A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek.
A dokumentum használatával elfogadom az Europeana felhasználói szabályzatát.
nl&!: A NÉPRAJZI LÁTÓHATÁR KlSKÖNYVTÁRA
12.
BUDAPEST - GÖDÖLLŐ, 2009.
A NÉPRAJZI LÁTÓHATÁR KISKÖNYVTÁRA 12. A Györffy István Néprajzi Egyesület, a Magyar Néprajzi Társaság és a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar közös kiadványa
Sorozatszerkesztő:
Ujváry Zoltán
Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Deáky Zita - Nagy Pál A szöveg et fordította: Magyar Lászlá András A kötet megjelenését támogatta Tudományos Ismeretterjesztő Oktatási és Kulturális Társulat Minisztérium
•
eOKM
Felelős kiadó: Bodó Sándor, a Györffy István Néprajzi Egyesület elnöke Tördelte: Könczöl Miklós ~TEX2é [MiKTeX 2.7] rendszeren, Times betűkkel Készült: Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllő Felelős vezető: Lajos Mihály ISBN 978-963-06-6651-0 ISSN 1217-4769
Augustini ab Hortis Sámuel
A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeiről (1775-1776)
Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Deáky Zita - Nagy Pál
A Györffy István Néprajzi Egyesület, a Magyar Néprajzi Társaság és a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar közös kiadványa BUDAPEST - GÖDÖLLŐ, 2009.
Tarta 10 mjegyzék DEÁKY ZITA - NAGY PÁL
Augustini ab Hortis Sámuel és a cigányok történeti-néprajzi kutatásának kezdetei
5
MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS
A jegyzetekben idézett munkák bibliográfiai adatokkal kiegészített jegyzéke
29
AUGUSTINI AB HORTIS SÁMUEL
A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeiről
35
EGY NEMESASSZONY LEVELE AZ ANZElGEN SZERKESZTŐIHEZ
303
ZUSAMMENFASSUNG
308
MTA NCPWZf 4(UTAlÓINTúm rONYVTÁRA
30, (Q~G
Augustini ab Hortis Sámuel és a cigányok történeti-néprajzi kutatás ának kezdetei A Györffy István Néprajzi Egyesület könyvsorozatában, a Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtárában ismét egy történeti-néprajzi jellegű forrást jelentet meg. Az Egyesület hagyományaihoz híven e munkával is a Kárpátmedence népeinek néprajzi, művelődéstörténeti kérdéseivel foglalkozik. Kötetünkkel a szaktudományos kutatást kívánjuk segíteni, ugyanis Augustini ab Hortis Sámuel most magyarul megjelent munkája az első összefoglaló tudományos történeti-néprajzi munka a magyarországi cigányok-
ról.' Augustini művét először szlovák kutatók adták ki 1994-ben Pozsonyban szlovák fordításban és a gót betűs német szöveg átírásával. Viera Urbancova néprajzkutató fordította le aszöveget, elő szóval látta el, amihez Emilia Horvátova utószót írt.2 Ezzel a kiadás sal először tették lehetővé, hogy ezt a szakirodalmat a kutatók szélesebb körben elérhessék, és Augustini ab Hortis Sámuel szerzőségét elismerjék ott. Magyarországon ugyanis már 1981-ben Szelestei N. László korabeli levelezések és az abH szignó alapján azonosította Augustini ab Hortis Sámuelt, mint a folyóirat munkatársát és a cigány tanulmánysorozat szerzőjét.' A most Magyar László András kitűnő fordításában magyarul is közölt munka 40 részletben folytatásban jelent meg a Bécsben kiadott német nyelvű magyar lap, az Allergnddigst privilegierte Anzeigen aus sdmtlich kaiserlich-königlichen Erblandern (a továbbiakban Anzeigen) 17751 Erre a tényre Magyar László András is felhívta a figyelmet kötetében: Jacobus ThO'masius - Ahasverus Fritschius - Enessey György: A cigányok. Három korai tanulmánya cigányokról. V álogatta, fordította, az előszót és a magyarázatokat írta Magyar László András. Orpheusz K. Budapest, 1998. 17. 2 Samuel Augustini ab Hortis: O dnesnom stave, zvlastnych mravoch a sposobe zivota, ako aj o ostatnych vlastnostiach a danostiach Ciganov v Uhorsku, Fordította és bevezető tanulmánnyal ellátta Viera Urbancova. MTAK Bratislava Studi'O'·dd:'1994. Ismertette Niederhauser Emil- Soós István, Regio, 1996/3.217-218. '''''.' ,',3 Szelestei N. László: 18. századi tudós-világ Ill. Kollár, Ádám.rTersztyánszky Dániel és a magyarországi tudós társaság ügye (1763-1776.) In: OSZK Évkönyve 1981. Budapest.
5
1776-os számaiban Von dem heutigen Zustanden, sonderbaren Sitten und Lebensart, wie auch von denen übrigen Liegenschaften und Umstdnden der Zigeuner in Ungarn címmel. Augustini tényleges munkája 39 részből állt, amelyhez az Anzeigen szerkesztői folytatólagosan hozzátették egy ismeretlen nevű nemesasszony levelét, amit a saját birtokain élő cigányokról írt. Eltérően a szlovákiai kiadástól szükségesnek tartottuk ezt is közölni, mert szervesen kapcsolódik Augustini művéhez, és lezárja az Anzeigen folyóiratban a cigányság témáját. Aszlovákul és németül megjelent kötetet követi most a magyar fordítás és a folyóirat lapjai alapján az eredeti szöveg másolata. Úgy véljük, hogy e munkával hozzájárulunk a Kárpát-medencei cigányok történetinéprajzi forrásainak feltárásához, és ezzel a magyar szaktudományos kutatások kiszélesítéséhez. Kötetünkben kiegészítjük, és részben módosít juk Viera Urbancova és Emilia Horváthova adatait, elismerve azt, hogy Augustini életéről és életművéről nehéz adatokhoz és információkhoz jutni. Részben korrigáljuk is a szlovákiai szerzők értelmezését. Augustini ab Hortis életrajza és tudományos munkássága Augustini ab Hortis Sámuel Szepes vármegyei evangélikus lelkész volt, 1729-ben Nagylomnicon vagy más néven Kakaslomnicon (Velka Lomnic, Grosslomnitz) született és Szepesszombatban (Spisska Sobota, Georgenberg) halt meg 1792-ben. Életéről az utókor leginkább Jakob Melzemek a híres cipszerek életrajzáról írt munkáját használja." Részben Melzerrre hivatkozik, de számos ponton kiegészíti azt Rudolf Weber, aki 1900-ban kiadta Augustini poprádi topográfiáját. 5
4 Urbancova, Viera is Melzerre hivatkozott 1994. 99. Melzer, Jakob: Biographien berührnter Zipser. Kaschau, 1832. 189-191. Erre hivatkozik, de számos adattal kiegészíti Weber, Rudolf Augustini topográfiai művéhez írt életrajzi bevezetőjében. 1900. 3-8. Melzerre és Weberre az Új Magyar Életrajzi Lexikon is, 2001. 1. kötet, 226. 5 Augustini ab Hortis: Topographische Beschreibung des Flusses Poprad oder Popper in der Zips aus dem Jahre 1782. Életrajzi bevezetővel ellátva kiadta Rudolf Weber, Késmárk, 1900.
6
A család eredendően Sziléziából (Schlesien) származik, egyik őse, Georg Augustini innét indult el valamikor a 16. század közepén. Híres orvosdoktorrá és természettudóssá vált Augustini Keresztély (1598-1650), Augustinus ab Hortis Sámuel dédapja. Kicsit többet kell foglalkoznunk a híressé vált dédapával és annak életével. Három okból. Ferdinánd Weber kivételével, bár sem hangsúlyozza határozottan, az összes történeti forrás Augustini Keresztélyt Sámuel nagyapjának tartja, ami tévedés. Másrészt a dédapa életútja, érdeklődési köre és tudományos munkássága, a tudomány kiszélesítésének és elmélyítésének igénye adédunoka életútjában jelenik meg hangsúlyosan. Harmadsorban a család életében a 17. század első negyedétől megjelenik anyai vonalon a magyar ág, és ez is hathatósan hozzájárult az Augustini leszármazottak hungarus tudatának megéléséhez és tartásához. Augustini Keresztély életrajzi adatait először Weszprémi István közölte részletesen a magyarországi és erdélyi orvo sokról írt életrajzi munkájában 1774-ben.6 Augustini Keresztély Késmárkon született, német egyetemeken tanult, majd a svájci Baselben avatták orvosdoktorrá 1620-ban. Neissenben megnősült, elvette a biegi püspöki tiszttartó leányát, Elisabeth von Jonit, aki korán meghalt. 7 Első felesége halála után Bethlen Gábor udvari orvosa lett, és Késmárkon telepedett le, majd a város főorvosává nevezték ki. 1626-ban ismét megnősült, feleségül vette Székely Baltazár leányát, Zsuzsannát, és Nagylomnicra költöztek. A bécsi udvarral való kapcsolata összefügg anyai nagybátyjával, Dobitz Balthazárral, aki II. Rudolf udvari orvosa volt. Amikor a császár súlyos beteg lett, Augustini Keresztélyt is Bécsbe hívatták, ahol meggyógyította a császárt. Sikeres gyógyítása után udvari orvosnak nevezték ki. Bécsi tartózkodása alatt 1631-ben udvari botanikus kertet alapított, ő
6 Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Első száz. Ford.: Kővári Aladár. 1. köt. Budapest, 1960. 14-21; erre hivatkozott Melzer, 1. 1832.21-24, majd rá Weber. Mindezeket Emyey Béla egészítette ki a Gyógyszerészi Közlönyben megjelent négy részes cikksorozatában: Emyey Béla: Balsanum Hungaricum és Oleum Carpaticum. Gyógyszerészi Közlöny, XXv. Évf. 1909. 38. sz. 601-602; 39. sz. 615-619; 40. sz. 630633; 41. sz. 647-649. 7 Weber, J. hivatkozás nélkül teljesen eltér Merzel leírásától. 1900.3.
7
és ezért Ill. Ferdinándtól1637-ben ve1.8
nemességet kapott ab Hortis előnév-
Visszatérve Nagylomnicra 1637-ben botanikával és ásványtani kutatásokkal és gyűjtéssel kezdett foglalkozni. Bejárta a Kárpátokat, egészen Erdélyig eljutott, útjában Ill. Ferdinánd és II. Rákóczi György támogatta, gyűjtéséről mindkettőnek levélben számolt be.? Emyey Béla szerint Augustini már az 1630-as évek elején kezdett foglalkozni a fenyőfák természetes vagy mesterséges váladékának belsőleg is használt orvosi felhasználásával, a gyalogfenyő vagy kúszófenyő (Krummholz) olajának első előállításával, amelyet desztilláció útján az aromatikus Latsche (Pinus montana, vagy Pinus pumilio) hajtásaiból nyert (addig csak külsőleg használtak ilyen szereket). Ezek a szerek európai hírűvé váltak, és a 19. század elejéig az orvosi szerek között tartották nyílván, áruk vetekedett a keleti fűszerekéveI. 10 1640-ben kezdte gyártani az úgynevezett Balsamus Hungaricust, a magyar balzsamot és a borókafenyőolajat, az úgynevezett Oleum Carpaticumot, a kárpáti balzsamot. II Két kéziratos munkájáról tesznek említést a források. Az első a De gemmis Hungariae a magyarországi (tátrai?) drágakövekről és féldrágakövekről szól, a másik a De Balsamo Hungariae Carpathico a híres balzsamról. Agustini ab Hortis Keresztélynek hét fia és három lánya született. A legidősebb fia, Renatus (1627-1702) későbbi poprádi lelkész, l659-ben elvette feleségül Mattyasovszky Krisztinát. E házasságból egy leány, Mária és egy fiú, Sámuel született (1678-1755), akik apjuk halála miatt korán árvaságra jutottak. Az árva fiút anyai nagybátyja Mattyasovszky Dávid Késmárkon, Csetneken és Debrecenben taníttatta. Később a debreceni 8 Weber Rudolf tévedésnek tartja Merzei és majd tőle átvéve Szinnyei életrajzi adatát, miszerint II. Ferdinánd adományozta volna Augustini Keresztélynek a nemesi cimet, Weber szerint ezt IH. Ferdinánd adományozta. Weber, R. 1900. 4. 9 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1. k. Budapest, 1891. 293; némileg Szinnyeitől eltérően Weber, R. 1900.4. 10 Ernyey B. 1909.602; Natter-Nád Miksa: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig. Orvostörténeti Közlemények 2. Budapest, 1956.42-45. II Lásd még Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995.37.
8
postahivatal ímoka, majd Károlyi gróf titkára lett. Innét állt be katonának, majd leszerelése után tért vissza Nagylomnicra, ahol teológiát kezdett tanulni. 1708-ban előbb Gerlsdorf (Gelachov. Gerlachfalva), majd két év után Poprád (Poprad, Deutschendorf) lelké sze lett. 12 Augustini ab Hortis Sámuel elsőszülött fia volt az l729-ben született ifj. Sámuel. Első iskoláit szülőhelyén Kakaslomnicon és Poprádon járta, majd a Rozsnyó melletti Kuntapolcára (Kunova Teplica) ment magyar nyelvet tanulni. Jakob Melzer leírása szerint Kuntapolcán a neves Hrabovszky volt a tanára, és itt ismerkedett meg Hrabovszky fiával, Sámuellel, a későbbi dunántúli püspökkel, és Perlaky Dáviddal, akikkel halálig barátok maradtak 13 Innét ment a lőcsei evangélikus gimnáziumba, majd azután a besztercebányai evangélikus iskolában a chronologiát és földrajzot, úgyszintén a latin és görög nyelvet tanulta. 1746-ban Eperjesen jogi tanulmányokat folytatott, majd l754-től teológiát hallgatott a wittenbergi egyetemen és Greifswaldban, majd Berlinben folytatta tanulmányait. 1757-ben tért vissza Magyarországra. 1758-tól1761-ig Késmárkon tanított, ahol az evangélikus gimnázium rektorhelyettese volt, míg 1761. október 13-án beiktatták szepesszombati evangélikus lelkésznek Gyülekezetéhez tartozott még a közeli Michelsdorf (Strázsa, Sráze pod Tatrani). Ezt a tisztséget haláláig töltötte be. 14 A híres orvosdoktor és természetbúvár Augustini ab Hortis Keresztély dédapa hatását a 18. század végi dédunoka szellemi fejlődésére és érdeklődésére Augustini ab Hortis Sámuel ismertebb botanikai és ásványtani művei is bizonyítják Először 1755. október 24-én védte meg disszertációját Dissertatio de methodo generali construendi omnes aequationes algebraieas címmel, amely Berlinben jelent meg 1755-ben. Egy évvel később Greifswaldban Dissertatio de vocatione divina naturali címmel Melzer 1. 1832. 132-134. J. 1832. 189-191, szó szerint idézte ezt Weber, R. 1900. 6-7. Ezeket a feljegyzéseket más forrás nem támasztja alá, másrészt időben és térben is eltérések vannak. Ugyanis Perlaki Dávid, későbbi evangélikus lelkész és pedagógus 1754-ben született, míg a híres Hrabovszky György evangélikus lelkész 1762-ben született, és már édesapja is a Veszprém megyei Homokbögödén volt lelkész. 14 Melzer J. 1832. 191; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1. k. 1891. 294-295. 12
l3 Melzer,
9
jelent meg disszertációja. Botanikai jellegű munkája, a Prolegomena in systema sexuali botanicorum, Bécsben jelent meg 1777 -ben, Tudjuk, hogy nagyon értékes ásványtani gyűjteménnyel is rendelkezett, dédapja nyomán bejárta a Tátrát ő is, mindenhol a tudós szemével szemlélte a természeti és emberi világot. Kitűnő ásványtani gyűjteményt állított össze, amiért az ásványokért rajongó Mária Anna főhercegnő (1738-1789) emlékéremrnel tüntette ki. A cigányokról írt cikksorozatát követően 1782-ben írta meg a Topographische Beschreibung Flusses Poprad oder Popper in der Zips aus dem Jahre 1782. című munkáját. 15 Ezt megelőzően szabad idejében bejárta a Poprád völgyét, topográfiai feljegyzéseket készített, és összegyűjtötte a tájról a történeti, statisztikai irodalmakat is. Topográfiája ugyanolyan alapos történeti-néprajzijellegű munka, mint az Anzeigenben megjelent cigányokról szóló sorozata. Ebben is minden esetben összevetette a történeti forrásokat a jelen (!) tapasztalataival, és jelezte az egyes csoportok nemzetiségi, nyelvi és felekezeti különbségeit, és az abból adódó kulturális eltéréseket is. Az Anzeigenjolyóirat Az Anzeigen német nyelvű folyóirat önálló formában, magyarok szerkesztésében Bécsben jelent meg hetente, egyíves terjedelemben, negyedrét alakban 1771 júliusa és 1776 júniusa között. A lap kifejezett célja magyarországi írók és olvasók számára a közhasznot szem előtt tartva híradás és tájékoztatás volt." A lap megjelenésének egyik ösztönzője és hát15 Augustini ab Hortis: Topographische Beschreibung des Flusses Poprad oder Popper in der Zips aus dem Jahre 1782. Életrajzi bevezetővel ellátva kiadta Rudolf Weber, Késmárk, 1900. 16 Szelestei N. László: lrodalom- és tudományszervezési törekvések a 18. századi Magyarországon 1690-1790. Az Országos Széchenyi Könyvtár Kiadványai Új Sorozat 4. Budapest, 1989.96--97; Kapronczay Katalin: Egy bécsi tudós társaság és folyóirata az 1770-es években (Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és az Anzeigen. In: Ditor ut ditem! Tanulmányok Schulteisz Emil professzor 80. születésnapjára. SOM, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Semmelweis Egyetem, 2003. 227-244.
10
térben maradó szerkesztője Kollár Ádám Ferenc (1718-1783) jogtudós, tudós filológus, nyelvész, 1n3-től a bécsi királyi könyvtár igazgatója, aki egyúttal egy magyarországi tudományos társaság ("Societas Literaria") megszervezésének első kezdeményezője volt még 1762-ben.17 Kollár van Swieten ajánlatára került a bécsi udvari könyvtárba, a bécsi udvar és a felvilágosult abszolutizmus feltétlen híve volt. Részt vett a Ratio Educationis megfogalmazásában is. A Bécsben 1762-1764-ben megjelent két könyvében azonban éles támadást intézett a nemesség kiváltságai ellen, valamint kifejtette, hogy az egyház felett az államnak felügyeleti joga van, valamint az egyházat alá kell vetni az állam érdekeinek. Ezért a rendek és a klérus egységes en támadta." Könyve és állásfoglalása miatt a politikai nyilvánosság elé nem léphetett, ezért tudományos elveit és törekvéseit követve a lap szerkesztését régi barátja, Tersztyánszky Dániel (1730-1799) szepességi nemes, Pozsonyban tanult kamarai levéltárnok, pozsonyi kamarai tanácsos vállalta. Egyébként Tersztyánszkyt 1761-től ismerte, vitte be az udvari könyvtárba is, és feladatokkal bízta meg.'? Kollár Ádám Ferenc és Tersztyánszky Dániel 1763-tól intenzív kapcsolatban állt Dobai Székely Sámuellel, Bél Mátyás egykori munkatársával, aki ebben az időben és később is, az Anzeigen kiadásakor Eperjesen élt "és jelentős oklevél- és kéziratgyűjteménnyel rendelkezett". A tudós társaság tervezetét Kollár 1763. február 4-én kelt levelében közölte Dobaival Székellyel, aki Kollárnak is szolgáltatott adatokat tudományos munkájához. Kollár a tervezet elküldésével egyidejűleg társasági tagnak kérte Dobai Székelyt és az erdélyi Cornides Dánielt." Az Ina-ben újra szerveződő tudós társaság'" tagjait eredendően szélesebb körből igyekezték toborozni, Magyarország teljes területéről szerették volna a tudósokat megnyerni. Dobai Székely segített Kollárnak, miő
17 Szelestei N. 1983.418. 18 Kókay György (szerk.): A magyar sajtó története I. 1705-1848. Akadémiai K. Budapest, 1979.63-64; Kapronczay K. 2003. 229. 19 Kókay György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei (1780--1795). Budapest, 1970.417-418; Kapronczay 2003. 233. 20 Szelestei N. 1983.418,0431. 21 Erről bövebben más hivatkozásokkal Kapronczay 2003. 234--235.
II
vel széleskörű levelezésben állt a korszak tudósaival. Debrecenbe és Sárospatakra ő közvetítette a tudós társaság dolgát és kapcsolatban volt az erdélyiekkel is, akik szintén tudós társaság, illetve protestáns egyetem létrehozását fontolgatták ekkortájt. Szelestei N. László kutatásaiból tudható az is, hogy 177I-ben Tersztyánszky levélben tájékoztatta Dobai Székelyt és Comidest az Anzeigenről, valamint arról a szándékról, hogya lap köré szervezzék a legkiválóbb magyarországi tudósokat. Dobai Székelytől remélte, hogya felvidéki és tiszántúli tudóstársakat tájékoztatja, míg Comidesre az erdélyieket bízta. Dobai Székely Sámuel ekkor már öreg volt, a gyűjteménye egy részét is eladta, de ennek ellenére az Anzeigenhez kapcsolódó tudósok szervezésében és adatokkal való ellátásában közreműködött.22 Kollár Ádám ismerte Bél Mátyás műveit és tudományos hagyatékát, és ez adta még 1761-ben az ösztönzést számára egy honismertető társaság létrehozására, és a magyarországi tudósok összefogására. Az Anzeigen is ezt a szellemet képviselte. A lap célja az egész monarchia számára közhasznú ismeretek nyújtása volt, és egyenes folytatása azoknak a 18. századi magyarországi törekvéseknek, amelyek Bél Mátyás óta, a honismertető iskola programjának megfelelően, az ország természeti, földrajzi és történeti viszonyainak megismertetését vállalta. 23 A folyóiratnak állandó rovatai voltak, így a Legfóbb rendeletek, a Tudományok, a Földművelés, a Természettörténet, a Magyar történelem és végül a Vegyes hírek. Jellemzőnek tarthat juk, hogy a jelentősebb tanulmányok folytatásban és az írások általában aláírások nélkül jelentek meg. Például Augustini ab Hortis Sámuelt is csak a 39. fejezet végén írt abH szignó alapján lehetett azonosítani. Úttörő volt az Anzeigen abban a tekintetben is, hogya Vegyes hírek című rovatban olvasói leveleket közöltek. A lap és írói elkötelezett hívei voltak a bécsi felvilágosodott abszolutista törekvéseknek, amelyek középpontjában a racionalizmus és a közhaszonra való törekvés állt. 1773-től a lap anyagi gondokkal küszködött, csökkentették a rovatok 22
Uo. 431.
23
Kókay Gy. 1970.63. Szelestei N. L. 1983.430.
12
számát, és Tersztyánszkyék ezért a témaköröket leszűkítették Magyarország természeti és történelmi ismertetésére. Augustini ab Hortis Sámuel is 1775-1776-banjelentette meg folytatásokban cikksorozatát a magyarországi cigányokról. A folyóirat 1776 júniusában megszűnt, aminek egyik oka az volt, hogy a szerzők távoli lakhelyük és elfoglaltságuk miatt nem tudtak mindenben eleget tenni a szerkesztői kívánalmaknak, valamint kevés volt a támogató. A folyóirat jelentőségét bizonyítja, hogy az Anzeigen megmaradt példányait Mária Terézia megvásároltatta a magyarországi középiskolák számára iskolai használatra.é" Szepes vármegye cigány népessége Augustini korában Szepes vármegye a 17. század óta fontos átmenő területe volt a Lengyelország és a Kárpát-medence közötti cigány migrációnak. Amikor a 17. század első harmadában meglepő hirtelenséggel új társadalmi karakteru cigány csoportok tűntek fel a Királyi Magyarország területén, a törvényhatóságok közül Szepes vármegye az elsők között hozott statútumot 1624ben. Érdemes itt is idéznünk ezt a kutatók által gyakran hivatkozott forrást, mert a 18. században is létező, Augustini által is ismert probléma társadalmi hátterét körültekintő en fogalmazza meg: Mivel ezekben a vészterhes s mindenféle veszélyes háborgástól forrongó időkben, mikor minden a vesztébe rohanni s fokról fokra fölfordulni látszik, s bármerre nézel, biztos helyet nem látsz, még a cigányoknak eme egyiptomi nemzetsége is, mely egyébként szánalomra méltó lenne nyomorúságos kóbor élete miatt, fölvévén a csavargók szokását [s nevét is}, hajdúk módjára folfegyverkezve a megye birtokát támadja, a szegény népet fizetésre kényszeríti, s mi megvetésre méltá, a szegény nép lovait ellopja, s a szomszédos Lengyelországba hajtja, úgyhogy a háború viharaitól amúgy is épp eléggé meggyötört és kimerített nyomorúságos nép alig tenge ti magát. Ezért hát egyhangúlag elhatároztatott, hogy az összes cigány minden késedelem nélkül s azonnal amegyefalvaiból s városaiból 24
Kapronczay
2003. 244.
13
egyaránt kiűzessék s kivettessék, s soha többé a megyébe be ne fogadtassék. És ha bárki, nemes vagy polgár, közülük némelyeket befogadván, őket bármi módon őrizni vagy védeni törekednék, úgy az effajta védelmezőt a járási szolgabíró azonnal a megyegyűlés elé idézi, ahol ezekről őmaga vagy védője révén számot fog adni. 25 A 18. században a hétéves háború (1756-1763) alatt és után, majd Lengyelország első felosztását (1772) követően folyamatosan érkeztek újabb csoportok Lengyelország felől a Felvidékre, de ennek részletes története még nincs feltárva. A lengyelországi kutatásokból tudjuk, hogy oda Moldvából és Németországból is érkeztek cigányok, amiből azt feltételezhetjük, hogy a Lengyelországból Magyarországra jövő cigányok előzőleg ezekben az országokban tartózkodtak. Az idegeneket ebben az időben gyanakvással fogadták, különösen ha feltételezhető volt, hogy útjuk a hubertusburgi békében újólag Poroszországnakjuttatott Szilézián át vezetett.i'' Augustini korára sajátos helyzet alakult ki. Szepes vármegye lakosai eltérő, gyakorta egymásnak ellentmondó tapasztalatokat szereztek az idegenből érkező, illetve a saját területükön már régebb óta ott élő letelepedett cigányokról. A cigányokkal szemben kettős attitűd alakult ki, amely Augustininál sokszor elválaszthatatlanul összemosódik. Amikor az Anzeigenben részletekben megjelent a tanulmánya, a Szepesség terül etén nem élt nagy lélekszámú cigány népesség. Szep es vármegye közel 250 településének csak egyötödében éltek cigányok. Az 1768as országos cigányösszeírás szepesi adatar" szerint 155 család, 648 fő. Az összeírásban szereplő 56 település közül a következőkben élt 20 főnél nagyobb lélekszámú cigány népesség:
25 A latin szöveg kiadva: Corpus Statutorum Municipalium. WI. 131-132. Magyar fordítása Klima Gyulától in: Mezey Barna - Pomogyi László - Tauber István (szerk.): A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban (1422-1985). Kossuth K. Budapest, 1986. 101. 26 Nagy Pál: A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában. CS. V. M. Tanítóképző Főiskola Társadalomtudományi Tanszék. Kaposvár, 1998.248. 27 Szepes vármegye nemesi közgyűlésének iratai, 1768. fasc. 68. nro. 33. (Lőcse),
14
1. járás: Nagyszalók: 21, Toporcz: 21; 2. járás: Kubach: 21, Smisan: 42, Csépánfalva: 25; 3. járás: Remethe oppidum: 23. Arra, hogy Szepességben miért élt kevés településen cigány népesség, nem adható egyokságú magyarázat. Több feltétel együttesen határozta meg azt, hogy egy adott terület mekkora cigány népességet tudott befogadni. Késmárkon és Lőcsén, a két szabad királyi városban nem éltek cigányok. A szabad királyi városok számára 1. Lipót 1703-ban kiadott rendelete biztosította azt a jogot, hogy saját maguk döntsenek a cigányok kiűzéséről vagy megtűréséről.f Az egykori Királyi Magyarország gazdaságilag fejlettebb térségeiben és szabad királyi városainak többségében nem volt szükség a cigányokra, nem voltak a cigányok által elfoglalható szabad kézműves pályák, a polgárok bezárkóztak saját világukba és védték gazdasági érdekeiket minden lehetséges konkurenciától. Szintén nem éltek cigányok a középkor óta autonóm egységet alkotó úrr. XVI szepesi városban sem, amelyeket Luxemburgi Zsigmond 1412ben elzálogosított II. Ulászló lengyel királynak, s visszaváltásuk éppen Augustini korában, 1772-ben történt meg. E városok sorába tartozott Szepesszombat is, ahol Augustini ab Hortis egyházi szolgálatát teljesítette. Nem találunk cigány népességet a 18. században az ugyancsak középkori eredetű autonómiával rendelkező, és nem a vármegyei közigazgatás alá tartozó úrr. Lándzsás Székben (Sedes Lanceatorurn), másképpen Dárdások tartományában sem, amelyhez 14 település tartozott. Augustini korában azokon a szepesi településeken éltek cigányok, amelyek a vármegyei közigazgatás joghatósága alá estek és a megye más településeihez képest kevésbé voltak polgárosultak és nem volt fejlett céhes iparuk és kereskedelmük. A településeknek ezen a csoportján belül a cigány népesség nagyobb koncentrációja ott figyelhető meg, ahol a földesúri birtokon nagyobb volt a munkaerejük és kézműves tudásuk iránti 28 Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse UI. k. Budapest, 1922. 71; Dömötör Sándor: Mióta muzsikus ok Magyarországon a cigányok? Ethnographia, 1934. 161.
15
igény, illetve ahol a vásártartás révén nagyobb volt a forgalom. Azoknak a településeknek, ahol nagyobb számban éltek cigányok, a megye legjelentősebb földbirtokosai voltak a tulajdonosai. Nagyszalók, Smisan és Remete helységeknek Csáky János főispán, Toporeznak Görgey Sándor, Csépánfalvának Máriássy Xavér, Kubachnak pedig az egri jezsuiták voltak a földesurai. Az 1768-ban összeírt 155 családfőből140 mesterségefaber, illetve faber ferrarius, azaz kovács volt. További 8 főjidicen vagyis zenész, 1 fő a muzsikálást és a kovácsolást is űzte, 1 fő gyepmester, 5 főnél pedig nincs feltüntetve mesterség. A zenészek egytől-egyik Csáky főispán birtokain éltek, főként Margitfalván (Margetzan, Margecany). Összességében Szepes vármegye példázza azt az általános történeti tendenciát, hogy a cigány népesség területek és települések közötti megoszlása összefüggésben áll a gazdasági élet fejlettségévei és a városiasodással. Ez egyúttal etnikai korrelációt is jelent. Azoknak a településeknek a népessége, ahol nem éltek cigányok, teljesen vagy túlnyomó többségben német volt. A fejlett céhes iparral, kereskedelemmel és pénzgazdálkodással rendelkező, sajátos jogrendet, mentalitást és erkölcsöt képviselő cipszerek városaiban nem nyílt gazdasági tér a cigányok számára és nem is látták őket szívesen. Ezzel szemben a főleg magyarok, szlovákok és ruszinok által lakott településeken ki szolgálhatták a földesúri és paraszti agrárgazdálkodás igényeit, ám a céhes keretekben működő meghatározó kézműves ágazatok itt is el voltak zárva előlük. A szintén Csáky fóispán birtokaihoz tartozó Gölnicen pl., ahol 1768-ban 16 cigányt Írtak össze és nevezetes volt a dróthúzó és késcsináló iparáról, magyar és német mesterek tartották kézben ezt a két ágazatot, amit egyébként a cigányok is ügyesen műveltek. Augustini tapasztalatai és írott forrásai Augustini ab Hortis Sámuel életének mindennapi személyes vonatkozásairól különösen keveset tudunk, ezért nem könnyű arra válaszolni, honnét volt a cigányokról való köznapi tudása és tapasztalata. Sem szülőhelyén,
16
Kakaslomnicon nem találkozhatott cigányokkal, sem azokban a városokban, ahol koraifjúságában tanult. Talán a magyarlakta Kuntapolcán találkozhatott cigányokkal, de a későbbiekben sem Lőcsén, sem Késmárkon nemigen volt erre alkalma. Szepesszombat is jelentős szepességi város volt, virágkora éppen a 18. századra esett. Német és kevés számú magyar és szlovák polgárai szigorúan elzárkóztak az idegenek betelepülése elől, gondoskodtak a "kebelükben" felállított rendőrségről, és a 18. század második felében a 16 szepességi város területéről kitiltottak minden zsidót is.29 Cigányok bizonyosan nem éltek sem Szepesszombaton, sem filiájában Michelsdorfban. A szepesszombati vásárokon viszont láthatott Augustini esetenként cigányokat. Augustini ab Hortis Sámuelnek esetleg ásványtani kutatásai során, amikor bejárta a Tátrát, a Tátra alji falvakban nyílt lehetősége cigány csoportok megismerésére, és a tapasztalatok gyűjtésére még 1775 előtt. Ez a kérdés további kutatásokat igényel. A Poprád völgyéről készült topográfiája, amelyhez a cigány monográfiája után gyűjtötte az anyagot, nem tartalmaz még utalást sem cigányokra, noha minden település bemutatásánál feltüntette a nemzetiségi, nyelvi és felekezeti összetételt. Esetleg feltételezhetnénk, hogy mint neves, tudós hírben álló evangélikus lelkész bejáratos volt a módos családokhoz, minden bizonnyal részt vett olyan családi ünnepeken, ahol cigány zenészek zenéltek. Talán ennek lehetne köszönhető, hogy zenész cigányokról írt a legtöbbet és a legelismerőbben. Ennek ellentmond, hogya 18. század második felében a szigorú puritanizmus jegyében a szepességi városokban városi statútumok korlátozták a keresztelő, a menyegző és a temetés nagyszabású megünneplését, így nehezen hihető, hogy cigány zenészeket fogadtak volna meg ezekre a családi eseményekre.'? Ezek a puritán intézkedések magyarázhatják, hogy Szepesben oly kevés volt ekkortájt a cigány muzsikusok száma, miként azt fentebb már említettük. Augustini szűkebb környezetében egyáltalán nem éltek cigány zenészek, tapasztalatait vármegyei ren29 Sváby Frigyes: A Lengyelországnak Lőcse, 1895.270. 30 Sváby Fr. 1895.268.
elzálogosított
17
XVI. Szepesi város története II. k.
dezvényeken, esetleg a főispán környezetében szerezhette, más vidékek cigány zenészeiről pedig egykori iskolatársaitól és más szerzőktől. Minden esetre művének egyik legnagyobb értéke a személyes tapasztalatok megfogalmazása, és ezek ütköztetése az írott források megállapításaival. További kutatást igényel Szelestei N. László véleménye, miszerint Czirbesz Jónás András, iglói műgyűjtő segítette volna Augustini anyaggyűjtését a cigányok történetének és szokásainak leírásához.I' Közelebb visz Augustini forrásaihoz Tersztyánszky és Cornides Dániel 1775--1776ban az Anzeigenről folytatott levelezése.V Ebből közöl részletet Szelestei N. László, amiből kiderül, hogy Tersztánszky segítséget kért Cornidestől barátai számára is, anélkül, hogy megnevezné a személyt, aki számára anyagot kér. Ehhez a szöveghez tartozó 62. sz. lábjegyzetben idézi a német nyelvű levél részletét. "Einer meiner Freunde, ein fleissiger Mitarbeiter an den gelehrten Anzeigen, bewogen durch die Allerhöchste Sorgfalt, unserer gnadigsten Landesmutter, fu die Regierung des armen Ziegeunervolks, arbeitet an einen Versuch, die Geschichte dieser Nation betreffend, ihren Ursprung, Sitten, Gewohnheiten, Lebensart, Kleidung, Krankheiten, Laster und Ausschweifungen, Sprache und dergleichen betrefend .... " - "Die Stelle aus dem Muratorius von den Ziegeunern, hat Herr v. Tersztyanszky schon mit uns communicirt. Ich vermuthete gleich, es muss diese Anekdote von Ihrem Fleiss ferrühren. Vielleicht wird Herr Past. Seyfert dem ich dieserwegen auch gebeten, gute Materialien zur ziegeuner Geschichte fu mein Freund, verschaffen/'P Augustini ab Hortis Sámuel hatalmas műveltségű humanista tudós volt, aki koraifjúsága óta a természettudományos ismeretek mellett szorgalmasan gyűjtött az európai és a hazai cigányokról fellelhető minden történeti forrást. Valószínűleg a 18. században egész Európában ő ismerte a legalaposabban a cigányokról szóló történeti kiadványokat. Az Anze31 32 33
Szelestei N. L. 1989.99. Szelestei N. 1983.433-434. Szelestei N. 1983.434.
18
igenben közölt sorozatában 57 db 15-18. századi műre hivatkozott, illetve idézte azokat. Viera Urbancova feltételezi, hogy ezek az irodalmak a késmárki evangélikus gimnázium könyvtárában voltak, és Augustini rektorhelyettes időszaka alatt további forrásokkal gazdagította azt.34 Ellentmond a feltételezésnek, hogy Augustini 1758 és 1761 között, mindössze három évet tanított Késmárkon, majd 20 évvel korábban, mint ahogy cigányokról szóló művét írta. Lehetséges az is, hogy már a külfőldi tanulmányai során, majd a késmárki gimnázium könyvtárában találkozott azokkal a történeti irodalmakkal, végül tudatosan gyűjtötte azokat, amelyeket később felhasznált munkájához. Mindenesetre a műben hivatkozott és idézett munkák bibliográfiaijegyzékét is közöljük.P már csak azért is, mert e listának úgy gondoljuk önmagában is forrásértéke van. Mindezek alapján feltételezhető, de konkrét adattal jelenleg nem bizonyítható, hogy Augustini cigányokra vonatkozó ismeretei származhattak a külfőldi tanulmányai idején olvasott, esetleg gyűjtött könyvekből. De származhattak a családi könyvtárból, feljegyzésekből, hisz többgenerációs értelmiségi családból származott, ahol a tudományt tisztelték és művelték. Bizonyára a késmárki evangélikus gimnázium gazdag könyvtára is segítette ismeretei bővítését. Ezek csak feltételezések, ami azonban bizonyítható, hogy akár egyedül, akár Kollárral szerkesztette Tersztyánszky az Anzeigent, hosszú időn át kapcsolatban állt Dobai Székely Sámuellel. Dobai pedig - az Anzeigenbeli tanulmány megírásakor mindenképpen kapcsolatban állt Augustinival. Augustini a cigányokról szóló munkájában a cigány nyelvről szóló fejezetben az "egyik tudós barátunk és hívünk" kifejezést használja. Ez a személy pedig, aki őt Vályi István szójegyzékéről tájékoztatta, a lábjegyzet szerint Dobai Székely Sámuel volt. Augustini egyéb helyeken is gyakran említi Dobai Székely Sámuelt. Egyik forrása tehát Dobai Székely Sámuel volt. Urbancova V. 1994.93. ab Hortis Sámuel cigányokról készült monográfiájának jegyzetekben idézett munkák bibliográfiai adatokkal kiegészített jegyzékét a fordító, Magyar László András készítette el. 34
35 Augustini
19
Hasonlóképpen nyilvánvaló, hogy a másik forrás - szintén Tersztyánszky közvetítésével - Cornides Dániel és feltehetően további erdélyi értelmiségiek voltak. Mivel a cigányokról szerzett közvetlen tapasztalatok is csak feltételezhetők, a zenészekről és néhány más foglalkozásról pedig Szepességben semmiképpen sem szerezhetett széleskörű ismereteket, Augustini munkájának létrejöttét és hatalmas forrásanyagát annak az értelmiségi kapcsolatrendszernek tulajdoníthatjuk, amely a tudós társaság eszméjéhez kapcsolódva az I770-es években átfonta a Kárpát-medencét, és egy ideig gyakorlatban is meg szerveződött az Anzeigen körül. Augustini cigányokról szóló munkája szorosan az I770-es évekhez kötődik, az Anzeigen, illetve az ott koncentrálódó tudományos élénkülés nélkül talán meg sem született volna. Tersztyánszkynak a Cornideshez intézett, fentebb idézett levele alapján az is kitűnik, hogy Augustini a részletekben megjelenő cigány tanulmányához menetközben is kapott információkat. Augustini cigányokról szóló műve Amikor a cigányok Európa nyugati felén megjelentek, törvényszerűen szembe kerültek a többségi társadalom megszilárdult letelepült életformáj ával és értékrendjével. Másrészt számolni kell azzal, hogy a középkori embert az állandó fenyegetettség érzése uralta. Idegen népek - hunok, tatárok, törökök; rablók, háborúk, járványok, természeti csapások. Ez a fenyegetettség érzés vetült ki minden idegenre, így a cigányokra is. A rendre visszatérő ínséges időszakokban mindenki ellenséggé válhatott. Ráadásul a veszélyeket gyakran külső erőknek tulajdonították, így a legegyszerűbb volt a mást, az idegent, az ismeretlent okolni a járványokért, a természeti csapásokért. Zsidók, cigányok, máshol a'protestánsok, a katolikusok, vagy a boszorkányüldözések mögött is gyakran természeti csapások, elhúzódó ínséges időszakok álltak. Ismert az is, hogy minden valamilyen szempontból körülhatárolt, zárt - lokális, etnikai, felekezeti, eszmei - emberi közösségre jellemző, hogy
20
a kívülről jövővel, az idegennel, a gyüttmenttel szembeni attitűd elutasító. Ez igaz, ha a közösségbe csak egy ember kerül be kívülről, de ez az elutasító-védekező attitűd a kívülről jövők számának növekedésévei erősödik. A cigányok mindig csoportként jelentek meg, így velük szemben az elutasítás erős és közösségi volt. A 15. század végétől, különösen a 16. századtól Európa nyugati fejlettebb felén a cigány nemcsak idegent, mást jelentett, hanem hozzákötődött a szegény, a koldus, a csavargó, az ingyen élő tartalom is. Aki maga tehet helyzete sanyarúságáról, bűnös tehát, így a 17. századtól törvényes keretek között megjelenő koldus- és szegényellenes törvények kiterjedtek a cigányokra is, sőt erősítették illetve legitimizálták a cigányellenes törvényeket, amelyek végső célja a cigányok elűzése volt. Ugyanebben az időszakban, a 16. század végétől terjedtek el Európában azok a tudományos történeti munkák, amelyekben megj elentek azok a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiák, előítéletek és közhelyek, amelyek nagy része ma is közszájon forog, és meghatározza a cigányokhoz való viszonyt. 36 Augustini ab Hortis Sámuel cigányokról szóló tanulmánysorozata sajátos tudománytörténeti időpontban keletkezett. A ma ismert tudományterületek még nem alakultak ki, illetve nem váltak külön. Sok területen azonban már létrejöttek azok a filozófiai, fogalmi és szakmódszertani alapok, amelyeken építkezve néhány évtized múltán kifejlődtek a modem diszciplínák. Például Mabillon és a modem forráskritikai szemlélet alapját jelentő diplomatika meg születése után vagyunk. Hangsúlyozni szeretnénk, hogya szaktudományos kutatások számára fontos forrás e mű, és tartalmát, megfogalmazásait is ebben a kontextusban kell szemlélni. A korabeli cigányokra nézve negatív és bántó kifejezések ellenére európai összehasonlításban is Augustini volt az első, aki az évszázadok óta máig meglévő sztereotípiákat kritikailag szemlélte, és tudományos módszerekkel vizsgálta. Ő volt az első, aki rámutatott a cigányokról korábban írt művek valós vagy valótlan, gyakran tudománytalan
36
Magyar L. A. 1998. 13.
21
voltára, és saját tapasztalatát, ismereteit is felhasználva témakörről témakörre haladva az eddig legteljesebb történeti-néprajzi leírását adta a 18. század végi magyarországi cigányokról. Augustini ab Hortis Sámuel egyik legnagyobb tudományos érdeme, hogy összeszedte és használta a cigányokról szóló korai európai történeti forrásokat. Forráskritikai módszerrel és tiszta logikai úton mérlegelte és cáfolta a forrásokban megjelenő negatív és bántó véleményeket a cigányokról. Pontosan látta, hogy a művekben a korabeli európai gondolkodásmód és vélemény, a korabeli tudományos elméletek, a hatalom érvei és közhelyei jelennek meg. Ezek a fogalmak és "állandó jelzők" a mindenkori hatalom véleményét és viszonyát tükrözték, és nem a magyarországi köznépi tudást és vélekedést. Tudományos értékét emeli, hogy Augustini ab Hortis Sámuel a gazdag történeti források mellett saját tapasztalataira és megfigyeléseire támaszkodott műve elkészítésénél. Ö szakított először a cigányokkal kapcsolatban azzal a tendenci ával az európai tudományosság területén, hogy a 16-18. századi szerzők, tudósok egymás negatív véleményét és leírását átvéve, időről időre a cigány csoportokkal szembeni ellenszenv, üldözés, gyakran kiirtásra való törekvés jogosságát bizonyították. Ö volt az első Európában, aki nem genetikai, hanem szociális alapra helyezte, és szocializációs kérdésnek tulajdonította a cigányok a korban deviánsnak ítélt viselkedését, és nem akarta őket sem tudományos módszerekkel, sem tapasztalatai alapján rossz színben bemutatni. Másrészt első volt abban is, hogya cigány csoportok nyelvében, szokásaiban, szakmai és zenei tehetségében, családi életében, akár életszemléletében (összetartás, életöröm és életigenlés) értéket látott, és lehetségesnek tartotta a magyarországi integrációjukat azzal együtt ugyanakkor, hogy az asszimilációs politikát is támogatta. Augustini munkájának megszületését és kiadását az is inspirálta, hogy segítse a Mária Terézia nevéhez kötött civilizatorikus politikát. Miként Augustini korának rendezési politikája nem tekinthető szimplán asszimilációs politikának, az ő tanulmánya sem tekinthető e politika szimpla apológiájának.
22
Augustini gondolkodásában a felvilágosodás korának modem filozófiája húzódik meg. Történetfilozófiájának alapgondolata, hogya történelemből a hétköznapi jelenségek is figyelmet érdemelnek és nem csak a kiemelkedően pozitívnak tartott események méltóak a felidézésre. Morálfilozófiájának alapgondolata az erkölcsi előrehaladás, amelyből néhány évtized múlva majd Buckle moral progress-teóriája is kifejlődik. Augustini őszintén hitt abban, hogy a történelem az emberek erkölcsösebbé és jobbá válásának a története. És őszintén hitt abban, hogy az uralkodók és a kormányok kötelessége ennek segítése, és képesek is boldogabbá tenni az emberek életét. Úgy gondolta, hogy a saját korában élő cigányok jobbak a korábban élt cigányoknál és bölcs intézkedésekkel még jobbak lesznek. Saját korának és későbbi koroknak a közvélekedésével ellentétben Augustini szerint a civilizatorikus politikára nem a cigányok hitványsága miatt van szükség, hanem éppen értékességük miatt. Gondolkodásmódját nem "az emberiség söpredéke" és a .Jcutyából nem lesz szalonna" logikája határozta meg, hanem az a felismerés, hogya cigány emberek ugyanúgy lehetnek "jó polgárok és hasznos honfitársak", mint az ország bármely többi lakosa. A felvilágosult gondolkodó világnézetében korának filozófiája összetalálkozik az egyházi ember szigorúságával, valamint a cipszer rend- és törvény tiszteletével. Szaktudományos felkészültségévei és acigányokra vonatkozó korabeli teljes ismeretanyaggal kiegészülve ezek együttesen teszik különlegesen egyedivé Augustini munkáját. Az előszón kivül huszonegy fejezetből álló tanulmány logikailag jól felépített, rendszerezett egészet alkot, amely lehetőségeihez mérten megvalósítja szándékát: teljes képet nyújt a Magyarországon élő cigányokról. Augustini tanulmánya alapvetően történeti-néprajzi tematikájú. Jelentős arányban foglalkozik nyelvi kérdésekkel, a többi részben pedig olyan karakterológiai és szociográfiai megközelítésben szól a cigányokról, amit joggal tekinthetünk a szociológiai, pedagógiai és pszichológiai megközelítések előfutárának. Egy fejezetben foglalkozik a cigányok társadalmi felemelkedésének 23
lehetőségeivel. Erkölcsi kifogásokat támaszt a cigányokkal szemben, de határozottan cáfolja korának azokat a szerzőit, akik a cigányokat az állam számára megtűrhetetlennek tartották, és a társadalmi realitással szembenézve keresi a cigányok társadalmi hasznossága mellett szóló érveket, a helyzetük javítását segítő pozitív megoldásokat. Augustini nem tartotta célravezetőnek a cigányok életébe történő drasztikus beavatkozást. Elsőként fogalmazta meg, hogya cigányok életét befolyásoló kormányzati politikát csak a cigányok komplex tudományos megismerésére lehet alapozni. Azt, hogy beavatkozzanak-e a cigányok életébe és milyen mértékben és milyen módon, csak akkor lehet eldönteni, ha megfelelően ismerik őket. Ez a szemlélet a hazai politikában és tudományosságban 1893-ban tér majd vissza, az országos cigányösszeírás előkészítésekor. Amikor Augustini saját korának cigány embereiről társadalomrajzot nyújt, a mai olvasóban ellentmodásos viszonyulást válthat ki. A cigány történelem és kultúra kutatását szakterületül választó mai kutató Augustini hivatkozásait olvasva nem csupán elismeréssel, hanem némi irigykedéssei is gondolhat az elődre, aki példaértékű módon ismerte a témájára vonatkozó európai szakirodalmat. A cigányok életmódját és erkölcseit bíráló szövegrészeket bizonyára sokan bántónak, mai értékeinkkel ellentétesnek érezhetik. E vonatkozásban a gyermeknevelésről érdemes külön szólni. Augustini pedagógiai nézeteiben is korának jellegzetes értelmiségije. Hisz a felvilágosodás pedagógiai filozófiájában és támogatja a társadalom intellektualizálására törekvő felvilágosult abszolutista államot és a racionalizmus híveként annak eszközrendszerét is. Más szerzőkkel szemben már önmagában érdeme, hogya cigányokat népnek tekinti, nem pedig az állam számára kártékony társadalmi zárványnak. Nem csak a morális fejlődésben hisz, hanem az emberek átnevelhetőségében is. Mai szóval élve a cigányok helyzetének javítását nem pusztán szociális kérdésnek tartja, hanem nevelési kérdésnek is. Mária Terézia rendeleteivel azonosulva, a megoldás egyedül lehetséges útját is a cigány gyermekek családból való kiemelésében látja. Támogatja, hogya cigány kisgyermekeket vegyék el szüleiktől, és egy idegen családban neveljék őket felnőtt korukig. Írja ezt, ő
24
miközben azzal is tisztában van, hogy "az efféle bánásmód a cigányok szívét legeslegérzékenyebb oldaláról sebezte meg". Eredeti célja szerint a cigányok társadalmi beilleszkedését segíteni hivatott nevelőszülői rendszer a gyakorlatban már a 18. században is sikertelen volt. 37 A későbbi történelmi fejlődés is bizonyította, hogy zsákutca. 38 Mégsem értelmezhetjük, vagy ítélhetjük el Augustini nézeteit a mi aktuális jelenünkben érvényes normákhoz viszonyítva. A történettudomány 20. századi fejlődésének egyik legfontosabb mozzanata annak felismerése volt, hogy a múltbeli társadalmi cselekvők magatartását és gondolkodásmódját csak saját koruk értékrendszerében ítélhetjük meg helyesen. Augustini elképzelései más korábbi és kortárs szerzőkhöz viszonyítva pozitívak, miként a Mária Terézia és II. József uralkodása alatt társadalomjobbító szándékkal kiadott rendeletek is humánusabb ak voltak, mint Poroszországban vagy anémet fejedelemségekben, ahol a legkegyetlenebb üldözésnek voltak kitéve a cigányok. Augustini utóélete és korszerűsége Augustini az Anzeigenben megjelent cigányokról szóló művének hatása a későbbi cigánykutatásokra meghatározó volt. Mondhatjuk ezt akkor is, ha nem a szerzőre, Augustini ab Hortis Sámuelre hivatkoztak a későbbiekben, hanem csak az Anzeigenre, illetve az ott megjelent műre. 37 Az erre vonatkozó korabeli rendeleteket 1. Nagy 1998. 453-465. A gyermekek sorsáról Soós István: Cigánygyerekek sorsa a 18. században. História, 1997. 5--ó. sz., 25-27. Nagy Pál: .Kicsinségemben elszakattam". Cigány közösség, szocializáció és gyermeksors Magyarországon a 16-19. században. Educatio, 1999 - nyár. 320-338. 38 Az 1901-es gyermekvédelmi törvény, valamint az 111903-as B.M. sz. rendelet előírta, hogy valamennyi kóborló, kereset és munka mélkül, nyomortanyán, rendezetlen viszonyok között élő cigány család gyermekét 0-15 éves korig erkölcsileg és anyagilag elhagyottnak kell nyilvánítani és az állami gyermekrnenhelyek kötelékében, külön erre szervezett nevelőintézetekben kollektív nevelésben kell részesíteni. 15 éves koruk után pedig el kell őket helyezni mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi munkahelyeken. A II. világháború után ismét alkalmazták e rendelkezéseket, kiegészítve azzal, hogy a cigány anyákat szülés előtt 3, szülés után 7, összesen 10 hónapra menhelyi gondozásba vegyék. Erre vonatkozó 1948. évi iratok: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, XXIII. 23. b. 2. doboz.
25
H. M. G. Grellmann először 1783-ban kiadott monográfiája a legismertebb e témában, több kiadást is megért, lefordították angoira és franciára.'? A második, sokban változtatott és kibővített kiadás Göttingenben jelent meg 1787-ben.4o Az Előszóban Gre11mann a források között kiemelte az Anzeigenben megjelent sorozatot, és rámutatott arra, hogy e munkáig soha senki nem gondolt arra, hogy ezeknek az elesett embereknek a szokásairól és sorsáról részletes, összefoglaló művet Í1jon.41 Kötetének első fejezete a 199. oldalig tulajdonképpen Augustini rendszerét követi A cigányok leírása az életmódjuk, szokásaik és tulajdonságaik alapján fejezetcímmel. És ahogy Viera Urbancova megjegyezte, Grellmann sokat átvett Augustini munkájából anélkül, hogy nevére hivatkozott volna. 42 Látni kell azonban azt, hogy Grellmann sem, mint ahogy az utókor 1994-ig nem tudta, ki írta az Anzeigenben megjelent sorozatot. Nem hivatkozhatott Augustinira, de minden esetben hivatkozott a folyóiratra, pontosan megadva a kötet- és oldalszámot is. A cigányok étele és itala illetve A cigányok öltözete című szakaszokban Grellmann például teljes részeket átvett Augustini munkájából, de lelkiismeretesen jelezte az idézetek lelőhelyét is.43 Sőt sajnálkozva az Anzeigen 1776-os megszűnésén, teljes egészében közölte Egy magyar nemes asszony írása a magyarországi cigányokról című olvasói levelet, amely lezárta Agustini művét 1776-ban.44
* 39 GreIlmann, H. M. G.: Die Zigeuner: Ein historischer Versuch ueber die Lebensart und Verfassung, Sitten und Schicksale dieses Volks in Europa, nebst ihrem Ursprung. Dessau and Leipzig, 1783; 2. bővitett és javított kiadás, Göttingen, 1787. angolul: Dissertation on the Gypsies, London, 1787; 2nd ed., London, 1807; franciául: Metz, 1788 és Paris, 1810. 40 Gre11mann, H. M. G.: Historischer Versuch über die Zigeuner betreffend Lebensart und Verfassung Sitten und Schicksale dieses Volks seit seiner Erscheinung in Europa und dessen Ursprung. Göttingen, Johann Christian Dietrich, 1787. 41 GreIlmann, H. M. G. 1787. VI-VII. 42 Urbancova V. 1994. 93. 43 GrelImann, H. M. G. 1787.43--46; 62-66. 44 Uo. 195-199.
26
Augustini művét napjainkban is úgy olvashatjuk, mint modem tudományos feldolgozást, nem pedig mint tudomány történeti érdekességet. Elsőként ismerte fel a cigány kultúra kettősségét: a cigány csoportok közötti egység és különbözőség együttes meglétét. A cigányok közötti azonosságot a népkarakterológiában fogalmazza meg, .Jcözös jellemvonásnak" nevezi, míg a különbözőségeket főként aviseletben és a mesterségekben fedezi fel. Augustini az első szerző magyarországi és európai (!) vonatkozásban, aki a társadalmi különbözőségek mellett tisztán látja a cigány csoportok közötti több szintű területi és kulturális különbségeket. Egyrészt az Európa más országaiban élő cigányokhoz képest a hazai cigányok egyedi sajátosságait, másrészt Magyarországon belül az erdélyi cigányok különbözőségét az ország más területein élő cigányoktól, Rendkívüli érdeme Augustininek, hogy észreveszi, hogya cigányokról író szerzők egy bizonyos cigány közösségről szerzett tapasztalataik alapján fogalmaznak meg általánosításokat a cigányok összességéről. Ez szerzőnk egyik legmodernebb és legaktuálisabb gondolata, őt követően csak a 20. századi kulturális antropológiai cigánykutatásokban ismerik azt ismét fel. Hasonlóképpen fontos annak felismerése, hogy a régebbi szerzők munkáiban leírt állapotokhoz képest változások következtek/következhettek be, amelyeket értelmeznünk kell, hogy megértsük saját aktuális jelenünk állapotait. Ez Augustini kritikai személetének egyik alappillére. A mai kutatások számára is irányadó Augustininek az a módszere és szemlélete, hogy egy jelenbeli népcsoportról csak történeti kontextusban lehet gondolkozni, és számolni kell az évszázadok folyamán más népektől átvett kulturális elemekkel is. Napjainkban is aktuális Augustininek az a történeti vonatkozásban megfogalmazott megállapítása, hogyacigányokról Író szerzőket nem csupán az érdeklődés és az ismeretanyag befolyásolja, hanem acigányokkal szembeni attitűd is. Annak okát, hogy a hazai cigányokról őt megelőzően nem jött létre átfogó munka, a cigányokkal szembeni megvetésnek tulajdonítja. Ez az attitűd a mai tudományosságban is jelen van. Az ellentmon27
dásos helyzet kezelésére adott javaslata is időszerű: ha egy tudományterűleten periférikusnak, lenézettnek számít a cigányság kutatása, az nem arra indok, hogy elforduljunk a témától, hanem épp ellenkezőleg, inspirációt meritsünk belőle. Deáky Zita etnográfus - Nagy Pál történész Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
28
A jegyzetekben idézett munkák bibliográfiai adatokkal kiegészített jegyzéke 1. Aventinus, Joannes(1477-1534): Ingo1stadii, 1554.
Annalium Boiorum libri septem.
2. Bél Mátyás (Belius, Matthias) (1684-1749): vae. Tom.Il., Viennae, 1736.
Notitia Hungariae no-
3. Besoldus, Christophorus (1577-1638): Tractacus de principibus, Opus politicum In: Opera omnia. Strassburg, 1641. 4. Besoldus, Christophorus (1577-1638): Thesaurus practicus continens explicationes terminorum atque clausularum in aulis dicasteriis usitatum. Tubingae, 1629. 5. Bom, Ignaz von (1742-1791): Briefe über mineralogische Gegenstaride auf seiner Reise durch den Temeswarer Banat, Siebenbürgen, Ober- und Nieder-Ungam, an den Herausgeber derselben Joh. Jac. Ferber geschrieben. Frankfurt und Leipzig, 1774. 6. Bodinus, Joannes (1530-1596):
De republica 1ibri sex. Parisiis, 1591.
7. Breslauer Sammlungen von Natur- und Medizingeschichte. 1727 közt kiadott boroszlói tudományos folyóirat.
1717-
8. Brichenzweig, Johann (Frangeramus) (1680 körül): Gemeinde-Statuten der Stadt Leutscheu von 1416. (kézirat - Szinnyei említi) 9. Camerarius, Philippus (1537-1624): Opera horarum succisivarum, sive meditationes historicae. Norimbergae, 1599. 10. Camerarius, Philippus (1537-1624): turiae. Francofurti, 1574.
Medicinalium historiarum cen-
ll. Cordova, Franciscus Hemandez (16. sz.): Disacalia multiplex. Lugduni,1615. 29
12. Cranzius, Albertus (?-1517): Saxonia. De Saxonicae gentis vetusta origine .. Francofurti ad Moenum, 1580. 13. Crusius Martinus (1526-1607): gen, 1595-1596.
Annales Sveviae. Tom 1-111.Tilin-
14. Frank a Franckenstein, Valentinus (1643-1697): Origines nationum, ac potissimum quidem Saxonicae in Transilvania e ruderibus historiarum erutae et compendiose adumbratae. Hermannstadt, 1696 és Helmstadt, 1697. 15. Franzius, Wolfgangus (1564-1628): tebergae, 1616.
Historia animalium sacra. Wi-
16. Fridvalszky, Johannes: Mineralogia Magni Principatus Transsilvaniae. C1audiopoli 1767 17. Fritschius, Ahasverus (1629-1702): Diatribe historico-politica de Zingarorum origine, vita et moribus. Jenae, 1660. Magyar fordításban In: Jacobus Thomasius - Ahasverus Fritschius - Enessey György: A cigányok. Vál., ford. előszó: Magyar László András, Bp., Orpheusz, 1998. 18. Gesnerus, Conradus (1516-1565): guarum. Tiguri, 1555.
Mithridates de differentiis lin-
19. Győri kalendárium. Győr, 1768 (Calendarium Jaurinense) 20. Hann, Friedrich (?-?, erdélyi szász evangélikus lelkész): Gedanken von Staat- und Landbettein. (ismeretlen) 21. Historia miscellanea Bononiensis (kiadása ismeretlen) 22. Hübner, Johann (1668-1731): Leipzig, 1704.
Rea1es Staats-und Zeitungslexicon.
30
23. Jablonsky, Carl Gustav (1756-1787): senschaften.Jenae, 1776.
Lexicon der Künste und Wis-
24. Kantemirus, Demetrius (?-1723): Descriptio Moldovae et Valachiae. Viennae, 1712. 25. Keckermann, Bartholomaeus (1573-1609): omnia, Genevae, 1614.
Disputatio 33. in: Opera
26. Kelpius, Martinus (1659-1694): Natales Saxonum Transylvaniae, Aposciasmate historico collustrati. Dissertatio respondente Joach. Christiano Westphal. Lipsiae, 1684. 27. Lonicerus, Philippus (?-1599) - Hondorffius, Andreas: Theatrum historicum, sive promptuarium illustrium exemplorum. Francofurti, 1598. 28. Majolus, Simon (1520-1597): enum, 1597.
Dies caniculares. Francofurti ad Mo-
29. Micraelius, Joannes (1597-1658): Lipsiae, 1630.
Syntagmahistoriarum
ecclesiae.
30. Mindanus, Petrus Fridericus (?-1616): De processibus, mandatis et monitoriis in imperiali camara extrahendis. Francofurti, 1597. 31. Muratorius, Ludovicus Antonius (1672-1750): licis medii aevi. Milano, 1738-1743. 32. Münster, Sebastian (1489-1552): 1544.
De antiquitatibus Ita-
Cosmographia
unviversa. Basel,
33. Neret = Ross, Alexander (1591-1654): WunderwürdigesJudenund Heydentempel. Ed. Germanica durch David Nerreter (1649-1726), Nümberg, 1710. 31
34. Ortelius redivivus et continuatus, oder der ungarischen Kriegs-Empörungen ... Francofurti ad Moenum, 1665. 35. Otrokocsi Fóris Ferenc (1648-1718) Origines Hungaricae, seu liber, quo vera nationis Hungarieae origo & antiquitas e veterum monumentis & linguis praecipuis panduntur: Indicato hunc in finem fonte, tum vulgarium aliquot vocum Hungaricarum, tum aliorum multorum nominum, in quibus sunt: Scytha, Hunnus, Hungarus, Magyar, Jász, Athila, Hercules, Ister, Amazon &c. Opus hactenus desideratum ... Pars Prima et Secunda. Franekquerae, 1693. 36. Peucer, Caspar (1525-1602): Commenarius de praecipuis divinationum generibus. Wittebergae, 1553. 37. Pray, Georgius (1723-1801): Dissertationes eritieae in annales veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum. Viennae, 1774. 38. Salmon, T: (?) Die heutige Historie und Geographie; oder der gegenwartige Staat vom Königreich Persien. Enthaltend eine ausführliche Beschreibung dieses groBen Reichs ... Nach dem Englischen u. Hollandiseben. Flensburg u. Altona, 1739. 39. Seiler, Martinus (1589-1661): Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn und darzu gehöriges Land, Stadten und vornehmsten Beschreibung des Königreichs Ungarn. Leipzig-Ulm,1664, 40. Schlötzer (Schlözer), August Ludwig (1739-1809): ner Universal-Historie. Göttingen, 1775.
Vorstellung ei-
41. Spervogel, Conrad (16. sz. eleje): Lőcsei krónika. (kézirat) 42. Stumpfius, Joannes (1500-1576): Gemeiner löblicher Eydgnossenschaft. Sitten, Landen und Völckern. Tiguri, 1548. 43. Szentivány, Martinus (1633-1705): Tyrnaviae, 1702. 32
Dissertationes IV Horographiae.
44. Szuda vagy Suidas (10. sz.): Lexikon. Ed. A. Adler, 5 Bde. Leipzig, Teubner, 1928-1938. 45. Thomasius, Jacobus (1622-1684): Dissertatio de Cingaris. Lipsiae, 1671. Magyar fordításban In: Jacobus Thomasius - Ahasverus Fritschius - Enessey György: A cigányok. Vál., ford. előszó: Magyar László András, Bp., Orpheusz, 1998. 46. Tollius, Jacobus (?-1696): Epistolae itinerariae. Amstelodami, 47. Tomka-Szászky János (1692-1762): pulis Hungariae. (Ismeretlen mű)
Commentarius
1714.
de diversis po-
48. Toppeltinus, Laurentius (?-1670): Origines et ocassus Transsylvanorum, seu erutae nationes Transsylvaniae, earumque ultimi temporis revelotuiones, historica enarratione breviter comprehensae ... Ludguni Batavorum, 1668. 49. Turóci, Ludovicus: Hungaria suis cum regibus. (ismeretlen szerző és könyv, nem lehet azonos Thuróczy Chronicájával.) 50. Tziganyok végső romlása rövid historiaja versekben. (Negyedrét, négy levél) H. n., ny. n., 1768. 51. Tziganyokrol való Historia, amellynek első részében le-irattatik ennek a széles világra el-terjedett, sok jelen cselekedetekkel el-híresedett tzigány nemzetnek eredete, régisége, természetire-való nemessége, és életre táplálásának tsudálatos módgya ... H. ny. é. n. 52. Vulcanius Brugensis, Bonaventura (1538-1614): De literis et lingua Getarum sive Gothorum, item de notis Lombardicis. Lugduni Batavorum, 1597. 53. Wagner, Carolus (1732-1790): Analecta Scepusii sacri et profani. Tom. 1-4, Viennae-Cassoviae, 1774-1778. 54. Wiener Diarium - Bécsi napilap, a Wiener Zeitung őse. 33
55. Zeiler, G.: Sendschriften. - Valószínűleg nem Martin Zeilerről, hanem Georg Seiler szebeni evangélikus lelkészről, a hasonnevű tudós apjáról van szó, akinek azonban ezt a művét nem találtam. 56. Zieritzius, Bemhardus (?-1634): Ad Imperatoris Caroli Quinti et Sacri Romani Imperii constitutio nem criminalem notae et observationes nomico-politicae. Francofurti ad Moenum, 1625. 57. Zwingerus, Theodorus (1533-1588): sileae, 1565.
Theatrum vitae humanae. Ba-
Összeállította: Magyar László András
34
Von dem heutigen Zustande, sonderbaren Sitten und Lebensart, wie auch von denen übrigen Eigenschaften und Umstdnden der Zigeuner in Ungarn
* A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairol és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeiről
Vorbericht Von den verschiedenen Namen und Benennungen der Zigeuner überhaupt MuthmaBungen, von dem Ursprung und dem rechten Vaterlande der Zigeuner Von der Erziehung der Zigeuner Von den en Speisen und Nahrung der Zigeuner Von denen Hausem und Wohnungen der Zigeuner Vom Hausrathe und hauslichen Geschaften der Zigeuner Von der Kleidertracht der Zigeuner in Ungam Von dem Gewerbe und Handthierung der Zigeuner in Ungam Von der iiuBerlichen Gestalt und Leibesbeschaffenheit der Zigeuner Von dem Gemüthskarakter der Zigeuner Von der Wahrsagerey und Zauberey der Zigeuner Von denen Fáhigkeiten und Geschicklichkeiten der Zigeuner überhaupt Von der Geschicklichkeit der Zigeuner in der Musik Von der Litteratur der Zigeuner, und von ihren Fiihigkeiten zu freyen Künsten und Wissenschaften Von der Zigeuner Geschicklichkeit in Kriegsdiensten Von der Religion der Zigeuner Von der Sprache der Zigeuner Von der innerlichen Verfassung der Zigeuner Von den Krankheiten und dem Tode der Zigeuner Abhandlung, von den Sitten, und der Lebensart der Zigeuner in Ungam, dann von den Mitteln dieses Volk zu bessem
Előszó A cigányok elnevezéseiről A cigányok eredetéről A cigányok neveltetésétől A cigányok ételeiről és táplálkozásáról A cigányok házairól és lakásairól A cigányok háztartásáról és házi munkáiról A magyarországi cigányok öltözetéről A magyarországi cigányok mesterségeiről és kézművességéről A cigányok külalakjáról és testi jellemzőiről A cigányok lelki alkatáról A cigány jóslásról és varázslásról A cigányok természetadta képességeiről és tehetségéről, általánosságban véve A cigányok zenei tehetségéről A cigány írásbeliségről, illetve a szabad művészetekhez és a tudományokhoz való tehetségükről A cigányok katonai képességeiről A cigányok vallásáról A cigány nyelvről A cigányok belső szervezetéről A cigányok betegségeiről és haláláról E nép felemelésének módjairól
Előszó Egy-egy nép szokásai, életmódja és jellemvonásai azok a tárgyak, amelyeket - értelemszerűen - mindenek előtt meg kell vizsgálnunk, ha az adott népről fogalmat kívánunk alkotni és el szeretnénk dönteni, vajon az állam számára hasznos-e, avagy sem. Miután ugyanis a cigány faj, mint azt mindenkijól tudja, a mi hazánkban sok száz családból áll, következésképpen nem jelentéktelen tömeget képez, könnyű belátnunk, hogya legkevésbé sem fölösleges mind természetes adottságaikat, jó tulajdonságaikat, mind pedig megrögzött rossz hajlamaikat és bűneiket megismernünk és egyáltalán e kicsiny népet jó és rossz oldaláról egyaránt bemutatnunk. Hiszen csak ennek megtétele után válhatunk képessé annak meghatározására, hogy esetükben szükséges, vagy egyáltalán lehetséges-e valamiféle korrekció, avagy sem, illetve dönthetjük el, hogy ilyen esetben miként vehetjük elejét annak és kerülhetjük el azt, hogy egy egész ország lásson kárt és szenvedjen hátrányt miattuk.
39
Q,..,Q .••••.,. ~Jo't:~ t:••.. r ~ .... .-t .....• ~ ;..~•.• ~_"~~c~~.... ·
....•....•.•..•..,
'~j
o .'~'....•
~·W--t_ •. t t... ·9_ ....~...•..... ~O---#
t
I 160
(
er~ ím etllnbt &u 6tjiimmm I 06 el. !)Ielme~l' nur 1!6tr~aupt, auf bIt aU. l ne mnóetfrrung babe!) nótljig unb gcmetne lDefdjnffmlj(it biefer \men: .. aud) ll1ónlld) fl!) eber llId)t I ullb Mt fd)rn I une JU; bltjm!9'" 'Uuc,fd)l\'l{: : man in finem fold)m \Jlllrt, bcm tun9(11, burd) wdd)e jie ~alumal fiad)t[)fiI unb tt~m ed)allClI einr;' Ibr~ UnoTt \1mitt~cn l gHId)ttt b~' r ganSIn ~a~!níl ab(!dfmunb \1orbeu' bell mó"w, !IDlr fÓIJnen cll !",ar ~", ;;fn hinne'l fiun baberi ~Illar I 6e. nid)t lcugncn I fOhlHrn gcfhbm C8 rllt5 In ben aógell1id)mm 3dteu I grcnet bas bie a,gellnl:l' eflNG (tn fid) ; mand)e ed)rlftfldle( fid)..~u4J !>cit[ in. ~Qt>CItf Illel.a)es ibrm aUg.emcium bl,sfcnt etúcte bf[oorg(t~QIt unb ro~ú~ (i~aralter. au~mad)ct l' unb t'OOl'imtOl 1 be gfgeben,. níCÍ)t. aUein ben Urfprung ~t fid) einanbit f'or anti.:!). pnl!; bent [ll unb ball. roQ.e; !aatedQUb .. ber a-'!3eu~ ullgead)tet aóet pfftgen tk fid) aud} '1: nee .ill fud).m. r fonbnn aud) Hc in maud)'n ettid'en ~ nad) (lir ~e. r,djLc.d)ten..elttel1l· bicfcG' nh"bertrád),. fd)affml)fit unb UIII~á.liben bell fOlv tlgen unb b(llua~t In. ila~n @icgcubtn. bo,~ , 'btirinn~tl 'fl'_ fia; aUf[)a!tcn,' " Q:uropens. llullgebrcitetclt unti I)erum$ aUG iU bUben, unb fOIl)el)l iu Utllfe. fireicl)enbtn moltet! lU befdlrelb.en ~); I)ung be8 @jelt'erbell nne ber jtld, "Id)tll be~o"'fIIiger. aber Hl foIct)ell !lung I alt! aud) in dlligeu t'3CIl10Óll' mdlt ecn ~ulllanbern gefd)e~cn, ble l)c1tcn ecn dllallbet ill unterfct)ciben. Il)r 'lIugenmerf nldJt fowo!)l, auf Ull' lill~r bArfeu nur. ()log cte aiebenb6r, (m: ianbtll!iaeuner ()efoubere ,. QI~ !!e~ unb (,uJlg4ri[d}e.n ~ie!3ell.lltc. 9.C' g~1l dwmber. ~altw;. fo, lue.tb.m. Ill.lr. !IUIfd).'II. bielen unb jenen í (imm ge., • *) <:rojr tónnten ~ítr eine ,al1lt ~!Íbc uon 1t'llltlgcn, lInterfd)leb bemer!cll ldlll,
·'
i
. -
hrllltíc9m
lIIrl e~riftflea(lrtanfúj)len,
~ít
entllltbet ganl. befollOllt, om aUI9 nur selt. llln~lirlí~ gtf~lírvcn !>abtn: et .0i.l. abll
uen ").
pinl~nglí~ ft,n, nu. tinist. ~allo.n n"~m-· ~afr lU ma!Í1tn I al~.< Ahafveri Fsltfchii' .) :t)cr {lln !lifttlr uM 'l>frgr.t~ Ilon 'l>orn, ~If,nwc !llblhlOthmg QDIJ . .Qiatribe !lill.," f~ttibtt in flínen '"':bdlfen, 13+rico Politica,. dc 'Zingarorum. orrgme t: II follltn~I':. 9)1"n maii oidilbenbúrllífdiln vita ac. moribus. jenre. 1~.LO. Jac_ í,ho. " aíglllntt fcínt5lVlgf60 mír OlOtn. in Unmaw' differt. dc Cinga,,". 'bll~IA~lfdil. " SAm uUllltidten, fil ein mú~.ge' fdUlt' ~Ammlling_ Nerets .pep~tUlcIIIPd, (a" '.lloif. fin~, o. írn \!legcntpcil 11Ift alle merarif Hor •. fubICciv. Mjcrz:lii Hifi. " fidi III .f(~ftiatil uno. ill J1úpun 1I>11Im~ Ecclcfiafi. c;roAlln,,~ c!;inlcílllna ill on. etl\llr~ -linO <:roeltil[~idirt,.·u. ~ntlt 11I*,
e.
(J'Qi(
SOt1fec:;.unB wit:ll- follJell'. )
Noha már korábban, a régebbi időkben is akadt néhány szerző, aki e tárggyal foglalkozva azon fáradozott, hogyacigányoknak ne csupán eredetét és őshazáját kutassa föl, hanem ennek a nyomorult és szinte Európa minden vidékén elszéledt és kóborló népnek káros szokásait is leírja,' csakhogy az efféle kutatásra főként külföldön került sor, így a szerzők figyelme nem kifejezetten a mi honi cigányainkra, hanem sokkal inkább ezeknek az embereknek azon általános viszonyaira és azon kihágásaira irányulhatott, amelyekkel az adott időben és helyen civilizálatlanságukat elárulták. Nem hallgathat juk el azt sem, sőt nyíltan elismerjük, hogya cigányokban valóban rejlik valamiféle közös jellemvonás, amelyben valamennyien osztoznak - ettől eltekintve azonban a lakhelyükül szolgáló ország viszonyai és körülményei szerint más- és más jellemzőket alakíthatnak ki, így mind mesterségükben, mind viseletükben, mind pedig némely szokásukban igencsak különbözhetnek egymástól. Elég csupán az erdélyi és a magyarországi cigányokat összehasonlítanunk, emezek és amazok közt hatalmas különbséget figyelhetünk meg.' Csupán a mi országunkban is, az egyik megyében sokkal erkölcsösebbekkel és jobbakkal találkozhat az ember, mint a másikban. Emellett jócskán találhatunk a külföldi szerzőknél, az általuk közzétett írásokban olyasmit, ami nem mondható el a mi honi cigányainkról és ami nem is bizonyítható rájuk, ezzel szemben pedig a hazaiaknál sok olyan szokással és viselkedésmóddal találkozhatunk, amelyeket ezek a szerzők még
I Itt egész sor hasonló szerzőt sorolhatnánk föl, akik kifejezetten a cigányokról írtak, vagy csupán futólag említették őket. Elegendő lesz azonban csupán néhányat megnevezni közülük, mint Ahasverus Fritschius Különös tanulmányát, avagy történeti-politikai értelkezését a cigányok eredetéről, életéről és szokásairol. (Jena, 1620) Jacobus Thomasius Disszertációját a cigányokról. (Boroszlói Gyűjtemény). Neret Pogány templomát, Camerarius Üres óráit, Micraelius Egyháztörténetét, Wagner Bevezetését a társadalom- és világtörténethez és sok mást. 2 Von Born lovag és bányatanácsos a következőket ÍJja leveleiben (134. oldal): "Az erdélyi cigányokat egy lapon sem lehet említeni a magyarországiakkal, amely tétlen és hitvány egy népség, míg amazok egytől egyig dolgosak, és megkeresik kenyerüket."
