A vízfogyasztás csökkenésének vizsgálata SPSS szoftver segítségével, befolyásoló tényezőinek meghatározása Szab ó T a más o kl e ve le s kö r n ye zet mér nö k, v íze ll át ás - c sato r n á zás s za k mé r nö k, mér nö k - kö z g azd á sz Heve s M eg ye i V íz mű Zr t . 3 3 0 0 Eg e r Ha d n a g y ú t 2 , s za b o t @h m v iz mu rt.h u
1. Bevezetés A közműves vízellátás Magyarországon 1856-ban kezdődött, ekkor helyezték üzembe a budai vízművet. 1900-ra a lakosok közel 10%-a jutott vezetékes ivóvízhez. A század elejének és közepének vízellátását a két világháború jelentősen átrendezte, 1945-ig 20%-os szolgáltatási lefedettséget értek el. A második világháborút követő államosítás jelentős hatást gyakorolt a víziközmű ágazatra. Kiemelkedő város és iparfejlesztéseket hajtottak végre, így a vízigények is jelentősen megnövekedtek. A 70-es évekre már 50%-os ellátottságot értek el a vízszolgáltatás területén. A 80-as években éri el a víztermelés a csúcsot, a lakossági víztermelés a 4 millió m3/nap körülire tehető, az ellátottság ekkorra megközelítette a 90 %-ot. Erre a megnövekedett vízmennyiségre tervezték a 70-es, 80-as években az ivóvízhálózatokat is, amely mára részben túlméretezettnek tekinthető. Ebben az időszakban még minden elkészülő terv és elemzés növekvő vízigényeket prognosztizált. (Ambrus et al., 1972) A 80-as évek végéig tartó folyamatos növekedésnek a piacgazdaság vetett véget. A rendszerváltozás előtt gyakorlatilag a víznek nem volt ára, a vízdíjak a lakbérekben elbujtatva jelentek meg, majd amikor a rendszerváltás után a vízszolgáltatás díja külön díjtételben jelent meg, ez szinte sokkolta a lakosságot és a fogyasztások erőteljes csökkenésbe kezdtek, közel 50%-os vízigénykiesést produkált, amely a 1. ábrán látható is. (Papp et al., 2007) A víziközmű szektor bevételi forrásának 90%-át jelenti az értékesített víz (szennyvíz), így a fogyasztás folyamatos csökkenése mind műszaki, mind gazdasági oldalról változásokat generált. Ezek a változások mára olyan mértékűvé váltak, hogy nem elegendő a fogyasztás csökkenést csak átlagos értékekként kezelni, annak okait is meg kell vizsgálni, azonosítani kell a tendenciákat, és azok jövőbeni gazdasági és műszaki következményeit meg kell határozni. A vizsgálatok intervalluma a víziközmű rendszer átalakítását a „2012. évi CVI. törvény az egyes víziközmű-szolgáltatással kapcsolatos törvények módosításáról” szóló törvény érvénybelépését megelőző időszakra vonatkozik. Ennek elsődleges oka, hogy 2012-őt követően a vízművállalatok ismét átalakulásban vannak, így a rendszerek számosságáról, hovatartozásukról éves stabil adatok nem állnak rendelkezésre. A végleges víziközmű vállalatok kialakulását követően lehet, majd új következtetéseket levonni.
