A távollévők közötti szerződéses kapcsolatok jogi szabályozásának kérdései

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti jog tanszék

Verebics János

A távollévők közötti szerződéses kapcsolatok jogi szabályozásának kérdései Kiegészítő jegyzet

A "Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a Műegyetemen" c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósítása során született oktatási segédlet.

A projekt megvalósítását az Új Széchenyi Terv TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002 programja támogatta.

Tartalom

I. INFORMÁCIÓS TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÁSOK – ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM.................................................................................................................. 3 I.1 Az elektronikus kereskedelem keretében történő távértékesítésre vonatkozó szabályozás sajátosságai .......................................................................................................... 3 I.2 Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.) ...... 5 I.2.1 A törvény hatálya ....................................................................................................... 5 I.2.2 Az Ekertv. értelmező rendelkezései, fogalomhasználata........................................... 7 I.2.3 Az előzetes engedélyezést kizáró elv az Ekertv.-ben .............................................. 10 I.2.4 Az Ekertv. az információs társadalmi szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatásra vonatkozó szabályai ......................................................................................................... 12 I.2.5 Az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó szabályok............................ 13 I.2.6 A szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelőssége ................................................ 14 I.2.7 Értesítés a jogsértő információs társadalommal összefüggő szolgáltatásról ........... 17 I.2.8 Adatvédelem ............................................................................................................ 19 I.2.9 Az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok..................................................... 21 I.2.10 Szabályozott szakmák ............................................................................................ 24 I.2.11 Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó különös fogyasztóvédelmi szabályok ............................................................................................ 25 I.2.12 Magatartási kódexek .............................................................................................. 25 I.2.13 A törvényben szabályozott egyéb kérdések ........................................................... 26 II. Távértékesítés .................................................................................................................... 29 II.1 A távollévők közötti szerződések sajátos polgári jogi szabályai ................................. 29 II.1.1 A rendelet alkalmazási köre.................................................................................... 29 II.1.2 A fogyasztó tájékoztatása ....................................................................................... 30 II.1.3 A fogyasztó elállási joga......................................................................................... 32 II.1.4 A fogyasztó érdekeit védő, további garanciális rendelkezések .............................. 34 II.2 Távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések ............ 35 II.2.1 A törvény hatálya, fogalomhasználat ..................................................................... 35 II.2.2 A fogyasztók tájékoztatása ..................................................................................... 37 II.2.3 Elállási, felmondási jog .......................................................................................... 40 II.2.4 Az elállási, felmondási jog gyakorlásával összefüggő egyéb jogkövetkezmények 42 II.2.5 A szerződési kapcsolat további jellemzői............................................................... 43

I. INFORMÁCIÓS TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÁSOK – ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM

I.1 Az elektronikus kereskedelem keretében történő távértékesítésre vonatkozó szabályozás sajátosságai Az elektronikus kereskedelem viszonyait szabályozó joganyag ma rendkívül széles területet fog át, s különböző jogágazatokhoz, jogforrási szintekhez köthető. Ami különösen jellemzi, az a fogyasztóvédelmi célú normák túlsúlya: olyan jogi megoldások bevezetése, melyek célja a tömegügyletekben eleve kiszolgáltatottabb pozícióban lévő vevő, szolgáltatás igénybevevő fokozott védelmének biztosítása. A jog ugyancsak törekszik az elektronikus úton történő kapcsolattartásból, a felek fizikai értelmében vett távollétéből adódó további kockázati tényezők minimalizálására: ennek érdekében a fogyasztóhoz lényeges többletjogokat rendel. Az elektronikus kereskedelem szabályanyagának részét képezik a távolból történő fizetések lehetőségét biztosító jogszabályok (elektronikus pénz, elektronikus fizetési eszközök, az elektronikus pénzkibocsátásra vonatkozó hitelintézeti szabályok, elektronikus számlázás) is. Mindeme normák mögött alapvetően az EU jogának leggyakrabban irányelvi szinten megfogalmazott, speciális követelményei állnak, melyek közel egy évtizede folyamatosan jelennek meg s kerültek továbbfejlesztésre jogrendszerünkben. Az Európai Unió egyik alapvető céljául tűzte ki, hogy az Unió polgárai minden tagállamban

azonos

biztonsággal,

fogyasztói

garanciák

mellett

juthassanak

termékekhez, vehessenek igénybe szolgáltatásokat. A fogyasztók jogi védelmét számos, a tagállamokban egységesített előírás biztosítja – ezek a termékek forgalomba hozatalával szembeni, adott esetben igen aprólékosan kidolgozott követelményrendszertől a termékekkel szembeni biztonságossági követelményeken, a termékre vonatkozó tájékoztatásra, a reklámozásra vonatkozó szabályokon át a fogyasztóval kötött szerződésekig, a fogyasztói jogok érvényesítéséig számos jogterületet érintenek. Sajátos problémákat vetnek fel, különös szabályozási megközelítést igényelnek a távollévők közötti, illetőleg az üzlethelyiségen kívül a fogyasztóval kötött

szerződések: ezekben az esetekben a termék értékesítője vagy a szolgáltatás kínálója nem találkozik közvetlenül a vásárlóval, az ügylet fizikai értelemben véve egymástól távol lévő felek között zajlik le, illetőleg a szerződés megkötésére, s – tipikusan – ezzel együtt a termék a fogyasztó részére történő átadására nem az üzletben kerül sor. Az üzleten kívüli kereskedelem esetén a felek (az eladó és a fogyasztó) személyesen vannak jelen, távértékesítésre az eladó által a hirdetésben, katalógusban, teletexten vagy éppen az Interneten közzé tett ajánlat alapján kerülhet sor. Az elektronikus kereskedelem tágabb fogalmába – az Interneten bonyolított ügyleteken túl – minden olyan értékesítési forma beletartozik, ahol az eladó valamilyen technikai, adatátviteli eszköz (telefon, telefax, teletext) útján teszi meg ajánlatát, a vevő pedig elfogadó nyilatkozatát, illetve fizeti meg a termék, szolgáltatás ellenértékét. Az atipikus fogyasztói szerződésekre vonatkozó közösségi jogi szabályok a fogyasztó védelme érdekében a szerződéses jogviszonyt az Unió egész területén a szerződéskötés módjából, helyéből következő biztosítékokkal, többletgaranciákkal bástyázzák

körül.

Eltérő,

speciális

rendelkezések

hiányában

„mögöttes

szabályozásként” azonban az ilyen jogviszonyok esetében is érvényesülnie kell a gazdasági, kereskedelmi, fogyasztóvédelmi jog általános előírásainak. A közvetlenül a fogyasztó felé értékesítő kereskedőnek valamely, a vállalkozásokra vonatkozó rendelkezések szerződésekben

szerinti

jogalanyisággal

alkalmazott

általános

kell

rendelkeznie,

szerződési

feltételek

a nem

fogyasztói lehetnek

tisztességtelenek, termékek forgalmazása esetén biztosítania kell, hogy a fogyasztó szavatossági, jótállási jogait gyakorolhassa, a termékfelelősség szabályai szerint forgalmazóként áll helyt a hibás termék okozta kárért stb. Tekintettel arra, hogy az EU a belső piacon zajló, határokon átnyúló fogyasztói kereskedelem lényeges, új eszközének tekinti az Interneten keresztül történő értékesítést, jó tudni, hogy az arra vonatkozó speciális szabályok – miután azokat a tagállami jogok a közösségi joganyagot követve vették át – az EU minden tagállamában azonosan vagy nagyon hasonló módon érvényesülnek, a határokon átnyúló fogyasztói panaszok elintézését pedig egy minden tagállamot bekapcsoló hálózat, az ECC-Net segíti.

I.2 Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.)

I.2.1 A törvény hatálya A törvény rendelkezéseit a Magyarország területéről nyújtott, valamint a Magyarország

területére

irányuló

információs

társadalommal

összefüggő

szolgáltatásra és ily módon meghatározott szolgáltatás tekintetében igénybe vevőnek, illetve szolgáltatónak minősülő természetes, illetve jogi személyre vagy jogi személyiség nélküli szervezetre kell alkalmazni. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes állama területén letelepedett, a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra a szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki. A törvény hatálya nem terjed ki a bírósági, illetőleg egyéb hatósági eljárásban nyújtott és felhasznált információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra és nem érinti a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok alkalmazását. (Ekertv. 1. § /1/-/3/ bek.). A magánjellegű, elektronikus kapcsolattartás a törvény hatályba lépése óta nevesített kivételnek számít. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a magánjellegű kapcsolattartásra vonatkozó szabályok körében a „magánjellegű kommunikáció” fogalmát „magánjellegű közlésre” módosította. E meghatározás szerint

magánjellegű

közlésnek

a

kereskedelmi,

üzleti

vagy

hivatásszerű

tevékenység vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személy által használt elektronikus

levelezés

vagy

azzal

egyenértékű,

egyéni

közlésre

alkalmas

kommunikációs eszköz útján, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével történő közlés minősült, ideértve az ilyen módon tett szerződési nyilatkozatokat is (2. § m. pont). A magánjellegű közlés fogalmának bevezetésére elsődlegesen a közösségi joggal való teljesebb összhang érdekében került sor. A korábbi szabályozás egyrészt az üzenetváltást helyezte a középpontba, ugyanakkor magánjellegű kommunikáció egyoldalú közlés is lehet. A módosítással a jogalkotó azt is figyelembe vette, hogy a magáncélt - hasonlóan a más jogszabályokban (pl. Ptk.) - a fogyasztói minőséget megalapozó célhoz s a közlési

eszközt alkalmazó személy eljárásához célszerű kapcsolni. Ugyanaz a személy attól függően, hogy milyen célból jár el - ugyanarról a „címről” (elektronikus levélcím, illetve IP cím) megvalósíthat magánkommunikációt, és nyújthat információs társadalmi szolgáltatást is. A magánjellegű közlés körébe eső közlés lehet egyoldalú (pl. vélemény küldése egy honlapon található fórumra, vagy csevegő klubba), vagy kétoldalú (pl. elektronikus levelezés, vagy szerződési nyilatkozatok tétele). Amennyiben a „magáncél” fogalmában foglaltaknak megfelel, úgy valamely honlap tartalma is magánjellegű közlésnek minősül. Általában csak a „magáncélból” eljáró magánszemélyek egymásnak címzett szerződési nyilatkozatai tekinthetők tipikusan magánjellegű

kommunikációnak,

mert

ha

más

személy

„kereskedő”)

tesz

elektronikus úton szerződési nyilatkozatot, az az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás (Ekertv. 2. § a. pont) körébe tartozik. Az Ekertv. 1. § (4) bekezdésének 2007. évi CXIV. törvénnyel megállapított, jelenleg is hatályos szövege szerint a törvény hatálya nem terjed ki az olyan közlésekre, amelyet gazdasági vagy szakmai tevékenység, vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személy tesz információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybe vételével, ide értve az ilyen módon tett szerződési nyilatkozatokat is. A törvényi feltételek teljesítése tehát nem indokolt olyan magánjellegű közlések esetére, mint a honlap vagy a blog, ugyanis ezek egyértelműen nem egyéni közléssel valósulnak meg. Itt tehát a kommunikáció jellege (magántermészetű közlés) indokolja a törvény hatálya alóli kivonást. Az

elektronikus

kereskedelmi

szolgáltatások,

valamint

az

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény az Ekertv. hatályával összefüggő, egyes rendelkezéseket is érintette. A módosítás szerint az Európai Gazdasági Térség tagállamainak területéről a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra tehát a törvény 2. §. s. pontja szerint meghatározott szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki, az Ekertv. többi, a származási ország elvét nem sértő rendelkezéseit azonban e szolgáltatókra is alkalmazni kell.

