Adatmenedzsment (kormányzati ajánlás)

Adatmenedzsment (kormányzati ajánlás) munkaanyag

Adatmenedzsment (kormányzati ajánlás)

Hiba! A stílus nem létezik.

Előszó Fontos feladatot, küldetést vállalt fel az Informatikai Tárcaközi Bizottság akkor, amikor az Információtechnológia-fejlesztési Keretprogram elfogadásával a fejlett országok gyakorlatának a magyar államigazgatásban történő meghonosítását tűzte ki célul. Ez nehéz, s koránt sem hálás feladat. A hazai informatikáról igen jó vélemény alakult ki a közéletben. Számtalan példa igazolja, hogy a magyar informatikusok nagyon jó technikai felkészültséggel rendelkeznek, számtalan trükkös megoldásra képesek. A technológia ismerete, s sajnos a tisztelete, fontosságának elismerése terén már korántsem ilyen jó a helyzet. Sok helyen még mindig fontosabb a számítógépek, programok megléte, a gazdaságosság, szükségszerűség másodlagos. Ahogy az építészetben a lakásszám, a nehéziparban az acél tonnája volt sokáig fontos, az informatika is naturáliában gondolkodik, az "eredmény" a program, amit használnak. Nem véletlen, hogy jelentős informatikai célú költségfelhasználás ellenére sok bank még mindig alacsony szolgáltatási szinten áll, sok közigazgatási intézményben az állampolgár nem érez érdemi javulást a munkájukban. Kiemelt politikai cél az ún. "euro-atlanti integráció". Ennek csak megjelenési formája az EU csatlakozási szándék, valójában a társadalom általános színvonalának, versenyképességének az EU-ban szokásos szintre fejlesztése a tényleges szükséglet. Ehhez alapvetően meg kell változtatni a pénzhez, gazdaságossághoz, hatékonysághoz, minőséghez való viszonyt, ezeket a technikai, természetbeni "megfogható" dolgok fölé helyezve. A közigazgatási informatika területén ezt a tanulási folyamatot kívánta elősegíteni az ITB ajánlásainak kiadásával. Bár ezek általános használatáról még nem beszélhetünk, mégis nagy eredmény, hogy elfogadottá vált az informatikai stratégiai tervezés fontossága, egyre többen ismerik fel a szisztematikus, szállítófüggést jelentősen csökkentő fejlesztési módszertan jelentőségét, kezdenek megjelenni a projektmenedzselés fejlettebb formái, s a biztonsági kérdések újszerű, immár a kockázat és a védekezés összhangját biztosító megközelítése is terjed. Ebbe a sorba illeszkedik be az adatmenedzselés. Az adatmenedzsment elfogadtatása, bevezetése valószínűleg az előbb említett témaköröknél nehezebb, hosszabb folyamat eredménye lesz. Ennek oka egyrészt szemléleti kérdés. Az adat menedzsment a fejlett országokban valójában nem informatikai kérdés. Az adat egy elfogadott virtuális vagyontárgy, ami értéket képvisel. Mivel gyűjtése, kezelése jelentős ráfordítást igényel, teljesen hasonlóan viselkedik más erőforrásokhoz. Ez azt is jelenti, hogy tisztában kell minden "tulajdonosnak" azzal, hogy mivel rendelkezik. Ez így nyilvánvaló, hisz leltár, személyi nyilvántartás mindenhol a működés normál (természetes) része. Az adatoknál ez még sincs így! Sok helyen még az sincs pontosan lerögzítve, ténylegesen mit tartalmaz egy adatbázis (azaz mit is takar egy bejött érték). Valahol az adatok meghatározása ott kezdődik, ahol az APEH adóbevallásainál hosszan magyarázzák pontonként, mi is kerülhet oda. Az adatok pontos meghatározása és aktuális nyilvántartása teszi lehetővé a konzisztens fejlesztéseket, a rendszerek -törvény adta kereteken belüli- összehangolását, az adatokkal való gazdálkodást. A nyilvánvaló előnyök ellenére nehéznek ígérkezik ennek az új technológiának az elfogadtatása. Egyrészt itt is (a technológia előbbiekben említett más területeihez hasonlóan) problémát jelent, hogy számtalan kutatási, kísérleti ("saját") megoldás született, amit az azt művelők, hol meggyőződésből, hol anyagi érdekből próbálnak elterjeszteni. Természetesen hiába találja ki valaki, hogy a 220 Volt feszültség helyett sokkal jobb lenne ha az adott cég a 142 Voltos feszültséget alkalmazná, aligha veszi MTA Információtechnológiai Alapítvány

ii

2009.11.16.



bármelyik gazdasági döntéshozó komolyan a javaslatát. Az informatikában még nem ilyen tájékozottak a vásárlók. Még nem eléggé ismerik fel a közös, a fejlett országokban általánosnak vehető tendenciákat, még nem tudják külön választani a cégek (ill. ezen a területen jelentős a magánszemélyek) reklámját a közös gyakorlattól. Ez eleve elbizonytalanodást eredményez, hisz a kormányzati ajánlásokkal szemben is megjelennek a kritikák (ez így nem lesz jó, ezt X. sokkal jobban, gyorsabban megoldaná stb.). Másik nagy probléma, hogy a gyakorlati tapasztalatok fáradtságos, hosszú folyamatra utalnak, amely jelentős ráfordításokat igényel az alkalmazó szervezettől. Hiába tűnik egyszerűen elvégeztethetőnek (csúnya, de találó kifejezéssel "letudhatónak") a munka, ezekből többnyire csak egy vaskos tanulmány, esetleg egy folyamatosan avuló elektronikus nyilvántartás születik. Az adatmenedzselés kialakítását segíthetik -kellő szakismeret hiánya esetén segíteniük kell- külső szakembereknek, a munka érdemi része azonban folyamatos feladatot ró a szervezetre. Ehhez pedig erőforrások (mindenekelőtt személyzet!) szükségesek. A problémák bemutatásával nem a témakörtől való elrettentés volt a célunk. Hosszabb távon itt éppúgy nincs más alternatíva, mint ahogy a társadalom más területein is el kell (kellett) fogadni a változás szükségességét. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy a bevezetés tervezésénél reális tervek szülessenek, kapkodásból adódó gyors kudarcok ne hátráltassák e fontos folyamatot. Maga az ajánlás az informatikai stratégiai tervezésnél megismertekhez hasonlóan keret jellegű. Itt tehát nincs szigorú előírás, hogy a menedzselést ilyen módon kell csinálni, ezeket és ezeket a lépéseket kötelező elvégezni stb. A kiinduló pontot a brit kormányzati megoldások jelentik. Ezek mögött sok éves tapasztalat van, s külön előnyük, hogy gondosan kerülik a szállítófüggés mindenfajta formáját. Az ajánlások elsősorban megértetni kívánják a feladatkört. Nem céljuk konkrét követendő gyakorlatot előírni, ezt a szervezet saját helyzete alapján határozhatja csak meg. (Megjegyezzük, hogy a brit gyakorlatban is volt tárca, amelyik előbb a fogalmak pontos definiálásával kezdte felülről lefelé a kialakítást, egy másik -amelyiknek már igen jelentős nyilvántartásai voltak- a létező rendszerekből kiindulva építette ki a menedzselési rendszert). A használt terminológiánál nehézséget jelentett a megfelelő szavak kiválasztása, mivel az angol menedzsment szó jelentéstartalma rendkívül bő, magyar fordításai eredeti jelentéstartalmának egy egy aspektusát fejezik ki. Mivel ma már a magyar nyelvben is elfogadottnak tekinthető a menedzsment szó, általában ezt használtuk. Az adatmenedzsment szinonimájaként elfogadhatónak tartjuk, és használjuk az "adatgazdálkodás" kifejezést is. Az ajánlás két részből áll, egy áttekintő jellegű, az adatgazdálkodással, annak feladatkörével általában foglalkozó kötetből, és az adatgazdálkodás gyakorlati kérdéseivel, illetve kiemelten a szervezeti adatmodellezéssel foglakozó második kötetből. Mindkét kötet olvasható önállóan is.

MTA Információtechnológiai Alapítvány

iii

2009.11.16.



Tartalomjegyzék Előszó ............................................................................................................................ ii Tartalomjegyzék........................................................................................................... iv I. kötet: Az adatmenedzsment áttekintése ......................................................................1 1. Bevezetés .............................................................................................................1 1.1 A kötet célja ......................................................................................................1 1.2 Olvasótábor.......................................................................................................1 1.3 A kötet szerkezete.............................................................................................1 1.4 Hogyan használjuk a kötetet? ...........................................................................2 2. Áttekintés................................................................................................................2 2.1 Adat és információ............................................................................................2 2.2 Az adatgazdálkodás szükségessége ..................................................................3 2.3 Információ-készletek ........................................................................................4 2.4 Az IR-fejlesztéssel kapcsolatos problémák ......................................................5 2.5 Mi az adatgazdálkodás? ....................................................................................6 2.6 Az adat, mint vagyon ........................................................................................8 2.7 Az adatgazdálkodás kiterjedése ........................................................................9 2.8 Az adatgazdálkodás előnyei............................................................................11 2.9 Következtetések ..............................................................................................12 3. Megfelelni a követelményeknek...........................................................................13 3.1 A legyőzendő akadályok.................................................................................13 3.2 Információ-rendszerek szolgáltatása ..............................................................14 3.3 Szervezeti és technológiai változás ................................................................14 3.4 Az adat-elérhetőség és minőség javítása ........................................................15 3.5 A változások irányításának segítése ...............................................................16 3.6 A működési információk közlése ...................................................................17 3.7 Költség-megtakarítás megvalósítása...............................................................18 3.8 Az adatokat a szervezet értékes vagyonává kell tenni....................................19 4. Alapfeladat és célkitűzések ..................................................................................19 4.1 Bevezetés ........................................................................................................19 4.2 Alapfeladat......................................................................................................20 4.3 Célkitűzések....................................................................................................20 5. Adatgazdálkodási fogalmak..................................................................................23 5.1 Bevezetés ........................................................................................................24 5.2 Adatelemzés és adatmodellezés......................................................................24 5.3 Adatmeghatározás...........................................................................................29 5.4 Tulajdon ..........................................................................................................31 5.5 Adat-integrálás................................................................................................34 5.6 Biztonság, elérés és titkosság .........................................................................35 5.7 Adatrögzítés ....................................................................................................37 5.8 Változtatás-ellenőrzés.....................................................................................39 6. Adatgazdálkodási szerepek...................................................................................41 6.1 Bevezetés ........................................................................................................41 6.2 Szerepkörök és felelősségek ...........................................................................42 6.3 Adatgazdálkodás.............................................................................................43 6.4 Adat-adminisztráció........................................................................................44 6.5 Adatbázis-adminisztráció................................................................................47 6.6 Adatszótár-adminisztráció ..............................................................................49


iv

2009.11.16.



6.7 Az adatgazdálkodási irányelvek területei .......................................................51 6.8 A politika-megvalósítás problémája ...............................................................55 7. Az adatgazdálkodás integrálása az IR-fejlesztéssel .............................................55 7.1 Bevezetés ........................................................................................................56 7.2 Rendszerfejlesztési életciklus .........................................................................56 7.3 Projekt-irányítási életciklus ............................................................................57 7.4 Minőségbiztosítási életciklus..........................................................................59 7.5 Az adatgazdálkodás hatása .............................................................................60 7.6 Ütközés a projektszintű prioritásokkal ...........................................................63 7.7 Az adatgazdálkodás bevezetése az IR életciklus folyamán ............................64 8. Adatgazdálkodás és adat-típus változatok............................................................65 8.1 Bevezetés ........................................................................................................65 8.2 Objektum-orientáltság ....................................................................................65 8.3 Struktúrálatlan szöveges adatok .....................................................................66 8.4 Grafikus adatok...............................................................................................67 8.5 Térinformatikai rendszerek(GIS)....................................................................67 A. melléklet: Az adatgazdálkodás állapot-vizsgálata.....................................................1 1. Bevezetés ................................................................................................................1 2. Egy adatgazdálkodási állapot-vizsgálat folyamata.................................................1 3. Ki töltse ki a kérdőívet?..........................................................................................1 4. Kérdőív ...................................................................................................................3 5. A kérdőívre adott válaszok értelmezése ...............................................................10 B. melléklet: A használt kifejezések magyarázata .........................................................1 II. kötet: Az adatmenedzsment a gyakorlatban, szervezeti adatmodellezés ..................1 1. Bevezetés. ...............................................................................................................1 1.1 A kötet célja ......................................................................................................1 1.2 Kinek kell elolvasnia ezt a kötetet? ..................................................................1 1.3 A feltételezett ismeretek és jártasságok............................................................1 1.4 A kötet szerkezete.............................................................................................2 1.5 Hogyan használjuk a kötetet? ...........................................................................2 2. Áttekintés................................................................................................................2 2.1 Mit jelent egy szervezeti szintű adatmodell?....................................................2 2.2 Hol, mikor, miért és kinek van szüksége rá? ....................................................3 2.3 Hogyan lehet az erőfeszítést megindokolni? ....................................................3 2.4 Ellenérvek .........................................................................................................4 2.5 A szervezeti szintű adatmodellezés feladatai ...................................................4 2.6 Fogalmak és az érvényesítés.............................................................................4 2.7 Szervezet...........................................................................................................5 2.8 Taktika ..............................................................................................................5 2.9 Hatása a stratégiára ...........................................................................................5 2.10 Hatása az alkalmazási projektekre és az SSADM-re......................................5 3. Milyen egy szervezeti szintű adatmodell?..............................................................5 3.1 Mit tartalmaz? ...................................................................................................5 3.2 A modell kiterjedése .........................................................................................6 3.3 A modell formája ..............................................................................................7 3.4 Mi a feladata?....................................................................................................9 3.5 Három-szintű modell ......................................................................................10 3.6 Stratégiai szint ................................................................................................10


v

2009.11.16.



3.7 Architekturális szint........................................................................................10 3.8 Alkalmazási szint............................................................................................11 4. Az igény felismerése és átgondolása ....................................................................12 4.1 Az információ-megosztás indokai ..................................................................12 4.2 A lehetőség felismerése ..................................................................................12 4.3 Az adatgazdálkodási politikán belüli szerep...................................................13 4.4 A szervezeti szintű adatmodell tulajdonlása...................................................13 4.5 Kik a felhasználók?.........................................................................................14 4.6 Kinek kell a modellezést végeznie?................................................................14 4.7 Egy szervezeti szintű adatmodell stratégiai alkalmazásai és értéke ...............15 4.8 Az információs rendszer-architektúra szerepe................................................15 5. Indoklás ................................................................................................................16 5.1 A kihívás .........................................................................................................16 5.2 A lehetséges előnyök ......................................................................................16 5.3 A szervezeti szintű adatmodell hozzájárulása ................................................17 5.4 Elkerülhető költségek .....................................................................................18 5.5 Megelőző problémák ......................................................................................18 5.6 A befektetés-megtérülés .................................................................................18 5.7 Két forgatókönyv: Szervezeti szintű adatmodellel, vagy nélküle ..................19 5.8 Kísérleti tevékenység......................................................................................19 5.9 Hivatkozás mások tapasztalataira ...................................................................20 5.10 Kritikus sikertényezők ..................................................................................20 5.11 A bizalom kiépítése a szerény kezdetekből kiindulva ..................................20 5.12 Realizmus és ellenérvek................................................................................21 5.13 Félelem a hitelesség fenntartásának kudarcától............................................21 5.14 Szakaszos megközelítés és a felelősség leadása ...........................................21 5.15 Az egyszerű működés ...................................................................................21 5.16 Túlságosan technikai ahhoz, hogy a felhasználók megértsék ......................22 6. Modellezési és érvényesítési eljárások .................................................................22 6.1 Függetlenség és olvashatóság .........................................................................22 6.2 Fő feladatok ....................................................................................................23 6.3 A bemenetek összegyűjtése ............................................................................23 6.4 Dokumentumok elemzése...............................................................................23 6.5 Célirányos kérdések........................................................................................24 6.6 Formális adatelemzés......................................................................................24 6.7 A "felülről lefelé" közelítés előnyei................................................................25 6.8 Az "alulról felfelé" közelítés előnyei..............................................................26 6.9 Az egyensúly elérése ......................................................................................26 6.10 Jelölésmód ....................................................................................................26 6.11 Stílus .............................................................................................................26 6.12 Modellezési fogalmak...................................................................................27 6.13 Kizáró kapcsolatok .......................................................................................27 6.14 Egyed altípusok.............................................................................................28 6.15 Szervezeti szintű egyedek alkalmazás szintű altípusokkal...........................28 6.16 Érvényesítés ..................................................................................................29 6.17 Egységesség és pontosság.............................................................................29 6.18 Kollektív visszacsatolás................................................................................29 7. Hogyan hozzuk ki a legtöbbet szervezeti adatmodellünkből ...............................30 7.1 Irányítás és ellenőrzés.....................................................................................30 7.2 Adatfelelős feladata ........................................................................................30 MTA Információtechnológiai Alapítvány

vi

2009.11.16.



7.3 Decentralizált szervezetek ..............................................................................30 7.4 Az osztott adatok összefuttatása .....................................................................31 7.5 Közös tevékenységek......................................................................................31 7.6 Összhang az elvi iránymutatásokkal...............................................................31 7.7 Munkakapcsolatok ..........................................................................................31 7.8 A szolgáltatás minősége..................................................................................31 7.9 Visszajelzés.....................................................................................................32 7.10 Szabályszerű változtatás-ellenőrzés..............................................................32 7.11 Kötetlen segítség...........................................................................................33 7.12 Elkerülni a csapdákat ....................................................................................33 7.13 A hasznok biztosítása....................................................................................33 7.14 A minőség fenntartása hosszú távon.............................................................34 8. Az indulás .............................................................................................................34 8.1 Az igény felmérése .........................................................................................34 8.2 Kísérleti gyakorlat ..........................................................................................35 8.3 Kezdeti indokolás ...........................................................................................35 8.4 Az együttműködés biztosítása ........................................................................35 8.5 Áttekintés ........................................................................................................35 8.6 Fejlesztési terv ................................................................................................36 8.7 Számítógép alapú támogatási eszközök..........................................................36 8.8 Képzés.............................................................................................................37 8.9 Szabványok.....................................................................................................37 9. Más tevékenységekre gyakorolt befolyás.............................................................37 9.1 Hatása a stratégiai gondolkodásra ..................................................................37 9.2 Adatrögzítési irányelvek .................................................................................38 9.3 Hatása az informatikai infrastruktúra tervezésére ..........................................38 A. melléklet: Tevékenységek jegyzéke..........................................................................1 B. melléklet: Metamodell...............................................................................................1 C. melléklet: Fogalomgyűjtemény .................................................................................1 Irodalomjegyzék.............................................................................................................1


vii

2009.11.16.


Hiba! A stílus nem létezik. Hiba! A stílus nem létezik.. Hiba! A stílus nem létezik.

I. kötet: Az adatmenedzsment áttekintése 1. Bevezetés 1.1 A kötet célja A legtöbb szervezetnek nagy mennyiségű adat van birtokában, melyek hasznos információvá alakíthatók át. Az adatok a szervezetek hatékonyságának alapvetően fontos tényezői. Ahhoz, hogy a szervezet teljes mértékben kiaknázza a rendelkezésére álló információkat, megfelelően kell gazdálkodnia adatvagyonával, kezdve a tervezéstől a hasznosításon és megőrzésen át az esetleges megsemmisítésig. Az adatmenedzsment vagy adatgazdálkodás foglalkozik egy szervezet belső adatvagyonát érintő vezetési-irányítási kérdésekkel. Ennek az útmutatónak az a célja, hogy • az adatmenedzsment egységes felfogását alakítsa ki a kormány-hivatalokban, s intézményekben, valamint szélesebb köben azáltal, hogy ismerteti, mi az adatmenedzsment; mikor és miért fontos, s mi a teendő annak előmozdítása érdekében; • a tudatosság fokozásával és iránymutatással segítse a szervezeteket abban, hogy az adatokat és információkat összefüggően használják fel működési területükön és rendszereikben; • pontosítsa és jellemezze az adatmenedzsment szerepét a szervezeti célok elérésének elősegítésében; • kézzelfoghatóan szemléltesse az adatmenedzsment működését, beleértve a szerepköröket, a felelősségek viselését, az irányítási és a technikai kérdéseket; • mutassa be, mennyivel jobban kezelhetők a szervezeteken belüli vagy azok közötti kapcsolódó információ-rendszerekből eredő problémák jó adatmenedzsment mellett. 1.2 Olvasótábor E kötet haszonnal forgathatják: • a tervezők és vezetők, valamint az érintett tanácsadók, szakértők (azok, akik segíthetik az adatgazdálkodás megvalósítását); • a köz- és a magánszektor szervezetei, akik kereskedelmi ügyletekben vagy operatív szerepkörökben információt használnak fel, beleértve a kormány szerveinek vezetőit, szállítóit és tanácsadóit; • az informatikai beszerzésekkel megbízottak, akik biztosítják, hogy a tervezés, a végrehajtás és az igénybevétel egybevág a szervezeti célokkal. 1.3 A kötet szerkezete. A 2. fejezet áttekintést ad az adatgazdálkodásról, a benne érintett problémákról, annak terjedelméről és tárgyköréről, valamint előnyeiről.


I/1

2009.11.16.



A 3. fejezet a szervezetek adott problémáinak összefüggéseibe helyezi az adatgazdálkodást és bemutatja, hogy ilyen megközelítéssel miként kezelik a problémákat. A 4. fejezet az adatgazdálkodási funkció rendeltetését és céljait veszi szemügyre. Az 5. fejezet megadja az adatgazdálkodásban használatos fogalmak magyarázatát. A 6. fejezet megállapítja az adatgazdálkodáshoz előírt szerepköröket és meghatározza az eljárásrendet. A 7. fejezet áttekintést nyújt az adatgazdálkodás - IR-fejlesztésben betöltött szerepéről. 1.4 Hogyan használjuk a kötetet? Ez az útmutató bevezetést ad az adatmenedzsment -szervezeten belül felmerülőalapvető kérdéseihez. Az egyes kérdéseket technikai, szervezeti és vezetési szempontból tárgyalja. Azoknak az olvasóknak,akik áttekintést akarnak nyerni az adatgazdálkodásról, s arról, hogy miért kell iránta érdeklődniök, a 2. és a 3. fejezethez kell folyamodniok. Azok az olvasók viszont, akik szeretnék megérteni az adatgazdálkodás szervezeti következményeit, a 2., a 3., és a 4. fejezetet tanulmányozzák. Ha az olvasó mélyebb bepillantást akar szerezni az adatgazdálkodásba, s abba, hogy az miként segíti a szervezeteket, s művelése milyen kötelezettségekkel jár, úgy a teljes útmutatót és az irodalomjegyzékben megadott idevágó kiadványokat is el kell olvasnia. 2. Áttekintés 2.1 Adat és információ Sokan ajánlottak definíciót az adat szó leírására. Azonban az egyik legegyszerűbb értelmezés, ami e fogalomról adható, a Rövid Oxfordi Szótárban (Concise Oxford Dictionary) található: "Ismert vagy feltételezett dolog, valószínűsítés vagy feltevés, melyből következtetések vonhatók le." Kulcsfontosságú annak felismerése,hogy az Oxfordi Szótárban adott meghatározás azt hangsúlyozza, hogy az adat következtetések megállapítására nyújt lehetőséget. Azáltal, hogy képesek vagyunk következtetésig eljutni, az adatból információt nyerhetünk. Ezt leginkább úgy valósíthatjuk meg, ha értékeljük azokat az összefüggéseket, melyek közepette az adatot gyűjtötték és értelmezték.


I/2

2009.11.16.



A 2.1. ábra egy példát mutat be az adatelemekről és összefüggéseikről. 10

165

1986

Kék

Eltelt idő 0-ról 100 km/órára gyorsításnál (másodpercekbe n)

Végsebesség (km/órában)

gyártási év

Eredeti külső szín

Adat: Összefüggés:

2.1.ábra:Adat és információ Miként az adatelemeknek e készletéből látható, csekély bizonyossággal értelmezhetők addig, amíg az adatok összefüggését meg nem adjuk. Akkor már lehetségessé válik, hogy az értékekből információt származtassunk. Fenti példában így már könnyebb érzékelni, hogy az adatok valamiféle gépjárműre vonatkoznak. Az adatok felhasználása információ-nyújtásra mindig egyik fő alkotóeleme volt a szervezeti folyamatoknak és minden döntés-hozatal alapját képezi, akár testületi, akár egyszemélyes döntésről van szó. Az információ-előállítás eljárásrendje (technológiája) erőteljes hatást gyakorolt az információra és arra, ahogyan azt továbbították, megjelenítették, beolvasztották és meghatározott céllal felhasználták. Az adat és az információ világosan megkülönböztethető egymástól. Az adatnak határozott alakja van, s úgy kell tekintenünk rá, mint amelyből információ nyerhető, mellyel adott személy tudásának állapota vagy megváltoztatható, vagy nem. Az információ-technológia ezt nagy jelentőségű új dimenziókkal növelte meg: • a nagy-sebességű adat-közléssel és az információ - nagy távolságra kiterjedő visszanyerésével; • azzal, hogy az adatok nagy tömegének tárolása vált lehetségessé; • azzal a képességgel, hogy változatos típusú adatokat, pl. ábrákat és hangokat is tároljanak és feldolgozzanak. Ezek a tényezők beható változást eredményeztek a döntés-hozatali folyamatban. A tökéletesített adatgazdálkodás egyéb megnyilvánulásait, melyek úgyszintén változást hoztak e folyamatban, a 4. fejezetben tárgyaljuk. 2.2 Az adatgazdálkodás szükségessége Ahhoz,hogy egy szervezet hatékony és eredményes legyen, az adatra úgy kell tekintenie, mint egy árúra, amely - akárcsak az anyagok, a pénz és a munkaerő gazdálkodást igényel. Számos szervezet esetében valójában az adat a legfontosabb vagyon, amit kezelnek. Lehetőséget kell teremteni az adatelemek tárolására, elhelyezésére, visszanyerésére, módosítására és továbbítására. Ahhoz, hogy ezt eredményesen tegye meg, a szervezetnek pénzben, időben és munkaerőben erőforrásokat kell beruháznia az adatgazdálkodásba. Az adatgazdálkodás szükségessége jól látható annak a sok problémának nyomán, melyek az adatoknak abból a célból történő gyűjtése, bírtoklása és feldolgozása során merülnek fel, hogy egy működési műveletet bonyolítsanak le és információt biztosítsanak a vezetés vagy közvetlenül a fogyasztó részére. Néhány e problémákból:


I/3

2009.11.16.



• az információ nem áll rendelkezésére annak, akinek szüksége van rá; • az információt túlságosan későn biztosítják ahhoz, hogy hasznos lehessen; • az információ minősége silány vagy megbízhatatlan; • a különböző forrásokból eredő információk ellentmondásosak; • inkonzisztencia jelentkezik a szervezeten belül kialakított vezetési információ és más belső vagy külső források között; • a vezetési információ egy nagy szervezetben hozzáférhetetlen vagy inkonzisztens; • az alapvetően megkettőzése;

ugyanazokat

a

feladatokat

ellátó

információ-rendszerek

• a kicsiny, helyi, olcsó asztali számítógépes rendszerek elterjedése, melyek fenntartása idővel éppolyan költséges lesz az adatgazdálkodásban, mint nagyszámítógépes ellenlábasaiké. Mindezek a problémák megszűnnek, ha a szervezeti funkciók meg tudják osztani a közösen használt adatokat. De az adat-megosztás lehetetlen a konfliktus-megoldásnak, a prioritás-kialakításnak és az adat-tárolás és hasznosítás koordinálásának bizonyos eszközei nélkül. Az adatgazdálkodás biztosítja ezt a szolgáltatást. 2.3 Információ-készletek A szervezetek az információknak és a szakértelemnek óriási mennyiségével rendelkeznek. Sajnos, ezek jórészt hozzáférhetetlenek lehetnek azok számára, akiknek szükségük van rájuk. Az információk alapját képező adatoknak két készlete van: az egyik azokból az adatokból áll, amelyek léte az egyén számára ismert; a másik olyan adatokat tartalmaz, melyekhez az egyén szeretne hozzájutni, de létezésükről nem tud. Az ismert készlet is további két csoportra tagozódik: azokra az adatokra, melyek ésszerű erőfeszítéssel visszanyerhetők, és azokra, melyek visszanyerése túlságosan nehéz vagy költséges. A 2.2. ábra bemutatja egy szervezet - e készletek szerinti - adatmegoszlásának értékelését, mely a HMSO egyik közelmúltbeli tanulmányában szerepel.

Nem ismert Ismert, de nem elérhető Elérhető

80 % - Azok az adatok,melyek léte nem ismert 16 % - Azok az adatok, melyek léte ismert, de túlságosan nehéz elérni őket 4%

- Elérhető adatok


I/4

2009.11.16.



2.2. ábra. Információ-készletek (Forrás:HMSO) Az adatgazdálkodás itt azzal segíthet, hogy eszközöket biztosít az elérhető adatok dokumentálásához és olyan kultúrát honosít meg, mely az információt elérhetővé teszi azok számára, akiknek az hasznos. Az adatgazdálkodásnak legszélesebb összefüggéseiben kell egy szervezet összes adataival foglalkoznia, s nem csupán azokkal, melyeket számítógépre vittek. A számítógépre vitt adatok képezik azonban a kiinduló pontot a legtöbb szervezet számára, amikor átgondolja adatvagyonának kezelését. 2.4 Az IR-fejlesztéssel kapcsolatos problémák Az adatgazdálkodásban nem csupán az adatok azonosításának és megértésének összetettsége vet fel problémákat. A szervezetek legtöbbje rendelkezik az információrendszerek jól kialakított alapjaival és az adatgazdálkodásnak tudatában kell lennie néhány olyan lényeges problémának, melyeket e rendszerek vetnek fel. 2.4.1 hagyományos elszigetelt IR-fejlesztés. Az információ-rendszerek, szokás szerint, valamely érzékelt helyi működési igény kielégítése céljából épültek ki. Tipikus esetben egyes kézi műveletekhez szükséges emberi erőforrások költségessé váltak és megértették, hogy automatizálásra van szükség. Bár ez természetes reagálás volt egy reális problémára, a megközelítésnek nem sikerült megválaszolnia más fontos kérdéseket: •

voltak-e valamilyen kapcsolódásai az új rendszernek más lehetséges rendszerekkel a vállalat egészén belül?

•

szükséges-e a későbbiekben a rendszer módosítása vagy kiterjesztése ahhoz, hogy növeljék a biztosított funkciók hatókörét?

A gyakorlatban ezek a megfontolások éppolyan fontosnak bizonyultak, mint az eredeti célok megvalósítása. A sikertelenség e kérdések megválaszolásábanvisszatérően kísérti nemcsak az IR művelőit, hanem a szervezetek magasabbrangú vezetőit is. A rendszerek merevvé , nehezen módosíthatóvá és rendkívül nehezen érthetővéváltak. Az, hogy a felhasználók nem tartják sokra a korai információ-rendszereket, nagyrészt joggal vezethető vissza erre az alapvető sikertelenségre. Az adatgazdálkodás hozzásegíti a szervezeteket ahhoz, hogy összehangoltabban fejlesszék ki rendszereiket, mivel meghatározza a rendszerek közötti/feletti adatkövetelményeket. Ez megkönnyíti a rendszerek fenntartását, minthogy a rendszer adat-igényeit és annak a rendszernek az adat-igényeit, amellyel érintkezik, értik és ellenőrzik. 2.4.2 Az alkalmazásfejlesztési lemaradás problémája Annak ellenére, hogy az IR-közösség ma már kipróbált és megbízható eszközökkel és technikákkal rendelkezik az alkalmazásfejlesztéshez, mégis állítható, hogy az információ-rendszerek fejlesztése, mint a szervezeti működést alátámasztó tudományág, csődöt mondott. Számos nagy szervezetben 2-5 éves az alkalmazásfejlesztési lemaradás. Ez azokra a projektekre és felhasználói igényekre terjed ki, melyek mindenütt ismertek, következésképpen a funkció számára láthatóak. A látható lemaradás eltérő méretű és bonyolultságú projekteket érint és változatos, három összetevőjű munkaterhet jelent.


I/5

2009.11.16.



Az első összetevő a különböző típusú alkalmazásokat jelenti, a nagy kiterjedésű új rendszerektől az ad hoc lekérdezésekig. Az alkalmazásfejlesztési lemaradás második összetevője a feldolgozási típusok összetettsége, melyet bármely alkalmazás megkövetel. Az alkalmazások gyakran nem 100 %-ban kötegeltek, sem 100 %-ban interaktív jellegűek, hanem a kettő kombinációja. Ez a változatosság tükröződik a lemaradás harmadik összetevőjében, ami a hagyományos szoftver-életciklus. Ez a projekt-célok eléréséhez szükséges tevékenységek és feladatok rendezett felbontása. Többé már nem csak egy készlete van a rendezett felbontásnak, hanem azok bőségével van dolgunk, a projekt típusától, annak kapcsolódó kockázataitól és az alkalmazható fejlesztési technikáktól függően. A látható lemaradás mellett van egy láthatatlan is, amely magában foglalja a felhasználói közösség által igényelt alkalmazásokat és továbbfejlesztést, de mivel a látható lemaradás már rátelepült a funkcióra, előírásszerűen nem közölték. Annak megértése, hogy egy szervezetnek milyen jellegű adatokra van szüksége, és az adatok milyen felhasználásoknak vannak kitéve, segíthet egy programnak az alkalmazásfejlesztési lemaradás csökkentésében. Az adatgazdálkodás előmozdíthatja a fejlesztési projektek prioritásainak kialakítását azzal, hogy meghatározza az alkalmazásokban és az egyes alkalmazások közötti kölcsönhatásokban érintett adatokat. Továbbá, az adatgazdálkodás igénybevételének gyorsítania kell az IRkövetelmények azonosítását, ezzel is lehetőséget teremtve a lemaradás csökkentésére. 2.5 Mi az adatgazdálkodás? Az adatgazdálkodás egy teljességre törekvő megközelítése az adatokkal, mint anyagi javakkal való gazdálkodásnak valamely szervezeten belül. A hangsúly az átfogó, hatékony és eredményes gazdálkodáson van, s ez azt jelenti, hogy a megfelelő adatnak a megfelelő emberhez megfelelő időben kell eljutnia. A Brit Számítógépes Társaság Adatgazdálkodási Munkacsoportja az adatgazdálkodást az alábbiak szerint határozta meg: "Testületi szolgáltatás, mely azáltal segíti elő az információ-rendszerek kialakítását és működését, hogy irányítja és/vagy koordinálja a megbízható és lényeges adatok meghatározását (formátumát és jellemzőit) és ahasználatát." A szervezet számára belsőnek számító adatok irányíthatók, míg a szervezetben használt, de külső forrásokból származó adatok (pl.adókulcs, független piaci felmérés) csupán koordinálhatók. Az adattal egész léte során gazdálkodni kell, a kezdeti t ervezéstől a róla történt végső rendelkezésig. A 2.3.ábra bemutat egy, az adat életének fontosabb szakaszait ábrázoló modellt.


I/6

2009.11.16.



Adatigények tervezése Adatrögzítés Adatellátás és használat

Karbantartás

Megszüntetés

Minőségellenőrzés

2.3.ábra. Egyszerű adat-élet modell Az adatvagyonnal történő gazdálkodás magában foglalja annak megtervezését, rögzítését, megszerzését, megőrzését, használatát és a megszüntetését. Kiterjed olyan programok és projektek előmozdításra és irányítására, melyek célja, hogy maximálisan kiaknázzák az adatvagyont. Számos szervezetben az adatgazdálkodás egyes feladatait inkább olyan szervezeti funkciók végezhetik el, mint az IR-tervezők, az IS-szolgáltatók, a projekt-menedzserek, s nem maga az adatgazdálkodás funkciója. A gazdálkodás az adatokkal a kiegészítő tevékenységek egész olyan sorát igényli, melyek mindegyike hozzájárul az gészhez (bár nem szükségszerüen kell az összeset a szervezet adatgazdálkodási funkciójának ellátnia): • valamely szervezet által birtokolt adatok koordinálása; • az adatok használatának rendszerezése a szervezeten belül; • az adatok hatékony és eredményes elrendezése, az adatgazdálkodási eszközök alkalmazásával; • annak szavatolása, hogy az adat pontos, időszerű, egyértelmű és megbízható; • annak biztosítása, hogy az adatok elérhetők azok számára, akiknek azokra szükségük van, s bármikor és bárhonnan; • egyazon adatnak alkalmassá tétele arra, hogy szükség szerint különböző alkalmazásokban legyen használható; • az adatgazdálkodási eljárásokat végző technikai személyzet irányítása; • az Adatvédelmi Törvény rendelkezéseinek betartása.

és

más

(belső

és

nemzetközi)

jogforrások

Az adatgazdálkodás tehát testületi szinten gyakorolt vezetői hatáskör, s nem pedigvalamely egyedi rendszer szintjén végzett technikai tevékenység. A működés követelményeit szolgálja, s kiterjed az említett technikai tevékenységért viselt felelősségre is.


I/7

2009.11.16.



2.6 Az adat, mint vagyon Az adatgazdálkodás legfőbb célja az, hogy a szervezeten belül az adatokat , mint a fő erőforrások egyikét ismerjék el, kezeljék és ilyenként gazdálkodjanak vele. Az adatokkal úgy kell gazdálkodni, hogy az a lehető legnagyobb hasznot hajtsa a szervezet részére, bármilyen eszközök igénybevételével, ha azok alkalmasak a szervezet céljainak és törekvéseinek előmozdítására. Ez az egyik szervezetben az adat-megosztás javítását, míg a másikban a gyorsabb döntéshozatal lehetőségének megteremtését jelentheti. Minden szervezetnek négy fő erőforrás áll rendelkezésére, amelyekhez célkitűzéseinek megvalósítsa érdekében folyamodhat. Ezek: a munkaerő, a pénz, az anyagok (termékek és/vagy szolgáltatások) és az adatok. Az első hármat könnyen elismerik és általában úgy kezelik, mint fontos működési forrásokat, amelyek gazdálkodást igényelnek. Az adatokat azonban, mivel nehezebb kézzelfoghatóan költségeket kapcsolni hozzájuk, gyakran nem ugyanígy szemlélik és kezelik. A forrás olyan valami, amely: • alapvető egy szervezet rendeltetésszerű céljainak eléréséhez és működéséhez; • költségek árán szerezhető és tartható meg; • önmagában, vagy más forrásokkal együtt felhasználható a szervezet céljainakés törekvéseinek megvalósításához. Az adat rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Lényeges egy szervezet minden működési megnyilvánulásához; gyűjtése, tárolása és feldolgozása (gyakran rejtett) költségeket von maga után; s a szervezet egészének tulajdona. Az adatgazdálkodás tudománya segít a szervezet adatait érintő gazdálkodásban és az adat-kezelés költségeinek csökkentésében. Nolan "Gazdálkodás az adatvagyonnal" c. művében meghatározza, hogy a szervezetek három szinten elhelyezkedő információ-rendszereket fejlesztenek ki: operatív, funkcionális (vagy taktikai) és stratégiai rendszert. Az egyes szintek alátámasztásául felhasznált adatok gyakran egyszerűen eltérő halmazatai, vagy változatai ugyanazoknak a részletezett adatoknak. Az információ-rendszereknek ezeket a szintjeit a 2.4. sz. ábra mutatja be.

STRATÉGIAI SZINT TAKTIKAI SZINT OPERATÍV SZINT


I/8

2009.11.16.



2.4. sz. ábra: Az adat-piramis Az operatív szintnek rendkívül körülhatárolt információkra van szüksége a napi működési tevékenységekhez. Ezek a tevékenységek olyan információ-rendszerekkel támaszthatók alá, amelyek automatizálják az alapvető működési funkciókat, mint a számla-regisztrálás, a fizetési jegyzék, a leltár és így tovább. Jellemző, hogy az adott információ-rendszerben használandó adatok tervét, a többi rendszer adat-tervétől elszigetelten, akkor készítik el, amikor a rendszerét. Az adat tervező rendszerint a rendelkezésre álló jelenlegi technológiát alkalmazza az adat-struktúra kialakítására. Ez nagy valószínűséggel azt eredményezi,hogy az adat az egyik rendszer számára teljesen másként jelenik meg, mint a másik rendszer számára. Következésképpen ott, ahol a rendszereknek adatok kicserélésére van szükségük, ezt csak azután lehet megvalósítani, hogy hosszabb időt fordítottak az adatelemzésre és az adat-cserére vonatkozó rendszerek kifejlesztésére és fenntartására. A taktikai szint megfelel a második vonalbéli vagy magasabb szintű vezetésnek, és összegező információval, történeti adatokkal, negyedéves információval, éves adatokkal stb. foglalkozik. Például lehet egy olyan vezetési információ-rendszerünk, amely adatokat igényel a pénzügyi rendszerektől, úgymint számla-nyilvántartásokat, a fizetendő számlákat, fizetési nyilvántartást, számlázást stb. Mindamellett, miután a számos számlavezetési eljárásnak eltérő adat-struktúrája lehet, mivel azokat hosszú idő során fejlesztették ki, az adatok nem állnak készen a vezetői információ-rendszer rendelkezésére. A stratégiai tervezéshez szükséges adat-típusok képezik a stratégiai szint legnagyobb részét. A stratégiai terveket a vezetés felső szintjei alakítják ki, amelyek a szervezet távlati céljainak és irányzatának meghatározásához segítségként adatokat igényelnek. Amikor a rendszereket az átfogó követelményekre való tekintet nélkül, egyedileg fejlesztik ki, nehéz az adatokat megosztani a stratégiai szint igényeinek kielégítésére. Egy hajlékony információ-struktúra, amely kielégíti a rendszer összes igényét és valamennyi vezetői szintet, az adatok vertikális és horizontális integrációját követeli meg. Az egyes operatív területek ugyanazokat az adatokat eltérő módon használják, de valamennyi megköveteli, hogy egyöntetűen értsék meg, mit jelent az adat és miként kell azt definiálni. Ezért lényeges, hogy pontos információ-struktúrát alakítsanak ki a működés és az információ-rendszerek - stratégiai információ-rendszer-tervezést szolgáló -elemzési tevékenységei során. 2.7 Az adatgazdálkodás kiterjedése Eszményi esetben az adatgazdálkodásnak ki kell terjednie a szervezet összes információ-rendszerére. Egy ennél szűkebb felfogás az adatgazdálkodás képességét arra korlátozza, hogy az összes adat használatát költséghatékonnyá tegye a szervezeten belül. Gyakran éppen a szervezet csúcsán válnak először nyilvánvalóvá az inkonzisztens fogalmak és a nem megfelelő adatok problémái. Az adatgazdálkodás támogatása a szervezetnek ezen a szintjén lényeges, ha ezeket a problémákat hatékonyan akarják kezelni. Ha az inkonzisztenciák egyszer bekerültek az információ-rendszerekbe, igen nehézzé válik rendezésük. Minden ilyen rendezés, amely egyben újra-készítést jelent, elkerülhetetlenül költségesebb lesz, mintha rögtön az indulásnál rendezték volna a definíciókat és az adatok minőségét.


I/9

2009.11.16.



Az adatgazdálkodás szolgáltatást nyújt az adatok és adatmeghatározások valamennyi szervezeti felhasználójánakA funkciót a szervezet -adattal összefüggő - problémáinak meghatározására és megoldására lehet használni. Az adatgazdálkodás az adatelőfordulásokat közvetlenül nem felügyeli. Viszont közvetlenül felügyeli a metaadatokat, vagyis az adatokra vonatkozó adatokat egy szervezeten belül és azokat, amelyek a szervezet saját működési folyamataira utalnak. Jelentős méretű szervezetek esetében ritkán van úgy, hogy a szervezeti működéshez szükséges információ kizárólag az érintett szervezet közvetlen irányítása alá tartozó adatokon alapulhat. A felső vezetés által támasztott információ-követelmények már a kisebb szervezetekben is bonyolultabbak, mint korábban és gyakran külső adatokat igényelnek. Mindkét esetben, éppen ezért, jelentős feladattá vált az egyazon szervezet különböző működési területeiről, illetve a belső és külső forrásból gyűjtött adatok összeegyeztetése. Ezek a külső információk származhatnak ügyfelektől, szállítóktól, versenytársaktól és más szervezetektől vagy forrásokból. Világos, hogy az adatgazdálkodásnak, ha eredményes akar lenni, ki kell terjednie mindazokra az adatokra, amelyek szükségesek a vezetés információ-igényeinek kialakításához. Az adatgazdálkodás képes és köteles segítséget nyújtani az olyan egyéb szervezetekkel felmerülő kommunikációs problémák megoldásában, amelyekkel kölcsönös az adatok cseréjére és megosztására kiterjedő függőség. Ezeknek az adatoknak némelyike a meglévő működő adatfeldolgozási rendszerekből ered, s már kellően meghatározott. Másokat kézi működtetésű, vagy PC-alapú rendszerekben tartják, s bár helyileg jól megértik, de gyakran nem jól dokumentálják. Még több adatot, gyakran egyeseket a legfontosabbak közül, a szervezeten kívülről szereznek be: üzleti trendeket, gazdasági előrejelzéseket, valuta-árfolyamokat és így tovább. Fontos az, hogy az adatgazdálkodás nem korlátozható arra a viszonylag könnyű feladatra, hogy támogassa a jelenlegi információ-rendszereket, melyek egy nagyszámítógépen nyugszanak. Az információ-technológiával alá nem támasztott adatok a különféle íróasztali jegyzetektől a szigorúan tárgymutatózott irattári feljegyzésekig terjedhetnek. A manuális és az automatizált információ mikrofilmen vagy mikrolemezen őrizhető meg. Elég egyértelmű az, hogy minden szervezet az általa használt összes információ nagyobb részét papíron őrzi. A szervezetek információs környezetét képezi még a megállapodott gyakorlat, az emlékezet és személyzetük alkotó teljesítménye. Az adatgazdálkodás elsődleges feladata, hogy az adatok használatát a szervezeten belül összehangolja. Ha szükséges, aktívabb szerepet kell vállalnia, hogy tanácsot adjon, oktasson és irányt szabjon a sajátos hosszabbtávú célok eléréséhez. Az adatgazdálkodásnak minden esetben azon a szinten kell jelentkeznie, amely tükrözi az adatokkal összefüggő, létező vagy lehetséges problémákat. E kiegészítő tevékenységeken túl, az adatgazdálkodásnak ritkán van döntési jogköre vagy felelőssége. Az adatgazdálkodás nem felelős a szervezet adatainak tényleges értékéért, de foglalkozik az adat jelentésével, ami viszont lősegíti az adatelérést és megosztást. Az adatgazdálkodás kiterjedése széleskörű, összetevőit és az általa átfogott tevékenységeket a kötet 5. fejezete ismerteti részletesen. A következtetés, fentiek nyomán, az, hogy az adatgazdálkodásnak mindazokkal az adatokkal foglalkoznia kell, amelyek a szervezet számára fontosak, vagyis a szervezet stratégiai, funkcionális (taktikai) és operatív adataival. Ebben az összefüggésben az adatgazdálkodás rendeltetése az, hogy: MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/10

2009.11.16.



• megállapítsa és előmozdítsa a fogalmak közhasznú meghatározásait, s ezzel javítsa a megértést és segítse a kommunikációt; • a szervezetek adatairól szóló információt készen hozzáférhetővé tegye azok számára, akiknek arra szükségük van; • biztosítsa azokat a kereteket, melyek közepette a rendszerfejlesztések tervezhetők; • tegye lehetővé az operatív adatok megosztását; • állapítsa meg a jelenleg nem rögzített adatok körét és ezáltal is javítsa a vezetés rendelkezésére álló információ minőségét és időszerűségét. 2.8 Az adatgazdálkodás előnyei Minthogy a szervezetek hatékonyabbak és eredményesebbek lettek abban, hogy túléljék a korszerű működés iránti nyomást, az információk szállítóinak növekvő szerepet kell játszaniok a szervezetek támogatásában céljaik elérése érdekében. A rendszereket azért fejlesztik ki, hogy segítsék a vezetést a döntéshozásban, ami viszont jelentős hatást gyakorol a szervezet sikeres működési képességére. Ahhoz, hogy a szervezetek elérjék céljaikat, hatékonyan kell adat-vagyonukkal gazdálkodniok. A szervezetek a struktúrális és technológiai változások egyre növekvő kihívásaival néznek szembe. Egyes nagyszámítógépes kiterjedt információs rendszerek, melyek jelenleg használatosak, akadályát képezik annak, hogy a szervezet képes legyen alkalmazkodni a változásokhoz. Ez a szervezetek nagy többségében arra vezet, hogy az új működés kifejlesztésének vagy a meglévő működés javításának egyik korlátozó tényezője a működés alátámasztását szolgáló új információ-rendszer kifejlesztésének időigénye. Ahhoz, hogy a szervezetek sikeresek legyenek, az információ-rendszer alapjául szolgáló forrást, vagyis az adatokat, ellenőrzés alá kell helyezni. Ez képessé teszi a szervezeteket arra, hogy a meglévő adatokat a költségek szempontjából hatékonyabban használhassák fel újra. Egy jól struktúrált, megbízható, integrált , könnyen és gyorsan alkalmazható adatvagyon előnyeit jellemzi: • nagyobb alkalmasság a változásra; • hosszútávú megtakarítás; • tökéletesedő együttműködés a munkában; • koordinált szolgáltatás-nyújtás a szervezetek között; • jobb adat-minőség; • döntéshozatalra felhatalmazott alkalmazottak; • gyorsabb és olcsóbb rendszer-fejlesztés. A szervezetek ilyen módon információval jobban ellátottak lesznek ahhoz, hogy szükség szerint reagáljanak az irányváltásra, előrelépjenek és megfeleljenek a fogyasztók igényeinek. Az adatgazdálkodás bevezetése szükségképpen azonnali költségekkel jár, bár hosszútávon közvetlen megtakarítást hoz; ezzel szemben, ha nem sikerül beruházni az adatgazdálkodásba, az sokkal nagyobb büntetőpénzt von maga után az adatrögzítések MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/11

2009.11.16.



megkettőzése, az adat-inkonzisztenciák, valamint amiatt, hogy csődöt és káoszt eredményez az eltérő kódolási struktúrák összeegyeztetése. Ezek a problémák okozhatják azt is, hogy az átfogó információ hiánya és a silány döntéshozatal miatt kihasználható lehetőségek elvesznek. Az együttműködés a funkcionális területek és szervezetek között megjavul, ha az információt elérhetővé teszik a határvonalakon keresztül a felhatalmazott felhasználók széleskörű közössége részére. A szervezetek integráltabb módon irányíthatók, hogy ezáltal átfogóbb szolgáltatásokat nyújtsanak az ügyfeleknek. Ezek a szolgáltatások általában egy szervezet hagyományos funkcionális határain keresztül gyűjtött információkat igényelnek, olyanokat, melyek a szervezet saját, elszigetelt IT-rendszereire támaszkodik. Az adatgazdálkodás koordinációs és adatmodellezési szerepkörei (ld. 5. fejezet) segítenek a legmegfelelőbb eszközök azonosításában ahhoz, hogy újra-tervezzék a szervezet eljárásait annak érdekében, hogy a legjobb gyakorlati szolgáltatásokat nyújthassák az ügyfeleknek. Az adatok minősége és elérhetősége javul azáltal, hogy a szervezet egészében olyan adatokhoz jutnak, melyek konzisztensek és melyeket nem sújtanak összeegyeztethetetlenségi problémák. Minden adat, amelyre egy alkalmazotti munkakör ellátásához szükség van, azon a ponton adható meg, ahol arra az igény felmerül, felhatalmazva a probléma megoldásával foglalkozó személyt, hogy döntsön annak megoldásáról. Az általánosan használatos adat-meghatározások egyeztetett modelljének birtokában, az információ-rendszerek fejlesztése gyorsabban és olcsóbban reagál a változó működési követelményekre. 2.9 Következtetések Az adatgazdálkodás előnyei egy szervezet számára óriásiak lehetnek, mind pénzügyi téren, mind pedig azáltal, hogy a szervezet eredményesebben folytatja működését. Az adatgazdálkodás maga jelentős mértékben megváltoztatja azt, ahogyan az adatot szemlélik; az adat vagyonként történő felfogása számottevő eredményeket szül: • jobb információ-elérhetőség; • csökkenő adat- és feldolgozás-kettőződés; • maximalizált gazdaságosság és termelékenység; • az információ-rendszerek a szervezeti működés által meghatározottak lesznek. A szervezeten belül meglévő, eddig nem elérhető információ és szakértelem hatalmas tömege hozzáférhetővé válik azok számára, akiknek arra szükségük van, a megfelelő adat-modellezés eredményeként. Az adatgazdálkodás megszünteti az adatok (és a feldolgozások) megkettőződését az alkalmazáson alapuló információ rendszerekben, növelvén hajlékonyságukat és olcsóbbá téve fejlesztésüket és fenntartásukat. A szervezeti működés információ-követelményein alapuló rendszerek, melyek az adatgazdálkodási gyakorlatokat életre hívták, növelik az alkalmazásszintű rendszerfejlesztés és működtetés termelékenységét, s hozzájárulnak a beruházáshoz kapcsolt előnyök eléréséhez.


