a munkába állás után is, és sok roma és utazó nőt teljesen kirekesztenek a formális gazdaságból. Lehetőségeiket korlátozza az oktatásban való részvételi lehetőségek hiánya, a nem megfelelő lakhatási körülmények, az alacsony színvonalú egészségügyi ellátás, a hagyományos nemi szerepek, valamint a többségi társadalomtól eredő általános diszkrimináció. Több nemzetközi szervezet, így az UNDP, a Világbank és az Európa Tanács adatai szerint a munkanélküliség a roma nők körében átlagosan egyharmaddal magasabb, mint a roma férfiak körében. A nem roma nők és férfiak között ez a különbség jóval kisebb. 18 A gazdaságilag elmaradott helyzetű régiókban a kutatások szerint a roma nők lehetőségeit a gyermekellátási intézmények hiánya is korlátozza, így a gyakorlatban esélyük sincs a fizetett munkához való hozzájutáshoz.19 Azoknak az utazó nőknek, akik vándorolnak, még azzal a nehézséggel is meg kell küzdeniük, hogy a szakmájuk összeegyeztethető legyen a vándorló életmóddal és a családi élettel.
Mindezek ellenére sok roma nő végez kereső tevékenységet az informális gazdaságban, és a munkájuk létfontosságú a családjuk túléléséhez, ám ilyen státuszban nem élvezhetik az általános munkajogi, egészségügyi és munkavédelmi, illetve társadalombiztosítási szabályok védelmét. A roma közösségekben végzett esettanulmányok szerint a roma nők gyakran központi szerepet játszanak a családjuk létfenntartásában, az erőforrások biztosításában és az alapvető szükségletek kielégítésében. A nagycsaládokban a nagymamák segítik az összes családtagot, kiterjedt családi hálózaton keresztül mobilizálva az erőforrásokat. Mindezidáig nem született hivatalos felmérés vagy becslés a roma nők és férfiak által végzett informális, be nem jelentett gazdasági tevékenységről, sem pedig a háztartásokban végzett munkáról, valamint a gyerek- és idősgondozásról, amit kizárólag a nők végeznek a roma közösségekben.
A diszkrimináció, a társadalmi kirekesztés és korlátozott munkavállalási lehetőségek együttesen olyan helyzetet teremtenek, amelyben az utazó és roma nők nagyobb valószínűséggel szorulnak szociális védelemre, ezért súlyosabban érintik őket a jólléti rendszert érintő költségvetési megszorítások. Sok roma bevándorló és utazó számára a bejelentett állandó lakcím hiánya jelent akadályt a szociális ellátásokhoz való hozzájutásban.
18 19
Alapjogi Ügynökség, 2012. Babusik F., „Az ózdi régió cigány népessége” in Babusik F., A romák esélyei Magyarországon, Kávé Kiadó, Delphoi Consulting, 2002. 125. o.
7
ÁLLÁSFOGLALÁS 3. A nemek közötti egyenlőség szempontja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben
A roma nők szerepe az egészséggel összefüggő kérdésekben A roma nők központi szerepet töltenek be mint elsődleges gondozók családjuk és közösségeik körében, és gyakran közvetítő szerepet is játszanak a családok és az egészségügyi közintézmények között. A hagyományos közösségekben a nők nem csupán a saját családjuk, hanem az egész közösség egészségéről gondoskodnak. Ez azzal jár, hogy a nők egészséggel kapcsolatos döntéseit gyakran befolyásolja a nagycsalád. Fontos szem előtt tartanunk, hogy az egészségügyi ellátórendszerrel való kapcsolat igen összetett: nem csupán a rendszer és egy egyén közötti viszonyról van szó, hanem olyan viszonyról, amely magában foglalja nem csak az adott roma nőt, hanem az egész családját, valamint a teljes közösséget is.20 Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés – a társadalmi befogadás kulcsfontosságú eleme Bár a szolgáltatásokhoz hozzáférés csupán egy az egészség sok dimenziója közül, a hozzáférés javítása kulcsfontosságú a többségi társadalom és a hátrányos helyzetű csoportok egészségügyi helyzete közötti különbség csökkentéséhez. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés minden ember joga és a jó egészségi állapot előfeltétele, ennek hiánya meggátolja a társadalmi, gazdasági és politikai életben való teljeskörű részvételt. