A számok az élet történetének mesélői

A számok az élet történetének mesélői

A természet titkait az emberiség a kezdetektől fogva számokkal, geometriai ábrákkal és szimbólumokkal ábrázolta és értelmezte. Az ókorban élők úgy találták, hogy a számok rendezett és strukturált erőt megnyilvánító szellemi kvalitások, és általuk fejlődött ki a kozmosz, a Földünk és jöttek létre az eredeti elemek. Manapság ismét visszatért az emberek tudatába az egyetemes geometria tudománya, melynek magja azonban mégis teljesen más, mint az iskolában oktatott, a természetben előforduló formák és méretek számairól szóló geometriáé. Számos tudós és filozófus vélte és véli úgy, hogy a geometria egyetemes nyelvezete az univerzum ősnyelve. A régiek szentnek nevezték ezt a tudományt, mivel kiindulási pontjai megváltoztathatatlanul ugyanazok maradtak. Azért tanulmányozták törvényeit, hogy ráleljenek a kozmosz ősi okára, ősi mértékére.

Forrás : Pentagram folyóirat 2011 évfolyam Lectorium Rosicrucianum http://lectorium.hu

http://gnosztikuskonyvek.hu

1

Ma a számok egyfajta absztrakt, elvont dologként jelennek meg előttünk, melyektől az ember inkább távolságot tart. A matematikát sokan nem szeretik. Ebben a cikkben azonban nem is az iskolában tanított matematikáról lesz szó. A modern ember elválasztottsága és a dolgok sokaságában való szétszórtsága miatt nem már képes hozzáférni a számok eredeti értelméhez. Ha azonban mégis sikerül megfejteni őket, akkor mély és alapos tudással kerülünk kapcsolatba. A számok mögé jutva a szellemi világ belső felépítésébe és törvényeibe nyerünk bebocsátást. A számok a szellemi hierarchiáknak, az egyén és az egész emberiség lelki fejlődési útjának tükörképei. A számok az anyagra is és a szellemi rendfolyamatokra is vonatkoznak. Ennek egy részét magyarázzuk el ebben a cikkben. A szám számol és beszámol, mesél. A számolás és be-számolás közötti összefüggés nemcsak a német zählen (számol, számít) erzählen (elmesél, elbeszél) szavakban mutatkozik meg, hanem a holland, az angol (to tell), a francia (raconter=elmesél, compter=számol), az arab, a héber és más nyelvekben is. A mai „számjegy” (németül Ziffer) szó, melyet a nullától a kilences számig használunk, a héber Sephira szóból ered, melynek eredeti jelentése: „fény, csillogás”. Sephira a Sephirot többesszáma, a tíz Sephirot a Kabbala ősi elveit ábrázolja. Ők az istenség úgynevezett emanációi, melyek által a világ keletkezett. E tekintetben a német Ziffer szó, mely az arab sifr és a latin cifra szóból képződött, egy fényeredetre, a számok isteni-szellemi eredetére utal. A francia nyelvben a Chiffre szóban a mai napig benne van a titkosírás, rejtjelkulcs jelentése. Ezzel arra utalunk, hogy a szavak számokból épülnek fel. A szavak és számok összefűzése alapvető jelentőségű abból a szempontból, hogy mélyebben megértsünk sok ősi iratot, többek között az Ó- és Újtestamentumot és a Tórát. Az antik világban széles körben elterjedt „Gemátria” nevű irodalmi technikával a szavakhoz és mondatokhoz számértékek rendelhetők, hogy bizonyos elgondolásokat, közlendőket titkosítva közvetítsenek. A számok rejtett erők, melyek az élet ősképeit nyilvánítják meg, és feltárják az élet és a tudat történelmét. Be-számolnak arról, elmesélik azokat. Ha megértjük a számokat, feltárják a lét (Dasein=itt-lét) tapasztalatait, eredetét, fejlődését és rendeltetését. A számok szimbólumnyelvezete segít bennünket abban, hogy felismerjük és megfejtsük életutunk irányjelzőit. Így válnak a számok és a számjegyek a rejtélyek kulcsaivá. A számok történetéről egyidejűleg saját fejlődésünk történetére ismerhetünk. A számok lénye számunkra az eredendően minőségi jellegű szellemiből mennyiségi, felhalmozó, anyagi természetűvé alakult. A számok mennyiségi szemléletében az egyik egységhez egy második, harmadik, stb. egység tevődik, úgy, hogy az egyik a másik mellett áll, s a mellette álló számnál eggyel nagyobb, vagy éppen kisebb. A mennyiségi szemléletben az a lényeg, hogy mennyiségeket és nagyságokat határozzunk meg, hogy megállapíthassuk, kinek van kevesebb, vagy több valamiből, vagy éppen minek van nagyobb, vagy kisebb értéke. Így a lélek a felhalmozással, összehasonlítással, a nagyobbal vagy kisebbel kerül összeköttetésbe, egyfajta birtokolni vágyó életmóddal, amely a világot mennyiségek és mértékek alapján méricskéli és ítéli meg.


