A területhasználat változás főbb tendenciái a Balaton vízgyűjtőjén 1

A területhasználat változás főbb tendenciái a Balaton vízgyűjtőjén1 Dr. Szilassi Péter*

1. Bevezetés A területhasználat változása társadalmi és természeti tényezők térben és időben változó erősségű hatásának eredményeként formálódik (Lee, et al.. 1999, Frisnyák 2000, Lóczy 2002, Szilassi, 2003, Jordán et al. 2005 ). A Balaton vízgyűjtőjén egyszerre van jelen a mezőgazdasági, a rekreációs és a természetvédelmi tájfunkció (Szilassi et al. in press). Jelen dolgozatban azt vizsgáljuk, hogy e három funkció jelenléte hogyan mutatható ki a területhasználat változásában a vízgyűjtőn, és annak olyan részterületein (tóparti települések külterülete, Balaton-felvidéki Nemzeti Park településeinek külterülete) ahol e funkciók egyike meghatározó jelentőséggel bír. A területhasználat változás jellemző tendenciáinak feltárása a Balaton vízgyűjtőjén fontos feladat, hiszen az erózióveszélyen keresztül tó vízminőségét, trofitását befolyásoló tényezőről van szó. A közelmúltban végbement változások jellemző tendenciáinak vizsgálata adalékokkal szolgálhat a területhasználat jövőbeli alakulásának prognosztizálásához is. A Földrajzi Információs Rendszer (FIR) segítségével a területhasználatra vonatkozó történeti statisztikai adatokat térképi egységekhez (polygonokhoz) rendelve egységesen kezelhető digitális adatbázist alakítottunk ki. A rendszerváltást követő évtized területhasználat változásának elemzéséhez a CORINE CLC felszínborítási adatbázis 1990 és 2000 közötti változásokról, és a 2000-es év területhasználatáról készített digitális térképeit használtuk fel. 2. A kutatás célja Jelen kutatás célja a mezőgazdasági területhasználatra vonatkozó településsoros adatbázis és a CORINE CLC digitális térképi adatbázisok alapján a területhasználat általános tendenciáival kapcsolatban az alábbi kérdések megválaszolása: • Milyen tendenciák mutathatók ki a területhasználat változásában a Balaton vízgyűjtőterületén? • Hogyan, milyen tendenciák szerint változott a tóparti települések, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park településeinek területhasználata? • Milyen hasonlóságok, és különbségek mutathatók ki a vízgyűjtő egésze, és a fenti részterületek területhasználat változásai között? Másképp fogalmazva: a rekreációs, és természetvédelmi funkció milyen mértékben, és milyen módon befolyásolja a területhasználat változás tendenciáit? 3. A kutatás módszerei Munkánkban az 1895, 1913, 1935, 1962, 1971, 1984-os, évek területhasználatáról rendelkezésre álló településenkénti2 statisztikai adatokat (Németh (szerk.) 1988) Microsoft 1

Jelen kutatás a K 60203 számú OTKA pályázat támogatásával készült. főiskolai docens Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Földrajz Tanszék 6725, Szeged Hattyas sor 10. [email protected]

*

1

Excel táblázatkezelő szoftverrel dolgoztuk fel, majd ArcView 3.2. programmal egyesítettük a vízgyűjtő településeinek külterületeinek határát tartalmazó digitális térképpel. Ezt követően leválogattuk, és összegeztük a vízgyűjtőn belüli településcsoportokat (tóparti települések, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park települései) (1.ábra).

1. ábra A Balaton vízgyűjtője, és a kutatás céljából elkülönített településcsoportjainak külterületei Végül kiszámoltuk az ily módon összegzett területeken az egyes területhasználat típusok százalékos arányát. A CORINE CLC 1990-2000 közötti változásokat bemutató digitális térképek polygonjait ArcView 3.2. program segítségével elemeztük. 4. Eredmények

4.1. A területhasználat változásának általános tendenciái a Balaton vízgyűjtőjén, és annak néhány részterületén a XIX. század végétől 1984-ig A rét, és legelőterületek változása az 1895-től csökkenő tendenciát mutat a vízgyűjtőn és annak egyes részterületein is. A csökkenés üteme különösen a téeszesítés után, az 1960-as évektől gyorsult fel, mivel a külterjes legeltető állattartás helyét a nagyüzemi istállózó állattartás váltotta fel. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó településeken a 2

A Balaton vízgyűjtőjén lévő 384 település 25 862 területhasználatra vonatkozó statisztikai adatát dolgoztuk fel.

