Alkotmányügyi Bizottság JELENTÉSTERVEZET

Európai Parlament 2014-2019

Alkotmányügyi Bizottság

2014/2248(INI) 5.7.2016

JELENTÉSTERVEZET az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról (2014/2248(INI)) Alkotmányügyi Bizottság Előadó: Guy Verhofstadt

PR\1100144HU.doc

HU

PE585.741v01-00 Egyesülve a sokféleségben

HU

PR_INI TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY ..........3

PE585.741v01-00

HU

2/2

PR\1100144HU.doc

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról (2014/2248(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 1., 2., 3., 10., 14., 15., 16., 17., 48. és 50. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló (EUMSZ) 119., 120–126., 127–133., 136–138., 139–144., 194. és 352. cikkére és az ezekhez csatolt jegyzőkönyvekre,

–

tekintettel az Európai Bizottság elnökének az Európai Tanács, az Európai Parlament, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeivel szoros együttműködésben készített 2015. június 22-i, „Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása” című jelentésére (az „öt elnök jelentése”)1,

–

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetéről szóló, 2013. november 19-i jogalkotási állásfoglalására2, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2013. november 19-i határozatára3,

–

tekintettel a többéves pénzügyi keretre, valamint az intézményközi megállapodás 2013. december 2-én véglegesen elfogadott változatára, amelyet a Hivatalos Lap 2013. december 20-i számában4 tettek közzé,

–

tekintettel a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoport munkájára és időközi jelentésére5,

–

tekintettel a 2016. február 18–19-i Európai Tanácsnak az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének új rendezéséről szóló következtetéseire6,

–

tekintettel az egyesült királysági népszavazás eredményeként létrejött, az Unióból való kilépésről szóló döntésre,

–

tekintettel a „Közvélemény-kutatás az Európai Unióban” című, 2015. őszi 84. sz. standard Eurobarométer-felmérésre, valamint az Európai Parlament „Európai polgárok 2016-ban: vélemények és elvárások, a terrorizmus és a radikalizálódás elleni küzdelem” című, 2016. júniusi speciális Eurobarométer-felmérésére,

1

http://ec.europa.eu/priorities/sites/beta-political/files/5-presidents-report_hu.pdf Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0455. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0456. 4 HL L 347., 2013.12.20., 884. o. 5 http://ec.europa.eu/budget/mff/hlgor/index_en.cfm 2

6

EUCO-következtetések, 2016. február 19..

PR\1100144HU.doc

3/3

PE585.741v01-00

HU

–

tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2/13 sz. véleményére az Európai Unió emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez (a továbbiakban: az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE)) való csatlakozásáról szóló megállapodás tervezetéről1,

–

tekintettel az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2013. június 28-i európai tanácsi határozatra2,

–

tekintettel az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására3,

–

tekintettel „A 2014–2020. évi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások: megszerzett tapasztalatok és a továbbvezető út” című 2014. április 15-i állásfoglalására4,

–

tekintettel a 2014. évi európai parlamenti választásokról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására5, valamint a 2014. évi európai parlamenti választások megszervezésének javításáról szóló 2013. július 4-i állásfoglalására6,

–

tekintettel az európai uniós intézmények székhelyének elhelyezéséről szóló 2013. november 20-i állásfoglalására7,

–

tekintettel az európai uniós választójog reformjáról szóló 2015. november 11-i állásfoglalására, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosítására irányuló javaslatára8,

–

tekintettel 2016. június 28-i állásfoglalására az egyesült királysági népszavazás eredményeképpen létrejött, az Unióból való kilépésről szóló döntésről9,

–

tekintettel XXXXX-i, az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló állásfoglalására,

–

tekintettel XXXXX-i, állásfoglalására a költségvetési lehetőségekről az euróövezet számára,

–

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. szeptember 16-i véleményére10 és a Régiók Bizottságának 2015. július 8-i véleményére11,

–

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

1

Európai Bíróság, 2/13. sz. vélemény, 2014. december 18.. HL L 181., 2013.6.29., 57. o. 3 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0598. 4 Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0378. 5 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0462. 6 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0323. 7 Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0498. 8 Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0395. 9 Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0294. 10 OJ C 013, 15.1.2016, p. 183. 11 OJ C 313, 22.9.2015, p. 9. 2

PE585.741v01-00

HU

4/4

PR\1100144HU.doc

–

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0000/2016),

A.

mivel a sokféle jelenlegi válság, amellyel az Uniónak szembe kell néznie – ideértve azok pénzügyi, gazdasági, szociális és migrációs következményeit – azt eredményezte, hogy a lakosság egyre nagyobb része elutasítja a jelenlegi Európai Uniót;

B.

mivel a céljait valóban teljesíteni és megvalósítani képes Unió felé való elmozdulást akadályozza a kormányzás hiánya, ami azért jön létre, mert a Tanácson belül folyamatosan és rendszeresen próbálnak egyhangú döntést hozni (amely továbbra is az úgynevezett luxemburgi kompromisszumon alapul), továbbá akadályozza az, hogy nincsen egy hiteles egységes végrehajtó hatóság, amely teljes demokratikus legitimitással és hatáskörrel rendelkezne arra, hogy a szakpolitikák széles skáláján hatékony lépéseket tegyen; mivel a legutóbbi események – mint például az ellenőrizetlen migrációs hullám, a bankok lassú helyreállítása a pénzügyi válság kitörése után, valamint a külső és belső fenyegetést jelentő terrorizmusra való azonnali közös válaszadás hiánya – kellőképpen bizonyították, hogy az Unió nem képes a gyors és hatékony válaszadásra;

