A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek.
A dokumentum használatával elfogadom az Europeana felhasználói szabályzatát.
TÜRKE GÁBOR ROMÁK HELYZETE PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYÉBEN A XVIII. SZÁZADBAN 1
A romák első nagyobb csoportjai a XV. század végén vándoroltak Magyarországra.2 A rákövetkező két évszázadban a befogadó többségi társadalommal való együttélés viszonylag zökkenőmentes volt, nem alakult ki különösebb konfliktushelyzet. Ez a kényes egyensúly a XVIII. századra egyrészt felbomlott, másrészt az ország újjátelepítése után a felvilágosult abszolutista kormányzat a társadalom egészét érintő reformok mellett a perifériára szorult rétegek helyzetét is rendezni kívánta.3 A cigánysággal kapcsolatban felmerült problémák megoldását a marginalizálódott csoportok társadalmi integrálásban látták, amit rendeletek útján igyekeztek megvalósítani. Ezek a rendeletek elsősorban a vándorló életformát űző közösségek letelepítését, valamint kultúrájuknak, szokásaiknak a többségi társadalom elvárásaihoz való igazítását, lényegében a cigányság fokozatos átnevelését célozták.4 Az integrációs kísérlet folyamán ún. cigányösszeírások sora készült, 5 melyek a rendeletek előkészítését segítő előzetes felmérésként, illetve a rendeletek megvalósításához segédeszközként szolgáltak. Ezek az összeírások, bár szűk metszeten keresztül és a maguk korlátai közt, de fontos információkkal szolgálnak a cigányság helyzetéről a XVIII. század második feléből. A Pest Megyei Levéltár őrzésében három ilyen összeírás maradt fenn, egy 1760-ból, 6 egy 1768-ból7 és egy 1780-ból.8 A rendelkezésre álló adatok tehát egy meglehetősen rövid időintervallumból, 20 évről maradtak ránk és abból is csak egy-egy pillanatképet ragadnak ki. Ezenkívül egyedül az 1768-as összeírás dolgozza fel a megye teljes területét, az 1760-ban készült csupán a Pilisi és a Solti járásokból, a legutolsó, az 1780-as pedig csak a Kecskeméti és a Váci járásból szolgáltat adatokat. Mivel az egyes összeírások más témákat vizsgálnak, az első csak a családfőket és vagyonukat, a második a megye teljes roma népességét foglalkozással, életkorral, vallási hovatartozással, az utolsó pedig a 4 és 10 év közötti cigánygyermekeket 1
Jelen tanulmány a Pest Megyei Levéltár 2011. november 24-ei konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 Nagy Pál: A magyarországi cigányok korai története (14–17. század). Pécs, 2004. 6–8. o. 3 Nagy Pál: A magyarországi cigányság története a 16–19. században. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Budapest, Bölcsész konzorcium, 2006. 40. o. 4 Soós István: Cigánygyerekek sorsa a 18. században. História, 1997/5–6. szám. 26. o. 5 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 41. o. 6 Pest Megyei Levéltár (PML) IV. 74. Közgyűlési összeírások levéltári gyűjteménye (Conscriptiones congregationales). 1702–1748. CC I. 28. 7 PML IV. 74. CC I. 39. 8 PML IV. 74. CC I. 57.
1
írja össze, ezért ezek alapján demográfia folyamatokat vizsgálni, következtetéseket levonni, csak áttételesen és fenntartásokkal lehet.
A roma népesség változása Míg a roma családok száma az 1760-as években közel megduplázódott, és ezzel aranya a megye teljes népességén belül elérte a 1,5%-ot, a következő évtized folyamán a növekedés üteme a negyedére csökkent. (1. ábra) Ez feltehetőleg annak tudható be, hogy az 1760-as években a megye roma népességének változását a bevándorlás határozta meg, annak lezárultával, az 1770-es évekre a fő tényező a természetes szaporulat lett. (2. ábra)
Roma családok száma járásonként Járás
Pilisi Solti Kecskeméti* Váci* Kecskeméti** Váci** Megye összesen
1760 50 67
1768 1780 83 135 146 167 75 103 257 156 631 769***
338***
Változás % 66% 86,3% 101% 14% 22% 37%
1. ábra9 * 4 és 10 év közötti gyermekes családok ** Összes család *** Becsült érték
4 és 10 év közötti cigány gyermekek számának változása
Kecskeméti járás Váci járás Összesen
1768 250 129 379
1780 302 210 512
Változás 121% 163% 135%
2. ábra10
Az országos népesedési adatokkal, különösen az 1784-es népszámlálás adataival összevetve, szembetűnő, hogy míg a 44 000 roma kevesebb mint 0,5%-át tette ki az ország lakosságának, 9
PML IV. 74. CC I. 28., PML IV. 74. CC I. 39. és PML IV. 74. CC I. 57. adatai alapján. PML IV. 74. CC I. 39. és PML IV. 74. CC I. 57. adatai alapján.
