Egyházi Élet A KOLOZSVÁR - FELSÕVÁROSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG GYÜLEKEZETI ÉRTESÍTÕJE
2010.
KARÁCSONY
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, aki úgy tanítson, mint ő? Jób 36,22 Karácsony ünnepe örök. Békében és háborúban, történelmi korszakoktól függetlenül, gyermeknek és felnõttnek egyaránt. Talán azért, mert olyan mély, szimbolikus tartalommal bír, ami túlmutat a jelen múlandóságán. S mert segít, hogy úgy éljük meg emberiességünk valódiságát, ahogyan az a lehetõ legigazabb: szeretet által. Karácsony ünnepe azt az érzést ajándékozza nekünk, amire a legnagyobb szükségünk van: szeretnek, és mi is szerethetünk. Vajon mibõl táplálkozik ennek az ünnepnek az ereje, nemzedékeket átívelõ, el nem múló csodája? És vajon mi élteti bennünk a vágyat, az áhítozást, hogy mi magunk is, esztendõrõl esztendõre részesei lehessünk ennek a csodának? Ady Endre így idézi fel gyermekkora karácsonyának vágyakozásait: „Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám.“ A karácsony: gyermekségünk ünnepe. Gyermekként éljük át újra és újra, a Krisztus-várásban, a készülõdésben, a kegyelemre való gyermeki rácsodálkozásban, az örömöt szerzõ megajándékozásban az érzést: milyen jó, hogy nem vagyok egyedül, van kinek adni, van kit szeretni, és van, aki szeret. Karácsony ünnepe azonban, ha úgy intézzük, külsõségektõl terhes, látványos erõlködéssé is válhat. Ez történik, amikor mi akarjuk széppé, különlegessé varázsolni. A túldíszített, zsúfolt kellékek súlya alatt és az ezekért való aggodalmaink miatt összeroppanunk, és elveszítjük az ünnep örömét. Pedig a karácsony
éppen a szegénységrõl, a szegények örömérõl szól. Ha fölidézzük a két évezreddel ezelõtti történetbõl József és Mária szükséglakását, a betlehemi istállót, ahol az állatok leheltek meleget az újszülött Istenfiára, elcsodálkozunk, hova lett onnan a gazdagság? Egyszerû pásztorembereknek jelentette meg az Úr angyala a hírt: induljanak Betlehembe, ahol majd megtalálják az Üdvözítõt. Õk a társadalom peremén éltek - ahogyan ma fogalmaznánk -, mégis õk hallottak legelõször Isten Fiáról, õk voltak a szemtanúi Jézus születésének. Karácsony tehát a szegények örömének az ünnepe is, Isten gazdag kegyelmének ajándékaképpen. Szegénységem - akár fizikai, akár lelki legyen az gazdagsággá válik a betlehemi jászolnál. Õáltala, „aki gazdag lévén szegénnyé lett“ érettem, éretted, érettünk... Karácsony ünnepe azonban nemcsak jelent valamit, nemcsak ad valamit, hanem tanít is valamire: elsõsorban arra a szeretetre, ami nem belõlünk való, de bennünk is munkálkodhat és minket is formálhat, ez az Isten kegyelmes, önzetlen, minden emberi gyarlóságtól mentes szeretetére. Gyermekként vágyunk rá, mert szükségünk van mélységére, áldozatkészségére, megbocsátására, megváltására. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta“…- olvassuk János evangéliumában. Isten az egész világot szerette, szereti és hitünk szerint szeretni fogja, személyválogatás nélkül és önzetlenül. Milyen csodálatos karácsonyi üzenet ez, ha személyessé lesz az életünkben, ha gyermeki engedelmességgel szívem és életem részévé tudom tenni ezt a karácsonyi evangéliumot! - folytatás a 3. oldalon -
Áldott karácsonyi ünnepeket!
Szeretetszolgálat gyülekezetünkben Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. János 13,34
A szeretetszolgálat gyülekezeti ügy. Szegények, betegek, munkaképtelenek, árvák, özvegyek, gyászolók mindenütt vannak. Ezek lelkigondozása, segélyezése gyülekezeti gond kell hogy legyen. Gyülekezetünk presbitériumának van egy négytagú diakóniai bizottsága, amely ellenõrzi a segélyek kiosztását, és beszámol a presbitériumnak a gyülekezeti tagok között végzett szeretetszolgálat munkájáról. A bizottság tagjai önkéntesek, körzetfelelõsök segítségével próbálják felmérni gyülekezeti tagjaink anyagi lehetõségeit. A kisnyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak az egész év folyamán - de Karácsony elõtt mindenképpen - igyekszünk anyagi segítséget nyújtani. Külön kérésre több alkalommal járult hozzá gyülekezetünk anyagilag betegek külföldi kezeléséhez vagy mûtétéhez. Azoknak a családoknak, ahol 3-4 iskolás korú gyermek van, a tanfelszerelés vásárlásának költségeihez járultunk hozzá. Szerencsétlen sorsú, hajléktalan felebarátainkat ruhával, élelmiszerrel segítjük.