C.

mivel ez a probléma azzal együtt, hogy a tagállamoknak nincsen közös elképzelésük kontinensünk jövőjéről, az „euroszkepticizmus” soha nem látott szintjeit idézte elő, ami a nacionalizmushoz való visszatéréssel és az Unió felbomlásával fenyeget;

D.

mivel az Unió megerősítése helyett az a rendszer, amelyben a tagállamok eltérő kapacitásaikkal és körülményeikkel összhangban különböző ütemben fejlődnek – amelyet tovább erősít a Lisszaboni Szerződés, amely bevezette a megerősített együttműködés új hivatalos módjait –, növelte az Unió összetettségét és különösen a „változó geometriáját”; mivel egyre több tagállam tagadja meg a célokról történő megállapodást, és inkább az „à la carte” megoldásokat részesíti előnyben, néhány tagállam akár egyoldalúan is;

E.

mivel az euró és a monetáris politika tekintetében az Egyesült Királyság állandó eltérést kapott a csatlakozás vonatkozásában (15. sz. jegyzőkönyv), Dánia alkotmányos mentességet élvez (16. sz. jegyzőkönyv), Svédország már nem teljesíti az eurókonvergencia-kritériumokat, továbbá az Európai Tanácson belül nyíltan megvitatásra került annak a lehetősége, hogy Görögország elhagyja a közös valutát;

F.

mivel Schengen, azaz a személyek szabad mozgása és a belső határellenőrzések ebből következő eltörlése – amelyek hivatalosan mind a Szerződések részét képezik – tekintetében az Egyesült Királyság és Írország „kívülmaradási” jogot kapott; mivel további négy tagállam ebben szintén nem vesz részt, de kötelesek részt venni, míg az Európai Unión kívül három országnak részvételi lehetőséget („opt-in”) adtak; mivel ez a megosztottság nemcsak a néhány fennmaradó belső határ teljes eltörlését, hanem egy valódi belső piac és a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés teljesen integrált területének létrehozását is akadályozza;

G.

mivel végül, de nem utolsó sorban, ez a „változó geometria” veszélyezteti az uniós jog egységes alkalmazását, rendkívül összetett helyzetet eredményez a kormányzás tekintetében, veszélyezteti az Unió kohézióját és aláássa a polgárok közötti szolidaritást;

PR\1100144HU.doc

5/5

PE585.741v01-00

HU

H.

mivel a Lisszaboni Szerződés óta, felgyorsítva a pénzügyi és a migrációs válság által, az Európai Tanács tovább növelte a szerepét, hogy ellássa a napi irányítási feladatokat is az EU keretén kívüli kormányközi eszközök elfogadása révén, mint amilyen például az Európai Stabilitási Mechanizmus, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (Szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról vagy a „költségvetési paktum”), valamint a Törökországgal való migrációs egyezség;

I.

mivel bár a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikke előírja, hogy a hatálybalépés időpontjától számított öt éven belül (2018. január 1. előtt) meg kell hozni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a költségvetési paktumot beépítsék az Unió jogi keretébe, egyértelmű, hogy az euróövezet ellenálló képességének – többek között a bankuniónak – a megvalósítása nem érhető el a pénzügyi politika további elmélyítésére irányuló lépések, illetve egy megbízhatóbb, hatékonyabb és demokratikusabb kormányzás létrehozása nélkül; mivel ez kiteljesíti a jelenlegi Stabilitási és Növekedési Paktumot, amelyet a hatályba lépése óta nyilvánvaló politikai okokból még az úgynevezett hatos csomag és kettes csomag általi reformja után sem alkalmaztak soha;

J.

mivel ehhez az új irányítási rendszerhez egy olyan valódi kormányra van szükség, amely képes kidolgozni és végrehajtani azokat a közös monetáris, költségvetési és makrogazdasági politikákat, amelyekre az euróövezetnek égető szüksége van, és rendelkeznie kell a rá váró feladatokkal arányos kincstárral és költségvetéssel; mivel ez a meglévő elsődleges jog szerinti intézkedések mellett megköveteli a Lisszaboni Szerződés reformját is;

K.

mivel a pénzügyi források szükséges reformja és korszerűsítése esetében ugyanez a helyzet az egész Európai Unióban; mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás csak hosszú és nehéz tárgyalásokat követően jött létre, egy olyan magas szintű csoport létrehozására irányuló határozattal együtt, amelynek feladata Unió „saját forrásokból” származó bevételei rendszerének felülvizsgálata, és amelynek 2016-ban kell jelentést tennie; mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret jelentősen korlátozza az Unió pénzügyi autonómiáját, hiszen a bevételek többnyire a tagállamok nemzeti hozzájárulásaiból származnak, és a költségek jelentős részét már ugyanezeknek a tagállamoknak való visszatérítés formájában elkülönítették;

L.