2. Az elemzés módszertana Az elemzésre az SPSS for Windows statisztikai szoftverét választottam. Az analízisek kiemelt feladata a lehetséges tendenciák megállapítása, azokból következtetések levonása. A vizsgálatokat korreláció-, regresszió számítással végeztem, amelyek a változók közötti összefüggés szorosságát, a kapcsolat erősségét, intenzitását határozza meg. (Sajtos-Mitev, 2007) A korrelációszámításnál két változó közötti kapcsolatot vizsgálunk, a lineáris korreláció (Pearson-féle) együttható jele „R”, értéke -1 és 1 között mozoghat. Számítása: n
r
(x i 1
i
x )( y i y)
n
n
i 1
i 1
( x i x ) 2 ( y i y) 2
Minél erősebb két változó között a kapcsolat, a korrelációs együttható abszolút értéke annál közelebb esik az 1-hez. A korreláció és regresszió vizsgálat egy speciális esetét is használom, amely egy idősor (független) és egy (függő változó) viszonyát keresi. Ebben az esetben nem az ok-okozati összefüggés megállapítása a cél, hanem csak a kapcsolat irányának és erősségének. Ennek akkor látjuk jelentőségét, amikor meg szeretném határozni a változások évenkénti mértékét. Ha már sikerült kiolvasni a regressziós vizsgálat ANOVA táblájából az egységnyi változások mértékét, akkor annak megbízhatóságára is tudunk következtetni az R értékéből és a szignifikancia szintből, ezért fontos tehát egy idősor esetében is ennek lefuttatása. „A regresszióelemzés olyan eljárás, melynek során egy metrikus függő és egy vagy több független változó közötti összefüggést elemzünk. A regressziószámítás során ugyancsak a változók közötti kapcsolat meglétére, irányára és erősségére keressük a választ. A regresszió és korrelációszámításnál feltett kérdések annyiban különböznek egymástól, hogy az előbbi esetben becsült értékeket keresünk. A becsülés csak akkor lehet eredményes, ha megfelelő kapcsolatot tudunk létesíteni a magyarázó (független) és a függő adatok között. A korrelációszámításnál nem ismertük a változók viszonyát, a regresszióelemzésnél viszont meg kell adnunk a függő és független változókat.” (Sajtos-Mitev, 2007, 214. o.) Egy fontos kritériumot azért meg kell említeni a regresszióelemzés során számos feltétel teljesülését is vizsgálni kell, függetlenül a regressziós vizsgálat eredményétől. Meg kell állapítani, hogy látens regresszióról beszélünk-e, ehhez a hibatagok elemzésére is kell térni. Ehhez a következő három vizsgálatot is le kell futtatni, amelynek elméletét külön nem részletezem. A hibatagok várható értékét A hibatagok korrelálatlanságát A hibatényezők varianciájának vizsgálatát
3. Vízértékesítési tendenciák és következményei Magyarországon 3.1 Országos szintű elemzés Elmondható, hogy 1990-1996 között az átlagos fajlagos vízfogyasztás közel 40 %-kal esett vissza, ami a már említett, ezidőtájt bevezetett vízdíjakhoz és a jelentős inflációs hatáshoz köthető. A másodlagos ok, az ipar jelentős leépítése lehetett. Ezek fejtegetésére, nem áll rendelkezésemre megbízható adat, az előző feltételezés bizonyításának hiánya remélhetőleg nem okoz majd senkiben hiányt. A következő időszak 2008-ig tartott, közel állandó értéken mozgott a fogyasztás. Ebben a periódusban már voltak olyan értékek, amelyek helyenként a nemzetközi szakirodalomban elfogadott 70 l/fő/nap alá kerültek. A lakossági ajánlott minimális vízfelhasználás alatti értékek már az egészségügyi kockázat növekedését jelentik. Egy részletes távlati vízigénybecslést készített a Magyar Víziközmű Szövetség, a tanulmány szerint folyamatos csökkenés erre az időszakra még nem prognosztizálhatók, inkább stagnálónak jellemezték. [Papp et al., 2007] 2008 után indult meg egy újabb csökkenési fázis. Ábrázolva az egy főre jutó évi vízfogyasztást, látszik is, a már említett három rész, 19901996, 1996-2008, 2008-.
1. ábra Fajlagos vízfogyasztás alakulása Magyarországon (Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés)
Itt úgy gondolom fontos megjegyezni egy dolgot a jelenlegi csökkenéssel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy az értékek nem a 0-hoz közelítenek. Várhatóan, ha a befolyásoló feltételek nem javulnak, hosszútávon egy értékhez (valószínű valamilyen alapszükségleti értékhez) fog közelíteni. Az előzőt erősíti egy másik megközelítésből a MAVIZ adattárából származó adatsor (2. ábra), amely a vízértékesítési adatokra vonatkozik.
2. ábra Értékesített vízmennyiség alakulása Magyarország vízmű vállalatainál (Forrás: MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
A regresszió vizsgálat szerint az értékesített vízmennyiség és az idő között erős negatív kapcsolat van (R=0,923, R2=0,852, SEE=16600, az F és t próbák szignifikancia szintje 0,000), így becslésre alkalmazható, évenként átlagosan 7,6 millió m3 csökkenésre lehet számítani. A vízértékesítés alakulásából eredő hatásokat a közmű cégeknek 2008 után újból át kellett értékelni. Az értékesítés csökkenésből eredő bevétel kiesés mellett a folyamatos infláció is növeli a nehézségeket. A vízmű vállalatok a bevételük optimális értéken tartását, a realizációs folyamatokkal tudják megoldani, amely eredendően a vízdíjak növelésében valósult meg.
