Adatgyűjtési összefoglaló
1. Az intézményi együttműködési háló kialakítása és az adatgyűjtés célja: Alapítványunk stábja, az MRE Újváros Drogambulancia stábjával szorosan együttműködve, főleg az ifjúságvédelem és az addiktológia területén tapasztalatot szerezve a következő problémákat tapasztalta:
a jelenlegi ellátó rendszer nincs felkészülve a veszélyeztetett nőkkel való komplex munkára, mely magában foglalná az iskolaelhagyás, prostituálódás, bántalmazás és droghasználat veszélyeinek leginkább kitett nők igényeinek és nehézségeinek feltérképezését, és számukra a leghatékonyabb segítség és komplex beavatkozási forma megtalálását
jelenlegi információink szerint nagyon kevés publikus adat létezik a fent említett női populáció számáról, demográfiai sajátosságairól, életkörülményeiről, az őket veszélyeztető tényezők etiológiájáról, szükségleteikről, és arról a módról, hogy miképpen lehet őket elérni, problémáikat láthatóvá tenni
végső soron nem találtunk olyan egységes, intézményesített és tudományosan alátámasztott módszertanon alapuló beavatkozási formát, amely a fent említett nők problémáira hatékony választ tudna nyújtani
2. Az adatgyűjtés:
2015 júniusában sikerült végső formába önteni azt a szakmai csapatot, akik összeállították az intézmények és szervezetek listáját, akikkel a kapcsolatot fel szerettük volna venni, mert úgy ítéltük meg, hogy a célcsoportunkról információval rendelkeznek. Az adatgyűjtésben a projektvezető Czere-Ambrus Mária és a két projektasszisztens, Ijjas Bernadett és Vajda Zsófia vettek részt. Mivel komplexen igyekeztünk feltárni a szükségleteket, az intézmények széles spektrumát kerestük meg, melyek között voltak középiskolák, kollégiumok, családok átmeneti otthona, családsegítő-és gyermekjóléti szolgálatok, az előszállási nevelőotthon, drogambulanciák és drogkonzultációs irodák, hajléktalan szállók és önkormányzati fenntartású szociális intézmények.
[Ide írhatja a szöveget]
Oldal 1
Az elsődleges kapcsolatfelvétel e-mailen történt, ahol vázoltuk a projektünk céljait, és csatoltuk azt a kérdőívet, mely alapján képet kaptak az intézmények arról, hogy milyen adatokra vagyunk kíváncsiak. A visszajelzések elmaradása alapján rájöttünk, hogy korábbi tapasztalatainkhoz hasonlóan a személyes/telefonos kapcsolatfelvétel mindig célravezetőbb, mint az online kapcsolattartás. Ebből okulva az intézmények vezetőivel telefonon egyeztettünk, és időpontot kértünk személyes beszélgetésre. A következő intézményekben jártunk személyesen: MRE Válaszút Drogkonzultációs Iroda Budapest, MRE Újváros Drogambulancia, Egészségdokk Székesfehérvár Drogambulancia, Székesfehérvári Egyesített Szociális Intézmény és Nevelőintézet, Névtelen Utak Alapítvány, Budapest, Lorántffy Zsuzsana Szakközépiskola és Kollégium, Dunaújváros, Magyar Mentőszolgálat Alapítvány, Dunaújváros, Kiss Kálmán Művelődési-és Közösségi Ház, Mezőfalva, Pentelei Molnár János Szakiskola, Dunaújváros, Dunaferr Szakközép-és Szakiskola, Dunaújváros, Dunaújvárosi Szakképző Centrum, Dunaújváros, Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézet, PálhalmaDunaújváros, Dunaújvárosi Rendőrfőkapitányság, Törökbálinti Önkormányzat Segítő Kéz Szolgálat Törökbálint. Az intézményekben az ellátások vezetőivel és az ellátások koordinátoraival egyeztetve nyílt lehetőségünk
az
adatkérésre.
A
célcsoport
tagjait
a
gondozók/mentorok/kijelölt
segítők/pedagógusok saját döntésük alapján delegálták az adatgyűjtésbe, az általunk megadott kritériumok alapján. A kritériumok a következők voltak: -
iskolaköteles, de fennáll az iskolaelhagyás veszélye, és/vagy
-
fennáll a prostituálódás/emberkereskedelem áldozatává válás veszélye és/vagy
-
fennáll a családon vagy párkapcsolaton belüli bántalmazás veszélye és/vagy
-
droghasználó és/vagy gyógyszer és/vagy alkoholfüggő
-
deviáns magatartású fiatal 14-25 éves nő és/vagy
-
és ezen fenti kritériumok bármelyike miatt az általunk megkeresett intézményekben ellátásba került, vagy iskolába, kollégiumba jár.
