A vadgazdálkodás időszerű kérdései 4

A vadgazdálkodás időszerű kérdései 4.

D

A vadgazdálkodás időszerű kérdései 4.

D A konferencia címe: A dámszarvas-gazdálkodás időszerű kérdései Helyszíne és időpontja: Gyulaj Rt. 2005. június 7.

Országos Magyar Vadászkamara 2005.

Az előadások elhangzottak az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet szervezésében A borítófotót Blaumann Ödön készítette A belső borító Nagygyörgy Sándor fotói

Szerkesztő: dr. Nagy Emil Lektorálta: Gyenge László

ISBN 963 9369 Kiadja: Dénes Natur Műhely az Országos Magyar Vadászkamara megbízásából Felelős kiadó: Dénes István

T

A dámszarvas-gazdálkodás időszerű kérdései (Prof. Dr. Nagy Emil) ........................................ 6 A dámszarvas szaporodásökológiája és állományszabályozása (Dr. Sándor Gyula és Prof. Dr. Náhlik András) ...........................................................................20 Egészségi állapot, kondíció, termékenység a dél-dunántúli dámszarvas állományokban (Prof. Dr. Sugár László) ....................................................................................... 37 Gúthi dámszarvas-gazdálkodás eredményei (Bartucz Péter) ................................................... 44 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dámszarvas telepítésének története és eredményeinek vizsgálata (Borók István) .................................................................................... 52 Gyulaji dámszarvas helyzete (Fehér István) ................................................................................ 58

A DÁMSZARVAS-GAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI P. . N E Szent István Egyetem Tanácskozásunk célja a hazai dámgazdálkodás helyzetének áttekintése, értékelése és javaslatok megfogalmazása a jövő számára. Gyulajt azért választottuk tanácskozásunk színhelyéül, mert a magyar dámgazdálkodás múltja és sikere is e régióhoz kötődik. A gyulaji dámpopuláció az évszázadok során fogalommá vált, a legkiválóbb világrekorderek sorával büszkélkedhet. Szabolcs J. (1968) szerint Gyulajon már a XVIII. század végén és a XIX. század elején több ezer dám élt. Gyulajon és környékén kiterjedt erdők voltak, tulajdonosa Eszterházy Miklós herceg volt. Híres, nagyszabású vadászatokat rendeztek a Tamási melletti Rácz-völgyben és környékén. Ezekről a vadászatokról többen is beszámoltak „Ozorai vadászatok” címmel. A vadászatok eredményét az 1. sz. ábra mutatja. A hazai dámpopuláció telepítési anyaga is ebből az értékes állományból származik. Magyarország területén 1890-ben már 19 vármegyében volt dám. A két világháború azonban nagy pusztítást végzett az állományokban.

1. sz. ábra 6

MEGYÉNKÉNTI 2004 ÉVI BECSÜLT-, ÉS 2003 ÉVI TERÍTÉK MENNYISÉGE ÉS A GÍM ÉS A DÁM ARÁNYA /adat SZIE adattár/ Becsült / 2004 –ben /

Megnevezés

Becsült Arány / db

Dám lövés / db 2003-ban

ÖsszeZárttéri sen / db

Gím / db

Dám / db

Baranya

7785

435

17,8 : 1

161

-

161

Bács-Kiskun

4479

1708

2,6 : 1

274

132

406

199

2672

0,04 : 1

673

149

824

4172

113

36,9 : 1

8

24

32

Békés Borsod-AbaujZemplén Csongrád

Gím

Dám

Szabadtéri

108

288

0,3 : 1

26

2

28

Fejér

4050

735

5,5 : 1

232

40

272

Győr-Moson-Sopron

5175

304

17,0 : 1

71

-

71

212

1304

0,2 : 1

263

22

285

Heves

3181

107

29,7 : 1

28

-

28

Komárom-Esztergom

3527

470

7,5 : 1

144

36

180

Nógrád

2422

118

20,5 : 1

61

2

63

Pest

3805

1896

2,0 : 1

233

148

381

11903

4610

2,5 : 1

3088

3

3041

798

751

1,06 : 1

135

83

218

Hajdú-Bihar

Somogy Szabolcs-SzatmárBereg Jász-Nagykun-Szolnok

-

-

-

-

-

-

Tolna

4107

3359

1,2 : 1

619

1175

1794

Vas

6797

535

12,7 : 1

104

-

104

Veszprém

9574

893

10,7 : 1

424

12

436

Zala

6248

279

22,3 : 1

57

56

113

78542

20577

3,8 : 1

6653

1884

8437

ÖSSZESEN:

1 sz. táblázat

7

A legnagyobb dámállományok a nagybirtokok, majd később az erdőgazdaságok területén alakultak ki. A legjelentősebb gócok Gyulaj, Gúth, Somogy-Lábod, Békés-Sarkadremete, Duna-Tisza köze, Felső-Tisza-vidéke, Kiskőrös, Pusztavacs, Nyír, Gyarmatpuszta, Lovasberény, Timár és Vál térségében találhatók. Az 1971. évi Vadászati Világkiállítás a hazai dám fejlesztéséhez nagy lendületet adott. A MAVOSZ szervezésében Somogyvári V. (1984) adatai alapján 1970 és 1980 között, 86 vadászterületen 1000 dám telepítése történt. Ádámfi T. (1987) doktori értekezésében e telepítéseket értékeli és összegezi. Dámtenyésztés és telepítés céljából 1980-ban jött létre a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának kartali zárt téri tenyészkertje, ez kizárólag gyulaji tenyészanyag szaporításával foglalkozik. Eddig több mint 1000 élő tenyészállatot bocsátott a vadgazdálkodók rendelkezésére. Ez a kert jelenleg is működik. Itt szeretnék tisztelettel megemlékezni Szabolcs József erdőmérnökről, aki Gyulajon élt és dolgozott, és akinek múlhatatlan érdemei vannak a hazai dámgazdálkodás eredményeiben. A dámról készült szakkönyvei a hazai szakmai irodalomban meghatározók.

A hazai dám helyzetének értékelése Nagyvadjaink között a dámszarvas mennyiségét tekintve a negyedik helyet foglalja el. Az ország vadászterületének 5%-án, mozaikszerűen fordul elő. A megyék közül a legtöbb dám, Somogy, Tolna és Békés megyében található. Buzgó J. (2003) szerint az országos teríték 37%-át Somogy adja. A legkevesebb Szolnok, Heves, Borsod, Nógrád és Győr megyében van. A dám mennyiségi viszonyait az 1 sz. táblázat valamint a 2 sz. ábra mutatja. Az elmúlt évtizedekben a dám mennyiségi növekedését az erdőterületek növekedése, valamint a nagyüzemi agrárterületek növénytermesztési hozama befolyásolta. A 2003. és 2004. évi adatok alapján a dám 73%-a szabad téren, 27%-a zárt téren él. 2003tól 5%-kal csökkent a becsült állomány és a teríték mennyisége. A dámteríték szabad téren 78%, zárt téren 22% volt. A teríték megoszlása: az Erdőgazdasági Rt.-k területén 67%, a vadásztársaságoknál 22%, egyéb területeken 11%. A dámbika 60%-át külföldi, 40%-át belföldi vadász lőtte. A hazai vadászok kb. 3-4%-a lőtt életében dámot. A hazai lőtt gím és dám aránya 3,8 az 1-hez. Németországban 2004-ben gímből 62.362 db-ot, dámból 52.256 db-ot lőttek, ez az arány 1,2:1. Németországban 1 gímterítékre 0,85 db dám, Magyarországon 0,19 db dám esik. A hazai dám minősége a világranglista 1-50. helyének alapján egyedülálló. 1923-óta 6 világrekord dámtrófea esett, és ez mind Magyarországon. A rangsorban a legjobb 50-ből 31 magyar. A világrekordok közül 4 db Gyulajon és 2 db Gúthon esett. A C.I.C. pontszámok alapján a nemzetközi arányokat a 3 sz. ábra és a 2. sz. táblázat, a hazai arányokat a 4 sz. ábra és a 3. sz. táblázat mutatja be. Faragó S. (2002) szerint az elmúlt évtizedben az érmes dámtrófeák aránya 31,8% volt. A hazai dámgazdálkodás eredményeit a vadgazdálkodásunk színvonala és az 1970-1980-as évek során végzett telepítések eredményei igazolják. 8

DÁMSZARVASOK MENNYISÉGI VISZONYAI BECSLÉS – TERÍTÉK (1960 – 2004) /adat SZIE adattár/

Becslés Teríték

2. sz. ábra

9

DÁM VILÁGRANGLISTA Nr. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 10

Elejtés Elejtés helye ideje 2002 1991 1999 1994 2001 1972 1994 1993 1991 1999 1970 2002 2001 1982 2002 2001 1984 1969 2000 1997 2002 1995 1991 1974 2003 1980 1995 1995 2003 1965 1993 1988 1967

Gúth Gúth Podcejk Termanec Szakcs Gyulaj Jaegersborg Gúth Prace Zd’árka Gyulaj Újpetre Szakcs Palárikovo Moravany Stanoviste Taegersborg Gyulaj Szőreg Gúth Gúth Gúth Lábod Gyulaj Kisherend Gyulaj Podcejk Sarkadremete Gúth Gyulaj Petrovec Svodin Gyulaj

Ország Elejtő H H CZ CZ H H DK H CZ CZ H H H SK SK CZ DK H H H H H H H H H CZ H H H SK SK H

K. H. Spitzer R. Korz J. Simonek I. Visnak L. B. Tiefoldt J. Kádár H.K.H.Prins Henrik W. Eder M. Krejci J. Hanák F. Tolnai O. Palotai C. Haagensen J. Janik M. Jevocin B. Rada P. Henrik L. Fehér T. Kiss J. Rektor K. H. Spitzer W. Eder Anonymus J. Kalauz L. Bozó E. Hackstein J. Cerny R. Collong T. Pompiliu L. Fehér O. Stancek I. Kondel Anonymus

Tömeg CIC Bírálva /kg/ pontszám 5,00 5,80 4,97 4,92 4,95 4,44 ? 4,75 4,45 ? 5,15 4.51 5,17 4,32 4,25 ? 4,75 3,85 4,05 4,60 4,68 5,00 4,60 4,10 4,56 5,15 4,15 3,95 4,67 4,30 4,27 4,65 4,50

237,63 233,11 227,27 224,18 223,19 220,31 220,25 219,41 219,22 218,42 217,25 216,96 216,22 215,80 215,13 215,12 215,10 214,99 214,74 214,61 214,50 214,49 213,98 213,76 213,00 212,70 212,69 212,53 212,35 212,12 212,09 211,95 211,92

Gt-03. Gt-92. LnL-00. Ny-95. La-02. To-73. Br-01. Asz-93. Márki-92. LnL-00. Bp-71. Gt-03. La-02. Br-85. Ni-05. HL-01. Nü-86. Bp-71. Nag-00. Kh-97. Gt-03/1. Kr-96. La-02. Ny-90. Gt-03. Pl-81. LnL-96. Kr-96. Bk-04. NS-67. Ny-95. Ny-90. Bp-71.

34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51.

1995 1970 2000 1984 1997 1992 1994 1989 2003 1974 1997 1985 1986 1992 1986 1923 1974 1981

Kalinovo Gyulaj Mályvád Taegersborg Lovasberény Gúth Termanec Svodin Gúth Gyulaj Lábod Taegersborg Gyulaj Stari Log Svodin Gyulaj Gyulaj Ilok

SK H H DK H H CZ SK H H H DK H SI SK H H HR

J. Zarnovican F. Szűcs P. Debreczeni T. Christiansen Anonymus E. Perri H. Jacobsen J. Chabada R. Spitzer S. Tóth Anonymus K. Sorensen Anonymus J. Zakrsnik P. Krajniak P. Rimler L. Fehér J. Bilic

4,11 4,12 3,70 4,00 4,75 4,30 4,45 4,50 5,50 4,30 4,30 4,18 4,70 ? 4,65 3,84 4,35 ?

211,67 211,52 211,35 211,10 211,00 210,98 210,92 210,88 210,50 210,34 210,30 210,12 210,04 209,88 209,88 209,60 209,28 209,22

Ny-00. To-71. Nag-00. Nü-86. Kh-97. Márki-92. Ny-95. Ny-90. Bk-04. CsB-76. Kh-97. Nü-86. Ny-90. Kr-96. Ny-90. Bl-37. Pl-81. NS-85.

2. számú táblázat DÁMTRÓFEÁK VILÁGRANGLISTÁJA (1-50 HELY) ÉS AZ ORSZÁGOK ARÁNYA A C.I.C. PONTSZÁM ALAPJÁN (adat: OTB) VILÁGREKORDOK Gúth Gúth Gyulaj Gyula Gyulaj Gyulaj

62 % 14 %

12 %

8%

2%

2002 1991 1972 1970 196 1923

5,00 kg 5,80 kg 4,44 kg 4,15 kg 4,30 kg 3,84 kg

237,63 CIC 233,11 CIC 220,31 CIC 217,25 CIC 212,12 CIC 209,60 CIC

2%

3. sz. ábra 11

A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (C.I.C.) felkérésére 1984 január 16-17 én, Nemzetköz Dámvad Konferenciát szervezetünk a Mezőgazdasági Múzeumban, trófeabemutatóval összekötve. A konferencián a szervezet elnöke, főtitkára és számos külföldi szaktekintély vett részt és tartott előadást a magyarokkal együtt. A külföldiek kifejezésre juttatták, hogy Magyarországot azért kérték fel a rendezésre, mert a magyar dámgazdálkodás nemzetközi sikere ezt kiérdemelte. A magyar dámszarvas világelsőségének és versenyképességének megőrzése mindenkinek felelőssége és kötelessége. EU-tagként a vadászati turizmus, élő tenyészanyag és húsértékesíthetőség vonatkozásában a dámszarvas nagy lehetőségeket kínál.