Vannak olyan családok gyülekezetünkben, ahol a havi gyógyszerköltségek fedezéséhez járulunk hozzá. Nehéz körülmények között élõ diákoknak ebédjegyet biztosítunk. Több alkalommal segítettünk szórvány helyzetben lévõ, szûkös anyagi körülmények között élõ, kicsi gyülekezeteket is. Az anyagi segítség mellett a lelkigondozás szolgálatáról sem feledkezünk meg, amelynek nehéz feladatában nagy segítségünkre vannak lelkipásztoraink is. Betegeket, öregeket látogatunk meg, elbeszélgetünk velük, Bibliát olvasunk együtt, imádkozunk. Advent idején megszervezzük gyülekezetünkben az idõsek napját, ahol a meghívott és vendégül látott öregjeinket megajándékozzuk. Fontosnak tartjuk, hogy a gyülekezeti diakónia munkáján keresztül Krisztus szeretetének áradását tapasztalhassák meg minél többen környezetünkben. Gyülekezetünkben egy kicsi öregotthon is mûködik, amelyben magányos, magukra maradt, idõs emberek találhatnak otthonra. Az öregotthont az Agapé Diakóniai Alapítvány mûködteti, melynek célja, hogy lelki, testi, anyagi és egészségügyi támogatást nyújtson egyedülálló, elhagyott öregek számára. Azoknak, akik ragaszkodnak megszokott életkörülményeikhez, és még képesek az önálló létfenntartásra, otthon segítünk; azokat pedig, akik már állandó felügyeletre szorulnak, netalán ágyhoz kötött betegek, beköltöztetjük az öregotthonba, ahol éjjelnappal gondoskodó szeretet veszi körül õket. Öregotthonunk alkalmazott munkatársainak áldozatos munkáját gyülekezeti önkéntesek is segítik.
Fekete Emma az Agapé Öregotthon vezetője, diakónus 2
Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Zsolt 130,5-6
Ünneplő Keresztyén Gyülekezet!
A zsoltáríró feszült váradalma ma is milliók fohásza, még azoké is, akik nem tudják, kit várnak. Mi, magyar reformátusok boldog örömmel mondjuk el, hogy Krisztusra várunk, aki megújítja a megfáradtakat, megosztja velünk Isten szeretetét és megalapozza üdvösségünk reményét. Õt ünnepeljük a karácsonyban. Karácsonykor Isten örök szeretete öltött testet Jézus Krisztusban. „A pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt az, amirõl üzent nekünk az Úr“ - olvassuk Lukács evangéliumában. Nagy kiváltság
hírül venni, hogy Isten Fia eljött e világba. De még nagyobb áldás személyes megbizonyosodást szerezni ennek valóságáról. Örömmel valljuk, hogy másfél éve létrejött magyar református egységünk az Úr ajándéka számunkra, és jele annak, hogy Istennél nincsenek megváltoztathatatlan állapotok, vigasztalan szomorúságok és gyógyíthatatlan elszakíttatások. Isten megsegítõ kegyelmét és Szentlelke vezetését kérjük, hogy a következõ esztendõben is hálával, hûséggel, alázattal, másokat hozzá vezetve szolgálhassuk Õt. Jézus Krisztus azért jött, hogy kiterjessze Isten szeretetét a bûnben veszteglõ emberre. Karácsony örömhíre egyértelmû és világos: Isten azért jött, hogy ami az ember miatt elveszett és reménytelen,
azt Õ isteni hatalmával megújítsa. A beteljesedett várakozás, a világosságra fordult sötétség, a nagy bánatra támadt öröm, az elveszésbõl megmentõ kegyelem árasszon szívünkbe ugyanolyan indulatot, mint volt Krisztusunkban, hogy egymás terhét hordozva töltsük be Isten szent életrendjét! Testvérek! Imádkozzunk, hogy szeretetünk még jobban ragyoghasson, s mutasson utat Krisztusig, hadd legyen e mostani karácsonyunk is sokak számára boldog találkozás a Békesség Fejedelmével! 2010 karácsonyán Testvéri köszöntéssel:
a Magyar Református Egyház püspökei és főgondnokai
Krisztus a jövő, együtt követjük őt! Arra is megtanít ez az ünnep, hogy életünk végéig igazán gyermekek maradhatunk. Egy édesanyának, édesapának az idõsödõ gyermekei is „csak“ a gyermekei maradnak. Milyen jó õsz hajszálakkal a fejünkön is azt hallani, hogy kislányom, vagy kisfiam! Karácsony ünnepe arra emlékeztet, hogy Isten mindnyájunkat gyermekévé fogadott Jézusban. Sajátjaiként szeret, és életünk végéig gondoskodik rólunk. Karácsony ünnepe az együttérzésre is megtanít, hiszen Isten is együtt érzett az emberrel, és elküldte Fiát, „hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen“.
