Adóellenőrzési Tanácsadó

Adóellenőrzési Tanácsadó 2010. június

Hírlevél

VI. évfolyam 6. szám

A hónap témája

Tartalom

Matlné Kisari Erika

Szerző: Matlné Kisari Erika Dr. Farkas Zoltán Bonácz Zsolt

APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály – vezető tanácsos

A diákok nyári munkavégzésével összefüggő társadalombiztosítási kötelezettségek A tanév befejeződésével a tanulók jelentős hányada teljesíti a képzéshez kapcsolódó nyári gyakorlatot, illetve a nyári munkavégzés teremtheti meg az anyagi feltételeit a különböző célkitűzések megvalósításának. Ebben a cikkben a tanulók, hallgatók nyári foglalkoztatásához fűződő társadalombiztosítási kötelezettségekkel kapcsolatos szabályokat foglaljuk össze. A középfokú, felsőfokú oktatási intézménnyel tanulói/hallgatói (továbbiakban: tanuló) jogviszonyban álló személy nyári munkavállalását megalapozó jogviszonyok igen változatosak, és az egyes jogviszonyokhoz eltérő járulékfizetési kötelezettségek kapcsolódnak. A foglalkoztatással kapcsolatos biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szabályozza. Természetesen a tanuló foglalkoztatása történhet egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban is, melyre a 2009. évi CLII. törvény szabályait kell alkalmazni. A Tbj.-ben meghatározott szabályok nem tesznek különbséget abban a tekintetben, hogy tanuló vagy felnőtt foglalkoztatásával összefüggésben keletkezik-e a társadalombiztosítási kötelezettség. A munkavégzést megalapozó jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell a foglalkoztatónak eljárnia.

1 A HÓNAP TÉMÁJA •

A diákok nyári munkavégzésével összefüggő társadalombiztosítási kötelezettségek

7 Aktuális •

Mulasztási bírság kiszabásával kapcsolatos jogértelmezések

9 Revizorok mesélték •

Internetes értékesítés megítélése az adóalanyiság szempontjából

11 Olvasóink kérdezték

Tisztelt Előfizetőnk! Reméljük, hogy e havi számunk elnyeri tetszését, és mind az aktuális témákhoz kapcsolódó gyakorlati útmutatókat, mind a szakértők tapasztalatai alapján összeállított tematikus rovatokat sikerrel tudja majd alkalmazni a gyakorlatban is. Szakértő szerzőgárdánk a közelmúltban megújult. Az adózás részterületeinek kiváló és elismert szakembereivel együttműködve úgy állítottuk össze az egyes rovatokat, hogy Ön valóban első kézből tájékozódjon, és igazán gyakorlatias információkhoz jusson minden hónapban. Előfizetéséhez kapcsolódóan honlapunkon letölthető, szerkeszthető Word és Excel formátumú iratmintákat talál! Azért, hogy Ön a jövőben is valóban naprakész és hasznos információkhoz jusson, kérjük, hogy bármilyen, az adóellenőrzéssel kapcsolatos kérdésével forduljon bizalommal szerkesztőnkhöz! A szerkesztő e-mail címe: [email protected]

1 A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó H í r l e v é l

| 2010. június, VI. évfolyam 6. szám

A tanulók munkavégzése jellemzően − munkaviszonyban, vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban, − munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében, − tanulószerződés alapján, − egyszerűsített foglalkoztatás keretében, − egyéni vállalkozóként, − gazdasági társaságban vezető tisztségviselőként, társas vállalkozóként, történik.

Munkaviszony A munkaviszony keretében foglalkoztatott tanuló a Tbj. szabályai szerint biztosítottnak minősül, függetlenül attól, hogy a munkavégzés teljes vagy részmunkaidőben történik. A tanulónak juttatott járulékalapot képező jövedelem után a foglalkoztató és a tanuló az általános szabályok szerint teljesíti járulékfizetési kötelezettségét. A foglalkoztatót terheli a 27 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék megfizetésének kötelezettsége. A biztosított 7,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, továbbá 9,5 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizet. Amennyiben a tanuló első alkalommal létesít munkaviszonyt, tagságra kötelezett pályakezdőként magánnyugdíjpénztárba is be kell lépnie. Ez esetben 1,5 százalékos mértékű nyugdíjjárulék, valamint 8 százalékos mértékű tagdíjfizetési kötelezettség terheli. A munkaviszony keretében foglalkoztatott tanulók esetében is érvényesül a minimálbér kétszeres összegének megfelelő járulékalap (havi 147 000 Ft) utáni foglalkoztatói kötelezettség. Amennyiben a foglalkoztatásra részmunkaidőben kerül sor, a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapot a részmunkaidő arányában kell megállapítani. Ha a tanulónak ténylegesen juttatott járulékalapot képező jövedelem összege nem éri el a minimálbér kétszeresét, a foglalkoztató a járulékbevallásban közölheti a tényleges járulékalap összegét.

A társadalombiztosítási és egészségbiztosítási járuléknak nincs felső határa. A nyugdíjjárulék (tagdíj) megállapítása során figyelembe kell venni a járulékfizetési felső határt is, amelyet a biztosítási jogviszony időtartamára – arányosan − kell megállapítani. A járulékfizetési felső határ 2010-ben napi 20 420 Ft. A munkabéren kívül a tanuló részesülhet egyéb juttatásokban is. Amennyiben a tanuló adóköteles természetbeni juttatásban részesül, akkor az adóköteles természetbeni juttatás személyi jövedelemadóval növelt összege után kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni, a tanulónak e juttatással összefüggésben nyugdíjjárulék, (tagdíj), valamint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékfizetési kötelezettsége nincs. Fontos lehet, hogy abban az esetben, ha a tanulónak az Szja-tv. 70. §-a szerinti juttatást biztosít a foglalkoztató, a 25 százalékos adón kívül nem merül fel sem járulék-, sem egészségügyi hozzájárulásfizetési kötelezettség.

