Achatina fulica – afrikai óriáscsiga Testhossz: 5-10 (24) cm, keskeny, kúpos ház: vörösesbarna, vékony sárga csíkokkal İshazája: Kelet-Afrika Betelepítették: Ázsia, világszerte trópusi és szubtrópusi területeken Károkozása: honos növényfajokat és kultúrnövényeket nagy mennyiségben fogyaszt, növényi és emberi betegségeket terjeszt, honos csigákat veszélyeztet, megváltoztatja a táplálékláncot és az élıhelyet
Haszna: a világ számos helyére gyógyászati-, étkezési- és kutatási célból behozták Elıfordul: mezıgazdasági területek, városok, természetes erdık, ültetvények, folyó- és tópartok, nedves élıhelyek, magas hımérsékletet (9-29 ºC ) és nedvességet igényel Tápláléka: zöldségek, banán, bab, káposzta, karfiol, sütıtök, uborka, borsó, burgonyafélék Szaporodása: hermafrodita, évente 100-500 petét rak Szabályozás: ragadozó csigákkal és hengeresférgekkel, ezek a honos fajokat is veszélyeztethetik
Szabályozás: győjtéssel és méreggel is Egyéb: -Védekezés hiányában az általa okozott kárt 1969-ben, Floridában 11 millió dollárra becsülték -Szabályozása: 60000-700000 dollárba kerülhet (Florida) -Az utakon balestet okozhat -Terjesztése mezıgazdasági termékekkel, növényekkel, talajjal, vagy házi kedvencként is történhet -Egy egyed éjszakánként 50 m-t is haladhat -Egy megtermékenyített egyed létrehozhat egy populációt -9 évig is elélhet
Asterias amurensis Testhossz: 50 cm, sárga, piros vagy lilás mintázattal, a karok vége felkunkorodik İshazája: Japán, É-Kína, Korea, Oroszország Betelepítették: DK-Ausztrália Károkozása: sokféle táplálékot fogyaszt, elhullott állatokat is, rátelepszik kagylókra, rákokra, visszaszorítására milliókat költenek Haszna: megszárítva dísz
Elıfordul: tengerekben, sekélyebb, partközeli vizekben, 7-10 ºC-t kedvel, de alkalmazkodott Ausztráliában a 22 ºC-hoz is. Tápláléka: kagylók, puhatestőek, rákok, férgek, tüskésbırőek Szaporodása: ivaros és ivartalan úton, 20 millió petét rakhat Szabályozás: más csillagfajok és rákok fogyasztják, mivel széleskörően elterjedt teljes megsemmisítése lehetetlen, megelızés: a ballasztvízzel történı behurcolás megakadályozása, vegyszerekkel irtható, de ezek nem specifikusak, a győjtés, csapdázás mérsékelten hatásos (komposztnak)
Bufo marinus – óriás varangy Testhossz: 15-24 cm, erıteljes felépítéső, rövid lábú, barna, zöldes vagy feketés, hívóhangja telefonra hasonlít İshazája: D-Amerika északi része, Közép-Amerika, szubtrópusi erdık Betelepítették: világszerte: É-Afrika, Ázsia, Ausztrália biológiai kontrolként Károkozása: a honos békafajokat kiszorítja (élıhely és táplálék), szinte mindent megeszik:, rovarok, csigák, ízeltlábúak, férgek, rákok, kisebb gerincesek (madarak, emlısök, hüllık, kétéltőek)
Haszna: a cukornád és egyéb kultúrnövények rovarkárosítóit és egereket, patkányokat is fogyaszt, toxinját Japánban afrodiziákumként, az indiánok nyílméregként használták, régen terhességi tesztként alkalmazták Elıfordul: mezıgazdasági területek, városok, kertek, természetes erdık, ültetvények, folyó- és tópartok, nedves élıhelyek (sótőrı) Szaporodása: évente 8000-35000 petét rak Szabályozás: megelızés, győjtés, a kertek elkerítése, (zacskóban kidobás), feromonok használata
Egyéb: -a békát fogyasztó honos állatok és háziállatok elpusztulnak a méregtıl, a mérget 1 m-re is kifecskendezi, -évente 55 km-t is megtehet, - max. életkorát 10-40 évre becsülik - az 1800-as évek közepétıl terjesztik, 1932: „A békák megmentik a cukornádat”
