Sziklatemplomunknak is ünnepe a Szentszűz lourdesi megjelenésének nagy napja : február 11. Hiszen egy lourdesi zarándokút ihlette Pfeiffer Gyula ny. h. államtitkárt a szentgellérthegyi Sziklatemplom megalkotására. A két grotta hasonlósága feltűnő. S a Boldogasszony ezt az új kegyhelyét is megáldotta. H o g y mennyi csodálatos imameghallgatás történik itt az ő közbenjárására, bizonyítja a rengeteg márványtábla. A Szűzanyának ez a szép szentélye főkép a Patrona Hungáriáé kultuszát kívánja szolgálni, a régi N a g y Magyarországért szállnak itt elsősorban az imádkozó szívek az Űrhöz s mily örömmel mondtak hálát az eddigi országgyarapodásért is. É s a búcsújáróhely gondozásával megbízott magyar szerzeteseket is ezért h í v t a vissza a Haza, h o g y felvirágzásukkal — egy ősi jóslat szerint — Magyarországnak is felvirradjon;! *
Boldog B á t h o r y László ünnepét február 27-én üli a Pálosrend. Tudjuk-e vájjon, h o g y a híres erdélyi fejedelmi családból származó szentéletű a t y a elsőnek fordította magyarra a Szentírást? K ö n y v e Mátyás király pazar értékű Corvinái közé került, de, sajnos, a török időkben, úgylátszik, n y o m t a l a n u l elveszett. A Szentek E l e t é t is ő írta először magyarul s nemcsak írta, k ö v e t t e is őket hűségesen. N e m messze a* nagyhírű budaszentlőrinci pálos főmonostortól, hol a szentéletű testvérek holttestei romlatlanul maradtak, e g y barlangba h ú z ó d o t t elöljárói engedélyével, ott irogatott csöndben, i m á d k o z o t t és sanyargatta t e s t é t . Talán fizikuma n e m bírta ezt a szigorú életet, mert később a rendi újoncok m e s t e r é v é t e t t é k , kiket nemcsak szavaival, de főkép példájával t a n í t o t t a krisztusi életre. Halála is-méltó v o l t szép életéhez : Szentmiséjét b e f e j e z v e eszméletlenül rogyott testvérei karjaiba. *
Szent Á g o s t o n ereklyéinek átvitelét rendi zsolozsmáskönyvünk külön szép ünneppel üli meg február 28-án. A könyörgés arra kéri az Urat, h o g y «e halálból az életbe mi is az ő közbenjárására átvitessünk». Megrendítő, mil y e n mélyértelmű paradoxonokban gondolkozik a liturgia': ezt az életet halálnak nézi s a halált életnek. S az örökkévalóság végtelen t á v l a t a i b a állítva ezeket a különös igazságokat, teljesen igaza is van. Mily fürgén f u t n a k el napjaink, mintha n e m is lettek volna, mintha n e m is kínoztak volna m e g minket, v a g y m i n t h a n e m ragadták volna magukkal m u l a n d ó
1ö
b o l d o g s á g u n k a t . . . S ebben a borzálmasah bizonytalan életben csak e g y borzalmasan bizonyos :. a halál. D e egyenesen kétségbe kellene esnünk, ha minden földi kínnak és minden földi boldogságnak csak e g y sírhalom volna a fináléja. Akkor n e m v o l n a érdemes születni sem ! S a m i n t az életnek n e m lehet értelme a halál, ú g y a halálnak csak az élet lehet az értelme. Az örök élet, m e l y h e z e halandó életet hasonlítva, inkább halálnak, m i n t életnek kell neveznünk. Ü g y kell t e h á t élnünk, h o g y a halálnak s e m m i köze se l e g y e n hozzánk. K e z d j ü k el m o s t az örökkévalóságot, míg nem késő : boldogan k e z d e n i !