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok Idetartozik a megbízási, vállalkozási, felhasználási szerződésen alapuló, és a segítő családtagi jogviszony. E jogviszonyok sajátossága, hogy nem érvényesül a minimálbér kétszeres összegének megfelelő járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettség, illetve a biztosítási kötelezettség és ezzel összefüggésben a járulékfizetési kötelezettség nem automatikus, az függ a juttatott jövedelem összegétől. A megbízási és a vállalkozási szerződés közös jellemzője, hogy a szerződés nemcsak írásban köthető, hanem szóban is, de fizikai munka esetében a megbízási szerződés nem jöhet szóba, a megbízási jogviszony mindig ügyellátásra jön létre. Vállalkozási szerződés esetében valamely eredmény elérése a cél. Segítő családtagja lehet az egyéni vállalkozónak, az egyéni cég tagjának, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság tagjának (például betéti társaság). Segítő családtag az a közeli hozzátartozó, aki a vállalkozásban személyesen és díjazás ellenében – nem munkaviszonyban − végez munkát. Az őstermelők esetében a segítő családtagi jogviszony nem jöhet szóba.

2 2 0 1 0 . j ú n i u s , V I . é v f o l y a m 6 . s z á m | A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó H í r l e v é l

A biztosítási és járulékfizetési kötelezettség

Tanulószerződéssel foglalkoztatott tanuló

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott tanulók akkor válnak biztosítottá, ha a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének harminc százalékát, illetve naptári napokra annak harmincad részét. (2010. január 1-jétől a minimálbér öszszege 73 500 Ft, ennek 30 százaléka 22 050 Ft, naptári napi 735 Ft.)

A Tbj. szabályai szerint a tanulószerződéssel foglalkoztatott tanuló biztosítottnak minősül. A járulékalapot képező jövedelem meghatározása szerint a tanulószerződésben meghatározott díjat kell a járulékfizetési kötelezettség teljesítése során figyelembe venni.

A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál figyelemmel kell lenni az Szjatörvénynek az önálló tevékenységet folytatók költségelszámolására vonatkozó rendelkezéseire is. A magánszemély tételes költségelszámolást, illetve a 10 százalékos költséghányad alkalmazását is választhatja. Főszabályként a biztosítást havonta kell elbírálni és a biztosítási kötelezettség megállapításánál, az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból − ideértve az előleget is − a személyi jövedelemadó-előleg alapjának számításánál jövedelemként figyelembe vett összeget azon időtartam naptári napjainak a számával kell elosztani, amelyre a díjazás történt. Amennyiben a fenti jogviszonyok alapján létrejön a biztosítás, a foglalkoztató ebben az esetben is 27 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A biztosítottól levont járulék tekintetében azonban eltérés van a munkaviszonyban állókhoz képest, mert a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló tanuló nem kötelezett 1,5 százalékos mértékű munkaerő-piaci járulék fizetésére, tehát a nyugdíjjárulék (tagdíj) mellett csak 6 százalék egészségbiztosítási járulék terheli. Abban az esetben, ha a szerződésben kikötött díjazás és a szerződés időtartama alapján a biztosítási jogviszony nem jön létre, járulékfizetési kötelezettségről nem beszélhetünk. Ebben az esetben az összevont adóalapba tartozó, az adóelőlegalapszámításnál figyelembe vett jövedelem után a foglalkoztatót 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.

A járulékfizetési kötelezettséget itt is az általános szabályok szerint kell teljesíteni, figyelembe véve azt, hogy a tanulószerződéssel szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló nem kötelezett a 1,5 százalékos mértékű munkaerő-piaci járulék fizetésére. A tanulószerződés alapján szakképzésben részesülő tanulónak a törvényben meghatározott pénzbeli juttatáson kívül egyéb juttatásokat is szoktak biztosítani. Adóköteles természetbeni juttatás esetén a természetbeni juttatás adóalapként megállapított, személyi jövedelemadóval növelt összege után kell a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulékot megfizetni. A tanulót ezzel a juttatással összefüggésben járulékfizetési kötelezettség nem terheli.

Szakmai gyakorlat A közép és felsőfokú tanulmányok folytatása esetén a képesítés megszerzésének feltétele a kötelező szakmai gyakorlat teljesítése. A szakmai gyakorlatot folytató tanulók, hallgatók nem biztosítottak. Azon tanulók, akiknek a gyakorlati képzését nem tanulószerződés alapozza meg, szintén nem minősülnek biztosítottnak. A szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 20 százalékát meg nem haladó része adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, az e feletti díjazás egyéb jövedelem, amely után a kifizetőt 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli. A felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója részére a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás összegéből a hónap első napján érvényes minimálbért meg nem haladó rész az, melyet adóterhet nem viselő járandóságként kell 3

A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó H í r l e v é l


számba venni. Az e feletti díjrész egyéb jövedelem, amely után járulékfizetési kötelezettség nincs, de szintén alapja a 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásnak. Amennyiben a szakmai gyakorlatot végző tanulóval munkaszerződést vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra kötnek szerződést, a foglalkoztatott részére kifizetett díjazás nem minősül szakmai gyakorlat idejére fizetett díjazásnak, a társadalombiztosítási kötelezettségeket a biztosítási jogviszonyt megalapozó jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteni.