41
/
csak meg sem említenek, de még csak nem is említhettek volna, mivel voltaképpeni tárgyuk nem a mi cigányságunk volt. Hiszen vagy csak általánosságban szóltak a teljes cigány népről, vagy pedig csupán azokat ismerték közülük, akik akkoriban éppen a szemük elé kerültek. Egyedül Pruckmann foglalkozott egy keveset azokkal a magyarországi cigányokkal, akik a boroszlói vásárokon vettek rész, de hogyan is lett volna képes arra, hogy Ő, aki kűlföldiként Magyarországon jártában általában mással volt elfoglalva, és csak itt-ott egy-egy pillantást vethetett acigányokra, egyet-mást pedig mások elbeszéléséből vett át, a témát minden szempontból alaposan kikutassa? De ha fel is tesszük, hogy akkoriban valóban ekképp történtek a dolgok, a közben eltelt időben mennyi változás ment végbe, amit e szerző sem előrelátni, de még kitalálni sem lehetett képes! Jóllehet a mi honi történészeink tanulmányaikban e nép eredetéről is kifejtették már véleményüket és szokásairól is írtak egy keveset - igaz csak röviden, mintegy mellékesen érintve és említve a dolgot -, mind a mai napig egyről sincs tudomásunk (kivéve azt a néhány munkát, amelyet inkább csak szórakozás- és tréfaképpen, e nép nevetségesé tétele végett, többnyire versekben tettek közzé);' aki átfogó és alapos leírását adta
3 Efféle publikációkat némely magyar kalendárium mellékleteképpen, de külön füzetben nyomtatva is találhatni. Az 1768-as győri kalendáriumban olvasható egy Az újlakosok eredete című írás, amely e nép eredetéről közli néhány szerző ilyen-olyan véleményét. Egy ugyanilyen, 1769-es kalendáriumban pedig a cigányok nevében olvasható egy siratóének azokkal az új rendeletekkel kapcsolatban, amelyeket az országban való letelepítésük érdekében hoztak, Tziganyok végső romlása címmel, amely azonban e nép gondolkodásmódját meglehetős találóan írja le. Végűl ismeretes egy nyolcadrétben, egy ív tetjedelemben, a szerzőnek, valamint a kiadás helyének és évének megjelölése nélkül megjelent, magyar nyelven Írott költemény is, Tziganyokrol valo historia címmel. Ebben semmi egyéb nem lelhető, mint az általánosan elfogadott vélemény származásukat illetően, erkölcsi jellemvonásaik némely ábrázolása, illetve egy fóvajda ünnepi megválasztásának és beiktatásának leírása: erre az ünnepségre egykor állítólag Miskolcon, Borsod megyében kerűlt sor. Egyébiránt erre a műre ugyanazok a hibák jellemzők, mint a többi hasonlóra, effélék ugyanis igen könnyen becsúszhatnak, ha egy történetet kötött formában próbálunk elbeszélni.
43
volna a kifejezetten csak a magyar cigányokra vonatkozó tudnivalóknak. Ennek oka nem a figyelmetlenség vagy a tudatlanság, hanem sokkal inkább e nép semmibevétele és megvetése, illetve az a tény, hogy a cigányok errefelé mindig szem előtt vannak, és hazánkban mindenki, anélkül, hogy leírásukra fanyalodnék, körülményeikkel egyetemben tövirőlhegyire ismerheti őket. Mindez azonban szerintünk éppenséggel jelenlegi tervünk igazolására szolgál, és némely vele szemben felhozott ellenvetést avval cáfolunk meg tökéletesen, ha kimondjuk, hogy ilyen alapon nem lehet bennünket vállalkozásunktól eltántorítani, hiszen a cigányok jelenléte inkább tervünk megvalósítására bátorít, semmint tőle elrettentene. Ha ugyanis eleink több fáradságot fordítottak volna e nép kifürkészésére, a cigányok első megjelenésekor részint e kulturálatlan népséget határaiktól el, saját hazájukba zavarták volna vissza, részint pedig megfelelő vizsgálódásaikkal és leírásaikkal mind őshazájuk meghatározásához, mind annak a kérdésnek megválaszolásához és eldöntéséhez hozzásegíthettek volna bennünket, hogy vajon korábban a cigányok jobbak és erkölcsösebbek voltak-e, mint manapság, avagy sem. Miközben tehát ezt hány juk eleink szemére, nem lenne-e felelőtlenség, ha gondatlanságunk folytán utódainknak hasonló szemrehányásokra adnánk okot, és legalább azt nem őriznénk meg az utókor számára, amit e fajról mi még biztosan tudunk? E nép viselt dolgai és gonosztettei önmagukban véve természetesen nem érdemelnék meg, hogy megörökítsék őket, de talán csupán az erény méltó az emlékezetre? A hitványság példái megfelelőképpen alkalmazva ugyanolyan tanulságosak lehetnek és nem csupán a bűn visszataszító voltára ébreszthetnek rá, ám annak is halhatatlan emléket állíthatnak, aki egy elfajzott népet volt képes jobbá tenni, elérve azt, hogy immár egyáltalán nem oly elvetemült, mint régen volt. S még ha e faj egész állapota és helyzete szátnunkra, akik nap mint nap látjuk őket, tökéletesen ismert is, a külföldiek számára attól teljesen ismeretlen lehet - nem lehetséges-e, sőt, egyenest nem erősen valószínűe tehát, hogy néhány év elteltével utódaink majd igencsak megörülnek
45
annak és megelégedéssel nyugtázzák, ha e nép mai jellegéről híradást olvashatnak? Legfelségesebb és Legmélyebben Tisztelt, immár több esztendeje magas trónszékéről e nyomorult népre is irgalmas szemmel alátekintő Uralkodónőnk bölcs intézkedései nyilvánvalóan azt célozzák, hogy általuk a cigányokból embereket nevelj en, alattvalóit és az államot megszabadítsa terhüktől és egy olyan népet formáljon a köz számára hasznossá, amely korábbi szétszórtságában és rendetlenségében az egész ország és annak valamennyi lakosa kárára, tudatlan és nyomorúságos boldogtalanságban tengette életét. E bölcs és tiszteletreméltó intézkedések, amelyeket tanulmányunk végén Tisztelt Olvasóink elé szándékozunk majd tárni, e nép tekintetében oly elnéző és kedvező, új rendszert vezettek be, hogy szinte lehetetlen, hogy céljukat el ne érjék. Ily kedvező körülmények közt pedig mi egyéb várható és remélhető, mint hogy ez a hitvány és szerencsétlen nép egykor majd a jövőben bizonyos szempontból elenyészik, és azok, akiknek ősei és elődei oly nagy nyomorban tengődtek egykor, végül is jó polgárokká és hasznos honfitársakká válnak. Ez volt tehát voltaképpeni ösztönzője és fő indoka annak, hogy úgy döntöttünk: e lapokon ismertetjük a magyarországi cigányok szokásait, életmódját és mai állapotát, hogy mind az utókornak megmutassuk, micsoda kártékony és haszontalan csőcseléket táplált s nevelt ölén évszázadokon át ezen áldott ország, mind pedig főként és különösképpen avégett, hogy a nagy Terézia honanyai gondoskodásának is örök emléket állíthassunk és uralkodásának oly messze földre kiterjedő hírnevét ezzel az írással is megőrizzük a kései utókor számára. Hiszen vajon az utókornak nem kell-e majd csodálnia és bámulnia e bölcs és ésszerű rendelkezéseket, amelyeknek immár gyümölcseit élvezi? Vajon nem lel-e majd elegendő okot a legkéseibb utókor is arra, hogy egy ily áldott és hódolatra méltó Uralkodónő előtt a legmélyebb tisztelettel adózzék? S nem irigyel-e majd épp ezért bennünket, akik oly szerencsések vagyunk, hogy Ö uralkodik felettünk, és az Ö irgalmas és bölcs uralma alatt élhetünk?
47
•.o ~
o \IQ ?
U~
r'IIL
....--.....
....."
n n ~ ~ ..•..• •..• ""'....-.lD
o o u~eruu u u u
U~O
ti
~
.
~ft Itfm tn llentn (tlten @\efcfJlcfJ, ben ~eutl!ltn SlJfianb unb Q)efcfJatfen. -, I ten een mand)ttlfV malfem unb má' . bdt cer ;;Ig~unfr In Ungllrn \:)or3úg, tíonen, 1\(luon \\lit, (tujier bern bIo, lid) gericf)tet fft)n. $q) jenen , l\JalJ I lim !Ramm, ben [ie b
aSienige, un6, menn un6 3ug1e1d) í~re (Sitttn I \\leld)e!5 ber 3ufalUm(n~an9 ber (S'1d)( • ce.prad)~, unb an bere Irigenfd)aftm, forba!., ,mb. rngen ; nev öem abel', 1 umthinblld)er' betannI moren, antlatt !\la6 in ~iefcm Etúc!' unfer í8ater. (1 ber !l3m\Jaljiungcn, bie. Re In bH lan-b bcfonocre betriff, Iverbtn l'Cir lJ ~elt angerid)íet I)abfll. Irbfll fo traJ)ten I .nn6 et\\'íl6 aU6fIIQl'lId)er ttt . biUig fónuten unl~re!Rad)fcmmen fiu) ermrm. mor aUen ~ingtll inbtlfnl : !vibrr un6 beflagen I reenn fie aUen, mlilfm roll' unfere geel)rtell ~tf(r unb , faUe in il;1rt» @lejd)!d)t6, illll> .Ja~r~ aUc EI(bi)~b(r ll,r @lefd)ld,tt gebli!>. ~ ~' lIúd)trn fanben I bali unrer bem ll/a, ·rchb erjudien , UIlS be!) Illefn ~Irbfi( [: men Il"r ~igeallcr I tin m/.llf in ble, lU unmjiü1!ell, unb biefelóe, fo \)itl [em ~allbt. :Jal,>ri)unbertt I)in~urd) mV9líd), f'9i1)\Jirb, .nit gllu9'1I ílCaclt· , ; Itbte, \\leld)e5 tnblid) mit Gi,h'r :02lÍ. rtdJtm uno gtgrlÍnbeten ~ep[ragefl . lU w:!)tt gtórad)t AU ber íá)ml; als tW/lh lVII unt! l ) ~ 1.>( unb eorgfa(t \\lot!>tn !\late, unb fanbfll bod) non lut ~Ilnfbftlilf\ni)elt Ium \)Orall6 uaD lJ í~rt~ mu5grlílffenf).;it unb bófrn ~H. bill!'en. \lBid6nnen biefe6 mit betlo r IT ien - feil! er\)iIltlid)e!5 !l3eratld)nrfi? mebrerem medltt bOI1 j:)uen trll"lr. I .pieran6 mcrben IlUIl unfcre ged)!, ten, je bcfalllltcr tS 1ft, ball ble ei. ten !eret I fOI1:'obl bit '1Ibfid)t, als· gentIfdle 'll.1l!1d)t I-'friobil'i>er ~d)rif. aud) ben '.plan unfere. Ilorg,'feljtm ren aud) blefen 8'\lfd Í)abe: eine mb~anNung I mit Idd)ter 9J<~~e er> ro?aterío áuJ bie ~~~i\ 3u bringe'W rat~f6 fdl1nfn'~"Ii!llia6 ba>s,l~tm be: unb eill'im (r'bt\1ebfll~r(Unb bfrílEn~ t,Tift, fo ill tP~.uunffr-~l'ffql} nidJt, ~'tít; ~lib's!lhc'.)t unb' bí~ \jnpbeit A.1I (inc aUg/mti/le unb au 'f\j~rlid)e t.IJc, IIbnl a Iftn , Nefelbe btV fdllm Irin. fd)ld)tc I \lOl'!b m Urfprungc unb mrr'fidJtní lU}!!' bcfil}enbén $rllntniílflll dnberungúI bie eil ~olfe I bhl auf bure!) $ 1trage immer mebr uub mebr
tl.
unfcr e 3rltm ~mufrl2en; fonbern "nfer ~auptall9mmcrf foU bab,,) auf
Ali
ermetrern
mad)m.
(jOie Sorrfcl3ullg wir!> foIgen.)
uub
\lOUllal1~íger i"
A régi krónikákban gyakran olvashatunk olyan népekről és nemzetekről, akikről korabeli nevükön kívül alig tudunk valamit. Vajon nem lenne-e sokkal előnyösebb számunkra, ha nem csak a pusztításról tudnánk, amelyet a világban végbe vittek, hanem szokásaikat, nyelvüket és egyéb sajátságaikat is alaposabban ismerhetnénk? Utódaink épp ily joggal kárhoztathatnak majd bennünket, ha történeti munkáikban és évkönyveikben csupán annyit olvashatnak, hogy évszázadokon át élt e földőn egy cigány nevezetű nép, amelyet végül is nagy fáradsággal és gonddal a helyes útra sikerült terelni ~ ám eközben sem kilengéseikről, sem pedig gonosz szokásaikról egyetlen használható feljegyzést sem lelnek. A Tisztelt Olvasó ezek után úgy vélhetné, hogy megkezdett tanulmányunk célja és terve egyaránt könnyedén felvázolható. Ami az utóbbit illeti, éppenséggel nem szándékunk, hogy valamilyen mindmáig végigvezetett általános vagy őstörténetet írjunk e nép eredetéről és fejlődéséről. Figyelmünk középpontjában ugyanis elsősorban a magyarországi cigányok mai állapota és helyzete áll. Arról, ami e népről általánosságban és egyetemesen mondható, csak röviden szólunk: ebből az anyagból csupán azt ismertetjük, aminek említését tárgyunk megköveteli. Ha azonban egyegy műben valami kifejezetten hazánkra vonatkozik, azt kissé alaposabban elemezzük majd. Mindenesetre Tisztelt Olvasóinkat és a történelem iránt érdeklődőket alázattal arra kérjük, hogy támogassanak munkánkban és amennyire lehetséges, anyagunkat megbízható adatokkal és megalapozott adalékokkal gazdagítsák. Fáradozásukat előre is hálásan köszönjük. Segítségüket annál is jogosabban várhatjuk el, mivel ~ köztudomásúan ~ a folyóiratok egyik célja voltaképpen nem egyéb, mint valamilyen anyagot útjára indítani, ugyanakkor az igazság minden barátja számára megadni a jogot és a szabadságot, hogy anyagunkat belátásuk és legjobb ismereteik szerint adalékokkal folytonosan gyarapítsák és egyre teljesebbé tegyék. \
49
A cigányok elnevezéseiről Ez a nép azokban az országokban, ahol kóborolt és azoktól a nemzetektől, akik körében hosszabban vagy rövidebben időzött, többféle és olykor teljesen különböző neveket kapott, attól függően, mikor milyen körülmény adott épp alkalmat a névadásra. Franciaországban egyebek mellett Bohemiens-nek vagyis "cseheknek"4 hívták őket - valószínűleg azért,
4 Jacobus Tollius: Epistolae itinerariae. Henninianus-féle kiadás, 1714. 5. levél, 20. oldal. "Itt - Pesten - sokakat láttam, akiket a németek Zigeunernek, a franciák Aegyptiens-nek vagy Bohemiens-nek, a hollandok és a délnémetek pedig Heidennek neveztek". yö. Yulcanius Brugensis: De literis et lingua Getarum.
51
mert Csehország ból kapták róluk az első híradást, vagy mert némelyek meglehetősen tévesen - úgy tartották, hogy a csehek és a cigányok nyelve majdhogynem azonos. A hollandok és az alsó szászok Heidennek nevezik őket, másutt Taten, vagy "tatárok", "szaracénok" a nevük, illetve elferdítve Zagareni, és a legtöbb helyütt pedig Aegyptier, mivel ők maguk is mindenütt szívesen adták ki magukat egyiptominak. Erdélyben Faronemek nevezik őket", vagyis tulajdonképpen fáraóknak: de Magyarországon is hosszú ideig ezt a nevet viselték, nem csak a hivatalos iratokban", hanem a hétköznapi nyelvben is .Pharao-népeknek", vagy .Pharao nemzetségének" nevezték őket, nyilvánvalóan azért, mert ők maguk az egykori egyiptomi Fáraó király utódainak vagy legalábbis alattvalóinak adták ki magukat és igyekeztek tűnni. Egyes tudósok, akik e cigány fajt Núbia országából eredeztették, núbiaiaknak? hívták őket, és az újgörögöknél - ha némely szerző'' adata megbízható - Attinganosz vagy Attiganosz a nevük.
5 Toppelt: Ori gines et occasus Transylvanorum. 54-55. oldal. A mi erdélyi dákjaink D 'Faronernek, azaz fáraóknak hívjuk őket (ti. a cigányokat). 6 A következőkben majd alkalmunk nyílik egy szabadságIevelet is bemutatni, amelyet egy bizonyos Bolgár Tamás nevű cigánynak Ulászló király adományozott 1496-ban, és amelyben őt a fáraók vajdájának (Wajvoda Pharaonum), kíséretét pedig "fáraóknak nevezik". Martinus Kelpius írja a De natalibus Saxonum Transylvanorum 2. fejezetében, a 14 § c. jegyzetében, hogy .Közönségesen fáraóknak, magyarul »pharao népeknek« nevezik, és egyiptomiaknak tartják őket." 7 Kelpius a De natalibus Saxonum Transylvanorum első fejezetében írja, hogy Vulcanius nevezte őket núbiaiaknak. Ez a Bonaventura Yulcanius tudós hollandus volt, akí 1578ban, Leydenben a görög nyelv professzoraként működött. A geta vagy gót nye!vről című könyvében a következőket írja: "Az Egyiptom alsó részeivel határos núbiaiak Alexandrinosz pátriárka alatt Efkuptumban a szent nyelven tartották szertartásaikat. Nagyjából 160 éve az egyiptomi szultán elűzte őket otthonaikból, ezután Palesztinában, Szíriában és Kis-Ázsiában kóboroltak koldusként, majd átkelve a Hellészpontoszon hihetetlen tömegben özönlötték el Thrákíát és a Duna-rnelléki vidékeket. Az olaszok cingarusoknak, a franciák boemusoknak hívják őket, mivel a franciák Csehország felől kapták róluk az első híreket. Oe egyiptomiaknak is szokták őket nevezni, mivel Núbiát maguk a núbiaiak is Kis-Egyiptomnak nevezik." 8 Peucer: Oe divinatione. 7. fejezet, 322. oldal. Philippus Lonicerus: Promptuarium. Hondorf. 84. oldal.
53
E nép közkeletű nevei azonban a következők: Cingari vagy Zingari, Cigani, Cingani, Cigari, Cyngari, Zigenii és Zingineri, amelyek egytől egyig egyazon alakra vezethetők vissza és egyazon eredetűeknek tűnnek. Sőt a görög Attinganosz név is jelentős részben evvel megegyező, és kevéssé különbözik az előbbiektől. Ami a Zigeuner, Ziegeiner, vagy az egyéb német írásaiakokat illeti, némelyek a német nyelv zietheinher (ide-oda vándorol) szavából eredeztetik, mivel ennek a népnek sehol sincs állandó lakhelye, hanem mindig egyik helyről a másikra kóborol. Ha pe-
55
dig tényleg igaznak bizonyulna, hogy a régi németek eredetileg is a Zihegan névvel illették a kóborlókat, vagy még mielőtt még a voltaképpeni cigányokról hallottak volna", a magyarázat még megalapozottabb lenne. Csakhogy ha utána gondolunk, hogy ez a nép nálunk, a magyar népnyelvben is ugyanezt a nevet (Tzigany) viseli, nem egykönnyen érthető, mi módon kö!csönözhettük ezt a nevet éppen a németektől, mikor a cigányok nálunk és Erdélyben valószínűleg korábban váltak ismertté, mint Németországban. Ebben az esetben vagy azt kell mondanunk, hogy a cigányok nevüket vagy az erdélyi szászoktól kapták, még akkoriban, mikor először jelentek meg e tartományban, vagy hogya Tzigany név csak akkor került Magyarországra, miután a cigányok bekóborolták már Németországot, és ott megismerték már őket. Akárhogy is áll a dolog, mégiscsak az a legvalószínűbb, hogyaCiani név és minden egyéb elnevezés, amely hasonlóképpen hangzik, az Aegyptianus szóból származik, hiszen a németek szokása, hogy e neveket lerövidítik, így az Aegyptianiból is egyszerűen elhagyták az első két szótagot, és csak a Ciani végződést tartották meg. 10 Hasonlóképpen cselekedtek a spanyolok is, mikor az említett szóból Gitanost képeztek. S ezt könnyen utánozhatták más nemzetek is, hiszen a cigányok mindenütt, ahol csak megfordultak, egyiptomiaknak adták ki magukat - így tehát könnyen érthető, hogyan terjedhetett el olyan általánosan e név. Végül némelyek arra is vették a fáradságot, hogy e név eredetét sokkal ötletesebb módon magyarázzák, és részint a Kaukázus lábánál lakói I zogorok, részint pedig a meótiszi tengernél élő, és az ázsiai Szarmatiából származó zechek, zichek, zinchusok vagy zingusok'? nevéből vezessék le.
9 Zeiler, G.: Sendschriften.
276. levél. Dissertatio de Cingaris. 9. §. II Lásd Thomasius disszertációjának ll. §-át. 12 Lásd Otrokocsi Fóris Ferenc: Origines Hungariae.!. rész 171. oldal. "Mint Plinius (V. könyv, 7. fejezet) hja, bizonyos, a meótiszi mocsaraknál élő népet neveztek zingusnak. Lásd Szudánál a Singarusokat." IO Jacobus Thomasius:
57
tn.,
• n.cJOGnOn,~.n.On.Onel"üJn~_t',_l"s_(n'_LnOnOnr::!=t~_ .. 182
~n 19m (igmIn ro!uttcrfpr4Wt, nennen fid) Mt 3~geuntdUotre, unb l'Cti/m men In J,Ilrcm®efd)roálj ben m»~rud Amori (ober Uielm'e~r Dfch.. Mm',. ba~ I)dll, Iauf eber gel) OÚ geuner !) febr eft 1l01I ibnen Iltl·.
I'Ocrben (orrten , Ium mawt~el( gere(# d)m fó»ute, \lerti/get ",CI'bm mód)te) f~ roar i~nen bennod) blefdbe Im er. jim mnfauge nid)t red)t a»jiállb!g; fie ",oUrell' Illdmebr /lud) (emnb!» • 3'igeuner eber morre ~ei!ien I menn '. ~ nlmmt , fo gab biefc6 einem @itle~r' [ie nur babe\) ill ibrlr clren elllgcbib ten Q3dtgenbdt, l(lr CSefd)fed)t IlOII beten ílre\)gelt, baS if1 ir. Ibm QluG= '. benen :ltmorittern bHluleiten ""), gdaffetl9cit, UnOl'tllUI19 unb m3il~: t),: •••• ;Cod) !venn bitft" auglfRgé, \'Carllm ~eít ul1gejió!n·t ~atten uer&leiben tón. , fÓllllfe mait fle auf fold)e mrI lIid)t UIU. llieUeid)t nod) (úgltc&n, fúr IIl1ge ber tl'Jopren allfd)etJ.
~ ~
d.lii
Qlbtómm.
lJ?ad) bentl! neuern unb alletl)ócb. Uen J!.llnoe~tJe~OtOl1u!lgm, [ellen jit
fún(ti9~in in Ungig abel' aud) !licfe ll3
(1
eo
l.lid
fev
.·. 1., "
r.;
olim fuerunt didi, ad Paludem Ma'otidem quidarn ut Plinius tradic , Lib. V• c. 7· VId. Sing.res apud Suidam, ,
t): ")
Mart, Kelprus in rratafib. Saxonnm Ttanfyll'ani., Cap. Il. §. '4 Not. c) Ego occaűone lOCI Peocopü dc sen. Va ada1 co I rv.e pag HJ. ubi MI!m'!fi.s qll1dam putant eííe Z"'gntos, o -fervo, iptoi ver nacula , fe appetlare Mo>;" andi tur euam meer blatterones Amou, unde erudito cuidám .dmorri"" VIŰ.
.cr
cr•
.: ( • .•
•J
~ ~t.:
~U
..r"'\
•• ~',\
UU
,."j
r:
·~C
•..•~
C
,..••. 't~;
~
::~ '!fJ~le(;r~~;l: b~l':o;í:~UI~~iren ~:: 9,brt, ber fann fN\l ol)I be6 bH119m, r.n
't
( l
.. '
'
:-t'
;p
( ~ ti
t5ortfe~un9'
~CC tlecfJ)iebtnen 0e< btAucbe ftelllö:>er );)óltct, beYll)Hn '\?nl)curatptmllen.
{t~ !
':)u
lXlpíO
.;.J
%
®relTen bUj ffidd)IS I ~tI!)t btefe 6tra. Ihld, fid). ;Cic 6trenge ber@3efa cillbíefem6ttícl'e ma.-ht
;
bte ID3d~cr III i~ren l.'!lul)l,re\)fU
f.
f~ nfl~clt
"
l' ~
,
f;;)éL~···,. ~ o G~ .l •••••
C
J ( . 'l
gefagt \)011
1111119tllU9
gcro·, n iti: (. bnmlt namlid) aud:! foo gar b,r 1) rád)tfid)e une fd)hllpflid)e mall1e, ",dd)Cl" iQrrn mad)tommCll, lile anbns 'ulió \l(i! .veff,r geúi/bet
J'í
-.
0' •••••••••••••
~~
•• ,
o ~
~ •..• ,
uber, .-~
U~~
."--
1'1~.
1
Saját anyanyelvükön a cigányok magukat morrének nevezik, és mivel pergő beszédük közben az amori - vagy még inkább a dzsa morre, vagyis "eredj" vagy .menj, cigány" - kifejezést előszeretettel használják - egy tudós azt a következtetést vonta le ebből, hogy fajuk az amoritákétól ered." Ám ha ezt elfogadjuk, ugyan miért nem sokkal logikusabb azhasonló gondolatmenet alapján - hogy a mórok leszármazottai volnának? A legújabb és legmagasabb rendeletek értelmében a cigányokat a jövőben nem szabad sem .fáraóknak'', sem "cigányoknak" hívni, hanem Neubauereknek, magyarul "új lakosoknak", illetve "új magyaroknak" kell szólítani őket. E rendelet azonban hiába bizonyította a legmagasabb kormányzat kegyes jóindulatát és hiába tartotta szem előtt e nép általános jólétét és boldogulását is (eltörölve azt a megvető és gúnynevet is, amelyből majdani, másképpen és náluknál sokkal jobban nevelt utódaiknak esetleg hátránya szánnazhatnék), a cigányok kezdetben mégsem örvendtek új nevüknek, hanem - ha már csupán e néven őrizhetik meg zavartalanul képzelt ősi szabadságukat, azaz zabolátlanságukat, rendetlenségüket és vadságukat - továbbra is ragaszkodtak "cigány" és "more" nevükhöz. De elég legyen ennyi a cigányok neveiről. Aki ennél többet kíván tudni a kérdésről, az akár a hírneves Christian 14 Thomasius, akár pedig Ahasverus Fritschius korábban emlí tett tanulmányaiban kedvére kutakodhat. Mi azonban a továbbiakban azt kívánjuk megvizsgálni, mi mondható e nép eredetéről és igazi őshazájáról, és minderről hogyan vélekedjünk.
13 Martinus Kelpius: De natalibus Saxonum Transylvaniae. II. fejezet, 14. §, c. jegyzet. "Magam Prokopiosz Vandál háborújának egyik megjegyzésére utalok (4. könyv, 355. oldal). Az itt szereplő Maurusiusokat ugyanis némelyek acigányokkal azonosaknak vélik, mivel anyanyelvükön Morrénak nevezik magukat. Ez az élő beszédben "amori"-nek hangzik, amiből egy tudós arra következtetett, hogy a cigányok amoriták." 14 Helyesen: Jacobus [a ford.].
59
a"'"
n
:~f:tt m:m:~~=-::R' ::':elA bt~ :r~! ~n
l
~l
m.
"',..,
"....~..
n l'!"cAoOcPePr "..,
,~roa:
" lvúnfd)f,u 1
l~irb bH iUefll,",nbdt · ultritf(n. Unloilrn bllt olfo audj t
IV.
,cliill Xodjtft Mlltg.;rerbll;
!\l0iU i~n lIic uurid)ligt (ibrotlologit beS ~iln· JIIJf6, uub /las fabdl)afte I lIfl) bet \fflv4bnuug eiuigft ~cbensumltallbe bl(in uml)rumhllúrblgeu.J'ttnie!illln. Ílmlldojit baom.
Vdl, u!.b fic lItmflllllúl.?íg.u mad)!". -=========================!!!!!!!!i (fnllhd) ftl!!1 Uli'; aua) Ohl< jDel)lc~, - = lion I _ll p~ecbill8 brll /lir J.;>UaIl6' glTbc bell ~"n;"n ••, túr WIC J.;>out. fd/firt gen.!!!t, Ulli>burd) nhjfen ll)c.' i , fil)ub une ffQ{ftge Uat'l'"fiileung, 4t Ille !IDiifenid)aftm ertel"Rn babe. 1tlutbmAliungen, 1:>ontlem U.'fprunlJ uno oem red)rm ~jJlerlllntle tlet f. 6. ~efd)littid bu .pm iD. iI9(unet. ed)um~J [eiue ~rbfÍt I $uafl mrt ~lffer !l'grúROetm 9/mtHrfUI1!3 : Qui magnos illills (. Kan'Lan;) def.Ctlls. & I$'le ~!d)t!lIe ~ragt : ~a6 ble ~igeu. ira, ~'S tIT •••·.s. chronolcgrcos , g""ealo' .l:..l ner el!jentlh"l) fllt ein moH ge' ~.cos, geographicos,. ",mmar. uorunr , wef~n I unb IVD~tr ~e In bie (turó~ 1.... d.llicam fcripror] illbde in Hijl0114HliIl' pdifd)tR ~anber gefDmmr.n 11nb1 ro4f auaoritatem tzibuerjnt nlllli; \'N1 J 1) trát:l}r1id)m d)rono' dtt unter !)m (Stlel>rtcll, fid) mit IOj}íjditu, !ltneQjoll'ld)m uub g[; udJríttjhllttf, til ber uns~Ii,d?en tln~He aui oU~lnfd)eínlid) 1\I\Drrfpre' (Sefd)tá)le ihtuhu I ble rl)m o~lId)'n d)m~e ;i)lil~PUll~ bic tla glaublfu', qur'~<;mbu(utl, burdi dn 'Ull\l':t~íen> ell nod> fo red! g,bradlt' jU baben; lee _~o\), iru,,~ ann bm n, no,;/)iotl"f). . {l.rr l).lril
It
~crmifcbte ~~ ~rid)ten.
'.~
I: a
,Ij'·i",.
,
$
t
A cigányok eredetéről Az a fontos kérdés, hogy vajon miféle nép volt a cigány és honnét jött Európa vidékeire - mindig is olyan rejtélynek számított, amelyet már sokszor próbáltak megfejteni, ám amely mind a mai napig - hiába törte a fejét a megoldások annyi tudós - megoldatlan maradt. Némelyek vizsgálódás aik közben nevetséges, mások meg szemlátomást ellentmondásos dolgokat ötlöttek ki, és akik azt hitték, hogy végre előbbre léptek, végül is olyan elméletekbe bonyolódtak, amelyeket sem megalapozottan elfogadni, sem teljesen elvetni nem lehet. Legtöbb esetben a fantázia lépett az adatok helyébe, és ha a kutató egy város vagy egy tartomány nevében vagy egy távoli vidék lakosainak különös külsejében, illetve szokásaiban bármit is felfedezett, ami akármiképpen a cigányokra emlékeztette, az adott várost vagy országot habozás nélkül megtette a cigányok őshazájának, mit sem törődve avval, vajon a többi körülmény stimmel-e avagy sem. Ilyen alapon egyesek e nép elhagyott hazáját a mezopotámiai Singata városával azonosították.P sőt azt is hozzáfűzték, hogy Julianus, a hitehagyott császár űzte el a cigányokat onnét, mások az afrikai Zeugitana tartományból eredeztették őket, mivel úgy mondják, hogy e vidék lakosai jól értenek a tenyérjósláshoz, megint mások viszont Núbiából és Abesszíniából származtatták e népet. Végül akadtak olyanok is, aki szerint Asszíriából, Kilíkiából, vagy a Kaukázus hegységbőljöttek közénk.
15 Ma Atulib, Diarbekben.
[Diarbek pasaság volt Kurdisztán
ford.]
61
területén, Dzseszrában
- a
~~~o"oD
..__ ,,~Od-\.;;"~"",,-,t-$~r$u,-Jc/l"'jeP=II
rp
~ ~B~c~t" , ll'rrunaen e, Ü vIC C cue ver ufrtrcttcu. 1) Un~ roeun mcu in oem mam en etuer G Eita~t unb ~t'4}(>in~, eber in cer au; '[l jierlid,.n@)flinlt Illll> eimn be. :Jou< wo~nfr, «nee be.)! uns curfeniren
"',' , ",mlgt "a'Oott nun gl(tlgm In• I~rtn 'D @hfd)[ect)tregifter biG lluf .allin, unb mac!jtm ~iefm iU il)rqn etílmm'Ollter f) '""), IIbcr Iluá} leblglic!j nur aUG bH Urfaá}e, l\1tll bit aigeune~ ebrn fo,D 1 í!an~e6, ch\1nG cntberfte t wdd)r6 wic bitfer war I unfMt unI> flúd}tig tT • mit ilC\1. n (j"áfullun eine ~hn!;c!jfiÍt fmo, unb in cer 1illdt ~erumftreL •. ~ bat; fo tru~. mait ftill 'Scb<..rrtl, ct: d)w mllffen, !IDir linb.m f~'eylid) audi flt (~!dje \::ta~t ot-er ~illl~ I ;U dj1 n~d) me~r ( ru ber ®rfcljl"lte !tains ,. rem m_at,t1allbe Sil madJen I o~lle tic[ IIl1b [etner mad)fommen, weld)eG auf baraut iN fff}cn / ob eG mit anbern bit SlgWUf' Illd)t ullebm pajfft, Dum CT Uml[lÍllbm úéerdnfilmme eber Ilid)t. f<)epfpiel: I\1Wn es ecn Jllb4! ~ei. D fold)en @)rúIlbtn 6aten dnlge ~ft .*.); 'X)on ~ém ff.nQ !>etfommen/ tT bief\'m molfc, ill Nr ~t\1bt 6ini\Q, i)ie in ,:5útten ll9o!;>nm. UnQ rein til ") in nJefoporl'!m.ie~,_ (ein .IlH!ar, l!>t~i)ec b~i{it :Jubn~, "cn bern fill~ 'fl feneG $ateri<mv em bit g/llljf mad)fommens fie allu bH !prObin! ZClIgitana ill ~fri. fd)aft :AAin6 In ber eltnbflut Ilmfam, IiB 6erltltm; rotH man faM, 'baS fo múlite mcn bit líigeuner Ali SUmble !jUI1l'CoQller bhfer 211nbfd)aft I p!)ibim mlld)tn I lilii, IlJO nid)t auf fid) a~f bte !lI3aQl'faí}ml' QII6 ben etne allbm / IlJetllgftens auf fold}e .pánben Illo~l IHrjhillben ; Ilnbert 'llt·t, IlIr @)tfd}Ced}r/ 6q) blefer Ue6er. alm IlUG .l,.1ubiell uno ~br!1nien I)er; fd)l'Cemmullg beS ganien ~f~bobell~ I I)olen. ~nbm fuct)ttn i9cm Ur; burd)iubtingen. Q;()tnfo fd}llJtr 1ft fprung ill lHlycíen Illod) allbm III eU lU crweifen, bali biefeG \'olf, \\lIt "Hide", ober Iluf ,.tnl iCerge aliu; )!>efolou6 mepnet, 1l01l cem @)efd)leclj. fafu5. te g;r
a-
::r
,fl"fi
r'
l)
muu
,f
morc
a
reQn~ern llermel)W I)Qóm. H) ThomAS. Dilfert. §. -) ol)
.peut'
Atulib.
Iilat il! Diatl>elL
Gen. IV.
Y.
•) Gell. 3'. v.
20.
ss.
\
Ol •
is. u. f.
.
•
CU'-"yQu'W\:::F"Q"uOtc~c::aa~
Ennyit az őshazájukról. Mások nem az őshazán, ahonnét eredtek és ahol kivándorlásukig szaporodtak, hanem inkább azon az ősatyán spekuláltak, akitől a cigányok származnak. Némelyek közülük családfáikat egészen Káinig is visszavezették, őt téve meg a cigányok ősatyjának, 16 igaz csupán arra alapozva elméletüket, hogy a cigányok éppen olyan állhatatlanok és kóbor hajlamúak, mint amilyen Káin volt, minthogy nekik sincs sehol a világban maradásuk. Persze még sok mindent olvashatunk Káin és utódai történetében, ami könnyedén rápasszítható a cigányokra, például mikor Jabalról van szó!" - tőle erednek ugyanis a sátorlakók. Bátyját meg Jubalnak hívják, tőle pedig a hegedűsök és a síposok erednek. Csak hát Káinra alapozni egy nemzetséget elég nevetséges próbálkozás, hiszen miután Káin egész nemzetsége odaveszett az Özönvízben, a cigányokat előbb kétéltűekké kellett volna változtatnunk, hogy ha már másképp nem megy, népüket ekképp tudjuk kimenekíteni az egész Földre kiterjedő vízözönből. Ugyanilyen nehéz azt bizonyítani, hogy számos nép - mint azt Besoldus véli - Ézsau nemzetségéből származik, akinek leszármazottait Mózes .Jiercegekként" sorolja föl,18 avagy azoktól a rachabitáktól akikről azt olvassuk, hogy nem isznak bort, nem építenek házat, nem vetnek magvat, nem ültetnek szőlőt, és nem is kell nekik ilyesmit tenni, hanem életük végéig sátrakban kell lakozniok. 19 Mindezek az elméletek azonban túl messzire mennek, és velük kapcsolatban sok-sok kétség és nehézség merül föl. Azok pedig, akik a cigány
16 17 18 19
Thomasius: Dissertatio. Móz. 1. 4. 20-2l. Móz 1. 36. 15 és kk. Jeremiás 36. 6. és kk.
58. §.
63
t~t"'\:J>""'\:)'''cín.c.C'tc::Pli::t~....,.q;OCf':'''QÓ-u~>-,n~~
'tr-
'.
.
Í89 , .
fen ""') i ~;lff fie t'tintnroein trinfen, Ihltlbe'taf~tgen /int>, fanu etn. jeg,· " , t. f(in -;5aus .otluett I.feln, en ~tlamen .lid)e.r fe~f(fid}, t bO,n felblhu eln.re!)fU. i. fAe», feÍllen Wetnbetg pf\;m~en I noeb Q;ófU fo fd)wer 1ft au~; bh'fee .iul) 9tlbeJl ~urften, fontlem in ,i$úuen glauben; -bali Ille n/ie O'igeuner I 1" .,' mcbnen mufften í9t .LebenIQng.' mUt nad); boUbrllil)ten lieben ~"f)ren I~rei . ' ~ ' tI/efe f.mut()lUa5tlllgen 'linb afliUí\leít iSu~e, reiebet iu i~r IDiltcrlanb 5u, ~ bet'gtf}olft, uno blcien unnuflOgnd}en rildgeté(Jre't I unb bas bltj~l'Ii$en, bh ... \\leirt/.n:. unb 6d}Il)ÚrlgÜitfll au~ge•. IlO.d)bor!JaUllf,1llilii>I etne mott'," b.Qtt .D • "fellt., nni> bíejenigfll I bit llíefe6 ~tf6ell .Ullb 6tralfentallbern reare.ll, tI ' . 0efd)hd}t bOU~9tlm I)etltlten Ibol· bit, jid} berfleUtetí\lelfe felbji fúr ad}te ; len ~"'''), l)a6en eG 1I!d}tuln fill {'aiIt iiigeuner all69á6m .).' 0tllmoll&, 6elfer' getrolfen. ~utl)maliung f6nntt bleUtid)t nod) . . me~r iSe!)fall Imblenen, of) fic gleld) ?D: \Xlllgtnfeil !U ltlttlotf ~idt ba< Illlá, nid}t bie ji~fI'jie ifl, \\lenn ef fúr, bali Me 3igeUMt urfprülIglld} ·fagt: bit -Stlcfters Im mtl~OmeCM ' . ~on bm ~uben ~Hgefolllmen filiI>, nifeben I bte aRlen.tett! lll! ";er~ni. ,1ve/d}eIm XIIIten unb XIVtm :Ji\l)t. fdJen, IInb ble aigeunet:ln a;9rim~ ~un\)efte III jt)~nfcblRn\), unb anbern '~n f4nbern, finb dnllllbet fo án., ~anbeU1, gtoffe IDerfolgungen all6jie. fid), Ille eln íey bem IlII~rn, unb I)ell lUu6ten; ba~er blejelllgelll fo llem (inb' of,ne Sl\1elfd ein @lefd)led}t•• ). :3tuet: IInb esdJwetoc entronnm fillb, rolutI.Jma6uneen nen bergleld)tri ~rt I ,in ~I! mJáUm jld}geflúd)tet, bilfd6ji llielit nod) me~me, reoburd) man' tine Seít\P- bert IIn~ in ber ~I)at , baj} nod} Ilie. t tlet alltgege6en I)aben, Mieú I)er. manb b(lrauf !mfaUen iji, il)re ~ntlle. lIad) aUerl)anb !ofee @itfillbd, 11m I)nn!} in benen fo genannten l'Díebes' .D'I'. ttn fre!)tQ líebedid)e5 ~e6m 3" fú~. _infeln III flldltn; llad)bem bimfel~en ren did} {lt\lgefeUet I)atte '''*-). !llllt :Jnreo~nef I foree~l In ber @lellalt ~ febr aber blefer ~el>,nllng aUe !!l3Qpr. aW ijar&e, IlIG audi in btr rll~lUlo. fd)elnlld)feit 1111.QUe ~illorifd)e Um~ (ell (flgenfd)aft beG ete~hnG unfern ! '
S
•
J
S,
~
e
t
a
~
--
) '.') lerem.
J'. v.
Ó.
II. f.
'$.
Themal. niÍrcrt. §. • • .pil'nll! @ít44ff -1\116 3líilll\a~lcJlcon, 31illlllCf. ' •
~)@í.
"'**:) e.
.-
.
-) '@í.lac. Thomafií Diff'
WO) e>4bl1oÍli belltige .f>iflQ* Ilon 9)ltflln C. IX.' pag. 247. ole Kalent« fln~ liatnt- . lílfl .f.le,bniflfle, bil Facklcrs a~11 9:na~o-' t1Id411ífcOr 'blttelmónl9f. .
ma
3'
~~QOar~'~~uP~oaNDv~LCG~~OGÖLOh~~ uu ..,. ~ .•.. 1:::1 .••••..•.• .•.•' .•• ••
.•.•"lI
nemzetet Kámtói eredeztetik, hajszálnyival sem járnak közelebb az igazsághoz.P Az altdorfi Dr. Wagenseil azon a véleményen van, hogya cigányok eredetileg azoktól a zsidóktól származnak, akik a 12. és 13. században Németországban és más országokban súlyos üldözéseket szenvedtek. Közülük azok, akiknek sikerült elkerülniök a máglyát és a pallost, az erdőkbe menekültek és ameddig csak tudtak, a rengetegben rejtőzködtek, végül azonban álruhában és álnyelvvel az emberek közé merészkedtek és magukat egyiptominak adták ki. Hozzájuk utóbb mindenféle szedett-vedett népség is csatlakozott, hogy ekképpen szabad és léha életet élhessen." Bárki könnyedén beláthatja azonban, hogy ez az elmélet mennyire híján van minden valószínűségnek és történelmi hitelességnek. Ugyanilyen nehéz a következőket elhinnünk: vagyis, hogy az első cigányok, hétéves bűnbánati időszakuk letelvén, visszatértek hazájukba, azok pedig, akik ma is köztünk élnek, nem egyebek tolvaj- és rablóbandánál, akik csalárd módon igazi cigányoknak adják ki magukat. 22 Salmon elmélete viszont talán egy kissé tetszetősebb ugyan, bár nem nevezhető a legmegalapozottabbnak: Ó ugyanis azt állítja, hogy a mohamedán országok fakírjai, a pogány országok kalenterjei és a keresztény országok cigányai olyannyira hasonlók, mint egyik tojás a másikhoz és kétség kívül egyazon nemzetséghez tartoznak. 23 Hasonló elméletekből még számtalan akad, amelyekkel mind-mind a cigány nép őshazáját és eredetét igyekeznek magyarázni és azonosítani. Valóban csodálatos, hogy még senkinek nem jutott eszébe eredetüket az úgynevezett Tolvaj-szigeteken keresni, hiszen ezek lakói mind küllemükben, színükben, mind pedig szégyentelen tolvajhajlamukban olyannyira emlékeztetnek a mi cigányainkra.
20
Thomasius: Dissertatio 35. §.
21 S. Hübner: Staats- und Zeitungslexikon.
.Zigeuner" címszó. Thomasius: Dissertatio 59. §; Majolus: Dierum canicularum. Ill. kötet, 2. beszélgetés. 23 Salmon: Heutige Historie von Persien. 9. fejezet, 247. oldal. A kalenterek valójában pogány, a fakírok pedig mohamedán kolduló szerzetesek. 22
65
1'90" oigronn'" fo ~6f anHd) jin~. !!Btnn !id)fIl' lnlltlonm·'!'· rQa~e~ tÓeu bit' nllr U'II~ aötr .ie gallse 6acl}e nad) ~illlld}ftlt ill cer l!cil!eé'ge[i'ali, · jÜ1Ó, ,il)nn roa!)!,,} 'uq'prung'! lU be" IdJn~lI, \Ir.llJ b<eim !,punrt bttríft, til .vtfCm nod) mef)rere, 94f .id)t llolTm lIőriea: Omn etn it' - jlinlmtn,: ~U btnlllf)rte ficl} ben $notcn alItillo uuo tu Cir l!lífaJia)te gcgrunbHt ~c. l\'dGl\)um C~ !iUm, unb 1\11, til t~ 4nDet5 mOll' Ud) I bf!>," ein,'r fold/tU i:>ullhH)Ctt unb g&nslict)fll 'ilJlall!!d an UrtUlI'bell1 «1& t>ali U1all bal" .rllr bi
1)fe 6rfanltt~jlf unb alJ~ftIt1l1jle allll/nnng, ~Il'n ~fm {)HtQlUmCn' \lcr 3tgIUIIU' ill nUll f~lgenllc: .ajj fie anlS ífgTpre11 f)crfiammilf r Ullb ~on ba in \lit dmtltu:ben ~Ónbtr !Irtom. mfn lin~; J1.ldct)t fájl: bUfd)9d}tll~~, 4ndl fogat unhr btm lPóbd betanut, unb 416 9f\tliji unb rtd)tlg 4ngmom.. , men J1.l0rbtll Itt. ~ti lfi a/fo mItbig, $)~19"Ullg thj rt'fnl!l ~u untnfu< 1111& ill pnlfm, lIamit maII fe. "tII tőnnl, iil rel. rt'cit I>!efdtle i.l3il1' faU l)(r~lfl1( eber md)l'l (fs lfl jllJQt biefe
d)en
nid)t!u l\iagricll, 'hlálíd> l1ell c.n 31gcuncrn lliiltid)ái jínbtt;/ l\1aé eeu 'Nn '''lIl\lcbn. ru foell·~Plro" ".fd}rlcbm I\1tro~ na•••Hd) bQ~ Ifie Icb~<\t~b"llln UtIb \10·11gnltt i?r
,'.••••, ",'"j."" ,n ••, ••••"", , U.... O
''i=';-'" gfUUG .-. .-,
ill 1,;I,Mt ,U g14uum, I>.t~ C~jmhlll. , ecu IQ l•. ,~t m'úcJ'ujku 1\l€lrC, tie, ~tltíM)unJ unb b,lG 'Ulllerhmb bit. ftu ~.·Qli" lll' teS) ptm lU fud>'cnI meun fh bt'I'1.l bdlt,U\dl .ndj! re Ib Ii,. bitert ge. faúl \}Cltlem; bllt} Ijr uuI.l foegypltn • flimcn. !í)IlI),r n1if mad, 4b~t bie Urtad)m H,rrr ~nff I !\leben jh bellill t(ut~n fo lli.j.·t; o"[fdlrt,l~' tm / IIlir tn .t",ati I1bnL!}ttI fo Ifj: _fb.n buralll.l fhu UIII) Deutlid) !1I ItÓtU, rou 4U,j bM, I 1\1.16 fle th11ll'lI 1I019al>iruMr fálld) unll Im. nlabr fej). Aventinus, Camerarius, Befoldes un!>·· ~nbfr~ mebf, tagen 19 41i&t>riu:tilcl), wk fI~ fu-q b~9' ibm j ilIntun;! In l!> ••yeth, unb audI f~l1ffm 4nllffn Drt.n tn lt>~urIClÍ!~n;;;'1lVl'acU illra lli3anNrid)aft, !>anAt tl'd)tfC~1l1 ',~ gm rooUtm I t>aíi [ie faJ tm. Mb ~C. 11<11Í'~utm be!Ílubrlu;jm fnd}HlI, 1l1l1jjhll mit ,~rn iIDaUfal)tf I bit , 6únbm Ibl:lr Í!:i(ím l)llS;·n I !.'ic fid) . geWfÍgeret ~4b·fIlliíit~.:1uíigfr
,.i~t Cb.
dt
.m.
'W ~, '"
,-,U'-' n0IE::F'AVC:.fi> IJ::I .••.••••.•..••
~"""'.,, ()HQhciu~· ~ ~~
il"'''' ~ •••••.• ~ ..•
Ha azonban az egész ügyet a maga valójában végiggondoljuk, egyáltalán nem ütközünk meg a kutatók e téren mutatkozó ellentmondásain és zavarosságain, hiszen mindegyikük a probléma megoldásán fáradozott, és ugyan miként tehettek volna másként, ha egyszer ilyen nagy a homály és ennyire hiányoznak az adatok, mint hogy hol ilyen, hol olyan elméleteket fabrikálnak? A legismertebb és legáltalánosabb vélemény a cigányok eredetéről a következő: Egyiptomból származnak és onnét jöttek a keresztény országokba. Ezt az elméletet szinte mindenütt még a köznép is jól ismeri és bizonyosnak, igaznak tartja. Szükséges tehát egy kissé alaposabban megvizsgálnunk és bizonyítanunk e nézetet, hogy láthassuk, mennyiben állja meg a helyét, illetve mennyiben nem. Nem hallgatható el, hogya cigányokra igenis jellemző néhány olyan vonás, amelyet Egyiptom lakosairól is feljegyeztek, nevezetesen a sötétbarna bőrszín és a derék termet, továbbá, hogy kevéssé dolgosak, sőt inkább hitványak és tolvajok. Csakhogy e rossz tulajdonságok vajon csupán az egyiptomiakra jellemzők, sok egyéb, világszerte itt meg ott élő népre tán nem? Az alkati, vagy némely erényben-hibában megmutatkozó hasonlóság azonban, amely bizonyos népekre egyaránt jellemző, egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy valódi származásukat meghatározzuk. Ennél sokkal több és történetileg megalapozott bizonyítékra van szükség. Nehezen hihető továbbá, hogy olyan egyszeruen rá lehetett volna venni az embereket arra, hogy e nép eredetét és őshazáját Egyiptomban keressék, ha ezt nem a cigányok maguk terjesztették volna csalárd módon az emberek között első megjelenésükkor, és nem ők maguk mondogatták volna, hogy Egyiptomból jöttek. Ebből eredt egyébként errefelé kapott "egyiptomi" és "fáraó" nevük is. Ha azonban vándorlásuk okát - amelyekről annyit zagyválkodtak az embereknek - csak egy kissé megpiszkáljuk, napnál világosabban látható, hogy mindaz, amit erről összehordtak alapvetően hamis és téves. Aventinus, Camerarius, Besoldus és sokan mások egyértelrnűen kimondják,
67
:;.r::"IoC:eDo°uDuOuDeO:uCaa"\:Jo"7r:::J°e·oaCJoneF'tJ=li6
ta;,
II
"
, 191
1
nil~ !l!a1Pten- u(~men mugtc "). Q:6~u ftltlftn. lU gefjmg ,I~en AUd) d. ~ ill~ roelln®j)tt (ffi nad) í8erl011 lit geltlAug Im ~flfilitge; ble ,feute "íefJe~)nliunoerr J'al1t\!n 4n bit (5ún- ~Iltten !DtitCtlbm \lUt í~nen" un.1> ben Ibre~ m.~ter iJeb4d}t, ullb 4hSbflln lIa,bmtl& pd) in 9ld)t ,lie iU 6cúlbl~(IJ er{f ~rt fpdte-íRad)tommenfd)4ft, um obct iU fránrcn ".). . . berfdóf~ !UlíUtn ~átte bdmfud)tn, (1Oit Sort', nntt fo•••••j\, un~' 4Ut tine ~rt iúd)tlgm !\Jol1m , ,. G •• ftlobnfd) fie antlnR ~lJrífien iur ~lIjl utlb ,11If gaglen ~enlttnlj lllerOm
'·-7"-
mugten? ~.<
flInberftlartlg roeUtth fie roleónum bfnm feutell dnrebcn, ",It lie oa~ ~ti/te~l1um \urláugnet, unb fieócn
:;5avda;tg
bd Jjcpbentbum illlgmom. IIlfn ÚáUfIl, uub baíe ~rnllofigftlt nun burd) eine li(btllja~rl9c .!ma~l. fártbú!iell n'aljtm. ele mmitm and} rool>l fd~fl (\je' @tlfllid)telt mit tlll, ble IbllclI lur ~uje túree ~b$ fone fold)e Iitb~njáÚtige toal1lfA~tt aufnieget ~atlt. ~6 \\lat liber biea, fee eb(llfall~ IItd)t6 IIllbtr6, ali etn ~etru!3 unb eiu (l;ebid)te, \\lomit fie bie feutt ót!\Jtgen \\loUtm,. lie iu bul.
~en I unb f9nm
'fiortrt~ung I
ber "er[lJ)ieOtntn ,(f1t# brRtltm frdnber\?ólfeé I CnT 'tl1lea
"\?tr()eUtIllVungen.
'1'a6
~n~alttn um b!~6e gcrdiie,bt ;l.,I !ltp ben ~oumtotlm *),lIon bem í8ater eber 'ben ~nl)er\\lanbtell b~ ílrtl)er~, ()eJ) ben '\fUerK ~be6 rolagb. d)en6. ~tr Sreyét bete/tet ben ~4' bad,' unb lile ,~ftlfrn,. unb_ pra(euf ' , tirt fte-bcr·~cftafcf>aft. ~Ut 'f4ng,. cn 6u r4ud)tU, aber 11:011ber ~c""t. fad}e \\lirll nícf>t' t~tr gefJlrod}ClI, 61~, 1~lIell ber maud) bltJtópfe 1)6U19 bumm \ ' lmoÍ)lt9«tell iU (r~ 9(mad)t ~at. ~16bonn er~fnd ber • !Bllter~t6 ISreptri f€lnt ~!lfid)t, unb t' er crrdd}t lie aud) fllft a!le.cit. (1;(. : f&Ut ber !Jrcvtr aber bem ~ágbd)ClI '
P) Avontin Ana!. Boioram Li/'. VII. pag. Ex JEKyplO le cIIi: meueinmur , cxtunesquc domo fupcris eogi fc majo.um dehéta , qui DElpa.am Vug;n.m cum Puero Je{u ho{pitio excipere tecularint, feptem a.anorum exilio cxpia.rc impudentilli",c confingune, Conf, Carner, , m.d. hifi. cent. 1. cap. (7. Betold, 'fhuk CJL
nldJ~1 fo
90f
lie nllr einen !meg I~II ,
S09.
.~
,
"*)
Av.ntinu. Ice. cit. Adco ~an. {up.rllitio .hem irrum menres vcln lcthargus jnvafit, ut eos vjolad nefaspatent , atque graff'ari, fu.ra.ri t impoJlcrc, impun.e pa.dim Iln.nt,
' -)
'Jl~ .lt.olhnf'l;ef41rmUlla.
.
hogy Bajorországba és Németország más vidékeire érkezve miképpen igyekeztek avval igazolni kóborlásaikat, hogy azt állították - és erről igyekeztek az embereket meg is győzni -: zarándoklatukkal atyáik bűnéért vezekelnek, akik nem voltak hajlandók befogadni Szűz Máriát és a Kisjézust, mikor Heródes elől Egyiptomba menekültek éppen. 24 Mintha csak Isten 1400 év elteltével is atyáik bűneivel foglalkozott volna és kései utódaikat is ezért sújtotta és büntette volna, ráadásul oly módon, hogy a többi kereszténynek csak baja és nagy bosszúsága származzék belőle! Másutt meg azt igyekeztek bebeszélni az embereknek, hogy egykor megtagadták a kereszténységet és hét évig pogányságban tévelyegtek, így aztán e hűtlenséget csak hétévi zarándoklattal tehetik jóvá. Még magát a papságot is belekeverték az ügybe, mert szerintük ők szabták ki rájuk penitenciaképpen, tévelygéseikért a hétévi zarándoklatot. Ám ez sem volt egyéb csalásnál és koholmánynál, amellyel az embereket arra igyekeztek rávenni, hogy eltűrjék őket és jótékonykodjanak velük. Ez sikerűlt is kezdetben nekik - egy darabig. A népek sajnálkoztak sorsukon és vigyáztak, nehogy megbántsák vagy megsértsék őket. 25 Végül aztán maguk puskázták el üzletüket, mivel magaviseletükkel ők maguk mutatták meg, hogy nem bűnbánó zarándokok, hanem gátlástalan gonosztevők. Nagy hitványságukban és lustaságukban nem csupán
24 Aventinus: Annales Boiorum. VII. könyv, 509. oldal. "Azt hazudták hogy atyáik bűnei miatt kellett Egyiptomból menekülniök, selhagyniok otthonaikat Isten rendeléséből, mert őseik nem voltak hajlandók befogadni az Istenszülő Szüzet a Kisded Jézussal, amiért hétévi száműzetéssei kell vezekelniök - ezt lódították szégyentelenül." VÖ. Camerarius: Medicinalium historiarum centuriae. I. 17; Besoldus: Thesaurus practicus. A .Zigeuner" címszónál; Martinus Szentivány: Dissertationes lY. Horographiae. 127. oldal. "Azt állítják egyiptomiak, és rájuk rótt penitenciaképpen járják kóborolva az egész világot. De ez csak mese." 25 Aventinus: I. m. "A hamis babonaság - mint valami őrület - olyannyira megszállta az emberek elméjét, hogy azt hitték, tilos velük szemben az erőszak - inkább büntetlenül hagyták őket grasszálni, lopni és kárt tenni."
69
csalásból, lopásból, szégyentelen koldulásból próbáltak megélni, hanem a hét év leteltével nem voltak hajlandók eltakarodni sem, ahogy a népek kezdetben remélték. Ekkor megint csak azt füllentették, hogy elrekedt a hazaút, képtelenek szülőföldjükre visszatérni, vagy pedig azt, hogy a hét év leteltével újra kell kezdeniök a zarándoklatukat, mert ha nem tennék, éhínség és egyéb csapások sújtanák őket. Egy idő után Németországból valóban eltünt néhányuk, ám ők sem Egyiptomba, hanem más keresztény országokba vették útjukat. Martin Krusius Sváb évkönyvelben26 olyan cigány sírfeliratokat hoz, amelyekből látható, hogy e nép Kis-Egyiptornból származik. Az első a következőképpen szól: "A Megváltónk Krisztus születésétől számított 1445 esztendőben, Szent Sebestyén napjának estéjén hunyt a Nagyságos Panuel gróf, KisEgyiptom hercege, és Hirschborn ura." Ez a sírfelirat egy apró steinbachi kolostorban található. A második - a bracknangi Brautmából való - viszont a következőképpen szól: "Az Úr 1453. évében, Fülöp és Jakab napján elhunyt a nemes kisegyiptomi Péter gróf." A harmadik Pforzheimből való: "Az 1498. évben, az Orbán napja utáni hétfőn elhunyt a nemzetes, kis egyiptomi Johann őrgrófúr. Isten legyen irgalmas és kegyelmes lelkéhez." Csakhogy ki nem látja, hogy e sírfeliratok hitele és adatértéke kétségtelenül szintén csupán a cigányok nyomorúságos tanúságán alapul. Egy szó mint száz, sokan, sőt a többség bevette tehát, hogy valóban ebből az országból származtak, ám miközben elhitték ezt, hamarosan tapasztalniok kellett e nép hitványságát és gátlástalan féktelenségét, így aztán hamarosan elkezdték mindazt a kárt, amit csak a cigányok Egyiptom óta, kezdettől fogva tettek, őseik nyakába varrni. Nem csak azt állították immár, hogy a cigányok a Kisjézusnak nem nyújtottak menedéket száműzetésé-
26 Martinus Crusius: Annales.
384, 40 1, 510. oldalak.
71
11.."
r
,..... cll
'...•. -<....~
~.
C·-'::'
•..••. '"'
!u PforQ(Jei~ /
,•.••.
"'t
n
r •...Q·
c••..... ...,CP Ci ••••••....~
im j~Q;
Q
J' ,uiu~
:O~......::.I•••
..}~=-.:"
bas btdf6tÍIIl pp4r~o, fit 1 •. feQmt ttúer ble $itlbcr :Jtrllel gfmirdJt (1 /1 ni, f1atb ber moNgtbobmt -/.ler" bátte, um fie in i~m' ;i)ienfH)Qrfeit Ji ,,;JopAAn .Jte)'lJrllf aus flein il!gyp' iu ángfiigcn l1'nl> !U plag,n, unb enb. \.1. ,/ ten / ~es etele (f;ou gn~big unO Hd), bali and}' bcr .!tónia ~ero~e5 t>atmper~g wQ\l feyn. feine unmmfd)lId)e CSraufamfcit an :1) ben ~lnbefU !u ~e(ple"'em, bnrd) eóm ( 1'1 !)ladn Iller lit~d lIldIt / bas bicft íIDerfjtuge. 1llI5gulóet báttt. .D "l bit ínld)tlgftit unö @;nllifiQdt bc6 ~o(d}trgefialtm ~ellitt e6, bnttt fidJ .:lunbalt6, bieftr @)raófd,rifttIÍ I)~n. blefe6 !!lo[t Iimít6 íu il!gyplen bel' ~"•. .fl ftQlbar aud) nur IlOU bem elen. '\jUIl,bali bit aigeuntr au6 !eg)'p~ unb aU-e íIDunb{t, bit i>i,fe \)01' ben len, eber ««6 benelll lliefull !!anbe D ~ugen be6 .!t6nigc5 PVinlm I)Crn!()wl. :J uad)mad}m l\loUtm; cali eben i)itfr6 íIDeun.mau 'fid) uber l>orlleUct, l\lit (.lD :1 moll furA \)otver ef)e birft6 gefd).!), nid)! alhin ~elloniu6 6ejcuset; er '1) ,; mtroeber an6 l-ligritleu, o~cr Ju6 !>abe bie ~igel>net in C!:iJ9Pte.uin gro' .1 Uubim, eber Ilut! ber .!illúficni>
'v
lDli btltte
.=') ~~
'/1." re 1498. ~nf monr~1J n
Ji "
a,
cl
eP
Ji
n
a
. f-'
.l
il'
vat.
·a
J';
<
rr
cr,
1
I
cr.".~':Jur\;;.'O"-",,-ll
' ~b 3 ••• i~\;:···;u··-·C\:.·.f"·\:J..·7tcl-t~·-.,c::/·-·''U ..
r:b
-l;~:Otu~
ben, vagy hogy elhagyták a keresztény hitet - amit mind a cigányok maguk meséltek vagy inkább költöttek egykor - hanem még régebbre nyúltak vissza, egészen Mózes idejéig és cigányoknak mondták immár azokat az egyiptomi varázslókat is, akik Mózessel és Áronnal a maguk idején szembe szegültek és mindazt a csodát, amelyeket ők a fáraó-király színe előtt tettek, utánozni próbálták. Aztán azt is beszélték, hogy ugyanez a cigány nép, kevéssel e történet előtt, vagy Nigerből vagy Núbiából, vagy pedig a zaarai sivatagból vándorolt Egyiptomba, sőt, hogya fáraó-király Izrael gyermekeínek felügyelőivé tette őket avégett, hogy mint hű szolgák szorongassák és gyötörjék a zsidókat, sőt végül azt is hozzátették, hogy maga Heródes király is a betlehemi gyermekeken elkövetett embertelen kegyetlenségeit ugyancsak a cigányok segítségével követte el. Ezek szerint tehát e nép már korábban, Egyiptomban is aljasnak és hitványnak bizonyult és hozzászokott ahhoz, hogy más emberek verítéke és fáradsága árán szerezze meg kenyerét és tartsa fönn magát. Miután azonban Izrael gyermekei súlyos szolgaságukból megszabadultak, a cigányok hasznos és odaadó felügyelői szolgálatára többé nem volt már szükség. Mivel azonban a munkás élethez nem fűlött a foguk, összepakolták holmijukat, és asszonyaikkal-gyermekeikkel együtt kivonultak Egyiptomból, majd idegen földön, bűnös módon, ravaszsággal és csalással próbálták magukat fenntartani. Így folytatták tehát - mondogatták az emberek - szégyenletes életmódjukat a továbbiakban is, míndaddig, amíg a mi vidékeinkre nem értek. Ezek tehát a bizonyítékok, amelyek alapján az a közhiedelem, hogya cigányok Egyiptomból, vagy az Egyiptommal határos tartományokból származnak. Ha azonban az ember meggondolja, amit nem csupán Bellonius bizonygat - mármint hogy ő maga nagy tömeg cigányt látott Egyiptomban a Nílus partján a pálmafák tövében, akik ott is ugyanúgy idegeneknek számítottak, mint egye-
73
bütr'" -, hanem azok is mondanak, akik manapság jártak Egyiptomban és e népségről ugyanezt állapították meg, bizony arra következtet, hogy Egyiptom semmiképpen nem lehet igazi őshazájuk, hiszen ott is csak idegeneknek és nem honfitársaknak tekintik őket. Ott éppúgy különálló nemzetet alkotnak, mint minálunk, és nem sorolják magukat sem az arabokhoz, sem a törökökhöz, görögökhöz, örményekhez, sem pedig egyéb Egyiptomban élő néphez, hanem különálló népet alkotnak. Kairóban putrijaikat és sátraikat nagy és üres tereken szokták általában felverni, ahol a nap a leghevesebben tűz, és egész álló nap a napon perzselődnek, pont úgy, ahogyan a mi cigányaink teszik a tűz körül. 28 Itt újra fel kell tennünk a kérdést: Honnét jött Egyiptomba e nép? Núbiából, Nigerből vagy a zaarai sivatagból- szól a válasz: vagyis az egész ügy, míg nem akad további bizonyíték, ismét csak nehézségekbe és kétségekbe torkollik. Talán nem tévedünk nagyot, ha kimondjuk: éppen az a körülmény késztetett számos kutatót arra, hogy a cigányok eredetét és őshazáját Núbiában és egyéb, Egyiptommal határos országokban keresse, mivel belátták, hogy e nép még saját állítása ellenére sem tartható semmiképpen egyiptominak. Ludwig Anton Muratori Itália történetében - amelyet olaszból fordítva Lipcsében, 1750-ben adtak ki németül, negyedrét formátumban - a következőket írja: "Manapság talán már nevetségesen hangzik, hogy ez a népség magát egyiptomi születésűnek adta ki, és hogy szerintük Magyarország királya, aki földjüket meghódította, kívánta tőlük, hogy hét esztendőn át kóboroljanak a világban." A cigányok nyelve lenne nyilván a legbiztosabb eszköze annak, hogy valódi eredetüket biztosan meghatározzuk, már ha e nyelv általános
27 Thomasius kétségbe vonja Belloniusnak ezt a megfigyelését, és úgy véli, hogy Bellonius talán más, a cigányokhoz némileg hasonló vándorokat tévesztett össze acigányokkal. Lásd Thomasius: Dissertatio. 64. §. Mivel azonban Bellonius tanúságát még több olyan bizonyíték is alátámasztja, amely az egyiptomi és a németországi cigányok közti hasonlóságot igazolja, természetszerűen a legkisebb kétség sem férhet a dologhoz. 28 Ezt egy megbízható és tudós embertől hallottuk, aki nem túl sok évvel ezelőtt huzamos ideig tartózkodott Egyiptomban és maga volt megfigyelője és szemtanúja a dolognak.
75
használatával bármely országban találkozhatnánk. Sajnos azonban ezúttal is avval kell szembesülnünk, hogy ez a faj annyi más nemzet közötti szétszóratásában, állandó vándorlásai közben, illetve írásbeliségének teljes hiányában eredeti nyelvét sem volt képes a maga tisztaságában megtartani. Könnyű tehát rámutatnunk, hogy ezzel az eszközzel sem jutunk nyilván sokra, kiváltképp, ha valóban az a teljes igazság, amit a tudós Büsching új FöldIeírásának első részében, az 1074. oldalon mond erről: "A cigányok nyelve a román, a szlavón, a magyar, illetve egyéb nyelvek elferdített szavaiból van összeróva." Ami a még manapság is Egyiptomban tartózkodó cigányokat illeti, lehetetlen bizonyosan megmondani, vajon mind a mai napig ugyanazt a nyelvet beszélik-e, amelyet a mi cigányaink, hiszen mióta az oszmán törökök 1517 -ben e királyságot uralmuk alá hajtották, minden ott élő nemzetnek, az összeesküvések és lázadások megakadályozása végett, főve sztés terhe alatt megtiltották az arabon kívül bármely más nyelv használatát. Mi másra következtethetünk ebből, mint arra, hogy az ottani cigányok is e súlyos tilalom hatására feladták anyanyelvüket és az arabra tértek át, és valószínűleg ma is azt beszélik. Hogy viszont a cigányok nyelve sem a kopttal, sem az etióppal nem azonos, amelyek mindegyike Egyiptomban egyébként használatos volt, az aligha kétséges, hiszen nem csupán az egyiptomi nyelvet ismerő Bollinus tagadta ezt egyértelműen, hanem Laurentius Palmitenus is írja, hogy a cigányok egy kukkot sem értettek abból, amit valaki egyszer egyiptomi nyelven mondott nekik" Ennek ellenére Vulcanius váltig állítja a dolgot, sőt néhány núbiai szót is felsorol - Núbiát nevezi egyébként KisEgyiptomnak - amelyek a cigány nyelv megfelelő szavaival vagy teljesen egyeznek, vagy tőlük csak kevéssé különböznek.l'' dade például mindkét
37. §. Lipt. (?) kiadás II. fejezet 14. §, jegyzet. .Vulcaníus núbiaiaknak a 100. oldalon nevezi őket. E nyelv általa felsorolt figyelemre érdemes szavai közül a következőket gyűjtöttem ki: dade - apa, manron - kenyér, tag - tűz - ami a kóborlók nyelve alapján is érthető." 29
Cordova: 408. oldal; Thomasius: Dissertatio.
30 Martinus Kelpius: Nat. Saxonum Transylvaniae.
77
nyelven "apát" jelent, tag "tüzet", a "kenyér" pedig núbiai nyelven manron, cigányul meg mara. Vulcaniusnak ez a véleménye mindenesetre sok másnál jóval értékesebb, ezért aztán Thomasius tetszését is kiérdemelte. Felmerül azonban néhány kétség és adódik némi nehézség azokkal az alapokkal kapcsolatban, amelyekből az elmélet kiindul, például még mindig kérdéses, vajon a núbi~iak valóban Kis-Egyiptomnak nevezték-e hazájukat. Az is kérdéses, vajon az egyiptomi és a núbiai nyelv nem egy és ugyanaz-e. Hiszen miután fentebb bizonyítottuk, hogy az egyiptomi nyelv teljes mértékben különbözik a cigány nyelvtől, az emlí tett esetben a núbiairól is ugyanez lenne elmondató. Az a kiindulási pont pedig, hogy Núbia lakosai a cigányokhoz hasonlóan keresztény hitet vallanak, szempontunkból igen keveset nyom a latban, no és attól sem válik nyomósabbá az érvelés, ha e két nép szokásait és küllemét tesszük egymás mellé és hasonlítjuk össze. És ha némi esetleges egyezés két nyelv között elegendő lenne ahhoz, hogy egyik népnek a másiktól való származását szilárdan bizonyítsa, minket magyarokat bizony már régóta Ábrahám ivadékai közé kellett volna sorolni és gyermekeinek kellett volna tartani, hisz a magyar nyelv, mind szavaiban, mind kiejtésében, mind pedig képzésmódjában és ragozásában meglehetősen hasonlít a héberre. 31 Amit tehát Vulcanius itt a núbiai nyelvről állít, ugyancsak kevéske ahhoz, hogy megalapozott következtetéseket vonjunk le belőle és egyértelműen bizonyítsuk általa, hogy ami cigányaink a núbiaiak honfitársai voltak egykor. A cigány nyelvben ugyanis sokkal több román, görög és perzsa szót lelhetünk, mint amennyi állítólagos núbiai található benne.
31 Ezt különösen Otrokocsi Fóris Ferenc bizonygatta A magyarok eredete című könyve 1. részének 8. fejezetében, a 281. oldaltól fogva nagy fáradsággal és szorgalommal, sőt igen tudós és alapos érveléssel is, s szárnos példát is hozott rá.
79
Kísérletet szeretnénk tenni és megvizsgálni, vajon nem lehetséges-e a cigány nép eredetét valamely teljesen más világtáj on felfedeznünk, és hogy vajon annak az elméletnek - mert feltételezésünket korántsem kívánjuk bizonyosságnak beállítani -, amelyet itt kifejtünk, nem lehet-e éppen annyi valószínűsége, mint a Vulcaniusénak, illetve hogy a többség nem csupán azért vetette-e el eleddig és azért vette semmibe ezt a teóriát, mert mindenki folyton csak azon törte a fejét, hogy miként igazolhatja vagy hitelesítheti a cigányok saját állításait? A mongol ok történetében olvashatunk egy bizonyos kánról, avagy uralkodóról, akiről azt írják, hogy a mongol monarchia első, 1206-tól kezdődő korszakának megalapozója volt. 32 E kán neve Dzsingisz volt, vagy az arab írásmód szerint Dzsinkisz Khan: utódai halála után még hosszú évekig, igaz, változó szerencsével uralkodtak népén. Dzsingisz kán háza, avagy nemzetsége a krími tatárok közt, akik nagy valószínűséggel a mongolok valódi leszármazottai, mind a mai napig nagy tiszteletben áll és virágzik. Mi több, az Oroszország és a Porta közt létrejött legutóbbi békeszerződésben világosan rögzítették, hogya krími tatároknak és a hozzájuk tartozó népeknek mindig egyetlen, Dzsingisz nemzetségéből származó kánt illik és kell választaniok. Nos, ha Zidelo nevét, akit Aventinus+' cigány királyként vagy hercegként emleget, Dzsingiszéval összevetjük és összehasonlítjuk, könnyen elképzelhető, hogyan válhatott puszta félreértés folytán Dzsingiszből Zindelo, vagy Zindadel. Ha pedig azt is meggondoljuk, hogy a családnevek - hiába enyészik el közben az adott nép nyelve - sértetlenül és változatlanul meg szoktak maradni, hiszen minden jog a személynevekhez kapcsolódik, egyáltalán nem tűnik badarságnak az a következtetés, hogy Zindelo vagy valódi vagy állítólagos rokona lehetett Dzsingisz
32 Ha itt mongol monarchiát említünk, nem azt kell értenünk alatta, amelyet Indiában ma is a nagymogul irányít, mert ezt csak 1498-ban alapította Bábur, az eredetit azonban Dzsingisz Kán 1206-ban hozta létre. Lásd S. Schlőtzer nézeteit Egyetemes történetében, a mongolokról szóló részben, a 212. oldaltól fogva. 33 Aventinus: Annales Bojorurn. VII. könyv, 509. oldal.
81
~-..o
·~~~_-
Q _ ~ C~Cl Cl~U«O -
-. ttt ber 1Dfd1infifer. gtltltftn
~
í . ~l$
(tpn mdlJ.
pef>. nun IIQd11>er 3dt baf .ilU'
e-g-f-';~f
a_o· ..•.•.•... ~..-et
.•.•• .- •••. l!J U 6en I ~tt.en jtbltltbt
aUUtl' ~..ttl1
--~.;a
@fOt1·t·
ct,an, 16teu befou\lern ~~an {)atte,
gf~eufe -!Xeid} bú ~ogoJen I ~\1tgen'lIú~eUet ~Iltttf ~IRÓbaj} Nefts íSolf feiner iIDettllill[tfgfeit ltrtltÚmmtftt I um bd 346r i4.[. in ·bttl1.ttleit~ ., ' unb in jieben.t>ou (iMUba a~1Ief~1l' liá)m JS:f1en, tla\le an een etaqWI ,; ~erte {>auptfi4aten Infjd: (.o WlIfbe ber 4)SIIl4IUlU é)mnn(d}l\lArmtf; ~fe . . unter bitfen efnet lO~glttlti gfllfU' lei!{lt fOM~t tS 4l1Billfn, baj fiá) ft. .Ilet, un\llQt Ilpau, bet J>fcbaglWlifcbe nige lIlllb IINf fold}e {>orben, bl1 i .(f~41l; ein anpere 6t,,~t~ieg JDfon< 4U' ben nielmtt"á)tigjiCll ~euten flt"at, 1mb feíne @illeber J>fongari. Ilunbtn, \)on eem gfOgflt ~Aufen 4b& ~ -~n,blld} ~at fid} auc{) in bern lt§tengerifffll,ullb iiá) fxI1b baf4ufl;t~e.llsl. Jfnege jwlfd}en .íXlIöLoub unll bet 2CfriC4f t6tllS '" ~"PR auegeQrritet ~forte I e!n {>crrflU)m tff frúmmu ~a~tu? (>lerall6 iti fbeu 6u 'l'rfebm,wie D fdlen !tartarn ~fffÚrget~Q1l,~en maD fowo(Jf bit 6pra.:fje tlitfer btpbtU $61. fl ~e"let .0t>ttAl uanntt. l!iluter ~f$ fer. 011$411ef> i(Jrt6Ictfu, uebli b(ncn " mnnungen I tit mit bet 3tgeulHr. Í)i/lorifdlen UmMubtn, unjerer rolutb. (pradlel fo Mt Ntfdw uod) {Ieute fIla6Ullil sen tltm Urfprungt unb unter i{lllen tm {l}aug.etli. bie gf6g. bem red)t,u lUMeriantle bfr algeuuec,
$
te íStrl\JQlIbfd/lIft JjCl~en .). ~nlll ! ·wlr uIt5@eltifl>oqleI!en,balibit -l1l~llolel\. ~ln. fd)mu4Jlges!l'3olt - .rell ••), 1\lCld)f6 jid}.ju Stwlffc
I\l.
{>or-
.
_
kánnak. Mikor azután egy idő múlva a hatalmas mongol birodalom túlságos kiterjedtsége miatt összeomlott és hét különálló főállamra esett szét, az egyik államot a Dzsagatájnak nevezték, az ország kánját pedig dzsagatáj kánnak. Egy másik várost meg Dzsongámak, lakosait pedig dzsongároknak. Nemrég az utolsó orosz-török háborúban szerepelt egy krími tatár hadvezér, akit Devlet Szverájnak hívtak. Ezek tisztára olyan nevek, amelyek a cigány nyelvvel - mégpedig annak ma is használatos változatával - a legszorosabb rokonságban állnak.é" Ha továbbá meggondoljuk, hogy a mongolok is kulturálatlan nép volt,35 amely úgynevezett hordákba szerveződött - amelyek mindegyikének megvolt a maga kánja a nagykánon kívül - és hogy ez a nép 1401 körül Nyugat-Ázsiában az oszmán birodalom határainak közelében kóborolgatott, könnyen elképzelhetjük azt is, hogy egyesek közülük, sőt akár teljes, alacsonyabb rangú emberekből álló hordák is leszakadtak a népesség zömétől és hamarosan részben Afrikában, részben pedig Európában széledtek el. Így az is könnyedén belátható, hogy e két nép nyelve, életmódja, történelmi háttere miért nem cáfolja a legkisebb mértékben sem a cigányság eredetéről és igazi őshazájáról alkotott elméletünket.
