2.
KÖRNYEZETI ELEMEK ÉS KÖZVETLEN HATÓTÉNYEZŐK
2.1.
LEVEGŐ, ZAJ
2.1.1.
Levegőminőség A környezeti levegő minőségéről a településekre jellemző adat nincsen. Legközelebb Székesfehérváron és Dunaújvárosban üzemelnek országos hálózatba tartozó mérőállomások, az ott mért adatoknak a Kistérségre vonatkoztatva nincs jelentőségük. A terület mezőgazdasági jellegéből adódóan a levegő minősége valószínűleg jó, környezetet illetve egészséget károsító mértékű szennyezés nem jellemző. Alkalmi és természetszerűleg lokális jellegű levegőminőségi problémákat és bűzhatást jelentenek az egyedi útszéli, kerti égetések. Lakossági panaszhoz nem vezető mértékű bűz jellemző az állattelepek, felhagyott és működő hulladéktelepek környékén.
2.1.2.
Levegőszennyezés A Kistérség területén jelentős levegőszennyező forrás nem található. A Középdunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség adatai szerint bejelentett helyhez kötött légszennyező pontforrás csak Kislángon a Chio Magyarország Kft telephelyén és Abán a MOL Rt. gázátadó állomásán található. Ezek bejelentett kibocsátásai az elmúlt 5 évben nem haladták meg a kibocsátási határértékeket és nem jelentettek jelentős légszennyezést (2.1.1. táblázat).
2.1.1. táblázat Bejelentett légszennyező pontforrások kibocsátásai (kg/év) Telephely és légszennyező
1995
1996
1997
1998
1999
Aba-Gázátadó CO
-
52
197
110
123
NO2
-
106
403
226
253
17
0
0
0
2
1
0
0
0
9
Kisláng – Chio CO NO2
Határérték
Nem regisztrált pontforrások ezen kívül az egyéb gazdasági, önkormányzati és lakossági létesítmények fűtéséből adódó kibocsátások. Diffúz forrásoknak tekinthetők az állattartó telepek, ahol főleg metán és ammónia kerül nagyobb mennyiségben a levegőbe. Ezen telepek a lokális bűzhatás szempontjából is érdekesek, bár erre vonatkozó lakossági panasz, bejelentés nem ismert. Egyedi lakossági égetésekből (kerti hulladék) származó kibocsátások szintén nem jelentősek,
bár egyedi esetekben (pl. kábel, műanyag égetésekor) toxikus és rákkeltő anyagok kibocsátásával kell számolni. A levegőminőséget települési szinten befolyásoló tényező a közlekedési eredetű kibocsátás. Ez a jelenlegi forgalmat és a személygépkocsi állományt figyelembe véve (ld. 3.3. fejezet) nem okoz jelentős mértékű szennyezést. 2.1.3.
Zaj, rezgés A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség tájékoztatása alapján a Kistérség települései területén mindösszesen két helyen végeztek hatósági zajmérést az elmúlt években. A kislángi FAEG Kft-nél 1997-ben folytatott mérések során nem mértek határértéken felüli zajkibocsátást. 1994-ben a táci Gorsium Műanyagipari Kftnél két ízben is mértek határértéken felüli zajkibocsátást (6 illetve 3 dB határérték feletti zaj). A tájékoztatás szerint azonban a Kft. a későbbiekben zajcsökkentő intézkedéseket hozott, s a határérték alá csökkentette a zajkibocsátást. Egyéb jelentős zajkibocsátásról, erre vonatkozó lakossági panaszról, bejelentésről nem kaptunk tájékoztatást a polgármesteri hivatalokban és máshonnan sem.
2.2.
VIZEK ÉS TALAJ
2.2.1.
Felszíni vizek minősége A Kistérség felszíni vizei alapvetően a Sárvíz völgy vízrendszeréhez tartoznak. A nyugati területekről (Kisláng) közvetlenül a Sióba is folyik felszíni víz. A jelentős vízfolyások közé tartoznak a Séd vízét vezető Nádor (Sárvíz) és Malom-csatornák, illetve a Dinnyés-Kajtori csatorna, amely a Velencei-tó levezetője. A Dinnyés-Kajtori csatorna Sárkeresztúrnál éri el a Sárvíz-csatornát. A sárvízi vízfolyások a Sióba torkollva végső soron a Dunába érkeznek. A fő folyó vizekbe számos kisebb vízfolyás torkollik. A területen viszonylag sok állóvíz található, melyek egy része természetes tó, de számos mesterséges tározó és halastó is található. A területen gyakoriak a kisebb-nagyobb lefolyástalan, lápos részek. Az 1770-es évektől elkezdődött vízrendezési munkákkal a folyókat szabályozták, a mocsarak nagy részét lecsapolták, vízelvezető csatornákat építettek ki. E munkák célja volt, hogy a völgyekben hasznosítható területeket nyerjenek, de a vízfolyások nagy része csatorna jellegűvé vált. Az Ős-Sárvíz a közlekedés és a mezőgazdasági művelés szempontjából nem használható mocsárvilág volt, amelynek a végleges szabályozása 1821 és 1926 között ment végbe.
A felszíni vizek minőségéről kevés információ áll rendelkezésre, s ezek kizárólag a Nádor és Malom-csatornák minőségére vonatkoznak. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség által rendszeresen vizsgált vízminőség mintavételi helyek a Nádor- és Malom- csatornákon csak a Kistérség területén kívül találhatók. Ugyanakkor a Nádor-csatorna vízgyűjtő területén rendelkezésre állnak adatok mind a beérkező, mind a kifolyó víz minőségéről, ami így irányadó adatokkal szolgál a Kistérség területére vonatkozólag.
Egy 1996-ban, a VITUKI Rt. Hidrobiológiai Osztálya által végzett vizsgálat1 a SédNádor csatorna rendszer komplex vízminőségi vizsgálatát végezte el. A vizsgálat megállapításai jellemző információkkal szolgálnak a jelenlegi viszonyokra is. A vizsgálati eredmények alapján a területre beérkező vizek már jelentősen szennyezettek. Az oxigénháztartás jellemző értékei közül az oldott oxigén szintje jó, viszont a szervesanyag terhelést indikáló biológiai és kémiai oxigénigény (BOI és KOI) értékei alapján jelentkezik IV-V. osztályú vízminőség. A tápanyagháztartás a vizek növényi tápanyag kínálatát jellemzik. E tápanyagokban (nitrogén, foszfor) a vizsgált vizek rendkívül és káros mértékben dúsak, amit az V. vízminőségi osztályba sorolás jellemez. A mikrobiológiai paraméterek (pl. coliform baktériumok koncentrációja) a vizek higiénés szennyezettségét mutatják, amely jellemzően a kommunális szennyvíz-bevezetések nyomán alakul ki. A Séd és a Gaja patak, Veszprém illetve Székesfehérvár szennyvízével terhelten érkezik a kistérségi területre, amit az V. vízminőségi osztályba sorolás jelez. A szerves és szervetlen mikroszennyezők (pl. fenolok, illetve nehéz fémek) és toxicitás adatok elsősorban ipari eredetű szennyezések meglétére utalnak. E jellemzők közül a fémek vonatkozásában különösen a cink, kadmium és réz, míg a szerves paraméterek közül a fenolindex és a széntetraklorid extrakt mutatója rossz. Az egyéb vízkémiai jellemzők közvetve utalnak szennyezések meglétére, s a területre érkező vizek esetében közepes szennyezettségre utalnak. A Nádor és Malom-csatornák, valamint a beléjük torkolló Gaja-patak és Veszprémi-Séd vízminőségi adatait az 1.2.1. táblázat tartalmazza. A Nádor-csatorna adatai alapján látható, hogy számos paraméter (mikrobiológiai szennyezettség és mikroszennyezők) vonatkozásában tisztul a víz a kistérségi szakaszon, ugyanakkor a tápanyagháztartás tekintetében nincs jelentős javulás, az oxigénháztartás vonatkozásában pedig további romlás figyelhető meg. Ez feltehetően a területen folytatott mezőgazdasági tevékenység során használt kemikáliákból és eseti szennyezésekből eredhet. A Környezetvédelmi Felügyelőség jelentése alapján a vízgyűjtő adatainak tízéves tendenciáit tekintve némi javulás mutatkozik, ugyanakkor ez még számottevő változást nem jelent. Összességében az mondható, hogy a fő vízfolyások vízének minősége meglehetősen rossz. A VITUKI tanulmány szerint a Séd-Nádor vízrendszer minősége az 1950-es évek óta rosszabbodik. A Nádor-csatorna felső szakaszán a víz nem alkalmas öntözésre és mesterséges halastavi használatra. 1993. áprilisában a Malom-csatorna középső és alsó szakaszán halpusztulások jelentkeztek a mesterséges halastavakban. A tanulmány szerint a „halpusztulás végleges okait nem sikerült teljes bizonyossággal meghatározni, de számos bizonyíték amellett szól, hogy a magas beáramló ammónia-koncentrációk (pl. 28-30 mg/l ammónia) és az ehhez párosult magas pH értékek lehettek az okai a halpusztulásnak”.
1 . A Séd-Nador csatorna rendszer ökotoxikológiai állapota, 1996, KöM K+F tanulmányok, Témaszám: 712/3/3112
A Séd-Nádor rendszerek vízminőségét elemezve, a VITUKI tanulmány kiemeli, hogy az 1989-1993 közötti időszak adatai alapján, „a hazai vízminőségi kritériumokat a halgazdálkodási célú vízhasználat tekintetében az ammónia, nitrit és foszfor tekintetében március, július és augusztus hónapokban, biokémiai oxigénigény tekintetében márciusban és oldott oxigén tekintetében júliusban és augusztusban nem lehet maradéktalanul biztosítani. Az ammónia minden bizonyal elsődleges szennyező anyag és az egyik legnagypbb környezeti kockázati elem a vizsgált vízrendszerben.” Bár frissebb kutatási eredmények nem állnak rendelkezésre, valószínűsíthető a fenti viszonyok fennállása. A többi folyóvíz, így a Dinnyés-Kajtori csatorna, valamint az állóvizek minőségéről nem áll rendelkezésre jellemző információ. 2.2.1. táblázat A Sárvíz-Nádor-csatorna vízgyűjtő vízminőségi besorolása a mintavételi helyeken (1998-as adatok) Vízfolyás
Mérőhely
Oxigénháztartás
Tápanyagháztartás
Mikrobiológia
Mikrosz. és toxicitás
Egyéb jellemzők
Gaja-patak
Sársztmihály
IV.
V.
V.
na
III.
Veszprémi-Séd
Ősi
V.
V.
V.
III.
III.
Malom-csatorna
Urhida
IV.
V.
V.
IV.
III.
Nádor-csatorna
Urhida
IV.
V.
V.
IV.
IV.
Nádor-csatorna
Cece
V.
V.
III.
III.
na
Megjegyzések:
Forrás:
2.2.2.
1. A vízminőségi csoportok az MSZ 12749 sz. szabvány szerint 2. Az osztályba sorolásoknál V. legrosszabb, I. legjobb minőség 3. na = nincs adat Vizeink Minősége, Környezetvédelmi Minisztérium, 1999
Felszíni víz kivételek és szennyezések Annak ellenére, hogy a vízrendszer „az egyik legjobban mesterségesen szabályozott vízgazdálkodási terület” Magyarországon, a vízminőségi problémákhoz gyakran járul hozzá a vízhiány, különösen a Malom-csatornában. (Tudniillik, amennyiben ugyanannyi szennyező anyag érkezik kevesebb vízbe, a koncentráció megemelkedik.) A vízrendszeren legnagyobb mennyiségű vízkivétel a Malom-csatornából történik. A Vízügyi Igazgatóság adatai szerint öntözővíz tározó és halastavak kialakítása céljából engedélyezett vízkivétel történik a Malom-csatornán a Kistérség települései közül Tác, Csősz, Aba (bodakajtori halastavakhoz), Soponya, Káloz és Sáregres területén. Bár az adatok a hiányos nyilvántartás okán nehezen összegezhetők, megállapítható, hogy a legjelentősebb, évi 4-5 millió m3 víz kivételére Soponya területén adtak ki engedélyt.
