\ (
FOLIA
E N T O M O L O G I C A R O V A R T A N I
X X V I I I . 1.
H U N G A R I C A
K Ö Z L E M É N Y E K
(SERIES N O V A ) 1975
p. 81-87
Adatok a Leistus piceus alpicola Fuss elterjedésének ismeretéhez (Coleoptera: Carabidae) írta
H O R V A T O V I C H S. (Érkezett 1974. december 1-én)
Abstract: The subspecies of Leistus piceus FRÖLICH distributed i n the Carpa thian Basin are revised. The ssp. alpicola FUSS i n the Southern-Carpathians, in the Bihar Mountains, i n the Eastern-Carpathians and towards the north as far as Békás Pass. L . piceus alpicola FUSS = L . bosnicola G. MÜLLER, 1937 (Syn. nov.) = L . Roubali MARAN, 1941 (Syn. n o v . ) .
REITTER, E . (1885) tette közzé az első' reviziós rendszertani munkát a Leistus FRÖLICH genusz európai fajairól, melyet ujabb rendszertani revíziók, elsősorban szubgénusz felosztások követtek: DANIEL, K . (1902-3), REITTER, E. (1905). Ezekbenamunkákban az egyes fajok elterjedésének megjelölése a mai ismereteink szerint nagyonpon tatlanul történt, melyet az akkori kutatók rendelkezésére álló, kevésszámú lelőhelyről gyűjtött anyag magyaráz. HOLDHAUS, K . és DEUBEL, F . (1910) "Untersuchungen über die Zoogeographie der Karpathen" cimü munkája számos helyről gyűjtött, jól meghatározott anyagokból össze állított, a Kárpátok hegyláncának kisebb részhegységeire vonatkozó faunalistákat is t a r talmaz, amelyek döntő többségükben a mai ismeretek szerint is helytállóak. A szerzők megáUapitják az ezideig külön fajoknak tartott L . piceus FRÖL. és L . alpicola FUSS rokonságát, az utóbbit az előbbi magashegységi, kistermetű rasszának tartva, ugyan úgy, mint a Magas Tátrában és az Alpokban (Altvater) élő L . piceus FRÖL. példányo kat. Sajnos nem vizsgálták a himivarszervet, amely egyértelműen mutatja a két taxon közti különbségeket. +
12 érne contributions à la connaissance des N e b r i i n i .
MÜLLER, G. (1937) új fajt i r le L . bosnicola néven Boszniából (Gorica-planina), melynek hímivarszervéről MARÁN, J . (1941) ad leirást, aki ugyanebben a munkájában Erdélyből (Detonata) leirja az L . roubali fajt. KRÜZSANOVSZKIJ, O. (1952) áttekintést nyújt a Szovjetunió európai területén élő Leis tus FRÖLICH fajok rendszertani, elterjedési és ökológiai jellegzetességeiről, emlitést téve a L . piceus FRÖL. Leningrád környéki és észtországi uj gyűjtési adatáról. H A BERMANN, H . (1968) észtországi faunamunkâiában már két L . piceus FRÖL. előfor dulási adatot e m l i t . HORVATOVICH, S. (1972) h i m példány alapján Bátorligetről l e i r j a a L . piceus kaszabi alfajt, valamint az előtör és a himivarszerv körvonalrajzait közli, ezen felül vizsgálati anyaga alapján ponttérképet ad a három alfaj Kárpát-medencében való elterjedéséről. A L . piceus FRÖL. aHajkörről eddig megjelent munkák tapasztalata szerint az aHajkör rendszertani és állatföldrajzi problémáinak értékelésekor a következő szempontokat k e l l figyelembe venni. 