Ahol ketten vagy hárman összegyőlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük. XX. évf szám augusztus-szeptember Yhteys

Jézus Krisztus mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyőlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

XX. évf. 8-9. szám 2011. augusztus-szeptember

Yhteys Tulit odottamatta juuri kun pakenin tyhjyyttä täysin turhaan paikkaan. Otit kädestä ja veit mennessäsi(tulin mielelläni). Ei niin vahvaa tunnetta edes ole, joka välillämme virtasi ei niin vapauttavaa ja kaunista ei niin ansaittua, vaikka se maksaisikin kovan hinnan. Sait minut tuntemaan aitoa rakkautta luottamaan siihen, että elämässä on suolaa. Tulit varmaan taivaasta, mukanasi säkillinen yllätyksiä. Saankohan pitää Sinut säkkeineen päivineen? vai menentänkö yhtä nopeasti kuin tulitkin?

Nyíregyházan evankelisluterilaisen seurakunnan jäsenien ja päällysmiehien nimessä tervehdimme Kajaanista tulleita suomalaisia vieraitamme suurella veljellisellä rakkaudella. Me iloitsemme siitä, että nyt toteutuu teidän viime vuonna peruutettu vierailunne, ja siitä, että täällä Nyíregyházalla voimme viettää jumalanpalvelusta suomalaisen ystävyysseurakunnamme valtuuskunnan kanssa. Me uskomme, että kun kokoontumme Jeesuksen Kristuksen nimessä rukoilemaan ja kuuntelemaan saarnaa, Hän on meidän kanssamme, ja Hän haluaisi antaa Hänen rakkaudensa meille lahjaksi. Jumalan siunaus seurakoon meidän yhdessä olemista, meidän ystävyysseurakunnallisia yhteyksiä, Kajaanin seurakunnan elämää ja palvelusta. A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség tagjai és elöljárói nevében ıszinte testvéri szeretettel köszöntjük Kajaaniból érkezett finn vendégeinket. Örülünk annak, hogy a tavaly lemondott látogatás most megvalósul, és itt, Nyíregyházán finnországi testvérgyülekezetünk küldöttségével együtt ünnepelhetjük az istentiszteletet. Hisszük, ha Krisztus nevében győlünk össze elcsendesedni, igét hallgatni és imádkozni, İ is közöttünk van, hogy megajándékozzon minket szeretetével. Isten áldása kísérje együttlétünket, testvér-gyülekezeti kapcsolatainkat, a kajaanii gyülekezet szolgálatát és életét.

2

Hírmondó 2011. augusztus-szeptember

KÜLDETÉS AZ ISMERETLENBE Isten szeretete és mindenhatósága abban is megnyilvánul irántunk, hogy különbözınek teremt bennünket. Nincs két teljesen egyforma személyiségő, gondolkodású, vagy ugyanazon életúton végighaladó ember. Így egészítjük ki egymást, így tesz a teremtettség bizonyságot arról, hogy a Teremtı ura annak a végeláthatatlan sokszínőségnek, amit alkotott. Hatalma abban is megmutatkozik, ahogyan mindenkinek külön elkészített (Zsolt 139,16), testreszabott tervet, célokat, és megbízatást ajándékoz. Ami közös a megszólítottakban, az a Krisztusról szóló evangélium szolgálata. Erre aztán ráépül a többi. Elıször vagyok keresztyén, és csak azután tanár, jogász, mérnök, kertész, eladó, buszsofır vagy lelkész. Egyik sem magasabb rendő a másiknál, legfeljebb több felelısséggel jár. Mindegyik hivatásban megtalálható a misszió lehetısége. Kilenc évvel ezelıtt nekem a templompadban ülve üzent Isten valami nagyon fontosat a tervével kapcsolatban. Azt üzente igéjében – kétszer is megerısítve, vasárnap és másnap hétfın is -, hogy engem küld (Ézs 6,8). Sokakat elküld, de ott engem küldött. Úgy tőnt, az akkori életutamhoz képest - amin jól éreztem magamat – egy újat akart adni. Az irány marad, de több lesz a feladat. A cél ugyanaz, de rejtettebb az út, nagyobb a tétje az önfejőségnek – jobb mindent a Küldıre bízni és vállalni az ismeretlent. Itt vagyok, engem küldj! A beszélgetés pedig folytatódik: az Úr válaszol: Menj, és mondd meg e népnek…! (Ézs 6,8) Hogy mit kell megmondani a népnek, tehát a rám bízottaknak? Hiszem, hogy idıvel, újra és újra meg fog adatni. A küldetés tehát menni és mondani - oda, ahova éppen küld, és azt, amit mond az Úr. Sok a csoda ebben, az én kis saját történetben, többek között az is, hogy nem volt nehéz rábólintanom az újra. Mintha már réges-régen bennem lettek volna a terv apró nyomai, és az az utáni vágy: „…könyvedben minden meg volt írva…” (Zsolt 139,16) – lám, mégiscsak igaz, amit a Zsoltáros ír. Rám is igaz. Csodálatos, ahogyan Isten formál bennünket, és elıkészít akaratának befogadására. İ ismer a legjobban, jó kezekben van hát sorsunk. Ehhez azonban szüntelenül figyelni kell, ami velünk történik: akár a családban hívı és imádkozó szülıkön és testvéreken keresztül, akár a gyülekezetben a lelkészeken és a tagokon keresztül. Figyeljük az eseményekben rejlı jeleket, hogy el ne halasszuk a személyesen nekünk szánt pillanatokat! Azokat, amelyekben feltárul elıttünk mindaz, amit magunktól úgysem tudnánk megfejteni; amelyekbe egy életen át tudunk kapaszkodni, hogy mindenkor kimondhassuk: „Ahova te vezetsz, csak oda megyek…” (EÉ 381/4) Horváth-Hegyi Áron lelkész


