A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek. A dokumentum használatával elfogadom az Europeana felhasználói szabályzatát

A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek.

A dokumentum használatával elfogadom az Europeana felhasználói szabályzatát.

Puskás Péter - Végh József

Előítélet és vérpad I Az "emberevő"

cigányok perel

A Magyarországi

A könyv megjelenését támogatta a Pro Helvetia Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Obzor Alapítvány

Közalapítvány

© Puskás Péter, Végh József

ISBN 963 91 26 00 4

MIKSZÁTH KIADÓ A kiadásért felel DR. NÉMETH JÁNOS igazgató A könyvet tervezte CSIPKA ROZÁLIA Váci Ofszet Nyomda Fv. SZILVAISTVÁN 1998

Puskás Péter - Végh József

Előítélet és vérpad I Az "emberevő" cigányok perel

Az olvasó figyelmébe! A kötetet Puskás Péter kemencei helytörténeti gyűjtő-kutató ajándékozta a Könyvtár részére azzal a nemes szándékkal, hogya fáradtságos és költséges kutatómunkával feltárt tanulmány közlése, az adott témakör jobb és teljesebb megismerését kívánja szolgálni!

MTA Történettud. Intézet kcinyvtára BUDAPEST

R12

A címlapon: A hátsó borítón:

Kerékbetörés a középkorban. Az esztergomi Keresztény Múzeum képrárában. Hont vármegye egykori címe, mely a per idején annak kernencei székházát díszítette.

Előszó és szerzötársarnmal kőzAmikor e kotctet Végh József barátommal readjuk. éppen 215 éve annak, hogy Kernencén, Hont vármegye akkori székhelyén lezajlott az emberevéssei vádolt cigányok hírhedtté vált vérvádas pere. Talán az olvasók némelyikében is felvetődik a gondolat, hogy mi értelme van több, mint kétszáz év távlataból egy ilyen históriát clöbányászni. Bennünk is felmerult, hogy lehet-e megnyugtató módon állást foglalni, és az igazság kiderítésével, a döntő bizonyítékek feltárásával határozottan kijelenteni, hogy ez az egész szornyú történet nem más, mint az akkori igazságszolgáltatás tévedése? [ustizmord. azaz ártatlan emberek kivégzése volt téves bírói ítélet alapján? Egyértelmű igennel kell válaszolnunk' Talán a szamos forrás egybevetésével. a történelmi távlatból könynyebben le is lehet tisztítani a régmúlt eseményeit a rárakódott tévhiedelmektől és a máig ható igaztalan vádakról. Igy járulhat hozzá munkánk, a cigányság egyetemes történetének megismeréséhez. Azt természetesen nem lehet egyértelműen kimondani, hogy teljesen bűntelenek voltak, hisz bizonyára elkövettek kisebb, nagyobb bűncselekményeket. de azt azonban tényként szögezhetjük le, hogy az emberevés vádja jogtalanul illette őket. Perbefogásuk és tömeges kivógzésuk tehát egyáltalán nem volt indokolt. Az akasztófa és a vérpad tövében eltemetett szerencsetlenek emlékét már elmosta volna a múló idő, ha nem szolgált volna az esetük a mai kor emberének is fontos tanulságul. Kűlőnőscn fontos ez a világ különbözó részein szétszóródott és jószetível ma is a többségi társadalom perifériáján élő cigányság számára, már csak azért is, mert - mint az a könyv is igazolja olyannyira megszenved te c nép a múltját és jelenét is. Bár az előszónak nem feladata, hogy okokkal és okozatokkal foglalkozzon. annál is inkább, mivel e könyv mindenre megadja a választ, mégis szükségét érzem annak, hogy néhány figyelemre méltó tényt kiemelve. felhívjam rájuk a figyelmet. Hogyan is merült fel az emberevés vádja? A Pester Intelligenz Blatt. az akkori értelmiség német nyelvu újsága adja meg számunkra a választ. Az egyik perbefogott cigány a szigorú vallatás hatására, mikor az eltünt személyekról faggatták ót, fájdalmában így kiáltott fel: hát megettük' Igy indult el a nyomozás ebben az irányban, és így fogalmazódott meg a vád. Az egykori peres iratok szerint 133 vádlóttól vettek fel vallomási jegyzökönyvet. Tanúktól felvett vallomást nem sikerült egyet scm rogzftcniűk, sót tárgyi bizonyíték sem került e16 a vizsgálatuk ellenére. Verésekkel. kínzásokkal kicsikart vallomásokról 5

van tehát szó. Bár Mária Terézia királynó a torturát. a kínzó vallátást 1767 -ben eltiltotta, ez azonban semmit sem jelentett a megy ei igazságszolgáltatásnak. A kínzásokkal kicsikart vallomásokon kívul, a halálos ítéletek meghozatalahoz hozzájárult még egy fontos tény. Létezett ugyanis c korban egy velejéig diszkriminatív tőrvénycikk. mely kimond ta, hogy azok a közbűntettel gyanúsított cigányok és zsidók, ha a törvény előtt tett vallomásukat visszavonták, akkor még szigorúbb vallatásnak vethctők alá. Ez az embertelen rendelkezes aztán tetszés szerint volt alkalmazható a kényszerű beismerésig. Bár a védbeszéd ben a per folyamán is elhangzott a vád képtelensége, mégis megszülettek a szörnyű ítéletek, s nem Hont vármegyén múlott, hogya kivégzések sorozata nem folytatódott. Sajnos, mint látni fogjuk, az emberevés vádja nem is áll példa nélkül, sőt még századunkban is megfogalmazódott. Amikor e tájra kerültem és helytőrténettel kezd tern el foglalkozni, ez a historia volt, az mellyel legelöszőr találkeztam. Kűlőnbőzó rémtörténeteken és már-már nópmeséknek tűnő, kozszájon forgó el beszéléseken keresztül kaptam az első információkat. Ekkor kezdtem el az adatgyűjtést, mely több, mint húsz esztendőn keresztül tartott. Mint az általában szokás. az adott kor ide vonatkozó monografikus irodalmát kezdtem el tanulmányozni. Sajnos a nehéz elérhetőség, s a kevés információ miatt kezdetben kevés sikerrel. Ez a körülmény készte tett arra, hogy egy részletes levéltári kutatást kezdjek. Igy kerestem fel <1Z Országos Levéltárban Dr. Borsa Ivánt, a Levéltarak Országos Kőzpontja akkori vezetőjét. Még ma is fúlembe csengnek Borsa dr. szavai:

"Sajnos most Önnek segíteni nem tudok, mer! az adott kor iratainak jegyzékbevétele nem kész/ilt eJ. Másrészt az iif?ljirntok éo és jelzetszál1lL7 nélkül ez lehetetlen vállalkozás." A kezdeti kudarc nem Ichasztotta le kutatási kedvem és <1lig néhány hét múlva már a pontos év és űgyirat-jclzctszámokkal jelentkeztem újra. Borsa dr. hozott össze egy kitűnó levéltárossal. Dr. Bélay Vilmossal, akivel együtt bányásztuk elő a keresett ugyiratokat. O volt a segítségemre a latin és ném et szövegek fordításában is, melyek közel ötszáz oldalnyi terjedelemben találha tók az Országos Levéltár Acta generalia állagában. Meg kell jegyezni, hogy az egykori Hont megvei peres iratok ma már nincsenek meg, elkallód tak az idők folyamán, dc még az is lehetséges, hogy csupán meglapulnak valahol. Al. Országos Levéltár anyagában, csak Hont, és al'. ezügyben érdekelt vármegyék levelezései. II. józsef császár, a Királyi kancellária Cs a Helytartótanács iratai lelhetők fel. Szerencsere azért sikerült találni olyan forrást is, amely a per lefolyását és az ítéletek sziivegét ismerteti és egyé'b adatokról tájékoztat.

6

jelentős kutatási területnek számított a Bécsi Állami Levéltár is, ahonnan szamos rendkívül fontos adatot sikerült beszerezni, s a selmecbányai városi és bányakamarai levéltárból úgyszintén. Levélben felkerestem a Párizsi Nemzeti Könyvtárat is. Ismertem ugyanis a Pitavai féle Világhírű Bűnesetek Tára című sorozatot és abban reménykedtern, hogy talán itt megtalálom ebben is e kűlönős per korhű leírását. Maga Pitavai ugyan nem dolgozhatta volna fel a témát az 1743-ban bekövetkezett halála miatt, de művének folytatója, Francois Richter talán igen. Sajnos téved nem kellett. Helyette azonban eddig általam nem ismert francia és nérner nyelvű forrásokhoz jutottam általuk. Ezek részben tartalmaztak a témá ba vágó adatokat is, másrészt a cigányság történetére vonatkozóan jelentenek ismeretanyagot. A korabeli sajtódokumentációról készítendő másolatokért szinte a főváros minden jelentős könyvtárát fel kellett keresnem. az Országos Széchenyi Könyvtártói a Magyar Tudományos Akadémia Kőnyvtáráig, hogya szükséges dokumentumokat beszerezhessern. Csak szerényen jegyzem meg, hogy például a .Pressburger Zeiiung" -ért Pozsonyba kellett utaznom, mivel csak az ottani Egyetemi Könyvtárban volt található. Kutattam az Esztergomi Fószékesegyházi Könyvtárban is. Munkámat minden külsö anyagi segítség, s egyéb támogatás nélkül végeztem, s az a vágy hajtott, hogya valóságot tárjam az olvasóközönség elé. Ebben a munkámban kaptam elévülhetetlen segítséget kedves barátomtól és szerzótársamtól, Végh Józseftől, akivel együtt már harmadik kozos munkánkat publikáljuk. Talán van bennünk valami kőzös tenniakarás és megszállottság, hogy különösebb anyagi haszon reménye nélkül is vállaltuk azokat a buktatókat és nehézségeket. melyek a mai viszonyok kozőtt a könyv kiadásával együtt járnak. Ezúttal tolmácsolom koszőnetemet azért a megfeszített munkáért. mellyel formába öntötte ezt a kulönös históriát, sok-sok éves költséges és fáradságos gyűjt6munkám eredményét. Munkabírása és az irodalom iránti feltétlen elkötelezettsége példaértékű. Alig több, mit egy év alatt készült el három kőzos múvűnk és ezt még megtetézte néhány Nógrád megyei községröl készült kisebb monognífiával is. Kőszőnom a jó sorsomnak. hogy megismertem 6t! Magányos gyűjtö- és kutatórnunkám során nyújtott segítségükért ezúttal fejezem ki őszinte baráti kőszőnetemet és mély hálámat mindazoknak, akik támogattak ebben. Segítségük nélkül lehetetlen vállalkozás lett volna minden törekvésem. Dr. Bélay Vilmosnak, az Országos Levéltár nyugalmazott levéltzirosának. aki a legtöbb segítséget nyújtotta számomra, s végig készségesen támogatott.

ki Dr. Ress Imrének, az Országos Levéltár egykori levéltárosának. mint levéltári kiküldött a Bécsi Allami Levéltárból beszerzctt adatokkal segítette kutatásomat. Néhai Dr. Kovách Zoltán kanonok úrnak, az Esztergomi Föszékesegyházi Könyvtár volt igazgatójának, a Batthyány gyűjteménye témába vágó anyagának rendelkezésemre bocsátásaért. Néhai Dr. Pro kopp Gyula egykori törvényszéki bírónak, az Esztergomi Prímási Levéltár és a Főszékesegyházi Könyvtár latin fordítójának, a Batthyány-féle gyűjtemény lefordításáért. Andreé Lhéritiernek, a Párizsi Nemzeti Könyvtár főkönyvtárosának, aki a cigányság egyetemes történetére vonatkozó bibJiográfiák kozlésóvel segítette munkárnat. Néhai Prof. Dr. Gindl Józsefnek, a sehnecbányai Bányakamarai Levéltár egykori igazgatójának, atyai kedves barátomnak, akivel a selmecbányai Városi és a Bányakarnarai Levéltár anyagából bányásztunk elő a dokumentumokat. Emberi nagyságának és barátságunknak a "Hont vármegye kemencei székházának története" cÍmű munkánk előszavában állítottam néhány sorban emléket. Korcsmáros László ipolydamásdi tanárnak, kedves barátomnak, aki szintén föleg apróbb monografikus irodalmi forrásokkal és fontos, az e századra vonatkozó dokumentummal sietett segítségünkre. Az Országos Széchényi Könyvtár és az Országos Levéltár másoló uzcmei dolgozóinak, a kitűnó mikrofílmekért, fotókért és xeroxmásola tokért. Danis Endre, egykori ipolyszakálasi plébánosnak, kedves barátomnak, aki szinte a lehetetlenre vállalkozott: ill, Országos Levéltár Acta Cenerália teljes iratanyagának lcfordításával. Szívból jövő őszinte hálám és kőszonctcm nejemnek. Máriának, megértő támogatásáért, aki a kutatáshoz szükséges hátteret biztosította és azt megértéssel támogatta. Legvégül mindazoknak, akiknek a nevét nem említettem ugyan, de apróbb adataikkal és más segítségükkel hozzájárultak a kutatómunka sikeréhez. Kemence, 1997 november

15.

Puskás Péter

A cigányság eredete A cigányság történetével az elsők között foglalkozott Enessei Cyörgy, egy "Nagy-Győr vidéki Magyar", ki a "Tzigál! Nemzetnek igazi

eredete, nyelve, történetei; most leg-el{fször hosszas Feledékenységbiil világosságra hozattak, és rendben szedettek" címmel 1798-ban megjelent könyvében így ír:

"Ezen Dsédán, vagyis az úgy neoezteitni szokott mái Dzígán Nemzet, jóllehet az tr meg romlott Természetére, és benne meg rögzc"itt szemtelen szokásaira nézuest; Egyazon fölöttébb meg vettetett és alá való Népnek láttassékis; mindazonálta! elSrl Eredetére, egyazon Ember ininden más egyébb Emberi álattal; E' végre szánakodásra méttá inkább az S sorsa, és nem glÍnyIÍlásra. Emlékezetes ezeknek eredete; ÉlrJ-példálÍl lehet mindanuájunknak az (J siralmas esete. És jóllehet ama' régi Zsidóság hatalmas Vezérjének Mózsesllek, az {f tellyes hitelt érdem 16 könyveiben fell jegyzett elöl-adása szerint; az Eminek, és Zanzuni im, vagyis azon föllitte Ruhéma, és Zunczán nemzet, valalla nagy és sok nép vala, e' mellett magass; a' mclnmek-i« ama régi Kénán Pogányok fiildjén más egyébb ama Khámtúl származott Oriáss szomszéa Nemzetekket. Külonössen ama Zsoár mez(i-földi, és annak nevves és viilojjes vazdac kiirmjé. ('):; <'kén vc)/t hajdani Béláeh neoezetii Országa, Oriások földjének hascrúoképpen tartatott. TSlldállwttyllk még-is mái napon, mik legyenek azokno): apró maradéki. - Meg-átkoztatott ama kegyeS Noe Ptitruirchátúí, az cT attyátúl mindjárt dein ten Khám. az Jehova lsten ellen vétkezvén az tr Egyik maradéka, Zsadoina, Comorha, Adama, és Zseboim Iakossai; rettenetes Égi-t(íz által meg emészteítek. -- Az életben maradott, ugyan ezeknek szomszédslÍgában lakon) Zsoáriaknnt: pedig, a' kiknek-is az [ehooa, egyediil az hozzdjllk szaladott ama kegyes Lúth Pátriárcluiért, akkuron rlll!gkegyclmezvélz; Utób/! azon Felséges Ur által azoknak régi Lakó-földje és Országa, lIgyan Láih maradékinak, iígtjlllint (lZ Muabitáknak (;5 Maonitáknak c'irökségiil, és tnkásu! adatott; ki iizuén az LIr amazokat, ezeknek szinek dcTl, is el széledvén ()ket (jriikös példáúl széle» ez Világra; a' kiknek-is valáságos fajzattya ezen niái Dzigán Nemzei. ... Hogy pediglen a' Ruhéma vagyis Rúnta Nemzet; a' mini-is iinon magokat neoczni szokták a' Dzigálwk; azon fent irit Zsoár Meztí Várossábml, és annak kCirnyékéll életben maradott, és ama Kháll/túl származtatott Havi/a, és Ruhama el széiedet: valáslÍgos frlJzattya /cigyen . ... Fent iraitakbú! az-is ki ieczik, hogy az mái OziglÍlIok, rlZ()1l régi Kánéneusoknak, é..; Aegyptmllbélieknek vll/ásrígos Ilttyokfija. - /-IoS.'! pedig o' Ö

(')

•

9

Dzigáno«, Faraho Népének-is, némeivekiii! hívattanak; oka lelzet az, hogy el felejtkezvén az Emberi Nemzet azon fölötte régen történt Zsodomának, és véle el sülyedett Várossaknak oeszedeimeiriú: Faralu) Aegyptomi Királynak pedig, és véle lévI) Népnek a' V{iriis Tengerben lett bele ueszése; a' melbmek-ie meg maradott részét! a' Dzigán Nemzetet vóltnak lenni némelyek képzellik, kiizeiebb idokben esvén, és már akkoron jobban-is elszaporodoán, az egész Emberi Nemzet; frissebb emlékezetben fent maradhatott mind ez ideiglen. Oe másképpen-is a' Dzigán Nemzet, mini régi attyafiai között Aegyptmnban-is lakhatott; anuioa! inkább, mint!Hlgy azon Rúminiek, tEmimek) Lak-helyeket, úgymint a' Zsoár-földjét, és mellette lév(f hegyes és völgyes Tartományt, adá az Jehova Láth fijainak örökségül, a' kiknek maradéki oottanak az Moabiták és Amouiuik. tr A biblikus eredetmagyarázat egy népies rnonda változatát Küllős Imola kőzli Sándor István 1801-ben alapján:

alakjába öntött megjelent írása

"A mi Tzigányink, hogy semmijek sinis, ezt az okát adják ... Noé nagyattuánknak 3 fiai valának, kik szinben egymástól egészen eliitottek. Ezek az Attyjuk halála után tari tartván egy egész Izétig vendégeskedtek s' osztozni készültek; azonban a Fejér, ki hamissággal a többit fellylil tnúlta, s' kibó1 azután az Eurápniuk eredtek, alattomban az Aranyból 's Ezüstbm júl felrakván egyszersl/únd eltünik; ezt látván a Fekete, kibó1 oszuin a szereisenek származtak () sem késik, hanem a sok gyönggyel és Selyem ruluioat a Tevéket megterheli, 's azokkal eli/lanik; az {í Nagyattyjok penig a Füstös vagy is Füstszinű egyszer isuk azt veszi észre, hogy maga maradti. Akkor kimilnézi magát, 's hát egyebet nem talált II Pipdndl, 's az abba való Doluinunú], - Ezekért tehát a Maradéki még 1//0St is bosszút akarnak állani, '5 azt, amit akkor etoesziettek, lopással is kipótolni. " Több tudós - így Peucer. Loniceri és Pcyssonel is - a cigány elnevezésből kiindulva arra kővetkeztetésre jutott, hogya cigányok tulajdonképpen görög vallási eretnekek, az úgynevezett anthiganusok leszármazottai, kik a kereszténység első századaiban élő manichausok utódai voltak. Más történészek pedig - köztük Ferrarius, Marius Miger és Stephan is - úgyszintén a népnév nyomán azt hirdették, hogya cigányság óshazája Afrikában található. Tuniszban létezik ugyanis egy Zeugitana nevezetű tartomány. Spandanus szcrint viszont Mczopotániából származnak, s Julián császár által Singara városból kiűzott nép utódai volnának. Ezzel szemben Eccar és a magyar Orrokoesi Flóris is azt állította, hogy zygiusok - egy valaha a Kauká-

vagy pedig a szaracénok 1[,zus vidékén élt nép =, vagy cananiták, származottai. Kelpius Márton, erdélyi szász író pedig arra alapozva, hogy gyakran hallotta, hogya cigányok egymás közt .morc" -nak szó .. lítják egymást, az amoritáktól származtatta őket. Wagenseil a XV. században kelt művében német-zsidóknak tarja őket, miután Kisázsia egyik tartománya a tatár fennhatósága idejében a Rornc nevet viselte. A cigányok származására nézve a legelterjedtebb nézet, mely egészen századunkig élt, az volt, hogy öshazájuk Egyiptom volt. A korabeli feljegyzések szcrint ók maguk is Kis-Egyiptomból induló búcsújáróknak vallották magukat. Az egyiptomi eredet egyik legelső hirdetője az 1614-ben elhunyt leidcni tanár, Bonaventura Vulkanius volt, ki három núbiai szóra alapozta nézetét, malyeknek jelentése megegyezett a cigány nyelvben használt kifejezésekkel. Az ő nyomdokán indult el Thomasius, Salmon ós Crisclini is. Kulőnősen ez utóbbi - hazánkban élő, nemet nyclvű író - 1780-ban, Bécsbe megjelent írása fakaszt mosolyt ma már, ugyanis Ö arra alapozta elméletét. hogy az egyiptomiak és a cigányok is egyaránt kedvelik a disznóhúst, ugyanakkor a hagymát egyik nép sem fogyasztja. Valamennyi téves nézet csak a népnévból igyekezett megfejteni a titkot. Az Indiaból való származás máig vallott nézetc elöszőr egy bécsi lap 1776. évi híradásában jelent meg. Kozzétették ugyanis egy Székely nevezetű kapitány latin nyelven írott levelét, mely egy anekdotát is ismertet. Eszerint Vályi István, ki a Kornárom megvci Almás református lelkésze volt, a Jeid eni egyetemi tanulmányai alatt három rnalabriai fiatalember beszédére lett figyelmes, ugyanis az mcglepócn hasonlított a cigány nyelvre. Megszólította őket, s azt i.s elmondtak, hogy hazájuk egyik tartományát Cigániának nevezik. Vályi több, mint ezer szót jegyzett fel, majd hazatérve felolvasta a györi cigányoknak, kik csaknem valamennyinek meg tudták mondani az értelmét. Vályit kovetöcn Crellmann és Rudiger nérnet tudósok állították határozottan az lndiából való származásukat. s megerősítette ezt az angol Marsden is, ki éveken át lakott Indiában kormányzóként. Tudományos bizonyítékkal Pott, hallei egyetemi tanár szolgált, ki az összehasonlító nyelvésze+ módszerévcl tett megállapításait 1845ben tette közzé. Egy másik hírneves nyelvész, a magyar Mi.klosich, a nyelvjárások elernzésével azt is kimutatta, hogya cigányok öshazája India északnyugat részén lehetett.

11

Elneoezésiik: A cigány nép elnevezése természetesen szorosan összefügg a származásukról tartott nézettel. Így például az Angliában használt nevük - gypsis - egyiptomit jelent. Kezdettől fogva innen származóként eredeztették ókct Európaszerre. Ezt a tévhitet a népi képzeletvilág továbbfejlesztette, nagyrészt Ezékiel próféta jövendölésévei összefüggésbe hozva szárrnazásukat: .Széiszorom az egyiptomiakat a nemzetek között." Ez jól ráillett a vándorló életmód ú cigányokra. Ennek változata az újgörög "glúiptosz" és a makedon "gyl/pci" is. A görög "anthigános" elnevezésról az előző fejezetben szóltunk. A szó jelentése - érinthetetlen - az athinganoi szóból ered. Két magyarázatát ismerjük. Az egyik egy hajdani kisázsiai szektával - a melkizedekitákkalhozza kapcsolatba, a másik Ikissé dőcögös/ nézet szerint onnan származik. hogy az indiarak ma is érintés nélkül, imára zárt kézzel üd vözlik egymást. E elnevezésnek találunk a Balkánon és Romániaban "atzigán" változatát is. Franciaországban .bohemien" (csehországi) a nevük. Valószínűleg cseh főld ról érkeztek Franciaországba, 5 hasonló lehet LlZ oka annak, hogy il hollandok "ungcm"-nek, il spanyolok "hulwgaró"-nak nevezik őket. Europa nagy részbe ugyanis Magyarországon át érkeztek a mai cigányok elődei. Az északi államokban tatároknak hívják őket, Ennek valószínű oka az volt, hogya török csapatokhoz csapódó, fosztogató tatár nép közé bizonyára sok cigány is keveredett. Csak érdekességként idézzük ismét Enessei 1798-ban kelt Írását:

.,: Mit mondiunk

pedig Eurúpárul? a' MI találuüinak, mind másként é:; másként neoeztetnek; Ugyan-is Portugál és Spanyol Országokban Cittdnoe (Dzidünus) Olasz é5 Neápoly Országokba/"! Zingáni; Franczia országokban Bohemius (talán Hajánus) Angliában Cipcsés, (Aegyptt's) Belgíotnban vagyis Hotuuidiában Haidenek (lnduinek) Daniaban; Soediában, és Németh Birodauminak Ilc;mel/y vidékeiben Tatár (iauin Taita) Magyar és Erddy Országokban Oz(~áll és Fárahó népe; Osmán- Tiirököknél hasonlóképpen Firaherni; Kiss Taiár (Bessamoia) és Holgár Országokban; és szomszéd Maczedoniában Uzinczar (Dzunczán) néven esnieretesek:" Talán a legegyszerlíbb és legkifejezöbb az, ahogyan ók magukat nevezik. Ők ugyanis "rom" -nak hívják népüket, melynek jelentése:

"ernber" . 12

Megjelenésük Maguarországon Zsigmond király /1387-1437/, uralkodásának 31. évében engedélyezte átkelcsuket az ország déli határain. Moldva és Oláhországon keresztül jöttek hazánkba. 1422-ben az alábbi salvus conductust /menlevél/ adományozta nekik: "Mi, LsiglncJ/ui, isten kegye1méM1 német-romai császár, Magyarország, Csetwrszúg, Daltnticut és HorütÍtorsztÍg stb. királya, iidvözletiinket kiildjiik núnden hioeinknck, nemeseknek, katonáknak, várnagyoknak, nszüartáknak; a szabad királyi ('-s mezőtuirosokban lévr'í I7dó[izet(\'kl1ek és azok bíráinak a királyságban és birtokaikon. HíV/ink, Lászt«, a cigányok vajdája, más köúiliikvalónak tekintendőkkel itt Szepesell azon kérelműkct terjesztették e!6, IUJgy méltóztasslll1k felö1iik bt'iségeseb/J kegyelll1ül1kkel gondoskodni. Honnan is, kérelmiile elolvasása nélkii], elvég(;zUik számukra engedélyezJli, l/OXY ha ez II Lászu) vlljdll és népe il nii uradalmunkba tudniiíli]: oárosainkba megérkeznék, arra IlZ esetre az ott lév6 11lTségteknek enisen Ineghagyjuk és megparancsotíuk; hogy ezen Lászlá oaidá: és az alája tartozó cigá/lyokat kifogás és brí,rmiféle zavar nélkül befogadjátok (;S J/legtarttíztasslítok, stlt mindeníéle btÍntllllllllzástól megvédelmezzétek. Ha pedig k(;zöttiik támadna bármiféle cioodás vagy zavar, abban nem ti, sem pedig hizüldek bárki, hanem egyedlil Lászl« vajdn tehet ítéletet vagy adhat ft'17JIL'l1tést. MegparLlIlcsoljllk, hogy ezen leve/lillket e/olvaslÍsa utdn a jel/1/utahijálwk mindig visszaadjlítok. Kelt Szepesen, 1422-Llt'n, 17 Szent Gyt'irgy napja elt'ítti oasárnapon." Encssci korábbra teszi a Magyarországon való megjclcnésukct: "Ezen Áz:;iai Dzigán barna Sereg, Magyar Or:;zágbnn kezdett bé szivrírogni e/,'isz(ir-is 2-dik András Király itfejében, találl azon [cmsrílemi hadaknzrisblÍJ, IL/9-dik Eszt. tri/baJl, KinílYIIJlknak hazájában iet! vissza térése alkallllatusságával; kész szolgálatját ajánlván, az {j szokott kovátsúlá Mesterségjé1'lek Meg-is szaporudtanak: Kll1'1 vagyis 4-dik László Király alatt 1274-dik Es:': táj/laJZ Nellgar (Niger, va,'{ljis Barna és Mlihr) nevezett alatt; tf/ld 17 Koromu udé! iának 13iz- /"Iagar részeibii], mellyis másképpell D.~IÍ /Ideger nroeztctik: il' hu/-is vagyon Nagllrc!loj nein! VlÍross; Dc lex suunosabban fu/akodtallaÍ\ Euriuuinak Vidékjeire HL/-ik és 1417-dik Esz/cl/dtj" kiiziitt, l.sigl1/il/'ld Ts. l;S M. Király idejében, ama DsédlÍlI vagyi.' Dzigáll csmérteui neuezeit alatt, IIgya/l-is /vttibuiuuk: tcígos pllsztriiml; Otton vagyu1/ Dsida Vrírus.';of'; UgIIszillte Kluun, ISlÍrI1 vagy is IstJdr !;s Llíhéja VlÍmssilk; Sátor-

jaiknak Magyar, Erdély, és Oláh Országokban helyengedtetett, a' Váross és Faluk végein." A kezdeti bizalom azonban hamarosan megfordult. 1670-ben Somogy, Zala és Vas megyékben 24 forint büntetés illette azt, ki megadta a cigányoknak a letelepedési engedélyt, s Székesfehérvár tanácsa is a török kiúzése utáni legfontosabb teendőjének a cigányok eltávolítását tartotta. Nógrád megye már 1679-ben rendeletben fogalmazta meg, hogy "A cigányok istentelen népét-amit az megye nemes és mágnás urainak egyhangú állásfoglalása alapján elrendeltetik - bárki amegye területén szabadon, minden könyöriilet nélkül elfoghatja, holmijától megfoszthat ja és üldiizheti", 1. József császár 1710-ben sáncmunkát és fél éves börtönt helyez kilátásba azoknak, kik szállást, menedéket adnak a kóborló cigányoknak. UI. Károly utasítása alapján a helytartótanács rendelkezik arról, hogy miután a kóborló cigányokhoz sok veszedelmes gonosztevő is csatlakozik, kiknek ők menedéket és táplálékot nyujtanak, ezért "ő királyi fölsége ... az említett veszedelmes emberek csordáját ... üldözni és mindcn lehetséges módon kiirtani ... tartozik". Ezek után rendeli el összeírásukat azzal az előírással, hogy ha fegyverrel, vagy akár bottal is ellenállnának. akkor őket büntetlenül öljék meg. Kitoloncolást és testi megjelölést /stigmalisatio, megbélyegzés/ helyez kilátásba azoknak az ausztriai cigányoknak, kik nem hajlandók letelepedni és felhagyni a vándorló életmóddal.

Mária Terézia korában Mária Terézia rendelkezéseiben jelentős hangsúlyt kapott a cigányokkal való foglalkozás. Az 1758-ban megszületett rendelete után 1761-ben sikertelenül próbálta őket letelepíteni a Bánságba. Több hely tartó tanácsi rendelet foglalkozik a kérdéssel uralkodása alatt. 1767. évi például tartalmazza, hogy .miue! pedig ezen szabados és sem isteni, sem az emberi tanítással át nem itatott népet ebben a romlott erkiüceeiben és vastag tlldatlanságban megtartani sem az Istennek tetszésére, sem az emberi társadalomnak javára nem válik", ezért elrendelték, hogy gyűjtsék össze őket és fogják be közérdekű munkára. Ugyanezen rendelkezes kimondja azt is, hogya cigányok csak akkor házasodhatnak egymás közt, ha igazolni tudják, hogy van miból megélniök. Ennek hiányában 14

a szajhálkodás, erkölcstelenség vádja illeti őket, me ly büntetendő. Szemszed András említ tanulmányában egy /ugyan már Mária Terézia halála utánról származó/ Nógrád megyei esetet, mely szerint 1783-ban a vármegye törvényszéke órizetbe vett bujálkodás vádjával egy 28 éves férfit és 20 éves párját, s két hónapig börtönben is sínylódtek, míg igazolni tudták, hogy számos faluban kérték a papot, hogy eskesse meg őket, de egyik sem mcrte elvállalni. Pedig kapcsolatuk tartósságát már két gyermek is bizonyította. Az eset szerencsésen végződött, hisz a balassagyannati plébánost kérték föl arra, hogy szentesítse együttlétüket és vessen véget a botrányos, bűnös helyzetnek. 1769-ben, kezdeményezésére újabb helytartótanácsi próbálkozás látott napvilágot. "Ő szeni királyi felsége a már megfett sok jelentésbSl megismerte, hogya mcstansúg is kúbtn: cigány népség megszokia lopásból, rablásból élni, ezért

nagyon káros az államra. Bármennyi rendelkezést tettek is, hogy ezt a tudatlan, kobor és henye életet él6 népet az ehnúlt években osszchozzák: azokkal, akiktSl tudást és becsiiletes életmódot tanulhanuinnk, akiadott knrrendeletekkel, mint neuiik eliiluisa, a céhekbe való beoéieiiik, állandó lakhelyre kötésiik, továbbá, hogy lovat, Inivel egyik helyrö1 a másikra vándorolhatnának és hinllyebbell lophatnának és mbolhatndnak, ne tarthassanak. Mivel pedig úgy látszik, hogyahivatalbeliek minden igyekezetével sen! elegendlÍK ezek arra, hogy ezt a zabolátlanul kóborló és henyéléshez szokott embcJfajtát a jci útra tereljék, 11livelhogy gyermekeik az emberi társadalmon kíviil neoelkedoén fel, lassacskán ferttTz6dnek népük mocskos életét kiivet6 szuleiktől, úgyhogy végtére úgy lábzik, mindenben ('íseik nymndokát kiivetve letérnek a tisztesség útjáról, és ahelyett, hogy valami becsületes munkdual embertársaik hasznára tennének, a he11yélésW1 eltlll'/yulva, mindeniiit a szegénységtm és ínségtm Itajtvel vagy koldlllással vallnak másotc terhére, vaSY pedig lupással kénytelenek életüket fenntartani." A királvuó

kegyes

paml1csa

után

él

helytartótanácsi

rendelkezes

négy pontban tartalmazott újabb utasításokat. 1, Egy részletes osezcírás: kell készitelli,mely arra is alkalmas, hogya ciglÍnyok 111 ozgástÍt oándorlását is nyomon kövesse. Fel kell térképczn! az egész családot, életkorukat, foglalkozásllkllt, a távullevt'íket, S a: ott talált idegeneket IS. Condoskudniuk kell áilandi; jobbágyi, vagy zsettéri lakálzelyní1, S /1l1 a 1'Ilegállapz'tott hauiridt; elmúlttioal még IIlindig muiinak valakit ciglÍllysátraklJan, vagy fiildk1l1l1///(ikball, azor

15

2,

3,

4,

kat II falvak bírái, súlyos bírság terhe mellen, gyújtsák fel és rombolják le. A cigányok gyermekei ne merészeljenek II lakáslIikból meziieienűt kipilllzi. Etleukezi; esetben a súil6ket testi [envitésoen részesítsék, s a gyennekeket pedig fogják be és vessz(ízzék, illetve korbácsolják meg. Az sem elegená«. 110 egyetlen lepedóoe bu rkoloznak, 111 int eddigi szokásnk; hanem legyen hasonlatos a ruházatuk a parnsziokéhuz. A rnesteremberek iisszes céheinele új(ílag elrendelték, hogy ók tartoznak. minden ellenkezés nélhi! felvenni munkára. A vajdák hatalmát pedig a falusi birák alá kell helyezni. Me:,\ismétdte II rcnttetkezés, hogy tilos a cigányok számára a látartás. Ezze! IIgyanis a lólopcísok számának csiikkenését reinélték elérni, s azt is, hogy így a lopás, rablás színhe/yér{ílne tudianak oly gyorsan lóháton eliílanni. Kivételt képeznek ez alálazon esetek, tui valaki passzusslll tud]« igl1zolni a birtoká/lan tartott lovak eredetet, vagy ha a lovak a: által"k illlTvelt jobMgyfr'ildck megműreléséhez szrikségesek nekik.

1773-ban újabb - immáron nyolcpontos - rendelet szulctctt. Ennek leglényq~es~bb deine, hogy clóírja. hogyacigánygyermekeket helyezzék el jobbágycsaládoknál. s napi három krajcár illesse meg azokat, kik a munkaképes korukig felnevelik őket, A másik pont pedig tiltja számukra el cigány nyelv használatát. ettől is remélve az ősi kultúrajuk. szokásaik eltűnését. A rendelkezések hatására Békés megyc például előírta, hogy az összeírás után ne engedélyezzék továbbra azt, hogya cigányok egymás mcllé építkczzcnck, inkább szétszórva a telcpu lésén. hogy ne tudjanak egymással cigány nyelven beszélni, valamint "lopni ee hazudni, oaniisolni, cigánykodni, Itanem (<
Vándor cigányok (Pollák Zsigmond fametszete)

Vándor cigányok télen (Pollák Zsigmond fametszete) 17

hiszen Mária Terézia idejében tiltották a cigány elnevezés használatát. s helyette az "újmagYllr" kifejezést használtak. Végezetül kétségtelen az is, hogy az erőszakos letelepítési szándék hellyel-közzel eredménynyel is járt, s ezek esetében már a jobbágy, vagy a zsellér elnevezés illette őket. Mindezek alapján fordulhatott elő, hogy még 1780-ban 43.609 cigányt regisztráltak az országban, addig három évvel később már jóval kevesebb - szám szerint 30.241 - főt írtak össze. Hasonló például szolgál Pozsony vármegye esete. 1776-ban örömmel jelentették, hogy az összes kóborló cigányt letelepítették. mégis, mikor 1780-ban új népszámlálás kővetkezett, kiderült, hogy 1674 fő még mindig vándor életet él a megyében. Újabb letdepítési akció és újabb összeírás következett, s ekkor ismét más eredményre - ezúttal csupán hat fővel többet számolva - jutottak.

II. József uralma alatt A császár törekvéseit Horiti Híradó hasábjain:

így jellemezte Fáy Albert a Nógrádi

Lapok és

"Lekötni az emberiség vad állapotának közöthink él6 utolsó hirmondáit , megnyerni (íket a produciio és békés tnunkásságnak, alkalmassá tenni (íket a cultura s cinilisatio áldásaira. Visszaadni a czigányokat is az emberi mélíoeágnak s fogékonnyá tenni óket is az onbecsérzet gyönyöreire, ezáoal hasznos cultur és ethicus egyedeket faragni bel(íllik: oly czél, mely mindenkor rnétiá volt egy ff. Jcízsef császárhoz." Az uralkodó nagy energiát fordított a kérdés megoldására. Az élet minden területére vonatkozóan előírta viselkedésük rendszabályait. Még az olyan részletekkel is foglakozott, hogya cigány származású katonákat a seregből ne engedjék haza szabadságra, a falusi bíró pedig havonta adjon jelentést a szelgabírónak az crkőlcseikröl. Mai szernmel nézve szinte képtelenség nek tűnik, mit tervbe vett: vetközzék le évszázados szokásaikat, feledjék el nyelvüket, váljanak alázatos, adófizető jobbágyokká. Jól jellemzi a várható sikcrtclenségét a paraszti munkára fogott cigányokról szóló, alábbi adoma is: A cigány, amint elment a főldcsúrhoz. annak ilsztagán szép számú csókasereget látott meg, s így szólt az úrhoz: - Jaj, be szép galambjai vannak tekintetes uramnak! - Hol? - kérdezte ilZ úr. - Nem látja tekintetes uram? Ott az asztagon. - Te bolond - mondá emez - hiszen ezek csókák, s feketék, nem fehérek. 18

- Nem tesz semmit -- válaszolta a cigány - majd idővel galambok lesznek. - De már az lehetetlen - mondta nevetve a földesúr. - No tehát, látja tens uram, amint a csókaból soha nem lesz galamb, úgy a cigányból sem lesz soha magyar paraszt. A feudális

államszervezetbe - tehát a földesurakhoz vagy pedig a cigánycsaládok számát 1781-ben 12.686-nak számláltak. kik közül 8.598 volt letelepedve, s 4.088 kóborolt. Jobbágyként 1O.947-et és zsellérként pedig 1.739-et tartottak nyilván. Életüket szigorú rendszabályok igyekeztek meghatározni. Tilos volt más területre átmenniűk, sasátrak alatt lakni úgyszintén. A kovetkező pontok betartására kellet az elöljáróknak ügyelniük:

kezségekhez

1, 2, 3, 4, 5,

- tartozó

Hit dolgában művel6djenek, gyermekeiket ebben taníttassák. Gyermekeik mezítclenségét, ahogy tudják, takarják el. Lakásaikban a gyermekek nemileg elkülönítve háljanak. Templomba járjanak, a keresztény hitvallás külső jegyeit gyakorolják. Elöljáróknak vessék alá magukat és engedelmeskedjenek.

A "csiszoltabb társas élet szempontidbot" pedig még a kővetkezóket kőtelesck megtartani: 1, Élelmezésük, ruházatuk és nyelvük tekintetében alkalmazkodjanak ama helynek lakosaihoz, ahol laknak. 2, Köpenyeget ne viseljenek. 3, Lovat, kivévén az aranyrnosóknál, másoknak tartani nem szabad, ennélfogva: 4, A városokban való loesere még az aranymosóknak is tilos. 5, A falu bíráinak ezennel meghagyatik, hogya cigányokat tétlenül heverni ne enged jék, és ha urasági munka nem volna, őket napi bérért másnál dolgozni kényszerítsék. 6, Szorítsák őket mezei munkához ennek érdekében. 7, Ahol csak lehet, a földesurak nekik földeket is adjanak. 8, Kik a mezei munkát lustán végeznék, azokat sújtsák testi büntetéssel. 9, Kézművesség gyakorlását csak akkor engedjék meg nekik, ha az időjárás nem engedi a mezei munkát. Muzsikálás dolgában is így kell tenni. A második pontban szereplö tiltás gyakorta felvetődik a rendel kezésekbcn. arra számítva, hogy ha nem viselnek il lopott tárgyakat el-

takaró hosszú köpenyt, akkor a bűncselekmények száma is csökkenni fog. Miután rájöttek, hogy képtelenség őket ettől a hagyományos alapvető ruházatuknak számító darabtól megfosztani, olyan variáció is szuletett, hogy legalább a vásárok alkalmával ne viselhessék a kőpenyt. A másik kritikus pont a lótartás kérdése volt.

A lendületét vesztett központi akarat A letelepítést az ügyintézés vontatottsága is lassította. II. József halála után, 1791-ben egy közigazgatási bizottságot neveztek ki a tárgy kivizsgálására, melynek eredményét Opinio de Domiliciatione et regulatione Zingarurum címén nyomtatásban is megjelentettek. A bizottság javaslatait csak két évtized múlva tárgyalta az 1810-11. évi országgyűlés. Az ennek alapján előterjesztett törvény szentesítése azonban igencsak sokáig késett, s csak 1837-ben érkezett rá válasz, megállapítva, hogya cigányok letelepítésének ügye a végrehajtó hatalom feladatai közé tartozik. A bizottság eredeti javaslatai a következők voltak:

1,

A rendes éleimádú megtelepedett cigányok a többi föld népével azonos törvények alá tartoznak. 2, A többi cigány a törvénycikk kihirdetése után egy év múliia, vagy megtelepedni, vagy kioandorolni köteles. 3, A kúoor cigányok Erdélyb01 akadálytalanul kiköltözlzetnek. 4, Sátoros és leped6s cigányokat ezentúl sem idegenből, sem Magyarországból nem szabad bebocsátani, kérjék meg Felségét, hogy Magyarországban az Erdélybe igyekv6 cigányoknak útlevelet ne adjanak. 5, Az éo eltelte után a lnég kóborgó cigányokat az elöljáróslÍgok elfogatfák és kijelölt heluitkre kisérik, honnan az idegen tartományokba továbbítják, vagy fizetéses kiizmunkákra alkalmazuik, amig meg nem telepednek. vagy ki nem költöznek. 6, Akik megtelepednek, három éven ái adót nem fizetnek, inini ezt az 1783-iki rendelet, valamint a 40-ik törvényjavaslat is elrendelte. 7, A megtelepedett cigányok házasságban éljenek, gyermekeiket kereszte/tessék meg és vallásos élethez tartsák magukal. 8, Amely földeslÍr vagy község a krbor cigányok elfogatását és elkisértetését megakadályozza, 24 forinttal bürüeesék és pedig, ha ezeket azután is magánál iarumá, minden nap 24 forint bírságot fizet.

20

9,

A tisztoisel[í, ha ugyanezt tenne, 200 forint bírságot fizet, seJthivata/rítól el is mozdiihaui.

10, A helységek bírái, kik a sátoros cigányokat el nem fogatják, kemény

biintetésse! súitassunak, esetleg fogságba vettessenek. 11, Amely tisztviseltr a sátoros cigányok elfogatását elhanyagolná,

24 fo-

rinttal büntettetik. 12, E bírságokat úgy kell behajtani legrövidebb modon, mint a Consitu-

tionális bírságokat. 13, Ezek a rendelkezések: a földesJÍri oltalom alatti, az aranymosá és taksás kincstári cigányokra egyaránt vonatkoznak. Az aranymosók, ha eg~1 helyrm a másikra oándorolnak, útleoelük legyen. Akiknek nincs, azokat az 5. pont értelmében elfogják. 14, KéznllTvességet

nem folytatá, sem lírbéres te/ken nem lakó családos cigányok, kik konyhákban lakva, földesurat szolgálnak, lakhe/yüket akadálytalanul vríltcJZtathatják ugyan, dc csak a közigazgatás tudtával és csak ha bebizonyítják, hogy ismét állandá lakóhelyre költözkiidnek át. A fehigyelet a közigazgatást illetvén, a földeslÍrnak nem lesz hatalmáball ily liriigy alatt, cigányaink elköltözését megakadályozni."

Felvetődik a kérdés, hogy miért húzta-halasztotta a törvényalkotás ily hosszú évtizedekig a kérdés tárgyalását. Bizonyára nem járunk messzc az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy miután a cigányok letelepítésének évszázados próbálkozásai mind rendre kudarcot vallottak. már senki sem hitt igazán benne, hogy ez egyáltalán lehetséges. II. József halálával nem volt, ki ily nagy hangsúlyt helyezett volna a kérdés megoldására. A sikertelenség igazi oka azonban - mint ezt a bizottság is megállapította, "a szemközt álló magánérdekek titkos erejében rejlik". Sok birtokos és tisztviselő volt, ki alacsony napszámbérért alkalmazta, bujtatta. kihasználta a kóborlókat. Mindczekhez hozzájárult. hogy az aranymosó cigányok viszonylagos mozgási szabadságát látva, a többi csoport is igyekezett kivonni magát a kötöttségek alól. Márpedig nem volt csekély a számuk, hiszen 1783-ban - a honti "emberevök" pere évében - Erdélyben 1686 aranymosással foglalkozó család főt tartottak nyilván. Ha ezt Ll számot az átlagosan elfogadható őt tagú család tagjaival beszorozzuk, akkor kiderül, hogya 60 ezerre becsült erdélyi cigányságnak több, mint 14%a aranymosásból élt.

21

Aranymosó

22

cigányok (fametszet)

Cigány lakás az erdélyi havasokon (Staubert

Cigány temetés az erdélyi h?vasokon

ÖdÖl1 fal'! 'f~zetc

(:::,taulJert

Ödtin tainetsza«)

23

Szólnunk kell még a külön csoportot képező erdélyi, kincstári taksás /vagy más néven fiskális/ cigányokról is, kik egy cigány inspektor felügyelete alatt álltak és a kamara részére évente fizették a taksát. 1871. december I-én 1239 sátrat számláltak össze, melyek 26 vajda felügyelete alá tartoztak, s a kincstárnak összesen 933 forintot és 8 ós fél krajcárt fizettek. A vajdakat a kincstár nevezte ki, dc természetesen csak olyan személy jöhetett számításba, akinek tekintélye volt a kornyezetében. s emberileg is alkalmas volt a feladat ellátására. Az (í dolga volt a csapat egybentartúsa, annak számontartása. hogy ki, hol tartózkodik, az adó bcszcd ése, valamint a csoporton belüli vitás ügyek rendezése, kifelé pedig érdekeinek képviselete. A vajdák egy fóvajda alá tartoztak, aki egy magyar nemes volt. A xrx. század elejére - bár újra és újra napirendre tűztek /így például Hont vármegye is tárgyalta 1829-ben a cigányuk letelepítésének kérdését/ - nem kapott oly hangsúlyt, mint korábban.Mocsáry Antal, Nógrc1d megye egyik lcgjclcntósebb monográfusa így Írt 1826-ban megjelent kőnyvében: "A' Tzigá71ljok mosi is abban az áttopottan oannak, il' mellljbell az cl{)tt Uibb századokkal voltak. MIISiklI, kmuiisouis, vagy lovak-

kal vlllti tsere ll' férj/illk foglalatossága; az asszonyuk pedig fazékkal járván luizroi luizra., férjeik és gljerlllekeik számára nuerekeánck; és (<.;lJezek is készbó1 akarnak élni. [gaz, Mária Theresia Kegyes KirálY7lénk idejében széliet osztattak azoknak gyermekeik; dc nem folytattatván ez tovább, haszialnn adatott nektek ilZ líj Magyar nevezet, vissza estek a' maradékban régi állapotjokba. Miért nem szoritliatnának ezek, rnint a' hizösség terhére élm" paraszt munkákra 7" E fejezet végén, a teljesség kedvéért, szóljunk arról a cigány rétegról. mely csodálatos, különös tehetségük révén érdemes a kűlőnős figyelemre. A muzsikus cigúnyokról van szó. kiknek múvészctét évszázadokon keresztül is megőrizte az emlékezet. Hazánkba való megérkezésük után azonnal megismerték a magyar nép zenéjét és azt játszottak, mint ahogyan vándorlásaik korábbi állomáshelyein is a helyileg honos dallamokat, s nem az Ind iából hozott saját ősi muzsikájukat. Acigányzenészek első említését 1498-ból ismerjük, amikor Beatrix királyné kedvelt zenészeiként tesznek róluk említést. A fejedelmi számadáskőnyvbeu is szerepel egy 1525-bs bejegyzés róluk. II. Lajosnak 1525. május 3-án muzsikáltak a kelenföldi lóversenyen, s ugyanazon évben hasonlót jegyeztek fel róluk a hatvani országgyűlésról. sót a

24

"Muzsikáló czigány Magyarországon" (f. Heinbucher Ed/en v. Bikkessy)

rákosi mezőről is. Természetesen nem Beatrix volt az egyetlen királyné. kinek tetszett az effajta zene. 1543-ban Izabella királynéról is azt írták, hogya saját palotájában táncolt a cigányok ének- és zenekíséretéve1.1553-ban Kármán Döme lippai hegedűsről Tinódi Lantos Sebestyén is ir, bár, mint Sárosi Bálint megjegyzi, egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogya nevezett hegedűs cigány származású volt, vagy csak a zenészi mivolta alapján sorolták ide a történeti források: Sok hegedíís vagyon itt Magyarországban, Kármán Demeternél jobb nincs a rác mádban. Sokat csélcsap Bégnek Lippa várában, Azt állítja: érte esnék nagy gazdagságba.

25

Az tr lzeged'-Ziét [elhaittián rángat ja, Az Uluman neki csúfságban fogadja, Minden ajándékkal tH meggazdagít ja, A fogadás hozza (ftet nagy koáneeágra. Jelen vannak a muzsikusok ll. Rákóczi György és Báthory Zsófia 1643. február 3. és 5. kőzőtt tartott lakodalmán is, s a hagyomány szerint Thököly Imre is Tőrökországba mcnekülvén, magával vitte híres zenekarát. melynek tagjai közt cigányzenész is volt. A XVI. század végéról már több adatunk is van. 1584-ben az esztergomi bég által rendezett díszmenctben három cigányzenész is szercpel, szintúgy a Gyulafehérvárra 1599-ben bevonu ló Mihálv havasalföldi vajda kísérctében. A magyar végvári vitézek 1596-ban foglyul ejtették a pécsi bég két kedvelt cigányát, kik kőzűl az egyik hegedűn, a másik cimbalmon játszott. A XVIIJ. század folyamáról már szamos zenészt ismerünk név szcrint. Kiemelkedik kőzulűk Cinka Parma, a híres gömöri cigányprímásnő, aki <1Z elsó mai értelernben vett legkisebb cigúnyz.enekart vezette, Barna Miska, Csáky Imre bíbornok udvari zenészc. Szatmár leghíresebb hegodúsci Hiripi és Sugar, valamint Banyák Simon, Bihari János apósa. kiröl azt tartják, hogy Mária Terézia egy uvegcimbalrnot ajándékozott neki. Azl782. évi ősszeírás szcrint, Magyarországon akkor 1582 cigányzenész volt. A XIX. század igazi nagy zenészegyénisége Bihari jános. kinek keze alatt válik a verbunkós zene igazi reprezentáns magyar muzsiká vá.