Az intézmények által delegált nőkkel kollégáink személyesen, egy-az-egy jellegű konzultáción beszélgettek.
Néhány
intézményben,
ahová
személyesen
nem
jutottunk
el,
az
intézményvezető/gondozó/segítő beszélgetett az általa delegált nőkkel, és felvette az interjút, majd postán küldte el nekünk. Átlagosan intézményenként kettő nővel sikerült az adatfelvételt lefolytatnunk. Igyekeztünk minden együttműködő intézmény felelős munkatársával hosszabb beszélgetést folytatni a célcsoportunk jellemzőiről, az ellátottjaikról, a felmerülő problémákról, és főképpen azokról
[Ide írhatja a szöveget]
Oldal 2
az elképzeléseikről, hogy vajon mi lenne az a fejlődés, fejlesztés, új ellátási vagy segítési forma, mellyel hatékonyabban lehetne fellépni az adott problémák kezelésében. Kétféle kérdőív kitöltésére került sor. Az egyik a Kopp Mária által 1995-ben magyarra adaptált Énhatékonyság Kérdőív, mely a résztvevő nők észlelt énhatékonyságát méri, vagyis azt a hitüket, hogy életük problémáit, konfliktus-és stresszhelyzeteit mennyiben képesek saját maguk kezelni, mennyiben látják magukat döntésképesnek. Eredményeinktől azt várjuk, hgoy a kitöltőink átlag pontszáma az átlagpopuláció pontszámainál alacsonyabb lesz. Az énhatékonyság fejlesztését a későbbi projektjeink fontos céljának tekintjük. A másik kérdőív a célcsoportunk jelenlegi helyzetének felmérését célozza, keresztmetszeti képet kívántunk adni a célcsoport intézményes ellátottságáról, demográfiai összetételéről, majd az utolsó kérdésben célzottan rákérdeztünk arra, hogy jelen helyzetükben milyen segítséget tartanának a legjobbnak számukra. Általánosságban elmondható, hogy a beszélgetésekben és adatfelvételben a nők együttműködőnek bizonyultak, és őszintén válaszoltak a kérdésekre. Megjegyzendő azonban, hogy a segítő kollégák által említett nők nagy száma ellenére intézményenként legfeljebb 3 nő vállalta az interjút és adatfelvételt.
3. Eredmények, tapasztalatok:
Az adatfelvétel eredményeit a csatolt adattábla tartalmazza.
Az intézmények munkatársaival és a célcsoport tagjaival folytatott informális beszélgetéseink tapasztalatait a következőkben foglalhatjuk össze: -
a célcsoport „rejtőzködő”, vagyis nehezen ismerik be problémáikat, nehezen kérnek segítséget, főként a társadalmi előítéletek miatt (pl. aki már prostituálódott, nem akar részt venni szűréseken, jogvédelmi akciókon, intézményes segítséget nehezen kér, mert nem akarja, hogy környezete tudomást szerezzen a tevékenységéről, illetve azt gondolják, hogy a segítésükben részt vevő szakemberek is előítélettel fognak viselkedni irántuk). Szó szerinti idézet egy prostituálttal folytatott beszélgetésből: „a segítők is úgy néznek rám néha, hogy inkább el sem megyek szűrésre, minthogy megalázzanak, hogy prosti vagyok…”
-
az iskolákban sok a problémás lány, akiknél a magatartási és tanulási problémákhoz gyakran járul problémás designer drog (új, szintetikus pszichoaktív szerek) fogyasztása
[Ide írhatja a szöveget]
Oldal 3
-
az iskolaköteles, magatartási és tanulási problémákkal küzdő, droghasználati veszélyeztetett lányok szülei ritkán bevonhatók a segítségnyújtásba, a családi konzultációs lehetőségeket nem használják ki, sőt előfordul, hogy konfliktusba kerülnek a pedagógusokkal és iskolai segítő szakemberekkel
-
sajnos a célcsoportunk tagjai között az informálisan megkérdezett lányok/nők körében 10-ből 5-nek volt már terhességmegszakítása, néhányuknak több is
-
volt az általunk megkérdezett nők között olyan, aki terhessége alatt végig fogyasztott drogot (jelenleg nem észlelhető a gyermeknél maradandó egészségkárosodás)
-
