VII. évf. 3. szám • 2007. december • Alapítva:
A FENYÕFA KALANDJA Én egy magányos kis fenyõként kezdtem az életemet, az erdõ legszélén. Most már egy családi ház udvarán élek barátnõmmel. De elmesélem neked, hogy hogyan kerültem ide. Egy kis mókus hozta ide a magomat az erdõ legszélére, ahol elejtette azt. Ahogy nõttem, cseperedtem, jöttek a madarak, lecsippentették rügyemet. Beköszöntött a hideg tél is, és nekem valami hiányzott a télbõl. A szeretet, az, hogy legalább a lelkemben meleg legyen. De nem jött el az a melegség, csak tíz év múlva. Mikor emberek jöttek és tövestõl kiszedtek. Azt hittem, tûzrevaló lesz belõlem, pedig én úgy gondoltam, ez nem jó így, mert a többiek, akik messzebb éltek, azt üzenték a jeges széllel, hogy szép vagyok és sudár. – Akkor miért vágnak ki? – gondoltam magamban. Kiderült, hogy nem kivágnak, hanem beleültetnek egy nagy cse-
KARÁCSONY
répbe, és betesznek egy szobába, ahol jó meleg van, és feldíszítenek, ünnepelnek. Úgy éreztem, én vagyok a középpontja mindennek, és ez így is volt. Most éreztem azt a melegséget a lelkemben, amit még soha. De egyszer csak leszedték rólam a díszeket, és kitettek az udvarra. Ott megismerkedtem Lizával, a mellettem lévõ fenyõvel. Elérkezett a karácsony és újra felöltöztettek minket ünnepi ruhába, és én a legszebb éjszakán, amikor telihold volt, átnyújtottam Lizának a leggyönyörûbb üvegszívet, ami piros volt, aranyszínû csillámokkal. Ahogy cseperedtünk, összefonódtak ágaink, és egyre jobban megszerettük egymást. Én pedig úgy éreztem, ha õ nem lenne, én sem lennék boldog! Czigeldrom-Korom Judit 5.z Makói Általános Iskola, Belvárosi Tagintézmény Bartók épület
A karácsony a szeretet ünnepe, áthatja a boldogság légköre. Ha körbeüljük a nagy fát, megláthatjuk a csodát. Itt van már mindenki, az ajándék is, bontsuk ki! S mi van benne? Szeretet! E nélkül élni nem lehet! Tapasztó Daniella 7.m Makói Ált. Isk. Belvárosi Tagintézmény, Kálvin épület
a város gyermekeit Dr. Buzás Péter, Makó város polgármestere, Apjok Vivien diákpolgármester és a Mikulás köszöntötte. A Hagymaház mögötti téren 1200 nebuló izgatottan várta a Mikulás
illetve az óvodások esetében a 250 méteres távon. A Mikulás-sapkában futó gye-
jelzését a futás indításához. A nevelési-oktatási intézményekbõl érkezõk óvodai, általános iskolai és középiskolai kategóriákban mérhették össze tudásukat az 500,
rekek nagy lelkesedéssel teljesítették végig a távot, melynek megtételéhez a futás elõtt szétosztott szaloncukrok elfogyasztása is hozzásegített. Terveink szerint 2008. december 6-án ismét találkozunk a város összes óvodájából és iskolájából jelentkezõ indulókkal!
Mikulás-futás Idén is sor került Makó Város Önkormányzata által szervezett Mikulás-futásra, amely a Gyermekek éve óta hagyományosan december 6-án lett megrendezve. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is neves elõadómûvész szórakoztatta az egybegyûlteket. Most a fiatal énekesnõ, Szandi koncertjére melegíthettek be a futás elõtt állók. A nagysikerû koncert után
ÉLMÉNYEINK
VII. évfolyam 3. szám 2007. december
Csendes nap 2007. szeptember 3-án végre megkezdõdött a 2007–2008-as tanév, új ismerõsökkel a Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképzõ Iskolában is. Vasárnap, szeptember 2-án istentiszteleten ismertük meg Csontos Hajnalkát,
hit- és erkölcstan tanárunkat. Ezután négy csoportra oszlott a három osztály, ki-ki milyen színû kártyát húzott. A rövid bemutatkozások után megebédeltünk. Nemsokára belekóstolhattunk a tesióra hangulatába, a rajzóra mûvészetébe, a
csoport egy-egy plakátot készített újságból kivágott képekbõl. Nagyon frappáns
hogy a szerény oldalunkat ismerjék meg elõször. A sok játék után zsíros kenyér
alkotások születtek. A kommunikációs óra bevezetésében játékosan mutatkoztunk be egymásnak, közös ismereteket szereztünk a másikról, majd a 40 percbe belefért egy kis játék is. A tanárok nagyon kedvesek voltak velünk, és mi is megpróbálkoztunk azzal,
partit rendeztek nekünk, amihez még egy kis kakaó is járt. Ekkor ismertük meg az iskola hangját, Rakonczás Pál énektanárt.