§
Sashegyi Sándor:
A pilisszentkereszti páloskolostor Újabb adatok a hely meghatározására 1184-ben III. Béla király engedélyével Pilisen Franciaországból jött cisztercita szerzetesek telepedtek le. A szóbanforgó szerzetesrend kolostorának még fellelhető romemlékét a ¿pai Pilisszentkereszt szomszédságában a Pilis-hegy keleti lábánál találjuk meg, igen elpusztult állapotban. (Lásd a mellékelt térképet.) A fent említetteknek igazolásául szolgáljon az alábbiakban összefoglalt tanulmányom. A pilisi apátság területé és annak környéke a XlII-ik századi okleveles adatok szerint a SZENTE nemzetség tulajdonát képezte. Egy 1229-ben kelt oklevél szerint a Szente nemzetség birtokügyben perben állt a pilisi cisztercita apátsággal. (Lásd: Bártfai Sz. L. Pest m. tört. oki. emlékei 436. — Knauz II. 474.) A tatárdúlásig ezen birtokügy nem nyert befejezést,'sőt azután is csak 1291-ben kelt oklevélből értesülünk arról, hogy a nemzetség vitás és peres ügye még mindig elintézés nélkül áll. Ugyanis 1291-ben a Szente-Mágocs nemzetség rokonsága jogot tart a pilisi cisztercita kolostor kegyuraságára, s ezzel kapcsolatosan a Szente-Mágocs nemzetség még élő tagjai a Szabolcs-Zempléni ágat bízta meg a Pilisi birtoknak visszaszerzésével. (Lásd: Hazai okmánytár VI. 374. — Knauz II. 474. — Kölcsey Dezső. Szente-Mágocs nemzetség 18.) Hogy a továbbiakban ismertetett adatoknak tisztá képét kapjuk, vissza kell tekintenünk a Szente nemzetség eredetére és annak ismertetésére kell súlyt fektetnünk. A Szente-Mágocs nemzetség az árpádkori honfoglaló onogur törzsnek egyik családjából, a Kalanoktól ered. Kalan, a mai értelemben maradékot jelent. A Kalanoknak Pilisen még a XlII-ik században is vannak birtokai. Szente, a keleti irán-perzsa nyelven Cempte Szentet jelent. Mágocs, a kaldeai mágussal egyenlő, bölcset, vagy papot jelent s a hunfajta ősvallásból VIII—IX. századból származik. (A fentiekre nézve lásd: Kölesei Dezső. SzenteMágocs nemzetség. Pörle Vilmos. Napkeletről. 150. Nagy Géza. Árpádkori személynevek Turul IX.) A Szente-család az Árpádházi királyok alatt, még a XH-ik században mint királyi kincstárnok
CL
fefiér
barát
i
i
szerepelt és mint királyi főnemesek voltak ismeretesek, amelyről címerük is tanúságot tesz. (LásdMagy. Tört. Életrajzok. Alsáni Bálint bíbornok.) Az 1241—42. évi tatárdúlás alatt a szóbanforgó Szenték elpusztulhattak. A pilisi birtokon lévő udvarházak hasonló sorsra jutottak. A XlII-ik században a Szente-Mágocs nemzetség egy ágát Horvátországban találjuk, kik az ottani birtokukon lévő Alsáni várról Alsáni nevet vettek fel. (Lásd ugyanott, mint fent.) Ha összegezzük az eddig ismerteiteket, tiszta képet kapunk a Szente-Mágocs nemzetség pilisi szerepléséről és annak ottlévő ősi birtokairól. 1184-ben III. Béla király valamilyen oknál fogva jónak látta a cisztercita szerzeteseket éppen a Pilisen s ott a Szente nemzetség birtokain letelepíteni. Valószínűnek látszik, hogy egyházi érdekek tették ezt szükségessé. Ha számolunk azzal, hogy ugyanezen terület közelében egy nagy magyar ősvallású kultikus hely állt fenn még ebben az időben. (Feltáratott az Orsz. Tört. Múzeum vezetése mellett.) Nem fogunk hát csodálkozni a szóbanforgó rend letelepítésén. Valószínű azonban az is, hogy a Szente-Mágocs nemzetség ezen időben élő tagjai is az ős mágyar vallás hívei lehettek s ezért történt meg a szóbanforgó nemzetség birtokainak elkobzása, mert csak erről beszélhetünk akkor, amikor az apátság alapításáról tesznek tanúságot az okleveles adatok. Nem lepődhetünk meg a fenti feltevésen akkor, ha a jóval kécsőbbi, pl. Kún László idejében fentálló vallási