2

Eredetileg az ember nem eszerint az additív, halmozó rendszer szerint számolt, hanem egy megosztó, tagoló elv alapján, amely során az egység nem vész el, ha kettőt, hármat, stb. képezünk. Ebben a nézetben minden szám a mindent magába foglaló Egy részeként és aspektusaként jelenik meg. A kettő, három, négy, stb. számok mindössze az egység különböző ábrázolásai, melyek folyton a háttérben álló Egésszel állnak összefüggésben, s mint egész nyernek jelentést. Így marad a sokféleség az egységen belül. E minőségi jellegű szemléletmód minden lényre, minden egyénre az egész részeként tekint, és értelmet csakis ebből az Örök Eggyel való összefüggésből és összeköttetésből szerez.

A számok mennyiségi szemlélete a számok minőségi szemlélete 1: - 1: /……………….../ 2: -- 2: /…….... /……..../ 3: --- 3: /……/……/……/


3

Az egy A teremtés az Eggyel veszi kezdetét, belőle keletkezik a világ. Az Egy az első energia impulzus, az első sugár, mely az űrből, az őseredetből tör elő. Az Egy szimbolizálja az Atya akaratát, és megfelel az Őshangnak, az első teremtő szónak, melyből a teremtés egésze bontakozik ki és nyilvánul meg. Kezdetben az időtlen titokzatosságból lép elő alaktalan szikraként. „Nem fehér volt ő, sem fekete, sem nem vörös, vagy zöld, s egyáltalán semmilyen színű. Csak akkor vett fel színeket, amikor teret öltött és kiterjedt, és a szikra legbelsejében forrás tört fel, melyből minden alant lévőre színek áramoltak.” szerepel a Kabbala Zohár (Ragyogás) Könyvében (I. kötet, 63. oldaltól). Az Egy minden szám eredője, foglalata és meghatározója. A Tao Te King, a kínai bölcsességkönyv így szól: „Az örökkévaló Taoból keletkezett az Egy. Az Egyből származott a Kettő. A Kettőből lett a Három. A Háromból pedig alakot öltött az egész mindenség.” (Tao Te King 42. fejezet) Az Egy jelenti az Egység, a megoszthatatlanság minőségét, s egyidejűleg képviseli a belátást is. A belátás azt jelenti, hogy a világ sokszínűsége mögött felismerjük minden dolog egységét. Ebből adódik, hogy az Egy megértése, az Egyhez való visszatérés a legnehezebb és az utolsó lépés, melyet az ember meg tud tenni. Ebben találja meg létének értelmét és legfőbb célját. Az egység szellemünk előtt kétféle módon mutatkozik meg, szellemi és anyagi tekintetben, elrejtőzve, ugyanakkor megnyilvánulva is. Az anyag a maga kiterjedésében éppúgy mérhetetlen, mint a tér. Különböző összefüggések és kombinációk révén válik láthatóvá. Hasonló érvényes a világosságra is: Ha nem lenne sötétség, nem láthatnánk a világosságot. Ha nem lenne világosság, a sötétség alaktalan lenne, és nem lenne észlelhető. A jót is csak úgy tudjuk érezni, ha egyúttal a gonosz is létezik. Az Egy tehát magában hordozza a Kettő lehetőségét, két pólust rejt magában. Csakis a polaritás, az ellentétpárok által válik lehetővé, hogy valamit is megfejthessünk belőle.


4

A kettő „Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget éjszakának” - írja a Genezis. A kettő a világ megnyilvánulásának kifejezése a „Minden Egy” tudatában. A forma, melyben a világ megjelenik, a polaritás és sokszínűség alakja. Az élet ellentétek (világos-sötét, meleg-hideg, hangos-halk, plusz-mínusz, északi sark-déli sark, szeretet-gyűlölet…) között ingázik, s ezek egyensúlya által tartja fenn magát. A keleti bölcsességben a Yin és Yang szimbólum jelképezi ezt. Bár egymás ellentétei, a két pólus mégis mindig az egyetlen lét két oldala. Egységük eredetükben gyökerezik. Az Egy megosztása és polarizációja a teremtés ősimpulzusa. Az egység két pólusának szétválasztása feszültséget, mozgást, s ezáltal életet kelt, mivel elválasztottságukban a pólusok ismét egyesülésre törekednek. Az Egy újra meg akar nyilvánulni. A teremtett világ kettős megnyilvánulási formája által erő és mozgás keletkezik. Gondolatok, tárgyak és dinamizmusok haladnak két irányban: vagy egymástól távolodva, vagy az őseredetben való egyesülés irányába. Így két őserő - egyrészt a szétválasztó és polarizáló erő, másrészt az egyesítő, s az ezt követő újrateremtő erő - fejti ki hatását az Univerzumban, s ez érvényes az egész természetre, tehát az emberi lélekre is. A számunkra oly ismerős polaritás férfi-nő, hímnem-nőnem ellentétében megtanulhatunk különbséget tenni a lényeges és igaz, valamint a külsőséges és mulandó között. Megtanítja, hogyan múljuk felül a két-séget, két-ségbe-esést, ketté-szakadást, hogyan szabaduljunk meg tőle, s hogyan fűzhetjük a két pólust ismét a magasabb egységbe. A Boszorkány Goethe Faust című művében ezt mondja: „Most idesüss! Egy tizet üt, kettőt leüss, majd hármat ossz: meggazdagodsz.” (Jékely Zoltán és Kálnoky László fordítása) A „kettőt leüss - a kettő hadd menjen” mondatot szeretnénk itt hangsúlyozni.