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nem választható el a többi közszolgáltatáshoz, például az oktatáshoz, lakhatáshoz és szociális védelemhez való hozzáféréstől, és a munkavállalásnak is előfeltétele. A roma nők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének biztosítása tehát kulcsfontosságú eleme a tágabb értelemben vett társadalmi és gazdasági részvételnek, valamint a társadalmi befogadásnak. A roma nők egészségének biztosítása nem csupán a nők, hanem a családjuk, a közösségük és a társadalom egésze számára is hasznos. Végső soron az egész társadalom javát szolgálja, ha a hatóságok, valamint a tágabb társadalom elköteleződik a roma népesség egészségének és iskolázottságának javítására, valamint a társadalmi integrálódásukhoz szükséges feltételek és anyagi források biztosítására. Roma nőnek lenni egészségi kockázat A roma nők többes diszkriminációt tapasztalnak meg a nemük, az etnikai hovatartozásuk és társadalmi-
20
http://www.romawoman.org/index.php?id=1268&page=pageview
8
ÁLLÁSFOGLALÁS gazdasági státuszuk miatt. Egy kutatás szerint a Romániában élő, 18-73 éves roma nők 23%-a élt át diszkriminációt az egészségügyi ellátórendszerben. Ezeknek a nőknek a túlnyomó többsége (95%) úgy véli, hogy az egészségügyi dolgozók hátrányosan megkülönböztetik a romákat. 21 Több esetben jelentették, hogy a kórházak egy részében, elsősorban a szülészeti osztályokon, külön szobában helyezik el a roma és nem roma pácienseket.22 Ezek a tényezők gátolják mind a roma nőket, mind pedig a roma közösségeket jogaik teljes körű élvezetében.23 Az Alapjogi Ügynökség 2011-ben végzett kutatása során mind a roma, mind a nem roma nők nagyobb gyakorisággal nyilatkozták, mint a férfiak, hogy a napi teendőik ellátásában egészségi problémák korlátozzák őket.24 A roma nők rossz társadalmi-gazdasági körülményei fokozzák esetükben az egészségügyi problémák kockázatát, és jelentősen csökkentik a várható élettartamukat. Szlovákiában például a roma nők várható élettartama 17 évvel alacsonyabb, mint a többségi etnikumhoz tartozó nőké; a férfiaknál a különbség 13 év. Az egyesült királyságbeli és franciaországi roma és utazó népesség körében a várható élettartama 10-12 évvel alacsonyabb, mint a teljes népesség körében, és ezekben a közösségekben a csecsemőhalandóság az országos átlag háromszorosa.25 A roma közösségek csecsemőhalandósági rátái egész Európában számottevően magasabbak az adott tagállamokénál.26 A korai gyerekvállalás és a családtervezés hiánya jórészt a szociális szolgáltatásokhoz való nem kielégítő hozzáféréssel, valamint a roma és utazó közösségek szükségleteinek nem megfelelő egészségügyi ellátórendszerrel – például a roma egészségügyi szakemberek, illetve közvetítők bevonásának hiányával – magyarázható. A kormányzati kezdeményezések hiányának és az egészségügyi rendszerben tapasztalható visszaéléseknek, például a szegregált szülészeti osztályoknak, valamint az ellátás, illetve az ingyenes ellátás megtagadásának következményeit a roma nők viselik. Kényszersterilizáció A kényszersterilizáció továbbra is a roma nők emberi jogait érintő egyik legsúlyosabb jogsértés Közép-és
21
Open Society Institute, Left Out: Roma and Access to Health Care in Eastern and South Eastern Europe, Public Health Fact Sheet, Roma Health Project, elérhető: http://www.soros.org/sites/default/files/leftout_20070423.pdf 22 ERRC, „Gipsy rooms and other discriminatory treatment against Romani women in Hungarian hospitals”, 2004, http://www.errc.org/article/gypsy-rooms-and-other-discriminatory-treatment-against-romani-women-in-hungarianhospitals/2063 23 EUMC, Breaking the Barriers: Romani Women and Access to Public Health Care, 2003: http://fra.europa.eu/fraWebsite/attachments/ROMA-HC-EN.pdf 24 Alapjogi Ügynökség, 2012 25 Cemlyn, S. – Greenfields, M. – Burnett, S. – Matthews Z. – Whitwell, C., 2009.