Sajnos ez a gondolkodásmód sem tartott hosszú ideig, a 2008-ban elkezdődött gazdasági válság a víziközmű szektornál is el kezdte kisebb csúszással éreztetni hatását, amelynek eredményeképpen újabb törést figyelhetünk meg, az eddig egyenletes árbevételi görbén is, ezt prezentálja a 3. ábra.
.
3. ábra Összes árbevétel alakulása Magyarország vízmű vállalatainál (Forrás: MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
Érdemes vizsgálni az infláció és árbevétel kapcsolatát is. Az infláció mértéke és az árbevétel növekedése között pozitív irányú erős regresszió figyelhető meg. (R=0.787, Sig.=000). Ezeknél a regressziós értékeknél nagyobb értékek akkor adódnának, ha a vállalatok pontosan meg tudnák határozni az adott évre vonatkozó inflációt és az értékesített víz mennyiségét. Az árbevételt az ár mellett az értékesített mennyiség és a kintlévőség befolyásolja. A mennyiséget a meteorológia helyi változékonysága és később látni fogjuk a demográfiai és gazdasági tényezők határozzák meg, így értékeikben jelentős szóródások lehetnek. Elmondható továbbá, hogy a vizsgált időszak utolsó két éveiben 2010-2011-ben jelentősen az infláció mértéke alatti árbevétel növekedés volt elérhető, ezt egyértelműen az okozta, hogy a tervezetthez képest elmaradt az értékesített víz mennyisége. Elmondható tehát, hogy a víziközmű ágazatra vonatkozó trendek dinamikusan változnak, jelenleg negatív irányban, amely biztosan kihat rövidtávon a szolgáltatók gazdálkodási tevékenységére. A folyamatok következményei már fellelhetők az árbevételek elosztási arányainak eltolódásában, megváltozik a karbantartás, felújítás, bér, egyéb költségek aránya. Hosszútávon kihat a műszaki színvonalra is, mivel a működés finanszírozása főként az értékesítési árbevételekből történik. Az eddig elmondottak alapján joggal merül fel a kérdés, hogy mivel is magyarázhatók ezek a változások. A válaszok keresésére 2000-es évtől kezdődően állnak rendelkezésre „megfelelő minőségű” adatok, remélhetőleg így is releváns eredményt kaphatok. Az első tényező, amelyet érdemes megvizsgálni, a lakosok számának alakulását. Logikus választásnak látszik, mivel az értékesített mennyiséget a fogyasztók száma közvetlenül befolyásolja. A lakosok száma és az országos értékesített vízmennyiség között erős kapcsolat van (R=0.900, R2=0,810 Sig.=000). Az egyre csökkenő lakosság értékekhez egyre kisebb értékesítési mennyiségek tartoznak. A vizsgálat megerősített abban - amely elvégzése nélkül is sejthető volt -, hogy a két értékpár között ok-okozati kapcsolat valószínűsíthető. A rezidumok (standardizált hibatagok eloszlás) vizsgálatával kiegészítve látható, hogy a hiba átlaga 7*10-15≈0, szórása 0,968≈1, Durbin-Watson értéke 2,45, továbbá a rezidumok varianciája konstans, amely alapján a regressziós vizsgálat feltételei teljesülnek.
A vizsgált időszakban közel 100 millió m3-rel csökkent az értékesítés, 38 m3/év/fő-vel számolva a 250 000 fő csökkenése 9,5 millió m3-rel csökkentette az értékesítést, azaz az összes csökkenés közel 10%-át magyarázza a születés-halálozásból eredő lakos szám fogyás.
4. ábra A lakosok száma és az országos értékesített vízmennyiség közötti kapcsolat (Forrás: KSH, MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
A következő vizsgálat lakos szám változásra irányul, de ebben az esetben annak speciális változata, a nemzetközi elvándorlás kerül előtérbe. Az összegzett (kumulált) elvándorlás és országos értékesített vízmennyiség között erős kapcsolat figyelhető meg (R=0.948, R2=0,898 Sig.=000). A rezidumok (standardizált hibatagok eloszlás) vizsgálata alapján a hiba átlaga 1,15*10-15≈0, a szórása 0,943≈1, Durbin-Watson értéke 2,029, továbbá a rezidumok varianciája konstans, amely szerint a regressziós vizsgálat, azaz a feltárt kapcsolat teljesül. Az előző analógia szerint vizsgált időszakban 38 m3/év/fő-vel számolva a 200 000 fő csökkenése 7,6 millió m3-rel csökkentette az értékesítést, azaz az összes csökkenés 7,6%-át magyarázza a nemzetközi elvándorlásból eredő lakos szám fogyás. Tehát a közvetlen (halálozás-születés) és a közvetett (nemzetközi elvándorlás) lakos szám csökkenése az értékesített vízmennyiség változásának közel 20%-át magyarázza.