Cryphonectria parasitica – szelídgesztenye kéregrák Morfológia: sárga-narancssárga gombostőfejnyi piknidiumot képez, a kéregráknál a szár megduzzad, felhasadozik, a fák ágai, törzse elhalnak, a fák a gyökérsarjakkal regenerálódhatnak İshazája: Ázsia Betelepítették: Európa, ÉszakAmerika Károkozása: az Észak-Amerikában domináns Castanea dentata kéregrákját, a fák pusztulását okozta, más fafajok (tölgy, juhar, hikori) váltak dominánssá, megváltoztatta az erdık állatvilágát
Elıfordul: természetes és mesterséges erdıkben, más fafajokat is megtámadhat (tölgy, éger, gyertyán) Szaporodása: a spórák a meleg, esıs idıben a széllel terjednek (tavasz nyár - ısz) Szabályozás: rezisztens szelídgesztenye létrehozása, elterjesztése, biológiai kontrol: a gombát károsító vírus kutatása Egyéb: Japánból hurcolták be a Castanea crenata-n 1904 körül, a Spulerina simploniella lepkefaj elısegíti a kórokozó terjedését (Görögország)
Dreissena polymorpha – vándorkagyló Testhossz: 3 cm, fekete vagy barna sárga csíkokkal, változatos İshazája: Fekete-tenger, Azovitenger, Kaszpi-tenger Betelepítették: Ny-Európa, ÉAmerika Károkozása: szerves és szervetlen táplálékot is fogyaszt, verseng a honos fajokkal, növeli a víztisztaságot, egyes növények elszaporodását, ez egyes halfajok számára kedvezıtlen, honos kagylókra telepszik, éhezést, halált okozva, a honos kagylófajok populációját drámai mértékben csökkenti
Elıfordul: tavakban, lassan folyó folyókban 29 ºC-ig, ballasztvízzel, vízi jármővekkel, madarakkal terjed Szaporodása: váltivarú, évente 1,5 millió petét rakhat, 3-5 évig is elélhet Szabályozás: zárt, mesterséges rendszerben könnyő elpusztítani, de ezek az eljárások a természetben nem alkalmazhatók (mechanikai eltávolítás, kémiai kontrol (klór és brómvegyületek, csökkentett oxigéntartalom), természetes fogyasztó: récék, rákok, halak
Eichornia crassipes – vízijácint Morfológia: 0,5 m-es nagyságot elérı, lebegı növény, levélnyele felfújt, levelei vastagok, viaszosak, kerekdedek, 4-25 liláskék virágból álló virágzat, gyöktörzse elérheti az 50 cm-t İshazája: Brazília Betelepítették: trópusi vizekben (5 kontinens 50 országába) Károkozása: sőrő állományokat képez, csökkenti a víz oxigéntartalmát, növeli a tápanyagtartalmát, veszélyezteti a honos növény- és állatfajokat, hajózási, halászati problémákat okoz
Haszna: nehézfémek és szennyezıdések eltávolítása, takarmány (Kenya, Kína), dísznövény Elıfordul: meleg- és mérsékelt édesvizekben, lassan folyó folyó- és állóvizekben, fagyérzékeny, a sótartalom korlátozza elıfordulását Szaporodása: vegetatív és generatív úton, hosszú magtúléléső, számos megporzója ismert, vegetatív szaporodása jelentısebb Szabályozás: a szerves anyagok (mőtrágya) csökkentése a vizekben, eltávolítás, learatás, biológiai kontrol: mikoherbicidekkel, rovarokkal
Felis catus – házimacska Testhossz: 40-50 cm, 1,5-3 kg, változatos színő, mintázatú İshazája: Afrika, afrikai vadmacska (F. silvestris lybica) Betelepítették: világszerte Károkozása: hatékony ragadozó, ezért veszélyeztetheti a honos madár- és egyéb állatfajok populációit, különösen a szigeteken, ill. a zsákmányállatok honos ragadozóit is, a veszélyeztetett madárfajok visszatelepítését is akadályozza Ausztrália, Új-Zélandon 6 endemikus madárfajt veszélyeztet, betegségeket terjeszthet
Haszna: káros rágcsálókat pusztít, háziállat, „gyógyhatású” Elıfordul: mezıgazdasági területek, települések, erdık, füves, cserjés területek, folyópartok Táplálkozás: ízeltlábúak, gerincesek Szaporodása: évente 2-3-szor, 3-5 (1-7) utód születik Szabályozás: ha háziállat: csengı, éjszakai bezárás, ivartalanítás, etetés, szigeteken: csapdázás, nem etetés Egyéb: kb. 3000 éve domesztikálták Egyiptomban, a 18.-19. sz.-ban a hajókon a rágcsálok irtása miatt tartották, 15 évig is elélhet (2-3 év)