viszonyokat ismerjük. Kún László király az adatok szerint, Pilisen pogány áldozatot mutatott be az ősi kultikus helyen ! De kövessük csak az adatokat tovább. Egy 1187. évi adat arra enged következtetni, hogy III. Béla király által alapított pilisi apátság a kívánt követelményeknek nem tudott megfelelni és az ősvallás követői veszélyeztették az idegenből jött szerzeteseket és életük sem volt valószínű biztonságban. Csak ennek tudható be, hogy 1187ben III. Béla király a keresztesek kezére bocsátotta a pilisi erdőket. A kényes helyzetet a rendi szerzetesség és az ősvallást követők között kiváltképpen az idézhette elő, hogy a hittérítői tevékenységet idegen nyelvű szerzetesek végezték még ekkor is. Pilis rengetegeit pedig meg kellett tisztítani á pogányoknak nevezett magyaroktól, mert várható volt Frídrich német császár látogatása a magyar király udvarában. Ez be is következett 1189-ben, amikor III. Béla király a keresztes hadakat vezető Fridrich császárt Esztergomban fogadta, majd Etczelburgba kísértei, vagyis a királyi székhelyre. (A mai Pomáz helyén keresendő.) Fridrich császár a királyi lakóhelyet, Etczelburgot Urbs-nak nevezte, vagyis városnak. (Lásd : Arnold Krónika L. IV. c. 8.) Az 1335. évi Buda határjárási oklevelében szintén hasonlóképen találjuk a város elnevezését, vagyis Urbs-nak. (Lásd : Fejér C. D. III. 120.) 1187-ben a Szentföldről visszatérő követeket a király szintén Etczelburgban fogadta. (Lásd: Scriptores rerum Austriacarum. V. K. 40.) Helyesen írja Salamon Ferenc, — Buda és annak környéke a tatárdúlás előtt királyi birtok volt. (Lásd: Salamon F. Budápest története.) Erre enged utalni azon okleveles adat is, mely szerint 1196-ban a Szentendrén készült hajók után a királynak tartoztak adót fizetni. (Lásd:. Fejér C. D. I. 2. — II. 302. — VIII. 7. 121.) Azonban Pilisen mégsem pusztult ki a SzenteMágocs nemzetség teljesen, csupán vagyonuktól
CL fefiér
barát
fosztathattak meg, erre enged következtetni egy 1201-ben kelt oklevél, mely szerint a Szente-Mágocs nemzetség Péter fia Péter, Detrich udvarikáplán jelenlétében 5 budai márkát adósság fejében befizet. (Lásd : Kölesei D. Szent-Mágocs nemzetség.) Mielőtt tovább mennék az adatok felsorolásában, rá kell mutatnom III. Béla király halála utáni történtekre, melyek Imre király idejében játszódtak le. Imre királynak, mint ismeretes, állandó harcai voltak testvérével, Endrével, a korona birtoklása végett. Ezenkívül nemcsak itthon, de az ország határán kívül is sok háborúskodást és harcot kellett vívnia a mindjobban elharapódzó pogány vallás ellen. Ennek tulajdonítható azon adománya is többek között, hogy Budát és ^nnak környékét a Budai káptalannak adományozta, vagyis ezen területnek joghatóságát és tizedadóját a "bíráskodással együtt. Nem nehéz kitalálni, mi indította Imre királyt arra, hogy ezen adományát az egyházzal szemben tegye. Bípda környéke az ősmagyar vallás híveivel volt tele és minden adott helyzetben a keresztény egyház veszélyeztetését követték el. így jónak látta Imre király e veszélyeztetett területről gondoskodni. A fentiekre nézve szolgáljon igazságul az 1212. évi határjáró oklevél. A főurak tanácsára II. Endre király a Budai káptalannak még Imre király által adományozott javakat elvette. Azonban valószínű, hogy neje Gertrúd királyné és testvéreinek befolyása áltál, Henrich isztriai őrgróf és Ekbert bambergi püspök tanácsára 1212-ben a megcsonkított budai káptalan joghatóságát II. Endre király visszaállíttatta. Nevezetesen Buda területén a bíráskodási jogot a vásárvám és szőlődézsma szedésének jogát. Ez alkalommal királyi hites emberrel, Marcellus