3 ___

„ITT VAGYOK, ENGEM KÜLDJ!” Horváth-Hegyi Áron lelkésszé avatása a nyíregyházi Nagytemplomban „Az élet ettıl több, minthogy egy képernyıvel szemben üljek egész életemben!” – mondta a nyíregyházi származású lelkészjelölt édesanyja, szó szerint idézve fiát, amikor annak sorsfordító döntése hátterérıl kérdeztem. Manapság nem mindennapi jelenség, hogy egy fiatalember a megszerzett felsıfokú informatikai végzettségét félretéve, jó állását otthagyva, meghallva Isten hívását, beiratkozzon 25 évesen, második próbálkozás után az evangélikus teológiára. Bizony, ma is „Az Úr csodásan mőködik, / De útja rejtve van”; ez az ének visszhangzott bennem, amikor 2011. július 2án, szombat délelıtt sokadmagammal részt vettem a lelkészszentelı ünnepi istentiszteleten, ahol dr. Fabiny Tamás, a kerület püspöke, dr. Szentpétery Péter teológiai tanár és Adámi László, helyi parókus lelkész közremőködésével lelkésszé avatta Horváth-Hegyi Áron hatodéves teológust, püspöki titkárt. A püspök igehirdetésének alapigéje az a meghívón szereplı Ézs 6,8 prófétai igevers volt, amellyel Áront kilenc évvel ezelıtt hívta el Isten a lelkészi szolgálatra. Ekkor errıl a kijelölt igeszakaszról (Ézs 6,1–13) prédikált itt a nagytemplomban leendı apósa, Adámi László parókus lelkész: „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” S most a püspöktıl hallhattuk: Istennek terve van az emberrel, nem hagyja az elveszettség állapotában, közeledik hozzá, megtisztítja és megkérdezi tıle: Kit küldjek el? A hivatás és küldetés feszültségében élnek, akik az ı hívásának engedve, követségébe szegıdnek. Az Áron név is kötelez. Lehet az Úristennel beszélgetni; ı kérdez s te válaszolsz neki. Csak így tudsz másoknak is beszélni ıróla! İ elhív és elküld a lelkészi szolgálatba, hogy áldás lehess sokak üdvösségére! A lelkészi esküt követıen huszonkilenc áldó ige, majd az ısi Confirma: „Erısítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk!”, csendült fel a jelenlévı Luther-kabátos szolgatársak szívébıl és szájából. Az úrvacsorát a frissen felszentelt lelkész együtt osztotta volt teológiai tanárával, jelenlegi munkahelyi vezetıjével, Fabiny püspök úrral és mentorával, dr. Blázy Árpád kelenföldi lelkésszel. A gyülekezeti énekkar az „Amint vagyok” kezdető evangéliumi énekkel köszöntötte a Horváth-Hegyi család második lelkészét. S a Jávori család énekes köszöntıje után prózában mondta el jókívánságait dr. Kovács László Attila igazgatólelkész, dr. Szentpéteri Péter teológiai tanár, dr. Ittzés András kelenföldi egyházközségi felügyelı. Adámi László is egy énekverset idézett, amely ıt indította a nyíregyházi szolgálatra: „Itt vagyok én! Engem küldesz? Hallom én a hívásod, Uram! Megyek, Uram, ha Te vezetsz. Szívemen hordom a Te néped.” Az ifjúság és a család ezzel az énekkel köszöntötte: „Tégy engem békeköveteddé!” A lelkészavatási oklevél átadásakor a püspök ezt mondta titkárának: sokat fogunk még együtt utazni! Feleségével, Adámi Johannával és kisfiukkal, Rubennel együtt reménységgel tekint elıre Áron a következı, ma még ismeretlen állomásra. A család meghívására a templomi gyülekezet tagjai a szemben lévı általános iskola dísztermében tartott szeretetvendégségen közvetlenül is köszönthették a legújabb, Nyíregyházáról indult lelkészüket: Kedves Áron! Ragyogtassa rád orcáját az Úristen! (Az ünnepi istentisztelet teljes hanganyaga elérhetı a tudósító honlapjáról: www.garainyh.hu) Garai András

4


Tájékoztató a 2011. június 22-én tartott Presbiteri és Képviselı -Testületi ülésrıl Az együttes ülés Tóth Katalinnak, a Kossuth Lajos Gimnázium iskolalelkészének igehirdetésével kezdıdött. Az elsı napirendi pontban az egyházközséghez tartozó általános iskola tagintézményeként mőködı óvoda vezetıjének kinevezésérıl döntött a Testület. Az eddig megbízott vezetıként tevékenykedı Kovácsné Mráz Ágnes óvodapedagógus hat évre szóló kinevezését egyhangúlag támogatták a tisztségviselık. A második napirendi pont alatt a Luther tér 9. szám alatti un. kántorlakásra vonatkozó határozatot módosította a Testület. Korábban már döntés született az ingatlan értékesítésérıl, de a jóváhagyott árajánlatot magasnak találják az érdeklıdık, ezért most alacsonyabb összeget fogadott el a Presbitérium és Képviselı Testület. Következı napirendként a Luther tér 12. szám alatti parókia felújításáról és annak finanszírozási lehetıségérıl tárgyalt az együttes ülés. Ez a lelkészlakás igen rossz állapotban van, de a felújítás a Luther tér 9. szám alatti ingatlan bizonytalan kimenetelő értékesítésétıl függ. Éppen ezért az Országos Egyházhoz fordulunk támogatásért, hogy a jövı évben mindenképpen elkezdhessük a felújítást. Mint arról már többször is hírt adtunk, Mandabokorban imaház építését tervezi a gyülekezet. Zsarnai Krisztián, az V. sz. körzet lelkésze beszámolt arról, hogy 3,8 millió Ft-ért lehetıség nyílna egy telek megvásárlására, amennyiben ezt a döntéshozók jóváhagyják, tekintettel arra, hogy ez az összeg már rendelkezésre áll a gyülekezeti tagok céladományából. Egy tartózkodással támogatta a Testület az elıterjesztést. Az egyebek témakörben –többek között– dr. Kovács László Attila igazgató lelkész, tájékoztatást adott az augusztus végén érkezı finn gyülekezeti küldöttség fogadásával kapcsolatos feladatokról. - A III. sz. körzet lelkésze, Adámi László a borbányai templomot körülvevı kerítés építésérıl számolt be. - Zsarnai Krisztián lelkész tájékoztatta a jelenlévıket, hogy az Országos Egyház Külügyi Osztálya megkereste egyházközségünket, miszerint egy amerikai gyülekezet testvérkapcsolatot szeretne kialakítani. A hosszúra nyúlt Presbiteri és Képviselı-Testületi ülés imádsággal zárult. Belyus Beáta mb. jkv. vez. feljegyzése nyomán


