Abscracts

Absztraktok/Abscracts Palatum defektusok rekonstrukciója - szabadlebenyek alkalmazásának összehasonlítása Baán Szabolcs1, Somlai K.1, Lóderer Z.2, Nagy A.1 1 Csolnoky Ferenc Kórház, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály, Veszprém 2 Csolnoky Ferenc Kórház, Sebészeti Osztály, Veszprém Bevezető: A szabadlebenyek alkalmazása nagy szerepet kap kiterjedt szájpaddefektusok maxillofaciális rekonstruktív sebészi ellátása során. Előadásunkban különböző lebenytípusok alkalmazását szeretnénk bemutatni. Anyag és módszer: Három betegünk esetében palatumon elhelyezkedő daganat okán végzett radikális műtét után kiterjedt szövethiány keletkezett. A primer szövetpótlásra mindhárom esetben szabadlebenyt alkalmaztunk. Eredmények: A szabadlebenyes helyreállitó műtét mindhárom esetben sikeres volt. A műtétet követően néhany hónap múlva mind esztetikailag, mind funkcionálisan jó eredményeket tapasztaltunk a lebenyek alkalmazásával. Következtetés: A szájpadrekonstrukcióban a megfelelő lebenytípus kiválasztásával, csekély donorterületi morbiditás mellett jó funkcionális eredményeket (nyelés, beszéd) tapasztalhatunk. Kiterjedt, szájpadot és processus alveolarist érintő defektusok esetén a rágóképesség helyreállítása nagyon speciális feladatot jelent a protetikai ellátás tekintetében.

Csontérintettséggel járó benignus elváltozások az oro-maxillofacialisrégióban. Sinus maxillaris cholesteatoma esetbemutatás Barabás Péter, Németh Zs. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika Bevezetés: Az oro-maxillofacialis régió különlegessége, mert egymáshoz közel, különböző hám-, lágy- és keményszövetek fordulnak elő. Ezek mindegyikét érintheti fejlődési rendellenesség, daganatos, fertőzéses-gyulladásos, autoimmun betegségek. 22

A daganatos elváltozások lehetnek jóindulatúak és rosszindulatúak. A jóindulatú elváltozások (nemcsak daganatok) ritkán agresszív, csontdestrukcióval járó klinikumot mutatnak, mint az esetünkben bemutatásra kerülő, sinus maxillarisból kiinduló, malignus elváltozást utánzó cholesteatoma is, melynek pontos diagnózisához többszöri szövettani mintavétel volt szükséges. Anyag és módszer: Célunk, hogy az irodalom alapján és egy 69 éves férfibetegünk ritka, kiterjedt csontdestrukcióval járó cholesteatomája okán, egy áttekintő előadással bemutassuk a jóindulatú, de lokálisan agresszív formában jelentkező betegségeket a szakterületünkön. Tárgyalás: Különböző jóindulatú betegségek ritkán agresszív formában jelentkezhetnek és az állcsontok közelsége miatt csontdestrukciót okozhatnak, egy malignus daganat viselkedését utánozva. Előadásunk nem tér ki a csonteredetű daganatokra. Előfordulhat: pleomorph adenoma, centrális haemangioma, keratocysták, Gorlin-Goltz sy., Sturge-Weber sy., osteomyelitist okozó fertőzések, mucormycosis, invasiv aspergillosis, MRONJ, granulomatozus betegségek, Langerhans-sejtes histiocytosis, Wegener granulomatosis, óriássejtes granuloma. Esetünkben az általában a középfülben kialakuló, csontdestrukciót okozó cholesteatoma, a sinus maxillarisból indult ki, mely destruálta a sinus maxillaris csontos falait, az orbitaalapot, az ethmoid régiót, a septum nasit, valaint a palatumot, processus alveolarist az ellenoldalon is. A beteg terápiájában, a párhuzamosan diagnosztizált agy- és prostata daganat miatt, a krónikus gyulladásos panaszok, fogmozgathatóság és arcfájdalom miatt leoltás alapján antibiotikus terápia, dentalis sanatio és az orbitaterjedés megelőzése céljából oralis drainage történt. Ezzel a beteg panaszai mérséklődtek és így az esztétika és a funkció is megtartható volt, szemben egy radikális műtéttel. Összefoglalás: Ritkán az oro-maxillofacialis terület jóindulatú elváltozásai is lehetnek lokálisan agresszívak, megnehezítve a diagnózist és terápiát. A hám eredetű, keratocystához hasonló, de lokálisan agresszív cholesteatoma megjelenése az arcüregekben ritka. Terjedése és csontdestrukciója utánozza a malignus tumorokét. Radikális műtéte kiterjedt esetekben igencsak mérlegelendő. Fontos, hogy ezen kórképekre is gondoljanak a differenciáldiagnózis során a fiatal Kollégák.

23

Szupervizió és coaching az egészségügyben Bátfai László One And All Kft. A szupervizió és a coaching alkalmazott pszichológiai munkamódszerek, a tanácsadás speciális formái. A szupervízió olyan lélektani munkaforma, melynek célja a személyes-, szakmai- és szervezeti kompetencia- és hatékonyság növelés, szem előtt tartva a felgyorsult világunkban oly fontos mentális egészség megőrzését és a munkahelyi kiégés megelőzését. A szupervízió a hivatásgondozás és a munkahelyi lelki egészségvédelem hatékony eszköze. Olyan partnerségre épülő, szerződésen alapuló tanulási folyamat, melynek elsődleges célja a tapasztalatokból való tanulás és a szakmai tevékenység reflexiója, ami tudatosabb, egyre professzionálisabb munkavégzést tesz lehetővé. Célja, hogy segítsen megőrizni és fejleszteni a szupervíziós folyamatban résztvevő szakemberek önreflexiós és helyzetelemzési képességét, munkabírását, empátiás készségét, stressz-kezelési, stressz-tűrő képességét, motiváltságát, együttműködési képességét, konfliktuskezelési stratégiáinak fejlődését, asszertív kommunikációs képességét, kompetencia határainak felismerését, a szervezeti-, kliens- dinamika jobb megértését. /MSZCT/ A coaching az ügyféllel való partneri együttműködés, olyan gondolatébresztő és kreatív folyamat, amely arra inspirálja az ügyfelet, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából személyes és szakmai szempontból is. A coaching egyedi szolgáltatás, és elkülönül a terápiától, tanácsadástól, mentoringtól és a tréningtől egyaránt. Akik résztvevői lesznek egy coaching folyamatnak, megtapasztalhatják annak élményét, hogy: másképp látják majd személyes kihívásaikat és lehetőségeiket, megerősödik gondolkodásuk és döntéshozó képességük, fejlődik személyes hatékonyságuk, nő az önbizalmuk, és közelebb kerülnek munkájuk és élet-szerepük beteljesítéséhez. /ICF/ Az előadás bemutatja ezen munkamódszereket és az egészségügy különböző területein való alkalmazhatóságukat.

24

Sinus maxillaris mucormycosis fertőzésének differenciál diagnosztikai problémája. esetbemutatás. Bérczy Kinga1, Lőrincz Á.2, Prinz Gy.3, Fónyad L.4 1 Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika 2 Department of Oral Surgery, Dental Institute, King’s College, London 3 Egyesített Szent László és Szent István Kórház, I. Infektológiai Osztály 4 Semmelweis Egyetem, I. Patológiai Intézet Célkitűzés: A mucormycosis egy fulmináns opportunista fertőzés, mely fogékony szervezetben jelentős mortalitással rendelkezik. A mortalitás különböző irodalmi adatok alapján 30 és 100 százalék közötti. Hajlamosító betegségek: diabetes mellitus, alultápláltság, hematológiai betegségek, neutropenia, égési sérülések, műtéti eljárások, antibiotikumok, hosszú távú szteroid kezelés, és immunszuppresszív terápia. Megkülönböztetünk rhino-maxillaris és rhino-oculocerebralis formákat, utóbbira jellemző a magas halálozási arány. A prognózis gyors diagnózis felállítással, a terápia gyors megkezdésével és az alapbetegség kezelésével javítható. Előadásunk célja a mucormycosis bemutatása saját esetünkön keresztül. Módszer: 28 éves férfi páciens a maxilla jobb oldalán elhelyezkedő arcduzzanattal és fájdalommal kereste fel osztályunkat. Anamnézisében említésre méltó nem szerepelt. A klinikai és radiológiai vizsgálat alapján a jobb oldali felső első moláris fogból kiinduló periostitis volt valószínűsíthető. A panoráma felvétel alapján a jobb oldali arcüregben gyökértömő anyagnak imponáló elváltozás volt látható. A jobb oldali arcüreg fedettséget mutatott. Az akut panaszok megszűnését követően műtéti feltárásból a jobb felső hatos fogat eltávolítottuk és sinus revíziót végeztünk. Az arcüregben lévő, radiológiailag gyökértömő anyagnak imponáló elváltozás szövettani vizsgálata megcáfolta a feltételezésünket. A hisztológia eredmény mucormycosis volt. Eredmények: A páciens posztoperatív időszaka zavartalan volt, a seb per primam gyógyult. További kezelés céljából az Egyesített Szent László és Szent István Kórházba irányítottuk. A sinus maxillarisban elhelyezkedő, radiológiai felvételen radio-opak képletek differenciál diagnosztikai problémákat okozhatnak, amelyek esetén gombafertőzésre is gondolnunk kell.

25

A legújabb véralvadásgátló készítmények alkalmazásának szájsebészeti vonatkozásai Boka Nóra, Joób- Fancsaly Á. Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Bevezetés: A mindennapi fogorvosi és szájsebészeti tevékenységeink során egyre nagyobb számban találkozhatunk olyan betegekkel, akik hosszú távú antikoaguláns kezelésre szorulnak és ebből kifolyólag gyógyszer által indukált vérzékenységgel rendelkeznek. Ezeknek a betegeknek körültekintő és bizonyos szabályokat követő fogorvosi és szájsebészeti ellátásban kell részesülniük annak érdekében, hogy elkerüljük az invazív beavatkozások következtében kialakuló nagyfokú vérzés kialakulását. Az elmúlt évtizedekben a K vitamin antagonisták jelentették az oralis antikoaguláns kezelések standardját, azonban számos nem kívánatos tulajdonsággal rendelkeznek. Az elmúlt pár évben kerültek forgalomba a direkt thrombin- és Xa faktor inhibitorok (Rivaroxaban, Dabigatran). Az újfajta véralvadásgátlóval kezelt betegek szájsebészeti ellátása új pre- és postoperatív ellátási protokollokat igényelnek, mellyel minden fogorvosnak tisztában kell lennie. Anyagok és módszerek: Arra vonatkozóan, hogyan kell ezeket a betegeket ellátni,- akik az újfajta véralvadásgátlóval kezeltek-, a szakirodalomban fellelhető klinikai kutatások, tudományos cikkek alapján igyekeztem összefoglalni különböző szerzők pre-, intra- és postoperatív ajánlásaikat. Következtetések: Az újfajta véralvadásgátlókkal kezelt betegek szájsebészeti ellátásáról valamint a kezelések közben fellépő szövődményekről kevés még a klinikai adat a szakirodalomban, azonban úgy tűnik, hogy a jelentősebb vérzések kialakulásának a veszélye kisebb. Mindenesetre további klinikai kísérletek szükségesek, hogy meghatározzák, hogy a direkt thrombin- és X faktor inhibitorok pontosan milyen hatással vannak a haemostatisra és a vérzések kialakulására a szájsebészeti beavatkozásokat követően.

A trigeminusz neuralgia az idegsebész szemszögéből Prof. Dóczi Tamás PTE KK, Idegsebészeti Klinika Nem érkezett absztrakt.

26

Sinus performation: treatment and classifications Leon Chen Dental Implant Institute - Las Vegas, USA In this presentation a system of classifications and reparations of the sinus membrane perforations while performing sinus augmentation from the crestal approach. The classification consists of 5 classes of varying perforation severity, each with corresponding management techniques. We will also introduce two medical terms, sinus cavity space (SCS), and sinus membrane space (SMS). It is very important to distinguish between these two spaces in this articles as they both occupy the same sinus area and are distinguished by the existence of a perforation.   We will present a new identification method and treatment planning guide for sinus membrane perforations. We have attempted to account for all sizes and types of sinus membrane perforations and to create a method for treatment that is both simple to perform and will minimize further complications.

