FELD
S.
A »Gresham« vezérigazgatója.
"AÍMeudieaaenI*, •ONDÉe « PAWJ EN 1555-
HARP1T05-É3
D ^ z í f t W
mm
D E C O R A T E Ö R
KÜ1ÖNLECE5SÉGEK F R A N C Z I A É S ANGOL BÚTORSZÖVETEKBEN ÚGYSZINTÉN HÍMZÉSEDBEN Mutoen A BERWDEZÍÍI yaytAB* vAoú «UW|AL"l0A EiyALUUlATrtAA.-
CSAsiu Kir 3ZA&AU
BUDAPEST Telefon-szám 20-76
D n n M á W i r 7 1 / v H T r 7 » <0 P O ü M A N I L Z K Y - U T L Z A 19 Gvár-utcza sarok uyar-utcza sarok.
Budapest HS- és székváros taná* á t Ó ' Izléstefjes tervezetei révén, a millenluml kiállítási pavillon,ában telJes,,ett munkála ««Iv»' kitüntetve. C
wUavtovmwm.
Hölgyeknek
szem
é'yesen,
akár
levél
utján,
biztos sikerii tanácsot ad a K O S AI E T I K A t e r é n , illetve a t e s t i s z é p s é g m e g ó v á s a é s helyreállítása czéijából, ugyszinte mindennemű szépségi hiba eltávolítására, a b ő r b e t e g s é g e k e l ő n y ö s e n ismert s p e c z i a l i s t á j a , D r F Ü R E D I , ( B u d a p e s t , V á c z i - u t c z a 12.) volt kórházi oszt. főorvos, a Medjidie-rend l o v a g j a stb. E l k ü l ö n í t e t t v á r ó t e r m e k , k ü l ö n be- és k i j á r a t . Gyógyszerekről kívánatra gondoskodik. — Rendel 9 —4-ig és e s t e 7 - 8 - i g . B U D A P E S T , I V . k e r . , V á c z i - u t c z a 12. s z .
NEW-YORK
A
PÚTIS 1 9 0 0 . Ezüstérem. D ARGENT.
a k á r
ÉLETBIZTOSÍTÓ-TÁRSASÁG
üzletének
hatalmas
10
a
évben
világ
fejlődése összes
által
társ.
az
1891 Biztosítottak
599,818
3,186.329,075 6,738.370,564
töke K.
Biztosított
1901
193,452
száma
utolsó
túlszárnyalta.
Evi bevétel .. .. K.
165.084,365
349.424,748
K.
652.721,834
1,434.876,76 1
Nyereménytart. Ezen
78.468,353 243,118,406
K.
eredmények
lomnak
örvend
mutatják,
a társaság
mily az
nagy
egész
biza-
világon.
BUDAPEST, NEW-YORK PALOTA. Több
száz
kiváló
orvos
ajánlja
KRISTÁLY Á S V Á N Y V Í Z
LEGYEN
M I N D E N N A P I
I T A L O D !
Vidékre pontosan szállít a Lukácsfürdő-kutvállalat igazgatósága.
ICHELSTÁDTER S.E.ésH.
M
BUDAPEST IV., VÁCZI-UTCZA 3.
Legnagyobb czipő-raktár. Czipók
csak
a
gánsabb
legjobb
anyagból,
a
alakban,
a legolcsóbb
legeleárban.
Egyedüli készítője a gomb-, fűzés és czugnélküli
mm- CSafíOS ím
czipőnek, mely egy érintéssel fel- és lehúzható. Vidéki rendelések pontosan eszközöltetnek. Rendelésnél elég egy jól illó ócska czipő küldése.
Karcsú
lesz és egészségét ezáltal csak megerősíti, ha PILULES APOLLO-t használ. Ennek hatása a növényből nyert »Vesiculosine«-ben rejlik. Ezek, az orvosok által jónak talált pilulik karcsúvá teszik a termetet és nem hatnak kedvezőtlenül az egészségre, mint sok más készítmény. Nem hajtanak, hanem kőzvetetlenül hatnak a táplálkozásra és a zsiranyagsejtekre. A tulnagv elkövéredés gyógyításán kivül e PILULES APOLLO-k szabályozzák a test funkczióit, megIQitják az arczvonásokat és a testnek visszaadják a rugékonyságot és az erőt. Ez minden nő titka, ki karcsú és fiatal testalkatot akar. A PILULES APOLLO-k maguk mindkét nem számára, még a legkényesebb természetüeknek is, k e l l e m e s e k és n e m á r t h a t n a k az egészségre. A körülbelül két havi kezelést könnyen lehet követni és a tényleges eredmény állandóan megmarad. (Törvény védi.) Üvegje utasítással 6 korona 4G fillér, bérmentesen, utánvéttel 6 korona 7 5 fillér. J . Katié gyógysz. 5. Pas. W e r d e a u , l'árls IX. — Egyedüli raktár Magyarország Magyarország 1és Ausztria részére: TÖRÖK J . gyógyszerésznél B u d a p e s t , Klrály-utcza 12. Kérjenek
dobozokat
az „ UNION
DES
FABRICANTS"
pecsétjével.
• T Ha őszül a haja, h a s z n á l j a a
„STELLA"-
v i z e t , - HAIR R E G E N E R Á T O R mely nem fest, hanem a h a j eredeti szinét a d j a vissza.
Üvegje
2
korona.
Z O L T Á N B É L A ó cs. és kir. fens. József főherczeg udv. szállítója gyógyszertáriban:
B U D A P E S T , V., S é t a t é r - u t c z a .
(Szabadság-tér
sarkán.)
XIII.
heqjeleh minden vasárháp. Előfizetési feltételek: .Egész évre ™ ... kor, 20.— .Félévre™
»
10.—
.Negyedévre
»
5.—
Egyes szám á r a 40
fillér.
26/652.
1902.
évfolyam.
A H E T
POLITIKAI
ÉS
IRODALMI
SZERKESZTI K I S S
szám.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: :
.
"BUDAPEST,
Vilii, Rock Szilárd-utcza 18. sz,
SZEMLE.
JÓZSEF.
Budapest, junius hő 29.
hirdetések f e l v é t e l e ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza.
<§Mr-
iránt sem méltatlan. Kitetszik ezekből, hogy ama szalontai istálló dolga nem lehet egészen szimpla dolog, s nem Julius elsején kezdődik lapunknál az uj félévi folyam. csakis a nemzeti, baráti vagy rokoni kegyeleten múlhatott, Tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket még a nyári hüselő előtt megujitani szíveskedjenek. Mint minden nyáron, ha az Arany János életképébe igy posthumusan belevonul az idén is á legpontosabban utánok küldjük a lapot a fürdőre az istálló, meg a jászol evangéliumi színfoltja. Nem is és csak arra kérjük, hogy minden hely változást nekünk idejemaga e valóság az, amin el kell gondolkoznunk. Tegyük korán jelezni méltóztassanak. fel, hogy az Arany János szülőháza megállapított s kitataElőfizetési feltételek: Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. rozott köztulajdon volna, mint Kis-Kőrösön a Petőfié. Itt Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen. Budapesten, a Muzeum-köruton, a Brázay-házon tábla hirA HÉT kiadóhivatala, deti a Czuczor Gergely emlékezetét; a váczi-utczai KraVIII. ker. Röck Szilárd-utcza 18. szám. lovánszky-házon márványtábla -szól arról, hogy e házbán halt meg a mester, Kisfaludy Károly s a mesternél is nagyobb tanítvány, Vörösmarty Mihály; tábla hirdeti: a Kammon-kávéház ajtaja felett, hogy onnan indult útjára Krónika. a márcziusi ifjúság; a Muzeum-Iépcsején, hogy itt szavalta Petőfi Sándor a Talpra Magyart; a városligeti SacréCoeur falán, hogy e kertben töltötte Deák Ferencz életéPaloták és istállók. jun. 27. nek utolsó nyarát — még a budai kis házat is tábla Hogy az Arany János születő szobája most istálló, jelöli, ahol Virág Benedek kuporgott és szűkölködött, hogy az mágában - véve nem oly szomorúság, amiért hamut költészetet adjon a magyarnak. De vájjon e tábláknál kéne hintenünk a fejünkre; Az Arany-emlékbizottság men- hányan állanak meg, a Petőfi szülőházához hányan utazten védekezett is, hogy a hely nem is egészen hiteles, nak le azok közzül, akik Münchenben még a Gabelsberger hogy külömben is a nagy költő szülőházának ily elhanya- emléktáblájára is kegyelettel tekintenek, s Flórenczben egy • goltatásáról sejtelme sem volt — és igy tovább, amiből szük sikátorban kikutatják a kétszobás üres kis Casa -mindenekelőtt az világlik ki, hogy tehát van Arany- Dantét? Mennyivel néznek több érdeklődéssel e házakra, emlékbizottságunk, külön intézményünk a legnagyobb mint ahogy közömbösen mennek el a táblával nem jelölt -magyar művész emléke épentartására,' ha, uti figura docet, Diána-Fürdő előtt, hol Széchenyi István lakott, vagy a ez az intézményünk nem is tökéletesebb többi intézményeink- Vármegyeház-utcza sarkán álló emeletes házacska előtt, nél. Ám egyébként is: Arany János nem halt meg oly ahonnan Kossuth Lajos járt át a pestmegyei diétára? -régen, hogy az ő emlékezetének ápolása csakis a köznek Melyikünknek jut eszébe, leutazóban a Dunán, kiszállani volna feladata vagy joga. Maga a nagy költő, élete vége az ercsi-i állomáson, melynek közelében a parti dombon felé, volt már olyan tehetős, hogy megszerezhesse Szalon- obeliszk hirdeti, hogy a Buda, Mohács, Nándornál elfutó tán azt a kis viskót, melyre, ha hitelesen az, aminek állít- folyam itt az Eötvös József hamvai alatt fut el ? Mondok ják, a mélázó természetű, és, a Bolond Istók tanúsága egyebet: hőskorunk nagy alakjai közzül itt jár még soszerint, a maga hányatott ifjúságára- bánatos szeretettel rainkben Jókai Mór és Görgey Artúr. Vájjon panaszkodhat, visszagondoló poéta; bizonyára mély kegyelettel nézett nak-e ez ősz férfiak, hogy túlságos sok kegyeletes láto• volna. S ha nem ő, hát itt volt- Arany- László: egyike a gató zavarná meg hajlott koruk nyugodalmát ? . . . S hogy 'haza legfinomabb s leggyengédebb lelkeinek, ki a maga ez nemcsak a mi napjainkban van igy, s hogy maga a kezével emelt dicső emléket édes apjának, annak hátra- hőskor sem volt, kegyelet dolgában különb az iránta hagyott iratainak s '„ levelezésének mintaszerű kiadásával. háládatlan utókornál, bizonyítja a Petőfi Sándor széphalmi Itt Arany Lászlónak mindezekben: a lélek előkelőségében elszörnyedése: s az Arany János iránt való kegyeletben méltó özvegye; »Ez volt t e h á t . . . : , . ; itt van Gyulai Pál, kiriék Arany Jánoshoz való' barátságáA múzsák egykori tanyája, ban ván valami középkori, rajongó, fegyvertársi vonás; Hol most hászonbérlő zsidó lakik ? ha közről ván szó: első sorban itt az Akadémia, melynek .Azon szobában, ] Arany János főtitkára volt, .mely a kötelességtudó és Melyben Kazinczy Ferencz - ' Élt s kilehelte tiszla lelkét, buzgó főhivatalnok iránt életében sem volt fukar s emléke
•406 Most piszkos nyávogó porontyok Hentergenek, S a szentek szentjéből, nejének Szobájából im kamra lett, Mely ronda lommal van tele, Ki innen e falak közül! . . .«
A lánglelkü költő e verse külömben, amily szent és magasztos haragot lángol, oly istentelenül rossz és lapos próza, ami oly impetuozus és őszinte költőnél, mint Petőfi, mindig azt jelenti, hogy érzése, bár igaz és meggyőződéses, nem belső fölháborodással tör kifelé, hanem kívülről, elmélkedés utján jutott a belsejébe. Ebben is, mint min-, denben, a Petőfi Sándor költészete hü tükre nemzetének, mert a személyes és történeti kegyelet érzésével körül-, belül mindnyájan olyanféleképp vagyunk, mint ő a Kazinczy iránt való kegyelettel. Külömben hogy volna lehetséges, hogy vannak nagy embereink, kiknek életéről, korszakaink, melyeknek történetéről majdnem semmit sem tudunk ? A magyaron kivül alig . van nép a müveitek s kulturások között, melynek mithológiájából egyetlenegy adat sem szállott az utókorra. Alig, melynek a müveitjei oly járatlanok volnának a saját nemzetük történetében, irodalmában, hagyományaiban, népmondáiban és szokásaiban. Magyar ember, ki a ducale udvarán s a spielbergi várban érdeklődve keresi az ablakot, mely mögött Silvio Pellico csörgette az osztrák lánczot, hány gondol arra, ha Brünnön át utazik Karlsbad felé, hogy ugyancsak a Spielbergen csörgette a lánczot Bacsányi János is ? Hányan ismerik, akik szégyellenék nem ismerni a Rubens diplomácziai küldetéseit, a költő Zrínyinek a franczia udvarral való összeköttetését ? E jelenségek törvényszerűségében, csak egyik ok lehet az, hogy idegen hódítás, tatár, török és német pusztítás több izben majdnem teljesen megszakította fejlődésünk s a múlttal való összefüggésünk folyamatosságát s vérrel törülte le s tűzzel égette ki emlékezetünk táblájáról a multak nyomait. Az elpusztultakból sokat újraépítettünk, elhalványodott irást sokat fölélesztettünk s elszakadt fonalainkat sorra újra összebogoztuk. A főok az, hogy olyan közérzések számára, melyeknek, mint a kegyelet, minden egyes ember külön személyes érzéséből kell egygyé alakulniok, hiányzik minálunk ez a talaj: az egyes emberek érzésének őszinte, impulzív, egyéni szükségletet kielégítő részvétele az élet olyan magasabb dolgaiban, mint amilyen a művészet, a tudomány s a multaknak ezek szempontjából való nézése. A magyar állam hivatalból elismerheti fontosnak és életbevágó .szükségnek a költészetet, a művészetet, a tudományt; az egyes magyar ember is, ha beszél, ir vagy szónokol vagy akár ha önnönmaga előtt is vallomást tesz ezekről, elismerheti e fontosságot s e szükséget, de a magánérzése, melynek nem parancsolhat, lelkének igazi szükségei, melyeket nem kormányozhat, nem mindig egyeznek e hivatalos vagy kifelé szánt jelentésekkel. Gonosz igazságtalanság volna emiatt barbárnak szidni a magyart vagy elvitatni tőle a magasabb dolgok iránt való hajlandóságot és azokra való hivatottságot. Hiszen ezeknek kell-e kiáltóbb és ragyogóbb jele, mint az erejéhez képpest túlzott áldozatok, melyekkel
a magyar e magasabb javaknak ezerféle formában áldoz, kezdve az akadémiának tett hagyományokon, nemzeti diszkiadáson át állami segítségekig ? Nem a magyar ember szivében vagy elméjében van a hiba, hanem a magyar ember zsebében. Művészet, tudomány, olyan átható kulturális élet, mely már az annak munkásai iránt való személyes érdeklődéssé és kegyeletté finomul, a világ legnagyobb s legelső nemzeteinél is fényüzésbeli dolgok, melyekre náluk is csak akkor telik, ha gazdaságilag erősek; pénzben, jólétben megszedték magukat. Mindannak, ami nálunk kultura, művészet s effélék iránt való érdeklődés, ez a gazdasági alapépítménye hiányzik; fejlődése azért nem természetes, és e természetellenesség szöge hol itt, hol ott, vétlen mulasztások, ártatlan megfeledkezések, bocsánandó hibák és tévedések formájában búvik ki kulturális életünk zsákjából. Még egyszer aláhúzom: nem áldozatra való készségünkön, magasabbak iránt való érzékünkön múlik. Nem tudok országot a magunkén kivül, ahol, bár nincs egy cséh trombitásra való zene, nincs egy iskoláskönyvre való geológia, nincs iparművészet és nincs tudomány, de zenepalota már van, és van palotája a geológiának, az iparmüvészetnek- és a tudománynak. Tehát áldozni áldozunk — de haj, * éppen ez a bökkenő. Mihelyest az effélékre áldozni kell; mihelyest nem természetes szükség elégül ki természetes fölöslegből, éppen azok a gyökérszálak, véredények és idegfonalak hiányzanak, melyeken át nemzeti élet s nemzeti kultura szerves összefüggésben táplálná, nevelné és gyarapítaná egyik a másikat. A magyar festészetet nem azzal teremtjük meg, a magyar irodalmat nem azzal segítjük, a magyar festészeket nem azzal tápláljuk, ha palotákat emelünk a számunkra, szobrokkal izgatjuk lusta emlékezetünket s szubvencziókkal segítjük soványkeresetü embereinket. Egy csatorna, vasút, vagy népiskola, amit ezen a pénzen emelünk, többet lendit a magyar kulturán, művészeten és tudományon, mint minden üvegházi erőlködésünk, mely tiszteletreméltó, de haszontalan igyekezettel próbálja elénk varázsolni a kulturális élet külső tüneteit, ahelyett, hogy annak talaját munkálná. Hogy nyers, de világos példát mondjak: az a: fehérvári parasztember, aki 1783 őszén az ő kis földjét csak közepesen is megtrágyázta, többet tett a magyar költészetért,. mint az a Virág Benedek, ki ugyanott és ugyanakkor a legvégsőbb erőfeszítéssel irta az asklepiádesi ódákat. Magyarország jövendője, a magyar nemzet kulturális emelkedettsége iskoláin, csatornáin, gazdasági politikáján fordul meg. Ami pénzünk, erőnk és lelkesedésünk van, mind erre a befektetésre kell fordítanunk, csakúgy, mint ahogy jó szint, villogó tekintetet nem festhetünk kívülről az arczra, hanem jó táplálással, erős gondozással. Amig jólétbe nem kapunk, mely nem sóhajtva, hanem természetesen kivánkozik az élet magasabb javai után, s nem a szájától elvett áldozat,, hanem a zsebéből kikívánkozó fölöslege utján jut el azokhoz: addig miveltségünk Potemkin-palotáiról, szórakozottságunkban, hol itt, hol ott leválik a malter, s az áruló vályog kárörvendve röhögi világgá az igazságot, hogy ezek a paloták — istállók. Kádár.