I.2.2 Az Ekertv. értelmező rendelkezései, fogalomhasználata Az Ekertv. 2. §-a vezeti be azokat a fogalmakat, melyek a törvény alkalmazásával függnek össze. A törvény fogalomhasználatában elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, amelynek célja valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt és az értékpapírt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket -, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (együttesen: áru) üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje vagy más módon történő igénybevétele; (2. § a. pont). Az elektronikus út elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazását jelenti (2. § b. pont). Az

Európai Gazdasági Térség tagállamai

területéről

Európai

nyújtott

szolgáltatásnak

az

Gazdasági

Térség

bármely

tagállamának területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás minősül (2. § c. pont). Az igénybe vevő alatt a törvény azt a természetes, illetve jogi személyt vagy jogi személyiség

nélküli

szervezetet

érti,

aki/amely

információs

társadalommal

összefüggő szolgáltatást vesz igénybe (2. § d. pont). Információnak bármely, elektronikus úton feldolgozható, tárolható, továbbítható adat, jel, kép minősül tekintet nélkül arra, hogy annak tartalma jogi védelemben részesül-e (2. § e. pont). Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmát a törvény úgy határozza meg, mint elektronikus úton, távollevők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatást, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá (2. § f. pont). Magyarország területére irányuló szolgáltatás minden olyan szolgáltatás, melyről a használt nyelv, a pénznem és egyéb körülmények alapján valószínűsíthető, hogy magyarországi igénybe vevők számára kívánják elérhetővé tenni, míg Magyarország

területéről

nyújtott

szolgáltatás

Magyarország

területén

lévő

székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás (2. § g-h. pontok).

Szabályozott szakmaként a törvény a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényben meghatározott szakmát határozza meg (2. § i. pont). A

törvény

fogalomhasználatában

a

szabályozott

terület

az

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatásokra és a szolgáltatókra jogszabályban meghatározott

általános

vagy

különös

követelmények,

amelyek

a

Magyar

Köztársaság területén üzletszerű gazdasági tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához szükségesek (2. § s. pont). A szolgáltató a törvényi fogalomhasználatban az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet (2. § k. pont). Közvetítő szolgáltatónak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató minősül. E szolgáltató többféle szolgáltatást nyújthat: ezek az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton történő továbbítása, a távközlő hálózathoz való hozzáférést biztosítása (egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás), illetőleg az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton történő továbbítása, és az alapvetően a

más

igénybe

vevők

kezdeményezésére

történő

információtovábbítás

hatékonyabbá tételét szolgáló szolgáltatás nyújtása (gyorsítótárolás), illetőleg az igénybe vevő által biztosított információt tárolása (tárhelyszolgáltatás) és az információk megtalálását elősegítő segédeszközök az igénybe vevő számára történő biztosítása (keresőszolgáltatás) lehetnek (2. § l. pont). A letelepedett szolgáltató azt az állandó telephellyel rendelkező szolgáltatót jelenti, amely határozatlan ideig tényleges gazdasági tevékenységként nyújt információs társadalommal összefüggő szolgáltatást. Az, hogy a szolgáltatás nyújtásához szükséges műszaki eszközök rendelkezésre állnak, illetve az ehhez szükséges

technológiákat

alkalmazzák,

önmagában

nem

minősül

állandó

letelepedésnek (2. § n. pont). Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény által beiktatott ezen rendelkezés alapján ha egy más államban társasági jogi-cégjogi értelemben vett

székhellyel

rendelkező

szolgáltató

a

Magyar

Köztársaság

területén

tárhelykapacitást bérel, és a tárhelyszolgáltatáshoz szükséges szoftverekre a Magyar Köztársaság területére érvényes szoftver felhasználási joggal rendelkezik, e tények önmagukban nem eredményezik azt, hogy a szolgáltató a Magyar Köztársaságban az Ekertv. értelmében letelepedett szolgáltatónak minősül.

Az

elektronikus

kereskedelmi

szolgáltatások,

valamint

az

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény vezette be az elektronikus hirdetés (lsd. Ekertv. 2. § o. pont). fogalmát. Ez alatt a törvény az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján tett bármely, olyan közlést értett, amelynek célja az volt, hogy közvetve vagy közvetlenül népszerűsítse a vállalkozást, szervezetet, kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet folytató vagy szabályozott

szakmát

gyakorló

személyt,

annak

áruját,

szolgáltatását,

tevékenységét, továbbá amely társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó tájékoztatást tartalmaz. A kereskedelmi közlés (commercial communication) a közösségi jogban elfogadott fogalmát az Ekertv. korábban nem vette át, helyette külön fogalom meghatározás nélkül - a hasonló tartalmú, a magyar jogban bevett „reklám”

fogalmát

használja,

amelynek

meghatározása

a

gazdasági

reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2. §-ában volt megtalálható. Az elektronikus hirdetés az Ekertv. szerinti fogalma szélesebb körben szabályozta az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján megvalósuló közléseket, mint azt az irányelv kereskedelmi közlés, valamint a Grtv. gazdasági reklám fogalma tette. A szabályozás értelmében önmagában azonban nem minősült elektronikus hirdetésnek a vállalkozás, szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési cím, illetve a vállalkozás, szervezet vagy személy árujára, szolgáltatására vagy arculatára vonatkozó, a vállalkozástól, szervezettől vagy személytől független közlés, különösen abban az esetben, ha a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik. E rendelkezések azonban nem érintették az Ekertv. 14. § (2)-(6) és (8) bekezdése szerinti (az elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű kommunikációs eszköz útján küldött hirdetésre vonatkozó speciális szabályok) kötelezettségeket. Az Ekertv. 2. § o. pontját a 2007. évi XCIV. törvény 20. § (3) bekezdése 2007. VIII. 5. napjától helyezte hatályon kívül. Az

elektronikus

kereskedelmi

szolgáltatások,

valamint

az

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a gazdasági reklámmal összefüggésben korábban szabályozott „reklámozó”, „reklámszolgáltató” és „reklám közzétevője” fogalmakat is új fogalmakkal (elektronikus hirdető, elektronikus hirdetési szolgáltató, elektronikus hirdetés közzétevője) váltotta fel. Elektronikus hirdetőnek az

minősült, akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve aki a saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli (2. § p. pont). Az elektronikus hirdetési szolgáltató az volt, aki tevékenységi körében az elektronikus hirdetést elkészíti, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújtott (2. § q. pont). Az elektronikus hirdetés közzétevője pedig az volt, aki az elektronikus hirdetés közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével az elektronikus hirdetést megismerhetővé teszi. Lényeges, hogy az a közvetítő szolgáltató, aki kizárólag az egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás, tárhelyszolgáltatás, keresőszolgáltatás szolgáltatásokkal járul hozzá az elektronikus hirdetés

megismerhetővé

tételéhez

nem

minősült

elektronikus

hirdetés

közzétevőjének (Ekertv. 2. § r. pont). Az Ekertv. 2. § p-r. pontjait A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény 2008. szeptember 1 napjától hatályon kívül helyezte. A 2007. évi XCIV. törvény ugyanakkor két új fogalmat is bevezetett. Vállalkozásnak a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is minősül, aki, illetve amely önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el (Ekertv. 2. § t. pont), fogyasztónak pedig a önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy (Ekertv. 2. § v. pont).

I.2.3 Az előzetes engedélyezést kizáró elv az Ekertv.-ben Az Ekertv. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvénnyel pontosított 3. §-a kimondja, hogy

információs

társadalommal

összefüggő

szolgáltatás

nyújtásának

megkezdéséhez, illetve folytatásához előzetes engedély vagy bármely ezzel azonos joghatású hatósági határozat nem szükséges (3. § /1/ bek.). E rendelkezés nem érinti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján végzett tevékenységre külön jogszabályban, nem az elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtásra tekintettel

előírt

minősítési,

képesítési,

engedélyezési

vagy

bejelentési

kötelezettséget. Továbbá szintúgy nem érinti az elektronikus hírközlésről szóló 2003.

évi C. törvényben előírt engedélyezési, illetve bejelentési kötelezettséget (3. § /2/ bek.). Az engedélyezési tilalom alóli kivételeket a törvény tehát kettébontja: az első körbe tartoznak a szolgáltatás nyújtására irányadó tevékenységi engedélyezési, bejelentési,

képesítési,

kapcsolatokban tevékenység,

is

és

egyéb

érvényesülnek

áruk,

előírások, (pl.

szolgáltatások

amelyek

szerencsejáték értékesítésével

a

nem

elektronikus

szervezésére

irányuló

összefüggő

hatósági

engedélyezés stb.), míg a második körben az elektronikus hírközlési jogi, a tartalomszolgáltatástól különböző információs társadalmi szolgáltatásokra irányadó előírások (Eht. 76. §, 77. §, 188. § 13. pont) találhatók. Az

elektronikus

kereskedelmi

szolgáltatások,

valamint

az

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvénnyel módosított 3/A. § értelmében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államai területén letelepedett szolgáltató által a Magyarország területére irányuló szolgáltatás nem korlátozható, kivéve ha az érintett hatóság vagy bíróság intézkedése olyan szolgáltatás ellen irányul, amely sérti vagy súlyosan veszélyezteti a közrendet (a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése és üldözése, ideértve a kiskorúak védelmét és a faji, nemi, vallási vagy nemzeti alapú bármilyen gyűlöletre uszítás és az egyének emberi méltóságának megsértése elleni fellépést), emellett a közegészséget, a közbiztonságot (beleértve a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekeket is), illetve - a 2007. évi XCI. tv. 4. §-al módosított szöveg szerint - a fogyasztók vagy a befektetők érdekeit. Az adott intézkedés az érdeksérelemmel, illetve a veszélyeztetéssel arányos kell legyen (3/A. § /1/ bek.). Az érintett hatóság az intézkedés megtételét megelőzően azonban köteles tájékoztatni az Európai Bizottságot, valamint megkereséssel fordul az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás érintett részes államának hatáskörrel rendelkező hatóságához az érintett államban letelepedett szolgáltatóval szembeni intézkedés végett. Amennyiben az Európai Bizottság nem tesz ellenvetést, továbbá a megkeresett tagállami hatóság nem intézkedik időben vagy nem megfelelő intézkedést tesz, a hatóság végrehajtja az intézkedést. Sürgős esetben a hatóság eltekinthet a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségektől. Ez esetben a foganatosított intézkedést haladéktalanul közli az Európai Bizottsággal, valamint az Európai Gazdasági

Térség

tagállamának

hatóságával

körülmények közlése mellett (3/A. § /2/-/3/ bek.).

a

sürgősséget

megalapozó

A 3/A. § (2)-(3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a bírósági eljárásokban, ideértve a peres eljárást kezdeményező irat benyújtását megelőzően megindítható eljárásokat és a büntetőeljárás keretében végzett nyomozás során, illetve a nyomozás befejezését követően az ügyész által a vádirat benyújtásáig végrehajtott cselekményeket is. E körben tehát nem kell az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes állama területén letelepedett szolgáltatóval szemben alkalmazott korlátozó intézkedést megelőzően értesíteni az érintett tagállamot, és értesíteni az Európai Bizottságot.

I.2.4 Az Ekertv. az információs társadalmi szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatásra vonatkozó szabályai Az Ekertv. 4. §-a az információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatást szabályozza. A 2008. évi XLVII. törvény 41. § (2) bekezdésével megállapított – jelenleg is hatályos szövege az Ekertv. 4. §-ában foglalt tájékoztatási követelményeket a 2005/29/EK irányelvbeli követelményekkel összhangban, az Fgytv. szabályozására is tekintettel arra a körre szűkítette, amely közvetlenül a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlament és tanács irányelvből fakadnak A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon közzétenni a szolgáltató nevét, székhelyét, telephelyét, ennek hiányában lakcímét, az elérhetőségére vonatkozó adatokat, különösen az igénybe vevőkkel való kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt elektronikus levelezési címét. Ha a szolgáltató létrejöttét vagy tevékenysége gyakorlásának megkezdését jogszabály nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a szolgáltatót a nyilvántartásba bejegyző bíróság vagy hatóság megnevezését, és a szolgáltató nyilvántartásba vételi számát is közzé kell tennie, ha pedig a szolgáltató tevékenységének gyakorlása jogszabály alapján engedélyköteles, ezt

a

tényt

az engedélyező

hatóság

megnevezésével és elérhetőségi adataival, valamint az engedély számával együtt fel kell tüntetnie, ha pedig az általános forgalmi adó alanya, akkor adószámát is közzé kell tennie. A szabályozott szakmák gyakorlásának körében annak a szakmai érdek-

képviseleti szervnek (kamarának) a megnevezését is fel kell tüntetnie, amelynek a szolgáltató akár kötelező előírás alapján, akár önkéntesen tagja. Ha a szolgáltató természetes személy, szakképzettségének, illetve szakmai, tudományos fokozatának, valamint annak a tagállamnak a megjelölését is fel kell tüntetnie, ahol ezt a szakképzettséget, illetve fokozatot megszerezte, s a szabályozott szakma gyakorlásának a szolgáltató letelepedési helye szerinti államban alkalmazandó szakmai szabályaira, és az azokhoz való hozzáférés módjára vonatkozó információkat is közzé kell tennie. A felsorolás a törvény szerinti minimál-követelményekre szorítkozik: további tájékoztatási kötelezettséget más jogszabályok is előírhatnak, s természetesen annak sincs akadálya, hogy a szolgáltató saját elhatározásából egyéb adatokat is feltüntessen.