I/12

2009.11.16.



A szervezet információ-rendszerei kifejleszthetők úgy, hogy tükrözzék a működési folyamatok változásait annak érdekében, hogy az ügyfél és a minőség kerüljön középpontba. Az adat nem szűkös erőforrás. Ami szűk keresztmetszet az az, hogy a helyénvaló és megbízható adatot a megfelelő összefüggésben, a megfelelő személynek és a megfelelő időben szolgáltassák. Ahhoz, hogy egy korszerű működési környezetben sikeresek legyenek, a szervezeteknek hasonló módon kell gazdálkodniok adatvagyonukkal, mint pénzben, munkaerőben és anyagokban kifejezett egyéb vagyontárgyaikkal. A siker azoké a szervezeteké lesz, amelyek reagálnak a gyorsan változó piacra és meg van a készségük arra, hogy ellenőrizzék, hozzáférhetővé tegyék és kezeljék adatvagyonukat. 3. Megfelelni a követelményeknek Az adatgazdálkodást ebben a fejezetben a szervezetekkel szemben jelentkező IRkihívások összefüggésébe helyezzük. A fejezet azt mutatja be, hogy az adatgazdálkodás miként segítheti a szervezeteket abban, hogy e kihívásokra válaszoljon. 3.1 A legyőzendő akadályok A technológiai és más természetű fejlődés ellenére, a szervezetek még mindig óriási problémákkal állnak szemben, amikor az információ-rendszereket arra akarják felkészíteni, hogy segítsék a szervezet hatékonyabb működését. Az elmúlt évtized során szerte a világon a legtöbb szervezet belátta az adatok jelentőségét működése számára, és kidolgozta az eljárásokat és útmutatókat az adatgazdálkodáshoz. Egyes szervezetek, versenytársaikkal szemben, előnyre tettek szert a hatékony adatgazdálkodás és adataik alkalmazása révén; míg másszervezetek sikertelenül próbálkoztak a fogalmak meghonosításával. Következésképpen azoknak a szervezeteknek, amelyek hatékony adatgazdálkodást akarnak folytatni, fontos, hogy mások hibáiból és gondjaiból tanuljanak. Az adatgazdálkodás megvalósításának közös problámái közül néhányat az alábbiakban ismertetünk: •

a szervezet érdektelensége az adatgazdálkodás iránt;

•

az alkalmazási csomagok összeegyeztethetetlensége az adatcsere terén;

•

az informatikai (IT) szervezetek ellenállása az új technikákkal szemben.

A szervezetek vezetői nem úgy tekintettek az adatgazdálkodásra, mint ami közvetlenül reájuk tartozik, a technikai személyzetnek viszont nem sikerült erről meggyőznie őket. A felső szintű támogatás és anyagi hozzájárulás hiányában ezek a kezdeményezések végülis sikertelen kísérleteknek bizonyultak. Azok a rendszerek, amelyek fejlesztése különböző szállítóktól származó alkalmazási csomagok felhasználásával történt, gyakran számottevő kompatibilitási és adatcsereproblémákkal találják szembe magukat. Azt az igényt, hogy a szervezeti kommunikációt biztosító adatmegosztásra képes alkalmazásokat alakítsanak ki, kevésbé tekintik a projekt céljának, mint az adott alkalmazás szolgáltatását. Az informatikai szervezetek hajlottak arra, hogy konzervatívak legyenek az őket érintő új technikák befogadásában. Ez éles ellentmondásban áll azzal, hogy az informatikára úgy tekintettek, mint amely új munkaszokásokat honosít meg a szervezeti felhasználóknál. Az adatgazdálkodás új, szokatlan technikákat igényel, s


I/13

2009.11.16.



néha ellenállás mutatkozik azokkal a változásokkal szemben, amelyek annak megvalósításához szükségesek. Tény, hogy az adatgazdálkodás megvalósítása nem könnyű, mindamellett előnyei is vannak, miként ez e fejezet további részében és a kötet többi fejezetében nyilvánvaló lesz. 3.2 Információ-rendszerek szolgáltatása Az információ-rendszerek fejlesztése iránti hagyományos megközelítés az volt, hogy sebtében nekifogtak egy rendszer- tervezésnek, s azoknak az adatoknak a meghatározásához, amelyek egy meghatározott alkalmazáshoz szükségesek. Az adatok értelmezését adottnak vették, mivel azokat magától értetődőknek tekintették. Ténylegesen azonban semmi ilyenről nem volt szó. 3.2.1 Újrafelhasználás. Az újrafelhasználás fogalma azt fejezi ki, hogy egy létező alkalmazási rendszer valamely elkülönült részét beépítik egy másik alkalmazási rendszerbe. Sokan csak a kód újrafelhasználását tekintik ennek, de valójában az egyik legnagyobb megtakarítást az adatoknak az alkalmazási rendszerek közötti újrafelhasználása jelentheti. Az adatmegosztás éppen erről szól. A meglévő adat-meghatározások (ld. 5.3. bekezdést) újrafelhasználása az adatmegosztás lehetővé tétele érdekében egyértelmű termelékenységi előnyökkel jár 3.3 Szervezeti és technológiai változás Valamennyi szervezetnek kezelnie kell a változásokat. Ebben a pontban azokat a változásokat vizgáljuk meg, amelyek a legnagyobb befolyást gyakorolják arra, ahogyan a kormányszervezetek adataikat kezelik. 3.3.1 Nyílt rendszerek Az ipar fejlődési irányzata a nyílt rendszerek felé halad. A nyílt rendszereket a DTI Nyílt Rendszerek Technológia-Átadási programja az alábbiakban határozta meg: " Az informatikai tervezés, fejlesztés és működtetés olyan megközelítése, amely nemzetközi szabványokat alkalmaz annak érdekében, hogy megbízható alapokra tegyen szert, amelyre a működési igényekre rugalmasan és fogékonyan reagáló informatikai megoldások építhetők." A nyílt rendszerek céljai: • Hordozhatóság, vagyis az alkalmazásnak az a képessége, hogy különböző

szállítóktól származó eltérő gépeken is működtethető; • Méretezhetőség, vagyis az alkalmazásnak az a készsége, hogy különböző méretű

gépeken is hatékonyan működtethető; • Együtt-működtethetőség, vagyis a különböző szállítóktól származó alkalmazások

képessége arra, hogy hatékonyan kommunikáljanak és működjenek együtt. Az adatgazdálkodás segíti az együtt-működtethetőséget azzal, hogy világos szabályokat ad az alkalmazások közötti adatmegosztáshoz.


I/14

2009.11.16.



3.4 Az adat-elérhetőség és minőség javítása Egyre terjed az a felismerés, hogy az adatok minden szervezet fontos vagyontárgyai. Sajnos, amikor az adatokat megvizsgálják, a legtöbb szervezetben azt találják, hogy azok elrhetősége és minősége rendkívül egyenetlen. A szervezetek vezetőitől mégis azt várják, hogy a hozzájuk beterjesztett adatok alapján döntsnek. Egyes kulcsfontosságú adatgazdálkodási tevékenységek összegezése megtörtént már, úgy, hogy a vezetők mérlegelni tudják, mi a teendő és miért. Az 5. fejezetben található azoknak a fogalmaknak részletesebb kifejtése, melyeket ebben a részben használunk. Minden adat-elemet - pl. az "ügyfelek száma a levelezési névjegyzéken"- úgy kell meghatározni és rögzíteni, hogy az egyszer és csakis egyszer dokumentálható legyen. Ez éles ellentétben áll azzal, ahogy korábban történt, mikoris az adatokat úgy és akkor definiálták, amikor arra szükség volt, s még azt sem tudták bizonyosan, hogy az adatot korábban meghatározták és alkalmazták-e. Ennek az adat-meghatározásnak minimálisan tartalmaznia kell a működésből levezetett elnevezését és érthető leírását az adat rendeltetésének, úgyszintén jelentését a szervezeten belül. Ilyen módon az "ügyfelek száma a levelezési névjegyzéken" mindenki számára ugyanazt jelenti az egész szervezetben. Az adat a tulajdonosokat illeti meg. Tulajdonos az, aki jogosult egy adott adat-elem meghatározásának megváltoztatására. Ez nagy felelősséget jelent, mivel az adatgazdálkodás egyik alapvető előfeltétele, hogy az adatot csupán egyszer definiálják és valamennyi rendszernek ugyanazt a meghatározást kell alkalmaznia. A definíció módosítása nem könnyű kérdés, amikor a szervezet egyes részlegei ugyanazt a meghatározást alkalmazzák. Ezzel szemben egy adat-rész bizonyos előfordulási értékének módosítása könnyen kiadható egy szervezeti felhasználónak. Ezeket a definíciókat összesítve tartalmazza a szervezeti szintű adatmodell. A szervezeti szintű adatmodell lényegileg a működésben használatos információ leírása, és egy egyedkapcsolat-ábrából, valamint az egyed-, attribútum- és kapcsolat-leírások meghatározott készletéből áll. A szervezeti szintű adatmodell tartalmának érvényesítése nagy jelentőségű az egész működés szempontjából. A "szervezeti szintű adatmodell" kifejezés kiemeli, hogy nemcsak egyetlen alkalmazásra vonatkozik, hanem a szervezet vagy szervezeti egység egészére. Meghatározott alkalmazások tervezése másféle eljárást jelent, ha a szervezet munkafolyamataiban érintett információnak ezzel a világos megértésével párosul. Ahelyett, hogy a tervezők kétértelműségekbe és határvonal-kijelölési vitákba keverednének, figyelmüket a megvalósítandó funkciókra összpontosíthatják. Mi több, a szervezethez tartozók könnyebben tudhatják meg, milyen információkhoz juthatnak hozzá, és hogyan. A szervezeti szintű adatmodell kialakítása felfedheti az időtlen idők óta végzett redundáns műveleteket. A működési tevékenységek egészként történő elemzése egyes manuális eljárások egyszerűsítésére vezethet. Ha a modellt számítógépes rendszeren tartják, az lehetőséget nyújt a modellbeli változások kézbentartására. Így a felhasználók bizonyosabbak lehetnek abban, hogy a modell leginkább naprakész változatával van dolguk. Ha magát a modellt PC-ken tartják grafikus felhasználói felület alkalmazásával, az nagyobb olvashatóságot biztosít. Ez viszont hozzájárul minőségéhez, mivel könnyebb ellenőrizni. MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/15

2009.11.16.



A modellt nem szabad egy meghatározott hardver- vagy szoftver-szállítóhoz kötni. A szervezetek meglévő rendszerei a legkülönbözőbb gépeken futhatnak, és egyazon adatelemről különféle definíciókat (szinonimákat) tartalmazhatnak. A szervezeti szintű adatmodell megbízható alapot nyújt az ilyen eltérések összeegyeztetésére, melyek a rendszer-fejlesztés története során alakultak ki. 3.5 A változások irányításának segítése Az adat-tervezés és szoftver-fejlesztés régi módszerei nem segítettek, amikor elérkezett az ideje annak, hogy valamely alkalmazás működését meg kellett változtatni. A megközelítés mindig adhoc jellegű volt: egy meghatározott problémát egy meghatározott módon oldottak meg. A rendszert úgy alakították ki, hogy feltételezték: örökké változatlanul fog működni. A valóság persze mindig eltérő volt, soha többé nem olyan, mint az adott pillanatban volt. A legkevésbé valószínű, hogy egy szervezet működése változatlan marad. Számtalan ok játszik közre abban, hogy változtatásokra kényszerül, így: • a törvényhozás; • az ügyfelek követelményei; • a felső vezetés irányelvei; • a külső nyomások; • a technológia. Az információ-rendszerek képessége arra, hogy egyre több adatot tegyenek hozzáférhetővé egyre több ember számára, az adat-tárolásra és -kezelésre vonatkozó törvényhozás sokasodására vezetett. Ez új felelősségek megállapítását, illetve a meglévők módosításá jelenti. A szervezetek számos megalapozott döntését az ügyfelek kiszolgálása igényli: Ha kereslet jelentkezik, a szervezetek szinte bizonyos, hogy azok kielégítésére törekszenek. Függetlenül attól, hogy mennyira jól gondolták el az információ-rendszerek hosszútávú stratégiáját, az irányváltást vagy a célok felülvizsgálatát a szervezet felső vezetése a szervezeten belül elhatározhatja. Miként a belülről eredő változásokhoz, a kormányzati szervezeteknek ugyancsak alkalmazkodniuk kell a szervezeten kívülről eredő irányzatokhoz is (pl.államkincstár, miniszterelnöki hivatal, Európai Únió), mégpedig nem egyszer igen rövid időn belül. A technológia maga is új lehetőségeket kínálhat a sikeresebb működtetésre. Az információ-technológiában bekövetkező haladás javíthatja a jelenlegi műveletek hatékonyságát és lehetőséget nyújthat újabb és eredményesebb működtetésre A működési folyamatokat érintő minden változás általában változtatásra vezet az alapul szolgáló alkalmazási rendszerekben is. A szoftver-karbantartás négy kategóriára bontható fel, melyek nagyjából tükrözik az alkalmazásra gyakorolt különböző hatásokat; ezek: • tökéletesítő karbantartás ;(perfektív) • helyesbítő karbantartás;(korrektív) • illesztő karbantartás;(adaptív) MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/16

2009.11.16.



• megelőző karbantartás.(preventív) A tökéletesítő karbantartás a meglévő funkcionalitás vagy alkalmazási teljesítmény bármilyen kiegészítésével vagy fokozásával foglalkozik. Ez különbözik a helyesbítő karbantartástól, amely a feldolgozási teljesítmény vagy az alkalmazás megvalósításának sajátos problémáival foglalkozik. Az illesztő kjarbantartás az alkalmazásnak a működési folyamatok, az alapul szolgáló környezet, a hálózat és a hardver-platform változásai miatt szükségessé vált változtatásával foglalkozik. Azt a műveletet, mely azt célozza, hogy egy alkalmazás következő karbantartását eredményesebbé és megbízhatóbbá tegye, megelőző (preventív) karbantartásként osztályozzuk A CCTA 1990-ben rendelt egyik felmérése a szoftver-karbantartás adott kategóriáinak arányairól a kormányzati szerveknél az alábbi képet mutatta: perfektív 60 %, korrektív l7 %, adaptív l8 %, és preventív 5 %. Spikes Cavell 1991-es felmérése szerint az informatikai szervezetek személyi jellegűerőforrásainak 65 %-át a hibajavításra, a tökéletesítésre és az áttérésekre fordították. A szoftver-karbantartás minden informatikai műhelyben költséges tevékenység, s mindazt, ami csökkentheti ezt a terhet, alaposan meg kell vizsgálni. Az adatgazdálkodásnak a konfiguráció-kezelési eljárások egész készletét kell alkalmaznia, hogy minimálisra csökkentse a változtatás és a karbantartás iránti erőfeszítést. Az adatmodell a hivatkozási pont bármely változtatáshoz. A változások következményeit azután át kell vezetni az ugyanazon adatmeghatározásokatt használóvalamennyi rendszerben. Az adatgazdálkodás általában, és az adatmodell különösen, jótékony hatást gyakorol a szoftver-karbantartásra. A karbantartási terhek, az adat-függő változások tekintetében, az alábbiakat jelentik: • a változtatást igénylő adatok helyének meghatározása; • az adat-meghatározások megváltoztatása; • a változtatás tesztelése

Az adatok minősége és tárolásuk helyének ismerete iránti nagyobb bizonyosság eredménye a fokozott teljesítőképesség. Az Egyesült Államokban végzett kutatás alapján úgy értékelték, hogy egy-egy szervezetben az új alkalmazások 70-80 %-nyi része már létezik valahol;az adatgazdálkodás segíteni fogja a szervezeteket abban, hogy azonosítsák az új alkalmazásokban újrahasználható megbízható adatmeghatározásokat. 3.6 A működési információk közlése Az információ-rendszerek egy további problémája volt a rendszerek közötti adattovábbítás rendkívüli nehézsége. Az adat ugyanazzal a jelentés-tartalommal jelent meg, de különböző elnevezéssel a különböző rendszerekben(szinonímák). Az adat megjelent ugyanazzal az elnevezéssel is, de eltérő jelentés-tartalommal a különböző rendszerekben (homonímák). E miatt rengeteg elemző-munkát végeztek el feleslegesen kétszeresen. Az ilyen jellegű nehézségek hozzájárultak ahhoz, hogy a felsőszintű vezetésnek szegényes információs háttérrel kellett beérnie.


I/17

2009.11.16.



Nem szokatlan, hogy a szervezet egyes szakterületeinek vezetői eltérő stratégiát és döntéseket alapoznak arra, ami egyazon infromációnak tűnik. De amint elemezték az adatokat, nyilvánvaló lett, hogy minden egyes vezető eltérően értelmezte azokat, az ő sajátos adat-felhasználásának megfelelően. Ilyen formán munkájuk, bár pontos, nincs összhangban. Az adatgazdálkodás nem varázspálca, melyet meglengetve egy csapásra orvosolni lehet minden problémát. Pénzben, időben és munkaerőben kifejezett erőforrásokat kell befektetni ahhoz, hogy megfelelő szervezeti szintű adatmodell álljon rendelkezésre és az működőképes legyen. A jobb adat-elérés a rendszerek között az egyik eredménye kell, hogy legyen a szervezeti szintű adatmodell alkalmazásának az információrendszerek átadásának alapjaként, akár egy alkalmazási csomaghoz, akár testre szabott rendszerfejlesztéshez folyamodnak. A jobb szervezeti szintű információ, amelyre a jövő tervezése alapítható, nagy nyereség, amit nem szabad elfelejteni. Felmerül a szervezetek közötti kommunikáció problémája is. Az egymás adataihoz való hozzáférést szorosan ellenőrizni kell. Az adatgazdálkodási technikák segítik a folyamatot. Mindamellett nem helyénvaló azt állítani, hogy amennyiben két szervezet meghonosítja az adatgazdálkodást, ezzel automatikusan megoldották problémáikat az egymás adataihoz való hozzájutás terén. Kiegészítő erőfeszítéseket kell még kifejteniök egy ilyen természetű együttműködés alátámasztására. Az elektronikus adatcsere szabvány (EDI) egy jól megalapozott mechanizmus a szervezetek közötti adat-átvitelre. Ez a mechanizmus helyettesíti az újra-bevitel költséges eljárását egy másik számítógépről eredő adat átvételénél. A kapott adat jelentését egyeztetni kell az átadásnál szándékolt jelentéssel. Ezt az alábbi két módozat egyikével valósíthatjuk meg: • bizonyos adat-átalakítási eljárásokkal az egyik vagy mindkét félnél; • a küldő és a fogadó által egyaránt elfogadott közös adat-meghatározásokkal

(beleértve a formátumokat is). A második változat előnyösebb, mivel csökkenti mind a feldolgozási időt, mind pedig a tévedések mértékét. Az adat-meghatározási technikák alkalmazásával valósítható meg, ami az adatgazdálkodás alapvető eleme. Az EDI mind a szervezeteken belül, mind pedig közöttük működik. 3.7 Költség-megtakarítás megvalósítása Az információ-rendszerek tervezésére és fenntartására szolgáló eljárások egyszerűsödése jelentős költség-megtakarítást eredményez. A költségvetési megszorítások nem újkeletűek és meg kell változtatni azt az elterjedt a vélekedést, hogy az információ-rendszerek művelői a szervezeti alapok állandó pénz-lecsapolói. Az adatgazdálkodás lehetőséget nyújt e rossz hírnév megváltoztatására, de ez nem lesz könnyű, sem olcsó. Az adatgazdálkodáshoz szükséges tevékenységekhez erőforrásokra van szükség a megvalósítás, a karbantartás és a működtetés céljából. Ezeket a költségeket beruházásnak kell tekinteni. Az adatgazdálkodás bevezetése során valójában a legsúlyosabb problémát az a konfliktus képezi, amely a rövid távon felmerülő költségek és a hosszútávú stratégia között feszül. E két ellentétes nézőpont az alábbiak szerint foglalható össze: •

projekt szintű, avagy rövidtávú szükségszerűségek;


I/18

2009.11.16.


•


hosszútávú (stratégiai) előnyök.

A rövidtávú költségek ellen szóló érv az, hogy a jelenlegi projekt mindent megelőző prioritással rendelkezik. Az adatgazdálkodás hosszútávú és potenciálisan kockázatos program. Ahhoz, hogy a jelenlegi projektet megalapozzák, a hagyományos módszerek gyorsabbak és olcsóbbak. Az adatgazdálkodásba fektetett beruházás csak hosszú idő után térül meg. Az adatgazdálkodás hosszútávú szempontjait vitató ellenérv az, hogy a szervezet-működés felől érkező nyomásokat a hosszútávú szemlélet miatt el kell téríteni. A felteendő kérdések a következők: •

Megteheti-e egy szervezet, hogy nem ruház be az adatgazdálkodás előnyei érdekében?

•

Lehet-e egy szervezet valóban ügyfél-központú és minőség-orientált, ha egyik legértékesebb erőforrását rosszul kezeli?

3.8 Az adatokat a szervezet értékes vagyonává kell tenni Bármely erőforrásának kezeléséhez, a szervezetnek terveznie, felügyelnie és ellenőriznie kell e forrás használatát. A működés egyes területeinek és a szakmai vezetőknek felelősséget kell vállalniuk az információra és az információ-szolgáltatásra fordított kiadásaikért, valamint annak az információnak a minőségéért, amelyet másoknak szolgáltatni tartoznak. Ez csak akkor lehetséges, ha az információs költségek láthatók és mérhetők ahhoz az értékhez viszonyítva, melyet ők maguk és ügyfeleik az információból nyernek. Több különböző megközelítés használható arra, hogy a költség-haszon elvet valamely szervezet által birtokolt és használt információra alkalmazzuk. Ezek között: •

a CCTA kockázat-elemzési és kezelési módszertana (CRAMM);

•

Parker és Benson (IBM) információ-gazdálkodási megközelítése az informatikai (IT) beruházások esetén;

•

a stratégiai erőforrások és az információ teljes hozzáadott érték-becslésének módszertana (TVAM: Total Value Added Methodology).

4. Alapfeladat és célkitűzések 4.1 Bevezetés Egy megbízható adatgazdálkodási rendszer meghonosítását olyan stratégiai kezdeményezésnek kell tekinteni, amely a szervezet informatikai stratégiai bizottságának teljes támogatását élvezi. A szervezet adatgazdálkodási célkitűzéseit szorosan a szervezet működési stratégiájának célkitűzéseihez kell kapcsolni. Ennek a fejezetnek az a célja, hogy az adatgazdálkodás átfogóan alapfeladatát meghatározza és szemügyre vegye azokat a területeket, melyekhez a célkitűzéseket meg kell határozni. Az alapfeladat fejezi ki az adatgazdálkodás rendeltetését; a célkitűzések mérhető formában fogalmazzák meg, hogy mit kell elérni. Az adatgazdálkodás szervezeti szintű irányelveket használ ellenőrző mechanizmusként, a célkitűzések elérésének elősegítésére. Az általános irányelvek témáit a 6. Fejezetben tárgyaljuk, ahol az adatgazdálkodás támogatásához szükséges szerepek meghatározása történik.


I/19

2009.11.16.



A további fejezetek írják le azokat a fogalmakat és szerepeket, amelyek alkalmazása szükséges az adatgazdálkodás e célkitűzéseinek eléréséhez. A fogalmakat az 5. fejezetben találjuk, a szerep-meghatározásokat a 6. fejezetben, míg a 7. fejezet azt vizsgálja, hogyan kell az adatgazdálkodásnak integrálódnia az informatikai fejlesztési tevékenységekhez. 4.2 Alapfeladat Az adatgazdálkodás rendeltetésének (alapfeladatának) figyelembe kell vennie a szervezet működési céljait: nem határozható meg a szervezet működési és informatikai stratégiájának figyelembe vétele nélkül. Mindamellett, az adatgazdálkodás rendeltetésének kifejtésében néhány általános szempontot megállapíthatunk. Például hatókörébe kell tartoznia • a szervezet működési adatainak, a szervezetben használt tényszerű információknak;

és • a metaadatoknak (vagyis a szervezeti információra vonatkozó információnak),

úgymint adatmeghatározásoknak, meghatározásoknak egyaránt.

adatmodelleknek

és

adatbázis-

Egy adatgazdálkodási funkció lényegi célját az alábbi elvont rendeltetés-meghatározás fejezi ki, amely modellként használható valamely szervezet sajátos rendeltetésének kialakításánál: A szervezet szervezeti szintű adatvagyonának fejlesztése, és e vagyon kiaknázásának előmozdítása azáltal, hogy azt megfelelő formában elérhetővé teszik, az előírt pontosság mellett akkor és ott, amikor és ahol ez szükséges. Amikor ezt az állítást egy adott szervezetre alakítják, akkor azt a titkosságra, a nyitottságra, a biztonságra, az adat-felhasználókra és a szervezet által nyújtandó adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezésekkel kigészíthetik. Természetesen, az egész adatgazdálkodási funkcióra vonatkoztatott rendeltetés csupán egy elnagyolt megközelítés. Egy nagyméretű szervezetben, vagy ahol az adatgazdálkodási funkció összetett, a rendeltetés pontosabb kifejtésére van lehetőség az adat-adminisztráció, az adatbázis adminisztráció és a (központi) adatszótáradminisztráció részfunkciókról. (Ld. 6. fejezet). Ahogy az adatgazdálkodásnak az a rendeltetése , hogy alátámassza a szervezeti működést, ezeknek az egyéb funkcióknak a rendeltetéséről szóló kifejtésnek alá kell támasztania az adatgazdálkodás általános értelmét: a szervezeti szintű adatvagyon fejlesztését és kiaknázását. Hasonlóképpen ott, ahol az adatgazdálkodási cselekmények némelyikét vagy mindegyikét más funkciók látják el, mint pl. az IR-tervezés, e funkciók rendeltetésének meghatározása során figyelembe kell venni azok adatgazdálkodási kötelezettségeit is. 4.3 Célkitűzések Ahhoz, hogy a rendeltetés kifejtésében kifejezésre juttatott jószándékok tényleges adatgazdálkodásként működjenek, akció-tervre van szükség. A tervnek a szervezet célkitűzéseivel társított, mérhető célkitűzéseken kell alapulnia. Ezért itt nem lehet pontosan megfogalmazást adni: e helyett ez a rész azokat az adatgazdálkodási területeket azonosítja, amelyekre vonatkozóan a célkitűzések meghatározandók. MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/20

2009.11.16.



Általános értelemben az adatgazdálkodás célkitűzése, hogy: •

megfelelő mennyiségben, minőségben és terjedelemben biztosítsa a működéshez szükséges adatokat a szervezet igényeinek alátámasztásául, melyek értelme teljes mértékben érthető és metaadatként rögzített;

•

a szervezet igényeinek megfelelően biztosítson megfelelő mennyiségű, minőségű és terjedelmű metaadatot;

•

teremtsen hatékony, eredményes, összefüggő, biztonságos és nyílt környezetet a szervezeti szintű adatok kezeléséhez és szolgáltatásához a megfelelő formában és időben, s azok számára, s ott, akik és ahol azt igénylik.

4.3.1 Az adatszolgáltatás céljai. Az adatgazdálkodás rendeltetésének legfőbb céljaaz, hogy a szervezet adatait és metaadatait az adott szervezeten belül mindazok számára elérhetővé tegye, akiknek szükségük van rájuk. A célkitűzéseket a 4.1. sz. ábrán felsorolt területekre kell meghatározni, ami alátámasztja a rendeltetésnek ezt a megnyilvánulását. Az adat adminisztráció feladata, hogy e célkitűzéseket elérjék . (A 6. fejezetben ismertetjük az adat-adminisztrációs szerepeket és feladatokat, míg az 5. fejezet azokat az adatgazdálkodási fogalmakat tekinti át, amelyeket alkalmazni kellene.) Célkitűzések részterületei

Az elérést mérő tényezők

Szervezeti adat-követelmények tervezése

Szervezeti szintű adat-követelmények meghatározottak (kiterjedés, időzítés) Adat-rögzítési tervek elkészültek

Szervezeti adatok rögzítése

Igényelt adatok mennyisége Rendelkezésre álló adatok mennyisége Adat-minőség Adat-rögzítésben felhasznált erőforrások Informatikai és szervezeti megelégedettség

Szervezeti adatok biztosítása

A valóban szolgáltatott szervezeti adatok Elért felhasználók Időbeniség Informatikai és szervezeti megelégedettség

Szervezeti adatok karbantartása

A valóban szolgáltatott szervezeti adatok Adat-minőség Elért felhasználók Időbeniség Informatikai és szervezeti megelégedettség


I/21

2009.11.16.



A szervezeti adatok megszűntetése

Fölösleges adatok mennyisége A megszüntetett adatok mennyisége Adatintegritás fennmaradása Élő adatok engedély nélküli elérésének, illetve megszűntetésének kockázata

Szervezeti szintű adatok adminisztrációjának irányítása

Rendelkezésre álló erőforrások Felhasznált erőforrások Munka-teher nagysága Informatikai- és szervezetimegelégedettség

4.1. sz. ábra: Adatszolgáltatási célok 4.3.2 Az adat-környezet céljai. Annak érdekében, hogy az adatok hozzáférhetők legyenek, az adatgazdálkodásnak megfelelő környezetet kell teremtenie a szervezeti szintű adatvagyon kezeléséhez. A szervezeti szintű adat-környezet kiterjed a szoftver és hardver eszközökre és a kapcsolódó eljárásokra, módszerekre és szabványokra a szervezeti szintű adatok kezelése és használata érdekében. A környezet kezelése az adatbázis-adminisztráció és az adatszótár-adminisztráció közös feladata.(Ld. 6. fejezet). Ezeknek a szerepeknek kell meghatározniuk a szervezet adat- és metaadat-architektúráinak kialakításánál alkalmazandó szabványokat, módszereket és eszközöket, az IR-stratégiában és az adatgazdálkodási funkcióban meghatározott technikai és irányítási irányelvek korlátai között. A szervezeti szintű adatgazdálkodási környezet célkitűzéseinek egy-egy csoportját a 4.2. sz. ábrán meghatározott részterületeken kellene megfogalmazni. Ezeket a célkitűzéseket az adatgazdálkodás állapítja meg az adatbázis-adminisztráció és a (központi) adatszótár-adminisztráció számára. A célkitűzések részterületeit kellőképpen fel kell bontani ahhoz, hogy az elérést mérő tényezőket a 6.5. és a 6.6. szakaszokban megjelölt feladatkörök mindegyikére biztosítsák. Megjegyzendő, hogy a 4.2. sz. ábrán szereplő elemzési, tervezési, rendszerépítési és megvalósítási területekre nem kifejezetten terjed ki a 6. fejezet. Célkitűzések részterületei


Szervezeti adatkörnyezet adminisztrációjának irányítása

Rendelkezésre álló erőforrások Felhasznált erőforrások Munka-teher nagysága Vezetés megelégedettsége


I/22

2009.11.16.



Célkitűzések részterületei


Szervezeti adatkörnyezet követelményelemzése

Elemzett követelmények aránya

Szervezeti adatkörnyezet követelménytervezése

Tervezett követelmények aránya

Szervezeti adatkörnyezet felépítése és megvalósítása

Kiépített és megvalósított követelmények aránya

Informatika és szervezet megelégedettsége Informatika és szervezet megelégedettsége

Informatika és szervezet megelégedettsége Szervezeti adatkörnyezet karbantartása

Karbantartott követelmények aránya Informatika és szervezet megelégedettsége

Szervezeti adatkörnyezet támogatása

Környezet használatának mértéke Felhasználók száma Kezelt kérdések, panaszok és problémák Biztosított kiképzés mennyisége Informatika és szervezet megelégedettsége

Szervezeti adatkörnyezet működtetése

Környezethasználatának mértéke Felhasználók száma Működésképtelenség időtartama Kezelt rendelkezésreállási, integritási és biztonsági problémák Reagálási idő az adatok és metaadatok szolgáltatásában Informatika és szervezet megelégedettsége

Szervezeti adatkörnyezet integritásának fenntartása

Potenciális integritási problémák/kérdések Kezelt integritási és biztonsági problémák Informatika és szervezet megelégedettsége

4.2. sz. ábra: Az adat-környezet célkitűzései 5. Adatgazdálkodási fogalmak


I/23

2009.11.16.



5.1 Bevezetés Ez a fejezet az adatgazdálkodás alapvető technikai részleteivel foglalkozik, s az általános áttekintés szintjén ismerteti azokat a főbb feladatokat, amelyekért az adatgazdálkodási funkció a felelős. Kiindulásként a fejezet leírja az adatelemzést és az adatmodellezést. Minden szervezetben vannak adatelemek, melyeknek rögzített kapcsolataik vannak egymással. Az adatelemzés funkciója az, hogy megértse és osztályozza az adatokat és e kapcsolatokat. Készíthető egy az adatokat és belső kapcsolataikat ábrázoló térkép vagy modell , amely tartalmazza az egyes adat-típusok meghatározásait is, ld. az 5.2. és az 5.3. részt. Sikeresen elvégezvén ezt az eljárást, lehetségessé válik az információrendszerek iránti új követelmények meghatározása, a szabatosan felfogott adatokra biztonságosan alapozva. Egy adatmodell kidolgozásához a szervezet felépítésének és működésének alapos ismerete legalább annyira fontos, mint az adatelemzés technikáinak kellő elsajátítása. Az utóbbi gyorsabban megtanulható, mint ahogyan az előbbi megszerezhető. Ezért is fontos, hogy a szervezeti működés tervezőit és a felhasználókat az adatelemzés folyamatába bevonják. A fejezet megvizsgálja az adat-tulajdonosok meghatározásának szükségességét, azokét, akik felelősek lesznek az adat-leírások karbantartásáért a szervezet számára, valamint meghatározásra kerül az adatfelelős szerepköre. Az adatfelelős szerepe nagyrészt az adatrögzítés és a változtatásellenőrzés feladataihoz társítható. A fejezet foglalkozik azzal is, hogy egy adatmodell milyen módon segíti az adatok integrálását és megosztását a szervezeten belül és az alkalmazások között. Egy szervezetben használt minden adat bizonyos biztonsági és hozzáférési kritériumoknak van alávetve, tehát az adatgazdálkodás olyan eljárásokat is igényel, amelyek az adathoz kapcsolt biztonsági és hozzáférési követelmények elemzésére szolgálnak. Ezeket az eljárásokat (technikákat) csak röviden jellemezzük. 5.2 Adatelemzés és adatmodellezés Mielőtt egy szervezet adatgazdálkodáshoz fogna, világos képet kell alkotnia magának azokról az adatokról, melyekért felelős, és azokról is, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy eredményesen működjék. Ezt a képet az adatelemzés és az adatmodellezés fogalmaihoz folyamodva rajzolják meg. 5.2.1 Adatelemzés Az adatelemzés úgy határozható meg, mint "a rendszer-elemzés egyik ága, mely az adat-struktúrával foglalkozik egy rendszeren belül." A jelen összefüggésben a rendszer nem feleltethető meg egyetlen alkalmazásnak, hanem egybefogja valamely működési területen,vagy szervezetben, vagy akár szervezetek között megvalósított összes folyamatot. Az adatelemzés és adatmodellezés - egyetlen alkalmazás terjedelmén túllépő -sajátos megfontolásait az alábbiakban, az 5.2.5. részben érintjük. Egy rendszer adatainak elemzése kiterjed a rendszer-folyamatok által igényelt adatok azonosítására és definiálására, valamint annak meghatározására, hogy ezeket az adatokat hogyan szerzik meg és használják fel. Az elemzés az adat-elérés és a rendszer biztonsági követelményeinek teljeskörű leírását is tartalmazza. MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/24

2009.11.16.



5.2.2 Adatmodellezés A fentiekkel összefüggő fogalom az adatmodellezés is. Az elemzés azonosítja, hogy mely adatokat használnak vagy igényelnek, az adatmodellezést viszont dokumentálja a megállapításokat . Egy adatmodell az adatok rendszerezett ábrázolása, amely meghatározza az egyedi adatelemeket és azt, hogy azok miként kapcsolódnak egymáshoz. Az adat-meghatározás problémáit az 5.3. részben tárgyaljuk. Egy adatelemzési és adatmodellezési gyakorlat során az információkat egyedek, attribútumok és kapcsolatok formájában gyűjtjük. Egy egyed egy valós világbeli dolog modellje, amely az egyednek csak a szervezet számára fontos adatait tartalmazza. Ezeket az adatokat egyedi adatelemek halmazaként tárolják, melyeket az egyed attribútumainak (tulajdonságainak) neveznek. Például egy autót leíróegyed attribútumai kiterjedhetnek annak forgalmi rendszámára, hengerűrtartalmára, az utastér helyeinek számára és a jármű színére. Ezek jelentik az összes olyan, autóra vonatkozó attribútumot, melyeknek a szervezet számára jelentősége van, bár van még számos más tény (adat), amely egy autóról őrízhető. Az egyednek egyedülálló azonosítóval kell rendelkeznie, ilyen pl. a gépkocsi forgalmi rendszáma; ezt kulcsnak nevezik, amely lehet egyetlen attribútum, vagy attribútumok egy csoportja. Rendszerint az egyed-típusok érdeklik az adatgazdálkodást - pl. az AUTÓ egyed-típus meghatározza azokat az attribútum- és kapcsolat-típusokat, amelyeknek létezniük kell, valahányszor a rendszerben egy autó előfordul. Az egyed fogalmat gyakran az egyedtípus rövidített változataként használják. Amellett, hogy információt nyernek az egyedekről, az adatgazdálkodásban az is szükséges, hogy megállapítsák és dokumentálják azokat a szabályokat, melyek meghatározzák, hogy az egyedek miként kapcsolódhatnak egymáshoz. Az egyedkapcsolat- meghatározások rögzítik az egyedek közötti létezési szabályokat (pl. azt, hogy egy A típusú egyed csak akkor létezhet, ha egy B típusú egyed létezik), és a számossági szabályokat (pl. ha egy A típusú egyed létezik, úgy egy vagy több B típusú egyed létezhet). Az egyed, az attribútum és fogalomjegyzékben található meg.

a

kapcsolat

részletesebb

meghatározása

a

Egyes egyed-típusok előfordulásai egyed-altípusokra oszthatók fel, hogy megkülönböztessék azokat az igen hasonló egyedeket, amelyeknél csak az egyedelőfordulások némelyike rendelkezik biztos attribútumokkal és kapcsolatokkal. Az altípusra osztás helyénvaló lehet akkor, ha: •

olyan opcionális attribútumok és/vagy kapcsolatok találhatók valamely egyednél, amelyek az előfordulások egy meghatározható részében ezek kötelezőek;

•

több egyedet ugyanazokkal az attribútumokkal azonosítottak, vagy olyan kapcsolatokban vesznek részt, amelyeknek azonos elnevezésük és közös egyedeik vannak.

Az adatelemzés és az adatmodellezés célja az, hogy a szervezetet a működése irányításához használt és/vagy igényelt adatok világos ábrázolásával ellássa.


I/25

2009.11.16.



Az adatvagyon eredményes és gazdaságos felhasználása érdekében, az adatmodelleket eszközként alkalmazzák ahhoz, hogy az adatok megosztását és újra-felhasználását a szervezeti felhasználók között illetve az információs rendszerek között egyaránt a lehető legnagyobb mértékben biztosítsák. Az adatmodellek lehetővé teszik, hogy a változások adatvagyonragyakorolt -hatásait láthatóvá és értékelhetővé tegyék.

-szervezeti

Az adatmodellezésnél alkalmazott technikák kiterjednek: • az egyedkapcsolat -ábrázolásra (5.2.3. rész); • a normalizálásra (5.2.4. rész). A szervezeti szintű adatmodellezéssel az 5.2.5. részben, míg a szervezeti adatszótár használatával az adatmeghatározások fenntartásában az 5.2.6. részben foglalkozunk. 5.2.3 Egyedkapcsolat ábrázolása Egy egyedkapcsolat-ábra az egyedek és a kapcsolatok fogalmai segítségével képszerűen ábrázolja a szervezet számára szükséges és tevékenységének kifejtésében használatos adatokat. eredményezhet

Üzleti kapcsolat

alapján feladható

feladásra kerül

származik Ajánlat

Megrendelés

Ahol

egy egyedet jelöl

Ahol

egy kapcsolatot jelöl két egyed között 5.l. Egyedkapcsolati ábra példája

Fel kell ismernünk, hogy egy ábra önmagában csupán korlátozott megértését tudja nyújtani az adatoknak, s azt mindenkor szükséges lesz alátámasztani az egyedek, a kapcsolatok s végül az attribútumok leírásával. Az 5.1. sz. ábra bemutatja az egyedkapcsolati ábra egyik példáját, a CCTA Információ Gazdálkodási Könyvtárának egyik kötetében, a "Szervezeti adatmodellezés"-ben alkalmazott jelzésrendszert követve. Az adatmeghatározási kérdéseket az 5.3. részben tárgyaljuk. 5.2.4 Normalizálás A normalizálás egy lépésről lépésre haladó folyamat arra, hogy az adatmodelleket egy két dimenziós táblázatos formában ábrázolják. A normalizálás célja az, hogy az adatmodellből eltávolítsanak minden feleslegeset, s ezáltal azt könnyebben érthetővé tegyék. Egy normalizált adatmodellnek elő kell mozdítania azt, hogy az attribútumelőfordulások módosítása, létrehozása, visszanyerése és törlése minimális munkával történjen.


I/26

2009.11.16.



Az eljárás a matematikai halmaz elméletenalapul és azt először dr. E. F. Codd, a relációs adatbázis szakértője vezette be. Az eljárás az alábbiakban összegezhető: • Határozzunk meg egy kezdeti (kiinduló) egyed-készletet attribútum-listájukkal együtt; • Távolítsuk el az ismétlődő adatelem-csoportokat, hogy ezáltal az egyedeknek meghatározott számú attribútumaik legyenek (Első normál alak); • Távolítsuk el az egyed-meghatározás minden olyan attribútum-csoportját, melyeket az egyedkulcsának egy része már azonosít. Ezek aztán úgy definiálhatók, mint önálló egyedek. (Második normál alak). • Határozzuk meg azokat az attribútum-csoportokat, amelyek valamely egyed teljes kulcsától függenek, és semmi mástól. (Harmadik normál alak) A végső adatmodell olyan elemi egyed/attribútum jegyzékek halmazából áll, melyek kulcsaikon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. 5.2.5 Szervezeti szintű adatmodell Egy szervezeti szintű adatmodell olyan adatmodell, melynek terjedelme bármely konkrét alkalmazás szintű rendszeren túlmutat. E modell fő funkciója az, hogy az egyes szervezeti alkalmazások között megosztott adatmeghatározásokat összehangolja. A szervezeti szintű adatmodell három szinten részletezhető:stratégiai, architekturális és alkalmazási szinten. (ld. az 5.2. sz. ábrát). Ez az adatoknak egy másmilyen szemléletét nyújtja, mint az adat-piramis (ld. 2.4. sz.ábrát), amely azokat az adattípusokat mutatta be, amelyeket egy szervezet különböző vezetési szintjein használnak. A három-szintű modell eszköz azoknak az adatoknak szemléltetésére, melyeket egy szervezetben a részletesség eltérő szintjein vesznek figyelembe.

Stratégiai szint

Szervezeti egyedek modellje

Architekturális szint

mennyiségi adatokkal és attribútumokkal

Alkalmazási szint

alkalmazásra jellemző részletekkel

5.2. sz. ábra: Egy szervezeti adatmodell szintjei A stratégiai szint tartalmaz egy szervezeti szintű egyed-modellt, amely a fontosabb szervezeti fogalmakat ábrázolja, s melyet a szervezeti felhasználókkal együtt kell kialakítani. Ez a szint írja le a szervezeti felhasználók által a szervezet működtetésében felvetett vagy alkalmazott dolgokat. E szint segíti majd az információ-rendszerek közötti együttműködés terjedelmének megállapítását. Az architekturális szint tartalmazza azoknak az objektumoknak a meghatározását, amelyeken az egész adat-architektúra alapul. Ez határozza meg, hogy hol, milyen MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/27

2009.11.16.



adatokat, s milyen alakban kell tartani, és ki a felelős ezért. A szint megállapítja azokat a fogalmakat, melyekkel minden egyes fizikai adatbázis tartalma jellemezhető. Az alkalmazási szint több, látszólag önálló modellt tartalmaz: minden egyes információ-rendszer számára egyet. A szervezeti szintű adatmodellnek számos, egymáson átnyúló részhalmaza lehet, amelyek mindegyike egy-egy alkalmazási szintű adatmodellt képvisel. A három rétegű modellről további információkért az olvasó forduljon a Szervezeti Adatmodellezésről szóló útmutatóhoz (szintén kormányzati ajánlás). 5.2.6 Szervezeti adatszótár Egy szervezeti szintű adatszótár a teljeskörű szervezeti adatmodell összes olyan adatmeghatározásának tárháza, mely a felhatalmazott felhasználók számára hozzáférhető. A gyakorlatban nem mindig lehetséges, hogy mindezeket a meghatározásokat fizikailag egyetlen adatszótárban tartsák. A kiterjedt szervezetek esetében a funkciók puszta mérete és eltérő jellege miatt, de azért is lehetséges ez, mert a rendszer számos szoftver-termékének és alkalmazási csomagjának saját külön adatszótára van. Ilyen módon az ideális megközelítés egy olyan logikai fogalommá válik, amely fizikailag szétosztott adatszótár-termékek révén jön létre. Az 5.3. sz. ábra bemutatja az adatszótár alkotóelemeit. Adat

Folyamat

Információrendszerek tervezése Követelményelemzés Logikai tervezés Technikai tervezés Felépítés és megvalósítás

egyedek egyedek attribútumok kapcsolatok kulcsok adatbázisok oszlopok képernyők jelentések táblák kulcsok

funkciók helyszínek folyamatok események helyszínek adatáramlások rendszerek programok modulok csomópontok JCL

Stratégiai

Taktikai

Fizikai

5.3. sz ábra: Egy adatszótár tartalmi elemei (Forrás:"Open Systems: Setting Sail", Holloway, Ashgate, l994.) A UNIX, DEC VAX, PC és más környezetek alkalmazzák a konfiguráció-kezelési adatbázis fogalmátt az osztott adatszótár olyan tartalmi változásainak ellenőrzésére, melyek valamely alkalmazás szempontjából fontosak. Az adatszótár tartalmazhatja mind a logikai, mind pedig a fizikai modell adat- és folyamat-meghatározásait. A logikai modellek bemutatják, hogyan kellene meghatározni az adatokat és a folyamatokat, hogy azok a rendszer követelményeinek megfeleljenek; a fizikai modellek pedig azt ábrázolják, ahogyan valóságosan meghatározottak, figyelembe véve a fizikai korlátokat.


I/28

2009.11.16.



Az adatszótár objektumai egy adatmodellbe épülnek bele, amelyre, mint az adatszótár metamodellre hivatkoznak. Egy adatszótár például az alábbi információkat tárolhatja az Egyedről: •

egyed elnevezése;

•

egyed adat-meghatározása, mely célját is leírja;

•

szöveges magyarázata annak, amit egy egyed-előfordulás jelent;

•

ahol az adatot tartják; ez olyan esetekben hasznos, amikor az adatokat szétszórtan, több különböző hardver-platformon tárolják;

•

ki a tulajdonos;

•

ki a felhasználó;

•

az adat formátuma;

•

érvényesítési szabályok, mint a megengedett maximális és minimális értékek.

Az adatszótárnak az összes olyan egyed és attribútum elnevezést tartalmaznia kell (valamint a folyamatok és fizikai objektumok, így az adatbázis, a tábla és a programképernyők megnevezését), amelyeket már alkalmaztak valaha is. E mellett részletezi a névkonvenciókat , beleértve a rövidítéseket, a betűszavakat és a megengedett helyettesítőket (alias). A karbantartás megkönnyítése alapvető annak biztosításához, hogy az adatszótár teljesen naprakész állapotban legyen. A formális változtatási eljárás követése lényeges, bár időigényes ellenőrzési lehetőség.(Ld. az 5.8. részt is.) A változások átvezetése az adatszótárban egy projektszerűen végzett tevékenység, melyért a projekt-munkacsoport a felelős, s melyet az adatgazdálkodásnak ellenőriznie kell. Egyes, számítógéppel segített rendszertervezési (CASE) eszközök azáltal biztosítják az adatgazdálkodási szabványokkal való összhangot, hogy kikényszerítik: minden adat-változtatás az adatszótár meghatározásain keresztül történjék. Azok a CASE eszközök, amelyek az egész életciklust támogatják, ugyanazt az adatszótárt használják a rendszerek fejlesztésében és működtetésében. A CASE eszközök alkalmazása az adatgazdálkodás támogatására jó példa a hasznos együttműködésre az információ rendszerek különböző elterjedt kezdeményezései között. Az adatszótár környezetének kezelése az adatgazdálkodás egyik szerepköre, amely támogatja, és amennyire lehetséges megkönnyíti a metaadatok engedélyezett módosítását és elérését. Erről a szerepről további információkat lásd a 6. fejezetben. 5.3 Adatmeghatározás Egy szervezet adat-készlete fontos vagyontárgy -éppolyan fontos, mint bármelyik fizikai vagyontárgy, így pl. a telefon-központok, vagy más, értékesebb berendezések. Mindazoknak, akik adatokat használnak, világosan és egyértelműen kell megérteniük, mi az adat jelentése. Az adatmeghatározás, e megértés alapja, megköveteli a szervezeti/működési háttér ismeretét és a kellően kiképzett elemzési jártasságot egyaránt. Fontos fejlesztés


I/29

2009.11.16.



Lakások esetén:

ahol 10 vagy több lakás építését tervezik (vagy amennyiben azok számát nem adják meg, a terület 0,5 hektárnál nagyobb).

Minden egyéb esetben: ahol az alapterület kiterjedése 1000 négyzetméter, vagy nagyobb (illetve a helyszín egy hektár, vagy nagyobb). A helyszín területe alatt a fejlesztés által valamilyen módon közvetlenül érintett területet kell érteni. Az alapterület kiterjedése alatt az épületen belüli összes terület összegét kell érteni. 5.4 ábra: Adatmeghatározási példa Ezzel együtt, az adatmeghatározásnál nem maradhat semmi homályban vagy magyartalanul megfogalmazva. A (brit) Környezetvédelmi Minisztérium például az 5.4. sz. ábrán szemléltetett meghatározást használja a "Fontosabb fejlesztések" fogalmaként, amikor a tervezési kérvényekről dönt. Egy "Fontos fejlesztés" jellemzéséhez szükséges adatokat, például, megnevezett egyedként modellezik, felhasználva mind a fenti szöveges leírást, mind pedig egy attribútum-halmazt, amely azokból az adatelemekből áll, melyeket minden egyes fontos fejlesztésről tárolni kell. Elnevezés Az egyedeket, az elnevezési megállapodások vagy szabványok alkalmazásával, struktúráltan kell elnevezni. E téren két különböző célt követnek: y a felhasználói alkalmazások közötti kommunikáció alátámasztása; y az adatszótárban tárolt meghatározások egész gyűjteményének kezelése. Az adat-elnevezéseknek értelmesnek kell lenniük. Ami magától értetődő az egyik személynek, gyakran valami egészen mást jelenthet egy másiknak. A kereskedelmi szervezeteknek, például, tipikusan nagy nehézséget okoz, hogy rögzítsék a bruttó nyereség-határ, vagy akár a fogyasztó jelentését! Szinonimák, homonímák, fedőnevek (alias) Két fogalom használatos az egyedek elnevezésében és azonosításában felmerülő problémák pontos megjelölésére: • szinonima (rokonértelmű szó): azt mutatja meg, mi történik, ha két névnek ugyanazt a jelentést tulajdonítják; • homonima (többjelentésű szó): azt mutatja meg, mi történik, ha ugyanannak a névnek két különböző jelentést tulajdonítanak. Minél nagyobb az adatmeghatározást végző munkacsoport, s minél kiterjedtebb a szervezeti/működési műveletek érintett köre, annál nagyobb a veszélye annak, hogy e kétféle félreértés kialakul. Az elnevezési megállapodások (névkonvenciók) alkalmazása és valamennyi definíció -közös adatszótárban történő- rögzítésének gyakorlata segít abban, hogy e problémákat azonosítsák és kezeljék. Bizonyos feltételek mellett a szinonímák hasznos célokat szolgálnak, de szigorú ellenőrzést igényelnek; ilyen esetben azokra rendszerint fedőnévként ("alias"-ként) utalnak.


