C L A V D I O P O L I N o v a e Heriei VOL. V . Nr. T i l . & T i l l .
M D C C C L Î X Ï I
d i e X V . «fc Ï X Ï . A p r .
V. ANNALE O r V S .
T o t l v s
S o r l e l
TOL. I X . Nr. L X X X V I I & L X X X T H I .
ACTA C0MPARÄTI0NIS LITTERARVM V N M S A R Ï M . ZEITSCHRIFT YtfR VEMLEICHEÏJDE LITTEMTM. JOURNAL DE LITTÉRATURE COMPARÉE. FOLHAS
DE LITTERATURA COMPARATIVA.
G I O R N A L E D I L E T T E R A T U R A C O M P A R A T A .
J O U E N A L OP COMPARATIVE TiOSKRIFT FÖR JEMFÖRANDE LITERATUR.
PERIODICO D E LITERATURA COMPARADA.
LITEEATUEE.
T U D S C H R I F T V O O R V ERG E L I J K E N D E L E T T E R K U N D E .
TIMAR1T FYRIR BÔKMENTA SAMANBURDH.
ÖSSZEHASONLÍTÓ IRODALOMTÖRTÉNELMI LAPOK. Miservm e s t e t vile p r o b l e m a , v n i v g t a n t v m n a t i o n i s s c r i p t o r e m d o c t v r a e s s e ; p h i l o s o p h i c o qvidera insrenio h i c qvaei t e r m i n v s nvllo pacto erit a c c e p t v s . T a l e e n i m ingenivm i n t r a c t a n d o fragmento (et qvid aliyd qTam f r a g m e n t v m e s t n a t i o q v a e q u e q v a m v i s s i u g v l a r i s s i n i a ?) a c q v i e s c e r e n o n p o t e s t .
SCHILLER.
FVNDATOBES ET ED1T0KES: S A M U E L S o e l l
^F^ASSAI
&
(Epistola
ad
SÒSNEBVM.)
J-iuGO
DE
JVLELTZL.
o p e r i s :
M i s t r a l F . , Mailiane. Storek W., Münster. A b s h o f f E . , Münster. F r a c c a r o l i <3„ V e r o n a . M i t k o E . , Cairo. Van Straalen S., London. Mme A d a m E. (J. L u m b e r ) , Gicrse A., Naumburg. Strong H. A., Melbourne, G w i n n c r W , , F r a n k f a r t a/M. D e l a M o n t a g n e V . A. Pari6. Hart H., Bremen. Antwerpen. (Australia, Victoria). A m i c i Fred., G e n è v e . N e r r l i c h P . , Berlin. S z a b 6 K., K o l o z s v á r . Anderson R., Madison. W i s . H a r t J., Berlin. Uónian O., Kolozsvár. Olavarria y Ferrari E. S z a m o « ! j . , Kolozsvár. A v o n a r i n s R , Zurich. Jakudjsian Wcrthanes , Szász Károly, Budapest. Ba? n e s J, London. Mexico. Brassó (Constantinopel.) Budapest. De Beer T. H , Amsterdam. O m a n V . , Örebro ( S v e r i g e ) . S z i l á g y i S á n d o r , Szilasi G., Kolozsvár. V e B e n j u m e a N. D . , London. I m r e S., Kolozsvár. P a t u z z i G. L . , V e r o n a . I n g r a m J., London. Beuthien P . , Valparaiso. D e P e n a r B. L . , ( L a K i v e r a . ) S z o n g o t t K . , Szamos-TJjvár. Jochunisson M. Rejkjavík. T e i c h m a n n A., Basel. Granada. (Chile,) P h i l l i p s j r . H . P h i l a d e l p h i a .. T e z a E , P i s a . B e r g m a n n F . W . Strassburg. K a n i t z A., Kolozsvár. Katscher I . , London. T h i a u d i è r e E. Paris. P o d h o r s z k y L . , Paris. Bet t e l o n i V., Verona. Psse K o l t z o f f - M a s s a l s k y H., P o t t A . Halle a/8. T h o r s t e i n s s o n S., Reykjavik. B i a d e r ò G., V e r o n a . ( D o r a d ' l s t r i u ) , F i r e n z e . D e TBrSk A., Kolozsvár, R a p i s a r d i M. , Catania. B o z z o G-, P a l e r m o . Körbei- 0 . , Breslau. v. W a l t h e r F . , St. Petersburg. R o l l a n d E . Aunay sous Butler E. I)., London. M r s K r o e k e r F r e i l l g r a t h V o g l e r M., Leipzig. Cannlzzaro T., Messina. Anneau. C a r r i o n A. L . , M a l a g a . I t o l l e t t H . , B a d e n ( b . W i e n . ) V o l g e r 0 . , F r a n k f u r t a/M. London. Várad y Antal, Rózsa-Puszta. C a s s o n e G., N o t o (tìicilia). S a b a t i n i F . Roma. K f i r s c h n e r .!., Berlin. W e n z e l G., Dresden. Chattopádbyáya Nisi K a n t a L i n d h T h . , Borga. Sanders D., Alt-Strelitz. Wernekke H., Weimar. Scherr J., Zürich. D e M a z a P . , Cadiz. Paris (Calcutta.) W c s k c M., Dorpat. S c h m i t z F . .1. A s c h a f f e n b u r g . M a i n e z B . I.., Cadiz. Conte C i p o l l a F . , V e r o n a . W e s s e l y J. E . , Leipzig. S c h o t t W . , Berlin. Mare F. London. D a h l m a n n R., Leipzig. W h itehead R a l p h KildromD e S p u c h e s Principe D l Marztals Th., London. D e d e r d i n g G., Berlin. Mayet P., Tokéi (Yédo.) Dlősi A., London. my (Scotland). Galaţi, Palermo. JUeltzI 0 . N a g y - S z e b e n . E s p i n o K. A . , C a d i z , S t a u f e - S i m i g i n o w i c z L . A., W o l t e r E., Moskau. M e r e e r P . , Melbourne. F a l c k P . , Keval. Miss W o o d w a r d A . (ForesCzernowitz. M l l e l l i D . , Milano. F a r k a s L. Kolozsvár. tier A.) Philadelphia. S t e r i o F . , Messina. M i n e k w l t z .1., L e i p z i g . F e l m é r i L. Kolozsvár. Miss Z i m m e r n H . , London. S t e m p e l M., Berlin. f
Sämmtliche artikel der ACLV, eines polyglotten h a l b m o n a t l i c h e n organs, zugleich für h ö h e r e ü b e r s e t z u n g s k n n s t und sogenannte vreltlitteratur, sind origiual-beitráge, d e r e n n a c h d r u c k s - , b e z . übSrsetzungsrecht vorbehalten bleibt. — I m rein-litterar. v e r k e h r d e r ACLV sind alle s p r a c h e n der w e i t g l e i c h b e r e c h t i g t . B e i t r ä g e in e n t l e g e n e r e n idiomen wolle m a n mit interlinearversion, in einer der X I titelsprachen, event, auch transcription, versehen. K O L O Z S V Á R BUREAU : FŐTÉR 3 0 . (HONGRIE). TjlffïXE» AND C o . » K i m e J l N , ÏVB0PEAK
LONDON AMD ORIENTAL LITEBABY AGENCY. 5 7 , AMD 5 9 , LUSSATI KILL.
99
ÁOLV. S o m m a i r e
N8. d e a
ACLV.
V. 7 et 8. N o s L X X X V I t
«fc
N8. F. 7 et 8.
100
BERGMANN FEIDBIK VILMOS
Mielőtt B. ujitásat ismertetném, nem lesz fölösleges, a régi theoriát minél rö videbben érinteni, hogy ez alapon a szel lemes B. előnyei, összevetve a régivel, annyival inkább kitűnhessenek. Megjegy zendő, hogy B. theoriaját még eddig senki se fogadta el, sőt senki se alkal mazta, a kolozsvári iskolán kivül.
Ü J A L L I T T E R A TIÓI T H E O R I Á J Á N A K
I.
J E L E N T Ő S É G E É S ALKALMAZÁSA
Jelesen EA.SK ERASMUS CHRIST „Vejledning til det Islandske eller gamie Nordiske Sprag, (Kjöbenh. 18ll.) czimü dán nyelven irt müve óta, uralkodott a különben régi nézet, hogy valódi allitteratiot, c«ak az azonos mássalhangzón és magánhangzón kezdődő szók alkothat nak. E szabály szerint tehát e példában (Akv. 2 ) :
T . T T T V T I T .
VAJDA.
tió theoriájának jelentősége terricht,
p.
114.
—
Bergmann
F.
W . nj
stb. p. 99. — Vom
Symroikta:
The
London
allitteraSprachun Folk-Lore
Society, p. 126. — Volkslieder der Transilvaniech-ungarischen Zigeuner,
inedita.
NF. HI.
Correspondance.
50—51.
K Ü L Ö N Ö S E N AZ E D D A B E L I A T L A M Ä L R A .