Tábortüzet akartunk gyújtani, csak éppen akkor tûzgyújtási tilalom volt, ezért csak egy mécsest kaptunk. Az elsõsök számára ez egy rendkívül jó nap volt, mert így legalább nem az elsõ tanítási napon ismerkedtünk meg az iskola hangulatával, hanem egy kellemes, programokkal dús vasárnapon. Labát Anita 9.b Bottyán Cintia 9.b kommunikációs órák rejtelmeibe, és egy kicsit még játszhattunk is. Stenszky Csaba és Kecskés Tibor tanár urakkal floorballoztunk, ami nagyon mozgalmas és izgalmas volt. Rajzóra keretében mind a négy
2•
ÉLMÉNYEINK
VII. évfolyam 3. szám 2007. december
Gólyaavató Nagy izgalommal készültünk a Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképzõ Iskolában az elsõ tanítási napra, az
de itt, mint kilencedikes, gondoltam, másra kell készülni. A végzõsök már elõre szóltak, hogy készüljünk sportos ruhá-
val, és vigyünk üdítõt is, persze azért, hogy szegénykék ne szomjazzanak! : )))) Voltak elõzetes feladatok is, mint például 3 napig szemetes zsákban hoztuk a tankönyveket, avagy a KERI elõtti téren fekvõtámaszt nyomtunk, azt is kiabálva, hogy „gólyák vagyunk”. Mikor a nagy nap elérkezett, várakozással teli izgalommal indultunk a nagy eseményre. A különbözõ feladatok sokszor nagy derültségre adtak okot. A gólyalötty elfogyasztása hagyott bennünk némi nyomot, de ezt is „túléltük”! Köszönjük a 12. osztálynak ezt az emlékezetes délutánt, és reméljük, ha majd mi leszünk 12.-esek, akkor mi is ilyen kellemes délutánt nyújtunk majd az akkori gólyáknak. Papp Zsanett 9.c
elsõ hetekre, mert mindenki arról beszélt, hogy majd lesz a gólyaavatás. Idén már szeptember 12-én sor került rá.
Az igazság az, hogy a mi általános iskolánkban fecskeavató volt az elsõsöknek,
Mikulás-buli a Kertvárosiban Ez a nap is eljött, hogy egy újabb bulin vegyünk részt. Ezt a csütörtöki délutánt mindenki várta. Erre a buli szervezésre már korábban összegyûltünk. Pontos helyszínt és idõpontot egyeztettünk. Természetesen, a dj-s-rõl sem feledkeztünk meg. Hisz zene nélkül ez a buli sem lett volna buli. Sokakban felmerült a kérdés vajon milyen lesz? Eddig itt, a Kertvárosiban minden diszkó jól sikerült, s pozitív visszajelzéseket kaptunk. Csak úgy közzé teszem, hogy ezen a bulin az vehetett részt, aki ebbe az iskolába jár és több mint 5 kg papírt hozott be az iskolánkba. Amennyiben az illetékes gyerek nem hozott be papírt és be szere-
tett volna jönni bulizni, azt nem állt módunkban beengedni. Nos, a mulatásról is írjak egy kicsit… Én pár szóval köszöntettem a többieket. Elõször kicsit unalmasan kezdõdött ez az egész buli, majd Dj Zolinak köszönhetõen, mindezt megelõztük. Hiszen jó zenéket adott, mikor szóltunk neki. Elõrukkoltunk különbözõ táncversenyekkel. Persze, akik jól táncoltak, azokat a tanulókat ajándékkal jutalmaztuk. Ezt az egész táncversenyt úgy vezettük le, hogy titokban figyeltük azokat a diákokat, akik jól mozogtak. Hát voltak sokan, így nehéz volt a választás. Szeretném, ha a közeljövõben is együtt tudnánk mûködni. Nem csak a bulizásról