26

Cigányüldözés Európa országaiban századokon át Mint láttuk. a XV. század elején jelentek meg a cigányok hazánkban, s innen vándoroltak tovább Európa országaiba. s 1500-ra már szintc annak valamennyi országában jelen voltak, s sorra születtek meg ellenük az intézkedések. Hollandiaból V. Károly utasította ki őket halálbüntetés terhe mellett. Útrecht városában feljegyeztek egy esetet, hogy egy, a kiutasítás ellenérc az országban elfogott cig5nyt arra ítéltek, hogy véresre korbácsolva. orrát két oldalt felhasítva. haját, szakállát lcnyírva toloncolják ki. A XVIlI. században pedig a katonaság és a lakosság összefogásával rendezett hajtóvadászat során szorították ki ókct az orsz6g terűletóról. A cig5nynk ellen Németorszúgban adták ki a legtöbb száműzö rendelkezést. Mind a birodalmi határozatok, mind az egyes fejedelemségek nagyon s/',ignrúan gondolták c nL'}' elkcrgctését. 1496-ban került clőszőr szóba a vád, mclv a tiiriikkel való cimborálásról szólt. Az 149811,11\ szűlctett határozat szerint egy ev alatt kell teljes kiúzésükct megoldani. Miután ennek ellenere nem tőrtentek igazán h,lt,1S05 intézkcdC~sck, 1. Miksa I 500-ba II ismét egy, az egész biroda lomra vonatkozó határozatot fogadtatott el: ,,/'lzok muttt, aki« cigríllyoknilk ueoczik II/agllkat (;,; oz ufs=!i:~I)(1I1 ide-oda 'uiÍndoro!lIak, cdici uiu pl/lJ/icllm jllyilvrílloS rendelet] lí1liÍll li [,iwdnlolll nunden rendiének kOll/olyaJl mcgpamncsotíatú lill/a k(iteiess(;,'{iik szcrint, milc/lyd nekünk. (;::;a 1lI0gas Birodnlomnak tartoznak, ne ('IISt'djd..- a: Ilfszt.íg/lkbilll, teni!ellik(ill vagy fetllllwtásríg/lk alatt, vagy ezeken kereszti!', nándoroln! mostanto! fn,'{ull ezeket il cigállYtikat, lIlil/tlLOgt; hihctíf bizuJlyit(>k vall O/Til, hogy hirszeruik, kémek Js ligylliikiik, akik il keresztények tlrszágo i t c/d nt Ipik o tiintknek, tílos továbbá ezeknek mag/l knak: biztonságot

('flXY

uédtTki:;(;rdd

véttó/ fJgull

II

adni.

Szabadll/jr/llok

weg

ttÍ1iik, hogya

ciSt.íIlYt)k a némel nemzet jú/djénJl

/I'gki.izc/I'bbi

hús-

ett ünienek, ott túbbé ne ttiuii-

t,/SSIIIWk. Mert a/wi ezek uián megjelennek, és valaki tett/es lépIlI' fcl nelit]: szemben, azt emiatt senki se tekintse btinüsnek vagy j(lgtaloJ/:;tigot clkiivetíí-

nek:" A tiltásokat és a kulőnbőzö rendelkezéseket a XVL század folyamán til alkalommal is sL.igorította a némel országgyűlés. Királyi jóváhagyás szűlctctt arra nézve, hogy nunden 16 évet betöltött cigányt akasszanak fel. A birodalom azonban e kérdésben sem volt egységes. Egy néhány ícjcdclcm, ahelyett, h~)t';y végrehajtotta volna il rendellee27

zéseit. inkább ellenkezőleg, menlevelekkel segítette őket vándorlásaik során. 1. Vilmos újból kegyetlen intézkedéseket hozott, s nemre való tekintet nélkül végeztette ki a cigányokat. II. Frigyes 1748-ban megújította acigányüldöző rendelkezéseket. s még 1772-ban is oly rendelet szuletett, hogya férfiakat le kell lőni, a nőket pedig megvesszőzésük után tüzes vassal kell megbélyegezni. Svájcban 1419-ben említi elöszőr megjelenésüket a Berni krónika, s alig egy évszázaddal később már az államszövetségből való kiűzésüket vették célba, s a visszatérőknek az akasztófára jutást helyezték kilátásba. Olaszországi megjelenésüket néhány család 1422. évi bolognai lctelepedésével datáljuk. Az ország 1572-ben csatlakozott cigányellenes rendeleteivel Európa többi országaihoz. Ekkor kellett ugyanis távozniuk a milánói és a pármai tartományokból, kővetve a velencei példát. Hasonló megpróbáltatás várt reájuk Nápolyban is, hol 1576-ban eretnekség és hitetlenség volt ellenük a vád. De nem csak az egyház üldözte őket, hanem a világi rendelkezések is. 1560-ban, mint tolvajokat, csalókat. s a törökkel cimborálokat. száműzték őket. A rendelkezések kovetkczetes végrehajtása azonban Olaszországban sem volt teljes, így tulajdonképpen mindegyik hatástalan maradt. Franciaországban az 1561-es orleans-i országgyűlésen hirdették ki 1. Ferenc rendeletet, hogy mindcn eszközzel üldözzék a cigányságot. Bár a francia parlament 1595-ben elrendelte a kiirtásnkat. ez valószínűleg nem valósult meg, hiszen 1612-ben megismételték a rendelkezést. Spanyolországban már a XV. század végén, 1492-ben kiadta Ferdinánd király a cigányok üldözésének parancsát, ám ez alkalommal sem járt sikerrel a kezdeményezés, hiszen ahelyett, hogy elhagyták volna az üldözöttek Spanyolhont. az ország belseje felé igyekezve. a kevésbé ellenőrzött területekre vándoroltak. V. Károly császár és Il. Fülöp is próbálkozott hasonló kísérlettel sikertelenül. Dániában halálbüntetéssel Iakoltak, ha nem hagyták el az országot. A dán törvénykönyv arról is rendelkezett, hogy a "tatárokat" / cigányokat/, akik vándorlásaikkal zavarják a rendet, s hazugsággal, tolvajlással és fekete mágiával kárt okoznak, minden hatóságnak hitelessége letartóztatni. Svédországban is 1662-ben született meg az első cigányüldöző törvény, a másodikat 1723-ban hozta meg a svéd parlament, melvnek >-

28

itt scm voltak elégedettek, hiszen négy év múlrával végrehajtásával megismételték a rendelkezést, immáron szigorúbb megkötésekkel. Angliában VIII. Henrik idején /1531/ fogalmazódott meg az a parlamenti rendelet, mclyet nagyon hamarosan hatályon kívül is helyeztek, miután a kitoloncolást követöen, az annak ellenére visszatérő 18 ezer embert felakasztatott a király. Erzsébet királyné uralkodásának idején aztán újat léptettek hatályba. Skóciában viszonylagos türelemmel nézték a betelepűlóket, ám ennek ellenére igyekeztek rendeletekkel korIátozni az életüket. A szembeszeg ülőket fülük levágásával, más forrás szerint fülüknél fogva egy fához való szcgezéssel, s aztán sorsukra hagyással büntették. Lengyelországban eleinte még barátságosan fogadták őket, s "cigánykirályok" fennhatósága alatt engedélyezték a letelepülésüket. 1501-ben még nagy fokú türelemről tanúskodtak a központi rendelkezések, ám ezután itt is megnehezült a sorsuk. 1578-ban született meg a törvény, mcly nem csupán a cigányok számúzését tűzte ki célul, de annak is c sursot helyezte kilátásba, aki egy cigánynak szállást, vagy oltalmat ad. Oroszországban a többi országhoz képest, a magyarokhoz hasonló nyugalom uralkodott a cigánykérdés tekintetében. Il. Katalin cárnő intézkedése nyomán több százezer cigány települt orosz földre. A cigányok megrendszabályozása érdekében kelt, hosszú évszázadokon át végighúzódó folyamatot látva, óhatatlanul felmerül a kérdés: miért érte őket e mérhetetlen sok megpróbáltatás az egész középkoron keresztül? Kűlőnősen így, csokorba kőtve tűnik sokszor embertelennek a kegyetlenkedések sora, bár a teljesség kedvéért mcllé kellene sorolnunk azokat az intézkedéseket. amelyek azokat a nem cigány származásúakat is érték, kik cselekedeteikkel nem feleltek meg a feudális társadalom által elvárt követelményeknek. Akkor látnánk tehát sokkal reálisabb történelmi kőrnyezetben, ha az adott kor társadalmának egészében vizsgálnánk. Erre azonban c helyütt természetesen nincs mód. A ciganyellcnesség indokai közt találjuk azt, hogya törökök számára való kémkedés vádjával illették ókct. EI'. azonban nem ad választ kérdésűnkrc, hiszen olyan országokban is üldözték óket, amelyeket egyáltalán nem fenyegette a tőrők veszély. A szamos forrás egybevetéséből viszont kiderül, hogy az a másság volt az oka megpróbáltatásaiknak, mcly lehetetlenné tette alkalmazkodásukat. Az örökké nyug-

29

hátatlan. vándorló életmód nem felelt meg a középkor társadalmi berendezkedesének. Akkor, amikor a kor szellemet Werb6czi Tripartituma határozta meg Magyarországon, s Európa más országaiban is hasonló rendelkezések születtek, hol a röghözkötöttség alapvető normának számított, elfogadhatatlan volt, hogy egy nép ne feleljen meg ennek. Viszonylagos szabadságuk rossz példával szolgált, nem beszélve arról, hogy adóztatásuk is nehézségekbe ütközött. Nem számba vehető, nem kontrollálható, nem könnyen kihasználható nép. Szabadságvágyuk, s ezzel együtt a nép maga irtandó. Miután a letelepítesi kísérletek is sorra kudarcba fullad tak, s a cigányság soha nem vált engedelmes jobbággyá, nem maradt más eszköz a különböző korok törvénykezó hatalmának a kezében, mint pusztítá suk, száműzésük. Az erős hatalommal bíró egyház sem nézte jó szernmel érkezésüket. Vagy azért, mert nem követték nundenben a keresztény tanokat és erkölcsi tanításokat, vagy pedig amiatt,hogy az egyház szemében káros, tiltott mulatságok, táncalkalmak fószereplöi a zenét szolgáltató muzsikus cigányok voltak. A törvénykezés szigorán túl az írásos források is fokozták a róluk alkotott negativ vélemény kialakulását. Az ellenszenv keltésének néhány példáját idézzük az alábbiakban. Enessei Cyörgy az lROO-ban megjelent munkájában így ír: "Oe [en! vagyon ellenben az Deáki Seregnél, azon Negromania nevezet-is, melly az Németeknél Soarczkimsztler; az Magyaroknál pedig Caramantos vagyis Cannnancziás Deák, néven esméreies; melly-is közönségesen Varázslót, Tudákoe«, és Ördiingiist jelent, a' ki még a Sárkányokat-is, a' mini mondatik, az ti rejtek helyeibül ki tl/dja olvasni, és tsalogatni. - Melly ezen isaiárá és Szemjénueszui Mesterség által, a' Dzigán seregnek egy roszabb tulajdonsága (Caracteríe) mesziriil, nem gondolván eredetet azon el neoezésnek, egy tsonuiban ki fejeztcttni láczatik, Illyest emleget feliilók maga-is Greiman. Oe hasollló ehez még az-is, a' miátin Ilzon Deák iffjl/ság, egyik IZZ másikának bosZIIságbúl vagy haragblll roszai kioánni akarván, hozája Deák Ilyelven azt mond]a; Vade ad Garamantas. Me/ly ezen vétkes ki mondás (Terminus Execraiionis) hová izélozon, oz fcilyebb oalokbu! világossan értethetik; és kiket sondolni hi/lessék az által, kütinuen már lueg tudamatik. - Egyéberánt mi okblll és honand. az mi Szomszéd Szlooén és Toth nemzetjein, a' Fekete láthatatlan Lelkeket Djáb/u vagy is Diábol, és azoknak lakását Péklo nevezik; melly ki mondások nagyon közeléteni láczattnak amaz Déola, és Pingui, Dzigán szobéli neuezetekhez. tsak hogy ellenkez{í értelemben. - Az mi magyarjaink

30

pedig azon Indus vagy is lnduikus nemzetrul, Undok szóval nevezik II' M<'fskos vagy Orczája bé mdzoltat; Valamint az Osmdn Tortikrul, Otsnuinnak-is mondiák: az ollyant, egyazon értelemmel." A francia Boisard 1816-ban megjelent, a magyarországi cigányokról szóló könyvében ezt olvashatjuk: "Télen családokba xymnek, piszkos, szalmából rakott uiboraikban, amelyek rendszerint a városok vagy kastélyok környékén álltak. Ott, az utcákon összegytíjtött rongyokkal takarják be testüket, és a férfiak, ntik, gyerekek a tííz köré gllggoltak, az elpusztult állatok maradékait f,isWlték. Természetesen ezeket II szeméueiepen gylíjtötték, vagy kéregetéssel szerezték. Ez volt szokusos táplálékllk .... Nagy részuk kotdul, de a megíelenésuk nyomán támadt félelem a jótékonykodókat is elijeszti. Elismerem, nehéz védekezni. Európai orr, még akkor is érzi a szagnkat. amikor szemmel már nem láthatók. Az asszonyok, egyes benszillottekhez hasonlóan, a hdiukon hordják gyermekeiket. Ez ugyanolyan szánalmat kelt(i, mini amikor az ember látja az nndoriio rongyokba burkolódzlÍ nvomorult teremtményeket és érzi azt a fojtogató büzt, ami az anyák testéM? árad. Alig, hogy megsziiletnek, .megkenik" {íket a tüz me/egével és megfiistölik Oket, rnint a sonkút . Ez aztán egy étctre megmarad, mivel soha nem mosakszanak." Öreg Hegedús Lajosnak 1857-ben jelent meg Pesten az Eredeti tréfák, adomák s mondák a czigány életból című kőnyve, melyben az alábbiakat írja az előszóban: .Kaiandoz maigian is még édes honunkban egy oly népfaj, mely többnyire a csendes polgárok nyugtalanítására és az álladalom kárára, rosz uton s mádon tengcdik, nvomoruság és veszedelmes bitang életmódja Jnellett. Hála köszönet a magas kormánu ujabbi bölcs intézkedéseért, melynek ktmetkeztében, e nép kéntelenítettni fog csendes, munkás, vagyonos és szerencsés polgárokká átalakulni, mind a hon mind az alladalom javára. Nem lehet tehát felesleges, mieliitt e népfaj a muliak özönében elmeríiine, ennek eddigi élcze: ötleteinil és kii/önczségéní1 némely csekély ]f'gyzetet fenntartani. Fáy Albert. Nógrád vármegye tiszteletbeli fójcgyzóje, a Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1904. évi február havi számában teszi közzé a vándorló cigányokról szóló tanulmányát, melyben szerepelnek az alábbi sorok: "Hogy ez a gyászus korszak, mituin a társadalmi és törvényes rend minduntalan megbillent, midiin rablások, enTszakoskodások, zsákmányolások napirenden vannak, mily méroben volt kedvezeT a czigányok rablásra Iuulamosűott ielkuíetének, könnyíí szerrel e/képzelhet6. Mint II sZllbadjríra eresztett ragadozók, semmibe sem véve az enyém és tied közötti, nddig sem kiilöllös tiszteletben tartott különbséget, rabici IlOrdáikkal U

31

mindenüti lecsapnak, hol valami kiuánatosi, nagyobb kockázat nélkiil, elérhetni reménulenek.Mennui gyalázatosság, mennui alávalóság flYződik ezen karszakban a czigány karaodnok garázdálkodásához: élénken jellemzi az egykori Író feljajdlllása, a me/y ezerint nincs Magyaroroszágon pallos-jog, nincs olyan kinpad, a mely jogait és képességeit czigányok felett ne gyakorolta, ki ne próbálta volna. Oe nem is volt oly bííntény, meiunek elkövetésére a czigányokat képesnek ne tartották volna." Fludorovics Zsigmond a Honti Lapokban ír "A mi cigányaink"-ról, s az alábbi szerint jellemzi őket: "Helyesen iriuk a .mi" je/zm a .,cigányaink" elé, meri ók, a társadalom élősdiei, csakugyan mindnuáiunkéi. Értjük itt a sátoros, vagy mini nálunk szokták nevezni az oláh cigányokat. Mert valamint a mllzsikáltí cigány n1Íl1tegy fensóvb lény gyanánt tilnik: fel a zenekedtieIS rnagyar embe)' előtt, úgy alig van szánandóbb alak előttiink a sátoros ciglÍllynál. Régóta tanulmánuozom óket s azt tapaszta/tam, hogya cigány mindig egy{!mna. V érükben van ti kóborlás, ku ru zs lás meg a lopás. A legrégibb irat, melvben nil/lk említés van téve, tulvajuknak nevezi öket. Oe ki ne ismerné a cigányok furfangját? Általában nem lehet numdani, hogy az nnyatermészet a szellemi tehetségeket illetmeg a cigánJ/ljal mostoluin bánt uohui. Van elég természetes esze, jli emlékez6 tehet:;ége, bámuíatos helyismerete. Hamar feltalálja magát, iigyesell védekezik és segít magán, ahogy lehet. Elég ravasz arra is, hogy másokat megtréfdijon. sm hamar kiismeri és felhasználja az emberek gyöngéit." Haydin Imre a Pozsony vidéki Lapok 1888. évi áprilisi számában a felvidéki cigányok történetéhez szolgálva adalékokkal így szól a cigányokról: "A miluen kö!t(íi és érdekes a czigányok miioészi pályája, ép oly megueieit, pária életet viseltek annak keretén kitni], E sajátszen7 iüneménunek létokát a czigány nép alapiellemében, szenuedélyes temperamentumában, szokásainak és hajlamainak összegében kell keresniink. Furfangos észjárásllk mindig mások niszedésére készteti tJket. Gyáva tcrmészettikből ered/i alattomos eljárásuk pedig csak fokozni tudja a gylTWletet ravasz természetök egyes tetbeli kifolydsai iránt. Ahol megjelennek, lopás és csalás sűrűn követi egymást, óvatosságra intve az embereket. Gonosz hajlamaik folytonos futásban üzi« elfásult lelkiisrneretöket. Mindeniitt üti nyomukui a megkároeuítak. bosszuló karja. Gy(í/öli öket a paraszt és kaputos ember, falu és város eguardnt, Éltök hasonlít a bolygó zsidoéhoz: sehol megállapodás, sehol nYllgalom, vagy pihenés. Erkölcsi elveik, núntha nem is léiezné-

32

nek. Szégyenpir nélkül közlekednek egészen mezieienül egymással, a nó1c a legaljasabb kereskedést üznek kecseikkel s még a legszemérmetlenebb kedélyben is mély utálatot keltenek maguk iránt. Ehhez járul még velökszületett gyávaságuk, mely mindig szemei szurt a harczias természetű magyar népnél s a becsülés utolsó maradványait is eltörlé. Ismeretes az erdélyi nép ajkán a kiizmondás: a czigány nem való se vadra, se halra."

Kemence, a megyeszékhely Talán ma már nehéz is elképzelni, hogy ez a Börzsöny lábaihoz simuló kis faluvá csendesült település egykoron több, mint egy fél évszázadon át a nagy történelmi múltú Hont vármegye székhelye volt. 1749-ben vetődött fel az építkezés gondolata. Pontosabban a bővítésé, hiszen már az előző évben elkészült egy kőépület a katonaság számára. Úgy gondolták, hogy ennek megnagyobbításával egy alkalmas helyet nyerhetnek, melyben a congregáció /megyegyűlés/ is kényeimesen elfér, valamint a jegyzőkönyvek és az irattár elhelyezésére is megfelel.

Vármegyeháza látképe

33

az építkezés, ám már a döntés pillanatá1750-ben el is kezdődött ban fellángolt a vita, hogy mégis inkább Ipolyságon kellene a székházat létrehozni. A vihar hullámai elértek egészen Mária Teréziáig, ki tájékoztatást is kért az épület állapotáról. Az ellenzék eredményesen lassította elkészűltét, de nagyrészt gróf Koháry András főispánnak kőszőnhetóen 1752 őszén összeülhetett Kemencéri az új megyeháza első általános közgyűlése / generalis congregáció/. Annak ellenére, hogy elkészült az épület, s bejárata felett ott díszlett a, vármegye márványba faragott címere, továbbra is időröl-időre újraéledt a szenvedélyes indulat az ipolyságpártiak jóvoltából. Soha nem nyugodott el a vita, s minden alkalmat megragadtak a helyzet fordítására. Több alkalommal is már-már úgy tűnt, hogy eredményre vezet a harcuk, de az utolsó pillanatban valami mégis visszabillentette a meg lévő székhely javára a kérdést. Végső elkeseredésűkben, a végletekig elfajult vita hevében arra vcternedtek, hogy egy visszavonhatatlan döntéssel fordítsák maguk javára a dolgok állását. A patinás épület ugyanis 1806-ban "váratlanul" leégett. Az újra és újra indított vizsgálat nem vezetett eredményre a felelősség megállapításának kérdésében. A székhely lpolyságra került át, a kemencei épület pedig évtizedeken keresztül romokban hevert. Ugyanaz a viszály, meJy ellenezte fennállását, megakadályozta azt is, hogy újra építsék Kertieneén. Pedig egyértelmű volt, hogy lényegesen kisebb költséggel lehetett volna felújítani. mint egy teljesen újat felépíteni. A tanulságos történet érdekessége, hogy az új székház építése magán hordozta a széthúzás örökségét. Már a tetőszintig magasodtak a falak, mikor újabb határozat született az építésének helyszínéről, s egy fél évszázad kellett ahhoz, hogyelkészüljön a kisváros főterén ma is látható épület. Az egykori kemencei székház ezideig csak emlékezni tudott, fennállása dicső napjairól. Sok nevezetes rendelet fűződik nevéhez, vendégüllátta magát II. József császárt, kiszolgálta a nemesi felkelések !inszurrekció/ nyalka vitézeit, s bizony ez időre esett az a szégyenfolt is, mikor e könyvünkben tárgyalt "emberevöper" miatt az egész Európa figyelme reá irányult. A sokat látott épület maradványa ma iskolaként működik. Benne egy gazdag kiállítás emlékezik az elmúlt századokra.

34

Az előzmények - a "bűnszövetkezet" felgöngyölítése 1873 márciusában kezdődött a történet. Néhány cigányt elfogtak a viszokai mészárszékbe való betörés és a felsőalmási jegyző kamrájának kifosztása vádjával. Ekkor még senki sem sejtette, hogy az évszázad pere kerekedik ebből az egyszerűnek látszó ügyből. Ma már nem deríthctó ki, hogy hogyan történt, de az elfogottak kihallgatása során váratlanul, óriási fordulat következett be, mikor a gyanúsítottak nem csupán a betöréseket vallották be, hanem ennél sokkal súlyosabb bűnt, az emberölés tényét. Csak sejteni lehet, hogya vallatások során, már ekkor figyelmen kívül hagyták azt, hogya királyi rendelet néhány évtizeddel ezelőtt eltiltotta a tortúrát, azaz a kínzással való kényszervalla tást. A kihallgatások e ponton megakadtak, hiszen hiányzott a corpus delicti, a tárgyi bűnjel. Meg akarták keresni a gyilkosságok áldozatait. Négy alkalommal is keresték a különböző helyszíneken. de minden alkalommal eredmény nélkül. A cigányok csak azért vállalták, hogy megmutatják az eltemetett áldozataikat, hogy szökni próbáljanak. Mindannyiszor újra elfogták őket, s még szigorúbb vallatás várt reájuk. Ekkor következett be az ügyben a fordulat. Az egyik cigány, nem bírva tovább a kínzások fájdalmait, így kiáltott fel az áldozatok hollétét tudakolá, újra és újra feltett kérdésre: "Hát megettük óKet!" Ezek után vett teljes fordulatot a nyomozás iránya. A vármegye, cigányellenes hangulattói elvakult vezetöi, belekapaszkodtak ebbe a fájdalom-szülte felkiáltásba, s most már az "emberevők" hajszája kövétkezett. A vádlottak pedig szepen "bevallottak" mindent. amit csak hallani szeréttek volna meg kínzóik. "Rendben" is lett volna minden, ha legalább a csontokat megtalálták volna. Dc ez sem sikerült. Mármár hisztériás önigazoló kutatásba kezdtek az áldozatok után. Minden város, falu, mindcn üzem jelentést kellett, hogy adjon az esetlegesen eltúnt személyekról. A sehnecbányai Főkamaragrófi hivatal levéltárában talált indexbejegyzések arról is tanúskodnak, hogy az ilyen cigányellenes utasítás nem új keletű dolog volt. - 1760: Azokat a cigányokat, akik a kamarai falukban és az üzemek területén tartózkodnak, korbáccsal kell sújtani.

35

-1780-81-ben nem található a cigányokra vonatkozó bejegyzést. - 1782: A cigányok letartóztatása és elszállítása végett 2 megyemegbízott fog megjelenni; erről szükséges tájékoztatni a bánvabíróságot, valamint a kamarai uradalom hivatalnokait. - A /kamarai/ sásköi uradalom területén letartóztatott cigányok felmentetnek. Ugyanaz történjék a revistyei /kamarai/ uradalom területén is. - Tájékoztatás arról, hogy miért rendeltetett el felső utasításra, Hontvármegye területén a cigányok letartóztatása, az asszonyok és gyerekek összeírása és kiirtása. - A főkamaragrófi hivatal jelentést kér Zólyom vármegyétól, hogy miképpen csökkentették a cigányok számát? - 1783: Miképpen szükségeltetik azokkal a cigányokkal bánni, akik Erdélyból ide vándoroltak? - A Calíciából ide vándorolt cigányokat le kell tartóztatni, erről külön jelentés küldendő. A selmecbányai bányabíróság iratai közt még részletesebb dokumentumokat találtunk arra vonatkozólag, hogy mekkora hadjárat indult a cigányok ellen: - 1782 augusztus: Azokat a cigányokat, akik az üzemekben tartózkodnak, főképp azonban a kőrőzetteket be kell börtönözni. /indexszám: 774./

"Kegyelmes rendelet a mult hó 30-ról, felvétetett eiu) l-én. Néhány Kemencén, Hont narmeguében bebörtönzött és részben halálra ítélt cigány vallomása alapján, az II iakon elkövetett gyilkosságokban részt vev{ík, konkrétan Zeigard Tamás, Didy Miklós, Petschenitzky Mihály és özvegy Révay Mária ezen a tájon iartozkodnak. Mivellwgy ezen gonosztev{fk felkutatásától sok minden függ, ajánljuk a sokoldalú egylittmüködést, f6kép az 1747. évi 33. számú k(irözvény értelmében. Elrendetiük; hogy az összes kör ii/fekv6 üzemekben korözoénve« által el legyen rendelve: az ott fellelt, vagy jövöoen fellelend6 cigányokat, cigányasszunyokat és más cs6cseléket feltartóztatni és a városi hatóságoknak átadni; abban az esetben azonban, ha a letartóztatás a városi hatóság területén kioii! történne, a földeslí rnak biztos kiséret mellett áiadassanak:" Bányamester, az űlnők és Merthen jegyzö által jelentés tétetik, hogy a körlevél mindjárt I-én ki lett kézbesítve az összes bánvatársulatnak. (A jelentés és a rendelet a 405. szám alatt, a körözvény 406. szám alatt található.)

36

-1782 november: A cigányok vallomása alapján, hogy bányászokat is megöltek, az összes üzemben fel kell kutatni, hogy egyesek nem tűntek-e el ismeretlen módon! /1183. indexszám/ "Kegyelmes rendelet november 4-iki dátum mal és ugyanakkor protokotlatva, melynek alapján a bebörtönzött cigányok vallomása azt bizonyítja, hogya meggyilkolt személyek között volt néhány bányamunkás is, akinek a teste el lett fogyasztva. Fel kell ku tatni, vajon kb. az utóbbi 15 év alatt nem tűntek-e el ismeretlen mádon hevérek, vagy más bánvamunkások. További utasítás ezerini minden idtioesziés nélkül szükségee erró1 a tárgyról tudakazádni a felsóafbertárnai vállalatnál, valamint az összes bányatársulatnál. A megállapított tényekró1 hiWn jelentés tájékoztassa a hivatalt. Határozat: A kegyelmes rendelet elintézése végett O' Reilly és Oberaigner ülnökök, valamint a helyettes jegyztJ, az összes tizemhez elkiildendtJ, azzal a céllal, hogy ott a magas rendelet értelmében a tárgyról világosan tájékoztassák a bányászokat és ha valakinek tudomása van eltíínt személyekró1, erró1 rendes jelentésben tájékoztassák a bányabírciságot." / A rendelet 640. szám alatt található a levéltárban./ - 1782 november: Petsch helyettes jegyző jelentése, az 1183. szárnú leirathoz, a kegyelmes leirat közzétételéről, a 15 éves távlatban, a cigányok által állítólag az utakon meggyilkolt és elemésztett bányamunkásokról. A leirat november 5-én Pachen, és Mihálytárón, valamint a ribniki zúzó- és mosóművekben, a Kristina- és a Ferdinándaknai üzemben, - november 3-án a társula ti, a Pachen-, Klingen- és a Miksaaknai, valamint a SigJisbergi üzemekben, - november l1-én az összes társulati üzemekben. melyek a Vihnyei völgyben léteznek, - november 13-án és 14-én Hodrusi völgyben létező társulati űzeme kben és az új Il. József altárnán. Vihnyén a rendelet közzététele alkalmával egy trnávkai jobbágy arra mutátott rá, hogya múlt húsvét után, elküldte a fiát Kerponára. hogya kialkudott és megvásárolt ökröket hajtsa haza Trnavkára. A városból ki is vezette őket, aztán azonban eltűnt és mostanáig sem tud semmit sem felőle. Elintézés: "Szolgáljon a jelentéstétel összeállításához!" - 1782 november: /1227 szám/ "A nevezett bányamester, Mertherz iiinok, és én, mini jegyző, az el<Íabiekre vonatkozóan, és az 1183. szám alatt jelzett üggyel kapcsolatban kiha/lgattam a feleket. Közülük Dragonka Zsuzsa 37

és Zsoonarka Johanna Marischa bejelentették férjeik elttinéséi, Frank tvuiriana és Klepallova Johanna tuiuereík, Kudlik [ános atyjának, Bellovitzky Magdolna bátyjának eltűnését:" Határozat: "Kézjeggyel ellátott jelentés tétessen és a rejerátumban csatoltassék össze azzal a jelentésse/, mely a trndokai jobbágy fiáról és az elveszett ökrökdíl ezol!" / A jelentés a 665. szárnú akta mellett. / - Az 1783. évi protokollumban nem található cigányokra vonatkozó bejegyzés. - 1784: Baros György uradalmi intéző számára egy kimutatás készítendó azokról a cigányokról, akik bányamunkát végezn ek. - 1785: A bányáknál alkalmazott cigányoknak megtiltarik a kűlutcákon kívűli, kunyhókban való lakás. Mint láttuk tehát, nagyfokú nyomozást hajtottak végre az áldozatok után, ám nem jártak sehol sem sikerrel. Egyértelm.ű volt, hogy az egy-egy bejelentett eltúnt személy nem lehetett a cigánybanda áldozata, hanem esetleg csak hűtlenkedd férj, csavargó, szűleivel összekülönbözött siheder, és így tovább. Semmi esetre sem illettek bele a keresett személyek körébe. A sikertelenséget azzal próbálták magyarázni, hogy az áldozatok valószínűleg messzifőldröl jött idegenek, vándorló kereskedők voltak, kiknek eltűnését nem veszik könnyen észre, hiszen családjuk körében természetes volt, hogy olykor csak több hónap után látták őket viszont. Az "önkéntes" vallomások is megerősítették mindezt. Kik is voltak e messze földról érkezett állítólagos veszteniczi áldozatok? A jegyz6könyvekben így szerepel: "Te/ae distractores, hajeroe, crocarii, oleaiores", azaz textilkereskedők. hevérek. sáfrá nyosok, olejkárok. Az első két mesterség előfordulása magától érterődó, hiszen textilkereskedők bárhol előfordulhattak. s a hevérek. azaz bányászok jelenléte is természetes a selmeci bányavidék közelsége miatt. A sáfrányosok a paprika elterjedése óta talán már kevésbé használt fűszernövény kereskedésevel foglalkoztak. A mesterség latin neve is e növényből származik /crocus/. A Kisázsiából származó növény olasz közvetítéssel került hazánkba. A XVI. században Trencsény és Nyitra megyékben vált igazán népszerűvé, hol nagyban termesztették. Elsősorban a felvidéki szlovák vándorárusok forgalmazták orvosságként, fűszerként. ruhafestékként. Más fűszerekkel, s egyéb apró árucikkekkel együtt házaltak vele egészen az 1. világháborúig. Az olejkár hasonló mcsterség. melyet sziutén elsősorban a felvidéki

38

szlovákok űztek. Vándorló gyógyszerárusok voltak a volt Nyitra, Trencsény, Túróc és Zólyom vármegyékből. A szlovákok a XVI. században a Felvidékre érkező jezsuitáktól tanultak el a gyógyszerkészítés titkait. Kűlonbőzö kenőcsöket, iUóolajokat, fűszereket, gyógyszereket árultak és kuruzslással is foglalkoztak. A gyógynövényeket maguk gyűjtötték és ők is kotyvasztották belőle a készítményeiket. Egyes feljegyzések szerint az általunk vizsgált XVlII. században háromezer magát .uengerszki doktor"-nak nevező - huszárruhás szlovák olejkár járta Európa országait. Ez a mesterség is csak az 1. világháborúig virágzott. A peranyagban ködösen feltűnő áldozatok kilétére vonatkozó adalékon túl számunkra az a tény is érdekes, hogy ezek, a vádiratban szereplő, meggyilkolt emberek által képviselt mesterségek művelői szinte kizárólag a szomszédos vármegyékb61 származhattak. s nem pedig oly messze vidékekről, honnan már nem deríthetó ki, hogy eltűntek-e a nevezett személyek. Mint Hajdú Lajos is felteszi a kérdést könyvében, vajon miért nem nevezett meg az ítélőszék név szerint egyetlen áldozatot sem? A szomszédos vármegyékből viszonylag könnyűszerrel felfedhették volna kilétitket. Bizonyára meg is próbálták, hiszen a kor szokása szerint ily esetben általában hosszasan ecsetelték a vádiratban az elhunyt özvegyének. gyermekeinek fájdalmát. Az eredménytelenségtol megdühödött nyomozó szervek mind vadabbul vallatták a gyanúsítottakat bűntársaik felől. Így fordulhatott elő, hogy rövid időn belül mintegy 200-220 embert tartóztattak le. Ennyi rabnak nem volt elegendő hely a vármegye tömlöceiben, ezért istállókban, pincékben őrizték őket. Nem volt elegendő őrzésükre a vármegyei hajdúsereg sem, ezért felfegyverzett parasztokat is rendeltek ide.

A kihallgatások Az inquisitio Inyomozásl nem jelentett könnyű feladatot, hiszen a per többszáz vádlottjár kellett kihallgatni, újból és újból szembesíteni őket egymással mindaddig, amíg megtörve a kívánt vallomást meg nem tették. Nyolcvannégy esetben 153 férfi és 31 női szűlctett beismeró vallomás az emberevés bűnére. A tortúrát Ikínvallatástl már Mária Terézia megtiltotta 1767-ben. Az igazsághoz tartozik, hogya valóságban csak II. József idején, 1784-ben szűnt meg a kínvallatás az új bírósági szervezet létrehozásával. Kifejezetten és kőtelezó érvénnyel

csak az 1790. évi XLII. törvény mondja ki tilalmát: "a kinzo vallatások annál fogva, miuel az igazság kikutaiására alkalmas és megfele/{í eszközt nem nvújtanak, hanem inkább büntetésszámba mennek, addig amíg a biinteu; eljárásra nézve országgy{ílésileg más intézkedés nem tétetik, egyszerüen tiltva lesznek." A periratokban. jelentésekben több alkalommal azonban

felmerü It, hogya makacsul tagadók ellenében engedélyt kért a vármegye a tortura alkalmazására, hiszen "az attól való félelem megszünt", így néhány esetben attól tartottak, hogy az ártatlanságukat konokul hangoztatók esetleg csak azért nem részesülnek a társaikhoz hasonlóan méltó büntetésben, mert nem sikerül tőlük a beismerő vallomást kicsikarni. Más bizonyíték ugyanis nem volt! Hiányzott a corpus delicti I tárgyi bizonyíték /, s egyetlen esetet kivéve, nem hiányzott senki, aki a bevallott bűnök áldozatául esett volna. Nem volt egyetlen szemtanú sem, a 133 jegyzőkönyvet kizárólag a vádlottaktói vették fel. A kor bírósági gyakorlata szerint ez azonban böségesen elegendő volt a halálos ítéletek meghozatalához. Ezt tartották ugyanis a Regina probationumnak, azaz a bizonyítékek királynéjának, me ly "ezer" tanúval egyenértékű, s többé vissza sem vonható. Lehetetlenné teszi még az utólagos főllebbezést is! Biztosak lehetünk abban, hogy ha a fonnai hiba miatt feldühödött császár nem avatkozik bele a dolgok mcnetébe, akkor nem csupán 84, hanem mind a 133, vagy esetleg még ennél is jóval több perbe fogott gyanúsított-tói sikerül előbb-utóbb ezt a mindent eldöntő vallomást megszcrezni. Lássuk csak, hogy mi volt az az eszköz, amire olyannyira szeréttek volna a kihallgatások során engedélyt kapni' A tortura intézménye még élénken élt a kőztudatban. hiszen alig másfél évtizeddel vagyunk a Mária Terézia féle tilalom megszületésétéíl. A kor peres irataiban még igen gyakran találkozha tunk olyan esetekkel. hol még mind ig alkalmaztak ezeket a módszercket, Mindezt annak ellenére, hogy már 1764-ben megjelent Cesarc Beccaria nagy ha tású, Bűntett és büntetés című műve, mely 18 hónap alatt hat kiadást ért meg, s 22 európai nyelvre lefordítottak. Biztosak lehetünk benne tehát, hogy eljutott a kitűnó olasz jogász munkája a legfelsőbb államhatalmi szervek kezébe is. Beccaria, ki a világszerte híressé vált justizmord. a "Calas-per" Ihol vallási fanatizmus kővetkeztében egy apát vádoltak fia meggyilkolásával, s végeztek ki ártatlanul 1762-benl hatására fogott tollat, hogy megírja a törvénykezési gyakorlatról szóló nézeteit. A kínvallatásról

40

szólván abból indul ki, hogya bírói ítélet előtt senkit nem lehet bűnösnek kimondani márpedig a kínvallatás nem alkalmas arra, hogy az igazságot kidcrítsűk, hanem sokkal inkább büntetés csupán. S hogyan lehet ártatlanokat büntetni, hiszen vétlenségük is kiderülhet a vizsgálatok során? A büntetés célja az elrettentés, s a zárt körben végzett kínvallatás semmiképp sem felel meg ennek. A gyakorlat azt igazolja, hogyatortura alkalmazása után a bátrat, az erőset felmentik, a gyengét pedig elítélik, függetlenül búnősségűktól. Az eredmény tehát vérmérséklet és számítás dolga. A bűnös arra számítva, hogy így kisebb büntetéssel mcgússza. kiállja, a gyengébb pedig megtörve "mindent" bevall. Megvallja ártatlan bűntársait is, s így végtelen lehet a folyamat az igazságtól függetlenül. Beccaria azt is kijelenti, hogy ez a társadalmi magatartás épp a kannibálokhoz méltó, s nem civilizált korunkhoz. Bodó Mátyásnak. 1751-ben, Pozsonyban megjelent, már-már törvénykönyvként használt művében e tortura 11 fokozata van leírva: 1, A bíró általi kínvallatással fenyegetés / előbb szelíd, majd szigorú szavakkal és arckifejezéssel/. 2, A hóhér általi fenyegetés. 3, A bakó előkészűletei, fenyegető szavak kíséretében, a kínvallatás végrehajtására /a vádlott levetkőztetése, végtagjai összekötozése, a kínzóeszkőzők bemutatása a gyanúsítottnak, égő tűznek a gyanúsított testéhez való kőzelitése / 4, A kezek és az újjak összeszorítása vékony zsineggel. 5, Létrára fektetés, a test és végtagok erőszakos nyújtása. 6, Forró vassal égetés. 7, Az ujjak ősszcpréselése, éles vas bchelyczésc a nyelvalá. 8, A test égetése gyertyával, szurokfáklyával. vagy szalmával. 9, A lenyírt és leborotvált fejbőrre jéghideg víz lassú csepegte tése. 10, A test forró fémmel, vagy szurokkal égetése. 11, A lábszáraknak a közönségesen spanyolcsizmának nevezett, kivájt és éles vasszerszámokkal való összcpréselése. A tortura alatt tett vallomásokat minden fokozat után jegyz6könyvezték. Általában egy-egy esetben négy fokozatnál többet nem alkalmaztak, így a vizsgálóbíró és a hóhér vérmérsékletére volt bízva, hogy melyik eszközt használja. Esetünkben tehát ezekkel a módokkal nem folytathatták a kihallgatást, legalábbis hivatalosan nem. Mindenesetre nehéz elképzelni azt, hogy amikor elvakultságában mindenképpen példát akart minden

41

résztvevő statuálni, amikor több alkalommal is kiderült, hogya vádlottak csak azért vállalkoztak arra, hogy megmutatják annak helyszínét, hol ásták el áldozataikat, hogy megszökni próbáljanak, hogy akkor kesztyűs kézzel bántak a foglyokkal. Amikor attól tartottak, hogy az ernberevők kitörnek, s tekintettel arra, hogy jórészüket a börtön szűkössége miatt istállókban, pajtákban tudták csak fogva tartani, nem hihető, hogy pontról-pontra betartották a közelmúltban keletkezett tiltó rendelkezéseket. Mi mással lehetne egyébként magyarázni azt, hogya viszonylag kisebb jelentöségű bűnügy vizsgálata során, egyszerre csak váratlanul kiderül a gyilkosságsorozat ténye is? A bőrtőnállapotokról. jellemzésül egyébként több szakíró is megjegyzi, hogy csak a mai ember kapja fel a fejét azon, amikor a halálos ítéletet, kegyelem esetén, a kor gyakorlata általában három éves büntetésre változtatta át. Ez a tény önmagában sem feltételezi a szelíd bánásmódot, sőt annál inkább a kínszenvedés meghosszabbítását. A honti "emberev6k" peranyagában. a tanú vallomá si jegyzőkönyvekben is, természetesen csak az szerepel - s ez is csupán öt férfi esetében -, hogy csak baculum /botozás/ volt alkalmazva a cél érdekében. A nőknél alkalmazható vesszőzésre /scutia/, vagy korbácsolásra. nem is volt szükség. A XVIII. század végének törvényei ugyanis csak ezeket az eszközöket engedélyezték. A bot, vagy a kerbács vastagságát, anyagát persze az előírásban nem szabályozrák. így nem csodálkozhatunk azon, hogy ketten is belehaltak a vallomástételbe. A kiha llgatásoklm általában a kasztellánus /várnagy/ is jelen volt. Ő a tömlöcök kulcsainak örzője, a vármegyei hajdúk parancsnoka, akik a botozást, a testi fenyítést végrehajtották. A börtön rendjét be nem tartokra ö is kiszabhatott külön botütést. A hivatalos statisztika szerint, a 84 beismerő vallomásból tehát őt született meg botozás alatt, a többi 46 vádlott pedig önkéntes vallomást tett. A nők esetében, fenyegetés alatt 2, önként 29 vallomás született. Már Vajna kérdést, hogy volt akkor az volna bárkit

Károly is feltette, a századfordulón megjelent írásában a valóban ettek-e embert a honti cigányok? Éhínség nem országban, ami erre az elkeseredett lépésre kényszerített is. "Hogy ínyenczségbó1 vctemedtek volna gyáva czigányok

arra, hogy rendszeresen folytassák a gyilkolást vágyaik kielégítésére - azt csak képtelenség elhinni!" Az is feltűnő, ahogyan a vallomások szerint a gyilkosságokat elkövették: A legények hegedültek, az asszonyok hangosan kiabáltak, hogy az áldozataik jajkiáltását ne hallja meg senki.

42

I-Ia ez valóban így történt, akkor erre legalább úgy - ha nem méginkább - felfigyeltek volna az emberek, de erre sem volt tanú. Nem lehet elképzelni, hogy egy egész sereg ember - köztük nők, gyerekek =, évtizedeken át rendszeresen űzze a gyilkosságokat anélkül, hogy bűnös lakomaik ki ne tudódjanak. Mindehhez csak adalék Vajna számára Náthly tiszti ügyész megállapítása - hogy hiányzik az alanyi és a tárgyi tényálladék is - hogy összegezve véleményét, kimondja: justizmord nak I árta tla non végrehajtott halálbüntetésneki tartja a kemencei kivégzéseket. Mégis nundenkiben óhatatlanul fölmerül a kérdés, hogy miért vallották be ily sokan a szörnyű bűnt, hiszen nem lehetett olyan illúziója egyik vádlottnak sem, hogy megússza annak következményeit? Vajna így válaszol c kérdésre: "azért, a miért a boszorkány-pörökben akárhány vádlott önként képtelen dolgok elkövetését ismerte be, pedig jól tudta, 110gykinos halál lesz vallomásának múlhntatum kooetkezménue", Hozzátehetjük, hogya boszorkányperek vallatasi módszerei is olyanok voltak, hogy egy fokon már bármit bevallott a gyanúsított. A tanúvallomásokat átnézve feltűnik, hogy sok vonásában rend kivüli módon hasonlít egyik a másikra. Szinte mindegyikben úgy szerepcl. hogy főzve ették meg az emberhúst és sohasem sülve, a csontokat pedig vagy vízbe, vagy tűzbe dobták, s egyetlenegy alkalommal sem ásták el, pedig ez lett volna a legésszerűbb, legegyszerűbb. Egy hóhér nyila tkoza ta szerint, egy embernek a máglyán való elégetéséhez 16 kobméter fára, mégtöbb ágra és szalmára volt szukség. Feltűnés nélkül tehát a nagyobb csontok esetében nem kivitelezhető. Vajna azt is megjegyzi, hogy a Sietnens-féle modern halottégető kemencében is másfél óra idötartarnra van szükség az ezer fokot meghaladó hőfokon a hullaégetéshez. "Szóval olyan mondoa-csináít vallomások ezek. Nincs egyéni vonás mitu]: és jól látszik, hogya kik tették azokat, mind egy közös forrásból meritették tudomásukat," Mi lehetett ez a forrás? Vajna szerint több, mint valószínű, hogy azért vádoltak önmagukat az általuk el nem követett emberhús evésscl, mcrt "swggerálva volt az nekik". Ők maguk is hittek benne, hogy meg tették. Hihetőleg a nagy tekintélyű vajdájuk volt az, aki ebben a hitben tartotta őket. Talán egy lakoma után hitette el velük, annak reményében, hogy ezáltal sokkolva népét, saját hatalmát erősítse. Könnyen lehet, hogya vajdat. vagy néhány vezért, valóban terhelte valahol az emberevés bűne liegalábbis Vajna szerint/, sőt talán éppen ezért kellett, hogy mindenkit bűntársává te-

43

gyen a környezetében. A vallomások egy részében épp ezeket alátámasztó mondatokat találunk. Sárközy György volt az, aki a húst feldarabolta, és odaadta az asszonyoknak, hogy főzzék meg. Sokan bizonytalankodtak: "emberhús kellett, hogy legyen, nem mészárszékból való". Több alkalommal bukkan föl, hogy a nagy csontokat megintcsak Sárközynek kellett odaadni, aki aztán zsákba dugva elvitte elégetni. Több vallomásból kiderült, hogya vádlott a lakomán olyan részeg volt, hogy már nem emlékezett annak részleteire, de azért az emberhús evést bevallotta. Mindezek után idézzünk néhányat a vádlottaktói felvett, szlovák nyelven rögzített jegyzökönyvekböl, Litassy József törvényszéki főjegyző fordításában! Sárközy György, a főkolompos, 1782. július 31-én állt a bűntetó scdria I törvényszéki elé. - Hogy hívnak? hány éves vagy? miféle vallású vagy? - Bori Sárközy György, kőrűlbelűl 60 éves. Katholikus. - Hol lakol mosi? - Tolmácson, Bars megyében. - Miért vagy fogva? Nem tudom. - tsmered-e az itt fogva lev{í czigányokat? - Ismerem őket, hogyne ismerném ? - Mivel ismered, szintén velük kóboroltál? -Igen is, az ő bandájukban voltam. - Ott voltál-e a gyilkosságnál a pocsunádiai erdtioen, mikor egy napon kettőt gyilkoltak meg és a következ{í napon a Didy Miklós házában [mikor] a harmadikat meggyilkolták? - Jelen voltam a három gyilkosságnál és a Didy Miklós házában temettük el őket. - Mmldd meg nekünk, hány év óta vagy ebben a bandában? - Hat, vagy hét éve vagyok velük. - Melyik volt az e/s{í gyilkosság? - Tíz évvel ezelőtt, egy utast gyilkoltam meg társaimmal. Szembesíttetett Didy Ferenczczel, Zsigárd Mihálylyal és Bojsza Andrással, mivel valamennyi haramiának fónőke és vezére volt, kinek a szemébe mondták: te voltál a mi kapitányunk és minden rosszra fölbujtónk és únszolónk. György beismeri, hogy társuk volt, de nem kapitányuk. 24, általa is véghez vitt gyilkosságnak a többi vallomásokkal =

44

megegyezőleg való megtörténtét megerősíti. - Van-e feleséged, és meg vagy-e vele eskiidue? - Van, dc nem vagyok vele megesküdve, már nincs azonban nálam. - Ebben az évben hány embert gyilkolta tok meg? - Hatot. - Mondd meg nekünk, a Didy Miklós házában egy, vagy három embert gyilkoltatok meg? - Hármat gyilkoltunk meg ottan, úgy, hogy sokan voltunk és megfogtuk őket és kalapácsokkal a fejüket ütve gyilkoltuk meg. Az asszonyoknak azt mondtuk, hogy ott künn kiabáljanak és énekeljenek, hogya falusi emberek ne hallják. - Az a véres kéí milyen ? - Az a, melyen a meggyilkolt ember fejét, lábát, kezét levágtuk. - Megmutatnád-e a helyet, hol a kiásott testet máskor eltemettétek és elástátok? - Megmutatnám, nem messze a falutól az erdő alatt, egy fiatal tölgyfa mellett, nem mcssze a patakocskától. - Milyen az a véres deszka, a mely a Didy Miklós házában találtatott? - Azoknak a meggyilkolt embereknek a vére volt. Szembesíttetett Porontyival az iránt, hogya leölt emberek húsát megfőzték és megették, kinek ugyanazon Porontyi szemébe mondta: Már hiába, Te összevagdaltad, és az asszonyok, nevezetesen Tököli Katalin megfőzte és nekünk adta és így mi mindnyájan ettünk belőle. - Igaz, én is, mint valamennyien, megettük azt, és én azt a többiekkel főlvágtarn. megf6ztem és megettem. A csontokat megégettük, és még a víz mellett szétszórtuk. - Mondjad, egy mészárosi meggyilkoltatok-e, és hol? - Meggyilkoltunk egy mészárost a pocsuvádlai erdőben. elég szálas (ember) volt, kőzépkorú, zöld mellrevalója volt és kék nadrágja, volt nála 5 frt. ez a gyilkosság Szt. György napja után történt az idén. - Még is azt a mészárost azután gyilkoltátok meg, hogy Lsigárdék a börtönben voltak? - Az ördög vett rá minket erre, igen is abban az időben gyilkoltuk meg, mikor már Zsigárdék a börtönben voltak. Sigard /Zsigárd/ István, kőrulbclűl 48 éves, katolikus vallású cigány 17H2 június 6-án került a gonosztev6ket vizsgáló szék elé. - Miért fogtak el? - Nem tudom: azért, mert két fiam Almáson, a kerekestél egyet-mást

45

ellopott. Én azonban ártatlan vagyok. - Ismerd be: mioel fiad már bevallotta hogy jelen voltál annál a kerekesnél mikor bk loptak. És ha nem ismered be, bot alatt kell beismerned. Bot alatt vallotta: - Jelen voltam, mikor a két fiam az almási kerekest kirabolta, a hol a feleségem is ott volt velem, vártuk a fiaimat a kerítés mellett. Igen is Révay Anna is jelen volt. Kihallgatása július ll-én folytatódott: ISzembesítés utáni - Mivel már bevallottad, hogy jelen voltál (a pocsunádlai erdoben). ismerd be és nyilatkoztasd ki nekünk, hogy miképpen történt azon gyilkosság? - A mint az ember az úton ment, Didy Ferencz és Mihály fiam elhurczolták öt az útról és az erdőbe vitték, és ott ók ketten elöszőr fejét és testének többi részét úgy elverték, hogya földre esett és ott Porontyi Antal és István is rúgta a lábával, míg kiadta a lelkét. - Hova temettétek őt? - Azon helyen, az erdőben temettük el. - Meg tudtuid-e mutatni a helyet, a hol (ft eltemettétek? - Már nem tudnám. - Körül-betiil mikor történt ez? - Negyven évvel ez előtt. - Hova való volt az az ember? - Nem tudom hova való volt, tótul beszéltünk vele. - Miféle szándékkal mentetek a pocsuuádlai útra? és hol tanácskoztatok e föliitt? - Almásori találkoztunk és Didy Miklós vett rá minket, a ki az erdőben szeriet égetett. - Milyen emberek voltak, akiket Hodruson elemésziettetetek? - Sáfrányárús volt az egyik, a kit jól ismertem. - Mikor gyilkoltátok 6t meg? - A múlt évben volt az. Szembesíttetvén arra nézve: hogy a meggyilkolt embernek az aszszonyok által előbb megfőzött húsából ők is ettek-c. szemébe mondták Bori Cyörgy, Porontyi és Didy Ferencz: Te is jelen voltál, amikor az asszonyok főzték, te is ettél belőle, mint a többiek. - Jelen voltam, én is ettem. - Mit mííveltetek a csontokkal? - Nem tudom, mert részeg voltam. György tudja. - Egy mészárost meggyilkoltatok-e?