Az ALLITTERATIO tudvalevőleg az ó-german költészet általános jellege. Vala mennyi ó-german költemény az ismeretes epikai hosszú-sorban (epische langzeile) van szerkesztve. Az allitteratio mibenlétét és gazdagságát a kitűnő tudós Eask mutatta ki legelőször rendszeresebben ; ez alapon állanak az őt követő utódok, kivéve a már 1870 óta elhunyt heidelbergi ta nárt Holtzmann Adolphot „Die aeltere Edda" szerzőjét es a jelenleg is élő eddistak legkitűnőbbjét Bergmann F r . Vil most. Azonban Holtzmann eltérő nézetei ezen a specialis téren nem voltak kor szakot alkotók. B. az allitteratióra nézve új theoriát állítván fel, egészen eltér az eddigi fel fogásoktól és magyarázatoktól. Ezt az uj theoriát, mely 1875-ben*) megjelent egy müvében, fájdalom csak alkalmilag, van közzétéve, magyarázni, az ó-izlandi költé szetre főleg az Atlamálra alkalmazni, nagy fontosságát jellemezni, értekezésem fel adata.**) *) B e r g m a n n Fr. V. „Vegtamskvidha" ( W e g g e w o h n t Lied) stb. Strassb. 1 8 7 5 . 15. és köv. lapj. **) Jelen dolgozat e g y terjedelmesebb dol g o z a t j a v í t o t t kivonata, mely eredetileg a kolozs vári e g y e t e m által 1 8 7 9 — 8 0 - b a n kihirdetett i l y ez. pályázat folytán k e l e t k e z e t t : „Mutattassák 1671
Drukku thar drottmegir | -en diljendr t h e g d h u vin i valhollu | wreidhi task their Huna s t b .
az első sorban a d, a másodikban a v rímelne. Később Eask Afzelius A-nak ajánlott, svéd nyelven irt nyelvtanában*) (f. műnek átdolgozása) ugyanazon elveket vallja, de már kibővítve, részletesebben. ki Bergmann F r . V. allitteratio theoriájának j e lentősége az ó-german, jelesen ó-izlandi költé szetre nézve." *) Anvisning tili Isländskau eller Nordiske Fornspraket, frán Daaskan . . . omarbetad. S t o c k holm (Grahn) 1818. p . 2 4 9 - 2 7 5 . *) Rask az id. h. a 4 8 6 — 4 8 9 . pontok alatt adja elő nézeteit, melyekkel ugyan régibb skan dináv philologusok vállán áll, mindenekelőtt az Islandiakén, kiknek elveit már Wormius (Lite ratura Runica, Hafii. 1636. in 4-o. 1651. in-fol.j terjesztette a tágabb tudós világban. I n n e n m e ríthette P e r c y is Plowmanhoz irt essayében az adatokat. R. az allitteratio definitioját szóról szóra i g y adja i. h. 2 5 0 1. : Alliterationen bestâr deruti, att i de tvâ aammanhörande raderna (visufjórdhúngr) förekomma tre ord, de tvà bora finnas i den forato, oeh det tredje i b'òrjan af andrà raden. 1672
lui
ÄCLV.
ACLV.
NS. V. 7 et 8.
Ily alapelvből indult ki Eask, kinek az allitteratio egyszerűen bokstafsrim azaz betürim. E theoria azonban Bergmann szerint elhibázott, ki emiitett müvében reform ját adja, mely szerint Eask és követői tbeoriája azért téves, mert a mássalhang zók után álló magánhangzókat nem vet ték figyelembe. A valódi allitteratio csu pán csak a rokon előrímmel (anlaut) kezdődő szók között létezik, azaz : aszók elején levő azonos mássalhangzók, a köz vetlen mellettök fekvő magánhangzókkal együtt teszik a valódi allitteratiot. Hozzuk fel pl. Am. 76, 1: B r á tha barnoesku [ foroedhra in kappa vinna tkiptit siăpsliga J s k a r hón á halls hadha
Akv. 22, 2 : 22. II, sor. Módhulct,
ar hríósti
| akorit
h&ldridha
stb.
Hêliand (Heyne) 4302. sor. g o d e s e n g i l o s | thie far i m u geginwarde s i m l u n g i n t u n ; | sie it ók g i s e g g i a n ni m u g u n t e 'wâron mid irò w o r d u n | hwan that g i w e r dhan skuli stb.
E három példából világosan kitűnik B. ujitásának mibenléte. E szerint allitterálnak : Allamál. Atlakvidha. Hêliand.
brá . . . bar | broe . . . skip . . . skap I skar . . . bló . . . brió | bal . . . god . . . gii | g i n . , . siml . . . sini I s e g g . . . w â r . . . word | werdh . . .
E tétel után Bergmann az allitteratio három nagy osztályát különbözteti meg, elnevezvén azokat saját maga alkotta szókkal, melyek már magokban is nagy nyerességnek tekintendők ; a meny nyiben a tudomány terén a complicáltabb viszonyok tömkelegében rendet csinálni kétségenkivül a legnagyobb érdem, me lyet, uj igazságok felállítása mellett, sze rezhet valaki magának: A. Anlautende allüt. (Előrím), a szók elején. B. Inlautende allitt. (Középrím,) 1673
NS. V. 7 et 8.
102
(assonanz) a szók belsejében. C. AuslaU' tende allitt. (Végrím), a szók végén. B. szerint eleinte csak az azonos ma gánhangzói előrím volt meg, de később a nem azonosokat is kezdték rímelni.*) Jelen értekezés csak A-ra szorít kozik. Előrím (anlautende allitt.) a szó elő tagján ; innen a gyökrím nevezet. A norroenában, de az összes ó-german költé szetben a leggazdagabb ez a főosztály. Az előrím a) magánhangzói és ß) más salhangzói: ezek ismét feloszthatók: 1. Hármas előrím, ez a leggyakoribb neme az előrímnek. Magánhangzói hár mas előrím. pl. Atlamál 23, IV. emjudhu ulfar | á endum bádhum. Mássalhangzói hármas előrím : pl. Atlamál. 10, V. fár er full-ryninn [ far thu i sinn annat. 2. Kettős előrím, a hármas után a leggyakoribb, midőn egy studhil hiány zik (a sor első feléből.)*) Ez is a) ma gánhangzói és /?) mássalhangzói lehet. pl. Magánhangzói kettős előrím. Atlamál 77, I. Yfir vadhumk ganga | Atla til segja. Mássalhangzói kettős előrím. Atlamál 4, III. foru tha sidhan | sendimenn Atla. 3. Keresztes előrím. Egyike a legszeb beknek. Két változatban fordul elő. a) tisz tán mássalhangzói keresztes előrím. Ez is több változatban Schema a . . . b. | a . . . b. pl. Atlamál. 81, I. Másrészt kérdés: vájjon n e m áll éppen megfordítva a d o l o g ? *) Megjegyzem, bogy n e m a sor rövidsége okozza ;az egyik mellékoszlop hiányát, miként Kask mondja; mert hiszen az ó-german költészet általános versalkata az ismeretes epieai bosszú sor. H a n e m a költő határozza azt m e g , és az hogy, mily situatiot, m i t akar a rhythmusi fes téssel ecsetelni. 1674
103
ÂCLV. NS. V. 7 et 8.
ÁCLV.
NS. V. 7 et 8.
104
Barna veíztu thinna j Mdhr sér far verra, Ehythmusi ecsetelés*) szépségére néz a . . . b. I b . . . a. pl. Atlamál. 53, I. ve méltó külön felemlitésre az idézett Hliótt áttum s>aldan|sí'z komt i handr ossär előadásokból a Héliand 4319 sora, mely ß) mássalhangzói és magánhangzói ritkítja párját és az itt tárgyalt osztályhoz keresztes előrim. Schema a . . . b. | b . . . a. sorozható mint külön f. osztály. M. .sze rint mindezek a tünemények a húr-rezpl. Atlamál 49, II. that brá um alt annat | er annum börn. gés, szivárvány stb., tehát egyrészt a physika, másrészt az optika tüneményei Giuka. nek tökéletes analogonjai. Lachmann (Hildebrandlied, p. 136) Than thorrót thiu thiod | thurh that határozottan tagadja, hogy a norroenaban gethwing mikil. a „verschränkte oder überschlagende alItt egyetlen sorban 7 egymásután követ litt." léteznék. De az eddig felállított főkező ütemben a ih dentalis aspiratával való és alaposztályokból, még inkább az e dolgozathoz csatolt táblázatból kitűnik, ismétlés által, a költő a situatiónak (pes hogy minden egyes Edda-dalban fordul tis rajzolása) megfelelően, a nehéz szuelő és pedig többféle változatban. Lach- szogást, a kínt, a különböző magánhang mann nézete tehát semmi esetre sem zókkal a jajgatást, a mélyebbekkel a hör gést és az egymásután gyorsan, ütemről érvényes. ütemre következő előrímmel, a dögvészben A régi osztályokhoz, melyeket a B.-féle egymásután elhullókat érzékelteti. Vájjon modificált keretben éppen bemutattunk, kitűnnék vagy érzékelhető volna-e e sor járul még két uj osztály (4 & 5): szépsége, ha B. álláspontját nem ismer4. Anklingende allüteratio, mely el nők? Aligha; s igy vagyunk a többi sonevezés és osztály a kolozsvári iskolában rokra nézve is. — Eészemről a f. 3 fő már a Heliandelőadásokban és később az osztályt megtoldanám még egy másik Edda-dalok krit. olvasása közben állít alosztálylyal, mely a 3 főosztály bárme tatott fel ; igen sok változatban létez lyikében szerepelhet: 5 . Disjunctiv előrim. Előfordul gyak és abban áll, hogy a rendes hármas elórímen vagy némelykor létező keresztes ran az az eset, midőn az előrímes kettős előrímen kivül, ugyanazon sorban még mássalhangzók ugyanazon hangzóval dis egy kettős előrim szerepel. A változatok junctive (ellentétesen, megfordítva) rímel nek, pl. Atlamál 39, III. nézetem szerint a következők : hirdha . . . j hraedha a) a . . . a . . . b I a . . . b pl. Atlamál 86.III. Ezt főosztályul véve ismét három al Veginn var iha atli |var thess skamt bidha. osztályt különböztetek meg. h) a . . . a . . . b [ b . . . a Atlamál 70. III. a) Hármas előrim egy ellentétessel, tré tekr at hniggz. \ ef höggr tág undan. pl. Atlamál 18, II. frágu froeknan | fiör c) a... b ...a j a... b. pl. Atlakvidha. 39. IV. b) Hármas előrim két ellentétessel, broedhr sina berhardha | ok b r i svasa,. pl. Atlamál 32, III. galgi görvallan | gridh d) b . . . a . . . a I b . . . a pl. Atlamál 31. II. c) Kettős előrim egy ellentétessel, mselti hón vidh vinga|sem henni vert thótti pl. Atlamál 24, I. glaumr | geira. é) b . . . a . . . a I a . . . b pl. Atlamál 45. IV. * ) MiiíCKWiTZ. Lehrbuch der rhythmischen fylgdhi sadhr sííku \ sagáhi hón num fleira. inalerei. 2 aufl. Leipz. 1858. 1675
1676
J I
!