Hallgatói munkadíj

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alatt álló többes jogviszonyos egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási, természetbeni, pénzbeli egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (tagdíj) fizetési kötelezettségét az eva adóalap 4 százaléka után teljesíti.

Gazdasági társaságban végzett tevékenység Amennyiben a tanuló a saját gazdasági társaságában vagy más társaságban munkaviszony, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban tevékenykedik, abban az esetben a járulékfizetési kötelezettséget az adott jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteni.

A hallgatói munkaszerződés alapján létrejött munkaviszony 2010. január 1-jétől nem eredményez biztosítási jogviszonyt, ebből következően a hallgatói munkadíj után járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn. A hallgatói munkadíj összevont adóalapba tartozó jövedelemként adózó része után 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség keletkezik, ami a foglalkoztatót terheli.

A fenti eseteken kívül a tanuló a saját gazdasági társaságában elláthatja a vezető tisztségviselést, illetve társas vállalkozóként is tevékenykedhet.

Egyéni vállalkozás

Az egyszemélyes társaságok esetében a munkaviszonyban történő vezető tisztségviselői feladatellátásra akkor van lehetőség, ha erről a társasági szerződés kifejezetten rendelkezik. Ebben az esetben a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteni.

Az egyéni vállalkozás keretében tevékenységet végző tanulók társadalombiztosítási kötelezettségére az általánostól eltérő speciális szabályok vonatkoznak. A többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének alapja – amennyiben nem tartozik az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá − a vállalkozói kivét. Ennél a körnél a Tbj. nem ír elő minimum járulékfizetési kötelezettséget, ez a gyakorlatban pedig azt jelenti, ha nincs vállalkozói kivét, akkor járulékfizetési kötelezettség sem merül fel. Amennyiben a vállalkozó vállalkozói kivétet realizál, akkor 27 százalék mértékű társadalombiztosítási járulék, 4 százalék mértékű természetbeni, 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulék és 9,5 százalék nyugdíjjárulék (tagdíj) fizetésére kötelezett. A tanulmányokat folytató egyéni vállalkozó sem kötelezett a 1,5 százalékos mértékű munkaerő-piaci járulék fizetésére.

Vezető tisztségviselői tevékenység A vezető tisztségviselői tevékenység ellátása történhet: − munkaviszonyban vagy − megbízási szerződés alapján.

Megbízási szerződésen alapuló feladatellátás során fontos, hogy költségelszámolásra nincs lehetőség;  amennyiben a megbízási díj meghaladja a minimálbér 30 százalékát, a megbízási díj teljes összege után kell a járulékokat megállapítani és megfizetni;  a minimálbér 30 százalékát el nem érő díjazásnál a társas vállalkozást terhelő 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás-kötelezettséget a díjazás teljes összege után kell megfizetni. Amennyiben a vezető tisztségviselői feladatellátás ingyenesen történik, biztosítási jogviszony nem jön létre, járulékfizetési kötelezettség nincs.


Társas vállalkozó Amennyiben a tanuló gazdasági társaság tagja, és a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, továbbá ezt a tevékenységet nem munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban látja el, társas vállalkozónak minősül, aki a Tbj. szerint szintén biztosított. A társas vállalkozói jogviszonyban álló tanuló járulékfizetési kötelezettségének megállapítására vonatkozó előírások hasonlóak az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályokhoz. Ha a társas vállalkozó közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a társadalombiztosítási járulék, a természetbeni, pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem. A tanulmányokat folytató társas vállalkozó sem kötelezett a 1,5 százalékos mértékű munkaerő-piaci járulék fizetésére. Tagi jövedelem hiányában járulékfizetési kötelezettség nincs. Egyszerűsített foglalkoztatás Utolsó foglalkoztatási formaként kell említést tenni a 2010. április 1-jével bevezetett egyszerűsített foglalkoztatásról, melynek során a foglalkoztatót speciális bejelentési, fizetési, bevallási kötelezettségek terhelik. A nyári szünidős tanulókat a munkáltatók szívesen alkalmazzák idénymunkáknál (pl. gyümölcsszedés), de háztartási munka esetében is nagy számban foglalkoztatják őket (pl. bébiszitter), ezért alkalmazásuk egyszerűsített foglalkoztatás keretében, jellemzően idénymunka keretében történhet. Egyszerűsített módon létesíthető munkaviszony − természetes személy munkáltató által háztartási munkára, − kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő munkáltató által történő foglalkoztatásra, − mezőgazdasági, továbbá idegenforgalmi idénymunkára vagy − alkalmi munkára. Természetes személy kizárólag a maga és a háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítására foglalkoztathat háztartási munkára tanulót, például bébiszittert.

Mezőgazdasági idénymunka keretében − például növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési, halászati ágazatba tartozó munkavégzés − is foglalkoztatható tanuló. Az azonos felek között a határozott időre szóló munkaviszony egybefüggő időtartama nem haladhatja meg a 31 napot, egy naptári éven belül pedig a kilencven napot. Növénytermesztési idénymunka az egyes növénytermesztési termékek termelésével összefüggő mezőgazdasági idénymunka, és a megtermelt növénytermesztési terméknek a munkáltató saját gazdasága területén történő anyagmozgatása, csomagolása, azzal, hogy az azonos felek között a határozott időre szóló munkaviszony egybefüggő időtartama a 31 napot meghaladhatja, de az éves foglalkoztatás napjai ez esetben sem haladhatják meg a 90 napot. Idegenforgalmi idénymunkának számít a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál végzett idénymunka. Idetartozik például az idegenvezetői tevékenység, a lovas szolgáltató tevékenység, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység, a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység, valamint az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység. Az utolsó kategória az alkalmi munka, amely a munkáltató és a tanuló között − legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és − egy naptári hónapon belül legfeljebb tizenöt naptári napig, és − egy naptári éven belül legfeljebb kilencven naptári napig létesített, határozott időre szóló munkaviszony.