I/30

2009.11.16.



Alkalmazási csomagok. Annak a lehetősége, hogy egy alkalmazási csomagot egy már meglévő alkalmazási csoportba integráljunk, az összes alkalmazás által használt adatmodellek összegyeztethetőségétől (kompatibilitásától) függ. A szervezeti adatmodellekben őrzött meghatározások felhasználhatók arra, hogy segítsenek felbecsülni a vizsgált csomag illeszkedésének mértékét. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az alkalmazási csomagokban használt elnevezési megállapodások gyakran különböznek majd a szervezetben használtaktól. Fedőnevek használata elősegítheti a csomag integrálását a szervezeti adatmodellbe. Prototípus-készítés. Az adatgazdálkodás szerepet játszik, amikor egy projektben a prototípus-készítési megközelítéshez folyamodnak. Különösen akkor igaz ez, ha többszörös prototípusokat fejlesztenek ki ugyanannak a projektnek keretében. Az adatmeghatározásokban eszközölt változtatásokat össze kell hangolni és alá kell rendelni a szervezet adatgazdálkodási szabályainak. Az, hogy ez a prototípus-készítés eljárása során történik vagy a prototípus-készítés befejezését követő egyeztetési tevékenység keretében, projektirányítási kérdés, s a prototípus-készítés módjától és a változás mértékétől függ. Az adatmeghatározásról további információk a CCTA Információ Gazdálkodási Könyvtárának alábbi kötetében találhatók: "Szervezeti szintű adatmodellezés". 5.4 Tulajdon Az adatok tulajdonlása az adat-ellenőrzés kulcsfontosságú eleme. Tulajdonlási kérdések mind a szervezeti adat-előfordulások, mind pedig a metaadatok tekintetében felmerülnek. A tulajdonosi minőség bármelyik adat-típusra nézve a szervezetnek olyan részeire ruházható rá, amelyek képesek ellenőrizni, hogy az adatok pontosak-e vagy sem. Szükséges megállapítani azt is, hogy a szervezetnek mely részei felelősek mindkét típushoz tartozó adatok megváltoztatásáért, s azt, hogy azok ténylegesen tulajdonosai-e az adatoknak. A metaadatok tulajdonosi felelősségének kijelölése különösen nem lehet könnyű. Ezt az 5.5 ábra szemlélteti: Kizárólag az értékesítési szervezet által A, B, C használt egyedek Kizárólag a könyvelési szervezet által G, H. I használt egyedek Mindkettőben használt egyedek

D, E, F

5.5. ábra:Egyed-használat különböző mintái Nyilvánvaló, hogy az A-C és a G-I egyedekkel nincs gond. De ki mondja ki a végső szót a D-F egyedekről? Nincs semmi szokatlan a D-F helyzettel. Kevés szervezet működik elszigetelt részlegekben. Gyakoribb az, hogy a munka egymást átfedő szervezeti funkciókból tevődik össze. Szükség van valakire, aki dönt, s ez az adatgazdálkodás egyik szerepe, melyet gondosan kell kiosztani. Bárki vállalja is ezt a szerepet, kellő hatáskört kell biztositani részére ahhoz, hogy feladatát ellássa.


I/31

2009.11.16.



Ha az értékesítés és a könyvelés is a saját definícióit alkalmazza, azonnal zavar támad, amint bármilyen kísérlet történik az adat-megosztásra. Ha, mondjuk, a könyvelést nevezik meg tulajdonosként, úgy neki kell viselnie a felelősséget az adatmeghatározások pontosságáért. Ha azonban az értékesítés úgy találja, hogy saját működési igényeihez ezek az adatmeghatározások nem megfelelőek, úgy vagy tárgyalnia kell a tulajdonossal (a könyveléssel), vagy pedig létre kell hoznia saját adatait - a saját költségén. Ezeket a kérdéseket az adatgazdálkodás nélkül nem lehet szabályszerűen, vagy egyáltalán elrendezni. A formális tulajdonlás ilyen hiányával összefüggő kockázatok az alábbiak: y

az adatok pontatlan értelmezésén alapuló döntések;

y

az adatok nem észlelt elromlása;

y

az adat-minőség romlása;

y

az adatok félreértése a felhasználóik részéről.

A tulajdonosi felelősség nélkül egyes szervezeti döntések a tárolt adatok lekérdezési eredményeinek pontatlan értelmezése alapján születnek meg -pl. olyan esetben, amikor az egyikvezető az információ meghatározott részének definícióját valamilyennek feltételezi, de az informatika azt eltérően származtatta, mivel egy másik felhasználó részleg változtatást igényelt. Ha nincs önálló szerep, amelyfelelős az adatok biztonságáért, az adatok elromlása (annak következtében, hogy nem megfelelő biztonsági másolatokat helyeztek vissza) észrevétlen maradhat. Ez viszont rossz szervezeti döntéseket eredményezhet. Amikor több felhasználó egymástól függetlenül vállal felelősséget egyazon adatelem saját hatókörükbe tartozó előfordulásaiért, az adatok értékének alacsony minősége fennmarad és a rossz értékek használata rossz minőségű információ kialakulására vezet. ilyen esetben nem állnak rendelkezésre szabályszerű irányelvek annak meghatározására, mit jelent az adatok integritása. Ennek következtében azt sem tudjuk, milyen a jó minőségű adat. Adat-tulajdonos az a személy, testület vagy szervezet, akit vagy amelyet felruháztak, ill. aki vagy amely magára vállalta az adatok meghatározott csoportjára vonatkozóan az alábbi felelősségek és hatáskörök gyakorlását: y

megállapodik az adatokra vonatkozó szervezeti leírásban és célban;

y

meghatározza, ki hozhat létre, módosíthat, olvashat és/vagy törölhet adatelőfordulásokat;

y

meghatározza az adatfelelősség hatásköreit, és kijelöli az adatfelelősöket;

y

jóváhagyja az adatrögzítés, adat-származtatás és adat-formátum kialakítás módszereinek változtatásait;

y

meghatározza a kódolt adatok struktúráját;

y

jóváhagyja az adatok értéktartományait és formátumát;

y

eltávolítja az adatrögzítésben és adat-tárolásban előforduló kettőződéseket;

y

jóváhagyja mind a fizikai, mind pedig a logikai károk (így a megsemmisülés, a módosulás, ill. a titkosság megszűnése) elleni biztonsági szinteket ;

y

segít a szinonímák és a homonímák feloldásában;


I/32

2009.11.16.



y

összehangolja a más felhasználóknak szóló információk elosztását, ill.a tőlük eredő követelmények egyeztetését;

y

mérlegeli az adatok elvesztéséből, elromlásából és hiányából a szervezetre nézve felmerülő kockázatot;

y

eleget tesz minden törvényes követelménynek;

y

eleget tesz az adatokra vonatkozó belső rendelkezéseknek;

y

reagál az állampolgárok hozzáférési kérelmeire (Adatvédelmi törvény és a Nyitott Kormányzásról szóló fehérkönyv szerint, Nagy-Britanniában);

y

biztosítja az adatok - megállapodás szerinti minőségi előírásoknak megfelelő szinten tartását;

y

gondoskodik az engedélyezett adat-használat dokumentálásáról.

Bár a fentiekben felsoroltakért a tulajdonos a felelős, rendszerint szükség van arra, hogy alapos konzultációra kerüljön sor más szakértői csoportokkal is. Az adatfelelős az a személy, testület vagy egyének csoportja (még inkább több csoportja), aki egy adatelem mindennapos felügyeletét végzi. A tulajdonos emiatt egyes jogköreit az adatfelelősre ruházza át. Bár ez az átruházás szükséges és előnyös is, a tulajdonos nem háríthatja el a végső felelősséget (vagy a számonkérhetőséget) az adatok biztonsága, integritása és titkossága tekintetében. Van néhány olyan egyéb hatáskör, amelyeket nem lehet az adatfelelősre átruházni, mégpedig: y

megállapodás az adatmeghatározásról;

y

hozzáférés kiosztása;

y

adatfelelősség engedélyezése;

y

kódolási struktúrák kialakítása;

y

az érvényes érték-tartomány jóváhagyása;

y

mentési szintek jóváhagyása.

Az adatfelelős pontos felelősségei a körülményektől függően változnak. Általában az adatgazdálkodás a metaadatok adatfelelőse és az informatika-szolgáltatói a számítógépes rendszerekben tartott szervezeti adatok adatfelelősei. Kulcsfontosságú megjegyezni azt, hogy a tulajdonosoknak nem szabad lazítaniuk az adatkészleteik feletti ellenőrzést. Annak érdekében, hogy eldöntsük kik lehetnek a potenciális tulajdonosok, át kell tekintenünk a létező adat-típusokat, melyek kiterjednek: y

azokra az adatokra, melyekkel /fogyasztói/szállítói látják el;

y

az egyéb külső szervezetek részéről biztosított adatokra;

y

a származtatott adatokra;

y

a szervezet alkalmazottaitól eredő olyan adatokra, melyek hatást gyakorolnak a külső környezetre;

y

a szervezet saját céljaira belsőleg előállított adatokra;

y

ellenőrzési adatokra;


a

I/33

szervezetet

közvetlenül

az

2009.11.16.

ügyfelei


y


metaadatokra.

Nyilvánvaló, hogy az itt felsorolt adat-típusok többségének a működési terület vagy a végfelhasználók tulajdonát kell képezniük. Úgy tűnik, hogy a kivételt a külső szervezetektől származó adatok képezik. Az ilyen típusú adatok példái lehetnek az adó-kódok. Ilyen esetekben a tulajdonos/adatfelelős kapcsolatot össze kell egyeztetni a külső adat-ellátóval. Annak a problémának a megoldásában, hogy melyik szervezeti felhasználó melyik adatelem tulajdonosa legyen, egy affinitási mátrix használata segíthet, amely megmutatja, melyik szervezeti egység felelős a vizsgált adat-előfordulások létrehozásáért, olvasásáért, módosításáért és törléséért. Erre a mátrixra gyakran, mint CRUD-mátrixra hivatkoznak (Create, Read, Update, Delete, azaz létrehozás, olvasás, módosítás, törlés), miként azt az 5.6. sz. ábra szemlélteti. Az adatokat létrehozó és törlő szervezeti egységekre úgy kell tekintenünk, mint elsődleges tulajdonos-jelöltekre. Ahol az adatok létrehozásának és törlésének feladatát egynél több szervezeti egység látja el, minden egyes egységben az alkalmazott eljárásokat elemezni kell annak felfedésére, hogy mi is megy végbe. Amennyiben a folyamatok érvényesek, úgy a tulajdonlás kérdése a szervezet magasabb fórumán dönthető el. L=Létrehozás/Módosítás Adat: Ügyfél Termék Rendelés Anyag O=Olvasás T=Törlés *=Tervezett

Funkció Értékesítési statisztikák

O

O

Rendelés beérkezése

LT

O

LT

Számlázás

O

O

O

LT

O

Gyártás-ütemezés

O*

Beszerzés-irányítás

O

Karbantartás tervezés

O*

Leltár -nyilvántartás

LT

5.6. sz. ábra: Egy affinitási (CRUD) mátrix minta 5.5 Adat-integrálás A legtöbb szervezet rendelkezik olyan alkalmazásokkal, melyeknek egymás között meg kell osztaniuk az információt. Amennyiben alkalmazási területeik között nincs integráció, úgy három probléma merül fel: y

adatok inkonzisztenciája jelentkezik;

y

romlik a termelékenység;

y

a felhasználók az egyes alkalmazási csomagok foglyai lesznek.

Integráció nélkül az adatokat többszörösen kell tárolni a különböző alkalmzásokban. Az adatoknak ezek az eltérő változatai egymással könnyen inkonzisztenssé válhatnak. Az adat-kettőződés mindenképpen alacsony hatékonyságú. MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/34

2009.11.16.



Amennyiben egyik alkalmazásban szereplő adatot újra be kell gépelni, vagy át kell alakítani, mielőtt még egy másik alkalmazásban felhasználhatnák, ez csökkenti a termelékenységet. A felhasználók egy meghatározott szállítótól eredő specifikus alkalmazás foglyai lehetnek, mivel az nem vihető át egy alternatív csomagba. Az adatok integrálásának két különböző megnyilvánulása van: az adatcsere és az adatmegosztás. Adatcsere az, ha az adatot az alkalmazások között áthelyezik, ami a létező adatok egynél több másolatát eredményezi. Az adatmegosztás különböző alkalmazások számára többszörös hozzáférést biztosít az adat egyetlen másolatához, központi adatbázishoz folyamodva az adattárolásban. Annak érdekében, hogy eredményes legyen, az adatok integrálásának alapja a megosztott, vagy átvitt adatok jelentésének megértése a különböző alkalmazásokban. Az adatok -alkalmazások közötti-integrációjának tehát kulcsfontosságú tényezője, hogy hozzáférhető és használható legyen egy közös modell, amely világosan definiálja az egyes alkalmazásokhoz tartozó adatok jelentését; ezt a közös modellt a szervezeti szintű adatmodell alkalmazásaán keresztül lehetszolgáltatni. 5.6 Biztonság, elérés és titkosság Mindenkor igény volt az adatok biztonságának és hozzáférésének ellenőrzésére, úgyszintén a titkosság szavatolására. Életbevágó nemcsak a tényleges adatokhoz, hanem a metaadatokhoz való hozzáférés ellenőrzése is. A Brit Számítógépes Társaságnak az adatbázis biztonsággal foglalkozó közös munkacsoportja részletes jelentést készített 1990-ben a biztonság, a hozzáférés és a titkosság egész területéről. Ebben meghatároztak számos, e téren használatos fogalmat Belső ellenőrzési rendszer az egész ellenőrzési rendszerre utal, pénzügyi és egyéb jellegű ellenőrzésre, melyet a vezetés hozott létre azért, hogy a vállalat működését szabályszerűen és eredményesen vigyék végbe, biztosítsák az igazodást a vezetés irányelveihez, megőrízzék a vagyonkészleteket és, amennyire lehetséges, biztosítsák a nyilvántartások teljességét és pontosságát. Egy belső ellenőrzési rendszer egyedi komponensei "ellenőrzés(i módok)" néven ismeretesek. Biztonság A biztonság a - fent jellemzett - ellenőrzés egyik módja, s azokat az eljárásokat fedi, melyek a kockázatok korlátozását szolgálják egy szervezetben a minősítettség, az integritás, a rendelkezésre állás és az auditálás (független vizsgálat) területein. A minősítettség az adatok, információk és más értékes elemek elzárását jelentia fel nem hatalmazott személyek elől. Kiterjed azokra az eljárásokra, melyeket az l985. évi Adatvédelmi Törvény ír elő (Nagy-Britanniában), s melyre "Titkosság" kifejezéssel utalnak. Az integritás az adatok és az adatokból származtatott infromációk teljességét, helyességét, pontosságát és időszerűségét jelenti. Az adatgazdálkodásnak az adatok integritását minőségi kérdéseként kell kezelnie. Az adatok helyességének megkövetelt szintjét célként kell kitűzni: az adatelem vagy egyed szintű elérendő értékek a hasznosak, pl. a téves elemek száma 100 bevitt elemre egy adott időszakban. Az adathibák forrásait azonosítani kell és azok az alábbiak lehetnek:


I/35

2009.11.16.



y manuális bevitel y helytelen rendszer-feldolgozás y nem megfelelő érvényesítési gyakorlat y rossz adatcsere-eljárások a rendszerek között y adatmeghatározási hibák (pl. közösen elfogadott meghatározások hiánya. Miután lefektették a minőségi célokat és meghatározták a hibaforrásokat, az adatgazdálkodásnak a tulajdonosokkal együtt kell működnie, hogy kialakítsák a minőségi követelmények betartásához szükséges stratégiát. A rendelkezésre állás foglalkozik azokkal az eljárásokkal, amelyek biztosítják, hogy a szolgáltatások és az adatok a felhatalmazott személyek rendelkezésére álljanak akkor, amikor azokat előreláthatólag igénylik. A rendelkezésre állás egyensúlyozó hatás az adatok biztonsága és titkossága között. Az adat-tulajdonosoknak meg kell majd fontolniuk, hogy az adat-elérést miért kell korlátozni: nagy a kísértés, hogy túlzottan is korlátozóak legyenek, míg az adatgazdálkodás hangsúlyozott elve, hogy az adatok mindazok rendelkezésére álljanak az adott szervezetben, akiknek azokra szükségük van. A titkosság és a rendelkezésre állás közötti helyes egyensúlyt csupán az adatgazdálkodás összehangoló szerepével lehet megvalósítani. Az auditálás (független vizsgálat) úgy határozható meg, mint egy tevékenységvizsgálata és véleménynyilvánítás a tevékenység megvalósításának minőségéről, éspedig olyan személyek által, akik függetlenek a tevékenység megvalósításáért és felügyeletéért felelős személyzettől. A tevékenységek rutinszerű ellenőrzése és nyomonkövetése az egyéni kötelezettségek szokásos menetében nem auditálás, hanem ellenőrzés. Az adatgazdálkodással kapcsolatos auditálást az adatgazdálkodási eljárásokra, valamint az adatok minőségére és terjedelmére alkalmazzák. Miután a technológia közelebb került a felhasználókhoz, jelentősen megnőtt a nem engedélyezett hozzáférések lehetősége. Az információ-rendszerek méretének csökkentésére jelenleg irányuló törekvések (down-sizing) azt jelentik, hogy azok a kérdések, melyekre a belső ellenőrzési rendszer kiterjed, szorosabb irányítást és kezelést igényelnek. Elérés Az adatok elérését tartani:

háromféle jogosultság engedélyezésévellehet ellenőrízés alatt

y

olvasási jog, vagyis azzal a lehetőség, hogy belenézzenek az adatokba és/vagy kinyomtathassák azokat;

y

olvasási és írási jog, vagyis fentiek mellett az adatok módosításának joga;

y

adatok létrehozásának és törlésének jogáa, vagyis fenti két jogon túl az a lehetőség , hogy új rekordokat hozzanak létre és előfordulásokat töröljenek.

Egyre inkább szoftver szintű ellenintézkedéseket alkalmaznak a hozzáférési korlátozások kikényszerítésére. Valamennyi adatbázis csomag tartalmaz ilyen jellegű lehetőségeket. E mellett a CASE-eszközök, az alkalmazás-generátorok, lekérdező nyelvek és a jelentés-generáló eszközök tartalmaznak a hozzáférés ellenőrzését szolgáló ilyen lehetőségeket, hogy csupán néhányat említsünk meg. Következésképpen lényeges, hogy kialakítsák azt az eljárásmódot, amely pontosítja, MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/36

2009.11.16.



milyen eszközöket alkalmaznak a felhasználói hozzáférés ellenőrzésére. Célszerű egy kockázat-elemzési és kezelési módszerhez folyamodni, amilyen pl. a CRAMM, hogy segítsenek meghatározni a kockázatokat és megválasztani a megfelelő ellenintézkedéseket. Egyes esetekben nem elegendő csupán az adatokhoz való hozzáférést korlátozni, mivel az egyedek létének ismerete is korlátozott. E problémának két lehetséges megoldása van: y

korlátozzák ezen adatszótárban;

y

több adatszótárra történő logikai szétválasztáshoz folyamodnak.

egyedek

adatmeghatározásaihoz

való

hozzáférést

az

A második alternatíva a kielégítőbb megoldás, miután a bizalmas elemeket tartalmazó adatszótár valószínűleg eleve a felhatalmazott használók szűkebb körére korlátozott. Titkosság A titkosság a hozzáférés ellensúlya. Míg az adatgazdálkodás egyik fő célja az, hogy az adatokat hozzáférhetővé tegye mindazok számára, akik használni akarják azokat, a hozzáférhetőséget titkossági megfontoslásokból korlátozni kell (különösen a személyi adatok tekintetében). A titkosság két megnyilvánulása merül fel: y törvényes kötelezettségek y nem engedélezett hozzáférés. A személyes adatok védelméről már van törvény: az Adatvédelmi Törvény rendelkezései vonatkoznak az adatgyűjtés alanyakényt megjelenő személynek azon jogaira, hogy személyes adataihoz arra nem felhatalmazott személyek ne férjenek hozzá. Miután egyre több adat válik hozzáférhetővé hálózatok igénybevételével és olyan új eljárások révén, mint az dokumentum képi feldolgozásának eljárása, a titkosságra vonatkozó további törvények születhetnek: a Levéltári Törvény és az Európai Unió irányelve az adatbázis szerzői jogáról közeli példái ennek. Törvényes kötelezettségeiken túl, az adat-tulajdonosok ellenőrzésük alatt akarják tartani az adatok titkosságára vonatkozó szabályokat. A tulajdonosoknak együtt kell működniük az adatgazdálkodással, ha bizonyosak akarnak lenni afelől, hogy adataikhoz nem lehet hozzáférni, s következésképpen a titkosságot megtörni olyan rendszerek vagy rendszerszoftverek révén, például lekérdező nyelvekkel, amelyeknek nincs oka a hozzáfárásre. Az adatszótárt, mint a metaadatok központi tárát, léte alkalmas hellyé teszi az Adatvédelmi Törvényben előírt sajátos kötelezettségek rögzítésére egyes adatok vonatkozásában. A hozzáférési jogokat, a titkosságra gondolva, különösen ellenőríizni kell. 5.7 Adatrögzítés Mind az adatelőfordulások mind a metaadatok adatrögzítési eljárást igényelnek. A rögzítéshez alkalmazott mechanizmusok a folyamat alátámasztásául alkalmazott szoftver, s esetleg hardver függvényei lesznek. Szükség lesz azonban olyan eljárásokra, amelyek biztosítják, hogy az adatok és a metaadatok az előírt minőségi szabványoknak megfelelnek. Az adatadminisztráció felelősséget vállalhat az adatok és a metaadatok minőségi szabványainak lefektetéséért és felügyeletéért. Az adatszótár tartalmának (a metaadatoknak) kialakítása nem könnyű feladat. A valószínűleg felmerülő problematikus területek kiterjednek: MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/37

2009.11.16.



y

az adat-tulajdonosok meghatározására;

y

az adat-tulajdonlás elfogadtatására egyéb érdekelt felekkel;

y

az adatmeghatározások egyeztetésére;

y

e meghatározások elfogadtatására.

Az adat-tulajdonosok meghatározása a szervezeti funkciók és eljárások logikai feldarabolásával jár. Minél jobban megértik a szervezet tevékenységét, annál megfelelőbb lesz a tulajdonosok kijelölése és annál csekélyebb a vonakodás a már meghozott döntés elfogadásában. Az adatok azonosítása Az adatok meghatározása olyan közös eljárás kell, hogy legyen, melyben az adatok tulajdonosai, az információ-rendszerek létrehozói, a szervezet működési területeinek vezetői és az adatkezelésben közvetlenül érintett végfelhasználók is résztvesznek; esetleg a technikai személyzet és/vagy az ügyfél-szervezetek vezetői is. Ennek három szakasza van: y

a működésben használatos adatelemek azonosítása (egyedek és attribútumok formájában);

y

az adatelemek leírása;

y

a felhasználók elfogadásának biztosítása.

Az igényelt információk némelyike a jelenlegi dokumentumokban megtalálható lesz, miután az adatok jó részét a teljesség bizonyos szintjén már megjelölték. Sajnos, nem mind szerezhető meg ilyen könnyen. Az igényelt információk nagy részét maguktól a felhasználóktól kell kicsikarni. Erőfeszítéseket igényel, hogy a félreértéseket és az ellentmondó definíciók problémáját megoldják. Kérdéseket kell kitalálni a hiányzó elemek felkutatására. Ha például a JUTTATÁS idézése úgy történt, mint amely meghatározott IGÉNYLÉS eredménye, további kérdések lesznek: " Milyen egyéb haszon érhető el ezen igénylés alapján?", ill. "Milyen egyéb igénylések vannak még?". A cél az, hogy kiderítsék a tevékenységek terjedelmét és aztán minden tevékenységet sorban megvizsgáljanak. Műhelymunka E folyamatok levezetésének egyik módja a műhelymunka. Csoportos alkalmazástervezési (Joint Application Design, JAD) üléseken például, felhasználók, fejlesztők és háttér-személyzet, igy az adat-adminisztráció vannak együtt egy közös műhelynek megfelelő körülmények között, hogy kialakítsák azokat a követelményeket, amelyek egy új vagy egy kiterjesztett alkalmazás alapjául szolgálnak. Egy független segítő személy vezetésével a résztvevők meghatároznak igényeket, meghallgatják egymás véleményét és együttesen érik el a megoldásokat. Miután minden nézet képviselve van, azokat a kérdéseket és információkat is figyelembe veszik, amelyek átlépnek a szervezetek határain. Az eljárás jól hasznosítja az emberek idejét és a résztvevők általi elfogadtatás szokatlanul magas szintjét valósítja meg. Hagyományos rendszerek A szervezetek nagy többségének már van működő információ-rendszere. Felmerül a kérdés, mit kell tenni az ezekben a -gyakran hagyományosnak nevezettrendszerekben tárolt információ elérése érdekében. Számos alkalmazható MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/38

2009.11.16.



megközelítés van erre. Ezek igen változatosak, kezdve a "nagy bumm"-tól, amikoris a meglévő rendszerek összes adatát rögzítik és bemenetként egy adatszótárban tárolják, egészen a "felaprózás"-ig, ahol a meglévő rendszerek adatait először csak a nagyobb rendszer(ek) esetében rögzítik, majd a fennmaradókat akkor rögzítik, amikor az újabb rendszerekre szükség támad, vagy amikor az adatatok ismerete szükségessé válik. Minden szervezetnek azt a megközelítést kell választania, amely saját követelményeinek leginkább megfelel. Az interjúk és műhelymunka-ülések eredményeinek az adatszótárban történő rögzítésére rendelkezésre álló módszerek az alkalmazott szoftvertől függenek. Ha CASE-eszközöket vesznek igénybe, az adatokat szokás egyedkapcsolat-ábra alkalmazásával rögzítik. (ld. 5.2. sz.Ábrát).

szerint

egy

Másik alternatíva az, ha az adatokat szabványosított bemeneti formalapok alkalmazásával rögzítik, melyeket az adatszótár szoftvere értelmez, mielőtt az adatszótár adatbázisában eltárolja. Érvényesítés A végtermék érvényesítése legalább olyan fontos, mint az első tervezet létrehozása. Nem lehet minden további nélkül megbízni a látszólag megfelelő szavakat és jelöléseket hordozó lapokban. A leírt fogalmakat meg kell érteni és az elismert minőségi szabványokkal össze kell vetni. Egy struktúrált jelölésmód alkalmazása önmagában is bevezet bizonyos minőségellenőrzést az adatmodell logikai struktúráját illetően. Példaként említhető, hogy amikor egy kapcsolat összeköt egy egyedet egy másikkal, ellenőrizni kell, hogy mindkét egyed ugyanazt a kapcsolatot írja-e elő. Egy adatmodellnek többnek kell lennie, mint logikailag megfelelőnek: Szabatosan kell ábrázolnia a szervezet által használt adatokat. A felhasználóknak a meghatározásokat "bejárva" kell ellenőrizniük az elemzés teljességét. A felhasználókat fel kell szólítani, hogy gondoljanak a meghatározott szabályokat érintő minden kivételre vagy kiterjesztésre. A kiegészítéseket aztán e felhasználók jelenlétében kell hozzáfűzni. A trükk részben az, hogy a megfelelő embereket kell meghívni, részben pedig az, hogy a megfelelő kérdéseket kell feltenni. Továbbá együttműködő erőfeszítések légkörét kell kialakítani az igazság megközelítésében. 5.8 Változtatás-ellenőrzés A változtatás-ellenőrzés számottevő további jelentőségre tesz szert akkor, amikor működő szervezeti adatmodell kezeléséről van szó. A múltban, amikor az adatokat minden alkalommal meghatározták, valahányszor egy új alkalmazást alakítottak ki, a változtatások döntően erre az egyetlen alkalmazásra szorítkoztak. Még így is problémák merültek fel a rendszerek közötti adatcserével kapcsolatban. A szervezeti adatmodell alkalmazásával minden definíció közös az alkalmazások között és a lehetséges érdekelt felek köre ugyanolyan széles, mint a szervezeten belüli működési folyamatoké. Egyik általános eljárás arra a csoportra irányul, mely a változtatásra törekszik, úgy, hogy előterjeszt egy változtatási kérelmet a változtatást ellenőrző hatósághoz (amely egy szerepkör az adatgazdálkodási funkción belül). A csoportnak meg kell becsülnie a változtatás hatását saját rendszereikre. Az összes többi csoportot, melynek


I/39

2009.11.16.



érdekeltsége fűződik a megváltoztatott adatmeghatározás(ok)hoz, értesíteni kell és észrevételeiket meg kell tárgyalni. Ha a változtatást jóváhagyták, a változtatási kérelem óváhagyott változássá válik és azt az adatmodell minden használójának meg kell küldeni. Változtatási kérelem − Változtatási kérelem száma − A változtatással érintett elem leirása és azonosítása − A változtatás indoka − A változtatással érintett elem változata − A változtatást kérelmező neve és telephelye − A javasolt változtatás dátuma − Változtatás prioritása − Hatás-elemzés − A Változtatások Engedélyezési Testületének ajánlása − Jóváhagyás időpontja/dátuma − Tervezett megvalósítás − A változtás kivitelezőjének részletezése − Szemle dátuma − Szemle eredménye 5.7. sz. ábra:Változtatási kérelem lehetséges elemei Az 5.7. sz. ábra bemutatja a változtatási kérelemhez szükséges szokásos információelemeket, melyeket a változtatás életciklusa során fokozatosan alakítanak ki. Minden csoportnak meg kell fontolnia, mi a teendő, amikor a változtatás érvényessé válik. Meg kell-e változtatni a programokat? Módosítani kell-e a bemeneti adatlapokat? Tájékoztatni kell-e a végfelhasználókat? Számos változtatás véletlen eseményekből (incidensekből) vagy problémákból ered. A változtatás-ellenőrzés lépései, a probléma felismerésétől a megoldás megszületéséig, az 5.8. sz. ábrán láthatóak.


I/40

2009.11.16.



Véletlen esemény Probléma Ismert hiba Változtatási kérelem Felmért változtatás Jóváhagyott változtatás Változtatás és tesztelés Megvalósulás 5.8. sz. ábra: A változtatás-ellenőrzés fokozatai Miután egyetértés jött létre, a változtatás megvalósítását úgy tervezik, hogy az összes felhasználó időben egyeztethesse (szinkronizálhassa) az új vagy módosított adatmeghatározás használatba vételét. Ez a megbízható módja annak, hogy a változtatást használatba vegyék. Ha ezt a szinkronizálást nem sikerül megvalósítani, az súlyos problémákat és hibákat eredményezhet. 6. Adatgazdálkodási szerepek 6.1 Bevezetés Ahhoz, hogy eredményesek legyen, az adatgazdálkodási gyakorlatot annak figyelembevételével kell megtervezni, hogy az a szervezet egészében kerül majd megvalósitásra. Akkor tehetünk szert a legnagyobb haszonra, ha a tervezés teljes szervezeti szinten történik, vagyis a szervezetnek azon a szintjén, amelyről annak összes tevékenységei irányíthatók. A meglévő szervezeti struktúrák, melyeket arra alakítottak ki, hogy megbírkózzanak különféle technikai körülményekkel és a korábbi munkaszokásokkal, bizonyára módosításra szorulnak, mielőtt egy ilyen terv kidolgozhatóvá és megvalósíthatóvá válik. E változtatások valószínűleg nehezen vihetők keresztül. Az adatgazdálkodási tervnek néhány, a szerepkörökkel és a felelősségekkel összefüggő, összetett problémát kell majd kezelnie, nevezetesen: y

azonosítani a személyeket;

y

kialakítani egy olyan alárendeltségi struktúrát, amely megfelel az új szerepek jelentőségének. Az adatgazdálkodási kezdeményezések gyakran azért nem képesek teljesen kibontakozni, mert az azt művelőknek nincs kellő hatásköre a szervezetben;

megfelelő


szervezeti/működési

I/41

ismeretekkel

rendelkező

2009.11.16.



y

biztosítani, hogy a felelősségek, a szakmai ismeretek és az alárendeltségi struktúrában elfoglalt helyzetek összeillők legyenek;

y

biztosítani az egyensúlyt az egyedi IR-projektek prioritásai és igényei, valamint a szervezeti szintű adatgazdálkodási politika között;

y

integrálni az adatgazdálkodást a már meglévő egyéb vezetési struktúrákkal.

Ezek a nehézségek valóságosak, s leküzdésük a kapcsolatos kérdések megértését, továbbá a siker iránti eltökéltséget igényli. Bizonyos, hogy az adatgazdálkodás meghonosításával új szerepeket és felelősségi köröket kell megállapítani. Nem lehet minden helyzetre alkalmas mintát ajánlani, de néhány alapvető komponens valószínűleg felmerül az új szervezetben. Figyelni kell annak biztosítására, hogy ez az új struktúra ne hiúsítsa meg a funkciók határain átlépő kommunikációt. 6.2 Szerepkörök és felelősségek Az adatszolgáltatás maga a szervezet információ-gazdálkodás követelményeit szolgálja. Hasznos lesz szemügyre venni az adatgazdálkodás összefüggéseit és indokoltságát szolgáltató információ-gazdálkodás szélesebbkörű szerepköreit és felelősségeit. Ez a fejezet az információ- és adatgazdálkodási szerepkörök egy logikai modelljét nyújtja , de a szerepkörök és felelősségek meghatározott szervezeti munkakörhöz rendelése a szervezet előjoga kell, hogy maradjon. A 6.1. sz. ábrán látható, hogy az információ-gazdálkodás milyen szerepköröket foglal magában.

Információ gazdálkodás Adatgazdálkodás Adatadminisztráció

Adatbázisadminisztráció

Szervezeti folyamatok irányítása Rendszerfelügyelet Szervezeti információ támogatás

Adatszótáradminisztráció

6.1. sz. ábra: Információ-gazdálkodási szerepkörök és felelősségek Az adatgazdálkodással összefüggő szerepköröket részletesebben e fejezet további részében ismertetjük. Ahhoz, hogy az adatgazdálkodást az információ-gazdálkodás összefüggéseiben elhelyezhessük, a szervezeti folyamatokirányításának, a rendszerfelügyeletnek és a szervezeti információ-támogatásnak a szerepeit kell jellemeznünk. A szervezeti folyamatok irányítása (process management) az adatokat felhasználó szervezeti folyamatok adminisztrálásával és ellenőrzésével foglalkozik. A szervezeti folyamat-irányítást úgy tekinthetjük, mint ami hasonlít az adatgazdálkodásra, de elsődlegesen az áll középpontjában, hogy a szervezet hogyan használja fel folyamatait. Legalábbis elvileg, a folyamat-menedzment az adatgazdálkodáséihoz hasonló tevékenységeket jelent.


I/42

2009.11.16.



A rendszer-felügyelet (systems management) az adatokat felhasználó vagy karbantartó alkalmazások adminisztrációjával és ellenőrzésével foglalkozik, vagy más szavakkal a számítógépes rendszerek irányításával, amelyek a szervezeti folyamatok támogatását biztosítják. Szervezeti információ-támogatás a szervezeti felhasználóknak biztosított szolgáltatás, hogy segítse őket a szervezetben rendelkezésre álló információk teljes kiaknázásában. A felajánlott támogatás tanácsadásra és konzultációra terjed ki a szervezetben meglévő információkról, s arról, hogyan lehet azokat elérni. Ez a szolgáltatás segíteni fogja a felhasználókat megállapodások kialakításában az IRszolgáltatókkal aziránt, hogy a szervezeti egységeket igényeik szerinti információval ellássák. A szervezeti információ-támogatást itt az adatgazdálkodás szerepköreitől logikailag megkülönböztetve írjuk le. Az információ adat-függősége egyfajta együttműködést (szimbiózist) követel meg a szerepek között annak szavatolására, hogy a szervezet információ-igényeit a szervezet adatokkal kapcsolatos szolgáltatásai ki tudják elégíteni.Egyes szervezetekben az adatgazdálkodási szerepkör koncepciókra vonatkozó elemei és a szervezeti információ-támogatás egy információ-gazdálkodási funkcióban ötvözhető össze. Összefoglalás Az információ-gazdálkodás egy ernyő alá gyűjti össze a 6.1. sz. ábrán bemutatott valamennyi szerepkört, s a hivatkozási pont ahhoz, hogy: y

a magasabb hivatali beosztásban lévő munkatársakkal az adatgazdálkodás döntő jelentőségét elfogadtassák;

y

lefektessék a szervezeti adatgazdálkodás megvalósításához és kiaknázásához szükséges megközelítést;

y

célokat tűzzenek ki az összes szervezeti adatgazdálkodási tevékenység számára;

y

megoldják az adatgazdálkodási kérdésekben felmerülő összes nézeteltérést; így különösen azokat, amelyek akkor merülnek fel, ha egy alacsonyabb szintű tevékenység összeütközésbe kerül egy másikkal;

y

irányítsák e funkciók hordozóinak adatgazdálkodási célokat elérjék.

tevékenységét,

biztosítva,

hogy

az

6.3 Adatgazdálkodás Az adatgazdálkodás az a szervezeti szolgáltatás, amely azáltal segíti az információellátási szolgáltatásokat, hogy irányítja és/vagy összehangolja a megbízható és szükséges adatok meghatározásait és használatát. Az adatgazdálkodás felelőssége, hogy kijelölje a követendő irányt a szervezet számára az adataival való gazdálkodásban és adatainak felhasználásában. Az adatgazdálkodás szerepkörei és felelősségei feloszthatók, s ezáltal kiterjednek az adat-adminisztráció, az adatbázis-adminisztráció és aa adatszótár-adminisztráció területeire (Ld. 6.4.-6.6. részeket). E felelősségi területek mindegyikéhez kapcsolódik a szabályoknak és eljárásoknak egy-egy készlete, amely azokra irányadó: ld. a 6.7. részt. Az adatgazdálkodás szerepe az alábbiakban foglalható össze:


I/43

2009.11.16.



"Az adatgazdálkodás felelősségeit meghatározó adatgazdálkodási elvek megállapítása, az egyes felelősségi körökre irányadó szerepkörök, eljárásrendek éskoncepciók megállapítása valamint a felelősségi körök által előírtak végrehajtása." 6.4 Adat-adminisztráció Az adat-adminisztráció valamely szervezet adatainak meghatározását, minőségét, ellenőrzését és hozzáférhetőségét érintő mechanizmusokkal foglalkozik. Ez az adatgazdálkodás adatokkal kapcsolatos koncepcióinak megvalósítását előmozdító és biztosító felelős szerep.

Adat-adminisztráció Szervezeti adatkövetelmények

Adatelemzés és -modellezés Információmegosztás

Adatrögzítés

Képzés

Adatmeghatározás Hozzáférés, titkosság, biztonság, visszaállás és integritás

6.2. sz. ábra: Adat-adminisztrációs szerepkörök Az adat-adminisztráció elsődleges felelősségi területeit a 6.2. sz. ábra mutatja be. Szervezeti adatkövetelmények és adattervezés. Az adat-adminisztrációnak szerepe van a szervezeti adatkövetelmények meghatározásában és tanácsokkal kell ellátnia az adatgazdálkodási funkciót olyan koncepcionális kérdésekben, amelyek a szervezeti adatok terjedelmét és tervezését érintik. Ez a felelősség maga után vonja az adatkövetelmények meghatározását a szervezet egyes működési területei között. Ez egy összehangoló szerep, amelynek elsődleges célja, hogy maximális lehetőséget biztosítson az adatok megosztására és megszüntesse a felesleges adat-kettőződést. Ezzel a tevékenységgel összhangban, az adatgazdálkodás kialakítja aztán azt a tervet, mely meghatározza, hogy a szervezetnek milyen adatokat, hol és milyen szerkezetben kell tartania, s mikorra kell a kivánt "logikai adat-architektúrát" létrehozni. Adatelemzés és adatmodellezés Az adat-követelmények egész szervezetre történő meghatározása szabványokat igényel az adatelemzésben és az adatmodellezésben, hogy biztosított legyen az adatok jelentésének közös értelmezése és használatuk következetessége. Az adat-adminisztráció feladata, hogy a megfelelő adatelemzési és adatmodellezési szabványokat, technikákat és eszközöket meghatározza. Ez a feladat magában foglalja: y

annak megtervezését, hogy e szabványok, módszerek és eszközök miként integrálódjanak a rendszer-fejlesztésbe;

y

alkalmazásuk előmozdítását;


I/44

2009.11.16.



y

tanácsadást alkalmazásukról;

y

segítségnyújtást a szervezeti/működési adatmodellek kialakitásához.

A szervezeti metamodellek tulajdonosának minőségében, az adat-adminisztrációnak felelősséget kell vállalnia az adatmeghatározások kialakításáért, karbantartásáért és szétosztásáért a szervezeti szintű adatmodell stratégiai szintjén. E mellett, tanácsadást kell szolgáltatnia, valamint össze kell hangolnia és ellenőriznie kell az eredmények konzisztenciáját a különböző területeken, amint részletesebben kifejlesztették a működési modelleket. Adatmeghatározás Az adatelemzés és adatmodellezés iránti felelősségének támogatásaként, az adatadminisztrációnak szabványokat kell meghatároznia az adatmeghatározásokhoz. Ezeknek a szabványoknak tükrözniök kell az elnevezési megállapodásokat és a meghatározandó adat-típusokat, pl. történeti adatok, archivált adatok; s le kell szögezniök, hogy az adatmeghatározásoknak milyen információkat kell tartalmazniuk. Miként az elemzési és modellezési szabványok esetén, az adat-adminisztrációnak meg kell határoznia az adatmeghatározások rögzítésének és közlésének módszerét, s meg kell állapítania az adatmeghatározási szabványok betarttatásának eljárásait is. A szerepkör túlterjed az adatmeghatározási szabványok megállapításán. Az adatadminisztrációnak együtt kell működnie a szervezeti felhasználókkal a közösen alkalmazott adat-jellemzők meghatározásában, hogy konzisztens megközelítést biztosítsanak a rendszerek között a szervezetben. Példaként említjük, hogy számtalan eltérő adatelem lehet használatos a szervezetben mely dátumokat jelez, de valamennyinek közös formátumot és algoritmust kell követnie egy dátum megjelenítésében vagy kiszámításában. Adatrögzítés Az adatmeghatározások és modellezési információk rögzítése az 5.7. részben elmondottaknak megfelelően történik. A szervezeti adatok rögzítése a rendelkezésre álló információ-rendszerektől és technológiától függ. Nagy mennyiségű szervezeti adat rögzítése rendkívül költséges és lassú lehet. Gyakran olcsóbb, ha ilyen helyzetben intézkedéseket tesznek az adat-bevitelek vagy újra-bevitelek mennyiségének minimálisra szorítására, s arra, hogy az adatokat akkor használják fel, amikor elérhetővé válnak. Információ-megosztás Amellett, hogy előmozdítja az elemzési, modellezési és meghatározási szabványok alkalmazását, az adat-adminisztráció tevőleges szerepet vállal az információmegosztás elősegítésében is. Alapvető szerepkörében, az egyes szervezeti ágazatokkal és az alkalmazás-fejlesztőkkel együtt: y

bátorítja az egyetlen forrásból eredő adat-rögzítési koncepciót bármely adatelemnél;

y

kiküszöböli a nem alapvető adat-kettőződést;

y

biztosítja, hogy minden lényeges kettőződött adat egyetlen forrásból eredjen;

y

előmozdítja az alkalmazás-független adatok kialakítását;

y

azonosítjaa az adat-megosztási lehetőségeket az alkalmazások között;


I/45

2009.11.16.


y


bátorítja az adatmegosztást az alkalmazások között.

Képzés. Az adatgazdálkodás létrehozása egy szervezetben mind az adat-felhasználók, mind pedig a rendszer-fejlesztők elkötelezettségét igényli. Az adat-adminisztrációnak fel kell ismernie, hogy részt kell vállalnia az adatgazdálkodás előnyeinek népszerűsítésében egy folyamatos kiképzési program keretében. A programnak célul kell kitűznie, hogy: y

kiemelje az adatok és az adatokkal kapcsolatos problémák fontosságát;

y

tudatosítsa az adatnak, mint szervezeti vagyonnak az értékét;

y

előmozdítsa az adatintegritás iránti igényt, hogy az adatok értékét a szervezet számára ezáltal maximálissá tegye;

y

terjessze annak ismeretét, hogy milyen adatok léteznek, és milyen célra használatosak a szervezet valamennyi működési területén;

y

segítse elő az adatok konzisztens alkalmazásának biztosítását.

Hozzáférés, titkosság, biztonság, visszaállás és integritás Az adatmegosztás csak akkor válik valósággá, ha az adatokhoz való hozzáférést közös adatkezelési eljárások szabályozzák. Az adat-adminisztráció feladata, hogy összehangolja és elősegítse ezeknek az adatkezelési eljárásoknak a kialakítását és elfogadtatását a stratégiától kezdve, a megvalósításon keresztül a folyamatos alkalmazásuk felügyeletéig. Az adatkezelési eljárások kialakítása során az alábbi egyedi kérdéseket kell figyelembe venni: -hozzáférés, titkosság, biztonság, visszaállás és integritás. Hozzáférés Az adatoknak azok rendelkezésére kell állniuk, akiknek szükségük van rájuk, s akkor és ott, amikor, s ahol igénylik. Az adat-adminisztráció az adat-tulajdonosokkal résztvesz az adat-hozzáférések engedélyezésében, s az adat-hozzáférés engedélyezésének felügyeletében. A hozzáférési megfontolásokat mind az alkalmazások, mind az adatbázisok adatarchitektúrájába és fizikai tervébe be kell építeni. Titkosság A tárolt adatok alanyát védelmezni kell a nem engedélyezett és a szükségtelen hozzáférésektől ezekhez az adatokhoz. A törvényes rendelkezéseknek a szervezet titkosságra vonatkozó szabályaiban kell megtestesülniük. Különösen az Adatvédelmi Törvényt kell alkalmazni és az adat-adminisztrációnak a törvényes fejleményeket ismernie kell, így az Európai Unió irányelv-tervezetét az Adatbázisok Törvényes Védelméről. Biztonság és visszaállás Az adatvagyon fizikai károsodásának kockázatait fel kell mérni és egy kockázatkezelési tervet kell kidolgozni. Az eljárásokat úgy kell megtervezni, hogy biztosítsák a szervezeti adatok megfelelő mentéseit és a lehetőséget az elmentett adatok gyors helyreállítására adatromlás vagy -vesztés esetén. Az adat-adminisztrációnak kell felelősséget vállalnia ezeknek az eljárásoknak a független ellenőrzéséért


I/46

2009.11.16.



(auditálásáért), különösen akkor, ha a közös adatok a szervezetek között szétoszlanak. A felelősség kiterjed annak szavatolására, hogy az eljárásokat az alkalmazások fizikai tervezése során betartották és annak felügyeletére, hogy azokhoz az működtetés során alkalmazkodtak. Integritás Az adat-adminisztrációnak meg kell értenie a szervezet adatainak minőségét fenyegető tényezőket. Egy minőség-biztosító rendszert kell kialakítani a rendszerfejlesztőkkel és felhasználókkal az adatok integritását fenyegető kockázatok csökkentése érdekében. Az adat-adminisztráció feladata lesz az is, hogy ellenőrízze a minőség-biztosító rendszer kialakítását és gyakorlati működését, s figyelmeztessen a minőségi céloktól történt eltérésekre. Adat-archiválás. Az adat-archiválási követelmények valójában az adat-tulajdonosok feladatát képezik, de az adat-adminisztrációnak szerepe van abban, hogy kialakítsa az eljárásokat és elveket azok megvalósításához a szervezetek között. Központi szerepkörében, az adatadminisztráció arra is képes, hogy tanácsokat adjon az archivált adatok valószínű felhasználásáról, azokról a törvényes kötelezettségekről és technikai kérdésekről, amelyek az archivált adatok jövőbeni visszanyerését érintik. Az adat-adminisztrációnak tehát szavatolnia kell, hogy az adat-archiválásra vonatkozó követelményeket a törvényes előírásokkkal és a szervezet követelményeivel összhangban határozták meg az adatelemzés során és azokat a fizikai rendszertervezés keretében betartották. Alkalmazási csomagok értékelése Az adat-adminisztráció tanácsadó szerepet tölthet be az alkalmazási csomagok felhasználását vizsgáló rendszer-fejlesztők mellett. A fejlesztők és az adatadminisztráció megvitathatja mind a csomagok megfelelését az adatgazdálkodási szabványoknak, mind pedig a csomagban foglalt megoldás alkalmasságát arra, hogy a szervezeti adatmodell definícióit használja. A csomag-használat költségmegtakarítása összevethető az adatgazdálkodási szabványok be nem tartásának a szervezet egészére vetített költségeivel. 6.5 Adatbázis-adminisztráció Az adatbázis-adminisztráció a fizikai adatok eléréséhez használt szoftver kezelésével és ellenőrzésével foglalkozik. Az adatbázis-adminisztráció azáltal nyújt támogatást az adatgazdálkodásnak, hogy ellenőrzi és/vagy koordinálja a fizikai adat-tervezés és -a rendszerépítés minőségét és egységességét, támogatja továbbá a felhasználókat az adatbázissal összefüggő operatív tevékenységekben. A fizikai adatok, melyekért ez a szerepkör felelős, kiterjedhetnek a szekvenciálisfájlokra, az adatbázisok bármely típusára, a grafikus információkra és bármely, elektronikai eszközzel tárolt dokumentumra. A 6.3. sz. ábra összegezi az adatbázis-adminisztráció feladatainak terjedelmét. Technikai szabványok Az adatbázis-adminisztráció alapját a szabványok meghatározása és kihirdetése képezi. Ebben az esetben ezek azok a technikai szabványok, melyeket a fizikai adatmeghatározáshoz, az adat-tároláshoz, a módosításhoz, a visszanyeréshez, a törléshez MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/47

2009.11.16.