5

A három Az Egy és Kettő közötti feszültség, akárcsak a kettőn belül lévő férfi és női, lent és fent, jó és rossz... feszültsége a három által nyer feloldást. A három a mozgás, a dinamika, az egyensúly, a kapcsolat princípiuma, az újra megtalálás és a visszatérés számjegye. Az ellentéteken való felülemelkedés száma. Ezért a kínaiak a Taohoz hasonlatosnak tartják. A Tao az Egynek és a Háromnak felel meg, mindkét pólust felöleli, tartalmazza a Yint és a Yangot, és a maga részéről mindkettőben benne van. A keresztény terminológia szerint az Atyától és Anyától származik a Fiú, aki a világosság és a tudat feltárója. Mindennapi életünkbe átültetve mindez azt jelenti, hogy a két pólus közötti feszültség csak akkor oldódhat fel, ha az ember nem rabja többé a dualista korlátoknak, hanem felülről nézi a dolgokat, egy új szemléletmódot tesz magáévá. E felismerési folyamat szimbóluma az egyenlő oldalú háromszög, melyben egy-egy oldallal egy-egy csúcs áll szemben, mely egy magasabb, transzcendens célra irányul. Az egyenlő oldalú háromszög az egyetlen olyan geometriai forma, amely geometriájából kiindulva nem mozdítható el, nem gördíthető. Ezzel stabilitást és erőt jelképez, melyhez hasonlóra semmilyen más sokszög nem tehet szert. A Hárommal olyan születési folyamat veszi kezdetét, melyből egy új dimenzió, egy új szemléleti szint keletkezik. Sok vallásban a Magasságos Teremtőt háromszorosan ábrázolják: a keresztény hagyományban Atya, Fiú és Szent Szellem, az indiai tradícióban pedig Brahma, Visnu és Siva. Az Egység paradicsomi, mégis öntudatlan ősállapotából ébredve meg kell élnünk a kettősség és illúzió világát, hogy egy új és most már tudatos, a szellemi háromsággal való egységbe tudjunk felemelkedni. A három lépés Egy, Kettő, Három a fejlődési folyamat alapvető mintája. Úgy tükröződik a nagyban, ahogy a kicsiben, úgy a teremtés összességében, ahogy a személyesben és egyéniben a lét minden egyes szakaszában. Az egységből születve a lélek elváláson, kétségeken, kríziseken megy keresztül, hogy ismeretre és növekedésre tegyen szert, és így találjon ismét vissza az egységhez. Az egyesülést újra és újra egy újabb polarizáció követi, hogy annak új tematikája révén ismét új feladat, új tudatszint előtt találjuk magunkat. Ez a princípium gondoskodik arról, hogy semmi se vesszen kárba, és a polaritás létezése ne megsemmisüléshez, hanem magasabb léthez vezessen, amely magában foglalja a tapasztalatot, a szeretetet és a magasabb tudatot. Az egyetlen feltétel, hogy elfogadjuk és átéljük a kihívásokat. Amilyen mértékben növekszik a tudatunk, úgy növekszik lélekelvünk is.


6

A négy Az egytől háromig tartó ciklus az alapelvekre vonatkozik. Ezek az Egy szellemi energiájából keletkeznek, a kettesben polarizálódnak szellemé és energiává, hogy a hármasban lehetővé tegyék a tudatosodást. A négyessel egy teljesen új ciklus veszi kezdetét, amely az ötösön át a hatoshoz vezet. Ami eleinte szellemi erővonalnak, alapmintának mutatkozott, az most konkréttá, láthatóvá válik. Megnyilvánul a formában. A négy az első háromságból materializálódott, tehát ő a konkrétan megteremtett. Ő az anyagivá válás, az anyaggá, az anyagi földdé sűrűsödés jelképe. A hármat impulzus adó tényezőnek, férfias számnak tekintik, a négy a foganó, szülő kifejezéseként a nőiest testesíti meg. A négy a megismerés új síkját jeleníti meg. A háromtól a négyhez vezető lépés a lélek egy mélyebb tapasztalati területre való belemerülésének felel meg. Ez az éppen elnyert meggyógyult egységből, az élet értelmének felismeréséből, a szellem tudatossá válásából a földi életbe történő belépés. Ebben azonban veszélyek rejlenek, hiszen a négy a kettő hatványa. Ha a lélek hagyja, hogy a szellem rendje vezesse, és ennek értelmében alakítja az anyagot, akkor a formavilág a szellemi rendnek, az egynek a kifejeződéseként jön létre. Ha azonban a lélek kizárólag a kettő energiája által hagyja vezetni magát, akkor elveszíti kapcsolatát az eggyel, és a formavilágban megvalósuló kifejeződése a káosznak felel meg, minden lények és dolgok egymás ellen vívott harcának. (Dietzfelbinger, Pythagoras, 46,47. o.) Ebben az értelemben magyarázható az evés a jó és a rossz ismeretének fájáról a paradicsomi mítoszban. A kettő energiája eluralkodik az emberen. A négyes megbízatása a következő: A földiben újra megtalálni a szellem törvényeit és életét. Ez paradox módon a földihez történő elmélyült odafordulás révén megy végbe, ami nem a természet tökéletesítését jelenti, hanem az összefüggések felismerését. Ezáltal jön létre a nagykorúság, ami a szellemi út előfeltétele, melyet senki sem járhat be mások helyett. Ennek véghezvitelét elősegítendő az embernek a Földön jeleket, követeket és jelzéseket nyújtanak át látható segítségül. Hol találkozunk a néggyel a földi életben? a négy égtájban, a világegyetem nagy keresztjében. a négy évszakban és a négy szélirányban. a tér három dimenziójában, az idő negyedik dimenziójával együtt. ismerjük a négy elemet, a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet. az egyenlő oldalú négyszög, a négyzet az első olyan geometriai forma, amely bármilyen egyenlő nagyságú részre osztható. A püthagoreusoknak a négyzet ezért az igazságosság jelképe volt. Egy háromdimenziós struktúrát négyféle módon szemlélhetünk: mint pontok halmazát, mint vonalakat, mint felületeket, vagy mint kiterjedést. A négyes számmal kezdőik a testiség. Négy felületre van szükség egy térbeli test megépítéshez. A négyes jelképei a kocka és a derékszög is. Ha a kocka felületét kiterítjük, keresztet kapunk - amely több mint 10000 éves jelkép. A kereszt az anyagban való kötöttséget jelenti, nem csupán a kereszténységben, hanem igen régóta.