; :
105
ACLV.
m.
ÁCLV.
V. 7 et 8.
Látható, hogy a metathesis phonologiai szerepe is csak ezen a tüneményen ala pulhat. (M.) A disjunctiv kettős mássalhangzói elôrímből fejlett a „középrím" (assonancz), eb ből pedig a végrím. De ez már B. és C.-hez tartozik, mint a melyek jelen dol gozat keretén kivül esnek.
NS. V. 7 et 8.
106
A teljes eló'rímen kivül az első sor ban igen szép középrím, az utolső sorban igen szép anklingende előrím. továbbá ugyanebben a dalban : A Eávában vértül híznak a h a l a k V é r e s v í z b e n egymás tátogatnak,
továbbá : Dicsérgetik Bezerédit, B a l o g o t H o g y nekik olly r a k o t t asztalt r a k a t o t t .
II. PETŐFinél a rhythmusi ecsetlést mu A magyarban az előrím egyáltalában tató gyönyörűen allitteraló sorokat talál gyakori, a népdalok, népies mondások és hatni, pl. példabeszédek és kivált közmondások leg „Hejh Büngözsdi"- stb. cz. költ. gazdagabbak ebben a tekintetben is. H ó h é r kössön h u r k o t átkozott n y a k a d o n ! „Ki a szabadba," teljes keresztes elő Uj tudományos hypothesis életrevaló ságának legbiztosabb ismertető jele az, rím. a . . . b I b . . a Ki a szabadba ! látni a tavaszt mikor általános alkalmazása mintegy ma meglátni a íermészet színpadát s t b . gától jön. Igen jellemzi tehát ezt az uj továbbá : theoriát, hogy bármely nyelvre is könyK i volna énekesnők! kb'ztetek nyen alkalmazhatni. Ezt bebizonyítandó", merész, uersenyre kelni ő vele. legyen szabad hazánk zengzetes nyelvé t o v á b b á : m e g a n n y i páholy mindenik bokor nek aranyát szintén erre a Bergmanna m e l y b e n ülnek ifjú ibolyák féle próbakőre tenni. „Pannónia
Miként figyelmes hö'lgyek h a l l g a t v á n a primadonna csattogó d a l á t .
megvet."
továbbá :
F e l d e d e t h adtad fejér lován És flvedeth aranyos f é k e n .
A kősziklák, e vén k r i t i k u s o k Maradnak csak kopáron, hidegen.
továbbá : Kelenföldén a Dunán e l - k e l é n e k * ) Az e s e k e n ők c s e k é n e s Az t h e t h e m b e n el fel-thetkőnek.
„Bezerédi
nótájában"**)
az allittera-
tio szépségében, teljességében, zengzetességóben ritkítja párját e néhány sora a kuruczdalnaklMRE S.figyelmeztetése szerint:
Számtalan más példákban nem is szükséges külön kijelölni „Bég veri már a magyart a teremtő" cz. költ. Hadd szorítsam két l e s e m m e l szivemre, Hadd szíjam ki édes lelkét csókommal.]
„ Virít a kikirics
..."
Süt a nap «ugára Halovány orczámra; Sütni fog maftoZnap alacsony síromnak Kis Jseresztfájára.
Sárvár alatt sUrü berek a cs«re: Leskelődő labauczokkal van t e l e ; Sürii berek m é g s i n c s annyi levele M i n t a m e n n y i , tompos fabancz b ú j t b e l e .
„ Vándordalok. " *) Az igekötők rendszerint nem. vétetnek a z allitteratio alkalmával figyelembe, csak a tiszta gyökök. **) Thaly Kálmán. „Adalékok Thököly és Rákóczykor irod. tört." II. 1 8 4 1 . (Budapest 1872.) 1677
Fándorlom a inVágot végethn utakon.
továbbá : mert lépteim íeíézvék Bútornak íerhivel. 1678
ÂCLV.
107
NS. V, 7 et 8.
Legszebben mutatkozik az allitteratio némely népdalban, kivált közmondásokban és talánybeszédekben. így pl. keresztes előrim. a.. .b | b . . . a KRIZA. „ Vadrózsák. " I . k. I. Karcsú termetű e i r á g o m tolled cdrom boldogságom.
továbbá : II. Mongya uirág virágnak FdVja uegit eitágnak. B t b .
továbbá : I I I . .árva bovnyu anyátlan P u s z t a pajta, födetlen, B a r o m verébnek Aat szöme Szenes csutak feteke. IX. E l ő l menjen / e n y e c s k e í/tán menyen / e j é r k e /eZbogozott / á r k á v a l . X X I I . / e h é r egyház fé\\á\>on dll. X X V I I . Aíenyen a medve, morog a mája. CIV. B e g y e n menyen henderi Hátán viszi kenderit ; Ha n e m szánnám Aenáerit Meggyújtanám kenderit.
Ugyancsak a „Vadrózsák"-ból köz mondások : iTásának n e m fcell tollóját keresni, N e áss méjjen, mett beletörik az ásod. Addig kell Aántani a háss&t, a mig jól hámlik.
Más közmondásokban, pl. Száz szo'nak is egy a vége. Szokállos szolgának szó is vereség. Szegény ember szándékát í o M o g I s t e n Sírja. F á r t leány, »árat nyer. .Bagoly is biró óarlangjában. Szeme szőrébe szoktak kaparni. Sem füle, sem / á r k a ERDÉLYI
„Népdalok és mondák"-jában.
2 2 8 . Adjon I s t e n : bort búzát, e g é s s é g e t országunkban ie'kességet. 2 6 1 . Pej poripám p a t k ó s z e g e de fényes, Korcsmárosnénk szőke lánya de kényes Száz talléros arany függő / ö l é b e n Száz /orintos selyem fcendó kezében. 3 8 2 . Esik 1679
eső szép csendesen csepereg.
ÄCLT.
NS.
V. 7 et 8.
108
Mindezekből a példákból világosan lát ható, hogy a magyar népnél is meg volt az előrím, de máig is megvan, kivált népda lokban, gyermek mondokákban pl. az isme retes egyedem, begyedem kiskendőben stb. és éppen a sok zenével teli népies rhythmus teszi kellemessé és játszivá a népdalok menetét. Ezekről azonban Arany János „A magyar versidomról" cz. különben korsza kot alkotó értekezésében azt mondja „a gyér nyomok feltüntetésével nem akarom bizonyítni, hogy a betürím (sic!) nálunk valaha uralkodó volt ; de hogy a magyar rhythmus is fölvette olykor (sic!) s ál tala a hangsúly erősbödést kapott, vilá gos. " Az allitteratio oly általános jellegé ről, mint ez az ó-izlandit jellemzi, a ma gyarban bizonyára szó sem lehet, de csak— ma, t. i. a közép- és uj magyarban. Mert hogy ebben a tekintetben mily erőteljes primär költészetnek tekinthető még csak a rokon közép-fcww, azt világosan mutatja a Codex cumanicus több helyen, jelesen (az ACLV. 1878 863 verses részletnek bi zonyította) következő quadernarioban :*) Bit« bit* bitidim Bes agacka bitidim Konesim guiirdim
Bekm Beki cirmadim. De valamint igen szép zenei rhythmust mutat az allitteratio óvatos hasz nálata, ép oly idegenszerűvé válik annak túlságos és erőltetett alkalmazása a ma gyarban is, mint minden modern nyelvben. A latin és görög remekírók müveiből is egész sorozata található az előrím szebbnél szebb példáinak. E tekintetben a latin classikusok közül talán Plautus**) *) Téves nézetekre a magyar allitteTatioról már S C H O I T V. figyelmeztetett a berlini anademiában. **) Frid. Lindemannus. T. M. Plauti Comediae très Captivi. Miles glor. Trinum. Lipsiae. 1864. 1680
109
ACLV.
NS. V. 7 et S.
áll első helyen. Comoediái hemzsegnek a szebbnél szebb előrímektől. „Miles gloriosus" bevezetésében mindjárt igy kezdi : Curate ut splendor meo sit e l a p e o c l a r i o r O u a m solis radii esse olira, q u o m s u d u m s t , s o l e n t : U t , u b i usus veniet, contra concerta manu Praestingat oculovum aoiem acri in a c i e hostibus.