Mi indokolja a nemzeti vadgazdálkodási program kidolgozását? Vadfajaink élőhelyén a jövőben, jelentős ökológiai változások várhatók. A vadgazdálkodók feladata, hogy alkalmazkodjanak az elsődleges művelők, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, és a természetvédők tevékenységéhez. Az élőhelyváltozás várható prognosztizálása A mezőgazdaságban csökken az intenzív, növekszik az extenzív művelés. Az állattenyésztésben csökken az abrakfogyasztó sertés és baromfi tenyésztése. Növekszik a legelőre alapozott szarvasmarha- és juhtenyésztés. Várhatóan 1,5 millió ha szántóterület kerül kivonásra és más célú hasznosításra. Az erdőgazdálkodás fejlesztése kiemelt feladat lesz. A nemzeti erdőprogram szerint 700000 ha új erdő telepítése várható, emiatt a növényevő nagyvad számát csökkenteni kell. Az apróvad mennyisége is csökkeni fog, mivel az új erdőtelepítés a művelésből kivont mezőgazdasági területeken történik. A NATURA 2000 program bevezetésével 2 millió ha-ra növekszik a védett területek nagysága. Ez a jelenlegi vadászterületek mintegy 40%-át érinti, itt korlátozott lesz a vadgazdálkodás. A Tisza térségében 12 árapasztó tároló létesül, mintegy 100 ezer ha területen. Ez a vízivad számára előnyt, de az egyéb vadfajokra nézve hátrányt jelent. Folytatódik az autópályák építése, mintegy 800 km hosszan, ahol újabb dupla sorú kerítés létesül. Az EU-ban a vadgazdálkodást a FACE képviseli; 29 tagországban 7 millió vadász van. A vadászatra vonatkozóan az EU-ban nincs szabályzó irányelv, minden tagországban a nemzeti vadgazdálkodás rendje marad. Napjainkban az EU a földhasználókat támogatja, és 30 féle pályázati támogatást kínál. A hazai vadgazdálkodó számára nagy lehetőség, hogy földet bérelhetnek, és regisztráltatva magukat, földhasználókká válnak, így az évi pályázatokon lehetőségekhez juthatnak. A vadgazdálkodás és a vadászat tennivalóit a Nemzeti Vadgazdálkodási Programban kell kidolgozni. Itt nyílik lehetőség dámgazdálkodásunk fejlesztésének megfogalmazására.

12

DÁM MAGYAR RANGLISTA Nr.

Elejtés Elejtés helye dátuma

Elejtő neve

Tömeg* /kg/

CIC pontszám

Bírálva

1.

2002

Gúth

K. H. Spitzer

5,43

237,63

Gúth-03.

2.

1991

Gúth

R. Korz

6,40

233,11

Gúth-91.

3.

2001

Szakcs

L. ielfoldt

5,35

223,19

La-02

4. 5

1972 2004

Gyulaj Budakeszi

Kádár J. A. Gillmann

4,44 4,40

220,31 220,21

To-73. OTB

6.

1976

Gyulaj

Gyulaji EVG.

4,25

219,64

OTB

7.

1993

Gúth

W. Eder

5,15

219,41

Asz-93.

8.

1978

Gyulaj

J. Cloppenburg

4,10

217,32

OTB

9.

1970

Gyulaj

Tolnai F.

5,15

217,25

Bp-71.

10.

1973

Gyulaj

G. Lang

4,90

216,99

OTB

11.

2002

Újpetre

Palotai O.

4,91

216,96

Gúth-03.

12.

2001

Szakcs

C. Haagensen

5,57

216,22

La-02

13.

1969

Gyulaj

Fehér L.

3,85

214,99

Bp-71.

14.

2000

Szőreg

Kiss T.

4,35

214,74

Nk-2000.

15.

1997

Gúth

Rektor J.

4,60

214,61

Kh-97.

16.

2002

Gúth

K. H. Spitzer

5,08

214,50

Gúth-03.

17.

1995

Gúth

W. Eder

5,40

214,41

Kr-96.

18.

1977

Gyulaj

J. Hagedorn

3,90

214,32

OTB

19.

1990

Lábod

Anonymus

4,60

213,98

La-02

20.

1974

Gyulaj

Kalauz J.

4,10

213,76

Ny-90.

21.

1997

Gyulaj

H. Reitzner

4,55

213,59

OTB

22.

2001

Újpetre

Dobos Gy.

4,57

213,02

MTB

23.

2002

Kisherend

Bozó L.

4,96

213,00

Gúth-03.

24.

1981

Vál

G. Schwartz

4,50

212,82

OTB

25.

2001

Sarkadremete

M. Jevocin

4,97

212,73

OTB

26.

1980

Gyulaj

E. Hackstein

5,15

212,70

Pl-81.

27.

1995

Mályvád

R. Collong

4,35

212,53

Kr-96.

28.

2003

Gúth

T. Pompiliu

5,07

212,34

Telki-04

29.

1965

Gyulaj

Fehér L.

4,30

212,12

NS-67.

30.

1967

Gyulaj

Gyulaji EVG.

4,50

211,92

Bp-71.

31.

2004

Bajna

F. Wiebking

5,17

211,83

OTB

32.

2001

Gyula

DÁLERD RT.

5,27

211,82

OTB

33.

1994

Vokány

Debreczeni P.

5,35

211,61

OTB

13

34.

1970

Gyulaj

Szűcs F.

4,12

211,52

To-71.

35.

2002

Segesd

W. Helms

5,22

211,37

OTB

36.

2000

Mályvád

Debreczeni P.

4,00

211,35

Nk-2000.

37.

1997

Lovasberény

HM. Erdőgazdaság

4,75

211,00

Kh-97.

38.

1992

Gúth

E. Perri

4,70

210,98

Márki-92.

39.

2004

Tímár

Horváth B.

5,33

210,64

OTB

40.

1972

Gyulaj

R. Czerwionka

3,65

210,60

OTB

41.

2003

Gúth

R. Spitzer

5,90

210,50

OTB

42.

2002

Gyarmatpuszta

C. P. Kotz

4,85

210,39

OTB

43.

1974

Gyulaj

Tóth S.

4,30

210,34

CsB-76.

44.

1997

Lábod

Lábod RT.

4,30

210,30

Kh-97.

45.

1986

Gyulaj

Gyulaji EVG.

4,70

210,04

Ny-90.

46.

1983

Vál

G. Bendand

4,50

209,78

OTB

47.

1923

Gyulaj

Rimler P.

3,84

209,60

Bl-37.

48.

1979

Gyulaj

H. Reuss

4,25

209,56

OTB

49.

1974

Gyulaj

Fehér L.

4,35

209,28

Pl-81.

50.

1997

Gúth

J. Jensen

4,66

209,06

OTB

* A ranglistán szereplő tömeg adatok a kifőzést követő 24 órás mért súlyok.

3. számú táblázat MAGYARORSZÁGI DÁMTRÓFEÁK RANGLISTÁJA (1-50 HELY) A KILÖVÉS HELYE ÉS AZ ELÉRT C.I.C. PONTSZÁM ALAPJÁN /adat: OTB/ Elért összes CIC pontszám a kilövés helye alapján

4. sz. ábra 14

Miért perspektivikus vadfajunk a dámszarvas? A dámszarvas olyan faji tulajdonságokkal rendelkezik, ami miatt alkalmas a jövőbeli fejlesztésre. Ezek a következők: • • • • • • •

szárazságtűrő, vízigénye minimális, gyenge élőhelyen is jól megél, legigénytelenebb táplálkozású vadfajunk (főleg legelő), jó szaporodó képességű és hosszú életteljesítményű faj, kiemelkedő agancstermelő képességű, jól befogható, telepíthető, tartja élőhelyét, vadászértéke, tenyészértéke, húsa, keresett árucikk.

Faragó S. (2002) szerint a dámszarvas erdei, mennyiségi kártétele 3,8%, a minőségi kártétele 2,8% volt.

Hol és hogyan fejlesszük a dámszarvas állományát? A mezőgazdasági művelés alól kivont területeken alternatív földhasználati lehetőség a szabadtéri és zártkerti dámtenyésztés a magánerdők és a földtulajdoni közösségek területein ott, ahol eddig a gímszarvas gyenge vagy közepes trófeaminőséget adott. (1 gímszarvas testtömege és annak takarmányfogyasztása azonos 2 dámszarvaséval). Az olyan vadászterületeken, ahol a vadkár miatt csökkenteni kell a gím- és a vaddisznóállományt, helyette dámot tartsunk. Azokban a megyékben, ahol eddig szemléleti okok miatt nem vagy alig foglalkoztak dámmal, ott is kívánatos lenne a dámtenyésztés kiterjesztése. Dámtenyésztésre a hazai vadászterületek élőhelyi adottságainak 60%-a alkalmas. E területek átlag nagysága 7000 ha, ami ideális a telepítésre.

Szakmai ajánlások a dám telepítésére Bence L. (1972) vizsgálatai szerint a különböző talajtípusok befolyásolják az érmes dámtrófeák alakulást. Löszös-középkötött talajon 50-60%, kötött talajon 30-40%, laza talajon 20-30% lehet az érmesek aránya. Szabolcs J. (1975) szerint a különböző élőhelyek vadeltartó képességétől függ az eltartható létszám. Ez szegény élőhelyeken 2 db/100 ha, közepes élőhelyeken 5 db/100 ha, jó élőhelyeken 7 db/100 ha. Somogyvári V. (1984) szerint a vadfajok kívánatos aránya az erdősültség mértékétől függ. Magas erdősültségnél gím 40%, dám 20%, őz 40%, közepes erdősültségnél gím 20%, dám 30%, őz 50%, gyenge erdősültségnél gím 0%, dám 30%, őz 70% legyen. A szabadtéri telepítés helye a lakott területtől és a közúttól távol legyen, lehetőleg cserjés erdőrészen, ami mellett legelő, vadföld, etető, itató, és sózó is található. 15

SZARVASFARM LÉTESÍTÉSÉNEK BERUHÁZÁSI ÉS JÖVEDELMEZŐSÉGI KALKULÁCIÓJA (DÁMSZARVAS)

Beruházási igény (e Ft) 26 tenyészállatra 1 tenyészbika 25 tehén 1.060 m kerítés ( 4,5 ha ) kezelő, kapuk etetők, itatók Összesen:

52 tenyészállatra 120 1.500 1.060

2 tenyészbika 50 tehén 1.800 m kerítés ( 9 ha ) kezelő, kapuk etetők, itatók Összesen:

200 30 2.910

240 3.000 1.800 200 50 5.290

Üzemeltetési kiadások (e Ft) széna abrak műtrágya egyéb gyógyszer Összesen: 22 borjú tartása 7 hónapig Mindösszesen:

26 43 42 20 12 143 58 201

széna abrak műtrágya egyéb gyógyszer Összesen:

52 86 84 40 24 286

45 borjú tartása 7 hónapig

118

Mindösszesen:

404

15 tenyészá.x30eFt / db 30 vágóá. X 22 kg x 600 Ft / kg Összesen:

450 396

Bevételek (e Ft) 7 tenyészá.x30eFt / db 15 vágóá. X 22 kg x 600 Ft / kg Összesen:

210 198 408

846

Jövedelmezőség (e Ft) Bevételek Üzemviteli kiadások Eredmény

408 201 207

Tőkearányos jövedelmezőség 7 % Költségarányos jöv. 103 %

4 sz. táblázat

16

Bevételek Üzemviteli kiadások Eredmény Tőkearányos jövedelmezőség 8 % Költségarányos jöv. 109 %

846 404 442

Kisebb vadászterületek esetén 2-3 terület közös telepítést végezzen. A kiválasztott helyen 2 hektár bekerített szoktató kertben 1 évig tartsuk az állatokat. A telepítés ideje december és március között legyen, az ivararány 1:4, a létszám 10-20 db. A várható elvándorlás 1-3 km. Ueckermann E.–Hansen P. (1989) szerint a dám ivararánya a vadászterületen 1:1 legyen. 100 dámszarvas korösszetétele: 8 éves 15 db, 3-7 éves 20 db, 1-2 éves 45 db, borjú 20 db. Az éves kilövés mértéke 17 db bika és 17 db nőivarú legyen.

Milyen legyen a jövőben a zárttéri dámtenyésztés? Csöre P. adatai szerint (1977) a XIX. században Magyarországon 235 vadaskert működött. Jánoska F. (2001) szerint napjainkban 110 körüli vadaskert van, ebből 7 dámoskert és 29 vegyes kert, ahol a dám is megtalálható. Az évi dámteríték 22%-a a vadaskertekből származik. Németországban több mint 5000 vadaskert van. A dámteríték 60%-át ez adja. A hazai zárttéri dámtenyésztést úgy kell növelni, hogy a teríték elérje a 40%-ot. A korszerű zárttéri dámtenyésztésnél az eredményesség érdekében a tenyésztési feladatok ma már különválnak egymástól. Külön létesítünk tenyészkertet, ahol 1-1 csoportban 1:20 ivararányban tartjuk a tenyészanyagot. Így elérhető, hogy kiváló minőségű bikaszaporulatot nyerjünk. A szaporulatot 6 hónapos korban leválasztjuk és szelektáljuk. A továbbtenyésztésre alkalmas egyedeket tenyészanyagként hasznosítjuk, a többi vágóhídi feldolgozásra kerül. A bőszénfai szarvasfarm (dámvad) költségkalkulációját a mellékelt 4 sz. táblázatban láthatjuk. A bika tenyészanyagot évjáratonként elkülönítve korosbító kertekben tartjuk. A hatodik év betöltésével már golyóéretté válnak, és ezt követően, a vadászszezon végén vadaskertbe telepítjük. A hagyományos vadaskerti tartás esetén a tenyésztés, a korosztályok nevelése és hasznosítása egy kertben történik. Ökonómiai és vadtenyésztési szempontból bizonyított, hogy a különválasztott tenyésztési feladatok jobb minőséget, gyorsabb kulminációt és magasabb árbevételt adnak. Zárttéri tenyésztésnél gyepet telepítsünk, amelynek összetétele: 30% angolperje, 25% rétiperje, 15% vöröscsenkesz, 15% réticsenkesz, 15% fehérhere legyen. A vadaskerti fejlesztéseknél a jövőben a latin és a spanyol vadászati rendszereknek megfelelően, hazánkban is meg kell teremteni a „monteriál” vadászatok lehetőségét. Ezzel kétszeresére lehet növelni a vadaskertek hozamát. E vadászatokhoz a vadaskert környezetében dám, gím, vaddisznó és muflon tenyészkerteket kell létesíteni, mert azok szolgáltathatják a szükséges alapanyagot. Így nagyban lehet növelni a vadaskertek hozamát. A jövőben fennáll annak a veszélye, hogy az EU-ban a lőttvadhús exportárualapként nem lesz értékesíthető, helyette a vágóhídon elvéreztetett vadfajok húsa lesz csupán eladható. Az említett okok miatt, a vadgazdálkodásban érintett szervezetek, a vadgazdálkodók, a vadtenyésztők, a vadfeldolgozók és a vadkereskedők együttes összefogása és integrációja elkerülhetetlen lesz.