comes vezetése mellett körüljárták a budai káptalan szíobanforgó területét, annak határát. (Lásd: Fejér C. D. III. 118—121.) Ezen oklevél első esetben a budai királyi palotáról beszél. Majd a budai prépost bírói joghatóságáról tesz említést, — ezsn bírói joghatóság alá tartoznak Buda és környékén a királyi palota őrei és a. budai lakosok. Az uralkodó rendelkezései ugyanolyan értelemben a főpapok és főurak szolgáira is kiterjedtek. A szóbanforgó joghatósággal rendelkező terület a határjárás szerint a Szente-Mágocs nemzetség birtoktestére, vagyis a pilisi cisztercita apátság részére nem terjedt ki, amint látjuk a mellékelt határjárást feltüntető térképen. Azonban kiterjedt a pilisi hegyvidék erdőség azon területére, hol a már említett nagy ősmagyar kultikus hely volt. Vagyis a jelen Pomáz mellett lévő Holdvilág árokra. • " II. Endre király ezen, de hasonló rendelkezése az ősi vallást követők között lázadást szított: Erre enged következtetni az 1213-ban bekövetkezett azon gyilkosság is, mely Pilisen vadászat alkalmával II. Endre király neje, Gertrúd és annak környezetéhez tartozó főpapok és főurak személye ellen történt. Gertrúd királyné a pilisi vadászkastélyban mulatozott Vendégei Lipót herceg «és a királyné fivére Berthold érsek és több egyházi és világi fő úr társaságában. A mulatozó társaságot szeptember 28-án éjjel az elégedetlenek, élükön Györefia Péter csanádi ispán, továbbá Simon, Bánk nádor Veje, egy másik Simon a Kácsik nemzetségből fegyveresen megtámadták és a királynéra törtek, legyilkolták, több főurat és főpapot is.és Berthold érsek és Lipót herceg az éj leple alatt elmenekültek.
21
Á gyilkosság színhelye a Pilisben, a királyné vadászkastélyában, a pilisi cisztercita kolostorhoz • közel történt. Erre enged utalni az is, hogy a legyilkolt királyné tetemet a pilisi ciszterciták kolostorába szállították. A szóban forgó királynéi vadászkastély a mai Podmaniczki major melletti dombháton állott. Az elégedetjenek bosszúja még ezzel sem érte be, mert minden valószínűség arra enged utalni, hogy Buda 1223. évi'nagy tűzvészben való elpusztulása is ennek tulajdonítható. (Lásd : Alberich szerzetes krónikája 913. 38.) Az 1232. évből is mégolyan adatnak vagyunk birtokában, mely arra enged következtetni, hogy a nyugalom még mindig nem állt helyre. Tudniillik 1232 XII. havában Jakab pápai követ a budai káptalan Szent Péter egyházában gyűjti össze a magyarországi püspököket, hogy az esztergomi érseknek az országot interdictum alá helyező ítéletét megerősítse. (Lásd : Gárdonyi A. Buda-Pest a tatárjárás előtt.) A helyzet ennyire való elmérgesítését nem anynyira a keresztény egyház munkájának kell felróni, hanem annak, hogy a papok legnagyobbrészben nem magyar származásúak és nem magyar anyanyelvűek voltak. Ezen idegenből jött egyházi személyek gyakorolták az egyházi ügyeket és a joghatósági teendőket is. Ebből rengeteg súrlódás és baj következett a keresztény egyház és a magyar főurak és a nép között. Ezáltal állandó tűzfészke lett az országnak Buda és annak környéke kiváltképpen. Az egész ekkori állapotok mögött ott láthatjuk az ősi magyar vallás követőinek nem kis táborát és azt a helyet, mely az ősmagyar vallás kultikus helyéül szolgált. Ugyan mi fanatizálta az akkori magyarságot arra, hogy régi hitétől és kultikus helyétől alig volt eltántorítható. Nem hinném, hogy csak a vallás volna itt a szóbanforgó tét. Valami eddig ismeretlen oknak volt csak tudható ez a kimondhatatlan rajongása a magyar népnek e pilisi vidékhez. Itt utalnom kell Anonymus egyik adatára, mely ezen. sötét történeti momentumot világítja meg.