1. A rendelkezésre álló anyag areán belüli egyenletes eloszlása. Mivel a Leistus piceus FRÖL. aránylag k i s áreával rendelkező faj és ennek tekintélyes része a Kárpát-meden ce területére esik, éppen a Budapesti Természettudományi Múzeum anyaga tartalmazza a két alfajcsoport helyes felismerése szempontjából kritikus területről a legtöbb adatot. MARÁN az ilyen egyenletes eloszlású anyag hiánya miatt nem határozhatta a Detonátáról származó példányokat - a himivarszerv nagyfokú egyezése ellenére sem - ssp. a l picola FUSS-nak, mert anyagában csak k i c s i (7-8 m m testhosszuságu) ssp. alpicola FUSS példányok szerepeltek. A MARBAN által l e i r t fajt (L. roubali) pedig azért lehet szinonimizálni a L . piceus alpicola FUSS aHajjal, mert vizsgálati anyagunkban vannak Sinaia környékéről, Detonátáról (= a L . roubali locus typicusával) és még számos más a két most emiitett lelőhely közé eső gyűjtőhelyekről származó példányok, melyekmorphologiai bélyegeikkel és elterjedési adataikkal a szinonimizálást egyértelművé teszik. Ugyancsak muzeumunk anyagában található a Bátorligeten gyűjtött egy him példány alap ján l e i r t L . piceus kaszabi HORVATOVICH, amely a him ivarszerv morphológiai t u l a j donságainak tekintetében nagyon közel áll az ssp. alpicola FUSS példányaihoz. Vélemé nyem szerint az, hogy ez a példány alfajt képvisel a jelenleg ismert ssp. alpicola FUSS elterjedése és morphologiája mellett csak azért tartható, m e r t teljesen elszigetelve, láp i biotópban találták és bizonyos morphológiai tulajdonságokban (előtör és szárnyfedő arányok) eltér az általam i s m e r t alpicola példányoktól. 2. Az egyes példányok testmérete és a lelőhelyek tengerszintfeletti magassága közti összefüggés. Sok szerző az ssp. alpicola FUSS jellemzésénél döntőnek emeli k i a test méretet (7-8 mm), amely azonban csak a szubalpin és alpin z ó r ' •m gyűjtött példányok ra vonatkozik. A L - roubali MARÁN faji önállósága mellett a szerző szerint az egyik legdöntőbb érv a testnagyság: 10-11 m m . Gyűjteményünk anyaga szerint . a himivarszervvel bizonyítottan ssp. alpicola FUSS példányok a két testméret között minden át menetet felmutatnak a lelőhely tengerszint feletti magasságától függően. A kisebb pél dányokat az erdőhatár feletti és körüli zónában gyűjtötték, a nagyobbakat alacsonyabb területeken. E r r e a jelenségre az ssp. piceus FRÖL. esetében már több szerző (HOLDHAUS, MARÁN) felhivta a figyelmet. Ezeket az apró (Magas Tátra), 7-8 mm-es példá nyokat MARÁN morpha pseudoalpicola-nak nevezte. Magam az Alacsony Tátra gerincén 1900-2045 m magasságban Nebria tatrica M I L L , és Deltomerus tatricus M I L L , társa-
s ágában gyűjtöttem ezeket az apró példányokat, melyek himivarszerve teljes mértékben ssp. piceus FRÖL. jellegű. Gyűjteményünkben mindkét alfajból több, mint 150 példány állt rendelkezésemre. Vizsgálatuk alapján megállapítható volt, hogy mindkettő testnagy sága a gyűjtőhely tengerszint feletti magasságától függően 7-11 mm között ingadozik.
1. ábra-Fig. 1 . : Leistus piceus FRÖLICH alfajainak elterjedése a Kárpát-medencében. Fekete kör: ssp. piceus FRÖLICH; fehér közepü kör: ssp. kaszabi HORVATOVICH; f e kete közepü kör: ssp. alpicola FUSS. - La répartition géographique dessous-espèces de Leistus piceus FRÖLICH dans le bassin carpathique. Cercle noir: ssp. piceus FRÖLICH; cercle au centre blanc: ssp. kaszabi HORVATOVICH; cercle au centre noir: ssp. alpicola FUSS.