46

- Igenis egy mészárost Almáson, fehér ujjas és sárga gombos mcllrcvelója volt flanellból. és ez a múlt évben történt. A fia, Zsigárd Mihály kihallgatására ugyanaznap került sor. A 20 éves fiatalember botozás alatt tizenöt gyilkosságot is beismert. Augusztus 7-én folytatódott a vallatása. - Hát igaz-c: hogy ti azokat a hullákat f6zve megettétek? - Megettük, és én is ettem. - A csontokat és a fejeket hova tettétek? - A csontokat a Bori Györgynek kellett oda adnunk, hogy ne kapjanak rajta. Ő volt a mészáros orgazda, ki a meggyilkolt embereket fölnégyelte, és a húst fölosztotta. Igen is a fejeket is középen ketté vágta és az agyvelőt megettük. Június 6-án volt a feleség, Kuraly Mária, a mintegy 40 éves cigányasszony kihallgatása is. - Jelen voltál-e az almási kerekes kirablásánál? Tagadván, férje a szemébe mondta neki: Te feleség velem voltál a kert kerítése mellett, várva rabláson lév6 fiaink visszajövetelét a kerékes házából. A vasra vert n() elóbb kereken tagadja mindezt, végre az elszenvedendő korbácsűtésektól félve, vallott július 30-án. Beismerte, hogy 16 gyilkosságnál volt jelen: a pocsuvádlai erdőben, a Didy Miklós házában, a malom fölött, a prencsfalvi erdőben. Szőllősön, Hodruson, a nemesi, belei, élesfalvi erdőben, stb. - Jelen voltam mindenütt, a mikor mind azokat az embereket meggyilkolták és igaz, hogya Did y Miklós házában eltemetetteken kívül még tizet meggyilkoltak, a mint Didy Ferencz beismerte. - Hol földeltétek el a nemesi eráében meggyilkoltakat? - Egy gödörben temette el őket a többivel Prandorfi Ferencz.. - Meg tutiruid-c azt a helyet mutaini? - Régen volt, talán húsz éve is annak. Nem tudnám megmutatni. A meggyilkolt emberek húsának megfőzésére nézve szembesíttetvén Porontyi Györggyel és Didy Ferenczczel. a kik szemébe mondták. -- Te is f('[ztél és ettél a meggyilkolt emberek 111 í sríból ? és tudoá hova tették a csontokat? - Igen én is főzrem és ettem belőle. A csontokat elégették és a vízbe dobták. - Más asszonyok is voltak ott? - Az asszonyok, a kik itt vannak, mind ott voltak, és valamennyinek, a ki házas a feleségl'.

47

Didy Ferenc /körülbelü130 éves/, június 8-án következett. - Miért fogtak el? - Nem tudom. Botozás után kérdeztetett tovább, s be is vallott 18 gyilkosságot. - Így te is ettél, mint a többiek, abból az emherhúsoot? - Igen én is ettem, mindnyájan bűnösök vagyunk. Az asszonyok megfőzték azt a húst és valamennyiünknek a felesége ott volt. - És hova tettétek a csontokat? - Elégették és elégetvén a víz mellett elhányták. Július 11-én a harminc éves Porontyi István állt a vizsgálószék előtt. - Milyen volt az az ember, a kit a pocsutxidlai erdőben kifosztottatok? - Nem tudok semmit, nem is voltam ott, annál kevésbé tudok valamit az emberról. Szembesíttetvén erre a körülményre nézve Zsigárd Mihállyal, aki a szemébe mondta neki: Te vagy Porontyi István, jelen voltál a pocsuvádlai erdőben, mikor mi az útas embert kifosztottuk. - Hazudsz, nem voltam. - Tudod, mikor Anius azt az embert fával ütötte és ti megöltétek (ft, és azután az erdőbe hurcoluitok? - Te nem tudod, mit beszélsz, nem igaz. Botozással való fenyegetés alatt kérdeztetett. - Ki vette el az úias enz ber gubáját? - Zsigárd Tamásnál van a guba, elvette igenis a pénzt is. - Meg kellett, hogy öljétek azt az embert? - Igen is megölték őt Antus és Zsigárd Tamás. - Kik voltak jelen ezen gyilkosságnál? Az asszonyok is jelen voltak? - Nem voltak. - Hol gyilkoltátok meg (ít, miiuen helyen? - Az útról CítAntus és Zsigárd Tamás, öt élve bevivéri az erdőbe, ott gyilkolták meg, ott is terrtették el. - Meg tudruid muiaini azt a helyet, a hol eltemettétek? - Igenis, ha oda mennénk, talán rátalálnék. - Nem 'uillt pénze annak az embemek? Elosztottátok azt? - Volt. Zsigárd Tamás és Bojsza vették el. nekem nem adtak belöle. - Me/y helyen temetiék el és miféle szcrsuimmai? - A kovcknél ástak neki gödröt kalapácsokkal. egy kaszájuk is volt. - Valld meg volt-c jelen neluíny asszonu annak az embernek a meggyilkolásánal?

48

- Megvallom tehát jelen volt az a két asszony, Zsigárd Tamás felesége. Kihallgatása augusztus 6-án folytatódott.

a ki itt fogva van és a

- Valld meg, a meggyilkoltak testével mit mííveltetetek? - Az öreg Bori György darabokra vagdalta és oda adta, azok megfőzték és megették, és a mit nem tudtak megenni, a kutyáknak dobták. A Tököli. felesége, Katalin főzte meg.

- Honnan tudod ezt? - Láttam, a mikor azon véres kövön a nevezett György darabokra vagdalta és az asszonyok megfőzték azt, és mind ettünk belőle, a mint én is. - És hova tettétek a csontokat? - Azokat az öreg György elrejtette ott.

- Miféle emberek voltak, a kiket a hodrusi erdóoen legyilkoltatok? - Egy sáfrányárus volt, egy kovács, négy paraszt. - Talán azokat is megettétek? - Bizony azokat is megfőzték az erdőben. - A Didy Miklós házában hány embert gyilkolta tok meg azon este és miféle

emberek voltak azok? - Abban a házban hat embert gyilkoltak meg. Azon este hármat, másnap kettőt, a harmadikon egyet. Egy szövetárus volt, egy kovács, egy mészáros. pénze nem volt. A többit nem tudom bizonyosan, mert Bori György elvette a holmijukat és nekünk azt adott, a mit akart. - Kiirűí-beliil mely idóoen gyilkoltátok meg a mészárost? - Az elmúlt tavasszal ölték meg azt az erdőben. Tököli István és felesége, július 30-án kerültek bíráik elé. Először a 30 éves, szölósi származású, ám prandorfi lakos férj került sorra. Tagadást botozással törték meg, s azután vallott.

- Mikor (az itt fogva lev<'íczigánlfok) bandájában voltál, ott uoiuil-e, mikor azt az emberi a pocsuvádlai erdó~en meggyilkoltdk7 - Ott, én is ütöttem őt. - És a malomnúl a másik embert, és a harmadikat a Didy Miklós házában. Te is gyilkoltad? -Igen, ott is jelen voltam, én is tanácsoltam. hogy meg kell gyilkolni. Augusztus 6-án folytattatott a kihallgatása.

- A holttesteket f(íve megettétek? - Igen is megettük,

az asszonyok

megfőzték.

- Hova tettétek a csontokat?

49

- Elégették azokat, és egy zsákban a Didy Miklós házának födele alá tették és hogy hova tették azok porát, nem tudom. - Azonban azóta, hogy Zsigárdék börtönben vannak, még egy embert meggyilkoltatok, és miféle ember volt az? - Igaz, meggyilkoltunk egy mészárost. Tököli felesége, Szomszky Katalin, a kihallgatási jegyzőkönyv bejcgyzése szerint körülbelül 25 éves volt. Először ő is mindent tagadott, ám a korbácsolás megoldotta a nyelvét. - Ismerd be, hogya többi czigányok bandájában voltál, a kik fosztogattak és raboltak! - Én is jelen voltam a többi asszonnyaL - lgaz-e, hogy az utazó szövetárust a poesuuadlai erdóven a czigányok meggyilkolták? - Tudom azt, jelen is voltam, mikor azt a czigány férfiak meggyilkolták. - És hol temették el? - A Didy Miklós házába vitték és ott az ágy alatt remették el, hasonlókép a másikat is, kit a malomnál gyilkoltak meg, a házban meggyilkoltat is ott terrtették eL Szembesíttetett Bori Györggyel és Porontyival a kérdésben, hogya legyilkolt emberek húsát megfőzte, és nekik a többiekkel együtt elfogyasztás végett átadta, kinek szemébe mondták: Te főzted meg a többi asszonyokkal azoknak az embereknek a húsát, a kiket meggyilkoltunk, és ott voltál te, a Prandorfi Ferencz, a Géczi Márton. a Didy Miklós és Ferencz, a Porontyi, a Zsigárd István, az Antus és a többi valamennyinek a felesége, mind ott voltak, Révay Anna is. - Mind ott voltunk, én is ott voltam, én nem föztern, de az öregebbek főztek és ez nem történt volna meg, ha azok az öregebbek erre a rosszra minket nem vettek volna rá. Szintén július 30-án faggatták Bojsza András 30 év körüli cigányembert. Ő azonnal bevallott minden gyilkosságot, mondván, hogy az öregebbek vették őket rá arra. Augusztus 6-án folytatódott a kihallgatása. - Megettétek-e a meggyilkoltak testét? - Igaz, megettem. - Ki főzte meg? - A Bori György felesége, más asszonyok is voltak ott. - Hova tettétek a csontokat?

50

- Azt nem tudom, de a Bori György tudja. A 24 éves Laczi Miklóst augusztus 'l-én vezették a tárgyalóterembe. - Az itt levő czigányok bandájában voltál-e? - Ott voltam. Én velük jártam-keltern ugyan, de nem követtem el semmi rosszat. - Még is jelen voltál a Oidy-féle házban, mikor 3 embert leöltek? - Ott voltam. - Hová ástátok el azokat a testeket? - Az ágy alá. - És azután hová ástátok és temettétek el ugyanazon testeket? - Elástuk nem messze a czigány háztól a vizmederbe. a mint a víz foly, egy fa-gyökér törzsénél. Tököli ásott nekik gödröt. - Mondd meg őszintén, hova temettétek a meggyilkoltak testét? - Megmondom: egy alkalommal Prandorfba mentem Géczi Mártonhoz, ott láttam, hogy egy kosárból egy darab emberhúst húzott ki a felesége borjúhús helyett, megfőzte és a gyermekeknek adta és a kutyának is dobott belőle, a mint ez a Márton felesége előttem bevallotta, azért megharagudván feleségének elárulta, hogy az almási erdőben embert őlvén, annak húsából való volt. Hozzá teszem még: hogy szememmel láttam egy emberi kezet, mikor a leánya ette, a mit Márton észrevéve legott kivette a leány kezéből és elégette. Kihallgatásának folytatására augusztus 7-én került sor. - Oe azért még te is azokkal gyilkolván, a főtt húsból ettél a többiekkel? - Nem ettem, dc rám is esett annak a 3 embernek húsából, a kiket Almáson meggyilkoltak, de hegedülvén én is jelen voltam, mikor őket meggyilkolták. A húsból az én részemet az a prandorfi Géczi Márton vitte haza, a mint megvallottam, meg főzte. Géczy József, másnéven Kuka, 19 év körüli volt csupán. Augusztus 'l-én vallatták. - Azoknak a czigánYlJknak II bandájában voltál? - Voltam egyszer, mikor egy útas embert meggyilkoltak, én távolról néztem, nem is nyúltam hozzá. Aztán a meggyilkoltat egy kunyhóba vitték, kezét, lábát, fejét levágták, mivel megborzadtam, elszaladtam tőlük. Az ágy alá remették el. Kikérdezése 7-én foly tatodott. - Te nem csak ott voltál jelen, hanem másutt is, mikor öltetek és gyilkoltatok7 - Jelen voltam a Didy Miklós házánál, a mikor gyilkoltak, én hegedültem és a czigányasszonyok szépen ülve énekeltek. A meggyilkolt

51

emberek egyike szövetárus

volt.

- Miért hegediiltetek és az asszonyok miért éneke/tek és ki parancsolta nektek azt? - Didy Miklós parancsolta asszonyok énekeljenek, halla tszék.

és a többi vén czigány, hogy játszunk és az hogya meggyilkolt emberek kiáltása ne

- Ti azoknak a meggyilkolt embereknek a húsát megettétek, ugy-e bár? - Ugy van, megettem, a Bori György, Didy Miklós és az asszonyok főzték meg. Csontjaikat a Bori Györgynek kellett, hogy adjuk, hova tette, é) tudja, mivel é) volt azoknak a meggyilkolt embereknek a mészárosa, ő fölnégyelte azokat és elosztotta a húst, nekem egy darabot ad tak belőle és én megettem. Mihók András, darázsi lakos 45 év körülinek látszott, mikor augusztus 6-án a "Tekintetes Hont vármegye gonosztevó'ket vizsgáló, Kemencze községben megtartott székében" fölvétetett "önkéntes vallatás" alapján az alábbi jegyzőkönyv. A vádlott mindent tagadott, s "nehány boiiiiés után is megmaradt tagadásban". Kihallgatása augusztus 7-én folytattatott, ám a szembesítések ellenére is továbbra is tagadásban maradt. Augusztus 22-ére megtört, s vallott. - Rablógyilkosságot követtem el, már beismerem, raboltam Almásori a Didy Miklós házában, mikor egyszer 2 embert mészároltunk le, egyikük szövetárus volt. Én is ütöttem bottal. Mindenütt ott voltam, a hol gyilkoltak.

- Mit csináltatok a meggyilkoltak hulláival? - Szétmarczangoltuk, megettük.

én szintén,

aztán

megfőztük,

és mindnyájan

- Hol tartottátok el az emberhúst, a mit nem tudtatok megenni? - A Didy Miklós házában, az ágy alatt.

- Hova tettétek a csontokat? - A tűzbe tettük, hogy eméssze meg. Vörös Mihály /36 év körüli/, augusztus 7-én került sorra. Csáradi születésű cigányember volt, kit a maróthi börtönből hoztak át a kemencei tárgyalásra. Azonnal bevallott mindent. - Velük voltam, velük gyilkoltam, a hol ók gyilkoltak, ez a legtisztább igazság. Mintegy 8 év óta raboltam velük.

- Hol, és kit gyilkoltatok meg először? - Arra nem emlékszem.

52

de a mi rablással szereztetett,

azt nekem mind

átadták. Orgazda volt köztünk a Bori György, kinek egész nemzetségét fölakasztották az Alföldön lólopás miatt. - És utoljára hol gyilkoltatok? - Almáson a Didy Miklós házában. - Milyen volt az az ember? - Nem tudom, gubában volt, azt az egyet tudom, hogya tőle elvett három forintot Bori György nekem átadta. - Mindazonáltal te is jelen voltál akkor, mikor egy napon hármat gyilkolta tok meg, és miféle emberek voltak azok? - Jelen voltam akkor is. Kettő szövetárus és a harmadik talán mészáros volt, fehér flanell mellrevalója volt. - Milyen egyéb ruhája volt annak a mészárosnak? - Részeg voltam, nem tudok arról, csak a mellrevalóról. - Hova tettétek a meggyilkoltak holttestét? - Megfőzték és megettük, én is ettem belőle. - Csontjukat hova tettétek? - Eldobtuk, fejüket is megfőztük és agyvelejüket megettük. Ugyanaznap vallatták Géczi Márton feleségét, az ötven év körüli, prandorfi illetőségű Ilonát is. - Ismerem őket, a bandájukban voltam, a Didy Miklós házában jelen voltam, a többi asszonnyal, mikor az embereket a többi czigány meggyilkolta és lemészárolta. - Mit csináltál te ottan? - A többi asszonnyal, a mint ott voltam, kiabáltunk. - Hány embert gyilkoltak ott meg? - Három embert gyilkoltak meg, szevetárusok voltak. - Más gyilkosságoknál is jelen voltál? - Darázsiban, Almáson és más helyt, a hol ők gyilkoltak, mindenütt jelen voltam. - De azokat, a meggyilkolt testeket megfőztétek és megettétek? - Igen is megfőztük, meg is ettük, a gyermekeknek is adtam. - A test melyik része volt az a hús? - Az ember lába és keze volt. A ledényi származású, 28 év körüli Jónás Ferenc augusztus 8-án tette az alábbi vallomást. - Ismerem őket, Almáson a Didy Mihály házában voltam, mikor a gyilkosság történt. Akkor 3 embert gyilkoltak meg. - Ki gyilkolta meg azokat az embereket?

53

- Mindnyájan. - Mit müoelteiek a meggyilkolt emberekkel? - Összedaraboltuk, megfőztük, megettük.

- Másutt is raboltál velük? - Mindenütt,

ahol a többi fogoly czigány.

- A csontjukat és fejüket hova tettétek? - Elégettük. Jónás Ferencet, a felesége, Zsuzsanna követte a bírák elött. =lsmered-e a fogva lev 6 czigányokat, stb. - Ismerem őket és megvallom, hogy Almáson jelen voltam, nem ismervén az öregebb czigányok gonoszságát, a hol a Bori György felesége főzvén húst, adott nekem, a mi mészárszékből való légyen. Én azonban észrevevén, hogy emberhús, mikor nem akartam megenni, az az asszony meg akart ölni.

- Tehát ott gyilkoltak? hányat és hol? - A Didy Miklós házában három embert gyilkoltak meg és oda tették fóni, A darázsi erdőben való gyilkosságnál, hasonlókép az almá si, élesfalvi. pocsuvádlai erdőbelinél is jelen voltam. Igen is azt a darázsi embert láttam, a mikor megfőzték és megették. A prandorfi illetőségú, 25 éves Sárközi Ceciliát, a Dobeczi nevezetű cigányember feleségét is augusztus 8-án hallgatták ki. - lsmered-e azokat a fogoly czigányokat? és az ó1c bandájában voltál-e? - Ismerem őket, nem tagadom, a bandájukban is voltam, ott is voltam, mikor a Didy Miklós házában a gyilkosság történt, én azonban azokhoz az emberekhez hozzá sem nyúltarn. hanem a többi asszonynyal künn lármát ütöttünk.

- Miért ütöttetek lármát? - Azért ütöttünk lármát, mivel férjeink azt a gyilkosságot követték el és féltünk, hogy nyilvánosságra jön és hogy mi is rosszul járunk.

- Tehát ott gyilkoltak? és hányat? - Igen is gyilkoltak azon alkalommal tok.

kettőt, úgy látszott, hogy parasz-

- Voltál-e jelen más gyilkosságoknál? - Jelen voltam az almási erdőben is, mikor kettőt gyilkoltak meg, Darázsiban is, mikor egy szövetárust gyilkoltak meg.

- Azoknak a meggyilkolt embereknek a testét meg is f(Tztétek és megettétek? Te is j{iztél és ettél (beló1e)? - Igen is megfőzték,

54

meg is ették, de én nem főztem, hanem az ore-

gebb férfiak és asszonyok főzték. Nem is ettem, mivel nem tudtam azt megenni. - Mivel te a Géczí Mártonnal lakol, iudod-e, hogy az ő felesége emberhúst főzött otthon? Ő egyedül a gyermekeivel ette azt meg? vagy másokkal? és honnan került az a hús, add elé nekünk. - Igaz, hogya Géczi Márton felesége emberhúst főzött otthon és egyedül a gyermekeivel ette meg. Az én gyermekeimnek is adott, de én nem engedtem meg. Ez a hús az Almáson meggyilkolt emberből volt. Onnan tudom ezt, hogy egy házban lakom vele és saját szememmelláttam. Ezen a napon még két Radics Mária nevezetű asszonyt hallgattak ki. A fiatalabbik, a mintegy 30 éves solymosi lakos, egy elhunyt, Kálai nevezetű cigány özvegye volt. - Ismerem őket, jelen is voltam a gyilkosságnál a Didy Miklós házában, künn a többi asszonnyal. - Abban az iMben meggyilkoltak nehány embert? - Gyilkoltak, azt tudom, de hány embert, azt nem tudom. - Mit csináltatok ott ti, asszonyok? - 1ttunk, ettünk. - Talán emberhúst ettek? - Ettek, azt tudom, hogy nem mészárszékből való volt, emberhús kellett, hogy legyen. - Ki [éízte azt a húst? - A vén czigánynék főzték és mind, a ki jelen volt, evett és főzött. - Azoknak az embereknek a csontját és fejét hova tették? - Összedarabolták és eldobták. - Más gyilkosságnál is voltál jelen? - Voltam a darázsi, almási, pocsuvádlai, béli erdőben. Az idősebb /mintegy 56 éves/ Radics Mária, Polyák Ferencnek volt a felesége. Férje itt halt meg a tömlöcben, fogságban. - Ismerem, ismerem őket, velük voltam a Didy Miklós házánál, mikor a gyilkosság történt, embereket öltek ott és azon emberek húsából ad tak nekem, hogy főzzek. - Ki adta neked azt a húst? - Didy Ferencz és Bori György. - Tehát tudod, hogy abban a házban embereket gyilkoltak? - Egyet tudok. - Tehát annak az embernek a húsát vitték ki neked?

55

Igen is annak. Másutt voltál-e jelen, a mikor gyilkoltak? Voltam, messze az erdőben, de nem tudom, hogy hívják. Csak te főzted azt az emberhúst és ettél beló1e? Föztern és ettem is. Hova tettétek a csontját és fejét? Elégették és porát ott hagyták. Másnap, augusztus 9-én folytatódott a kihallgatás-sorozat. Kontsek Ferenc, a mintegy 40 éves, zsarnói illetőségű vádlott volt soron. - Almáson, Didy Miklós házában meggyilkoltunk két tótot, előbb a bagyani erdőben egy mészárost is meggyilkoltunk. A hodrusi erdőben egyszer hármat, máskor kettőt, harmadik alkalommal egyet. Az előbbernek bányamunkások voltak, az utóbbiak egyike mészárosféle, másika iskolamester tanító. A harmadik alkalommal, az az egy úrféle volt. A nemcsényi erdőben kettőt, este felé nem ismertem meg miféle emberek voltak. - Mióta raboltál és gyilkol tál velük? - Lehet 5 vagy 6 éve. - A meggyilkolt emberek testét hova tettétek? - Már minek tagadnám: megfőztük és megettük, igen is én is ettem

-

belőluk.

-

Hova tettétek csontjaikat és fejüket? Csontjaikat megégettük és fejüket hol megfó'ztük, hol el is égettük. A nemcsényi erdőben mit csináltatok a meggyilkolt emberekkel? Megfó'ztük ottan és mit meg bírtunk enni, azt megettük és a többi részét a Caram vizébe dobtuk. - Miféle czígányok voltak veletek? - Dományikból is voltak hárman velünk, u. m. Cáspár Ferencz, Cáspár József, Belák György. Amaz meggyilkolta a saját apját, 16 évvel ezelőtt. Ez a három velünk rabolt és fosztogatott. - És hol raboltak és fosztogattak? - Mindenütt, a hol voltunk, ők is velünk voltak. - Talán a meggyilkolt emberek húsából veletek együtt ók is ettek? - Ők is ettek, a mint mi is ettünk. A várandós Szarka 110na,a fővezérnek tartott Bori Sárközy Cyörgy ágyasa 30 év kőrűli asszony volt, s párjához hasonlóan a Bars megyei Tolmács községböl származott. - Jól ismerem őket, jelen voltam, mikor raboltak, fosztogattak, Almá-

56

son a Didy Miklós házában, mikor egyszer 3 embert gyilkoltak meg, szintén jelen voltam. Másutt is mindenütt ott voltam, a hol férjem Ll Bori György jelen volt, mivel utána kellett, hogy járjak. - Azoknak meggyilkolt embereknek a húsát hova tettétek? - Megfőztük és megettük, és én főztem meg. - Már régóta jártál-keltél veliik és raboltál? - 9 vagy 10 év óta. - A csontokat hova tettétek? - A vízbe dobták. Az antali vajda, Bartos Pál 30 éves feleségét augusztus 19. napján hallgatták ki. - Miért fogtak be? -Nem tudom. - Jelen voltál-e, mikor nálatok embert öltek és kik voltak még jelen? - Jelen voltam még mint előbbi férjem, Fizik Fülöp felesége, mikor a mi udvarunkon egy paraszt embert megöltek, aki rövid szűrt és condrából készült nadrágot viselt. - Mit csináltatok a megölt testtel? - Összevagdalták, a földbe rejtették, onnan elővéve megfőzték és megették. - Ki főzte meg a húst? - Gazsó Imre felesége, Anna, Samu hajdu felesége, Teréz és mások, velem együtt, de én nem ettem. - Hová tették a csontokat? - Eldobták vagy a földbe ásták. - Ki darabo/ta fel a testeket? - Uram, a vajda, Hajdu Imre, Gazsó Imre és Fizik József. - Még hol és mikur öltél embert? - Ebben az évben az új házunkban egy házalót jelenlétemben öltünk meg. - Milyen idMájt ii/tétek meg? - Estszürkületnél, valamit árulni jött arra. - Ki ragadta meg és ütötte meg eUíször? - Az uram a vajda, Hajdu, Gazsó Imre és mások voltak jelen. Kalapácsokkal ütötték fóbe. - Hogy történhetett az, hogy az emberek nem hallották? - Kőrűlbclűl tízen közülük ráverették magukat és így könnyen meggyilkolha tták.

57

- S ennek testét hová tettétek?

- Feldaraboltuk s az egészet megfőztük és mind ettünk belőle. - A fejet és a csontot hová tettétek?

- A földbe ástuk. - Oe elóvbi házasságod alatt többeket is megöltél?

- Összesen kettőt öltünk a Miko Péter házában, mindkettőt este felé, egyik egy paraszt volt, nem volt egyebe, mint egy kése és fésűje, aki hozzánk jött, hogy tüzelőt vegyen Fajkán. A másik pedig házaló volt. Elóbb a házalót öltük meg, azután a parasztot. - Korponai cigányok nem voltak társaságotokban?

- Nem voltak. - Kik voltak hát?

- Hat antali férfi és öt asszony, a hatodiknak, Puty Matyónak nincs felesége. Ferencz Gáspár /36 éves/ a Zólyom vármegyebeli Dományikból való. Augusztus 21-én került sor a tárgyalására. - Ott voltam Almásan a Didy Miklós házában, mikor egy napon estefelé 3 embert, jelesen 2 szövetárust és egy sáfrányárust meggyilkoltunk. Igenis én is ütöttem őket bottal. - Mit csináltatok a lemészárol tak testével?

- Ezen véres kövön szétdaraboltuk őket és megettük. Csontjaikat eldobtuk. Az asszonyok is ott voltak, örültek és kiabáltak, az öregebb czigányok meghagyásából, nehogy a meggyilkolt emberek kiáltását és jajgatását a falubeliek meghallják. A Hodruson és Darázsiban elkövetett gyilkosságnál is jelen voltam, ott is megettük a megölt embereket. - Te apádat ezelőtt 16 évvel Hlinyik községben, Bars megyében megölted?

Ferenc Gáspár még ezt a tettét is beismerte. A kozépső Ferenc fiút, a 30 év körülit, Józsefnek hívták. Őt is 21-én hallgatták ki. - Ott voltam Almás községben, a Didy Miklós házában, a hol 7 embert gyilkoltunk meg, én is közreműködtem a gyilkosságban. - Mit csináltak ott az asszonuok?

- Énekeltek, kiabálást vittek végbe, mert az öregebb czigányok részéről meg volt hagyva, hogy kiabáljanak a végből, nehogy történetesen a meggyilkoltak kiabálása a községbeli lakosokat föllármázza. - Hova tettétek a meggyilkolt emberek holttestét?

- Szétmarczangoltuk, megf6ztük és megettük.

58

-

Hova tettétek csontjukat? Eldobtuk. Hol fosztogattatok még? A hodrusi és darázsi erdőben a Slivne nevű helyen is elemésztettünk egy embert, azt is megettük. Október 29-én folyta tta tott kikérdezése. - Három közülük sáfrányos volt, három szövetárus és egy paraszt. - Maguktól jöttek ó1c abba a házba? - Önként jöttek portéka-árulás végett. - Az említettek kozut, a kit meggyilkoitatok bizonyára egy sem árult portékát, miért jöttek hát hozzátok? - Valami vasszerszárn vásárlása végett jött és a mikor a házba belépve meglátta ott a már meggyilkolt két embert a földön elterülve, rémületbe ejtvén minket, nehogy talán általa elárultassunk őt is bezártuk a szobába és megöltük a mi biztonságunkért. - Miféle tárgyakat vettetek el azoktól a meggyilkolt emberektől? - Jól tudjátok Urak, mi szokott sáfrányárusoknál és szövetárusoknál lenni u. m. a szövetárusoknál szővet, a sáfrányárusoknál kűlőnféle portéka, egynek 16frtnyi pénze is volt, a mit Balog Ádámnak Didy Miklós az asztalra kiszámlált. ezt magam láttam. A többi által is jutottunk pénzhez, s azt elosztottuk, mindenkire 10 vagy 15 garas esett, a sáfrányárusok portékáit hasonlóképp elosztottuk, részint pedig az asszonyok adogatták el, az értékesebb szalagokat azonban elégettük, nehogy gonosztettünk az által kiderüljön. - Milyen rendű ember volt, a kit a hodrusi erdőben gyilkolta tok meg és hova való volt? - Német nemzetiségű volt, hova való, azt nem tudom, még is tudom, hogy paraszt volt. - Miért gyilkoltátok meg, mikor semmi sem volt nála? - Didy Miklós rendelte meg nekünk, hogy gyilkoljuk meg, nehogy elárulja a mi itten való további időzésünk elárulása által, nem volt nála semrru,

- Milyen rendű ember volt, n kit adarázsi erdtiben gyilkoltatok meg? - Az szintén paraszt volt, az úton menve. Semmije sem volt egy gubán kívűl, honnan való volt, nem tudom. Megöltük őt azért, nehogy minket, amint erdőben bolyongunk, eláruljon. - A meggyilkoltak holttestét iniképpen marczangoltátok szét? - Kövön összedaraboltak.

59

- Ismered azt a követ? - Ha lá tnám, megismerném.

- Ez a kCíaz, melyet itt neked muiaiunk, megjegyezve?

a mely vérrel van befecskendezve és

- Ugy van, ez az, valóban az a kő, a melyen Didy Miklós a meggyilkolt embereket összedarabolta. - Azt a 9 meggyilkolt embert mind a Didy Miklós házában daraboltátok ösz-

sze, f([ztétek és ettétek meg? - Hetet a Didy Miklós házában, egyet a hodrusi erdőben, 1 végül a darázsi erdőben a malom fölött marczangoltunk szét és ettünk meg.

- Mennyi ideig voltál ezen czigányok bandájában? - Két éve, hogy az ő bandájukkal tartok, Didy Miklós és Balog Ádám csábítottak el és nevezett Didy Miklós biztatott, hogy gonoszságunkat senkinek se födözzem föl és egyszersmind aztán parancsot kaptam tőle, hogy minden 4 hétben jelentkezzern nála.

- Miféle eszközzel öltétek meg ó'ket? - Kalapáccsal és bottal. Október 30-án, szembesíttetvén társaival, Ferenc György visszavonta a vallomását, hogya hodrusi erdőben csak egy parasztot gyilkoltak meg. Az apáti erdőben pedig tagadta, hogy jelen volt. A vallomását Huszár József, Hont vármegye ügyésze hitelesítette. Másnap a harmadik Ferenc, a György nevezetű került sorra. Ő volt a testvérek közül a legfiatalabb, mintegy 26 éves. Idősebb bátyjaihoz hasonlóan ö is bevallott mindent. - Igen is a Didy Miklós házában voltam, mikor 4 embert meggyilkoltunk és én, mivel engem Didy Miklós ösztönzött, bottalleütöttem, a kiket ottan ősszedaraboltak. megettek és más három különbözó alkalmakkor meggyilkoltat is.

- Mióta gyilkoltatok? - Hat év óta?

- Hol szoktatok gyilkolni? - Darázsiban l-et, a nemesi erdőben 4-et, a ribnikiben 3-at, a hodrusiban 2-öt, a jalaliban 3-at, a béla-bányiban 3-at, az opatovaiban 2-őt, a pocsuvádlaiban 2-őt, a ledényiben 3-at, a Selmeczre vezető zsarnói úton egyet.

- Miért gyilko/tatok annyit, a mikor semmi sem volt náluk? - Azért, hogya

húsukkal

táplálkozhassunk.

- Mit csináltatok az emberi fejekkel és a csontokkal?

60

- Levévén róluk a húst, mikor elfogyasztottuk, eldobtuk. Vizsgálata október 29-én folytatódott tovább. - Dorázsiban hány embert mészárottaiok: le, stb? - Kettőt gyilkol tunk le, egy parasztot, kit a malom fölött a völgyben szétdaraboltunk, megföztünk és megettünk, egy másik szövetárust, a kit darabokban vittünk az almási Oidy Miklós házába éjjel és ott megettünk. - A hodrusi erdiiben hány embert és milvenekei emésztettetek el? - Két favágó bányamunkást egyszerre emésztettünk el. - Miért mészároltáiok le azokat, mikor semmi sem volt náluk? - Azért, hogya húsukkal táplálkozhassunk. - Az apáti erdőben meggyilkoltak miféle emberek voltak, stb? - Ezelőtt 3 évvel 2 paraszt útast pusztítottunk el, ezeket is megettük az erdőben. Igen én is öltem, mint a többiek. - Min daraboltátok össze a meggyilkoltak testét?

- Kővőn. - Ez az a W, melyet neked mutatunk? - Ez az, a rnely a pitvarban van letéve. Másnap ót is szembesítették testvéreivel, s hozzájuk hasonlóan ő is visszavonta vallomását a tekintetben, hogy az apáti erdőben nem volt jelen, s a hodrusiban pedig csak egy német parasztot öltek meg. Idókozben augusztus 22-én kivallatták Ferenc József 30 év körüli feleségét, Éva Rebekát is. - Jelen voltam Almáson a Didy Miklós házában, mikor egy szövetárust. egy más csipkekereskedőt és egy harmadikat, nem emlékszem mifélét meggyilkoltak, a hol mi tánczoltunk, énekeltünk és kiabáltunk, a férfiak a testeket osszedarabolták, az asszonyok megfőzték és mindnyájan megettük. Jelen voltam Darázsiban is, a hol kettőt gyilkoltak le és ettek meg, a szöllösi erdőben is egyet, a hodrusiban egy szövetárust gyilkoltak meg. Az elfogyasztott hús csontjait eldobtuk. Bucskó Pált, a 22 éves antall cigánylcgényt, augusztus 24-én hallgatták ki. - Hány embert gyilkoltatok le? - Egy útast (8 évvel ezelőtt), a ki kosárban hagymát árult, s éjjel Selmeczre ment, a malom közelében fejét ütve meggyilkoltunk. 10-en voltunk. Testét a Gazsó Imre régi házába vivén összedaraboltuk, a mit az asszonyok megfőz tek, mi pedig megettünk. - Az IÍj házban hányat és mifélét gyilkolta tok meg?

61

- Ebben az évben pünkösd körül 2 árvait, a ki Gazsó Imre új házába bemenve 100 drb. zsindelyszeg eladását kérte, dorongokkal meggyilkoltuk. Ezeket a vajda a hajdúval összedarabolta, az asszonyok megf6zték, mi megettük és a maradékot, a mit elfogyasztani nem bírtunk, eltettük. - Ebben az évben kit gyilkolta tok még meg? - Még egy sáfárnyárust. a vajda új házában. A vajda felesége, a többi asszonnyal megfőzte és mi megettük. Csontjaikat a tűzbe dobtuk. A mintegy 40 éves Gáspár Jánost, antali lakost, augusztus 25-én vezettek elő tőmloeéből. - Jelen voltam a vajda házában, mikor egy szövetárust, az antali vajda és Bucskó Pál meggyilkoltak és pedig kalapáccsal, ebben az évben, kőrűl-belűl a pünkösdi ünnepek idején a vajda lakodalma előtt, a kit Bucskó darabolt össze. A holttestet összedarabolták és a vajda felesége az én feleségemmel megfőzték és megettük. Csontjaikat eldobtuk. - Miféle sorsú ern berek voltak azok a te házadban meggyilkoltak? - Két árvait három héttel ezelőtt gyilkoltunk meg, a kik lécz-szeget jöttek vásárolni. - Mi volt náluk? -Semmi. - Miért gyilkol tátok meg? - Azért, hogy összedaraboljuk és húsukkal táplálkozhassunk. - Miféle ember volt, a kit a vajda lakodalmán megettetek? - Az első szovetárus volt, akit avval az alkalommal megettünk. - Miféle meggyilkolt embemek ettétek meg el{íször a húsát és kinek a tanácsára tetted azt? - A vajda tanácsára és rendeletére. A szevetárus húsát. Másnap, augusztus 26-án, a 30 évesnek látszó Borond ]usztina, Szomszky András felesége került sorra. - Az antali gyilkosságnál nem voltam jelen. Láttam az elkészített és megf6zött emberhúst a vajdánál az asztalra téve, a melyet a vajda anyja a vajd ánéval jöve a fözéshez elkészített. - Hogy ismerted meg, hogy az emberhús uolt? - Eljött a mi falunkban u. m. Stefulsóba egy czigány hajdú hivogatni és ö jelentette ki, hogy nekik két emberből való húsuk van. - Ettél az emberhúebol?

62

- Ettem én is, a csontokat a tűzbe dobtam.

pedig mint a többiek,

megsemmisítós

1.'6gctl

- Hogyan mészároltátok le azokat, hogy más emberek nem vették észre? - Torkon ragadták és így megakadályozták a kiáltásukat, a míg gyilkolták a Balog Ádám azt parancsolta, hogy mi asszonyok összevissza kiabáljunk. A következő napon vezették a tárgyalóterembe többek közt az 50 év körüli Bartos Antalné, született Gábris Dorottya, béla-bányai lakost.

- Jelen voltál a vajda lakodalmán Antalban? Mit csináltál ott? - Jelen voltam. A vajdáné korponai kodalomra az ételeket főzte.

czigány

anyjánál

időztem,

ki a la-

- Ne tagadd, mikor a szemedbe mondiok, hogy a korponai czigánunéoa! együtt féiztél. Hanem valld be, emberhúst f{)ztél-e? - A szitnyai lakodaimon

czigányok régóta mind emberhússal összevagdalt s marhahússal vegyített

táplálkoznak és a emberhúst főz tek.

- Honnan tudod ezt? - Sokszor hallottam, mikor a czigányok korcsmában vagy másutt veszekedve egymásnak szemére hányták, hogy milyen rablógyilkosságokat követtek el, és hogyarablógyilkosok emberhússal milyen jól laktak.

- Hol elkövetett gyilkosságot hánytak egymás szemére? - A tó mellett, a hol szintén veszekedtek, egy és két nem emlékszem mifélc embernek az antali háznál való meggyilkolását hányták egymás szemére.

- Mífélét mészároltak

le a vajda lakodalmára? és egy csipkeáru lót. - Hol gyilkolták meg azt a kettőt?

- Egy sáfrányárust

- Nem tudom, mert mikor én Antalba megérkeztem, a vajdáné szedarabolt és lepedőbe tett húst a hátból már kivitte volt.

az ösz-

- Hogy ismerted meg? - Úgy, hogyalepedőben lakat láttam.

az asztalra

tette negyedrész

lábakat

és olda-

- Hol f{)ztétek meg az emberhúst? - A vajda háza előtt, és oda a vajda anyja hozta ki kisebb darabokra vagdalva fazékba tette, a fej, kéz és láb a térdról le volt vágva, ezeket én nem láttam, azonban az emberi test többi részét jól fölismertem. - Más czígányok és czigányasszol1yok látták azt a húst? - Látták, dc Gazsó Imre azt mondta előttük, hogy bárányhús.

63

Te is ettél abból az emberhúsbol? Úgy van, ettem én is a többiekkel. Ismered a kövér Ádám szalatnyai cigányt7 Jól ismerem, egyszer azt mondta. hogy ő megyei hites személy, és pénzért kieszközli a cigány nép összeesketését. - Voltak jelen korponai cigányok is? - Gyakran fordultak meg és jártak oda hárman, a kik itt vannak, Zichlag is és fia: Kanyó, épp úgy az itt letartóztatott két fia: Rolkó és Kállay Ferenc. - Honnan tudod, hogya lakodalomra 2 embert öltek le? - A többi czigánytól hallottam. - Valld meg, honnan ismerted meg azt a húst, hogy emberhús? - Hogyne ismertem volna meg, mikor láttam az asztalra tett nagy daraboknak milyen vastag lábuk volt, azért Gazsó Imre mondta, hogy bárányhús, de a báránynak nincs olyan vastag lába ... aztán, mikor gyertya mellett, a szobában a földön heverve ettűk, az izéról észrevettem, hogy az a hús nem mészárostól való, hanem emberhús kell hogy legyen. Október 31-én a sokat emlegetett Didy Miklós vallomástételére készültek bírái, ám a 36 év körűli vádlott mindent tagadott. " Végre megmuioroáu II vérrel befecskendezett kűoe), kérdezieiett, hogy ismeri-e azt; el(íszúr tagadálag, aztán keveset gondolkodván felet: már emlékezem: hogy az én házamból való ez a megmutatott kő, de az a vér ... majorságfól való."

-

Avallomásokat végigolvasva több észrevételt is tehetünk. Feltűnő a nevek, helyszínek keveredése, az időpontok bizonytalansága, az áldozatok számának, korának és foglalkozásának ellentmondása. Előfordul, hogy többen is magukra vállalták ugyanazt a bűnt. A szembesítésck során egy-egy gyilkosságot visszavontak. a vallomást megmásították, nuntha a bevallott többi tíz miatt egyébként nem a legsúlyosabb ítéletre számíthatnának. A zavarosság is azt látszik igazolni, hogy nagyrészt a szájukba adott vallomások ezek. A jegyzőkönyvek irodalmi stílusú, választékos szóhasználatából nem vonhatunk le nyilvánvaló következtetéseket, hiszen a "tót" nyelven rögzített, majd latinra fordított jegyz6könyveket a vallomásfölvételben gyakorlott írnokok stílusa is jelentősen befolyásolhatta, s ez tovább finomodhatott a magyarra való áttétel folyamán. Mégis feltűnik számunkra, a vallomások összecsengő szóhasználata, mely azt sugallja, hogya vallatásba

64

gyanúsítottak több belefáradt céltudatosan feltett kérdéseket.

esetben

gépiesen

válaszolták

meg

a

Az ítélet Az első ítéletek

1782. augusztus

10-én szűlettek

meg Kemencéri "Hont vármegye gOi1osztev(fket vizsgáló székének alkalmatosságával". A vádat Huszár József tiszti főügyész, mint felperes képviselte, a megbilincselt vádlottakat pedig nemes Náthy Ferenc tiszti ügyész, mint a szegények ügyvédje /advocatus pauperum/ látta el vedelemmel. A felperes ismertette a vádlottak vallomásait, előbb a 25 asszonyét, majd a perben szcreplö. addig lctárgyalt 16 Iérfiét. Előterjesztésében hivatalos kötelességeként tartotta felhívni a figyelmet arra, hogy minden egyes alperes érdekében a lcgmcsszebbmenókig kötelessége a bíróságnak az enyhítő körülmények felkutatása, és azoknak a súlyosbítókkal való egybevetése. Miután azonban semmi sincs, ami ezeket az elvetemült gonosztevőket a legszörnyűbb bűncselekmények elkövetése után menthetné a legsúlyosabb bűntetéstől, ezért ennek okáért a 15-ik cím 1. cikkelve alkalmazását és a buntetó eljárás szerint való elítélését kérte. A hivatkozott törvényi pont, Wcrbóczi, 1514-ben megfogalmazott Tripartitumából való, melynek érdekessége, hogy tulajdonképpen sohasem emelkedett torvényerőre. hiszen az országgyűlés jóváhagyását nem kapta meg. Ennek ellenére törvényként alkalmaztak. mint a példa is mutatja. Az idézett cím a kővetkezóket tartalmazza: " ... 11 tolvajoknak, rabíokitak, útonáúokna}: és más efféle haiamuiknak, nalamini II gyilkosoknak

... (az legyen a biintetésc, !togy) II tolvajok biiúual, a rabtok. karóba húzassa! vagy kerékbe tiirésseí, a többiek pedig paílossa], tudnuílik vétkök mériéke szerint, lako/nak és jellyíttetnek". A Hárrnaskőnyv 14. címének hatodik paragrafusaban pedig a per folyamán

sokszor

emlegetett

vérfertőzésre

vonatkozó

előírás található:

"vérrokoJ1 nűknek, hasonlóképpen bezárálag a negyedik ízig, megfert(iztetíii; úgyszintén a kik 17lostolwanyjokon eréezakot tesznek, oalamint a vérfert(}z(fk, a inennuiben nyilván elmarasztaltattak, vagy számiizeitek", A védéíügyvéd néhány, általa fontosnak tartott észrevétel méltányos fontolóra vételet javasolta. Véleménye szerint, a gyilkosság megállapításahoz nem elegendő annak beismerése, hanem megkívántatik a bűncselekménven való tettenérés is. Márpedig a vádban elhangzott

65

szarnos szörnyű eset egyikének sincs egyetlen tanúja scm" Csak a vádlottak kihallgatási jegyzéíkönyvei állnak a rendelkezésre. Hasonlóképp kifogásolta, hogy az emberevés vádjának bizonyítására szűkséges volna a tárgyi bizonyíték is, s éppen ezért nem elegendéí a cinkostársak egymást terhelő vallomása. Márpedig a fönnmaradt csontok, vagy más egyéb konkrét bizonyíték hiánya nem teszik lehetövé a szabályszerű büntetés kiszabását, A legfontosabbnak pedig azt tartotta, hogya gyilkossághoz nem elegend 6 a gyilkos személye, hanem áldozat is szukségeltetik. Márpedig a pereszlényi mészárost kivévc, egyetlen ember eltűnéséról sem tudnak sem Hont, sem a szomszédos vármegyék terűletén. Bár a tárgyalás során elhangzott, hogya távolabbi terűletekról bizonyára sokan vannak, kik keresked ve, vagy munkák után járva, messzire távozván Iakóhclvüktól, ismeretlen módon elpusztultak, ebből azonban nem lehet azt az egyértelmű kovetkeztetest levonni, hogy ezeket az itt vádolt cigányok ölték volna meg. Az asszonyok védelmében pedig külön hangsúlyozta, hogy ók a vallomások szerint egyetlen gyilkosságban sem vettek részt, sőt ezzel ellenkezőleg cseleked ve, ez idó alatt táncoltak és énekeltek - amiben, önmagában semmi bűn nincs -, ezért ennek méltányos tekintetbe vételeként, ezt enyhítő kőrűlményként kérte figy~lembe venni, s "a tekinte-

tes vizsgálri szék kegyességének, jánlja és terjeszti el(í alázattal".

igazságos és méltánuos

ítélet hozatalát a-

Az ítélet indoklásából úgy túnik, hogy - bár az előbbiekból egyértelmúen kiderült, hogya feladatát komolyan vevé) Náthy Ferenc magisztratuális fiskális számára egyértelmű volt a vádlottak ártatlansága - gyakorlatilag figyelembe sem vették a védőügyvéd szavait.

"Az itt álló vádlottak, a kik el(íször csak a viszokai mészárszék és az almasi kerekes kamaráuinak éjjeli föltörésével összekötött lopások gyanújával terheltettek, é" II kik 1-5 szám alatt beoaitoiták; hogy ebben, 5 több kisebben, de egy ostrom alakiáoan elkövetett gyilkosságban is czinkosuirsak és oeismeriék végre ... ezen és Bare vármegye erdeinek kiilönös alattomos gyülekezet alkalmával alakított bandában való megszállását és pedig Sárközy György beismeri általában 24 gyillwsságot, mások pedig beismertek kiilönféle helyeken, különböz(í idóoen, többféle utasoknak a meggyilkolását ... és ebbeli töredelmes vallomásukban állhatatosan megmaradtak, jóllehet ugyan az állittatik; hogy ez a banda mult évi Szt. József napján alakult, mioel azonban Zsigmond Mihály azt vallja, hogy 3 vagy 4, Sándor Mihály, hogy hir/il-belül 5 és Kancsek Cáspdr, hogy 5 vagy 6, Vörös Mihály, hogy 8 éo otn volt annak tagja, Sárközy r

66

György azt említi, hogya szó1(ísi gyilkosság 10 évvel ezeuiit küuettetet! ci, Bolcza András nyilatkozott, hogy ci 12 év áia iizi arablógyilkosságot, Kl/raly Mária a nemcsénui erdéoen 3 gyilkosságot 20 évre teszi, elóvb említett Vörös Mihály szerint nevezett Sárközy Györgynek egész nemzetsége ... már ezelőtt hitéllel irtatott ki, (í maga Didy Ferencz czinkosttirsa el(itt apró lopásokkal dicsekedett, inkább föltehet6 tehát, hogy ezen 60 év kiini! leoő, általában valamennyi czinkostárea által főnöknek nyilváníttatott rablógyilkosnak a bandája az () férfi korával egyiMs és minden tél végen összeszokott gy(í/ni és tömörülni semmint hogy az a fönnemlített Szt. József napján történetesen került volna össze. jVajna e kérdés vonatkozásában említi, hogya hazai törvényeink a büntet{)jogi elévülés iránt - iiizeiesen nem intézkedtek. A Praxis Criminalis 5 évi eléoiilési hauiridtii szab ki a halállal nem bilnteiett ban tettekre és egyszenT házasságtörésre, 10 éoe: a közönséges tolvajlásra és kitziinséges emberölésre, 20 éoei a gyilkosságra, bérgyilkosságra, gyújtogatásra, ertiszakus nemi közösiilésre, oldalágrí vérfert(ízésre, wTragadásra, kett{is házasságra. Kicétetnek azonban az eléviilés alól az lstentagadás és ördöng{)sséggel Járó b7Tbájosság, irtózatos szdndékos káromlások, felségsértés, honárutás, rablógyilkosság, stb. Általában nem ismeri el az eléviilést azokra nézve, kik szokés által menektluek] róllehet ... abból, hogy ezek a vádlottak ezen vidék háziállatainak lopásától azok gondosabban uaui nuomozásá! tudván, mint ravasz söpredék tartózkodtak és az utasok kiiúil is csak a messzirőt való idegeneket vagy bánvamunkásokai, a kik egyébként különböz{) halállal pusztultak el, keritettek hatalmukba !Így: hogy innét egyedül a plinkösdi iinnepek köriil hazuírot eltávozott pereszlénui mészáros van mosi is oda, a kinek életben léte vagy halála, a felesége által ezen törvényszékhez bejelentett ruháinok a már ezen s a tavaszon a Zsigardi czinkoeiársai elfogatása után a pocsuixidlai erdőben a Tököli István, Bojsza András, Sárközy György és Cáspár Károly által meggyilkoini állított mészároeéitol való klilönböz{)ségénél fogva bizonytalan, az álnoksággal oly fég óta és rendkioüt titokban tartott valamennyi b7Tncselekmény nem volt nyomozandó, mioel több ... vallomás ból bizonyosan tudva van, hogy ez il inészáros újabban és kevéssel ezeuit: Almcson a még szökésben teoti Didy Miklós házában meggyilkoltatutt harmadmagával egyszerre; miuuin a szemmel megnizegtúand» huúáknak kiásását és megmuiaiásáí önkényt igércí hilönböz() czinkostársak a helyszínére négy ízben kivitettek, ott az elszökés re való alkalmon kioiil semmit sem kerestek és így a fáradság kárba veszvén visszakisértettek és úgy ezek valamint a többiek mindnuáian arra kérdésre, hogy mii müoeltek a holttestekkel? jó szániukbót és önként beísmerték il Dídy

vs»

h7

Miklós háza tJTzhelyének négy szögIT kaoén ... az ott meggyilkoltaknak összeaarabolását.. . és ezeknek és az erdóoen kegyetlenüllegyilkoltaknak szétmarczangolását, megfőzését és a nekik nem undorító, de a gyakori vele való élés által megszokott, sőt inkább élvezetes, meri a 10 és 34 sz. a. ezerint még haza is vitt emberhűsnak barbár fölfalását: valóban szembe iitlő, hogy Hluchy Mátyás nagyot hallá és nagyon hebegé) beszédű, ... muuin azonban az az ember czinkostársáoa! távolabb állva szembesitteteit, hogy annak nem annyira hangos beszédét a szék szine el6tt megértette és neki egyenesen és helyesen válaszol t, azon kiniil a testeknek Didy házában való kiásását es máshova szállítását kolzolválz, azoknak mcgmuíotását alkalmas jelekkel és eléggé értheté) snioa! a l1legszökés reményében igérte és II helyszínére kivitctvén a biztest és a segédkeztí almasi lakosokat az erd(í felé megeuizoén, karjárcíl a hite/et ledobván tényleg szökést kisérlett meg sennél és vallomásánál fogva bűnosnek. tartandó, vég/il czinkoseágúi és az emberhús evést jelekkel és hasonlóképpen sZtíval kifejezve beismerte. A feleségek nek pedig a házassági kútelék sem, annál inkább az olyan hnszszlÍ uuin á: valtí és olyan sok gyilkosslÍggal IIzegfertt!ztetett rablágyilkosságnak J/lentséséiil, a kik ezen esetben nemcsak hivették a fé/fiakat, JU/11emil ... (vllllomiÍsok) szenni 1/ Fe/st! és Als(í annyira összefligg{í, hogy esy helységnek tekinthető két község között középen levé) Didy féle luizban il messyilkolilndók niluirnuiuiséban a férfiak meghrzgyásábtÍl heged(ísz(Í meűett voM éneklés, ttinczolás és (issz('-vissza kiabálás riltal közrennTködtek. Al/nak okáért ezek az asszonyok és e/iÍob nevezett Hlllchy Mátyás a többi férfiak múzdnyájával a izaIá/büntetésre és pedig a férfiak a súlyosbított halálbli/ltetésre méluiknak nuiloániita tnak." . Mindczek után az alábbi ítéletek /sentcntiák/ szülcttek: Külön csoportosították a férfiakat az asszonyoktól, a vezetőket az első- és másodrendű vádlottaktól, a bűnösség mértcke szerinti kulőnbozőség szerint, s a büntetés elviselése szempontjából az erősebbeket a gyengékt{í1. Ezek alapján: Révay Anna, KuraJy Mária, Didy Fercncz felesége, Mária, Szomszky Katalin, Céczi Márton felesége, Ilona, Farkas Róza, Jónás Tamás felesége, Sára,

68

Balás Erzsébet, Sárkozy Czeczília. Sándor Mihály felesége, Mária, Jónás Fercncz felesége, Zsuzsánna, Jónás Mária, Kállayné, Radles Mária, Polyákné, a másik Radics Mária, Istók Tamás két özvegye: Ilona és Krisztina, és Szarka ilona, Sárkőzy Cyörgy ágyasa pallos ra ítéltetik, úgy, hogy ezek lenyakazását a főlakasztandó férfiak nézzék végig. Ezek pedig: Zsigárd Mihály, Didy Ferencz, Antuss Tamás, Céczy. másképp Kuka József, Laczy Miklós, Céczy Márton Dobccz Ferencz, Cáspár Károly, Hluchy Mátyás, Sándor Mihály, Didy Pál, id. Jónás Mihály, Jónás Márton. Kontsek Cáspár, Zsigmond Mihály. Főlakasztásnkat pedig végig kell, hogy nézzék a kerékbetörésre ítéltek, azaz név szerint: Zsigárd István, Porontyi István, Tököli István, Bojsza András, Jónás Fcrcncz, és a Darási Jónás Mihály, azzal a szigorítással, hogya kerékbetörésüket a fájdalmasabb módon, azaz a Iábuknál, s nem a fejüknél kezdve kell elvégezni.