van szó, hanem a tanulásról, a tanárok közötti „viszonyról” is. Mert ahogy néhány diák a tanárokhoz szól, az enyhén szólva felháborító! Persze, ez csakis rajtatok áll vagy bukik. Remélem, hogy jól éreztétek magatokat. Bár, csak úgy halkan megjegyzem, a múltkori buli, amit nem olyan régen szerveztünk, valahogy nekem mégis jobban tetszett, mint ez… Tulajdonképpen, ez mindenkinek a saját ízlésétõl függ. Ui.: LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK! Molnár Enikõ (az iskola képviselõje és elnöke)
•3
IFJÚ TOLLFORGATÓK
A Terület A kezdet 1. Hideg, sötét éjszaka. Két jó barát a tábortûznél ül, és melegíti szerény vacsoráját. – Minek kellett pont ide jönnünk? – kérdezi James. – Most meg már megint, mi nem tetszik? – háborodik fel Daniel. – Az, hogy iderángatsz erre a cecelégytõl hemzsegõ hülye helyre, mikor otthon is ülhetnénk. – Egy, itt nincs cecelégy. Kettõ, te vagánykodtál mindig, hogy milyen nagy harcos vagy. Három, otthon semmi érdekes nincs. – De útálom, mikor ezt csinálod. Kiráz tõle a hideg. Különben is, az csak egy átkozott játék. Érted? Egy átkozott játék! – kezd feldühödni, a kicsit sem kevés rovartól. Valami moccan. Daniel odafordul. – Te hallottad? – Nem. De most ne kezdj el ijesztgetni. Nincs kedvem ehhez. – Nem szórakozok, valami volt ott. – Tán a jeti? James-en megfeszül a ruha. Oly hirtelen vágódik hátra, hogy Daniel-nek ideje sem marad reagálni. Csak a segélykiáltást hallja. Eltûnt. Talán õ lesz a következõ? Futása olyan gyors, hogy még egy nyúl is megirigyelhetné. Az életéért küzd. De nem, már túl fáradt. Összeesik. Barátai ijedten futnak utána. Csak vicc volt, haver! Csak vicc… Minden elsötétült. 2. Daniel még 3 nap múlva is kórházban. Szívrohamot kapott. Nem is csoda, hisz az életéért küzdött. Három alak lép be az ajtón. – Szemetek – motyogja magában. – Csak három nap múlva vagytok képesek idetolni a pofátokat? – a mellkasa megint szúr. – Ne idegeskedj. Nem szabad – csitítja magát. – Nagyon megijedtünk. Nem tudtuk, hogy ennyire hiszel ebben a históriában. – Hagyjál már azzal a marhasággal. – Mirõl beszéltek? – kérdezi James. – Nem ismered a város legendáját? – Honnan ismerném, mikor alig egy fél éve vagyok itt. Örülök, ha hazaérek a melóból. – 2007 évvel ezelõtt – kezdi maga elé bámulva –, Krisztus születésekor teremtõdött egy varázserdõ. Egy olyan erdõ, ahol minden valóra válik, amit az ember kitalál. – Atombomba? – kérdezõsködik. – Nem. Inkább a mesék. Törpék, tündérek, olyanok, amik sosem jöttek, jöhettek létre. De ez a terület megvédi magát. – Kiktõl? – Tõlünk, olyanoktól, akik nem érdemlik meg. – És mi a jó ebben? – Hatalom, gondok nélküli élet. Senki sem tudja. Mindenféleképp jó dolog. Csakhogy van egy kis bökkenõ. – Mi? – kérdezi kicsit sem szkeptikusan. – Azt mondják, ha az erdõ veszélyben érzi magát, ha túl sok a „rossz”, akkor elenged magából minden rémséget. És ezt senki sem éli túl.