Járulék- és közteher-fizetési kötelezettség 1) Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott tanuló utáni személyi jövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettségekre az Szja-törvény, illetve a Tbj. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy például az a tanuló, akit egyszerűsített módon alkalmi munkavállalóként foglalkoztat a munkáltató, biztosítottá válik, és a foglalkoztató a Tbj. általános szabályai szerint jár el, nemcsak a járulékfizetési kötelezettség, hanem a bejelentés, adatszolgáltatási kötelezettség vonatkozásában is. 5



2) A fentiektől eltérően a munkáltató a tanulónak kifizetett (nettó) munkabér 30 százalékával megegyező összegű közterhet fizet az alábbi esetekben:  természetes személy munkáltatónál háztartási munkát végző tanuló legfeljebb 31 napra kötött munkaszerződés alapján történő foglalkoztatása esetén, feltéve, hogy a tárgyhónapban ledolgozott napok száma a 10 munkanapot nem haladja meg, valamint  mezőgazdasági, növénytermesztési és idegenforgalmi idénymunka esetén. Amennyiben az egyszerűsített foglalkoztatás a 30 százalékos közteher megfizetésével történik, ebben az esetben nem terheli a munkáltatót társadalombiztosítási járulék, szakképzési hozzájárulás és egészségügyi hozzájárulás, valamint az szja-törvényben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség. A tanulónak nem kell nyugdíjjárulékot (tagdíj), egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, egészségügyi hozzájárulást és személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettséget teljesíteni. 3) A tanulók foglalkoztatása esetén is érvényes az a szabály, hogy amennyiben a munkáltató legfeljebb évi tízezer munkaórában növénytermesztési idénymunka keretében alkalmaz munkavállalókat, az Szja-törvény és a Tbj. általános szabályai helyett, illetve a nettó munkabér 30 százalékával megegyező összegű közteher fizetése helyett választhatja azt, hogy a tárgyév július 12-éig egy összegben közteherelőleget fizet. A közteherelőleg választásának további feltétele, hogy a munkáltató választását a foglalkoztatás megkezdése előtt, de legkésőbb, 2010. évben július 12-éig az állami adóhatóságnak bejelentse, melyre a 10EKB jelű adatlap szolgál. A közteherelőleg alapját a munkáltató által meghatározott termőterületre eső, a külön jogszabályban (meghatározott, az adott növénytermesztési idénymunkára fajlagosan megállapított munkaidő-szükséglet és a munkavállalónak egyéb jövedelem hiányában kifizethető (nettó), külön jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb munkabér, illetve − ha a munkavállalót megilleti − garantált bérminimum szorzataként kell meghatározni. A közteherelőleg összege a közteherelőleg-alap 12 százaléka, amelyet a tárgyév július 12. napjáig egy összegben kell megfizetni.

A 30 százalékos közteher választása esetében a munkáltató a tanulónak kifizetett (nettó) munkabér 30 százalékával megegyező összegű közterhet fizet. A befizetést a tárgyhónapot követő hónap 12-éig kell teljesíteni. A bejelentési kötelezettség: − a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt, − ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon − a jogviszony megszűnését, a szüneteltetés kezdetét és befejezését 8 napon belül kell a biztosítottat az adóhatósághoz bejelenteni a ’T1041 számú bizonylaton. Bejelentés egyszerűsített foglalkoztatás esetén: Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltató a munkavégzés megkezdése előtt köteles bejelenteni a tanulót. Növénytermesztési idénymunka esetén a munkáltató a bejelentési kötelezettségét a tárgyhónapot követő hónap 12-éig teheti meg. A bejelentést a munkáltató − elektronikus úton teheti meg (a ’T1041E számú adatlapon), illetve − magánszemély munkáltató háztartásában végzett, illetve − növénytermesztési idénymunka esetén telefonon (a 185-ös hívószámon). 2010. július 1-jétől a bejelentést mobil rádiótelefonon internet-szolgáltatás nélkül is futtatható külön alkalmazással is lehet majd teljesíteni. Bevallás A foglalkoztató az alkalmazottaival összefüggésben a ’08-as bevallást a tárgyhónapot követő hó 12-éig nyújtja be, és a járulékokat is eddig az időpontig kell megfizetni. Egyéni vállalkozóként többes jogviszonyban álló nem eva adóalany tanuló a bevallási kötelezettségét a tárgyhónapot követő hó 12-éig a ’58-as bevallás keretében teljesíti, és azt a bevallást nyújtja be az eva hatálya alá tartozó többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó is a negyedévet követő hónap 12. napjá-


ig. A bevallási határnap egyben a fizetési kötelezettség teljesítésének időpontja is.

ben kell megállapítani, bevallani és megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni.

A fentiektől eltérően, vagyis a 30 százalékos közteher fizetés választásakor − az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásra egyébként elektronikusan kötelezettek kivételével − a munkáltató választhatja azt, hogy bevallási kötelezettségét az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal elektronikus úton vagy papír alapon évente egyszer, a tárgyévet követő év január 12-éig teljesíti. A bevallást ugyancsak a ’08-as bevallás benyújtásával kell teljesíteni.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 172. § (12) bekezdésében foglaltak szerint, ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét –figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is – nem fizette meg legalább 90%-os mértékben, a befizetett előleg és az adó 90%-ának különbözete után 20%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet.

