A PUSZTAI-BOTRÁNY HULLÁMVERÉSEI A NEMZETKÖZI ÉS A MAGYAR SAJTÓVISSZHANG TÜKRÉBEN

Csontos Erika GM-game I. A „PUSZTAI-BOTRÁNY” HULLÁMVERÉSEI A NEMZETKÖZI ÉS A MAGYAR SAJTÓVISSZHANG TÜKRÉBEN Ollózat

„Biztosítottak bennünket afelõl, hogy egészen biztonságos.” Pusztai Árpád

Jelen írásban egy géntechnológiai úton módosított (GM) burgonyával kapcsolatos eset, az úgynevezett „Pusztai-ügy” különbözõ olvasatait szeretném szembesíteni egymással. Amikor összeállításom címét és alcímét „teszteltem” bölcsész és közgazdász végzettségû barátaim körében, kiderült, hogy a „Pusztai-botrányról” eladdig – egyetlen kivétellel – senki sem hallott. Mondanom sem kell, hogy fél évvel ezelõttig én se. Sõt, volt, aki azt sem tudta, hogy minek a rövidítése a GM (génmanipulált; genetikailag módosított; géntechnológiai úton módosított).1 Az események váza – ami felkeltette az érdeklõdésemet – a következõ. Pusztai Árpád a Skóciában élõ 68 éves biokémikus, aki a lektinek2 biológiai hatásának felfedezõje, és világelsõnek számít a lektinkutatásban, 1998. augusztus 10-én a Granada TV World in Action címû esti mûsorában A 2000 szerkesztõi együtt és külön-külön is jó ideje gondolkoznak lapjuk színén, pontosabban azon, zöld-e, s ha igen, mennyire zöld ez a szín. Vívódásaink lenyomata Csontos Erika összeállítása a génmódosítás – génsebészet?, génmanipuláció?, génszabályozás? – kérdéseirõl. Mert nekünk sem közömbös mit eszünk, pusztai krumplit vagy Pusztai-krumplit, és hogy milyen lelkiismerettel esszük. Tudjuk, hogy egy szer (gyógy-, kábító-, egyéb) hatása nem függ attól, ismerjük-e a hatásmechanizmusát, és azt is, hogy nem attól hat, mert ismerjük ezt a mechanizmust, de ennél bölcsebbek nem vagyunk. Egyelõre. Nem is foglalunk állást – egyelõre –, mert csak érzelmi alapon sikerülne, úgyhogy máris átadjuk a terepet Csontos Erikának, a jövõ hónapban pedig, a cikk befejezõ része után Csányi Vilmos akadémikus hozzászólását is közöljük. – A szerk.

néhány mondat (egész pontosan 150 másodperc) erejéig utalt munkacsoportjának kutatási eredményeire. Eszerint a hóvirág hagymájából vett lektin génekkel a levéltetvekkel szemben ellenállóbbá tett GM-burgonya kórosan befolyásolta a kísérleti patkányok és belsõ szerveik növekedését, valamint immunrendszerük mûködését. Kifejezte aggodalmát, hogy nem kellõ mélységben tesztelik a GM-élelmiszereket, és hozzátette, hogy nem tisztességes dolog kísérleti nyulat csinálni az állampolgárokból. Két nappal a tévériport után Pusztai Árpád akadémikust – aki korábbi vizsgálatai kapcsán a géntechnológia elkötelezett és lelkes hívének mutatkozott – felfüggesztik állásából, számítógépét, adatait elkobozzák, hosszú idõre hallgatásra kötelezik, miközben lejárató sajtókampány indul ellene; ugyanakkor a kutatási témát leállítják, a 23 fõs kutatócsoportot szélnek eresztik. Szerzõdését nem hosszabbítják meg. A médiahajcihõ és a hatalmas tudománypolitikai ellenszél dacára Pusztai, valamint patológus munkatársa, Stanley Ewen közösen írt tanulmányát egy bõ év múlva (1999. október 16-án) sikerült közölni a patinás orvosi folyóiratban, a Lancetben. Persze ugyanezt a történetet úgy is el lehet mesélni, hogy egy idõs kutató összekevert két kísérletet, és félretájékoztatta a közvéleményt. Vagy: a kísérleti terv eleve pocsék volt, így a belõle levont következtetések is tévesek. Vagy: a keleteurópai disszidens felrúgva az elemi szakmai etikát, publikálás elõtt kiszivárogtatott eredményeivel feleslegesen borzolta a kedélyeket. Szöget ütött a fejembe: vajon mekkora hibákat követhetett el ez a világhírû tudós, közel negyven év tapasztalatával a háta mögött? Elkövette õket

2000

11

egyáltalán? Elkezdtem tehát egyre tágabb körben tájékozódni. Magyar nyelven leginkább Darvas Béla professzor3 interjúi és írásai voltak informatívak. Aztán kezembe került a Biokémia-vita is: ugyanis a „Pusztai-botrány ” apropóján a Biokémia folyóirat azon melegében hónapokon át tartó heves polémiát közölt, amely utóbb a Magyar Tudomány hasábjain is folytatódott. Apránként egy tudománypolitikai thriller rajzolódott ki szemem elõtt. Baintner Károly: „Hat év GM-vita” címû, szintén a Biokémiában 2004ben publikált cikkében egyenesen a következõket olvastam: Pusztait azonnali hatállyal eltávolították munkahelyérõl, késõbb a feleségét is, Ewent pedig nyugdíjazták. Ma már jól dokumentált, hogy a legmagasabb rangú politikusok döntöttek egy rájuk nem tartozó tudományos kérdésben, és ha meg is kérdezték a tudományos tanácsadókat, ezek különbözõ szálakon keresztül a biotechnológia gyors sikerében voltak érdekeltek. Szakmai értékelésre már azért sem volt lehetõség, mert a politikusok szinte azonnal reagáltak és utasítottak. Az õ álláspontjukat vette át aztán a különbözõ országok tudományos elitje is. A politikának a tudományba való, gazdasági okokra visszavezethetõ beavatkozása rendkívül veszélyes precedenst teremt […] Pusztaiék hatalmas gazdasági érdekeket sértettek, és gyalázatos kampány folyt ellenük.

És forrásként megadott egy tényfeltáró riportkönyvet. Sikerült is megszereznem Andrew Rowell, a Guardian volt munkatársa Don’t worry, it’s safe to eat (Nyugi, bátran fogyasztható) címû, oknyomozó – nálunk sajnos nem hozzáférhetõ – kötetét, melynek második része a genetikailag módosított élelmiszerekkel kapcsolatos „botrányokkal” foglalkozik. Kulcsfontosságú háttérismereteket találtam Marie-Monique Robinnak a biotechnológiai óriásvállalatról, a Monsantóról szóló könyvében is (Robin, 2009). Nagy hatással volt még rám – noha a Pusztai-affér nem szerepel benne – A tudomány határai címû kötet, amely elméletileg is körüljárja a mindennapjainkban sûrûn jelentkezõ, és persze erre az esetre is jellemzõ „melyik szakembernek higgyek?” dilemmát. Iskolarendszerünkkel kapcsolatban például nyomatékosítják a tudományszociológus szerzõk, hogy „a cél nem az, hogy az oktatás az összes gyereket kis tudóssá és szakértõvé próbálja tenni, hanem az, hogy képessé tegye õket arra, hogy szakértõk között okosan tudja-

12

2000

nak választani” (Kutrovátz, Láng, Zemplén, 2009), ami – tegyük hozzá – sokszor felnõttként sem könnyû. Egyik barátom, akinek röviden meséltem Pusztaiék kálváriájáról, tréfásan ugyan, de összeesküvés-elméletek terjesztésével gyanúsított meg. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy a nyilvánosság elé tárom, amit összegyûjtöttem, hiszen a Pusztai-ügy újra és újra felbukkan a GM-élelmiszerek megkérdõjelezett biztonságosságával kapcsolatos sajtóvitákban vagy a nagyközönségnek írt könyvekben is – egymástól homlokegyenest eltérõ tálalásban. Venetianer Pál akadémikus4 például 2010-ben publikált ismeretterjesztõ könyvében így vezeti fel az esetet: „…a következõkben bemutatnék négy olyan elhíresült vizsgálatot, amelyek a GMélelmiszerek ártalmait volnának hivatottak bizonyítani, amelyekre a különbözõ géntechnológiaellenes mozgalmak leginkább hivatkoznak. A leghíresebb eset hazánkfiához, Pusztai Árpádhoz fûzõdik” (Venetianer, 2010: 115)

A

szükséges elméleti alapozás után cikkemben – mely többé-kevésbé idõrendben egymásra vetíti a fõbb eseményeket és a magyarországi reflexiókat – zömében a Lancet- és a Biokémia-vita írásaiból idézek majd.5 E „szöveggyûjtemény” közös gondolkodásra invitál. A hozzászólásokból próbáljuk meg összerakosgatni a puzzle-t: „vajon mi is történt valójában”. Majd elolvashatjuk Venetianer Pál narratív verzióját is a Pusztai-ügyrõl, az én „kritikai kiadásomban”. E helyt szeretnék köszönetet mondani Nagy Mónika Zsuzsannának, aki nemcsak kitûnõ fordításaival, hanem lényeglátó tanácsaival is hathatósan segítette e cikk elkészültét. Ahol a szövegben nincs külön jelölve, ott a dokumentumrészleteket én magyarítottam. Mindenekelõtt azonban bizonyos összefüggések megértéséhez elengedhetetlen, hogy felvillantsunk néhány ellentmondást a rendkívül szerteágazó – biokémiai, jogi, etikai, gazdasági, környezetvédelmi – problematikából.

Egy kis GM-történelem „A hagyományos nemesítési módszerek során a gének természetes mutációján és rekombinációja

során szerzett tapasztalatok képessé tették a termesztõket arra, hogy a legjobb termesztési tulajdonságokkal és minõséggel rendelkezõ növényeket kiválogassák” (Nagy, 2009). A hetvenes évek elején lehetõvé vált a genetikai információ átvitele baktériumokba, ezzel megindult az az új kutatási irány, melyet rekombináns DNS-technológiának hívunk. A transzgénikus növények elõállításával lehetõség nyílt olyan növények elõállítására, amely olyan plusz információval, tulajdonsággal rendelkezik, amellyel a kiindulási faj, fajta, hagyományos nemesítési módszerek esetén nem rendelkezhetett volna. A géntechnológia egyre bõvülõ eszközrendszere lehetõvé tette az emberiség számára, hogy átlépje a mikroorganizmusok, növények, állatok és akár az emberek közötti genetikai határokat, és géntranszfer révén olyan növényeket hozzon létre, amelyeket a hagyományos nemesítési módszerekkel nem lehet elõállítani (Nagy, 2009).

Ez azt jelenti, hogy például kivehetnek egy tengeri halfajtából egy, a hidegtûrésért felelõs gént, és átvihetik a paradicsomba. A géntechnológiát mûvelõk szerint a génmódosítás a hagyományos nemesítés folyománya vagy kiterjesztése (Dudits, 2007). Egy másik felfogás ezt a „látszatkeltést” cáfolja: Ez a technológia lehetõvé teszi, hogy az emberek megváltoztassák azokat az életformákat, amiknek a kialakulásához az evolúciós fejlõdésnek három milliárd évre volt szüksége. Az ilyen beavatkozást nem szabad összekeverni azokkal az apró változtatásokkal, amiket a növény- és állatnemesítõk az évezredek során értek el. […] A Nobel-díjas orvosprofesszor, Dr. George Wald szerint az, hogy a hal nem tud a paradicsommal közösülni, nem a véletlen mûve, hanem a földi élet fejlõdésének következménye. Amikor a molekuláris biológusok a természetben idõtlen idõktõl fogva uralkodó, a fajokat elválasztó határokat átlépik, az nem azonos a fajta-nemesítéssel, hanem ilyenkor „olyan tevékenységet folytatnak, ami egy önreprodukcióra képes, új fajt hoz létre, ami ezután véglegesen jelen lesz a Földön. Ha egy ilyen faj egyszer elszabadult, azt soha többé nem lehet visszahívni vagy megállítani” (Pusztai és Bardócz, 2006: 30).

A GM-növények mellett érvelõk a világ éhínségének leküzdésére, a vegyszerhasználat csökkentésére hivatkoznak, valamint arra, hogy megfelelõ mennyiségû élelmiszer elõállításához kevesebb mezõgazdasági terület bevonása is elegendõ lesz a Földön. A nemes céloktól nem zárkózik el a kriti-

kai oldal sem, azonban a szárazságtûrõ, vagy megnövelt táptartalmú növények még csak kísérleti stádiumban léteznek. Ugyanakkor tény, hogy az elsõként az európai köztermesztésbe kerülõ úgynevezett elsõ generációs növények a fogyasztó számára semmilyen nyilvánvaló elõnnyel nem járnak. Két fajtájuk van: az egyik fajta valamilyen gyomirtó hatóanyagra toleráns, vagyis általában a totális gyomirtó hatóanyagnak, a glifozátnak ellenálló. A másik fajta a rovarok egyegy csoportja ellen rezisztens növények köre, amelyek termelik a kártevõk elleni Cry-toxint, az elsõdlegesen rovarokon hatásos méreganyagot (Darvas, 2002b). A történetünk középpontjában álló GM-burgonya is ez utóbbi típusba tartozik, bár itt nem Cry-toxint termelõ növényrõl van szó. Abban, hogy pont ezeket a típusú növényeket fejlesztették ki elõször, a gyártó cégek gazdasági érdekei játszottak szerepet. Itt kell feltétlenül szólnunk egy – már-már emblematikus – vállalat felemelkedésérõl. Az amerikai székhelyû Monsanto jelenleg a világ legnagyobb biotechnológiai multinacionális cége, a vetõmag-forgalmazás gigásza. Eredetileg vegyi üzem volt, amely az Egyesült Államok Vietnam elleni háborújában „szedte meg” magát, amikor egyik gyomirtóját (a dioxinokkal erõsen szennyezett Agent Orange-ot) dzsungelirtásra vetették be.6 Késõbb, a hetvenes évek vége felé ez a cég szabadalmaztatta a Roundup nevû, glifozát tartalmú, a legszélesebb körben használatos, úgynevezett totális gyomirtót. Késõbb a maga nemében páratlan ötlettel kifejlesztették a Roundupra toleráns GM-növényeket, melyeknél így leegyszerûsödött a gyomirtó használata. Legalábbis rövidtávon. Az egyik legsúlyosabb probléma ugyanis, hogy a transzgén megszökhet a szaporításra alkalmas részeken keresztül (pollen, mag, gumó stb.), ezáltal veszélyeztetve a vetõmagtermesztést, és a fajhibridizáción keresztül a rokon fajokat (Heszky, 2006). A jelenség visszafordíthatatlan. A génszökés okozhatja olyan gyomok létrejöttét, melyek glifozáttoleránssá válnak. Így, noha az eljárást környezetbarát megoldásként reklámozták, a végén a vegyszerhasználat mégis megtöbbszörözõdik – mint ahogy az Egyesült Államok Mezõgazdasági Minisztériuma (USDA) adataira támaszkodva egy független tanulmány kimutatta, hiszen a rezisztens gyomok elpusztítására külön kezelés válik szükségessé.7

2000

13

Súlyos „mellékhatás”, hogy a Bt-növényeknél (a Bacillus thuringiensis valamely Cry-toxinját termelõ) számolni kell a toxikus tarlómaradványokkal is. Magyarországon a GM-növényekre jelenleg vetési moratórium van érvényben, ugyanakkor kidolgoztak a lehetséges együtt-termesztésre, egy ún. koegzisztencia törvényt. Ám tudományos szempontból nézve még e szigorúnak tartott törvény által meghatározott 400 méteres izolációs távolság – Spanyolországban ez csupán 20 m – sem tudja majd megakadályozni a génszennyezõdést (Komári, 2008; Papp és Potori, 2007). Amúgy Az EU-ban forgalomban lévõ Bt-kukorica ráadásul a kukoricamolyra rezisztens, ami nálunk csak igen ritkán károsít. Talán nem árt dióhéjban összefoglalni azt is, hogy mi is történik az idegen gén bevitele során. (Lásd a keretes szöveget!)

„Az íjon egy hajszálnyi eltérés…” Bár a Biokémia-vitát késõbb ismertetem, e ponton érdemes idézni belõle két hozzászóló gén-

Hogyan készül a GMO? „…az átöröklés anyagi hordozója minden földi élõlényben a DNS, egy szerkezetileg jól ismert, akár mesterségesen is elõállítható anyag, egy óriásmolekula, amely egyszerû alapegységek (négy különbözõ nukleotid […]) láncszerû összekapcsolódásával épül fel. E nukleotidok sorrendje az az információ, program, amely meghatározza az élõ anyag fõ alkotóinak, a fehérjéknek a szerkezetét és számos egyéb tényezõt, amelyek szükségesek a fehérjék és más fontos sejtalkotók elkészüléséhez, a mûködés irányításához és összehangolásához. […] A hosszú DNS-molekula egyes meghatározott szakaszait nevezzük (némi egyszerûsítéssel) géneknek […] A DNS szerkezete […] az egész élõvilágban azonos, tehát a program kódja, a szöveg »nyelve« is ugyanaz. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy – elvileg – a gének csereszabatosak. Ez az állítás […] az 1972-ben történt nagy áttörésig csak elvi igazságnak tûnt, kísérleti tény nem tá-

14

2000

technológus jellemzõ álláspontját, akik szerint a GM-növények teljesen veszélytelenek, valamint a géntechnológiai iparban célzottak és irányítottak a folyamatok. Ha bármilyen genetikai hiba, átrendezõdés, mutáció stb. adódik, az az elsõ molekuláris vizsgálaton kiderül, és az ilyen növényeket kiselejtezik. A továbbvitt transzgénikus növények pedig újabb és újabb vizsgálatokon esnek át egészen addig, amíg csak azok az egyedek maradnak meg, amelyekben akkor, olyan mértékben, ott és úgy mûködik a bevitt új gén, ahogy azt az elején elterveztük. Szándékosan karcinogén transzgént tartalmazó élõlény elõállítása pedig épeszû embernek vagy géntechnológiai cégnek nem lehet érdeke, hacsak nem hadászati célból teszi ezt […] (Jenes8 és Halász, 2000).