9
ÁLLÁSFOGLALÁS Kelet-Európában: az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) még 2008-ban is beszámolt néhány ilyen esetről Magyarországon. Csehországból 2007-es esetekről érkeztek jelentések. A cseh kormányzat 2009-ben bocsánatot kért a kényszersterilizációt elszenvedett áldozatoktól, a magyar kormány pedig kártérítést nyújtott egy áldozatnak, de egyetlen országban sem fogadtak el átfogó tervet az áldozatok kárenyhítéséről, illetve módosították adekvát módon az egészségügyi törvényeket a tájékozott beleegyezés szabályozását illetően. Szlovákiában pedig, bár számos esetet jelentettek, a kormányzat a mai napig sem reagált. Jelenleg két, csehországi roma nők kényszersterilizációjával összefüggő ügy van az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt, Szlovákiát pedig két esetben marasztalta el a Bíróság amiatt, hogy roma nők jogellenes sterilizációjával megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezményt. A két lezárult ügy körülményei nagyon hasonlóak a csehországi jogsértéseknél tapasztaltakhoz.
4. A nemek közötti egyenlőség szempontja a lakhatás terén
A roma és utazó nők számára Európa sok részén okoz gondot a lakhatási feltételek nem megfelelő volta: sokuk kénytelen szegregált környéken, szennyezett környezetben, illetve a kényszerkilakoltatás fenyegetésében élni. Mindez megnehezíti az alapjogaik gyakorlását, hatással van az egészségi állapotukra, és akadályozza a társadalmi-gazdasági aktivitásukat, előmenetelüket. Az Alapjogi Ügynökség 2011-es tanulmánya szerint a romák 45%-a olyan háztartásban élt, ahonnan hiányzott az alapvető feltételek valamelyike: épületen belüli konyha, WC, zuhanyzó vagy fürdőszoba, valamint elektromos áram.27 A lakhatással kapcsolatos sajátos kulturális szükségletek megtagadása, valamint a vándorló, illetve a letelepedett életmód egyenlő jogi elismerésének hiánya közvetlen hatással van a roma és utazó nők és lányok jogaira és életkörülményeire. 28
Az oktatási, egészségügyi és a lakhatásért felelős szolgáltatók nem veszik figyelembe a roma és utazó kisebbségek szükségleteit, és nem alkalmaznak olyan munkatársakat, akik ezeket a kisebbségeket képviselik, nem is beszélve az ezekből a kisebbségekből származó női munkatársakról, pedig ők gyakran közvetítőként léphetnének fel a roma közösségek és a hatóságok között. Nagy Britanniában például a 26
EUMC, 2003. Alapjogi Ügynökség, 2012. 28 Még azokban az országokban is, ahol van elegendő pénzforrás a kulturálisan megfelelő lakhatás biztosítására, előfordul, hogy a közpolitikát nem hajtják végre. Ez a helyzet például Írországban. 27
10
ÁLLÁSFOGLALÁS települések 13%-a esetében a romák és utazók jelentik a legnagyobb kisebbségi csoportot, akik ugyanakkor ki vannak zárva a többi lakos számára hozzáférhető programokból és szolgáltatásokból.
Ezen túlmenően, a migráns roma nők Nyugat-Európában különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, tartózkodási státuszuk miatt, illetve tartózkodási engedély hiányában. Az állami politika a roma migránsok kontrollálására irányul, ami kitoloncoláshoz és a családok szétszakításához vezet, és gyengíti az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférést, illetve különösen kedvezőtlen hatással van a nők és a gyerekek egészségére és jóllétére.