Frontal sinus fractures - our experiences (A sinus frontalis töréseinek kezelése klinikánkon) Czakó László, Hirjak D., Gális B., Kupcová I. Department of Oral and Maxillofacial Surgery, Comenius University, Bratislava, Slovakia Frontal sinus fractures account for 5 to 15% of all craniofacial fractures related to trauma. However, frontal sinus fractures have undergone a transformation in terms of management over the past 20 years. Management of these fractures has become much more conservative due to advent and expertise developing of endoscopic sinus surgery. Whereas the indications for an invasive procedure had been much broader in the past, it has become more common to treat these fractures conservatively, due to improved imaging modalities, the advent of endoscopic surgical treatment of the nasofrontal outflow tracts, and the improved understanding of frontal sinus physiology. A variety of algorithms have been proposed for the management of frontal sinus fractures; however, we present a simplified treatment algorithm, which uses mucocele removal, reconstruction, obliteration, observation, and endoscopic sinus surgery. In our presentation we retrospectively analyzed the medical records of patients with Frontal sinus fractures treated from 2007 to 2015 at a single institution at Department of Oral and Maxillofacial surgery, Faculty hospital Bratislava. Keywords: Frontal sinus fractures, nasofrontal duct, bicoronal incision, mucocele 27

A sinus frontalis töréseinek kezelése a Szent János kórházban – új lehetőségek. Csizmazia Dániel, Lestyán J., Klenk G., Katona J., Kenderfi G., Szalai Gy., Hirschberg A. Szent János Kórház és Egyesített Budai Kórházak Fül-Orr-Gége és Szájsebészeti Osztály Bevezetés A sinus frontalis falainak törése gyakran kihívás elé állítja a sérültet ellátó kórházi osztályt, tekintettel arra, hogy a beteg lehető legtökéletesebb gyógyulása többféle szakembert (maxillofacialis sebészt, fül-orr-gégészt, szükség esetén idegsebészt, plasztikai sebészt), és interdiszciplináris megközelítést igényel. Az esztétikus és funkcionális szempontból is megfelelő gyógyulást a megfelelő csapatmunka garantálhatja a beteg számára. Célkitűzés Előadásunk céljaként szeretnénk bemutatni ezen sérültek ellátását a Szent János Kórházban, valamint kitekinteni a vonatkozó nemzetközi irodalomra, különös tekintettel a komplikációk ellátására(obliteráció, kranializáció) és az új terápiás megoldásokra . Anyag és módszer Előadásunkban bemutatjuk és összehasonlítjuk a Szent János Kórházban 2007-tól 2013-ig és 2013-tól 2015-ig kezelt sérültekkel szerzett tapasztalataink retrospektív analízisét, valamint egy komplikált esetet is prezentálunk, áttekintjük a témába vágó nemzetközi tapasztalatokat, új terápiás lehetőségeket is . Eredmények 2013. januárjától 2015. augusztusáig 11 beteg esetében került sor műtéti ellátásra a homlokcsont izolált, vagy az arckoponya egyéb csontjaival kombinált törése miatt. Ez az összes műtétet igénylő törés 3,45%-a az adott időszakban, ami a korábbi, 20072013-as periódushoz képest arányaiban kb. 2-szeres emelkedés, amely növekedés mutatja a téma fontosságát. 2-2 esetben sikerrel alkalmaztuk mind a radikálisabb, koronális feltárással járó beavatkozást kiterjedt sérülések esetében, mind pedig az esztétikus, a beteg számára kis megterhelést jelentő endoszkóp asszisztált tunnel feltárást, transzkután húzócsavarokkal kombinálva. Következtetés Bár a sinus frontalis töréseinek managementjét egy maxillofacialis sebészeti osztály végezheti a legmegfelelőbben, fontos megemlítenünk az ellátásban résztvevő társ�szakmákat, és az interdiszciplináris megközelítést is. Javasoljuk, hogy amennyiben lehetséges, az ilyen töröttek ellátásában a fül-orr-gégészeti és idegsebészeti háttérrel rendelkező osztályok vegyenek elsősorban részt, az esetlegesen szükségessé váló konzílium miatt. A frontalis sinus sebészeti ellátásában megjelenő új módszerek hatékony eszközök lehetnek az esztétika és funkció megtartásában és helyreállításában. 28

Kezdeti eredményeink a DentiGen genetikai teszt bisphosphonát therápia okozta állcsont osteonecrosis hajlam IL1 génmutáció szűrésében Deák György András, Csáki G., Suri Cs. Szájsebészeti Részleg, Magyar Honvédség Egészségügyi Központ IL1 génmutáció vizsgálata, annak diagnosztikai jelentősége (bucca nyálhahártyáról vett mintából) bisphosphonát okozta maxilla és/vagy mandibula osteonectosisban szenvedő betegek esetében. Probléma: Évente 160-170.000 beteg részesül bisphosphonát kezelésben hazánkban. A bisphosphonát okozta maxilla és/vagy mandibula osteonectosisban szenvedő betegeink számának növekedése figyelhető meg, mely felveti a bisphosphonát okozta maxilla és/vagy mandibula osteonectosis hajlam szűrésének szükségességét más fogászati szájsebészeti beavatkozások előtt (egyszerű foghúzástól az implantációs sebészetig). Módszer: A parodontogen bakteriumok eliminálására az immunrendszer citokineket termel, így nem meglepő, hogy a helyi gyulladásos mediátorok (TNF-, interleukinok) koncentrációja és a betegség súlyossága között összefüggés mutatható ki. Az IL1 gén a csontfelszívódás a csontfelszívódáshoz vezető destruktív mechanizmusban is szerepet játszik. Az IL1 gén polimothphizmusa (mutációja) miatt emelkedett IL1 fehérjeszint túlzott gyulladásos immunreakciót, a csont agresszív destrukcióját eredményezi. Az IL-1 géncsaládon belül két génvariáció mutat összefüggést a betegség kialakulásával. (Kornman et al., 1997; Gore et al., 1998). A genetikai teszt ezeket a variációkat, vagyis az interleukin (IL)-1A gen –889-es es az IL-1B gen +3953-es pozícióját térképezi fel. Mindkét helyen az allel-1 citidint C, míg az allel-2 timidint (T) jelent. Vizsgálatunk során bisphosphonát therápia okozta állcsont (maxilla és/vagy mandibula) osteonecrosis sebészi kezelése végett Szájsebészeti Fekvőbeteg Részlegünkre felvett betegek bucca nyálkahártyáról veszünk DNS mintát, mely mintából az IL1 génszakasz (IL-1A-889 és IL-1B-3953) 4 alléljának (IL-1A-C889, IL-1A-889T, IL-1B-C3953, IL-1B-3953T) esetleges mutációját mutatjuk ki DNS amplifikációs eljárása (Hains Science GmbH. 2004) Eredmény/Konklúzió: Vizsgálatunk célja: kezdeti, kis létszámú vizsgálati eredményeink alapján az IL1 génmutáció és a bisphophonate okozta osteonecrosis összefüggésének, illetve egy genom polimorphizmus okozta genetikai hajlamának igazolása. Eredményünk nagyobb létszámú vizsgálati mintával történő igazolása esetén költséghatékony (DNS amplifikációs eljárás) humángenetikai diagnosztikai teszt állna rendelkezésre a mindennapi fogászati, szájsebészeti gyakorlatban. 29

Standardized preclinical model for investigation bone remodeling around titanium implants Farkasdi Sándor1, Hriczó-Koperdak G.1, Rácz R.1, Harangozó T.1, Koncz Sz.1, Kerémi B.1, Blazsek J.1, Pammer D.2, Szabó B.5, Dobó-Nagy Cs.5, Cuisinier F.3, Wu G.4, Varga G.1 1 Department of Oral Biology, Semmelweis University, Budapest 2 Department of Materials, Science and Engineering, Budapest Technical University, Budapest 3 Laboratoire de Biologie Santé et Nanoscience, Université de Montpellier 1, Montpellier 4 Department of Oral Cell Biology, Academic Centre for Dentistry Amsterdam (ACTA), Amsterdam 5 Department of Oral Diagnostics, Semmelweis University, Budapest Objectives: Replacement of the lost part of the body, as well as bone regeneration, is widely used in medicine. Indeed, functional tooth replacement and bone regeneration are in the daily practice of modern dentistry. The constant flow of innovations in bone grafting biomaterials and titanium surface functionalization justified numerous preclinical studies. We aimed to develop a new animal model to evaluate bone regeneration and osseointegration of dental titanium implants. We used rat tail vertebrae because of their great similarities in bone architecture to the mandible. Materials and methods: Female Wistar rats (Crl(Wi)Br, Charles River; 250–370 g) were used for our experiments (ethical permission No: 1799/003/2009). Customized titanium implants sized to the rat tail (diameter 2.9 mm coronally and 1.3 mm apically, length 11.38 mm) were used. For implant placement we used a special guided approach at the level of the C4-C5 vertebrae. Validation of the bone remodeling around the titanium implants was performed at 4, 8, 12 and 16 weeks after surgery. Implant stability was measured using a non-invasive system utilizing resonance frequency analysis (RFA) (Osstell AB, Gothenburg Sweden). Stability was displayed as Implant Stability Quotient (ISQ). The axial removal force of the implant from the vertebra was evaluated with a force measurement system (extraction force with Tenzi, pull-out test (TENZI Ltd., Budapest, Hungary)). The extraction force is expressed in Newtons (N). We also performed micro-CT evaluation. Biomechanical properties during osseointegration were further characterized by histomorphometric analyses and with measuring the maximum extraction force. 30

Results: The strength of osseointegration increased gradually with time as measured by the force needed to extract the implant. Extraction force to pull out the implant on weeks 4, 8, 12 and 16 were 26.54±2.54N, 56.17±5.0N, 171.75±15.12N and 157.57±41.44N, respectively. Although RFA values also increased numerically by time, their increases were at a much lower extent (on weeks 4, 8, 12 and 16 were 32.84±8.86, 34.67±2.57, 32.30±2.08 and 51.54±1.32 ISQ, respectively). There was a weak correlation between extraction force values and RFA measurements (Spearman, r=0,2092) based on the 38 data points measured both by the pull-out test and the RFA. Histomorphometry and micro-CT results showed the new bone formation on implant surfaces suggesting the development of direct connection between bone and titanium. Conclusions: Our results provide evidence that the caudal vertebrae implant can be a useful standard model for preclinical evaluation of osseointegration of titanium implants and new bone formation. Based on the outstanding similarities in bone architecture and embryological development of rat caudal vertebrae and mandibular bone, this model may serve for preclinical modeling of surgical validation steps in medical and dental implantology. Supported by French-Hungarian TET-Balaton Program (TET_12_FR-2-2014-0010); the Hungarian National Research Development and Innovation Office (OTKA–NKTHCK80928; TAMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0001; TAMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0013); Grants of Faculty of Dentistry of Semmelweis University (2013, 2014).

Recurrent juvenile ossifying fibroma with secondary aneurysmal bone cyst - case report Gális Branislav, Hirjak D., Czakó L., Vanko L. Department of Oral and Maxillofacial Surgery, Comenius University, Bratislava, Juvenile trabecular ossifying fibroma (JTrOF) is a rare lesion affecting mandible with a tendency toward locally aggressive behavior and recurrence. Only a few cases of JTrOF ocurring in association with secondary aneurysmal bone cyst (ABC) formation have been reported in the literature. Treatment should consists of complete surgical removal because incomplete excision has been linked with a high local recurrence rate. This poster reports a case of  recurrent JTrOF of the mandible with a secondary ABC in 15-year old female despite of initial radical surgery. The prognosis is good because malignant change and metastasis have not been reported. Keywords: Juvenile trabecular ossifying fibroma, aneurysmal bone cyst, resection, high local recurrence 31

Biomaterials and bone tissue engineering for the reconstruction of jawbone atrophy Umberto Garagiola Department of Biomedical, Surgical and Dental Sciences, University of Milan Bone tissue engineering by bone grafting is a surgical procedure that replaces missing bone with material from the patient’s own body, using an artificial, synthetic, or natural substitute. Large bone defects and poor bone healing require augmentation to facilitate new bone formation. Long-term prognosis is adversely affected by inadequate bone volume; thus, an adequate three-dimensional amount of bone at the site of implant placement is essential for successful implant therapy. Bone formation after grafting is characterized by three types of bone growth: osteogenesis, osteoinduction, and osteoconduction. Osteogenesis occurs when vital osteoblasts originate from the bone graft material and contribute to new bone growth. Osteoinduction involves the stimulation of osteoprogenitor cells to differentiate into osteoblasts to begin new bone formation. Osteoconduction occurs when the bone graft material serves as a scaffold for new bone growth that is perpetuated by the native bone. Osteoblasts from the margin of the defect that are being grafted use the bone graft material as a framework to spread and generate new bone. A bone graft material is osteoconductive and osteoinductive, and will not only serve as a scaffold for currently existing osteoblasts, but will also trigger the formation of new osteoblasts, thereby, at least theoretically promoting faster integration of the graft. Numerous methods have been used in Guided Bone Regeneration (GBR). One of the most common techniques involves harvesting and implantating fresh autogenous bone grafts taken from the same patient. However, this is an expensive procedure that requires hospitalization, and has a potential risk of donor site morbidity. To avoid such complications, clinicians have developed the use of biomaterials as substitutes for alveolar bone. Other types of grafts available for the maxilla and mandible include allogeneic, alloplastic, and xenogeneic ones. Autografts are the only grafts that provide osteoinductivity; unfortunately, autografts often have unpredictable resorption, morbidity at the donor site, and limited bone availability, which has stimulated research to find new alternative, for bone tissue engineering.