17

Mi az, amin változtatni kell a dámállomány fejlesztésének érdekében? Szemléleti változtatásra van szükség az irányító szakhatóságok és a vadgazdálkodók részéről, hogy a dám ismét méltó megbecsülést kapjon. A három együttes törvény (erdő, természetvédelemi, vadgazdálkodási) rontott a hazai dámgazdálkodás helyzetén. Ennek oka, hogy a dámot telepített (nem honos) állatfajnak sorolták be, a muflonnal és a fácánnal együtt. Emiatt a dám is méltatlan, diszkriminatív helyzetbe került. E kérdés sürgős felülvizsgálatot igényel, mivel veszélyezteti világelsőségünket. A Berni egyezmény III. cikkelye értelmében a gyulaji és gúthi génmegőrző, különleges rendeltetésű területeket az EU-ban nemzetközileg védetté kell tenni, és az EU támogatásban kell részesíteni. Jogi és törvényi változtatásokra lenne szükség. A bérbe adott vadászterületek esetében indokoltnak látszik a bérleti időt 10-ről 20 évre növelni. Így megváltozna a bérlők érdekeltsége, a hosszú kulminációs időt igénylő nagyvadfajok fejlesztésére. A dámszarvas esetében a vadaskerti területnagyságot a vaddisznóhoz hasonlóan kellene meghatározni, csupán a kerítésmagasságot kellene 1,60 cm-re növelni. Lehetővé kell tenni az 1996. évi vadászati és az 1993. évi állattenyésztési törvény módosításával, hogy a földtulajdonosok és a földhasználók és az általuk művelt területen – nem vadászati célból – a kerítésen belül nagyvadat tarthassanak. Még mindig nem tekinthető rendezettnek a dám fő károsítóinak, a kóbor kutyáknak a korlátozása. Szükségessé válik a gépjárművek és az orvvadászok okozta veszteségek csökkentése is.

Milyen anyagi feltételek és lehetőségek szükségesek a dámállomány fejlesztésére? A szabadtéri dám (15-20 db) telepítési költsége 1,5-2 millió Ft. A pénzügyi források a következők lehetnek: EU pályázati források, (30 féle agrárjellegű pályázati lehetőség van). EU génmegőrző támogatás, vadgazdálkodási alaptámogatás, vadvédelmi és állatvédelmi alaptámogatás. A dámszarvasállomány fejlesztésének anyagi forrásai a különböző pályázati lehetőségekből megteremthetők. Összegezve megállapítható, hogy a hazai várható környezeti változások, ökonómiai indokok, valamint az EU-tagságból adódó lehetőségek miatt, a hazai vadgazdálkodás szerkezetében is változtatásokra van szükség. A nagyvadfajok szerkezeti változtatásában a dámszarvas fejlesztése jó megoldást kínál. A dámszarvas a XXI. század globalizálódó világának értékes vadfaja lesz.

18

Irodalom Szabolcs, J (1968-1975): Somogyvári, V. (1984): Buzgó, J. et. al. (2003): Ádámfi, T. (1987): Faragó, S. (2002): Bence, L. (1972): Ueckermann E.–Hansen (1983): Csőre, P. (1977): Jánoska, F. (2001): Nagy, J. (2001): Nagy, E.–Széky, P. (1995): DJV-Handbuch. Jagd. (2005):

A dámvad; Mg. Kiadó, Budapest A dám Magyarországi elterjedése; Dámvad Konferencia, Budapest A somogyi dámszarvasról; Nimród, 91. évf., 10 sz. A szabadtéri dámtelepítés módszerei és az 1970 óta végzett telepítések története. Doktori értekezés, Sopron Vadászati állattan; Mg. Kiadó, Budapest Vadgazdálkodásunk természeti adottságai; Mg. Kiadó, Budapest Das Damwild, 2. Auflage, Paul Parey. Vadaskertek a régi Magyarországon; Mg. Kiadó, Budapest A vaddisznóskertek hazai jellemzői; Szimpózium, Kaposvár A zárttéri gímszarvastenyésztés gazdasági mutatói; Szimpózium, Kaposvár Vadászható és védett vadfajaink; Nimród Alapítvány, Budapest Deutscher Jagdschutz–Verband e.V.

19

A DÁMSZARVAS (DAMA DAMA, LINNAEUS, 1758) SZAPORODÁSÖKOLÓGIÁJA ÉS ÁLLOMÁNYSZABÁLYOZÁSA D. S G  P. D. N A Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet

Bevezetés

A dámszarvas hazai elterjedéséről a legkorábbi írásos emlékeink a XVI. század legelejéről vannak, országos terítékadatokról azonban csak az 1880-as évekből tudunk beszámolni. 1884-ben 713 dámot lőttek Magyarországon, jelentősebb állományai Tolnában, a Bodrogközben, a Taktaközben, Békésben és Biharban, Somogyban, a Duna-Tisza közén, TrencsénNyitra környékén voltak. Átmeneti stagnálás után a lelövések 1890-re meghaladták az 1200 példányt, majd némi visszaesést követően 1900-ban már másfél ezret számlált a hazai teríték (B  F, ). A második világháborút követően néhány száz példányra volt tehető a dámállomány, amely az 1960-as évektől a kímélet következtében folyamatosan nőtt, és 1975-re meghaladta a 4000 példányt. Az 1970-es években államilag támogatott dámszarvas-telepítési akció zajlott le országszerte. Az eddig be nem népesített élőhelyekre került dámpopulációk a kötelező kezdeti vadászati tilalom hatására igen gyors fejlődébe kezdtek, ami országos szinten az 1980-as évek elejétől az állománynagyság robbanásszerű növekedését eredményezte (F  N, 1996). A gyors állománynövekedést a hasznosítás nem tudta megállítani, ami a régebbi dámos területeken az állományok nemkívánatos növekedéséhez és a trófeák minőségének romlásához vezetett. Az újonnan benépesített területeken is erősen megnőtt a sűrűség (F  N, ). 1983-ban indult az első dámszarvasállomány-apasztási kampány a régebbi telepítésű állami területeken, kiváltója pedig, elsősorban az állományok minőségének romlása volt. A vadásztársaságok későbbi telepítésű területein az állománynövekedést folyamatosan követte a lelövések növekedése. 1989-1993 között az országos terítékadat 300%-kal nőtt, ami már a becsült állománynagyság visszaesésén is meglátszott. Ebben az időszakban az állományapasztási kampány már egyaránt érintette a vadásztársasági és állami területeket. 1994-től a statisztikai adatok a lelövések csökkenését mutatták, vagyis a helyenként drasztikus csökkentés utáni állománykímélet volt tetten érhető (F  N, 1996), ami az állomány ismételt növekedését eredményezte. A 2000. évtől fokozatosan növekvő lelövések az országos állomány növekedését már nem tudták megállítani, ezért 2003-tól ismét drasztikus állománycsökkentésre volt szükség. 20

Könnyű belátni, hogy kiegyensúlyozottabb dámállomány-szabályozási gyakorlatot kellene folytatni, olyat, amely nem indukál folyton állománycsökkentési kényszert. Ehhez egyrészről célszerű megvizsgálni az állományok dinamikai jellemzőit, és a szaporodóképességet. Ezeket összevetve a létező vadászati gyakorlattal, esélyünk van a kiegyensúlyozottabb dámszarvas-gazdálkodás megvalósítására.

Anyag és módszer A hazai dámállományokban zajló dinamikai és gazdálkodási folyamatok elemzésére kiindulásként kiválasztottunk három, jelentős dámállománnyal, de különböző élőhelyi adottságokkal rendelkező megyét: Békést, Somogyot és Veszprémet. A Vadgazdálkodási Adattár (Csányi, 2004) statisztikájára támaszkodva elemeztük és összehasonlítottuk az egyes területek állománydinamikáját és -hasznosítását. A dámpopulációk növekedési törvényszerűségeinek jobb megismerésére 1997-től kezdődően részletes szaporodásökológiai kutatásokat végeztünk Békés megyében a DALERD Rt. Gyulai Erdészetének 8250 ha-os üzemi vadászterületén. Ennek során nyomon követtük a vehem alakulását, meghatároztuk a vizsgált dámszarvas-populáció születési arányszámát és ivararányát, a magzati testtömeg segítségével pedig a vemhesülés idejét. Megbecsültük az állományt jellemző kondícióértékeket és a megszületett borjak túlélésének mértékét. Meghatároztuk a nőivarú egyedek jellemző testméretei és annak korral történő változásait. Testméretek felvétele: a dámtehenek és ünők elejtése után az állatok korát és kondícióját jól reprezentáló, terepen is könnyen lemérhető testméreteit vettük föl. Ezek a testhossz, marmagasság, övméret, nyakkörméret és zsigerelt testtömeg. A kondícó becslése: a vese és a körülötte található zsírszövet tömegének lemérésével a vesezsírindex kiszámításával végeztük. Mivel az állategészségügyi vizsgálatokhoz az egyik vese szükségeltetik, így mi a vesezsírindex kiszámításához egy módosított CAUGHLEY ÉS SINCLAIR (1984) képletet használtunk: VZSI (vesezsírindex) = az egyik vese körüli zsírtömeg/a vese tömege Születési arányszám és ivararány becslése: az arányszám meghatározásához a vadászidényben elejtett nőnemű egyedek méhében fellelhető magzatok számát állapítottuk meg elejtést követő boncolással, feltételezve, hogy a méhen belüli halálozások száma elhanyagolható. Azokban az esetekben, amikor a vemhesülés korai szakasza miatt az embriók még nem voltak érzékelhetők, a petefészekben található sárgatestek számából következtettünk a vehem nagyságára. A méhet felboncolva, eltávolítottuk a magzatokat, lemértük a hosszukat, testtömegüket, és meghatároztuk ivarukat. A kor becslése: az elejtés során begyűjtött alsó állkapcsokból nyerhető információkat használtuk föl, fiatal állatoknál a fogkibúvás és fogváltódás, míg idősebb egyedeknél a fogkopás és a cementrétegek száma alapján végeztünk korbecslést. A felnevelt szaporulat arányának becslése: a látott dámszarvasrudlikban megszámoltuk a nőnemű egyedeket és a hozzájuk tartozó szaporulatot, ehhez fénykép- és videotechnikát is alkalmaztunk. A becslést a szakszemélyzet segítségével egész évben folyamatosan végeztük, így a szaporulat túlélése a teljes nyolcéves kutatási időszakban monitorozott volt. A becslések 21

a frissen borjadzott tehenek igen nehéz terepi megfigyelhetőségei miatt erősen torzítottak. Ezért a szaporulat korai túlélése legkorábban a július végéig felnevelt szaporulat számbavételével válik dámszarvasok esetén becsülhetővé. A szeptember végi szaporulatbecslésekből számoltuk ki a nyári borjúveszteségeket, és a február végiekből a télieket. Az egy vizsgálati ciklusban megfigyelt átlagos nőstényszám 646 pld (min. 507 pld, max. 1126 pld), aminek nagysága megközelíti a vadászati idényekben becsült tehenek számát. A becslés technikájából adódóan előfordulhat az egyed többszöri becslése is, de a megfigyelt egyedszám ezzel együtt is igen jelentős. A becslési és lelövési adatokat 1997-től feldolgozva, a szaporodási adatok birtokában a három vizsgált megyére vonatkoztatva állományszabályozási exponenciális szimulációs modelleket dolgoztunk ki, megvizsgálva ezzel az állományalakulási és elejtési adatok valóságtartalmát és az egyes populációk várható mennyiségi alakulását. A korosztályok szabályozásának mikéntjét vizsgáltuk korszerkezetes modellek kidolgozásával. Igyekeztünk rámutatni arra, hogy a jelenlegi állományszabályozási gyakorlat milyen korszerkezet kialakulásához vezet, és arra, hogy a korosztályok helyes hasznosítási arányai hogyan és hány év alatt eredményeznek megfelelő korszerkezetet. Ehhez exponenciális modellt dolgoztunk ki. A számításokat Leslie-mátrixszal végeztük el.

Eredmények és azok értékelése 1. Néhány fontosabb terület állománydinamikájának elemzése Az elmúlt 10 évben Somogy megyében a statisztika szerint az állomány növekvő tendenciát mutatott, és közel megduplázódott. A szintén növekvő lelövések az állománygyarapodást nem tudták megállítani, ezért 2003-ban a lelövéseket erőteljesen, az előző éviek majdnem duplájára növelték. A lelövések nagyságából nyilvánvaló, hogy –legalábbis 2003-ig – az állomány alulbecsült volt (1. ábra). 1. ábra: Dámszarvas becslések és állománycsökkenések Somogy megyében (forrás: Vadgazdálkodási Adattár)

22

Békés megyében a becsült állomány változási tendenciája éppen ellentétes, csökkenő. Az 1999-es nagyobb mértékű hasznosítás következtében lecsökkent állomány némi kímélete tapasztalható, ennek ellenére a becslési adatok tovább csökkennek. Összességében a becslések, a becslési és hasznosítási számok közötti kisebb különbség miatt, valamivel megbízhatóbbnak tűnnek, mint Somogy megye esetében (2. ábra). 2. ábra: Dámszarvas becslések és állománycsökkenések Békés megyében (forrás: Vadgazdálkodási Adattár)

A becslések leginkább Veszprém megyében tűnnek reálisnak a lelövések hosszabb távú figyelembevételével. A 2000-től növekvő lelövések az állomány fokozatos csökkenését vonták maguk után (3. ábra). 3. ábra: Dámszarvas becslések és állománycsökkenések Veszprém megyében (forrás: Vadgazdálkodási Adattár)

2. A gyula-sarkadremetei állomány szaporodóképessége A teljes kutatási időszak alatt 261 dámszarvasünő és tehén szaporodásbiológiai vizsgálatát végeztük el. A születési arányszám több év átlagában 0,989-nek adódott, az egyes évek közötti szórás meglehetősen kicsinek bizonyult (1. táblázat). Ikervemhességet két esetben tap23

asztaltunk (ez a teljes minta 0,77%-a). A vemhesülés mértéke a teheneknél (182 pld.) elérte a 99%-ot, míg ünőknél (51 pld.) ez az érték 96%-nak adódott. Kutatás időszak

Tehén (pld)

Magzat (pld)

Születési arányszám

1997/98

45

46

1,02

1998/99

47

46

0,98

1999/00

22

22

1,00

2000/01

16

15

0,94

2001/02

17

17

1,00

2002/03

45

44

0,98

2003/04

31

32

1,03

2004/05

38

36

0,95

Összesen

261

258

0,989

1. táblázat: A születési arányszám alakulása a kutatás éveiben A születési arányszámot tekintve a különböző kutatások más-más eredményre jutottak. Magyarországon egy korábbi vizsgálat 0,833-1,0-es arányt mutatott ki (SOMOGYVÁRI, 1994). Angliában 0,91-0,94-os (CHAPMAN, 1974), más vizsgálatok 0,75-0,96-os (MULLEY ET AL., 1990), Németországban 0,875-ös (AHRENS ÉS LIESS, 1988), 0,82-es (SCHWARK ET AL., 1989), míg egy másik vizsgálat szerint 0,8-as (UECKERMANN ÉS HANSEN, 1968), Spanyolországban csak 0,66-0,74-os (SAN JOSÉ ÉS BRAZA, 1992) születési arányszámot becsültek. E nagy eltérések minden valószínűség szerint az élőhelyi adottságok, és a gazdálkodás különbségeire vezethetők vissza. Mintáinkban a születési arányszám mértékének csökkenése az ünőkorban és a magasabb (10 év fölött) korosztályokban vált érzékelhetővé (4. ábra) Fekunditás

