A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET 1945-IG

Szmodits László, Dobson Szabolcs

A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET 1945-IG

Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság 2014

TARTALOMJEGYZÉK 1. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG

4

2. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET A XIX. SZÁZAD VÉGÉTŐL A

Szmodits László, Dobson Szabolcs A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET 1945-IG

ISBN 978-963-08-9891-1

©Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság 2014

HOLOKAUSZTIG

5

2.1 A magyar zsidóság és a gyógyszerészet a numerus clausus-ig

5

2.1.1 Az I. Világháború végéig terjedő időszak

5

2.1.2 A forradalmi mozgalmak és a Tanácsköztársaság

14

2.1.3 A numerus clausus

14

2.2 A zsidótörvények és más antiszemita jogszabályok gyógyszerészi vonatkozásai

19

2.2.1 Az első zsidótörvény

19

2.2.2 A második zsidótörvény

20

2.2.3 A harmadik zsidótörtény és további korlátozó jogszabályok

22

2.2.4 A zsidó tulajdonú gyógyszertárak jogosítványának megvonása

24

3. A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT GYÓGYSZERÉSZ ÁLDOZATAI

32

4. A HOLOKAUSZT UTÁNI IDŐSZAK

39

5. A BUDAPESTI ÉS A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEMEN VÉGZETT IZRAELITA

Postacím: 1023 Budapest, Török utca 12. e-mail: [email protected] Felelős kiadó: Dr. Dobson Szabolcs Készült a „Civil Alap 2014 pályázati program” támogatásával

HALLGATÓK NÉVSORA ABC-SORRENDBEN ÉS VÉGZÉSÜK ÉVE SZERINT

42

5.1 A Budapesti Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora abc-sorrendben

42

5.2 A Budapesti Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora végzésük éve szerint

68

5.3 A SzegediTudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora abc-sorrendben

94

5.4 A Szegedi Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora végzésük éve szerint

96

6. A MEGVONT JOGOSÍTVÁNYÚ ZSIDÓ TULAJDONÚ GYÓGYSZERTÁRAK LISTÁJA ABC SORRENDBEN ÉS TELEPÜLÉS SZERINTI CSOPORTOSÍTÁSBAN

98

6.1 A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listája abc sorrendben

98

6.2. A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listája település szerinti csoportosításban

106

7. NEVES MAGYAR ZSIDÓ GYÓGYSZERÉSZEK ÉLETRAJZI LEXIKONA

114

3


1. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET A XIX. SZÁZAD VÉGÉIG Az egyetemi oktatás elterjedésével a 17. század közepén, III. Ferdinánd magyar király 1644-ben kiadott Lex Sanitaria Ferdinandina rendelkezése még eltiltotta az orvoslás és a gyógyszerészet egyidejű gyakorlását, bár a későbbiekben számos kivételt eszközöltek. A „Lex Sanitaria Ferdinandina” rendelet 7. paragrafusa szerint a gyógyszerész-gyakornok 4 évig tanuljon egy patikában, törvényes születésű legyen és katolikus vallású, valamint a latin nyelvben tudjon valamilyen jártasságot felmutatni (Rádóczy Gyula: A magyarországi gyógyszerészképzés fejlődése. Comm. Hist. Artis Med. 117-120 (1987)). Így az érdeklődő és tehetséges, nem katolikus vallású, köztük zsidó fiatalok előtt elzárták e hivatás gyakorlását. Szemere Bertalan kormányfő a Szegedre menekült országgyűlés 1849. VII. 28-i utolsó ülésére napirendre tűzte a zsidókérdést: felruházta volna őket mindazon polgári és politikai jogokkal, amelyekkel az ország bármely hitű lakosai rendelkeznek. A kormányfői beszéd után a parlament vita nélkül elfogadta a törvényjavaslatot. Mivel ez közvetlenül a szabadságharc bukása előtt született, ezért a szentesítésére már nem kerülhetett sor. A szabadságharc bukása után, 1850-től 1867-ig jelentős számú magyar hallgató tanult a bécsi egyetemeken. Gyógyszerészi pályára 542-en iratkoztak be ebben az időben, de ebből csak 3 volt zsidó vallású (Szögi László, Kiss József Mihály: Magyarországi diákok bécsi egyetemeken és főiskolákon.1850-1867. Bp. 2003). 1860. január 13-tól a zsidók ismét űzhettek bizonyos üzleti tevékenységeket, így lehettek gyógyszerészek is. De ekkor még csak segédi munkakört láthattak el. Egy példa: Fleischer Antal (1845-1877) kecskeméti születésű diák 1866-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet a Bécsi Tudományegyetemen. Magyarországi pályáját a Moson megyei Mosony Magyar Korona gyógyszertárában kezdte. A megyei tisztiorvos hivatalos formában kérte tőle a gyógyszerészi oklevele és keresztlevele felmutatását. Miután az utóbbival nem rendelkezett, így a tisztiorvos egy magánlevéllel eltanácsolta a pályától. A Bécsi Tudományegyetemen ezidőtájt végzett még Markovits Sámuel, 22 éves erzsébetvárosi, dumbäveni (Szeben megye) születésű (oklevél kelte: 1864), és Prager Adalbert, 22 éves, nagykanizsai születésű (oklevél kelte: 1867) gyógyszerész. Ekkor még érvényben volt hazánkban III. Ferdinánd király fent említett erősen kirekesző rendelete: csak katolikus vallású férfi gyakorolhatta a gyógyszerészi hivatást. Másfél évvel később I. Ferenc József magyar király 1867. december 27-én szentesítette a XVII. törvényt az izraeliták polgári és politikai egyenjogúságáról. Ez a rendelkezés elismerte a szabad vallásgyakorlást. De a törvényesen bevett vallássá nyilvánítás majd csak 1895-ben történt meg. A Pesti Tudományegyetemen az első izraelita származású gyógyszerészhallgató a szentesi születésű Glázer Adolf volt, aki 1872. július 11-én eredményesen tette le III. szigorlatát és így a gyógyszerészi oklevelét elnyerhette.

4

2. A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET A XIX. SZÁZAD VÉGÉTŐL A HOLOKAUSZTIG 2.1 A magyar zsidóság és a gyógyszerészet a numerus clausus-ig 2.1.1 Az I. Világháború végéig terjedő időszak Az I. táblázat a Budapesti Tudományegyetemen végzett összes gyógyszerészhallgató és izraelita gyógyszerészhallgató számát mutatja 1872-1945 között. Ezen felül ismertetjük az egyes években végzett összes gyógyszerészhallgató százalékos arányát a legnagyobb létszámú évfolyamhoz (1911/1912) képest, valamint az izraelita gyógyszerészhallgatók egyes évfolyamokon belüli arányát az összlétszámhoz képest. (Beniczky Péter: Az egyetemi gyógyszerészképzés vizsgálata 1852-1950-ig. Doktori disszertáció, SOTE,1991 alapján.) Ezt az 1. ábrán is bemutatjuk. 1. Táblázat: a Budapesti Tudományegyetemen végzett összes gyógyszerészhallgató és izraelita gyógyszerészhallgatók száma 1872-1945 között (Beniczky Péter: Az egyetemi gyógyszerészképzés vizsgálata 1852-1950-ig. Doktori disszertáció, SOTE,1991 alapján.)

Tanév

Összes gyógyszerészhallgató (a legnagyobb létszámú évfolyam /1911/12/ = 100%)

Izraelita gyógyszerészhallgató (az összes gyógyszerészhallgató %-a)

1871/1872 1872/1873 1873/1874 1874/1875 1875/1876 1876/1877 1877/1878 1878/1879 1879/1880 1880/1881 1881/1882 1883/1883 1884/1884 1884/1885 1885/1886 1886/1887 1887/1888 1888/1889 1889/1890 1890/1891 1891/1892

49 (28,5%) 48 (27,9%) 50 (29%) 46 (26,7%) 41 (23,8%) 63 (36,6%) 65 (37,8%) 76 (44,2%) 73 (42,4%) 82 (47,8%) 64 (37,2%) 82 (47,7%) 86 (50%) 70 (40,7%) 85 (49,4%) 78 (45,3%) 96 (55,8%) 65 (37,8%) 74 (43%) 123 (71,5%) 118 (68,6%)

1 (2%) 0 (0%) 1 (2%) 3 (6,5%) 2 (4,9%) 3 (4,8%) 6 (9,2%) 1 (1,3%) 4 (5,5%) 3 (3,7%) 10 (15,6%) 4 (4,9%) 5 (5,8%) 4 (5,7%) 4 (5,7%) 9 (11,5%) 7 (7,3%) 7 (10,8%) 8 (10,8%) 8 (6,5%) 12 (10,2%)

5


1892/1893 1893/1894 1894/1895 1895/1896 1896/1897 1897/1898 1898/1899 1899/1900 1900/1901 1901/1902 1902/1903 1903/1904 1904/1905 1905/1906 1906/1907 1907/1908 1908/1909 1909/1910 1910/1911 1911/1912 1912/1913 1913/1914 1914/1915 1915/1916 1916/1917 1917/1918 1918/1919 1919/1920 1920/1921 1921/1922 1922/1923 1923/1924 1924/1925 1925/1926 1926/1927 1927/1928 1928/1929 1929/1930 1930/1931 1931/1932

6

82 (47,7%) 69 (40,1%) 70 (40,7%) 70 (40,7%) 68 (39,5%) 64 (37,2%) 60 (34,9%) 64 (37,2%) 61 (35,5%) 71 (41,3%) 69 (40,1%) 71 (41,3%) 92 (53,5%) 98 (57%) 114 (66,3%) 129 (75%) 145 (84,3%) 124 (72,1%) 149 (86,6%) 172 (100%) 146 (84,9%) 132 (75%) 81 (47,1%) 35 (20,3%) 46 (26,7%) 63 (36,6%) 70 (40,7%) 55 (32%) 105 (61%) 132 (76,7%) 132 (76,7%) 150 (87,2%) 87 (50,6%) 86 (50%) 102 (59,3%) 86 (50%) 129 (75%) 101 (58,7%) 149 (86,6%) 56 (32,5%)

16 (19,5%) 8 (11,6%) 13 (18,6%) 10 (14,3%) 6 (8,8%) 8 (12,5%) 12 (20%) 14 (22%) 14 (23%) 21 (29,6%) 18 (26,1%) 23 (32,4%) 25 (27,1%) 34 (34,7%) 38 (33,3%) 43 (33,3%) 74 (51,0%) 60 (48,4%) 60 (40,3%) 72 (41,9%) 56 (38,4%) 47 (35,6%) 30 (37%) 15 (42,9%) 23 (50,0%) 25 (39,7%) 18 (25,7%) 1 (1,8%) 13 (12,4%) 24 (18,2%) 10 (7,6%) 9 (6%) 5 (5,7%) 4 (4,7%) 3 (2,9%) 6 (7%) 15 (11,6%) 12 (12%) 12 (8,1%) 6 (8,9%)

1932/1933 1933/1934 1934/1935 1935/1936 1936/1937 1937/1938 1938/1939 1939/1940 1940/1941 1941/1942 1942/1943 1943/1944 1944/1945 Összesen

45 (26,2%) 67 (39%) 85 (49,4%) 102 (59,3%) 69 (40,1%) 73 (42,4%) 65 (37,8%) 43 (25%) 71 (41,3%) 57 (33%) 107 (62,2%) 54 (31,4%) 68 (39,5%) 6237

3 (6,7%) 4 (6%) 12 (11,8%) 9 (7,8%) 4 (5,8%) 5 (6,8%) 2 (4,6%) 4 (9,3%) 3 (4,2%) 0 (0%) 6 (5,6%) 2 (3,7%) 0 (0%) 1061(17,0%)

7

1. ábra: a Budapesti Tudományegyetemen végzett összes gyógyszerészhallgató a legnagyobb létszámú, 1911/1912-es évfolyam százalékos arányában, valamint az izraelita gyógyszerészhallgatók egyes évfolyamokon belüli aránya 1872-1945 között (Beniczky Péter: Az egyetemi gyógyszerészképzés vizsgálata 1852-1950-ig. Doktori disszertáció, SOTE,1991 alapján.)


8

A Trianon előtti időszakban Magyarországon Kolozsvárott, az I. Ferenc József Tudományegyetemen volt a Budapesti Tudományegyetem mellett a másik egyetemi gyógyszerészképző hely. Innen a végzett gyógyszerészhallgatókról alig rendelkezünk adatokkal (csak 1887-1903között), hanem csak a beiratkozott gyógyszerészhallgatók, köztük a zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók létszámát ismerjük, azokat is hiányosan (lásd 2. táblázat). (A kolozsvári adatokat Péter H. Mária személyes adatközlése alapján ismertetjük). Amint a 2. táblázatból látható, a rendelkezésre álló adatok alapján a zsidó származású beiratkozott gyógyszerészhallgatók aránya összességében 1889-1920 között 21,6% volt. A Budapesti Tudományegyetemen ebben az időszakban a végzett gyógyszerészhallgatók között 29,7% volt a zsidó származásúak aránya (számítva az 1. táblázatból). 2. táblázat: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre (FJTE) beiratkozott gyógyszerészhallgatók, köztük zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók száma és ez utóbbiak százalékos aránya (Péter H. Mária személyes adatközlése alapján)

Tanév

1887/1888 1888/1889 1889/1890 1890/1891 1891/1892 1892/1893 1893/1894 1894/1895 1895/1896 1896/1897 1897/1898 1898/1899 1899/1900 1900/1901 1901/1902 1902/1903 1903/1904 1904/1905 1905/1906 1906/1907 1907/1908

A kolozsvári FJTE-re beiratkozott izraelita A kolozsvári FJTE-re A kolozsvári FJTE-en gyógyszerészhallbeiratkozott gyógysze- végzett gyógyszerészek gatók létszáma részhallgatók létszáma létszáma (az összes beiratkozott %-a) 35 22 45 24 20 24 28 27 39 40 43

26 20 35 26 43 37 18 18 15 16 16 23 23 13 17 20 -

1 4 (11,4%) 0 (0%) 3 (6,7%) 3 (12,5%) 2 (10%) 11 (45,8%) 6 (21,4%) 6 (22,2%) 11 (28,2%) 8 (20%) 10 (23,3%)

9


1908/1909 1909/1910 1910/1911 1911/1912 1912/1913 1913/1914 1914/1915 1915/1916 1916/1917 1917/1918 1918/1919 1919/1920 öszesen

37 44 58 48 41 64 15 10 12 37 43 756

-

10 (27%) 7 (15,9%) 10 (17,2%) 12 (25%) 10 (24,4%) 15 (23,4%) 5 (33,3%) 3 (33,3%) 11 (91,7%) 6 (16,2%) 10 (23,2%) 2 165 (21,6%)

Az 1. táblázatban és az 1. ábrán megfigyelhető módon a zsidó származású végzős gyógyszerészhallgatók aránya az 1871-1872-es tanévtől lassan emelkedett, és először két évtized múltán, az 1898-1899-as tanévben érte el a 20%-ot, majd lendületesen nőtt, és egészen az 1918-1919-es tanévig 20-51% között mozgott. A legmagasabb, 51%-os arányt 1908-1909ben érte el. Az is megfigyelhető, hogy ezzel nagyjából egyidőben az egyes években végzett gyógyszerészhallgatók száma is jelentősen nőtt, így elmondható, hogy 1904-1905-től 1913-1914-ig, mintegy egy évtizeden át - és még pár évvel tovább a zsidó fiatalság körében is - megnőtt a gyógyszerészi pálya vonzereje, a zsidók esetében még jobban is, mint a nem zsidók körében. A zsidó fiatalok érdeklődése már 6 évvel korábban emelkedni kezdett és egészen 1918-1919ig jóval meghaladta a századforduló előtti szintet. (Az a tény, hogy az 1915-1916-os tanévben csak összesen 35 gyógyszerész végzett a Budapesti Tudományegyelemen, míg egy évvel korábban, az 1914-1915-ös tanévben pedig még 81, már feltehetően összefüggésbe hozható az I. Világháború 1914-es kitörésével, hiszen akik 1916-ban végeztek, azok 1914-ben kezdték meg akkor még 2 éves egyetemi tanulmányaikat. Az I. Világháború gyógyszerészhallgató áldozatai az alábbiak voltak (zárójelben haláluk éve): Burger Ignác (1916), Buzás Ernő (1915), Ehlert Lajos (1915), Szász Ferenc (1916), Houman András (1914), Musitz István (1916). Már ők sem szerepelhettek az 1916-ban végzett gyógyszerészek között…Egyébként az I. Világháború 125 azonosított gyógyszerész áldozata közül 59-en (47,2%) veszítették életüket 1914-1916 között (Gyógyszerészi Almanach az 1942-es évre. A Gyógyszerészi Szemle kiadása, Budapest 614-620 o.)). Ha áttekintjük a gyógyszertárak számának alakulását 1887 és 1943 között (3. táblázat, illetve 2. ábra, lásd lent), láthatjuk, hogy a gyógyszertárak száma 1887-1920 között dinamikusan – szinte lineárisan - nő, és összességében csaknem megduplázódik (megjegyzés: amint a 2. táblázat mutatja, három hiányos forrás állt rendelkezésünkre a gyógyszertárak számadatainak megismerésére /Gyógyszerész zsebnaptára, Gyógyszerészek évkönyve zsebnaptárak, valamint Gyógyszerészi almanach/, és a három említett forrás adatai eltérőek. Ennek oka lehet a különböző időpontokban történt adatlezárás, a különböző kategóriájú (reáljogos, személyjogos és fiók) patikák külön-külön történő vagy együttes megadása, a területi változások figyelembevétele, továbbá esetleges pontatlanság). Feltételezhető, hogy az 1905 előtti (és utáni) időszak dinamikus patikaszám emelkedése által teremtett álláskínálat és perspektíva vonzott a korábbinál több fiatalt a gyógyszerészi pályára. A Trianon és az azt követő időszak adatainak magyarázatát lásd a 2.2.4 „A zsidó tulajdonú gyógyszertárak jogosítványának megvonása” pontban. 3. táblázat: A nyilvános gyógyszertárak száma (fiókgyógyszertárak és kézigyógyszertárak nélkül) a Gyógyszerészi zsebnaptárak, a Gyógyszerészek évkönyve zsebnaptárak, valamint a Gyógyszerészi almanach adatai alapján 1887-1943 között

Év szám

1887

10

Gyógyszerész zsebnaptár adatai

Gyógyszerész zsebnaptár adatai

Gyógyszerészi almanach

1063

11


1888 1889 1890 1891 1892 1893 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927

12

1152 1173 1199

1426 1484 1468 1495 1520 1551 1579 1601 1619 1670 1691 1729 1753 1795 1826 1865 1907 1925 1936 1936

1390 1415 1444 1486 1487

1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943

1210 1247 1260 1293 1312 1310 1327 1342 1349 1349 1514 1835 2022

1362

1480 1480 1779 1949 1963

2007 2021 1963

2.ábra: A nyilvános gyógyszertárak számának változása (fiókgyógyszertárak és kézigyógyszertárak nélkül) a Gyógyszerészi zsebnaptárak, a Gyógyszerészek évkönyve zsebnaptárak, valamint a Gyógyszerészi almanach adatai alapján 1887-1943 között

1988 1985

1083 1099 1135 1191

A zsidó származású szakembereknek szerepük volt a hazai gyógyszeripar alapjainak a lerakásában is. Richter Gedeon gyáralapítása már a XX. századra esett (1907). A Chinoin gyógyszergyárat 1910-ben alapí-totta meg dr. Kereszty György és dr. Wolff Emil (mindketten vegyészek).

13


Az 1913-ban alapított Wander gyógyszergyár igazgatója Balla Sándor volt. Rex Ferenc pedig Muraközy Lászlóval és Nagy Grósz Ferenccel 1912-ben alapította meg Debrecenben a Hatvani Pharmacochemiai Laboratóriumot (1921-től Rex Gyógyszergyár). 2.1.2 A forradalmi mozgalmak és a Tanácsköztársaság Az 1908. októberében alapított Galilei Kör feladatának tekintette a szociáldemokrata eszmék terjesztését az egyetemi hallgatók körében. A gyógyszerészi szakosztály 1909 tavaszán alakult meg, amely kezdetben az orvosi szakosztályhoz kapcsolódott. A szakosztály véleményvezérei zsidó származású gyógyszerészek voltak (Dr. Forgács Rezső, Nádass Lajos, Nagel István, Wiener Jenő). Tevékenységük a gyakorlatiasabb gyógyszerészképzés bevezetésére és a gyógyszerészi kamara létrehozására irányult. A Magyar Tanácsköztársaság idején működött Forradalmi Kormányzótanács tagjainak nagyobb része 1918. novemberében alakult Kommunisták Magyarországi Pártjának soraiból került ki. Egy részük a Szocáldemokrata Párt balszárnyához tartozott, vagy oroszországi hadifogoly vagy forradalmi szocialista volt. Itt nagyobb számban tevékenykedtek zsidó származású politikusok. A Népjóléti Népbiztosságon a gyógyszerészi ügyek vezetője Zoltán Béla volt. A gyógyszertermelést és a gyártást György Mátyás irányította és ellenőrizte. Dr. Dóczi Imre a gyógyszerforgalmazást irányitotta. Dr. Forgács Rezső a gyógyszertárak központi ellenőrzését vezette. Szántó Sándor az államosított gyógyszertárak üzemvitelét irányította és a gyógyszerészképzés átalakítását is szervezte. A gyakornokképzést főiskolai rangra szerették volna emelni. A tervezett Gyógyszerészi Főiskola igazgatójává dr. Darvas Ferencet, a gyakornoki tanfolyam korábbi vezető tanárát jelölték. A Főiskola azonban már nem jöhetett létre. Ebben az időben pedig Nádass Lajos a Gyógyszertári Munkások Szakszervezetének egyik titkára volt. 2.1.3 A numerus clausus A Tanácsköztársaság bukása után felerősödött az antiszemitizmus. Így nemcsak az egykori vöröskatonákra és a tanácskormánnyal együttműködőkre, hanem olykor a Tanácsköztársasággal semmilyen közösséget sem vállaló zsidó polgárokra is lecsapott a fehérterror. De azok a gyógyszerészek, akik csak szakmai alapon vettek részt a Tanácsköztársaság szolgálatában, még azok is lassan fokozatosan kegyvesztetté váltak a (dr. Darvas Ferenc, dr. Forgács Rezső). Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződéssel az ország területének a 71,5%-át csatolták a szomszédos államokhoz. A hazai zsidóság embervesztesége a békekötés után így alakult: 1910-ben 911 ezer főt számláló izraelita felekezet 1920-ban 473 ezer főre csökkent. Így létszámának 48%-át elvesztette, miközben az ország lakosságán belüli aránya az 1910-es 5%-ről 5,9%-ra növekedett. A területi változások megváltoztatták a zsidóság településszerkezeti arányait, főleg a fővárosiak javára. A fővárosban az ország összes zsidó lakosának a negyede élt 1910-ben, míg 1920 után az itt élő 215 ezer fő a trianoni Magyarország zsidóságának már több mint a 45%-át alkotta. A vidéki zsidóság létszámának csökkenése még a foglalkozás tekintetében is eltolódást eredményezett és a modern nagyváros polgári jellegű munkamegosztásában részt vevők arányát növelte (Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Századvég, Budapest, 1992, 198-199 o.). Az állami antiszemitizmus egyik első megnyilvánulása volt a zsidó értelmiség egyetemi képzése és érvényesülése elé állított törvényes korlátozás. Az 1920-tól berendezkedő Hor-