3. A himivarszerv, a többi morphológiai bélyeg és az elterjedés kapcsolata. A h i m i varszerv alapján az L . piceus FRÖLICH fajon belül két tipust (ssp. piceus és s s p . a l p i cola) különböztethetünk meg, melyeket többé-kevésbé átmeneti formák kötnek össze.Az ezideig l e i r t formák közül az ssp. alpicola FUSS himivarszervi tipusba tartozik az ssp. kaszabi HORVATOVICH, a L . roubali MARÁN, valamint a L . bosnicola G. MÜLLER A piceus-himivarszervi forma Nyugat-Európától Horvátország közepéig illetve a K e l e t i Kárpátokban a Kelemen-havasokig és a Lóhavas-ig ismert, mindkét területről keletre
kizárólag az ssp. alpicola FUSS fordul elő (1. ábra). Mindkét ivarszervi formánál meg figyelhetők az érintkezési terület közeléből származó átmeneti példányok. Ajjiceus-for ma tipikus ivarszervén (6. ábra) a következő sajátosságok a jellemzőek: a csúcs felé fokozatosan vékonyodó, teljesen domború oldalú himvessző, melynek középvonala men tén kétoldalt elhelyezkedő kitinlécek majdnem végig egyenletesen fejlettek, alsó végük nél csak gyengén szélesednek k i . A kitinlécek és a felhajló oldallemez közötti terület keskeny (HORVATOVICH: 1972: 3. ábra: A ) .
2.
3.
4.
5.
6.
2-6. ábra-Fig. 2-6. Leistus piceus FRÖLICH alfajok himvesszőjének körvonalrajza. Ssp. alpicola FUSS: a Detonatáról (2. ábra), Kászon környékéről (3. ábra). Ssp. piceus FRÖLICH: Erdélyből a Lóhavasról (4. ábra), az Alpok területéről a Koralpe-ről (5.áb ra), a Hoverláról (6. ábra). - Les édéages des sous-espèces de Leistus piceus FRÖL I C H . Ssp. alpicola FUSS: de Detonata (Fig. 2), des environs de Kászon (Fig. 3). Ssp. piceus FRÖLICH: de Lóhavas (Transsylvanie, Roumanie, F i g . 4), de Koralpe (Fig. 5) et de Hoveria (Fig. 6.)
A bátorligeti példány ivarszerve az alpicola-tipusba tartozik, azonban néhány bélyeg tekintetében átmenetet alkot a piceus-forma felé (HORVATOVICH: 1972:3. ábra: b): a kétoldali kitinlécek fejlettsége a himvessző baloldalának domborusága. Erdélyből, a Deto natáról l e i r t , alpicola-val szinonimizálható forma ( L . roubali MARÁN) himivarszerve, tipikus alpicolaforma: 2. ábra (a rajz nem típusról, hanem a locus typicusról szárma zó egyéb példányról készült), bizonyos átmeneti jelleg a viszonylag fejlett kétoldali k i tinlécek megléte. Az erdélyi Háromszéki-medence északi peremhegyeiből Kászon kör nyékéről származó példányoknak (3. ábra) a kevésbé hegyes péniszformája is átmeneti jellegű. A külső morphológiai bélyegek közül az előtornak a hosszúság-szélesség arányát és ami ezzel összefügg, az oldalszegély görbületének mértékét lehet eredményesen a határo záshoz felhasználni: L,. piceus piceus FRÖL.: 10:13,0-13, 5-ig; L . piceus kaszabiHORVATOVTCH: 10:12,9; L . piceus alpicola FUSS: 10:12,0-12,4-ig.
