A moszkvai Nagyszínház Большой театр
Большой театр A világ leghíresebb operaházainak egyike, Oroszország vezető zenés színháza Moszkvában, a Színháztéren. Nyolcoszlopos klasszicista főhomlokzatával a főváros városképének egyik meghatározó épülete, az orosz opera- és balettművészet nagy hagyományú intézménye.
Története Az első épületet az 1770-es években Oroszországban szerencsét próbáló angol matematikus és színházrajongó, Michael Maddox építette fel rekord idő alatt öt hónap alatt. (A Bolsoj főhomlokzatán látható 1777 a színházépítési engedély dátuma). Az 1780-ban megnyitott színház negyedszázaddal később leégett. Helyén 1825-ben emelt empire stílusú, nagyszabású színházépületet 1853-ban tűz pusztította el. A neoklasszicista utódot 1856-ban mindösszesen tizenhat hónap alatt építették fel – sietni kellett, mert az akkor már cári Nagyszínháznak kinevezett intézményben akarták tartani II. Sándor koronázását. Az épület talajvíz miatt néhány év múlva repedezni kezdett. 1941-ben bombatalálat okozott nagyobb kárt. Helyi ügyetlen és szakszerűtlen tatarozásokon túl, amelyek sokat rontottak az esztétikai értékeken és a technikai tulajdonságokon, a színházat teljes egészében soha nem renoválták.
20. század A 20. század elején vált a Bolsoj nemcsak országos jelentőségű, hanem világhírű kulturális intézménnyé, mind az orosz és az európai operairodalom remekeinek műsorra tűzése, mind pedig az operaszínpad olyan kiváló előadóművészei által, mint Fjodor Saljapin (basszus), aki 1899-ben jött a színházhoz, Antonyina Nyezsdanova (koloratúrszoprán) és Leonyid Szobinov (tenor). Erre az időszakra esik Rachmaninov szorosabb kapcsolata a színházzal.
21. század
2005-ben a Bolsojt be kellett zárni. Addigra az épület hetven százaléka használhatatlanná és részben életveszélyessé vált. A két felső emeletet már korábban lezárták - a negyedik padlója rövidesen be is omlott. A közönség az oldalbejárókat használta a főbejárat helyett, nehogy a kapuzat meglazult kövei valakinek a fejére essenek. A felújításra kiírt állami tendert egy külföldi vállalat nyerte el, ezért érvénytelenítés után új pályázatot írtak ki, hogy mégis hazai cég végezhesse el a nem mindennapian bonyolult és nagyszabású feladatot: az épület felújítást és bővítést, a XIX. századi külső és belső megjelenés rekonstruálását a legkorszerűbb színháztechnika beépítésével.
Munkálatok A győztesnek eredetileg 2008-ra kellett volna elkészülnie a munkákkal, de 2009-ben még a fele sem volt meg. Ennek egyik oka az épület vártnál is katasztrofálisabb állapota volt, így például a falak függőleges elemei között tenyérnyi rések tátongtak, másutt, amint a vakolat lekerült, hatalmas darabok estek ki a falakból ott, ahol százötven évvel korábban a hajszolt és szakképzetlen jobbágyok habarcs nélkül csak egymásra rakták a téglákat. Napról napra nőtt a hibalista és drágult a kivitelezés. Négy év elteltével világossá vált, hogy a munkálatok reménytelenül nehézkesen folynak. Addigra már több alvállalkozó szedte meg magát az állami beruházáson azzal, hogy csak olyan feladatot végzett el, amely azonnali haszonnal járt. Legalább félévig szünetelt a projekt szakmai felügyelete, mert a főtervező építész sérelmezve a tervek önkéntes megváltoztatását és a technológiai előírások megszegését otthagyta az egészet. Az építkezési területen hónapokig „egy kapavágás” sem történt. E közben elindított állami vizsgálat állítólag súlyos pénzügyi visszaéléseket, sikkasztást és korrupciót tárt fel - ezekről a nyilvánosságot azóta sem tájékoztatták. Az akkori polgármester, Jurij Luzskov sértettségében, hogy nem moszkvai vállalat lett a főkivitelező, leginkább kerékkötője volt a vállalkozásnak.
2009 2009 nyarán Dmitrij Medvegyev utasítására koordinációs bizottság alakult meg, hogy egyeztesse, ellenőrizze és hatékonnyá tegye a rekonstrukcióban közreműködők munkáját. A generálkivitelezőt egy másikra cserélték ki új pályázat kiírása nélkül: az új egyszerűen felvásárolta a kudarcos régit. Ősszel az épületet átemelték a végleges alapzatra, megkezdődhetett a külső homlokzatok és a belsők restaurálása. Ezer restaurátor – aranyozás-, mozaik- és kárpit szakember dolgozott az épületben, és még vagy háromezer a külső műhelyekben. А nyitás időpontját így is többször módosítani kellett.