mivel az Európai Unió a jogállamiság elvén nyugvó alkotmányos rendszer; mivel a Szerződéseket módosítani kell oly módon, hogy az Európai Bíróságnak (EB) hatásköre legyen az uniós jog valamennyi szempontja – különösen a közös kül- és biztonságpolitika (EUSZ 24. cikk (1) bekezdés), illetve a monetáris és gazdasági politika (EUSZ 126. cikk (10) bekezdés) – vonatkozásában;

M.

mivel erre a felülvizsgálatra az Unió működésének kiegyensúlyozása érdekében is szükség van a kevesebb bürokratikus szabályozás és a hatékonyabb politikák kidolgozása céljából; mivel ez a felülvizsgálat azokra az Unióra ruházott hatáskörökre is vonatkozik, amelyek hátrányosan befolyásolják az Unió azon képességét, hogy előrelépést érjen el az olyan kitűzött céljai tekintetében, mint az energiaunió, a közös migrációkezelés és a biztonságpolitika;

N.

mivel az elmúlt évtizedben Európában a biztonsági helyzet jelentősen romlott,

PE585.741v01-00

HU

6/6

PR\1100144HU.doc

különösen az EU szomszédságában: már egyetlen tagállam sem képes saját belső és külső biztonságát egyedül garantálni; O.

mivel az európai védelmi képességek csökkenése korlátozta Európa azon képességét, hogy stabilitást teremtsen a közvetlen határain túl; mivel ez azzal jár, hogy amerikai szövetségeseink vonakodnak a közbeavatkozástól, amennyiben Európa nem áll készen arra, hogy méltányos részt vállaljon a felelősségből; mivel mindez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy intenzívebb együttműködésre lesz szükség a tagállamok között, továbbá egyes védelmi képességeiknek az Európai Védelmi Közösségbe való beépítésére, és mindkettőnek összhangban kell lennie az új európai biztonsági stratégiával;

P.

mivel ezek a változások az elsődleges uniós jogban elkerülhetetlenné váltak, hiszen sajnálatos módon a Lisszaboni Szerződésben azzal a céllal előírt áthidaló klauzula egyikét sem vezették be, hogy elősegítse az uniós kormányzás reformját, és valószínűtlen, hogy a jelenlegi körülmények között bevezetnék; mivel ez éles ellentétben áll az Európai Bizottság tagjai számának az Európai Tanács által tervezett csökkentésével – ahol azonnal a kiengedési klauzulát alkalmazták – kapcsolatban képviselt hozzáállásával;

Q.

mivel továbbra is pontosításokra van szükség az európai választások tekintetében, valamint abban a kérdésben, hogy ki vezeti az Uniót; mivel bár a 2014-es európai parlamenti választások eredménye első ízben vezetett közvetlenül a Bizottság elnökjelöltjének kinevezéséhez, ennek ellenére továbbra is hiányzik az egyértelmű, közvetlen demokratikus kapcsolat, bár az Európai Tanácsban megállapodás született arról, hogy a „Spitzenkandidat” betöltésére irányuló eljárás felülvizsgálatát még 2019 előtt elvégzik1; mivel ezenkívül – nem utolsósorban a harmadik felek számára – továbbra sem világos az Európai Bizottság elnökei és az Európai Tanács közötti kapcsolat;

R.

mivel végezetül az Egyesült Királyság népszavazás útján hozott arra irányuló döntése, hogy elhagyja az Európai Uniót, drámai mértékben növelte az Unió reformjának sürgősségét; mivel kétség sem fér ahhoz, hogy az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodásokat meghatározó tárgyalások során figyelembe kell venni az Egyesült Királyság Unióval való jövőbeli kapcsolatainak keretét is; mivel erről a megállapodásról az EUMSZ 218. cikkének (3) bekezdésével összhangban kell tárgyalásokat folytatni, és azt az Unió nevében a Tanácsnak kell megkötnie, minősített többségű szavazást és az Európai Parlament egyetértését követően;

S.

mivel az Egyesült Királyság döntése lehetőséget teremt arra, hogy drasztikusan csökkentsék és egyszerűsítsék az Unió „változó geometriáját” és összetettségét; mivel a döntés legalább lehetőséget kínál annak tisztázására, hogy mit jelent valójában az uniós tagság, illetve hogy milyen lehetne a jövőben az Európai Uniónak a tagsággal nem rendelkező, külső határainknál elhelyezkedő országokkal (Egyesült Királyság, Norvégia, Törökország, Ukrajna stb.) való kapcsolatára vonatkozó egyértelmű struktúra; mivel az Unió alapító atyái már terveztek egyfajta „társult tag” státuszt;

T.

mivel e fontos eljárás tekintetében a Szerződések hat pontosan meghatározott

1

EUCO-következtetések, 2014. június 27..