69

Kerékbetörésüknek fölnégyelésre ítéltek: Sárközy György, Vörös Mihály, és Kentsek Ferencz.

szemlélői legyenek a legfőbb vétkesek.

kiket

Az ítélet szövegében szercpel, hogy "a b(ínösökl1ek és a büntetésnek: ezen osztályozása által az emberhús förtelmes evése által (elkövetett) és a hazai törvényekben s a Biintetti Eljárásban [I'raxis Criminatis] ezen ország Fil/nállása óta ilyen eset nem fordulván e/{í ismeretlen ban végrehajtása (ez azonban és az ítélet kihirdetése, a mennuiben a 28. és 41. sz. alatt levcJ asszonyok terhesek - a sziilésig felfiiggesztetvénj Kemeuczén, Bothon és Csúbon, ezen várn/egye legnagyobb IÍ tja mellett részletekben, a mennuiben lehet hárum részletben történjék meg, hogy az erdei rab/ásoknak kivált a jelen idrTben gyakori híre léoéu egyik test negyedrésze a telédi híd szomszédságában, a másiké pedig ée mindketiőjeie mssztartatoún, Drégely területén és Nagy-Oroszi vidéken szégyell-oszlopm szegeztessék ki." Már ugyanezen a napon megfogalmazta Ll sedria, a helytartótanácshoz intézett főlterjesztését. "Tiszti úglJésziink p(irét hivatkozott, Mt llyelí.II-{í/ latinra fordított Uigyirataival) idemellékeiuén a legalázatosabban jiiltcrjesztjlik, a nietuben a nemcsak SI)k Syilkossággal, lumen: holttestek sútll[{zrczallgolásáva! é~ cmbertut» fölflllrísávlll (;s ezen enropaiaknáí hallatlan XtllllJSztettel (maguka t) meguccsteteníteti cziglÍul/ banán elítél tetctt . ...MintllOgy az iigl/imtokból kiderült, Iw,'Sy oz clMig szn{mdon volt banda cboen az énben Aluuisou egy czigál/lj luizbon luirom tttns), s azuuin mikor nuir a banda tasjainak exy része fogva volt, a IIJhiJi11[(5X szabadon ktivorló egy IilésztÍrost a pocsumiduti enuiuen lI/cX:?:I/ilkolt, minui» ennek a 4 holttestnek a 1I11'g.~Zl'lII/désesziikségesnek inuiltattnín, IlZ azok lIIegllllltattistÍt igén) ezen hal/da tagjllit a helysZÍl/ére kiuiiiűk ... dc ott {IZ erdtibcn cgl/i'hbel nem tiinidtek, mintlloxy ntiképeu sz/ikjeJlek meg, mire kellléllye[JlJen bániuní: velük m(,\, a testeket lIIeg/lllltatlli lehdetlell lévén, azok lIIegcuését iinként , jó szántukból llIegva /lotttik. Valmnel/l1yi k/izli! eXljediil MillIí András dllrá:si czigá11Y tlibvekkel oal« szembesítése alkalmával és bot alatt való vallatás lllatt is a bandáí, srTt azt is áfllwtatnsan tagadta, !zogy II czinkosuirsaka! ismeri .... A kit további uizsxálatm azért is oisezatartottunk, miuel ezen banda wbb czinkasa még elmenekiiíue lappang, siTt az antali czigál1yok még esymásik oandáiá! is fCidöztlik f(Jl, a kiknek valamennyinek letartóztatása iránt úiaooan intézkedést tetiitnk. 70

És mivel könnyen meg történhetik, Izogy ezek kiiz: is fogunk megátalkodottakat találni, ezért az ilyenek és jelesen a nevezett Mihá András ellen való szi- . goníbb, kin-ualuüásra alázattal engedélyt kériink, kiváltképp a jelen idóoeli kiirutmémie): között, mikor a kín-vallatás el lévén tiltva, az attól való félelem megsziintével a gonosztevífk is fölszaporodtak és vélt bizionságukban uakmeróobek, mioel az emberek ezen söpredéke között az a hír, hogy téibbé bármilyen nagy gonosztev(ft sem fognak halállal büntetni. Egyébként kegyes királyi szándék és a czigányok rendbeszedésére üdvös helytartótanácsi rendeletek léteznek. Végrehajtottuk azokat az adófizettfk sok kúltségével és sok fáradsággal foly tat juk, hogy azonban ezek javításának kevés sikere van, mutai]a ez a banda, amely ... a gyermekeket is ... rablásból és emberhússa! táplálja. A czigányoknak jobb magaviseletre való visszatérítése szándékából rendeltetett a többek közt elífször: hogy azok alkalmasabb gyermekei ipar-tanulásra Izelyeztessenek el. Másodszor: hogy azoknak II ntisi! lés Hem engedélyeztetik, a míg egyik fél nem bizonyítja be, hogy parasztoknál szolgálatot teljesített és a mezei mit nkiit l1legszokta. Dc az 1-sö11ÖZ:... Többeket áuuitu nk selmeczi iparosoknak. honnan ÖKmindannuiszor megszöktek. Alárendeltjeink a megszökött fiúkat, öKet visszafogadó szűleikke! háromszor négyszer !Így megverették, hogy végre félvén a úerés halált okoz, a fenyítéssei hamarább föl kelljen hagyjm'zak, minisem a czigány gyermekekbó1 az ipar mellett való valamelyes állandóságot birtak volna kicsikarni. A 2-ikhoz: Ebben bandában kettífró1, Sárközyró1 és Zeigard Mihályról tudjuk, Izogy uadhúzasok; bizonyos, hogy többen vannak imitt-amott; és mioel egy nűtlen ifjIÍ két és három leánnyal is meg özveggyel elhál, így sokkal több fattyú gyermeket szaporít mintha egy n{)vel lepne házasságra. Ha általában '" a czigányok fajtalanságáról kérdezhetnénk? Mivel télen többnyire kllnyhókban az apák leányaikkal, az anyák fiaikkal, jiútestvérek már fölserdiilt ntitestuereikkeí, az após ok menueikke', a scigorasszonyok sógoraikkal ugyanazon fekvó11elyen félmeztelelIlii hálnak barmokhoz hasonlóan, nem kételked iink, hog!! nemcsak az oldalági, hanelll a föl- és lementi ágbeli rokonok között is vérfert(izést kiioetnek el. Magas Királyi Helytartó Tanács! Mivel ettó1 a veszedelmes söpredékt('íl a némei és más miioeltebb országok valamennyien mentek, nem uitiu): át Ini akadályozza azt, hog!! az ebbó1 az országból is kiüzessék és visszatérése halálbüntetés alatt megiűtassék?" Augusztus 21-én folytatódott az ítélethozatal. Ezúttal hat vádlott állott az ítélőszék előtt, A vizsgálószéken "méltóságos monyoní-keréki 71

Gróf EndnTdy fózsef fiTispáni hivatali helytartó" elnökölt. A vádat felperesi minöségben ismét Huszár József, mint a vármegye tiszti Wügyésze képviselte. A védelem további szercpéröl az iratokban nem történik említés. Mindcn bizonnyal Náthy Ferenc próbálkozott továbbra is igaza mellett kiállni, azonban a vármegye elvakult urai clsőpörték a kissé bátortalan hangon előadott véleményét. Ezúttal: Macska Anna, a Porontyi István felesége, Krisztina, Bojsza András felesége, Gábris Anna, Tököli Ferencz felesége, Mikó András, valamint Tököli József és felesége, Burián Éva által bíráik előtt, "nevezettek az a/mási Didy Miklós házában, s(ít wbb más helyen, az utakat megszállván az erdtioen, több utas embert ... meggyilko/ni és kegyet/enii! Iemészároiní, a naluk lev6 holmijl/kMI kifosztani, a lneggyilkoltak holttestét összevagdalni és szétmarczangolni, az (isszevagdalt dombokat pedig megf6zni és az emberhúst torkosságuk kielégítésére megenni, csontjukat és kiváltképp fejüket szétzúzni és összetörni s a t!Tzbe dobni nem átallották .... Ennélfogva kéri, ... hogya nevezett 42-47. szám alatti alpiirösök a HlÍrlllaskr"inyv 1-s6 részének IS-ik cziine és mds hazai tiimémtek: szaint ... önkénytes oattonuisaiknáí és czinkoeuirsaikkat való szembeeuésiikné! fogva a megérdemelt súlyosbított halálbüntetés alá vettessenek. A szék szine elmt szembesített alpörösök nem iagadhaioán, Iwgy a rabuigyilkos oandánnk czinkosai, egyformán oeismeríék, hogya Didy Miklós almási házában ... kiizrcműködtek; mikor egy sáfrányárJIst és két sziivetámst ... a 111eSgyilko/tnk jajveszékelésének túllármázására ... az öregebbek parancsára tűrtént éli eklés , kiabálás és uinczolás alatt a férfiak legyilkoltak és testüke! f(i/darabulváll és széímarczangotuan az öregebb asszonyok 111egftízték és az ekként ualameurnti között szétoszioit emberhúst együtt megették és azollfölril ezekhez hozzáíaruu, hogy Tököli józsef, a mini megvallotta, 17 rnesgyilkult cinbereket fával iitiiiie és azon kioiií a nemcsémji erdiiben a tcibbi társával kett{ff meggyilkolt, Gábris Anna pedig 11 többiekkel egyfimlllín jelen vult a zsarnoi úton lemészárol! sáfrányánís megölésénél és megimlíotm, /rogy annak húsából evett, ezért az elkövetett büntettek iszollyatosságánál és 11 kiizbiztonság hivetelll1ényéJzél fogva is Tt"iköli j(izsel és Milui András kiitélre, az elsonek. a felesége, Burián Éva pedig, meg aniasik három, i.i. Bojszáné Krisztina, Macska [uliána és Gábris Anna pa!llÍsra ítéleteknek nuitoánittatnak." A vádat képviselö

72

ügyész előadta.

hogya

Kivégzések - Vesztófzely a Nyúzóvölgyben Kemence kezség határában Peröcsény felé található egy mai napig is Nyúzóvülgynek nevezett határrész. A helyi emlékezet ezt a nevében is szörnyúségeket sejtető földrajzi elnevezést a cigányper eseményeivel hozza összefüggésbe. Ezeket a történeteket az "emberev6k" emlékezetóról szóló fejezetben ismertetjük. A valóság azonban egészen más. A Nyúzóvölgy elnevezéssel már a tárgyalt per idejénél sokkal korábbi idöszakból találkozhatunk. Az Esztergomi Prímási Levéltár iratai között található egy jegyzőkönyv, mely Kemence község határainak megállapítása tárgyában kelt 1520-ban. Már az 1500-as évek elején induló birtokperról van szó, melv a Bakócz Tamás esztergomi érsek, valamint lévai Vajdaffy Zsigmond /Sigismundus Wajdaffy de Lewa/, és Haraszty Ferenc közötti területviszályt igyekezett elsimítani. II. Lajos király felszólította az esztergomi káptalant, mely mint hiteles hely is múkődőtt, hogy kűldje ki az emberét a kérdés kivizsgálására Kemencére. Határjárás során kívánták tisztázni a vita tárgyát: hol húzódik a határ Peröcsény és Kemence között. Összehívták a területbejáráshoz a szomszédokat, az érdekelteket. 5 néhány jobbágy is jelen volt. Végigmentek a vitatott főldrész leten, s kijelőltek a határjeleket /meta/. Ezek lehettek meglévő jelek is, így például egy nagy fa, patak, vagy bérc, dc ahol ilyet nem találtak, ott köböl emeltek kis halmot. A határfclsorolásnál a kővctkezö neveket tartalmazta a jegyzőköny vi leírás: Kyralkwtha /Királykút/ nevű forrás, Magyalfahegye, Assaupathaka nevú völgy, Thomapafaka /máshelyütt rnintha ez inkább "Chornapathaka"-nak volna olvasható, mely talán azonos lehet a Fekete-pa takkal/ , Saarhcgyc / valószínűleg Szá rhegy, azaz Kopaszhegy /, Becz, Ewrhcgye /Őrhegy /, Saag birtok, Mykola birtok, Wysk birtok, Pazthcly birtok, Thcsa birtok, Nywzowelgy. Számunkra ez utóbbi említése jelent perdöntő bizonyítékot az elnevezés korára vonatkozóan. A határjárásuál jelen voltak a nemesek közül Bálványi István /Stephanus dc Balwan/, Kyralffyai Kwyss Mátyás, Zyray László és fia György, valamint bernecei Kopaz Demeter, ki azt vallotta, hogya Nyúzóvölgy kőrnyékét mindig a perócsényick múvelték, s "azt mondta, !1ogy luilíot!«, két meta kiiz: volt egy akasztófa és ott egy ember fel volt akasztva". Egy László nevezetű nemesember ugyanazt vallotta. Kyral-

73

ffyai Kwyss Mátyás megerősítette, s .inegeskeioe és jól megfontoltan azt vallotta, hogy ... azoknál a meiákruil embereket akaezioitak fel és más mádokon öltek meg Ezért azt a perőcsénvi jobbágyok mindig a sajátjuknak tekintették" . Az mindcnesetre kiderül, hogya jelen lévők nagyon óvatosan igyekeztek nyilatkozni, s inkább a "nem tudom" volt a válasz a kérdésekre. Valószínűleg ez is hozzájárult. hogyabirtokvita évtizedekig elhúzódott. A meghívás ellenére nem jelent meg lévai Vajdaffy Zsigmond és Podmaniczky János, ezért beidézték őket, hogy magyarázzák meg, miért mondtak ellent. Bakócz Tamás érsek, mint Kemence földesura pert kezdeményezett ellenük, s Szerit Mihály oktávájára / október 6ra / szólt az idézés, A következő határjárásnak Haraszty és Vajdaffy mondtak ellen, árn idézésük ellenére sem jelentek meg a tárgyaláson. Bakócz érsek erre a sági konvent egyik tagját, a bernecei Zyray Miklóst bízta meg újabb vizsgála ttal. A megismételt bejárásnál a korábbiaknál jóval népesebb tábor volt jelen. Ott volt több környékbeli nemesember. a baráti bíró, és számos jobbágy, kik közül Byro Miklós és Cáspár, Ország Mihály viski jobbágyai azt vallották, hogy bizonyos Chyzar Istvánt itt öltek meg: " ...ÓK is

tl/dják Chyzar Tstván meggyilkolását és hogy azon a helyen, 1!lÍntegy muiogatva felfz"iggesztve volt". A honti "emberevők" peréről Puskás Péter elbeszélése alapján Osztojkán Béla írt a Valóság 1983. évi 1. szárnába, hol többek közt a nyúzóvölgyi történetek is szóba kerültek. Az írásra reagálva, a 3. számban Fehértói Katalin fejti ki, hogy csupán a névből kiindulva, nem lehet a helyszínt történetben szereplö kivégzések helyével azonosítani. Több példát is hoz fel ennek igazolására az ország egész területéről. Ezek jelentése azonban kivétel nélkül azt fedi, hogya kérdéses földterület távol van a falutól, rosszul termő, nehezen megművelhetö, ezért embernyúzó. Mint írja, "gyakran előfordlll, hogy egy el{íttiik ismeretlen erede-

iti földrajzi neuei a környék lakói népetimológiával .rnegéríeimesitenek" vagy - ha a névró1 nem tudnak kielégítő magyarázatot adni - legendát szünek: kiiréje". Igazat is adhatnánk Fehértói Katalinnak, mint ahogyan az általa említett példák esetében minden bizonnyal igaz is állítása, a kemencei eset azonban kivételt képez. Annyiban ugyanis, hogy itt a név és a kivégzöhely valóban egybeesik.

74

II. József reform elképzelései végrehajtása érdekében egy katonai szempontokat is figyelembe vevő alapos országfelmérést /Josephinische Aufnahme/ készíttetett, s hozzá meglehetősen részletes térképeket. Ezek eredetije a bécsi Hadtörténeti Levéltárban található. Az 1782-ben és 1783-ban /tehát éppen a per idején/, a helyszínen készített Hont vármegyei térképen jól láthatók azok a tereptárgyak, út-, erdő- és völgyrészletek, amelyek Kemencét övezik. A Kemencét és Perőcsényt elválasztó, bokros, benőtt részhez az akkori térképen egy út van jelölve, s anémet nyelvű, kéziratos térképen a "Gericht" felirat olvasható, melynek egyik jelentése: "Akasztófa". Alatta a nyomaték kedvéért oda is van rajzolva egy kétágú akasztófa. Egy másik, immár nyomtatott, de ugyancsak ezt a határrészt ábrázoló térképen pedig már magyarul olvasható ez a felirat. Összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy bár az elnevezés nem a cigányperről származik, a kivégzőhely /locus supplicii/ a Nyúzóvölgyben volt. A Perőcsény felőli, úgynevezett Tasnárok nevezetű határrész felőli oldalon még ma is felfedezhetők az egykor a terepból kiemelkedő sáricai.

Emlékoszlop,

melyet

19t12-bc:n .illítottak

75

Kétágú akasztófa A fentiek szerint a per idején Kemencén kétágú akasztófa állott, de az is lehetséges, hogy épp ekkor építették a nagyobb számú kivégzés lebonyolítására. A kétágú akasztófa két, mintegy négy méter magasra nyúló, földbe ásott erős gerendából állott, melyek tetejére egy harmadikat ácsoltak keresztbe. A keresztgerendából vaskampók álltak ki, s ezekre akasztották az elítélteket. Csak a nagyobb városok mellett építettek kőből akasztófát, s itt esetleg hárorn-, vagy négy ágút is. A falvak mellett csak fából készültek. Nem is nagyon lehetett másból, hiszen egyrészt viszonylag ritkán volt rá szükség, másrészt - mint például Szabolcs vármegye 1607-ben hozott státutuma előírta: 15 nap alatt volt köteles minden város és falu akasztófát állíta ni - nem is volt rá mindig elegend 6 idő, hogy komolyabb építményt emeljenek. Még

76

Petőfi is írja egyik versében, hogy "ezt bizony majd minden falu határában láihatni" .

A kivégzésüket megelőzően az elítéltek nek három napon keresztül kellett felkészülniük a megyeháza börtönének siralomházában. vagy pedig, mint jelen esetben is a nagy létszám miatt, magányos celláikban az utolsó útjukra. A börtön káplánja, vagy a falusi plébános látta el őket lelki vigasszal. Az akkori kemencei plébános, Magyari István, nem győzte egyedül ellátni feladatát.

Lefejezés a vérpadon

77

Magyari Istvánt egyébként jól ismerjük. A Pozsony megvei Szempcen született, Magyari István és Poor Zsófia gyermekeként. Szűletésének évszámát nem tudjuk. A teológiát 1770 és 1775 kőzőtt a bécsi egyetemen és Rómában hallgatta. 1770-ben, mint seminariu mi alumnus baccalaureusi magisteri fokot nyert. Visszatérve, seminariumi aligazgató, majd felszentelése évében, 1776-ban Bottyán József gróf udvari káplánja lett. 1777. március 19-én neveztetett ki kemencei plébánosnak. Ladomér esztergomi érsek idejében a kernencei érsekségi birtok felügyeletét is ellátta. Hosszú éveken át szolgálta a kemencei híveket, majd 1800. december 9-én a nemesi felkelés !inszurrekció/ tábori főpa pja, s 1801-ben pozsonyi kanonok lett. E hiv a talá t azonban időközben bekövetkezett halála /1801. április 7. Luxenburg/ miatt már nem tudta elfoglalni. A tudós pap legföbb írásos munkája, az 1795-ben Bécsben megjelent, Szent István királyról szóló műve, a [ó, és bölcs magyar király címet viseli. Az ítélet-végrehajtás napján - 1782. augusztus 24-én - több kocsival, szigorú őrizet mellett szállították a rabokat a vesztőhelyre. Annál is inkább szükség volt az óvatosságra, hiszen elrettentésül összeterelték az egész környék cigányságát, apraját, öregjét egyaránt. Szép számmal gyűlt össze a nem mindcnnapi látványosságfil a környék földműves népe is. Annak érdekében, hogy mindenki jól láthassa az eseményeket, vérpadot emeltek. A mintegy egy méter magas alkalmi emelvényen hajtották végre a pallossal való kivégzéseket. Több kocsival hozták ki a 15 embert, hol a hóhér / carnifex/ és segédei / satellites/ már várták őket. A hóhér általában egy megyei alkalmazásban lévő ember volt, ki fizetést kapott munkájáért. A Magyar Királyi Helytartótanács által 1777. október 13-án kiadott rendelkezés szerint az alábbi díjazás és egyenruha illette meg öt: Egyszerű lefejezésért és akasztásért. fejerikint Az elitélt nevének az akasztófára függesztéséért Öngyilkosnak bizonyult bűntettes eltemetéséért Ha az elítélt a vesztóhelven kegyelmet nyert, de a hóhér a végrehajtáshoz szükséges eszközöket már megszerezte Ha a végrehajtás helye a lakhelyétől távol volt, naponként Ez esetre mindenik segedének. kik a végrehajtásnál használtatnak.

12 frt. 6 frt. 6 frt. 6 frt. 3 frt. 1 frt. 30 krajcár

A fentieken kívül külön díjszabása volt a máglyán való megégetésnek, kerékbctőrtésnek, kiherélésnek. stb.

78

A legtöbb esetben, épp munkája révén, a kezmegvetés tárgya volt. A Helytartótanácsnak külön rendeletben kellett arról is gondoskodnia /1756. május 13-án/, hogya hóhérok gyermekei mentesuljcnck a becstelenség vádja alól. Debrecen városa határozatba foglalta, hogya piacon nem nyúlhat semmi eledelhez. Hont vármegye hóhérja nem is győzte egyedül ellátni a feladatát, ezért segítőtársat is hívtak neki, a selmeci hóhér személyében. Elöszőr a pallosra ítélt 7 asszony kivégzése / gladius/ kővetkezctt. Az összes alkalmazott büntetésnemek kozul ez volt a "legemberségesebb", hiszen szerenesés esetben a hóhér egyetlen nyisszantással végzett áldozatával. Pallosra, a kor ítélkezési gyakorlata szerint száridékos cmberőlésért, nyilvános gyilkosságért, rablásért. útonállásért, a többszörös lopásért. házasságtőrésért, kettős házasságért. vérfertőzésért ítéltek valakit. A hét nőt egyenként vezettek a vérpadra. Voltak akik a rengeteg kiontott vér láttán elájultak. Az összeterelt cigányokat arra is kényszerítették, hogy ily módon kivégzetteket eltemessék. Még szerszámot sem kaptak hozzá, csak úgy kézzel, kapa nélkül kellett a közéjük dobott tetemeket elhantolniuk. Mindezt úgy rendezték. hogy a súlyosabb büntetésben részesülők végignézzék az elóttük kivcgzcttek haláltusáját. Ezután következett lit férfi felakasztása /patibulum lagueus/. Mint az akasztófák említett gyakorisága is jelzi, ezt a büntetésmódot alkalmazták a leggyakrabban. A hóhér az akasztófának támasztott létráról tette az emelvényen állónak a nyakába a kőtelet, majd kirántotta alóla az emelvényt. Itt is a kőrnvékbeli cigányokat kötelezték a kőzreműkődésrc. A gyermekeknek kellett a létrát odébb tenni a kővetkezö kivégzcndóhőz, s az asszonyoknak kellett segédkezniök férjeik megkőtőzésében. A legszörnyűbb kivépzési módok egyike a kerékbetörés /rota infractio membrorum /: Altalában a szcntségtőró lopást és rablógyilkosságot elkovetőket ítélték erre. Ehhez a büntetéshez képest az akasztófa kegyelemnek számított. A vétkek súlyossága szerint méltányolva alkalmazrák súlyosabb, vagy "enyhébb" változatát. Az enyhébb esetben felülről kezdték mintegy 15 centiméterenként a csontjait összetörni, így az első űtéssel megkapta az úgynevezett kegyelmi ütést, s nem szenvedctt a továbbiak során. Ennél sokkal súlyosabb büntetés volt az alulról való /bokánál kezdett/ végrehajtása, hiszen így az utolsó pillanatig érezte az elítélt a mérhetetlen fájdalmat. Egy

79

erre a célra átalakított kocsikerék volt a kivégzés eszköze, melynek vas pengékkel ellátott küllői közé törték be a bűnös csontjait egy vasbottal. vagy hatalmas kalapáccsal. A két férfi kerékbetörése után következett a legfőbb bűnösnek tartott vezér felnégyelése / quadrifarriam dividit/. Már az is tetézte büntetését, hogy végig kellett néznie társai szörnyű halálát. Csak a különlegesen elvetemült, megrögzött bűnözők esetében alkalmazták ezt a büntetési módot. Egy széles bárddal négyfelé vágták a testet, majd egy hegyes rúd ra, vagy kerékre rakták elrettentésül. A leggyakoribb esetben elsőként levágták az elítélt fejét, ám esetünkben minden forrás / az ítélet szövege nem részletezi! / hangsúlyozza, hogy élve négyelték fel őket. Intézkedés történt arra nézve is, hogya felnégyeltek holttestét a forgalmasabb helyeken állítsák ki. Így került elrettentő például kiszögezésre a lelédi híd szomszédságában, Nagyoroszi és Drégely területén a szégyenoszlopokra. A kivégzéseket nem mindet Kemencén hajtották végre, hanem már előzőleg, augusztus 22-én Báton 13 személyt. Itt négy asszony veszett el kard által, a férfiak közül pedig hatot felakasztottak, kettőt szintén alulról kezdve kerékbe törtek, egyet pedig felnégyeltek. Két nappal a nyúzóvölgyi kivégzések után, Csábon folytatódott a sorozat, hol hét asszonyt fejeztek le, négy férfit felakasztottak, kettőt pedig kerékbetörtek. Ide tehát nem jutott a legfőbb ,,látványosságból" az elevenen felnégyelésből.

Felnégyelés (id. Lucas Cranacn meiszeien

80

Kínzási és kivégzési módok (korabeli meiszei)

81

az is kiderül, Pedig az elosztásból. s a helyszfnek megválasztásából hogy az vezette amegye eJöljáróságát, hogy rninél többen lássák a kegyetlen kivégzéseket. Bars és Zólyom vármegyében is hasonló emberhajsza volt a cigányok ellen. A császár haragos leiratot intézet Bars megyéhez, melyben jelentést követelt és keményen megdorgálta az alispánt, jelentéséből kiderül, hogya vármegye 17 asszonyt, kik az emberhús megfőzésében találtattak vétkesnek, lefejeztetett, két férfit felnégyeltetett, hármat vagy négyet elevenen karóba huzatott, a többit pedig felakasztatta. Zólyom vármegye még nem jutott el akivégzésekig. Fejezetunk végén idézzi.ik ismét a kortárs szakírót, Beccaria t, ki a hosszú bőrtőnbüntetés mellett érvel. " ... a halálbüntetés soha nem tartott

vissza embereket a társadalom ellenes cselekedetektéfl. .. Nem a büntetés eréíssége, hanem annak tartama az, ami legeréísebb hatással van az emberi lélekre, mivel érzékenységlinket k(innyebben és áltandúoban érintik a kicsiny, de ismétléídéí benyomások, semmint egy er(ís, de múlú hatás .... A halálbüntetés végrehajtása a nézók nagyobb része számára látványosság, egyesek számára pedig felháborodással vegyes szánakozás tárgya; mindkéi érzés eriieeooen foglalkoztatja a nézók lelkét, mini az az iidvös félelem, amelyet a törvény sugallni kiuán. Oe ami a mérsékelt, de tartós büntetéseket illeti, az utóbbi érzés az e,,?yediil 11 ralkodá .... Még nem érkezett el az a boldog kor, amikor az igazság, mini máig a tévedés, a többség birtoka lesz ..."

82

II. József vizsgálatot indít új adminisztrátor a kerület élén A császár a Wiener Zeitung 1782. augusztus 31. számaból értesül a szörnyű esetről. A belföldi események rovatban ugyanis egy rövid híradás szerepcl: ,,21-én volt a Hont megyei Frauenmarki-ban /Bát/ egy borzalmas kivégzés. 13 cigány gonosztev(ft végeztek ki. 12 év óta uti rablásokat követtek el és a meggyilkolt tetemeket meg is ették. Köztük 4 rui volt, eze-

ket lefejezték. Hatot a többiek közül felakasztottak, kettőt kerékbeWrettek és a vezetííjét ennek az embertelen bandának, élve fe/négyelték. Borzalom, de úgy tudják, hogy még 115 ilyen eurooai kannibál van amegye boruineíoen, " APressburger

Zeitung

ugyanaznapi

száma szintén hozta a hírt:

.Schemnitz [Selniecbánua], augusztus 23. Tegnapel(Ttt Fraucnmarktbtm /Bath/ I-umtmegvéoen szörny(íséges látvá11yosságra nyílt alkiúoni. Tizenhárom cigányszármazású embereuűt végeztek ki, akik ezen foglalkozást, valamint IItonállást már tizenkét éve iizték; E 13 személy között négy asszony is volt, - ezeket lefejezték. Hatot felakasztottak, kett(ft kerékuetortek; vezetSjliket pedig elevenen felnégyelték. Az ottani törvényszéki bíró kozléee és nzeger6sítése surint a megyei börtönben még 115 ilyen cigány eredeiti kannibál ialálhatú, akik Ilgya11ahhoz a rublobandáluvz tartoznak és akik rettegéssel várják további sorsukat:": Il József felháborodott azon, hogy egy ilyen jelentős intézkedésról nem értesítették (lt előzetesen. Az előzményekhez tartozik, hogy Mária Terézia halála után fia, a "kalapos király" nagy lelkesedéssel látott munkához. Szinte az élet valamennyi tcrűlerét érintették reformelképzclései, Többek kőzőtt a halálbüntetés kérdésével is foglalkozott, s ehhez előzetes információkat kért a kancelláriától, melyet Eszterházy Ferenc gróf és Kelcz József fogalmazott meg számára.

"Ő Császári és Apostoli Királyi Fensége Kegyel/nes Url/nk! Az alázatosan ide csatolt Emlékiratnak ellenében, amit gróf F(Jrgács Miklo«, a nyitmi vánnegye [{fispánja, az elmúlt évben, az elhunyt nagy emlékti Császári és Apostoli KiráIYf/[)nek átnyújtott, amelyet ugyanazo/1 magas fenség saidtkezüieg' aláírt és azt II királyi udvari kamara számára elküldeni inéltóztatott. Ezen engedelmes udvari Troda innen nyújtotta ugyan a mellékelt alázatos indítvállydt és benne az inditóokokat, amelyek az efóub említett Em-

lékiratban el{ífordllltak. Nem mondoa ellen llgyanazon királyi Fenségnek. a következc) legkegyesebb határozatot gondoskodott összeállítani. Mint/JOg!} itt nem a Iuüáíbitntciés teljes eltörlésérríl van szrí, hanem arról, hogya bűnt elkiivet6nek, bármilyen foglalkozáslÍak, vagy neműek legyenek, a könílmények kiinetelése által ne zárassék el az út, az életben maradás kegyelméért folyamodni, vagy azok sem, akik a törvények elévülése által a folyamodásoktól nincsenek elzároa, ezen jótéteménytó? a tapasztalat szerini, a megfigyeléSÚllk szerint meg vallnak fosztva. Szükséges lesz, hogy minden ember, még a legalacsollyabb osztályból való is, e jótéteménynek, minden kioéiel nélkü', az eJlyhítcJ kiiriilmények és a vétkek fajtájának mérlegeléséuel, részesei legyenek. Sorsnkat ne az elsíífoklÍ bíróság ítél6bíráinak ítéletére bízza, minthogy az /íj biintetcTjogi rendeikezés, amelyet már az én nemei nyelv a teriileiein/en a gyakorlatba áiuiitem a felmerii/6 esetekre a legjobb elrTírásokat tartalmazza. Az Udvari Iroda ezen törvényeket rendszerbe foglalja és az 6 véleményét, indítványát felküldi nekem, aminek alapján ezen kiíliinféleségek a felterjesztések inenetét tekintve, a kegyelmi kérvények elintézese a Magyar Királyság törvényeihez és szokásaihoz alkalmazható lesz-e? A mcsinni lépésse! az engedelmes Udvari Iroda, Uralkodó Fenségének hódoló tiszteletét tartja, hogy az ú] bfintetrTjogi inűuelet tekintetében, amely már anémet ajkIÍ tenileteken lneg/lOnosodott és a gyakorlatba már átment, a fent nevezett CsászánuT fensége által iinnepélues alkalmakkor, azon legkegyelmesebb intézkedéseket kapta, hogy azt német nyelvreTI latinra fordítsák le, és [gy Iejorditua, Brunezuik Antal gróf elmélkedéseivel és magyarázataival együtt, azoknak a Királyi Udvari Kmnarához az udoari tanácsos parancsára, Őfenségének l1leghagyására kiadott rendelkezésekkel a Kirtilui Curuira azon utasítással legyen elkttidue, hogy azt a miioet a körébó? szermazú egyénekbó1 összeállított klildöttség útján vegye át, és a Királyság tiirvényeihez is szokásaihoz elkaímazr», azután pedig az egész mtioeiei tervét a Curia teljes Cisszejövctelén eúeniirtzze, végiil az idecsatolt ajánlata, kívánsága mellett 17 legmagasabb feliilvizsgálá ellencTrzésre és királyi haiározaira terjessze flil. Múzdezeket ezen kegyes rendetkezes végrevitelére pontosan el(íkészítve, ha IIgyall a Kinílyi curiti azt II véleményt uonná le, hogy az elrTbbe1lllitett biintet{ijogi rendelkezes a Terézia Codex fenséges címével van ellátva, azon formában, ahogyan a magyar törvénljt'khez és szokásokhoz ulkalmazuik, 17 Királyság jóm') ál taltinas urszággymésén, nuiluánoe tiirvényekké jelentsék ki. Ebben már egy kűliínuáfasztott fejezet van uralkodohoz való folyamodásníl. A Királyság jiivííbel i népxy(í/ésein legyenek elrTl7dva,jóváhagyva, s az egész országban e/terjesztve.

84

Habár a ntodern gunduskodás idején a vétkesek köziil egynek sem, bármiluen áluisú, vagy foglalkúzáslÍ legyen, az Uralkodóhoz való fe/folyamodás nem lesz elzárva, scJt a núndennapi példák bizonyítják, hogy az ilyen folyamodások nagyon is gyakuriak, és ritkán folyamodott idáig valaki, aki az életben maradás kegye/mét e/ nem nyerte volna. Nehogy egy részről a kicsapongó polgárok és a gonosztevő emberek, akik még a kisebb kinzá eszközök félelmét eliűroe, az isteni és az emberi Wrvényeket meguetue, a derék polgárok élete és javai ellen áskálcídnak, a k(izrend csendjét megzaoaríák; S(Jt még néha a természet rendjét sem átallanak fe/furgatni. A kegyelem elnyerésében oakmertien bizakodva, zabolát la nság 11kbm: mindeni megtenni merészelnek, másrésznil pedig eközben, amíg a fent nevezett búntet(fjogi rendelkezések nyilvános törvényekké lesznek kijelentve, az elítélteknek a kegyelelllért az Uralkodóhoz való folyamodás körmyebbé tétessék. A tervezettel val6 összefiiggésben a fent említett Forgács Miklós gráf által minden büntet6jogi fellwtalmazásnál, az uiasiiásra beteneszi ugyanazon Udvari Iroda, hogyavétkesek ellen a törvényekkel egyez(fen, és az idáig bevett szokásokku! ezután is /Így járjanak el. Ha pedig megiiiríénn«, hogy valakit halálra ítélnek, és a blintetcí:"zék a peres eljárásban olyan enyhít6 köni/ményeket talál, amelyek alapos reményt nY/Íjtanak arra, hogya vádlott az életben maradás kegyelmét elnyeri, ugyanazon Birái Szék a végrehajtást felfliggesztve, az ilyen köni/ményeket az egész blintetőjvgi eljárással Ő Fe/ségének fel terjeszti a maga módján és útján. Az el{frebocsátott renáeikezeeeket nem kellene a szokot: mádon körlevél által nyilvánosságra hOZ11i, hanem csak a f6ispállOk által a joghatáságokl1ak, a vérontás ligyében saját irányítására feljegyezni. Természetesen Királyi Fenséged legmagasabb véleménye ezerint és csdszári-kirtilui legf6bb intézkedése szerint," [1. József az alábbi megjegyzést fűzte hozzá az irat alján: "Az Iroda [Canceluiria] által fe/terjesztett idóK(izi rendelkezést jóváhagyom. Ezen felül még hozzá kell fazni, hogya halálraítélt vétkesnek a vármegyei szdmuetxi, vagy nalaki más bírósági személy legyen megbízva, hogy az 6 neoiikben a kegyelemért való folyamodás inditookait rendbe szedje és felterjessze."

A király, 1871. január 5-én kelt leiratában az összes főispánnak és a vármegyék vezetőinek kikötötte, hogy halálbüntetés kiszabása esetén, amennyiben a megkegyelmezés reménye fennáll, úgy feltétlenül terjesszék fel őhozzá az ügyet az ítélet végrehajtása előtt. A kemcncei hír hallatán a király azonnal magyarázatot kővetelt, S az alábbi néhány sort írta Pálffy Károly alkancellárnak.

"Kedves Pálfiv Gróf! Az osztrák lapokból tudomásomra jutott, hogy Magyarországon egy kb. 100 személybó1 álló rablóbanda van. Lopásokkal, betiirésekkel foglalkoztak. Elfogták öket, s köziiWk 15-öt ki is végeztek. Tudni szeretnénk, hogya hír megaiapozoít-e, s értesítést kérek arról az események folyásáról, melyet nagy gonddal fogokfigyelell1mel kisérni. 1782. szeptember 2-án, ll. JiÍzsef." A kancellária két nap múlva /szeptember 4-én/ kelt rendeletében kozli az információkat a helytartótanáccsal. Az emberevés tényeben nem kételkednek, s azt a hivatalos értesítést kapták, hogy Hont vármegye kőzgyúlésc úgy határozott, hogy mint rendkivüli esetet, végrehajtása előtt fel kell hogy terjessze a királyhoz, árn a döntést megváltoztatta az időközben odaérkczó gróf Erdődy főispán. s hamarosan végre is hajtották az ítéleteket. A kancellária ugyanakkor azonnal mentcgetózik is, mondván, hogy mindezidáig nem volt tudomásuk a tőrténtckról. hiszen oda sem érkezett az esetről semmiféle jelentés. Mindczck után utasította a helytartótanácsot. hogy állapitsa meg azt, hogya döntés megváltoztatása valóban Erdődy hatására történt-c. Tájékoztatást kért arra nézve is, hogy akire nem tudták búnősségüket rábizonyítani /igazolták magukat/, azok kivégzésc is mcgtőrtént-e. Az érintett fosztogatók közül pedig, kik továbbra is még a börtönben vannak, nehogy kivégezzenek valakit. ldókőzben befutott Pozsonyba Hont vármegye jelentése is. A Helytartótanács ez alapján, szepternber 2-án kelt, II. Józsefhez /ki időközben már szerzett némi információkat a szomszédos barsi vármegye főispánjától/ CÍmzett feliratában - mellékclvc a vármegye által írt jelentést - védelmébe veszi a hontiakat, s javasolja, hogya makacsul tagadók vallomásának megszerzésére. engedélyt kapjon a tortura alkalmazására. A Consiliumon részt vett Batthyány József prímás is, árn mindezek ellenére sem ítélték el a legcsekélyebb mórtékben scm a vérontást.

"Fenséges Császári és Apostoli Királyi Fenséges Urunk, Kegyelmes Uralkodónk! A honti vármegyét legmélyebb tisztelettel képviselve, Királyi és Császári Fenséged a legkegyelmesebb modon átlátja, hogy mennuire zaklatta a vármegyél1ket már több éven keresziill a cigányok társasága, akik raboltak és nemcsak 31 embergyilkosságot vittek végbe, amennyit 6k bevallottak, hanem még az emberek holttesteit is felfalták, ezért 41 Fí esetében a megfelel6 bünte86

tésse/ sújtották (iket, Js végre is lett hajtva rajtllk kétféle okból: hogy ezt a kegyet/en gaztettet kiirtsa és egyben orvosolja a jöv(ire nézve, mert ezzel a cigány bandáoa! bűntárs Mikó András is, aki a többieknek szembesitésénéi, még a vessz&és után is a szemébe mondoti, s így bizonyított oűntársulást megátalkodottan tagadta, továbbá ugyanazon bandának a bűntársait újabban rávitte, hogy bár az A/1ta/blír való másik, 55 fóUil való bandát, ugyan már tetten értek, s már eltetuirzés alart is vannak, de a oünuaüatáskor megátalkodottan hallgatnak. Nehogy azon vétek miait, másokat, akik könnyen vallanak, kelljen elítélni, másokat pedig, akik makacsul tagadnak, azokat meg felmentenének. Milyen hatékony orvoslással lehetne ez említett Mikó Andrást és a többieket, akik bűniiket bevallani makacskodnak, az igazság bevallására bírni? KüWnösen az utóbbi idóuen oakmerösege! kapnak, amikor különféle fajta bünözó1c szaporodnak el napról-napra, s azzal a uakinerti érziilettel lIlég uakmertibbek: lesznek, hogy soraik a nép söpredékébó1 szapurodnak, Azt tartiaa küzhit, hogy légyen az bánnilyen gaztev(í is az illet(í, senkit sem lehet halállal biinieini. A másik dolog: Egyébkénf üdvös rendelkezések vannak már, az adójizetó1c jelent{is összeget fordítanak ezen nemzetség megrendszabályozására és ténylegesen is sok fáradságot fordítanak rájuk, mig a cigá/lyok a kiilönböz(i helyeken ide-oda vándoro/nak, a vármegye csekély síkságain szeiszoroa élnek és közii/tik sokan lassan-lassan hozzászoknak a munkákhcz. Ők a helyi bíráknak szót fogadnak. {gy legalább részben a közösség hasznára szokiatíák 61cet és mindazoknok az előírásoknak, amelyek a gyúmölcsiiztet6 élethez való visszahioásárá! szólnak, azok megtartásával kt'ilöll(isképpen arra ttirekszitnk, llUgy tehetségesebb fiaik, meetereégek megtanulására legyenek beosztva. Vissza legyenek tartva a házasságtól, míg a földmíveseknél végzett [alusi munkálaiok végzésére alkalmasakká nem uátnak, s ezt a szolgálatot nem igazolják. Mindezek érdekében többek, minden peres e/járásból kieme/ve, seirneczbámiai mesterembereknek lettek átadva. Mint/lOgy pedig ezek gyakorta elszöktek, az alsóbb közigazgatási közegek által, az <Í1cetbefogadó szitleikke! egyetemben, háromszor-négyszer úgy meg lettek büntetve, hogya halálllktói való félelem miaii, a megoerésüket hanzarabb abba kellett hagyni, minisem az ilyen ifjakból a mesterségekben bizonyos jártasság alakult volna ki. Ezen kívül a rablók kiizött, kett{í ágyasságban é/6 személy van. Egészen biztosan lenne sokkal több is, mert tnsszatetszű mádon, semmibe sem tartják, hogy el oannak tiltva a házasságtól, és így apák és anyák fiaikkal és leányaikkal, testvérek a niioéreikkeí, az apósok a menuecskékkeí, sógorok a sógor-

ruikket és fordítva, az állatnyájak iizekedése minitiuira közösülnek, s kétségtelen iil sziirn y(í vérfert6zést követnek el. Ezen bandák gyennekeiket rablással, emberhússal tartják. A nemzetség megrendszabályozására hozott rendeletek csekély eredménnyel járnak, mert a hegyi cigdnuo«, mioel a helyi bírák szemei elm, a hegyi városok kitriili erdökben etiiinnek, sitt rejt6zve rabolnak, csellel kikeriilik a megrendszabályozást. A cigánlj nemzetség killágásai ellen, nalamint a kereskedúK é/et és vagyuni biztollságll érdekében, II legn'lagllsabb hatalmntú! az erélyesebb fellépés lehet(fségét kéri a vármegye. UgyanlÍgy, mini Zrílyom vármegye is, hiszen fé/6, hogy ezen mbl<Ígaztettek fekélye át fog terjedni a szomszédos vármegyékbe is. El(íször tehát, kéri azt az eljárást jóváhagyni, mely a makacsokat az igazság beoaluisára kényszeríti, s Mikó András, va/amint a tiibbi br'ínös esetében a kínvallatást /ehet(ívé teszi. Ami a nuiscaik pontot illeti: ezzel egylittesell tárgya/tllk ezen nemzetség idáig való megrendszabályozásának elégtelenségét. A Helytartátanács már tett lépéseke! ebben a kérdésben, s a vármegyék oéleménvéuel egyeztctve fogja további javaslatait megtenni. Ezek el6rebucsátása után, a Királyi Helytartó tanács nem szünik. meg a feladatának megfele/ni, és azon ligyekct, amelyeket az el{íz(í cél érdekében üdtnisne}; tart, ani zak uroosidsát Magas Felségednek teljes alázattal megkiildi. Pozsony, 1782. szeptember 2-án." A kancellária kőzolte az uralkodóval, hogy mindczidcig semmi törvényellenes dolgot nem talált az eddigi vizsgálatai során. Említette azt is, hogy addig, amíg a helytartótanács nem nyújt számára a mindenre kiterjedó vizsgálatról részletes tájékoztatást, addig () sem tudja megfelclócn informálni a trónt. II. Józsefben fel sem merült a kivégzettek esetleges ártatlansága. Csak azon háborodott fel, hogy az általa elképzelt, s felépített adminisztrációs rendszer nem úgy mlíködött, ahogyan é) azt elképzel tc. Haragja il mulasztó Erdődy gróf ellen fordult, hiszen "egy júl szeroezett

és irányított államban, minden rendkioiili esetet, amennyiben bebizonuoeodnak, jelenteni kell". Az adminisztrátor, véleménye szerint helytelenül járt el, rnert a büntetőszéknek várnia kellett volna addig, míg a hivatalos úton felterjesztett döntés a tróutól jóváhagyást nem nyer. A vármegye helyesen döntött, árn Erdődy gróf, átlépve hatáskőrét. megszegre hivatali kőtelcsségét, amikor az azonnali kivégzés mellctt döntött. Felhívja egyben Pálffy figyelm.ét arra is, hogy feltétlenül meg kell

88

tudni azt is, hogy ki, és rnilycn céllal értesítette az újságokat a hon tiesetről, s ennek további kivizsgálását sürgeti. A kancellária felhívta az uralkodó figyelmet, hogy az általa említett rendelkezésben nem az áll, hogy minden halálbüntetés végrehajtása felfüggesztendéí mindaddig, amíg a kancellária jóváhagyó döntése nem érkezik meg, hanem csak az esetben írja elő ezt Llkőtclczettséget. amennyiben a törvényszék lát bizonyos enyhítő kőrulmónvcket, "amelyek megalapozott reménui nuúiuma): arra, hogy az elítélt kegyelmet nyerhet". Ugyanakkor, ez a rendelkezes arról is szól, hogya vármegyei számvevő, VLlgy bármilyen más birói személy, nyújtson az elítéltnek segítséget a kegyelmi folyamodvány elkészítésében. A továbbiakban pedig a Bécsben megjelent újságcikket illető vizsgálódás eredményét jelenti: a Pozsonyban megjelenő lapok híradásait vették át. IL József a véleményét a kovetkczőképpcn fogalmazta meg: '"cb/HJI az egész jelentésb61 semmi más: nem lehet leoonni, mint azt, hogy a tény /Jizo/lyossága, és ilZOIl tévedés, fzug!! mihelyest a biintém} kegyetlenségéf átlátták, s az ligyd ennek ellenére nem jele/ltették a királyi trón elé, sem az én mútt év ianiuir 4-i Itaiározatom erejébö7, melyben az i1ldítóokok pontosau ki voltak [ejtve, olyannyira tévedtek, Iwgy a törvény euiiráso ellenére tettek. És miue! ezen jelentésb61 sem tttnik. ki, hogy vajon a várl1legye adminieztator-uezetöíe volt-c il végrehajtott kivégzés oka, s a vármegye a hely tartótanácsnak az ligyet [elteríeszteni tiirekedett-ei Éppen ezért kérem az eredeti ielentés! 1I1eghildeni, mieldi! a hauirozatonuu /Jzeg/1OZ0Jrl. \/ég/i/is a példamutatás kedvéért már elég sok személy pusztult el kivégzés álta], s ha további biinuirsak a bevallók kiiz(itt nem lennének, rendkivüli 17ZI/IIknbiintetésre. il LnTntény faja szerini kéllyszenllztr/kám kell (Jkct itélni. Bécs, 1782. szeptember S-án." Hont vármegvét hanyagságáért figyelmeztette ll. József, a vétkesnek tartott Erdődy grófot pedig elmozdította tisztségéből, s úgy rendelkezett, hogy azok esetében pedig, kik még börtönben várják sorsukat, amennyiben halálos ítélet szuletik ellenük, felterjeszrésre kerüljenek. A Helytartótanács. a szeprember 26-án kelt levelében még védelmezni próbálta Erdódyt: "Az a/att az idlT atai), amidőn il királyi kegyes ieirat il honii vármegyében perbefogott, illetve kivégzett rablá cigányuk ligyében, a múlt fuit/ap 14-é/'!, 6078 szánt altti! vult kibocsátoa, és hozzám fe/hi/dve az említett vánnegyét61, II másik. magas kiníllji rendelkezés értelmében, a folyó húnap 4-él1, 6045 szám

89

alatt, a következó'kt't hozza: Ebbm a legalázatosabban, amint Fenséges Királyi Felséged tiibb je/bm is kegyesen látni fogja nem csak azt, hogy maga a uármegye a királyság törvényei szerini élt, hanem, hogya vármegye adminisztnitora a fent említett blTnözó'k kivégzésének nem volt egyed/il az oka. Következésképpen e téren egészen hiba néikii! álló, bilnielen, így az alázatos informáciánkat, az eló"bb említett kegyes parancs engedelmes végrehajtására, s a továbbiakban is mély alázattal teriesszűk: fel Felségednek." Mcntségéűl hozza fel, hogya vármegye bűnügyi bírószéke. a folyó év augusztus lO-én lezajlott tárgyalásán, a vádlottakat váltakozva vallatva mérlegelte a bűntény súlyosságát és nemek, valamint más körülmények szerint osztályoz ta a bűnösöket. Ekkor vetódőtt fel, hogy a hozott ítéletek a felséges udvarhoz való felterjesztés után, vagy még azt megelőzően hajtandők-e végre? Akik a gyorsabb megoldás mcllett voksoltak. tekintette! arra, hogya rossz példa már más megyékben is kővctókrc talált, a kővetkező érveket sorakoztatfák fel: 1,