A görög class, költők közt jelesen Ho- I merosaz „Ilias -ában nyújt szebbnél szebb előrímeket Bflrgmann értelmében I. 179, 255, 128, II. 485, 682 stb.) Eendszeres nyomozásokat csak a class, philologusok indíthatnának meg Bergmann aegise alatt. ll
III. Az Eddadaloknak egy teljes szövegű kiadása,mely csak Holtzmann és Bergmann régibb elvei alapján volna szerkesztve, máig sincsen. Az Atlamál első részének conjecturait hosszú sorokban irt szövegét, (aesth. krit. fejtegetéssel.) még csak az ACLTJ adta (No. 79 & 80. 1880.) Jelesen az úgynevezett hősdalok köz
ACLV.
NS. V. 7 et 8.
no
lasztottam B. theoriája alkalmazásának alapul. Legyen tehát szabad : sor és str. számok összeállítással B. theoriaját az Atlamálra alkalmazva feltüntetni. (Az arabs szám a strophát, a római szám pedig a sort mutatja,) XXIII. A T L A M Á L (102. str.) A. Magánhangzói, a) hármas előrím. I. I. 1, II. 2, II. 5, I. 9, H. 13, I. 13, I V . 14, U . 14, IV. 19, II. 2 1 , II. 2 3 , IV. 27, IV. 29, H , 32, n . 3 9 , IV. 4 1 , III. 42, II. 4 3 , I. 44, I. 5 0 . II. 5 0 , IV. 5 1 , IV. 55, I. 59, V. 6 1 , II. 6 6 , I V . 68, I. 68, III. 69, I. 72, I. 80, III. 8 3 , V. 9 1 , 1 . 95, IV. 97, II. 97, IV. 99, IV. 101, II. 1 0 2 , I I . Összesen 4 0 .
b) kettős előrím. 40, II. 42, I. 4 4 , I H . 46, IV. 5 1 , II. 66, II. 7 0 , IV. 77, I. 78, IV. 9 3 . I. Össz. IO.
B. Mássalhangzói,
b) hármas előrím.
I, II. 1, IV. 2, II. 2, III. 2, ' i V . 3, I. 3, II. 3 , III. 3, IV. 4, I. 4, II. 5, II. 6, I. II. IH. I V . 7, II. 8, I. II. III. 9. I. IV. 10, I. II. III. TV. V . I I , I. IV. 12, II. III. 13, II. III. 15, II. I I I . I V . 16, I I . I I I . IV. 17, I. II. 18, II. III. 19, I. I H . IV. 27, I I . III. 28, I. II. III. 2 9 , I. III. IV. 3 0 , I. III. IV. V. 3 1 , n i . IV. 32, III. 3 3 , I I . in. 34, II. III. 3 5 , I. I I . 36, I. II. IV. 37, I. I H . IV. 38, I. II. 39, I. II. III. 4 1 , II. IV. 4 3 , I I . III, 44, II. IV. V. 45, II. III. 46, I. III. 4 7 , I. II. 48, III. V. 49, I. IV. V, 50, I. III. 5 1 , I. 52, II. III. 5 3 , II. III. 54, II. III. 55, II. I I I . 56, III. IV. 57, II. III. 58, III. IV. 5 9 , I. I I . I V . 60, I. IV. 6 1 , I V . 6 3 , I. II. III. I T . 6 4 , I. II. 65, II. IV. 67, I. II. III. IV. 68, II. I V . 6 9 , H . III. IV. 70, I. 7 1 , I. I I . 7 3 , I. U . III. IV. 7 4 , I. IL III. 75, II. I U . IV. 76, I. II. 78, I. II. III. 79, I V . 80, II. IV. 8 2 , I. II. III. 8 3 , I. II. I V . VI. 8 4 , I. I U . 8 5 , I. H. U I . IV. 86, I. II. 8 7 , I. III. 8 8 , I I I . 8 9 , I. II. 9 0 , I I . 9 1 , I V . 9 2 , I . II. V . 9 4 , I I . I I I . I V . V. 96, II. I V . 97, I I I . 98, I. II. I I I . 9 9 , II. I I I . 100, I. 100, I I . I I I . 101, I V . 102, I. I V . — Össz. 212.
b) kettős előrím. 4, I I I . I V . 5, IV. 7, I I I . I V . 9, I I I . 1 1 , I I . I I I . 14, I. I I I . 15, I. 16, I. 2 3 , I. I I I . 2 4 , I I . 2 5 , III. 3 2 , I. 3 3 , I. 34, I. I V . 36, I I I . 37, I I . 3 8 . III. 4 0 , I. 4 1 , I. 42, I I I . 46, I I . 47, I I I . 4 8 , I. I I . 4 8 , III. 50, V. 52, I. I V . 5 4 , I. 5 5 , I V . 56, I. I I . 57, I. IV. 5 8 , I. II. 6 0 , III. 6 1 , I . III. 6 3 , I. 65, I I I . 66, I. 70, II. 7 1 , I I I . 72, I I .
1682
76, 83, 91, 97,
ACLV.
NS. V. 7 el 8.
ÂCLV.
I I I . 7 7 , I I . 7 7 , in. 7 9 , I. 79, I I I . 80, I. I I , III. 84, I V . 86, I V . 88, I. II. 9 0 , I. I I . H . III. 93, III. IV. 95, I. II. I U . 9 6 , 1 . III. I . 9 9 , I . 1 0 1 , I I I . 1 0 2 , I I I . — Össz. 7 8 .
c) Keresztes előrím. a . . . b | a . . . b . 5 , I I I . 7, I. 2 7 , I . 3 1 , I . 4 5 , I . 4 8 , I V . 5 4 . V . 6 0 , I I I . 65, I . 6 9 , V . 7 1 , I V . 7 5 , I . 7 6 , I V . 8 1 , I . 8 2 , I V . 9 0 , I V . 1 0 1 , I . — Ossz. 17.
a...b J b . . . a 12, I . 3 0 , I I . 3 8 , I V . 4 7 , I V . 4 9 , I I . 5 1 , I I I . 5 3 , I . 5 4 , I V . 6 0 , V . 6 6 , I I I . 9 4 , 1 . — Össz. 11.
d) Anklingende előrím. aab aab aba baa baa
ab ba ab ba ab
77, 70, 21, 18. 45,
IV, 84, I I . 86, I I I . III. I. 9 2 , I I I . I. 3 1 , I I . 9 3 , I I .
= = = = 8 7 , IV. =
3. 1. 2. 3. 4.
n. a) hármas előrím. 1 disj
IV. 5 9 , IV. 87,
Disjunctiv, 4, II. 8, IV. III. 45, 62, 75, 66,
10, IL 13, III. 1 6 , IV. 1 8 , II. 2 9 , 3 0 , I. III. 3 1 , IV. 36, IV. 3 9 , III. 4 4 , IV. V. III. 4 7 , II. 5 3 , II Iir. 5 6 , IH. IV. 5 9 , I. III. 6 3 , III. 67, IV. 69, III. 73, III. 74, III. III. 76, I. 8 2 , 1. II. 8 3 , VI. 8 4 , Iii. 9 2 , III. II. 1 0 2 , IV. — Össz. 3 5 .
hármas előrím 2 disj. 6, III. 1 5 , II. 3 2 , III. 3 8 , I. 5 0 , III. 8 4 , I. 9 4 , nr. — Ossz. 7.
kettős előrím 1 disj. 4 , IV. 5, III. 1 4 , III. 16, I. 2 3 , I. 2 4 , II. 3 3 , 1 . 4 0 , I. 4 1 , I, 4 8 , II. 4 9 , II. 5 0 , V. 5 2 , IV. 5 3 , I. 5 4 , IV. 5 7 , I. 61, III. 6 3 , I. 76, III. 77, III. 8 1 , II. 8 4 , IV. 9 3 , Iii. 1 0 1 , III. — Össz. 2 4 .
Assonanz,
a. teljes.
2 , IV. 1 4 , I. 1 5 , IV. 18, I. 3 8 , IV. 3 1 , IV. 5 0 , III. 5 1 , III. IV. 5 9 , II. 6 7 , III. 74, I. 8 3 , IV. 84, III. 9 5 , IV. — Ossz. 15.
ß . nem teljes. I, IV. 2 , 1. III. 3 , III. IV. 4 , I. 6, IV. 8, I. II. 9 , I. 1 1 , I. IV. 19, IV. 2 0 , I. 2 1 , I. 2 3 , I. III. IV. 2 4 , II. 2 5 , II. 2 7 , II. 2 8 , II. 2 9 , J. III. 3 0 , m. IV. V. 3 3 , III. 3 4 . I. l i . 3 6 , nr. IV. 3 8 , 1 . II. 3 9 , I. II. 4 1 , II. 4 3 , II. 46, I. III. IV. 4 8 , II. 4 9 , I. III. V. 5 0 , V. 5 1 , I. 5 2 , II, IH. 5 4 , III. 5 6 , II. 5 7 , I. 6 0 , IV. 6 1 , III. 6 2 , II. 6 3 , I. II. 65, H . 6 7 , IV. 69, IV. 7 0 , III. 7 1 , I. 7 3 , IV. 7 5 , III. 76, II. 7 7 , IV. 8 1 , I. 8 3 , VI. 9 0 , II. 9 4 , II. 9 4 , V. 9 8 , III. 1 0 2 , 1 . 102, IV. — Össz. 7 4 .
Végrim
egytagú.
4 3 , I. 4 4 , IV. 5 0 , V. 5 1 , III. 6 9 , V, 8 5 , II. Összesen 6 . 1683
Végrím
NS. V.7 et S.
112
kéttagú.