5 ___

IN MEMORIAM MEGYER LAJOS 1911. AUGUSZTUS 18. – 2008. AUGUSZTUS 14. „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsolt 121, 1-2) Három éve ment el, 97 évesen. Látjuk a mosolyát, halljuk a hangját, ismerjük élettörténetét. Elıttünk játszódik le szinte az elsı nagy találkozása az Úr Jézussal. Tíz év körüli kisfiú volt mindössze, amikor egy zsák kukoricával a vállán lezuhant a padlásról. S a nagy csendben, amely hirtelen körülvette, Jézus ujja ráírta szíve hústáblájára: „Ne félj!” Talán így: „Ne félj, csak higgy!” İ pedig elindult bátran, gyermekkorától kezdve gondokkal terhelten, kedvenc énekével ajkán: „Gondviselı, jó Atyám vagy!” Diákként ragyogó eredményeket ért el, fel is vették az orvosi egyetemre. Azonban – ahogy Dsida Jenı írja – „a betőknek is megvan a helyük a könyvben.” . S az ı helye Sopronban az Evangélikus Teológián volt. Majd, miután 1935. februárjában Geduly Henrik püspök Nyíregyházán lelkésszé avatta, másfél évig Ózdon szolgált. 26 évig az önálló egyházközséggé szervezıdött Dél- Szabolcsi Missziói Egyházközség lelkésze volt. 13 évig Hajdu – Szabolcs megyei esperesként mőködött. 1963-tól 1984-ig a nyíregyházi evangélikus gyülekezet I. körzetének lelkésze volt. 74 éves korában lett nyugdíjas. Búcsúprédikációjában azt mondta: „Istennél nincs nyugdíj!” Ehhez tartotta magát. Készségesen, örömmel helyettesítette kollégáit, könnyő volt ıt erre kérni, soha nem mondott nemet. Becses, Isten által ajándékozott kincse volt családja. 1937. augusztus 10-én vette feleségül Benyhe Vilma zenetanárnıt. Gyermekeit, Árpádot, Zsuzsannát, Vilmát és Mártát gyöngéd apai szeretettel és a felnıtteknek kijáró tiszteletteljes megbecsüléssel emlegette. Az egyre növekvı családfában boldogan, hálásan gyönyörködött. „Jól esik mosolyogni csöndesen. /Ha most lezuhannék a hegyrıl /Kiesne egy parányi fekete bető /Az ISTEN regényébıl.” (Dsida Jenı: Itt a helyem) Ez a parányi fekete bető, amely egy-egy emberi életet jelképez az Isten terveiben – Megyer Lajos lelkésztestvérünk életét is – a helyére került, s ott is maradt hőségesen mindvégig betöltve küldetését. S ennek a küldetésnek sok munkával, gonddal, csalódással, de sok örömmel, hitbeli megtapasztalással, imádságok meghallgatásával, önzetlen áldozatvállalással járó fontos és áldásokkal teljes része a nyírszılısi, a kálmánházi és a borbányai templom felépítése. „Sándy Gyula mőegyetemi tanár örömmel és készségesen készítette el a templomok terveit és vállalta a szükséges ellenırzéseket díjtalanul, szolgálatból.” Az építkezésekhez szükséges pénz összegyőjtése jórészt Megyer Lajos lelkész és a Jézusért, egyházért lángoló szívő munkatársak feladata volt. Bizony elıfordult, hogy Lajos bácsi közel fél évig győjtıkörúton több mint 110 gyülekezetben szolgált. Isten emlékezetében talán az egyik legkedvesebb kép, amikor a Duna éppen olvadni kezdı jegén botorkált egy bırönddel és egy bottal a kezében a révész mögött, hogy elérje a soron következı istentiszteletet. A templomok felszentelése – 1940. október 31. Nyírszılıs, 1942. november 8. Kálmánháza és 1951. szeptember 2. Borbánya – megtörtént, s Lajos bácsi a jubileumokon újra és újra bizonyságot tett arról, hogy „az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” (Zsolt 118, 23) Lelki otthona mindvégig a nyíregyházi evangélikus gyülekezet maradt. Áldott legyen emléke közöttünk! Bozorády Zoltánné ny. lelkész

6


JÓ AZ ÚR ÉS KEGYELME VÉGTELEN A borbányai templom 60 éve töltheti be rendeltetését A címben idézett szavakkal zárta Megyer Lajos – a gyülekezet idén 100 éve született egykori lelkésze – az 1951. szeptember 2án tartott templomszentelési istentiszteleten ünnepi beszédét. Már 1939. január 29én, az önálló Délszabolcsi Evangélikus Egyházközség elsı két lelkészének beiktatásakor, elhatározta a borbányai templom építését az ünnepi közgyőlés, ezzel a megrendítı indoklással: „... tudatában van annak, hogy a feladat, amelyre vállalkozik erején felıli, mert itt a legkiáltóbb a szegénység és ínség, de itt a legsürgısebb a segítség. Bízik az egyház Urának megsegítésében, mert már eddig is érezte, hogy minden lehetséges a hivınek, s mindenre van erım a Krisztusban, aki engem megerısít. Ebben a hitben indul el, hogy hitével és hite alkotásával az Isten dicsıíttessék, kinek legyen mindenkor, dicséret és hála.” A templom utáni vágynak korábbi nyomai is voltak. Ezt így idézi föl Megyer Lajos lelkész úr: „†Adamovics Mihály napszámos presbiterünk már elıbb félre tette keresetének egy bizonyos százalékát és mint az építendı templomalapot győjtögette éveken át. Példája nem maradt hatás nélkül a többi híveinkre sem, úgy, hogy csak a megindítás kellett, hiszen a talaj a szívek mélyén elı volt már készítve, s egyre újabb és újabb ösztönzéseket kapott a két másik templomépítés példáiból. A templom utáni vágy túljutott a kis gyülekezet határain, s ennek egyik dokumentuma †Möesz Béla volt városi fıjegyzı telek adománya a második kapun. A hívek boldog örömmel vették az adományt, de már akkor felvetıdött az a kívánság, hogy a templomot a kövesút mentén építsük meg. A mai telek elnyerésére híveink több ízben tettek is lépéseket. Komoly ígéreteket kaptak erre a mai telekre, véglegesen azonban ezt a telket a földbirtok rendezés során 1949. márciusában kaptuk meg hivatalosan és okmányoltan, az államtól.”