Aktualitás Dr. Farkas Zoltán Pénzügyminisztérium Adóigazgatási Osztály − vezető főtanácsos

Jogalkalmazás A közelmúltban az adóhatóság gyakorlatában merültek fel a mulasztási bírság kiszabásával kapcsolatos, alábbi jogértelmezési kérdések. 1. Alkalmazható-e a feltöltési kötelezettség megszegése miatt kiszabható mulasztási bírság az energiaellátók jövedelemadójával összefüggő feltöltési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén? A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (Tvt.) 8. § (2) bekezdése a társasági adóban fennálló feltöltési kötelezettséghez hasonló kötelezettséget rögzít, amikor kimondja, hogy az adóalany az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig bevallja és megfizeti a várható jövedelemadó 90 százalékát. (Ez a kötelezettség nem vonatkozik arra az adóalanyra, amelynek az éves szinten számított árbevétele az adóévet megelőző adóévben nem haladta meg az 50 millió forintot.) Ugyanezen szakasz (3) bekezdésében foglaltak szerint a fizetendő jövedelemadót az adózás rendjéről szóló törvényben a társasági adóra előírt határidő-

A Tvt. nem rendelkezik előlegfizetési kötelezettségről, ezért kérdésként merült fel, hogy ilyen kötelezettség hiányában az energiaellátók jövedelemadója esetében van-e helye mulasztási bírság kiszabásának az Art. 172. § (12) bekezdésében rögzített előírások alapján. Az Art. hivatkozott rendelkezése szerint ugyanis a feltöltési kötelezettség teljesítésének vizsgálata során – értelemszerűen – figyelembe kell venni az adózó által az adóév során, előleg címén befizetett összegeket, és a bírság alapja nem más, mint a befizetett adóelőleg és az adó 90%-ának különbözete. A fentiekből adódik az a kérdés is, hogy amenynyiben az energiaellátók jövedelemadója tekintetében helye van az Art. 172. § (12) bekezdése szerinti mulasztási bírság kiszabásának, úgy – előlegfizetésre vonatkozó kötelezettség hiányában – mi tekintendő a bírság alapjának? Az Art. 172. § (12) bekezdésében foglalt rendelkezés – álláspontom szerint – nemcsak társasági adóra, hanem valamennyi olyan adónemre vonatkozik, amelynek esetében az anyagi jogszabály előírja, hogy a várható éves adókötelezettség összegének 90%-át meghatározott esedékességig meg kell fizetni. A hivatkozott törvényhely szerint e kötelezettség teljesítésének vizsgálata során – értelemszerűen – figyelembe kell venni az adóév során megfizetett előlegek összegét is, de mindez nem jelenti azt, hogy a szankció alkalmazásának feltétele lenne az, hogy az anyagi jogszabály előlegfizetési kötelezettséget írjon elő. Az Art. hivatkozott rendelkezésének egyszerű nyelvtani, logikai értelmezése alapján is nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvény csak az esetlegesen előlegként megfizetett adó figyelembevételét írja elő, amennyiben viszont előlegfizetésre a konkrét esetben a feltöltésre előírt határidőt megelőzően nem került sor, úgy a feltöltési kötelezettség teljesítésének vizsgálata során e címen nincs mit figyelembe venni. 7



Az előzőek mellett nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az Art. 42. § (6) bekezdésében foglaltak szerint adóelőleg abban az esetben is fizethető, ha azt törvény nem írja elő. E rendelkezés értelmében tehát az energiaellátók jövedelemadója esetében is sor kerülhet előlegfizetésre, és az esetlegesen megfizetett előleget a feltöltési kötelezettség teljesítésének vizsgálata során – értelemszerűen – figyelembe kell venni. Mindezeken túl, az Art. hivatkozott rendelkezésének fogalomhasználatában – véleményem szerint – előlegnek minősül a feltöltés alkalmával megfizetett összeg is, így a bírság alapjának meghatározása során előlegként kell figyelembe venni egyrészt a feltöltési kötelezettség teljesítése alkalmával fizetett összeget, valamint az azt megelőzően, előleg címén megfizetett összegeket, a bírság alapja pedig az adó 90%-ának és a feltöltés, valamint az azt megelőzően előleg címén fizetett összegeknek a különbözete. Amennyiben előlegfizetésre a konkrét esetben nem került sor, úgy a bírság alapja az adó 90%-ának, valamint a feltöltési kötelezettség címén megfizetett összegnek a különbözete. 2. Igazolatlan áru forgalmazása esetén a bírság mértékének meghatározása során helye van-e mérlegelésnek, illetőleg a bírság mellőzésének? Az Art. 172. § (19) bekezdésében foglaltak szerint, ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi értékének 40%-ával megegyező összegű, de legalább 10 ezer forint mulasztási bírságot szab ki. Az Art. 172. § (21) bekezdésében foglaltak szerint a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó, az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi. A fenti két rendelkezés összevetése alapján merült fel az állami adóhatóság gyakorlatában az a kérdés, hogy igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén helye van-e az Art. 172. § (21) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának, azaz az áru forgalmi értékének 40%-át el nem érő mértékű mulasztási bírság kiszabásának, illetőleg van-e lehetőség arra, hogy az adóhatóság a bírság kiszabását mellőzze?