I.2.5 Az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó szabályok Az Ekertv. 5.-6. §-a az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó, a 2007. évi XCIV. törvénnyel, és különösen az 2008. évi XLVII. törvénnyel átfogóan újra szabályozott rendelkezéseket tartalmazza. A szolgáltató köteles az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi az igénybe vevő számára, hogy tárolja és előhívja azokat. (Ekertv. 5. § /1/ bek.). A szolgáltató az igénybe vevő megrendelésének elküldését megelőzően köteles egyértelműen tájékoztatni az igénybe vevőt azokról a technikai lépésekről, amelyeket a szerződés elektronikus úton való megkötéséhez meg kell tenni, valamint arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, a szolgáltató iktatja-e a szerződést, illetve, hogy az iktatott szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e. Köteles továbbá tájékoztatást adni az adatbeviteli hibáknak a szerződéses

nyilatkozat

elküldését

megelőzően

történő

azonosításához

és

kijavításához biztosított eszközökről, a szerződéskötés lehetséges nyelveiről és ha van ilyen, arról a - szolgáltatási tevékenységére vonatkozó - magatartási kódexről, amelynek az adott szolgáltatás tekintetében aláveti magát, továbbá arról, hogy ez a magatartási kódex elektronikus úton hol hozzáférhető (Ekertv. 5. § /2/ bek.): a rendelkezdésektől azonban a szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötés során a felek kölcsönös megállapodással eltérhetnek

(Ekertv. 5. § /3/ bek.). Az 5. § rendelkezéseit egyébként sem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre (Ekertv. 5. § /4/ bek.). A

szolgáltató

köteles

megfelelő,

hatékony

és

hozzáférhető

technikai

eszközökkel biztosítani, hogy az igénybe vevő az adatbeviteli hibák azonosítását és kijavítását megrendelésének elektronikus úton való elküldése előtt el tudja végezni: ilyen lehetőség hiányában az igénybe vevő megrendelése nem minősül szerződéses nyilatkozatnak (Ekertv. 6. § /1/ bek.). A szolgáltató köteles az igénybe vevő megrendelésének megérkezésének az igénybe vevő felé elektronikus úton haladéktalan visszaigazolására. Amennyiben e visszaigazolás az igénybe vevő megrendelésének elküldésétől számított, a szolgáltatás jellegétől függő elvárható határidőn belül, de legkésőbb 48 órán belül az igénybe vevőhöz nem érkezik meg, az igénybe vevő mentesül az ajánlati kötöttség vagy szerződéses kötelezettség alól. A megrendelés és annak visszaigazolása akkor tekintendő a szolgáltatóhoz, illetve az igénybe vevőhöz megérkezettnek, amikor az számára hozzáférhetővé válik (Ekertv. 6. § /2/-/3/ bek.). A szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötés során – ha erről így állapodnak meg - a felek eltérhetnek, s e rendelkezéseket nem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre sem (Ekertv. 6. § /4/-/5/ bek.).

I.2.6 A szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelőssége Az Ekertv. a 2007. évi XCIV. törvény 6. §-val megállapított szövegű 7. §-a szerinti főszabálya szerint a szolgáltató felel az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információért, s a törvény ehhez képes állapít meg kivételeket, illetőleg nevesíti azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén a szolgáltató mentesülhet a felelősség alól. A közvetítő szolgáltató a más által rendelkezésre bocsátott, a közvetítő szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással

továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett információért – az Ekertv. 8-11. §-aiban meghatározott feltételek fennállása esetén - nem felel (Ekertv. 7. § /2/ bek.). Az Ekertv. 13. § (1) bekezdése szerinti, a szerzői jogok sérelmére elkövetett jogsértés esetében a közvetítő szolgáltató (lsd. Ekertv. 2. § lb)-ld) pontjai) ezen túlmenően - akkor nem felel a más által rendelkezésre bocsátott, az általa nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé

tett

jogszabályba

ütköző

tartalmú

információval

harmadik

személynek okozott jogsérelemért, ha lefolytatja a törvény 13. § szerinti eljárást (Ekertv. 7. § /4/ bek.). A közvetítő szolgáltató a törvény alapján történő ilyen mentesülése azonban nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértésből fakadó igényei közül a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse (Ekertv. 7. § /5/ bek.). A közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információt sem, és nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket sem keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak. (Ekertv. 7. § /3/ bek.). Az Ekrtv. 7. § (6) bekezdése a közvetítő szolgáltató polgári jogi felelősségét korlátozza: nem felel az információ eltávolítása vagy hozzáférés nem biztosítása révén keletkezett kárért, amennyiben a 7-11. § vagy 13. § szerint járt el. E felelősségi szabályok horizontális hatályúak, és ebből következően a felelősség kizárására vonatkozó rendelkezések egyaránt vonatkoznak a polgári, a büntetőjogi és a közigazgatási felelősségre is. Az Ekertv. 2. § la) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel a továbbított információért, ha nem a szolgáltató kezdeményezi az információ továbbítását, nem a szolgáltató választja meg a továbbítás címzettjét, és a továbbított információt nem a szolgáltató választja ki, illetve azt nem változtatja meg. Ez utóbbi követelmény nem foglalja magában a továbbításhoz szükséges, technikai természetű változtatásokat, amelyek nem érintik az információ integritását.

Az

információtovábbítás és a hozzáférés e követelményeknek megfelelő lehetővé tétele magában foglalja a továbbított információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolását is, amennyiben ez kizárólag az információtovábbítás lebonyolítására szolgál és az információt nem tárolják hosszabb ideig, mint az a továbbításhoz szükséges (Ekertv. 8. § /1/-/2/ bekezdés).

Ha a gyorsítótárolást nyújtó közvetítő szolgáltató (aki távközlő hálózaton továbbítja az igénybevevő által biztosított információt, és ez más igénybevevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyságát segíti) az átmeneti, automatikus tárolás folyamán kárt okoz, nem vonható felelősségre, ha nem változtatta meg az információt, a tárolt információhoz való hozzáférés az ezzel kapcsolatos feltételeknek megfelel, a közbenső tárolóban frissítette az információt az általánosan elfogadott gyakorlat szerint, a tárolás nem zavarta az információ felhasználásának jogszerűségét, ha ezt a bíróság vagy más hatóság elrendelte eltávolította illetve hozzáférhetetlenné tette a tárolt információt, illetve ha a szolgáltató tudomást szerzett arról, hogy az információt az adatátvitel eredeti kiindulási pontján a hálózatról eltávolították, vagy a hozzáférés biztosítását megszüntették (9. § a.-e. pontok). A 2. § lc) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató (tárhelyszolgáltató) akkor nem felel az igénybe vevő által biztosított információért, ha nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti, illetőleg amint mindezekről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy a hozzáférést nem biztosítja. (Ekertv. 10. §). A keresőszolgáltatást nyújtó közvetítő szolgáltató akkor nem felel az általa biztosított információ hozzáférhetővé tételével okozott kárért, ha nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti és amint mindezekről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az elérési információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról. Az e tevékenységért való felelősség kérdését egyébként nem érinti az e-kereskedelem irányelv. E szolgáltatók felelősségének megállapítását indokolja, hogy - bár a törvény 8-10. §-aiban említett szolgáltatóktól eltérő módon - szintén jelentős szerepük van az interneten fellelhető tartalom közvetítésében. Az Ekertv. a felelősség alóli mentesülés feltételéül szabja, hogy a szolgáltatónak ne legyen tudomása a jogellenes cselekményről vagy információról, illetve haladéktalanul tegye meg az ilyen információhoz való hozzáférés megakadályozásához szükséges intézkedéseket (Ekertv. 11. §). A 10-11. §-ok esetében, ha az igénybevevő a szolgáltató utasításai alapján vagy annak megbízásából cselekszik, akkor a szolgáltató nem mentesíthető a felelősség alól.

I.2.7 Értesítés a jogsértő információs társadalommal összefüggő szolgáltatásról Az a jogosult, akinek a szerzői jogi törvény által védett szerzői művén, előadásán, hangfelvételén, műsorán, audiovizuális művén, adatbázisán fennálló jogát, továbbá a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogát a szolgáltató által hozzáférhetővé tett információ - ide nem értve a hozzáférhetővé tett információ szabványosított címét - sérti (a továbbiakban: jogosult), teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével felhívhatja a 9-11. §-okban meghatározott szolgáltatót a jogát sértő tartalmú információ eltávolítására. A védjegyjogosultak védelme érdekében Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény az értesítés-eltávolítási eljárás szabályait a szolgáltatók által hozzáférhetővé tett azon információkra is alkalmazni rendeli, amelyek a jogosultnak a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogait sértik: e szabályok azonban a domain nevekkel összefüggő jogsérelmek esetén nem alkalmazhatók. A jogosult által a szolgáltatónak kiküldött értesítésnek meg kell felelnie a 13. § (2) bekezdésben foglaltaknak: tartalmaznia kell a sérelem tárgyát és a jogsértést valószínűsítő tények megjelölését a jogsértő tartalmú információ azonosításához szükséges adatokat, valamint a jogosult nevét, lakcímét, illetve székhelyét, telefonszámát és elektronikus levelezési címét. A jogosult az eljárásban más személlyel is képviseltetheti magát: ebben az esetben azonban az értesítéshez az értesítési-eltávolítási eljárásban való képviselet ellátására feljogosító teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt meghatalmazást is csatolni kell (13. § /3/ bek.). Az értesítés átvételétől számított 12 órán belül a szolgáltató - a jogosult jogát sértő információt biztosító igénybe vevő 3 munkanapon belül történő írásbeli tájékoztatása mellett - köteles intézkedni az értesítésben megjelölt információhoz való hozzáférés nem biztosítása vagy az információ eltávolítása iránt, és feltüntetni, hogy az eltávolítás milyen jogosult jogsértést állító értesítése alapján történt (13. § /4/ bek.).

Az ily módon kapott értesítés alapján a szolgáltató köteles megtagadni az információhoz való hozzáférés nem biztosítását vagy az információ eltávolítását, ha ugyanazon információ vonatkozásában ugyanazon jogosult vagy – a törvény szerinti módon igazolt - meghatalmazottja értesítése alapján már eljárt a 13. § (4) bekezdés szerinti rendben eljárt. Ez alól kivételt képez, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását bíróság vagy hatóság rendelte el (13. § /5/ bekezdés). Az érintett igénybe vevő írásbeli panasszal élhet a szóban forgó információ eltávolítása ellen. A kifogást a tájékoztatás átvételétől számított 8 napon belül teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban a szolgáltatónál kell benyújtani az érintett információ eltávolításával szemben. A kifogásnak tartalmaznia kell az eltávolított, illetőleg hozzáférhetetlenné tett információ azonosítását, ideértve azt a hálózati címet, ahol az korábban hozzáférhető volt, továbbá az érintett igénybe vevőt azonosító, a törvény 4. § (1) bekezdés a)-e) és g) pontjaiban meghatározott adatokat valamint indokolt nyilatkozatot arról, hogy az igénybe vevő által biztosított információ nem sérti a jogosult az értesítésében megjelölt jogát (13. § /6/ bek.). A kifogás átvételekor a szolgáltató haladéktalanul köteles az érintett információt újra hozzáférhetővé tenni, és erről a jogosultat a kifogás megküldésével értesíteni. E kötelezettség nem terheli azonban, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását bíróság vagy hatóság rendelte el (13. § /7/ bek.). Ha a jogsértő információt felhasználó személy elismeri a jogsértést vagy a 13. § (6) bekezdésbeli határidőn belül nem él panasszal vagy az hiányosan került benyújtásra, a a szolgáltató az információhoz való hozzáférés nem biztosításának, illetve az információ eltávolításának hatályát köteles fenntartani (13. § /8/ bek.). Ha a jogosult az értesítés átvételétől számított 10 munkanapon belül az értesítés szerinti jogsértéssel kapcsolatos igényét abbahagyás és eltiltás iránti ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is tartalmazó kereset vagy fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása útján érvényesíti vagy büntetőfeljelentést tesz, a szolgáltató a