A Nádor-csatornából jelentősebb vízkivételt csak Káloz halastavaihoz engedélyeztek, míg a Dinnyés-kajtori csatornából kis mennyiségű engedélyezett vízkivétel Aba területén történik. Az engedélyezett vízkivételek általában nem egyeznek a valós vízkivételi mennyiségekkel. VITUKI tanulmány kiemeli például, hogy az 1990-es évek első felének szárazabb éveiben az elérhető vízkészletek „mindössze 30-40%-át tették ki a (Vízügyi Igazgatóság által) kivételre engedélyezett vízmennyiségnek. A már említett VITUKI tanulmány szerint a Séd-Nádor csatorna rendszer rossz vízminőségéért elsősorban mintegy 10-15 pontszerű szennyező-forrás okolható. Ezek egy része ipari eredetű szennyvizet, másik része kommunális szennyvizet vezet a csatorna rendszerbe. 2.2.2. táblázat A Séd-Nádor vízrendszerbe történő szennyvízbevezetések Szennyező forrás
Szennyvíz típusa
Befogadó víz
Bakony Művek Rt
ipari
Veszprémi-Séd
Nitrokémia gyártelep
ipari
Veszprémi-Séd
Nitrogén Művek
ipari
Veszprémi-Séd
Vegyipari Művek
ipari
Veszprémi-Séd
Várpalota-Inota Alumnium kohó
ipari
Veszprémi-Séd
Várpalota-Inota Erőmű
ipari
Veszprémi-Séd
Veszprém város
kommunális
Veszprémi-Séd
Balatonfüred város
kommunális
Veszprémi-Séd
Balatonfűzfő város
kommunális
Veszprémi-Séd
Herend környéki
kommunális
Veszprémi-Séd
Eplény környéki
kommunális
Veszprémi-Séd
Ősi
kommunális
Veszprémi-Séd
Berhida
kommunális
Veszprémi-Séd
Székesfehérvár város
kommunális
Gaja patak
SZIM Köszörűgépgyár
ipari
Gaja patak
Patex Albacolort Rt
ipari
Gaja patak
Alcoa
ipari
Dinnyés-kajtori
kommunális
Nádor
ipari
Nádor
kommunális
Nádor
ipari
Nádor
kommunális
Nádor
Várpalota város Szabadbattyán ÁTI Depó Aba-Bodakajtor Munkaterápiás Intézet Sárszentágota – galvánüzem (Lóki vízen) Sárbogárd város
Felsőtöbörzsöki
Szennyező forrás Cece város
Szennyvíz típusa
Befogadó víz
kommunális
Nádor
Forrás: VITUKI, 1996, Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság
2.2.3.
Talaj, talajvíz minősége A talaj és talajvíz, illetve szakszerű meghatározásban a földtani közeg és a felszín alatti vizek szoros, elválaszthatatlan kölcsönhatásban lévő környezeti elemek. Szaknyelvi és jogszabályi meghatározás alapján: Földtani közeg: a föld felszíne és felszín alatti rétegei (a talaj, a kőzetek, beleértve az ásványokat és ezek természetes és átmeneti formáit). Talaj: a földtani közeg legfelső rétege, ami ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő szervezetekből áll. Felszín alatti víz: minden, a föld felszíne alatt, a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel. A talaj öntisztuló, átmeneti tározó (pufferoló) képességével jelentősen hozzájárul a környezetet érő terhelés csökkentéséhez, így a felszín alatti vizek védelméhez. Ugyanakkor a talaj szennyeződése vízoldékony, mozgékony szennyező anyagok esetén nagyon gyakran okozza a felszínközeli talajvíz szennyezését. Míg a talaj szennyezésre a térbeli lehatároltság, a pontszerűség jellemző, a talajvíz szennyeződése esetén esetenként nagyobb területre és a forrástól távolabbra is kiterjedhet. A kistérségben található fizikai talajtípusok között uralkodó a vályog (homokos) és a homok. A Mezőföld erősen feldarabolt pannon tábla rög, amelyet – 10 m-t is meghaladó vastagságú – lösz borít. A Mezőföld közepén végig húzódó Sárvíz-völgye süllyedékben alakult ki. A Mezőföld, Sárvíz völgy és Sárrét „ásványi kincse”: a tõzeg, a lignit és a lápi mész.
2.2.3.1.
Területérzékenység Talajvíz átlagos szintje magas (helyenként 0-1m), amely korlátozza a területhasználatot és szennyezésre érzékennyé teszi a területet. A megyei környezetvédelmi program adatai szerint tartósan magas talajvízállású terület Tác, Soponya, Aba, Káloz, Sárszentágota területén található. BELVÍZVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK A talaj és talajvíz szennyezésével illetve védelmével kapcsolatosan számos jogszabály jelent meg az elmúlt két év során. A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III.17.) Korm. rendelet 2. számú melléklete rögzíti a területek szennyeződés érzékenységi besorolását. A területek szennyeződés érzékenységi besorolására támaszkodóan összeállításra kerültek a települések szennyeződés érzékenységi térképei is. Egy
adott település érzékenységi besorolása – a környezetvédelem elővigyázatosság elvét követve – a közigazgatási területen 5%-ot meghaladó legnagyobb érzékenységű kategória szerint történt. E szempontok alapján a Kistérség települései többsége a II., kiemelten érzékeny besorolást kapta, míg Kisláng, Sáregres és Tác IV., azaz érzékeny besorolású (1.3.1. táblázat). A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőségvédelmi területeken/településeken a már említett Kormány rendelet hatályba lépésekor már minőségében károsodott felszín alatti víz, földtani közeg károsodását legkésőbb 2010. december 31-éig meg kell szüntetni. A rendelet szabályozza az egyes területek szennyezettsége megállapítása és elhárítása érdekében szükséges teendőket. A szennyezettség megállapítását segítik a az egyes anyagokra rögzített hátér szennyezettségi határértékek. A szennyezettség elhárítására úgy nevezett intézkedési szennyezettségi határértékek alkalmazandóak, ezek azonban nem kötött értékek, hanem a területek szennyeződés érzékenységi besorolásától függnek. Az ország teljes területe “A”, “B” és “C” szennyeződés érzékenységi főkategóriákra került felosztásra, amely alapján az egyes települések besorolása is megtörtént. Az ABC osztályozás alapján a Kistérség minden települése a „B”, érzékeny kategóriába tartozik (lásd 1.3.1. táblázat). A környezetvédelmi alap célelőirányzat (KAC) felszín alatti védelmet szolgáló (főként szennyvíz elhelyezés) beruházások támogatására benyújtott pályázatok elbírálásához meghatároztak egy további prioritás listát. A listában elsősorban a szennyeződésérzékenységi besorolások és a lakosság létszáma alapján határozták meg az egyes településeken végrehajtandó beruházások sürgősségét országos összehasonlításban. Ezek alapján a Kistérség települései Aba kivételével 6. prioritási osztályba tartoznak, míg Aba 3. osztályú besorolást kapott. 1.3.1. táblázat A Kistérség településeinek szennyeződés érzékenységi besorolása Település
Szennyeződés érzékenység ABC prioritás
KAC felszíni víz védelmi prioritás
Nitrátérzékenység
Aba
B
II.
3
+
Csősz
B
II.
6
+
Káloz
B
II.
6
+
Kisláng
B
IV.
6
+
Sáregres
B
IV.
6
-
Sárkeresztúr
B
II.
6
+
Sárszentágota
B
II.
6
+
Soponya
B
II.
6
+
Település
Szennyeződés érzékenység ABC prioritás
Tác
B
KAC felszíni víz védelmi prioritás
Nitrátérzékenység
6
-
IV.
Forrás: Környezetvédelmi Minisztérium
Az Európai Közösségeknek a vizek mezőgazdasági forrásból származó nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelvével harmonizáló, a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 2. számú melléklete tartalmazza a nitrátérzékeny területeken lévő települések listáját. A 91/676/EGK irányelv bevezetése hazánkban alapvetően a megelőzést szolgálja, a nitrátérzékeny területek kijelölését is ez határozta meg. A felszín alatti vizek esetében a nitrátérzékeny területek kijelölése „a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról” szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelettel bevezetett érzékenységi kategóriákra támaszkodva történt a települések közigazgatási határának megfelelően. Ez alapján a Kistérség településeinek többsége, Sáregres és Tác kivételével, nitrátérzékeny területen fekszik (lásd 1.3.1. táblázat) . A nitrátérzékeny területeken a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelmét szolgáló intézkedéseket, a jó mezőgazdasági gyakorlat alkalmazását akcióprogrammal kell elérni. A működő ivóvíz-kutak környezetében kijelölt védőterületek találhatóak mindegyik település területén. A Kistérséggel szomszédos Szabadbattyán területe fokozottan érzékeny, működő vízbázis. A mélyebben fekvő karsztrétegek révén potenciális ivóvízbázis található Tác, Aba, Sárkeresztúr, Sárszentágota területén. 2.2.4.
Vízhasználat Fejérvíz adatok!!! A védőterületeket illetően a Sárkeresztúri kutaknak külső és belső, a többi kútnak csak belső védterülete van. Hidrogeológiai védőidom nincs a kutakhoz kijelölve, felmérésük folyamatban van. Vezetékes vízellátás megyében 89%, kistérségben 87%. Az éves átlagos vízfelhasználás háztartásonként 55m3 (a megyében 94m3, a városokban 110m3). Település
Lakásállomány
Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt
%
Aba
1465
1411
96,31
Csősz
381
300*
78,74
Káloz
916
847
92,47
Kisláng
1039
1026
98,75
Sáregres
357
315
88,24
Sárkeresztúr
780
639
81,92
Sárszentágota
489
429
87,73
Soponya
682
606
88,86
Tác
495
495
100,00
Összesen
6604
6068
91,88
Forrás: KSH (1999), kivéve * * Csősz, becsült adat azon lakásokról, ahol a telekre bevezetésre került vízvezeték
2.2.5.
Szennyvíz kibocsátás A Kistérség területén a keletkező szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítőkbe kerül a szennyvíz. A keletkező szennyvíz mennyiségéről nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3-nek felel meg. A nem csatornázott szennyvíz a hazai szakmai besorolás szerint folyékony kommunális hulladéknak minősül. Bővebben lásd a 2.5.2.1. fejezetet. A felszíni vizekbe történő szennyvíz bevezetésre a Vízügyi Igazgatóság adatai alapján a Kistérségben az Aba-Bodakajtor Munkaterápiás Intézet (kommunális szennyvíz a Felsőszentiváni árkon keresztül), valamint a SárszentágotaFelsőtöbörzsök galvánüzem (kémiailag tisztított ipari szennyvíz a Lóki vizen keresztül) rendelkezik engedéllyel. A Kistérség szinte minden települése készített terveket a települési szennyvizek elhelyezésére. Térségi szennyvíztisztítót és csatornarendszert tervez közösen Aba, Káloz, Sárkeresztúr és Soponya, valamint Tác és Csősz is. Kislángon egyedi megoldást, egy nádgyökeres tisztító rendszert és kezdetben szippantóautós beszállítást terveznek. A fenti tervek már elvi vízjogi engedélyel rendelkeznek. Sáregresen és Sárszentágotán rövid távon nem terveznek szennyvízzel kapcsolatos beruházást.