Szegények karácsonya, adományok a rászorulóknak, szegények perselye a templomokban, segítõ kezek - mind-mind egy-egy szép példája annak, hogy mi mindent jelent, és mi mindenre tanít még ez az ünnep. Szívbõl kívánom, hogy mindnyájan sok szép élménnyel, hittel gazdagodva tapasztaljuk meg ezt 2010 decemberében, ez esztendõ karácsonyán is!
Ballai Zoltán lelkipásztor
3
Dél-erdélyi gyülekezeti kirándulás Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, amelyekre elűztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak. Jer 23,3 A zuidhorni testvérgyülekezet küldöttségének idei látogatása alkalmával, egy szép november elejei napon egyházközségünk vezetõsége és a presbitérium kirándulást szervezett dél-erdélyi szórványgyülekezetek templomainak meglátogatására. Lelkipásztorunk, Ballai Zoltán vezetésével kora reggel indultunk el két kisbusszal Torda-Gyulafehér vár-Vajdahunyad útvonalon. A népes küldöttségben a három holland testvér is helyet foglalt. Elsõ megállónk a Hátszegi-medence keleti részén fekvõ Õraljaboldogfalva - sajnos - elhagyott református templománál volt. E XIII. században épült templom a Kendeffy-nemzetségé volt, a reformáció során azonban a református egyház kebelébe jutott. A román és gótikus stílusban épült templom fõ jellegzetességei középkori falfestmény-maradványok (szenteket ábrázoló freskók). A templom általában zárva van, csak látogatók jelentkezésekor nyitják meg, állaga felújításra szorul. A továbbiakban Vajdahunyadon megtekintettük a Hunyadiak várkastélyát, ahol 1956 óta helyreállítási munkálatokat végeznek. Itt Kun Árpád helybeli
4
nyugdíjas lelkipásztor szakszerû vezetésével megtekintettük ezen létesítmény termeit (kápolna, lovagterem, országház, tornyok, török foglyok által ásott kút, stb). A magaslatról szép kilátás nyílik a környezõ dombokra, de a romos állapotban található egykori kohászati ipari létesítményekre is. Utunk során eljutottunk a Maros bal partján fekvõ Alvinc régi - eredetileg szász evangélikus -, elhagyott és rossz állapotban lévõ református erõdtemplomához. E XIII. századból származó hatalmas méretû építmény alapján fogalmat alkothattunk az egykori település, illetve a környék - mára csaknem eltûnt magyarságának akkori lélekszámáról, jelentõségérõl. Az eredeti templomnak már csak a fõhajója maradt meg, a templomtorony újabb építésû (az 1700-as évekbõl). A második világháború után beszakadt mennyezetet az 1970-es években javították ki. A templomot ovális alakban, válogatott kövekbõl felrakott - omladozó állapotban lévõ - várfal maradványai veszik körül. Mint érdekesség, megemlítendõ az1970-es nagy árvíz templomkijárat felett megjelölt szintje.