bíróság

erre

vonatkozó,

ideiglenes

intézkedést

elrendelő

határozatának

kézhezvételétől számított 12 órán belül – a 13. § (4) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - az információhoz való hozzáférést ismételten nem biztosítja, illetve az információt ismételten eltávolítja. A szolgáltató intézkedéséről a bírósági határozat másolatának megküldésével az érintett igénybe vevőt az intézkedés megtételétől számított 1 munkanapon belül értesíti. A jogosult köteles a bírósági eljárásban hozott jogerős érdemi határozatokról - ideértve az ideiglenes

intézkedés elrendelését vagy a kérelem elutasítását is - a szolgáltatót haladéktalanul értesíteni. Az érdemi határozatban foglaltaknak a szolgáltató haladéktalanul köteles eleget tenni (13. § /9/-/10/ bek.). A jogosult és a szolgáltató szerződést köthet az értesítési-eltávolítási eljárás alkalmazásáról. A szerződésben a felek a törvénytől nem térhetnek el, de a törvényben nem rendezett kérdésekben megállapodhatnak. A felek szerződésükben hatályos írásbeli közlésnek tekinthetik a nekik vagy általuk harmadik személyhez címzett írásbeli magánokirat hű másolatát, továbbá az elektronikus úton tett közlést is, ha annak megérkezését a címzett elektronikus úton igazolja. Ebben az esetben a felek kötelesek az egymástól származó elektronikus küldemények megérkezését visszaigazolni (13. § /11/ bek.). Ugyancsak a felelősség alóli mentesülés egyik különös esetét rendezi az Ekertv. 13. § (12) bekezdése. E szerint a szolgáltatót nem terheli felelősség a jogsértőnek vélt információ eltávolításának vagy az ahhoz való hozzáférés megtagadásának eredményes végrehajtásáért, ha az eltávolítás vagy a hozzáférés megtagadása során a (4) és (9) bekezdésben foglaltaktól nem tér el.

I.2.8 Adatvédelem Az Ekertv. 2001-ben elfogadott szövege nem tartalmazott az adatvédelemre vonatkozó, speciális rendelkezéseket. E hiányosságot a törvény a 2003. évi XCVII. törvénnyel történő módosítása pótolta, mely – Adatvédelem alcím alatt - a 13/A. § szerinti szabályozási tartalmat állapította meg, melynek hatályos szövege több ponton a 2009. évi LVI. törvénynek megfelelően módosult. A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló

szerződés

létrehozása,

tartalmának

meghatározása,

módosítása,

teljesítésének figyelemmel kísérése, az abból származó díjak számlázása, valamint az azzal kapcsolatos követelések érvényesítése céljából kezelheti az igénybe vevő azonosításához szükséges természetes személyazonosító adatokat és lakcímet. (13/A. § /1/ bek.). A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből származó díjak számlázása céljából kezelheti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos természetes

személyazonosító adatokat, lakcímet, valamint a szolgáltatás igénybevételének időpontjára, időtartamára és helyére vonatkozó adatokat (13/A. § /2/ bek.). A szolgáltató a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a szolgáltatás nyújtása céljából kezelheti azon személyes adatokat, amelyek a szolgáltatás nyújtásához technikailag elengedhetetlenül szükségesek. A szolgáltatónak az egyéb feltételek azonossága esetén úgy kell megválasztania és minden esetben oly módon kell üzemeltetnie az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása során alkalmazott eszközöket, hogy személyes adatok kezelésére csak akkor kerüljön sor, ha ez a szolgáltatás nyújtásához és az e törvényben meghatározott egyéb célok teljesüléséhez feltétlenül szükséges, azonban ebben az esetben is csak a szükséges mértékben és ideig (13/A. § /3/ bek.). A szolgáltató a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos adatokat bármely, a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérő célból - így különösen szolgáltatása hatékonyságának növelése, az igénybe vevőnek címzett elektronikus hirdetés vagy egyéb címzett tartalom eljuttatása, piackutatás céljából - csak az adatkezelési cél előzetes meghatározása mellett és az igénybe vevő hozzájárulása alapján kezelhet (13/A. § /4/ bek.). Az e bekezdésben meghatározott adatok nem kapcsolhatók össze az igénybe vevő azonosító adataival és az igénybe vevő hozzájárulása nélkül nem adhatók át harmadik személy számára (13/A. § /6/ bek.), az igénybe vevőnek pedig az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételét megelőzően és a szolgáltatás igénybevétele során is folyamatosan biztosítani kell, hogy a (4) bekezdés szerinti adatkezelést megtilthassa (13/A. § /5/ bek.). Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott célokból kezelt adatokat törölni kell a szerződés létrejöttének elmaradását, a szerződés megszűnését, valamint a számlázást követően. A (4) bekezdésben meghatározott célból kezelt adatokat törölni kell, ha az adatkezelési cél megszűnt, vagy az igénybe vevő így rendelkezik. Törvény eltérő rendelkezése hiányában az adattörlést haladéktalanul el kell végezni. (a 2009. évi LVI. törvény 266. §-val módosított 13/A. § /7/ bek.). Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása nem tehető függővé az igénybe vevőnek valamely, a 13/A (1)-(3) bekezdésében nem említett célból történő adatkezeléshez való hozzájárulásától, amennyiben az adott szolgáltatás más szolgáltatótól nem vehető igénybe (13/A. § /8/ bek.). A külön törvényben meghatározott tájékoztatáson kívül a szolgáltatónak biztosítania kell, hogy az igénybe vevő az információs társadalommal összefüggő

szolgáltatás igénybevétele előtt és az igénybevétel során bármikor megismerhesse, hogy a szolgáltató mely adatkezelési célokból mely adatfajtákat kezel, ideértve az igénybe vevővel közvetlenül kapcsolatba nem hozható adatok kezelését is (13/A. § /9/ bek.).

I.2.9 Az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok Az

elektronikus

kereskedelmi

szolgáltatások,

valamint

az

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény, majd ezt követően a 2008. évi XLVIII. törvény az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok (14. §) teljes körű újraalkotását eredményezte. E rendelkezések - mind természetes személyekre, mind egyéb jogalanyokra nézve – azonban lényegét tekintve az eredeti törvényi szabályozás opt-in rendszerét tartják fenn. Ez utóbbi törvény 41. § (8) bekezdése – 2008. IX. 1-től – rendelkezéseit a Grt. a használt médiumtól függetlenül érvényesülő általános szabályként fogalmazza meg, hogy

reklám

természetes

személynek

mint

reklám

címzettjének

közvetlen

megkeresés módszerével (azaz közvetlen üzletszerzésként) kizárólag akkor küldhető, ha ahhoz a reklám címzettje előzetesen hozzájárult (Grt.-törvény 6. §) teljes körűen újra szabályozta a törvény az elektronikus hirdetésre vonatkozó előírásait. A

módosítás

biztosította

fogalommeghatározások

a

elektronikus

Grt.-törvénybeli

hirdetéssel

kapcsolatos

fogalommeghatározásokkal

való

összhangját, megtartotta azonban a szabályozás azon elemét, miszerint az Ekertv. rendszerében az elektronikus hirdetés szélesebb kört fed le: nem csak a reklámtartalmú

küldeményekre,

hanem

a

társadalmi

cél

megvalósításához

kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatásokra is kiterjed. A módosítás az Ekertv.-ben csak azokat a szabályokat tartotta meg, amelyek ezen eltérésre tekintettel vagy a 2000/31/EK irányelv speciális követelményeire tekintettel a törvény anyagi jogi szabályaiban, illetve a Grt.-törvényben foglalt általános szabályokhoz képest különös szabályként itt szabályozandók, ugyanakkor átláthatóbbá

tette

a

vonatkozó

szabályok

szerkezetét

és

–

a

fogalom-

meghatározásokkal együtt - egy alcím alá rendezte az elektronikus hirdetésekre vonatkozó szabályokat. Az

Ekertv.

alkalmazásában

elektronikus

hirdetés

bármely

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatás vagy - a beszédcélú telefonhívás kivételével -elektronikus hírközlés útján közölt a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt.) 3. §-ának d) pontja szerinti reklám, vagy társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatás. A hivatkozott törvényhely szerint gazdasági reklám az olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket (együttesen: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul (együttesen: reklám). Ezen túlmenően elektronikus hirdetésnek minősül az olyan közlés is, amelynek célja kizárólag a Grt. 6. §-ának (1) bekezdésben előírt hozzájárulás kérése. Ez azt az esetet jelenti, mikor a reklámot természetes személlyel, (közvetlen

mint

reklám

üzletszerzés),

címzettjének így

különösen

közvetlen

megkeresése

elektronikus

levelezés

módszerével vagy

azzal

egyenértékű más egyéni kommunikációs eszköz útján közlik, s melyhez a törvényi főszabály szerint a reklám címzettjeének előzetesen egyértelműen és kifejezett hozzájárulását kell adnia (Ekertv. 14. § /2/ bek.). Önmagában nem minősül elektronikus hirdetésnek vállalkozás, egyéb szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési cím, s a vállalkozás, szervezet vagy személy árujára vagy arculatára vonatkozó, a vállalkozástól, szervezettől vagy személytől független közlés sem, különösen abban az esetben nem, ha a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik (Ekertv. 14. § /3/ bek.). A törvény alkalmazásában elektronikus hirdető a törvény szerint az, akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve aki a saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli (14. § /4/ bek. a) pont), elektronikus hirdetési szolgáltató pedig az, aki önálló gazdasági tevékenysége körében az

elektronikus hirdetést elkészíti, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújt (14. § /4/ bek. b) pont). Az elektronikus hirdetés közzétevője az, aki aki az elektronikus hirdetés közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével az elektronikus hirdetést megismerhetővé teszi, míg az elektronikus hirdetés közzététele az elektronikus hirdetés - akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára történő megismerhetővé tételét jelenti (14. § /4/ bek. c)-d) pont). A közvetlen megkeresése módszerével küldött reklámra (Grt. 6. §) vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni a társadalmi célú reklámra és a kizárólag a közvetlen megkereséshez való hozzájárulás kérésére is megfelelően alkalmazni kell. A Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyaránt felel. Az ilyen jogsértéssel okozott kárért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyetemlegesen felel (Ekertv. 14. § /5/-/6/ bek.). Az elektronikus hirdetéshez kapcsolódóan egyértelmű tájékoztatást kell adni amint az hozzáférhetővé válik az igénybe vevő számára - az elektronikus hirdetés e jellegéről, az elektronikus hirdető, illetve elektronikus hirdetés elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz útján történő küldése esetén a valós feladó személyéről. E követelmények megsértéséért az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató és az elektronikus hirdetés közzétevője egyaránt felel. Az eladásösztönző ajánlat - így különösen az árengedmény, ráadás, illetve ajándék - ilyen jellegéről, igénybevételének feltételeiről és az eladásösztönző vetélkedő vagy nyereményjáték ilyen jellegéről, az abban való részvétel feltételeiről ugyancsak tájékoztatást kell nyújtani: ezekben az esetekben az ajánlott előny igénybevétele, illetve a játékban való részvétel feltételeit könnyen hozzáférhetővé kell tenni. a követelmények megsértéséért az elektronikus hirdető felel (Ekertv. 14/A. § /1/-/3/ bek.). Az

elektronikus

hirdető

vagy az elektronikus

hirdetés

közzétevőjének

beazonosítása céljából a közvetítő szolgáltató a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (Hatóság) megkeresésére - ha azok a közvetítő szolgáltató rendelkezésére állnak - köteles a Hatóság rendelkezésére bocsátani a Hatóság által megjelölt elektronikus hirdetés küldőjének vagy közzétevőjének elektronikus hírközlési azonosítóját, és a nyilvántartásában az elektronikus hírközlési azonosítóhoz

tartozóként meghatározott igénybe vevő nevét és lakcímét. Ha a közvetítő szolgáltató nem tesz eleget ezen kötelezettségének, az elektronikus hirdetővel, az elektronikus hirdetési szolgáltatóval és az elektronikus hirdetés közzétevőjével együtt felel a Grt. 6. §-ában meghatározott kötelezettségek megsértéséért. Az ilyen jogsértéssel okozott kárért a közvetítő szolgáltató az elektronikus hirdetővel, az elektronikus hirdetési szolgáltatóval és az elektronikus hirdetés közzétevőjével egyetemlegesen felel. A Hatóság az átadott adatokat az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás jogerős lezárását követő 60. napig, illetve a döntés bírósági felülvizsgálata esetén a bírósági felülvizsgálat jogerős lezárásáig jogosult kezelni,

kizárólag

az

elektronikus

hirdető

vagy

az

elektronikus

hirdetés

közzétevőjének beazonosítása céljából (Ekertv. 14/B. § /1/-/3/ bek.)