5. A nemek közötti egyenlőség szempontja az emberi jogi jogsértések és a roma nők elleni erőszak terén
Családon belüli erőszak Számos, az emberi jogokkal foglalkozó jelentés kitér a roma nőkkel szembeni erőszakra. Az Európai Roma Jogok Központja (European Roma Rights Centre, ERRC) és partnerszervezetei által Szerbiában végzett kutatás eredményei szerint sok roma nő szenved el családon belüli erőszakot a férjétől vagy más családtagtól, gyakran hosszú időn keresztül. 29 A roma nőkkel szembeni erőszak és emberi jogi jogsértések jelentős részét nem jelentik a hatóságoknak, mert (1) a patriarchális társadalmakban a nők elleni erőszak még mindig a hatalom gyakorlásának elfogadott módja; (2) a nők attól tartanak, hogy a bejelentés a roma közösségek további megbélyegzéséhez vezet; (3) a nők elleni erőszak elkövetőit ritkán vonják felelősségre tetteikért, ami visszatartja a nőket attól, hogy jogi segítséget kérjenek; (4) a rendőrség és a roma közösségek közötti általános bizalmatlanság és a romák elleni rendőri erőszak 30 miatt a roma nők attól félnek, hogy a rendőrség is erőszakosan fog bánni velük, 31 és elveszítik a családjuk és közösségük támogatását. Ezen túlmenően – csakúgy, mint az erőszak minden női áldozata esetében – egyéb, gyakorlati problémák teszik 29
ERRC – Bibija – Eureka – Women’s Space, Report to the United Nations Committee on the Elimination of Discrimination Against Women commenting on the Initial Report of the Republic of Serbia, http://www.errc.org/cms/upload/media/03/7C/m0000037C.pdf 30 Az Európa Tanács emberi jogi biztosához írt jelentések szerint a rendőrség Európa-szerte hátrányosan megkülönbözteti a roma és utazó népességet. Előzetes letartóztatás során a rendőrség épületeiben, de köztereken, például a romák által lakott településeken is jelentettek rendőri erőszakot az intézkedések során. Az elmúlt két évtizedben az Emberi Jogok Európai Bírósága többször is foglalkozott olyan ügyekkel, amelyekben a romákat bántalmazták a rendőrök, és több őrizetbe vett roma meghalt. Forrás: Európa Tanács, 2012 31 IMECE török nyelvű női csoportja, Empowering Women or Perpetuating Victimhood: Minority Ethnic and Roma Women’s Experiences of Domestic Violence Policy and Service Provision, London Training and Employment Network, Regional Social Welfare Resource Centre, 2010, http://www.womenlobby.org/spip.php?article985&lang=en
11
ÁLLÁSFOGLALÁS szinte lehetetlenné, hogy a fiatal, iskolázatlan roma lányok és nők elmeneküljenek az erőszakos környezetből. A bántalmazott nők számára elérhető megfelelő lakhatási lehetőségek, a menhelyek, valamint az önálló életvitelhez szükséges anyagi erőforrások és munkalehetőségek hiánya, valamint a roma nők és lányok általános megbélyegzettsége mind megnehezítik a menekülést.
Kényszerházasság, gyerekházasság, szülők által elrendezett házasságok Egyes roma közösségekben még mindig él a gyerek- és kényszerházasság „hagyománya”.32 A hatóságok kötelessége támogatni a roma lányokat a jogaik gyakorlásában, és felvilágosítani a szülőket arról, hogy a gyerekeiknek joga van a megfelelő fejlődéshez, és ahhoz, hogy saját maguk hozzanak döntést a társadalmi státuszukkal kapcsolatban. A család által elrendezett gyerekházasság az emberi jogok megsértése, ami szexuális erőszaknak és kizsákmányolásnak teszi ki a lányokat, elzárva előlük az oktatási és munkalehetőségeket. A gyerekházasság komoly hatással van a roma lányok egészségi állapotára is, fokozza a terhességi és szülési szövődmények kialakulásának veszélyét, ami akár a halálukhoz is vezethet.