14

thy-rendszer vezette be a világháború utáni Európa első zsidóellenes törvényét. Az 1920:XXV. tc. „A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról” címet viselte, de numerus claususként (zárt szám - latin) vált hírhetté. A törvény az egyes „nemzetiségek és népfajok” összlakossághoz viszonyított arányszámához kötötte az adott etnikumból a felsőoktatási intézményekbe felvehető hallgatók számát. Ezenkívül elsőrangú felvételi kritériummá tette a „nemzethűséget”. Mivel a zsidók 1867 óta jogilag izraelita vallású magyaroknak számítottak, az előírás elvileg nem érintette őket, ám a törvény végrehajtási utasítása nemzetiségnek minősítette a zsidóságot. Így 6 százalékban maximálták a felvehető zsidók arányát, a „nemzethűség” megállapítását pedig a gyakran szélsőjobboldali befolyás alatt álló egyetemi vezetőségekre bízták. Az új rendszer az elcsatolt területekről az országba özönlő nem zsidó értelmiségnek kívánt kedvezni a zsidók kárára, ezzel is szélesítve társadalmi bázisát. A numerus clausus törvényt a gyógyszerészet területén nerm hajtották végre „maradéktalanul”. Így Budapesten az 1921/1922-es tanévtől az 1944/1945-ös tanévig 2221 gyógyszerész végzett. Közülük 160 volt zsidó származású (7,2%) (lásd 1. táblázat és 1. ábra). Ebben az időszakban a zsidó származású hallgatók aránya az 1920-1921, 1921-1922, 1928-1929, 19291930 és 1934-1935 tanévben meghaladta a 10%-ot. Az ország akkori másik egyetemi gyógyszerészképző helyén, a Szegedi Egyetemen (ahol a gyógyszerészoktatás az 1921-1922-es tanévtől indult, de a végzős zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatókról csak 1927-1928-as tanévtől találtunk adatokat) az 1944/1945-ös tanévig terjedő időszakban a 613 végzett hallgató közül 10,1% volt zsidó származású. Amint a 4. táblázatból és a 3. ábrából látszik (l. lent), voltak Szegeden olyan évfolyamok, ahol a zsidó származású végzős gyógyszerészek aránya 10-23% közötti volt (1928-1929, 19291930, 1931-1932, 1932-1933, 1933-1934, 1937-1938, 1938-1939, 1940-1941). 4. táblázat: A Szegedi Egyetemen végzett gyógyszerészhallgatók, valamint a beiratkozott és végzett zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók száma, illetve ez utóbbiak százalékos aránya 1921-1945 között (Szegedi Egyetem, levéltár adatbázisa alapján)

Év

1921/1922 1922/1923 1923/1924 1924/1925 1925/1926 1926/1927 1927/1928 1928/1929 1929/1930 1930/1931 1931/1932

A Szegedi Egyetemre A Szegedi Egyetemre A Szegedi Egyetemen beiratkozott izraelita beiratkozott izraelita végzett gyógyszegyószerészhallgatók lét- gyógyszerészhallgatók részhallgatók száma száma létszáma 52 35 28 21 53 40 55 28 43

17 8 3 7 6 6 12 17 11 9 5

2 (9,5%) 4 (7,5%) 9 (22,5%) 7 (12,7%) 1 (3,6%) 8 (18,6%)

15


1932/1933 1933/1934 1934/1935 1935/1936 1936/1937 1937/1938 1938/1939 1939/1940 1940/1941 1941/1942 1942/1943 1943/1944 1944/1945 összesen

40 25 31 28 25 27 19 26 20 64 43 34 12 749

5 6 4 6 3 2 3 0 4 1 0 1 136

5 (12,5%) 5 (20%) 0 (0%) 2 (7,1%) 5 (20%) 3 (18,5%) 3 (11,1%) 1 (3,8%) 3 (15%) 2 (4,7%) 2 (3,1%) 0 (0%) 0 (0%) 62 (8,3%)

3. ábra: A Szegedi Egyetemen végzett zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók százalékos arányának változása az egyes évfolyamok összlétszámához képest 1927-1945 között (Szegedi Egyetem, levéltár adatbázisa alapján)

A bethleni konszolidáció idején, 1928-ban módosították a törvényt, és kiemelték belőle a nemzetiségi arányszámokra vonatkozó paragrafust. A „nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság” kritériuma azonban változatlanul megmaradt, így a törvény eredeti szándékának, azaz a zsidók egyetemről való részleges kizárásának a végrehajtása nem került veszélybe. A numerus clausus törvény sértette meg először a polgári jogegyenlőség alapelvét, amely a 19. században sok küzdelem után, 1895-ben teljesedett ki. Ez előkészítette a szellemi-politikai talajt a következő évtizedek sokkal súlyosabb jogfosztó intézkedései számára. Amint a fentiekből látható, 1920-tól (tehát még a numerus clausus törvény előtt) jelentősen visszaesett a a zsidó származású végzős gyógyszerészhallgatók száma. A numerus clausus törvényt követően sok magyar zsidó egyetemi hallgató kényszerült arra, hogy külföldön folytassa a tanulmányait. Legtöbben a Bécsi Egyetemen próbálkoztak, de vettek fel hallgatókat a Prágai Német Egyetemre is. Sokat tanultak Brünnben, de népszerűek voltak még a németországi és az olaszországi egyetemek is. Az olasz parlamentben 1923-ban elfogadott törvény vonzóvá tette az olasz egyetemeket és főiskolákat, mert a magyar zsidó egyetemi hallgatóknak és még vizsgadíjmentességet is adott (Gonda László: A zsidóság Magyarországon 15261945. Századvég, Budapest, 1992, 201-202). A numerus clausus törvény egyébként a legtöbb problémát éppen a gyógyszerészi pályán okozta, mert igen sokan voltak, akik a törvény meghozatala előtt már mint gyógyszerészgyakornokok működtek és ezek előtt most egyszerűen becsukódtak az egyetem kapui, dacára annak, hogy a törvény 2.§-a annak visszaható erejét kizárta. Ez a körülmény elkerülhetetlenül szükségessé tette, hogy a gyakornoktartási engedélyeket is erősen korlátozzák, mert nem

16

17


lehetett cél, hogy olyan nemokleveles gyógyszerésztábor teremtődjék, amely a numerus clausus miatt talán sohasem fog tudni az egyetemre beiratkozni. Ezért 1920 október 14-én a gyógyszerészi szervezetek értekezletet tartottak, amelyen dr. Tóth Lajos államtitkár elnökölt és amelyen a gyógyszerészeknek előadó egyetemi tanárok is részt vettek. Az értekezlet határozata az volt, hogy sürgős felterjesztést intéz a közoktatásügyi miniszterhez s ebben egy olyan vegyes bizottság (Numerus Clausus Bizottság) kinevezését kéri, amely a numerus claususra való tekintettel a gyakornoktartás megszorítása kérdésében eljárhasson, a gyógyszerészi pályára lépők számát meghatározhassa és a jelentkezőket szelektálhassa is. Egyben javasolta, hogv a miniszter e bizottságba a következőket nevezze ki: dr. Tóth Lajos államtitkárt a bizottság elnökévé, tagjaivá pedig dr. Winkler Lajos, dr. Vámossy Zoltán, dr. Győry István és dr. Issekutz Béla egyetemi tanárokat, dr. Weszelszky Gyula egyetemi magántanárt, a gyógyszerészi kar részéről pedig dr. Deér Endrét, Karlovszky Geyzát, Réthelyi Józsefet és dr. Tauffer Gábort. Ezt az előterjesztést Haller István közoktatásügyi miniszter 144.652/920. IY/a. sz. rendeletével jóváhagyta és egyben értesítette az Országos Gyógyszerész Egyesületet, hogy mindaddig, míg a Numerus Clausus Bizottság a rendszerére nézve előterjesztést nem tesz, a gyógyszerészi pályára lépést 1921 január elsejei hatállyal beszüntette (Dr. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. Bp.1930, II. kötet). Az itt hivatkozott előterjesztést Tóth államtitkár 1921 május 20-án juttatta el a közoktatásügyi miniszterhez, aki akkor már Vass József, a későbbi népjóléti miniszter volt. Ő úgy a tervezetet, mint a bemutatott gyakornoki törzslapot és nyilvántartási tervezetet elfogadta és 104.8951921. szám alatt elrendelte, hogy: 1. Az illetékes törvényhatóság tiszti főorvosa a gyógyszerészi pályára lépés, illetőleg gyógyszerészgyakornokként való nyilvántartás céljából csak olyan ifjúnak vagy leánynak (asszonynak) jelentkezését fogadhatja el, aki erre a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület kebelében alakult Numerus Clausus Bizottságtól engedélyt kapott. Érvényét veszti azonban az engedély, ha a kiállítástól számított 6 hónapon belül az illető azt igénybe nem veszi. 2 .A felvétel érdekében beadott kérvényhez mellékelni kell a születési anyakönyvi kivonatot, tisztiorvosi egészségi bizonyítványt, gimnáziumi érettségi bizonyítványt, hatósági erkölcsi bizonyítványt, továbbá a szülők életbenlétéről, foglalkozásáról és vagyoni helyzetéről szóló bizonyítványt. 3. A bizottság minden pályáralépési engedélyért 200 korona díjat szedhet, amely öszszeg a bizottság adminisztratív költségeire fordítandó. 4. A bizottság a gyakornokok állandó nyilvántartása érdekében törzslapokat bocsát ki, amelyen a tiszti főorvos úgy a pályára lépést, mint a gyógyszertárból ki- és új gyógyszertárba való belépést rávezeti. 5. Nők a gyógyszerészpályára lépés iránti kérelmüket a 2. pontban meghatározott mellékletekkel együtt a közoktatásügyi miniszterhez nyújtják be. 6. E rendelet nem vonatkozik azokra, kik e rendelet megjelenésekor már a gyógyszerészi pályán működnek. A zsidó származású okleveles gyógyszerészhallgatók problémája azonban továbbra sem oldódott meg. Ezért dr. Gaál Endre, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület elnöke küldöttséget vezetett gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter elé, aki segítséget ígért. Ezek után 1925 március 13-án a miniszter leiratot küldött a két tudományegyetem tanácsához, amelyben a törvény izraelita gyógyszerészgyakornokok vonatkozásában fennálló fogyatékosságára rá-

18

mutatott és kijelentette, hogy mivel a törvénynek nem lehetett az a szándéka, hogy a gyógyszerésznövendékek a többi egyetemi hallgatóival szemben hátrányos helyzetbe kerüljenek, ennélfogva utasítja a tanácsot, hogy az egyetemre felvételt kérő amaz izraelita gyógyszerészgyakornokokat, akik a gyógyszerészi pályára még az 1920. évi XXV. tc. életbeléptetése előtt léptek, átmenetileg az 1929-30. tanév végéig az engedélyezett létszámnak erejéig elsősorban és fokozatosan vegye fel (Dr. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. Bp.1930, II. kötet). Funk Józsefet 1929-ben választották meg a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tanügyi bizottságának elnökévé. Ő számos esetben kiharcolta az egyetemeken jó tanulmányi eredményt elért zsidó származású gyakornokok sikeres egyetemi felvételét. 2.2 A zsidótörvények és más antiszemita jogszabályok gyógyszerészi vonatkozásai 2.2.1 Az első zsidótörvény Az 1938:XV. törvénycikk „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viselte, de első zsidótörvény néven vált hírhetté. A jogszabályt a Darányi-kormány készítette elő, de már Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt fogadta el az országgyűlés. A május 29-én hatályba lépett törvény kimondta: a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók. A végrehajtást az orvosi és az ügyvédi kamara mintájára létrehozott szakmai tömörüléseknek kell felügyelniük. A törvény szintén 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát. A végrehajtásra öt évet írtak elő. A jogsza-bály alól mentesültek az első világháborúban és az ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei, az 1919 augusztusa előtt kitértek, valamint ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza a zsidó vallásra. Bár a törvény indokolása és szövege is vallási alapon definiálta a „zsidó” fogalmát, a szöveg az 1919. augusztus 1-je után kikeresztelkedetteket is zsidónak minősítette. Az első zsidótörvény a felekezeteket megillető jogegyenlőség felrúgása mellett az asszimiláció önkényesen megállapított mértékét szabta meg a zsidósághoz tartozás kritériumának. Különbséget tett az 1919. augusztus 1. előtt és az utána kikeresztelkedettek között. Erre a törvény parlamenti vitájában az egyházi vezetők is felhívták az országgyűlési képviselők figyelmét (Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Századvég, Budapest, 1992,210 o.). Mielőtt a további jogszabályokat ismertetnék, meg kell ismerkednünk a reáljog és a személyi jog fogalmával. Reá1jogú gyógyszertárak voltak azok, amelyek 1851. év előtt állíttattak fel, és engedélyezési okmányukban határozottan nem volt kimondva, hogy az illető gyógyszertár személyes jogú, továbbá ha tulajdonosuk 1857. év december havától számított két évi határidőn belül a reáljogra való igényét bejelentette. A reáljogú gyógyszertárak szabadon eladhatók, örökölhetők és hagyományozhatók voltak (Réthelyi József: A gyógyszerészet jogszabályainak kompendiuma. Magyarországi Gyógyszerész Egyesület, Budapest, 1926). Személyjogú minden más gyógyszertár, melynek engedélyezési okmányában a reáljogosítvány megadása határozottan nem szerepel. A gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal fölruházott személyéhez van kötve. Ilyen jogosítvány el nem adható és nem hagyományozható. Az átruházást azonban a mindenkori kompetens miniszter engedélyezte. Az engedély csak a törvényes kellék hiánya vagy bebizonyított erkölcsi megbízhatatlanság esetében volt megtagadható. Amennyiben a személyi jog tulajdonosa lemondott a patikáról (betegség esetén, nyugdíjba ment, esetleg meghalt), a személyes jogosítvány visszaszállt az államra.

19


Ekkor országos pályázat útján újra adományozták. A jogra kiírt pályázat eldöntéséig a gyógyszertárat kirendelt hatági kezelő üzemeltette. A személyi jogosítvány akkor szűnt meg, ha a tulajdonos a jogról önként lemondott, ha más helyen nyert új josítványt, illetve meghalt. Különleges helyzet volt, ha haszonélvező nem volt gyógyszerész. Ekkor a haszonélvezőnek bérbe kellett adni egy kezelő gyógyszerésznek a gyógyszertárat (Réthelyi József: A gyógyszerészet jogszabályainak kompendiuma. Magyarországi Gyógyszerész Egyesület, Budapest, 1926). A „Gyógyszerészi Szemle” 1938. évi 17. száma részletesen ismertette a törvényjavaslatot, majd így folytatta: „Fel kell azonban tételezni, hogy más törvényes intézkedés keretében lesz majd szó a gyógyszerésztársadalom arányszámairól. Bizonyos, hogy elérkezett annak az ideje, hogy a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület és az Okleveles Gyógyszerészek Országos Szövetsége által a gyógyszerésztársadalom összetétele felderíthessék…Az 1935 december 31-i adatok szerint 1383 gyógyszertár működött Magyarországon. Ebből 1165 személyjogú gyógyszertár volt. Keresztény gyógyszerész tulajdonában volt 843, keresztény özvegy haszonélvezetében 111, zsidó gyógyszerész nevén volt 209, zsidó özvegy haszonélvezetében 11, áttért nevén 29 gyógyszertár. 1935. december 31-én 168 reáljogú gyógyszertár működött Magyarországon. Keresztény gyógyszerész tulajdonában volt 131, zsidó gyógyszerész tulajdonában volt 31, keresztény felekezetbe áttért tulajdonában 4 gyógyszertár”. Mindezt táblázatos formában az 5. táblázat ismerteti. 5. táblázat: Zsidó tulajdonban (zsidó gyógyszerész nevén, zsidó özvegy haszonélvezetében, áttért nevén lévő) lévő gyógyszertárak az 1935 december 31-i gyógyszertári adatok alapján

Gyógyszertárak száma

Zsidó tulajdonban (zsidó gyógyszerész nevén, zsidó özvegy haszonélvezetében, áttért nevén lévő) lévő gyógyszertárak (az összes %-ban)

Személyjogú: 1165 Reáljogú: 168 Összesen: 1383

249 (21,4%) 35 (20,8%) 284 (20,5%)

Később a visszatért területekre is kiterjesztették ennek a törvénynek a hatályát. Így a Felvidéken 1938. november 2-től, Kárpátalján 1939. március 15-től, Kelet-Magyarországon és Erdélyben 1940. november 26-tól és a Délvidéken 1941. augusztus 16-tól a gyógyszertárak zsidó értelmiségi alkalmazottat nem foglalkoztathattak. (Ez már tartalmazta a második zsidótörvény rendelkezését is). 2.2.2 A második zsidótörvény Az 1939:IV tc. „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” (ún. második zsidótörvény) május 5-én jelent meg. A törvényt még az Imrédy-kormány terjesztette az országgyűlés elé, de már Teleki Pál miniszterelnöksége idején fogadták el a javaslatot. A jogszabály faji szempontból határozta meg, hogy ki számít zsidónak, bár a vallási hovatartozás is fontos viszonyítási alap maradt. Zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője

20

vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt. Elvileg tehát a három generáció óta megkeresztelkedett zsidó családokat (ilyen nagyon kevés volt) nem érintette a törvény. A törvény indokolása nem hagyott kétséget afelől, hogy a törvényalkotó a zsidóságot egyetlen, megbonthatatlan faji csoportként látja. A törvény jelentősen szűkítette a zsidók életlehetőségeit. A szellemi pályákon 6 százalékban maximálta számukat, kitiltotta őket az állami közigazgatási és igazságügyi apparátusból, középiskolai tanári karokból. A jogszabály tovább korlátozta az egyes vállalatoknál alkalmazható zsidók számát. Az engedélyköteles ipari és kereskedelmi ágazatokból a zsidókat kizárták. A már kiadott engedélyeket fokozatosan vissza kellett vonni. Az első két zsidótörvény érzékeny anyagi veszteségeket okozott a zsidóságnak, különösen a kis- és középpolgárságnak. Országszerte több, mint 90 ezren vesztették el állásukat, a családtagokkal együtt körülbelül 220 ezer ember életkörülményei jelentősen romlottak. A törvényt azonban nem hajtották végre maradéktalanul. Kiépült az illegális alvállalkozások és a „strómanság” rendszere, ezért az állásukat vesztettek közül sokan így-úgy meg tudták tartani egzisztenciájukat. (A „stróman” vagy „aladár” olyan nem zsidó családtag, ismerős vagy barát, akinek a vállalatot, boltot, üzemet papíron a nevére írták, így a cég mentesült a zsidótörvények hatálya alól. A stróman pénzt kapott szolgálataiért, a céget a háttérből tovább irányító tulajdonos pedig fenn tudta tartani magát és családját.) Mindez gyakran a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével történt, hiszen a fellendülő hadigazdaság fő megrendelőjeként az állam nem engedhette, hogy az ipari és kereskedelmi forgalomból ténylegesen kikapcsolja a zsidó tulajdonú nagyvállalatokat és szakembereket (Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon. II. k., Kalligram, Pozsony, 2012. 551). A törvénycikk 12. paragrafusa érintette a zsidó gyógyszertártulajdonosokat és alkalmazottakat. Eszerint “az első bekezdés alapján visszavont gyógyszertári jognak újból engedélyezése esetében az új engedélyes köteles a korábbi engedélyesnek, illetőleg örökösének kívánságára a gyógyszertár berendezését és anyagkészletét az Országos Közegészségügyi Tanács megfelelő szaktanácsa által a tényleges viszonyok figyelembevételével megállapított becsértékén átvenni, ezenfelül a gyógyszertári jogosítvány ellenértékét is megfizetni. A gyógyszertári jogosítvány ellenértékéül azoknak az összegeknek egy évre eső átlagát kell tekinteni, amelyek az elvonás évét megelőző öt évben a vagyonadó kivetésének alapjául szolgáltak. A becsértéknek és a gyógyszertári jogosítványért járó ellenértéknek megfizetésére a határidőt, továbbá a fizetés módozatait a belügyminiszter állapítja meg. Reálgyógyszertári jogot zsidó élők közötti jogügylet alapján egyáltalában nem, végintézkedés alapján vagy törvényes örökösödés jogcímén pedig csak abban az esetben szerezhet, ha az örökhagyónak egyenes ágon rokona vagy házastársa”. A törvény arról is rendelkezett, hogy a zsidó tulajdonban lévő gyógyszertárak 1942. május 4-ig szabadon átruháztatók voltak, de az ettől számított 5 éven belül (tehát 1947. május 4-ig) azok joga megvonandó, ha időközben a belügyminiszter más rendelkezést nem hozott („gyógyszertári jogot a törvény hatálybalépésétől számított három év eltelte után kezdődő öt év alatt meg kell vonni”). A 17. paragrafus arról intézkedett, ha egy munkahelyen az alkalmazottak száma 15-nél kevesebb, de 4-nél több, legfeljebb 2, ha az alkalmazottak száma 5-nél kevesebb, csak 1 fő lehetett zsidó. Egyebek között a gyógyszertárban alkalmazott zsidó értelmiségi illetménye sem lehetett több, mint a gyógyszertár-ban foglalkoztatott nem zsidó értelmiségű alkalmazottak illetményei átlaga. Török Árpád a „A törvény végrehajtása” című cikkében (Gyógyszerészi Közlöny, 1939. 349-350)

21


megállapította, hogy a megváltási összeg egyenlő lesz azzal az átlaggal, amelyet a megváltást megelőző 5 évben az adóhatóságok a patika vagyonértékeként megállapítottak. Az adóhatóságok a forgalom másfélszeresét, vagy kétszeresét veszik vagyonértékként. Ez azonban a kisebb forgalmú patikáknál gondot okozna. Ezért joglemondásos alapon kell eljárni a zsidó patikák átvételénél, de úgy, hogy a kis patika értékét is belekalkulálják. Senkitől sem lehet kívánni, hogy ellenszolgáltatás nélkül a régi patikájáról lemondjon. A belügyminiszter ekkor elismerte: a gyógyszertári személyi jogban lévő érték vagyonjogi érték. A korabeli „Gyógyszerészi Közlöny” úgy mentegetődzött, hogy az 1876. évi közegészségügyi törvény 131. paragrafusa alapján határozták meg a gyógyszertári jogosítvány vagyoni jellegét (Gyógyszerészi Közlöny, 1939. 333). Ez azért volt antiszemita irányultságú, mert ezt a rendelkezést addig sohasem alkalmazták a gyógyszertár tulajdonosokkal szemben. Ugyancsak a „Gyógyszerészi Közlöny” ismertette a Budapesti Közlönyben megjelent 7220/1939. évi kormányrendeletet az 1939. évi IV. törvény végrehajtásáról (Gyógyszerészi Közlöny, 1939. 587-591): 1. paragrafus: a zsidónak nem tekinthető személyek származásának, továbbá a kivételek közé tartozók megfelelő körülményeinek igazolására. 6. paragrafus: sebesülési érem viselésére való jogosultságot, kitüntetés adományozását, hadifogság elviselését, a hozzátartozó hősi halálát megfelelő katonai okmánnyal kell igazolni, esetleg magyar állami anyakönyvvezető által kiállított anyakönyvi kivonattal. 12. paragrafus: a végrehajtási utasítás tartalmazott utalást a gyógyszertári jogosítvány megvonására. A 32. paragrafus részletesen felsorolta, melyek azok a hasznot hajtó jogosítványok, amelyekből a zsidókat kizárják. Így állatgyógyászati készítmény forgalmazására vonatkozó engedélyt zsidó nem kaphatott. A gyógyszertárak üzemtársai bejelentkezési kötelezettség alá estek. Gyakornokot a gyakorlat megkezdésétől 2 évig, nem approbált gyógyszerészt az oklevél megszerzésétől 3 évig nem lehetett alkalmazottnak tekinteni. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Budapesti Gyógyszerész Testülete egy értesítést tett közzé a 7220-1939. M. E. számú kormányrendelet bejelentési kötelezettségéről. Eszerint minden munkaadó köteles volt az értelmiségi munkakörökben foglalkoztatott alkalmazottainak a személyében, munkakörében és illetményében beállott változtatásokat a rendeletben előírt V. számú minta szerint félévenként bejelenteni. Az 1940. január 9-én aláírt értesítés szerint az első ilyen bejelentést 1940. január 31-ig kellett megtenni. 2.2.3 A harmadik zsidótörtény és további korlátozó jogszabályok A harmadik zsidótörvényt Bárdossy László miniszterelnöksége alatt fogadták el. „A házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről” szóló törvény (1941:XV) augusztus 8.-án lépett hatályba. Ezt követően a Kállay-kormány idején további jogfosztó törvények születtek. 1942. július 19-én lépett hatályba az 1942:VIII. tc., amely „az izraelita vallásfelekezet jogállásnak szabályozásáról” címet viselte. A törvény a zsidó vallás 1895-ös recepcióját tette semmissé azzal, hogy „bevett” felekezeti státusról „elismertté” minősítette azt vissza. A szimbolikus sérelmen kívül a hitközségeket anyagi csapás is érte, hiszen a jogszabály megvonta az állami támogatást a felekezeti szociális és tanintézményektől. A törvény megtiltotta, hogy bárki betérjen az izraelita felekezetbe. (1919 és 1942 között évente átlagosan 200 nem zsidó vette fel a zsidó vallást, elsősorban házassági okokból.) 1942. szeptember 6-án lépett életbe az „a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól” szóló törvény (1942:XV). A negyedik