3 6 , III. 5 1 , IH. — Össz. 2 .
Térszüke miatt, a rím, versszakasz és sorok szerint való kimutatásnál, csak az alapul vett Atlamálra szorítkozhatunk, de ugyanezen alapon vannak az összegek ki keresve és összeállítva az itt következő általános táblán is: BERGMANN THEORIÁJÁNAK AZ ÖSSZES E D D A - D A L O K B A VALÓ ALKALMAZÁSÁT MUTATÓ TÁBLÁZAT.
Edda dalok czimei 1. Vsp. 2. Bdr. 3 . Thkv. 4. Hym. 5. L s . 6. Hrbl. 7. Skm. 8. Vfthrm. 9. Grm. 10. Alv. 11. Háv. 12. Rth. 13. Hyndl. 14. Vkv. 15. H . Hv. 16. H. H . I. 17. H . H . I I . 18. Sfth. 19. Grp. 20. Rm. 21. F m . 22. Sdrm. 23. Br. 24. Gudhr. III. 25. Sig. 26. Am. 27. Akv. 28. Gudhr. I. 29. „ II. 30. Helr. 31. Drp. 32. Oddr. 3 3 . Ghv. 34. Hmdhm.
P. "
1 '§t? 7: sM S .3
z»
54 13 42 34 20 15 23 25 21 17 49 31 57 28 25 39 36
23 4 12 6 5 13 5 18 4 1 48 14 13 12 9 7 7
Ş
68 14 32 39 65 60 42 55 54 36 163 49 49 41 43 57 50
53 26 9 26 4 4 16 7 37 2 0 15 10 6 71 75 102 5 1 4 4 25 2 7 19 4 4 23 14 12 31 22 30
B fr, e.
Előrím
=4
22 11 18
184 39 70 111 55 78 46 42 58 14 227 139 128 116 97 178 173
173 11 54 5 70 6 5 5 13 54 6 32 2 185 2 4 290 28 126 16 86 2 143 8 40 2 94 73 82
8 3 6
'«2
S» 3 g ~ •« 13 19 1 1 4 8 1 10 3 11 2 7 2 7 12 — 11 12 1 13 8 2 29 4 21 5 15 2 21 — 36 — 23 2 — — 1 —
— — 13 7
— — 1 11 2
* IO
Végrím
Ill
75 16 25 33 23 19 31 41 44 37 151 32 19 30 28 49 29
2 1 3 2 5 7 4 10 7 21 44 9 14 5 1 4 2
18 3 5 9 12 2 21 66 32 9 25 5
40 21 23 34 9 3 54 89 20 9 29 5
4 2 1 7 5 3 13 7 10 2 1
15 9 14
13 5 15 1
. 3 1 3
113
ÄCLV.
KS. V. 7 et 8.
Hogy aesthetikai, szövegkritikai, rhythmusi tekintetben mily előnyei vaunak B. theoriájának, az eddig mondottakból kitűnik. Egybefoglalva az elmondottakat kö vetkező végeredményre jutok, melyet legczélszeriibben 8 rendbeli thesisbe fog lalhatok össze: 1 ) Bergmann nagy érdeme, hogy a magánhangzók és mássalhangzók egyenlő jogosultságát felismerte és kimondotta.Ezek együtt képezhetik csak a valódi rímet, mivel a mássalhangzó magára véve még phonetikailag se létez jóformán, annál kevésbbé szerepelhet rhythmikailag. 2) E fontos theoria minden ó-german, sőt általában minden allitterált sorokban irt költeményekre alkalmazható. Ennél fogva sok oly sorban, melyben eddig nem véltek rímet, kimutatható, hogy van. Azaz, ha nincs előrím, lehet középrím. 3) E* theoria alapján tűnik ki vilá gosan, az előrím, középrím és a végrím közt való szoros kapcsolat. 4) Az előbbi thesisből következik, hogy éppen ez a kapocs az, mi a rövid sorok egyetlen hosszú sorrá tételét bizonyítja legjobban. 5) Erro Holtzmann és Bergmann igen élesen figyelmeztettek az Edda da lok hosszú sorokban irt interlinearis versiojukkal stb. Két íőokból kell e rövid szag gatott sorokat egységeseknek tekintenünk: a) mert a méltóságteljes alliteralt hosszú sor nem tűri az ily rövid 8 sorú strophákra osztott szaggatott lyrai sza kaszokat. ß) éppen e szaggatottság következtében a rhyttamus igen sokat veszt eredeti szép ségéből, de sőt nem is igen érezhető. 6 ) E theoriának alkalmazásából tűnik ki, hogy az ó-izlandiban keresztes allitteratio is létezik, melynek léteiét eddig 1685
ÄCLV.
NS. V. 7 et 8.
114
tagadták. Van ezenkívül anklingende, dis junctiv, középrím és végrím. 7) E theoria megerősíti azt a tényt, hogy az Atlamál és Atlakvidha mint dalok, melyek a nagy hun király Attilával fog lalkoznak, tulajdonképp legódonabbak. Abból az egyszerű tényből melyszerint az Atlamál 102 strból áll és csak 7 végrím van benne, míg az Atlakvidha 44 str. álló dalban 10 végrím fordul elő, azt következtethetni, hogy az Atlamál nemcsak az Atlakvidhával, de a többi Atlidaloknál is ódonszerübb. Ez a tény is igen megerősíti dr. Meltzl tanár úr hypothesisét a hunno-gót Atli-eposról. 8) Az ó-german költészetben a rhythmusi ecsetlés a maga szépségében csak Bergmann allitt. theoriájának alkalmazása által tűnik ki igazán, mivel ezentúl a kö zéprímet is tekintetbe kell vennünk, mu tatható ki legelőször tudományosan, hogy kezdetben az előrím, később ebből kifej lődve a középrím és most legújabban a végrím lett uralkodó. VAJDA EMIL. VOM SPRACHUNTERRICHT. (Fortsetzung.)
2. Der verf. beginnt mit der kritik der schulmethode, und ich. will seine eige nen worte mitteilen : „1. La Construction
par
le procédé
vulgaire.
„Soit à présenter devant une classe une églogue de Virgile. Tityre, t u patulae recubans sub t e g m i n e fagi, Sylvestrem tenui m u s a m meditaris avenâ. N o s patriae fines et duloia linquimus arya, N o s patriam fugimus : t u , Tityre, lentu* in uuibrâ, F e r m o s a m resonare doees Amaryllida silvas . . . „L'école classique a r r a c h e . . . la proposition à s o n milieu pour la soumettre à u n e sorte de dissection anatomique. „Elle la b r i s e . . . ou du moins la démonte comme l'enfant son jouet.*) Puis, replaçant ses *) Mr. G. führt in seinem g a n z e n buch einen fortwährenden krieg g e g e n die herge1686
2
115
ÂCLV.
NS.
V. 7 et 8.
élément3 dans l'ordre logique, elle en fait phrase m o d e r n e . . .
ACL V. NS. une
Tityre, t a recubans sub tegmine fagi patulae, Meditaris musam sylvestrem avena t e n u i , N o s linquimus fines patria et arva dulcia; N o s fugimus patriam, t u , Tityre, lentus in umbrâ, D o e e s Silvas resonare Amaryllida formosam . . . „Pour enseigner la construction antique, l'école la détruit, la fait disparaître et lui substitue la construction moderne . . . Au lieu de ramener l'ordre logique à l'ordre naturel, vous ramenez l'ordre naturel à l'ordre lrgique." (Seit •wann sind denn „naturel" und „logique" entg e g e n g e s e t z t e begriffe ?) „Moyen et but furent ils jamais plus contradictoires ? A u t a n t v a u d r a i t . . . s'exercer à tenir une chaise en équilibre sur le bout de son nez, afin de se fortifier lerbras." (!!) brachte schulmethode. Dass er manche gebre chen derselben scharfsinnig aufgedeckt hat ist nicht abzuleugnen. Aber wenn er dem Scharf sinn auch witz beigesellen will, leistet er einen schlechten dienst — seiner sache. D e n n witz und Scharfsinn sind e n t g e g e n g e s e t z t vermögen, und w a s der eine baut, reisst der andere öfters ein. Hier hat der witz unsern verf. zur inconcequenz und Ungerechtigkeit verleitet. Er t u t j a m i t den phrasen : „ich schreite auf die thür zu", und „ich nähere mich der thür", eben das, was er der schule als eine sünde anrechnet. Er „reisst" d a s Terb aus der mitte heraus, und l e g t dann die andern bestandteile einzeln hin. Er m u s s es auch tun, w e n n er analysiren will. Eine analyse zei stört (brise.) n o t w e n d i g das ganze. Mr. G. mildert auch gleich darauf seinen unüberlegten ausdruck und vertauscht ihn m i t „zerlegt" ( d i m o n t e ) , was er aber mit dem w i i z e : „wie das kind sein spielzeug", w i e der verdirbt. N i c h t „als das kind", m e i n herr methodiker, sondern „als der U h r m a c h e r die uhr die er zu repariren . . . hat." Die analyse der schule als einen fehler vorzuwerfen, i s t also eine Ungerechtigkeit. E b e n so ist es keine sünde, w e n n die schul m e t h o d e die disieeta membra poetae in anderer Ordnung hinstellt. Denn die angeführten verse stellen nicht den gewöhnlichen g e d a n k e n g a n g i n der lat. phrase vor. Sie sind eben poetische Wendungen u n d ausdrücke, die der erkläier in aitagliene prosa umsetzt, und dadurch dem schüler verständlich macht. Die Umstellung i s t gerade so g u t latein, wie die ursprünglichen verse des dichtere. 1687