A most bemutatott vizsgálatok alapján a következő szinonimizálás hajtható végre. L . piceus alpicola FUSS 1860 = L . bosnicola G. MÜLLER 1937. (Syn.nov.) = L . r o u b a li MARÁN 1941 (Syn.nov. ) Az L . piceus alpicola FUSS esetében a szerző nem jelölt k i holotypust, illetve paratypusokat, ezért szükséges a lectotypus, i l l e r v e a lectoparatypusok kijelölése. Lectotypus: 9: Fogarasi-havasok: Bulla-völgy, C o l l . K . FUSS. Az L . piceus FRÖLICH alfajok lelőhelyadatai: L . piceus piceus FRÖLICH: Alacsony-Tátra: Gyömbér: 1900-2045 m , 1972. VTJI.10., nedves kövek alól, l e g . HORVATOVICH: 4 ód, Gyömbér, 1948, V I . 2 1 . , l e g . LANGH OFF ER: 1 d, Babia Gura, leg. F . BLÜHWEISS: 1 d. Bártfa, leg. MIHALOVICH: 1 6, 1 9. Borsa: Pietrosz: Mosolygó-tó: 1900 m , 1941. V H . 28., leg. KASZAB: 1 d, 1 9; Borsabánya, 800-1200 m , 1941. V n . 2 8 . , l e g . KASZAB: 1 d, Börzsöny: 1 9, leg. B O KOR: 1 9. Bükk-hgs.: Garandavölgy, 1958. V I . , leg. VÁSÁRHELYI I : 2 dd, 2 99, 1958. V I I . : 3 dd, 1 9, 1958. V H I . : 1 9, 1959. V I / : 1 d. Lillafüred, Hollóstető: 1 9, Bükk,Te kenős-völgy: 1958.IV. 18., leg. VÁSÁRHELYI I . : 1 d, Carp, o r . : Worockta: 1911. V I . , C o l l . PILLICH: 1 ó. Croatia, Coll. APFELBECK: 3 dd. Fenyőháza: Gombás, 1908. V I . 19., l e g , GURÁNYI: 1 d, 1908. V H . : 1 d, 1908. V H . 14.: 1 d. FUNINA, l e g . STILLER VICTOR: 1 9. Göde-Mesterháza: 1942. V n . , leg. ÉHIKGy.: 1 9. Gömörvég, 1918.,leg. BOKOR: 1 9. Kaposgyarmat: Hajmás, 1914. V I . leg. STILLER VIKTOR: 1 d. Kelemen hegység: Ratosnya, 1942. v n . leg. ÉHIK Gy.: 1 d. Koralpe: 1 d, leg. DANIEL: 1 6 . Lóhavas: leg. CSÍKI: ló", 1 9 . Magas tatra: 1912. V I . 23; 1 9, 1890. V H I . 8. leg. B I RO L . : 1 9; 1873., l e g . J . FRIVALDSZKY: 2 9, leg. GURÁNYI: 1 d, Barlangliget,1912. V I . 12.: Csiki: 1 d, Csorba-tó, 1916. V H . 26.: 1 9, Felkai-völgy, 1700-1800 m , sub lapidibus, 1962, V H . 5., leg. ENDRODY-YOUNGA: 1 9, Felkai-völgy, 1916. V I I . 27. C o l l . D r . R. STREDA: 1 d, Matlárháza: 1916. V H . 26.: CoU. D r . R. STREDA: 1 9 , Tátra, Popper-See: 1 9, Tátra: Poprádi-tó: 1947, V H . 4 . leg. LANGHOFFER: 2 dd, Poprádi-tó, leg, MOCSÁRY: 1 9; Tátralomnic, 1962. V H . 21-28.: E . HÁMORI l e g . : 2 o*o*, Zöld-tó, 1912. V n . 19. ex. coH. GURÁNYI: 3 dd. Máramaros: Hoveria: 1 9, 1500 m , 1939. V H I . 16. KASZAB: 1 o", 1 9, 1600-2000 m . , 1939. V H . 17. KASZAB: 1 9, 1932. V H I . 17. leg. R U F F . : 1 9, Körösmező: Okula: 1911. V I . 17. CSIKI: 1 d, Piet rosz: 1911. V I . 26. l e g . CSIKI: 1 9, Tiszapart: FRIV.-PÁVEL: 1 9, Pop Iván: 19,Tür kül: 1939. V H I . 