4•
– Ahhoz képest, hogy ez csak egy mese, eléggé libabõrös lettem. – Nem. Te rettegsz – helyesbíti a jobbján álló, minden bizonnyal legidõsebb férfi. – Aki ezt a történetet hallja, kortól, nemtõl függetlenül, mind megrémül. Ezért hiszik el sokan. – Hát reméljük. Nem következik be ilyesmi. – Pedig fog. Hidd el, fog – aznap senki se szólalt meg. A rettegés újra elfogta õket. Reménykednek. De mindannyian tudják, a rémálomba illõ napok hamarosan elkezdõdnek. 3. Sûrû erdõ, sötét éjszaka. A harmóniát egy zseblámpa fénye töri meg. De valami nincs rendben. Ezt a zseblámpást valaki is érzi. Fura hangok süvítenek körülötte. Lehet, hogy csak a szél susogása. Egy enyhe fény villan fel elõtte. Egy lámpa. A fény közeledése felgyorsul. A hangok egyre furábbak. A hely egyre rémisztõbb. Mintha árnyak futkosnának körülötte. Egy férfi hangját hallja. – James! James! – Daniel? – ordítja vissza. Már tudja, hogy barátja jön, mégis keze-lába remeg. Retteg. Nem tudja mitõl, retteg. – Te meg mit keresel itt? – Én… – Meg is ölhettelek volna – szakítja félbe ingerülten. – Most meg mi bajod? – Egy lény. Elszabadult – kezd lehiggadni. – Mi? – Én, és még néhány ember éjszakánként az erdõt járjuk. – Minek? – Vadászunk. – Mire? – Ha esetleg elszabadulna egy lény, meg kell ölni. És most, annyi év után elõkerült egy. – És ha barátságos? – Nem kockáztathatunk. – Volna egy kérdésem. – Csak siess. Úgy érzem, lesz ma még dolgunk ezzel. – Kik azok, akiket a Terület beenged? – Akik megérdemlik – szemei eközben vadul cikáznak ide-oda. – Jó, jó, de kik azok? – Hát itt a csapda. Senki sem tudja. De aki hallotta a történetet, szentül állítja, hogy õ az a bizonyos. Mozgás hallatszódik. A többiek nem lehetnek, szólongatnák õket, és látszana a lámpájuk fénye. Itt valami nincs rendben. – Te is hallod? – kérdezi Daniel. – Igen, a hátam mögül jön. Trappolás. Egy ló jön valahonnan. James elfordul. A csontig hatoló rettegés fogja el. Nem is csoda. Egy embert lát. Egy farkasembert. – Hát igaz! – ez volt az utolsó mondat, ami elhagyta James ajkait. A rém elkapta. Daniel éppen, hogy el tudott ugrani. Fejét egy kõbe üti. Látja még négy társának arcát. Halottak. – Hát elkezdõdött – a kép ismét elhomályosul. 4. Ismét egy kórház. Hatan maradtak. Jack, Lee, Catherine, Woody, Ron, és Daniel. Õt két rendõr faggatja. – Mi olyan átkozottul hihetetlen? – kezd kikelni magából Ron, Daniel egyik társa. – Egy motoros banda az erdõ közepén? Hülyének néz maga?
VII. évfolyam 3. szám 2007. december – Már mondtam. Este, mi tízen elmentünk egy kis esti gyalogtúrára. Egyszer csak jön egy csomó motoros, és elkezdenek üldözni. Az erdõben próbáltunk elbújni. – Ja. Õk meg chopper-rel maguk után – gúnyolódik az egyik rendõr. – Miért nem érti már meg végre?! – ordítja Ron. Teljesen elvesztette a fejét. Barátai jutnak eszébe. – Rendben. De kérem, egy ideig ne hagyják el a város környékét. Ahogy a két rendõr kilép az ajtón, Ron utánuk mutogat egy-két szépet. – Akkor most mit csinálunk? – kérdezi Woody. – Meggyógyulunk, te ütõdött – vágja rá kicsit sem felpaprikázott barátunk. – Aztán? Szólunk a zsaruknak? – Mégis mit mondanál? Halló, Woody vagyok. A haverjaimat kinyírta egy farkasember. Ja, és van egy Terület nevû hely, ahol minden valóra válik, amit az ember eddig kitalált. Õ is onnan jött. Mondd, te tényleg normális vagy? – Akkor mégis mi legyen? – Meggyógyulunk – vágja rá hidegen Daniel. – Aztán utánaolvasunk ennek a rémpofának, és kinyírjuk? – Én most már teljesen kiakadtam. MI VAN?! – szegény Jack. Lelkileg õ a leggyengébb. Még most se fogta fel, mi történt vele. – Amint kiengednek innen, utánajárunk, hogy hogyan ölték meg a