2.2.6.
Talaj, talajvíz szennyezések A Környezetvédelmi Minisztérium felmérése szerint több tízezer szennyező-forrás, illetve szennyezett terület található az országban, a lista azonban naponta bővül. A szennyezések felmérése 1996-ban kezdődött meg, és várhatóan 2002 végére fejeződik be. A károk felszámolásához évtizedekre lesz szükség, a költségek pedig mai áron várhatóan meghaladják az ezermilliárd forintot. A szennyezőforrások döntő része hulladéklerakó, szerves trágyatároló, bányászati és ipari depónia. A szennyezések 63 százaléka esetében a tulajdonos ismeretlen. Az elmúlt évtizedben elsősorban az olajszőkítés után hátrahagyott veszélyes anyagok telephelyei, illetve az illegális hulladéklerakók gyarapították a listát. A közlekedési útvonalak mentén szintén jelentős helyi szennyezésekkel kell számolni. A mezőgazdasági létesítmények területén tipikusan növényvédő-szerek illetve műtrágyák talajba kerülése okozhat szennyezést.
A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség tájékoztatása alapján a felügyelőségnek a kistérség településein nincs tudomása talaj-, illetve talajvízszennyezésről. Ugyanakkor, a 33/2000. számú Kormányrendelet alapján kötelező, a felszín alatti víz és földtani közeg veszélyeztetésével kapcsolatos adatszolgáltatások feldolgozása a felügyelőségen még nem kezdődött el. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program részeként készült a Környezetfejlesztési Intézet (mely 2001 nyarán megszűnt, jogutódja a Környezetgazdálkodási Intézet) kezelésében lévő KÁRINFÓ központi adatbázisában korábbi bejelentések alapján meghatározott potenciálisan illetve feltártan szennyezett területek szerepelnek. Az adatbázis mindegyik kistérségi település területére vonatkozólag tartalmaz potenciálisan szennyezett területet. Az adatbázis meglehetősen hiányos és az egyes területekre vonatkozó információk alapján még a szennyezés megléte sem bizonyított sok esetben. Azonban az is valószínűsíthető, hogy a listán szereplőknél jóval több területen található a Kistérségben (és országosan) potenciális és létező talaj- illetve talajvízszennyezés. A KÁRINFÓ-ban minden kistérségi településre vonatkozólag van bejegyzett potenciális szennyezőforrás illetve szennyezett terület. Ezek többsége a volt vagy még működő TSz telepek, majorok területeire vonatkozik, de szerepelnek a felhagyott települési hulladék lerakók, egyes magánüzemek, valamint teljes települések is a csatornázatlanság okán. A kistérségben ismereteink szerint talaj- és talajvízvizsgálatra kiterjedő környezeti kárfelmérés még sehol nem történt, ezért az esetleges szennyezések meglétéről és kiterjedésükről nem áll rendelkezésre információ. Mindazonáltal, a jelen felmérés részeként végzett területbejárások során tapasztaltak alapján is valószínűsíthető, hogy a Kistérségben számos területen lehet talaj illetve talajvízszennyezéssel számolni. 2.3.
ÉLŐVILÁG, TÁJ A Kistérség jelentős természeti értékekkel bír, melyek számottevő része káros emberi hatástól kevéssé érintetten, természet közeli állapotban van ma is. Országos jelentőségű védett területek közé tartozik a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, melyet hét sárvízi település (Tác, Csősz, Soponya, Káloz, Sárszentágota, Sárkeresztúr, Aba) fog közre, valamint a Rétszilasi tavak Természetvédelmi Terület, melynek egy része Sáregres közigazgatási területén fekszik. Helyi védettségű, értékes terület a soponyai Kastélypark. A védett területek a Dunántúl legjelentősebb ökológiai folyosójához tartoznak. A zöld folyosó a Duna-völgy folytatásaként, a Ferencmajori-halastavakon, a tatai Öregtavon, a Csíkvarsai-réten és a Pákozdi-tározón, az északi Sárréten, a Velencei-tavon és a Dinnyési-Fertőn át, majd a Sárvíz völgyében található természetes vízállásokon és a mesterséges tavak füzérén keresztül újra a Dunához csatlakozik.
A terület az Alföldi flóravidékhez tartozik. A vegetáció múlt századi állapotáról, az egykori vadvízi világról kevés feljegyzés maradt ránk, de ennek alapján is képet alkothatunk a nyílt vízi, lápi, mocsárréti állapotokról. A sajka nélkül nehezen járható egykori berekben úszó virágszőnyeget alkotott a tündérfátyol, a fehér tündérrózsa, a vízitök és a kolokán. Ma ezek a növényfajok már csak elvétve fordulnak elő a Sárvíz völgyében. Az úszó és gyökerező hínártársulásokban a békalencsefajok, a rence, a vidrakeserűfű, a békatutaj, a süllőhínár- és a békaszőlőfajok dominálnak. A táj jellemző képéhez tartoznak az összefüggő, nagy kiterjedésű nádasok, amelyek feltöltődő vízparti sávjaiban rohamosan terjed a széleslevelű gyékény. Az árkokban és felhagyott mélyedésekben télisásosokat és magas sásosokat találunk. Utóbbi társulásban helyenként előfordul a gyógynövényként ismert - egykor tömegesen gyűjtött -, ma már védett kálmos. A vízi szukcesszió következő lépcsőjeként bokorfüzesek települnek a feltöltődött, kiemelkedőbb részekre. A csatornapartokon spontán megtelepedő fűzek között elegyszerűen jelenik meg a fehér nyár, a juhar és a kőris. A tavakat kísérő nedves részeken a talajminőségtől és a vízellátottságtól függően mozaikos eloszlásban sziki kákás mocsárrétet, sziki sásrétet és ecsetpázsitos mocsárrétet találunk. E terület jellegzetes védett növényfaja a kisfészkű aszat. A szárazulatokon, kisebb foltokban zárt homoki rétek és löszpusztarét-asszociációk fordulnak elő, de sajnos a közeli szántóföldekről, ruderáliákról betelepülő gyomnövények miatt erősen degradálódott formában. 2.3.1.
A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet (A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzetet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztatása, különösen az előkészítés alatt álló rendezési terv alapján mutatjuk be.) A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet 1997 óta, a 26/1997. (VIII. 1.) KTM rendelete alapján védett. A fenti időpont előtt a terület részét képező Sárkeresztúri Sárkány-tó TT állt országos (2/1987. (VII. 10.) OKTH határozat), illetve a Sárszentágotai Sós-tó és Sárkeresztúri Fehér-tó TT állt helyi (137/1975. (XI. 19.) FM. VB rendelet) természetvédelmi védelem alatt. A terület a Mezőföld tengelyében – a névadó völgy középső részén -, mintegy 20 km hosszban nyúlik el Tác és Sárszentágota községek között. A területtől keletre húzódik a 63. számú főközlekedési. A nyolc területrészletből álló tájvédelmi körzetet keletről a főút, délről – Sárszentágota térségében nagy kiterjedésű gyepek és szántók, nyugatról a Malom-csatorna és északról összefüggő szántó területek határolják. Területe: 3650 ha, ebből fokozottan védett a Sárkeresztúri Csikó-rét és Sárkány-tó, 157 hektár kiterjedésben.
Tulajdonosi-, birtokviszonyok, használati jogok A tájvédelmi körzet Fejér megye hét településének külterületét érinti. A meghatározó tulajdoni hányad (79,9 %) a Magyar Államot illeti, a kezelők közül kiemelkedik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, (39,1 %) és a VADEX RT (36,5 %). A magántulajdonosok közül a SÁG-AGRO Kft. a TK 1,8%-án gazdálkodik, míg a többi terület egyéni gazdálkodók tulajdonában van. A tájvédelmi körzeten belül egyéb, a mai arányokat jelentősen megváltoztató tulajdonos változás hosszabb távon sem várható. 2.3.1. ábra
A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet birtokviszonyai
Magyar Állam 80%
Magán 19%
Önkormányzat 1%
A terület közel felén gyepterületek találhatók (45,9 %), és jelentős nagyságú az erdők kiterjedése is (22,2 %). Kiemelt szerepe van a védett természeti értékek megőrzése szempontjából a vizes élőhelyeknek (nádas, halastó, árok, csatorna, mocsár, vízállás, víztározó), ezek kiterjedése is számottevő (16,8 %). A tájvédelmi körzet a Sárréti Földtulajdonosi Közösség vadászterületéhez tartozik. A különleges rendeltetésű vadászterületen a vadászati jogot a VADEX RT gyakorolja. A természetvédelmi kezelést a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság végzi. A tájvédelmi körzet kezelési feladatait - más védett területekkel együtt – a Mezőföldi Tájegység keretein belül 2 fő látja el. A tájvédelmi körzet természeti értékei A tájvédelmi körzet természeti, természetvédelmi értékét a Mezőföldön mára már csak foltszerűen fennmaradt természetes vegetáció mozaikok, s hozzájuk kapcsolódó állatközösségek adják. A tájvédelmi körzeten belül kiemelt jelentősége van a vizes élőhelyeknek. A rossz lefolyású, mocsaras, nagy kiterjedésű árterekkel behálózott Sárvíz-völgyéből a múlt század második és századunk első felében folytatott jelentős árvízmentesítő
munkálatok következtében mára a lefűződött, levágott mélyebb fekvésű részeken kisebb-nagyobb, állandó vagy időszakos természetes tavak, mocsarak maradtak meg. Ezek, az idők folyamán elszikesedett élőhelyek kiemelt jelentőséggel bírnak. Botanika történeti jelentősége van a Mezőföld – és így a védett terület homokpusztáinak és szikeseinek vegetációjának, hiszen ezek alapján bizonyította be Boros Ádám a Mezőföld és a Duna-Tisza közének növényföldrajzi összetartozását. A természetes növényzet töredékei és a talajtakaró alapján az eredeti vegetáció valószínűleg a homoki és lösztölgyesek keveréke lehetett, melyeket jelentős kiterjedésű sztyeppfoltok tagoltak. A terület meghatározó gyeptársulása ma is a sztyepprét típus, s jelentős részén a használat (legeltetés, vagy kaszálás) több évtizede nem változott. A védett terület egyik legjelentősebb természetvédelmi értékét az előforduló védett és fokozottan védett növények előfordulása jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint itt található a megye legnagyobb pókbangó, poloskaszagú kosbor állománya, a soponyai téltemető előfordulás az országban a második legerősebb. Védett növényfajok Ophrys sphegodes – pókbangó Digitalis lanata – gyapjas gyűszűvirág Adonis vernalis – tavaszi hérics Anacamptis pyramidalis - vitézvirág Astragalus asper – érdes csüdfű Astagalus exscapus – szártalan csüdfű Centaurea sadleriana - Sadler-imola Cephalanthera damasonium – fehér madársisak Cephalanthera longifolia – kardos madársisak Cirsium brachycephalum - kisfészkű aszat Crocus reticulatus – tarka sáfrány Dactylorhiza incarnata – hússzínű ujjaskosbor