4. ábra: A születési arányszám változása a korral (n=233). 24

Külföldi kutatások hasonló eredményeket tükröznek (CHAPMAN, 1974). A 7 év feletti korosztályok születési arányszámának erőteljes visszaesését állapították meg Németországban (AHRENS ÉS LIESS, 1988), ez a visszaesés kutatásainkban is jelentkezett, de annak időpontja későbbre tolódott. A fogamzás időpontjának meghatározását a magzati testtömeg segítségével végeztük el. Az egyenlethez fölhasznált összefüggést, miszerint a placentával rendelkező emlősöknél közel lineáris kapcsolat fedezhető föl a magzati testtömeg köbgyök értéke és a vemhesüléstől eltelt idő között, és ez a kapcsolat a megtermékenyüléstől egészen az ellésig fennáll, először HUGGETT ÉS WIDDER publikálta 1952-ben (CIT. MITCHELL ÉS LINCOLN, 1973). A fentebb említett összefüggést több szarvasfélén is igazolták, így a vapitin (Cervus canadensis) (TRAINER ÉS WRIGHT, 1959 CIT. MITCHELL ÉS LINCOLN, 1973) és a gímszarvason (Cervus elaphus) is (MITCHELL ÉS LINCOLN, 1973; SUGÁR ÉS HORN, 1986; SZABÓ, 2001). Az összefüggés fölhasználásával alapegyenletet szerkesztettünk, melynek segítségével a fogamzástól eltelt napok száma meghatározhatóvá vált. T=(W1/3 / a)+t0

ahol:

T – fogamzástól eltelt napok száma W – magzati testtömeg a – állandó(hím: 0,0799; nőstény: 0,07447) t0 – vemhesülési idő állandó (33 nap)

A felállított függvény segítségével kalkulált vemhesülés alapján az egyedek 1,5%-át decemberi, 6,7%-át szeptemberi (szeptember végi), 14,4%-át novemberi és a minták zömét 77,6%-ot októberi megtermékenyülés jellemzi (5. ábra). Példány

5. ábra: A vemhesülés számított időpontjának megoszlása (n=134) Az eredményeinkhez hasonló, nagyrészt októberi vemhesülést találtak a dámteheneknél a külföldi vizsgálatok is, bár leírtak jóval később bekövetkező vemhességet is (CHAPMAN, 25

; CHAPMAN ÉS CHAPMAN, ). A megtermékenyülés idejét az anyaállat befolyásolni képes, ezért annak időbeni eltolódása létező jelenség. A párzási időszakban a szociálisan érett, idős bikák jelenléte a korábbi fogamzóképességet váltja ki a tehenekből, míg ezek hiánya, akár a fiatal bikák jelenléte mellett is kitolja a megtermékenyülés idejét (KOMERS ET AL., 1999). A begyűjtött mintákban 98 hímnemű magzat mellett 91 nőneműt találtunk, vagyis a születési ivararány átlagosan 1,08:1-nek adódott. Az egyes kutatási évek azonban jelentős eltéréseket mutatnak (2. táblázat), melyek egyik lehetséges magyarázata a vemhesülést megelőző télen mért szülői kondíció (6. ábra) és az anyaállatok korának (7. ábra) befolyása. Kutatási év

Ivararány

Értékelhető elemszám

Vesezsírindex (vemhesülést megelőző tél)

1997-98

1,15:1

45

-

1998-99

1,44:1

47

2,97

1999-00

0,44:1

45

1,65

2000-01

1,17:1

18

2,05

2001-02

1,12:1

17

1,84

2002-03

1,14:1

44

1,90

2003-04

0,73:1

46

1,74

2004-05

1,3:1

39

2,11

2. táblázat: A magzati ivararány és a kondíció összefüggései mintagyűjtési évenként Magzati ivararány

6. ábra: A magzati ivararánynak (hím/nőstény) és az anyaállatok vemhesülést megelőző télen mért kondíciójának összefüggései az egyes mintagyűjtési évek átlagai alapján 26

Ivararány

7. ábra: A magzati ivararánynak (hím/nőstény) és a vemhesült anyaállatok korának összefüggései (n=172) A fenti összefüggések arra utalnak, hogy vemhesüléskor az anyaállat gyengébb kondíciója vagy előrehaladott kora a nőivarú magzattal való vemhesülést valószínűsíti, míg ennek ellenkezője esetén a bikaborjak kihordása a gyakoribb. A már vemhesült egyedek vizsgálatakor megállapítottuk, hogy az alacsonyabb kondíciótartományokban a bikaborjak, míg a magasabb értékeknél a nőstény borjak kihordása a gyakoribb (8. ábra). Magzati ivararány

8. ábra: A magzati ivararánynak (hím/nőstény) és a vemhesült anyaállatok kondíciójának összefüggései (n=158) 27

Ez az összefüggés azt igazolja, hogy a vehem kihordása során a bikaborjak anyai energiaberuházása magasabb, ez okozza ezekben az esetekben az anyaállat kondíciójának erőteljesebb csökkenését. Az elmúlt huszonöt évben több kísérlet történt annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy az emlősök utódainak ivararánya függ-e az anyaállat lehetőségeihez és környezetéhez alkalmazkodó szabályozásától. Több tanulmány is beszámol az ivararány befolyásolásáról különböző emlősöknél (CLUTTON-BROCK ÉS IASON, 1986), de konkrét eredményekkel a dámszarvas ivararány-szabályozásáról csak kevesen rendelkeznek (BIRGERSSON ET AL., 1998; ENRIGHT ET AL., 2000; BRAZA ET AL, 1988; BRAZA ET AL., 2000). A feltevés alátámasztására megvizsgáltuk a két nem vehembéli testtömeg- és testhosszgyarapodásának menetét és esetleges eltéréseit. (9. ábra). Eredményeinkből jól érzékelhető a hím ivarú magzatok erőteljesebb testtömeg- és testhosszgyarapodása a méhben. Magzati testtömeg (g)

9. ábra: A hím és nőstény dámszarvasmagzatok testtömegének változása a vemhesülési idő függvényében (n=163) Dámszarvasok esetében BIRGERSSON (1998) vizsgálatai szerint már a magzati korban, illetve a születéskor megjelenik az ivari dimorfizmus a testtömeg és a testméret vonatkozásában, és ez egyre erőteljesebbé válik a szoptatás időszaka alatt. A testtömeg születéskori, egyéni különbségei mindkét ivarnál megmaradnak a felnőttkor eléréséig; ez az összefüggés hímeknél erőteljesebb (BIRGERSSON ÉS EKVALL, 1997). Az utódnevelés anyai befektetésének igényeit vizsgálva megállapítható, hogy azok a tehenek, amelyek nem borjadzanak és nem nevelnek utódot, a következő évben nagyobb testtömeggel és jobb kondícióval rendelkeznek, mint azok, amelyek borjat vezettek (BIRGERSSON, 1998). Az is igazolt, hogy a vemhesüléstől a szoptatás végéig hím borjat nevelő tehenek kisebb testtömeggel gyarapodnak, mint a nőstényt nevelők, miközben nem mutatkozott különbség a legeléssel töltött idő között. Ez azt sugallja, hogy a bikákat nevelők arányosan több forrást különítenek el a tejtermelésre, mint saját testtömegük gyarapítására, a bikák nagyobb testtömeggel születnek (BIRGERSSON ÉS EKVALL, 1997), gyorsabb egyedfejlődést is mutatnak ezen idő intervallum alatt, mint a nőstény borjak (BIRGERSSON, 1998). 28

Bár a születést követő két hónapon belül nem tudtuk az elhullás pontos idejét meghatározni, eredményeink viszonylag magas újszülöttelhullást valószínűsítenek. Ezt a feltételezést támasztják a rendelkezésre álló külföldi adatok is, amelyek szerint a szarvasfélék nyári mortalitását tekintve a neonatális elhullások a meghatározóak (CLUTTON-BROCK et AL., 1982; KÖNIG, 1988). A dámborjak közvetlen az ellést követő jelentősebb elhullásait támasztja alá Birgersson és mtsai. (1998) zárt téren folytatott vizsgálata is, amely szerint a borjak 4%-a pusztult el az ellést követő első héten. Ugyanezt az időszakot jelöli meg a borjak túlélése szempontjából kritikus időszaknak Pélabon (1997) is. Megállapítottuk, hogy számottevő veszteséget okoznak a téli elhullások, és az itt fellépő vadászati hasznosítás. Ezzel együtt is megállapítható, hogy a borjak mortalitása egész évben folyamatos (10. ábra). A következő ellési időszak elejéig az egy nőivarú egyedre vonatkoztatott felnevelt szaporulat 0,38-nak adódott, de az egyes évek között jelentős különbségek is mutatkoztak. Braza és mtsai. (1990) szerint a dámborjak első évi túlélése átlagban 90%, de az egyes évek közötti különbség elég nagy. Arányszám

10. ábra: A dámszarvas-szaporulat évenkénti átlagos túlélése és standard hibája

3. A hazai dámállomány szabályozásának elemzése A dámszarvas szaporodási jellemzőinek ismeretében megvizsgáltuk a három megye és az országos állomány becsléseinek megbízhatóságát. Ehhez a 11. ábra modelljét alkalmaztuk (F  N, ). A modellben feltételeztük, hogy a hasznosítás olyan szinten tartja az állományt, ahol a születések és elhullások nem sűrűségfüggők. Feltételeztük továbbá, hogy felnőtt és második éves példányok természetes elhullása elhanyagolható mértékű. Ki- és bevándorlással az elszigetelt állományok és a nagy vizsgálati terület miatt nem számoltunk. 29

11. ábra: A dámállományok szabályozásának modellje A modell alapján számításokat végeztünk az állományok dinamikájának szimulálása céljából. A számítást oly módon végeztük el, hogy reálisnak fogadtuk el az első év becslési adatát, és ebből, a szaporodási jellemzőkből, valamint a hasznosítási adatokból megbecsültük az állományok dinamikájának alakulását. Ettől a módszertől a Békés megyei állomány esetében tértünk el, ahol az állomány csökkenő tendenciája miatt az utolsó év becslési adatát fogadtuk el reálisnak (12-15. ábra).

12. ábra: Somogy megye dámszarvas állományalakulásának modellezése

30

13. ábra: Békés megye dámszarvas állományalakulásának modellezése

14. ábra: Veszprém megye dámszarvas állományalakulásának modellezése

15. ábra: A dámszarvas országos állományalakulásának modellezése

31

Fontos megjegyezni, hogy az így szimulált állománydinamika nem feltétlenül közelíti a valósat, csak abban az esetben, ha a kiinduló becslési adat jó. Arra azonban az eljárás mindenképpen alkalmas, hogy bebizonyítsa vagy cáfolja a becslések megbízhatóságát, illetve, hogy az állományok változási tendenciáját mutassa. A modellekből látható, hogy mindhárom megyében a becslési adatok alulbecsültek voltak. Nagyobb volt az eltérés a modellhez képest Somogy és Békés megyében, pontosabbak voltak a becslések Veszprémben. Figyelemre méltó azonban, hogy az országos becslési adatok csak kismértékben térnek el a modelltől, ami azt jelenti, hogy a kisebb állománynagysággal, elszórt populációkkal rendelkező megyékben vélhetően némileg többet becsülnek a valós állománynagyságnál. Ennek egyik oka lehet, hogy a kis létszámú vagy töredékpopulációkkal rendelkező vadászatra jogosultak hasznosítási tervük jóváhagyása érdekében felülbecsülik állományukat. Az állományszabályozás fontos eleme a bikák korszerkezetének alakítása. A három vizsgált megyében és országosan is elmondható, hogy a fiatal korosztályok alulhasznosítottak (3. táblázat).

Kormegoszlás (%)

Év

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

11-

Összes

Békés

8

16

9

10

6

9

8

12

13

6

2

100

Somogy

4

9

13

14

8

14

13

11

7

5

3

100

Veszprém

3

6

21

17

7

21

8

2

13

1

1

100

Összes

7

9

11

12

10

11

12

10

10

5

3

100

32

3. táblázat: A lelövések százalékos korosztályi megoszlása három megyében és országosan A korosztályok ilyen arányú hasznosítása nem tesz lehetővé magas állománykezelési kort. A fiatal korosztályok alulhasznosításának lehetséges korszerkezet-modelljét mutatja a 16. ábra. Korpiramis

16. ábra: A korszerkezet alakulása a fiatal korosztályok alulhasznosításával, állandó egyedszámmal A fiatal korosztályok megfelelő hasznosításával az állománykezelési kor megnövelhető, és azonos állománynagyság mellett több érett bika ejthető el (17. ábra). Korpiramis

17. ábra: A korszerkezet alakulása a fiatal korosztályok megfelelő hasznosításával, állandó egyedszámmal 33

Egy lehetséges korosztály-szabályozási modellt mutat a 4. táblázat, olyat, amellyel a bikák állományán belül, beleértve a bikaborjakat is, 5%-ban 9 éven felüli állat ejthető el. Kor-csoportok

Bikák haszn.+ elhullási aránya (%) H

T

Borjak

38

11

2. évesek

12

4

3-4. évesek

12

4

5-9. évesek

19

5

9<

19

5

4. táblázat: A lelövések százalékos korosztályi megoszlásának modellje 9 év feletti állománykezelési korral (H – az összes hasznosítás + elhullás százalékában, T – a bikák törzsállományának százalékában) A Leslie-mátrixos modellek azt mutatják, ha egy kedvezőtlen koreloszlású állományból indulunk ki, megfelelő lelövési arányokat konzekvensen tartva, 7-8 év alatt közel állandó korosztályi eloszlású, nagyobb átlagkorú állományszerkezetet érhetünk el, majd hozzávetőleg 10 év alatt állandó korösszetétel alakul ki.

Összefoglalva, az alábbi fontosabb következtetéseket vonhatjuk le: • A hazai meghatározó létszámú dámállományok többé-kevésbé alulbecsültek. • Országos szinten a becslések nem térnek el jelentősen a valós állománynagyságtól. • A fiatal bikakorosztályok alulhasznosítása miatt az állományok vagy elfiatalodnak vagy nőnek. • A korosztály-szabályozás helyes kivitelezése 7-8 év alatt jelentősen javít a korösszetételen, 10 év alatt pedig lényegében beáll az ún. stacionárius, kedvező koreloszlás.