32

Új eszköz a csontmegmunkálásban, implantológiában- mágneses kalapács Gáspár Lajos 1, Németh Zs. 2, Volom A. 3 Gáspár Medical Center 1, Titándent Rendelő 2, Volom Dental 3 A mágneses kalapács elektromos vezérléssel működő csontmegmunkáló berendezés. A kézidarabban cserélhető végek, vésők, implantátumágy formázók, hajlított darabok rögzíthetőek. Csontveszteség nélkül lehet csontot hasítani, implantátum ágyat kialakítani, fogat eltávolítani, sinus liftet végezni segítségével. Nagyon rövid idejű 0,1sec kontrollált mélységű és erejű apró ütő hatást fejt ki a csontra, egy kézben tartva működő minimal invazív csontmegmunkáló eszköz. Az alkalmazás ereje 4 fokozatban állítható : 75-90-130-260 kp. Az ütési impulzus gyors kevesebb mint 0,1 secundum. A MM-el az ütés ereje 6-7 szerese a hagyományos kalapács-vésőnek, gyorsasága az ¼-e. A tágitók 1-2-3 mm és 2,3-3,3-3,6 mm átmérővel implantátum ágy kialakitásra és csonttömöritésre – általános root-form tágítók. A MM tágítás után az adott implantátum készrefúrójával és/vagy menetvágójával kézi racsnis kulcsos módszerrel (hűtőfolyadék nélkül) lehet az implant-ágyat tovább pontosítani. Az egyenes eszközök a front régióban, a kettős hajlításúak a lateralis régióban adnak jó irányú hozzáférést. Az egy éves klinikai tapasztalatokból fogeltávolítás, csonthasítás, vékony állcsontgerincbe implantátum behelyezés, sinus lifttel kombinált implantáció és egyéb alkalmazási módok kerülnek bemutatásra. Az implantológiai és a szájsebészeti munkában szerzett tapasztalatok alapján további újabb működő végek kifejlesztésére és gyakorlatba való bevezetésére került sor. A mágneses kalapács alkalmazásának fontosabb előnyei: 1. Elkerülhető az egész koponya rázkódása a hagyományos kalapács+osteotomhoz képest 2. Elkerülhető a csontanyag sürüségkülönbsége okozta irányeltérülés az osteotomiában 3. Egy kézzel működtethető, jobb látási viszonyok 4. Gyorsabb csontgyógyulás 5. A csont preservációja, a növekvő méretű végekkel implantátumágy preparálás csontveszteség nélkül 6. Kettős hajlítású végekkel jól hozzáférhető a szájüreg bármelyik része osteotomiához 7. Könnyebb implantátumágy kialakitás az implantágy formáló végek sorozatával 9. A kialakitott implantágyba az implant könnyen becsavarható 33

10. Csonthasítás könnyebb és precizebb módon végezhető 11. Gyökér és fogeltávolitás speciális végekkel csontprezervációval 12. Csonttömörités implantátum behelyezéskor 13. Nem szükséges fúrás, nincs csontanyagveszteség 14. Nincs fúráskor tapasztalható melegedés, nem kell hűtőfolyadék, nem „mossa ki” a csontból a fiziológiás anyagokat melyek a gyógyulást segítik 15. Nem keletkezik a gyógyulást hátráltató törmelék 16. Minimal invasiv a páciens részére, a fájdalom elkerülhető

Poszterior koponya disztrakció George K.B. Sándor Regea Institute for Regenerative Medicine, BioMediTech Institute of Biomedical Technology, University of Tampere, Tampere, Finland, Institute of Dentistry, University of Oulu, Oulu, Finland Nem érkezett absztrakt.

Tibialis anterior lebeny alkalmazása szájüregi defektusok zárására Gécs Péter, Somlai K., Lóderer Z. Csolnoky Ferenc Kórház Célkitűzés: Az előadásunkban az ATAP lebenyt szeretnénk bemutatni, mint a Radiális lebeny lehetséges alternatíváját szájüregi defektusok zárására előnyeivel és hátrányaival együtt. Esetismertetés: Az előadásban szereplő esetnél szövettan által igazolt adenoidcysticus carcinoma alakult ki, a palatum durum területén. A ~2,5cm középvonalat átlépő, T2N0M0 stádiumú tumor resectioja után visszamaradt defektus zárásra alkalmaztunk ATAP lebenyt. Konklúzió: A műtétet követően a beteg sugárkezelésen vett részt. Fél évvel a beavatkozás után, 3 hónappal a sugárkezelést követően a lebeny megfelelően adaptálódott. Kontroll vizsgálatokon recidív tumort nem észleltünk. Az adenoidcysticus carcinoma akár 5 évnél hosszabb idő múlva is recidíválhat így további szoros kontroll szükséges, hogy a teljes rehabilitációt sikeresnek nevezhessük. 34

Szövetstabilitás, 8 éves tapasztalatok az Astra implantációs rendszerrel Gyulai-Gaál Szabolcs Orális Diagnosztikai Tanszék, Semmelweis Egyetem Az Astra implantációs rendszert 1985-ben álmodták meg Göteborgban. A Brenemark implantációs rendszert vették alapul. A biomechanikia tervezés fő célkitűzése volt, hogy a marginális csontveszteséget próbálják minimalizálni. A fejlesztéseket ez a cél vezérelte. Az implantátumot a corticalis csont szintjébe helyezik sebészi szempontból, az implantátum átmérője szélesebb, mint a hozzá kapcsolódó fej (Bone Level, Connective Contour). Az implantátum és a fej kapcsolatánál törekedtek a pontos és tartós kapcsolatra. Már az első implantátumok a Morse kúp elvén alapuló, és az általuk módosított kapcsolatot alkalmazták. Ezzel elérték a mikromozgások és a mikroszivárgások kiküszöbölését. Másrészt ez a kapcsolat a nyakban ható erők tompítását is biztosítja (Conical Seal Design). Később megjelent az implantátum nyakán a sűrű menet (Micro Thread). Az implantátumon végrehajtott módosításokat előbb tudományosan bizonyítva és klinikailag kipróbálva hozzák forgalomba. A tanulmányok és a klinikai kísérletek igazolják, hogy az Astra implantátumok teljesítik azt az elvárást, hogy nyakban 5 év távlatában is a marginális csontszint változás minimális legyen, vagy ne változzon. A mi 8 éves klinikai tapasztalataink is ezt a tényt bizonyítják. Az általam használt más implantátumrendszerekkel összehasonlítva az Astra implantátumoknál azok a „genetikailag” a rendszerbe kódolt hibalehetőségek nem fordultak elő, bizonyítva az Astra implantátum rendszer biomechanikai felsőbbrendűségét.

35

Az arcüregen lévő septumok jelentősége sinus elevatio kapcsán Halvax Dorottya, Joób-Fancsaly Á. Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Bevezetés: Napjainkban egyre nagyobb az igény implantátum elhorgonyzású fogpótlások készítésére, ami magával vonja a nem megfelelő csontkínálat pótlásának szükségességét is. Csonthiány leggyakrabban a moláris régióban fordul elő. A maxilla posterior régiójában kialakult csonthiány egyik legelterjedtebb műtéti megoldása az arcüreg alapjának megemelése. A sinus elevatio egy könnyen kivitelezhető, magas sikerarányú műtét, azonban előfordulhatnak intraoperatív komplikációk és postoperatív szövődmények is. A műtét során leggyakrabban előforduló komplikáció a sinus nyálkahártya perforáció. Az arcüregben tatálható septumok területén a nyálkahártya adhéziója nagyobb, a membrán vékonyabb, így elemelése komplikáltabb és nagyobb eséllyel alakulhat ki szakadás. Ezenkívül a septumok jelenléte megnehezítheti a lateralis ablak befele mozdítását is. Ezzel ellentétben, mivel a septumok corticalisból álló falak az arcüregen belül, az implantátumok primer stabilitását jelentősen megnövelhetik a megfelelő pozicionálással, valamint adott esetben elősegíthetik a csontpótló anyagok kondenzálását is. Anyagok és módszerek: Az előadás célja, hogy a fellelhető szakirodalom alapján összefoglalja a sinus septumok előfordulási arányát, jelentőségüket az intraoperatív komplikációk kialakulásában. Ezen kívül az előadás kitér arra is, milyen műtéti megoldások alkalmazhatók a septumok előfordulása esetén az esetleges komplikációk elkerülésére, valamint magába foglalja a megfelelő diagnosztikus eljárásokat a sinus septumok helyes megítéléséhez. Következtetések: A septumok jelenléte megnehezítheti, de segítheti is munkánkat. Helyüknek, morfológiájuknak figyelembe vétele éppen ezért fontos részét képezi a műtéti előtervezésnek. Kétdimenziós képalkotás nem elégséges elemzésükre, éppenséggel ezért hangsúlyoznunk kell a háromdimenziós képalkotó diagnosztika jelentőségét, mellyel meghatározható a sinus septumok pontos pozíciója, illetve kiterjedése. A megfelelő műtéti tervezéssel a sinus septumok jelenléte akár előnyként is felhasználható sinus elevatio kapcsán.

36

Beszédérthetőség a nyelv-szájfenéki daganatok komplex onkológiai ellátását követően Heidecker Tímea, Sántha B., Oberna F. Bács-Kiskun Megyei Kórház Arc- Állcsont- Szájsebészet és Fül-Orr-Gégészet Bevezetés, célkitűzés: A szájüregi daganatok onkológiai ellátásának következménye a szájüregi funkció, ezen belül az emberi kommunikáció legfontosabb eszközének, a beszédképességnek a megváltozása. Célunk a különböző lokalizációjú, kiterjedt, sebészi helyreállító műtétet és posztoperatív sugárkezelést is igénylő nyelvdaganatok ellátása utáni beszédérthetőség vizsgálata. Beteganyag módszer: Osztályunkon operált nyelv illetve nyelv átfedő daganataival kezelt betegeink közül, a komplex onkoterápiát követően legalább egy évvel, random módon, azon tünetmentes betegeinket vizsgáltuk, akiknél a nyelv anatómiai régióinak szempontjából különböző részeit távolítottuk el és a szájüreg lezárására, a maradék nyelvállomány funkció megőrzése céljából szövetpótlásra szabad érnyeles alkarlebenyt alkalmaztunk. A helyreállításra használt alkarlebeny intraoperatívan került modellálásra, utólagos plasztikáját nem végeztük. A beválasztás szempontja a szövődménymentes sebgyógyulás volt. Betegeink logopédiai rehabilitációban nem részesültek. A beszédérthetőség vizsgálatát Götze-féle beszédaudiometriai teszttel, amely a magyar nyelv teljes hangzókészletét tartalmazza, valamint a szókészletből általunk ös�szeállított rövid mondatok tesztelésével végeztük. A vizsgált betegeink által felolvasott szöveget három független, a területen nem járatos vizsgáló értékelte. Eredmények: A beszédérthetőség romlása a daganat miatt eltávolított szövet nagyságával növekszik. Az átültetett alkarlebeny zsugorodik, hegesedik, utólagos modellálása a beszédjavítás szempontjából nehézkes. Anatómiai lokalizációkat tekintve a nyelvcsúcs és az elülső szájfenékre terjedő reszekciók érintik a legjobban a beszédérthetőséget. A beszédérthetőséget azonban más szempontok is befolyásolják, mint a tónus, a hanglejtés, a mondatok tagolása. Vizsgálati eredményeink tükrében betegeinket jobban tájékoztathatjuk. Következtetés: A nyelvdaganatos betegeink beszédkészségében a megfelelő primer sebészi szövetpótlás megadja a rehabilitáció lehetőségét. Sebészi szempontból az enyhén túlméretezett custom-made alkarlebeny, utókezelés szempontjából a professzionális logopédiai rehabilitáció segíthet a jobb eredmények elérésében. 37

A bölcsességfogak illeszkedési és fejlődési tendenciájának értékelése az idő függvényében Hevér Helén, Joób-Fancsaly Á., Koppány F., Pataky L. Arc-, Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika Az alsó bölcsességfogak fejlődésük során változó pozícióban helyezkedhetnek el. A fejlődő bölcsességfogak illeszkedési illetve fejlődési tendenciáját hosszútávú követéses eseteken keresztül vizsgáltuk, ez ugyanis meghatározhatja a szükséges megelőző beavatkozás időpontját. Előadásunkban különféle, típusosnak mondható eseteket szeretnénk bemutatni. Minden páciensnél a fogorvosi vizsgálatok során készült panoráma felvételek időrendben (4D) történő összehasonlítását végeztük illetve vizsgáltuk a bölcsességfogak fejlődési stádiumát, angulációját illetve a második őrlőfogakhoz viszonyított helyzetét. Megfigyelhető, hogy egyes esetekben, a kezdetekben normál pozícióban fejlődő bölcsességfog évekkel később mezioanguláris, disztoanguláris vagy akár horizontális pozícióba került.. A részlegesen előtört bölcsességfogak körül kialakult többszöri perikoronitiszek által okozott szklerotizáció vagy akár csontlízis látható. Egyes esetekben follikulus kiszélesedése, akár erupciós ciszta kialakulása figyelhető meg. A gyökércsúcs fejlődése során gyakran közel kerülnek, akár diszlokálják, néha körbenövik a canalis mandibulaet, amely a későbbi műtéti fogeltávolítás során idegsérüléshez, posztoperatív zsibbadás kialakulásához vezethet. A bölcsességfogak fejlődése során végbemenő fejlődési illetve illeszkedési tendenciájuk egyrészt szerepet játszhat a későbbi komplikációk kialakulásában, mint például gyulladások vagy műtét során bekövetkező idegsérülés, másrészt a probléma megoldásában segíthet. A rendszeres kontroll a bölcsességfogak eltávolításának szükségességét illetve ütemezését jobban megítélhetővé teszi.