Glaux maritima - bagolyfű Iris humilis – homoki nőszirom Iris pumila – apró nőszirom Iris spuria – fátyolos nőszirom Iris variegata – tarka nőszirom Listera ovata – békakonty Orchis coriophora – poloskaszagú kosbor Orchis laxiflora – mocsári kosbor Orchis militaris – vitézkosbor Orchis morio – agárkosbor Scilla vindobonensis – ligeti csillagvirág Spiranthes spiralis – őszi füzértekercs Stipa borysthenica – homoki árvalányhaj
Eranthis hyemalis - téltemető
A területen nem készült a gerinctelen állatokról átfogó állapotfelmérés. Egy alkalommal történt 1999-ben kisebb kutatás a terület szitakötő állományával kapcsolatban. Ennek során 22 fajt sikerült leírni. Három szezonban vizsgálták a sárkeresztúri térség éjszakai lepkefaunáját, amely kutatásnak kiemelkedő jelentőséget ad a védett magyar zsákhordómoly előkerülése. Védett gerinctelenek Helix pomatia - éti csiga Lestes dryas – réti rabló Mantis religiosa - imádkozó sáska Carabus cancellatus – ragyás futrinka Carabus coriaceus – bőrfutrinka Carabus ullrichii – rezes futrinka Oryctes nasicornis – orrszarvú bogár Megj.: néhány eseti vizsgálat alapján
Lucanus cervus – nagy szarvasbogár Coleophora hungariae – zsákhordómoly Iphiclides podalirius – kardos lepke Papilio machaon - fecskefarkú lepke Inachis io - nappali pávaszem
magyar
A gerincesek közül a halfauna tömegét a gazdasági fajok adják. A kisebb vízfolyásokban, mocsarakban a természetes fauna elemei is megjelennek közöttük szép számban található a védett réti csík is. Részletes ichtiológiai vizsgálata nem történt meg a tájvédelmi körzetnek, így a védett, veszélyeztetett fajok állománynagyságáról, változásáról nincs adat. Feltárt halfajok Esox lucius – csuka Aristichthys nobilis – pettyes busa Carassiua auratus – ezüstkárász Carassius carassius - aranykárász Ctenopharyngodon idella - amur Cyprinus carpio – ponty Hypophthalmichthys molitrix – fehér busa Pseudorasbora parva – kínai razbora Scardinius erythrophthalmus – vörösszárnyú keszeg
Tinca tinca – compó Misgurnus fossilis – réti csík Silurus glanis – harcsa Ictalurus nebulosus – törpeharcsa Rhodeus sericeus – szivárványos ökle1 Rutilus rutilus – bodorka Gymnocephalus cernuus – vágódurbincs Perca fluviatilis – sügér Stizostedion lucioperca – fogassüllő
Megj.: Vastag betűvel a védett fajok 1. védelem 2002. január 1-től hatályos
A nagy kiterjedésű vizes élőhely típusok miatt a terület a kétéltűek számára szüksége szaporodó és táplálkozó helyekkel bőven el van látva. Ennek következtében több fajuk és azok jelentős állománya fordul elő, ami azért is jelentős, hiszen Magyarországon az összes kétéltűfaj védett. Az egyes fajok kedvezőtlen állományváltozásáról - külön kutatási eredmények megléte nélkül – nincs tapasztalat. Feltárt kétéltűfajok Triturus cristatus – tarajos gőte Triturus vulgaris – pettyes gőte Bombina bombina – vöröshasú unka Pelobates fuscus - barna ásóbéka Bufo bufo – barna varangy Bufo viridis - zöld varangy
Hyla arborea – levelibéka Rana arvalis – mocsári béka Rana esculenta – kecskebéka Rana lessonae – kistavi béka Rana ridibunda – tavi béka
Megj.: Mindegyik kétéltűfaj védett
A terület megfelelő életfeltételeket biztosít több gyíkfajnak, a vízi siklóknak és a mocsári teknősnek is. (Magyarországon minden őshonos hüllőfaj védett.) Ezek pontos állománya a terület nagysága és a tematikus kutatások hiánya miatt nem ismert. Feltárt hüllőfajok Emys orbicularis – mocsári teknős Lacerta agilis - fürge gyík Lacerta viridis - zöld gyík Megj.: Mindegyik hüllőfaj védett
Natrix natrix – vízisikló Natrix tesselata – kockás vízisikló
A tájvédelmi körzet - jellegéből, nagyságából következően - egyik legjelentősebb természetvédelmi értékeit az itt fészkelő, táplálkozó, megpihenő madár állomány adja. A több évtizede folyó ornitológiai kutatások eredményeként az előforduló fajok állományairól viszonylag pontos kép áll rendelkezésre. Mind a fészkelő, mind a területen csak táplálkozó, pihenő fajok közül a vízi madarakat kell külön kiemelni. A Soponyai-víztározóban elhelyezkedő mesterséges szigeteken danka és szerecsen sirálykolónia található. Ezeken a szigeteken a tőkés-, barát- és kontyos réce mellett 5-7 pár cigány réce is költ. A Soponyai 6-os tavon és a mellette lévő erdőben vegyes gémtelep található. Itt bakcsó, kis kócsag és üstökös gém fészkel. A tájvédelmi körzetben található felsőszentiváni szikes tavak és a sárkeresztúri Sárkány-tó kedvező feltételeket biztosít a gulipán, a kis lile fészkelésére. Az elmúlt két évben jelent meg fészkelő fajként a tájvédelmi körzetben a fattyúszerkő. A sárkeresztúri Csikó-rét mocsarában 80-100 páros kolónia alakult ki. A védett területen belül egy nagyobb (Soponya) és egy kisebb (Sárszentágota) gyurgyalag, valamint egy parti fecske (Soponya) telep található. A vonulási időszakban is kiemelt szerephez jut a Soponyai-víztározó és a szikes tavak. Átlagosan 800010000 lúd- és 10000 réceféle pihen a vizeken. A ludakon belül jól megfigyelhető - a rendszeres szinkron vizsgálatok alapján - a nagy lilik és a nyári lúd állományának növekedése a vetési lúdhoz képest.
Fészkelő madár fajok Podiceps nigricollis – feketenyakú vöcsök Botaurus stellaris – bölömbika Ixobrytus minutus – törpegém Nycticorax nycticorax - bakcsó Ardeola ralloides – üstökös gém Egretta garzetta – kis kócsag Ardea cinerea - szürke gém Ardea purpurea - vörösgém Anser anser – nyári lúd Anas strepera – kendermagos réce Anas clypeata – kanalas réce Aythya nyroca - cigányréce Aythya fuligula – kontyos réce Circus aeruginosus – barna rétihéja Buteo buteo - egerészölyv Falco tinnunculus – vörös vércse Himantopus himantopus - gólyatöcs Recurvirostra avosetta - gulipán Vanellus vanellus - bíbic
Gallinago gallinago - sárszalonka Limosa limosa – nagy goda Numenius arquata – nagy póling Tringa totanus – piroslábú cankó Larus melanocephalus - szerecsensirály Larus ridibundus – danka sirály Chlidonias hybridus - fattyúszerkő Asio otus – erdei fülesbagoly Merops apiaster - gyurgyalag Motacilla flava – sárga billegető Luscinia svecica - kékbegy Saxicola rubetra – rozsdáscsuk Locustella naevia – réti tücsökmadár Locustella luscinioides–nádi tücsökmadár Locustella fluviatilis - berki tücsökmadár Acrocephalus melanapogon-fülemülesitke Panurus biarmicus - barkóscinege Lanius collurio – tövisszúró gébics Lanius minor - kis őrgébics
Táplálkozáskor, vonuláskor előforduló madár fajok: Egretta alba – nagy kócsag Platalea leucorodia - kanalasgém Anser fabalis – vetési lúd Anser albifrons – nagy lilik Anas crecca - csörgőréce Anas acuta – nyílfarkú réce Anas querquedula – böjti réce Mergus albellus – kis bukó
Haliaetus albicilla – réti sas Circus cyaneus – kékes rétihéja Philomachus pugnax - pajzsoscankó Tringa stagnalis – szürke cankó Tringa glareola – tavi cankó Larus minutus – kis sirály Larus canus - viharsirály Turdus pilaris - fenyőrigó
Megj.: Mindegyik védett, vastag betűvel a fokozottan védett fajok
A terület emlős állományáról elmondható, hogy mind fajokban, mind állományokban gazdag. Jelenleg nincs megfelelő mélységű felmérés az egyes fajok állománynagyságáról. A kisemlősök egy részéről – bagolyköpet vizsgálatokból – áll rendelkezésre szórványos jellegű adatsor. A vadászható emlős fajok közül meg kell említeni a vaddisznót, melynek állománya a természetvédelmi szempontból kívánatos mérték felett van. Feltárt emlősfajok Erinaceus concolor – sün Crocidura leucodon - mezei cickány Crocidura suaveolens – keleti cickány Neomys fodiens – vízi cickány Sorex minutus – törpe cickány Talpa europaea – vakond Eptesicus serotinus – kései denevér Myotis daubentoni – vízi denevér Pipistrellus pipistrellus – törpedenevér Nyctalus noctula – korai denevér Lepus europaeus - mezei nyúl Clethrionomys glareolus – erdei pocok Microtus arvalis - mezei pocok
Pitymys subterraneus – földi pocok Apodemus sylvaticus – erdei egér Micromys minutus – törpe egér Rattus norvegicus – vándorpatkány Vulpes vulpes – róka Lutra lutra – vidra Meles meles - borz Martes martes – nyest Mustela erminea - hermelin Mustela nivalis – menyét Sus scrofa – vaddisznó Cervus elaphus - gímszarvas Capreolus capreolus - őz
Megj.: Vastag betűvel védett fajok, aláhúzva fokozottan védett fajok
Természetvédelmi szempontból értékelve a területet megállapítható, hogy fajkészlete – a halak kivételével - minden élőlénycsoport vonatkozásában rendkívül gazdag, diverzitása nagyfokú. Természetességét tekintve féltermészetes, míg a speciális talaj-, vízviszonyokhoz kötődő szikes társulások, mocsarak természetesnek tekinthetők. Ritkaság tekintetében a területen található számos védett ritkaság közül kiemelkedik a gyapjas gyűszűvirág, melynek ez a megyei egyetlen előfordulása. A tájvédelmi körzet összességében nem tekinthető sérülékenynek. Egyes részei viszont, mint a szikes tavak, mocsarak viszont különösen sérülékenyek. 2.3.2
A Rétszilasi-halastavak Természetvédelmi Terület A Rétszilasi-halastavak Fejér megye déli határán, a Sárrét és a Mezőföld találkozásánál, a Rétszilasi-süllyedékben, a Sárvíz (Nádor-csatorna) és a Malomcsatorna mentén találhatók. A Kistérség települései közül Sáregres közigazgatási területére esik a terület egy része. A közel 1500 hektár nagyságú tórendszer 1996 óta védett, 1997-től pedig a ramsari egyezmény nemzetközi jelentőségű vizes területeinek jegyzékében is szerepel. A halastavak legkiemelkedőbb értéke gazdag madárvilága. A Rétszilasi-halastórendszer az átlagosan egy kilométer széles folyóvízi ártér középső részét foglalja el. A védett terület tengerszint feletti magassága száz méter körüli, amelyből a magas ártéri részek szigetszerűen, alig 2-4 méter magasra emelkednek ki. Az egykori Ős-Sárvíz teraszai - 6-12 méter magas szintek - az ártéri medencét mindkét oldalán párhuzamosan kísérik, ezek azonban nem részei a védett területnek.