Ugyancsak Alvincen - szintén Gudor András gyulafehérvári lelkipásztor szakszerû vezetésével - megtekintettük Erdély XVI. századbeli jelentõs személyisége, (Martinuzzi) Fráter György egykori kastélyának romjait. A következõ meglátogatott romtemplom az Alvinchez tartozó Borberekben található, amely már a XIV. században létezett: ekkor vették át a magyarok az innen elköltözõtt szászoktól. Az évszázadok folyamán súlyos károkat szenvedett a tatárok ostroma, a háborúk, a Maros áradásai stb. következtében. Fõhajója beomlott, szentélye az összedõlés határán van, az egykori - templomot körülvevõ - várfal maradványai is lesújtó állapotban vannak. Innen küldöttségünk Gyulafehérvár felé vette útját, ahol Gudor tiszteletes úr meghívására megtekintettük az ottani - 1760ból származó - szépen felújított református templomot. Ennek részletes bemutatása után a parókián láttak vendégül, ahol szívélyes beszélgetést folytattunk az ottani reformátusság képviselõivel. Dél-erdélyi gyülekezeti kirándulásunk jó alkalom volt református egyházunk helyzetére vonatkozó történelmi múltunk jobb megismerésére, , ugyanakkor közvetlenül tapasztalhattuk a szór ványban élõk nehéz helyzetét, református híveink számának folytonos apadását, egykori templomaink elhagyatottságát, pusztulását. Utunk folyamán ismételten gyönyörködhettünk szûkebb pátriánk szépséges tájaiban. Nagy örömmel tapasztaltuk holland testvéreink együttérzõ lelkesedését is, amikor megbeszéltük további együttmûködésünk lehetõségeit. Imáinkban kérjük az Úr Istent, hogy segítse meg szórványgyülekezeteinket!
Szigeti László presbiter
Nők az Úr szolgálatában „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít“. Fil 4,13 Gyülekezetünk nõszövetsége 2007 februárjában megújította tevékenységét: igyekszünk élõ, tevékeny szövetség lenni, mindenkit hívogatunk és befogadunk, akit Isten lelke elvezérel hozzánk. Nem állítjuk, hogy minden tökéletesen mûködik, de arra törekedünk, hogy hitünk erõsödvén, példát tudjunk mutatni cselekedeteinken keresztül is. Havonként rendszeresen összegyûlünk, Isten igéjét olvassuk és azt megbeszéljük, imádkozunk testvéreinkért. Vezérigénk: „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít“ (Fil 4). Egyesek támogatják a gyermekmunkát, mások idõseket látogatnak vagy más diakóniai munkát végeznek. A vasárnapi kávé - és teafõzést is mi végezzük. Ahol szükség van ránk, ott segítünk. Összejöveteleinken elõadásokat is tartunk, például református nagyasszonyainkról vagy arról, hogy mit tanulhatunk Árva Bethlen Katától. Megemlékeztünk Bajor Andorról, József Attiláról. A Kálvin-év kapcsán felolvasást tartottunk Idelett de Bure, Kálvin János feleségének önéletrajzi naplójából. A szeretetvendégségek (nõk napja, idõsek napja alkalmából), valamint a kirándulások egymás megismerését, az együttmûködést szolgálják. Ilyenek voltak a csíkszeredai múzeum, Szeben és a szász templomok meglátogatásának alkalmai. Legutóbb novemberben régi, elhagyott dél-erdélyi református templomokat kerestünk fel a zuidhorni (Hollandia) testvérgyülekezet küldötteivel együtt. Felvettük a kapcsolatot más gyülekezetek nõszövetségeivel is;
megismerés, tapasztalatszerzés céljából ezek a találkozók nagyon hasznosak voltak. Tavaly a kolozsmonostori nõszövetséggel, az idén pedig a Pata utcai nõszövetséggel találkoztunk. Minden évben résztvevõi vagyunk az ökumenikus világimanapnak és a kárpát-medencei imanapnak, ahol egymásért imádkozunk. Ebben az évben Detrehemtelepen az észak-erdélyi nõszövetségi találkozón lélekben és hitben erõsödtünk. Még sok jó és hasznos, Istennek tetszõ tevékenységet szeretnénk végezni, ahova mindenkit nagy szeretettel várunk és hívunk. „Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, nem kényszerítésbõl, hanem örömest (...); mint példaképei a nyájnak“ (1 Péter 5,1-2)
Szigeti Anikó nőszövetségi elnök 5
Egyházépítők Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj. Péld 20,29 Gyülekezetünk ifjúsági élete nemcsak a vasárnap délelõtti istentiszteleti alkalomra korlátozódik. A keddi bibliaóra és kórus, gyermekmunka, nõszövetségi és presbiteri alkalmak mellett mûködik az ifjúsági csoportunk is. Lehet, hogy más szemüveggel látjuk a világot, másak a szokásaink, de a nálunk idõsebb testvérekkel együtt kívánjuk „kõsziklára építeni házunkat“, életünket, gyülekezetünket. Rendszeresen, hetente egyszer, bibliaórára hív bennünket az Isten, és hívása nem marad válasz nélkül. Vasárnaponként a 17 órai gyülekezõ elcsendesedés, majd 18 órai istentisztelet nyitja meg alkalmunkat. Az igehirdetés után hátravonulunk termünkbe, ahol együtt énekelünk, beszélgetünk a hit dolgairól: néha vitatkozunk, máskor tehetetlenül hallgatunk, nem tudva hozzászólni egy-egy témához. Ima után, rövid gyûlést tartunk, és különbözõ aktivitásokat szervezünk. Az ifis életet nem szorítjuk be a templom vagy az ifiterem négy fala közé, hanem a hétköznapokat is felhasználjuk az együttlétre, sportolásra, színdarab szövegének gyakorlására, a közösségi szolgálatra. Tudjuk, hogy néha a fiatalos világképünk érthetetlen az idõsebb gyülekezeti tagok számára, de ugyanakkor tudjuk, hogy elfogadnak így, ahogy vagyunk, és nem kívánnak kirekeszteni a gyülekezeti életbõl. Ezúttal külön megköszönném az ifi nevében a második adventi gyülekezeti alkalmat, amikor is „találkozhattunk hitben: idõsek-ifjak“. Élményteljes estben volt részünk, köszönjük!