10
2
addig Pest-Pilis-Solt (PPS) vármegyében arányuk az országos arány nagyjából 2,5-3-szorosa. A megye roma népességének növekedési üteme, az 1760-as évek nagyarányú változásai után, az 1780-as évekre került összhangba az ország teljes lakosságáéval, a megye teljes népességével összevetve pedig még számottevően el is maradt. (3. ábra)
1760
1768
7,2 millió
7,7 millió
Magyarország népessége Magyarország cigány népessege Pest megye családok száma 28 475 34 238 Pest megye becsült lélekszám 147 500 171 190 Pest megye cigány népesség 1385* 2581
Változás előzőhöz képest 7%
1784 9,2 millió
Változás előzőhöz képest 19,50%
44 000 20%
51 917
54%
263 529 86,30%
3149*
22%
3. ábra * részleges összeírás adatai alapján egész megyére becsült érték
Letelepítés, vándorlás A felvilágosult abszolutista kormányzat, mint már láttuk, a helyzet rendezésének a kulcsát a romák hagyományos vándorló életmódjának felszámolásában és állandó lakhelyre telepítésében látta. Az adatok alapján úgy tűnik, ez csak részben sikerült: Az egyes településeken a roma családok száma két eltérő időpont közt jelentős ingadozást mutat. Több esetben előfordul, hogy a településről időközben az összes roma elköltözött, más helyeken pedig, ahol addig nem voltak jelen, számos család képviselteti magát a következő összeírás idején. (4–5. ábrák)
3
10
(Duna)Pataj
Vác
5. ábra12
Harta Ordas
Kákony Szeremle
Akasztó
Szalkszentmárton Dömsöd
20
Solt
Pandúr
(Géder)Lak Foktő Kalocsa Miske Bátya Fajsz Bogyiszló Dusnok Sükösd (Érsek)Csanád
Császártöltés Kecel Kiskőrös
Dab Tököl
Zsámbok Rákoskeresztúr Pécel Kisszentmiklós Kisnémedi Váchartyán Valkó Verseg Üllő Úri Sződ Tótgyörk Vácszentlászló Püspökszilágy Szada Tápiósüly Tápiósáp Püspökhatvan (Rákos)Palota Monor Mende Galgamácsa Kerepes Gomba Ecser Domony Dány Cinkota Csömör Csíktarcsa (Rákos)Csaba Dunakeszi Galgahévíz Hévizgyörk Gödöllő Boldog Bag Acsa Pilis Cegléd Tápiószentmárton Tápióbicske Tápióság Tápiószecső Kóka
Nagykáta
Tótalmás
Újszász
Tápiógyörgye
Tószeg
4
(Duna)egyháza Apostag Dunavecse Tass Zsámbék Torbágy Tinnye Szigetszentmiklós
Szentmártonkáta
(Zagyva)Rékas
Jánoshida
Tápiószele
Abony
10
Pomáz
A cigány népesség változása a Kecskeméti és a Váci járás településein (1768–1780)* család
Pilisszántó
-6
Szentendre Solymár Ráckeve
0
Tök
8
Perbál
2
Kalász
-4
Nagykovácsi
-2
Pócsmegyer Páty
4
Lórév
12
PML IV. 74. CC I. 28., PML IV.74. CC I. 39. és PML IV. 74. CC I. 57. adatai alapján. PML IV. 74. CC I. 28., PML IV.74. CC I. 39. és PML IV. 74. CC I. 57. adatai alapján.