22

zsidótörvényként emlegetett jogszabály megtiltotta a zsidók számára mezőgazdasági ingatlanok vásárlását. Ezen kívül előírta, hogy állami kártalanítás fejében kötelesek átengedni birtokaikat. A harmadik és a negyedik zsidótörvény nem tartalmazott a gyógyszerészetre specifikus rendelkezést. Az 1240/1944. ME. számú kormányrendelet szerint 1944. március 31-i hatállyal minden hatodik életévét betöltött zsidó személy köteles volt házon kívül a felsőruházatának bal mellrészén, jól láthatóan 10x10 cm átmérőjű szövet, selyem, vagy bársonyanyagból készült, kanárisárga színű hatágú csillagot viselni. Ez a rendelet nem terjedt ki az 1914-1918. évi világháborúban szerzett arany vagy ezüst vitézségi érem, vagy pedig a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarend kitüntetettjeire és a 75%-os hadirokkant személyekre. A sárga csillag viselése a a gyógyszertártárban dolgozó zsidó gyógyszerész számára is kötelező volt (Gyógyszerészi Hetilap, 1944. 178). 1944. április 12-én jelent meg az 1370/1944. M. E. sz. rendelet a zsidó gyógyszertári jogosítványok rendezése tárgyában. Eszerint a személyes jogú gyógyszertárak engedélyese, haszonélvezője nem lehetett zsidó. A zsidó kézben lévő reáljogú gyógyszertárak eladhatóságát és átruházhatóságát is elvetette a rendelet. A belügyminiszter 1944. május 4-i hatállyal vonta meg ezeket a jogosítványokat. A rendelet szerint ezért új pályázatokat írtak ki ezekre a gyógyszertárakra. Az új tulajdonosokat a miniszterelnök, Sztójay Döme nevéből képezve, ún. Sztójay-jogosoknak nevezték. 1944. április 21-én kelt az 1540/1944. M. E. számú rendelet a zsidók értelmiségi munkakörben való foglalkoztatásának és a foglalkoztatás megszüntetése tárgyában. A munkaadó köteles a zsidó alkalmazottak 25%-ának foglalkoztatását 1944. április 30-ig, további 25% foglalkoztatását 1944. május 31-ig, a fennmaradó zsidó alkalmazottak foglalkoztatását fokozatosan, de legkésőbb 1944. szeptember 30-ig megszüntetni. Az elbocsátott alkalmazottakat ugyanaz a vállalat nem értelmiségi munkakörben sem foglalkoztathatja. A Belügyi Közlöny 1944. évi 47. száma közölte a 3840/1944. Me. (XI. 3.) számú rendeletet a zsidók vagyonának elvételéről. Eszerint „a zsidók minden vagyona az államra száll. Ezt a vagyon a háború viselésével és a hadikárokkal, a hadi gondozással, továbbá a zsidókra vonatkozó jogszabályok végrehajtásával járó költségek fedezésére kell fordítani. A vagyonnak az államra szállásával kapcsolatos tennivalók ellátásáról a belügyminiszter felügyelete alatt az erre a célra kinevezett kormánybiztos gondoskodik”. A rendelet 1. paragrafusának 3. pontja felsorolta azokat a vagyontárgyakat is, amelyek nem kellett beszolgáltatni az államnak: istentiszteleti és a házi ájtatossághoz szükséges tárgyak (a vallásos cselekményekhez szükséges ruhák, imakönyvek, liturgikus tárgyak, ereklyék), magánlevelek, iskolai tankönyvek, taneszközök, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, kétheti időtartamra szükséges élelmiszerek, tüzelő- és a világításhoz szükséges anyagok, házastársak jegygyűrűi, egy család együttesen 300 pengő, ezen felül a családtagoknak 100 pengő. Ide tartoztak még a rendes életvitelhez szükséges bútorok, edények, főző és evőeszközök, valamint a ruházati tárgyak, ágyneműk, továbbá a foglalkozáshoz szükséges eszközök, szerszámok. De nem mentesültek az állam általi elvétel alól a platina-, arany-, ezüst-tartalmú ékszerek, drágakövek, igazgyöngyök. Az államra szálltak még az ingatlanok is (Komoróczy Géza: Nekem itt zsidónak kell lenni. Szöveggyűjtemény „A zsidó története Magyarországon I-II.” kötetéhez, Pozsony, 2013. 1227-1238).

23


2.2.4 A zsidó tulajdonú gyógyszertárak jogosítványának megvonása Amint a 3. táblázat és a 2. ábra mutatja, az 1920-as (Trianon előtti) patikaszámhoz (1985) képest az 1924-es patikaszám csaknem a felére esett vissza (1083 /54,5%/), majd ezt követően kezdetben kb. hasonló ütemben kezdett gyarapodni, mint ami a Trianon előtti Magyarországra volt jellemző. Ezen felül a patikaszám értelemszerűen ugrásszerűen emelkedett 1939-1941 között, a Felvidék, Kárpátalja, az erdélyi területek, valamint a Délvidék visszacsatolása nyomán), és természetesen a zsidótörvényeket a gyógyszerészet területén a visszacsatolt területeken is végrehajtották, beleértve a jogmegvonásokat is. Az 1943 május 4-vel visszavont zsidó gyógyszertári jogosítványok az alábbi patikákat érintették (Koritsánszky Ottó, Löcherer Tamás (szerk): Gyógyszerészek Évkönyve 1943, 85-89 o.): 1. Ada/Megváltó 2. Avasújváros/Csillag 3. Balatonalmádi/Balaton 4. Barátka/Remény 5. Barcs/Megváltó 6. Beregszász/Angyal 7. Beregszász/Glória 8. Beregszász/Városi 9. Bodzásújlak/Megváltó 10. Budapes/Szent Rókus 11. Budapest, Dorottya 12. Budapest/Báthory 13. Budapest/Ferenc József 14. Budapest/Minerva 15. Budapest/Szent Flórián 16. Budapest/Szent György 17. Budapest/Szent Péter 18. Csepel/Őrangyal 19. Dárda/Magyarhon Védasszonya 20. Debrecen/Muraközi 21. Elek/Segítő Szűz Mária 22. Fehérgyarmat/Isteni Gondviselés 23. Felsővisó/Sas 24. Gáva/Máyás Király 25. Gyalu/Kígyó 26. Hajdúdorog/Megváltó 27. Hajdúnánás/Magyar Korona 28. Huszt/Salvator 29. Kassa/Glória 30. Kassa/Lisiői kis Szent Teréz 31. Kassa/Megváltó 32. Kéménd/Lourdesi Szűz 33. Királyháza/Magyar Korona 34. Királyhelmec/Magyar Korona 35. Kispest/Turul

24

36. Kövesliget/Fortuna 37. Kraszna/Borostyánkoszorú 38. Magyardiódzeg/Szent Háromság 39. Magyarmecske/Petőfi Sándor 40. Mándok/Megváltó 41. Margitta/Sixtusi Magdolna 42. Marosvásárhely/Arany Kereszt 43. Mezőkaszony/Remény 44. Miskolc/Szent Anna 45. Mohács/Szent Ferenc 46. Munkács/Aesculap 47. Munkács/Isteni Gondviselés 48. Munkács/Minerva 49. Nagybáród/Remény 50. Nagyida/Őrangyal 51. Nagykapos/Szent Háromság 52. Nagykónyi/Szent István 53. Nagykőrös/Turul 54. Nagylucska/Angyal 55. Nagyvárad/Kleopátra 56. Naszvad/Angyal 57. Pelsőc/Isteni Gondviselés 58. Szabadka/Arany Kereszt 59. Szabadka/Sólyom 60. Szamoskrassó/Remény 61. Szatmárnémeti/Caritas 62. Szeged/Szent György 63. Tasnádszántó/Őrangyal 64. Telcs/Feller 65. Topolya/Sarlós Boldogasszony 66. Tornóc/Őrangyal 67. Tószeg/Segítő Szűz Mária 68. Újpest/Kígyó Az 1944 május 4-vel visszavont zsidó gyógyszertári jogosítványok az alábbi patikákat érintették (Koritsánszky Ottó, Löcherer Tamás (szerk): Gyógyszerészek Évkönyve 1944, 85-89 o.): 1. Alsóneresznice/Megváltó 2. Batonya/Szeretet 3. Bátya/Szent László 4. Bátyú/Isteni Gondviselés 5. Beregrákos/Angyal 6. Budafok/Kígyó 7. Budapest/Bazilika 8. Budapest/Kazinczy 9. Budapest/Uránia

25


10. Drégelypalánk/Szent Erzsébet 11. Érsekvadkert/Megváltó 12. Felsővisó/Sas 13. Gyula/Szent József 14. Halmi/Fortuna 15. Heves/Megváltó 16. Hódmezővásárhely/Arany Sas 17. Jászapáti/Megváltó 18. Jászárokszállás/Szentháromság 19. Jászladány/Kígyó 20. Kassa/Szentháromság 21. Királyhelmec/Meváltó 22. Kisvárda/Csillag 23. Kolozsvár/Őrangyal 24. Kolozsvár/Remény 25. Kovászna/Remény 26. Kövesliget/Fortuna 27. Kunmadaras/Fehér Kígyó 28. Kunszentmárton/Szentháromság 29. Lenti/Magyarország Védasszonya 30. Maglód/Magyar Korona 31. Magyarbánhegyes/Őrangyal 32. Makó/Őrangyal 33. Makó/Szent István 34. Mecsekszabolcs/Szent Borbála 35. Mezőkovácsháza/Megváltó 36. Mozsgó/Szent Margit 37. Munkács/Minerva 38. Nagykanizsa/Mária 39. Nagykanizsa/Őrangyal 40. Nagykanizsa/Páduai Szent Antal 41. Nagyvárad/Diana 42. Nagyvárad/Őrangyal 43. Nyíregyháza/Angyal 44. Ócsa/név nincs megadva 45. Paks/Őrangyal 46. Papateszér/Megváltó 47. Sarkad/II Rákóczi Ferenc 48. Siklós/Kígyó 49. Szajol/Megváltó 50. Szeged/Magyarok Védasszonya 51. Szentes/Magyar Király 52. Szilvásvárad/Magyar Korona 53. Tas/Isteni Gondviselés 54. Tata/Angyal

26

55. Técső/Magyar Korona 56. Tornaalja/Nádor 57. Újfehértó/Kígyó 58. Ungvár/Magyar Koron 59. Ungvár/Uránia 60. Üllő/Szent Ilona 61. Vámosmikola/Magyar Korona 62. Vámospércs/Arany Kereszt 63. Zomba/Isteni Gondviselés A Hivatalos Lap 1943 január 26-i számában megjelent a belügyminiszter pályázati hirdetménye azokra a zsidó tulajdonban lévő gyógyszertárakra, amelyek 1943 május 4-én kerülnek jogmegvonás alá, és amelyek átruházását 1942 november 4-ig nem kérték. Összesen 32 ilyen személyjogú gyógyszertár volt, azonban a belügyminiszter csak 29-re írta ki a pályázatot. A hiányzó három gyógyszertár: Kövesliget/Fortuna, Gyalu/Kígyó és Szatmárnémeti/Caritas. A pályázati hirdetményben a belügyminiszter meghatározott összegben feltüntette a jogosítványnak, továbbá a berendezési és felszerelési leltárnak az ellenértékét, tehát azt az összeget, amelyet a jogosítványt elnyerő gyógyszerésznek meg kellett fizetnie. A leltári értéket teljes egészében, a jogosítvány értékének pedig a 10%-át kellett az átvevőnek kifizetni (legfeljebb azonban összesen 15.000 pengőt, az átvételt követő 90 napon belül. Az árukészlet értéke nem volt megállapítva, mert az erre vonatkozó leltárt az átadó és átvevő gyógyszerészek az átadáskor állapították meg. A pályázat beadásának határideje 1943 február 25. volt (Gyógyszerészi Szemle, VIII (5) 1943, 42-44). Az érintett gyógyszertárak 282.200/1943. XIII. pályázati számon: • Abaúj-Torna vm.: Nagyida/Őrangyal, • Bereg vm.: Munkács/Isteni gondviselés, Aesculap, Mezőkászony/Remény, Nagylucs-ka/Angyal, • Beszterce-Naszód vm.: Tecs/Feller, • Bihar vm: Nagybáród/Remény, • Gömör- és Kishont vm.: Pelsőc/Isteni gondviselés, • Komárom vm.: Naszvad/Angyal, • Máramaros vm: Felsővisó/Sas, Huszt/Szalvátor, • Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm: Újpest/Kígyó, Tószeg/Segítő Szűz Mária, • Somogy vm: Barcs/Megváltó, • Szabolcs vm: Gáva/Mátyás király, Mándok/Megváltó, • Szatmár vm: Szamoskrassó/Remény, Avasújváros/Csillag, Fehérgyarmat/Isteni gondviselés • Szilágy vm: Tasnádszántó/Őrangyal • Tolna vm: Nagykónyi/Szent István • Ung vm: Nagykapos/Szentháromság • Veszprém vm: Balatonalmádi/Balaton • Zemplén vm: Királyhelmec: Magyar korona, Bodzásújlak/Megváltó • Budapest: Szent Rókus • Thj. Városok: Kassa/Glória, Lisiői kis szent Teréz, Miskolc/Szent Anna

27


A Gyógyszerészi Szemle szerkesztője, Szász Tihamér a „sokirányú kérésnek eleget téve” jogfolyamodási mintát is közölt, illetve tippet adott a legértékeseb gyógyszertárakra (Újpest/Kígyó, Budapest/Szent Rókus, Kassa/Glória, Balatonalmádi/Balaton, Munkács/Isteni gondviselés, Aesculap). Mindeközben munkaszolgálat formájában lényegében rabszolgásították a zsidó gyógyszerészeket. A Gyógyszerészi Szemle fenti számában jelen meg az Országos Gyógyszerész Egyesület következő felhívása: „A belügyminisztérium illetékes ügyosztálya minden esetben, amikor valamelyik gyógyszertár zsidó munkaszolgálatos kirendelését kéri, megkívánja egyesületünk igazolását arról, hogy az illető gyógyszerész állásközvetítő irodánkhoz fordult keresztény gyógyszerész alkalmazott közvetítése ügyében és az egyesület állásközvetítő irodája keresztény alkalmazottat közvetíteni nem tudott. Felhívjuk az igen tisztelt gyógyszertár-tulajdonosokat (haszonélvezőket, hogy amennyiben zsidó munkaszolgálatos kirendelését kérik a minisztériumtól, előzőleg keresztény alkalmazott közvetítése érdekében forduljanak egyesületünk állásközvetítő irodájához. A minisztérium által megkívánt igazolást csak abban az esetben áll módunkban kiállítani, ha ténylegesen megkísérelték keresztény gyógyszerész alkalmazását. Az egyesülethez intézett levélben kérjük, tüntessék föl az alkalmazás időpontját és azt az összeget, amit a gyógyszertár keresztény alkalmazottnak fizetni kíván. Felhívásunkat az eljárás meggyorsítása és így a gyógyszertártulajdnosok érdekében tettük közzé” (Gyógyszerészi Szemle, VIII (5). 51). Mindazonáltal 1944 július 1-én a Gyógyszerészi Lapokban Szász Tihamér arról panaszkodott, hogy lassú az 1939 évi IV. tc. végrehajtásának tempója. Amint írta, „ezt bizonyítja, hogy 1944 január 1-én még mindig körülbelül 300 gyógyszertár volt zsidókézben. Ez az összes gyógyszertárak 15 százalékát jelenti. Négy év alatt a százalékos csökkenés tehát alig tett ki 5 százalékot” (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (1). 7). Intézkedések történtek a reáljogú gyógyszertárak terén is: ezek mindegyike hatósági kezelőt kapott. Ezen felül 1944 június 30-ig a zsidó alkalmazottak legnagyobb része kénytelen volt elhagyni a gyógyszertárakat. Ennek és a korábbi korlátozásoknak következtében természetesen munkaerőhiány lépett fel, ezért alakult ki az a rendszer, hogy zsidó munkaszolgálatosokat rendeltek a patikákba (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (1)1944, 7). 1944. május 4-éig összesen 190 magyarországi zsidó gyógyszertár jogosítványa szűnt meg, közülük 45 budapesti, 55 egyéb városi, 90 községi gyógyszertár volt. A Gyógyszerészi Hetilap közzétette a jogosítvány megvonás alá tartozó gyógyszertárak jegyzékét és a még be nem töltött patikákra pályázatot hirdetett (Gy. Hetilap, 1944. 220-223). Budapesti gyógyszertárak (kerületenkénti csoportosításban): Városmajor, Aesculap, Fehér Kereszt, Múzeum, Fehér Sas, Lipótvárosi, Országház, Pallas Athéne, Szent Lajos, Zita, Gróf Andrássy Gyula, Caritas, Deák Ferenc, Fasor, Segítő Mária, Szent Bertalan, Turulmadár, Vilmos császár, Apolló, Arany Szarvas, Corvin, Diana, Garay, Glória, Hunnia, Klauzál, Kereszt, Szent Miklós, Apostol, Gróf Apponyi Albert, II. Rákóczi Ferenc, Szanatórium, Szent László, Zrinyi, Duna, Stefánia, Arany Sas, Fehér Galamb, Aréna, Humanitas, Hungaria, Őrangyal (a felsorolásban nem 45, hanem 42 gyógyszertár szerepel (a szerzők)). A 255.157/1944. B. M. XIII. számon országos pályázatokat hirdettek a következő gyógyszertárakra:

• • • • • • • • • • • • • • •

• • • • • • •

• • •

• • •

28

Abaúj-Torna vm.: Abaújszina/Megváltó, Baranya vm.: Dunaszekcső/Szentháromság, Bars és Hont vm.: Szob/Megváltó, Bács-Bodrog vm.: Küllőd/Szentháromság, Madaras/Szent Erzsébet, Magyarkanizsa/ Szentháromság, Temerin/Szentháromság, Zenta/Isteni Gondviselés, Bereg vm.: Munkács/Zrinyi Ilona, Tarpa/Arany Oroszlán, Dolha/Remény, Szolva/Remény, Békés vm.: Békés/Arany Csillag, Békéscsaba/II. Rákóczi Ferenc, Orosháza/Remény, Szarvas/Remény, Szeghalom/Szentháromság, Vésztő/Kossuth, Bihar vm: Nagyszalonta/Remény, Sárrétudvari/Isteni Gondviselés, Borsod vm.: Boldva/Megváltó, Felsőábrány/Angyal, Sajószentpéter/Fehér Kereszt, Csanád, Arad és Torontál vm: Makó/Ferenc Ferdinánd, Medgyesháza/Angyal, Nagybánhegyes/Kígyó, Csongrád vm: Csongrád/Országcímer, Tápé/Páduai Szent Antal, Fejér vm: Cece/Megváltó, Győr, Moson, Pozsony vm: Oroszvár/Megváltó, Hajdú vm: Balmazújváros/Angyal, Szentháromság, Hajdúdorog/Segítő Mária, Hajdúszoboszló/Bocskay, Kaba/Gondviselés, Tiszacsege/Isteni Gondviselés, Heves vm: Domoszló/Szent Antal, Eger/Őrangyal, Gyöngyös/Szent Bertalan, Tiszafüred/Magyar Korona, Reménység, Jász-Nagykun-Szolnok vm: Jászapáti/Megváltó, Kisújszállás/Gólya, Kunhegyes /Kígyó, Kunszentmárton/Megváltó, Szolnok/Damjanich, Megváltó, Tiszaföldvár/ Aesculap, Kolozs vm: Gyalú/Kígyó, Komárom vm: Dunaszerdahely/Őrangyal, Maros-Torda vm: Görgényszentimre/Korona, Palotailva/Őrangyal, Szászrégen/ Őrangyal, Máramaros vm: Aknaszlatina/Szent István, Borsa/Magyar Király, Máramarossziget/ Mátyás Király, Rozália, Medve, Huszt/Magyar Korona, Nógrád vm: Bocsárlapújtő/Megváltó, Losonc/Magyar Király, Romhány/Őrangyal, Nyitra, Pozsony vm: Nagysurány/Oroszlán, Vágfarkasd/Megváltó, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm: Abony/Szent István, Apostag/Kossuth Lajos, Bia/Magyar Korona,Csepel/Őrangyal,Dunavecse/Megváltó,Irsa/MagyarKirály, Kiskunfélegyháza/Segítő Mária, Kiskunhalas/Magyar Korona, Kispest/Deák Ferenc, Remény, Szent László, Monor/II. Rákóczi Ferenc, Szentháromság, Nagykőrös/Magyar Korona, Rákospalota/József főherceg, Madonna, Zrinyi Ilona, Rákosszentmihály/Szent Margit, Soroksár/Szent Antal, Újpest/Oroszlán, Visegrád/Remény, Somogy vm: Kaposvár/Kígyó, Sopron vm: Csorna/Megváltó, Szabolcs vm: Buj/Megváltó, Balkány/Fehér Kígyó, Dombrád/Magyar Korona, Kisvárda/Csillag, Nyírbodány/Isteni Gondviselés, Nyíregyháza/II. Rákóczi Ferenc, Rakamaz/Isteni Gondviselés, Szatmár vm: Gacsály/Remény, Mátészalka/Csillag, Szilágy vm: Alsószopor/ŐrangyalMátészalka/Csillag, Szolnok-Doboka vm: Bethlen/Balázs, Tolna vm: Döbrököz/Őrangyal, Nagydorog/István Király,

29


• • • • •

Udvarhely vm: Oklánd/Vas, Ugocsa vm: Halmi/Fortuna, Ung vm: Csap/Gondviselés, Szerednye/Őrangyal, Vas vm: Jánosháza/Megváltó, Szentgotthárd/Szent István, Szombathely/Kígyó, Veszprém vm: Csögle/Isteni Gondviselés, Városlőd/Szent Antal, Veszprém/SzentAntal, • Zala vm: Lenti/Magyarország Védasszonya, Nagykanizsa/Mária, Pacsa/Szenthárom ság • Zemplén vm: Alsómihályi/Őrangyal, Sárospatak/II. Rákóczi Ferenc, Sátoraljaújhely/ Üdvözítő, Tarcal/Nádor, Taktaharkány/Magyar Korona.