2,

3,

4,

90

tviioe! ezen eset II biTnözúK magas száma és az emberevés ténye miait olyan rendkiottli, hogy e tényeket slÍlyosítá kiiríttménukén: kell figyelembe venni. A ient említett birái ítélet lI1eghozatalakor már egy másik nagy banda togjui is el lettek fogva. Szám szaint 112 gonoszteveT kcriií! a megyei biirt(jnökbe, kik azonban ezek elégtelen száma miait pincékbe, stít 3 istrí/l(íba zárva 6riztetJlek. Őrzésúkre a vármegyei haidúkim kioiil - kik eléS kevesen vannak - Inég a tartomámti 6rök [Prooincialis conrribuenies] is ki lettek rendelve. A bírái szék tarthat attól, hogya rab/tik az istállákból kitörve kiszabadítják társaikat a tiim/öceikbó?, 5 aztán szétszárádnak az egész vármegye területén, mindenki vesztére. A vdnnegye háza, ksizoetleniil a hegyek lábánál fekszik, amelyekben e rossz hirti rablók már többezer ember életét zaklatták egy kis lisztért, elelemért. A büntetőszék itlése alatt e gaztevó1c mosia garami erdö'kbe lllÍZ
A véleménykülönbségek tisztázására úgy határozott a vármegye, hogy augusztus 16-án ül ismét össze Felső-Zsemberen, az alispán székházában. Akkorra elkészülnek a birói ítéletek és még mielőtt nyilvánosságra hozzák, újból megvitatják a feliratnak a kérdését. Eközben érkezett meg a fóispáni hivatal Adrninisztrátora, aki Kemencén, a vármegye székhelyén átvette az elnöklést. Miután a bűntett súlyát, a vétkesek vallomásait megismerte - hozzátéve, hogy az ítéletek nagy része már kozőltetctt is a búnőzókkel -, kikérte mindcn bíró véleményét, s úgy döntött, hogy il fölborított kőzrcnd és békesség jelen kőrülményei között nem volna helyénvaló az ítéletek végrehajtásának halogatása. A felküldendó felterjesztés miatti késedelem pedig a más cigánybandák garázdálkodása miatt nagy kárára lenne a kereskedélernnek. s veszélybe kerülnének az élclmíszerszállítók, sőt a tisztviselök is. Mivel pedig az elóbb lejegyzettekb{5] látható, hogya vármegye Adrninisztrátora a Bimtetőszék zárt ülésein semmit sem változtatott, ugyanazon honti vármegye fájlalja az Ad minisztrátora feljelentését. Egyébként - fűzi hozzá a jelentés - négy férfit felmentettek a vád alól, s jelenleg 119 a fogvatartottak száma, kiknek őrzésére a vármegyei hajdúkon kívül nappal húsz, éjjel pedig harminc falusi parasztot is kénytelenek felfogadni. Ez utóbbiak pedig már morgolódnak, hiszen a vetés ideje lenne éppen a főldjeiken. A helytartótanács - miután kifejezte abbéli véleményét, hogy az adrninisztrátus és a megye csak a hivatala szerint járt el, s minden rnulasztás tói mcntcs =, sürgette az arra vonatkozó döntést, hogy rni legyen azokkal, kik továbbra is makacsul tagadnak. Hangsúlyozrák továbbá, hogya vármegye űlesén való véleménykülönbség nem abból állt, hogy halállal kell-e sújtani a bűnösöket, hanem csak a felterjesztés időpontjában. Ennek értelmében nem lehet a megvét elmarasztalm. hiszen az udvar rendelkezése csak azon esetre vonatkozóan írja elé) kőtelczően. hogy az ítélet végrehajtása előtt kell a felterjesztést megtennie. ha oly enyhítő kőrűlményekct lát, mclyek reményt nyújtanak az esetleges megkegyelmezésre. A jelen perben ilyen körülmény nem merűlt fel. A Helytartótauács. a jelentés mellé csatolta Hont vármegye feliratát is, mcly még részletesebben tárgyalja az ügymanet eseményeit: nA magas Királyi Helytartó Tanácsnak, a rabló cigányok iigyében - kik még emberhús evésévei is tetiizié): hűnűkei, S mosi boríiineinkben vannak bezárva, s részben ki is végeztettek - a honap 5-él1, 6206 szám alatt megka-

91

pott rendelkezes alapján, az annak kijárcí alázatos cngedelmességgeí jelentjiik: hogy minek utána ezek kiizii] némelyek, még a 1111íltéo márciusában az almási rotariitm szobájába betörtek, s tettenérték Ciket. Ennek elienőrzésére és igazolására últ össze bírósági székünk, s az emlitett roiárium feltörésén és néhány kisebb iopás: l/l túl egy gyilkosságot, s az abban vétkes bűntársasok kilétét is felfedték. Mi/Uill/Ulyillkat elfogt IIk, s ellenőrzéstike! júli/ls 29-ig folytatva, több emberólésrii1 szereztunk tudomást. A revízióval augusztus e/s6 napjaim is átmenve még tlÍvolról sem gondoltllk, hogy ezek, a folyó ét: Húsvétja és Plinkösdjc kiizlitt általuk megöletett személyeket 1Itóbb kibontották és a tetell/eket elrejtették. A helyszínre kimenue négy ízben is vállalkoztak arra, hugy a maradoánvok; s így a szörnY17ségek helyét - hol az áldozatokat megölve, feldambultrík, megf6zték ée megették - megmutatid): A vallomástéte/ben egyáltaláll 111'1/1 haszruiltunk: semmiféle kényszerít(í eszközt, stít a sziikségesnek vélt ismételt szembesítés után is megmaradtak véleményiikben. tgy eZlltán, a nddlotínk. air/pos és váltakozó vallatása után, oüntetőszékünk, augllsztit» hántui ltl-én, mertegetue a b17ntény Slílyát, és az illetcTket nemek, s a bű/"/(isséSfoka szerini csoportosítva, megfelelcT bírái indoklással összefiiggcT ítéleteket hozott. Bttnteuiszékűn): lIlég azt a kérdést is felvetette, llO:;;ya bíriÍsá:;;ieljárást a kivégzés ef(ítt, vagy után kell felterjeszteni? Az igenlcTk a következőt hozták fel: ezen eset rendkívül í, mely még más várme:;;yékre is átreriedhet. Az ellellzök laz azonnali kivégzésük mellett kardoskodókj, ('Sy érveltek: 1, A rendkioiú! eset, a btIniizök sokasága, az emberevés ténye miait, nem a meglzatározatlal'l btTnúgyi :;;yakorlatot, hanem e rcndkiuüti súlyos ítcí kiiriilményeket kell alapl/l venni. A ba/lözök bandája továbbá azért is Slílyosabban büntetendő, meri e banda sokáig és sok ember kárára IlI1'íkúdiitt. 2, Tekintetbe kell azt is venni, hogya már elfogott másik banda jaz autali] még továbbra is bortoneikben van hasonló btIntél'lY miait, 112 b7Tnúz(ívan börtönökbeJ1, pincékben és három istállóban fogva tartva. Ámbár (írizetiikre néhiiruj najdú nkat elküldtük, dc a tartományi és a községi férfiak is iirzik. 6ket felváltva. Tartanunk kell attol, llO:;;yaz istdl/(íkból kitimtek, társaikat a börtönökbú1 kiszabadituik, s szétszárádnak egész hazánk veszélyére . .3, Megyei székluizu nk, egészen a két mérföldre léVIT,Dundig húzodá erd(í lábánál fekszik. Ha az erdei rablókkal teli hírek kérdését, melyek a szemszedos Nógrád vármegyében is gyakoriak, elmuíasztaruink figyelemmel kisérni, akkor néhány ezer ember szíjtanánk ezzel a mulasztás92

sal. Ugyallezekhez hasonlo hírek érkeznek, az esztergo/ni erdök ulilgyébm, s a barsi vámtegye Fiispánjától is. Épp vizsgálat1lnk alatt érkezett a [r'íispán jelzése, a mi {őispámmknak, hogy ott is kutatják a hasonu) b(ínösiiket, s a Szkincze folyó két oldalán végzett keresés nem volt eredménytelen, s fennáll a veszélye annak, hogy bandába uerodue meskísérlik az el{ibbiekben említett jogtalanságot 4, A cisányok gonoszsága folytán, 11'lég maga a lakosság is, a nyíltan, mindnyájullk ellen való gaztettek miatt, olyannyira felindlllt, hog'!:! földmíves népünk, ha bánnelyikükkel találkozna is - ha még épp ártuüanok lennének is - kész volna ráju): kezet emelni. Székünknek tehát azon ávatossággal kellett élni, hogya nevezett nép, a cigányok olyan e!torzlllásaitól felindulva, lassan megnyugodjék, és a fájdalmasabb következményektó1 a mi f61úva tal IInk által megoédessek. Ezen kii/önböz6 szavazatok találkozása kiizaen, mégis legtöbb bírónknak az volt a vélemózye, hogya kivégzés ig el kell jutni. Az hauirozuiiot, hogy Bírói Székitnk újra iisszejSve, augusztus lionap 16. napján alispánunk fe/stizsemberi székhe/yén, ismételten hitelezze el magát az ítéletek melleit, még mieuiti nyilvánosságra keriilne. Újra tárgyalja /neg, s döntsön véglegesen a felterjesztés kérdésében. Kozben megjött a magastiszieletű Adminisztrátor Gróf is, s az említett zsemberi gy(í/ésr(if a hivatalos, nyilvános iigyek helyére, Kemenczére tették át az ütés he/yszÍnét. Ttt ti elnökölt. Az igazi gaztett tárgyalása során, a vádlottak vallomásai alapján, a vétkesek nagy részének terhére már meg is szűleteti a biroi ítélet. Nagyságos lIrasága megismerte a tényállást, majd Birái Széhi1lk, az cmlitei! fe/terjesztés kérdését kezdte tárgyalni. Az összes bíró szabad vélemény"yilvánítása, a szavazatok, az ellene és meiletie felhozott érvek alapján Magas Utasága !Így határozott, hogy bánni is kiioeikezzek, a kivégzés: a klizbéke mostnni fe/dúlása miait, elrettentő például, siirgősen szitkségesnek: ítélte és a felterjesztést el kell kiildeni a birái ítélet végrehajtásáról. A tooábbi vizsgálattril függ, a cigányok másik, ehhez hasonló csoportjának sorsa, !wg!! helyre lehessen állítani az ételemszállitást, a személyek anyagi és egyéni biztonságát, II kereskedelmet és a súlyosan megsértett közbiztonságot. Így terieszti fcl ezek 11 ián, annak hivatalos útján, hogya Királyi Helytartó Tanács is [üzu: hozzá az tT atyai észrevételeit, s ebben a súlyos helyzetben, Fenséged Királyságának e ziirzauaros részében való gondosságát elősegítse. Ugyanazun banda inintársai közül némelyeket, kik az ítélet el{ítt legújabban vezettettek el - négy férfi és két n{í - Bűnietti Székiink: úgyszintén elítélte. Srembesűésiik az antali másik banda tagjaival is megtonént. Annak figye-

ú-

93

lenibe vételével hugy uoltak, kik a vármegyei szüíésznti által terheseknek vollak kijelentve, 41 főre határoztatott kivégzés. És minthogy az ilyen nagy fontosságú ligy, eló1Jbkell, hogy megfelelő nicdon teljesen kifejl{ídjék, Fenségednek nem is lehetett biztonságosan felterjeszteni, mini augusztus Zl-én, ezért ezen a Hapon a mi fŐligyészeink peres eljárásaik Iigyébe/1 ajánlott, euibb említett felterjesztését, a Magas Királyi Helytartó Tanácshoz elkiildte. Ezek megtörténte uidn jell!ntjlik, a mi Nagyságos Adminieztráiorunk: a hozzánk való kl!gyes elFivetele után, a mi elŐZt)határozatainkat egyáltalán nem változtatta lmg és nem is vitatkozott ráluk, és mint/wgy mi tudatában vagyunk tisztséglinknek Js a fi'iispánok hatalmának, a legkevésbé sem gondoltlfk, hogy tettlinkkel átléptiik volna a hatókörünket, hogy ily fajta dologban aztán az érdemtelen ietentéeünket a legszomorúbb lelkülettel tennénk meg. r

Magas Királyi Helytartó Tanács! A oeliink közölt kegyes királyi parancsok alapján, a többi cigány vizsgálaés anntil inkább a végrehajtást felfiiggesztjUk, mégis alázatosan jelez11link kell, hogy bürtoneinkben ezek közlil 97 van, a többiek hi/önféle egyéb vétkekben gyamísítottak 22-en. Egylittvéve 119-el1 uannak beznroa. Tartományi haidúinkon kiuit! még helyi férfiak is ()rzik Sket, nappal 20-an, éjjel pedig 30an. A házi pénztárnak jelent6s mexterhelését jelenti ez, nem kevésbé a földmívesek kárára, meri a vetés munkiiuüaitúi el vannak vonua. Ezért alázi/tos közbelljárásra kérjük a Magas Királyi Helytartó Tanácsot, hogya tény (Jszi1ztefeltárását ri Fenséges LZr euit! sziueskedíék védelmezni, és ami korábban is jeLzett kérelmiinket, mit már korábbi felterjesztésiinkben jeleztlink la makacslll hallgatók ellenállásának megtoreset a kinuallatás eszkozeioel], táII/()gassa. Egyébként a legmélyebb kiiszönettel kelt a mi körzeti Cisszejövetelünkön, Kemencze birtokán, 1782 szepiember 20-ik napián, Hont vármegye minden alázatos icstii lete." József császár azonban hajthatatlan maradt: "akik ebbell a peres eljárásban d{ífordlllnak és a vétkességet viselik, mind tiirekednek magukat kimenteni. Hogya Királyi Helytartó Tanács, közbenjániként szcrepeü ebben az ligybell, a múdoi elkendözni, ami véglilis az Udvari Iroda kés()1Jbmélián pironkodoa feledésbe meriieni törekszik, mindez az ligyben előfordllló nagy iévedésbtJl természetesen kiioetkezik. A vármegye Adminisztrátora ily diiníéssei, még abban az esetben is, ha az egész gymés szavazatai is a Fenséges Udvarhoz való el(ízetes felterjesztés eliel! szoitnk volna is, slÍlyosan tévedett voltIft,

94

11a,mini ahogy hivatala által figyelmeztetve volt. Nagyobb az (f néikc, !IiS.~Ol a vármegyt-be/l - amit csak idö1egesen adminisztrál - jó példával kell eliil járni és a rendet kézben tartani. Mint ahogy Erd{fdy József gráf erkölcsös élete nem lehet ok ezen eset védelmére, {ft az adminisztrációs megbizatásbú! el kell mozdiiani, azon megbízatást Kelez nevíí uduari tanácsosnak kell átadni. Ő tehát késedelem nélkül a vármegyébe menien, a gymést a szúkség ezerinti f{)tisztségek átalakításával alakítsa újjá. A b(ínözó1cct pedig, arnini az a jog és az igazság szerini véleimezve volt, ítélje el, vagy bíínösségük arányában kiizmunkura, vagy a török tartományokba való száműzetésre, vagy örök börtönbe a temesi végvárba . A többidíJ, a Királyi Helytartó Tanács indítványáról szólva, mely a cigányok nemzetsége elleni szigoníbb elt'íírások meghozatalát javasolja, a kiivetkezó1cet hagycml jóvá: a minapi hanyagságot, amellyel ezen kegyetlen események informáciriját ide felküldeni oly sokáig elmulasztotta annyira, hogy az elcTbb jl/totl az ujságok hasábjainil tudomásomra, szigoníal1 kell ítélnem és szemrehányást kell tennem." Kelcz József Antal tehát megbízást kapott, hogy mihelyst az értesítést kézhez kapja, utazzék el Kemencére, S a megyegyűlésnck felolvasva a megbízó okiratát, miden különösebb ceremónia nélkül helyezze magát hivatalba. Mindezek után azonnal folytassa a munkát, a foglyok ellenőrzését, mindenkor szem előtt tartva a császár utasításait. A munka befejeztével pedig késlekedés nélkül tegyen jelentést. A megbízólevél - melyböl egy császárhú, tehetséges hivatalnok életútja is kirajzolódik =, a kovetkezóket tartalmazta: "Mi, Második [ll.] józsef, emlékeztetni akarunk, hogya mi hon ti oármegyénk IIUlgn:J hivatalának iisziségét, vagy is hioatalái, meluet idáig a nekünk kedvelt, Míséges, llagysáxos és tiszteletre méttá monuonikeréki Erd6dy József gróf gyakorolta adminisztratív modon, a nekiink hasonlóképpen kedvelt, kioálá fliletinczi Kelcz Józsefre, a Magyar Királyi és Erdélyi Iroda udvari tanácsosára és udvari tikárára ruluizzuk. Kelcz József ugyanlÍgy apostoli titkára a Szeni Tstván Királyi Rendnek, s az o egyenkénti és kiemelkedo érdemeit átvizsgálva, amelyeket {í az el{íz{í éveiben kiérdemelt, melvekben legszebb mádon megál/ta helyét sok év alatt, els{ísnrban, mint a szegények véd{fje a Magyar Királyság és Erdély, a dunai részek táblabínJságánál kerületi megoizauisoan, niána pedig, mint a Királyi Államkincstár ügyvédje a mi királyi joghatcísági uiolánkon, majd pedig, mini a mi királyi jelenlétiink hivatalának szan é/yes képviseltí;e, a jogi ügyekben els(Trangú tanítómester és végíil, mini a Magyar

95

Királyi és Erdélyi tertilet Tanácsosságának és Titkári Hivatalának az udvari megbízatásával, és még az említett Magyar KirályságlInk Szent Ku rondia r úgyszintén a mi Ausztriánk Fenséges Ura, és kiioetkezetesen, Penségünknek bármilyen körülményei alkalmával, és kiváló buzgalommal, meg nem. szakított InTséggel és a mi királyi tetszésünk minden elégtételévei, az tí kiváló személyisége felajánlásával járt elöl és törekszik a jövóoen is, hogy senkinek sem hihetünk annyira. A rábízott, megismételt főispáni joghatóságát és kiváLtságait, a megezokott bevételeivel és hasznával, olyan törvényességgel az Adminisziratoreag cimén adtuk neki és kegyesen ráruluiztuk, azzal, hogya mi luiségiinkre adott esküt megérizze és a vármegye kiirzeiébeu, amennyiben a mi főszolgálatllnk okaiapja nem lesz akadályozva, az általános illéseken elnököljön, mind a polgári, mind a bamigyi eljárásokon legven jelen, elnököljön és ott ítéletet és igazságot tegyen, személyi válogatás nélktt]. [gazságosan adminiszirdííon minden állapotot és tegyen rendet a fent említett vármegyében, a jogokat és kiváltságokat, mindezen rendelkezéseket hiteles megtartant. Ezen fellil /igyelnic kell arra is, hogy mindnuáian és kiilöll-kii/ön is hasonló becsillet tel, buzgósággal és a köz/igyekre kiteriedt; hasznossággal, állhatatos Uirekoésse! teljesítsék a Ini Magyar KirályságlInk kincstári bevételeit, amelyek ugyanazolI várlllegyébö1 kell, hogy befoIlyanak 1Így, hogy azok a kincsiárunkba IllTségesCll be is szolgáltassanak. Parancsainkat saját maga megtartsa. s azok betartatásáról az egész uármeguében lakók és a benne tartozkodok: esetében gondtlskodj01l. Ellenfeleinknek ellenálljon, barátainkkal tartsa a barátságot fenn. Erre adunk neki megbízatást mostani levelünk erejével. Ezért minden hioeinknek, nektek egyiittese71 és hiWll-hi/ön hozzáiüzzttk, az állás, rang, tisztség és II nevezett vármegye feltétele szerini az embereknek és lakosoknak, ezek sorozatában sziuirdan megparancsolva rábizzuk és parancsouuk, amenynyiben a további időre az eláob nevezett [ütetinczi Ke/ez józsefet, igazi törvényes és ixirmeguetek Fíispáni hivatalának tévedhetetlen Adminíszirátoráu! kell elismerni, tartani, terjeszteni és a neki kijáró tiszteletet megadni és az {i itél6 székének biráskúdásában segítségiil lenni, végül minden szabad és rája bízott ügyben és dologba1l, amik a f6ispá1li hivatalt illetik, az {i joghattiságának engedelmeskedni és minden szokott mádon szo! fogadni tartoztok és kotelességetek, máskén! semmiképp sem szabad cselekednetek. A jelen ieirat fe/olvasása által rendelkezve, a ini hlfséges, nekiink: clszinte szereieit szellemü és na:z,yon tisztelt Eszterházy Ferenc gróf keze által írva. Ausztria,

96

Bécs udrosunk {fsi ftí helyén,

1782. okttÍber há 72-éI"l."

Kelcz pedig a kővetkezó

utasítást

kapta:

"Nagytiszte!eW Uram' Kegyesen mé/tóztatott a Magas Királyi Fenség ntasitására, némely zavaros figyek intézése ligyében, annak rendbehozása végett a honii vármegyébe, ahol az Adminisztrátort visszahívta a cigány rablók kivégzése litáni kivizsgálás dolgában, késlekedés nélkii] kikiildom, Ezen kegyes királyi határozatot hivatalosan is mellékelem neked, nagyon tisztelt Fiam. Ezen levél átvétele utdn azonnal útra adja magát, és itt lépjen összeköttetésbe velem, hogy megkapja a további utasűást. Egyébként kegyelrnes údvözletiink mindenkinek.

Bécsben. 1782. oktálJer 12-én, Schmitioerg,

További

Láttam: Izdenczu"

ítéletek - a per lezárása

Kelcz József, a vármegye újonnan kinevezett adminisztrátora levelet írt Hont vármegyének. mclyben kőzli, hogy október 23-án érkezik Kemencére. s hogy 28-ára a Bűntető tőrvényszéket. november ll-re pedig az általános közgyűlést hívja össze, Mindkét alkalommal személyesell fog elnökölni, s elsősorban az alábbiakra vonatkozóan fogja keresni a válasz.t: 1, Befejezlídlitt-e a peres eljárás a már kivégzett 41 rabló iigyében? Volte valamiféle lényeges mulasztás az eljárás során? A többi esetre vonatkozóan pedig ,.neghatározá a zsinórmérték jcynosura(. 2, Mi volt a legföbb oka annak, hogya nevezett rablók kioégzése eltit! az ligyük nem lett fe/terjesztve a fenséges hivatalhoz? 3, A még életben levlí .embereoök" terhe/6 vallomása eseten hoznato-e számukra halálos ítélet? 4" Amennyiben, ha nem lenne több, aki e slÍlyos vétket bevallotta, miként büntetendők egyéb bűneikért? 5, Abban az esetben, Iui az elfogottak ily rendsiouti ítélete már megszületett, a kivégzés el{ítt, vagy után kell a felterjesztést megienni? Kclcz meg is érkezett a vármegye székhelyére, s ott 115 foglyot talált, kiknek jó része a börtönök szűkössége miatt pincékben és pajtákban voltak bezárva. A hajdúk kevés száma miatt csak a földművesek bevonásával volt lehetséges az őrizetük. Már csak emiatt is, hogy az adófizetők mentesűlhessenck ettől az immáron terhes kötelességröl. az ügy azonnali kivizsgálását sürgette. A foglyok kőzűl 97 emberevés. 18

pedig egyéb bűnökkel vádoltatott. Kelcz úgy tervezte, hogy gyorsan rendet rakva e kérdésben, visszatér Bécsbe a hivatali munkájához. A vizsgálat egyes pontjaira nézve a következő vélemények születtek:

1, 2,

3,

4,

5,

A már kivégzettek ügyét ~ miuián már úgysem lehet iÍKet életre kelteni ~ nem szukségee újból megvizsgálni. E pontra nézve megaüapiitatou, hogy az elkiioetkezendőkben minden egyes alkalommal szükséges az ítélet végrehajtás el6tti fe/terjesztése. Az elképzelés szerint az adminisztrátor elnökletével iisszefi/6 Sedria [oiintetiiszék] sz/ikség eselén halálos ítéletet is hozhatna, ki is hirdetne annak érdekében, hogy az elítéltek éljék á! lzalálgyötre/meiket, am abban az esetben, ha a királyi kegyelem mégis [elmenti 6ket a halálbttntetés alól, az csak az esedékes végrehajtás napján derüljön ki. Így a törvény ereje, és If. józsef kegyelmes szándéka sem szenued csorbát. E rendkiuitti gazemberek török teniletre való száműzetése rossz visszhangot szütne a török uduarnál, s{ít esetleges megtorló intézkedéseket is vonhatna maga után. Az ily kóborló népek számára a sziimiizetés egyébként sem jelentene bitnietési. Számítani lehetne az országunk termetére való tnsszatérésükre. annál is inkább, mioel így is gyakorta el(ífordlll, hogya rabló csapatok Törökország Jelö? érkeznek. Mindezek miai: célezerűbonek látszik óKet vármegyei kozmunkúra, másrészűket pedig az er6dítmények építési munkálatuihoz befogni. E kérdésre vonatkozóan az a javaslat sziileteit, hogy amennyiben rendkiuűti büntetésre, azaz halálos ítéletre nem kerülne sor, IÍgy ezeket nem kell a császárhoz felterjeszteni. Az élet elvételének kérdésében azonban csakis a legmagasabb fórum dönthet.

II. József minden va Kelcz Józsefnek:

téren heJybenhagyta

a javaslatot,

az alábbiakat

ír-

"NagytiszteleW Uram! Megkapván a Jelentést a létez{í helyzetrö1, amit a legutcibb elmúli október hónap 26-áll terjesztettél fel, kegyes hauirozatunkat a következ(fkberz kegyeskediink megadni, és pedig: 1, Mivel/lOgya peres eljárás a bezártak ligyében az <'in elnöksége és irányílása alatt kezdCrdött és végz6dMt, a mád, amit a blTnligyi eljárások tárgyalásában fogtok alkalmazni, a vármegyének a jöv{í bírói döntésre fog szolgálni és ezért nem sziikséges, a per kivizsgálására a már ki-

98

végzettek esetében - akiket már nem lehet életre kelteni, ez bevégz{ídött - sort keríteni. Ettó1 el kell tekinteni. 2, Mi lehetett a Fr oka, hogya rablók kioégzése eltítt nem terjesztették fel azt nekünk? b/undenképpen ki kell kutaini, és az elvégzett vizsgálatról a felterjesztést kegyesen keriiik és akarjuk. 3, Kegyesen jóváhagyjuk, hogya Blíniigyi Sedria elnökséged alatt megtartva, ha /Így hozná a dolog, még hauiibiinietést is kihirdethet és az elitéltek a halálfélelmet viseljék el, ám de azon a napon, amikor a kivégzést meg kellene tenni, o« mini erre az esetre általunk kuliinlegesen felhatalmazott képoieelönk, az elítélteket az élet kegyelmével, a tialálbunteieet ideiglenes büntetéssel pótolja. 4, A biiniizűknek török területekre való szándízetése kiilönböz6 meggond(llásokb(í! még nem biztos. EWnyösebb lesz a jöv6ben, hogya b(ínöz6 CInberek egy részét, vármegyei kiamunoikm, a Wbbit pedig erdditménu-munkiiiatokra ítélik, a maga idejében. Az utóbbiak iigyében, mi az udvari liadiianácsunkhoz kegyes meghagyást mondunk. Ha pedig mind a kioégzeitek, inind a b!Tniigyi eljárásban lev6 embereoőknek, gyermekeik volnának, ezeket pedig mi, mini a Magyarurszágon lev6 cigányok nemzetsége megfékezésére kegyesen kiadott rendelkezes szerini, a cigányokat összegytíiteni és a fiildmíveseknél 3x napi díjat a uérmeguék pénztárából kell adni, neveltr hatás képpen. Ezen céllal kegyesen szereinénk, hogya tétlen, kóborló és a szüleik MÍnöz(í életéró1 leezokíonak; id(ivelhaszllos és gyiimölcsötlwzó polgárokká váljanak." Izdenczy József, a császár magyar államtanácsosa és törekvéseinek feltétel nélküli kiszolgálója. 1782. november 8-iÍn, rendkívüli futár útján kérte annak kozlését. hogya foglyok kőzul hányan vannak erődítményi munkára ítélve, ugyanis ezek alapján tudja számukra a haditanács kijelölni a helyszíneket. s egyúttal intézkedni arról, hogy számítsanak fogadásukra. Az ügybuzgó Kelcz részletes jelentést kuldőtt a kancellárián keresztül a munkálkodásáról: "Kegyelmes Urunk! Magas Fenséged méltóztatoit, kegyes határozatát az alázatos MagyarErdélyi Királyi Helytartó Tanácshoz lekűldeni, a rabló embereoő cigányok iigyébel1, kik Hont vlÍrmegyében garázdálkodnak f. évi október 5. napián. Engem a fent nevezett vármegye fö'ispáni hivatalának adminienráumiiú kegyesen kineoczeii, amely különleges császári és királyi kegyelmet és kegyet, amit

99

hódolattal és alázatosan tisztelek. igy soha eemmituen alkalmat nem mulasztottam el és nem fogok elmulasziani. hogy azon kegyet a hííséges és bllzgó szolgálataimmal valamiképpen kiérdemetni tudjam. Azután ugyanazon alkalomnuú Felséged kegyeskedett megbízni, hogy késedelem nétkit! menjek a vármegye területére, a nagygy(ífést és a városi hivatalok újjászervezését sziik» ség ezerini elrendezzem, és az eló1Jbemlített bünteoők ellen, amint az a jog és igazságosság szerini megítélem, a szenni járjak el. Hogy ezen kegyes rendelkezésnek engedelmeskedjek, október 19-én a nevezett várnzegye felé vettem utam, és miuidn oda megérkeztem, rnindidrt Biiritet{í Széket tartotiam október hónap 28-án. Általános gya/ést pedig mindjárt a kiioetkező, november hónap ll-ére tüziem ki. Egyébként mindenek el{ítt arra iorekedtem, !zogy a gyan1Ísított embereoűk ligyében mind az el{íz{í, hitelt érdemui peres eljárásokból, amiket azonnal a vármegyei archív iratokból kikériem, mind pedig a városi személyek hivatalos jelentésébö1 a kimilménuekre kiieriedő információkat szereziem. Így végii/ is a jövó1Jeli iénukedésem tekinteteben bizonyos szabályos rendszert tudtam kialakítani. Ilyen információ euireoocsáuisáoa! tanácsosnak, s(ít ezuksegeenek ítéltem, hogy némely pontot az iroda vezett'íjének terjesszem fel és azok figyelembevételével az én irányításomra a FeJ1séged kegyes határozatát alázatosan kériem, amire már folyó hónap 8-án az 1. szám alatti legkegyesebb kiildiincértesitési kaptam. Ezért, mindezeknek az euirebocsárásáoa), a rám váriÍ feladatokteljesítését megkezdtem és a következéí modon és rendben végeztem: 1,

Mil/tán Kemencze birtokára érkezicm. ahol Hont vár/negye közügyeit szokuik intézni, a vármegye házán 115 foglyot találtam. Ezek köZli! 97 cigány volt, kit rablással és emberepéssei uádouak. A többi kiiliinféle foglalkozás ú ember, kik különféle vétkekben oiinbsek. Mintlwgy ilyen sok embert a vármegyei börtönök nem tudnak befogadni, de Inég II vármegye hajdúi sem lettek volna elegen éjjel-nappal iirizni és ellátni tTket, ezért néhánua! a pincékbe, siTt II vármegye pajtáiba kellett zárni. Hogy elkeriiljék, megakadályozzák a kitoréeuke! és szokésitket, haidúk segítségére núnden nap több flildnzÍves jött felváltva (rrséget állni. Az 11 ián 2, az elö1Jbje/zett 97 cigány között négy férfi Ineg van nevezve: Kantsek Ferenc, Zeigard Mihály, Didy Ferenc és Zsigmond Mihály, akik közii! az elsiTt megnégyelésre, az lltolsó hármat kiitélre ítéltek el az els6 peres eljárásban. Feleségeik, Didy Ferenc neje, Mária, a felnégyelt

100

Sárkiizi György özvegye, Szarka Ilona, és többi hat pedig a késó1Jbi foglyokkal szembesítve, idáig életben maradtak. Továbbá 3, az euiir! napon, október 28-án a városi eliiljárósági személyek és a vármegye li/S tagjai nagy számban összejöttek, a foglyuk feletti ellen{írzS gyíílést az én elniikletemmel megkezdtem és több napi folytatólagos illéseken keresztül, először a rablással és emberevéssei vádolt cigányokat, késóób a többi bezártakat vettem sorra. Minden fenyegetés és ijesztgetés nélkül egyenként kivizsgáltam óKet, és az {í önkéntes vallomásaikat az összes körii/ményeikkel leirattam, Utána óKet részben egymással szemben, részben a fent emiiteti, már elítélt személyekkel szembesíttettem. És mioel 4, ezen kivizsgáltak között hat férfi, név szerini Gáspár, József és Györg1J' miud Ferenci uezeiéknetni, Lavicska János, Biela József Bucsk» Pál teljesen tinként bevallották, hogy több átutazó embert kühinféle linigyekkel a sátraikba csaltak és ottan ismételt kalapácsütésekkel kegyetlenül megöltek. Az elrabolt zsákmányt szétosztották, azután pedig hoütestitke: egy bizonyos kövön, amit Didy Miklós házában találtak, s amelyet a vármegyeházára elhoz tak - tényleg egéSzell véres volt - szétuagdosuik, és a nusuka! elfogyasztották. Ezért az eló'bb jelzett hat Mmiz{ít, mint a vallomást tevök között levóKet, és pedig Ferenc: Gáspárt már azért is, mert beoallotm, hogy néhány évvel ezelőtt a saját apját is megölte, előzetesen jobb kezének levágásával kardra, a többi ötöt kiitélre, a többieket pedig, akik a maguk elleni vallomást késó1Jb visszavonták, illetve tagadásban maradtak, a szembesítettek között, nehogy a oüniársak vallomásaival egyfonnák legyenek, klilönbözS jelek által srílyosblllt helyzetük, az idáig elszenvedett börtön sápadtui tette óKet, a többi enyhítő kiirttíménvt is figyelembe véve, mélu) megíontolaesa! különféle ideiglenes büntetésre lettek ítélve. A többit végül, akik ellen elégséges okok nem voltak, akik szembesítés alkalmával még a büntársak által enuhitue voltak, azonnal elbocsátva és elkiildue voltak, amiként mindez az ellenük hozott birái itéletbó1, a 2. számhoz csatolva, részletesebben kitünik: Így aztán S, Magas Uralkodói Fenséged az 1. szám alatt jelzett kegyes rendelkezése alapján, a 3. és 4. ponthoz kegyesen rendelkezni méltóztatott, hogy azon esetben, ha a Biintető Sedria az én elnökségem alatt fog összejönni, bárkit is, a késó1Jbelfogottak közlil halálra is ítélhet, azoknak az ítélet hirdettessék is ki, és az elítéltek a halálfélelmet viseljék el, nemcsak azon a napon, amikor a végrehajtás következik. Én, mint ezen

un

6,

102

esetre epeeidlis mádon felhatalmazott, számukra kegyelmet adhatok és a halálbüntetést más idó'beli büntetésre változtathatom áto Itt, habár a kegyes határozat csak azokról szól, akik a késö'bbi baniigyi eljárásban halálra lennének ítélve, ámde azok között, akik csak egyszerííbb peres eljárásban voltak büntetve, és a szembesítés miati voltak meghagyva, ugyanez az alap a késö17bieknél is, ezért, mind előzetes megokolás miatt, mind azon megfontolásból, hogy Magas Felséged már az el6ző kegyes határozata erejében a Királyi Magyar-Erdélyi Udvari Irodahoz küldve az indítványt, ennek éruénvéoen már folyó év szepiember 6-án téve, eikitldne kegyesen beleegyezni méltóztatoft, hogy elrettentii példálll már elegek azon személyek, akik a kivégzés által elpusziulutk; az élet kegyelmét pedig az egyszerííbb perben elítélteknek az eló'bb ismételt hatnak és a szembesítés re a következő elfogottakkal megtartjuk áket. Így gondoltam, hogy azokra is ki kell terjeszteni, ezért mindazoknak, akik mind az egyszerííbb, mind az ú], késö'bbi peres eljárásban fejvesztés re lennének ítélve - kivéve Szarka Ilonát, aki mini sziilés el6tt állót, továbbra is életben kellett hagynunk - az ellenük hozott halálos ítéletet ünnepélyesen ki kell jelenteni, öket a plébánosok által addig az ideig felkérve, három napon keresztiil az örök életre felkészíteni és a harmadik nap virradtával, a kivégzés euire kijelölt napján, áket a hóhér kiséretében a kivégzés helyére koceikon szál/atattam, ugyanazon plébánosok hangos száoat el6imádkoztak, s a népsokaság kísérte áket. Ezenközben én a többi bírótársaimmal ismét összeültem és miuián a nevezett kocsik a vármegye ház el6tt meniek, megállítottam öket és a nevezett elítélteket a kocsikbóllevétettem és az én elnökségem alatt iilésező Büntetőszék elé vezettem és ottan a Magas Felséged nevében kegyelmet adtam nekik, a halálbüntetés helyett, és pedig Kanisek Ferencz, mini egy a f6bbek közül az egyszenT eljárásban felnégyelés re ítélt, Ferencz Gáspárt rablás, emberevés és apagyilkosság bűnéért, a jobb keze előzetes levágására és kardra volt ítélve, nyolc évre, a többi nyolc férfit, Didy Ferenczet, Zsigárd Mihályt, Zsigmond Józsefet, Ferencz Györgyöt, Laoicska Jánost, Biela Józsefet és Bucská Pált - kik kötélre voltak ítélve - hat éu, temesvári ertidmunkára ítéltem. Ami végül a két asszonyt illeti, Didy Máriát és Szarka ilonát kardra ítélteket, két évi vármegyei börtönre, kiizmunkdra 2S botütéssel, melyet minden fél évben kapnának meg ítéltem, azzal a kiegészítéssel, hogya nevezett Szarka Ilona, mini ahogyan euire volt bocsátva, szülés előtt van, ezért egy bizonyos földmíves házban (rrséggel van

elkülönítve, s akkor, mikor a szülés után lesz és ha egészséges lesz az állapota, az ellene ezoiá ítéletet akkor fogják kihirdeini, 6 is úgy, mint a többiek a halálszorongást élje át, végiil pedig nyerjen kegyelmet és az elóbb említett helyettesítés idóbeli biinietési hirdessék ki, aminek figyelembevételével és az igazgatásomra bízott vármegyét már kell6képpen kiokta ttam." A 7. pontban Kclcz József az elítéltek gyermekeinek további sorsára tesz javaslatot. Erról külön fejezetben kívánunk szólni. A 8. pontban

így fejezi be az adminisztrátor

a jelentését:

.Fenséged méltóztatott az annyiszor idézett 1. számú kegyes rendelkezésében, nevezetesen annak második pontjában nekem is azt kegyeskedett mondani, hogya körülményekhez képest torekediem kideríteni, hogy mi lehetett a j(f oka, hogya kivégzés el{)ft nem volt elkitldoe a felterjesztés. Ennek kivizsgálását oly múdon kell elvégezni, hogy azután alázatosan felterjesszem. Ennek érdemi részében az emlitett vármegyének a rendes alispánját, f6jegyz6jét és számvevcTjét, akik ezt az egész ügyet kezelték, s az úgylzek oly magas ismeretét tételezziik fel róluk, /Így határoztam, hogy nekik a Magas Fenséged nevében komoluan lelkükre kötöttem, hogy az eló17bemlített kérdés ügyében, személyválogatás nélkiil, nekem, Írásban tíszinte, eredeti kijelentést készítsenek, hogy ó1cegyenként is az 6 jelentéseiket a 4. szám, 5. szám és a 6. szám alatt ide csatolva nekem felterjesztették. Ezen kívül a rendes alispán, bizonyos küldött, eredeti példányokat adott lít, amelyeket annak idején ErMdy Jázsef gróf a honii vármegye Ftiispáni Hivatalának Adminisztnitora a kérdéses ügyben adott áto Másolatban 7. szám alatt csatolua. Mindezeknek a pontos és az egymásközti (jsszefiiggt!sébó1 mindenképpen kiiűnik, hugy a kezdetén, mindjárt az egyszen! peres eljárásban a gaztevö1c elleni f6vesztési ítélet után, a rendesen kineoezeit alispán Izéhány hozzá tartozá üléstaggal akarta a felterjesztést a kivégzés eltilt [elkűldeni, mint/wgy a szavazatok sokfélesége miaii, ame/yek az ellenkez{f véleményre húztak, ezt nem tudta elérni. A Bünietüszéke! más idiiponira halasztotta. E kiizben az egész ügyet a fent nevezett gnif Adminisztrútornak: tudomására hozta és tó1e rendelkezéseket kért. Mid6n nem kevésbé l/gyanazon gráf Adminisztrátor az elóbb csatolt 7. szám alatti feleleteiben is a kivégzés elhalasztását, amint az alispán tervezte, nieszauiasiiotía és állandóan a bíróságon megjelenoe és ott az elnöksége alatt a Büntettiszéke! megtariotta, ti is a szavazatok nagyobb része ezerint a felterjesztés nétkiiti kivégzéshez ragaszkodott. Ezért a fent nevezett alispán sem tudott az {f kevés követ6ive/ a Wbbiek ellen szavazni.

Ha aztán ezért, az el{írebocsátottak miatt és a bírósági ítélet miait a 2. szám alatt 29 férfi a vázlatban leírva, a 8. szám alatt kiilönösképpen kifel()/tekkel összefiigg6m, az annyiszor idézett 3. számú és 4, szdmú pont jához a kegyes rendelkezésnek, és az 1. szánni poninál az (i érdemtelensegük mérlegelésévei, némelvek több, némelyek kevés eniditménui munkára rendeltettek, melyet a temesi ertiditménuben kell végezniiik. ezzel ellentétben tóbb asszony a vétkeiért a vármegyei b{irtiinökben bűnhődik: Végiil ezen emberek gyennekei a fentebb emlitett terv ezerini a távol lév6 vármegyékbe iesznek elhelyezve. tvundezek el6reboesátása és eredményre vitelére, semmi más nem marad hátra, mint hogy Fenséged az elóbb nevezett 29 férfi és az el 64 gyermekiik ligyében, akiket a 3. szám alatti táblázatban muttattunk ki, vármegljéró1 uármegyére, az el kije/ölt helyiikre, minél távolabbra, az (T befiJgadásllkra az utakon, a sziikségeseket elintézni méltoziossék. Azt természetesen alázatosan kérem, hogyazolI emberek, akik talán semmi ruhával nincsenek ellátva, félig rnezieienek, ezért a néikül, hogy Fenséged kegye/nle által valamilyen ruhávalláttassanak el, ebben a téli idűben a megfagyás veszélye nélkit! és a meztetenségböt származó botrány eikeritíésére, amint néhány gyermek kis kora miait nem száll ithat». M indezekről a hivatalom alázatosságával és a rájuk vonatkozó irányelvek szerint ezen nüséges jelentést küldom alázatosan Fenségednek és odaadá hódolattal kiildöm tiszteletem. Magas Fenségednek legalázatosabb és örökké lll'íséges alattvalója, Kelez József, a hon ti vármegye fiTispáni hivatalának adminisztrátora." Három asszonyt - kik csak bűnrészesség miatt vádoltattak - szabadon engedtek, beszámítva a vizsgálati fogság idejét. A vármegye bíráinak pedig tudomására kell hozni, hogy ha bármely gyanú merűlne fel ellenük, úgy őket haladéktalanul a szomszédos vármegyékbe kell űzni. A vármegyei börtönre, vagy erőd építési munkára ítéltek esetében a büntetési idő letelte után száműzni kell őket, Az 1782 november Iő-án már Kelcz elnökletével megtartott gy(ílésen a kövctkezö ítéletek szűlettek: "Mérlegeléssei elhatároztukl A je/en/ével vádlottak hi/önféle véleményével az {i oallomásaik alapján, vagy az {i tnsszanonásuk és negatiu, tagadó feleleteik, az el bünuirsaik: által is súlyosbítva, vagy néha envtiitoe, figyelembe oeitiik: Habár Ferencz Gáspár az 1. szám alatt. Ferencz józsef a 2. szám a/att, Ferencz György II 3. szám alatt, még az almasi rablók bandájához tartoztak,

104

Lauicska János, Biela józsef és Bucsko Pál, másképp Istványi, már a hasonló antali bandához, több embergyilkolással való rabló gaztettet, emberevést vallottak be. Ezen gaztettekért isteni és emberi jog szenni keserves, legsúlyosabb büntetést érdemelnek. Mivel már ugyanazon bűnoket, a keményebb börtönök szégljenével enyhítették, elszcnuediék, ezért az elcTbbemlített Ferencz Cáspárt, hogy ezen gaztettet még apagyilkossággal is tetézte, jobb karjának eliizetes levágásával kard általi halálra, a tobbieket, különlegesen az iit férfit kötélre ítéljük. Ami az ezekhez tartozó nűke! illeti, Ferenc: józsef felesége, Éva Rebeka a 10. szám alatt, Géczy [6zsef, másként Stuska özvegye Klára a 11. szám alatt, miuián az almási rablók társaságában az erdtikben bolyongást, az embergyilkosságokJlál való résroételét és mid/in Didy Miklós házában az utazókat megtámadták, részt vett a cigányok közös énekében, táncában - beismerte a gyilkosságoknál való egyiitt1111/nkálkodását, ezeket nagyobb büntetéssel ugyan, de a huzamosan elszenvedett börtön sápadtságát figyelembe véve, ami a télJy súlyát enyhítette, mindkettti a bírái íté/ettö7 suimiiott 2 évi börtönre és 100 ueesz/iiitésre itéliük: A uessuizés! /Így kell végrehajtani, lzogyminden fél évre essen belőle 25-25. Porontyi Andrásnak felesége, Szomszky [lIsztina a 12. szám alatt, Bartos Pálnak, az antali vajdának a felesége, Mária a 20. szám alatt, Bartus Imre felesége, Mária a 7. szám alatt, Brlcskó Inne, anuili cigány hajdrí felesége, Mária a 8. szám alatt és Gábris Dorottya a 20. szám alatt, az ti társaival, azzal a külcinbséggel, hogy eltísztjr bevallotta, késóób visszavonta, súlyosabbá tette bunteiésé: a többiU)J a 2. és 3. szám alatti bűntárssal, a többi gyilkosságok kiizii! a tudomását anélkiit, !Jogy ehhez valamilyen segítséget nYlÍjtottak volna, az emberhúst 1I1egj{ízte és megette és a zsákmányokból is részesült. Végiil pedig csak azt, !lOgy az (i vejének, az antali lakodalmára j{íve, felismerte az emberi tagokat és a megf(izöttb(il is evett. Mindezeket a már elszenvedett börtön szégyenének figyelembe uéteiéuel, a birái ítélettó1 számított líjabb egy évi börtönre ítéljük, azon klilönbségekke/, hogy ez utolsó egyébként semmilyen más bttnteiéssel ne legyen slíjtva, az e!(íző kettő SO nesszűcsapássa], félévenként 25-tel, az elscT pedig 60 vessztfútésre ítéltetett, félévC11kénti 30-al. Cáspár János a 13. szám alatt, SZ01'1"LszkySámuei a 20. szám alatt, a 14. pontban, Bano» Antal a Ib, szdm alatt, 105

Glidár András II 16. szám alatt és Makó Imre II 17. szám alatt, rablóbetörést, gyilkosságokat és emberevést el(íször bevallva lIgyan, majd tagadva, a szembesítések alapján slÍlyosbodtak oűneik, ó1et a bíróság temesi enrdítmény munkára ítélte 4 év idátartamra. Habár az asszonyok, Gazsó János felesége, Anna a 18. szám alatt, SzO/nszky Sámuei felesége, Mihor Teréz a 19. szám alatt, Glidár András felesége, Dubay Mária a 20. szám alatt a bíínrészességérm szoli», miután a szembesítések alkalmával már eltekiniettiink a tetemrehívástói, mintllOgy azt a bíróság el6tt bevallották, hogy iudomásuk volt az emberhús evésról, beszámitua az idáig való börtönblintetés szégyenét, 25 vesszőittésse! el kell bocsátani ó1et. Ezen ktuii! Balogh Ádámot a 21. szám alatt, Bartos Pált a 22. szám alatt, Didu Miklóst a 24. szám alatt, Franeusin Imrét a 23. szám alatt, Bartos Mártont a 20. szám alatt a 26. pontban, KlImly lgruico: a 27. szám alatt, Kurui Pált a 28. szám alatt, Mihók Antalt a 29. szám alatt, Ol/bay Györgyöt a 31. szám alatt, Vavrik Tamást a 32. szám alatt, Miluík Janust a 33. szám alatt, Bartus Bélát a 34. szám alatt és Poroniui Tamást a 35. szám alatt, mioel bár a rablások, embergyilkosságok és az emberevés gaztettét állandóan tagadják, mivelhogy ezzel egyetértettek, rábeszéltek a zsákmánuouisra, embertiiésekre és az így ezerzeit dolgok elfogadására, az emberi test szétvágására a második pont szerini, a harmadik pedig az, hogy az (f házaik az ártatlan utazák. mészárszékei voltak. A szembesitett oünuirsa): vallomásaiból következtettiink erre. Oe a töllbiek is, akik az tY kezük: alá tartoztak, a gyilkosságokLlllll és az emberevésnél segédkeztek. Egyformán súlyos a vétkiik és még az is, hogy az utolsó két megúlt ember holttestéhez az (í házát a visszatérésévei kimenteni látszik. így az ilyen gaztevó1 lelkiismeretére hatottunk intéseinkkel. S6t az els6 ellen, már a kivégzés helvéné', vagy akik haláloztak, a 2. ellen, a vajda ellen és a 4. antali cigány haidú ellen, a 7. és a 8. szám alatti saját bííntársaik ellen, és egyébként az összes bűniársak ellen, számban, idóoen és helyen és az elemész106

tettek foglalkozásával összefüggésben voltak, meg is mutatták azt a véres követ, amelyen Didy Miklós házában leölt holttesteket mészárulták széi. A rnextört uallomásuku! figyelembe véve, amelyek a gaztettek nagy vakmerőségére mutainak, óket, hármukat Jaz els(í hármat] 3 évre, a többieket pedig 2 évre, végül az utolsót 1 évre a temesvári ercdnét végzett munkdlatokra ítéljiik. Ehhez még Bartos Ferencz özvegye, Farkas Ilona a 35. szám alatt az emberi holttestek f6zéséért, Bartos Béla felesége, Bartos Anna a 38. szám alatt, Vavrik Tamás felesége, Hl/ros Anna a 39. szám alatt, mini büntársak és Mihók András özvegye, Jónás Judith a 41. szám alatt csak azért, hogy egy emberölésben részt vettek, je/en voltak, szembesítés által vádolva egy fél évi fogságra ítéltetett. Oe miuel Balog Ádám fe/eségét, Gazsy Annát a 36. szám alatt, Ferenc: Gáspár fe/eségét, Zsuzsannát a 37. szám alatt, Kantsek Ferencz fe/eségét, Poezik Máriát a 40. szám alatt, minthogy több gyilkosságban voltak részesek, ez szembesítés által bebizonyosodott, óket egy egész évi börtönre, ezen kitni! mindegyiket 25 vesszcTiitésre, de egy általános úoadékka], miuidn nÓKró1van szó, ezért valahányszor félévenként kell veszsz/izni, mindig egy sebészorvos legyen alkalmazva és 6 a nók szenvedóKépességét állapítsa meg, illetve, ha valakinek az egészsége rosszra fordulna, vagy a kora miatt gyöngeség mutaikazna, akkor határozza meg az illet6 képtelenségét. V égii I II férfiak kiizű! Be/aj Pál, Bie/y b/uirton, másként v elen, Laoicska Sámuel, Kuraly Károly, Belay Tamás, !liás György, Jliás László, !liás Ignác, Jónás György, Mihók Péter, Kovács József, Ferencz András, Kállay Márton, Gríbris Imre, Kállay Péter, 107

Bárdy Márton, Gronya Pál, Kiroúcs János, Fatiko Pál, Gaspar Tamás, Gáspár Mátyás, Alber: György, Kouács Mártu1'l, Kovács András, Pejo Ferencz, Kauács Pál, Fizik Márton Gerg6 Miluíly, Mihók András, Héderváry Ferencz, kiket a nevek sorrendjében a 42., 43., 44., 45., 46., 47.,48.,49., SO., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 69.,70. és 71. szám alatt vizsgáltunk ki, a nó1cközül pedig Faczone Mária, Szicska Dorottya, Hangácsy Veronika, Parnicz Katalin hajadonok, Martos András özvegy felesége, Martos Mária, Gyöpös józsef özvegye, Baroorasota Judith, Kurali] Ignác felesége, Hangácsy Anna, Biely lvuirion, másként Velen felesége, Kuraly Anna, Borond György felesége Zsigmond Ráchel, Bartos Pál felesége, Kállay Mária, Kl/raly Károly felesége, Hangács Klára, Vicziáll Pál felesége, Zsigmond Mária, Ferencz György Felesége, Anna, Belaj József felesége, Jónás Mária, Gáspár Tamás felesége, Kovács [ulianna, Albert György felesége, Gronijai Éva, Kovács János felesége, Gronyai Mária, Marcsek Márton felesége, Kovács Katalin, Fatikó Pál felesége, Kovács Anna és t

108

Hédervary Ferenc felesége, [oruis Anna bűnidrsak, a nevek sorrendjében il kUvetkez{í számok alatt: 72., 73., 74., 75., 76., 77., 78., 79., 80., 81., 82., 83., 84.,85.,86.,87.,88.,89.,90. és 91. szám alatt, a bíróság szine elmt kihullgatva és közvetleniil elbocsátva. A férfiakat, akik a felvetett gaztetteket tagadták és a szembesítés során a bűntársaik által könnyítve vallnak, mindezekei, mini azokat is teljesen felmentettem. A rabló és emberevő honti cigányok [a hauilbüntetés me~tVált()ztatásával/ a kihirdelés napjától - azaz 1782. november 16-tól - számítva a temesi erődítményben lesznek munkálatakra beosztva. Kantsek Ferenc: és Ferenc: Gáspár nyolc évig, Didy Ferencz, Zsigtird Mihály, Zsigmond Mihály, Ferencz Jcizsef, Ferencz György, Lauicska János, Hida József és Bucsko Pál hat évig, Ctispár János, Szomszky Sámuel, Bartos Antal, Glidár András és Makó Imre négy évig, Balog Ádám, Bartos Pál és Didy Miklós három évig, Fianczuska Imre, Bartos Márto/'l, Kumly lgnác, Kurta Pál, Miluík Antal, Vavrik Imte, Dllbay György, Vavrik Tamás, Mi/uík János és Bartos Béla két évig, Ponmtyi Tamás pedig egy évig." 109

Mint eddig is láttuk, a császárt szinte kizárólag az a vélt engedetlenség zavarta, mely miatt ö nem szerzett időben tudomást a torténtekról. Írásbeli magyarázatot kért a jelenlévőktöl, arra nézve, hogy hogyan született meg a döntés az ítélet végrehajtásának időpontjáról. Litassy József, Hont vármegye jogi szakértője és egyben a rendesen kinevezett jegyzöje. azt Írta november 18-án kelt levelében, hogya szavazás során hat bíró ellenezte a kivégzés elötti felterjesztést. Kisebbségben voltak tehát /iisszesen 16 szavazó volt/ azokkal szemben, kik a gyorsabb megoldást tartották helyesebbnek, árn e hat embernek a tekintélye alapján mégis úgy határoztak. hogy egy későbbi időpontban újra tárgyalják a felterjesztés kérdését. Ekkor érkezett meg Erdődy gróf, kinek hatására, .rni is, kik eddig az euizetes felterjesztés mellett voltunk, egységesfIl úgy döntött/ink, hogya kihirdetett ítéleteket hajtsák végre, s

a lIlég vizsgálat alatt lév{í, másik (az antali) banda legyen {eltiTjesztve. Ilyen körülmények között, midtin én nyugodt lelkiismeretemmel akadályozva voltam, ha azt kérdezzük; hogy prioáte kiiliin jelöljem meg, ki volt a felterjesztés szeroi]«, senkit sein tudok megjeliilni. Azt az egyet kéljlik I/(ídoló alázattal, hogy L7 nekli/lk fclnítt vétek, mutasztás miait, amit mi cgyellföképpen el is istneriink, és amicrl il Magas Fenseged császári; királyi kegyességét térdre bont/va k(:rjfik a leSlllázatosabb modon." Baross Cyörgy,

a kinevczctt

alispán

is a védckezését

adta

cI6.