•407
Egy pillanat.
Péter
Már őszülő hajszálak csillogása Szomorú fénybe vonja homlokom — Tűnőben ifjúságom szép varázsa S gyakorta van, hogy elgondolkozom, Mi célra jó, törekvő kapkodásba' Sietve élni ? Hírnév, hatalom, Rang és dicsőség, ngúllok-é továbbra, Mint ifjúságom fosztó délibábja ? Szerelmek, vágyak, álmok és remények, Öröm és bánat, fájdalom, gyönyör Ugy zsong fülembe most, mint távol ének Hajós felé, ki mély vizekre tör. Meghallak mind, akik a parton, élnek, • Övé csupán az ég s a víztükör — Öbölvilágból érve nyilt tengerre, Hajóz tovább, maga se tudja, merre ? Mögöttem leng a mult: ködös párázat. Szemembe tűz a napfény: a jelen. Imént egy hullám csónakomnak lázadt, Hová lett már azóta? Nem lelem. Álmodtam-e, vagy éltem ? Lét vagy látszat Mindaz, mi eddig megtörténi velem ? 5 maga vajúdó, kínos töprengésem Nem holt-e már, amig papírra vésem ? Élek, mig élek; mig vagyok, mig látok; Amig tüdőm kitágul és lehelt Az ember és az állalmiriádok Tépő-faló, marakvó sergivel. A szin, mig nézek; hang, amig kiáltok; A kéj, mig érzete nem málik el, A pillanat, mig másik pillanatba Nem szökken át: a lét nagy színdarabja! Mindegy, tovább csak, mig szabad a pálya! Friss lég dagasztja csüggedt mellemet. Bár elveszendő, min vagyok, a gálya, Örök a napfény, mely ma rám nevet. Ha elsodor a hullám messzi tájra, Lesz más, ki újra éli éltemet S tesz akkor is hatást, valaki másra, Már őszülő hajszálak csillogása . . .
Martos Ferencz.
A munkás lelkének egyik aczélozója az, ha azt látja, hogy munkaadója is ott izzad vele. Jókai. *
Csak ott állandó a törvény, hol szegény, boldog annak sikerén fáradoz; nem ott, hol félrevonultan a közügytől, jobb időket siratva, egymás sérelmeit panaszolják. Kisfaludy Károly. *
A legérdekesebb regények önéletrajzi tanulmányok vagy oly események előadása, mik a világ oczeánjában el levén temetve, onnan ismét fölhozatnak napvilágra — a lángész szigonya által. Balzac.
Irta:
és
LÖVIK
Pál. KÁROLY.
Este hét óra felé, mikor az erdőmester bricskája befordult a parókiára, lágyan zizegve/csöndesen megeredt az eső. Nyári mosolygós eső völt: egy magányos felhőből hulltak a csöppek, köröskörül azonban kék volt az égbolt s a lenyugvó nap szivárványt épített. Mintha az Úristen utolsó csókját küldte volna a • vetésekre, amelyek éretten, aranysárgán futották körül a katlan lejtőit. A plébános már elvégezte estebédjét s most kiült a tornáczra friss levegőt szivni. Málika leszedte az asztalt és lement a parthoz sétálni; mosolygós, szőke fejére gyöngyözve hullt az esőharmat. Az öreg ur körüljártatta szemét a völgyön, aztán pápaszemét föltéve, olvasgatni kezdett. De szeme el-elsiklótt az újság fölött, a vetéseken járt és szeretettel vonult végig a kövér táblákon." Csönd és nyugalom ült a földeken, csak itt-ott, távol látszott egy kis tarka hangyaboly: az aratók voltak, akik künt fognak hálni, hogy hajnalhasadáskor megkezdjék a munkát. — Isten áldása legyen kezeteken — mormolta maga elé a pap. Ekkor fordult be a bricska az udvarra. Az öreg vadász lerakta vászonköpönyégét~és jókedvűen sietett föl a tornáczra. — Jó aratás, jó békesség! — mondta a lépcsőn. — Isten megsegített ez esztendőben. A plébános kezet szorított az öreggel, aztán ajkát ravaszkodó mosolyra csücsörítve össze, csöngetett poharán. A szakácsnő jelent meg a küszöbön. — Poharat a tekintetes urnák és az ördög bibliáját szólt a pap, mint rendesen. . — Hát Málika? — tudakolta az erdőmester a kibiczét. — Egy kicsit sétálni ment. Egy esztendeig most amúgy sem látjuk a vetést, hadd gyönyörködje ki. magát benne. . — Jó helyre kerül — jegyezte meg a vendég a zsebére mutatva — mindenütt elkél. A pap csöndesen sóhajtott. — Persze, persze. — A főtisztelendő ur, tudom, inkább nézni szereti — nevetett a vendég. — Szép is az, amikor a rozs zizeg, a pipacsok kinevetnek belőle, a fürj meg ott mozog benne, mintha a vetés szive volna. Meg az illata s a szine: akárcsak aranyban lakna az ember. A plébános védekezett. — Isten őrizz ilyen gondolattól. Mivé lenne ez az ország nélküle? Persze, hogy szép nézni, amint naprólnapra erősödik, az ég felé emelkedik és hirdeti az erőt, meg az Isten hatalmát, de . . . akkor lesz hasznos igazán, ha otthon van a fedél alatt. Egy perczig csönd volt. A tücskök hegedültek, ittott egy kaszát fentek. — Bizony, bizony — bólintott a vadász — maholnap férjhez is kell adni a kis leányt. A plébános helybenhagyta. — Bizony azt. Husz esztendeje, hogy itt van nálam. Akkor is épp aratás volt, az anyja ott szülte a határban. Szegény lelke, mennyit szenvedett a halála előtt. Még dalolva ment ki a földre és reggelre hideg volt, mint a jég. No — Málikának talán jobbat irtak a sors könyvébe. A szakácsné egy csomag elgörbült kártyát, meg két oskolatáblát hozott. — De ma nem soká játszunk — jegyezte még a pap keverés közben. — Holnapra is kell gondolni.
•408 — Magamnak is. Hajnalban künt kell lenni a tassi mezitelen anyaföld teste, és veleörvendett a mindenséggel, határban. mikor az első tavaszi szél rohant végig a katlanon s regA játék megindult. gelre letördelte a parókia déli oldalának cserepeit. Valami Az erdőmester vakmerő és ötletes játékos volt, a főtisz- közösséget érzett a természettel" s ez lelkét nyugodttá telendő maga a tartózkodás és óvatosság. Kettős tarokkot és. megelégedetté tette. • játszottak, mint már esztendők óta minden héten kétszer. Amint a patak hídjához ért, az ákáczok felől beszélNagy dolognak kellett történnie, hogy a játék elmaradjon, getést hallott! Egy ócska, lugas állott itt, korhadt gerenjóllehet a point-ek csak erkölcsi diadalt jelentettek. A játék dáit belepte a gaz, teteje beszakadt. A plébános arra nérendesen kilencz óráig tartott, aztán a vadász előkereste zett s egy ölelkező párt látott. Ijedtében majdnem kiejtette tollas kalapját, még egyszer megemlékezett a légszebb esernyőjét, keze alig találta meg pápaszemét, amelylyel pagátról s eltűnt az éjszakában. közelebbről akarta megvizsgálni a szentségtörőket. Ám Játék közben intézték el a beszélgetni valójukat is: lélekzete akkor akadt el igazán, mikor a szeretkező párt milyenek a hivők, hogyan áll a csemetekert, kik mennek megösmerte: az .erdészgyakornok volt meg Málika. A fiatal férjhez és sok fogoly lesz-e? ember egy lonczboritotta fatörzsön ült s a leány hajába Egy nyugodalmas játszma után, amelyet megelőző- virágot font, Málika pedig az ifjú ölébe hajtotta fejét és leg már kidiskurálták magukat e tárgyakról, a plébános boldogan, mohón nézett a szemébe. Az arcza ragyogott meginterpellálta vendégét. s a nevetése különös, lágy, buja és cdaadó volt, a plébá— Hogyan áll a gyakornokával erdőmester ur? nos még sosem hallotta igy kaczagni. Az erdőmester felborzolta szürke bajszát. — És egy ilyen semmiházi! — fakadt ki a pap — Az egy haszontalan ficzkó, egy könnyelmű fráter, keserűsége. — Egy ilyen semmiházi csavarja el a fejét! főtisztelendő uram. Egyáltalán nem lesz jó vége. Ki gondolta volna, ha ránéz arra a szelid arczocskára, — No, no. Talán hanyag? hogy ehhez is ért! Ilyen rossz a világ! ilyen hálátlanok — Azt nem mondhatnám, mert jó feje van és szereti . az emberek! az erdőt, hanem csélcsap és bolond, mint egy fiatal vizsla. Elfutotta. a harag, arcza nekiveresedett s esernyőTisztességgel legyen mondva, minden szoknya után fut. jével nagyot csapva egy fára, igy kiáltott: Egy erdőőr már rásütötte egyszer a puskáját. — Micsoda istentelenség ez itt az Ur házában?! — Ne mondja — ijedt meg a tiszteletes — vanA leány ijedten ugrott fel és remegve, halálsápadnak szülei ? tan állt meg a pap előtt, a fiatal ember azonban nem — Öreg édes anyja van, mégse tér az eszére. vette olyan komolyan a dolgot s mintha egy kicsit mo— Ejnye, ejnye — csóválta meg fejét a pap és solygott is volna. kiosztotta a kártyákat. — Tudomására fogom hozni az erdőmester urnák A játék most érdekesebb volt, az erdőmester be- — dörgött a plébános — te pedig takarodj a szobádba mondta a pagát ultimót, a főtisztelendő ur pedig hosszas és ne lássalak! .habozás után megkontrázta. A harcz kemény volt, de Keserűen bólintott fejével és halkabban folytatta: végre is a plébánosnak sikerült a pagátot elfogni. — Öreg fejemmel ezt kellett megérnem? Ezért ne— Skiz oszt nem oszt — indítványozta az erdő- veltelek, ezért őrködtem.fölötted elvetemült gyermek? Menj, mester'belenyugodva sorsába. — Ezt a differencziát ugy menj, gonosz vagy,.romlott és istentelen! se lehet behozni. A leány keservesen kezdett zokogni és felvirágozott Kijátszották az utolsó partiét s az erdőmester haza- fejét lehajtva csöndesen a ház felé indult. A gyakornok ment. A plébános a tornáczról utána nézett, mig a kocsi utána nézett, aztán vállára dobta puskáját, kalapjához eltűnt a jegenyék közt, aztán előkereste felleghaj tóját meg emelte két ujját és igy szólt: — Az ember fiatal, főtisztelendő ur, és miért ne kalapját és sétálni ment. Egy kicsit meg volt illetődve, lépései lassúk voltak, szeretne, hiszen Isten oltotta belé ezt az érzelmet? Ezzel nekivágott a búzának s pár pillanat múlva mint amikor a sekrestyéből az oltárhoz tart. Holnap lesz Péter és Pál napja, az aratásé. Negyvennyolcz óra múlva dalolni kezdett. A plébánosnak le kellett ülnie, hogy izgatottsága lekopár lesz a föld s a szép aranyország halomba döntve hever a sorokban. Az öreg pap hiába tagadta: ez volt a csillapuljon, lábai reszkettek s a torka kiszáradt. Régen legfájdalmasabb napja, mikor a földet ellepték az aratók nem volt ilyen haragos s épen ma, az esztendő ez amúgy is szomorú napján, kellett éz indulattal megbirkóznia. s a szivén melengetett gyümölcsöt letépték róla. A junius végi ünnepnap előestéjén a plébános min- Minden lelki erejére volt szüksége, hogy sétáját folytatden esztendőben búcsúzkodó sétára indult a földek közé. hassa. Azt tudta, hogy egyszer el fog következni az.idő, Ifjúkorától a természetben nevelkedett s most öreg szive mikor meg kell váinia Málikától, de hogy ilyen módon, azt gyönyörűsége is a föld s az évszakok változatossága sosem gondolta volna. És hogy épen ez a csélcsap, akiről volt. Perczekig el tudott nézegetni egy szép fiatal tölgyet a könnyebb gondolkozású erdőmester is elosmerte, hogy vagy vadvirágot s szive jo.bban dobogott, ha elment, a haszontalan fráter, épen ez a semmiházi lopja le az első borostyános romokig, amelyek körül buján virágzott az csókot a szűzi arczról! Jön és könnyelműen tépi le a orgona s a nagy égerfákról harisok meg rigók néztek le • virágot, amelyet ő esztendőkön át Istennek és embereknek a némán kanyargó patakra. Legjobban szeretett mégis az tetsző módon ápolt, aki szemefénye, büszkesége volt s embermagas vetésben járni. Az alkonyati órákat kedvélte, akit bátran oda mert volna állítani az oltárra a ciborium mikor egyszerre elnémult a zaj, a táblák egy árnyalattal meg a pacificale közé. És miért ? édes istenem miért ? sötétebbek és komolyabbak lettek s a lenyugvó napnak Mi van ezen a' csapodár ficzkón, aki goromba, mint a biboros felhők csináltak diadalkaput. A vetés fölött egy medve, könnyelmű és minden szoknya után futkosó ? elkésett madár sietett haza és a szellő messzi pásztor- Milyen vakok a nők s milyen hívságos teremtés a leány, tüzek füstszagát keverte a buza szagába. Az öreg pap hogy az első jött ment eléje állhat és összetörheti. Mily gyöngéd lelke tele volt ilyen képekkel; vele szomorkodott gonoszak az emberek! a természettel, mikor a hosszú őszi esők alatt az ákáczok Künt járt a .vetések között s a lassan zizegő buza csöndesen, megadással pergették leveleiket, vagy ha téli megnyugtatta, egy kicsit el is terelte figyelmét erről a napokon a város felé kocsiztában látta, hogy kapja el tárgyról. Csodaszép volt az. esti kép: a holdvilág mintha helyenkint a szél a hótakarót s bukkan ki alóla a dermedt, hullámos tengerré változtatta volna a földeket, a habok