V. 7 et 8.
116
„2. — La construction par notre méthode. „ D e s la l-re leçon, dès la 1-re proposition, nous posons la construction antique devant l'élève, nous l'obligeons à penser selon l'ordre naturel e t d'y accommoder ses phrases. „. . . Eeprenons une fois encore mais e n latio, notre vieil*) exercice. „Ostium apei i o . "
Wie man leicht bemerken kann, hält der verf. dafür dass er in diesen phrasen die richtige, u. zwar die einzig richtige lat. construction (Wortstellung eingerechnet) lehrt. Dem ist aber nicht so, denn es ist keine regel, ja nicht einmal ein häufigerer oder gar vorwaltender fall, dass das complément dem verb vorausgehen und das Subjekt ihm nachfolgen solle. Und wenn der schüler durch die gleichmassige einrichtung der phrasen abgerichtet sich so etwas in den köpf setzt, hat er falsche begriffe erworben. Aber nicht weniger falsch ist der wahn des verf., der sich weiter so vernehmen lässt : „La maître a fait penser la classe en latin ; il l'a initiée à la construction antique; il l'a familiarisé avec l'ordre naturel . . . Quelques exercices encore, et l'élève ne pourra construire ses propositions autrement que les anciens euxmêmes." *) Will heissen : abgedroschen, in derber deutscher spräche. „Le m a î t r e j e t t e le premier verbe — Per gő. P u i s attaquant la phrase par le complément, et la vivifiant du g e s t e et du voix — ,Pergo Ad ostium pergo.' «N'y a-t-il pas ici à la fois analyse et syn t h è s e ? " Ja freilich, nur sind sie falsch! B e trachten wir die beispiele : „Appropinquo ad o s t i u m appropinquo, Pervenio ad ostium pervenio, Subsisto ad o s t i u m subsisto, Apprehendo ostii ansam appreheudo, Torqueo ostii ansam torqueo, Eecludo ostium recludo, Vertitur cardinibus vertitur ostium, Stribet cardinibus stridet ostium etc." 1688
117
AC LV.
NS.
V. 7 et 8.
Auf die art geht der „maítre" des verf. mehrere sérien mit dem schüler durch, und gelangt bald dazu, dass letzterer den lateinischen Virgil mit der leichtigkeit und dem veiständniss lesen wird, als irgend ein buch in der eigenen muttersprache. Glück auf! Zum Schlüsse kommt noch ein kurzes kapitel über die „phrases modales," die nach Mr. G. mit seinen „phrases relatives" und „enclitiques" einerlei bedeuten. Er verweist uns daher einfach auf die schon abgehandelten exercitien. Das wären also die hauptzüge der „neuen linguistischen méthode", worüber ich so treu als möglich zu berichten
gesucht habe. Und es war keine leichte arbeit, denn ein vollständiges system, „sérienbuch"oder leitfaden liegen nichtvor, folglich musste ich alles aus seinem weitschweifigen und doch mangelhaften reclam-buch zusammenlesen. Eben so wenig ist die méthode in einer schule erprobt, und die im buch behaupteten erfolge sind nur vom verf. erträumt.*) *) Zum beleg muss ich noch einen pavagvaplien aus dem besprochenen buch mitteilen. „Le mécanisme le mieux construit doit être e: sayé une fois au moins . . . J e repartis pour Berlin, car il m'avait été démontré que c'était par la parole vivante que se transmettait une langue. . . . Les cinquante séries qni traduisaient ou exprimaient l'ensemble de mon individualité, c'est à dire tout le livre de mon existence, je devais les revivre en allemand, le reconeevoir en allemand, et pour cela, d'abord les entendre en allemand . . . „J'Jiabitais et vivais au sein d'une excellente petit famille d'origine saxonne. A ma requête, les enfants furent livrés à ma discrétion. „Leur plus grand désir était d'ailleurs d'apprendre le français. Il y eut donc entre nous échange de services. N o u s nous établîmes autour de notre table, et commençâmes l'étude des séries. „Ce n'est pas ici le lieu de raconter comm e n t je dirigeais les leçons ou p l u t ô t la con1689
ACLV.
HS.
V. 7 et 8.
118
Und nun können wir unser schlussurteil über die in der rede stehende méthode auf folgende punkte stützen: 1. Der Sprachlehrer soll sich von der beobachtung dessen, wie das hind sprechen lernt, belehren und leiten lassen. 2. Die tvort-{verb, nomen, pronomen etc.) formen sollen nicht abstract für sich, sondern concret in der phrase gc lehrt werden. 2. Die phrasen sollen ebenfalls concrete ideen enthalten, so dass sie leicht und sicher sowohl objective, wie subjective vorstdlungen beim schüler erzeugen. 4. Das haupt- und dominirende element der phrase int das verb, und alle anderen bestandteile der phrase sollen auf das verb bezogen werden. 5. Beim Unterricht in den Zeitformen des verbs, soll ausser der zeit der zeitliehe character der durch die Verbformen bezeichneten handlangen sorgfältig und als maasgebend berücksichtigt tverden. versation, e t comment à la manière de Socrate, je parvins à faire accoucher mes interlocuteurs successivement d e t o u t e s les expressions allemandes correspondantes aux détails de mes s é ries françaises." (Der verf. verweist auf das eben von mir berichtete verfahren.) „Je tiens seulement à déclarer que la grammaire, les racines, le dictionnaire ensemble avec Ullendorf et E o b e r t s o n f u r e n t . . . bannis de notre table. „Des le seconde jour j e sentis que j'étais sur le vrai chemin. N o n seulement le travail était délicieusement facile . . . mais ce que nous assimilions dans une heure était prodigieux; et ce qui entrait une fois dans l'oreille allait s'imprimer dans la mémoire et ne s'en effaçait plus. Après une heure de conversation, j'étais capable de reprendre, sans m e tromper d'un mot, une série entière de 16 et 15 p a g e s : 3 0 0 ou 4 0 0 propositions; et mes jeunes h ô t e s pouvaient la m ê m e chose en français. „Au bout d'une semaine, j e pe:çai les conversations ordinaires. Ma langue spontanément se délia, et comme l'enfant spontanément j e parlai. Comme lui j e trouvai des m o t s j u s t e s 1690 2*
119
ACLV.
NS.
V. 7 et 8.
6. Die construction ergibt sich natürlich und ungezwungen aus den zu gründe gelegten phrasen. 7. Das olir ist das wichtigste, wirksamste und vor allen andern zu gebrauchende vermittelungsorgan des Sprachunterrichts.
Alle diese punkte beweist Mr. G. haarklein und unumstösslich. Es handelt sich nur darum, zu untersuchen, ob die dadurch verheissenen vorteile durch sein eigentümliches verfahren und seine speciellen mittel einzig, oder auch nur vorzugsweise zu"erlangen seien. • Zur beantwortung dieser frage werde ich bei der beschreibung meiner sprachunterrichtsmethode, an welche nun die reihe kommt, mehreremal veranlassung finden, und dadurch zeit und räum ersparen. Dabei wird sich auch herausstellen, was das wirklich neue an der sache ist. Im bericht über meine méthode werde ich ein dem vorhergehenden entgegengesetztes verfahren beobachten, und pour dire juste ce que j e voulais. Comme lui encore, et intuitivement j'appliquai la grammair e ; et mes locutions perdirent t o u t à coup la triste vertu de faire rire les g e n s . Bref, au bout de deux m o i s , ,je rêvais en allemand.' „Quinze jour après dans une joute philosophique à l'Université — in disputatione philosophies — je prenai la parole en allemand. Le sujet proposé était la comparaison de la formule de Descartes ,je pense donc je suis' à la formule de Hegel, ,das veine Nichts und das reine Sein sind indentisch.' „Apres un l o n g et vif débat (en allemand s'entend) l'étudiant français était proclamé vainqueur. „Je savais l'allemand!" (Meinherz! was wüns c h e s t du m e h r ? ) . . . «D'ailleurs, mes jeunes amis, qui n'avaient subi l e supplice ni de la grammaire ni du dictionnaire, au bout de trois mois rêvaient en français aussi aisément que leur maître rêvait e n allemand." 1691
ACLV.
NS.
V. 7 et 8.
120
zuerst die grundsätze vorlegen, worauf die anwendung folgt. I. Allgemein methodische principien : ' 1) Der Unterricht besteht in erweckung und mitteilung von ideen, wozu ein fester grund unterlegt werden soll. 2) Die ideen sollen dem alter u. der reife des schülers angemessen sein. 3) Lehren wir wahres und wirkliches. 4) Alles nach seiner art und weise. 5) Das material des Unterrichts soll nicht das ganz alltägliche und triviale sein, sondern bei jeder stufe des fortschritts etwas neues enthalten, wodurch die wissbegierde des schülers gereizt werde. 6) Jeder begriff soll seiner art und eigentümlichkeit nach vorbereitet und entwickelt werden. 7) Es soll dafür gesorgt werden, da ss der schüler den jedesmaligen begriff deutlich und mit vollem bewusstsein im ganzen und einzelnen auffasse und sich aneigne. 8) Der gang des Unterrichts soll stufenweise geleitet werden. 9) Nichts im voraus anzunehmen. 10) Man soll streng consequent sein. I i ) Eepetiren wir zweckmässig. 12) Gruppiren und classificiren wir vorsichtig. (Die beiden extremen fehler sind: das pedantische systematisiren und die — sit venia verbo — zerzaustheit). Unter diesen punkt gehört auch das, was ich den einmaleins-satz nennen möchte, nämlich dass in jeder auf einmal gegebenen lection nur ein einziger gegenständ zur spräche gebracht werde. Z b. in der algebra die Verwandlung einer summenformel in eine producten-formel ; in der grammatik eine casus-form u. s. w. Dieser grundsatz ist aus meinem sogleich zu zitirendem büchlein durch ein unbegreifliches versehen ausgeblieben, obwohl ich mich im späteren darauf beziehe. Sämmtliche principien sind nicht etwa ad hoc ausgedachte sätze; sie sind in einem, in der ung. akademie 1867 vor1692
121
, ACLV.