A trapezius osteomyocutan lebeny lehetséges alternatíva az állkapocs rekonstrukcióban?! Horváth Dóra, Redl P. Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Fogorvostudományi Kar, Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszék A maxillofacialis régióban szöveti defektusok különböző etiológiával alakulhatnak ki, melyek közül a daganatsebészet az egyik legfontosabb. Előrehaladott stádiumokban a daganat radikális sebészi eltávolítása csak kiterjesztett műtéttel, jelentős szövethi38

ány kialakítása árán lehetséges. A régió funkcionális és esztétikai egysége, harmóniája számos szöveti struktúra működése és azok tökéletes integritása révén biztosított. A műtéti területek zárása, az elvesztett szövetek pótlása gyakran csak lebenyek alkalmazásával valósítható meg. Jelentős és szép feladat a maxillofacialis sebész számára az állkapocs folytonosságát megbontó sebészi eljárások utáni rekonstrukció és rehabilitáció, mely magába foglalja a kemény- és lágyszövetek pótlását és a protetikai rehabilitációt is. Az aneszteziológia, a tervezéshez szükséges képalkotó diagnosztika és az instrumentárium fejlődése lehetővé tette az arc-állcsontsebészeti rekonstrukcióban bonyolult sebészeti eljárások alkalmazását. A mandibularekonstrukció területén az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődés figyelhető meg kezdve a pótlás nélküli állapotoktól a mikrosebészeti technikával átültetett szabadlebenyekig, melyek manapság a sebészi gyakorlatban előtérbe kerültek. Ennek a fejlődési folyamatnak az egyik fontos állomása volt az arteria transversa cervicalisra nyelezett élő, jól vascularizált csontot tartalmazó trapezius osteomyocutan lebeny, mely több ok miatt háttérbe szorult a sebészi gyakorlatban szegmentalis állkapocsdefektusok rekonstrukciója esetén. Előadásomban szeretném ismertetni a Tanszékünkön trapezius osteomyocutan lebennyel végzett rekonstrukciók során szerzett tapasztalatainkat illetve áttekinteni a lebeny irodalmi hátterét.

Intraoperatív, célvezérelt folyadékterápia mikrokeringési hatásainak vizsgálata szabad lebenyeken Janovszky Ágnes1, Szabó A.2, Trásy D.3,László I.3, Lóderer Z.4, Boros M.2, Piffkó J.4, Molnár Zs. 3 1 Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika, Szegedi Tudományegyetem 2 Sebészeti Műtéttani Intézet, Szegedi Tudományegyetem 3 Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, Szegedi Tudományegyetem 4 Általános Sebészeti Osztály, Sebészeti Centrum, Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Bevezetés: A szájüregi malignus tumorok sebészi rezekcióját követő, mikrosebészeti technikát is igénylő lebenyátültetések végső sikerességének elengedhetetlen feltétele a kielégítő szöveti perfúzió fenntartása. Ennek optimális módja lehet az intra- és közvetlen posztoperatív időszakban alkalmazott célvezérelt folyadékterápia. A folyamatos perctérfogat monitorozáson alapuló célvezérelt folyadékterápia (adott esetben kiegészítve vazopresszorok és/vagy inotropok adásával) optimális folyadékegyensúlyt és ennek 39

következtében javuló sebészeti morbiditást, kevesebb szövődményt, és rövidebb kórházi tartózkodást eredményezhet a hagyományos, csak centrális vénás és folyamatos invazív nyomásmonitorozáson alapuló technikával szemben. Nincs azonban adat arra vonatkozóan, hogy a célvezérelt folyadékterápia mellett a krisztalloid vagy a kolloid oldatok hatnak előnyösebben a szájüregi szabad lebenyek perfúziójára. Kutatásunk célja, a krisztalloid, illetve kolloid oldattal végzett célvezérelt folyadékterápia mikrokeringési hatásainak prospektív, randomizált vizsgálata volt alkarlebenyeken a perioperatív időszakban. Anyagok és módszerek: A vizsgálatba bevont 18 beteget invazív hemodinamikai monitorozás (ProAQT, PULSION Medical Systems, München, Németország) melletti célvezérelt folyadékterápiában (krisztalloid vagy kolloid) részesítettük. A szájüregbe transzplantált alkarlebenyek perfúzióját non-invazív módon, laser-Doppler áramlásmérővel (PeriFlux System 5000, Perimed, Järfälla, Svédország) vizsgáltuk a lebenyek perfúzióját közvetlenül az ischaemiás periódus előtt, majd óránként a reperfúzió első 12 órájában, belső kontrollként a váll bőrének egy standard pontját használva. Minden mérés standard fiziológiás hőmérsékleten történt (normál test-hő és hő-provokáció). Emellett vizsgáltuk a lebenyek túlélési rátáját. Eredmények: A perioperatív időszakban a makrohemodinamikai paraméterek nem mutattak eltérést a krisztalloid (n=9), és a kolloid (n=9) csoportban. A kontroll területeken stabil áramlási sebesség értékeket mértünk a vizsgálat teljes időtartama alatt, míg a lebenyekben egy karakterisztikus emelkedés volt megfigyelhető a reperfúzió egész vizsgálati periódusa során. Nem észleltünk különbséget a mikrokeringési hatások tekintetében sem a két csoport között. A lebenyek túlélési rátája 100% volt mindkét csoportban. Következtetés: Eredményeink alapján, a kiterjesztett hemodinamikai monitorozással végzett keringéstámogatás mellett nincs különbség,a krisztalloid, vagy kolloid oldattal végzett folyadékterápia mikrocirkulációs hatásai között, szabad lebeny átültetések során. Támogatások: TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001, OTKA 109388.

40

A maxillofacialis rekonstrukciós sebészet határai: chimera lebenyek Janovszky Ágnes1, Lóderer Z.1,2, Piffkó J.1 1 Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika, Szegedi Tudományegyetem 2 Általános Sebészeti Osztály, Sebészeti Centrum, Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Bevezetés: A fej-nyaki régiót érintő malignus tumorok sebészi rezekciója gyakran vezet olyan fokú funkcionális és esztétikai károsodáshoz, amelyek csak mikrosebészeti lebenyekkel állíthatók helyre. A nagy kiterjedésű, több szöveti réteget érintő, jelentős funkcionális károsodást eredményező defektusok azonban mindenképp komoly kihívást jelentenek a maxillofacialis régió integritásának helyreállítása során. Anyagok és módszerek: A szakirodalmi adatok részletes áttekintése és elemzése alapján a különböző chimera lebenyek indikációs területeit, előnyeikkel és hátrányaikkal, eseteink révén pedig az onkológiai és rekonstrukciós sebészeti ellátást követően elérhető funkcionális és esztétikai eredményeket kívánjuk bemutatni. Eredmények: A maxillofacialis sebészeti centrumok relatív nagy esetszámai bizonyítják a chimera lebenyek alkalmazhatóságát a fej-nyaki régió rekonstrukciós sebészetében. Eseteink során a betegek számára is elfogadható funkcionális és esztétikai eredményeket sikerült elérnünk. Következtetés: A chimera lebenyek létjogosultsága a maxillofacialis rekonstrukciós sebészetben vitathatatlan, azonban komoly szakmai felkészültséget és tapasztalatot igényel a sebész részéről. A chimera lebenyek alkalmazása mindenképp jó megközlítés a funkcionális károsodást is eredményező, nagy kiterjedésű maxillofacialis defektusok rekonstrukciójában. A betegek számára is elfogadható, életminőséget javító, magas színvonalú ellátás érdekében nélkülözhetetlen további rekonstrukciós sebészeti megoldások kidolgozása az anatómiai variábilitások és más lehetséges terápiás megoldások figyelembevételével. Támogatások: TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001, OTKA 109388.

41

Polytraumatizált betegek arc- állcsontsebészeti ellátása Kardos István, Zvekán P., Csáki G., Balogh P., Suri Cs. Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, I. Sebészeti Osztály - Arc- Állcsont- és Szájsebészeti Részleg A Magyar Honvédség Egészségügyi Központjában kiemelt szerepe van az arc- állcsontterületi sérültellátásnak. 2005. és 2015. között több mint 1000 beteget hospitalizáltunk említett régió traumatizációja miatt. Az intézményben a multidiszciplináris ellátás teljes vertikuma rendelkezésre áll. Így a társult sérülések ellátása és a kiterjedt maxillofacialis sérülések ellátásának társszakmai igénye egyaránt megvalósítható. Jelen előadás során, polytraumatizált betegek arc- állcsontsérüléseinek ellátását kívánjuk bemutatni két súlyos eset kapcsán. Összegzésként elmondható, hogy a kiterjedt arc- állcsontterületi sérülések sokszor igénylik, az egy intézmény – lehetőleg – egy egységén belüli többszakmás, együttműködés lehetőségét. Megjegyzés (nem az absztrakt része): Az előadás társszerzőtől került átvételre, amely már elhangzott a 2015. évi Pannon Szekció tudományos programján. Annak bizonyos részletei egyenlőre nem kerültek átadásra, a bemutatni kívánt esetek a vázlatban ezért nincsenek részletezve.

Rekonstrukciós lehetőségek a fej-nyaki tumorok radikális eltávolítása után Prof. Kásler Miklós Országos Onkológiai Intézet Nem érkezett absztrakt.

A Szent István csatahajó pusztulása Katona József Szent János Kórház Szájsebészeti Részleg Az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflotta egyik büszkesége volt a SZENT ISTVÁN csatahajó. 1918 júniusában. Óriási tengeri manőver vette kezdetét, ennek célja az otrantói tengerzár feltörése volt. A hajnali indulás során. A SZENT ISTVÁN-t váratlan torpedótámadás érte, amely néhány órán belül végzetessé vált. 42

Suicid szándékkal elkövetett arckoponya lövési sérülés esete Kenderfi Gábor, Lestyán J., Csizmazia D., Katona J. Szent János Kórház Szájsebészeti Részleg Békeidőben a lövési sérülések ritkák. Főleg fegyveres testületeknél fordul elő. Esetünkben suicid szándékból elkövetett arckoponya sérülés ellátásáról számolunk be.

„Sürgősség a szájsebészetben, szájsebészet a sürgősségben” Kiss Fruzsina, Farkas D., Kolarovszki B., Fülöp G. Kaposi Mór Oktató Kórház, Szájsebészeti Osztály Laikusok és szakemberek egyaránt érdeklődnek aziránt, valójában melyek azok a fogászati-szájsebészeti beavatkozásokkal és betegségekkel összefüggő helyzetek, esetek, melyekkel a sürgősségi betegellátó helyek, centrumok indokoltan találkozhatnak, illetve hogy betegként, páciensként és alapellátásban tevékenykedő kollégaként (háziorvos, fogorvos) mikor, milyen esetekben hívjuk segítségül a sürgősségi betegellátást. A „határterület” jelentőségét - a betegségcsoportok rövid összefoglalását követően - a mindennapi gyakorlatban észlelt néhány érdekes és tanulságos eset bemutatásával kívánja szemléltetni a prezentáció. Kiemelt területként érintjük az oro-maxillo-faciális régió - ritkán akár fatális kimenetelű - gyulladásos kórképeit.

Fibula donorhely vizsgálata Kozma Péter, Sass T., Sántha B., Oberna F. Bács-Kiskun Megyei Kórház, a Szegedi ÁOK Oktató Kórháza, Kecskemét, Arc-, Állcsont Szájsebészeti és Fül-orr-Gégészeti Osztály Célkitűzés: Érnyeles fibula lebeny helyreállító műtéteket követően a donorhelyi morbiditás szubjektív és objektív vizsgálata. Beteganyag, módszer: Osztályunkon 2008.01.01. és 2015.07.31. között 57 fibula szabad lebeny rekonstrukciót végeztünk. A posztop. követési idő 6 hónap és 90 hónap között volt. Vizsgálatunkba a legalább 6 hónapja operált betegeinket vontuk be. A szubjektív donor helyi morbiditást kérdőívvel és a módosított Enneking módszerrel elemeztük. Az objektív mért adatok közé 43

a motoros funkció (izomerő vizsgálata Janda szerint, az aktív-passzív mozgás terjedelme, ízületi mérés, láb körfogat és hosszmérés) valamint a szenzórium eltérései, reflexváltozások illetve a láb morfológiai anomáliái kerültek vizsgálatra. A betegek kórlapban, műtéti leírás, kontroll vizsgálat során rögzített adatait dolgoztuk fel. Az adatokat egyszerű statisztikai módszerekkel retrospektív módon elemeztük. Eredmények: A vizsgálatba vont 57 beteg adatainak feldolgozása folyamatos, az eredmények kiértékelése folyamatban. A panaszok közül leggyakrabban a fájdalom, érzészavar és a boka instabilitás igazolódott. Következtetés: Vizsgálatunk eredményei az irodalmi adatokkal korrelálnak. Az általunk alkalmazott műtéti technikával a szabad érnyeles fibula lebeny donorhelyi morbiditása mind szubjektív mind objektív szempontokat figyelembe véve betegeink számára is elfogadható.