•409 csöndesen ringtak, egy-egy topolyfa sötét hajóként mozgott rajtok. A lassan emelkedő lejtőn végiglátta az egész Párbeszéd. határt, csupa érett tábla,- gyönyörű kövérség, az Isten l'egszebb festménye, mely hirdeti az erőt, a végtelenséget (Paul Verlaine.) és áldást. A fekete föld eltűnt, mint a szülőanya a tolongásban, ha fiát az ünnepi nép püspökké avatja. Minden Az elhagyott, magányos parkon át áramlat az érett buza meleg illatát hordozta, a hold Ketten mozognak a havon tovább. mint a boldog uralkodó népe közt, lassan vándorolt az ezüstszin ország fölött. Akárha ezernyi s ezernyi kar Szemük homályos, ajkuk hervatag emelkedett volna az égbolt felé, hálát adandó az Istennek, És alig hallani a szavukat-. amiért megnőni és megerősödni engedte őket. És holnap? Magányos parkban, puszta fák. alatt A fák közt már ott fekszik a had, hogy rátörjön a Két árny ébresztgeti a multakat. birodalomra s leverje lábairól; holnap hajnalban megcsendül a kasza, sorba állanak a kaszások: a halál jel— Emlékszel-e a régi szenvedélyre? képei. A gyönyörű képnek vége szakad: az ezüst orszá— Hadd el! Minek a mult idők emléke? got összetördelik, diszét kúpokba rakják és elviszik a városba; kopasz tarló marad a helyén tele a szekér— Még lázba ejt-e most is a nevem ? nyómok és kaszák fekete sebhelyeivel. Végtelen szomorú Én élek-e még álmaidban 9 — Nem. lesz a vidék, a fürjek rémülten szaladnak tova, a tarlón heverő pipacsok mintha a borzalmas gyilkosság vérnyomai — Oh szép napok! Ragyogó kikelet, volnának. Mikor először csókoltál! — Lehet. Amiért a szegény anyaföld hónapokon át fáradt, amit szive alatt melegített s kinok kinjával szült meg, — Reményünk rózsás és az ég olg kék volt! letépik kebléről és elhórdják a tornyok felé, hogy az em— Most nincs reményünk és sötét az égbolt. berek jóllakjanak vele. Szegény fekete föld: őszszel végigIgg rótták végig a kihalt utat hasogatták érte a hátát, tavaszszal elvették tőle a vizcseppeit, nyáron a szárazság repesztette meg rögeit, mind És csak az éj hallotta szavukat. "azért, hogy messze tőle az emberek, akiket sosem látott, Kún József. "akikhez semmi köze nincs, ebédelhessenek és éhen ne -vesszenek. És a szegény anyaföld szótián türi évezredek óta, hogy diszét elrabolják, gyümölcseit letépjék, mert meg van irva, hogy az ember az Isten első teremtménye, Mesék a költészetről. aki, ami megérett, azt fölfalja . . . Az öreg pap elgondolkozva nézett maga elé. (Hasznos tanulságokkal.) : Az ő kis neveltjeért eljött az ember, hogy- elvigye, — Második ..közlemény. — mert megérett. Ha nem ez, egy másik arató kaszálta volna, le, aminthogy nincs a z . a búzatábla, amelyet a . lábán hagyjanak, hogy szülőanyjának. örömet szerezzen. VI. Es a föld még sosem panaszkodott miatta, soha meg A költő és a szabók. nem tagadta az engedelmességet s bár minden évben megrabolták, minden .évben uj gyümölcsöt hozott, mert A költőnek kilyukadt a nadrágja. ez a/sors és ez az élet. E végezésekben meg kell nyu. godni, mert emberek vagyunk valamennyien s egyikünk Máskor ő ezt föl se vette, illetőleg máskór fölvette a búzát, másik az asszonyt, harmadik a hitet foglalja le ő a nadrágot lyukasan is." De ez egyszer olyan helyen magának, .Ha beléje törődik a hatalmas természet, a lyukadt ki a nadrágja, hogy a mögötte menők mind' . gyönge halandó annál könnyebben teheti meg. És vádolhatja-e valaki azért a földet, hogy meg- észrevették és csúfolták a költőt. hagyja magát fosztani ékességétől, tehet-e róla, ha az erős Azért a költő hosszas lelki harcz után elhatározta, arató megjelenik rajta s learatja gyümölcsét, ha eljövend hogy uj nadrágot csináltat. Péter és Pál napja és a buza némán, életereje teljében Bement egy szábóhoz, kit nevezzünk Rothknopfnak, hull le a kasza alatt hogy immáron az emberé legyen ? s elmondta kívánságát. ; Oh, bizonynyal igaztalanság volt a szegény gyermeket : — Előleget kérek — szólt a szabó. megbántani, mert amit tett, azt a sors irta elé s ez a - végzete minden szépnek e földön. , — Bocsánat — felelt a költő — de véletlenül ottAz öreg plébános egyszerre azon vette észre magát, hon feledtem a pénztárczámat. . hogy a szeme megtelik könynyel. Lassan megfordult és — Sajnálom — mondá Rothknopf — de akkor [ hazaindult. Útközben le-lehajolt a táblák közé, egy-egy semmi se lesz a dologból. búzavirágot meg pipacsot szakított le s elgondolkozva — Uram — kérlelte a költő a szabót — nemsokára • fogta őket csokorba. • • 7 ' A parókián már békés csönd volt, csak a Málika egy hosszabb époszt irok s abból ki fogom fizetni a nadablakából szűrődött ki világosság. A pap bement a kis rágot. szobába: a leány felöltözve feküdt az ágyán és fázósan — Ön, ugy látszik, nem tudja, hogy a szabó-ipar összehuzvá aludt. "A plébános halkan hozzzája lépett, megsimogatta milyen válságba jutott — jegyezte meg Rothknopf. — Nem — felelt a költő. — Ezt nem tudtam. • - aranyszőke haját és engesztelődése jeléül melléje tette a buzavirágos csokrot. ' — Hát majd elmondom önnek — magyarázta a jóságos . Rothknopf. — Mindenekelőtt tudja meg, uram, hogy áz adósok már ősidők óta nem. szeretnek a szabók-
nak fizetni. Ez a szokás a századok folyamán annyira . — Szerencséré, csak egy kis lány, de több szabó is. elhatalmasodott, hogy. immár beállott, a válság. van a világon! — vigasztalta magát. — És miben áll ez? — kérdezte a költő. Rövid mélázás után betért egy másik szabóhoz, — Abban, hogy a bécsi szabók mozgalmat indjtot- akinek a Gelbschnabel nevet adhatjuk. tak, melynek czélja az, hogy a szabók világszerte tegyék Gelbschnabel már egészen más stilü ember volt. le tűiket és czérnáikat, s testületileg térjenek át az uzso- Székkel kínálta a költőt s perfekt udvariassággal szólt: rási pályára. Az adósok pedig, ha nadrágot akarnak, — Azonnal válaszolok óhajtására, uram. Előbb ezentúl varrják meg a nadrágot maguk. azonban pár szót kell váltanom teletonon a Hiteltudósitó — Ez érthető — jegyezte meg a költő — de ugy Irodával. látom, hogy ön még nem csatlakozott a mozgalomhoz. A »hitel« szó igen megragadta a költőt, mert ösztön— Nemsokára mindnyájan kénytelenek leszünk vele szerű rokonszenvet érzett minden olyan intézet iránt, — folytatta Rothknopf. — Tudja meg uram, hogy az melynek nevében a »hitel i szó is benn foglaltatik. utolsó korrekt megrendelőt, aki szállítás után nyomban — Hogyan? Már ilyen is van Budapesten? — kérkifizette a nadrágot, 1857-ben temették el Hannoverben.. dezte. Azóta a legnagyobb urak is adósok maradnak a szabó— Igen — felelte Gelbschnabel — csakhogy még nak. Ismerek .egy német birodalmi grófot; aki mindaddig kevesen használják, mert nálunk még kevesen állanak a nem fizet, mig huszonötezer márkával nem tartozik. kor színvonalán. Szabója egyszer már öngyilkosságot akart elkövetni, de — Ez igen szomorú — szólt a költő, mert még meggondolta magát, s inkább egy csinos villát vett a nem sejtette, hogy mit jelent a kor színvonala. huszonötezer márkáért. Dolgozom egy magyar mágnásnak, Gelbschnabel ur csöngetett a telefonon, összekötteaki csak. minden öt esztendőben fizet. Ha meggondolom, sést kért és kapott, bejelentette a költő nevét, s azután hogy ez az ember egész életében mindössze hétszer fize- igy szólt : tett a szabónak! Mit mondjak, uram ? Fiatal korában még — Azonnal itt lesz a válasz. maga VII. Edvárd, kinek tragikus sorsa mindazonáltal A költő azalatt, amig várakoznia kell, egy Vitelliusbennünket szabókat is meghat, mondom, maga VII. Edvárd ról szóló tragédia meséjét akarta elméjében megkompose szeretett a szabóknak fizetni. Az angol szabók azon- nálni. De alig határozta el, hogy mi történjék Vitelliusban tudnak ez ellen védekezni; aki rendesen fizet a ruha szal a második felvonásban, a telefon megszólalt, Gelbszállításakor, annak 10—15 százalékot, aki pedig egy év schnabel ur papirost és czeruzát vett élő, s egy perez múlva fizet, annak 5 százalékot engednek a ruha árából. multán már a költő előtt állott a Hiteliroda jelentésével. De mit csináljon a szegény magyar szabó? Ha az ember — Tehát hallgassa, uram, hogy mit jelent az iroda: eleve nem gondolna minden eshetőségre s nem számítaná »Bodor Barna, 27 éves alanyi költő, számos, közepes a ruha árát 50—75 — 100 százalékkal drágábban, a sze- értékű bökvers és alagya, továbbá több el nem fogadott gény magyar szabónak éhen kellene halnia. színdarab szerzője, született a torontálmegyei Vojtek S Rothknopf egy könnycseppet törölt Jd szeméből. községben, hol a népesség garázda, fenekedő, iszákos, — Uram — szólt a költő — én belátom, hogy vadházasságban élő, duhajkodó, pazar és elszegényedett. nem a néptanítókon, nem a bányamunkásokon s nem a Egy-egy alanyi verséért a szépirodalmi lapoktól 3—5 frtot munkanélkülieken kellene, társadalmi uton segiteni,. hanem kap; a napilapok verseit ingyen közlik. A szerkesztőséa szabókon. De ön királyi tanácsos, a tőzsdetanács tagja, gekben kevésre használható, többnyire állás nélkül van, többszörös h1
•411 De Gélbschnabel nem volt kapaczitálható, s a köl- arról, hogy kik űzik iparszerüleg az adósságcsinálást. Mi tőnek eredménytelenül kellett a boltból távoznia. Nem az adósságcsinálóknak nem a neveit, hanem a méreteit csüggedt el; fölkeresett egy harmadik szabót is, akit tesszük közzé a fekete listában, minden fertálykor. Ahogy nevezzünk Blaumontag-nak. Blaumontag föltette szem- a fogház igazgatója följegyzi a fogoly antropometriai üvegét, végig nézett a költőn és igy szólt: adatait, mi is egész sereg számot irunk jegyzőkönyvünkbe, — Külsejéről itélve, uram, önnek benn kell lennie amikor mértéket veszünk. A-legritkább eset, hogy ezek a fekete könyvben. .a számok két emberre is ráillenek, s igy igen alkalmasak — Mi az a fekete könyv? — kérdezte a költő. arra, hogy fölismerjük róla az adósságcsinálót. Ha Ura— A fekete könyv — magyarázta Blaumontag — ságod tizenhat számadata még' nem szerepel a rosszul vagy pontosabban szólva: a Magyar Szabók Fekete fizetők jegyzékében, akkor örömmel, sőt kéjjel fogom elKönyve olyan folyóirat, mely betűrendben tünteti fel mind- . készíteni a nadrágot, de ha igen, ugy tudóm, hogy kivel azoknak a nevét, kik szabóiknak valaha adósok maradtak, van dolgom . . . s akkor értesíteni fogom. A szabók ebből megtudják, hogy kinek lehet hitelezni, s — Hogyan? — kérdezte a költő. kik azok, akik rendszert csinálnak belőle, hogy a szabó—- Ime számjegyei, s kisérje figyelemmel a »Fővának adósok maradnak. . . rosi Kürt« apró hirdetéseit. . . . Á költőben egy remény csillant fel. Az á remény, A költő huszonnégy órát töltött remény és kétség hogy az ő neve is benne lesz a fekete könyvben. S mi- között. A következő napon, alig hogy fölébredt, megpilalatt Blaumontag a különböző évfolyamokat lapozgatta, lantótta a »Fővárosi Kürt« apró hirdetései között számegész regényt szőtt képzelete . . . Blaumontag szavaiból jegyeit, s ezek alatt a következő kis üzenetet; vagy a tartozás összegéből meg fogja tudni, hogy melyik • »69, 46, 27, 33, .14, 78, 91, 31, 5, 46, 27, 25; 33, szabó tétette bele az ő nevét a megbélyegző listába. Föl- 59, 89, 26. Csak nem képzeli, hogy nadrágot csinálok keresi ezt a szabót és azt mondja neki: »Én önt elitéi- magának ?! Hisz maga egy közönséges csibész! Immertethetném zsarolás czimén, mert meg nem engedett módon grün.« akart rábirni tartozásom kiegyenlítésére. De ha csinál A költő rettentő dühbe gurult. Még egyszer fölnekem egy nadrágot: akkor megbocsátok önnek, a nadrá- kereste Immergrünt, mint a szélvész rontott be a boltba, got' pedig ki fogom fizetni époszom tiszteletdijából.« Ennek hirtelen körülnyalábolta a gyanútalan szabót, s erőszakkal a szabó nem fog ellenállhatni . . . mértéket vett róla. Aztán igy. szólt: Blaumontag azonban boszusan csapta össze akilen— Ime számjegyei. Kisérje figyelemmel a ^Fővárosi czedik vaskos kötetet és igy szólt, megvetéssel: Kürt® apró hirdetéseit. — Az ön neve még csak a fekete könyvben sincsen És tova száguldott. benne. Önnek soha még szabó nem hitelezett, mert különA meglepett Immergrün először el akarta dobni ben benne volna. Én volnék az első szabó; aki olyan tulajdon számjegyeit. De még se állhatta meg, hogy másszamár, hogy hitelez önnek. . . nos én nem leszek ez a nap meg ne nézze a »Fővárosi Kürt« apró hirdetéseit, szamár. Ott taláita számjegyeit,s alatta e sorokat: A költő csalódottan s most már kissé elkeseredetten < »65, 42, 23, 29, 11, 70, 83, 26, 4, 40, 22,. 21, 30, távozott. De nem mondott .le végképpen ábrándjáról, s 56, 80, 24. Meghibbant elméjű ; kecske! Undok, alávaló bekopogtatott egy negyedik szabóhoz is, akit az Immer- és jellemtelen f r á t e r ! . . . (a többi itt nem nyomtatható' grün névvel fogunk feldisziteni. le, mert igen kevéssé válogatott szidalmak következtek.) Immergrün — Blaumontaggal ellentétben — igen És most ha ugy tetszik, perelj be becsület-sértésért !• Azt nyájas ember volt. Ahogy a költő óhajtásáról értesült, üzenem a számjegyeidnek, amit akarok! Bödor. Barna, felkiáltott: . — alanyi, elbeszélő és drámai költő.« - 1 - Kérem, azonnal mértéket veszek. Immergrünt a guta környékezte, de életét mégis megA költő azt hitte, hogy álmodik. kímélte az ég. Immergrün mértéket vett és sorra följegyezte a kőS a mese vége ? A mese vége ez: Rothknopf, Gelbvefkező számokat: »69, -46, 27, 33, 14, 78, 91, 31, 5, schnabel, Blaumontag és Immergrün meggazdagodtak. 46, 27, 25, 33, 59, 89, 26, alásszolgája. Köszönöm, meg- Ellenben a.költőnek még most sincs nadrágja. vagyunk.«' • . „ — Tehát meg fogja csinálni a nadrágot? — kér- • Tanulságok:: dezte a tulboldog költő. . .. . — Azt még nem tudom — felelt Immergrün — .'.-1* H a k ö l t ő vaSY> ne akarj nadrágot. 2 A előbb meg kell néznem a fekete listát. ' szabót is megsegíti, az isten, ha a szabó maga is e r ő s e n — Hát az mi? — kérdezte a költő elhűlve. akarja. • - . — Az, kérem — magyarázta Immergrün — egy . : 'Idem. 1 szelídebb, kellemetesebb, finomább fekete könyv, azt mond' • ': • • hatnám: fekete könyv czukrosmandula módra. Mi modern . szabók, akik haladunk a.korral, nem kellemetlenkedünk a vezérség, "babér, hősi hir, á P a s-fiu közt'nem. közös, jószág; notórius adósságcsinálókkal, akik aztán zsarolási pereket S a fiút ily .szerzeményből csak a példa illeti, melyet követnie kellene, zuditnak a nyakunkba, hanem azért értesítjük egymást : Teleky László gróf. ••
•412
Phokas. I r t a : RÉMY de GOURMONT.