Ám a géntechnológusok között is van, aki nem osztozik az irányíthatóság vélelmében. Heszky László9 A transzgénikus növények – az emberiség diadala vagy félelme címû, a Mindentudás Egyetemén 2006-ban tartott elõadásában a szédítõ lehetõségek mellett nyomatékosította, hogy a génmûködés szabályozásával, valamint a DNS-re vonatkozó információ 98%-ával kapcsolatos ismereteink rendkívül hiányosak.

masztotta alá. Ekkor fedezték fel azt a […] biokémiai technikát, amely lehetõvé teszi a DNSlánc meghatározott ponton történõ elvágását és újbóli összekapcsolását. Egy transzgénikus élõlény létrehozásának két lényegi lépése van: a) A DNS módosítása, azaz többnyire vágása és ragasztása a sejten, élõlényen kívül – vagyis kémcsõben; b) A módosított DNS bejuttatása és mûködtetése az élõlényben” (Venetianer, 2010: 15–17.).

A vektor A génmódosítás eljárása során a sejtbe úgynevezett „vektort” juttatnak be, amely promóterbõl, transzgénbõl, stop jelbõl és jelzõgénbõl áll. Az egyéni sejtekben vannak olyan gének, amelyek állandóan gyártják a fehérjéket (bekapcsolt állapotban vannak), és vannak olyanok, amelyek pihennek (silent gének). Hallgatnak, mert az általuk kódolt fehérjére abban a

Jelenleg a géntechnológia kezdetén, annak kõkorszakában vagyunk, ezért a tudomány feladata a jövõben a genomban tárolt további információk (98%) feltárása, mûködésük megértése, mely jelentõsen hozzájárulhat a géntechnológia módszerének tökéletesítéséhez és a vele járó kockázatok csökkentéséhez.

A másik álláspontot egy kínai közmondással lehetne jellemezi: az íjon egy hajszálnyi eltérés egy mérföldet jelent a céltábla mellett. E szerint tehát jelenlegi tudásunk még nem érte el azt a szintet, hogy elõre megjósolható módon és mellékhatások nélkül garantálni lehessen a hatást. Ha egyidõben, azonos körülmények között, azonos génszekvenciával, azonos módszert alkalmazva száz növényi sejtet átalakítunk, akkor száz különbözõképpen transzformált növényt kaphatunk. A kockázatbecslésnél a génátalakítás technikáját ennek ellenére semlegesnek tekintik, amelynek nincs kockázata, ezért az átalakítás következményeit és biztonságát nem is vizsgálják. Az engedélyezés elõtti kockázatbecslést megnehezíti, hogy még azt sem tudjuk, hogy milyen veszélyekkel számoljunk. A biotechnológiai cégek nem vállalnak felelõsséget a termékeikért. Ezt azzal indokolják, hogy a génmódosított kukorica vagy burgonya lényegileg ugyanolyan biztonságos, mint a hagyományos fajták (Bardócz, 2005).

sejtben épp akkor nincs szükség. Hogy melyik gén aktív, és melyik hallgat, azt a promóterek (azaz a kapcsolók) határozzák meg. A promótert még a genetikai módosítás megkezdése elõtt hozzákapcsolják az átvitelre szánt génhez. A GM-növények átalakításához a géntechnológusok a promótert a karfiol-mozaikvírusból vették kölcsön, mivel a vírusok és baktériumok olyan agresszív szervezetek, amelyek képesek a DNS védõrendszerét áttörni. A forgalomban lévõ majdnem minden GM-növényben ezt a promótert hasznáják (Pusztai és Bardócz, 2006). Mivel a génpuskával való belövés „aránylag csekély hatékonyságú folyamat, a sejtkultúrából ezután ki kell választani azokat a sejteket, amelyekbe bekerült a DNS, és ott be is épül a növényi sejt valamelyik kromoszómájába. E cél elérésére szoktak a beültetendõ gén mellé egy úgynevezett jelzõgént (markert) is bekapcsolni. Erre a jelzõgénre voltaképpen nincs szükség a kész transzgénikus növényben, viszont az ese-

Ezt a lényegi azonosság (szubsztanciális ekvivalencia) elve alapján mondják ki. Ezzel az elvvel feltétlenül meg kell ismerkedünk, többek között azért is, mert Pusztaiék eredményei erõsen megkérdõjelezték.

Szubsztanciális ekvivalencia esete a szabadalmi jogokkal A szubsztanciális ekvivalencia avagy lényegi azonosság elve szerint, ha a fõbb tápanyag-összetevõkben a tradicionálisan biztonságosnak elfogadott és egy új (például GM) élelmiszer között nincs szignifikáns különbség, akkor azok lényegileg azonosnak tekinthetõk. Ha valamely tradicionális tápnövény vagy az ezen alapuló élelmiszer táplálkozástani szempontból biztonságos, akkor a vele szubsztanciálisan ekvivalens GM-növény, és az abból készült élelem is biztonságos. Következésképpen forgalmazásuk elõtt nincs szükség az utóbbi biztonságosságát tesztelni. Ugyanekkor ezek a GM-növények újnak is számítanak, mivel egy idegen fajból származó transzgént tartalmaznak, és így szabadalmaztathatók (Darvas, 2004d).

tek többségében feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a sejtkultúrából kiválasszák azt a kevés sejtet, amelyben sikeres volt a beépülés. Ezek a jelzõgének többnyire valamilyen antibiotikummal szembeni rezisztenciát kódolnak” (Venetianer, 2010: 21–23). Szükséges továbbá egy „stop” jel, amely megmutatja, hol kell a génszakasz leolvasását abbahagyni (Pusztai és Bardócz, 2006).

A génpuska „A DNS bejuttatása a sejtbe egyáltalán nem egyszerû […]. A növények esetében a kemény, ellenálló sejtfal jelenti a legfõbb akadályt. Ezt manapság többnyire a génpuska nevû eszközzel küzdik le. Ilyenkor a bejuttatandó DNS-t mikroszkopikus méretû fémrészecskékre (arany vagy wolfram) adszorbeálják (azaz a részecskék felszínén megkötik), és ezeket a fémrészecskéket a szó szoros értelmében belövik a növényi sejtekbe” (Venetianer, 2010:18).

2000

15

A két alkalmazott elv tehát logikailag egymásnak ellentmond. Ugyanis 1980-ban az Egyesült Államok legfelsõbb bírósága precedenst teremtett a döntésével: bejelentette a GM-mikroorganizmusok szabadalmaztathatóságát. Innentõl „bármi a nap alatt, amit ember alkotott, szabadalmaztatható”. 1982tõl az Egyesült Államok joggyakorlatára hivatkozva a müncheni Európai Szabadalmi hivatal szabadalmat adott növényekre (1985), állatokra (1988) és emberi embrióra (2000). Sõt, a leggyakrabban használatos promótert, a karfiol mozaikvírust szintén szabadalmi oltalom védi. A licenc a Monsanto tulajdona. A génmódosított kukorica, repce stb. vetõmag szabadalma óriási hatalmat ad a fajtatulajdonos multinacionális cégek kezébe. Olyan szerzõdést mellékelnek a vetõmaghoz, amelynek értelmében a farmer nem tehet félre vetõmagot, mint a hagyományos termesztés esetében, hanem azt minden évben újra meg kell tõlük vennie. A Monsanto még azt is belefoglalja ebbe a szerzõdésbe, hogy a legkisebb gyanú esetén joga van a megmûvelt földet is ellenõrizni, akár a tulajdonos távollétében is, továbbá betekinthet a könyvelésébe is. A gazdákat magándetektívek zaklatják, akiket az utca csak génrendõrségnek hív. Gyakran olyan gazdákat is elítélnek, akik nem tudják bizonyítani, hogy a beporzással a szomszéd szántóföldrõl szennyezõdött a terményük (Robin, 2009: 229–243).

A

szubsztanciális ekvivalenciára visszatérve, Komári Ágnes jogász is rámutat, hogy a fogalom fából vaskarika: Nem kell ökotoxikológusnak lennie a jogalkotónak, hogy lássa a nyilvánvaló tényt: egy növény, amelybe beépítik a Bacillus thuringiensis génjét, így maga termeli a rovarölõ hatású toxint, nem lehet lényegileg azonos az eredeti megfelelõjével. […] Az erre alapozott jogalkotás nyilvánvalóan hibás (Komári, 2008: 6).

Ha komolyan vesszük az elvet, akkor például a kergemarhakórral fertõzött szarvasmarha kémiai összetétele alapján lényegileg azonos az egészséges állattal, hiszen köztük csak egy speciális fehérje térszerkezetében, és nem a mennyiségében van a különbség. A Millstone és Brunner szerzõpárosnak a Nature-ben (1999) közölt tanulmánya szerint:

16

2000

A lényegi azonosság fogalma merõben áltudományos, tekintve, hogy egy üzleti és politikai szempontú állásfoglalás próbál tudományosnak tûnni. Holott valójában tudományellenes, mivel eredetileg éppen azért találták ki, hogy ne kelljen biokémiai és toxikológiai vizsgálatokat végrehajtani.10

A szubsztanciális ekvivalencia fogalom „önnemzésének” története – túlzás nélkül – elképesztõ (Robin, 2009: 162–170, 191–209). James Mariansky, aki korábban a Monsantónál dolgozott, s utóbb az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügynökségének (FDA) ez ügyben illetékes vezetõje lett, a Monsanto-könyvben a riporternõ keresztkérdéseire elismeri, a fogalom valóban politikai döntés eredménye, és abból a célból hozták létre, hogy a biotechnológiai cégek megspórolják a drága vizsgálatokat (Robin, 2009: 167).11 Így tehát csak arra kötelezik õket, hogy 6 héttel a forgalomba hozatal elõtt értesítsék a hatóságokat az új géntermék kibocsátásáról. Az Egyesült Államokban az élelmiszerek címkéjén nem kell feltüntetni, hogy az adott termék génmódosított összetevõt tartalmaz. Az elsõ transzgenikus fajta, a „késõn puhuló” paradicsom 1994-ben jelent meg az Egyesült Államok piacán, és aztán hamar ki is vonták a forgalomból. Amikor a Calgene nevû biotechnológiai vállalat az FDA-hoz felterjesztette engedélyezésre, egy civilszervezet beperelte az FDA-t, és az FDA-nak, mint az adófizetõk pénzébõl fenntartott közhivatalnak, nyilvánosságra kellett hoznia a bizalmas iratait. Ekkor mindenki számára világossá vált, hogy az FDA-nak még laboratóriuma sincs, és nem kötelezi a biotechnológiai vállalatokat arra, hogy az esetleges meglévõ élelmiszerbiztonsági adataikat közzétegyék. Az FDA tehát egy külsõ laboratóriumnak adta ki a munkát. A késõbb, a per miatt napvilágra került dokumentációt ellenõrizve számos kísérleti hibára és tévedésre derült fény. Annak ellenére, hogy dokumentáció szerint a kísérlet közben a GM-paradicsommal etetett negyven patkányból hét elpusztult, és a húsz nõstény patkányból négynek, illetve újra ellenõrzéskor hétnek gyomorvérzése lett, a GM-paradicsomot az FDA forgalmazásra alkalmasnak nyilvánította. Az FDA ezt még azzal is tetézte, hogy kijelentette: a jövõben a GM-élelmiszerek kibocsátásához azok táplálkozástani vizsgálata nem kötelezõ (Pusztai és Bardócz, 2006:105–107; Robin, 2007:178–180).

Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban napjainkig a referált folyóiratokban publikált állatkísérletek száma alig haladja meg a húszat (Pusztai és Bardócz, 2006b), és GM-élelmiszerrel emberen mindössze egyetlen (!) klinikai vizsgálatot végeztek, 2004-ben. Az úgynevezett Newcastletanulmány bizonyította, hogy a transzgén a GMnövénybõl átkerülhet az emberek tápcsatornájában élõ baktériumokba. A kísérletet olyan önkénteseken végezték, akiknek a vastagbelét elõzõleg el kellett távolítani, és az emésztett táplálék a hasfalon át kivezetett nyíláson keresztül egy zacskóba ürült. Hét ilyen betegnek GM-szójás tejturmixot adtak. Azt találták, hogy a hétbõl hat beteg székletzacskójában valamilyen formában jelen volt a transzgén. Míg az egészséges emberekben a transzgén valószínûleg a vastagbélben lebomlik. Azaz, ha abban a GM-táplálékban, amelyet a betegek csak egyszeri alkalommal ettek, az antibiotikumrezisztencia-gén benne lett volna, akkor a betegek belében élõ baktériumok rövidesen antibiotikum-rezisztenssé váltak volna (Netherwood és mtsai, 2004). Új vírustörzsek keletkezése is felmerülhet azoknál a vírusrezisztens transzgenikus növényeknél, melyek genomjában valamilyen vírusgén integrálódott (Heszky, 2006).

A

szabályozást illetõen az Egyesült Államokhoz képest az EU-ban valamivel jobbnak tûnik a helyzet, az EU-ban létezik GM-élelmiszerekre vonatkozó valamiféle biztonsági protokoll, de azért itt sem tûnik igazán megnyugtatónak a GM-élelmiszerek potenciális veszélyeinek kontrollja. Fülöp Sándor, a jövõ nemzedékek országgyûlési biztosa – aki már kinevezését megelõzõen is a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi ügyekkel foglalkozott – a parlamentnek írt 2008–2009-es jelentésében mutat rá, hogy nálunk az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (European Food Safety Agency – EFSA) hivatott az élelmiszerekkel kapcsolatos tudományos kérdésekben, így a génmódosított szervezetek kérdésében is független, szakértõi elemzést adni, de a tapasztalat az, hogy a hivatal elemzései a génmódosítás kockázatainak figyelembe vétele tekintetében nem kielégítõek. […] Egyrészt probléma, hogy a szabályozás a génmódosított szervezetek köztermesztésbe vonásának engedélyezését belsõ piaci kérdésként kezeli, és így az áruk szabad áramlásá-

nak elvét alkalmazza, ami teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a GMO-k nem átlagos termékek, hanem a természetbe való kiengedésüknek visszafordíthatatlan és veszélyes következményei lehetnek. […] A második problémakör a GMO-k kockázatértékelési elõírásainál jelenik meg, mivel ezek komoly hiányosságokat mutatnak. Mivel a kérelmezõ végzi el a kockázatértékelést [vagyis az adott vállalat, pl. a Monsanto, a Pioneer – CSE], és a vizsgálatnak nincs kötelezõ külsõ ellenõrzése, valamint szellemi tulajdonjogi kérdésekre hivatkozva az alapadatok nagy része a tagállamok számára hozzáférhetetlen, lehetetlen az átláthatóság, függetlenség biztosítása. A jelenlegi szabályozás nem biztosítja, hogy a kockázatértékelés független szakértõk által ellenõrizhetõ legyen, mivel a géntechnológiai cégek – szellemi tulajdonjogi kérdésekre hivatkozva – nem bocsátanak a tagállamok rendelkezésére megfelelõ magokat a független vizsgálatok elvégzésére (Fülöp, 2008–2009: 145).12

Fontos hangsúlyozni, hogy Pusztaiék kísérlete nem egy volt a sok közül – és nem is egyetlen vizsgálat volt. Három évre tervezett projektjük vizsgálatsorozata páratlan volt a maga nemében. Elõször végeztek – független kutatók – GM-élelmiszerek biztonságosságával kapcsolatos munkát. Most pedig vegyük sorra, mi is történt!

A szókimondó idegen Pusztai Árpád 1930-ban született Budapesten, pályafutását a Magyar Tudományos Akadémia Enzimológiai Intézetében kezdte. 1956-ban Angliába emigrált. A Nobel-díjas biokémikus Richard Synge hívta át a skóciai Aberdeenbe, a Rowett Kutatóintézetbe, amely Európa legjobb táplálkozástudományi laboratóriumának számított. Késõbb Pusztai a Skót Tudományos Akadémia tagja is lett. Aki ismeri a britek (angolok) önimádatának mértékét, ráadásul olvasta Mikes György apró remekmûvét, a How to be an Alien-t (Anglia papucsban), megfelelõen tudja értékelni Pusztai Árpád szakmai kiválóságát annak fényében, hogy foreigner – sõt meglehetõsen szókimondó foreigner – létére az Rowettben állandó státuszt és tisztes létszámú munkacsoportot kapott. Évek során a lektinek elsõ osztályú szakértõjévé küzdötte fel magát

– jellemzi õt Sajgó Mihály biokémikus: „Biotechnológia: a szellem már kívül, de megvan-e még a

2000

17

palack?” címû, a Biokémia 1999 júniusában megjelent vitaindítójában.

gozzanak ki a GM-növények estleges egészségügyi- és környezeti veszélyeinek felderítésére.

A rekombináns DNS-technológiában rejlõ, szédítõ perspektívát az alapkutatással foglalkozó tudósok szinte a felfedezés pillanatában felismerték – folytatja –, de a racionalitás talaján mozgó, „ez-dollárban-ugyanmit-ér” szemléletû üzleti szféra is hamar rájött a felfedezésben rejlõ lehetõségekre. A tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásában a gyógyszeripar, de elsõsorban a mezõgazdasághoz kapcsolódó iparágak (növénytermesztés, élelmiszeripar) léptek az élre. Mint a legtöbb, a kor szavát megértõ tudós, Pusztai Árpád is tisztában volt a rekombináns DNS-technológia tudományos és ipari jelentõségével.

A másik kötelezettségünk az lett volna, hogy olyan kísérletimódszer-gyûjteményt állítsunk össze, amely biztos alapot nyújt a kockázatbecsléshez és amit a vállalatokkal is be lehet tartatni, hogy a GM-növények kockázatát és veszélyeit ezzel minimalizáljuk (Pusztai és Bardócz, 2006).