5. ábra Az összegzett (kumulált) elvándorlás és országos értékesített vízmennyiség között kapcsolat (Forrás: KSH, MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
Az értékesített vízmennyiség változása a demográfiai hatások mellett gazdasági átalakulások következményeinek is ki van téve. A gazdasági változások vizsgálatának kiinduló pontja a kiadások szerkezetének vizsgálata. A KSH-nál rendelkezésre áll az egy főre jutó kiadások részletezése. Az esetünkben legjobb a kiadások kategóriájának százalékos megoszlását elemezni az elmúlt 12 évre vonatkozóan, amelyből kiderül a kissé megdöbbentő tény. A lakásfenntartási rész évről évre nő, mégpedig az élelmiszer kiadások terhére, 18%-ról 25%-ra emelkedett. A vizsgált intervallumban 7%-kal tolódott el kiadás szerkezete, éppen abban a részben történt a kiadás arányának növekedése, amelyben a vízfogyasztás is szerepel.
6. ábra Kiadások az idő függvényében (Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés)
Ha a lakásfenntartási részt tovább bontjuk, látható lesz, hogy a lakásfenntartási kiadások 50%-át a gáz és az elektromos energia, a 10%-át vízellátás és szennyvízelvezetés jelenti, az egyes részek között nincs arány eltolódás. Elmondható továbbá, hogy együtt mozogva változtak a tényezők (kivételt képez a gáz, amely pár százalékos növekedést mutatott az elmúlt 4 évben), ez triviális is, mivel az elektromos energia és a gáz áremelése a többi kiadásra is közvetlenül hat.
k 25 20 15 10
elektromos energia
gáz, vezetékes, palackos
központi fűtés, távhő
vízellátás és szennyvízelvezetés
lakásbérleti díj
szilárd tüzelőanyagok
folyékony tüzelőanyagok
2010
2011
2008
2009
2006
2007
2004
0 2005
2002
2003
2000
2001
5
Lakás fenntartás kiadása (%)
30
7. ábra Lakásfenntartási kiadások az idő függvényében (Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés)
A kiadási részekre elmondottakat most már össze lehet mérni a vízértékesítéssel. A lakásfenntartási költség növekedése és a vízértékesítés csökkenése között negatív irányú erős regresszió van (R=0,972, R2=0,946, Sig.=000) Úgy gondolom, hogy ebben az esetben is fellelhető az ok-okozati összefüggés. A rezidumok (standardizált hibatagok eloszlás) vizsgálata alapján (8. ábra) a hiba átlaga -1,94*10-15≈0, a szórása 0,953≈1, Durbin-Watson értéke 1,561, továbbá a rezidumok varianciája konstans, amely szerint a regressziós vizsgálat, azaz a feltárt kapcsolat teljesül. Elmondható tehát, hogy a rezsiköltségek növekedése részben magyarázza a fogyasztási hajlandóság csökkenését. Bár a dolgozatnak nem témája a fent bemutatottak miatt a 2013-2015-évi időszak elemzése, de nagyon érdekes vizsgálat lesz a jövőbe a „rezsicsökkentés” hatásának analízise. Az előzőek megismeréséhez természetesen több év teljes adatára lesz majd szükség, így kizárva az esetleges zavaró tényezőket.
8. ábra A lakásfenntartási kiadások és az értékesített vízmennyiség kapcsolata (Forrás: KSH, MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
A háztartások mérlegének másik oldalát is érdemes megvizsgálni, az egy főre eső átlagos bruttó jövedelem alakulását. Az elmúlt 12 évben folyamatosan csökkent a jövedelem növekedésének mértéke, így vele együtt a fogyasztás is csökkent, talán itt figyelhető meg a legjobban a takarékoskodás oka. Az egy főre eső bruttó jövedelem változás részben magyarázza tehát az értékesített vízmennyiség csökkenését, közöttük erős regresszió mutatható ki (R=0,863, R2=0,744, Sig.=001). A standardizált hibatagok eloszlásának vizsgálata alapján a hiba átlaga 3,33*10-16≈0, a szórása 0,946≈1, Durbin-Watson értéke 1,598, továbbá a rezidumok varianciája konstans, amely szerint a feltárt kapcsolat teljesül.