és az archiváláshoz követelnek meg valamely adatbázis- vagy fájl-kezelő rendszerben (FMS). Az adatbázis-adminisztrációnak tisztában kell lennie a szervezetben igényelt összes adat-típussal és tárolási közeggel. Ez kiterjed az adatbázis kezelő rendszerekre (DBMS) és olyan újabb típusú adatok tárolására és visszanyerésére szolgáló különféle eszközökre, mint amilyenek a grafikus adatok, objektumok, geografikus adatok, hangok, képek stb. ADATBÁZIS -ADMINISZTRÁCIÓ Technikai szabványok

Adatbázistervezés

DBMS/FMS szoftver használata

Biztonság

DBMS környezet ellenőrzése

Képzés

Alkalmazás-szintű adatbázis-tervek ellenőrzése

Üzembehelyezés és tesztelés

6.3. sz. ábra: Adatbázis-adminisztráció szerepkörei Az adatgazdálkodás felelőssége, hogy az adatbázis-adminisztráció révén rögzítse e különböző adat-típusokra irányadó követelményeket, és kiválassza a megfelelő technikai szabványokat, hogy az együtt működtethetőség (interoperabilitás) és a szervezet rendszerei közötti adatcsere megfelelő szintjét szolgáltassák. A szabványoknak fedniük kell azokat az eljárásokat és mechanizmusokat, melyekkel a fejlesztő csapatok az adatbázisokat tesztelik, a felhasználók pedig hozzáférnek az adatokhoz. Adatbázis-tervezés Az adatbázis-adminisztráció az adatbázis-tervezés ügyeiben szakértői központként működik. Igényelhetik tőle az adatbázis-tervek kivitelezését a projektmunkacsoportok részeként és elvárhatják azt is, hogy figyelemfelhívó tájékoztatást nyújtson a szervezetben alkalmazható új technikák fejlődéséről. DBM/FMS szoftver használata Az adatbázis-adminisztráció központi szerepet tölthet be az adatbázis kezelő rendszerek (DBMS) és a fájl-kezelő rendszerek (FMS) szoftver-kiválasztásánál alkalmazandó kritériumok meghatározásában. A kritériumoknak az adatkezelő szoftverekhez megfelelőnek ítélt szabványokon kell alapulniok, s a szervezet informatikai stratégiájának tervezőivel folytatott párbeszéd eredményeként kell kialakulniuk. Ahol az adatkezelési szoftvert a szervezeten kívülálló adatgazdálkodási szolgáltató szerzi be, az adatbázis-adminisztráció szerepe annak biztosítására terjed ki, hogy a kölcsönös "együtt működtethetőséget" (interoperabilitást) a szervezet más rendszereivel nem zavarja az alkalmazás-specifikus szoftver beszerzése. Biztonság Az adat-adminisztrációnak meg kell teremtenie az adatkezelési szoftver elvárt biztonsági szolgáltatásait az adatok elzárására és az adat-hozzáférés korlátozására. Ezen kívül köteles:


I/48

2009.11.16.



y

időszakosan ellenőrizni az adatok biztonságát és minőségét;

y

kiadni a hozzáférési jogokat az egyedi adatokhoz;

y

kivizsgálni a biztonság és az integritás megsértésének eseteit.

Az adatbázis-környezet ellenőrzése Az adatbázis-adminisztráció felelőssége kiterjed az adatbázisok teljesítményére, mind tesztelési, mind operatív környezetben. Ebben a minőségében a szerepkör kiterjed az adatbázisok kapacitásának és teljesítményének folyamatos ellenőrzésére és az aktualizálás ("upgrade"-ek) és az adatbázis-hangolás szükségességének előrejelzésére, elkerülve ilymódon, hogy az élő rendszerek teljesítménye csökkenjen. Egy változtatás-ellenőrzési rendszert mind a DBMS szoftver-, mind a hardverkörnyezetre vonatkozóan létre kell hozni, s ez az adatbázis-adminisztráció irányítása alatt történik. Képzés Amíg az adat-adminisztrációnak az adatgazdálkodást népszerűsítő képzési szerepe van, az adatbázis-adminisztrációnak a képzésben összpontosítania kell: y

áttekintő jellegű képzésre a DBMS-szoftverek használatáról;

y

a kiképző részlegek tájékoztatására a legjobb adatbázis-vonatkozású tanfolyamokról, amelyekre az érintett személyek elküldhetők;

y

a DBMS használat munkaköri eljárásrendeket érintő kérdéseire.

Üzembehelyezés és tesztelés Az adatbázis-adminisztráció felelős a DBMS-szoftver bevezetéséért, teszteléséért és kibocsátásáért a fejlesztésben és élő környezetben történő alkalmazás céljából. Alkalmazásszintű adatbázis-tervek ellenőrzése Az adatbázis-adminisztrációnak az adatbázis-tervezésben betöltött szerepe az, hogy a kölcsönös együtt-működtethetőség (interoperabilitás) és az adatok cseréjének lehetőségét biztosítsa mindenütt, ahol arra igény merül fel. Ez a feladat teljesíthető az alkalmazás-fejlesztők vagy IR-szolgáltatók részére biztosított konzultációs és ellenőrzési szolgáltatásként. Függetlenül attól, hogy az adatbázis-adminisztráció közvetlenül szolgáltatja az adatbázis tervet agy tanácsadói minőségben, az adatbázisadminisztráció felelősségi körébe tartozik az, hogy: y

biztosítsa, hogy a DBMS tervezési szabványokat a fejlesztő munkacsoportok betartották;

y

a megosztott adatbázisok használatát illetően a fejlesztő munkacsoportok között felmerült konfliktusokat megoldja;

y

szavatolja, hogy a jövőbeni, adatbázissal kapcsolatos követelmények betarthatók legyenek;

y

ellenőrizze a DBMS (vagy fájl-kezelő rendszer) kiválasztását.

6.6 Adatszótár-adminisztráció Az adatszótár-adminisztráció annak a szoftvernek a kezelésével foglalkozik, amelyben "az információkról szóló információkat" tárolják, manipulálják és meghatározzák. A 6.4. sz. ábra bemutatja az adatszótár-adminisztráció feladatait.


I/49

2009.11.16.



ADATSZÓTÁR ADMINISZTRÁCIÓ Szabványok

Adatszótár szoftver használata

Adatszótár metamodell

Adatszótár szoftver üzembehelyezés és tesztelés

Képzés

6.4. sz. ábra: Adatszótár-adminisztráció szerepei Szabványok Miként az adat- és adatbázis-adminisztrációnak, az adatszótár-adminisztrációnak is feladata a szabványok megállapítása, meghatározása és terjesztése: ebben az esetben az adatszótárak beszerzésére és használatára vonatkozóan. Ezek a szabványok érintik: y

a megfelelést az adat-adminisztráció adatmeghatározási szabványoknak;

y

az összhangot a szervezet stratégiájával (pl.a nyitott rendszerekkel);

y

az adatszótárhoz való hozzáférésre és annak használatára vonatkozó szabályokat, úgyszintén az adatszótár integritásának, biztonságának és titkosságának felügyeletét;

y

a konfiguráció-kezelést és a változtatás-ellenőrzést;

y

az adatszótár helyreállítására és átszervezésére hivatott eljárásokat;

y

az adatszótár eljárásokat;

y

a minőség-ellenőrzési eljárásokat;

y

az archiválást.

információinak

rögzítésére

által

és

elvárt

adatmodellezési

megszűntetésére

és

vonatkozó

Az adatszótár-szoftver használata Az adatszótár-adminisztrációnak, miután meghatározta a szervezet adatszótárának (szótárainak) szabványait, van néhány feladata a meglévő adatszótár (-szótárak) használatával kapcsolatosan. Ezek arra irányulnak, hogy: y

elsődleges támogatást nyújtsanak az adatszótár-szoftverrel kapcsolatban;

y

folyamatosan ellenőrizzék az adatszótár adatainak integritását, biztonságát és titkosságát;

y

megvalósítsák az adatszótár metamodelljének integritására, biztonságára és titkosságára vonatkozó elveket és eljárásokat;

y

megtervezzék és kiépítsék a felhasználói felületeket és más szoftverekkel érintkező felületeket, vagy intézkedjenek arról, hogy ezek megtörténjenek.


I/50

2009.11.16.



Adatszótár metamodell A szervezet szervezeti szintű logikai adatmodelljének és folyamat-modelljének leképezése a fizikai adatszótárra az adatszótár-adminisztráció útján, központilag koordináltan kell, hogy történjék. Ez a feladat azt követeli az adatszótár-adminisztrációtól, hogy a szervezet adatait leíró fizikai meta-modelleknek a tulajdonosává váljék. Az adatszótár-adminisztrációnak meg kell állapítania és koordinálnia kell az adatszótárra irányadó,adatszempontú követelményeket. Miután a követelményeket meghatározta, az adatszótár-adminisztráció felelős az adatszótár meta-modell létrehozásáért, amely tartalmazza mind a szervezet által igényelt adat-struktúrákat, mind pedig az adatok szervezeten belüli fizikai elhelyezkedését. Adatszótár-szoftver üzembehelyezése és tesztelése Az adatszótár-adminisztrációnak része van az adatszótár-szoftver kiválasztásában, beüzemelésében és tesztelésében. Nem az az adatszótár-adminisztráció szerepe, hogy előírja, milyen szoftvert kell beszerezni, hanem az, hogy meghatározza a követelményeket, melyek annak összhangját a szervezet adatgazdálkodási és informatikai szabványaival biztosítja. Képzés Az adatszótár-szoftver bevezetését a felhasználók részére szervezett gyakorlatokkal és képzéssel kell alátámasztani, hogy alkalmazása maximális előnyöket hozzon. Az adatszótár-adminisztrációnak biztosítania kell: y

az áttekintő képzést az adatszótár-szoftver szervezeti használatáról;

y

a képzésért felelős részlegek tájékoztatását az adatszótár-szoftverrel kapcsolatos legjobb tanfolyamokról;

y

munkaköri eljárásrendekre irányuló eljárásokat biztosítson az adatszótár -szoftver használatához.

6.7 Az adatgazdálkodási irányelvek területei Az adatgazdálkodás csak akkor lehet eredményes, ha olyan irányelvek, koncepciók összefüggő együttese támogatja, melyek megőrzik a megfelelő minőségű, kellően pontos és időszerű, tárgyhoz tartozó információ elfogadható költséggel történő szolgáltatására irányuló alapcélt, az engedélyezett felhasználók igényeinek megfelelő hozzáférési lehetőségek mellett. Az irányelvek meghatározzák azokat a szabályokat és szabványokat, amelyek szabályozzák azokat az utakat, amelyekkel az adatgazdálkodás képes elérni az alapcéljait, azaz: a szervezet összes adatát érintő teljeskörű, eredményes és gazdaságos gazdálkodás előtérbe helyezését. Az adatgazdálkodás a megfelelő információnak a megfelelő személyekhez, megfelelő időpontban történő eljuttatását jelenti. Az adatgazdálkodási irányelvek fontosak. Közülük számos az információ-rendszerek stratégiai tervezési gyakorlatából ered. Ahol azonban ilyen gyakorlatra nem került sor, az adatgazdálkodás feladata, hogy ezeket az irányelveket mielőbb, még azt megelőzően kialakítsa, hogy elkezdene gazdálkodni, s az is, hogy meghonosításukat követően felügyelje alkalmazásukat.


I/51

2009.11.16.



Az alábbi részekben ismertetjük az adatgazdálkodás vizsgálódási körébe tartozó irányelvek területeit. Népszerűsítés, ellenőrzés és útmutatás Az adatgazdálkodás egyidejűleg összetett, új és a szervezeti működésbe behatoló jellegű. A szervezet egyik legfontosabb felelőssége annak szavatolása kell, hogy legyen, hogy ezek a nehézségek ne hiúsítsák meg az általános célt. Elsősorban útmutatók formájában kifejezett iránymutató állásfoglalásokat kell lefektetni annak megelőzésére, hogy a szándék megvalósítását rövidtávú kiadások vagy egyéb akadályok gyengítsék. Egyidejűleg arra is szükség van, hogy az adatgazdálkodás szándékait és céljait a fogalom olyan módon történő népszerűsítésével is segítsék, amely kiváltja a folytatást. Ez olyan irányelvek kialakítását igényli, amelyek figyelembe veszik a szervezet kultúráját és felépítését. 6.7.1 Az adat-adminisztráció irányelvei Az adatgazdálkodás csak akkor tud megfelelni kötelezettségeinek, ha kialakítja és megszilárdítja a szervezet adatainak, mint közös erőforrásnak a kezelését szolgáló irányelveketés eljárásrendet. Ez magában foglalja az adatoknak, mint központilag adminisztrált és szabványosított vagyonnak a tervezésére, gyűjtésére, tárolására, aktualizálására, elosztására és törlésére vonatkozó szabályok megállapítását. Irányelvekre van szükség az adatelemzés és az adatmodellezés területén, valamint a külső adatok megszerzésével kapcsolatosan is. Adattervezés nnak megtervezése, hogy az adatokat hogyan és hol kell felhasználni, egy "elérendő" adatarchitektúra, vagy adatmodell kialakítását igényli. Eljárásrendekre van szükség annak eldöntéséhez, hogy az új adat-követelmények hogyan illeszthetők az adatmodellbe, akár a jelenlegi egyed-típusok újrafelhasználásával, kiterjesztésével, akár szükség szerinti új egyed-típusok kialakításával. Adatrögzítés és aktualitás Az adatrögzítés az a folyamat, mellyel egy meglévő készletből vagy külső forrásból információt nyernek, s azt egy információ-rendszerbe (ill. metaadatok esetében adatszótár-szoftverbe) betáplálják. A megfelelő ellenőrzési módszerek létrehozásának hiánya érvénytelen adatok létrehozásához vezethet. Következésképpen a tervezési, tesztelési, életbeléptetési és betartatási alapelveket és útmutatókat valamint az eljárásokra, technikákra és eszközökre vonatkozó irányelveket meg kell fogalmazni. Az elvi eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a felhasznált adatok annyira aktuálisak (időszerűek) legyenek, amennyire azt a felhasználók megkövetelik. Adat-törlés és archiválás Szükség van olyan szabályokra, amelyek rendezik, ki törölhet adatokat és milyen feltételek mellett. A szabályoknak azt is rendezniük kell, milyen egyéb teendők vannak, amikor egy adatot törölnek (ld. alább a változtatás-ellenőrzést.) Az adattörlésre vonatkozó elv az adatok archiválására alkalmazandó szabályokat is tartalmazhatja, meghatározva azokat az adatokat, amelyeket archiválni kell, azt, hogyan kell azokat tárolni és visszanyerni, valamint mennyi ideig kell megörízni őket.


I/52

2009.11.16.



Adatelemzés, -modellezés, -meghatározás és -elnevezés Szabványokra van szükség az adatelemzés és az adatmodellezés véghezvitelének módjára vonatkozóan is; főként ezek a szabványok határozzák meg a modellek tartalmát és formáját; például kiterjedhetnek az egyedek, az attribútumok, a kulcsok és a kapcsolatok meghatározásának szabályaira. Akövetendő elvnek vonatkoznia kell az elnevezési konvenciók alkalmazására, a tárgy értelmes leirásának elkészítésére és az egyedkapcsolati ábrához szükséges ábrázolási konvenciók megfogalmazására. Meg kell határozni e szabványok felügyeletét szolgáló eljárásokat. Elterjesztés Irányelvekre van szükség azon körülmények meghatározására, melyek közepette az egyed-típusok létezését ismertté, vagy tartalmukat hozzáférhetővé kell tenni akár általában, akár az emberek korlátozott körében. A hozzáférés-ellenőrzés szabályait be kell tartani. Tulajdonlás és felelősség. A tulajdonosok megállapításához eljárásokat és útmutatókat kell kialakítani. Kiegészítő eljárásokat is meg kell fogalmazni, amelyek lefektetik a tulajdonos felelősségeit és azokat a feladatait, amelyekért felelősséggel tartozik. Az adatfelelősök szerepkörére és a tulajdonosokkal fenntartott kapcsolataikra kiterjedő eljárásokat meg kell szövegezni. Adatminőség Az adatminőség azokkal az eljárásokkal foglalkozik, amelyek az adat-értékek pontosságát és szabatosságát biztosítják és ellenőrzik. Az adatminőség kérdéseire kiterjedő szabványokra, eljárásokra és útmutatókra van szükség, melyeknek szabályozniuk kell az adatok érvényesítését, ellenőrzését és tesztelését. Ezeknek némelyike, a részletek szintjén, az adatok és a metaadatok rögzítésére és karbantartására használt eszközökhöz kötődik, míg mások nem eszköz-specifikusak. Az adatminőség kérdéseit a rendszerfejlesztés során kezelni kell - ld. a 7. fejezetet. Miként a pontosságot (a megfelelő adatot), az adat-minőséget is érdekli a megfelelő személynek megfelelő időben történő adat-szolgáltatás (ld. fennt). Hozzáférés-ellenőrzés Általában ellenőrízni kell, ki tekinthet be az adatokba, ki változtathatja meg azokat és (egyes esetekben) ki az, akinek egyáltalán tudomása lehet az adatok egyes típusainak létezéséről. Ez gondos körültekintést igényel. Biztonsági kérdések és az Adatvédelmi Törvény hatásai egyaránt felmerülnek itt. Az efféle korlátozások és előjogok kialakítása technikai kérdés. Az elveket mind fogalmi szinten, mind pedig fizikai szinten meg kell fogalmazni. Ez utóbbi téren az adatbázis-adminisztrációnak számos technikai teendője van. Felmerülhetnek olyan esetek, amelyeknél az egyes egyedtípusokban őrzött adatok biztonsági osztályozása alacsonyabb, mint az összegyűjtött információké, amikor ezeket az egyedeket összekapcsolják. Útmutatást kell tehát kidolgozni arra, hogy egy ilyen helyzetet miként kell kezelni. Változtatás-ellenőrzés A változtatás-ellenőrzés annak biztosítását jelenti, hogy az adatokon és metaadatokon kizárólag jóváhagyott változtatásokat eszközölnek. Ehhez tervezési, tesztelési, életbeléptetési és érvényesítési elveket és útmutatókat, úgyszintén eljárási elveket,


I/53

2009.11.16.



technikákat és eszközöket kell megfogalmazni. Különösen egyértelmű útmutatásoknak és eljárásoknak kell érvényesülniök a változtatások jóváhagyása és végrehajtása terén. Biztonság, integritás és titkosság Az adatok biztonsága, integritása és titkossága azt jelenti, hogy azok nem vesznek el, vagy nem kerülnek illetéktelen kezekbe, bármilyen váratlan esemény merüljön is fel (ld. még a "Hozzáférés-ellenőrzés"- t). Míg a korábbi eljárások idején az adatvédelmet gyakran az adat-feldolgozást végző részleg felelősségeként kezelték, a hangsúly most a szervezet felelősségén van. A végső felelősség az adatok megtartásáért azokra hárul, akik azokkal, mint vagyonnal gazdálkodnak. Az adatvédelem az Adatvédelmi Törvény rendelkezéseiben előírt kötelezettség. Az adat-tulajdonos kijelölésének rendszerint adatvédelmi következményei vannak. A törvény is foglalkozik az adatok használatával és aktualitásával, ami fontos szabályozási terület, valahányszor adatgazdálkodási ellenőrzést és szervezetet hoznak létre. Információ-kereskedelem Az információ-kereskedelmi politikát a szervezet működési stratégiájának kell irányítania; különösen, amennyiben a szervezet nyereségre akar szert tenni, vagy költségeket akar fedezni az információból. Szabályokra van szükség az információ költségeinek, ill.értékének megállapításához. Az információ és gyors rendelkezésre állásának költsége világosan az adatgazdálkodáshoz tartozik. Ennek ellenére ezt a költséget nem mindig lehet könnyen megbecsülni. Az információ-vagyon értéke a üzleti/működési és az IR-tervek megfogalmazásának is tényezője. Általában az információ értéke úgy becsülhető fel, ha a bevételek, az eredményesség és a hatékonyság - információ-tulajdonból eredő - javulásaira utalunk. Az adatgazdálkodásnak szembe kell néznie azokkal a kérdésekkel, amelyek annak folytán merülnek fel, hogy az információt kívülálló szervezeteknek és a szélesebbkörű közönségnek adják ki, s azért milyen ellenszolgáltatást kérjenek. 6.7.2 Adatbázis-adminisztráció irányelvei Az elvi döntések kiterjednek a beszerzendő termék(ek) meghatározására, az adatbázis tervezésénél alkalmazandó szabványokra és a szervezet adatbázisának kialakítását érintő más technikai kérdésekre. Ezek az elvek a 6.4. részben ismertetett feladatokkal kapcsolatosak. 6.7.3 Adatszótár-szoftver és szervezeti adatszótár-architektúra Egy központi adatszótár az adatgazdálkodás lényeges eszköze, mely arra szolgál, hogy összegyűjtse és kezelje az adatokra vonatkozó adatokat. Az adatszótár formáját és tartalmát meg kell határozni. Ahogy az adatbázis technológiában, az adatszótárkonvenciókat is gyakran kívülálló szervezetek nyújtják. Egyes esetekben szükség lehet az adatszótárak hierarchikus elrendezésére, hogy megfelelően tükrözzék a szervezetek számos különböző részlegét. Nem lehetséges, például, hogy egy kiterjedt minisztérium egyetlen adatszótárt kezeljen. Arról van szó, hogy meg kell határozni viszonylag önálló működési területeket. Az adatszótárak számának és egymás közötti kapcsolatainak meghatározása egy újabb adatgazdálkodási elvi állásfoglalást igényel, amelyet szervezeti szinten kell gyakorolni.


I/54

2009.11.16.



6.8 A politika-megvalósítás problémája A legtöbb szervezetben a korábban, közös adatmeghatározások nélkül megvalósított alkalmazások igen széles hagyatékával fogunk találkozni. Ezeknek az alkalmazásoknak minden olyan megváltoztatása, amely az adatmeghatározások összhangjának megteremtésére és az adat-megosztás növelésére irányul, az erőforrásokért folyó versenyben a többi IT-prioritással kell, hogy megküzdjön. Ezek a változtatások nem valósíthatók meg gyorsan, sem olcsón. Még akkor is, ha a szervezet szintjén komoly szándék van az adatok összehangolásának és megosztásának intézményesítésére, sok évbe, talán évtizedekbe telik, mire az összes információrendszert módosítják. Ezek a megfontolások az adat-tervezés fontos részét képezik. Ez a változtatás kétféle módon érhető el: y

Azoknak az egyedi alkalmazásoknak azonosításával, amelyeknél az átalakítás véghezvitele a költségek oldalán indokolt;

y

Megvárni, míg egy alkalmazás megérett a helyettesítésre és akkor a változtatás részeként bevezetni az adatgazdálkodást.

A költség-indokoltság mérlegelése gyakran csak hozzávetőleges lehet. Az előnyök lényegesek, de általában nem számszerűsíthetők. Bizonyos esetekben az alkalmazás kritikus jellege dönti el a kérdést: az például,ha az adatgazdálkodás meghonosítása hiányában feltétlenül jelentkező kockázatok elfogadhatatlanok. S végül, a rendelkezésre álló pénzforrás lesz valószínűleg a döntő tényező. Előfordulhat, hogy meglehetősen pontos pénzügyi előnyökkel lehet számolni . Az egyik kormányhivatalban, például, felmerült két inkompatibilis rendszer közötti adatcsere igénye. Ez jelentős időt igényelt és számottevő költséggel járt, mivel a személyzet néhány tagjától azt követelte,hogy az adatokat egyik rendszerből emeljék ki, újra formázzák, s vigyék be őket a másik rendszerbe. Az adatgazdálkodás módszereinek bevezetésével az említett hivatal személyzetének e tagjait dolgozni hagyhatta a maguk területén és képes volt megjavítani az adatok aktuálisságát és konzisztenciáját mindkét rendszerben. Ez a példa felhasználható hasonló gyakorlatok bátorítására másutt is. A legnagyobb költség-megtakarítás az a pénz, amelyet nem pazaroltunk el, mert adatainkkal megfelelően gazdálkodtunk. Az adatgazdálkodásnak számításba kell vennie a pénzügyi keretek és a rendelkezésre álló személyzet korlátait. A szervezeti szintű adatmodell fogalmát ilyen megvilágításban kell felfogni. Gyakran nem az egész vállalatra terjed ki, bár ez lenne a kívánatosabb, hanem csak egy meghatározott működési területre, ahol lehetőség nyílik az adat-megosztásra. S még így, egy ilyen korlátozott területen is lehetséges, hogy nem lehet a szervezet adatgazdálkodási politikájának teljeskörűen megfelelni. Ideális helyzetben igyekezni kell elkerülni az ilyen felaprózott megközelítést, de a pénzügyi megfontolások gyakran mindenek felett állnak. Egy ilyen részleges megoldással nyilvánvaló a kockázat, hogy egyes adatelemeket némely alkalmazásokra meghatározottak. míg másokban meghatározás nélkül maradnak. Ezt a kockázatot jól észben kell tartani és lépéseket kell tenni, hogy biztosítsák a meghatározások egyöntetűségét mindazokra az alkalmazásokra, amelyek a szervezeti modell hatókörébe tartoznak. 7. Az adatgazdálkodás integrálása az IR-fejlesztéssel


I/55

2009.11.16.



7.1 Bevezetés Az adatgazdálkodást nem lehet elszigetelten megtervezni és megvalósítani, hanem a szervezet IR-fejlesztés iránti megközelítése és tervei összefüggésében kell azt szemlélni. A mai szervezetekben a vezetők, a szakemberek és a titkárnők nem csupán az informatikai részlegen belül, hanem a felhasználói területeken is információkat vagy adatokat hoznak létre, dolgoznak fel, alakítanak át, s általában "kezelik" őket. Az, ahogyan egy szervezetben az IR-fejlesztés történik, nem csupán támogatja ezeknek az embereknek a munkáját, hanem eredményesebb és hatékonyabb munkára is bátorítja őket. Ebben az értelemben, az IR-fejlesztés "szervezet-közi" tevékenység, amelynek jelentősége lehet egy kis szervezeti egységben éppenúgy, mint egy kiterjedt szervezetben. Egy korszerű IR-fejlesztési környezet együttesen kezelt, meghatározott számú módszert és technikát jelent, melyek a szervezeti követelményeknek megfelelő információ-rendszerek kialakítását segítik elő. A fejlesztési környezet az alábbi "életciklusokat" öleli fel: y

Információ-gazdálkodás;

y

Rendszerfejlesztés;

y

Projekt-irányítás;

y

Minőség-biztosítás

Ezeknek az életciklusoknak mindegyike kölcsönösen hat a többire, s átfedik egymást. Az információ-rendszerek kifejlesztésének feladata magában foglalja mindegyik életciklus irányítását és különösen az egymást átfedő területekét. A szervezet vezetésének a feladata, hogy ezeket az életciklusokat irányítsa, még akkor is, ha a tevékenységek egy külső szervezet részére szerződésbe vannak adva. Információgazdálkodási életciklus

Rendszerfejlesztési életciklus

Projektirányítási életciklus

Minőségirányítási életciklus 7.1. sz. ábra: A négy összekapcsolódó életciklus A fejlesztési környezet egy információ-rendszer életének összes szakaszára vonatkozik. Ez a kötet bevezette az életciklus fogalmát az adatra és az információra vonatkozóan: Ld. a 2. fejezetet. A CCTA IR-Tervezési Útmutatói, ISE-Könyvtára és IT-Infrastruktúra Könyvtára útmutatást nyújt a használt rendszerfejlesztési életciklusról. A PRINCE útmutatók irányelvet adnak a projekt-irányítási életciklushoz. Más útmutatók szólnak a minőség-biztosításról, amely áthatja e három életciklust. (Ezen útmutatóknak megfelelő ajánlások a magyar kormányzatban is léteznek.) 7.2 Rendszerfejlesztési életciklus A szervezetek működését támogató információ-rendszereknek életciklusuk van. Az információ-rendszerek stratégiai tervezésének összefüggésében, az életciklusnak


I/56

2009.11.16.



három nézőpontja van: tervek, szervezeti/működési nézőpont és a szakmai/műszaki tevékenységek. A 7.2. sz. ábra bemutatja, hogy a működési nézőpont hogyan kapcsolódik a az IRrendszer-fejlesztés életciklusán belüli tervezéshez és szakmai/műszaki tevékenységekhez. Ezen az életcikluson belül a fejlődés a szervezet által igényelt információs rendszerek meghatározásától az információs rendszerek biztosításának mikéntjéig terjed.. Az adatgazdálkodásnak a rendszerfejlesztési életciklus összes szakaszában lesz feladata. Például: y

egy szervezeti szintű adatmodell igénybevételével a közös adatok kiaknázása stratégiai szintű érdeket jelent;

y

az adat-tulajdonlásra,a biztonságra, a hozzáférésre és az integritásra vonatkozó szabályok összefüggnek a tervezéssel, az alkalmazások kiválasztásával, a megvalósíthatósággal és a teljeskörű tanulmányokkal ugyanúgy, mint a rendszerelemzéssel és tervezéssel.

Az adatgazdálkodási követelményeket a ciklus egyetlen pontján sem szabad figyelmen kívül hagyni. Tervek

IR-Stratégia

Működési stratégia és tervek IR-stratégia

Infrastruktúra -tervezés

Programirányítás

Üzemeltetési szolgáltatások

Műszaki alternatívák

Szervezeti igények

Szervezeti elemzés

Potenciális alkalmazások

Adat- és folyamat-tervezés

Program-tervek: Hasznossági projektportfóliók

Szolgáltatott előny

Erőforrás-elemzés

Alkalmazási portfólió

Infrastruktúra program tervei

Programmegvalósíthatóság

Architektúratervezés: Adat, Folyamat, Infrastruktúra

Projekt-tervek: Erőforrások Minőség Termékek

Projektek

Működési nézőpont

Üzemeltetésirányítási tervek

Projekt megvalósíthatóság Teljeskörű vizsgálat

Rendszerműködés hangolása

Termék leszállítás

Felülvizsgálat

Rendszerműködés hangolása

7.2. sz. ábra: A rendszerfejlesztési életciklus egy nézete 7.3 Projekt-irányítási életciklus A projekt-irányítás egy olyan mindent átfogó fogalom, mely ezernyi olyan irányítási tevékenységre utal, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy az "ügyfél" a megállapodott időzítés szerint és az ajánlott áron hozzájusson a rendelt termékhez.


I/57

2009.11.16.



Egy általános projekt-irányítási megközelítés úgy tekinthető, mint egy ernyő, amely fedi a -fejlesztésben, előállításban és működtetésben elentkező projekt-irányítási feladatokat (ezesetben a rendszerfejlesztési életciklusban). Minden projekt esetében fontos, hogy meghatározzák az összes résztvevő szerepkörét és kijelöljék minden szerepkör részvételi formáját minden egyes feladatban. E mellett, az alkalmazások kialakításánál, miként más típusú projekteknél, a projekt-termék előállításához szükséges összes tevékenységet le kell írni és a megfelelő személyekhez hozzá kell rendelni. Ajánlatos a PRINCE-módszertan igénybevétele, amely a projekt fő szakaszaiként az alábbiakat ismeri el: y

alapítás;

y

megvalósítás, rendszerint szakaszokra bontva

y

lezárás.

A projekt-termékek működtetése vagy használata kívül esik a PRINCE-projekt hatókörén, de a CCTA IT-Infrastruktúra Könyvtára foglalkozik vele. A PRINCE-módszertan az alábbi komponensek értelmében határoz meg egy projektet: y

szervezet

y

tervek

y

ellenőrzési módok

y

termékek

y

tevékenységek.

A PRINCE-nél a projekt-komponensek, a projekt-fázisok és a szerepkörökért viselt felelősségek összeillenek, hogy egy szigorú irányítási keretrendszert alkossanak. Számos eljárás áll rendelkezésre a PRINCE kiegészítésére: ezek azok az általános projekt-irányítási megközelítések, amelyek bármely módszertan mellett alkalmazhatók. Példaként említjük: y

projekt-becslési eljárások, beleértve a funkció-pont elemzést;

y

projekt-meghatározási és tervezési technikák;

y

előrehaladás-ellenőrzési technikák;

y

szervezeti és motivációs technikák;

y

kockázat-elemzési technikák;

y

változtatás-irányítási technikák.

Az adatgazdálkodási követelményeket az összes projekt-szakaszban figyelembe kell venni. A projekt-szervezet adatgazdálkodási feladatokkal megbízott személyzetet is tartalmaz, amely a projekt mellett tanácsadóként működik a rendelkezésre álló adatgazdálkodási szolgáltatásokról és a követendő eljárásokról, s tagjai arra is alkalmasak, hogy az új vagy megváltoztatott adatgazdálkodási követelményeket a projektekből visszacsatolják az adatgazdálkodáshoz.


I/58

2009.11.16.



7.4 Minőségbiztosítási életciklus A minőség a rendszerek fejlesztésének egyik fő tényezője lett. A szoftverek minősége olyan fontos kérdés, amely érinti a szervezeti felhasználók és a szervezeti egységek közötti kapcsolatokat. A minőségbiztosítási megközelítések a gyártóipar sok évtizedes tapasztalataiból táplálkoznak, amely alkalmazta a mért és ismétlődő eljárásokat. A japán ipari sikereket az olyan amerikai gazdálkodási guruk által pártolt minőségbiztosítási eljárásokra alapozták, mint amilyen W.Edwards Deming és Joseph Juran volt. Az ő elképzeléseik hatottak a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 9000-es minőségi szabvány-sorozataira. Ugyancsak ezek az elképzelések gyakoroltak hatást a Carnegie Mellon Egyetem(USA) Szoftver Tervező Intézetének (SEI) Szoftver Folyamat-Fejlettségi Modelljének (SPMM) kidolgozására. Az SPMM egyik hangsúlyozott feltételezése az, hogy a szoftver-termékek minőségét jórészt az azokat létrehozó eljárások minősége határozza meg. Az SPMM-t az SEI eredetileg azért dolgozta ki, hogy segítse az amerikai légierőt a valós idejű rendszerek szállítóinak értékelésében. Ma már a szoftver-fejlesztők általánosan használt képletes jelszava a szoftver minőségének javítása. Ennek egyik ffejlettségi szakasza az adatgazdálkodásra vonatkozik. A minőségbiztosításban használatos fogalmak egy szervezet által előállított termék, vagy nyújtott szolgáltatás minőségének elérésével foglalkoznak. Ezt általában a minőségellenőrzés, ill. a minőségbiztosítás két funkciója révén érik el. A minőségellenőrzést azok végzik, akik a fejlesztési folyamatban közvetlenül érintettek. A minőségbiztosítás viszont egy független funkció,amely megerősíti, hogy az alkalmazott minőségellenőrzések megfelelőek és hatékonyak is. A minőségbiztosítás kritikus tényezői azok, melyek szerint a minőségnek: y

a fejlesztési folyamat belső jellemzőjének,

y

mérhetőnek, és

y

irányítottnak kell lennie.

A minőség-biztosítás fő komponensei: y

egy minőségbiztosítási terv;

y

egy minőségbiztosítási rendszer.

A minőség-biztosítási terv a szervezet minőségi céljait meghatározó irásos okmány, amely mérhető fogalmakban jelöli ki a meghatározott időn belül elérendő célokat. Meghatározza az e célok eléréséhez kulcsfontosságú minőségbiztosítási rendszert is. A minőségbiztosítási tervnek, bármely szervezetben, ahol ez helyénvaló, magában kell foglalnia a szervezet adataival kapcsolatos célokat és intézkedéseket; így pl. cél lehet, hogy az adat-duplikációt alacsony szinten tartsák(vagy teljesen kiküszöböljék), amit időről időre szakértő auditálás értékel. Ha a minőség-biztosítási terv a célokat, a célkitűzéseket és a mértékeket fekteti le, a minőség-biztosítási rendszer az eszközöket nyújtja ahhoz, hogy kiváló minőségű termékeket szolgáltassanak. A rendszer magában foglalja a szervezeti felépítést, a szerepköröket, a felelősségeket, a módszertant, az eszközöket, az eljárásokat és a kiképzést, melyet a minőség szavatolása megkövetel. A minőség-biztosítási rendszer, ahol szükséges, kiterjed az adatok érvényesítési, ellenőrzési és tesztelési eljárásaira,


I/59

2009.11.16.



valamint az egyes személyek, ill. szervezeti egységek szerepköreire és feladataira annak érdekében, hogy biztosítsa a szervezet adatainak minőségét, ill. az egyedtípusok újra-felhasználását, ahol az hasznos. A 7.3. sz. ábra bemutat egy általános minőség-biztosítási életciklust. Funkcionális követelmények Minőségi követelmények Költség és ütemezési megszorítások

Tervezési technikák és eszközök

Minőségbiztosítási mérnök Hiányok

Hibák

Szoftver Vizsgálati technikák és eszközök

Hiányosságok vizsgálata Hiányosságoktól mentes szoftver Hibák tesztelése

Tesztelési technikák és eszközök

Hiányosság és hibamentes szoftver

7.3. sz. ábra: Minőség-biztosítási életciklus. 7.5 Az adatgazdálkodás hatása Az adatgazdálkodás nagy mértékben hatást gyakorol a rendszerfejlesztési életciklus (stratégiai) tervezési, elemzési és rendszertervezési szakaszaira. Amikor az adatgazdálkodás bevezetése, vagy ismételt bevezetése végbemegy, ezeket a szakaszokat érinti, mivel azok rögzítik és megváltoztatják az adatvagyont. Az életciklusnak e korai szakaszai során születik döntés az adatgazdálkodás hatóköréről és fedezetéről. Amint az adatgazdálkodást meghonosították, a rendszerfejlesztési életciklus e szakaszai kiterjednek a korábbi fejlesztési projektekből összegyűjtött és karbantartott adatvagyon újra-használatára is. A rendszerfejlesztési életciklus későbbi szakaszai során, a fizikai tervezéstől a megvalósításig, az adatgazdálkodás felhasználásával a korábbi szakaszokban kiépített megbízható alapozást ki lehet aknázni. Mindamellett, emlékeztetni kell arra, hogy a fizikai tervezés és szerkesztés során a rendszer-fejlesztők az adatmeghatározások és közhasznú feldolgozási modulok újra-használatára szeretnének alapozni. Új eljárások és módszerek elfogadására lesz szükség, amelyek ezt az újra-használatot eredményessé teszik. Az adatgazdálkodás egyes megnyilvánulásainak bevezetése a teljes rendszerfejlesztési életcikluson át egy olyan információ-rendszer összetételt eredményez, amely jobban


I/60

2009.11.16.



kiszolgálja a működést és jobban reagál a követelmények változásaira. A 7.4. sz. ábra szemlélteti az adatgazdálkodásnak az IR-tervezés és irányítás összes szintjeire gyakorolt hatását. A szaggatott vonalak mutatják be a kapcsolatokat illetve kölcsönhatásokat az adatgazdálkodás és a tervezés és irányítás egyes szintjei között; pl.a stratégiai szint eljárásai és a projekt szint szabványai között.

A D A T G A Z D Á L K O D Á S

eljárások szervezeti adatmodell

szoftver-követelmények szervezeti adatmodell szervezeti adatmodell szabványok minőség-biztosítás adat-minőség biztonság hozzáférés adat-minőség

IR-stratégia IT-infrastruktúra tervezés program-irányítás

Projektek (SSADM,PRINCE)

Üzemeltetési IT-szolgáltatások

R E N D S Z E R F E J L E S Z T É S I

É L E T C I K L U S

7.4. sz. ábra: Az adatgazdálkodás és az IR-ellátás szervezeti irányítása. Információs rendszer-stratégia. Az információs rendszer-stratégiát annak biztosítására dolgozták ki, hogy a szervezet információs rendszereit úgy tervezzék és alakítsák ki, hogy azok támogassák a szervezet működési céljait (amelyek maguk is egy szervezeti/működési stratégiát vezérelnek). A működésre összpontosított IR-stratégia úgy valósítható meg, ha elemzik a szervezet információ-igényeit, meghatározva, hogy ezeknek az igényeknek hogyan felelhetnek meg az információ-rendszerek és megjelölve az alkalmazási összetétel támogatásához szükséges technológiát. E folyamat során kell a szervezetnek döntenie a rendszerekre és a technológiára alkalmazandó elvekről (szabványokról és szabályokról.) Az IR-stratégia mérlegeli, hogy miként biztosítják a szükséges rendszerekek és azt, hogy az alkalmazások programcsomagok igénybevételén alapulnak, vagy megrendelésre készülnek. A szervezeti adatmodell stratégiai szintje határozza meg a szervezet működése szempontjából lényeges egyedeket, és kapcsolataikat. Ez értékes eszköz, mely segíti a stratégia kialakítóit az információ-áramlások és igények meghatározásában, sőt arra indíthatja őket, hogy fontolják meg a működési folyamatok újra-tervezését. Az adatgazdálkodási elveket azért kell kialakítani, hogy a 6. fejezetben tárgyalt kérdéseket megválaszoljuk. Ezek között a legfontosabb a közös adatmeghatározások alkalmazása és az adat-megosztás és adatcsere kiterjedése a szervezeten belül, ill. más szervezetek felé. Az adat-meghatározásokra vonatkozó eljárásnak ki kell terjednie az adatmeghatározások formájáról és tartalmáról elfogadott szabványokra és az adat


I/61

2009.11.16.



meghatározásáért felelős személyekre vonatkozó szabályokra is. Az eljárásnak e mellett figyelembe kell vennie a közös adat-meghatározásokat: azt, hogy ki veheti igénybe őket, s tájékoztatnia kell azokról a körülményekről, melyek közepette azokat nem szabad igénybe venni. Program-irányítás A CCTA Program- és Projekt-irányítási könyvtárának kiadványai a program-irányítást az alábbiak szerint határozzák meg: "Egy projekt-portfólió kiválasztása és összehangolt megtervezése, úgy, hogy a működési célkitűzések meghatározott csoportja megvalósuljon, valamint e projektek eredményes megvalósítása egy ellenőrzött környezetben, úgy, hogy az eredményezett szervezeti működés a lehető legnagyobb haszonhoz jusson." A programokat úgy kell kiválasztani és megtervezni, hogy egy teljes szervezeti működést veszünk célba. A szervezeti adatmodell azzal segít ebben a helyzetben, hogy az adott működési területekhez kötött (jelenlegi és igényelt) információt meghatározza, beleértve a javasolt programok kiterjedésén belül és kívül lehetséges, információs rendszerek közötti kölcsönhatásokat és átfedéseket is. A program-irányítás alapvetően abban segíti a szervezeteket, hogy aktív irányítás révén biztosítsák a ragaszkodást a technikai irányelvekhez és szabványokhoz. Az adatgazdálkodás adatokkal kapcsolatos irányelvekben betöltött szerepének figyelembevételét a program-irányításban kifejezett feladatként kell megfogalmazni. IT-infrastruktúra tervezése. Az informatikai infrastruktúra a hardver, kommunikációs hálózat és általános szoftver iránti szükségletet jelenti az alkalmazási rendszerek támogatására, amelyek viszont a szervezeti működés stratégiai és operatív céljait támogatják. Az IT-infrastruktúrát úgy kell megtervezni, hogy megfeleljen a szervezet programok új követelményeinek éppúgy, mint a felmerülő új technikai feltételeknek. Az IT-infrastruktúra biztosítása olyan technikai kérdésként szemlélhető, melyet a programokon belül és között tevőlegesen kell irányítani, illetve amely sajátjogú, önálló program is egyben. Az adatgazdálkodás megvalósítható egy olyan infrastruktúra-program részeként, amely előírja a maga feltételeit az infrastuktúrával szemben. Olyan szoftvert igényel, amely lehetővé teszi, hogy az adatokat eredményesen osszák meg, irányítsák és érjék el. Projektek Egy szervezeti program egy sor projektet eredményez, s mindegyiküket kezdeményezni és irányítani kell, hogy minőségi termékeket eredményezzenek, mégpedig megfelelő időben és a költségvetésen belül. Az adatgazdálkodás azzal segíti a projekt-munkacsoportokat, hogy biztosítja a kezdeti adat-architektúrát és az adat-szabványokat, különösen az adat-meghatározások, az adat-elemzés és az adat-biztonság tekintetében. E mellett, az adatgazdálkodás információkat nyújthat azon egyéb projektekkel történt átfedésekről, amelyek ugyanazon adatokat használják, akár az adott szervezeti programon belül, akár kívül. A projekt-munkacsoportoknak ki kell alakítaniuk a szervezeti adatmodell alkalmazási szintű modelljeit, melynek minőségét az adatgazdálkodásnak kell biztosítania.


I/62

2009.11.16.



Üzemeltetési IT-szolgáltatások. Az üzemeltetési IT-szolgáltatások jelentik a szervezeti működés és a funkció közötti mindennapos érintkezési felületet. Ezek feladata az IT-szolgáltatás irányítási szerepkör ellátása, ahogyan azt a CCTA IT-infrastruktúra könyvtárának kiadványai megfogalmazzák, de amelyet hagyományosan "Számítógépes üzemeltetés"-nek neveztek. Az IT-szolgáltatás irányítása a vagyon-gazdálkodással kapcsolatos, s célja, hogy a felhasználókkal és a szervezet vezetésével megállapodott szolgáltatásokat nyújtsa. E tevékenységek közé tartozik: y

működtetés-irányítás;

y

hálózati szolgáltatások irányítása;

y

adatbázis-adminisztráció;

y

hardver-szoftver karbantartás;

y

probléma- és változtatás-irányítás;

y

teljesítményszint-menedzsment;

y

biztonsági szempontok.

Az adatgazdálkodásnak támogatást kell nyújtania az IT-szolgáltatások irányításáhozannak érdekében, hogy a szervezet kiaknázhassa adatvagyonát. A támogatás kiterjed arra is, hogy útmutatást adjon biztonsági és titkossági kérdésekben, valamint arra, hogy segítsen megállapítani az adatok "lelőhelyeit", s így kielégíthessék a felhasználók ad hoc kérdéseit. 7.6 Ütközés a projektszintű prioritásokkal A projekt prioritások, amelyek arra összpontosulnak, hogy a leszállítás időben és költségvetés szerint történjék, a gyakorlatban hajlamosak arra, hogy összeütközésbe kerüljenek az ebben kötetben hangsúlyozott elvekkel, amelyek viszont közép- és hosszútávúak és a nagyobb előnyökre összpontosulnak. Az egyes projektmenedzserek fejében helyi célok és határidők állnak az előtérben. Az adatmeghatározások egyeztetése számottevő időt igényel. Rövid távon, persze, lehetséges időt nyerni azzal, hogy eltekintenek az adatgazdálkodástól annak érdekében, hogy egy meghatározott projektet elindítsanak. Az erős nyomás alatt álló projektirányítók nem késlekednek ezt hangsúlyozni. Másrészt viszont, közép- és hosszútávon a hátrányok mindenképpen túlsúlyba kerülnek a rövidtávú előnyökkel szemben. Fontos emlékeztetni arra, hogy egy információ rendszer életciklusának csupán 20 %-át tölti ki a kezdeti elemzés, tervezés és rendszerépítés, a többi időben a fenntartás zajlik. Egyértelmű, hogy e problémákkal az IR-stratégia- és program-irányítási testületeknek kell foglalkozniuk. Az adatgazdálkodási funkció megfelelő támogatásával, az IRstratégia-és program-irányításnak iránymutatást kell adnia. Kell- e kivételt tenni, vagy sem? A döntést nem a projektirányítóknak kell meghozni; a PRINCE szerint a döntés a projekt-vezetőségre tartozik. Amennyiben az adatgazdálkodás elveit a projektre is alkalmazni kell, úgy ezt a tényt a projekt-tervekbe be kell építeni. A projekt-alapító okiratnak meg kell határoznia, hogy az adatgazdálkodási kérdéseket miként kell megoldani. MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/63

2009.11.16.



Az adatgazdálkodás bevezetésére vonatkozó döntés alapvetően stratégiai kérdés. Amennyiben már alkalmaznak szervezeti adatmodellt, az elemzés és tervezés egészében nagyon leegyszerűsödik. A szervezeti adatmodell megszerkesztéséhez szükséges szervezeti működés ismerete ugyanis jórészt ugyanaz a tudás, mint ami ahhoz kell, hogy meghatározzák az egyes működési funkciók számítógépes támogatási lehetőségeit. Ahol a működési követelmények keresztezik a funkciók határait, ott jobban megtérülnek az adatgazdálkodásra fordított beruházások, mivel éppen ott jelentkezik a konfliktus és meg nem felelés lehetősége. Világos tehát, hogy az információ rendszerekre vonatkozó stratégiai tanulmányok és a szervezeti adat-modellezés közötti kapcsolatok szorosak és fontosak. 7.7 Az adatgazdálkodás bevezetése az IR életciklus folyamán A szervezeti adatmodellezés hosszútávú előnyeit a működési és IR-stratégia szakaszában kell megvizsgálni. Elhatározható, hogy ez a pont alkalmas arra, hogy teljeskörű modellezési gyakorlatot végezzenek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy csak a kis szervezetek azok, amelyek valóságosan megfontolhatnak egy ilyen alternatívát, míg a nagyobb szervezetek inkább a fokozatos megközelítést választják. A megfontolást igénylő egyik előny a költségmegtakarítás, melyre az alkalmazásfejlesztők szert tehetnek, ha hasznosítják a szervezeti adatmodellhez már kialakított adatmeghatározások nyújtotta lehetőséget. A valamely alkalmazáshoz végzett adatelemzésnél hasznos, ha az egész működési területet átfogó, már meglévő meghatározásokat hasznosíthatja. A szervezeti adatmodell fogalommeghatározásainak kialakítása számottevő vizsgálódást és adat-elemzési munkát igényel az egész szervezetben. Szervezeti adat-modell hiányában, ezt meg kellene ismételni minden egyes alkalmazási rendszerre vonatkozóan. Nem csak az ismétlés terméketlen, hanem egyértelműen oktalan a kulcsfontosságú szervezeti felhasználók kikérdezése egynél többször. Ahol egynél több rendszer áll kifejlesztés alatt egyidejűleg, az SSADM feltételezi, hogy mindegyikük rendelkezik logikai adatmodellel. Ezek a modellek tartalmazzák azokat az adatokat, amelyek egyik rendszerből átlépnek a másikban, ami azt jelenti, hogy az adat-meghatározások kettőződése következik majd be. Minthogy az egyes rendszereken más és más csoportok dolgoznak, valószínű, hogy a szinonímákkal és a homonímákkal kapcsolatos tévedések felmerülnek. Ez a probléma elkerülhető, ha az egyes rendszerek részletes elemzésének és tervezésének kezdetekor egy szervezeti adatmodell már rendelkezésre áll. A témát részletesebben a CCTA információgazdálkodási könyvtárának alábbi kötete elemzi: Szervezeti adat-modellezés. A rendszer összeállítási és tesztelési szakaszok során az adatgazdálkodás számos előnye megmutatkozik, s kisebb tere marad az egyes alrendszerek közötti félreértéseknek és adat-inkonzisztenciáknak. Az elfogadás és az átadás is sokkal simábban zajlik le. További előny, hogy kevésbé támad igény adatcsere-szoftver kialakítására, amely az adat-meghatározásokat az alkalmazások között átalakítja. A fejlődési és karbantartási szakaszok bizonyára értékes megtérülését hozzák majd az erőforrás-befektetésnek. A hagyományos technológia csekély hajlékonyságot mutatott a változás és javítás iránt. A karbantartó fejlesztők gyakran arra kényszerültek, hogy a változtatásokat kisérleti úton végezzék el, anélkül, hogy tudták volna, működőképes lesz-e az, vagy sem. Egyes kényes rendszerek annyira törékenynek bizonyultak, hogy


I/64

2009.11.16.



a módosításokat túlságosan is veszélyesnek itélték. Az alapvető adat-struktúrák és értelmük helyes megértésével az efféle irányítási impotenciának jelentős mértékben csökkenie kell. Ez a megfontolás kiemeli a szervezeti adatszótár naprakész állapotban tartásának jelentőségét. Hangsúlyozni kell, hogy kevés szervezet lesz abban a helyzetben, hogy mindjárt az indulásnál összes rendszereire nézve megvalósítsa az adatgazdálkodást. Az adatgazdálkodási eljárások bevezetésének a meglévő rendszerekre gyakorolt hatását mérlegelni kell és megfelelő áttérési stratégiát kell kialakítani. Az áttérési stratégiának meg kell fontolnia mind a fejlesztés alatt álló, mind pedig a már működő rendszerekre nézve annak a változásnak költségeit, hogy közös adatmeghatározásokat, illetve új hozzáférési, minőségi és biztonsági szabályokat alkalmaznak. Ezzel szembe kell állítani a rendszer és az alkalmazási portfólió egésze iránti azon előnyöket, melyeket a fejlett adatgazdálkodási gyakorlattal támogatott rendszerfejlesztés és üzemeltetés nyújt. 8. Adatgazdálkodás és adat-típus változatok 8.1 Bevezetés Ezt kötetet úgy írtuk, hogy jórészt a hagyományos numerikus és struktúrált szövegezésű adat-szerkezetekre gondoltunk. Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk meg, hogy az adat-típusok egyéb változatai, amelyek ma már egyre gyakoribbak, milyen következményekkel járnak az adatgazdálkodásra. Négy új adat-típust veszünk itt figyelembe: y

az objektum-orientáltságot támogató szerkezeteket;

y

a struktúrálatlan adatokat;

y

a grafikus adatokat;

y

a térinformatikai rendszereket(GIS).