7

Az ebből a fogságból való megszabaduláshoz szükséges, hogy az ember felismerje a rabságot, és egy következő lépésben viselje a konzekvenciákat, „magára vegye a keresztet”. A héber nyelv negyedik betűje, a „Daleth”, ajtót jelent. Ahhoz, hogy a Földön az anyag törvényeinek megfelelően cselekedjen, az embernek be kell mennie a négyes ajtaján. A természet, tudományaival együtt, valamint minden gyakorlati tevékenység a négyes számon alapul. A négyes, a tér és az idő metszéspontja, egyidejűleg a megváltás és az igaz emberré válás kapuját is alkotja. A négyes számban nyilvánulhat meg az isteni, ő a Föld száma, a formában kifejeződő élet valóságának a száma. A négyes tanít meg minket arra, hogy a mindennapi élet feladatait elfogadjuk és megoldjuk. Általa tanuljuk meg felismerni, hogy mindenben, amivel csak találkozunk - tűnjön az bármily profánnak és jelentéktelennek - értelem rejlik, mely feltárandó, elfogadandó és valóra váltandó. Míg a hármasban egy szilárdabb, önállóbb alapra lelünk az élet számára, addig a négyes az élettel történő teljes szembesülés által újra megkérdőjelezi az éppen megszerzettet. A kettessel megtapasztaljuk, hogy minden élet ellentéteken nyugszik. A hármassal tanuljuk meg, hogyan bánjunk ezzel építő módon. A négyesben találkozunk - az egytől háromig tartó, előző ciklusra építve - a földi lét értelmét, rendeltetését és megbízatását kutató mélyebb kérdésékkel. Hogy történik ez életünkben? Látható világunkban számtalan tapasztalatot élünk át. Harmóniára és tökéletességre vágyunk, egyszer azonban felismerjük, hogy semmi sem tartós, és minden mulandó. Végül egy határhoz érünk, ahol szívünk fülelni kezd, és hallhatóvá válik az örökkévalóság hívása. Az élet eredeti értelmét kereső kérdések merülnek fel, és nő ezen értelem meglelésének vágya. Erre az öt szolgáltatja majd a választ, mert ő tartalmazza a szellemmel történő tudatos újra-összekapcsolódást. Püthagorasznál a négyes számított az eszményi számnak. Itt az - egy - kettő - három - négy - ciklusra gondolt, amelyet tetraktys-nak nevezett. A négy jelképezi a megjelenési formában zajló életet, melynek hátterében szakadatlanul hat az egység, az integrált kettősség és az alkotó háromság. Az ebben az értelemben élt élet az egyes magasabb fokához vezet, nevezetesen a tízhez! 1+2+3+4=10 . .. ... (tetraktys) Jóllehet eszményi állapotot értünk el, ha megértettük a négyest, a gyakorlati életben azonban legtöbbször igen messze vagyunk ettől. A kettősségnek a minket körülvevő világban való túlhangsúlyozásából erdő befolyások uralnak minket, és önállósulnak, mert nincsenek egyesítve az eggyel. Miért van az ember az egység és a hasadtság között? Ezt az ötös minőségéből tanuljuk meg.