Emberkereskedelem és prostitúció – a roma nőket és lányokat fenyegető, fel nem ismert veszély Nagyon kevés kutatási eredmény vagy adat áll rendelkezésünkre a roma fiatalokat és nőket érintő emberkereskedelemről és prostitúcióról Európában. Azonban számos, az emberkereskedelemmel foglalkozó jelentésben hangsúlyozták, hogy a kisebbségi csoportokhoz, különösen a roma közösségekhez tartozó lányok (Kelet- és Közép-Európában), valamint az állami gondozásban felnőtt lányok (akik között a romák felülreprezentáltak) különösen ki vannak téve ezeknek a veszélyeknek. Az Európai Roma Jogok Központja által végzett kutatás szerint a romák nagyon kiszolgáltatottak az emberkereskedelem veszélyének, az őket érő rendszerszerű diszkrimináció és szegénység, illetve az ezzel járó alacsony társadalmi-gazdasági státusz, az alacsony iskolázottság és a magas munkanélküliség ráta miatt. A rendőrséggel, az emberkereskedelem leküzdését segítő szolgáltató szervezetekkel, és a roma, valamint nem roma civil szervezetekkel folytatott interjúk alapján Bulgáriában az emberkereskedelem áldozatainak vélhetően 50-80%-a, Magyarországon 4080%-a, Szlovákiában 70%-a, Románia egyes részein akár 50%-a, míg Csehország egyes részein 70%-a roma. Magyar női jogi civil szervezetek adatai szerint az amszterdami prostituáltak 25-30%-a, míg a zürichiek 98-
32
Nicoleta Bitu – Crina Morteanu, Are the Rights of the Child Negotiable?-The Case of Early Marriages within Roma Communities in Romania, 2010, http://www.unicef.org/romania/Early_marriages_Romani_CRISS.pdf . Lásd még a ‘Life is wonderful. Preventing Child Marriages’ projektet, amit a bulgáriaai Amalipe Központ készített, http://amalipe.com
12
ÁLLÁSFOGLALÁS 99%-a magyar állampolgár, akiknek 80-85%-a roma származású.33 Ráadásul nagyon kevés roma jut el az áldozatokat segítő és az áldozattá válást megelőző szolgáltatókhoz az emberkereskedelem célországaiban. Általánosságban elmondható, hogy az emberkereskedelem és prostitúció megelőzését célzó közpolitikai intézkedések nem hatékonyak, mivel a szociális ellátórendszerek képtelenek megfelelő szintű védelmet nyújtani a roma nőknek és fiataloknak, akik a leginkább ki vannak téve a kizsákmányolás veszélyének.
Rasszista és szexista erőszak a roma nők ellen Az szélsőjobboldali politikai csoportok egyre erőszakosabbak a roma nőkkel és gyerekekkel szemben, és egyre nyomasztóbb a fenyegetés és megfélemlítés légköre. 2008 óta számos európai országban erősödött fel a szélsőséges pártok és politikusok romaellenes retorikája, illetve tevékenysége, és az így kialakuló légkörben a romákkal szemben elkövetett jogsértések gyakrabban maradnak büntetlenek. 34 Egy magyarországi város, Edelény polgármestere – aki egyben országgyűlési képviselő is –, azt állította a sajtó képviselői előtt, hogy a várandós roma nők gumikalapáccsal ütik a hasukat, vagy magzatkárosító gyógyszereket szednek, hogy minél nagyobb eséllyel szülessen sérült gyerekük, aki után nagyobb összegű állami ellátásban részesülnek majd. A Magyar Gárda nevű, nyíltan rasszista eszméket valló félkatonai szervezet továbbra is nyilvánosan működik, annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2009-ben betiltotta. Számos aktivista számolt be arról, hogy 2011-ben Gyöngyöspatán egy neonáci csoport fenyegetéseinek és megfélemlítést célzó akcióinak a roma nők és a gyerekek jelentették az egyik elsődleges célcsoportját.35
6. A nemek közötti egyenlőség szempontja és a közéleti részvételhez és a döntéshozatalhoz való hozzáférés terén
A roma és utazó nők részvétele a helyi, országos és uniós politikai életben továbbra is nagyon alacsony szintű, és nem kellőképpen nyomon követhető. A nők és férfiak döntéshozatalban való egyenlő képviseletének általános elvén túl fontos, hogy a köz- és politikai intézményekben olyan nők és férfiak is jelen legyenek, akiknek személyes tapasztalatai vannak a romákat, különösen a roma nőket érintő kérdésekről. A romák azonban általában drámai módon alulreprezentáltak az állami és a helyi szintű intézmények vezetői szintjén, és kevés roma parlamenti és önkormányzati képviselő van az egyes 33
European Roma Rights Centre, Stakeholder Discussion of Trafficking in Romani Communities, Budapest, 2010, december 10. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2012 február 1-jén elfogadta a „Declaration on the Rise of Anti-Gypsyism and Racist Violence against Roma in Europe” (Nyilatkozat az európai cigányellenes és a romák elleni rasszista erőszak fokozódásáról) című dokumentumot https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=1902151&Site=CM 35 RED Rights Equality & Diversity, 2011, március 4. 34
13
ÁLLÁSFOGLALÁS tagországokban. A legtöbb kelet- és közép-európai országban csupán egy-két roma parlamenti képviselő van, vagy teljesen hiányoznak a romák a törvényhozásból. 36 A roma és utazó nők közéleti részvétele elengedhetetlen a roma és utazó nők, valamint a tágabb közösségeik helyzetének javításához. A közéleti részvétel olyan hajtóerő, amely elősegíti a nők jogának érvényesülését a politikai vezetésben és döntéshozatalban való részvételre.