I.2.10 Szabályozott szakmák A szabályozott szakmákra vonatkozóan az Ekertv. eredeti szövege nem állapított meg különös rendelkezéseket: ezeket a 2003. évi XCVII. törvénnyel történő módosítás iktatta be. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény e vonatkozásban csak kisebb változásokat hozott: az értelmező rendelkezések közé bevezetett elektronikus hirdetés fogalommal összehangolva, illetőleg a 14. § módosításához igazodva

tartalmazza

elektronikus

hirdetési

a

szabályozott

szabályokat.

szakma Az

gyakorlói

elektronikus

számára

hirdetésre

irányadó vonatkozó

rendelkezések 2008. évi felülvizsgálata ebben a körben is teljes körű újra szabályozást jelentett. A hatályos szabályok szerint a szabályozott szakmát információs társadalmi szolgáltatás nyújtása útján gyakorló személy mint elektronikus hirdető érdekében végzett elektronikus hirdetési tevékenységre vonatkozóan a szabályozott szakma gyakorlására irányadó szabályok, így különösen a szakmai érdekképviseleti szervek, kamarák által a saját tagjaikra vonatkozóan megállapított magatartási szabályok - az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül - szigorúbb, illetve részletesebb

követelményeket

határozhatnak

meg.

A

szabályozott

szakma

gyakorlására irányadó további szabályok különösen a szakma függetlenségének,

méltóságának, tiszteletének, valamint a szakmai szolgáltatást igénybe vevő és a szakmát

gyakorló

más

személyekkel

szemben

tanúsított

magatartás

tisztességességének biztosítására, a szakmai titoktartás védelmére alkothatók (Ekertv. 14/C. § /1/-/2/ bek.).

I.2.11 Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó különös fogyasztóvédelmi szabályok A panaszkezelésre, ügyfélszolgálatokra vonatkozó rendelkezések ágazati törvényekben történő megjelenítése, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének közvetítőrendszer

új

fogyasztóvédelmi felügyeletének

hatósági

hatékonyabbá

jogköre tételéhez

miatt

a

pénzügyi

szükséges

egyes

törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXLVIII. törvény – 2010. január 1.-től hatállyal – teljes körűen újra szabályozta az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó különös fogyasztóvédelmi rendelkezéseit. A lényegesen egyszerűsödött szabályozás szerint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást is nyújtó közüzemi tevékenységet folytató vállalkozás elektronikus úton is köteles a bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására, valamint az igénybe vevők tájékoztatására ügyfélszolgálatot működtetni (Ekertv. 15. §), ezen túlmenő, konkrét kötelezettségeket azonban a törvény már nem állapít meg.

I.2.12 Magatartási kódexek Az önszabályozás állami elismerésére, és támogatására vonatkozó előírásokat Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény – Magatartási kódexek alcím alatt részben újraszabályozta. Az Ekertv. 15/A § (1) bekezdése szerint az állam ösztönzi az önszabályozást az információs társadalommal kapcsolatos tevékenységet ellátó szervezetek függetlenségének tiszteletben tartásával. Az önszabályozás különösen a magatartási kódexek kidolgozását emeli ki, és ezek hozzáférhetőségét elektronikus úton, magyar nyelven és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes államaiban érdekeltek számára a részes államok hivatalos nyelvén is. Az

állam

ösztönzi

továbbá,

hogy

az

információs

társadalommal

kapcsolatos

tevékenységet ellátó szervezetek az informatikáért felelős miniszterrel - amennyiben a szolgáltatás az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás bármely részes államába is irányul, az Európai Bizottsággal is - együttműködve az érdekeltek számára tájékoztatást adhassanak a magatartási kódexeikről, azok alkalmazásának tapasztalatairól, az elektronikus kereskedelemre gyakorolt hatásairól (Ekertv. 15. § /2/ bek.).

I.2.13 A törvényben szabályozott egyéb kérdések Az

elektronikus

kereskedelmi

szolgáltatások,

valamint

az

információs

társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a jogalkalmazás tapasztalatait figyelembe véve több szempontból is újraszabályozta az elektronikus kereskedelmi jogsértések esetén eljáró hatóságok (Nemzeti Hírközlési Hatóság, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség) önálló és szakhatósági hatáskörét, illetőleg speciális eljárási szabályokat állapított meg. Az átalakult hatósági-felügyeleti rendszerhez igazodva a szabályozás többször módosult. Az Ekertv. 4. §-ban (információs társadalommal összefüggő adatszolgáltatási kötelezettség) az 5. §-ban (az elektronikus szerződéskötést megelőző kötelező tájékoztatásra vonatkozó szabályok) és a 14/A. §-ban (az elektronikus hirdetéshez kapcsolódó kötelező tájékoztatás) foglalt rendelkezések megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott hatóság (főszabály szerint a fogyasztóvédelmi hatóság, meghatározott esetekben a PSZÁF, illetőleg gazdasági versenyt érdemileg befolyásoló cselekmény esetén a GHV) jogosult. Az eljáró hatóság a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott szabályok szerint jár el. Az Ekertv. 6. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén (az elektronikus szerződéskötéssel kapcsolatos technikai követelmények biztosítása) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény (Psztv.) és az abban meghatározott törvények alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által felügyelt szolgáltatók tekintetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jár el a Psztv. szabályai szerint, egyéb szolgáltatók

tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvény szabályai szerint. Az Ekertv. 14/B. §-ban és a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezéseket megsértő

elektronikus

hirdetések

esetén

(kéretlen

elektronikus

hirdetéssel

kapcsolatos felügyeleti eljárás) a nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) jár el, míg az Ekertv. 15. §-ban foglalt rendelkezés (elektronikus

ügyfélszolgálatra

és

panaszkezelésre

vonatkozó

szabályok)

megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvény szabályai szerint. Mindeme rendelkezések (az elektronikus hirdetéssel kapcsolatos

szabályok

kivételével)

a

fogyasztóvédelemről

szóló

törvény

alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek minősülnek (Ekertv. 16/A. § /1//5/ bek.). A kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárásban eljáró elsőfokú szerv a Hatóság Hivatala. Az elsőfokú határozat ellen a Hatóság Elnökéhez lehet fellebbezni. A Hatóság kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. Ha az igények önálló érvényesítése a sérelmet szenvedett fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető, az eljárás megindítására a fogyasztói érdekképviseletet ellátó közigazgatási szervek és egyesületek is jogosultak. A kérelmet a Hatóság által rendszeresített űrlapon kell benyújtani. A kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás a jogsértő elektronikus hirdetés közzétételét követő egy éven túl nem indítható meg. A Hatóság eljárásában az általuk védett fogyasztói érdekek védelme körében, a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét átültető jogszabályi rendelkezések megsértésére hivatkozással az ügyfél jogai illetik meg az Európai Gazdasági Térség bármely államának joga alapján létrejött azon feljogosított egységeket is, amelyek a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikk (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepelnek. Az igazságügyért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján tájékoztató jelleggel közli az ezen említett közösségi jogi rendelkezéseket átültető jogszabályi rendelkezéseket. (Ekertv. 16/B.-C. §) A Hatóság a kéretlen elektronikus hirdetéssel összefüggő rendelkezések megsértése esetén elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását illetőleg a jogsértés megszüntetése érdekében határozathozatal helyett hatósági szerződést köthet azzal az ügyféllel, aki vállalja, hogy felhagy a jogsértő magatartással és magatartását a hatósági

szerződésben meghatározott módon hozza összhangba a kéretlen elektronikus hirdetésre vonatkozó rendelkezésekkel. A hatóság további eljárási lehetősége, hogy felhívhatja a 2. § la) pont szerinti közvetítő szolgáltató figyelmét arra, hogy az elektronikus hirdető, az elektronikus hirdetési szolgáltató vagy az elektronikus hirdetés közzétevője a közvetítő szolgáltató által nyújtott előfizetői vagy hálózati szolgáltatást jogszabálysértő elektronikus hirdetés küldésére használja. Bírságolási jogkörében ellátva a Hatóság ötvenezer forinttól ötszázezer forintig terjedő összegű elektronikus kereskedelmi bírságot szabhat ki. A bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen az igénybe vevők, illetve az elektronikus hirdetés címzettjei érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt jellegére - tekintettel kell meghatározni. A bírság többszörös jogsértés esetén ismételten is kiszabható s azt a Hatóság számlájára kell megfizetni. A Hatóság az ügydöntő határozat meghozataláig terjedő időtartamra végzésében azonnali hatállyal megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, ha erre - az érdekeltek jogi vagy gazdasági érdekeinek védelme miatt - halaszthatatlanul szükség van. E döntését a Hatóság soron kívül hozza meg, s ezt a végzését honlapján közzéteszi. A Hatóság végzése ellen önálló fellebbezésnek van helye, amelyet a Hatóság Tanácsának elnöke bírál el. A Hatóság további lehetősége, hogy az elektronikus hirdetőt, az elektronikus hirdetési szolgáltatót, valamint az elektronikus hirdetés közzétevőjét határidő kitűzésével a kéretlen elektronikus hirdetésekre vonatkozó rendelkezések teljesítésének hitelt érdemlő módon való igazolására hívhatja fel (Ekertv. 16/D. §, 16/E. § /2/ bek.). A Hatóság az Ekertv. 14/B. §-ban vagy a Grt. 6. §-ában foglalt rendelkezések megsértése tárgyában hozott jogerős határozatát - az igénybe vevő, illetve az elektronikus hirdetés címzettje személyes adatainak törlése vagy olvashatatlanná tétele mellett - honlapján közzéteszi, ha határozatában kétszázezer forint vagy azt meghaladó összegű bírságot szabott ki, a határozat meghozatalára a jogsértő magatartás

ismételt

tanúsítása

miatt

került

sor

vagy

a

jogsértő

állapot

megszüntetését elrendelő, illetve a jogsértő magatartás további folytatását megtiltó határozatát a 16/C. § (2) bekezdése (kéretlen elektronikus hirdetéssel kapcsolatos felügyeleti eljárás) vagy a 16/F. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti eljárás (európai uniós jogsértési eljárás) keretében hozta. A közzétett döntésről a Hatóság tájékoztathatja a nemzeti hírügynökséget. A közzétett hirdetménynek a közigazgatási

hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben meghatározottakon túl tartalmaznia kell a közzététel e törvény szerinti jogcímét, a megállapított tényállást, a döntés rendelkező részét a jogorvoslat lehetőségéről szóló tájékoztatás kivételével, valamint a határozattal szembeni bírósági felülvizsgálat, felügyeleti eljárás vagy az ügyészi felhívás tényét és - amennyiben rendelkezésre áll - azok eredményét. Mint láttuk, a Hatóság egyik lehetősége, hogy a kéretlen elektronikus hirdetéssel összefüggő rendelkezések megsértése esetén határozathozatal helyett hatósági szerződést kössön az ügyféllel (16/D. § (1) bekezdés c) pont): ilyenkor a szerződésről közleményt tesz közzé a honlapján. A közleménynek tartalmaznia kell a Hatóság megnevezését, a jogsértő szolgáltató nevét és székhelyét, az ügy számát és

tárgyát,

a

közérdek

kötelezettségvállalás

védelmében

tartalmát

történő

közérthetően

megállapodáskötés

összefoglalva,

tényét,

a

valamint az arra

vonatkozó figyelemfelhívást, hogy a hatósági szerződés a Hatóságnál megtekinthető (Ekertv. 16/E. §).