11
Törtel Nagykőrös Alpár Kecskemét Izsák Fölsődabas Alsódabas Gyón Ócsa Alsónémedi Bugyi
-5
Pereg
0
(Pilis)vörösvár
5
Csobánka Budakeszi (Tahi)Tótfalu
6
A cigány népesség változása a Pilisi és a Solti járás településein (1760–1768)
család
4. ábra11
Összességében azonban folyamatosan csökkent a romák lakta települések száma, ami részben
a letelepítési politika hosszabb távon nem kielégítő sikerességével, másrészt a romáknak jobb lehetőségeket biztosító városokba áramlásával magyarázható. Különösen figyelemre méltó a
változás a Váci járás esetében, ahol 1780-ra már csak a járás településeinek kétharmadában találhatóak romák, viszont ugyanekkorra jelentősen, több mint kétszeresére gyarapodott a Vác városában lakó cigány családok száma. (5–6. ábrák)
15
Az összeírásokban szereplő romák lakta települések száma és aránya
Járás Pilisi Solti Kecskeméti Váci
Összes lakott település 1760–178013 46 33 38 60
1760 22 47,83% 28 28 84,85% 27 34 48
1768 60,87% 81,82% 89,47% 80,00%
1780
31 40
81,58% 66,67%
6. ábra
Hagyományos foglalkozások, a szerzési közösség A letelepítés sikerének további akadályát jelentette, hogy a romák által űzött hagyományos foglalkozások (fémművesség, zenélés), mivel egy település ritkán biztosított a megélhetéshez elegendő munkát, folyamatos településről településre vándorlást igényeltek. 14 A kormányzat kísérletet tett, hogy a romák következő generációját a már letelepedést igénylő foglalkozások űzésére nevelje. A két legfőbb módszer a cigánygyermekek elszakítása és parasztcsaládokhoz adása,15 valamint a céhekbe való felvetetésük volt különböző rendeletek útján.16 Ezek a próbálkozások azonban rendre megtörtek az érintettek ellenállásán. Az 1768-as összeírás adatai jól mutatják, a roma férfiaknak csupán elenyésző része szakított a hagyományos formákkal, és lett például valamely uradalom alkalmazottja, a nagy többség (több mint kétharmada) valamilyen fémmegmunkálással kapcsolatos foglalkozást űzött, valamivel kevesebb mint egyharmaduk pedig muzsikusként igyekezett megélni. (7. ábra) Az ilyen adatok azonban fenntartással kezelendők, mert ezen foglalkozások egy részét idényszerűen űzték, így egy más évszakban készült összeírás esetleg más arányokat mutatott volna.17 Óvakodni kell attól is, hogy az adatok alapján a korabeli roma népességen belül a keresettel rendelkezők arányát számoljuk (8. ábra), bár impozáns, 84%-os adatot kapunk a 15 éven felüli férfiak körében (nagyon kevesen már ennél fiatalabb korukban 13-14 évesen is űztek valamilyen mesterséget, de ez nem jellemző). Az igazság azonban az, hogy a hagyományos roma közösség a többségi társadalomtól teljesen eltérő módon értelmezte a kereset szempontjából a családmodellt. 13
Petróci, 127. o. Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 43. o. 15 Soós, 25–26. o. 16 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 47. o. 17 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 41. o. 14
5
Roma férfiak által űzött foglalkozások PPS vármegye (1768) uradalmi alkalmazott 1,2%
,0% s3 ác ov lók tko pa
katona 0,8% aranyműves 0,2%
zenész 28,8%
rézműves 0,3% lakatos 1,8% lókupec 0,5% szalagkészítő 0,2%
kovács 61,5%
szabó 0,2% szitakészítő 0,2%
csónakkészítő 1,3%
bányász 0,2%
7. ábra18
Bevallott foglalkozással rendelkezők aránya a 15 év feletti roma férfiak közt PPS vármegye (1768)
115 fő
15 év feletti férfiak:
718 fő
84,0% 603 fő
8. ábra19
18 19
PML IV. 74. CC I. 39. adatai alapján. PML IV. 74. CC I. 39. adatai alapján.
6
A család ugyanis nem különült el keresőkre és eltartottakra, hanem mindenki már egész pici gyerekkorától fogva hozzájárult valamilyen formában a család megélhetéséhez. 20 Ha nem mesterséggel, akkor jóslással, koldulással, gyűjtögetéssel, kisebb-nagyobb bűncselekményekkel, esetleg ezek kombinációjával. A kör nem is korlátozódott csupán egy családra, gyakran több család tömörült egy ilyen ún. szerzési, másképp mendikációs közösségben.21
Családok és háztartások nagysága az 1768-as összeírás alapján Az átlagos roma családnak Pest megyében négy tagja volt. Az adóösszeírások alapján készült, a megye teljes lakosságára vonatkozó becslések családonként átlagosan öt fővel számolnak, 22 így a korabeli roma család létszám tekintetében elmarad a megyei átlagtól. A leggyakoribb a két- és a háromtagú család, ezek jellemzően gyermektelen fiatal párok, vagy szülők egy néhány hónap és 2-3 év közötti korú gyermekkel. Nagyon sok a 4, 5, 6, valamint nem ritka a hét tagot számláló család sem, az ennél nagyobb családok száma azonban elenyésző volt. (9. ábra)
140
A roma családok létszám szerinti megoszlása PPS vármegye (1768)
120 100 Solti Pilisi Váci Kecskeméti
80 60 40 20 0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
Családtagok (fő)
9. ábra23
20
Bíró Boglárka: Bevezetés a cigányság néprajzába. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alap képzési szakhoz. Budapest, Bölcsész konzorcium, 2006. 69. o. 21 Nagy Pál: A magyarországi cigányság. 43. o. 22 Tringli – Dinnyés, 53. o. 23 PML IV. 74. CC I. 39. adatai alapján.