8.2 Objektum-orientáltság Az objektum-orientált technikák iránti törekvéshez a fő lendület abból a kívánságból ered, hogy elkerüljék az alkalmazások kialakításának rutin jellegű munkálatainál a költséges ismétlést. A mind az adatokat, mind a feldolgozást átfogó különböző objektumokat azzal a szándékkal határozzák meg, hogy azokat újra felhasználják, amint alkalom kínálkozik. Az adatgazdálkodás már természeténél fogva is létrehoz újrahasználható meghatározásokat. Az adatgazdálkodás elszakíthatatlan része, hogy a meghatározásokat inkább a "polcról emeli le", semmint, hogy alkalomszerűen fogalmazza meg azokat. Az adatot későbbi felhasználásaira tekintet nélkül egyszer definiálják. Az objektum-orientáltság biztosítja a következő lépést: az újrafelhasználhatóság alkalmazását a folyamatokra és az adatokra egyaránt. Az objektumgazdálkodás eszközt szolgáltat mind az adatok és folyamatok, mind pedig azok egymás közötti kapcsolataik kezelésére az objektumok alkalmazása révén. Egy objektum adatokból és az adatok bármiféle feldolgozásának kivitelezését biztosító módszerekből (metódusokból) áll. Például, nem csupán információt gyűjtenek az ügyfélről, hanem azokat az eljárásokat is, amelyekkel létrehozzák karbantartják és törlik ezt az információt. MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/65

2009.11.16.


Ez az újabb dimenzió adatgazdálkodással:


két

alternatív

módon

hozható

összefüggésbe

az

y

az adatelemek és funkcionalitásuk ötvözése objektumokká;

y

egy, az adat-szerkezettel egyenértékű struktúra felállítása, amely ugyanolyan pontossággal fedi a funkcionalitást, mint amilyennel az adatokat illetik.

Az adatgazdálkodás eljárási területeit hasonló módon kell alkalmazni az objektumgazdálkodásra is. Amennyiben az adatgazdálkodást megfelelően alakították ki, az megkönnyíti az áttérést az objektum-orientáltságra. 8.3 Struktúrálatlan szöveges adatok A struktúrálatlan adatok számos formája kezd teret nyerni, mivel a memóriák méretének lényeges növekedése a tárolt adatok képernyőn és nyomtatásban való megjelenítésének javuló technológiai lehetőségeivel társul. A struktúrálatlan adatok néhány példája: y

kötetlen szöveg, amelynél nincsenek előre meghatározott terjedelmi korlátok- ebbe a kategóriába tartoznak a szövegszerkesztővel előállított dokumentumok olyan témákról, mint pl. az esettörténetek;

y

az adatbázis-rekordokban megjelenő kötetlen szövegek -ilyen pl.egy feljegyzés az igénylőkkel folytatott megbeszélésről.

Az ilyen információ-elemekkel nehezebb gazdálkodni. De miután a szervezetek adatainak közel 80 %-a ebben a formában létezik, kívánatos az adatgazdálkodás alkalmazása bizonyos szintig. A szöveges dokumentumok tulajdonlásának meghatározásánál ugyanazok a problémák merülnek fel, mint a normál adategyedeknél. A szöveges dokumentumok modellezésének és meghatározásának egyik módja, hogy speciális egyed-típusként szerepeltetjük őket egy egyed-kapcsolati ábrán, ahol működési kapcsolatokkal rendelkeznek a normál adatok felé. Egy ilyen szöveges dokumentum példája az életbiztosítási szerződés kötvény szöveg, melynek működési kapcsolatai vannak az ügyféllel, a kötvénnyel és az részekkel. A dokumentumok ilyen kezelésének szükségessége eldönthető annak vizsgálatával, hogy van-e a működési terület összefüggésében törvényi vagy üzleti jelentőségük. Egyes CASE-eszközök lehetővé teszik az egyed-típusok ilyen megkülönböztetését az egyed-dobozok eltérő stílusának alkalmazásával. Ahol egy kötetlen szöveg típusú attribútum az adatbázis-rekordban megjelenik, a szöveget a rekorddal együtt érik el. Ezesetben a kötetlen szöveget ugyanúgy kezelik, mint bármely más attribútum-meghatározást és úgy kell meghatározni és elnevezni, hogy ugyanazokhoz az adatmeghatározási szabványokhoz folyamodunk, mint a normál adat-attribútumoknál. Egyre növekvő követelmény mutatkozik a kötetlen szövegek és a struktúrált adatok integrációjára az alkalmazások terén. Példát mutat erre az életbiztosítási kötvények előállítása. Ennek a követelménynek általában úgy feleltek meg, hogy az alkalmazásban integráltak két különböző szoftvert: az egyik a struktúrált adatok gazdálkodására irányult, ez az adatbázis-kezelő rendszer, a másik pedig a kötetlen szöveg gazdálkodására, ez a szöveg-visszanyerési rendszer. Számos adatbázis-kezelő


I/66

2009.11.16.



szállítója fáradozott azon, hogy relációs adatbázis-kezelői termékeit, mint kötetlen szövegek kezelő eszközét is hasznosítsa. A dokumentumokra másféle visszanyerési kritériumok alkalmazandók. A visszanyerési módszerek gyakran nem automatikus eljárásként jelentkeznek: egy személy ül majd a képernyő előtt, s az információt az elektronikus keresési eljárások és az adatokra vonatkozó személyes tudása és hozzáértése ötvözésével nyeri vissza. A dokumentum-gazdálkodás terén a szállítók jelenleg igen nagy munkát fejtenek ki. Az adatgazdálkodási eljárásoknak nagy jelentőségük van a dokumentum-gazdálkodás infrastruktúrájának biztosításában. 8.4 Grafikus adatok A grafikus adatok további fejlődést jelentenek a hagyományos adatoktól, amelyek egy kulcs és egyedi információ-elemek rögzítésén alapultak.Természetüknél fogva, nagy lemez-területet foglalnak el és fejlődésük csak azóta vált a gyakorlatban kihasználhatóvá, mióta megjelentek a nagyobb és olcsóbb lemezek, a nagyobb felbontású képernyők és a nagyobb nyomtatási pontosság. A grafikus elemek példái az alábbiak: y

ábrák, így azok, melyek ebben a kötetben is láthatók;

y

külső tárgyak álló video-képei, így fényképek, építészeti rajzok, motor-alkatrészek vázlatai, ujjlenyomatok és sok más példa;

y

mozgó video-képek.

Miként a struktúrálatlan szöveges adatoknál, úgy a grafikus adatoknál is szükséges rendelkezni azok kezelésének készségével. Az adatgazdálkodási eljárásokat lehet és kell alkalmazni ennek megvalósítására. Bár elmondható, hogy a grafikus információ azonosítja önmagát, mégis szükség van arra, hogy az adatmeghatározási szabványok rendelkezésre álljanak. Jó példa arra, ahol ez különösen igaz, egy oktatási intézmény, amely meg akarja osztani különböző tanfolyamok között a létrejövő vetített anyagokat. Vegyes megoldások könnyen elfogadhatók, amennyiben a grafikus rekordokat szabványos adatvisszanyerést lehetővé tevő hagyományos leíró információk kísérik, amelyeket kulcsként alkalmaznak. Például egy ujjlenyomathoz létezhet egy rekord, amely a tulajdonosának nevét, testsúlyát, korát stb. rögzíti. 8.5 Térinformatikai rendszerek(GIS) A térinformatikai információ igen sajátos típusa a grafikai adatoknak, s mint ilyen, külön kifejtést igényel. A kormányzati szervezetek, kétségkívül, a térinformatika legjelentősebb felhasználói közé tartoznak- annak az információnak, melynek térbeli megjelenése van, s mely térkép segítségével ábrázolható. Az e csoportba tartozó információ feldolgozásának készsége döntő jelentőségű lesz az olyan döntések széles körében, amelyek Nagybritannia infrastrutúráját, lakosságát, vagyonát és környezetét érintik. Az adatgazdálkodási eljárások eredményesen alkalmazhatók az ilyen típusú adatokkal folytatott gazdálkodásra. Adatmeghatározásokra van szükség a földrajzi területekről vagy pontokról, valamint azokról az adatokról, amelyeket az egyes területekről és pontokokról őríznek.


I/67

2009.11.16.


I. kötet, Hiba! A stílus nem létezik. Hiba! A stílus nem létezik.. Hiba! A stílus nem létezik.

A. melléklet: Az adatgazdálkodás állapot-vizsgálata 1. Bevezetés Az állapot-vizsgálat eszköz egy szervezet adatgazdálkodás iránti igényének és/vagy egy létező adatgazdálkodási program előrehaladásának megállapítására. Ez a melléklet az állapot-vizsgálat végrahajtásának folyamatát ismerteti és csatol egy, a ténymegállapítás és az elemzés szakaszaihoz használható kérdőívet. 2. Egy adatgazdálkodási állapot-vizsgálat folyamata Az állapot-vizsgálat az alábbi feladatokat tartalmazza: • Tényfeltárás - az alábbi információk kiderítésére: - az adatgazdálkodási funkció(k) által nyújtott szolgáltatás jelenlegi szintjei; - a jelenlegi szolgáltatás erősségei és gyengeségei; - a jövőben elvárt követelmények. y Tények elemzése - a ténymegállapítás eredményeinek megvizsgálása és elemzése azért, hogy meghatározzák a problémák gyökereit. y Ajánlások előkészítése és jelentéstétel- az alábbi termékeket kell biztosítani: - a jelenlegi adatgazdálkodási funkció(k) felmérésének megállapításait; - ha szükséges, a célok felülvizsgált készletét; - ajánlást az adatgazdálkodás támogatásának igényelt szintjére; - cselekvési tervet. Az 4. részben megtalálható a ténymegállapításhoz használatos kérdőív. Ez olyan rovatokat tartalmaz, mint a szervezet típusának meghatározása, az adatgazdálkodási igények kivizsgálása és annak megvizsgálása, hogy az adatgazdálkodás milyen mértékben működik már. Ezt a kérdőívet nem véglegesnek szánjuk, de segít majd megállapítani, melyek a további kivizsgálást igénylő problémás területek. Az 5. rész bemutatja, hogyen kell értelmezni a kérdőívre adott válaszokat ahhoz, hogy a szervezet adatgazdálkodási igényeinek értékelését nyújtsa. 3. Ki töltse ki a kérdőívet? Feltételezzük, hogy az állapot-vizsgálatot a szervezetnek az a részlege vezeti, amely az adatgazdálkodás bevezetését tervezi vagy saját adatgazdálkodási ellátottságát ellenőrzi. Ez rendszerint az informatikai döntőbizottságtól ered egy stratégiafelülvizsgálatot követően. A kérdések elsődlegesen az IR-tervezőknek és irányítóknak szólnak: azoknak, akik a szervezetben a tényleges IR-hasznosításáért felelősek. Hasznos lehet az is, ha ugyanezeket a kérdéseket a projekt-szintű alkalmazásfejlesztők mintául vett csoportjának is felteszik. Az ettől a csoporttól kapott válaszok útmutatást nyújtanak arról, hogy milyen adatgazdálkodási szolgáltatások iránti igényeik vannak, vagy arról, hogy a már létező lehetőségeket hogyan használják fel.


I/A1

2009.11.16.



Egyes válaszolók jobb helyzetben lesznek a kérdőív egyes részeinek megválaszolásában, mint mások és a választ adó munkakörét figyelembe kell venni az eredmények értelmezése során.


I/A2

2009.11.16.



4. Kérdőív 1. rész: A szervezet 1. Mi a munkaköre? 2. Irja le a szervezet szerepét és funkcióját

3. Szervezeti vezetői az adatokat szervezeti vagyonként ismerik el?

4. Szervezetükben ki adatgazdálkodáshoz?

ért

5. Szervezetükben kinek kellene értenie az adatgazdálkodáshoz?


Igen

Nem

Nem tudom

Felhasználói felsővezetők

Szervezeti felhasználók

Mindenki

Legtöbben

Néhányan

Mindenki

Legtöbben

Néhányan

Mindenkinek

Legtöbb nek

Néhánynak

Mindenkinek

Legtöbbnek

Néhánynak

I/A3

2009.11.16.



2. rész: Szolgáltatások 6. Milyen szervezeti/működési funkciókat támogatnak jelenlegi szolgáltatásaik? Személyzeti

Beszerzés

Pénzügyek

Információ-begyűjtés

Ügyfélszolgálat

Felsővezetői tájékoztatás

Középvezetői tájékoztatás

Irányelvek kialakítása

Törvényhozás

Operatív rendszerek

Piackutatás

Egyebek (részletezve)

7. Milyen típusú fejlesztési szolgáltatásokat nyújt a funkció? Stratégia-megfogalmazás

Alkalmazás-tervezés

Alkalmazás-fejlesztés

Üzembehelyezés

Karbantartás és javítás

Adatgazdálkodás

Egy épületben

Egy helyen, de több épületben

Regionálisan

Országosan

Nemzetközileg

Egyéb (részletezve)

Egyebek (részletezve)

8. Hol nyújtják a szolgáltatást?

9. Megközelítőleg milyen létszámú személyzet dolgozik a szervezetükben? 10. Milyen létszámú személyzet dolgozik az alábbi területeken? Alkalmazás-fejlesztés

Karbantartás és javítás

Fejlesztés-támogatás

Adatgazdálkodás

Szervezeti kapcsolatok (beleértve a felhasználói gyorssegélyt is, /HELP DESK/)

Működtetés

Távközlés

Egyéb (részletezve)


I/A4

2009.11.16.



2. rész: Szolgáltatások (folytatás) 11. Ki ért osztályukon az adatgazdálkodáshoz? Informatikai vezető

Rendszerfejlesztés vezetője

Technikai támogatás vezetője

Teljes informatikaiszemélyzet

Informatikai személyzet nagy része

Informatikai személyzetből néhányan

Teljes informatikai személyzetnek

Informatikai személyzet nagy részének

Informatikai személyzetből néhánynak

13. Szervezetének van-e működő informatikai stratégiája?

Van

Nincs

Nem tudom

14 Az informatikai stratégia össze van-e kötve a szervezeti stratégiával?.

Igen

Nincs

Nem tudom

12. Kinek kellene osztályukon értenie az adatgazdálkodáshoz? Informatikai vezetőnek

Rendszerfejlesztés vezetőjének

Technikai támogatás vezetőjének

15. Milyen gyakran vizsgálják felül informatikai stratégiájukat? 5 évente

2 évente


Évente

Egyáltalán nem

I/A5

Nem tudom

2009.11.16.



3. rész: Fejlesztés támogatása 16. Milyen módszereket és eszközöket vesznek igénybe az alkalmazások fejlesztésének, karbantartásának és javításának támogatására szervezetükben? Válaszaik osztályozásához osszák fel az automatizált támogatás mértékét az alábbiakra: 0

Semmiféle módszert nem alkalmaznak

1

Nincsenek eszközök a módszerek támogatására

2

Manuális dokumentációs módszerek, eszköz az életciklus egy részét támogatja csak.

3

Eszköz a módszer/technika támogatására; az információk alapellenőrzésére.

4

Integrált eszköz és módszer, bizonyos készség az információ-átvitelre az életciklus következő szakaszába

5

Teljesen integrált módszer és eszköz, támogatja az információ-átvitelt a következő szakaszba.

Használt SSADM)

módszer(ek)

pl.

Használt eszközök, pl. Systems Engineer

Automatizált támogatás foka

17. Milyen technikákat vesznek igénybe az alkalmazás-fejlesztéshez? Egyedkapcsolat - ábrákat

Adatfolyam-ábrákat

Egyed-élettörténeteket

Tevékenység-lebontást

Eseményhatás elemzést

Egyebet (részletezve)

18. Milyen módszereket és eszközöket használnak a projekt-irányítás támogatására? (Alkalmazza ugyanazt az osztályozási rendszert, mint a l6. kérdésnél. Alkalmazott módszer(ek), pl. PRINCE

Alkalmazott PMW

eszközök,

pl.

Automatizált támogatás foka

19. Milyen eljárásokat alkalmaznak az információ-rendszer termékek minőségének ellenőrzésére? Az irányítás tesztelését

és

Struktúrált bejárást

tervezés

Fagan vizsgálatok

Konfiguráció-kezelést

Egyebet (részletezve)


I/A6

2009.11.16.



4. rész: Az adatgazdálkodás szükségessége 20. Szervezete folytat-e adatcserét bármilyen külső testülettel?

Igen

Nem

Nem tudom

21. Rendszereik folytatnak-e adatcserét bármilyen más szervezettel?

Igen

Nem

Nem tudom

22. Sok időt igényel-e az új rendszerekhez szükséges adatelemzés?

Igen

Nem

Nem tudom

23. Sok időt igényel-e az új rendszerekhez szükséges adat-tervezés?

Igen

Nem

Nem tudom

24. Szükség van-e az új rendszerekhez kiegészítő adatértelmezési és adatcsere-eljárásokra, hogy integrálják őket a jelenlegi rendszerekkel?

Igen

Nem

Nem tudom

25. Nehéz karbantartani rendszerüket?

Igen

Nem

Nem tudom

26. Előfordul-e adat-kettőződés szervezetükben vagy főosztályuk, irodáik és a kívülálló szervezetek hálózatában?

Igen

Nem

Nem tudom

27. A szervezeti információk készen állnak-e azok rendelkezésére, akiknek szükségük van rájuk?

Igen

Nem

Nem tudom

28. Tudja-e valamennyi adat-felhasználó, hogy kik a tulajdonosai az általuk használt adatoknak?

Igen

Nem

Nem tudom

29. Tudja-e valamennyi adatfelhasználó, milyen hozzáférési jogaik vannak az általuk használt adatokhoz?

Igen

Nem

Nem tudom


I/A7

2009.11.16.



5. rész: A létező adatgazdálkodás 30.

Meghonosítottak funkciót?

31.

Az adatgazdálkodás vezetője ki alá tartozik?

Informatika vezetője 32.

valamiféle

Rendszerfejlesztés vezetője

adatgazdálkodási

Technikai támogatás vezetője

Igen

Nem

Nem tudom

Mások (részletezve)

Nem tudom

Mennyire eredményes a létező adatgazdálkodás fenti elhelyezése szervezetükben?

Nagyon

Mérsékelten

Minimálisan

Egyáltalán nem

Nem tudom

33.

Az adatgazdálkodási megfontolások szerepelneke az informatikai stratégiában?

Igen

Nem

Nem tudom

34.

Van-e szervezezetükben információ-politika, adatgazdálkodási alapokmány vagy adatgazdálkodásra vonatkozü szolgáltatásiszintmegállapodás?

Van

Nincs

Nem tudom

35.

Szervezetük adatgazdálkodási funkciójának vannak-e szabályosan rögzített céljai és elvei?

Vannak

Nincsenek

Nem tudom

36.

Az adatgazdálkodási célok kapcsolódnak-e a szervezeti célokhoz?

Igen

Nem

Nem tudom

37.

Mérik-e az adatgazdálkodási célok teljesülését?

Igen

Nem

Nem tudom

38.

Van-e meghatározott szerepkör (stratégiai) tervezésére?

adatok

Van

Nincs

Nem tudom

39.

Végzett-e szervezetük költség/haszon elemzést az adatgazdálkodási szolgáltatásokról?

Igen

Nem

Nem tudom


az

I/A8

2009.11.16.



5. rész: A létező adatgazdálkodás (folytatás) 40.

Rendelkeznek-e helyileg támogatott adatelemzési és adatmodellezési szabványokkal?

41.

Kijelöltek-e valakit az alábbi szabványok felelőseként?

42.

Igen

Nem

Nem tudom

Adatelemzés és adatmodellezés

Igen

Nem

Nem tudom

Adatmeghatározás és adatcsere

Igen

Nem

Nem tudom

Adatbiztonság és integritás (beleértve a titkosságot)

Igen

Nem

Nem tudom

Átfogó és részletes adatbázis-tervezés

Igen

Nem

Nem tudom

Információ-értékesítés

Igen

Nem

Nem tudom

Milyen szerepet tölt be az adatgazdálkodási funkció az alábbi tevékenységekben?

Adatelemzés és adatmodellezés

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom

Adatok elérhetősége

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom

Adatmeghatározás

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom

(Stratégiai) adattervezés

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom

Adatbiztonság és integritás

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom

Adatátadás/adatcsere

Felelőse

Részese

Nem résszese

Nem tudom

Adatbázis-adminisztráció

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom

Információ-kereskedelem

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom

Adatszótár-adminisztráció

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom

Szabványok

Felelőse

Részese

Nem részese

Nem tudom


I/A9

2009.11.16.



5. A kérdőívre adott válaszok értelmezése Ez a fejezet útmutatást ad az állapot-vizsgálati kérdőívre adott válaszok értelmezéséhez. A vizsgálat nem osztályzatot ad, amely megmondja, milyen jól gazdálkodik a szervezet adataival. E helyett segít meghatározni az adatgazdálkodási követelményeket és kiegészítőleg azt is megmutatja, mely adatgazdálkodási tevékenységek léteznek már. Ez csupán az első lépés, s további, részletesebb tanulmányozásra van szükség ott, ahol problematikus területeket fedtek fel. Általában jellemző, hogy mindenütt, ahol a kérdésre "Nem tudom" a válasz, az adatgazdálkodás - szervezetben elfoglalt - helyének jobb megértését eredményezi az igényelt információ felismerése. 1.rész: A szervezet. A szervezet típusa és az, ahogyan azt felfogják, sokat elárul szerepéről, működési funkcióiról és valószínű adatgazdálkodási követelményeiről. A 2. résszel együtt, az itt található kérdésekre adott válaszok jellemzést adnak a szervezeti környezetről, s az azt támogató IR-szolgáltatásokról. 1. A választ adó munkaköre segít értelmezni a kérdésekre adott válaszokat: egy alkalmazás-fejlesztő az adatgazdálkodást egy stratégiai tervező személytől jelentősen különbözően szemlélheti. 2. A szervezet szerepének és funkciójának leírása némi útmutatást nyújt arról, hogy az, működésének ellátásában, mennyire támaszkodik az adatokra és az adatmegosztásra/cserére. 3., 4., 5. Az adatgazdálkodásnak ahhoz, hogy sikeres legyen, a szervezet elkötelezettségére van szüksége. Az e kérdésekre adott válaszok a válaszoló felfogása szerinti elkötelezettséget mérik fel. A 3. kérdés a vagyonnak tekintett adat alapelveit vizsgálja, míg a 4. és az 5. kérdés azt veszi szemügyre, hogy az adatgazdálkodás milyen széles körben terjedt el. A 4.-5. kérdésre adott válaszokat közelebbről kell megvizsgálni, mert ezek adják a válaszoló felfogásának kulcsát arról, hogy milyen fontossága van az adatgazdálkodásnak a szervezet számára. 2.rész: informatikai szolgáltatások. Ebben a részben vizsgáljuk az IR/IT -szolgáltatások szerepét és fontosságát a működés egészében. 6. Az informatikával támogatott működési funkciók terjedelme megmutatja a szervezetek közötti adat-megosztás és adatcsere lehetőségeit. Ahol adatgazdálkodás nélkül kiterjedt támogatás érvényesül, az teret kínál a javításra. Ahol a kiterjedés hiányzik, egyes adatgazdálkodási felületek (pl.a szervezeti szintű adatmodellezés) segíthetnek további támogatás nyújtásában. 7. Ez az informatikai szervezet által nyújtott fejlesztési szolgáltatásokról ad képet, a válaszoló értelmezése szerint. Hasonlítsuk össze ezt a nézetet a szervezet informatikai vezetőinek nézeteivel ugyanerről, s amennyiben a válaszoló nem azt a nézetet képviseli, úgy alapvető eltérések vannak közöttük, ami annak köszönhető, hogy a szervezetben hiányos a tájékoztatás az informatika szerepéről. 8. A fizikai széttagoltság további olyan tényező, amely hozzájárul az informatikai szolgáltatások biztosításának bonyolultságához. Minél szerteágazóbb egy szervezet,


I/A10

2009.11.16.



annál nagyobb lesz az adatgazdálkodás iránti igény. Hasznos lesz összehasonlítani a kérdőívre a szervezet különböző helyeiről kapott válaszokat, hogy felmérjük, hogyan fogadják az informatikai szolgáltatásokat. 9. és 10. Az itt szereplő kérdésekre adott válaszok kimutatják az egyes területeken alkalmazott informatikai állomány arányait. Az Egyesült Államokban és Európában végzett újkeletű felmérések rámutattak, hogy az adatgazdálkodási személyzet alkalmazásfejlesztőkhöz viszonyított -arányának 1:7-nek kell lennie ahhoz, hogy az irányítás eredményes legyen. 11.és 12. Ideális esetben az informatikai területen dolgozók mindegyikének meg kell értenie az adatgazdálkodást. Ahol másféle választ adtak, az elfogadható, ha az adatgazdálkodás bevezetése egy korlátozott területre folyamatban van és annak bevezetéséért és előmozdításáért a rendszerfejlesztés vezetője vagy a technikai támogatás vezetője a felelős. Ha a megértés terén eltérések vannak, vagy a válaszoló így véli, az oktatási igényt jelent az adatgazdálkodási csoporttal szemben. 13., 14. és 15. Egy informatikai stratégia világosan kialakított tervet ad az információrendszerek fejlesztéséhez és az új technológia bevezetéséhez: az adatgazdálkodási rendszer bevezetése stratégiai döntés és azt egy informatikai stratégiai tervhez kell igazítani. Az informatikai stratégiai tervet viszont a működési stratégiához kell igazítani, de legalábbis a szervezet működési céljainak és elveinek kell azt vezérelnie. Ennek hiányában az informatikai szolgáltatásokat a működési követelményektől elszakítva szemléljük, miáltal a felhasználói közösség bizalma megrendül. Az informatikai stratégia a szervezeti informatikát előre vetítve mutatja be, a működést egy meghatározott időpontban bemutató tanulmányból kiindulva. Minthogy a terv megpróbálja megelőlegezni a működés igényelt változásait a stratégia időkorlátai között, azt nem lehet statikus dokumentumnak tekinteni; felül kell majd vizsgálni és a változó körülményekhez kell igazítani. A felülvizsgálat gyakorisága és a módosítás terjedelme a működési feltételek változásainak és az informatikai fejlődésnek a függvénye. A terv éves felülvizsgálata ajánlott, de az informatikai stratégiát a működési célok felülvizsgálati ciklusához kell igazítani. 3.rész:.Fejlesztés-támogatás. Ez a szakasz bepillantást nyújt az informatikai funkció bonyolultságába a fejlesztési folyamathoz adott támogatásának fényében. 16. és 17. Ezek a kérdések az alkalmazás-fejlesztésnél alkalmazott eszközöket és eljárásokat vizsgálják meg. Ha az informatikai fejlesztők hozzászoktak a módszerek és eszközök használatához és előírásaihoz, úgy talán kevésbé szegülnek majd szembe az adatgazdálkodási ismeretek és eljárások bevezetésével. 18. és 19. A projekt-irányítási kultúra segít az adatazdálkodás bevezetésében, s ez eljárások és munkakapcsolatok kialakítását igényli a projekt-irányítás munkacsoportjaival. A projekt-irányítás helyes megközelítése lehetővé teszi az adatgazdálkodási folyamatok beépítését a projekt-fejlesztési szakaszokba. A minőség-irányítás elengedhetetlen tényezője annak, hogy biztosítsák: az informatikai szolgáltatások megfelelnek a felhasználóik igényeinek. Az, hogy az adatok rendelkezésre álljanak a szervezetben és a szervezetek között, az adat-minőség


I/A11

2009.11.16.



magas szintjét igényli. Ezt könnyebb meghonosítani ott, ahol a minőség-irányítási eljárások már elfogadottak. 4. rész: Az adatgazdálkodás szükségessége. A kérdőívnek ez a része néhány olyan kérdést tekint át, amelyek az adatgazdálkodás iránti igényt határozzák meg. A szakasz meghatározza a szervezeti adat-felhasználás olyan megnyilvánulásait, amelyeknek rendszerint előnyük származik az adatgazdálkodási eljárásokból. Az 5. résszel együtt, ez a szakasz segít választ adni az ilyen kérdésekre: "Mit kell tennünk?" és "Mennyit végeztünk már el?". 20 és 21. A legtöbb szervezet kivülálló egyedektől származó adatokat használ, s ilyen egyedekhez továbbít adatokat, gyakran a papírt, mint közeget használva fel ehhez. Ha a szervezetnek adatcserére irányuló igénye van, amelynek informatikai alapon működő rendszereivel nem tud eleget tenni, úgy ez azt sugalja, hogy szükség van az adatcsere-szabványok valamilyen formájának alkalmazására. Amennyiben a 20. kérdésre a válasz "Nem", ez vajon azt jelenti-e, hogy nincs tényleges igény adatcserére, vagy azt, hogy azt mindig túlságosan nehéznek ítélték meg? Utóbbi esetben az adatcsere-szabványok lehetőségeket tárhatnak fel az operatív működés javítására. 22., 23., 24. és 25. Ahol problémák merülnek fel az adatelemzésben, az adattervezésben és az adatoktól függő rendszerek karbantartásában, ez az adat-elemzési és tervezési szabványok hiányára utal (ld.3.részt), de kifejezhet egy adatmeghatározási szabvány iránti szükségletet is. Az adat-elemzési, tervezési és meghatározási szabványok segíthetnek csökkenteni az egyedi adatcserére irányuló szokványos műveleteket a rendszerek között, de az ilyen műveletek túlsúlya egy szervezeti adatmodell és adatszótár igényét sugallja. 26. Az adat-kettőződés nem szükségképpen a rossz stratégiai és részletes adattervezés jele: földrajzi, biztonsági és költség-tényezők egyaránt érveket szolgáltatnak az adatkészletek kettőzésére. Ahol kettőzés történik, annak okát meg kell vizsgálni: Megszüntethetik-e az adatmeghatározási és adatcsere-szabványok és egy szervezeti adatmodell ezt a kettőződést? Ha a kettőződés szükségesnek bizonyul, úgy az adatgazdálkodás a legfontosabb eszköz arra, hogy fenntartsa annak minőségét és integritását. A tulajdonlást és a hozzáférést meg kell határozni és a adatcsere-kezelés eljárásait érvényre kell juttatni. 27. Ha nehézségek támadnak az adatokkal összefüggő ad hoc kérdések megválaszolásában, ez annak a jele, hogy az adatvagyon nincs teljesen kiaknázva. A hozzáférés az adatokhoz egy szervezetben adatmeghatározási szabványok bevezetését, szervezeti adatmodellt és adatszótárt igényel. Ez fogja biztosítani a közlekedési útvonalat az igényelt adatokhoz és szavatolja, hogy azok jelentését általában megértik. 28. és 29. Az adatok minősége és integritása kockázatoknak van kitéve, ha azok, akik kezelik őket, nem biztosak az adatok pontosságának biztosításában betöltött szerepük tekintetében. Minden adatelemre vonatkozóan lennie kell egyértelmű tulajdonosi hatáskörnek, amely meg tudja határozni a változtatások következményeit az adatra nézve. A felhasználóknak pontosan tudniuk kell, milyen változtatásokat eszközölhetnek és ismerniük kell a számukra szükséges adatokhoz való hozzáférési jogaikat, azaz adatfelelősi feladataikat. 5.rész: A létező adatgazdálkodás. A kérdőívnek ez a része a szervezet kialakított adatgazdálkodását veszi szemügyre. MTA Információtechnológiai Alapítvány

I/A12

2009.11.16.



30. Ha már létezik egy adatgazdálkodási funkció, úgy az e szakaszban felmerülő többi kérdés segítséget nyújt ahhoz, hogy annak érettségét és hatását mérlegeljük. Ahol adatgazdálkodási funkció nem létezik, a 4. részben feltett kérdésekre adott válaszokat meg kell vizsgálni, hogy lássuk, szükség van-e ilyen funkcióra. A szakasz fennmaradó kérdései bemutathatják, hogy az adatgazdálkodás egyes tevékenységeit adatgazdálkodási funkció hiányában is végzik. 31. Az adatgazdálkodás olyan irányítási szintről igényli a támogatást, melynek az alkalmazási területek határain túl is van döntési joga . Ideális esetben ennek az informatikai részleg vezetőjétől kell erednie (vagy az intelligens vásárlói funkciótól, ahol az informatikai-ellátás nagyrészt szerződésbe adott), de, feltéve, hogy más felső vezetők is tevőlegesen támogatják és előmozdítják az adatgazdálkodást, más megfelelő alárendeltségi viszony is elfogadható. 32. Ahol a létező adatgazdálkodást a nagyon hatékonynál gyengébbnek tartják, e megitélés okait meg kell vizsgálni. Valószínűleg az az oka, hogy az irányító vezetői láncolatnak nincs kellő hatásköre a szervezetben. Ez súlyosbodhat, ha a szervezet felhasználói/működési területei az adatgazdálkodást úgy tekintik, mint egy informatikai témát és nem tanúsítják az elvárt elkötelezettséget a tulajdonlási, az adatmeghatározási és az adatokkal összefüggő szabványok működtetése iránt. 33. Amennyiben az adatgazdálkodás nem része az informatikai stratégiának, úgy az új információ rendszerek is szembenézhetnek az adat-kettőződési, adatcserékkel kapcsolatos és más problémákkal. 34. Ha azt akarják, hogy az adatgazdálkodás sikeresen elfogadott legyen az egész szervezetben, úgy léteznie kell az általa ajánlott szolgáltatásokra vonatkozó irányelvek, szabályok és célok készletének. Az irányelvekre, szabályokra és célokra a kérdéses elnevezések bármelyikével, vagy bármely egyéb elnevezéssel lehet utalni, de azoknak világosan ki kell fejezniük, hogy az adatgazdálkodás bevezetésével mit akarnak elérni és az alkalmazott szabványokkal hogyan akarják ezt megtenni. 35. Ez a 34. kérdésből következik. A szabályszerű elvek és célok tudatják az adatgazdálkodási funkcióval, mit kell szolgáltatnia. Úgyszintén tudatják az adatgazdálkodás felhasználóival, mit várhatnak. 36. Szoros kapcsolatnak kell összekötnie az adatgazdálkodás céljait és a működési célokat. Nem megengedhető, hogy az adatokra erőteljesen támaszkodó működési folyamatokat a nem megfelelő adatgazdálkodási elvek és célok akadályozzák. 37. Anélkül, hogy a célok, időben vagy mennyiségben kifejezve, mérhetők lennének, nincs lehetőség az adatgazdálkodás megvalósítási programjának sikerét értékelni. Az adatgazdálkodás költség-hatékonyságára utaló érvek korlátozott mértékben merülnek majd fel. 38. Az átfogó adattervezés lényeges eleme az adatokkal, mint vagyonnal folytatott gazdálkodásnak. Tervezés nélkül nem határozhatók meg az adatok gyűjtéséhez, tárolásához eléréséhez szükséges erőforrások. 39. Az adatgazdálkodásra fordított beruházások érték-becslése valamilyen formában elkerülhetetlen. A szervezet az adatgazdálkodási funkciót felesleges állandó költségnek fogja tekinteni, hacsak ki nem tudja mutatni értékét. A költség/haszon elemzés olyan eszköz, mely erre a célra is használható: megjelöli majd az adatgazdálkodás legeredményesebb területeit, s ugyanígy értékeli a szolgáltatás


I/A13

2009.11.16.



egészét. Figyelni kell majd annak biztosítására, hogy a költségek és a hasznok reálisak legyenek s azokat közvetlenül az adatgazdálkodásnak tulajdonítsák. 40. Az adat-elemzési és modellezési szabványok képezik az alapját az adatmegosztásnak és az adatcserének, tehát az eredményes adatgazdálkodásnak. 41. A szabványok csak akkor eredményesek, ha azokat elfogadják és alkalmazzák. Ez azon alapul, hogy a felhasználóknak legyen kihez fordulniuk kérdéseikkel és tanácsadási igényeikkal: a felelősséget minden egyes szabványért ismert és elismert szerepkörre kell bízni. Valamennyi szabvány egyetlen szerepkör felelőssége lehet, vagy a felelősségek megoszthatók bizonyos számú szerepkör között. Bárhogyan legyen is, ezeknek az adatgazdálkodási funkció irányítási körébe kell tartozniuk. Ha nem jelölik ki e felelősségeket, vagy azok nem ismeretesek a szabványok felhasználói előtt, akkor a szabványokat figyelmen kívül hagyják és a tevékenységeket kockára teszik. Eszményi esetben az összes tevékenység az adatgazdálkodási politika meghatározásának tárgyát képezi, amely meghatározza az adatgazdálkodás irányításukban betöltött -szerepét. Ez az útmutató azt ajánlja, hogy az adatgazdálkodásnak kell -az adatadminisztrációval szemben- a felsorolt összes tevékenység felelősének lennie. Azonban egy eredményes adatgazdálkodással szembeni minimális követelmény lenne, hogy felelős legyen az alábbiakért: y Adatelemzés és modellezés; y Adatmeghatározás; y (Stratégiai) adattervezés; y Adatok biztonsága és integritása; y Szabványok; és bevonják az alábbi tevékenységekbe: y Adat-hozzáférés; y Adat-átadás és adatcsere; y Adatbázis-adminisztráció; y Információ-kereskedelem; y Adatszótár-adminisztráció.


I/A14

2009.11.16.


I. kötet, Hiba! A stílus nem létezik.

B. melléklet: A használt kifejezések magyarázata (központi) adatszótár, az egyes szoftver-fejlesztési eszközökkel használható és módosítható adatgyűjtemény. adatbázis kezelő rendszer(DBMS), Egy adatbázis létesítését, szervezetét és módosítását irányító szoftver. Ez irányítja továbbá az adatbázisban tárolt adatok elérését. adatbázis, kölcsönösen összefüggő adatok struktúrált gyűjteménye, mely független bármiféle alkalmazási hozzáféréstől. Egy adatbázis kezelő rendszer hozza létre és látja el karbantartását, s közösen irányított megközelítést alkalmaznak arra, hogy tartalmához hozzátegyenek, abból töröljenek vagy azt módosítsák. adatelem, a legkisebb adat-egység, melynek értelme van a felhasználók számára. adatelemzés, az eljárásoknak ez a készlete,egy célként tekintett működési rendszerre irányultan, azonosítja és meghatározza azokat a tárgyakat, melyekről követelmény információt tartani. Minden információ-elemet el is neveznek, definiálnak és egy tárgynak tulajdonítanak. A definíció jelentéstartalmat és struktúrát tartalmaz. Az adatelemzést segítő eljárások az adat-modellezést és a normalizálást is magukban foglalják. adatkapcsolat, két lemez vagy adatelem közötti kapcsolat, mely lehet egy az egyhez, egy sokhoz, vagy sok sokhoz kapcsolódás. adatmeghatározás, egy adatelem jelentésének, korlátainak világos kifejtése.

struktúrájának,

tulajdonlásának

és

érvényesítési

adatmodell, melynek összetevői: y

egyed-kapcsolati ábra, bemutatva az egyedeket és az egyedek közötti kapcsolatokat;

y

egyedek, egyed-attribútumok és egyed-kapcsolatok meghatározásai

adatszótár, egy adatbázis struktúrált leirása, mely tartalmazza valamennyi adat-típus elnevezését és struktúráját, s további olyan információkat őrízhet, mint pl.a feldolgozási korlátozások, az érvényesítési szabályok és azoknak a programoknak a megnevezése, amelyek hozzáférnek az adatbázishoz. Adatvédelmi Törvény(1984, Nagy-Britannia), a számítógépes rendszerekben használatos személyi információkkal foglalkozik. A törvény szabályozza az automatikusan feldolgozható személyes információkat, s azt,


I/B1

2009.11.16.



hogy milyen szolgáltatások nyújthatók az ilyen információk vonatkozásában. A személyi adathordozókat (beleértve azokat is, amelyekkel az egyének összekapcsolás útján azonosíthatók) nyilvántartásba kell venni az Adatvédelmi Nyilvántartóban. Meg kell jegyezni, hogy az adat az, amit nyilvántartanak, s nem az IT-rendszerek. alulról felfelé haladó adatmodellezés, meghatározza a működésben használt elemi adatelemeket, eldönti a kettőződéseket, létrehozza az adatelemek egységes azonosítóit és hasonlóságuk alapján csoportokba gyűjti az adatelemeket (egyedeket). ANSI, az Amerikai Országos Szabványügyi Intézet - az Egyesült Államok országos szabványügyi szervezete. attribútum, az egyed jellemzője, melynek értékeit egy adott egyedtípusbeli egyedek előfordulásaihoz rendelik. Egy rendszer-specifikáció valamennyi logikai adatmeghatározásának alapvető alkotóeleme. Egy önmagában vett attribútum a logikai modellben használt információ legkisebb egysége. Mindemellett egy attribútum magában foglalhat továbbiakat is, olyan összetett adatelemet képviselve, mint amilyen pl. egy CÍM, amely UTCÁT, VÁROST, MEGYÉT és IRÁNYÍTÓSZÁMOT foglal magában. A személyzeti anyagokkal kapcsolatos egyes egyedek tartalmazhatják az alábbi táblázatban példaszerűen bemutatott elemeket: ATTRIBÚTUMOK Vezetéknév

Életkor

Nem

Jenkins

46

N

Hopkinson

38

F

Popplevel

29

F

auditálás(külső pénzügyi vizsgálat), egy tevékenység kivizsgálása és vélemény-nyilvánítás a tevékenység megvalósításának minőségéről olyan személyek által, akik függetlenek a tevékenység megvalósításáért és ellenőrzéséért felelős személyzettől. azonosító, az adat-egyed egy vagy több attribútumából áll, s lehet egyetlen attribútum-kulcs, vagy attribútumok sokaságából álló attribútum-láncolat. Lásd a "Kulcs" fogalmát is. CASE:számítógéppel segített rendszertervezés(i eszköz), a szoftver-eszközök "munkaasztala" a rendszerfejlesztő számára. Általában egy módszertanra alapozva kiterjed az ábrázoló és dokumentáló eszközökre,melyek a rendszerfejlesztési eljárásokat támasztják alá. Egy adatszótár lehetővé teszi a kölcsönhatást és kereszt-ellenőrzést az egyes eszközök között, de ennek terjedelme a CASE-eszközök szerint változik. A grafikai, szótárszerű, generáló,projekt menedzsment és más szoftver-eszközök kombinációja, amelyek segítik a számítógép-fejlesztő személyzetet kiváló minőségű rendszerek kifejlesztésében és karbantartásában végfelhasználóik részére, egy struktúrált módszer keretében.


I/B2

2009.11.16.



CDIF:CASE eszközök közti adatcsere szabványa, jelenleg megerősítés folyamatában lévő szabvány, melynek célja az, hogy lehetővé tegye az információ-cserét a CASE eszközök között. A szabványt az amerikai Elektrónikai Ipari Társulat kezdeményezte. CRAMM, a CCTA Kockázat Elemzési és Kezelési Módszertanának rövidítése. csoportos alkalmazásfejlesztés(JAD), rendszerfejlesztés a felhasználók és a fejlesztők sok-szakirányú munkacsapatával, ahol a csapatmunkán van a hangsúly. egyed, valóságosan létező elem, amely egy szervezet számára fontos. Az egyed gyakorlatilag olyan valami, amelyről információt kell rögzíteni. Lehet érinthető tárgy, úgymint: y

személy

y

termék

y

alak.

Lehet érinthetetlen, mint pl.: y szolgáltatás y árengedmény y engedélyezés y fizetés. Az egyedben foglalt adat idővel változik: az üzlet új termékeket és szolgáltatásokat kínálhat. De maguknak az egyedeknek csak sokkal ritkábban szabad változniok. Ez a változat változást hozna abban, ahogyan a szervezet maga működik. Erre a ritkán előforduló változásra gondolnak akkor, amikor egy stabil adatmodellre utalnak. egyedkapcsolat-ábra, képszerűen mutatja be, hogy milyen adatokra van szüksége egy szervezetnek ahhoz, hogy tevékenységeit megvalósítsa. Ezt az egyedek és az egyedkapcsolatok fogalmaival ábraszerűen mutatja be. egyedtípus, fedi a szervezet számára fontos összes olyan egyedet, melyek egyazon meghatározás alá esnek. Például egy könyvkereskedő számára a könyv egy egyed lesz. A könyv, mint általános fogalom, egy egyed-típust képvisel, s mindazokat a könyveket jelenti, melyeket a könyvkereskedő árusít. Az egyedekről folyó vita gyakran valójában az egyed-típusokról szól. elektronikus adatcsere szabvány(EDI), a struktúrált szervezeti információk elektronikus cseréje két vagy több számítógépes rendszer között, megállapodott üzenet-szabványok alkalmazásával. ellenintézkedés,


I/B3

2009.11.16.



a rendszerre vagy az adatra vonatkozó akadály vagy korlátozás, melyet arra terveztek, hogy az alábbi módok egyikén növelje a biztonságot: y

egy támadás (vagy nem engedélyezett hozzáférés) előfordulási kockázatának csökkentése;

y

egy támadás következményeinek csökkentése;

y

felfedjen egy támadást;

y

elvégezze a helyreállítást egy támadás után.

eszköz, szoftver része, anely automatizálja az IR-ellátó tevékenység keretében, így a rendszerfejlesztésben használatos technikákat. folyamat menedzsment, az adatokat használó működési folyamatok adminisztrációjával és irányításával foglalkozik. A folyamat menedzsment az adatgazdálkodáshoz hasonlónak fogható fel, amely elsődlegesen arra összpontosítja figyelmét, hogy a szervezet hogyan használja ki a folyamatait. folyamat, meghatározott működési tevékenység, melynek végrehajtását egyedi típusú egyedek bemenete és/vagy kimenete, vagy egyedi típusú egyedekre vonatkozó adatok azonosíthatják. hozzáférés-irányítás, képesség annak irányítására, hogy mely felhasználók, vagy felhasználói csoportok rendelkezhetnek az adatbázisban vagy az adatszótárban tartott információk visszanyerésére, létrehozására, módosítására és törlésére vonatkozó jogokkal. A hozzáférést vagy annak visszavonását az információ tulajdonosa döntheti el. információ(s) architektúra, a szervezet információs architektúráját az információs rendszerek tervezése során határozzák meg. Az információs architektúra a szervezet szilárd modelljét képezi, mely hosszú ideig érvényes. Célja az, hogy kialakítsa: y

a szervezetre jellemző adat-struktúra általános áttekintését; és

y

a szervezet tevékenységeinek általános áttekintését, a szervezeti struktúrától függetlenül.

intelligens vásárló, arra a szervezetre alkalmazott általános jellemzés, melynek kultúrája és eljárásai lehetővé teszik az IR-tervezés, megvalósítás és alkalmazás sikeres véghezvitelét a szervezeti célok elérése érdekében. Rendszerint létrehoznak egy munkacsapatot is a szükséges tevékenységek ellátásra. kapcsolat, a társulásnak két egyed között vagy egy egyednek önmagával létrejövő egyik típusa, melyet igével fejeznek ki. A kapcsolatok az egyed-előfordulások közötti kapcsolatelőfordulások osztályozásai. Egy kapcsolat,az adatbázis típusától függően, fizikailag sokféleképpen valósítható meg. Például akkor, amikor egy fogyasztó rendel egy


I/B4

2009.11.16.



terméket, a rendelési folyamat kapcsolatot képez a fogyasztó és a termék között. Az egyedek közötti kapcsolatok révén létrejövő társulásokat ugyanolyan pontosan kell érteni, mint ahogyan azt maguknak az egyedeknek a meghatározásánál megkövetelik. kényes adatok, azok, amelyek arra fel nem hatalmazott alkalmazottak előtt nem fedhetők fel. konfiguráció-irányítás, a konfigurációs elemek azonosításának és meghatározásának folyamata egy rendszerben, a konfigurációs elemek státuszának rögzítése és jelentése, változtatásuk iránti kérések, valamint a konfigurációs elemek teljességének és pontosságának ellenőrzése. konfigurációs elem(CI), az információs rendszer komponense, szabály szerint a többi komponenstől függetlenül cserélhető legkisebb egység. A konfigurációs elemek, összetettségük, méretük és típusuk tekintetében széleskörű változatosságot mutatnak - egy teljes rendszertől az egyedülálló modulig vagy egy kisebb hardver- komponensig terjedően. Az adatgazdálkodás összefüggésében a konfigurációs elemek egyedmeghatározásként, attribútum-meghatározásként, attribútum-előfordulásként, adatbázis komponensként, adatszótár-komponensként stb. jelölhetők meg - a konfigurásiós elem meghatározása ezuttal is az adat összetettségétől és az igényelt irányítás fokától függ. költség/haszon elemzés, objektív módszer egy alternatíva előnyeinek megitélésére egy másikkal szemben. A hangsúly azon van, hogy biztosítsák az összes befolyásoló tényező figyelembe vételét. Gondos eljárással az kiterjeszthető a nem-pénzbeli hasznok mennyiségi kifejezésére is, ami fontos lehet a működés megvalósíthatóságának mérlegelése során. kulcs(lásd azonosítót is), egy vagy több mező vagy oszlop, melyek értéke együttesen arra használatos, hogy elhelyezzék a rekordokat vagy egy rekord egyik esetét. Kétféle kulcs van: y

elsődleges kulcs - olyan kulcs, mely egyedül azonosít egy rekordot;és

y

másodlagos kulcs -mely egynél több rekordot képes azonosítani.

metaadat, olyan adat, amely egy másik adatot leír és meghatároz. Ez a fogalom összefoglalja a használt adatra vonatkozó összes fontos tény gyűjteményét, de nem az értékekét. minőség, egy termék vagy egy szolgáltatás tulajdonságainak és jellegzetességeinek összessége, melyek hordozói azon készségének, hogy megfeleljen a megállapított vagy beleértett igényeknek. minőségbiztosítás,


I/B5

2009.11.16.



magában foglalja mindazokat a tervezett és rendszerszerű műveleteket, melyek biztosítják a kellő bizalmat aziránt, hogy egy termék vagy egy szolgáltatás kielégíti az elvárt minőségi követelményeket. minőségellenőrzés, azokat az operatív eljárásokat és cselekményeket fedi, melyeket a minőségi követelmények teljesítéséhez vesznek igénybe. minőségirányítás, az általános irányításnak az a megnyilvánulása, amely meghatározza és végrehajtja a minőség-politikát. működés- modellezés, a működési modellek kialakításának célja az, hogy olyan ábrázolást nyújtson, amely a vitát élénkítve jobb megértését biztosítja annak, ahogyan a szervezet működik. Jellemző, hogy a modellek a működési funkciókból, a fontosabb egyedekből és az információ-folyamokból épülnek fel. működési terület, a társított működési tevékenységek összessége, melyet egységként irányítanak. A területen kifejtett tevékenységeket és az adat-egyedeket működési terület-elemzési projektként részleteiben együtt lehet elemezni. névkonvenció, egyik módja annak, hogy egy minta-gyűjteményből minden adatra vonatkozóan egy egységes nevet alakítsanak ki. A névnek mind a felhasználók, mind pedig a fejlesztők közössöge számára felismerhetőnek kell lennie. E mellett, egy rendszer minden komponense elnevezhető egy konvenció szerint. Több elfogadható név is lehetséges minden adatelemről, azoknak a korlátozásoknak függvényében, melyeket egyrészt a fejlesztésben alkalmazott szoftver, másrészt a közös használat ír elő. objektum-orientált elemzés(OOA), a funkcionális és az adat-elemzés egyesítése azáltal, hogy a működési gondokat előrelátható magatartást követő tárgyak hálózataként szemléljük, amely tartalmazza a rájuk vonatkozó tényeket. Az öröklés és az újra-használhatóság, miként az objektumorientált programmozásnál, kulcs-fontosságú fogalmak itt is. prototípuskészítés, egy stratégia a követelmények meghatározására, amelyben a felhasználók igényeit kivonatolják, mutatják be és fejlesztik ki a végső rendszer munka-modelljévelgyorsan és összefüggéseiben. A javosolt rendszer modelljét reális környezetben tesztelik és visszacsatolást végeznek. Hogy a rendszer mennyire modellezhető, az változó és a rendelkezésre álló eszközök függvénye. rendszerfejlesztési életciklus, egy információ rendszer összes szakasza, a kezdettől egészen addig, míg egy másik rendszerrel fel nem váltják. sebezhetőség,


I/B6

2009.11.16.



az adat sebezhetősége megmutatja, hogy mennyire valószínű, hogy egy ellene irányuló fenyegetés bekövetkezik, illetve a következmények terjedelmét, ha esetleg a támadás bekövetkezett. Struktúrált rendszerelemzési és és tervezési módszer(SSADM), A CCTA részéről ajánlott rendszer-elemzési és tervezési módszer. szabvány, egy technikai felsorolás vagy más olyan okmány, amely részletez egy termékre, szolgáltatásra vagy egy rendszerre (ill. ezek komponensére) vonatkozó megállapítást vagy megállapodott tulajdonságokat és attribútumokat. Kívánatos, hogy ellenőrízhető legyena részletezésnek (specifikációnak) való megfelelés. A szabványok lehetnek: y

törvényesek (de jure) - törvényben előírottak;

y

ténylegesek (de facto) - közös használattal kialakítottak;

y

tulajdonosiak - a termék előállítójától meghatározottak;

y

helyiek - egy szervezeti egységen belül meghatározottak.

szervezeti folyamatok újratervezése (újra konstruálása), a szervezeti folyamatok alapvető újra-gondolása és radikális megtervezése azért, hogy drámai javulást érjenek el a teljesítés kritikus, korszerű mércéjével mérve, így a költség, a minőség, a szolgáltatás és a gyorsaság tekintetében. szervezeti szintű adatmodell, olyan adatmodell, amely egy egész szervezetre, vagy szervezeti egységre kiterjed. Igy egy szervezeti szintű adatmodellben foglalt információ a szinonímák és a homonímák ellenőrzésére szolgáló mechanizmust is biztosítja. szoftvercsomag, az általános rendeltetésű csomagok meghatározott működési elképzeléseket valósítanak meg; pl. a szórólapok elősegítik a "mi van, ha" forgatókönyveket; a szófeldolgozás megkönnyíti a jelentés-írást; az adatbázis-rendszerek könnyebbé teszik a hozzáférést a lemezekhez. Az alkalmazási csomagok egyedi működési funkciókat valósítanak meg; pl. a könyvelést, feldolgozás-irányítást, készlet-kezelést. Egyesek szokássá tehetők. szolgáltatásiszint-meghatározás,(SSR) az IR-szolgáltatások megszerzésére irányuló folyamatnak egyik lépését jelentő okmány. Az SSR a szervezet követelményeinek teljes kifejtését tartalmazza, egy vagy több lehetséges szolgáltatóhoz intézve azt, s arra szolgál, hogy minden szolgáltató részéről olyan ajánlattételt eredményezzen, melyben részletesen leírja, hogyan tudna megfelelni a követelményeknek. tartomány, értékek készlete, mellyel egy attribútum egész élete során rendelkezhet. Rendszerint egyidejűleg attribútumként is definiálják. A tartományok lehetnek egész számok, valós számok, karakter-láncok.vagy bármilyen más adat-típushoz tartozók az adatmodellen belül. Egy tartomány meghatározása tartalmazza nevét, típusát, hosszúságát és előirányzott értékeit.