Ezzel az adattal már tisztábban látjuk a képét az elmúlt idők történetének. De menjünk csak tovább és nézzük meg a szóbanforgó kultikus hellyel kapcsolatos adatokat is,, melyeket mégeddig senkisem mert azonosítani e hellyel. A húnok Sicambriánál átúszták a Dunát és az ellenséget a nyílt mezőn lekaszabolták . . . 'Százhúszezer hún esett el ebben a csatában s ugyanitt Keve kapitány is elesett. . . Scyta szokás szerint nagy pompával temették el az országút mellett és kőemléket emeltek föléje. Ezen helyet Cuweazoanak (helytelenül Keveházának értelmezték eddig) '.== Kövesaszónak nevezték. (A Holdvilágárok a szóbanforgó hely, a szomszédságában találjuk Aszófő községnek belterületét és romemlékeit). Később Béla, Réva és Kadocsa három hún kapitányt is arra a helyre temették. (Kézai Simon krónikái a. 18—19.) Attila fejedelem temetkezésére nézve nem mulasztható el Kézai Simon krónikájának adata sem. . Eltemették az említett helyen Béla, Kadocsa és a többi kapitány mellé. (Lásd : Kézai Simon krónikája 30.) . ... Az adatok csoportosításával tegyünk helyszíni szemlét az említett nagy ősmagyar kultikus helyen.
Ulcisia Castra (Szentendre) és Salva (Esztergom) között húzódó ősi kereskedelmi út mellett a Kovacsinai hegyek egy hármas halma előtt állunk a Holdvilágárok magas sziklafalakkal övezett medre mellett. Az említett sziklamederben három, kézzel kifaragott 15—20 m mélységű sziklafülkére akadunk (Hármasremete barlangként ismerjük a XIIIszázad adatai szerint). A közelben kb. harminc méter magas vízesés teszi a helyet Csodálatos természeti hellyé. A vízesés felett kis távolságra hatalmas, sima lefaragott sziklafalak merednek az égnek. Az egyik oldalon szintén kézzel kifaragott barlangszerű nyílás tátong, melyben lépcsőn ereszkedünk le a szikla-hegy gyomrába, vagyis a földalatti kultikus helyre. A földalatti helység végső végén húsz méter magasan egy kürtőszerű aknán át tör be a misztikusan derengő fény. Az előtérben a nagy sziklafalak előtt emberi kezek pusztításai fedezhetők fel a sziklákon itt-ott még látható faragott kőemlékeken. A kultikus terület nagysága öt holdra tehető. A fentiekből láthatjuk, hogy e helyütt egy eddig ismeretlenül, vad bozótokkal benőtt, tölgyes erdő nőtt a meghúzódott, elfeledett kultikushely s fejedelmi s egyben egyházfői temetkezés felett. Igen kevés az írott emlék e helyre nézve s ami van, az is kétségbe volt vonva a hely ismeretlensége miatt. A fent említett kőmeder pedig a jelen Pomázon vezet át,, azon nagy lelő- és romterületen, melyreközépkori okleveleink mutatnak. Ezen helyet okleveleink Etczelburgnak, Attila városának, Sicambriának és Budának említik'meg. Az eddig ismertetett adatok után nézzük csak tovább azon adatokat, melyek már a Pálosrend helyi településével kapcsolódnak össze. Egy magyar nemesi családból származó esztergomi kanonok fájó szívvel nézte véreinek tévelygéseit, de megértette annak minden indító okát is, látta annak lehetőségét, hogy milyen módon nyerhetné meg az ősmagyar vallást követő híveket a kereszténységnek. Ez az igaz keresztény magyar férfi Özséb volt, ki terveinek megvalósítása céljából örömmel beszélgetett el azokkal a pilisi remetékkel, kik időnként Esztergomban el-elzarándokoltak. Értesült általuk a Pilisben lejátszódó szomorú dolgokról. Ezek a szomorú dolgok bírták rá, hogy sürgősen változtatni, segíteni kell a dolgokon, de elhatározásában meggátolta az 1241—42. évi tatárdúlás. Ha