8

Az öt Püthagorasz mindenki előtt oly jól ismert tétele lényegében egy általános élettörvényt fejez ki. Szemléletes módon mutatja be, hogyan keletkezik a hármas férfiprincípiumából és a négyes női princípiumából - melyek között a derékszög által (tudatos megkülönböztetés) mint tézis és antitézis között létesül viszony - a szintézis. Ez a „gyermek-princípiumnak” tekinthető, mely átfogóként köti össze a „szülőket”. (Weinreb, Zahl, Zeichen, Wort 62. o.) A három és négy egységű befogókból, valamint az öt egységű átfogóból álló derékszögű háromszöget „arany háromszögnek” is hívják. A három, mely a „férfi, a férfi princípium” (szellem, értelem, tetterő...) fogalmát fejezi ki, beteljesedését a hármas szám négyzetében leli meg, a legmagasságosabban, ami a hármas világában lehetséges: 32. Ez a férfi princípium beteljesedése. A négy, mely a „nő, a női princípium” (intuíció, odaadás…) fogalmát fejezi ki, a négyes szám négyzetében talál beteljesedésre, a legmagasságosabban, ami a négyes világában lehetséges: 42. Ez a női princípium beteljesedése. „A férfi és a nő együtt, ha egységgé teszik őket, abban az állapotban, ahol a legmagasságosabbat, a végsőt érik el mindabból, amit valaha is elérhetnek, 32+42=52- ként, vagy 9+16=25-ként illeszkednek egybe. 25 az öt négyzete, az öt beteljesedése. Ez az óhajtott gyümölcs, a gyermek. Ez a férfi és nő gyümölcse, ha mindketten egységgé váltak, mindketten önmaguk beteljesedésében. Így születik meg az új.” (Weinreb, Zahl, Zeichen,Wort, 62. o.) Az egyiptomi Khephrén-piramis keresztmetszeti háromszöge két arany háromszögből áll, melyek három és négy hosszúságú befogói derékszögben állnak egymással. Az ötös által alkotott átfogó vezet fel a piramis csúcsához. A piramis képében és Püthagorasz tételében egyaránt megmutatkozik az út, mellyel az emberiséget megbízták. Ez az út kivezet a négyes világában való raboskodásból. Általánosan igaz, hogy a csúcs minden négyzet alapú piramisnál ötödikként magasodik az alatta fekvő négyzet fölé. A négységből emelkedik középpontja fölé az ötödik pont, a piramis csúcsa. A megnyilvánult anyagi világnak ellenpólusra van szüksége, egy szembenállóra, aki belőle magából jött ki, és képes felismerni, hogy a földi világ is alá van vetve egy törvényszerűségnek, egy rendnek, és szellemi-lelki törvényszerűségek szerint irányítják. Ez az ellenpólus az öt, az ember, aki derékszögben emelkedik a Földtől. Isten megismerő szervének rendeltetett. Feladata felismerhetővé válik a piramisokban. Az ember a négyből nő ki. Ez jelképesen úgy ábrázolható, hogy egyenesen áll a földön, és vízszintesen kitárja karjait. Ekkor keresztet alkot. Az a feladata, hogy közvetítsen a konkrét, földi világ (vízszintes tengely) és az isteni Ősalap (függőleges tengely) között, és felülkerekedjen az ellentéteken. Ahogy az ember egyenesen áll ég és föld között, úgy foglalja el az ötös is a középső helyet az 1-től 9-ig terjedő számsorban. 123456789 belemerülés az anyagba az anyag legyőzése föld, ég Az öt továbbá a kettőnek - az anyagiban történő elhasadás - és a háromnak - a hasadtságnak az isteni erőben történő legyőzése - az összege.


9

2+3=5 A héber és az indiai kultúrában az öt az ember teremtő akarata és a benne rejlő individuális erők kifejezésének számított. Az öt oszthatatlan. Az „in-dividualitásra”, az emberben rejlő oszthatatlanra utal. Ez a kettőnek a hárommal való összekapcsolása révén tudatosodik. Ha az embert megérlelte a tapasztalat, akkor eljuthat a pusztán individuálistól a teremtő individuálishoz, az öt beteljesedéséhez. Világossá válik e titok, ha az ötösnek megfelelő geometriai formákat, a szabályos ötszöget (pentagon), és az ötágú csillagot (pentagram) szemléljük. A pentagramot szent jelként olyannyira tisztelték, hogy szerkesztését csak a 16. században fedték fel. Mindig is az isteni rend jelképe volt. Nem szerkeszthető meg a kör (az egység jelképe) és a kereszt (amely a kör átmérője) nélkül. Pentagram, kör és kereszt együtt jelképezik az utat, melyre a kereső ember hivatott. A négy világából kivezető út úgy válik lehetővé számára, hogy egész lényét odaadja az egy világának. A lélek ennek során pentagrammá alakul. Ha az ötszöget, a pentagont szemléljük, akkor a végtelennel fennálló kapcsolatot ismerhetjük fel, ha a következőképpen járunk el: Az egyik sarkából, például a legfelsőből kiindulva ötszögek és ötágú csillagok sora szerkeszthető oly módon, hogy valamennyien egymásba ágyazódva, egyre kisebbé válnak és az őket összekapcsoló kiválasztott sarok felé tartanak. Ám fordítva szemlélve megint csak úgy tűnik, mintha ebből a sarokból ötszögek és ötágú csillagok egyre növekvő száma tágulna kifelé a végtelenbe. Így válik a kiválasztott sarok a mikrokozmosz jelképévé, melyben a makrokozmosz titkai tükröződnek. (Bindel, Die geistigen Grundlagen der Zahlen, 60. o.) A pentagram még egy további titkot rejt: Az „Aranymetszés”, avagy az „Isteni Osztás” titkát. Normális termet esetén az ember tagjai is megfelelnek ennek az aránynak: kinyújtott karokkal a kar hosszúsága úgy aránylik a vállszélesség és a karhosszúság összegéhez, mint az aranymetszés. Ez az emberi test minden más tagjára is érvényes: a kezeinkre, öt-öt ujjukkal, a lábujjakra, a lábakra, a fejre és a törzsre. Ez az összefüggés azt jelképezi, hogy bár létezik az egésztől való elválasztottság, az elválasztott rész azonban még mindig össze van kötve az egésszel. Az ember öt érzékével Istentől eltért lény, mégis önmagában sokszorosan újra rálelhet ennek a világnak a képére. Cornelius Agrippa Cabbala című művében már a középkorban pentagramként volt ábrázolva a kitárt karú, terpeszben álló emberi test formája. Az ember szabadságra hivatott, és munkaeszköz gyanánt birtokol egy testet, mely az Isteni Osztás törvényszerűségeit mutatja, különösen a tagjaiban. Ezek a cselekedeteit szolgálják (németül a cselekvésnek megfelelő „Hand-lung” elválasztással kiemelt kéz jelentésű szótöve visszautal a tagok szerepére). Ha az ember a tudatosodás útját járja, akkor növekvő megismerése révén több hatalomra is szert tesz, és növekszik szabadsága, önállósága. Egy ilyen individuumnak megvan a választása, hogy szabadságával két lehetséges irányban éljen. A héberben a He, az ötödik betű, az ötös számot jelenti. http://gnosztikuskonyvek.hu