Ultra-finomszemcsés titán implantátum-alapanyag összehasonlító vizsgálata II. Körmöczi Kinga1, Bognár E.2, Joób-Fancsaly Á.1 1 SE Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest 2 BME, Anyagtudományi és technológiai Tanszék Bevezetés: A tavalyi MAÁSZT Kongresszuson elhangzott előadás folytatásának szánjuk és tekintjük jelen előadásunkat. Ismertetve az elmúlt években kapott eredményeinket, és összegezve az azokból levonható következtetéseket. A piacon forgalomban lévő implantátumok alapanyagai a titán Grade 5 és a titán Grade 2. A vizsgálatunk célja, hogy összehasonlítsuk a hagyományos szemcseszerkezetű titán módosulatokat az ultrafinomszemcsés változattal. Anyag és módszer: Az ultra-fimonszecsés titán kedvezőbb mechanikai, fizikai paraméterekkel rendelkezik, valamint nagyobb ellenállást mutat a korrózióval szemben, mint az ugyanolyan kémiai összetételű, hagyományos szemcseszerkezetű módosulata. Ezeket a tulajdonságait kihasználva, felmerül a kérdés, hogy ebből az alapanyagból készült implantátumok ellenállása a rágóerővel szemben nővelhető-e, van-e lehetőség a jobb fizikai jellemezők mellett az eddigieknél vékonyabb implantátumot alkalmazni és az általánosságban alkalmazott felület kialakítási módszerek hatékonyságát befolyásolja-e az anyag új szerkezete 44

A vizsgálatunk során egy részről vizsgáljuk a kapott mechaikai tulajdonságokat keménységmérés és keménységeloszlás alapján, valamint nézzük az anyag kifáradással szembeni ellenállását. A vizsgálat másik részében a korongokat savmaratásos felületkezelésnek vetjük alá különböző savakkal, különböző ideig és különböző hőmérsékleten. Az így kapott felületeken végzünk sztereomikroszkópos méréseket, felületi érdesség illetve peremszögmérést. A kapott mérési eredményeket összevetjük, statisztikai elemzést végzünk. Eredmények: A vizsgálatok eredményei szerteágazóak. A nagyszámú vizsgálati módszer és a nagy elemszám lehetőséget ad arra, hogy pontos választ adjunk arról, hogy az új ultra-finomszemcsés titán alapanyag mechanikai tuladonságai és felületi érdessége hasonló vagy jobb a hagyományos szemcseméretű elődjénél. Következtetések: Vizsgálataink bebizonyították, hogy az ultra-finomszemcsés titán jó mechanikai tulajdonságokkal és megfelelő felületi érdességgel és tisztassággal rendelkezik, az alapanyag módósítás ellenére is. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt az alapanyagot - hasonlón a medicina más területein alkalmazott eszközökhőz (pl: cardialis sztent) - fontos és időszerű lenne a fogászati implantátumok esetében is alkalmazni. A vizsgálatok rámutatnak arra a nagyon fontos tényre is, hogy a fogászati implantológiában az alapkutatásoknak a mai napig nagyon hasznos szerepűk van és érdemes ezekkel a kutási területekkel is foglalkozunk.

Speciális arctáji sérülések ellátásának tapasztalatai Kövér Zsanett, Szabó Á., Orsi E., Gelencsér G., Olasz L. PTE KK, Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszék Az elmúlt évtizedek során a maxillo-facialis régió sérüléseinek etiológiája számos új balesettípussal bővült. Egyre gyakrabban találkozhatunk például hobby tevékenységek vagy akár extrém sportok miatt elszenvedett arcsérülésekkel. Ezen traumák jellemzően csont-, lágyrész- és érzékszerv sérüléseket okoznak. A primer és szekunder rekonstrukciók célja egyaránt a funkció- és esztétika helyreállítása, mely beavatkozások gyakran szoros együttműködést igényelnek társszakmákkal valamint innovatív megoldásokra sarkallják az operatőrt. A klinikánkon ellátott ilyen típusú sérülések utáni ellátásról mutatunk be felvételeket.

45

A progresszív hemifaciális atrófia sebészi ellátásnak lehetőségei Lázár Péter1, Lóderer Z.1,2, Janovszky Á.1, Piffkó J.1 1 Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika, Szegedi Tudományegyetem 2 Általános Sebészeti Osztály, Sebészeti Centrum, Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Bevezetés: A progresszív hemifaciális atrófia, avagy Parry-Romberg szindróma a fej-nyak régiót érintő ritka megbetegedés, melyet a bőr, szubkután szövetek, izmok és ritkán a csontok féloldali, lassan előrehaladó atrófiája jellemez. A betegség 1825-ben került először leírása, kialakulásának oka azonban a mai napig tisztázatlan. A kórkép általában az első két évtized során kezdődik, jellemzően 5-15 éves kor között. Az életkor előrehaladtával a faciális régió elváltozásai egyre kifejezettebbé válnak, melyek mind esztétikai, mind funkcionális deficithez vezetnek és korrekciójuk szinte kizárólag sebészi úton lehetséges. Anyagok és módszer: A szakirodalmi adatok áttekintése és elemzése alapján a Parry-Romberg szindróma során fellépő defektusok lehetséges korrekciós lehetőségeit kívánjuk bemutatni, illetve saját esetünkön keresztül az elérhető esztétikai és funkcionális eredményeket. Eredmények: A hemifaciális atrófia kezelése mindenképp multidiszciplináris megközelítést igényel a kialakuló arc defektusok korrekciója és a beteg normális pszichoszociális fejlődése érdekében. A műtétek számát és az alkalmazott sebészi beavatkozás módját befolyásolja a betegség súlyossága és aktivitása: a kisebb defektusok korrekciója zsírfeltöltéssel is történhet, míg a súlyosabb arc deformitások ellátása mikrovaszkuláris lebenyplasztikát tehet szükségessé. Következtetések: A hemifaciális atrófia komplex sebészi ellátásának időpontjáról és módjáról jelenleg is szakmai viták folynak, nem rendelkezünk elegendő, evidenciákon alapuló szakmai ismerettel. Esetünk jól szemlélteti, hogy a mikrovaszkuláris lebenyek alkalmazása elengedhetetlen a súlyosabb elváltozásokat mutató esetek korszerű terápiájában, így a betegek számára is kielégítő esztétikai és funkcionális eredmény eléréséhez.

46

A fogászati implantáció története és debreceni vonatkozásai Lukács Levente Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Tanszék A hiányzó fogak pótlása a csontba épített eszköz segítségével már régóta ismeretes a fogászat történetében. Őskori ásatások bizonyítják, hogy a régi egyiptomi és dél-amerikai civilizációban már próbálkoztak a hiányzó fogak pótlásával kézzel faragott, fog alakú kövek, illetve csontok beépítésével. A 18. sz.-ban az elvesztett fogakat elhalt, donorokból eltávolított fogak beültetésével pótolták, azonban ezeket a befogadó szervezet a kialakult immunreakció miatt hamar kilökte. A 19.sz.-ban számos implantációs kísérlet folyt különböző anyagok igénybevételével, azonban a sikerességi ráta elenyésző volt. 1930-tól napjainkig a rengeteg próbálkozásnak és kísérletnek köszönhetően kifejlesztették az enosszeális penge, a gyökér és a cilindrikus formájú implantátumokat. Magyarországon először Debrecenben 1934-ben Hüttl Tivadar professzor, Karácsonyi Ágoston fogorvossal közösen műtétileg beültetett fémcsavarokra készített hidat. A műpillérfogat valamint annak becsavarásához szükséges műszereket szabadalmaztatni is kívánták ugyanebben az évben. A nagy jelentőségű találmányról számos korabeli cikk is tudósít, többek között a Debreczen című újság, valamint Az Est és a Nemzeti Újság is. A Fogorvosi Szemle 1959-es számában Harsághy Nándor számol be egy esetről, ahol egy 1936ban műtétileg beültetett fémcsavarra rögzített hídról derült ki, hogy Hüttl Tivadar és Karácsonyi Ágoston készítette. A véletlen tette lehetővé hogy Hüttl professzor 23 évvel ezelőtti műtétjének eredményét megismerjük, mely mérföldkőnek tekinthető a hazai implantológia fejlődésében. A Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Karán jelenleg is zajlanak előremutató kísérletek mesterséges csontpótlás irányában aerogél alapú biogél anyagokkal.

Biszfoszfonáttal kezelt betegek implantológiai ellátása. Major László, Seres L., Piffkó J. Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika, Szegedi Tudományegyetem, Szeged Napjainkban a részleges vagy teljes foghiányban szenvedő betegek protetikai rehabilitációjában a dentális implantológiai megoldások folyamatos térhódítása megfigyelhető. Az implantátumokon elhorgonyzott fogpótlások magas életminőséget biztosítanak a betegek számára. A biszfoszfonát kezelés nagymértékben javítja a reumatológiai és onkológiai kezelések sikerességet, alkalmazásuk súlyos mellékhatásaként az állcsontok gyulladásos elváltozásait észlelték invazív fogászati beavatkozá47

sokat követően. A biszfoszfonáttal kezelt, vagy kezelés alatt álló páciensek esetében a preprotetikai sebészet, implantátumok beültetése, csontpótló műtétek létjogosultsága erősen vitatott. Kutatásunk célja az elmúlt évek során a témában megjelent irodalom és a nemzetközileg elfogadott irányelvek áttekintése, saját klinikai gyakorlatunkkal történő összevetése. A nemzetközi irodalmi adatok és klinikai tapasztalataink alapján, a 3 évnél rövidebb ideig per os biszfoszfonáttal kezelt betegek esetén, a protetikai rehabilitáció tervezésekor a dentális implantátumok beültetése a beteg számára felajánlható opció.

Állcsontkorrekciós műtétek a Szegedi Tudományegyetem Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinikáján Mészáros Bence¹, Seres L.¹, Kocsis A.², Segatto E.³, Piffkó J.¹ ¹ SZTE Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika; ² Dr. Kocsis András Fogszabályzó Centrum; ³ SZTE Fogorvostudományi Kar, Fogszabályozási és Gyermekfogászati Tanszék Bevezetés: Az orthognáth sebészet az állcsontok növekedési zavarainak következtében létrejövő eltérések korrekciójával foglalkozik. Az egyre növekvő esztétikai elvárások következtében az ilyen jellegű beavatkozások száma világszerte emelkedik. Tanulmányunk célja, hogy áttekintsük a klinikánkon végzett állcsontkorrekciós műtéteket, beszámoljunk az ortodonciai-sebészi együttműködésről, valamint, hogy bemutassuk néhány esetünket. Anyag és módszerek: A klinikánk megalakulásától napjainkig végzett ortognáth műtétek adatait dolgoztuk fel a számunkra elérhető elektromos adatbázisok segítségével. Vizsgáltuk többek között a műtéti számok alakulását, a műtéti típusokat, a nemek közti megoszlást, a páciensek életkorát, a szövődményeket. Eredmények: Eredményeinket előadásunkban ismertetjük. Következtetések: Az ortognáth műtétek egyre inkább rutin feladattá válnak az arc- és állcsontsebészeti osztályokon. A beavatkozások nagy biztonsággal végezhetőek, a szövődmények száma minimális.

48

Treatment of oral cancer by peroral excision only – advantages and drawbacks Miso Virag Department of Maxillofacial and Oral Surgery University Hospital Dubrava, Zagreb, Croatia Nem érkezett absztrakt.

Intraorális érzéstelenítést követő diplopia és ophthalmoplegia: esetleírás és irodalmi áttekintés Molnár Gyöngyi1, Seres L. 1, Piffkó J. 1 Szegedi Tudományegyetem, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Klinika1 Bevezetés: Az intraorális érzéstelenítés az egyik leggyakoribb beavatkozás az orvosi gyakorlatban. Az ezt követő szövődmények ritkák, ha mégis előfordulnak, akkor jellemzően enyhék és reverzibilisek. A felső moláris fogak anesztéziája vagy az alsó vezetéses érzéstelenítés után kialakuló szemészeti szövődmények az irodalmi ritkaság kategóriájába tartoznak. Előadásunk célja, hogy egy ilyen esetet mutassunk be és ennek kapcsán áttekintsük az ezzel kapcsolatos nemzetközi irodalmat.   Esetleírás: Egy fiatal nőbeteget prezentálunk, aki baloldali alsó és felső bölcsességfog egyidejű eltávolítása céljából jelentkezett rendelőnkben. Az ilyenkor szokásos rutin érzéstelenítések után körülbelül 5 perccel kettőslátásról panaszkodott. Más általános vagy szemészeti komplikáció nem jelentkezett. A fogeltávolítás zavartalanul zajlott, a beavatkozás végére a diplopia mérséklődött. Kb. 2 órával az érzéstelenítést követően a szemészeti panaszok lényegesen mérséklődtek. A nemzetközi irodalmi áttekintés során ritkán előforduló szövődményként jelenik meg a szemészeti komplikáció. Leggyakrabban felső vagy alsó moláris fog érzéstelenítése után jelentkezik reverzibilis diplopiával, ophthalmoplegiával, ptosissal, homályos látással, látáskieséssel. A jelenség kialakulása többtényezős. Ezek részletes áttekintését valamint az ilyen esetben szükséges teendőket előadásunk tárgyalja. Következtetések: Bár az intraorális érzéstelenítés után előforduló szemészeti komplikációk nagyon ritkák, az ekkor szükséges teendők ismerete elengedhetetlen a gyakorló fogorvos / szájsebész kollégák számára.