mesékben a farkasembert. Aztán helyretesszük ezt az egészet. – De csak a farkasemberrel. Ki tudja, még mi minden, és mikor jön elõ. – Van még egy nagyon fontos dolog. Mért csak négyünket ölte meg? – kérdezi némileg felzárkózva Jack. – Figyelmeztetés. Közel jártunk. Nagyon, nagyon közel. Az ápolónõk pontosan érkeztek az ebéddel. Aznap megint senki sem szólt a másikhoz. Tudták, mi a feladatuk. És amúgy sem akartak kellemetlen beszélgetésekbe bonyolódni. Inkább aludtak. Vacsora után – ami elég hamar jött – egybõl lefeküdtek. Sok erõt akartak összegyûjteni. Kemény idõszak elé néztek. 5. Tíz nap. Hét napig kórházban, három keresés. Mindannyian fáradtak. – Három nap. Három nap telt el, és semmi sem történt. Se egy haláleset, se egy kis infót nem szedtünk össze – zsörtölõdik Daniel. – Woody még nincs itt. Lehet, hogy talált valamit. – Az nem kifejezés – szól a háta mögül. – Alig gyõztem nyomtatni. – Na lássuk, mit találtál – Woody leülés közben nyújtja át aktatáskáját Danielnek. Egy marék papír kerül elõ. – Mindent. Szó szerint. Felmérések, amik azt mutatják, hogy a farkasemberes történetek 99%a megegyezik azt illetõen, honnan jöttek, és hogy lehet õket legyõzni. – És ez mért jó? – kérdezi Ron. – Mert sokkal nagyobb az esélye, hogy azt fogjuk ki, akit le is tudunk gyõzni – motyogja papírok mögül Daniel. – Ron, te szerezz fegyvereket. Tudom, hogy van, de azok nem lesznek elegek. Automata, sörétes, mindegy, de gyorsan mozgó tárgyat el kell vele találni. (folytatás az 5. oldalon)
IFJÚ TOLLFORGATÓK (folytatás a 4. oldalról) – Rendben – és már indul is, hogy minden idõben meglegyen. – Lee, te készíts ezüstgolyót. Amennyit csak tudsz. Majd beszélsz Ron-nal, hogy pontosan milyet. – Rendben. – Catherine, te keresd meg az erdõ térképét. – Hogyan? Lehet, hogy sohasem merészkedtek oda. – Azért csak próbálkozz. – Jó. Hívlak, amint lesz valami. – Rendben. Woody, te segítesz neki. – Jack, te nekem segítesz. – Miért pont én? – Mert te szeretsz olvasni. Át kell nyalnunk ezeket a lapokat, hogy tájékozottak legyünk. Sose lehet tudni. Õk ketten maradtak Daniel házánál. Még nem akartak dolgozni. Inkább megpróbáltak pihenni. Hosszú hetük volt. 6. Hónapok teltek el azóta, hogy Daniel kiosztotta a feladatokat. Már egy jó ideje nem látták egymást, csak akik együtt dolgoztak. De végre kész. Szinte minden a helyén van. Már csak egy jó terv kell. – Catherine, találtál valamit? – Igen. Meglepõ, de nem is keveset. A legfrissebb, egy-két éves térkép – ezt rögtön át is adja. – Hajoljatok közelebb – kéri társait Daniel. Egy régi, házilag barkácsolt asztalra teszi az újonnan szerzett feljegyzést. Mindenki alaposan megnézi. – Arra gondoltam, hogy körbefoghatnánk ezek
VII. évfolyam 3. szám 2007. december
mögött a dombok mögött – szólal meg a csapat egyetlen nõi tagja. – Már csak kellene egy vállalkozó szellemû, aki odacsalja. – Majd én – szól egy ismeretlen hang. Mindenki odafordul. – Rick? Hogy kerülsz te ide? – kérdezgetik meglepetten. – Megéreztem, hogy baj van. Ugye, nem késtem el? – reménykedik. – Hát, ami azt illeti, négyünket elkapta egy farkasember. – Farkasember? Õket könnyû legyõzni. – Mert te mindig mindent tudsz, ugye? – Ron és Rick között valósággal szikrázik a levegõ. Sose kedvelték egymást. Ron az erõs, Rick a bölcs, az eszes. Nagy ellentétek. – Ez így nem lesz jó. Túlságosan kiszámítható – Jack ezzel igencsak magára haragította Catherine-t, még ha nem is mondta. – Szerintem, lehetnénk kicsit cselesebbek. Éjszaka. Sötét éjszaka. Hét alakot lehet kivenni. Kezükben fegyver, amire lámpát csatoltak. Idegesen keresik prédájukat. Szép lassan köralakzatot vesznek fel. – Szerinted minek ennyi fegyver? – kérdezi Lee Woody-tól. – Biztos, ami biztos. Egy árny moccan elõttük. Nem mernek lõni. Ron felõl is elfut valami. Végül mindannyian észreveszik a mozgásokat. – Nincs egyedül – Rick pupillája kitágul. Õ adja az elsõ lövést. Nem talál. – Mindenki meneküljön – ordítja valamelyi-