A tudós és csoportja több mint harminc éven át tanulmányozta a lektineket, ezeket a sokarcú fehérjéket. Némelyiknek rovarölõ hatása van, és védi a növényeket az élõsködõk támadásaitól. Néhány lektin mérgezõ az emberre. Leginkább alattomos hatású anyagok, látványos tüneteket ritkán okoznak. Némelyik közülük halálos, mint például a ricinus lektinje. A KGB használta is, pl. ernyõhegy általi szúrással juttatták annak a bõrébe, akit el akartak tenni láb alól.13 Pusztai Árpád az évek folyamán 3 szakkönyvet írt. 1991-ben publikálta könyvét a lektinekrõl,14 valamint közel háromszáz referált publikációja jelent meg tudományos folyóiratokban. „1996-ban a lektinekrõl írt cikke még a transzgenikus növényekrõl írt résszel fejezõdik be (Trends Glycoscy. Glycotechol. 8, 149).” (Darvas 2000)

„Ami Szentgyörgyi Albertnél a paprika, az Önnél a hóvirág” A GNA a hóvirág lektin latin nevének (Galanthus nivalis agglutinin) rövidítése. A GNA emlõsökre ártalmatlan, de a rovarokra végzetes. Pusztai 6 évet szentelt az életébõl a GNA tanulmányozásának, úgyhogy nem túloz a BBC riportere, mikor egyik kérdését azzal az állítással kezdi, hogy „Ami Szentgyörgyi Albertnél a paprika, az önnél a hóvirág” (BBC, 2005). 1995-ben a skót Agrár-, Környezeti-, Élelmiszerügyi- és Halászati Minisztérium (SOAEFD) 1,6 millió fontos költségvetéssel elindított egy három éves kutatási programot Pusztai Árpád vezetésével. A feladatuk az volt, hogy a hatóságok számára megbízható vizsgálati módszereket dol-

18

2000

Három intézet kooperált egymással és egy géntechnológiai céggel, a Cambridge Agricultural Geneticsszel, amely késõbb Axis Genetics néven futott. A három intézet a Durhami Egyetem, a Skót Növénytermesztési Kutatóintézet (Scottish Crop Research Institute – SCRI) és az aberdeeni Rowett Kutatóintézet volt. Az állatkísérletekhez a GM- burgonyát, amelybõl több zsáknyi volt szükséges, a Rothamsted Intézetben, Angliában termesztették. Ebben a projektben az északkelet-angliai Durhamban a szülõvonalként használt Desiree burgonya genomjába a hóvirág hagymájában található lektin, a GNA génjét vitték be. Többféle GM-növényt készítettek, és ebbõl két sikeres ún. vonalat választottak ki. Ezeket a Skót Növénytermesztési Kutatóintézetben szaporították el. A kontroll (szülõi) burgonyasor egyik oldalán az egyik, másik oldalán a másik GNA-GM-burgonya vonalat termesztették (Pusztai és Bardócz 2006).

Pusztai hangsúlyozza – ellenkezõ híreszteléseket cáfolva –, hogy a GM-burgonyát igenis emberi fogyasztásra szánták, olyannyira, hogy a GM-burgonya tulajdonosa, az Axis Genetics nevû biotechnológiai cég és a biztonsági vizsgálatokat végzõ kutatóintézet, a Rowett már szerzõdést kötött arról, hogy forgalmazás esetén milyen arányban fogják a profitot felosztani (Pusztai, 2006). Az elõkísérletekben a natúr GNA még akkor sem bizonyult veszélyesnek a patkányokra, ha a génmódosított burgonya által termelt mennyiségnél 800-szor nagyobb adagot kaptak. Ezért úgy látszott, hogy a GNA génjét biztonságosan fel lehet használni a növények genetikai módosítására. A biotechnológia történetében ez volt az elsõ és egyetlen (!) alkalom, amikor hosszas elõvizsgálatok alapján választották ki az átültetendõ transzgént (Pusztai és Bardócz, 2006). Mindannyian nagyon lelkesek voltunk – meséli Pusztai Árpád –, mert bár Amerikában már telepítették az elsõ génmódosított szójaültetvényeket, még egyetlen tudományos tanulmányt sem publikáltak a kérdésrõl.

A miniszter azt gondolta, a mi kutatásunk GMO-barát lesz, és a brit és európai piacnyitás idõszakában támogatni fogja a génmódosított termékeket. Senki sem hitte, én sem, aki a biotechnológia lelkes híve voltam, hogy problémákra bukkanunk (Robin, 2007: 203).

A kísérlet során tapasztalt furcsaságok plasztikusan kirajzolódnak Marie-Monique Robinnak a tudóssal készült interjújában: „Az elsõ meglepetés akkor ért – meséli Dr. Pusztai –, amikor a génmódosított burgonyák kémiai összetételét megvizsgáltuk, elõször is megállapítottuk, hogy nem azonosak a hagyományos burgonyával. Nem voltak azonosak egymás között sem, akár 20 százaléknyi lektin mennyiségû eltérést mértünk a kétféle eredetû génmódosított burgonyában.” A tudós ekkor gondolta elõször, hogy a génmanipulációt nem lehet úgy tekinteni, mint korrekt technológiát. Mivel a technológia lényege pont az, hogy ha egy eljárás egy sejten kivált egy bizonyos következményt, akkor azonos feltételek esetén, ugyanabban az eljárásban a többi sejten is szigorúan azonos következményeket kellene eredményeznie. Itt láthatóan a technológia nagyon bizonytalan volt, mivel nem ugyanazt a következményt váltotta ki. A bevitt gén véletlenszerû elhelyezkedése lehet az oka a fehérjetermelés – a mi esetünkben a lektintermelés – ingadozásának. Egy másik magyarázat lehet a karfiol mozaikvírusból származó promóter jelenléte, amelynek a szerepe a protein expresszió, a fehérjetermelés elõsegítése, de eddig senki sem ellenõrizte, hogy nincs-e nem várt mellékhatása (Robin, 2007: 204).

A GM- és a nem-GM burgonyavonalak más táplálkozástani szempontból fontos összetevõiben is elõfordult szignifikáns különbség. Váratlan eredmény volt az is, hogy a GNA-burgonya a hasznos rovarokat is károsította, így a levéltetvet fogyasztó katicabogarat (Pusztai és Bardócz, 2006). Ezek után a kétféle (vagyis a két különbözõ vonalból származó) GM-burgonyát etették – megfõzve és nyersen – három kísérletben tíz napon, illetve egy ízben 110 napon keresztül fiatal, még fejlõdésben lévõ patkányokkal. (A 110 napos kísérletet 1998. január 29-én kezdték el, és május 18-án fejezték be.) Ha ezt a kísérletet – ahol a szülõtõl éppen elválasztott patkányokat etettek – emberre vetítjük, akkor ez olyan, mintha egyéves korától kilenc-, tízéves koráig követnénk egy gyermek fejlõdését, vagyis amikor a szervezete a növekedés idõszakában van (Robin, 207: 204).

Minden egyes kísérletben négy etetési csoport volt. A kontrollcsoportban a kísérleti állatokat módosítatlan burgonyával táplálták. A két kísérleti csoportban a kétféle eredetû GM-burgonyát etették az állatokkal, míg a negyedik csoportban a módosítatlan burgonyába közvetlenül a hóvirágból kivont GNA lektint adagoltak. Míg a módosítatlan burgonyával, illetve a burgonya mellé adagolt GNA lektinnel táplált patkányok normálisan fejlõdtek, a GM-burgonyák esetében az eredmény megdöbbentõ volt. Az állatok immunrendszere erõsen legyengült: a gyomorfal jelentõsen megvastagodott; az emésztés és a tápanyagok felszívódása lelassult, és valószínûleg ennek következtében több belsõ szerv (agy, máj, vese, tüdõ növekedése visszamaradt; ellenben más szervek (here, hasnyálmirigy) növekedése éppen hogy megindult.

– írja Takács-Sánta András ökológus a „Velünk kísérleteznek – A géntechnológia veszélyeirõl a Pusztai-ügy kapcsán” címû esszéjében a Ligetben, 1999 szeptemberében. Késõbb Pusztai professzor patológus munkatársa, aki górcsõ alá vette patkányok bélrendszerét, azt is kimutatta, hogy a génkezelt krumplival etetett állatokon fertõzés jelei mutatkoztak, mivel a bélcsatorna mentén felszaporodtak a fehérvérsejtek. A tünetek leginkább egy vírusfertõzésre hasonlítottak.

„Meg voltunk róla gyõzõdve, hogy ezeket a génmanipuláció folyamat váltotta ki, és nem a természetes eredetû lektin, aminek ártalmatlanságát már korábban teszteltük” (Robin, 2007: 205).

150 másodperc, amely megváltoztatta a GM-vitát Mivel idõközben a kísérletekre szánt keret kimerült – írja Sajgó Mihály a Biokémiában –, Pusztainak a vitathatatlanul szükséges folytatáshoz további anyagi támogatást kellett szereznie. Ezért, és nem feltûnési vágyból beszélt a televízió nyilvánossága elõtt alig két és fél percig, 1998. augusztus 10-én. A szenzációra éhes média és az angol nyelvterületen különösen erõs zöld mozgalmak azonnal reagáltak: a természet világába történõ kontrollálatlan beavatkozásként értékelve a történteket, a GM-élelmiszerek forgalmazásának betiltását, de legalább megkülönböztetõ jelölésüket követelték.

2000

19

Darvas Béla az 1999. október 1-jén az Élet és Tudományban megjelent interjúban a különbözõ szempontokból felmerülõ etikai aggályokról faggatta a tudóst. Pusztai válaszában kifejti, hogy nyilatkozata elõzetes tartalmát a Rowett vezetõi is ismerték, bár késõbb ezt tagadták. Tudta azt is, hogy kutatási adatok ismertetése nélkül kell beszélnie, mert nem veszíthetik el a kutatásmegrendelõket. – Miért elõzte meg nyilatkozata a tudományos zárójelentésének leadását? – Az interjú szerintem nem azonos mûfaj a publikációval, hiszen én mindössze 150 másodpercben, adatok nélkül nyilatkoztam. Ráadásul egy tudományos publikáció megjelenése – sajnos – legalább két évvel elmarad a tényleges kísérleti kiértékelés dátumától. A transzgénikus növényekbõl napjainkban már élelmiszereket készítenek, s azok egyre több embert érintenek. Ha ma világosak az aggályaim, várnom kell-e két évig, hogy akkor majd körülbelül húsz kutató elolvassa és tudomásul vegye az üzenetemet, vagy most azonnal figyelmeztetnem kell, a nyilvánossághoz fordulva? (Darvas, 1999a).

E

ponton nem árt tisztázni, hogy mit is mondott pontosan Pusztai Árpád 1998. augusztus 10-én azon a bizonyos hétfõ estén, a World in Action adásában, mert általában csak a kísérleti nyulas metaforát szokás idézni tõle. Andrew Rowell tényfeltáró könyvében majdnem az elsõ szótól az utolsóig közli Pusztai mondatait: Biztosítottak bennünket afelõl, hogy egészen biztonságos. Folyamatosan fogyaszthatjuk. Folyamatosan fogyasztanunk kell. Nincs ismeretes káros hatása. A területen dolgozó tudósként azonban úgy gondolom, hogy nagyon nem korrekt dolog embertársainkat kísérleti nyulakként kezelni. A kísérleti nyulaknak a kísérleti laboratóriumokban a helyük.

Pusztainak azt mondták, hogy ne menjen bele a kísérlet részleteibe, annyit azonban elmondott egyetlen, a késõbbi viták középpontjába kerülõ mondatában, hogy „[a GM-burgonya] hatására a növekedésben kis mértékû visszamaradást tapasztaltunk, illetve azt, hogy befolyásolta az immunrendszert is. Az egyik genetikailag módosított burgonya 110 nap után azt eredményezte, hogy a patkányok gyengébb immunválaszt produkáltak.” Majd így folytatta:

20

2000

Ha volna választásom, bizonyosan nem ennék ilyen élelmiszert mindaddig, amíg nincsenek ahhoz fogható kísérleti eredmények, mint amilyeneket mi biztosítottunk a genetikailag módosított burgonyánk esetében. Hiszek benne, hogy ez a technológia a javunkat fogja szolgálni. És ha a genetikailag módosított élelmiszerek biztonságosnak bizonyulnak, akkor valóban nagy szolgálatot tettünk embertársainknak. Õszintén hiszek ebben, és éppen ez az egyik oka annak, hogy a szabályozás és a normák szigorítását követelem (Rowell, 2003: 86).15

„Félremódosított tájékoztatás” Pusztai a Tv-ben a Rowett Kutatóintézet igazgatójának engedélyével szerepelt (1998. aug. 10.). Az igazgató másnap [aznap, lásd Rowell, 2003: 86 – CSE] még felhívta Pusztaiékat és gratulált a sikeres szerepléshez, harmadnap viszont felfüggesztette Pusztait állásából és felmentette nemzetközi kötelezettségei alól. No comment. Pusztaitól elvették az összes kísérleti jegyzõkönyvet és a kiszámított adatokat. A korábban nyílt, ún. akadémiai témát titkosnak minõsítették. Megtiltották Pusztainak, hogy szóba álljon húszfõs kutatócsoportjának tagjaival, a GMO kutatási program automatikusan megszûnt. Azt is megtiltották Pusztainak, hogy bárkinek is nyilatkozzon GMO-ügyben. [A GMburgonya ügyében – CSE.] Felhívták figyelmét az általa aláírt, könyvvastagságú szerzõdés egyik oldalára, miszerint joguk van a tiltásra, és ha nem tartja be, akkor beperlik. Pusztai egy ilyen pert megnyerhetett volna, de közben anyagilag tönkremegy, ezért nem mert szóba állni a lakásához özönlõ újságírókkal. Pusztait tehát úgy hallgattatták el, hogy bármit lehetett mondani róla, nem védhette meg magát. A vezetõ tudományos lapok, így a Nature és a Science folyóiratok, valamint a napilapok olyan információt szereztek, hogy Pusztai el sem végezte a szóban forgó kísérleteket (Nature, 1998, 394: 714), illetve hogy egy toxikus lektinnel dolgozott. Mindezek mélyen beleivódtak a világ tudományos közösségének gondolkodásába, különösen azokéba, akik épp ezt kívánták hinni

– írja Baintner Károly 1999 szeptemberében, „A genetikai módosítás és a félremódosított tájékoztatás” címû cikkében a Biokémiában. Az interjúra a Monsanto szóvivõje már másnap reagált a televízióban. Azt állította, hogy Pusztaiék a ConA – egy ismerten mérgezõ – lektin génjével, és nem a hóvirág (GNA) lektin génnel dolgoztak. „Ha ciánt keverünk a vermutba, és azt tapasztaljuk, hogy ez nem tesz jót az egészségünknek,

akkor ebbõl nem azt szûrjük le, hogy minden koktél ártalmas és be kell tiltani” – humorizált Pusztaiék rovására Robert May, a kormány egyik tudományos tanácsadója, a Royal Society akkori elnöke is (Robin. 2007: 207). Az, hogy a ConA gént „hírbe hozták” Pusztaiék kutatásával kapcsolatosan, nem lehet tudni, hogy miért, de a Rowett igazgatója, Philip James is megerõsítette, és ez további félreértelmezéseket eredményezett a sajtóban (Darvas, 1999a; Rowell, 2003). MarieMonicque Robin írja Monsanto könyvében, hogy a Le Monde is átvette az információt: „Dr. Pusztai összekevert két kísérletet.”

Audit Report kontra Alternative Report [1998 õszén] A pro-GM tábor Pusztait hol nyíltan, hol burkoltan csalással vádolta. Egész véletlen, hogy 1997-ben három hetet tölthettem Pusztai laboratóriumában – írja Baintner Károly 2004-es visszatekintésében, a Biokémiá-ban. – A GM-mel kapcsolatos munkákban nem vettem részt, mégis betekintést nyerhettem a munkák színvonalába, és csak a legjobbakat mondhatom. Egyébként a kísérleti adatokat a beosztott kutatók „termelték”, a ’98 augusztusában rajtaütésszerûen elkobzott kísérleti jegyzõkönyvekben az ellenfelek nem találták csalás nyomait, ez fel sem merült.

A Rowett Intézet Audit bizottságot alakított Pusztai Árpád elkobzott mérési eredményeinek értékelésére. A bizottságban – érdekes módon – egyetlen táplálkozástanban járatos szakértõ sem volt (Fedoroff és Pusztai, 2006). Az 1998. október 28-án nyilvánosságra hozott Audit Report „Pusztai eredményeit értékelhetetlennek, és a belõle levont következtetéseket alaptalannak ítélte” (Sajgó, 1999). Az auditálási szabályok alapján a Rowett köteles volt Pusztai adatait visszaszolgáltatni és lehetõséget biztosítani számára, hogy kommentálja az Audit Reportot. Pusztai az Audit Reportot és a maga Alternative Reportját kérésre elküldte több mint húsz kutatónak, a világ minden tájára (Pusztai, 1999a). 1999. február 12-én 13 országból 24 tudós a Guardianben közzétett Memorandumban tiltakozott a Rowett belsõ ellenõrzésének következtetései ellen: „Mindannyiunkat, akik ismertük Dr. Pusztai munkásságát vagy együtt dolgoztunk

vele, sokkolta, hogy a Rowett milyen durván kezelte õt, s még inkább az eseményekkel kapcsolatos áthatolhatatlan titkolózás.” Lehetséges, hogy késõbb még többen csatlakoztak, mert bár Pusztai a Biokémiában 24 kutatót említ, Andrew Rowell könyvében 30 tudóst ír, és én is 30 nevet számoltam össze az aláírók között, köztük Sajgó Mihályét és Baintner Károlyét.