I/B7

2009.11.16.



technika, a rendszerfejlesztéssel összefüggésben technika az a feladat-csoport, melyet el kell végezni ahhoz, hogy meghatározott szolgáltatást módosítsunk, létrehozzunk vagy töröljünk. A technika kifejezési eszközként igénybe vehet egy ábrát, egy táblázatot vagy tárolhatja az információt egy adattárban vagy szótárban. térinformatikai rendszer(GIS), az adatok rögzítésére, tárolására, ellenőrzésére, integrálására, kezelésére, elemzésére és bemutatására szolgáló olyan rendszer, amely térbelileg a földhöz viszonyított. verzió ellenőrzés, mechanizmus, mely egy konfiguráció minden komponensének jelenlegi és történeti állapotára utal. Egy lehetőség, mely kiterjed arra a készségre is, hogy egy tárgy egyik verziójának állapotát megváltoztassák, archiválva az egyik verziót és létrehozva új verziókat.


I/B8

2009.11.16.



II. kötet: Az adatmenedzsment a gyakorlatban, szervezeti adatmodellezés 1. Bevezetés. 1.1 A kötet célja A szervezeti szintű adatmodelleket az információ-rendszerek fejlesztési folyamatának részeként alkalmazták igen széles körben és váltakozó sikerrel. Ennek a kötetnek az a célja, hogy világossá tegye szerepüket és útmutatást és gyakorlati tanácsot adjon létrehozásukról és alkalmazásukról. A kötet célja az is, hogy bátorítsa a szervezeti szintű adatmodellezési eljárások eredményes alkalmazását azzal, hogy bemutatja, hol, mikor és hogyan alkalmazhatók legjobban. Ezt azzal teszi meg, hogz választ ad az olyan kérdésekre, mint: y

Mi a szervezeti szintű adatmodell?

y

Hol, mikor és miért van szükség rá?

y

Hogyan lehet az erőfeszítéseket megindokolni?

y

Hogyan kell a modellezést végezni?

y

Kinek kell ezt végrehajtania és milyen következményekkel jár?

y

Hogyan tudhatjuk meg, hogy megfelelő-e?

y

Hogyan biztosíthatók a tényleges előnyök?

1.2 Kinek kell elolvasnia ezt a kötetet? Ez a kiadvány elsődlegesen a szervezeti szintű modellek kidolgozóihoz és az azok fejlesztéséért felelős menedzserekhez szól. A szervezeti szintű adatmodellezés, miként ez a kötet világossá teszi, olyan tevékenység, amely az információ-rendszerek fejlesztésének számos egyéb tevékenységével összekapcsolódik, kezdve az IR-stratégia tervezésétől az alkalmazási rendszer-fejlesztésig. Azok, akik e tevékenységekért felelősek, hasznát látják majd annak, ha a szervezeti szintű modellezés - e kötetben kifejtett - értékével és céljával megismerkednek. A könyv különösen érdekes lesz az informatikai stratégia tervezői, az adatgazdálkodók, az informatikai infrastruktúra kidolgozói és az alkalmazások adatmodellezői részére. Ahhoz, hogy a szervezeti szintű modellezés eredményes legyen, a szervezet adatainak tulajdonosaira és felhasználóira, vagyis a szervezeti vezetőkre is ki kell terjednie. Ez a könyv segítheti őket hozzájárulásuk fontosságának megértésében és eloszlatja még esetleg meglévő összes félreértéseiket. 1.3 A feltételezett ismeretek és jártasságok Feltételezzük, hogy az olvasó némileg ismeri az információs rendszerek funkcionális követelmény-specifikációjában foglalt egyes feladatokat, s azt is, hogy értékelni tudja azokat a nehézségeket, amelyek felmerülhetnek.


II/1

2009.11.16.



1.4 A kötet szerkezete A 2. fejezet általános áttekintést nyújt a kötetről és fő mondanivalóiról. Ezt a 3. fejezetben a szervezeti szintű modellek jellegének és az információ gazdálkodási stratégiában elfoglalt helyüknek magyarázata követi. A 4. fejezet elmagyarázza, hogyan határozható meg az ilyen modellek iránti igény, s számbaveszi néhány fontosabb következményét annak, ha azok alkalmazása mellett döntenek. Az 5. fejezet megmagyarázza, hogyan kell megindokolni a szükséges erőfeszítéseket. A 6. fejezet ismerteti a modellezési és az érvényesítési eljárásokat, beleértve az információ-gyűjtést és az eltérő jelölésmódok következményeit. A7. fejezet bemutatja, hogyan kell biztosítani az előnyöket, elkerülni a csapdákat, és általában a legtöbbet kihozni a szervezeti szintű adatmodellből. A 8. fejezet gyakorlati tanácsot ajánl az induláshoz. A 9. fejezet megvizsgálja, hogy a szervezeti szintű adatmodellnek milyen hatása lehet a kapcsolatos tevékenységekre, így az informatikai stratégiai tanulmányokra és a CCTA rendszer-elemzési és tervezési módszerével, az SSADM-el végzett rendszerfejlesztésre. Az A./ melléklet a szervezeti szintű adatmodellezés bevezetéséhez szükséges tevékenységek felsorolását adja, az igény meghatározásától a minőség-ellenőrzési eljárások kialakításáig. A B./ melléklet egy meta-modell felhasználásával a modellezési fogalmak teljes készletének meghatározását adja, amit a munkában résztvevők értékelni fognak. A meta modell olyan ismérveket szolgáltathat, melyek alapján az egyes eszközök és jelölésmódok kiértékelhetővé válnak. 1.5 Hogyan használjuk a kötetet? E kötet fő anyagát "olvasmányosnak" szánjuk, amely azt célozza, hogy, az olvasó korábbi ismereti szintjétől függően, a témát bevezesse vagy értelmét világossá tegye. Nem az a szándék, hogy eljárásokat alapozzon meg, hanem az, hogy a kapcsolatos kérdések tudatosítását váltsa ki. Az A./ melléklet arra szolgál, hogy egy szervezeti szintű adatmodellezés bevezetésére vagy használatának javítására irányuló terv alapját képezze egy szervezetben. A B./ melléklet azoknak szóló anyag, akik a modellezési szabványok és eszközök elfogadásában érdekeltek. 2. Áttekintés 2.1 Mit jelent egy szervezeti szintű adatmodell? Egy szervezeti szintű adatmodell a szervezet számára fontos és információt hordozó dolgokra vonatkozó meghatározásokat tartalmazza, valamint ezen meghatározások közötti kapcsolatokat. Ennyiben hasonlít bármely egyéb szervezeti egyedmodellhez. Ami megkülönbözteti a "szervezeti" modellt az összes többitől, az a kiterjedése, amely minden egyéb rendszeralkalmazáson túlterjed.


II/2

2009.11.16.



Egy ilyen modell fő funkciója, hogy a különféle alkalmazások között megosztott adatmeghatározásokat összehangolja. A modellnek rögzítenie kell az alkalmazások közötti adatcserékre vonatkozó információt és meg kell határoznia a szervezetek határait átlépő adatokat. A szervezeti szintű adatmodell három, egyre részeletesebb, szintre bomlik: a stratégiai, az architekturális és az alkalmazási szintekre.(Ld. 2.1 sz. ábrát)

STRATÉGIAI SZINT Szervezeti egyedek modellje ARCHITEKTURÁLIS SZINT mennyiségi adatokkal és attribútumokkal ALKALMAZÁSI SZINT alkalmazásra jellemző részletekkel 2.1. sz. ábra: A szervezeti szintű adatmodell három szintje 2.2 Hol, mikor, miért és kinek van szüksége rá? Szervezeti szintű adatmodellre mindenütt szükség van, ahol egy szervezet alkalmazási rendszerei egymás közötti kölcsönös együttműködést vagy más adatmegosztást igényelnek. A szervezeti működés információ-követelményeinek elemzése, egy informatikai stratégiai tanulmány révén, kimutatja egy ilyen együttműködés igényét és a szervezeti szintű adatmodell stratégiai szintjének alapját képezi. A modell tulajdonlása a stratégiai szinten kezdődik az informatikai irányítási/döntési testülettel. Az alkalmazási szinten a tulajdonosi jogok és kötelezettségek megoszlanak több alkalmazási projekt- és alkalmazási rendszer-tulajdonos között. A modellt kisebb munkacsoport hozza létre, mely helyzetelemzési tapasztalatokkal, világos, egyértelmű kifejezőkészséggel és konszenzus kialakító képességgel rendelkezik. Felhasználói főként azok, akik az információ rendszer követelmény-specifikációján dolgoznak, a rendszer-tervezők és az informatikai infrastruktúra tervezői és alkotói. 2.3 Hogyan lehet az erőfeszítést megindokolni? Az az állapot, mely szükségessé teszi egy szervezeti szintű adatmodell megteremtését, közvetlenül abból az adatmegosztási lehetőségből ered, amely a szervezetben megtalálható. Azzal, hogy mindjárt az indulásnál segít a dolgokat helyreigazítani, a modell messzemenően kifizetődő lehet, mégpedig azáltal, hogy megelőzi az alkalmazások közötti összeütközéseket és megkönnyíti az infromációcserét közöttük. Ha megfelelően gazdálkodnak vele, a szervezeti szintű adatmodell létrehozására és karbantartására fordított beruházásnak hasznot kell hajtania, amely a rendszerfejlesztés csökkenő költségeiben, s a szervezeti működés eljárásainak


II/3

2009.11.16.



végrehajtásában jelentkező nagyobb koherenciában jut kifejezésre. Ezek a hozamok leginkább két olyan lehetőség összehasonlításával válnak láthatóvá, ahol az egyik egy szervezeti szintű adatmodell alkalmazását feltételezi, a másik pedig ennek hiányát. 2.4 Ellenérvek A szervezeti szintű adatmodellezéssel szemben a fő érv az az aggodalom, hogy egy efféle modell olyan széleskörű, ormótlan lenne, amelyet lehetetlen karbantartani. Az adatmegosztás szükségességét és az információ-rendszerek közötti cserét gyakran elismerik és megértik. Azonban nagy a kísértés arra, hogy alkalmi, kétoldalú elrendezést keressenek a rendszerek közötti adatcserére, mivel ezek kevésbé költségeseknek tűnnek. Az efféle elintézési mód csak rövidtávú megoldását adja egy éppen felmerült problémának és a szervezeti szintű adatmodellezés előnyei az adattervezés és gazdálkodás terén így nem érvényesülnek. Következésképpen akkor járunk el okosan, ha bizalmat alakítunk ki a szervezeti szintű adatmodellezés iránt azzal, hogy szerény keretekben, egy adatmegosztási problémáiról ismert részterületre összpontosítva fogunk hozzá beindításához. 2.5 A szervezeti szintű adatmodellezés feladatai Az adatmodellezési tevékenység három különböző feladatot tartalmaz: y

a kiinduló információk összegyűjtését;

y

a modell kifejezését megfelelő jelölésmódban;

y

a vég-felhasználók egyetértésének és támogatásának megszerzését.

Mindegyik feladatra jól kipróbált eljárások együttese áll rendelkezésre. A kiinduló infromációkat főleg a gyakorlott interjúkészítés, illetve a bizonylatok, rendszerállomány-leírások és más hasonló dokumentumok elemzése adja. A kiindulópontok két fenti típusa közötti helyes egyensúly segít elkerülni azt, hogy elvesszünk a meglévő rendszerek részleteiben. 2.6 Fogalmak és az érvényesítés A jelölésmód, mellyel a modelleket kifejezik, igen fontos, de ennél is kényesebb a jelölésmóddal kifejezni kívánt fogalmaknak készlete, mivel ez az, ami behatárolja a modellben megtestesülő gondolatokat. A megfelelő stílus az olvashatóság miatt is nagyon fontos. Egy olyan modellt, mely könnyen felfogható, széleskörűen használnak majd és gyorsan formába öntenek. Leginkább az egyed, a kapcsolat és az attribútum fogalmai használatosak. Egy további jellegzetességnek külön értéke van a szervezeti szintű modell számára. Ez az egyed altípus, amely megfelelő mechanizmus azoknak az egyedi részleteknek a kezeléséhez, amelyek csak egy vagy két alkalmazásban jelennek meg egy adott felső szintű egyed esetén. A végfelhasználók részéről történő érvényesítés szükségességét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A döntő kérdés: "Megértik-e és egyetértenek-e azzal, amit a modell közöl?" az egyetlen módja annak, hogy egy modell a helyére kerüljön.


II/4

2009.11.16.



2.7 Szervezet Ahhoz, hogy egy szervezeti szintű adatmodell a legtöbb haszonnal járjon, azt minden felhasználójának, azaz a rendszerfejlesztőknek és a szervezeti vezetőknek egyaránt értékelniük kell és el kell fogadniuk. A modellért a szervezetben egy önálló szerepkörnek kell felelnie, amely ötvözi a bármely elkülönült alkalmazási terület érdekeitől való függetlenséget a magasszintű támogatással. A szervezeti decentralizáció és az adatok szétosztása növeli a szervezeti szintű modell iránti igényt, különösen ott, ahol önálló szervezeti egységeknek közös tevékenységek érdekében együtt kell működniük. 2.8 Taktika A szervezeti szintű adatmodellekkel kapcsolatos legnagyobb csapda az elszigetelődés a kialakítás során, illetve a szolgáltatás rossz időzítése, míg előnyei biztosításának legjobb módja az, ha befolyást gyakorolnak a már folyamatban lévő fejlesztésekre. Célszerű indítási mód az, ha egy olyan kísérleti gyakorlatot vezénylünk le, amely számottevő adat-megosztási lehetőséggel rendelkező szakmai területre összpontosul. Megfelelő kiképzéssel, helyénvaló eszközökkel és a tapasztalat megszerzésével ez megteremtheti a szükséges bizalmat, hogy a nehezebb szakmai területekkel is megbirkózzunk. 2.9 Hatása a stratégiára Egy felső szintű szervezeti adatmodell előkészítése -ez a 3.6 pontban jellemzett stratégiai szint- az informatikai stratégiai tanulmány előtt vagy alatt, hozzájárulhat az alkalmazások közötti széleskörű együttműködésen nyugvó rendszer-felfogás kialakulásához. Rugalmasabb rendszerekre és tökéletesített rendszerfejlesztésre vezethet azzal, hogy kikényszeríti a problémák felmerülését már egy kezdeti szakaszban. Az adatoknak ez a stratégiai nézete szükséges kiegészítője a felső szintű folyamat-modell különböző típusainak, amit az információ rendszerek tervezésében felhasználnak. 2.10 Hatása az alkalmazási projektekre és az SSADM-re Egy szervezeti szintű adatmodell azzal segítheti az alkalmazás-fejlesztési projekteket, hogy meghatározza azokat a közös felületeket, amelyekkel azoknak dolgozniuk kell. Az egyed altípusok fogalma hozzájárulhat az együttműködés megvalósításához, ahol arra szükség van, az alkalmazási projektek önállóságának minimális korlátozásával. Az SSADM felhasználói, a módszer eljárásainak sajátosságából adódóan, külön előnyöket élveznek azáltal, hogy a szervezeti szintű adatmodell már egy korai szakaszban is segít meghatározni az adat-típusokat a bejövő adatfolyamokban. 3. Milyen egy szervezeti szintű adatmodell? 3.1 Mit tartalmaz? Egy szervezeti adatmodell meghatározások készletét tartalmazza a szervezet számára fontos dolgokról, amelyekről információkkal kell rendelkeznie, illetve a közöttük lévő kapcsolatokat. A dolgok nem adatok, és nem is információk, hanem a tényleges objektumok, tárgyak, amelyeket azok jellemeznek.


II/5

2009.11.16.



A modell olyan elemeket alkalmaz a szervezet adatainak ábrázolására, mint pl. az egyedek, attribútumok és kapcsolatok. Például lehet egy egyed, melyet ALKALMAZOTT-nak neveznek, olyan attribútumokkal, mint a bérszámfejtési azonosító, név, kor, fizetés stb. Az "ALKALMAZOTT" a létező dolgok egy bizonyos csoportjának a neve és elfogadott jelölése , amely attól függetlenül létezik a szervezetben, hogy őríznek-e róla bármiféle információt. Ezzel nem azt állítjuk,hogy az információnak nincs jelentősége, csupán azt, hogy az valami más. Az attribútumok hozzáadása az, ami a szervezeti egyedek modelljét "adatmodell"-é változtatja. Az attribútumok az információk különböző típusait képviselik, azokat, melyeket az érintett egyed minden egyes előfordulásáról őrizni kell vagy lehet: fenti esetben a bérszámfejtésben megjelenő minden személyről. Az adatoknak a szervezeti egyedekhez rendelése az, ami itt a hasznos információt létrehozza. A kapcsolat azokat a módokat írja le, ahogyan a különböző egyedek előfordulásai kötelezően, vagy opcionálisan kapcsolódnak ugyanannak az egyednek vagy más egyedeknek más előfordulásaihoz. 3.2 A modell kiterjedése A szervezeti szintű adatmodellt az különbözteti meg minden más modelltől, hogy kiterjedése minden más alkalmazási rendszeren túllép, miként azt a 3.1 sz. ábra bemutatja. A. alkalmazás

B. alkalmazás

C. alkalmazás

Egyed-használat értelmezése: Két alkalmazásnál közös

Minden alkalmazásnál közös

Sajátosan csak egy alkalmazáshoz való

3.1. sz. ábra: A szervezeti szintű adatmodell kiterjedése


II/6

2009.11.16.



Minden egyéb tekintetben éppen olyan, mint bármely más adatmodell. Ugyanolyan lehet a formája, mint más adatmodelleké, és ugyanúgy használható a tényleges adatbázis-terv kialakítására. Ennek a szélesebb kiterjedésnek a következményei számosak. Egy szervezeti szintű adatmodellnek lehet, hogy ellentétes követelményeket kell összehangolnia és több személy ellenőrzését igényli. Az érvényesítési eljárás kimutathatja a szervezet egyik részéből a másikba mozgó információk kezelésében meglévő inkonzisztenciákat. Egy széleskörű szervezetben, az egyes, nagyfokú önállósággal rendelkező egységek, egymástól függetlenül is hozzáfoghatnak "szervezeti" modellek kifejlesztéséhez, a fent leírt értelemben. Ezek az "önálló" egységek lehetnek hasonló, vagy kiegészítő szakterületek, a rendszerek közötti együttműködés lehetőségével. Ebben az esetben a szervezeti egységek dönthetnek úgy, hogy együttműködnek egy kisebb “felettes” szervezeti modell létrehozásában, amely segíthet az összhang megteremtésében. Egy ilyen együttműködés szükségességét az önálló egységek közötti adatmegosztás és adatcsere szintjének felmérése döntheti el. A szervezeti modell kiterjedése és részletesége olyan kérdések, melyeket eredetileg az informatikai stratégia megfogalmazás eredményeinek figyelembe vételével lehet megoldani. Ennek a tanulmánynak ki kell emelnie azokat a szakterületeket, melyek információs rendszereik módosítását igénylik,valamint a rendszereik közötti információ-megosztás lehetőségét. Az informatikai stratégiai tanulmány eredményei kimutatják majd, hogy milyen mértékű és mennyire kényes a jelenlegi rendszereknek a szervezeti szintű modell által igényelt adat-szabványokra váltása. Ez gyakran nagy mértékben akadályozza a szervezeteket abban, hogy a szervezeti adatmodellezést fontolóra vegyék. E kérdés eldöntése a jelenlegi rendszerek felváltásának költségeitől, a rendszerek szervezeti működésbeli szerepétől, és végül a szervezeti adatmodell alkalmazásától várt haszontól függ. 3.3 A modell formája A szervezeti adatmodell, meghatározása szerint, egynél több rendszert fog át, és az információ logikai szerkezetével és kapcsolataival foglalkozik: a modelleket az információ fizikai megtestesülése nem korlátozhatja. A szervezeti szintű adatmodellek, tehát, rendszerint egy egyed-modell formáját öltik, melynek lényegi jellegzetességei az alábbiak: y

leírások az egyedekről, amelyek "azok a fontos és névvel ellátott dolgok, melyekről a szervezeti működési támogatása érdekében információt kell őrízni";

y

az említett információk egyes elemeinek definíciója, vagyis azok az attribútumok, melyeket ezekről az egyed-előfordulásokról őriznek vagy őrizhetnek;

y

azoknak a különböző lehetőségeknek a leírása, amelyek szerint az egyes egyedelőfordulások ugyanannak az egyednek, vagy más egyedeknek más előfordulásaihoz kapcsolandók vagy kapcsolhatók.

A 3.2 sz. ábra bemutatja az adatmodell egy tipikus megjelenési formáját. Az egyedeket szögletes dobozként ábrázolja: az egyed-nevek nagybetűs felirattal szerepelnek, pl. PROJEKT , megelőzve az attribútum-nevek kisbetűs felsorolását, ahol minden attribútum előtt egy (k) -kötelező-, vagy egy (o) -választható- jelzés áll. Az


II/7

2009.11.16.



ábra magyarázata e kötet további részeiben található meg (ebben a fejezetben,a 6.fejezetben és a B.mellékletben.) KINEVEZÉS (k) szerep (k) kezdő dátum (k) befejező dátum

kijelöl

szerepel

munkavégzésre szól

ALKALMAZOTT (k) bérszámfejtési azonosító (k) név (k) életkor (k) bér

munkavégzésre szól végrehajtására szolgál PROJEKT (k) szám (k) név KÖZÖS PROJEKT (k) együttműködési szabályok

fizetést kap segítséget kap alkalmaz PROJEKT RÉSZVÉTELI résztvevőként RÉSZLEG MEGÁLLAPODÁS meghatároz (k) név (k) megoszlás %-a részt vesz (k) költségkód résztvevőként vonatkozik meghatároz keletkezik

részt vesz KÜLSŐ SZERV (k) név

RÉSZLEG PROJEKT

felelősséget jelent

felelős

3.2. sz. ábra: Egy adat-modell ábra részlete Az ilyen modellek legelterjedtebb kifejezése ábraszerűen történik a 3.2. sz. ábrán szemléltetett modellhez hasonlóan. Azonban fontos emlékeztetni arra, hogy a modell tényleges tartalma azoknak a meghatározásoknak a készlete, amelyen az ábra is alapul. A 3.3 sz. ábra azokat a meghatározásokat mintázza, melyek a szervezeti szintű adatmodell alapját adják.


II/8

2009.11.16.



Minden KÖZÖS PROJEKT PROJEKT-altípusként értelmezhető (2. hivatk. sz.), melynek költségeit és más kötelezettségeit egyezményes alapon megosztják bizonyos KÜLSŐ SZERVVEL vagy RÉSZLEGGEL, mely nem azonos az elsődlegesen felelős szervezettel. Minden KÖZÖS PROJEKT: kötelezően keletkezik egy vagy RÉSZVÉTELI MEGÁLLAPODÁSSAL;

több

PROJEKT

PROJEKT-altípusként: kötelezően felelősséget jelent egy, és csakis egy RÉSZLEG számára, és lehet, hogy a végrehajtására szolgál egy vagy több KINEVEZÉS, amelyben ALKALMAZOTTAKAT jelölnek ki. Minden KÖZÖS PROJEKT-nek vannak helyi attribútumai: (k) együttműködési szabályok (szöveg) Mint PROJEKT altípusnak, szintén vannak attribútumai: (k) szám (egész szám) (m) név (karakteres) 3.3 sz. ábra:Meghatározások dokumentálási mintája egy szervezeti adatmodellben 3.4 Mi a feladata? A szervezeti szintű adatmodell fő rendeltetése az, hogy összehangolja a két vagy több alkalmazási rendszer között megosztott adat-meghatározásokat. Ennek azzal tesz eleget, hogy egy adatszótárt biztosít, melyet a szervezeten belüli adat-feldolgozási követelmények megtárgyalása és egyeztetése során használnak. Az összes rendszer szerepének és a szervezet többi részére gyakorolt hatásának teljes megértése attól függ, hogy világos és egyértelmű-e az alkalmazott fogalmak jelentése. A modell meghatározza egy adott megállapodás szerinti egyedre hivatkozás esetén annak értelmét, azaz az egyedhez tartozó attribútumokat, s azt, hogy miként kell vagy lehet azokat más dolgokhoz kapcsolni. Az e fogalmakra vonatkozó megállapodás alapvető mindenütt, ahol adat-átadás vagy megosztás révén rendszerek együttműködése folyik. Az ilyen megállapodott terminológia alkalmazása a megállapodás szerinti logikai adatszerkezettől való függést is maga után vonja. Ha biztosítjuk, hogy az összes állomány és adatbázis tervezése teljesen összhangban legyen ezekkel a struktúrákkal, úgy nagy mértékben megkönnyítjük az új rendszerek integrálását a meghonosított szerkezetbe.


II/9

2009.11.16.



3.5 Három-szintű modell Segítségünkre lehet, ha felismerjük a szervezeti szintű adat-modellen belüli részletes meghatározás három szintjét: egy stratégiai, egy architekturális és egy alkalmazási szintet, miként a 2.1. sz. ábra bemutatja. A legalsó, vagyis az alkalmazási szint több, látszólag önálló modellt foglal magában minden egyes alkalmazási rendszerre egyet. Ami e modelleket egy szervezeti szintű adatmodell részévé teszi, az az előírásokhoz igazodás, mely erősíti a konzisztenciát az architekturális szinttel, s következésképpen egymással. Mindebből nyilvánvaló, hogy a szervezeti szintű adat-modellezés csak abban az esetben lehet eredményes eszköz, ha egy fegyelmezett adatgazdálkodási program része. Az architekturális szint azoknak az adat-függő tényezőknek a meghatározásait foglalja magában, melyeken a teljes adat-architektúra nyugszik, pl. azt, hogy milyen adatokat, hol s milyen formában kell őrizni, s ki a felelős ezért. Ezeket a meghatározásokat összeegyeztetik a felső, vagy stratégiai szint meghatározásaival, melyeket úgy definiáltak, hogy pontosan tükrözzék a szervezeti működés kulcsfontosságú megnyilánulásait. Az elnevezések és a meghatározások alkotják a szervezeti szintű adatmodell magját. A szervezetnek meg kell határoznia ezeknek az elnevezéseknek és meghatározásoknaka modell felhasználói számára elfogadható - szabványát, mielőtt még bármilyen jelentős munkára sor kerülne (különösen az architekturális szint részleteinél). 3.6 Stratégiai szint A stratégiai szinten találjuk azt, amit a reprezentatív végfelhasználókkal kialakított "működési egyed-modell"-nek nevezhetünk. Ennek a modellnek kell leírnia a végfelhasználók részéről a szervezet működtetése során érintett dolgokat,éspedig az ő fogalmaikkal és olyan “cimkékkel” ellátva, melyek egyértelműek és könnyen érthetőek a felhasználói közösségen belül. Az egyed-meghatározások így kialakuló fogalom-gyűjteménye segít a működési funkciók világos, egyértelmű jellemzésében és megkönnyíti azt, hogy az információt sajátos perspektivájába helyezve, kulcsfontosságú kérdésként kezeljék. Ez a szint abban is segít, hogy meghatározzák a rendszerek közötti együttműködés kiterjedését. Minthogy ezt egy korai szakaszban teszik, amikor az érdekelt feleknek esetleg csak csekély tervezési változtatásban kell egyetérteniük, egy későbbi szakaszban elkerülhetők a kezelhetetlen problémák, amikor a sokkal részletesebb tervezési döntéseket hajtják végre. Ennek a szintnek kell ábrázolnia a működés legfontosabb fogalmait, beleértve mindazokat, ahol éppen a szervezetek között jelentkezik tényleges igény az összehangolt meghatározás iránt. Annak nincs értelme, hogy a csupán egyetlen rendszerben alkalmazott részletek vita és megegyezés tárgyát képezzék a szervezetek között. Ez az adott alkalmazás keretében kezelhető, miként azt alább, az alkalmazási szintnél ismertetjük. 3.7 Architekturális szint A modellt most már “cimkék” és meghatározások készleteként kell tovább-vinni a rendszer-követelmények részletesebb kifejtésében történő felhasználáshoz. Hogy ezt megtegyük, a szükséges adatokat minden egyedre nézve láthatóvá kell tenni. Be kell MTA Információtechnológiai Alapítvány

II/10

2009.11.16.



mutatni, mi különbözteti meg az egyes egyedek egyedi előfordulásait és meg kell "testesíteni" a modellt a jelenlegi adat-elemeket ábrázoló attribútumokkal, mint amilyenek pl. a mennyiségek, a leíró szövegek illetve dátumok. Attribútumok ábrázolhatnak kevésbé struktúrált információt is, úgymint dokumentumokat és grafikus képeket, beleértve azokat is, amelyek felhasználása egy információtechnológián alapuló rendszerben csak hosszútávú lehetőség lehet. Bármelyik attribútum bevonásának az ismérve az, hogy az a szervezet információs rendszereinek tervezésében szerepel-e, a szervezeti informatikai stratégiában meghatározott módon. E folyamat bizonyos pontján a modell kellő részletességre tesz szert, hogy lehetővé tegyen ésszerű döntéseket a kialakítandó adatok tulajdonlásáról, az alkalmazási rendszerek közötti felosztásáról (mint a 3.1 ábrán) és különböző fizikai adatbázissá történő felbontásáról.A fizikai adatszerkezetek maguk nem képezik részét a szervezeti szintű adatmodellnek. Az architekturális szint meghatározza azokat a szükséges fogalmakat, amelyeket a fizikai adatbázisok tartalmának leírásában lehet használni, azaz a logikai kiterjedést. Minden adatbázis tartalma, ahogyan azt a szervezet információs rendszereinek minden egyes fejlesztési szakaszára (és magára a szervezeti szintű adatmodellre) nézve elgondolják, ennek az architekturális szintnek az egyedeire és attribútumaira történő utalással fejezhető ki. Ilyen módon, pl. az alkalmazásfejlesztési projektek során, már teljesen egyeztetett definíciókat alkalmaznak. A konzisztencia biztosított, feltéve, hogy a modell karbantartása jól meghatározott verzió-ellenőrzés mellett történik. 3.8 Alkalmazási szint Miután ilyen módon meghatároztuk a szervezeti szintű adatmodell minden egyes részhalmazának kiterjedését és hozzárendeltük őket egy vagy több alkalmazási projekthez, minden projekt-csoport számára lehetségessé válik, hogy további részleteket határozzon meg, amint az szükségessé válik. E részletek kiterjedhetnek olyan témákra vonatkozó meghatározásokra és terminológiára, amelyeket csak az érintett alkalmazási rendszerhez tartozó funkcionális logika részletes specifikációjában kell felvetni. Ennek a harmadik, vagy alkalmazási szintnek a magját a lényeges és közös használatú egyedek alkotják. Az e szinten hozzáadott egyes további részletek helyi attribútumokként vagy kapcsolatokként ábrázolhatók, melyek kiegészítik ezeknek a “szervezeti szintű” egyedeknek a definícióit, míg mások további "lokális” egyedeket igényelnek. Ennek az alsó szintnek a modelljei nem mondhatnak ellent a felsőbb szinteken adott magyarázatoknak. Mindemellett, az alkalmazási szinthez fűzött kigészítő részletek elkerülhetetlenül rámutatnak a többi szint modellezési mulasztásaira, hibáira vagy alternatív értelmezési lehetőségeire. Ahhoz, hogy a szintek konzisztenciáját megőrízzük, minden konfliktust fel kell oldani, gondoskodva arról, hogy a szervezeti egyed-modell minden ebből következő változását a végfelhasználók képviselői és más érintett alkalmazási munkacsoportok megértsék és azokkal egyet is értsenek. Ezen az alkalmazási szinten a szervezeti adatmodell részhalmazainak számos átfedése lehetséges. Minden részmodell egy meghatározott szakaszra alkalmazható a szervezet információs rendszereinek több fázisra bontott fejlesztési tervében. Minden ilyen szakaszban létezhet a modell alkotóelemeinek egy jóváhagyott változata és egy másik, MTA Információtechnológiai Alapítvány

II/11

2009.11.16.



amely a megfontolás alatt álló változtatásokat mutatja be. Az architekturális szint kialakítását szakaszokra osztva kell tervezni azért, hogy megfeleljen ezen információs rendszerek fejlesztési terveiben foglalt követelményeknek. A megfelelő időpontban ezt a modellt "logikai adatmodellé" vagy "logikai adatszerkezetté" dolgozzák át, amely alkalmas arra, hogy a fizikai adatbázis tervének kiindulópontjául fogadják el. A fizikai adatszerkezetek nem képezik részét a szervezeti szintű adatmodellnek. Ezeket, az architekturális szint alapján meghatározva, minden egyes fizikai adatbázishoz létre kell hozni, miként az a 3.7 részben szerepel. 4. Az igény felismerése és átgondolása 4.1 Az információ-megosztás indokai Egy szervezeti szintű adatmodell iránti igény bárhol felmerül, ha az alkalmazási rendszerek megkövetelik az együttműködést vagy az információ megosztásának más formáját egy szervezeten belül, vagy szervezetek között. Minél kiterjedtebb és összetettebb egy szervezet tevékenysége, annál nagyobb az adat-megosztás lehetősége. Az adatok megosztásának lehetősége különféle módon merülhet fel, úgymint: y

amikor egy központi adattárat független szervezeti működési egységek vesznek igénybe, pl. egy beszerzési szerződés részletei, melyekre az egyes elkülönült beszerzési pontok utalhatnak;

y

amikor nyilvános adattípusokat használnak vagy cserélnek ki, pl. statisztikai adatokat, térinformatikai rendszerek adatait (GIS);

y

amikor a különböző önálló gazdálkodási egységek eredményeit kell összefuttatni;

y

azokban az esetekben, amikor az egyik rendszerből eredő kimenet egy másikhoz bemenetet képez, pl. ahol egy tervezési rendszer eredményeit egy másik rendszernek átadják, hogy a szükséges erőforrások mennyiségét és a költségvetési hatásokat kiszámítsák;

y

olyan esetekben, amikor a hasonló funkciót ellátó, de különböző önálló egységeknél működő alkalmazási rendszerekkel szemben követelmény, hogy szorosabb együttműködésük érdekében hangolják össze adataikat.

Számos oka van annak, amiért egy adott alkalmazási rendszer kiterjedését az adatmegosztási igények miatt úgy korlátozzák, hogy nem marad önmagában zárt. Az okok lehetnek technikaiak, szervezetiek, történetiek vagy eredhetnek közvetlenül a tervezett modularitásból. Bármi legyen is az ok, a probléma ugyanaz: hogyan biztosítsuk a teljes összhangot az egyes alkalmazások által értelmezett információ szerkezete és tartalma között. 4.2 A lehetőség felismerése Egy szervezet igénye bármilyen szervezeti szintű adatmodellre, ha egyáltalán van, meglehetősen gyorsan megállapítható, feltéve, ha létezik egy ésszerűen átfogó alkalmazási rendszer-fejlesztési portfólió vagy terv. Minden kifejlesztendő alkalmazási rendszerről rövid felmérést kell végezni annak megállapítása végett, hogy az adott alkalmazási rendszer feltehetőleg: y

hivatkozik-e egy másik alkalmazási rendszerben karbantartott információra,


II/12

2009.11.16.



y

egy másik alkalmazási rendszer által kialakított információ vezérli-e,

y

szolgáltat-e információt bármely más alkalmazási rendszernek?

E vizsgálatot elvégezve, nyilvánvalónak kell lennie, hogy vannak-e olyan részterületek, amelyek információ-megosztást folytatnak, s ha igen melyek azok. Ezek a részterületek azok, amelyeket egy szervezeti szintű adatmodellnek át kell fognia. 4.3 Az adatgazdálkodási politikán belüli szerep Miután megállapították, hogy az adat-megosztás a szervezet számára probléma, a szervezeti szintű adatmodellnek, mint az adatgazdálkodás eszközének értéke attól függ, hogy meghonosítása az előírt módon történt-e. Nem lesz elegendő, hogy egy vagy két személy elszigetelten dolgozzék és várja, hogy törekvései valamiképpen ragyogó fényt vessenek a működés mindeddig homályos megnyilvánulásaira, és így hasznossá tegyék a fáradozást. A szervezeti szintű adatmodell teljes értéke csak egy jól elgondolt és előírásosan kezelt adatgazdálkodási politika keretében érvényesülhet. Ennek a politikának kell meghatároznia az adatmegosztás és/vagy az adatcsere reális céljait, ugyanúgy, mint kialakítani egy keretet, melyben a szükséges eljárások alkalmazhatók. A témát a 7. fejezetben tárgyaljuk tovább. 4.4 A szervezeti szintű adatmodell tulajdonlása Az egyik kulcs-kérdés, melyet egy adatgazdálkodási politikának fel kell vetnie, a "tulajdonlás", bármilyen lehetséges szervezeti szintű adatmodell esetében. A tulajdonosi minőséggel jár a modell bármilyen változtatásának ellenőrzési joga és az a kötelezettség, hogy azt naprakész állapotban tartsák, figyelemmel a változó körülményekre és az új követelményekre. Az adatmodellek tulajdonlását meghatározó elv egyszerű. A tulajdonosi minőséget olyan szinten álló felelősre kell ráruházni, amely megfelel az adatmodellel lefedett alkalmazási rendszerek kiterjedésének. Ahol a piac-felmérés esetleg egy olyan szervezethez vezet el, amely valamennyi vagy néhány informatikai-szolgáltatási ellátását szerződésbe adja, a tulajdonosi felelősségnek a szervezeti ügyfélnél kell maradnia sokkal inkább, mint bármelyik szolgáltatónál. Ez nem zárja ki egy szolgáltató kijelölését arra, hogy járjon el a szervezeti ügyfél nevében, feltéve, ha a szervezet megőrzi a modell és változtatásai feletti ellenőrzési jogát. Ebben az esetben a felügyeleti megbizatás pontos feltételeiről szerződés formájában kell megállapodni. A stratégiai és az architekturális szinten a tulajdonosnak egybe kell esnie azzal, akinek hatásköre van az informatikai stratégia eldöntésére és architektúrájának kialakítására vonatkozó döntések meghozatalára - ez általában az informatikai döntőbizottság. Az alkalmazási szinten minden modell tekintetében annak a működési területnek kell a tulajdonosnak lennie és azt irányítania, amely tulajdonosa a már működtetett alkalmazásnak is. Az, hogy ezek az alkalmazási modellek milyen mértékben alapulnak a “szervezeti” egyedeken, tükrözi az igényelt rendszerek közötti együttműködés szintjét. A stratégiáért felelősnek (informatikai döntőbizottságnak) biztosítania kell, tehát, hogy az összes helyi variánst, mint ilyent mutassák be, és egyazon témára vonatkozóan


II/13

2009.11.16.



rivális meghatározások ne forduljanak elő. Ennek megvalósítási módjait a 6.fejezetben fejtjük ki. 4.5 Kik a felhasználók? Egy szervezeti szintű adatmodell mindazok használatára szolgál, akik bármilyen módon az információ rendszer követelményeinek specifikációján dolgoznak. Az egész gondolkodás és minden írott anyag e követelményekről olyan témakörre utal, melyről információt kell szerezni, tárolni, módosítani, átalakítani, kiszámítani, megjeleníteni, továbbítani vagy törölni. Ezt a munkát lehetetlen elvégezni anélkül, hogy szert tennénk egy olyan fogalomszótárra, amely meghatározza e témakört. A szervezeti szintű adatmodell láthatóvá teszi ezt a szótárt, úgy, hogy mindazok, akik közreműködnek, megállapodott jelentésük teljes tudatában használhatják a fogalmakat. A stratégiai szintet a tervezők és az informatikai stratégiában érintett más személyek veszik igénybe, de érteniük kell azoknak is, akik a soron következő adat-architektúra tervezésén és rendszer fejlesztésén dolgoznak. Az architektúrális szintet mindazok használják, akik a fizikai adatbázis és a kapcsolatos infrastruktúra tervezésén és felállításán dolgoznak. Végül, az alkalmazási szint minden egyes részmodelljét használja mindenki, aki az érintett alkalmazás kifejlesztésén dolgozik. E személyek csoportja a technikai tervezés felelőseit, programozókat, technikai kivitelezőket és projektirányítókat foglal magában, csakúgy, mint rendszer-elemzőket, adatbázis-tervezőket és a felhasználók képviselőit. 4.6 Kinek kell a modellezést végeznie? Ahhoz, hogy eredményes legyen, egy szervezeti szintű adatmodellezési szótárnak természetszerűleg a rendszerelemzők és a szolgáltatandó rendszerek pontos jellegére vonatkozó megállapodásért felelős felhasználói képviselők közötti párbeszédből kell kialakulnia. Ebből következik, hogy mindezeknek a személyeknek tudniuk kell olvasni, használni és hozzáértően magyarázni a modellt. A modellező csoportban olyan adatelemzőknek is részt kell venniük, akik felelősek az egyedek és az attribútumok meghatározásáért és elnevezéséért, a meghatározások megfogalmazásáért, a kapcsolatok értelmezéséért és olvasható ábrákon történő megjelenítéséért. A modell csak akkor lesz használható, ha felhasználói számára érthető. A modell kifejlesztőinek szoros együttműködést kell fenntartaniuk a 4.5 pontban megjelölt felhasználói közösségekkel a modell kifejlesztésének és érvényesítésének egész folyamatában. Az ilyen modellezéshez szükséges ismeretek és eljárások főként az alapos helyzetfelmérést, a világos, egyértelmű kifejezést és egyetértés kialakítását jelentik. Kevés technikai ismeretet igényel, viszont fontos az élesen kritikus szemlélet, amely nem elégszik meg egy olyan kézenfekvő ábrázolással, amely súlyos pontatlanságokat tartalmaz. Ezeknek az alapvető ismereteknek az alkalmazását a 6./ fejezetben részletezzük.


II/14

2009.11.16.



4.7 Egy szervezeti szintű adatmodell stratégiai alkalmazásai és értéke Egy szervezeti szintű adatmodell legfőbb értéke abban rejlik, hogy az információs rendszerek kifejlesztésében és módosításában résztvevő számos közreműködő között egyetértést teremt. Csak ilyen közös egyetértés alapján lehetséges értelmes párbeszédet folytatni a rendszerek kiterjedéséről és viszonylagos prioritásairól. Az egyetértés nélkül viszont felmerül a tényleges kockázata annak, hogy a laza terminológia és ki nem mondott feltevések miatt esetlegesen fontos kérdések rejtve maradnak. Az ilyen fel nem fedett problémák később előre nem látott bonyodalomként merülnek fel, s ez költség-túllépésre és/vagy az annyira szükséges információs rendszerek megvalósításának halasztódására vezet, jelentős beruházást igényelve. A modellnek magának a kialakítása olyan elvi kérdéseket vet fel, amelyek felfedik a működés kivételes körülményeit és más megnyilvánulásait, ami a működési folyamatok és a kapcsolódó adatfolyamok formális elemzése során a figyelmet elkerülte volna. Ezek észlelésének különös értéke abban van, hogy olyan korai szakaszban történik, amikor az átdolgozás költségei még alacsonyak. A modell kifejlesztését egy olyan közös vezérfonalnak kell tekinteni, mely az informatikai stratégiai tervezés tevékenységein belül összeköti a szervezeti működés elemzését, a működő rendszerek felmérését és a különböző alternatívák meghatározását. A lényegi tényfeltárást meg kell osztani a stratégia-tervezők munkacsoportja és az adatmodellezők között. Még akkor is, ha az adatmodellezést szakértői feladatként fogjuk fel, segíteniük kell a legfontosabb interjúkban, a tisztázandó kérdések felvetésében és magyarázat nyújtásában olyan szemléletből, melyet a modell tárhat fel. 4.8 Az információs rendszer-architektúra szerepe Egy információs rendszer (IR) architektúrája összetett képét mutatja be annak, ahogyan egy szervezet információ-igényeinek eleget kell tenni. Az informatikai architektúra leírja az alkalmazásokat, az adat- és technikai architektúrákat, melyek együtt szolgáltatják a szervezet információs rendszereit. Ennek során az informatikai architektúrának ki kell terjednie struktúrált és struktúrálatlan adatokra és digitális formában tartott képekre éppen úgy, mint mindenféle papír-alapú információkra. Egy döntés, mely bizonyos attribútumokat vagy egész egyedeket elzár attól, hogy számítógépes formában ábrázolják, nem ok arra, hogy kizárják őket a szervezeti szintű adatmodellből is. Ez az informatikai architektúra tartalmazza az információk elhelyezésének és visszanyerésének eszközeit is. Ez az elhelyezés és visszanyerés gyakran kapcsolatokat és hivatkozásokat jelent az információ különböző formái között. A szervezeti szintű adatmodell architektúrális szintje kulcs-szerepet játszik ebben. A szervezeti szintű adatmodellben lévő attribútumok az egyes egyedekről őrizhető információ bármely formáját ábrázolják. A struktúrált adatok több összefüggő egyed attribútumaiból állnak össze. A modell strutúrálatlan adatokat is támogathat. Ahol a struktúrálatlan adat új adat-típust - pl. grafikus képet- jelent, ezt egyedattribútumként ábrázolják. Minden egyes ilyen struktúrálatlan adat-típusnak a modell ad egy nevet és egészében egy meghatározott egyedhez kapcsolja. Ilyen módon


II/15

2009.11.16.



minden információ-típust úgy ábrázolnak, mint amely ugyanannak a tárgynak valamely meghatározott megnyilvánulását írja le. Alternatív módon az adat azért is megjelenhet struktúrálatlanként, mert esetleg egy alkalmazásból származik és több attribútumból és más jellegű adatokból áll össze. Például, egy szöveges dokumentum tartalmazhatja az egy egyedből származó "név" és "cím" attribútumokat bizonyos szabvány-szövegekkel és egy másik egyedből származó "haszon érték" attribútummal összekötve. Együttesen egy információ-elemet képeznek, vagyis egy önálló egyedet ( pl. "haszon-becslés"). Ebben a példában a szöveges dokumentum látszólag szabad alakzata elrejti a szervezeti szintű adatmodellből származtatott adat-struktúrát. A név, a cím, a haszon érték és a haszon-becslés engedelmeskedni tartozik a szervezeti szintű adatmodellben meghatározott logikai szabályoknak 5. Indoklás 5.1 A kihívás A szervezeti adatmodellezés olyan tevékenység, amely a szervezethez tartozók együttműködését igényli, akik ismerik saját működési vagy szakmai területüket. Ahhoz, hogy ez az együttműködés megvalósuljon, és a szükséges pénzforrások rendelkezésre álljanak, álláspontunkat igen jól kell megindokolni. Ezt csak bizonyos körültekintéssel és türelemmel tudjuk megtenni. A szervezeti adatmodell egyike azoknak a "jó dolgoknak", amelyeknél a szervezeti indokoltság esetleg nem válik azonnal nyilvánvalóvá. Nem arról van szó, mintha a hasznok nem lennének jelentősek, hanem arról, hogy nehéz bizonyosségot szerezni arról, hogy a haszon a modellnek magának az alkalmazásából ered, s nem következett volna be egyébként is. A legfontosabb tényező itt az, hogy az adatmegosztásra irányuló minden kísérlet, az adatok struktúrájának és jelentésének megállapodott definíciója nélkül, nehézségekkel jár. A nehézségek költség-többletet okoznak, amit először az időtávok kitolódásában és a rendszer-fejlesztés felduzzadt költségeiben észlelünk. Később pedig annak a költséges folyamatnak formájában, mely az adatok kiemelését jelenti egyik rendszerből és értelmezésüket egy másik rendszer bemeneteként. Az indoklás a szervezeti szintű adatmodell megteremtésének és karbantartásának költségeinek mérlegelésére épül, mind a befektetést, mind az erőforrások használatát illetően, összevetve azokat a jövőben várható hasznokkal. Egy szervezeti adatmodellt úgy kell tekinteni, mint a szervezet eredményességének javulását eredményező stratégiai beruházást: ha az indokolást nem lehet e fogalmak alapján elkészíteni, akkor nem tudunk tényleges magyarázatot adni a szervezeti szintű adatmodellezésre. 5.2 A lehetséges előnyök A szervezeti szintű adatmodellezés azt jelenti, hogy bizonyos erőfeszítést fordítunk arra, hogy az információ, későbbi költséges problémák elkerülése végett, rögtön a kezdetnél szervezetten álljon rendelkezésre. Azzal, hogy e problémákat elkerüljük, a következőket érhetjük el: y

új rendszerek eredményes, az adatmegosztásra is kiterjedő fejlesztését;

y

e rendszerek hatékony működtetését;


II/16

2009.11.16.



y

hiteles vezetői információkat, s annak a szervezeti célok megvalósítására gyakorolt kedvező hatását;

y

a működési folyamatok végrehajtásának gyorsaságát és minőségét;

y

eszközt a rendszerek közötti megállapodások eléréséhez;

y

egy megvalósítás-független logikai adatmodell kialakítását, amely támogatja különböző vagy új technológiák alkalmazását, így a negyedik generációs eszközöket (4GL) és az objektum-orientáltságot.

adatmegosztásról

és

adatcseréről

szóló

Ezek az előnyök a szervezeti szintű adatmodell felhasználásával kifejlesztett új rendszereknél irányadóak, de a jelenlegi rendszereknek is előnyére válhatnak, ha a modellhez igazítják őket. Az adat-kettőződés, az adat-meghatározási hibák és az adatátalakítási alrendszerek eltávolítása eredményesebbé teszi e létező rendszereket és meghosszabbítja létüket azzal, hogy biztosítja kapcsolatukat az új rendszerekkel. A szervezeti szintű adatmodell segíthet meghatározni, hogy ezek a jelenlegi rendszerek milyen módosítást igényelhetnek és segít a rendszer-tervezőknek e rendszerek módosítási költségeinek felbecsülésében a várható hasznokkal egybevetve. E hasznok realizálása, természetesen, bizonyos helyzetfelmérési, modellezési és egyeztetési erőfeszítést igényel. A 6. fejezet ismerteti a modellezési és érvényesítési eljárásokat. Az igényelt erőfeszítések mértéke egyértelműen a szervezet összetettségétől és a szervezeti szintű adatmodell meghatározott kiterjedésétől függ. Az erőfeszítések mértékét meghatározó fő tényező azoknak a személyeknek száma, akik hozzájárultak a modell kifejlesztéséhez. Kis létszámú, de ugyanakkor a modell hatókörébe eső működési szakterületek teljeskörű ismeretével rendelkező csoport együttműködésének megvalósítása, az erőfeszítéseket a lehető legalacsonyabb szinten tartja. Egy szervezeti szintű adatmodell indokoltsága attól is függ, hogy az erre irányuló igényt felismerték-e, ahogyan azt az előző fejezetben megírtuk; pl. ha több olyan alkalmazási rendszert fejlesztenek vagy módosítanak, melyeknek valamilyen okból adatmegosztásra van szükségük. 5.3 A szervezeti szintű adatmodell hozzájárulása Az, ahogyan egy jó szervezeti szintű adatmodell hozzájárul fenti előnyök biztosításához, az alábbi jellemzők halmozott hatásától függ: y

a szervezeti szintű adatmodell megállapodott jelölések készletét biztosítja azokról a témakörökről, melyeken belül adat-csere, ill. az egyes rendszerek közötti adattovábbítás történik ugyanazon a szervezeten belül;

y

ezeket a jelöléseket megállapodott tartalom- és kapcsolat-meghatározások támogatják;

y

a szervezeti szintű adatmodellben megtestesülő megállapodás nélkül minden egyes rendszernek saját név- és meghatározás-készlete lenne, ami nagyfokú hajlamot hagyna összeütközésre és összeférhetetlenségre, valahányszor közös témakör merülne fel.