kük. Hát, ezt nem kellett volna megtenniük. Az árnyékok gazdái elõbújtak. Ordításukkal megzavarták ellenfelüket. Pont ugyanaz, amit õk akartak. Összezavarni. Ám Daniel hamar észrevette a csapdát. – Tûz! – és mindenki lõni kezdett. Visszaálltak köralakzatba, és tüzeltek mindenfelé. Alig találtak el valamit. Nemsokára elfogy a lõszer, és õket körbevették. Szerencsétlenségükre mozgó tárgyat kell eltalálni. Rick még átad egy tárat Catherine-nek, de ezzel csak magának ártott. Egy korcs elragadta. A fegyverek ropogása elhalkult. Nincs remény. Hét szörnyetegbõl csak párat találtak el. Néhány seb nem is halálos. Elsõnek Lee térdel le. Tiszteletét adja ellenségeinek. A többiek követik példáját. Ám Ron ördögi nevetésbe kezd. Táskáját, melyet eddig próbált nem észrevehetõvé tenni, leveszi válláról. A kacaj hangosabb, õrültebb. – Hagyd, nincs értelme. Sokan vannak – csitítja Jack és Woody. – Azt hiszitek, lõni akarok? – a nevetés folytatódik. – Annyira én sem vagyok bolond. Hehe! Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem hagyom, hogy ezek szabadon kószáljanak – egy köteg robbanóanyagot vesz elõ. – Te normális vagy? Fel is robbanhattunk volna – eközben a farkasok egyre közelednek, már kezüket lendítenék. – Most már nem mindegy? – és megnyomta a gombot. Bihari Dávid Almási Tagintézmény
AZ ÕSZ
Az idõ múlása
Didereg az õz, Utolérte az õsz. Hull a sárga falevél, Már a tücsök sem zenél.
Elindul egy hajó a kikötõben, S ki tudja, hol lesz vége. Mint beszélni nem tudó hal, Vergõdve úszik a kék tengerben. Kit a mélység magához láncol, És csak egyre húz egy örvény, Ki szinte már táncol. S hiába szólok, hogy engedj el, Te átok, Érzem, nem juthatok tõle távol. Majd, mint nyugodni vágyó csillag, Lehunyom szemem, S borzadva tölt el a tudat, hogy semmit sem látok. Hol az a sejtelmes reménysugár? Ki, mint egy látnok, megjósolta, Hogy nem hiába vágyok, kívánok, És jobbá teszem e világot. S ki, mint szerelmes ifjú, Színesebbé varázsolom a színekkel a tavaszi virágot. S a fojtó mélységben, már Elvesztem, minden eszmém. De mind hiába, csak forog tovább az örvény, Akár a tavaszi szél csavarta kökény. Az örvény, egy szorító, báli darázsderék. Melynek kibomlott szálait, koptatja az idõ. És dolgozza el, a ropogó tûz mellett ülõ Agg merengõ. Majd lassacskán csökken a sodrás, És mi magunk a hintaszékben ülve A fotóalbumban nézzük, a mit sem Sejtõ gondtalan utánpótlást. Pintér Evelin
Megjöttek a cinegék, A friss elemózsiáért, De megláttak egy lepkét, És testüket utána vetették. Menekül a lepke, El-elpilledve, Zavarja a pára, Nehezül a szárnya.
Simon Krisztofer rajza, Újvárosi Óvoda
Lebbent szép nagy szárnya, Nyomában a madár csárda, Rálibbent egy kisfára, Elbújt tõlük, nagy hála!
Mily okosan szólt a veréb, Pedig a bagollyal volt nemrég. – Honnan tudod, kismadár, Hogy a hó nem jön ily korán?
Szomorú a cserje, Mivel csípõs szél is verte. Töröttek a vesszõi, De nõnek majd új sarjai.
– Aj, aj, róka komám, Te az õszrõl nem hallottál? – Nem, nem, veréb uram, Köszönöm, hogy megtanultam!
Az a hír járja, Hogy az erdõt varjú „járja” És egyre csak azt károgja: – Kár, kár, kár, elmúlt a nyár!
Hideg van már gyerekek, Elköszönök tõletek. Majd visszajövök nyáron, Egy fehér birkaháton.
– Bizony, bizony – szólt a róka, Várhatunk most már a hóra! – Dehogy, dehogy, rókácskám, Nem fog jönni ily korán!