"Mivel pt'diS én a saját súlyos betegségem miatt Inég SyönXt' voltam, a szelllbellál/á vitatkozókat nem lehetett egykönnyen megfékezni, lIIéSis icí ideJ múltiioal elértem, Izogy engem is meglia llgassa nak. A kivégzés el(TUifelterjesztési okokm II kóvetké'Z(íket mondiam: hogy én inkább ezeretném. hogya rabu) cigányok engeni iiljenek IIleg és faljanak fel, mieuitt a kivégzés meggyorsftásával (Jlyasvalmnit kiiuessiink el, mioel a fensó11b mélttiságok rosszallását kiérdemelj/ik azo II mírl17egyébt'n, ahol az 6 hivataljaik a lIIagas juglzatósási és politikai bírósági és egyéb iisszcjiivetelivel ezen ideig a hivatását tisztelettel, oecsiilettel betöltötte. Ennek Izallatám a vármegyei hivatal két más személye a fcTispán indiituinudh«: csaitakuzott, dc sokkal tobben a kivégzés mestét(Nt szauazuáu, de kevés vártat múlua elál/tak véleménvű): nyilvrínításától, mégis véleménYliket kifejezték. Azután látván a csendes hallgatással kifejezett jwzzájámlást, azon alkalommal, II neuezeit f{)ispán [márminl Erdtídy adminisztrdior], II neoezeit vele együtt érztíkkel összejMt, nekem, inint jcgyz{ínek, hogy az 6 nézeitiket lerögzítsem és a leszűrt éruekbiil az ítéletet megatkossam, az elítéltek kivizsSálását szlovák nyelvrö1 latinra fordítsam és még a felterjesztést is, amivel az elítéltekel a kivégzés e[{)tt értesítjiik lhabár ezek nem voltak teljesen 110

elhatározva az Ellen(írz(í ülés iraiaiban, jegyzóköJlyvbe sem voltak foglalvo! ezeket elókészítsem és hogy ezekkel egyiitt kell(í mádon elrendezve, 1Lgyanazon lunuip 16. llapján még éjszaka Felső-Zsemberen jelenjek meg, ahooá röstön az ElIen(írz(í Iilést kivoeiendő gymésre kellett menneni azon céllal, hogy ellen6rizziik az eikütdendi; doigokat, és amit kellene kozszauazássaí prítolj1lk." A császár általában jóváhagyta Kelet. minden intézkedését, azt az egyet fűzve hozzá kiegészítésül, hogya büntetési idő letöltése után sem túri meg a vétkeseket a fennhatósági terűletén. s ezért őket mindenképpen száműzni kell a török tartományokba. Ez az intézkedés arra a három asszonyra is vonatkozik, akiket az eddigi viszontagságok rnérlegelésc, beszámítása miatt szabadon bocsátottak. Őket - Gazsó János feleségét, Annát, Szomszky Sámuel feleségét, Mihók Teréziát és Glidár András asszonyát, Dubay Máriát - most azonnal száműzni kell, oly módon, hogy faluról-falura, vármegyéról-vármegyére jussanak el biztonságos őrizettel il török határig. A temesvári cródmunkára ítélt rabokat pedig megbilincselve, "közérdek szempontjából biztosított i/1gyenes kocsikon" vigyék egyenesen CI helyszínre, hol előre rendezve lesznek fogadásuk feltételei. Bars vármegyébcn, az úgyszintén szuléshcz közel álló Kakara Ilonát és Kállay Ilonát vádoltak gyilkosság és emberevés vádjával. A fejűkrc kirótt halálos ítéletet a császári kegyelem 2 év börtönre és 100 botutésre változtatta. A vármegye nem akarta Il. József haragját fokozni, ezért a további döntés előtt inkább megkérdezte, "lwgy pedig Magas Felséged kegyes meghagyásá11ak, auirendelt kötelezettségiinkkel minden részben megfeleljiink, a b{ínöz(í1( említett gyermekein,)l kegyesen kért jelentést alázatosan kiildjiik. Arró/azonban kegyesen ki akarunk oktatva lenni, I/ogya 2 rure elítélt li/Tnöz(íknek a börtöne vajjon az elfogatás uuintú', vagy a vizsgálat utánto', vagy a kimondoit lzalálítélettó1, vagy pedig a nagylelk/Ten Ilyújtott kegyelemt(íl kell-e számítani? Egyébként, ami a bánnilyen b(ínöz6k oédelmét illeti, idáig nálunk az volt szokásban, mit legaldzatusaboan jelenWI/k, hogy I1zihelyest valaki valamilyen bl7niigy gyanújába esik, vagyis valamilyen nyat gllztetten elfogták, és a vármegyei börtönbe vezették, nemsokára, II legközdebbi bírái ülés által már annyira ki uannak oktatva, az irataik kiitetéhez a vallomást az alispán llOzzáf(ízte, aki az adott esetben az elfogott btiniársakko], az id/ire kijelölt tanúkkal valókat elrendezte, értekezett velük az ellenőrzés alkalmával a vármegyei iigyvéd és számveoő, a bantényt a koritlménueioel, az illetcík jóindulatú bevallásávalaz irathoz, el(írebocsátván, hogy az ilyen ténljkedést fájdalmasan levezetve, méliánuo« büntetést kért. Az El-

111

len{frzCi Biintet{iszék el{íször meghallgatva az önkéntes vallumást, minden egyes banöz(ít a saját jelenlétében, hogy az összes el{ffurdllló köni/ményeket kivizsgálja és kihallgassa és a biintársaikkal, meg a tanúkkal szembesítette és inindent helyesen feljegyezve és a b(ínöz{f, a ban társ, vagy a tanú el{itt euizetesell IÍjra felolvassák, aztán elCiször felvéve és összegyííjtve és egymás kiizt megfeld6 modon mérlegelve a bl/.l'ltéllyt kisérö összes körülményt, ítéletet hozott. Ilyell mádon »s» gondoljuk, hogy mi, a birái hjtelességnek teljesen eleget ietitink és nem tehát az id{f luízásával,mely még maguknak a foglyoknak is igen gyakran fájdalmas, s a házi pénztárt súluosan megterlieii. Ha nagyobb a bezártak száma, az {f vármegyei véd{fjiik, a kioizsgátés olkutnuioal, a bal/társak és a tanúk szembesitésénéí is fel volt olvasva. Mivdhugy Magas FI.?IISégl.?d ininden egyes b(íniiz{fnek külön véd(higyvédet javasolt, ki huzzáiűz majd nunden fe/hozható kiiriilménui, s ily mádon inditoámjoz a bíníknak, kérjiik tehát, kegyesfn haialmazzon fel minkei, s mi alázatosan kötelezettségiillknek lnegfe/eni feltétlemil igazodni fog IInk. A továbbiakban Méltóságudl'lak és császári és kinílyi Fenségedllek alázatos ilódollatlll nta rad lI11k. Armzyos-Ml1rótlz városában megtarroa. 1782. december 14-éll, A barsi vánnegye egyiittes iitese." Nem véletlen, hogya vármegye nem tudta eldönteni a számítás kiinduló alapját, hiszen a kor törvénykezési gyakorlata c pontra nézve nem volt egyöntetű, bíróságonként, esetenként változott a börtönbüntetés kezdeti időpontjának meghatározása.

A temesvári börtönben Az udvari haditanács elnöke - a hétéves háború során Berlint is megsarcoló hős, gróf Hadik András tábornok - 1783. február 14-én utasította a temesvári haderőparancsn.okságot, hogy az "emberevéíket" fogadja, s erődi munkálatokra alkalmazzak őket. Intézkedés történt szállítá suk részletei feWI is. A Törökország felé útnak indított asszonyok és a Temesvárra tartók között az állandó távolságot meg kellett tartani. El kellett a menetet látni elegendő /3 napra valój pénzzel. A kasztellánustól való pénz átvételét /személyenként napi egy garast/ még egy esküdt is nyugtázta aláírásával. A három asszony kíséretére ugyanannyi földművest és egy hajdút jelöltek ki. A 29 férfi Terriesvárra vitele már nagyobb készültséget igé-

112

szólva csak 27 gúz,sba kötött, megbilincselt fogoly nyelt. Pontosabban órizctéról kellett gondoskodniuk, hiszen ketten - Kentsek Ferenc és Porontyi Tamás - időkozben meghaltak. (Vajon kellett volna-e egyáltalán valakit is szállítaniuk, ha a hőn óhajtott tortúra eszközeivel is élhettek volna? Az engedélyezett kihallgatási módszerbc. a botozásba így csak ketten haltak bele.) Kilenc kocsiból álló karaván vette útját dél felé. Úgy osztották el a rajta utazókat, hogy minden kocsira jusson egy idősebb rab, három fölfegyverzett földműves-harcos is. A menetet lit hajdú és négy népi örzó kísérte, s hozzájuk csatlakozott még az a személy, aki az útvonalat, il szálláshelyeket gondoséln megszervezte. Még arról is gondoskodtak, hogy az elrettentő példáról minél többen értesüljenek. A szálláshelyeken nyilvános gyűléseken ismertették elvetemült gonoszságaikat. Az első állomáshely az Esztergom vármegyei Kőmény városa volt. (A latin nyelvű iratban határozottan ez a név olvasható, ám mindcn bizonnyal Kémendról van szó.) Minden állomáshelyen zárt borítékban kapták meg a kővetkezó uticélt. s a jegyzöknek kellett az uti okmányokat Iáttarnozni. E biztonsági intézkedéstöl remélték a menct esetleges megtámadásának, s a foglyok kiszabadításának elkerülését. Az érintett vármegyék dolga pedig a határaikon belü li kíséret ősszeá IIítá Sil volt. Mint a korábbi jelentésekből kiderült, a kitoloncolás időpontját késleltette az a tény, hogy él nyáron elfogott rabok jórésze szinte ruhátlan volt, így a télközepi szállításuk esetleges megfagyásukkal botrány keltett volna. Szükség volt tehát előzetes felruházásukra, melynek érdekében, alsó - és felső ruhát, kiskabátot. nagykabátot, sapkát és csizmát is kaptak. Hasonló öltözetet, mint amilyent a helyi földművesek használtak télidőben. Lássuk csak milycn körülmények kőzé érkeztek a temesvári sáncmunkára ítélt "cmbercv6k"! Az elsősorban katonai célokra használt erődítményben lévő, sáncmuukára ítélt rabokra vonatkozó utasítást 180S-b61 ismerjük. Ennél tehát csak szigorúbb lehetett a Hontból érkezetekkel való elbánás, márcsak vélt tetteik súlya miatt is. A sáncrnunkára ítélt rabot a büntetése helyéül kijelölt erősségbe való megérkezésekor azonnal bevezettek a várparancsnokságnál vezeteridő protokollumba /jegyz6könyv /, egy félreeső helyen a törzsfoglár jelenlétében mezítelenre levetkőztették. s orvossal meg is vizsgálta tták. Abból J ruhából, pénzből vagy más holmiból. mit a rab magával

;!3

hozott, egyebet, mint fehérnernút és cipőt nem hagytak nála. A többit mind elvették tőle és megőrizték, vagy ha az idő multán romlásnak volt kitéve, akkor nyilvánosan elárverezték, és szabadulásakor a megórzőtt, valamint az eladott holmijáért befolyt összeget átad ták. A vas, melyet a sáncmunkára ítélt rabra rávertek. csak lábvas, vagy úgynevezett nyűgvas lehetett, amit rá kellett fejezni, s amclynck súlya azok részére, akik 5 évnél nem hosszabb időre voltak elítélve 3 és 1/2 fontban. és azok részére, akiknek büntetési ideje 5 évnél tovább tartott 5 és 1/2 fontban volt meghatározva. A kazamatáknak, hol a rabok önztettek. kikövezve kellett lenniük. Belső főlszerelésukre egyéb nem volt megengedhctó, mint a falhoz odaerősített erős deszkából való priccs, a kezépen csüngö Iámpa, egy fából való víztartály hasonló merítóvel, meg egy födéllel ellátott, megvasalt csöbör a szukség elvégzésére. A rabok fekhelye csupasz priccsból állt, és csak a téli hónapokban lehetett nekik egy gyapjúpokrócot adni. Az elítélteknek tilos volt énckelniűk, lármázniuk, játszaniuk, koldulniuk. Írószcrt. s az imakönyvön kívűl olvasnivalót tartaniuk szintén tilos. Minden héten tiszta fehérneműt kaptak, és gondoskodtak arról, hogy egymást megfésüljék, hajukat legalább három havonta levágták. Ellátásuk napi 4 krajcárban határoztatott meg, melyból három és felet a kosztra, s a többit a fehérnemúre, Iésúre fordították. Az ételűk naponta babból. lisztból készült meleg étel volt, Ile melyet n mennvire lehet néha hússal is kell eieguiteni". Az etetés délben történt a foglár jelenlétében fa tálból és fakanállal. Kenyeret is délben kaptak, előre felszeletelve. mivel kést nem kaphattak. A raboknak naponta egy porció fa is engedélyezett, amely fózésre, mosáshoz és télen Fűtésre használható. A sáncmunkán lévő "polgári rendű gOl1osztevóKkel" ugyanúgy bántak, mint a katonák kőzűl oda kerűltekkel. ám a polgáriak tartási koltségeit az udvarnal be kellett jelenteni, hogy az a katonai kincstárnak megtéríttessék. Vasárés ünnepnapokon vallásuk szerinti istentiszteleten vehettek részt, illetve erkölcsi oktatásokat tartottak részükre. Minden évben kétszer vehettek úrvacsorát. A további vétkek elkövetölt a várparancsnokság pálcára, illetőleg kenyéren s vízen való bőjtölésre ítélte. A pálcacsapások száma nem

114

haladhatta meg az ötvenet, a böjt legfeljebb három napig tarthatott, s az sem az egymást kővetó napokon. A pálcázást nyilvánosan hajtották végre a poroszló kőzrermíkődésével. Az elítéltek ruházata egy erős fehér, halinaposztóból készült, csuklyával, hét rézgombbal. belül két zsebbel ellátott, a lábikráig érő kabátból állt, rnelyhez erős, csinvatból készült, fa gombos nadrág járult, melyet úgy szabtak ki, hogya rabra rákovácsolt nyűgvastói a mosáshoz levehesse. Télen posztónadrágot, fehér halina sapkát, és két kendervászonból készült inget, kapcát és egy pár tehénbőr bakancsot kaptak. Kelcz József mindenben kővctte a bécsi udvar utasításait, árn rábízott feladatát mégsem tudta tökéletesen befejezni, ugyanis 1783-ban váratlanul elhunyt. Il. József egy másik hű emberét, gróf vásonkói Zychy Károlyt bízta meg az adminisztrátori teendők ellátásával. Zychy mgaszkodását az uralkodóhoz jól jellemzi az a tény, hogy Niczky halála után az országbírói cím mellé a helytartótanács elnöki méltóságát is elnyerte, s így szinte korlátlan hatalommal bírt az ország belügyei felett. A honti adminisztrátori kincvezése előtt Békés megyében töltött be hasonló tisztséget. Helvére az ifjú báró Ráday Gedeon került, ki 17H5-ben kővctte ót Hont vármegye élén is. (Érdekességként jq~yezzük meg, hogy több történeti szakíró megfeledkezett a vármegye föispánjainak felsorolásakor Zychy rövid múkődését megemlíteni, így tóluk átvéve J7. adatokat néhány mai kiadványban sem szercpel a neve, s úgy rögzítik, mintha azonnal Ráday kezébe került volna a f6isp.ini hatalom. A"/. Acta Cencrália iratanyagában viszont egyértelmüen szcrcpel ez a tóny.) Már Zychy megbízásakor is felesillantotta szamára a csás/úr a további előmenetel lchetóségét: .inditoáuuozua lesznek, "ogy ... r7 fels(jHI hivatali állásokat i,í, atkaunas emberek: lássák el". 'lint láttuk, ,1/. uralkodó be is váltotta ígéretét. A leg fl) ntosa bb feladatául a császár honti tekintélyének megszilardftása. adminisztrációs clkópzcleseinek v('~rd1<)jt5sél és természetcsen a s.r.lirnyü bűnper végérvényes lezárása volt. II. józsefnek 17H3. július 17-én kelt sorai sommázzak a császár velcménvét ilont várrncgyéről: a legfelsöbb hivatalok szcmélvi ügyének kérdését. amint csak lehetséges, meg kell oldani, hiszen a lq~utöbbi bűnügy olyan szégyenl' az egész államnak, amit a többi vármegy» clé kellene állitani negativ példaként. Az cmbcrevéssel vádoltak elszállítása után, még gyermekeik sorsát illető adminisztráció volt a vármegye feladata.

A cigánygyermekek

sorsa

is kiderült, Hont vármegye ítélőszékének tagMint az eddigiekből jaiban, il sajtó által értesített kozvólcményben, sem merült fel annak lehetősége, hogy esetleg ártatlan embereket vádolnak az emberevés súlyos bűnével. A kijelölt védéíügyvéd volt az egyetlen, aki áttekintve az egész peranyagot, hangoztatta il vád képtclenségét, az éí hangja viszont nem hallatszott messzirc, Még ll. József sem kételkedett benne, hisz mikor egy év múltán, 1783-ban, országjáró útja során honti földre lépett, így szólt: "Ez az embereuűk. vármegyéjel" Elvakultságukban, vagy talán önmaguk igazolására aztán császári jóváhagy5ssal úgy határoztak. hogya fertelmes bűn írmagját is kiirtandó, az emberevők gyermekeit - elvéve szűleiktól, hozzátartozóiktól - össze kell gyújteni. s az ország különböző vidékein földműves családokhoz kell őket kiadni. A nevelésuk költségeit - három garas napidíjat - a vármegye pénztárából kell fedezni. Így kell felnevelni őket egészen addig, míg munkára nem foghatók, hogya tétlen, kóborló életről leszokjanak, idővel rendes .liasznos és gyiinlölcst'iz(í" polgárokká váljanak. A vármegye adrninisztrátora kapta azt a feladatot, hogy dolgozzon ki egy tervet arra nézve, hogy hová kellene a gyermekeket, lakóhelyűktól távol, amegye területén kívül elhelyezni, annak érdekében, hogy se a szulők ne ismerjék gyermekeik tartózkodási helyét s a gyerekek se tudjanak visszatérni családjukhoz, rokonaikhoz. hogy az emléke is feledésbe merüljön e szörnyű gaztettnek. Megjegyzendő, hogy, már Mária Terézia uralkodása alatt is szűletett hasonló intézkedés. Kelez József adminisztrátor hamarosan el is készítette a tervezetet. Elképzeléseiról jelentésben adott számot. "Mivelhogy Magas Fenséged, az említett 1. számú kegyes rendelkezésében még azt is méitoztatoi! megparancsolni, hogy az én alázatos tervemet k{iúiliem, hogy hová kell a honti vármegye bels(í területén kitnilre az elá'bb említett gaztev(í embereknek gyennekeit áthelyezni, és pedig úgy, hogy se a gyermekek ne tudjanak sziiíeik lakásáról, és a sz1ilák se tndiúk a gyermekeik tartózkodási helyét, s ily nuidon az emberevés gaztette teljesen feledésbe merfiljún. Ezért az ilyen gyermekeket pontosan összeírattam, s itt a 3. pontban csatolt táblázatban oannuk kimutaioa. 64-et találtl/nk, s ezt figyelembe véve, az lenne az én alázatos véleményem, hogy inindezekei minéi euibb, két távolabbi vármegyébe kell áthelveznilnk, pl. Zala és Beteg. Az euibbíbe, befogadó képes-

116

sége szerini kétharmadát, az utúbbioa pedig egyharmadát kellene szállítani, ott a földmíveseknek átadni, hogy csekély bérért, melyet a ugyanazon vármegyék pénztárából kellene biziosiumi, felneveljék, mig el nem érik az érdemleges kort. Falusi munkákra kell óKet adni és különféle szolgálatokra, sm ha alkalmasak lennének, akkor még a normális iskolába is lehetne öKet kiitdeni, vagy a szellemi képességliknek megfelel6 mesiereégekre tanítani. A nevezett vármegye azonban minden cselekedetüket, életmódjukat, az arra kijelölt emberei által serénven figyelje és kiilönösen azokról, kik már felcseperedtek, 5Z0kásaikro), elkövetett kihágásaikról jelentéseket kiildjenek. A kihágá50kért szidják meg eíket, é5 megfelehT eléívigyázatossággal ügyeljenek arra, nehogy a vármegye teni/etéről elszökjenek. Ha pedig me5terségiikbó1, szolgálatukból mégis elszoknének, azonnal fel kell lJKet kuiatni, s megszidással vissza kell óKet vezetni urukhoz. Jly mádon remélheid, hogy szüleikkei, rokonaikkal nem egykönnyen találkoznak, általuk nem is csalhaták el, s fokozatosan levetik a cigány természetet, megszukják a tisztességes életet és idéível az államnak jó és hasznos polgáraivá válnak. Egyébként, mivelhogy az ilyen jött-ment és terűletcnkioüli gyermekeknek a nevelése a befogadó uármeguékre nagy terhet rá. Ezért eJ1\, ha nem is teljes mértékhen, de valamiféle kárpótlást kaphatnak, mely kétféle mádon is elképzelhető: Az euui, hogy az illet6 vármegyék a nevezett gyermekek neuelésére fordított költséget pontosan jegyezzék fel, s ha eJK az érdemleges karukat elérik, a [elmerült költséget, bériikbó1, mesterségiikbó1, vagy bármiféle becsliletes mádon kapott pénzükbó1, lassanként le kellene vonni. igy a házi pénztáraknak is eleget tennénk. A másik mád pedig a kiioeikezti: Egy bizonyos Balog Ádánz neoezetti cigány, a neki beszámított rablásért és emberevésért be van zárva. Több bűntársa vallomása ezerini a oezeuiie volt ennek a rabló társaságnak, és a zsákmánynak mindig a nagyobb és legjobb részét, amit a meggyilko/taknál találtak, elsajátította. Nem kevésbé azért, hogy állandóan tagadott, ne111a rend ezerint járót, hanem csak idóoeli biintetést, neuezetesen S év eréidítményi inunkái kapott a temesi enidilménunét. Ugyancnnek a felesége, csak egy év vármegyei börtönt és 25 vessz{)ütést kapott itéleiii], Balog Ádámnak néhány száz forint töKéje van betéve. Ez ne legyen az övé, hisz aliglza kcStelkedhehúzk benne, hogy más híján oly sokat nem tudott beszerezni, meri ezt a tÓKét a rab/ásokbá/ és az elemész tett emberektó1 zsákmányként szerezie. Ezt a pénzt is az emlitett gyermekek neoeiésére lelzetne fordítani." A tervezet ellenzői nem tartották jónak azt, hogy Hont vármegyét terhelje a felnevelés költsége mindazideig, míg a gyermekek képesek lesznek önmagukról gondoskodni. Inkább azt szorgalmazták, hogya ;17

fogadó vármegyék a "cigány nemzetség megrendszabályozására vonatkozó kegyes elífírások szerint" fedezzék azt. Ugyanakkor azt sem látták jónak, hogya jövőbeli keresetükből levonva térülnének meg a költségek, mert ez a gyermekeket "nem ösztiinözné a munkás életre", sőt "köl1nyíí mádon a kúbor és ármányos életre szoknának, amelyet szüleik természetébó1 örököltek", s már csak azért sem volna helyénvaló az ilyen kárpótlás, mert "más vánnegyék cigány gyennekei viszonylatában nem állná meg a helyét". A Baleg-féle töke ugyanakkor szintén nem fordítható az c módon felmerűlt költségek fedezésére, sőt gondoskodni kell arról, hogy három éven keresztül senkinek se legyen kiadva, s kamaraival növekedjék. Amennyiben a károsultak, vagy vérrokonaik ez idő alatt kőveteléseikkel nem jelentkeznek, majd akkor születik döntés a további sorsáról. Balog nyájának teleltetéséról intézkedés történt, a többi ingóságait licitálás útján kell értékesíteni. Az így összegyűlt summa gondozását Baross Cyörgy alispánra bízták. Az ő feladata, hogy adja bérbe, s három évig kamatoztassa. Miután ez a tőke Árva vármegyében található, vegye fel velük az alispán a kapcsolatot. Az adminisztrátor véleménye szerint Zala vármegyébe 43 gyerek kerülne, s a többit Beregbe szállítanák. Az ellenjavaslat szorgalmazta, hogy úgy volna a cél érdekében hatásosabb, ha Zalába csak 13, Beregbe 11 gyerek jutna és 10-10 kerülne Szcrém, Zágráb, Pozsega, Varasd vármegyékbe is. Egy-egy birtokra csak egy gyermek kerülhet, úgy, hogya birtokok is mennél távolabb legyenek egymástól, hogy véletlenül se találkozhassanak. Az összeírtak kőzott 28 volt olyan, kik még nem érték el az ötödik életévüket. Ezek áthelyezésétől egyelőre el kellett tekinteniük, s ott kellett hagyni őket azon földműveseknél, kiknél éppen voltak. Az öt éven felülieket pedig a vármegye előírásainak megfelcl6en tavasszal - nehogy útközben megfagyjanak - kell áttelepíteni. A szállításukhoz a fiúkat új alsóruhákkal és sipkákkal, a lánykákat pedig alsószoknyával, kőténnyel és ujjassallátta el őket a vármegye, s asszonykísérőt melléjük az útra Esztergomig, azzal a meghagyással, hogy az úton, ahol szükséges, pihenjenek. s gondoskodjon étclűkről, italukról. Minden gyermek nyakában egy kis fatábla lógott, melyen a neve és a rendeltetési helye állott. Megérkezésükkor aztán egy esküdt adta őket át, nyugta fejében. A lá tszolagos gondoskodás ellenére több gyermek elhunyt már az elindulás előtt. Tíznek az elhelyezésér61 már nem kellett gondoskodni. Az életben maradottak sem számíthattak valami szíves fogadtatásra. Kis

118

híján hajba kaptak a vármegyék azon, hogy miként húzzák ki magukat a nem kívánt feladat végrehajtása alól. A gyermekek névsora, selszállításuk előtti tartózkodási helye a kovetkezö: Az apa neve Sárkozv

Cvörgv

Porontyi István Zsigárd István Porontyi István Porontyi István Bojsza György Géczi Márton Céczi Márton Géczi Má rton Dobecz Ferenc? Balázs Mihály Balázs Mihály Jónás Antal Jónás Antal Jónás Antal Didy Miklós Didy Miklós Didy Miklós Didy Miklós Didy Miklós Didv Miklós Didy Miklós Did y Fcrencz Did y Ferencz Zsigárd István Bartos Pál vajda Kontsek Ferencz Ferencz József Bartos Albert Dobccz Ferencz

a gyermek neve Rozália Mária Gábor Judit Anna Cecilia Klára Mátyás Mária Apollónia Ferencz Rozália Ferencz Mária Gábor Apollónia Rozália Mária Anna Mátyás Adám Eva Anna Anna Mária Mária József Ferencz Ignác Rozália

éve 10

Kinél van?

Trstyanszky Trstyanszky 8 2 Várm. hajdúja 5 Urbán János 2 Holjj István 11 cigány rokonok 12 cigány rokonok cigány rokonok 8 4 cigány rokonok 4 sebésznél cigány rokonok 3 2 hó cigány rokonok 11 cigány rokonok cigány rokonok 9 7 cigány rokonok 17 cigány rokonok cigány rokonok 10 7 cigány rokonok cigány rokonok 3 2 cigány rokonok 2M cigány rokonok 2M cigány rokonok cigány rokonok 5 cigány rokonok 2 Gulyás Tamás 2 anyja, börtön 5 anyja, börtön 7 anyja, börtön 3 11/2 anyja, börtön 1 1/2 Kajas József

Milyen birtokon? Nagy Falu Nagy Falu Kemencze Téssa Téssa Borfű Podluzsány Podluzsány Podluzsány Báth Podluzsány Kemencze Pecsenyicz

Pccsenvicz Pecscnvicz Almás Almás Almás Almás Almás Almás Almás Almás Dalrnad Téssa Kemencze Kemencze Kemencze Kemencze Visk

)19

Dobecz Ferencz id. jónás Mihálv Cyopős Konda József Cvopos józsef Jónás Mátyás Jónás Mátyás Jónás Márton jónás Márton Jónás Fcrcncz Jónás Ferencz Jónás Fercncz Lauró Tamás Lauró Tamás Lauró Tamás Kurali Ignác Kurali Ignác Kuralyi Antal Kuralyi Antal Bartos Pál Puthy I111re Puthy Imre Gazsó Imre Duncso Imre Fizik József Porontyi T<1l11ás Duppani Cyörgy Duppani Cyörgy Vavrik Imre Vavrik Imre Virág Imre Virág Imre La vicska JÓ!10S Lavreska János Lavicska János Összesen 120

3

Mária Gábor István

Demeter István 1 "1/2 Lengveli Mária 4 Szeter Mihály

Fc1s6 Túr Berneczc Szalatnya

józsef Cyörgy Judit Márton Anatenelia Ferencz Ráchel Mária Mária Rozália Anna Mária Anna Mátyás Éva Rozália Rozália Terézia Ignác Ignác Ignác Sándor Péter Anna Mária Terézia Rozália Mária Cyörgy Anna Anna

2 5 7 5 ? 7 10 6 12 7 5 6 2 3 2 7 2 1/2

Szalatnye Darázsi Darázsi

64 gyermek

8 12 6 2 112M 10 6 4 7 5 4 5

3

Tóth jános ]eszenszky

[eszcnszkv [eszcnszki anyjánál cigány rokonok [eszenszkv [cszenszkv kántornál kántornál kántornal Povo-nál Povo-uál Povo-nál Povo-nál egyházközösség egy házközosség anyja szopta t egyházközösség egyházközösség egy há zközösség egyházközösség anyja szopta t egy há zkőzősség egyhózközösség egyhózközösség egy há zközősség egyházközösség egy há 1. közösség egyhál'.közösség egy há zkőzősség

Darázsi Darázsi Fcls6 Terény Darázsi Dorázsi Dcvicsc Dcvicse Devicse Korrnossa Kormossa Zsibritö Zsibritó Antal Antal Antal Antal Antal Antal Stefultó Prenestalu Prenestalu Prenestalu Preriesfalu Preriesfalu Preriesfalu Bcluj Beluj Bcluj

II. József, 1782. november 30-án kelt leirata szerint az az ötven gyerek, kik a hetedik életévüket nem, vagy csak alig érték el, azok az indítványozott módon helyeztessenek el a vármegyékbe, s a földmívesekhez legyenek szétosztva, a többi 16 pedig "egy házban és közösségben és nagy vigyázattai legyenek nevelve és a vallás elemeiben és más kötelességekben, meg a különféle munkákkal ismertetve, hogy aztán a maga idején képeseégiik. és jó viselkedésük ezerini házon kívüli szolgálatokra, vagy más munkákra lehessen óket alkalmazni". Az új változat szerint Zalába 12, Beregbe la, Szerémbe, Zágrábba, Pozsegába és Varasdba pedig 7-7 gyermek kerülne át, hogy földművesekhez, esetleg mesteremberekhez, de mindenképpen katolikusokhoz kerüljenek. A szétosztásnál azon irányelveket kellett figyelembe venni, hogy ugyanazon vármegyébe ne kerüljenek testvér, vagy rokon gyerekek, sőt arra is ügyelni kellett, hogy "nehogy az egyik vármegye csupa alacsonukorú, a másikba közepes korú, a harmadikba pedig magas korú gyermekek jussanak", hanem e tekintetben is arányosan kell végezni az elosztást. Az erre vonatkozó javaslatot Hont vármegye készítse el, s terjessze fel a Királyi Helytartótanács útján.

A tallósi fenyítőház.

(keresztmetszet)

A tizennégyév fölöttiekről pedig az a döntés született, hogya tallósi javítóházban kell őket elhelyezni, egy, a bűnözőktől teljesen elkülönített részben, hol gondnok és a lelkivezető irányítása alatt, egy az ő 121

gondozásukra rendelt jó erkölcsű, jó képességű, minden szempontból megfelelő, különleges vezetést gyakorló asszony felügyelete mellett tartózkodjanak. A hontvármegyei házipénztár költségén neveltessenek, a vallás alapelemeiről, mindenfajta kötelességeikről kell őket tájékoztatni. Egészségükre a legjobb tudás szerint vigyázzanak, s viselkedésükben előforduló bármilyen érdemleges eseményről értesítsék Hont vármegyét. ci -u t.A / •.. ,í;h 4
(';_J.~/."

J_.,I 'I/"IIv.

Jnz.lv-.,

o

A tallósi fenyítőház

122

alaprajza

1783-ból

A talIósi kastély emelete

A tallósi fenyítőház igazgatósága az alábbiak szerint reagálva jelentette január 6-án, az 1783. évi január 3-án kelt legfelsőbb rendelet végrehajtására tett intézkedéseit: "Ezt a 10 lánykát agyaratoló és fonó tanítómester mellett a házban egy (közös) kemenczével jíítendő két szobácskában, a hol rájuk az arra alkalmas asszony, kiró? már gondoskodva van, külön fizetés mellett föliigyelne és másfeló? attól elkülönítve a folyosón egy szobácskába 4 fiút lehetne megfelelően elhelyezni; amelyalkalmatosságnak, a második udvarban olyan amivoltja, hogy ezek a gyermekek soh'sem láthatnának rabot, annál kevésbé beszélhetnének velük; ezek olyan jó fölügyelet alatt lennének, hogya házban mindenki szüntelenül vigyázhatna ezekre a gyermekekre, ez az asszony naponta elkísérné ó1ceta templomba a hol ezek a gyermekek a raboktói elkülönítve volnának.

123

A mosáluizban azért nem lenne alkalmas nekik, mert ezek a gyermekek nem is lehetne 6ket olyan jó és elkülönített fölügyelet alatt tartani, mert ottan igen távol lennének a háztól és foglalkoztatásuk, tanításuk, ellátásuk és gondozásIIknak nem lehetne olyan jól utána nézni mintlia az említett alkalmatosságban kézügyben lennének; miután azonban ezen gyermekek gondozása sok költséggel és bajjal jár, az iránt folyamodik az igazgatóság a HelytartótanácsJzoz, hogy gondoskodjék Ő Foleégénél a Császánzál arról, hogy az erre a 14 gyermekre fordított kiadások és költségek a háznak kiilon megtérittessenek, mivel a háznak /Így sincs elég költsége." kitnnuen eltávoznak,

Az intézet igazgatója, Wohlgemuth Dániel az alábbi utasítást adta a helytartótanácsi jóváhagyás után a honti cigánygyermekekre felügyelo asszony számára, melyböl megismerhetjük ottani életüket is:

"Utasítás A melleti, hogy Ön maga is békés, épiiletes és jó erküicst; személy legyen, a legszorosabb ezemeuiti-mrtés végett zsinárménékul adatik ezennel Önnek, még pedig: 7-ször. A mini belép II házba, vizsgálja meg gondusan, hogy ennek a 14 gyermeknek lígy a ruhája mini a feje tiszta-e a féregtó1 és ha ol1Jat oenne észre, addig tisztítsa azok fejét és ruháját, a míg legkisebb tisztátalanság sem lesz rajtuk látható. 2-szor. Szoktassa ezeket a gyermekeket arra, hogy azonképpen, niini a többi rabok, korán keljenek és ha aztán fölkeltek, hajukat rendesen fésiiljék meg, tisztára mosakodianal: és öltözzenek föl és ha föWltöztek, eló1Jba lánykákat, azután il [uika: gytíjtse össze, térde/jen le és imádkozza el neliik németü! a reggeli imát, a mi Hiszekegybó1, egy Miatyánkból és az Angyali Üdvözletbö? áll. 3-szor. A reggeli imádság elvégzése után szoritsa rá úgy a fiúkat mint a lánykákat, hogy ágYllkat maguk vessék föl, a szobát takarítsák és tisztára siipörjék ki és azután fogja rá ó'ket vagy fonásra vagy más nekik kiszabot: munkára, a míg a templomban harangoznak, mire fogja úgy a fiúkat mini a lánykdkat, vezesse (íket rendesen a templomba, az oltár mellett való knriátná! térdeltesse le és maga menien a mögöttük levS székbe; isteni tisztelet után megint menjen ueliik rendben haza és ne engedje Ineg nekik sem, hogy [utkározzanak, sem hogy más rabokkal csevegjenek. 4-szer. Ha a ház lelki pásztora délelStt és délután a szobába jön, hogy ó'ket a keresztény vallásra oktassa; akkor gytTjtse össze a gyermekeket egy szooába, hagyassa félbe velük a munkái, hogya lelki pásztor ó'ket oktassa, de azután mindenik csoport menien a maga sz(,bájába és dolgoztassa (I'ketaddig, mig az ételt elhozzák az élelmez()t{íl. 124

5-ször. Mindenik csoport a maga szobájában, azonban a lánykák egyt"itt s a filÍk is /Így, egy tálból eszik meg azt, a tnii az élelmez6tm hoznak; de a fc/ügye/6n() /Így evés el6tt mint azután elimádkozik ueliik egy Miatyánkot és Üdv{izléglfct, meg egy Dics6séget az Atyának és a gyermekeket az evés alatt tisztességre szorii]a és semmi esetre sem enged meg nekik helyte/enséget. 6-szor. Evés uuin egy órával a gyermekeket megint munkára hajtja és folyvást dolgoztatja 6ket, m(c.; ismét eljön az estebéd ideje, azután az asztali ima után megint mindidr! oetuk imádkozik, Illint a reggel, elmondván az éjjeli imái, engedi tTket hogy ieiekildienek, a gyertyát maga oltja ki és a szobákat jól bezárja. 7-szer. Kötelessége ebéd után, f(),ként szomonton, hogy a gyermekeket e/6vegye, fejiiket megtisztítsa, valamint hogyha ruháink elszakadt volna, azt lassanként 11legfoltozza és kijavítsa, mig agyennekek fölcseperednck és képesek lesznek azt mag1lk elvégezni. 8-szor. Milltán a fölligyelőnek kiiliiniis kötel('ssége lesz ezeknek a gyermekeknek ápolására fii/ügyelettel lenni, hogy rendes kenueritket és éte/iiket megkapják, ennélfogva a fe/iigyel6nr[nek is komoluon kötelességévé tétetik mindent a mi el(íadja magát, neki azonnal jelenteni, hogy az minden eseményrö1 tüzetes jelentést teliessen az igazgatónak. És végiil: hogy ÖIl föhigyel{ín{í k(-itelességét mindenbcn pontosan teljesíthesse, ezért személyének jobb élelmezésére havonként .3 frtot, azaz egész évre 36 frtot kap fizetésül." Az igazgató által kővetkezó anyagiakra

május 22-én kidolgozott költségvetés szerint lett volna szükség egy éves ellátásukhoz:

Fűtésre, R öl fát számítva egy évre szappan, mosásra, mosakodásra gyertya, miután este is dolgozniuk kellett ruházarra fejenkint összesen élelmezés, fejenként és naponta összesen ágynemű, fejenként összesen felügyelő asszony bére egy évre két szoba berendezése /14 ágy, egy asztal, két pad, evő- és ivó eszközök/ fejenként Orvosság egy éven át Összesen:

a

28 frt 3 frt 67 és fél krajcár 8 frt 42 kr. 6 frt 42 kr., 121 frt 45 kr. 4 krajcár., 340 frt 40 kr 1 frt 14 kr., 11 frt 16 kr. 36 frt. 28 kr., összesen 6 frt 32 kr. 16 frt. 674 frt és 43 krajcár

125

Lássuk csak, milyen is volt ez a nevezetes tallósi fenyítőház! A barokk és klasszicista stíluselemeket viselő kastélyt 1760-ban építette gróf Eszterházy Ferenc főkancellár a saját használatára, valószínűleg egy már korábban fennálló, 17. századi reneszánsz kastélyelemeinek felhasználásá val. Hamarosan azonban tad ta a bécsi udvar használatára, ugyanis 1763. július 21-én Mária Terézia itt alapította meg az első állami jellegű árvaházat. 75 fiú és 25 leány került akkor itt elhelyezésre. Az árvaházat 1780-ban - II. József uralkodásának első évében - az ugyancsak az Eszterházyak által épített szempci fenyítőházba helyezték át, onnan viszont Tallósra került az első országos büntető intézet, hol mint férfi-fegyintézet 1785-ig, mint női letartóztatási intézet 1790ig állott fenn. (Érdekes módon tehát, börtönként való működési időszaka egybeesett Il. József uralkodásával.) A fenyítőház elköltözése után a kastély elhanyagolt állapotba került, s csak az 1820-as években került felújításra ismét. á

A Tallósi kastély ma

Fennállása folyamán a fogva tartottak átlagos létszáma 1785-ben 101 volt, melyből 51 fő Ausztriából származott. {\ rabokat a Hely tartótanács utalta ide, miután az illetékes törvényhatóság bemutatta a jog-

126

erős ítéletet, s le is fizette egy fél évre előre a rabtartási díjat. Viszonylag jelentős volt azon rabok száma, kiknek a halálos ítéletét két évtöl tíz évig terjedő szabadságvesztésre változtatták át. A büntetés enyhítése, vagy szigorítása az igazgató dolga és kötelessége volt. A foglyok munkát is végeztek. A legtöbben a szovészetbcn dolgoztak, dc emellett működött szabó-, esztergályosés asztalos műhely is. Az élelmezés rendes heti étlapok szerint történt: vasárnap egy meszely rántott leves és egy meszely pacal, hétköznap egy meszcly árpakasaleves és egy mcszely babfőzelék volt a menü. Az élelemért a rabok, napi 2 krajcárt fizettek. A fegyelmet szigorral érték el. Az ellene vétők büntetése megkorbácsolás, bilincselés. valamint kenyéren és vízen való böjtölés volt. A fegyelem vonatkozott a katonai parancsnokság által kirendelt őrszemélyzetre is. Az 'I790-ben megszúnö fenyítőház női rabjait a szegedi várba szállították. hol fonással foglalkoztak továbbra is. A honti "emberevök" gyermekei közül az alábbiakat szállították a tallósi javítóintézetbe '1783. júniusának elején: Az atyja neve Sárkozv Cyörgy Porontvi István Bojsza Cyörgy Géczy Márton Céczy Márton Jónás Antal Jónás Antal Didy Miklós Didv Miklós Jónás Ferenc Lauró Tamás Gazsó Imre Duncso Imre .. Osszcsen 14 gyermek.

fiú

leány Rozália Mária Cecília

Mátyás Klára Ferenc Mária Apollónia Rozália Ráchel Mária Ignác Ignác

Didy Miklós 17 éves vak leányának nehogy útközben koldulni merészeljen. 'en hajdú kísérte.

hány éves? 10 8 11 8 12 11 9 17 10 10 12 8 10

még azt is meghagyták, A Tallósra küldötteket

hogy egyct-

127

Úgy tűnik, ll. József számára, a Tallósra szállított gyermekek sorsa igen fontos volt. Miután valószínűleg nem volt megelégedve az elhelyezésűkkel. rövidesen azután, hogy megérkeztek a gyermekek az Érsekújvár és Pozsony közötti településre, megváltoztatta korábbi döntését. Már július 10-én így írt gróf Eszterházy Ferenc főkancellárnak: "Kedves Eszterházy gróf! Miként köziilték velem a tal/císi Javítóintézet sztiknek bizonyult II bl'ínöz() cigányok gyermekeinek abbé! i nevelésére, hogy leezokianak a brTllúz() életmódról. tvuutún fél(), hogy Magyarurszágon foly tcl/l értesittnek szűleik brTnöz{í detmódjánil, s így nincs meg a lehet()ség az (T atneoeiésukre, ezért /Így látom jónak, hogy {{ket egy adott alkalommal Becsbe kell szállítani. Ott aztán én az iitneociésiik: érdekében a tartományokban fogom szétosztani (rket. Így ezen gyermekek az állam költségén fognak tanulni, s magukat képezni. A kabinetirodámha azonnali jelentést kérek!" Ugyanaznap kelt egy átirat a Helytartótanács felé is: "NagytiszteleW Uraim' Miután biztos ,ielentést kaptam a honfi várl1legyébö1 szánnazo cigányok gycr171ekC'in)[, kik a tallosi javítóintézeti házba voltak kijelCilve, s miután még mindig nem sziint meg gondoskodásom az () úineueléeiik tárgyában, ezért azon céibo', hogy soha ne térjenek vissza sziileik banijz(' életmcidjá/lOZ, s azért is, mert az említett tallósi intézeti ház szűknek bizonyult, s nem lehet II kellcT feltételeket biztositani ámeuclésíikhiiz, hogy hasznos földmívesekké, vagy mesteremberekke váljanak, arra kérem hííségteket, hogy intézkedjenek a tekintetben, hogy ilZ említett gyerekek adott alkalommal Bécsbe legyenek szál/ítva." Július 13-án a kővctkezó sorokat intézte c tárgyban az udvari kancellár gróf Galánthai, Fekete György királyi tábla bírónak: "A kegyelmes királyi leirat, melyet szerencsés vagyok Nagyméltóságodnak ezennel eredetiben megklildeni, btivebben megmondja a Császári Fenségnek a czigány gOl1osztevITk azon gyermekeire vonatkozá legkegyelmesebb akaratát, a kik Hont megljé/Jm a talíási fenyító11ázba fölnevelés végett áiadatiak s onnan ide Bécsbe mieícbo átszállítandók. Mid6n pedig Ő felségének (IZ a tulajdonképpen való szándéka, hogy sem ezek a gyennekek, bárhova legyenek is szétoeztua, ne tudhassák meg azt, sem más valaki tudomására ne ju thasson annak, hogy mituen faibál származnak, méltoztassék: nagYl11éltóságod /Így intézni a dolgot, nehogy az, kire rábizauk, az átszállítás okát megtuáia, útkiirben pedig ha netalán valaki megkérdezne, hogy Illiféle gyermekek ezek, azoknak eredeiét idegennek fölfedezze, hanem a

128

kérdez{ísköd6nek egyediil azt válaszolja, hogy ezeket a legfelsóob oltalom alatt lev(í gyennekeket Ő Felsége kegyelmes parancsára Becsbe viszik. b/unekutánna pedig oeuik Becsbe megérkezett, hiteles egyenesen és késedelem nélkül nálam jelentkezni, hogy lígy végre Ő Felsége kegyelmes parancsát egészen teljesíthesse. E végre jó lesz arra nézve is előre gonduskodni, nehogy ezeknek az említett gyermekeknek az átszá/lítása a pozsonyi újságokba valamiképpen betekerituön. " A terv sikerűlt. s a gyermekek sorsa nem is követhető a továbbiakban nyomon. Bars Vármegye jelentése szerint a hasonló bűnnel elítélt asszonyok esetében az alábbi gyermekekről kell gondoskodni: Kakara Ilona, másnéven Betov uj-földmíves. telepes gyermekei: Kakara Péter 6 éves, Kakara Katalin 2 hónapos és Kakara Ferencz 3 éves, Kállay Katalin új-főldrníves, telepes gyermekei: Kállay Ignác 40 éves, Kállay Mária 39 éves, Kálla y Ilona 28 éves, Kállay János 15 éves és ifj. Kállay Katalin. Sorsukat illetően az alábbi intézkedések születtek: Kakara Péter Varasd vármegyébe helyezendő át. A vármegyét erről királyi leirat fogja értesíteni. A költségeket természetesen Bars fedezi. A három éves Ferencet hasonlóképp Varasdba kell szállítani úgy, hogy sem egymásról ne tudjanak semmit, sem pedig a rokonok ne ismerjék tartózkodási helyüket. A két hónapos csecsemő később lesz elszakítva az anyjától. Sorsáról három éves korában születik majd döntés. Kállay Katalin 15 éves fia elfogandó és a rallósi intézetbe szállítandó. A három leány tartózkodási helye ismeretlen, a 40 éves Ignác pedig ez értelemben már nem jöhet számításba. Ő egyébként az Atalonya-birtokon dolgozik, mint kovács és semmiféle panasz nincs ellene. Az újabb vizsgálat szerint azonban a döntés ismét módosult. A három éves Ferenc is gyengének bizonyult és betegnek találtatott, ezért ideiglenesen őt is az anyjánál hagyták. A hat éves Péter Rudnóra került egy Nikl János nevezetű földmíveshez. ki a gyerek nyolc éves koráig 12, 8-tóI 12 évéig pedig évi 8 forintot kap a felnevelés költségeire.