9. ábra Az egy főre eső bruttó jövedelemváltozás is az értékesített vízmennyiség kapcsolata ((Forrás: KSH, MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
A jövedelemváltozás vizsgálatát kiegészíti a munkanélküliségi ráta és az értékesítés kapcsolatának meghatározása. A munkanélküliség növekedésében közvetve magában hordozza a fizetőképes kereslet csökkenését, ezen keresztül hat a fogyasztásra, esetleg a kintlévőségre is. A munkanélküliség hatása elsősorban a családok fogyasztási viselkedésének módosulásában (pl. spórolásban) jelentkezik. A regresszió vizsgálat alapján erős kapcsolat állapítható meg (R=0.941, R2=0,885 Sig.=000) a munkanélküliség és az értékesített mennyiség között. A magasabb foglalkoztatási értékekhez nagyobb értékesített mennyiségek tartoznak, a munkanélküliségi ráta növekedése folyamatos vízértékesítés csökkenés felé mutat. A két tényező között nem egyértelmű az ok-okozati kapcsolat ezt a Durbin-Watson értéke 1,45, továbbá a rezidumok varianciája nem konstans léte magyarázza. Ennek oka elsősorban az alacsony adatszámban keresendő.
10. ábra A munkanélküliségi ráta és az értékesített vízmennyiség kapcsolata (Forrás: KSH, MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
Az eddigiek alapján megállapítható, hogy az értékesített mennyiségek csökkenésére mind a demográfiai, mind a gazdasági tényezők komplexen hatnak. A fenntartási költségek növekednek, a jövedelem és foglalkoztatás csökken, ollószerűen kezdenek elválni egymástól, amelynek a következménye lesz az árérzékenység. Ennek mérésére keresletrugalmasság elmélete adhat jó választ, amely azt vizsgálja, hogy egy a keresletre ható tényező (ár) elmozdulása milyen keresletváltozásokat (értékesített vízmennyiséget) idéz elő. Így az árrugalmasság azt mutatja meg, hogy az egységár egy százalékos változása a kereslet hány százalékos változását eredményezi (Illés, 2000)
A számítást a következő képlet szerint végeztem:
Volumenváltozás Volumen A _ ker eslet _ árrugalmassága Egységárváltozás Egységár Láthattuk, hogy 2008-tól országos szinten, de jellemzően régiónként is 1996-2007-es viszonylag stabil időszakot követően folyamatos csökkenések kezdődtek az értékesített mennyiség tekintetében. A közművek témájával foglalkozók Illés M. (2003. 103. old), Papp M (2007. 10. old) a csökkenések okaként az árat valószínűsítik döntő tényezőnek, (de láthattuk, hogy e mögött azért komplexebb demográfiai és gazdasági hatások is vannak) így ennek vizsgálata mellett sem szabad elmenni. Illés M. (2003. 103. old) a mérése során megjegyzi, „mérést jelentősen zavarja, hogy a volumenváltozásban minden olyan tényezőnek hatása szerepel, amely egyáltalán befolyásolhatja a szóban forgó szolgáltatás igénybevételét. Nem elhanyagolható a reáljövedelem és általában az életszínvonal változásának hatása…”. A kereslet árrugalmasságra egy példát mutatnék be egy vízmű regionális rendszerére vonatkozóan 2006-tól kiinduló értékekkel.