Kelemen István 5.z Makói Ált. Isk., Belvárosi Tagintézmény, Bartók épület
•5
MOZAIK
VII. évfolyam 3. szám 2007. december
Óvodás „iskolások” Vízhez szoktatás Nagy meglepetést kiváltó meghívót kaptak az Újvárosi Óvoda nagycsoportosai a Makói Iskola Deák épületének pedagógusaitól és gyermekeitõl. Egy játékos sportvetélkedõre szólt a meghívó, ahol némi ügyességet kívánó, mozgásos versenyfeladatokban mérhették össze erejüket, „felkészültségüket” az ovisok. A gyermekek jó hangulatban, felszabadultan töltötték el ezt a délelõttöt az iskolában, mintegy oldva azt a feszültséget is, amely az iskolavárást jellemzi. Találkoztak az ovisok „régi” óvodástársaikkal is, akik segítettek a feladatok végrehajtásában, ily módon számtalan sikerélmény részesei lettek a kis nebulók. Szívesen emlékeznek vissza az óvodás „iskolások” erre a délelõttre, sokszor elhangzik a mondat: „Milyen jó volt az iskolában.” Tulipán utcai óvoda épület
Ebben a tanévben kaptuk azt a lehetõséget, hogy az újonnan megépült fürdõrész tanmedencéjében a gyermekeket vízhez szoktassuk. Elõzõleg a szülõkkel megbeszéltük a vízhez szoktatás lényegét, mely a legtöbb gyakorlatot tartalmazó terület. A fürdõben teljes menetfelszereléssel minden szerdán 9.30-kor megjelentünk. Átöltözés után a gyermekekkel, két csoportra osztva, a medence partján szárazföldi gyakorlatokat végeztünk, a bemelegítés után vonultunk a vízbe. A fürdõ változatos kiegészítõ eszközöket, vízi játékokat biztosított a számunkra, amelyek még a bátortalanabb gyerekeket is jobban ösztönözték a víz elfogadására. A gyermekek tanulási sebessége és kiinduló szintje nagyon különbözõ volt.
Óvodások rajzkiállítása Sárkányt készítettünk „Téli mesék” címmel rajzkiállítás nyílt a Városháza Galériában. A megnyitó és az ünnepélyes díjátadás 2007. november 15-én volt. Varga Zoltán alpolgármester megnyitó beszédében elmondta, hogy milyen nagy jelentõsége van a mûvészeti nevelésnek az óvodában. A mesék világa még nagyobb teret ad a képzelet szárnyalásának. Karsai Ildikó, a mûvészeti csoport vezetõje örömmel számolt be arról, hogy a pályázatra sok szép rajz érkezett. Majd átadta a díjazottaknak a könyvjutalmat és az oklevelet. Az Újvárosi Óvodából elsõ helyezést ért el Molnár Margaréta az Erdélyi Püspök utcai épületbõl. A második Csizmazia Csenge, a harmadik helyezett pedig Gera Goldina lett. A díjátadás után a gyerekek szüleikkel együtt megnézték a kiállított munkákat. Miklán Andrásné óvodapedagógus Újvárosi Óvoda Vásárhelyi utcai épület
Lomtalanítás az iskolában Az igazgató bácsiék 2007. október 27-ére, a nagy padlástakarításra kerestek vállalkozó gyerekeket. A 8.m osztály, néhány 7.-es, 6.-os és mi, 7.m osztályosok jelentkeztünk erre a feladatra. A munka elkezdése elõtt az igazgatóhelyettes tanárnõ eligazítást tartott. A régi épület padlásával kezdtünk, láncba álltunk, hogy gyorsabban haladjon a munka. Ócska, tönkrement, poros székeket, padokat, asztalokat, lámpákat, képeket, vaságyakat hordtunk le az udvarra. Ott a fiúk nagy élvezettel „kapták szét” a padokat és a székeket. A fémhulladékkal háromszor fordult a teherautó, olyan sokat hurcoltunk le. Egy kis pihenõ után a Bagolyvár padlását is elkezdtük lerámolni. A két padlás és az udvar nyüzsgött a szorgosdolgos gyerekektõl és tanároktól. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindenki játéknak fogta fel a nehéz padlástakarítást. A hulladékokat elszállították a MÉH-be, és az ebbõl befolyó pénz az iskola kasszájába kerül. 7.m osztály tanulói
6•