A Phokas elfogatásával megbizott decuriónak maga a praetor adta meg a lehető legkörülményesebb parancsokat. A praetor: Aurelius, komoly, becsületes, értelmes férfiú vala s mint kitűnő államügyész sohasem arra- használta a tudományt, a kódexet és az edictumokat, hogy megfontolatlan, gépszerű szigorral morzsolja össze a törvényszék elé czitált bűnösöket. Ellenkezőleg, élt azzal a szabadsággal, amelylyel akkoriban a birák, saját lelkiismeretükre hallgatva az ítéleteket hozták, s ahol lehetett, szivesen enyhítette a büntető törvénykönyv szigorúságát. Nem egyszer megtörtént, hogy fösvényeket és lelketlen gazdagokat azért itélt el, hogy miért nem engedték magukat meglopni, — föltéve, ha a tolvajt a nagy nyomorúság vitte erre. »Mert a nyomornak egy bizonyos foka följogosítja az embert attól venni el a szükségeseket, akinek mindene megvan.« Az ily Ítéletek manapság hallatlan föltűnést keltenének, a negyedik században azonban, Pontus provincziának Sinope városában, hol ez az eset történt, a nagy erkölcsi alapelveket nélkülöző emberek szivesen elismerték igazságnak azt, melynek gyakorlásához Aurelius ugy értett. A gazdagok boszankodtak ugyan, de belátták, hogy egy embert éhen halni engedni épp akkora vétek, mint megfojtani. Megfizették tehát a bírságot, s azontúl önszántukból adtak alamizsnát, nehogy a meglopatás veszélyének tegyék ki magukat. Valamint a római birodalom nagy részében, ugy ' Sinopében is győzedelmeskedett a keresztény fölfogás, de persze nem az igazi neve alatt. Mert a kereszténységet még mindig gyűlölték s az uj vallással szemben félelem. mel vegyes undort éreztek. Csak az igazság és könyörület tudott keresztülhatolni a város falain, sánta koldusként megelőzve a dogmákat, s az utczán halkan különös szavakat suttogtak, melyeket a nép ámulva ismételt. Oly keresztények, kik a Názárethi lényét, születését, halálát és föltámadását ismerték, Sinopének csak külvárosaiban laktak, a takácsok, a környéken pedig a nagy uradalmak rabszolgái és a földművelők közt. Phokas a kertész volt köztük a legjelentékenyebb, a legtöbbet tudó, következésképp a legveszedelmesebb is. Mint szabad embernek volt egy kis földecskéje, melynek terményeit a város kapui előtt szokta árulni. . Különös, hogy a nép, mely az igazságot szerette, égő gyűlölettel üldözte azokat, akik az igazságnak élő példái valának. Aurelius például, a szelid biró, mindannyiszor éktelen dühbe jött s lekáromkodta az isteneket az égből, valahányszor a keresztény szót hirdették előtte. Edictumok jelentek meg, melyek az uj hit híveinek a fölkutatását és 'elitélését rendelték el. Mikor Aurelius a provincziák prefektusai által hozzá küldött ezeket a rendeleteket átolvasta, először életében üdvözölt örömmel császári edictumot. Magához hivatta Amasiust, a bűnösök fölkutatásával megbizott decuriá parancsnokát, s meghagyta neki, hogy Phokast kerítse kézre s élve vagy halva; hozza Sinopéba. A viasztáblára irt parancs igy szólt: »Phokas keresztény, megveti az isteneket, ellensége a császárnak és a római népnek. Vakmerő rabló, ravasz összeesküvő, kegyetlen zsiványok vezére, azonkivül rendkivül veszedelmes varázsló. Rendelkezik azzal a hihetetlen művészettel, hogy mint lehet a távolból megölni valákit; cselekszi pedig ezt titokzatos erőkkel való összeköttetése révén, jelek által, s földalatti hatalmakkal titkon egyetértve. Csak elővigyázattal s ravaszsággal közelithetitek meg. Lehet, hogy
veszélyben forog az életetek, de gondoljátok meg, hogy a lársadalom javáról van szó.« Amasius kiválogatott egy csoport elszánt légionáriust, a barbárokkal harczoló légiók maradványait s a kis csapat találomra nekiindult. Akkoriban ugyanis a rendőri szolgálat nagyon : kezdetleges volt, s nem tudták biztosan, hogy Phokas, az összeesküvő, merre öntözi a káposztáját. Talán az erdei tisztás körül tartózkodik; s legjobb; ha az ottani szénégetőktől kérnek útbaigazítást. A derék decurió, aki bizonyára több gót koponyát hasított ketté, mint amennyi ép foga volt, azt képzelte, hogy Phokas valami homályos barlangban, bevehetetlen -vár mögött tartózkodik. A föladat nagysága kissé elgondolkozóvá tette, de az évszak oly szép volt, s emberei el voltak szánva. »Legfölebb néhány éjszakát a szabadban töltünk a tizenkét emlőjü istennő védelme alatt.« Kora reggel indultak neki, s annak a pataknak a mentén, mely a sinopei erdőt keresztülhasitja, dél felé egy sásból összerótt kis kunyhóhoz értek, mely mögött barátságos kis kert terült el. Amasius gyanutlanul kopogtatott az ajtón. Az ajtó megnyílt s megjelent egy ember, ki paraszt módra rövid tunikát viselt, s lábszárai térden alól meztelenek voltak. Haja rövid, szakálla hosszú volt — szelid, fáradt embernek látszott, s nehéz szempillái alól előpislogó ..szeme határozatlan kék szinben úszott. Lehetett vagy ötven esztendős, de a lelke fiatal lehetett, mert látható örömmel vette, hogy a gondviselés idegeneket küldött hozzá. — Kerüljetek csak beljebb! Nini katonák? Talán visszatértek a gótok? — Az nem — mondá Amasius — hanem náluknál is nagyobb zsiványt keresünk, egy keresztényt, az istenek káromlóját, varázslót, aki titokzatos hatalommal rendelkezik, távolról ölni — szóval elmondta az egész utasitását. — Varázsló errefelé nem igen akad — mondá Phokas — de annál több a tolvaj. Meg sem várják, mig megérik a salátám, azon zölden ellopják. Kétszeres baj ez nekem, mert újra kell ültetnem, de hát mit tegyek? Bizonyosan azért veszik el a salátámat, mert szükségük van rá, talán nagyobb, mint magamnak. Megbocsátom nekik, szivesen odaadom, amit ellopnak tőlem. — Nagyon elnéző vagy — mondá Amasius. Az igazságos császár elhatározta, hogy a latroknak ezt a vezérét megbüntetteti; mert csakugyan a vezérük.. Szigorú parancsom van elfogni őt.. — .Hogy hívják? — kérdezte Phokas. — Hogy miképpen hívják? S egy pillantást vetett a viasztáblára. — Phokasnak. — Phokasnak? — mondá a szegény kertész —. hiszen azt ismerem, itt van a közelben. Keresztény. — Parancsom van letartóztatni őt — mondá Amasius. — Az bizony, keresztény — mondá Phokas — megcsontosodott keresztény, aki mégveti az isteneket. Magam fogom hozzátok vezetni. Napszállat előtt hatalmatokban lesz. Legyetek egészen biztosak benne, hogy máris a kezetek közt van. Addig azonban legyetek a vendégeim egy kis ebédre. Kenyér és főzelék még akad a kertemben, amit Phokas otthagyott. • — Hát Phokas "lopja a salátáidat? — kérdezte Amasius. — Ő bizony. — No ne várjon tőlünk kíméletet. — Remélem is . . . amott a földbe ásva tartogatok még egy amphorára való ázsiai bort. Magam sohasem iszom belőle, mert a patak vize oly fölséges. — Majd megiszszuk mi — mondák a katonák. — Remélem is — mondá Phokas. *
•413 A katonák a kertészszel együtt asztalhoz ültek. Phokas Amasius biztatására bort ivott, amitől az öröme lelkesedéssé fokozódott. — Mennyire szeretlek benneteket barátaim — mondá Phokas. Benneteket, meg az egész világot. Mikor beáll az esti nyugalom ideje, hányszor álmodozom az emberiség jövendő s jelenlegi boldogságáról, melyet mindegyikünk föltalálhatna önmagában, ha szeretetben, igazságban s egymás iránt való szánalomban akarna élni. Szeressétek egymást. Ha valamelyik testvéretek fázik, adjatok neki helyet tűzhelyeteknél; ha éhes, ültessétek asztalotokhoz; ha tudatlan, oktassátok; ha rossz ember, legyetek jók hozzá, s ezzel kényszeritsétek jónak lenni . . . Meg fognak változni az idők. Latok egy évszázadot közeledni, • tiszta fehérben, mint a napkeleti ég. A tengeren közeledik, elsimulnak előtte a hullámok, s a viz fölött röpdöső nagy madarak körülröpdösik, követik . . . El fog következni, látom! Oly tiszta a szeme, mint az örömhirnek hírnökéé ; a dala diadalmi ének; szárnyainak csapásából vigasztaló erő árad ki. Közeledik már, látom. Leereszkedik hozzánk a ragyogó arkangyal! Szeressetek, szeresseték, legyetek legyőzhetetlenek a szeretet ereje által. Szeressétek az embereket mindenek daczára, szeressétek annyira, hogy szeretetetek megszeliditse, átalakítsa őket annak a képére, aki mindenható volt s mégis a halált választotta. A katonák meg voltak hatva, pedig nem is értették teljesen. Amasius még tovább is szerette volna hallgatni a szeretet e szavait, melyek bódítóbbak voltak, mint Ázsia bora. De a kapott parancshoz képest eszébe jutott neki Phokas, a borzadalmas rabló. — Még visszatérek hozzád mester, mert szavaid ugy meghatottak, mint még soha semmi szó. Sohasem fogom elfelejteni őket . . . . Hallottam valamikor egy bölcsről, Platónak vagy Sokratesnek hívták — már nem is tudom — akit az én centurióm ugy tisztelt, mint valami istent... Te légy az én Sokratesem . . . Mily édesen estek a szavaid . . . Soha életemben nem hallottam ily dolgokról. Elhallgatott. Majd ismét megszólalt : — És az a Phokas ? A szegény kertész fölemelkedett. — Én vagyok Phokas. — Te lennél mester ? Ázsia bora bizonyára megzavarta a fejedet. . — Én vagyok Phokas, ha mondom. Néhány viasztáblácska és bronzlap segítségével, melyet Antiochia városától kapott a pestisragály alkalmával tanúsított önfeláldozásáért, bebizonyította Phokas, hogy csakugyan ő a keresett ember. Amasius valamit mormogott Aurelius praetor ostobaságáról, azután a katonák közre fogták Phokast s az éj nem is köszöntött még be, mikor ismét Sinopéban voltak.
Phokast másnap reggel elitélték. A látványra készülő nép nagy tömegekben kezdett tolongani, s örömrivalgásba tört ki, mikor megpillantotta a keresztényt, a banditát, az eretneket, aki az isteneket gyűlölte. . — Halál reá! — orditá a tömeg. Néhány szelídebb kinzás s rövid kihallgatás utan, melynek folyamán Phokas nyiltan bevallá bűnét, hogy a keresztény hitnek a hive, Aurelius kimondta az ítéletét. — Dobjátok a vadállatoknak. A tömeg rábőgte: — Dobjátok, a vadállatoknak a keresztényt! Dobjátok a vadállatoknak. Kora délután megnyitották a czirkuszt, s Phokas megjelent az arénában. Nem törődve az orditózó tömeggel, a ragadozó állatokkal és a ' bikákkal, fölkiáltott: — Keresztény vagyok.
Azután letérdelt s imádkozva várta a rettenetes pillanatot. A ketreczből egy bika rohant ki. A szörnyű állat nekiugrott zsákmányának, szarva egy döfésével fölnyársalta, földobta a levegőbe, s azután eltávozott. Phokas vértócsa közt rogyott a földre. Még csak az - eszméletét sem vesztette el. Összefogván a gyomrát,' melyből belső részei ki tolultak, megint letérdelt s folytatta imáját. E pillanatban észrevette az aréna bejáratánál Amasiust és társait, karddal a kezükben, kiket azért állítottak oda, hogy az áldozatot esetleg visszakergessék. Megismerte barátait, s ereje végső megfeszítésével fölemelkedett s szeretetteljesen intett nekik bucsut.
A katonák, kiket elfogott a vértanúi dicsőség vágya s eltelve isteni misztériummal, egy pillanatig tanácskoztak s azután egy ugrással Phokasnál termettek. — Phokas fiai vagyunk! Keresztények vagyunk! Erre a nagyszerű ünnepélyre Sinope népe még sokáig visszaemlékezett, mert kieresztették az oroszlánokat és párduczokat is, s egy áldozat helyett tizenkettő esett. Az asszonyok szinte megittasultak a sok vértől.
Feld
igazgató.
Persze, a nem kereskedő közönségnek egészen máskép hangzik, hogy Feld Salamon, a Gresham igazgatója nyugalomba vonul, mint hangzott például annak idején ugyanaz a hir Pallavicini Ede őrgrófról. Valamennyien demokraták lehetünk, de az újságolvasó arisztokrata. Máskép főst azonban ez a hir a kereskedő világban. Ott ismerik az embert, akiről szól és tudják a jelentőségét. Ott a Feld Salamon nyugalomba vonulása olyan esemény, mely az "egész magyar kereskedelmet érinti, csakúgy, mint az egész irodalmat érdekelné egy nagy költőnek visszavonulása az irodalomtól. Feld is alkotott. Negyven esztendei munkája egy igen kicsiny angol biztositó intézetből egy igén nagy magyar intézetet csinált. Ez pedig valami, amit érdemes észrevenni, még kúlturális és nemzeti szempontból is. Erőteljes magyar vonást vitt a londoni társaság magyar fiók-intézetébe és soha egyetlen alkalmat el nem mulasztott, hogy az intézetnek a magyarsággal való teljes összeforradását dokumentálja. Mikor néhány esztendővel ezelőtt a Gresham megülte ötvenéves jubileumát, a magyar közélet legkimagaslóbb alakjai és az egész magyar sajtó is elismerte, hogy a Gresham magyarországi fiókja hazafias magyar érzelemben fejlődött s a lapok följegyezték akkor, hogy Feld Salamon a Gresham ünnepét a magyar közélet ünnepévé avatta. Fejedelmi adományokkal tette a napot emlékezetessé, midőn az összes közművelődési egyesületeknek, a hírlapírók nyugdíjintézetének, az ujságiró-egyesületnek, a tüdővészesek szanatóriumának és még egész sor közhasznú intézménynek juttatott az alapítványokból. Okos és hazafias munkásságával igy kedvel tette meg magát a társaságnál s-a társaságot a magyar biztositó, közönségnél. Negyven esztendőn át tette, fáradhatatlan buzgalommal, együtt nőtt a társaságával s most ez a társaság virágzik, ő pedig fáradt és pihenni vágyik. Julius elsején lesz az a nap, amelyen a magyar kereskedelem búcsúzik tőle. A pihenést megérdemelte, á nyugalomra rászolgált. Patriarcha lesz belőle, akire büszkén néznek .föl az öregek és tisztelettel a fiatalok.
•414 Intézete vezetését nyugodtan bizhatja másra, az ő érdeme, hogy az most már nélküle is biztosan megállhat. De tiszteletreméltó egyénisége, buzgó hazafisága és szakbeli bölcsesége továbbra is megmarad a magyar kereskedelem javára. Ha munkája meg is szűnt, érdeklődése a magyar kereskedelem iránt továbbra is éber marad és tanácsa, utmutatása súlyos kérdésekben, amilyenek manapság uton-utfélen támadnak, értékes támogatása lesz a magyar kereskedelemnek. Pályatársai meghatva búcsúznak tőle s a nagy közvélemény figyelmét sem kerülheti ki. Az ilyen férfiakat nagyon meg kell becsülni, mert kevesen vannak és mert sok olyanra van szüksége az országnak.
Krónika
II.
Leánykereskedés.
- jun. 27. .
Az emberbarátok — jóhiszemű képmutatók — mostanában európaszerte nagyon meg vannak magukkal elégedve : megindították a mozgalmat a leánykereskedők ellen, akiket a lelketlen jelző nélkül sohasem emlegetnek. Minálunk is történik valami — nemrégiben kongresszust tartottak a leánykereskedelem kérdésében, most pedig a belügyminisztérium hivatalos köriratban interviewolja meg a közigazgatás embereit, hogy mit tapasztaltak és mit gondolnak ebben a dologban. Szerencsétlen leányok megmentéséről, lelketlen kufárok. üldözéséről lévén szó, természetes szimpatia kél e mozgalom javára. Csakhogy ez a szimpatia, amennyire jogos, annyira elhomályosítja az objektív ítéletet s ne tekintsenek engem ellenzéknek, amikor ezt az ügyet szimpatia nélkül akarom tárgyalni. Természeténél fogva a mozgalom nem törekszik valami radikális eredményre. A leánykereskedelem ellen fordul, azaz a magyar leányoknak a határon tul való elveszejtése ellen. Végső ideáljuk az, hogy egyetlen nőt se lehessen a határon átvinni, aki a külföldön erkölcstelen életre volna szánva. Nagyon szép czél: a ledérség maradjon itthon — nagyon üdvös eredmény, de a külföldnek üdvösebb, mint mi nekünk. Sajátságos jelenség, hogy a mozgalmak, bármely kérdésről legyen is szó, mindig ki tudják kerülni a bajnak igazi mivoltát s mindig csak melléje dolgoznak. Nyomorról van szó? Nem arról tesznek, hogy ne legyen nyomor, hanem hogy minél több nyomorgó legyen, akivel jót tesznek. Kivándorlásról tanakodnak? A probléma nem az: milyen viszonyok termelése mellett nem gondolnak az emberek a kivándorlásra, hanem az: mit kell tenni, hogy aki ki akar vándorolni, ne tehesse meg? Csak természetes, hogy a legutóbbi kongresszus filantrópjai, jogászai és közigazgatási kapaczitásai nem a leánykérdésről, hanem a leánykereskedésről tárgyalt. Pedig ez az igen csúnya mesterség, melyet okvetetlenül üldözni kell, csak igen kicsi és alárendelt szimptomája az igazi bajnak. S itt aztán a mozgalomnak teljes meddősége előtt állunk. Amig maga a baj megmarad, a szimptoma ellen hiába küzdenek s ha sikerülne elérni a leánykereskedelem teljes leverését, qzzel egyetlen szerencsétlen leányt sem mentenek meg a szerencsétlenségétől.