II/17

2009.11.16.



5.4 Elkerülhető költségek Az efféle összeütközés és összeférhetetlenség számottevő elkerülhető költségek forrása. Világosabban, ahhoz, hogy e költségeket leküzdjük, tudnunk kell előbb, hol nézzünk utána. Megtakarításokat érhetünk el mindenütt, ahol olyan információk vannak, melyek egynél több rendszerhez illenek, s ez előfordulhat: y

ahol különálló rendszerek a működés különböző, de kölcsönösen összefüggő megnyilvánulásait kezelik;

y

ahol egyes hivatkozási adatok több rendszert befolyásolnak;

y

ahol különböző rendszerekből származó információkat egyeztetni kell, hogy a döntések támogatásaként szélesebbkörű képet nyújtsanak.

Ahol az adatoknak bármilyen okból egyik rendszerből a másikba kell áramolniuk, ott szükség van konzisztens adatgazdálkodásra, mely átfogja mindkét rendszert. Bármilyen félreértés a formátum, az azonosító kódok, a halmozott összegek tagolása terén, vagy abban, hogy mi foglaltatik benne, s mi nem, a módosításért viselt felelősség, a hozzáférési jogok vagy a számítások új szabályainak alkalmazása terén, megannyi lehetőség, mely káoszra vezet. Csak az adatcsere összes következményének előrelátásával lehet elkerülni a helyreigazítások nem tervezett költségeit vagy az efféle zavarok következményeit. 5.5 Megelőző problémák A meghatározás e kérdéseitől eltekintve, a konzisztencia és az időzítés bizalom kérdése. Mielőtt egy rendszer elfogadhat egy információt a másik rendszertől, nagy gondot kell annak biztosítására fordítani, hogy ezt a bemenetet pontosan határozták meg és teljesen megértették. Az efféle kérdésekkel az egyes érintett rendszerek fejlesztése során kell megbírkózni. Ez csak akkor valósul meg, ha a kérdéses szakterületek, ahol az adatcsere kérdése felmerül, időben ismeretesek. Néha a rendszerek közötti közös felület megállapítása nyilvánvaló és a két érintett projekt között kétoldalú megállapodás jön létre. A szokásosabb helyzet az, amikor a rendszerfejlesztőkre gyakorolt nyomás nem hagy időt a kisebb változtatások kivizsgálására, amelyek könnyebben használhatóvá tennék egyes adataikat a többi rendszer számára. E problémák elkerülésének egyetlen módja az, ha az adat-formátumokra és hasonlókra vonatkozó döntésekeket összevetik az egész szervezet igényeivel, vagy legalább az olyan szervezeti/működési rendszer-családok igényeivel, amelyeknél jelentős mértékű a kölcsönös függés. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, egy szervezeti szintű adatmodellt kell működtetni, melyet az egységes változtatás-irányításnak bizonyos formája támogat. 5.6 A befektetés-megtérülés Világos, hogy érvelhetünk amellett, hogy jó, ha rendelkezünk egy szervezeti szintű adatmodellel, de ahhoz, hogy a szükséges erőforrásokat is megszerezzük, tovább kell mennünk és egy befektetés indoklást kell leírnunk, bemutatva, hogy a modell létrehozásához és karbantartásához igényelt befektetés valóban hasznot hoz. E haszon elemei lehetnek:


II/18

2009.11.16.



1.

A további rendszerfejlesztés kisebb költsége. Ez feltételezi egy rendszerfejlesztési portfólió létét, melyben e fejlesztések meghatározhatók. Igényli továbbá azon fejlesztési munkák és a kapcsolatos költségek becslését, melyek elkerülhetők, ha a más rendszerekből származó adatok könnyen olvasható formában találhatók. A költségek csökkenése mellett, a rövidebb fejlesztési idő is valószínű az adott alkalmazási rendszereknél.

2.

Az adatok értelmezésének kisebb költsége a rendszerek közötti érintkezési felületen. A megtakarítások itt a folyamatos kézi tevékenységek költségeinek csökkentését és/vagy az érintkezési felületi programok kifejlesztésének feleslegessé válását jelentik.

3.

Csökkenő adat-kettőződés. A rendszerek között többszörösen tárolt adatokat többször is kell felvinni, külön rögzítési lehetőségekkel, megtöbbszörözve ezzel a fejlesztési erőfeszítést is. Az adat-kettőződés költségeihez tartoznak az érvényesítés és koordinálás költségei is, valamint a szervezet számára a tévedések kockázata annak következtében, hogy ugyanazt az adatot egynél többször rögzítették. Az adat-kettőződés kiküszöbölése megtakarításokra vezet azoknál a közvetlen folyó kiadásoknál, melyek az egyébként szükségtelen, külön adattárolás és adatbeviteli folyamatok miatt jelentek meg.

4.

Fokozott előnyök a szervezeti működés terén, ami az egyes rendszerek közötti információ-egyeztetés megnövelt készségéből ered. Az előnyök itt jelenthetik, például, a javuló készpénzforgalmat, a bevételek gyorsabb begyűjtését vagy csökkenthető raktárkészletet.

5.

Az új törvényekhez vagy a megváltozott működési feltételekhez igazodó rendszermódosítás kisebb költsége. Ez úgy jelentkezhet, mint a folyó kiadások csökkenése és gyorsabb szállítási idők a rendszerek továbbfejlesztésében.

5.7 Két forgatókönyv: Szervezeti szintű adatmodellel, vagy nélküle Ezeknek az előnyöknek némelyike átfedheti azokat, melyeket az egyes rendszerek indokolásaként felhoznak. Különbséget kell tenni a szervezeti szintű adatmodellből származó előnyök és azok között, melyek nélküle is jelentkeznek. A szervezeti szintű adatmodell alátámasztására szolgáló indokolás kialakításánál tehát két forgatókönyvből kell kiindulni: az egyik a szervezeti adatmodell létét feltételezi, a másik nem. E két forgatókönyv különbsége az, ami az indokolást adja. Természetesen ezt nem tehetjük meg elszigetelten, az érintett rendszerfejlesztési projektek irányítóinak közreműködésére szükség van. Ahhoz, hogy e közreműködést biztosítsuk, be kell mutatnunk, milyen egy teljeskörű szervezeti szintű adatmodell és szemléltetnünk kell, hogyan alkalmazható jó hatásfokkal. 5.8 Kísérleti tevékenység Úgy járjunk el, hogy kiválasztunk egy megfelelő témakört/területet, és kísérleti jelleggel modellezzük azt: ideális az, ha alacsony-kockázattal járó rendszereket veszünk szemügyre, melyek rövid távon is előnyöket biztosítanak. A terület ne legyen kiterjedt, s akkor választunk jól, ha az a különböző rendszer-tulajdonosok számára közvetlen értéket képvisel, ahol ismert esetei fordulnak elő az adat-összeütközésnek és meg nem felelésnek.


II/19

2009.11.16.



Ezzel a bizalomépítés a célunk, úgy, hogy az emberek láthatják a tervezett fejlesztési eljárások különböző módjait, szervezeti szintű adatmodellel és nélküle. A kísérlet eredményét nem kell kidobandónak tekinteni, bár a tapasztalatok nyomán szükség lehet felülvizsgálatára és talán egy új támogató eszköz bevezetésére. 5.9 Hivatkozás mások tapasztalataira E kezdeti stratégiai beruházás megindokolására törekedve, hasznos lehet, ha más olyan szervezetek tapasztalataira is támaszkodunk, amelyeknek e téren irányadó ismeretei vannak. Elkerülhetetlen, hogy az ilyen hivatkozásoknak vegyes üzenete legyen. Egyesek sikert ígérnek, míg mások egy sor érvet szolgáltatnak arra nézve, hogy számukra miért nem fogadható el. Ahhoz, hogy mérlegeljük, mennyiben irányadók az adott szervezet számára e külső tapasztalatok, a mienkhez hasonló helyzeteket kell felkutatnunk, és figyelembe kell vennünk a projekt végrehajtásának módját. Egy látszólagos siker a saját szervezetünk eltérő körülményei közepette nem ismételhető meg. Másrészről, az elkerülhető hibákból származó kudarcnak nem szabad másokat elrettentenie attól, hogy ezen utólagos előrelátás előnyét kihasználják. A lényeg ebben az, hogy egy szervezet megalapozott következtetéseket vonhat le egy másik szervezet tapasztalataiból, de csak akkor, ha figyelmet fordít annak megértésére, hogy egyes megnyilvánulások miért voltak eredményesek, vagy sem. 5.10 Kritikus sikertényezők Általában két tényezőt találtak a siker szempontjából döntőbb jelentőségűnek, mint bármelyik másik: y

magas szintű támogtás a szervezeten belül;

y

a vég-felhasználók erőteljes részvétele a modellezésben.

Ezek annyira döntőek, hogy kevés értéke van annak, amit olyanoktól sajátíthatnánk el, akik e lényegi elemek nélkül kísérelték meg egy szervezeti szintű adatmodell kialakítását. 5.11 A bizalom kiépítése a szerény kezdetekből kiindulva Az, hogy egy kezdeti befektetés megindokolása mennyire könnyű, egyértelműen attól függ, hogy mekkora az a pénzösszeg, amelyet le kell kötni, mielőtt valamilyen eredmény látható lesz. Szerencsére, a kezdeti befektetés szintjének nem kell jelentősnek lennie, mivel a lehetőségek bebizonyítása sikerrel járhat egy kisebb részterületen is. Lehetséges, hogy ezt a kezdeti modellt egy olyan alkalmas projekthez ajánljuk fel, amelynél kimutatható az azonnali haszon azzal, hogy gyorsabb indítást tesz lehetővé a projekt által igényelt adatszerkezet kialakításánál. Ilymódon a bizalom megszerezhető, de ez csak akkor következik be, ha a munka alapos, ami viszont a végfelhasználók részvételét, jó szakmai vezetést és egy kis diplomáciát igényel. Gondot kell fordítani az első bemutató-projekt kiválasztására. A szervezeti szintű adatmodellezési szabványok előírását kezdetben korlátozásnak, sőt talán felesleges tehernek találja a projektcsoport. A projektvezetőséget és a projektirányítót tájékoztatni kell majd a szervezeti szintű modell használatának hasznairól és költségeiről, úgy, hogy ezeket a projekt-tervezésben figyelembe vehessék. MTA Információtechnológiai Alapítvány

II/20

2009.11.16.



5.12 Realizmus és ellenérvek A legjobb az, ha egy kisebb elkötelezett csoporttal kezdünk bele a munkába, de tudnunk kell azt is, hogy egy átfogó szervezeti szintű adatmodell létrehozása nagy feladat és bizonyos időbe telik, míg a modell megszilárdul. Azoknak a tapasztalata, akik jól kezdték és kitartottak, arra mutat, hogy az előnyök folyamatosan mutatkoznak meg az alkalmazási rendszerek fejlesztésében, operatív irányításában és folyamatos karbantartásában jelentkező eredményességnövekedésben. Egy szervezeti szintű adatmodell meghonosítása olyan kezdeményezés, mely erőfeszítést igényel, valamint azt, hogy elszakadjunk a megszokott gyakorlattól. Néhány ellenvetés elkerülhetetlen. 5.13 Félelem a hitelesség fenntartásának kudarcától A szervezeti szintű adatmodellel szemben hangoztatott fő ellenérv valószínűleg az emberek félelme attól, hogy egy ilyen modell kiterjedt, ormótlan és kezelhetetlen lesz, úgy, hogy hamarosan elveszíti tekintélyét és használaton kívül helyezik. Az efféle kudarcok nem szokatlanok és igazi veszélyt rejtenek magukban, mellyel szemben védekezni kell. Ez az aggodalom rendszerint abból a széleskörben elterjedt felfogásból ered, hogy a szervezeti szintű adatmodellnek ki kell terjednie mindenre, vagy pedig semmire. Ez az érv különösen ott számottevő, ahol kiterjedt alkalmazási rendszerek működnek már és az ismert együttműködési problémák igen sajátosak. E helyen ki kell emelni, hogy egy szervezeti szintű adatmodell megcélozhat egy adott, ismert problémákkal rendelkező szakmai területet is. 5.14 Szakaszos megközelítés és a felelősség leadása Ez a célkitűzés nemcsak járható, hanem jó gyakorlat is. Egy szakaszos megközelítés elfogadása kiaknázhatja a jelenlegi fejlesztésekben rejlő ésszerűsítési lehetőségeket a szervezeten belül mind az alkalmazásokban, mind pedig az infrastruktúrában. Az is lehetséges, hogy a szervezeti szintű adatmodellen végzett egyes tevékenységeket bizonyos létező problémákra való reagálásként mutassanak be, így válaszolva a cselekvést sürgetők nyomására. A karbantartás kérdését mindjárt az indulásnál fel kell mérni és erre nézve világos terveket kell kialakítani. Maximális időt kell biztosítani a modell-változtatási igényekre adandó válaszokra, úgy, hogy az alkalmazási munkacsoportokban dolgozó személyeknek ne legyen okuk arra, hogy önállósítsák magukat. Azt is világossá kell tenni, hogy -ahol ez lehetséges- a részleteket az alkalmazási szinten kell leírni. Ennek az a célja, hogy korlátozzák a szervezeti szinten egyeztetendő változtatások számát. A 3./fejezetben ismertetett három szintű megközelítés erőssége az, hogy keretet biztosít az adatmeghatározásért viselt felelősségi szint eldöntéséhez (szerezeti, projekt/alkalmazási vagy közbülső szint). 5.15 Az egyszerű működés Egy szervezetben érvelhetnek azzal, hogy működésük túlságosan is egyszerű, semhogy szervezeti szintű adatmodell bevezetését sürgetné. Ahol ez tényleg igaz, ott


II/21

2009.11.16.



az igényelt erőfeszítésnek is arányosan kisebbnek kell lennie és csekélyebb előnyökre van szükség a megindokoláshoz. 5.16 Túlságosan technikai ahhoz, hogy a felhasználók megértsék Ellenvetések hozhatók fel azon az alapon, hogy az adatmodellezés egy szakosodott és nagymértékben technikai tevékenység, mely meghaladja a rendelkezésre álló személyzet képességeit. Ez nem igaz, miután ugyanazokat az ismereteket igényli, mint bármely más rendszerelemzés. Ilyen félreértés keletkezhet abból, ha összekeverik a fizikai adatbázis tervezésével, ahol a speciális szakmai ismereteknek döntő jelentőségük van, de ez meglehetősen eltérő dolog, amely a szoftvertámogatás körébe tartozik. Ezekre az ellenvetésekre valószínűleg az egyetlen megfelelő válasz egy bemutató gyakorlat. Amennyiben ezt számításba veszik, figyelmet kell fordítani arra, hogy olyan személy vezesse a bemutatást, akinek mind a szervezeti szintű adatmodell-fejlesztésben, mind pedig a felhasználói és projekt-fejlesztői közösségeknek történő bemutatásában gyakorlata van. 6. Modellezési és érvényesítési eljárások 6.1 Függetlenség és olvashatóság Annak ellenére, hogy az adatmodellezést széles körben alkalmazzák, továbbra is él a felfogás, hogy az magas szintű szakmai és specializálódott tevékenység. Ez hamis elképzelés, amely az adatbázistervezésből eredő jellegéből fakad. Miként azt a 3./ fejezetben kifejtettük, a szervezeti szintű adatmodell maga nem más, mint olyan adatmodell, melynek terjedelme túllép egyetlen rendszerén. Létrehozásának feladata mégis sajátos. Egy szervezeti szintű adatmodellnek meg kell őriznie bizonyos önállóságot a régebben kialakított rendszerek átható befolyásával szemben, amelyeken esetleg túllépnek a jövő, vagy esetleg már a jelen igényei is. Ahhoz, hogy ezt az önállóságot megőrizze, a modellnek a szervezeti működés hosszú távon fennmaradó és lényegi elemein kell alapulnia, az információ rendszerek jelenlegi eszközeitől függetlenül. Ilyen módon a modell legfelső, stratégiai szintjét a szervezet működési igényei alapján határozzák meg. A szervezeti adatoknak ezt a szemléletét a szervezet jelenlegi információ rendszereivel össze kell egyeztetni úgy, hogy az igényelt szervezeti modellre történő áttérés a gyakorlatban tervezhető legyen. Azt, hogy ez miként valósítható meg, e fejezet további részeiben ismertetjük. Szükség van olyan lépésekre, melyek biztosítják, hogy a modell minden egyes részletét alátámasztják azok, akik alaposan ismerik azt, ahogy az érintett szervezeti folyamatok műk-dnek, illetve kellene működniük. A végfelhasználók e támogatásának elnyerése végett tartózkodni kell mindenféle misztifikálástól és ugyanazt a nyelvet kell használni, mint a végfelhasználók közössége. A zárt, összetartozó rendszer-fejlesztő munkacsoporton belül elfogadható kódolt elnevezések és ki nem mondott feltételezések alkalmazása nem követhető a szervezeti szintű adatmodellnél.


II/22

2009.11.16.



6.2 Fő feladatok Minden adatmodellezésben három elkülönült feladat merül fel: y

a kiindulásó információk összegyűjtése;

y

a modell kifejezése megfelelő jelölésmódban;

y

a végfelhasználók megértésének és támogatásának elnyerése.

A fejezet további része meghatározza és ismerteti az e feladatok végrehajtásában használt eljárásokat. 6.3 A bemenetek összegyűjtése A modellezési eljáráshoz szükséges egyes kiinduló információk megtalálhatók a működési eljárásokról és formanyomtatványokról szóló dokumntumokban, illetve a nyilvános anyagokban, de ezek önmagukban soha sem elegendőek. A döntő fontosságú ismeretek nagy része arról, hogy a szervezet hogyan működik, csak azoknak a személyeknek a fejében található meg, akik otthonosak a működési folyamatokban. Ahhoz, hogy ezt a tudást "megcsapoljuk", az alábbiakat közül választhatunk: y

interjút készítünk e személyekkel;

y

megfigyeljük, hogyan dolgoznak;

y

bejuttatjuk őket egy modellező munkacsoportba;

y

bevonjuk őket valamilyen műhelymunka jellegű tevékenységbe.

Eszményi az lenne, ha mindezeket ötvöznénk. A stratégiai szinthez tartozó előzetes tényfeltárást az informatikai stratégia tervezésének részeként végzett hasonló más tevékenységekkel együtt kell megvalósítani. Egy előírásszerű informatikai stratégiai tanulmány termékei közé tartozik egy működési funkció-modell, egy egyedmodell és egy információáramlási modell, melyek mindegyike felhasználandó a felülről lefelé ábrázoló szervezeti szintű adatmodell kifejlesztésében. Bölcsen járunk el, ha elkerüljük az olyan helyzetet, amelyben az alkalmazottak két csoportja az elfoglalt embereknek ugyanattól a csoportjától kéri ugyanazt az információt. 6.4 Dokumentumok elemzése Mindenfajta dokumentumelemzési tevékenység számos adatelem felfedését eredményezi, az azonosítóktól, típus- és állapotkódoktól kezdve a mennyiségek és dátumok feltüntetésén át a megnevezésekig és leíró szövegekig. Egy jellegzetes dokumentumot mutatunk be a 6.1. sz. ábrán.


II/23

2009.11.16.



Szállítás lehívási jegyzék Szállító

Azonosítója: Neve: Címe:

Szerződés száma: Sorszám: Költséghely: Feladás dátuma:

Sorszám

Kód

Tétel Leírás

Igényelt mennyiség

Átvett mennyiség

Megjegyzés

6.1. sz. ábra:Jellegzetes irat A modellezőnek az a teendője, hogy egy olyan egyedszerkezetet alakítson ki, melyben ezek a különböző adatelemek elhelyezhetők. Ehhez tapasztalatra és kérdező gondolkodásra van szükség. Ki kell alakítani egy egyedcsoportot és tesztelni kell a szerkezetet úgy, hogy az adatelemeket elosztjuk az egyedek között. 6.5 Célirányos kérdések E téren a működés széleskörű ismerete lényeges. Ki kell kérdezni az alkalmazottakat munkájukról és elemezni kell válaszaikat. Minden dolog, amire utalnak, egyedjelölt lehet; de csak azok számítanak, melyekről információt kell őrizni, s ez könnyen megállapítható. Az egyedek közötti kapcsolatok többet számítanak jelentésük meghatározásában, mint szöveges leírásaik. Egyik szabvány kérdés, melyet feltesznek, ezért így hangzik: Kapcsolatba hozható-e “X”-nek egynél több előfordulása ezen a módon “Y"-nak bármely adott előfordulásával?. Pl.: Egyetlen IGÉNYLÉSEN feladható egynél több JOGCÍM alapján juttatási igény? Az e kérdésre adandó válasz nem tartozik az általános ismeretek vagy a józan ész körébe. A válasz két tényre vonatkozó megállapítástól függ: egyrészt az adott működési tevékenységet irányító szabályoktól, másrészt attól, hogy pontosan mit értenek az IGÉNYLÉS és a JOGCÍM kifejezéseken, amikor azokat az érintett személyek használják. 6.6 Formális adatelemzés A fenti kérdés azért annyira fontos, hogy egyetlen adatelem mögött sem maradjon rejtve több elemű felsorolás. Ennek a kérdésfeltevésnek egyik formális módja az, amit relációs adatelemzésként ismernek. Ez egy eljárás, amely azoknak az alapvetően ismétlődő adatelemeknek a kiemelésén alapul, melyek formanyomtatványokon, állomány-leírásokban és hasonló dolgokban szerepelnek. Ezek a szabályok adják az egyik módját a szervezeti működés használatban lévő adataiban rejlő struktúra kialakításának. Különösen pedig felfedik azokat a szerkezeti


II/24

2009.11.16.



jellemzőket, melyek esetleg a sok év alatt kialakult kódolási rendszerekben jutnak kifejezésre. A 6.2. sz. ábra bemutat egy példát a 6.1. sz. ábrán szemléltetett kiindulási dokumentumból levezethető elemi adattáblákra (egyedekre). SZÁLLÍTÓ Szállító azonosító Szállító neve Szállító címe

RENDELÉS Szerződésszám Lehívás sorszáma

ÁRUKÉSZLET TÉTEL Árukód

Szállító azonosító

Áru leírása

RENDELÉS SOR Szerződésszám Lehívás sorszáma Rendeléssor sorszáma

Költséghely Feladás dátuma

Jelölésmód:

LEHÍVÁSI SZERZŐDÉS Szerződésszám

Árukód Igényelt mennyiség Átvett mennyiség Megjegyzés

EGYEDNÉV Kulcs attribútumok Nem kulcs attribútumok

6.2. sz. ábra: Relációs adatelemzési példa 6.7 A "felülről lefelé" közelítés előnyei Bár a fent jellemzett két megközelítés mindegyikének meg vannak a maga előnyei, egy szervezeti szintű adatmodell feltételei inkább a "fentről lefelé" haladó megközelítés előnyben részesítése felé hajlanak. Az első megfontolás a gyorsaság. Egy hozzáértő modellező egy vagy két hónapon belül képes a szervezeti egyedek teljes modelljének megalkotására meglehetősen összetett műk-dés esetén is. E modell ellátása attribútumokkal ezután történhet részletekben, azokra a részterületekre vonatkozóan, amelyeken közeli célkitűzéseket lehet megvalósítani, amelyek így azonnal indolottá tehetik ezt a munkát. További megfontolás az, hogy a "felülről lefelé" haladás a jelenlegi, és/vagy az ideális működési tevékenységekre összpontosuló modellt szolgáltat, amikor a szervezeti folyamatok újratervezése, vagy egyes irányelvek vagy törvényi változások időszerűvé válnak. Ez kevésbé valószínű az "alulról felfelé" haladás esetén, ahol a jelenlegi adatok és a jelenlegi adatfeldolgozás a meghatározó. Az e rendszerek és a jövőbeli szükségletek közötti bármilyen eltérés csökkenti egy ilyen szervezeti szintű adatmodell értékét.


II/25

2009.11.16.



6.8 Az "alulról felfelé" közelítés előnyei Az "alulról felfelé" haladásnak egyetlen fő előnye van. A modell egy gyakorlati adatszerkezetet tükröz és nem nehéz követni, miként halad végig a megvalósulásig. Miután tényleges adatokon alapul, a jelenlegi rendszerekkel konzisztens. Ennyiben szemben áll a "felülről lefelé" haladó modellel, amely meglehetősen nagy szakadékot hagy az idealizált ábrázolás és a jelenlegi rendszerek földhözragadt valósága között. Annak ellenére, hogy nincs feltétlen szabály annak eldöntésére, hogy melyik a jobb megközelítés, ha teljesen a relációs adatelemzési eljárásokra támaszkodunk, ennek veszélyei sokkal nagyobbak szervezeti szintű adatmodell esetén, mint olyan modellnél, amely csupán egy alkalmazási rendszeren belüli adattervezésre szolgál. Egyes esetekben a szervezeti szintű adatmodell létrehozásának fő motívuma az, hogy meghatározzák és eltávolítsák az összeütközést és meg nem felelést abban, ahogyan a kódolt adatokat a szervezetek között felhasználják. Ahol így van, a relációs adatelemzés sokat tud nyújtani. A tény azonban tény marad: Semmi sem helyettesítheti a jellegzetes végfelhasználók aktív részvételét, azokét, kiknek ismerete a jelenlegi és a jövőbeni működési tevékenységekről szükséges ahhoz, hogy a legjobb eredmény szülessék. 6.9 Az egyensúly elérése Az informatikai stratégia tervezése szempontjából szükséges egy "felülről lefelé" haladó megközelítést követni annak érdekében, hogy kialakítsanak egy "ideális" vagy megcélzott adatmodellt, mely megmutatja, mit igényel a megállapodott informatikai célok megvalósítása. Ezt követően szükség van egy "alulról felfelé" haladó megközelítésre az ideálisnak megfelelő adatszerkezetek meghatározásához jelenlegi adatok között, hogy kidolgozhassunk egy járható áttérési utat. 6.10 Jelölésmód A modell kifejezésére használt jelölésmód kiválasztása minden modellezési típus esetében fontos. A jelölésmód határozza meg a felhasználható fogalmak készletét és ez jelentős befolyást gyakorol a modellbe beépülő gondolkodásra. Minél szigorúbb a jelölésmód, annál több gondolkodásra van szükség. Egy jó jelölés jó kérdéseket vet fel s ezáltal jobb modellt eredményez. A jelölésmóddal kapcsolatos aggály a gyakorlati használhatóság. Minden jelentősebb méretű modellnél a számítógépes támogatás bizonyos formája lényeges lehet. Ahol pedig így van, a jelölésmód megválasztása azt jelenti, hogy olyanok közül választanak, melyeket a rendelkezésre álló számítógépes eszközökkel megfelelően támogatni tudnak. 6.11 Stílus A jelölésmód megválasztása során fontos, hogy különbséget tegyünk a lényegi kérdések és a stílus között. A lényeg a felhasználható fogalmak köre, míg a stílus olyan dolgokat jelent, mint pl. az ábrázolt dobozok formája és az, ahogyan az opcionális kapcsolatokat bemutatják. A modellt arra szánják, hogy a szervezetben a legkülönbözőbb emberek igénybe vegyék; ezért, a hallgatóságtól függően, eltérő bemutatási stílusra van szükség: a vezető szervezeti felhasználóknak szükségük lesz arra, hogy megértsék a modellt, MTA Információtechnológiai Alapítvány

II/26

2009.11.16.



éppen úgy, mint az adatelemzőknek és tervezőknek. Mindamellett, bármilyen stílust is követnek e különböző hallgatóságnak szóló bemutatásnál, a jelölésmódban megtestesülő fogalmakat meg kell őrizni. 6.12 Modellezési fogalmak Miután megfelelő figyelmet fordítottunk a stílusra, meg kell mondanunk, hogy a felhasználható fogalmak köre sokkal fontosabb. Egy modell különböző stílusokban ábrázolható, feltéve, hogy a fogalom-készlet megfelelő. Másrészről egy túlságosan egyszerű jelölésmód korlátozni fogja azoknak az információkat, melyeket a szervezeti szintű adatmodell tartalmazhat. A modellezési fogalmak ajánlott készletének meghatározásait soroljuk fel a B./ Mellékletben. A modellezési fogalmaknak ezt a modelljét "Metamodell"-nek nevezzük. E metamodell leírásához pontosan azokat a fogalmakat használjuk fel, melyeket meghatározunk vele. Az egyed, az attribútum és a kapcsolat alapvető fogalmait már széles körben elfogadják, de nem mindenütt. A józan ész azt tanácsolja, hogy olyan ötleteket használjunk, melyek a legszélesebb támogatottságnak örvendenek és a legjobban követhető előélettel rendelkeznek. Van néhány kiegészítés a három alapvető fogalomhoz, amely nagymértékben megkönnyíti egyes dolgok kifejezését. 6.13 Kizáró kapcsolatok E kiegészítések jellemző példája a kölcsönösen kizáró kapcsolatok fogalma, amit a kapcsolatokról készült 6.3 sz.ábrán szemléltetett kizárási ív mutat be. Meglehetősen megszokott, hogy a végfelhasználók azt kérjék, hogy egy meghatározott egyednek ilyen vagy amolyan módon kell kapcsolódnia, de soha sem mindkét módon egyidejűleg. Nem sokkal jobb-e, ha az egyed ezt a szerepet kifejezetten magában foglalhatja, éspedig nagyon jól láthatóan? A 6.3. sz. ábra bemutatja, hogy minden egyes KINEVEZÉS kapcsol egy ALKALMAZOTTAT vagy egy PROJEKTHEZ, vagy egy RÉSZLEGHEZ, de sohasem mindkettőhöz. KINEVEZÉS (k) szerep (k) kezdő dátum (k) befejező dátum munkavégzésre szól

kijelöl

szerepel

ALKALMAZOTT


segítséget kap végrehajtására szolgál

RÉSZLEG

PROJEKT

6.3. sz. ábra: Kizárási ív szemléltetése


II/27

2009.11.16.



6.14 Egyed altípusok Az egyed-kapcsolat-attribútum alapvető fogalmainak talán legfontosabb finomítását jelentik az egyed-altípusok. Ez a fogalom azt a helyzetet fejezi ki, amelyben egy adott egyed bizonyos attribútumai és/vagy kapcsolatai csak az egyed néhány előfordulásában használatosak. Ennek példájaként a 6.4. sz. ábrán két új egyed, vagyis az RÉSZLEG PROJEKT és a KÖZÖS PROJEKT a PROJEKT-egyed altípusaként értelmezhető, az egyik külön attribútumokkal és/vagy kapcsolatokkal, a másik pedig anélkül. Az eredeti egyedre nézve meghatározott attribútumokat és/vagy kapcsolatokat mindkét altípus örökli, s így azok minden előfordulásukra alkalmazandók. KINEVEZÉS (k) szerep (k) kezdő dátum (k) befejező dátum


munkavégzésre szól végrehajtására szolgál PROJEKT (k) szám (k) név KÖZÖS PROJEKT (k) együttműködési szabályok

segítséget kap PROJEKT RÉSZVÉTELI MEGÁLLAPODÁS (k) megoszlás %-a vonatkozik

RÉSZLEG (k) név (k) költségkód

keletkezik

RÉSZLEG PROJEKT

felelősséget jelent

felelős

6.4. sz ábra: Egyed-altípusok szemléltetése 6.15 Szervezeti szintű egyedek alkalmazás szintű altípusokkal Az egyed altípusok fogalmának különös értéke van a szervezeti szintű adatmodellek számára, mivel segít olyan helyzetekben, ahol két vagy több alkalmazási rendszer olyan egyedekkel rendelkezik, melyeknek definíciói közeliek, de mégsem azonosak. Példaként vegyük azt a helyzetet, amikor ezt éppen két alkalmazási rendszerre alkalmazzák, a szervezeti szintű egyedet csak azokkal az attribútumokkal és kapcsolatokkal határozva meg, amelyek mindkét rendszerre egyaránt alkalmazandók. Mindegyik változat meghatározható ezek után úgy, mint egy-egy olyan altípus, amely az érintett rendszerre nézve egyedi kapcsolatokat és attribútumokat mutatja fel. A közös részleteket csupán egy helyen definiálják, s így kisebb a kockázata az akaratlan eltéréseknek. E megközelítés előnyei nyilvánvalóak, mivel a különbségek egyetlen modellen belül is világos hangsúlyt kapnak. Ez megszünteti a félreértést és világos kiindulási pontot teremt ahhoz, hogy a különbségeket idővel feloldhassák vagy más szabályozott módon elrendezhessék.


II/28

2009.11.16.



Az alkalmazások összehangolására és az adatok folyamat oldali nézetére vonatkozó útmutatások gyakran tesz említést az egyed megjelenésekről vagy nézetekről. Alapvető különbség van az itt jellemzett egyedaltípus és a különböző nézetek (aspektusok) között, melyekkel az alkalmazások rendelkezhetnek ugyanerről az egyedről. Egy egyed egy adott előfordulása csak egyetlen altípushoz tartozhat, de ugyanannak az egyed-előfordulásnak számos különböző alkalmazási nézete lehet. Az egyed-aspektusokról további információkat a CCTA "Az SSADM és az alkalmazások integrálása" c. útmutatójában találhatunk, ld. irodalomjegyzék. 6.16 Érvényesítés A szervezeti szintű adatmodell összes potenciális értéke elvész, ha nincs megbízhatóan kifejtve, hogy a szervezeti egyedek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Az érvényesítésnek döntő fontossága van. Lépéseket kell tenni annak szavatolására, hogy mindaz, amit a modellben leszögeztünk, nem csupán megfelelő, hanem ténylegesen igaz. Hogyan lehet ezt megtenni? 6.17 Egységesség és pontosság Az egységességet aprólékos dokumentációval lehet és kell biztosítani. Bizonytalan nyelvezetnek, hibás nyelvtannak és a gondatlanság bármiféle megnyilvánulásának nincs helye e modellekben. Fontos, hogy a modellt ne csak egy képnek lássuk, hanem olyan képnek, mely szól valamiről. A modellben foglalt minden megállapításnak jelentenie kell valamit és nyilvánvalónak kell lennie. Az egységesség ellenőrzése történhet rutinszerűen. Például, bizonyosodjunk meg afelől, hogy egy adott egyedben meghatározott kapcsolatnak létezik-e ellenpárja a kapcsolódó egyed meghatározásában. Ezek az ellenőrzések nagyon fontosak és önmagukban is tényleges értékük van, de mégis megmarad a kérdés:"Ez igaz ábrázolása a helyzetnek?" 6.18 Kollektív visszacsatolás E kérdés megválaszolásának egyik kipróbált módja az, ha a modellt igazi végfelhasználóknak mutatjuk be: azoknak, akik a témával napi munkaként foglalkoznak. Feltéve, hogy a modell olvasható és a hallgatóságra figyelve mutatják azt be, e személyeknek nem okoz majd nehézséget, hogy pontosan rámutassanak minden tévedésre. Az eljárás itt az, hogy összehívjuk a végfelhasználók egy kisebb, de reprezentatív csoportját és végigvezetjük őket a modell lényeges részein, kérve annak megerősítését , hogy megállapításaink megfelelnek az érintett működési tevékenységeknek, ahogyan azok a valóságban történnek. Nyilvánvalóan fontos, hogy a megfelelő embereket úgy válasszuk ki, hogy minden fontos szakmai területet és azok nézeteit képviseljék. Lényeges része ennek az eljárásnak, hogy elvégezzünk minden szükséges helyreigazítást a modellen ott helyben és azonnal, egészen addig, amíg a felhasználóknak ez a része meg nem érti a modellt és egyet nem ért azzal, amit jelent. Az érvényesítésnek ez a megközelítése reménytelenül eszményítettnek tűnhet azok számára, akik úgy vélik, hogy az adatmodellek szükségképpen magasfokú technikai és szakosodott ismereteket követelnek. Pedig csak akkor válnak technikai és szakértői üggyé, ha a végfelhasználók közösségétől elszigetelten hozzák létre őket. Avassák be


II/29

2009.11.16.



a végfelhasználók képviselőit rögtön a folyamat kezdetén és ezek a problémák nem merülnek fel. 7. Hogyan hozzuk ki a legtöbbet szervezeti adatmodellünkből 7.1 Irányítás és ellenőrzés Ahhoz, hogy szervezeti adatmodellünkből a legtöbbet hozzuk ki, szükség van annak biztosítására, hogy hatása érvényesüljön minden megfelelő helyen és minden megfelelő időben. Ez csak akkor lesz így, ha az ezért visel felelősség a szervezet megfelelő helyén található. Minthogy a szervezeti szintű adatmodell kiterjedése bármely egyedi rendszerét meghaladja, irányítására és ellenőrzésére vonatkozóan külön előírásokra van szükség az alkalmazási rendszer-fejlesztési projektek keretén kívül. Amikor arról döntünk, hogy ezt a feladatot hova telepítsük, biztosítanunk kell a munka elismerését és az együttműködést az egyes projekt-csoportok részéről, éppen úgy, mint az infrastruktúráért és a megszokott rendszer-karbantartásért felelősök részéről. 7.2 Adatfelelős feladata A modell felelősének különálló szerepnek kell lennie a szervezetben és annak ötvöznie kell a semlegességet és a magas-szintű támogatást. E funkció szervezetbeli elhelyezkedésének a funkció felelősségi körének kiterjedtségét kell tükröznie, amely jelentős lehet, és nem az igénybe vett erőforrások mennyiségét és jellegét, amely lehet szerényebb is. Ahhoz, hogy a szükséges hatást kifejtsék, a modellezők különböző szervezeti érdekköröktől való függetlenségének magától értetődőnek kell lennie. Hogy ez miként valósul meg, az szervezetenként változik, de a magas szintű támogatás lényeges. 7.3 Decentralizált szervezetek Egy szervezeti adatmodell iránti igényt a rendszerek közötti jelenlegi és jövőbeli adatmegosztás terjedelme szabja meg. Ez bármilyen szervezeti felépítés mellett igaz. Azt gondolhatnánk, hogy egy szervezeti szintű adatmodell csak egy centralizált szervezet keretében életképes, de ez nem így van. Vegyük szemügyre azt a helyzetet, amelyben egyes szolgáltatások biztosításának feladata több területre terjed ki, melyek mindegyikének jelentős önállósága van abban, hogy e szolgáltatásokat milyen módon nyújtja. Számos, jó és rossz, indok hiúsíthatja meg, hogy egyetlen rendszert alkalmazzanak az erőforrások egyesítésére és a költségek csökkentésére. Ebben a helyzetben egy szervezeti szintű adatmodell az egyetlen módja annak, hogy e különböző rendszerekből eredő információk meghatározásaikban és következményeikben konzisztensek legyenek. Hasonlóképpen, egy szervezeti szintű adatmodell jó alapnak bizonyulhat az adatgazdálkodáshoz egy olyan hivatalban, melyet pl. a Next Steps1 (brit kormányzati kezdeményezés) nyomán több, pénzügyileg is önálló, egységgel rendelkező központi

1

Next Steps: brit kormányzati kezdeményezés, melyben a költségvetési szervek egyes részlegeinek (pl. az informatikai szervezeti egységeknek) a szolgáltatásait és költségeit a piaci szolgáltatásokhoz viszonyítják versenyszerű formában és esetlegesen szerződésbe adják.


II/30

2009.11.16.



testületként szerveztek meg. Ilyen helyzetben az önálló szervezeti egységeknek feltehetően igényük lesz a közös adatok megosztására és cseréjére, míg a központi egység adatokat igényel az összes részlegtől. Egy központi tulajdonban álló szervezeti szintű adatmodell lehet az egyetlen módja annak, hogy mindezt eredményesen megvalósítsák. 7.4 Az osztott adatok összefuttatása A helyi önállóságnak megfelelő adatmegosztás ötvözhető a szervezeti/működési eljárások helyi változataival. Ezek az eljárások saját számítógépes támogatásra vonatkozó igényekkel jelentkeznek, tehát különböző rendszerek alkalmazását igénylik. Ahol ezektől a különböző rendszerektől azt követelik, hogy rendszeresen küldjék vissza az információkat szervezeti szintű egybevetésre, ott bizonyos mechanizmusokra van szükség a kompatibilitás szavatolására. Egy ilyen mechanizmus az információ tartalmának és formátumának pontos meghatározását követeli meg, éspedig olyan formában, mely nem kötődik egyetlen meghatározott adatbázisszoftverhez sem. Pontosan ezt nyújthatja egy szervezeti szintű adatmodell, miként a 3./ fejezetben leírtuk. 7.5 Közös tevékenységek Egy másik eset, amikor az eltérő szerepet játszó önálló egységektől várják azt, hogy meghatározott szervezeti cél megvalósításában szorosan működjenek együtt. Ez a forgatókönyv azt kívánja, hogy a szervezeti szintű adatmodell arra a témákörre összpontosuljon, amelyben az együttműködést előírják. A témakör olyan kérdésekre terjedhet ki, mint pl. az erőforrások, melyeket össze kell fogni, vagy a tevékenységek, melyeket össze kell hangolni. 7.6 Összhang az elvi iránymutatásokkal Az "önállóság" mindkét esetben alá van rendelve annak, hogy összhangban legyen bizonyos elvi iránymutatásokkal, melyeket az érintett körnek megfelelő definíciókkal kell alátámasztani- egy további szerep egy gondosan megtervezett szervezeti szintű adatmodell számára. 7.7 Munkakapcsolatok Bárki viselje is a felelősséget a szervezeti szintű adatmodellért, megfelelő munkakapcsolatot kell fenntartania az alkalmazásfejlesztési projekt-csoportokkal és a működő alkalmazási rendszerek tulajdonosaival és karbantartóival. E kapcsolatokat nem befolyásolhatja valamiféle formális szerződés léte, vagy más megnyilvánulása. A kapcsolatnak barátinak és együttműködőnek, de egyébiránt, a modell előírásszerű dokumentációjára támaszkodva, feltétlenül fegyelmezettnek kell lennie. Nyilvánvaló, hogy a kölcsönös tisztelet lényeges, ami azt jelenti, hogy a szervezeti szintű adatmodell személyzetére úgy kell tekinteni, mint amely egy jól meghatározott szolgáltatást nyújt. Ez a szolgáltatás lényegileg abból áll, hogy a témakörökre vonatkozó egyértelmű és valamennyi érintettel egyeztetett definíciókat biztosít. 7.8 A szolgáltatás minősége E szolgáltatás értéke az alkalmazás-fejlesztő és karbantartó személyzet számára a definíciók alkalmazásának megbízhatósága alapján ítélhető meg, különösen ott, ahol


II/31

2009.11.16.



életbevágóan fontos, hogy az egyéb rendszerekért felelős személyek ugyanezekkel a definíciókkal dolgozzanak. Az efféle szolgáltatás minősége minden egyes alkalmazási projektnél megitélhető: y

a definíció világossága,

y

a megosztott adatok szolgáltatásában, kezelésében és használatában érintett személyek nyilvánvaló támogatása, és annak alapján, hogy

y

a benne foglalt követelményeinek.

témakör

megfelel-e

az

érintett

alkalmazási

projekt

Ahhoz, hogy az alkalmazás-fejlesztők eredményesen használhassák, a szervezeti szintű adatmodell által nyújtott szolgáltatásnak elegendően értékesnek kell lennie ahhoz, hogy ellensúlyozza a szabványokhoz és eljárásrendekhez igazodás miatti észlelhető erőfeszítéseket. Egy alkalmazásfejlesztéssel érintett szakterület ebből eredő hasznai gyakran hosszabb idő alatt jelentkeznek, mint az azonnali többletköltségek. A szervezeti szintű adatmodell előmozdítóinak fel kell ismerniük, hogy a szervezeti szintű adatmodellezés nettó hasznát is láttatni kell az abban érintett összes fél felé. 7.9 Visszajelzés A szervezeti szintű adatmodell adatfelelősének biztosítania kell, hogy a áttekinthetőség, a támogatás és a tárgyszerűség magas szintjét fenntartsák és nyilvánvalóvá tegyék. Az "ügyfélként" megjelenő alkalmazásfejlesztési munkacsoportoknak ezeket a meghatározásokat komolyan kell venniük, visszajelzést biztosítva mindenkor, ha egy meghatározás összeütközni látszik az érintett rendszer követelményeivel vagy elégtelennek bizonyul ahhoz. Célszerű lehet, vagy szükségesnek bizonyulhat előírásszerű visszajelzési eljárások beiktatása az alkalmazási rendszerprojekt előírt alapfeladatai közé. A szolgáltatónak reagálnia kell minden ilyen visszajelzésre, mégpedig az "ügyfél" munkacsoport tényleges igényeinek megfelelő sürgősséggel. A szolgáltatót hatékony tényezőnek kell tekinteniük az különböző ügyfél munkacsoportoknak és kapcsolódó rendszerfelhasználóiknak, az egymás közötti érdekösszeütközéseik megoldásában. 7.10 Szabályszerű változtatás-ellenőrzés E visszajelzés megfelelő kezelése azt igényli, hogy minden visszajelzés-elemet formálisan a szervezeti szintű modell jelenlegi változatát jelentő meghatározás-készlet javasolt módosításaként vagy kiegészítéseként fogalmazzanak meg. Az adatfelelősnek aztán ki kell vizsgálnia a javasolt változtatás szélesebb körű következményeit, figyelembe véve minden olyan alkalmazási projekt nézőpontját, amely esetleg érintve lehet. Ez kiterjed a jelenlegi alkalmazások tulajdonosaira és karbantartóira ugyanúgy, mint az új alkalmazások fejlesztőire. Annak szavatolására, hogy mindezeket a következményeket kellően figyelembe vegyék, szükség van egy olyan mutatóra, mely minden egyes egyedre nézve feltünteti, mely alkalmazások és projektek érintettek. Az ilyen módon felmerülő összes változtatást a szervezeti szintű adatmodell szabályszerű módosítási eljárása útján kell érvényesíteni, úgy, hogy mindig rendelkezésre álljon egy megbízható "jelenlegi" változat.


II/32

2009.11.16.



7.11 Kötetlen segítség Ezek a formális eljárások lényegesek, ha a modellnek stabilitásra és tekintélyre kell szert tennie, melyekre szükség van ahhoz, hogy a tényleges hasznok elérhetők legyenek. Mindemellett, ezt a formális eljárást ki kell egészíteni az alkalmazási projektek részéről felmerülő kötetlen javaslatokra adandó gyors és hajlékony reagálással. A szervezeti szintű modellezőknek minden lehetséges módon segíteniük kell az alkalmazási projektcsoportokat. Sajátos szakmai ismereteiket hasznosítaniuk kell az alkalmazási szintű modelleken belül felmerülő problémák megoldásában és segítséget kell nyújtaniok az architekturális szinten és esetleg az e feletti stratégiai szinten eszközlendő változtatási javaslatok előkészítéséhez. 7.12 Elkerülni a csapdákat A legfőbb elkerülendő csapdák az elszigeteltség a fejlesztésben és a szolgáltatás rossz időzítése. Az elszigeteltségnek számos oka lehet: a megfelelő támogatás hiánya, a gondolat elfogadtatásának kudarca, nem megfelelő körben végzett munka, szakmai önteltség vagy más emberi gyengeségek. A jó időzítés annak tudatosítását jelenti, hogy a hasznok jórészt abból származnak, hogy befolyásoljuk azokat a dolgokat, melyek mindenképpen bekövetkeznének. Meglehetősen ritka például, hogy egy szervezeti szintű adatmodell megelégedett felhasználókkal rendelkező kialakult alkalmazási rendszereknél változásokat váltson ki. Az elkerülendő egyéb csapdák lehetnek: y

szervezeti érdekekkörök befolyásának érvényesülése;

y

túlságosan sok területhez fogunk egyidejűleg;

y

kudarcot vallunk abban, hogy a szervezeti modellezés munkálatait a stratégiai irányzattal összekapcsoljuk;

y

a bizalom elvesztése a lassú reagálás miatt.

E téren nincsenek sajátos eljárások, csak józan ész, jó vezetés és az "ügyfél" alkalmazási projektcsoportok tényleges elégedetlenségére utaló jelekre nyitott szem. 7.13 A hasznok biztosítása A szervezeti szintű adatmodelltől várt hasznok biztosítása jórészt minőség és időzítés kérdése. Jobb egyetlen szakterületen jól végezni a munkát, mint több területen rosszul. Ahol a megosztási lehetőségek felmérése megtörtént, a prioritásokat ésszerűen kell megállapítani, hogy kiaknázhassunk minden olyan időszakot, amikor egy adott alkalmazás döntő fontosságú részét befolyásolhatjuk egy amúgy is bekövetkező változtatás során. Ha jelentősebb új rendszerekről van szó, az időzítés rendkívül fontos. A megfelelő időben tett javaslatoknak minden esélyük meg van a gyors megvalósulásra, míg azokat, amelyeket éppen egy jelentősebb megtorpanás után vetnek fel nem veszik komolyan. Ha alkalmas időben avatkozunk be egy kisebb lehetőséggekkel biztató területen, az esetleg eredményesebbnek bizonyulhat.


II/33

2009.11.16.



7.14 A minőség fenntartása hosszú távon Gondoskodni kell arról, hogy ne engedjük meg a modell leromlását az idő múlásával. A veszély e téren abban rejlik, hogy túl sok engedményt tesznek egyedi igények miatt. A koordinálatlan változtatások halmozott hatása alááshatja azt, ami a működés megbízható leképezésének indult. Miután a modellt meghatározták, szükség lesz olyan rutin eljárások kialakítására, melyek szavatolják, hogy megfelelő vizsgálatot végeznek, mielőtt változtatást hajtanak végre. Ezekhez az eljárásokhoz szükség lehet egy olyan nyilvántartásra, mely minden szervezeti szintű egyedre nézve meghatározza, melyek azok az alkalmazási rendszerek, melyeket meg kell vizsgálni, mielőtt definíciójuk megváltoztatható. Ez a fegyelem jelenti a szükséges biztosítékot, miután a kezdeti lelkesedés kezd elhalványulni és a modellt az alkalmazásfejlesztés szokásos rutinjaként fogadják el. A modell változtatásait ellenőrző eljárásokat inkább a színvonalromlás megakadályozását szolgáló eszközöknek, mintsem fejlődést gátló tényezőknek kell tekinteni. A modell az idők során valószínűleg változik, a szervezet információ rendszerekre irányuló stratégiai követelményeivel együtt. A modell megfelelő változtatás-irányítása biztosítja, hogy csak a jól felfogott és tervezett változtatásokat viszik keresztül és előmozdítja a stratégiai változtatás folyamatát. 8. Az indulás 8.1 Az igény felmérése Az első teendő az, hogy szigorúan mérlegeljük az alkalmazási rendszerek közötti adatmegosztás lehetőségét. Ezt a lehetőséget gyakran egy stratégiai tervezési gyakorlatot követően határozzák meg, amikor szükség van egy alkalmazási szakterületek közötti nézetre ahhoz, hogy az adatmegosztás előnyeit maximalizáljuk, Az adatmegosztás igénye néha a rendszerek közötti működési problémákból ered. Ennek arra kell ösztönöznie az adatelemzőt, hogy az adatokat szélesebb nézőpontból vizsgálja annak megállapítására, hogy az adatmegosztási probléma az ismert problématerületen túl terjed-e? Eltekintve attól, amikor az adatmegosztási igéény számottevő, az összes rendelkezésre álló adatmodellezési erőfeszítés szempontjából jobb, ha azok az alkalmazási munkacsoportokon belül összpontosulnak. Ha csekély lehetőség nyílik a megosztásra és ezek a csoportok nem szívesen végzik az itt leírt modellezést, ám legyen. Semmire sem lehet menni egy elszigetelt szervezeti szintű törekvéssel, melynek semmi alapja nincs arra, hogy az alkalmazási rendszerek szolgáltatásáért felelős struktúrán kívül kövessék. Az adatmegosztási lehetőség felmérése során meg kell határozni azokat a területeket, ha ilyenek vannak, melyekre kettő vagy több különböző alkalmazási rendszer létezik. Tanácsot is kell adni e közös érdekeltség terjedelmére és az összehangolás legmegfelelőbb időzítésére nézve. Egyértelmű, hogy egy jelentős rendszer számításba vett újratervezése olyan lehetőség, melyet nem szabad kihagyni. Másrészről, két rendszer közötti egyenetlenség tartós problémája önmagában is sürgős odafigyelést tesz indokolttá.