10

A He jelentése: ablak. Egy ablakon át be- és kitekinthetünk, az ajtón át be és ki járunk. Az ablakon át esik be a fény és láthatunk valamit a kinti világból. A pentagram ábrázolásának két lehetséges módját ismerjük továbbá. Az egyik módon a pentagramak egy csúcsa mutat felfelé, a másiknál fordítva, két csúcs mutat felfelé. A második ábrázolás a dualitásra utal és a „gonosszal”, a kétszarvú ördöggel társítják. Az egytől az öthöz vezető eddig ecsetelt út felöleli a tudatosodás kezdetét, az észlelés, a válság és a döntés lépéseit, és a dolgoknak ezáltal elnyert meglátását, értelmük felismerését. Ezenkívül ez az út minden földi lét ellentétességének és mulandóságának felismerése által felöleli az anyag világában történő egyre tovább haladó elmélyedést és tisztulást, és ezáltal befelé vezet, a szívben lakozó szellemi őselvhez. Így emelkedik ki a négyből az öt. Ha az ember a tapasztalatai összege és a velük kapcsolatos tisztulások által felismeri az életet alakító elveket, akkor elkezdi életét az öttel ténylegesen és tudatosan a szellem törvényeinek megfelelően élni. Akkor kezdődik el a beavatási út, a szellemből, a szívben lakó szellemszikrából történő benső újjászületés. Ha a szabályos ötszög geometriai keletkezését szemléljük, akkor ez az út a matematika józan jelképei révén is felismerhetővé válik.