Árrugalmassági mutató
2012
2011
2010
2009
2008
2007
jjjjj
Dátum(év)
0 -0,0001 -0,0002 -0,0003 -0,0004 -0,0005 -0,0006 -0,0007 -0,0008 -0,0009 11. ábra Kereslet árrugalmassága egy vízmű rendszeren
Az ábra jól érzékelteti, amit a csökkenésekből lehetett sejteni, hogy 2008-tól egyre rugalmasabbá válik a keresleti függvény, azaz az árra, az ezen időszak romló gazdasági helyzetének befolyása mellett egyre érzékenyebbek a fogyasztók. Az ilyen erőteljes rugalmasság növekedés az ár toleranciájának csökkenését mutathatja. A 2010. évi kiugró adatra jó magyarázat lehet a gazdasági válság víziközmű szektorra gyakorolt hatására, ez jól látható az országos és regionális kiugró értékekből is. Az elemzés kiváló előrejelzést adhat a következő évek várható ár-értékesítés-árbevétel értékeire. Itt kiemelném, hogy a későbbiekben érdekes vizsgálatnak mutatkozik a „rezsicsökkentés” hatásainak vizsgálata is, természetesen, ehhez megbízható adatokra lesz majd szükség. Az árrugalmasság értékével kapcsolatban megjegyzendő, hogy annak értékére vonatkozóan szakirodalomban nem találtam adatot. A vízértékesítés változás okaira sikerült részben jó magyarázatot találni, ezután lépjünk át egy kicsit az árbevétel alakulásának témájára. Az árbevételről elmondható, hogy növekedése szinte teljesen lineáris, ezzel szemben a változás mértékében vannak fluktuációk. Továbbá az inflációval történő összehasonlítás sem teljesen ad kiegyenlített képet. Mi tehát annak az oka, hogy a növekedés mértéke a fluktuációk ellenére egyenletes marad. Erre jó választ adhat, amiről még nem tettem említést, a közmű olló záródása. Az eddigiekben a fő téma eredetéből fakadóan nem beszéltem a szennyvíz szolgáltatás helyzetéről, de a megértés érdekében most pár szót szólok a témáról. Az ivóvízszolgáltatás lefedettsége a 1990-ben 90%-os volt, ezzel ellentétben a szennyvízszolgáltatás ugyanebben az évben csak 40%-os szinten állt. A szennyvíztisztítás és csatornahálózat építésének folytatása komoly gondot jelent manapság is (jelentős tőkeigény szükséges), jelenleg is folyamatban van a lefedettség növelése. A közmű olló, azaz az ivóvízellátás-szennyvízelvezetés közötti különbség folyamatosan csökken. A csökkenés a 2008-as évben kezdett stabilizálódni.
12. ábra Közmű olló változása (Forrás: MAVIZ és KSH adatai alapján saját szerkesztés)
Az ellátás növelése javított a települési befogadók szennyvíz terhelésén, de maga után vonta a szennyvízdíjak bevezetését, amely a szolgáltatók árbevételét növelte. Ez az árbevétel növekedés, amely részben hozzájárult az árbevételi görbe linearitásához, különbségek elsimításához. Vizsgálva a közmű olló és az árbevétel változás kapcsolatát, erős regressziót tudunk kimutatni (R=0.878, R2=0,772 Sig.=000), a standardizált hibatagok eloszlás vizsgálata, Durbin-Watson értéke 2,016, továbbá a rezidumok varianciája konstans értékei miatt a feltárt kapcsolat teljesül.
13. ábra Közműolló és az árbevétel változás kapcsolata (Forrás: MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
A csökkenő közműolló növelte az árbevételt, de az idő előre haladásával egyre kisebb változásokat produkált. Ezek mellett természetesen megjelentek másodlagos hatások is, amelyek közvetve a vízértékesítésre is hatottak. A 2008-as évtől már (jelentős számú) új szennyvízbekötések nem épültek, így abból többletbevétel sem keletkezett, ennek a hatása ki is emelkedett a gazdasági válsággal, a csökkenő értékesített vízmennyiség, inflációtól elszakadt ár csillapítása megszűnt, és stagnáló árbevétel jelent meg.
3.2 Regionális szintű elemzés
Az előzőekben elemeztem az országos átlagra vonatkozó értékeket és bemutattam a változások főbb okait, a következőkben a cél, az országot régiókra bontva megvizsgáljam, hogy vannak-e eltérések, felismerhetőek-e a régiók közötti gazdasági különbségek a vízértékesítésben. A regionális lehatárolást a szakirodalomban (statisztikában: KSH) használatos 7 régióra bontás szerint végeztem, ennek egyik oka a statisztikai adatok is régiónként készülnek el, továbbá a vízmű vállalatok anonimitása is biztosított. A régiók értékesített vízmennyiségeinek trendjét vizsgálva azonos mozgás figyelhető meg. Az elemzésből megállapítható, hogy mind országosan, mind pedig regionálisan azonos értékesítés csökkenés ment végbe. Az egyes régiók elkülönítését a fajlagos vízfogyasztás vizsgálat mutathatja meg, amelyet a következő ábra szemléltet.