34 A Dzsgatáj szó a cigány dzsa, .rnenj" szóból vezethető le, és nem egyebet jelent mint vándor népet. A dzsongárok és a cigányok szinte azonosak. A Devlet név valószínűleg a Devla szóból ered, ami a cigányok közt az Isten neve, ám a tatárok közt olyan névként használják, amivel mindent tisztelnek, ami nagyszerű és fenséges. Ha akadna olyasvalaki, aki e két nyelvet tökéletesen bírná, kétség kívül számos egyéb hasonlóságot is találhatna és felfedezhetne. 35 Zwinger - Theatrum vitae humanae. 17. kötet - a 3900. oldalon a következő leírást adja a tatárokról. Az általa festett kép igencsak egyezik avval, amit a cigányok életmódjáról tudhatunk. "Egyazon helyen nem időznek sokáig, hanem ha kimerültek a legelők, jószágaikkai, gyerekeikkel és feleségeikkel - akiket szekereken magukkal visznek mindenhová - másüvé költöznek, mert nagy szerencsétlenségnek tartják, ha valakinek tartósan egyazon helyen kell élnie. Ezért ha nagyon mérgesek a gyerekeikre, a következőképpen átkozódnak: »Ragadj meg egyhelyben, mint valami keresztény, és szagold a saját bűzödet!« VÖ. Bilder Geographie. 335. oldal. "A tatárok sötétbarna bőrű nép, erőstestű, középtcrmctű, Lóhússal táplálkoznak, amelyet dögből szereznek. A nyílt mezőn szeretik sátrukat felverni, amit egyik helyről a másikra szállítanak át,"
83
lJ
!'J
1
'01<) v. <'Man'datum pcenale Colli.< & ,Siolberg A. J 57'. Sept<.ÍÍlb. Ccnradt ,Spervogel , Diarium ad.A. I S3;:~. in Manufcr;íp::o áriginali p. ;00: Dominic. ante PJüüppi IX Jacobi Domínus dc Gfernako (CapitaD.cul Leunehovieuűs ) mifit afiquas equito. ad novam ViHam ('llIN~otíf) ubi jacuerunt Pagani nominantur iI,e aiSttntn. Vid; Sctc{ta ex Chrontcis Lcibítzerianil ad eundem aunum in Analtél. icepulii Caroli Wagner. 1': II. fAg.
s-..
'*')
"
<...;..
'
Aha{v.Yri,tíchii<. Dfateibe hjfi_ politic. de ,Ziganorum origin" IXc. lEgyptios effe , ut vulga. quidem perfuafum , . non facile dixerim, cum prcribus ac lingua< lEgypüorum difiimilimi Ce"'per fu
•
<
_J.t:P~~:;:;F-·c·-"'·'u(·V··jun">U~~~~··"'\:1""'ltcI····ci~", .•."",
'
>
tI
n
il> .-.
Nincs más hátra tehát, mint hogy valamit mondjunk a cigányok saját hagyományairól is, amellyel olyannyira számolnak azok, akik a cigány népet eredeti és született egyiptominak szeretnék tartani, elsősorban azért, mert ezt maguk a cigányok állították és mondták nekik. Mi azonban éppen ilyen biztonsággal jelenthetjük és mondhatjuk ki, hogy a cigányok néha tatároknak is nevezték magukat. Igaz, ezt legjobb tudomásunk szerint az egy Zieritziuson " kívül senki nem bizonyítja senki, csak hát Zieritzius megbízható szerző, az a tény pedig, hogy "tatár", Thater és Tatten névvel az emberek a cigányokat nem csupán Németországban, hanem Magyarországon több helyütt is, a mindennapi nyelvben és hivatalos iratokban egyaránt'? illetni szokták, e bizonyíték súlyát jelentősen növeli. Hiszen ahogy az "egyiptomi" és "fáraó" név is a saját kijelentésükön alapul, ugyanúgy a "tatár" név is hasonló eredetű lehet. Csakhogy a cigányok sem nyelvükben, sem szokásaikban nem hasonlítanak az egyiptomiakra, mondja ki világos szavakkal Ahasverus Fritzschius.P A két elméletet azonban bizonyos módon összhangba is lehetséges hozni, hiszen nem lehetetlen, hogy ezek a kóborlók Egyiptomban is megfordultak és ott is időztek egy darabig. Mielőtt ugyanis a mi vidékeinkre jöttek volna, 1401-től, mikor a mongolok főtömegétől, amint fentebb mondtuk, elszakadtak, egészen 1411-ig és tovább, amíg errefelé látták őket, vagyis tíz vagy még több esztendőn át, elegendő idő állott rendelkezésükre, hogy szokott vándorkedvükben véghezvigyék ezt a tervüket is. Miután azonban néhányuk számára az egyiptomi lakhely nem bizonyult tartósnak, vagy mint Vulcanius állítja, a szultán elűzte őket, megeshetett, hogy népük egy részét hátra-
Zieritzius: 39. fejezet. (Y. Károly alkotrnányához írott kommentárjában.) Lásd: Mandatum poenale. Stolberg kommentáIja, 1569. szeptember; Conrad Spoervogel: Diarium ad annum 1534, az eredeti kéziratban a 300. oldalon: "A Fülöp és Jakab előtti vasárnapon Csernako úr (a lőcsei kapitány), Újvárba küldött néhány lovast, ahol olyan pogányok táboroztak, akiket cigányoknak neveznek. Lásd még: Válogatás a Leibitzi-krónikából ugyanerre az évre vonatkozóan. In: Carolus Wagner: Analecta Scepusii. 38 Ahasverus Fritzschius: Diatribe historico-politica de Zingarorum origine etc. "Nem egykönnyen állítanárn, hogy - mint azt a közhiedelem tartja - egyiptomiak lennének, mivel az egyiptomiaktól mind szokásaikban, mind nyelvükben mindig is különböztek." 36
37
85
hagyva - akiknek utódai ma is arrafelé láthatók - Egyiptomból Palesztinán, Szírián, Kis-Ázsián és a Hellészpontoszon át a Duna vidékeiig és még tovább vándoroltak. Ily módon Vulcanius elmélete is helyben hagyható és elfogadható, hogy a cigányok ide Núbiából és Egyiptomból érkeztek, avval a megszorítással, hogy eredetileg mégis csak a mongoloktói és a tatároktól származtak. Azok, akik a cigány fajt a hunoktól, avaroktól, besenyőktől és az effajta népektől eredeztetik, nem teljesen térnek el a mi elméletünktől, hiszen még nem eldöntött kérdés, vajon Attila hunjai nem szintén mongolok voltak-e eredetileg. 39 Csak az a baj, hogy mindezek a népek megint csak a régi időkből erednek. Mi viszont a mongolokról abban a formájukban beszélünk, ahogyan az újabb történelmi időkben, 1200-tói kezdve megjelentek. Az éles elméjű Otrokocsi úgy véli, hogy ez a nép az avarokkal együtt szivárgott vidékeinkre és az avaroktói ered, mivel az avarok vezéreiket kagánoknak nevezték, márpedig ennek a szónak a kiejtése egy cigánynak sokkal jobban a szájára esik, mint bárkinek közülünk."
39 Schlötzer mondja Vorstellung einer Universal Historiejában, a 212. oldalon, hogy valószínűleg Attila hunjai is mongolok voltak. A hírneves Pray György úr pedig, aki történelmi tudományával szerzett hazájának tiszteletet, a tudós világnak ugyanezt a rejtvényt adta föl, mikor olyan mongol szavak egész gyűjteményét állította össze, amelyek a magyar nyelv szavaival azonosak. Majd hozzáfűzte: "Ha pedig hozzátesszük ehhez, amit egykor a mongolokról összeszedtem, és látnivalóvá válik, hogy a mongol szavak a mi szavainkkal, amint az ezek összehasonlításából kiviláglik, szépen összeillenek, talán a tudósok közt akad majd feltéve, ha alkalma nyílik ilyesmire, és nem veti meg az egzotikumot - aki hajlandó lesz fáradságot fordítani arra, hogy a mongolok és a régebbi időkben Mogornak nevezett magyarok rokonságának alaposabban utánanézzen. Ha nem tévedek, ezúttal még több, velünk rokonságban álló nép felfedezése előtt is utat nyitottam. Lásd még Pray György: Dissertationes eritieae in annales veteres Hunnorum, Avarum. 2. Dissertatio, 41-42. oldal. 40 Otrokocsi Fóris Ferenc. Origines Hungarorum. 1. rész, 171. oldal. "Az jutott az eszembe, vajon e cigányok közül nem voltak-e sokan, sőt többen az avarok, mint a hamarabb tovább álló hunok közt, hiszen nekik sokkal ismerősebb az avarok által használt kagán szó - így nevezték vezéreiket - mint minekünk. Bár a nyelvüket nem ismerem, ám ahogyan a kiejtésükből meg tudom ítélni, a kagán nevet manapság is könnyebben ejtik, mint a mieink."
87
Tomka-Szászky János ezt a népet vagy a Károly császár által a kilencedik században kiűzött avar tatárok, vagy a besenyők leszármazottainak véli, akiket a 12. században irtottak ki, ám némi maradványuk fennmaradt Oláhországban - ezektől származtak volna a cigányok."! A legbiztosabb, amit erről a fajról tudhatunk és mondhatunk, a következő: A 15. század elején, sőt pontosabban vagy 14l4-ben, ahogy Zeiler állítja,42 vagy - ahogyan a történetírók zöme tartja - l4l8-ban érkeztek Németországba. Számuk 14 ezerre volt tehető, a férfiakat, nőket és gyermekeket is beleszámítva, ám nem egyetlen csapatot alkottak, hanem különféle csoportokra oszlottak, amelyek közül az egyik erre, a másik arra kóborolt, és lovakat, szamarakat és öszvéreket hozott magával.P Egy Michael nevezetű király vagy vezér vezette őket, s midőn 1439-ben Bajorországban is megjelentek, király állt az élükön, aki Zindelónak vagy Zindadelnek neveztette magát." Stumpfius írja, hogy első megjelenésükkor a szükséges élelmiszereket készpénzért vásárolták és sok aranyat és ezüstöt hoztak magukkal, mégis hitvány és rongyos ruhában jártak. Az azonban, hogy ebből a népségből akkoriban is még hébe-hóba nagyobb tömegek érkeztek volna őshazájukból, erősen kétségbe vonható, úgy tűnik hát, hogy e történetíró ez alkalommal igencsak elvetette a sulykot. Hiszen ha ez így
41 Tomka-Szászky János: Commentarius de diversis populis Hungariae. 7. §. "Utoljára a cigányok egyedülálló nemzetségét soro lom fól, akik szerintem vagy a Nagy Károly által a 9. században elüzött talár avarokról, vagy a 12. században kiirtott besenyők Oláhországban fennmaradt utódaitól erednek." - Nézetei tehát olyanok, amilyeneket Bodinus már egyszer visszautasított. Ö ugyanis, legalábbis aDe republica 5. könyvének 2. fejezetében azt mondja, hogy ,,A cigányok sem tatárnak, sem szkitának nem tarthatók, bár szokásaík és életmódjuk valóban ne tünik különbözőnek az övéktől,"
Zeiler azt úja, hogy ekkoriban jelentek meg először Hessenben (276. levél). 156. oldal. 44 Aventinus: Annales Boiorum. VII. könyv, 509. oldal. "Ugyanebben az időben, vagyis 1439-ben, ez az elvetemült tolvajnépség, különféle népek gyülevész hada és csőcseléke, amely a Török Birodalom és Magyarország határvidékein élt - és akiket cigányoknak (Zingarusoknak) nevezünk - Zindelo király vezetésével a mi vidékeinken is kóborolni kezdett." 42
43 Stumpf és az ő alapján Crusius,
89
történt volna, és ennyire könnyen meghatározható lett volna, hol van őshazájuk, vajon minek kellett annyit vitázni róla az idők során? De akkor ugyan honnét érkezett ez a nép Németországba? Erre röviden válaszolhatunk: Magyarországról - már ha az a kérdés, hogy közvetlenül melyik tartományból vagy melyik országból érkeztek aNémet Birodalomba. Igaz, hogy alig néhány történetíró foglalkozott e kérdéssel, mivel szüntelenül csak azon fáradoztak, hogy e nép őshazáját azonosítsák, ám ettől még ez lehet az igazság, különösen ha elfogadjuk azt a többség által hangoztatott nézetet, hogy a cigányok Egyiptomból vagy Núbiából, illetve a velük határos tartományokból Mysián keresztül érkeztek Európába. Hiszen ekképpen szárazföldön Németország felé nem is találhattak volna kényelemesebb utat annál, mint amely Magyarországon át vezetett. De ha azt állítjuk, hogy Tatárországból erednek, akkor sem áll másképpen a dolog. Az viszont, hogy Spanyolországból, Franciaországból vagy Itáliából érkeztek volna először Németországba, amint azt némelyek vélik, nem csak a legszavahihetőbb német történetírók állításainak, hanem minden történelmi körülménynek is ellent mond. Thuanus folytatásának" szerzője szerint egy cigány, mikor megkérdezték erről, azt mondta, hogy kezdetben e nép egy része szállt csupán partra Franciaországban, a zömük azonban már korábban Mysián, Magyarországon és Csehországon keresztül vándorolt be Németországba: amazokat "egyiptomiaknak", emezeket pedig "cseheknek" (bohemi) nevezték. Ludwig Anton Muratorius Itália történetében46 a következőket írja: "Ez a kóbor nép - vagyis azok a cigányok, akik 1422-ban Bolognába,
45 46
V. könyv, 260. oldal A német fordítás alapján. Leipzig, 1750. negyedrétben.
91
IX. rész, 224. oldal.
",,~·n.cF'\:P;~..C'to%Co0s;_=t_.i'''\_.''''\
i :;:I6 CI
,:oUC$O"-$._~"i_...rt.i_..• Qr:P~
.'
,
lOeutfebl+lni>geroefen ; . nad} ':J ralíen '1 (i nber srfi im ~a~re 14z.:1. unb nad) ti Srilnt:r.eieb 1<427. nngefommm fillb O); .V fo ift e~ jn uJlIIÍ~~11,d} í baff fie au~ \] ilíefeu !lallbern , JlÍer.fi-;nad) iDeutfeb, QU l(lni> sefommen ftyn follten: {nbetu' V fie fid} pief, um (tUd)e ilap!e e6el·fal~. I O berren ((llgfful!be!! ~Ilttell. ~all ge: D bet alfo allem ~nftbell nad} am lid)er: fien, menn mall' babel> bleibet: bap 1 [ie fid) au~ UnllAt!l (bod) a{m mit 1 1,lunltflatfullg dne6 ~~dI6 tlon ibrem ~ . !!Jolfe, alt! wdd)e6 fit aatlltbal~en I ~o e6 angieng, beobad)td pabel!) nad} ~ot>men I unb foblulIl in bit dbrígm IProlllnjtn be~ ~ell!febell ~eicl;>s begebm unb 3erfifcuet pentinus ~ü llerlhben, menn er bie 3igeune.: ~e\> i~rer m,nfullft in ~1l1tt11,. alt! ein ,, fold)etl !Eolt &efd)feibet, wdd)es dn .') 'liacI) &á Ueünfí~uÍtl\ aui ~el1l:Jto{!aní~ bern. ungMifcben. IInb tltrt:ifcbcll @Ie~ c ~(4);íg 'ZSo. 111 IX. ZYfll p. 'liittb Illo~net "*),' fonbern e6 l\lirb 11 "') DiHt als i) aftu:ta Z,;,garormn, qua occaíicne in Ger,.(.. -r ' mamarn & Hungeri •.m deveneeínt , va!'lU", III .•.•t",ten, eon finem ung,ni< riant Hiűoeici. Sane hoc ccnflae , quod feben st~lIig, n&mUd)'1>0" bern .:alli" ~l Feedinandus olim Rex Hifpanise , fexa- fer 6igifmunt), etnen @;deit6brief ton 1)1u'iltotius fd}rtlbet ill ber @ie: fd.lid}te llen jtalien '*) folgenbt~: :Dlcfe6 llerlaufme !!Jolf (namUd) ete 3'igeunn, ~ie 1.422, l)(ld) ~olognill unb ecn ba nad} Seroli "'~etommell Illarén) b~ett fid} Uad)gcQtnb.6 ill :Dent(CÍ)Iall~"au~; gifllg fo gar flit! n.ad) ~ngdliln~, unb e6, bijlnbm fid). Ijod} JtQo dilige ballon In ~talien,\' Mart. Suntivany '*') fúbret aui! etnem anbern e~ríftj1~ller Cll, lIajj fie· erji ecn lItr Sett an I baJie aU6 .e5pAnien \)on bern ~ónige Seri>inilni> Imtrieo ben merben , in Ungar~ unb lOcutfeb' lIlnb ~erulIlfirtid)en. maein aUe6 bit. (e6, lllk mcn leid)t fiepet, rUget auf fdjled}tm' @irIinben. :Den" nad)bem fl' lllele ~efd)íd)tfd)reilitt be,r"gtn, b"B {ie im ~ftbre 141~. fá)on ill
''
N
:to
~!~.
'1
Af'
,
ginta rll is dies dcflinavit, intra quos omnino Hifpania cxcedere jabebantur , Iraque hoc modo 'illos Hifpauia excluűt. Ab co tempore hin c inde vagantur m Germama &; Hungaria. Suntque colIuvies onoforum IX -fsaudulentqrum hominum .- Ita NaJolus dierum caniculariam. Tom. lll. col109uio 4 •.""
ef
J1) 0ll' J' d:d' '. '1
i
.,
W-:_
....,
l..;'
~
••.•... lJ
,.
~ . 1"
~} Zeifer ay' Steph. Pafeuíerio. Ep. 71. *t}-.AV(nt loco fupra. cit.. cottuvies gen. rium ~ in confimis Imperii Turcarum sc Ungaria- hApirans.
folgcn.)
jn Wietr ~belenreben pri"íl.
aeiuJnllscomtoir
~ín",~erl!t,a~:,~:_~~ ..?3.1:U .~.'.' 4_ i_.. O---"c
C
C f,.••..•
;
r
l'li 1·\
~~~~~
3U 1)41benin bellf )on
..•.. r .... ' .-,......,n
~: '
borAelgen ~onntm,
'{~i~ Sorlfel3u~.G ~ir~
~~~il!!I!!!"''''''~'''~'
'.
I
. m be.
'Ilq'
-=--..., u~L.,... .,..,.-,.,'" ..•.•..
!)
onnét pedig Feroliba érkeztek - utóbb Németországban is elterjedt, sőt egészen Angliáig eljutott, és még ma is élnek közülük néhányan Itáliában is." Szentivany Márton'" más szerzők alapján azt állítja, hogy azóta kóborolnak Magyarországon és Németországban, mióta Ferdinánd spanyol király kiűzte őket Spanyolhonból. Csakhogy mindez, amint könnyen belátható, téves alap okra épül. Hiszen miután annyi történetíró bizonyítja, hogy 1418-ban már Németországban voltak, Itáliába azonban csak 1422ben, Franciaországba pedig csupán 1427-benjutottak el,48 egyszerűen lehetetlen, hogy kezdetben ezekből az országokból vándoroltak volna be Németországba, hiszen itt jó néhány évvel korábban megjelentek már, mint amott. Minden szempontból akkor járunk tehát el a legbiztosabban, ha amellett maradunk, hogy Magyarországról - igaz, népük egy részét itt hátrahagyva, amint az mindenütt megfigyelhető, ahol megfordultak Csehországba vándoroltak, majd innét mentek tovább a Német Birodalom többi tartományába és szóródtak szét ott. Ezt nemcsak Aventinus erősíti meg, mikor a cigányokat Bajorországba érkezésükkor olyan népnek írja le, amely a magyar és török vidékeken honos/'" hanem azáltal is bizonyos mértékig alátámasztható, hogy mind Németországban, mind Itáliában egy magyar királytól, nevezetesen Zsigmond császártól származó felhatalmazó-levelet mutathattak be.
47 Dissertatio horographica. lY. 227. oldal. "Abban, hogy végül is ez a hitvány és kóbor, csupán tolvajláshoz szokott cigány nép milyen alakalomból érkezett Németországba és Magyarországra, eltér a történészek véleménye. Annyi bizonyos, hogy az egykori spanyol király, Ferdinánd, hatvan napos időtartamot szabott meg nekik, amin belül el kellett hagyniok Spanyolországot, igy űzette ki őket Hispániából. Ettől fogva ide-oda vándoroltak Német- és Magyarországon. Lusta és csalárd emberek gyülevész hada ez." - Így ir Majolus a Dies caniculares Ill. kötetének második beszélgetésében is. 48 Zeiler Stephanus Pasquerius alapján. 71. levél. 49 Aventinus az előbb idézett helyen. "Ez a Török Birodalom és Magyarország határvidékén élő csőcselék."
93
Münster arról tudósít.P'' hogy Michael vezér - aki jólöltözött és alattvalói közt nagy tiszteletben álló személy volt - l411-ben a császár előtt kérelemmel jelent meg, és olyan szabadságlevélért folyamodott, amelynek értelmében népe beléphet a birodalom területére és ott akadály nélkül tartózkodhat: ezt el is érte a császárnál és maga és népe számára meg is kapta az engedélyt. Ugyanígy biztosít bennünket Münster arról is, hogy néki egyszer az eberbachi cigányok vezetőinek egyike bemutatta Zsigmond császár szabadságlevelének hitelesített másolatát, amely Lindauból volt keltezve. Kranz és Krusius beszámolói szerint Guber ugyancsak kézhez vehette ugyanezt az oklevelet'! Mindenesetre igencsak sajnálhatjuk, hogy manapság nem lehet hozzájutni az oklevél egyetlen hiteles másolatához sem, hogy legalább az évet, amelyben mindez történhetett, pontosan meghatározhassuk. Ha azonban igaz, amiben nincs okunk kételkedni, hogy a cigányok először az 1414. vagy legalább az 1418. esztendőben érkeztek Németországba, ráadásul Zsigmond császártól és királytól már korábban, 1411ben, szabadságlevelet kaptak, teljesen természetes, hogy akkoriban már, ha nem is a Birodalom országaiban magukban, de legalább határai közelében tartózkodhattak. S mivel ebben az időben német földön még nem ismerték őket, ekkoriban vagy Magyarországon vagy Erdélyben kellett lenniök. Ám szeretnénk, amennyire lehetséges, a szabadságlevél ügyét még alaposabban megtárgyalni, hogy eldönthessük, ugyan tulajdonképpen mit
50
Münster: Cosmographia. Ill. könyv, 5. fejezet. Dissertatio. 27. §.
51 Jacobus Thomasius:
95
i~~~ ',.,
ci e·
o.
O "... ~ U,C~O~
=-~~ ~-O-""'2~1 "...-c--=~ -LZ!-
.••.• """":'CO-'_.
,,~, 'UIU roenlg!lens bas ~a~r, 'rotlln fol. mon oem iSr/ff bfS '.!raiftts eigl6~ ~ , '1 d)fs.!}cfd)<9C1l fc!}n 11Iág, mit eínrr 111LIll\> Icfen iUlr tn biS .&.u~roig 2{n1 (Sfwlfj()tit iU btii.illllJlt,n, ;t)fqn menn ton mU~illotius, Hifioria Mirc.I1 Bo, I ) ~ítftS feine ~td)tigfdt Óilt J als roo. nonienfi iolgmbc"6 t 3m 3a~re 1422. , tan fdne Ul'jlld) 5n ;I\ltífdn 111, bali ben 18, :luHi., fam iU 15ononim au, ~ : bit 3'igmnfr nj! im :Ja~re 141.4. etn ~et~og llon ~gypten, ml~ mao • eber gal' nur 1418. nad) lDeutfcblanb men ~ec~g ~n~teS!!l; unb mit, i~me' ~ r gefommcn linb, unb bmnod) be9m !Ug~fíd) íllld6ji, 1i.:'1/ llleni9' /1 (ba6' iji' nom .!raif~r uul> .ltónlg fltn6 an ben @lran1m bfrcrfel&en, ~at~ ,,6Iglsmullb) froft bcllen 1611m tr'~ ten &efin~en múlIen. Unt> 'o lie fid) " laubd merbeu iji, aUer Drtell, 1'00 lU brrffIbm grit 'luf eem beutfd)ell II tic ~íllfamen, lU jieblcn unb lU i~ ~obm' 1I0d) -1I1d)t'fe~m lictlen, fo "I'aubtn J fit6tn :)a~re lang, o~lIe , nll1fittll (ie tIltweb", In' lIugorn 0. ber " ball Illa)'~ J Jrancret!l1 aU[(Jahen 1 tf)'tnfaUs auf WO ben ecn ibwn ~tfá)lcdjte autÓt: .~ fJ' alte \!rtl)beit~lI, l\)fÍd)e ióufIl Ilon .hidtw, aud) lIorg6úcn, roit bet .ci: "1 Ii berten ~on.jgen ~rqntrfid)s e~eb~m' gen/liebe :)nu9alt ilarÍllllc 6ejiúnbe: "" '[Gf~ Cl'rú,ilrt I\'f>rben Ivdrm, beru" ball ~6 n\lInant>m, úell etuer 9artelt fen "), eo (Jd§,f c~ aud) I baB fie mpl1~ul1gerlnubt I\'árc I [ie IInfd)ul~ " \)011 bern ~.JI1I41~ reglcrmben P••bfl O' 5" lXom, bit <erlallbn!B er~altfl1 l)iit. 'O ttll, til d)nfilld)(tl l!ouHrll 5U 1ll0!)_ ,.,.,..) Hifi. Mifeella, Boaon. Tom, xvm. ~ - 1] UCII •• ), uno ~I\'ar in ber_!}uten ~b. ad al1nt1m~MCCCCX,xn. A. di 18 di Lui "ct ~ l' ", "1' ~ ro It ..•• glIo venne lJ] Bologna un-Duca diEoitt ,1 Jt;. 1.:arn t i.'HQt8: v Ul'-i.~;;oO (, tlur\.v to l il quaíe avea nome il Duca And:ea.: ben Umgan§ gebellert, unb 011 bir c venn: con dcnne pum c nomine dd .fl red)tm
'b
~*t
Cb
J;r " J lJ
'r.:
,fr;
. -a:rlv,tI's
a..v L ,,> Ibid. il '0) Cruf.
',J.r:;;:-j
t;
d
f.lcvra ~t
l'Oerl>m
m
óct -
)tf.
, p, 384,
··d··\
·-»":'"~:../Js:-" ..:\:S":"'C:-
pertonc &oc, A.••ant> un decretc del Re d'Ungheria, ch' era Jmperadore, pcr vi- i go re di l.i e{fe potesno rnba per tutti que Ieeee annipcr eurrc, dcve "an- .. daffero t c che ne~ pour 'cílhe fa.ta. loro giuttizía, -
\:;j~'<·Cl'~(?,.,.... .. "A••.••.. ~~'~ ~c
t.'l
tartsunk felőle. Wehnerus szerint azok a cigányok, akik Franciaországban tartózkodtak, ugyancsak olyan régi szabadságjogokra hivatkoztak, amelyeket korábban francia királyok adományoztak volna nekik.V Azt is beszélik, hogy az akkoriban uralkodó római pápától kapták engedélyüket, hogy a keresztény országokban tartózkodjanak.P mégpedig abban ajámbor reményben, hogy eme elvakult nép a környezet által jó útra tér és Isten és a Megváltó helyes ismeretére jut majd. Zsigmond császár leveléről viszont a következőket olvashatjuk Ludwig Anton MuratoriusHistoria miseellanea Bononiensisében: Az 1422-ik esztendő júliusának 18. napján megjelent Bolognában egy egyiptomi herceg, András herceg nevezetű, országából származó asszonyokkal, gyerekekkel és férfiakkal együtt: jó száz személy lehetett összesen. "Volt náluk Magyarország királyától, aki egyben császár is volt" - vagyis Zsigmond királytól - "egy határozat, amelynek értelmében engedélyt kaptak, hogy bármely helyen, ahová csak mennek, hét éven át szabadon lop hatnak és rabolhatnak anélkül, hogy ezért bíróság elé lehetne állítani őket."54 Toppeltinus viszont néhány olyan privilégiumot említ, amellyel az erdélyi cigányok büszkélkedtek, és azt mondja, hogy ezeket a Báthory családból való fejedelmektől kapták és egy cigány vajda őrizetére voltak bízva. A cigányok azt is a tudtára adták, hogy miben áll tartalmuk: Súlyos büntetés terhe mellett tilos őket ártatlanul bántalmazni. 55
52
Uo.
53 Crusius 384. oldal. 54 Historia miseellanea Bononiensis. XVIII. kötet, az 1422. évnél. "A di 18 di Luglio venne in Bologna un Duca di Egitto, il quale avea nome il Duca di Andreaz e venne con donne, putti e nomine del suo paese: e potevano essere bene cento persone etc. Aveano un decreto de re d'Ungheria, ch'era Imperadore, per vigore di lui esse poteano rubare per tutti que sette anni per tutto dove andassero, e che non potesse essere fata loro giustizia," 55 Toppelt: Origines et occasus Transylvaniae. Bécsi kiadás, 57. oldal. "Némelyek közülük, akiket vajdáknak neveznek őrzi a Báthori fejedelmektől egykor nékik adott privilégiumokat. Azt mondják, ez az oklevél súlyos büntetés terhe mellett tiltja, hogy ártatlanul bántalmazzák őket."
97
~O
.•••.~':C1......
<:.s_l r
~
t... t
c:
~-
,,!l%_'
.••.••.••.•. "" n ~ ..-.. 4 •••• 0 s•.•..I \_' t_t O' >'.. ~'
U~;
224 lmfife In 6t!eillfgtll " t>igfr, *). <Enb. [)' ltd} 1ft untS aud} b(f4nllt, -bag etn U. ' !J~Mff~r m~}'WOl>4 bnet a'igeulI,t, lJ . .mamclJ~ fZvom~3 ~olg~t, '\lom J{J!~ . ,"ge Ulql}íblqutS /i.m film cínen fre!), .' (ti í/la§, ~n Un!3~m Rlit (einem Ge' \", flllgc fid) ~ufluba!tut, berum;ur,c~l'll, ~ rt unb fetll 0el\1trbe ill lrei-b,:n, aUf űM. \.
'] bitte unb (ft'fud)tn bes bOUl~I:gl'!1~i, fd)ofs 11011 \jllnffird)en, 6igiSlnunb, l) tr.()41tm babe. Uné meilen jia, ~ir. ~(s'OIO"i(l' no'-t.. bít! bato fu Orn "'dn-
(J
~)
l'
ben
1'" 1"'''''
(in(G
-, {.petrn
~ •
CI' D Q, l
('.: ~
J! J'
',l.'.'
"'el
unerműceteu
.pauptmann
$ammleril
Sam,
Székely dc
] befinb.!t I unb bl~r (igmtli;!) etne \<:,tel!e ocrbimet; fo ro~Uen )vir bea gQIlJCl1 :;Jnnbalt b(ffdben i}ierull.
Dcba
tcn iR ~H mott
y **) 6c fzígen.
II1\0
.) Toppejt Origines &: oecef Tr.a.nflY1Y'. fag. 57· edit. Wien: quidarn irl6('öm C Jcquitur dc Vayvodis ) cuflodit pri\'ilegi.a. olim a Barhorfis Priucipibus Ipfis -coltara, His cauium elle ajant , gravi pren.a. eO'S fubcH'e, qui inncceutes iujnria aíJiciunt.. .") lJI.ulisl.aus DEI Grácia RC'x Ung.riao, Hohcmiz- &e. Fideliitus -noBns univerfis tJC finguLi, Prselaris & Barenibus (0mitlbus , Cafidla.nis, Neb ilibus , ipfo:rumque offici..tfibus , Ieerc civirstibns 6( oppidis & villís , e.arumquc Reéror bHS 1 Judicibus fcili,e~t & ViU{C.S, p-eterea Teiceűmarorrbus , Tr ibutar iis ~ ac rriceIims rum , triburorurn , refonio- -u mque exaéteríbus , &:- omnibus fUbJius uc Iirrs prr[cntc-s litcras vifueis, Salutem & gt;;_ tl •.Dl. Quia ad fupp.icationem non nulIorum li.idium uoűrorum Msjdi,,;ti .a c1
~
.l ~
pQcl"'~
blrfetS 1\18rtn 41r~ bft '.' \prl1)ilegltn unb \il'e!iI)~ltI.;brtcfc bttfcé molté, \lon ~e. IICft mun vie unb b4 ctll)'H~ liobet. mun mtjlc!)et bic \}l'ogt I l\1aG bllllon
lU baltm feV?
f.
'1O 'il
cr
.p
. '~
Ilr., propterea fafu.m, Agillm Thom.mY Bolg sr Wal~odlÚ" Ph ereonnrn un. cum iJ., aliis Pharco e rbus , fub viglHt'j quinque { t
buli.beJli
aliis
~~;r::~I~i~~:.;i:I~:5ES; ::.~~:~~~ iirnü!H'me.' dum quandocuuque ac quodescauque ideQl'- Fbomas Bo[~.v, W'aj\'oJa cum t,::omitiva vig!JHi quinque: tenr oriö ru m t ac rebus , & bónis fÜli ad terras , polfe;uones &. oppida , ac v eIh-i in medium , fcd & Teicetimarum , Tri_ burorum , Telóuiorurnque _vcíh or um 10ca appfiruer ir , eundem Iin.ul cum Comieiva {ua.viginti quinque duntaxar tentonorum Iibcre üare J morarr & faél:il [oa. expedrre & per mit ti facere dcbe••us, &. rencamin i , Secus ig.itnr non ft(.lt:uri gr.ati.e: non}'4\! fub cbremu. Pr pc:r1ctlis , exhio enri rdFrutis. Datum Budse , fet ia quinta p re r irna in otla\'a Sa.nltinimi Corporis cbr.fb , Anno ejusdcm MilLcfimo quadringetitefimo, noD..;z:djmo Je sco. Regnurum nottrórum HUflj!uiz inno fearc; Boht:mire V~TO XXVI
(iDic S~nfCt;ung Witi> fols"'.)
srfe.nt.ibus
Végül azt is tudjuk, hogy egy bizonyos Bolgár Tamás nevezetű cigány vajda II. Ulászló királytól, az akkori pécsi püspök, Zsigmond kérésére és folyamodására kapott egy útlevelet, amely szerint kíséretével együtt Magyarországon szabadon tartózkodhat, vándorolhat és mesterségeit űzheti. S mivel ez a dokumentum mindmáig egy fáradhatatlan gyűjtő, Dobai Székely Sámuel ezredes tulajdonában van és valójában pont ide vonatkozik, alább a jegyzetben az oklevél teljes tartaimát mellékeljük" Ezek volnának tehát e nép azon privilégium-levelei és szabadságlevelei, amelyekről itt-ott sikerült egyet-mást találni. Nos, a kérdés az, mit tartsunk minderről?
56 "Mi, Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország etc ... minden hívünknek, minden prelátusnak, bárónak, grófnak, őrgrófnak, nemesnek, nemesi tisztviselőnek, valamint minden városnak, településnek és falunak, azok vezetőinek, bíráinak és szolgabíráinak, valamint minden harmincadvámosnak, adószedőnek és a harmincadok, adók és járandóságok beszedőinek, illetve valamennyi alattvalónknak, akik jelen sorainkat kézhez veszi, üdvözletünket küldjük és kegyelmünket nyilvánít juk. Néhány hívünk Felségünkhöz intézett könyörgését meghallgatva, a szóban forgó Bolgár Tamást, a fáraók vajdáját huszonöt sátrával és háza népével avagy kóborló kíséretével együtt más fáraó vajdáknak a mi Magyar Királyságunkban kóborló népétől és kíséretétől külön választ juk és puskagolyók, avagy egyéb szükséges hadiszerszámok gyártása végett hívünk, Főtisztelendő Atyánk Krisztusban, Zsigmond Úr, a pécsi egyházközség püspöke szolgálatára rendeljük és egyúttal avégett, hogy nékí háza népével együtt, mindenütt a hatalmunk alatt álló földeken és birtokokon szabad és biztonságos közlekedést biztosítsunk, szigorúan meghagy juk Tihívségteknek és mindenkinek közületek, hogy az említett Bolgár Tamás vajda bármikor és bárhány alkalommal kíséretével, huszonöt sátrával holmijával és javaival földjeitekre, birtokaitokra és városaitokba, felügyeleti területetekre, avagy harmincad-, adó-, vagy járandóságbehajtó helyeitekre lép, őt kíséretével, vagyis mindösszesen huszonöt sátrával szabadon ott tartózkodni, időzni, ügyeit intézni hagyjátok és engedjétek, illetve tartoztok hagyni és engedni. Kegyelmemet szem előtt tartva tehát ne tegyetek másképpen. Ha pedig a jelen sorokat elolvastátok, adjátok vissza a bemutatójának. Kiadatott Budán, a Szentséges Krisztus testének oktávája utáni szerdán, az 1496. esztendőben, magyar kírályi uralkodásunknak hatodik, cseh királyságunknak pedig 26. évében."
99
Ami az utóbbi levelet illeti, amelyet Polgár [sic!] Tamás kapott Ulászló királytól, azt nyugodtan hitelesnek tarthat juk. Hiszen miért is tagadná meg az uralkodó valakitől e szabadságjogokat, ha az illető hasznos ember, kűlönösen ha más tekintélyes férfiak folyamodtak érdekében és álltak jót érte? A Báthori-féle privilégiumok, amelyek valószínűleg soha nem kerültek senki szeme elé, szerintünk szintén elfogadhatók, hiszen ártatlanok sértése és bántalmazása egyetlen jogállamban sem megengedett. Csakhogy Zsigmond császár és király menlevele, amelyet a cigányok Bolognába vittek magukkal, némi kevéssé komolyan vehető dolgot tartalmaz, már ha Muratorius hűen adta vissza tartalmát. Hiszen ugyan melyik keresztény uralkodó engedné meg egy erkölcstelen népnek, saját neve alatt kiállított okmánnyal azt, hogy hét esztendőn át bárhol, ahol csak megfordul, szabadon rabolhat és lophat? Ráadásul az is erősen kétséges, hogy ez a Zsigmond császár-féle levél ugyanaz, mint amelyről anémet történészek adnak hírt. Hiszen Münster, Kranz vagy Guler ebben az esetben sokkal többet írt volna e dokurnentumról, ám csak annyit említenek, hogyelevelek szerint a cigányok egy fogadalom és a rájuk rótt penitencia miatt - mivel elhagyták a keresztény hitet és hét éven át a pogány tévelygésekbe estek vissza - ugyanannyi esztendeig, száműzetésük után
101
idegenben kóborolni és ekképp elkövetett hitehagyásukat levezekeini tartoztak. Thomasius pedig aligha következtetett volna egy olyan határozatból, amelyben a cigányok lopásra és rablásra kaptak engedélyt, hogy korábban becsületesebb népek lehettek, mint amilyenek később lettek. 57 Ezen kívül azért is valószínű, hogy két különböző levélről van szó, mert Bolognába is más herceg, nevezetesen András, és Németországba is más, Michael vezetésével érkeztek. Bizonyára tehát e népnek két különböző csapata volt, amelyek egy időben különböző menleveleket vittek magukkal. S még ha föl is tesszük, hogy Zsigmond császár e népnek valóban adott menleveleket, mégis úgy vélem, hogy ilyesmire inkább politikai meggondolásból kerülhetett sor - hogy e vendégektől az uralkodó, legalábbis részben, megszabadulhasson és kíméletes módon továbbtessékelje őket - mintsemjó szolgálatuk és jó magaviseletük viszonzásaképpen. Hamarosan azután eléggé megtanított a tapasztalat arra, hogyacigányoknak e menlevelek segítségével mennyi átverésre és csalásra nyílik módjuk. Hasonló menlevelek védelmében rabolták ki ugyanis a falusi népet, miközben nem voltak soha hajlandók senkinek az okmányokat felmutatni. És ha valaki erőszakkal kényszerítette erre őket, vagy semmit sem, vagy olyan hamisított másolatokat mutogattak nekí, amelyek írásmódjukkal maguk leplezték le önmagukat, hiszen a kancellárián megszokott iratoktói teljesen különböztek. Ezért adtak ki aztán éppen Németország különféle tartományaiban közhírré tett utasításokat és rendeleteket e nép ellen, amelyek figyelmeztettek, hogy e rablóktói és csavargóktól mindenki őrizkedjék és ne adjon hitelt állítólagos menleveleiknek, hanem ha ilyesmit észlelnek, nyomozzák kí az iratok szerzőit, majd keményen és hathatósan büntessék meg őket"
Lásd Dissertatio. 27. § és 57. §. Lásd: Petrus Fridericus Mindanus De mandatis. 2. könyv, 48. fejezet, 7. szám. Ahasverus Fritschius: Diatribe de Zygenorum origine, vita ac moribus. .Figyelmeztetnünk kell arra, hogy ha a cigányok császári okleveleket és menleveleket mutogatnak - ahogy az olykor állítólag megesik - nem szabad nekik semmi hitelt adni." 57
58
103
Miután azonban kijelentettük, hogy a cigányok Magyarországról Németországba és egyéb környező országokba vándoroltak tovább, újra csak fölmerül a kérdés: mikor és honnét jöttek Magyarországra? Ami azt az időpontot illeti, mikor e faj magyar földre és talajra első ízben lépett, sem évkönyveinkben, sem hazánk történetében nem találunk rá pontos utalást. Annyi mindenesetre valószínű és bizonyos, hogy Zsigmond császár ideje előtt senki nem tud róluk, és e király uralkodása alatt váltak országunkban csupán ismertté.V azaz néhány évvel korábban jelentek meg itt, mint Németországban. Mivel azonban a cigányok korábban Magyarországon is görögkeleti vallásúak voltak.'" amint Erdélyben ténylegesen manapság is legnagyobb részt e hitet vallják, e tényből semmi egyébre nem következtethetünk, csak arra, hogy Magyarországra és Erdélybe olyan tartományokon át vezetett az útjuk, amelyekben ma is ez a vallás az uralkodó. És mi lehet valószínűbb útvonal, mint Moldova, Oláhország és a többi velük határos tartomány? Legalábbis Kantemir Moldova leírásában annyit elismer, hogya moldovai cigányokat ugyanabból a fából faragták, mint a mieinket, mikor a 272. oldalon a következőket mondja: "Ugyanolyan alkatúak, mint más országok cigányai, azonosak a szokásaik, s legfőbb jellemzőjük és megkülönböztető jegyük a munkakerülés és a 10pás." Hogy azonban tényleg nem kevesen érkeztek Erdélybe Moldovából, sőt talán mind a mai napig tart onnét bevándorlásuk, azt Kelpius bizonyíthatja számunkra." Oláhországból hozták magukkal vallásuk mellett
59 Tomka-Szászky János: Commentarius de diversis populis Hungariae. 7. §. "Errefelé ugyanis Zsigmond uralkodása idején váltak először ismertté, s ekkor kö!töztek Magyarországra, most pedig Erdélyben és Oláhországban is tartózkodnak már." 60 Tollius: Epistolae itinerariae. Henninius-féle kiadás, 1714-ből. V. levél, 201. oldal. "A pesti cigányok leginkább görögkeleti vallásúak." 61 Martinus Kelpius: De Natalibus Saxonum Transylvaniae. Lipcsei kiadás, 1684. II. fejezet, 14 §-hoz írt C. jegyzet: "Más moldovai cigányok pókok gyanánt surrantak be Erdélybe, ahol varázslatban való jártasságukból kívántak élni."
105
vezetőik nevét is, akiket ugyanúgy, mint az oláhok vajvodának, vagy röviden vajdának hívnak. Nézetünk szerint ily módon hatolt előbbre fokról fokra a cigány nép Moldovából és Oláhországból, míg Erdélybe és Magyarországra nem ért. Mikortól érkeztek azonban ezekbe a tartományokba, vagy mikor történt mindez valójában - ezt senki nem tudja teljes bizonyossággal megmondani. Kantemir így folytatja az idézett helyen: "Honnét és mikor érkezett e nép Moldovába, azt maguk sem tudják, ám a mi évkönyveinkben sem található adat erről." Számunkra azonban teljesen mindegy, hogy vajon a mongol ok és a tatárok leszármazottainak tartjuk e népet, vagy amellett kardoskodunk továbbra is, hogy Núbiából költöztek volt Egyiptomba, majd észrevétlenül Törökországon keresztül, fokról fokra terjedtek el vidékeinken, illetve némelyekkel együtt úgy véljük, hogy azoknak a torlaqusoknak a maradékai, akiket Bajazid szultán űzött el különféle helyekről. Mind e fűlött nem kívánunk vitát nyitni, inkább voltaképpeni és eredetileg kitűzött célunk felé szeretnénk közelíteni, vagyis a továbbiakban e nép magyarországi szokásairól, életmódjáról, illetve mai állapotáról kívánunk kizárólag szólni. Az elkövetkező kben immár hitelesebben és több bizonyossággal szólhatunk majd e nép neveltetéséről, lelki és testi tulajdonságairól, erényeiről és hibáiról, illetve egyéb sajátságairól és körülményeiről, majd jelen tanulmányunkat azoknak a bölcs intézkedéseknek és eszközöknek az ismertetésével szeretnénk zárni, amelyek e faj megjobbítás a végett eleddig születtek és tétettek.
107
A cigányok neveltetéséről Az embert a nevelés képezi ki és készíti föl mindarra, amit élete során boldogulása érdekében meg kell tennie. A nevelés a testet vagy a kellő egészséggel, erővel és kitartással látja el, vagy satnyává és mindenfajta fáradságos tevékenységre teljesen használhatatlanná alakítja. Vagyis az ember eredendő jellemalkatában - általában véve és logikus módon soha nem kereshető és lelhető meg oly biztosan hibáinak vagy erényeinek igazi forrása, mint neveltetésében, illetve későbbi életmódjában. Erre a legtökéletesebb bizonyítékot éppen a cigányok szolgáltatják, akiknek teljes hitványsága és züllöttsége semmi egyéb forrásból nem származtatható, csakis neveltetésükből. Semmi mást nem kell tehát tennünk, csak a cigányt foganásától és születésétől fogva teljes felnövekedéséig, minden egyes fejlődési szakaszában pontosan megfigyelnünk, és könnyen megbizonyosodhatunk arról, hogy nem csak teste, hanem még sokkal inkább lelke és egész jellemalkata éppen e neveltetés következtében hanyagolódik el, satnyul el, s válik végül hitvánnyá. Egy cigányasszony, aki áldott állapotában, a munkakerülés és a korábban is megszokott semmittevés mellett koldulással, lopással és különféle csalásfajtákkal foglalkozik, nyomorúságos putrijában, vagy adott helyzete
109
fJ'
~no""GOe"q~C'too.ouncF',_.nunct"r::FIc nt_.."''' ~ 237 (1' gan!líd) ~etUntefge(evt hn~ 46gel\?ar, obet In ~rm4nglung beO'tn, In etn ~l)biget I\?trbe. ~mbmli !.>a1l61 unb bell1irfljtt bfefe("
~ine O'igeunetín Ille I\?a~renb ;~rtt tien mit lIDein obet' íSronb",eln unb gefegmtm Umlfanbe, fid) lleben .bem <5emmel. 31f ff 4ber "Í>ermogmb IIl1b , Wlufjlgong unb elnm41 Clnge",Gónt~~ wU'1 frepgebtg (epu, fo Jaffa tf and) ~auJó~lt, mit :Sttteln, <5teljlrn, unb anbere <5priftll Inr~d}tllJ!. unb fold}t aUtr~anb íSurugm9tu 4bll!tbt, brltl* fdum @le\lattmHeuten l>orftQeII; a get tnblid) In f(ltet flrnbtn .púttej fdblf a~~ fpdfet In !(>tcr @3efeUfd}4ft ebtf ",ucl) lIad} '~efc6a1fenljeít í~relS • nld}t; fenbern mad)a nut leblgHd) ja :suJlanllelS,n'llb ",enn ee IIId)t 4nber6 I(>m íSeb-imung bitnot!i(gen 2ln!1 rtn ~a[t In íbrtm 3eltt ~ eber In fl,. ~ ml)t ilgeuntfífd) .ugebt, unb AU< nem 6b(U .\teUer, unb rot' jiefi~ fon. glt'i'd) ben .Qr&allWS!(nbimll flll lIDd6 tien 61finbet, ibt lIDod)eubett, fall1mt I>on e6en bítftm@Cfd)led)te\l.ertrltt,btmselnbe,gr6!itentC).d/li 6epm ~tUef D fo Wir!> in bem ~b.9ben du @lrúb, unb lXauá} , 'wo fit lu b«l (fffm ta. tI .d)en 41i1S§egta~fi1, Mt fa.Uml !$iI,ffer 'Sm ~n fVlm @lt~erR (Inige', ~t, ~ ,(~ ",ol'innen 1k 1IIrijlm~ IVH .reíll' quifun~'l ~t.(, unb I!lIt elle/fe ber iu 6aben ptfegen) augefúUet, nnb tlerfotglt tillrb. ~od} a~r finb bl(~ 1 Illtft6 muli, ",egm lJ.llangel be6.paIi6. fe Slgeuuerlfd)e lID8~Rttlnut" 1u",eh . tIIt/j~, anlfatt flues I!efafitd bim/ill ItII gegen i~fe @e\latter (o unC)I/iId}!, I lu twld}em bas neuge&o/jtnt Jelnb unb unbanfbar bali fle tellt f&btn. a&ge",afd)en IInb gebabtt wir!!. mad). ftn tragen , !\Itnn L9netl ba~ dnge. ; ~em wlrb ba6 Jelnb tn !umpen ble legte \l)at9engtlb I obet b'!t !u9cfd}id, ; Uorblu fd)on bte 'ml1tterllcl)e <5orgfalt ten <5pdfen una11tlánb.ig !inb, ivrt l auf ben ~trGfltll Ullb ~~rfern aufge. Ulliufrlet>enbcit on ben ~ag iU [egen, ct. fuuben /jllt, eingt/juUd, une ~tI bct jenen mot",úrfe iú mod)en, ja um ·0 D beiligm ~llufe 6ef~rbert; w06e9 atiet. foJdter Urfad)en ~nH>tr, lC)nen aud} ct ([ falf ttlema[eq 3'igeuner, foubem flt- fo g4t bie 8ellattnfd)aft $4nind} 4!;f~ bere 2cut~e 1 bit nid)t \lOU I(mm Q,)c. ,llÍúublgclJ. fd}led)te finb 1 iU p.;~tn ober ~lltJf; ~eugtn tr6el~m une angellommen ) I~erbm. !Rad) ooll!ogtntr ~auf6aub. ipre .ltínm in blnln ~íltp~p~llrlm l1uf. {uug, fl1~ret Ou mater ile6 .\tlllbe6 , fln: I~d a611 f.n,.~1 píl~Dn al$ au~ c. • lU I eH. *) lion Otr '.ll3ítwl>olung ter :l:aufe ~ít IttalI ,elUt ""ellattern In b e eW/tIlfe ípnm 16mftllli iur ~alí leglt ill balttn ~ fe, ~aIÍltIl luefflllwí, in ;:l1l/unft, wlnn
"'0
(t
I
"p
'Il
j
a·, i
ji Q
,
') :Oítftr Um~an~ ~at !)/llIlíd}t I(nigm ~".. la~ 1l1$16mill glaubm, Oa~ ~íe 6líglun,r
I
I
I
I
Ilon ~tr íl\eli~on óilfe~ 'l301ti lt1ud tvir\)
lnstfú~rt unD QtfCljjf lvtrbtlt, ,oantcn erQflllll.
@lg
iD
!infm QH.
"'~t.I·-rlcl;;'ci·~";urtt.../-·\::Jq__ ,:::~C;:"t<:i-"V""'e"~~~~Oct~
O ..•..
szerint, ha úgy alakul, a szabad ég alatt, valami bokor tövén, illetve ahol éppen meg tud bújni, végül is szerencsésen megszüli gyermekét. Ha ekkor igazi cigányrnódra történik a dolog, és nemzetségéből való asszony is akad, aki ellátja a bába teendőit, a földbe mélyedést kaparnak, hideg vízzel töltik tele - ilyen likakban szokták általában a gyerekeiket is fürdetni - és ezt használják - konyhafelszerelés híján - kádnak, amelyben az újszülöttet megmoshatják és megfürdethetik. Ezután a gyermeket olyan rongyokba bugyolálják, amelyeket az anyai gondoskodás utcákon és a falvakban már korábban összegyűjtött, majd keresztelőre viszik. Komának és keresztszülőnek azonban soha nem cigányokat, hanem más nemzetségből való személyeket kémek és szereznek. A keresztelői szertartás befejeztével a gyermek apja a keresztszülőket elviszi a kocsmába.f vagy ha kocsma nem akad a közelben, egy másik házba, és ott borral vagy pálinkával és cipóval vendégeli őket. Ha az apa tehetős vagy épp bőkezűnek akar mutatkozni, másfajta ételeket is készíttethet a keresztkomáinak lakomául. Ö maga azonban nem eszik a társaságukban, hanem csak a szükséges teendőket látja el és kiszolgálja őket. Evvel zárul tehát a keresztelő. Ekkor a keresztelői vendégek elbúcsúznak, a kismama pedig sátrában vagy egy üres pincében, mikor mit talál, tölti gyermekágyas idejét gyermekévei együtt, nagyrészt tűz- és füstközelben. Itt az első napokban a keresztkomák és komaaszonyok szokták ellátni frissítővel és gondoskodnak táplálékáról. E cigány kismamák azonban gyakran olyan bárdolatlanul és hálátlanul bánnak a keresztszülőkkel, hogy ha a leszurkolt komapénzzel vagy a kapott ételekkel nincsenek megelégedve, nem haboznak elégedetlenségüknek hangot adni és harsányan vádaskodni, sőt ilyesfajta okokból néha még a keresztkomaságot sem átallják teljesen felmondani.
62 E körülmény némelyeket arra indított, hogy azt higgyék, a cigányok a kocsmában keresztelik a gyerekeiket. Hogy azonban erről, illetve a keresztelés megismétléséről - amellyel szintén meg szokták őket vádolni - mit tartsunk, arról majd csak a későbbiekben fejtjük ki gondolatainkat, ott, ahol e nép vallásáról esik majd szó.
III
Némely cigányasszony újszülöttjét bizonyosfajta kenőccsel= szokta bekenni, majd a napra, illetve a tűz közelébe fekteti, hogya zsiradék jól beszívódjék a bőrébe és fekete szépségét ekképpen minél inkább növelje. Altatáshoz semmiféle bölcsőt nem használnak, ilyesfajta bútorok nincs is: a gyermek vagy anyja karjában, vagy a puszta földön alszik. A gyermekágyas idő letelte után - amely alig szokott nyolc napnál tovább tartani - az anya gyermekével templomba megy és rendesen részt vesz a szertartásokon, ám szinte azonnal visszatér ugyanarra az útra, amelyet rövid időre el kellett hagynia: a kisgyermekkel karján eztán csak még erőszakosabban koldul és mindent elemel, amit csak ér. Ha rajtacsípik, tetten érve gyerekével együtt fogadja az ütlegeket, ha pedig másképpen nem képes már védekezni, folyvást az ártatlan gyermekkel védi ki a csapásokat, miközben addig hátrál, amíg lassanként meg nem szabadul és nagy sebesen el nem tud a helyszínről futni. Ha a gyermek már kicsit jobb erőben van, vagyis nagyjából három hónapos, anyja már csak ritkán cipeli a karján, hanem inkább a hátára veszi, ahol a gyerek a legnagyobb hidegben is mezítelenül csücsül egy lenvászon kendőben, hordozója egyik vagy másik válla fölött kukucskálva ki. Ha több a gyerek - amiből ritkán van hiány, hiszen e nép igencsak termékeny -, anyjuk egyet vagy kettőt közülük kézen fogva visz maga mellett, a nagyobbacskák pedig előre futnak, vagy hátul kullognak: effajta menetben kóborolják azután be a tanyákat és falvakat. E purdék, szüleik színétől függetlenül, egyáltalán nem csúfak vagy visszataszítók, hanem nagyon is elevenek és csinosak. Arcuk többnyire szépen metszett, testük formás és kitűnő felépítésű, hajuk göndör, szemük ragyogó fekete. Hajukat homlokuk fölött összefogják és összefonják, nehogy a gyermek szemébe lógjon, és hogya purdé zavartalanul láthasson: ez a fonat nem csak megkülönböztető jegyéül, hanem ékességéül is szolgál a cigánygyerekeknek. Mihelyt a gyermek egymaga is tud már járni, szokásuk szerinti táncokra kezdik tanítani - ez a tánc azonban nem áll egyébből, mint hogy
63 Ez főként az Erdélyben jóslásból
és koldulásból
113
élő, német nyelvű cigányokra áll.
csórén és féllábon körbeugrálnak, miközben azonban feltartott lábuk sarkával a hátukat próbálják szüntelen rugdosni és ily módon próbálnak csattintgatni. A cigánygyermekek ezt a táncot azért is elő szokták adni, hogya járókelőktől valami adományt kapjanak, ezért aztán senki, akiről azt gyanítják, hogy putrijuk mellett készül elhaladni, nem úszhatja meg, hogy egy csapat hasonló, táncoló és süvöltöző lurkó ne kísérje jó darabig, akiktől aztán legföljebb néhány fillér, vagy átkozódás-fenyegetőzés, esetleg egykét pofon árán szabadulhat. Emellett e gyermekeket - elsősorban édesanyjuk - már idejekorán kitanít ja a lopásra is. Miközben anyjuk koldul, vagy jóslással, illetve egyéb hasonló kóklerkedéssel foglalja le a háziakat, leányai és fiai pontosan tudják, mikor jön el a pillanat, mikor a ház mélyére surranhatnak és konyhaedényt, ágyneműt, élelmiszert, ruhát, vagy bármit, ami nagy hamarjában éppen a kezükbe akad, összeszedhetnek, majd a lehető legsebesebben elcsórhatnak és elhordhatnak. Vidéken libákat, tyúkokat és egyéb baromfikat emelnek el, amelyeket igen ügyesen és ravaszul képesek magukhoz csalogatni és észrevétlenül elrittyenteni.P" Akkor igazán elégedettek, ha úgy tudnak meg lépni, hogya lopott baromfi még életben van, ilyekor kereskednek is vele, vagyis másutt eladják. Ha azonban nem ilyen szerencsésen alakulnak a dolgok, vagy ha az a veszély fenyegeti őket, hogya szárnyas lármája és rikoltozása miatt lebukhatnak, ott helyben kitekerik a zsákmány nyakát és maguk falják föl, hiszen ízlésük nem tesz különbséget a levágott, megfujtott vagy elhullott állat között. A cigánygyermekek zsenge gyermekkoruktói fogva folyamatosan a rossz effajta csábításának vannak kitéve, ráadásul egész tízéves korukig többnyire meztelenül kell futkosniok. Télvíz idején, hogy némiképp védekezzenek a hideg ellen, ócska rongyokba bugyolálják testüket, nyaranta
64 Pontosan ideillik, amit Hann hasonlíthatatlan Gedanken von Staat- und Landbettelnjében a cigány nép tolvajságáról írt: "Nappal asszonyaikat és gyermekeiket elküldik a szomszédos falvakba lopni, amit koldulás és jóslás leple alatt, ruhákat, árukat, textíliákat, tyúkokat és libákat és bármi egyéb, kezük ügyébe kerülő holmit elemel ve, igen mesterien és sebesen tudnak véghez vinni. Futni is olyan gyorsan tudnak, hogy képtelenség őket utolérni."
115
.~..... ~
"-.MJI" C"~ , •... <.$._4,.,. lJ-- Q?~;ov '~
O~-""'lI_~·-''''' -c;,,~.~ r.:r-r::r-__J
•.••
i
,... ~.-':::sT.-..J..,
,2~ . um ben {Ja!6, bamlt Ih bie gflilt~J. fdn ~Qu!$lVtffn In (~ell -~tr Unorb. • 1 uen 6nWen O~rUJlt(r \lub~fgen fón, IlUIl~ ~"Ie. C,f_ fol'!1t5; ~.on f(ltten (ff; •• ~ nen. !Un felne 6d}ule I gl1'd}tI UIV ter» geltbnJ, unb gelemet bat. ! tm Icl)t, !Utódt, 1\1.o;u bIm .!tlnbe oie . ge(Jórlgc !Un!eitung fo nútblg IlIare I ~itfe ~.jTa.u (Jat bit ~r!i~9UIl!) ~,: wlró ,~ier uh:!}t im mínbejien !lunt dIltIl &ef~ .p4Ilbba!fc brllat" (nbem bH !EMel [eren UItlg4ng, auf anbm @5eb4!}fen fd}miecet. lJ!nfollli~" 14ufel/. 11~ In ,gebrad}t t ~(Jff jtlllber unb ffiad}f.om. l(Jm mlilb6.dt, uub !UutJgdq[enbdt men au6 finem fo gr.ofjm lUerllerben Immer (Jtnwtg I 61e ivuell lla.tJ {Jní? (JcrautJgerljfm' unb b4burd) bit\>!rfet r4t~en, weld}e6 alm, grófjfentóeílil ~llben I bali lit llnbern rmllld)tíarm f íe~r fnl~ unb '!eltlg gff~e~ft '") (in" fficcnfd}en a9-llUd}cr ",.orben finIJ. ~a. fafCt. ~n!umQI fan get .cr 6e~u QH mqn fid) and) nid}t reuuceru !)arf, erff an, bad ~anbwnf unI> @5ewcrbe ba9 ~.eft6 !Solf. mírten uRter gtjittc. f(!tlto matcrd lU niernen, Ullb f.o. tm ~euten ulJgebefj"crt gt&licbell ift, blÚ~ ff nur etwad I>arinucu !D t~nn lill\) bitfed <Sefcl)led}tI fid}, in ~er als .t~m'genb Iti, lIlIIlIlÚ er fi~ III bern ten. r\l~ml.of(n Uuart, etne f.o lange 13tcu Qbtr 14t(1I .3a~re (einte, !hl~ ~el~e "lln ~a~rea erbaUm &a'be. t!r., dll ~eibJ lI.on &,,1l,6tf!lbu ebm m~dJ~ull' t\IUi, 46;e; ."\ld} iílnl~/tuu!l fo !lid .3a~rclI/·llW ff'fdbtj ~a4 unI> ~lte~&cWle~ '\?tCQrilAung(JI Im f411J1 tú~tit Q16~tlm (dntn (f~eliaub uu'!> Ilf ble elgentHcI)e .Qutfk unb bu f[~ Ilt @5ruub blefetJ'Ue6rUl gebeífrtt wltbJ f.o 1ft im geringtieu nld}t mdjr !u il\lcifdn r ba~ Il:QU vie erwúnfd}t~ , "')' Toppcltin O~ig. I!c 8,cai. TUDfi1~\ ~p. ~rúd)~ bll\ton lit fur.cr 3fit mit 17- pag. S6. S••pc uxcrcs ducunt vix pu. I
I
bcrt&tem gjllf~
••
egrc:1Ii.,.'quaa.. itcnun pudit.JIt. ,'.
JC1!'i
'
dc
\}UUbcll. anftpn1 lVe~ilf.
azonban vagy teljesen csórén járkálnak, vagy egy viseltes vászonkendődarabot akasztanak a nyakukba köpenyformán, hogy a lopott holmit legyen hová rejteniök. Az ég egy adta világon semmiféle iskoláról, fegyelemről, oktatásról, munkáról- amire egy gyermeknek a megfelelő neveltetéshez szüksége volna - nincsen itt szó, legföljebb olykor, ha szükséges, némelyik purdé a kézifújtatót nyomja, miközben apja kovácsol. Egyébként meg vadon és zabolátlanul rohangásznak mindig, míg a házasság ideje el nem jön - amelyre azonban nagyrészt igen korán és elsietve kerül sor.65 Ekkoriban kezdi csak a fiú apja mesterségét és szakmáját kitanulni, ám mihelyt valamicskét már konyít hozzá, 13 vagy 14 éves korában máris asszonyt vesz maga mellé, aki 12 éves vagy éppen vele egykorú. Ettől fogva házaséletére és háztartására ugyanaz a rendetlenség lesz jellemző, mint amit saját szüleinéllátott és tanult egykor. Ilyesfajta tehát a cigányok neveltetése Magyarországon immár jó ideje, néhány - ritka - csoportot kivéve, akik jobb körülményeiknek köszönhetően arra az elhatározásra jutottak, hogy gyermekeiket és utódaikat kiragadják ebből az áldatlan állapotból, és ezáltal el is érték, hogy a többi hasznos emberhez hasonlóvá váltak. Ezért hát nem is csodálkozhatunk azon, hogy e nemzet a mi derék népünk közepett élve is megmaradt bárdolatlannak, és hogy ez a faj ősi, szégyentelen életmódját oly sok éven át megtartotta. Miután viszont most, a Legfelsőbb Rendeleteknek országunkban való bevezetése után e bajok ősforrása és kiindulási alapja szűnik meg, immár a legkevésbé sem kétséges, hogy rövid időn belül örömmel üdvözölhetjük ezen intézkedések áhított gyümölcseit.
65 Toppeltinus: Origines et occasus Transilvaniae. 17. fejezet, 56. oldal. "Gyakran alig hagyják el akamaszkort, máris megnősülnek, azután meg könnyen el is hagyják a feleségüket."
117
IL.
roermifd)te muá)dd}tm.
A cigányok ételeiről és táplálkozásáról A cigányok szinte minden ételt elfogyasztanak, amit mások is esznek, igaz, némely vonatkozásban igen különös az ízlésük. Azok a szűkös életkörülmények, amelyek közé e nép nagy része zavaros és tunya életmódja miatt jutni szokott, az idők kezdetétől arra tanították és kényszerítették őket, hogy olyan ételeket is elfogadjanak élelmül és táplálékul, amelyektől mások undorodnak, és amelyekre iszonyat nélkül nem is gondolhatnak. Megeszik a birka- és a sertésdögöt, és mindenfajta baromfi és lábasjószág hulláját, mégpedig nem csupán minden belső kényszer és undor nélkül, hanem egyenest jó étvággyal, egészségük minden károsodása nélkül. E tekintetben tehát ilyen messzire vitte e népet a megszokás! Ha pedig emiatt szemrehányásokkal és vádakkal illetik őket, azt szokták válaszolni, hogy az olyan állat húsa, amelyet maga Isten vág le, szükségképpenjobb annál az állaténál, amely emberi kéz által veszti életét. Ezért aztán, ha bárhol vidéken vagy városon tűzvész tombol, a következő reggel már ott teremnek a cigányok, minden környező vidékről odasereglenek, hogya megfúlt és félig égett jószágot kikaparják a hamuból. Férfiak, nők és gyermekek jönnek csapatostul, ég a kezük alatt a munka, majd vállukra kapják a húst, és nagyelégedetten hazaballagnak vele. Mindezt jó párszor megismétlik, bőven ellátják magukat effajta sülttel és attól fogva addig lakomáznak sátraikban, amíg csak van miből dőzsölniök. Csupán a lóhústól szoktak undorodni, csak ennek fogyasztásától tartózkodnak, akár önmagától megdöglött, akár levágott lóról van szó, igaz, egyes külhoni szerzők szerint ezt is megeszik, sőt még azt is hozzáteszik némelyek, hogy nemhogy megeszik a dögkútba vetett döglött lovat, tehenet, hanem ráadásul többnyire nyersen és főtlenül fogyasztják el.66
66 Sammlung der Natur- und Medizingeschichten. Nyári Évnegyed, 1725. A cigányokról és magyarországi életmódjukról. .Felfalják még a dögkútba vetett elhullott lovak, tehenek, birkák tetemét is. A helybéli lakosoktói megkapják a beteg vagy elhullott jószágot, amelynek húsát, sátraik mellett részben a napon megszáritják, részint megfiistölik, s különleges csemege gyanánt többnyire nyersen és fótlenül fogyasztják."
119
Ez utóbbi vádak közül, legalábbis a mi időnkben és a magyarországi cigányok esetében, egyetlenegyet sem bizonyított sem a tapasztalat, sem maguknak a cigányoknak a tanúsága, hiszen az itteni cigányok sem nyers húst, sem lovat nem esznek, bár a lóbőrt az elhullott lóról szívesen lenyúzzák. E tartózkodás valódi oka biztos nem gyomruk gyöngeségében keresendő, hiszen az mindent megemészt, s kí tudja, hogy ezt a szabályt titokban és ha szükség úgy diktálja, gyakran nem szegik-e meg, ám talán még maradt bennük annyi emberi érzés, hogy átallanának olyan állat dögéből lakmározni, amelynek húsát mindenki tisztátalannak tartja és amelynek fogyasztásától mindenki undorodik. Egyesek azt is állítják, igaz, inkább tréfaképpen, mint komolyan, csak hogya cigányokat cukkolják vele, hogy a lóhústól valamifajta lóimádatból tartózkodnak, mivel az eleven lovakat annyira szeretik, hogy a bánat, amelyet haláluk fölött éreznek, meggátolja őket abban, hogy tetemükkel ilyen gyalázatot cselekedjenek és - szerintük - ekkora tiszteletlenséget kövessenek el. Amit azonban ezúttal a cigányokról általában állítottunk, nem igaz minden egyes, ebben az országban élő cigányra. Léteznek olyan családok is, amelyek nem csak e vonatkozásban, hanem egyéb szokásaikban és viselkedésükben is e nép hitvány zömétől szembeszökő módon különböznek. Ezek valamely elfogadott és engedélyezett mesterséggel próbálják megkeresni kenyerüket és magukat eltartani, és megpróbálnak olyan körülményeket teremteni maguknak, amelyek közt testüket is rendes ellátásban részesíthetik, anélkül, hogy olyasfajta undorító táplálékokra kellene fanyalodniok, amelytől a többi ember csak iszonyodni képes. Emellett kenyeret is szoktak fogyasztani, amelyet azonban vagy vásárolnak, vagy koldulnak, esetleg lopnak, ha módjuk van rá, mivel ők maguk nemigen sütnek kenyeret, hiszen erre sem lakhelyük jellege, sem háztartásuk egyéb felszereltsége nem ad módot. Ám olykor azért, ha épp semmi hús nem akad a háznál, kezdetleges tésztaféléket is szoktak főzögetni, vagy a meleg hamuban a földön süteményeket sütögetni, amelyet rögtön, azon melegében hatalmas étvággyal magukba is tömnek.
121
.• t_~OcJ«t_l" :Ct-oncs... /",,.7....,a_r~::;IriciO'-.J.o~r ..t._...-.,Dr';Cln.,
-~Oe
%ci
C
(
L
"l.
, ~tt
li
U
,El ) (j
0.'
Jl
tf
[}
,
288
.
ilí'-jJl,
d)ell1l~!l.!3'l4fer,. fIe 'QH; • noe!Rdl)re., um, nid}ta een bet- Rraft Illerfm, ab'et' aud), balt: mne' Ilid}t~ . blefe& eblm .ltraut& lU Il,erfd)wenben" l'Qtl1nfie ed nllf l)CÚ'en~ ~(~ !l.!3.1at t/i ' unb llleJ\l~ llUtd), bte(é: mdbu" bet' rÚt jit in. m3e(bt totnn: er ja bafúr 1,etf.llftba~tfftl1. Ullb ~errlld)fitn. @ie.. trlnfen foU f' (lill: lie&titrt,. auf. tien !' to,ur&e~ .:QaCl:et!(flfm" tnfbtt a16· ,uaHd>:I)t'Qf}lútell' f' une- l!itjtnfgtu til. dnm, tag, .bt!), (elner llItl!.ei~ aut!lu.' ge,.. ba· fk \leln. bleftm: :t'runt hll\1nd. I}alttn,. menn et nUll:c.iu.~llItt!Raud)·· ten , unb' 1~lUn, fé/bji: am, rcm;9fftn, tobad,. obee: fill e,tudd)fllt 'QIIU'e.íntf' bt'llluf( 9t.1\ltftn, finb ,. ,á9!m, lie, Int!", foll1)elL:toblld.t!rdbtf ill: fid), ntmme, gtmeln, unter bit 6 eji(1t t. gllÍdlid)ffm belron fa ud'" unb dn· lUellls. ífisa1fcr. uue I)tr9llúgtejitn, €ítllnbm, í~ttlt bAiu' tJlnht., teJUlltl ••
f
mu
f
jn, illi ~416elli (ni
bem
XPie.n
\lOn: 6U;clta6:bCI1: p~ipit a:t.it#nll.6Comtoit:l'
ill!
eÜlfl~r(l.1!a[e.~~o" 931.
~cF':uPcF'eiP$:J,?fa~rlc;f?"?<..... r"uocl··C,cl9!fi~~~~
ber' '
\
_
Amennyire kevésre becsüli e nép a tubákot, általában és általánosságban a dohányt viszont annyira szereti, hogy az már szinte bűnszámba megy. E tekintetben a nők szinte felülmúlják a férfiakat, hiszen ők nem csak e növény füstjét szívják magukba, hanem aszárát és a leveleit is nagy élvezettel csócsálják foguk közt és nyeldesik magukba. Leginkább egy igen kurta, alig egyujjnyi hosszúságú facsövön át szoktak pöfékelni, hogy e nemes növény erejéből semmit el ne pazaroljanak. Ha pedig a dohánylé a hosszas használat következtében e csövet jól átitatta már, addig szívogatják és rágcsálják, míg csupán apró darabka marad belőle. Ebben a gusztustalanságban azután sokkal nagyobb gyönyörűséget és élvezetet lelnek, mint amennyit a többi ember a világ legdrágább és legízletesebb fűszerében valaha is talált. Ezért aztán semmivel nem lehet inkább kedvébenjámi egy cigánynak, mint avval, ha egy ilyenjó, dohányszottyos szárral ajándékozzuk meg, amellyel aztán, ha jól beosztja, hosszú napokon át elmulathat és elverheti éhségét. Merthogy a cigány képes kenyér és minden táplálék nélkül több, mint egy napon át kitartón robotolni, ha egyetlen dohánylevélhez vagy egyetlen darab effajta szárhoz jut és azt szívogathatja - és legföljebb egy kis vizet ihat még rá. A cigányok szokásos itala nem más, mint a víz, ám a sört sem vetik meg, ha hozzájutnak. A bor - hazánk némely vidékén - túl drága nekik, és nem is becsülik olyan sokra, mint a pálinkát, amelytől viszont annál hamarabb hajlamosak eszeveszetten berúgni, azután meg üvöltözni és lármázni. Éppen azért költi italra szánt pénzét a cigány legszívesebben pálinkára, mert úgy tartja, csak az olyan ital éri meg az árát, amely már pár pillanattal azután, hogy magába nyelte, képes elvenni az eszét és félőrültté tenni. A pálinkát tehát keresztelőiken, esküvőiken és minden ünnepi eseményükön előszeretettel isszák, azokat a napokat pedig, mikor jól benyomnak tőle, úgyhogy még az öntudatukat is sikerül teljesen elveszteniök, általában életük legszebb, legboldogabb és leggyönyörűségesebb napjaiként szokták számon tartani.
123
:t"'d"\ ....l·..,:!!OtcPono""cPto~nijer..Jn,::Pe:FSon....,CV:I" , . ~', 29! mitttt4 ifebf41 ~ lDtucf 1mb \P4pltt D,jinb \)oure,flid}, uub .&(r~(lupt hll1t ~oflen gefp
ttlld}tlt "!tIligm , (d)meden I unb h.inelt 1lb[9nl>erUd)rn 0efd)m4cl 6qben. !lul' I'oeld)et Urflld]e fit aud) bitjenlgeu, fo eíne genugf«me !luautltlÍt Crlnhu, nld)t lalfren, Itllt btr tto-{)itfc:bn,obet l!gtrifc:be ealltr6runn, fonbtrlt be!> . bmaflermtlthn, \lile ba6 C§tmdnwajö 'fer, roe9ge~eu; 411lier man gab, bfutn trlnhllbtn aUeldt {II bem (rllin C§{1l8 etnen reInigenben ~)'tUP, ober pm" eee ein; b4 jit bann l~remllrrllnB ~a6en, rol,e ld)' fofd)t4 bell einigen mit g~tem lic:bee n:>/trmen ~AberuÍttllln' etner bel> btlP ~tubner, ~Ab I Uem ~tet ~"'AArurAlienill een ung an4utfl(fen fff.
IL
fud}d fiub;
'"
~ie (aUtrlld)
f*
4UBef
A cigányok házairól és lakásairól Mind Magyarországon, mind pedig Erdélyben akadnak olyan cigányok, akik nagyvárosok és nagyobb falvak mellett állandó lakhellyel rendelkeznek és a számukra kijelölt helyeken saját, ha nem is kényelmes, ám a célnak megfelelő lakást birtokolnak, amelyet sosem hagynak el. Effajta kunyhókat Nagyszebennél, Besztercénél, Nagyváradnál, Debrecennél, Eperjesnél, Kassánál, de egyéb más helyeken is láthat az ember.
125
A putrilakók többre tartják magukat, mint a többieket, akik nem tartoznak sehová, hanem hol ide-, hol odavándorolnak, igaz, ténylegesen is derekabbak és jobbak amazoknál.v? Az erdélyi vándorcigányok egyébiránt három külön osztályt alkotnak: a moldovai, anémet nyelvű, illetve a kanalas cigányokét. A moldovaiaik, akiket a szászok lenézően Layennek, laysche cigányoknak (lasch Zigeunen), vagy általában "üstöscigányoknak" neveznek - mivel régi üstök és serpenyők javításából élnek -, nem csak nyaranta, hanem a legnagyobb hideg idején is a szabad ég alatt, füstös sátrak védelmében laknak. A .Jcanalascigányok" (LöjJelzigeunen) ezzel szemben, akik az általuk fából faragott kanalakról kapták nevüket - ám akik önmagukat Briischennek vagy "aranyásznak",68 azaz aranyásónak nevezik, mivel nyaranta a folyókban aranyat mosnak -, telente általában a hegyoldalba vájnak maguknak barlangokat és ezeket használják lakóhelyiség gyanánt. Magyarországon viszont a vándor cigányok a falvak és a kisvárosok közelében vagy a szabad ég alatt, a sövény tövében, még szívesebben azonban a bozótos bokrai közt, vagy Tschaternek nevezett sátorban szoktak lakni. Ez utóbbi a cigányok legkedveltebb lakóhelye, zömükben jól elvannak családjukkal együtt az ilyesfajta sátrakban. Hiszen még ha egy cigánynak egyébként van is saját háza, alig múlhat el úgy a nyár, hogy lakóháza előtt egy effajta sátrat föl ne verne, s benne addig ne lakna és élne, míg a hideg idő ismét a szobába vissza nem űzi. Azok a cigányok tehát, akiknek nincs állandó lakhelyük, feleségükkel, gyermekeikkel és egész háztartásukkal együtt effajta sátrakban laknak. Lovukat, amely nélkül a cigányok boldogtalanok, a sátor körül szokták legeltetni, vagy mellette pányvázzák ki egy karóhoz, oly módon, hogya sátor előtt kelljen állnia. Ha a cigány meg van elégedve lakóhelyével, néhány hétig
67 Kelpius. De natalibus Saxonum Transylvanorum. II. fejezet, 14. §. C. jegyzet. "Az erdélyi cigányok kétfajták: vannak tisztességesebbek - már ha akad köztük ilyen - akik a városok, települések és falvak szélén állandó lakhelyet építenek maguknak; illetve vannak a moldovaiak, akik pókok módjára surrannak be Erdélybe és varázslásból próbálnak megélni." 68 Cf. 10. Frivaldsky Mineralogia. Part. II, §2. De auri lotura.
127
,t
.
••a.oO;.•.)na'C'tc:PuDto%OuaoQCOonO,~$" l~';,,>:J\;'3;;C!"!;"f.Z••
.~
',",
'. ;
..JQd~-:,\_:Péf""~ -.'