A budapesti gyógyszertárak nagyobb részére, valamint a bajai Kereszt, a debreceni Csillag és Sas, a hódmezővásárhelyi Arany Csillag, a kassai Megváltó, Páduai Szent Antal és Rákóczi, a kecskeméti Isteni Gondviselés, a miskolci Őrangyal és Szent Erzsébet, a nagyváradi Hungária, Minerva, Szent Antal, Szent Erzsébet (azonban Szent Erzsébet nevű gyógyszertár Nagyváradon nem volt – Budaházy István személyes megjegyzése – szerzők), a szabadkai Páduai Szent Antal és Fehér Kereszt, a szegedi Erzsébet királyné, Jézus Szíve, Madonna, Szent Ferenc, az ungvári Korzó és Őrangyal, valamint a zombori Arany Kereszt patikára pályázatot hirdettek (Gyógyszerészi Hetilap, 1944. 220-223). Ekkor már betöltötték a nyíregyházi Angyal, a tornaaljai Nádor, a budafoki Kígyó, az üllői Szent Margit, a kovásznai Remény, azt alsóneresznicei Megváltó, a felsővisói Sas, a vámosmikolai Magyar Korona, a drégelypalánki Szent Erzsébet, a jászárokszállási Szentháromság, a kövesligeti Fortuna, a makói Őrangyal és Szent István, a budapesti Bazilika, Uránia, Kazinczy, az ungvári Magyar Korona, a siklósi Kígyó, a mecsekszabolcsi Szent Borbála, a beregrákosi Angyal, a bátyui Isteni Gondviselés, a szentesi Magyar Király, a bátyai Szent László, a szajoli Megváltó, az érsekvadkerti Megváltó, a kassai Szentháromság, a kunszentmártoni Szentháromság, a gyulai Szent József, a nagykanizsai Őrangyal és Páduai Szent Antal, az újfehértói Kígyó, az ungvári Uránia, a királyhelmeci Megváltó, a tatai Angyal, a kunmadarasi Fehér Kígyó, a zombai Isteni Gondviselés, a tasi Isteni Gondviselés, az ócsai Korona, a hódmezővásárhelyi Arany Sas, a nagyváradi Diana és Őrangyal, a paksi Őrangyal, a pápateszéri Megváltó, a mozsgói Szent Margit, a técsői Magyar Korona, valamint a sarkadi II. Rákóczi Ferenc gyógyszertárakat (A 257.657/1944. XIII. B. M. számú rendelet alapján közétette a Gyógyszerészi Hetilap, az 1944. évfolyama, 220. oldalán). 1944 július 1-ig 232 zsidó tulajdonú gyógyszertár jogosítványát vették el és adták új jogosultaknak (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (1) 1944, 11 (1944)). A fenti tulajdonátrendezéshez fogható arányait tekintve még sohasem fordult elő addig magyar gyógyszerészet történetében, kivéve az államosítást a Tanácsköztársaság idején. Problémák persze adódtak a fenti gyógyszertárak átvételével kapcsolatban. Így az, hogy az átadás-átvétel közepette egy hónapig szünetelt a nyitva tartás, és vajon kit terhel a patikahelység bérleti díja? Ki fizesse az adót erre az időszakra? Kié az esetleges üzleti tartozás? Hogyan történjen a leltározás, ha az árukészlet problémás? Hogyan fizessék ki az anyagkészlet árát a régi bérlőnek, ha nem áll rendelkezésre elegendő pénz? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tárgyal az Egyesített Gyógyszerészi Lapok 1944 augusztus 19-i száma (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (8), 1944, 102-104). Ebben a kontextusban megemlítendő, hogy működött egy „Zsidó Gyógyszertárak Értékbecslő

30

Bizottsága” nevű grémium: Az Országos Közegészségügyi Tanács gyógyszerügyi albizottsága Löcherer Tamás és dr. Wéber Dezső tagok indítványára kijelölte ezt a bizottságot, amely a megváltás alá kerülő zsidő gyógyszertárak berendezési, felszerelési és anyagleltárait értékelfe fel. Tagok voltak: Löcherer Tamás, dr. Wéber Dezső, Koritsánszky Ottó gyógyszerész, Urszinyi Károly az OGYOE elnöke, Gróff Gyula egyesületi igazgató, Kováts Ödön testületi igazgató, Sarkadi Nagy Sándor OTI főfelügyelő és Czeglédy Béla a TERLA igazgatója. Mindeközben a konkrét leltározásokat végző kéttagú bizottságok már megkezdték működésüket (Gyógyszerészi Szemle VII (52) 1942, 519-520). Voltak, akik diadalünnepet ültek, így ifj. Győrffi Gábor gyógyszerész is, aki az alábbiakat írta: „A keresztény magyar gyógyszerészet valóságos reneszánszát éli és két olyan eredményt termelt ki magából sokesztendős küzdelme, élniakarása, mely méltán tölthet el mindnyájunkat büszkeséggel. A nagy átállítás, kétszázharminckét zsidó jogosítvány felszabadítása, éppen egybeesik egy másik régi álom beteljesülésével, a tisztesítéssel! Két olyan tény, amely mellett nem mehetünk el még a háború reánk köszöntő rohanása közepette sem szótlanul, gondolkodás nélkül. Jogokat kaptunk, rendünk elismerése kitüntetése nemcsak epizód csupán, hanem történelmi mérföldkő. A közegészségügy terén eddig is méltán sok elismerést szerzett, de magáról hangos szóval sohasem hallató magyar gyógyszerészet ismét emelkdett a csúcsok felé. Elérkezett az idő, mikor a becsületes munka őrhelyén állva és éjjel-nappal szolgálatot teljesítve, megelégedett büszkeséggel szoríthatjuk meg egymás kezést. Hatalmas távlatok nyílnak meg előttünk, de sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jog párhuzama a kötelesség” (Egyesített Gyógyszerészi Lapok I (1) 1944, 11). Összesítés A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listáját abc sorrendben és település szerinti csoportosításban a 6. fejezetben ismertetjük. Ebben mindösszesen 302 érintett gyógyszertár szerepel. Az 1944-es (legutolsó) Gyógyszerészi Almanach 1943 december 31-én lezárt adatai szerint Magyarországon a visszacsatolt területek patikáival együtt összesen 1963 személyjogú és reáljogú gyógyszertár működött (továbbá 50 fiókpatika, amelyeket nem veszünk figyelembe a számításoknál). Ebből Budapesten 189, vidéken 1774 gyógyszertár állt fenn. Későbbi adat nem áll rendelkezésünkre, de feltehetően nem tévedünk nagyot, ha az 1944-es évre is ezekkel a patikaszámokkal számolunk. A 302 zsidó tulajdonú gyógyszertár a magyarországi gyógyszertárak15,38%-át jelentette. Ezen belül a 189 budapesti patikából (az ország összes gyógyszertárának a 9,6%-a) az 51 zsidó tulajdonú gyógyszertár az összes budapesti gyógyszertár 27%-át képviselte. A vidéki patikák 14,1%-a volt zsidó tulajdonban. A fentieket a 6. táblázat foglalja össze. 6. táblázat: A magyarországi gyógyszertárak száma az 1943 december 31-i állapot szerint, ezen belül a megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak számával Magyarországi patikák száma Budapest 189 Vidék 1774 Összes 1963

Zsidó tulajdonú patikák száma (%) 51 (27%) 251 (14,1%) 302 (15,38%)

31


3. A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT GYÓGYSZERÉSZ ÁLDOZATAI A Magyar Gyógyszerészi Kamara budapesti Dózsa György úti székházának előcsarnokában 2000-ben emléktáblát lepleztek le a II. világháború és a holokauszt magyarországi gyógyszerész áldozatainak emlékére. Publikációk, amelyek alapján a kötetben szereplő listák készültek: 1.Dr. Gáborján Katalin: A Pusztavámon 1944. október 16-án kivégzett mártírok emlékére (1994). Gyógyszerészet, 1994. 845-847. 2. Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet, 2000. 474480. oldal. 3.Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek (Kiegészítés a Gyógyszerészet 44, 474-480 (2000)-ben megjelent közleményhez). Gyógyszerészet, 2001. 377. oldal. 4.Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. II. kiegészítés. Gyógyszerészet, 2002. 152. oldal. 5.Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770-1950. Békés megyei Levéltár, 1989 6.Budaházy István: Halványodó arcképek. Öt nagyváradi gyógyszerész, öt sors. Nagyvárad, 2014; továbbá személyes adatközlések 7.Nógrád megyei zsidó közösségek adattára. http://www.nogradhistoria.eu /data/files /186647361.pdf (letöltés: 2014. 05. 25.) 8.Csirák Csaba, Elefánt Gyuri: Szatmári zsidók az egészségért. Szatmárnémedi, Szent Györgyi Albert Társaság, Románia, 2012 9.Szmodits Lászó: Jelen kötet 7. fejezete - Neves magyar zsidó gyógyszerészek életrajzi lexikona 10. A nyíregyházi zsidók névsora. http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/ default/files/A%20nyiregyhazi%20zsidok%20nevsora.pdf Pusztavámon meggyilkolt gyógyszerészek 1944. október 16-án a Fejér megyei Pusztavámon (Fejér megye) a németek meggyilkoltak 221 értelmiségit, köztük orvosokat, mérnököket, valamint gyógyszerészeket. A gyógyszerész-mártírok (32 fő) névsora a következő (zárójelben szerepel, hol működtek a gyógyszerészi pályán): Bálint György (Hatvan), Bánkúti Zsigmond (Hatvan), Bodó György (Székesfehérvár), Bühler Zoltán (Losonc), Csengery Rezső (Felsőábrány), Deutsch Zoltán (Miskolc), Diamant László (Losonc), Fischer József (Sárospatak), Friedmann Béla (Bátyu), Frisch Miklós (Rimaszombat), Gara Nándor (Miskolc), Gárdos Zsigmond (Kisterenye), Grünwald Herman (Rozsnyó), Hevesi István (Pásztó), Holländer József (Miskolc), Kellner László (Pelsőc), Kellner Ödön (Miskolc), Klein Elek (Torna), Klein Ferenc (Nemesbikk), Krémer Zoltán (Rozsnyó), Lissauer Emil (Tornaalja), Pánczél György (Eger), Reichard Jenő (Miskolc), Sajó Miksa (Jolsva), Schnitzer Ernő (Nagyszőllős), Sternfeld Sándor (Ipolyság), Szabó Béla (Budapest), Timár István (Budapest), Varga Gyula (Miskolc), Vértes Sándor (Debrecen), Weiszberger Ferenc (Hajdúdorog) Wirtschafter Mihály (Rimaszombat) (Dr. Gáborján Katalin: A Pusztavámon 1944. október 16-án kivégzett mártírok emlékére (1944-1994). Gyógyszerészet, 1994. 845-847).

32

A holokauszt további magyar gyógyszerész zsidó áldozatai (111 fő, nem teljes lista) Adler Tihamér (Auschwitz), Áron Sándor (Auschwitz), dr. Bach Ernőné, Halász Éva (deportálásból nem tért vissza), Berkovics Anna (Auschwitz), Bichler Gyula (Auschwitz), Bretter Dezső (sorsa ismeretlen), dr. Bokor László (sorsa ismeretlen), dr. Bokor Lászlóné szül. Elek Anna (Békásmegyeri téglagyár), Böhm Miklós (munkaszolgálatban elhunyt Uszicán), Bretter Dezső (elhurcolták, sorsa ismeretlen), Ehrenfeld Jenő (Auswitz), Erényi István (Örkény), Frankl Antal (Auschwitz), Funk June (Gmünd), Friedmann Sándor (munkaszolgálatból nem tért vissza), Gábori György (munkaszolgálatból nem tért vissza), Gelbmann Imréné (Auswitz), Gellér János és Gellér Márta (Auschwitz), Gonda Ármin (holokauszt áldozat), dr. Gottlieb József (Gmünd), Grünfeld Miksa (Gmünd), dr. Haasz László (táborban), Hahn Dezső (deportálása előtt öngyilkosságot követett el), Hahn Pál (nem tért vissza), Jónap Aladár (Auschwitz), Kallmann Gábor (Welheim), Kalmár Rózsa (Auschwitz), Kandell András (Gmünd), Kálmán Tamás (Buchenwald), Klein József (Mauthausenből nem tért vissza), Klein Klára (Thorn), Kohn Géza (Auschwitz), Kovács Hedvig (Gmünd), Kövesi Vilmos (Hustenka), Kroh Lajos (meg nem nevezett tábor), Lassányi Jenő (Bergen-Belsen), Liebman Dezső (Budapest), Lukács Jenő (munkaszolgálatosként), dr. Mándi Jenő (deportálásból nem tért vissza), Markovits Jenő (Hörschling), Mathéser Jenő (koncentrációs táborból nem tért vissza), Mermelstein Miklós (Auschwitz), Molnár Gyula (Auschwitz), Müller Vilmos (Rákospalota, öngyilkosságot követett el feleségével együtt), dr. Polgárné Kanitz Anna (Auschwitz), Rados Márton (Csernyanka), Richter Gedeon (a Dunaparton kivégezték), Rácz Illés (Mühldorf), Rácz Illésné szül. Bender Erzsébet és leánya Rácz Ágnes (Bergen-Belsen), Rákos Simon (deportálták, sorsa ismeretlen), Rosenberg Henrik (internálása utáni sorsa ismeretlen), Roth Márkné (Gmünd), Rothberger Miklós (Auschwitz), Sarkadi Imre (a Keleti Fronton eltűnt), Szász Mihály (deportálásból nem tért vissza), Székely Imre (Gmünd), Szilágyi Lajos (munkaszolgálatból nem tért vissza), Vas Ilona (Auschwitz), Weisshaus Jenő (Auschwitz), dr. Wiener Jenő (elhurcolták, sorsa ismeretlen) és dr. Wiener Jenőné (elhurcolták, sorsa ismeretlen), Zerkovitz (Gmünd) (Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet, 2000. 474-480. oldal.). Balkányi Kálmán (1944-ben ismeretlen helyre vitték, nem tért vissza), Havas József (deportálásból nem tért vissza), Just Alfréd (deportálásból nem tért vissza), Kálmán Ernő (ismeretlen körülmények között meghalt), Páncél Árpád (deportálásból nem tért vissza), Preszler Ármin (deportálásból nem tért vissza), Szegő István (elhurcolták, sorsa ismeretlen). (Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek (Kiegészítés a Gyógyszerészet 44, 474480 (2000)-ben megjelent közleményhez). Gyógyszerészet, 2001. 377. oldal.) Királdi (Hertz) János (eltűnt), Kormos Aladár (eltűnt), Siklós László (deportálás során öngyilkos lett). (Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. II. kiegészítés. Gyógyszerészet, 2002. 152. oldal.). Grósz Ferenc (Szmodits László kutatásai alapján (lásd 7. Fejezet - Neves magyar zsidó gyógyszerészek életrajzi lexikona) Reichmann Béla (Auschwitz) (A nyíregyházi zsidók névsora, 280. o.). Práger Frigyes (deportálásból nem tért vissza), Radó László (koncentrációs táborból nem tért vissza), Radó Miklós (koncentrációs táborból nem tért vissza), Szemző Imre (deportálásból nem tért vissza) (Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770-1950, 130. oldal. Békés megyei Levéltár, 1989). Nagyváradi gyógyszerész áldozatok: Atlasz Lajos (deportálás előtt esetlegesen öngyilkos lett

33


feleségével együtt; nincs pontos információ; Budaházy István, személyes közlés), Farkas István (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Gálosi Ferenc (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Kaufman Irén (Rácz Rezsőné) (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Káin Eszter (Mező Ernőné) (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Mező Ernő (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Löwenstein József (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Messinger Ármin (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Raáber Árpád (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Schulman Margit (Raáber Árpádné) (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Rácz (Rosenberg) Rezső (Auschwitzban meggyilkolták) (Budaházy István: Halványodó arcképek. Öt nagyváradi gyógyszerész, öt sors. Nagyvárad, 2014, 39-53. oldal), Reisz István (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Révész János (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Róth Miklós (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Sebestyén Artur (Sternstahl Sándor gyógyszerész fia (Péter H. Mária, személyes közlés), deportálták, sorsa bizonytalan, a II. Világháború után nincs róla adat; Budaházy István, személyes közlés), Szabó Sándor Samu (deportálták; Budaházy István, személyes közlés), Vadász Gusztáv (deportálták; Budaházy István, személyes közlés). Hollós Károly (Hasenfeld Károly), Bolgár Miklós (Nógrád megyei zsidó közösségek adattára. http://www.nogradhistoria.eu/data/files/186647361.pdf (letöltés: 2014. 05. 25.)) Szatmári zsidó gyógyszerész áldozatok: Apfel Jenőné Herskovits Erzsébet (1944-ben deportálás áldozata lett), Beráll Adolf (Cernăuţi-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet, Auschwitz-ból nem tért vissza), Búzási Márton (Auschwitz-ból nem tért vissza), Friedmann Margit (Kolozsvárott végzett román nyelven 1932-ben; deportálásból nem tért vissza), Kaufmann Jónás Jenő György (Bukarestben szerzett gyógyszerészi oklevelet 1937-ben; deportálásból nem tért vissza), Kiss Gerő Gershon (Kolozsvárott szerzett gyógyszerészi oklevelet 1921-ben; deportálásból nem tért vissza), Kellner Pál (deportálásból nem tért viszsza), Lázár István (deportálásból nem tért vissza), Markovits József (Mathausenben életét vesztette), Steinfeld Sándor (Mathausenben életét vesztette), Widder László (Widder Péter fia; deportálásból nem tér vissza), Widder Péter (deportálásból nem tér vissza). (Csirák Csaba, Elefánt Gyuri: Szatmári zsidók az egészségért. Szatmárnémedi, Szent Györgyi Albert Társaság, Románia, 2012.) A fenti két felsorolásban összesen 32+111=143 személy neve szerepel, akik legnagyobb valószínűséggel zsidó származásúak voltak. Ők az azonosított elhunytak (188 fő) kb. 76%át jelentik. Nem tudjuk, hogy hány zsidó származású magyar gyógyszerész volt azon 111 kollégánk között, akik nem szerepeltek a háború utáni gyógyszerészi kézikönyvekben, haláluk körülményei nem ismertek, illetve olyan határon túliak, akiknek sorsa ismeretlen (Dr. Sági Erzsébet: A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet, 2000. 474-480. oldal; A II. világborúban meghalt gyógyszerészek. Gyógyszerészet, 2000. 474-480. oldal; A II. világháborúban meghalt gyógyszerészek. II. kiegészítés. Gyógyszerészet, 2002. 152. oldal.). Nem tudva, de feltételezve, hogy közöttük ugyanolyan arányban vannak zsidó származásúak, mint az elhunytak között (76%), ez 84 esetlegesen zsidó származású kollégát jelentene. A fentiek alapján tehát a zsidó származású áldozatok számát a 299 elhunyt vagy eltűnt gyógyszerészből 227-re becsülhetjük.

34

A holokauszt áldozainak aránya a zsidó származású okleveles gyógyszerészek számához képest Ennél a pontnál több nehézségbe ütközünk. Az első kérdés az, hogy életkoruk alapján kik érhették meg a holokausztot? Richter Gedeon pl. 72 éves volt amikor meggyilkolták (1872ben született és 1895-ben kapott gyógyszerész oklevelet). Némiképp önkényesen tehát, de feltehetően nem túl nagyot tévedve az 1894/1895-es tanévben végzett gyógyszerészektől számíthatjuk a holokauszt idején még életben lévő Kollégáink számát. A második kérdéskör az, hogy hány nem zsidó és zsidó gyógyszerész élhette meg a Holokauszt idejét? Két úton szerezhetünk adatot arról, hogy hány kollégánk élt 1944-1945 körül, vagyis a Holokauszt végkifejletének idején. Első forrásunk az 1944-es Gyógyszerészi Almanach, amely deklaráltan teljességre törekedve 6153 gyógyszerész nevét sorolja fel, azonban gyógyszerésznek az okleveles, vagyis egyetemet végzett gyógyszerészeket tekintve ebből le kell vonnunk a felsorolásban „nokl. /nem okleveles/” jelöléssel illetett személyeket, akiknek száma 199. Így 5954 gyógyszerész lesz az eredmény („Magyarország összes gyógyszerészének név- és címtára”) (Gyógyszerészi Almanach az 1944-es évre. Szerk: Szász Tihamér, 1944,614-814 o. ). Megjegyzendő, hogy nem ismertek a lista forrásai, valamint lezárásának időpontja sem. Akár azt is gondolhatnánk, hogy 5954 okleveles gyógyszerész élt 1944 körül Magyarországon. Második forrásunk az egyetemeinken (Budapest, Kolozsvár, Szeged) oklevelet szerzett gyógyszerészek száma. E tekintetben az 1., a 2. és a 3. táblázat alapján (lásd fent) az alábbi – részben becsült – összesítést tehetjük a Magyarországon gyógyszerészként végzett nem zsidó és zsidó honfitársaink számáról (lásd 7. táblázat). Megjegyzendő, hogy ismeretlen tényezőt jelent az, hogy Trianon után a környező országokban, valamint nyugat-európai egyetemeken hány magyar anyanyelvű nem zsidó és zsidó gyógyszerész szerzett oklevelet, és ezek közül hányan dolgoztak Magyarországon, beleszámítva a területi változásokat is. Számuk összesen néhány százra tehető, történetük ezidáig feltáratlan, így számításainkban nem szerepelnek, de nem számol velük a fent említett 1944-es Gyógyszerészi Almanach sem. 7. táblázat: Az 1894/1895-es tanévtől 1945-ig Magyarországon oklevelet szerzett magyar gyógyszerészek száma *Becsült érték az 1889-1902 között végzett 320 fő alapján extrapolálva 1920-ig (lásd 2. táblázat) Képzőhely Budapest (1895-1945) Kolozsvár (1895-1920) Szeged (1923-1945) Összesen

Összes gyógyszerész 4540 fő (78,9%) 465 fő* (8,1%) 749 fő (13,0%) 5754 fő (100%)

Zsidó származású okleveles gyógyszerész 936 fő (85,2%) 100 fő** (9,1%) 62 fő (5,6%) 1098 fő (100%)

**Becsült érték az összes gyógyszerészen belül 21,6%-os aránnyal számolva (lásd 2. táblázat) Mármost, az egyetemi adatok alapján 5754 fő végzett 1895-1945 között, amiből ha levonjuk a Budapesten és Szegeden 1945-ben végzett 68+12 = 80 főt, 5674 olyan okleveles gyógyszerészt kapunk, akik 1944-ben elvi-leg Magyarországon élhettek. Ez nagyon közel áll az 1944-es Gyógyszerészi Almanach 5954 főhöz (lásd fent).