Ami a civil szervezeteket illeti, bár a roma és utazó női civil szervezetek száma nőtt, a roma és utazó nők civil szervezetekben való jelenléte továbbra sem kellő mértékű ahhoz, hogy hatékony közéleti képviseletük és részvételük megvalósulhasson. A közéletben való hatékony részvételhez a roma és utazó női vezetőknek és aktivistáknak komolyabb szerepet kellene kapniuk mind a választások során, mind pedig a kormányzati döntéshozatalban. A roma és utazó közösségekkel kapcsolatos EU-közpolitikák végrehajtása nem lesz fenntartható, ha a roma és utazó népesség több mint felét kitevő nőket és gyerekeket nem érik el ezek az intézkedések.
AZ EWL AJÁNLÁSAI Annak érdekében, hogy a roma és utazó nők jogait, szempontjait és szükségleteit be lehessen építeni az EUés a nemzeti szintű közpolitikákba, így a nemzeti romaintegrációs stratégiákba is, az Európai Uniónak és az egyes tagállamoknak és intézményeiknek határozottan, konkrétan és hatékonyan el kell kötelezniük magukat a roma és utazó nők társadalmi befogadása és politikai részvételének javítása mellett. A valódi eredmények érdekében azonnal el kell kezdeni a munkát, és speciális intézkedésekre, valamint a női jogok és nemek közötti egyenlőség kérdésének folyamatos szem előtt tartására van szükség a közpolitikák, illetve kimondottan a romaintegrációs stratégia előkészítése, megvalósítása és értékelése során.
Felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy foglalja be a következő pontokat a nemzeti romaintegrációs stratégiák monitorozásába és értékelésébe: •
Az alapvető jogokkal kapcsolatban:
1. Garantálja az Európában élő roma és utazó nők és férfiak alapvető jogainak tiszteletben tartását: 36
http://www.errc.org/article/romani-womens-participation-in-public-life/1359
14
ÁLLÁSFOGLALÁS győződjön meg róla, hogy a tagállami szintű akciók összhangban vannak-e az elsődleges uniós joggal és az Unió jogalkotási elveivel; garantálja, hogy a négy legfontosabb prioritási területen, azaz az egészségügy, lakhatás, foglalkoztatás és oktatás területén minden tagállam alkosson nemzeti cselekvési tervet, specifikus célokkal és az azokhoz rendelt költségvetési forrásokkal, jelzőszámokkal és határidőkkel együtt; a haladást a cselekvési tervek megvalósításának alapján értékeljék.
2. Garantálja, hogy az Európai Unió továbbra is ellenőrizze, hogy hogyan haladnak a tagjelölt államok az előírt emberi jogi normák elérése felé; a roma és utazó nők és lányok jogainak teljes körű érvényesülését pedig külön is kísérje figyelemmel a kisebbségvédelmi és a kisebbségi jogi intézkedések értékelése során.
•
A nemzeti romaintegrációs stratégiákkal kapcsolatban:
3. Garantálja, hogy a női jogok és a gender mainstreaming érvényesítése céljából specifikus intézkedések szerepeljenek a nemzeti romaintegrációs stratégiákban, valamint az Európai Bizottság és az Alapjogi Ügynökség által elvégzett értékelés és évenkénti monitorozás során garantálja, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák minden fejezetére vonatkozóan nőjogi és a nemek közötti egyenlőségi szempontokon alapuló értékelést végez, melynek eredményét az Európai Parlament elé terjeszti. 4. Garantálja, hogy a női jogi, valamint a roma és utazó nők jogaiért dolgozó aktivisták és nem kormányzati szervezetek részt vehessenek a nemzeti romaintegrációs stratégiákkal és a romákkal kapcsolatos közpolitikai kérdésekről folyó valamennyi – uniós és országos szintű – konzultáción, a monitorozásban és az értékelési folyamatban; garantálja az értékelési folyamat jobb átláthatóságát, beleértve azt is, hogy a civil szervezetekkel a döntéshozatali folyamat szempontjából meghatározó időszakban szervez találkozókat. 5. A nemzeti romaintegrációs stratégiák megvalósításáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett éves jelentések készítésekor használjon fel széles körből származó információkat és adatokat, hogy az értékelés minél átfogóbb legyen. Használja fel az árnyékjelentéseket, a költségvetési ellenőrzés és a civil társadalom (országos civil szervezetek, civil szervezetek hálózatai vagy ernyőszervezetek) által végzett ellenőrzés más formáit, a szakemberek által végzett értékeléseket (amelyeket független, igazoltan hozzáértő szakértők készítenek), valamint az 15
ÁLLÁSFOGLALÁS adminisztratív ellenőrzés eredményeit is.