Véleményem szerint a felmerült kérdésekre nemleges válasz adható. Az Art. 172. § (19) bekezdésének hivatkozott rendelkezése ugyanis nem keret-jelleggel határozza meg a kiszabandó bírság összegét, hanem egyértelműen kimondja, hogy a bírság mértéke az áru forgalmi értékének 40%-ával megegyező – és nem 40%-áig terjedő – összeg, de legalább 10 000 Ft. Mérlegelésnek viszont kizárólag abban az esetben van helye, ha azt a törvény kifejezetten lehetővé teszi, így igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén 40%-os mértékű bírság kiszabása kötelező. Mindezek mellett a bírság kiszabásának mellőzésére sincs mód, tekintettel arra, hogy a hivatkozott jogszabálysértés egyértelműen adórövidítésre irányuló szándékos magatartásnak minősül, így kizártnak tartom annak megállapítását, hogy az adózó a mulasztás elkövetése során az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el, ami pedig az Art. 172. § (21) bekezdésében foglalt – a fentiekben részletesen ismertetett – rendelkezés értelmében a bírságkiszabás mellőzésének alapvető feltétele lenne. 3. Helye van-e mulasztási bírság kiszabásának abban az esetben, ha az adózó éves beszámolója, egyszerűsített éves beszámolója nem felel meg a Számviteli törvényben meghatározott követelményeknek? A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 170. § (3) bekezdésében foglaltak értelmében, amennyiben az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó által közzétett éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló egészében vagy részben nem felel meg az Sztv. törvény előírásainak, úgy az ilyen beszámolót készítő vállalkozóra az adózás rendjéről szóló törvény szerint mulasztási bírság szabható ki. Az Sztv. tehát meghatározza a mulasztási bírság kiszabására okot adó tényállást, a szankció mértékére és a bírság kiszabásának rendjére azonban az Art. előírásait rendeli alkalmazni. Az Art. ugyanakkor számos mulasztási bírsággal kapcsolatos tényállást rögzít, és e tényállásokhoz különböző bírságmértéket rendel, azonban a nem szabályszerű éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló esetére nem tartalmaz rendelkezést. Mindezek alapján kérdésként merült fel, hogy az Sztv-ben rögzített, fentiekben tárgyalt mulasztásra milyen mértékű bírság szabható ki?


Egyik lehetséges megoldásként vetődött fel, hogy az Art. 172. § (1) bekezdésében rögzített, számos mulasztásra irányadó, és ezért kvázi főszabálynak tekinthető bírságmértéket kell alkalmazni, vagyis magánszemély esetén 200 ezer, más adózó esetén 500 ezer forintig terjedő összegű mulasztási bírság kiszabásának van helye. Másik lehetséges megoldásként az merült fel, hogy a fentiekben tárgyalt mulasztásra az Art. 172. § (15) bekezdésének előírásait kell alkalmazni. A hivatkozott rendelkezés szerint az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvényben, adótörvényben, illetőleg e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az Art. 172. §-ában nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély adózót 50 ezer, más adózót 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja. E rendelkezés alapján tehát 50 ezer, illetőleg 100 ezer forint összegű bírság kiszabásának lenne helye, amennyiben az éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló nem felel meg az Sztv-ben rögzített követelményeknek. Véleményem szerint a fentiekben vázolt jogértelmezések egyike sem helytálló. Szankció kiszabására ugyanis kizárólag abban ez esetben kerülhet sor, ha a szankcionálandó magatartás kimeríti valamely, az Art.-ban rögzített szankció törvényi tényállását. A bírság kiszabására okot adó törvényi tényállásokat pedig – garanciális megfontolások alapján – a lehető legszűkebben kell értelmezni, vagyis amennyiben valamely mulasztás nem meríti ki egyértelműen a mulasztási bírság kiszabására okot adó tényállások egyikét sem, bírság kiszabásának nincs helye. Analógia alkalmazására tehát szankcionálás esetén nem kerülhet sor. Az Sztv.-ben rögzített, fentiekben említett mulasztás az Art. 172. § (1) bekezdésében meghatározott, 200 ezer, illetőleg 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírság kiszabására okot adó tényállások egyikét sem meríti ki, így e törvényhely alapján szankcionálásra nem kerülhet sor. Mindezek mellett, az Sztv. nem tekinthető sem adótörvénynek, sem pedig az adótörvények felhatalmazása alapján kiadott jogszabálynak, ezért a mulasztás az Art. 172. § (15) bekezdésében foglaltak alapján sem szankcionálható, hiszen a hivatkozott törvényhely a szankció kiszabásának egyér-

telmű feltételeként rögzíti, hogy arra csak adótörvényben vagy azok felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban megállapított kötelezettség megsértése esetén kerülhet sor. A fentiek alapján tehát a jelenleg hatályos törvényi keretek között nem szabható ki mulasztási bírság abban az esetben, ha az éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló nem felel meg az Sztv. előírásainak. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy amennyiben a beszámoló nem felel meg a törvényi követelményeknek, úgy feltételezhetően az adózó könyvei, nyilvántartásai sem szabályszerűek, így az adózó az esetek jelentős részében e jogszabálysértésre tekintettel – az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak alapján – szankcionálható.