PR\1100144HU.doc

7/7

PE585.741v01-00

HU

jogosultsággal ruházzák fel az Európai Parlamentet, nevezetesen: jogában áll, hogy a Szerződések módosítására irányuló javaslatot nyújtson be (EUSZ 48. cikk (2) bekezdés), jogában áll, hogy konzultációt folytasson az Európai Tanáccsal a Szerződések módosításáról (EUSZ 48. cikk (3) bekezdés, első albekezdés), jogában áll, hogy az Európai Tanács akarata ellenére ragaszkodjon konvent összehívásához (EUSZ 48. cikk (3) bekezdés, második albekezdés), jogában áll, hogy konzultációt folytathasson az Európai Tanácsnak az EUSZ harmadik részében foglalt rendelkezések részben vagy egészben történő módosítására irányuló határozatáról (EUSZ 48. cikk (6) bekezdés, második albekezdés), jogában áll, hogy a következő választások előtt kezdeményezze az európai parlamenti képviselői helyek újraelosztását (EUSZ 14. cikk (2) bekezdés),. valamint jogában áll, hogy egységes választási eljárást javasoljon (EUMSZ 223. cikk (1) bekezdés); 1.

úgy véli, hogy az eseti és részmegoldást eredményező határozatok révén történő válságkezelés ideje lejárt, mivel az csupán elégtelen vagy megkésett intézkedésekhez vezet; meggyőződése, hogy elérkezett az idő, hogy az Európai Unió irányítási hiányosságait a Lisszaboni Szerződés mélyreható reformjának végrehajtása révén kezeljük;

2.

megjegyzi, hogy az Unió reformjának az Unió modernizálása irányába kell mutatnia azáltal, hogy új, hatékony európai képességeket és eszközöket hoz létre a fokozott kormányköziség révén való renacionalizáció helyett;

3.

hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli Eurobarométer-felmérés azt mutatja, hogy a széles körben elterjedt tévhittel ellentétben az uniós polgárok még mindig teljes mértékben tisztában vannak a valódi európai megoldások fontosságával, és támogatják azokat1;

4.

mély aggodalommal veszi tudomásul a tagállamok azon alcsoportjainak elszaporodását, amelyek az átláthatóság hiánya révén aláássák az Unió egységét és csökkentik a polgárok bizalmát;

5.

hangsúlyozza, hogy a Szerződések reformjának átfogó, demokratikus átgondolását kizárólag egy olyan egyezmény útján lehet és kell megvalósítani, amely a nemzeti parlamentek, valamennyi tagállam kormánya, a Bizottság és az Európai Parlament képviselőiből álló összetétele révén biztosítja a befogadást, továbbá megfelelő platformot biztosít az ilyen jellegű átgondoláshoz és az európai polgárokkal való párbeszédhez;

Az „à la carte” Európa megszüntetése 6.

megjegyzi, hogy a „változó geometria” széttöredezést okozó eljárása minden egyes alkalommal bekerül az európai döntéshozatali folyamatba, amikor az Európai Tanács kormányközi módszerek alkalmazása, illetve amellett dönt, hogy megkerüli a Szerződésekben meghatározott „uniós módszert”; ez nemcsak kevésbé hatékony szakpolitikai döntéshozatalhoz vezet, de hozzájárul az átláthatóság, a demokratikus elszámoltathatóság és az ellenőrzés növekvő hiányához is;

1

84. sz. standard Eurobarométer-felmérés – 2015. ősz és az EP speciális Eurobarométer-felmérése – 2016. június.

PE585.741v01-00

HU

8/8

PR\1100144HU.doc

7.

úgy véli, hogy az „uniós módszer” a jogalkotás egyetlen olyan módszere, amely biztosítja, hogy valamennyi érdeket – különösen a közös európai érdeket – figyelembe vegyék; azt érti „uniós módszer” alatt, hogy a Bizottság mint végrehajtó hatalom kezdeményezi a jogszabályokat, a polgárokat képviselő Parlament és a tagállamokat képviselő Tanács többségi szavazással határoz, és a Bíróság látja el a felügyeletet, illetve biztosítja a végső bírósági ellenőrzést;

8.

úgy véli, hogy ilyen körülmények között rendkívül fontos az „Európa népei közötti mind szorosabb egység” (EUSZ 1. cikk) missziójának megerősítése a szétesésre való bármely törekvés csökkentése, valamint annak érdekében, hogy ismételten egyértelműsítsék az Európai Unió erkölcsi, politikai és történelmi célját, illetve alkotmányos jellegét;

9.

javasolja, hogy a Szerződések következő felülvizsgálatakor ésszerűsítsék a jelenlegi rendezetlen „változó geometriát”, vagyis „à la carte Európát” a részvételi (opt-in) és kívülmaradási lehetőségek (opt-out), illetve a kivételek káros gyakorlatának megszüntetése révén;

10.

javasolja, hogy e többszörös eltérések helyett „társult tag” státuszt javasoljanak a külső határokon lévő olyan államok számára, amelyek csak a háttérben – vagyis csak egyes uniós politikákban – kívánnak részt venni; ennek a státusznak a kapcsolódó jogoknak megfelelő kötelezettségekkel kell járnia;

Az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépése 11.

megjegyzi, hogy ez az új típusú „társult jogállás” lehetne az egyik lehetséges megoldás, amellyel tiszteletben tartanák az Egyesült Királyság polgárai többségének az EU elhagyására irányuló akaratát; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani ezt a kérést, tekintve, hogy az Egyesült Királyság – mint a nagyobb tagállamok egyike és a legnagyobb euróövezeten kívüli tagállam – kilépése befolyásolja az Unió erejét és intézményi egyensúlyát, és ez az új helyzet felerősítette a Szerződések felülvizsgálatának szükségességét;