2

legnagyobb - sokszor természetvédelmi jelentőséggel is bíró - rétek, legelők területi aránya a többi településcsoporthoz képest (2. ábra). 30%

A Balaton vízgyűjtő települései

25% 20%

Balaton-felvidéki Nemzeti Park települései

15% 10% 5%

A Balaton partmenti települései

0% 1895 1913 1935 1962 1973 1984

2. ábra A rétek, legelők százalékos aránya a Balaton vízgyűjtőjén, és a vízgyűjtő egyes részterületein a vizsgált időpontokban A szántóterületek aránya a vízgyűjtő a lakosságszámával együtt a XX. század harmincas éveiben érte el maximumát. (Virág 1998). A téeszesítést követően - a helyenkénti meliorációs munkálatok ellenére szántóterületek aránya a vízgyűjtő egészén, és az egyes részterületeken is folyamatosan csökkent. (3. ábra). 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%



1895 1913 1935 1962 1973 1984


3. ábra A szántók százalékos aránya a Balaton vízgyűjtőjén, és a vízgyűjtő egyes részterületein a vizsgált időpontokban A Balaton vízgyűjtőjén a kertek és gyümölcsösök térszerkezete a rekreációs funkció megjelenésével egy időben jelentősen átalakult. Főként az 1913 és 1935 között szembetűnő a tóparton gyümölcsterületek a vízgyűjtő átlagát meghaladó növekedése (4.-5.-6. ábra). A gyümölcsösöket egyrészt a helyiek a nyári turizmus szülte igény miatt, másrészt az egyre növekvő számban megjelenő a part menti kertes nyaralóház tulajdonosok saját szükségleteik miatt telepítettek. A nagyüzemi gyümölcsösök kialakítása miatt a kert és gyümölcsösök aránya 1973-1984 között valamennyi vizsgált területen közel a duplájára nőtt (4. ábra).

3

6%


5% 4%


3% 2% 1%


0% 1895 1913 1935 1962 1973 1984

4. ábra A kertek és gyümölcsösök százalékos aránya a Balaton vízgyűjtőjén, és a vízgyűjtő egyes részterületein a vizsgált időpontokban Az 1913 és 1935 közötti térszerkezeti változásokat tematikus kartogramokon ábrázolva jól látható, hogyan jelent meg a kertkultúra és a gyümölcstermesztés a Balaton partmenti településein (5.-6. ábra)

100% 50% 25% 0 km

25 km

5%

5. ábra A kert és gyümölcsösök térszerkezete a Balaton vízgyűjtőjén a települések külterületeinek százalékában 1913-ban.

4

100% 50% 25% 0 km

5%

25 km

6. ábra A kert és gyümölcsösök térszerkezete a Balaton vízgyűjtőjén a települések külterületeinek százalékában 1935-ben. Az 1880-1891 közötti filoxéravész nyomán a szőlőterületek 90%-a elpusztult.(Csoma 1984). Bár az újratelepítés után a szőlőterületek kiterjedése a vízgyűjtő egyes területein már 1895-ben meghaladta a járvány előtti mértéket, ám legjelentősebb ütemű újratelepítésekre 1910 után került sor, és csak 1920-as években fejeződött be a teljes (első) szőlőrekonstrukció. A filoxéra kártételére immunis homoktalajokon is ekkoriban telepítettek szőlőt a Balaton déli partján. A világgazdasági válság, valamint az első világháborút követő határmegvonások következményeként beszűkült piac hatására a szőlőterületek aránya az 1920-30-as években csökkenni kezdett (Csoma 1984). A második világháború után a szőlők területvesztése – hasonlóan más borvidékeinkhez (Csorba 1999) – egészen az 1960-as évek elején meginduló második szőlőrekonstrukcióig megfigyelhető folyamat (Laposa 1988, Virág 1998). A tradicionális tájhasználatot képviselő, jelentős tájképi értékű szőlőterületek minden vizsgált időpontban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park településeinek külterületén adják a területhasználat legnagyobb százalékát a többi településcsoporthoz képest. A nemzeti park településeinél megfigyelhető a szőlőterületek II. szőlőrekonstrukció miatti növekedése. Ezzel szemben a Balaton partja mentén fekvő településeknél - a növekvő jelentőségű rekreációs funkcióból eredően - az 1960-as évektől kezdődően nem került sor jelentősebb újratelepítésre, a szőlők területe fokozatosan csökken (7. ábra). A Balaton vízgyűjtő települései