II. TÁVÉRTÉKESÍTÉS

II.1 A távollévők közötti szerződések sajátos polgári jogi szabályai

II.1.1 A rendelet alkalmazási köre A távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet volt az első olyan magyar jogszabály, mely – egyéb módozatok mellett - az interneten zajló kereskedelemre nézve is speciális szabályokat állapított meg. Több ponton történő újraszabályozására a 2/2006 (I. 4.) Korm. rendelettel került sor, mely arra törekedett, hogy rendelkezéseit a fogyasztói szerződésekre vonatkozó magyar szabályozáshoz illessze, fogalomhasználatát pontosítsa. A szabályozást átfogóan módosította a 217/2008 (VIII. 29.) Korm. rendelet, néhány rendelkezését pedig a 71/2009 (V. 2.) korm. rendelet is érintette. A rendelet hatálya arra a szerződésre terjed ki, amelyet fogyasztó és vállalkozás köt egymással termék, illetve szolgáltatás értékesítésére irányuló, a vállalkozás által működtetett távértékesítési rendszer keretében olyan módon, hogy a

szerződés megkötése érdekében a vállalkozás kizárólag távközlő eszközt alkalmaz (távollevők között kötött szerződés) (1 § /1/ bek.). A rendelet alkalmazásában távközlő eszköznek bármely olyan eszköz minősül, amely alkalmas a felek távollétében - szerződés megkötése érdekében - szerződési nyilatkozat megtételére. Ilyen eszköz különösen a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon,

az

automata

(mikroszámítógép

hívókészülék,

képernyővel)

a

rádió,

billentyűzettel

a

vagy

videotelefon,

videotex

érintőképernyővel,

az

elektronikus levél (e-mail), a távmásoló (telefax) és a televízió (1 § /5/ bek.). A rendelet akkor alkalmazható, ha külön jogszabály a rendelet hatálya alá tartozó szerződésről eltérően nem rendelkezik (1 § /2/ bek.), s hatálya azonban nem terjed ki a külön nevesített esetkörökre sem (1 § /3/ bek.). Így a rendelet nem alkalmazható a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvény által szabályozott pénzügyi ágazati szolgáltatásokra irányuló szerződésekre (1 § /1/ bek. a pont), az automatából történő értékesítésre (1 § /1/ bek. b pont), nyilvános telefonállomás igénybevétele útján az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerződésre (1 § /1/ bek. c pont), az építési szerződésre (1 § /1/ bek. d pont), az ingatlan tulajdonjogának vagy ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerződésekre, kivéve a bérleti szerződést (1 § /1/ bek. e pont) illetőleg az árverésen kötött szerződésre (1 § /1/ bek. f pont). Nem kell alkalmazni a 2-6. § (a fogyasztó tájékoztatásának különös követelményeit előíró, az írásbeli tájékoztatóra és az elállásra valamint a kölcsönszerződés alapján történő teljesítéssel össze függő) és a 7. § /1/ bekezdésének (szerződés teljesítésére megállapított kötelezettség) rendelkezéseit az élelmiszerek, valamint egyéb mindennapi fogyasztásra szolgáló termékek rendszeres házhozszállítására vonatkozó szerződésekre, továbbá az olyan szállást nyújtó,

szállítási,

étkeztetési

vagy

szabadidős

szolgáltatásokra

vonatkozó

szerződésekre, amelyek alapján a vállalkozás e szolgáltatásokat meghatározott időpontban vagy meghatározott időszakban nyújtja (1 § /4/ bek. a-b. pont).

II.1.2 A fogyasztó tájékoztatása

A vállalkozás a szerződés megkötése előtt kellő időben köteles a fogyasztót tájékoztatni - azonosításra alkalmas módon- a vállalkozás cégnevéről (nevéről) és címéről (székhelyéről, illetve lakóhelyéről), a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, a terméknek, illetve szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is magában foglaló áráról, illetve díjáról, valamint az összes járulékos költségről, így különösen a fuvardíjról, szállítási vagy postaköltségről, a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételeiről, a rendelet értelmében őt megillető elállás jogáról (4. és 5. §). A vállalkozás e tájékoztatási kötelezettségének írásban - papíron vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhető tartós adathordozón – köteles eleget tenni, s azt a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátania. Tartós adathordozónak az olyan eszköz, minősül amely a fogyasztó számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását, és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését. Ha e kötelezettségének a szerződéskötést megelőzően nem tett eleget, ezt az írásbeli megerősítést a szerződés teljesítése során kellő időben, de - kivéve, ha a teljesítés harmadik személy részére történik - legkésőbb a teljesítés időpontjában köteles a fogyasztó részére rendelkezésre bocsátani. A vállalkozás ezen túlmenően köteles tájékoztatást adni a távközlő eszköz használatának díjáról, (amennyiben azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg), továbbá a vállalkozás ajánlati kötöttségének idejéről és - olyan esetben, amikor a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor - a szerződés legrövidebb időtartamáról. A vállalkozás

e

tájékoztatási

kötelezettségnek

egyértelműen,

közérthetően

és

pontosan, az igénybe vett távközlő eszköznek megfelelő módon köteles eleget tenni (2. § /1/-/2/ bek., 3. § /1/ bek.). Ha a vállalkozás telefonon tesz szerződéskötésre ajánlatot a fogyasztónak, a telefonbeszélgetés megkezdésekor köteles közölni legalább cégnevét (nevét), székhelyét (lakóhelyét) és telefonszámát, valamint a fogyasztó figyelmét kifejezetten fel kell hívnia szerződéskötésre irányuló szándékára (2. § /3/ bek.). Ha

a

vállalkozás

tájékoztatási

kötelezettségének

később,

megerősítés

formájában tesz eleget (3. § /1/ bek.), úgy annak a 2. § (1) bekezdés a)-e) pontjában foglalt tartalmi követelményeken túl tartalmaznia kell a rendelet 4. §-a szerinti elállási jog gyakorlásának feltételeit, módját és következményeit, ideértve a 4. § (5) bekezdésében, a 6. §-ban és a 7. § (3) bekezdésében foglaltakat, továbbá azt az esetet is, amikor a fogyasztót az 5. § alapján az elállás joga nem illeti meg, a

vállalkozás azon telephelye (fiókja) vagy egyéb szervezeti egysége címét, ahol a fogyasztó panaszait érvényesítheti, az esetleges jótállás feltételeit, valamint a teljesítést követően igénybe vehető kiegészítő szolgáltatásokat (alkatrészellátás, javítószolgálat)

végül

a

szerződés

megszüntetésének

lehetőségét,

ha

az

határozatlan időre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja. Mindeme rendelkezések azonban nem alkalmazhatóak távközlő eszköz útján egyetlen alkalommal nyújtott olyan szolgáltatás esetében, amelynek ellenértékét a távközlő eszköz üzemeltetője részére kell megfizetni. A fogyasztót azonban ilyen esetben is tájékoztatni kell a vállalkozásnak a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott címéről. (3. § /1/-/3/ bekezdés). A tájékoztatási kötelezettség teljesítésére vonatkozó rendelkezések (2-3. §) megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben meghatározott szabályok szerint jár el (11/A. §).

II.1.3 A fogyasztó elállási joga A fogyasztó a szerződéstől nyolc munkanapon belül indokolás nélkül elállhat. E jogát termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a 3. § szerinti írásbeli megerősítést, ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a termék kézhezvételének napjától számított három hónap elteltéig gyakorolhatja. Szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a 3. § szerinti írásbeli megerősítést, ennek kézhezvételétől

számított

nyolc

munkanap

elteltéig,

legfeljebb

azonban

a

szerződéskötés napjától számított három hónap elteltéig van módja az elállási joga gyakorlására. Ha az írásbeli megerősítés kézhezvételére termékértékesítés – 4. § (2) bekezdés a) pont – esetében a termék kézhezvételének napjától, illetve szolgáltatás értékesítés – 4. § (2) bekezdés b) pont - esetében a szerződéskötés napjától számított három hónapon belül kerül sor, ettől az időponttól számított nyolc munkanap elteltéig a fogyasztó akkor is elállhat, ha a termék kézhezvételétől, illetve a szerződéskötés napjától számított három hónapból kevesebb mint nyolc munkanap

van hátra. (4. § /1/-/3/ bek.). Írásban történő elállás esetén azt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, ha a fogyasztó nyilatkozatát a határidő lejárta előtt elküldi (4. § /4/ bek.) A vállalkozás köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb az elállást követő harminc napon belül visszatéríteni. A fogyasztó viseli az elállási jog gyakorlása miatt a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. A fogyasztót ezenfelül egyéb költség nem terheli. A vállalkozás azonban követelheti a termék nem rendeltetésszerű használatából eredő kárának megtérítését (4. § /4/-/5/ bek.). A felek eltérő megállapodása hiányában a fogyasztó nem gyakorolhatja a rendelet 4. § szerinti elállási jogot a szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés esetében, ha az elállási határidő lejárta előtt a vállalkozás a teljesítést a fogyasztó beleegyezésével megkezdte, olyan termék értékesítése, illetve szolgáltatás nyújtása esetében, amelynek ára, illetve díja a pénzpiac értékesítő által nem irányítható ingadozásától függ. Ezen túlmenően az elállási jog nem gyakorolható olyan termék értékesítése esetében, amely a fogyasztó személyéhez kötött, illetve amelyet a fogyasztó utasításai alapján vagy kifejezett kérésére állítottak elő, vagy amely természeténél fogva nem szolgáltatható vissza vagy gyorsan romlandó. Az elállási jog hang-, illetve képfelvétel, valamint számítógépi szoftver példányára vonatkozó szerződés esetében, ha a csomagolást a fogyasztó felbontotta, hírlap, folyóirat és időszaki lap értékesítésére vonatkozó szerződés esetében és szerencsejátékszerződés esetében sem gyakorolható (5. § a)-f.) pontok). Ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben a vállalkozás által nyújtott kölcsön [a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2. § o) pontja] fedezi, a fogyasztó 4. § szerinti elállási jogának gyakorlása a fogyasztási kölcsönszerződést is felbontja. A fogyasztó a vállalkozásnak a fogyasztási kölcsönszerződés felbontásából eredő kárát nem köteles megtéríteni, és tőle kamat vagy egyéb költség sem követelhető. E rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben harmadik személy által nyújtott fogyasztási kölcsön (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklete III. 5. pont) fedezi, feltéve, hogy a fogyasztási kölcsönszerződés a pénzügyi intézmény és a vállalkozás előzetes megállapodásán alapul. A vállalkozás köteles a fogyasztó elállásáról a pénzügyi intézményt haladéktalanul értesíteni. (6. § /1/-/3/ bek.).

II.1.4 A fogyasztó érdekeit védő, további garanciális rendelkezések Ha a felek a teljesítés időpontjában nem állapodtak meg, a vállalkozás a szolgáltatás

rendeltetéséből

kétségtelenül

megállapítható

időpontban,

ennek

hiányában a fogyasztó felszólításában meghatározott időpontban vagy időn belül, felszólítás

hiányában

legkésőbb

a

megrendelésnek

a

vállalkozáshoz

való

megérkezésétől számított harminc napon belül köteles a szerződés szerinti teljesítésre. Ha a vállalkozás a szerződésben vállalt kötelezettségét azért nem teljesíti, mert a szerződésben meghatározott termék nem áll rendelkezésére, illetve a megrendelt szolgáltatást nem áll módjában nyújtani, köteles erről a fogyasztót haladéktalanul

tájékoztatni,

valamint

a

fogyasztó

által

fizetett

összeget

haladéktalanul, de legkésőbb harminc napon belül visszatéríteni. E kötelezettség teljesítése a vállalkozást nem mentesíti szerződésszegése egyéb következményei alól. Amennyiben pedig vállalkozás a szerződésben meghatározott módon helyettesítő termékkel, illetve szolgáltatással teljesít, a korm. rendelet 4. § szerinti elállási jog gyakorlása folytán a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségek a vállalkozást terhelik. A költségek viseléséről, valamint a megfelelően helyettesítő termékkel, illetve szolgáltatással történő teljesítésről a vállalkozás egyértelműen és pontosan köteles a fogyasztót tájékoztatni (7. § /1/-/3/ bek.). Lényeges, a fogyasztók érdekeit védő, garanciális szabály, hogy a vállalkozás nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan terméket értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amelyet korábban a fogyasztó nem rendelt meg. A fogyasztó nyilatkozatának elmulasztása esetén sem lehet vélelmezni a vállalkozás ajánlatának - hallgatólagos – elfogadását (8. § /1/-/2/). A fogyasztó kifejezett hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás a szerződéskötés céljából automata hívókészüléket, illetve távmásolót (telefaxot) használjon. Ha azonban külön jogszabály eltérően nem rendelkezik, a vállalkozás a fogyasztó

kifejezett

tiltakozásának

hiányában

használhat

olyan,

közvetlen

kapcsolatot lehetővé tevő távközlő eszközt, amely nem tartozik e rendelkezés hatálya alá. (9. §). A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a rendeletben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, a határidők betartására vonatkozó előírásokat megtartotta, illetőleg hogy a fogyasztó előzetes hozzájárulását automata

hívókészülék, illetve távmásoló (telefax) szerződéskötési célból való használatához beszerezte (10. §). A fogyasztó a rendeletben meghatározott jogáról érvényesen nem mondhat le, s a rendeletben foglaltaktól is csak a fogyasztó javára lehet eltérni (11. § /1/-/2/ bek.) Ha a rendelet hatálya alá tartozó szerződés az Európai Gazdasági Térség valamelyik államával szoros kapcsolatban áll, harmadik ország jogának a felek által a szerződésre irányadó jogként való választása érvénytelen annyiban, amennyiben e harmadik ország joga az említett államnak a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabálya eltérést nem engedő rendelkezésével ellentétes. Az érintett kérdésben a felek által választott jog helyett az említett állam jogát kell a szerződésre alkalmazni (11. § /3/ bek.).