Revizorok mesélték Bonácz Zsolt adószakértő

Internetes értékesítés megítélése az adóalanyiság szempontjából A sajtó mostanában gyakran foglalkozott olyan esetekkel, amikor az adóhatóság magánszemélyek által az interneten keresztül bonyolított ingó értékesítéseket minősítette, s ezzel összefüggésben, egyes adónemekben – többek között általános forgalmi adó tekintetében − a magánszemélyeket terhelő megállapításokat tett. Ezek az értékesítések jellemzően úgynevezett aukciós portálokon (pl. Vatera, teszvesz) keresztül bonyolódnak, amelyeken keresztül megvalósult ügyleteket az adóhatóság is képes nyomon követni, s az eladó személyét beazonosítani. Adódik az a kérdés, hogy az interneten keresztül bonyolított ingó értékesítések mely esetekben mi9



nősülhetnek gazdasági tevékenységnek, amelyek így a magánszemély terhére áfa-adóalanyiságot is keletkeztethetnek. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-tv.) 6. § (1) bekezdése alapján gazdasági tevékenység alatt valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása értendő, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Az Áfa-tv. 6. § (2) bekezdése alapján gazdasági tevékenység körébe tartozik, különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is. Az Áfa-tv. 6. § (3) bekezdése értelmében gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot ellenérték fejében hasznosítja. Az adóhatóság honlapján megjelent tájékoztató anyag gazdasági tevékenység megvalósulása, és az áfa-alanyiság kérdése tekintetében precedens értékű döntésként hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II.25.594/1994. számú határozatára. A határozatban foglaltak szerint a Legfelsőbb Bíróság említett ítéletében leszögezte, hogy aki bevétel elérése érdekében tartósan és rendszeresen saját nevében értékesítést végez, az az általános forgalmi adó alanyának minősül. A tartós és rendszeres értékesítés kapcsán vizsgálni kell a jogügyletek számát és gyakoriságát. Az említett jogügyletben szereplő felperes 14 hónap alatt − átlag kéthónapos időközben − hat darab személygépkocsit értékesített. Az ítélet értelmében mindez kimeríti a törvény által kívánt tartós és rendszeres értékesítés fogalmát, és a felperes adófizetési kötelezettségét megalapozza. A szóban forgó ítélet tárgyát képező jogeset megvalósulásának időszakában nem a 2007. évi CXXVII. törvény volt hatályban, de a 2007. december 31-ig hatályos 1992. évi LXXIV. törvény – amelyet a 2007. évi CXXVII. törvény 2008. január 1-jei hatállyal váltott fel − a gazdasági tevékenység fogalmát szintén azonos tartalommal határozta meg.

Ebből következően a Kfv.II.25.594/1994. számú ítélet irányadónak tekinthető a 2007. évi CXXVII. törvény alkalmazásában is. Nem vitatható, hogy abban az esetben, ha a magánszemély kifejezetten továbbértékesítési céllal beszerzett ingóságot értékesít több alkalommal az interneten keresztül, akkor az áfa-adóalanyiság egyértelműen megállapítható. Nagyon fontos szabály, hogy az adóalanyiság keletkezésének szempontjából irreleváns körülmény, hogy az értékesítésekből jövedelem nem származott. Ugyanis az Áfa-tv. 6. § (1) bekezdése nem a jövedelem, hanem az ellenérték (kvázi bevétel) kategóriáját alkalmazza. Jóval nehezebb annak az esetnek a megítélése, amikor a magánszemély az interneten keresztül folyamatosan és nagyszámban értékesíti azokat az ingóságait, amelyeket nem továbbértékesítési célból szerzett be, az értékesítést megelőzően saját maga – rövidebb vagy hosszabb ideig – ténylegesen használta, de anyagi helyzetében beállott változás vagy más személyes okok miatt eladásukról döntött. Álláspontom szerint ebben az esetben az értékesítések folyamatossága és darabszáma nem alapozhatja meg az adóalanyiság megállapítását. Ugyanis mindezen körülmény ellenére is az értékesítések nem gazdasági tevékenységnek, hanem ún. eseti ingó értékesítésnek minősülnek, mivel az ügyletek mögött nem az üzletszerűség húzódik meg. Az Áfa-tv. kizárólag ingatlanok sorozat jellegű értékesítése esetében állapít meg adóalanyiságot. Véleményem szerint az általam vázolt eset legfeljebb „ingóságok sorozat jellegű értékesítésének” minősíthető, amelyből adóalanyiság nem következik. Az eljárási szabályok értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóságnak kell feltárni és tisztázni. Az adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettségének részét képezi, hogy feltárja az értékesítés körülményeit, s ennek részeként − többek között − megállapítsa a következőket:  A magánszemély az értékesített ingóságokat az eladást megelőzően saját maga használta-e, vagy sem,  a saját használat milyen jellegű és időtartamú volt,  az adott ingóságot beszerzése, valamint „használatba vétele” és értékesítése között milyen hosszú idő telt el.


Olvasóink kérdezték

3. kérdés: Mi a legjobb megoldás? Az alkalmazott visszavásárolja a kft.-be bevitt személygépkocsit és kiváltja a „főállású” egyéni vállalkozóit?

Bonácz Zsolt adószakértő válaszol Van egy kft., amely fuvarozással és taxizással foglalkozik. Az alkalmazottjuk szeretne az esti órákban is taxizni, mint egyéni vállalkozó. Kiváltaná az egyéni vállalkozói igazolványt, de továbbra is a kft. alkalmazottja maradna. Tehát 36 órát ledolgozó egyéni vállalkozó lenne. Ezzel kapcsolatosan az alábbi kérdéseim merültek fel.

1. kérdés: Lehet-e átalányadós az a vállalkozó, akinek van főállása (taxizás lenne a tevékenysége)? Válasz: Az Szja-tv. 50. § (1) bekezdés c) pontja alapján átalányadózás a tevékenység megkezdésekor csak akkor választható, ha az egyéni vállalkozó nem áll munkaviszonyban. Ennek következtében a munkaviszony fennállása az átalányadózás választását kizárja.

2. kérdés: Lehet-e ugyanazzal a személygépkocsival a kft.ben taxizni és az esti órákban, mint egyéni vállalkozó, ugyanazt a tevékenységet folytatni? Amenynyiben igen, akkor itt a cégautóadót a kft. fizeti?