Tulajdonviszonyok, halgazdálkodás A rendszerváltás utáni években a terület nagy része magánkézbe az Aranyponty Rt. tulajdonába került, ami pozitív változást hozott a tó életében. A halastórendszer új gazdája a természetvédelmi kezelő nemzeti park igazgatósággal egyetértésben, a fenntartható használat elvének szellemében hosszú távon gondolkodik, a halgazdálkodás anyagi haszna mellett a természeti értékek megőrzését és bemutatását is fontosnak tartja. A zsilipek és a töltések megerősítése után hozzáláttak a közlekedőutak kiépítéséhez, megkezdődött az elhanyagolt tóegységek revitalizációja is. A vadgazdálkodás ma már a madárvédelmi céloknak alárendelten, konszolidáltan zajlik. A vízivadvadászat az itt pihenő madártömegek nyugalma érdekében tilos, kizárólag korlátozott kárelhárító riasztás és létszámgyérítés engedélyezett a nagyszámú kormoráncsapatok megjelenésekor, illetve a nyár végi "szárcsadömping" idején. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyította, hogy a riasztás, illetve a halgazdálkodásra káros, vadászható madárfajok állományának korlátozása a vonuló vízivad nyugalmának megőrzésével is megoldható. A természetvédelmi értékek fenntartásának, megőrzésének alapvető feltétele a halgazdálkodás folytatása. Ha nincs halbőség, nincs elegendő táplálék a madarak számára sem. Az őszi lehalászások elmaradásakor nem alakulhatnak ki a partimadarak számára optimális élőhelyek. A következmény jól ismert: csökken a fajszám, visszaesik az egyedszám. Természeti értékek A védett területről még nem készült részletes vegetációtérkép. Az alkalmi terepbejárásokon azonban több értékes, védett és ritka növényfaj is előkerült. A tavakat kísérő száraz pusztai környezetben megtalálták a homoki árvalányhajat, amely a közeli Tengeli-homokhátságon a homoki gyepekben helyenként tömeges. A száraz és a nedves gyepek átmeneti zónájában április végén nyílik a virágával rovart utánzó, fokozottan védett pókbangó néhány töves és az agárkosbor több százas állománya. A kissé nedvesebb szinteken a poloskaszagú kosbor közel ezer tövet számláló populációja virágzik. A mocsárréteken felfedezték a mocsári kosbor és a vitézkosbor kisebb csoportjait is. A töltések melletti buja növényzettel borított kopolyák, árkok kiváló szaporodóhelyei a vízirovaroknak. A sekély vizek bősége optimális petézőhelyet nyújt a milliónyi kétéltű számára is. A nyár derekára szinte "mozog" a föld a sok apró vízibékától. A zöld vízibékák mindhárom hazai faja - kis tavi béka, tavi béka, kecskebéka - előfordul itt. Tavasztól őszig hallható "koncertjük" alaphangját a vöröshasú unkák egyhangú hümmögése színezi, amelyet a nádszálakra, fűzbokrokra felkapaszkodott levelibékák jellegzetes "nászdala" tör meg. A "barna" békákat és a varangyokat két-két faj - erdei béka, mocsári béka, illetve a barna és a zöld varangy - képviseli. A laza, homokos talajú részeken nem ritka az inkább éjszakai életmódú barna ásóbéka sem. Nyári délelőttökön mindennapos látványnak
számítanak a töltéseken, a könnyen melegedő talajon, a nádkévéken napozó vízisiklók, a kidőlt tuskókon, a kopár partokon helyenként csoportosan sziesztázó mocsári teknősök A laza homokos, tőzegesedő, gyorsan melegedő partoldalak kiváló tojásrakási lehetőséget nyújtanak e félénk páncélos hüllőknek. Sajnos a tojások gyakran áldozatul esnek a vaddisznóknak és a szarkáknak. A tavakban tenyésztik a gyakoribb haszonhalakat (ponty, busa, amur, harcsa, süllő és csuka), de megtalálható emellett ezüstkárász, széles kárász és más pontyfélékhez tartozó halfaj, valamint a védett réti csík. A Rétszilasi-halastavak legnagyobb értéke gazdag madárvilága. Az 1950-es években Magyarországon első ízben itt bizonyították az akkor még országosan ritka szerecsensirály fészkelését. Az alkalmi megfigyelések eddig kétszázhat madárfaj előfordulását bizonyították, amely közel 60%-a a Magyarországon bizonyítottan előforduló fajoknak. Az észlelt madárfajokból 181 védett, 32 faj pedig fokozottan védett. A védett madarak többsége fészkel is a területen. A nádban és a fűzbokrokon épült vegyes gémtelepen közel háromszáz bakcsó, húsz-harminc pár szürke gém és kiskócsag, nyolc-tíz pár üstökösgém és néhány pár kanalasgém költ évről évre. A nagy kócsagok három különálló telepen, gyarapodó számban fészkelnek. Állományuk 1997-ben meghaladta a háromszáz párt. Az elkülönülten, laza telepekben fiókákat nevelő vörös gémek száma az utóbbi években sajnos némiképp csökkent, a fészkelők számát csupán húsz-huszonöt párra becsülik. A rejtett életet élő bölömbika mély, sóhajtásszerű hangját a náddal benőtt tórészeken mindenütt hallani. Folyamatosan növekszik a nyári lúd költőállománya, a fészkelő párok száma már elérte a százötvenet. Négy vöcsökfajunk mindegyike fészkel a halastavakon. Legszámosabb a búbos vöcsök és a kis vöcsök. A vörösnyakú vöcsök ritka, de rendszeres fészkelő, a feketenyakú vöcsök viszont csak egyes években telepszik meg. Az örsi tavak szigetein létesült többszázas dankasirály-kolóniában gyarapodó számban fészkel a szerecsensirály, de a múltban rendszeresen költő küszvágó csérek a nitrogénben feldúsult költőhelyek buja növényzete miatt csak rapszodikusan telepszenek meg. Néhány éve költőfajként megjelent itt a nálunk ritka fészkelőnek számító kontyos réce és az üstökös réce is. Pehelykoszorús fészkeiket a sirálytelepek szélein és a nádszegélyekben építik meg. A globálisan veszélyeztetett cigányréce domináns költőfajnak számít, de a halastavak sekély, tápanyagokban gazdag vize a bukórécék közül a barátrécéket is vonzza. A leggyakoribb vadrécefaj azonban a tőkésréce. A rejtett életet élő, sűrű növényzetben élő guvat, pettyes és a kis vízicsibe a nádas-gyékényesekben és a tocsogós mocsárréteken foglalja el költőrevirjét, a fokozottan védett haris ellenben a tavakat kísérő nedves kaszálóréteken hallatja jellegzetes recsegő hangját. A halastavakon nyáron - a gyakori barna rétihéján és egerészölyvön kívül - meglepően kevés ragadozó madarat látni. Az elegáns, látványosan halat fogó halászsasok ősszel, a lehalászások időszakában jelennek meg és kitartanak, míg van táplálék. A halastavak énekesmadár-állománya a fészkelési szezonban roppant gazdag. Májusban szinte zsong a nádas a cserregő- és a foltos nádiposzáta nászdalától, a nádirigó karicsolásától, a nádi tücsökmadár monoton pirregésétől, a fülemülesitke utánzásokkal tűzdelt dallamos énekétől, a barkóscinege csengettyűszavától, a kékbegy és a nádi sármány egyszerű, de csodálatos tirádáitól. A gyomos gátoldalakon mezei poszáták, cigánycsukok, a nedves árkok buja növényzetében pedig énekes nádiposzáták, barátposzáták dallamos éneke tölti be a teret. A Nádor-csatorna mentén, a víz fölé nyúló faágakon függőcinege művészi fészkei himbálóznak, a partoldalakban vájt kotorékjaikban jégmadarak nevelik fiókáikat, a lombok között sárgarigók flótáznak, kakukkok feleselnek. A nyár végi lehalászások idején kialakuló táplálékbőség vonzza a legnagyobb és legváltozatosabb madáregyütteseket. Gázlómadarak; kócsagok, gémek, fehér és fekete gólyák terelik, szigonyozzák,
szűrik a halágyban tömörült apró halak tömegét. Sirályok ezrei kavarognak, rikoltoznak. A leengedett tómeder iszapjában sárszalonkák, kislilék, sárjárók, partfutók, cankók, godák, pólingok csapatai, elegáns gulipánok, nyakigláb gólyatöcsök keresgélnek táplálék után kutatva, vagy pihennek a kopár szigeteken, zátonyokon. A partimadarak csoportjaiban gyakran ritka északi vendégek; ujjaslillék, kőforgatók, vékonycsőrű víztaposók is rendszeresen felbukkannak. Az őszi hónapokban több ezer vadliba és vadréce állomásozik, pihen, táplálkozik a tavakon. A nyári ludak csoportjai kiegé- szülnek az északról érkező nagy lilikek, vetési ludak csapataival. Ekkor érkeznek a nagy tőkés- és csörgőrécetömegek. Nyomukban megjelennek a ragadozók is; a nyilalló röptű vándorsólyom és a rétisas. A tavakon olyan ritka madárvendégeket is megfigyeltek már, mint a fokozottan védett kis károkatona, a batla vagy a tavi cankó. A sarki lúd második hazai megfigyelése is a területhez fűződik.
A tórendszer ideális élőhelye a fokozottan védett vidráknak. Ezek a figyelmes és félénk állatok, a terület háborítatlansága miatt kevéssé tartanak az embertől. Jellegzetes csúszásnyomaikat mindig megtaláljuk a töltések oldalában. Télen a tavak jégpáncélján, a lékek környékén játszó állatokat is megpillanthatjuk. Kifejezetten gyakori ragadozó a nappal és éjszaka is egyaránt aktív hermelin. A part menti növények sűrű szövedéke között mesterien bujkálva vadászik az apró rágcsálókra. 2.3.3.
Nem védett területek A védett területeken kívül jellemzően mezőgazdasági területek találhatók, de ezek között is találunk rendkívül érdekes természeti területeket. Az Aba határában található lösz magaspartok oldalában például a Mezőföldre valamikor jellemző növénytársulások reliktumai maradtak fenn. Kiemelkedő jelentőségű a DinnyésKajtor csatorna mentén Felsőbáránd közelében elhelyezkedő lösz oldal, ahol olyan növényritkaságok fordulnak elő, mint a fokozottan védett tátorján, borzas macskamenta, a védett szennyes ínfű, szártalan csűdfű, apró nőszirom, sárga len vagy a tavaszi hérics. A tátorjánnak ez az egyetlen ismert megyei előfordulása, a borzas macskamentát pedig először ezen a lelőhelyen írták le az országban.
2.4.
EMBERI EGÉSZSÉG A környezet-egészségügyi felmérés során a lakosság általános egészségi állapotát értékeljük a környezeti hatásokkal összehasonlítva. A felmérés sikerét számos tényező korlátozza. Viszonylag kevés adat áll rendelkezésre az általános egészségi állapot felmérésére. Magyarországon ilyen információkat részben az ÁNTSZ, részben a KSH gyűjt, elsősorban megyei bontásban. Az adatok azonban nem állnak mindig kölcsönösen rendelkezésre és az egészségügyi szempontú felmérések sem teljes körűek. A környezeti hatások és egészségi következményeik nem olyan régen kerültek az érdeklődés előterébe. Az emberi egészségi állapotot azonban sok tényező összetetten befolyásolja és kevés tudományos eredmény áll rendelkezésre a közvetlen és közvetett környezeti hatások értékelésére.
A Kistérség településeinek lakosságának egészségi állapotára vonatkozólag nem sikerült érdemleges információkat beszerezni sem a megyei ÁNTSZ-től, sem más forrásból. A népesség egészségi állapotára közvetve jellemző annak korösszetétele és a természetes szaporodás illetve fogyás aránya. A korösszetétel kapcsán ismert, hogy a betegségekre különösképpen a gyerekek és az idős emberek fogékonyabbak, ezért érdekes az arányuk az össznépességben. A Kistérségre összességében az országos tendenciák jellemzőek, bár a gyermekek aránya nagyobb, különösen Sárkeresztúron. Érdekes azonban a Kistérségen belüli viszonylag nagy különbségek megléte, hiszen pl. 1997-ben Kisláng népességének közel fele (42,3%) tartozott a gyermek és idős korúakhoz, míg Kálozon kevesebb, mint negyede (22,8%). A Kistérségre összességben a születés és halálozás aránya alapján a természetes fogyás jellemző, egyedül Sárkeresztúr esetében haladja meg a születések száma halálokét. A jellemző demográfiai értékeket az 1.5.1. táblázat és az 1.5.1. ábra illusztrálja. 1.5.1. táblázat A Kistérség településeinek korösszetétele és a természetes szaporodás/fogyás Település
0-14 éves (%)
60 feletti (%)
15-59 éves (%)
természetes szap./fogyás (%)
Aba
21,5
16,6
61,9
-0,47
Csősz
22,3
19,5
58,2
-0,67
Káloz
11,9
10,8
77,2
-0,12
Kisláng
21,2
21,1
57,7
-0,49
Sáregres
n.a.
n.a.
n.a.