129

Kallav Katalin 15 éves fiát a Királyi Helytartótanács 1783. április 28-án kelt 803. szám alatti parancsa értelmében Bars vármegyének el kellett fognia és Tallósra szálIítania. Mindez meg is történt, árn időközben kiderült, hogya Fakó-Vezekény birtokon elfogott fiú nem Kállay Katalin, hanem egy másik Kállay, azazhogy más néven Bartos gyermeke. A bécsi udvar leirata szerint Bars megyének kell eldőntenie. hogya nevezett személy azonos-e Kállay Katalin gyermekével. Amennyiben nem, úgy kéri a fiú pontos személyleírását. hogy országos körözést adhassanak ki ellene. Ennek érdekében faggassák ki még egyszer az anyát. A többszöri szembesítés ellenére sem sikerült a fiúra rábizonyítani, hogy az emberevéssei vádolt anya gyermeke lenne, azért Bars kér te az országos korőzés megindítását. A honti gyermekek széfosztására vonatkozóan a vármegye jelezte feliratában. hogy nem minden esetben tudta elkerülni azt, hogy rokon gyerekek ne kerüljenek azonos vármegyébe. Az egyes népesebb családok esetében csak arra tudott ügyelni, hogy ne kerüljenek egymás kőzvetlen kőzelébe. Ez történt a Beregbe kerűlö Didy gyerekekkel, míg a Jónásokból Szerémbe. Zágrábba és Pozsegába is került kettő-kettő. Zala megyébe Az atvia neve Kentsek Ferenc Cvőpős József

Didv Miklós id. Jónás Mihálv Vitas Imre Kuralv Ignác Porontyi István Lavicska János Dobecz Ferenc Zsizárd István Puthv Imre Jónás Márton Összesen:

130

kerűlt gyermekek: fiú József István Mátyás Gábor

leánv

Rozália Mária Judith Anna Apollónia Mária Rozália Anna, gyenge 4

8

hánv éves? 7 4 2 1/2 7 6 5 5 4 2 2 -

12 gyermek

Bereg vármegyébe Fizik István Kuraly Antal Oidy Miklós Jónás Ferenc Vavrik Imre Vajdon Pál Vitas Imre Géczy Márton La vicska J ános Oidy Ferenc Összesen: Szerem vármegyébe

kerültek Ignác Mátyás Adám

3

6

3 Rozália Mária Mária Mária Mária Anna Anna 7

2 hónapos 7 6 5 4 4

3 2 10 gyermek

kerültek:

Jónás Ferenc Lavicska János

Ferenc

7

György

4

Ba rtos Albert

Ignác

1 1/2

Jónás Mátyás

Judith

7

Didy Ferenc

Anna Terézi.a

4

Vavrik Imre Oobecz Ferenc

Zágráb

Rozália

3

Összesen: vármegyébe

Jónás Mátyás Balázs Mihály Zsi.gárd István

5

4

1/2 7 gyermek

kerültek: 5 3

György Ferenc Gábor

2

Bartos Pál

Rozália

7

Jónás Ferenc

Mária

6

Dobccz Ferenc Oidy Miklós

Eva

2 hónapos

4

7 gyermek

Összesen:

Mária

3

3

131

Pozsega

vármegyébe

Gábor József Sándor

Jónás Antal Gyöpös József Porontvi Tamás Jónás Ferenc Didy Miklós Kuraly Ignác Puthy Imre Összesen:

Anna Anna Anna Terézia 3

Varasd vármegyébe Jónás Márton Ferenc József Dupai György Didi Miklós Porontyi István Kuraly Antal Balázs Mihály Összesen: Mindösszesen

kerültek:

4

7 2 2 5 3 2

1/2 7 gyermek

kerültek:

5

Márton Ferenc Péter

3

1/2 Mária Mária Eva Apollónia

3 50 gyermek

4

7

2 2 7 gyermek.

került szétosztásra,

Vannak adataink némelyik gyermek további sorsát illetően is. Zala megye jelezte a Helytartótanács felé, hogy kéri az intézkedését a tekintetben, hogy Hont vármegye küldönc útján juttassa el azt a napi hat garast, amit ez idáig saját pénztárából clőlegezett meg. A Helytartótanács továbbította a jelentést, s a felterjesztéshez mellékelte ZaJa megye egyes járása inak szolgabírói jelentését az elhelyezett gyermekek helyzetéról. Sümeghy József jelenti 1783. szeprember S-én, hogya kaporna ki járásban Kcrsner Józsefnél találta Kontsek József oda helyezett hét éves József nevú gyermekét, ki beszél magyarul, tanulja il német nyelvet és il vallás elemeivel ismerkedik, samint felnövekszik a varga mesterséget fogja megtanulni a fent nevezett mcsteréről. aki nevéből valószínűsítve (eredetileg Kirschner lehetett) mindcn bizonnyal német (sváb) származású. Talán ezért tanul a gyerek is németül.

132

Bogdán Lászlo azt jelentette, hogy június 15-én két gyereket helyeztek el. Egyiket, Lavicska Annát Légrád városában Jakopovics Jánosnál, a másikat, Zsigárd Máriát pedig Csáktornyán Decorti Jakabnál. Mindkét befogadó római katolikus, s a gyermekek .rniheiues! az

igazi Isten imádására és a Szeniek tiszteletére eljutnak, aztán nehogy tétlenül éljenek olyan munkára lesznek alkalmazva a ház körül, amelyekre már alkalmasak. Persze nem nehezekre. megtirizoén ó'ket minden alkalomtól, nehogy a régi természetitkbe oisszaessenek. " Domján János, Zala vármegye esküdtszékének tagja Didy Mátyás két éves fiáról, Mátyásról értesít, ki Sümegre került Kutnam (valószínűleg Kutman) Illés nevezetű szabóhoz. Zsenge életkora miatt ő még nem alkalmas munkára. de beszél és imádkozik németül és magyarul, s a megfelelő módon öltöztetik. Márton György, a birói hivatal elöljárója, szeptember 5-i jelentésében a négy éves Dobecz Apollóniaról. Dobecz Ferenc leánykájáról ír, ki Bellatincnn Skáfár Istvánnál lett elhelyezve június 28-án, valamint Kuraly Máriáról, ki Lendván nyert új otthont Mátay józsefnél. Bogyay Péter, Zala vármegye birói hivatalának elnökhelyettese Gyöpös Istvánt kereste fel, Gyöpös József kisfiát, ki a zalavári Varga Andrásnál helyeztetett el. Csertárt László, Zala vármegye birói hivatalának rendes tagja Zalabér kőzségbe látogatott el a jelentés kedvéért, s ott a két éves Puthy (Puczy) Rozáliát, Puthy Imre leányát látogatta meg Flórián Jánosnál. Feljegyzése szerint. bár a leány zsenge kora miatt még nem fogható munkára, szépen beszél és tisztességesen nevelik. Tubecz Mihály, azokról a gyermekekr{S\ tett jelentést, kik a peres eljárásahoz tartoztak az elhelyezés menetében. Porontyi Judit Zalaegerszegen Péczeli Ádámnál, Vitas Rozália, Vitas Imre leánya pedig Pákán Bek Istvánnal nyert kényszerű új otthont. Mindkettőjükről azt jegyezték fel, hogy szép haladást értek el a magyar nyelv és az imádságok elsajátításában. Mint a felsoroltakból is kiderül, tíz gyermek további sorsáról tudunk beszámolni Zala megyéből. Az eredeti tervezetben 12 gyermek neve szerepel ideszállítandó. Két gyermekről tehát nem szólnak az iratok. A tervezet összeállításakor a Za lába küldendők között szerepelt még idős Jónás Mihály féléves fiacskája, Gábor és Jónás Márton még ennél is fiatalabb, Anna nevezetű leánya. Az ő neve mellett nem szerepel életkor, bár a többi apróság esetében a 2 hónapos kort is sze-

U3

repeltették a listán. Találhatunk viszont egy apró megjegyzést: tenella, azaz gyenge. Iratok híján, csak reménykedni tudunk abban - a Bars megyei példa alapján -, hogy e két gyermeket az édesanyjuknál hagyták meg, tekintette} csecsemő voltukra. A kancelláriai iratokból eddig lehetett kísérni a honti cigánygyerekek sorsát. Pontosabban szólva egy gyermekről még szólnunk kell, nevezetesen a főbűnösnek kikiáltott és kivégzett Sárközy Cyörgy párjának, Szarka Ilonának a csemetéjéről. Bár már régen nyilvánvaló volt, hogya királyi kegyelem a fejére kiszabott halálos ítéletet is börtönbüntetésre és száműzetésre változtatta, meghagyták őt abban a hitben, hogy gyermeke megszűletése utáni napokban fogják végrehajtani pallos általi kivégzését. Szárnos ira t rögzíti, hogya vármegye nem feledkezett meg arról, hogy ö sem mentesülhet az utolsó napok eltöltésének borzalmaitól, s 6 is csak az ítélet tervezett végrehajtásának napján tudhatja meg a kegyelem hírét. Biztosak lehetünk abban, hogya megpróbáltatások közrejátszottak abban, hogy bár Szarka Ilona megszülte gyermekét abban a falusi házban, melynek lakói őrizték ót, de a csöpp ség pár napon belül meghalt. Mindenesetre a vármegye elégedetten jegyezhette fel: "Még ebben a dologban is !Így gondoljuk, hogy II

vármegye a kapott határozatnak tökéletesen eleget tett."

134

A per hazai és nemzetközi visszhangj a Már korábbi fejezetünkben szóltunk arról, hogya császár a Wiener Zeitung augusztus 31-i számának hasábjain megjelent híradásból értesült a kivégzésekről. Vizsgálatot indított arra vonatkozóan, hogya lap honnan szerezte az információt, s kiderült, hogya pozsonyi lapok tudósításából értesültek a bécsi szerkesztők az eseményről. Pozsonyban ekkor egy magyar és egy nérnet nyelvű újságot adtak ki. APressburger Zeitung ugyanaznapi híradását úgyszintén közöltük az említett fejezetben. Valószínűleg mindkét lap, az őket frissességben megelőző Magyar Hírmondó írásaiból szereztek tudomást a honti perről. Az említett - Ráth Mátyás által alapított - lap ugyanis, már augusztus 24-én pontos értesülésekkel szolgál: "Oe még ennél is sokkal inkább fájlalhatá dolog, a mini néhonnan a sok ember fosztó és ölé), sőt (a mi telyeséggel núnden hitel felett való szörnyííségJ, embereoti tolvajok felá? hirlenek. Soha el-sem hitethetném azt magammal, hogy avagy-tsak Europa afféle gonosztevóket szülheine, ha tellyes hitelre méltó Személyek tudositúsai nem bizonuitandk. Ihol mii írnak! Nagy Hont Vármegyébó? "Mi itt szüntelen való félelemben Iéoén, ajtainkat éjjel nappal zárva tartjuk. A sok tolvaj, nem tsak házaink kiirii! való Tzigányok, de rninden-Iéie gyfilevész hegyi tolvaj-is, minden felé rabol. Kementzénn, a hol a Vármegye gy(ílése szokott tartatni, már 108 vagyon fogva. Tömlötz, pinize, istálló tele velek. 40 köz(ílök halálra ítéltetett, kik több gonoszságaik között vallják: hogy 28 emberre emlékeznek, kiket megölvén, megettek, de hogy több-is lehetett, kikre már nem emlékeznek. Ezek pedig többnyire Vesztenitzi Sáfránosok, Gyálts és Tsipke-árulút: s Hevérek toltanak. Ennek a honapnak 18-dik napján Zsemberen gy(í/ést akart irántok a VicéIspány Ur tartani. Oe aMIgs. Administrátor, Gróf Erdedi József Ur, ezen hallatlan dolog meg-oizsgdlnea végett Kementzére érkezett, s oda rendeltetett a gymés. Nógrád Vármegyében a kapitányjokat fogták-meg, kinek Harara az neve. A mi a Tzigányokat illeti, ezeket valtiban sziikség viszi efféle gonoszságra." Az bizonuoe, hogy nem elég, az embereket valamelly élet nemére és munkám kénszertteni, hanem szükség avagy-tsak eleinte a munkára megkívántatott eszközökkel és eleséggel-is azokat meg-eegéteni." A Magyar Hírmondó továbbra is olyannyira frissen és jól informált, hogy szinte biztosak lehetünk benne, hogy informátora Hont mcgyéböl származik, sőt arra is gondolhatunk, hogy az alispán tábo-

135

rából való lehet, kik ellenezték azt, hogyakivégzéseket a felterjesztés előtt hajtsák végre. S ha így van, akkor minden bizonnyal az a szándék is lehetett az értesítés mögött, hogy ezáltal szerezzen az eseményekről a császár gyorsan tudomást, s egyúttal a törvény tisz te lök vétlensége egyértelművé váljék. A következő híradásuk a 64-ik levélben olvasható:

"Magyar országbann. Ennek nagy része, a mini-is másszor emléiém, mosl egész latrok barlangjává lett. Oe eziikség, valahára egyszer annak a köz hírnek ellene mondani, melly azon latrokat nagyobbára haza bocsátott katonáknak hazudazza. Ugyan-is valakikró? még eddig ezen levelekbenn jelentés tétetett, azok között afféle egygy sem találkozott. Da ha találtatott válna-is a sok között imitt amott egygy két szökevény katona; nagy méltatlanság, azért az haza botsátoit katonákat okozni. - Hanem a menunuire a dolgok eddig kinyilatkoztanak, tudiu«, hogy azon gOl1osz-tévök egygy feló? a roszsz szomszédságból, a Törlik /Jírtokából által jiiv{í Haramiák (Kikért-is a méltá boszúállás el-nem múlik); más feló? az erdökönn és pusztáko nil már régcí/ta lappangó gyülevész kondások, juhászok, glllyások s egyéb paraszt jobbágyok; harmad rendbenn pedig ama mindeneknél leg-alább valá Tzigányok. Szinie ezek köziil valók azok az ember-hús ev(f gonosz-tévclk, kiket kiizelebb Nagy-Hont Vármegyébenn meg-fogtanak. Némellyek ugyan ezomuü halállal meg-is blíntet{fdtek, kik azon gonoszságot már 12 esztendóktó1 fogva gyakorlották. Bátonn ennek a hónapnak 28-dik napjá/In 73-at vesztettek, kik mind Tzigányok váltanak. Hatot fel-akasztatott, Kettejét alól kezdve kerékbe törtek. A leg-gunoszabbik pedig, elevenen felnégyeltetett. Imhol tehát azok ellen való bizonyság, a kik tagadják, vagy leg-alább kételkednek felme, hugy az ember, utolsó sziikségenn kioii], ember-hús evésre vetemedhessékl Oe azt nem lehet eléggé fájlalnl/nk, hugy ennek az irioziaui szomorú igazságnak Magyar országból kell bizonuosoánia. Sok egyéb gyilkosságukat irtozom el{í-is beszél/eni. Mellyek-is Nemzetiink szégyenére mind tsak azt bizonyítják, hogy II közönséges házi nevelés és a köz népnek oktatása még igen sok híjjával vagyon Ini-nálunk", A Magyar Hírmondó kővetkezö sekról ad részletes tudósítást:

- 68-dik - levele már a kivégzé-

"Ama gO/1osz-tév(í vad Tzigány seregnek Nagy-Hont- Vármegyében usu vesz tése fel61 a mii az utób költ Levélbenn jelentettem, tsak harmad része a megtörtént dolog valóságának. Mindenestó1 tudni-illik szinte 41en vesztettek három külömb-külömb heluekenn: úgy-mint A Btiii [árásbann, Bát tuirossa határánn, múlt Kis-Asszony havának 22dik napjánn, Ts-an, azonképpen, II 136

mini a minap emiétettcm; továbbá a Selymetzi [ártisbann Kementze határann azon hánapnak: 24dikén, IS-en, 7 aszszonynak feje vétetvén, a férjfiaknak pedig Se fel-akasztván, ketteje kerékbe ioreioen, egygyike négy-felé vágatván; végezetre a Bozóki Járásban Csáb határann ugyan azon hónapnak 26dikán ismét 13-llnn, el{)ször 7 aszszonynak feje szedeioén, az-uiánn a férjfiak közli! 4 fel-akasztatván, kettti pedig kerékbe töretvén. - Mind ezek már 10 esztendóktö1 fogua, embereket fosztottak s öltek; a meg-öletteknek húsát sülve, fiTzve meg-ették, a isontokat pedig, hogy az (í iszonyú tselekedetek valahogy ki-ne tudódnék, rész szeréni meg-égették, rész szeréni összve tördelték és a folyó vizekbe hányták, rész ezerént pedig a kutyák eleibe hajgálták. Egygyik Elmjárójok egyszer-5-mind Papjok gyanánt-is vólt: egygy egygy Forint fizetésért iuizasúlandokat esketeti, házasokat el-választott, 5 a tiibbi afféléket tselekedett. Ez Wbbiek/ce/ egygylitt most-is fogva vagyon. Méltó példa-véte/nek okdéri, az körül beim lév{) Tzigányság, kisdedek öregek mind öszve lzajtattak a bűnietésnek: helyeire; s azoknak kel/etett a Hóhérnak segítségére lenni, tudni-illik a lajtorját az akaszui-íánn I!gygy helyní1 másikra furdítani, és a feke-vétetteket (meri tiiboekne): testeik kerékre tétettek) kezekkel kapa nélkü! sírba hányni sei-temetni. Mel/yet nagy jajgatással vittek véghez. - Noha pedig azon el-vesztett gonosz-tévök már mint-egygy hozzá szokiana): vólt az ember-oíéshez; még-is találkozott az asszonyok kiiziitt egygy, a ki midiin a bzhztetr'f-helyre vitetett, a sok ki-ontott vért látván, el-ájlÍI vala. Me/ly dolog a gondolkozá embernek külömb-hiliimbféll! elmélkedésekre szolgáltathat alkalmatosságot. - Mindnyájoknak gyermekeik Parasztgazdák gond-inetesére bizattanak. Mrg ötvennél-is tobben vagynak hátra, kik kiizit! sokan hasonló tsetekedetekct önként meg-vallottak, s már halálra-is ítéltettek. Sőt napról napra számosodnak, és Nógrád Vármegyébenl! léveTTzigá1'ly-seregre is vallanak. - A méltóságlls F{í-lspányi Tíszt-uiselő, Erdődi Józse! Gróf Ur {í Nagysága az alább tartatott ítél{í Székekenn mindenkor jelen vólt, s ezen bé-állott hónapnak kezepe tájbann ismét oda szándékozik menni. A mi illeti az Harala, juhászból lett haramiák vezérét, nem NógrádVárrnegyébenn, hanern Hevesbenn Mez{í-Kövesdenrl fogatott-meg. A társai kiiz ii I 4et Giimtir- Vármegyébenn ragadtak-meg. Oe még más két tolvaj sereg fe/á1-is hallatik, hogy valamely Szeiskár és Matzkove neuezetü, szökött katonáknak vezérlések alatt a Kis-Hont-Vármegvei erd6kömz koooríanak." December 4-én kelt a Magyar Hírmondó témában utolsóként közreadott híre:

94-ik levelében, az ujság e

137

"Nagy-Hont Vármegyéból A fogva lév() gyilkos tolvaj Tzigány seregre már egészen ki-vagyon mondoa a törvényes ítélet. Némellyek, a kik annakeldite ki-vallott sziirnyl1 gonosziéteieiket, uionnan megkérdeztetvén nem tagadták, Sz. András hav. 16dik napjann halálra ítéltettek; azonbann, midőn ki-tnietnének Ő Felsége akaratja szeréni, az halálos btintetések, 8, s 6 esztendeig való Tömösvári fogsággal, két aszszonyra nézve pedig 2 esztendeig való Vánnegyebéli fogsággal s a' mellett minden esztendőbenn négyszer 25 korbáts-tsapásokkal fel-váltatott. A többi mind valamennyi, ki 4, ki 3, ki 2, ki 1 esztendore Vármegye fogságára, 5 fél esziendtinkent jlltandó 25 korbátsiitésekre ítéltettek." 17YO-ben, ll. József halála évében egy felmérés készült a császár reformjairól. s az ország helyzetéről. Nem ismerjük a könyv alakban is megjelent mű íróját. dc azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy egy tiszta látású, józan íté16képességű ember volt. Talán ő fogalmazta meg elsőként, a védőügyvéd en kívül, az elítélt hontiak ártatlanságát. A Manch Hcrrnaeon kezdetű címmel megjelent írásban olvashatjuk a kővetkezö részletet: IBélay Vilmos fordításai

ezt azzal a nagy hibával vádolják, amint majd lentebb numdom. hogy a biinietés és a bün közit aniny nagyonis egyenetlen. Korábban még sokkal egyenetlellcbb volt. Az a mérték, ahogyan az ember életét megitélték, teljesen nem-politikus, erkölcstelen volt, annyira, amennyire ez csak lehetséges. Ezért volt oly sok halált érdem/6 gonoszteoö a múlt kormdnuzatok idején. Semmi /Íj nem volt abban, például, hogy egy megye, amelynek lakossága 150.000 emberbőt állt, évente 50 embert halálra ítélt, tehát,,3000 lakos ból minden évben egyet pallosra kerékkel, kötéllel vagy karooal és más efféle halálnemekkel való kiuégzéere. Ha Magyarországon a jótékony publicitás nagyobb lenne, könynyel1 tudnám kijelentéseimet akiaszerű dokumentációval alátámasztani. Oe ilyen jó dolgokat itt még nem lehet élvezni. A vármegyei levéltárak részben még szentséges titkok, amit nem oly könnyz'í leleplezni. Ha olynn ember érkezik oda, akirá1 kitünik, hogy tovább lát az orránál, azt küWnb(jz(í kifogásokkal elutasítják. Lehet az is, hogya vármegyék a néháll~i év óta el(ífordllló denunciáciák folytán onatosabia); Oe ez nem így van! A vármegyei levéltárakban sok minden tauúhaiá, amit mások, els(fsorban azonban a megyeiek nem találhatnak meg és nem is akarnak megtalálni. A publicista, politikus, moraiista itt nagyon sok olyan adatot találhatna, ami a gondolkodáshoz, elmélkedéshez, jótéteményekhez anyagIlI szolgálhatna. Itt én találhatnék bizonyítlianyagot a kiieleniéseimhez, például arra, hogy miluen kitnnijeiműen járnak el IlZ emberi élettel. Az efféle dolgokat belátni a kormümj számára naw ..

138

gyon szükségee és hasznos lenne. Hasznos, ha gondoskodni akarnak a népektatásrtil, rendőri intézményekró1 és biintet6törvényekró1. f-I iány van itt az ebben az országban gymölt rend/in intézményekben, vagy hogya rendűr-ellenes hangulatú magyar jobban megérthessen engem - olyan intézményekben, amelyek a törvénytelenségeket megelőzhetnék, ame/yek mindenfajta bííncselekményt megakadáluozhatndnak. Hiány van az ilyen intézményekben. A gonosztevSk gyors kivégzése az egész királyságban megfigye/heteT.Ezen intézmények hiánya feltíínt mindenkinek, aki már látott érte/mes és a lehető legjobban berendezett országokat, vagy aki ismeri a jó kormány teóriáját. Ehelyett egyes vármegyék vagy vidékek kiilönösen kiitintek a goncezteook kivégzéséveI. Ide tartozik - hogy csak valamennyire is határozottan beszéljek - Nagy-Hont megye, amelyben, néhány évvel ezeuiu, több, mini húsz cigányt azzal a uáddal, hogy embereoék. Halállal, vagy a halálbüntetéshez hasonló biinieiéssei sújtottak.] Az, hogya cigányok általában, és Nagy-Hont megyében kivégzett cigányok kiiiiinösen sok tolvajlást követtek el, ezt mindenki tudja, aki Magyarországot ismeri. De antropophagokról, embereoékröt Magyarországon senki sem hal/ott.

1 A nagy Mária Terézia, a katolikus vallás érdekében tanúsított buzgalmában emberbarát volt. Az bizonyos, hogya katolicizmus érdekében tanúsított kiváló és messzemenő buzgalma egy szinte már túlzó emberszeretetnek volt a gyümölcse. Ez az emberbarát Terézia egy időben a jótevő kormányzati gondjaival a cigányok felé fordult éspedig az ő képzésük, emberré változtatásuk. átalakításuk felé, hogy az ország hasznos polgáraivá váljanak. Felhívta valamennyi vármegyét, hogy tegyenek intézkedéseket. amelyek ennek a végcélnak szolgálnának. Ha már a jószándékot meglátják, akkor ne takarékoskodjanak. Valamit tettek is ezután ennek érdekében. Az eredmény azonban az lett, hogy ez a "valami" "semmivé" lett. A cigányok ugyanazok maradtak itt, amik azelőtt is voltak: valamifajta kovácsok, lókupecek. zenészek és tolvajok, valamint jövendőmondók, de mindenütt csak haszontalan fél-emberek. Ezért szoktam azt mondani: a cigányok Magyarország szatírája' Persze sokkal könnyebb a cigányokat elítélni, mint hogy belőlük igazi embereket és polgárokat faragjanak. Ne vessék a szemerrirc azt, hogy Németország egyes tartományiban is imitt-amott megtűrnek cigányokat. Igen, de Németországban a sok független fejedelem különféle területi hatásköre útjában áll (a rendteremtésnek) és a birodalmi rendnek, de Magyarországon más a helyzet. Itt minden jó dolognak sikerülni kellene a király közvetlen felügyelete alatt.

139

Ezek a Nagy-Honti cigányok, Selmecbánya, Bát és Csab vidékér61 származtak és emberevés vádjával ítélték el öket halálra. Az ember azt súgia sajátmagának, hogyamegye bölcs urai és a megvének az előző bírósági rendtartás ezerint összeül6 rendjei szörnyü .intium subreptionis" -t jtévedésbm fakadó oün] hivettek el.2 Grellmann, német író, A cigányok története című könyve eredetileg Németországban jelent meg 1787-ben, Göttingenben. 1810-ban látott napvilágot ennek francia fordítása. Ellentétben az előbb idézett szerzővel, ő nem rendelkezett helyi konkrét tapasztalatokkal, s csupán a német nyelven megjelent híradásokra támaszkodott. Előbb úgy tűnik, talán a kelleténél is könnyebben elhisz minden nyomtatásban megjelent sort, aztán mikor már összcgzésre kerül a sor, () is megállapítja, hogy az ítélet csak bírói tévedés lehetett. Esetében is beigazolódott, hogy bárki, aki kellő mélységben foglalkozott a kérdéssel, csak erre a végső kővetkeztetésre juthatott. Azt is el kell ismernünk, hogy tájékozottsága a témáról szóló szakirodalomban kiváló. Fejtegetéscin túl számunkra legalább oly értékesek azok a forrásközlések, amelyek némel nyelvterületen megjelentek a per kapcsán.

"A civilizált népek között él6 cigányok táplálkozási szokúsaiban nincs semmi figyelemre méltó; ételeik nagyon egyszenTek. Ugyanakkor a másik csoport asztalára bi/önleges, mondhaini bizarr ételek kerűinek. Gyakran koplalnak, vagy kenyéren és vízen élnek. Máskor tunkot, libát esznek, ha lophatnak n fall/siaktól. Szerintiik; a legjobb étel a betegségtó1 elhullott állat húsa, a lóét kivéve. S amikor csodálkozunk ezen a kificamodott izlésen, ezt válaszolják: "Az olyan állat húsa, amelyik Isten kegyelmébó1 múli ki jobb, mini amelyiket emberi kéz ölt meg." Egyetlen alkalmat sem mulaszianak el, hogy szeri tegyenek ezen Ínyenc éieteikre. Azonban nem kell hitelt adni azok állításainak, akik azt mondják, /zugy a magyarországi cigányok összeszedik a szeméidombon a dögöket és a lúhús! is megeszik. Viszont biztosan állítluztó, hogy ha legel6 nyájakból elhullott állatokra bukkannak, amelyik még nem indult oszlásnak, habozás nélkül megeszik. Különösen kedvelik a tüzben elpusztuu állatokat, igyekeznek a tűzben félig elhamuadi állatokat is megszerezni. Ezeknek 2. Az ügy az udvarban nagy izgalmat keltett és a császár, mikor ezen a vidéken utazott, megkérdezett egy megyei tisztviselőt: itt laknak az emberevők? Ez ismert dolog és igaz. Azt kellett volna kérdeznie: itt laknak a könynyen hívó emberek? akik hisznek az emberevésben és könnyen hívó voltuk kővetkeztében kivégeztetnek.

140

az ínyenc ételeknek az elkészítési mád]a kiilöllös: amit aznap akarnak megenni, azt megf6zik, vagy megeütik, a többit pedig megszárítják a napon vagy kunyhóikban megfüstölik és minden elkészítés nélkül fogyasztják el. Hozzdtehetnénk még, hogy szeretik az emberhúst is és bizonyítékként idézhetnénk ténueket, amelyek néhány éve megtörténtek Magyarországon. Oe más szemsziigbó1 figyelembe kell venni, hogy e példák mind a mindennapi tapasztalattal ellenkeznek mind pedig az eml1 a népró1 kortibban mondoitakMI eltérnek. Következésképpen nem oádolunk, csupán megjegyezzlik, hogya mindenkari vezet6ség feladata ügyelni az ilyen esetekre. Mégis, az a fajta lezüllés nem lehet sem egyedi, sem ritka Magyarországon. Vajon ritkának és egyedinek tekinthetők-e olyan tények, melyekró1 a behatá vizsgálat kimuiaita, hogy nem egy, de több személy követte el; nem tíz, hanem kétszáz vagy talán ezer, nem csak tegnap és ma, de évek óta? Végezetiil, nem tömegben, hanem néhány elszigetelt egyén, küliinbi"iz{í helyeken? S mindennek igazolására hozzá kell ienniink; hogy abban az országban, ahonnan származnak, az emberhús ételként valci felhasználása ismert ée megengedett. Így még nagyobb lehet annak a oakiszinüeeg«, hogy ez a borzalmas szokás a mosiani cigányok kiirében létezik. A cigányokni/ szóló történetek egybehangzóan állítják és kifejezetten említést tesznek olyanokról, akiknél a legalsóbb rétegekben szokás a közeli hozzátartozókat és a legjobb oarátoimegölni és egymás közt megenni. Mivel ezek a tények e mü második részét érintik, így most nem is foglalkozunk vele. ElegendcTflltálag megemlíteni, s azon népek megismerésére áttérni, amelyekMl a cigányság ered. Ama megjegyzés ellen, hogy mindazon banök között, meluekkeí a régi történészek a cigányokat vádolták, nem szerepel kifejezetten az emberhús evés, nem is egy érv szál, lndokuisként nézziik meg, mii mond a történelem! A magyarországi esemény arról gyr)z meg bennünket, hogy megölik és megeszik egymást. Vegyük figyelembe kobor, csavargó életmódjukat, azt a szokásukat, hogy félreesc) helyeken tanyáznak, és nem lesz nehéz megérteni mindazi, amit állítl/nk. Nem nehéz-e sokuknak feláldozni saját gyermekeiket egy ilyen borzalmas szokásért, anélkül, hogyabúntény kiderüljön? Az áldozat hiánya nem tiinik fel a közösségnek, mindenki csak saját családjával foglalkozik, állandó mozgásoan, vándorlásban élnek s így szinie idegenként egynlás tnellett. Nem ualászinil, hogy ualameluikiik: is elmenne a bíróságra bejelenteni olyan büni, ami az c) szemiikben nem az. Nagyon valósziníi, hogy több embert megr;ltek, akik nem közéjiik tartoztak, anélkül, hogy ez valalza is a bíróság tudomására jlltott volna, vagy okiratokban szerepetne. Ki kérdez6"sködiitt volna azuttin a távoli országokból jött utazó után, aki a kezük kitzé keriilt? Hogyan kerJilhettek volna eliT az áldozat f{i/di maradod141

nyai, ha nemcsak megették a húsát, de még a csontjait is elégették? A fentebb említett magyarországi emberevó1c, saját beoallásuk: szenni tizenkét évig üzték ezt a borzalmat anélkül, hogy errtil a bírák tudomást szereztek volna. Történt mindez egy olyan országban, ahol a rendőrség ertis. Talán még hosszú folytathatták volna mindezi, ha balszerenceéjiikre, nem e vidék és lakói ellen kiivették volna el bűneiket, ahol pontos felmérések léteznek. Nem mondhatnánk, hogya régi történetírók hallgatnak erró1 a témáról. Többen kiiziiliik: lopásaikról híres népként említik a cigányokat, akik, ha alkaimuk nyílik rá, gyereket is lopnak. Mások ezt tagadják, mondoán, éppen elég van maguknak is, nem hogy még a másei elkiodnnák. Azonban, ha feltételezztik, hogyagyerekeket nem azért lopják el, hogy felneveljék ó1cet,hanem hogy fe/áldozzák "falánkságuknak" - mindidrt nehezebb a válaszadás. A magyarországi hírek kifejezetten arról tudósítanak, hogv a kűlőnosen a fiatalok húsát kedvelik. Megkérdiíjelezi a régebbi írók oádaskodásá! az, hogy ugyanezzelmegvádolták a zsidókat is, még mieuiit Európában akár egyetlen cigányt is ismertek volna. Igen oauiszinü, hogy itt is, mint annyi más esetben, a cigányok számlájára írták mindazi, amivel karábban a zsidókat vádolták. Ezután kevésbé látszik hihetőnek a gyenneklopás. Ugyanakkor, ellenvetésként megemttthetiű«, hogy Angliában bírói IÍ ton bebizonyítiltták ezeket a lopásokat, s6t még a parlament elé is keriilt ilyen «ss. Erzsébet királYllií uralkodása alatt. Gondosan megvizsgálva ezt az állítást, miszerint a cigányok gyerekeket lopnak, úgy találjuk, semmilyen bizonyíték nincs erre vonatkozóan. Ugyanolyan vádaskodás, mini az, hogyemberhússal táplálkoznak. Mégis, az ellenük hozott ítélet, IZZtlátszik bizonvttani, hogya bírák tökéletesen meg voltak gy6z{ídve ennek az ellenkez6jéró1. Hogyan is lehetett volna bánnit is tenni az úgyiikben, ha a saját vallomásuk hamis volt? Kiioetkezéskeppen. az ellenük hozott halálos ítélet birái tévedés volt. Ezt a gyanrínkat több körülmény is alátámasztja. E/iTszöris, maga az ítélet, valamint az alapelvek is, melyek alapján a gyanúsítottak elleni ítéleteket hozták, nem volt mentes a cigánvokra jellemzi) tulajdonságokra való utalásoktóI. Íme egy eset, amely 1534-ban történt, a magyar történelem szerint. A cigányokat árulással gyamísították, miszerint titkos segítséget nyújtottak Zápolya Jánosnak. Ez arra kötelezte Czemaboi, Ufcse városkapitányát, hogy lovascsapatot kiildjön, akik ó1cetIgl6 feló1 megállítják. Legnagyobb részük elmenekült, csak néhányat fogtak el, s ó1cetLőcsére vitték. Ők aztán részben a kinzás el{ítt, részben annak során az alábbi valótlanságot mondották jbár érthetetlen miért hazudtak, amikor ezzel saját pusziuuisukat okozidk] százat közülük Zápolya küldött, tavasz közepétó1 kezdve, 142

hogya megígért pénz ellenében iif városban: Kassan. Uicsén, Bártfán, Eperjesen és Szebenben I? I gyújtogassanak. EISző szombaton kozüíiik: többen titokban beloptiztak: Lőcsére, oláhoknak és pásztoroknak álcázva magukat, bőrt árulva. A város kiilonbözii helyein tüzet gyújtottak, sok embert megöltek. Vallomásuk ezerini Zápolyától13 kiilönböző városhoz intézett levelet kaptak, amelyekben menedéket és támogatást kért számukra s ottartozkoáásuk kioánt tartamára. Vallomásuk után karóba húzaik ó1et. De elitélSjüknek kell felelnie azért, hogy az igazság szavára hallgatott-e, mert amikor körbevitték ó1et a városban, hogy muiassák: meg azokat a helyeket, ahol gytíjtogattak, nem tudtak ezekre visszaemlékezni és végezetül mindeni tagadtak. A visszavonás kicételével, ami a halálos ítéletben nem szerepel, az eset pontosan az embereisik: esetére hasonlít. Az utóbbiakat lopás miatt fogták el, de a vallatáskor néhány elejtett szaoukbúl [elmerült a gyilkosság gyanúja is. A kínvallatás során a gyanúsítottak bevallották büneikei, részben, hogy megszabadulianak a további sanyargatástói, részben oktalan hSsiességbó1, ami eguéniségtt): egyik jellemzője. Számtalan, a bünténure vonatkozó körülményt elmondtak, anélkii], hogya következményekkel számoltak volna, s a beszédet csak akkor hagyták abba, amikor leirt vallomáslikat aláíratták velük. Amikor felszólították ó1et, hogy mutassák meg azokat a helyeket, ahova áldozataik holttestét elrejtették, mindent megigértek, de végül is ott nem találtak semmit és ezután szökésseI próbálkoztak. Miután bevallották bííniisségliket, ríjabb kínvallatásnak vetették ó1et alá. S mioel áldozataik testét lehetetlen volt megtalálni, a bíró úgy képzelte, hogy megették azokat. Olyannyira meg voltak erró1 gy6ződve, hogya szerencsétlenekei - tiitakozásuk ellenére - halálra ítélték. Az alábbi Magyarországon irodott levél ismét csak megkérd6jelezi az ellenük hozott ítélet igazságosságát. "Bizonyára hallottak Hont vármegye emberevőiról Biiniik: egyáltalán nem nyert bizonyítást. A vármegye egyik litt a funkció meghatározása hiányzik tnind az eredeti nérnei, mind a francia szövegbó11, aki elsietett ítélettel vagy negyvenet kivégeztetett közülük, az ügy nyomán a császár az állásából felfüggesztette. Egy bécsi tanácsost, egy királyi biztossal együtt pedig megbízott, hogy gondosan vizsgálják az ügyet." Azoknak, akik még börtönben voltak - a biztosi vizsgálat után - lopásért ítélték el. Igen oaláezinünek látszik, hogya koráboan kivégzettek gyilkossággal vádolhatók, de kannibaíizmnssaí nem." Grellmann a jegyzeteiben az alábbi források híradásaira hivatkozik. A sorokat olvasva, annak is tanúi lehetünk, hogy az olvasói igé-

143

nyek kielégítése miatt, hogyan válik a többszöri ártétel során a történet mind színesebbé. Beitrage zum Reichs Postreiter. st. 71. 1782. "Allgusztus 21 -én szörnyIT kivégzést hajtottak végre Frauenmarkiban.

Tizenhárom Mnös /cigány/ Mllhéídiitt, akik tizenkét évig lopásból éltek és azzal uádoluik. öket, hogya meggyilkolt emberek holttestét megették. Közülük négy niinek: levágták a fejét, a többi kilenc férfi kiiziil hatot felakasztottak, kett{ft kerékbe törtek, a banda vezérét pedig felnégyelték. Állítólag még százötven ilyen európai emberemi van börtönben." Hamburger

neue Zeitung, St. 151, 1785.

"Magyarország, szepiember 4. Az alábbiakhoz még hozzátehetjük, hogy emhereoti gyilkosokról beszéuiink. Ezek közül a /zitetlenek közül negyvenet már elfogtak, három kiilönböz{í helyen és elnyerték mélto büntetésüket. Néhánuuka: kerékbe törtek, a két legkegyetlenebbet elevenen felnégyelték, a többieket, mintegy 150 embert, hamarosan kivégzik. Minden érzéf embert borzalommal kell, hogy eltöltsön az európai kanniiuiioknuk ez a pokoli szenvedélye, akik maguk is elismerik Mnösségiiket. Egyszer egy lakodalomban három embert megöltek, majd különös élvezettel megették óKet. Kiváltképp a fiatalok, a 16-18 évesek húsát kedvelik. Az a szokásuk, hogy áldozataik csontját elégetik, ami srerinttik: kiikinoeen jól ég. Egy fegyveres katona vállalkozott rá, hogy elfogja Harumpaschdíukai, s ez szerencsésen sikerült is neki. Ez az embereoo gyönyönTen volt öltözve, több, mint hat ezer forint ériékű díszítést hordott a siivegén." Frankfúrter Staats Ristretto, No. 157. 1782. A Duna mentéről, szeprember 29. .lrtozaua!

tölt el bennünket, hogy ezeken a kegyetlen gyilkcJsokon kioiil, akikre lesújtott az igazságszolgáltatás pallosa, még százötven van börtönben, s feltételezhet{íen még több ezer él szabadon. Mindamzyimz cigányok. Mária-Terézia kiadott egy rendeletet, amely szerini az emberi nem e söpredékét ki kell füstölni a kllnyhóikbril és kötelezni 6ket, hogy falvakban telepedjenek le. Ez az ésszenl rendeikezes azonban nem valósult meg. Napjainkban a baj már olyan súlyos, hogy lehetetlen oroosolni, ha csak el nem üzzuk óKet az országtxil!" Frankfúrter Staats Ristretto. No. 207.1782. A Duna mentéről, december 24. "Nemrég

adtunk hírt róla, hogy negyvenöt embereotit kivégeztek Magyarországon. Még százötven van börtönben, akiknek az udvar siirg{ís eziránuú rendelete felfüggesztette az ítélet végrehajtását. Őfelsége, aki nem tudta elhinni, hogy ezek a bebörtönzött szerencsétienek ilyen borzalmas bííntetteket követtek el, útnak indított egy csá144

szári biztost, hogy tüzetesen megvizsgálja az ügyet. Visszatérve a biztos megerősiteite, hogy nevezettek valóban emberevó1c, s(ít mosi is vannak köztük olyan fiúk, akik megölték és megették tulajdon apjukat." Hamburger unpartheyischer Correspodent, No. 159. 1782. "Magyarország, szeptember 22. A Báton, augusztus 22-én kivégzett emberevíí cigányokon kioiil, 24-én Kemencén [Kameza-nak: írvaj tizenötöt, 26-án Csábrágmz [Esabrag-nak: írvaj több, mint tizenhármat ítéltek halálra. Az elííbbi helyen hét n{it lefejeztek, öt férfit felakasztottak és még kettőt kerékbetörtek. Nagy számmal maradtak még börtönben is kozulu): Van köztük egy, aki papnak mondja magát és két garas jkb. nyolc scm/ ellenében összeeskette a hozzá fordulókat. Harumpaschdjukaí, akit igen egyszeríí furfanggal fogtak el, mini azt korábban már említettük, megtagadta tnintettei bevallását." Néhány évvel Gre11mann említett francia nyelvű könyve után még egy jelent meg. 1816-ban látott napvilágot F. Boisard írása A magyarországi cigányokról címmel. A szerző meglehetősen ellenszenves képet fest ti cigányokról, s néhány sorban említi a hontvármegyei esetet is. "A velük szembeni félelem másik oka, rossz hinik: Tulvaj, sőt gyilkos hírében állnak. IT. j(ízsef uralkodása alatt bíínösnek találtattak egy borzalmas bűntényben, amely ugyancsak helyt adott llZ utcibbi vádnak. Bebizonyosodott, hogy Hont uármeguében a cigányok több embert megöltek és húsukai megették. A bírák, akiknek mindez tudomására jutott - félve a császár kegyelmétó1 tizenkettőt fiilakasztottak, még mieuiit a császár szentesitheite volna az ítéletet. Ettm kezdve haeont» enTszakos cselekménnyel nem ialállcozunk." A XIX. század végén a témánk legjelesebb kutatója Schwicker volt. 1R83-ban jelent meg Bécsben a könyve A cigányok Magyarországon és Erdélyben címmel. "Megemlékeúink itt még a cigányok emberevésre vonatkozó történeteiró1. Hogya cigányok emberhúst fogyasztanak, régi híresztelés. 1682-ben a spanyol Don [uan de quinones vádolta cí1cetezzel a biinnel és valóban be is ismerték a oéikiiket - a kinpadon. Pontosan száz évvel késó1Jbugyanez a vád meriilt fel magyarországi cigányok ellen; itt még szörnyííbb következményei lettek. 1782. szepiember A-én a Pester lntelíigenzblait a következó1cró1 számolt be: "Az egyik Hont meguei ispánsúgban fe/fedezett és immár 25 éve bandába tiimöriilt cigányhordáról - közüliik már 173 letartóztatásban van - egy csábi közleménybó1 az alábbiak derülnek ki. Mi itt valamennyien a legnagyobb félelemben vagyunk, házainkat éjjel-nappal zárva tartjuk, mivel egy ciganubanda, akikhez különböző erdei rablók is csatlakoztak - begyííjtésre került. Alig tudnám elhinni, hogy Eureia ilyen emberi szörnyeket szűlheiett, ha saját r

145

oallomásuk nem derített volna erre fényt. Miként beismerik, már évek óta, több, mini 28 személyt megöltek és részben f{ízve, részben felfüstölve felfalták óket. Ezért múlt hónap 22-én 11782. augusztusi ezek kiizül az embereoők köziií Kenteneén egyet felnégyeltek, 12-{ít felakasztottak és két nm lefejeztek. 24én Búthon IFra/fenmarktl egyet felnégyeltek, I2-{ít felakasztottak. Csabon 26án hét asszonyt lefejeztek, két férfit kerékbetiirtek és négyet felakasztottak. A csábiak között volt az {í "püspökük", ki az emberhúst kiváltképpen kedvelte és két n(í felfalását be is vallotta, és azért a felnégyelést rajta csaknem végrehajtották, de mivel szükség volt még rá, a "tanítványaival" való szembesitésnél, így elhalasztották, azonban legközelebb 91 .hioéoel" egyiitt, akik már elítéltettek, sorra kerül." Ez a hajmeresztő jelentés bejárta az akkori egész bel- és külföldi sajtót; mindcnűtt a legnagyobb megdöbbenést keltve, annál is inkább, mert újabb hírek további rémtörténetekről számoltak be. Így például a Hamburgi Új Újság 1782. évi 151. szamából olvasható volt, hogy az emberevő banda 21 év során 84 személyt áldozott vandalizmusának; Hi-18 éves fiatalok húsa kedvenc ételük; harárnbasájuk pompás öltözéket hord, csak a süvegén lévő ékszer több, mint 6000 aranyat ér, A "Frakfurti Állami Kőzlőny" 1782. évi 157 -es száma szerint tudni vélik, hogy "nem számítva azokat a szörnyetegeket, akik Magyarországon fegyver által kivégeztettek, további ISO még láncokban van és alapos gyanIÍ áll fenn, még további néhány ezer személlyel szemben. Valamennyien cigányok." Erről az állítólagos kannibalizmusról és tömegkivégzésről szóló hírek II. József császár tudomására jutottak, aki ugyanebben az időben éppen a cigányok erkölcsi felemelésévei foglalkozott. Azonnal elrendelte a további kivégzések leállítását és a királyi biztest küldött ki 12 döbbenetes események kivizsgálására: .rntoei Őfelsége úgy oéli, lehetetlenség, hogya letartóztatottak ilyen elképesztő vét~et hivettek volna el." Mit jelent a királyi biztos? A Franfurti Allami közlöny 1782. évi 207. számában, december 24-én a "Dunamente" cikkben ezt írja: "A biztos visszatérte 11 ián kitudodott, hogy "az illetők Icigányokj valíÍságos emberevók és még olyan fiúk is vannak közöttük, akik saját apjllkat megölték és felfalták." Ez az újsághír azonban tökéletesen valótlan volt, az egész tényállás egészen más éspedig a következő: 1782. augusztusában Hont megyében elfogtak egy cigány tolvajbandát, amelyik már régóta folytatta üzelmeit, Egyidejűleg elterjedt a szóbeszéd, hogy többfelé eltűntek különböző személyek, nyomtalanul. Embertelen veréssel rábírták az

146

de mikor felásták elfogott cigányokat, hogy bevallják a gyilkosságokat, a földet, azokon a helyeken, ahová úgymond a meggyilkoitakat elföldelték, a legcsekélyebb nyomokra sem bukkantak. Ezután új kínzások kővetkeztek, míg végül az egyik cigány dühében és fájdalmában felordított: "megettük". Még egy forrásról kell szólnunk, mely úgyszintén francia földön született. Francois de Vaux Foletier könyve - A cigányok történetének ezer éve - Párizsban jelent meg, 1971-ben. Idézzük tőle is a témánkhoz tartozó részletet'

"A cigányok ellen emelt vádak kiizül a legkegyetlenebb lés a legvalótlanabb] az emberecés. Spanyulországban, kínvallatás során beismertették a cigányokkal, hogy fokozatosan felfaltak egy saját fajtájukbeli asszonyt, egy parasziasszonvt, aki zarándokútnak indult, valamint egy ferencrendi szerzetesi. Egy eltévedt pásztor, éjszaka a Sierrában. Andaiúziában, Guadix kiizelében észrevett egy tábortiizet, melyró1 azt gLJJJdolta, hogy juhászok gYlÍjtották. Kiizeledoe felismerte, hogy cigányoké, s úgy vélte, hogy azok egy fél embert ettek éppen, a másik felét pedig egy tölgyfa-csonkra akasztották. A cigányok odahívták, hogy melegedjen meg és meg akarták vele osztani az ennioatáiukat, de elborzadva és attól való féltében, hogy éít magát is megeszik, elmenekült, amilyen gyorsan csak tudott. Magyarországo/l, a XVTU. század végén, óriási visszhangja volt egy emberevési ügynek, ami kósza hiresztelésen olapuli. de amit a rendőrség és a hatóságok kotnoujan vettek. 1782. nyarán nagyszámú cigányt vádoltak meg azzal, hogy ntazokat gyilkoltak le, majd megették a tetemeiket; majd sietéís bírósági eljárás után, kivégezték óKet. Akiket a legkegyetlenebbeknek ítéltek, elevenen felnégyelték. A nóket lefejezték." A magyarországi és németországi újságok szörnyűséges részleteket közöltek. A Pesther Intelligenzblatt 1782. szeprember 4-i száma szerint a cigányok beismertek. hogy néhány éve megöltek huszonnyolc személyt, majd megfőzték, illetve megfüstölték ezeket. Egyik főnőkűk. akit "püspök" -nek /vajda? / neveztek és aki igen jó étvágygyal rendelkezett, maga megevett két asszonyt. A Hamburger Neue Zeitung már nyolcvannégy felfalt embert említ. "Minden érz{í ember" írta ez az újság - "elborzad, ha Europa ezen kannibáljainak pokoli dúlásra

gondol ... Egy ízben, többek között, egy lakodalom során megöltek három személyt, akiket kiiliinii: élvezettel faltak fel, oűntársaikkal együtt. Különösen

147

kedvelik a fiatalok, 16-18 év közöttiek húsát. Szokásuk áldozataik csontjait megégetni, ami véleményiik szerint kiváló szenet ad." A Frankfurter bál kivégzéséröl,

Staats-Ristretto, miután beszámolt negyvenöt kannihozzáfűzte: "Még 150-en vannak biirtönben és joggal

tétetezheui fel, hogy többezerre tehet() a számuk." lJ. józsef császár, nem akarván hitelt adni az ilyen mende-monddknak, rendeleti/eg tiltotta meg a túlél6k kivégzését és kiilönleges konnánybiztost bízott meg a helyszíni vizsgálat lefoly ta iásáua 1. Az említett újságok szerini, a kormánubiztos visszatérve megerősítette, hogy " ...valóban emberev6kr61 van szó és vannak közöttük olyan fiúk, akik megölték és megették saját apjukat is." Mindez azonban nem volt igaz - kivéve az ítéleteket és azok végrehajtását. És íme a tények: 1782. augusztusában, az egyik magyar vármegyében, egy csapat cigányt fogtak el, akit lopáson értek. Ekkor terjedt el a hír, hogy néhány személy nyom nélkii! eltűni és az hitték, hogy meggyilko/ták öket és gyilkosaik a cigányok lehettek. Így val/atóra fogták óket. Egyikiik így kiáltott fel a kinzdsok. alatt: "Megettük 6ket!" A rémséges eljárást, amit a gyanúsítottak kinzás alatt tett uallomásai tápláltak, folytatódott egész addig a napig, am íg a császár tudomást nem szerzeti róla. A sajtóban közöltekkel ellentétben, a konnánybiztos azzal a meggyc)z()déssel tért vissza, hogy birái tévedés történt. Kidenilt, hogy azok a személyek, akiket meggyilkoltnak hittek, mind elevenek voltak. A foglyokat szabadon bocsátották. Oe az eurápai közvélemény rendkívül felháborodott a cigányok ellen. És az emberevés gyanúja még sokáig tovább élt." Hogy mennyire ből is.

igaz ez az utolsó mondat

az kiderül a kővetkező

fejezetek-

Az "emberevők" emlékezete Mint már említettük a szájhagyomány által éltetett emlékezet oszszemesta a Nyúzóvölgy hátborzongató eseményeket sejtető nevét és az "emberev6" cigányokról mesélt történeteket. Csupán a véletlen műve, hogy esetünkben a kettő szorosan összefügg, hiszen bár a korábbi századokban keletkezett a hely elnevezése, a vesztőhely. az akasztófa is itt állott századokon át. A helyi hagyományban három változata is főllelhető a történteknek. Az egyik szerint e völgyben vallattak, kínozták meg az ernber-

148

evéssel vádolt cigányokat, és azokat, kik még a szörnyű kínzások ellenére sem vallották be szörnyű tettüket, elevenen megnyúzták. Hőke Lajos, Hont vármegye történetének tudós kutatója /1867-68-ban a vármegye aljegyz6je, majd később levéltárosa/ egy kiadatlan munkájában szintén beszél a Nyúzóvölgy tőrténetéról, s hasonlóképp írja le ő is az általa hallottakat. A leginkább elterjedt, és legvalószínűbbnek tartott változat szerint a börtönbüntetésüket letöltött, s életben maradt cigányok közül néhányan visszatértek, s itt a Nyúzövölgyben bosszulták meg a rajtuk megesett igazságtalanságot. Megbújva a fák, bokrok között, meglesték az arra kocsizó megyei porkolábot, elfogták, leráncigálták a kocsiról, az árakhoz vonszolrák. hol aztán elevenen megnyúzták, besózták, és végül karóba is húzták. Kolacskovszky Lajos, a Börzsöny néphagyományok szerinti múltjával foglalkozó írásában még azt is feljegyezte, hogy (5 úgy hallotta, hogy három cigány volt, ki visszatért megkínzatásainak színhelyére, a főporkoláb azonban megneszelte érkezésüket, s egyedül indult az elfogásukra, így eshetett meg, hogy utolérte a cigányok haragja. Meg kell jegyeznünk e történethez, hogy igen kicsi a valószínűsége annak, hogy azok, kik esetleg egyáltalán túlélték a temesvári várfogságot, s utána Törökországba száműzettek. valaha is visszatérhettek megpróbáltatásaik helyére. A harmadik változat is meglchetősen erősen él az emlékezetben. Ebben úgy mcsélik. hogya cigányok kedvenc tartózkodási helye volt a Nyúzóvölgy. Itt fogták le a fiatal férfiakat és lányokat, hatalmas üstökben itt főzték meg, s itt tartották vérengz6lakodalmaikat is. Gálffy Ernő. így ír visszaemlékezésében: .Kemencei házunktói egy

kiiométerre, a biirzsöl1lji llcgység felé húzódik egy nagy, helyenként mély, bokros-fás árok, az úgynevezett "NYlÍzÓ-viilgy". Nevét az embereoő cigányokról kapta, meri a néphit szerini abban az idlfben a cigányok tanyája oott , ahooá az elrabolt embereket és fiatal lányokat is hurcoiták, ott meggyilko/ták, tetemiiket feldarnbu/ták és máglyát gyújtva, nagy iistben megf{ízték. A iüz körül terészegedue vad táncot jártak, azuián a tr'íz kűré ii/ve fogyasztották el a meggyilkolt emberek és lányok megjéftt húsát. Gyermekkoromban arra járva, mindig félelem és borzongás fogott el, mert képzeletünkben a cigányok még mindig ott tanyáztak. Va/óban, mert megfigyeltiik, !mgy az országúton átvonulá szekeres cigányok, ott a viiigy árkában mindig letáboroztak és csak hoszszabb-rövidebb ideig tartó ott ianudzúsu]: után vonlllnak tovább."