7
A fiatal kisgyermekes nők, akikről feltételezhető, hogy más családban nem volt gyermekük, jellemzően 17 és 21 éves koruk közt szülték az első gyermeket, ám nem egyszer előfordulnak olyanok, akik 11 éves korukban váltak anyává (az összeírások feltüntetik, ha a gyereket egy korábbi kapcsolatból hozta magával az apa, ezekben az esetekben ilyenről nem volt szó), de nem volt ritka a 23-25 évesen még szüleivel élő lány sem. A háztartások közt nem volt jellemző a több családot magában foglaló. Az 595 háztartásból a mindössze 20 kétcsaládos, 5 háromcsaládos és 2 négycsaládos háztartás volt található a megyében. (10. ábra) A háztartások létszám szerinti eloszlásának vizsgálata során épp ezért hasonló adatokat kapunk, mint a családok esetén: hét főnél többen igen kevés esetben éltek egy roma háztartásban. A legnagyobb létszámú háztartásban 16-an éltek, illetve található még két 12 fős háztartás. A roma családok vagyoni helyzetéről, az 1760-as Solti járásban készült összeírás tanúskodik. Az összeírt családok jellemzően szegények, de többségük rendelkezett valamilyen épületféleséggel. Ez az esetek kétharmadában egyszerű sárkunyhót (turgiola) jelent, a többiek már kisebb háznak (domuncula) nevezhető hajlékkal bírtak, hét százalékuk tulajdonában egykét, valamilyen értékesebb haszonállat is volt. (11. ábra)
A többcsaládos roma háztartások aránya, PPS vármegye (1768) 5
27
18,5% 568
7,5%
4,5%
2 20
10. ábra24
24
PML IV. 74. CC I. 39. adatai alapján.
8
2 család 3 család
74%
95,5%
1 család
4 család
Roma családok vagyoni helyzete, Solti járás (1760) Családok száma
19
2 5 42
2 1 1
Tulajdon semmi (sár)kunyhó kis ház ház és állat 1 tehén 1 ló 2 ló
Összesen 67 család 11. ábra25
Életkor szerinti megoszlás A megye korabeli roma lakosságát életkor szerint csoportosítva jellemzően „fiatal” korfát kapunk (12. ábra), feltehetőleg ebből a szempontból a roma népesség nem sokban különbözött az ország teljes lakosságától. Magyarország 1869-es korfája nagyon hasonló (13. ábra), és ha száz évvel korábban készült volna az ország lakosságát reprezentáló korfa, az sem mutatott volna lényegesen más adatokat. Még az ilyen fiatal korfa esetén is szembetűnő, hogy a teljes roma lakosság több mint egyharmada 10 év alatti, valamint az, hogy a 10 és 20 év közötti korosztály csupán alig több mint a felét számlálja a 10 év alattiaknak. A magas születésszám nyilván igen magas gyermekhalandósággal párosult, ami a rossz higiéniai körülményeknek, az időjárásnak való kitettségnek és a hiányos ruházatnak tudható be. 26 A kapott adatokat némileg torzítja, hogy különösen közép- és időskorúak esetén tetten érhető az életkor hozzávetőleges évtizeddel történő megadása, legalábbis erre utal a sok kerek végződésű értek a bejegyzésekben.
25 26
PML IV. 74. CC I. 28. adatai alapján. Soós, 25. o.
9
PPS vm. cigány lakosságának korfája (1768)
életkor (év) 90-100 80-89 70-79 65-69
Nő
Férfi
60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10-14 5-9 0-4
-300
-200
-100
0
100
200
300
fő
12. ábra27
Magyarország korfája. (1869)
13. ábra28
Vallás Vallási hovatartozás alapján a PPS vármegyei romák nagy többsége római katolikus, csupán kevesebb mint egy tizedük volt más felekezet tagja. (14. ábra) Ez utóbbiak nagyobbrészt kálvinisták, kevesen görögkeleti orthodox hívő. A görögkeleti vallású romák legtöbben a Solti járás délebbre 27 28
PML IV. 74. CC I. 39. adatai alapján. Az 1869-es cenzus adatai alapján.