-0,99
Sárkeresztúr
26,4
15,8
57,9
0,93
Sárszentágota
21,0
19,3
59,8
-0,83
Soponya
18,4
19,2
62,3
-0,82
Tác
21,3
17,4
61,4
-0,47
Átlag
20,3
17,0
62,6
-0,34
Fejér megye
18,2
17,5
64,3
-0,80
Magyarország
17,5
19,5
63,0
-0,48
Korösszetétel: Székesfehérvári Kistérség területfejlesztési program – 1997-es adatok, Természetes szaporodás/fogyás: KSH – 1999-es adatok
1.5.1. ábra
A Kistérség településeinek korösszetétele (1997)
0%
20%
Aba
917
Csősz
238
Káloz Kisláng Sárkeresztúr Sárszentágota Soponya
314
40%
60%
80%
709
2644
208
620
285
2030
545
1479
541
609
365
294 353
100%
1337
270
838
368
Tác
322
263
Összesen
3592
3009
0-14 éves
1194 930 11072
60 év feletti
2.5.
TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET, HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
2.5.1.
Épített környezet, műemlékek
15-59 éves
A Kistérség legjelentősebb műemléke a Tác külterületén található római város, Gorsium romegyüttese. A Kr.u. I. században alapított Gorsium romjait a múlt század közepe óta kutatják Magyarország legnagyobb római kori ásatásán. A megtekinthető maradványok egyik része a hajdani városközpont (nagy palota, szentélyek, katonai tábor stb.), a másik pedig a déli városnegyed és a helyén a IV-V. Században kialakult temető. A Kistérség településein található építészeti, kultúrtörténeti értékekről a 2.5.1. táblázat ad áttekintést. 2.5.1. táblázat A Kistérség kultúrtörténeti, műemléki értékei Település
Kultúrtörténeti, műemléki érték
Aba
Szentháromság templom (1747) a Sárvíz-völgy balpartján: Kr.e. 4.évezredből temető, telep Bodakajtor: víztorony kastélypark falusi kúriák
Csősz
katolikus templom református templom
Káloz
római katolikus-és református templom Zichy-kastély (1820) Belmajorban, uradalomistálló
Védettség
helyi védelem folyamatban
Település
Kultúrtörténeti, műemléki érték
Védettség
Kisláng Sáregres
téglaoromfalú épületek
Sárkeresztúr
református templom (1720) katolikus templom (1787)
Sárszentágota római kori határjelző dombon álló katolikus templom Soponya
klasszicista kastély
helyi védettség
Tác
Gorsium római város maradványai
országos műemlék
Gorsium A rómaiak Kr.u. 46-49 között szállták meg a Dunántúl keleti részét, ekkor katonai táborral védték a Sárvíz átkelőhelyét, ahol az Itáliából Aquincumba (Óbuda) és a Balkán felől Brigetioba (Komárom-Ószőny) vezető utak keresztezték egymást. A tábor a II. század elejéig állt fenn, amikor a Duna mellett kiépült, erődítésekkel és őrtornyokkal védett határ (limes) a belső erőd fenntartását szükségtelenné tette. Kr.u. 106-ban Traianus császár kettéosztotta Pannonia provinciát. Ettől az időtől a gorsiumi felhagyott katonai tábor területe a tartomány vallási központja és tartománygyűlésének helyszíne lett. A szentkerület központjában felépült Augustus császár temploma, előtte a provincia főoltára, amelyen évente a tartomány városai küldötteinek jelenlétében áldozatot mutattak be az uralkodó császár üdvére. A közel 9 hektáron fekvő szentkerületnek egyelőre mintegy harmada látható: nagy, ünnepi csarnokok, különböző isteneknek szentelt templomok, szentélyek, az ünnepségekhez csatlakozó lakoma épülete, vendégház a küldöttek lehelyezésére, freskókkal gazdagon díszített reprezentatív helyiségek. Már a szentkerületen kívül épült fel az amphitheatrum, ahol az ünnepségek végén gladiátor- és állatviadalokkal szórakoztatták a küldötteket. A szentkerület 169-180 között egy szarmata támadásban súlyos károkat szenvedett, amelynek helyreállítása évtizedekig tartott. 202-ben, amikor Septimius Severus császár Pannóniában járt, jelenlétében avatták fel a császár költségén újjáépített Augustus-templomot. A II. századi katasztrófánál súlyosabb volt az a támadás, amely 260-ban érte Gorsiumot. Ekkor az egész szentélykerület romba dőlt és nem is épült többé újjá. A 290-es években Diocletianus császár Herculia néven új várost alapított a romok fölött, amelynek központja az egykori szentkerült területét foglalta el. A romokat új épületekhez és a városfal alapozásához használták fel. A város valószínűleg az ekkor szervezett Valeria provincia székhelye lett, központjában tekintélyes palota, üzletsor, két ókeresztény bazilika, két közfürdő, további középületek, lakóházak emelkedtek. A fallal körülvett városközpont a népvándorlás kor idején is lakott maradt, a magyar honfoglalás idején az útkereszteződésben kis falu állott, amelyet ettől az időtől Fövenynek neveztek. A település a török korig állt fenn. A XVI. század második felében végleg megsemmisült, és a török kiűzése után is puszta maradt: ez tette lehetővé, hogy helyén a Régészeti Park létrejöhessen. Az 1958 óta folyó ásatások a szentkerület és a hozzá csatlakozó város teljes feltárásáig folynak. A romokat kiterjedt, mediterrán hangulatú park veszi körül, kihelyezett római kőemlékekkel, sírkövekkel, a legszebb leleteket bemutató kiállítással és 1200 főt befogadó, görög-római jellegű színháztérrel, ahol évente, a tavasz szezonnyitáskor – az antik Flora ünnepén, április 28.-május 03. között – ünnepi játékokra, a nyár folyamán a Ludi Romani – Gorsiumi Nyári Játékok alkalmával színházi előadásokra kerül sor.
1.5.1. táblázat A Kistérség településeinek belterületi úthálózata Település
belterületi út (km)
ebből burkolt (km)
burkolt út az összes %-ában
Aba
31,0
15,0
48,4
Csősz
18,0
9,0
50,0
Település
belterületi út (km)
ebből burkolt (km)
burkolt út az összes %-ában
Káloz
14,0
7,0
50,0
Kisláng
16,0
16,0
100,0
Sárkeresztúr
21,0
10,5
50,0
Sárszentágota
16,0
6,4
40,0
Soponya
12,0
9,6
80,0
Tác
11,5
5,6
48,7
Összesen
60,5
32,1
53,6
Sáregres
Forrás: Székesfehérvári Kistérség területfejlesztési program – 1997-es adatok,
2.5.2
Hulladékgazdálkodás A hulladékgazdálkodásnak mint a környezetgazdálkodás egyik kiemelt szakterületének elsődleges célkitűzése a hulladékok által okozott környezeti kockázat minimalizálása. A kockázat mértéke a keletkező hulladékok veszélyességének mértékétől, mennyiségétől, fizikai megjelenési formájától valamint a hulladékkezelés módjától és megbízhatóságától függ. A megfelelő színvonalú hulladékgazdálkodás alapvetően meghatározza a települési környezet tisztaságát, amelynek biztosítása az egyes helyi önkormányzatok feladata. A hulladékgazdálkodás helyzetének áttekintésekor a hulladékok keletkezésétől, az a begyűjtésen, esetleges újrafelhasználáson keresztül az égetéses, illetve lerakással történő ártalmatlanításig kísérjük figyelemmel a hulladékok sorsát. A településeken keletkező hulladékok összes mennyiségéről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A hulladékok szokásos osztályozása alapján egyrészről eredet szerint megkülönböztetjük a lakossági, kommunális illetve a termelési (ipari, gazdálkodótól származó) hulladékokat. Veszélyesség szempontjából, jogszabály alapján megkülönböztetjük az elsősorban kémiai összetételük alapján „veszélyes” illetve a „nem veszélyes” hulladékokat. A veszélyes hulladékokat már a gyűjtéskor elkülönítetten, speciálisan kell kezelni és további kezelésük, esetleges újrafelhasználásuk, illetve ártalmatlanításuk lerakóban illetve égetőben csak speciálisan erre a célra kialakított, engedélyezett körülmények között történhet. Ma Magyarországon a kommunális hulladékokra vonatkozólag a Központi Statisztikai Hivatal csak a városokra vonatkozólag gyűjt adatokat az elszállított hulladékok mennyiségéről. A termelési veszélyes hulladékok vonatkozásában a Környezetvédelmi Felügyelőségek rendelkeznek az egyes gazdálkodó szervezetek által benyújtott önbevallásokon alapuló adatokkal.
2.5.2.1.
Kommunális hulladékok A 2000. évi hulladékgazdálkodási törvény a települési hulladék fogalmát így definiálja: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék. A Kistérség minden egyes településén kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásként, szervezetten folyik a szilárd kommunális hulladékok begyűjtése. Abán a székesfehérvári Székom Rt, míg a többi településen a polgárdi székhelyű Vertikál Rt végzi a begyűjtést és az ártalmatlanítást. A háztartásokban keletkező hulladékoknak természetesen egy része nem kerül begyűjtésre, ezért a keletkező hulladék mennyiségére csak közvetve következtethetünk a településeken begyűjtött hulladékok mennyiségi adataiból. Ezeket az adatokat a szolgáltató cégektől sikerült beszerezni.
2.5.2a. táblázat A Kistérség településeiről elszállított hulladék mennyisége és a lerakók Település
Elszállított hulladék (laza m3)1
Egy lakosra jutó hulladék
Egy lakásra jutó hulladék
Gyűjtés kezdete (év)
Lerakó
Aba
2 6642
0,63
1,82
?
Székesfehérvár
Csősz
1 455
1,40
3,82
1992
Polgárdi
Káloz
1 596
0,65
1,74
1997
Sárbogárd
Kisláng
12063
0,46
1,16
1994
Polgárdi
Sáregres
411
0,51
1,15
19984
Sárbogárd
Sárkeresztúr
1 356
0,57
1,74
1998?