Gambusa affinis Testhossz: 40-70 mm, viszonylag nagy szem, lekerekített hátúszó, hosszú farokúszó, hasa ezüstös, háta zöldes, sárgás vagy barnás İshazája: USA déli része, Mexikó Betelepítették: édesvizekbe szinte világszerte a szúnyogok szabályozására Károkozása: agresszív, más halakat megtámad, alig pusztítja jobban a szúnyogokat, mint a honos halak, kihat a plankton, rovar- és rákfaunára, betegséghordozó
Haszna: élıeledel akváriumi halaknak, szúnyogirtás Elıfordul: tavakban, lassú folyású folyóvizekben, 12-29 ºC között, de túléli a 42 ºC-t és a kevés O2-t is Tápláléka: zooplankton, apró rovarok, detritusz Szaporodása: elevenszülı, az ivadékokat az anya gondozza, számuk: 60-300 Szabályozás: oxigénhiányt okozó mérgekkel, (a többi halat el kell távolítani)
Lymantria dispar – (erdei) gyapjaslepke Teljes hossza: 18-35 mm, a nıstény fehéres barnásszürke foltos, a hím barna sötétebb rajzolattal, csápja fésős İshazája: Európa, É-Afrika, Ázsia Betelepítették: É-Amerika Károkozása: ált. nem okoz jelentıs károkat, de elszaporodva a gazdanövény teljes lombozatának elvesztését okozza, különösen más tényezıkkel (pl. szárazság, már rovarok, gombák) együtt veszélyes, a fák pusztulását okozhatja, a lárvák szıre egyes embereknél allergiát okozhat, a fákon élı, táplálkozó állatokat is veszélyezteti
Elıfordul: településekben, ültetett és természetes erdıkben, cserjésekben, folyópartokon Tápláléka: 500 fa- és cserjefajon táplálkozik Szaporodása: a narancssárga petecsomókat (100-15000 pete) a nıstény fatörzsekre, sziklákra, emberi létesítményekre rakja, ragadós váladékkal összetömöríti Szabályozás: fürkészlegyekkel és darazsakkal fertızött európai bábokat helyeztek ki Amerikában, Bacillus thuringiensis szuszpenzió, peték eltávolítása, rovarirtó szerek, csapdák Egyéb: a populáció 1-5 év alatt szaporodik el, É-Amerikába Európából hurcolták be, a hernyókat szél szállítja el a fa tetejérıl
Mnemiopsis leidyi Testhossz: 100 mm, oldalirányban lapított, áttetszı vagy tejszerő, éjszaka zöldes İshazája: É- és D-Amerika mérsékelt és szubtrópusi partjainál Betelepítették: Fekete-tenger, Azovi-tenger, Égei-tenger, Kaszpitenger Károkozása: zooplanktont, lebegı halikrát és fiatalabb halakat, rákokat, csigákat fogyaszt, megváltoztatja a táplálékláncot (ragadozó halak és delfinek eltőnése), jelentısen csökkentette a biodiverzitást
Elıfordul: tágtőréső a víz sótartalmával (3-39%), hımérsékletével (4-31 ºC ) és minıségével szemben Szaporodása: naponta 3000 petét is rakhat, önmegtermékenyítésre képes Szabályozás: a teljes kiirtása lehetetlen, természetes élıhelyén számos fogyasztója van, véletlenül egy másik medúzát (Beroe ovata) szintén behurcoltak a tavakba, amely sikeresen visszaszorította a M. l.-t, és az ökoszisztéma regenerálódása elkezdıdött. Egyéb: ballasztvízzel terjedt el
Ophiostoma ulmi, Ophiostoma novo-ulmi – szilfavész Morfológia: 4 spóratípusa van, tünetei: levélsárgulás, barnulás, száradás, hullás, elszínezıdés a xylémben, ágelhalás, szétterjed a koronában, az érzékeny fa elpusztulhat egy éven belül İshazája: Ázsia Betelepítették: Európa (1910), Észak-Amerika (1930) Károkozása: az 1900-as évek közepén járvány Európában és Észak-Amerikában, a szilek érzékenysége: mezei, hegyi, vénic, a fertızést szíjácsszúk (Scolytus) is terjesztik