A

kutatók összehasonlítván az auditot és az alternatív beszámolót, egyértelmûen Pusztai állításainak érvényessége mellett törnek lándzsát, szorgalmazzák tudományos folyóiratokban való közlését, valamint arra szólítanak fel, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé kell tenni a lektori beszámolókat. „Nincs bennünk kétség, hogy a lektorálások nyomán feloldható lesz majd az állítólagos csalás stigmája, és helyreállítható lesz Dr. Pusztai tudományos hitelessége.” Valamint a lényegi azonosság ellenmondásaira is rávilágítanak: […] a GNA-GM-burgonyák patkányok által történõ fogyasztása jelentõs eltéréseket eredményezett a kontroll vizsgálatokhoz képest a szervek súlya, valamint az immun-válaszkészség csökkenése terén. Szintén elég erõs bizonyítékok voltak arra nézve, hogy a GNAGM-burgonyák nem voltak kellõ mértékben azonosak a szülõ-burgonyákkal, és a GNA-GM-burgonyák két vonala is eltérõ volt. Ez nagyon határozottan felveti a további kutatások szükségességét. (The Pusztai Memorandum, 1999).

Egy, az interneten közzétett anonim írás eközben egyenként kritizálja a véleményt nyilvánító tudósokat, és a Greenpeace akciójának állítja be a memorandumot – amirõl persze nincs szó (Darvas, 2000).

„Megalapozatlan félelemkeltés” Dudits Dénes géntechnológus 1999 júniusában így foglal állást a Biokémiában, „A géntechnológia szerepvállalása a növénytermesztésben: a Pusztai-botrány üzenete” címû, „Optimizmus és hitvallás” alcímû cikkében: A Pusztai Árpád által elindított kampány azért tekinthetõ kifejezetten félrevezetõnek és károsnak, mert egy korai fázisban félbeszakadt kísérletet ragad ki példa-

2000

21

ként, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy kísérletei egyetlen láncszemet jelenthetnek egy közel évtizedes fejlesztési folyamatban. […] Pusztai Árpád jelentése, illetve a terjedelmes irodalom a Rowett Kutató Intézet honlapján belül megtalálható. Különösen aggasztó a média torzító, felfokozó hatása. Igen nagy a kutató felelõssége, hogy ne adjon tápot megalapozatlan félelemkeltésre. A magyar lakosság – köszönhetõen a kiemelt figyelemnek – félreinformálása olyan jól sikerült, hogy az emberek nem mertek zöldséget vásárolni. Mindez azért, mert egy fejlesztési projekt kezdetén problémák jelentkeztek.

Pusztainak a vitára írt összefoglaló válasza éppen egy évvel késõbb, 2000 júniusában jelent meg, ebben olvashatók az alábbiak: A GM-párti tudósok állandóan csepülik a napi sajtót, mert ezek, mint állítják, szenzációhajhászásuk miatt mindent meghamisítanak. Kétségtelenül ebben van valami igazság. Sajnos a Biokémiában és a Magyar Tudományban megjelent cikkek is jó példáját adják annak, hogy a tárgyi tévedések, félremagyarázások, túlzások, rosszindulatú és kiragadott idézetek használata nem csak a zugsajtó privilégiuma. Vegyük példaként Dudits Dénes akadémikus cikkét a Biokémiában. Az ember azt gondolná, és joggal, hogy ha egy elismert és magas pozíciójú tudós véleményt nyilvánít egy ilyen fontos és a szakmájába vágó problémával kapcsolatban, elõzõleg részletesen elolvassa a mûvet, amit kritizálni akar, elemzi az adatokat, felméri az azokból eredõ következtetések helyességét, és ezután mondja el véleményét. Ezzel szemben mi történt? Dudits akadémikus a Biokémiában írott cikkében ugyan hivatkozott a Rowett Kutatóintézet honlapjában közölt adatainkra, de miután ezek elolvasására nyilván nem tudott elég idõt szakítani, többségüket félreidézte. Csak néhány példát ragadok ki. Nem indítottam el semmiféle kampányt, sem a GM-élelmiszerek ellen, sem mellettük. Egy tv-program 150 másodpercében a nem tesztelt, de már közforgalomban lévõ GM-élelmiszerek esetleges veszélyességével kapcsolatos aggályaimról beszéltem az angol közönségnek, és ezt teljesen jogosan tettem, miután a Rowett Kutatóintézetben folyó kísérleteket az angol adófizetõk finanszírozták, és hasonló, a biotechnológiai vállalatoktól független, kísérletsorozat nem létezett, és még ma sem létezik. Dudits akadémikus szerint én figyelmen kívül hagytam, hogy ezek a „korai fázisban félbeszakadt kísérletek […] egyetlen láncszemet jelenthetnek egy közel évtizedes fejlesztési folyamatban”. Sajnos cikkében idézett irodalmi hivatkozásai ezt nem erõsítették meg, pedig a magam részérõl szívesen vettem volna, ha ennek a láncszemnek legalább egyik-másik kimagasló példáját közölte volna, mert tudomásom szerint ezt az évtizedes fejlesztési

22

2000

folyamatot csak egy nem független (a Monsanto kutatói által írott) cikk jelzi. […] Dudits akadémikus nyilvánvalóan nem érti a különbséget, amit az angol fogyasztóközönség kiválóan érzett: a Rowettben a biotechnológiai vállalatoktól függetlenül folytatott kutatómunka és a biotechnológiai vállalatok tudósainak kutatása között a lényeges különbség az volt, hogy nekünk nem fûzõdött semmi érdekünk ahhoz, hogy GMburgonyáink különböznek-e a konvencionális burgonyától vagy sem. A mi munkánk hitele 40 év tapasztalatain és 280 – nemzetközi tudományos folyóiratokban közölt – cikken alapult, és ami a legfontosabb, mi nem csupán függetlenek voltunk, de az angol közönség is annak látott bennünket (Pusztai, 2000).

1999 februárjában a Royal Society (az Egyesült Királyság Tudományos Akadémiája) 19 tagja nyílt levélben támadást intézett Pusztaiék ellen. Bejelentették a nyilvánosságnak – feltehetõen a Memorandumra válaszul – hogy felül fogják vizsgálni Pusztaiék eredményeit. „Az ügy egyre nagyobb hullámokat vetett, eljutott egészen a brit Parlamentig, ahol a Tudományos és Technológiai Bizottság (Science and Technology Committee) hallgatta meg mindkét felet” (Sajgó, 1999). 1999 március 8-án volt a meghallgatás.16 Forgassuk vissza az idõt 1998. augusztus 10-re. Megpróbáltatásaid ismeretében most mit mondanál? – kérdezi tõle egy 2004-es interjúban Sajgó Mihály. – Mikor a televíziós interjúmról a brit parlament tudományos bizottsága faggatott, akkor a kérdésük ugyanez volt. Válaszom is ugyanaz, mint akkor volt: a mondanivalómat még világosabban és részletesebben fogalmaztam volna meg. Ha tudtam volna, hogy fõleg azzal fognak vádolni, hogy én abban nem publikált tudományos eredményeket közöltem, nem tartottam volna magam az intézettel való hallgatólagos megállapodásomhoz, és legalább a genetikai módosításhoz felhasznált gén nevét és még néhány alapvetõ fontosságú adatot közöltem volna. Ezzel sok félreértésnek és félremagyarázásnak vettem volna elejét. Véleményem akkor is, és most is az, hogy a biotechnológiai ipar olyan genetikailag módosított termékeket próbál ráerõszakolni az emberekre, amiket nem teszteltek kielégítõen és így biztonságuk a legjobb esetben is kérdéses.

Számomra Bertam Verhaag (nálunk sajnos nem hozzáférhetõ) Scientists under Attack (Tudósok célkeresztben) címû filmjébõl derült ki az a fontos momentum, miszerint a Bizottság döntése alapján oldották fel Pusztai hallgatási kötelezettségét. Ám volt munkatársait, köztük feleségét, a

táplálkozástudós Bardócz Zsuzsát továbbra is életfogytig tartó nyilatkozási tilalom sújtja. „A kormány végül is a Royal Society-t kérte fel állásfoglalásra” (Sajgó, 1999).

Patkányok és emberek A Rowett-tõl bekért nyers kutatási adatokat a Royal Society bizottsága anonim szaklektoroknak adta ki. Az elsõ anonim lektor egy „táplálkozástan iránt érdeklõdõ fiziológus”, a második egy „kvantitatív genetikus”, a harmadik egy „táplálkozástanban is jártas fiziológus”, a negyedik egy „statisztikában és klinikai vizsgálatok terén jártas egyén”, az ötödik egy „táplálkozástudományi szakértõ” volt. A hatodikról a dokumentum alapján (számomra legalábbis) nem derül ki a foglalkozása. Õ ugyanakkor jelentését két verzióban is elküldte a koordinátor Rebecca Bowdennek, aki továbbította azokat a tudósnak. Pusztai ugyanis kommentálhatta õket (Royal Society, 1999). Pusztai ezt válaszolja a táplálkozástan iránt érdeklõdõ fiziológusnak: Attól tartok, hogy ez a jelentés igen gyenge. A lektor úr/hölgy, úgy tûnik, nincs nagyon kapcsolatban az aktuális táplálkozástudományi eseményekkel, és kommentárjainak relevanciája kétséges. Így az a javaslata, hogy patkányok helyett inkább nyulakat kellene használni, elég meghökkentõ. Továbbá, mivel embereken még soha nem végeztek ilyen kísérleteket, lehetetlen eleget tenni annak a kérésének, hogy ilyen tanulmányokra vonatkozó referenciákat közöljünk. Ezen túlmenõen, az úr/hölgy azon panasza, miszerint a két Rowett beszámoló nem tartalmaz részleteket a kísérleti étrendekrõl, illetve, hogy a kísérleti jegyzõkönyvek egyéb részletei is kimaradtak, nem kellett volna, hogy meglepje õt, mivel a belsõ használatra készült feljegyzések általában nem tartalmaznak ilyesféle részleteket.

A 3. szaklektor – a táplálkozástanban is jártas fiziológus – irománya Pusztainál kiveri a biztosítékot. Ez volt a legigazságtalanabb, legkevésbé professzionális és leginkább torzító lektorálás, amelynek valaha is – legnagyobb szerencsétlenségemre – kitettek. […] Messzemenõen valószínûtlen, hogy ez lektor úr/hölgy elolvasta volna a beszámolókat, mert a tényszerû információk, melyeket idézett, s amelyek a 4 kísérleti diéta fehérjetartalmára vonatkoztak, teljes mértékben tévesek voltak. Minthogy szerinte ezek értékei 5, 5, 7,5 il-

letve 10%-ot mutattak, miközben a tényleges értékek 6, 6, 8,4 illetve 16%-osak voltak.

Majd felhívja a lektor figyelmét – aki szerint a nyers krumpli nem megfelelõ a patkányoknak – hogy a humán táplálkozás kb. 30 százaléka is nyers vagy alig fõtt ételekbõl áll. Pusztai végsõ megjegyzése: Nem tudom osztani e lektor optimizmusát, miszerint bármely, a piacra szánt GM-burgonyát elõbb minden bizonnyal a megfelelõ metodológiával tesztelni fognak, különösen azért, mert jelenleg nem létezik olyan elõírás, amely szerint a „lényegileg azonosnak” ítélt bármely GM-gabonát biológiai tesztelésnek kellene kitenni. Mindenesetre nem létezik megfelelõ metodológia.

A tudós a „statisztikában és klinikai vizsgálatok terén jártas egyénnek” is elmagyarázza, miért téves azon állítása, hogy rosszak volnának a kontrollcsoportok stb., és hogy miért nem igaz, hogy csoportonként 6 patkány túl kevés lenne. Végül a 6. lektornak ezt írja: E lektori jelentés két verzióban létezik: az egyik, amely május 11-én érkezett, megkísérel viszonylag objektív lenni. A második verzió faxon érkezett Bergenbe (ahol éppen egy kísérlet kellõs közepén voltam), május 13-án, 35 perccel azon határidõ lejárta elõtt, amelyet a Royal Society számomra valamennyi lektori jelentés kommentálására adott. Mellesleg nem volt semmiféle magyarázat arra vonatkozóan, hogy ennek a lektor úrnak/hölgynek miért kellett egy második verzióban is elküldenie megjegyzéseit, de mivel a második verzió sokkal durvább volt, mint az elsõ, és teljesen elítélte a munkámat, az implikációk világosak voltak. A lektor urat/hölgyet nyilván megkérték, hogy fogalmazzon élesebben munkám kritikájában, mivel az elsõ verzió nem volt eléggé kemény ahhoz képest, amit vártak tõle. Ebbõl kifolyólag nem tudok komolyan válaszolni az általa felvetett pontokra, mivel nem lenne nyilvánvaló, hogy melyik verziót tekintem a lektor úr/hölgy valódi véleményének és kritikájának. Ugyanakkor tanulságos lehet kiemelni a két verzió közötti különbség néhány kirívó példáját. Elsõ verzió, 6–7. pont: „Világosan látható, hogy ezen eredmények értelmezése több okból kifolyólag is problematikus.” Ez a második verzióban a következõre változik: „Lehetetlen a jelenlegi tanulmány alapján azt állítani, hogy a génmódosított burgonyák csökkentették a patkányok immunreakcióit.” Elsõ verzió: „Az ezen adatok értelmezését illetõen óvatosságra intõ valamennyi tényezõ…” a módosított

2000

23

verzióban: „Ezen tényezõk mind arra utalnak, hogy az adatok nem megalapozottak” (Pusztai, 1999b).

1999. május 18-án a Royal Society sajtókonferenciát tartott. Az összefoglaló vélemény júniusi dátummal található meg az interneten. (Royal Society, 1999) Állásfoglalásukról Sajgó Mihály így tudósít a Biokémia júniusi számában: Az állásfoglalás […] négy pontban foglalja össze következtetéseit: 1. … a rendelkezésünkre bocsátott információ alapján a Rowettben készült jelentés alapját képezõ munka sok tekintetben rosszul tervezett, kivitelezett és értékelt, abból semmiféle következtetés nem vonható le. 2. Nem találtunk a GM-burgonya káros hatására vonatkozó adatot. Ahol az adatok mutattak valamiféle csekély különbséget a GM és nem-GM (szülõi) burgonyák hatásában, e különbségek értékelhetetlenek voltak a kísérletek technikai korlátjai és a statisztikai tesztek téves használata miatt. 3. A kérdéses munkát egyetlen meghatározott állatfajjal végezték, melyet egyetlen meghatározott módszer alkalmazásával, egyetlen meghatározott génnel módosított, egyetlen meghatározott termékkel etettek. Jóllehet a kísérleteket szakszerûen végezték, nem vonható le általános következtetés a genetikailag módosított élelmiszerek humán ártalmasságáról vagy ártalmatlanságáról. Minden egyes GM-élelmiszert külön kell megvizsgálni. 4. Az egész epizód legfõbb tanulsága annak fontossága, hogy a kutató tudósok kutatási eredményeiket bírálatra hajlandó társaiknak bemutassák, mielõtt azokat a nyilvánosság elé tárják (Sajgó, 1999).

Az Royal Society bizottsága nem fogadta el Pusztai Árpád érvelését, mely szerint a Tv interjúban nem közölt adatokat, és azon eredményei, melyeket a társaság, megkapott, azok belsõ intézeti dokumentumok voltak, ezért nem volt szükség a hiányolt peer review bekérésére. A bizottság arra sem volt hajlandó, hogy a „vádlott”-at személyesen meghallgassa (Rowell, 2003: 103–114). A kifogásolt statisztikai és egyéb módszereket Pusztai a korábbiakban közel negyven megjelent cikkében alkalmazta és ismertette, s a szóban forgó GM-burgonyaprojekt konkrét tervét elõzetesen egy állami intézmény, a BBSRC (a Biotechnológiai és Biológiai Tudományok Kutatási Tanácsa) hagyta jóvá. Sõt, 28 rivális kutatócsoport közül választották ki Pusztaiék csapatát. Ráadásul, amikor ugyanõk GM-borsó hatását vizsgálták

24

2000

patkányokon, és ebben az esetben nem találtak aggodalomra okot adó jelenségeket – ez (a szintén 1999-ben megjelent tanulmány) nem keltett érdeklõdést, s nem támadta senki a kutatás egészen hasonló metodikáját (Darvas, 2000).

„Lélegzetelállító arcátlanság” 1999. május 29-én a Lancet nevû tekintélyes orvosi lap 37 éves fõszerkesztõje, Richard Horton „A genetikailag módosított élelmiszerek egészségügyi kockázata” címmel merész szerkesztõségi cikket közöl: Tekintettel a génmódosítással kapcsolatos gátlástalan kereskedelmi közelítésre, talán nem meglepõ, hogy a vállalatok kevés látható figyelmet fordítottak a genetikailag módosított élelmiszereknek az egészségre potenciálisan káros hatásaira. Ugyanakkor megdöbbentõ, hogy az amerikai FDA nem módosította az 1992ben elfogadott álláspontját a genetikailag módosított élelmiszerekrõl. Idén januárban bejelentették: „Az FDA nem tartotta szükségesnek, hogy átfogó tudományos vizsgálatot folytasson a genetikailag módosított növényekbõl származó élelmiszerekkel kapcsolatosan, ami konzisztens az 1992-es politikájával.” A politikájuk szerint a GM-növényekre a potenciális egészségügyi kockázatokat illetõen csak ugyanannyi figyelmet kell fordítani, mint bármely más új élelmiszerre. Ezt az álláspontot képviselik, annak ellenére, hogy jó okok vannak arra, hogy azt higgyük, speciális kockázatok is létezhetnek.