II/34

2009.11.16.



8.2 Kísérleti gyakorlat Egy megfelelően irányított felmérés összehasonlítja az adatmegosztási lehetőséggel rendelkezőként meghatározott szakterületeket és javaslatot tesz egy vagy több próbára alkalmas jelöltre. Amennyiben sok ilyen lehetőséggel rendelkező szakterület van a próbának azokra kell összpontosulnia, melyeket fontos, de alacsony kockázattal járó alkalmazási területeknek tartanak. Jellemzően egy vagy két olyan alkalmazás akad, melynek mérete és/vagy fontossága a szervezet számára olyan jelentős, hogy kezelésük mikéntje számottevően befolyásol más alkalmazási területeket. Amint meghatározták a próbára alkalmas szakterületet, fel kell mérni a rendelkezésre álló szakmai ismereteket és a jelenlegi irányelvek és szabványok hatását. A próbaprojektben lehetőség szerint a rendelkezésre álló, vagy megszerezhető támogató eszközök előnyeit is ki kell aknázni a dokumentációt alátámasztandó. 8.3 Kezdeti indokolás Ezen a ponton a próbát kell megindokolni. Az indokolásnak tartalmaznia kell az esetleg szükségessé váló képzési és/vagy külső támogatásra vonatkozó igényeket is. A várható hasznokat is ki kell fejtenie. Egyértelmű, hogy a kiválasztott területekről származó hasznok a legfontosabbak, de utalni kell azokra a szélesebb körben lehetségessé váló hasznokra, melyek az egyéb szakterületek modellezése révén érhetők le. Miután a szükséges támogatást megszereztük a próbához, minden annak sikerétől függ. Ésszerű emiatt, ha a továbbiakban a próba megvalósítását végző munkacsoporton belül megpróbáljuk a tapasztalatokat koncentrálni. Fontos az is, hogy a próba ne húzódjon el. Viszonylag rövid ideig tartó intenzív erőfeszítésnek kell lennie. 8.4 Az együttműködés biztosítása Elsőrendű prioritást kell adni az alkalmazásfejlesztési személyzet, a vég-felhasználók és a szervezeten kívüli érdekelt felek közötti együttműködésnek. Az együttműködés könnyebben biztosítható, ha egy gyakorlati bemutató keretében megmagyarázzuk a feltételezett részvevőknek, hogy mi történik és miért. Hasznosnak bizonyulhat, ha szélesebb hallgatóság előtt megismételjük ezt a bemutatót, amikor a próba már folyamatban van és egyes kézzelfogható eredményei kezdenek kibontakozni. 8.5 Áttekintés A próba befejeztével két szinten is alapos áttekintést kell végezni. Az első áttekintést azokkal kell elvégezni, akik résztvettek a gyakorlatban, az egyes észrevételeik rögzítés végett. Ezzel a bemenettel ki kell egészíteni a magából a próbából kibontakozó ajánlásokat, melyeket az érintett vezetésnek kell megfontolnia. Ennek a vezetők által elvégzett második áttekintésnek az eredményét azok az ajánlások képezik, melyek bármely rákövetkező és indokolt tevékenységre vonatkoznak, a létező tervek megfelelő figyelembe vételével. A próba eredménye egy valószerű értékelés lesz arról, hogy mit foglal magában egy szervezeti szintű adatmodell fejlesztése és használata. A gyakorlattal járó további előnyök közé tartozik a növekvő szakmai ismeretek és a modellezők iránti nagyobb bizalom megszerzése, s némi támogatás elnyerése a szervezeti szintű adatmodellezési elv számára. Ezeket az aktívumokat arra kell fordítani, hogy megnyerjük azok MTA Információtechnológiai Alapítvány

II/35

2009.11.16.



bizalmát, akik más olyan alkalmazási rendszerekért felelősek, amelyeknél várhatóan valóságos hasznokat lehet elérni. 8.6 Fejlesztési terv Ennek a tapasztalatnak alapján egy átfogó fejlesztési tervet kell kialakítani a szervezeti szintű adatmodell számára, figyelembe véve a szervezet jelenlegi és tervezett alkalmazási projektjeinek összességét. Ez a fejlesztési terv nehezebb szakmai területekre és sokkal több személyre terjedhet ki, közülük egyesek talán szűklátókörű nézeteket képviselnek. Mindezekkel szembe kell nézni és a tervben tükröztetni. A fejlesztési tervnek a szervezeti szintű adatmodellt állandó alapokra kell helyeznie, mint egy kulcsfontosságú hivatkozási alapot az alkalmazási rendszerek fejlesztéséhez és karbantartásához. A tervnek két célt kell szem előtt tartania: y

meg kell szilárdítania a már modellezett területet;

y

fokozatosan ki kell terjeszteni a modellt új területekre.

A tervnek világosan le kell szögeznie, hogy rövid távon (legalább a következő évben) mely területekre terjed ki. A tervben meg kell jelölni azokat a közép- és hosszútávú időpontokat és fontosabb tevékenységeket is, amelyekre szükség van ahhoz, hogy elérjék azokat a változásokat, melyektől jelentős hasznok elérését várják. 8.7 Számítógép alapú támogatási eszközök Előfordulhat, hogy a próbát kisebb méretekben, bármiféle számítógép alapú támogatási eszköz segítsége nélkül végzik el. Mielőtt továbbmennénk, meg kell vizsgálnunk azokat az eszközöket, amelyek rendelkezésre állnak. Célszerű lehet döntésünket elhalasztani a próba befejeztéig, mivel bizonyos gyakorlati tapasztalatra van szükség az egyes ajánlott jellemző vonások tényleges értékének felbecsüléséhez. E halasztás másik indoka az, hogy egy támogató eszköz felállítása és használatának elsajátítása elterelheti a figyelmet a gyakorlat tényleges céljáról. Egyes modellezők esetleg szívesebben üldögélnek a készülék mellett, amikor ott lenne a helyük, ahol kérdéseket tehetnek fel, szembe nézve a tényleges problémákkal és megnyerve az emberek bizalmát. Egy támogatási eszköz igénybevételének akkor jön el az ideje, amikor a jó minőségű dokumentáció karbantartásának feladata szükségessé válik és azt ténylegesen megértik. A támogatási eszköz kiválasztása meglehetősen fontos, mivel az döntő hatást gyakorolhat arra, ahogyan a modellezést végzik. Itt is érvényesek természetesen azok az általános elvek, amelyek bármely szoftver kiválasztását meghatározzák. Ezek közé tartozik az elérhetőség, a technikai kompatibilitás, a könnyű használat, a megbízhatóság, az ár, az eladó megbízhatósága és hasonlók. Elsődleges megfontolásoknak kell lenniük a támogatott modellezési fogalmaknak, a szolgáltatott dokumentumok minőségének és annak, hogy milyen terjedelemben biztosított a konzisztencia. A színes megjelenítés és más hasonló előnyök feleslegesek, ha az eszköz nem alkalmas arra, hogy az egyedek - kapcsolataikból és attribútumaikból kiinduló - átfogó definícióit nyújtsa, könnyen leolvasható formában.


II/36

2009.11.16.



8.8 Képzés A képzés is fontos, bár meg kell érteni, hogy az egyed-modellezésnek nem minden ismerete sajátítható el egy tanteremben. A szabályszerű tanfolyamok jók a fogalmak, a jelölésmód és a támogató eszköz tanítására. Ezek keretében megkísérelhető az interjúkészítési, visszajelzési és bemutatási ismeretek kezdeti kialakítása is. Bármennyire jók is a tanfolyamok, hátravan még egy fontos követelmény, az, hogy miként ismerje fel valaki a maga készítette modellezési munka gyengeségeit. Ezt csak "munka közben" lehet megtanulni, ha olyan valaki mellett dolgozunk, aki tapasztaltabb. 8.9 Szabványok A szervezeti szintű adatmodellezést nagyrészt a szervezet adatainak logikai és fogalmi modelljei érdeklik, de a modell létrehozásának előnyére szolgálnak egyes, már létező szabványok. A szabványok a sikeres adatgazdálkodás elválaszthatatlan részét képezik - ezek szolgáltatják az adatok és a metaadatok megosztásának szintaxisát. A modell egy CASE (számítógéppel segített rendszertervezési) eszköz alkalmazásával határozható meg és egy központi adattárban helyezhető el. Vannak olyan szabványok (CDIF=CASE eszközök közötti adatcsere szabványa; PCTE=környezeti szabvány és mások), melyek befolyásolják a megvalósítási platform kiválasztását. Ahol jelentős információcserét folytatnak más szervezetekkel (vagy a szervezeti egységek között), ott az EDI-(elektronikus adatcsere-) szabványt kell számításba venni. A PCTE-ről és a CDIF-ről ld. a hivatkozott irodalomjegyzéket. Az EDI használatára vonatkozó útmutatót a CCTA Rendszerfejlesztési és Fejlett Technológiai Csoportja fejlesztette ki. 9. Más tevékenységekre gyakorolt befolyás 9.1 Hatása a stratégiai gondolkodásra Közismert, hogy az információ rendszereket illető stratégiai gondolkodás a működési folyamatok és azok együttműködésének ismeretét igényli. Kevésbé ismert azonban az, hogy egy szervezeti szintű adatmodell milyen hatást gyakorolhat erre a gondolkodásra. Egy stratégiai tanulmány, egyéb tevékenységek mellett, megvizsgálja a szervezet információ-áramlását, bepillant a jelenlegi működő információ rendszerekbe és meghatározza a stratégiai céloknak megfelelő információ rendszer-fejlesztési alternatívát. ((Az IR stratégiai tervezésről további információkat ld. a CCTA A2 IRÚtmutatójában.)) Ahol már a tanulmány megkezdésekor létezik egy szervezeti szintű adatmodell, azt úgy lehet tekinteni, mint a felülvizsgálandó informatikai infrastruktúra egyik elemét. Mindemellett, minthogy a szervezeti szintű modellt a működési adatok magját tartalmazó logikai modellként kellett megszerkeszteni, jelentősebb szerepet tölthet be a lehetőségek mérlegelésében és a forgatókönyvek meghatározásában a stratégiai tanulmány második felében.


II/37

2009.11.16.



A szervezeti szintű adatmodell bemutatja majd a jelenlegi, ismert szervezeti egyedek között fennálló logikai kapcsolatokat és ilyen módon lehetőséget nyújt az őket használó információ rendszerek tervezésének optimális megvalósítására. Két előfeltétele van annak, hogy a szervezeti szintű adatmodellt ilyen módon igénybe vegyék. Az első az, hogy a modell adatfelelősét a tanulmány munkacsoportjába, a megfelelő tevékenységekbe be kell vonni. A másik pedig az, hogy a modellt össze kell vetni a tanulmányban elvégzett információ-áramlási elemzéssel. A szervezeti szintű adatmodell stratégiai szintjén rögzített működési adatok modellje ezzel az összevetési gyakorlattal ellenőrizhető, és szükség esetén megváltoztatható vagy helyettesíthető. Szervezeti szintű adatmodell hiányában a tanulmány maga meghatározhatja a modell létrehozásának szükségességét és elemeket szolgáltathat létrehozásának a működésből kiinduló indokolásához. A tanulmány, például, előírhatja a rendszerek közötti "együttműködtetés" fokozott követelményét, az információk cseréjének és megosztásának igényét. A szervezeti szintű adatmodell létrehozása, tehát, a stratégia sikeres megvalósításához szükséges stratégiai projektnek tekinthető. 9.2 Adatrögzítési irányelvek Ahol nincs szervezeti szintű adatmodell, kialakulhat olyan nézet, hogy a működési folyamatok alapjait már jól ismerik. Tipikus az a fajta gondolkodás, amely azt mondja: "Mindenki tudja, hogy mi az a Megrendelés!", és a “kapcsolatok” és ezek az “egyebek” olyan részletek, amit ráérnek az alkalmazásfejlesztés során kideríteni. Sajnálatos módon, e felfogás egyik következménye az lehet, hogy az informatikai stratégia megvalósítása teljes egészében a előre eltervezett számítógépes folyamatokra összpontosul és keveset mond magukról a tárolt adatokról, amelytől ezek az folyamatok függenek. Sajnos, az alkalmazási rendszereknek éppen ez a megnyilvánulása az, amely a legnehezebben változtatható meg. Ezért is a szervezeti adatmodell iránti igény kérdését rögtön az indulásnál meg kell oldani, s annak világosan tükröződnie kell az IR-stratégia megvalósításában alkalmazott irányelvekben. A stratégia megvalósítására helyezett eltérő hangsúlynak a hatása számottevő lehet. A tárolandó információ-típusok meghatározását követően könnyen felvázolhatjuk a számítógépes támogatást igénylő adatgyűjtési és karbantartási tevékenységeket. Egy alkalmazási rendszer megtervezhető úgy, hogy csupán egyszer rögzítse az információt, s ezt akkor és ott tegye, amikor az először válik ismertté a szervezet számára. Ez előnyösebb annál a megoldásnál, ahol ezt a bemenetet több alkalmazásra osztjuk szét , melyek mindegyike csak a saját igényeinek megfelelő részleket veszi át. 9.3 Hatása az informatikai infrastruktúra tervezésére Elvont módon lehetetlen a fizikai adatarchitektúra bármilyen értelmes tervezését elvégezni. A szervezeti szintű adatmodell egy hipotétikus adatszerkezetet nyújt, amely eléggé közel áll a tényleges adatigényekhez ahhoz, hogy az adattárolási kapacitás méreteire és a szükséges szoftverre vonatkozó döntések alapja legyen. Ahhoz, hogy e célt elérje, a szervezeti szintű adatmodellt az alapvető mennyiségi adatokkal ki kell egészíteni. A legfontosabb az egyedek méreteinek valamilyen ésszerű megjelölése és azoknak a kapcsolatoknak a kiemelése, amelyekben az "egysok" kapcsolat egy elemet kapcsolt nagy sok másikhoz.


II/38

2009.11.16.



Ez az információ a szervezeti szintű adatmodellnek a 3./ fejezetben ismertetett architektúrális szintjén található meg. Teljes mértékben figyelembe kell venni például azt, ahogyan minden egyes egyed népessége szétosztódik a különböző helyszíneken. A modell egyes részeinek meghatározott alkalmazásokhoz történő további finomítása sokkal több részlettel szolgál, de az összképet jórészt változatlanul hagyja. Ahhoz, hogy így legyen, az kell, hogy a stratégiai döntések érvényesek maradjanak.


II/39

2009.11.16.


II. kötet, Hiba! A stílus nem létezik.

A. melléklet: Tevékenységek jegyzéke A szervezeti szintű adatmodellezés bevezetése egy szervezetnél nehéz feladat, mely megköveteli a vezetés elkötelezettségét, a hozzáértés kialakítását, a képzést és az alapos indokolást. Mindezek az előrelépés korlátaiként is beállíthatók, s a 8./ fejezet egy próba alkalmazását javasolja a szervezeti szintű adatmodell bevezetésének eszközeként. Ez a melléklet a próba bevezetését, s annak egy szélesebb körű szervezeti modellezési gyakorlattá történő kiszélesítését szolgáló tevékenységek egyszerű jegyzékét tartalmazza. A jegyzék nem egy sikeres szervezeti szintű adatmodellt szolgáltató részletes tevékenység-modell. E helyett azt célozza, hogy kiemeljen néhány vezetési kérdést, melyeket fel kell vetni ahhoz, hogy elérjük a szervezeti szintű adatmodellezési program iránti elkötelezettséget és annak elfogadását. A tevékenység-jegyzék: • az adatmegosztási lehetőségek vizsgálata és a próba területeinek és erőforrásainak meghatározása; • a szakismeretek, az elvek, a szabványok és az eszközök ellenőrzése; • a próba indoklásának elkészítése; • tájékoztatók az érintett alkalmazási munkacsoportok részére; • a próbához szükséges együttműködés biztosítása; • a próba megkezdése; • tájékoztató megbeszélések az érintett felek számára; • a próba befejezése és a próba belső ellenőrzésének elvégzése; • a próba vezetői ellenőrzése; • a további feladatok elvi egyeztetése; • egy fejlesztési terv elkészítése; • tájékoztató megbeszélések rendezése az érintett alkalmazási munkacsoportok részére; • a fejlesztési terv jóváhagyásának megszerzése; • gondoskodás a személyzetről; • támogató eszközök beszerzése és telepítése; • gyakorlati oktatás szervezése; • eljárások kialakítása ellenőrzéséhez;

a

modell

rutinszerű

karbantartásához

és

minőség-

• a fejlesztési terv végrehajtása; • a terv éves felülvizsgálata és kiterjesztése.


II/A1

2009.11.16.



B. melléklet: Metamodell Ez a melléklet egy olyan minimális fogalomkészlet metamodelljét írja le, amelyet bármely jelölésmódnak támogatnia kell. Ez nem egy általános szervezeti szintű adatmodell, hanem csak olyan szabályoknak és definícióknak a készlete, melyek a szervezeti szintű adatmodell kialakításánál használatosak. A metamodell meghatározza az elvárt egyed/kapcsolat/attribútum elemeket és azokat a komponenseket is, amelyek a tulajdonosi minőséget írják le és az egyed altípusokat teszik lehetővé. Például, a metamodell magában foglalja azokat a szabályokat, melyek szerint: egy EGYED vagy HELYI EGYED, vagy SZERVEZETI SZINTŰ EGYED legyen; az EGYED egyetlen TULAJDONOS ellenőrzése alá tartozzék (aki lehet egy SZERVEZETI TULAJDONOS, vagy egy HELYI TULAJDONOS, az EGYED altípusától függően); minden EGYEDET elsődlegesen egy EGYED-NÉV alapján ismernek fel, de esetlegesen felismerhető egynél több más EGYED-NÉV alapján is. A szervezetek kérhetik azt, hogy a metamodellt egészítsék ki olyan fogalmakkal, amelyek hangsúlyoznak bizonyos adatmodellezési szabványokat (olyanokat, mint az elnevezési szabványok vagy meghatározott titkossági ellenőrzések). Az itt leírt modellt mintaként kell használni, amelyre a szervezet szervezeti szintű modellezési szabványai alapozhatók. A metamodellt ugyanazzal a jelölésmóddal és környezettel lehet leírni, amelyet az útmutató a szervezeti szintű adatmodell meghatározásánál követendőnek ajánl. Mind ábraszerűen (B.2 sz. ábra), mind pedig definíciók felsorolásaként (1-18 sz. hivatkozások) bemutatják. Minden egyes meghatározás szövege erősen struktúrált, s minden komponense közvetlenül kapcsolódik az ábra egyik szerkezeti eleméhez. A B.1. sz. ábra ezt a kölcsönös összefüggést szemlélteti, felhasználva az ábra és az ATTRIBÚTUM-ról szóló meghatározás egyes elemeit. Mind az ábra, mind pedig a szöveges meghatározás azt a megállapodást követi, hogy a kötelező és opcionális attribútumok azonosításában, az attribútum neve elé helyezi a (k) vagy az (o) jelzést. Szöveges leírás

ábraelem

1.hiv. sz. Minden ATTRIBÚTUM Szinonima: EGYED ATTRIBÚTUM Minden ATTRIBÚTUMNAK vannak helyi attribútumai: (k) típus (egy adott értékkészlet egy eleme) (o) magyarázat (szöveges rész)


II/B1

2009.11.16.



Minden ATTRIBÚTUM:

ATTRIBÚTUM/ EGYED ATTRIBÚTUM (k) típus (o) magyarázat

vagy az elemi altípusok egyike, azaz

KULCS ATTRIBÚTUM

SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM

KULCS ATTRIBÚTUM (2.hiv. sz.), mely megkülönböztethető, mint

KÜLSÕ KULCS ATTRIBÚTUM (o) sorrend

SAJÁT (3.hiv. sz.) vagy

NEM KULCS ATTRIBÚTUM

KÜLSŐ (4.hiv. sz.) vagy NEM-KULCS ATTRIBÚTUM (5.hiv. sz.)

Minden ATTRIBÚTUMNAK: egy, és csakis egy EGYEDHEZ kell tartoznia, és meg kell felelnie

EGYED (k) jelentés (o) populáció ATTRIBÚTUM/ EGYED ATTRIBÚTUM (k) típus (o) magyarázat

tartozik leírható

egy, és csakis egy ATTRIBÚTUMMEGHATÁROZÁSNAK. NEM KULCS ATTRIBÚTUM

megfelel vonatkozik

ATTRIBÚTUM MEGHATÁROZÁS/ TARTOMÁNY (k) megnevezés (k) leírás (o) korlátok

B.1. sz. ábra: Az ábraelemekre vonatkozó szöveges leírás AZONOSÍTÓ ELEM (o) sorrend

szerepét betölti

sorrenben azonosító része

szerepét betölti ATTRIBÚTUM/ EGYED ATTRIBÚTUM (k) típus (o) magyarázat

előfordulásait sorrenbden azonosítja EGYED (k) jelentés (o) populáció tartozik leírható

tárgya

SZERVEZETI SZINTŰ EGYEDHASZNÁLAT (o) megjegyzés

hivatkozik

másodlagosan ismert mint ellenőrzésre kerül szinonimája

KULCS ATTRIBÚTUM megjelenik mint

SZERVEZETI SZINTŰ EGYED

megnevez

TULAJDONOS (n) megnevezés

EGYED NÉV (k) megnevezés

SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM

szinonimája

felelõs

másodlagosan ismert mint elsődleges neve HELYI EGYED

SZERVEZETI SZINTŰ TULAJDONOS

elsődlegesen ismert

KÜLSŐ KULCS ATTRIBÚTUM (o) sorrend

ellenőrzésre kerül felelõs

sorrendben ábrázolja NEM KULCS ATTRIBÚTUM

HELYI TULAJDONOS

altípusa kijelölésre kerül

megjelenik mintábrázolható KAPCSOLAT VÉG (k) kapcsolat foka (k) összekötő kifejezés (o) maximális résztvevők

megfelel párja

vonatkozik

kiegészítője

ATTRIBÚTUM MEGHATÁROZÁS/ TARTOMÁNY (k) megnevezés (k) leírás (o) korlátok

kölcsönösen kizárja bármely másikat

másokhoz kapcsolódik fõtípusa kiindulópontként hivatkozik KAPCSOLAT CSOPORT (k) választhatóság

környezetében előfordul SZERVEZETI RÉSZRENDSZER (k) megnevezés (o) leírás

tartalmaz

B.2. sz. ábra: Az 1. sz. alatt hivatkozott szervezeti szintű adatmodellezésnél használt fogalmak


II/B2

2009.11.16.



1.hiv. sz. Minden ATTRIBÚTUM egy adott EGYEDRŐL tárolható információk egy adott fajtájának megnevezését jelenti. Ennek az információnak a jellemzőit a kapcsolódó ATTRIBÚTUMMEGHATÁROZÁS írja le. Az altípusok kiemelik az ATTRIBÚTUM azon szerepeit (ha vannak ilyenek) amelyeket a befogadó EGYED vagy más kapcsolódó EGYEDEK egyes egyedi előfordulásainak megkülönböztetésében játszik. Megjegyzendő: az ATTRIBÚTUM elnevezése csak a befogadó EGYED elnevezésével összekapcsolva képez kizárólagos hivatkozást. Szinonima: EGYED ATTRIBÚTUM Minden ATTRIBÚTUM: vagy az elemi altípusok egyike, melyet: KULCS ATTRIBÚTUMKÉNT (2.hiv. sz.) definiáltak, mely megkülönböztethető, mint SAJÁT (3.hiv. sz.) vagy KÜLSŐ (4.hiv. sz.) vagy NEM-KULCS ATTRIBÚTUM (5.hiv. sz.) Minden ATTRIBÚTUMNAK: egy, és csakis egy EGYEDHEZ kell tartoznia, és meg kell felelnie egy, és csakis egy ATTRIBÚTUM-MEGHATÁROZÁSNAK, amelyet ugyanannak a befogadó EGYEDNEK egyetlen más ATTRIBÚTUMA sem idézhet. Minden ATTRIBÚTUMNAK vannak helyi attribútumai: (k) típus (egy adott értékkészlet egy eleme) (o) magyarázat (szöveges rész) 2.hiv. sz. Minden KULCS ATTRIBÚTUM egy ATTRIBÚTUM (1. hiv. sz.) altípust jelent, melynek értéke bizonyos módon hozzájárul a fogadó EGYED vagy más kapcsolódó EGYED egyedi előfordulásainak meghatározásához. Minden KULCS ATTRIBÚTUM: vagy SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM (3.hiv. sz.) vagy KÜLSŐ KULCS ATTRIBÚTUM(4.hiv. sz.) A KULCS ATTRIBÚTUM: helyi kapcsolattal nem rendelkezik, de mint ATTRIBÚTUM-altípus egy, és csakis egy EGYEDHEZ tartozik, és meg kell felelnie


II/B3

2009.11.16.



egy, és csakis egy ATTRIBÚTUM-MEGHATÁROZÁSNAK, amelyet ugyanannak a fogadó EGYEDNEK egyetlen más ATTRIBÚTUMA sem idézhet. Ebben az egyedben meghatározott helyi attribútumok nincsenek, de mint ATTRIBÚTUM-altípusnak vannak attribútumai: (k) típus (egy adott értékkészlet egy eleme) (o) magyarázat (szöveges rész) 3.hiv. sz. Minden SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM egy KULCS ATTRIBÚTUM (2.hiv. sz.) altípust jelent, amely a fogadó EGYED egyedi előfordulásainak teljes vagy részleges azonosítását szolgálja. Minden SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM: felhasználható, mint egy, és csakis egy AZONOSÍTÓ ELEM; valamint ATTRIBÚTUM-altípusként : egy, és csakis egy EGYEDHEZ tartozhat, és egy, és csakis egy ATTRIBÚTUM-MEGHATÁROZÁSNAK kell megfelelnie, amelyet ugyanannak a fogadó egyednek egyetlen más ATTRIBÚTUMA sem idézhet. Ebben az egyedben nincsenek helyi attribútumok, de mint ATTRIBÚTUM-altípusnak, vannak attribútumai: (k) típus (egy adott értékkészlet egy eleme) (o) magyarázat (szöveges rész) 4.hiv. sz. Minden KÜLSŐ KULCS ATTRIBÚTUM egy olyan KULCS ATTRIBÚTUM (2. hiv. sz.) altípust jelent, mely a hozzá tatozó KAPCSOLATVÉG alapján kapcsolódó másik EGYED egyetlen előfordulásának azonosítására szolgál, vagy azonosításához hozzájárul. Ilyen módon az érintett kapcsolat alternatív módon így is meghatározható. Értékét az adott kapcsolódó EGYED megfelelő KULCS ATTRIBÚTUMÁNAK létező értékkészletéből kell venni. Minden KÜLSŐ KULCS ATTRIBÚTUM: kötelezően része egy, és csakis egy KAPCSOLATVÉG ábrázolását alkotó sorozatnak; valamint ATTRIBÚTUM-altípusként : egy, és csakis egy EGYEDHEZ tartozhat, és egy, és csakis egy ATTRIBÚTUM-MEGHATÁROZÁSNAK kell megfelelnie, amelyet ugyanannak a fogadó egyednek egyetlen más ATTRIBÚTUMA sem idézhet. Minden KÜLSŐ ATTRIBÚTUMNAK vannak helyi attribútumai: (o) sorrend (egész szám) valamint ATTRIBÚTUM altípusként is vannak attribútumai: (k) típus (egy adott értékkészlet egy eleme)


II/B4

2009.11.16.



(o) magyarázat (szöveges rész) 5.hiv. sz. Minden NEM KULCS ATTRIBÚTUM egy ATTRIBÚTUM altípust (1.hiv. sz.) jelent, melynek értéke teljesen független minden kapcsolattól és más ATTRIBÚTUMOKTÓL. a NEM KULCS ATTRIBÚTUM: helyi kapcsolattal nem rendelkezik, de mint ATTRIBÚTUM-altípus egy, és csakis egy EGYEDHEZ tartozik, és meg kell felelnie egy, és csakis egy ATTRIBÚTUM-MEGHATÁROZÁSNAK, amelyet ugyanannak a fogadó EGYEDNEK egyetlen más ATTRIBÚTUMA sem idézhet. Erre az egyedre nézve nincsenek meghatározott helyi attribútumok, de mint ATTRIBÚTUM altípusnak, vannak attribútumai: (k) típus (egy adott értékkészlet egy eleme) (o) magyarázat (szöveges rész) 6. sz.hiv. Minden ATTRIBÚTUM MEGHATÁROZÁS egy vagy több ATTRIBÚTUMOT jellemző tulajdonság-halmaz meghatározását jelenti. A megnevezés az összes egyéb tulajdonságot egyértelműen meghatározza, így tehát az adott megnevezést használó összes ATTRIBÚTUM közös jellegére utal. Szinonima: TARTOMÁNY Minden ATTRIBÚTUM MEGHATÁROZÁS: egy vagy több ATTRIBÚTUMRA alkalmazható Minden ATTRIBÚTUM MEGHATÁROZÁS rendelkezik helyi attribútumokkal: (k) megnevezés (karakteres) (k) jellemzés (szöveges rész) (o) korlátok (szöveges rész) 7. sz.hiv. Minden SZERVEZETI RÉSZRENDSZER olyan, a szervezet meghatározott részének mibenlétét és általános jellegét meghatározó fogalmat jelent, amely a szervezeti szintű adatmodell egy részének tulajdonlásához kapcsolódó jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezhet. Megjegyzendő: valamely EGYED tulajdonláshoz tartozik az ATTRIBÚTUMOKÉRT, KAPCSOLAT CSOPORTOKÉRT, s az ezekeket alkotó KAPCSOLATVÉGEKÉRT viselt felelősség. A különböző tulajdonossal rendelkező EGYEDEK kapcsolataiért közös a felelősség. Minden SZERVEZETI RÉSZRENDSZER : környezete lehet egy vagy több HELYI TULAJDONOSNAK, környezete lehet lehet egy vagy több SZERVEZETI SZINTŰ EGYED HASZNÁLATNAK.


II/B5

2009.11.16.



Minden SZERVEZETI RÉSZRENDSZERNEK vannak helyi attribútumai: (k) megnevezés (karakteres) (o) leírás (szöveges rész) 8. sz.hiv. Minden SZERVEZETI SZINTŰ EGYED HASZNÁLAT, azt nyilvánítja ki, hogy egy adott SZERVEZETI RÉSZRENDSZERNEK érdekkörébe tartozik az adott SZERVEZETI SZINTŰ EGYED. Ezt a nyilatkozatot annak biztosítására használják, hogy a SZERVEZETI RÉSZRENDSZER képviselőit megkérdezzék, mielőtt az érintett EGYEDEK, ATTRIBÚTUMAIK, KAPCSOLATAIK és KAPCSOLATVÉGEIK változtatásait végrehajtanák. Minden SZERVEZETI SZINTŰ EGYED HASZNÁLATNAK: egy, és csakis egy SZERVEZETI SZINTŰ EGYEDRE vonatkozó állításnak kell lennie, és csakis egyetlen SZERVEZETI RÉSZRENDSZERRE utaló hivatkozás lehet. Minden SZERVEZETI SZINTŰ EGYED HASZNÁLATNAK vannak helyi attribútumai: (o) megjegyzés (szöveges rész) 9. sz.hiv. Minden EGYED olyan fogalmat vagy jelentős dologot jelent, amelyről információ tárolására lehet szükség a szervezeti működés támogatására. Minden EGYED: vagy SZERVEZETI SZINTŰ EGYED (10. sz.hiv.); vagy HELYI EGYED (11. sz.hiv.) Minden EGYED: egy, és csakis egy EGYED NÉVEN lehet elsődlegesen ismert, egy vagy több ATTRIBÚTUM meghatározott értékeivel jellemezhető, egy vagy több AZONOSÍTÓ ELEM rendezett sorozatával azonosított előfordulásokkal rendelkezhet, másokhoz egy vagy több KAPCSOLAT CSOPORT révén kötődik, egy, és csakis egy másik EGYEDNEK lehet altípusa, valamint egy vagy több EGYED főtípusa lehet Minden EGYEDNEK vannak helyi attribútumai: (k) jelentés (szöveges rész) (o) populáció (egész szám) 10. sz.hiv. Minden SZERVEZETI SZINTŰ EGYED egy olyan EGYED (9. sz.hiv.) altípust jelent, melynek meghatározása, illetve ATTRIBÚTUMAINAK, KAPCSOLAT CSOPORTJAINAK és KAPCSOLATVÉGEINEK megadása központi ellenőrzést igényel, az adott egyed


II/B6

2009.11.16.



alapvető jellege, vagy különböző MŰKÖDÉSI ALRENDSZEREKBEN való részvétele miatt. Minden SZERVEZETI SZINTŰ EGYED kötelezően egy, és csakis egy SZERVEZETI SZINTŰ TULAJDONOS irányítása alatt áll, másodlagosan egy vagy több EGYED ELNEVEZÉS alapján ismerhető fel, valamint egy vagy több SZERVEZETI SZINTŰ EGYED HASZNÁLAT tárgya lehet. EGYED altípusként emellett: egy, és csakis egy EGYED NÉVEN lehet elsődlegesen ismert, egy vagy több ATTRIBÚTUM meghatározott értékeivel jellemezhető, egy vagy több AZONOSÍTÓ ELEM rendezett sorozatával azonosított előfordulásokkal rendelkezhet, másokhoz egy vagy több KAPCSOLAT CSOPORT révén kötődik, egy, és csakis egy másik EGYEDNEK lehet altípusa, valamint egy vagy több EGYED főtípusa lehet Nincsenek erre az egyedre meghatározott helyi attribútumok, de mint EGYED altípus, rendelkezik attribútumokkal: (k) jelentés (szöveges rész) (o) populáció (egész szám) 11. sz.hiv. Minden HELYI EGYED egy EGYED (9. sz.hiv.) altípust jelent, mely csupán egyetlen SZERVEZETI RÉSZRENDSZERRE vonatkozik és ezért szélesebbkörű konzultáció nélkül módosítható. Minden HELYI EGYED: egy, és csakis egy HELYI TULAJDONOS irányítása alatt áll, másodlagosan egy vagy több EGYED ELNEVEZÉS alapján ismerhető fel, EGYED altípusként emellett: egy, és csakis egy EGYED NÉVEN lehet elsődlegesen ismert, egy vagy több ATTRIBÚTUM meghatározott értékeivel jellemezhető, egy vagy több AZONOSÍTÓ ELEM rendezett sorozatával azonosított előfordulásokkal rendelkezhet, másokhoz egy vagy több KAPCSOLAT CSOPORT révén kötődik, egy, és csakis egy másik EGYEDNEK lehet altípusa, valamint egy vagy több EGYED főtípusa lehet Nincsenek erre az egyedre meghatározott helyi attribútumok, de mint EGYED altípus, rendelkezik attribútumokkal: (k) jelentés (szöveges rész) MTA Információtechnológiai Alapítvány

II/B7

2009.11.16.



(o) populáció (egész szám) 12. sz.hiv. Minden EGYED ELNEVEZÉS azon “címkék” egyikét jelenti, melyet az EGYED egyedi előfordulásainak azonosítására használnak. A címkéknek egységesnek kell lenniük a szervezeti szintű adatmodell egészében, kivéve azokat, melyek a HELYI EGYEDEK előfordulásainak szinonimáit jelölik. Ezek az elnevezések egynél több EGYEDRE is használhatók, feltéve, hogy mindegyik érintett EGYED különböző HELYI TULAJDONOS irányítása alatt áll. Minden EGYED ELNEVEZÉS: kötelezően egy, és csakis egy EGYED elsődleges neve, vagy egy, és és csakis egy SZERVEZETI SZINTŰ EGYED szinonimája, vagy egy vagy több HELYI EGYED szinonimája kell legyen. Minden EGYED ELNEVEZÉSNEK van helyi attribútuma: (k) elnevezés (karakteres) 13. sz.hiv. Minden AZONOSÍTÓ ELEM meghatározza, miként járul hozzá a kapcsolódó SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM vagy KAPCSOLATVÉG az érintkező EGYED egyedi előfordulásainak azonosításához. Megjegyzendő: ahol az EGYED azonosítói a SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM és a KAPCSOLATVÉGEK kombinációját jelentik, ez utóbbinak "egy" számosságúnak kell lennie, vagyis a kapcsolt EGYED egyetlen előfordulását kell jeleznük. Legkevesebb egy SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM szükséges egy teljesértékű azonosításhoz. Minden AZONOSÍTÓ ELEM: kötelezően eleme egy, és csakis egy EGYED rendezett sorozattal képezett azonosítójának, és kötelezően betölti egy, és csakis egy SAJÁT KULCS ATTRIBÚTUM szerepét, vagy egy, és csakis egy KAPCSOLATVÉG szerepét. Minden AZONOSÍTÓ ELEMNEK vannak hely attribútumai: (o) sorrend (egész szám) l4. sz.hiv. Minden TULAJDONOS a szervezet azon meghatározott részét jelenti, amelyre a szervezeti szintű adatmodell egyes részeinek felelőssége bízható. Minden TULAJDONOS: vagy SZERVEZETI TULAJDONOS (15. sz.hiv.), vagy egy HELYI TULAJDONOS (16. sz.hiv.). Az e típushoz tartozó egyedre nézve nincs meghatározott kapcsolat. Minden TULAJDONOSNAK vannak helyi attribútumai:


II/B8

2009.11.16.



(k) megnevezés (karakteres) l5. sz.hiv. Minden SZERVEZETI TULAJDONOS egy olyan altípusát jelenti a TULAJDONOSNAK (14. sz.hiv.), amely több SZERVEZETI RÉSZRENDSZERT átfogó felelősséggel bír. Minden SZERVEZETI TULAJDONOS: egy vagy több SZERVEZETI SZINTŰ EGYEDÉRT lehet felelős. Erre az egyedre nézve helyi attribútumok nincsenek meghatározva, de mint a TULAJDONOS altípusa, van attribútuma: (k) megnevezés (karakteres) 16. sz.hiv. Minden HELYI TULAJDONOS egy olyan altípusát jelenti a TULAJDONOSNAK (14. sz.hiv.), melynek hatásköre egyetlen SZERVEZETI RÉSZRENDSZERRE korlátozódik. Ezen a körön belül a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket két vagy több HELYI TULAJDONOS között meg lehet osztani. Minden HELYI TULAJDONOS: egy, és csakis egy SZERVEZETI RÉSZRENDSZERHEZ lehet kijelölni, és felelős lehet egy vagy több HELYI EGYEDÉRT. Nincsenek erre az egyedre meghatározott helyi attribútumok, de mint a TULAJDONOS altípusa, rendelkezik attribútummal: (k) megnevezés (karakteres) 17. sz.hiv. Minden KAPCSOLATVÉG egy kapcsolat meghatározásának azon részét jelenti, amely egy adott (kiinduló) EGYED nézőpontjából látszik. Megmondja, hogy a hivatkozott EGYEDNEK számos, vagy csak egyetlen előfordulása lehet részvevő bármely adott időpontban. Az "összekötő kifejezés" olyan szóösszetétel, mely segíti a kapcsolat kifejezését mondatként. Ez a mondat az "összekötő kifejezést" kombinálja mind a kiinduló, mind pedig a kapcsolódó EGYED elnevezéseivel, és a KAPCSOLAT CSOPORT és KAPCSOLATVÉG "fokára" és "opcionalitására" vonatkozó szabvány szövegekkel. Minden KAPCSOLATVÉGNEK: kölcsönösen kizárónak kell lennie minden más kapcsolatvéggel egy, és csakis egy KAPCSOLAT CSOPORTBAN, egy, és csakis egy másik KAPCSOLATVÉGGEL párban kell jelentkeznie, kiegészítője kell legyen egy, és csakis egy másik KAPCSOLATVÉGNEK, egy vagy több KÜLSŐ KULCS ATTRIBÚTUM-sorozattal ábrázolható, valamint egy, és csakis egy AZONOSÍTÓ ELEMKÉNT használható. Minden KAPCSOLATVÉGNEK vannak helyi attribútumai: (k) kapcsolat foka (adott értékkészletből válsztva, pl. “egy”, “sok”) (k) összekötő kifejezés (karakteres)


II/B9

2009.11.16.



(o) maximális résztvevők (egész szám) 18. sz.hiv. Minden KAPCSOLATCSOPORT olyan meghatározást jelent, mely egy vagy több KAPCSOLATVÉGET kiinduló EGYEDÜKKEL köt össze úgy, hogy kölcsönösen kizárják egymást. Ha a csoport kötelező, úgy e KAPCSOLATVÉGEK közül pontosan egy tartozhat a kiinduló EGYED minden előfordulásához. Ha a csoport választható, minden előforduláshoz pontosan egy tartozhat ezek közül, vagy egy sem. A leggyakoribb eset az, amikor a csoport pontosan egy KAPCSOLATVÉGBŐL áll, amely kötelező, ha a csoport maga kötelező jellegű. Minden KAPCSOLATCSOPORT: egy, és csakis egy EGYED felől szemlélendő, és úgy kell meghatározni, hogy egy vagy több KAPCSOLATVÉGET foglaljon magában. Minden KAPCSOLATCSOPORTNAK vannak helyi attribútumai: (k) választhatóság


II/B10

2009.11.16.



C. melléklet: Fogalomgyűjtemény "soft systems" módszertan (soft systems methodology) Megközelítés, mely arra irányul, hogy kialakítsanak egy adott szervezetről szóló, számos érvényes és egyidejű nézetből eredő tudást. Az eljárás abból áll, hogy modelleket állítanak elő a szervezetről (ahogyan azt a különböző felek látják) s ezeket egy elvont modell kialakítására használják fel, melyet aztán összevetnek a valósággal. Ezt a mechanizmust alkalmazzák a szervezet alapfeladataira vonatkozó egyetértés biztosításához. (adat)tulajdonos (owner) Az adatnak és definíciójának létrehozásáért, módosításáért és törléséért felelős szerepkör. adat architektúra (data architecture) Valamely szervezet adatainak olyan ábrázolása, amely tartalmaz egy logikai adatmodellt, minden adatelem tulajdonosának meghatározását és egy adatszótárakra történő logikai felosztást. (Ezt a szervezeti szintű adatmodell architekturális szintje képviseli). adat(vagyon-)gazdálkodás (adatmenedzsment) (data management) Az a szolgáltatás, mely azzal segíti a szervezet információ rendszerekkel történő ellátását, hogy irányítja és/vagy koordinálja a megbízható és szükséges adatok (formátumra és jellemzőkre vonatkozó) meghatározásait és alkalmazásukat. adatfolyam (dataflow) Megmutatja, hogy az adatfolyam ábrán az egyes elemek között miként haladnak át az adatok. Az adatfolyammal társított elnevezésnek érthetőnek kell lennie azok számára, akik az adatfolyam ábrát ellenőrzik. Az adatfolyamok a rendszerbe be, ill. abból kilépnek, valamint a folyamatok között haladnak (általában az adattárakon keresztül, kivéve a jelenlegi fizikai adatmodellt, ahol a folyamattól folyamatig történő áramlás a jelenlegi rendszer elégtelenségeit tükrözhetik). Ha a rendszer határainak meghatározása folyamatban van, a külső egyedek közötti adatfolyamok is megengedhetőek. Az adatfolyam ábra legalsó szintjén ezek egyszerű adatfolyamok, de az ábrák felsőbb szintjén "összetett adatfolyammá" ötvöződhetnek össze. adatkezelő (adatfelelős) (custodian) Az adatok és meghatározásaik létrehozására, módosítására és törlésére vonatkozó feladatok összességének vagy egy részének -a tulajdonos által átruházott - szerepe. alkalmazás


II/C1

2009.11.16.



(application) Meghatározott működési területet támogató információ rendszer (alkalmazási rendszer névvel is ismert) attribútum (tulajdonság, egyed-tulajdonság) (attribute) Valamely egyedtípus jellegzetes sajátossága, vagyis minden olyan részlete, mely az egyedet leírja, minősíti, azonosítja, osztályozza, méri vagy kifejezi az állapotát. Ahol ez lehetséges, az egyedre vonatkozó logikai attribútumokat közvetlenül adatelemmé alakítják át a fizikai ábrázoláson belül. Egy attribútum az egyed számára lehet választható (opcionális), ami azt jelenti, hogy az nem alkalmazandó minden egyedelőfordulásra. egyed (entity) Olyan, akár tényleges, akár elvont valami, melynek a vizsgált működési terület számára jelentősége van. A logikai adatmodellezés az egyedtípusokat, s nem azok egyedi előfordulásait határozza meg; így pl. bérlőről vagy pályázóról szól, és nem Szabó Jánosról. egyed altípus (entity sub-type) Az egyedtípus meghatározásának olyan pontosítása, mely az egyedtípus összes attribútumait és kapcsolatait tartalmazza, kiegészülve azokkal az attribútumokkal és/vagy kapcsolatokkal, melyek az egyed altípus meghatározásának korlátozott használatára alkalmazandók. egyedtörténet (egyed-élettörténet) (entity life history) Rögzíti mindazokat az eseményeket, melyek egy meghatározott egyed bármilyen módon bekövetkezhető változását okozhatják. Bemutatja azon események érvényes struktúráját, melyeket eredetileg az adatfolyam-modellezési és funkció-meghatározási eljárások útján határoznak meg, és amely eka logikai adat-struktúrában szereplő valamely egyedet érintik. fizikai adattervezés (physical data design) A logikai adatmodell átformálása termék-specifikus adatbázis tervvé meghatározott technikai környezetben, figyelembe véve a teljesítmény és a tárterület korlátait. forgatókönyv (alternatíva) (scenario) Egy forgatókönyv megjelöli az információ rendszerek jövőbeli irányát és meghatározza az átmenetet a jelenlegi állapotból. információrendszer-architektúra (-felépítés) (information systems architecture)


II/C2

2009.11.16.



Egy szervezet információ rendszereinek felépítése, mely meghatározza komponenseinek kölcsönös kapcsolatait, s minden egyes komponensre nézve bemutatja az irányadó ellenőrzési struktúrát illetve a komponensek érintkezési felületeit, kölcsönös függéseit és információ-folyamait. Úgyszintén tartalmazza a kölcsönhatásokat a környezettel (a szervezeti funkciókkal és más olyan információ rendszerekkel, amelyekkel információ-csere történik), kiegészítve a rendszerekre vonatkozó tervezési és/vagy illesztési szabályokkal és szabványokkal. informatikai infrastruktúra (IT infrastructure) Az informatikai szolgáltatást támogató hardver, szoftver és számítógéppel kapcsolatos információáramlás. informatikai infrastruktúra-tervezés (IT infrastructure planning) A szervezet egészére vagy egy részére kiterjedő infrastruktúra tervezési folyamata. IR-stratégia tervezés (IS strategy study) Az a tervezés, mely formálisan meghatározza a jövőbeli információ-rendszer kialakítást, illetve az azt támogató irányelveket, munkaprogramokat és infrastruktúrát egy szervezeten belül, a szervezeti működés célkitűzéseinek alátámasztására. kapcsolat (relationship) Olyan két egyed közötti, vagy egy egyed és önmaga közötti (rekurzív vagy visszaható) összerendelés, amelynek a kapcsolat minden esetére (előfordulására) igaznak kell lennie. követelmény-specifikáció (requirements specification) Egy projekt technikai irányának meghatározásához megkövetelt összes részlet. logikai adatmodell (logical data model) A szervezet egészenek, vagy egy részének információ-igényeiről szóló pontos modellt jelenti. Ez a fájlszerkezet- és adatbázis-tervezés alapja, de minden egyedi megvalósítási eljárástól vagy terméktől független. Egy logikai adat-struktúrából, egyed-leírásokból és kapcsolat-leírásokból áll. A társított attribútum/adatelem és közös tartományok definícióit az adat-katalógusban tartják. logikai adatszerkezet (logical data structure) Egy szervezet információ-igényeinek ábraszerű bemutatása az egyedek és a közöttük fennálló fontos működési kapcsolatok formájában. metamodell (meta model) MTA Információtechnológiai Alapítvány

II/C3

2009.11.16.



Más adatokról szóló, azokat jellemző és meghatározó logikai adatmodell. Egy metamodell nem maguknak az adatoknak az értékét, hanem meghatározásuk módjára vonatkozó összes irányadó tényt ábrázolja. működő rendszerek felmérése (reviewing existing systems) A stratégiai tervezés egyik szakaszaként célja az, hogy felmérje, az információ rendszerek milyen mértékben támogatják jelenleg a szervezet működését; mérlegelje, hogy a tervezett információ rendszerek megfelelőek-e; megvizsgálja az információ rendszerek szolgáltatásának hatékonyságát és eredményességét; megjelölje az információ rendszerek által nyújtott potenciális szervezeti/működési lehetőségeket. piac-felmérés (market testing) A piac-felmérés az a folyamat, mely lehetővé teszi, hogy a belső költségeket egy részrehajlástól mentes kereskedelmi összehasonlításban összevessék a magánszektoréival. relációs adat-elemzés (relational data analysis) Olyan adat-struktúrák származtatására szolgáló módszer, melyek a legkevésbé redundáns adatokkal, s a legnagyobb hajlékonysággal rendelkeznek. A hajlékonyság azáltal érhető el, hogy az adatcsoportokat kisebb csoportokra bontjuk fel, anélkül, hogy bármely eredeti információ veszendőbe menne. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy minden relációt legalább harmadik normál formává alakítson át. SSADM (Struktúrált rendszerelemzési és tervezési módszer) (SSADM - Structured Systems Analysis and Design Method) A brit kormány szabvány módszere az információ rendszerek elemzésére és tervezésére. Magyar kormányzati ajánlás. szervezeti folyamatmodell (corporate process model) Azoknak a folyamatoknak átfogó modellje, melyeket a szervezet -működése megvalósítása érdekében- alkalmaz. szervezeti informatikai (IR) stratégia (corporate IS strategy) Azoknak az irányelveknek, közös rendszereknek és irányítási módszereknek átfogó kerete, melyeken belül a működési szakterületek meghatározhatják egyedi működési igényeik támogatására szolgáló informatikai (IR) stratégiájukat. szervezeti működés elemzése (business analysis) Általános meghatározás azon megközelítésre, amely a szervezeti működést és annak igényeit elemzi, valamint ezek kielégítésének mikéntjét. szervezeti szintű egyed


II/C4

2009.11.16.



(business entity) Olyan dolog, melynek a szervezet valamely működési területe számára jelentősége van. szervezeti szintű egyedmodell (stratégiai egyedmodell) (business entity model) A szervezeti szintű egyedek felsőszintű modellje: a szervezeti szintű adatmodell stratégiai szintje.


II/C5

2009.11.16.



Irodalomjegyzék CCTA kiadványok: "Data Management", CCTA Information Management Library, HMSO 1994 "Corporate Data Modelling", CCTA Information Management Library, HMSO 1994 "Change Management", "Configuration Management", CCTA IT Infrastructure Library, HMSO 1990 " SSADM V4+ Reference manual", CCTA, NCC Blackwell, 1995 Magyar kormányzati ajánlások: SSADM Strukturált rendszerelemzési- és tervezési módszertan Prince projektirányítási módszertan


1

2009.11.16.

Adatmenedzsment (kormányzati ajánlás)

Recommend Documents