1940-ben a gyülekezet a geszterédi harmónium alap felhasználásával harmóniumot szerez be, 1942-ben pedig Sándy Gyula mőegyetemi tanár elkészíti a 3 részbıl álló tervet. A gyülekezet beszerzi a követ és az építéshez szükséges meszet. Adományokkal és megajánlásokkal annyira jutnak, hogy 1944-ben el akarják kezdeni az építkezést. Azonban közbejött a háború, majd az infláció... Annyit sikerült még elérni, hogy a templomalapból fát szerzett be a gyülekezet, amelyet – nagy nehezen megmentve – föl tudtak használni az építkezésnél s a kerítésnél. Ismét Megyer nagytisztelető urat idézem: „Már úgy látszott, hogy a régi terv, örökre terv marad, Isten kegyelme azonban másképen határozott felılünk, s amikor emberileg a legreménytelenebb volt a helyzet, akkor ajándékozott meg az Úr 22.000 Ft. államsegéllyel, amely azután lehetıvé tette, hogy az 1948.as jubileumi esztendı a templomépítését felelevenítı elhatározását, tettekre váltsa fel.” Az elnyert támogatás nyomán 1949. szeptember 11-én letehette Dr. Vetı Lajos püspök a templom alapkövét. Balczár István adta a szakmunkásokat, a segédmunkát pedig a gyülekezet tagjai végezték: november 11-re elkészítették a falakat, a boltíveket, sıt felhelyezték a betonkoszorúkat is. Amikor ez a munka befejezıdött, akkor anyagilag igyekeztek felkészülni a folytatáshoz. Kérı szóval fordultak az ország evangélikusaihoz is. A munkát 1950. ıszén folytatni tudták. A templomra ekkor tette föl a tetıt Jakab Menyhért ácsmester és Dinnyés István palafedı mester a palát. A bádogos munkálatokat Barcsik János végezte, a tőzfalakat Hraskó János, a külsı fugázásokat pedig Henzsel


Mihály készítette el (ez a szakasz december 22-én ért véget). Ismét Megyer Lajost idézem: „A téli idıt híveink önmagunk végig győjtésére használták fel. Példájukat követték a nyíregyházi hívek, a közösség tagjai, akik nemcsak lelki, de igen jelentıs anyagi segítséget is nyújtottak templomépítésünknek. Támogatásukkal párhuzamosan bekapcsolódott az áldozatvállalásba délszabolcsi egyházközségünk valamennyi gyülekezete ... Isten olyan gazdagon áldotta meg ezeket az önkéntes adakozásokat, hogy megkezdhettük az építkezés harmadik szakaszát ez év március 20.-án ... A munkálatokat mindig úgy adtuk ki és akkor, amikor már megvolt rájuk a fedezet. Így ebben az esztendıben készült el a menyezet, a belsı vakolás, torony, padozat, festés, belsı berendezés. A kımőves munkálatok végzıi: Répánszki András és Henzsel Mihály voltak. Festı munkát Lehoczki János végezte. A freskót Zalai Szalai Pál festımővész tanár festette. A lakatos munkálatok elkészítıje Gutyán Lajos volt, míg az asztalos munkálatok vezetıje Vrabély András ... Dolgozott itt mindenki, férfi, nı; ifjú öreg egyformán. Nevük Isten elıtt mind nyilván van. Én nem is akarok itt senkit kiemelni ... Egyet meg kell említenem Margócsy Emil felügyelınket, akit az Úr adott mellénk szívével, szolgálatával együtt: Istennek legyen érte, de valamennyi névtelen, de szívével munkás két kezével dolgozó testvérünkért hála és magasztalás.” A mai lelkész utód pedig hadd említse meg: a kétkezi – kiváltképpen a kımőves – munkákból rendkívüli módon kivette a részét Megyer Lajos bácsi is! Megint az ı mondatai következzenek: „Istennek sok áldott eszköze volt itt, akiket az építés érdekében mozgósított, így gondolni lehet és kell püspök urunkra, a református testvérekre, és sok más névtelen támogatóra és segítıre adakozóra, akiket az Úr híveink mellett áldott eszközökül használt fel arra, hogy a belsı berendezés mellett a kerítés elkészítésének nagy munkájába is belefoghattunk. A kerítés elkészítését Krajecz And-

7 ___

rás hittestvérünk végezte. Nagy segítséget nyújtottak az önkéntes munkavállalkozások, amelynek során Ferenczy Mihály mérnök, Fazekas László, Sándy Gyula tanár, Kovács András villanyszerelı, nyíregyházi közösségek tagjai állnak elıttünk.” A templomszentelés ünnepén – az augusztus 31-i állapot szerint – összesen 104.225,90 Ft bevételrıl és 100.789,68 Ft kiadásról számolhatott be a templomépítı lelkipásztor; és így zárult a beszámoló: „Isten nagy dolgot tett velünk és ezért örvendezünk és áldjuk az İ nevét, mert jó az Úr és kegyelme végtelen.” Azóta 60 év telt el. Sok templomépítı kéz elporladt már. Z. Szalai Pál freskói helyett is más falfestmény látható az 1990-es évek közepétıl az oltárnál. Hétrıl-hétre összejövünk azonban Isten igéjéért ebben a templomban most is! (Magam 2001. november 4-tıl járok ide, de az elsı igehirdetıi szolgálatom – milyen különösek Isten útjai! – 1975. július 27-én volt ebben a templomban, amikor két hétig teológus hallgatóként az ÉLIM-ben töltöttem a diakóniai gyakorlatomat Nyíregyházán.) Borbányán a hetenkénti istentiszteletek mellett (melyekre Orosról és Örökösföldrıl, sıt máshonnan is járnak át néhányan) 2001. november 22. óta házi bibliaórákat is tartunk (olykor Örökösföldön vagy a város más részén). Fontos alkalom lett minden évben az ádventi evangélizáció! Szükséges lenne viszont éppen a borbányaiak szélesebb körő bekapcsolódása – nem egyszerően a gyülekezeti életbe, hanem az Úr Jézussal való közösségbe is(!) – és a gyermekmisszió ill. az óvodai és iskolai hitoktatás gyülekezeti kapcsolatának megerısítése. A napokban elkészült az új kerítés, folytatódnak hamarosan a templomon elvégzendı javítások, és készülhetünk az ünnepre: 2011. szeptember 3-án, szombaton, de. 11 órakor tarthatjuk a hálaadó istentiszteletet, dr. Fabiny Tamás püspökünk igeszolgálatával! Adámi László

