Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar IKV0101-L Magyarország kultúrája a XXI. század elején Dr. Agárdi Péter, habil. CSc, egyetemi tanár
A sánta kutya Vámos Miklós művének élményszerű elemzése
Varga Péter Levelezős hallgató 1/2 Pécs
A szerzőhöz a múltban két élmény kötött. A régebbi élményem televíziós beszélgetős műsora volt, amit az IBS színpadán rögzített a Magyar Televízió. Sőt 2000-ben volt szerencsém az egyik felvételen személyesen is részt venni a nézőközönség soraiban. A másik élmény pedig Apák könyve című regénye volt, amit néhány évvel ezelőtt olvastam. Mindkét élmény meghatározó volt számomra, így örömmel választottam A sánta kutya című regényét a választható szépirodalmi művek listájáról.
A regény elolvasása után szükségét éreztem, hogy a szerző életét legalább címszavakban megismerhessem. Vámos Miklós 1950-ben született és eredetileg, a Tibor nevet kapta. Nem sikerült megtudnom, hogy miért változtatta meg nevét Miklósra, azt azonban igen, hogy pécsi származású apai nagyapja a Miklós nevet viselte és a Holocaust-ban vesztette életét. Talán az Ő emlékének tisztelegve választotta a Miklós nevet. 1968-ban, a Kölcsey Gimnáziumban érettségizett francia tagozaton, majd 1975-ben az ELTE jogi karán szerzett diplomát. A rendszerváltás idejében (1988-1990) éppen az USA-ban élt Fulbright-ösztöndíjasként és tanított több egyetem film- és színművészeti karán. Napjainkig 20 kötete jelent meg, írt regényeket, színműveket, novellákat és filmforgatókönyveket is. Saját internetes oldalán olyan információkhoz jutottam, miszerint elképzelhető, hogy egyik-másik regényéből film is készülhet. Továbbá megtudtam, hogy egyre több megkeresés történik a világ országaiból, hogy regényét kiadnák a legkülönbözőbb nyelveken. Vámos havonta számol be oldalán a fejleményekről és nem csak a külföldi borítok terveit osztja meg az olvasóival, hanem legújabb munkáinak fejezeteit is.
A Sánta Kutya
Valószínűleg nem mérhet a sors nagyobb csapást egy 5 éves kislányra, mint hogy elveszítse szüleit. A rosszérzéseket azonban tetézi a két nagyszülő (Ómama és Ópapa), akik képtelenek Vucát felvilágosítani, miért és hogyan került ebbe a helyzetbe. Az erkölcsi nevelést azonban megkapja, és egy életre megutáltatják vele a „sánta kutyázást’. A probléma csak az, hogy ezt nem pozitív, hanem sokkal inkább negatív példákkal érik el. Vuca magányos, fél nagyszüleitől, de képtelen „jobb” lenni,
így saját családot próbál maga köré szervezni. Lelki társait Hekiben (a kutyában) és egy fogadott kisegér személyében találja meg. Titkai, érzéseit e két élőlénnyel osztja meg, életét keserűnek és kilátástalannak tartja. Ugyan felcsillan a remény a boldogságra, amikor bemutatják neki Nataskát, de sajnos az élet ebben a szituációban sem áll Vuca mellé. A Húgocskáról kiderül, hogy nővérkéje lehetne, és nem egy nyelvet beszélnek. A két kislány megpróbál kommunikálni egymással, de mielőtt jobban megismerhetnék egymást, Natasa hirtelen eltűnik, olyan gyorsan ahogyan felbukkant. Mint később Évike megtudja, Nagyszülei pusztán a remélt örökség fejében vállalták Natasa nevelését, de mikor bebizonyosodott hogy a pénzre nem számíthatnak, Natasát intézetbe adták. Vuca újra egyedül marad, félelmeit már csak Hekivel oszthatja meg, hiszen az ő Mauzikája is elhagyja. Jövőjét a házasulásban és az örökös robotolásban látja, cseléd sors vár rá, hiszen Nagyszülei kihasználják. Schipecz tanító úr azonban lehetőséget kínál. Bentlakásos iskolába menekülhet, melynek költségeire sincs gondja a családnak. A nagyszülők féltik jövőjüket, hálátlannak nevezik, de Vuca tántoríthatatlan. Egy új Évike születik, aki bízik önmagában a jövőben és a tanulásban, barátságot köt Örzsével. A két lány szövetséget köt, melyet a kedvezőtlen fordulat, az iskola bezárása sem tud szétszakítani. A lányok Pesten próbálnak munkát találni. Örzse a könnyebb utat választja, testét árulja. Évike azonban nem tudná eladni magát, így takarítónő lesz a bordély-házban. Szerencsétlenségére a madám nem különbözteti meg adminisztációs szinten a többi lánytól, amiért előbb jó állásával majd később az ártatlanságával fizet. Barátnője kegyetlen halála letaglózza Évikét. Nincs maradása a bordélyban, új életet kell kezdenie. Egy furcsa véletlen folytán rátalál a szerelem. Az addig aszexuális lány vére felpezsdül, hiszen beleszeret Kádár Andorba. A fiatalok egymásnak örülnek minimális szabadidejükben és parány albérletükben. Már-már jóra fordulnának a dolgok, amikor is a leendő Kádárné arcon csap egy csendőrt. Persze nem tudja, hogy a hatósággal kekeckedik, reflexből csattan a pofon. Az ára a szüzessége, majd egy kényszerű abortusz, amit az erőszaktevő magzata ellen kénytelen elkövetni. Kádár Andorral összeházasodnak, azonban a testiségben nem hogy összhang nincs kettejük között, de Andor egyenesen kerüli az együttléteket. Tejben-vajban fürösztést ígér nejének, de a kifejezés nem talál célt. Rosszemlékű Nagyszülei is ezzel példálóztak anno. Kádárné nem gondolja, hogy tejben, vajban fürödni jó, így elhagyja urát. Évekkel később Andor titkáról is lehull a lepel, saját neméhez vonzódik.