6% 5% 4%


3% 2% 1%


0% 1895

1913

1935

1962

1973

1984

7. ábra A szőlők százalékos aránya a Balaton vízgyűjtőjén, és a vízgyűjtő egyes részterületein a vizsgált időpontokban

5

Az erdőterületek növekedése a II. Világháború után felgyorsult. A telepített erdők területe minden évben meghaladta a kitermelt erdőkét, és emellett a felhagyott szántókon és szőlőkön spontán visszaerdősülés indult meg. Az egyes időkeresztmetszetekben valamennyi területi egységben hasonló tendencia szerint változott (8. ábra). A Balaton vízgyűjtő települései

30% 25% 20%


15% 10% 5%


0% 1895

1913

1935 1962

1973

1984

8. ábra Az erdők százalékos aránya a Balaton vízgyűjtőjén, és a vízgyűjtő egyes részterületein a vizsgált időpontokban A művelés alól kivont területek folyamatos növekedése, az úthálózat, a települések növekedésével, a külszíni bányászat területigénye miatt drasztikusan növekedett II. Világháború után (9. ábra). 60%


50% 40%


30% 20% 10%


0% 1895 1913 1935 1962 1973 1984

9. ábra A művelés alól kivett területek százalékos aránya a Balaton vízgyűjtőjén, és a vízgyűjtő egyes részterületein a vizsgált időpontokban3 A folyamat tendenciái mind a vízgyűjtőn, mind a vizsgált területi egységeken belül hasonlóan alakultak.

3

A művelésből kivont területek kategóriájába tartozik a Balaton vízfelülete is.

6

4.2. A területhasználat változásának általános tendenciái a Balaton vízgyűjtőjén, és annak néhány részterületén 1990-2000 között. A rendszerváltást követő területhasználat változások elemzéséhez a CORINE CLC felszínborítási adatbázis egyszerűsített (összevont) területhasználat kategóriáit használtuk fel. A Balaton vízgyűjtőjén, a tóparti települések külterületén és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén belül is vizsgáltuk az összevont változás kategóriák százalékos arányát az összes változott terület százalékában (10-12. ábra).

6%

rét, legelő, parlagból újólag művelésbe vont területek

11%

művelt területből rét, legelő parlaggá változott területek mezőgazdasági területből település, ipar, út, bányává változott területek

14% 36%

erdőirtás

3%

művelési ág változása művelt területen belül rétek, legelők, parlagok erdősülése

21% 9%

egyéb változás

10. ábra Egyes összevont területhasználat változás kategóriák aránya az összes változott terület százalékában a Balaton vízgyűjtőjén 1990-2000 között

5%

9%

rét, legelő, parlagból újólag művelésbe vont területek művelt területből rét, legelő parlaggá változott területek

6% 10%

mezőgazdasági területből település, ipar, út, bányává változott területek erdőirtás

31% 21%

18%

művelési ág változása művelt területen belül rétek, legelők, parlagok erdősülése egyéb változás

11. ábra Egyes összevont területhasználat változás kategóriák aránya az összes változott terület százalékában a Balaton tóparti településeinek külterületén 1990-2000 között

7

14%

rét, legelő, parlagból újólag művelésbe vont területek

2% 17%

5%

művelt területből rét, legelő parlaggá változott területek mezőgazdasági területből település, ipar, út, bányává változott területek erdőirtás