35


Azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy 1895-től az okleveles gyógyszerészek között is nyilván volt természetes mortalitás, és ismeretlen számban el is költözhettek kollégák más országokba. A határok időköz-beni változásának (Trianon, majd a Bécsi Döntések) hatása sem ismert a mindenkori Magyarország területén élő gyógyszerészek számára. Ismeretes, hogy - 1920-1921-ben a 15-35 éves férfiak halálozási valószínűsége 14%, a nőké 14,5% volt, a 35-65 éves korosztályban a férfiaké 41,3%, a nőké 37,4%, míg a 65-85 éves korosztályban a férfiaké 92,1%, a nőké 91,1%. - 1941-ben a 15-35 éves férfiak halálozási valószínűsége 8%, a nőké 7,5% volt, a 3565 éves korosz-tályban a férfiaké 32,9%, a nőké 26,5%, míg a 65-85 éves korosztály ban a férfiaké 87,2%, a nőké 84,4%. Ezek az értékek az általános népességre vonatkoznak. (Józan Péter (1999): „A nők egészségi állapotának néhány jellemzője” in: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről, 1999, Pongrácz Tiborné, Tóth István György, (szerk.). Budapest: TÁRKI, Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága, Pp. 101– 115.) Érdemes megjegyezni, hogy az 1895-1945 között végzett 1098 zsidó származású okleveles gyógyszerész közül 880-an (80,1%) végeztek 1920-ig, míg 218-an (19,9%) 1921-1945 között. Ugyanakkor, a nem zsidó gyógyszerészeket tekintve, 2752-en végeztek 1921-1945 között (59,1%), míg 1904-en (40,9%) 1920-ig. Ezt foglalja össze a 4. ábra:

volt mind a nem zsidók, mind a zsidók körében. Meg kell jegyezni azt is, mint ismeretlen demográfiai súlyú tényezőt, hogy a kikeresztelkedett családból származó, de a zsidó törvények által sújtott gyógyszerészek számát nem ismerjük. Ők ugyanis nem izraelitaként jelennek meg az egyetemi nyilvántartásban, de a holokauszt áldozatai között szerepelhetnek. Annyit tudunk, hogy az 1935. december 21-i állapot szerint 284 zsidó tulajdonúnak tekintett gyógyszertár volt, közöttük 33 (11,6%) volt keresztény felekezetbe áttért Gyógyszerészi Szemle 1938. évi 17. száma), de az áttérés időpontját, körülményeit (csak ők, vagy már a szülők is) nem ismerjük. A természetes mortalitás vonatkozásában önkényesen, de a fenti életkormegoszlási és általános népességre vonatkozó adatok alapján reálisan számolhatunk 20%-al, ami a zsidó származású okleveles gyógyszerészek esetében az idősebb átlagéletkor miatt lehetett akár jóval több is, másfelől viszont ezt részben, egészben vagy akár túlkompenzálhatta a kikeresztelkedett, de a zsidótörvények által sújtott kollégák száma, amit nem ismerünk, csak a tulajdonosi körben az 1935 december 31-i állapot szerint (lásd fent). Azonban, egységesen 20%-os mortalitással számolva az egyetemi adatok alapján számított 5674 okleveles gyógyszerészből 4539 fő lehetett életben 1944-ben. Ez már lényegesen eltér az 1944-es Gyógyszerészi Almanach-ból számított 5954 főtől (a különbség 1461 fő). Összességében belátható, hogy az 1944-es Gyógyszerészi Almanach adatai még a „nokl” /nem okleveles/ jelölésű gyógyszerészek levonásával is csaknem másfél ezer olyan gyógyszerészként megnevezett személyt tartalmaznak, akik bizonyosan nem lehetnek okleveles gyógyszerészek a mortalitással korrigált egyetemi adatok alapján. Feltehetően ezek a személyek olyan nem okleveles gyógyszerészek, akik neve mellett nem szerepel a „nokl” jelölés, mint ahogyan a legtöbb esetben az „okl” jelölés sem szerepel. Ugyancsak 20%-os mortalitással számolva, az 1098 zsidó származású okleveles gyógyszerészből 878 (kb. 800-900 között) lehetett életben 1944-ben. A fentiek alapján, a becsült elhunyt, illetve eltűnt 227 áldozat a 878 zsidó származású okleveles gyógyszerészből kb. 26%-os veszteséget jelent. Ez azonban csak a minimum, hiszen számos ismeretlen áldozat is lehet ezen felül. Összességében a zsidó származású gyógyszerész áldozatok arányát a zsidó származású gyógyszerészek teljes számához viszonyítva legvalószínűbben 30-35% közé tehetjük. A nem zsidó gyógyszerész áldozatok száma a fentiek alapján 72 elhunyt, illetve eltűnt személy, amely a 3661 nem zsidó gyógyszerészt tekintve kb. 2%-os veszteséget képvisel. Természetesen, ez a szám, illetve arány is csak a minimumot jelenti, és további nem zsidó származású ismeretlen gyógyszerész áldozatok is lehetnek. Vagyis, kb. 15-16-szoros halálozási kockázatot jelentett a gyógyszerészek körében a zsidó származás a Holokauszt idején.

Jól látható, hogy a zsidó származású okleveles gyógyszerészek csoportja 1944-1945-re már lényegesen idősebb kellett, hogy legyen, mint a nem zsidóké, akkor is, ha figyelembe kell vennünk, hogy az idősebbek nagyobb mortalitása miatt tényleges arányuk feltehetően kisebb

36

A zsidó származású okleveles gyógyszerészeket ért becsült 30-35%-os veszteség lényegesen kisebb, mint a teljes magyar zsidó lakosságot ért kb. 72%-os országos veszteség.

37


Ennek a különbségnek az okai ismeretlenek. Nem zárható ki, hogy a zsidótörvények következtében kényszerből átadott gyógyszertárak miatt és a munka-, illetve megélhetési lehetőségek ellehetetlenítésének hatására sokan olyan helyekre költöztek, ahol nem érte utol őket a deportálás. Nem szabad elfelejteni, hogy egy kislétszámú, néhány száz fős rétegről van szó. Ezt valószínűsítheti az is, hogy a zsidó okleveles gyógyszerészek nagy része, mint láttuk, az idősebb generációhoz tartozott, így tényleges deportálás esetén lényegesen kisebbek lehettek a túlélési esélyeik. Azonban, az eddigi adatok viszonylag kevés áldozatra utalnak, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy ténylegesen több áldozat volt, mint amennyiről tudunk. Másfelől a magyarországi holokausztban a meggyilkolt férfiak aránya sokkal kisebb volt, mint a nőké. Míg ugyanis a vidéki férfiak (18 és 60 év köztiek) munkaszolgálatot teljesítettek, vidékről elsősorban a nőket, gyerekeket és öregeket deportálták és ölték meg. Míg tehát épp a munkaszolgálat miatt Budapesten a férfiak szenvedtek nagyobb veszteséget, vidéken ugyanemiatt a nők (gyerekek és öregek) vesztesége négy-ötszöröse volt a férfiakénak. Ez is magyarázata lehet annak, hogy a zsidó származású okleveles gyógyszerészek (akik között esetleg jónéhányan egészségügyi beosztásban teljesítettek munkaszolgálatot) vesztesége jóval az országos arány alatti volt.

38

4. A HOLOKAUSZT UTÁNI IDŐSZAK Az 1944. december 21-én alakult meg Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és másnap pedig Ideiglenes Kormány. Az 1945. III. 17-én elfogadott 200/1945. M. E. rendelet hatályon kívül helyezte a vallásgyakorlásra vonatkozó jogfosztó törvényeket és rendeleteket. 1945. X. 24-én írta alá Miklós Béla miniszterelnök a 10.480/M. E. számú rendeletet a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán elveszett személy jogú gyógyszertári jogosítványok rendezése tárgyában. Ez a rendelet hatályon kívül helyezte a Sztójay kormány 1944. IV. 12-i rendelkezését. A második világháborút befejezését követően a hazánkban történt változások jelentős mértékben érintették a gyógyszerészetet, a gyógyszerellátást. A gazdasági nehézségek miatt csak 1946 októberében jelent meg először „A Gyógyszerész”-szaklap, a Magánalkalmazottak Szakszervezete Gyógyszerészi Szakosztálya kiadásában. Az érdekvédelmi folyóirat rendszeresen közölt tudományos és gyakorlati gyógyszerészi írásokat. Néhány budapesti gyógyszertár félig romos, ablak nélküli, fűtetlen helységeiben már 1945 első hónapjaiban nagykabátba öltözve igyekeztek ellátni a betegeket a megmaradt gyógyszerkészletekből. A 190 fővárosi patikából 185 már 1946-ban működött. A sérült patikák száma ekkor 129 volt, a legtöbb sérült gyógyszertár az I., a II. és a XI. kerületben volt, a legkevesebb a VII. és a IX. kerületben sérült meg. Vidéken a háborús pusztítások még ennél is rosszabb helyzetet mutattak. A vidéki gyógyszertárak közül 1946-ban 119, 1947-ben 45 gyógyszertár még mindig nem működött. Még 1945 elején megalakult Budapesten a Fővárosi Egészségügyi Bizottság, amelynek az egyik feladata volt a sérült gyógyszertárak működőképessé tétele. Jelentős volt az infláció, amely a pengő, mint fizetőeszköz fokozatos elértéktelenedéséhez vezetett. Ez 1946-ban már olyan mértékű volt, hogy néhány óra alatt töredékére zuhant a pénz értéke. Ezért vidéken tojásokkal, vagy más termékekkel fizették ki a patikákban a gyógyszerek árát. 1946 augusztus 1-én jelent meg az új fizetőeszköz, a forint. A háborús veszteségekkel együttjárt a jelentős munkaerőhiány. Sok gyógyszertár tulajdonos, illetve kezelő nélkül maradt, mert vagy meghaltak a háborúban, vagy a holokauszt áldozatai lettek, vagy elmenekültek az országból. Így a tulajdonosok néllkül maradt gyógyszertárak élére hatósági kezelőket neveztek ki. Ők itt Budapesten, a fővárosi pénzügyi osztálynak számoltak el. Ebben az időben egy tulajdonos csak olyan munkavállalókat alkalmazhatott, akiket a szakszervezeti munkaközvetítő kiközvetített. Ennek az volt a hátránya, hogy sokszor olyan dolgozó érkezett a gyógyszertárba, akit a tulajdonos nem várt volna. Újra munkába kellett állítani azokat a gyógyszerészeket is, akik csak később, 1947-1948-ban tértek haza a hadifogságukból. A háborús károk a gyógyszergyárakat is érintették. A gyárak üzemképessé tétele nem kis gondot okoztak a gyógyszergyáraknak. Segítségükre volt a jól elrejtett alapanyagok felszabadítása. Így indulhatott meg a jól bevált gyári készítmények újbóli gyártása. A II. világháború után is működött hazánkban a német Stada-cég mintájára a Nostra-mozgalom. Ez a tabletták kisüzemi gyógyszertári gyártását kívánta szolgálni. Ez azonban nem volt mindenben egységes. Ebben az időben a Formulae Normales II. kiadása volt érvényben. Még az I. kiadás kommentárja (Némedy Imre: A vénykészítés kézikönyve. Bp. 1940.) az egységes gyógyszergyártás érdekében a tabletták sajtoló bélyegző-méretét is megadta ezeknél a készítményeknél. Az alapanyaghiány is nagy nehézségeket okozott. Az Országos Közegészségügyi Intézet

39


egyik feladata volt az akkkor még érvényben lévő IV. Magyar Gyógyszerkönyv és a Formulae Normales módosítása és kiegészítése. A korabeli szaklap rendszeresen közzétette az Intézet határozatait. A Sennae folium hiánya miatt már nem forgalmazhatták a Pulvis sennae compositust. Így ezt a Pulvis frangulae compositus-sal helyettesítették. Hiánycikk volt a jód is. Abban az időben jelent meg a gyógyszerellátásban a Penicillin injekció. Újdonságként nagy mértékben megemelkedett ennek a forgalma, ezért megcsappant a készlet. Átmenetileg csak „életveszély” esetében volt kiadható. Felvetette a szaklap a modern formában szerkesztendő V. Magyar Gyógyszerkönyv előkészítését. A Népjó-léti Miniszter 1948. augusztusában dr. Schulek Elemért egyetemi tanárt kérte fel az V. Magyar Gyógyszer-könyv főszerkesztői teendőinek ellátására. A felállított szerkesztő bizottság azonnal megkezdte a munkáját. Az V. Magyar Gyógyszerkönyv 1953 utolsó napjaiban jelent meg 1954-i dátummal három kötetben. Ez volt az első olyan magyar gyógyszerkönyv, amely a gyógyszeripar számára is közölt előírásokat. Világviszonylatban is jelentős volt az alapanyagok „Tájékoztató gyorsvizsgálatának” a bevezetése. Gondot jelentett a tisztességtelen verseny néhány patikai reklámtábla nyomán (pl. „Penicillin és Ultraseptyl kapható”, „Nadály, Aspyrin és kevert por kapható”). Az 1934. évi rendeletet idézte a cikkíró, amely szerint tilos volt a patika kirakatában vásári jellegű felhívást elhelyezni. „Újra vissza kell alakítani Aesculapot, a gyógyítás istenét, a haszonleső Mercurius helyett”. Egyes gyógyszerészek, gyógyszertári dolgozók különféle módon szolgálták a Horthy rendszert. Ezért vezették be 1946-ban a szakmai igazolásokat. Ezek az igazolások minden dolgozóra kiterjedtek. Szőllősi (Naszluhácz) Jenő gyógyszerészt, a Szálasi kormány miniszterelnök-helyettesét 1946-ban kivégezték. A Szakszervezet 1947 elején kérte a Népjóléti Minisztériumtól a nem okleveles gyógyszerészek részére egy esti tanfolyam indítását. Ők az önhibájukon kívül (pl. hadifoglyok voltak) nem tudták az egyetemi tanulmányaikat befejezni és oklevelet szerezni. Megemlítette a szaklap a gyógyszertári szakképzetlen laboránsok ügyét is. 1948 őszén indították el a szakmunkástanfolyamot. Az 1950-es években gyógyszertári technikus-képzésre változott a neve. Innen eredt a „technika” elnevezés (nők esetében). Az 1960-as években már gyógyszertári aszisztenseket képeztek lényegesen magasabb szakmai követelményekkel. A szakmai közvéleményt 1947-től kezdve erősen foglalkoztatta a jogadományozás reformja. 1947 februárjában a kommunista és a szociáldemokrata gyógyszerészek már követelték a patikák mielőbbi államosítását. A korabeli Népjóléti Minisztérium még 1948-ban is cáfolta a gyógyszertárak államosítási szándékát, pedig ekkor már a gyógyszergyáraink állami kézben voltak. 1949 elején először államosították a hatósági kezelőkkel működő gyógyszertárakat, majd 1950. július 24-én pedig állami kézbe került az összes magyarországi gyógyszertár. A magyar zsidóság komoly szerepet vállaltak az ország újjáépítésében. A szocialista rendszerben a nagyon jól felkészült zsidó középosztályból sokan lettek gyógyszerészek. A kiemelkedő példás szakmai tevékenységüket még az életükben elismerték és ezért kitüntették őket. Számosan vezető állásba kerültek (gyógyszertárvezetők, gyógyszertári központok igazgatói, osztályvezetői, szakfelügyelők és így tovább), vagy a gyógyszerellátás gazdasági oldalán működtek. De a gyógyszerésztudományt is előbbre vitték kutatási eredményeikkel. Számos egyetemi tanár került ki közülük, akiket a nemzetközi téren is elismertek. A gyógyszeripar létrehozásában, működtetésében és a további fejlesztésekben is komoly ered-

40

ményeket mutattak fel. Az 1956-os forradalom leverése után nagyon sok zsidó hagyta el az országot, köztük gyógyszerészek is. Az 1960-1980-as években sokan telepedtek le európai és tengeren túli országokban, továbbá Izraelben.

41


5. A BUDAPESTI ÉS A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEMEN VÉGZETT IZRAELITA HALLGATÓK NÉVSORA ABC-SORRENDBEN ÉS VÉGZÉSÜK ÉVE SZERINT 5.1 A Budapesti Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora abc-sorrendben (Beniczky Péter: Az egyetemi gyógyszerészképzés vizsgálata 1852-1950-ig. Doktori disszertáció, SOTE,1991 alapján.) Név Abonyi László Adasz Leopold Adler Andor Adler Lajos Adler Miksa Adler Tihamér Adler Vilmos Adorjány Gyula Alberti Andor Aldor Gyula Alekszander Bernát Altmann Márk Altpöck Hugó Ardó Leó Arnstein Izidor Atlasz Lajos Bajor Pál Balás István Balassa Sándor Balázs Miksa Balkányi Gyula Balkányi Kálmán Balkányi László Balla Simon Balogh Ilona Balogh István Bán István Barabás Anna Barabás Kálmán Bárány Lajos Barát Dénes Bárdos Imre Bárdos Jenő Barna Margit

42

Végzés éve 1928 1908 1914 1889 1895 1914 1909 1909 1909 1885 1905 1915 1911 1899 1913 1906 1940 1916 1908 1936 1877 1909 1921 1912 1919 1914 1917 1943 1904 1907 1902 1914 1915 1911

Barna Móric Barna Ödön Barna Zsigmond Baruch Gyula Baruch József Baruch Sándor Basch Ármin Basch Jenő Bátori Ferenc Bauer György Bauer Henrik Bauer Ignác Bauer Ignác Bauer János Bauer Lipót Bauer Mátyás Bauer Pál Bauer Zoltán Baumer Adolf Baumgartner Gusztáv Bayer Adolf Beck Ilona Beer Emil Beke Barna Bekovits Móric Benedek István Benedek Miksa Berger Róza Bergl István Berkes László Berkes Róza Bermann Lajos Bernáth Sándor Bettheim Emil Beuer Miklós Biedermann Sándor Bienenfeld Jakab Biró Géza Biró László Biró Mihály Biró Soma

1905 1882 1878 1891 1877 1905 1906 1892 1911 1923 1883 1911 1913 1918 1895 1914 1943 1914 1880 1901 1880 1910 1893 1908 1909 1924 1885 1914 1909 1917 1917 1914 1905 1909 1912 1910 1912 1899 1907 1902 1917

43


Bischitz Ernő Blanc Béla Blau József Blau László Bleier József Bleyer István Bleyer Károly Blum Gyula Blumenberg Raul Blumenfeld Ervin Bodor Lajos Bognár Zelena Böhm György Böhm István Böhm Miklós Böhm Náci Bokor Dezső Bokor Ferenc Bokor Károly Bokor László Bokor Sándor Bölcskey Erzsébet Bordách Dezső Boros Aladár Boros György Boros Illés Boros István Borostyán Lajos Braun Ferenc Braun Ferenc Braun Henrik Braun Imre Braun Jenő Braun József Braun Miklós Braun Sándor Bretter Dávid Breuer Béla Breuer Fülöp Breuer Imre Breuer Mór

44

1915 1913 1913 1935 1900 1909 1879 1913 1912 1899 1913 1914 1910 1910 1931 1906 1898 1911 1907 1922 1912 1912 1907 1906 1935 1902 1939 1913 1902 1908 1896 1918 1918 1895 1921 1911 1909 1924 1906 1911 1894

Breuer Olga Breuer Szilárd Bródy Béla Bródy Ernő Brüll Ede Brüll József Brün Sándor Buchhalter Géza Büchler Gusztáv Büchler Jenő Burger Frigyes Burger Zoltán Buzási Márton Ciner Márta Csányi Zoltán Csató Sándor Csató Sándor Cséri Béla Cséri Elek Csermák Miklós Csighi Aranka Csillag György Csurgó László Czukor Ágnes Czukor János Czukor László Dániel Mihály Dános Margit Darányi Árpád Darvas Ferenc Davidovics Rózsa Dechsler Henrik Decsi György Dembitz Emma Demeter László Demeter László Denenfeld Sándor Dénes Adrienne Dénes Anabella Dénes Árpád Dénes Artur

1917 1918 1906 1908 1903 1930 1910 1900 1900 1935 1891 1922 1917 1935 1887 1914 1915 1908 1903 1913 1930 1912 1931 1944 1938 1908 1906 1908 1907 1908 1938 1918 1909 1932 1928 1902 1913 1943 1908 1912 1913

45


Dénes Klára Déri József Deutsch Adolf Deutsch Albert Deutsch Albert Deutsch Barna Deutsch Béla Deutsch Dávid Deutsch Gyula Deutsch Ignác Deutsch József Deutsch Mihály Deutsch Miksa Deutsch Zoltán Deutsch Zsigmond Dévai Sándor Diamant László Dobó Jenő Dóczi János Donáth Jenő Dr. Gábor Gyuláné, sz. Elek Lívia Dudás András Eckstein Lenke Edelstein Aladár Ehrenreich Lajos Ehrenreich Pál Ehrlich Arnold Ehrlich Júlia Ehrlich Mihály Eichner Dezső Eiler Leon Elbogen Miksa Elek Anna Elek Jenő Elek Péter Elek Sarolta Engel Miksa Epstein Endre Epstein Géza Epstein Jenő Erdélyi Árpád

46

1940 1910 1901 1896 1897 1902 1914 1912 1911 1886 1882 1908 1896 1906 1894 1884 1922 1911 1933 1909 1927 1935 1914 1884 1915 1892 1888 1917 1932 1919 1912 1915 1931 1923 1912 1930 1897 1910 1907 1905 1912

Erdős Ferenc Erdős Gerő Erdős József Erdős Lajos Erényi Béla Erényi László Ernst Aladár Erős Endre Erös Miklós Fábián Arnold Faith Ilona Fantek Sámuel Faragó Sándor Farkas Félix Farkas István Farkas István Farkas István Farkas István Farkas Lajos Farkas Mátyás Farkas Sándor Fazekas János Fehér Dezső Fehér Imre Fehér László Feindrich Arnold Fejes Elemér Fekete Károly Feldmann Aladár Fenyő Gyula Fenyves Miksa Fenyves Róza Fenyves Zoltán Fenyvesi Ferenc Fésüs Lajos Feuer Sándor Fiala Károly Fischer Ferenc Fischer József Fischer Róza Flamm István

1929 1907 1910 1913 1893 1905 1919 1914 1908 1900 1912 1913 1930 1936 1894 1912 1913 1914 1907 1910 1941 1931 1909 1922 1922 1931 1918 1938 1912 1911 1910 1922 1911 1911 1888 1912 1917 1918 1910 1918 1923

47


Fleischer Anna Fleischmann Imre Fleischmann Leó Fóber Albert Fodor Dezső Fodor József Fodor Károly Fodor Menyhért Fodor Sándor Földes Béla Földes Ferenc Földes Imre Földes Lajos Forbát Béla Forgács Bernát Forgács Rezső Frank Ignác Frankl Antal Frenkel Amália Freud Szerén Fried Ferenc Fried József Fried Lilla Friedlander Mór Friedmann Ármin Friedmann Gyula Friedmann Lipót Friedmann Mór Friedmann Mór Friedmann Sándor Friedmann Zoltán Friedrich Ödön Frisch Magdolna Frisch Tibor Fritz Sándor Frommer Lajos Fuchs Jenő Funk Gizella Funk József Funk Sándor Füredi Károly

48

1929 1911 1907 1919 1903 1909 1899 1912 1913 1915 1901 1911 1909 1921 1913 1909 1889 1893 1921 1921 1906 1886 1935 1895 1901 1908 1915 1876 1882 1914 1909 1908 1943 1909 1909 1886 1906 1934 1893 1932 1913

Fürst Elemér Fürst Elemér Gábor Andor Gábor Ernő Gál Emil Galló Gabriella Gara Gyula Gara József Gara Nándor Garai Jenő Gárdonyi Ernő Gárdos Armand Gedeon Adolf Geiringer János Geiringer Oszkár Gelber J. János Gelbman Imre Gelei Gyula Gellér Nándor Gellért József Gergely Dezső Gergely Erzsébet Gergely Miklós Gerle Jenő Gerő Ferenc Gerő Gyula Gerő Ödön Géza József Giskán Rezső Glasser Adolf Glasser Dezső Glück Ferenc Glück Henrik Glück Lajos Glück Lilla Glück Rezső Glück Sándor Glück Vilmos Glückstáhl Mór Goldberger Lajos Goldblatt Ferenc

1908 1909 1909 1909 1912 1937 1926 1911 1912 1909 1905 1911 1914 1905 1921 1912 1929 1911 1913 1915 1915 1928 1914 1899 1907 1910 1890 1911 1913 1872 1909 1886 1922 1900 1935 1904 1909 1910 1912 1912 1898

49


Goldmann Adolf Goldschmidt Pál Goldschmied Arnold Goldstein Ernesztina Goldstein Miklós Gönci Gyula Gonda László Gonda Mihály Gonda Pál Gottesmann Endre Gottesmann Jenő Gottlieb Gyula Gottlieb Herman Gottlieb Károly Gráf Irén Griell Gyula Grosz Adolf Grósz Anna Grósz Aranka Grosz Bernát Grosz Dezső Grosz Ferenc Grosz Ferenc Grósz Henrik Grósz Jenő Grósz Jenő Grósz Lajos Grósz Nándor Grósz Samu Grószmann Fülöp Groszmann Nándor Gruber Árpád Grün Mór Grün Sándor Grünwald János Grüssner Mór Guczmann Ferenc Günsberger Izidor Gunst Imre Gunst Károly Gutman Béla