8


30 ÉVES KAJAANI ÉS NYÍREGYHÁZA TESTVÉRVÁROSI KAPCSOLATA Nyíregyházán a Finnország iránti érdeklıdés kezdeti nyomai a XX. század elejére vezethetık vissza. Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanára, dr. Popini Albert már az 1900-as évek elején elıadássorozatot tartott az északi rokonnak tekintett távoli országról. Több évtized multán a Kajaaniban mőködı Finn-Magyar Társaság Kajaani Tagozata arra gondolt, hogy testvérvárosi kapcsolatot szeretne létesíteni egy magyar várossal. Több település iránt is érdeklıdtek, majd az akkor Helsinkiben dolgozó nagykövetünk nyíregyházi felesége ajánlására figyelmük városunk felé fordult. Az 1980-as évek kezdetén a kedvezı politikai helyzetben az addig egyetlen –szocialista– testvérvárosunk mellett a megyeszékhely vezetıi elfogadták a „nyugati ” érdeklıdést. 1981-ben létrejött Kajaani és Nyíregyháza testvérvárosi szerzıdése. Kezdetben hivatalos küldöttségek látogattak egymáshoz, majd ezt követte a „népi” diplomácia: kultúrcsoportok bemutatkozása. Énekkarok, zenekarok, táncegyüttesek, iskolai osztályok, sportegyesületek találtak együttmőködı társakra a másik városban. Képzımővészek és alkotásaik jutottak el a távoli országba, hogy gondolataikat ily módon közvetítsék. A két város lakói számára egymás megismerésének legjobb formája az 1987 óta rendszeresen megszervezett családi cserenyaralás a vendéglátó család otthonában. Egy család hétköznapi és ünnepi életébe bekapcsolódva a vendégek személyes tapasztalatokat szerezhetnek a másik nemzet életvitelérıl, kultúrájáról, szokásairól. Finn barátaink Nyíregyháza iránti szeretetét a városlakóknak ajándékozott és a Júlia fürdı udvarán közös munkával felépített szaunaház is jelzi. Városunk jelenlétét Kajaaniban a Barátság sétányon felállított Magyarok Hangja nevő harangláb és a harang fejezi ki. A több éve létezett civilek közötti testvérvárosi kapcsolat után felvetıdött a gondolat, hogy hitéleti területen is létesüljön szövetség Kajaani és Nyíregyháza között. Korábban egy másik finn várossal, Saloval ápolt kapcsolat befejezıdött és testvérváros - testvérgyülekezet elv alapján a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség új társa a Kajaani evangélikus gyülekezet lett. Az énekkarok, ifjúsági csoportok, gyülekezeti tagok és tisztségviselık kölcsönös utazásai erısítik barátságunkat. Az Élimnek ajándékozott felszerelés, valamint az Emmaus Szeretetotthonban a testvérvárosról elnevezett épületrész emlékeztet a kajaanii hívek adományozó készségére és szeretetére. A kapcsolat sokirányú szálainak alakításában a Finn Baráti Körként alakult, ma Nyíregyházi Magyar-Finn Baráti Egyesület néven mőködı szervezet 1984 óta vesz részt. Ezres nagyságrendő azoknak a száma, akik az egyesület valamilyen fokú közremőködésével jártak Kajaaniban. Napjainkban egyre inkább a különbözı intézmények közvetlenül szerveznek csere programokat a két város lakóinak. Hudivók Róbert Nyíregyházi Magyar-Finn Baráti Egyesület titkára


9 ___

33. EVANGÉLIKUS EGYHÁZI NAPOK Kirchentag's (im)pulse – „...da wird auch dein Herz sein” Tavaly ısszel jelent meg az elsı felhívás az Evangélikus Élet c. hetilapban a német evangélikus egyházi napokra való jelentkezésre. Az idei Kirchentag helyszínéül azért is választották Drezda városát, mert a találkozó egyik központi témája Kelet–Közép–Európa volt. A rendezvényen 816 fıvel a magyarok képviselték a legnagyobb külföldi csoportot. Nyíregyháza – Május 31-én, a tervezett indulás után fél órával sikerült bepakolnunk mindent a három 7 személyes autóba, hogy kezdetét vehesse a KALAND. Vagyis a nagy utazás a Német Protestáns Egyház (EKD) által szervezett egyházi napokra (Kirchentag). Összesen 19-en indultunk útnak Zsarnai Krisztián lelkész vezetésével, hogy részt vegyünk a 3000 program közül a legérdekesebbeken, és megtekintsük Drezdát. Gyır – Az iskolaépületek védı ölelésében álló Öregtemplomra már sötétség borult, mire elértük a szálláshelyünket, egy pinceszinten levı kisebb tornatermet. A fiúkat nem fárasztotta ki az utazás, ezért a nagy tornateremben a kosárpalánkokra támadtak, mi leányok a labdapattogás ritmusára alhattunk el. Prága – Egy ismerıs cseh orvostanhallgató vezetett végig az ódon városon. Láthattuk a várat, megcsodálhattuk a díszırséget, a Szent György-szobrot, a Károly-hidat, a Városházát, s közben elmélkedhettünk a közös történelmen és a két nép lelkének hasonlóságain. A három óra hamar elrepült, s levonhattuk a tanulságot: ide még vissza kell térni! Drezda – A cseh-német határ mentén fekvı gyönyörő hegyi utak látványosságának nem várt következménye lett mert eltévedtünk, így a tervezettnél 3 órával késıbb értünk a szász fıvárosba. Rengeteg ember hömpölygött az utcákon, felderítve a város látnivalóit és az érdekes programokat. Szálláshelyünk Riesában, 70 kilométerre északra volt Drezdától. Kedves fogadtatás után elfoglalhattuk a részünkre fenntartott tantermeket, és kipihenhettük az úti fáradalmakat. Másnap belevetettük magunkat a forgatagba: részt vehettünk bibliatanulmányozáson, áhítatokon, több koncerten a klasszikus zenétıl az ír népzenén át a hard rockig minden stílusban, lehetısé-

10


günk nyílt bátorságpróbára a magaskötél-parkban, bejelölhettük gyülekezetünk testvérkapcsolatait térképen, szétnézhettünk a lehetıségek piacán, megcsodálhattuk a gyerekek számára felépített bibliai falut, megkóstolhattuk a török kebabot, és kedvünkre vonatozhattunk, villamosozhattunk. Wittenberg – Péntek délelıtt rövid kirándulásra indultunk Luther városába. Beléphettünk a templomba, ahol prédikált, láthattuk a vártemplomot, melynek ajtajára kiszögezte 95 tételét, láthattuk sírját Melanchthoné mellett, a házat, ahol lakott. Leülhettünk a kapu padozatára, melyet felesége készíttetett meglepetésként számára. Emlékként Lutherkenyeret és Luther-sört is hoztunk magunkkal. Gyorsan múltak a napok. Vasárnap a záró-istentisztelet után indultunk haza. Élményekkel gazdagodtunk, mégis koldusok maradtunk. Isten Igéjének koldusai. A legnagyobb, menynyei kincset csak koldusként becsülhetjük igazán. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. AMti