Magyarán Horton a szubsztanciális ekvivalencia elvének tarthatatlanságára utal. Majd reagál a Royal Society Pusztaiékat elmarasztaló közleményére. Miközben a cikk végén – név nélküli utalással – az Ewen és Pusztai párost is némi kritikával illeti (szerencsésebb lett volna, ha mindenekelõtt publikálják eredményeiket), erõteljesen támadja a tudományos intézményt: Múlt héten beszámoltunk róla, hogy a Royal Society áttekintette Pusztai és kollégáinak bizonyítékaiból azt, amit tudott, és elhibázottnak találta azokat, ami lélegzetelállító arcátlanság a Rowett Kutatóintézet kutatóival szemben, akiket munkájuk teljes és végsõ publikálása alapján kellene értékelni. A Brit Orvosi Társaság mindeközben vetési moratóriumot kért a GM-növényekre. Az Egyesült Királyság Kormánya – a nemzeti tradíciókkal összhangban – vacillált. Végül május 21-én a kormány prezentálta kutatási javaslatait a ge-

netikailag módosított élelmiszerek lehetséges egészségügyi kockázataira vonatkozóan (Horton, 1999a).

Az Egyesült Királyság Parlamentje, persze, nem szavazta meg a moratóriumot. 1999. július 3-án Peter Lachmann, a Royal Society alelnöke, a brit akadémia orvostudományi elnöke is felveszi a kesztyût. Horton szerkesztõi levelét és Pusztaiék napvilágot látott eredményeit a Royal Society nyilatkozatának stílusában támadja. Illúziónak tartja, hogy az élelmiszerek valaha is kockázatmentesek voltak. Távolabbi terveink szerint – írja – só- és szárazságtûrõ, árnyéktoleráns és hasonló növények oldják majd meg a világ növekvõ élelmiszerellátási gondjait (Darvas, 2000).

1999. augusztus 21-én Pusztaiék is bekapcsolódnak a Lancet-vitába: Minden képzeletet felülmúl, hogy a „rosszul tervezett, rosszul kivitelezett és pontatlanul értelmezett kísérletek” a közvéleményt majdnem egy éven át ilyen mélyen foglalkoztató vitát eredményeztek.

Majd Hortonhoz intézik a szót: Az ön szerkesztõségi cikke helyesen állapítja meg, hogy a Royal Society valójában nem volt minden tény birtokában. Így nehezen érthetõ, hogy miként vonhatták le azt a következtetést – Pusztainak egy olyan, [az intézetnek] belsõ használatra szánt beszámolójából, amely nem tartalmazott erre vonatkozó részleteket –, hogy a GM-burgonya kísérletek „rosszul tervezettek és rosszul kivitelezettek” voltak. A Royal Society soha nem véleményezte az 1995-ös eredeti kutatási tervezetet, és soha nem is kért másolatot abból. Ezt a hiányosságot csak tovább súlyosbította, hogy a Royal Society nem mutatott hajlandóságot arra, hogy Pusztai átfogó együttmûködésre vonatkozó ajánlatát elfogadja. Sõt, miután a szövettani eredmények kulcsfontosságú részletei sohasem jutottak el hozzájuk, több mint zavarba ejtõ, hogy a Royal Society meg nem nevezett szakértõi miért ítélték el olyan nyomatékosan a GM-burgonya kísérleteket. A Royal Society kéretlen beszámolója, amelyet titkos „lektorok” készítettek, kifogásolható, mivel annak számos befolyásos bizottsága biotechnológiai vállalati érdekeltségû tanácsadókkal van tele. […] Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszerügyi Hivatala és különbözõ biotechnológiai vállalatok által végzett kimerítõ biztonsági kísérleteket követõen 1999 elejéig mindössze egyetlen publikációt közöltek a GM-szója állati takarmányként történõ felhasználásáról.

Lachmann azt állítja, hogy …nincs semmiféle kísérleti tapasztalatunk vagy bármiféle valószínûsíthetõ mechanizmus, amely arra utalna, hogy a genetikus módosítás folyamata veszélyessé teheti a növények fogyasztását az emberek számára”, bár jelenleg úgy néz ki, hogy a technológiát illetõen az FDA felülbírálta saját biztonsági szakértõit. Sokat segítene, ha az efféle önkényes véleményeket alátámasztanák emlõsökkel végzett biológiai, táplálkozási és immunológiai vizsgálatok eredményeinek publikálásával, mielõtt a GM-növényeket bevezetnék az emberi táplálkozásba. Kevés figyelmet fordítottak eddig a krónikus tápcsatornai betegségek miatt abnormális emésztésû emberekre. Az élelmiszerekbõl a bél nyálkahártyájába könnyen bekerülhetnek virális DNS-ek, amelyek rekombinációs „forró pontként” mûködhetnek, és így megnõhet a bélfalban keletkezõ új vírusokkal való fertõzés veszélye. Hasonlóképpen, azokban az országokban, amelyekben a HIV-1 fertõzés népbetegség, az a feltételezés, miszerint a GM-élelmiszer vírusos összetevõje ártalmatlan, téves lehet.

Lachmannak azon vélelményére, hogy ma is 300 millió amerikai és egymilliárd kínai eszik – hisztéria nélkül – GM élelmiszereket, így reagálnak: Kevesen kérdõjeleznék meg lapjuk szerzõinek jóindulatát, azonban más, hasonlóan érvényes vélemények nem vágnak egybe azzal a nézettel, hogy a GM-út az emberiség megmentésének egyetlen lehetséges útja. Reméljük, hogy szerzõik nem tévednek az amerikaiak és kínaiak millióinak egészségügyi kilátásait illetõen, akik már évek óta jelentõs mennyiségû nem tesztelt, ám „biztonságosnak” minõsített GM-élelmiszert fogyasztanak. Az Egyesült Királyságban senki sem lehet teljességgel biztos, hogy fogyasztott-e GM-élelmiszert vagy sem, a tengerentúli fogyasztókról pedig nem lehet kijelenteni, hogy nem voltak hátrányosan érintve, ameddig a krónikus tüneteket nem azonosítják, nem hasonlítják össze, és nem publikálják.

Itthon a Biokémia folyóirat (már idézett hozzászólói) markánsan reflektálnak a Royal Society eljárására is. Dudits Dénes ezt írja 1999 júniusában: Minden tudós, kutató csinál rossz, elhibázott kísérleteket. Ez azonban nem ad alapot ahhoz, hogy a nyilvánosság elé álljunk, és világra szóló általános következtetéseket vonjunk le. […] Pusztai Árpád adatai azon túl, hogy a kísérletek megismétlését sürgetik, sok figyelmet nem érdemelnének. Hiszen még szakmai közleményben sem jelentek meg […] Ráadásul súlyos szakmai kételyek merülnek fel a kísérleti eredményeket és azok interpretálását illetõen. Ezt erõsíti meg a

2000

25

Royal Society vizsgálatának eredménye, amely hibás tervezésrõl, kivitelezésrõl és analízisrõl ad számot a kísérletekkel kapcsolatosan. Ez a tekintélyes szervezet Pusztai Árpád következtetéseit megalapozatlannak tartja. Nem állom meg, hogy ne térjek ki a Royal Society-nek a Balkánon meglepetést sem keltõ, névtelen nyilatkozatára, amelyet a Lancet nevû tudományos folyóirat szerkesztõsége „lélegzetelállító arcátlanságnak” minõsített, s ami mindjárt azután jelent meg, hogy a British Medical Association moratóriumsürgetõ felhívást tett közzé a GM- élelmiszerekkel kapcsolatban

– írja Darvas Béla „Nézõpontok, ha különböznek (Hommage to Árpád Pusztai) Dudits Dénes gondolatainak vitatása” címû, 1999 decemberi cikkében. Venetianer Pál biológus is megnyilvánul „A nézõpontok valóban különböznek” címû hozzászólásában, ugyanebben a számban: Egyébként én sem kívánok Pusztaival foglalkozni, mert egyáltalán nem szégyenlem, hogy – nem lévén élelmiszer-toxikológus (úgy tudom Dudits Dénes és Darvas Béla sem az) – egy e területet érintõ szakmai vita megítélésénél jobban bízom a Royal Society által felkért semleges bizottság véleményében, mint a sajátoméban. Az egyéni – és nem hozzáértõ – vélemény különösen gyanús, ha azt csak az egyik fél álláspontjának figyelembevételével (Darvas ugyanis két Pusztai-közleményre hivatkozik) alakítják ki. Ha a Lancet arcátlannak nevezi a Royal Society-t, ez az õ ügyük, én – innen a Balkánról – ettõl inkább óvakodnék. Darvas azonban nemcsak Pusztait védelmezi Dudits ellen, hanem a géntechnológiát is támadja (Venetianer, 1999a).

A valótlan állítások, téves feltételezések és vélelmek, melyek eredete, emlékezzünk csak, a Royal Society anonim lektoráig vezethetõ vissza, például hogy Pusztaiék túl kevés patkánnyal dolgoztak, meg hogy éheztették szegény jószágokat, részben visszaköszönnek a Biokémiában közölt magyar reflexiókban is. „A hóvirág lektin és a szintézisét biztosító gén lehet-e ludas a károsító hatásért?” – teszi fel a költõi kérdést Dudits Dénes, majd így folytatja: A kérdésre maga Pusztai Árpád vizsgálatai adnak egyértelmû választ, hogy nem. Ugyanis a kontrollburgonyához adott 1200 mikrogramm/g mennyiségû lektin nem okozott károsodást. Különben is 20 perces, 110 °C-s fõzés után a transzformáns gumókban is csak nyomokban mutatható ki a hóvirág lektin. A félbemaradt kísérlet adataival igen sokan foglalkoznak. 12 patkány

26

2000

adatai sokszor nem elégségesek a megbízhatóság kimondásához (Dudits, 1999).

Pusztai viszont rámutat, hogy Dudits: A részletekben úgyszintén – komoly tudóshoz nem illõ pontatlansággal – sokat tévedett. Így például a kontrollburgonyához a kísérletekben nem 1200, hanem csak 30 mikrogram hóvirág lektint adtunk 1 g táphoz. Nem 20 percig, hanem 60 percig fõztük a burgonyát, és nem 110 °C -on, hanem a víz normális forráspontján, 100 °C -on. A lektin a fõzés után nem nyomokban maradt vissza, hanem az eredeti mennyiség 20%-ában. A kísérletekben nem 12 patkányt használtunk, hanem csoportonként hatot. Így például az elsõ két kísérlet mindegyikében 42 állatot (Pusztai, 2000).

Ez a „túl kevés patkány” leitmotiv az évekkel késõbbi bírálatokban is megjelenik. Sõt olykor a hazai tudományos-ismertterjesztõ szakirodalomban is vissza-visszatér. (Lásd majd a „Szöveg és interpretáció” címû fejezetet!) „Nevetnénk rajta, ha nem lenne sírnivaló”– írja Pusztai a szakszerûtlen felvetésekre írt válaszában. (Ferodoff és Pusztai, 2006). Érdemes megjegyezni: az a lényeg, hogy fiatalok legyenek a kísérleti állatok, és hogy a kiinduló pillanatban megközelítõleg azonos súlyúak. De térjünk vissza Pusztainak a Biokémiában közölt, összefoglaló válaszához: Sajnos Dudits akadémikus nincs egyedül kísérleteink félremagyarázásában. Venetianer Pál akadémikus is azzal érvel, hogy senkinek sincs oka azt feltételezni, hogy a Royal Society és más neves testületek tudósai ne lennének pártatlanok, mikor a GM-technológia érdemeit hirdetik vagy éppenséggel a mi GM-burgonyával végzett kísérleteinket támadják. Sajnos, miután ezek a tudósok nem szeretik a nyilvánosságot, és kritikájukat név nélkül közölték, az egyszerû emberben olyan gondolatok is támadhatnak, hogy esetleg valami takargatnivalójuk van. Az angol közvélemény is érezte a különbséget a Royal Society kritikusai és az eredményeink mellett kiálló 24 nemzetközileg elismert kutató között, akik aláírták memorandumukat, és nem bújtak névtelenség mögé (Pusztai, 2000).

A Lancet-vita 1999. október 16-án végre sikerült publikálni a Pusztai és Ewen kutatásból az egyik tíznapos kísérlet eredményeit a Lancetben, „A hóvirág lek-

tinnel genetikailag módosított burgonyát tartalmazó étrendek hatása a patkányok vékonybelére” címmel (Ewen és Pusztai, 1999a). Fontos nyomatékosítani, hogy Pusztai a tévében a 110 napos kísérletet említette, az Alternative reportban mind a négy kísérletrõl beszámolt, a Lancetben viszont csak az egyik 10 napos vizsgálat konkrét eredményeit közölték. Pusztai és Ewen olyan paramétereket követtek nyomon, amelyek a GM-élelmiszert fogyasztó embereken nem vagy csak nehezen vizsgálhatók. Azt találták, hogy a GM-burgonyát legalább egy héten át és a diéta nagy százalékában fogyasztó patkányoknál a gyomorés bélhámsejtek gyorsabban szaporodtak, minek következtében szignifikánsan megvastagodott a vékonybélben az ún. kriptákat tartalmazó réteg. Ez a bélnek egy jól ismert reakciója mindenféle káros hatással szemben. A morfometriai vizsgálat jelentõs gyakorlatot és felkészültséget igényel, ami a jelen esetben megvolt, és az eredményeket Európa vezetõ orvosi lapjában, a Lancet folyóiratban publikálták. Ez a lap szövettani felvételeket nem közöl, a morfometria alapjául szolgáló képeket a szerkesztõségben letétbe kellett helyezni. Én egy elõadáson láttam a kivetített képeket, és számomra ez sokkal meggyõzõbb volt, mint a cikkben közölt csupasz számok – írja a Biokémiában Baintner Károly 2004-ben.

Horton ugyanabban a számban, melyben közli a Pusztai és Ewen dolgozatot, igen terjedelmes szerkesztõségi cikket is szentel a témának „Genetikailag módosított élelmiszerek: »abszurd« aggályoskodás vagy üdvözlésre méltó párbeszéd?” címmel (Horton, 1999b). Elsõként Peter Lachmannhoz intézi szavait, aki még elõzõleg a Lancet július 3-i számában bagatellizálta a genetikai módosítás veszélyeit. Lachmann akkor ezt írta: „Önérdekû csoportoknak a bulvársajtó által […] támogatott azon kísérlete, hogy ezt az egész technológiát veszélyesnek és immorálisnak állítsák be, nemcsak szomorú az Egyesült Királyság számára, hanem abszurd is” (Lachmann, 1999a). Horton tehát elõször Lachmann idézett mondatával polemizál, majd Pusztaiékkal kapcsolatosan a következõket írja: Azokat az adatokat, amelyeken ez a médiahajcihõ alapult, a független véleményformálás lehetõvé tétele céljából a Lancet e heti számában – 18 hónappal az elsõ benyújtásuk után – publikáljuk. Stanley Ewen és Pusztai tanulmányát folyóiratunk 1998 vége felé kapta meg. Azóta hat szakágazat lektorával lektoráltattuk

– egy élelmezéstudományi kutatóval, egy humán patológussal, egy állatorvos patológussal, egy agrár-genetikussal, egy növény molekuláris biológussal és egy statisztikussal –, akik több tisztázó kérdést tettek fel a tanulmány tervezését, a laboratóriumban használt módszereket, a használt statisztikai próbákat illetõen.

Az a tény, hogy nem a szokásos három, hanem hat szaklektorral nézeti át az anyagot, arra utal, hogy Horton – mint látni fogjuk, nem alaptalanul – félt, így döntését be akarta biztosítani. Egy közülük azt ajánlotta, utasítsuk el a cikket, mások a publikálást támogatták. A szerzõk háromszor is17 átjavították a kéziratukat, hogy megfeleljenek a lektorok kritikáinak. A Pusztai-féle adatoknak a Royal Society általi belsõ lektorálása alapján született viszont az az elátkozó verdikt, miszerint a tanulmány „…tervezése, kivitelezése és értékelése sok szempontból hibás, valamint semmilyen következtetést nem lenne szabad levonni belõle.” De akkor vajon miért publikáljuk az anyagot? A válasz részben az Egyesült Királyság tudományos fõtanácsadója, Robert May, 1999. februári nyilatkozatában kereshetõ. Õ – miközben kritizálta a kutatóknak a „GM-élelmiszerek kiszámíthatatlanságával és biztonságával kapcsolatos elsöprõ következtetéseit” – rámutatott arra a frusztrációra, amely rátelepedett az egész vitára: „Pusztai munkásságát soha nem referálták, annál is kevésbé publikálták, így az ellentmondó állítások és ellenállítások értékelésének szokásos menetét nem lehet követni”.

Ha még emlékszünk rá, Robert May volt az összehangolt lejárató kampányban részt vevõ egyik akadémikus szereplõ. Tõle származik a maliciózus koktél-hasonlat. (Lásd a „Félremódosított tájékoztatás” címû fejezetet!) E problémára lektoraink is felhívták a figyelmet, akik közül az egyik, miközben amellett érvelt, hogy az adatok „hibásak”, azt is megjegyezte, hogy „szeretném látni, hogy [ezt a munkát] a széles nyilvánosság számára publikálják, hogy a területen dolgozó többi kutató maga dönthesse el, hogy elfogadja-e. […] Ha a tanulmányt nem publikálják, a szerzõk arra fognak hivatkozni, hogy összeesküvést szõttek az információk eltitkolására.”