34

Irodalomjegyzék AHRENS, M. ÉS LIESS, CH. (1988): Reproduktions-untersuchungen beim Damwild, Beitrage zur Jagd- und Wildforschung, 15. p. 14-18. BEREGSZÁSZI, GY. ÉS FODOR, T T. (1980): Napjaink vadászata. In: Lakatos E. (szerk.): Vadászat Magyarországon. p. 202-241. BIRGERSON, B. (1998): Adaptive adjusment of the sex ratio: more data and considerations from a fallow deer population. Behavioral Ecology, 94. p. 404-408. BIRGERSON, B. ÉS EKVALL, R. (1997): Early growth in male and female fallow deer fawns, Behavioral Ecology, 8. p. 493-499. BIRGERSSON, B; TILLBOM, M ÉS EKVALL, K. (1998): Male-biased investment in fallow deer: an experimental study. Animal Behaviour, 56p. 301-307. BRAZA, F.; SAN JOSÉ, C. ÉS BLOM, A. (1988): Birth measurements, parturition dates, and progeny sex ratio of Dama dama in Dońana, Spain. Journal of Mammalogy, 69(3). p. 607-610. BRAZA, F.; SAN JOSÉ, C.; BLOM, A.; CASES, V. ÉS GARCIA, J. E. (1990): Population parameteres of fallow deer at Donana National Park. Acta erologica 35 (3-4). p. 277-288. BRAZA, F.; SAN JOSÉ, C. ÉS ARAGÓN, S. (2000): Variation of male-baised maternal investment in fallow deer. Journal of Zoology, 250 p. 237-241. CAUGHLEY, G. ÉS SINCLAIR, A. R. E. (1994): Wildlife ecology and management, Blackwel Sience CHAPMAN, D. I. (1974): Reproductive physiology in relation to deer management, Mammal Review, Proceedings of a Symposium on the Biological Basis of Deer Management, 4(3). p. 61-74. CHAPMAN, N. ÉS CHAPMAN, D. (1978): Fallow deer. A British Deer Society Publication. p. 9-20. CLUTTON-BROCK, T. H.; GUINNESS, F. E. ÉS ALBON, S. D. (1982): Red deer: behaviour and ecology of two sexes. Edinburgh University Press. CLUTTON-BROCK, T. H. ÉS IASON, G. R. (1986): Sex ratio variation in mammals, Q. Rev. Biol. 61. p. 339-374. CSÁNYI, S. (): Vadgazdálkodási Adattár 2003/2004. Gödöllő, pp. 64. ENRIGHT, W. J.; SPICER, L. J.; KELLY, M.; CULLETON, N. ÉS PRENDIVILLE, D. J. (2000): Energy level in winter diets of Fallow deer: effect on plasma levels of insulin-like growth factor-I and sex ratio of their offspring. Small Ruminant Research 39. p. 253-259. FARAGÓ, S. ÉS NÁHLIK, A. (1997): A vadállomány szabályozása. Mezőgazda Kiadó pp. 315. KOMERS, P. E.; BIRGERSSON, B. ÉS EKVALL, K. (1999): Timing of Estrus in Fallow deer Is Adjusted to the Age of Available Mates. e American Naturalist 153 (4). p. 431436. KÖNIG R. (1988): Az őzgidák és suták aránya nyáron és a korai gidaveszteségek becslése néhány magyar vadászterületen. Vadbiológia 2. p. 131-138. 35

MITCHELL, B. ÉS LINCOLN, G. A. (1973): Conception dates in relation to age and condition in two populations of Red deer in Scotland. Journal of Zoology 171. p. 141-152. MULLEY, R. C., ENGLISH, A. W. ÉS KIRBY, A. (1990): e reproductive performance of farmed falloww deer in New South Wales. Department of Animal Health. Aust Vet J. 67 (8). p. 281-286. PÉLABON, C. (1997): Is weight at birth a good predictor of weight in winter for fallow deer? Journal of Mammalogy 78 (1). p. 48-54. SAN JOSÉ, C. ÉS BRAZA, F. (1992): An approach to management of wild populations of fallow deer (Dama dama) in Donana National Park. Global Trends in Wildlife Management. Transactions of the 18th Congress of the IUGB, Krakow, Poland, 2. p. 229-232. SCHWARK, H. J., BRÜGGEMANN, J. ÉS ROSIGKEIT, H. (1989): Das Fortpflanzungsgeschehen beim Damwild. Mh. Vet. Med. 44. p. 519-521. SOMOGYVÁRI V. (1984): A dám magyarországi elterjedése. CIC Dámszarvas Szimpózium, Budapest SUGÁR L ÉS HORN A. (1986): e fertility (pregnancy) rate and the time of conception in red deer populations in Hungary. Proc. of the CIC Rotwild Symposium Graz VII 19-22. p. 268-273. SZABÓ J. (2001): A zárttéri gímszarvastartás etológiai kérdései és a magatartás-vizsgálati eredmények a tartás technológiák kialakításában. A zárttéri vadtartás időszerű kérdései, távlatai, Kaposvár p. 27-43. UECKERMANN, E. ÉS HANSEN, P. (1968): Das Damwild. Paul Parey, Hamburg und Berlin

36

EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT, KONDÍCIÓ, TERMÉKENYSÉG DÉL-DUNÁNTÚLI DÁMSZARVAS-ÁLLOMÁNYOKBAN P. D. S L Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar A dámszarvas őshonos vagy betelepített volta Európában még ma is vitatott kérdés, ebből eredően eléggé „fekete bárány” a faj a hazai természetvédelem szemszögéből. Ettől függetlenül a pettyes, ritkábban fekete vagy fehér dámvad meglehetősen kedvelt állat, és vadgazdálkodási jelentősége is számottevő. Lapátos agancsa különleges trófea, húsának ízét pedig sokan az őzé és szarvasé elé rangsorolják. Hazai vadászati jelentősége rendkívüli módon megnőtt a 70-es–80-as évek telepítései következtében. Ma már minden régióban van kisebb-nagyobb állománya, s ezek szinte kizárólag a legrégibb gyulaj-tamási populációból származnak, beleértve az új világrekordokat termő gúthi állományt is. A dám fontos tulajdonságai közé tartozik még igénytelensége (szárazságtűrő és kitűnő rostemésztő) és a kismérvű stresszérzékenység (jól bírja a nagy egyedsűrűséget, a kerítést és az ember közelségét), emellett a „legegészségesebb” a szarvasfélék között. Mindezek folytán szabad területen és kisebb-nagyobb kertekben egyaránt előfordul, és az utóbbi 20-25 évben egyre gyakrabban foglalkozik vele a hazai vadbiológiai kutatás: időrendben a budakeszi, a gödöllői, a kaposvári, a soproni és a debreceni kutatók. A kutatási témakörök/eredmények részletes felsorolása indokolatlan, csupán az ideillő legfontosabbakat említjük meg. A dámszarvasok egészségi állapotára, kondíciójára és parazitáira vonatkozó vizsgálatokról a szerzőn (6, 7) kívül Sándor (2) közölt adatokat. Az egészségi állapot és kondíció kapcsolatban van a testnagysággal/testtömeggel és a szaporodási teljesítménnyel; ilyen vizsgálatokról számoltak be Somogyvári és munkatársai (3, 4, 5), illetőleg Náhlik és Sándor (1, 2).

A vizsgálatok előzményei A 80-as évek közepén Kaposvárott elindult az intenzív szarvastenyésztési program. Az induló gímszarvasállomány magja Lábodról, a dámszarvasé pedig Gyulajról származott. E tevékenységhez kapcsolódóan számos diploma- és tdk-munkához nyílott lehetőség. Gyulaji dámvadvizsgálatokból még a közelmúltban (2000 és 2004) is készült diplomadolgozat, mindkettő a címben jelzett témakörben. 37

A vizsgálatok célja A gyulaj-tamási térségben a dámállomány jelentős hányada kertben, kisebb része szabad területen él. A kiemelkedő trófeaminőség egyelőre csak vágyálom. Az egészségi állapot és a hozzá kapcsolódó, fent említett tulajdonságok vizsgálata – figyelembe véve az életkort, az évszakot és egyéb fontos környezeti tényezőket is, hosszabb távon (monitoring) minden bizonnyal támpontként szolgál majd a hatékony minőségjavításhoz, illetőleg rámutat annak korlátaira, akadályaira. Az állomány(ok) egészségi állapotát az alábbiak szerint vizsgáltuk: általános állapot (alapadatok), • testnagyság, növekedés, • kondíció, • termékenység (vemhesség), paraziták és betegségek, pl. • tüdőférgek, • orrbagócsok.

Anyag és módszer Vizsgált dámszarvasállományok: Gyulaj: a) vadaskert, b) szabad terület Lábod: szabad terület Állatcsoportok: borjú (bika, ünő), ünő, tehén Tulajdonságok:

életkor testtömeg* állkapocshossz petefészek, sárgatest belső szervek állapota tüdőférgek, orrbagócs

ivar vese körüli zsír lábközépcsonthossz magzat rendellenességek

*Testtömeg alatt a fej és lábvégek nélküli zsigerelt tömeg értendő. A vizsgálatok részben a terepen (vadászat közben), részben a hűtőháznál történtek. A vizsgált egyedszámok az Eredmények táblázataiban láthatók. A gyulaji vadaskertben három egymás utáni idényben, míg a két szabadon élő állományban (Kisszékely és Lábod) csak a 2004/05-ös idényben végeztünk vizsgálatokat. 38

Eredmények és értékelés A vizsgálatok eredményeit az alábbi három táblázatba foglaltuk. Szignifikanciavizsgálatokat az egyes mintahalmazok alacsony egyedszáma miatt nem végeztünk. DÁMBORJAK TESTNAGYSÁGA, KONDÍCIÓJA Év

n

Testtömeg (kg)

Vesezsírindex

Állkapocs (cm)

Lábközépcsont (cm)

Gyulaj

2002-03

5

13,6 (1,4)

1,5 (0,67)

15,5 (0,3)

nincs adat

Gyulaj

2003-04

3

12,3 (0,6)

2,1 (0,44)

15,3 (0,3)

nincs adat

Gyulaj

2004-05

13

15,6 (2,6)

1,3 (0,73)

15,6 (0,6)

16,4 (0,8)

Kisszékely

2004-05

7

20,3 (2,3)

0,99 (0,14)

16,0 (0,3)

17,3 (0,3)

Lábod

2004-05

9

16,1 (2,2)

0,29 (0,19)

16,2 (0,5)

17,1 (0,6)

1. táblázat Az 1. táblázat adatai azt jelzik, hogy a kisszékelyi (ksz) és a lábodi borjak testméretei felülmúlják a kerti borjak hasonló értékeit. Különösképpen a ksz zsigerelt testtömeg emelkedik ki. Ezzel ellentétben a kondíció (vesezsírindex) gyengébb képet mutat a kerti borjakhoz viszonyítva, bár az utóbbinál évenkénti eltérés mutatkozik. DÁMTEHENEK TESTNAGYSÁGA, KONDÍCIÓJA ÉS VEMHESSÉGE Év

n

Test-tömeg (kg)

Vesezsírindex

Állkapocs (cm)

Lábközépcsont (cm)

Vemhes %

Gyulaj

2002-03

28

23,1 (2,9)

1,2 (0,48)

19,5 (0,4)

nincs adat

71,40%

Gyulaj

2003-04

6

25,6 (5,4)

1,7 (0,42)

19,8 (1,2)

nincs adat

50%

Gyulaj

2004-05

35

30,5 (3,5)

1,1 (0,53)

19,4 (0,6)

17,8 (0,6)

91,43%

Kisszékely

2004-05

5

34,6 (5,6)

1,1 (0,44)

19,4 (1,3)

18,1 (0,3)

60%

2. táblázat Érdekes, hogy a testtömegtől eltekintve a testméretek (állkapocs- és lábközépcsont) és a kondíció tekintetében nincs érdemleges eltérés a ksz és a kerti tehenek között. Az egyes tehéncsoportok (három kerti idény, illetőleg ksz) vemhességi aránya igen változó, a két alacsony érték azonban a kis mintaszám miatt nem megbízható. 39

DÁMÜNŐK ÉS -TEHENEK, TESTNAGYSÁGA, KONDÍCIÓJA, VEMHESSÉGE (2004/05. IDÉNY) Korcsoport (év)

n

Testtömeg (kg)

Vesezsír-index

Vemhes (%)

1,5

2

23,4

1,16

100

2,5-5

13

31,02

1,27

100

5,5-10

14

30,76

1,17

92,86

10<

6

31,07

0,84

66,67

Összes

35

30,59

1,15

91,43

Gyula*

261

29,6

2,06

98,9

3. táblázat

*Náhlik és Sándor 2005

A 1,5 éves ünők testtömege érthetően jóval alacsonyabb, mint a kifejlett teheneké. A vemhesültségi arány középkortól szembetűnően csökken, bár az öreg tehenek mintaszáma viszonylag kicsi. Az összes vizsgált állatra számított átlagnál (91,43 %) jóval alacsonyabb a gyulai szabad területi populációban (Kisszékely) tapasztalt érték. A csökkenés tendenciája a kondíció esetében is hasonló. A 2004/05. idényben talált embriók és magzatok tömege alapján a Sándor (2005) által használt képlet segítségével kiszámítottuk a fogamzások időpontját (1. ábra). Az ábrából arra következtetünk, hogy az üzekedés (barcogás) java október közepére esett. Szembetűnő viszont a három kései fogamzás (nov. 7. és 22. között). 1. ábra: A vemhesülések kalkulált időpontjai

40

DÁMSZARVASTEHENEK TESTNAGYSÁGA ÉS TERMÉKENYSÉGE Testtömeg átlag

szórás

Vemhességi arány

28

28,5

2,6

89,30%

1991-92

38

37,2

2,2

94,70%

Gyulaj

2002-03

28

23,1

2,9

71,40%

Gyulaj

2003-04

6

25,6

5,4

50%

Gyulaj

2004-05

35

30,5

3,5

91,43%

Kisszékely

2004-05

5

34,6

5,6

60%

*Gyula

1986-87

25

43,6

6,4

100%

*Gyula

1991-92

30

44,1

3,6

96,70%

**Gyula

1997-2005

261

29,6

?