12.

hangsúlyozza, hogy addig, amíg a Szerződések az Egyesült Királyság vonatkozásában hatályukat nem vesztik, az Egyesült Királyság továbbra is részt fog venni az Unió minden döntéshozatalában valamennyi döntéshozó intézményen belül, kivéve a saját kilépéséről szóló tárgyalásokat és megállapodást; úgy véli, hogy átmeneti rendelkezéseket kell hozni az Egyesült Királyság európai döntéshozatali folyamatban való részvétele vonatkozásában, mivel politikailag nehéz lenne az, hogy egy éppen kilépő tagállamnak lehetővé tegyék, hogy arra az Unióra vonatkozó döntéseket befolyásoljon, amelynek rövid időn belül már nem tagja;

Új gazdasági kormányzás 13.

mélységes aggodalommal tölti el a gazdasági reformok és a konvergencia hiánya a gazdasági és monetáris unióban (GMU), valamint a gazdasági versenyképesség csökkenése számos tagállamban;

14.

úgy véli, hogy sem a Stabilitási és Növekedési Paktum, sem pedig a kötelezettségek át nem vállalásáról szóló záradék (EUMSZ 125. cikk) nem nyújtja a kívánt megoldást, és

PR\1100144HU.doc

9/9

PE585.741v01-00

HU

hogy ezen túlmenően azok jelenlegi formájukban elvesztették hitelességüket, mivel a záradékot több tagállam is politikai vagy jogi következmények nélkül megsértette, illetve Görögországnak immár három alkalommal jelentős mértékű segítséget nyújtottak; 15.

tudomásul veszi az e problémákat megoldani hivatott európai szemeszter, a hatos csomag és a kettes csomag által elért eredményeket, de megállapítja, hogy a problémákat nem oldották meg; úgy véli továbbá, hogy miattuk a rendszer túlságosan összetetté vált, hogy azok nem kötelező erejűek az országspecifikus ajánlások tekintetében, és nem terjednek ki a tagállamok közötti, illetve az euróövezetet és az EU egészét érintő túlgyűrűző hatásokra;

16.

teljes mértékben tisztában van azzal, hogy felül kell vizsgálni az EU által a közelmúltban hozott számos válságkezelési intézkedés hatékonyságát, és hogy bizonyos döntéshozatali eljárásokat – pl. a „fordított minősített többségi szavazást” – az EU elsődleges jogának részévé kell tenni, továbbá hogy meg kell erősíteni a pénzügyi ágazat új szabályozási keretének jogalapját; egyetért az öt elnök jelentésében foglalt azon megállapítással, hogy a „nyitott koordinációs módszer”, mint az európai gazdasági stratégia alapja, nem működőképes, és hogy kötelező érvényű jogi aktusokat kell életbe léptetni helyette;

17.

ezért javasolja a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó eljárások, a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás és az országspecifikus ajánlások egyetlen, kötelező érvényű, minimum és maximum előírásokat meghatározó „konvergenciakódexbe” történő összevonását, amelynek keretében csak a kódexnek eleget tevő beruházási projektek részesülhetnének támogatásban az uniós alapokból, illetve vehetnének részt a gazdasági reformokat az adóügyi ösztönzőkkel ötvöző új eszközökben, például az euróövezet fiskális rendszerében vagy egy közös adósságot megtestesítő eszközben; a gazdaságpolitikák az EUMSZ 5. cikke szerinti összehangolása ennek megfelelően az Unió és a tagállamok közötti megosztott hatáskörbe kerülne;

18.

úgy véli, hogy a tagállamokra nehezedő, még mindig túlzottan nagy adósságteher csökkentése érdekében létre kell hozni egy ilyen, közös adósságot megtestesítő eszközt, amelyre először a német gazdasági szakértők 2011. november 9-i tanácsán tettek javaslatot, és amelynek keretében az euróövezeti tagállamok egyetemleges felelősségét vállalnának a csődközelben lévő alapokért, és határozottan elköteleznék magukat olyan strukturális reformok végrehajtása mellett, amelyek az adósság GDP-hez viszonyított arányát maximum 60%-ra csökkentik; kitart amellett, hogy az euróövezet tagjai csak akkor vehetnének ebben részt, ha a konvergenciakódex betartják, mivel ez elejét venné az erkölcsi kockázatok felmerülésének;

19.

hangsúlyozza azonban, hogy ebben az új hitelfinanszírozási eszközben a feltételesség csak akkor lesz hiteles, ha azt az állampapírokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás egészíti ki, ami nem csupán kiszámíthatóságot biztosítana a piacok számára fizetésképtelenség esetén, hanem a piaci fegyelmet is betartatná mind a tagállamokkal, mind a magánhitelezőkkel;

20.

kéri, hogy integrálják az uniós jogi keretbe a költségvetési paktumot, illetve hogy tegyék az uniós jog részévé az európai stabilitási mechanizmust és az egységes

PE585.741v01-00

HU

10/10

PR\1100144HU.doc

szanálási alapot, és hogy az Európai Parlamentet bízzák meg az ezen eszközök feletti demokratikus felügyelettel; 21.