II.2 Távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések

II.2.1 A törvény hatálya, fogalomhasználat A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény hatálya a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati

szolgáltatási

szerződésekre

terjed

ki.

Az

olyan

pénzügyi

ágazati

szolgáltatásokra irányuló szerződések esetében, amelyek egy alapmegállapodás alapján egymást követő ügyleteket, vagy azonos jellegű, de időben elkülönülten végrehajtott műveletsort foglalnak magukba, a törvény rendelkezéseit csak az alapmegállapodásra kell alkalmazni, más jogszabálynak a pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződés alakiságára vonatkozó előírásait a törvény rendelkezései nem érintik (1. § /1/-/3/ bek.). A törvény 2.§ határozza meg az alkalmazásával összefüggő, sajátos fogalmakat. E szerint az alapmegállapodás a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött olyan megállapodás, amely egy adott időszakra vonatkozóan meghatározza a megállapodás alapján a jövőben megkötendő ügyletek, illetve műveletsor lényeges feltételeit (2. § /1/ bek. a pont). Fogyasztónak – a 2008. évi XLVII. törvény 47. § (3) bekezdésével megállapított új szöveg szerint - az a természetes személy minősül, akinek a részére - önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eső

célból - a szolgáltatást nyújtják, továbbá, aki a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat (ajánlati felhívás) címzettje; (2. § /1/ bek. b pont). A pénzügyi ágazati szolgáltatás – a 2007. évi CXXXVIII. törvénynel megállíptott, 20007. december 1-től hatályos szöveg értelmében - a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) hatálya alá tartozó pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) hatálya alá tartozó biztosítási, biztosításközvetítői és

biztosítási szaktanácsadói szolgáltatás,

a

befektetési

vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) hatálya alá tartozó befektetési szolgáltatás, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatás, és az árutőzsdei szolgáltatás, valamint az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) által meghatározott tagsági jogviszony keretében a pénztártagot megillető jogosultságok biztosítása. Előre bocsátva, hogy e rendelkezés alkalmazásában nem minősül szervezett távértékesítésnek egyedi szerződéseknek távközlő eszköz útján történő megkötése, távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésnek az így meghatározott szolgáltatásokra irányuló olyan szerződés (önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagság esetében a pénztár által elfogadott belépési nyilatkozat) minősül, amelyet szolgáltató és fogyasztó köt egymással szervezett távértékesítés keretében olyan módon, hogy a szerződés megkötése érdekében a szolgáltató kizárólag távközlő eszközt alkalmaz (2. § /1/ bek. a pont, 2. § /2/ bek.), a szolgáltató pedig az, aki az ilyen szolgáltatást gazdasági vagy szakmai tevékenysége keretében nyújtja (2. § /1/ bek . d pont). Végezetül tartós adathordozóként a törvény olyan eszközt határoz meg, amely a fogyasztó számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését (2. § /1/ bek. e pont), távközlő eszköznek pedig bármely olyan eszköz minősül, amely alkalmas a felek távollétében - szerződés megkötése érdekében - szerződési nyilatkozat megtételére (2. § /1/ bek. g pont).

II.2.2 A fogyasztók tájékoztatása A

szolgáltató

a

fogyasztó

szerződéskötésre

irányuló

jognyilatkozatát

megelőzően - tekintettel a szolgáltatás és a távközlő eszköz jellegére -, kellő időben köteles a fogyasztót a szolgáltatóra, a szolgáltatásra illetőleg a szerződésre foglaltakról és a jogvita esetén alkalmazandó eljárásról kell tájékoztatni (3. § /1/). A szolgáltatóra vonatkozóan a fogyasztót tájékoztatni kell a szolgáltató cégnevéről (nevéről), székhelyéről, fő tevékenységi köréről, cégjegyzékszámáról vagy bírósági nyilvántartásba vételi számáról, a fogyasztóval való kapcsolattartás címéről, a szolgáltató - a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban székhellyel rendelkező esetleges képviselőjének nevéről, címéről, a fogyasztóval való kapcsolattartása címéről, szükség szerint a szolgáltatótól, illetve a szolgáltatónak a szerződés megkötésében közreműködő képviselőjétől eltérő, a fogyasztóval üzleti kapcsolatban álló, a szolgáltató érdekében eljáró közreműködő nevéről, címéről, illetve a szolgáltatóval való kapcsolat jellegéről, a szolgáltató tevékenységét engedélyező vagy a szolgáltatót nyilvántartó felügyelő hatóság nevéről, székhelyéről, valamint a szolgáltatót nyilvántartó szakmai vagy egyéb szervezetről, és a szolgáltató nyilvántartási számáról (3. § /2/ bek. aa-ae. pontok). A szolgáltatásra vonatkozóan tájékoztatást kell nyújtani a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, az ellenszolgáltatásról, beleértve a szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb fizetési kötelezettségeket is, illetve - amennyiben az ellenszolgáltatás pontosan nem állapítható meg - a díjkalkuláció alapjáról, az ellenszolgáltatáson kívüli, a fogyasztót terhelő egyéb fizetési kötelezettség (ideértve az adókat) felmerülésének lehetőségéről, a szolgáltatáshoz kapcsolódó eszközök esetleges különleges kockázatairól, valamint arról a körülményről, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás a piac ingadozásától függ, illetve arról, hogy a múltbeli teljesítések nem jelentenek garanciát a jövőben várható teljesítésekre nézve, a megadott adatok érvényességének esetleges időbeli korlátozásáról, a fizetés és a teljesítés feltételeiről, végezetül pedig a távközlő eszköz használatának a fogyasztót terhelő esetleges többletköltségéről (3. § /2/ bek. ba-bg. pontok). A szerződésre vonatkozóan a fogyasztót a rendelet 6. §-ban szabályozott elállási (felmondási) jogról, illetve annak fenn nem állásáról, az elállási (felmondási) jog gyakorlásának feltételeiről, módjáról és jogkövetkezményeiről - ideértve a rendelet 8. §-ban foglaltakat - továbbá arról a címről (elektronikus levelezési címről,

telefaxszámról) kell tájékoztatni, amelyre a fogyasztónak elállási (felmondási) nyilatkozatát küldenie kell. További kötelezettség a fogyasztó tájékoztatása

a

szerződés legrövidebb időtartamáról (olyan esetben, amikor a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor), a szerződés lejárata előtti egyoldalú megszüntetésének lehetőségéről és következményeiről, a feleket a szerződés létrejöttét megelőző időszakban terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettségre alkalmazandó jogról, illetőleg – a 2008. évi XLVII. törvénnyel módosított szöveg szerint - a szerződéskötés nyelvéről valamint a szerződés hatálya alatt az ügyféllel való kapcsolattartás - az ügyféllel egyetértésben megállapított nyelvéről vagy nyelveiről, valamint az esetleges jogválasztásról, kizárólagos hatáskör, illetékesség kikötéséről (3. § /2/ bek. ca-cf. pontok). A jogvita esetén alkalmazandó eljárásra vonatkozóan a fogyasztót a szerződésből eredő jogviták peren kívüli elintézésére rendelkezésre álló fórumokról, illetőleg arról kell tájékoztatni, hogy létezik-e olyan - az Országos Betétbiztosítási Alaptól és a Befektetővédelmi Alaptól eltérő - speciális garanciaalap (vagy más kártérítési lehetőség), amelyhez a fogyasztó fordulhat (3. § /2/ bek. da-db. pontok). A

szolgáltató

mindeme

tájékoztatási

kötelezettségeinek

egyértelműen,

közérthetően és pontosan, az igénybe vett távközlő eszköznek megfelelő módon köteles eleget tenni. A szolgáltató köteles szerződéskötési szándékát egyértelművé tenni. (3. § /3/ bek.). Ha az ily módon előírt tájékoztatáson túl más jogszabály a szerződés megkötése előtt további tájékoztatási kötelezettséget ír elő, a szolgáltató a további tájékoztatást is az általános követelményeknek (3. § /1/ bek.) megfelelően köteles a fogyasztónak megadni, a más jogszabály által előírt szerződéskötést megelőző tájékoztatás megadásával a szolgáltató a 3. § (2) bekezdésben meghatározott azonos tartalmú tájékoztatási kötelezettségének is eleget tesz (3. § /4/-/5/ bek.). A rendelet 3. § (6) bekezdése értelmében a (2) bekezdés aa)-ad), ba)-bb), cb)cc), ce)-cf) és da) alpontjában meghatározott tájékoztatás helyett a pénzforgalmi szolgáltatásról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 8-10. §-ában és 29-31. §-ában előírt tájékoztatást kell megadni, ha pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására kerül sor. Az (1)(2) bekezdés szerinti tájékoztatás helyett a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 6. §-ban és 7. §-ban előírt tájékoztatást kell megadni, ha fogyasztónak nyújtott hitel nyújtására kerül sor, illetőleg – a 2009. évi CLXII. törvénnyel beiktatott kiegészítés szerint – az ott meghatározott tájékoztatás helyett -

ha fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret nyújtására kerül sor - a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 6. § (8) bekezdésében előírt tájékoztatást kell megadni. Amennyiben az egymást követő ügyletek, illetve az azonos jellegű elkülönült műveletek, amelyek időbeli kapcsolatban állnak egymással, az 1. § (2) bekezdésétől eltérően, alapmegállapodás nélkül ugyanazon felek között kerülnek végrehajtásra, az (1)-(8) bekezdések rendelkezéseit kizárólag az első ügyletre vagy műveletre kell alkalmazni. Ha egy évnél hosszabb ideig nem kerül sor ügylet vagy azonos jellegű művelet teljesítésére, az ezt követő ügyletet vagy műveletet új ügyletnek, illetve egy újabb műveletsor első műveletének kell tekinteni, és arra az (1)-(7) bekezdések rendelkezéseit ismét alkalmazni kell (a 2009. évi CLXII. törvény 36. § /3/ bekezdésével megállapított 3. § /9/ bekezdés). A rendelet 4. §-a telefonon tett szerződési ajánlattal, ajánlati felhívással összefüggő, speciális követelményeket rögzíti. Ha a szolgáltató a fogyasztónak telefonon tesz szerződéskötésre ajánlatot vagy ajánlattételi felhívást, annak megtétele előtt legalább cégnevét (nevét), székhelyét és telefonszámát köteles közölni, valamint a fogyasztó figyelmét kifejezetten fel kell hívnia szerződéskötési szándékára (4. § /1/ bek.). Telefonon tett szerződéskötésre vonatkozó ajánlat vagy ajánlattételi felhívás során a szolgáltató - ha a fogyasztó ehhez kifejezetten hozzájárult a 3. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően, szűkebb körben köteles tájékoztatni. E kötelezettsége értelmében a fogyasztót a fogyasztóval kapcsolatban álló személy nevéről és a szolgáltatóhoz fűződő viszonyáról, a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, az ellenszolgáltatásról, beleértve a szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb fizetési kötelezettségeket is, illetve - amennyiben az ellenszolgáltatás pontosan nem állapítható meg - a díjkalkuláció alapjáról, az ellenszolgáltatáson kívüli, a fogyasztót terhelő