11

A hat Amilyen arányban vált szintet a hármas az egyes - kettes - hármas körforgásában az egyes és kettes pólusa között, olyan arányban vezet minket is a hatos másik szintre egyrészt a szellemileg öntudatlan, kézzelfogható anyagi világ (a négyes világa) másrészt pedig a szellemileg tudatossá váló egyén (az ötös világa) között. A négyes - ötös - hatos körforgása ábrázolja a látható teremtést. A hatos megjeleníti az élőnek azt a világát, amelyben a négyes és az ötös össze van kapcsolva. A hatodik teremtési napon kerül sor az ősszülők teremtésére, és ezzel befejeződik a teremtés. A természetben sokféle formában találunk rá a hatosra mint életalapra: a szénnek, a szerves élet alapelemének hatos a rendszáma, és a mag-töltésszáma is 6. A benzolgyűrű, a szerves világ alapépítőköve, szintén a hatos számon alapul. Kémiai képlete a C6H6. Az embernek szüksége van a teremtett világra (a négyes szám szintje) mint életalapra. Ez ismét a Világossághoz fordul. A két alkotórész, a négyes és az ötös megkísérel a hatos elve révén egymással összeolvadni. (Michael Stelzner, Weltformel, 67. o., és a következő oldalak) A síkgeometriában a hatágú csillaghoz jutunk. A Dávidcsillag egy felülről lefelé ereszkedő, és egy alulról felfelé törekvő háromszögből jön létre, amely az anyagba merülő szellemnek, valamint a lentről felfelé irányuló, átszellemülő anyagnak tekinthető. Ez a lefelé és felfelé haladó mozgás egységnek mutatkozik. Itt is felismerhető a polaritás szükségszerűsége. A térben a négységet mértanilag kockával ábrázolják, melyet hat négyzet határol. A lapjaira szétnyitott kocka keresztet képez, és ezzel mutatja alapjaként a négységet. A hatos a tökéletességhez tartozik, mivel a világban a tökéletességhez vezet. A zsidó misztikusok és kabbalisták ezt a „Tipheret” (szépség)-nek hívott hatodik Sephirot nevével méltányolták. A számok között a hatost tökéletes számnak is nevezzük, mert részeinek összege ismét hatot ad: 1 + 2 + 3 = 6. A hatos a tökéletes szervezettség száma az anyagban. Például lehetővé teszi egy terület hézagmentes strukturálódását. A hatost az ideális állam számának is nevezzük. Erre szolgál példaként a természetben a méhek lépének alakja. Sok természetből vett példa felismerteti velünk, hogy az egység és tökéletesség megnyilvánulása csak a polaritás segítségével válik lehetővé. Egy hópehely úgy keletkezik, hogy egy mag körül (szennyeződésnél) a kikristályosodott víz hatágú csillagot képez. E mag nélkül a hópehely impozáns struktúrája nem jöhetne létre. A polaritás és a hasadtság tehát nem zárja ki a tökéletességet, hanem odavezet hozzá. Így értheti meg a tudat a tökéletest. A hatos az ember szexuális erejének száma is, olyan erőé, mely egységhez és tökéletességhez sürget. Végcélja messze meghaladja a férfi és nő testi egyesülését. A cél végül is az alkímiai menyegző, a megvilágosodott lélek és az örök szellem egyesülése. A mesékben és a mitológiákban ezt sokféleképpen ábrázolják. Hogy hogyan használja az ember a szexuális erőt, az szabad elhatározásától függ. Ez az erő elveszhet a külsőségekben, vagy magasabb szinten a mindenkiért és mindenért való szeretetet magában foglaló intuíció és teremtőerő forrásává válhat. A hatos szám azt tanítja, hogy a növekedés, a bőség és az egység akkor nyilatkozhat meg, ha megszereztük a megkülönböztető-képességet. Tökélyében a hatos képviseli a földi kötöttségektől való szabadulást és világunk határainak átlépését. Amennyiben a négyes - ötös - hatos körforgása tartalmazza az érzékelés, az érzelem, az akarat és a cselekvés belső megvilágosodásának és tisztulásának útját. Ennek kialakulásához és megerősítéséhez önfegyelemre van szükség. Így jutunk a heteshez. http://gnosztikuskonyvek.hu

12

A hét A hetes nyitja meg a harmadik triádot: a hetes - nyolcas - kilencest, melyet itt csak röviden összefoglalva akarunk bemutatni. A hetes a teljesség száma, a határátlépés száma, a kozmikus tudat kezdete. A hármas és a négyes, a szellem és anyag összege. A geometriában a hétszöget már nem tudjuk hagyományos módon körrel és vonalzóval megszerkeszteni. Míg a hatos még síkokat képez, de testeket már nem tud létrehozni, mint láttuk, addig a hetes még több síkot sem tud képezni. A hetesben tér és sík feloldódik. A hetes szent számnak számít (septos=szent). Eszerint van minden elrendezve és létrehozva: a menny, a teremtés és a világosság. A hetedik nap szent. A hetes az apokalipszis száma, mely hét gyülekezetről, hét harsonáról, hét pecsétről, Isten hét szelleméről tudósít. Továbbá van a beavatás hét kapuja és a hét sugár. Ezek szellemi világosságukkal megérintik az erre felkészült embert, és felébresztik a benne lévő halhatatlan elemet. A hetes az átalakulás és a megszabadulás száma. Az isteni tükörképeiként, követeiként van a földön a hét szín, a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék, az indigó és az ibolya, amelyek a fehér fényt alkotják, ezenkívül a hangsor hét hangja (c, d, e, f, g, a, h). Életünk fejlődési ritmusai szintén hétéves szakaszokból állnak. Testünk sejtjei hét éven belül teljesen megújulnak. A mesékből is ismerjük a hetes számot. Hét hegyről, hét völgyről, hét hollóról, Hófehérkéről és a hét törpéről szólnak. A geometria tárgyilagosan mutatja meg nekünk a hetes jelentését: rendezzünk el hat azonos kört köralakban, középen így egy ugyanolyan átmérőjű hetedik kör keletkezik, mely a többi kört hat ponton érinti. Ha ezt a hat kört a hatos világa jelképének tekintjük, (amely mégiscsak a tökéletességet ábrázolja) akkor ezeket a közbülső kör (a hetes világa) fogja össze. Így láthatóvá válik, hogy a hetedik kört egyfelől a hatos világa teremti meg, másfelől viszont a hetedik kör a hatos vezérelvét jeleníti meg. „Ötből és hatból, boszorka szól, csinálj nyolcat, hetet, így elvégeztetett.” (Goethe, Faust, 1. rész)