36%

16%

művelési ág változása művelt területen belül rétek, legelők, parlagok erdősülése

10%

egyéb változás

12. ábra Egyes összevont területhasználat változás kategóriák aránya az összes változott terület százalékában a Balaton-felvidéki Nemzeti Park településeinek külterületén 1990-2000 között A rétek, legelők (egykor művelt) területeinek be(vissza)erdősülése a legjellemzőbb, legnagyobb arányban megjelenő folyamat mind a vízgyűjtőn, mind a partmenti települések külterületén, mind a nemzeti park esetében. A művelésbe vont – főként szántóvá alakított egykori rétek legelők, parlagok aránya a Balaton-felvidéki Nemzeti Park esetében a legkisebb, az összes változott terület mindössze 2%-a. Ezzel szemben a művelt területből rétté, legelővé, parlaggá változott terület aránya itt a legnagyobb. Ez a tény jól mutatja, hogy a természetvédelmi érdekek jelentősen befolyásolják a területhasználat változásának irányát a nemzeti park területén belül. A Balaton partján fekvő települések külterületén a legnagyobb – mintegy 10 % - a beépítések (települések növekedése infrastrukturális létesítmények, bányák) miatt művelés alól kivont területek aránya az összes változott terület százalékában 1990-2000 között, mely e területen erőteljesen megjelenő rekreációs tájfunkcióval függ össze. 5. Összegzés A Balaton partján fekvő települések külterületeinek területhasználat változása jelentősen eltér a vízgyűjtő egészének területhasználat változásától. 1913 és 1935 között szembetűnő a kert és gyümölcsterületek a térszerkezetének eltolódása a Balaton környékére. A téeszesítést követően, főként 1973-1984 között minden területegységre jellemző változás kertek, gyümölcsösök arányának drasztikus növekedése a nagyüzemi gyümölcsösök telepítése miatt. Az 1960-1980-as években zajló II. szőlőrekonstrukció elmaradt a Balaton partján fekvő településein, mely folyamat a tóparti települések markáns rekreációs funkciójával magyarázható. A rendszerváltást követően rétek, legelők (egykor művelt) területeinek be(vissza)erdősülése a legmarkánsabb, legnagyobb arányban megjelenő folyamat a vízgyűjtőn, és a vizsgált területi egységekben is. A rekreációs funkció miatt a Balaton partján fekvő települések külterületén nőtt a legnagyobb mértékben a beépítések révén művelés alól

8

kivont területek aránya az összes változott terület százalékában 1990-2000 között. Emellett a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén a művelt területek rétté legelővé, vagy parlaggá alakulása, és erdősülése a legjellemzőbb tendencia. Itt szinte alig vontak művelésbe korábbi rét, legelő parlagterületeket. Igazolható tehát, hogy a rekreációs és a természetvédelmi funkció a rendszerváltást követő évtizedben is jelentős mértékben meghatározta a területhasználat változások irányait, főbb jellemvonásait Balaton vízgyűjtő egyes részterületein. Várhatóan a területhasználat a jövőben is - az 1990-2000 közötti tendenciákhoz hasonlóan - eltérő irányban fog változni a Balaton vízgyűjtőjének fent említett, tájfunkciók által erőteljesen befolyásolt részterületein. Irodalom Csoma Zs. 1984. A filoxéra és hatása a Káli-medencében Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. pp. 733-757. Csorba P. 1999. Tájszerkezeti változások a bodrogkereszttúri félmedencében (Tokaj Hegyalja) Földrajzi Közlemények, CXXII/XVII 1999. 3-4. szám pp. 109-127. Frisnyák S. 2000. A Tokaj-hegyalja földhasznosítási övezetei a 16-19. században. A táj változásai a Kárpátmedencében a történelmi események hatására. Szent István Egyetem Gödöllő, pp. 101-107. Jordan Gy.–Van Rompaey A.–Szilassi P.–Csillag G.–Mannaerts C.–Woldai T. 2005. Historical land use changes and their impact on sediment fluxes in the Balaton basin (Hungary) Agriculture, Ecosystems & Environment, Volume 108, Issue 2, 15 June 2005, pp. 119-133. Laposa J. 1988. Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken. Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 103. p. Lee T.J.–Elton J.M.–Thompson S. 1999. The role GIS in landscape assesement using land- use-based criteria for an area of the Chilten Hills of outstanding Natural beauty Land use Policy 16. pp. 23-32. Lóczy D. 2002. Tájértékelés, földértékelés. Dialóg Campus, Budapest-Pécs 307. p. Németh F. (szerk.) 1988. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény (1895-1984) Földterület III. Községsoros adatok KSH. Budapest 356. p. Szilassi P., Jordan, Gy. Van Rompaey A., Csillag G. (in press) Impacts of historical land use changes on erosion and agricultural soil properties in the Kali Basin at Lake Balaton, Hungary CATENA Szilassi P. 2000: Land use changes on the hillslope of the Fekete-hill (Káli-basin) between 1958 – 1993 Acta Universitatis Szegediensis Acta Geographica Tomus XXXVII. pp. 93–98. Szilassi P. 2003. A területhasználatban végbement változások okainak és következményeinek vizsgálata a Kálimedence példáján. –Földrajzi Értesítő L.II. 3-4. pp. 189-214. Szilassi P.–Jordan Gy.–Van Rompaey A.–Csillag G. (in press) Impacts of historical land use changes on erosion and agricultural soil properties in the Kali Basin at Lake Balaton, Hungary CATENA Virág Á. 1998. A Balaton múltja és jelene Egri Nyomda Kft. Eger 904. p.

9

A területhasználat változás főbb tendenciái a Balaton vízgyűjtőjén 1

Recommend Documents