Elıfordul: természetes és mesterséges erdıkben, településeken Szabályozás: rezisztens klónok és hibridek létrehozása, a fertızött fák eltávolítása, elégetése, a vektorok visszaszorítása, fungicidek alkalmazása megelızésképpen is Egyéb: Amerikában károsított fajok: U. americana, U. rubra, U. crassifolia, U. thomasii, a Scotylus scotylus mellett Hylurgopinus rufipes is terjeszti a gombát, a betegséget elıször Hollandiában detektálták: Dutch elm disease
Oryctolagus cuniculus – üregi nyúl Testhossz: 35-45 cm, sárgásbarna, füle 6-7 cm, lekerekített, hátsó lába 7,5-9,5 cm İshazája: Ibériai-félsziget Betelepítették: Ázsia és Antarktisz kivételével minden kontinensre Károkozása: komoly eróziós problémákat okoz túllegeléssel és üregkészítéssel, a honos fajokkal és a háziállatokkal verseng, számos honos növény- és állatfaj egyedszámát csökkenti, nem honos ragadozók (róka, macska) elszaporodását okozhatja
Haszna: már a rómaiak háziasították Tápláléka: főfélék, gyökerek, gabona, zöldségek, fakéreg Szaporodása: évente 5-7-szer, max. 7 utóddal, évente 30 utódot is nevelhet Elıfordul: mezıgazdasági és bolygatott területeken, természetes erdıkben, ültetvényekben, cserjés és füves élıhelyeken, sivatagokban, repülıtereken, parkokban Szabályozás: megelızés, kerítés, csapdázás, kilövés, vegyszer (mérgezett répa), biológiai kontroll: mixomatózis, vírus: nem ajánlott Egyéb: a középkorban böjti eledel volt a fiatal nyúl
Sciurus carolinensis – szürke erdeimókus Testhossz: 20-28 cm, farokhossz: 22 cm, háta szürke, hasa fehér, fülén nincs pamacs İshazája: Észak-Amerika Betelepítették: Angliába 1889ben 350-t, Olaszországba, DélAfrikába Károkozása: elsısorban a síksági lombos erdıkbıl, városi parkokból szorította ki a közönséges erdeimókust, lehántja a kérget a hajtásokról, valószínőleg a parapoxvírus hordozója
Tápláléka: magvak, termések, virágok, rügyek, háncs, gomba, rovarok, madártojások, kukorica Szaporodása: évente 3 almot rak, 2-3 utóddal Elıfordul: mezıgazdasági területeken, városokban, természetes erdıkben, ültetvényekben, cserjésekben, Szabályozás: Angliában megpróbálták kiirtani, sikertelenül (csapdázás, vadászat, jutalom felajánlása)
Fallopia sps.– japánkeserőfő fajok Morfológia: 100-300 cm, mélyre hatoló gyökerek + oldalirányban kúszó gyöktörzs, vastag, üreges szár, szórt, tojásdad, 10-30 cm hosszú levél, összetett bugavirágzat, fehér lepel (júliusszeptember), makkocska İshazája: Kelet-Ázsia Betelepítették: Európa, ÉAmerika, Ausztrália, Új-Zéland Károkozása: folyók mentén, nyílt területeken sőrő állományokat képez, megakadályozza a honos fajok regenerációját, csökkenti a növény- és állatfajok diverzitását
Fallopia sps.– japánkeserőfő fajok Haszna: díszcserje, rekultiváció, erózióvédelem, méhlegelı, a fiatal hajtások ehetık, levelébıl szivart készítettek Elıfordul: folyó- és állóvizek mentén, bolygatott és nedves területeken, településeken, fényigényes, a talajjal szemben tágtőréső Szaporodása: vegetatív úton, gyöktörzzsel (238 hajtás/m2), a magok széllel terjednek Szabályozás: mechanikai szabályozás csak hosszú távon és kis állományok esetén hatásos, glifozát
Fallopia sps.– japánkeserőfő fajok
Fallopia sps.– japánkeserőfő fajok
Fallopia japonica – ártéri japánkeserőfő
Fallopia x bohemica – hibrid japánkeserőfő
Fallopia sachalinensis – óriás japánkeserőfő
Fallopia sachalinensis – óriás japánkeserőfő
Fallopia japonica, F. x bohemica, F. sachalinensis