10
fekvő településeiben voltak találhatóak (15. ábra), ezek többsége szerb nevet viselt. Nem volt ritka köztük az, hogy az orthodox vallású szülők gyermekeiket már római katolikusnak kereszteltették. Hét évnél fiatalabb gyermeknél a legritkább esetben van a vallás feltüntetve, feltehetőleg a romák ennyi idős korban kereszteltették gyermekeiket.
PPS vármegye roma lakosságának vallási hovatartozása (1768)
50 fő; 2%
160 fő; 7%
Római katolikus Református Görögkeleti
1928 fő ; 91%
14. ábra29
PPS vármegye roma lakosságának vallási hovatartozása járásonként (1768) 100% 90%
1,4%
17,0%
1,4%
8,5%
2,6%
80% 70% 60%
Görögkeleti
50%
Református Római katolikus
40%
83,0%
98,6%
88,9%
98,6%
30% 20% 10% 0% járás
Kecskeméti
Pilisi
Váci
Solti
15. ábra30
29 30
PML IV. 74. CC I. 39. adatai alapján. PML IV. 74. CC I. 39. adatai alapján.
11
A korabeli, romák által viselt leggyakoribb nevek A XVII. században a családnév használata még nem volt elterjedve a cigányság körében, a korszakból ismert romák által használt vezetéknevek száma alacsony, nem érte el a harmincat. A legtöbben keresztnévvel szerepelnek a korabeli feljegyzésekben, a vezetéknév használata csak a vajdák esetében volt általános.31 A XVIII. századra a változás nyilvánvaló: az 1768-as Pest megyei összeírásban 220 különböző családnév szerepel, a csak keresztnévvel szereplő személyek száma elenyésző. Az egyes vezetéknevek gyakorisága aránytalanságot mutat: míg az összeírtak 44%-a 177 néven osztozott, melyeket egyenként alig tíz fő viselt, a romák 56%ára csupán a nevek egyötöde jutott. A romák negyede pedig mindössze nyolc családnevet használt. Két olyan név van, amelyet egyenként 100-nál is többen viseltek, az összeírt romák 13 százaléka Horváth vagy Kolompár volt. (16. ábra).
A PPS vármegyei romák által viselt keresztnevek aránya viselőik száma szerint (1768)
< 10 fő (177 név) 10-50 fő (33 név) 50-100 fő (6 név) 100-150 fő (2 név)
288 11% 373 14%
………………………… 11-40
1117 44%
803 31%
16. ábra32
31 32
Nagy Pál: A magyarországi cigányok. 43–44. o. PML IV. 74. CC I. 39. adatai alapján.
12
Fehér Zsákay Gáspár Kovács Csorba Rácz Kókai Lakatos Oláh Farkas Horváth Kolompár
42 42 43 46 50 50 51 57 82 83 139 149 fő
Levéltári források PEST MEGYEI LEVÉLTÁR (PML) IV. 23-a. Pest-Pilis-Solt vármegye adószedőjének iratai. Adószedői összeírások (Conscriptiones perceptorales). 1635–1847. PML IV. 74. Közgyűlési összeírások levéltári gyűjteménye (Conscriptiones congregationales). 1702–1748.
Felhasznált irodalom BÍRÓ BOGLÁRKA: Bevezetés a cigányság néprajzába. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Budapest, Bölcsész konzorcium, 2006. 58–74. o. NAGY PÁL: A magyarországi cigányok korai története (14–17. század). Pécs, 2004. NAGY PÁL: A magyarországi cigányság története a 16–19. században. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Budapest, Bölcsész konzorcium, 2006. 37–57. o. PETRÓCI SÁNDOR: Pest megye újjátelepülése 1711–1760. In: Tanulmányok Pest megye múltjából. Budapest, 1965. 95–153. o. SOÓS ISTVÁN: Cigánygyerekek sorsa a 18. században. História, 1997/5–6. szám. 25–27. o. TRINGLI ISTVÁN – DINNYÉS ISTVÁN: Pest megye történelmi múltja. In: Kasza Sándor (főszerk.): Pest megye kézikönyve I. kötet. Magyarország megyei kézikönyvei sorozat 13., Szekszárd, 1998. 40–71. o.
13