149

Egy kedves anekdotát is közöl a Fővárosi Lapok egy 1867. évi száma. A Kemence történetéről szóló írásban olvashatjuk a kővetkezó részletet:

"És minthogy már itt vagyunk az akasztófánál, vagyis most már csak látszó romjainál, lérdemes felfigyelni erre az apró adalékra, ezek ezerint 1867ben még eguértelmüen, koztudottun megvoltak, látszottak a kivégzónely maradványai! VII mondiuk el a furcsa esetet: hogyan szökölt el innen az akasztófa alól a cigány. A fentebbi 1782-ben ez embereoék közül, nagy népesség kiséretében, ide hoztak akasztani egy cigányt. A cigány koniidens pofával kéri az exequens szo!gabírót: engedje meg, hogy még egyszer kedvére cigánykereket hánuhasson. A jovialis szolga bírónak tetszett az (itIet, legyen, mosolyogva rá bólint, járd el utójára a bolondját. A publikumnak is tetszett, s a mint a cigány intett, hogy engedjenek helyet, készségesen utat nyitottak. A cigány pedig a nyat utcán egy pillanat alatt kikarikázott. A szolgabíró egy darabig csak nézi, s ily morwloggal kiséri a megszökött cigányt: hogy pereg, forog, kalimpál az akasztófáravaló, mint az ördög szekere, mikor az {iszi szél kergeti. Oe talán már elég is a tréfából, már vissza is fordulhatna az akasztásra, talán csak lesz esze? Oe nini! az erdtinek tart, ha ott a sűrűbe jut, itthetjitk bottal a nyomát' Már az erdóven van' Hajduk! pandurok! emberek! utána! fogjátok meg! Soha még így nem jártam! Mit mond a tekintetes nemes vármegye, hogy szemem, s ennyi ezer ember szeme elm az akasztófáravaló megugrott az akasztófa alól? No ugyan lóvá tett az akasztófára való! A bámuló publíkum kara visszhangozá: no ugyan lóvá tett az akasztófára való' S azzal .rnindnuáían el"." Kolacskovszkya derűs történet folytatását is hallotta: A szökevényt ugyan hiába próbálrák elkapni a hajdúk. Futott mint a nyúl. Amint megnyugodva ment már annak tudatában, hogy üldözői nem érhetnek a nyomába, "Szob felől éppen cifraszerszámos úri fogat jött szemközt a cigánnyal. Az uraság rászólt acigányra: - "A kivégzéshez iparkodom more: kiváncsi vagyok a vajdára. hogy viselkedik a vesztőhelyen. Jól megyek-e?" - Jól hát, hanem a kivégzéssel egy kis baj van, azt alighanem nélkülem hajtják végre." Fludorovics Zsigmond egy másik történetet ad közzé a Honti Lapok, 1900. évi december 6-i számában, azt illusztrálva, hogy bármily mostoha is a sátoros cigányok sorsa, mégis ragaszkodnak az élethez, és félnek a haláltól: "Az 1782-iki honti kínvallatások alkalmával tör-

150

tént, hogy egy öreg cigányasszony megszökött. Futás közben a mezón egy pásztorhoz menekült, kit az ég minden szeritjére kért, hogy temesse el ót elevenen." Várnay Sándor, az Uj Magyar Szemle főszerkesztője, a saját újságában és a Rendóri Lapokban is közzétette írását 1904. januárjában. A sok tekintetben fontos adalékokkal szolgáló írásban olvashatunk egy apró epizódot, melyet ö maga is kétkedve fogad: "Hihetetlenül hangzik

ugyan, de az írások uián följegyezzük, hogya kivégzések eltrtt egyik cigány asszony utolsó kedvezmény gyanánt 3 font emberhúst kért maga s a kivégzettek gyermekei számára. 5 kéreimiiket - ha ugyan hihetünk a régi feljegyzéseknek - a vármegye teljesítette is." Azt, hogy az emlékezetben máig fennmaradt, a több, mint két évszázaddal ezelőtt lezajlott per, nem csupán a rendkívüliségének az eredménye. Időról-időre felbukkant a sajtó hasábjam. Ha csak egy kis borzongá st, olcsó népszerűséget akart elérni a lap, illet6leg írója, akkor újra elővette a témát. Ezen alkalmakkor azonban már nem volt olyan fontos, hogya valósághoz ragaszkodjanak, sőt, ha nem találták elég kereknek a történetet, hát könnyű szívvel igazítottak rajta. A cél érdekében, újabb információkkal is szolgáltak az olvasóknak. Érdekes volna kikutatni, hogy mennyiben volt kölcsönhatással egymásra az írott és a szájhagyomány szerinti emlékezet. A Vasárnapi Ujság 1904. évi 5. száma is érdekességgel kívánt nyújta ni olvasóinak. ezért elevenítette fel a régmúlt eseményeit. A "Kannibálok Magyarországon" című írás a szerző nevének fcltuntetése nélkül jelent meg. Már a bevezetőben igyekszik felfokozni a hangulatot: "Égnek mered a hajunk szala, ha az emberi elfajlllásnak ezt a maga

nemében egyedlil álló esetét az eurapai felvilágosodás karának hajnalán, az alig beWzlzetíí deák nye/va perceomokboí olvassuk." Mindehhez csak azt jegyezzük meg, hogyaperiratok, annak ellenére, hogya vádlottak neve nagyrészt magyaros csengésű, szlovák nyelven készültek. A cikk a továbbiakban sem minden esetben ragaszkodik a valós tényekhez. Ő már háromszáz tagú cigánybandáról tudósít, s előszeretettel emel ki hátborzongató részeket: "Hliszky Máténak süketsége és hebegéee ellen is

jót tett állítólag e kannibáli szokás .... Maguk kiizű! papot választottak, il ki az egyesülni kiváná párokat összeadta, mely ntkalommal nagy lakodalmat csaptak, s táncz muzsika kiizben 3-4 emberi is leöltek és fellakmároztak. Midtrn egyiküket megkérdezték, hogy miluen izü az emberhús, azt felelte, hogy az nem újság euitiű«, nagyapáik is azzal éltek. Ha túlságosan nincs megpzve,

151

igen finom, de soká f6zve nem kooéreké. "

i«

s általában a soványok húsa jobb, mini a

Pontatlanul idézve a forrásokat, úgy adja hírül, hogy Báton, Kemencén és Csábon kívül Szalkán is és Drégelyen is állítottak akasztófát, s nem csupán a megyei hóhérnak volt szüksége segítségre, hanem a helyi papságnak is, kiknek "hat [erenczrendí, két piarista és két Pálos-

barát segédkezett". A kivégzettek számát is "kevesellt", ezért még megtoldotta néhánynyal: "Oe még ez nem volt elég; következ6 napon ismét 24-et végeztek ki s még mindig maradt hátra 80, úgy hogy az összes kivégzettek száma 145-re rúgott." Az írás egy szót sem szól a justizmordról, meghagyja az olvasót abban a hitben, hogy valóban ernberevők voltak a honti cigányok, sőt a záró mondatában meg is erősíti mindezt: "Nem volt nagyobb és

gonoszabb bünezooeikezet sem azel6tt, sem azóta hazánkban. Nyomtatott emléke sem maradt, a mi jobb is, mert csak társadalmi és közigazgatási állapotaink rettenetes barbárságát bizonyította volna." Várnay Sándor, az említett írásában részletesen beszámol a Hont vármegyei eseményekról. leírja az előzményeket, általunk máshonnan nem ismert részleteket kőzöl, s több apró adalékkal szolgál e történet kiegészítéséhez. Mindczt azért tehette, mert a forrásokat Hahn. az akkori levéltáros adta át számára a Hont vármegyei levéltárból. Kitűnik azonban, hogya szerzó nagy mértékben támaszkodott az előbbiekben említett Vasárnapi Újság híradására. Tulajdonképpen csak annak bővitett változata. Várnay számára az lehet a mentség. hogy mindcn valószínűség szerint Írta a Vasárnapi Újságba is - név nélkül - az említett cikket. Itt is meghagyja az olvasót abban a hiszemben, hogy az elítéltek vétkesek voltak az emberevés bűnében, bár már itt 6 is megjegyzi, hogy azért valami nem volt igazán rendjén a dologban. Meglepönek ítélte a kancellária abbéli reagálását, hogy leváltottálc Erdődy adrninisztrátort. s azt is, hogy az új adminisztrátor által meghozott újabb halálos ítéleteket, börtönre, s kényszermunkára változtattak át. ő

"Úgy látszik, valami homály és bizonytalanság ült a rettenetes banper legvérfagyasztább epizodiain s ezt a homályt nem oszlatta fel a bizonyítás anyagának óriási felhalmozódása, mint a hogy nem oszlathatja el a nagyobbára botütések és fenyegetések közt kiváltott beiemeiti vallomások értékének a mai kor humanus szempontjából való mérlegelése sem. Ma ép oly sara köd fedi euittitnk. a borzalmas dráma valódi titkát, mini fedte százhúsz évvel ezeliitt. "

152

Zárszó - ...és a történet folytatódik Szinte valamennyi, a cigányság történetével foglalkozó írás hozza a Magyarországon való megjelenésük, s Európa országaiban való üldözésűk számadatait. Hogy miért vállalkoztunk mi is arra, hogy összefoglalva, ízelítőt adjunk a tárgykörben századokon át történt eseményekről? Talán egy kicsit így jobban megérthetjük azt, hogy miként juthatott el Hont vármegye ítélőszéke a szörnyűséges büntetés végrehajtásáig. Azt, hogya vánnegyét a későbbiekben is foglalkoztatta a cigánykérdés végleges megoldása, jól érzékelhetjük a Honti ellenzék círnű lap, a két egyesült ellenzéki párt kőzlőnye, 1885. október l-én megjelent számában. A lap egy ajánlást tesz a megye közigazgatási bizottságának, hogyerélyesebben lépjenek fel a vándorló elah-cigányok ellen. Megítélésük szerint ugyanis az 1879-ik évi XL. rendelet, mely a kitoloncolásról szól, nem fogalmaz eléggé határozottan, s szükséges lenne annak megyei kiegészítése. 1. paragrafus Tekintettel arra, hogy megyénk területén úgynevezett oláh cigány családok illetőséggel nem bírnak; tekintve továbbá, hogy ezen kóbor cigányok rendszeresen iparral. munkával nem foglalkoznak, hanem vándorlásuk kőzben leginkább lopás- és csalásból élnek s így a kozbiztonságra felette veszélyesek; mindcn kóbor cigánycsalád vagy csapat Hontmegye területéről ki tilta tik. 2. paragrafus E tilalom elsőfokú végrehajtásával a községi előljárók megbízatván, eljárásukra nézve a kővetkező utasítás szolgál: a/ A megye határán levő kőzségek elöljárói szigorúan kötelesek felügyelni, hogyamegye területére bevonuló vándorcigányok a község területén feltartóztassanak. Ennek meg történte után a községi elöljáróság közölvén velük ezen szabályzatban kimondott tilalmat, felszólítja őket a megye területének azon úton való azonnali elhagyására, a melyen a megyébe bejöttek.

153

b / Ha e felszólítást siker eredményezte, az esetben az elöljáróság kísérőt rendel a csoport mellé, aki meggyőződik arról, hogya csoport amegye terűlerét valóban elhagyta. c/ Az így visszaterelt csoportnak más utat használni nem szabad, mint a melyen bevonult. d/ Ha ellenben az elöljáróság ezen felszólításának a csoport nem engedelmeskednék vagy annak ellenszcgűlne. kőteles az elöljáróság a legközelebbi csendőr-őrsőt azonnal értesíteni, ez utóbbi pedig a kiutasítást erőhatalommal cszkőzölni. 12/ Hasonló intézkedésre kőteleztetnck a nem határbeli községek elöljárói is, azon hozzáadással, hogy azon kőzség elöljáróságát a melynck határán belül a csoport akadálytalanul bevonult, a járási szolgabírónál nyomban bejelentse. Azon községek elöljáróságai ellen, amely ezen szabályzatba foglalt kőtelezcttségének eleget nem tenne s az itt körvonalazott teend ökben azonnal eljárni késedelmeskednék, a fegyelmi eljárás hivatalból megindítandó. * Az "ernberevéí" cigányok kérdése mindig is foglalkoztatta azokat a népeket, kiknek környezetében megjelentek. Talán csak annyi volt ennek az. oka, hogy az ismeretlen, vad külsejű, kordában nem tartható, a törvényekkel gyakorta ősszeutkőzó vándorok igencsak alkalmasak voltak arra, hogy az emberek egymást ijesztgetve a legszörnyűbb történeteket találjanak ki róluk. Mint ahogyan sokfelé még ma is azzal próbálják ráncba szedni a szófogadatlan gyereket, hogy elvisz, zsákba dug, megesz a kunka. vagy valami más hasonló rémséges alak. A hiszékeny, babonás ember könnyen is áldozatává válik az ilyen történeteknek. Az írott híradások pedig kapva kapnak az ilyen eseteken, hisz századok óta köztudott, hogy az olva sók előszeretettel fogadják, minél véresebb. minél ijesztöbb egy történet, hogy aztán saját fantáziájuk szerint színesítve fűzhessek hozzá kornmentárt, s így ad hassák tovább. A szenzációhajhászás folytán gyakorta a hírül adók is jó nagyokat tódítottak hozzá, ha nem találták eléggé rémségesnek az esetet. A híradással kapcsolatos másik veszély abban rejlik, hogy ha - e perfolyam kapcsán szólva látjuk ezt - nem a teljes egészet tanulmányozza at az olvasó, akkor a részletekból alkotott ítélet bizony könynyen tévútra viheti őt. Ha például csak a korabeli híradásokból indul ki valaki, vagy mondjuk csak a tanúvallomásokról szóló híradás jut a

154

kezébe, akkor természetesen hibás következtetésre juthat. Mint ahogyan az említett néhány példa is igazolta, hogya felszínes esem ényekból kiinduló újságíró, az emberevés vádjával illette őket még akkor is, mikor már a témával körültekint6en foglalkozó több kutató is megállapította a justizmord tényét. Csupán csak hátborzongató helytörténeti érdekesség volna a Hont vármegyei eset? Sajnos korántscm. Az azóta eltelt századok hasonló jelenségei, modcrn századunk történései igazolják, hogy annak veszélye, hogy az egyik nép, mondvacsinált indokokkal. hisztériásan felnagyított érvekkel a másik ellen fordulva őnigazolást keressen tetteihez. Ennyi elegend 6 is ahhoz, hogya koncentrációs táborok gázkamrái nyeljenek el emberek millióit, vagy Szibériába, vagy más munkatáborokba vagy száműzés borzalmai legyen az osztályrészük. Mielőtt azonban e vonal túl messze vinne bennünket az eredeti témától, viszszakanyarodva két példán szeretnénk illusztrálni állításunkat. Mindkettő kapcsolatos az emberevés igaztalan vádjával is. 1907. július 20-áll egy valóban borzalmas eset történt a fóvárostól alig harminc kilométerre lévó Dánospusztán. A családi vállalkozásban működtctctt csárda tulajdonosához éjjel fél kettő tájban bekopogtattak. A kocsrnáros nyitott ajtót, s még szóhoz sem tudott jutni, mikor egy tucat bekormozott arcú ember rontott be az ivóba. Egy pillanat alatt megfojtották a tulajdonost. A zajra előkerűlt a kocsmáros felesége, leánya, majd a kocsis is. A túlerőben lévők baltával elbántak a kocsissal, a nőket pedig meggyilkolásuk előtt megerőszakolták. A hírt egy vasutas vitte fel Budapestre, ahol azonnal a rendőrségre sietett. Az első jelentések szerint a gyilkosságsorozat után a tettesek kifosztották a csárdát, italozás után jót lakmároztak az áldozatok húsából, majd távozóban felgyújtották a csárdát. A rendórség nagy erőkkel vonult ki helyszínre. Kiderült, hogya csárda két hatalmas kutyáját mérgezett hússal tették ártalmatlanná, a szekrényokból eltűnt minden ruhanemű. A környékbeliek elmondtak, hogy előző este cigányokat láttak felbukkanni vidékükön. Ezek a vallomások döntötték el a cigányok sorsát! Elharapózott a "hát persze, mind ilyen", s a "vériikben van a gyilkolás" hangoztatása. A sajtó is hasonló stílusban harsogott. Minden a témá val foglalkozó híradás azt sugallta, hogya cigányok mind gyújtogatók, gyilkosok, rablók, haramiák.

155

A helyszíni szemlén megállapítást nyert, hogy az elkövetők nem vádolhatók a kannibalizmus bűnével, csupán a dulakodás közben keletkezett némi harapásnyom. Ezt a tényt azonban nem hozták nyilvánosságra. Még az első tárgyalást is zárt ajtók mögött tartották. A közvéleményt meg akarták tartani abban a tudatban, hogya rablógyilkosságot emberevők kővctték el. Ezzel akarták elérni a már régóta dédelgetett terv megvalósitását. hogya cigányokat egy nagy táborba kell összeterelni. s ott kell őket tartani felügyelet mellctt, Koncentrációs tábor Magyarországon, a XX. század elején' Huszonötezer cigányt tereltek össze a hortobágyi táborba. Éheztették ókct, ettől remélve mihamarabbi vallomásukat. Volt olyan cigánykaraván. melyet tizenhat napon keresztül éheztettek. s inni is csak öt naponként adtak nekik. Annak a híre is eljutott a cigányokhoz. hogy valamiféle új módszerrel Ll helyszínen talált ujjlenyomat segítségével fogják azonosítani a tetteseket. A daktiloszkópia akkor még igencsak gyermekcip6ben járt. Attól való félelmükben, hogy ezúton fogják rájuk kenni a bűnösséget, országszerte mindenütt ősszevagdalták, vagy éppen ha be voltak bőrtőnőzve, eszköz híján önmaguk harapdáltak össze, sót sokan egyszerűen baltával lcvagdalták ujjaikat a cigányok. Az nem volt kőzismcrt, hogya sebek begyógyultával újra azonosítható az ember. Egy 15 éves csonttá-bórré soványodott cigánylány jelentkezett a táborban, hogy nem bírja tovább az éhezést, inkább elmond mindent, amit tud. Vallomása szerint a Kolompár család csinált mindent. Az általa elmondottakat a kőzvélcmény egy része már kétkedéssel fogadta. A józanabbak már mcgcsömőrlőttek az embertelen hajszátél. Ady Endre is szót emelt ellene. Volt már olyan hang is a sajtóban, amely a csendörök kegyetlenségeit túlozta el. A Kolompár-karavánnak ekkor már 110 gyanúsítottját fogták le. Ekkor került elő egy másik koronatanú, egy 17 éves legény, ki vallomása szcrint a helyszínen a lovakat őrizte és az ablakon át látta az eseményeket. A vele szembesített cigányokból ki is választott a fiú vagy harmincat. 1908. április 23-án kezdték a tárgyalást. A látványosságra megtelt a terem társaságbeli nőkkel, Minden vádlott tagadott. Talán az egyetlen Balog Tuta nevezetű volt, kiről egy félmondatos elszólása miatt fel is lehet tételezni, hogy jelen volt a gyilkosságnál. Volt egy másik tanú is, egy kőzönséges tolvaj, ki állítólag kihallgatta beszélgetésüket a cellában.

156

A védőbeszédekben elhangzott, hogyagyanúsítottakra egyetlen kezvetett. vagy kozvctlcn bizonyítékot sem találtak. Csupán az előítélet, s a félrevezetett közhangulat vezette a vizsgálat menetét. Még a honti cigányok századokkal korábbi esetét is felhozták, mondván. hogy nem szabad, hogy megismétlődjön a példa. "Nem elrettentésse/, lianem kuitúrdoal, iskolával kell a cigánykérdést megoldani!" Hiába volt azonban minden józan próbálkozás. A negyvenhat napig tartó tárgyalás végén hat halálos, s 15 esetben pedig életfogytig tartó börtönbüntetés ítélete szűletctt meg. Nem az ő felakasztásuk e történet legföbb tanulsága. A kővetkczö példánk még kezelebb van napjainkhoz. A századunk harmineas éveiben történt eset meglepően sok tekintetben hasonló vonásokat tartalmaz, mint a honti perfolyam. A Nemzeti Ujság híradásai végigkövettek az eseménysort, így ezek alapján idézhetjük föl a történteket. 1927. március 4-ei számban olvashatjuk, hogya felvidéki, nagyidai hegyek kőzőtt. a Bold va folyó partján fekszik Szcpsi község. A trianoni békekötést kővetó évben oláh cigányokat telepítettek le a faluban. Eleinte semmi baj nem történt, késöbb azonban egyre gyakrabban ford ultak elő a környéken lopások és betörések. A hatóságok szinte természetesen minden esetben acigányokra gyanakodtak, ám bizonyítani semmit nem tudtak. Időközben azonban eltúnt szepsi község bírája, egy odavaló jómódú gazdaember, s két hónap múlva pedig Imling János, a jászói Fogyasztási Szövetkezet elnöke is. A két eltúnt után nyomozni kezdtek, s meg is találták Imling kirabolt, meggyilkolt holttestét az erdőben. Ráadásul újabb megrázó esemény történt. Lakásán meggyilkolva találtak még egy áldozatot, egy Rusznák nevú szepsi kereskedőt. Itt sem bukkantak semmi áruló nyomra. A kiindulópontot az jelentette, mikor egy úja bb, már oszlásnak induló tetemet találtak a kőzeli erdőben, kit már nem is tudtak ugyan agnoszkálni, azonban a mellctte talált pitykegomb nagyon hasonlított arra, amelyik Filkc Alajos cigányvajda mellényéről hiányzott. Be is vittek, vasraverve azonnal hat cigányt. A kihallgatásuk során itt is meglopó vallomások szűlcttck. Filke első alkalommal mindjárt tíz gyilkosságot ismert el. Szintc ismert általunk a további mcnct. A csendőrség az áldozatok után nyomozva kiszállt a megnevezett helyszínckre. ahol azonban nem találták meg a bűnjeleket. Kiderült, hogyacigányvajda azért vállalkozott arra, hogy megmutatja a bűnjeleket, mert szökni próbált.

157

A március 5-í szám hírül is adta szokését, másnap azonban ezt visszavonta. Az újabb vallatás során a vajda bevallotta, hogya hiányzó áldozatokat megfőzték és megették. A kovetkezó napon már arról olvashatunk, hogy immár 14 férfit és 12 asszonyt tartóztattak le. Kettővel növekedett is az "önkéntesen" bevallott áldozatok száma. Újabb egyezéséget jelent a honti esettel. hogy előszeretettel öltek meg és fogyasztottak el csempészeket. kiknek az eltűnésére nem oly könnyen lehet rájönni. Az állítólagos áldozatok között volt még néhány kereskedő, koldusasszony és egy eperjesi diák is. A híradás hátborzongató részletekkel fűszerezi a történetet. A cigányok elmondtak, hogy különösen gulyásnak szeretik az emberhúst rizzsel, vagy burgonyaval. s az asszonyhús a legízletesebb. az olyan, mint a disznóhús. A legutoljára meggyilkolt koldusasszonyból krumpli paprikást főztek, s tizenöten ették négy napon keresztül. A férfiak húsá t órákon keresztül kell főzni. A június 9-i szám arról tudósít, hogy a közeli napokban kezdődik Prágában az emberevők perének főtárgyalása. Immár harminc cigányt vádolnak, s 15 gyilkosság vádja terheli óket. A vádirat több, mint négyezer oldal, s az esküdtek már eddig kozcl kétezer kérdést tettek fel. Aztán valahogy mégsem lett tárgyalás, s a kassai ügyészség csak két év húzódozás után ad ta ki ellenük a vádiratot. A Nemzeti Ujság rövid visszatekintéssei kezdi írását, melyból az is kiderül, hogy egy újabb kőrűlménv is közrejátszott ennek az ügynek a lefolyásába, a politika. Mint írja annakidején Csehszlovákiától voltak hangosak az újságok, a Graphícot el kellett koboznia a rendőrségnek. mert lekőzölte Masaryk elnök fiának arcképét azzal az aláírással, hogy ő a cseh köztársaság új elnöke, kinek első dolga az lesz, hogy kipusztítsa a rettentő módra elszaporodott emberevő cigányokat. A cseh lapok pedig azt hangoztattak. hogy ilyen is csak a magyar cigányoktói telhetett ki, a becsű lctcs cseh cigányok meg nem ennék az emberhúst. A magyarok csak azért hagyták itt őket, hogy rossz hírbe keverjók a kőztársaságot. IEgy villanásnyi időre emlékcztetűnk arra, hogya honti eset tanúvallomásait kivétel nélkül szlovák nyelven vették fel.! A vádirat már negyven gyilkoss,lg vádját tartalmazta. A vizsgálati fogság alatt a cigányok legtöbbje tűdóbajt kapott. Egymás után pusztultak el, s így apadt le az eredetileg hetven fogvatartott száma a mai harminchétre. Az emberevés vádjának tanúsírója négy süketnéma testvér volt, akikkel a csontok után ásatfák fel a dögteret.

158

1912. május 21-re volt kitűzve a fótárgyalás napja. Több, mint száz ujságíró volt jelen. Érkezett tudósító New Yorkból. Londonból. Párizsból, Berlinból. Bécsból. sót még Rigából is. A tárgyaláson Filke egyetlen gyilkosságot ismert el, s a többit tagadta. A törvényszék egy csehszlovák és egy magyar elmegyógyászt rendelt ki a tárgyalás egész idöszakára. A vádlottak tagadtak, s csak azt hangoztatták, hogy csupán a gumibotozás hatására vállaltak fel korábban a szörnyű búntettet. Egyikük még azt is elmondta, hogya csendörök egy alkalommal kivitték őt az erdőbe, felakasztották egy fára, kifeszítették kezét, lábát, s így vallatták. Szembesítették őket a csendórokkcl, akik eskü alatt vallották, hogy nem bántalmazták a foglyokat. Az egyik vádlottról kiderült, hogya terhére felrótt gyilkosság elkövetésének idejében kórházban volt. A tárgyalás szünetében az ujságíró az esküdtbíróság vezetőjével beszélgetett, aki elmondta, hogy ezek az emberek néha úgy viselkednek, mint az állatok. Artikulálatlan hangokat adnak ki, s csak ösztönösen védekeznek. Jellemzö vadságukra az a kőrűlmény, hogy mennyire nem bírják a bezártságot. A huszonnyolc hónapja tartó vizsgálati fogság alatt négyelpusztultat említ kőzűluk, s emlékezik a dánesi esetre, mely alkalommal csak ketten élték túl a számukra kiszabott büntetés időtartamát. S mintha csak az ö szavait támasztaná alá, a kővetkezó napokban felmentik az egyik idős vádlottat. tekintettel arra, hogy tüdövérzést kapott, s napjai meg vannak számlálva. A vizsgálóbíró szerette volna elkerülni, hogya tárgyalás folyamán az emberevés vádja egyáltalán szóba kerüljön, de a védők kiharcolták ennek tárgyalását is. Ennek folyamán bebizonyosodott, hogy valójában nem kovették el e súlyos bűnt. Az itélethirderésre július 20-án került sor. Filke Sándort és Ribár Pált életfogytiglani fegyházbüntetésre, Hudák Józsefet tizenöt, Csiszár Gyulát tizenkét évi fegyházra ítélte. Bűnsegédlet vádjával nyolc évre ítélték Jano Gyulát, Zsiga Imrét, Ribár Bélát es Ribár Józsefet, négy év börtönre Ribár [enót, s négy év fogházra a fiatalkorú Gruló Barnabást. A nők közül Cserner Johannát és Csemer Esztert orgazdaság vádjával két évre ítélték, de miután a vizsgálati fogság idejét beszámították, szabadon engedték őket. Négy vádlottat pedig felmentettek az ellenük felhozott vád alól. A politika még egyszer beleszólt az emberevéssei vádolt cigányok sorsába. Tíz évvel késöbb a lipótvári és az illavai fegyházakban kőzől-

159

ték a rabokkal. hogya magyar illetőségűeknck Iehetóségűk van arra, hogy magyar börtönökben folytassák büntetésüket. Valamennyien jönni akartak. A Népszava 1939. augusztus 4-i száma adja hírül, hogy megérkezett Vácra az első szállítmány, s köztük a hírhedt szepsi emberevő cigányok. Bár a cikk felröppen ti azt a hírt is, hogy esetleg újra tárgyalják peruket. Írója meg van gyózödve a kannibalizmusban való bűnösségükröl. "Nem büszkesége civilizációnknak. hogy emberhúst fogyasztó cigányokon kell a világnak megdöbbennie. Nevelési hiányokról, a lélek eldurvulásaról tanúskodik az ernberevő cigányok bűnössége is. Végezetül idézzünk két véleményt is a Nemzeti Ujság hasábjairól! A témát színesítendó adta kőzre a lap még az ítélethozatal előtt a két riportot. Az egyikben, egy volt szolgabíró nyilatkozik a búnőzó cigányokról, hogy képtelenség az emberevés vádja.

"Mint els6fokú rend/iri és kihágási hatóságnak, elég dolgom volt ezzel a három kategúriabeli cigányfajtával s tapasztalataim alapján elmondhatom, /zogy az embereoés amolyan cigány "blöf/", amibó1 egy szó sem igaz. Még akkor sem, ha beismeri}: és az eseteket elmeséhk, mert a cigány fantáziája, hnzudoz» képessége, ieiieiése, szinészkedése végtelen skálájrí, ameiuen minél inkább vizsgáljuk, ellen{írizziik, annál nehezebb eligazodni." A továbbiakban fölsorol néhány esetet, melyben saját maga tapasztalta, hogy az előtte bevallott kannibalizmusról kiderült, hogy hazugság. Majd így folyatja: "Az .embereoés" hazllgság, a cigány nem eszik embert, s ha ezt

állítja, akkor [mppirozni akar, egyszer{íen tutzndik: A cigányt nem tartja vissza a hazlIgságtól az a félelem sem, hogy helyzetét nehezíti meséjével. ... fatalista, önmagával, a köriifötte level világgal nem sokat ttirtidik: Egy-két esztendőoe! több-kevesebb büntetés nem száma, II hitéi, a halál nem riasztja meg, meri az még messze van, s áddzu! hisz II hazugságnak, a ratmrbaeitésnek, a becsapás nak mentCi hatalmában. Nagyon okos dolog lenne egy szái sem vesztegetni arra az emberevésre." A másik cikk érdekében ellátogatott az ujságíró Szepsibe, hol egyrészt a cigánybíró azt állította, hogya perbe fogott cigányok nem is a falujukból valók, hanem a szornszéd községekböl, s így méltatlanul vette fel szárnyára a rossz hír a falujukat. A község jegyzöje pedig elmondotta, hogy képtelenségnek tartja a vádat, hiszen ezeket az embereket becsületes, megbízható, dolgos napszámosoknak ismerték meg. Sokszor a csendörök ellenében már a falu is pártjukra állott, ám "a

cigány mindeni bevall, ha már ceendorkézre kerül".

160

Tanúságos számunkra Eötvös Károly néhány gondolata, melyet a tiszaeszlári per kapcsán mondott. Az 1882-től 1884-ig tartó perben tizenhárom zsidót vádoltak meg azzal, hogy megöltek és vallási céljaikra feláldoztak egy tizennégy éves kislányt. Végülis az egész világ figyelme által kísért perben az igazság győzedelmeskedett, annak ellenére, hogy itt is volt vádlott, aki beismerte, magára vállalta a nem létező bűncselekményt. Eötvös Károlyeper kapcsán teszi fel a kérdést, hogy per volt-e ez egyáltalán? Azonnal megadja a választ is: "Dehogy per. Csak az alakja az. A régi harc az, a fajok és a vallások egymásközti feszengésének harca. Amelyben az emberszeretetnek és tiszta elmének kell szembeszállni a Wmegek babonájával és szenvedélyével. A bíróság a bajvívó tér, a védelem képviseli az emberszeretetet és tiszta elmét." Az embereuűk: perében is legfontosabb szereplő az eleJítélet volt, mely napjainkig felfedezhet(í. 5 hogy ez az előítélet miiu er(fs, jól jel/emzí az a tény - s ez úgyszintén igaz az által II nk tárgyalt esetre is =, hogya Tiszaeszlár a felmentő ítélet ellenére úgy él tovább az emlékezetben, hagyott a zsidók rituális gyilkosságot kiivettek el. Érdekes párhuzamot iehetne egyébként állítani a zsidóság és a cigányság sorsa között. Legalábbis megpróbáltatásaikat illetően. Hiszen ezek során vált az otthOl1ábál elazött, s vándorlásra kényszerített zsidókból az europai glÍnyiratok céltáblájaként a "bolygó zsidó" figurája nevetségesség tárgyává, s mini egy I7U-ben kelt pápai rendelkezes kimondia, hogy "erőszakosan megkereszteltessenek és a bíínús zsidó SZÜlöKt61a gyermekeket el kell szakítani .... Ennek a rendelkezésnek megsértése pedig egyszenTen eretnekségnek minősíttetik".

161

Idegen szavak és kifejezések Adminisztrátor -

Adcocatus PauperumAggradiatio Agnoszkálás AlumnusAntropophagi Zingari Comitatus Hontensis Baculum Carnifex Condra Congregació Corpus delicti Csinvat Crocarii Cynosura Daktiloszkópia Denunciáció Domus correctoria Edictum publicumExeguens bíró Faex otiosa Fatalizmus -

Frappírozás Generális congregáció Gladius GubaGyaratolás Hajer -

Ez esetben főispáni hivatali helytartó, az összevont vármegyék legfőbb ura II. József korában a szegények ügyvédje kegyelem halott azonosítása növendék, diák A honti emberevő cigányok botütés la férfiak büntetései hóhér rongyos, piszkos ruha közgyűlés tárgyi bűnjel I grádli/, három - vagy négyvonalas sűrű lenszövet sáfránykereskedők zsinórmérték, helyes magatartás mértékének a szabálya személy azonosítása az ujlenyomata alapján besúgás fenyítőház, javító intézet nyilvános rendelet a kivégzést irányító bíró gyűlölt csőcselék az a tanítás, hogy minden, ami történik előre elrendelt, rajta emberi akarással változtatni nem lehet meglepetés okozása teljes közgyűlés kard által való lefejezés Fürtösre szőtt, durva posztóból készült felsőkabát gerebenezés, a kender kifésülése hevér, bányamunkás !b3

Halina Harumpascha Hevér Infractio mernbrorum Inquisitio Inspcktor J osephiniseho AufnahmeJoviális Justizmord Karácsony hava Kasztcllánus -

durva, ványolt gyapjúszűrposztó, a parasztság ruhát készített belőle hararnbasa. rablóvezér bányamunkás kerékbetörés vizsgálat, nyomozás felügyelő, ellenőr ll. József császár által elrendelt országfelmérés jókedvű ártatlanon végrehajtott halálbüntetés december várnagy, a vármegyeház gondnoka, a hajdúk parancsnoka. augusztus bizalmaskodó a katolikus egyházban a szavazatra és ülésre jogosult szerzetes rendtagok gyűlése kivégzőhely a városi tanácshoz, magisztrátushoz tartozó ügyvéd Kb. 3 deciliternyi űrmérték, folyadék mérésére. határjel a katolikus vallásban az ünnepet követő nyolcadik nap olejkárok, vándorló szlovák gyögyszerárúsok vándorló szlovák gyögyszerárúsok ernyős virágzatú szúrós, megszáradt, szélhordta gyomnövény. akasztás jegyzőkönyv tartományi őrök

-

Kisasszony havaKenfidens KonventLocus suppliciiMagisztrális fiskális Messzely

-

Meta Oktáva Oleátores

-

OlejkárokÖrdögszekér

-

Patibulum Protokollum Provinciales contribucntes Quadrifarrium dividit Regina probationumRescriptum -

164

-

felnégyelés A bizonyítékek leira t

királynéja,

azaz a bevallás

Salvus conductus Satellites Scutia Sedes criminalis Sedria Seminárium Sententia Statutum Stigmalisatio Szent András havaTelae distractores Tortura Vérvád -

Vitium subreptionis -

oltalomlevél, szabad menlevél a hóhér segédei vesszőzés la nők büntetései büntetőszék büntető törvényszék papnevelő intézet ítélet szabály, rendelet megbélyegzés november textilkereskedők kínvallatás némely vallásfelekezet ellen koholt vád, mely szerint szertartásaikhoz meggyilkolt emberek vérét használják tévedésből fakadó bűn

165

Forrásjegyzék, felhasznált irodalom a történelmi Magyarországon, Kossuth KiÁcs Zoltán: Nemzetiségek adó, Budapest, 1968. A Tolnai Világlapja történelme. A legujabb kor, Budapest. A toloncok és az oláh-cigányok, Honti Ellenzék, 1885 október 1. Beccaria, Cesare: Bűntett és büntetés /Dei delitti e delle pene/, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. Bécsi Állilmi Levéltár /Staatsarchiv /, Kancelláriai levelezések Boisard, F.: Notice sur Les Cziganis Oe Hongrie / A magyarországi cigányokról/, A. Caen, 1816. Belitzky János: Nógrád Megye Története, 1. kötet, Salgótarján, 1973. Borovszky Samu: /szerk./ Bars vármegye, Budapest, 1906. Borovszky Samu: /szerk./ Hont vármegye, Budapest, 1906. Czigány-telepítés, Vasárnapi Újság, 1904 30. szám Déry Gyula: A cigányok Európában, Budapest, 1908. Emília Horváthová: Cigáni na Slovensku, Bratislava, 1964. Enessei György: A Tzigán Nemzetnek igazi eredete, nyelve, történetei, Komárornban, 1798. Enessei György: A' Tzigán Nyelvrül toldalék, 1800. ifj. dr. Fáy Albcrt: A vándor- vagy oláhczigány kérdés, cikksorozat a Nógrádi Lapok és Honti Hiradó 1904. évi február h. számaiban. Esztergomi Prímási Levéltár: Lad. 1. No. 39. Fludorovics Zsigmond: A rni cigányaink, Honti Lapok, 1900 dec. 6. Fószékesegyházi Könyvtár Esztergom, Batthyány gyűjtemény, Categ. VlIl. Tit. VI. c./ Antropophagi Zingari Comitatus Hontiensis Francois de Vaux de Foletier: Mile ans d Histoire des Tiaganes, / A cigányok történetének ezer éve/, Fayard, Párizs, 1971 Gágyor József: A honti "emberevök" árvái, Hét, 1989. V. 26. szám Gágyor József: Tallós, Honismeréti Kiskönyvtár, Kornárorn. 1995. Dr. Gállfy Ernő visszaemlékezései /kézirat/ Puskás gyűjtemény, Kemencc. Gre11mann, H.M.G.: Histoire Des Bohcmicns, / A cigányok történetei, Párizs, 1810. Görög Veronika: A megvetés természetrajza, A cigány alakja az európai gondolkodásban, in.: Cigány néprajzi tanulmányok, Mikszáth Kiadó, 1993.

166

Hajdú

Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában, Magvető Kőnyvkiadó, Budapest, 1985. Haydin Imre: Adalékok a felvidéli czigányok tőrténetéhez, Pozsonyvidéki Lapok, 1888 április 15. Hegedűs Lajos: Eredeti tréfák, adomák és mondák a czigány életből, . Pest, 1857. H.KG. Főkamaragrófi Hivatal Levéltára, Selmecbánya, Index-bejegyzések. Hoppál Mihály: olejkár, szócikk a Magyar Néprajzi Lexikonban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. Hőke Lajos: Régi dolgok, Ország-Világ, 1880 XVI. füzet. Kállay István: Úriszéki bíráskodás a XVIII.-XIX. században, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. Kannibálok Magyarországon, Vasárnapi Újság, 19045. szám. Kannibálok, Népszava, 1939. augusztus 4. Dr. Kiss László: A honti "emberevők" 1782-es pere, Hét, 1989. II. 24. száma. Kósa László: sáfrány, szócikk a Magyar Néprajzi Lexikonban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. Krónika - Emberi dokumentumok, Szerző megjelenése nélkül jelent meg a Rendőri Lapok 1904 január 31-i számában. / Az írás megjelent az Uj Magyar Szernlében is VS. monogrammal./ K-ts.: Régi honti história, A Hét, Ipolyság, 1933, október 14. Küllős Imola: A cigányok ábrázolása a 17-18. századi kéziratos kőzkölrészetben. in.: Cigány néprajzi tanulmányok, Mikszáth Kiadó, 1993. Dr. Lukács Tibor: A bűn és a büntetés, Minerva, Budapest, 1980. Magyar Hírmondó 1782.dik esztendöbenn Nagy-Hont Vármegyéből, Kisasszony havának 24dik napján költ 65-ik levele. Magyar Hírmondó 1782.dik esztend öbenn, Karátsen havának 4dik napjánn. szerdánn költ 94dik Levele Nagy-Hont Vármegyéből. Magyar történet Ul. Károlytól a bécsi congressusig (1711-1815), Budapest, 1898. Dr. Marczali Henrik: Magyarország története ll. József korában, Budapest, 1885. Mátray Gábor: A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások, Magvető Kiadó, Budapest, 1984. Megfékezik a garázdálkodó cigánybandákat, Kis Újság, 1918 dec. 1.

167

Dr. Megyesy István: A magyar börtönügy és az országos letartóztatási intézetek. Közzéteszi a M. Kir. Igazságügyminisztérium, Bpest, 1905. Mezey Barna /szerk./: A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1958,Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986. Meznerics Iván: A megyei bűntető igazságszolgálta tás a 16-19. században, Budapest, 1933. Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai Geographiai és Statistikai Esmertetése, Pest, 1826. Országos Levéltár, Magyar Királyi Kancellária Levéltára, 39. Acta Generalia. Antropophagi Zingari Comitatus Hontiensis. 1781: 46 16 felv. 1782: 6045 7 »6046 17 » 6063 8 »6078 18 » 6693 26 =» 6999 4 »7081 36 =», 7795 3 =», 7932 17 -,,8590 87 » 8837 84 =» 9115 10-,,9218 8 »1783: 447 2 »803 18 -,,1592 4 -,,2750 22 -,,4397 8 -,,5902 2 -,,6535 6 -,,6737 8 -,,1784: 98 14 - " 2332 7 -" =

=

=

=

=

=

=

=

Osztojkán Béla - Puskás Péter: Nyúzóvölgy, Valóság, 1983. évi l. szám.

168

ifj. Palugyay Imre: Békés-Csanád-Csongrád és Hont vármegye leírása, Budapest, 1855. Pelle János: Az utolsó vérvádak, Pelikán Kiadó, Budapest, 1995. Pintér István - Szabó László: A század nevezetes bűnügyei, Minerva, Budapest, 1964. Politisch-kirchliches Manch Hermaeon von den Reformen Kayser [oscphs űberhaupt vorzüglich in Ungarn, mit Nüzlichen Winken zur Richtung der Gesinnungen des Adels der Geistlichkeit und des Volks auf den nachst bevorstehenden Reichstag in Ungarn. 1790, /Politikai-egyházi néminemű Hermaeon / azaz Hermész szentély / József császár reformjairól, általában, különös tekintettel Magyarországra. Szükséges utalások a nemesség, papság és a nép érzelmeinek irányára, amely a magyarországi, küszöbön álló országgyűlésseI kapcsolatos./ Gedrukt mit Wörbözischen Schriften. / Nyomtatva a Wörböczi (talán Werbőczy) iratokkal együtt. Pressburger Zeitung, 1782, augusztus 31. Belföldi események. Puskás Péter - Végh József: Hont vármegye kemencei székházának története, Mikszáth Kiadó, 1997. Rostás-Farkas György - Karsai Ervin: A cigányok története, Budapest, 1992. Sajó Imre: A cigányok, Élet és Tudomány, 1960 április 10. XV. évf. 15. szám. Sárosi Bálint: Cigányzene ... Gondolat Kiadó, Budapest, 1971. Sárosi Bálint: cigányzene, szócikk a Magyar Néprajzi Lexikonban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. Dr. Schwicker. LH.: Die Zigeuner in Ungarn und Siebenbürgen, /A cigányok Magyarországon és Erdélyben/, Bécs, 1883. Selmecbányai Bányabíróság Levéltára /B.5./ Az 1782. évi protocollum /lelt. szám: 186/ Szegő Lászlo / szerk. /: Cigányok honnét jöttek, merre tartanak?, Kozrnosz Könyvek, Budapest, 1983. Szinnyei József: Magyar irók élete és munkái,VIlI. kötet, Budapest, 1902. Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében, Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, Salgótarján, 1987. Tímár Lászlo: A rettegések évszázadai, Budapest.

169

Új Idők Lexikona, Ötödik és hatodik kötet, Budapest, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása, 1937. Vajna Károly: Hazai régi büntetések, Budapest, 1907. Varga Endre: A királyi curia 1780-1850, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974 Voigt Vilmos: Legrégibb adataink a magyarországi cigány folklórról és ezek problémái, in.: Cigány néprajzi tanulmányok, Mikszáth Kiadó,1993. VS.: Egy régi emberevési pör Hontmegyében, Honti Naptár az 1908. évre. Werbőczy István: Tripartitum Wiener Zeitung, 1782. augusztus 31. Belföldi események. Dr. Wlisloczki Henrik: Az erdélyi czigány népköltészet, Budapest, Fraklin-társulat, 1885. Zsupos Zoltán: Az erdélyi sátoros taxás fiskális cigányok csoportszerveződése a 18. században, in.: Cigány néprajzi tanulmányok, Mikszáth Kiadó, 1993.

170

Tartalom ELŐSZÓ

5

A CIGÁNYSÁG EREDETE Elnevezésük Megjelenésük Magyarországon Mária Terézia korában II. József uralma alatt A lendületét vesztett központi akarat

9 12 13 14 18 20

CIGÁNYÜLDÖZÉS EURÓP A ORSZÁGAIBAN SZÁZADOKON ÁT Kemence, a megyeszékhely

27 33

ELŐZMÉNYEK - A "BŰNSZÖVETKEZET" FELGÖNGYÖLÍTÉSE A kihallgatások Az ítélet. Kivégzések - Vesztőhely a Nyúzóvölgyben

35 39 65 73

Il. JÓZSEF VIZSGÁLATOT INDÍTÚJ ADMINISZTRÁTOR A KERÜLET ÉLÉN További ítéletek - a per lezárása A temesvári börtönben A cigánygyermekek sorsa

83 97 112 116

A PER HAZAI ÉS NEMZETKÖZI VISSZHANGJA. Az "emberev6k" emlékezete

135 148

ZÁRSZÓ - ÉS A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK Idegen szavak és kifejezések. Forrásjegyzék, felhasznált irodalom

153 163 166

171

Helyreigazító

nyilatkozat

Alulírott, mint a jelzett Előítélet és Vérpad című, Végh József társszerzővel együtt készített közös könyvünkkel kapcsolatban, az alábbi észrevételeket és kiegészítéseket, valamint helyreigazító közléseket vagyok kénytelen elvégezni. 1. A könyv címlapján a nevem két nyomtatott betűtípussal van leírva. Ezt lehetne tipográfiai tévedésnek is tekinteni, de másfajta próbálkozásnak is, mely semmiképpen sem szolgálja a Kiadó jóhírét. 2. A könyv hátlapján és a belső címlapon is idézőjelben téve szerepel az a megjelölés, hogy emberevő cigányok pere. Ez akaratom ellenére jelent meg így, mivel javaslatom az volt, hogy Emberevéssei vádolt cigányok pere legyen a megjelölés a belső címben és egyéb helyeken. Ugyanis a dolgok logikája az lenne, hogy miért kiáltok valakit tolvajnak és nevezek annak, ha utána egy egész könyvben azt bizonygatom, hogy akit annak nevezek az nem tolvaj. 3. A könyv hátlapján, vagyis a hátsó borítón Hont vármegye színes ábrázolás ú megyecímere van bemutatva. Ugyanakkor a belső 4es számú oldalon levő leír at szerint Hont vármegye egykori kőbe vésett címerének van titulálva. Ez durva tévedés és még azt is hozzá kell tenni, hogy a címer szó helyett címe megjelölés van írva. 4. A könyv általam írt előszavaból akaratom ellenére kimaradt egy nagyon is fontos hivatkozásom, melyet tájékoztató jellege miatt utólag pótolok. A könyv 6. oldalán egy korabeli diszkriminatív törvénycikkre hivatkozom, mely így szól és a 6-os számú oldal kilenvedik sora után kezdődik. A Büntetőeljárást-Praxis-Criminálist-Ill-ik Ferdinánd 1656-ban adta ki Ausztria számára. Nálunk törvényként nem fogadtatott el, de adatok vannak arra nézve, hogyamegyék és az uradalmak gyakorlatba vették. Az említett diszkriminatív törvény tehát nem a magyar jogalkotás terméke! 5. Az előszóból szándékosan ki lett hagyva Daróczi Ágneshez és Susie Koltaihoz írt köszönöszavaim leírata, melyet ezúttal kívá-

nok idézni és közölni: Megkülönböztetett tisztelettel köszöntörn Daróczi Ágnes neves közéleti személyiséget, akinek áldozatos segítsége és közbenjárása nélkül ez a könyv nem jelenhetett volna meg. Segítsége és fáradozása példaértékű, mivel egy olyan kiadványhoz nyújtott segítséget, amely az ismeretterjesztést és a jobb megismerést kívánja szolgálni. Ugyancsak mély hálámat és köszönetemet tolmácsolom Susie Koltainak a Pro Helvétia Alapítvány vezetőjének, hogy e kiadvány megjelentetéséhez pénzügyi támogatást nyújtottak és ezzel is elősegítették egy nagyon is korlátozott számú kiadás lehetőségét. 6. A könyv 78. oldalán a nyolcadik sorban Magyari István egykori kemencei plébánosról az alábbi ismertetés található: Ladomér esztergomi érsek idejében a kemencei érsekségi birtok felügyeletét is ellátta. Ladomér esztergomi érsek 1293-ban volt esztergomi érsek és a Hunt-Pázmánokkal folytatott birtokvitában, ekkor nyeri jutalmául Kemence birtokot. Tehát érseksége és Magyari István kemencei plébánossága között 489 év különbség van. A helyes szöveg így hangzik: Ladomér esztergomi érsek óta mindig is a kemencei plébánosok látták el az érsekségi birtok felügyeletét. Ugyanitt a 12. sorban Magyari István elhalálozási helyének Luxenburg van említve. Ennek a helyes leírata Laxenburg. A továbbiakban nem szándékom az esetleges en előforduló hibák és elírások felsorolása, vagy további elemzése és az azok kijavítására való törekvés. A pontatlanságoktói és hibás állításoktól, vagy téves közlésektől magamat elhatárolom és azokért felelősséget nem vállalok. Mint gyűjtő-kutató mindig is a pontosságra és a teljességre törekedtem és csak olyan adatokat szolgáltattam, melyek minden tekintetben megbízhatóak és pontosak voltak. Ezt igazolják jegyzeteim, leírataim, figyelemfelkeltő levelezéseim és az a szerzőtársamhoz intézett utolsó levelem is, melyben felhívtam figyelmét a nekem kijavításra átadott, szövegszerkesztő gépen készített első lenyomatú leírattal kapcsolatban. Itt a fent felsorolt hibák kijavítására kértem és azokat hozzá intézett levelemben kijavítva közöltem vele. Az már nem rajtam múlott, hogy ez a törekvésem nem valósult meg. Kemence, 1998. március 23.

Puskás Péter