Mert az csak műkedvelő avatatlanság, amikor a lélekkufárokat mindáltalánosan csalóknak mondják, az áruját pedig becsületére tartó, félrevezetett és azután erőszakosan megrontott áldozatoknak. Ha csak azokkal kereskednének a lélekkufárok, akiknek nincs sejtelmük rendeltetésükről, nem volna érdemes az üzletet folytatni. A forgalmat éppen a tudók és a vállalkozók teszik jövedelmezővé. Akik rászánták magukat az erkölcstelenségre és tudva állanak be áruknak, ahogy a kivándorlók legnagyobb része is nem félrevezetett verbuváltak, hanem a szegénység nyomása alatt kivándorolni akarókból áll. Már most mi lesz, ha a határszéli zsandár föltartóztatja a külföldre tartó gyanús fiatal nőket? »Vissza a becsülethez!« kiáltják a filantrópok, pedig a valóság: vissza a honi pocsolyába! Mit gondolnak? Segítve van azokon a szegény leányokon, ha nem mehetnek ki az országból? Hiszen nem is akarnának kimenni, ha itthon maradhatnának. Még az a gyanútlan teremtés is, akit bonne-nak' szerződtettek ki a leánykereskedők, ugyan mit csinál majd itthon? Lesz belőle itthon bonne? Dehogy. Valamivel későbben, valamivel kikoplaltabban kerül a romlásba, mert — ezzel tisztában kell lennünk — a leánybecsület a határon belül is megtalálja a maga külföldjét. Szomorú kérdés, nem egészen illő róla az igazi szótárkészlettel beszélni és nem is hasznos. Mégis különös, hogy a mi szocziológusaink szerint csak azt látja, ami már kifut a pohárból. Azt hiszem, mégis csak fontosabb maga az erkölcsi kérdés, mint annak egyik igenszomorú, de meglehetősen mellékes hajtása. Nevezetesebb, mi lesz azokkal, akik ott vannak, mint azokkal, akik kivándorolnak. A kivándorlás kérdése a leánykereskedelemnél is ugyanaz, mint egyéb kereskedelemnél. A tulprodukczió eredménye ez, valósággal gazdasági export. Ezért, ha segíteni akarnak ez exporton, nem a határon kell ezt kezdeni, hanem a határon belül. Ott pedig nem igen nyúlnak hozzá, mert ott a leánykereskedelem kérdéséből már a nő kérdése lesz, a nőkérdés pedig egyszerűen férfikérdés. A férfi pedig nagyon, de nagyon ellene volna az áhított ideálnak, a női becsület abszolút hozzáférhetetlenségének. Minden törvényes intézkedés, minden társadalmi felfogás arra törekszik, hogy a női erény ne jusson tultengésbe. A feleségem legyen tiszta és hű, de a más felesége már ne legyen az. A leányom legyen ártatlan, de a leányok ne legyenek ártatlanok. Szinház után az utczasarkon ne botránkoztassák meg a tisztességes hölgyeket, de legyenek utczasarkok és botránkoztatok azok számára, akik már jóéjszakát kívántak a tisztességes hölgyeknek. A szegény leány menjen dolgozni és a keze munkája után tartsa fönn magát, de a munkaadója irányában legyen hálás és engedelmes és ne kimélje az erényét, melyet a munkájával óv meg attól, hogy vásárra vigye. Ez a határokon őrködő tisztesség meglehetősen aluszékony a határokon belül. Ide bent a nő teljes elhatározóképessége birtokában ismertetik el'; ha valami baja akad egy férfi miatt, hát az ő. baja, miért ment vele. A határon azonban megszűnik a szabad elhatározóképessége, ott a lelketlen kufár áldozatává válik és minden áron ki
•415 kell szabadítani a körmei közül, a belföldi aranyifjúság és ezüst-aggastyánkor körmei számára. Ha már nem tudják nyilvántartani, hány ilyen szomorú existenczia romlik a külföldön, olvassák meg őket, akik idehaza romlanak. Bizony isten, sokkal többen. És sokkal többen vannak idehaza a félrevezetettek, a kizsákmányoltak, az akaratukon kivül lealacsonyítottak. A nők, akik dolgozni akarnak s hogy dologhoz juthassanak, le kell mondaniok a tisztességükről. A leányok, akikre regényes formákban orvul vadásznak, a megcsalt asszonyok, akikbe az első ballépés, után beoltják a hitet: most már úgyis mindegy, a cselédleányok, meg a színésznők, a nevelőnők és a gépíró-kisasszonyok — sok, nagyon sok közöttük az érintetlen becsületü, de egy sincs közöttük, akinek az érintetlensége nem ostromok, kísértések és zsarolások közepette tartaná magát. A nőt munkára csábitják, nem mivel a munka megóvná őket, hanem mivel á munka kiszolgáltatja őket. A dolgozó férfi független, a dolgozó nő rabszolga. Ide tekintsenek a leánykereskedők ellenségei, mert itt készül az áru a lélekkufárok számára. Itt bámul az elkeseredett, de nagyon is igaz okoskodás: hát akkor minek dolgozzunk és járjunk rongyosan? Nem okosobb akkor nem is dolgozni és selyembe öltözködni? — A dolgozó nőknek teremtsenek védelmet és függetlenséget és a nő tisztességét keressék a férfiakon. Vagy pedig hagyják békén azt az egész förtelmes kérdést és ne akadályozzák meg a szerencsétleneket abban, hogy ott pusztuljanak el, ahol nekik tetszik. Semper.
Krónika
III.
Nyári műélvezet.
Meri Feld apó mindig kegyes, Az ifjúság szabadjegyes. „ Karzatra mászik, mint evet És már előre jót nevet. A földön semmi sem örök, Tehát a függöny felgörög S miként mindenki várta ezt, Az uj darab kezdődni kezd. Az arczokon mosoly, derű, Mivel a Mátyás népszerű S mivel nem zord és nem komoly A műfaj, melyet gyakorol. A földön semmi sem örök, Tehát a függöny legörög, Egy felvonásnak vége van És Matyi hajlong boldogan. A publikum tapsol, Reszket belé az ég Reszketnek mind a S a Feld-család az
üvölt, s a föld, páholyok mosolyog.
Mikor a taps már nem dörög, A függöny ismét felgörög És elkezdődik — mily csodás — A második, nagy fölvonás. Az arczokon mosoly, derű, Mivel* a Mátyás népszerű S ugy érti már, mint senki itt A drámaírás titkait. Meséje egyszerű, nemes, Irálya finom, szellemes, Előkelő, mint egy regény S zsidó-zamatban nem szegény. De mivel semmi sem örök A függöny ismét legörög, Két felvonásnak vége van S a Matyi hajlong boldogan.
Mikor megenyhül a határ, Csicserg a fán a kis madár "És érik a szőlőgerezd: Feld Matyi buzgón irni kezd.
A A Ő S
publikum tombol, háztetőn benéz a is mosolyg, mint az összes Feldek
rikolt, hold, annyi sok, boldogok.
Megir egy nyári darabot, Melyre megrendelést kapott Apjátul, aki szinte Feld S kilencz fiut-lányt fölnevelt.
Mikor már senkisem hörög, A függöny újra felgörög És elkezdődik — mily csodás! — A legutolsó fölvonás.
A Matyi ül, a Matyi ir S kiröppen egyszer csak a hir, Mint börtönébül a fürge rab, Hogy készen áll az uj darab.
Az arczokon mosoly, derű, Mivel a Mátyás népszerű S mivel nem vesz ki s nem vesz el A műfaj, melyet ő kezel.
Az uj darab paródia, Ezt tudja Pest minden fia S a csecsemő, miként az agg A czimen is már jót kaczag.
A bonyodalma mesteri, Élczekkel bőven van teli, S hogy érzemény nincs benne sok, A közderüre ujabb ok.
A czim, az mindig hangzatos, Földszintre egy jegy öt hatos, Azonkivül -— dicső dolog! — Megtelnek mind a páholyok.
De mivel semmi sem örök, A függöny végleg legörög, A színdarabnak vége van S a Matyi hajlong boldogan.
•416 A publikum most szeriemén, De általános vélemény, Hogy a darab megint remek S a szezont ez mentette meg. Szubvencziót mindig kapó, Nyájas, derék, jó Feld apó Megöleli lányát, fiát S Matyit, a költőt legkivált. S mig vigan dörzsöli kezét, Kél ajkán biztató beszéd: »Jövőre darabot gyerek, Megint csak nálad rendelek i« Incubus.
Özvegy
ember
gyásza.
Irta : LARS DILLING.
Csak fél évig éltek együtt. Kis lakásukban minden uj, tiszta, csinos volt, mint ez uj lakásoknál szokott lenni. A férj zenész volt, a feleség pedig jókedvű asszonyka, ki mindig az ablaknál himezett s onnan leste a férjét, hogy mikor tér vissza a zeneóráról. Az asszonyka egyszer csak elkezdte a fejét lógatni, nem csicsergett többé, s egy szép napon meghalt. A fiatal zenész reggel eltávozott hazulról s csak késő délután tért vissza. Magával vitte az előszoba kulcsát, s maga is nyitott ajtót magának. Oly furcsán néma s oly rendetlen volt a lakás. Az asszony hímzése a földön hevert, a varróasztalka föl volt borítva, s a nappali szobából naftaillat áradt. Bement az étterembe. Az asztalon még ott voltak a reggeli maradványai, de a nőt nem lehetett látni sehol. Szorongva nyitott be a hálószobába, s elrémülve állt meg a küszöbön. A felesége ott feküdt az ágyon, a világos creton függönyök alatt. Szőke fejecskéje halványon nyugodott a himzett vánkosokon, a szemei le voltak zárva, s arcza rendkívül sárga volt. Megragadta az ágyról lecsüngő kezét. Hideg volt mint a jég. — Alma! Alma! Semmi felelet. Borzalmas rémülettel eltelve lerohant a lépcsőn az apóséhoz és anyósához, kik a. város másik végén laktak. Ott találta a szobalányt, aki sirva beszélt el neki valamit, melyből azonban egy szót sem értett. Bódultan járkált. föl-alá, mint az őrült, s ez a bódultság napokig tartott. A lakásába be nem lépett többé, hanem ott maradt a felesége szüleinél. Nem is tudta, hogy voltaképpen mi történt. Csak homályos sejtelme volt arról, hogy egyszer a templomban volt, mely gyászszalagos kandeláberekkel volt diszitve, a közepén egy fekete láda állt megrakva koszorúkkal, azután beszédet tartottak hozzá, pár egyházi éneket énekeltek, majd a templomajtóban találta magát, hol egy csomó feketeruhás ur erősen szorongatta a kezét, isten tudja miért. Azután pedig a pappal együtt zárt kocsiban, a halottas kocsi mögött a temetőbe ment, a felesége családjával együtt megebédelt s nagyon sokat' sirt. Lassanként azonban fölocsudott ebből a bódulatból. Megint órákat adott,. de a lakásába még mindig nem tért vissza. Egyszer az utczán összetalálkozott a legjobb barátjával, egy fiatal hadnagygyal.
Együtt mentek egy darabig. — Elkisérlek, — mondá a hadnagy. Bizonyosan haza felé tartasz. Az özvegy meghökkent. — Haza? Nekem már nincs otthonom. — Hát a lakásod? — Üresen áll. A szobalány elmenekült belőle, én meg nem voltam ott azóta, hogy . . . hiszen tudod. — Gyerünk most föl,, s nézzünk benne körül. Elkisérlek. — Nem tehetem, nem birok. — Nem szabad magát ugy átengedni a fájdalomnak. Légy férfi. Jer no! Karon fogta s magával vitte. Az özvegy gépiesen követte. Fönt a lépcsőnél megállt s remegve keresgélte elő a folyosó kulcsát. Bementek. Bent ugy ahogy össze volt takarítva, de a levegő nyomott, fojtó volt, a virágok elhervadtak, a kanári pedig vadul röpködött a kalitkájában. Mind fölette az eleségét, s üvegje alján csak kevés romlott viz volt még, amit nem birt elérni, Az özvegy lerogyott egy karos-székbe, s keservesen zokogott. A hadnagy vizet hozott a kanári s a virágok számára, s fölrántott két ablakot. Azután szelíden megkopogtatta a barátja vállát. — Most már csak kisírhattad magadat. Járjuk körül a szobákat. Az éttermen keresztül bementek a hálószobába, hol két ágy állt egymás mellett a creton függönyök alatt. — Itt feküdt, mikor utoljára láttam. Az éjjeli asztalkán még ott áll az orvosság, amit utoljára szedett. Még csak azt az örömet sem érhettem meg, hogy én adhattam volna be neki. Nézd, ez a toilette-asztalkája. Hát nem kedves egy bútordarab? S ezek voltak a csecsebecséi. —*S ez a mennykő sok flacon. — Nagyon szerette az illatszereket. Ez például a kedvencz parfümje volt. Nagyon finom illatszer, két tallér ez a kis üveg. Minden héten elhasznált egyet. — Hát a z ' a fehér micsoda, ami a .zsöllyére van dobva ? — Ez? a fésülködő köpenyé. Hat volt neki ilyen, csupa valódi csipkével diszitve.' — No nem volt éppen takarékos asszony. — Az nem, mert vagyonos leány volt. — Hagyott végrendeletet? — Hagyott. Ha a szülei elhalnak, csinos sommát fogok kapni. — Ez is némi vigasztalás. Ah — — igen. Az özvegy nagyot sóhajtott. — Hallod-e, nem vagy éhes? — kérdezte hirtelen a hadnagy. — Éhes ?! — Hát . . . az vagyok tulajdonképpen. Valami csekélység elkelne most reggelire. Gyere nézzük meg, maradt-e valami a kamarában. Találtak egy doboz szardiniát, füstölt lazaczot, sonkát, egy darab sajtot, melynek csak a külseje volt kissé kemény. — Hiszen ebből lukullusi lakoma kerül ki. Nagyon jó gazdasszony lehetett a feleséged, hogy mindenfélével telerakta a kamarát. — Jó gazdasszony? No ez nem volt éppen erős oldala. A gazdasszonykodáshoz annyit sem értett, mint te a muzsikához. A szobalány szerzett be mindent, s mindig borzasztóan becsapott bennünket. Hála isten hogy végre megszabadulhattam tőle . ; . már mint a leánytól, tudod.