azon a véleményen van, hogy a pénzügyi stabilitás növelése, a határokon átnyúló aszimmetrikus sokkhatások enyhítése és a recesszió hatásának mérséklése érdekében az euróövezetnek valódi saját forrásokon alapuló és megfelelő hitelfelvételi képességű, pénzügyminisztériummal kísért közös fiskális rendszerre van szüksége; ennek a pénzügyminisztériumnak a Bizottságon belül kell helyt adni, és afelett a Parlamentnek és a Tanácsnak demokratikus ellenőrzést kell gyakorolnia, és annak elszámoltathatónak kell lennie;

22.

rámutat, hogy mivel a gazdasági és monetáris unió működéséhez elengedhetetlen az új kódexnek történő megfelelés, a Bizottság és/vagy az eurócsoport által jelenleg biztosítottaknál erősebb irányító intézményekre van szükség;

23.

kéri ezért, hogy a végrehajtó hatóság a Bizottság, és azon belül az EU pénzügyminisztere legyen, és ezért ruházzák fel a Bizottságot a makrogazdasági, költségvetési és monetáris eszközöket ötvöző, egy euróövezeti költségvetéssel alátámasztott közös uniós gazdaságpolitika kidolgozásának és megvalósításának feladatával; úgy véli, hogy a pénzügyminiszternek kell felelősséggel tartoznia az európai stabilitási mechanizmusért és más, kölcsönös kockázatkezelési alapokért, és hogy – különösen a pénzügyi ágazatban működő – nemzetközi szervezetek felé a pénzügyminiszternek kellene képviselnie az euróövezetet;

24.

úgy ítéli meg, hogy a pénzügyminisztert olyan hatáskörrel kell felruházni, hogy képes legyen beavatkozni a nemzeti gazdasági és költségvetési politikába abban az esetben, ha a konvergenciakódexet nem tartják be, és hogy módjában álljon a fiskális eszközöket vagy a közös adósságot megtestesítő eszközt igénybe venni azon tagállamok javára, amelyek megfelelnek a konvergenciakódexnek;

25.

úgy véli, hogy az Európai Központi Bankot szövetségi központi banki hatáskörrel rendelkező, végső menedékes hitelezői jogállással kell felruházni;

26.

felszólít az EUMSZ 126. cikke (10) bekezdésének hatályon kívül helyezésére annak érdekében, hogy az Európai Bíróság teljes joghatóságot szerezzen a GMU működése felett, ahogyan ez egy a jogállamiságon és a tagállamok közötti egyenlőség elvén alapuló demokratikus gazdasági kormányzási rendszerben helyénvaló;

27.

felhív végezetül a bankunió lehető leghamarabbi, gyorsított menetrendet követő megvalósítására;

Új kihívások 28.

tudatában van, hogy geopolitikai, gazdasági és környezeti szempontból szükség van egy valódi európai energiaunió létrehozására; megjegyzi, hogy ehhez szükség van annak a korlátozásnak a feloldására, hogy az uniós politika nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák az energiaforrásaik kiaknázására vonatkozó feltételeket, a különböző energiaforrások közötti választási lehetőséget és az energiaellátás általános szerkezetét (az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdése);

PR\1100144HU.doc

11/11

PE585.741v01-00

HU

29.

megjegyzi, hogy a Szerződések értelmében széles körű lehetőség kínálkozik egy humánus, jól működő migrációkezelési rendszer, többek között az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására; úgy véli azonban, hogy a Szerződések, és különösen az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdése túlságosan korlátozó jellegű a migráció egyéb szempontjainak vonatkozásában, és különösen egy a legális migrációt célzó valódi európai rendszer létrehozását illetően; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentnek demokratikus ellenőrzést kell gyakorolnia a határellenőrzés, valamint a menekültügyi és migrációs politika végrehajtása felett, és hogy a nemzetbiztonsági megfontolások nem szolgálhatnak ürügyül az uniós fellépés elmaradására;

30.

a terrorista fenyegetettség fokozódására való tekintettel úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre és a nemzetközi szervezett bűnözéssel szembeni fellépésre szolgáló uniós kapacitásokat bővíteni kell; hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságok tagállamok közötti együttműködésének erősítésén túlmenően az Europolnak és az Eurojustnak érdemi kompetenciákkal és kapacitással kellene rendelkeznie a nyomozásokat és a vádemelést illetően;

A külpolitika megerősítése 31.

amint azt „Az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javítása” című, ...-i állásfoglalásában kifejtette, sajnálja, hogy az EU nem fejlesztette ki jobban a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) kialakítására és végrehajtására vonatkozó kapacitását; megjegyzi, hogy a közös biztonság- és védelempolitika kialakítására irányuló erőfeszítései nem bizonyultak különösen sikeresnek;

32.

azon a véleményen van, hogy – párhuzamosan azzal, hogy egyebek mellett a minősített többséggel való szavazás használatát illetően további előrelépéseket lehetne elérni a Lisszaboni Szerződés kapcsán – az alelnököt/főképviselőt uniós külügyminiszternek kellene kinevezni, és segíteni kellene abban, hogy az Európai Unió legfőbb külső képviselője legyen a nemzetközi fórumokon, többek között az ENSZ szintjén; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a szerteágazó és jelentős munkaterhelés miatt a külügyminiszter politikai helyetteseket nevezhessen ki; javasolja a jelenlegi Európai Külügyi Szolgálat működésének felülvizsgálatát;