<295. ~
1I1~tl fo klcf)t ft (ein 3d~. gdt, c6.ltOá) bit ~ftll9f GBftteruII9 . , ~,; :PlU'ff(' tt(&jL~I", paar. ~i~$rll- ,1l11fdlUr ~nf .g(ltIiff~ ~tt ·~on ~dttfll fe.lnem,J/Jfftbt,lIu( V'~.\tnb ,.gf~,t o/)Ir ~fl!t(r~-I1ufcfllQuf,a6autll. ~Ie i)tu.~dntgc.l t\1elJff~nl ia dnm ou- ~c9dn :~on 1.m ~(á)ittct'" ,fiu. i)t,tn, ~f. mo, ci lKuntlngj·feine tAAl turi unl>. ungchtn/ldt.· ek mJo~ungita(f~d!}t, un/) fid)· ":tIf trqd).ttlt get1l,miglilfl IIn r- rintm flel# fhtt. t,UfW SeU utebjtld1fe" -Eíold}e, l!tnl~á9d; /)(rIlQ~e:6tp bem ;o~rr~ W~mt-t~JlIn!lm ile, !lBobnpla1cö, pj{t, lie-gt" t~f iBtnttrballf' anl1l6dngell, gell ;je /).tII ~l.Il1!mer.a-6er tf~ off 1.11 uub auf [otg,nb, alrt Sli !lBett Su gc~ UllteflltQtuen., ~(f\lnbnj .\\}eURt~nen ~en. ". 61c ~4Utll fn /)jeftn·. fldndl t~rt.dMc,!lltlfá~tulI{lMefe e4d)t not~f -Pl1gtt eine obn;!efU~r,Jft\lffet b.cltt 'Wttbtg.mad)t. ,~tnll' iVtllll jit au !ddc ein I fo tlef bl~ bet ~oben, btm !)rte,i.fjft~, !l"fellÍb~!~.Jemlll" bet ~lIbe(••, 3fÓd}e be' \je{~tIJ' gltl" bt1l ..etm41i.:mt!\t~tl/)d r ol>tt etRe '4n~ "d}et, ó4mU b.ltbutd) !\t,cII1!lllenIJbet . 4lctl,jlrQ(bIlU !lu~fd}_rilflÍn!l began, ~Intel'f :tJeU Ibm !lBObRIUJB;eine Seu ·~btn, fo faufén ,jitt um ·ber ·fejle unD {ltf4bc !maRt crbalte. ~uf "'tr4{c 'lU cntgc~en r. f1Jtl\7rl)t~ Mbll I>lefer \IDIllIb o~lIgefebt eine 3tlllfttt ~~1igfl.tflJ !\tejJ, unI> mad}eu fidr aut$ . ~.Dd} \lon ~obtn, mir!! -eín ~aUt· be. ~flll ,~4I1bt; eber, fie !\tet tien , \lon \leftiget I bcr mit bem ·íftl>~ob(n pa· btJJC1I /flal\lobmtnmil,@;fmalt ullb ;rarcU fid}. fo 'l\1tU et(ttedet.í. aIG,,~d .~l4gftt· I\1fggctrwb'lI. i)a~tf!W "bie ,eJr6tie ..I>er ~ObRIlR8,' (tfotbert, ~tc.(t ~'.III~t ;fltt'Pf,bag" m.lJ~;bt«en ~4nge,ebm.faU,f, fdttn 7,'. Dbte • ,oíllllt{fe; t~rllt e~ til finem .~.Qll4tD ,$.-::ed)lId} ,dberjltlget. ,!,!Ric nutl'(ba.$ .;Md),~.rt~.bit, .termat uerc1nber$. '.~Ine./fnbe blefee -!SalleR. in bcr~4nb $~t~,,~tltt4tll ,jid) .1Il>n Rld}t, mdt, ,gu' b,em ~íl91h~u~t, \lIfe '",jtb botS J\\II~embJtlfl.euoaU&dt gttl.l(-fn' bem 'an~et(; \luf d'ne eAIl(t ,!)J\et~lPfa~f, ,"fil!Llleei~!gen:(tomitlUlI, 1\10,·8e bst tn,/)(,t/fr.~, itlnlJ.egrabeu,mi~41,_ / ) .I$lI~~.e",- cUllb auferJostJl 1Y1.l~~~ Mt gtmlld1t.",,~ji· bjcfej ((,dig f.:ft • '.put. ,.' . lejtn (it Ilon bepbeíl etHen .!art(ftr , " .,:etitRgtR,unb aUb« ~QI;, ,l\1te,jie elf ,3m ílBlutef" fltfoltb(r~ 411 -btlUn fÚJ gut befinben unb iuftm,!t:rlllngf! !,lorllcUct. Sulcl}t micI! ~ ,U~ -1\14n ,_,pftcgcnJfit fid), \)or.btf 'hlf' ,aR&C 9'\l1l5' eber eJebAubt mit' ~T~ó f máftn ullb /fe be I1bctbccf't I I
1tflft
~
c
,"U
II,.
ott időz, ha nincs, szedi a sátorfáját, felköti lovára/" mellé ültet pár rajkót és övéivel együtt tovább áll egy másik faluba, ahol ismét felveri sátrát és rövid időre letelepedhet. Efféle lakhelyváltoztatásra nyaranta gyakran szoktak sort keríteni, különösen, ha rossz magaviseletük erre rá is kényszeríti őket. Hiszen ha tartózkodási helyükön valakitől valamit eltulajdonítanak, vagy egyéb büntetendő kihágást követnek el, vagy ők maguk igyekeznek még idejekorán elmenekülni a büntetés elől és kereket oldani, vagy a lakosok erőszakkal és ütlegekkel kényszerítik őket a távozásra. Ezért nem ritkán az is megesik, hogy némelyik család egy hónapon belül háromszor, négyszer is lakhelyet változtat. Ám nem szoktak távolra költözni, hanem általában szívesebben maradnak ugyanannak a járásnak a területén, ahol születtek és felnevelkedtek egykor. Telente, különösen hazánk hegyvidéki és hideg éghajlatú területein, ahol a túl kemény és hosszantartó hideg miatt sátorban lakni szinte lehetetlen, még azelőtt, hogy beköszöntene a zimankós idő, valami kunyhóvagy téli szállásfélét szoktak építeni maguknak. E kunyhók építőművészetének szabályai igencsak egyszerűek és primitívek. Általában egy falu közeli kis völgyben szokták téli vityillójukat felépíteni, és a következő módon látnak munkához: Ebben a kis völgyecskében egy nagyjából egy öl (Klafter) széles gödröt vájnak olyan mélyen a talajba, hogy alsó vége egy szintben legyen a talajjal: ekképpen ugyanis legalább lakhelyük hátsó fala biztos és egyenes lesz. Erre a falra, nagyjából egy ölnyire a talajtól, egy gerendát erősitenek, amely padlóval párhuzamosan fut és olyan hosszúságú, amilyet a lakás nagysága megkövetel, vagyis csak ritkán hosszabb 7 vagy 8 lábnál (Schuch). Míg e gerenda egyik vége a völgyfalban nyugszik, a másikat szilárdan egy földbe ásott oszlopra vagy karóra erősítik. Ha ezzel megvannak, a gerenda mindkét oldalára deszkákat, rudakat és egyéb, itt-ott talált és összeszedett fadarab okat fektetnek csúcsos tető-alakban, úgyhogy
69 Cranzius: Saxonia. 2. könyv, 2. fejezet. "A nőket asátorral állatok szállítják."
129
és a gyerekekkel
együtt
~';;~~''''::i~~ ..... '"7+0~~::'C:i""\.f'1t:'f.#Lq_P&:::;P~;:;P&:::P''b WI16 all6 bem (f\'b6ooen ~erau!$fom. tT ma I Ilub flt "u.:l/ fertig Ullb bmlt I , I~t bie9crigfe {>au6, rodct)e6!ie ben -, lU: tltlm f>itr ebm pflcgm lie ium glllljm !!l3illtet (iil1burd) beb~cft I unb mue; unb !) tliere Def. !!Billtcr IIcutrbill6 dlllhUw rocrbr. uung bd ~agdicl)t, ulIl> bit (rwar. Der {>lrbji ili a/fo eíue ~etrúbtcl ber mennen 6ollllmjifQI)ltll in bit !!l309' Ijrú9líng ~óer eine bócl)ji Illlgwel)me IIUII9 l)ínelnfaUen I babll~d) bie 3'1; .::fQf)rt6jdt I fth biefc malloll, befoII; geun(r rtcl)t crqllicltt l'I)(rbfU: .::fji oer5 lllell bamalé Ne Seit Ru9'9(t I "ber bit m3itletUllg jlúrrnifd} unb fillt, wo jie fúr billl ~utter il)m !pferbe iU fo bldllen fle in iljren ~útten \lubot. forstl'l 4ufl)6c(II. 61e p~egell IIR~er gen, unb fitlm I O~ft lIegen ganie tn einern 6prfd}l.,ort !U fqgtn: Wen" unb mAdj{e be!)m \leu~r unI> eínm~1 \)~. mim~difell t>orPllntltn mRud}, bill tie \lon bern ~ulIg(r In fo i'ommr feln . bit freve ~uft I)eraullgetrieben WH' !>ol>tn mcbe {le:Rue I wenn mlll1 es ben. Ullb iluf eine fOlcl)e !lIIt blill' Sllcicb \l(rfumte I mit cine.: tifernclI get.. jid} Nefe, !!lole bie 9Rnl' \ll,\!II' Q~l1ge j)UKu5~u,wingen: IIAm 1I~lbe mit fríebCII, obne felll <Elenb lU empflns f.leber en fónne.
• geme I wenn e6 fid} lIur tfiulJ I&jfct I bit íirontt be6 ~aufe6 gegen ber 60nnen l)Jufgang obtr g/gen romtag
~ •
~agc
f
in,
a ház messziről egyenlőszárú háromszögnek látszik. Végül aztán az egész házat vagy építményt szalmával, gyeptéglával és földdel fődik be, hogy a bent lakókat megóvja az eső, a hó és a hideg ellen. Igencsak szívesen építik a ház homlokzatát, ha erre lehetőségük van, napkeleti vagy déli irányba, hiszen ki- és bejárat céljából ezen a falon szoktak ajtót vagy egyéb nyílást nyitni, amelyet éjjelre vagy valami durva gyapjútakaróval, vagy deszkákkal födnek be. Ha télen derűsebb az idő, ezen a nyíláson át engedik be a fényt és a melengető napsugarakat a lakásba - a cigányok ugyanis nagy gyönyörűségüket lelik a napban. Ha azonban viharos és hideg idő járja, benn kuksolnak a kunyhóikban és egész álló nap a tűz és a füst mellett ülnek vagy fekszenek, egészen addig, amíg az éhség a szabadba nem űzi őket. Ilyen módon tölti tehát ez a nép az egész telet, elégedetten és békén, anélkül, hogy nyomorúságával egyet is gondolna. Mihelyt azonban közeleg a tavasz, és itt-ott már kivirul a föld, alig várják, hogy korábbi házukat, amely egész télen védelmezte és megvédte őket a hideg ellen, szétrombolhassák. Vígan és serényen verik fől újra sátrukat, mit sem gondolva avval, hogy alig néhány hónap és a komor, hideg tél újból visszatér majd. Az ősz tehát keserves, ám a tavasz igen boldog évszak e nép számára, különösen, mert ekkor köszönt be az az idő, mikor már nem kell gondoskodni ok lovaik abrakjáról. Evvel kapcsolatban van egy közmondásuk is: "Ha beköszönt Szent Mihály napja, akkor sem nő fü a földből, ha vasfogóval húzzák kifelé, Szent György napja után viszont olyan erővel tör elő a földből, hogy kalapáccsal sem lehet visszavemi."
131
A cigányok háztartásáról és házi munkáiról Házuk és lakásuk jellegének megfelelő a cigányok lakberendezése és egész háztartása is. Szükséges hát, hogy azt a különbséget, amelyet a korábbiakban e nép egyes csoportjai közt tettünk, a továbbiakban is szem előtt tartsuk. A cigányoknak az a csoportja ugyanis, amelyik helyhez kötötten él, kényelmesebb lakásokkal rendelkezik és mestersége vagy foglalkozása szerint több a holmija és jobb a lakberendezése is. Ennél fogva háztartását tekintve is sokkal rendezettebb és normálisabb életet él, mint az a nyomorult csőcselék, amely sehol nincs otthon, hanem szüntelenül vándorolgat. Minden cigány lakószobában szükségképpen látható egy asztal, egy pad, egy láda, némi konyhaedény és egyéb házi fölszerelés. Némelyeknél, akik földműveléssel és állattenyésztéssei foglalkoznak (ilyenekből egyébiránt mindmáig igen kevés akad az országban), azokkal a szerszámokkal is találkozhatunk, amelyeket ez a kenyérkereseti mód megkövetel. Általában azonban valamennyien ahhoz a közismert mondáshoz tartják magukat, amely egész háztartásukból is kiolvasható, hogy "Natura paucis contenta est", vagyis "A természet kevéssel beéri". Lakásukban a ruháikon és néhány egyéb feltétlenül szükséges holmin kívül alig valamit vagy éppen semmit nem tartanak A tömör aranyban-ezüstben azonban különös örömüket lelik,70 ezért hát ha maguknak vagy utódaiknak vagyont kívánnak gyűjteni, kincsük általában effajta fémekből készült tárgyakból áll. Még a sátoros cigányoknál is, jóllehet ruházatuk és egész életmódjuk alapján egyaránt igencsak nyomorúságosnak látszanak, olykor ezüst- és aranyozott serlegeket találhatunk. Az effajta kincseket a nagyobb biztonság végett sátruk tűzhelye alá szokták ásni és gondoskodnak róla, hogy szent örökrészképpen gyermekeikre hagyhassák majdan.
70 Ez valószínűleg igen ősi szokásuk, hiszen Stumpf is bizonyítja Császári Krónikájában, hogy a cigányok első megjelenésükker is sok aranyat és ezüstöt hoztak magukkal, noha közben ócska és rongyos ruhákban jártak.
133
Miután azonban e nép túlnyomó része a legszélsőségesebb szegénységben tengeti életét és olyan lakással is beéri, amilyenről fentebb számoltunk be, könnyen belátható, milyen kevéske és korlátozott a holmija és egyben egész háztartása is. Se székük, se asztaluk, se szekrényük, sem pedig ágyuk nincsen, mivel mindent helyettesít számukra a föld, amelyen ülnek, alszanak, esznek, munkájukat végzik és egész cókmókjukat tartják. Épp ilyen kedélyesen elvannak evőeszköz és lámpa nélkül is lakásukban, ízlik nekik az étel dísz és cifraság nélkül is, a napén kívül pedig egyéb fényre semmi szükségük, hisz amíg a nap világít, fent és ébren vannak, mihelyt azonban a láthatár alá bukik, lefekszenek aludni és addig föl sem ébrednek, amíg újból hétágra nem süt a nap. Egész konyhafelszerelésük egyetlen agyagfazékból, egy vasserpenyőből, egy kanálból, egy vizeskorsóból és egy késből áll, ha pedig a felszerelés gazdag és a maga nemében tökéletes, még egy tál is kiegészíti: ennyivel aztán egy egész család ellátható. Ha a családapa kovács, van még egy pár kézi fújtatója, amellyel a munkájához szükséges tüzet szítja, egy kis üllője, egy fogója és egy vagy két kalapácsa - és ez ismét csak minden. Mindehhez járul még néhány ócska rongy, amellyel éjjel-nappal a testüket födik, egy zsák és néhány darab mocskos ágynemű. Savanyúsággal és más efféle élelmiszerkészlettel háztartásukat jó előre szinte soha nem szokták ellátni, napról napra élnek, kivéve, ha valamivel hiába fáradoznak, egy- vagy kétszerre is képtelenek elkészülni, és így másnapra halasztódik a munka. Lábasjószágból és egyéb eleven állatból egy vén gebén és egy-két disznón kívül ritkán tartanak egyebet házuknál, a kutyáktól és macskáktói pedig irtóznak és nem szívesen tűrik meg maguk körül őket, hiszen veszélyeztetik húskészleteiket és beleesznek ételeikbe. Igaz, Cranzius szerint akkoriban, mikor a német tengerparton először megjelentek, még vadászebeket is tartottak."
71 Kranzius: Saxonia. lll. könyv, 2. fejezet. ,,Az. előkelőbb ruházatú cigányok nemesek módjára vadászkutyákat nevelnek, pedig nem tudnak hol vadászni, legföljebb suttyomban."
135
:o;;:U'.:\oncPc.Ctc~~~r::P$_Pcoo'-!.J't:[\j""-:Pi Il ~ -
tU fá) erforoere I nod) Illtfl\lenlgabe!)-aniUlllenb~1Ige' fcu!e ~Inber aulflc. get! etl\lad)fm. Uub redl in iljreill ~\>om"lIll5 linid)td babon In feiner ~ ~anfe aUe~ cntl\leber IInorbentllct) Diílertaeion de Cingaris §. 6 l. folgfll~ • ooer, \\lú{te unb Im ill, fo ill (6 aud) bes:" $lall bat «ud) in ~rf b.Hhn I 11Iafd)ell,fegfell fygell. §mlln lI~ret ()fJ)~old4Q L.IV, uue rvlutgeu , \\lIffen ,tie \\lentg oocr II Herole. tili ill febr fd)611e\l ilJerfen nid)ts, Illll>wcilen fie gar féi"e .Dienli. ,i-btfd)ric&enc~ ~j:emptr (benn eine bott.H~1Iv.ber ~Illten,' nod) nótbig l)a. ~abel hlllllm .'Oir e6 IIld)t uennen ) ben; fo finb, lit aud) 11011btefH lOor" ,/"011 eiuern :nfrif~lIifáJCR $lagblelll, gc \lQUig bcfH9tt. 1)a6 melj1c(8e, ",\\ldd)t6, 1I11il}bemeil IlOII eeuen 3i. já)dl te cer Uí)u!lH, bej1ebet etl\la ba. II gcunew geraubrr gCl\ltfm, tili (Ebel, D nunen , \\lenti tic ~u .~aufe fin'bI !lall IIl11l1nllIn ~ifpllnim, als er e5 gefe. rJ fie eh\11nUaufabd!)aft 5U fe!)n. ~1) (fin (84;l}lert;t fo jlarf \l mit If}r lebin f"naeu, il (!;& femmt unil b41l)trfel)r bel>enf. ol)ne cin 3igeuner !U \\ltrbfR. , "D
;Jl
II
1),
J
•
a
t't
~b Cb
J
a a,
ct,
l .) at.Ii -lL.
.) ~
~~e
TöppcJt origo &" Of;C&J: TranU1v .• cap. VI. p, S6. edit. Vitu • .\deotl!eéundllunt ut •.•..,.
t-'"
..1 'u
~••"
t .. t
~
.•. -,--.
ci ._4
no~ fine rifu afpicj~s ~c1iciflima~JIlAtrCI ~1_ ~pta., velut, Jhp.t •• Ga.ha•• puli...
,btlll
,-.............
rU U
..-..,
apr
U
.,.,
'"lJ'.
OU.....
...••.
""''u.' -,
~
Cl
'D
.r"\;~
Ami háztartási munkáikat illeti, ez egész jelentéktelen és lényegtelen náluk. A gyereknevelés nem sok gondot okoz nekik, hiszen egyrészt fogalmuk sincs, miben áll és mi célt szolgál e tevékenység, részint pedig a legkevésbé sem hajlandók ilyesmire fáradságot fordítani, mert mit se törődnek vele, hogy gyerekeik vadságban nőnek föl, S mivel házuk vagy rendetlen, vagy sivár és üres, azt sem képesek felfogni, hogya házvezetésseI másutt általában milyen terhek járnak együtt. Kenyérsütésről, mosásról, tisztogatásról-takaritásról alig van fogalmuk, vagy éppen fogalmuk sincs, és bár cselédet nem tartanak - szükségük sem lenne ilyesmire - az efféle gondokat hírből sem ismerik. Az asszonyok fő feladata abból áll, hogy - ha éppen otthon vannak és van miből - valami ételt készítsenek, illetve ha a férj kovácsol, a fújtatóval szítsák a tüzet, amelyet a gyerekek úgy ülnek körül, mint a békák. Ezen kívül a házban vagy a sátorban alig akad tennivaló egyéb, mint az evés, alvás, dohányzás és pletykálkodás. Ez az életmódjuk által biztosított semmittevés és könnyű boldogulás lehet alapja és fő oka annak, hogy e nép oly fiatalon és meggondolatlanul házasodik, majd oly termékenynek bizonyul, hogy szaporaságukat gyermekeik nagy számát látva - eléggé nem csodálhatjuk.F Meglehetősen elgondolkodtató, ugyanakkor érthetetlen is tehát, hogy egyesek emberrablással vádolják őket és azt állítják, hogy mások gyermekeit szokták elrabolni és a magukéikként fölnevelni, hiszen gyermekek tekintetében ők maguk is eléggé jól, sőt a kelleténél is jobban el vannak látva. Jacobus Thomasius tudósít erről Disszertáció a cigányokról círnű munkája 62. §-ában, a következőképpen: "Az is előfordul állítólag, hogy mások kisgyermekeit elrabolják és a magukéikként nevelik föl, Barlaeusnál, a Heroica negyedik könyvében ugyanis egy igen szép versekben megírt példázat olvasható - mesének ugyanis semmiképp nem nevezhető egy afrikai lánykáról, akit - miután a cigányok elrabolták - egy spanyol
72 Toppeltinus: Origines et occasus Transylvaniae. VI. fejezet, 56. oldal, bécsi kiadás. "Oly termékenyek, hogy az embernek nevetnie kell, látva a gyermekeiktől övezett boldog anyákat, akik úgy festenek, mint valami kotlós a csibéi közt."
137
~o
nl(btrtrdd,tI~ au.:!) bitfe~ ~e{f (n ber :Aleítlong tI6er!}aupt ill: k n4mlid) He mdttm fid, 4U6 nu~ mit ctten ~umpell, ble nlrgcnbt! !}inreíd)U1 v no.:9 lbre ~1.f.Ífie ~~ötf!l bebedcn, bebál!gfU; fo l)Hrat~m fle " b~llno~ bur~ Ne .5tleibn, foba!b fie fid) l\!c1d)t iU \lerfd)afftn im <5t"nbe finb, j~ren a(~crnm @)efd)mad' I "tib fhml ~(o.Vtndrrifc(lm .pod)mutb. ~
met~,
Sn 6iebtnb{lI'~tntragel! !\'C;If eiuige ecn i!jnel1, bie n>1;!1~cbifcbe lUeitlung i "Uein in Ungarn jinll jie aof ble 1!an. btlitrad)t fo erpid)t, unll bafúr dn;le. n.ommen, ~ali' cin l'iíleun~ lIebe4: !}al[) "achUll dnQffgel)tl1, obet einen Elad umne!}mtn ahi, b4§ er fid) ent, f.tlleílen foUte, ein aulii4llbifd}l$ .íehlbf gefelit e& I\lúrbe ~m du fold)tt! ge. '(d)enft, et! mag batfd6e nod) fo 9ut "Ub pr4d}tl9 fep", anD"legen.
",iU,
nemes meglátott és azon nyomban úgy belészeretett, hogy maga is inkább hajlandó volt cigánnyá lenni, csak feleségül kaphassa a lányt." Lehetséges ugyan, hogy más országokban a cigányok nem oly termékenyek, mint minálunk, így könnyebben hajlanak effajta gyermekrablásra, csak hát az, hogy egy nemesember egy cigányok által fölnevelt lánykába úgy beléhabarodjék, hogy megszerzése végett maga is cigánnyá legyen, nos, ez már túlságosan is mesébe illő fordulat. Ám ha fel is tesszük, hogy effajta gyermekrablás létezett valahol, akkor sem érthető, vajh miért nem lehetett egy effajta lánykát egyszerűen feleségül venni és vele éldegélni anélkül, hogy a férjnek cigánnyá kellett volna evégett lennie.
A magyarországi cigányok öltözetéről Jóllehet e nép ruházatára is általában oly szegénység jellemző, hogya többség nagy nyomoráb an csupán semmit el nem fedő, még mezítelenségét sem kellően takaró ócska rongyokba burkolózik, a cigány viseletévei mégis - ha netán alkalma nyílik felékesítenie magát - bolondos ízlésről és szinte esztelen nagyzolásról tesz tanúságot. Erdélybenjó néhányan a román viseletet hordják közülük, Magyarországon azonban olyannyira odavannak és lelkesednek a honi népviseletért, hogy a cigány inkább jár félmeztelenül és inkább húz magára zsákot, minthogy arra vetemedjék, hogy külfőldi ruhát hordjon. Még akkor sem tenne ilyet, ha a ruhát ajándékba kapná és az egyébként szép és ékes is. Nem kevésbé fontos nekik a ruha színe sem, amelyből szemükben a zöld és még inkább a veres élvez előnyt. Ezért aztán senki, aki veres színű, mégoly viseltes ruhában is jelenik meg e nép körében, nem úszhatja meg egykönnyen, hogy egy csapat öreg és fiatal cigány ne vegye azonnal körül és a nyílt utcán ne próbálják lealkudni róla a kabátját, bundáját vagy nadrágját. A szín mellett az anyagminőség is lényeges számukra - e tekintetben olyan kifinomultak, hogy szívesebben viselnek testükön viseltes és ron-
139
C'C'\;•.;._..neP!,_,nt-'.:Mla .• -·1t_4n~~." ,.r'\::::F'.::. .."t~~."Q&._(~._" 7'f':\_po .....
lba
310
nem .paufen a[{tr unb, jUDBtra'ilJtlSnee 1) IImringt nmbe, bit I~m Quf &lfentllá)t~ @affe (einen lKod, ljJd&, o.tJ , flelber ap&u(lanbeln fu~en. , ,9lt&ff btt \jarbe fe~tn fit ,uglddJ !- ~uf bit @júte bet! tltd)t~~ unb /inb hl bíef
!ad....
nld)t baNn., !'IlU bit 'gtf;ttttt !Belt \lon i~rer jtld~un9 fltr etn Utt~tlt fánm werbe; fQll~efR \\lenn fle hur etwa& b,abUl, baG-'anI(lrtln ~tlbe 8tán~
Itt t une bl bie ~Uilm f4Uet I fo be. tdmmern fie fií4 weni!} blltum 1 ob bat! .tbr!!e f~:t~t ftp, oller aat ('9Ie.
ro?an I\lirb k~tt
tlnts
'igcnntrs.
r
niá)t fdkn gtwa(lr, ber tn eiDEDI bot. birten \l1dl}~bn" g.,llonirten ~ocf mir fllbernen ~nó"ftll be(langen 1_ barfll", ,~n< .pllt. 1mb ill' finelU bef;l)lUlI1}telt r
untI .fftl!ftnm .pcmbe, Quf ,,[mer ®otffe ffo4 cln9ntrilt j. (!;ln aUb,rei (lat I,l~n (finem tOI(,e" ~trd)e ~erbQ[". tltrtc Q)etnUdbH I unb weítet niá)t6f allff~r finem ~lbiD .l>~mb-l ali: fdnent galticn ~dbe.
gyos ruhát is, még ha nem is iIlik rájuk méretben, ha finom az anyaga, mint valami vadonatúj és passzentos, ám durvább anyagból készült öltözéket. Parasztsubát a cigányok csak a legnagyobb szükségben vesznek föl, ha a hideg kínozza őket, különben soha. Legszívesebben ósdi, viseltes ruhákat vásárolnak maguknak, és ha ez vagy zsinórral van különféleképpen kivarrva, vagy ha ráadásul prémszegélyes is, olyan büszkén járkálnak fel s alá benne, mintha nem csupán az egész környező vidék, hanem az egész világ urai volnának. Valójában annak a pénznek, amit sikerül megtakaritaniok, legnagyobb részét olyan ruhadarabokraköltik, amelyek egyáltalán nem illenek társadalmi áIlásukhoz, csupán arrajók, hogy e nép gyermeteg gondolkodásáról árulkodjanak és bolondságukat a nyilvánosság elé tárják. Hiszen a legkevésbé sem törődnek avval, hogyan megy egyik ruhadarabjuk a másikhoz, de avval sem foglalkoznak, hogy milyen ítéletet alkot ruházatukról a kulturált világ, hanem, ha bármi olyasmire szert tesznek, ami csicsás és feltűnő, magukra öltik, miközben fikarcnyit sem bánják, hogy többi ruhájuk ócska-e, vagy van-e egyáltalán rajtuk egyéb ruhadarab. Gyakran kerül szemünk elé tehát olyan cigány, aki paszományos bundában, vagyezüstgombos, zsinóros kabátban, ám mezítláb, kalap nélkül, mocskos és szakadt ingben feszít nagy büszkén a nyílt utcán. A másik meg veresen kivarrt nadrágot visel, ám egyetlen foszlott ingen kívül egész testén egyebet semmit. Kalapot és szép csizmát a cigány nem szükségből, hanem ékesség gyanánt visel. Ha nincs ízlése szerinti kalapja, inkább télvíz idején is fedetlen fővel járkál föl s alá, ha pedig veres, sarkantyús csizmája van, abban telente nemigen látható, hiszen ilyenkor vagy alig dugja ki az orrát az odvából, vagy ha mégis kidugja, ócska kapcákba tekeri a lábát. Csak a legforróbb kánikulában leli benne örömét: ilyenkor aztán alulról fölfelé tekint végig öltözékén, és közben mit sem érdekli, hogy felsőtestét alig valami, vagy éppenséggel semmi sem födi.
141
~r:tC.~a.o°G*'Íuuaanr::f3oeonr:Pcf"cI"C\.;nö"'."
<
p
\
,SlI ~. (ft3 ~at ba~er Mart. K.lpiua .) een gr~gte !t6c11 btr '\IDel6cr 9r~et ga A! ~tr :Alei"mraebt biefcs molfs eín ric!). , lerlumvt (in ()fTI in finem alten jer. ( tlg/s Utr6eU gefáUtt, l\a er fagte: rlffenm .pembe, In etnem befc!)mnQten ~ ~"" fie i{)~en gtlnJcn
\
a ])
esebenr{)Rufecn uno :aleil)ungen lIuf. opfem , wddJe In;te~e ilbe~ fo j(bleebt JulAmmen pAlfen, \lIlIJ bel' bem 2(n: blicf l\)re6 ~uffUlJes Aueb Oe~ e~nflt)jlf. tefldtJmfeb nidn uermógeub fey, fid)
d)m Ijelim, ober Qllc!) iU1'Oeilen im !lBInter, mit einer greben luoUmm 1)1(fe, roie mtr elnem ro~antel umge: bm. !On .$OPfPIlIi útfie~tt tntroebtfo In eimr .panót, ble man \lor leeblllUQ (f
s~;e!~d)=:C
~~~m~:I~:!~b~~Cf tn
rtl
f:::~~::őnn~:~:~
:::
eíuem alten letud
~
, ...sue ~lIfrí'Otn, bit Lőeber un~ Sleifen Iln ,emenZ,einl!leiberngcrrnicbt lIeblet.
~a,. )
(j
.::Jn e!>iebtnb6rgen; "ffegelt ~It fo. gmallnten ~i!Jrptletillnen ober oelltfd). ~leld)l'Ole a6er bal! t1)e!óllc!)e @it6 rtl>en"e $'istonerinnen uuter einer fol. fc!)led)t bief<~ molts ,tu lIUm euí ~etUm, ~ nufaubet unb uuorDlIng- fc!)mu" (Jcubtn seo\llm Iti fragm, roomlt (ie Ilg I eddbaft unb abfc!)e.ulic!)'.). ~an (id) hl!! l.ltrOffiUbattem ;o{eúfia~C, bt. fann -nue 1,,(01ge bn\)(llt anond)luen, fenters auf bem fal1~t, IIt11e unb bit lieb Nlnfen rdd) ill fll)n, une fO/il'" gleid) fúrd)tetCid) gmug III \)trti)dbb lieb ji_i) ba!>.r \)mnlttdlher St:ldbllng, gen rollftn. nen bern gtringtrcn J,>aufen Qnll.eid). mm Mr WMdJe jid}et te útl> bit. um !V'oUen; bit aber bennoeb in í!)rim fen ~futm úber!)aupt febr efmb unb ~ufpu~ eben fo abgefd)madt unb tlcr. IInorbcntlic!) QUG; fie !ltfil.len ulc!)t \.') h!>rt finb, 1\)le 19rt IDlánner. ~er aaeill faft gar feinen mono!!) ecn ber. !}Ielc!)en3eug 1 auffe. bern eill;ígtn, bm lit am ~dbe trJgm; uub blffni rdui> fie nlemalm bntd) baS !l1hfc!)m ~) Mart. Kelpius ill Nat.;dib. Sal
&".
'.
1 ,
,~
CI
'D
J.
t
i
I
gm
filv. Lipf .• 6&4' c.p. ll. §. '._ not. (o). Quidq'lid Iucrantur , Canpen •• et amidui impendunt, qui ita /ibi cehseret , nt p il eus puniceus , ve űis ium ex holof,,_ rico vel panno rubra fati§; babeaeur orna-uenei , ettamti caligarum et Calceo-
roec!)fdnng bamít, fo lange eln etútf if!. roian erbUdt Qllc!) uur (tltm bev ibnen ftroa6 mmcs nen
ba\)IlR úbrig
lilnen Seu!]: ;Oe nu ba~ j!Gdlier\llllf unter ben 31geunern ijt 3um 15plllnen Ulll' mQ~m \lit! &u nadl/Mlg une &U ") \!IRn; Lib, II, Saxon. Cap. 20 r"Sr ebtn faul, ale búB te fid) fdbft 0011 bers ~41f1!bl,,"filII II non ;lí~luntm (1Y[lí&/:: gleleben 15'ac!)ell etueu '8crraI~ Gnfd}af. lmm"ndi ve!!e, ct ufu rerum omnium fon link .t-~" ~erf"rtt'9(n f','-. . {gedi _ prefertim f~miD.~ ej us .gS:l1tlS. • II ~ • ., •• 1;1 ••• '-'1.1 " rum rim~ ct afl'atur"" fum moveant.
vel Her.clit •• ri-
r-
"l.'
~
,1
ir>
O
O
·~~V····, ..•....
CJG~cr
'~~
~·l
••...• *iJ eY
.r;; .-,
a
.-'.....:::.~-= ....,~~
2;CJ ,.... - '-~-~ s;:;;;r-~-,;:;-.
Ezért hát Martinus Kelpius helyesen ítélt e nép ruházatáról, mikor kijelentette, hogy egész keresményüket a kocsmákra és a ruhákra áldozzák, ez utóbbiak azonban annyira nem illenek össze, hogy az ilyen öltözék megpillantásakor még a legegyszerűbb ember is alig képes a nevetését visszatartani, hiszen ha egyszer egy cigány csinos kabátjában és kalapjában illegetheti magát, mit sem törődik nadrágj a likaival és foltjaival." Minthogye nép asszonyai minden tekintetben tisztátalanok és rendetlenek, ruházatukban is mocskosak, undorítók és gusztustalanok.?" Csak néhány kivétel akad, például aki viszonylag gazdagabb és emiatt ruházatában is különbözni szeretne a nyomorultabb népektől - a nők azonban kirittyentve pont ugyanolyan ízléstelenek és visszatetszők, mint férjeik. Az asszonyok zöme nyakig rongyosan jár-kel, egy szál szakadt ingben, egy mocskos vászonköpenyben, vagy ugyanilyen pendelyben, vagy pedig telente olykor valami durva gyapjútakaróba burkolva, amelyet köpenyként terít magára. Fejékük egy, a kosztól alig látható fókötőből, vagy egy ócska vászonszalagból áll. Erdélyben az úgynevezett egyiptomi nők avagy németajkú cigánynők a testük köré tekert takaró alatt állandóan izzó szénnel teli fazekat rejtegetnek, amellyel, ha lopás közben lebuknak, különösen falun, ügyesen, ugyanakkor elég félelmetesen is képesek védekezni a támadók ellen. A fehérnemű e népnél általában szintén igencsak nyomorúságos és rendetlen. Semmi egyéb - váltás - fehérneműjük nincsen, azon az egyen kívül, amit a testükön viselnek, ám ezt se mossák ki soha vagy tisztítják meg a kosztóI, sőt addig le sem cserélik, amíg egy foszlány is ép még
73 Martinus Kelpius: De natalibus Saxonum Transylvaniae. Lipsiae, 1684. 2. fejezet, 14. §. A C. jegyzetnél. "Amit csak keresnek azt kocsmára és ruhára költik, amely utóbbit úgy állítják össze, hogy a sapka veres, a ruha meg tiszta selyem vagy ékesen bíbor, közben meg a csizma és a nadrág ráncain és foltjain még Hérakleitosz is nevetne." 74 Cranz a Saxonia II. könyvének 2. fejezetében szinte ugyanezt mondja, mikor a cigányokról ír: ,,Mocskos ruhájúak és mindenben szennyesek, különösen e nép asszonyai."
143
~ C\aC'tet:>.cJ."b"'b"'c/O.c:l=ru''-l",(
'ti'b -
.... ~,..,,,->§c._.:nCP~~t ..,.. ,.ni_tO~
SlZ
~
eP
elt fmb \lhtll1t~t nUf tellJgUd} bQ~h1!1~rt \YI~etI'OhMn fre \lBíntmtaelt "O II 6tbQd}t,!\l' fit et!\l<16. altee uub ab!}.(. ht alte fUlIlptn dit, bt~ tk Q'Uf btllT II il tragfDte 110ft. berMtld}m€4d}en" tRt~ug Uta, biR. ben / ober 6R'fammeR 1I1f. ~ 'D webcr Qu$bettdu ober ei~aukln cl1et ~t!l. 6.oid)t burd} H>re dgmt'.l~ultll i. O tlItl1ltnbtll fÓMtIl. Eid}~át ee !id} UerktligJe ed}u!>e, be&Qltfll' fie:-bTi"C uuu fo, (I!\llll! iu ffeblclll' fo IIdúm, ff~ntrig am ~eíbe/ fil lattge lIer ed)lIn' i _ CI, mern pe. fld) 1I!d}t ~ 06 ($ alt Qbcr nw Ullb ~J \jro~ bu~ttrt; fobal;!! ee aber li ff!) /, fu n.ebmcu, e( g;ffnt mu, URb Qllf4ng-el ein !\lenf9 ll/iUm Ju' roerbtn, bluffeabl1lulU. {lieraue fenn man i"f lUerffR·~e bltfd~ .\1'011flÚJ',\lnb lauf,. @.frn1St ~~n ~ \\l~ \\l.mí&.ilU ~I~~~ ftn Ne úbr!.gt ~i>re!eft a{Jer ,ortell ,lt, s.~Jlmmtl:. mit. tlbil)ellJ lma.. bilrfug l;frum; !lahn IlIlln tm Sdlf)~ rdr~nf' íDifg,clJ1, unb I)ctgleíd}en ~fI .J>;!>~ bel"glcfd;len a:'geánec' edj~e , bt-r • ; bnt iu tl)l1Il babt. ~egen abH Iltufl fu I)lln fut> 9 \\ll'rIf0l1j.1ben., lIid)t fel~ fid} bllff,lh.e au..:!) gefa(l.(ll taíf\'II, wena ten bh unb ba, ali bm lillug\"ll, ; UlIgf.lef'f tagUd) aut iQret .~aut Qccfet, _ unb 4'~f beum en;a!feu:, e,.lide.n. , fiw,»,unc.~.tÚI.lUlb !lrau.fam·nlútt,~, f.anll~
lb
l
(n>ie Sol'tfi6ung
Ulil~
fofgen. )
~1~d)ri.d)t~ ~t!.l tlntlft· eammfct Ull94Ír~t unb U.~n.ne rfd)ie, belw1. ~Iltc~ une @.\cl1r~e fini!. .flebl)abtt f!SllUtIt fiá) In. brlll, uuren benenn •. t.m 3d~un8.et.o.mtcjf lUtfr,a!l$1I t 1\10'jj~ baCOA Ilk nM}m ~tlUlt:t H9.al.ten ~ \ , wntlel1 •.
belőle. Ritkán látható rajtuk új vászonholmi. A cigány asszonynép ugyanis a szövésben-varrásban túl tunya és lusta ahhoz, hogy effajta dolgokból nagyobb készletet készítsen és halmozzon fől magának. Kizárólag azon fáradoznak, hogyan koldulhatnak vagy szerezhetnek be, illetve tulajdoníthatnak el néhány effajta ócska és viseltes holmit. Ha sikerül valami hasonlót lopniok, nem törődnek avval, hogy régi-e avagy új, csak főlkapják, és máris rohannak vele. Ennyiből is jóllátható, milyen keveset foglalkoznak a cigányasszonyok varrással, mosással, mángorlással és efféle munkával. Pedig ilyesmire nagyon is szükségük lenne, hiszen napról napra nyüzsög, szaporodik a rovar a bőrükön, és szörnyen kínozza őket. Lábukat telente ócska kapcába csavarják, amelyet szorosan megkötnek vagy összevarrnak alábfejükön. E magukkészítette lábbeliket egy percre sem veszik le, amíg a hó és a fagy kitart. Mihelyt azonban kissé felmelegszik az idő, messzire hajítják, és azon túl mindenüvé mezítláb járnak. Ezért aztán tavasszal efféle elhajigált cigánycipőket gyakran látni szerte az utakon és az utcákon.
145
A magyarországi cigányok mesterségeiről és kézművességéről Ha világos képet szeretnénk alkotni a cigányok mesterségeiről és kézilletve valójában azokról az eszközökről, amelyekkel megélhetésükről gondoskodnak, mindenek előtt arra van szükségünk, hogy e tekintetben is különbséget tegyünk a férfi és a női nem között (hiszen mindkét nem - s ez mindenütt egyformán megfigyelhető - más és más tevékenységekhez szokott). Az utóbbi, nevezetesen az asszonynép, igen kevéssé érdeklődik a kenyérkereset rendes és engedélyezett útjai-módjai iránt, inkább lop, koldul, emellett pedig férje verítéke árán tarttatja el magát. Zömük semmi egyebet nem tesz, mint hogy olykor férjének segít a munkájában, apróbb feladatokat hajtva végre. Erdélyben ezzel szemben a németajkú cigányoknak az a szokásuk, hogy a férfiak nem koldulnak vagy dolgoznak, hanem tolvaj, csaló jósló, illetve más hasonló trükkökből élő feleségükkel tartatják el és tápláitatják magukat. Kezdjük tehát a férfiakkal. Legtöbbjük lakatosmunkával vagy kovácsolással foglalkozik. Emiatt járja nálunk a szólás róluk: "Ahány cigány, annyi kovács.?" A műhely és a szerszámok, melyek e tevékenységhez szükségesek, nem foglalnak túl nagy helyet és nem túl bonyolultak, és éppúgy hordozhatók, mint a cigányok lakhelyei. Ha a cigánynak van egy pár kézifújtatója, egy fogója, egy kalapácsa és néhány egyéb szerszáma, amit mind könnyen összepakolhat és magával vihet bárhová, máris képes lesz rá, hogy még üllő híján, akár egy kovakövön is elvégezze a munkáját. Ha az idő szép, a sátra előtt munkálkodik, a szabad ég alatt, ha azonban viharos és esős idő járja, vagy pedig túl forrón tűz a nap, a sátoron belül
műiparáról,
75 ABreslauer Sammlungen von Natur- und Medizingeschichte írja a következőket: "A cigányokról, hogy kovácsmunkákból élnek, ezért aztán Magyarországon az a szólás járja róluk: Ahány cigány, annyi kovács." Lásd Nyári Évnegyed, 1725.
147
tevékenykedik, közvetlenül a bejárat mellett. Soha nem dolgozik azonban állva, más kovácsok szokása szerint, hanem törökülésben a fóldön, a tűz mellett ücsörögve, hiszen az efféle testhelyzetben a munka is jobban kézre esik neki, meg hát a cigány szokásoknak is inkább megfelel. Felesége az oldalán kuporog és a fújtatót kezeli, ha pedig már egy kissé nagyobbacska, a tevékenységre alkalmas gyerkőc is akad a közelben, olykor az váltja föl anyját a munkában. Ha nem megrendelésre, hanem eladásra gyártott munkadarab készül, az asszony, a férfi és a gyerekek mind házról házra járnak vele, eladásra kínálják, s egyúttal körül is néznek a házban, hogy az árusítás ürügyén és annak leple alatt nem tudnának-e valamit szerezni adásvétel nélkül is maguknak. Munkájuk azonban főként apróságokból áll: dorombból, tűzszerszámból, konyhaeszközökből és néhány egyéb olyan holmiból, ami a fóldműveléshez szükséges, legnagyobb részt azonban zsindely- és deszkaszögekből, amelyek valóban egészen mesterien tudnak készíteni, hiszen ez főtevékenységük, ezért állandó gyakorlatuk van benne. Nehéz és kemény fizikai munkára nem sZÍvesen adják a fejüket, sőt országunk több vidékén egyáltalán nem hajlandók hasonlót végezni, mivel nem csak az ilyen munkához szükséges szerszámaik és képzettségük, hanem a kellő kitartásuk sincs meg hozzá. Általában rozsdás ócskavasat gyűjtögetnek, majd szeget kovácsolnak belőle, amelyet vagy készpénzért és élelmiszerért adnak el, vagy ismét csak ócskavasra cserélnek el. Ha épp kedvük szottyan a munkához és megfelelő vasuk és szerszámaik vannak hozzá, nemcsak jó minőségű termékeket képesek előállítani, hanem, mivel sebes és gyors munkához szoktak, hamar el is készülnek a feladatukkal. Csak sajnálhatjuk, hogy nagy szegénységükben és hanyagságukban ritkán dolgoznakjó anyagból és ritkán képesekjó szerszámokra szert tenni. S mivel ehhez még az is hozzájárul, hogy első nagy nekibuzdulásukban és nagy éhségükben - mert amíg a cigány hasát nem csikarja az éhség, nem áll munkába - úgy ég a kezük alatt a munka, hogy hamar belefáradnak tevékenységeikbe, általában egy-kettőre elvesztik türelmüket, és mindaz, ami a kezükből kikerül, végül sem tartósnak, sem mutatósnak nem bizonyul. Valójában azonban úgy tűnik, ennek
149
•..•••••••••• ru·.7\:::sc.:....:Pu.~oi=J~r:Pononr:::PoQ~ •...•••• /"\o~
.••
ct !:~t
q'J
~ugltíd) fú~rm. €~eu UUtH ' (o oft e' jelUllllb Ilerlanget ~af lelni. blefen 3'igeunem giebt ea nid}t \\l~nigel ge l\líeberum Ileftalljct)tt I ober audJ ble aUerQaub !I1rbdt aU5 \))?cJTingI ftír óaare8 @ielb a&fe~te. !podJ fjnb r D €ifeu, (5ta~l unb Sinn, iu Iler(erti. bmn J ble ,tS mit i~rem .pan~cL fo ' ti) , gen reiffen alillieudJter ~etrer, eie' !\leit ,iU ~ringen b"il ®Ittá I)abtll, nur D ie{ Imalle! u. b. :ln UngafU jinb \mentgr III ber mnsal)! I rolm1obl t5 , ~ bmr nld}t Iliele, bit mit '2IuGbeJTerung id/dlld, baf!eelanen ecn biefcrmation, ber .l'tclfd uno \Pfannen I~re !lCa!)-rung meber an @),jd}ldlid]fdt nod] an na. V fud}CI1, unb aulfer finem elnitgm turlid)et \'l1eigung 1"liU feblet. 1)1, ESiegc(ffecbet in ncogr~~e~EomÍfBl, btr retnigffell bejilifll bllllanglid)e ill?ítttl, ~ l t6 09llt ~nltitung rem genug gebrad)t ~iefem ~rltb mit IDortbeil nad)~ul)an. \" '1 l)at, iff unG fQllffen een teillem mel)r' gen unb ibn aue&ufúfjren;' fie fal/fm ~ ! etreal! roiffenb roorbtn: :DIe ero!>, ba~et (lÍr ein geringe:i @ldb , blinbt fd)mlebe I)ingegtn finb I)itt iu ~anbe unb a&gelelite .lfrll'pl!, ~a!ttn fie lj befle baufiger 3u fiuben. fdJled)t, unb trad)ten fold)t auf aU/n .D ~! :DIc 3u:>eytt i~reo <1>ewe~be8ifl ro?arftw bm'd) iOetrllg wtweber au O' bet ljJferbtl)anbel, ba \lOUeinIge In fob \lHtclUfd)en ") eber mit etnem gerin. V ellen @ieg/nben bee ~anbllh in I\1d" gm @ie\\linn, I\1le~emlll an ~ann ,lU O, d)m blt;t ~f)lm ba!! ganit Jaf)r I)ln. brlngCtl. @llúcft if)nen b!efe5 uid)t I Il burd) auf bem ft/pen \lelbe belhI,m fo úbtrlotfell fie du fold) aU6gtl)un< , fonum, eíuen .iemUd)en @iebraucQ gerte!! ljJfertl .ulelit bern 'lIbbecfer ftlr , 3n mad)cr. reilfen, una Ilid)t felten tlnlge @lrofd)en, l1ad)oelll bie blotfe I . J !\la!! umilld)etl babel' 8.tI\'lnneu, :Di~. .paut an b~ll1fdben gefd)aliet relro. ~ jtnlgen O'igWllcr, ble fid) clUf bit :Dat'um eliUl uenneJ mnn 91er bie ljJferbe~ud)t \lH{lefjtn, unb mit biefem fdJled)ten ljJftrbt, 3'igeunetpferl)t J J) .panbel (lbgeben , finb (mdJ ín unferm !\leU fie olt aUgemelnen ~6nebmer ba. IDaterlanb iU6gemtln bit reidJeffen \lon fiub, unb aUc!! eínbanbeln, roa6 il unbmlÍel)tlg/iw unter biefem meUe, feln anberer ~cnfd) mef)r ba!>en l'Cin: CI IDor elnigm :laQwt lelite ein feldJer D olgeonedn ~ebreqin, ?,amene jD~il). t>H faft beffanbig ( l\lle man Ull~ be, ") Illuc(l í" ~tn ~(ttn í3dten. IIn~ in aU;loáfo ji riel)tet 6at) 60. ble 70, ber fd)ónficn tíAtn ~an~ttn, mwHt birfe. ~o(f mit '].>fero U., unu 'beften dnbdmifd)en ljJfcrbt unrer~tn UnlltmlÍn geme gtpanNI! pabtn; ~tlNl ~ ~ 4:rAn3 fc(lrtib/!' llen í~ntn : Equal [:epe .bilIt! bQ\lOIl cr einiee ~ermlet\lcte I mutant. Lib, ll, Saxon, Cap. z, ,
ct
~
a"
I
I
a,
n,
a,_~
2(tt
eP
a
a" ,
j
~if) lU
tuben in bem
la;" . ., ....0
~."j.. ~O~i~~~~~':íf;
~~:~I~:;~Ung8~omtoir,
~~""\:r,-.~o~ ....,.......,.
tiC~::::{~'".-," G IC!J
c'
.<
in ber
-~
rt n'-' ~ ~...............,
j
Ji
a nemzetnek a fémfeldolgozáshoz természetes adottsága és különös hajlama van, hiszen zömük ilyesmivel foglalkozik. Erdélyben alig látható egy is, az úgynevezett moldovai cigányok közül, aki ne cipelne a hátán valamilyen üstöt, vagy eladás, vagy csere végett, hiszen ezek az emberek éppenséggel régi üstök és serpenyők javításával keresik kenyerüket, és pontosan ezért viselik az "üstöscigány" (Kesselzigeuner) nevet. Pont e cigányok közt akad nem kevés, aki mindenféle réz-, vas- és cinmunkához ért, például lámpásokat, késeket, pecsétnyomókat, tüket is tud készíteni. Magyarországon nincsenek sokan, akik üst- és serpenyőfoltozásból élnének. Egyetlen Nógrád megyei pecsétvésőn kívül, aki mester nélkül is elég sokra vitte a szakmájában, egyetlen más cigány fémművesről sincs tudomásunk: patkolókovácsból viszont ebben az országban annál több akad. A második számú cigányfoglalkozás a lócsiszárság, amelyből egyesek az országnak azokon a vidékein, ahol a jószágot egész esztendőn ridegen tartják, egészen szépen megélnek, sőt nem ritkán komoly hasznot is húznak. Azok a cigányok, akik a lócsiszársághoz értenek és lóval kereskednek, a mi hazánkban is általában népük leggazdagabbjai és leghatalmasabbjai. Néhány éve Debrecenben élt egy efféle cigány, Dávid nevezetű, akinek - amint azt mesélték - állandóan 60-70 gyönyörű és kiváló magyar lova volt. Közülük némelyiket bérbe adta, ahányszor csak igény volt rá, némelyiket pedig elcserélte, vagy készpénzért adta el. Azoknak a száma azonban, akik lócsiszársággal ily sokra vitték, bizony kevés, pedig nyilvánvalóan e nép egyik fiából sem hiányzik az ügyesség és természetes hajlam e szakmához. Csakhogy igen kevésnek van meg a kellő anyagi eszköze ahhoz, hogy ezt az adottságát haszonnal kiaknázhassa és kibontakoztathassa. Ezért aztán csekélyke pénzért valami vak és kivénhedt gebét szoktak csak venni, mostoha körülmények közt tartják, aztán minden piacon megpróbálják csalás segítségé vel elcserélni " vagy némi nyereséggel rásózni valakire. Ha ez nem sikerül, a teljesen kiéhezett párát végül, mi-
76 A régi időkben és külfóldön is szívesen foglalkozott lókereskedelemmel ez a nép, hiszen Cranz azt Írja róluk: "Lovaikat sűrűn cserélik". (Saxonia. II. könyv, 3. fejezet).
151
után megalkudtak a bőrére, néhány fillérért a sintér kezére adják. Ezért nevezik hát mifelénk a hitvány lovat "cigánylónak", hiszen ők az efféle gebék általános fölvásárlói és akik mindent begyűjtenek, amire senki másnak többé szüksége nincs. Adásvételkor persze nem hagyják magukat egykönnyen rászedni, sőt, mivel egyébként is minden cselekedetükben egyre csak a csaláson jár az eszük, efféle alkalmakkor vannak igazán elemükben. 77 Az a szokásuk, hogy ha a piacra lovagolnak, és a hely, ahol a piacot tartják, már közel van, leszállnak a nyergükből és a lovuk egész testét kegyetlenül végigkorbácsolják. E veréstől aztán a ló olyan félénk és szelíd lesz, hogya nyergébe szálló cigánynak alig kell mozdítania a kezét vagy a lábát ahhoz, hogy irányítsa és mozgásba hozza az állatot: teljes erejéből fordul, ugrik, fut majd szegény pára. Az a vevő aztán, aki az efféle fölkészítésről mit sem sejt, könnyen azt hiszi, hogya ló elevensége egészséges véréből ered, amelyet jó abrakkal és bánásmóddal könnyedén fokozhat is majd, megveszi tehát a lovat és bizony olyan gebét kap, amelyik már másnapra alig képes mozdítania lábát. A harmadik mesterség, amelyből számos erdélyi és magyarországi cigány él, a muzsika. Néhányan bandát alakítanak, s lakodalmaktól és egyéb mulatságoktól remélik pénzüket és keresetüket." Mások azonban, akik-
77 Wolfgang Franzius ÍJja a lókereskedelemben elkövetett csalásaikról a következőket: "A cigányok állítólag angolnákat szoktak a ló végbelébe dugni, hogy megbokrosodva hányjákvessék magukat és elevenebbnek tűnjenek." Lásd Historia animalium. 3. rész, 4. fejezet, Amstelodami, 1665 - Az angolnáról. Hogy vajon ez a fogás csak a ló felizgatására szolgál-e, arról vitatkozzanak mások. Hazánkban ezt a trükköt azért is meglehetősen nehéz kivitelezni, mert minálunk ritka ez a halfajta. 78 Sammlung von Natur- und Medicingeschichte, 1725. "Némely magyarországi cigány muzsikus, és szívesen zenéllakodalmakon, keresztelőkön és egyéb mulatságokon," Ugyanezt állítja Von Born bányatanácsos úr is 14. levelében az erdélyi cigányokról, a 134. oldalon. "Egy részük honfitársaimat muzsikusként szolgálja a kocsmákban, illetve ünnepeik alkalmával. Más részük kovács- és lakatosmesterséget űz, marhával vagy lóval kereskedik, zömük azonban aranyrnosással foglalkozik."
153
nek a művészethez különös tehetségük és készségük van, uraságok szolgálatába lépnek, mint udvari zenészek, aminek fejében nem csupán tiszta livréhez és öltözékhez, hanem teljes megélhetéshez, sőt keresethez is jutnak. A következőkben azonban meg szeretnénk ragadni az alkalmat, hogy e mesterségben való jártasságukról egy különálló részben, alaposan és kissé részletesebben szóljunk. Egyelőre csak annyit mondunk, hogy azokat a cigányokat, akiknek a zene a mesterségük, környezetük úgy kikupálta, hogy némelyikük viselkedésében népe többi tagjától tejesen elüt már. A cigányok negyedik fő mesterségének, legalábbis mint alkalmi és mellékmunkát, a sintérkedést nevezhetjük. Sokan közülük, különösen akik egyébként szegkovácsolásból és egyéb vasmunkából élnek, olyan vidékeken, ahol nincs hivatalos sintér, elvállalják az elhullott marha és ló megnyúzását is. Nyilván nem sokat keresnek az efféle munkán, részint azért, mert a bőrt - fáradságukért csekély fizetséget kapva - vissza kell adni ok a tulajdonosnak, részint pedig azért, mert ilyesmire ritkán van szükség. Mégis szívesen vállalkoznak rá, hiszen munka közben általában jó alkalmuk nyílik rá, hogy családjukat néhány napig bőven ellássák hússal. Ezek voltak tehát a legismertebb és a tolvajlás mellett a legközkeletűbb mesterségek, amelyekkel a hazai cigányok kenyerüket megpróbálják megkeresni, kivéve néhányukat, akikre azonban a cigányok közt csak elvétve bukkanhatunk. Erdélyben hébe-hóba akadnak szitakötők, Gömör megyében pedig kádárok, akik fából tányérokat, tálakat és egyéb háztartási eszközöket tudnak esztergálni. Szatmár vármegyében állítólag egyetlen egy cigány csizmadia, avagy "magyar varga" élt, aki azonban mesterségét igen restül és hanyagul végezte.
155
~ "CJne~"""'c"'t.ftru·"'''=ci7'c'~c .oC.nOn.cli'''''On • ••_tO%~~ D
334
alttU Urfunben ~eiffen bit !ma Ua,. lIairten, ber dner ~anb 6rtlt ~od}, ~~ d)eu': Blacci , unb blcfelS\)on B~"x~l. unb \)om fd}ItlMifll' 6Ammd íjl. IDIl~ef tommet Aud} unftrt ~tntn~ !Die mitfltrn ID2abgfll frageli belt lIung Bloch ~er. Unfere 6prad}art Ung'arlfd}cn, ber eon 6ammet $Itltp utrltlanbelt gem baG a ill O, al~: ~Inger brdt, unb mit finer golt,. D ratbcn, roden, ~bat. Thod, :Öud} e-beriilóer 6pi~e befi§t 1ft.Ungfifif}; lJ ~aóen 1l11d}etnige flelne :Dlalefte :P'm. ~ieUdd,lt l)ie1)on I eber 0011I 'D Elach, ,. 0. ber ~ol!la~fd}e. bcutfct)m !mort, ;eoete. Stifcbens BokéJn, v. !mann Ne faci}íifd}tn !mei. ).l)ötmoud) T. I. 6.120. 9atau6 ber il}ren $\lPJieug auffef.?iU, fo ba preuilfd} .e.llllboti>n. í!:ine :JunII~elffet biefe6 boddn. !:!Bell bit (rau in ~~rtleill, Jhdl1i1dn ober • fogenllnntc Q.u%tfch, Ibuen 6,ocen~ilarel1.; (1 fl eine ~ucfd auf ben ~opf mad)ct; Buréz , t; ein í!:rbfct}ltlQmmI fungus. D fo fd}dnct boMn bauon I)niufom. (fin 'tlaUact)ifci}e~íll)ort. D
cr
iib',
,
~
amicuiusm,, "Ol} , 6rúóm, Itl~i( Braleng; ein brahn ~rifct)líng , porcuI
fie gefd]I ,SCIrct). 6erg, Burprig , í
roe~luiflCf)t(mad)~i4>tcn. IlL
.
Sortjel;;ung tlon ~elR 0enmbe onl! ~llnOt~ietling oer a1gwm~ in -
~(f,
D ~l
a
,.1) , ,Q O lUlgen unb "trlPluted Sei< :0 1 Erögrm. m, ~In $ráutigam. (fiu ten, folci}eonlellt f,lten gefd]eben fepn ~ tmfIWite6 !!I3ort, lul~ tunzern , flÍr mag. ~fllt iu ~Ilge Cibet, III IIn6 il tugenbfam, Glltfcr etnem til\6lgen ~t!lfl'iel, In ~tm D llrötft. f. ble .pod]&eit, In dnlgen 1)hlS mirteren ESoltlOcfer SComilat, tdnr_ il ld ten , bll;úr óaom anbert Hoczer, mebt ecn Ol_fer mrt befQllnt. ,3uO ~oUallbiid1: Braylofr. - 0iebtllbúrgen (Jlngtgelll muli ctS belio fl Buieren , m. Omatus capiris yjre-inum Sa. geltlót)lIlid)tt geltlefen fe!)n; in~tlU ,U xcnicalíum, 1)a6 mQilllbau jjfQUen. 'lEoppehinus, nld)t aUeill uen be; ~ ilmmer Irágt ben !Dtutf~en, détíchen ellel)t fel6ft I mit U6UillH enuiS~tlt
:0
Ungacn.
$)&
.o
'b
'b' 'Il
"~"·b°'iFi!"'C~bQf:,~:(>uCtoc°wW,-,,%O....,.i-,...;-ju"'COCt.u'i
Hogy Magyarországon a cigányok korábban gyakran végeztek-e hóhérmunkát, arról semmi bizonyosat és megalapozottat nem tudunk mondani. Lehetséges, hogy a régi, zavaros és nyugtalan időkben ilyesmire gyakran került sor. Manapság azonban már nem tudunk cigány hóhérról, egyetlenegyet kivéve, aki Kőzép-Szolnok megyében működik. Erdélyben ezzel szemben annál gyakoribbak lehettek, hiszen Toppeltinus nem csak a tényről magáról beszél teljes meggyőződéssel, hanem még a szerencsétlenségükre kivégzés és kínzás végett kezük közé került bűnösökkel való embertelenül kegyetlen bánásmódjukról is részletesen és kimerítően be-
számol."
79 Toppeltinus VI. fejezet, 58. oldal. "Akadnak köztük hitvány és elvetemült, még maguk a cigányok által is megvetett családok, akik közül egész Erdélyben a lehető legkegyetlenebb, legirgalmatlanabb, legfertelmesebb és leggonoszabb hóhérok kerülnek ki. Ezek a cigány hóhérok egy hihetetlen és sehol a keresztény világban nem ismert kinzásmódot vezettek be: A bűnvádi eljárásban elítélteket, és azokat a gonosztevőket, akik ellen nincs elegendő bizonyíték, átadják nekik. Ők azonnal tüzet raknak, fújtatókat hoznak, vígan járatják benne a szelet ki-be, közben kirakosgatják egyéb kinzóeszközeiket is, fogókat, vasvesszőket, vaslapokat, szurkos fáklyákat stb."
157
'er~~~)
r~Pre"'O''''
ftbet; fonbtrn !lud) rogar II~rt 9rau~ fame ullb,unmmfd>lId)e ill rt unb \lBtlft mit \1)llfittbatem, 'ble bd UnghId (>es l ttlJt, in í~re .panbe gdleftrt iU rorr. ~ell, ullljugef)m, unb lit 3U peini. gen, rtd)~ umfianblid} Ullb aullfu!lr. ltd) óefd)reióc~ -).
!Uuffcr aUen bitfen 6mltll Qltge~ Ct. fá!lWI1 .pQllt91~rungen "nb @3troerbell, fl ~aben bh i:íígeunec in 6iebenb4rgen il UIIIl in bem ~"nA', nod} etn gan, f) IUIterfd)letlwe1! @3tnm'óe, l\lehi/ee l\lir alll ba5 UÚI!Iid)/h Ullb bette \)or (111m 1) an(lcrn allf~()m t.lntlen. e;dúfl bit Q- oigeuner I bit fid} ba:Jlit in 6iebcl1~ [J "Ilr!)en befd)i\fti!JtII, roctben uns, (lIll ~ bit 6ejlm unrer bíefem molE, gefd)il; ~ert. ele ()abclI mit anbem "~II il>. fer !Jlation hlllCll Umgall9, unb rooUen bn{)er aud) Illd)t 5igelllJer {)eific.1l J ) , fonberll l!>t~fd)tn lino ill nnSflrifc!J1t eprad)e , Aranyos. .'), OPH (;!lolt>.
a
;'
tP ef
fammler. Ullb o6gleld) Mefe" e(nfAI.. tige molt, 6eV fetner fd)nlHen unb Iventg eintraglid)m iUr6eit, ft~t atm unb bűrftlg ilf; fo btttelt til bod) feb ren, unb fiie~1t nod} feltner; fOllbern arbeltet ,entroeber, menn (6 bie Self Hlau6et, bevm @}olbroafd)en, ober mad)f ~rógt, ~6fel unb 6d}l1uffdn. !IBd( nun blefe !Ur6ett lier ~jgeuntr, "amUd) ble @3olbroafd)ertV, eine l'oU belt bellen I unb !ugleld} fúr bea mU~1n bet! aUer~6d)f!ell !Uerarlumll 6e. trad)tlidJ if!, fo l\lirb ft! \lidleld)tD niemcnb I ale eine unnőQe une \ler. 9fbHdJc muefd)ro;ifllng anfe~en, IllenIl roir bier tine umfianblid)e !llefdJrei. bung bauen uníern gcebrteu ferren mit{)eílm merben • .:l)Dd)fold)ergef!a!t, bQg rolr nur dUiig unb ancin bíejtlli. gen ecn ber 6nd)e rooUen reom lalftn, ble l1idJt aUein bitfe Unterne{)mUIl9t11 mit !Uugell gefe{)ell ()Ilúen; fonoem S1I91dd) ale .!tennn im I6tanbt l\la_ ren, ein rid)t!ge$ Urtgel' babon lU
i
a
.D
"D ;~ . I
il
%il
.D
~
fautU.
") Tjopp:lt
:
cj'P.y!.
p. ;~. Habent
'.'
Ue6er bte IBolbi\l&fdJertl)ell III belu ,() Q}annot I biit ber f, f. .perr .pofrat9 D uen ~oc;iAn im "'ére 1769. mit be. ,.J v [onberm \jI elli fdrte !lleobad)tuIIBen angefieUet I une 6U lj}apier gebrad)t. .D (J ilBir rooUtU cen mu~~ug ballOn, fó rcie t\lir benfd6en In bee .perrn !lluB'
i.'b
ef'
aQD
a [.
.v
(J
pice impcxa
"iam incolune , iIIudi !ibi putant , fl vernacula Zigani compellentur, quoniam
** 6. ~~~~~~u~~l:!>~l~g~;~e~~\. i;':;fU~:~ Arany:(,~.
f ~.
aC ::;;' ._~
Ci
~
.''', '~'...;;;;:J~JX>
~. ( .•.•~ ....,
jd
er
aurilcg •• f. cfI. clami-
.
Ii II
·1
.:~s,..' v~,.~nt ..,_ ._, ,-... _. (1 :0:: ?~ "'0IJ9!5~'\'
p • Coi'9:_' __~
Minden már korábban felsorolt ipar és mesterség mellett az erdélyi és a bánáti cigányoknak van még egy, ezektől tökéletesen eltérő foglalkozásuk, amely szerintünk a leghasznosabb és a legjobb mind közül. Azok a cigányok, akik ezt a mesterséget Erdélyben űzik, állítólag e nép legkiválóbbjai. Népük többi tagjával egyáltalán nem közösködnek, és nem is cigányoknak, hanem Briischnek, vagy magyarul "aranyásznak", vagyis aranymosónak nevezik magukat. 80 És bár ez az egyszerű nép nehéz és alig kibírható munkája ellenére igen szegény és szűkölködő, mégis csak ritkán folyamodik kolduláshoz, s még ritkább an lopáshoz. Inkább dolgozik, vagy - ha az időjárás engedi - aranyat mos, vagy teknőket, kanalakat, tálakat váj. Mivel a cigányoknak ez a munkája, vagyis az aranymosás az egyik legjobb, ugyanakkor a legmagasabb Kincstár szempontjából a leghasznosabb tevékenység, nyilván senki nem akad, aki haszontalan és fölösleges kitérőnek tartja, ha itt átfogó leírását adjuk e mesterségnek Tisztelt Olvasónk számára. Ám oly módon, hogy kizárólag és egyedül annak a véleményét idézzük e dologgal kapcsolatban, aki nem csak saját szemével volt tanúja e munkálatoknak, hanem mint szakértő képes volt róla megfelelő ítéletet is alkotni. A bánáti aranymosókról Von Koczian császári és királyi udvari tanácsos 1769-ben különösen alapos megfigyeléseket tett és vetett papírra. Ebből szeretnénk egy kivonatot közölni itt, annak alapján, amit Von Born bányatanácsos úr publikált leveleiben." Ez tehát így szól:
80 Johannes Fridvalszky: Mineralogia. P. H. 2. §. Az aranyásásról. "Azok a cigányok, akik Erdélyben élnek, sértésnek veszik, ha cigánynak szólítják őket, mivel szerintük »aranyász«, azaz aranyásó a becsületes nevük." 81 Bánya-ügyi levelei a Temesvári Bánságban, Erdélyben, Felső- és Alsó-Magyarországon tett utazása alkalmával. 77. és 82. oldal.
159
"Az aranymosás a Bánátban valójában olyan tevékenység, amelyet - hogy úgy mondjam - kizárólag cigányokra bíznak. Rákényszerültem hát, hogy meglátogassam ezeket az embereket és bemutattassam magamnak munkamódszereiket, amelyeket e tevékenység közben használnak. A Néra folyó, amely Almás festői vidékén áramlik keresztül sok aranyt hordva magával, terveimnek pontosan megfelelt. Letelepedtem tehát Boschovicz falvában, hogy eltanuljam az aranymosás mesterségét néhány cigánytól, akiket ebben a legjáratosabbnak tartottak. Nem minden csodálat és elégedettség nélkül tapasztaltam, hogy néhány perc alatt, rendkivüli ügyességgel, mosóteknőjükkel mindig annyi valódi és tiszta aranyat állítanak elő, amennyi legalább egy pár garast ér. Ugyanekkor a már feldolgozott aranypor közt számos jelentős nagyságú rögöt is mutattak nekem, amelyek közt akadt néhány jókora borsó nagyságú is. Különös dolog keltette föl ekkor érdeklődésemet. Láttam ugyanis, hogy a cigányok az aranyat nem csak a folyó homokjából és iszapjából mossák, hanem a folyóparton, a szárazon, négy vagy még több lábnyi mélyen gödröket is ástak, amelyből valami agyagféleséget emeltek ki. Ebben aztán több volt az arany, mint a folyó homokjában magában. Ráadásul azzal a rendkívül különös adalékkal is szolgáltak, hogyannál több aranyat szoktak találni a folyóban, minél magasabb a vízállás, aszályos időszakban viszont, mikor a folyó megapad, kevesebbet, amint az akkori 1769-es esztendőben is történt - ezért látták tehát szükségesnek, hogya szárazföldön is feltárják az aranytartalmú helyeket. A cigányok effajta tevékenysége abból áll, hogy vesznek egyegy erdélyi öl (Lachter) hosszú és fél öl széles hársfadeszkát, amelynek a felső végén egy kis, tálformájú bemélyedés található. Ettől a bemélyedéstől kezdve a deszka 10-12 átlós, a mélyedésen is átfutó bemetszés sei avagy rovátkával van ellátva.
161
Ezt a deszkát rézsútosan állítják föl úgy, hogy a horizonttal 45 fokos szöget képezzen, majd az aranytartalmú homokot a felső bemélyedésbe szórják és erősen meglocsolják vízzel. A könnyebb homok ekkor alápereg a deszkán, a nehezebbet pedig kézzel simítják alá - ami ekkor a deszka bemetszéseiben vagy rovátkáiban fennmarad, azt vízzel egy hosszúkás teknőbe öblítik, végül szitásteknőre borítják, így nyerik ki tökéletesen tisztán a fennmaradó aranyat. Az egész munkát oly hanyagul végzik, hogy igen sok tiszta arany elvész, és ami még sajnálatosabb, a cigányok ekképpen csak a tiszta, a homoktól teljesen elkülönüIt aranyat nyerik ki, azt egyáltalán nem, amit még a "meddő" tartalmaz - ezt ugyanis elhajítják, noha valójában jócskán arany tartalmú, amint azt én részint nagyítóüveggel, részint puszta szemmel is megfigyelhettem." Eddig tartanak tehát Von Kotzian udvari tanácsos úr megfigyelései a bánáti aranymosásról. Ezzel szemben Franz Demscher császári és királyi bányamémök úr A bánáti aranymosás vizsgálata című munkájában'f a következőket olvashatjuk: "Bár első pillantásra úgy tűnik, hogya cigányok munkamódszere általában igen hanyag és figyelmetlen, valójában azonban teljesen szakszerű. A mindennapos gyakorlat ezt a népet olyan tapasztalattal látta el, amely nélkül más könnyen azt hihetné, hogy evvel az eljárással rengeteg a veszteség. Magam erről a következőképpen győződtem meg. Ha deszkájukon - amely 7 láb hosszú, 50-60 bemetszéssei van ellátva, és 18-20 fokos szögben áll a vízben - egy mosással végeznek, amelyhez általában 1520 teknő iszapot használnak föl, az eredményt három részre oszthatjuk. A 10-15 legfelső rovátkában található szinte mindig a legtöbb arany. A második szakaszon alig nyolcada a korábbinak, az utolsó 10-15 rovátkában pedig csak ritkán két-három szemcse. Átkutattam az elhajított feldolgozott iszapot is, ám aranynak alig némi nyomát találtam benne."
82 Von Born: Levelek. 88 oldal és kk.
163
Az erdélyi aranymosásról nem csak Fridvalszky.f hanem Von Bom84 bányatanácsos úr is leírást adott. Mivel az utóbbi igen rövid és világos, az ide vonatkozó részeket alább közöljük. A szöveg tehát így szól: "Minden erdélyi folyó, minden patak, sőt még minden olyan víz is, amelyet az esőzés hoz létre, egytől egyig aranyat hordoz. Mind közül azonban az Aranyos a legnemesebb: a helyi történetírók a Tagushoz és a Pactolushoz hasonlítják. Az aranymosók a folyam mentén élő románokon kívül főként cigányok. Adó fejében ezek az aranymosók évente néhány száz Piseth'" aranyat fizetnek be, kimosott aranyuk többi részét pedig fizetés ellenében a királyi beszedőhelyen adják le. Olyannyira ismerik azokat a helyeket, ahol eredményesen lehet aranyat mosni, amennyire csak lehetséges. Munkaeszközük egy ferde, két-három láb (Schuch) széles és 4-5 láb hosszú deszka, amely általában mindkét végén faszegéllyel van ellátva. Erre gyapjúrongyokat terítenek, majd a vízzel kevert aranyhomokot rászórják, hogy a finomabb por megrekedjen a rongyban. Ezt a rongyot azután egy vízzel teli edényben kimossák, majd a vízből egyfajta szitás teknőn ki szűrik az aranyszemcséket. Ha azonban durvább homok található a mosandó iszapkeverékben, a ferdén felállított deszka közepébe mély rovátkákat vésnek, hogy az alápergő apró kődarabkák fennakadjanak bennük. Utóbb átválogatják a kövecskéket, és kiválasztják közülük a többnyire tiszta aranyat tartalmazó darabokat." Mindez ideig elsősorban csak a férfiak mesterségeiről és foglalkozásairól szóltunk, itt az ideje tehát, hogya cigány népen belül a női nem sajátos tevékenységeire is sort kerítsünk és megvizsgáljuk, mit tesznek a cigányasszonyok a maguk s az övéik boldogulása és megélhetése érdeké-
Mineralogia Transylvaniae. II. rész, 2. §. Az aranymosásról. Bányászati tárgyú leveleiben. 14. levél, 134. oldal. 85 Piseth vagy Pisetum, adógaras, pénzvám - a spanyol peso szóból származó kifejezés, valószÍnűleg "pénz" szavunk őse. Súlyértéke változó volt, akadt, ahol "egynapi munkaegység" értelemben használták, másutt a márka 1/48-ad részével volt azonos. Kb. 4 grammnak felel meg [a ford.]. 83
84
165
S44
ge~tnfen, un~ lU fe~m I I\)Q6 bhfee fdner unll ber ednlgen !lll\l~lfllrt~ unb (frbQ1!ung &e!)trQge~ ~lu~ bern, n>d n>lr eben Ilon ben ~aujjlid)fn ~t. fd)áft€U gefagt baócn; lji bmite lU erfrbm / l\lit (eltell fl'd) biefe lIDeibn :-, flner 'lIrbeit, mit fedjttn €rnjl annefl; ' men / bit einige @iclbwQfd)erel)aUlh gmommm, \llobepo lIDeib un~ .Itiuber mit bern .plluj!)Qttr ~u91eid).pan~ an_ ~ legen, allfonjlen geld)ír!>et elj nur feJ~ ten, bali etne 31gCtlnnln dum , den ober eine mabe! ~ur ,'lItbtit er. ) greIfet, ober ill1lrme @ialollell Ilerfer. tlget, ynb nebenbe!)J ecm ro/anne /11 fdnun @iewtrbe JIU .íe .panb ge~et. IDiejenlgfll, blealit ibren rolQllnrrn iugle1d) ber roeuM funblg (inll, t!>un ium mUlJetl í!>rer ~amllle 1l0t \lie!en al1bern bie Ilorlbdllja(tejim IDlmfit. 3ur \jd.41rbcit taugen fie gaf \llen!g; tneem jie "416f!) aue ro?Qngel bet @ie. l\Jobn~dt unb Urbung , billb mIlbt, IIl1b bie Ium nlebtl'f4lUfIl matt unb fraftloe wftben) úÍlrrbaupt aber in allen unfibaftm lBHrld)tungetl unbh jianoig, trage unb fnul finb. (flnig, pfleg€U aud) mtt alren abgctrllgenen Jildbnn lU ~allbdn I ~ic fl.e nld)t 4Utin cn t~ree ~ldd)fIl, Tímoern aud) an all~ere !;cutlje abfeGen. ~icfe múlfen nun I \llie Jeid}t iU nad)ten, fold)e fevn / bit ecn IQm lCejlánblg: fflr un~ :l:rtut bmitG (>lnlág!i(\)e !pro. bm abgelc9d (Jabm I unb hfúr lU jlt1,t11 Im Etnnbe finb, \llCUIIl(Jem
'U
mo.