ismerjük a tatárdúlás tragikus történetét, nem fogunk csodálkozni azon, hogy a tatárdúlás után 1246-ban Özséb, hogy régi tervét keresztül vihesse, lemond egyházi rangjáról és visszavonul mint remete a Pilisben a Hármas remete-barlanghoz. (Lásd : Kisbán Emil. A pálosrend tört. I. 18.) A hármas remete-barlang a már említett Holdvilág-árokban levő három, kézzel faragott sziklafülkével azonos. Valószínűleg hún, vagy magyar temetkezési hely volt. A XlII-ik században azonban már kifosztott, felnyitott állapotban kellett lenni, melyeket a pilisi remeték foglaltak el ezen időkben. A hármas remete-barlangnál Özséb maga köré gyűjtötte a pilisi remetéket s ezzel a lépésével a közvetlen közelben" lévő ősmagyar kultikus helyet szállta meg. Ezen időben Isten csodája által itt megmaradt nép az átélt borzalmas viszontagságok után, testileg, de lelkileg is megtört és enyhítést keresett a remeték körében a kereszt szimbóluma alatt. Özséb így győzedelmeskedett az ősmagyar
22
—————
Eltemettetett az Úr 907 esztendejében egy patak forrása felett, mely patak kőmederben folyik alá Attila király városában.
Q fehér
barát
vallás felett. A környező népek siettek felkeresni a remete-szállást és ott dicsőítették Istent, Isten csodás természeti környezetében, a Holdvilág-árok félelmetes szakadékai között. A budai káptalan a tatárdúlás után csak nyert ügyét látta a remeték működésével és maga a király IV. Béla is sietett a remeték segítségére, hiszen papok és templomok híján, nagy szükségét látta a remeték munkálkodásának. Azonban a budai káptalan IV. Béla királytól kéri Imre király által adományozott Buda feletti joghatóságának megerősítését, melyet 1243-ban IV. Béla király mee is adott. (Lásd : Fejér C. D. IV. I. 296.) Azonban itt nemcsak a régi joghatóságról van szó, hanem adományról is ! Valószínűleg a volt királyi budai birtokokkal is gazdagította a budai káptalant a király. Tekintve, hogy a király új
szálláshelye már nem a rég$Budán, hanem"a mai Buda várhegyén, az akkori Pesti hegyen épült fel. (Lásd : Salamon Ferenc. Budapest tört. II.) így lett Buda Ősbuda, vagy Óbuda a káptalané, rfiely" felett á budai. e.t.toi az~tiKH^űlkczdvc óbudaikáptalan lett az úr~ (Lásd : Fejér~C. D. IV. 2. 320.) Sok körülmény Özsébet arra kényszerítette, hogy elhagyja a Hármas remete-barlangot remete társaival. Mária királyné sietett a remeték segítségére és a Pilisen lévő régi vadászkastélyát a remeték rendelkezésére bocsátja. (A szóbanforgó vadászkastélyról már volt említés, azonos azzal a vadászkastéllyal, melyben. Gertrúd királynét gyilkolták meg. A mai Podmaniczky major mellett e vadászkastélynak, majd a későbbi Pálos kolostornak romemlékei még ma is felfedezhetők.) Mária királyné a kolostoron, vagyis a vadászkastélyon kívül Orbán
ïfMt.
Régi Buda és annak vidéke a XIII.-ik I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV.
a
században.
Teleki-kastély — régi ldrályilak helyén. Klisszai romok királynői vár. Görögkat. templom — régi templom romon. Benard-féle villa — Szent Jakab egyháza. Pannónia dűlői romok — régi vár. Szövőgyár területén romok — régi vár. Holdvilág-árok - - Hármas remete-barlang: Ősmagyar kultikushely. Podmaniczky majori romok — Szentkereszti pálos kolostor. Királynői vadászkastély volt. Büki puszta. Pilisszentkereszti romok - - Pilisi apatság. Lupa majori romok — Fehéregyháza. Dolmai romok — Ura-háza. Luki romok M Aszófő helység. Kevélvek. - r Monyorós hegy.