A KÉT ÉVTIZEDES HAGYOMÁNY FOLYTATÓDIK… Pünkösdhétfıi csendesnap Vargabokorban – négy tételben „Tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten!” – Ez az éneksor volt a mottója a 2011. június 13-i, vargabokri csendesnapnak, ahol ez évben is az ünnep kijelölt igehirdetési alapigéje csendült fel. Ez alkalommal a Zsolt 51,12-15 versei alapján, négy tételben, négy szolgálattevı ajkáról hangzott – Dávid bőnbocsánatért mondott könyörgése alapján – a Szentlélek munkájáról szóló bizonyságtétel, a kívülrıl megújult imaház hős falai között, a nagyszámú környékbeli és nyíregyházi evangélikus hívek elıtt; Adámi László körzeti parókus köszöntése és imádsága után. 1. tétel: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erıs lelket újítsd meg bennem!” (12. v.) Bálint Éva arról szólt, hogy tiszta szívet és új életet csak Isten teremthet bennem! De elıtte bőnné kell lennie a véteknek számomra, hogy kegyelmet kaphassak rá. A bőn zsoldja a halál, de kérhetjük Istentıl, Dáviddal: tisztíts meg, moss meg és töröld el vétkemet! S hirdette az örömhírt: Jézus bőnné lett értünk, magára vette szennyes ruhámat, s megbékítette Istent, Atyámat! 2. tétel: „Ne vess el orcád elıl, szent lelkedet ne vedd el tılem!” (13. v.) A Szentlélek iránti sóvárgás abból a felismerésbıl fakad, hogy Isten joggal eldobhatna! – mondta Adámi László. Tudom, hogy ítéletre méltó vagyok, jogos rajtam a haragja; de Istenre van szükségem. Dávid e kérésével, az újszövetségi hívık elıképe. Érdemtelen vagyok a Szentlélekre, de Isten ingyen kegyelmi ajándéka İ, aki Jézusra irányítja a figyelmet. Luther szerint, a hívı keresztyén ember: egyszerre igaz és bőnös! Az Úr a megrepedt nádszálat nem töri el, s Jézus kezébıl senki ki nem ragadja az övéit, akik hitbıl élnek s új életük a Szentlélek templomává lett, s nem megjavított kiadása a réginek. 3. tétel: „Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,” (14. v.) Bozorády András elmondta, hogy a Szentlélek ajándéka: a szabadítás öröme Krisztusban és a készség az engedelmességre! A szabadság utáni vágy nagyon erıs az emberben, de sokan nem ismerik Isten szabadítását. S feltette a kérdést: mit jelent az igazi szabadság? Jézus megkísértésének története kapcsán szólt a szabadítás és engedelmesség bibliai jelentésérıl. Jézus közbenjár értünk, engedelmeskedjünk neki, s megtapasztaljuk a szabadítás örömét!


11___

Közjáték: Garai Andrea személyes bizonyságtételében elmondta, hogyan nyert szabadulást okkult megkötözöttségekbıl. Majd a 2005-ben alakult Emmaus Zenekar evangéliumi énekeivel lelkesen dicsıítette a szabadító Jézus Krisztust. Ebédszünet után két csoportban folyt a délelıtti témákról közvetlen hangú, kötetlen beszélgetés. 4. tétel: „hogy taníthassam utaidra a hőtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.” (15. v.) Szegedi Gyula református lelkipásztor ezt hirdette; az új életprogram: tanítás az ÚR útjaira, hívogatás megtérésre! Betöltötte Dávid életét Isten Lelke. S az ı élete tanít minket is fegyelmezett küzdelemre, önfegyelemre, ám ı maga is tanult Istentıl és emberektıl is, pld. Abigailtıl s Nátán prófétától: „Te vagy az az ember!” Minket is használni akar az Úr, de tanítható hívık vagyunk-e? S velünk is beszél Isten: Nem halsz meg, mert a kereszten minden: „Elvégeztetett!” S magához ölel: „Hiszen nem kívánom én a bőnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen!” (Ez 18,23) – Úgy legyen, ezért járjunk az ÚR igéjének és Lelkének világosságában, megerısítést nyerve az Úr Jézus teste s vére által! Utóirat: A csendesnap teljes hanganyaga elérhetı a tudósító honlapjának Hangzó örömhírtárából: www.garainyh.hu Képriport található az Evangélikus Portálon: http://www.evangelikus.hu/aktualis/punkoesdhetfoi-csendesnapnyiregyhaza2013vargabokorban-2013-kepriport-hangfajlokkal S a gyülekezet honlapjának képtárában: http://nyiregyhaza.lutheran.hu Garai András

EMLÉKEZÉS ÉS KÖSZÖNET 2010. augusztus 25-én Zsoltot Teremtıje váratlanul hazaszólította. Két heti válságos kórházi állapota alatt reménykedtünk, bíztunk és szüntelenül imádkoztunk, de az Úr úgy látta jónak, hogy szerettünk élete ne itt e Földön folytatódjon. Szenvedtünk a fájdalomtól és szívünk kétségekkel volt tele: hogyan tovább a férj és édesapa nélkül? Az Úr csodásan mőködik. Ez a gyönyörő és számomra igen kedves ének mindig a szívemben visszhangzott – nem hiába. Az Úr valóban csodásan mőködik. Irányított, ha elbizonytalanodtunk, és nem hagyta, hogy csak a szomorúság uralkodjon szívünkben. Segítı kezeket küldött felénk, akik szeretetükkel, imádságukkal éreztették: nem vagyunk egyedül! Köszönjük Mennyei Atyánk gondviselését, és a sok-sok segítséget mindenkinek! Isten iránti szeretettel: Endreffy Zsoltné és két gyermeke

20 ÉVES A HÍRMONDÓ! Isten iránti hálával adjuk hírül, és emlékeztetjük szeretett gyülekezetünket, hogy húsz évvel ezelıtt dr. Bálint Zoltán akkori felügyelınk kezdeményezésére jelent meg elıször a Hírmondó. Ez úton is köszönjük imádságaikat, írásaikat, adományaikat, mellyel segítették önkéntes munkánkat, hogy az szolgálja Isten dicsıségét, és egyházközségünk javát. Szeretettel a Szerkesztı Bizottság tagjai

12


GYERMEKOLDAL Ezt mondta az Úr Jézus tanítványainak: „Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.” (Jn 13,13)