voltak olyan nők a célcsoport tagjai között, akiknek prostitúciós története és vele járó drogkarrierje egy kisösszegű kölcsönből indult, melyet a környezetükben élő uzsorások nyújtottak nekik, majd családjukat és magukat is fenyegetve, zsarolva évekig fizettettek vissza, és prostitúciót vártak el a pénztörlesztés mellett
-
a segítő szakemberek körében nagyfokú tájékozatlanságot tapasztaltunk arra nézve, hogy az ő szakterületük és intézményük miként illeszkedik a magyarországi ellátási lehetőségek körébe (pl. a gyermekjóléti szolgálatoknak nincs tudomásuk arról, hogy a működési területükön miféle más intézmények vannak, akik pl. jogi, egészségügyi, addiktológiai, szociális segítséget nyújthatnak a hozzájuk delegált klienseknek)
-
nem csak a segítő szakemberek tájékozatlansága jellemző, hanem az intézmények is ritkán biztosítanak lehetőséget a dolgozóknak, szakembereknek a tapasztalatcserére, az együttműködések fejlesztésére. Az intézményvezetők némelyikének elmondása szerint: „a mindennapi munka és adminisztráció taposómalmában nehéz nélkülözni a kollégákat fél-egy napokra, abból a célból, hogy intézménylátogatásokra, esetkonferenciákra, szakmaközi egyeztetésekre járjanak”
-
a célcsoport tagjaira, a veszélyeztetett nőkre is jellemző volt, hogy nem voltak tisztában a jogaikkal, lehetőségeikkel, és azzal, hogy mely szakterületeken, hogyan kaphatnak segítséget
-
a tájékoztatást szolgáló kiadványok, összefoglaló tanulmányok, szórólapok teljes hiányát tapasztaltuk
-
szinte minden megkérdezett említette, hogy ha létezne olyan szervezet, intézmény, amely a célcsoport problémáit komplexen kezelné, a teljes problémakört átlátná, az nagy segítséget jelentene (ld. egészségügyi problémák-függőségek-szociális hátrányos helyzettanulási
nehézségek-társas
készségek
hiányosságai-családi
konfliktusok
és
veszélyeztetettség-lakhatási gondok-képzetlenség, iskolázatlanság)
[Ide írhatja a szöveget]
Oldal 4
-
a jelzőrendszernek korai életkorban, már általános-és középiskolás korban jeleznie kellene, viszont ennek feltétele lenne az iskolákban megvalósuló szociális munka és iskolai pszichológia, iskolánként teljes állású szakemberekkel
-
Magyarországon ma nagyon nehéz forrást találni arra, hogy a fent említett problémákat érdemben kezelni lehessen
4. Összegzés, következmények, kitekintés Olyan témában próbálkozunk adatgyűjtéssel, módszertani fejlesztéssel, amely évtizedek óta elhallgatott terület, ahol a célcsoport, de a társadalom is fél szembenézni a tényekkel, a fennálló intézményes rendszer hiányosságaival. Ugyanakkor a jelenlegi szociálpolitikai törekvések a család, a gyermekvállalási kedv, a családi értékek megerősítése felé mutatnak, s talán várható, hogy ennek érdekében intézményes és szakember képzési fejlesztések is történnek a közeljövőben. Interjúink és adatgyűjtésünk során megállapítottuk, hogy társadalmilag kényes, előítéletekkel terhes témáról van szó, mely témában a szakemberek sem felkészültek, illetve a szociális szféra szakembereinek nem adott a lehetőségük arra, hogy komplex, minden problématerületre kiterjedő tudást kapjanak. Tapasztalatainkból körvonalazódik egy olyan projekt kidolgozása, mely elősegítené a szakmaközi egyeztetést és intézmények közötti együttműködést ezen a területen. Ezen kívül megerősítést nyertünk arra nézve, hogy egy olyan intézménynek kell létrejönnie, melynek falain belül lehetővé válna az a komplex program, mely kezelni próbálná ennek a rejtőzködő és sérülékeny társadalmi csoportnak az élet oly sok területére kiterjedő és külön-külön nem kezelhető problémáit. Ezen szakmai program, szervezeti működési szabályzat és az ennek megfelelő intézményes forma kidolgozása jelenleg is folyik.
[Ide írhatja a szöveget]
Oldal 5