/c/íér
barát
XV. Oszoly (Osl.) — Szamárkő. XVT. Ziribár. — Hegyeshegy. XVII. Hosszúhegy. Jelmagyarázat: Buda területe. Régi malmok helye. > s
Régi utak.
**TTr>>77Trrr 1212. évi Budai káptalan határjárás vonala.
2ô
pápától a remeték részére regulát is eszközölt ki. (Lásd : Décsy. Koronás magyarországi királynék 61. Dobozy Hajnalka. Királynéink az Árpádkorban és az Anjoukorban 72.) Azonban akadunk egy másik adatra is. — 1250ben Özséb a Hármis remete-barlang közelében a Szentkereszt tiszteletére építeni kezdte az új remetekolostort. (Lásd : Kisbán Emil. M. P. R. T. I. 18. Rupp M. O. H. T. I. 244.) Hogy tiszta képet nyerjünk a valóságról, a szóbanforgó romemlékekhez kell fordulnunk, hogy megkapjuk a valóságos képet. Mária királyné vadászkastélya a tatárdúlás alatt kisebb pusztítást szenvedett. Mielőtt a remeték rendelkezésére bocsátotta ezen épületét, újra építette, hogy megfelelő hajlékként szolgáljon a remetéknek. A részben felnyitott romemlékek, az épület alapfalai, arra engednek következtetni, az építkezés struktúrájából, hogy azok 1250-nél jóval korábbi keletűek. De több apró kerámiái lelet is ezt igazolja. AZ épület egyszerű és várszerűen épült fel újra a hegyekkel koszorúzott völgykatlan közepén. Az épülethez csatolt kis templom építkezési struktúrájából következtetve az már későbbi keletű s nincs kizárva, hogy azt, mint a fenti adat is igazolja, a remeték építették, román stílben, faragott kvadrát kövekből, míg maga az épület andezit pataki kövekből épült fel. A fent elmondottak igazolására szolgáljon azon felirat, mely a kolostor kapuja felett volt. Ebben a pusztában laktak egykoron az atyák, akik valamikor szabad ég alatt különböző házikókat készítettek maguknak egyes sziklákba zárva. Özséb szent férfiú remete és pap a szent kereszt tiszteletére emelte a zárdát. Azután hozzá szegődtek a többi testvérei is, akik elhagyván barlangrejtekhelyöket, elkezdtek egyöntetűeri szerzetes életet élni. Innen, szerte elterjedt Pál remetének híre, mely az erkölcs tisztaságában ragyogott. Innen eredt mint forrásból e szerzet. . . (Lásd : Pálos évkönyv.) Ezután már királyi adományokhoz is jutott a rend. IV. Béla király a remetéknek, vagyis a Pálosok Szentkejeszti kolostorának adományozta az Illéskő földjét. (Lásd : Kisbán Emil. A. M. P. R. T. I. 18.)1 A remetéknek, vagyis a Pálosoknak nyújtott adomány, magával hozta azt, hogy az óbudai káptalan és a pilisi apátság joghatóságuk megerősítését kérjék. 1253-ban az óbudai káptalan kéri joghatóságának megerősítését. (Lásd : Fejér C. D. IV. II. 204.) 1254-ben pedig már a pilisi apátság kéri a jogos területének a megerősítését. (Lásd: Békefi R. A pilisi apátság tört. I. XXXV. sz. oki.) Azonban 1
Kiegészítés és egyben megvilágítás a IV. Béla király által a remetéknek v. a Pálosok Szent Kereszti kolostorának adományozott Illéskő földjére s annak holfekvésére nézve : — A finnugor népek pogány istentiszteleteinek tanulmányozása közben akadtam az alábbi adatra. — Komantsi finn egyházas községben 1842-ben összetörték a paplak közelében lévő nagy követ, melyet Illéskőnek neveztek. A nagy kő összetörésére az adott okot, hogy a már keresztény hitre tért pogányok a szentmise után Illéskő-höz járultak áldozatot bemutatni s ott pénzt és cinklemezt helyeztek el áldozat bemutatásaképpen halottaiknak. Amint látjuk, a pogány kultikus helyeken lévő egyköveket v. szentköveket Illéskövének nevezték. Nem tévedtem akkor, amikor tanulmányomban rámutattam a Holdvilág-árok (Kövesaszó) mély árkában levő hármas remete-barlangra. (Ma már mind a három helye ismeretes.)