k
120
Fajlagos vízfogyasztás (m3/év/fő)
100
80
60
40 20
Dél-Alföld
Dél-Dunántúl Közép-Magyarorország
Észak-Alföld
Nyugat-Dunántúl
Közép-Dunántúl
Észak-Magyarország
2011
2009
2010
2008
2007
2005
2006
2004
2002
2003
1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
0
14. ábra Magyarország régióira vonatkozó fajlagos vízfogyasztás értékek (Forrás: MAVIZ adatai alapján saját szerkesztés)
A vizsgált intervallumban 2007-ig viszonylag állandó értéken mozogtak a fajlagos fogyasztási értékek a régiók többségénél. Kivételt képzett a Dél-Dunántúli és Közép-Magyarországi régió, amelyek esetében folyamatos trendszerű csökkenés ment végbe. Azt is fontos megjegyezni, hogy Közép-Magyarország településein jelenleg is közel kétszerese a fajlagos vízfogyasztás a többi területhez képest. A 2007-es évet követően régiótól függően 4-10 m3/év/fővel csökkentek a fajlagos értékek, ezt közvetlenül gazdasági válság hatásához köthetjük. Legalacsonyabb fajlagos fogyasztási értékkel Észak-Magyarország települései rendelkeznek, több mint 10 m3/év/fővel tér el a többitől, ami jelentős értéknek mondható. Érdemes megvizsgálni az okokat. Emlékezzünk vissza az országos szintű regresszió analízisre, ott már kimutattam, hogy a munkanélküliség és az egy főre eső bruttó jövedelem közvetlenül befolyásolja a fogyasztási hajlandóságot, azaz a fajlagos fogyasztást. Az észak-magyarországi régióban az alacsony fajlagos fogyasztási értékre kiemelt hatással bír a magas munkanélküliségi ráta és az alacsony egy főre eső bruttó jövedelem, ez tovább erősíti a két paraméter változásának fogyasztásra gyakorolt hatása. A lakos szám
200 000 150 000 100 000 50 000 0 -50 000
Észak-Magyarország
Észak-Alföld
Dél-Alföld
Dél-Dunántúl
Közép-Dunántúl
Nyugat-Dunántúl
-150 000
Közép-Magyarország
2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
-100 000
Kumulált lakos számváltozás szaporodásból (fő)
j
csökkenés következményét tudjuk, ezért nem ismétlem magam, de a régiónként történő bontást az 5. ábrán bemutatom.
15. ábra Kumulált lakos szám változása halálozásból régiónként (Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés)
Az előző ábrából két fő gondolatot jegyezhető meg: - Elsőként az, hogy Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön csökkent a halálozásból a legnagyobb mértékben a lakosság száma, ez a két régió még erőteljesebb leszakadását jelzi. Ezekben a régiókban gazdálkodó vízszolgáltatók értékesítés csökkenése a leghangsúlyosabb, ezt láthatjuk a régiós összehasonlító ábrájából is. - A másik, Közép-Magyarország lakosság szám többlete, amelyből azt a következtetést vonhatnánk le közvetlenül, hogy a lakos növekedés növekvő értékesített vízmennyiséget eredményez, de ez nincs teljesen így. Ennek az oka, hogy a középmagyarországi régióban a fajlagos vízfogyasztás folyamatosan csökkent, a többi régióval ellentétben több mint 40%-kal, ezzel eltüntetve a lakosság növekedésből eredő hatásokat. Részletezve az előző állítást 1995-2011 között a 40 m3/fő fajlagos vízfogyasztás csökkenése a 2,5 millió fővel számolva 100 millió m3 vízmennyiség csökkenést eredményezett. A 150 ezer fő növekedés pedig 60 m3/fő fajlagos vízfogyasztással számolva csak 9 millió m3 vízmennyiség növekedést produkált. A fentiek alapján tehát két egymástól eltérő változást láthatunk, a leszakadó régiókban a lakosság számának csökkenése és gazdasági helyzet romlása, míg a fejlettebb régióban a jelenleg is magas fajlagos értékek változása generálja a problémát az értékesítésben.