Az Úré, Jézus Krisztus Atyjáé a dicsıség, amikor hálát adunk a mögöttünk álló csendeshétért. Június utolsó hetében 13 kisgyermekkel táboroztunk Sátoraljaújhelyen. A hét témáját, Mesterségek a Bibliában címmel hirdettük meg. Nemcsak különbözı foglalkozásokat ismerhettek meg naponta a kicsinyek, hanem ehhez kapcsolódóan Isten egy-egy tulajdonságát is megbeszéltük. Esténként pedig Ringuról, az indiai kisfiú történetérıl hallhattunk. Naponta hangzott a kérdés: „Te kinek a szolgája vagy?” Örömmel hallottuk a pénteki „morzsaszedegetésen” néhány kisgyermek ıszinte, szívbıl jövı vágyát: „én Jézust szeretném szolgálni!” És Te, kedves olvasó kinek a szolgája vagy? Istené vagy a Sátáné? Érdemes ezen a kérdésen nemcsak a gyerekeknek, hanem mindenkinek elgondolkodni! Köszönjük a természetbeni és pénzbeli adományokat, a konyhai dolgozók munkáját, a szolgálók türelmét és gyermekek iránti szeretetét! Köszönjük a Zsarnai családnak, hogy kedden a zord idıjárás ellenére is meglátogattak bennünket, és velünk töltötték a napot! Urunk áldja meg a gyermekek szívében elvetett Igét, és adjon idejében termést! Imádkozzunk azért, hogy minden kisgyermek egyszer valóban Jézus Krisztus szolgálatában álljon, az Úr dicsıségére!

ÁLLANDÓ ALKALMAINK: Gyermek bibliakör (3-14 év): Minden vasárnap 10 órától a lelkészi hivatalban. Az oldalt szerkesztette: Hajagos-Tóth Katalin


13___

„Mi határozza meg napjainkban egy fiatal gondolkodását? A haverok véleménye, esetleg a média üres szlogenjei, vagy a sorozathısök, és sztárok fényőzı élete? Adhat-e iránymutatást manapság egy ifjúsági tábor? Lehet-e érték a ma fiataljainak Jákób vagy Péter megváltozott élete? Az a reménységünk, hogy igen! -példa lehet, és iránymutatás Isten szava az élet minden területén! Sıt nemcsak iránymutatás, hanem az egyetlen igazi érték, amire szabad építeni!” (HTK)

ÉLET A KISIFIS TÁBORBAN Július második hetében Tiszalökön táboroztam 23, közel velem azonos korú fiatallal. Minden nap, izgalmas és érdekes programokat és történeteket tartogatott számunkra. A reggeli torna kihagyhatatlan volt, a vizeslufizásban garantáltan felfrissült mindenki. A reggelit követı áhítatokon Péter apostol életébe nyertünk bepillantást. Ebéd után pedig biciklitúrákat tettünk a környéken. Elsı nap a szálláshely környékét jártuk be, és elsétáltunk a Tisza holtágához. Majd a hét folyamán átkerekeztünk a tiszalöki vízierımőhöz, és Tokajba, ahol piknikeztünk egyet a ragyogó napsütésben. A túrákon a nagy melegben egyegy közkút igen nagy népszerőségnek örvendett. Mégis úgy gondolom, hogy a legnagyobb felüdülést nem a csapvíz, hanem az „élıvíz”, azaz Isten igéje - nyújtotta. A közös imádságok, az áhítatok, a kiscsoportos beszélgetések, a gyönyörő énekek és az esti filmvetítések mind azt a célt szolgálták, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és élı kapcsolatunk legyen vele. Az esti áhítatok témája Jákób élete volt. Az ı története példa arra, hogy ha rendezni akarjuk a kapcsolatunkat embertársainkkal, akkor elıször Istennel kell rendbe hozni dolgainkat. Kedden este egy nagyon szokatlan és érdekes színházi elıadáson vettünk részt. Ez a színház a láthatatlan színház volt, és a 23. Zsoltárral ismerkedhettünk meg úgy, hogy a szemünk be volt kötve, de minden más érzékszervünket használhattuk. Miközben hallgattuk a Zsoltár sorait pl. kezünkkel megérinthettük a füvet, szılılébıl (bor helyett) ihattunk egy kortyot, vagy érezhettük a fejünkön lecsorduló olajat. Valóban különleges élmény volt így érzékelni, és megismerni Isten igéjét. A héten 3 csapatot alkotva folytak a kiscsoportos beszélgetések. A csapatok szerdán tréfás sportvetélkedın mérték össze tudásukat, este pedig szalonnát sütöttünk. Jó volt beszélgetni egymással a tőz körül. Az utolsó este bibliai történeteket adtunk elı.


14

A legérdekesebb feldolgozások a tékozló fiú, és az irgalmas samaritánus történetére születtek. Az volt a legjobb ezen a héten hogy, kiszabadulhattunk egy kis idıre a szürke hétköznapok nyomasztó forgatagából, és Istenre figyelhettünk. Számomra a következı igei mondanivaló volt a legmegrázóbb: „Tudok cselekedeidrıl, hogy nem vagy sem hideg, sem meleg(…) mivel langyos vagy(…) kiköplek a számból” (Jelenések 3,15-16), elvet magától. Szeretném, ha ez nem így lenne! Jézus Krisztus mondja: „Íme az ajtó elıtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz…” (Jel 3,20) Jámbor Zoltán (17 éves - kisifis)

ANYAKÖNYVI HÍREK Keresztelések: „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom..” Nevelıs Hanna Liliána, Nevelıs Máté Tamás, Toma Miranda, Pokoraczki Hunor, Zajácz Tamás, Nagy Zorka, Szuchánszki Nóra Lívia, Dankó Marcell, Tóth Dorina, Német Petra, Budai Zalán, Dallos Dávid, Kecskeméti Lilla Hanna, Liszkai Hedvig, István Szabolcs, Kelemen Lívia, Bagaméri Márk, Szémann Kincsı, Szémann Virág, Kenyeres Balázs, Pankotai Dávid, Kırösi Olivér, Bogár Dominik, Ferencz Remig József. Felnıtt keresztelés, konfirmáció: Demjén Anikó. Házasságkötések:

„Amit Isten egybeszerkesztett ember el ne válassza...”