Egy októberi õszi délután, miután diákönkormányzatunk ismét összeült megbeszélni az aktuális feladatokat, arra az elhatározásra jutottunk, hogy a soron következõ ülésen sárkányt fogunk készíteni. Nagy lelkesedéssel vágtunk neki a MI sárkányunk elkészítéséhez, és kíváncsiak voltunk, hogy ezt a huzamosabb ideig repülésre képes szerkezetet, vajon mikor használták elõször és honnan is származik. A zsinóros sárkány legrégebbi említése Kínából származik kb., kr.e. 200-ból. A leírásokból arra lehet következtetni, hogy ez egy madár formájú sárkány lehetett. Kínából aztán lassan egész Ázsiában elterjedt, majd a 16. században már Európában is széles körben alkalmazták idõtöltésként. Egy érdekesség: 1700 körül Franciaországban például már megtiltották a közparkokban a használatát, mert gyakoriak voltak az összetûzések a rivalizáló sárkányeresztõk között. Késõbb a játékszerbõl munkaeszköz és tudományos kísérletek eszköze lett, majd a repülési kísérletekben vált jelentõsebbé. Íme néhány példa: 1749-ben Alexander Wilson és Thomas Melville sárkányokkal emeltek hõmérõket a magasba, hogy megmérjék a hõmérséklet változásait különbözõ magasságokban. 1894-ben B.F.S. Baden-Powel szabadalmaztatta Levitor nevû ember emelõ rendszerét katonai megfigyelés céljára. 1902-ben a Wright fivérek Kitty Hawk-nál végrehajtották az elsõ sikeres motoros repülést. Irányító szerkezetüket négyzsinóros sárkány kísérleteikre alapozták. 1988. A sárkányok húzóerejének újrafelfedezése Peter Lynn nevéhez fûzõdik. Az irányítható sárkányok által vontatott kocsijával új sportot teremtett. Sokáig tanakodtunk azon, hogy a MI sárkányunk milyen is legyen, mit is szimbolizáljon. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy olyan sárkányt készítünk, melynek színe mindannyiunk számára egyet jelent, az otthont. Ez a szín pedig városunk színe, a kék-piros. A gondosan kiválogatott nádak, a színes krepp-papír, a spárga és ragasztó beszerzése után nekiláttunk egy 8 ágú sárkány készítésének. Idõközben egy napközis csoport is a segítségünkre sietett a Makói Általános Iskolából. Mintegy 2 órás megfeszített munkát követõen, elkészült a közel 6 méteres sárkányunk. Sajnos, az idõ nem tette lehetõvé, hogy felhúzzuk az égboltra, de a tavasz elsõ napsugaraival erre biztos sort kerítünk. Városi Diákönkormányzat
Ehhez a körülményhez idomulva alakítottunk ki egy olyan gyakorlatsort, amelyben a gyerekek megközelítõleg arról a szintrõl végzik a feladatsort, amely a tudásuknak megfelel és a lassabban haladó gyermekek számára is kiegészítõ, rávezetõ gyakorlatokat is tartalmaz. Az elmúlt három hónap bebizonyította, hogy mennyire szükséges ez a tevékenység a gyerekek számára. Sokkal kevesebb megfázásos betegség volt, s edzettebbek lettek a gyerekek. Ezt a tevékenységet azért tudtuk ilyen sikeresen végrehajtani, mert a szülõk támogatását végig éreztük, s ezáltal a gyerekek is nagyon megkedvelték, sõt a továbbiakban is igénybe szeretnék venni ezt a szolgáltatást. Petõfi parki óvoda nagycsoport óvónõi
Benne leszek a TV-ben… (vagyis voltam, … akarom mondani – voltunk)
Az egész sztori ott kezdõdik, hogy egy szimpi pasi beállított közel 20 képpel, hogy kiállíthassa iskolánkban. Ennek részesei voltatok, hiszen ti is megnézhettétek a Kálvin téri tanári folyosón. Ez nem csak a kiállításból állt, hanem volt egy DVD az Antarktiszról, meg 1–8. osztálynak szóló TOTÓ, amelyet a DVD alapján kellett kitölteni. És most jövünk mi a képbe – Üveges Zsófia 8.m, Kiss Alexa 8.m, Gera Laura 8.m –, ugyanis ennek kapcsán meghívtak bennünket a Makó TV-hez. Félórás gyomorgörcs után mi is beülhettünk a Társalgó élõ, interaktív mûsorába. Nem volt könnyû feladat! Lezajlott egy rövid beszélgetés, majd kihúztuk a 20 nyertes nevét. A nyertesek leginkább alsó tagozatosak voltak. Utólag is gratulálunk a nyerteseknek! A jelszó örök: BENNE LESZEK A TVBEN…! Kiss Alexa 8.m
Alapítva:
Kiadja: Makó Város Önkormányzata Felelõs kiadó: Dr. Buzás Péter polgármester Felelõs szerkesztõ: Molnár László tanár, újságíró Szerkesztõség: 6900 Makó, Széchenyi tér 6. Szerkeszti a szerkesztõbizottság Nyomdai elõkészítés: 826design Nyomás: Makói Nyomda