~8nbtn fold)t ~(tfbun8tn, ~Ie lU. \llc!lm ~unlíert oud) me(>r®u(btn am mlertQ dbtrjielgfll, oQne 'fonb tmll @idb IfllllertrQud n>cr.tn. ~od} finb berer nue ll:Ienlgt, bh fid) bQmU bt. jd)á(tlgcll f~nnen; ble m'clften- Iltr. fwwfnbtn t(Jf'e:S-eitmit unmiOcn (Jer. um(auffm unb bettdn, mil jltr)lm II 1mb betriegen, unb gel)m bm gQ~m (J !t49! ole dh nle~rtrQd)tI916 @ief/ubll, ~ Quf uner!aubten unb jll'liflid)en!IDeflcn. l.' . <:eo(d)e, bte fid) fúr !U3cf)rfagevin: nen auegfbcn (benIl bie ~Aunn tc, fd)Qftigtn fid) bamit nid)t)- woUm \)ot anbnu ell\lo&.Ium Ilorau$ l}Q~CII; gebell \)or , bajj [íe \\Jtrftid) <1116 !tgpp" r . ten Ijn!fAl1Tmm, una mtr ben llbei!lfU • glgfUnern in hiller !l3uwQnbfd}aft !fúnbm: fit rebdl aulfer i!Jrer eígwen, unb anbern 9(\l.1ó~lIlid)m '!?anbcefpra. d)m I 6U!l4etd}l)tut,fdj I wdd)e>! mun Iloa Iwt ~iefi!lfll 3tgeunern [elren bo, nt j ·1111& tf1 boljer nicl)l UliI\la!Jrfd}.ill' ~\ ltd}, baB biefe !ID~~rfn!lefinl1w, Ilon' ~m fogmal1ntm ~eutfct)ubtll~m;li< '\ geunern QU>!l'5ie6mbúrgell' ibrm Ur. Wrullg ~a:ben, Unb ficl}\)011ba !jetmllS nadl Ungarn, uucermertt 6htelllid)let. d)en. !IDae e6 abel' mit ibm !lill!ir. flIgm!) fúr etne ~twallbtnie' babt , unb wort lium ~tefe tbre Jtunjl ObH lC(enbwCrf, t!gentlid) ~elitljt" l\loUen \lltr tn bet ~o(ge ,eigtn, unb Ilor ~iee. mal, ee bev bern ~ewenben (alfeu, \ll(\\'! Ilon oem @)ell.1et{leuub ~anbtliterung I ber 31!Jeunef !>ertite gefagt worben ill.
f
ben. Abból, amit fentebb a házimunkákról mondtunk, már sejthető, hogy ezek az asszonyok milyen ritkán végeznek bármilyen munkát a kellő komolysággal, az egyaranymosást kivéve, amelynek során feleség és gyermek az apával együtt munkálkodik. Egyébként viszont ritkán fordul elő, hogy valamely cigányasszony rokkát vagy tűt fogjon a kezébe, vagy hímezzen, és emellett még segítsen férjének is a munkájában. Azok a cigány nők, akik férjükhöz hasonlóan zenével foglalkoznak, sokkal hasznosabb szolgálatot tesznek családjuknak, mint általában a többiek. A mezei munkára kevéssé alkalmasak, hiszen szokás és gyakorlat híján hamar belefáradnak, majd' össze esnek kimerültségükben és teljesen kifulladnak, ám általában véve is a komoly tevékenységekhez hiányzik belőlük a kitartás, túl tunyák és lusták ehhez. Akad köztük, aki ócska és viseltes ruhákkal házal, amelyeket nem csak a maga fajtájúaknak, hanem másoknak is árusít. Ezek a kereskedők, mint könnyen belátható, olyan személyek, akik megbízhatóságból és becsületből már korábban kiállták a kellő próbát és így alkalmasak arra, hogy néha száz vagy még több gulden értékű ruhákat is, akár zálog és pénzbeli biztosíték nélkül is rájuk bízzanak. Ám a cigányasszonyok közül csak kevesen foglalkozhatnak ilyesmivel, a többség haszontalan csavargással, koldulással, lopással és csalással tölti idejét és egész álló nap, mint valami alja banda, törvénytelen és bűnös utakon jár. Azok, akik jósnőnek adják ki magukat (a férfiak ugyanis nem foglalkoznak ilyesmivel), többre tartják magukat a többieknél. Azt állítják, hogy ők valóban Egyiptomból származnak és semmi közük a többi cigányhoz. Saját anyanyelvükön és az adott vidéken használt többi nyelven kívül németül is beszélnek - ami pedig az itteni cigányokra alig jellemző -, ezért aztán eléggé valószínű, hogy ezek a jósnők az úgynevezett erdélyi németajkú cigányoktói erednek és onnét lopóztak át észrevétlenül Magyarországra. Hogy azután miként áll a helyzet jósmesterségükkel és valójában miben is áll e tudományuk vagy szemfényvesztésük, arról majd később szólunk, ezúttal pedig beérjük avval, amit a cigány mesterségekről és foglalkozásokról eddig mondtunk.
167
A cigányok külalakjáról és testi jellemzőiről E nép külleméről és testi sajátságairól minden szerző, aki csak említést tesz róluk, éppen olyan sötét képet fest, mint jelleméről, és kizárólag a legellenszenvesebb színekkel írja le őket. Még Toppeltinus is hasonlóképpen ítél,86 mikor kijelenti, hogy asszonyaik rondák, és hogya cigány faj kivétel nélkül természetes fekete bőrszíne miatt olyan csúf, hogy Erdély valamennyi lakosa iszonyodik tőlük és soha semmilyen érintkezésre nem méltatja őket. E kijelentés valóban elfogadható, ha az ember csupán érzékszerveire hagyatkozik ítéletében, hiszen egy rosszul táplált, a kellő gondoskodást teljesen nélkülöző, nyomorúságos és mocskos öltözetű test, amelyet ráadásul idétlen gesztikulálás is torzít, olyasvalaki számára, aki még nincs hozzászokva, hogy hasonló képet érzelemmentesen szemlélj en, első látásra csakis undorítónak és visszatetszőnek tűnhet. Ám ha meggondoljuk, hogy egy emberi test lényegi szépsége - ha az ész szabályai szerint szemléljük - nem színében, öltözetében és egyéb hasonló esetleges járulékaiban, hanem sokkal inkább szabályos mozgáskészségében, egészségében, illetve tagjainak megfelelő, egymáshoz való arányában és egy-
86 Toppeltinus: Origines et occasus Transylvaniae. VII. fejezet, 56. oldal. "Mivel asszonyaik igen csúf ak, s egész nemük természettől fogva undorítóan fekete, az erdélyi népek igencsak lenézik és megvetik, és soha semmilyen barátkozásra vagy közeledésre nem méltatják őket."
169
mással való összhangjában rejlik, bizony aligha mondhatjuk, hogy egy cigány külleme önmagában és egyedileg szemlélve, természettől fogva csúf vagy visszataszító volna. Elképesztően ritkán látni ugyanis béna, vak, púpos vagy egyéb testi hibás fogyatékost közöttük. Szinte mindnyájuk tagjai egészségesek, mozgékonyak, egyenesek és formásak. Arcberendezésük minden más emberrel közös vonása, hogy egyikük így, a másikuk meg úgy néz ki, egyikükben sem fedezhető azonban föl valami szokatlan vagy rendkívüli vonás. Akadnak ráadásul köztük - nők s férfiak közt egyarántolyan arcok, amelyek vonásain semmi kivetnivalót nem lelhetni, sőt amelyek egyenest szépnek lennének nevezhetők, ha a hozzávaló testet többször tisztogatnák és tisztán tartanák. Pont ugyanez a helyzet a termetükkel is, akadnak magas és szép szál emberek is köztük, de akadnak alacsonyak és aprók is, többségük azonban középtermetű, viszont szinte mindegyikük jókötésű és egészséges alkatú, és gyors mozgásra alkalmas lábakkal van megáldva. Ez utóbbiról akkor bizonyosodhatunk meg, ha valami lopott holmival kell menekülniök: ilyenkor olyan sebesen szedik a lábukat, hogy nincs ember, aki utolérné őket. És ez nem is csoda, hiszen sem ruha, sem fölös zsírpárna és súly nem akadályozza nyilvánvalóan könnyű és mozgékony csontjaikat a futásban és nem gátolja őket a menekülésben. Soha, vagy csak igen ritkán láthatunk pocakos vagy háj as cigányt, inkább közepesen soványak vagy pedig nyomorúságos táplálékaik és életmódjuk miatt igen ványadtak és kiéhezettek. Fejüket borító fekete és göndör hajuk és hófehér, elefántcsonthoz hasonlatos fogazatuk díszére válik testüknek. 87 Bőrük túlságosan barna vagy még inkább sárgásfekete színe némileg elcsúfitja őket, ám bőrszínük is - már amennyiben az ilyen bőrszín egyáltalán rondának vagy csúfnak nevezhető - minden valószínűség szerint szintén inkább neveltetésüknek és életmódjuknak köszönhető, mint testük természetének. Hiszen a bőr - még ha eredendően finom és érzékeny is - hogyan tarthatná meg eredeti formáját és szépségét, ha egyszer a gyermeknek születésétől fogva szinte állandóan mocsokban, porban, füst-
87 Nem teljesen megalapozatlan az, amit egyesek hangoztatnak, mármint hogy a cigányoknak azért marad fehér a foguk, mert ritkán rontják meleg étellel és itallal.
171
-. .. -, . ••~o4:i"':"'uoGnc;-''o·=\i0°-a-.l~'n;J°cP:::t=:oáac•• C!cJ%°'f, - . . .35[ Jtlnber mit efnet \S!llbe fd)~ifrfll/ úm _ tOéíi t!lnn; tim wle 1IId ",eniger wáre ,)
'b
I
fie red)t fd]rl1ari &U m!ld]f11~ l'DfII.nbie: weber l)ermittdj1 b16 !maf: fer_, .!lod] ~urd! Umllled]6lung be~ !IDáfd)e-unb tlelbult9, ftinen Jt6rp{r ill reilltgen nnb felu IU- erbalten fid) b~mlÍ~et?lWie foU ba ,nid]t ilie {lllut dne6 fold}eIlSh~rp~r,fd]muvlg refrb,n, unb bet 9411" €llenfd] ecfel(lungtr f ben (Ie ofrlel)ben mdlfen, 4Uf 0ejtalt if)wl JtíSrper~ bev? Iti ee \'Do~1m6gllc!} iU Ilebmkn, boli etn tf)ierífd)er ~ól'p(r (ee fel) Oenn burd) ~ eUt 'lBunbtrl'Dtrt) bt!) ber dellbefleq !8n.pf{cguU;l., In feiuer mr! fd]611unb \'Dol)lgt(1alt H~
m4n blefei uerm6gfllb ~IIt~ulI, l'Dmn milli einen a'igeuner In feiner lort,tIl 3ugenb DberJtlnb6eit, aue feineml!lenb ~mluer!lie / unb fogleld] Illobl jU-~{(. ben anfíellgt? @jenug! ibr Jt&lrper 1(1 be!> aUem bem gefunb / /fart, ball: er~art, uull jU l!rtraguÍlg 'bee {>un: g~rj un. ~eit: \Sie lIe6m bit lll3arme / unb IIQen bll' ~er audi 'Im lIebtien ober Uegm ~ag ~ unb !nad)t cf!>m ~euet; fie fiUDaber :': _ ~Qgegm and) It1lebtfUllI Im \Stanbt /' mit ,un&.:bccftm {laupt, ill etnem &tr. rl1fenen {)embe, o~er mit etnem aItenijeQen lilit llo11'bet- einen 6eite -lie. ~ecft / in oem bártejten jlrojl unb Jtálte \)011(inem !:Iotfe in ba~ cnbere lU fpa' límn, obIIt bem 9(tíngti'tn .pujten, J i'aI9ar, óber eine anbere tlnpa!i'IId), Li felr, 1)011ber f8erf«ltung lU tmpfillt>en. f.l' !:lilii enrli~ bie @jejlalt btr 3'igeus G" Ilet ni~t bit aUtrbóIiIid]j1f unl> abI 1:
tPIl
~~~~etn l!fute Ilon dntr cnbern !nation in ~e lletlie6en, mit 16mn fid) ,llerebUcf)en, D uno fob
ru~f8oJt,
cr
,U
f.
(!u
, ~::::~~e~I:I~llrCl~:~r 1~~j;eb~~:~lt:~O~;~~ r~::~~~~eo~!) be!~~f~!~o~:.f
uue orbcmhc!} 9dleibet ffpn. lman i)at cbnepln \"ttá;e, f"lt1o~1ullter Cen (1, lmu/ifa.nten, a~e aud) unter crnen, ble lj fhi)!u orbflllhcf)cn Jtrle~tlbfenflm 6e. (J qurmen 1ll0(!tIl/ foldje I bmn funft un,o @)efcf)led}tman Qu6 (brrr .-1) auff,tUd)cn @)efra!t,\'Dell [ie bcrcite In -ÍJ tine Drbllun!l g~brad)t roor~eu' fillll, entlllebn' fdJnlU, obit gor llId)t m".
eP
.per_
tP-
~~~"
•.•
·-i ·····tO~~~ •..:Jt~ O· "-' """'" ....,. "-' UU
~I-"\
J <
cr
~
%~J-> ~
..-.\-,~/Yi;;I::;I-i' .~ c3..- _ •.••
C
ben és hamuban, a napon és a szabad ég alatt kell henteregnie és tartózkodnia? Pláne ha egyesek - ahogy már fentebb említettük - újszülött csecsemőiket valami kenőccsel is bekenik, hogy szép fekete legyen? Ha ez a nép sem vízzel, sem fehérnemű- és ruhaváltással nem próbálja megtisztítani és tisztán tartani a testét? Az efféle test bőre ugyan hogyan ne volna mocskos és hogyan ne lenne az egész ember undorító és visszatetsző? És - végtére is - nyomorúságos életmódjuk, rossz táplálkozásuk és az éhség, amelyet oly gyakran kell kiállniok, vajon lehetne-e hatástalan testük küllemére? Gondolhatjuk-e azt, hogy egy állati test a legnyomorúságosabb életkörülmények közt a maga nemében szép és jó formájú maradhat? Valóságos csoda lenne ez! Ha azonban egy cigánygyermeket kiemelünk eltorzult anyja öléből és jó bánásmódban részesítjük, ha teste kellő gondoskodásban részesül és ha lelkét is kora ifjúságától emberségre próbáljuk nevelni, bizonyára azt tapasztaljuk majd, hogy a természet a legcsekélyebb hibával sem sújtja őt. Némileg barnás bőrszíne egyáltalán nem csúfitaná el, sőt származását sem árulná el, ehhez csupán jólneveltnek és jólöltözöttnek kellene lennie. Egyébként is, mind a zenészek, mind pedig azok közt, akik szabályos katonai szolgálatot teljesítenek, jócskán akad olyan, akinek származását és faját külleméből- minthogy korábban ráncba szedték - vagy csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehetséges immár kitalálni. Még mennyivel kevésbé lehetne kitalálni az ilyesmit, ha a cigányt zsenge ifjúságától vagy gyermekségétől fogva kiemelnénk nyomorából és jó nevelésben részesítenénk! De elég ebből ennyi. Testük általában egészséges, erős, munkabíró és az éhség és minden megpróbáltatás elviselésére tökéletesen alkalmas és képes. Sem a meleg, sem a hideg nem fog ki rajtuk, hiszen e hatások még akkor sem árthatnak egészségüknek, ha hirtelen váltakoznak is. A meleget szeretik, ezért legszívesebben éjjel-nappal a tűznél ülnek vagy hevernek, ugyanakkor arra is képesek, hogy fedetlen fővel, egy szál rongyos ingben, vagy valami, csupán fél oldalukat takaró ócska rongyba bugyolálva a legkeményebb fagyban és hidegben bandukoljanak egyik faluból a másikba anélkül, hogy
173
megfáznának és kehesek, náthásak lennének, illetve egyéb kórságba esnének. Végül: az, hogy a cigányok külleme nem éppen a legcsúfabb és legvisszataszítóbb, avval is bizonyítható, hogy másnemzetiségű emberek olykor beléjük szeretnek, összeházasodnak velük, sőt közibük is állnak. Ha ez a nép küllemét tekintve valóban olyan különleges és csúf lenne, ki ne gondolná meg kétszer is, hogy ilyen szoros kapcsolatba lépjen velük? Nem kevés példa és bizonyíték akad ugyanis arra, hogy hasonló esetekre nem csak a régi időkben került sor, hanem manapság is gyakran előfordul ilyesmi. Egy régi kéziratban, amelyben Szepes megye leírása olvasható, a cipszer lakosság leírásánál egyebek közt a következőket is olvashatjuk: "Abban az időben számos céda nőszemély és lengyel Iányka'f adta magát össze acigányokkal, s vette át szokásaikat és életmódjukat/'V Igaz, itt csak alantas és szabados erkölcsű, bűnben fetrengő és a bűn útján tévelygő asszony személyekről esik szó. Megesett azonban törvényesen, szabályosan és tisztes rendben is ilyesmi, különösen Bihar megyében, Debrecen környékén - ahol a cigányok igen erkölcsösek és olykor igen jómódúak is -, hogy magyar nemzetiségű menyecskék szüleik beleegyezésével mentek cigányemberhez feleségül. Más helyütt pedig némely férfibolond és féleszű parasztlánykák nem sokat teketóriáznak, és csak hogy férfit szerezzenek maguknak, a legalantasabb cigánykaravánhoz is hozzácsapódnak és családjuk megvetése közepett, s tőle teljesen elszakadva képesek e szörnyű csőcselék közt éldegélni. A tapasztalat azonban azt is világosan megmutatja, hogy az effajta újdonsült cigányasszonyok néhány év múltán nem csak nyelvükben és viselkedésükben, hanem küllemükben és bőrszínükben is teljesen azonosulnak a többi cigánnyal, ami ismét csak egyértelműen bizonyítja, milyen fontos szerepet játszik az életmód e mocskos nép küllemének kialakításában.
88 .Lengyelke'', vagy .Jengyel lányka", ugyanaz, mint Oroszországban volt a .magyarka", vagyis prostituált [a ford.]. 89 Kézirat: "Ezekhez a cigányokhoz a mi időnkben gyakran szegődiek-romlott erkölcsű nőszemélyek és lengyel leánykák, akik átvették a cigányok megszokott életmódját és szokásait is."
175
A cigányok lelki alkatáról Vegyük szemügyre ismét - hiszen így méltányos - e nép zömét! Bizony nem sok jót mondhatunk el jellemalkatáról annak alapján, amennyit viselkedésével a mai napig elárult belőle. Magatartásukban ugyanis szinte semmilyen erény nem nyilvánul meg, annál több a bűn. Általános és közismert bűnük, amely leginkább uralkodik köztük, a lopás és a csalás. Úgy tűnik, mintha természetes hajlamuk lenne erre, ám ez nem is csoda, hiszen gyermekségüktől fogva arra tanítják őket, hogy állandóan e gazságot gyakorolják. Mindenütt, ahol a régi időkben csak megfordultak, mindenféleképpen leplezni igyekeztek ravasz húzásaikat, így aztán egész addig űzték sikerrel mesterségüket, amíg az emberek saját kárukból és bajukból tanulva rá nem jöttek, miben mesterkednek és le nem leplezték trükkjeiket. Ludovicus Antonius Muratori írja a következőket'" "Akkoriban, mikor a cigányok 1422-ben Bolognába érkeztek és ott Andreas királyukkal
90 Historia Miscellanea Bononiensis. Torni XVIII rerum Itali carum ad annum Christi 1422. "Settero in Bologna quindieci giorni. In quel ternpo rnolta gente andava a vederli per rispetto della Moglie del Duca, che sapera indovinare, e dir quello, che avea al presente, e quanti figliuoli etc. E quando alcuni vi andavano, di que pochi, che volevano far indovinare de loro fatti, pochi vi andavano, che loro non rubassero la borsa, o non tagliassero il tessuto alle fernine. Anche andavano le fernine loro, per la citta, a sei ea otto insieme. Entravano nelle case de Cittadini, e davano loro ciance. Alcuna di quelle fisiccava sotto que Ilo, que poteva avere. Anche andevano nelle botteghe, rnostrando di voler cornperare alcuna co sa, e una, di loro rubava, etc."
177
•.cte~~"'o'""o"'c~Oce.P.eF',:.,Oc°t::i'·'oPe.,Q.J"'~.,· D
359 .~
@;etutitQj~Qrafter I belt fie tn I~re~ bati baiUtual a(6 ble l'igeunet: itu 3a6. '. tI' i2htjfúf)fUUg Iloc!) bi6 olefe 6tUll0 óe' re J 4Z2. nac!) lSonoriien llefctututn r !)allll,ten, ntd)t ~jel lóblid}e6 fagen 11IIlfell1 UIlO fid} bafdófl tuit i!)rem . ( ~ f6llnm. ~afi gar tcine ~ugellb ullb jfó!lig Znbre,;s 15 tage la~g. a~fge. ~ etne í>)lenge Ilon ~afiern ojfenóa~rell !)alten, rcCt(ltenb frle(er SeU Illele6. i. ) ; fie in I~rem g41lim mer~alten. ~hl mol! baQ!ll getomtum fejl; befollber6 {J aUgetueine6 unb btfallnte$ 2afierf,rce(, lt1egen oer {>ert~glllll} uOllrcdd)er fie tbe6.'Illlfet í(lnm am melfiell ~tl'qd)et, fid} l'Ca~rfagtn he1im. Unb menn ei> . ~ . [1 ill baG €)ttplen, uno ~m:ú.gen. (f" nige I>llJgegallgell lt1artil i M!i fie jid) € .(., fd}eínet, al6 rcaren fie gleld)fam ilon l'CoUten l'CaQrfagen .Iaffm úber tl)r matu'r baiu attfgelegt; Ullb e6 Ifl alfe!) ~!iun, fo finb rcenigc !)Im\'eggegangen, , feill ll.ílun~H, nac!)betu fie Ilon jfinb. ba~ fiel(men lIic!)t ben lSelt>bmtel ge. f.l !)rit au ba~u gelritet., fid) óejiánbíB .jfo~ICIII ober benen íllidbern efl\H\1'l 1) (. III Mefer Unar-t tí6ell. WamtQalbtn, ilon ívrun @)eronnbrceggefc!}uiUm Qát; il, : -tilo -fie fic!) Ilud} in Nil ~\lrmaUgen tttl. ~1I;f) 'jInb I~re roJel&er lu berD SeHen blnrceRbeten I \ler~ud]ten ~e, {3tabt 6erutugefirítben. ,'u fcdJ6 3" adJtt ( . . unter afler~anb morroanb,l~tt ltffige lUit einanber, unb glfngen !)intln tn . 6treidJt 1l1l6311ftivren,une !)aben 19rt bit {Jáufer !>er !Stirge\' I unb bnben lie jfnnfi mit SlltCm ~.ottgQn9 fo lang aufgeQalten mit IQfetu @efc!)ltláie UIII> ~ !letrleben, IH6 .man mit ffinem \5d)a<í.jJotfeu ,ba benn tuQIl(f)e ilon· 19n~n. ben uno mad)tvctl bintef illU @)riffe \.lerliedten, 1\1<16lie trgreífen foltnten. l) gefommtn I UIlI> biefclbe eIItbedet {;lat. illud) fint>fic in bíe jf!lufmallnGbuben. ~ LII'il.ov. Anton Muratori :) bcddJttt: l>flleillgegal1gell, bcbeu'tenb, al6 roiH< U ten jie etrcaG faltftlt, ttJal>ren~ t>effm D fid) tine 1.1011 t9nm mit 6tep!en abge », In Hilloda MjfcdJa Bononienű Tom, gebell ba.t• ilius blefet mad)tld)t. 'ú,' í XVIII. rerum l'ali,arwn, ad annum bella nun bcutI!d) gen ug , l\1i~ IIlilg : , Chri/li 142 • Sereere rn Bologna qumG fl H' -e . • .' dieci tiocni. ' In qucl tempo motta gente, tIC a e" ttn.iutllbe(n l'olffen, UI1\I()nn- \ • \ andan a vedcrli pez rifpe,,,, dclla Mo. J8i/rug une :Dlebjia91 lIac!) ílliunfcij,,· ! glie del Duca , che fapcra indo.-i""r.,. au,6!uftí~rell. ;oa$ befie ip IIod) baB', ( : d1r quello , che avca al prefente , c . " I . i quanti Jigliuoli &:c. - - E quando alcuni tJtefe !eute, 6c!) aUer tbrer l!1!1 nn~ f lJ ví i\Ildanno, di que pechi , c~e vol<: !ö05gett, ble lie befi~cl1 t Ilon malaC i vano Eár Indevinere de loro fatb pochi ft{}t furcf)tfam unt> blQbe finb ilJ3tir.) ,r vr audavano , che loro non rub ••ffcro • la bor la o non tagliaffero il reüure alle bm pe \)on m~ntben Unterllc~mul1gen jemíne, Anche a~~':,ano Ic. fem ine 10- niá)t burd,l bie ~urc!)t !urticfgt~altcn ., ! -"0, per 1& Citra , a fet c a otto inficme, ll' [ e fi"~ .. ; Entravano nelle cafe dc' Cittadini c mer tn, .0I"ur~cn IC uej) tyHl' gloBen ". ) davanc Ioro ciance, Alcuna d.i q;.elle· .!ncigullg Ium, ji/fiten I I)oc!) meVrercc. fijiocava fotto qucllo , che poteva av er c, unb ~eft ~401íc!)ere ~f)at~t1 (1It6tióen' tI_ Anche andevano neíle borteghe , ma. .? fi~ando -
eP
S'
.t
r
tr
"') 1'b
'h
tr
J
1
1
atP
v
••. -rc·ot-~~~"~%:R:~"';.1~
..----~~"'j':'~(""~~~J"-''wl''·~'''''-rc~~-···'t~.
'.
15 napon át időztek, nagy tömeg gyűlt össze a látásukra, különösen a hercegnő miatt, akivel az emberek jósoltatni szerettek volna maguknak. Azok közül, akik felkeresték, hogy jósoltassanak maguknak a sorsukról, kevesen távoztak anélkül, hogy el ne lopták volna az erszényüket, vagy asszonyaik ruhájáróile ne nyestek volna egyet s mást. A cigányok asszonyai hatan-nyolcan végigjárták a várost, bementek a polgárok házaiba, lefoglalták őket fecsegésükkel és pletykáikkal, eközben pedig egyikük elemelte, amit csak ért. A boltokba is bementek, úgy téve, mintha valamit vásárolni akarnának, közben pedig egyikük lopkodott." Ebből a híradásból eléggé egyértelműen kiviláglik, milyen ravaszul el tudták vonni az emberek figyelmét, hogy csalásaikat és lopásaikat kedvük szerint végrehajthassák közben. Szerencsére azonban ezek az emberek, minden ravaszságuk és aljasságuk ellenére, természettől fogva igen félénkek és együgyűek. Hiszen ha némely cselekedettől nem tartaná vissza őket a félelem, nagy tolvajhajlamukban még többet lopnának és még sokkal rútabb tetteket vinnének végbe, emiatt azonban ritkán van bátorságuk nagy kockázatú vállalkozásokba kezdeni. Ezért indulnak ritkán éjjel fosztogatni, mint a többi tolvaj, inkább fényes nappal surrannak be a házakba és az udvarokba, s azonnal kereket oldanak, mihelyt sikerül valamit megkaparintaniok. Efféle húzásaik gyakran járnak sikerrel, különösen, ha a lakók éppen házimunkáikba mélyednek és eszükbe se jut, hogy meglophatják őket, vagy pedig bizonyos munkák végett éppen a földeken, lakásuktól távol kell tartózkodniok.
179
Ha viszont egy ilyen ravasz tolvajt várakozása ellenére tetten érnek, mindenféle kihallgatás nélkül azonnal, alaposan elnáspángolják, hacsak időben meg nem képes lépni. A veréssel azonban nem sokat törődnek, csak túléljék, a szégyen pedig még kevésbé izgatja őket, vagyis az ütlegek hatására sem válnak jobbakká, hamar elfeledkeznek az egészről és örülnek, ha elevenen kerülnek ki az ügyből, hiszen az életet éppen annyira, sőt talán még jobban szeretik, mint a többi ember. Ennél fogva nem egykönnyen követnek el gyilkosságot, útonállást vagy olyan tolvajlást, ami akasztófára juttathatná őket, inkább csak apróságokat emelnek el és inkább mindig másutt lopkodnak és gyakran, mintsem hogy - mint vélik - valami feltűnő rablás és lopás miatt a nyakukat törjék. Ennek ellenére közöttük is akad néhány olyan gonosztevő, aki bandába verődik és elég vakmerő ahhoz, hogy gyilkosságot, templomrablást és más nagyobb bűntényt kövessen el. Ezért nem keveset ítéltek már bitóra és kerékbetörésre közülük - igaz, az efféle rablók és gyilkosok száma mégsem oly nagy a cigányok közt, mint az egyébként egy ilyen romlott és tolvajláshoz szokott népnél elvárhatnánk." Ahogyan egyetlen lopási alkalmat sem hagynának ki, csalni is gátlástalanul szoktak, amikor és ahol csak tudnak. Mivel azonban e szégyenletes tulajdonságuk mindenfelé közmondásos és közismert, mindenki, aki csak kapcsolatba kerül velük, elővigyázatosan és óvatosan szokott eljárni, ezért aztán csalásuk csak ritkán, legföljebb lócsere vagy olyan üzletfél esetén szokott sikerrel járni, aki a velük való bánásmódban még nem eléggé jártas. Az, hogy egymással szemben tán becsületesebbek és egyenesebb ek volnának, nem csupán erősen kétséges, hanem a tapasztalat is azt bizonyítja, hogy egyik cigány a másikát éppen úgy meglopja és becsapja, mint a más nemzetbélit.
91 Ezt az állításunkat avval is bizonyíthatjuk, amit a Sammlung von Natur- und Medizigeschichie a magyarországi cigányokról és életmódjukról mond, mikor azt írja: "Senkit nem bántanak, legföljebb vasat lopnak, ezért aztán nincs biztonságban tőlük még az akasztófa szege és lánca sem."
181
373 Pendel, m. b cr untere tl)dl dlle~ \!r(\u~
tlne,merráumbuMg fe!), elllm tl}rficijfR roIann, elllen i'igeullcr AUnennen. *)
i
en5immee -1}cmbc~I ber gemeiniglid} 1,1011grQtierer !!einlvonb al~ ber obe= re ill. mOlli UIIgarifcijtll: Pendel, ~It ",al)rt \f6rbeglcrbe fcijdlld aU6 bem ~H,en biefe6 molfe gan; IInb etn m3ti~tr~ullb. Padel, fil, eine ~fÚ!f, artbeutfd) qJfu< gdr tHrliaílllef tU fCPIlf iit~Qbtl1 IVes bd. Pedelass féng, tropfnag fc!)n, ber etneu laegrllf nO~ tllle \fmpPIII perrnadere, bUIIg bOl,1llll. Unb olig!e!dl \fbre une Pohl, m, eín \pfa!)l, IIlcbtrf. \pal, ba= 6cijllnbe liep í6nen !\lenig ~inbrucf ecn fommt ba6 3dtIVort: upöhlen l)at I fo 6t/illm fie bennocij lie!>aUer ( anpfM,Ctn ) mit íJlabdn, eber ma. (Ortr 91iebtrtr:Ocijtlgfeit, ~Ilfll ttcijf geln Ilnbeftl'll. lacl)erli<9!11unb narrifd)cn ,Qocijmutl), prodeln , v. plaubmi, Geprodel, n, bali elim bcrfdlie "bm :ltelpiutl ••.•) @lcplauber, @lelegtnl)eitgab su fagen; bajj fd)IVtf. licij tine mation unrer nem .plmllld elOie $ortfcl3un!l forge.) ff9n mJcI)te, bit einen gr6gmn Gtol, befaffe, benn blefe. Gie ltgtn ben. fel ben mdJl babllrd} cn ben S:llg; ~enn fit (tn ~Ieib, toeldjc5 4ie fitt etll1a6 fd)onetl I)alfen, an tbrem 'fdbe ~Qóen I unb bamit fn jiol, etn6ertrets ten fónnen- I al6 \'Cenn il)re Gd)6n6t1t une \JlNdlt ber galIJen ro3dt in bie ~Oll eem $emlltbsfi;ra\:tec lllugm fide, Unti gefryt, eín ./Illd) ~er aigeune" feiner ~rt IVo~lgtfldbfter oigeuner belommt '''fgCl! ;Diebftab! ober' anoereu IDer&red)m anf ~tfentll~em ro?arfte 6c1)lágt; une ben Gtaubótfm, fo h\ffet cr nur fo lallÍle l,1onfrinem Gtols uub .pod)nrutb nacl) I ahI bit €>trdft, unb bIr barnit l,1erfnúpfte é':icijmefj am
.--------------------
Csalásaik és tolvajlásaik miatt folyton hazudozniok kell, hiszen hol találhatni olyan csalót, aki igazat mondana, vagy olyan tolvajt, aki szó nélkül beismemé tettét? Ígérgetéseiknek semmi hitele nincs, hiszen ritkán mondanak igazat, adott szavukat pedig még ritkábban tartják meg. Épp emiatt szokás mifelénk a hazudozót és csalót egyetlen szóval "cigánynak" nevezni. Toppeltinus is kétségtelenül erre utal, mikor azt mondja, hogy nagy sértés, ha egy becsületes embert cigánynak titulálnak.F A valódi tisztesség úgy látszik e nép szívéből teljesen kiveszett: sem fogalmuk nincs róla, sem érzékük hozzá. Míg azonban a becsület és a szégyen nem nyom náluk sokat a latban, minden aljasságuk ellenére valamiféle, alapjában nevetséges és hóbortos büszkeség jellemző rájuk. Éppen erre kívánt utalni Kelpius, mikor kijelentette.P hogy "alig található e világon a cigánynál büszkébb nemzet." Általában e büszkeség abban nyilvánul meg, ha általuk szépnek tartott ruhát ölthetnek magukra és benne oly büszkén feszíthetnek, mintha az egész világ csak az ő szépségükben és ragyogásukban gyönyörködne. Ha pedig egy a maga ízlése szerint jólöltözött cigányt botoznak vagy seprüznek meg nyilvánosan lopás vagy egyéb bűn miatt, csak addig enged gőgj éből és büszkeségéből, amíg a büntetés és a vele járó testi fájdalom tart, mihelyt azonban vége, elfeledkezik szégyenéről, és továbbra is peckesen jár fel-alá. Ám tud a cigány azért alázatos és tisztelettudó is lenni, ha szorult helyzetbe és mások hatalmába kerül: ilyenkor térdre borul, megindítóan könyörög, mindent megígér az ég egy világon, ám ha egyszer biztonságban érzi magát és látja, hogy mihelyt veszély fenyegeti, biztonságban elfuthat és ellenségétől ekképpen elmenekülhet, kinyílik a csipája és megint szégyentelenül gyalázkodik és káromkodik.
92 VI. fejezet, 59. oldal. "Gyűlölt nevükkel felindulásból szokták sértegetni a becsületes embereke!." 93 De natalibus Saxonum Transylvaniae. II. fejezet, 14.§, C. jegyzet: "Nincs büszkébb nemzet a cigánynál a nap alatt."
183
E nép rendkívül kakaskodós és veszekedős, ritkán találni köztük, aki nem lármázna, civakodna, óbégatna, Egy pohárka pálinka mellett egykettőre összekapnak, és mihelyt valamin felhergelik magukat, akár a kocsma előtt is borzasztó csődületet képesek támasztanai. Ám alig hihető, hogy valóban olyan haragosak és bosszúszomjasak, amilyennek az ilyen összecsapás során mutatják magukat, ennél sokkal valószínűbb, hogy dulakodásaiknak és csetepatéiknak is bolond gőgjük a valódi forrása és indoka. Bátorságukat és képzelt vitézségüket ekképpen szeretik ugyanis fitogtatni a népek előtt. Ha egyébként az egész színjátékot alaposabban megvizsgáljuk, hamar lelepleződik ám ez a szándékuk. Ritkán kapnak össze a kunyhóikban, itt ugyanis többnyire nyugton hevernek, inkább a nyílt utcán vagy a kocsmák előtt szeretnek hirigelni, ahol nagy tömeg néző veszi őket körül. Ilyenkor ádázul üvöltenek, leköpik egymást, dorong ot, furkó st ragadnak, csépelik és szabdalják maguk körül a levegőt, porral és földdel dobálóznak, hol egymás felé ugranak, hol meg vissza, közben félelmetesen fenyegetik és átkozzák egymást. Az asszonyok sikítanak, erővel vonszolják odébb urukat a harctérről, ám ők kitépik magukat karjaikból és megint egymásnak esnek, a gyerekek pedig mindeközben szívszaggatóan üvöltenek. Csakhogy mindeme hatalmas színjáték ellenére sem tesznek kárt soha egymásban. Nincs ilyenkor véres fej, seb, törött csont, csak elvétve esik meg, hogy egyik a másikának egyébként is szakadt ingét teljesen letépi a testéről. Ha aztán végül kellőképpen kiüvöltözték és kitombolták magukat - feltéve, ha közben el nem kergette őket valaki - maguk vetnek véget az előadásnak, a tömeg feloszlik, az ellenfelek pedig oly büszkén távoznak a szintérről; mintha valami hatalmas hőstettet vittek volna végbe. A részegességre és iszákosságra a cigányok általában igen hajlamosak, csak pénzeszközeik hiánya szab határt annak, hogy e bűnt olyan gyakran és sűrűn gyakorolhassák, mint ahogyan szeretnék. Mihelyt azonban alkalrnuk és lehetőségük nyílik az ivásra, alaposan nekilátnak, különö-
185
sen az éves piac idején, mikor csiszárkodnak, illetve az esküvőkön, mikor is a szerszámaikat és mindazt, amit rövid ideig csak nélkülözni tudnak, zálogba csapják, csak hogy pénzt szerezzenek, amit aztán ruhákra és élvezetekre pazarolnak. Gyermekeiket igazi majomszeretettel imádják, amely addig terjed, hogy - vélhetőleg - emiatt sem iskolába nem küldik, sem tisztességre nem nevelik őket, hanem kiskoruktól fogva kényük-kedvük szerint mindent megengednek nekik. A cigányoknak ezt a gyermekeik iránti túlzott szeretetét használják ki azok, akiknek valami követelésük van velük szemben: biztosítékul az adós egyik gyermekét veszik ugyanis el, hiszen mihelyt ez bekövetkezik, az illető minden követ megmozgat, hogy minél előbb leróhassa az adósságát és imádott gyermekét a "rabszolgasorból" kimentse. Mindeme imádat ellenére - amely tényleg csodálatra méltó - előfordul, hogy egy-egy anya olyan haragra gerjed, hogy szinte kifordul önmagából: lábánál ragadja meg a mezítelen és gyönge gyermeket, maga körül pörgeti, csapkod vele és a vitapartnerét avval fenyegeti, hogy a gyerekkel látja el a baját vagy mindjárt hozzávágja a kölyköt! Akármilyen ijesztő látvány is ez, szerencsére mindig megmaradnak a puszta fenyegetőzésnél és sem ellenfelükben, sem a gyermekben nem szoktak soha kárt tenni. Toppeltinus'" a cigányokat csupán néhány szóval, ám igen találóan jellemezte, mikor azt állította róluk, hogy .Könnyen elvesztik haragjukban a fejüket, agresszívak, gőgösek, szószátyárok, részegesek, tolvajok, hazugok, hebehurgyák, veszekedősek, és szégyenletesen kakaskodók." Általában, és nem is alaptalanul, magas fokúan szangvinikus alkatúaknak tartják őket. Noha ez a karakter olyannyira jellemző a cigány népre, sőt úgy tűnik, jórészt velük született adottság, a tapasztalat néhány korábbi példa alapján
94 Toppeltinus: Origines et occasus Transylvaniae. VII. fejezet, 57. oldal. .Haragjukban teljesen elvesztik a fejüket, aggresszívak, gőgösek, fecsegősek, részegesek, tolvajok, hazugok, hebehurgyák, veszekedősek és kakaskodásra hajlamosak."
187
.
·"
'JI'
376' ein ~iBeunet
) :
"
,n•••", r
bev
])
fl
N
fm
_. (
1
\to>!)
nmg I
I1t6 2lus~&u!!g brr fd)ulblgtu
$"" r""
"it i en , ,."" """"', 'i" "il ,,,,,, en ,. llntmid)t , ;:?ud)t unb Umgang, 3u beftíeb/gen. Ul.lb t'lejtnigm -!Jotcen, etl1laE! llefferl1 Ilngel1lí.tfen rolr~, fo ble »011 bem nltbertr&d)ti!len -!Jaufen anbttt er fid) I unb rolr/) ein ~enfá) biefeE! !8oUs aogefpnlHtt, mit cncern 4U5 Ibm / ber !tUf '!:f)re jirbet I !treue efjrtJarrn geNten umgefjen ,jinb bmilS beoliad)ttt, une jid) luhit fdner -!Jer'. fo gejiltet, baB fie ben ~a~ern ·i~r(ll {unft unb fams CSefd)leá)tj fd)llmet. !8pl~ fll.ft gan~ltdl abfagetl, hin ~ finb, ball aUc rolItte! 6u il)rH !Id) ~er ~~tbQrfclt unb nnet> 9UHI\ !Ueróc!f,tung IHrg(.ólid) all!ltr"al1~t ill3qnt>chl brftdtiigtn. mur Ifi aaer. werben : ~/,nílf~cn a&er linb (lúd) relf: btngG lU bebGunn-/ ~QB ilfl'~t 6~6 ba re berum iOepfpid" bali mllllc(Jc 311un. Iloelj fe1)r,l1lfniflt jin(!. I ba im CSql
1" l , ~ •
"d,••,
. QU6 (dnem
) ~ ,
r, !
~
ma.
(~ie SOt1r~l:>ungwit~
I
~
fl '1 ~D ~[
.p
íJ
1,
ro1gen.)
~
Ii-
ri i ~
'
jn
Wien
lU ~,,6eB in bem een (1;llelenfcben priuil. a'eitung8comtok E?ingerfftalfe mro. ~31.
I
in tlet
!.,cof'cp=nuagOonco •• r~c:i;r...,u'·'cco~~
. )
~
mégis arra tanít bennünket, hogy nem lehetetlen e jellemvonásaiktói megszabadítani és jobbakkal ellátni őket, következésképpen neveletlenségük alapja nem annyira velük született természetükben rejlik, mint inkább neveltetésükben, a rossz körülményekben és a hosszas megszokásban, amelyek által a gonoszság lelkükbe hatol, majd ott erőre kap és megrögzül. Hiszen ha egy cigányt még idejében kiragadunk eleméből, majd oktatás, fegyelem és kellő példa segítségével valami jobbra vezetjük, meg fog változni és olyan emberré válik, aki a tisztességet tartja szem előtt, becsüli a hűséget és végül származását és nemzetségét szégyellni fogja. Igaz, akad köztük jó néhány megátalkodott, ahogy más nemzetek közt is, aki úgy belémerült a bűnbe, hogy semmilyen eszközzel meg nem regulázható. Van azonban példa arra is, hogy manapság a nevelés és fegyelem hatására némelyikük katonaként olyan sokra vitte, hogy képes volt a rá rótt szolgálatot elöljárói teljes megelégedésére ellátni és feladatait végrehajtani. Azok a csoportok pedig, amelyeket e nép alantas tömegétől elkülönülve, más tisztességes népek között élnek, máris oly becsületesek, hogy népük bűneit elítélik, döghöz nem nyúlnak, nem lopnak semmit, hanem törvényes eszközökkel keresik meg kenyerüket, az istentiszteleten szorgalmasan, áhítattal vesznek részt és tisztességre, fejlődésre törekszenek. Csupán azt sajnálhatjuk, hogyefféléből mindmáig kevés akadt, míg azoknak a száma végtelenül nagyobb, akik vadságban élnek, semezek példáját a legkevésbé sem hajlandók követni.
189
A cigányjóslásról
és varázslásról
Már a korábbiakban, ahol e nép mesterségeiről és foglalkozásairól szóltunk, említettük egyet s mást a cigányok, pontosabban acigányasszonyok jóslásairól (hiszen férfi sosem, csupán néhány megrögzött csaló fehérnép foglalkozik ilyesmivel). Ezúttal azt szeretnénk megvizsgálni, hogyan áll a helyzet e jóslással, és hogy ismerete, a benne való jártasság mennyire terjedt el. Ha az egész ügyet az értelem fényében szemléljük,jósképességük, varázslásuk és egyéb állítólagos tudományaik csupán üres csalásnak és puszta szemfényvesztésnek látszanak. Valójában ugyanis semmi ilyesmihez nem értenek, hanem csak szélhámoskodással próbálják - amint az már rég kiderült és kőzismert'" - a babonás népet és a csőcseléket bolonddá tenni, tőlük a pénzüket kicsalni és az embereket megnyerni. E csaló iparágat, ahol csak megjelentek valaha, mindenütt azonnal űzni kezdték vagy űzni próbálták. Itáliában maga az említett Andreas herceg neje foglalkozott vele, akinek kedvéért nagy tömeg csődült Bolognába abban a reményben, hogy e hercegnővel jósoltat magának, és bizony kevesen tértek meg onnét anélkül, hogy meg ne kopasztották volna őket, végül ugyanis vagy az erszényüket, vagy valami ruhadíszüket kereshették hiába." Mikor Lud-
95 Ahasverus Fritschius úja erről a következőket Diatribe de Zingarorum origine stb. c. munkájában, a lll. részben: ,,Ami pedig a tenyérjósiást, e misztikus tudományt illeti, amelynek ismeretével e csavargók manapság hencegni szoktak, azt - ha egyáltalán, néhány fönnmaradt szabályára tekintettel tudománynak tarthat juk - leghelyesebb a hazugság és a koldulás tudományának nevezni." Peucer: De divinatione. 615. oldal. "Tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem egyéb, mint vénasszony-fecsegés, színtiszta hazugság és a primitív nép erszényének, szekrényének és pénzesládikóinak kifosztása céljából ravaszul kiötlött mesebeszéd," 96 Lásd Ludovicus Antonius Muratorius: De antiquitatibus Italicis medii aevi. V. kötet, 59. disszertáció, 69. oszlop.
191
~ ~r:J=I~r&:ltt:J~nO"'of:'ta."o~._l"'orat:'j::iuQo·'&oQot=~
tr
407~
f)
.tu brlngen. \SIt ~a~tn Me(ee 6drl1~ gerlfd}e @lel\leróeI ~en' jt~tf in aUer. 2dnbern I 1\10 fit nur ~infamtn, 6u trtlben angefangen unb Ilerfudit. ~n :;llllien b.rfct;áftlgte fid) bamit fogat fdbj} bit @lcmQ~línn bt~ llorgegt6enen I.>n&og6 Zn~rell&, 11m l\Ield)er mlU. ien, ·Ilitl molf nad) .~ononíen fam I In bet 9lbfid)t, fidl \)on blefer ~etioglnn .WQ~rfagen JII (afTtu, o!igleid) alebann l"\1enigeunberul'ft ballon famrn, fon, bern am €n~t tntí'Ofber ben @ldbbeu. tel, obet rtroae '0011 I(>um @ltwQnb Ilerlo(>ren babell •• ) lll3mn Jlu~wig 2I'nton lDurntori _Dll Im lufnnft ber i)i~cllnet nad) ~o109111lunb \lorl! ft, , btt *'*), fo mtIbet er. urtter dn~trn aud) fol!l~nbeS nen i~ntn: ,,~f)U " !lBeí6sperfollen, wortte" bit Jtunff, " jufilnfilgc ;efuge \)orbtr fagtil, CI 11 "er(leben, UIII>aUe biejtttigen 1mti. (l "d)e fid) tlllt\ ibnta wltbrfagen !Iefen, . "wurben II l)intrrgangen. <50 maá)en fic ee lIod) 61s auf bell f)elltlgtn ~ag in Ung4rtl unb <5lebenbűrgtll; nur gladt tS Ibntll mit Mefem jfunfl9tif nld)t mtf)r fo gut I 41e III ben Ilor. mallgm ellhll 3e1ttn, ef)t maR bln. ter I~rtn ~etrug gtfOmIDtll, unt> ba litfonbtrS ~a6 gemtint !SoH, auf ber. gltld)en ,t)lngc mtl)r etllid)t I neu, ) 9lerl91 1mb babel) [dd)tglau6ig gfmer J)
'
0iS
t..
(en Ifl. mor6l1gIl.v ti!oUen fic fllr foldie "ngefe~e,! fe;," I Ille bit jfunjt Ilet. jlúnbtll, "ue ben ~Ine"menhlt illI.>QII~ ~en Ilerll'lngene ,t)inge AU matgen,ll unb lufúnftlge uorbet 6u fagen; ba. ~ rum JTnbfit audi beglerlll, 6e!) bem erfim !llnbllf tlnee ro?tnfd)tn, nad) ftinen I.>QnbenAU fe~en, unb reenn man fid) aud) btffeu wt/gft!, lalfen fie fid) btnno.v Ilon I(>m lll3a(>rfagtre!) II ald)t Idd}t a61'Otífell, fonbern vlau. U ~HII ibre lúglltrlfd)e lll3tiffagungtll ~ mit' aUn CSewalt obtr. !llnf&ngHd) lodell Ile bie foellte bamit ali fid), bas' fle (bnen lau te\' aITgenebme ,t)lnge, bit fie gerne ~óren mógen, tlor(>tt ller'D fúr.blgtn; 4lS~tnn reben fie- Ilon Iler, ('jiofTenen Umli&nbrn ff)rre fcbells, unb O amar be(lo brtufler unb fid)trer I je beffer if)nell bltfe betannt flnb; mell t ble fd}laut lll34brfagerinn fd)on etlld)e \ !tagt 1,lor~ct, tfie fit illlt lfirer jfunfl llfftntlid) trfd)lellell, um aUts, wae blefelll ober jenem in ber efabt unb • auf bem ~4nbe 6tgeglltt 'Iff, fid) g(" JI o neu etfllltblgtt, oullb b41l0n beimlld) 'D B~ad)fld)ttll stramm!et unb elngcf)o!tt- tl bat. @3mug, ein ~ellfd), ber \)ollD ber \5ad)e nur 06en(>íll unb trlld)tig b:uft I 6tít'unbert .bitfe °jfenntnili I D 6a!t fic fllr gef)dm unb ll6ernltt.l1rlld) (I o~ne ill f4tfen I nod, AU 6egteifen; l\Iít e6 mÓ1I1id)gtl'Cefm fe!), eilltr fol, 1. 0 d)cn lll3aljrfagtrilln, bit unuermerft aUt tI ••.)tatil>us Vid. Lud, Ant, Mnutorius ill Antiqui. llEintt!. bur·"'f"'lti· .•.t I ·U··.•• n~u' nA. Italicis medií ,.'Vi 'rom. V. Diff. "f"f "J ".",,,~. ,,L. IX. cet. '9. túrlíd)e unb leld)te !lBtege, baAU SU ••.•) Muratorin flÍnfl(!llf"í~te ~oll"lta!íe~ gel4I1g~n. ~Qn- mad)t aCfobell e"'lu>l; QyjJ ~Im !3to1i!ínírl\)m íI6trrl~t. ~:itl~!tg • o o. '" " 1150, IX _:t~ttl pag. 12~. & '"4 ad an, ba~ fiot in bte ;ntunftigen oibegebtn. t...", Conrer, Chro!,ica di /lo!ogna, Tom. ~tlt"tll, eine eben fo tllltrtiglld)t IIl1b ~ XVII~. R rum Italicarm , CJlUacm Mu· geí"Cípt einficf}t°l)aben mlipe al6 III
rI
a
l
,u
I C[
crlJ
, -I (
ct1) ..,.'-"
cr
f;
eP
tP
ratcru.
•••••.••••••••••..•••
cu~eu
I
;.,.;
C;IO ~ •••••• Q crOC~--t;:l-~S
l:lIO-
-_o••• .ua"..,,_0O=r:::PlCltc:1~ %
o
wig Anton Muratori a cigányok Bolognába és Forliba való érkezéséről tudósít, egyebek közt a következőkről is beszámol velük kapcsolatban." "Asszonyaik állítólag értettek jövőbeli események megjóslásához, ám mindazokat, akik jósoltattak velük, átverték." Így cselekszenek mind a mai napig Magyarországon és Erdélyben egyaránt, igaz, nem megy olyan jól a boltjuk, mint eleinte a régi időkben, mikor még nem leplezték le szélhámosságaikat, és mikor még, különös en a köznép, effajta dolgokat sokkal lelkesebben, nagyobb kíváncsisággal sennélfogva hiszékenyebben is fogadott. Különösen olyan szakértőknek adják ki szívesen magukat, akik ahhoz értenek, hogy a tenyér vonalaiból ismerjenek fel elmúlt, illetve jósoljanak meg jövendőbeli dolgokat. Ezért igyekeznek mindig azon, hogy mihelyt megpillantanak valakit, keze után kapkodjanak, azután már hiába mondunk nekik nemet, nem egykönnyű lebeszélni a jövendőmondásról őket, hiszen máris teljes erőből zúdítják ránk hazugjóslataikat. Kezdetben avval csalják magukhoz az embereket, hogy olyan, kizárólag kellemes dolgokat jósolnak nekik, amiket szívesen hallanak, majd életének elmúlt eseményeiről locsognak, mégpedig annál találóbban és biztosabb an, minél többet tudnak az illetőről - mivel a ravasz asszony már néhány nappal azelőtt, hogy nyilvánosan megjelent volna mint jósnő, alaposan tudakozódott mindarról, ami a városban vagy a vidéken történt és minderről titokban adatokat gyűjtött és jegyzett meg. Egy szó mint száz, mindenki, aki az egész ügyről csak felületesen és felszínesen gondolkodik, elámul e tudományon és titokzatosnak és természetfölöttinek tartja, anélkül azonban, hogy felfogná vagy megértené, hogy a jósnőnek, aki észrevétlenül minden zugba beszimatolt, egészen természetes és egyszerű módon valójában hogyan sikerülhetett a dolog. Az illető ekkor arra a következtetésre jut, hogya jósnő ezek szerint a jövőbeli eseményekről is éppen olyan csalhatatlan és biztos ítéletet tud alkotni, mint azokról a
97 Muratorius Irália-történetében, Német fordítás, Lipcse, 1750. IX. rész, 223-224. oldalak, az 1422-es évhez. vö. Chronica di Bologna. XVIII. kötet. Ugyancsak Muratorius Itália-történetéből.
193
múltbéliekről, amelyek távollétében történtek, ám amelyeket olyan pontosan és hűen elő volt képes sorolni, következésképpen bátran belé vetheti bizalmát, hiszen korábban a múltbéli eseményekkel kapcsolatban már egyszer tökéletesen kiállta a próbát. A palimadár tehát nagy tűrelmetlenül várja, mit hoz vajon napvilágra az asszony jóslelke és szavaiba kábulva, vak előítélettől vezettetve, még mielőtt hallaná vagy átgondolná, mindent elhisz az ég egy adta világon, anélkül, hogya múltbéli és a jövőbeli, esetleges dolgok ismerete közti hatalmas különbséget a leghalványabban is felfogná. A ravasz jósnő, miután teljesen megbizonyosodott csodálója és tisztelője kiszolgáltatottságáról, belekezd jóslatába a jövőbeli dolgokról, s olyan általánosságokat hord össze, amelyek minden egyes ember életében előbb-utóbb feltétlenül bekövetkeznek és csak ritkán vagy soha nem maradnak el. Betegségekről, egészségről, közeli rokon, barát vagy ismerős haláláról szónokol, akiket azonban soha nem nevez néven, csak körülményeik alapján írja le őket. Aztán folytatja: új kapcsolatokról és barátságokról, sikerekről és eredményekről, amelyek az illetőnek majdan egyszer, valamikor osztályrészéül jutnak, rosszakaróiról és ellenségeiről, akik boldogulását akadályozzák, egyszóval szerencséről és szerencsétlenségről, jó és rossz napokról, örömről, szenvedésről - mindezt azonban általános kifejezésekkel adja elő, anélkül, hogy elbeszélésében egyedi körülményekre térne ki. Jóslataiban igyekszik igazodni annak a személynek a társadalmi állásához, életmódjához és egyéb körülményeihez, aki jóslata tárgyát képezi. Például ha a jósnő egy csinos pofikájú, jó alakú, jól nevelt és jó anyagi körülmények közt élő, hajadon nőszeméllyel találja magát szemben, sok kérőről beszél neki, akik mind érte epekednek majd, gazdag és tekintélyes férjről, kinek egyszer társa lesz majd stb., közben azonban itt-ott nem felejt el belékeverni egy-két kellemetlenséget és kedvezőtlen fordulatot sem, amelyek jegyességük, illetve házasságuk ideje alatt következnek majd be - az ilyesmi ugyanis valóban ritkán marad el.
195
Ugyanilyen recept alapjánjár azután el ifjú férfiemberek esetében is, a jövőbeli szerencse, rang, vagyon ésatöbbi csak úgy hemzseg jóslataiban, előbb-utóbb azonban előrukkol a gyászos eseménnyel is. Házasemberek esetén gyerekekről is bőven esik szó, örömökről és szívfájdalmakról, amelyeket eme gyermekek okoznak majdan, valamit arról is, hogya házasság termékeny lesz-e, avagy csak kevésbé lesz az, és hogy a házastársak közül ki hal meg előbb, s vajon az életben maradt új házasságot köt-e, avagy sem, és még ki tudja mi minden nem kerül terítékre.
197
Gyakran elrejtett kincsekről is beszél, amelyet az illető fedez majd föl vagy talál meg, illetve más hasonló haszontalan vágyálmokról is. Az efféle próféciákból aztán szükségképpen van, ami beválik, és van, ami nem, hiszen pont úgy áll velük a helyzet, mint a kalendáriumok időjáráselőrejelzéseivel. Az emlí tett Muratorius is ilyesmire utalt, mikor a cigány jósokról azt állította, hogy némely tekintetben valóban igazat beszéltek." Egy szó, mint száz, annyi ennyiből is látható, hogy az effajta jósnőnek nem csak ravasznak és agyafúrtnak, hanem jó svádájúnak, sőt még inkább nagydumájúnak kell lennie, ha üzletét bizalomkeltően és szimpátiát keltve kívánja beindítani és sikerrel szeretné működtetni. Ezért aztán nem minden cigányasszony vállalkozik rá, hogy erre a mesterségre adja a fejét, hanem csak azok, akik természettől fogva dörzsöltek, mindenféle csalásban mesterek és sikerre vitelükben gyakorlottak. Az ilyenek azután nem csupán jóslással, hanem állítólagos varázslással is megpróbálják kenyerüket megkeresni. Az olyan egyedülálló fehérnéppel, akirőllátják, hogy férfihiányban szenved, elhitetik, hogy ismerik a módját a szeretőszerzésnek. A meddő asszonyok bizalmába avval hízelgik be magukat, hogy olyan titkos tudomány birtokában vannak, amellyel elő lehet segíteni a foganást. Ha aztán egyszer egyik vagy másik ilyen fehérnép hisz nekik, biztosan rettentően átverik és becsapják. Általában ugyanis az ilyen pali madaraktól pénzt, ágyneműt és ruhát kémek, azzal az ürüggyel, hogy ezek a holmik - rövid időre - a varázslatukhoz szükségesek. Lenyisszantják az ilyen asszonykák körmét, megkurtítják a haját és e tárgyakkal látszólag mindenféle szemfényvesztést űznek. Végül az állítólagos varázslónő mindennel egyetemben, amit csak a kezére bíztak, elpárolog, varázslata eredménye és hatása pedig csupán abban nyilvánul meg, hogy az efféle félkegyelmű nőcskék, akik ezekbe az átlátszó csalókba vetették bizalmukat, bottal üthetik pénzük, ágyneműjük vagy ruhadarabjaik nyomát, ráadásul attól is tartaniok kell, hogy szégyenbe kerülnek, ha ostobaságukra egyszer csak fény derül. Ezért az ilyen csalónő az elemelt holmik eltulajdonítása, a fel-
98 Muratorius:
I. m. .Di case assai diceva il vero".
199
~t~~.fi~gt~;ili:l fo feór (Im .pef5tu 14ge.
(luf (lllmn~ unb gdbl)l\lIgrige IDlm. bie Hmm @ieb~r geben I unb fid) mIt 'If)ncn etnlaffm, fo bl!cd)!I·ie. dlcn fit (lUt ílBmfd be' .pQuftti, ne\).
-fd)cn,
mutTer bern rú~mt1i rU!> a.ud, nod) Mere 31geunerfnnen eíuer ílBitTmfd'aftl 11Ifborgme ullb bon ult.enflíd)m 3dWI ÓH I,)~Tgrabtueed)Q~e Iluflufuá)m, una iu entCedcn. eit begelnn ~d) \)abe~ I tn eíner fl>ld)cn mbfid)t I in fj, nlge .paUftT, non benen gefagt roirb, baj; IbTt el)ema!ige !Cefil)er relef} unb I,lermdgenb geillefcn fé!)1l foUen, une , pllege" bcncn, bie fie nun btroo~lIell, uou fold)en 6ef}áeen ule! uoriuplau. bml; tit bleten I~ntn ,gegen tine ge. rhljjt ~elobnun~, bt!) Qlufrud)ung \lnt> Itutbedung bererfdbm Il)re ~im.
men fú~ i~re ;oltnlh @ielll t>Or"l ren ben eilljigen mortbei! I ()4~ fie bUI'~'i~mt ei gm In ecl)aben flug l\letbln I lino íd)di I
múlfm
I roit
fí~(luflatt
I>e~ . g~l)olten
6d)af.?es einen 'tbetl i~r(ll(figmtl)ums, unb 0(16 ~elb auti Il)m tafd)i Iml~9· ren I)aben. t)(\rinntn b'fi~6ct alto bie llanje ~un(t unb bit ítihlvrfagnt9
I
J
ft
ber gi9umer.
~
'O
(iDieSortfe;ung
jn
U1ir~ folgm. )
Wien
.
\1011
eíngerí!tajfe ~to. 93f• ~
""~r:sCcFJ.·"7'ac..."l7:Jur""-"~~·-\",,
.
ner.
II
.
J J,.r.I
i'·"'o"=\::sc:·-~C.l---~\-"-'~",
jelentés és vádemelés tekintetében egyaránt teljes biztonságban érezheti magát, hiszen tisztában van vele, hogy vádlója egész életében nem szabadulhatna ostoba tette miatti szégyenétől, így ennek tudata egy efféle döntéstől és cselekedettől mindig is vissza fogja tartani, hiába fáj közben akármennyire is a szíve elvesztett ingóságai miatt. E cigányasszonyok továbbá egy olyan tudomány ismeretével is kérkednek, amellyel elrejtett és réges-régen elásott kincseket tudnak megtalálni és felfedezni. Ennek örvén olyan házakhoz látogatnak, amelyekről az a hír járja, hogy egykori tulajdonosuk gazdag és tehetős ember volt, és miután a jelenlegi lakók fejét telebeszélték a kincsről szóló mendemondákkal, kunyorálni kezdenek, hogy csekély fizetség ellenében bízzák meg őket a kincs felkutatásával és feltárásával, miközben égre-földre esküdöznek, hogy biztosan megtalálják a kincset, alkalmazóikat pedig a vagyon birtokába juttatják, és gazdaggá teszik. Ha olyan ostoba és pénzéhes népekkel van dolguk, akik bedőlnek nekik és megállapodnak velük, rögvest átkutatják a ház minden szegletét, és miután előre elkérték bérüket, rnindent ellopnak, ami csak kezük ügyébe kerül és ami ekképpen elemelhető. A háziak egyetlen nyeresége ilyenkor az, hogy saját kárukból okulhatnak, mikor rádöbbennek, hogy a remélt kincs birtoklása helyett tulajdonuk egy részét és erszényükből a pénzt kellett elveszíteniök. Ebben áll tehát a cigányok egész tudománya és jósmestersége.
201
A cigányok természetadta képességeiről és tehetségéről, általánosságban véve A legkevésbé sem kétséges, hogy e népnek bizonyos kézműiparokhoz és mesterségekhez különleges képessége van, ugyanakkor sajnálhatjuk, hogy közülük megfelelő komolysággal és szorgalommal ritkán foglalkozik bárki is munkával, és hogy természetadta képességeiket és adottságaikat nagyrészt kihasználatlanul hagyják parlagon heverni, sőt tunyaságukban és lustaságukban teljesen elsorvasztják őket. Ezért csak olykorolykor, itt-ott csillan föl egy-egy szikrája annak a különös tehetségnek és hajlamnak, amelyet a természettől kaptak ajándékba. A földművelésre semmi különös hajlandóságot nem mutatnak, noha sem erejük, sem készségük nem hiányzik hozzá, minthogy azonban megrögzött lustaságuk minden olyasmivel szemben érzett iszonnyal párosul, ami fáradságot és türelmet igényel, igyekeznek messze kerülni e munkát. Ha azonban kora ifjúságuktól fogva erre oktatnák és nevelnék őket, kétségtelenül örömüket lelnék benne, és haszonnal végezhetnék e tevékenységet is, különösen, mivel a földműveléshez is használatos lovakat annyira szeretik és olyan szívese foglalkoznak velük. Ami vas- és fémművességüket illeti, naponta bizonyságát adják, mily erős rá a hajlamuk és mily nagy benne az ügyességük, hiszen nemcsak Magyarországon és Erdélyben, hanem Moldovában, sőt Egyiptomban is nagyrészt kovács, lakatos és hasonló mesterségekből keresték meg mindennapi kenyerüket. Persze el kell ismernünk, hogy termékeik nem minden esetben állják ki a próbát, következésképp nem mindig aratnak tetszést, ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, hogy ennek oka nem a jártasság és a készség, hanem a megfelelő alapanyag, eszközök és a szükséges és kívánatos irányítás hiányában rejlik. A cigány általában a leghitványabb ócskavasat használja munkája alapanyagául, amelyhez legkönnyebben juthat hozzá. Műhelye és teljes eszköztára a legnyomorúságosabb állapotban van, de ugyanilyen nyomorult volt a mesteré is, akitől
203
,.&·--;·..... "C'U4 •..•...-:O-""'.•.••····~J •......Q,...• _.. ',c,:;t·~\_ji_l=\ .... :!"~f""\:::~~-~OU..-rC:.,.
s" _
.
-
t
),
{>allbl\lerf g.c!irnrt ~Q.f~ .pit).U fommt relren, ele Ii!}en auf bem \Pftrbt gt. ball \lcr~or[!me ~fr~ unb ungebilbftt meinlglid> o~lte eltttt! unb bennod> t!ltmlltl)e; l\lel.:f)tll obnt @.ieroitrtllj o~< fo ficl)eTI al~ roeRn man fle barauf ) Re drw' \"IlaOren rbeglerbe, obne fejigellagdt batu. ~m ~uf. anb ~6. ",', !l>.orf'lf;Jnllanben reWd) ~U bíeuen I fil}tn finl> fie fo fd>neU, bag mGR i!>le " .' tn brr !mell t,6et unb ben :iS,tl"ltg nid)t fSeree911c(>fett faulU o~ne !öerounbc. a~ein túr (den tauRi Ile fcl)rolRaen fid) r,: [eine Iflfllcl)t bált. ~arum utrricl)td tr \l01l b.ft einen obfr «nbecR. edte (o ftin !merf !1-urcbtll~il1 t unbefúmmert, ~II-\'tig.auf bal} Werb, b~1i Il14I1 faft il ob t6 bauerbaft fc!)u, nnb feinen Mti< hira fSerú!>rllng ~rlfelben roa!>rnlmmt. lj tl"tr lobul' INrile-, 6eille ~orgt geVet Unb ob fit gleiá} lUeifi nur !UuGroerf. VIeMoHcI) boVill , um e5 balb an ffi(ct!l1l-\inge I uub bie aÜerfdfle!btellell ipfer. iU &rirrgclf. @lmug ~ aUG bou r red" be nt ten , fo rotfftn lie flll.:l}ebennod) , wc6 fie ncn fd/lecl)tcc IDlMHie, \lermlt. (o gut aufAJllUuntem, ba~ fu unter tdfi ehnber m3{tf~ru9~, UIII! eQnf IputII liluffm unb- wrlngen lI1enll fie ) ~anbfeituno, iU 6tílnbe brinSfn , IM. ilUf9 balb am ~tben filll>. m3eU fC! fid) "tgfft/frn, lI1it 6af() ~,IDlei. fit aber mit ~Íffer @.iefd)ldlld)hlt, Il f.n til ber .leUllfCl'Ct;bell.(41.nteu, IIIellII rceber fid) fdbfi I no.:l}an~ern, mn~tIt l) ilUe bk ~hlberniffe ge~o!Hn l\Öúrbeu. fil)atfell;, iO tji ble Utbung barinna , tI mlic gefd/ieft bicfe íJiatlOIl III ehben. "kI)t ala ein ~efd)llfte, ball bem í5taat !Júrge" 1mb ImfSanllat mit ht @.iolb, únb bell! ~anbe uú~II.:1} rollu; (onbem ! $'I1afd)elf~ uUliugeben 111Ítre ••• nb role nne al6 etne ~dufii9Un!l fúr fie, un~ , tíllig~ ecn i~nen !ug.!eicl) .po[Aarbdten aid eine ~effleblgung i~rcll natúrU. ~' mit 6tjoill>[email protected]m ~flebe~ aniu(t~tII~ : fdlni~n fónl/clI, (1n6m roit ówTtll· J tm 'OorÓHgebel1bcu gfitiget; barQua ~ntrcr Meftn ~itr hlrltid) Qngefd~r' ) n>ir beli' rid)trgm ~.t)luj.,IlIí1d>tIl, balf ten \jaQigftlttn uub @Jefd)idlíd)hlttn, LJ , bicfd~e .u..~Jl'lnllfQ;ft~rm unb Iltrfd)ie. 6rfil!en bit 3igeunet nod) mrbt,n; bt< bfnCt {lanuarbut ntd]t uu.eóen auf. fo.nbtr,l! tn bJf IDluIiE, alll rol)~U\lIeIr aflellet fe.9. ml)t \,1on ffiatur !ubmitet DU fe!)n fd>einen; rotr !'Conen abt; foroo!>l ~tr. - (1, . ~ne all1~!lfrrmente: mtí9un9 uub \,1onI (lIll aucl) \lon mf~rercn III bfr ~tf.cliicflid)feit bcfietaucl) "od) ,tl'aG ~ofge ill 6efoUbem ~6tÚeflllnl\.m bll-n. m&ITI1UcI)t @.iffcf7{ed>t bkfle llJolt6 [um beln. . I (~je5ottfet;;ung ll'i~Ofolge", )
~I
i
I
I
;,h rl
n
I
nus
h.
a
(rt •
'.
I
~ , • • '. : ) •
3
::Jn .II
a
~'-if.Q
;u ~Ilbfn in
'
\Piu
btlSJ . to... <1Sbdenf
3'~ítllngeC01tltoít,
in
eí3gerlhalfe- ~to. 9~I.
••.• ~::::s:tu_..~t·_''OU,.··;~~.;,...~UClI~..(,.QQci~.~~f;,il!cI'd~'7'HiI
szakmáját tanulta egykor. Mindehhez járul még az elfajzott lélek és műveletlen szellem, amely lelkiismeretlenül, valódi ambíció, a jól végzett munka vágya nélkül éli világát és a csalást nem csak engedélyezi gazdájának, hanem egyenest kötelességének tartja. Ezért a cigány munkája mindig szedett-vedett, hiszen mit sem törődik vele, vajon tartós lesz-e, illetve mestere dicsőségére válik-e. Érdeklődése általában addig terjed, hogya kész munkát minél előbb átadhassa a megrendelő nek. Egy szó mint száz, még abból is látható, amit a cigány vacak alapanyagból, nyomorúságos szerszámok segítségével, tervezés nélkül készít számunkra, hogy e hátrányok híján milyen könnyen mesterré válhatna munkájában. Már a korábbiakban bemutattuk, hogy ez a nemzet Erdélyben és a Bánságban milyen szakértelemmel foglalkozik az aranymosással, és hogy némelyikük mily elsőrangúan ért a famegmunkáláshoz: mindebből jogos az a következtetésünk, hogya cigány nép a kézműiparokhoz és a különféle kézműves mesterségekhez különös tehetséggel bír. E nép férfitagjainak egyedülálló tehetsége és hajlama van a lovagláshoz is. Általában nyereg nélkül ülik meg a lovat, mégis olyan biztosan, mintha oda lennének szegezve. Nyeregbe-nyeregből oly sebesen tudnak föl- s leszállni, hogy bámulat nélkül aligha nézhetjük. A ló egyik oldaláról a másikra pedig olyan fürgén képesek átlendülni, hogy közben szinte repülni látszanak a levegőben. És bár többnyire csak kiszuperált gebéken és hitvány remondákon lovagolnak, úgy fel tudják őket "dobni", hogy még akkor is futnak és ugranak alattuk, ha félholtak már. Mivel azonban ügyességükkel sem maguknak, sem másoknak semmi hasznot nem hajtanak, lovasmutatványaikat nem az állam és az ország számára egyaránt hasznos munkatevékenységnek, hanem csak mulatságnak és természetadta hajlamuk kielégítésének kell tekintenünk. E fentebb röviden ismertetett képességeken és készségeken kívül a cigányok még sok mindenhez értenek, különösen a zenéhez, amelyhez nyilvánvalóan sokuknak van természetes adottsága. Erről azonban és sok egyébről is a következőkben, külön fejezetekben kívánunk majd szót ejteni.
205
A cigányok zenei tehetségéről A cigányzenéről sokaknak éppen annyira téves elképzeléseik vannak, mint szokásaikról - állítja Seiler"? - "Oláhországban ugyanis a cigányok előszeretettel adják ki magukat muzsikusoknak, jóllehet zenéjük eléggé szánalmas". Hogy az oláhországi cigányokra vonatkozóan helytálló-e ez az ítélet, azt ezúttal nem bolygat juk, az Erdélyben és Magyarországon élő cigányokkal kapcsolatban azonban, legalábbis általában, nem állja meg a helyét. Persze minálunk is akadnak olyan cigánybandák, akik nem érdemelnek különösebb dicséretet, és amint más munkához, a zenéhez sem értenek túlságosan, ugyanakkor be kell látnunk, hogy nem mindegyük van megáldva egyforma tehetséggel, és még kevesebbjüknek nyílik alkalma megfelelő és rendszeres gyakorlással tehetségét kibontakoztatni. A cigányok számos helyütt csupán a parasztoknak szoktak zenélni, illetve alacsonyabb rangú népeknek, az előkelőbbek, akik másfajta zenét kedvelnek, nem tartják illendőnek, hogy mulatságaikon e néppel szórakoztassák magukat. Ebben az esetben tehát a cigány annak az igényét és ízlését igyekszik kielégíteni, akit mulattatnia kell, vagyis felváltva újra és újra régi melódiáit játssza a népnek, miközben rozzant, törött és sérült hangszereken muzsikál. A paraszt az ilyen zenével is tökéletesen beéri, és ebben is örömét leli, nem vágyik semmi jobbra, mert nem is ismer egyebet. Mivel aztán az efféle cigánybandák mindig csak a legalantasabb csőcseléknek zenélnek, anélkül, hogy valaha is remélhetnék, hogy valami uraság előtt léphetnek fel, nem csoda, ha megrekednek régi, jól bevált fogásaiknál és soha nem éreznek késztetést arra, hogy e művészetben tökéletességre törekedjenek. Ezzel szemben nem ritkán találkozhatunk - mind Magyarországon, mind pedig Erdélyben - olyan cigányokkal is, akik muzsikájuknak köszönhetően nagy hírnévre tettek szert és némely ispánságban szinte az egyedüliek, akik zenével keltettek feltünést. Még Debrecen Szabad Királyi Városa is bizonyítékkal szolgálhat erre. Gömör megyében Runya falvában találhatni a legjobb zenészeket, az újvári ispánságban pedig Salgó
99
Beschreibung
des Königreichs
Ungam. 17,748,1017.
207
oldalakon.
..,.Dre:Pun,Cl1:;e°aQs""t:JdQt::Pr:Pr::PoC~a.o~~:::p.., ~
~!rf#~iten unb btll
~
.Il
a
,
ben ill>tnel}m{tm aI~el mU bem §togten ~~fIlU ; Ilc9 QUm .pod)ttlttn u nb 2Ulibllff~iten, {ore alufl\1lmung mlld}eu I 1Illttlft. mh~ Hnnfeu eiac ID/tl1!Je uon l<)e9fpielfll allfú~tfn, uul> \Urfd)iebeue ó~fOltbm. ~aUt 41l)fÍgcn , tllo fid). bie 3igeullcr . lUit Ibm IDlufil befonller& l.mfúrgtl tl}dll ~aben / ul1b 1I0'Ó bil! 1>llto Illl
~'j) »Iden Drtm i~-re rttfie '1) ~efet bura, ~tI'ghid)tll ~lu~fd)l\leifull' II grn ~at leid}t ermlibet rotrben ftÍulltm; II esJ \\lirb Ilirtl eid/C gcuug fepn, Wenll O. nrlr Ilon jWfN ~etcl)lecbt r mánnlld)tn Ilunb \\leiblid)etl, eine \ll(ff01h ble fid)
a·
~ D
CI:
bÍlfd) bie .\tIlIlll ótl;lÜ)mt ~mad)t, UIli> barlnntn IDleiliet 1\lllrOCII ifj I anfti!). rell, unb hmit etrot-i.fell, Illie büf/Il !l3olf I ol)ne Unterfd)leb Cea ~(f,1)led}lllt .lIb alfo ro,"nncr unb lmeíbce !u~ ID/ufif gans. beflmben! IlOU !natur ae. lHi9t unb au.fgelegt /lnl).
Um baa ~4~r ln7. - le6te Im Sipfufamlt4tauf bem @tá~id) (!fd)uli. fd)m <:!lut 6pernl)otf eiu 3i»tllIln f :ffiammti ·~arlia mi\)IlLy I ein fo fúr. ttt!lid/er ~cittet auf bet í8ioLiIlI baj í~n ber Óod}fctUge .i'at~!I1AI @fQf ~. remericb pon Itfcbafy I\)úrbtgtt/ alll eb nell f.lofmujlfanten aut)une~men. ed" ~I)or befian. 'otl>entlld) nur aui Iliet ( lj}ftfcnen; tr ftlbfi fpirltf auf ber mio. lin, neben fid) I}attf cr eureu .i'ontrQ. : tliolinlllm, einen ~atpfenijicn /. UIIJ) ~ '1 ein ~QBettfl. ~Ie I:tQteru )Oreve abe~ D watm ton· ~ebutt Mne iSigtunet; fOIlDetll nur l);;rnll IDL{1~lr aUelll.
i
l'
111"
Ditfu ",uatc fKfJ 1t'1I11t>urd) ble ro?tt< ~t unb burcq feltle gnte mUlfli~mn9 be\! I}obtn .pmfd)Q!fm fil ~!1 elU;;fti;= íJ (eu, b48 tr fogfeíd) nad) bent ~I&h&ell.n beg .1earbintÚm ucn tln~m ~rafm I>tU j) :1l1yerdJl1llfr. in :i)itnlle unb !l3tq>f{t" 9uu9 Qllfgtnommelt roUt~t. ímaQrilt$ lIlt Sdt f af6 er fid) nod) cn betu .pofe Ek remintnJ btl! gebad)teu, .\tatbl. 1I011! &efanb t foU er fid) elllfhnti auf etuer abelid) ffi.abue • ill bem mabllllnffvfd)eu JeajieU mít foliJmber lC11Ifa;rift Ilufgefietlt; iUt 1 '9\ed}ten ,lic~et fel II. mame l:larnR tnr"~RI,,; IUt l!infm, ber Fobfprud} Magyar
cr
Orpheus (b. í. ber ungarij:d)e Orphecs) 1)lef,t! lCiI.bnl1j, ilf aod) 61t! auf bUl
~wtlgcn ~llg in bell OP. :101;"111I1Nil :a~epanl1r)'fdnem ~aficU lU RRl)Pml, g!eid)
reo man b!e ~re!,pt auf
('Sad! ~inal~ffommt ,[)tefem
I
bell
51ff~\)en.
!\lk eíne ~a\)r911ftl)ertll, tll)1t eben biríer mation, tili \lraufll!imnttt on ete ecite t'efitn, wtt~e~ fid) f roD Ill-d)tin finem grtlfie'ten ,lllen!9,fiell$ lit fr!dd)cll mu·1f mit jenem , buta) bit ~)lufift im 9",*n !!llIIbe §tbtaá)t ~~ r u.nb fid)· fO\\lo~t blUtd)- ~ef~l,tlld)ftlt~
0tpl;>eam.
cPrpf)tt15 f6nnm
unfttl!
~~C4uQcl1 ••• ui2U~_~~70CJ':r'-'u°u'-1O~
és Kolander települések nevét csupán azért ismerik, mert az ottani cigányok közül kerülnek ki a legjobb női és férfi hegedűsök, akik uraságok és a legelőkelőbb nemesség előtt is a legnagyobb sikerrel lépnek föl menyegzőkön és egyéb mulatságokon. Egy sor példát hozhatnánk itt és különféle egyedi eseteket ismertethetnék, amelyek során a cigányok muzsikájukkal különösen kitüntették magukat, illetve mindmáig sokhelyütt tehetségüket bizonyítják, ha nem félnénk attól, hogy Tisztelt Olvasónkat az efféle kitérők könnyen untathatnák. Talán elég lesz annyi, ha mindkét nemből, vagyis a nőiből és férfiból egyaránt csupán egy-egy olyan személyt mutatunk be, akit művészete tett hírnevessé és aki a muzsikában bizonyult mesternek, és ekképpen bizonyít juk, hogy ez a nép nemre való tekintet nélkül különös, természetadta zenei tehetséggel és hajlamrnal van megáldva. 1737 körül Szepes vármegyében, a gróf Csákyak Sperndorf'P? nevű birtokán élt egy cigány, Barna Mihály nevezetű, aki oly tökéletes mestere volt a hegedűnek, hogy a boldog emlékezetű kardinális, Csáky Imre gróf alkalmazta udvari muzsikusaként. Együttese rendszerint csak négy személyből állott, őmaga hegedült, rajta kívül pedig egy brácsás, egy hárfás és egy bőgős játszott a zenekarban. Az utóbbi három azonban nem született cigány volt, csak Barna Mihály volt az. Ez a Barna muzsikájával és kiváló előadásmódjával olyan tetszést aratott a nagyurak közt, hogya Kardinális Úr halála után azonnal egy Illyésházy gróf fogadta szolgálatába és gondoskodott róla. Azon idő alatt, amíg még Őeminenciája, az említett kardinális udvarában élt, egyszer egy nemes Radvánszky-családtag esküvőjén 12 cigány mestermuzsikus közt olyan játékot produkált, hogy mindenkit messze maga mögé utasított és ezáltal lehetőséget kapott arra, hogy azon a helyen, ahol művészetét oly derekasan bizonyította, emléket állítsanak neki. Egy hozzáértő festő tehát azonnal meg is festette életnagyságú, élethű, a Csáky grófok livréjét viselő képmását. E képmást a Radvánszky-kastélyban a következő felirat-
100
Illésháza [a ford.].