49

Bimaxillaris osteotomia indikációja laterognathia esetén Nagy Krisztián, Nagy A., Nemes B., Somlai K. Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Laterognathiának hívjuk a mandibula dento-skeletalis anomáliáját, amit a két oldalon eltérő transversalis, verticalis és sagittalis kiterjedésű  állkapocs-fél jellemez. Az anomáliához funkcionális eltérés is társul(hat), amennyiben szájnyitáskor lateralis irányú deviáció kíséri a mandibula mozgását. A dento-skeletalis anomália érintheti csak a mandibulát, de kialakulhatnak a maxillában is kompenzatorikus elváltozások. Az elváltozás funkcionális és esztétikai szempontból megfelelő kezeléséhez a maxillaris anomáliát is figyelembe kell venni. Célunk az volt, hogy leírjuk a bimaxillaris osteotomiák szerepét és indikációját a laterognathia kezelése során. Anyagok és módszerek: A veszprémi Cholnoky Ferenc Kórház Arc, Állcsont és Szájsebészeti Osztályán 2015. januártól augusztusig 7 esetben végeztünk orthognath sebészeti beavatkozást laterognathia diagnózisa miatt. Minden esetben a műtétre megfelelő fogszabályozó kezelés, a maxillaris és mandibularis ívek kiegyenlítése után került sor. A műtéti előkészítéshez arc- és profil analízist, cephalometriai tervezést és gipszmodell-műtétet végeztünk. A műtéteket nasalis intubációs narkózisban, hypotensióban végeztük. A mono- illetve bimaxillaris műtéti indikáció felállításához a maxilla és a mandibula sagittalis viszonyát, a maxillaris és mandibularis dentalis középvonal, illetve a maxillaris és mandibularis occlusiós sík helyzetét, valamint a profil-analízist vettük figyelembe. Eredmények 6 női és 1 férfi beteget operáltunk, köztük 2 volt ajak- és szájpadhasadékkal született beteg. A betegek életkora a műtét idejekor 17 és 32 év között változott. 3 esetben mandibularis osteototomiát, két esetben maxillaris ostetomiát, 2 esetben bimaxillaris osteotomiát végeztünk. Kövekeztetés:  A maxillát és a mandibulát egyaránt érintő skeletalis anomália esetén, amit a klinikai és radiológiai vizsgálatok objektívan mutatnak, a malocclusio korrekciója csak bimaxillaris ostetomia segítségével lehetséges. A bimaxillaris osteotomia ezekben az esetekben nemcsak az ideális occlusio, hanem a harmónikus arcprofil kialakítását is lehetővé teszi.

50

Testtartásbeli rendellenességek és az állkapocs ízületi diszfunkciók kapcsolata Némethy Anna1, Koppány F.2, Vízkelety T., Hermann G.4 1 Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar 2 Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika; Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar 3 Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika; Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar 4 Hermann Ortho Magánklinika Bevezetés: Az állkapocs ízületi diszfunkciók (Temporomandibular joint dysfunction; TMD) csoportjába az állkapocs ízület muskuloskeletalis elváltozásai tartoznak. Az elváltozások leggyakoribb velejárója a fájdalom, mely mind a rágóizmokban, mind magában az ízületben jelen lehet. Mindezekhez ízületi hangjelenségek és rendellenes állkapocsmozgások társulhatnak. A szindróma a felnőtt populáció mindegy 20-30 %-át érinti, főként a 30 év körüli nőket. A TMD kialakulását az évek során kapcsolatba hozták már pszichológiai, genetikai, okklúziós illetve traumás faktorokkal is. A nemzetközi irodalomban leírták a testtartással való kapcsolatát. Egyes értekezésekben felvetik a fogszabályozó szakorvosok és gyógytornászok közreműködésével kivitelezett komplex kezelések lehetőségét. Egységes kezelési módszer nincsen. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a testtartásbeli rendellenességek és az állkapocsízületi diszfunkció közötti összefüggések vizsgálata. Anyag és módszer: Vizsgálatunkban 18 és 55 év közötti betegek vesznek részt akiket a Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinika állkapocsízületi szakrendelésére érkező páciensei közül és internetes kérdőív segítségével választunk ki. Kizárjuk a traumás, csontos ankilózisban, illetve artrózisban szenvedő pácienseket. A páciensek szubjektív fájdalmát Visual Analog Scale (VAS)1 segítségével regisztráljuk. Tekintettel arra, hogy a legújabb szakirodalmak szerint normális centrális relációs helyzet (CR) mellett is előfordulhatnak temporomandibuláris ízületi elváltozások, eltekintettünk a CR meghatározásáról. A páciensek testtartását ortopéd szakorvos értékeli. Későbbiekben a Semmelweis Egyetem gyógytornászai segítségével 5 hetes, 10 alkalmas, kis csoportokban zajló Schrott2 terápiára kerül sor. Az utolsó foglalkozás után 48 órával ismét megmérjük pácienseink fájdalommentes maximális, illetve passzív maximális szájnyitását, valamint tapintásos vizsgálattal regisztráljuk a rágóizomzat nyomásra való érzékenységét. 51

A szubjektív állapot felmérésére ismét a Visual Analog Scale-t (VAS) használjuk. Tervezünk egy 12 hónapos kontrollt is, hogy kiértékeljük az alkalmazott gyógykezelés hosszú távú eredményeit. Irodalomjegyzék 1. La Touche R, Fernández-de-las-Peñas C, Fernández-Carnero J, Escalante K, Angulo-Díaz-Parreño S, Paris-Alemany A, Cleland JA.: The effects of manual therapy and exercise directed at the cervical spine on pain and pressure pain sensitivity in patients with myofascial temporomandibular disorders. J Oral Rehabil. 2009 Sep;36(9):644-52. 2. Kuru T, Yeldan İ, Dereli EE, Özdinçler AR, Dikici F, Çolak İ.: The efficacy of three-dimensional Schroth exercises in adolescent idiopathic scoliosis: A randomised controlled clinical trial. Clin Rehabil. 2015 Mar 16. pii: 0269215515575745.

Lágyszövetek jelentősége az implantátumok körül Párkányi László Szegedi Tudományegyetem, Fogorvostudományi Kar, Parodontológiai Tanszék Nem érkezett absztrakt.

Merkel-sejtes carcinoma ritka esete a submandibularis régióban – differenciáldiagnosztikai kérdések a gyakorló orvos szemszögéből Restár László, Vaszilkó M., Barabás P. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati klinika A Merkel-sejtes carcinoma a neuroendokrin tumorok közé sorolható igen ritka (gyakorisága 0,5-2/100.000Fő/év), de annál agresszívabb daganat. Kiindulási helye bőrben található Merkel-féle tapintótestecskék. Épp az alacsony esetszám miatt kerül gyakran későn felismerésre és kezelésre. Előadásunkban egy 74 éves nőbeteg esetét szeretnénk bemutatni, aki 1 hónapja tartó submandibularis duzzanat miatt kereste fel klinikánkat. FNAB vizsgálat először kissejtes tüdőrák áttétjét írta le, de a végleges szövettani diagnózis az immunhisztokémiai vizsgálatok után már a Merkel-sejtes carcinoma volt. A betegnél a tumor sebészi eltávolítását követően funkcionális nyaki dissectiot, majd postoperatív sugárterápiát végeztünk. 52

A Merkel-sejtes carcinoma igen rossz prognózisú daganat, korai stádiumban felismerve is 40-50% között van az 5 éves túlélés. Kezelésében elsősorban a sebészi és radioterápia játszik szerepet, de a legfontosabb fegyver az orvos kezében a korai pontos diagnózis.

Pleomorph adenómák a szájpadon. Esetbemutatás Rónaszegi-Somogyi Zsófia, Németh Zs., Bogdán S. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest, Hungary Bevezetés: A pleomorph adenoma a keményszájpad kisnyálmirigyeinek igen ritkán előforduló, jóindulatú daganata. Leggyakrabban a nagy nyálmirigyekben alakul ki, ép nyálkahártyával fedett, lassan növekvő, fájdalmatlan duzzanat formájában jelentkezik. Szövettanilag a daganat epithelialis és mesenchymalis elemeket is tartalmaz, malignizálódása nem gyakori. Leginkább felnőttkorban találkozunk vele. Anyag és módszer: Előadásunkban a szájpad területén előforduló pleomorph adenomák - tünettanát, diagnosztikáját valamint kezelésük irányelveit ismertetjük az irodalmi adatok és klinikai esetek tükrében. Megbeszélés: A nyálmirigydaganatokról általánosságban elmondható, hogy előfordulásuk nem túl gyakori, a fej-nyak daganatok mindössze 2-3%-át teszik ki. A kisnyálmirigyek daganatai az összes nyálmirigydaganat körülbelül 15-20%-át adják. A kisnyálmirigyek daganatai 60-70%-ban jóindulatúak, 30-40 %-ban malignusak (adenocysticus carcinoma, mucoepidermoid carcinoma, stb.). Következtetés: A szájpad pleomorph adenomáinak pontos diagnózisához szövettani mintavétel vagy aspirációs cytológia szükséges. Arckoponya CT-vizsgálat a daganat pontos kiterjedésének valamint az esetleges csontérintettség meghatározása céljából fontos, a műtét tervezését segíti. A pleomorph adenomák terápiája elsősorban sebészi, kiújulásuk és malignizálódásuk ritkán fordul elő.

53

The application of botulinium toxin a for the oral and maxillofacial surgeons: experimental evidence and clinical applications Seong-Gon Kim Dept. of Oral and Maxillofacial Surgery, College of Dentistry, Gangneung-Wonju National University, Korea Botulinium toxin A (BTX), a toxin produced by Clostridium botulinum, binds to snail protein in the presynaptic cholinergic nerve and inhibits the acetylcholine release. As the neurotransmitter of the motor nerve is acetylcholine, BTX can be used for intentional skeletal muscle weakening. Myofascial pain is described as a muscle hyperactivity involving facial pain related to temporomandibular disorders (TMDs). Tension headaches and neck pain are usually caused by masticatory muscle hyperactivity. BTX can be used to decrease the hyperactivity of the masseter and the temporal muscles for reducing painful condition. The secretion of salivary gland and sweat gland is also controlled by the cholinergic nerve. As a result, BTX has been widely used for dental field. BTX is used for the treatment of post-traumatic open bite, temporomandibular disorders (TMDs), sialorrhea, and masseteric muscle hypertrophy. To achieve optimal results, optimal dosage of BTX injection should be important. For the treatment of the masseter muscle hypertrophy, 25 to 30 U of BTX has been generally given for each side. The maximum bite force is reduced after injection of BTX into the masseter muscle. Complications of BTX injection into the masseter muscle, such as a temporary change in the bite force have been reported. However, dosage of BTX as an etiologic factor of complications has been rarely investigated. There have been several reports to investigate the effect of BTX injection into the masseter muscle in the animal model. The injection of BTX immediately reduces the masseter muscle activity measured by electromyogram. BTX changes the component of muscle fiber and morphology of the mandible on 1 months after injection. Though some patients showed temporary muscle weakness after BTX injection, the change of masticatory activity has been rarely studied in the animal model. Post-traumatic open-bite is corrected within couple of days after BTX injection. Thus, early change of BTX injection on the masster muscle is important to understand clinical application of BTX. In this review, I evaluated the change of food intake after the different dosage of BTX injection in the animal model. Additionally, clinical cases treated by BTX injection were also presented.

54

Odontogén eredetű állcsont ciszták sebészi ellátása PRF alkalmazásával Schmidt Levente Magyar Honvédség Honvédkórház, I.sz Sebészeti Osztály, Szájsebészeti Részleg, Budapest A nagyobb kiterjedésű állcsont ciszták kezelése során az alkalmazott standard protokoll első lépésben a ciszta marsupialisatioja (cystostomia elvégzése), majd szűkítését követően a ciszta eltávolítása (cystectomia elvégzése) egy második műtét során. A dekompresszió időszaka közben a betegnek folyamatosan el kell viselnie a szájában elhelyezett cisztaszűkítő készüléket, ami ritkán komfortos számára. A cisztaszűkítő ki- és behelyezése, tisztántartása és folyamatos viselése a betegek jelentős részének problémát és frusztrációt okoz, ami magában hordozza a sikertelenség az esélyét. A PRF alkamazása lehetőséget ad nagy kiterjedésű ciszták esetén a cisztosztómia elkerülésére és közvetlenül a cisztektómia elvégzését teszi lehetővé. Ezzel megrövidül a kezelés időtartama és elhagyható a betegek számára sokszor kellemetlen cisztaszűkítő.

Antibiotikum kezelés – óvatosságból? Sidó Levente Nem érkezett absztrakt.