50

1906 1911 1908 1935 1909 1912 1943 1912 1933 1910 1907 1913 1910 1921 1914 1890 1901 1924 1914 1878 1915 1893 1902 1913 1910 1914 1922 1912 1892 1930 1916 1910 1896 1912 1906 1913 1911 1896 1933 1936 1911

Gutman Móric Guttmann Sándor Guttmann Szidónia Gyárfás László Gyarmati Emil György Mátyás Gyulai György Haas Béla Haas Miklós Hacker Jenő Hacker Oszkár Haczeg Béla Hagaziger Lövi Háhn Dezső Hajdú Hugó Hajdú István Hajdú Ödön Hajdú Ödön Halász Béla Halász Géza Halász Haim Sándor Halász Imre Halmos Ilona Hamvai Olga Hamvas Ervin Handel Lajos Harnik Lajos Harsányi Zoltán Hartstein Imre Hasenfeld Károly (később Hollós Károly) Hauer Dávid Havas József Heim Izsák Heimlich Endre Heller Samu Henduschka Árpád Hercz János Hercz Sándor Herczfeld Albert Herczl Jenő Herskovits József

1911 1910 1912 1916 1899 1911 1922 1914 1909 1905 1904 1918 1900 1908 1909 1912 1903 1903 1903 1913 1913 1913 1910 1917 1912 1922 1909 1912 1914 1891 1913 1911 1897 1941 1896 1888 1910 1890 1905 1912 1910

51


Herz Gábor Herzfeld Frigyes Herzfeld Sándor Hetényi Dániel Hevesi István Hirsch Béla Hirsch Jenő Hirschhorn Lipót Hirschhorn Salamon Hoffenreich Herman Hoffer Rezső Hoffman Béla Hoffmann Alice Hoffmann Endre Hoffmann István Hollender József Hönig Zsigmond Horovitz Irma Horváth Erzsébet Horváth István Horváth Sándor Huszár Károly Huszár Stefánia Hűvös László Ilkovics Jenő Ilkovits Zsigmond Illés Antal Illésy Ödön Jakubovics Emánuel Jakubovics Izidor Janovitz József Jász István Jolowetz Erzsébet Jonap Aladár Jónap Ilona Jónás Emil Jónás Erzsébet Jungmann Andor Just Tibor Kahán Adél Kain Imre

52

1917 1900 1910 1902 1927 1915 1884 1922 1917 1903 1912 1882 1908 1905 1911 1928 1910 1906 1924 1917 1936 1915 1908 1906 1912 1910 1906 1901 1909 1909 1898 1928 1912 1908 1939 1887 1909 1909 1914 1923 1913

Kaiser Vilmos Kállai Károly Kallós Andor Kallus Sándor Kálmán Ernő Kálmán Károly Kálmán Móric Kálmán Sándor Kalmár Ilona Kánitz Ödön Karczag Leopold Kardos Israel Károlyi Sándor Kartschmaroff György Kartschmáross Arnold Kasztriner Miklós Kátai Gyula Kaufmann Lajos Kelemen Sámuel Keleti Ede Keleti Lajos Kellner Ödön Kelmen Sándor Kelnner László Kemény György Kemény Gyula Kemény Jenő Kempler Vilmos Kende Ervin Kende Miklós Kenéz Ferenc Kentzler Marietta Kepes József Kern Gyula Kerpel Vilmos Kertai Nándor Kertész Dezső Kertész Elemér Kertész Ernő Kertész Gyula Keszler Ervin

1899 1900 1908 1923 1903 1911 1908 1913 1918 1887 1897 1901 1916 1935 1888 1892 1925 1911 1912 1905 1909 1915 1905 1910 1931 1897 1911 1937 1919 1921 1916 1938 1909 1910 1892 1910 1929 1909 1908 1909 1904

53


Kiesler Vilmos Király Ármin Király Lajos Kis Ábrahám Kis János Kis Károly Kis Sándor Kis Vilmos Kiss Adolf Kiss Ferenc Kiss Jenő Kiss Jenő Klár Miklós Klein Árpád Klein Artúr Klein Béla Klein Béla Klein Ernő Klein Géza Klein Gyula Klein Gyula Klein Imre Klein Lajos Klein Mária Klein Miksa Klein Pál Klein Sámuel Klein Sándor Klein Sándor Klein Simon Klein Zsigmond Kleinberger Jenő Knoo Lajos Kohn Ernő Kolozsváry Gyula Kondor Béla Konyai Ede Kopácsy Sándor Kormos Aladár Kornberger Rezső Kornstein Ármin

54

1890 1898 1917 1919 1902 1891 1904 1914 1913 1925 1911 1911 1912 1908 1925 1892 1912 1922 1909 1907 1914 1910 1902 1913 1911 1931 1882 1909 1918 1915 1876 1915 1910 1922 1911 1938 1881 1912 1911 1904 1883

Kornstein Jenő Kovács Aladár Kovács Ernő Kovács Jenő Kovács Károly Kovács Lajos Kovács Simon Köves Miksa Kramer Szilárd Kreisler Benő Kronovicz Miksa Kulka Emil Kun Aladár Kun Béla Kun Ferenc Kunetz Oszkár Kunfalvi György Kupchner Károly Kurucz Manó Ladányi Zoltán Lamp Sándor Landauer Márton Láng József Láng Oszkár Lantos Ernő Lassányi Jenő Lassányi József Laszky Cecilia László Bertalan László Erzsébet László Jenő László Jenő László Lajos László Tibor Laufer Jenő Lax Gyula Lederer Ernő Lederer Ignác Lédig Árpád Lefkovits Sámuel Lendvai Áron

1881 1910 1893 1887 1915 1908 1906 1914 1909 1895 1905 1906 1898 1911 1913 1905 1882 1910 1909 1887 1910 1916 1910 1903 1918 1910 1912 1907 1898 1922 1914 1922 1895 1929 1907 1895 1904 1878 1895 1911 1905

55


Lengyel Erzsébet Lengyel Isidor Lengyel Miklós Lengyel Samu Lesslauer Géza Leuchtmann Ede Lévai Géza Lichtenstein Israel Lichtmann Dezső Liebmann Dezső Ligeti Ferenc Ligeti Károly Ligeti Sándor Lipauer Emil Lippe Ödön Liwauer Herman Löbl Izidor Löffler Aladár Löffler Artúr Löffler György Lóránd Dezső Lorbeer Vilmos Lövinger Dezső Lövy Isidor Lövy Jenő Löw Ármin Löwenberger Zsigmond Löwenstein Dávid Löwinger József Löwinger Károly Lukács Adolf Lukács Dezső Lukács Ferenc Lukács Jenő Lukács Sándor Lusztig Béla Lusztig Jenő Lusztig Sarolta Lux Arnold Magurlit Ernő Mandel Herman

56

1918 1887 1917 1904 1909 1891 1912 1912 1903 1911 1929 1909 1907 1911 1889 1914 1910 1930 1913 1929 1909 1878 1904 1897 1901 1911 1893 1911 1882 1914 1911 1912 1931 1908 1903 1892 1914 1909 1914 1909 1903

Mandl Ilona Mandl Jenő Mann Géza Mannheim János Margittai Anna Margulit Sándor Markbereiter Ferenc Markovics Tivadar Markovics Tivadar Markovits Albert Mármaros Rachmil Marton Manó Martos Gyula Mathézer Jenő Mayer Szerafin Meisel Ákos Meisels Edit Meisels Jakab Meisels Lajos Meisels Manó Meisels Miklós Mérő Sándor Messer Ármin Messinger Ármin Messinger Ottó Mészáros Dezső Mészáros Ferenc Mezei Elek Mezei József Mezei Sándor Mezsner Simon Michael Béla Mihály Károly Miklós Aladár Miklós Katalin Mittelmann László Mocsári Simon Moczberger Gyula Molnár Adolf Molnár Béla Molnár Emil

1931 1910 1906 1902 1918 1886 1905 1909 1911 1907 1914 1907 1910 1922 1915 1878 1929 1875 1881 1894 1917 1913 1882 1905 1917 1916 1917 1893 1923 1905 1912 1896 1919 1907 1934 1943 1906 1904 1913 1912 1926

57


Molnár Endre Molnár Gyula Molnár Jenő Mór Sámuel Moskovics Ábrahám Moskovics Mór Moskovics Samu Moskovits Márton Moskovitz Rózsi Muhbad Joachim Müller Leó Müller Mór Müller Vilmos Munk Jenő Murányi Vera Nádas Lajos Nagel István Nagy Adolf Nagy Béla Nagy Dezső Nagy Erzsébet Nagy Frigyes Nagy Imre Nagy Imre Nagy Jenő Nagy Nándor Nagy Oszkár Nagy Samu Némai Elza Neményi Jenő Neményi Náthán Nemes Anna Német Kornélia Németh László Neu Károly Neuman Ferenc Neumann Ábrahám Neumann Alfréd Neumann Ignác Neumann Jenő Neumann Jolán

58

1924 1910 1915 1917 1913 1911 1912 1915 1929 1909 1900 1900 1906 1919 1905 1919 1913 1893 1911 1904 1908 1905 1895 1910 1906 1907 1919 1924 1909 1913 1901 1913 1935 1929 1925 1890 1903 1901 1889 1913 1912

Neumann Lajos Neuwirth Béla Nobel Erzsébet Nürnberger Ármin Nussbaum József Nuszbaum Lajos Ormi Miksa Öszterreicher Andor Ösztreicher Hugó Ötvös László Pál Róbert Pallay István Pálmai József Palotai Artúr Pánczél Ápád Pánczél György Pánczél Mihály Párkány Artúr Pártos Andor Pártos László Pásztor Adolf Péner Jenő Perényi Herman Perényi Jakab Pesti Erzsébet Peszler Ármin Pető Ernő Pető Ödön Pető Ödön Pető Sándor Pick Fülöp Pick Gyula Pikler György Pinczésy László Platzer Sándor Polátsik József Polgár István Polgár Jenő Pollák Ákos Pollák Benő Pollák Erzsébet

1885 1906 1916 1908 1914 1909 1888 1936 1903 1931 1912 1918 1884 1914 1908 1936 1902 1908 1913 1931 1909 1921 1902 1911 1912 1906 1908 1914 1922 1921 1902 1912 1922 1908 1931 1904 1914 1923 1909 1916 1927

59


Pollák Miksa Pollatsek Bertalan Popper Béla Popper Gyula Porjesz János Práger Ferenc Práger Frigyes Preisich Károly Pudler Ádám Quittner Mária Raaber Árpád Raaber Lajos Rábl Jenőné, sz. Koncz Erzsébet Rácz Illés Rácz János Rácz Mátyás Radiz Ignác Radó Béla Radó Salamon Rákos Rosenberg Rózsa Rapaport Sándor Rasinger Jenő Razsovitz Miklós Rea Ferenc Rebensaft Márton Rechnitz György Reichard Jenő Reichard Sándor Reichardt Emilné,sz. Kovázsnay Izabella Reichmann Zoltán Reiner Dávid Reiner Leó Reiner Lipót Reisinger Miksa Reisman Ödön Reismann Móric Reisz István Resofszky Emil Révész Béla Révész Gyula Révész János

60

1890 1883 1909 1904 1914 1893 1919 1907 1880 1917 1907 1907 1919 1915 1905 1916 1898 1913 1912 1924 1919 1912 1909 1908 1923 1910 1900 1900 1919 1907 1874 1919 1878 1936 1902 1906 1907 1898 1908 1911 1912

Révész Ödön Richter Gedeon Richter József Ripp Zoltán Roboz Béla Roboz Viktor Rochlitz Emil Rohlitz Ignác Rohlitz Márton Römer Artur Römer Klára Römer Lajos Rónai Dezső Rónai Ferenc Rónai Zsigmond Roóz Béla Rosenberg Antal Rosenfeld Egon Rosenfeld Miklós Rosenthal Géza Rosenthal Jenő Rosinger Miksa Rosner Miklós Róth Győző Róth Jakab Róth Jenő Roth Manó Róth Márk Róth Mihály Róth Miklós Róth Móric Rothbauer Sándor Rothman Ignác Rothmann Henrik Rotschild Henrik Rotter Béla Rózsavölgyi Imre Rózsavölgyi Lenke Rudaki Gyula Rudolffy Róbert Sajó Miksa

1893 1895 1892 1912 1921 1915 1917 1892 1909 1936 1940 1930 1914 1913 1910 1880 1922 1912 1895 1910 1912 1913 1922 1909 1901 1914 1907 1906 1930 1904 1913 1912 1909 1901 1903 1914 1882 1913 1910 1900 1908

61


Salacz László Salamon Jenő Salzberger Emil Sándor Ernő Sándor György Sárdi István Sarkadi Imre Sárkány István Sárkány Jenő Schaffer Samu Schärfer Vilmos Scheiber József Schein Sándor Schiffer Elemér Schik Gyula Schiller Sándor Schneczy Ignác Schön Bernát Schön Richárd Schön Zsigmond Schönfeld Jenő Schoszberger Emil Schreiber Ármin Schreiber Lajos Schreiber Mihály Schubert Arnold Schuhl Sándor Schuhmann Margit Schulmann Bódog Schultz Edit Schulz Frida Schwarcz Emil Schwartz Alfréd Schwartz Illés Schwartz Lipót Schwartz Mendel Schwarz Ármin Schwarz Dániel Schwarz Emma Schwarz Endre Schwarz János

62

1910 1916 1907 1918 1922 1935 1924 1911 1906 1910 1914 1909 1916 1916 1892 1882 1893 1908 1887 1885 1912 1921 1903 1913 1912 1893 1891 1909 1903 1940 1909 1888 1888 1910 1877 1915 1913 1902 1911 1919 1913

Schwarz Lajos Schwarz László Schwarz Vilmos Schweer Károly Schweiczer Sándor Schweitzer Emil Schwimmer Marcel Schwummer Miksa Sebestyén Artúr Sebestyén Imre Siegelman László Siklósi Henrik Simanovics Andor Simkó Árpád Söffler Imre Soltész Boriska Somlyó Móric Somogyi Árpád Somogyi László Somogyi Sándor Spányi Dezső Speigel Lajos Spiczer Antal Spiegel Gyula Spiller Jenő Spitz Henrik Springer Mária Stadler Aurél Starck Vilmos Stauer Dezső Steinberger Márton Steiner Béla Steiner Ferenc Steiner István Steiner Manó Steiner Mihály Steiner Miklós Steiner Miklós Steiner Oszkár Steinherz Béla Stern Jenő

1911 1929 1913 1907 1910 1908 1907 1907 1915 1913 1910 1913 1911 1914 1910 1915 1913 1914 1923 1922 1917 1911 1906 1909 1912 1922 1917 1918 1907 1913 1906 1925 1918 1941 1886 1887 1875 1910 1902 1932 1904

63


Stern Lajos Stern Miksa Stern Miksa Steuer Isidor Steuer Mária Stiglitz Károly Stössl Jakab Strausz Ágnes Strausz Ármin Strausz Hugó Strausz Jenő Studerny Károly Sugár Andor Sugár Gyula Sugár Mór Szabados Imre Szabados Ödön Szabó Béla Szabó Ernő Szabó Mózes Szabó Sámuel Szalay István Számuel Béla Szántó György Szántó Imre Szántó István Szántó Károly Szarkai Imre Szász Dezső Szász Mihály Szauer Andor Szécsi Dezső Szegedi Vilmos Szegö Imre Szegő László Székely Ármin Székely Artúr Székely Béla Székely Iván Székely Izidor Székely Jenő

64

1909 1894 1906 1891 1918 1893 1884 1932 1906 1921 1910 1911 1902 1912 1883 1889 1902 1896 1911 1903 1904 1914 1902 1915 1908 1915 1912 1907 1909 1912 1909 1910 1912 1894 1895 1899 1911 1904 1944 1910 1908

Székely Jenő Székely Júlia Székely Sándor Székely Zoltán Szekulesz József Szél Manó Szemes Ferencné, sz. Oesterreicher Vilma Szemző Jenő Szende Miklós Szendrei Béla Szendrő Sándor Szendrovics Vilmos Szenes Ella Szenes Imre Szenes József Szentgyörgyi Lajos Szentmiklósi Sándor Szepesi Aladár Szepessi Lajos Szigethi Frigyes Szigeti István Szigeti Tibor Szilágyi Rudolf Szilárd Béla Szinkovich Etelka Szóbel Dezső Szóberl Márton Szőlősi Sándor Szőnyi Ferenc Szőnyi Margit Sztaricskay Márton Szűcs Sándor Szűcs Simon Tábor Gyula Tagányi Artúr Tandlich Ferenc Taub Ernő Tenschmer József Teuchner Gyula Tihanyi László Timár István

1918 1908 1910 1904 1914 1890 1929 1909 1929 1909 1936 1906 1926 1917 1918 1908 1911 1907 1912 1901 1924 1904 1909 1904 1916 1910 1911 1899 1928 1910 1906 1895 1920 1890 1899 1909 1894 1912 1905 1907 1935

65


Toffler Lajos Toffler Lipót Tolnay Géza Török Géza Tyroler Mór Ujhelyi István Ungár Adolf Ungerleider József Ungvár Adolf Ungvári József Vadász Elek Vadász Gizella Vadász Gusztáv Vajda Andor Vajda Imre Vajna Herman Hugó Vajna Ilona Vajna József Vajna László Vámos Eugénia Vámos Gyula Vámos Márton Vámos Tibor Váradi Adolf Varró Aladár Béla Varsányi Béla Vásárhelyi Béla Vékli István Vértes Bódog Vértes Károly Vértesi Lajos Vidder Sándor Vigh Béla Vizi Imre Vizteleki Bianka Vojda Dezső Wahl Jenő Waldmann Rudolf Wassarmann Béla Weinberger Henrik Weinberger Jenő

66

1911 1930 1901 1909 1896 1929 1909 1930 1913 1892 1905 1918 1911 1911 1887 1912 1930 1902 1937 1918 1923 1922 1934 1892 1906 1912 1913 1907 1908 1910 1919 1891 1889 1913 1916 1918 1909 1907 1918 1912 1896

Weinberger Jenő Weinberger Sándor Weintraub Arnold Weisz Arnold Weisz Béla Weisz Béla Weisz Ernő Weisz Ferenc Weisz Hugó Weisz Ignác Weisz Miksa Weisz Sándor Weiszberger Ferenc Weiszberger Miklós Weiszbrün Vilmos Weiszman Artúr Wertheim Béla Wertheimer Ernő Wessel Flóra Wexler Isidor Widder Aladár Widder Jakab Widder Sándor Wiener Jenő Wiener Leó Wiesz Jánosné, sz. Rosenberg Rózsa Wiltschek Lajos Winkler Herman Winter Pál Wirth Árpád Wohl Dezső Wolf Aladár Wolff Lajos Zempléni Miklósné, sz. Reichard Margit Zimmer György Zippzer Gizella Zipser Sándor Zoltán Albert Zoltán Béla Zoltán Erzsébet

1912 1913 1912 1915 1907 1914 1899 1909 1910 1907 1911 1899 1926 1909 1929 1902 1893 1910 1908 1904 1905 1893 1932 1914 1915 1934 1912 1904 1886 1904 1911 1912 1894 1937 1919 1910 1900 1907 1889 1909

67


5.2 A Budapesti Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora végzésük éve szerint 9. táblázat: a Budapesti Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora végzésük éve szerint (Beniczky Péter: Az egyetemi gyógyszerészképzés vizsgálata 18521950-ig. Doktori disszertáció, SOTE,1991 alapján.) Végzés éve 1873 1874 1875 1876 1877

1878

1879 1880

1881

1882

1883

68

1884

Név Glasser Adolf Reiner Dávid Meisels Jakab Steiner Miklós Friedmann Mór Klein Zsigmond Balkányi Gyula Baruch József Schwartz Lipót Barna Zsigmond Grosz Bernát Lederer Ignác Lorbeer Vilmos Meisel Ákos Reiner Lipót Bleyer Károly Baumer Adolf Bayer Adolf Pudler Ádám Roóz Béla Konyai Ede Kornstein Jenő Meisels Lajos Barna Ödön Deutsch József Friedmann Mór Hoffman Béla Klein Sámuel Kunfalvi György Löwinger József Messer Ármin Rózsavölgyi Imre Bauer Henrik

1885

1886

1887

1888

1889

Kornstein Ármin Pollatsek Bertalan Sugár Mór Dévai Sándor Edelstein Aladár Hirsch Jenő Pálmai József Stössl Jakab Aldor Gyula Benedek Miksa Neumann Lajos Schön Zsigmond Deutsch Ignác Fried József Frommer Lajos Glück Ferenc Margulit Sándor Steiner Manó Winter Pál Csányi Zoltán Jónás Emil Kánitz Ödön Kovács Jenő Ladányi Zoltán Lengyel Isidor Schön Richárd Steiner Mihály Vajda Imre Ehrlich Arnold Fésüs Lajos Henduschka Árpád Kartschmáross Arnold Ormi Miksa Schwarcz Emil Schwartz Alfréd Adler Lajos Frank Ignác Lippe Ödön Neumann Ignác Szabados Imre Vigh Béla

69


1890

1891

1892

1893

70

Zoltán Béla Gerő Ödön Griell Gyula Hercz Sándor Kiesler Vilmos Neuman Ferenc Pollák Miksa Szél Manó Tábor Gyula Baruch Gyula Burger Frigyes Hasenfeld Károly (később Hollós Károly) Kis Károly Leuchtmann Ede Schuhl Sándor Steuer Isidor Vidder Sándor Basch Jenő Ehrenreich Pál Grósz Samu Kasztriner Miklós Kerpel Vilmos Klein Béla Lusztig Béla Richter József Rohlitz Ignác Schik Gyula Ungvári József Váradi Adolf Beer Emil Frankl Antal Funk József Grosz Ferenc Kovács Ernő Löwenberger Zsigmond Mezei Elek Nagy Adolf Práger Ferenc Révész Ödön Schneczy Ignác Schubert Arnold

1894

1895

1896

1897

Stiglitz Károly Erényi Béla Wertheim Béla Widder Jakab Breuer Mór Deutsch Zsigmond Farkas István Meisels Manó Stern Miksa Szegö Imre Taub Ernő Wolff Lajos Adler Miksa Bauer Lipót Braun József Friedlander Mór Kreisler Benő László Lajos Lax Gyula Lédig Árpád Nagy Imre Richter Gedeon Rosenfeld Miklós Szegő László Szűcs Sándor Braun Henrik Deutsch Albert Deutsch Miksa Grün Mór Günsberger Izidor Heller Samu Michael Béla Szabó Béla Tyroler Mór Weinberger Jenő Deutsch Albert Engel Miksa Heim Izsák Karczag Leopold Kemény Gyula Lövy Isidor

71


1898

1899

1900

1901

72

Bokor Dezső Goldblatt Ferenc Janovitz József Király Ármin Kun Aladár László Bertalan Radiz Ignác Resofszky Emil Ardó Leó Biró Géza Blumenfeld Ervin Fodor Károly Gerle Jenő Gyarmati Emil Kaiser Vilmos Székely Ármin Szőlősi Sándor Tagányi Artúr Weisz Ernő Weisz Sándor Bleier József Buchhalter Géza Büchler Gusztáv Fábián Arnold Glück Lajos Hagaziger Lövi Herzfeld Frigyes Kállai Károly Müller Leó Müller Mór Reichard Jenő Reichard Sándor Rudolffy Róbert Zipser Sándor Baumgartner Gusztáv Deutsch Adolf Földes Ferenc Friedmann Ármin Grosz Adolf Illésy Ödön Kardos Israel