98,90%

*Pusztavacs

1986-87

27

37,1

5,1

96,30%

*Pusztavacs

1991-92

26

39,2

4,5

96,20%

Vizsgálati hely

Év

Mintaszám

*Gyulaj

1986-87

*Gyulaj

4. táblázat

* Somogyvári 1994, **Náhlik és Sándor 2005

A 4.táblázatban vizsgálati adatainkat társítottuk a korábbi gyulaji, valamint a különböző időszakban végzett gyulai és pusztavacsi vizsgálatok adataival. A két alacsony egyedszámú adatsort figyelmen kívül hagyva, az alábbiakat emelhetjük ki: – a 2002/03. idényben a gyulaji kertben meglehetősen alacsony volt a vemhesülési arány; – a 86/87., 91/92. és a 2004/05. gyulaji kerti értékek nem térnek el lényegesen egymástól, ugyanakkor alacsonyabbak, mint a másik két populációban bármely idényben tapasztaltak. Az egészségi állapot egyszerűen fogalmazva nagyon jónak mondható. Betegségre utaló elváltozást, jelentős mérvű lesoványodást egyetlen állatnál sem észleltünk. A paraziták közül csak a tüdőférgeket és a bagócsokat vizsgáltuk következetesen a zömmel terepi körülmények miatt: Tüdőféreg fert/vizsg. példány Gyula Ø Kisszékely 1/11 1 féreg Lábod 4/15 1-8 féreg Orrbagócs Gyulaj

1/49

1 lárva 41

A gyulaji kerti állatokban nem találtunk tüdőférget, ami nagy valószínűséggel a féregellenes gyógykezeléssel magyarázható. Nyílván ezzel van összefüggésben az igen alacsony mértékű (2%-os) orrbagócs-előfordulás is, hiszen a 70-es években jóval magasabbnak (13,4 %) tapasztaltuk.

Következtetések, javaslatok Az előbbi táblázatokban látható, hogy az értékelt mintahalmazok többsége kis elemszámú, ami behatárolja a megalapozott következtetéseket. Így az alábbi összegzést fenntartással kell kezelni (lásd a csillaggal jelölt megjegyzéseket): Testnagyság

Kondíció

Vemhesség

közepes

közepes

jó

Kisszékely

jó

közepes

közepes (?)*

Lábod

jó

gyenge (?)**

?***

Gyulaj vadaskert

* kis mintaszám ** márciusi vizsgálat, míg Gyulajban nov.–febr. *** teheneket nem vizsgáltunk

Érdemesnek tartjuk kiemelni, hogy a magzatnagyság alapján a 2004/05-ös idényben 12,5%-os (4/32), a 2002/03-as idényben pedig 10%-os (2/22) volt a késői vemhesülések aránya a gyulaji kertből származó teheneknél. A borjak között is volt lényegesen kisebb termetű, nyilvánvalóan kései születésű egyed. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy bár a gyulaji kertben az állatok (tehenek, ünők, borjak) kondíciója megfelelő volt, az élőhelyi viszonyok nem optimálisak. A teheneknél a viszonylag alacsony vemhesülési arányban nyilvánul meg az, ami a bikáknál a gyengébb trófeaminőségben mutatkozik. A tényleges okokra vonatkozóan csak feltételezésekbe bocsáttrófeaminőség kozhatunk. Így például felmerül a vegetációs időszak mennyiségi és minőségi táplálékhiánya: nyilvánvalóan kevés a bekerített („kikerített”?) területen az aljnövényzet, ill. az elérhető hajtás/levél. Az ilyen irányú célzott vizsgálatokon kívül természetesen fontos lenne, hogy reprezentatív mintahalmazt, vagyis a teríték minél nagyobb hányadát lehessen vizsgálni több idényen keresztül. Ez természetesen a helyi szakszemélyzetnek is sok időtöbbletet, „terhet” jelent, nem is említve a téli időjárás esetleges viszontagságait. Kiegészítő vizsgálatokra is szükség lenne. Így a megbízható vemhesülésiidőpont-számításokhoz ismerni kellene a borjak születési idejét és újszülöttkori testtömegét. 42

Köszönettel tartozom (többek között az alábbiaknak): Gyulaj Erdészeti és Vadászati Rt. • Fehér István • Holló György és kollégái • Holló Györgyné • Siklósi Lajos Tolna Megyei Vadászati és Halászati Felügyelőség • Király István Pannon LA. Bőszénfai Szarvaságazat • Nagy János • Kilvinger László Kaposvári Egyetem ÁTK • Barna Róbert A kutatást támogatja • a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Rt. • az OMFB-01317/2004.

Hivatkozott publikációk 1. Náhlik A. és Sándor Gy. 2000. Egy szabad területi dámpopuláció szaporodási teljesítménye. Vadbiológia 7: 38-46. 2. Sándor Gy. 2005. A dámszarvas (Dama dama, LINNAEUS, 1758) populáció ökológiai vizsgálata, különös tekintettel a születési és halálozási jellemzőkre. PhD. értekezés, Sopron 3. Somogyvári V. 1993. Különböző élőhelyek dámpopulációinak vizsgálata. Vadbiológia 4.: 54-61. 4. Somogyvári V. és Csányi S. 1987. Body weight and body size data ont he Hungarian fallow deer. Abstracts of 18th IUGB Congress. Krakow, Poland, Aug. 1987.: 11-12. 5. Somogyvári V., Csányi S. és Kelemen J. 1989. Szaporodási teljesítmény három magyarországi dámszarvasállományban. Vadbiológia 3.: 60-67. 6. Sugár L. 1974. e Occurrence of nasal bot flies (Oertridae) in wild ruminants in Hungary. Parasit. Hung. 7: 181-189. 7. Sugár L. 1993. Szarvasok és parazitáik: betegség, együttélés, védekezés. Kandidátusi értekezés, Kaposvár.

43

GÚTHI DÁMSZARVAS-GAZDÁLKODÁS EREDMÉNYEI B P Nyírerdő Rt. Gúthi Erdészet, igazgató Amikor rendkívül örömtelien állapítom meg az általam olyan nagyra tartott vadfajjal, a dámmal kapcsolatos nagy érdeklődést, ugyanakkor nagy felelősségtől áthatva állok itt a dám Mekkájának, Gyulajnak előadói emelvényén. A mai előadásom súlypontjába a gúthi dámállomány minőségét alakító legfontosabb tényezők elemzését szeretném állítani. Előrebocsátom, hogy állításaim egy gyakorló vadgazda tapasztaláson alapuló kinyilatkozásai, melyek nem mindegyike tudományosan megalapozott. Ily módon természetesen mindegyike megkérdőjelezhető, és kérem is, hogy kritika nélkül ne is fogadják el ezeket. Először röviden Gúthról. A Nyírségi Erdészeti Rt. 10 700 ha-os gúthi üzemi vadászterülete döntő részben a sajátos arculatú nyírségi tájon terül el, ahol a terep magasságának függvényében váltják egymást a többnyire észak–déli irányú, akáccal, fenyővel borított homokdomb-vonulatok a buckaközi lefolyástalan területek nádas-sásos füzeseivel, a homok alapkőzetű barna erdőtalajokon díszlő kocsányostölgyeseivel, feketediósaival, akácosaival s az inkább kisparcellás mezőgazdasági területekkel. (1. fotó)

1. fotó 44

Fotó: Bartucz Péter

2. fotó

Fotó: Bartucz Péter

A vadászterület adottságait rendkívül fölértékeli erdősültsége (cca. 67%), a minimális emberi jelenlét miatti zavartalansága. A központi elhelyezkedésű mintegy 6000 ha-os zárt erdőtömb (a Magyar Alföld egyik legnagyobb kiterjedésű egybefüggő tömbje) a körülötte lévő, a vadászterülethez tartozó nádasokkal, rétekkel, erdőkkel tarkított mezőgazdasági területekkel optimális élőhelyet nyújt a vad számára. Az alföldi viszonyok között példátlan Gúth nyugalma, hiszen csak a vadászterület négy sarkában van egy-egy település, összesen egy nyomvonalas létesítmény, egy alsóbbrendű út halad keresztül rajta, s mindösszesen nyolc nem erdész által lakott tanyája van. A minőségi nagyvadgazdálkodás csak ott képzelhető el, ahol a vad főtápláléka mezőgazdasági termelvény lehet, s az erdőállományok rügyei, levelei és fiatal hajtásai csak kiegészítő táplálékokként jönnek számításba. Ez a körülmény Gúthon adott, hiszen a vadászterületen közel 1500 ha művelt szántó található, melyből közel 300 ha kezelésünkben lévő, általunk művelt vadföld. Ezen vadföldek évenként átlagos 70-80 ha búzáját, 40-50 ha zabját, 20-30 ha rozsát, 10-15 ha napraforgóját vegetációs időben rabló etetéssel hasznosíttatjuk a vaddal. A 40-50 ha lucernánkról csak a téli takarmányt takarítjuk be, egyébként állandó nyári legelőt nyújt a vad számára a 30-40 ha egyéb vetett legelő (vöröshere, repce, egyéb fűkeverékek) mellett. Bár a 30-40 ha csicsóka fiatal hajtásai a vad kedvelt nyári tápláléka, igazában az ősszel és a fagymentes téli napokon földfelszínre tárcsázott gumók vadgazdálkodási jelentősége a nagyobb. A további 1200 ha idegen tulajdonú mezőgazdasági földterületen keletkezett kár megelőzését addig, amíg az a jelenlegi mértékű (cca. 5-8 mFt) visszafogottan végezzük abból a megfontolásból, hogy itt a vad nem kárt okoz, hanem táplálkozik. 45

Gúthon a vad táplálékszerzésében csak kiegészítő szerepet játszó erdő kínálatát az alább felsorolt módszerekkel fokozzuk: – A letermelt akácerdeink vágásterületét a letermelés évében nem léptetjük be erdősítésként, így a vad minden évben cca. 80-90 ha buján sarjadzó, nagy fehérjetartalmú legelőhöz jut. A következő évben villanypásztor mögött a sarj két hónap alatt kinő a vad szájából, a sorozatos visszarágás miatt kefesűrűen, így érvényesül az erdészeti érdek. – A mesterséges erdősítések (tölgy, feketedió, kőris) akác tuskósorait, amikor a vad szájából A vadászterület vadfajonkénti törzsállomány az elmúlt öt évben

1. grafikon Dám terítékadatok az elmúlt öt évben

2. grafikon 46

kinőttek, visszavágjuk rágófelületnek, elérve egy idő után az erdészeti szempontból hasznos állapotot, hogy tudniillik a főfafaj a tuskósor által addig elfoglalt fénykorona hányadot elfoglalhatja. – Más, arra alkalmas mesterséges erdőfelújításokban lévő tuskósorokat kihordva értékesítünk, s a helyüket a főfafaj a fentiekben már leírt záródásáig vadföldként hasznosítunk. – Tuskósarjadzásra hajlamos, s a vad által kedvelt fafajok (vöröstölgy, akác) tisztítási és gyérítési tuskósarjait, melyek kinőttek a vad szájából, visszavágjuk. Ugyanezt tesszük a vad által kedvelt cserjék (vörösgyűrű, kecskerágó, fagyal, kései meggy) cca. 50%-ával, hiszen a rejtőzködés feltételeit meg kell hagynunk a vadnak. – Vadföldként alakja, vagy földjének gyenge termőképessége miatt alkalmatlan üres területeinket, rétjeinket igénytelen, de bőtermő gyümölcsfákkal (mirabolán, fehéreper, vad őszibarack) ültetjük be. (2. fotó) Ugyanezt tesszük egyes visszavágott tuskósorokkal is. Ez utóbbi esetben a fácskákat egyedi védelemmel látjuk el. – A vad által kedvelt rügyű fafajok termelésének zömét télre ütemezzük. Nagy hó esetén a később termelendő erdőrészletekben a nagyméretű és tápértékű rüggyel rendelkező nemes nyarakban, fenyőkben elszórtan rügyrágásra szánt fákat döntünk. – Az erdővédelmi kerítéseinket azonnal lebontjuk, amikorra már teljesítették feladatukat (a főfafaj csúcsrügye kinőtt a vad szájából), így nagy mennyiségű fényrügy válhat a vad táplálékává anélkül, hogy erdészeti kár keletkezne. Vadászterületünkön a vad számára az ivóvíz természetes vízfolyás híján műtárgyakkal viszszaduzzasztott vizű csatornákból, kimélyített tóból, ásott itatógödrökből, fúrt kútból szivatytyúzott rétegvízből oldott meg. A gúthi vadgazdálkodás irányelveit több mint 20 éve kidolgoztuk, amihez azóta is igyekszünk következetesen ragaszkodni.

3. fotó

Fotó: Bartucz Péter 47

Ezen irányelvek néhány legfontosabbika: – A vadászterület magjának fővadja a dám, amellyel a lehető legjobb trófeaminőségű populáció kialakítására törekszünk. E célt elérendeljük a többi vadfajjal való gazdálkodás érdekeinek. Az elsősorban mezőgazdasági jellegű peremterületeken a dám hiányában fővad az őz ugyanezzel a céllal. – Megterveztük egyes vadfajaink törzsállományát 1. grafikon, s a hozzá kapcsolódó kilövési tervet 2. grafikon. Ezek a számok több év óta állandósultak (az ellenőrzésünk alól egy időre kiszabadult őz kivételével) úgy, hogy a Gúthhoz kapcsolódó egyéb érdekek (magas szintű erdőgazdálkodás, természetvédelem 484 ha védett területen, idegen földtulajdonosok földhasználata, közjóléti funkció) sem sérültek. – Kezelési elveink szerint a dám, de a gím és az őz esetében is egy relatíve nagy egyedszámú szaporulatból indulunk ki, mely szám a dám esetében átlagosan 300-330 db évenként. Ezt egyedi szelekció (selejtezés) követi, aminek eredményeként a fiatal egyedek mintegy 3540%-át terítékre hozzuk a 3. életévük betöltése előtt. A bikák (bakok) selejtezési, állománykezelési elvei: – A dám és őz esetében könnyen, a gím esetében egy kicsit nehezebben tudjuk megtenni, hogy bikaborjat (bakgidát) nem lövünk. – Az első agancsú bikák (nyársasok) ismeretében meglőjük a trófeaszempontból leggyengébb 30-35%-ot. Ezt nem csak a gyenge felrakású évben tesszük meg, amikor relatíve több gyengébb agancsú nyársast látunk, de az erős években is, amikor kevesebbet. Fontos a relativitás, hogy az évjárat leggyengébb egyedeit lőjük meg minden évben, a betervezett mértékben. – A következő évben, a kanalas korban, a korosztály további 5-10 %-át (az előző évben elnézetteket) is terítékre hozzuk. A bikák (bakok) selejtezése ezzel befejeződik, mert vége annak az időszaknak, amikor a bikák kora évre pontosan meghatározható, ami elengedhetetlen az összehasonlításukhoz. A selejtezés végére Gúthon az évenként születő cca. 140-150 dám bikaborjúból – szolid mortalitással is kalkulálva – mintegy 80-90 db kanalas bika marad, amely lapátos korba léphet. Ezzel a selejtezési elvvel valószínűleg a populáció genetikai viszonyait nem befolyásoljuk túl nagy mértékben, vagy talán egyáltalán nem, de megöregedni, az élőhelyet elfoglalni csak a trófeatulajdonságaik szempontjából legjobb képességű bikákat (bakokat) hagyjuk. Elveink sikeréhez teljesülni kell annak a feltételezésnek, hogy az egy évjárathoz tartozó bikák egymáshoz viszonyított trófeateljesítő képessége több év viszonylatában döntően állandó. – A lapátos korú dámbikáink nagyobbik részét (60-70%), a 3,5-4,5 kg közötti átlagos bikákat 8-10 éves koruk között lövetjük meg. A maradék, az igazán kapitális bikák köre (4,5 kg fölött), amelyek esetében erősen önkorlátozók vagyunk, azaz hagyjuk őket megöregedni. Ennek köszönhetően, sok az erősen visszarakott bikánk, de a sok világranglistás bikánk is. (világranglistás 2001-2002) Tarvadselejtezési, állománykezelési elveink: – Az ünőborjak esetében a szélsőségesen kis testű, visszamaradt egyedeken kívül (számuk csekély, többnyire a későn vemhesült ünők első borjai ezek) markáns létszámapasztást nem hajtunk végre. 48