A Pusztaiék eredményeit pocskondiázó vagy ignoráló angol és magyar honlapokon általában kizárólag a következõ két, általam kurzivált mondatot szokták idézni, a kontextusból kiemelve: „Ewen és Pusztai kutatási eredményeinek publikálását egyes újságok beszámolóival ellentétben nem

2000

27

Pusztai korábbi állításai »igazolásának« kell tekinteni. Ellenkezõleg, a megfelelõ lektorálás és átírás után publikált tanulmány olyan beszámolónak tekintendõ, amely további tudományos figyelmet érdemel. Ilyen szélesebb körû értékelés kezdetét jelentheti a Lancet e heti számában Harry Kuiper és kollegái által írt kommentár.” Érdemes azonban innentõl is áttekintenünk a szöveget: Azt követõen, hogy ezen adatok vázlatos részleteit tavaly publikálták, több köztiszteletnek örvendõ tudós és tudományos intézmény indítványozta, hogy a kormányzat körültekintõbben vizsgáltassa meg a GMélelmiszerekkel kapcsolatos kutatásokat. Így például maga a Royal Society is – GM-növényekkel kapcsolatos nyilatkozatában – azt ajánlotta, hogy „az antibiotikum-rezisztens mikroorganizmusoknak az antibiotikus ellenállást jelzõ gének GM-élelmiszerekbõl történõ átvitelébõl eredõ bármely további növekedését el kell kerülni.” […] Ezek a reakciók a genetikai módosítás tudományát illetõen kellõképpen óvatos közelítést tükröznek. Egyaránt tükrözik az „önérdekû csoportok” és a széles nyilvánosság körében megfogalmazódott aggályokat. Ezen aggályok furcsának, sõt irracionálisnak tûnhetnek, ha azt vesszük, hogy a GM-élelmiszereket az Egyesült Államokban minden különösebb fogyasztói aggodalmaskodás nélkül vezették be. Mivel magyarázhatók mégis? Azzal, hogy Európa egy „kergemarhakór utáni” érában él, ahol a társadalom megtanulta, hogy a BSE járvány az ipar által vezérelt, ellenõrizetlen gazdálkodási változások közepette keletkezett és hogy a kockázatoknak a kormány és más, tudományos hatóságok részérõl történõ elhárítása nem sokat ér.

Horton itt egy nagy kormányzati blamázsra utal. A szarvasmarha és birka tetemeket fehérjepótlásra adták a szarvasmarhák táplálékához, ezért kaptak kergemarhakórt (BSE). A kormány „kommunikációs stratégiája” a járvánnyal kapcsolatban katasztrofális volt. Érdemes ideollózni Pusztai véleményét a Biokémiából, aki a GM-élelmiszerek fogyasztástól húzódozó lakosság reakcióit így magyarázza: Nem lehet csodálkozni az emberek elutasító magatartásán, hiszen a biotechnológiai vállalatok PR-gurui nem magyaráztak semmit, csak elintézték a közönség tájékoztatását egy frázissal: mindenki legyen nyugodt, mert a GM-élelmiszereket vagy a vállalatok maguk, vagy pedig az FDA részletesen és minden más élelmiszernél tökéletesebben megvizsgálták, és abszolút biztonságosnak találták. Ezt az önelégült, leereszkedõ és egyáltalán nem igaz hozzáállást a BSE-bõl éppen hogy

28

2000

kikecmergõ angol közvélemény úgy fogadta, mint bika a vörös posztót.

De térjünk vissza a Lancethez, és Horton szavaihoz: Lachmann [és mások] hozzászólásai ezért csalódást keltõek, mivel azt mutatják, hogy nem értették meg a kutatók és a nyilvánosság között újonnan formálódó és szembetûnõen nem kívánatos, az elszámoltathatósággal kapcsolatos párbeszédet. A kockázatok nem egyszerûen absztrakt valószínûségekkel vagy elméleti megerõsítésekkel kapcsolatosak. Az számít, hogy az emberek mit hisznek ezekkel a kockázatokkal kapcsolatban, és miért. Ewen és Pusztai adatai elõzetesek18 és nem általánosíthatóak, de legalább már nyilvánosan vitathatóak, akárcsak Brian Fenton és kollégáinak szintén a mai Lancet-ben közölt eredményei.

Fentonék azt bizonyították, hogy ugyanaz a hóvirág lektin az emberi fehérvérsejthez is tud kötõdni, ami azért probléma, mert azt jelenti, hogy a szervezetben biológiailag aktív, és ezáltal súlyos galibákat okozhat. Horton arra a konklúzióra jut, hogy: A tudományról szóló nyilvános párbeszéd színvonala csak a vita lehetõségének elfogadása révén emelkedhet. Hogy a kritikus hangokkal nem vitába szállnak, hanem elítélik õket – és az, ahogyan a Royal Society megtámadta a Pusztai-féle kutatási adatokat és jelentéseket mielõtt még lektorálták és megfelelõ módon publikálták volna – csak a nyilvánosságnak a tudománnyal és a tudósokkal kapcsolatos szkepticizmusát fokozza (Horton, 1999b).

Modern ludditák? Mindeközben itthon a Biokémiában elkezdõdött vita a Magyar Tudomány 1999. októberi számában is folytatódik. Venetianer Pál akadémikus itt is megnyilvánul, „Géntechnológia-ellenesség – tudományellenesség?” címmel teszi közzé cikkét, kiterjesztve e gesztussal a vita tárgyát is: A kérdõjel a cím után arra utal, hogy természetesen a géntechnológia különbözõ rendû és rangú ellenfelei többnyire visszautasítják a tudományellenes minõsítést, sõt, a vitákban igen gyakran tudományos, vagy annak tûnõ érveket használnak. Ebben a cikkben azt próbálom elemezni, hogy ez az egyébként nagyon heterogén tábor hogyan, mennyiben él vissza a tudományos érvelés látszatával, milyen logikai és dialektikai

hibákat követ el. […] „A tudományos közvélemény is megosztott ebben a kérdésben” – halljuk, olvassuk gyakran. Természetesen számos részletkérdésre vonatkozóan ez igaz is. […] A tudományos közösségen belül azonban nincs komoly ellentét a géntechnológia egészének megítélésében (Venetianer, 1999).

Pusztai már idézett összefoglaló jellegû válaszában nehezményezi, hogy a biotechnológia elkötetezett hívei azzal vádolják a GM-élelmiszerek bevezetését akárcsak megkérdõjelezõ tudósokat, hogy õk a modern ludditák, akik meg akarják állítani a tudomány fejlõdését (Pusztai, 2000). A tudományellenesség „hamis vádja” ellen a Magyar Tudomány 2000. márciusi számban Vida Gábor genetikus és Takács-Sánta András ökológus is tiltakozik: Venetianer Pál számon kéri a géntechnológia ellenzõin, hogy szinte soha sem semleges kiinduló pozícióból vizsgálódnak, noha „a tudomány és a ráció világában” ezt várhatnánk el. Csakhogy cikke minden mondata azt bizonyítja, hogy az õ kiinduló pozíciója sem nevezhetõ – még távolról sem – semlegesnek. Persze ez nem az õ hibája. Valójában – akár bevalljuk ezt magunknak, akár nem – prekoncepcióink és korábbi tapasztalataink mindannyiunk állásfoglalásait befolyásolják. […] Vajon miért lenne valaki pusztán attól tudományellenes, hogy nem lelkesedik a tudomány egyik alkalmazási területe iránt? […] A tudomány és a technológia összemosása komoly hiba, még akkor is, ha azok ma már szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Összefonódásuk azonban csupán a XIX. század közepére tehetõ, egészen addig nagyjából külön utakon fejlõdtek, és még ma sem keverendõk össze.

Venetianer ugyancsak a 2000 márciusi „Viszontválasz”-ában leszögezi: Nincs vitánk abban, hogy prekoncepcióink befolyásolják állásfoglalásainkat. […] Azt viszont valóban kifogásoltam, hogy az általam bíráltak nézeteit sem tények, sem érvek nem tudják változtatásra bírni, álláspontjuk megingathatatlan. Ezt összeegyeztethetetlennek tartom a tudománnyal, és határozottan vallom, hogy az én álláspontom nem ilyen. Abban a pillanatban, amint tudomást szerzek egy, a géntechnológia bármely alkalmazását illetõ, a veszélyt vitathatatlanul bizonyító tényrõl, készséggel revideálni fogom álláspontomat.

Venetianer – visszatérve vitaindító cikkéhez – hosszan taglalja az általa vélelmezett érvelési hibákat is. Többek közt azt mondja:

Az érvelés lényege: a géntechnológia azért rossz, mert a Monsantónak, az AgrEvonak vagy más multinacionális nagyvállalatoknak jó. Ezek a cégek – mondják az ellenzõk – nem jobb terméket akarnak adni a fogyasztónak, vagy a gazdálkodónak, nem a harmadik világ éhezõit akarják megmenteni, nem az emberiség jólétéért dolgoznak, csak saját profitjuk növeléséért, ezt szolgálja a géntechnológia. Nos, ez az állítás nyilvánvalóan igaz. Sajnos – szeretjük, vagy nem szeretjük – így mûködik a kapitalizmus. […] Az IBM vagy a Microsoft is azért fejleszt, hogy profitját növelje, mégsem akarja senki betiltani az új, gyorsabb chipeket vagy kényelmesebb, sokoldalúbb szoftvereket.

„Számítógép nélkül lehet élni, ennivaló nélkül viszont már problémásabb” – érvel ezzel kapcsolatban Takács-Sánta és Vida. A génmanipulált haszonnövények elterjedése többek között azért is veszélyes, mert ezáltal mindennapi betevõnk elõállításához egy költséges és szofisztikált technológiára volna szükségünk. Ráadásul a szabadalmi jogok miatt alapvetõ élelmiszernövényeink vállalatok tulajdonaivá válnának, így eleddig példátlan függõségbe kerülnénk tõlük. Ez különösen akkor volna nagy probléma, ha bevezetésre kerülne az egyik biotechnológiai óriás, a Monsanto ún. „terminátor technológiája”, vagyis az általuk genetikailag módosított haszonnövények terméketlen magokat hoznának létre, s így a farmerek minden egyes vetéskor arra kényszerülnének, hogy a vállalattól vegyenek új magokat. Szerencsére a heves tiltakozások hatására a Monsanto egyelõre elhalasztotta e technológia bevezetését, de egyrészt korántsem lehetünk biztosak abban, hogy hamarosan nem próbálkozik meg vele újra,19 másrészt pedig (karöltve egy másik biotechnológiai óriáscéggel, az AstraZenecával), máris elõrukkolt egy nagyon hasonló technológiával, a „T-Gurt”-tal. Ez csupán annyiban különbözik a „terminátor”-tól, hogy a magok ugyan kicsíráznak, de a növény csakis akkor mutatja majd a módosított jellegeket, ha a magokat elõzõleg egy, a vállalattól vásárolható, szabadalmaztatott vegyszerrel kezelték.

Venetianer (ugyancsak még az 1999 októberi Magyar Tudományban) egy alfejezetet szentel a Pusztai-afférnak is: „Röviden kitérhetnénk itt Pusztai Árpád igen nagy port felvert kísérleteire is, bár ez nem feltétlenül helyes, mert e kísérletek bizonyító erejét, korrektségét egy semleges akadémiai ellenõrzõ bizottság kétségbe vonta.” Venetianer Pál szerint a Pusztai-üggyel nem is igen érdemes foglalkozni, hiszen „egy semleges akadémiai bizottság” (ti. a Brit Királyi Társaság Bizottsága) kétségbe vonta a kísérletek kor-

2000

29

rektségét – kommentálják Vidáék. – Azóta azonban újabb fordulatot vett az ügy: a Lancet nevû, mértékadó orvosi-élettudományi folyóirat közölte Pusztai eredményeit, ráadásul úgy, hogy a szokásos három helyett ezúttal hat bírálónak küldte ki a cikket, és közülük öt támogatta is a megjelenést. Az eset pikantériája, hogy Peter Lachmann, a Királyi Társaság egyik tekintélyes tagja telefonon megfenyegette a Lancet szerkesztõjét: a cikk közlése esetén veszélybe kerülhet az állása. Kiderült az is, hogy a Lachmannak tisztségei, illetve érdekeltségei vannak géntechnológiával foglalkozó cégekben. Mindezek után már valószínûleg azoknak is megváltozott a véleményük, akik eddig még voltak annyira naivak, hogy hittek a Királyi Társaság semlegességében. Gyanús volt az is, hogy a Királyi Társaság nem volt hajlandó megnevezni a Pusztai dolgozatát bíráló személyeket. Valójában a géntechnológiával foglalkozó kutatók, illetve óriásvállalatok között sokszor olyan szoros összefonódások vannak, hogy érdemes mindig fenntartással kezelni, ha ilyen kutatók állnak ki a géntechnológia mellett (Takács-Sánta és Vida, 2000).

„A színtiszta gazdasági önérdek lólába” 1999 november 1-én jelent meg a Guardian címoldalán a Royal Society intrikáit és összefonódásait a nyilvánosság elé táró cikk. A Népszabadság 1999. november 20-i száma két cikket is lehozott a témában. Palugyai István „A Pusztaikrumpli õrzi titkát” címû írásában az eredeti Lancet publikációt és az ugyanabban a számban közölt kritikáit részletezi, míg a Guardian-cikket Hargitai Miklós ismerteti, „Megfenyegették a Lancet-et” címmel. Horton a Lancet szerkesztõségi cikkében lélegzetelállító arcátlansággal vádolta meg a Royal Societyt (ami megint csak teljességgel szokatlan a tudományos közéletben.) [Ez ugye még a május 29-i, elõzõ cikkben volt. – CSE] Azt állítja: sosem hitte volna, hogy egy szerkesztõi döntésnek ilyen következményei lesznek. A Royal Society úgy viselkedett a Pusztai-ügyben, mint egy cenzúrahivatal (Hargitai, 1999).

Ezt a cikket érdemes (majdnem) teljes terjedelmében áttanulmányozni. A ROYAL SOCIETY LEJÁRATÓ KAMPÁNYA

GM-párti tudós „megfenyegette a szerkesztõt” Az egyik vezetõ brit tudományos folyóirat, a Lancet fõszerkesztõje arról számol be, hogy a Royal Society, a brit

30

2000

tudományos élet legfontosabb intézményének egyik vezetõ tagja megfenyegette õt, hogy amennyiben közli a genetikailag módosított élelmiszerek biztonságát megkérdõjelezõ, sokat vitatott kutatást, veszélybe kerülhet az állása. Richard Horton nem nevezte meg a felhívóját. A Guardian azonban kiderítette, hogy Peter Lachmann volt az, a Royal Society korábbi elnökhelyettese és biológiai titkára, az Orvostudományi Akadémia elnöke. A Guardian úgy értesült, hogy a Royal Society egyik befolyásos csoportja afféle „cáfoló bizottságnak” tûnõ csoportot hozott létre a biotechnológiai vonal nyilvánosság elõtti támogatásának és a biotechnológiát ellenzõ tudósokkal és környezetvédõkkel szembeni fellépés érdekében. Horton elmondta, hogy a London központjában található irodájában [1999] október13-án reggel, két nappal azelõtt hívták fel, hogy a Lancet publikálta volna a GM-vita középpontjában álló tudós, Pusztai Árpád kutatási eredményeit. A Lancet fõszerkesztõi posztját 1995 óta betöltõ Horton arról számolt be, hogy a telefonbeszélgetés „igen agresszív hangnemben” kezdõdött. Felhívója „erkölcstelennek” nevezte õt, és hevesen támadta Pusztai tanulmányának megjelentetése miatt, amelyrõl azt mondta, hogy „úgy tudja, hamis adatokon nyugszik”. […] A beszélgetés vége felé a hívó fél, mint Horton elmondta, azzal fenyegetõzött, ha a fõszerkesztõ mégis közölné a Pusztai-dolgozatot annak „a fõszerkesztõ állására nézve következményei lesznek”. […] Peter Lachmann, a cambridge-i egyetem immunológiaprofesszora, aki 17 éve tagja a Royal Society-nek, megerõsítette, hogy október 13-án felhívta Hortont, hogy megbeszélje vele azt a „téves döntését”, hogy közölni akarja a dolgozatot. Mint mondta, azután hívta fel a fõszerkesztõt, hogy e-mailben értesült – „talán a Royal Society révén” – a cikk létérõl. Lachmann professzor (67) azonban kategorikusan tagadja, hogy a beszélgetés alatt megfenyegette volna Hortont. „Ez szemenszedett hazugság, ilyesmi soha eszembe nem jutna” – mondta. Már azt megelõzõen is, hogy Lachmann professzor felhívta volna Hortont, a társaság sorozatosan eléggé megkérdõjelezhetõ módon avatkozott bele a Pusztai-ügybe. Lachmann professzor az idõ alatt, amikor a Royal Society elnökhelyettese volt, egy munkacsoport elnöki tisztét is betöltötte: ez a munkacsoport a múlt évben [1998 – CSE] a GM-növények élelmezési célú felhasználására specializálódott, és bár „hasznosítás lehetõségei” mellett foglalt állást, a további kutatás és ellenõrzés szükségességét is elismerte. A Royal Society napjainkban azt állítja, hogy a kormány ezt a jelentést „forrásdokumentumként” kezeli. A Lachmann-csoport jelentését 1998 szeptemberében hozták nyilvánosságra, egy hónappal azután,