17., l e g . KASZAB: 1 d. Mátra-hgs.: Kékestető, 1956. V I . l e g . L E N CZY: 1 9, Mátraháza: Kékestető: 1956, V H . 5. leg. HÁMORINÉ: 2 Ód, 1 ?, Mátraháza, 1956. V I H . 12., l e g . HÁMORI E . : 2 dd, 1956, V H I . 13., l e g . HÁMORI E . : 3 99, M e csek-hgs.: Szuadó-völgy: 1939. I V . 17., l e g . D r . VTSNYA: 1 9. Petrovce, 1955. V H . leg. VOSYKA: 1 9. Puj: 1 o". Pulaxy, l e g . PONGRÁCZ: 1 6. Radnai-havasok: Borberek patakvölgy: 1942. V I . 1 6 . , leg. CSIKI: 1 ó, 1943. V H . 17. leg. CSIKI: 1 9, Radna-Borberek, CSIKI: 1 d, Ünökő: 1903. V H . 1 7 . , l e g . BOKOR: 1 9, 1903. V I I . ' 1 7 . , l e g . CSÍ K I : o*. 2100 m , 1903. V H I . 3., leg. CSIKI: 1 9, Vörös csúcs: 1943. V H . 15., leg. CSÍ K I : 1 9, Vöröspatak-völgye: 1943. V I I . 1 4 . : 1 9. Risnjak, 1889. V H I . 2 0 . , 1 9, Rozs nyó: 1946. V H . LANGHOFFER: 1 d. Sanalpe, leg. DANIEL: 1 6. Sátor-hgs.: Hollóháza Május-hegy: 1954. V H . 13.: 1 d, Nagy-Péter ménkő, 1954. V I . D r . LENCZI: 1 d, Ör dögvölgy: 1955. V H . 19. l e g . PAPP JENŐ: 1 d, Pálháza: Istvánkut, 1955. V I . 6-11. KASZAB-SZÉKESSY: 1 d. Selmecbánya: Szitnya-hegy: 600 m , 1961. VT. 25., leg .ENDRŐDY Y . : 1 d. St. Radegund: 1 d. Sveta Borda, D r . KARL JÁNOS: 1 9, Szádelő: 1 d. Szádelői-völgy: 1939. V I . 23., leg. BALOGH-KASZAB: 1 9. Szilice: 1913., l e g . B O -
KOR: 1 9, 1913. V . 12., l e g . BOKOR: 1 9, 1912. V I . 16., l e g . CSIKI: 1 9, 1948. VTJ. 20. Coli. LANGHOFF ER : 1 d, leg. STREDA: 1 d, Szinjec: 1912 V I I I . 1 7 . : 1 9. Szklenófürdo: leg. DUDICH E . : 4 ód, 1 9. Ungvölgy: 1897: 1 9, 1907: 1 9. Vepor-hegység: 1000 m , 1961, V I . 26., ENDRODY - Y . : 3 do". Wien U m g . : Rekavlnkel, W1NGELMÜLLERleg. 1 d. Zagreb (Croatia): l e g . VICTOR STILLER: 1 9L . piceus kaszabi HORVATOVICH: Bátorliget, 1948. V I . 17-28., leg. D r . KASZAB Z . , nyirfaliget avarjából rostálva: 1 d. (= holotypus). L . piceus alpicola FUSS: Biharfüred, l e g . BOKOR: 1 d. Bihar-hegység: Ponor-Csodavár, 1955. V E I . 10. PAPP JENŐ l e g . : 1 9. Bihar: Meziad, leg. BOKOR: 2 99,V. M i sid, l e g . BOKOR: 1 9. Bodoki-hegység: Kömöge-hegy: 1943. V E . 5. leg. GEBHARDT: 1 o\ Brassó: Csigahegy: 1936. V E . 8., l e g . ÉHIK: 1 d, Schuler-Gebirge: leg.DEUBEL 1 d. Bucsecs: alpin, l e g . DEUBEL: 6 dd, 4 99, subalpin, l e g . DEUBEL: 1 9, Bucsecs: leg. MIHOK: 3 dd, 1 9, Csiki-hegység: Egyeskő, leg. PAPP JENŐ, 1956. VTJ. 13:1 9. Detonáta: l e g . CSIKI: 2 dcf, leg. D r . SZILÄDY: 1 9. Erdélyi Érchegység: Csáklyakó', 1956 V E . 2 1 . , leg. PAPP JENŐ: 2 dd, 1 9, Remete-sz., 1956. V E . 