•
Az anyagi források biztosítása terén:
6. Biztosítson anyagi forrásokat arra, hogy a soron következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) tervezésében részt vehessenek a roma és utazó nők, többek között biztosítsanak forrásokat az árnyékjelentések írására és az ezekkel kapcsolatos konzultációkra, valamint a roma nők helyzetével és a nemzeti romaintegrációs stratégiák értékelésével kapcsolatos civil ellenőrzés további formáira.
Az Európai Unió tagállamainak a következő lépeseket kell megtenniük
•
Az alapvető jogokkal és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban:
1. Garantálják az Európában élő roma és utazó nők és férfiak alapvető jogainak tiszteletben tartását, valamint azt, hogy nem hajtanak végre olyan intézkedéseket, amelyek tovább rontják a romák és utazók helyzetét, mint például az erőszakos kitelepítés; garantálják, hogy a nemek egyenlőségének nézőpontját szem előtt tartják a roma és utazó nőket érintő minden közpolitika és gyakorlat kialakítása során. 2. Garantálják, hogy a megszorító intézkedések nem érintik aránytalanul a roma és utazó nőket, és hogy a költségvetési döntéseket az emberi jogi szempontok figyelembe vételével hozzák meg. 3. Garantálják, hogy minden nyilvántartási rendszerben történjen nemi és etnikai hovatartozás szerinti adatgyűjtés, és hogy ezeket az adatokat figyelembe vegyék a közpolitika továbbfejlesztése során. Az adatgyűjtés folyamán az emberi jogi alapelveket tiszteletben kell tartani. 4. Garantálják, hogy a roma és utazó nők megfelelő tájékoztatást kapjanak a nemek közötti egyenlőséggel és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos jogaikról, és hogy teljes mértékben élvezhessék ezeket a jogokat. 5. Valósítsák meg az egyenlőséget az állampolgári jogok, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférés területén, az emberi jogok és a diszkriminációtilalom elvének, illetve releváns esetekben a vándorló életmód tiszteletben tartásával. 6. Garantálják, hogy minden EU tagállamban speciális és átfogó, a hátrányos megkülönböztetést tiltó törvényeket fogadnak el és valósítanak meg, amelyek összhangban vannak a nemzetközi és európai normákkal, ideértve az intézményi diszkriminációval szembeni fellépést. Garantálják, hogy a 16
ÁLLÁSFOGLALÁS diszkrimináció kivizsgálására létrehozott testületek megfelelő kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy információt terjesszenek a roma nők és lányok számára elérhető esélyegyenlőségi és panaszmechanizmusokról. Ismerjenek el minden roma és utazó közösséget etnikai kisebbségi csoportként. 7. Garantálják, hogy a társadalmi befogadási politika fő céljai szigorú antidiszkriminációs intézkedésekkel és a romaellenességgel szembeni zérótoleranciával társulnak.
•
A nemzeti romaintegrációs stratégiákkal kapcsolatban:
8. Garantálják, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák tükrözzék a roma nők jogokat és a nők igényeit, és fejlesszenek ki konkrét indikátorokat a stratégia megvalósítására, az utánkövetésre és az ellenőrzésre, például a UNDP társadalmi nemekhez kapcsolódó fejlődési indexe (GDI), azaz a hosszú és egészséges élet, a tudás és megfelelő életszínvonal mérése alapján; valamint a női hatalomképesség mutatója (Gender Empowerment Measure, GEM), azaz a politikai részvétel és döntéshozatal, a gazdasági részvétel, döntéshozatal és a gazdasági erőforrások feletti befolyás mérése alapján; és – a gender mainstreaming egyik eszközeként – készítsenek a nemek egyenlőségének szempontját figyelembe vevő költségvetést. 9. Garantálják, hogy a női jogi, valamint a roma és utazó nők jogaiért dolgozó aktivisták és nem kormányzati szervezetek képviseltethessék magukat a nemzeti romaintegrációs stratégiákkal és valamennyi, a romákkal kapcsolatos közpolitikai kérdésről folyó konzultáción, a megvalósításban, az utánkövetésben és az ellenőrzés során. 10. Különböző érdekcsoportok bevonásával fejlesszenek ki országos szintű ellenőrzési és értékelési keretet a nemzeti romaintegrációs stratégiához, amely magában foglalja például árnyékjelentések készítését, a költségvetési ellenőrzést és a civil társadalom (országos civil szervezetek, civil szervezetek hálózatai vagy ernyőszervezetek) által végzett ellenőrzés egyéb formáit, a szakértői értékelést (amelyeket független, igazoltan hozzáértő szakértők készítenek) és az adminisztratív ellenőrzést.