13

A nyolc Ugyanúgy, mint a hetes, az ellenpólusa, a nyolcas a nem-anyagi természethez tartozik. Ez ismét a polaritást jeleníti meg, azonban magasabb fokon: 8 = 2 × 4 = 23 A kettes feszültségét az úton nyolcassá alakítják át és felszabadítják. A nyolcas formájával nyilvánvalóvá teszik (a hármas segítségével) az eredeti istenit. A nyolcas összekapcsolja az ember tudatalattijának legmélyebben fekvő alapját szelleme legmagasabb csúcsaival. Azok a próbák, amelyekkel az ember a nyolcasban találkozik, a M-acht (erő, hatalom) által, a természetfeletti erők ébredése által felállított próbák. Ezek az erők ismét kétféleképpen használhatók: a szellemre való törekvésre vagy okkult kísértésre. Pl. a németben erre további utalások vannak (a nyolc németül acht; ford. megj.): Acht-ung (figyelem), gib Acht (ügyelj), Ver-acht-ung (megvetés), Acht-samkeit (éberség). A nyolcassal növekszik a felelősség, hogy az egyre erősebbé váló világosságerőket helyesen vegyük használatba. A nyolcasban nyugszik az életnek a legnagyobb felelősséggel megvalósuló tökéletesedése. A nyolcas az erkölcs és az indítékok tisztaságának száma.

A kilenc A kilences a végérvényes győzelem az élet és halál kereke felett, és az attól való megszabadulás. Az anyagon keresztül az örök életben való feltámadáshoz vezető hosszú tisztulási út eredménye. Friedrich Weinreb a következőt írta Zahl, Zeichen, Wort (Szám, jel, szó) című műve 90. oldalán: „A hagyomány azt mondja, hogy a teth, a 9. betű, az anyaméh, az a hely tehát, ahol az új fejlődik, növekszik és ahonnan végül előlép. Ezzel nem csak az emberi anyaméhre gondolunk, hanem különösen arra a sötétre, ahol az új előkészül, hogy kilépjen a világosságra.” „és kilenc az egy, a tíz egyik sem.” (Goethe, Faust, 1. rész)


14

A tíz A tízes a befejezés jelképe, benne összekapcsolódik az egyes a nullával, és ezzel lezárja a számjegyek sorát. Az egyessel kezdve a sor visszavisz az egyeshez, azonban egy magasabb fokon. Az egyes mögött áll a rejtőzködő Isten (a nulla köre) hatalmának teljessége. A tízessel az élet új síkja lesz nyilvánvalóvá. Itt is egy új ciklus kezdetét találjuk. Ebben a cikkben csak utaltunk rá, hogy hogyan érthetjük a számok tulajdonságát. Ha tovább mélyedünk a titkukba, olyan rendstruktúrát ismerhetünk fel, amely a geometriai alapalakzatokban és a platóni testekben is visszatükröződik. A számok, és a belőlük kialakuló alakzatok és testek segíthetnek a létezés élettörvényeit megfejteni. A bennük elrejtett bölcsesség bepillantást enged a kozmosz titkaiba és a népek bölcsességtanaiba. Olyan utat mutatnak, amely megismerteti velünk emberi létünk értelmét és célját. A számok, alakzatok és testek el akarnak nekünk mondani1 valamit. Figyeljünk az üzenetükre. 1 elmond németül erzählen; igekötő nélküli alakja, a zählen jelentése számolni Források: Heinrich Elijah Benedikt, Die Kabbala als jüdisch-christlicher Einweihungsweg (A kabbala, mint zsidó-keresztény beavatási út) Ernst Bindel, Die geistigen Grundlagen der Zahlen (A számok szellemi alapjai) Konrad Dietzfelbinger, Pythagoras. Die Einheit von Naturwissenschaft und Religion (Püthagorasz. A természettudomány és a vallás egysége) Marie-Louise von Franz, Zahl und Zeit. Psychologische Überlegungen zu einer Annäherung von Tiefenpsychologie und Physik (Szám és idő. Pszichológiai megfontolások a mélypszichológia és a fizika megközelítéséhez) Priya Hemenway, Der geheime Code. Die rätselhafte Formel, die Kunst, Natur und Wissenschaft bestimmt (A titkos kód. A művészetet, a természetet és a tudományt meghatározó talányos képlet.) Peter Schottler und Freunde, Umstülpung und Übergang. Umstülp-Bewegungen als Übergänge zwischen polaren Qualitäten (Gyökeres változtatás és átkelés. Fordított mozgások mint a poláris tulajdonságok közötti átjárások) Michael Stelzner, Die Weltformel der Unsterblichkeit. Vom Sinn der Zahlen (A halhatatlanság világképlete. A számok jelentéséről) Rolf Umbach, Vom Flug der Fische. Die Bibel kabbalistisch gelesen (A halak röptéről. A Bibliát kabbalisztikusan olvasva) Friedrich Weinreb, Zahl, Zeichen, Wort (Szám, jel, szó) Christa Zettel, Das Geheimnis der Zahl. Geheimlehre und Numerologie (A szám titka. Titkos tanítás és a numerológia)


15

ui.: A nulla A nulla csak a 12. században került bevezetésre és terjedt el nyugaton. Az eredeti értelemben nem tartozik a számok közé. Sem összeadáskor, sem kivonáskor nem változtatja a másik szám értékét. Mégis, ha egy szám mögött áll, annak értéke fokozódik. A nullával általában egy másik, azt megelőző számmal való kombinációban találkozunk. Szellemi tekintetben a nulla az abszolút, transzcendens és megnevezhetetlen isteni lényt jelképezi a maga ismeretlenségében, mielőtt megnyilvánul a világban.


16

A számok az élet történetének mesélői

Recommend Documents