Sárbogárd
Sárszentágota
974
0,73
1,99
2000
Sárbogárd
Soponya
2 1903
1,20
3,21
1992
Polgárdi
Tác
1 992
1,33
4,02
1990
Polgárdi5
Összesen
13 844
0,76
2,10
Megjegyzések:
1. 2000-es adatok, kivéve Aba (lásd 2.) 2. Számított érték, 2001 első félévre megadott 266,4 t értékből, 200 kg/laza m3-es szorzóval 3. Hulladékudvarba leadott hulladékokkal együtt 4. 1998. előtt konténeres gyűjtés, nem teljes körűen 5. 1998 előtt Szabadbattyán
1,60
4,50 4,00 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00
1,40 1,20 1,00 0,80 0,60 0,40 0,20
So po ny a
Ab a
0,00
m3
A Kistérség településeiről elszállított hulladék egy lakosra illetve lakásra jutó mennyisége településenként
m3
2.5.2a. ábra
m3/lakos
m3/lakás
Az elszállított hulladék lakosra vetített értékei jelentős különbségeket mutatnak az egyes települések között. Az adatok alapján lakosonként legtöbb hulladék Csőszön és Tácon, míg a legkevesebb Kislángon illetve Sáregresen keletkezik. A Kistérségben lakosonként évente átlagosan keletkező hulladék mennyisége országos viszonylatban meglehetősen alacsony. Míg ma Magyarországon egy lakos átlagosan mintegy 1,5 m3 (kb. 300 kg) hulladékot termel évente, addig az adatok alapján a kistérségi átlag ennek mintegy fele, 0,76 m3 (kb. 150 kg). Az országos átlagot még az adatok alapján relatíve legtöbb hulladékot termelő táciak és csősziek sem érik el. A fenti adatokat elemezve számos megállapítást tehetünk. 1. Mindenképpen kétséges az adatok alapján fennálló különbség mértéke az egyes települések között. A keletkező hulladék mennyisége jellemzően a lakosság fogyasztási szokásaival áll összefüggésben. (Nemzetközi tapasztalatok alapján, a gazdaságilag fejlett országokban a gazdagodással párhuzamosan nő a fogyasztás és vele a hulladék mennyisége. Ezt ellensúlyozhatják az újrahasznosítási és újrafelhasználási törekvések, ezek azonban ma még az összmennyiségre nem, csak a növekedés mértékének csökkenésére hatnak.) Bár a Kistérség települései között gazdasági mutatók alapján feltétlenül vannak különbségek, a különbségek mértéke és mintázata semmiképpen nem indokol ekkora eltéréseket. 2. Az adatok pontatlansága eredhet a nyilvántartás hiányosságaiból is, ami ez esetben a szolgáltatókat terheli. Az ő nyilvántartásuk pontosságát meghatározzák gazdasági érdekeik. A legtöbb településen a szolgáltatás díja
adott időszakra egységesen az ürítésre vonatkozik, a hulladék valódi mennyiségétől függetlenül. 3. A lakosságra vetített adatokban jelentős eltérések adódhatnak a miatt is, hogy a lakosság milyen arányban veszi igénybe a közszolgáltatást. Abán és Kálozon például, a polgármesterek tájékoztatás alapján, a részvétel valószínűleg csak mintegy 80-85%-os, míg más településeken ettől jelentősen eltérő is lehet. Számos oka van/lehet annak, hogy a lakosok nem veszik 100%-osan igénybe a hulladékgyűjtési szolgáltatást. A díjfizetés terhe egy lehetséges ok, bár ennek ellentmondani látszik, hogy míg pl. a lakosonként relatív nagy mennyiségű elszállított hulladékkal jellemzett Soponyán, Tácon és Csőszön viszonylag magas, 5000 Ft feletti a hulladékszállítás éves díja, addig a legkisebb lakosonkénti értekkel rendelkező Kislángon évi 1m3 hulladék elszállításának díját az önkormányzat fedezi. Valószínűbb ok a lakossági szemlélet, motiváció szintjén belüli különbségek megléte. A szemléletet tájékoztatással, pozitív propagandával lehet helyes irányba változtatni, míg a motivációt az esetleges szankciók, a felhagyott szeméttelepek bezárása, a szemétdíj körültekintő kialakítása növelheti. A változás jelentős tényezője az idő, s ebben a tekintetben előnyben vannak azok az önkormányzatok, ahol már korábban megszervezték a hulladékszállítást. A legtöbb településen a szervezett hulladékszállítás beindítása előtt helyben alakítottak ki „lerakókat”, vagyis szeméttelepeket, ahová helyenként még most is hordanak ki szemetet a lakosok. Ez a gyakorlat is ellenirányba hat a szervezett hulladékszállítás kiteljesedésének. Összességében megállapítható, hogy a begyűjtött hulladék mennyiségénél valószínűleg jóval több kommunális hulladék keletkezik a településeken, amely íly módon rendezetlen körülmények között helyben marad. Amennyiben az országos átlagot irányadónak tekinthetjük, a begyűjtött hulladék mintegy kétszerese, tehát kistérségi viszonylatban évente 12-14 000 m3 szemét kerül a Kistérség rendezetlen lerakóira, erdőszélekre, út mellé vagy háztartások szemétdombjára. Ez a Kistérség egészére vonatkoztatva naponta több, mint 7 tonna hulladékot jelent. Természetesen elképzelhető, hogy a városok adatait is tartalmazó országos átlagnál valamivel kevesebb hulladék képződik fajlagosan a kistérségi településeken. A változó fogyasztási és életmódbeli szokások nyomán azonban ez a különbség egyre jelentéktelenebb, valamint számolni kell azzal is, hogy a hulladékok fajlagos és összes mennyisége növekvő tendenciát mutat. Szelektív gyűjtés, lakossági veszélyes hulladékok A Kistérségben keletkező települési szilárd hulladékok összetételére vonatkozóan nincsenek vizsgálati adatok. A hulladék összetételének tájékoztató bemutatásához a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Terv vonatkozó, általános jellegű adatait (országos
átlag) vettük figyelembe. Ennek alapján az 1999. évi mennyiség becsült összetétele a 2.5.2b. ábrán látható. 4.5.2b. ábra
A Magyarországon keletkező kommunális hulladék becsült összetétele (1999)
Szervetlen 26% Üveg 4%
Veszélyes 1%
Papír 16% Műanyag 6%
Fém 3%
Textil 4% Bomló szerves 40%
A lakossági hulladékok között gyakran fordulnak elő (az összetételük alapján) veszélyes hulladékok. Az országos adatok alapján ez a hulladékfajta átlagosan 1%-ot tesz ki. (Kémiai összetétel alapján előfordulhat, hogy a többi hulladékfajta között is megjelenik „veszélyes” minősítésű, azonban a statisztikai adatokban ez általában nem jelenik meg.) Mindezzel kiegészítve az előző részben elmondottakat, megállapítható, hogy a Kistérségben éves szinten mintegy 1200- 1400 m3 (avagy naponta több, mint 70 kg) háztartási eredetű veszélyes hulladék nem kerül elszállításra, hanem rendezetlen körülmények között végső soron a Kistérség környezetét szennyezi. Az újrahasznosítható, valamint a veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtésére alakíthatók ki például hulladékudvarok. A Kistérség települései közül Kislángon és Soponyán működik hulladékudvar, az önkormányzatok és a Vertikál Rt közös kezelésében. A Kislángon működő hulladékudvar háztartási veszélyes hulladékot is fogad. A gyűjtésre és szállításra vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkezik a Vertikál Rt. A hulladékudvarokban a lakosság térítésmentesen leadhatja hulladékát, amit az udvarban elszállításig rendezett körülmények között tárolnak. A Soponyán üzemelő hulladékudvaron újrahasznosítandó papírt, fémet, és műanyagot, valamint kommunális és kerti hulladékot gyűjtenek elkülönítve (lásd a 2.5.2b. táblázatot). Az utóbbi hulladékok gyűjtését az egyedi lomtalanítások vagy nagyobb kerti munkák nyomán nagy mennyiségben képződő hulladékok befogadására alakították ki. Az udvaron zárt konténerekben gyűjtik a hulladékokat, ami elsődleges védelmet jelent a talaj szennyezése ellen. Emellett, a területet előzetesen agyagos földdel töltötték fel, azonban a csapadékvíz elvezetése és
biztonsági gyűjtése nem megoldott. A vízmű szomszédságában elhelyezkedő terület nagyobb védelmét jelentő szigetelő burkolat hiányzik az udvarról. A területen egy talajvíz figyelő kutat is létesítettek, amiből félévente vesznek mintát a talajvíz minőségének laboratóriumi vizsgálatára. A Kislángon üzemelő hulladékudvar a Soponyán gyűjtötteken túl veszélyes hulladékok, így pl. akkumulátorok, elektronikai hulladékok és növényvédőszer göngyölegek gyűjtését is végzi (lásd a 2.5.2b. táblázatot). A gyűjtés itt is zárt konténerekben történik, azonban a talaj biztonságos védelme szigetelő burkolattal, ami a veszélyes hulladékok okán még jobban indokolt, itt is hiányzik. A területen szintén található egy talajvíz figyelő kút, melyből félévente történik mintavétel. A Vertikál Rt. tájékoztatása szerint a hulladékuvarok területén vett talajvízmintákat az Rt. alkalmazottai veszik meg, majd a mintákat a simontornyai Sz és V Szolgáltató Kft. (nem akkreditált) illetve a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (KDKF, akkreditált) laboratóriumába szállítják. A minták vizsgálatakor általános vízkémiai paraméterek, összes szénhidrogén és 8 nehéz fém koncentrációinak meghatározása történik, majd az eredményekről tájékoztatják a KDKF hatósági osztályát. Az eredményekről pontos információk nem állnak rendelkezésre, de a Vertikál Rt tájékoztatása szerint az udvarok működésének megkezdése óta nem fordult elő határérték túllépés. 2.5.2b. táblázat A Kislángon és Soponyán üzemelő hulladékudvarokban gyűjtött hulladék éves mennyisége fajtánként (2000) Hulladékfajta
Kisláng
Soponya
kommunális
440,1 m3
318 m3
fém
877 kg
1500 kg
műanyag
188 kg
233 kg
papír
2,3 kg
6 kg
üveg
82 kg
25 kg
kerti hulladék
26,6 m3
28 m3
gumi köpeny1
-
nem gyűjtik
elektronika1
28 m3
nem gyűjtik
festék1
53 kg
nem gyűjtik
növényvédőszer göngyöleg1
22 m3
nem gyűjtik
gyógyszer1
1 m3
nem gyűjtik
Megjegyzések: Forrás:
1. Jellemzően veszélyes hulladék Vertikál Rt.
A 2.5.2b. táblázatban bemutatott mennyiségi adatokat elemezve megállapítható, hogy a hulladékudvarokban jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtenek. A Soponyáról elszállított hulladék mintegy 16%-a, de a Kislángról szállítottnak közel fele a
származik a hulladékudvarról. Az udvarokon gyűjtött hulladék legnagyobb részét kommunális hulladék teszi ki. Kislángon a veszélyes hulladék aránya az udvaron gyűjtötteknek közel 10%-a, míg a településről elszállított összes hulladéknak több, mint 4%-a. Ez az adat azt is mutatja, hogy a veszélyes hulladékok aránya a háztartási hulladékokban a statisztikai átlag 1%-nál jóval magasabb is lehet. A Vertikál Rt. tájékoztatása szerint az újrahasznosítható hulladékok közül a fémet, papírt és a műanyagok közül a PEP palackokat a MÉH Rt. részére értékesítik, a kerti hulladékot illetve gumiabroncsokat az Rt. saját lerakóján használja fel fedő humuszréteghez illetve rézsűvédelemre. Az üveg értékesítése jelenleg nem megoldott. A veszélyes hulladékokat, így a gyógyszer és vegyszer maradékokat, valamint az elektronikai hulladékok nem újrafelhasználható, veszélyes elemeit a Dorogi Hulladékégető Kft. veszélyes hulladék égetőjébe szállítják. Települési folyékony hulladék (szippantott szennyvíz) A Kistérség területén a keletkező szennyvizek elvezetése nem megoldott. Egyik település sem csatornázott, tipikusan egyedi kialakítású derítőkbe kerül a szennyvíz. A keletkező szennyvíz mennyiségéről nincsenek adatok, de a felhasznált víz mennyiségi adataiból következtetve a Kistérség egész területén évente körülbelül 315 000 m3 szennyvíz keletkezik, ami naponta mintegy 800 m3-nek felel meg. A hulladékszállító cégek a településeken szippantást nem végeznek, bár engedélyük van rá. Néhány helybeli vállalkozó vállal megrendelésre szippantást, azonban az ezek által kivett szennyvizek mennyiségéről nem áll rendelkezésre információ. A polgármesterek tájékoztatása alapján, (a sajnálatosan országos gyakorlatnak megfelelően) a derítők legnagyobb részét megfelelő szigetelés nélkül építették, s ritkán ürítik. Ennek következtében a szennyvizek legnagyobb része a derítőkből elszivárog a talajba, talajvízbe. A szippantott szennyvizek nagy része szintén a települések területén, szántóföldeken, erdőszéleken végzi. 2.5.2.x .