209
tal állították ki: jobb oldalt a neve, "Barna Mihály", bal felől pedig a "Magyar Orpheus'"?' titulus olvasható. E festmény mind a mai napig ott látható Radvánszky János úr radványi kastélyában, közvetlenül a bálterembe felvezető lépcső mellett. Eme Orpheusz méltó párja századunk Orpheája, egy hasonló nemzetségű nő, aki ha nem nagyobb, legalább épp oly nagy hírnevet szerzett zenéj évei országszerte, mint Barna Mihály, és aki nem csak tehetségével, hanem jó erkö1csével is különös elismerést aratott. Életkörülményeiről szeretnénk röviden úgy beszámolni, ahogyan azt egy barátunk, aki rövid ideig együtt időzött e nővel egy nemesi udvarban, őszintén elbeszélte. E nő e század elején, Gömörben, a vármegye névadó falvában látta meg a napvilágot. Apja tehetséges és szakavatott muzsikus volt, aki leányának a szent keresztségben az Anna nevet adta, idő múltán azonban mindenki csak Zinka, vagy Czinka Pannának kezdte hívni - sajnos be kell vallanunk, hogy e név eredete számunkra rejtély. Mikor tehát e Czinka Panna már egész ifjú korában egészen különleges hajlamot és képességet mutatott a hegedűjátékra, a falu akkori tulajdonosa (Lányi János) úgy látta, itt az alkalom, hogy e cigánylánykával kísérletet végezzen és megtapasztalja, mennyire képes jutni a lány a zene terén, ha némi irányítással és oktatással segíti ebben. E meggondolásból átadta a lánykát a legkiválóbb rosenaui'F hegedűsöknek, ám nem telt belé sok idő, és Panna máris felülmúlta minden mesterét, ráadásul rövid idő leforgása alatt oly közkedveltségre és hírnévre tett szert, hogy különféle tekintélyes uraságok hívatták magukhoz mulatságaikra, még Gömörtől (ahol lakott és nevelkedett) 20-30 mérfőldnyire is, csak hogy muzsikájában gyönyörködhessenek. Tizennégy esztendős korában Cinka Panna férjhez ment. Ura és gyámja egy híres bőgőshöz és kovácshoz adta hozzá, akinek fivérei közül az egyik brácsás, a másik pedig cimbalmos volt. Ök négyen alkották ezután a zene-
101 102
E két szó az eredetiben előbb magyarul, majd német fordításban is olvasható [a ford.]. Rozsnyói [a ford.].
211
kart, amely minden alkalommal elnyerte a nézők csodálatát és teljes tetszését. Miután pedig Panna házassága folyamán gyermekáldásban részesűlt, már a férjével, négy idősebb fiával és egy lányával tett minden nap tisztelgő látogatást uránál, különösen nyaranta, hogy asztali zenét szolgáltasson néki. Ami e cigányasszony külső megjelenését illeti, bizony nem volt éppen szép, sőt meglehetősen sötétbőrű, himlőhelyes arcú, ráadásul a nyakán csúf golyva is éktelenkedett. Ám mindez nem tette visszataszítóvá, hiszen jó modora, ruházatának tisztasága, különösen pedig virtuóz zenei tehetsége mindeme apró testi hibáját elfeledtette. Jellemalkatában szinte nyomát sem nem találhattunk a cigányok szokott hibáinak és eltévelyedéseinek. Magát és házastársát tisztességesen öltöztette: evégett jótevője is minden három esztendőben egyszer egész családja számára új, veres ruhákat ajándékozott. Képes volt nagyurakkal is kellemes és szórakoztató módon társalogni, különösen a magyar nyelvet beszélte igen választékosan és tisztán. Háztartásában és gyermekei nevelésében bámulatra méltó rendet tartott, soha senki nem láthatta őt vagy hozzátartozóit lustálkodni: Mindegyiküknek megvolt a maga dolga. Ó maga, ha éppen nem muzsikált, mosással, kenyérsütéssei és efféle háztartási munkákkal foglalkozott, vagy férj urának segített kovácsműhelyében - amit igen szívesen tett - a munkában. E szorgos életmóddal megóvta magát és az övéit azoktól a szokványos kilengésektől és attól az alantas életviteltől, amely egyébként e népre jellemző. Elégedetten ette és tisztességgel kereste kenyerét, nem volt rá szüksége, hogy testét lopott ringy-ronggyal fedje, vagy hogy gyomrát döggel és hullával tömje, ahogyan azt e nép többi semmittevője teszi. Egyébiránt is tisztességes asszony hírében állt: egyenesen és kedvesen viselkedett mindenkivel, övéivel együtt szerény volt, mértékletes, a református vallásban pedig - amelynek híve volt - buzgó és jámbor. Fekete színén és erős dohányszenvedélyén kívül még egy szokásával árulta el faját és származását.
213
,
•.••. -
cll
••••• ~._
J) ~ ....c 'c-e:::s ...- ~~
~t
.r (
a
Il
•.,.. QO~'J~.}l.......
~
e."~í.J---~
I
.e;'""c.-QCI!cI~-. ..~·\o.oII"" r_
19
unb llt~tf ill gt.
b6rtn un/cr aneem \l'Om {leü. esre~ pl1l1no. 4116 betfm 12ftn ~tfret ber 13. tlrt. o'On eem \lorfeelid). un~ lll. faUigen ~obfd)lag ; bH 26tt Ulrt. I)on IDlorbbcmnern i ber 31. Qjrt 'OOIl{lC,UIl; ber i 2. 21rt. Ilon 3Qu6erml :•• I.Qbis!IIU8 ber I :~efr(t'/ 4 ~apltd
~.
fd)relbtt
Im
Qlldbrúdlfcf) \lor, bas maIlge~ifie).!aaf! Ilad) ben @jwllb. ftleen ber !Umlullft entfd1eiben folle, :DIe Ullfd)III~6ptobe mit. bm ghienoen íEiim / I\l\lten blima!~ gcfeOlllil9ig i 3UIIIg ltofom,mn fprad) ballon bit .f.>f1ru I bit ibrr6 !Utrbred1cn6 nid)t tlb'trfúbrel Il/fcben fonnten frev: ~ill; btrm6rberlnnm barten nur etne .\tir. cf)(nbu~e; bie UlltHU ber IlBtlber unt> Saubmp batten gefel1te ~trafcn. jOeft. 1. p. 6J,~ .
:a••
mllul1ill8 ber 1. ecn ber \lorfrefi. cf)tn 'O.er 3ufaU/gen ID?ort>tval/ unb ,,'On .er !Ccl'clQisung pef) mit ben ~tr, l11anbten bIS íEnthilitm iU "{rgleh1)en.
jOd:r. VI. ~rt. 51.
Hnttr bem ~6nlge \:)/llbisliuIS(!tlll II. ijl btfonber6/ tiff 33. Wrt. Ot6 vr, Z)cfw~ merh~lÍrbig,
IL,
roermifditc ~ad)rfcf)ten. ~erd){ug l'on
bet \Juten ,Lebens4tt ber o" igeunerin UIll) ~11,el:0efCbid!. liCbeel' in ~e~ mulie.
Mecénása a Sajó folyó mentén építtetett neki és családjának egy kényelmes lakást, amely egy szobából és egy kovácsműhelyből állott. Be is költözött a lakásba, ám csak telente lakott benne, mihelyt ugyanis beköszöntött a tavasz, három-négy zöld anyagból készült sátrat veretett föl az említett folyó partján maga és családja számára és egész kíséretével együtt késő őszig ott táborozott.l'P Ekkor aztán szokásos téli szállására vonult vissza. Így változtatgatva lakhelyét élt az övéivel együtt tisztességben - a többi alantas cigánycsapattól elkülönülve és népével egyáltalán nem érintkezve - egészen élete végéig. Az l772-es esztendőben hunyt el, amint azt egy halálakor készített khronosztikhonl'" bizonyítja és mutatja: "Hel Mors! O eXLeX Cerberus praeDe trICeps.,,105 Temetésére egész tömegnyi latin vers született, amelyek mind erényeit zengik és halálát siratják. E versek közül csak azokat közöljük itt kivonatosan, amelyek talán e híres cigányasszony életrajzának további kiegészítéséül és magyarázatául szolgálhatnak. Így például egyebek közt az egyik így szól: Zenei virtuozitásáról Stájer-módi zenét vágy tál, vagy németet éppen, vagy tán melyet a frank kedvel? - A mestere volt! Ám legszebben e nő a magyart játszotta - ma is még szint' belesajdul a szív - s húzta varázslatosan.
Kampierte - szó szerint kempingezett [a ford.]. Khronosztikhon: olyan vers vagy felirat, amelyben, római számokkal írt, rejtett dátum található [a ford.]. 105 A hexameter magyarul a következőket jelenti: "Hej, Halál!, Ó törvényen kívüli Kerberosz, háromfejű véreb!" [a ford.]. 103
104
215
_e~ ~ e,""" G u ~ 20"
u
"...~
CI ,. ••.•.•••• ~ ~:'!I ~4!!.?'!). %5
~rem
•••••. OOo~~~"tc; .
HcI
Mor'! o
eXLeX
na
~
Cerbc"
pr::."
tdceps. -
l?on ~ee e-Nam
SertillEeiÚn
~e~ 1liufil'.
í;~Styrillcos
m.lles ~ Ieu Teu~Ilnis Orbes , , Sive quibus Fr.néa; t ,rompt., Cu. , perbir , erat Przcipue Hóllgltieos(v!lh nunc quoque , ftupcCco) Fon prer(us magica moverat arte . ehores, Sinp quid refcum? potuit •.el fI~. mina plcfuo $ifiere & ad ú!rum Saxl monre I (uo
-=.
Híne fuit &: fama totumor~!~a
,
J
pec
Illa fui Pbamix temporis itta fuit.O babilcsdigitos J querulat percl1rrere chorGas! Tam habIlit, (olas ApolIo
GOa..
mana..
[\lxiI
I
earn,
Et line [ugillo
~tl1 !~rtm iOt9ra6nl~' tli dne gall~ ·lf !))lenge lattlnifd)fr merfe etfd,ltnen, ",orinnen Ibre $ugenbtn brfungtn, 1mb 116et,blefell Xobf~foll gd/4gft ll1orOen. &Bír ",oUen au~ bie(en merfen , nur N6fenigt I ",aG \lod) ill fernem (fr. 14uterllng unb (frg4n!Ung Im ftbelf~. gefd}lá}te blefer 6mí~mtm -3ígeunerin dnigtJmajitn ge()6ren f&lIl1te, ~u~. lug6wti.lle ~Itr 6epittgen. ISo i. iC. ~.tI9~ (6 untcr ali bera.
T
ludens plerurnque eCfJ • fOI':men • N ' 'am tum pr::cil'ue, Pipa decebae 1
a"obe tltrfe1tíStt t\.lorbm I~ ITumicidom aU6l\lfifet, unti olfo I"Uút: ,
••
J
&' Indenti ne quid
.
obeffer , ' HreCerat in tubulo I parvula pipa! -, brevi, IpCa ellit lwimu, nati, "ir Bt ipCt , fecundas Vel tres magnlficl1m coníliruere chorum,
"on CQrpore
i(>rer P.eibUBef!illt. ,
.raJr.
fiijt
medium retillen~c: fiatura I Guttur. non parvum , íhum. Cede. bar onus, " Talis erat faci." quaJem natura (ub . ,. .xe· Acll:ifcro arEl. eolens , Aerhiopiíf. _ gerit. Sed colos hiC'graram fecit m'gi~ .t'loe . , renuítam Delj>icereS, li non nign fuHret J esm, (1. Et phflom~I. pl.cct ,. ~uz DOnras [am, nat au, es, II Voce [~a quamvi$, fit color ater cj.- ,[; RiCerat nigro del!tis tam eandidus .ff I
<'<
<
J~
o,..,
~Vincer~t u.t
J
q110dq~:do;erpolit
{~P
Indus ebur, Quem qUOct1Dque [uo poífet ',gcncro(a vjr'gó" Corpore farre, fuit fcmpcr ami. ( aus ci. e
(
,.
~Ouc:f'Don.ct"'-G°cP~no%ncuO""'lcx;"rlonc"c:uOoO •.
Mit szaporítsam a szót? Folyamok sodrása megállt és sziklák táncoltak, hogyha e nő muzsikált. Híre ezért járhatta be földünk. Benne, amíg élt korszaka főnixét látta az emberiség. Ó, sebes ujjai mint szaladoztak végig a húron, Főbusznak volt ily mesteri gyors keze csak! Többnyire füstöt szítt hegedülvén, mert igen ízlett néki pipája, amíg húzta a karcsu vonót, Csak pipafej nélkül harapott rá, kurta szopókán, hogy ne zavarja a szár, míg sebesen muzsikál. Ó maga volt prímás - fia, férje meg ő alakított két-vagy hármasban nagyszeru kiszenekart. Testi kinézetéről Testre kövér volt ő, termetre középmagas éppen, torka a strúmától duzzadozott feszesen. Arca olyan, mint más etióp nőké odalent, a forró trópusokon, ősei földje ölén. Ám ez a szín inkább kedvessé tette s csinossá, s még ha koromfekete, vajh ki törődne vele? Lám, a rigónak'P? is elnézed tollát ha sötét is, hogyha füledbe hatol bájteli zengzete épp. Hóragyogásu, fehér fogsort rejtett e sötét száj, túlcsillogta e fog ind elefánt agyarát! Öltözetét bátran hordhatta akármilyen úrhölgy, mindig úriasan járt, elegáns-kecsesen.
106 Az eredetiben itt fülemüle állt, csakhogy a magyar hexameterbe ez a szó, ezért lett szegény fülernüléből rigó [a ford.].
217
az Istennek se megy
CIi......""'..... ~A"h"'" •••~"Ii ~Qc~~~4040~ ~~ o,..aQo- u"c'" ~4 O. • 21 O i!>ie Grllbfd1d(t. lu 16m tI9CUC\t 5I't.tcl)e, \)on 'bntlt
Cb
usq'le.& Cydcru nota
Cin~apallll. poteni picar.
JI
LJ
I
Heíc jacet , ereraum
cr
1.1
D Off. ( I
l ti
vivere digna l'arens. Qui tamen (aa Iegls , dicas ut molliter ejus cubent rítulí, te monet ipC. [uis. flemilla me peperi!. peperi mihi fremim famam , Fama heres orbis 1 fremin. mor!it ere, In teft.mento mihi mnrs a matre re-
Iicla ell. Do generi vitam neminis ipa meo,
~
.-D
.a
\?ort !:lel' I.imt
,
).
0& \Inter blefem !Bolte, ftrolle Ilon @)l1djrfamfdt unö í83t!fenfá) af ten I ~ jelUah! jU fjnben gerotfen fe!>, baran ~ mu§ man rntl\JellH /furf !Iveifdn, ob(, bie 64lcQe fd}le«Jlerb\ngl.l oHneinen. 600icI ill ,mar g(roI8, unb «u!fer aUem 31l1
~ .: ,
'. *) Mart. Szent1nn Dd!'.rt. IV. Here; gr.ph. pag. 1>7. lagl; Idioma fuum pe,"u!iarc habent (ZingA1'I) autlas ta.wc.n Iie,
y:.
bmlUebtlll!Jen I ob ef fid) gir/ci) barum W.ÚQc g(\b; (Ollbml folnllb er fold)elS !.lOUIfjuen j)trlangte I fo fag Cm fie ble~ fes @ebet ~er, entW)eber In ber Ilng«' rlfd]en, ober ÍJI (iner anbcreu 6pr«d]e beG !BoltG, bel) ~e•• fie if)rm ~ufeut., ~alC ge~abt f)a6m **). ~ra9tn \\llr nun: ob brnn blefes' !Bolt Ilon jef)er In !lner fold)ell Un\\lllfenf)elt geleM, ( ob ee nid)t bt9 bem ~lle3ug aud (ds nem IDlltníaltbe I unb bOf fdllef Ser. \ I1reullng, 9e1e~rte feutt, ~únllé I uab . ílIliffenfd)aftm uutff fid) 'lre~«{)t'l fo il Itt ble 6ad)e nld)t aadn fd)\\ler, fon. "O I>crn fali, untu6glld) lU tlllfd)dben; ~ nad)bem \\lel>er Ue6erbltibfde, nod) 4luá) bit gtrlng(le 6pul)rm ~ou IÓm 6!vrelbart obtr !ffiiffcnf~aften gegen'" lOílrlÍíI anlutreffen !inb. J.l&eten tie !lq} iprtr erllen ~nfunft gelel)rte ~eule unter fid) oel)4lbt, fo ~átten fie fid> gtroi§ mit Ibttr ílIlltTtufá)aft l)etl1or. getl)an I Ilon i~rem !Bitter/aube, unbD ben Urfad)en ióm 9\elfe 1 roal)re unb gegrúubrte mQ~rld)t ertbellet, uub \lielldd)t aud) cinige mnnalen tl)Wl !Bolf6 ncb(f !.lrrfd)lebtnen 9\elfeliefd)rd. bllJlgtn t.l"gn19m mlanbtrfd)afl 9tnlerl lalfen: nad)bem aber nid)tll \lOUber9lel• d)tn :i.)ingen lllln !.!lol'fd)ein gefommen lll; fo fann Pllln roeltn nld)tll fd)lltI
lj
.l a-
n a
")
CI
Frane , Fpri. Ottococú Origo Hung. Part. ,1«, p. 19- Expcrimcnto mihi con1) lI.t, In luyen,yt., nunquar _ me ab ipfil } excorquere potuiffc t ut recte &" ordille . 1'4«r noller & Cigauice rccítenr , fcd recrtant vel Iin!ua huagarica vel ejus natlOnlS lU cujus funt medio, '
tcraS.
~
~
"U.r\nu~?ltuuOct~C0t::L.-~~ -~~_"
3
:a.~ l ••••• ~
~)_
t~~
~--c~
ra.*='~-S;;;U lJ
•.•
Sírfelirata Cinká Panna, vonóművész, az egekben is ismert, itt nyugszik, s anyaként élete mégis örök. Írn, ki elolvasod ezt, könyörögj hogy hamvai nyugtot leljenek itt - ennyit kér e rövid felirat. Asszony szült engem, s asszonyként szültem örök hírt, hírem örökké él, holt csak ez asszonyi test. Édesanyám csak a puszta halált testálta reám - ám én eleven nevemet hagyhatom itt örökül.
A cigány írásbeliségről, illetve a szabad művészetekhez és a tudományokhoz való tehetségükről Azt, hogy e nép körében a műveltségnek és a tudományoknak bármi nyomát lelhetnénk, vagy erősen vitatnunk, vagy éppenséggel teljesen tagadnunk kell. Annyi mindenesetre bizonyos és minden kétséget kizáróan leszögezhető, hogy a mai cigányok anyanyelvükön nem folytatnak tanulmányokat, és hogy cigány nyelvű istentiszteletük, papjaik, könyveik, irataik sincsenek. 107 Otrokocsi Ferencnek sosem sikerült a Miatyánkot a saját nyelvükön kipréselnie belőlük, hiába fáradozott ezen, valahányszor ugyanis sikerült rávennie őket, vagy magyarul vagy annak a népnek a nyelvén mondták el az imát, akiknek a földjén éppen tartózkodtak. 108 Fel kell tehát tennünk a kérdést, hogy vajon ez a nép mindig is ilyen tudatlanságban élt-e, és vajon nem voltak-e őshazájukból való kivonulásukkor, vagy még szétszóródásuk előtt tudós aik, művészi és tudományos alkotása-
107 Martinus Szentivany: Dissertatio lY. Horographica. 127. oldal. "Van saját nyelvük, de irodalmuk nincs." 108 Otrokocsi Fóris Ferenc: Origines Hungarorum. I. rész, 19. oldal. .Kísérlet alapján tudom, hogy fiatal koromban sosem sikerült rávenn em őket, hogya Miatyánkot pontosan és rendben elmondják cigányul, hiszen vagy magyarul mondták, vagy annak a népnek a nyelvén, akik közt éltek éppen."
219
-:
t.C~~'!PtpJ.~se.~'4:::fP;uO_PcOcP&~c.oa.o:J~~+
:e!, o;, ba6 ble trfill!~tgit!nrr e6m fo unreljfenbllnb ungdebrt gel\ltfen
'.
~~II1l(~tIl, tfreo6 fcbUd)tt '~/I\!ffe8 .
tf·
fillb 1. "LG i~re madit~1l11l11tull/;"\lOU: finll, ~e bit ~tutfgen. ID?an rebet 16m ~lttfrQtltr a6er'Ullb !l\llff~nfd)M. Jreaf DOII datill ,Igcunerlfd)ell Wlp~Q. ten, me/ut'cr nld)t. bOG minbefit. I 6et, ~dd)eIJ tfgfnb~o nod> uorrát6ig !1I3ir~l\1eifdn biUIg.an elnem IInb bem IIlIb oufb(~alteu morbeu fe\) foa; b" onlletn:' ~enn ob mOllg1eld) Nefell ge. wir ober b4jftlbe, o~nctad)tet oUer lie~n In~~; !loti eiu moll, jt {aRgtr angtreanbttn !lRJ~e lIid)t ~db~4ft roff. ce in bet !1\3ilb~tit Ullb iUÍl~grljlffm• . ben flnnttll I fo bejlnbeu reir une "ud} belt fortfabret i /)f110rCl)Ummer I"á~t, .Dor btcem"l 1l0~ aulfer etonb, fol' fo finben reir benlloél} aud}ari. bell er.' d)tIJ 'unfern !efcru 61fr mltlut~clltu, fim ~igelmetn' ntd)te 10oIlHírt>ig,a, unb unfer Urt~til barJótr oÍ}Jufaffm. 'foll~ern fel}tn Uidlllebr I 'roit fie tidi 6o~ld fann bennolÍl .tlu jebff leid)t glfia, hu n(ten mllfall!Je lilit ~$'tttle9 . €t4d)te!J, role ·_.ja,roer cIJ' 4nge~t I une aUfrQ411b ~ÚgCll ecn {!>rtl! eige, \ "{)e~ eintm molf, bae 6t(tanblll 9trum. nea UiUllQnbenI iU 6e~dfen (udjt,". fdJrodft, unb lu einet rol1)ftn unb ,;0" ~e nun gl~ia, ~nfíln!ll! -,bie 9ró~te Umlllrrttn ge6eneart felll 9r~.Ih&o>ll(f' ffiitllertrad/tlgfcit ÚII!) Uriad)tfamttlt : gnJgtn antr/ft, !lBiffellf.;)aften 4\1 tr. tn ióret ganjtll 21ufr"ú!>rung1)miet~en; , bCluen ullb fortjup/Ten&en. llul$ benell fo fann Illa" UIlI ._bef1~ mf~t !1\Ícífdn,' ~rQbfa,rifttn, bie. roir obfll allJefúl}. . ob fie fid) j~maiell um bie e.Vrelbart w !)aben *) fánn nid)te rornlger, ale unll lmllfenid/a(tm 6efúmmmt Oa6en. ibrc .Renl!tnl~ in ber ghtcratur une ' @)de~rfQmftit erreirfen roerbfu. :Oe nu (fiue glltt! cnbere i!rage 111eiS: cb .; nadlbem blefe nld)t IJJm tlgen: ble' 3'igeunel: ill bfllUí üUilftnfd)aftm tbalmlld/eu , fonberu in anbftn ept •.••'oon matur un9(fd)ick unb. unallfgelc. ete.n otrfalfd jinb,. fo lfi bQrau~ lU. gd finb I un,b 06 ber ~augd an ,se. fd)lIejién í bali bicfee gar IÍId)t Ibfe le(njamtdt ÚIII> €rfenntnill lion i(mr dg/nt mr~dt geroefen ft!>; fonDtrn UntaQIgfeit I ccer 610fj ecn ctaer Im_ ',':( eEl)rlftcn, ble cin anbnu I entroebtr mrlOIld)en !R"ad)14Iii!lftitunb Q)erfáuUl' "uf ibr (frful'f1eu unb muoitl<\lfung, n!liberrJ(m '1 eo ge"i1i~ bas le~tete nad) 0eroobnbelt bee ~anbr6, olm lll, fo roenig Jaff!t fi~) bas frllm he.' ~~ autS ~uriofitQt aufgeftiet bal. ~auJ.'ten; naá)bem. bitfe6 ~~If aua, ~POlltQjius fdl/hut ,re"r fo oiel lIe. Ilq). feiller i}tre69nlidien roil~.1I nRb • bauptfa iu rooUen "), bali .~.Ic-erjim . unad)![amen ~u.ftr&Iebung I "erfd)íe; ~'l oigeuntr I bit lid} in ;oeutfd)lanb fts b~ne I;:?llubren bee ::IDI&eeI bejl)llbmr I . . (tIntauc , anb jlablgfelt aUc Q:rj!nbulI. gen l)on Od) bUdm lutfit. ;oiefc lleut! ll. . '")~. tltt xzv, etúct ~ítftr ~n!tíatn ím linb III i~m ~!rt PITnteld), ill ~flfd)lá; li V 3aptllana e. '.96• '.' gm fd)ndI unb ftttlg .I alfo, bali fie ) , -) Iae, Thom", DiJfett. dc CUlgarJS § '7, .. • WD 2&.. . fid) tn mllnd)en ()cbenthd)en \lnO &~tI. f.
in
'Ó,
~o'!I!I~
t~_!-' ~ "'"
~,-OO&-
,-~G
~~
" ••••
~U
~
ilU
-..rQC'.-,,~dc-:.lJ ....,.." frw#
~
ik? Ám ezt a kérdést nem csupán nehéz, hanem egyenest lehetetlen eldönteni, hiszen írásbeliségüknek és tudományuknak nemhogy maradványaira, hanem még a leghalványabb nyomaira sem sikerűlt eleddig bukkannunk. Ha megérkezésükkor tanult emberek lettek volna közöttük, bizonyára valamiképpen kifejezték volna tudásukat és őshazájukról, vándorlásuk okairól igaz és megalapozott beszámolót készítettek volna, sőt talán népük néhány krónikáját, illetve különféle, kóborlásairól szóló útleírásait is hátrahagyták volna; miután azonban efféle iratokból mindeddig semmi nem bukkant föl, csupán arra következtethetünk, hogy az első cigányok éppoly tudatlanok és tanulatlanok lehettek, mint a maiak. Emlegetnek ugyan valami cigány ábécét, amely valahol mindmáig fellelhető és megőrződött, minthogy azonban ezt az ábécét minden rá fordított fáradozásunk ellenére sem sikerűlt előteremtenünk, egyszerűen képtelenek vagyunk Olvasóink számára ismertetni és róla ítéletet alkotni. Annyit mindenesetre mindenki könnyedén beláthat, milyen nehéz egy olyan népnek, amelyik állandóan kóborol és legnagyobb gyönyörűségét a nyomorúságos és zavaros életvitelben leli, bármifajta tudománytmegőriznie és továbbadnia. Fentebb ismertetett sírfelirataik'P? alapján még kevésbé bizonyíthatók irodalmi tudományos ismereteik. Hiszen minthogy ezek a sírfeliratok nem a saját nyelvükön, hanem más nyelveken íródtak, nyilvánvalóan nem a saját munkáik, hanem olyan írások, amelyeket másvalaki, vagy kérésükre és megbízásukból az adott ország szokása szerint, vagy pedig puszta kuriozitásképpen készített. Thomasius, 110 úgy látszik, legalább annyit le kiván szögezni, hogy az első cigányok, akik Németországba jöttek, egy kissé műveltebbek lehettek, mint utódaik, irodalmukra és tudományukra azonban még a leghalványabb utalást sem teszi. Ám ez az állítása erősen kétségbe vonható, hiszen bár el kell ismernünk, hogy minél tovább leledzik egy nép a vadság és féktelenség állapotában, annál hitványabbá válik, a korai cigányokban sem fedezhettünk föl semmi dicséretes vonást, inkább
109 Lásd az Anzeigen
xv.
110 Iacobus Thomasius:
számát, az V. évfolyam 196. oldalát. Dissertatio de Cingaris. 27-28. §
221
,.-.0
. .'<_c
'-:,C,/··•.r::;CI'O·-\::;ffl .•••{"I~n\;i~~1
\. í.
. . ~ • :
-1., O !
,
)
Ct fl' J.l
O. (
:
D
tI
1)
lJ. )
',.,'
t'l
,.-~
-::<'
','.
CuCc."} - .'
23
felpaftm ~&Ufn, óalb mat6 1U fd)af. gtfc6en l\ltrben tann) pffegttl lie Ilon fell,uub Qull!ubdjfm ltltffcn. man form! uef~lÍll,\lU~eU ma~UffU C !\Ife ( , muli fld).Iu ber:tvatuer\uunbern,ltlfllU mcn eG óeo!lQd).tet) fe~r §f~ne &u ()(~ , man allfiQte {lanbsrllfe a~)tung gíe6t, (laltm I ltltlltl lit aud) Ilon IQue m.t; fl unb biefdbm !}maU'betract)tet./ bie fie ,tion gall! a~!leíou~er! le6en, nAmIId); 'fld),. Dur €rlrid)tmmg unb $oU&l'ln, bít ~1~lierOFbUltld)e flebe. &,u eenen guug If)ra gtltl6f)llLhi}en.?anbarbelten \Pfcrbw, uub ba$ gre(ie, ~,li'óen, D trfolll1tn I unD ",OjU 'fie bit :Cúrftíg, , ",dd)fll fie baralt finben, menn jie auf ~ fett, unb ber milngel au n.st~lgen Zlns aUen umlltgtllb~n 3'1!>rmArftm áU!}e. jirnmenttll Ullb !$trf;cugm ge/eltet gen fevn / unb m.it btefm tplml1 ~aif, 9<11.). lCfJ)/ll ~tf9hn, ~ttrúgenbelll, taufd)tn une ",ed}fdn f~nufn. ' finb fie febr f~(au unb !ilUs, uno ltltlln roean oat fd)ou mebnnaíen I fO'IU891 tn ~ iie lI1fgtll beG iSmugG eber Ilmibttn, i!>elm;in, als and) in anberu ~d)u' :i:)if(lfl'al)i1l&11I'$HantltlOrtullg gettelM len, in Unglltn untleiebe,nbúrgen, ,/ ltlll'ben I an \l:1'~n~UI1!ltl,1iti igm ~tt. !igeUnerifd)~ !'(ún9!1uge ium Ullttrrh1,t ( t~dbigung reld) I unb bmbt •. ID3úr. aufgtnoUlmcn I nm jict} oenn aucl) Ite ben fit Illlll bieit @)aólll unb ~á~ig, eint$ ltlo~l~abtnbtn i)igeunlr& ~of>n, t ' Edten (ll1ie (5 IlOn--fedjttlroJgel1gefd)c. auf ber ("angel. <5d)ule •.u * I\?irfhct) Ol!! [oüte ) &UUl @)uten an'l1f1ll'm, I'caij befillbtt. iStj1 aUm bemrrfet ,man@). Q' , Uuntt 9~nJlffer (ffolgm, als',biCr<51 f.vid.lmb nid)! unebme ~a~i!lfe,lt/JI bali [ie f5 Qud}-ln ID3tffellrct}~ftfuUIII> JUtn <5tubimn, nur ble Hd)ee l'ujt ~lÍntle,1l A!!mlid) l\ltlt brild)tcu I llIen!l baju, unb e!1l llanb{lafte$@)emút9ba' fit fid) nut ml)tem jJltig rtnneu fcl'tlu.fa~rclll fCQlet (l,p - ben D ba, ••uf íegen ",>Írbell. ~\NI ~at a&t~ €ille íl'm.1\1ltgldcl) éilt bato nod) niá)t baG ~:nIÍ(JfalUl1e unö 18erbrú/iIi.d;(ie óe. Im 6ton~e fiub eíncn gfolien @)el~bt' reitG ü6crrounbfu, unb iu Qó!1ml fen I ber aU5 &Ieftm @)efd)!ed)t ent< Wiffenfd)aftcn geleitft luerben foUen, jianb(n !\leireI aUfSUI\1tlfm / fo oa&fll ben w.ut(J plÓlJlid) finten laffcn; ncn f5 bmlllld) dilige ~a()ill 9~Ncl)t, bQli IbwlI gtf~(itm \plan Ultb ~orfalJ ,a!'. ~. fie alld) iU 6ffentbá)m [)leajten I be!) fl ben ;'811 ior fid) nlsbwll mit ro/ujif, \jJfero,. ~Qnbe.feber Q~f ancere 21tt !\I ernat'. *)~. ba5 XXXU u. f. ~lÍlct bl~ VIm ren fUCÍ)<'l1. :Carunl eben tann raan ~qb,sa~Qct, diO. ,u.n 11mlll1tr~l,unO bis bato 11041,llict}t ben 2lUGfprudi :~~~N~lnuns til íllglunn IVpanOII! WCi- ,t~un, ill ,I\?eld)er .~unli unb !$iffm •
~o cr
crn
a
,
, }
l -,
tP.
••~O
.....,.
o ....., '4v~·-\::i=t"t·'-',...Q Q~ .•.•..• ~ '-tp '-ii" a '~\J'
••••• , •.•~
·'\::fnd-g
..
~
••••• O
.••••..L ""'~-'';::::..&,.
azt tapasztaltuk, hogy már a legkorábbi időktől fogva koldulással és mindenféle tényleges származásukról koholt hazugsággal próbáltak boldogulni. Mivel pedig kezdettől fogva a legnagyobb alantasságról és nemtörődömségről tettek viselkedésükkel tanúságot, meglehetősen kétséges, hogy valaha is foglalkoztak volna irodalommal és tudományokkal. Más kérdés viszont, hogy a cigányok a tudományok művelésére természetüktől fogva alkalmatlanok és képtelenek-e, és hogy a műveltség és a tudás hiánya adottságaik hiányából, vagy csupán vétkes nemtörődömségükből és hanyagságukból ered-e. Amennyire bizonyos az utóbbi, annyira valószínűtlen az előbbi válasz, hiszen e népben még szokásos vad és bárdolatlan neveltetése ellenére is az értelem, a különös ötletes ség és a találékonyságra való hajlam bizonyos nyomai fedezhetők föl, Ezek az emberek a maguk nemében érzelemgazdagok, cselekedeteikben gyorsak és tettre készek, úgyhogy néhány kényes és kétséges esetben hamar képesek dönteni, s magukon segíteni. Valójában, ha mindennapi tevékenységeik megkönnyítésére és végzésére a szükséges szerszámok és eszközök szűkösségében és hiányában kiötlött fogásaikat szemügyre vesszük és alaposan átgondoljuk, nem győzünk csodálkozni. lllTolvajlásban, csalásban igen elmések és dörzsöltek, ha pedig csalás vagy elkövetett lopás miatt felelősségre vonják őket, a védelmükre felhozott érvekben is ötletesek és ékesszólók. Abból, ha ezeket az adottságokat és képességeket - mint annak ideális esetben történnie kellene - jóra fordítanák, mi egyéb kővetkezhetnék, mint az, hogy véle a tudományokban és a művészetekben is igen sokra vinnék, ha meglenne hozzá a megfelelő akaratuk és szorgalmuk is. Erre már most is akad néhány bizonyíték, hiszen, bár mindmáig nem mutathatunk föl egyetlen, e fajból származó nagy tudóst sem, némelyek közülük mégis vitték már annyira, hogy közhivatalokat tudtak ellátni a kőzélet minden terén. Megfigyelésünk szerint csupán egyetlen vonást szoktak előszeretettel megőrizni - ám ezt sem szándékosan - eredeti természetük-
III Lásd az V. évfolyam XXX. és a következő darabját, ahol a cigány mesterségekről foglalkozásokról szóltunk.
223
és
ből, ha nemzetüktől elkülönülve élnek is, nevezetesen rendkívüli vonzalmukat a lovak iránt és azt a nagy gyönyörűséget, amit abban lelnek, ha minden környékbeli piacot felkereshetnek, lovakkal kereskedhetnek, és adhatják-vehetik, csereberélhetik őket. Már sok esetben vettek föl tanulónak - Debrecenben, de Magyarország és Erdély más iskoláiban is - cigány gyermekeket, ahogy minálunk is jár a **-i evangélikus iskolába egy tehetős cigány fia. Mindnyájuknál megfigyelhető a tanulásra való tehetség és nem mindennapos képesség, csupán a kellő lelkesedés, illetve a folyamatos munkában való kitartás szokott többségükből hiányozni. Ezért gyakran megesik, hogy akkor is, mikor a legfáradságosabb és a legkellemetlenebb feladatokon már túljutottak és a magasabb tudományok küszöbére érkeznek, hirtelen kedvüket vesztik, eredeti tervüktől és szándékuktól elállnak és visszatérnek népükhöz a fiistös nemezsátrakba, még azt a keveset is, amit korábban felfogtak, félretolják és elfeledik, és attól fogva muzsikával, lócsiszársággal vagy egyéb módon próbálják kenyerüket megkeresni. Ezért mindmáig lehetetlen kinyilatkoztatni, hogya zenén kívül miféle művészetre vagy tudományra alkalmas elsősorban és természeténél fogva e nemzet. Ám az sem csoda, ha jól meggondoljuk, hogy az ilyesfajta embereknek oly kevés kedvük van a tudományokhoz. Hiszen valójában mi is teszi számunkra vonzóvá és érdekessé a tudományokat? Vagy a benne talált gyönyörűség, vagy pedig annak a tisztességnek és haszonnak képzete, amelyet fáradozásaink jutalrnaképpen elnyerni remélünk. Ezek a legvalószínűbb és szinte általánosnak nevezhető ösztönzők ahhoz, hogya tudományt a kellő szorgalommal és komolysággal műveljük és próbáljuk elsajátítani avégett, hogy egyre magasabb szintre és tovább jussunk benne. Hiszen köztudott, hogya külső kényszer sosem elegendő ahhoz, hogy az embert a kellő tudományszeretettel és munkakedvvel töltse el. Ám az is egészen bizonyos és igaz, hogy a tudományokban sosem azonnal, a kezdetek kezdetén szoktuk örömünket lelni, mikor az egészről még halvány fogalmunk sincs, hiszen ilyenkor még csupán kellemetlen és kínos nehézségekkel kell megküzdenünk, hanem csak akkor, ha már túljutottunk a
225
nehezén, ha egyre jobban mennek már a dolgok, ha már képesekké válunk arra, hogy a tudással kapcsolatos szépet, izgalmasat és hasznosat magunk fedezzük föl, érezzük át és élvezzük. Ilyenkor azután a tudományra fordított fáradozásaink immár nem terhet, hanem valódi gyönyörüséget jelentenek, azok pedig, akik már eddig jutottak, általában nem csupán soha bele nem unnak az effajta tevékenységbe, hanem egyenest sosem képesek betelni vele. Csakhogy erre a szintre eleddig még egyetlen cigány el nem jutott, miként követelhetnénk hát tőlük megalapozottan, hogya puszta gyönyörüség végett különös örömöt, kedvet és hajlamot tanúsítsanak a tudomány iránt? Ugyanilyen csekély hatást tehetnek rá a tudománnyal járó tisztességről és haszonról alkotott képzetek is, még akkor is, ha ahhoz, hogy mindezt belássa és felfogja, jelenlegi gondolkodásmódjában megvan a magához való esze. Sokkal inkább azt kell látnia, hogya cigány műveltség és tudomány nélkül is meg tud lenni és hajlama szerint életét semmittevésben és teljes tunyaságban sokkal boldogabban és elégedettebben, bosszúság és kínlódás nélkül, tisztességgel-szégyennel mit sem törődve élheti, mint az a tudós, akinek gondoktól terhesen, szinte állandóan könyvei és iratai fölött kell görnyednie. Ennyiből is láthatjuk hát, hogyacigányoknál nem annyira a tudományokhoz való képesség és a tehetség hiányzik, hanem a megfelelő ösztönzés - mivel erről jelenlegi körülményei és életmódja közepett igen nehéz gondoskodni. Ezért aztán szívesen dagonyázik tudatlanságában és elégedett avval is, ha semmit nem tanul és szokásai változatlanok maradnak, s mindez addig fog tartani, amíg lelkében a becsvágy, a tisztesség és a nemes gondolkodás gyökeret nem ver. Annak pedig, hogy e változás nem puszta vágy marad, hanem tény és való, és a jelenlegi legmagasabb rendelkezések fényében nem csupán lehetséges, hanem megalapozottan remélhető is, már jelenleg is itt-ott tapasztalati bizonyítékait lelhetjük. Hiszen némely vidéken, különösen Borsod megyében, ahol acigánygyermekeket szüleiktől elkülönítve nevelikjó erkölcsökre és iskoláztatják, már e dicséretes törekvések megvalósulásának kezdetén jól látható, hogy e gyermekek más szülők gyermekeit szorgalomban és jó magaviseletben éppúgy,
227
.
_ -0'--
t"~, ... , ~
.•• o,
.••••.,..,
-._·t..·"""
.•.•• et.-:::::."..,~~~ ..'._"
••••••..••. ~>~
J •••••
-
~
h'
••••
"";n~,, -~7'eP
-O'
•
Seft fottge&au,:, ~.icfer :fMníg, Itlíi. ben -~6rIÚn. 'fo' \1, 1.l.nl'lI1)fn'ulj~, IDw\llntillgen r tilglidJ,fte~:I1·~t~lltCIl alf'o auá} ·6é' 11 I bll einig!. btflH\~m jj:hntl)cpefi, -t!>eit6 f~nlli\'~ b~: :etat't ~pe'ti8 blÍtcf) Ct ( . bm . .!faifef; Sdtlricb Cell. IJI,} tl}~H,ll uil iit:{~?e.tr{íli~6trlpt 'ble ~i13~íM aen .!fónlge 2l4~mK aÚ6 \poblen, &um kQun-: 'bnf, . ha~_gefd)tbenrr '6ólIigtr Cl. 1 ungrifdHI1 .!foni!} baóen \\loUtcit !~. muf~e6un!J be6 bdmallgfn. :Dre\1sig!l' Ii \\lelct)er It!!ten \part~ev ~(l) btfonbt.nj !IDefáis, mit Qlene~m6altlltlg ber falÍ', au>l) ber, in biefen @Jegenben, nod) bell'ffánbc', eine gan; neue SUrtbe6 fg. \lid brb~utenbe Cöisfra gefct)la9tn nigl!d)en 80Uc~, '~urá} bd tanb ein, ,1 I}atte ;' fd)iril bic etaDt í.!:ptries in lúfúl)wl bem&tt, unb AU bejfen @Je, i~m ~rrne· gegen ~Il .lNnig .maul)ias' nerdlab1lllnífira~or, ein geltliffer :10' 'j aud) etlllas 1ll ermatten , uue \\lan' t>ann i!;intl erllQnllt \'I1oróm, bet ba: .D' ) hnb 3U merben j fo bllfj e6 biefer sto. ~Ir blefer 6tabt &ur geótl6renóm SUuf: ~ il, nig fllr nótVig erad)tete I blefdbe burd) na~me empfof)lm nllrb .n). '\J ein nad)brúcilf.:l)et5 i cigentlíd) an b'ief Ú. l[im mit aller !treue Hgtilene 6tllbt (l ~ ~af~illJ rrraffént6 a ber. iug1cld) auf ' II \l ([ bie 6taM fepeties jict) mtt 6e!it~en~ ·0 Il be6 6ct)rei6e" , lU finem bcfftl'll Q:ifnj rocrmifd)te m'tcf)dcf)ten. O.. in per iVm Qn9t1~óten l.I}~fct)tano Q:r~ II tt] -Cl.} gcbw~elt, lU ermuntem , "'Ollon ba6 '\')on bet a'igeJ.lner 0'efdJicflid;!feit ih ~ ~ uutcn al1~.fu!)rte ~!:fllmenf, ben QSe: :ariegsbien(1en. ' rcd~ glebet *f) .:'illl;J<1l)rr I·~67I Heil , (!In gefunber jlarfer ~d6 unb- ein --------------.menfd)l!d)er stÓl'Pet' í ber tn aUt" IIj <;Sí,atí bcblUtlnil ~c. tig 'ijt, &ulJleid) ap.er fo abgef)artet, rI
~
:rdgn;tell unb dnige
ert~!!
,j
nt
(1
'Ha
o
t'
%
I
a
,(1
I
P'
tt
n
tP
lb
• '.
~" "
',' , )
)
11
",.;f~~::ng~aprinay
Diplom.
Hung.
p, Ú.
p. 1'bj· ad annum 1459 docum, LX••la I~ unrer .nwn p,i·!; , ., Peftremo Intelleximu s , quod fideles no/Iri cive. de Epe._ ry es prcrfus tepidi ellent In dan do auxiíio pro .communi bono I nec agerene exemplo aliárum civitatum , que nobis fumma ecnűancia /ideI es .lfe flude nt ; rogamll< igitur Fidetiraeern vcflram , quatcnu. eo •.'ad hoC' tenendum , & rer* vandum inducere debeans , quod fe no'bis fémet jure [urando fervaturos adllrin_ xerunt , veliatque cJl'etlu comptobarc fidehtatem faam , quam nobis verbis fer_ vandám prcmiferunc , Ut nös quoque ca' ip1is facere inducamur "qua< reipublice •
1 .~ c..ccP._Pe,.Q:::rrrc:P*
1I
I
·fll(ie I ~rofl, unb·
"
ipforum,conductre
arbitr •.bímur. Datum Bude fábbarc prcximo Fott fe/lum beati Andree Apollali (1ive d, r, Decembe,
"')
'Coilcll:. S~. Tom. 1. num. t5&. ~í!IO ftt:lobann I!'rnfl, wít ~tr<Jlamt anllígt ,tin :Orutfd)lt »en (!l,burt patti úílUlid)r ~>e",UI tllinrid)tung ~ti tóní&I,13oU~WIIVolfrn, unD in ~nrlpung feínn Mbcpblluirfmen,<EijlÚd)t, unb ~tfut1btntn ~PPlobatíorh bítft~ !lim! lut ~e[oj)nunll rrbalten. :Otr mít Dlm eilbtl !Ut bamalíllm ~lÍt fftt; bcfd)iíftigte Ungnl, pat!t lU fold)tn ~lfd)RftígungfIJ
IUrníg <Jleíllung unb <mu;e.
~3
~';.dci'%~~~Ci,
tP.
J~ I •
f~l. Il
CI
j.l :J ~
'D
cr ...P'c;:~"
mint az istentiszteleten tanúsított elmélyültségükben és jámborságukban messze felülmúlják. Ily biztató a kezdet, s ily korán láthatók az intézkedések gyümölcsei. Ha tehát e gyermekek nevelése az eddigi szorgalommal és rendben folytatódik, vajon nem remélhetjük-e a legnagyobb valószínűséggel és a legmegalapozottabban, hogy e fajból is apránkint olyan embereket sikerül faragni, akik a világnak, a közügyeknek és a tudományoknak is hasznára válhatnak? Csupán akkor válik majd napnál világosabban láthatóvá és teljes bizonyossággal kimondhatóvá, vajon természeténél fogva leginkább melyik tudományhoz van tehetsége és különös hajlama e népnek. Egyébiránt azonban e nép jelenlegi állapotában és életmódja mellett, állítólagos tudományukként, amelyben ők a szakértők, hamisan és tévesen az úgynevezett jövendőmondást és a varázslást szokták emlegetni, amely körül némelyek nagy hűhót csapnak. Ám mint azt már korábban, az előző évfolyam 51., illetve következő számaiban külön tárgyaltuk és bizonyítottuk, mindebben teljes mértékben járatlanok és fikarcnyit sem szakértők: semmi egyébben nem áll egész jós- és varázstevékenységük, mint puszta szélhámosságban és szemfényvesztésben, mindez tehát inkább érdemli a szégyenletes csalás, mint a tudás vagy tudomány nevet.
A cigányok katonai képességeiről Az egészséges, erős test és az olyan emberi szervezet, amely minden mozdulatában sebes és gyors, ugyanakkor olyan edzett, hogy az éhségnek, hőségnek, fagynak és minden megpróbáltatásnak ellent áll, kétségtelenül a legalkalmasabb és a legmegfelelőbb a katonai szolgálatra. Márpedig a
229
~
r~
•••••
,...
~f2cJar'll.
'?Ja
"~Q
.rt.
b
t?~~
,CL
~Og:::~::efet, mU6;:nb n:btr~ra:g:O:lgenr:fte~t .irlcgeblcnjien of)njireltig ber 4Uer. fltbe iur !maf)rf)cit, ,rcd)tc (fl)rólgIH' ]) t4uglid)jté unb bejte fepa.. Ullb fo be, @jef)orfam, :treue unb ~Iefg In tben iji ber ~6rptr bee ~í1Íean"1I &(' ~ueilóung, fehm IPtJidit I tlnge~óget; fd)ajfen. !nur ftlne nlebertrad)tlge fo fa nu aU511)m b. r bejte !kb brand). ~enfung5art, unb fdne Ilblt @ifllloi)n: bartjtc ~t'iegem"nn gcoogw rperbcu. I)(tten, . mú6m il)m abge&rad)t reer. (fe ilf Illefee níd)! ale eine bioffe ~)?utC). ben I reenn er mit mUl}ín unb IDor: . malfung, [enbern al6 eine (5"dJe aUi.' tbdt im oRrlege gCbraud)t merben f.oU, [ebcn , bfe.pál berett6 in bm ~ie!1firn ~enn wa6 fann man fid) ecn eínem unferer illlet9na!)lg(i~1l U1onllrcbirm, "D ltritg6mann tlnfpred)w, 61j) belllnftig. (!;Ienrent 1)eriluegeriffen wnb< n , une tT Ofelt, ecn hiu\r ~reUt lvele; [cubern mtt [ctner m ect)rtden ilber. fm, uno begebet aud) , ale edoat, ~ nom men , Il.uf roeiler nid)tti, •.•16 uu] Iuuter !lIu6fd)roeifung,n uub ~t).orf)ei, Q bif \31ud)t benht? ber jum íCetrllg I ren , fo lange fr mit fCÍlH6 @31tid)C1I 1) SJJ/ú!iiggangI l!úgen uub ~alll~eit ali' tn einer @jtfeUfd)(lfl.j{tieg~bieulie t(J1I11 geroóbnd, in aÚen [etneu -Panblun. foU. gen I l:borbeit unb l!dálltinll offel!' D baret? <EIn .\hltgemanll oen I>ierer !Jn ben Sapofvfdim Unrubm, IllO' íCefd)affcnbett, mit oem aUcrbrji,n uue fen bie ?igeunrr lilit tlHlvif. lt,~ " jU ~dt!J6blcnjien tauglid)rÚII ~orper unb hgtm be!) t.irfer .I§d,genf)eit n.lan•• ~egaód, (,mn ill nidJttl rce+ter I al6 d)e IProbm tl.of! iórer AigwllHijC\Jen > e!llla lum plúnbcm im ~rlcge geo .lfricg6funji ~b. ::Jm ~abrc 1557/ . braud]t Illnben I niQjt aútr auf ernern f"fJe fld)', S."nJ t>. peltnp, IWgl'll. ( wlcbtí9in ~ojien oit !IDad)t iu balten ( rocangel erfol b,rlid)tr .RnJl96tlolfm, .ober!U n6t~lgtt, bíe aulferen edlcnóen be5 : anbenJ reicllllg!n ~irnlifn unb Unm: barna!!! lIod) ftjlm <:'d)lofTC6 mao •. nef)mulIgcll; eo lange alfo ber 8i. .::illa·) I bpHn aue ~fr SIlIl!,n umlíe: \~ geuner feineu eí!l(ntf)tlmlíd)etI .lfaraE:: ~ • II ter bel)/Ht, taug! er ourn ®.olbalen ro(:
l a
a"
(b
,*
,It '
a·
nig O~U nld)tíl, obq/,;d] an ber @je. , fiait unb ~efd)affc",:"t frlneti .lfórptre Ilí.:t)t baG minbt' ; aU5lufe!}tn roart. ílllirO il}m-'iibá burd] Sud)t unb gllte I mnl!itung, bieft~ Si'aroftet benommell/ , unb anblc \5reUe feiner ruf>m!ofcn
«) Nagy_lJ., u4
1,',"/ Im ""'U/'k.", "'"ml't"t, a"""
v.
"'.'
.u
CI
un~ ba' g/Stnn.í",~ ein Ji •.{itU, 'G~ on ., Ptd,lg'Ílffíd,l :td)~tíf"'ln ~'lnífl( g/P~lf{, U.V illld,l .,bti aUd,l,III/gm od g,o~,n jÍíoífd,ltn <J
$onrÍ!ír, IIJIld,ldbiff .650, gtpolltn II>UIOI, 'mnttvÍlllíll ífi. e-. oa~"n Dal Il, e.tÍlrt b/~ Vun 3aPlll. e. 1'. .u, f. . "<,
(' (
••"·-.,lo··i_ir-
cigány teste éppen ilyen. Csupán alantas gondolkodásmódjától és rossz szokásaitól kell megszabadítani, ha haszonnal és eredménnyel akarják katonai szolgálatra fogni. Hiszen ugyan mivel kecsegtethető egy katona, aki számára a becsület és a szégyen egyre megy? Akiben nincs bátorság, vakmerőség, aki mit sem tud a hűségről, hanem a veszély legcsekélyebb jelére mindent felad és félelemtől s rémülettől félholtan semmi egyébre nem tud gondolni, csak a menekülésre? Aki hozzá van szokva a csaláshoz, semmittevéshez, hazudozáshoz és tunyasághoz, aki minden cselekedetében hebehurgya és könnyelmű? Az a katona, aki ilyen jellemű, még ha a hadi szolgálatra legjobb s legalkalmasabb testtel van is megáldva, háború alkalmával legföljebb fosztogatásrajó, arra azonban nem, hogy fontos poszton őrt álljon, kitartson a csatasorban vagy egyéb fontos szolgálatot, feladatot lásson el. Ameddig tehát a cigány megtartja eredeti jellemét, alig vagy egyáltalán nem alkalmas katonai szolgálatra, jóllehet testének formája és felépítése ezt a legkevésbé sem gátolná. Ha azonban eredendő jellemétől sikerül fegyelemmel és helyes irányítással megszabadítani és szégyenteljes, alantas tulajdonságai helyébe igazságszeretet, kellő becsületérzés, engedelmesség, hűség és kötelességteljesítésre való igyekezet lép, a legjobb és leghasználhatóbb harcos válhat belőle. Ez nem csupán feltételezés, hanem olyan tény, amelyre már Legfelségesebb Uralkodónőnk szolgálatában számtalan egyértelmű bizonyíték akadt. A cigányt csupán ki kell ragadni közegéből, teljesen el kell szigeteini nemzetétől, ha másra akarjuk nevelni. Egyébként ugyanis marad, amilyen volt és katonaként is csupa kihágást és ostobaságot követ majd el, amíg az övéivel egy társaságban kell szolgálatát teljesítenie. A Zápolya-féle zavargások idején gyakran alkalmaztak cigányokat is zsoldosként, és ez alkalommal cigány hadtudományuknak némely bizonyítékát is adták. 1557-ben, Perényi Ferenc elegendő hadinép híján arra kényszerült, hogy az akkor még szilárdan álló Nagy-Ida!'? várának külső
112 Nagy-Ida Aba-Újvár megyében fekszik és ma is vár áll rajta, amely a gróf Csáky család tulajdonában van és amely anagy, I 650-es zsidó szinódusról is nevezetes. Lásd erről az V. évfolyam II. darabját, a 12. és a következő oldalakon.
231
sáncait, avégett, hogy a rendelkezésére álló csekély számú a reguláris katonaságot a belső erőd védelmére rendelhesse, az egész környékről összetoborzott cigányokra bízza. Perényi felfegyverezte frissen toborzott hadinépét, ellátta őket puskaporral és ólommal, majd megmutatta nekik a helyet, amelynek védelmét át kellett venniök. Kétség kívül rövid utasítást is adott nekik, hogyan vethetik meg a lábukat a sáncon, majd bátorságra és kitartásra buzdította őket. Mindent elrendezett és megszervezett tehát, a cigányok pedig lelkesen vették be magukat a sáncra, mert azt remélték, hogy ott majd biztonságban lesznek az ellenségtől. A császári csapatok közben már közeledtek is az erődhöz, felkészültek az ostromra és a vár bevételére, sőt nem csak az előkészületeket tették meg, hanem valóban támadást is indítottak. A sáncok mögött rejtőzők azonban első lelkesedésükben igen fölbátorodtak és az ostromlókra olyan tüzet zúdítottak, hogy azok azt hitték, legalábbis egész hadsereg cigány rejtezik odabent, így jobban látták visszavonulni. Mihelyt azonban az ostromlók meghátráltak, a cigányok nagybüszkén és győzelemittasan előbújtak fedezékeikből, és teli torokból azt üvöltötték a menekülő ellen felé: "Szedjétek a lábatok a nyakatok közé, és köszönj étek meg Istennek, hogy már mind kifogy tunk a puskaporból és ólomból, különben egy se menekült volna élve innét és ez a hely lett volna mindannyiótok sírja!" Mikor a visszavonuló ostromlók meghallották eszavakat és meglátták a lőrései mögül kevélyen előugráló cigány sereget, egy szempillantás alatt megálltak, megfordultak és szablyával-ököllel űzték vissza sáncai mögé e gyülevész hadat, majd még azon helyt meg is támadták őket és az egész, több mint ezer embert számláló fekete sereget pár perc alatt teljesen szétszórták. Így tapsolták el a cigányok meggondolatlan sietségükkel a győzelmet, amely már-már a kezükben volt, és olyan vereségbe szaladtak belé, amelyre mind a mai napig csak bosszúsággal és méreggel gondolhatnak. 113
113 Ezt az eseményt részletesen leírta Turóczi Lajos Magyarország kájának 265-266. oldalain.
233
és királyai című mun-
•.•.-.::;Pc:-$r::f2.-~ ..r.. r::F:J...\ •.r·G.-.u~Coo~d=J~Y.. -
~cP 4°
cb.ll ber O O
Jl il
U
\;.
)
ee~tfd)autrlfd)e f.lauptmann~fcbet. ~Ilóm: íubeme bIt Ú6rls.en Il)rt 61d)er~ M{,O h1l5abre 1 n4 , am 61l1l1lta!l 'Oor bei! buril) Ole íjludJt nad) ben iUlM; '!PbiCippí ;5afofH, nad) ~1ell~ocf (Ilber .bmi uuc hu ~atfcr fud)tell. *) :J~II) '), 1'00 ~d) bte 31gtUnff {ager/en, einige ffidter beorbrret baiU, l'Odd)e 4 ~Ie eter erficren rourben sefoltert alte 31,iltUnfr I IIcbfi et/id)ell .l\'nabm unb 6ftanntm, b<1§ ti)rer 9nnbcl't, gef
',
.#
Jtf
,
)
cf ail.il fJ ~
k (1
D
~
-[1 'U Q
'~'
aut. Philippi & Jacohi Dominu. de efer. -naho {Cep itaneus Leurfchcvie aűs) miiit aliquos equitcs ad novem vill.m ()ltuoo,f) ubi jacueru nc pagani qUI nomm surur ~le Big,mm) &> ibi cceperunt 4 tcnes IXaliquce p ueros , qaos ducerunc Leutfchoviam , rehqui autern fugrcr unt ad fylvas 6{ aqurs, Irem illi 4. tra:ti aj qu;eIlionem cOllfelli Iuut , qucd-íi.u ;n,tíi -a jeanne Z.poly. 100 Ipto rum un medio Jejuni (feu Qu.dra~dim",) .accepta pecunia
eb co,
ut velint
crvuates
fup erio-.
res, v ideficec Cafchevram, Leurfcnovrarn, Bartfam , Aperres (Eperres ) Crbini um , íncinerare t & redigére -jn favillas. Irc Il con'ft:(li (unt, quemodc die Sabbat li pr",ccdemi ali qui 'ex CJS mduci more VaIachorum {Opilionum} fuerint Leutfchcvia- vendentes vetlera. E.r. quemodo In quibusdám locis impofr.tiffellt ignem. Sed r idetu r , quod tal ia fint f./li propter maxim. tormeura , nam Ju<1:i dc pl. tea in plateam non potueruae ottendcn. 10-
*)
C~:;O elne bIr an ~olJ(m
XIII.
nllO/mtÍl'o
abu
l>trrt~t gltuefrnen
XVl.
jt,onf!"crc in .íp~,,,pn!\f,~"in, 0ruMt ~o'n Oer tÓnigl. fr/vm Elaoc >..m[dJ"u mrI/lim,
()!)ie Sortrcl>ong
'l
~
'Il D
cr
i.t1 Ll a
IlQmlíct) 2\:lld'.HI,Kcutfcbau,~';t0~ eI~1 ~'.' iE:.p~tu:s, unt> 5cb~'n filljúnDen , unu III bit ~fd)t ,1
~Hldn ce I)üt bUG 'lInj.\.1ITmlia eotaN I}nUllgl" k t.. D tIt \UUbreU Ile veli Ir, roo eu ii)r,r Ilorigen 'lIu5ril~" 8
f U,)tet, '1
~<
"ll CI
',1,1)
il'.) •
o:' 'l~
p
4u~d9cn.
tJ
')
tigm 6Si~tuntr !icó unbolgen li_bm mÓStn.
tbrl" f1;
witt> fo!gen.)
eP
<::5 flít~rt ín ~irflr Olegeno bn ~Iuli .poro nne • oDrt ~íe5tunwt, in luel«it, Dír jjlt~.
~
i eP
tbII
bU ~(lbtn in bem non <.11~e7en~dJe: ::i:il.
3'eitong5comtoir
.o lSingerl1rajfe ü?ro. 93 I. O ' . ,,·v__ .oou~-~crJn; ..... .;::~=~J;;~:?rru(?tc::>~ •.-~-,,·-\:
I
in !ler
... ~s_.'\.~~
it f ~p il. }
Ezen kívül is számos adatot és bizonyítékot találtunk azonban arra, hogy e népet az akkori zavaros időkben Zápolya János és hívei oldalán, különféle vállalkozások végbevitelére alkalmazták és használták. Konrad Spervogel írja naplójában, 114 hogya lőcsei kapitány, Csernaho 1534-ben a Fülöp és Jakab ünnepe előtti vasárnapon Újfaluba (vagy Iglóba'P), ahol cigányok táboroztak, néhány lovast küldött, akik négy öreg cigányt és néhány fiút elfogtak, majd Lőcsére hurcolták őket, miközben a többiek az erdőbe és a vízbe 116 menekülve kerestek menedéket. A négy előbbit megkínozták, Ők ennek hatására beismerték: százukat a Húsvéti Ünnepek közepe táján Zápolya János felbérelte, hogya felvidéki városokat, Kassát, Lőcsét, Bártfát, Eperjest és Kis-Szebent gyújtsák föl és égessék hamuvá. Azt is beismerték, hogy egyikük az előző szombaton birkapásztornak öltözve és gyapjút árusítva bement Lőcsére és a város némely helyén tüzet gyújtott. Csakhogy valószínű - mondja a szerző maga -, hogy ezt a vallomást csupán kínzással csikarták ki belőlük, hiszen hiába vezették őket végig a város minden utcáján, azokat a helyeket, ahol állításuk szerint tüzet gyújtottak volna, képtelenek voltak megmutatni.
114 Conradus Spervogel: Diarium ad annum 1534. Eredeti kézirat, 300. oldal. ,,A Fülöp és Jakab ünnepe előtti vasárnapon Csernahó ura, a lőcsei kapitány néhány lovast kiküldött Újfaluba (Neudorf), ahol olyan pogányok táboroztak, akiket Ziganennek neveznek. A lovasok iott elfogtak 4 öreget és néhány gyereket, akiket Lőcsére hajtottak, a többiek azonban az erdőbe és a mocsárba menekültek. Miután ezt a négyet vallatóra fogták, beismerték, hogy Zápolya János küldte ide százukat a böjt vagyis Húsvét közepén, s pénzt is fizetett nekik, hogy égessék föl és perzseljék hamuvá a felvidéki városokat, vagyis Kassát, Lőcsét, Bártfát és Eperjest, valamint Kis-Szebent. Azt is vallották továbbá, hogyan mentek néhányan közülük előző szombaton oláh (pásztor) ruhába öltözve Lőcsére, gyapjat árulva és hogyan gyújtottak ott, bizonyos helyeken tüzet. Ám kiderült, hogy csak a rettentő kinzás hatására vallottak ilyesmit, mert mikor az utcára vitték őket, képtelenek voltak megmutatni a tűzgyújtás helyét." 115 Igló egyike a Lengyelországnak zálogba adott 13, olykor pedig 16 császári, királyi koronavárosnak Szepes vármegyében, amely nagyjából egyórányira fekszik Lőcse szabad királyi városától. 116 Errefelé folyik a Hernád folyó, de a Kundert is lehetett az a víz, amelybe a menekülő cigányok rejtőzhettek.
235
~~oonuno"..-(O?'Ut::::tcO:.isoQanc1'cFtO.O""·cJ-;,t
'ti:ti
a
j,'
4,6,
<,
'
!lige be~dupten) nft&rt ftorbtn" !~arb \lom 27_ <'stpt. bell 1517 3a{mhoirf. Iid) ~trau6batlrt, unb ber ~eli~ btll <.Sd)loaee EScbaarofcb unb btG bd!Ugt< ~orlgm Dorninii, bee im 3al)re 1516 etfolgten :tObt6, bt6 ~ónig5' :rola~ bis laus' unerad)id , Ilon Ibm i1óHÍ1om. men. \Er roarb roegen ber \1)/lnber< ia~rljhlt bt6ltónigs .(.Ubwig& .uglddj !unl @)ubttndfor 'bel.! ~eld)e ernaimf, nnb bit dórlg~ q;r(úUung bell fo frep. 8e619fn mntrag" 0(5 ltónig,; u:>1~bis. laus roche 0~nfittltl9 Im. @janam fúr fid) gtgllngen, menn fid) ber '1:00nld)t nod) AUred)ter Seit, btp b'tm fo duf. ffáorbentlid) glúcflid)m unb 6epnal)e Iif!! iu bem íReid)tl)um unb l1l!lfe~en elnt~ 3tónlgtS gtflltgtlter Perenr, ben stt" fi'eór. bes ~al)w~ IS 19. e6m bel) f/inem !lufenf~alt In ber tÓlligl. !RI' fiben~fiabt
i'b
"
'
il,
,-
m:1:i
ro(rmi""'""'té~a'""'rt'""'tcn. I~J , I,f,J ~J "on bet ~igel1tlt,r 0'tf41icflicbreit ariegsbienf(en.
3~ten
t Q
O
in
blefer ,3lgtuner wllt'bm een ~. bern \lon Itfcbttnll(lo·) !Ult! . epieli' \)trurtbeifet , _u\lb an ~onntl". , fiag iti bitfe6 Urtl)fil an jbnm !llirt. !id} boUlo9tn j\lorben. el,' Qa&m aud) !idannt bas fie \lerfd)lebll,lt O, ro?orbtb"ttn lit~angtn". unb b~ti fit lj ecm ::rob ann esapolya $riefe aÍl bit ' XIII etáete gel)abt ~attcu, traft be: ren fie non ntemanben geblnbert \\ler, ben; Jonbern Ilielmebr, In biefem Q>é,
'-'mn
I
'
f
*) Ium d\lo ex eis {.nt per Dominum dc Tfcharnahe cufpidibus adjudicaci '" Feria IVta. tra~i ad cufpidcs. trem con .• Cetliruue., quod plura homicidia fccerrnt, Itcm quod habuciínt litteras a JO:lnne Zapolya ad XIII eivitaees , ne COl Impedire velíue , [ed eos in únibus ipforum defend ere C defeendere ) &: jacere permie, ~ - terc quamdíu voluc:rint.:Item un\lS Corum in via, qua itur ad Kesmark alter In via, . fiua üur ad novam ví llam trattus cfr in CU{P, idem. Itern Feria VIa aUD lraai funt , (!Die jottfel;)un" felgr. ) Z) ad cufpidcs, unus in: via, qua itu, ad Kirchdorf, .uter in via, qua itur ad . Donnerftmark. ltem nota, quod. omnia, ') 'll1an ftpt )fnÍlbu ti4~ , te. III :1d~r,Qn. qu" prius [./li fnnr , in agonc negave9 ti oícferllln;eígro XLVI etúcf P. 36+, IDO runt. Quare dubium cll, fi bene judica~ítbOn eíne f~Ont'lld~rI~t uerfommt; un& tum fit an non. Dc hoc reddat ratio'_ \IItQftí~ oalllÍt ( Oa~ '!\lile: Palatini Regni nem Dominu. de Tfchernaho t nam Do; C[ Hung. !vo tJon bítf,m Emerico Perenie Pami~ Lcutfchovicnfes cum Ms infdis peo, latino N. LXXIX. P: "g. '" feqq. audJ catoribn. nihilomnino agere habebant, 4Uifúbllídj Q!~dnDt!t lvirO; oolli mít tinígtr Item duUi fut ad martiriulII cnm equi'!\Jrono(ogífc9lr Unri~tiQftfr, lit t~rdi '
f
.»
J
D
" )
'17- , ~ CO ~C.%_
-
O
pag, ~a.
,
.-,' "..' . .:........ •••••. b.- ••..•• !·~·--:t!C::t.c.,.C~·r::n~' f.~;.1C:!tc'~::Jc:.pa~JFo~ %]WGrlICIi~.:r-CJYII!V\Q 1(:,*0 u .... ~/
G
Kettőt e cigányok közül Csemahó ura karóba húzásra ítélt, és következő csütörtökön ténylegesen végre is hajtották rajtuk az ítéletet. 117 Azt is be ismerték, hogy gyilkosságok sorát követték el, és hogy Zápolya Jánostólleveleket hoztak a tizenhárom városnak, amelynek értelmében senkinek nem szabad őket akadályoznia, hanem megbízásuk végett teljes felhatalmazásuk van bárhol letelepedni, táborozni és addig az adott helyen tartózkodni, ameddig csak akarnak. Végül egyiküket a Késmárkra vezető úton, a másikukat pedig az Újfaluba vezető úton húzták karóba. A másik kettőt pedig pénteken húzták karóba, az egyiket a Kirchdorfba 118 vezető, a másikat meg Donnerstmarktba!'? vezető úton. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindazt, amit korábban vallottak, végül visszavonták. Ezért erősen kétséges, igazságos volt-e az ítélet avagy sem. Erre csak Csemahó ura tudna választ adni, mivel a lőcseiek egyáltalán nem érintkezhettek e nyomorult bűnösökkel. Gyalogosok és lovasok dob- és trombitaszóval kísérték a vértanúkat a halálba." - Eddig tart Konrad Spervogel beszámolója.
117 VÖ. Válogatás a Leibitzi-krónikákból ugyanahhoz Scepusii. c. munkájában. II. rész, 52. oldal. 118 Kirchdrauf: Szepesváralja [a ford.]. 119 Donnerstmarkt: Monora [a ford.].
237
az évhez. Carolus Wagner: Annales
~;~~;~;;;Jf i
unb Pd) fc lange bafdójl auf.upalten, '" foUte, tjl er bem .penfcr melflerlid) .le e~ I~nflt gefáUig felJn Il1lÍr~e. "entgangen. 1H4 ben 2-fen ~unll • (fnbCíd)-ijl elner aue i~m~n!a~l,auf ,,~rad)t men ben $ogd, ber In ber ber 6tra~e 1IJ1d)2llifjmarf. unb ber "jóll! entg.ngen, mit enbem fúnf I anbere an ber 6trafie nad) Ueuborf "finb gemartert l\lcrben I unb b.tII nIIf ben 6píe!i gelogen l\lorben. (f&en "brltten ~ag ge~enh. fu jinb 3l\lel] berfdben arn jlrtl]tag ~uell1ártíge 6d)riftffeUtr !>a&en et einer am lIUttge, !'Qumcu nad) lUrcb' angernerfet, ll10lU fid) ble 4'igeunet' tlorf, unb ber anbere am lIUtege, 1111.1Gud) In ceuen ~b6felffd1ell Uuru!>en I mcn uad} 1:Donner(im4tl'~ gtbet, "ge. um bae _~lI~re 1~)76f'~ml!brauá)I~n: D fpitfet wcrben. ílnan muli a6er ."ier !lelien. C1>rfdiu8 ",rtl"t uen y: (fbiefell bemerfen I bali fie aUee bad, neu folgenbei : !u PlIl.lod: (\}.Iata!) in· ~. (] wdd}et$ fie e{ltbcm betannt / am (fnbe "D6erungarn I ill aue Unad)tfamfeit gdállgnet. Unb Iff ba!>er lwelfdbaft, '1 ber 31geuner I eine \jeumlbrunfi ent. Db man mbt geurtptlld babe eb(t " jlanben I unb nld}t aadn / bas nn ( ~ , • Hld)t. IDlefei mag nUll tlet J.)err UOR 1/ ~er l)'eflung liegenbe 6tábtd I fOIl' ..' ~fdJernlll>o I.lerantl\lerten / nad}bem " !lern auc9 bH [d)ont 'éruberpof, in . bit Eeutfd}auer mit blefen armea 6ún~ /, ble 1Ufd)t gdeget ll1erbm; 1l10rl!úer bern nfd)t~ aU fel/alfeu !>attut. 6it 7 Sigtuner ertapj)et I barUllter eín D mureen burct) fficiter unb -\!ugganger "franjófifd)er ~ngtnieur I ínamenll ~.1 mit tromm ein unb 1lfelffen 'IH \mar. 1/ \pime ~urul6 (\}).etrull) / l\leld)tr f.l ter IInb ium ~obe gefú!>rd. ,,6el\left II Inbeli 9 ~a9r. mit il)nw perumgc: il " lItb.et Ille lnadJrld)t beIJ .5eonrllb " iogen, einllH~Qftet ll1erben, bhfer (J 1/ I:;ptrl>0lldtlo " (lat aUe J.)auptllejlungm, burd) ba~ il ! ; J.)íemlt jlimmetnun jlemlld} úúer4 II r6m. !Reld}, unb aUe falfetl. (frb.!) • cin t Il1d Srllnger'lmU3 eber J' ebann "lanber , auf ball hir!efle I unb 1\11.1 il ~recbent\l)eig, In [elnem [ogenannteu 1, ein unb anberer Drt am fd)t\)ad}eflenD ) '>Satertl>jluftn aufgf3({d}net pat, beffen /, fltultet / Im l21'&rljj6e!) fid} gdjaót. il elgene !illorte alfo lau ten. t» 1534, rollt blefer lnold}rid)t, flimmtt nun " fieng mcn bep lneinborf 4- Spgan, lleUfommen !ibmin , Il1dd}ee wir in 1/ ble aaberu entllefen / ble befaunten bes Znt>wl8 €5tt.bels Hungaria, eber fl In ber ~ortllr, wie fie Ilon ::1o{,lIn'1 neuen \loUliánblgen 'éefd}relbung bes " E5llp01rll @le/b empfallgm ~~bm. ganlen ~ónI9reiCÍ)tl Ungarn 6. 748 I " Ltutfd>ilus uab cnbere 6tábt In II ~ranb JU tIeden I fie jinb gefplefit /, ll1orb,.. 1/ 1534/. fieng man einen I ber ín 0) Vid. OrtcIii Rcdivivi &c continuati. f ~ •. t» ber Sóle ein !Rug cuf eem \}.Ifarr()ef íll~llI~fá;lvuna• e. il;. I
.v
B
a
J
ti'
::.n,~:;~a:.u
ad lb
f-OQ ~'''Q'''''O '" 9..... 0'"< n~ . ., ,-~,.....-.:::s-=",,g-o·.~\;;; •.... l J O " iCJ rlll_t~ '-" ~". w--cr-.?
Mindevvel meglehetősen egyezik, amit Frangeramus vagy Johann Brechenzweig úgynevezett Haterhaufenjében 120 jegyzett föl, akinek szavai pontosan így hangzanak: ,,1534-ben elfogtak Neindorfban négy cigányt (a többiek elmenekültek), akik kínvallatás hatására bevallották, hogy Zápolya Jánostól pénzt kaptak azért, hogy Lőcsét és más városokat felgyújtsanak - karóba húzták őket." ,,1534-ben elfogtak egy cigányt, aki Fölkben a paplakból ellop ott egy lovat és gyújtogatni is akart, de mikor fel akarták akasztani, ügyesen meglógott a hóhér elől. 1534. június 2-án elkapták a jómadarat, aki Fölkből megszökött, öt másikkal együtt megkínozták és harmadnapon felakasztották őket." Külfőldi szerzők jegyezték föl, hogya Thököly-féle lázadásban is, 1676-ban mire adták fejüket a cigányok. Ortelius írja róluk a kővetkezőket:121 "Patakon, Felső-Magyarországon a cigányok figyelmetlensége miatt tűzvész támadt, és nem csak az erőd melletti városka, hanem a gyönyörű kolostor is hamuvá égett. Ezért a cigányokat elfogták, köztük egy francia mémököt is, Pierre Durois nevezetűt, aki kilenc esztendeje velük kóborolt, és bebörtönözték őket. Durois-nál megtalálták a Római Birodalom és valamennyi császári örökös tartomány összes erődjének a vázlatát és rövid leírását, annak jelőlésével, hogy melyik hely hol a leggyöngébb," Evvel az adattal teljesen egybe vág az, amit Andreas Stübel Hungária, avagy az egész Magyar Királyság új és teljes leírása című munkájának 748. oldalán olvashatunk, és amely a következőképpen szól: "Júni-
120 Haterhaufen. Az általa összeállított lőcsei adattár neve: a Hater egy korabeli húsétel neve (hatereau), vagyis a szó kb. .finomságostálat'' jelenthetett, de lehet, hogy mindez hülyeség [a ford.]. 121 Lásd Ortelius redivivus et continuatus. Wunderbarer Adlerschwung. 317. oldal az 1676os évhez.
239
"'°U:::lnunununo°t:pc.n:._
..Fhu°o·4:..Pc.t~~oto.,
:n~enl un~ alfo lantet : ,,~nno 1676, b.tben im .:Junio ()ie 31!1funH Dle(e~ ~) " 6tabtlein, fammt ber .\tird)e in 'l /, !eranb getieclt., !lnter bielen '3i. " genllem, l)at fid} ein franAó~fd)er " ~nge\1leur, !pime §)lIroie btfullbtn, (1., 1, fo Ini 91e .:Jabr be!) i~nen g(\\le(en, II " unb grose ml ed} fel Que Ijrantreid) "geAogen. !Derft/be \\lurbe I)Qn ben U. ,/ seal ferlid)en gtrangen, une man II 1, fanb bell ibm faft aUer Dberunga. D, " rifdm, unb meki)dfCabte ~bri~.