33.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az Unió képes legyen megerősíteni az EU területének a NATO – mint az európai biztonsági struktúra központi eleme – egyik pilléreként szolgáló védelmét, valamint ahhoz, hogy az Unió autonóm módon léphessen fel a külföldi – és elsősorban a szomszéd országok stabilizálása érdekében folytatott – műveletek során, a szerződésekben lehetőséget kell biztosítani egy európai védelmi unió létrehozására;

34.

végezetül úgy véli, hogy alapvetően fontos, hogy az EUSZ 24. cikkének (1) bekezdésében az Európai Unió Bírósága tekintetében a KKBP-ra vonatkozóan meghatározott korlátozásokat hatályon kívül helyezzék; ebben a szellemben kéri, hogy a KKBP-t illetően a Parlamentet ruházzák fel szélesebb körű vizsgálati és elszámoltatási hatáskörrel, ideértve a költségvetés feletti teljes körű együttdöntési hatáskört;

Több demokráciát, átláthatóságot és elszámoltathatóságot PE585.741v01-00

HU

12/12

PR\1100144HU.doc

35.

javasolja, hogy az „uniós módszer” megerősítése, az átláthatóság növelése, valamint az uniós szintű fellépések hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében a Bizottság legyen a legfőbb végrehajtó hatóság vagy kormány az Unióban;

36.

ismételten kéri, hogy a megújult Bizottság méretét csökkentsék jelentősen, és hogy csak két alelnököt nevezzenek ki, egy pénzügyminisztert és egy külügyminisztert; javasolja, hogy ugyanígy csökkentsék a Számvevőszék létszámát;

37.

üdvözli azt a sikeres új eljárást, melynek keretében az európai politikai pártok kampányolnak az európai kormány elnöki posztjára kinevezendő jelöltjükért, ám úgy véli, hogy lehetővé kellene tenni, hogy ezek a jelöltek a következő választások során valamennyi tagállamban hivatalos jelöltként indulhassanak; az Európai Unió választási törvényének reformjáról szóló jogalkotási javaslata nyomán javasolja ezért, hogy a választók két szavazattal rendelkezzenek, amelyből az egyiket a nemzeti vagy regionális listára, a másikat az európai pártlistára adhatnának le; az európai listák élén a pártok jelöltjei lennének, akik az Unió végrehajtó szervének vagy kormányának elnöki posztjára pályáznának, és akik a tagállamok legalább egyharmadának jelöltjeiből állnának;

38.

emlékeztet arra, hogy a 2013. június 28-i európai tanácsi határozat értelmében a Parlamentnek 2016 vége előtt javaslatot kell benyújtania egy olyan rendszer létrehozására, amely lehetővé teszi, hogy minden európai parlamenti választás előtt objektív, igazságos, időtálló és átlátható módon, a csökkenő arányosság elvét tiszteletben tartva és figyelembe véve a tagállamok számában és azok demográfiai tendenciáiban bekövetkezett változásokat újraosszák a képviselői helyeket a tagállamok között;

39.

ismételten felszólít arra, hogy az Európai Parlamentnek egyetlen székhelye legyen; javasolja, hogy a Parlament és a Tanács – egymás egyetértésével – maga dönthessen székhelyének földrajzi elhelyezkedéséről; javasolja továbbá, hogy valamennyi más uniós intézmény, ügynökség és szerv székhelyéről az európai végrehajtó szerv javaslata alapján – különleges jogalkotási eljárás keretében – az Európai Parlament és a Tanács határozzon;

40.

megjegyzi, hogy az EUSZ 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom ellenére az Európai Tanács több jogalkotási kezdeményezést tett; javasolja a 15. cikk (1) bekezdésének hatályon kívül helyezését, és az Európai Tanács beolvasztását egy ún. Államok Tanácsába, amely jogszerűen részt vehetne a jogalkotási folyamatban, illetve iránymutatást nyújtana és koherenciát biztosítana az egyes szakosodott tanácsi formációknak;

41.

úgy véli, hogy egy ilyen Tanácsnak és szakosodott formációinak az uniós jogalkotás második kamarájaként működve a szakosodás, a professzionalizmus és a folytonosság érdekében fel kellene váltania a féléves soros elnökség intézményét, és helyette állandó elnökségi rendszert kellene bevezetnie; javasolja, hogy adjanak helyt annak az elképzelésnek, hogy egy külön Jogi Tanácsot is létrehozzanak;

42.

véleménye szerint a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzák nemzeti képviseletük összetételét a szakosodott tanácsi formációkban, és oda akár nemzeti parlamentjeikből, akár kormányaikból, vagy ezek kombinációjából

PR\1100144HU.doc

13/13

PE585.741v01-00

HU

képviselőket delegálhassanak; 43.

hangsúlyozza, hogy az uniós pénzügyminiszteri pozíció létrehozását követően az eurócsoportot a Tanács szakosodott formációjának kellene tekinteni, amely jogalkotási és ellenőrzési feladatokat lát el, de végrehajtó hatalommal nem rendelkezik;

44.

javasolja, hogy amikor az Európai Parlament és a Tanács az euróövezetre vonatkozó jogszabályokról szavaz, csak az euróövezetben megválasztott európai parlamenti képviselők, illetve tagállamaik képviselői vehessenek részt a szavazásban;

45.