Kulturális jelentőségét, technikai bonyolultságát és a költségeket tekintve a Bolsoj rekonstrukciója példa nélküli vállalkozás Oroszországban – írta az újságíróknak rendezett bejárás tapasztalatait összegezve a Kommerszant című lap. A színház területe a kétszeresére, hetvenkétezer négyzetméterre nőtt. Húsz méterrel a főépület alatt egy többfunkciós kamaraterem létesült. A színpadi gépezetet egy olyan német cég szerezte be és felügyelte a beszerelését, amely korábban a londoni Covent Garden, a milánói Scala rekonstrukciójában vett részt. Európa legnagyobb hidraulikája mozgatja a színpad alatti hat további szintet. A balett színpad kialakításában a brit Királyi Balett ortopéd szakemberei működtek közre. A nézőtér falburkolata különleges hangtovábbító tulajdonságokkal rendelkező fenyőfajtából készült. Ezt is, mint minden egyéb akusztikailag fontos elemet, beleértve az üléshuzatok anyagát és redőzését német szakemberek ellenőrizték. Az operaszínház akusztikája közmondásosan siralmas volt, mert a szovjet időkben a zenekari árok padlóját betonnal öntötték fel, a falakat habszivaccsal szigetelték és a termet kitömték ülésekkel, hogy a párt- és állami rendezvények díszvendégei mind elférjenek. A nézőtéren most ezerhetven ülést lehet elhelyezni.
A történelmi épületen a tető új rézborítást kapott. A fő előcsarnok fali csempéit ugyanaz az európai cég készítette, amely százötven évvel ezelőtt is. A tölgyfa padló helyébe ismét velencei mozaik került. A nézőtéri díszítéshez több kiló aranyat és számtalan, autentikus eljárásban negyven napig rothasztott tojást használtak fel. A kárpitokat az eredeti elvásott maradékdarabkái alapján korhű szövőszékeken szőtték meg, úgy, hogy a gazdag díszítésű anyagból naponta csak néhány centiméter készülhetett el. A múlt században tisztítóba küldött és ott tönkretett goblenek megmentésén öt évig dolgoztak a szakemberek. A sarló és kalapácsokat és a szovjet címert mindenütt a cári kétfejű sasra cserélték ki. Mint a kivitelező képviselői állítják, a Bolsojból eltüntettek minden XX. századit, és ma olyannak láthatjuk, amilyen a XIX. században volt.
Költségek A felújítás költségei sokszorosan meghaladják az eredetileg tervezettet, már csak azért is, mert 2009-ben súlyos visszaélésekre derült fény: a szerződésben eredetileg szereplő összeget legalább háromszor átutalták a kivitelező cégnek, és több büntetőeljárás is indult. Majd azzal, hogy Luzskov rendelkezésére napi 24 órában háromezer ember kezdett dolgozni a színházon, még inkább emelkedtek a költségek. A munkálatok előzetes számítások szerint 630 millió amerikai dollárba kerültek volna, de mára azt jóval túllépték, a hivatalosan adatok szerint a végösszeg forintra átszámítva, 146 milliártesz ki. A renoválás, melyet az UNESCO is dicsért, legnagyobb értékeinek az új alapozást, a terület jelentős megnövelését, a legkorszerűbb színpadtechnika beépítését, és legfőként a korábbi felújítások előtti remek akusztika helyreállítását tekintik. Hetvenezer négyzetméter, 21 milliárd rubel összköltség, 3600 restaurátor és építész, 400 kilogramm aranyfesték - hat évig tartó felújítási munkálatok után nyílt meg 2011. október 28-án a moszkvai Bolsoj. A gálakoncerten Dmitrij Csernyakov rendezésében az orosz klasszikusok művei hazai és külföldi művészek előadásában elevenedtek meg. A nagyszínházi hagyományokat felelevenítő kétórás koncertet az utcai kivetítőkön, valamint az Oroszország 1-es nevű tévécsatornán, különböző orosz híroldalakon, de a YouTube-on és a világ 600 filmszínházában is követhették élőben a nézők.
Felújítás
A felújított Bolsoj
Az akusztikai szempontokat az üléshuzatok és a kárpitok redőzésénél is figyelembe vették.
A Fehér előcsarnok. Eltávolították a korábbi tatarozások nyomait, a gyönyörű mintázatot elrejtő meszelést és vakolatot.
Köszönöm a figyelmet!
Galambosi Eszter Ildikó