)
G "
rP
cr
U.. II
(!:~ mangdt aflet and> nlwt an mad)rld/ten"") I ball mnn fie i\legm' !8erratl)ere\l, ecn jcf)er in !8erbad)t ge30gen; bas fie fid) ali 6pionen lint> l)eimlid)e ~rieft.rager l)a&m 6rattd)eu {alfen; unb DaS fie bie ~nfd)lágf, unb Dat! !8or(labm ber ~9riftm, be9 be. mn :túrfen I)erratf)enl)aben 1 lI:)(nn jelle mit bíefen in ~rleg l)erI\lifelt I\hlr(lI. ~'Dlanlíere! in bei C!:tufíus ....nnal. Svev, baj bie Sígeun(r tn 'bem -Cler.ogtl)um Wúrte'"t>e~g .beeivegtn nid)t !}ebuloet \\le\'ben, weil fie fiá) oftmale unt~rl\lunben ~aben, ben '.ier. jog Ilon !IDurtenberg (!;t>erl1~rtlen an ben 6ultan in (!:g!'pten AUI)trratf)m~ Unb ale ~Ie 6tabt )Oiflri"; in 6!cben. búrgm 1 Im :)ai)re 16o!:l, 1)011bem faijerLld)en \lelbf)mn' <Srafen )OiI(lil fldagert rourbe, 6rac()te ein gigeuner I\lQprenb ber iCdagerung etneu ~rfef an' ble !ieljlgerten gclmlid} in bie ~tQbt *)
mut! bem aUell, l/l btutlld) g(lIug &u fe{lenI ;11 I\leld)en Unterne()mungen . bie 3igeuner bel) inncrltd)en Unrll~en • unb .\triegen gebralld)t I\lUrbsn, nQm. \ !id) oum Ílrennen, rtluben, unb aUer. ( f)llnb c!8erl\lutillllgm an!urict)ten. Unb ~ I\lellen ~e eben baiU fc~r &mltroiUig , unb gefd)lclt jinl!; fo I\lerben fie aud} 6e" beuen ~úrfen unter bie €Sejnen, ( 0ertlenjeflí unb t:7epl1ers genemmeu I 1 I\ldd}ee cin 3ufamlllengeraftee <Se~n, bel Iti 1 Ilon !túrhn, íí!>riften, ~r. , glgeuncrtl t un~<.q.!lberm lie. ''') Aventin. Annal. Bojorum tib. ~' nauten bedid)'(n !8olfe I !)je I\lenlg Im !ager; - p. 509. Expcrimcnto' cognovi , eg. _ ,Cl; fonbern meift auf 6trepfercpen ~d}
'lD>
beflnben **) -----------~ ")
e.
i
(J.
,O ~ ,
"b
(1.
Ú
t'b
'1 •
_a~XLIII etÚtt ím IV !Ja~t.
e. '+7.
Ilon
I
,
"h
Cb
1
í! D_
~qD I
<1,\)
,o
[l Sepe, pro-
~emtrautijIn ed)ictfal eta~t 'bílie;1 ím- ;}aPII '~'.
!ti
e. ~íellon 34l.
sang.
D
rL
CI .D ~
') e. h~XXXI etúct V,::l.~tgan3bíefetQ;fQt. t/JP.
:
~
ou
a
'0
)
,
(30ieSor~re;UIlg wirb folgen.) .
~i
-~
'll
.I
.
jn
Wien
in bern 'Oon $l1elenfcben pril1t1. 3'ei~unli8comtoir 1 in be~ 8íf!serflrQlfe mro. 931. '=" ,..,. 0'"1 .. ....,. .-~ ~ ....;>"", ~ ou ~•..•. ..... """" ·-e.,~cr c...• ~u ..•.... ~ o~n •.•O....-.O~ w---g-.
i
~U, ~Il&en
"IItJi.,6~
usban a cigányok ezt a városkát templomával együtt felgyújtották. E cigányok közt akadt egy francia mérnök is, Pierre Durois, aki kilenc éve élt köztük és nagy apanázst húzott Franciaországból. Ezt a franciát a császáriak elfogták, s megtalálták nála szinte mindegyik felső-magyarországi és birodalmi város vázlatát." Mindebből meglehetősen világosan látható, hogy miféle tevékenységre használták a cigányokat belső lázongások és háborúk alkalmával, vagyis hogy gyújtogatásra, rablásra és mindenféle pusztítás végbevitelére. S mivel éppen ilyesmit igen szívesen és hozzáértő módon végeznek, a törököknél is a szejnák, a szerdenjesztik és a nepherek közé szokták őket fogadni: Ezek törökökből, keresztényekből, albánokból, cigányokból és egyéb hitvány népekből toborzott szabadcsapatok, amelyek nem a táborban tartózkodnak, hanem inkább portyázni szeretnek. 122 Olyan adatokban 123 sincsen azonban hiány, amelyek szerint árulás miatt is régóta felelősségre vonják őket, és hogy kémekként vagy titkos üzenetvivőkként szolgáltak, illetve hogy a keresztények hadi terveit és szándékait elárulták a törököknek, ha épp a keresztények és a törökök közt háború dúlt. Crusius Sváb évkönyveiben olvashatjuk, hogy Württemberg hercegségben azért nem tűrték meg a cigányokat, mert gyakran vállalkoztak arra, hogy Eberhard württembergi herceget Egyiptomban [sic!] a szultánnak elárulják. Mikor pedig az erdélyi Besztercét 1602-ben Basta gróf császári tábornok ostromolta, az ostrom alatt egy cigány csempészett be egy levelet a védőknek titokban a városba. 124
Lásd erre vonatkozóan a IV. évfolyam 58. darabjának 343. oldalát. Aventinus: Annales Boiorum. Hetedik könyv, 509. oldal. "Tapasztalatból tudom, hogy árulók és kémek." 124 Lásd e folyóirat V. évfolyamának 31. darabját, a 247. oldalon Beszterce város tragikus sorsáról l 602-ben. 122
123
241
Vagyis a cigány akkor vállalkozik csak hadi szolgálatra, ha pusztán természetes ösztönére és neveltetésén alapuló féktelenségére hagyatkozhat közben. Ha azonban időben dolgosságra, tisztességre, hűségre és elöljárói iránti engedelmességre szoktatnák és nevelnék, hasznos katona válhatnék belőle, aki mind katonazenére, mind egyéb hasznos tevékenységekre jól kitanítható. Sajnos azonban e nép általában véve nem mutat túlságos lelkesedést a katonaélet iránt, ritkán adja rá a fejét önként, legföljebb, ha valamilyen szép uniformis nem indítja rá, hiszen tétlenséghez és féktelen szabadsághoz szokott és nem egykönnyen válik meg ismerőseitől és barátaitól sem. Inkább szenved éhséget, ínséget, gyalázatot, megvetést és minden nyomorúságot, mintsem hogy rokonaitól megváljon és mások parancsait és felügyeletét kelljen eltűrnie, anélkül, hogy saját feje és elképzelése szerint élhetne és cselekedhetne. Ha azonban emez önzés kialakulását, mielőtt még mély gyökeret ereszthetne lelkében, idejekorán megelőznék és öröklött előítéletüket, amelyet állítólagos szabad életrnódjukról alakítottak ki maguknak, időben kiirtanák belőlük, a tapasztalat és számos példa alapján egyaránt biztosra vehető, hogy e nemzet e vonásában sem bizonyulnajavíthatatlannak.
243
.. (f~ ~lIben bk3'igeu~n"ll'DebCf ln "Un. . garn, nod) III \5ltbehbltrgw, eine r : aparte OtdlBíon fúr fid); fenbem fid). .\ 'tm fid) Vittlnow nad) ~tr @)ereo6n< .!jelt bel$ 2anbel$./ unb nad) ll.en ,feu, tm, ,"ntet l\Itld)flt jit reo~t.fl unb ietim. llBetlen alia '1Yitf~iJ!Bol'f/ In aUen f(·tltelt .panblllngell uab ill fel. nee g4nóm Z)tllf.ungiJart, Ithf)tfinl1lg unb.unbe/i&nblg 111, fo 14fftt fld)5fd)011
1
1)il6 -Iji bae .lulfttlld,e 1l)wíieli • gion; reaG abtf ba5 inner!id,e bttrlft, fo mangdt e5 foreob! an ímiffenfá)aft nnb €~fellntnifi babon I al~ aúd) 4m ttdytm @3efú~1unb
IhUII'U!urt~dlen I relt ~Iel mlln i9nen 4Ud} In bítfem etúdt trcuen ~4rf. tl)an; fon bern, reit l&ollius Ilon Ibn.en :1n eitóe~óúrgm Qlllim fie jid) e~t< ~u fe.ntr 3elt geurt~filtt l)at I inbem ' tr faget "") -: /1 bali fie btm ec!)tille ~em gr6fitentf)eilG !Il ~(r gried)lfd)en ' íitligion befann! «): beut ~n ~~ge pfltgen 1I0d) bitjeni!)fIl, bit ibrrn ~~eu.t~a{t lIuf fad)~fd)eilt. <Seblttc l)lb .') ~. .abon unfere
~
(: )
tID
") TopptIt. ,Orig. Cap. V.I. I!ig. SS. Apud nOI Chtlfholnos fe e!fe Jatlrtan.t, íequunt G .< J' , urque r",corum rere re rgronem ,
#r!:::i-CU-1.;_.e;/-'
••••') lae. Tolliu' in Ep. Iti.cra r, 'Ep. V. p. '0. "eüg.ionem pr", fe ferunt Gneam , eum fub Chritlianorum funt d-c.minic Paaam alias űve Ut UI di '.' " v ~O lel folet , Religionis nullius: noquecnim
·-\UCl1i1t:lri1CJ{" '-'_~
,"-":'0 o" C..•...••
\ j-""s...~o~ cr"...· - ~,
d) -
A cigányok vallásáról A cigányoknak sem Magyarországon, sem pedig Erdélyben különálló vallásuk nincs, errefelé az ország szokását követik, illetve azokét a népekét, akik közt laknak és élnek. Mivel azonban e nép minden cselekedetében és egész gondolkodásmódjában felszínes és állhatatlan, könnyen elgondolható, e tekintetben is mennyire bízhatunk bennüle Erdélyben korábban nagyrészt a görögkeleti vallásban éltek,125 sőt manapság is azok, akik szász területeken tartózkodnak, oláh pópákra bízzák gyermekeik megkeresztelését és évente egyszer tőlük veszik az Úrvacsorát, anagyszebeni cigányokat kivéve, akik már korábban felhagytak az oláh szertartással és a katolikus egyházhoz csatlakoztak, de még nekik is - mivel számuk arrafelé igen nagy - saját al-pópáik vannak. A magyarok és a székelyek közt részben a református, részben a római katolikus vallást követik. Magyarországra eredetileg kétség kívül ugyancsak a görögkeleti vallást hozták magukkal.F" mára azonban a zömük vagy a katolikus, vagy pedig az egyik vagy másik protestáns egyház híve. Ez hát vallásuk külsődleges képe, ami azonban a belsőt illeti, a tudomány és a tudatosság épp úgy hiányzik belőle, mint az isteni tanok és előírások igaz átérzése és átélése. Többségük sem az egyik, sem a másik vallást nem szívből követi, hanem, mint azt Tollius állította róluk a maga korában.F' "Látszólag görögkeleti vallásúak, ám csak azért, mert keresz-
125 Toppeltinus: Origines. VI. fejezet, 55. oldal. "Nálunk avval kérkednek, hogy keresztények, s általában a görögkeleti vallást követik". 126 Lásd erről véleményünket az V. évfolyam, XXIX. számában, a 231. oldalon. 127 Iacobus Tollius: Epistulae itinerariae. V. levél, 20. oldal: "Görögkeletinek tettetik magukat, mert keresztény uralom alatt élnek, egyébként azonban pogányok, avagy ahogy általában mondani szokták, vallástalanok, még bálványaik sincsenek, igaz, egy istenséget tisztelnek, ám azt is barbár rítus alapján."
245
,.~\J"c*nci",..Jnr::P,_,ntL. •. %O~~-rl,
~n.u~~et.o'"tt"l'
••..
Ji
l
\ ~4nQd} I bie gritd)lfd}t 9\tligion ~QI. aud} t\?lrfHe!) btfd}ulbigtt I bl'lB fit In ~'; " tm I 6109 barum I t\?til lie untee fole!)er 'lI&fie!)t, mit Ibrm ncúgebobr, "l ~ " d)rljilie!)er@5 ere t~tlfen, b~ fiellebolmn .:~., [) woi:beÍ1, uno 'man \:!ellen geUJiJj
V
a,
J
i,t,P
tr
N
Idola habent, veneralltlfr tam.a Numen , [ed ri tu B.ubaro.
\,
U tl_
u>
%lb %' .\ 1
Diatribe dc·2.ingar~rlIm Origin. &c, Mtmbr, tu, Cum etiam, ex Crauzic monuimus 1 quod Zygc:;ms nulla vel admodum frigida fit religioni. Chr+ilia.il'él'cura, ítlique cerras noftras falits more peragranees iafantulos, non raro Parochss ad factum baptiíma .lfert( fo" 'l •• ut, rette dubitatur, ait precibus ipJO-
(~it
Cb
a
CfJ
lb
So.rlfu;ung· folllt.)
~
I
- tP
.~
.U
;
rum tuto , &iHrfa confeicnfiatlocusda_ ri pofiit? Cavendurn quippe t graviter monente Salvator Matth C'P 5 ne fán t!uarium eanibus (quIbus hi c~r;n es no~ '1 func asfimiles) projiciarur 1 cum excm.pla docuer int, turpiffime fpe Iucelfí alicuju'"í':_D cccafione fciemuium, caprandi, qucsdam a.lle~os,Sacramentum hoc fahltis, .hu.plHitcr petiiffc:, eo impesrato, impiifi-imc illud. roit.raJr. &c,_ '
~
Jl)
)
i )
unam
II ") 'AhasT. Fritfchii
I
m,
'
':In reien ";U
baó~b'in bem een $(>crenfcben eíngcrllralfe
l~.....
:::!=l~""l ,-. r·".. • ~ ~~ o-ou
prioil.
í~
l'cittJIIltscomtoir,
mr~.931.
o --c ':', ,'-'eLCo-C Q. ~ ~
OQ ~
ber
'll tb
'il,
o·-1;:;:r.....1! ~~
tény uralom és fennhatóság alatt élnek, valójában és igaziból azonban nem egyebek pogányoknál, vagy ahogy mondani szokták róluk, vallástalanok." Nem azért kereszteltetik meg gyermekeiket - amint azt vallási fogalmaik alapján könnyen megállapíthatjuk -, mert ezt az isteni rendelkezést mélyen tisztelik, vagy mert lelkük üdvözülé se miatt aggódnak, hanem csupán puszta utánzásból és megszokásból, vagy éppenséggel avval a vétkes szándékkal, hogya szokásos komapénzt ezáltal megkaphassák. Ezért avval gyanúsítják őket - sőt egyesek ténylegesen be is vádolták már őket ilyesmivel 128 - hogy éppen avégett szoktak újszülött gyermekeikkel egyik faluból a másikba vándorolni, hogy aljas nyereségvágyból a keresztelőt annyiszor ismételhessék, ahányszor nem átallják. Hogy ezt az arcátlanságot legalábbis kezdetben és más országokban valóban elkövették, az nem csupán Ahasverus Fritschius lábjegyzetben idézett tanúságából derül ki, hanem az 1661-es szász közbiztonsági rendeletből is (II. titulus, 4. §), amelyben e veszélynek a következő rendelettel veszik elejét: "Gyermekeiket - mármint a cigányokét - csupán azon a helyen lehet megkeresztelni, ahol születtek, és ha ez biztosan tudható".
128 Ahasverus Fritschius: Diatribe de Zingarorum origine. Ill. rész. "Noha, mint arra Cranzius alapján már felhívtuk a figyelmet, a cigányok körében semmilyen, vagy csak igen halvány nyomát lelhetni a keresztény vallásosságnak, miközben szokásos módjukon bekóborolják vidékeinket, csecsemőiket gyakran el szokták vinni megkeresztelni a papokhoz. Áro joggal kérdezhető, hogy erre irányuló kérésüknek biztos és nyugodt lélekkel helyt adhatunke? Attól tarthatunk ugyanis, hogy mint a Megváltó (Máté, 5. fejezet) is mondja, hogy a szentséget esetleg kutyák elé vetjük ilyenkor - akikhez ezek a csavargók igencsak hasonlók -, hiszen példák sora tanúsítja, hogy az üdvösségnek ezt a szentségét aljas módon azért szokták alázattal kérni, hogy a keresztelő alkalmával valamilyen komapénzt kaphassanak, aztán ha megkapták, elvetemült módon megismétlik a keresztelőt."
247
,.COCOQr,:::l;;:.,._'Ou"c-O'C'°
••••••• __..••• r::Pr::P~r:::PJ&>.f..·,..Pr::P~
ot"
,O. .D
\1
D
J 'D il
fatm llfprgget }l1orbm.
,
r
(
ifJ
2I'nnmi'. m~rr.
e.
blU~ I1it~rert blellen, 6d:uneit3e1s. €rllÍuterung
@lolbtl1lb €ilbrrmúnlen Ilon 6íeben. burger!. <S: 84. «ub f.· 1:E6",ftb aud) in unfirn í3llatteru eine um(lanllfh:f)e Iftlautmltlg bfcfn rofullAe, iu feiner Selt erfdjelnen.
.D
Q
1
i
1)
cr
Ill.
C
rocrmifd)te ~íld)rfd)tel1.
ti.. ~
il' 1)
ali : ) ; ..i
:r;f
a
fj
CT J
f Jl l
..,f)
'.
ss.
I
-,~,....t ~-,.."\ ClG "<
••••
4
~
i ;
•
lbD
íj ",ie e$ l~oUe, fo 6tmerfet man betl> ( 1I0'd) 1-11 bem §an!tn metragen bleftlJ . !Bolts, febr \'Otnl9 ~nbad}t, unb no~ ; ",enfgtr {>od)ad)tung gegenvit IDor. . _. fd)riftell' ber !Bernnnft u!fil btr góttlís )' a)m Offtnbaruug. et.e legm j~re .le
'n
veli ~8~ l\clrgiott ~et g~ujm. S"\wt ill ta ge r ba' matt baS ([6rl~ . é-' /lenlólIlll biefedcute bejferfclllltt, unb bie.Qltitilld)fdt ebenfaUs in btr..gleid)en\jáUen bie erforóerlid1e !Bor. fid)t une í3e6utfamfdt /l1l\\1enbet, fo s
~tfcblulJ
3LC.••.
Jr
®.~!_~J
Ú.lnC~PS T rantil.\'ani~ PA.i';iU~ RE. gní pft~ ~at" ~eH pe forá,cr HU. ngaría! DO. ntinus. SI, «ulor,um 9th ~flt I Me ~llUfleU9m ober !p':H~tn CO.mes. !!luf ber nnbem 6t1tt, mit, belJ Jtlnbt~, In benen ~enfbauftfn tell bieft, 6d)rlft DEUS f'ROVlDEBIT pfle9tn II! bt"'lrtl)en I \'Ole l\llr fold}t6 ril1gf:ll)erum hl brep 3dlen: SVB R:\cűen n) gtmelbet ~a6tn. !Denn elJ KOCIANA OPPRESSIONE RECNI Iti bod) IlUbegrelfllÚ) I "'Ie etn felclm TRANSILVANIAE ET OBSIDIONE \Yrelle! uni> W
(
cr
C·oC....... Q.Q~ .. -"' ••.~n .....,.,.,J .••..~ '~c-'U
a
,f
~b
a:~
,..-, ,-i ..,... ---c:1 _~ CFg-"
Manapság, mikor már e nép keresztény hitét jobban kiismerte az ember, s a papság a hasonló esetekben a kellő elővigyázatossággal és óvatossággal jár el, ilyesféle csalást többé nem tudnak oly könnyen végrehajtani. Azt is a szemükre szokták hányni - amint néhány szerző írja hogy gyermekeiket a kocsmákban szokták megkereszteltetni. Maga Toppeltinus is ezt állítja az erdélyi cigányokkal kapcsolatban. 129 Ez azonban talán puszta félreértés és olyan vád, amely azon alapul, hogy keresztelő alkalmával a cigányok a gyermek keresztszüleit és a keresztkomákat a kocsmában szokták megvendégelni, amint azt már fentebb elbeszéltük. 130 Mégis megfoghatatlan, hogy egy efféle vétket és visszaélést hogyan engedélyezhetnek szabadon és nyilvánosan egy keresztény államban. Ám bárhogyan is álljon a dolog, e nép egész viselkedésében mégis csak kevés jó szándékot és még kevesebb tiszteletet fedezhetünk föl az értelem és az isteni kinyilatkoztatás előírásai iránt. A vallással szembeni közömbösségüket, sőt bizonyos megvetésüket viszont nem csak gyermekeik nevelésével - akiket sem imádkozásra, sem egyéb istenes cselekményre és szolgálatra nem szoktatnak - és még annál is inkább kicsapongó életmódjukkal árulják el napnál világosabban, hanem avval is, hogy gyakran ejtenek ki istentelen, sőt káromló szavakat, ha az ember hitbéli kérdésekről faggatja őket és efféle témákról tárgyal velük. Toppeltinus számol bel31 egy olyan eseményről, amely erre vonatkozóan világos bizonyítékul szolgálhat. Elmondja ugyanis, hogy egy cigány egyszer elhatározta, hogy fiát iskolába íratja, a fiút - különleges engedéllyel- föl is vették, s el is kezdte tanulni a tudományokat, sőt bennük előre is haladt. De mit történt? Váratlanul elhunyt a reményteljes tanuló, és e szerencsétlenség nem csak nemzete reményeit oszlatta szét, hanem szüleinek is hatalmas döbbenetet és fájdalmat okozott. Mihelyt az ifjú kiadta lelkét, összegyűlt néhány cigány
129 Toppeltinus: Origines. VI. fejezet, 56. oldal "Gyermekeiket szentségeikbe, amit vétkesen keresztelőnek neveznek." 130 Lásd az előző V. évfolyam XXX. számát. 131 1. m., az 55. oldaltól.
249
a kocsmákban
avatják
,~
~OC:1.U.;o"'''''JOU'·'''i:_iO~'-jC/''·\:-: ~·::-J-t"-'L."-\z::l-'c;~'u~,,;J'-a·'··>"!J~
~
fcnfd)af!m iU fafftn, unö barinnen gcn, bórm ·a!!ce 9!ln~ gleid)gú!tíg, 'D 1 iuaune~m(R. 2lUdn I"Oa6.gefd)id)t? o~ne mad)~enffl1, unö 09ue ttúQtung, ) $ \\liber alttiS llIermut()en l!itb! ber .pl>[: eber gal' luit !8rr~l'uli une Ulllvif!m I ( • nung6vo!!e 6d)úlet, unb tcufd)t! burd) an I llerac\Jttn aUc gute .peqenleíb. . CSleld) III oem ~U: fm, eber nic\Jt6 ballon glauben. rolan D genblid, al6 ~Iefer .:s.ullgling ftinen jit()et fie [elteu III benen CSotte69áú. ) 'D @ieiftaufgegcbcn 9Rtte, mad)tm fid) [ern ; ba()tr pj{tgeti bit m3aUad)m in . fl einlgc 3ígeuntr auf, unb gimgen bin (5iebenóúrgm aU fagm ~ íbre :aird)t ium ~agij1rat unb !u b5r @ieít1líd)feit, woÍrt "u6 €Spect gebaoet gtroelen, une "j ! in ber SJlófid)t,flír lérell ~n~rrwanbtm, bie 1bunoe I)atlen fie gcfre(fcn., Unb II CI ber alé ein 6d)úler !iarb, um ein ge, In íI!3abrbelt / fann man lid) iOre @it. ~ \\I~()nlidje6 unb ef)rlid)c6 !Scgrci~nig gelll'Part In [)eiligcll !8erfammlungen CT aniu[)alten. !St!) Mefet @iclegen[)lit "idlt a[(,ufeOr wlÍnfd)en, nad)btllt lie ) p Itlurbe ibnm ecn beueu qlrleflern tie aud) An ~itfell gt6d!igten DerterR 'D (J' 5rage \Jorgdeget: Db [ie glaubet1/ me/ir auf !Sctrug unb 6teblen I aId II ' ba~ blefer 16t !Ber{lorbclle am .:sung, auf íbfc \Eróauung hebad)t finb, unb ': /tentagc auferftegell limbt'l iDí'e 2Illt, i()l' fd)mu~i9rr ~UfAu9 f gldd) bel' bcm \\I.rt l\lar ~ (!) ein feltfamer !.E:inf~U! erfim ~nblid, etnem nuuern ro?en. ) fa glaubcn, b~fJ ejn 2Cat; I ein lcblc. fcl)U1,Ilicl)ts 411f ei·1U1I Irdd unI> !Ber. • [ee :aórper / witOCtum l(benoig wtr' brllli crwtcfen fanll. lll3ie wcin es ': Ocn u~ neuerbinga auferlle(len foll~t? móglidj [eine ~nb.ad)! an etuem r~l, ~. nllw unferee trItJ'nung, wirO Cr D>ol)l d}en Drt nngcjió!>rt tort!nfe§m, wo Í' niwt eber aufcrltel)cn, !lIs bllS pfero, mau In etnem E5ebrange I mit folcl)en , '. ~ ~ ~tm wir oerer ~agen Oa4. SeU baben feuten Iltrmifd)t feJin múflt, Ilon bc: . CI llb~e30gen. eo Ilentt ber gróíjte ~[)eí1 nen man feinen ~ugenblícf fiá,)er fepn , [i bief/6 !8o(f~ llen ber !Xtllolon, unb fónllte I um nld)t [eín 6d)tlUpftud) D . fe ~nb Il)re !Segrltfe befd)affen, bie «U6 ber ~afc\Je, fdlltll ®dbbeutel, (J fit 1l01lbenen geotfmb!lrten !lBa[)rbei: ober wa\! man fon ften mit fid) ftíbret O ten I bell fid) fdóft ~egen; Rlfr felten Au llVlie!>ren ? .:Ja mcn mlífle befor, tT.. trift mcn ifinige ali, ble fid) fowobl gen, b!lj fic\J blefe ~eute nid)t gar in I()m (fritnntníli sen góttlid)en entfd)llegen mód)teu, un .l'eird)en9Ú? D ;Dingen unb In if)m iDenfungart I a[6 tern uub bei!. C8eratpm fid) lU lIer: aud} in eenen 6itten Illlb !Xeligiontl, grelfe!! I rcenn jie eine bequerne !Se' .ti eifH, \)011.enbern in etl'fa6 untcrfd)e! s , legenf)elt bteft6 au~~uúbtl1 fallben. ben, iDie !IDenl~en lauen jid) gerne iDít;e (Stftalt 91ltte nun ll!ebtro bie !Xe. D cfl\laG ecn bergleidjen 6ad)m Ilorf!l. Ugton ber 3igeun(r. Q
j
tP
Cb
E
tr cr
a
í.b
n
q~a-Qh~~ ~ .••
4
-C::JCZ
~:::; ~~ O'-" ~~~~~~ ~~~
~
és a tanácshoz és a papsághoz fordult, azért folyamodva, hogy rokonukért, aki mint tanuló hunyt el, szokott és tisztességes gyászszertartást tarthassanak. Ez alkalomból a papok feltették nekik a kérdést: "Hisznek-e abban, hogy az imént elhunyt az Utolsó Ítéletkor feltámad?" A válasz erre az volt, hogy "Nahát, elég különös ötlet azt hinni, hogy egy hulla, egy élettelen test újra életre támad és megint talpra áll! Szerintünk ugyanúgy nem támad az már föl, mint az a ló, amelyiknek ma húztuk le a bőrét." Így gondolkodik hát e nép zöme a vallásról és ilyenek azok a fogalmaik, amelyeket a kinyilatkoztatott igazságokról vallanak. Csupán el vétve akad köztük, aki mind a szentségek ismeretében és a róluk való gondolkodás módjában, mind pedig erkölcsében és vallási buzgalmában a többiektől némileg különbözik. Azok pedig, akik legalább hagyják, hogy efféle dolgokról beszéljen nekik az ember, egykedvűen, rajta való elgondolkodás és meghatódás nélkül, sőt ellenszenvvel és kelletlenül hallgatják végig, mindenjó szándékú figyelmeztetést semmibe vesznek és mit sem hajlandók törődni lelkük jövendő sorsával az örökkévalóságban, hiszen szinte sosem gondolnak ilyesmire és még csak nem is hisznek semmit az egészből. Ritkán látni őket a templomban - ezért mondják az erdélyi románok, hogy "Szalonnából épült a templomuk és a kutyák felfalták". Ráadásul az igazság az, hogy jelenlegi állapotukban jelenlétük nem is lenne túl kívánatos a szent gyülekezeteken, hiszen még e szent helyeken is többet foglalkoznának csalással és lopkodással, mint lelki épülésükkel, mocskos ruházatuk pedig már első pillantásra is undorral és iszonyattal tölthetné el a többi hívőt. Ugyan miként ájtatoskodhatna bárki nyugodt lélekkel olyan helyen, ahol az a veszély fenyegeti, hogy olyasfajta alakokkal kell közösködnie, akiktől egy pillanatig nem lehet biztonságban, és állandóan attól tarthat, hogya tarsolyából zsebkendőjének, erszényének, vagy egyéb holmijának lába kél? Ügyelnünk kell arra is, nehogy ezeknek az embereknek éppen azért támadjon kedvük templomi javak és szent tárgyak eltulajdonítására, mert erre zavartalan alkalmuk nyílik. A cigányok vallási élete tehát mindmáig ekképpen fest.
251
....,.~'c.....,J_tt_.-O
,.rr::Pt. ...
,_.:noC5"\~~'bn''./'''''::''''''''':'''''unui·
"''',j-.lOt; •••
!~D
~ ~1l5~lttrlllrd)tnfrtU~ i'<;"Íufdrte.~ .!ero' ' 1) !Jt it'lOtnb, uor.uf1cUm (\)otr ~n me! gJefung Ln!)WÍga be~"<~ffen »ft}ule!. . teufry **). !md unferng6nlg~U!)' WilJ baiU mag \leran!atfet Ollven; obtr ~ ! 06 e' I nue bama!5 nod) flIas roiU' fl1ofl~d)(tJ bff \Dllln\ller/1eoer Íleroefen, , (&lnen roir fúr jrt}t nlcf)t bejlimmen. ~enn bocf) unfre€QTonHfdjretbtr, bm 'gltid)en UmfÍánbe btmtrh, unb nue ( , ! iurotilen thle» ~/ld; aufba~ íWün" il 'uub llI3appenroefen be6 2anDe6 geroor. -D fm ~átten. rote \lit/e6 t.tunten rolr be. .jlímmttr unb iU\ltfláliiger fageR.
bltfd6e (lff ~ot(lwdrcb (Rubrum barisulIun) li); ll4!Ílbem Ilber ~Il~ ti. íRotb!\ldfd)e, !\leHer 'nid)t6, a(6 etn 1mb'orbene6 1)tutfd) ill, \lon'ber 31. jJtuner 61'r4d)e 4ber etn ítlclltfcf)cr \ IIldJt etn dn61gt6 !lBorf\)er/1e~Ul fllnn( fo 1/1 ~!ffQU5 hld)t jU urt~tíleQ, role fe~r ficf) biefe in ibrrr rolepnug \lm gangen Ijaben. f1lnbft'e fe~en b/efelbe ' fút eine e~bid,tttt, unb auj mllncf)er. It9 !mórtern jU(Qmmgef1oppelte 6pra. d)e an .,.tI'), ll'élcI)e8 bl(fe6 ~olt ent. webn \lorfeljllcf) unb mit \jleili gttQan tattt 1 eber ~ali tlie fángt ber geit ,unb ber btf1ánbtgt Umgang mit (o ~itlen !Ui$fhrn e6 uerurfacl)et, bali i~rf urfvrllnglicl)e 6prad}e fo btrbor. 11m unb !Jan, berfl~'1't roorben fe~v 1Zl1omi1l6.l6rocor fagt ***) llRg ber '!3lgeuner ~vrad)e ffal'Conlfd) .lltl'Cffcn fep~ unb i)/efe$ gati dnlgen (&;degfR' roermija)f( SJlad)rfd)ttri. t)fit, ben Urfprung unb 1>/18nlle !Ba. ~on eee ESpr4cbe Iler a'í~une:;. 'terln"b biefc6 !Uo1ft! in Unger/}.e"et. nur jinb anfUlIrd, DIe, audj tn ~tr. epl4'~t ~Ir ~í. " ,.... f' Y , Atunlt ~lfinDhC\l (iM. Vid eJUlI Natal , -bit. ro?e9nungcIt ber lSele!)rttn bdl.'&n Saxonom. TrAofilv. edit. Lipf. 1684. C. IT. ~ 'lJCl\l4ltig' 9tt~eHet. C!:hllge blelten -§ '4· oot Ce) 1)
II.
ct,
tb,
.
•
,-
~
- '*) Angelos ~oehus bttm Zeill. pag. '75.
J)
Kekerm. D.fp. XXXIII. Curf. Phil.rofe.'.
L.;:
Gr • *') ~. -*,
~I~ Vltn ;Ja~rSl1ng unr/tII !l!»;IÍStn. ' 319. fltt
,"')
QD. (
.' In Paradox. Epidem. Lib.VI: Cap. 13·
2 3 ' °C.c:::.uunot?ctOul'''l~'·-í,..,·-Y>uOU:Jij)OICJ~:sCru~~
A cigány nyelvről Azt, hogyacigányoknak olyan különálló nyelvük van, amelyet egyetlen más európai nemzet sem beszél, vagy ért, nem csupán a szerzők zöme figyelte meg és tudta már régóta, hanem maga a tapasztalat is mind a mai napig világosan bizonyítja. Mindmáig olyan nyelven beszélgetnek ugyanis egymással, amelyet rajtuk kívül senki nem ért, csupán a tudósok véleménye tér el erősen e nyelvről. Egyesek Rothwelschnek (rubrum barbarismumt'í? tartották, mivel azonban a Rothwelsch semmi egyéb, mint német zsargon, a cigány nyelvből pedig egy német egyetlen kukkot sem ért, könnyen megítélhető, ezek a szerzők mennyire melléfogtak véleményükkel. Mások szerint a cigány kitalált, többféle szóból összerótt nyelv,133 amelyet e nép szánt szándékosan és ügyesen koholt, vagy pedig a közben eltelt hosszú idő és a számos néppel való állandó érintkezés miatt eredeti nyelvük fajzott el és változott meg így. Thomas Brocor+" azt mondja, hogy a cigány nyelv szláv eredetű, ez pedig néhány szerzőt arra indított, hogy e nép őshazáját Magyarországon és annak szláv tartományaiban keressék. Csakhogy aki a szláv nyelvet egy kicsit is ismeri, mihelyt egy cigányt anyanyelvén hall beszélni, e vélemény alaptalanságát igen könnyen belátja és felismeri. Jóllehet annyit el kell ismernünk, hogy a cigányok beszédjükben gyakran használnak magyar és szláv szavakat,
I32 Mint Münster, Gessner és mások, Aventinus azt ÍJja: "Tapasztalatból tudom, hogy velencei nyelven beszélnek." Lásd Annales Bojorum. VII. könyv, 509. oldal. Hogy Vulcanius núbiai nyelvűnek tartotta őket, arról már az V. évfolyam xxv. számában, a 109. oldalon megemlékeztünk. Kelpius Vulcaniust erősíti meg, hiszen néhány olyan núbiai szót sorol föl, amelyek a cigány nyelvben is megtalálhatók. Lásd De natalibus Saxonum Transylvanorum. Lipcsei kiadás, 1684. II. fejezet, 14. §, C. jegyzet. I33 Angelus Rochus Zeillnél a 276. oldalon. Keckermann: Disputationes XXXXlI. Cursus Philosophicus, kézirat 2. 134 A Paradox. Epidem. VI. könyvének 13. fejezetében
253
fi~:~;'!~;-<~~;~ II
fobalb
einen O'igeuner in fehm
ff
!U3orter etnem cnbern iS_olt nie!)t ab. (
II roluttHfpracl)t an66ret , fevr leid)! ein; ,uúofge", mit bem man umgepet, j fe~en unb ertmnen. 6o~iel irtuli unrcr 16nen woflnct I í6re 6pracf)e man áwar gejtel)en, baB /idl bie oi: geulJcr, bep il)rm UntHrebllngen, man.
.
ltmct, unb al~benn neue 6ae!)en unb '. @)cgenfh\lIbe, ble man fonffen ftkma: )
!U3órtef bebíenen, pe I)llben aber ou; mun folglie!) in feiner 6prad)e nláTt : ghle!). aud} waUad)lfe!)eI (ateiníid/,e I iU neuneu Il/eifi. ~Uei! bai! fllnn iur i: 1 aue!) fogar griee!)lfe!)e lUlb pel'fifcl)eI merauHrul1g 'e\lltr 6prad)e, 1I1tl>iU J (f, I\)ie fole!)e~ ::!tAnremit mit 4ullbrúcfU.. ein er notbl\)enDigm !Uunel)lIlullg frem- (J li cf)w !illotten heleuget, Il/enll e~ Ilon ber !illórtH, nid)t t'o.'cnig beptragen. "D i(lIIen fagt *); ,,6ie I)aúen eine ~Il eűeu baffdbe, unb bít III aUql Ne allen 31g-eunern ill !U3eltgegenben groge 3crftreuull!l biejes ), 11 6prae!)e " aUen Z,ijiriften semeill I unb mit molfi!, fllnn. unter anberu mH, als " !.llelen grlee!)lfe!)en (lud) wo~1 perfl. éin @)ru .0 Qllgeff~en W·ffilet\, '·""num ; " fe!)en !mórtcrn !.lrrmife!)t Ift;,~ bie 3igcllner, e&enfaUö In i9m ~pra. lIDer fann aber fagen, bali 16rt ~prc\l e!)e, of> lie gldd} in a(hn \!ánbern,· ~ e!)e, bloli I\)e~m ber mHmifd}ul1g ~Ie, 1\)1)lie fid} 6ffínben I Im !8.wnbe dner$ U, ftr !IDorter I bie ,íeUdd}t gtófitentbelle le\>íl\e~en flÍl)rtn/ glfl~I\lobl nad) ber li um \lon obngefe~r baiu gdommcn W.unburt aber, fid) In aUen !prO\lln&en, ti,; /inb, entl\lcber fIQl\)onlfd), ober la. roo fic 1\)0911/11,1>08 tlllimoer unter(d)t!. telnlfd} grled)!je!) obee pttflfd} fev ~ ben *), {i @lenug -/ie 9\lt (1I1d;i9H elgene !U3ór. ~us AUen bem 1ft 11Im tlenlUd) ge, ter unb !Ceugungen , woburd) /ie jie!)- I'lug iu feben, I\)le e~. \lee!) ullausge. 'l" ecn aUen 11&rlgen6prad)en ge\lIalttg mad}t fcp; weblu man bit ~prad}e unterfd)tlbtt. i)lefee i/1 &I\)Qfbcgrelf. ber SigtImer fe~en fonte, 1)0111\)eldjer jie entfproffen fe!)n mód)te, ~.be~ mit ~ Hd), uub !ugleid} febr wa6rfd)elnlld}, bas ibre urjpl'unglte!)e 6prad}t, l'Cele!)C jit (Il/Ie mcn glaubt) QIlS I{)rem ma; --~ ( j rertcnbe mit /id) gcórQe!)t, ullenblie!)e- ") Valent, Frank. a FraJlkch.llcin Origo mminberullgen erllttm 6aóen mag, :Kationum, ac potiJlimum ~uidem SaxoO Info·nbetgeit ll/mn man fid) llen rolan; nice in Tranfilvania c rudeeibu s .hiftorU_ ge[ btr ~itteratur, unb bas be/1allbige rum erut", &. compendiofe adumbrata!. Helmű, ,697, in 410. t;;iganorum or.perumfe!)l\)tifen bief(~ molf~ , geb6rls tum, '1UOI inter Pharaonis nomen íre-
Jl
I
J
o.
I
'.:
I
d.D (1
\ \ ~ o'
")
~II
~ti!(
Cdnlr
'7"
'l\lfd}ffl~"n.
011 'Dlo(oau.
.
quens cft, Camerarills in hOli! fuceiűvls memorac , qui ubi ubi Jocorum dcgunt (quod fan. mirum cll) unica Imgua {Undamentali uruatur , d,a1célo Jlngulis 10- í ~lS att<mperata. .~
%.:3...-...."., u,···.·~.r _i'öiM:"h ~--g:U ...~_ ~ cs_~·~lQv'OrlQHa~.•..• _•. 9/wP.J
WIl __
••••
••..'\:Ji'Q~ aJ'
.
ugyanakkor azonban román, latin, sőt görög és perzsa szavakkal is élnek, amint azt Kantemir nyomós érvekkel bizonyítja, mikor azt mondja: 135 "Olyan nyelvük van, amely minden cigány számára mindenütt közös, és amely sok görög, sőt perzsa szóval is kevert." Ki állíthatná azonban, hogy nyelvük csupán e szavak belékeveredése miatt, amelyeket nagyrészt talán csak véletlenül vettek át, szláv, latin, görög vagy éppen perzsa lenne? Egy szó mint száz: saját szavaik és ragozásaik vannak, amelyek nyelvüket minden más nyelvtől élesen megkülönböztetik. Az is feltehető, sőt meglehetős en valószínű is, hogy eredeti nyelvük, amelyet - mint vélik - őshazájukból hoztak magukkal, számtalan változáson ment át időközben, különösen, ha az írásbeliség hiányára és e nép állandó vándorlásaira gondolunk. Hiszen ilyen körülmények közt szinte elkerülhetetlen lett volna, hogy olyan népek szavait át ne vegyék, amelyekkel érintkeztek, amelyek közt laktak és akiknek nyelvét megtanulták, különösen, ha olyan új dolgokkal és tárgyakkal találkoztak, amilyeneket addig soha nem láttak és emiatt a saját nyelvükön meg sem tudtak volna nevezni. Egy nyelv változásához és idegen szavak szükségszerű átvételéhez az ilyesmi igencsak hozzájárulhat. Mindezen túl, sok egyéb tényező mellett e népnek a világ minden táján való teljes szétszóródása is magyarázatul szolgálhat arra, miért ejtik a cigányok másképpen nyelvüket minden tartományban, ahol csak élnek, noha minden országban, ahol csak megtalálhatók, alapjában ugyanazt a nyelvet beszélik. 136 Mindebből elég világosan látható, ma még mennyire kevéssé tudjuk, mit kezdjünk a cigány nyelvvel, melyik nyelvből eredeztessük, vagy melyikkel áll biztos rokonságban. Egyelőre még az sem bizonyított, amit
Beschreibung der Moldau. 272. oldal Valentinus Frank a Frankenstein: Origines nationum, ac potissimum quidem Saxonicae in Transilvania e ruderibus historiarum erutae et compendiose adumbratae. Helmstiidt, 1697. Negyedrét. "A cigányok eredetéről - akik közt a fáraó név igen gyakori - Camerarius is megemlékezik a Horae succisivaeben, ahol azt írja, hogy mindenütt élnek ugyan, mégis ami tényleg elképesztő - mindenütt egyetlen nyelvet beszélnek, amelyet azonban minden helyen másképpen ejtenek." 135 136
255
-.
N
J) IIltlá)ef fit In ber grnauetl~n mef' a reanbfcf/aft ftúlJl>e? ' !Jlud) ba6;enlgt •••a~ -6nfJti b,",oll geurtgeilet 9at; eP b~1i (te:eine p~rygircbe ftr, bmn1Di~ left bemlelen l2!tldmfprl1c!1tR unb ~tlfelll 4u6ge. ~ ft6t. :JII ber !t~4t ab er ia tt! aucf> tine fcf>"'ere6acf>t I een biefer 6pr4' cf>eetn recf>tet!Urtbell iU fáUell; fein ~ @;e(t9rttr fff btrftlbtll recf>t fI1l1blg, _ unb nftmanb finl>et fo feídjt iatl\1ts. grl1nbt fid) bit jt(nntnltl b4\)on iu er' tl>cr6tn. !ltnn man trlft barhlntn, ~ felne !811á)er, rt/ne €'ct,rlften, felne ___ llrfunbtn ali I "t 1" be" ttlner "e'it. l' l' ~ <> " tetm !RatloR fm ~(6rauá), ulIb mit bm Slgeul1tfn 'fllllR man fiá) aUtIIt. ~ 6ql&CRtn ~efjenlgtn t'allbelÍfprad}e bt: fl'recf>cn, 1\10 flt fid} auf~a1ten. UnI> , ~ bt .II ff: . '" "'10ft . ' ge,t., c" ame ,eman,tll, v e ru /In, ~• 1\lefe 6prad)e ~n erlerneu,'fo balt et!' bellnecf>fe~r fcf)tI>crI tílefen 31wcf !U ~ erlllngtll. ~enll ber UltIgang itt mit , 1\1(ftm molt faji ""ettraglicf> , Ullb tie il3elllgfhn 611ben fo \lte! ~trl1allb, el: ) Relll anbern etroQS bC!}iU6ringtn, unb auf ellle \lorgdegte ~ragt gt~6rig!u alltroorttll. \jragt milli ~e um ein dn!lge6 ílllort I fo plaubtrn flt etne rolenge ger, hrautl hin rolenfdj lhlg genu!} tI>(rben fanll, rolt fold)e6 I>or ""6 Iimlt6 clnigt trfa~rm ~a&tn "),
I
I
~
~
Q
D ') P.
"
t
Fr. 'fori. Ottok",,/i Origo Hang. P. I. r71• Et/i mihi igno •• ell illorum lingua; (non enim quilibtt facile cam ab -i'llis potcfi. difcere , cum experimento mihi conftet , in juventute, nunquam me a.b jpGs extorquere potuiIfc, ut rette ~ ordinc, Pate. noJler Ciganicc recita-
..,.~~""-", ~O ".,~~O Qv'i7LO .••.•.•..•• ~~C ..
.
.
".ePc.r'u'-brtP ~r.Oei=\_,OOvacFJ"c
..OreDee.Cb°r::P_~n
~Ie bev lll/er QlfBtl\14nbten iWJ6c,
87 nict,t
tlnlll41 bas ~jjtel" IInfer 'IC. 1>0» I~nen, fn i9m dgtllt~tÍRlI!d)tll C5prlld)~ ~er• auebrlngtll tonnten.
~lne6 aller .f8nnen \\lir ~íer nlá)t unclngemerft lafftll, tl>OI>OIlunt! eill gtltbrter \j.reunb, unb eonller *) O~II'
~
: , rent, fed .•eeieane , vellingllA Hungariea, vci ejus natiolli., irl' cuj1l5 funt mediD.)
*) (!;! ítt ~trfdbt
"1If
J.lauptmann E:;altlud
Székely Ilon Deba , hlffm dSlnl <;!I3ortt, lilit tr ~I i\btlf~rítblll ~at, 4(fo lau/ill: Anno 1763. dic 6. Ncvemb, vi/itavcrat mc Stcphan •• Pap S,..thmar Ncmethi Typogrphus Karolyenlis, habito adinuí-eem difcurfu , milii «rulit: Ell in comítatu Comaromienfi ill villa Alma. ~alIor Reformatu. Stephanus Vali , 'i. eidem ,.tulit, dum Lugduni Battavorum lIudio. ,.um .i\cademicorum ca.fiA fuiffct coniH... rutUI, fc Urum fui/fc familia.itAtc trium ;'!,:cllumMal.baricorum, qui fémper terll•• bi rolene ltuderc, nec niú alii. ternis venlentíbu •• edire polfUDt ad f.os. Ex horum amicitia hunc frultnm hanfit Sre, phanus Vali, quod mille ~ plura voeabula eorum lingu"" cum /igni/i'ationc eoru,!dcm, adno,taverat, obfeevando plura noltns ZJngarn e1fe ecmmunia, Iplls enim MAllabaribuo aJfcrentibu. in IDfu'. MalAbaria elfe provineiam vci diJ!riélum (qui tamen in m~ppa Don confpicitur) 'iU'" Czigania VOCAtur,D. Vali reduz a Zin. gAri. Iaminen/ibus pcrquifivit eas voces, a M.tlabari!.us /ibi diélatas, quarum /igniicatipncs Iaurincnfcs Zingariabsquc ull& diHicnltatc, eidem dixcrunt, unde Czrnganes feu Cziganos ex prDv~ncja Mwbarica Cúgania orto. concludi poteR. Vclim aute •• {ci." dulcis ami cc , Ste. phanum hunc Pap Nemcthi eíle UIIum ex erudins Patria! noftr~, qui antcquam ad Acadcmias Be1gicas cxiviffct, fucrat eivi, , '" cXPQll fenlor Collegii-Oebrczj ... nenűs , nec ita Crcdulum. ut 1ibi paffus •.. fuilfct imponi AVaJjo P~orc AImallicn/i. i '
tO ,,-c "".-Q ...,,.~KQ~C
.. ·710 ~
U~G
'" A •..••••
Huszti állított, hogy ti. a cigány a göröggel közeli rokon fríg nyelv, sőt ebben az elméletben is sok az ellentmondás és a kétséges elem. Valójában már csak azért is igen nehéz feladat e nyelvről helyes ítéletet alkotni, mert egyetlen tudós sem ismeri kielégítően és senki nem egykönnyen hajlandó rá, hogy végre megtanulja. Hiszen először is egyetlen könyv, irat, dokumentum sincs róla, egyetlen kultúrnép körében sincs használatban, a cigányokkal viszont általában annak az országnak a nyelvén is beszélhet az ember, ahol éppen tartózkodnak. Ám ha - tegyük fel - mégis akadna valaki, akinek kedve szottyanna megtanulni e nyelvet, annak is igen nehéz dolga lenne, ha célját el kívánná érni. Hiszen e nép társasága elviselhetetlen, ráadásul igen kevesen eléggé értelmesek közülük ahhoz, hogy másoknak információkkal szolgáljanak, vagy hogy a feltett kérdésekre kielégítően válaszoljanak. Ha ez ember egyetlen szót kérdez tőlük, egész szóáradattal válaszolnak, amelyen nincs ember, aki ki tudna igazodni, amint azt már előttünk is tapasztalták néhányan.P? akik minden ráfordított fáradságuk ellenére még a Miatyánkot stb. sem tudták velük az anyanyelvükön elmondatni. Egyvalamit azonban mindenképpen meg kell említenünk, amiről egyik tudós barátunk és hívünk+" nem sokkal ezelőtt tájékoztatott bennünket.
137 Otrokocsi Fóris Ferenc: Origo Hung. 1. rész, 171. oldal. "Bár nyelvüket nem ismeremtőlük ugyan nem egykönnyen tanulhatja nem senki, hiszen tapasztalat alapján tudom, hogy fiatal koromban sosem sikerült rávennem őket, hogya Miatyánkot pontosan és rendben elmondják cigányul, hiszen vagy magyarul mondták, vagy annak a népnek a nyelvén, akik közt éltek éppen." 138 Ismét csak Dobai Székely Sámuel ezredes úrról van szó, akiknek szavai saját megfogalmazásában a következőképpen hangzanak: ... [A jegyzetben itt Dobai latin szövege következik, amely nagyjából megegyezik Augustini német fordításával. Mi a fószövegben a lábjegyzet eredeti, forrásértékü latin szövegének fordítását közöljük, Augustini toldásai és kihagyásai nélkül. A jegyzetben ezt a szöveget nem ismételtük meg - a ford.]
257
'.
Ez az anekdota mindenképpen idevaló és figyelmet érdemel, mivel a kutatáshoz és a további gondolkodáshoz fontos szempontokat ad: nagy valószínűséggel arra következtethetünk ugyanis belőle, hogy nem csak a cigány nyelv áll a legszorosabb rokonságban a malabárival, hanem maga a nép is ennek az országnak valamelyik tartományából származik. Az anekdota tehát a következőképpen hangzik: ,,1763. november 6-án meglátogatott Szathmár-Némethi Pap István, károlyi nyomdász, aki beszélgetés közben a következőket mondta el nekem: ÉI a Komárom megyei Almás faluban egy Váli István nevezetű lelkész, mesélte néki, hogy mikor egyetemi tanulmányai végett Leydenben időzött, három malabári ifjúval sikerült összebarátkoznia, akik mindig hármasával szoktak ott tanulni, míg ismét csak három ifjú le nem váltja őket és haza nem térhetnek. Váli Istvánnak barátságuk folytán abban a szerencsében volt része, hogy nyelvük több mint ezer szavát jelentésükkel együtt feljegyezhette. Eközben azonban rájött, hogy sok közülük a mi cigányaink szavaival egyezik. Maguk a malabári ak számoltak be ugyanis arról, hogy Malabár szigetén van egy tartomány vagy kerület - ez azonban a térképen nem látható - amelyet Ciganiának neveznek. Váli úr hazatérve a győri cigányoktói kikérdezte a malabáriak által neki lediktált szavakat, és lám, ezek jelentését a győri cigányok minden nehézség nélkül megmondták neki, amiből arra következtethetünk, hogya cigányok vagy ciganusok Malabár Cigania nevezetű tartományából származnak. Szeretném, ha tisztában lennél avval, kedves barátom, hogy ez a Némethi Pap István egyike hazánk művelt főinek, aki korábban a németalföldi egyetemekre járt és előbb a Debreceni Kollégium polgára, majd szeniorja volt, vagy is nem olyan hiszékeny, hogy az az almási lelkész, Váli felültethette volna." Eddig tartott tehát az anekdota, amelyet érdekessége miatt szükségesnek és célszerűnek láttunk itt közölni. ő
259
IL roermifd)te ~ac9t:id)teff~ ;!;>efcúlu/J von ll(t' €Spr~e
~I:
oigeuner. <$"enll !\ICRn man &ebenfet, bog ei, :4.) Ile 6al;1 con lUel)r «Ie taufcn~ lIDórUrn- nur ecn o~11gefd}r In ber
Hiszen ha meggondoljuk, hogy az ezervalahány malabári szónak csak egy része is megtalálható a cigány nyelvben, vagyis egy alaposabb vizsgálat alkalmával még sokkal több azonosságot találhatnánk, ugyan mire következtethetnénk könnyebben és biztosabban, mint arra, hogya malabáriak és a cigányok nyelve egy és ugyanaz, következésképpen ez a nép is ha mindaz, amit eddig elmondtunk, teljesen helytálló - ennek a szigetnek a vidékeiről származik? Ebben az esetben legalábbis sokkal valószínűbb és megalapozottabb ez a gondolatmenet, mint mikor Huszti Dada mediterraneájában csak azért származtatja a cigányokat Kis-Ázsiából, mert Erdélyben anyanyelvükön roménak nevezik magukat, Kis-Ázsiában pedig akad egy olyan, az Akara folyótól határolt tartomány, amelyet korábban Rominak vagy Roninak neveztek. Ebben a tartományban található egy Anzuri nevezetű város, a Ciancarusok avagy Ciganusok pedig az ottani vidékeken és a szomszédos országokban éltek. Mikor azonban a hírhedt Tamerlán, avagy Timur Kán Anküránál (Angoniumnál) 1402-ben, vagypontosabban - mások szerint 1417. július l-én megverte és rabul ejtette Bajazet török szultánt, a Cyngarusok is szétszóródtak és arra kényszerültek, hogy Kis-Ázsiát elhagyják és másutt keressenek maguknak lakhelyet. Ezt az elméletet nem áll szándékunkban vitatni, de rá se kívánjuk tukmálni senkire, amíg megalapozottabb nem lesz, hiszen köztudomású,
261
mennyire kétséges és ingatag dolog a nevek és a szavak puszta hasonlatossága alapján.P? ami gyakran teljesen véletlen lehet, koholni történeteket és magyarázatokat egész népek eredetét illetően. Talán hasznosabb, ha a cigány nyelv néhány olyan szavát, amelyet igen megbízható forrásból merítettünk, jelentésükkel együtt mellékeljük; hogy pedig azt is láthassuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz e szavak, a Miatyánkot is közöljük cigány nyelven, mégpedig két fordításban is. S ha evvel sem a tudós világnak, sem másnak nem teszünk is különösebb szolgálatot, akkor is legalább az utókor folyóiratunkban e nyelvnek valami emlékét és néhány jellemzőjét meglelheti majd, ha e nyelv hazánkban el enyé szett és teljesen kihalt immár. Cigány szavakjelentésükkel
együtt140
Dewla - Isten; Tscherosz - ég; Tscherhenja - csillag; Cham - Nap; Tschornút - Hold; Pangi - víz; Phu - föld; Manusoch - ember; Dadi - apa; Da - anya; Grace - fivér; Tschawo - fiú; Tschaj - lány; Gadsi - feleség; Raj - úr; Baro Raja - nemesember; Romé - cigány; Romnyi - cigányasszony; Rachlyo - úrfi; Rachlyi - kisasszony; Máuru - kenyér; Moll - bor; Papardimoll - pálinka; Aro -liszt; Jak - tűz; Angár - szén; Ku tehá 10 - törökbúza; Skaurnin - szék; Schuri - kés; Schach - savanyú káposzta; Schero - fej; Nak - orr; Muy - száj; Wass - kéz; Poschdin - prém; Gar - ing; KálcifJ - nadrág; Schoste - alsógatya; Chor - sátor; Schatra - hegedű; Matschu - hal; Korodi - rák; Gróst - csődör; Grasni - kanca; Schukél kutya; Gurui - ökör; Guruni - tehén; Balo - disznó; Baro Peng- oroszlán; Tschirijkloro - kismadár; Máss - hús; Brust - nyárs; Love - pénz.
139 Különösen jegyzéket is egy tem. 140 A szavakat = s, ch =h, y =
ü
az erdélyi cigányokat illető néhány további megjegyzés mellett, ezt a szószorgos és tudós úrnak, kiváló szerzőnknek és munkatársunknak köszönheAugustini átírásában közöljük, így értelmezendő stb. [a ford.].
263
az ejtés, pl. tsch
=
cs, sch
95 ;1:'
JDás \?Aterunre~ r"ac&~intt'Att~n' -' \kberfeI;On!l'.. \, '
i:
Dád~! gula dtla· dich. mengi, Czací.. rfeng .Il
.vo
~. Íi;btl'•..~Afiilbt
S,h., ~ecI,~~' Eph.a, ~i'ebel1. O,h,~, 2tcbie~
9. Enya, t:'leune. I
o. Difél;, "eben.-
"2o. Bíji:b. ., I1.'>An)ljJ., 1
40.· BarallJa, Vier~ijJ.
II
5 O. PO'ltfonJJs. Sun6iB.
)
60. S,bo.alldis, ~ed"ig. 70. Epbta.• 1!dit, ~i~ben}ig.
8
°
-, - _.
08._a/ldis.
~cI,l;í"."
90. Emyandil, Ueun}ig. J '100. S,hrP,' .sun~~rt.
-J
Muro D.d. Kolim andro therofz; D ''ra weltró (zentinao,; Ta welrro t~hhn'; fl T. weltri olya. Szarthin andro ther~fz (J Ke dajn r'he pre p'hu: ['le .Kogy'~[z "1) .damanre msndro "gyefz .• rningi;, Ef ti. ,( tza amare bezecha , [zar, r'hamin tc ertingifzema rebe.zech;;' Maii' 'Lr. 'llen , • sndre bezns , mika men Ic d[llcnga.lin ' manfár'ar. Ke tirino t'hin , tiro hino baribo [zekovari; ,4\men.
3 o. Trcnj~, ?or-tyfiiIJ-
,f 1) il 1) D li u'
) ( (
1 000. M~I1y.,tZ"ufen~.
lOltfe Jetsttrt Ue&trft~ung, Rad)' 1Ile!d)tr ble ~tutígen olgeuner In UIH gArn bQ~ !Uoter unfer pfl'gtn ~tr @}tfif}id;te unftr~ !Sa. ter/anbte, aue i~rtm tígtl1f1l 9J?ullbe, \lor futier Selt auf dnrr ffidfe burd) Ungllrn a&-gdernrt. \lenr Iti i" bt> mtrfen: ball man fid) lle!) gegEllwár: tigen 91bfd)rlitfll, 'ber ungarifll)m Dr'
1'.
tIo-.r••uQc..•. /··~dr\::ir ..Qgt::\c°ri::l0uO .•.. :r·'C•.."r:~~
I
ti) 1
I
1 J
•... :···,~~
Számnevek 1. Eek - egy; 2. Doj - kettő; 3. Tri vagy Trin - három; 4. Sthar - négy; 5. Pantseh - öt; 6. Seho - hat; 7. Ephta - hét; 8. Oehto - nyolc; 9. Enya - kilenc; 10. Deseh - tíz; 20. Biseh - húsz; 30. Tranda - harminc; 40. Baranda - negyven; 50. Pontsandis - ötven; 60. Seho-andis - hatvan; 70. Ephta-andis - hetven; 80. Oeto-andis - nyolcvan; 90. Emyandis kilencven; 100. Sehel/-száz; 1000. Myl/ya - ezer. A Miatyánk régi fordítás alapján Dade! gula dela dieha mengi, Czao reng hogodoleden, ravelogoledel hogoladhem, te a felpesz, trogolo anao Czarchode, ta vela mengi sztre Keda. Pu, maro-mandro Kata agjesz igiertisza. Ra a more beszecha, male dsame, andro ro lyara, enkala megula, dela enehala zima ta. Seszkesz Kisztrio, eothem banisztri. putyere feriszemarme, a Kana andre vecsi, ale Vakosz, Piho. Ugyanez az ima újabb fordításban Muro dad, Kolim andro therosz, ta weltro szentanao; Ta weltro t'him; Ta weltri olya, Szarthin andro therosz ke dajn t'he pre p 'hu, sze Kogyesz damante mandro agyesz a mingi, Ertitza amare bezecha, szar, t'hamin te ertingiszama rebezecha, Mali zsa men andre bezna, mika men le dsungalin mansátár, Ke tirino t 'hin, tiro hino baribo szekovari. Amen. Ez utóbbi fordítást, amely alapján a magyarországi cigányok manapság a Miatyánkot mondani szokták, a nyelveknek és hazánk történetének
265
egyik különös ismerője és tudós barátja nemrégen, magyarországi körút ja során egy cigány tói magától hallotta. Csak annyit jegyzünk meg, hogya fenti átírásoknál a magyar helyesírást követtük, és olvasáskor ott, ahol a t'b és p 'h áll, mindkét hangot ejteni kell. Reméljük, hogy így Olvasóink képesek lesznek némi hozzávetőleges fogalmat alkotni e nyelvről, ugyanakkor már első pillantásra felismerni, hogy egyetlen országunkban honos nyelvvel nem állhat szoros rokonságban. Anyanyelvükön kívül azonban a magyarországi cigányok legszívesebben magyarul vagy szlovákul beszélnek, a német nehezükre esik, különösebben ugyanis nem kedvelik e nyelvet és még akkor is ritkán tanulják meg, ha németek lakta területen élnek - ilyen esetben is inkább megmaradnak saját nyelvük mellett a szlováknál. Kivételt képeznek a jósnők, akik súlyt fektetnek a némettanulásra, részben, mert ki szeretnének emelkedni a többi cigányasszony közül, részben pedig, mert éppen azáltal tudnak az emberek bizalmába férkőzni és bennük csodálatot kelteni, hogy jól beszélik a németet. Erdélyben is csak ritkán tanulnak meg a cigányok németül vagy szászul (hiába élnek a szászok közt), inkább románul beszélnek. Azok viszont, akik a magyarok közt laknak, anyanyelvükön kívül a magyart is beszélik. E nép beszédmódja és hanglejtése általában furcsa és kellemetlen, és inkább hasonlít valami hamis énekhez, mint rendes beszédhez. Ha aztán egymással veszekszenek, csak úgy dől a szájukból a sok ropogó-recsegő hang, mivel az r, p 'h, és t'h hangokat igen gyakran ejtik ki és igen élesen, erős nyomatékkal lökik ki magukból. Mindebben azonban nem annyira a természet és a nyelv által megkövetelt hangképzés kényszere érvényesül, hanem inkább valamilyen megrögzött szokás, hiszen beszélhetnek bármilyen nyelvet, amilyet csak akarnak, a kiejtésükből azonnal kiderül, hogy cigányok. Különös szokásuk egyébként, hogy ha valami kellemetlenség éri őket, egyik a másikának szinte énekelve adja tudtára fájdalmát. Mindez úgy hallatszik, mintha nyomorúságát valamilyen panaszdalba öntené. Ilyenkor talán bizonyos költői kifejezésmóddal is élhetnek, amelyet azonban csak akkor elemezhetnénk, ha nyelvüket értenénk.
267
"
A cigányok belső szervezetéről Azt, hogy e népnek már kezdettől, az itteni vidékekre és országokba való érkeztekor saját, külön elöljárói voltak, akik irányították és vezették őket, és akik hol hercegeknek és fejedelmeknek, hol pedig királyoknak neveztették magukat, arról már korábban is megemlékeztünk.I"! Hiszen Németországba állítólag Michael herceg, Itáliába Andreas herceg, Bajorországba pedig Zindadel vagy Zindelo király vezetésével érkeztek. Nemesek, grófok és békebírók (Freygrafen) is akadtak közöttük, mint azokból a sírfeliratokból tudjuk, amelyeket már a korábbi számokban Martin Krusius Sváb évkönyvei alapján ismertettük. Mindez alapján annyi bizonyosnak látszik, hogya cigányok - legalábbis a látszat kedvéért - rendelkeztek valamiféle belső szervezetféleséggel, ugyanakkor néhány mindmáig megtartott szokásukon kívül nem tudunk semmiféle kidolgozott és szilárd, vagy írásba foglalt rendszerről, következésképpen mindez, vagyis hercegeik és királyaik léte, éppúgy puszta szemfényvesztésnek tűnik, mint e nép minden egyéb tette és ügylete. Ettől eltekintve azonban jó ideje az a szokásuk, hogy saját köreikből bizonyos vezetőket és főembereket választanak maguk fölé.142 A választásra általában a szabadban, nagy tömeggyűlésen kerül sor, amelyen az egész környező vidékről összegyűlik
Lásd V. évfolyam, XXVI. és XVIII. szám. Zoreczei Kazzay Sámuel úr jóvoltából, sok egyéb más adalék mellett, egy olyan nyomtatott, magyar versekben írott, egy ív terjedelmű, kiadási hely és év nélküli tanulmányocskát is kaptunk Debrecenből, amelynek címe Tziganokról vala Historia. Az első részben a költő röviden e nép eredetéről és különös szokásairól szól, a másodikban részletesen leírja egy effajta cigányvajda Miskolcon akkoriban megtartott választását és beiktatását. Mivel e tanulmányocskára a következőkben is hivatkoznunk kell, szükségesnek tartottnk, hogy itt is említést tegyünk róla. 141
142
269
~",.J"e~OC\JX"Cd-,?o;J'~oóoO"x:rcnuo~; 1°3
fIi
g(fcf14I}egt\t1~6Il!ld}~hu ű'd~t, ~t9 .Il ein(f 9fl.ljfrn unb ia(Jlreid}m i8nfam. ~, Inng, Ulobr!l fid}. e be(lftttfgte, unb \lad} mou. ~ -enbung blefer ~eperlid}felt, f~ol}, liof. D ,unb iUQI9 4u5tjn4nber g{rngf. :Jn 9al, Ungarn foUm fie, cl}fbem -+ CI, ~í(lriftual I Woyn>o!>en bt(ldllblg 9t. f; babt baben, uámlld} jtnf~it~ unb l>itfftlt6 ber 100nan unb btr 1Ceifle, bie ibrm gll\1óf)uh1JmeiG 'hi!> 1Wllb I ./ún>enJI 0f"t~marl linl> l. .aafcbiltl (Iattm, unb unter btr !2Iuf; ._ Ú -fid}t, bit ~I)woben dnt6 befonbern ; Li J.)m~ pber ji'omítat5 ~un~m; I\'tl, d}tG ibnfll bIoS .al6 bltfem @il'unbe ,(1" !.u~e1atíe" lVorte!! (tVl! fllU, bClmlt ,ie ,~ Im !Tlotl)faUe unb lU JerÍlg~.Ieiten I fr' -brí!o fd)neUcr unl> Idd}ter eine be.. . 'D tdct)tlid}e ~n~o~1 oen S?rleg\rIl I ,lut !l1trtvdbígun~ ,~f6 {!aubfG ~ufammm ~U brin9C1l, uat> ill bas \ldb !u (lel. '1 c. 'd t *) on ~ , el!#-hn .::?tQIl~t,t!ln me ; 1'1. "",ír D fónne,l llV\1r~iere~, nadlbcm wir felne II ill\'trla~i9( 1I11b6illliinBIId}e !Sel\ltí~' \L e ' l1. c; f' 5 ~;~ lJ I~u!n(r b~bllll yaven, eme t»eg ,ur ' eine C3CI'Ilitltelt angcbm I ob mQII rccQl
n
rf
cr
1 cr
cr'
~
a-j)J
1íC()~íe 6t~ <míUo(, lU ftíntr ~!Ít atft9t~tn. 'ilIia~1 un. ~tttál!íQuns tínd folC\1CR ~íatu·
. ntrífd;tn '!Pif"
'ilIicil I\'íl un~ nun Auf «a.vin .11 aDlgI bnufm mú~m.ro ~aócn \Vír ,$ 1101nÍltpís ewljret',
'~ílrtj ZI~cr.ltt9tn l
eUl)on ~ílt
~llVí\lmunsIII Ibun.
) ,. *) Tziganyokröl nlo Hifi. verf, +0, EWS Relzc. _, ~ " ~
~
t~"-·1·::a--"1 ~ ~
I
4ucf1 ftlne ItlIcf1tigf Urf1cf1tn f)átto - baran gánsUcf1 '1F'"5I\1tlftln: Uitl t.. .ilber l(l befon nt , ba~ tIJ nlle!) \lOr IlW II nlgen' :Ja9ren In flngm ji'l.lmitaetu 116. _ II . Hd} l\1ar, finem nem !Ibel,'ble befon. ~ bm ~uffid}t úbtr biefe~, in bern ~O~ mltat fiát 4ufl}QfteÍ!bt ganlt .!VoU 5u empft(Jlm I unb benfdben 5U finem Obmoalb4 liber bajftl6e fe~tn, \lttfen ICtfcl}lm fie fid} alsbenn fcf1fed}. tfrblngd unternmftn I unb aU Ibr 'lInlit9tn, l\1it aud) If)re mff~l\1etben unb Jelagen bm\ltrfit~tn 1'Clr 4l(cf1 blc. !StfilÍttI9ung~6rleft ber .ltólilglnn jf;l; bdlll, bit tie duem gtl\1igm C.fp.ro Nagy, unb etnem Francifco B.lom dc Kiskendö ert6tUrt 6Mte. !IDlt \t1oUm biefe Urfunbm naef) tbrtm "Mlgen ,3n' fiait In I>ir unten angereGttn !nott **).
'ro
'U
"*) Litterz
pro Way'llVodi. Cyganorum> Corparo Nagy & Feancifco BaJatn. If,beUa Dei Gratía Regina Hungari"" Da1matiz, Croati3! &;c. Fidelibus n,ollris univerJis &.1inguli •• Spethbilíbu." ~ognilieis, Egregii" Nobilibus , ';tem Pruclcntibus & ~ircumfpelhs Iudicibus , ci-, vibul civitatum • eppidorura , "fiUun.m., k Aliotum quoramcunque locorum Prsefedi., <'Unai. etiam aJiis eujuscunque l.atus- ~ conditíenis hominibus , IDRegna noűro Tranfilvania:-, przfcntium noritiam hlbituris, íalutem '" gratiam.Quc_ niam no' ollicium W~yvcdatu. ,cziganO_q;D rum in Regno noflrc Trantil:vani", exi. tlcntium; Eidelibus noftri, egreg.;a afparo Nagy & Francifco Balatl;: Aul", naft •., FiIltlllÍAr;bu. una cum ccnfueris &' .J) debiels ejusdem provennbus clemen!tr dedimus ~ ccnrulimus, Fldchtati igi_ tur vellr% & veli ro rum cuiliber heeum íeric mand/llUUI nrmiter. Ut ipf". Ca-
car·,.Q----c Öl-~CuOb ~..... ~
CI
a.D
(1
j
t·..·~
~iUQi
r"\:r' •••í-$....Q O-~' --W .•~ \ol
acigánynép és az újonnan megválasztott vajdát hatalmas üdvrivalgással és bizonyos ajándékokkal iktatja be hivatalába. Miután pedig az ünnepségnek vége, vígan, büszkén és bizakodva válnak el egymástól. Egész Magyarországon - korábban négy kerületi - vajdát szoktak választani, azaz Dunán, illetve Tiszán innen it és túlit, akiknek szokásos székhelye Győrött, Léván, Szatmáron és Kassán található, s minden vidék vagy megye egy-egy vajda felügyelete alatt áll. Minderre nyilván csupán azért kaptak egykor engedélyt, hogy szükség és háború esetén minél gyorsabban és könnyebben toborozhassanak és állíthassanak hadrendbe megfelelő mennyiségű harcost az ország védelmére. 143 Ezt azonban, mivel nincs róla megbízható és kielégítő bizonyíték, nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, ám valóban valószínűtlen, hogy ne lett volna nyomós ok rá. Annyi mindenesetre biztos, hogy még néhány évvel ezelőtt is néhány vármegyében szokásban volt, hogy egy-egy nemesemberre bízták a megyében tartózkodó egész cigánynép felügyeletét, akit fővajda gyanánt föléjük helyeztek: ezután e fővajda parancsainak kellett engedelmeskedniök, és minden kérésükkel, panaszukkal-gondjukkal hozzá kellett fordulniok, mintha főispánjuk lenne. Efféle vajdákkal találkozunk Izabella királyné egy oklevelében is, amelyet bizonyos Nagy Gáspámak és Kiskendői Balácsi Ferencnek adott. Ezt a dokumentumot az alábbi jegyzetben teljes terjedelemében közöljük, hogy Olvasónk maga is láthassa, hogyan fordulnak elő benne az
143
Tziganyokrol
való historia. 40. vers. Első Része.
271
ConJfantia .~bui. ~/Ic impcndi~. -HOl> fporum Nagy /Ic Franci{cu",: Bal.tn ill igitur .Intuitu eundem in numcrum Au .. prO!fcripto olKcio ipforum ubique absquc lJco:vin noftroru.rp c.quis otto recepimus, ., ,ul!" jmpcdimcnto .cir ••• anfi'llWIl eunac;: JB {ortem úlarii annuaUt fui, cffi ... iUctudinem Iibere, prccedere , (o/itosquc ~ium Wal'vg WayyodatU& p•• g.anorum ~oIQ.itib~" & ludliWl?" Creter,i5que Uni'l'~jRÚ$ provenire dcbent~ l.u,?'iuomoverlitatibu, Nobilium' Siculor~ Sa. ,.'eU> ilbpe4' •• e 'volue.it. ex tIIn~ ..- &d 15, . x-onum , item officiaJibu::s, iU'ovfforibus. Diem- >·a dic quo J'ra!fl'Jltibus. a4moJlltusCalld4ni. k vicc. ~QI(UtD gerclI'iou_:, flJ.trjt.~ in Cutia. n~l11rl. Reginali 'J nonec aon prudcntibus AC;: circumfpcdis lullram icWce! itt pra:fcnriam perfonatem. dicíbus ,. Juratis ceterisque-crvrbus q·ua-.. 'Vel pl'ocar.torc.m. fuu.m lcgitimum C'om-, . sumcnnque ubi Cívitatum, Oppidomm patere dcbut vel t~C&tllr" rationcm. vill.uum vis. in przícriptb ambítu /Ic i1liUs. .Regni Noilri TrAníUva.cici coníiítu_.-Íuperindc !edituru~ c1licaccm. 5eeu. i~itu. ne" raaur.. pnrfcl1tibU$ pcrlelh. ti•. &. cxiílcutibus~. harum fes-ie mandacxhibcnti rdl:itutil.. Da.tum: in Collo$_ mus .fi~pütcr t qua.tenus dum 'l5c quandocnnque UDOta.tUI Francifcus. .Baladi,. vel mon-aftt'& decima. -quano. die Scp~ris,. Anno Dominl Mill.lim.. quing.ntclim<> - hernines ipfius .• PeJ eum ad ia. deputatit in exigendis, ejusmodí proventi.u, ,-Regquin'}U&gdime> f~l't'imo. , liiibel.t. R~gtn" mppr_ nwn hoc nofirum circumeuado ad vos. pervenerinr, ex tunc eosdem in cxaét.ionc__ralium provt'ntuuln ~ ipJi dc medio Litt. Ifabell •• pro Czig,anorum W ~l'vodi s , Pharaonum, live C7.ingarorum ,. more ab, pro Francifco Balatfi, dc Kiskend, . antiquo debentium , pr<> media párte ubiquc Iíbere ac- paeífice exlgere per mie'No~ If.beUa Dc. Gr ••ria , R~ina HUllga~t t&tis,. &: permitti modia omni bus- faciat.Ps, riz- Dalmatiz,,' Croati;e &1:. memorse Secus ne feceritís , pnrfentibus perlcd:ist commendamus. pet pr~fcntcs ,.' quod'nos. exhibenti. r
:'1 '))"
'/
fD
i]~ .l:,
',:
T
L_
.t
t:.s..~~~" ~~
' ••. J
) -\ '.
. .~
le-~~~~~~~~~~~~
l -i ~ l
~ (
';1llwien. iU ~4&m III ~tr "on 0'el/fenrc(,tn Q;ud)bru{fert\lln
,.",.
.•.•
~tr
~rl>. lf3t. . ~'-ra.-jot:'h""& .., .-tJVb Q"" c U 4!IIflU. '-'
einger~til!Tfi .
"
"'--..C~Cl .• -''''''''' .••:
i
#••
C::::;;--~ ~G-.
említett kifejezések, amelyek egy cigányra egyáltalán nem illhetnének.
144
144 Levél Nagy Gáspár és Balácsi Ferenc cigányvajdáknak. "Izabella, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királynője minden és minden egyes tekintetes, nagyságos, kiváló, nemes hívünknek, valamint a városok, bölcs és körültekintő bíráinak és polgárainak, a községek és a falvak és az egyéb települések elöljáróinak, valamint minden egyéb hasonló állású és rangú embernek, akik Erdélyországunkban jelen sorainkról tudomást szereznek, üdvözletünket és kegyünket nyilvánít juk. Mivel az Erdélyországunkban tartózkodó cigányok vajdaságának tisztét a vele járó szokványos jövedelmekkel együtt kegyesen kiváló híveinknek és udvaroncainknak, Nagy Gáspámak és Balácsi Ferencnek adományoztuk és adtuk, Hívségteknek és közületek mindenkinek nyomatékosan felhívjuk a figyelmét arra, hogy Nagy Gáspárt és Balácsi Ferencet előírt feladataiban az ősi szokás szerint mindenütt, akadályt nem tárnasztva szabadon eljárni hagyjátok, szokásos jövedelmeiket és a nekik járó bírságokat engedjétek beszedni, sőt ha a szükség úgy diktálja, segíteni és védelmezni őket is kötelességetek. Ha pedig netán bárki is Nagy Gáspárt és Balácsi Ferencet hivatalos eljárásaiban, vagy a cigányvajdaságból származó jövedelmeik beszedésében bármiképpen is akadályozni akarná, annak e levél kézhezvételétől számítva 15 napon belül királynői bíróságunkon, azaz személyesen előttünk vagy a bíróság törvényes feje előtt meg kell és szükséges jelennie, tettének alapos indokát megjelölve. Másképpen ne cselekedjetek és ha a jelen sorokat elolvastátok, bemutatójának adjátok vissza. Kiadatott Kolozsmonostoron, 1557. szeptember 14-én. Izabella királynő saját kezűleg." Izabella levele Kiskendi Balácsi Ferenc cigányvajdának. "Mi, Izabella, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királynője jelen sorainkkal kinyilvánít juk, hogy mivel mérlegeltük a kiváló Kiskendi Balácsi István hívünk hüségét és hű szolgálataiban szerzett érdemeit, amelyeket különféle helyeken és időkben Nekünk és Felséges Fiunknak, Magyarország Választott Királyának stb. a legállhatatosabb hűséggel bizonyított és szerzett, e meggondolásból tehát őt nyolc lovassal Udvaroncaink sorába fogadjuk, és éves jövedelméről gondoskodva ugyane Balácsi Ferencet Erdélyországunk e részeinek egész terül etén mindenütt a Fáraók és Cigányok Vajdájának tisztével kivánjuk - felerészt - felruházni, sőt a jelen sorok hatályával fel is ruházzuk. Ezért hát Nektek, kiváló és nemes Híveinknek, ispánoknak, alispánoknak és bíráknak, a székely és szász nemesség egyéb közösségeinek, valamint megjelölt Erdélyországunk bármely vidékén élő és működő hivatalnokainknak, gondnokainknak, vámagyainknak és ezek helyetteseinek, valamint minden város, település és falu a bölcs és körűltekintő bíráinak, jogászainak és egyéb polgárainak e sorokkal adjuk nyomatékosan a tudtára, hogy ha az emlí tett Balácsi Ferenc, vagy az ő bármely küldötte bárhol és bármikor, az effajta jövedelmek behajtása végett országunkat járva hozzátok érkezik, az effajta, a fáraók vagy cigányok körében ősi jogon járó jövedelmek behajtását mindenütt jóindulattal, szabadon és békén engedélyezzétek és minden módon engedélyeztessétek számára. Másképpen ne cselekedjetek és ha a jelen sorokat elolvastátok, bemutatójának adjátok vissza. Kiadatott Gyulafehérvárt, 1557. Cantate vasárnapján. Izabella királynő,"
273
,",",-~~ ..':::l''''~~~::PcP.;:.J-'.....';''·''"....••
_.Q-'1::.?O'.,0.