A TERÍTÉKRE KERÜLT LAPÁTOS BIKÁK SÚLYKATEGÓRIÁI Súlykate2,50-3,50 3,51-4,00 4,01-4,50 4,51-5,00 gória kg kg kg kg Év

5,00 kg

Elejtett összes

Átlagsúly kg

30

3,33

36

4,04

db 2000

11

16

3

2001

7

10

10

9

2002

14

17

13

6

4

54

3,94

2003

13

20

11

6

6

56

3,89

2004

19

17

10

8

1

55

3,79

1. táblázat

Év

A teritékre került lapátos bikák száma

Arany

Ezüst

Bronz

Összes érem

Az év legnagyobb pontszáma

db

db

%

db

%

db

%

db

%

IP

2000

30

9

30

3

10

4

13

16

53

185,72

2001

36

25

69

6

17

3

8

34

94

206,49

2002

54

29

54

8

15

6

11

43

80

237,63

2003

54

32

62

10

19

10

19

52

85

212,34

2004

55

27

49

11

20

8

15

46

84

199,70

2. táblázat 49

– Az ünő korosztály az, amelyet leginkább szemrevételezünk, s a legnagyobb mértékben apasztunk. Ennek oka alapvetően az egyértelmű kor, ami az egyes egyedek elsősorban testméreteit teszi összehasonlíthatóvá, másrészről a borjúval szembeni nagyobb testtömeg (vadhús-értékesítés). – A tehenek selejtezését koruk alapján végezzük, tekintettel arra, hogy a tárgyévben meglőtt tehenek és a korosbodásra meghagyott ünők száma nagyságrendileg egyezzen meg. Valószínűleg az évről évre végzett folyamatos élőhelyfejlesztés és a konzekvens állománykezelési elvek eredménye az 1. és 2. táblázat tartalmazta trófeasúly- és érmesarány-megoszlás. A dámon kipróbált állománykezelési elveinket a vadászterületünk határának megváltozásakor kapott peremvidékeken fővaddá előlépett őzre és az egész területen kis teret kapott gímre is kiterjesztettük. Reméljük ennek és nem a véletlennek köszönhetően, a 2005-ben lőtt 180 db őzbakunk trófeasúlya 25%-kal megemelkedett. Terítékre került 2 db 600 g, 4 db 500 g fölötti bak is. (3. fotó) 2004-ben lövettük meg az első golyóérett gímbikánkat, amelynek agancsa 10,06 kg lett. A gímünk az északkeleti határvidék kárpáti jellegét hordozza vastag és hosszú (120-130 cm) agancsszárral, szellős aganccsal. (4. fotó) A gúthi vadászterület fontos nagyvadja a vaddisznó, amely az őz kivételével minden más nagyvaddal jól összefér. A tarvaddal vegyes terítékű disznóhajtások teremtik meg a vadgazdasági ágazat rentabilitását. A két, egyenként 250 ha-os kankorosbítós disznóskert jelentősége évről évre nő. (5. fotó)

4. fotó 50

Fotó: Bartucz Péter

5. fotó

Fotó: Bartucz Péter

Előadásom végén úgy gondolom, nincs nagy kockázata ez előtt a hallgatóság előtt, amely a dámmal szembeni tiszteletét fejezi ki jelenlétével, kijelentenem, hogy rendkívül méltánytalannak tartom ezzel a csodálatos vaddal szembeni hivatalos állásfoglalást. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy azt a vadfajt, amely a történelmi idők előtt benépesítette ezt a vidéket, amely kiváló minőségével annyi dicsőséget szerzett ennek az országnak, és amely nem jelent semmilyen végzetes veszélyt más magyarországi flóra- és faunaelemre, büszkén fogadjuk el magyarnak. Köszönöm a figyelmüket!

Felhasznált irodalom – Szabolcs József: Dámvad, 1975. Budapest, Mg-i Könyvkiadó – Vadászévkönyv 2004, 2004. Dénes Natur Műhely Kiadó – A hivatásos vadász kézikönyve – XXVI. International Congress, Braga, Portugalia 51

A SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI DÁMSZARVAS-TELEPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE ÉS EREDMÉNYEINEK VIZSGÁLATA B I Napkori Erdőgazdák Szövetkezete, vadgazdálkodási szakmérnök Az első dámtelepítés Andrássy gróf nevéhez fűződik, aki a 19. században a tiszadobi és a szerencsi birtokára dámokat telepített. Tiszadobon az élő és a Holt-Tisza közén, a Tóth-Füzesi-szigeten megtelepedtek a dámok. Ez a populáció a háborút átvészelvén, 300 egyedből álló állománnyá fejlődött, ami a 70-es évek közepére 70 példánnyá zsugorodott. Származásuk a telepítéskor ismeretlen volt. A századforduló után Berkeszi gróf vadaskertet hozott létre Berkeszen, ahol dámot és muflont együtt tartott. Ez a kert a második világháború alatt megsemmisült. Az utolsó dámot 1950-ben, míg az utolsó muflont 1957-ben lőtték le. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye történetében, de országosan is páratlan mértékű dámszarvas-telepítés történt a múlt században. A megyében a telepítések 1972-ben Nyírlugoson folytatódtak. A vadászatra jogosult szervezetek 1972-től 2000-ig 480 dámot telepítettek 14 DÁMÁLLOMÁNY-VÁLTOZÁS A MEGYÉBEN Dámállomány-változás

1. grafikon 52

vadászterületre a megyében. A telepítést kezdeti időszakban a MAVOSZ támogatta, majd a későbbiekben főleg saját forrásból telepítettek a vadgazdák. A telepítés tenyészanyagát a vadászatra jogosultak Gyulajból, Gyuláról, Kartalról és a későbbi időkben Tiszadobról vásárolták meg. A 14 telepítésből szabad területen mindösszesen 6 helyen volt eredményes a kibocsátás. Az egyes telepítések sikertelensége vagy a rossz élőhely-kiválasztás, vagy a gondatlan kezelés miatt történt. DÁM TRÓFEABIRÁLATI EREDMÉNYEK (SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE) Érmes trófeák ( db )

ÉV

Bemutatott ( db )

arany

ezüst

bronz

1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997. 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

3 7 9 29 24 24 7 18 6 28 12 26 26 28 46 62 67

1 0 1 5 4 4 2 1 0 1 0 4 2 2 7 8 13

1 0 1 5 3 3 0 0 0 1 0 0 3 0 6 5 6

0 3 2 1 3 2 1 2 0 0 0 5 2 6 2 2 8

Összes érmes 2 3 4 11 10 9 3 3 0 2 0 9 7 8 15 15 27

Bemutatott trófeák érmes aránya %

67 43 44 38 42 38 43 17 0 7 0 35 27 29 33 24 40

DÁMSZARVAS VADÁLLOMÁNYBECSLÉSI JELENTÉS 1994-2005 (SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE) 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Bika 144 128 176 169 222 211 257 252 278 243 Tehén 210 179 254 255 295 242 311 283 281 269 Borjú 142 98 163 170 177 177 190 175 192 183 Összes 668 577 496 405 593 594 694 630 758 710 751 695 1. táblázat 53

A 2005. évi becslési adatok alapján, külső területen 417 db dám van, míg a vadaskerti állomány 278 példányt számlál. (1. grafikon) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az első adat a dám létszámáról az 1979-es adattárból való, amikor is a becsült állomány 62 példány volt. Azóta az állomány folyamatosan növekszik, ahogy ez látható a grafikonon. Bár a 2005. évi becslés visszaesést mutat. A megyei becslési adatokban két nagy törést láthatunk, az egyik a rendszerváltáskor, a másik pedig a vadászati törvény kiadása előtt, ami bizonyítja a vadgazdák tanácstalanságát a jövőt illetően. Ekkor bizony-bizony belenyúltak az állományba, amennyire csak tehették. Láthatjuk a grafikonon, hogy 1994-ben 117 példányt ejtettek el, és ezen érződik a vadászati törvény előszele. Viszont azt is megfigyelhetjük, hogy a vadgazdálkodók a vadbecslésük során a saját mindenkori érdekeiket tolják előtérbe, és nem a tényleges létszámot becslik. Ezt a két törést az állományban országos szinten is megfigyelhetjük. A jelenlegi állomány az országos populáció létszámának megközelítőleg a 4%-át teszi ki. Az utóbbi 3 évben látható, hogy a teríték megnövekedett, és ezzel párhuzamosan a bemutatott trófeák darabszáma is megduplázódott. A teríték növekedése abból adódik, hogy az országos erdősítések csaknem 20%-a Szabolcsban történik. Ebből irdatlan nagy vadkárok keletkeztek, és ezzel párosult a természetvédők erős dámellenessége. Így a gazdák rákényszerültek a nagyobb fokú hasznosításra. A bírált agancsok érmes százaléka is megnövekedett. (1. táblázat) 1999-től látható, hogy a bemutatott trófeák 25-30%-a érmes. Most az utóbbi évben kimagasló ez az érték: 40%. A dámnál a helyes populáció-összetétel: 40% bika, 40% tehén és 20% borjú. Ezeket az arányokat figyelembe véve, az állomány összetétele megközelíti a helyes értéket. Így csökken annak a veszélye, hogy a nőnemű egyedek javára eltolódott ivararányból adódóan, a gyengébb testalkatú és trófeaminőségű hímek is örökítsenek. Megjelent a dám olyan területen is, ahol telepítés nem volt, de a környezeti adottságok, a növekvő erdősítés indokolta megjelenését. Ezt támasztja alá az is, hogy Tiszadob mellett milyen szépen felszaporodott a dámállomány. (1. térkép) A megyében 4 szigetszerű populációt figyelhetünk meg: Tiszadob környéke, Baktalórántháza környéke, Nyírlugos környéke, és a legjobb állományú Vámosatya környéke. Sajnos Nyírlugos körzetében gyengülés tapasztalható, ugyanis Gúth felől a kerítés lezárult, és a kint maradt alacsony létszámú állomány fennmaradása veszélybe került. Az ottani vadászatra jogosultak szeretnék a dám létszámát megnövelni, azonban sajnos a természetvédelem nem engedélyezi a dám telepítését, arra hivatkozva, hogy nem őshonos vadfajunk. Jó lenne, ha ezt a kérdést a tények döntenék el. Szerintem őshonos, mivel tudomásom szerint jégkorszak előtti csontleleteket is találtak már hazánkban. Így most e populáció legnagyobb ellensége, ha mondhatom úgy, a „sötétzöld természetvédelem”. Az, hogy a dám több helyen is megtalálható, az kóborlásnak is betudható. (2. térkép) A dám időszakos elmozdulásai ezen a térképen figyelhetők meg. Bár a dám jobban tartja a helyét, mint a gím, azonban barcogáskor a bikák a főbb és nagyobb barcogóhelyek felé összpontosulnak. Ez figyelhető meg szinte mindegyik körzetben, de legerősebben Nyírlugoson volt ez tapasztalható mindaddig, míg a gúthi vadászterület kerítése be nem zárult. A tehenek zavarás vagy valamilyen emberi, környezeti hatás miatt hajlamosak a területről való elvonulásra. Érzékenyek a nagyobb erdőterületek tarvágására, erdőrészek növedékfokozó gyéríté54

1. térkép

2. térkép 55

sére, akác tuskósarj leverésére. Tehát minden olyan tevékenységre, amely zavarja az ott élő állatok nyugalmát. Az időszakos kóborlások miatt bekövetkezhetnek veszteségek is, például a más területre átváltó bikák kilövésekor a vadgazdát komoly anyagi kár éri. Előfordult, hogy olyan helyen is lőttek dámot, ahol nem telepítették, és ott huzamosabb ideig nem tartózkodott dám, de az éves kilövések közé tervezik elejtését. Az ilyen problémák kiküszöbölésére megoldás lehet a regionális dámgazdálkodás. A négy fő körzet négy különálló regionális dámgazdálkodást folytathatna. Természetesen a dám tartózkodásának peremvidéke is hozzátartozna ezen körzetekhez. Részben megoldást jelenthetnek a dámos kertek, azonban szinte mindegyik esetében a szabadtéri állomány trófeaértéke jelentősebb. A megyében három vadaskertben található meg a dám, mégpedig a lónyaiban, a naményiban és nem utolsó sorban, a napkoriban. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mintegy 250 db kerti és külső területen élő dámot vizsgáltam a trófeák alapján. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a szabadon élő egyedek jobb trófeát raknak fel, mint a vadaskertiek. A bírálati adatok alapján, a szárhossz, a lapátszélesség, a lapáthossz azonos értéket mutat, azonban a szemághossz, a rózsakörméret és a szárkörméretek egyértelműen jobbak a szabadtéri állomány agancsain. Valószínűleg a kerti állomány romlását több tényező határozza meg. Ezek közül megemlítem a stresszt, amit okozhat a kerítés, az esetleges nagyobb populációsűrűség, illetve külső élősködők által okozott irritáció. Lónyán találkozhatunk az irritáció jelenségével, mivel a Tisza közelsége miatt a külső élősködők fölszaporodtak, és legjobban a szúnyog zavarja az állományt. Napkoron enyhén a nőivarúak felé tolódott az ivararány. Ennek ellenére a bikák agresszivitása olyan nagy, hogy egy 60 fős populáció esetében évente 2-3 bika esik áldozatul a barcogás alatt történő viadaloknak. Pedig a kert megközelítőleg 450 ha-os. További lehetséges probléma a nem megfelelő etetés, a nem optimális terület bekerítése és nem utolsósorban a kert nagysága. A dám mozgáskörzete az irodalom szerint 30-730 ha. Ezt alapul véve, egy 250 ha-os kert egyértelműen kicsi az egyedek igényeihez mérten. A megyében megtalálható a Gyulából származó rövid, vastag, szépen gyöngyözött szár és a rövid, de kellően csipkézett sötét lapát, illetve a Gyulajból telepített dám, amelynek jellemzője a vékony, hosszú szár, valamint a hosszú, világos lapát. Ebből a két populációból jött létre a mai szabolcsi trófea. A kertben a trófea romlását nem írhatjuk a beltenyésztés rovására, mivel a hazai állomány genetikai változatossága igen csekély. Ennek ellenére a magyar, homogén állományt tartják a világon a legjobbnak. Csányi Sándor professzor úrtól szeretnék idézni: „Annak magyarázata, hogy a homozigácia ellenére negatív beltenyésztési hatások nem jelentkeznek, abban kereshető, hogy a hosszú ideje tartó beltenyésztés rövid távú és drámai hatásaival szemben teljesen ellenállóvá vált. Ezt támasztja alá, hogy torzszülöttek és más beltenyésztéses leromlási jelek nem mutathatók ki. A homogenitás legnagyobb valószínűséggel még az utolsó jégkorszak idején következett be, amikor az állomány egy kis populációra zsugorodott.” Visszatérve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, és összegezve az elmondottakat, a területi adottságokat tekintve, a baktai és nyírlugosi körzet azonos a gúthi erdők faunájával. A Tiszadob és vámosatyai körzet pedig a gyulai erdők, mezők vizes faunájához hasonlít.(2. táblázat) 56

súlya 3,80 4,30 4,20 4,84 3,36 4,16 4,02 4,10 4,08 5,04 4,12 3,57 3,85 3,72 3,70 3,40 4,08 3,46 3,78 4,50 3,30 3,75 3,57 3,56 3,60 4,00 3,58

minősítése Arany Arany Arany Arany Bronz Arany Arany Arany Ezüst Arany Ezüst Bronz Arany Bronz Ezüst Bronz Ezüst Ezüst Arany Arany Bronz Bronz Bronz Bronz Ezüst Arany Arany