Idén a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozójának szervezõi voltunk, de emellett színdarabbal is tudtunk szolgálni a jelenlevõknek és tettük ezt harmadik helyet nyerve. A nyári tábor, bibliavetélkedõ, ifis hétvége, kátésok bevonása a csoportba, gyermekmunkában való részvételünk, az algyógyi tábor, a 6
sporttevékenységek és minden egyes bibliaóra örök emlék marad számunkra. Szívünkben hálával mondhatjuk, hogy egy igen emlékezetes esztendõt zárunk hamarosan, de elõtte készen állunk megünnepelni a Karácsony rejtélyét.
Márton István ifjúsági vezető
Lélekformáló erő
„Mily gyönyörűség íme lásd, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak! Ott van az áldás hiszed-é?“ Sokféle értelme van ennek a szónak: énekkar. Jelenthet rajongva szeretett közösséget, lefitymált felesleges idõtöltést és semmi mással nem pótolható szellemi táplálékot, lelki élményt. A gyülekezeti énekkar: közösség a közösségben. A gyülekezet aktív magja, akik adják a szabadidejüket és cserébe megfizethetetlen ajándékot kapnak: énekes szószólójává válhatnak Isten igéjének. Isten iránti hálával jelentem, hogy sikerült együtt maradni ebben az esztendõben is. Énekkarunk fõ szolgálati alkalmai az istentisztelet, ezért a mûválasztás is többnyire énekes-könyv centrikus. Két alkalommal szolgáltunk más gyülekezetben: a tavasz folyamán a kerekdombi gyülekezetben és május végén a kányádi gyülekezetben Sógor Géza volt lelkipásztorunk beiktatóján. Részemrõl kitartást kívánok a meglévõ tagoknak és ugyanakkor buzdítani, bátorítani szeretném gyülekezetünk énekelni tudó tagjait az együtt éneklésre. Legyen Istené a dicsõség!
Kovács Réka kántor
GYERTYAFÉNYBEN Gyertyafény hull arcomra lágyan A sziporkázó csillogásban, Fenyõágon, ünnepi csendben Muzsikálnak bent a szívemben. Azt muzsikálja minden húrja: De jó! Itt a karácsony újra!
BÖLCSEK
Segíts a napkeleti bölcseknek követni a csillagot!
Kelet mágusai tényleg bölcsek voltak, Jézus jászolához örömmel indultak. Ma is az a világ legbölcsebb embere, ki felkeresi õt s együtt marad Vele.
Színezd ki a fenti képet! Olvasd el a Bibliából a Máté 2,1-12 részt!
7
K ERESZTELÉSEK Az elmúlt évben megkeresztelt gyemekek: Szabó Darius János, Székely Rebeka, Jakab Norbert, Viski Evelyn, Szentes Tibor Eduárd, Rostás Zoltán Péter, Varga-Bácsó Tamás, Nagy Zsanett Hajnalka, Szûcs Anna, Papp Dávid, Farczádi Norbert, Albán Arthur Dániel, Szondi Noémi Adrienne, Nagy Roberta Anita, Nagy Erika Rebeka, Antoni Dávid Róbert, Timár-Szabó Tímea, Pócsai Dorka, Balogh Célia Karina, Lukács Pál Lóránt, Kovács Barna. Isten éltesse az újszülötteket szüleikkel, nagyszüleikkel, keresztszüleikel! együtt!