•
A foglalkoztatás terén: 17
ÁLLÁSFOGLALÁS 11. Vezessenek be megerősítő intézkedéseket, amelyek elősegítik a roma és utazó nők és férfiak elhelyezkedését az államigazgatásban. 12. Erősítsék meg a roma és utazó nők vállalkozásait a mikrohitelprogramokhoz való hozzáférés javítása által, a mikrovállalkozásokra vonatkozó egyszerű, vállalkozásbarát adminisztrációs és adózási szabályok bevezetésével, valamint a legális szezonális és alkalmi foglalkoztatást lehetővé tevő speciális engedélyekkel, elismerve az ilyen jellegű foglalkoztatás „fizetett munka”-jellegét, illetve társadalombiztosítási bevételt generáló jellegét. 13. Fejlesszenek ki célzott, az integrációt szolgáló intézkedéseket a munkanélkülieket támogató programokban (pl. átképzés, állásteremtés, a munkanélküliek álláshoz juttatása bértámogatással, társadalombiztosítási támogatás, adókedvezmények) – a jelenlegi, szinte kizárólag a közmunkára összpontosító gyakorlat helyett, amely költséges, de nem támogatja sikerrel a munkaerő-piaci integrációt.
•
Az anyagi források biztosítása terén:
14. Növeljék a romáknak és utazóknak szóló programok, valamint a programok kedvezményezettjeinek számát és láthatóságát, ezen belül külön támogassák a nők megerősítésével foglalkozó roma- és utazószervezeteket, valamint a civil szervezetek strukturális alapokból származó támogatáshoz való hozzáférését. 15. Hozzanak létre pénzügyi mechanizmusokat a roma és utazó nők társadalmi befogadásával kapcsolatos intézkedések, kezdeményezések és projektek civil társadalmi és közösségi ellenőrzésének támogatására.
•
Az egészségügy terén:
16. Garantálják az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést – elsősorban a roma és utazó nők civil szervezeteinek bevonása révén – a roma nőket érintő egészségügyi programok tervezésébe, megvalósításába és értékelésébe, valamint szociális körülményeik, például lakhatási feltételeik javítására irányuló tevékenységekbe. 18
ÁLLÁSFOGLALÁS •
Az oktatás terén:
17. Garantálják, hogy minden roma nő, férfi és gyerek – a vándorló életmódot folytató utazók is – hozzáférjenek az egyenlőség elvén alapuló, befogadó oktatáshoz, valamint az élethosszig tartó tanulási programokhoz. Az utazó közösségek esetében például tartsák szem előtt az interkulturális nevelés szempontjait. 18.
Fordítsanak anyagi forrásokat arra, hogy ösztönözzék a helyzetüket tekintve „nem hagyományos tanulókat” tanulmányaik folytatására, és támogassák azokat a civil szervezeteket és programokat, amelyek célja a nem iskoláskorú tanulók befogadásának javítása oktatási, illetve felnőttoktatási programok révén.
19.
Garantálják a jó minőségű és elérhető árú napközbeni gyerekellátáshoz való hozzáférést.
20.
Támogassák a roma és utazó diákok hálózatait a célból, hogy erősödjön az egymás iránti szolidaritásuk, a sikeres példák láthatóvá váljanak, és hogy enyhüljön a roma és utazó diákok elszigeteltsége.
21.
Bátorítsák a roma és utazó családok részvételét az iskolai életben; értékeljék azokat az iskolákat, ahol a roma gyerekek és fiatalok tanulnak, és hajtsanak végre minden szükséges változtatást annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák az oktatási integrációt és a jobb tanulmányi eredmények elérését; a roma lányok számára vezessenek be speciális, szakértők bevonásával kidolgozott oktatási programokat.
19