2004. ÉVBEN ELEJTETT ÉRMES DÁM TRÓFEÁK

Érmes trófeák minősítésének megoszlása

2. táblázat Az innen származó trófeák bizonyítják Szabolcs-Szatmár-Bereg megye élőhelyeinek kiválóságát és az ott dolgozó szakemberek hozzáértését. Nem szabad hagynunk, hogy meglévő értékeinket elherdáljuk holmi kipattant ideológiák miatt. A telepítés hosszú távon sikeresnek mondható, hiszen egyre több érmes trófea kerül be a szabolcsi területekről, ami alátámasztja, nem volt rossz döntés az akkori telepítés. A dámnak Szabolcs megyében múltja, jelene, és remélhetőleg jövője is lesz, és bízunk abban, hogy a természetvédelem belátja, hogy Szabolcs megyét dámszarvas nélkül már nem tudjuk elképzelni. Irodalomjegyzék: 1. Ádámfi T: Az 1977-80-as vadászati idények dámtelepítési tapasztalatai. Gödöllő, 1980. 90 p. 2. Bencze L: A vadállomány fenntartásának lehetőségei. Akadémia Kiadó, Budapest, 1979. 220. p 3. Faragó S.-Náhlik A.: A vadállomány szabályozása. Mezőgazda Kiadó, 1977. p. 279-280. 4. Fodor T.: Sikeres telepítések és kudarcok. Nimród, 1974. 9. sz. p. 12-14. és 11. sz. p. 28. 5. I. M.: Átrendeződés a keleti végeken. Nimród, 85. évf. 9. sz. p. 6. 6. K.B. I.: Vadaskertek a jövő lehetőségei ? Nimród, 1993. március, 3. szám. 28-29. 7. Csányi-Ernha: A magyarországi vadállomány génmegőrzési koncepciója, Gödöllő 1995. p. 38-39. 8. Szabolcs J.: A dámvad. Mezőgazdasági Kiadó, 1975. 187 p. 9. Szabolcs J.: Ne csak lőjük, telepítsük is a dámot ! Nimród, 1976. 10. szám, p. 444-446. 57

GYULAJI DÁMSZARVAS HELYZETE

F I vezérigazgató

A természetvédők által terjesztett téves információkkal szemben a dám igenis őshonos a Kárpát-medencében. A jégkorszak pusztítása után a rómaik hozták vissza Európába. Magyarországra a legvalószínűbb verzió szerint a XV. és XVI. sz. során került visszatelepítésre három történelmi élőhelyre: Gyulajra, Pusztavacsra és Sarkadra. A gyulaji terület vadászatának első fénykorát az Eszterházy család gazdálkodása alatt élte. Az uradalomhoz 20 község és mintegy 25.000 kh.-as egybefüggő erdőség tartozott. A XIII. században rangos vadászkastély épült, melyet az építtető Eszterházy Miklós után Miklós várnak neveztek. Később a XIX. század elején ez a kastély a központja a fényűző pompájú és hatalmas terítékű vadászatoknak, amelyeket a híres ozorai vadászatokként emlegetnek, melynek meghirdetett időtartama általában 6 nap volt. A sikeres vadászatokat elősegítette a ponyvahajtás, melyhez a vadat már egy hónappal előbb elkezdték terelni a „hajtás” helyszíne felé. A hat nap alatt a teríték elérte az 1000-1500 vadat gímből, dámból, vaddisznóból és őzből. Az Eszterházyak által folytatott fényűző vadászatok során hatalmas adósság halmozódott fel, amely miatt a terület egy részét el- illetve bérbe kellett adni, mely során szinte a teljes vadállományt kipusztították. 1907-ben újra a család kezébe került a terület, ezután az állomány gyarapodásnak indult. Az 1920-as években már kilövéssel szabályozták a vadállományt, ekkor már meghatározó vadfaj volt a dám. A létszámnövekedéssel párhuzamosan a minőség is kezdett helyrebilleni. Egyre jobb pontszámmal értékelt és nagyobb súlyú dámlapátok kerültek terítékre, mint a Rimler Pál által 1923-ban elejtett, melynek trófeája az 1937. évi berlini világkiállításon 209,26 I.P.-ot ért el és ezzel a világranglista első helyére került. 58

Az újabb mélypont a gyulaji vadállomány számára a II. világháború alatt érkezett el. A vadlétszám ez idő alatt a tizedére csökkent, a becslések szerint alig néhány száz példányból állt. A háború után állami kézbe került a terület, 1951-ben létrejött a Gyulaji Vadgazdaság. Lényegében innentől beszélhetünk „Gyulajról” mint vadgazdálkodási egységről. Ebben az időben a területen vadászat nem folyt, jórészt csak a személyzet körében került terítékre egyegy vad. A vadászati igények azonban nőttek és az állami befolyás következménye képpen még bizonyos protokoll igényeket is ki kellett elégíteni. Az 1950-es évek végéig kevés vendég fordult meg a területen, leginkább a politikai elit és annak első számú vezetője. Az állomány szépen gyarapodott, lassan beindult a külföldi bérvadásztatás, egyre jobb minőségű trófeák kerültek terítékre. 1969-ben megalakult a Gyulaji Állami Erdő-és Vadgazdaság. Új vadászati létesítmények épültek, vadföldek, vadetetők létesültek. Nagy lökést adott az 1971-es Világkiállítás helyi rendezvénysorozata a területnek. Ez az időszak volt Gyulaj második fénykora. Az itt terítékre került dámtrófeák egymással versenyztek a világranglista élén és a világkiállítások díjkiosztóin. Ez az időszak 4 világrekordot „termelt” , és 1991-ig Gyulaj tartott minden rekordot. Ekkor az állomány nagysága 67000-es nagyságú lehetett. Igény jelentkezett a vaddisznó vadászatára is, így a disznóval még feldúsult állomány már komoly terhelést jelentett a mezőgazdasági területekre. Megszületett a döntés: a mintegy 7800 ha-os erdőkomplexumot körbekerítették. 1973ban zárult a kerítés, ami determinálta a gyulaji dám jővőjét. Új fejezet vette kezdetét. Az élettér jelentősen lecsökkent, a vadlétszám viszont maradt a világhírnévnek köszönhetően egyre nagyobb igények kielégítésére. A feldúsúlt állomány lassan kezdte „felélni” az erdőt, veszélybe kerültek az erdősítések. A károk csökkentése érdekében az erdőfelújítások kerítés mögé kerültek tovább csökkentve az életteret. A nagy létszámú populáció még produkálta az érmes trófeákat, de a kimagaslóan jók már hiányoztak. A FAFAJOK TERÜLETARÁNYA ÉS A VADFAJOK MEGOSZLÁSA A TAMÁSI ERDÉSZET TERÜLETÉN

Fafajok területaránya

59

Vadfajok megoszlása

Az 1989-es politikai változás újabb fordulatot hozott. Megszűnt a terület protokoll státusza, mint minden erdőgazdaságnak önfenntartóvá kellett válnia. Ekkor következett egy újabb, rövid ideig tartó mélypont. Volt olyan szezon ebben a szakaszban, amikor örültek, ha 3.5 kg-ot meghaladó tömegű trófeát sikerült terítékre hoznia a vendégeknek. Újból el kellett kezdeni az „építkezést”. Az értékesítés megszervezése, az élőhely javítása, létszámapasztás, stb. a minőség visszaállításának érdekében volt a fő feladat.

1. fotó 60

Fotó: Antli István

ÉRMES TRÓFEÁK ALAKULÁSA Érmes trófeák ( db )

ÉV

Összes elbírált ( db )

arany

ezüst

bronz

Össz.

%

1990.

147

12

9

11

32

22

1991.

224

12

17

33

62

28

1992.

114

7

19

34

60

52

1993.

165

4

22

27

53

32

1994.

165

15

13

21

49

30

1995.

115

12

21

14

47

41

1996.

175

11

19

27

57

33

1997.

113

23

26

10

59

52

1998.

165

9

23

23

55

33

1999.

184

25

22

35

82

45

2000.

182

26

29

20

75

41

2001.

192

32

37

23

92

48

2002.

202

23

35

34

92

46

2003.

154

14

21

29

64

42

2004.

149

24

31

25

80

53

Lassan jöttek az eredmények, de a kiugró siker még ezidáig elmaradt. Az éremarányra az utóbbi években nem lehetett okunk panaszra, jobb években eléri az 52-53%-ot. A gyulaji dámlapátok a kiváló genetikai adottságoknak köszönhetően jó alakúak, nagy lapátúak, elöl jellegzetesen befelé fordulóak, csak a vastagsági méretek hiányoznak. 3 és 3,5 kg közötti kategóriában is előfordul aranyérmes trófea, ami a vadászvendégek számára kimondottan előnyös, hiszen már kisebb súlykategóriában is érmes trófához juthatnak. 2005-ben elejtett dámbika trófeája, 5,65 kg súlyú és 215,24 IP 2. fotó

Fotó: Antli István 61

Érmes trófeák átlagtömegének alakulása

Arany

Ezüst

Bronz

A mintegy 65 km-es kerítéssel körbevett területen a jelenlegi törzsállomány 2500 dám. A terület gyenge vadeltartó képessége és a minőség javítása érdekében további létszám apasztás szükséges,a cél a 2000 db-os állomány kialakítása. Ennek érdekében az utóbbi években, különösen 2003-ban erősebb apasztás történt. A megcélzott állomány kialakulása után tartható és elegendő lesz az évi 150 db bika és 500-600 db tarvad lelövése. A jelenlegi ivararány 1,5:1, aminek a megtartása kívánatos DÁMSZARVAS TERÍTÉK A TAMÁSI ERDÉSZET TERÜLETÉN 1997-TŐL 1997. elejtés

1998. elejtés

1999. elejtés

2000. elejtés

2001. elejtés

2002. elejtés

2003. elejtés

2004. elejtés

Bika

121

171

184

184

192

202

154

149

Tehén

294

286

358

483

485

468

1075

316

Borjú

291

294

326

379

357

348

502

302

Összesen

706

751

868

1046

1034

1018

1731

786

Az erdészet az éves takarmány-szükségletét szinte teljes egészében megtermeli, ehhez rendelkezésre áll 300 ha szántó és ugyanennyi legelő. A várhatóan hosszabb távon is ked62

vező gabonaárak miatt meggondolandó a további mezőgazdasági termények előállítása, betakarítása, ehelyett a cél a folyamatosan legelhető zöldtakarmány felületek kialakítása kell a cél legyen. Így csak a téli és a kora tavaszi szükségletet kell áruként teljes technológiával és költséggel megtermelni. Nagy hatással van a csapadékvíz mennyisége a vadállományra, hiszen természetes forrásvíze a területnek nagyon kevés van. Aszályos években a nyár közepére kiégnek a legelők, a dagonyákat pedig hetenként kell feltölteni. Sajnos magas a kerítésen belüli kerítések aránya (13%). A magas vadlétszám miatt az erdősítéseket tarvágás után csak kerítés mögött lehet felhozni, és a befejezés után is még fenn kell tartani. Ezek várhatóan a célként kitűzőtt létszám kialakítása után hamarabb bonthatóak lesznek, javítva az élőhelyet. A Gyulajra érkező vadászok 75%-a határon túli, ez az arány folyamatosan csökken a magyar vadászok javára. Szerencsére egyre többen tehetik meg, hogy erre a szenvedélyre áldozzanak. A német nyelvterületről érkező vadászok száma sajnos egyre fogy – ez igaz országosan is: lassan kihal az idősebb vadászgeneráció, a fiatalok sokféle szabdidős tevékenység közül válogathatnak, a zöldmozgalmak vadászat - ellenességet hirdetnek, és az Euro bevezetése is nagy terhet jelentett számukra. A tavalyi EU-ba való belépésünket követően pedig az árakban megjelent az ÁFA, így kénytelenek voltunk ennek felét a vevőre terhelni, hiszen a 20%-os árbevétel arányos nyereségünk egy pillanat alatt eltünt volna. Ezt az áremelést nehezen fogadta a piac, főleg annak tükrében, hogy szomszédaink megoldották ezt a problémát. Drága lett a magyarországi vadászat. Sok vadásztársaság a túlélés reményében óriási kedvezménnyel (sok esetben 50%) kínálja a vadászatát, amikkel nem tudunk és nem akarunk versenyezni.

3. fotó

Fotó: Antli István 63

A vadállomány kezelése és a vadásztatás egy öt fős kerületvezető vadász csapat feladata, közöttük a fővadásszal, aki szintén kerületet kezel. Egy szezonban átlagosan 1500 nagyvadat kell terítékre hozniuk. Természetesen feladatuk Gyulaj történelmi dámállományának minőségi javítása. Ez egy lassú folyamat, melyben már érzékelhető a fejlődés. Nemzetközi hírnevünket vissza kell állítanunk, sőt erősítenünk kell, az elsődleges cél pedig nem lehet más mint a világelsőség visszahódítása. Irodalomjegyzék Böröczky K.- Deák I.: 1970 Szabolcs József: 1975 Farkas Dénes: 2001

64

Gyulaj; Zalaegerszegi Mg-i Könyvkiadó A dámvad; Budapest Mg-i Könyvkiadó Tolna megyei vadászati almanach; Szekszárdi Nyomda k.