4. Vízértékesítés és költség elemek kapcsolata Az előzőekben bemutatott változások költségekre gyakorolt hatásainak megismeréséhez a költségtípusokat és a szektorra jellemző költségfüggvényeket is vizsgálni kell. A volumen változások függvényében meg lehet különböztetni 2 költségtípust, ezek a következők: fix (állandó) költségek: ezek volumentől függetlenül merülnek fel, mint például az időbér, az amortizáció és a karbantartás változó, vagy proporcionális költségek: egységnyi változáshoz tartozó költségek, esetünkben vízkészlethasználati járulék (VKJ), villamos energia, és a veszteségek egy része
„A közszolgáltatók, ezen belül is elsődlegesen a hálózatos rendszereket működtető vállalatok költségstruktúrája, elsősorban a volumenelmozdulás hatására bekövetkező költségváltozás szempontjából tekinthető jellegzetesnek. A vízügyi ágazatban – a nagy súlyú hálózati költségek mellett alacsony alapanyagköltség következtében – a szolgáltatás teljes értékére vonatkozóan különösen magas a fix költségek aránya.”(Illés, 2000, 79-80. old.) Ezt mutatja be a 6. ábra:
16. ábra Jelentős fix költség mellett alacsony arányú változó költség (Forrás: Illés, 2000, 82. old, saját szerkesztésben)
Az összköltségfüggvényből származtatható az egységköltségfüggvény, amely megmutatja, hogy mekkora az adott volumenhez tartozó átlag költség (Illés, 2000). Ez a függvény már nagyon jól szemlélteti a jelentős fix költség hatását, azaz a volumen csökkenéssel az átlagköltség jelentősen nő, a fix költségek dominanciája erősödik, tehát az árképzésben is fontos szerepe van.
17. ábra Jelentős fix költség mellett alacsony arányú változó költség (Forrás: Illés, 2000, 86. old, saját szerkesztésben)
A fix költségek aránya is eltérő lehet, más egy nagy regionális rendszer és más egy egyedi vízmű esetében, így természetesen az egyes költségelemek változásaira is másképpen reagál a költségfüggvény. Tovább bonyolítja ezek megoszlását az eltérő vállalatstruktúra. Általánosan elmondható, hogy a fix költségek arányának csökkenése pozitívan hat a mennyiségi csökkenés miatti kedvezőtlen hatás kiegyenlítésére, erre jellemzően a vállalatméret optimalizálása adhat pozitív választ. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a vállalatméret növekedéssel egy optimális mértékig lehet csökkenteni a fix költségeket, minden határon túl nem. Egy valós példán keresztül végzett elemezés regressziós vizsgálata megerősítette, hogy az értékesített vízmennyiség csökkenése logaritmikusan növeli a fajlagos összköltséget.
18. ábra Egy „egyedi vízmű” értékesített vízmennyiségének és fajlagos összköltségének kapcsolata (Forrás: HMV Zrt. adatai alapján saját szerkesztés)
Az előzőek alapján tehát az a feltételezés következik, hogy azok a régiók, ahol az értékesítetett vízmennyiség csökkenés a leghangsúlyosabb, ott várhatóak a fajlagos összköltség növekedésben a legnagyobb érték. Tehát e szempontból a hátrányos helyzetű régiókban működő vízmű vállalatok rendelkeznek legérzékenyebb gazdálkodással.
5. Konklúzió Láthattuk, hogy a víziközmű szektor átalakuláson megy át, számos tényező befolyásolja a vállalatok gazdálkodásának legfőbb paraméterét, az értékesített vízmennyiséget. A fogyasztói szokások régiónkénti változatosságot mutatnak, amely tovább bonyolítja a probléma megoldását. A jelen és a jövő szakemberei kihívások előtt állnak, amelynek megválaszolása egyáltalán nem egyszerű feladat. Az eddig elmondott összefüggések mellett a megoldások keresésénél számos más folyamatot is ismerni kell, mint például árrugalmasságot, részletes költség szerkezetet, folyamatban lévő rezsicsökkentést, közműadó hatásait. A tanulmányom figyelemfelkeltésként szolgált, és remélem hamarosan a problémafelvetésemre válaszokat fogunk kapni.
1.
Irodalomjegyzék
[1] Ambrus L. és tsai. A vízgazdálkodás fejlődése, Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda, Budapest, 1972. 304-324. o. [2] Központi Statisztikai Hivatal adatbázisa, www.ksh.hu [3] Sajtos L., Mitev A.- Spss kutatási és adatelemzési kézikönyv
Alinea Kiadó, Budapest, 2007. [4] Papp M., Deli M., Bódi G., Solti D., Solymosi E., Havas A., MAVIZ Távlati vízigénybecslés, Budapest, 2007. [5] 1990. évi LXXXVII. törvény az árak megállapításáról [6] Illés M. A közszolgáltató vállalatok gazdasági szabályozása AULA Kiadó Kft., Budapest, 2000. [7] 2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról [8] Európai Parlament és Tanács 2000/E/EK irányelve