NS.
V. 7 et 8.
ACLV.
NS.
V. 7 el 8.
122
gelesenen und in demselben j . gedruck- ment) der phrase. Mithin muss es mit ten tractat über die methodik wörtlich dem verb in seiner einfachsten und unabenthalten und hier in getreuer ueberset- hängigsten form angefangen werden. 9) zung mitgeteilt. Dies zur Währung der Alle übrigen coordinirten glieder der Priorität. phrase beziehen sich auf das verb, und II. Specielie, auf den Sprachunterricht ihre rangordnung in der méthode wird bezügliche grundsätze. 1) Eine spräche, durch ihr engeres od. loseres verhältniss oder deren grammatik zu lehren, sind zum verb bestimmt. Die phrase besteht zwei ganz verschiedene dinge. Die mehr- demnach aus dem verb und den dasselzahl der grammatiken, hauptsächlich die be qualificirenden Wörtern, die ich ,,erin der Donatus-methode verfassten, die- gänzungen'' in weitem sinne*) nenne. nen zum letztern und nur indirekt zum ÍÖ) In jedem thème dürfen ausser der erstem zweck. Die grammatik enthält ja eben darin zu lernenden neuen form nur nur regeln, die aus der induction eines die schon erlernten gebraucht und nie andern hervorgegangen sind, deren erler- irgend eine der später zu lernenden annung bloss das gedächtoiss des schälers gebracht werden. Auf die art wird die beschäftigt. 2) Der wahre Sprachunter- reihe der thème-en ein vollständiges und richt legt, die sprachtatsachen vor, aus gesund organisches bild der entwickelung denen der schüler inductiv durch eigene der bezüglichen spräche angeben. geistestätigkeit die eigentümlichkeiten der Diese grundsätze sind wiederum betreffenden spräche abstrahirt und sie nicht ad hoc erfunden, sondern in anwendet, indem er die sich zugeeigne- in "zwei von mir herausgegeben gramten, phrasen analogisch nachbildet. 3) matiken angewendet Sie werden auch hinDie wahren, lebenden individuen in jeder reichen die nähere praktische einrichspräche sind die phrasen ; daher 4) Die
wort- und phrasenformen werden nicht •einzeln und isolirt, sonderen jedesmal in einer ganzen abgeschlossenen phrase vorgelegt. 5) Jeder wort- und phrasenform wird anfangs eine eigene Sammlung von phrasen (thème od. uebungsstück) gewidmet; später können in einem thema mehrere, nahe verwandte formen sparsam entalten sein. 6) Die vollständige reihe der themen, oder das ganze handbuch muss alle formen der behandelten Sprache erschöpfen. Dass dies möglich sei, beweisen ja alle grammatiken, die auf Vollständigkeit ansprach machen. 7) Die reihenfolge der formen bestimmt der gi'undsatz, dass die wesentlicheren und einfacheren den minder wesentlichen u. zusammengesetzten vorausgehen. 8) Das verb ist das allerwesentlichste glied (od. ele1693
*) l o h recline den nominativ auch unter die ergiinzungen. Er i s t ja nichts anderes, als das m i t dem verb in der engsten beziehung stehende bestimmungswort. Dass er in dem — freilieh häufigsten — fall, wo p e r s o n i l e n d u n g e n vorhanden sind, die verbform b e s t i m m t , ist sehr unwesentlich. Wenn der Engländer : „I went," „\ve went" oder der deutsche: „wir g e h e n " s i e g e h e n " sagt, denken sie nichi i m m i n d e s t e n daran i m letzteren ausdruck den w o r t s t a m m durch irgend eine personalenduag zu unterstützen. Die vergleichende grammatik h a t es j a dargetan, dass die personalendungen nichts als verkappte nominative sind. D i e in den romanischen sprachen befindlichen e n d u n g e n sind bloss Überreste der lateinischen, die ihre b e d e u t u n g meist vollständig verloren haben, s o n s t würde man nicht n ö t i g haben den indispensablen nominat i v immer hinzuzufügen. Dann g i e b t es auch andere ergänzungen, welche da? verbform bestimm e n . Die zeitadverbien t u n es j a auch, u n d i m magyarischen und manchen andern ugrischen sprachen b e s t i m m t der accusativ eigene Verbformen. r
1G94
123
AC LV. NS. V. 7 et 8.
ACLV.
NS. V. 7 et 8Ì
124
tuug eines nach meiner méthode zu ver müssen uebungsstücke und analysen ge fassenden Sprachunterrichtshandbuchs zu widmet werden und zwar jeder form erklären. einzeln, und bloss in präsens, (ohne aber Nehmen wir als substrat der méthode dieses zu benennen)*) Dabei und da durch wird dem schüler der Unter die lat. spräche an. schied der vier conjugationen (mit vér Die zwei uebungstiicke (thème, auf ben 2-ter u. 4-ter conjug, angefangen) gäbe etc.) des I. abschnitts befassen sich bekannt gemacht, und er gelangt zu mit der allereinfachsten phrase, in wel den begriffen des numerus, der person, cher die handlung mit dem blossen verb der concordanz, der wurzel und des ausgedrückt wird. Stammes. Auch erlangt er eine gehörige 1) „Fulgurat, tonat, pluit, ningit, Vorbereitung zum est etc."*) II. Abschnitt, in welchem der nomi 2) „Statur, sedetur, dormitur, salta- nativ allein als erste und wichtigste ertur etc." gänzung behandelt wird. Die phrosen Nach dem einüben beider, oder auch bestehen demnach aus zwei Wörtern, wie : einzeln nach jeder derselben folgt gleich „caniş lătrat," „cântat galhis." Sie wer die analyse. Das verb besteht aus stamm den nun in uebungstiicke von hinläng und suffix. Beim letzteren geschieht aus licher anzahl verteilt, damit die formen rücksicht auf den 10. Specialgrundsatz des nominativs erst im sing, durch alle keine erwähnung der personbedeutung, declinationen, dann des plurals dargestellt nur soviel wird ausgesagt, das das suffix und gelehrt werden können. Dabei wer als erkennungszeichen des Wortes dient, den die im I. abschnitt entwickelten be dass es nämlich ein verb ist. Auf das griffe vervollständigt und die in den verfahren bei der analyse brauche ich vorigen aufgaben nicht erschöpften formen nicht näher einzugehen, da ich für kun des verbs nachgeholt. Um dies aber in dige lehrer schreibe. Nur die bemerkung gehöriger Vollständigkeit tun, und über erlaube ich mir, dass der lehrer nur an haupt die ganze conjugation des praesens ein paar beispielen zu zeigen hat, wie darlegen zu können, werden auch die die analyse zu bewerkstelligen ist ; der pronominalnominative in die phrasen auf schüler soll sie aber bei jeder phrase genommen. Hiebei habe ich nun eine wiederholen, und sie selbständig analy- wichtige erinnerung anzubringen. siren. Es ist — wenigstens praktisch -— Die lateinische spräche drückt aber bekannt, obwohl in keiner grammatik nicht nur unpersönliche sätze mit einem dessen mit einem worte gedacht ist, dass verb für sich aus, sondern auch formen, in der phrase ausser den accenten der wie pergo,
pergis,
pergimus,
pergitis,
*) Auch darf m a n hier nicht von weglassen des Subjekts, concordanz u. s. w. sprechen. Es g e n ü g t anzugeben, dass pergo, ich g e h e ; pergitis, ihr g e h t etc. heissen. — E s i s t geraten m i t verben 2-ter u. 4-ter conjugation anzufangen, u n d auch die erste person zuletzt zu erörtern, damit die auslassung v o n a des Stammes i n der 1 p. sing, erklärt werden könne. 1695
*) E s zeugt eben für keine wachsende e i n sieht in das wesen der spräche, dass der b e griff des unpersönlichen von den grammatikern neuerer zeit sehr vernachlässigt, ja von man chen geflissentlich gemieden zu werden scheint. Tonat etc. sind wirkliche u. vollständige phra sen, und dieselben als elliptische zu betrachten, und sie durch hypothetische „Subjekte" erklä ren zu wollen, ist nachgerade lächerlich. 1696
125
ÄCLV
NS. V. 7 et 8.
ACLV.
NS. V. 7 et 8.