•417 . — Persze. De most leszaladok a pékhez egy kis •kenyérért, te meg addig megterítesz, mint legénykorodban „szoktuk. — Itt áll még két palaczk sör — mondá az özvegy szomorúan. — Csak meg ne ászosodott volna! De nini, még egy kis sherry is van a szekrényben. No ez elég lesz. A két barát nemsokára opulens reggeli mellett ült. A sör még egész jó volt, a bor pedig egyenesen kitűnő. Á társalgás kezdetben megélénkült, később azonban mind nagyobb szünetek következtek az özvegy ember egy-egy sóhaja után. Szivarra gyújtottak s a sherry vei bevonultak a nappali szobába. A nap barátságosan sütött be, a kanári, aki friss eleséget kapott, torkaszakadtából trillázott, a virágok pedig egészen fölüdültek a viztől. — Üljünk az ablakhoz. — Istenem, még itt fekszik a himzése a varróasztalon. Egy pár papucsot akart nekem himezni. Már két hónapja dolgozott rajta. Hát nem csinosak? Nefelejcs kék selyem alapon, aranygyöngyökkel. Mindig ott szokott ülni abban a karosszékben. — Te meg szemben ültél vele, ugy-e? — Nem szerette, ha az ablaknál ültem. — Miért nem? — Mert. . . éppen szemközt lakik egy fiatal özvegy, aki szintén mindig az ablaknál szokott himezni. — Talán papucsot a második férje számára ? ' — Hisz' az meglehet. A hadnagy kitekintett. — Az az, aki ott ül? Az özvegyember félretolt egy .virágcserepet s kitekintett. — Az. Nini, már lefette a gyászt. Pompásan illik neki a világos szürke ruha, meg az a virágcsokor a keblén. — Most ott áll az ablaknál s füvet ad a madárnak — mondá a hadnagy. — Mily kecsesen emelgeti a . karját — mondá az özvegy. — Remek alakja van. — Még remekebb profilja. — Hát még a haja, az a kékes fekete tenger! Az én szegény Annám szőke volt, voltaképpen azonban mindig a barnákat szerettem. — Most átnéz' ide — mondá a hadnagy. — Tulajdonképpen köszöntened kellene. Az özvegyember akkorát köszönt, hogy majd levert egy virágcserepet. — Látod, hogy mily szépen köszönt vissza? Mily bájosan, melancholikusan mosolygott, mintha azt akarta volna mondani, hogy mind a ketten el vagyunk, hagyatva, mind a ketten szerencsétlenek vagyunk. — . . . S kölcsönösen vigasztalnunk kellene egymást — egészité ki a hadnagy. — Ne légy oly utálatos. Jól tudod, hogy az én nagy bánatomra nem akad vigasztalás — móndá, s végtelen szomorú arczczal hajtott föl egy tele pohár sherryt. A hadnagy megint csak az özvegyre terelte a beszédet. — Mondd csak, egyedül lakik ? ' " ' ' . — Még van egy nagynénje is, egy elég csinos asszony. . • — Meg kellene látogatnod. Oly rokonszenves aszszonykának látszik. — Meg is fogom. Úgyis meg kellene köszönnöm azt a. szép koszorút, amit küldött. De várok, mig keserű : fájdalmam- némiképp lecsillapodott. — Vagy ugy két hétig. — Beletelik abba egy hónap is. A hadnagy fölállt. '— Igazán sajnálom, hogy távoznom kell, de szolgálatom van.
— Csak nem hagysz még itt ? Ha elmégysz, megint magamra maradok komor gondolataimmal. — Igyekezzél megszabadulni tőlük. Muzsikálj valamit, azután pedig nézz ki az ablakon. Nagyon kellemes szórakozás lehet lebámulni a járókelőkre és a — szomszédokra. Szervusz öreg! — Szervusz fiam, köszönöm a látogatást. A hadnagy után betette az ajtót, azután kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben, másik szivarra gyújtott s a füstfelhőn keresztül áttekintett az özvegyre, aki még mindig az ablak mellett ült s szorgalmasan hímezett a második férjének papucsain.
INNEN-ONNAN.
Proeul negotils. A parlamenti run véget ért, ország szerin tovautaznak a vádászok, haza a búzát vagy a pohánkát nézni. Ezúttal nem volt hallali, a nemes vad diadalmasan állotta az ostromot. A küzdőtér tele a hajsza emlékeivel: mérgezett nyilakkal, interpellácziók buzogányaival, ágyukkal, vivókardokkal, pisztolyokkal, sőt revolverekkel, finom fleuret-kel és durva fütykösökkel, ravaszul készitett tőrökkel és ósdi partisane-okkal. Mindig és mindenha igy volt: a fórum talaja is akkor legtermékenyebb, ha meg ván trágyázva. Az utóbbiban bőven volt része az utolsó parlámenti cziklusnak, amelyre most tették fel az epitaphiumot, nyugodjék békével. A küzdelem középpontja a miniszterelnök volt, övé a legnagyobb munka, őt illetné meg a legnagyobb nyugalom. Sajátságos, hogy mig a statisztika figyelme kiterjed a börtönlakókra, akiknek minden emóczióját számokba szedi, az államférfi tevékenységének nincsen mérlegelő ellenőre. Pedig, ugy tetszik, nem volna érdektelen figyelemmel kisérni mennyi munkaenergia halmozódik , össze az ország első hivatalnokának kezében. A miniszterelnökség vezetése, a belügyek kormányzása, a párt dirigálása, az osztrák viszonylatok elintézése, a parlament foglalkoztatása, ankétek, deputácziók, bizottságok temérdek kérdése, beszédek, törvények, rendeletek, . leiratok, kulturális és társadalmi obligatiok mind a miniszterelnök vállára nehezednek, mert ha Magyarországon . a községi jegyző husz krajczárt sikkaszt, akkor politikai ellenfele a gyógyszerész. már Széli Kálmánhoz fordul sürgős orvoslásért. Fárasztó hajsza után a miniszterelnök rövid időre elment pihenni Rátótra, az ő. kedves Tusculanumába. Az összes államférfiak életében közös ez a vonás: az emberi harczok mérgét a természet .csöndjével ellensúlyozni, a nagy mesterkéltség után az egyszerűség levegőjét szivni. Regulus a maga sovány hét hold földjén érezte magát legjobban, Washingtonnak a Mount Vernon fáinak bólogatása többet ért a legzajosabb helyeslésnél, Cincinnatusnak az eke szarva volt a legkedvesebb: az. egyetlen " szarv, amely meg nem- döfte. Mintha a csinált és az Istentől adott országok nagy külömbségében gyönyörködnének és azt mondanák, hogy : ímhol, itt gyökérbe hajt a mag, gyümölcsöz a szorgalom, fog a jóakarat és nem vész el nyomtalanul az erő, mely bent az üvegfedél .alatt kigúnyolva, él nem ösmerve, olykor meg is tagadva, csak az önérzetet elégiti ki. Egy vékony csemete örökebb a legjobb törvénynél, egy szál virág szebb jutalom a babérnál, amely ma diadalt, holnap a koporsónk diszét jelenti. Egy tudós, akiről smokkság volna megmondani, hogy Candidenek hivják, évtizedek munkáinak foglalatát ebben adja. II faut cultiver son jardin, — csinálj magadnak kertet, "mert ez az egyetlen érintkező pontod a mindenséggel, itt beszélhetsz szülőanyáddal a földdel s itt válaszol ő rá, mennyi ambicziód, kitartásod, lelki egyszerűséged és becsületességed van. Ha megérted az ő szavát, a világ is megérti a tiédet s ha örömet találsz a virágban, fában, bokorban, örömed lesz az életben is,
•418 mert a földi kerted mása ott áll a lelkedben. Talán egyszer a képviselőház többi tagjai is ráakadnak erre a természetes gyógymódra s nyári falusi kedvtelésök nem lesz a bürök- meg maszlagtermesztés, hanem megcsinálják a magok kis kertjét, amelyből őszszel erőt és gyümölcsöt hoznak a parlamentbe. *
*
*
/ „ Kii'ály-intervjuvok. A hét elején az angol király még egészséges volt, mint a makk, máma nincs egy porczikája, amely ép volna. Orvosi könyvekben lát az ember olyan ábrát, amelyen a lerajzolt egyénre a fogdaganattól a »millió tuberkulózisig® minden földi baj rá van pingálva. Ez az ábra most a Buckingham-palotában fekszik. Ahány kontinentális tudós orvos van, az a koronázás elhalasztásakor mind megmondta a maga — természetesen a másikéval ellenkező — véleményét Edvárdról s ahány hirszolgáló újság létezik, valamennyi terjedelmes intervjuvokban bocsájtotta e nézeteket közre. Perityphlitis, peritonitis, diabetes, rák, tüdővész, vesebaj, májbaj, szívbaj, bélbaj amennyi csak van, mind Edvárdot senyveszti s hiteles adatokkal van bebizonyítva. Persze, persze . . . A király még ebben is ur, másnak elég egy véredény elmeszesedése, neki mindjárt az egész orvosi lexicont tálalják föl. De ha már az első két napon ilyen baczillus-eső indult meg, mi lesz egy hónap múlva ? hány halál költözik addig a palotába? hány doktor fedezi, föl még, .miben szenved Edvárd ? és melyik betegség lesz tényleg a győztes? Érdekes kérdések, amelyekről majd tanulságos statisztikát lehet irni, különösen, ha a király felgyógyul. és a miazmákat a Brittish Muzeumnak ajándékozza. Ez a gyűjtemény maradandó .emléke lesz az elhalasztott koronázásnak és bizonysága, hogy Edvárd összes bajainál betegebb volt az ujságirás és a szanatóriumi irigység, amely mindig és mindenütt a saját külön halálát lance-irozza és ugy tetszik, nem türi, hogy másképp is lehessen a túlvilágra menni. * *
*
4- Beek Nándor udvari tanácsos lett, ezzel emelte az értékét az udvari tanácsosságnak. A kitüntetések olykor visszafelé sülnek el. Általában az, akit valaminek kineveznek, nyer a kinevezés által, olykor pedig, mint Beck Nándor esetében a kitüntetésnek az a klasszisa, melybe belekerül, gyarapodik rangban is, tekintélyben is azzal, hogy ilyen embert a körébe vonhatott. Beck Nándor Széli Kálmán utóda a magyar földhitelintézetnél. Méltó utóda, aki a nagy intézetnek országos jelentőségét össze tudta kapcsolni országos hivatásával is. Az olyan tranzakczió, amilyet ő csinált tavaly a franczia pénzpiaczon, valóságos financzpolitikai vivmány volt, amely idebent erőt szerzett a magyar közgazdaságnak, kifelé pedig tekintélyt a magyar flnancziáknak. 0 jóval előbb lett tekintélyes emberré, mielőtt a király kitüntetése megtette méltóságos urnák. S ha a királyi kitüntetés mindig olyan férfiakat érne,- mint Beck Nándor, a rendjel meg a czim nem volna nálunk sem olyan antidemokratikus intézmény, amilyennek a sok gomblyukfájásban szenvedő hiu ember versengése feltünteti. »
*
*
„•„ A Lónyay pár e héten . . . De minek folytatni, önök úgyis tudják mi következik. Az, hogy: »e héten Kundmegyében járt s ott birtokot nézett. A birtok igen megtetszett nekik s rögtön meg is vették . . . »Ha a Lónyay pár mind azt a birtokot megvette volna, amit megnézett, ma csak a holdban volna eladó kúria, Zborótól Brassóig ugyanis minden az övék. Természetesen a dolog nem egészen igy áll. A Lónyay pár talán akar birtokot vásárolni, talán néz is, de hogy oly nagyon megtetszett volna nekik Ó-Puliszka vagy Uj-Bürgözd, azt csak a hírt beküldő földbirtokos hiszi. De az is lehet, hogy Lónyayék nem is gondolnak arra, hogy földet vásároljanak S inkább etnográfiai vagy szórakozási szempontból utazzák-
körül Magyarországot. Ez aztán szép mulatság lehet; ahol meghálnak; ott mindjárt az egész megyét megvételre kinálják; ahol egy erdőben vagy völgyben gyönyörködnek, rögtön jön a tulajdonos és áruba bocsátja; ahol a visszhangnak halloht kiáltanak, a hegyoldal azt válaszolja: »Ára 100,000 forint.« Mert elképzelhetetlen, hogy gazdag emberek másért is járják a . a világot, mint hogy magokat megnyúzni engedjék. Ez a szo.kás Svájczban, Tirolban,' Bretagne-ban, tehát uzus nálunk is, s miután hozzánk csak ritkán vetődik megnyúzandó, hát legalább alaposan cserezik ki a bőrét. Ha tudniillik sikerül. A Lónyay-párral még nem sikerült s talán nem is fog, mert okos emberek, akiknek semmi kedvük sincs 10.000 kilométer Karsztot vagy Saharát vásárolni, mert a csodaszép birtok rendesen ebből áll. De hazafias szempontból kész veszedelem volna, ha Lónyayék tényleg átjönnének a Lajthán s a kupé ablakából ezt kiáltanák ki: »Mi van eladó?« Másnap odavinnék egész Magyarországot, a gőzös a Burgba .húzná és Pichlemek nem volna többé mire vigyáznia. *
*
*
O Rébuszok. Amerikából — direkczió Budapest — bélpoklosok bevándorlását inditották meg mihozzánk. Mi ez? Viszonzás a mi kapa-, csákány-fogható kivándorló véreinkért ? Pedig ezeket az ép embereket kiszálláskor ugyancsak meggyötri a new-yorki fináncz. Nem elég neki, hogy munkabirók, még azt is követeli tőlük, hogy hónapokra való megélhető pénzt is hozzanak magukkal. Mi magyarok meg, akik rémüldözünk a legkisebb lengyel zsidótól, bélpoklos amerikánusokat fogadunk s nagy óvatosan szállítjuk őket Pozsonyba. Csak szép az a kölcsönbe menő vendégszeretet! Jeruzsálem mellett a felekezetközi felebaráti szeretet leprás kórházat alapitott. Mért nem oda szállították őket, mikor még közelebb érték volna, mint Magyarországot ? Vagy hogy Magyarország Uj-Jeruzsálem ? Ez mindjárt az eszünkbe juthatott volna. Hát az egyik rébuszt szerencsésen fölfejtettük. De van ám még egy második heti rejtvényünk is. Mi van azzal az Ajtai professzorral ? Megválasztják Rektornak s ő elhajlitja magától ezt a kitüntetést. Miért? A lapok minden külső mozzanatról . hűséges részletezéssel emlékeznek meg, a dolog magját azonban elhallgatják. Tán csak nem az a magja, hogy a tanár ur nem akar Rektora lenni az olyan egyetemnek, melynek egyik dékánja — kazár? Érdekes volna áz eset kiderítése végett egy kis autopsis, amolyan kórboncztani vizsgálat. A harmadik rébusz a' legfurább. Dr Schnitzer Ármint, a komáromi zsidó hitközség derék rabbiját, aki épp olyan jó zsidó, mint amilyen jó magyar (összefér ám egymással ez a kettő) 40 éves hü lelkipásztorkodásának jutalmazásául a király az arany érdemkereszttel ékesítette föl. Rabbi és kereszt! .Ez a kettő nem fér össze egymással. Már most hogyan tűzze föl a mellére az a hithű jó öreg ezt az érdemjelt? (Megfejtés jutalma: egy hosszunapi ülőhely az orthodox zsidók templomában.) *
*
*
+ Az albiró felesége. Az albiró feleségének az ura, azt irják az újságok, már rég nem volna albiró, ha az albiró feleségének nem volna szappangyára. De az albirónénak szappangyára van és az ura ezért nem emelkedhetik a hivatalában. Budapesten nemrégiben sokat foglalkoztak egy ügyvéd dolgával, aki mert a fiskálisságból megélni nem tudott, szatócsboltot nyitott. Ezért az ügyvédi kar, amelyhez a hozzátartozóságra a •diplomájával váltott jogot, a fiskálist megbélyegezte, holott az ellene való állásfoglalás érthetőbb lett volna a szatócsok részéről, mert nekik -a fiskális, aki szatócsboltot nyit, feltétlenül többet árt, mint árt a fiskálisoknak az ügyvéd, aki a szatócsoknak csinál konkurrencziát. A debreczeni albiró nem is maga a szappangyáros, hanem a felesége. A felesége, aki nem tárgyal, nem Ítélkezik, tehát idejével, tehetségével szabadon rendelkezik
•419 és igy, ha tud, annyi szappant főzhet, amennyit akar. A szappangyárosok nem vethetnek ellene semmit, mert a szappangyártás -nem a férfi privilégiuma, mint a katonáskodás, a bíráskodás vagy az ügyvédség, a bíróságnak se lehet ellene semmi kifogása, mert a szappangyártás nem büntetendő cselekmény. Már pedig, ha igaz, amit az újság ir, a biróság mégis bünteti a bűntelen asszonyt azzal, hogy az urától megtagadja a megérdemelt előléptetést és bünteti a mellőzéssel a férjet olyan bűnért, amelyet senki se követett el, illetve egy tisztességes, becsületes foglalkozásért, amelyet a felesége folytat. Ez tehát az ártatlanság büntetése — másodiziglen, csakhogy az ártatlan legközelebbi hozzátartozóján. Ha csakugyan való az eset egészen különös eredményekre ád okot egészen logikus gondolkodás kapcsán. Bizonyos dolog, hogy a szappanfőzés nem büntetendő cselekedet. Szappant főzni nemcsak férfinak szabad, hanem nőnek is. A nőnél a szappanfőzés nem házassági akadály, nem az a férfinál sem. A nő nem követ el tiltott dolgot, ha szappant főz, a férfi nem követ el tiltott dolgot, ha olyan nőt vesz feleségül, aki szappant főz. Ami minden férfinak szabad, az a birónak se lehet tilos. Ha tehát a biró felesége szappant főz, csak a jogával él, amiért sem őt, sem a férjét büntetni nem lehet. Igy állván a dolog, ha a férjet mégis büntetik, ez nem történhetik azért, mert a felesége szappant főz, de mert állítólag mégis ez legyen az ok; azért, mert a felesége főz szappant. Szóval azért, mert — megházasodott. Vagy azért, mert ő — biró. De hát mióta büntetendő cselekmény a biróság Magyarországon ? *