Sturnus vulgaris – seregély Teljes hossza: 22 cm, télen és kora tavasszal: zöldesen csillogó fekete, szürkepettyes, nyáron: fekete, a fiatalok szürkésbarnák İshazája: Európa, DNy-Ázsia, ÉAfrika Betelepítették: É-Amerika (díszmadár), D-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland (biológiai kontrol) Károkozása: több száz millió dollár kárt okoz a mezıgazdaságban, a honos madárfajokat táplálékszerzési és fészkelési esélyeit csökkenti, más madárfajok fészkét foglalja el, a városi létesítményeket is károsíthatja
Haszna: rovarpopulációkat szabályoz, díszmadár Elıfordul: mezıgazdasági területeken, városokban, természetes erdıkben, ültetvényekben, folyópartokon, füves és nedves élıhelyeken Tápláléka: mindenevı, magok, rovarok, termése, gerinctelenek, növények Szaporodása: költési idı: áprilismájus, 4-6 kékeszöld tojást rak Szabályozás: vadászat, csapdázás, riasztás hanggal, Észak-Afrikában mérgezik, vagy hálóval fogják, piacokon árulják
Egyéb: gyakran több mint 3000es csoportot alkot, városokban, nádasakban éjszakáznak, vadon 21 évet is megélhet, jó hangutánzó
Tamarix ramosissima – odesszai tamariska Morfológia: rózsaszín virágú díszcserje, pikkelylevelekkel, virágai végálló füzérekben nyílnak İshazája: D-Európa, Ázsia Betelepítették: É-Amerika Károkozása: a honos fa- és cserjefajokat (főz- és nyárfajok) kiszorítja, rovar- és madárfaunája szegény, a talaj tekintetében rendkívül tágtőréső, megváltoztatja a folyók szélességét, vízhozamát, kiszárítja a talajt, gyúlékony
Haszna: díszcserje, szélfogó, erózióvédelem, méhlegelı, régen bútorként és tőzifaként hasznosították, egyes madárfajoknak fészkelési lehetıséget biztosít Elıfordul: folyó- és állóvizek mentén, 2100 m-es magasságig Szaporodása: magvai széllel terjednek, rovarmegporzású, szára könnyen meggyökeresedik Szabályozás: a kisebb egyedek kézzel eltávolíthatók, a kivágás után a gyökfıt érdemes roncsolni, a vegyszeres visszaszorítás is hatásos (triclopyr, glifozát, stb.), égetés, kecskék és levélbogarak is fogyasztják
Trachemys scripta elegans – vörösfülő Teljes hossza: 15 cm, vörös foltos ékszerteknıs fej, háta zöld alapon fekete és krémszínő csíkokkal, hasa krémszínő fekete rajzolattal, a nıstények mellsı lábain rövidebb a karom İshazája: USA Betelepítették: Ausztrália, Ázsia, Európa, D-Afrika Károkozása: közkedvelt díszállat, ezért sokhelyütt megtelepedett, verseng a honos teknısfajokkal, mindenevı: rovarok, rákok, férgek, kétéltőek, csigák, halak, növények, madárfiókák, szeret madárfészkekben sütkérezni
Elıfordul: tavaknál, nedves területeken, kedveli a napos ágakat, köveket Szaporodása: 3-11 tojást rak Szabályozás: úszó csapdákkal elfogható, a tojások összegyőjthetık
Egyéb: 1970 óta nagy mennyiségben tenyésztik az USAban, importálják
Paravespula vulgaris – kecskedarázs Teljes hossza: 11-19 mm, a potroh fekete-sárga csíkos, a dolgozók szeme mögött fekete folt található İshazája: Holarktikus Betelepítették: Ausztrália, ÚjZéland Károkozása: csípése fájdalmas, a honos rovar- és madárfajokkal verseng (rovarokat és nektárt fogyaszt), gyümölcsöket eszik, fészkét föld alatt, fák odvában vagy épületekben készíti
Elıfordul: településekben, ültetett és természetes erdıkben, cserjésekben Tápláléka: nektár, mézharmat, gyümölcsök, ízeltlábúak (kétszárnyúak, lepkék, pókok) Szaporodása: a megtermékenyített királynı áttelel és tavasszal létrehozza az új kolóniát, a dolgozók ısszel elpusztulnak Szabályozás: vegyszeres proteincsapdával, parazita fürkészdarazsakkal (Új-Zéland) Egyéb: a királynı 30-70 km-t repül évente.