Termelési veszélyes hulladékok Veszélyes hulladékokról az 1996/102. számú kormányrendelet értelmében bejelentést kell tenni a környezetvédelmi felügyelőségeken. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség adatai alapján a bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége az elmúlt években nem változott jelentősen (ld. 2.3.2. táblázat). (Az 1997es évre vonatkozó jelentősen különböző adatsor magyarázata nem ismert, de a nyilvánvaló nagyságrendi különbségek megkérdőjelezik az egész adatsor megbízhatóságát.) Az adatokból látható, hogy a legjelentősebb regisztrált hulladéktermelő telephelyek a soponyai VADEX Rt., a Kálozi Termelő és Szolgáltató Szövetkezet, az abai Kajtor-Völgye Mezőgazdasági Szövetkezet, valamint a kislángi Chio Magyarország Kft.
2.5.2c. táblázat A Kistérségben bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége termelők szerint Telephely
Település
1996
1997
1998
1999
Kajtor-Völgye MGSz.
Aba
79,8
13,9
66,8
78,7
Oil 63 Kft (Avanti ü.a.kút)
Aba
-
8,1
0,07
0,01
Ság-Mező Kft.
Aba
26,9
-
-
-
Kálozi Szövetkezet
Káloz
66,8
3,2
41,3
80,9
Chio Magyarország
Kisláng
18,5
0,4
33,3
41,9
F.A.E.G. Kft
Kisláng
-
-
0,08
0,03
Gumiipari Szövetkezet
Kisláng
0,06
-
0,06
0,06
Vadex Rt
Soponya
395,7
2,8
246,9
289,5
Sárrét Gmk
Tác
0,3
-
-
-
Szórádi és Társa Kft.
Tác
1,5
-
-
-
589,6
28,9
388,6
490,5
Mindösszesen
Hulladéktípusonként értékelve a bejelentett veszélyes hulladékokat 2.5.2d. táblázat A Kistérségben bejelentett veszélyes hulladékok mennyisége típusonként
Dögkutak A Fejér megyei Környezetvédelmi Program adatai szerint a Kistérségben Soponyán üzemel dögkút. Az állati hullák elhelyezése azonban a Kistérség minden településén egyelőre nem teljes mértékben rendezett. Lerakók A Kistérség településeiről származó hulladékot a szervezett gyűjtés keretében a Kistérségen kívül helyezik el engedélyezett lerakókban. A Vertikál Rt. Csőszről, Kislángról, Soponyáról és Tácról a saját kezelésű polgárdi lerakóba, míg Kálozról, Sáregresről, Sárkeresztúrról és Sárszentágotáról Sárbogárdra szállít. A Székom Rt Abáról Székesfehérvárra szállítja a hulladékot. Székesfehérváron és Sárbogárdon új lerakók épülnek meg 2001. őszére magas szintű műszaki védelemmel ellátva, míg a polgárdi lerakó 1996-97-ben létesült, szintén magas műszaki színvonalon. Sárbogárdon és Székesfehérváron jelenleg még a régi, műszaki védelem nélkül épült lerakókat használják. A jövőben használatos lerakók főbb jellemzőit a 2.5.2e. táblázat ismerteti.
2.5.2e. táblázat A Kistérségről elszállított hulladékokat befogadó lerakók Lerakó adata
Polgárdi
Sárbogárd
Székesfehérvár
1 050 000 m3
302 523 m3
1 050 000 m3
620 000 m3
302 523 m3
1 050 000 m3
78 260
34 000 m3
n.a
kommunális, III. oszt. veszélyes, komposztálható
kommunális, lakossági veszélyes
kommunális
1996-97
2001.
2001.
Üzemeltető neve
Vertikál Rt.
Vertikál Rt.
SZÉKOM Rt
Műszaki védelem
Bentonex, HDPE lemez, geotextilia
Bentonex, HDPE lemez, geotextilia
HDPE fólia
figyelő kutak, elektródák
figyelő kutak, elektródák
figyelő kutak
Teljes kapacitás (m3) Szabad kapacitás (m3) Évente hulladék (laza m3)
befogadott mennyisége
Fogadott típusa
hulladék
Üzembe helyezés éve
Monitoring rendszer
A rendszeres hulladékgyűjtés és szállítás megszervezése előtt minden településen kialakítottak szeméttelepeket a települési hulladék gyűjtésére. Ezeket a telepeket jellemzően műszaki védelem és általában bármilyen építés nélkül, üres területeken alakították ki az 1980-as évek végén vagy az 1990-es évek elején. A lerakókon a kommunális hulladék mellett általában engedéllyel csak építési törmeléket lehetett lerakni, a gyakorlatban azonban szinte mindenütt előfordult veszélyes hulladékok (elsősorban növényvédőszer, műtrágya, festék göngyölegek, valamint kiöregedett háztartási gépek és autóalkatrészek) lerakása is. A lerakók egy részét már elfedték és nem használják (pl. Csősz, …), másutt (pl. Aba, Sárkeresztúr, Kisláng, Soponya …)még továbbra is hordanak rá ellenőrizetlenül, illetve helyenként engedéllyel (pl. építési törmeléket) A szeméttelepek által okozott esetleges (valószínű) környezetszennyezés mértékét sehol nem mérték fel, s kárelhárítás sem történt. Jelenlegi állapotukban a szeméttelepek valószínűleg szennyvíz-derítők mellett a legjelentősebb talaj- és talajvíz-szennyező létesítmények. Különösen nagy veszélyt rejt a rendezetlenül lerakott veszélyes hulladékokból eredő szennyezés. A hulladéklerakók környezeti hatásait foglalják össze a 2.5.2f-g táblázatok, amelyeket a Környezetvédelmi Minisztérium által 2001-ben készített tanulmány alapján közlünk.
2.5.2f. táblázat A hulladéklerakók által okozott felszámolható hatások Hatások
A hatások okai
Hulladéklerakó típusok
A megszüntetéshez kötődő pozitív változások
Egészségügyi kockázatok KÖZVETLEN FERTŐZŐ HATÁS
A fedetlen, guberálást Nem őrzött, rosszul nem alkalmazó, szi- kezelt hulladéklerakók várgó hulladéklerakókban elhelyezett hulladékokkal való közvetlen érintkezés Kis távolságról jelentkező szennyező hatások
TŰZ
SZAGOK
Gyújtogatás/öngyullaAz összes legális hulla- A beszállítások leállítádás és guberálás alkal- déklerakó sát követően a tevémazása. kenység abbahagyása, A hulladékok lebomlámegbízható megszünsából adódóan felszabatetése esetén: a hulladuló anyagok déklerakók lefedése, a gázképződés kezelése A hulladékok takarásá- Települések közelében nak hiányából adódó található, lefedetlen jelenlét és bomlás háztartási hulladéklerakók Szabadon levő táplálék- Lefedetlen forrás vonzereje rakó
ZAJOK
hulladékle-
A hulladéklerakó mű- Települések közelében ködése (szállítás és található jelentős méretű üzemeltetés) hulladéklerakók Átmeneti szennyező hatások
A LERAKÓ LÁTHATÓ VOLTA
SZÉL ÁLTALI ELHORDÁS
A lerakó kialakítása, működtetése, a helyszín nem megfelelő megválasztása
A legtöbb olyan hulla- A probléma megszündéklerakó, amely városi, tetése a táj helyreállítása idegenforgalmi, érzé- esetén keny környezet közelében van
A hulladékok diszper- Rosszul üzemeltetett, A probléma megszünziója, amely a lerakó szélirányban elhelyezett tetése a hulladékok lefedetlenségéből és hulladéklerakók befedése esetén üzemeltetési problémájából adódik
Forrás: A hulladéklerakók rekultivációja Magyarországon, KöM, 2001
2.5.2g. táblázat A hulladéklerakók hosszú távú hatása Hatások
A hatások okai
Hulladéklerakó típusok
A megszüntetéshez kötődő pozitív változások
A fogyasztók és a közeli lakosság biztonságának hiánya BEROBBANÁS
A hulladékok lebomlá- Erjedésre hajlamos hul- A hulladékok stabilizásához kötődő biogáz- ladékok településekhez lódásáig (30-50 év) termelődés közeli lerakói, amelyek- fennálló kockázatok nél hiányzik a biogázelvezetést szolgáló berendezés Vízszennyezés
FELSZINI VIZSZENNYEZÉS
A csurgalékvíz elvezeté- Csurgalékvíz-elvezető sének hiányából adó- rendszerrel nem rendeldóan a vízrajzi hálózat kező hulladéklerakók szennyezése
FELSZÍN ALATTI VIZSZENNYEZÉS
A csurgalékvíz altalajba történő beszivárgása a szigetelés, ill. a gyűjtőberendezés hiányából adódóan
A természetes vagy mesterséges alsó szigeteléssel nem rendelkező hulladéklerakók
Forrás: A hulladéklerakók rekultivációja Magyarországon, KöM, 2001
2.6.
Területhasználat PÉTER-ISTVÁN
A hulladékok stabilizálódásáig tartó folyamatos kockázatok. A szivárgások szabályozása, amennyiben erre lehetőség van, csurgalékvízelvezető berendezés felszerelésével, ill. a lerakó befedésével oldható meg, amely korlátozza a vízbeszivárgást.
Szántó
Kert
SzőlőGyümölcsös ÖsszesRét, legelő
Erdő
Nádas
Aba
5376,74
71,76
59,34
1185,77
690,3
82,74
104,86 2063,67
253,66 8039,79
Csősz
1072,79
26,77
1,9
1107
79,87
40,8
1,98
0 122,65
15,68 1245,33
Káloz
3127,48
36,4
32,98
0,63 3197,49
430,09
293,2
34,09
5,75 763,13
62,54 4023,16
Kisláng
3520,15
42,11
9,98
1,14 3573,38
188
3755,79
88,5
0 4032,29
251,68 7634,65
Sáregres
1718,87
33,8
8,24
0,36 1761,27
21,35
111
2
36 170,35
Sárkeresztúr
1883,63
34,2
20
16,76 1954,59
599,8
291,9
21,55
0 913,25
42,45 2910,29
972,89
49,35
3,11
0,06 1025,41
140,6
601,9
0
0
742,5
27,14 1795,05
1619,14
35,28
44,47
32,44 1731,33
137,77
385,1
0
0 522,87
29,94 2284,14
581,13
20,93
8,64
32,06
642,76
106,12
487,7
0
0 593,82
24,59 1261,17
19872,82
350,60
188,66
303,6120715,69
2889,37
6657,69
230,86
146,61 9924,53
736,6631154,18
Sárszentágota Soponya Tác Összes
214,62 5722,46 5,54
Halastó ÖsszesMűveletlen Összes
28,98
1960,6
100% Műveletlen
80%
Halastó
60%
Nádas
40%
Erdő
20%
Rét, legelő Gyümölcsös
0% So po n
Ab a
ya
Szőlő
Halastó 0,5%
Nádas 0,7%
Műveletlen 2,3%
Erdő 21,2%
Rét, legelő 9,2% Gyümölcsös 1,0% Szőlő 0,6%
Szántó 63,3% Kert 1,1%
Kert Szántó