*
*
Ó A jóbarátok. Az embert elfogja a meghatottság, olvasván, mennyire dühöng, tobzódik Dél-Afrikában — a béke. Angolok és burok mennyire szeretik egymást. Annyi csata se volt, ahány banketet most -odaát tartanak és az ágyú nem dörgött annyiszor, mint ahányszor most a pezsgőspalaczk durrog.. A héten Johannisburgban volt lakoma lord Kitctiener tiszteletére és ott volt az egész tekintélyes bur polgárság és angolok és burok vetekedtek a brit loyalitásban. Az ember csak most látja: mennyire gyűlölhették ezek egymást, hogy most igy szeretik egymást. Azokat, akik, mig dult a háború, egész lelkükkel rajongtak a derék, hős burokért, ne bántsa ez a dolog és ne csodálkozzanak rajta, ha a levert bur ma sokkal őszintébben szereti az angolt, akivel verekedett, mint például a francziát, aki lelkesedett és tüntetett mellette. Az ellenséges angolnak, aki leigázta, ha egyebet nem is, de legalább köszönheti a békét: a barátságos és lelkesedő többi világnak még ezt sem és semmit a világon. Az angollal legalább kibékülhetett, a többivel, aki tétlenül nézte nehéz csatáját, nincs miért békülnie, azoktól ugyan az angol elvehette volna tőle azt is, amit a maga kegyelméből megkapott. A két ellenség megcsinálta a mérlegét és amint a mérleg azt mutatta, hogy mindenik teljesítette a maga kötelességét: az ellenség megszűnt ellenség lenni. A bur elvégezte a maga -"kötelességét emberséggel, harczolt, vérzett, szenvedett és az angol Is megtette a magáét, mikor olyan békét kinált, amilyet egy ilyen ellenség megérdemel. A bur, aki megmaradt, mehet • haza, kap pénzt, hogy házát, tanyáját fölépíthesse, földjét művelhesse, sebét gyógyíttathassa, a törvény igazát csak ugy megvédi, mint az angolét, kap kitűnő közigazgatást: fáradt volt, most pihen és ezt legkevésbé az veheti neki rossz néven, aki — nem segítette. Az angol ezt nem tehette, mert ez birkózott veje, most, hogy a birkózásnak vége, megteszi. És a búrnak igaza van, mikor jobban örül "a mégbékült ellenségnek, mint a közömbös jóbarátnak. *
*
X A goal. A budai tanítóképző intézetből a héten megszökött négy növendék. A preparandista urak bizonyára világot akartak látni és mert azzal tisztában voltak, hogy h a . tanitók lesznek, a fizetésükből ugyan nem igen telik körutazásokra,
elhatározták, hogy most vágnak neki a világnak, amikor nem kevés pénzük van, hanem — semmi pénzük sincs. Mert a kevés pénznél a semmi pénz több. A vállalkozásukban, az engedelem nélküli távozáson fölül, nincs semmi bün, semmihez se nyúltak, ami nem az övék, sőt a magukéból se vittek el egyebet, csak — a foofball fölszerelésüket. Ez volt az egyetlen, amit elengedhetetlenül szükségesnek tartottak ahhoz, hogy a világot bejárhassák, vagy ami nélkül, ugy érezték, meg nem lehetnek a bujdosásban sem. A négy fiatal ur ugy érezte, hogy az egyetlen, amiben mindig és minden körülmények között mégbizhatik az ember, az a — lába. Aki foot-ballozni tud, az megél a jég hátán is, amit a világon mindenütt megértenek, az a rúgás és amit a világon mindenütt méltányolnak, az a — sikerült rúgás. Mindent tud, aki — goalt csinálni tud. A négy budai preparandistát bizonyára ennek az. igazságnak a fölfogása .vitte a viszontagságos idegenbe. A fegyver, amit magukkal vittek, bizonysága, hogy dicsőséget keresni indultak. Régente a lovag pánczélt öltött, kardot kötött, ugy indult világgá, hogy bajnoki tornán dicsőséget, pántlikát, falvakat vagy szerelmet nyerjen, ma a kor erkölcse szelidebb, a dresz nem nehéz, csörömpölő vas, hanem lenge, szines selyem, a fegyver meg egy jókora varrott bőrlapda. A négy lelkes fiatal elborult lélekkel nézte, hogy verte egymásután meg a porondon Richmond, Oxford, Cambridge a magyart, a szivük megdobbant és hazafias keserüségük talajában megfogant a gondolat: ezt visszafizetjük. Igy indult el négy lelkes magyar ifjú: rúgni és goalt csinálni kész, titokban, vagy stílszerűen szólva, leeresztett sisakrostélylyal. Nem kell kinevetni a vállalkozásukat, mert — ha sikerül sok goalt csinálniok, a hazaérkezésükkor diadalkapu fogja bizonyítani, hogy nekik volt igazságuk. * *
*
X A tüntető séta. A sétatüntetés, ami csak séta marad, meglehetősen szelid és ártatlan demonstráczió. Abban áll, hogy azok, akik nem igen érnek rá sétálni, elmennek sétálni oda, ahol azok korzóznak, akiknek jóformán egyéb dolguk sincs, mint hogy sétáljanak. A demonstrálók végigvonulnak a Váczi-utczán, az Andrássy-uton, a Koronaherczeg-utczán és megmutatják magukat a »burzsoának«, hogy — mink is vagyunk. A rendőrség a héten egyszer s mindenkorra betiltotta ezeken. az utczákon a tüntető sétát. A munkások, ha sétálni akarnak, sétáljanak a maguk utczáiban és' ne zavarják azokat, akiknek nincsen dolguk. Való, hogy azok a tüntető séták például a boltosoknak nem igen váltak hasznára, tehát a rendeletet meg lehet okolni. A kirakatok dolga nem tartozik ide, mert azokat a rendőrség dolga lett volna megvédelmezni akkor is, mikor a tüntető séta nem volt titkos. De vájjon mit szól a rendelethez a »burzsoa«? Ezt a kérdést pedig azért lehet föltenni, mert tagadhatatlan, hogy a nyomor ma divatban van. Az elendstückök meg az elendrománok diadallal járják be a világot és páholy üresen nem marad, ha a színpadon nyomort adnak. Már pedig amit adnak, azt élethiven kell adni," a nyomor legyen nyomor, az igazság legyen igazság, mert a lelkek meg akarnak indulni, könnyezni akarnak az emberek és okulni és ennek a kedvéért szivesen megadják a fölemelt helyárat is. Már most, hol abban a ráczió, ha ilyen körülmények között a rendőrség egyszerűen megtiltja, hogy a mélyen tisztelt közönség ingyen láthassa és a maga valódiságában a nyomort ? Bizonyosan a közönség — illúzióit félti, mert ezek az igazán nyomorgók nem tudnak olyan igazán nyomorogni, mint a művész, aki miniszteri fizetést kap, hogy a színpadon jól éltessék. Bizony, a nyomorúság csak ugy ér valamit, ha páholyból nézi az ember, .közelből egy csöppet sem gyönyörködtető, de az utcza nem is páholy, az utcza ingyenes és mért ne volna csak a nyomorgónak joga ahhoz, amit ingyen adnak annak is, aki nem nyomorog ?
420
IRODALOM. E g y n a p o s ö z v e g y . A Nagy Endre meséje során föllép egy homályban szőtt alak. Egyszer sem állunk vele szemtőlszembe, az arcza, a hangja a regényen végig titok marad előttünk, úgyszólván csak az árnyéka jelentkezik — két Ízben — a történet folyamán. És mégis ez a ködkép dönti el az eseményeket. Mikor először hallunk róla, már ott hagyta a nejét, akivel mindössze egy borzalmas éjszakát töltött. Miután neszét vette, hogy az asszony múltjában egy ballépés van, nyomban a nászéjszakán kitör a bosszúja. Elkerüli a puha fészket, amely várja a házasokat; sértett férfiúi önérzete különös tettre birja. Nejével ezen az éjszakán agybontó, őrült vágtatásban körülkocsizza az egész vármegyét, addig, amig az asszony az oldalán elalél. Azután a ködbe vész, látszólag mindörökre. A regény utolsó fordulata előtt azonban visszatér. Újra nászéjszaka előtt áll az egynapos asszony. Eljött érte az a másik ember, aki régebben szégyenbe döntötte, és most hazaviszi hitestársként a kastélyába. Vinné, ám a kocsi gyeplőjét most is az asszony első férje kormányozza, és ez megint hajt, vadul hajt, és beleöli a megrontóit a folyóba. Vázolván a Nagy Endre könyvét, a meséből ime három szereplőt ragadtam ki. A történetben, mint önök láthatták, elég jelentős mind a három. Ennek daczára az iró csak a viselt dolgaik előadására szorítkozik, a belső életükről nem tudunk meg semmit. Vájjon becsi iletesek-e, vagy odaadok, vagy hiuk, vagy gonoszok ? Mely utczai vagy bölcseimi tipust képviselik ? Az iró nem felel. És mi azt mondjuk erre, hogy hála istennek. Teljes meggyőződéssel szorítunk kezet egy fiatal szépiróval, aki nem zaklat agyon típusoknak és minden műkedvelői szem elé is könnyen tolakodó zsánereknek a rajzával és elrajzolásával. Nagy Endre elbeszélni és leirni t u d : ez a belletrista toll szorosan vett hivatása. Az életük buszonötödik éve körül ringó fiatal munkások közül alig kettőre-háromra merem ugyanily biztossággal rámondani azt, hogy iró, mint Nagy Endrére. Véralkatáért, hangjának nyilvánvalóan irói közvetlenségeért elnézünk neki egyet-mást. Elnézzük a kicsinyes és elménczkedő betéteket, és megalkuszunk egyetlen típusával, a hószín lelkű főispán személyével, egy tisztult magaslatok felé törekvő alakkal, aminő a Parsifalmesétől az uj norvég darabokig éppen elég bolyong már az irodalomban, legtöbbször fáradtan, itt-ott valamelyik mesternél kissé frissültebben. m. g.
HETI POSTA. Szeged. Elég ügyesen megkomponált dolog, de oly régi a tárgy és annyira nem modern a feldolgozása, hogy le kellett róla mondanunk. A szegény embert annyira kutyába se veszik ezen a világon, hogy szinte kétséges, vájjon amaz ismeretlen partokon túl is szóba állanak-e vele ? De hát a bibliával és a poétákkal nem illik polemizálni. H. O. Gyula. Ugy látszik, a mai versirodalom környülállásairól genge véleménye van. Talán valamely napilapot méltóztatnék felkeresni poémáival, mert most már azok is nyakra-főre nyomatják a rigmusokat. A s z a m á r . Nem találjuk szerencsésnek a formát. Hisz voltaképpen már Montesquieu az ő persa leveleiben is ehhez hasonló formában gyakorolt kritikát. Azóta hányszor ismételték 1 Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS J Ó Z S E F .
Kiss József összes költeményei Első olcsó "kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 f. Megrendelhető A H É T
kiadóhivatalában.
KÖZGAZDASÁG. A b o s n y á k k ö l c s ö n . Bosznia és Herczegovina országos kormányzata elhatározta, hogy a Boszniában és Herczegovinában törvényszerűen foganatosítandó vasútépítéshez szükségelt pénzbeszerzés czéljára 78 millió korona ö/szegü 4','g százalékos korona értékre szóló, mostantól számított 60 év alatt visszafizetendő kölcsönt vesz föl és o végből az osztrák és magyar királyi kormánynyal egyetértőleg egy, a Priv. Landesbank für Bosnien und Hercegovina, a Wiener Bankverein, az Union-Bank, a Magyar Jelzálog-Hitelbank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Deutsche Bank és a Berliner Handelsgesellschaft-ból álló csoporttal szerződést kötött, amelynek értelmében a nevezett bankok az egész kölcsönt fix átveszik. A fölsorolt szerződő intézetek mellett Budapesten még a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank és a Magyar Agrár- és Járadékbank r. t. is kiváló mértékben részesednek ezen kölcsönnél. Helyi é r d e k ű v a s u t a k — állami h o z z á j á r u l á s . A gazdasági viszonyaink iránti s mindinkább fokozódó bizalom örvendetes tanújelét látjuk abban, hogy a kunszentmiklós—dunapataji vasút részére engedélyezett állami segély és postaszállítási subventiót a Standard életbiztositó társaság a napokban 375.000 korona összegben leszámítolta 50 éves 5°/o-os amortisatióval, teljes névértékben eszközölvén a fizetést.
müiwé^tc kcsEÜialeqiobb
^ j s ö s ^ I k I K I m i n b c n n c m ü pyorolalványboz $u&apc5tm5z«rüúr%íulczal3
Budapest. 1902. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.
t
ercur-bank
*
ÉRTÉKPAPÍROK vétele és eladása a napi árfolyam szerint.
és váltó-üzlet részv.-lárs.
cM ^$22222222 ii1 /o (IS
$
/IÁ
/IÁ /IÁ /IÁ S /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ /IÁ
|
2222222222222222222222=.
ERPELYI
CS. ÉS KIR. UDVARI FÉNYKÉPÉSZ.
F
-
$
Kossuth Lajos-utcza
$ Ál/ Ál/ Ál/ Ál/ VI/ Ál/ Ál/ Ál/ V!/ Ál/ Ál/ Ál/
sarkán.
— - ^ y ^ O
Ízléses, művészies kivitelben. KÜLÖN OSZTÁLY KÜLSŐ, HÁZONKIVÜLIFÉNYKÉPFELVÉTELRE.
|
eeeeseeezseezeeeeseseeeeeeeeeeizé'*'
„SZENT ANNA" MALÁTACAKES TAPSUTEMENY.
=
A legjobb és legízletesebb szer felnőtteknek, egeszségeseknek
T ö r v . védve.
erótáp-
gyermekeknek, és
betegeknek.
K a p h a t ó c s a k i s eredeti z á r t dobozokban minden n a g y o b b f ü s z e r k e r e s k e désben, dobozonkint 1 f r t 2 5 k r é r t . F ő r a k t á r : HOFFMANN JÓZSEF cs. és k i r . u d v a r i szállítónál, B u d a p e s t e n , V. k e r ü l e t , B á t h o r y - u t c z a 8. s z á m .
rMattoid* Erzsébet sósfürdő BUDAPEST -
(BUDÁN).
(Villamosvasúti állomás.)
stb. — Idény április 15-től szeptember végéig. 65 fürdőszoba. Számos, kellően berendezett, kényelmes vendégszoba. Vendéglő mérsékelt áru ételek- és italokkal.
Dr. P O L G Á R
értékpapírokra a legelőnyösebb feltételek mellett. * * * * * * * * *
EMIL.
Deckert és Homolka
A magy. kir. államvasutak igazgatósága figyelmezteti a közönséget, hogy a m. kir. államvasutakon érvényes helyi személy-díjszabás 21. §. 1. pontja, továbbá ezen díjszabás B) Rész I. fejezet 6. szakaszának 7. pontja szerint a jegyvizsgáló közegek fel vannak jogosítva arra, hogy az összes bérletjegyek felmutatását a pályaudvar elhagyásakor követeljék. Azon utas tehát, ki bérletjegyének a pályaudvar elhagyásakor való felmutatását megtagadja, úgy tekintetik, mintha menetjegygyei nem lenne ellátva és ellene a helyi személyés podgyászdijszabásunk 21. §. IV. póthatározmánya alkalmaztat ik.
távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágításl berendezők VI., Izaballa-utczi 88. BUDAPESTEN V., Dorottya-utaza 8. A magyar királyi államvasutak szállítói.
^ hangosan szóló = = grafit-mikrofon feltalálói é s szabadalom tulajdonosaiKészít: telefonberendezéseket köz • p o n t t a l v . k ö r k a p c s o l á s s a l , elvállalja régi berendezéseknek s e g y e s készülékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , továbbá : v i l l á m h á r í t ó k , házi s ü r g ö n y ö k . tUz- é s vlzjelző b e r e n d e z é s e k kéazltéaét legjutányosabb árakon. Telefon automatákkel kombinált váltáéra mu önműködő berendezte jelzéeadásra vasutak számára.
Árjegyzékek,
STANDARD EDINBURGHBAN,
Alapíttatott 1825.
költségvetések bérmentve.
ingyen és
Hirdetések felvétetnek „A HET" kiadóhivatalában Budapest, VIII. ker., Rökk Szilárd-utcza 18. szám.
Az igazgatóság.
ÉLETBIZTOSÍTÓ ANGOLHON.
TÁRS.
Alapíttatott 1825.
Magyarországi fiók: Budapest, IV,, Kossuth Lajos-u. 4, Évi b e v é t e l Kiutalt n y e r e m é n y r é s z e k Vagyon Halálesetek folytán kifizetve
Meglepő gyógyhatással bir különösen női bajokban, továbbá : alhasi és általános vérbőségben, verőczérl p a n g á s o k esetén, m á j - és lépbajokban, a r a n y é r b e n ,
Rendelő f ő o r v o s :
KÖLCSÖNÖK
M. kir. államvasutak.
BUDAPEST. IV., Ujvilág-utcza 2.