Buda Gábor és Garai Edina, Hübeler Ulrich és Varga Zsuzsanna Júlia, Román László és Budai Gabriella, Tóth Tamás László és Szekeres Zsuzsanna, Závodny Béla és Gulyás Krisztina, Zomborszki András és Marosi Orsolya, Nagy Tíbor Mihály és Szabó Mónika, Köteles Attila és Király Tünde, Schmidt Gábor és Varga Nikoletta. Halálozások: „Boldogok a halottak akik az Úrban halnak meg…” Laza Lászlóné Nagy Erzsébet (89), Járkó Jánosné Tóth Ilona (80), Homoki Ferencné Sztoklász Erzsébet (83), Maros Gáborné Koczka Ilona (87), Csesznák József (70), Petris Zsolt (37), Márföldi Andrásné Pápai Zsuzsanna (83), Dániel Józsefné Bálint Erzsébet (65), Török Györgyné Jávor Mária (80), Sipos István (51), Földes Mihályné Lippa Irén (91), dr. Csapó Lajosné Gergely Anna (75), Laczkovszky László (78), Siska Jenıné Jaskó Erika (43), Sárközi Szilvia (27), Beke Lászlóné Mohácsi Ilona (89), Herczku Jánosné Kindrusz Mária (91), Racskó Ferencné Pálvölgyi Mária (88), Dolgos András (71), Palicz Andrásné Morauszki Julianna (97), Pazár Mihály (77), Augusztinyi János (69), Szász József (74), ifj. Leviczky Zoltán (21), Bakay Mihályné Karasz Mária (76), Hajcsák János (82), Bencsik Mihályné Garaj Mária (80), Pócsik István (70), Kovács István (63), Bakos Béla (73), Csutkai Ernı (85), Oláh Mihályné Antal Mária Ilona (61), Török Istvánné Jávor Erzsébet (68), Ambrusz Mihályné Bartha Ilona (55), Bánszki Jánosné Marcsek Ilona (73), Takács László Andrásné Duljánszki Anita (39).


15___

Zsarnai Krisztián, a gyülekezet lelkésze köszönetet mond mindazoknak, akik bármilyen módon segítettek abban, hogy a holland CONTINENTÁL SINGERS ének- és zenekar koncertet adhatott Nyíregyházán is.

Istennek adunk hálát azért, hogy az együttes az általános iskola dísztermében telt házas hallgatóság elıtt végezhette tartalmas és színvonalas szolgálatát.

SZEPTEMBERI ELİZETES Szeptember 3-án, szombaton de. 11 órakor hálaadó istentiszteletet tartunk Borbányán, a templom felszentelésének 60. évfordulóján. Igét hirdet: dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. Szeptember 3-án, du. 16 órakor a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium a Nagytemplomban tartja a tanévnyitó istentiszteletét, amelyen – reménység szerint – ugyancsak dr. Fabiny püspök úr hirdeti az igét. Szeptember 4-én, vasárnap a 10 órakor kezdıdı nagytemplomi istentiszteleten vendégünk lesz finnországi testvérgyülekezetünk 12 tagú csoportja Kajaaniból. Igét hirdet: Taina Manninen lelkészasszony. Kérjük testvéreinket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ezen az ünnepi istentiszteleten. Szeptember 18-án, vasárnap este 18 órai kezdettel orgonazenés áhítatot tartunk Kiss Zoltán és Kovács László Attila nyíregyházi orgonamővészek közremőködésével.

16


OKTÓBERI ELİZETES Október 2-án, vasárnap este 18 órától zenés áhítatot tartunk a Nagytemplomban a KÁKAY ISTVÁN által vezetett Poézis együttes szolgálatával. Október 16-án, vasárnap este 18 órakor a nagytemplomi orgonazenés áhítatunkon BÓDISS TAMÁS budapesti orgonamővész lesz a vendégünk. EZ ÉVBEN 225 ÉVES A NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS NAGYTEMPLOM! MINDEN TESTVÉRÜNKET SZERETETTEL HÍVUNK ÉS VÁRUNK A TEMPLOMSZENTELÉSI JUBILEUMI ÜNNEPSÉGRE 2011. OKTÓBER 29-30-ÁN! Október 29-30-án ünnepi rendezvényeink a Nagytemplom felszentelésének 225. évfordulója alkalmából: Okt. 29-én, szombaton egész napos gyülekezeti napot tartunk. 10 órakor kezdünk. Igehirdetıink: JOÓB OLIVÉR, BALICZA IVÁN és SÁNDOR FRIGYES. Elıadóink: DEMCSÁKNÉ BALCZÓ ILDIKÓ, dr. FERENCZI ILONA és mások. Kulturális mősorral szolgálnak többek között egyházi iskoláink. Okt. 30-án, vasárnap ünnepi istentiszteletünk igehirdetıje: dr. FABINY TAMÁS, az Északi Egyházkerület püspöke. Az ünnepi istentisztelet 11 órakor kezdıdik, és közvetíteni fogja a Duna Televízió is. Okt. 30-án 18 órai kezdettel ünnepi zenés áhítatot tartunk a Nagytemplomban a gyülekezet kórusának, a városi Harmónia Kórus és a Szabolcsi Filharmonikusok közremőködésével. Igét hirdet: dr. FEKETE KÁROLY, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora. Köszönetet mondunk a Hírmondóra szánt adományokért! A gyülekezeti újság önkéntes munkával készül, de a nyomdai költség így is jelentısen megterheli az egyházközség kiadását, ezért a kiadvány megjelenésének támogatására adományt köszönettel fogad az egyházközség.

Köszönettel vesszük észrevételeiket, javaslataikat, közlésre szánt írásaikat, amelyeket vagy a Lelkészi Hivatalba, vagy az alább feltüntetett e-mail címre legyenek szívesek eljuttatni. A Hírmondó legközelebbi számának tervezett megjelenési idıpontja: október 16. Lapzárta: 2011. szeptember 30. A Nyíregyházi Evangélikus Lelkészi Hivatal címe: Luther tér 14. Tel: 508-770 Fax: 508-777

Hivatalos órák: munkanapokon 9-17 óráig. Figyelmébe ajánljuk gyülekezetünk honlapját: http://nyiregyhaza.lutheran.hu Szerkesztıbizottság: Demcsákné Balczó Ildikó, dr. Loós Tibor, Pelles Ferencné, Závodny Éva. Felelıs szerkesztık: Dr. Kovács László Attila, Veczán Zoltán E-mail: [email protected] Kiadja a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség, belsı használatra, ingyenes terjesztésben. Megjelenik kéthavonként. Készült: Jedlik Kiadó nyomdájában 1200 példányban.

Ahol ketten vagy hárman összegyőlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük. XX. évf szám augusztus-szeptember Yhteys

Recommend Documents