hogy Pusztai Árpád televíziós nyilatkozatában elõször hangot adott a GM-élelmiszerek biztonságával kapcsolatos aggályainak, megkérdõjelezve a kormány szabályozási gyakorlatát. A Pusztait munkáltató intézmény, a Rowett Kutatóintézet eredetileg engedélyezte az interjút, elhangzása után azonban elkobozta az eredményeket, a kutatót nyugdíjba küldte és hallgatásra kötelezte. [Egészen pontosan a szerzõdését közös megállapodással nem hosszabbította meg. A tudós 60 éves korában hivatalból nyugdíjba kellett, hogy menjen, mint mindenki más is. CSE] [1999] Februárban a Royal Society 19 tagja, köztük Lachmann professzor, nyílt levélben támadást intézett Pusztai munkája ellen. Lachmann és a Royal Society más kulcsemberei azóta a GM-technológia legfõbb védelmezõivé léptek elõ, és azt a lehetõségét emelik ki, hogy az megoldást jelenthet a világ éhezési gondjaira, továbbá biztonságosabb élelmiszereket és gyógyszereket eredményezhet. Lachmann professzor bõvebb életrajzából kitetszik, hogy újabban a Geron Biomed tanácsadója – ez a cég viszi piacra az állatklónozás technológiáját, az õ nevükhöz fûzõdik Dolly, a klónozott birka; Lachmann professzor emellett az Adprotech biotechnikai cég ügyvezetõ igazgatói tisztét is ellátja, továbbá tagja a biotechnológia terén jelentõs befektetésekkel jelen lévõ SmithKline Beecham20 gyógyszeripari óriás tudományos tanácsadó testületének. A professzor visszautasítja, hogy e tisztek összeférhetetlenek lennének egymással; azt állítja, hogy a területen megszerzett szakértelme kvalifikálja õt minderre. Az elsõ beavatkozás márciusban történt, amikor is a rendes körülmények között tudósok tevékenységét nem véleményezõ Royal Society úgy határozott, hogy megvizsgálja Pusztai munkáját. A társaság által nem nevesített véleményezõk csoportjának – az adatok nem teljes körû vizsgálatán alapuló – megállapítása úgy szólt, hogy a kutatás „tervezése, kivitelezése és értékelése sok tekintetben hibás” volt. Horton még abban a hónapban [valójában május 29-én – CSE] írt egy szerkesztõségi vezércikket a Lancet-be, amelyben a Royal Society „lélegzetellállító arcátlanságáról” beszél. Lachmann professzor – aki maga nem volt tagja a Pusztai munkáját értékelõ bizottságnak – levélben válaszolt, „abszurdnak” nevezve az újság álláspontját. Horton júliusban közölte a levelet. Ugyanakkor a Lancet fontolóra vette, hogy kiküldje-e szakmai bírálatra és közölje-e Pusztai Árpád és Stanley Ewen máris elhíresült, a GM-burgonyával táplált patkányok beleiben kimutatott elváltozásokat leíró tanulmányát. Horton egy másik tudóscsoport által írt dolgozat közlését is fontolóra vette. Ez a csoport ugyanazt a GM-fehérjét [GNA] vizsgálta, mint amelyik a Pusztaiék által használt burgonyában is jelen volt, és arra az

eredményre jutottak, hogy az megköti az emberi fehérvérsejtet. Vagyis mielõtt bejuttatják a táplálékláncba, a GM-protein egészségügyi hatásai további vizsgálatra szorulnak, ajánlja a tanulmány. Horton azt állítja, arra igazán nem számított, ami arra következett, hogy a tudományos vita mindkét cikk közlése révén való támogatása mellett döntött. Mint elmondta, minden oldalról – beleértve a Royal Societyt is – erõteljes nyomás nehezedett rá, hogy ne közölje a tanulmányokat. A Guardian azt is megtudta, hogy a beavatkozások merõben szokatlan körülmények között mentek végbe. Forrásunk szerint a Royal Society tudománypolitikai részlegét úgy irányították, hogy az tulajdonképpen afféle „cáfoló bizottságként” mûködött. A részleg vezetõje az a Rebecca Bowden volt, aki a Pusztai munkáját igen élesen bíráló szakmai véleményezést koordinálta. Bowden 1998-ben lett a társaság tagja, és a kormány környezetvédelmi osztályának a GM-organizmusok forgalomba hozását ellenõrzõ, biotechnológiai részlegétõl került oda. A cáfoló bizottság forrásunk szerint kiépített egy olyan adatbázist, melyben a Royal Society hasonló gondolkodású tagjai szerepelnek, és akiket e-mail útján napi szinten tájékoztatnak a GM-ügyekrõl. Forrásunk úgy véli, a csoport célja, hogy a tudományos vélekedést és a közvéleményt egyaránt a biotechnológiai irányvonal mellé állítsa. Dr. Bowden is megerõsítette, hogy legfontosabb feladata a társaság biotechnológiával kapcsolatos politikájának koordinálása, illetve jelentések készítése az elnök, Sir Aaron Klug számára. Azt azonban mind õ, mind Sir Aaron visszautasította, hogy lejárató kampányt folytatnának. Májusban kiszivárgott egy kormányzati emlékeztetõ, amely azt körvonalazta, hogy a kormány tudományos és technikai hivatala összeállít egy listát megbecsült tudósokról, akik üzenetet kapnak a cáfoló kritikákról, és akik felsorakoznak a kormánynak a biotechnológiát egyértelmûen támogató irányvonala mögött. A Guardian megállapította, hogy a Royal Society valóban megpróbálta megakadályozni a Pusztai-cikk megjelenését. Mint Horton elmondta, a beavatkozás akkor élénkült meg, amikor kiderült, hogy a Lancet a tanulmányt kiküldte hat szakértõnek véleményezésre. A megjelenést ellenzõ egyetlen szaklektor a kormány által alapított Rothamsted munkatársa, John Prickett volt. Prickett, saját elmondása szerint, amikor megtudta, hogy a tanulmányt közlésre elfogadták, jelezte aggályait a Royal Society biológiai titkárának, akitõl megtudta, hogy a társaság már készíti e tárgyú kommünikéjét. Öt nappal az ominózus Lancet-szám megjelenése elõtt az egyik országos napilapban megjelent egy cikk, amelyben Prickett professzor, fittyet hányva a szaklektori véleményezés szabályainak, nyilvánosan megtá-

2000

31

madta a Lancetet, amiért közlésre elfogadta Pusztai dolgozatát. A cikk megjelenése után két nappal hívta fel Lachmann professzor a Lancet fõszerkesztõjét. Horton szerint a társaság az egész Pusztai-ügy alatt úgy viselkedett, mintha cenzúrahivatal lenne. „A Royal Societyt semmi nem jogosítja fel effajta vizsgálódás lefolytatására.” Sir Aaron azt állítja, egyáltalán nem tudott róla, hogy bárki is felhívta volna Richard Hortont, és ha beszélt is valaki a fõszerkesztõvel, nem a Royal Society nevében tette. Azt azonban elismerte, hogy a társaság már azelõtt tudott Pusztai tanulmányáról, hogy azt a Lancet közölte volna21 (Flynn, 1999).

A Magyar Tudomány nem vesz tudomást a Guardianban közölt fejleményekrõl. 2000. januári számában Virág Katalin tollából az 1999. október 16-i New Scientist alapján készült összefoglaló olvasható, amely részletesen ismerteti a Royal Society 1999. május végi elmarasztaló állásfoglalását. Többek közt a „patkánykölykök alultápláltságával” magyarázza Pusztaiék eredményeit, valamint megtudhatjuk, hogy „természetes körülmények között a patkányok legritkább esetben esznek nyers, vagy akár fõtt burgonyát.” Venetianer a 2000 márciusi Magyar Tudomány „Viszontválaszá”-ban továbbra is így érvel Vidáéknak: A Lancet valóban közölte Pusztai cikkét, de ebben már szó sem volt azokról a szörnyû fejlõdési rendellenességekrõl és immunzavarokról, amelyek az egész hisztériát kiváltották (egy számomra felejthetetlen magyar tévériport „agysorvadás”-ról beszélt). Ez a cikk csak aránylag enyhe bélhám-elváltozásokról számol be. Azt pedig különösnek tartom, hogy a géntechnológia ellenfelei milyen készségesen elhiszik, hogy a Royal Society által kiküldött pártatlan bizottság egészében elfogult, sõt korrupt, pusztán azért, mert elmarasztalta hõsüket.

Az akadémikus, aki egyébként önmagát nem tekinti a „géntechnológia apologétájának”, úgy véli, hogy „sokszor nem tisztességes eszközökkel folytatott vita zajlik, hanem erõteljes és harsány nyomásgyakorló csoportok terrorja érvényesül (amely mögül gyakran – és most az ellenzõkre gondolok – kilóg a színtiszta gazdasági önérdek lólába).

Ármány és tudomány Hortont és a Lancetet a Ewen és Pusztai dolgozat megjelentetését követõen a biotechnológiai ipar

32

2000

és a Royal Society újfent megtámadta a kutatás publikálásáért. Peter Lachmann „elfogadhatatlannak” nevezte a tanulmányt. A Biotechnológiai Ipari Társaság szerint a Lancet „a politikát és a szenzációhajhászást” helyezte elõtérbe. Sir Aaron Klug, a Royal Society elnöke szintén bekapcsolódott a kritizálásba (Rowell, 2003: 118). Pusztai a Biokémiában már többször idézett öszszefoglaló cikkében kitér a tekintélyükkel visszaélõ tudósok módszereire: Közben adataink egy részét a Lancet leközölte, és így mindenki tanulmányozhatta a kísérleti protokollunkat és eredményeinket. De ez sem zavarta a Royal Society (London) jelenlegi elnökét, [Sir Aaron Klug CSE] mikor az újságoknak adott interjújában elvetette az eredményeink valósságát, mert – mint mondta –, a kontroll kísérletekben a használt fehérjekoncentráció nem volt azonos a tesztcsoportéval. […] Ezt – folytatja Pusztai – bár cikkünkben világosan leírtuk, hogy a kísérleteinkben használt tápok mindegyikében a fehérjekoncentráció és az energiatartalom azonos volt – sajnos a nem szakember újságírónak könnyen be lehetett magyarázni, így meg is jelent az újságokban és elhangzott a BBC tv-adásában. Azóta is mindenki ezt a kijelentést idézi, ami nem a média túlzása, hanem egy közismert és nagy tekintélynek örvendõ tudós ferdítése. Egy más példában a Rothamstead (ahol a burgonyánkat termesztették) igazgatója (a Lancet-cikkünk egyik bírálója – úgy nyilatkozott, hogy kísérleteink nem voltak jók, mert mi a kísérlet közben megváltoztattuk a tápot, amit a különbözõ csoportoknak adtunk a kísérlet elején. Ezt a valótlanságot (legjobb esetben esetleg ferdítésnek tekinthetõ kijelentést) nem a média találta ki, hanem egy magas pozíciójú tudóstól származott (Pusztai, 2000).

A kormányzat által fenntartott Rothamstead intézet igazgatója nem más, mint John Prickett. Gyanúm szerint õt idézi – nevének megjelölése nélkül – a Lancet fõszerkesztõje, Horton október 16-i hosszan idézett szerkesztõségi cikkében. Prickett volt egyébként az egyetlen a hat bíráló közül, aki ellenezte a tanulmány közlését. A Lancet ugyanezen számában, melyben megjelenteti a Ewen és Pusztai által írt dolgozatot, egyúttal bírálatokat is közöl róla. A szerzõk részben ugyanabban a számban, részben a Lancet november 13-i számban rendíthetetlenül válaszolnak a kifogásokra. Élesen támadja õket például Harry Kuiper (Kuiper és mtsai, 1999). Pusztai válaszában leszögezi:

A patkányok száma (csoportonként hat patkány) több mint elégséges volt – a legtöbb, a hasonló étrendek biológiai és táplálkozási hatásairól szóló lektorált és publikált tanulmány (beleértve több mint 40 ilyen tanulmányt, amely a mi laboratóriumunkban készült) csak három-négy állatot használ csoportonként. (Ewen és Pusztai, 1999b).

Aztán: „Mivel a patkányok növekedtek, félrevezetõ az »éhezés« típusú érzelmi kategóriákat használni. Annál is inkább, mivel az éhezés csökkenti a belek méretét és az ún. kripta hosszát, éppen ellentétesen azzal, amit mi találtunk.” A Kuiper név elõfordulása számunkra azért érdekes, mert napjainkban õ az EFSA (az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal) GMO Panel vezetõje. Monsanto-könyvében Robin idéz egy, környezetvédelmi civilszervezet által az interneten közzétett 2004-es dokumentumot.22 Eszerint a bizottság tagjai, Kuiperrel az élen, szintén érdekkapcsolatban állnak biotechnológiai óriáscégekkel (Robin, 2009: 359).

U

gyanebben a Lancet-számban – micsoda meglepetés – Peter Lachmann is megfogalmazza kritikáit. Ewen és Pusztai Lachmann felvetéseire is szép sorjában magyarázatot adnak:

Lachmann nem érti, hogy a nyálkahártyára vonatkozó mutatók jelentõs változása egy újabb szög a lényegi azonosság koporsójában, amelyre a GM-szabályozórendszer épül. A belek anyagcsere-reakcióiban talált eltérések azt mutatják, hogy a GM-burgonyák »anyagcsere szempontjából nem voltak egyenértékûek«, és ez attól függetlenül lényeges, hogy a változások patologikusak voltak vagy sem. […] Lachmann azt mondja, hogy a kísérleteket meg kell ismételni. Mi szívesen vennénk ezt a kötelezettséget. Ha kísérleteink olyan gyengék voltak, miért nem ismételte meg azokat senki az elmúlt 16 hónapban? […] Ha Lachmann a Brit Orvostudományi Akadémia álláspontját képviseli a GM-élelmiszerek biztonságával kapcsolatban, arra kellene használni a befolyását, hogy forrásokat szerezzen az ezzel kapcsolatos munka folytatására az Egyesült Királyságban

– mutatnak rá végzetül az egyik kulcskérdésre Pusztaiék (Ewen és Pusztai, 1999b). A vitában a végsõ szó a Lancet fõszerkesztõjéé, Richard Hortoné: „Stanley Ewen és Pusztai Árpád tanulmányát részben tudományos érdemei, részben közérdekûsége alapján publikáltuk”. (Rowell, 2003: 119)

A tanulmány második részét márciusi számunkban közöljük.

JEGYZETEK 1. Használatos a GMO rövidítés is.(Genetically Modified Organism = genetikalag módosított szervezetek, ill. élõlények, elõfordul a géntechnológiai úton módosított szervezetek megjelölés is). Transzgenikusnak is nevezik õket. Jelen írás alapvetõen a géntechnológiai úton módosított növényekkel foglalkozik. Bánáti Dianának a Magyar Tudomány 2007. áprilisi számában megjelent „A genetikailag módosított élelmiszerek megítélése Magyarországon és az Európai Unióban” címû tanulmányában idézett felmérés megerõsíti a közvélemény alultájékozottságának vélelmét, a válaszadók tíz százaléka például azt hiszi, hogy az íriszdiagnosztikának vagy a feng shuinak valami köze van a biotechnológiához, vagyis a transzgén bevitelének technikájához. Csupán „a válaszadók alig több mint fele tudja azt, hogy a génmérnökség és a biotechnológia rokon fogalmak.” 2. A lektinek az egyik elmélet szerint olyan, esetenként mérgezõ fehérjék, amelyeket az evolúció folyamán a növények a saját kártevõik ellen fejlesztettek ki és termelnek.

3. Darvas Béla ökotoxikológus, 2009-tõl a tárcaközi Géntechnológiai Eljárásokat Véleményezõ Bizottság elnöke, a GMO-Kerekasztal alapító tagja. 4. Venetianer Pál biokémikus tíz évig (2009-ig) a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményezõ Bizottság elnöke volt. 5. Mivel a cikkek linkjeit a bibliográfiában majdnem minden esetben meg tudtam adni, az eredeti forrás lábjegyzeit terjedelmi okokból többnyire elhagytam. 6. http://www.bdarvas.hu/ismeretterjesztes/kemiai_ biztonsag/idn12 7. http://organic.insightd.net/reportfiles/Full_first_ nine.pdf 8. Jenes Barnabás a Gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont kutatója, valamint a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület és a GMO-Kerekasztal tagja. 9. Heszky László az MTA rendes tagja, a Szent István Egyetem Genetika és Biotechnológiai Intézetének igazgatója 10. Fordította Nagy Mónika Zsuzsanna.

2000

33

11. A bibliográfiában megadott Monsanto-film 21.30 percénél kezdõdik ez a rész. 12. A terjedelmi korlátok miatt itt csak utalni tudok Szilágyi János Ede „A géntechnológia jogi szabályozása” címû kétívnyi, impozáns tanulmányára, amely felhívta a figyelmemet erre a jelentésre. Szilágyi írása az Egyesült Államok, az EU és magyar jogi szabályozás súlyos (ön)ellentmondásaira is rámutat (124 hivatkozásának zöme egy-egy konkrét törvénycikkely!) (Szilágyi, 2010). 13. http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/ pdf8055.pdf 14. Pusztai Árpád: Plant lektins (1991) New York – Cambridge: University Press. 15. Fordította Nagy Mónika Zsuzsanna. 16. http://www.publications.parliament.uk/pa/ cm199899/cmselect/cmsctech/286/9030802.htm 17. Csak egyszer. (Pusztai Árpád személyes közlése.)