E SKETÉSEK Az elmúlt évben a következõ párok házasságkötésére került sor: Király Sándor Szabolcs és Máthé Hajnal, Onisor Alin és Kalló Erika, Fogarasi István és Kapus Anita, Gyulai Levente és Zsizsnyovszky Enikõ, Thalmaier György és Mititelu Augustina Florentina, Nagy József és Málnási Hajnal Melinda, Marton Ferenc és Iliescu Miruna, Györke Zoltán és Titilincu Adriana, Székely Ferenc és Borz Krisztina, Rostás Zoltán Péter és Sándor Enikõ Gyöngyvér, Ferenczi Róbert és Kun Melinda Magdolna, Ehrenwert Péter és László Gitta Orsolya Isten gazdag áldása legyen megkötött házasságukon!
T EMETÉSEK Utolsó földi útjára kísértük a következõ testvéreinket: Tamás Ilona (1961), Takács Ilona, Bányai Miklós, Medgyesi Erzsébet (1938), Csetri Elek (1924), Gödri Antal (1936), Körösfõi Ferenc (1943), Sipos István (1941), Demény Irén (1921), Hencz Miklós (1931), Suteu Erzsébet (1944), Csete Magdolna (1931), Szõcs Károly (1920), Tolna Mária (1927), Zenkó Mária (1946), Szász Árpád (1926), Cucu Mária (1940), Bartha Borbála, Kovács István (1939), Tamás Mária (1953), Szász Károly Sándor, Farkas Mária Magdolna (1938), Máté Katalin (1944), Gergely Irén (1937), Borsos János (1924), Kerekes Irma (1924), Kitta Elemér (1944), Simó Ida (1943), Kassai István (1952), Hencz Erzsébet (1936), Gothárd Béla (1945), Szentannai József (1939), Halászi Jolán (1935), Antal János (1934), Újlaki Erzsébet (1927) A Mindenható Isten adjon vigasztalást a gyászolóknak!
- a közölt adatok a 2010. január 1. és december 18 közötti időszakra vonatkoznak -
8
H ASZNOS
TUDNIVALÓK
- A lelkészi hivatal a hét minden napján nyitva van délelõtt 9 - 13 óra között, valamint kedden du. 17-19 óra között. - Év vége felé közeledve tisztelettel kérjük az egyházfenntartói járulék rendezését, hiszen ez elengedhetetlenül szükséges, ahhoz hogy egyházközségünkben „mindenek ékesen és szép rendben mûködjenek“. - Keresztelõt csak istentisztelet keretében tartunk. - Az esküvõt két jegyesbeszélgetés elõzi meg.
I STENTISZTELETEINK
RENDJE
Vasárnap: de. 10 és du. 18 óra; (de. 10-tõl gyermekmegõrzõ) Karácsony, Húsvét, Pünkösd: de. 9, 11 és du. 18 óra (mindhárom istentiszteleten úrvacsoraosztás) Szombatonként: du. 18 óra Bûnbánati héten: (úrvacsora elõtti héten): naponta du. 18 órától
B IBLIAÓRA Gyülekezeti: kedd du. 18 órától Ifjúsági („ifi”): vasárnap du. 17-kor kezdõdik, majd folytatódik a templomi istentiszteleten 18-tól Presbiteri: minden hónap elsõ hétfõjén Nõszövetségi: minden hónap második szerdáján 18 órától
V ALLÁSÓRA Szombatonként 10-13 óra között.
V ASÁRNAPI I SKOLA Vasárnaponként 10 órától.
K ONFIRMÁCIÓI
FELKÉSZÍTÕ
Kiskonfirmandusok: péntek 16,30-tól Nagykonfirmandusok: vasárnap de. az istentisztelet után (a felkészítõ az istentisztelettel kezdõdik!)
K ÓRUSPRÓBA Kedden és/vagy szombaton a bibliaóra ill. az istentisztelet után. EGYHÁZI ÉLET - A KOLOZSVÁR-FELSÕVÁROSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG GYÜLEKEZETI ÉRTESÍTÕJE Szerkesztette: Ballai Zoltán Ferenc lp. Tördelte: Ballai Annamária Korrektúra: Papné Gegus Márta Mócok ú. 84. Tel/Fax.: 0264 - 594 040
[email protected] www.kakasos.ro http://kakasosifi.blogspot.com