—.--
••
S^
ÉNYKÉPFELVÉTELEK^
• - . . - • • -
••
3l
BUDAPEST I L i J K a ®
Takarék betétek:
31.800,000 170.000.000 249.300,000 500,000.000
korona. korona. korona. korona.
A STANDARD KÖTVÉNYEINEK NEVEZETESEBB ELŐNYEI :
Kétségtelen biztonság. _ Alacsony dijak. _ Szabad világkötvények. — Kötvények érvényben tartása díjfizetések elmulasztásánál. — Tőkésítés és előre megállapított visszaváltási érték. — Megtámadhatatlanság. — Feltétlen fizetés öngyilkosság esetében egyévi fennállás után. — Szabad háboru-biztositás népfölkelők részére.
Díjtáblázatok
•SToAATl Ú
küldetnek.
=
A kl j ó , egészséges, tiszta és fehér f o g a k a t a k a r , h a s z n á l j o n :
STOMATIN
A
kívánatra
Ára kl
azt
STOMATIN
1 korona. akarja,
STOMATIN Ára
"fogport,
1
Ára hogy
"szájvizet és korona.
szája
"fogpasztát vagy
STOMATIN-fogpépe
1 korona.
tiszta,
Ára
szagtalan
és
Gde
70
legyen,
üllér, használjon
STOMATIN-szájízt Ára
70
(CACHOU). üllér.
Honi gyártmány. Kapható mindenütt. Budapesti főraktár: TÖRÖ.' = JÓZSEF és dr. EGGER L. és J. urak gyógyszertárában. =
Szétküldési főraktár: „STOfldTIN-QTflR" Z o m b o r
MAGYAR
KIRÁLYI
ÁLLAMVASUTAK.
Vonatösszeköttetések Budapest és a nevezetesebb hazai fürdők és gyógyhelyek között. M a g y a r á z a t o k : Az indulási és érkezési idők a középeurópai idő síerint vannak kitüntetve. — Az éjjeli idő esti 6 " órától reggeli 5 " perczig a perczeket jelző kisebb számjegyek által van kitüntetve. — A gyorsvonatok v a s t a g o n nyomtatott óraszámokkal vannak jelölve. — Az expressvonatok v a s t a g o n nyomtatott óra és perczszámmal vannak jelölve. — * Csak junius 15-tól szept. 15-ig bezárólag közlekedik. — f Csak minden hétfőn, illetve hétfői ünnep esetén reá következő kedden közlekedik. — = Csak julius 1-től bezárólag a u g u s z t u s 31-ig minden vasár- és ünnepnap előtti köznapon közlekedik. — X Csak junius 1-től bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. — J Tövis és Predeál között csak junius 1-től szeptember végéig közlekedik. — ® Csak május és szeptember hónapokban közlekedik. + Csak junius 1-től aug. 31-ig közlekedik. — ** Minden szerdán közlekedő Berlin—Budapest keleti expreSs-vonat. — — Csak bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. Alap, (vasúti állomás Sárbogárd). Budapest-Kelenföldön á t : Budapest k. p. u.-ról indul : 8 00 8-15 8 00 8 " 9«°, Sárbogárdra érk. B'34 1T02 4'51 1 1 " 12". Balf, (vasúti állomás Balf-fürdő). Győr —Csornán á t : Budapest keleti p. u. ind. 6 5 0 8*50 2 1 5 1 0 " Balf-fürdőre érk. 2 36 2 36 7 " 9 21. B a r l a n g l i g e t , (vasúti állomás Szepes-Béla). a ) Kassa —Poprád-Felkán á t : Budapest k. p. udvarról ind. 7.15 8 1 0 1 0 " , * Szepes-Bélára érk. 5 0 5 1 0 3 5 8"25*. bj Z s o l n a - Poprád-Felkán á t : Budapest ny. p. u. indul 0 " , Szepes-Bélára érk. 10'35. B á r t f a , (vasúti állomás Bártfa). Kassa —Eperjesen á t : Budapest k. p. u. ind. 7.15 7'35 8 " 10"*, Bártiára érk. 4"3lf 7 " 9 21 9 21. B á z n a , (vasúti állomás Medgyes). a) Kolozsváron á t : Budapest k . p. u.-ról indul 8'30 5*45 9 " , Medgyesre érk. 2 " 3 49 10 00. b) Aradon á t : Budapest kel. p. u.-ról indul 8 1 0 2 1 5 1 0 " , Medgyesre érkezik 2 " 2 " 3 49. B i k s z á d , (vasúti állomás Técső vagy Szinyér-Váralja), a ) Miskolcz—Bátyú—Királyházán á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 7 " 8 50 9 " , Técsőrc érk. 6 00 1 0 " 4 08. b) Püspök-Ladányon át • Budapest k. p. u.-ról ind. 0 50 9 1 5 7" 0 " , Técsőre érk. 4 08 10°° 8 56 8 56. c) Püspök-Ladány— Szatmár-Németin á t : Budapest k. p. u. ind. 9 15 7 " 0 " , Szinyér-Váraljára érk. 9 " 8 0 8 8 0 8 . B o r o s z n ó , (vasúti állomás Borosznó-Szent-András) Zólyomon á t : Budapest keleti p. u-ról indul 7 30 9 35 3 30 5'20 Borosznó-Szent-Andrásra érkezik 2 4 0 8 " 1 1 0 " = 7'01. B o r s z é k , (vasúti állomás Szász-Régen), a ) Kolozsvár—Székely-Kocsárdon á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 8 3 0 2 0 0 0 " , Szász-Régenre érk. 6 44 6 44 12 16. b) Arad—Székely-Kocsárdon á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 8 1 0 2 1 5 10". Szász-Régenre érk. 6 44 6 4 4 7 " . Buziás, (vasúti állomás Buziás-fürdő). Temesvár-Józsefvároson á t : Budapest ny. p. u.ról ind. 8 15 8-30 2 3 0 6 " 10'°, Buziás-fiirdőre érk. 4 1 5 1 0 " 5 1 0 " 1 0 3 0 10'30. Csiz, (vasúti állomás Csiz). a ) Miskolczon á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 7 1 5 8 5 0 2 35 1 1 " , Csízre érk. 1 2 4 8 4 4 9 8 " 8 1 6 . b) Füleken á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 7 3 0 9 35 3 30 1 1 " , Csizre érk. 1F51 4 14 8 " 7"43. C s ó r h a t ó , (vasúti állomás Csorbató). (A csorba —csorbatói fogaskerekű vasút csak junius 15-étől szeptember 15-éig bezárólag van nyitva.) a ) Kassa—Csorbán á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 7 T 5 7 35 8 " 9 " 1 0 " ' . Csorbatóra érk. 5 20* 7 " * 9 45* F 0 0 " 8 1 0 " . b) Ruttka—Csorbán á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 7 30 7 30 5 2 0 1 1 " 1 1 " , Csorbatóra érk. 5'20* 7 " * 100* 5'20* 7 " * . c) Zsolna—Csorbán á t : Budapest nyugoti p. u.-ról indul 7 2 0 7'20 (»" 10*°, Csorbatóra érkezik 5-20* 7 " * 8'10* 100*. Czeméte, (vasúti állomás Eperjes). Kassán á t : Budapest kel. p. u.-ról indul 7 1 5 7 3 5 2 35 8 " 9 " 10"*, Eperjesre érk. 1"45 5 04 9 " 6 28 9 25 6"28. É l ő p a t a k , (vasúti állomás Földvár), a ) Kolozsváron á t : Budapest k. p. u.-ról indul 8*30 5"45 » " , Földvárra érkezik 7 11 8 " 1 3 4 . b) Aradon á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 8 1 0 2'15 2 1 5 6 10", Földvárra érk. 7 1 1 7 1 1 4 " 8 " . F e k e t e h e g y és I g l ó - F ü r e d , (vasúti állomás Igló). Kassán á t : Budapest k. p. u.-ról indul 7' 15 7-35 2-35 8 " 9 " 1 0 " * Jglóra érk. 3 0 3 6 " 1 1 " 7"28 10 30 6'19.* Gánócz, (vasúti állomás Gánócz). Kassán á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 7 15 7'35 2 35 8 " í " , Gánóczra érk. 8 35 7 " 1 2 " 8"09 1 1 1 6 . G y e r t y á n l i g e t — Kabola-Pojána — (vasúti állomás Máramaros-Sziget vagy Nagy-Bocskó). i) Miskolcz—Bátyu-Királyházán á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 7 1 5 8'50 9 " , Máramaros-Szigetre srk. 6 " l o " 4 -14, Nagy-Bocskóra érk. 12°" 5 22. b) Püspök-Ladányon á t : Budapest k. p. u.-ról ndul 0 5 0 9 T 5 7 " 9 " , Máramaros-Szigetre érk. 4 4 4 1 0 " 9'4J 9 4 8 , Nagy-Bocskóra érk. 5'22 12" 10.53 1053. H a r k á n y , (vasúti állomás Siklós-Vokány). Uj-Dombováron á t : Budapest k. p. u.-ról ind. L00 8-15 3 0 0 9 " , Siklós-Vokányra érk. 1 51 5 06 9 " 6'20. H e r k u l e s - f ü r d ő , (vasúti állomás Herkules-fürdő). Temesvár-Józsílvároson á t : Budapest ly. p. u.-ról ind. 8'15 2 30 6 " 1 0 " , Herkulesfürdőre érk. 7 " 1 2 " 1'08 1 08. K o v á s z n a , (vasúti állomás Kovászna). a ) Kolozsvár—Brassón á t : Budapest kel. p. u.-ról nd. 8-30 0 " , Kovásznára érk. 12 33 6 " . b) A r a d - B r a s s ó n á t : Budapest k. p. u.-ról ind. 8'10
115 215(8, Kovásznára érk. 12 33 12 33 8 04.
K o r i t n y i c z a , (vasúti állomás Rózsahegy), a) Ruttkán á t : Budapest k. p. u.-ról indul 7'30 •30 9 35 8 30 5-20 11", Rózsahegy érk. 2'58* 3 1 8 1 2 " 1 2 " 1 0 1 7 5 31. b) Zsolnán á t : ludapest ny. p. u.-ról ind. 7 20 7 20 9 25 0 " , 1 0 " , Rózsahegyre érk. 2 58* 3 18 1 2 " 5 " 1017. K o r o n d , (vasúti állomás Sóvárad). aj Kolozsváron á t : Budapest keleti p. u. ind. 8 30 •45 Sóváradra érkezik 8 26 8 " . b) Aradon á t : Budapest keleti p. u.-ról indul 8 1 0 2 1 5 1 0 " lóváradra érkezik 3 2 6 8 26 8 ' " . Lipik, (vasúti állomás Lipik). Uj-Dombovár—Dugoselo —Banovajarugán á t : Budapest :. p. u.-ról ind. 8'00 8 " , Lipikre érk. 6 " 2 07. (Folyt. köv.)
BEKÖTÉSI TÁBLÁK V. H É T e d d i g m e g j e l e n t
jsszes köteteihez egy évfolyam két kötet) ö t e t e n k i n t 2 k o r . 6 o fii. lőleges beküldése u t á n , ortómentesen kaphatók . H É T kiadóhivatalában * * * Budapest. **** 'III., R ö k k S z i l á r d - u . 18.
Legolcsóbb u t a z á s Olaszországba és országba,
Dól-Francia-
Budapest—Dombovár—Fiúmén át, a magyar-horvát tengeri gőzhajózási társaság Fiume és Velence, illetőleg Ancona közt közlekedő gőzhajóinak igénybevételével. Hajójáratok menetrendje márczius hó 15-től visszavonásig. 1. Indulás Fiúméból Velencébe. Minden csütörtökön reggel 7 órakor. Minden kedden és szombaton este 8 órakor.* 2. Indulás Fiúméból Anconába. Minden szerdán reggel 8 órakor. Minden hétfőn és pénteken este 8 órakor.* 3. Indulás Velencéből Fiúméba. Minden pénteken reggel 7 órakor. Minden hétfőn cs szerdán este 7 óra 30 perckor. 4. Indulás Anconából Fiúméba. Minden csütörtökön reggel 7 órakor. Minden kedden és szombaton este 8 óra 30 perczkor. Menettartam 10 óra. Meneldijak a hajó-átkelési illetékkel együtt : Gyorsvonat Honná í
Hová
Pénzérték
II.
I.
o s z t á Budapest
Bécs
Velence vagy Ancona Cannes Firenze Genova Grasse Lyon Marseille Milano Mentőn Napoli Nizza Róma Torino Velence vagy Ancona
Berlin Breslau Hamburg
Sz. v.
III. y
kor.
34 —
26 —
frcs
11015 7350 89-25 118 30 12825 137-75 6995 110.100 55 112 70 7375 8910
83-60 5390 6490 8505 91-50 9820 5140 79.45 72 85 8125 54-05 64-80
kor.
4710
34-80
1820
márka
9500 71 20 122-20
88-40 5F70 88-10
33-50 2890 5230
14 — 30.40 36.85
28 95 41.50 30.50 36.80
A gőzhajókon egy ágyért 2 korona utánfizetendő. A hajó-átkelési dij magában Fiuméből Velencébe vagy Anconába : Diszterem hálóhelylyel együtt 16 kor. I. osztály » » „. ... 12 » III. » (fedélzet) ... ... 6 » A gőzhajóknak a Budapest—Fiume közt forgalomban levő gyorsvonatokkal, valamint Velencében és Anconában a Róma, Nápoly, Bari, Brindisi, Bologna, Milano stb. felé induló, illetve onnan érkező olasz vonatokkal közvetlen csatlakozásuk van. Fiúméban a vonatok a gőzhajók kikötő helyéig közlekednek s onnan indulnak. Fiuméből Dalmáciába naponkint indulnak gőzhajók, ezek közül hetenkint 4 gyorsjárat és pedig Zárába, Metkoviíba, Raguzába és Cattaróba, melyek menetrendje az »Útmutató«-ban foglaltatik. Menetjegyeket és csoportosítható körutazási jegyeket a fentnevezett állomások, úgyszintén a magy. kir. államvasutak városi menetjegy-irodái Budapesten és Bécsben, továbbá a Cook Tamás és fia cég utazási irodái Budapesten és Bécsben adnak ki, hol a kivánt felvilágosítások is megadatnak. * Május hó 1-től kezdve a csatlakozó 1002. sz. gyorsvonat Budapestről este 8 órakor érkezik, miért is a hajó Fiúméból csak este 8 óra 30 perckor indul.
Miként lehet szép idomokhoz jutni? A szép mell egyike a női szépség legelőkelőbb kellékeinek s azzal a természet nem igen pazarkodik. — A hölgyek örömmel fognak tudomást venni arról, hogy létezik egy teljesen ártalmatlan szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben a tekintetben ne fukarkodjék. Ezen, a párisi előkelő hölgyvilágban előnyösen ismert szer a Kntic-féle PILULES OHILNTAL E S alkalmazása, mely a legelőkelőbb párisi orvosoktól ajánlva s tenyleg bírják azon tulajdonságot, hogy a mellet fejlesztik, ruganyossagát elősegítik, a szöveteket erősbitik, a vállcsontók kiszögelését eltűntetik az által, hogy a mell idomainak általában teltséget kölcsönöznek. Hatása abban áll, hogy az ételek hízó alkatrészeit elősegitik s azok a mell környékén ülepednek le. Az egyszer elért eredmény minden külön kezelés nélkül megmarad. A Ratle-féle F I L U L E S O R I E N T A L E S eltelő hatása folytán szép, üde arczbórt és fiatal
kinézést kölcsönöznek és az egész testet fiatalítják. - Minden természethez alkalmazkodnak, a fiatal, fejlődő leány épugy használhatja, mint a kifejlett asszony és semmi körülmény között nem ártalmas. Törvényileg védett védjegy. A körülbelül 2 hónapig t a r t ó gyógymódhoz k ö n n y e n lehet alkalmazkodni a nélkül, hogy a megszokott életmódot a legcsekélyebben meg kellene v á l t o z t a t n i . Ára egy doboznak, használati utasítással, 6 kor. 4 6 ti 11. (Szélküldés bérmentve, t i t o k t a r t á s mellett.) Utánvétellel 6 kor. 7 6 fillér. Ne f o g a d j u n k el o l y d o b o z t , a m e l y e n n i n c s e n az U N l O - v é d j e g y s a m e l y a c z i m k é n következő feliratot nem tartalmaz : J . F a r t l é Pharmacien, 6., F a i a a g e V e r d e a u , F a r l s . • f ó j a k ' i r Magyarország és A u s z t r i a r é s z é r e :
'TOXOK J . gyógyaz., B u d a p e s t , K l r á l y u t o z a 12.