18. Ez csak annyit jelent, hogy nem volt még meghatározó, végleges kísérleti terv, amivel garantáltan meg lehet állapítani, hogy egy bizonyos GM-élelmiszer káros az egészségre, vagy sem. (Pusztai Árpád személyes közlése.) 19. De addig is, szerzõdésben kötelezik a Monsanto-magok felhasználóit, a gazdákat, hogy nem foghatnak vetõmagot. Tehát nem technológiai, hanem jogi terminátort alkalmaznak. 20. Az ENSZ GM-szervezetek kezelésével kapcsolatos tárgyalásain (Párizs és Montreal) az Egyesült Királyság szakértõi képviseletét ez a cég látta el, miközben minden más ország minisztériumi, egyetemi vagy kutatóintézeti szakértõket delegált. Az Egyesült Államokat az EPA jogászai képviselték. (Darvas Béla személyes közlése.) 21. Fordította Nagy Mónika Zsuzsanna. 22. http://www.foeeurope.org/GMOs/publications/EFS Areport.pdf

BIBLIOGRÁFIA Baintner Károly (1999) „A genetikai módosítás és a félremódosított tájékoztatás. Válasz Dudits Dénesnek.” Biokémia, szeptember, 23: 64–67. http://www.bdarvas. hu/gmo/idn3009 Baintner Károly (2004) „Hat év GM-vita. Biokémia, június 28. 48–52. http://195.228.254.34/biokemia/tartalom/b200406.pdf Bánáti Diána (2007) „A genetikailag módosított élelmiszerek megítélése Magyarországon és az Európai Unióban” Magyar Tudomány, április 437–444. http://epa. oszk.hu/00600/00691/00040/pdf/437-444.pdf Bánáti Diána – Gelencsér Éva (2007) „A genetikailag módosított növények és élelmiszerek engedélyezését megelõzõ kockázatértékelés alapja” Magyar Tudomány, április 445–450. http://epa.oszk.hu/00600/ 00691/00040/pdf/445-450.pdf Barabás Zoltán Biotechnikai Egyesület honlapja http:/ /zoldbiotech.uw.hu/index.php?option=com_content &task=view&id=1&Itemid=4 Bardócz Zsuzsa (2005) „A genetikailag módosított szervezetek elõállításának és forgalmazásának kockázatai” in Darvas B. (szerk.) A GMO-Kerekasztal üléseinek hozzászólásai. http://www.bdarvas.hu/gmo/idn2001 Bardócz Zsuzsa – Pusztai Árpád ( 2010) „GM növények táplálkozástudományi látószögbõl” Biokontroll, november 1. évf. 1. 24–32. http://www.greenfo.hu/upload/Biokontrol%202010%20november.pdf?PHPSES SID=41d80b63aadb04f4a980faead277850a Bardócz Zsuzsa – Pusztai Árpád( 2007) „A MON 863-as kukorica dokumentációja” http://www.vedegylet.hu/ doc/GMkerekasztal12.pdf BBC (2005) „Megjósolhatatlan és megbízhatatlan” Interjú Pusztai Árpáddal http://www.bbc.co.uk/hungarian/news/story/2005/07/050712_hungintpusztaiarpad. shtml Bodoky Tamás (2006a) „Búcsú a GMO-mentes Magyarországtól” Index, november 28. http://index.hu/tudomany/gmo200/ Bodoky Tamás (2006b) „Multik akadályozzák a vizsgála-

34

2000

tainkat” Interjú Darvas Béla ökotoxikológussal. Index december 12. http://index.hu/tudomany/darvas5497/ Bodoky Tamás (2008a) „Akadémikus az lesz, aki hallgat” interjú Darvas Béla ökotoxikológussal. Index március 5. http://index.hu/tudomany/darvas2041/ Bodoky Tamás (2008b) „Aki ostoba, nagyon le fog maradni” Interjú Dudits Dénes növénygenetikussal Index április 7. http://index.hu/tudomany/dudits4638/ Bodoky Tamás (2008c) „Veszélyes kimenetelû szerencsejáték” Interjú Horváth András növényökológussal. Index január 7. http://index.hu/tudomany/biotech/gmo 5980/ Brunner, Erik – Millstone, Erik(1999) „Health risk of genetically modified foods” Lancet vol 354. July 3. http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PII S0140-6736(05)75335-6/fulltext# Darvas Béla (1999a) „Interjú a génkonyhából. Pusztai Árpád breviáriuma” Interjú Pusztai Árpáddal, Élet és Tudomány, 40: 625–628; http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9920/pusztai/pusztai.htm Darvas Béla (1999b) „Nézõpontok, ha különböznek (Homage to Árpád Pusztai). Dudits Dénes gondolatainak vitatása.” Biokémia, december 23: 99–102. http:/ /www.bdarvas.hu/gmo/idn3009 Darvas Béla (1999c) „Talán mégsem, ha párbeszéd kezdõdik. Venetiáner Pálnak” Biokémia, december 23: 104. http://www.bdarvas.hu/gmo/idn3009 Darvas Béla (2000) „Enni, vagy nem lenni?” 295–302. In Virágot Oikosnak. Budapest: L’Harmattan. Darvas Béla (2002a) „A fogyasztó meggyõzhetõ (biotechnológiai falfirka)” Élet és irodalom, július 26. 46. évf. (30. szám): 8. http://www.es.hu/2003-01-10_a-fogyaszto- meggyozheto-biotechnologiai-falfirka Darvas Béla (2002b) „Biotechnológikaland (mikor térkép e táj)” Liget, 15 (10): 70–84. http://www.bdarvas. hu/publicisztika/genetikai_biztonsag Darvas Béla (2003) „Szabadúszók és szélkakasok” (interjú Pusztai Árpáddal) Élet és Irodalom, augusztus 29. 47 (35), 7, 10. http://www.es.hu/index.php?view=doc; 5344

Darvas Béla (2004a) „Öttusa Pusztai Árpáddal. I. Távfutás” Interjú e-Világ, 1 (1): 28–33. http://www.bdarvas. hu/portre Darvas Béla (2004b) „Öttusa Pusztai Árpáddal. II. Vívás” Interjú e-Világ, 1 (2): 30–35 http://www.bdarvas.hu/ portre Darvas Béla (2004c) „Öttusa Pusztai Árpáddal. III. Lövészet” Interjú e-Világ, 1 (3): 29–32. http://www.bdarvas. hu/portre Darvas Béla (2004d) „Öttusa Pusztai Árpáddal. IV. Lovaglás” interjú e-Világ, 1 (4): 30–34. A GM-növények táplálkozástani hatásai 1 (+ Székács A.) http://www. bdarvas.hu/portre Darvas Béla (2004e) „Öttusa Pusztai Árpáddal. V. Úszás” e-Világ, 1 (5): 29–32. Interjú – A GM-növények táplálkozástani hatásai 2 (+ Bardócz Zs.) http://www. bdarvas.hu/portre Darvas Béla (2004f) „Tûpárna. Baintner Károlynak tisztelettel.” Biokémia, 28: 69–72. http://www.bdarvas. hu/publicisztika/genetikai_biztonsag/idn73 Darvas Béla (2005) „Kinyílnak a dossziék” Élet és Irodalom, 49: évf. 31. augusztus 5. (interjú Pusztai Árpáddal). http://www.es.hu/2005-08-07_kinyilnak-adossziek Darvas Béla (2010) „Alternatív gulyás” 54 évf. 23. szám, Élet és Irodalom, június 11. http://www.es.hu/index. php?view=doc;26085 Dudits Dénes (1999) „A géntechnológia szerepvállalása a növénytermesztésben: A Pusztai-botrány üzenete. Optimizmus és hitvallás.” Biokémia, június 23: 41–43. http://www.bdarvas.hu/gmo/idn3009 Dudits Dénes (2007) „Géntechnológia a növénybiológiai kutatásban és a bioiparban” Magyar Tudomány, április 404–417. http://epa.oszk.hu/00600/00691/00040/ pdf/404-417.pdf Dudits Dénes (2010) „Akadémiák felelõssége” Élet és irodalom, LIV. évfolyam 25, június 25. http://www.es. hu/kereses/szerzo/DUDITS%20D%C3%89NES/lapsz am/439 Ewen, W. B. Stanley – Pusztai, Arpad (1999a) „Effect of diets containing genetically modified potatoes expressing Galanthus Nivais lectin on rat small intestine.” Lancet, Vol 354 okt, 16. 1353–1354. http://www. mindfully.org/GE/Pusztai-Potatoes-Rat-Lancet.htm Ewen, W. B. Stanley – Pusztai, Arpad (1999b) „Authors’ reply” Lancet Vol 354 Nov 13. 1726–1727. http:/ /www.ask-force.org/web/Pusztai/Lachmann-Lancet1999-9191-1726.pdf Ewen, W. B. Stanley – Pusztai, Arpad (1999c) „Health risks of genetically modified foods” Lancet Vol 354 augusztus 21. 684. http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:CcLjAWtPWFUJ:www.th elancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(0 5)77668-6+Ewen,+W.+B.+Stanley+-+Pusztai, +Arpad+%E2%80%9EHealth+risks+of+genetically +modified+foods%E2%80%9D&cd=1&hl=hu&ct=c lnk&gl=hu Fedoroff, Nina (2006) „Pusztai’s potatoes- Is ’Genetic Modification’ the Culprit? http://www.agbioworld. org/biotech-info/articles/biotech-art/pusztai-potatoes. html Pusztai válasza – beleírva Fedoroff szövegébe (2006) http://www.gmwatch.org/latest-listing/1news-items/1937-pusztai-replies-to-fedoroff

Flynn, Laurie – Gillard, Michael (1999) „The Royal Society’s spin doctoring campaigne” Guardian, november 1. 1. http://ngin.tripod.com/rs.htm Fülöp Sándor, Dr. A jövõ nemzedéke országgyûlési biztosának beszámolója (2008–2009) http://beszamolo.jno. hu/pdf/JNO_beszamolo_2008-2009.pdf Hargitai Miklós (1999) „Megfenyegették a Lancet-et.” Népszabadság, XI. 20., 23. Heszky László (2006) „Transzgénikus növények – az emberiség diadala vagy félelme?” Mindentudás Egyeteme (szerk. vált.) október 30. http://www.mindentudas. hu/heszkylaszlo/index.html Horton, Richard (1999a) „Health risk of genetically modified foods” Lancet, Vol. 353: május 29. 1811 http://ogm.wdfiles.com/local–files/polemos:pusztai/ 2-Pusztai_debate.pdf Horton, Richard (1999b) „Genetically modified foods: ’absurd’ concern or welcome dialogue” Editorial. Lancet, Vol 354 október 16. 1314–1315. http://www. biotech-info.net/concern_dialogue.html Hrabák András (2009) „Monsanto (rém)regénye” Gondolkodjunk együtt. augusztus 5. http://www.gondolkodjunkegyutt.hu/spip.php?article692 Jenes Barnabás – Halász Gergely (2000) „A veszélyes géntechnika?” Biokémia, 24: 19. http://www.bdarvas. hu/gmo/idn3009 Komári Ágnes (2008) „Gondolatok a GM szervezetek jogi szabályozásáról, különös tekintettel az élelmiszerbiztonságra” in Agrár és környezetjog, június 3–25. http://www.uni-miskolc.hu/~agrarjog/ujsag/jaelno6.pdf Kovács József (2007) „Bioetikai kérdések a pszichiátriában és a pszichoterápiában” Budapest: Medicina. „Tarajos sül vagy cápa?” Részlet a könyvbõl a 2000 2009 decemberi számában: http://www.ketezer.hu/menu4/2009_12/ kovacs.htm Kovács József (2009) „Kockázat, bizonytalanság és az Elõvigyázatossági Elv a biotechnológiai etikában” LAM 2009; 19 (2): 151–155. Kuiper, Harry A. – Noteborn, Hub P. J. M. – Peijnenburg, Ad (1999) „Adequacy of methods for testing the safety of genetically modified foods” Lancet, Vol. 354 október 16. 1315–1316. http://www.ucm.es/info/ vivataca/anteriores/diez/articulo1.htm Kutrovátz Gábor – Láng Benedek – Zemplén Gábor (2009) „A tudomány határai.” Budapest: Typotex. Lachmann, Peter (1999a) „Health risks of genetically modified foods” Lancet vol 354 július 3. 69. http:/ /www.ask-force.org/web/Pusztai/Lachmann-Lancet1999-9172-69.pdf Lachmann, Peter (1999b) „GM foood debate” Lancet, vol. 354 Nov. 13. 1726. http://www.ask-force.org/ web/Pusztai/Lachmann-Lancet-1999-9191-1726.pdf Millstone, Erik – Brunner, Erik – Mayer, Sue ( 1999) „Beyond ’substantial equivalence’” Nature, 401, 525– 526. http://www.mindfully.org/GE/Beyond-Substantial-Equivalence.htm Nagy András (2009) „Totális herbiciddel szemben toleráns transzgénikus búza (Triticum aestivum L) élelmiszerbiztonsági kockázatainak vizsgálata” (doktori értekezés) http://phd.lib.uni-corvinus.hu/359/1/nagy_ andras.pdf Netherwood, Trudy – Martín-Orúe, Susana M. – O’Donnell, Anthony G. – Gockling, Sally – Graham, Julia –

2000

35

Mathers, John C. – Gilbert, Harry J. (2004) „Assessing the survival of transgenic plant DNA int he Human gastrointestinal tract” Nature Biotechnology, 22. 204–209. http://www2.ups.edu/faculty/amadlung/ Plant_Phys_Bio332/Bio332_04_GMOdigestion.pdf Palugyai István (1999) „A Pusztai–krumpli õrzi titkát” Népszabadság, XI. 20., 23. Papp József – Potori Norbert (2007) A GM-növények (elsõsorban a kukorica) termesztésének és ipari felhasználásának közgazdasági kérdései Magyarországon Magyar Tudomány, április 451–461. http://epa.oszk. hu/00600/00691/00040/pdf/451-461.pdf Pusztai Árpád (1999a) „Alternativ Report” http://www. rowett.ac.uk/gmo/ajp.htm Pusztai Árpád (1999b) „My replies to the six reviewer’s reports” http://www.freenetpages.co.uk/hp/A.Pusztai/RoyalSoc/ReportsAndReplies/RS_referee_report_ comments.txt Pusztai Árpád (2000) „Gondolatok a génmódosított élelmiszerek kapcsán kialakult vitáról” Biokémia, június 24: 51–56. http://www.bdarvas.hu/gmo/idn3009 Pusztai Árpád (2003) „Széljegyzetek tudományos hitekrõl” Élet és Irodalom, április 4, 47 (14): 10 http:/ /www. es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA031 4&article=2003-0407-0953-33JOII Pusztai Árpád (2008) „Pressure on science” Plos Medicine http://www.plosmedicine.org/annotation/listThread.a ction;jsessionid=7A5EF9632172CC52D668C972E8 06B325.ambra02?inReplyTo=info%3Adoi%2F10.13 71%2Fannotation%2Fb1544d20-58b8-42c6-a7ef-ef1 7ba7fb691&root=info%3Adoi%2F10.1371%2Fanno tation%2Fb1544d20-58b8-42c6-a7ef-ef17ba7fb691 Pusztai Árpád – Bardócz Zsuzsa (2006B) „Néhány gondolat egy, a GM-élelmiszerek biztonságát hirdetõ ismeretterjesztõ cikkrõl” Természet Világa, 137: 18–20. http://www.bdarvas.hu/gmo/idn3012 Pusztai Árpád – Bardócz Zsuzsa (2006a) „A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága.” Budapest: Természetesen Alapítvány. Elõzõ kiadás (2004) http://mek. oszk.hu/03200/03216/html/ Radics Katalin (2007) „Környezetvédelmi hatásvizsgálatok problémái” – GM kerekasztal http://www.vedegylet.hu/doc/GMkerekasztal12.pdf Robin, Marie-Monique (2009) „Monsanto szerint a világ A multik csak a javadat akarják – egy óriásvállalat történte a dioxintól a génmódosításig” Budapest: Pallas Páholy Kiadói Kft. Rowell, Andrew (2003) „Don’t Worry It’s Safe To Eat The True Story of GM Food, BSE, And Foot And Mouth” London: Earthscan. Royal Society (1999) jún. „Review of data on possible

toxicity of GM potatoes” http://www.ask-force.org/ web/Pusztai/Royal-Society-Review-Pusztai-1999.pdf Sajgó Mihály (1999) „Biotechnológia: a szellem már kívül, de megvan-e még a palack? Pusztai Árpád pályafutásának tanulságai.” Biokémia, június ?? (23: 38–40.) http://www.bdarvas.hu/gmo/idn3009 Sárkány Vera( 2001) „A tudás hatalom – de kié?” Magyar Tudomány, január. Simó Márton (2010) „A kísérleti állatként kezelt vásárló.” Interjú Bardócz Zsuzsa táplálkozástudományi professzorral Nagyítás, 36. szeptember 8. http://www. nagyitas.hu/common/main.php?pgid=cikk&cikk_id= 2590&tema_id=28 Szilágyi János Ede (2010) „A géntechnológia jogi szabályozása” 105–128. In Környezetjog II. Miskolc: Novotny Kiadó. Takács-Sánta András – Vida Gábor (2000) „Géntechnológia: az ellenérvek tovább élnek” Magyar Tudomány, március 161: 329–338. http://www.bdarvas.hu/gmo/ idn3011 Takács-Sánta András (1999) „Velünk kísérleteznek. A géntechnológia veszélyeirõl a Pusztai-ügy kapcsán.” Liget, szeptember, 86–96. The Lancet (R. Horton) (1999) „Health risks of genetically modified foods” Lancet, vol 353 május 29. 1811. http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS01 40-6736(99)00093-8/fulltext The Pusztai Memorandum (1999) Press statement issued by supporters of Dr Arpad Pusztai 12 February http://www. ncbe.reading.ac.uk/ncbe/gmfood/pusztaipress.html The six Royal Society referee’s report (1999) http:/ /www.freenetpages.co.uk/hp/A.Pusztai/RoyalSoc/ ReportsAndReplies/RS_referee_reports.txt Venetianer Pál (1999) „A nézõpontok valóban különböznek. – Reflexió Darvas Béla írásához” Biokémia, 23: 102–104. http://www.bdarvas.hu/gmo/idn3009 Venetiáner Pál (1999) „Géntechnológia ellenesség – tudományellenesség? Magyar Tudomány, október 160: 1170–1176 http://www.bdarvas.hu/gmo/idn3011 Venetiáner Pál (2000) „Viszontválasz”. Magyar Tudomány, március 161: 339–341. Venetianer Pál (2005) „Féljünk-e a génmanipulált élelmiszerektõl?” I. Természet Világa, 136: 434–437. http:/ /www.bdarvas.hu/gmo/idn3012 Venetianer Pál (2005) „Féljünk-e a génmanipulált élelmiszerektõl?” II. Természet Világa, 136: 493–494. http://www.bdarvas.hu/gmo/idn3012 Venetianer Pál (2010) „Génmódosított növények. Mire jók?” Budapest: Typotex. Virág Katalin (2000) „Gének és a közvélemény manipulálása” Magyar Tudomány, január http://epa.oszk.hu/ 00700/00775/00014/83-94.html

FILMEK Robin, Marie-Monique (2008) „The World According to Monsanto” http://topdocumentaryfilms.com/theworld-according-to-monsanto/

36

2000

Verhaag, Bertram (2009) „Scientist Under Attack” Ismertetés: http://www.gmwatch.org/latest-listing/1-newsitems/12567-scientists-under-attack-film-review Verhaag, Bertram (2008) „Arpad Pusztai, Whistleblower”