1 1 . , l e g . PAPP JENŐ: 2 dd. Ferencfalva: 1908., leg. HORVÁTH: 1 9. Fogarasl-havasok: BuEa-tal: 1 9, Kercesora: Bulla-völgy, C o l l . K . FUSS: 2 99 (lectotypus és paralectotypus). Gyergyóihegység: Gyilkos-tó: Nagy Cohárd: 1956. VTJ. 1 1 . , l e g . PAPP JENŐ: 1 d. Herkulesfürdó': 1 9A 1917., leg. HRABÁK: 1 o", 1 9, leg. V . STILLER: 2 dd, 1 9. Kászon, Salutar i s : 800 m , 1943. V I . 19-29., leg. D r . KASZAB: 2 dd, 1943. V E . 1 0 - 3 1 . , leg. D r . SZÉKESSY: 1 d, 1 9. Kovászna: Kommando, 1943. V I . 2 9 - V E . 4 . leg. KOLOSVÁRY: 1 9. Kozsa, CSIKI leg: 1 9. Kudsiri-havasok: Magura, 1905: 1 d. Madarasi Hargita: 1700 m , 1943. V E . 16. leg. ÉHIK-LOKSA: 1 d, 2 99. Mehádia: 1 d. Resicabánya: leg. K A NABÉ: 1 d, 1 9. Retyezát: Csókatetó', 1917. V E . 8. l e g . STREDA: 1 9, Lunka Negru, 1929. V . , Coli. D r . GEBHARDT.: 1 9. Rosenauer Gebirge: leg. DEUBEL: 4 dd, 1 9. Rumunyest: leg. P A V E L , 1882: 2 99. Sugásfürdo, 1941. V I . 15., leg. KOLOSVÁRY FEHÉRVÁRYNÉ: 1 9. Suhatag: 1903., leg. UHL: 19. Suliguli: leg. FRTV. : 1 d. Szeben: Vurfu Mare, leg. CSIKI: 2 dd. Szemenik: leg. FRTV-PAVEL: 1 ód. Szenterzsébet: 1889 V . 19. Erdó'ben, leg. CSIKI: 2 db". Szováta: 1943. V I . 1 9 - 2 9 . , leg. J . SZOKENDY: 2 99. Tordaranyos: Aranyosfó', leg. BOKOR: 1 °. Tordaszentlászló: Muszta: 1956. V E . 9 . l e g . PAPP JENŐ: 1 9. Torjai-hegység: Nagycsomád, 1943. VT. 30., leg. GEBBHARDT: 1 9. Transsylv. m e r . : Paring-havas: Menedékház köz. 1400 m , 1956. V I . , leg.ENDRÓD Y - Y . : 1 9. ;
A három alfaj taxonomiailag némiképpen különböző értékű, ezeket a különbségeket azon ban taxonokkal kifejezni nem lehet. Két lényegbeli tipus van (piceus és alpicola) melyet az ivarszerv morphológiája is hűen tükröz. A harmadik alfaj, ssp. kaszabi HORVATOVICH, az ivarszerv szerint az alpicola tipusba tartozik, az előtör szélesség-hosszúság arányát tekintve pedig (10:12, 9) a piceus alfajhoz áll közelebb. Az egyetlen him állat biotopja a bátorligeti -láp, amely 8-10 ezer év óta a repülni nem tudó allatok számára teljes izolációt biztosított. Ha a .bátorligeti átmeneti példányoktól eltekmtünk, akkor a két alfaj eddigi allopatrikusnak ismert elterjedése eHenére az elég nagyfokú morpholó giai eltérések miatt a két taxon faji különbségének gondolata is felvetődik. A legvalószí nűbbnek látszik, hogy az ssp. piceus FRÖLICH és az ssp. alpicola FUSS közti különb ség az alfaji szintet meghaladja, de még nem éri el teljesen az önálló fajok mértékét. A három aHaj jelenleg ismert elterjedésének faunagenetikai okaiból annyi biztosnak lát szik, hogy az alpicola és piceus formák elkülönülését több tizezer éven át ható izoláció nak kellett megelőznie.