Éva új szakmát tanul, telefonkészítő-javítóvá képzik. Úgy érzi így több lehetősége lesz az életben. Újra szerelembe esik, de most testileg is kiteljesedik az új kapcsolat. Új párja Jóska gyermeket nemz Évának, így Dönike születése után már anyaként is helyt kell állnia. A német megszállás azonban elszakítja egymástól a párt, Éva szinte beleőrül férje választásába. Jóska antifasiszta élharcosként Borsodba menekül, és bajtársa – egy hős partizánlány – személyében új társra talál. Éva mégis Jóska családjával él, teljes a káosz. Az őrület határára sodródik, már Dönikét sem képes ellátni, Jóska édesanyjának segítségére szorul. Barátnője Ditke is eltűnik szeme elől. A háború végeztével rendeződni látszanak a dolgot. Jóska karriert csinál partizán múltjának köszönhetően, Ditke túléli a koncentrációs-tábort, ahova szerelme miatt sodródik, azonban a viszontlátás öröme egyoldalú, hiszen vádolja barátnőjét. Konfliktusuk tárgya Éva névváltoztatása volt, hiszen Solti Évára változtatta nevét Schell Éváról. Ditke zavarodottságában elzavarja Évát. 1956-ban Éva rendezett életet él. Dönike ifjúvá cseperedik, édesanyja Balla személyében társra is talál, azonban nyugodt életük októberben teljesen felfordul. Dönike bajba sodródik, Éva fegyelmezné, lenyugtatná, azonban képtelen Jóskának és Ballának nemet mondani. Szerelmet remélve keveredik bele az eseményekbe. Ártatlan szerepre szánja a forradalom népe, rádiós feladatokat végez. Novemberben azonban minden rosszra fordul, hiszen komoly vádakkal kerül börtönbe. Dönike félve a megtorlástól Ausztrián át Ausztráliába, majd az Egyesült Államokba disszidál. Évának egyedüli támasza Ditke lesz, aki követi a fiút az emigrációba. Jóskát kivégzik, Évára börtönévek várnak. Álomvilágba menekül, már egy hangyában is társra lel. Keservesen múlnak el a börtönévek. Piroskanéként látszólag boldog éveket él férjével. Minden tökéletesnek tűnik, mégsem boldog. Energiára van szüksége, hogy élni tudjon. Férje aranyember, mégsem képes fiatalon tartani Éva lelkét. Közel hatvan évesen Éva megcsalja urát Randó Lacival, és erre rámegy házassága. Ditke hazatér emigrációjából, hiszen Ausztrál állampolgárként sérthetetlennek érzi magát. Dönike teljes életet él Amerikában, és édesanyjának Fülesnek időnként ajándékokkal kedveskedik. Éva Ditkéhez költözik, és cselédként éli életét. Amit kiskorában kerülni akart beteljesedik. Persze hálás barátnőjének, amiért vigyázott fiára, mégis keserű a lelke, amiért barátnője többet tud fiáról, mint Ő. A két asszony egymást támogatva keseríti meg egymás életét. Nem tudnak elszakadni egymástól, de nem is boldogok együtt.
Magyarország kinyitja határait 89-ben, és hivatalosan is megváltozik a vélekedés az ötvenhatos forradalomról. Éva számára azonban ez a tény nem okoz megnyugvást, egyre fáradtabb. Egy dolog élteti, végre viszontláthatja fiát, sőt láthatja unokáit is. Ditke egyre kibírhatatlan, Ő is magáénak érzi Dönikét, sőt a közben nemzeti hőssé vált Jóskát is. A feszültség egyre növekszik a két barátnő között, de Éva kicsit boldog lehet fia társaságában. Dönike édesanyját Amerikába csábítja, de Éva ahogyan nem akart cseléd lenni, úgy teher sem. Hamar elrepülnek az együtt töltött napok, és fia drámai titkot oszt meg anyjával: Ditke haldoklik. Az Oti nénivé vált főszereplő eltemeti barátnőjét, majd hivatásos hoszpisz ápolóként tengeti életét. Utolsó éveit egy sánta kutyájával, Wandával osztja meg. Élete már csak apró szereplésekből áll és képtelen kikerülni a gondokat, bajokat. Utolsó perceiben kutyákat lát, majd csendben átevezik egy másik világba.
A regény hihetetlenül lebilincselő, nehéz letenni, de hangulata mégis nagyon szomorú. Persze nem nevezhető vidámnak a XX század, főleg annak, aki nem szeretett „sánta kutyázni”, de Éva élete borzalmas volt. Nem véletlenül alakított ki szoros kapcsolatot a legkisebb állatokkal is. A kis Mauzikától indulva, a gyíkokon, sündisznón, hangyán, papagájon majd végül a sánta kutyával bezárólag, minden állat szimbolizálta a lelkiállapotát. Gyermekként kisegérként viselkedett, majd az iskolában
gyíkként
mászott
ki
az
élet
falára,
hogy
sütkérezzen
a
jövő
reménysugaraiban. Sündisznóként élte életét Pesten és hangyává töpörödött a börtönévek alatt, majd kalitkába zárva vágyódott a szabad világban élő fia után. A tény hogy egy sánta kutya mellett végezte, szerintem azt szimbolizálta, hogy hazudott önmagának is, mikor végképp lemondott a boldogságról és nemet mondott fia invitálására.