Albumin bevonatú csont allografttal történő alveolus prezerváció vizsgálata 1 Simonffy László, 1Gyulai-Gaál Sz., 1Trimmel B., 2Hermann P., 3Lacza Zs., 1 Dobó-Nagy Cs. 1 Orális Diagnosztikai Tanszék, 2 Fogpótlástani Klinika, 3 Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet, Semmelweis Egyetem A fogak elvesztése során a későbbi helyreállítás szempontjából, legyen az protetikai vagy implantológiai, az egyik legfontosabb dolog, hogy a funkcióját vesztett processus alveolaris lebontódását késleltessük. Az alveolus prezerváció érdekében alkalmazható a csontüreg kitöltése csontpótlóval. Az orthopédiai gyakorlatban már bevált szérum albuminnal bevont csont allograft a csontpótláson túl képes a csontvelői őssejtek aktiválására, ezért felmerült, hogy alkalmas lehet alveolus prezervációs indikációban. 55

Célkitűzés: A bölcsesség fogak eltávolítása utáni alveolusba helyezett marhacsont (Bio-Oss) (Geistlich) és albumin bevonatú csont allograft (BoneAlbumin) (Lacerta Technologies GmbH) hatásának összehasonlítása. Anyag és módszer: Összesen 30 páciens (TUKEB engedély: IF 8648-1/2015) kétoldali alsó bölcsesség fogainak eltávolítása után az alveolust négy randomizált csoportot képezve a következők szerint töltöttük fel: BoneAblumin (alb), BoneAlbumin, mely gentamicynt tartalmazott (alb+G), Bio-Oss, vagy üresen hagytuk az alveolust. A sebészeti protokollt egységesen végeztük. A sebészi eltávolítás előtt vagy cone-beam CT (CBCT) vagy panoráma röntgenfelvétel állt rendelkezésre. Utánkövetésként a 12. héten CBCT vizsgálatot végeztünk. A kapott képhalmazon meghatároztuk az alveolus feltöltöttségét, a corticalis folytonosságát és a csontpótló és az alveolus közötti kapcsolatot. Hounsfield unit (HU) méréssel meghatároztuk a mandibula corticalisának, az alveolus melleti spongiosa, egy indifferens helyen a spongiosa valamint a csontpótló anyag Ca-denzitás értékeit. Eredmények: A csontpótló anyag és az alveolus öt fala között a legmagasabb arányú demarkációt (átlag 2,75) a Bio-Oss mutatta, melyet az alb+G csoport követett (2,64) és szignifikánsan alacsonyabb volt az alb (1,38) csoportban. A perialveoláris spongiosa HU értéke minden csoportban statisztikailag szignifikánsan magasabb volt az indifferens spongiosa HU értékéhez viszonyítva. Ez azt jelzi, hogy az alveolus körüli csont alterált és a regeneráció folyamatban van. Az alb, alb+G és üres alveolus HU értékek közel azonosak voltak, miközben a Bio-Oss HU érték ezektől szignifikánsan alacsonyabb volt. Megbeszélés: Három hónappal a beültetés után aktív csontátépülés jeleit láttuk minden csoportban, melyek közül a szérum albuminnal bevont humán allograft volt leginkább hasonló az egészséges mandibula spongiózához. Az első gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy az albuminnal bevont allogén csont alternatívája lehet egyéb szintetikus csontpótlóknak, ezért további hosszútávú vizsgálatok lefolytatása indokolt.

56

Az orális laphámrákok daganat fejlődési területének miRNS expressziós térkép-analízise Somlai Károly1, Gombos K.2, Payrits F.3, Olasz L.3, 1 Csolnoky Ferenc Kórház, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály, Veszprém 2 PTE ÁOK Orvosi Népegészségtani Intézet 3 PTE KK Fogászati és Szájsebészeti Klinika Háttér: A szájüregi daganatok szöveti szerveződési területének molekuláris meghatározása és jellemzése az operatív klinikai gyakorlat szempontjából is jelentős. Vizsgálatunkban szájüregi squamocelluláris carcinomák miRNS mintázatának meghatározása révén kívántuk azonosítani a daganatkialakulásban és fejlődésben érintett nyálkahártya területek miRNS profiljainak mintázatát. A miRNS expressziós térképek összehasonlításával pedig az egyes daganatok hátterében álló patológiai, klinikai és etiológiai tényezőit hasonlítottuk össze. Anyagok és módszer: A Csolnoky Ferenc Kórház Fogászati és Szájsebészeti Osztályán diagnosztizált és operált 22 szájüregi squamocellularis carcinoma térképbiopsziás mintavételét követően a miR-21, miR-155, miR-221 és miR-143 expresszióját vizsgáltuk LightCycler 480 quantitatív real-time PCR rendszerben. Eredmények: Logisztikus regresszió analízissel a miR-21, miR-155, miR-221 és miR-143 szignifikánsan fokozott expressziós értékeket mutatott a tumoros és peritumorális mintákban, mely eltérések a daganattól való távolság függvényében eltérő mintázatbeli sajátosságokat mutattak. A miRNS expresszió egymáshoz viszonyított arányai jellegzetes eltéréseket mutattak a daganat lokalizációval, melyet lokalizáció specifikus expressziós térképeken demonstráltunk. A miR-143 expresszió jelentős különbségeket mutatott azokban a daganatmintákban, ahol etiológiai faktorként merült fel dohányzás és alkoholfogyasztás, ezek az összefüggések azonban nem értek el statisztikailag szignifikáns értéket. Az összesített miRNS expressziós eredmények alapján ROC analízist végeztünk a miRNS-ek biomarkerként való alkalmazhatóságának vizsgálatára, mely során a teszt szenzitivitás/ specificitás a miR-21 és miR-155 esetében 90% felettinek bizonyult a szájüregi squamocelluláris carcinoma azonosításában. Megbeszélés: Eredményeink alátámasztják a miR-21, miR-155, miR-221 és miR-143 szerepét a szájüregi laphámrákok klinikailag előrehaladott, gyors progressziójú folyamataiban. Kifejeződésük mértéke és mintázata összefüggést mutat a daganat klinikai stádiumával és a fő etiológiai tényezőkkel. A jövőben ezen eredményeinket a szájüregi laphámrákok prognosztikai megítélésében igyekszünk felhasználni. 57

Kétoldali temporomandibularis ízületi ankylosis Bechterew kórban szenvedő betegben. Szabó Adrienne, Boda R., Kunka Á., Redl P. Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Tanszék A spondylitis ankylopoetica (Bechterew-kór) a gerinc mozgáskorlátozottságához, deformitásához és elmerevedéséhez vezető gyulladásos reumatológiai kórkép. A progresszív, szisztémás betegség, mely évtizedek alatt jelentős funkcionális károsodást, életminőség-romlást és munkaképtelenséget okoz, a perifériás ízületeket is megtámadhatja. Bár az állkapocs ízület érintettségének gyakorisága vitatott, ankylosis kialakulásáról nagyon ritkán számol be az irodalom. Bechterew kór miatt 20 éve reumatológiai kezelésben részesülő betegünk esetében 2 éves anamnézisű, súlyos szájnyitási korlátozottság hátterében igazolt kétoldali állkapocs ízületi ankylosis miatt condylectomiat és m. temporalis myofascialis lebennyel interpositum képzést végeztünk. A műtétet követően teljes fogászati rehabilitáció történt. A rostos porccal bíró ízületek érintettsége jellemző a spondylitis ankylopoeticára. Hosszú évek-évtizedek óta fennálló, különösen a nyaki gerincet is megbetegítő Bechterew kór esetén az állkapocs ízület érintettségének korai felismerésére célzott, rutinszerű vizsgálat, valamint a beteget kezelő szakterületek közötti szoros együttműködés szükséges az ankylosis és lehetséges szövődményeinek elkerülésére.

Intraosseous heat production and preparation efficiency of surgical tungsten carbide round drills: the effect of coronectomy on drill wear Szalma József1, Kiss Cs.1, Gurdán Zs.2, Vajta L.1, Lempel E.3, Olasz L.1 1 PTE KK Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszék 2 PTE KK Gyermek- és Ifjúsági Fogászati Tanszék 3 PTE KK Konzerváló Fogászati és Parodontológiai Tanszék Objectives: The aim of this in vitro study was to examine the effects of surgical drill wear after coronectomy on bone temperature changes and preparation times for bone cavity drilling. Materials and methods: Tungsten carbide round drills were used to perform 10 (D_10), 20 (D_20) or 30 (D_30) coronectomies on extracted lower third molars to elicit drill wear, and cavities were then drilled in pig ribs with a testing apparatus controlled surgical unit. Temperature changes and preparation times were measured. The differences in the means were examined with analyses of variance (ANOVAs) with Scheffe and Dunett post hoc tests. 58

Results: The unused drills prepared the holes significantly faster (2.52s) than the D_20 (13.29s) and D_30 (31.48s) drills (p=0.006 and p<0.001, respectively). The D_10 (Δ=2.33°C), D_20 (Δ=2.57°C) and D_30 (Δ=3.94°C) drills produced significantly more heat than the D_0 (Δ=1.18°C) drills (p<0.001). At higher axial pressures (< 3s preparation time with 25 N of force), the D_30 drills produced a ΔT of 6.31°C with 60 ml/min and significantly more heat (ΔT=20.48°C; p<0.001) with 20 ml/min of irrigation. Conclusions: Surgical removal of impacted teeth, particularly sectioned removals, results in remarkable wear on the drills. Increased mechanical and thermal trauma caused by worn drills may compromise wound healing. Professionals should select drills and drilling parameters that produce only acceptable heat during bone drilling.

Szellemileg fogyatékos betegek fogászati rehabilitációjának problémaköre Szmirnova Ilona, Fülöp E., Gellérd E. SOTE Fogorvostudományi kar Bevezetés, célkitűzés: A pszichésen retardált egyének fogászati kezelésére új ellátóhely létesült, mely 2014 szeptemberétől a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján nyílt meg. A Klinikánkon ellátott beteganyagot kívánjuk felmérni és osztályozni: a pszichés retardáció okait, a betegek fogászati, szájsebészeti helyzetét és az ellátás kérdéseit. Különös tekintettel arra, hogy a kezelés csak általános érzéstelenítés segítségével történhet. Beteganyag és módszer: 6 hónap alatt (2015 január 1 és június 30 között) 260 beteget láttunk el. Enyhén,-közepesen és súlyosan mentálisan retardált, valamint autista és Down-syndromában szenvedő betegeket kezeltünk. Vizsgálatuk a fogászati, parodontológiai státuszt, a szájnyálkahártyán lévő elváltozásokat, az esetleges szájsebészeti ellátást igénylő kórképeket is. Eredmények: 260 beteget láttunk el, közöttük 32 enyhe, 120 közepes és 55 súlyos fokú retardált páciens szerepelt. Ezen kívűl 29 autista és 22 Down kóros beteget kezeltünk. A kezeléseket részben általános (ITN) anaesthesiában végeztük (99 eset), részben szedációs érzéstelenítést alkalmaztunk (157 eset). A fogászati kezelések zömét fogeltávolítások (619) és fogtömések (415) képezték. Ezen kívül végeztünk gyökértömést (14),cisztektómiát (2) és szövettani mintavételt (2). 59

Megbeszélés, konklúzió: Az utóbbi néhány évben számos irodalmi adat látott napvilágot a szellemileg fogyatékos egyének fogászati állapotfelméréséről, kezelési lehetőségeiről. Az ellátott betegek számának emelkedése lehetővé teszi, hogy ne csak az ellátás szükségességéről, nehézségeiről beszéljünk, hanem tudományos adatokkal is alátudjuk támasztani a diagnózis és kezelés kérdéseit.

A szájsebészeti betegek a Honvédkórház „ útvesztőjében” Szmrtyka Ágota Magyar Honvédség Honvédkórház, I.sz Sebészeti Osztály, Szájsebészeti Részleg, Budapest Az utóbbi időben megnövekedett szájsebészeti betegek száma nagy mértékben megnehezítette a „fogyatkozóban lévő” szájsebészek munkáját. Különös tekintettel igaz ez a Honvédkórházra, hiszen a területi ellátás mellett kibővült igényjogosultsági rendszer és a Közép-Magyarországi nagytérségi ügyelet miatt többszörösére nőtt mind az ambuláns, mind a fekvő betegforgalom.. Kórházunkban ugyan minden szakma képviselteti magát, de a feladatok mennyisége és minősége túlszárnyalja az egészségügyi személyzet ellátó képességét. Ezért minden igyekezet és összefogás ellenére mind a várakozási lista, mind a személyekre szabott aktuális betegellátási idő rendkívüli módon megnyúlt. Ez óriási pszichés terhet ró úgy az ellátásra várókra, mind az ellátást adókra napi szinten. Ezt a kérdéskört járjuk körbe előadásunkban, néhány kiemelt példán keresztül.

A dentális implantáció speciális megfontolásai antiresorptiv terápia alkalmazása esetén Tóth Adrienn Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar Arc- Állcsont- és Szájsebészeti Tanszék Bevezetés: A fejlett, elöregedő társadalmakban egyre több beteg részesül csökkent csontsűrűség, vagy malignus alapbetegség miatt a csontok lebontását gátló terápiában. A dentális implantátumokkal történő protetikai rehabilitációra egyre nagyobb igény mutatkozik, nem csak a negatív anamnézisű páciensek részéről. Növekvő számban keresik fel fogorvosaikat antiresorptiv szereket szedő, akár teljes fogatlan betegek rögzített fogpótlás igényével. 60

Anyag és Módszertan: Akár orális, akár parenterális kezelésben részesül a beteg, invazív beavatkozásoknál és kivehető fogpótlások viselésénél is fennáll az állcsont osteonecrosis kialakulásának esélye. Ennek rizikója a jelenleg rendelkezésekre álló laboratóriumi tesztekkel nem becsülhető meg pontosan. Tovább nehezíti az adekvát ellátást, hogy a szakirodalom sem nyújt a mindennapos gyakorlatban használható protokollt, amely alapján a pácienst érintő kockázat biztosan felmérhető lenne, ezzel elősegítve a döntéshozatalt. Eredmények: Az alkalmazott gyógyszer hatása a szerek farmakológiai tulajdonságai miatt akár évekig is fennállhat, így a későbbi tervezett beavatkozás során is számolnunk kell az osteonecrosis kialakulásának kockázatával. A 2008 és 2015 között a témában megjelent publikációkat áttekintve egymásnak ellentmondó eredményekkel találkozunk, melyek újabb komoly megfontolást igénylő problémákat vetnek fel. Következtetés: Minden gyakorló fogorvos találkozhat antiresorptiv terápiában részesülő beteggel, így a szövődmények elkerülésére különös figyelmet kell fordítania, a kezelések rizikójáról a páciensét tájékoztatnia kell. Az irodalomban jelenleg még nem áll rendelkezésre elegendő adat az egységes szakmai állásfoglaláshoz, amely alapján guideline készülhetne, így minden esetben fontos a tervezett kezelés egyéni elbírálása az eset összes aspektusának figyelembe vételével.