egyéb

fizetési

kötelezettség

(ideértve

az

adókat)

felmerülésének

lehetőségéről való tájékoztatást fogja át. Magában foglalja a fizetés és a teljesítés feltételeiről, a r. 6. §-ában szabályozott elállási (felmondási) jogról, illetve annak fenn nem állásáról, az elállási (felmondási) jog gyakorlásának feltételeiről, módjáról és jogkövetkezményeiről (ideértve a r. 8. §-ban foglaltakat) való tájékoztatást is. A további kötelezettség az arról a címről (elektronikus levelezési címről, telefaxszámról) való tájékoztatás, amelyre a fogyasztónak elállási (felmondási) nyilatkozatát küldenie kell. A fogyasztót tájékoztatni kell arról is, hogy kérése esetén további tájékoztatást

kaphat: ez utóbbi esetben a fogyasztót ezen további tájékoztatás jellegéről is informálni kell (4. § /2/ bek.). A szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről való tájékoztatás (4. § /2/ bekezdés b) pont) fogyasztónak nyújtott hitel nyújtása esetén legalább a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 6. §-a (3) bekezdésének 4-7. pontjában, 9. pontjában és 6. §-a (4) bekezdésében foglalt adatokat, a hitel teljes összegét és a teljes hiteldíj mutatót egy reprezantatív példával tartalmazza. Ha a fogyasztó a fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret azonnali rendelkezésre bocsátását kéri, ugyanezen tájékoztatás fizetési számlához kapcsolódó hitelkeret nyújtása esetén legalább a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 6. §-a (3) bekezdésének 4., 7. és 8. pontja, továbbá 6. § (8) bekezdésének c) pontjában foglalt adatokat kell, hogy tartalmazza. A szolgáltató további kötelezettsége, hogy még a fogyasztó szerződéskötésre irányuló jognyilatkozatát megelőzően, kellő időben a fogyasztó részére - tekintettel a szolgáltatás és a távközlő eszköz jellegére - a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésre vonatkozó szerződési feltételeket és a r. 3. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakat papíron vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhető tartós adathordozón rendelkezésre bocsátani. A szolgáltató a szerződés megkötését követően, haladéktalanul köteles tájékoztatást megadni, ha a szerződés megkötése a fogyasztó kérése alapján olyan távközlő eszköz útján történt, amely az előzetes tájékoztatást nem teszi lehetővé. A fogyasztó kérésére a szolgáltató a szerződés fennállása alatt bármikor köteles a szerződési feltételeket papíron is rendelkezésre bocsátani. A fogyasztó egyébként a szerződés fennállása alatt jogosult a távközlő eszköz fajtáját megváltoztatni, feltéve, hogy ez a megkötött szerződéssel és a szolgáltatás jellegével összeegyeztethető (5. § /1/-/4/ bek.).

II.2.3 Elállási, felmondási jog Főszabály szerint a fogyasztó a szerződéstől a szerződéskötés napjától számított tizennégy napon belül indokolás nélkül elállhat (6. § /1/ bek). A fogyasztó ilyen, rendkívül tág értelemben gyakorolható elállási joga tekintetében a rendelet azonban kivételeket is nevesít, ezeket vagy az elállási jog gyakorlására nyitva álló időtartam meghatározásához, vagy a szolgáltató valamely mulasztásához (elállási

jog meghosszabbodása) köti. A törvény azokat az eseteket is nevesíti, mikor a fogyasztót nem illeti meg az elállási jog. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagság esetében a pénztár által elfogadott belépési nyilatkozat tekintetében az elállási jog gyakorlására nyitva álló határidő a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadása napjától számított harminc nap (6. § /2/ bek.). Biztosítási szerződés esetében a fogyasztó a szerződést a szerződéskötés napjától számított tizennégy napon belül indokolás nélkül azonnali hatállyal felmondhatja (6. § /3/ bek.). Életbiztosítási szerződés esetében a felmondási jog gyakorlására nyitva álló határidő attól a naptól számított harminc nap, amikor a szolgáltató a fogyasztót a szerződés létrejöttéről tájékoztatja (6. § /4/ bek.). Ha a fogyasztó a rendelet 3. § (2) és (4) bekezdései szerinti tájékoztatást a r. 5. § (2) bekezdése alapján a szerződéskötést követően kapja kézhez, elállási (felmondási) jogát a 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól kezdődően a tájékoztatás kézhezvételétől számított, az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő elteltéig gyakorolhatja (6. § /5/ bek.). Ha a szolgáltató a r. 5. § (1), illetve (2) bekezdése szerinti kötelezettsége ellenére a fogyasztónak semmiféle tájékoztatást nem nyújt, a fogyasztó elállási (felmondási) jogát az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott

időponttól

kezdődően

a

törvénynek

megfelelő

tájékoztatás

kézhezvételétől számított, a r. 6. §. (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő, de legfeljebb a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól számított egyéves jogvesztő határidő elteltéig gyakorolhatja (r. 6. § /6/ bek.). Ha a szolgáltató a r. 5. § (1)-(2) bekezdései szerinti tájékoztatási kötelezettségének nem megfelelő tartalommal tesz eleget, a fogyasztó elállási (felmondási) jogát a 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól kezdődően a törvénynek megfelelő tájékoztatás kézhezvételétől számított, a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő, de legfeljebb a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól számított három hónapos jogvesztő határidő elteltéig gyakorolhatja (6. § /7/ bek.). Ha pedig a szolgáltató a fogyasztót a r. 3. § (2) bekezdésének ca) alpontjában meghatározottakról nem tájékoztatta, a fogyasztó elállási (felmondási) jogát a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól kezdődően a törvénynek megfelelő tájékoztatás kézhezvételétől számított, a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő, de legfeljebb a r. 6. § (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időponttól számított egyéves jogvesztő határidő elteltéig gyakorolhatja.

Nem illeti meg a fogyasztót 6. §-ban szabályozott elállási (felmondási) jog a Bszt. szerinti pénzügyi eszközök (befektetés és deviza) valamint - amennyiben ezek időtartama nem haladja meg az egy hónapot - az utazási és poggyászbiztosítások, illetve más hasonló rövid időtartamú biztosítások vonatkozásában valamint a szerződésnek mindkét fél általi teljes körű teljesítését követően, amennyiben ez a fogyasztó kifejezett kérése alapján történt (6. § /9/ bek.). Az elállási (felmondási) jogot határidőben érvényesítettnek kell tekintetni, ha a fogyasztó az erre vonatkozó nyilatkozatát a r. 6. § (1)-(8) bekezdésekben meghatározott határidő lejárta előtt postára adja vagy egyéb igazolható módon a szolgáltatónak elküldi. A 6. § nem alkalmazható a távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése, valamint az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekről szóló 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 12. §-ának (1) bekezdése alapján felbontott fogyasztási kölcsönszerződésekre. A fogyasztó a r. 6. §-a szerinti elállási (felmondási) jogának gyakorlása a szerződéshez kapcsolódó azon egyéb távollévők között kötött szerződést, illetve távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződést is felbontja (megszünteti), amely a szolgáltató által vagy egy harmadik fél és a szolgáltató előzetes megállapodása alapján a harmadik fél által nyújtott szolgáltatásra vonatkozik (7. § /1/-/2/).

II.2.4 Az elállási, felmondási jog gyakorlásával összefüggő egyéb jogkövetkezmények Az elállásra (felmondásra) nyitva álló határidő lejárta előtt a szerződés teljesítése csak a fogyasztó kifejezett hozzájárulását követően kezdhető meg. Ha a fogyasztó a r. 6. § szerinti elállási (felmondási) jogát gyakorolta, a szolgáltató kizárólag a szerződésnek megfelelően ténylegesen teljesített szolgáltatás arányos ellenértékét jogosult követelni. A fogyasztó által fizetendő összeg nem haladhatja meg a már teljesített szolgáltatásért - a szerződésben meghatározott szolgáltatás egészéhez viszonyítottan - arányosan járó összeget, és nem lehet olyan mértékű, hogy szankciónak minősüljön. A szerződés megkötésével kapcsolatos szolgáltatások ellenértéke megtéríttetésének is csak a ténylegesen teljesített egyéb, a szerződés tárgyát képező szolgáltatással arányos mértékben van helye. A szolgáltató csak abban az esetben jogosult az így meghatározott összeg

követelésére, ha igazolja, hogy a fogyasztó részére a r. 3. § (2) bekezdésének ca) alpontjában előírt tájékoztatást megadta, ha pedig a teljesítést az elállási (felmondási) határidő lejárta előtt a fogyasztó előzetes hozzájárulása nélkül kezdte meg,

a

fogyasztóval

szemben

a

(2)

bekezdésben

meghatározott

összeg

követelésére sem jogosult (r. 8. § /1/-/3/, /5/ bek.). Amennyiben az elállásra (felmondásra) nyitva álló határidő a 6. § (6)-(8) bekezdései alapján meghosszabbodott, a szolgáltató a meghosszabbítás időtartama alatt, azaz a törvénynek megfelelő tájékoztatás megadásáig teljesített szolgáltatás ellenértékét nem követelheti (8. § /4/ bek.) A szolgáltató köteles a fogyasztó által fizetett pénzösszeget – a r. 8. § (2) bekezdésben meghatározott összeg kivételével az elállásról (felmondásról) szóló nyilatkozat kézhezvételét követően haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül visszatéríteni, a fogyasztó pedig köteles a szolgáltató által kifizetett pénzösszeget vagy átadott dolgot az elállásról (felmondásról) szóló nyilatkozatának elküldését követően haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül visszatéríteni, illetve visszaadni (8. § /6/-/7/ bek.). A 2007. évi CXXXVIII. törvény 218. § (2) bekezdésével beiktatott 8/A. § értelmében az elállási illetve felmondási jogra vonatkozó 6-8. §-ban foglaltak helyett a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 21. §-ában foglaltak szerint kell eljárni, ha a fogyasztónak nyújtott hitelszerződéstől történő elállásra kerül sor.

II.2.5 A szerződési kapcsolat további jellemzői A törvény – a távollévők közötti szerződésekről szóló kormányrendelethez hasonlóan – további, a szerződés jellegéből eredő sajátos követelményekről illetőleg – EGT-vonatkozásban – az alkalmazandó jogról is rendelkezik. A szolgáltató nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan szolgáltatást nyújt, amelyet a fogyasztó nem rendelt meg (9. §). A fogyasztó kifejezett hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a szolgáltató távmásolót (telefaxot), illetve emberi közreműködés nélkül működő - automata hívókészüléket használjon. Ha más jogszabály

eltérően

nem

rendelkezik,

a

szolgáltató

a fogyasztó

kifejezett

tiltakozásának hiányában használhat az így megjelölteken kívüli, közvetlen

kapcsolatot lehetővé tevő távközlő eszközt (10. § /1/-/2/ bek.). Az ilyen műveletek azonban a fogyasztóra költségeket nem róhatnak (10. § /3/ bek.). A fogyasztó az a törvényben meghatározott jogairól érvényesen nem mondhat le. A fogyasztó tájékoztatására vonatkozó szolgáltatói kötelezettség teljesítése, és a szerződés megkötésére, illetve adott esetben a teljesítésére vonatkozó fogyasztói hozzájárulás vagy kérés megtörténte tekintetében a bizonyítás a szolgáltatót terheli (11. § /1/-/2/ bek.). Ha a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződés az Európai Gazdasági Térség valamelyik államával szoros kapcsolatban áll, harmadik ország jogának a felek által a szerződésre irányadó jogként való választása érvénytelen annyiban, amennyiben e harmadik ország joga az említett államnak a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabálya eltérést nem engedő rendelkezésével ellentétes. Az érintett kérdésben a felek által választott jog helyett az említett állam jogát kell a szerződésre alkalmazni (a 2006. évi III. törvény 15. §-val megállapított 12. §). A fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó, különös szabályokat iktatott be a 2008. évi XLVII. törvény 47. § (2) bekezdése. E szerint a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra, így különösen a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben meghatározott szabályok szerint jár el (12/A. §).