úgy véli, hogy az euróövezet kormányzásának megerősítése során kellően tiszteletben kell tartani az euróövezetbe még nem tartozó (csatlakozás előtti) tagállamok érdekeit;

46.

tudomásul veszi, hogy a nemzeti parlamentek milyen fontos szerepet játszanak az Európai Unió alkotmányos rendjének fenntartásában, különös tekintettel az uniós jogszabályok nemzeti jogba történő átültetésére, valamint hogy fontos szerepet töltenének be az Államok Tanácsa és annak szakosodott formációi által hozott jogalkotási határozatok és szakpolitikai tervek előzetes és utólagos ellenőrzésében; javasolja ezért a nemzeti parlamentek hatáskörének kiegészítését és bővítését egy olyan „zöld lapos” eljárás bevezetése révén, amelynek során a nemzeti parlamentek jogalkotási javaslatokat nyújthatnának be a Tanácsnak megfontolás céljából;

47.

javasolja továbbá, hogy a számos tagállamban bevett gyakorlatnak megfelelően az uniós jogalkotó hatóság két kamaráját, azaz az Európai Parlamentet és a Tanácsot ruházzák fel jogalkotási kezdeményezési hatáskörrel, az uniós végrehajtó szerv vagy kormány alapvető jogalkotási előjogának sérelme nélkül;

48.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlament vizsgálati jogkörét erősítsék meg, és hogy a Parlamentet konkrét, tényleges és egyértelműen meghatározott, politikai státuszával és tevékenységi körével jobban összhangban lévő hatáskörökkel ruházzák fel, ideértve a tanúk beidézéséhez, a dokumentumokhoz való teljes körű hozzáféréshez, a helyszíni vizsgálatok lefolytatásához és a követelmények be nem tartása miatti szankciók kiszabásához fűződő jogot is;

49.

ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy az uniós költségvetés finanszírozásának tiszteletben kell tartania a Szerződés betűjét és szellemét, és vissza kell térnie a saját források tényleges, egyértelmű, egyszerű és méltányos rendszeréhez; hangsúlyozza, hogy az ilyen források újbóli bevezetése véget vetne a GNI-alapú hozzájárulásoknak, és ezzel csökkenne a nemzeti kincstárakra háruló teher; érdeklődéssel várja a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport idevonatkozó javaslatait;

50.

e tekintetben javasolja, hogy mind a saját erőforrásokra, mind a többéves pénzügyi keretre vonatkozó döntéshozatali eljárásokat egyhangú szavazás helyett minősített többségi szavazással folytassák le, ezzel ténylegesen megvalósítva a Tanács és a Parlament közötti együttdöntést az összes költségvetési kérdésben; megismétli továbbá azon felhívását, hogy a többéves pénzügyi keret egy időben záruljon le a Parlament és az európai végrehajtó hatalom mandátumával, és ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi uniós ügynökség költségvetése az uniós költségvetés szerves részévé váljon;

PE585.741v01-00

HU

14/14

PR\1100144HU.doc

51.

rámutat, hogy a Szerződések értelmében a Parlament adja meg a mentesítést a Bizottságnak a költségvetés végrehajtása tekintetében; úgy véli, hogy mivel valamennyi uniós intézmény és szerv függetlenül kezeli forrásait, a Parlamentet fel kell ruházni azzal a konkrét hatáskörrel, hogy valamennyi uniós intézmény és szerv mentesítését ő adja meg, és az uniós szerveket kötelezni kellene arra, hogy teljes mértékben együttműködjenek a Parlamenttel;

52.

úgy véli végezetül, hogy a Szerződésekre vonatkozó jelenlegi ratifikációs eljárás túlságosan merev egy olyan államok feletti elképzelés számára, mint az Európai Unió; javasolja, hogy a Szerződések módosításai ha nem is uniós szintű népszavazás eredményétől függően, de legalább a tagállamok négyötöde minősített többségének ratifikációját követően, a Parlament egyetértésével lépjenek hatályba; ennek megfelelően e küszöbérték elérését követően azok a tagállamok, amelyek nem hajlandók ratifikálni a módosított Szerződést, saját alkotmányos előírásaikkal összhangban eldönthetik, hogy megkezdik-e a kiválási folyamatot, vagy társult státuszra váltanak;

Az alkotmányozási folyamat 53.

elkötelezi magát amellett, hogy vezető szerepet fog játszani e fontos alkotmányozási folyamatban, és eltökélt szándéka, hogy kellő időben javaslatokat nyújtson be a Szerződés módosítására vonatkozóan;

54.

azon a véleményen van, hogy a Római Szerződés 60. évfordulója megfelelő pillanat arra, hogy modernizáljuk az Európai Uniót, és hogy Konventet hívjunk össze azzal a céllal, hogy az Európai Uniót felkészítsük az elkövetkező évtizedekre; ° °

55.

°

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Központi Banknak, a Számvevőszéknek, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

PR\1100144HU.doc

15/15

PE585.741v01-00

HU