H O R V A T O V I C H , S.: Contribution à la connaissance de la répartition géographique de Leistus piceus alpicola Fuss L'auteur donne la révision de la répartition géographique des sous-espèces de Leistus piceus FRÖLICH répandues dans le bassin carpathique. Jusqu'au récent, on avait déterminé inexactement les exemplaires de L.piceus FRÖLICH à V origine de la Montagne Bihar, des Carpathes méridionales et Carpathes orientales (vers le Nord au col de Békás), parce qu'en effet, i l s'agit là de la sous-espèce alpicola FUSS et non de la sous-espèce piceus FRÖLICH (Fig. 1). Selon les recherches de l'auteur, deux noms (Leistus bosnicola G. MÜLLER, 1937, Leistus roubali MARAN 1941) doivent étre les noms synonymiques de Leistus piceus alpicola FUSS.
IRODALOM - REFERENCES BIBLIOGRAPHIQUES 1. APFELBECK, V . (1904): Die Käferfauna der Balkanhalbinsel. - Berlin: 48-51. 2. FUSS, K . (1860): Leistus g r a c i l i s und alpicola zwei neue siebenbürgische Käfer-Arten. - V e r h . und M i t t e i l , des siebenbürg. Vereines für Naturwiss., 11: 29-36. 3. GANGLBAUER, L . (1892): Die Käfer von Mitteleuropa. - Wien: 93-97. 4. HOLDHAUS, K . - DEUBEL, F . (1910): Untersuchungen über die Zoogeographie der Karpathen. - Jena: 1-202. 5. HORION, A . (1914): Faunistik der Deutschen Käfer. - Wien 1: 68-74. 6. HORVATOVICH, S. (1972): Taxonomic and Zoogeographical Investigations on the Subspicies of Leistus piceus Frölich/Coleoptera: Carabidae). - Acta Zool.Hung., 18: 31-39. 7. KRÜZSANOVSZKIJ, O . L . (1952): K szisztematike i geograficseszkomu raszprosztranyeniju zsuzselic roda Leistus F r o e l . (Coleoptera, Carabidae), - Entomol. Oborz., 32:279-281. 8. MARAN, J . (1941): Revise evropskych Druhu rodu Leistus z podrodu Leistidius K . Dan. (Coleoptera, Carabidae, gen. Leistus Früh.). - Sbornik entom. odd. Zemského Musea v Praze, 19: 81-88. 9. MÜLLER, G. (1937): Note su alcuni Carabidi della Balcania e della regioné m e d i terranea. - A t t i Museo C i v . Storia Natur. Trieste, 13: 119-134. 10. REITTER, E . (1885): Analitische Übersicht der bekannten europäischen Arten der Cole opte rengattung Leistus Fröl. - Wiener Ent. Zeitung, 4: 213-219. 1 1 . REITTER, E . (1905): Zur systematischen Gruppenteilung des Coleopteren Genus Leistus Frölich und Übersicht der m i r bekkanten A r t e n . - Wiener Ent. Zeitung, 24: 209-225. 12. SZÉKESSY, V . et a l . (1953): Bátorliget élővilága. - Budapest: 1-386.
A szerző' cime: D r . HORVATOVICH Sándor (Adresse de l'auteur) Természettudományi Múzeum Állattára H-1088 Budapest Baross u . 13. Hongrie