126
einzelnen worte, auch ein phrasenaccent cente, Phrasen also die sie enthalten, laut, wird. In den mo ^ernen analytischen sind gewöhnlich nur eindeutig.*) sprachen, wo die Wortstellung festgesetzt *) D a s ist eins v o n d e n dingen, von denen — ich möchte sagen : verknöchert — ist, kann dieser umstand füglich vernachläs- die Verfasser unsrer griechischen und lateinigrammatiken sich nichts t r ä u m e n l a s s e n . sigt, oder allenfalls der rhetorik über- Uschen m e t w a i g e n einwürfen zu b e g e g n e n , m u s s i c h wiesen werden. Nicht so aber in den erklären, dass die b e h a u p t u n g i m text nur für sprachen, wo eine freiere Wortstellung im einzelne, selbstständige phrasen strenge g e l t u n g gebrauche ist, wie — um bei unserm gegen- hat. I n andern, auf einander bezogenen phrasen kommen allerdings unaccentuirte persönliche ständ zu bleiben — im lateinischen, wo jener und demonstrative sogenannte fürwörter vor. umstand den bedeutendsten einfluss sowohl Das i s t der fall z. ex. bei gegensätzen, aufzähauf die construction, als den sinn der lungen u n d nachweisungen. „Ego labóro, tu sterphrase besitzt. Einen phrasenaccent fin- lis. ' — ..Nos léqimus, vos scribUis, ilii pingunt." — „Hi (d. h. die ebengenaimten Völker) . . . den wir ohne ausnähme in jeder phrase differunt" (Caes.j Zu diesen phrasen gehört nämvon der einfachsten an bis auf die höchst lich die gedachte frage: „Was t u n . . . " ? erweiterten und zusammengesetzten ; des(Fortsetzung folgt.) wegen ist es notwendig den lateinischen schüler so früh als möglieh damit bekannt zu machen, in dem auf dieser S Y M M I K T A. stufe vorliegenden falle diene zum beisTHE FOLK-LORE SOCIETY, FOR COLLECTING AND piel die phrase: „fráter dormit." Der PRINTING RELICS OF POPULAR ANTIQUITIES, êsc. — LoüdoD. — accent kann sowohl auf dem nom., als auf dem verb liegen. Im ersten fall: President. T h e E i g h t Honourable Earl „fráter dormit", antwortet die phrase B E A U C H A M P , F.S.A. — Vice-presidents. H . C . auf die (zu denkende) frage: „quis dor- C O Û T E , Esq., F.S.A.-. W. R. S . R A L S T O N , E s q . , M.A ; E. B . T Y L O R , Esq., LL.D., F.R.S. — Counmit?" Im zweitem auf: „quid agit fra- cil. Edward B R A B R O O K , F . S . A . James B R I T T E N , ter?" Letztere phr. heisst genau über- F . L . S . D r . Robert B R O W N . Sir W . R . D R A K E , setzt: „Der bruder tut schlafen" ; die F . S . A . G . L . G O M M E , F.S.A. Henry H I L L , F.S.A. erstere: „Es ist der bruder, der schläft." A. L A N G , M;A. F . O U V R Y , F . S A. The Rev. Professor Sayce, M.A. Edward S O L L Y , F.R.S. Die Wortstellung wird auch mitunter F.S.A. William J . T H O M S , F . S A. W. S . W . umgekehrt, aber der accent behält dabei V A U X , M.A. — D i r e c t o r . — W i l l i a m J. T H O M S , die nämliche Wirkung. Aus allem geht F.S.A. — Treasurer.—Sir William R. D R A K E , die maasregel hervor, dass alle phrasen F.S.A. — Hon. s e c . - G . L . GOMME, F.S.A. 2 , A u d i t o r s . — J o h n T O L H U R S T , Esq. J. S. U D A L , desìi, absehnitts doppelt, nämlich mit ver- Esq. — Bankers.—-Union Bank of London, Chatauschung der accente gelesen u. dem ent- ring Cross Branch, t o w h o m Subscriptions m u s t sprechend übersetzt werden sollen. Beson- be paid.— ders wichtig ist die Unterscheidung in bezug T h a t there is a wide-spread and g r o w i n g aui die nominative der persönlichen fürwör- interest i n our Popular Antiquities, and an i n desire t o preserve t h e fast fading relics ter. Denn sie sind in der lateinischen und creasing of our Popular Fictions and Traditions, Legendanderen ihr geistig verwandten sprachen ary Ballads, Local Proverbial Sayings, Superkeineswegs blosse bezeichner der handeln- stitions a n d Old Customs is manifesi from t h e den oder leidenden person, sondern werden number of Provincial Newspapers in which a „Folk-Lore Column" n o w forms a prominent stels als nachdrückliche ergänzungen ge- feature; while a t t h e same time t h e researches braucht, folglich erhalten sie immer ac- of the antiquary and archaeologist on these points 1
1697
1698
ACLV.
127
NS. V. 7 et 8.
ACLV.
are n o w generally recognized as important elem e n t s i n t h e scientific evidence a s t o human history. — The want of a common centre where these materials m a y he brought t o g e t h e r and preserved for future use has l o n g been strongly felt.—
The F O L K - L O R E SOCIETY, founded on
the
principle so successfully originated by the Camden Society, has been established t o m e e t t h i s want. —
T h e P O L K - L O R E S O C I E T Y will
12 8
L i r e from Chsucer, by the Reverend J. G. Fleay. Reprints, Ac:—Four Transcriots by the late Thomas Wright, F.S.A. communicated by William J. Thorns, F.S.A. The Story of Conn-Eda; or, the Golden Apples of Lough Erne, communicated by Henry Charles Coote, F.S.A. Notes. .Queries. Notices and News. Index to Vols. I. and II, Appendix: The Annual Report for 1878. (A suivre.)
gather
t o g e t h e r and publish t h e more important FolkLore articles scattered throughout E n g l i s h liter a t u r e ; original communications on t h e same subject; and such accounts of t h e Folk-Lore of t h e colonies, and of other countries, as m a y servo to illustrate and explain t h a t of our o w n . — European scholars ha" e of late years paid con siderable attention t o popular antiquities, and m a n y works of great interest have been p u b lished thereon in t h e chief Continental countries : i t w i l l be t h e work of t h e F O L K - L O R E S O C I E T Y to bring t h e m o s t important of t h e s e
works under t h e notice of the Members. — Even i n g m e e t i n g s for t h e reading and discussion of papers are held a t 2 2 , Albemarle Street, and a card of t h e appointments for t h e session 1 8 8 0 — 8 1 m a y be obtained from
NS. V. 7 et 8.
t h e Honorary
S e c r e t a r y . — The publications of the Society are— . For 18J8:—
VOLKSLIEDER DEH TRAîfSILVAÎiISCH-UNGARISCHEX ZiGEl'KER.
(ERDÉLYILYIKA ZILYA
EROMANE.)
— Inedita. —
Neue Folge. III. Ja, ja, ja, he the me jau Nu mau ek kofa mol the pau. Averi draga, the nasas Jikai bruma na perel, Amarìv urma telén. K o m m e , k o m m e lass uns gehn, Nach dem krug
THE FOLK-LORE RECORD, VOL. I. CONTAINING—Some West Sussex Superstitions lingering in 1868, by Mrs. Latham. Miscellaneous:—Notes on FolkTales, by W. R. S. Ralston, M.A. The Folk-Lore of France, by A. Lang, M.A. Some Japan Folk-Tales, by C. Pf.mndes. A Folk-Tale and various Superstit ons of the Hidatsa Indians, coiamnnicated by Dr. E. B. Tylor. Chaucer's Night-Spell, by William J. Thorns, F.S.A. Plant-Lore Notes to Mrs. Latham's West Sussex Superstitions, by James Britteo, F.L S. Yorkshire Local Rhymes and Sayings. Divination by the Blade-bone, by William J. Thorns, F.S.A. Index to the Folk-Lore in the First Series of Hardwieke's ,Science-Gossip" by James Britten, F . L . S . Some Italian Folk-Lore, by Henry Charles Coote, F.3.A. Wart and We:i Cures, by James Hardy. Faries at Ilkley W e l l s , by Charles C. Smith. Notes. Queries. Notices and >ews.
Anmerkung. Urina (zunächst dem walach. entlehnt) heis-t das Stückchen erde, das aus der frischen fusstapfe von bösen weibern aufgehoben wird u. zur Verzauberung d e s betreffenden dient. Teresia Tinis mutter lässt ihr kind baarfuss nicht einmal über d e n hofraum gehen beim regen. U r m a bezieht sich stets nur auf das baarfussgehen.
CORRESPONDANCE. 5 0 . Szerkesztő kénytelen levén majdnem egész
For
április havát Dániai és Svédországi könyvtárakban
18(9:—
NOTES ON THE FOLK-LORE OF THR NORTHERN COUNTIES OF ENGLAND AND THE BORDERS. By William Henderson. A new edition, with considerable additions by the Author. THE FOLK-LORE RECORD, VOL. I I . C O N T A M I N O — P r e f a c e . The Neo-Latin Fay, by Henry Charl e s Coote, F.S.A. Malagasy Folk-Lore and Popular Superstitions, by the Reverend James Sibree, Jun. Popular History of the Cuckoo, by James Hardy. Old Ballad Folk Lore, by James Napier A Note on the „White Paternoster," by Miss Evelyn Carrington. Some Folk-
tölteni, bocsánatot k é r az áprilisi és májusi szá mok késő corrigálásaért, illetőleg szétküldéseért. 5 1 . E R R A T A : CORRIGENDA: 9 3 . (igene:
ágene.
— 9 4 . götiin : göttin. — Hlinar : Hlîn, ar (ţ. i. Hlin, gen.-ar) Egyébiránt ez a Hlîn kétségenkivül identikus a hellen Helene, s oláh Iiiana névvel. (Vájjon Ilion hogyan viszonylik Ilianahoz?)
•
ft—
Felelős szerkesztő : Dn.
1699
MELTZL
HUGÓ,
1700
Imprimerie de l'Université Royale.
A jövb' (májusi)
Kolozsvár, Jean Stein.
az. csak a hó végén küldetik
szét.