Ji
. 'j -.;;:;.....
'.
.o
a
a
el
v
·tr!l
~trmd)rtt
~at.
mamUd}j
ut(O
ll'
gt!, 'gegen ble finfe ecHt ge.tebfter, Il unil in ber uóUigen ~dfte feine\J~ór., !l P?I'~ 61\J Aum 6d}llHlUjt fid)' btlrjttlO' Q. ícnbee aiMer', m!t ber 'ílugUllue ein D íMf.:!)lelll (frb6emll I mit uíer reíffen unil (Qt9I1d)tn. unb~roo unreilfen baltmb, al~ ei~. tlOritlgll.:!)ed ;1dd]en I biefer I IIqd] gemehur -roze\1nulIg uon bm \!:rb6eeren btna9mtm í!;rbbetrfn< fllli>t 6e\1ilefúgt roorbm; wic fold}et1 Ne untCIIllngeft1!}rtelÍ !Illorte bleter~, fUII~c mit mtbmn au6rodfeu.
\ blefer !lutenetabt I t)Ofan !iegen flil' b~fonl\t.re nad)bh'iaUd}e (fm., pfdjhm9 je!itgeba.:!)ten tónig!. íX.at9~1 linb 6cúlo!i~aUl.ltmíluni Su ~iW .lJ tofd, I bll)' cem aUerbód)/fen ~ofe I ro\)uon ber nadJlte (frfolg ilieler roar: bali bH ~. Seri>inooi> bH I. ium ~t. . roeife feiner befonbern (frfantH.:!)fdf uni> ®nalle gegell eine. fo treue unb· ~li roobllmb!ente 6tabt bUf.:!) elll im 3. O' I)4S an biefdbe aU5 ber *an,le\1 Q. aU6gefnt!gtc6 ;oiplom, ibr.'lltell !illapf pm t~ei!6 óél1dttigct I t!pella emeaert ij.. unb mit dnlgen beLlwtenDen 3ufUuctl
ef \fie .bit
~
.
.;.Ilc
a. lJ
ba bd
alte-benit& obell bef.:!)rlebme)IDílP" III ,([ pen blefer e;t~bt, Ó(05 in ,Inem, • \~ mit fúnf gleidjm íluerfirid;w IIF' .. roetmifd)fe~ad)rid)hll. ti t~eHten ob.er uíe/niebr gefpaltwm' D <$d;ilbe I barlInter In_ !lIollled}6lung $ortfe;ung "on ntr ínnetliet ö'igeuntc; .~ !J befianben, uur bali babe9 i4 oem er. jim oDn oberatn l\leiffm 6trid)t nod} wt iu ~ílM .Ifl i~r ganAt Illerfaj. \') .lJ . brt\1 nat.tlru.:!) rotQgef&tbee íXefetl iU V'~ futlg geroa!.tlg ~erulltetgefommen; 'i] fe9etl roatm: fo ifi nun na.:!) bítfn fle pffegcu fid) i1tlar \tod) I . reo.dne t.1. . !l3ttllenernng beffeHletlI mít ~tp(le: Ilet1Ílid}t &uiíl91 non Sigtuntm in el: J il 9ahuIlg t>e\J cberu ltldlfen .QnHftri. CI j) ':!)Ij} mit bm Im\1 rotben íJ~ofeu/ bO.:!).!) a aber aud) ongld.:!) mtt \fnv'eiterullg *) Seuram (~tíFt ej) cujus area ,fccundunl &) beffelb.1l '1115sur .pdfte be$ \5d}iltHll, priorum inlignium vellrorum Iormam , j . A parte dexcra in ..quinque duél:us zqu.Jes Ji 'ber tlbrigt ~hH ..., be5 (IHm m3ap"tIl5 r tres aíbes őc daos iutercedentes rubros _ti mit ben ú6rlgen,l1!er tlll~rftri.:!)m UIIO tra"sverum ell divira; quarum qui {umtQrm alll'lled)fdnum ~,Hbm I burel) mus eft albu •• utrumque Scuti Iatus com• eíne unrer b'tm' geme1btfll DOert"dl pleden s ,: tres rofa •. rubra •• úmi!.s nati. vis eontinet ,: alii vero quatuor , medium t} baill 9~touUntne \l}HpmbifulartQdfull9 tantum reliquz arc", fp.úum. verfus G lll. ball re.:!)te íJelb oerfelJt; In oem dextratn Irnplent , quibus in alire alba '1 IItÍten Itle!lI"t!l"'dbe aflerl ein t:..f.roar< reűantis are., parte. conjunéU ell aliqua ll' U 1\4j nigra collc & capire leniter inflexo , ....' ~er, mit ehtlil6 gebogtllfll .palfe IVlb "re hiante , lingua exerta , in unlJlram f \l, ~Opft ofum ~d}lJaQel uorgef.:!)la< frofpetl:an.. relh!.uo c.orpor. a peacrcD II I I . In eaudam ecu de medio- app-arentc,. ala ([ Jl genen SUllg, unb QU$gebreltetell ilucxtcnfa, exereens ,. cuju, ungui-
'v
c,
N
n
c.
a
·u
'.r
'a
a.
lb
~
lj
·
1
l
e
\:dcm
,,"'~'\;:::~r~í~Ou?!.AU=t?·ri-U·'=-C:;~*p'-$·?c;'tit;C:'-;~~:i
ff
Jóllehet mára az egész intézmény igencsak lehanyatlott, ott, ahol nagyobb számú cigány él egy körzetben, még mindig bírát szoktak soraikból választani. Igaz, az ilyen bíró nem áll különösebb tiszteletben, hiszen sem komoly hatalma nincs alárendeltjei felett, sem a név és a cím viselésén kívül semmiféle hasznot nem húzhat - törvényesen - tisztéből. 145 Egy effajta bíró választásakor nem a teljesítmény, intelligencia és erény,
145 E vajdákról, választásukról és tiszteletükről Toppelt a következőket írja: "Ősi családokat tisztelnek, amelyeket vajdacsaládoknak neveznek. Közülük választják vezéreiket, akit hatalmas örömujjongás közepett háromszor emelnek és kiáltanak ki vajdának. E nyilvános beiktatással válnak elöljárókká. Hasonló szertartással választják »hercegnőiket« is. Szinte mulatságos, hogy ezeknek a vajdáknak milyen csekély a hatalma az övéik felett." Ori gines et occasus. VI. fejezet, 57. oldal.
275
ct~"oounoqrcDct?cFJIo"cf't""'uoU6UoOc..O~::sOC1tr::.i.,. qem~t,lrí 120
.
~
6t,faml\1tn tji, dnm mid). itt!' .pail5g~ne./fe.n .unb ~~9~9&~19tl(, ter autJ Ipr,m molf lU lUoolfn; QI,~ be!fer !ld/tiOft 111,_ bann bit db·rigen , (elíl cr jl~Qft 11\(elllem bffonbern !lln- .3.i9(!111\(f.111[ctnem fS.tngf /tol! ,-tres ff~m, inbem tr \\JeOcr etne rtd)tt ihl, IIljt .einet gro!fm \pejtfebr In be~ fSewa!t úber [eíne Untergebti" Qal, .panIl, obcr auf [einer -!l!d)fd,. u",P nod) auli) r, au!fH eem Imm ~~amlR ill ffiner au!ffrlid)nl !l!uffrlbrung emf/. ~ únD !l:ltd ben mtnbr/ttn í130fll}fll \ton. 9aft unb befd}doen. ! (_iner iIDdrbt, trlauottr !m:llé, il(~ ) tien bari í(hp ber ~al)l rinetJ mun It'h'b Ittan oQnff~16ar fragfN: ]) fold}en l)\id)tmf, lUirb nlebt fOI\)091 lUorinn bann bit ~Imlt!!l,fd)áfte unb auf í13trblenjlf, merjianb une :t-u!lcnb, mcrrld)lun~en (inrI> fold)m 3igiuneri> U alli ,\)idmel;lr n'uf hbiglíLQ ~araui gts 'fd)cn ffiid)tertJ óej!cQfU? tu E5ü'ben. V ff~f\\; l\)tld)er etlUa am bff/m gefteí, butgen ift fduc !j:lfl1d)l, alJf feln,f Un. ') bet Ili(dm 18erm6~cu unll dulftrÜdter.' tergf.b~ne 9~Il.au ltd)! )U ll,üm, Damit : etltem UIIU oiefe fúr tdd)tig DU lId}e J('ammtr !lb!utra,jeu; ncben be II t bhfnn Qlmtt gel)alten, unb fanll fel)r cber: iti 11)111!ugleid) erlaubet I Dfe ~l leid)t batU s,'langtn. -rolan faml als .fi'lagen uno í5~id)'llerben jdlwS l8olf6 fo einen folá}tn iIDapba an fdner CSe, (IUenn fid) IUd.:l)e freiguen) am 9(1)6, tialt, .R'lcibUIl9, utlb 011 [etnem &lIf$ rl!lell Orte I femer ~mt6pflict)t gClUali fnlld}m !Cetcogcn balb erfmn'n; 4l1tubringm • . IUcil er gfmeiniglid), famt aUU1 fei. (jO:e,. ~ef4?loll fOlgl)
e).
a
bus pr-a:hcnfum tenet, herbarum fragra .. ,jlr ~ramulum ,CUJU fragis (UD.lC Civuad huic noftnr Eperies , Hungarorum no'.• Arorum -li1igu~ nom en eli) quinque J nJ.lluris quidem 6l rubenribus rribus , & aliis dacbus immaturis &c. Ex Arcrhivo Ci.. vitae:
•
') 'lion bhfm 'll3«Nv.~tn, í~tIr '.lll4~( un. llInfepm: fd)Hbtt ~opptll í.ljlnoct: Ha-
bent in veneratfene antiquas Familias t quas vecane Vayyodalcs. Exinde dilunt Duces t qUO! ingenri vocrferarinne cor .. reptes trtbus vic.bus eJlcrlInt, ~xa.tanlque , qua inauguratione commune nurrt meminlltc ie P(zfcttos. Simal ruu Du(illa, fuas ereant. PeDU ridiculos Irlos Vayvodu poteíiatia in faos p.arum cll. Origo " Occaf, cap. VI. p. S7.
~ •
• {
(1
n
hanem általában csak az számít, ki viseli a legjobb ruhát, kinek van a legnagyobb vagyona, ki a legjobb külsejű, miközben legalább a középkort el kellett már az illetőnek érnie. Akinél ezek a tulajdonságok megtalálhatók, azt máris alkalmasnak tartják e hivatalra, s igen könnyen meg is választják. Az efféle vajdákat tehát termetük, ruházatuk és külső megjelenésük alapján könnyű felismerni, mivel általában egész háztartásukkal és kíséretükkel egyűtt sokkal jobban öltözöttek a többi átlagcigánynál, peckesen, büszkén járnak korbáccsal a kezükben vagy a vállukon, és egész külső megjelenésükben igen komolyak és méltóságteljesek. Föltehető tehát a kézenfekvő kérdés: ugyan miben is áll valójában egy effajta cigánybíró hivatala és feladatköre? Erdélyben az a kötelessége, hogy felvigyázzon alattvalóira, hogy ne párologjanak el, ha eljön az ideje annak, hogy leróják évi adójukat és adományaikat a fejedelmi kamarának. Emellett azonban ahhoz is joguk van, hogy népük panaszait és kérelmeit - ha van ilyen - a megfelelő helyen, hivatali kötelességüknek megfelelően előterjesszék.
277
Magyarországon szintén nem tudható pontosan, hogy az efféle vajda a cigányok közt előforduló vitás ügyekben miről dönthet, illetve hogy ítélete és határozata mennyire kötelező alárendeltjeire nézve. Annyit megállapíthatunk, hogy ha alárendeltjeit elkövetett lopással vádolják, és panasszal fordulnak hozzá, ha úgy kívánja, minden sátrat és lakhelyet átkutattathat, hogy megállapítsa, vajon az eltulajdonítottjavak nem találhatóke meg valahol. Ha rálelnek a lopott holmira, késedelem nélkül visszaadják a tulajdonosnak, a tolvaj pedig a vajdától néhány korbácsütést kap. Minderre azonban nyilván nem igazságszeretetből, vagy a bűnnel szembeni gyűlöletből kerül sor, hanem részben azért, hogya károsultat némileg megbékítsék, részint pedig azért, hogy alárendeltjeit rávezesse: legyenek elővigyázatosabbak a lopásban, a lopott holmit pedig gondosabban rejtsék el. Hiszen azt beszélik, hogya cigány a vajdájával titkos megállapodást köt, hogy nem csak beszámol minden lopott holmiról, hanem a zsákmányból is részt juttat neki.146 A tolvajnak eskü alatt vallomást kell tennie tehát vajdája előtt, mit és mennyit lopott és le kell rónia neki a részét - csupán ebben az esetben érzi ugyanis úgy a cigány, hogy köti adott szava, hiszen egyébként égre-földre hajlandó megesküdni. Egyébiránt e
146
Lásd Tziganyokrol
valo Historia. 29. vers, Elsö Rész.
279
~f'
.
;.n;~QJ"OIoc'-""ODn'~>J\~iOoYr::P~r.:P!::teí. \o
'
•. /'
"'0
9~n Ilf blere~ !!,lilit aUer Oftrn, 4~er eine foid}e ~erron ~on bene" @)e. C6 41\6!}ellrflltc ifl, ber orbentUd)en rld)t_biene.rn !}e9fiffen I 'unb Im @lt; - i:>br!Meit Im'~4nD,t, Iln~(rAlorfen ._). rld)t obe,r in ein @lefÓu1Jul~gfftt~nt; ~, Q!rfl!}l\tt jhM nun (1'0It,.e6 benn nid}t fo finbtt fid) ahlbalb ein gan!er ~: fdten,!}efd)iéb.et) lIa~ fintr tlon Iónen ed)l»arm \1011a(ler6anD 3igellnern ba. " 4uffrlfd)er ~~t ~"\~itbflQ61 brgrlc, ,be!> cin, bte Iór nad)flllgm fúr fie fen I»irb, fo brllf9~ e6 fd)on ble@lr, bittfll, unb fie auf aa~ nll~!llid)e mr,t , ll'o()nbclt mit fid), ba~ mau nid)t'ertl tlert()'!>bigen. Uúb6ler'IÓuft t6 fer. l' einén iXid)ter bdajtlget; .fonbem 11l4n ten obne lád)erlicl)e ~uftrltteab,ll)ó, 'nimmt bae ge!loó1ene @lu't ,urúd, unb ~e!> biefet! IDolf feim al~ernt, unb fertlget ben ~ieb lJIit tlíd)tigm 6(1)la. iU1lleiLtn Il!lcl)Itl!/}íg(.~enfuR9t\art an 8enab. lllefe6 iliígltfcf betrift tim bm :tag leg ft, ~emmt e6 enbÍid) mit,()/iufigftrn i()re llBelbi5[)i1berI ble fid) ernem fold)en Uebel~9&t~r, obir Ubel. IUlf bd !maufm befto flf\liíg~r Itgtll Itbaterinn ft>l»eit, ~a{i i~nen altf óf., ,ie ~dt!g(r ~Qfll\l.lgnibet Illerbcn, fentlld)emrolavtttI6treid)c ObH<Stod, Ullb babl\~d), fúr ble 6ubfiften, ~f fdJlág'e 6untanllt ro~rben, fo mtflebe! ~brlg(11 iu forgen g'el»6bnet !rub. a!3trb URtff ben~n, bt\'~tnf!e(ltl1ben ;319'U< .') ~o,ptlt, Origo 6< Occaf, T~anJiJ.v. Cap. nn'lI, !Ulnbml Ilnb ,R'h\i>em ein fo VI. pa,g, 57. 6< st, edit. Víen. ceree be{ti;tt5 :J1l1liR«rgefd)uiI, bila bt~ confuetlldmc noftra receptIIm cn, 11' Of'.. ,,1 idem juftiti •• , a~ionumve civilium pro.•u t I>llt"úcr ertyul1tt.
~
I
:~t
cellils lloltifc1Im agnofcant.
(1 )
n
( I I • ,(
NB. ~ieft\: 2CbOrocE wirO flir Ms ~m. eh6cE na-dlgctrRgfit, wo ee MID een I :_~9JJSs.~líÚI)eI!,míllll*~íp~ No, I, .~IJ Ctli befd1qcom 'Ii. , .. "'-
~.': .. _'",;t"~--;"
lot;:::'''
-
~...
"'-
nép mindenütt, ahol csak szétszórva él, az ország törvényes hatóságainak felügyelete alatt áll. 147 Ha azonban megtörténik - amire elég gyakran kerül sor -, hogy valakit közülük lopáson érnek tetten,jobbára általában nem a bírót zaklatják az üggyel, hanem visszaveszik az ellopott javakat, majd a tolvajt jó alaposan elnáspángolják. Ebben a kellemetlenségben elsősorban asszonyaiknak van részük, akik annál szorgosabban lopkodnak, minél korábban kezdenek a tolvajmesterségbe, és hozzászoktak, hogy ekképpen gondoskodjanak övéik betevőjéről. Ha azonban a törvényszolgák fognak el egy efféle személyt és a bíró elé vagy a tömlöcbe hurcolják, azonnal egész sereg cigánynépség sereglik össze, követik a lebukottat, könyörögnek érte és minden lehető módon próbálják megvédelmezni őt. Gyakran egyébiránt nehéz megállni nevetés nélkül, ha e nép fölfedi a maga együgyű, ugyanakkor néha igen csavaros eszejárását. Ha aztán egy efféle csirkefogót vagy csirkefogónőt végül nyilvános korbácsolásra vagy botozásra ítélnek, a köré sereglő cigányok, cigányasszonyok és purdék olyan heves jajveszékelést csapnak, hogy még az égbolt is visszhangzik tőle.
147 Toppeltinus: Origines et occasus Transilvaniae. VI. fejezet, 57-58. oldalak. Bécsi kiadás. "Persze az a bevett szokás, hogy a cigányok elismerik az igazságszolgáltatás és a polgárjog érvényét."
281
A cigányok betegségeiről és haláláról Már korábban, ahol a cigányok testi felépítéséről és fizikai tulajdonságairól beszéltünk, említettük, általában véve milyen erős és egészséges testalkatú ez a nép. Ennek ellenére ugyanúgy, akár más népeket, őket is megtámadja olykor a kórság, igaz messze nem olyan gyakran, mint azt nyomorúságos és káros életmódjuk alapján gondolhatnánk, de nem olyan gyakran lesznek betegek sem, mint azok, akik tisztes és rendes életet élnek és megfelelően vigyáznak egészségükre. A szokványos gyermekbetegségek, nevezetesen a himlő és a kanyaró őket is megtámadják ugyan, és gyermekeik, akármilyen füstös és fekete is a bőrük, épp oly kevéssé úszhatják meg e bajokat, mint a többi ember, csakhogy ők egészen könnyedén és szerencsésen szokták a kórt leküzdeni, úgyhogy rendkívül ritkán hallani olyat, hogy egy cigánygyerek meghalt volna, és még ritkább an látni olyannak a temetését, aki himlőben halt volna meg. Influenzát, náthát hírből sem ismer e különös nemzet, a köszvénytől pedig az egész nép olyan biztonságban van, mintha szabadságlevelet kapott volna tőle. Még a fertőző betegségek is úgy látszik, megtorpannak putrijaik előtt és inkább más otthonába surrannak be, semmint hogy az ő sátrukba kelljen lopózniok. Az a Magyarországon oly elterjedt betegség, amelyet csömörnek neveznek, olykor ugyan meggyötri őket, ám egyetlen korty pálinkával képesek azonnal és eredménnyel kikúrálni magukat belőle. Némelyikük szembaj ban szenved, de az sem volna csoda, ha az állandó füsttől, amelyben éjjel-nappal üldögélnek és heverésznek, mindnyájan teljesen elveszítenék látásukat és tökéletesen megvakulnának. Egyébként azonban életük nagy részét egészségben töltik, sok betegséget egészen addig, amíg el nem közeleg haláluk órája, nem is ismernek. Ám még akkor sem kémek orvosi tanácsot, mikor már végromlásra jutnak, nem szednek semmi patikaszert, szinte sosem hallottunk olyasmiről, hogy bárki közülük ilyesmit
283
tett volna: inkább a szerencsére bízzák, meghalnak, avagy meggyógyulnake. Némelyiküknek mégis szokása, hogy gyomorbetegség esetén egy-két krajcámyi sáfrányt vesz magának és avval fűszerezi a levesét, mert azt hiszi, hogy attól meggyógyul. Mivel pedig gyakran látják és tapasztalják, hogyalovaikon végzett érvágás bizonyos betegségeket meggyógyít, ezt a módszert is alkalmazzák gyógymódként, vagyis eret vágatnak magukon, vagy megköpölyöztetik magukat. 148 Ha aztán egy cigány megélt egy bizonyos időt, és vagy a kor vagy valami heveny betegség az erejét veszi, adóját a természetnek szokott tartózkodási helyén, a puszta földön, sátra mélyén rója le. A cigányok haldoklásakor semmi szokatlan vagy rendkívüli nem történik, általában ugyanúgy betegszenek meg, mint mások, és rövid szenvedés után fejezik be nyomorult életük. Az emberi élet emez általános ellenségétől való természetes félelem ugyanúgy jajszavakra és sóhaj okra készteti őket is, mint bennünket. Aszerint szoktak készülődni a halálra, hogya vallás melyik fogalmát ismerik és melyiket nem. Ritkán halnak meg épületes módon. Mihelyt a testüket elhagyja a lélek és föllép a hullamerevség, azonnal megkezdődik az asszonyok zokogása, jajveszékelése és hajtépése férjük, és a gyermekeké szüleik körött, különösen szívet tépő azonban a szülő gyásza gyermeke fölött. Mifelénk azokat, akik természetes halállal hunytak el, tisztességgel és a szokásos módon szokták sírba tenni, csak éppen ez alkalommal a hátramaradottakjajgatás és jajveszékelése leírhatatlan és rendkívüli. Ha egy vajda hal meg közülük hivatali idejében és uralkodása alatt, tetemét alárendeltjei különös tisztelettel kísérik utolsó útjára, és ha életében oly csekély szeretetben és tiszteletben is részesült övéitől, joggal remélheti, hogy legalább temetésekor népe majd híven teljesíti kötelességét. Ilyenkor minden cigány szinte nevetséges módon serénykedik, komor és jámbor arccal a sír körül.
148 A köpöly is az érvágás egyik módja: szájával lefelé fordított, előzőleg fölmelegített poharat vagy üvegedényt cuppantanak az előzőleg bemetszett, vagy bemetszetlen bőrre, amely a bőrön át kiszívj a a "káros nedveket" [a ford.].
285
••~~.-..-Sr:::Pc.-$uOu.-$t_l..·\J•..r••aY.ci?-uer.o.c.o~~
tPfl
136
.
-
.•
. ·fl
"idlt fdte!lgefáJíe()t) bali etn 31geljnct ungern et baran. !'Colle f unb !\Jle i~m \ f)t9.m @ial!!,n uub !Rab ehl~ti g.uvalt •. baa f.>lIuileu·gar uict)t anlfllnbig l'Odre, \'1) 1) [amen ~obe.S finbm. mltll k ro ge!)et e6- f~ fpracl}.en bicfe lU. bencu lur €,tecu, fj fa ft níemclen cbne (dtflUllt unb. Illd)er. tien. cererbueren lOctUnteu, . unb @ie, (~. lidle ~Ilitittc ab" gefe~t. Ilicfcr um,. rid)t~pcrfollen ~ :1l)r 15errent nOII)I' D .; [!$lllb fc;> flh i9m. uuo ble IOciuigtll, get Oocb 'udJe einen tl1enfd>el'l mu e f wOlU er, rere ~I btrjenig.e fdbft, bet Imn. !tob neruo II)~ cr.ellU.llJ;i;m.fef.ltn fO.mm f'. nicht, "ie '. fi. tl)dl.et l'I!orbc.n itI, al5 fein.. 2ltlfjang 1, geringl1e Jtuft un O,,nelllung, be;jig.et. mad}eR. bab(l), aujfcrorlHmUd)t ·ílIlm~ . íöerglefd)tn. I.tl.d)trli.d)c. ~ufttlHe, UlIt II ; . tlungCR unb @iebcrbclLf uno bred)m. albecnclt i!:infaUctt bcglelti] lJ ecc~.nfll q mIt. fold}crr mebin aU5, ~aR mattl1td)t. fi.d} bev Il)rm.~(lbet:!'llltb anom}, I5tra~ CI ~ · weis" rceun matt íi~aolle!)et. UIlO bó.. fen / ntcl}t aUefn f,,~roft.; [onberu faft :1 rer f. ob mnn Ild), ~arúl>e-( I)m'Oun~et'l1~ Ollrd)-!lel),tnbll.. 3u. gefd})\1cigSII , 1\1<15 (1, U. (ac!}ctl" eber aucl) mit biej,en feukn eiu. éitilllicl}et fúr mróeit. uuo !műv' ~ ein íl)lit1cib~llJ)ab(l1 l5old)c \\Jen I)abr,. bi'5 cr. blefeJL_~cutcn ehHlI:lOC: [cnen , bie ImmQg. (()\'Cll lQerufi! '" bCl) grif II olt' bern. !ufúnftigcn ~e~tl1 ~ une "D · Olrgldd)(":tIorfqU-in gI91",\1l1l"1io (cpn. tine thllannige ~e9Íerbe na~ bcm il' . nui!ien'h fonntnlgonlt megillet 1)011. ~lmmel. bc;>óringm fann; l'Odl fje bat:! ( l!.tóen" jen/Ill Ill. etner !. ~,.' bergldCQttl ~ojfe/l \).{rfert.igEll ~ bit. gegetll\;á[tíg~ ~d), fOI'Oof>L blV bern :tItd)ór r unb IDer~ g~údfe(jie~ I!:roigMt" IllriLUorlJcDfIl •. ;,'. "Il urtl)rilung, alfl aucl}. be'\} IDó[t;iel) ung UnI> "iéfe. grone. fiebe lll.. bm 9.egSll~ ~ ~ be~ UNQeil~, ill ~nfcl)ung blefet feutc. taar(ig,nL ,teben 1'. urbI!. ber. 3,uf.•.feQellere 6eibffmotb/j.ema.fcn. unter bicfem \Eolt il · @)ul1be 1l.Ot feincnt ~ob.ulu~b(\t,. mon 6órel.. (tln .' 31!ltUllet \lethír~et. licit!) l m6d)te i~n, boci} niáJt. mit.öem @lefict)te. ntcmcten fdbjl une, llorieQII~, au5 'O • nacl). be~ t1.anb lirafle lU. ()anaw,.et1 glen~. ·seullU1lCt u!lb \E_C[~ru'tl.cbH. aU5 \Eet~ ~ ;. g,m: ímrnellllki:iO f' b"lldflung. ba$.~cbm'; bél1l\. ba6 i~il)m ' Ilor beuen er fict),().ernad), fd)amen l1lúff'" I>iel 6u lieb unt> llllgme.bnt, €~ .I>trs. , te." IV.Cll.Il.fie. i1jll1; an @)algen. erJmnm. fáUt.rocgen. IIIelm. 60r.91n 1. nrémnlen. rourbm. \t.;n. a Ilbete.r ,. ali! el: (tbcn_ in eíne ~d)l'Qermut~ unb !m~lan.dJo,' JI 1 faati. ~um: @)al.gen.I)Íllgeíúfjrrtl'Ou,rbt" l.ev~· er ifi be!). ber. g,ró~.tm 1)lhftlg~ O,. ) .. ~!lb (eine i1inllm\l~nb'cn." au5. fdllCll. feit l"fUg" aufg.erllumt,: una jflrbft ~~ :St.eUu.~g'it. lino.. S~~~lU'. cr!:,,~lJlte~, l'OIt: ti/árt: e!jer, <11$ \'Oenn er. flerben muB. ([
a
ef
-f'
J
n.,
:fl~'
rsu,
9
,.f'D 'n
j
cr
a
tj
ib:,li
])
II
(1 Il •... :·~s&cr·ld....• 1r
:ll~ Wien " lU 9abW in ber UQ'\ $eblenf.d>eo> i,:jlldjb[Ucterq~ eÚlgctjir.a1f~ íJlr~.. 931.
.,.~~AO~.:t~c'
4,~...\..,., ..~.t'4.:::.'.... ~
In beC
Ha azonban - amire szintén gyakran van példa - egy cigány bitón vagy keréken, erőszakos halállal végzi, az eseményre - hiába oly gyászos és komor mind az illető, mind pedig övéi számára - szinte soha nem kerül sor különös és nevetséges jelenetek nélkül. Hiszen mind maga a halálraítélt, mind pedig kísérete olyan rendkívüli szólamokkal és taglejtésekkel kíséri az eseményeket és olyan szónoklatokra fakad, hogy láttukon és hallatukon az ember nem tudja, bámulj on, nevessen vagy szánakozzéke rajtuk inkább. Azok a személyek, akiknek hivataluk folytán az effajta eseményeken jelen kell lenniök, hasonló "aranyköpésekből" egész listát tudnának összeállítani, amelyek kihallgatáskor, ítélethozatalkor vagy ítéletvégrehajtáskor cigányok szájából hangzottak el és hangzanak el szinte minden esetben. Effajta történeteket olykor az újságok és a folyóiratok is közölni szoktak. Például: az egyszeri cigány halála előtt azt kérte utolsó kívánságképpen, hogy ne arccal az országút felé akasszák f61, mert mindig egy csomó ismerőse járkál arra, és aztán még szégyenkezhet, ha felismerik a bitón. Egy másikat éppen az akasztófához vezettek: mikor a rokonai a mozdulataiból és szavaiból rájöttek, mennyire nincs kedve az egészhez és mennyire nincs ínyére az akasztás, odakiáltottak hát a kivégzésre rendelt hivatalnokoknak és törvényszolgáknak, hogy "Nagyuraim, mégsem illendő erőszakkal kényszeríteni valakit olyasmire, amihez - mint az világosan látszik - fikarcnyi kedve sincsen!" Az ilyen nevetséges, együgyűségekkel kísért beszólások nem csak gyakran fordulnak elő kivégzésükkor és egyéb büntetésük alkalmával, hanem szinte mindennaposak. Nem is beszélve arról, hogy a lelkésznek mennyit kell kínlódnia és verítékeznie, míg ezeknél az embereknél eléri, hogy fogalmat alkossanak a halál utáni életről és felébredjen bennük a mennyek utáni vágy, hiszen a jelen életet az örök üdvösségben töltendőnél sokkal többre értékelik. E nagy szeretetük a főldi élet iránt, nyomorúságos helyzetükkel való elégedettségükkel kiegészítve, alapvető oka annak, miért nem hall az ember soha a cigányok körében gyermek- vagy öngyilkosságról.
287
Egy cigány elkeseredésében, gondjában-bajában vagy kétségbeesésében soha nem rövidítené meg saját életét önkezével és szándékosan, hiszen az élet túlságosan is kedves és szép számára. A sok gond miatt sosem lesz búskomor vagy melankolikus és még a legnagyobb szükségben is víg, jókedvű marad és a szükségesnél a világért nem halna meg előbb.
E nép felemelés ének módjairól Régi kérdés, vajon megtűrhetők-e a cigányok egy jól szervezett államban? Besold'f? és sokan mások is erre a kérdésre egyértelmű nemmel válaszoltak. Ha azonban Franz Dembscher bányamémök úr tanulmányát vesszük a bánáti aranymosásról, be kell látnunk, hogy az országnak abban a szegletében, legalábbis azok a cigányok, akik aranymosással foglalkoznak, nem csak hasznosak, hanem szinte nélkülözhetetlenek az állam számára, hiszen nélkülük a legmagasabb kincstár bevételei rövidülnének meg. Ugyanitt a következők olvashatók: 150 "Szükségesnek látom, hogy itt néhány jogosnak látszó ellenvetésre válaszoljak. Az itteni arany tartalmú talajréteg szegénysége ellenére kimondható, hogy évente néhány ezer guldennyi aranyat azért mindig sikerül kimosni belőle. Az igazat megvallva azonban amilyen jelentékeny a kitermelt összeg önmagában véve, olyan csekély a kitermelésével foglalkozó emberek számának arányában. Az I770-es esztendőben például az újpalánkai, orsovai és karánsebesi kerületekben nagyjából 80 aranymosó működött, egytől egyig családos emberek, akik feleségükkel és gyermekeikkel együtt végezték e munkát, ám ennyi munkás csupán 6-700 dukátnyi aranyat adott le. Valóban tagadhatatlan, hogy itt azért lehet aranyat talál-
149 150
Tractatus de principibus, illetve a Politica végén. 8. fejezet, 8. szám. Lásd Von Bom úr ásványokról szóló leveleit a 88. és a következő oldalakon.
289
•
r::::::::::: .:J ~::- .. :'~:~:~::::j!~ .
.1.,....
"'""""'" c::\.....
:o
o
..••. ....,..,. t'!! .••.•O.....
....~
e~
eJ D a
gegutn, ben man mir mit!Jied)tt ma, ber /luf ble gt\\Jóf>nlicf)e Wrt Immerr 'd)cn tónllte. aUer Ille(tr Wr, ROd}!letrád)tlld) lji ~ O mutf) be6 golbbMtigen 2agtrs ll1irb ~m ll>embfcberurtQellet 61fr grJ~. 1 maII fag en; \\Jerl>enbod}jábrlid) tlní. Hd), Uli. etn jtlm, ber ble 6aÓ)e ~. , ge taufmb Qiulben @lolt>Qcrau5gtl'Oa' tinfitbet, Il1lrb e6 gttne gelhben, ba!! . fd)en. [)ie 6ad)e bat 16rt !Jiid}tig. •blefe 8igfUne[ Im ~,;nnAC, \lor aUm • hit; fo anftf>lilid) 4~er bíe (Summe' úbrigen Im fan bt, .16 bit 1lI1&Iid}jien 1 an fid) fdoft 1ft I fo gering ilf fie in unb !leirtn an$ufef>m finb; aUdn b4~ (J !lInfef>ung 'bet OOlmge tlon geufen, 1ft ftlne ro?!lnung nld)t, ba~ fiell1tgen 1 1l1t1d)efid) mit ber Wr~elt óefcl){lftígtU. íbr'H 'll1tllig dntráglld}m Wrbelt unb il eo l'O/lrcn i. ~. ím ~a9re 1770. In QI~mutb ungefitid \lerllle/ben I unb il bem \1j,p~IQneaer , .ItInbern ~fe~ Seit erlollbet I@lOIOWOfcf)eIl'Unbne,]" (eiS@lefd)Qftetrci6tn, unb bod} 9abm ben 6epI in anbem nu~{íc!)m mmíc!). fo \liele !llrbtiter nut li fli6 100:Du, tllngtn, \\JOallflt gefc!)ic!t l'OartU, tili_ t., -fau II \\Jm!} iSolbe5 dngeliefnt ~d) fig unb fldgig (e~!Il, une auf f~ld)e CI laugne g4r ntl\)t, Dog man Qiolb fili' SUrt, neben eínrr guftn J.>au~baltllngl I bet, tlielmeOi: getraue ic!) mtr bU be. b!!rd) eparfamttit unb red}te 'lilU'Oen. 1 6allpten 1 ball unt etnen Helntu t()eil bllng ber ~ttt I I~rtt [)úrftigftit fo auf.lgenomlllcu, bitfer @l6,~eber mleft lIid m6glid) a6~erfm, unb ,lebenn !lÓtrau ÍJt biefcn@legelltHIt O!U fie fid) in ber erflm !.ll!}e [) fleibet, unb lebt mít fetner ~amille . anflrengen, 6ringen gan!e ~age mit il (f bee :tage13 fur einen @lrof(l)cu, auc!) \jauUm!cn ~u, ober gepen peruIII bet, )óftere noct) geringtr; !ufrieben mit teln unb fleblfll, uno (oba It> [ie efll'ae birfem flcinen Ulltt,:batt unb obne ge\Uonnen f)a6eR, Il1lffen fie t~ nld)t 6ci):l'Itl, bel' [eíner i.!31óSefud)tt er ill1 iu !Jiat()e lU pal ten, Dber mit $orti)ell ,.IJ (Sommer Qiolb, unb I)aud im m3intcr an~urcenben; fonbern fit 6rlngen eG .T ~r6ge uue IDluIO(U, Imtauit fol, gnndnlglíc!) auf dnmal Icid)tfil\llíger tl íi c!)eober !)f.Qt6ettdn bamit. m3íe fann -!ll3rifebU,rd). ~n Giel>ellblhgtli 1 )110 il . aúer etn i.!3nglllann auf folc!)e SUrt le> ble @iolbrcafd)m!>(\\ I)ÍlUclc!)t um et. '1_ ~ ben; unI> l'Ocnllmuu 19m 6elf/rll Un:, J'006 ergiebtger 1 als im ~.lnnAle fillb,
lat"
d
da
eP
a
a
'i
(!
(1 1:
I
11
1
~i":er9a~~ ..::~.\\Jo ctU.;:::;;c:p
~.~~.iót~:::e::~'c::::::e~d}
cr
U
G
.:~:nq
nl~::n3ig :b c __CI
,-,o
o
~.1S'
ni, sőt ki merem azt is jelenteni, hogy egyetlen kis részt kivéve, a világ e bálványa e környéken mindenütt előfordul. Áru ugyanilyen biztos vagyok abban is, hogy az aranymosás nem való bányászembernek, még kevésbé német bányásznak. A cigány ugyanis félmeztelenül dolgozik és családjával együtt napi egy garasból, sőt gyakran még annál is kevesebből megél, s mindeközben elégedett evvel a csekély keresettel is, és szégyen nélkül, teljesen pucéran mossa nyáron az aranyat, vagy meríti télen teknőit és mosótáljait, ha pedig nincs pénze, eladja szerszámait, vagy szó nélkül koldulni megy velük. Egy bányász azonban hogyan is lenne képes ilyen életre? Ha viszont jobb fizetséget kapna, hol maradna a legmagasabb kincstár haszna, amely a mai körülmények közepett még mindig tetemesnek mondható?" Dembscher úr megalapozottan ítél ezúttal, és bárki, aki belegondol, el fogja ismerni, hogy e bánsági cigányok az ország valamennyi cigányai közül a leghasznosabbaknak és legderekabbaknak tarthatók. Azt azonban sosem állította, hogy kevéssé jövedelmező munkájuk és szegénységük következtében örökre műveletlennek és e nép szokása szerint rendetlennek és erkölcstelennek kellene maradniok. Ha ugyanis a körülmények lehetővé teszik, továbbra is moshatnák az aranyat és emellett más olyan hasznos tevékenységekben is szorgoskodhatnának és munkálkodhatnának, amelyeknek mesterei, és ily módon, megfelelő megélhetés mellett, takarékosság és ésszerű időbeosztás segítségével előbb-utóbb enyhíthetnének nyomorukon. Ha pedig egyszer már az ínségből sikerült kikeveredniök, fölösleg nélkül is tisztességgel és becsülettel élhetnék világukat. Jelenleg azonban hozzá vannak szokva, hogy az éhséget és mezítelenséget egykedvűen viseljék, munkájukat, amelybe nagy hévvel kezdenek, félbeszakítsák, az egész napot lustálkodással tölsék, vagy épp koldulni és lopni menjenek a környékre, ha pedig valami bevételük akad, képtelenek előrelátón félretenni vagy ésszerűen elkölteni, hanem általában inkább azonnal elverik. Erdélyben, ahol az aranymosók talán egy kicsit jobban keresnek,
291
mint a bánságiak, nem is kizárólag csak cigányok űzik e mesterséget, hanem románok is. Ezt az aranyat Zalatnán termelik ki: a kitermelt arany Erdélyben évente hét-nyolc-tíz Zentner+! mennyiséget tesz ki, amiből látható, hogy arrafelé más népeket is tudnak e munkára alkalmazni, az ottani cigányok tehát e tekintetben is könnyen nélkülözhetők. Mindamellett lehetnének aranymosók anélkül is, hogy zabolátlan cigányok lennének közben, illetve anélkül, hogy külön népet alkotnának. Persze, mint más egyébben, e tekintetben is mindig bizonyos kűlönbséget kell tennünk az erdélyi és a magyarországi cigányok között, hiszen amazok nagyrészt dolgosak, testületileg a királyi kamara felügyelete alatt állnak, és minden családapának évente négy forint adót kell leszurkolnia. A brásoknak (Brdschen) avagy kanalascigányoknak pedig aranyhomokban kell befizetniök adójukat, amelyet évente vagy meghatározott időben kell kimosniok. A magyar cigányok azonban nincstelen emberek, akik ugyanúgy vándorolnak ide-oda szervezetlenül és rendetlenül, mint korábban is, és akiktől sem a legmagasabb kormányzat és az állam, sem pedig a földesúr nem remélhet semmi bevételt. Egy régi, Szepes megyében írt kéziratban'V ugyan azt olvashatjuk, hogya cigányok a főispán irányítás a alá tartoznak és évente kötelesek neki pénzben és kovácstermékekben némi adót fizetni, ám aki ismeri e nép jellemét és csalásban való jártasságát, egykönnyen kitalálhatja, milyen ritkán teljesíthették e kötelességüket, és mennyire lehetetlen szinte, egy megbízhatatlan, csaló és állhatatlan néptől, aki hol itt, hol meg ott tartózkodik, megalapozottan adófizetést várni. Manapság is nap mint nap láthatjuk és megfigyelhetjük, hogyan vándorolgatnak ideoda az országban, hol ennek, hol pedig annak az uraságnak hódolva be, s védelmét keresve. Ám ha eljön a fizetés, vagy a tartozás lerovásának ideje, egy-kettőre eltünnek és elpárolognak a szem elől.
Zentner. Német mértékegység a centum szóból: száz font vagy kb. 50 kg. [a ford.]. Kézirat.,,A szepesi fóispánnak engedelmeskednek, akinek éves adót fizetnek, továbbá e sötét kovácsok némely kézmüvesmunkát is végeznek neki." 151
152
293
Ha tehát e népet ilyennek tekintjük, ugyan ki mondhatná vagy akár merészelhetné állítani, hogy a cigányság - jelenlegi nyomorult és alantas életmódja mellett, amely egyáltalán nem bevételt és hasznot, hanem terhet és hátrányt jelent az államnak - egy jól szervezett társadalomban megtűrhető vagy fenntartható lenne? Már igen régóta belátták és felismerték, hogy a cigányok szabad tartózkodása és kóborlása bizonyos vidékek szempontjából igen káros, sőt különösen veszélyes is lehet, ezért hát nem csak a szabad belépést, hanem a határok puszta megközelítését is ősidők óta a tilalom megszegésére vonatkozó legkeményebb fenyegetésekkel tiltották neki. Beszterce-, Körmöc- és Selmecbánya stb. bányavárosokból például az arany- és az ezüstbányák miatt a cigányokat éppúgy kitiltották, mint a zsidókat. Bél153 tájékoztat arról, hogy hasonló okokból Nagyszombat szabad királyi városából is általában kitiltották őket. Egyébként azonban e kártékony csőcselék az egész országban elterjedt. Nos hát, az a kérdés, mi a teendő most már, és hogyan menthető és szabadítható meg az állam az efféle bajtól? Némelyik államban mindenfajta védelemtől megfosztották, elűzték és törvényen kívülinek nyilvánították őket, miután arra, hogy megjavulnak - amire szigorú rendeletekkel utasították őket - hiába vártak. 154 Manapság azonban igencsak meggondolandó lenne ezt a módszert alkalmazni és ekkora tömeg nyughatatlan embert küldeni a szomszéd nyakára, hiszen őshazájukba biztos nem térnek már soha vissza, mivel ezt a mai cigányok már nem ismerik, sőt semmi fogalmuk sincsen róla. Aztán meg, mielőtt elhagynák az országot, mennyi kalamajkát okoznának, mennyi veszélyes
153 Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae. II. kötet, 86. oldal. ,,A cigányokat, e kóbor egyiptomi vagy szaracén fajt is eltiltották Nagyszombat városától. Nem találtam sehol indokát ennek az intézkedésnek, ám azt gyanítom, csaló és tolvaj hajlamuk volt az ok, hiszen ezek mindegyike alapos indok a kitiltásra, akár királyok, akár városi tanácsosok döntöttek így." 154 1544-ben Speyerben történt ilyesmi a kamarabíróság ítélete alapján. Lásd Jablonsky: Lexicon.
295
.,...... .-"' -----o ~~ O,... """.....• ',.,.~e· C~C .. o o-cr-C-c:;.. ~C
,...., "" r"'t. .,..'to M ~ ..-.. .. c.· 00 1_ UO:'"
ll~b ,ball!)u ,~ef~~!>(u foU'1 ttad)tell, in fo ro;/t (6 UUt mÓ6ll;f} ~ ~U dnigw ~an~trn / !lnb ~i aUtt ift, alU$ bell ~!geunmi ~enfd)m unb 6d)IIUe6 entfet}tt , aU6 bem ~atl,be Im' (€~rl{lm lU óiJbeli, un~ barnad) olt., ( I :!tidien, unb'IDoge! fre!) erHlird )\lOt, (dbeíf, al6 braud)bare Untert~anell • ben, nRd)~em man auf i9re lOejferun9/ fm !lanOe tU bel)a!ttq. 1:>ieJef for, : "'00ll fie Purd) aU6brúcfIld)e !Otft!)le bert f,e!lUd)@letlUlb, ro/tíí>e un~ SeU angf~alten Itlur-bent IJetgeÓIf,d)gmhu' Ne í>ert,lId)tn '\lrttd)te a6fr uno ,~Ol. tct batte "). .peut lU ~age Itláte e6 gen bal.lon ,'mtigen aud) be9 bednád), , fali fel)t 'bebenflid) bítfe ro?elQobe I",elt lletéí>rung6roúrbíg (e!)lf. ' Unb t. , 6u Hgrdfm-( ullb eine fo gXQfie~fU' 9ier Cl'6(tcfen r::!r eben alid) I fo roie in il -:. ge rud}lofer ~:ute I feinem íl~ad)bar RÚm Unterlleí>mulIQm utib AUerí>-ód). 'Il auf einmal aut bm .paiti iu fd)ichn; fCm 'merOrlH\Ungen, ble tiefe .perab, ~ ' ~tnn In íí>r [lat,rlllub h9ren Ile ge. latfnllg, Ole \lRtnfd)uíllebe, i!llb(H~ 'lJ Il.'jguid)t !U"lúct;roejJbaílll~e, bie beu, fouilCr6 bit mit b,er 9r~~,f11:It, I,Ull9dt, ti!!,", ::5t!!,iunH Iwbn' fel1n'~,I nod) ,I>erbu,n~fne 60rgfalt I fur ba6, aUge. lJ nat:! mtlJ~efle0qUQIIrotff/il. l1Btel'tele meíne l!!3o()1 be6 \StaatG unll 'litr Un. t•• :. 'ro:úl)e·\l.'ulbné tlí..:\)tfojlen, I'oieuíde teribanfll., unfeter gróvten l)e~ .geilfl)rlld)e 311fAmmenrottnn~etl ur~~ l)e,t:rfd)ednn I 1I.~d)b~l~{lóclHibí.efrl. ' cubere berill; Iwen 1:>tnge ~a(te msn b,en ill ~bfiwt auf ble meróe!TerUIl!l. r . 1 'uid)t iU bcít'ltd)telll 'tbe man fíe aU6 ber bleligm j!clIll>ee glgeuner, mit bém ~anbe ~salU1brlii:l!ti? ~lnb gefeÍJ~1 Ibin: a~fr~elinblc \tlQ~te "Uil unI) QU6 bttn@lrnuh &U btben • .Jelng~eit utlb ~lllf.d)tnlíe&c f~rb(rt in . etlt bem ~abrt 1768 *) fino In !Oe. ble(~tn ijoUt bm @lebralld) fold}er !re~úug auf l\Jefés mou \)crfd)iebene lDlltttl, l'Doburd] fOitl091bem I1:ifaMc, mmirbnungen funb !lemod)t \"or'b~n .a16 AUd) einem tlenbm molEe IlcQolfcn im t'anbe, unö ble bal)in abAJ.elmbm ,\lterbeu fóunle, ba~ I)eitit; JUAnIllIIg "allerbJcb:fien ~cfe~le,an bie Jtomitatcr crgangéll. ~'6 rourbe I~ne~ tlerboten III .ptlttm ober Setben l" ",O~lIe1l im
~::~~lfm'~
I
i
rt,
t
,!f;
,JJ
{ib
'1,"
,t"
'h cr:
") ~ín:Jabrt t 5# 1ft Mefe6 ~u6ptl)tr bllrd, ein Urtbeil be6 .!famergerid)t6 g~fd)eben. Vid, Jablonsky Lexicon, Becmann,
'
.'
.
)
") 11:i.T.fIganyok ngfó rom!áiá. Nye!l'írate 1769· ,
".OQw..=u'-iCQOuc'-,o .••• oCbnncooCto~~QuuQ~
!
!.Js
lázongástói és hasonló dologtól tarthatnánk. S feltéve, hogy mindez szerencsésen le is zajlik, vajon nem jelentenének-e a határainkon kószálva még nagyobb veszélyt, mint az országon belül? Hiszen a cigányokat e kiűzetés egyáltalán nem jobbá tenné, hanem inkább mindenféle törvénytelen cselekményre késztetné. Esetünkben a valódi ésszerűség és az emberszeretet olyan eszközök alkalmazását kívánja meg, amelyekkel mind az államnak, mind pedig e nyomorult népnek a segítségére lehetünk, vagyis arra kell törekednünk, hogy amennyire lehetséges, a cigányokból embert és keresztényt neveljünk, majd használható alattvalókként az országban tartsuk őket. Mindez persze türelmet, fáradságot és időt igényel, ám a belőle származó csodálatos gyümölcsök és eredmények az utókor tiszteletét is kiváltják majdan. S itt láthatjuk ismét, - mint Legnagyobb Uralkodónőnk minden más tervezetében és legmagasabb rendelkezésében is - azt a mélységes kegyességet, az emberszeretetet, különösképpen pedig azt az állam és az alattvalók javát szem előtt tartó, legmélyebb bölcsességgel párosuló gondoskodást, amellyel Őmagassága a honi cigányok megnevelésének reményében, legirgalmasabb intézkedéseivel megtette az első lépéseket, majd fáradhatatlanul azon munkálkodott tovább, hogy olyan eszközöket alkalmazzanak az ügyben, amelyek eléggé hatásosak ahhoz, hogy e nép egész nyomorúságát és betegségét, ha nem is egyszerre és azonnal, ám lassankint és teljesen megszüntesse. Az 1768. esztendő óta országunkban, e néppel kapcsolatban különféle rendeletek születtek és a rájuk vonatkozó legmagasabb utasítások is megérkeztek a Vármegyékhez. A cigány oknak megtiltották, hogy putrikban és sátrakban lakjanak, hogy az országban ide-oda vándoroljanak, lócsiszárkodjanak, hullát és dögöt egyenek, és hogy külön vajdájuk és bírájuk legyen. Még e nép nyelvét és nevét is be kívánták tiltani és meg kívánták szüntetni az országban, mostantól nem cigányoknak, hanem Neubauereknek (új magyaroknak) 1 ss kell hívni őket, sőt a továbbiakban egymás közt sem társaloghatnak saját
155 Ez a név az eredeti szövegben
is magyarul szerepel [a ford.].
297
, _.• .;fl
"~ •.-•••. ~~
nyelvükön, hanem csak az ország valamely másik, általuk legjobban ismert nyelvén. Néhány havi határidőt kaptak, amelyen belül kötelesek lettek volna cigány életmódjuktói megválni, és mint más lakosok, városokban és falvakban letelepedni, rendes házakat építeni és tisztességes mesterségbe fogni. Parasztgúnyát kellett ölteniök, valamely főldesúr fennhatóságát kellett elismerniök és gazdálkodásba kellett fogni ok. Azokat pedig, akik hadi szolgálatra alkalmasak, a hadseregbe kellett sorozni. Bármennyire is szembetűnően kizárólag az állam és e nép javát kívánták azonban szolgálni e rendelkezések, a cigányság zöménél mégis kevés megértésre találtak. E kedvezőtlen fogadtatás azt eredményezte, hogy nem csupán meg kellett ismételni az 1773-as rendelkezéseket és utasításokat, hanem még inkább szigorítani is kellett őket. S miután ez sem járt a megfelelő eredménnyel, szükségesnek látszott a végső és legszélsőségesebb eszközhöz folyamodni e néppel szemben. Elrendeltetett tehát, hogy egyetlen cigány se kapjon engedélyt a házasságra, amíg bizonyítani nem tudja, hogy képes feleségét és gyermekét megfelelően táplálni és róluk gondoskodni, illetve hogy azoktól a cigányoktól, akik már korábban házasságot kötöttek és gyermekeik is vannak, ez utóbbiakat erőszakkal el kell venni, és őket szüleiktől, rokonaiktói elkülönítve, a cigányokkal való egyéb érintkezésben meggátolva, jobb körülmények közt kell felnevelni. Néhány helyütt erre azonnal meg is tették a szükséges lépéseket, és ahol a cigányok nem engedelmeskedtek szépszerrel, ott a parancsot erőszakkal hajtották végre, amint erről hirdetményekből+" is értesülhettünk, ahol egyebek közt a következők olvashatók: "A csallóközi Fahlendorfban, és az egész Pozsony megyében december 21. éjszakájától az erre kirendelt parancsnokok az Újmagyarok, avagy az úgynevezett cigányok öt esztendősnél idősebb gyermekei szekereken elszállítják, hogy távoli és szüleiktől elkülönített helyiségekben jobb nevelésben részesüljenek és munkához szokjanak. Azok a parasztok, akik
156
Lásd Wiener Diarium 1773. 104. szám.
299
,.~OJ.~ ~-\_~~~;
/·~--tc;:~··'h-'''!JtJ~o-~Ut_.nc:P~~ lO
Ji
1.60 ,~ CI., 1l11~ in -9fbcg~ib, am 24. l10rigen ncn leibdgenen ~fla\}tn 6dftr íOeglet. .: : ~on~t5 (nÍbe 311'ffc\)ens. une 6: Uf)r, bell, bíe eine 111geUoft ~rel'f)'it,. ill \~q t:u $fmbrf ber 3!geunn', bit fett bem !\ldd}er er fiá) betlUnbl!) ~U le~1'11!\lUUF 'z4. €I>rífrmoliat l'Oleberum l'Oal'CUbrran fá)et I in íf)m bllbd uub bcf&lfi3et. • , 'get'Oad)fen, au(e neue l'OiebHabgcftÍf), imlrb i()m-afm bff mJeg Su Q:rlilngllllg _ , ·ret mltroen, fie bef ommen gIr id) ben guter Q:igellfd)aftm erófnrt, burd) '. erfrmn ~Ine or~11tlid)t Q:l'lfeÍ)llng, gUle Q:riiebung unb Um~ang IQm \)011 f.I D -!\lobur.d) (()IIW bíe atlgebof)(ne m3!1o. 3ugmb un Ij·letti', @:ief)oqam unb Q:.f)r< ,~~it tlod) unb nali) bcucmmcu 1\'lrb. b/gínöe dngcfl'ótfct, unt> cr, Ú6frf)aup.t, lllltrr ben IDorigen befanb fid) eine auf eine ~crnúllftige ~rt, ocr o-en-etl :1 ,[l 14ja.f)ríge !tcd}ter , bie ficl) iti ibrem ~uefd}rofÍfungin, \'003u cr non matur 'O D ~rautlfanbe, fortfúbren loffen n:utite. b,efonOH6 geneigt ifr, nuf_ boe II $u" m3e~mut~ eber Scm, rnujte ,fie hd)frc berroa[)ret, un~ iu glltm Gil. .1 Ji fid} Ne -9aare aua, unb tlmillberte ten im ~mll'9e1eltct uno angebalttn; .ll unuurerbrcdien 11)1" @lebárbeu, je.f)p fo ·ruirt> er ganl an bere arrfallgtn &" :] abel' i/l fie l'Oüber Ibfer 3l1frieben~ fevn unb 31tbenIm. ~Wee l\'írO fid) b,V beit, rueil jie fd}on im ~afd)ing bie_ if)m ánl>trn; ntd)t .aUdI! fehtc 61ti CI Q:rlaubl1i~ erl)ldt, I!m {>eirat~ 1l0U, ten / ;fonbern fogar f~ne @li!11í1lt unb II IÍf!>fR &" n úrfm. @3eberbln, roeroen (einen IUtltcrn -unb j) IDorfa()wl Immer ullal)nlid}er I'Olrbc11. (J Cb nun gleid) ein fold}ee IDerfi~lg, uno(Jnllreid) ; niif felnt elen, -IDetánberung, btffn m3lrfungen Hfr bie be Q:r;ief)ung I tmb ber fd)leá)tc 11m, l}~ad)l\)dt red)t fepm I 11110bell1ult~ern' ; gan!} mit fdoee gltld)en, ·erffidt a{!es mu~, mirb unfere (iko~e unb t>et:~ .~ b.a..1I @lute, \'Olld}e6 i9m bie matttr eht:un!Jstt>út:t'ligfIe '[: lJ et: e fh; ) bevgtleget f)at / unb mad)t i{m !~ei. tlew\)lgen unb unfierblid) mad)en. , '}
.fl
rl
B
cr
a
a
~.!.g~
cr
a
'1
in
.o
i\
I
il·
t
,:t
'l
ab H.
~
~ tP \
'
:Jn 'Wien
I
iU ~\lben in ber non &eblclJfcben íOUd)bruderep III Im
. e>ingcrfrrajfe
~~)J,-·oooCJno·"'''rSIJ={jGoe
~ro. 93 r,
leP
••. /··'''Ct,La'''''\ ..•. :?C\;::JCX;''''~•..'·····~
úgy döntenek, hogy ilyen gyermekeket vesznek gondjaikba, legfelsőbb utasításra évi 18 Guldenben részesülnek." Ugyanez a lap 1774. március 2-áról a következőt jelenti: "A csallóközi Fahlendorfból jelentették, hogy ott és Hideghidán az előző hónap 24-én, hajnal 5 és 6 óra közt a cigányok azon gyermekei, akik december 24. óta elérték a kellő kort, ismét elszállíttattak. Az elsőkhöz hasonlóan ők is rendes nevelésben részesülnek, amely által velük született vadságuktóllassanként megszabadulnak. Az említettek közt volt egy 14 esztendős leány, akit menyasszonyként kellett elszállítani, keserüségében vagy haragjában a haját tépte, szüntelenül hányta-vetette magát, mostanra azonban megnyugodott már, mivel Farsangtói engedélyt kapott rá, hogy megházasodjék." Noha az efféle bánásmód a cigányok szívét legeslegérzékenyebb oldaláról sebezte meg, mégis ez volt az egyetlen lehetséges útja-módja annak, hogy e népet a jó útra tereljék és romlásából kimentsék, hiszen a cigány természettől fogva alkalmas mindarra, amire erejét használni akarjuk, elegendő életerővel és egészséges, munkaképes testtel rendelkezik, emellett élénk, eszes és értelmes, csupán nyomorúságos neveltetése és a hozzá hasonlók kártékony társasága fojtja meg benne mindazt a jót, amivel a természet megáldotta, és teszi azon gonosz vágyak kiszolgáltatott rabszolgájává, amelyeket zabolátlan és szüntelen szabadságvágya alakít ki és szilárdít meg benne. Ha azonban megnyílik előtte a jó tulajdonságok megszerzéséhez vezető út, a megfelelő nevelés és környezet ifjúkorától szorgalornra, engedelmességre és tisztességre sarkallja majd, és így értelemszerüen azokkal a jellemhibákkal szemben, amelyekre természettől különös hajlama van, a lehető leghatásosabb védelemben részesül és körültekintő irányítással jó szokásokat tanul, illetve sajátít majd el, így aztán egészen másképpen kezd majd gondolkodni és élni. Minden megváltozik benne, nem csak erkölcsei, hanem külalakja és arckifejezése, gesztusai is egyre inkább különböznek majd szüleiétől és őseiétől. Ily módon azután e faj a nemzedékek során lassan teljesen kivész, és e manapság olyan lenézett és megvetett nép fiaiból és unokáiból olyan polgárok és alattvalók
301
válhatnak a jövőben, amelyek az ország többi lakosától hűségben, szorgalomban és engedelmességben semmiben el nem maradnak. Eme üdvös változás dicsősége azonban, amelynek hatását csupán az utókor élvezheti és csodálhatja majdan, a mi Nagy és Mélyen Tisztelt Teréziánk nevét örökíti majd meg, s teszi halhatatlanná.
* A következő miképp sem bak vagyunk kodásmódja
írást egy magyarországi hölgy küldte Társaságunknak. Semkívánnánk elrejteni Olvasóink elől, hiszen annál is biztosababban, hogy tetszésüket elnyeri, mivel Alkotójának gondolvalóban minden tiszteletünket megérdemli.
Az Összes Császári Örökös Tartomány Híradójának157 olvasója vagyok. Mivel azonban vidéken élek, ahol gazdaságom irányítása mellett az olvasáson és Íráson kívül semmi egyéb szórakozásom nincs, leginkább azért lelem örömömet e lapban, mert olyan különféle témákkal szolgál, amely eknek érdemes utánanézni, rajtuk elgondolkodni, sőt meg is valósítani őket. Önök tudják, hogy csak egyetlen leányom van, és arról is bizonyára tudomást szereztek már, hogyannál több leánykát nevelek, egészen esküvőjükig magamnál tartva őket. Hogy pedig a háztartási munkák elsajátítása mellett némi ismeretre is szert tegyenek, kicsiny iskolát szoktam velük alakítani, hogyatudományokhoz való képességeik se satnyuljanak el, hanem amennyire lehet, hasznosuljanak. Egyebek közt azt is áttanulmányoztuk, amit Önök a lapjukban a cigányokról írtak. Cigányokból rengeteg van a birtokaimon, két családnak azonban külön engedélyt adtam, hogy székhelyemen megtelepedjenek, avval a feltétellel, hogy többen nem költöznek ide és csapódnak hozzájuk. Nem sajnáltam semmi fáradságot, hogy tisztességre nevelj em őket, az idősebbjének munkát adtam, a fiata-
157
Az Anzeigen - nem teljes - nevének magyar fordítása [a ford.].
303
labbját pedig a jószág mellé fogadtam föl. Tapasztalatom szerint azonban a lovakhoz több a hajlandóságuk, ezért aztán mindegyik cigányt egyegy lovász mellé rendeltem. A gyermekeket felöltöztettem, nehogy - mint szokták - meztelenül szaladgáljanak itt nekem. Hamar megmutatkozott azonban, hogy a hosszú megszokás a természetükké vált. Az öregek ugyanis csak addig dolgoznak nagy szorgalommal, amíg valaki mellettük áll, mihelyt azonban hátat fordítunk nekik, körbeülnek, és keresztbetett lábukat a nap felé nyújtva beszélgetnek. Így aztán persze alig keresnek többet, mint amennyi a betevő falat kenyérre elég. Igaz, a kenyér nálunk könnyen beszerezhető, hiszen én magam adatok nekik olyan kenyeret, amelynek fontja még fél krajcárba sem kerül. Kalappal a fejükön és cipővel a lábukon jól elvannak télen is: a fiatalok azonnal futnak, szaladnak, ahová csak küldjük őket, gyalog vagy lovon is, csakhogy közben kegyetlenül meggyötrik a lovat, a fejét verik és úgy rángatják a zablát, hogy egészen kisebesedik a szájuk. A lócsutakoláshoz meg egyáltalán nincsenek hozzászokva. És hát az ember annyi ruhát adhat nekik, amennyit csak akar, úgyis eladják vagy elhagyják minden holmijukat. Egyszóval éppúgy kell velük bánni, mintha félkegyelműek volnának. Még a nagyobbacska gyermekeket is rossz nézni, mert mindent, amit csak találnak, azonnal a szájukba dugnak, még azt is, ami nálunk szemétszámba megy, ráadásul mindent megesznek, még a dögöt is, még akkor is, ha már szaglik. Ahol elhullik egy tehén, csak úgy nyüzsög e nyomorult népség. Idén télen az a csapás ért, hogy - elnézést a kifejezésért - sertéspestis támadott meg bennünket. Azon nyomban a két család helyett tíz jelent meg nálunk, úgyhogy el kellett kergettetnem őket, mert attól tartottam, hogy kirabolnak, merthogy a tolvajlás a fő passziójuk. Néha órákat töltök velük, kikérdezem őket a vallásuk felől. Római katolikusoknak vallják magukat, de halvány fogalmuk sincs, mi az. Megkérdeztem, tudják-e, hogy egy az Isten? Azt felelték: igen. Honnan tudják? Zavaros válaszaik alapján úgy vélem, hogy Szent Pál apostol Rómaiakhoz írott levelének első fejezete szerint, a teremtmény látványából következtetnek a Teremtőre. Megkérdeztem: szeretik-e Istent? Ám feleletükből az derült ki, hogy inkább félik, nem pedig szeretik Őt. Aztán föltettem a kérdést: miért félik inkább, mint 305
,I~
- ~
'1=ór\Jn....,·Ot_(,... ..••... ~-$onérJc."-o,..<..•• ci',.,.cl?uOo"1:! •.r::o.....• rn.;;_ 1) lic bodi la ut bet! !lirfefc!! bet!.;. 2j:po'
CI
{Ms p~ulu8 an bte ffiómn fm 1. ~ap. J} llurd) bic i<Jctraditul1g bH @efdiópfe. (] ben 6d)ópfcr fennen::ídi ~abc Ile gc; \1.. fragt: cb lie ibn lteben '? abcr bie mnt: V lllort Iautrre IIIcbl', bo~. fie i(m fíírdJ: tm, aL6licben. :Jd) .frag~c [erner , \L l1Jarum jic iVII bann mebr fúrd}tm aId li licben? cb Iie ,bann nid)t gel1u9 \lhe. Jl bm feiner @iúte bMten'! ba antn.>cr. lj rcren lie, Illcil er fie túotct. ~enn j) ner bern ~ob flírd)ten l1e· lidi fe!JI'• (J Um i~uen IIQIIfinem fúnftigen ~cbcn l.I., ~Igrlife bcp&u6ringen , roare I)id 3eit l: - trfcfberli~; lct)lIege et! l.labct unller: fudlt; l;Iub IlloUte fie nurbelTen UCm; j.l 3eugel11'.;ba!?,1 lllenn mit bem Inncl): U ,muIbm mitcI' r ble matur gcfdíro&c!)et }; rofrb,_ une ble .lhMte cbnebmcn , etn 9 fee/Iget g;cb ;l.lít grójite !mol)/tl)at,@iot. tClI jjcgm l)ie €mtnfd)CIl fClJ; ab er fie t ta,cI?ten il1sgef\lmmt, unb fagtm, ball, roae jle i~o 9abfn I roáre bod} Illa6 , .-lt· tVenll lie a.ber Ih7rbm, ifinidit6 mebr, 'Il .tlaraue fanu mcn abnél)mcn, rolt nn: roitf€nb bG6 !Bolf (q]. Q:6 ~&re ncd) • eiu (8lúcf fúr fie,ll1enn fie nut mtnfc!)lí, die unb IIffl1únftlgf (5runbf&~e batten, ) fo aétr mac!)et ibft ~rojie .tlúrftiafeit D jle aU ;Uicben , maubern I ~úgnern; i~re Ecbcll~al't ift rec!)t I)lebifd); i!)re
tf
\b
\.b
b
a.
tftP
\
sen ipnm 9mmt!!ommmben
..~
:g
'aer\:\)~ti, &Ul1gCI1me9~ !Religion jU I ale man "0 be!) bie.fcl1 armen telltcn fínbet.
i)'
.f
:pa.
no.v . )_,
ftt f.l
l
f
.tllt
~B •
eP j)
,,~
Si '. .~.
jn Wien
jJ I
'"
f)llbm in ber von (!;eblenfcben íOtld)~rucl'tt'e!l in Oer 6ingerflralfc ~r~. 93 E. '-
~~OcOUr.:>ut.,ccO~...,--;•>GOU~,_,l-."rT~tT~~1t .. r,
' ~ "\
'
szeretik? Vajon nem bizonyította-e nekik eléggé jóságát? Erre azt felelték: .De hát megöl minketl" Merthogy a haláltól nagyon félnek. Arra, hogy némi fogalmat alkossanak végre a túlvilági életről, sok-sok időt kellett volna fordítanom, így hát nem is törtem magam ez irányban, inkább arról próbáltam meggyőzni őket, hogy ha életidőnk leteltével testünk elgyöngül és erejét veszti, a békés halál Isten legnagyobb jótéteménye, amit az embemek csak adhat. Ok azonban mind kinevettek és azt felelték, hogy ami most van, az mégiscsak valami, de ha meghalnak, semmi sem lesz. Ebből is látható, milyen tudatlan e népség. Nagy áldás lenne számukra, ha emberhez méltó és értelmes foglalkozásuk lehetne, egyelőre azonban még nagy nyomorúságuk lopásra, rablásra, hazudozásra kényszeríti őket, életmódjuk pedig valóban állati. A házasság nem szent számukra, és tán még a hottentottákban is - ha igazak a róluk szóló beszámolók - több a vallásos érzelem, mint e szegény emberekben. Érkezett ugyan néhány utasítás a Királyi Helytartótanácstói e nép gyermekeinek ügyében, ám végrehajtatlanok maradtak. Egyik helyről a másikra kergetik őket, anélkül azonban, hogy lehetőséget adnának nekik a létfönntartásukról való gondoskodásra, és olyan intézményeket sem alapít senki, amelyekben gyermekeik jobb nevelést kaphatnának. Ám mindez nem rám tartozik: egyszeruen csak szánalmat érzek, ha látom őket. Nyelvüket az Anzeigen alapján próbáltam vizsgálni, az a nyelv azonban, amelyet az én cigányaim beszélnek, különbözik az ott ismertetettől, sok viszont benne a hasonlóság a latinnal. Például Istent Dínek, a kenyeret pannak, a vizet apának mondják. Ez valami megromlott latinnak tűnik - ilyesfajta szavuk egyébként még sok akad. Szlovák és magyar szavakat is beszédjükbe szőnek, csakhogye szavakat egész más értelemben használják.
***
g.v.J.
Megjegyzés: A közlést jó szándékkal halasztottuk addig, amíg az itt említett tanulmány be nem fejeződött.
307
Zusammenfassung Vorliegender Band erithalt die ungarische Übersetzung des Werkes von Samuel Augustini ab Hortis, der 117 5-117 6 unter dem Titel Von dem heutigen Zustanden, sonderbaren Sitten und Lebensart, wie auch von denen übrigen Liegenschaften und Umstanden der Zigeuner in Ungarn in der Wiener Zeitschrift Allergnddigst privilegierte Anzeigen aus siimtlich kaiserlich-königlichen Erbldndern (weiterhin ,,Anzeigen") in 39 Folgen veröffentlicht wurde, mit einer photographischer Reproduktion des Originaltextes. Der Text wurde von László András Magyar übersetzt und mit erklarenden Noten versehen. Mit diesem Band, der in der Schriftenreihe des Györffy István Vereins fűr Ethnographie erscheint, möchten die Herausgeber einen Beitrag zur besseren Erkenntnis der historisch-ethnographischen Quellen über die Zigeuner im Karpatenbecken, sowie zur Erweiterung der wissenschaftlichen Forschungen leisten, und die Angaben der zweisprachigen deutschslowakischen Ausgabe von 1994 zu erganzen. Samuel Augustini ab Hortis, geboren 1729 in Grosslomnitz (Nagylomnic oder Kakaslomnic, Velka Lomnic) und gestorben 1792 in Georgenberg (Szepesszombat, Spisska Sobota), war evangelischer Pastor im Komitat Szepes. Er stammte aus einer deutschen Familie aus Schlesien, besuchte zunachst die Schulen von Grosslomnitz und Poprád, und ging dann nach Kuntapolca (Kunova Teplica) in der Náhe von Rosenau (Rozsnyó), um ungarisch zu lemen. Danach war er Schüler der evangelischen Gymnasien zu Lautschau (Lőcse) und spiiter Neusohl (Besztercebánya). 1746 studierte er Jura in Preschau (Eperjes), von 1754 Theologie an der Universitaten Wittenberg, Greifswald und Berlin. 1757 karn er nach Ungam zurück. 1758 bis 1761 war er als Lehrer und Vizerektor des evangelischen Gymnasiums zu Kasmark (Késmárk) tatig. Den 13. Oktober 1761. wurde er als evangelischer Pastor in Georgenberg bestellt, wo er bis zu seinem Tod diente. Augustini ab Hortis war einer der iiuJ3erst gebildeten humanistischen Gelehrten seiner Zeit, der seit seinen frühen Jahren naturwissenschaftli-
che Kenntnisse höchsten Niveaus aneignete. Seine wissenschaftliche Tatigkeit war auf dem Gebiet der Mineralogie und Botanik von besonderer Bedeutung, und er war Gründer einer berühmten Mineraliensammlung. Sein wichtigstes, auch wissenschaftshistorisch alleinstehendes Werk ist sein Aufsatz über die Zigeuner, der in der Zeitschrift Anzeigen erschien. Hier karn Augustini zu Ergebnisse und Erkenntnisse, die bis heute als relevant gelten. Sein gröl3ter wissenschaftlicher Verdi en st ist, dass er die früheren europaischen Quellen über die Zigeuner zusammensammelte und gebrauchte. Durch die Methode der Quellenkritik sowie durch reine Logik erwagte und widerlegte er bestimmte Meinungen über die Zigeuner, die in den Quellen erscheinen. Neben dem reichen Quellenmaterial stützte er sich in seinem Werk auf seine eigene Erfahrungen und Bemerkungen. Dieses Werk ist eine bedeutende Quelle für die wissenschaftliche Forschung, und auch sein Inhalt und seine Forrnulierung soll man in diesem Kontext betrachten. Trotz der die damaligen Zigeuner betreffenden negativen und demütigenden Ausdrücke war Augustini der erste in Europa, der die seit Jahrhunderten (bis heute) festhaltenden Stereotypien kritisch überlegte und mit wissenschaftlichen Methoden untersuchte. Ebenfalls als erster wies er auf die Realitat oder Irrealitát - manchmal sogar Unwissenschaftlichkeit - der früher über die Zigeuner geschriebenen Werken hin, und seine Erfahrungen und Kenntnisse gebrauchend, von Themenkreis zu Themenkreis gehend gab er die bisher vollstandigste historischethnographische Beschreibung des Zigeunerturns am Ende des 18. Jahrhunderts. Das wissenschaftliche Wert des Textes erhöht, dass Augustini ab Hortis in seinem Werk neben den historischen Quellen sich auf seine ei gene Erfahrungen und Beobachtungen stützte. Er war der erste Vertreter der europaischen Wissenschaftlichkeit, der im Zusammenhang der Zigeuner mit der Tendenz aufhörte, wo nach die Autoren der 16-18. Jahrhunderten die negative Meinungen und Beschreibungen voneinander übemehrnend, die Richtigkeit der Abneigung, Verfolgungen, sogar Ausrottungsversuche gegen verschiedenen Gruppen der Zigeunerbevölkerung zu beweisen ver-
suchten. Auch als erster in Europa suchte er statt des genetischen einen sozialen Grund für das damals als deviant bewertete Benehmen der Zigeuner, betrachtete es als eine Sozialisationsfrage, und wollte sie weder durch wissenschaftlichen Methoden noch aufgrund seiner Erfahrungen negativ vorstellen. Dazu kommt noch, dass er die Sprache, Brauche, fachmannische und musische Talente, das Familienleben, sogar die Weltanschauung (Eintracht, Lebensfreude und Lebensbejahung) der Zigeuner als etwas Wertvolles betrachtete, und ihre Integration in Ung am für möglich hielt, wobei er auch die Assimilationspolitik von Maria Theresia unterstützte. Die Verfassung und Veröffentlichung des Werkes von Augustini war auch durch die mit Maria Theresia zusammengebundene zivilisatorische Politik inspiriert. Wie auch die organisatorische Politik der Zeit nicht als einfache Assimilationspolitik bewertet werden darf, so kann auch dieser Aufsatz nicht als reine Apologie dieser Politik gelesen werden. Die Denkstrukturen von Augustini spiegein die modeme Philosophie der Aufklarung. Grundgedanke seiner Geschichtsphilosophie ist, dass in der Geschichte auch die Alltagserscheinungen merkwürdig sind, und nicht nur die als auffallend positiv bewerteten Ereignisse der Erwahnung wert sind. Seine Moralphilosophie stützt sich auf die Gedanke der moralischen Entwicklung. Er war vollkommen überzeugt, dass die Geschichte der Weg der (moralischen) Verbesserung der Menschheit ist, und die Herrscher und Regierungen dazu Hilfe leisten sollen, wobei sie das Leben der Menschen glücklicher machen können. Er dachte, dass die Zigeuner seiner Zeit besser als die früheren Zigeuner sind, und durch wei se MaBnahmen noch besser werden. Augustini ist auch hinsiehtlich seiner padagogischen Anschauungen eint typischer Intellektuell seiner Zeit, der an der padágogischen Philosophie der Aufklárung und der Umerziehbarkeit der Menschen glaubte, und deshalb den die Gesellschaft zu intellektualisieren versuchenden, aufgekliirten absolutistischen Staat befürwortet. Der neben dem Vorwort einundzwanzig Kapitel umfassende Aufsatz ist ein logisch aufgebautes und systematisiertes Werk, das seinen Möglichkeiten angemessen seinem Vorhaben gerecht ist: es gibt ein vollstan-
diges Bild der Zigeuner in Ungarn. Es kann auch heute noch als wissenschaftlicher Beitrag gelesen werden, nicht als bloBe wissenschaftsgeschichtliche Kuriositat. Das Werk galt auch für die weitere Zigeunerforschung als maBgebend. Dies kann man feststellen auch wenn spatere Autoren nicht Samuel Augustini ab Hortis erwahnen, sondem nur die Anzeigen, bzw. den dort veröffentlichten Aufsatz. Einer der berühmtesten und einflussreichsten Zigeunerforscher der letzten zwei Jahrhunderten, G. H. M. GrelImann anerkennt das Werk von Augustini in seinem Historischer Versuch über die Zigeuner betreffend Lebensart und Verfassung Sitten und Schicksale dieses Volks seir seiner Erscheinung in Europa und dessen Ursprung (Leipzig, 1783), wo er sein System folgt und ihn konsequent zitiert, ohne jedoch seinen Namen zu erwáhnen. Die in geschichtlichem Kontext formulierte Feststellung von Augustini, dass die Autoren, die über die Zigeuner schreiben, nicht nur durch ihre Interesse und den Stoffbeeinflusst werden, sondem auch durch eine Attitüde gegen den Zigeunem. Die Ursache, warum früher keine umfassende Besprechung des einheimischen Zigeunertums geschrieben wurde, sieht er in der Verachtung der Zigeuner. Diese Attitüde ist auch noch in der heutigen Wissenschaft zu finden. Sein Vorschlag zur Behandiung dieser kontroversiellen Situation ist ebenfalls aktuell: wenn die Zigeunerforschung in einem Wissenschaftsbereich als peripherisch, geringschatzig gilt, ist es kein Grund dafür, das Thema zu verlassen, sondem im Gegenteil, eine Quelle der Inspiration.
"A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket europaivá." Györf/y István