Gyermekkori dentoalveoláris sérülések komplex ellátása D. Tóth Etelka1, Liska O.1, Kelemen M.1, Bakos R.1, Kovalecz G.2, Török J.2, Baksa B.2 DE-FOK AÁSZT1, DE-FOK Gyermekfogászati és Fogszabályozási Tanszék2 Bevezetés: A gyermekek a járni tanulás, illetve az aktív játékok következtében gyakran szenvednek el minor fejsérüléseket. Ezek igen nagy százalékban járnak a lágyrészek mellett a tej-, illetve a fiatal maradó fogak, súlyosabb esetben a processus alveolaris különböző típusú sérüléseivel, melyek invazív ellátást igényelhetnek. Anyag és Módszer: Előadásunkban a lehetséges sérülések etiológiáját, típusait és a primer fogászati és szájsebészeti ellátás protokollját, és a várható szövődményeket szeretnénk bemutatni, hangsúlyozva a korai ellátás fontosságát. A kelet-magyarországi régióból az elmúlt 5 évben ambulanciánkra és ügyeletünkbe érkezett dentoalveoláris traumát szenvedett gyermekek eseteinek adatait elemeztük többféle szempont alapján. 61

Eredmények és következtetések: Az összegyűjtött adatok rávilágítanak arra, hogy a sérülést követően a megfelelően rövid időn belül és szakszerűen végzett ellátás nagyban csökkenti a későbbi szövődmények kialakulásának lehetőségét. Ebben kiemelkedő szerepe van a területen működő 24 órás ügyeleti ellátásnak, mely szükség szerint maxillofaciális hátteret is tud biztosítani. Ennek ellenére bizonyos esetekben szükség lehet későbbi gyermekfogászati, vagy orthodontiai hosszú távú gondozásba vételre.

Short implantátumok alkalmazásának rövid távú tapasztalatai Vajdovich István1, Orosz M.2 1 Denti System Kft. Szentes-Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Arc,- Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Bevezetés: Az utóbbi években a fogorvosi implantológiai praxisban a short implantátumok alkalmazásának kérdései egyre nagyobb hangsúllyal szerepelnek. A nemzetközi tudományos közlemények alkalmazásukkal kapcsolatban kedvező eredményekről számolnak be. A leírt módszerek figyelembe vételével saját tapasztalatokat is szereztünk; ezért az általunk előállított Denti Short implantátumok beültetését az adott feltételek mellett 2014 áprilisában elkezdtük.Előadásunkban eddigi tapasztalatainkat kívánjuk bemutatni. Anyag és módszer: Szájsebészeti rendeléseinken 2014. ápr. és 2015. okt. között 21 betegnek (11 nő és 9 ffi beteg, átl. életkor 49 év 2 hónap ) , összesen 41 db Denti short implantátumot ültettünk be . Ebből a mandibulába 23 db-t, a maxillába 18 db-ot helyeztünk be. Az implantátumok SLA típusú mikroporózus felszínnel ellátott gyökérforma implantátumok voltak, kúp a kúpban történő rögzítésű fejrészekkel rendelkeztek. A beültetett Denti implantátumok megoszlása: 6,5 x 4,8 mm 4 db, 6,5x 5,3 mm 3 db, 8x4,3 mm 8 db, 8 x 4,8 mm 14 db, 8x 5,3 mm 12 db volt. A vizsgált időszak alatt 3 db implantátumot, kettőt a maxilla poszterior területéből, egyet pedig a mandibula moláris területéről vesztettünk el. A sikeres implantátumokra 32 db hid ill. stég készült. Megbeszélés: Rövid távú eredményeink és tapasztalataink megegyeznek az irodalomban közöltekkel. További tapasztalatinkról előadásunkban számolunk be. Irodalom: Vajdovich,I., Orosz, M.: A short implantátumok alkalmazásának tapasztalatai az irodalomban. Fogorv. Szle; 2015 /108/ :39-43. 62

20 éves a pécsi Hasadék Munkacsoport Vástyán Attila PTE KK Gyermekgyógyászati Klinika Nem érkezett absztrakt.

Maxillo-facialis régióban manifesztálódó távoli áttétek Vlocskó Máté, Paczona R., Piffkó J. Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Klinika Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Bevezetés: A fej-nyak régió rosszindulatú daganatai között csak elvétve fordulnak elő távoli szervek daganatainak disszeminált metastasisai. Az esetek több mint felénél először az áttét kerül felismerésre, majd csak a kivizsgálás során derül fény a primer folyamatra. A leggyakoribb elváltozások a férfiak esetében a tüdő, vese, prostata, máj, míg nők esetében az emlő, genitáliák, pajzsmirigy és a vese daganatai lehetnek. Az áttétek predilekciós helye az alsó állcsont. A klinikai és radiológiai kép nem specifikus, differenciál diagnosztikai szempontból gyakran nehéz elkülöníteni ezeket egyéb benignus elváltozásoktól (pyogén granuloma, epulis), pontosabb diagnózist pedig csak a szövettani vizsgálat adhat. A prognózis a betegség disszeminált volta miatt nagyon kedvezőtlen, az 5 éves túlélés a daganat típustól függően nem több mint 18%. Célkitűzés: A maxillo-faciális regióban észlelt metastasisok klinikumának rövid áttekintése az irodalmi adatok és két korábban észlelt esetünk kapcsán. Esetismertétes: Eset 1: 72 éves férfibeteg alsó állcsont fájdalom miatt kereste fel ambulanciánkat. Fizikális és radiológiai vizsgálat alapján felmerült osteomyelitis, vagy egyéb térfoglaló folyamat lehetősége. A terület műtéti feltárását terveztük, azonban időközben vizeletürítési panaszok, majd teljes vizelet elakadás alakult ki, melynek hátterében később prosztata malignoma igazolódott, disszeminált csont metastasisokkal. Eset 2: 65 éves férfibeteg fél éve tartó, bal oldali progressziv arcduzzanat miatt kereste fel ambulanciánkat. OPT felvételen a mandibula bal oldalán a corpus és az angulus határán egy a csontot destruáló, patológiás fracturát okozó térfoglaló folyamat volt észlelhető. Kivizsgálás során a májban hepatocelluláris carcinoma, valamint disszeminált csontmetastsisok kerültek felismerésre 63

Következtetések: A maxillo-facialis regióban manifesztálódó távoli áttétek rendkívül ritkák, nem specifikus klinikai megjelenésük miatt a diagnosztizálásuk nem könnyű feladat. Ezért minden olyan esetben, amikor a klinikai kép gyanúra ad okot, esetleg a beteg fokozott daganat rizikójú csoportba tartozik, vagy már ismert rosszindulatú betegsége van, szükséges a gondos kivizsgálás (modern képalkotó es funkcionális vizsgálatok, társszakmai konzultációk), és elengedhetetlen az elváltozások pontos szövettani vizsgálata is.

Az alsó ajak érzéskiesésének vizsgálata n. mandibularis transpositioját követően Zsubori László Kecskeméti Megyei Kórház Célkitűzés: Az alsó ajak érzéskiesésének vizsgálata a nervus alveolaris kiemelésével végzett műtéteket követően. Anyag és módszer: A nervus alveolaris inferior tervezett kiemelését vagy áthelyezését- az ortognath céllal végzett mandibulotomiakat leszámítva- a megfelelő indikációs körben, fogászati implantatioval egyidőben vagy állcsontreszekciók esetén functio megtartó céllal végezzük. A Bács-Kiskun megyei Kórház Arc-, állcsont Szájsebészeti és Fül-Orr Gégészeti Fej-nyaksebészeti Osztályán, a kétféle technikával operált dentalis implantatióhoz kapcsolódó idegáthelyezés illetve idegkiemeléssel végzett mandibularesectiok után legalább egy évvel vizsgáltuk betegeinket az alsó ajak érzéskiesése vonatkozásában. Az szubjektív észlelést objektív érzésvizsgálattal kötöttük össze. Eredmények: Az idegen történt manipulatiot követően az átmeneti anaesthesia minden esetben oldódott, az implantatios csoportban a paresthesia is megszűnt, a funkciómegtartó céllal végzett műtétek esetén szubjektíven nem zavaró mértékig csökkent. Következtetés: Megfelelő indikációval és technikával, a nervus mandibularis transpositioja a véglegesen persistalo, szubjetív panaszokat okozó érzéskiesés nélkül elvégezhető.

64

Poszter szekció Mini-implantátumok előfúrásakor és behajtásakor keletkező intraosszeális hőmérsékletek mérése. 1 2 Gurdán Zs ., Szalma J. 1 PTE ÁOK Gyermek- és Ifjúsági Fogászati Tanszék 2 PTE ÁOK Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszék Bevezetés: Az orthodonciai célra kifejlesztett mini csavarok jelentős mértékben bővítették a fogszabályozás lehetőségeit. Extraorális horgonylat alternatívájaként szolgálnak, intrúziót, extrúziót végezhetünk a mini csavarok alkalmazásával. Sokféle méretben, hosszban, fejformával jelentek meg. A mini csavar behelyezése szerint önvágó vagy önmetsző lehet, melyek közül az utóbbiak -főként a kompakt mandibulában- előfúrást igényelnek. Előnyük, hogy az alveolus és a kemény szájpad szinte bármely területére beültethetőek. Eltávolítása egyszerűen kivitelezhető az osszeointegráció hiánya miatt. A nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű csont oka lehet a túl korai csavar lazulásnak és elvesztésnek. Az előfúrás és a mini-csavar behelyezés körülményei (fordulatszám, axiális nyomás, hűtés) és hőterhelésük hatással lehet a csavart támogató csont minőségére. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt a mini implantátumok előfúrása és behelyezése során keltett intraosszeális hőterhelések mérése. Különböző fordulatszámon, azonos nyomás mellett értékeltük a hőmérsékletváltozást az előfúrás és implantátum behelyezés során. A méréseket elvégeztük új illetve használt előfúrókkal is. Módszerek: Sertésborda csontokba fúrtunk üregeket NeoAnchor Plus (KJ Meditech, Seoul, Korea) rendszerhez tartozó mini implantátum előfúrókkal (1,2 mm) majd ezen üregekbe hajtottuk be géppel ezen rendszer 1,4 x 8mm-es csavarjait. Az előfúrásokat hűtés nélkül, 100 és 200-as fordulatszámon, 8N nyomással végeztük. Új előfúrók mellett, 100 csontüreget fúrt és ugyanennyi sterilezési cikluson átesett fúrókat is használtunk összehasonlítás céljából. A furatoktól 0,5 mm távolságban és 5 mm mélységben ellenállás hőmérő szenzorokat helyeztünk a csontot érő hőterhelések megállapítása céljából. Eredmények: 100-as fordulatszámon a használt előfúrók és az új előfúrók hőterhelése nem különbözött szignifikánsan (5,7 vs. 2,8 °C; p= 0,456, t-teszt), mint ahogy 200-as fordulatszámon sem (3,1 vs. 2,6 °C; p= 0,86, t-teszt). A mini-csavar behajtása során 100-as és 200-as fordulatokon is hasonló, átlagosan 11,6 °C-os emelkedést mértünk! A maximális hőmérséklet így 37 °C-os humán környezetben (5,7+11,6+37=) a használt előfúrók esetén, az elméleti 54,3 °C volt. 65

Konklúzió: A mini-implantátumok előfúrása és behajtása során sajnos könnyen előidézhető, még alacsony fordulatszámok mellett is, a csont akár ~14-17 °C-os hőmérséklet emelése, mely a csavar körül kialakuló új csont minőségét és ezzel a funkcióképes bent maradás időtartamát is hátrányosan befolyásolhatja.

Helyi érzéstelenítés ritka szövődménye Katona J, Inovay J, Kertész A, Katona J Szent János Kórház A szájsebészeti gyakorlatban a helyi érzéstelenítés rutinszerű beavatkozásnak számít. A technológia fejlődésével az érzéstelenítés technikai szövődményei csökkentek. Ritka esetekben számolhatunk szövődménnyel, ezekről számolunk be.

Ritka, orális manifesztációjú primer melanomákról Kiss Fruzsina1, Fülöp G.1, Farkas D.1,Kozma P.2, Sass T.2, Sántha B.2, Oberna F.2 1 Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Arc –, Állcsont – és Szájsebészeti Osztály, Kaposvár 2 Bács-Kiskun Megyei Kórház, Arc –, Állcsont –, Szájsebészeti és Fül-Orr-Gégészeti Osztály, Kecskemét A poszter-előadás célja, hogy bemutasson két ritka klinikai esetet, melyben a páciens primer orális manifesztációjú melanomában szenved. A témafelvetés állandó aktualitással bír, mivel köztudottan potenciálisan igen agresszív lefolyású, emellett ezen lokalizációban igen nagy raritású daganattípusról van szó. Mivel könnyen és korán adhat áttétet, fontos a betegség korai diagnosztizálása és mielőbbi komplex kezelése, a beteg szoros követése. A prezentáció az irodalmi háttér áttekintése mellett osztályunk munkája során diagnosztizált konkrét esetek bemutatásával szemlélteti a betegség felismerésének kiemelt fontosságát, klinikai képét, lehetséges lokalizációit, szövettani jellemzőit, lehetséges prognózisát, diagnosztikus lehetőségeket és rátekintést ad a terápiás módozatokra is.

66