Válasz: Ezzel kapcsolatban az adózási szabályok nem rendelkeznek. Erre vonatkozó információ a szükséges engedélyeket kiadó hatóságtól beszerezhető. A cégautóadót a tulajdonos kft. fizeti (feltételezem, hogy a kft. bérbe adná a gépkocsit).

Válasz: Amennyiben egyéni vállalkozóként az átalányadózás szabályait kívánja alkalmazni, akkor munkaviszonyát meg kell szüntetni a tevékenységének megkezdését megelőzően. Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál adózási szempontból az a legoptimálisabb, ha a lehető legkisebb költséggel folytatja tevékenységét. Ugyanis ekkor tudja legnagyobb mértékben kihasználni azt a körülményt, hogy a tényleges költsége elmarad a költség-átalány alapján elszámolható költségtől, amely számára adóelőnnyel jár. Ennek figyelembevételével kell döntést hozni arra vonatkozóan, hogy a magánszemély visszavásárolja-e a kft.-be bevitt személygépkocsit, vagy azt „csak” bérli a kft.-től (feltételezve, hogy erre a tevékenység feltételeit szabályozó jogszabály lehetőséget ad).

4. kérdés: Főállású egyéni vállalkozó, aki csak taxizással foglalkozik, lehet átalányadós? Ekkor nem kell fizetnie a cégautóadót?

Válasz: A főállású − munkaviszonnyal nem rendelkező − egyéni vállalkozó az általa folytatott tevékenység(ek) jellegétől függetlenül választhatja az átalányadózás, mivel ezzel kapcsolatban az Szja-tv. 50. § (1) bekezdése nem tartalmaz korlátozást. Az egyéni vállalkozó által folytatott tevékenység(ek) az elszámolható költségátalány mértékét befolyásolja. Átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó nem köteles cégautóadó fizetésére, függetlenül attól, hogy milyen célra használja a személygépjárműve(ke)t. A személygépkocsi fogalmát a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény értelmező rendelkezése határozza meg.

11 A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó H í r l e v é l


5. kérdés: Amennyiben ugyanez az illető kiváltja a taxizás mellett a teherfuvarozás tevékenységet is, akkor lehet-e átalányadós?

Válasz: A 4. pontra adott válaszból adódóan az átalányadó választásának nincs akadálya. Átalányadózás alkalmazása esetén sem a taxizásra, sem a teherfuvarozásra használt gépjármű (ha az a gépjárműadóról szóló törvény értelmező rendelkezése szerint személygépkocsinak minősül) után nem kell cégautóadót fizetni. Cégautóadót olyan gépjármű után kell fizetni, amely a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény értelmező rendelkezése szerint személygépkocsinak minősül.

Matlné Kisari Erika válaszol Kérdés: Egy január óta kiemelt kérdéskörben szeretném álláspontjukat kikérni, mégpedig a rehabilitációs hozzájárulással kapcsolatban. Arra lennék kíváncsi, hogy a rehabilitációs hozzájárulás számításánál milyen módon kell figyelembe venni az alábbiakat:  Az éves átlagos statisztikai állományi létszám kiszámításánál: az egészséges rész és teljes munkaidős dolgozókat, valamint a megváltozott munkaképességű rész és teljes munkaidejű dolgozókat.  A rendelkező jogszabály 176/2005. (IX. 2.) Kormányrendelet 2. § (1) bek. e) pont kitér arra, hogy ki a megváltozott munkaképességű dolgozó, de arra lennék kíváncsi, hogy a − rehabilitációs járadékban − rendszeres vagy rendszertelen szociális járadékban, − rokkant nyugdíjban részesülő munkavállalók a fentieknek megfelelnek-e, megváltozott munkaképességű munkavállalónak számít-e mindegyikük, számon kérhető-e rajtuk a rendeletben megnevezett szervek által kiállított határozat, amenynyiben részmunkaidőben vannak foglalkoztat-

va, úgy az átlagos statisztikai állományi létszámba hogyan számítanak (egyformán vagy nincs eltérő rendelkezés)? Különböző állásfoglalásokban különböző megnevezésekkel találkoztam, jelesül: − megváltozott munkaképességű, − csökkentett munkaképességű dolgozók egymás szinonimái, avagy a jogalkotónál különböző kategóriákat jelölnek?

Válasz: Annak nincs jelentősége, hogy a megváltozott munkaképességű személy részesül-e bármilyen ellátásban. Amennyiben e személy megfelel a megváltozott munkaképességű személyre irányadó feltételeknek, akkor megváltozott munkaképességűnek kell tekinteni. Az „Útmutató a munkaügyi statisztikák kitöltéséhez” című KSH útmutató szerint a havi 60 órát el nem érő foglalkoztatás nem része a statisztikai állományi létszám megfigyelésnek, így nem számít be a kötelezettség teljesítésébe sem. A foglalkoztatásnak el kell érnie a havi 60 órát ahhoz, hogy a létszámba és a foglalkoztatási kötelezettségbe a jogviszony beszámítson. Abban az esetben, ha a foglalkoztatás eléri a havi 60 órát, a foglalkoztató eldöntheti, hogy 1 főnek veszi figyelembe, vagy átszámítják teljes munkaidősre. A megváltozott munkaképességű személy fogalmát a 177/2005. Korm. rendelet tartalmazza. Adóellenőrzési Tanácsadó Hírlevél VI. évfolyam, hatodik szám, 2010. június Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szaniszló Judit HU ISSN 1787-5811 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2285, E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.


Adóellenőrzési Tanácsadó

Recommend Documents