24
az óbudai káptalan joghatóságának gyűrűjében levő Szentkereszti Pálos kolostor a további fejlődésében gátolva volt, így mint anyakolostor soká nem is működhetett, ezért 1287-ben épült fel új Buda mellett Kún László és Róbert király adományaih az új anyakolostor, a Szentlőrinci pálos kolostor a mai Hűvösvölgyben. (Lásd.: Kisbán Emil. A M. P. R. T. I. 76.) A fentiekből láthatjuk, hogy a Szentkeresztről elnevezett pálos kolostor a mai Pilisszentkereszten nem lehetett, az a mai Podmaniczky majoí melletti dombháton állt, kora középkori építészeti formáiban. A pilisi cisztercita rend apátsága pedig a mai Pilisszentkereszt tőszomszédságában, a Pilis hegy keleti lábánál épült fel, többszöri átépítéssel díszes építkezési formák mellett. Terjedelmében is felülmulta a Szentkeresztről elnevezett pálos kolostort. Az óbudai káptalan joghatóságán kívül esett és így fejlődését az nem akadályozhatta meg. A Szentkeresztről elnevezett páloskolqstor a török hódoltságig állt fenn a pilisi apátsággál egyetemben, amikor nagy nemzeti történetükre a sors pontot tett, s a szóbanforgó kolostorok a török horda martalékaivá lettek, Esztergom és Buda várainak erősítéséhez hordták el a még fennálló falak köveit, A török hódoltság utáni időkben, már a szóbanforgó kolostorok romjait is nehezen tudták felfedezni, olyan siralmas állapotban találtattak. A két rendi szerzetesség kényes vitába keveredett a jelenlegi Pilisszentkereszti romemlékek és az ahhoz tartozó birtokok miatt. Az elpusztult kolostorok nem szolgáltak bizonyítékul és így a mai napig is vitás volt a hovatartozás. Az elmúlt esztendőkben Krompecher kiadott munkájával még zavarosabbá tette a két rendi szerzetesség tulajdonának megszerzését. Azonban csakis oknyomozó történeti adatokkal érhetünk célhoz és a régmúlt idők való történeti adatai folytán a valósághoz. Ezen tanulmányomban siettem módot nyújtani és alapot adni egy nemes kutató munkának, mely, hiszem, ezen alapból kiindulva az igazsághoz fog vezetni. Ezért már azért is szükség volna, hogy Szent Özséb földi porhüvelyeinek birtokába juthassunk és azt mint egyetlen 'magyar eredetű rendi szerzet megalapítójának és első perjelének illő tiszteletével övezhessük. A szent férfiú földi maradványai felett, omladozó elpusztult romemlékek hirdetik á mult nagy történetét a Holdvilág-árok közelében, ahonnap elindult a Pálos rend, hogy isteni küldetésével még a sok szenvedések és pusztulások árán is győzedelmeskedjék a Szent Kereszt hitvallásában s vérét, nemzetét emelje fel a Magyarok Nagyasszonyának, Máriának ajánlva.
Fr. Guzsalyvári Julián (1900-1943) Hirtelen, váratlan, lehetetlenségnek látszatát keltő hír teljes rideg kegyetlenségével újból bekopogott zárdáinkba : Julián testvér nem é l ! Meghalt Budapesten ! Erős meghűlés következtében agy- és gerincvelőgyulladás vitte el tőlünk azt, aki csupa erő s izom volt. Ismertük mindnyájan Pécsett, Szentkúton, Budapesten, mert 7 évi szer-
—Qfehér
barát