1902

1903

Lövy Jenő Neményi Náthán Neumann Alfréd Róth Jakab Rothmann Henrik Szigethi Frigyes Tolnay Géza Barát Dénes Biró Mihály Boros Illés Braun Ferenc Deutsch Barna Grosz Ferenc Hetényi Dániel Kis János Klein Lajos Mannheim János Pánczél Mihály Perényi Herman Pick Fülöp Reisman Ödön Schwarz Dániel Steiner Oszkár Sugár Andor Szabados Ödön Számuel Béla Vajna József Weiszman Artúr Brüll Ede Cséri Elek Fodor Dezső Hajdú Ödön Hajdú Ödön Halász Béla Hoffenreich Herman Kálmán Ernő Láng Oszkár Lichtmann Dezső Lukács Sándor Mandel Herman Neumann Ábrahám

73


1904

1905

74

Ösztreicher Hugó Rotschild Henrik Schreiber Ármin Schulmann Bódog Szabó Mózes Barabás Kálmán Glück Rezső Hacker Oszkár Keszler Ervin Kis Sándor Kornberger Rezső Lederer Ernő Lengyel Samu Lövinger Dezső Moczberger Gyula Nagy Dezső Polátsik József Popper Gyula Róth Miklós Stern Jenő Szabó Sámuel Székely Béla Székely Zoltán Szigeti Tibor Szilárd Béla Wexler Isidor Winkler Herman Wirth Árpád Alekszander Bernát Barna Móric Baruch Sándor Bernáth Sándor Epstein Jenő Erényi László Gárdonyi Ernő Geiringer János Hacker Jenő Herczfeld Albert Hoffmann Endre Keleti Ede Kelmen Sándor

1906

Kronovicz Miksa Kunetz Oszkár Lendvai Áron Markbereiter Ferenc Messinger Ármin Mezei Sándor Murányi Vera Nagy Frigyes Rácz János Teuchner Gyula Vadász Elek Widder Aladár Atlasz Lajos Basch Ármin Boros Aladár Böhm Náci Breuer Fülöp Bródy Béla Dániel Mihály Deutsch Zoltán Fried Ferenc Fuchs Jenő Goldmann Adolf Grünwald János Horovitz Irma Hűvös László Illés Antal Kovács Simon Kulka Emil Mann Géza Mocsári Simon Müller Vilmos Nagy Jenő Neuwirth Béla Peszler Ármin Reismann Móric Róth Márk Sárkány Jenő Spiczer Antal Steinberger Márton Stern Miksa

75


1907

76

Strausz Ármin Szendrovics Vilmos Sztaricskay Márton Varró Aladár Béla Bárány Lajos Biró László Bokor Károly Bordách Dezső Darányi Árpád Epstein Géza Erdős Gerő Farkas Lajos Fleischmann Leó Gerő Ferenc Gottesmann Jenő Klein Gyula Laszky Cecilia Laufer Jenő Ligeti Sándor Markovits Albert Marton Manó Miklós Aladár Nagy Nándor Preisich Károly Raaber Árpád Raaber Lajos Reichmann Zoltán Reisz István Roth Manó Salzberger Emil Schweer Károly Schwimmer Marcel Schwummer Miksa Starck Vilmos Szarkai Imre Szepesi Aladár Tihanyi László Vékli István Waldmann Rudolf Weisz Béla Weisz Ignác

1908

Zoltán Albert Adasz Leopold Balassa Sándor Beke Barna Braun Ferenc Bródy Ernő Czukor László Cséri Béla Dános Margit Darvas Ferenc Dénes Anabella Deutsch Mihály Erös Miklós Friedmann Gyula Friedrich Ödön Fürst Elemér Goldschmied Arnold Háhn Dezső Hoffmann Alice Huszár Stefánia Jonap Aladár Kallós Andor Kálmán Móric Kertész Ernő Klein Árpád Kovács Lajos Lukács Jenő Nagy Erzsébet Nürnberger Ármin Pánczél Ápád Párkány Artúr Pető Ernő Pinczésy László Rea Ferenc Révész Béla Sajó Miksa Schön Bernát Schweitzer Emil Szántó Imre Székely Jenő Székely Júlia

77


1909

78

Szentgyörgyi Lajos Vértes Bódog Wessel Flóra Adler Vilmos Adorjány Gyula Alberti Andor Balkányi Kálmán Bekovits Móric Bergl István Bettheim Emil Bleyer István Bretter Dávid Decsi György Donáth Jenő Fehér Dezső Fodor József Forgács Rezső Földes Lajos Friedmann Zoltán Frisch Tibor Fritz Sándor Fürst Elemér Gábor Andor Gábor Ernő Garai Jenő Glasser Dezső Glück Sándor Goldstein Miklós Haas Miklós Hajdú Hugó Harnik Lajos Ilkovits Jenő Jakubovics Emánuel Jakubovics Izidor Jónás Erzsébet Jungmann Andor Keleti Lajos Kepes József Kertész Elemér Kertész Gyula Klein Géza

1910

Klein Sándor Kramer Szilárd Kurucz Manó Lesslauer Géza Ligeti Károly Lóránd Dezső Lusztig Sarolta Magurlit Ernő Markovics Tivadar Muhbad Joachim Némai Elza Nuszbaum Lajos Pásztor Adolf Pollák Ákos Popper Béla Razsovitz Miklós Rohlitz Márton Róth Győző Rothman Ignác Scheiber József Schuhmann Margit Schulz Frida Spiegel Gyula Stern Lajos Szász Dezső Szauer Andor Szemző Jenő Szendrei Béla Szilágyi Rudolf Tandlich Ferenc Török Géza Ungár Adolf Wahl Jenő Weisz Ferenc Weiszberger Miklós Zoltán Erzsébet Beck Ilona Biedermann Sándor Böhm György Böhm István Brün Sándor

79


Déri József Epstein Endre Erdős József Farkas Mátyás Fenyves Miksa Fischer József Gerő Gyula Glück Vilmos Gottesmann Endre Gottlieb Herman Grósz Jenő Gruber Árpád Guttmann Sándor Halmos Ilona Hercz János Herskovits József Herzfeld Sándor Hönig Zsigmond Ilkovits Zsigmond Kelnner László Kern Gyula Kertai Nándor Klein Imre Knoo Lajos Kovács Aladár Kupchner Károly Lamp Sándor Láng József Lassányi Jenő Löbl Izidor Mandl Jenő Martos Gyula Molnár Gyula Nagy Imre Rechnitz György Rónai Zsigmond Rosenthal Géza Rudaki Gyula Salacz László Schaffer Samu Schwartz Illés

80

1911

Schweiczer Sándor Siegelman László Söffler Imre Steiner Miklós Strausz Jenő Szécsi Dezső Székely Izidor Székely Sándor Szóbel Dezső Szőnyi Margit Vértes Károly Weisz Hugó Wertheimer Ernő Zippzer Gizella Altpöck Hugó Barna Margit Bátori Ferenc Bauer Ignác Bokor Ferenc Braun Sándor Breuer Imre Deutsch Gyula Dobó Jenő Fenyő Gyula Fenyves Zoltán Fenyvesi Ferenc Fleischmann Imre Földes Imre Gara József Gárdos Armand Gelei Gyula Géza József Goldschmidt Pál Guczmann Ferenc Gutman Béla Gutman Móric György Mátyás Havas József Hoffmann István Kálmán Károly Kaufmann Lajos

81


1912

82

Kemény Jenő Kiss Jenő Kiss Jenő Klein Miksa Kolozsváry Gyula Kormos Aladár Kun Béla Lefkovits Sámuel Liebmann Dezső Lipauer Emil Löw Ármin Löwenstein Dávid Lukács Adolf Markovics Tivadar Moskovics Mór Nagy Béla Perényi Jakab Révész Gyula Sárkány István Schwarz Emma Schwarz Lajos Simanovics Andor Speigel Lajos Studerny Károly Szabó Ernő Székely Artúr Szentmiklósi Sándor Szóberl Márton Toffler Lajos Vadász Gusztáv Vajda Andor Weisz Miksa Wohl Dezső Balla Simon Beuer Miklós Bienenfeld Jakab Blumenberg Raul Bokor Sándor Bölcskey Erzsébet Csillag György Dénes Árpád

Deutsch Dávid Eiler Leon Elek Péter Erdélyi Árpád Faith Ilona Farkas István Feldmann Aladár Feuer Sándor Fodor Menyhért Gál Emil Gara Nándor Gelber J. János Glückstáhl Mór Goldberger Lajos Gonda Mihály Gönci Gyula Grósz Nándor Grün Sándor Guttmann Szidónia Hajdú István Hamvas Ervin Harsányi Zoltán Herczl Jenő Hoffer Rezső Ilkovics Jenő Jolowetz Erzsébet Kelemen Sámuel Klár Miklós Klein Béla Kopácsy Sándor Lassányi József Lévai Géza Lichtenstein Israel Lukács Dezső Mezsner Simon Molnár Béla Moskovics Samu Neumann Jolán Pál Róbert Pesti Erzsébet Pick Gyula

83


1913

84

Radó Salamon Rasinger Jenő Révész János Ripp Zoltán Rosenfeld Egon Rosenthal Jenő Rothbauer Sándor Schönfeld Jenő Schreiber Mihály Spiller Jenő Sugár Gyula Szántó Károly Szász Mihály Szegedi Vilmos Szepessi Lajos Tenschmer József Vajna Herman Hugó Varsányi Béla Weinberger Henrik Weinberger Jenő Weintraub Arnold Wiltschek Lajos Wolf Aladár Arnstein Izidor Bauer Ignác Blanc Béla Blau József Blum Gyula Bodor Lajos Borostyán Lajos Csermák Miklós Denenfeld Sándor Dénes Artur Erdős Lajos Fantek Sámuel Farkas István Fodor Sándor Forgács Bernát Füredi Károly Gellér Nándor Giskán Rezső

1914

Gottlieb Gyula Grósz Henrik Grüssner Mór Halász Géza Halász Haim Sándor Halász Imre Hauer Dávid Kain Imre Kálmán Sándor Kiss Adolf Klein Mária Kun Ferenc Löffler Artúr Mérő Sándor Molnár Adolf Moskovics Ábrahám Nagel István Neményi Jenő Nemes Anna Neumann Jenő Pártos Andor Radó Béla Rónai Ferenc Rosinger Miksa Róth Móric Rózsavölgyi Lenke Schreiber Lajos Schwarz Ármin Schwarz János Schwarz Vilmos Sebestyén Imre Siklósi Henrik Somlyó Móric Stauer Dezső Ungvár Adolf Vásárhelyi Béla Vizi Imre Weinberger Sándor Adler Andor Adler Tihamér Balogh István

85


Bárdos Imre Bauer Mátyás Bauer Zoltán Berger Róza Bermann Lajos Bognár Zelena Csató Sándor Deutsch Béla Eckstein Lenke Erős Endre Farkas István Friedmann Sándor Gedeon Adolf Gergely Miklós Gráf Irén Grósz Aranka Grósz Jenő Haas Béla Hartstein Imre Just Tibor Kis Vilmos Klein Gyula Köves Miksa László Jenő Liwauer Herman Löwinger Károly Lusztig Jenő Lux Arnold Mármaros Rachmil Nussbaum József Palotai Artúr Pető Ödön Polgár István Porjesz János Rónai Dezső Róth Jenő Rotter Béla Schärfer Vilmos Simkó Árpád Somogyi Árpád Szalay István

86

1915

1916

Szekulesz József Weisz Béla Wiener Jenő Altmann Márk Bárdos Jenő Bischitz Ernő Csató Sándor Ehrenreich Lajos Elbogen Miksa Földes Béla Friedmann Lipót Gellért József Gergely Dezső Grosz Dezső Hirsch Béla Huszár Károly Kellner Ödön Klein Simon Kleinberger Jenő Kovács Károly Mayer Szerafin Molnár Jenő Moskovits Márton Rácz Illés Roboz Viktor Salamon Zoltán Schwartz Mendel Sebestyén Artúr Soltész Boriska Szántó György Szántó István Weisz Arnold Wiener Leó Balás István Groszmann Nándor Gyárfás László Károlyi Sándor Kenéz Ferenc Landauer Márton Mészáros Dezső Nobel Erzsébet

87


1917

1918

88

Pollák Benő Rácz Mátyás Salamon Jenő Schein Sándor Schiffer Elemér Szinkovich Etelka Vizteleki Bianka Bán István Berkes László Berkes Róza Biró Soma Breuer Olga Buzári Márton Ehrlich Júlia Fiala Károly Hamvai Olga Herz Gábor Hirschhorn Salamon Horváth István Király Lajos Lengyel Miklós Meisels Miklós Messinger Ottó Mészáros Ferenc Mór Sámuel Quittner Mária Rochlitz Emil Spányi Dezső Springer Mária Szenes Imre Bauer János Braun Imre Braun Jenő Breuer Szilárd Dechsler Henrik Fejes Elemér Fischer Ferenc Fischer Róza Haczeg Béla Kalmár Ilona Klein Sándor

1919

1920 1921

Lantos Ernő Lengyel Erzsébet Margittai Anna Pallay István Sándor Ernő Stadler Aurél Steiner Ferenc Steuer Mária Székely Jenő Szenes József Vadász Gizella Vámos Eugénia Vojda Dezső Wassarmann Béla Balogh Ilona Eichner Dezső Ernst Aladár Fóber Albert Kende Ervin Kis Ábrahám Mihály Károly Munk Jenő Nádas Lajos Nagy Oszkár Práger Frigyes Rábl Jenőné, sz. Koncz Erzsébet Rapaport Sándor Reichardt Emilné,sz. Kovázsnay Izabella Reiner Leó Schwarz Endre Vértesi Lajos Zimmer György Szűcs Simon Balkányi László Braun Miklós Forbát Béla Frenkel Amália Freud Szerén Geiringer Oszkár Gottlieb Károly Kende Miklós

89


1922

1923

1924

90

Péner Jenő Pető Sándor Roboz Béla Schoszberger Emil Strausz Hugó Bokor László Burger Zoltán Diamant László Fehér Imre Fehér László Fenyves Róza Glück Henrik Grósz Lajos Gyulai György Handel Lajos Hirschhorn Lipót Klein Ernő Kohn Ernő László Erzsébet László Jenő Mathézer Jenő Pető Ödön Pikler György Rosenberg Antal Rosner Miklós Sándor György Somogyi Sándor Spitz Henrik Vámos Márton Bauer György Elek Jenő Flamm István Kahán Adél Kallus Sándor Mezei József Polgár Jenő Rebensaft Márton Somogyi László Vámos Gyula Benedek István Breuer Béla

1925

1926

1927

1928

1929

1930

Grósz Anna Horváth Erzsébet Molnár Endre Nagy Samu Rákos Rosenberg Rózsa Sarkadi Imre Szigeti István Kátai Gyula Kiss Ferenc Klein Artúr Neu Károly Steiner Béla Gara Gyula Molnár Emil Szenes Ella Weiszberger Ferenc Dr. Gábor Gyuláné, sz. Elek Lívia Hevesi István Pollák Erzsébet Abonyi László Demeter László Gergely Erzsébet Hollender József Jász István Szőnyi Ferenc Erdős Ferenc Fleischer Anna Gelbman Imre Kertész Dezső László Tibor Ligeti Ferenc Löffler György Meisels Edit Moskovitz Rózsi Németh László Schwarz László Szemes Ferencné, sz. Oesterreicher Vilma Szende Miklós Ujhelyi István Weiszbrün Vilmos Brüll József

91


1931

1932

1933

1934

1935

92

Csighi Aranka Demeter László Elek Sarolta Faragó Sándor Grószmann Fülöp Löffler Aladár Róth Mihály Römer Lajos Toffler Lipót Ungerleider József Vajna Ilona Böhm Miklós Csurgó László Elek Anna Fazekas János Feindrich Arnold Kemény György Klein Pál Lukács Ferenc Mandl Ilona Ötvös László Pártos László Platzer Sándor Dembitz Emma Ehrlich Mihály Funk Sándor Steinherz Béla Steinherz Béla Widder Sándor Dóczi János Gonda Pál Gunst Imre Funk Gizella Miklós Katalin Vámos Tibor Wiesz Jánosné, sz. Rosenberg Rózsa Blau László Boros György Büchler Jenő Ciner Márta Dudás András

1936

1937

1938

1939 1940

1941

1943

1944

Fried Lilla Glück Lilla Goldstein Ernesztina Kartschmaroff György Német Kornélia Sárdi István Timár István Balázs Miksa Farkas Félix Gunst Károly Horváth Sándor Öszterreicher Andor Pánczél György Reisinger Miksa Römer Artur Szendrő Sándor Galló Gabriella Kempler Vilmos Vajna László Zempléni Miklósné, sz. Reichard Margit Czukor János Davidovics Rózsa Fekete Károly Kentzler Marietta Kondor Béla Boros István Jónap Ilona Bajor Pál Dénes Klára Römer Klára Schultz Edit Farkas Sándor Heimlich Endre Steiner István Barabás Anna Bauer Pál Dénes Adrienne Frisch Magdolna Gonda László Mittelmann László Czukor Ágnes Székely Iván

93


5.3 A SzegediTudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora abc-sorrendben 10. táblázat: a SzegediTudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora abc-sorrendben (Szegedi Egyetem, levéltár adatbázisa alapján) Név Ákos Ernő Ákos József Blau Gábor Bramberger Imre Brüll András Brüll György Citron Imre Elek Sarolta Ernst András Ernst Miklós Faragó Klára Farkas Andor Farkas Pál Fischer Pál Fogarasi Ferenc Fried Anna Fried Sándor Frisch Zoltán Gara Dezső Gellért Pál Goldblatt Gábor Grósz Albert Hadady Ferenc Hahn Pál Hajduska László Halász Éva Havas Klára Zsuzsanna Hirsch Sándor Holló György Kálmán László Kánitz Anna Kardos Márta Kerpel György Klein György Klein Júlia

94

Végzés éve 1934 1932 1934 1930 1929 1938 1941 1932 1934 1929 1929 1936 1933 1934 1938 1932 1941 1929 1928 1934 1929 1932 1930 1937 1938 1928 1940 1937 1929 1939 1931 1939 1930 1943 1941

Kreisler István Lányi András Lipischitz János Mandel Pál Mendelsohn Sámuel Müller Magdolna Münz Sára Nagy László Neuman Piroska Pető Ervin Rajna László Réder László Reichmann Béla Rőmer Sándor Rosenberg Mihály Rosenthal Margit Sándor Árpád Schönfeld Lajos Spitzer Sándor Steinfeld Sándor Stössel Zsófia Szenderovits László Vági György Vas Ilona Vida László Weinberger Ármin Wertheimer Tibor

1932 1932 1928 1929 1942 1937 1933 1939 1928 1943 1933 1933 1932 1930 1929 1932 1937 1927 1929 1930 1930 1933 1936 1937 1930 1927 1942

95


5.4 A Szegedi Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora végzésük éve szerint 11. tábázat: a szegedi Tudományegyetemen végzett izraelita hallgatók névsora végzésük éve szerint (Szegedi Egyetem, levéltár adatbázisa alapján) Végzés éve 1927 1928

1929

1930

1931 1932

1933

96

1934

Név Schönfeld Lajos Weinberger Ármin Gara Dezső Halász Éva Lipischitz János Neuman Piroska Brüll András Ernst Miklós Faragó Klára Frisch Zoltán Goldblatt Gábor Holló György Mandel Pál Rosenberg Mihály Spitzer Sándor Bramberger Imre Hadady Ferenc Kerpel György Rőmer Sándor Steinfeld Sándor Stössel Zsófia Vida László Kánitz Anna Ákos József Elek Sarolta Fried Anna Grósz Albert Kreisler István Lányi András Reichmann Béla Rosenthal Margit Farkas Pál Münz Sára Rajna László

1936 1937

1938

1939

1940 1941

1942 1943

Réder László Szenderovits László Ákos Ernő Blau Gábor Ernst András Fischer Pál Gellért Pál Farkas Andor Vági György Hahn Pál Hirsch Sándor Müller Magdolna Sándor Árpád Vas Ilona Brüll György Fogarasi Ferenc Hajduska László Kálmán László Kardos Márta Nagy László Havas Klára Zsuzsanna Citron Imre Fried Sándor Klein Júlia Mendelsohn Sámuel Wertheimer Tibor Klein György Pető Ervin

97


6. A MEGVONT JOGOSÍTVÁNYÚ ZSIDÓ TULAJDONÚ GYÓGYSZERTÁRAK LISTÁJA ABC SORRENDBEN ÉS TELEPÜLÉS SZERINTI CSOPORTOSÍTÁSBAN

6.1 A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listája abc sorrendben 12. táblázat: a A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listája abc sorrendben

Gyógyszertár neve Aesculap Aesculap Aesculap Angyal Angyal Angyal Angyal Angyal Angyal Angyal Angyal Angyal Angyal Apolló Apostol Arany Csillag Arany Csillag Arany kereszt Arany kereszt Arany kereszt Arany Oroszlán Arany Sas Arany Sas Arany Szarvas Aréna Balaton Balázs Báthory Bazilika Bocskay Borostyánkoszorú Caritas

98

Helység neve Budapest Munkács Tiszaföldvár Balmazújváros Beregrákos Beregszász Csepel Felsőábrány Medgyesháza Nagylucska Naszvad Nyíregyháza Tata Budapest Budapest Békés Hódmezővásárhely Szabadka Vámospércs Zombor Tarpa Budapest Hódmezővásárhely Budapest Budapest Balatonalmádi Bethlen Budapest Budapest Hajdúszoboszló Kraszna Budapest

Caritas Corvin Csillag Csillag Csillag Csillag Damjanich Deák Ferenc Deák Ferenc Diana Diana Duna Erzsébet királyné Fasor Fehér Galamb Fehér Kereszt Fehér Kereszt Fehér Kereszt Fehér Kígyó Fehér Kígyó Fehér Sas Feller Ferenc Ferdinánd Ferenc József Fortuna Fortuna Fortuna Garay Glória Glória Glória Gólya Gondviselés Gondviselés Gróf Andrássy Gyula Gróf Apponyi Albert Humanitas Hungaria Hungaria Hunnia II. Rákóczi Ferenc

Szatmárnémeti Budapest Avasújváros Debrecen Kisvárda Mátészalka Szolnok Budapest Kispest Budapest Nagyvárad Budapest Szeged Budapest Budapest Budapest Sajószentpéter Szabadka Balkány Kunmadaras Budapest Tecs Makó Budapest Halmi Kövesliget Kövesliget Budapest Beregszász Budapest Kassa Kisújszállás Csap Kaba Budapest Budapest Budapest Budapest Nagyvárad Budapest Békéscsaba

99


II. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés István Király Jézus Szíve József főherceg Kazinczy Kereszt Kereszt Kígyó Kígyó Kígyó Kígyó Kígyó Kígyó Kígyó Kígyó Kígyó Kígyó Klauzál Kleopátra Korona Korona Korzó Kossuth Kossuth Lajos

100

Budapest Monor Nyíregyháza Sarkad Sárospatak Bátyu Csögle Fehérgyarmat Kecskemét Munkács Nyírbodány Pelsőc Rakamaz Sárrétudvari Tas Tiszacsege Zenta Zomba Nagydorog Szeged Rákospalota Budapest Baja Budapest Budafok Gyalú Jászladány Kaposvár Kunhegyes Nagybánhegyes Siklós Szombathely Újfehértó Újpest Budapest Nagyvárad Görgényszentimre Ócsa Ungvár Vésztő Apostag

Lipótvárosi Lisiői kis szent Teréz Lourdesi Szűz Magyarhon Védasszonya Madonna Madonna Magyar Király Magyar Király Magyar Király Magyar Király Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyar Korona Magyarok Védasszonya Magyarország Védasszonya Mária Mátyás király Mátyás király Medve Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó

Budapest Kassa Kéménd Dárda Rákospalota Szeged Borsa Irsa Losonc Szentes Bia Dombrád Hajdúnánás Huszt Királyhelmec Kiskunhalas Maglód Nagykőrös Szilvásvárad Taktaharkány Técső Tiszafüred Ungvár Vámosmikola Szeged Lenti Nagykanizsa Gáva Máramarossziget Máramarossziget Abaújszina Ada Alsónereznice Barcs Bocsárlapújtő Bodzásújlak Boldva Buj Cece Csorna Dunavecse

101


Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Megváltó Minerva Minerva Minerva Muraközi Múzeum Nádor Nádor Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal Őrangyal

102

Érsekvadkert Hajdúdorog Jánosháza Jászapáti Kassa Királyhelmec Kunszentmárton Mándok Mezőkovácsháza Oroszvár Pápateszér Szajol Szob Szolnok Vágfarkasd Budapest Munkács Nagyvárad Debrecen Budapest Tarcal Tornaalja Alsómihályi Alsószopor Budapest Döbrököz Dunaszerdahely Eger Kolozsvár Magyarbánhegyes Makó Miskolc Nagyida Nagykanizsa Nagyvárad Paks Palotailva Romhány Szászrégen Szerednye Tasnádszántó

Őrangyal Őrangyal Oroszlán Oroszlán Országcímer Országház Páduai Szent Antal Páduai Szent Antal Páduai Szent Antal Páduai Szent Antal Pallas Athéne Petőfi Sándor Rákoczi Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Remény Reménység Rozália Sarlós Boldogasszony Sas Sas Segítő Mária Segítő Mária Segítő Mária Segítő Szűz Mária Segítő Szűz Mária Sixtusi Magdolna Sólyom Stefánia

Tornóc Ungvár Nagysurány Újpest Csongrád Budapest Kassa Nagykanizsa Szabadka Tápé Budapest Magyarmecske Kassa Barátka Dolha Gacsály Kispest Kolozsvár Kovászna Mezőkaszony Mezőkászony Nagybáród Nagyszalonta Orosháza Szamoskrassó Szarvas Szolva Visegrád Tiszafüred Máramarossziget Topolya Debrecen Felsővisó Budapest Hajdúdorog Kiskunfélegyháza Elek Tószeg Margitta Szabadka Budapest

103


Szalvátor Szanatórium Szent Anna Szent Antal Szent Antal Szent Antal Szent Antal Szent Antal Szent Bertalan Szent Bertalan Szent Borbála Szent Erzsébet Szent Erzsébet Szent Erzsébet Szent Ferenc Szent Ferenc Szent György Szent György Szent Háromság Szent István Szent István Szent István Szent István Szent István Szent István Szent József Szent Lajos Szent László Szent László Szent László Szent Margit Szent Margit Szent Margit Szent Miklós Szent Péter Szent Rókus Szentháromság Szentháromság Szentháromság Szentháromság Szentháromság

104

Huszt Budapest Miskolc Domoszló Nagyvárad Soroksár Városlőd Veszprém Budapest Gyöngyös Mecsekszabolcs Drégelypalánk Madaras Miskolc Mohács Szeged Budapest Szeged Magyardiószeg Abony Aknaszlatina Makó Nagyköny Nagykónyi Szentgotthárd Gyula Budapest Bátya Budapest Kispest Mozsgó Rákosszentmihály Üllő Budapest Budapest Budapest Balmazújváros Dunaszekcső Jászárokszállás Kassa Küllőd

Szentháromság Szentháromság Szentháromság Szentháromság Szentháromság Szentháromság Szentháromság Szerecsen Szeretet Turul Turul Turulmadár Üdvözítő Uránia Uránia Városi Városmajor Vas Vilmos császár Zita Zrinyi Zrinyi Ilona Zrinyi Ilona

Kunszentmárton Magyarkanizsa Monor Nagykapos Pacsa Szeghalom Temerin Budapest Batonya Kispest Nagykőrös Budapest Sátoraljaújhely Budapest Ungvár Beregszász Budapest Oklánd Budapest Budapest Budapest Munkács Rákospalota

105


6.2 A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listája település szerinti csoportosításban 13. táblázat: A megvont jogosítványú zsidó tulajdonú gyógyszertárak listája abc sorrendben

Helység neve Abaújszina Abony Ada Aknaszlatina Alsómihályi Alsónereznice Alsószopor Apostag Avasújváros Baja Balatonalmádi Balkány Balmazújváros Balmazújváros Barátka Barcs Batonya Bátya Bátyu Békés Békéscsaba Beregrákos Beregszász Beregszász Beregszász Bethlen Bia Bocsárlapújtő Bodzásújlak Boldva Borsa Budafok Budapest Budapest

106

Gyógyszertár neve Megváltó Szent István Megváltó Szent István Őrangyal Megváltó Őrangyal Kossuth Lajos Csillag Kereszt Balaton Fehér Kígyó Angyal Szentháromság Remény Megváltó Szeretet Szent László Isteni Gondviselés Arany Csillag II. Rákóczi Ferenc Angyal Angyal Városi Glória Balázs Magyar Korona Megváltó Megváltó Megváltó Magyar Király Kígyó Minerva Szerecsen

Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest

Szent György Ferenc József Báthory Szent Péter Aesculap Apolló Apostol Arany Sas Arany Szarvas Aréna Bazilika Caritas Corvin Deák Ferenc Diana Duna Fasor Fehér Galamb Fehér Kereszt Fehér Sas Garay Glória Gróf Andrássy Gyula Gróf Apponyi Albert Humanitas Hungaria Hunnia II. Rákóczi Ferenc Kazinczy Kereszt Klauzál Lipótvárosi Múzeum Őrangyal Országház Pallas Athéne Segítő Mária Stefánia Szanatórium Szent Bertalan Szent Lajos

107


Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest Buj Cece Csap Csepel Csögle Csongrád Csorna Dárda Debrecen Debrecen Debrecen Döbrököz Dolha Dombrád Domoszló Drégelypalánk Dunaszekcső Dunaszerdahely Dunavecse Eger Elek Érsekvadkert Fehérgyarmat Felsőábrány Felsővisó Gacsály Gáva Görgényszentimre Gyalú Gyöngyös Gyula Hajdúdorog

108

Szent László Szent Miklós Szent Rókus Turulmadár Uránia Városmajor Vilmos császár Zita Zrinyi Megváltó Megváltó Gondviselés Angyal Isteni Gondviselés Országcímer Megváltó Magyarhon Védasszonya Muraközi Csillag Sas Őrangyal Remény Magyar Korona Szent Antal Szent Erzsébet Szentháromság Őrangyal Megváltó Őrangyal Segítő Szűz Mária Megváltó Isteni gondviselés Angyal Sas Remény Mátyás király Korona Kígyó Szent Bertalan Szent József Megváltó

Hajdúdorog Hajdúnánás Hajdúszoboszló Halmi Hódmezővásárhely Hódmezővásárhely Huszt Huszt Irsa Jánosháza Jászapáti Jászárokszállás Jászladány Kaba Kaposvár Kassa Kassa Kassa Kassa Kassa Kassa Kecskemét Kéménd Királyhelmec Királyhelmec Kiskunfélegyháza Kiskunhalas Kispest Kispest Kispest Kispest Kisújszállás Kisvárda Kolozsvár Kolozsvár Kovászna Kövesliget Kövesliget Kraszna Küllőd Kunhegyes

Segítő Mária Magyar Korona Bocskay Fortuna Arany Csillag Arany Sas Magyar Korona Szalvátor Magyar Király Megváltó Megváltó Szentháromság Kígyó Gondviselés Kígyó Glória Lisiői kis szent Teréz Megváltó Páduai Szent Antal Rákoczi Szentháromság Isteni Gondviselés Lourdesi Szűz Magyar korona Megváltó Segítő Mária Magyar Korona Turul Deák Ferenc Remény Szent László Gólya Csillag Remény Őrangyal Remény Fortuna Fortuna Borostyánkoszorú Szentháromság Kígyó

109


Kunmadaras Kunszentmárton Kunszentmárton Lenti Losonc Madaras Maglód Magyarbánhegyes Magyardiószeg Magyarkanizsa Magyarmecske Makó Makó Makó Mándok Máramarossziget Máramarossziget Máramarossziget Margitta Mátészalka Mecsekszabolcs Medgyesháza Mezőkaszony Mezőkászony Mezőkovácsháza Miskolc Miskolc Miskolc Mohács Monor Monor Mozsgó Munkács Munkács Munkács Munkács Nagybánhegyes Nagybáród Nagydorog Nagyida Nagykanizsa

110

Fehér Kígyó Megváltó Szentháromság Magyarország Védasszonya Magyar Király Szent Erzsébet Magyar Korona Őrangyal Szent Háromság Szentháromság Petőfi Sándor Ferenc Ferdinánd Őrangyal Szent István Megváltó Mátyás Király Medve Rozália Sixtusi Magdolna Csillag Szent Borbála Angyal Remény Remény Megváltó Őrangyal Szent Anna Szent Erzsébet Szent Ferenc II. Rákóczi Ferenc Szentháromság Szent Margit Aesculap Isteni gondviselés Zrinyi Ilona Minerva Kígyó Remény István Király Őrangyal Mária

Nagykanizsa Nagykanizsa Nagykapos Nagyköny Nagykónyi Nagykőrös Nagykőrös Nagylucska Nagysurány Nagyszalonta Nagyvárad Nagyvárad Nagyvárad Nagyvárad Nagyvárad Nagyvárad Naszvad Nyírbodány Nyíregyháza Nyíregyháza Ócsa Oklánd Orosháza Oroszvár Pacsa Paks Palotailva Pápateszér Pelsőc Rakamaz Rákospalota Rákospalota Rákospalota Rákosszentmihály Romhány Sajószentpéter Sarkad Sárospatak Sárrétudvari Sátoraljaújhely Siklós

Őrangyal Páduai Szent Antal Szentháromság Szent István Szent István Turul Magyar Korona Angyal Oroszlán Remény Kleopátra Diana Hungária Minerva Őrangyal Szent Antal Angyal Isteni Gondviselés Angyal II. Rákóczi Ferenc Korona Vas Remény Megváltó Szentháromság Őrangyal Őrangyal Megváltó Isteni gondviselés Isteni gondviselés József főherceg Madonna Zrinyi Ilona Szent Margit Őrangyal Fehér Kereszt II. Rákóczi Ferenc II. Rákóczi Ferenc Isteni Gondviselés Üdvözítő Kígyó

111


Soroksár Szabadka Szabadka Szabadka Szabadka Szajol Szamoskrassó Szarvas Szászrégen Szatmárnémeti Szeged Szeged Szeged Szeged Szeged Szeged Szeghalom Szentes Szentgotthárd Szerednye Szilvásvárad Szob Szolnok Szolnok Szolva Szombathely Taktaharkány Tápé Tarcal Tarpa Tas Tasnádszántó Tata Tecs Técső Temerin Tiszacsege Tiszaföldvár Tiszafüred Tiszafüred Topolya

112

Szent Antal Fehér Kereszt Arany kereszt Sólyom Páduai Szent Antal Megváltó Remény Remény Őrangyal Caritas Szent György Erzsébet királyné Jézus Szíve Magyarok Védasszonya Madonna Szent Ferenc Szentháromság Magyar Király Szent István Őrangyal Magyar Korona Megváltó Damjanich Megváltó Remény Kígyó Magyar Korona Páduai Szent Antal Nádor Arany Oroszlán Isteni Gondviselés Őrangyal Angyal Feller Magyar Korona Szentháromság Isteni Gondviselés Aesculap Magyar Korona Reménység Sarlós Boldogasszony

Tornaalja Tornóc Tószeg Újfehértó Újpest Újpest Üllő Ungvár Ungvár Ungvár Ungvár Vágfarkasd Vámosmikola Vámospércs Városlőd Veszprém Vésztő Visegrád Zenta Zomba Zombor

Nádor Őrangyal Segítő Szűz Mária Kígyó Kígyó Oroszlán Szent Margit Korzó Magyar Korona Őrangyal Uránia Megváltó Magyar Korona Arany Kereszt Szent Antal Szent Antal Kossuth Remény Isteni Gondviselés Isteni Gondviselés Arany Kereszt

113


7. NEVES MAGYAR ZSIDÓ GYÓGYSZERÉSZEK ÉLETRAJZI LEXIKONA A XIX. és XX. században a zsidó gyógyszerészek nagyon jelentős szakmai eredményeket mutattak fel. Példaképül szolgálhatnak a jelen és jövő nemzedékeknek az alábbi neves gyógyszerészek: Altorjai Sándor (1933. I. 26. - 1979. X. 10.): eredeti neve Adler volt. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1957-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. A pályánkon csak rövid ideig működött. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Fónyi Géza és Barcsay Jenő tanítványaként 1963-ban végzett. Közben tanulmányúton járt 1960-ban Moszkvában és 1962ben Prágában. Szigligeten élt 1965-től a haláláig. A művészetére döntő hatást gyakorolt Erdélyi Miklós és Szabó Ákos barátsága, akikkel gyakran vett részt avantgárd összejöveteleken. A szürnaturalizmus és a pop-art hatását mutató alkotásai (Süllyedjetek lefelé: 1967, Integető: 1967) után egyedi csorgatásos technikával készült irizáló színvilágú, amorf lényeket felvonultató képeket készített (Totyográf sorozat). Gyakran alkalmazta Rauschenberg montázstechnikájának tovább fejlesztett változatát is (Aleatorikus montázs: 1975). Az élete végén a korábbi műveit felhasználva hatalmas, drámai erejű kompozíciókat alkotott (Sugárhajtású koporsó: 1979, Poliskizoid montázs: 1979). Több kiállításon mutatta be a műveit. A művészi hagyatékát az Első Magyar Látványtár gondozza. Irodalom: 1. Révai Új Lexikon. I. kötet, 403, - 2. Új Magyar Életrajzi Lexikon. I. kötet, 105106. Balla Sándor (1881. X. 7. - 1954. II. 9.): eredeti neve: Blau volt. A Kolozsvári Egyetemen 1904-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Hosszabb ideig Németországban, Angliában, Franciaországban és Svájcban működött. Hazatérve 1910-1914 között a budapesti Hunnia gyógyszertár tulajdonosa lett. Részvénytársaságot alapított 1912-ben egy fővárosi gyógyszergyár létrehozására. A kőbányai Wander gyógyszergyár kisebbségi tulajdonosa és vezérigazgatója volt 1913-tól. A gyár fokozatosan európai színvonalú vállalattá fejlődött, amelynek a termék-szerkezetével fontos szerepe volt a magyar gyógyszeriparban. Jelentős volt már az export-tevékenysége. A II. világháború idején már 850 alkalmazott dolgozott itt. Elindította a Novitates orvostudományi folyóiratot. Kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki 1927-ben. Saját költségére jelent meg 1931-ben „A gyógyszerészkultúra emlékei” több nyelvű képes album. Megalapította a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Lengyel Béla jutalomérmét. A drezdai Egészségügyi Múzeummal 1938-ban egy embervédelmi kiállítást rendezett, amelyet nemzetközileg is elismertek. A feleségével együtt 1945 decemberében üzleti tárgyalásra Svájcba utazott, ahonnan már nem tértek vissza. Az egyik fia, Balla Imre irányította a gyógyszergyárat az 1948. évi államosításig. Ezt követően dr. Balla György testvérével ők is elhagyták az országot. A szüleikkel együtt Argentínában telepedtek le és ott folytatták a gyógyszeripari tevékenységüket. Irodalom: 1. Zalai Károly: A magyar gyógyszerészet nagyjai. Bp. 2001. 85. Dr. Barta Endre (1882. II. 15.- 1948. XI. 16.): az eredeti neve 1899-ig Baum volt. A Budapesti Tudományegyetemen 1903-ban gyógyszerészi, 1904-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Előbb a budavári Arany Sas gyógyszertár gondnoka volt. Rövid ideig, 1919-ben a budapesti Szent Szív gyógyszertár tulajdonosa. Gyógyszervegyészeti létesített

114

Pesterzsébeten, amelyet később a fiával és a lányával vezetett. A kalcium-, a jód- és a brómterápia lelkes hirdetője volt. Készítményeit az orvosok is sikeresnek tartották. Az idegrendszert tonizáló Sedatin szere kalcium-bromidot tartalmazott, amelyet főleg az ideges szívpanaszokban alkalmaztak. A Calcifort a szulfogvajakolsav kalciumsójával a tbc-ben volt hatásos. Gyártotta még a Bonobrom nervotonikumot, a Calcium bromatum pezsgőtablettát és a Frutolact tápszert. A Magyar Vöröskereszt vezetőségi tagja volt harmincöt éven keresztül. Irodalom: Gyógyszerészet, 1983. 383-385. Baruch Gyula (1865. XII. 19. - 1937. IV. 19.): Baruch József unokaöccse. A Budapesti Tudományegyetemen 1891-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. A nyíregyházi Kígyó gyógyszertárban volt alkalmazott. A miskolci Fehér Kígyó gyógyszertár tulajdonosa volt 1893-tól. Újpesten szerzett gyógyszertári jogosítványt 1912- ben. Az Oroszlán gyógyszertárat előbb kezeltette, majd eladta, mivel Miskolcon maradt. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Borsod-Gömör megyei járási igazgatója volt 1908-tól, később pedig a Miskolc-vidéki kerület elnöke. A Borsod-Miskolci Orvos-Gyógyszerész Egyesület társelnöke volt öt évig. A munkásságával megbecsülést szerzett a gyógyszerészetnek. Irodalom: Gyógyszerészi Közlöny, 1937. 280. Baruch József, Balogh (1851... - 1908. I. 1.) Baruch Gyula nagybátyja. A Budapesti Tudományegyetemen 1877-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Az alkalmazotti évei után 1880-tól a gyöngyösi Megváltó, majd 1892-től a miskolci Magyar Korona gyógyszertár tulajdonosa volt a haláláig. Miskolcon vette fel a Balogh nevet. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Miskolc-vidéki kerületének volt járási igazgatója 1900-tól. A Miskolci Gyógyszerész Testület elnöki tisztségét is betöltötte. Köztiszteletet élvezett a szakmai körökben. 1908 újév napján minden nyilvánvaló előzetes inditék nélkül öngyilkosságot követett el. Irodalom: Gyógyszerészi Közlöny, 1908. 8-9. Bokor Adolf (1861.II.14. - 1932. III. 9.): az eredeti neve 1886-ig Baumer volt. A Budapesti Tudományegyetemen 1880-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Az alkalmazotti évei után a szegedi Megváltó gyógyszertárat bérelte. A Szent György gyógyszertár tulajdonosa lett 1898-ban, de újra visszatért a Megváltó gyógyszertárba. Megalapította a Szegedi Gyógyszerész Testületet, amelynek több mint két évtizeden át elnöke volt. Gyógyszerész Kamara létesítésre tervezetet nyújtott be 1907-ben. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület pénztárosa is volt. A szegedi zsidó hitközségben is több jelentős feladatkört látott el. Irodalom: Gyógyszerészi Hetilap, 1932. 166-168. Boros István (1913. XII. 3. - 1972. VII. 29.): a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1939ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Apja, Boros Aladár gyöngyösi Szent Bertalan gyógyszertárában kezdte a pályáját. 1944 őszén a pusztavámi büntetőtáborba vitték, ahonnan szerencsésen megszökött. Az államosítás után egy ideig még vezethette a gyöngyösi gyógyszertárat. Mint hivatásos katonagyógyszerész, a Honvéd Egészségügyi Anyagszertár parancsnoka lett, de 1953-ban leszerelt. Ekkor a balatonlellei gyógyszertár vezetője lett. A Tolna megyei Gyógyszertári Központ igazgató-főgyógyszerésze lett 1961 szeptemberében. Az igazgatói működése idején Zomba község neves gyógyszerésze, Rozsnyay Mátyás munkássága felé fordult a figyelme. Aradra utazott 1969-ben és az ott összegyűjtött anyagot a lányával,

115


Boros Évával és dr. Zboray Bertalannal együtt feldolgozták és megírták. Ez a Tolna megyei Levéltár gondozásában jelent meg 1974-ben, de ezt 1975-ben az MGYT is megjelentette. Irodalom: Gyógyszerésztörténeti Diárium, 1973. 1. szám, 24. Dr. Budai Emil (1862... - 1921. XI. 19.): az eredeti neve Braun volt. A Bécsi Tudományegyetemen 1884-ben gyógyszerészi, a Budapesti Tudományegyetemen 1896-ban gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. A pályáját budapesti gyógyszertárakban kezdte. Rövid ideig a visegrádi Remény gyógyszertár tulajdonosa volt. Itt kapcsolatba került a vegyészi végzettségű Görgey Artúrral. A budapesti Szentháromság gyógyszertár tulajdonosa volt 1886-1918 között. Gyógyáru-nagykereskedelmi vállalatot alapított 1887-ben, amelynek gyógyszerkészítő laboratóriuma is volt. Orvos- és Gyógyszerész árvaotthont létesített 1903-ban, amely sajnos az I. világháború idején megszűnt. Találmánya volt egy oxigén előállítására alkalmas készülék, amelyet szintén 1903-ban sikeresen szabadalmaztatott. Sokat foglalkozott a kolera terápiájával is. Irodalom: Gyógyszerészi Közlöny, 1921. 586. Dr. Burger Kálmán (1929. X. 19. - 2000. VI. 8.): apja, Burger Zoltán (1897-1960) az aszódi Magyar Király gyógyszertár tulajdonosa volt. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1954ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Pályáját az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Intézetében kezdte. Itt vé-gigjárta az egyetemi rangok grádicsait. A kémiai tudomány kandidátusa fokozatot 1958-ban, a tudomány doktora fokozatot 1966-ban nyerte el. Egyetemi adjunktus volt 1958-1963 között, egyetemi docens 1963-1968 között. Egyetemi tanárrá nevezték ki 1968-ban. A Szegedi Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt 1983-1996 között. Közben vendégprofesszor volt a Stock-holmi Egyetemen (1962), a Stuttgarti Egyetemen (1973), az East Anglia Egyetemen (1977) és a Princeton Egyetemen (1981). A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1990), majd rendes tagja (1993) lett. Több évig szerkesztette 1989-től „A gyógyszerésztudomány aktuális kérdései” című könyvsorozatot. Hosszú ideig a Magyar Gyógyszerészeti Társaság alelnöke is volt. A tudományos munkássága kezdetén bekapcsolódott dr. Schulek Elemér egyetemi tanár mellett az intézeti kutatásokba: morfin meghatározás pola-rográfiával, bróm-cián alkalmazása a mennyiségi meghatározásoknál, fenol meghatározása, szerves fémreagensek alkalmazása a komplex vegyületek analitikájában. Ez utóbbi vezette a komplexvegyületek kutatásához. A szerves fémkomplexek képződését és szerkezetét vizsgálta biológiai modellrendszerekben és kis molekulájú modell-jeikben, egyensúlyi, valamint a szerkezet-vizsgáló módszerek útján. Új típusú gyógyszerhatású fémkomplexeket is előállított. 270 közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Tíz szakkönyvet írt, ebből nyolcat idegen nyelven. Három kiadásban jelent meg a magyar nyelvű tankönyve. Irodalom: Gyógyszerészet, 2000. 395-396. Czukor László (1886. V. 29. - 1944...): a Budapesti Tudományegyetemen 1908-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. A budapesti Apostol gyógyszertár tulajdonosa volt 1916-1944 között. Az I. világháborúban egészségügyi szakszolgálatot teljesített. A Budapesti Gyógyszerész Testületben jelentős munkát végzett. Dr. Nagy Bélával együtt részt vett a Certa Laboratórium alapításában. Sorsa ismeretlen, feltehetően a holokauszt áldozata lett. Irodalom: A magyar társadalom lexikonja. Bp. 1930. 107.

116

Dr. Darvas Ferenc (1883. II. 20. - 1934. IV. 28.): a Budapesti Tudományegyetemen 1907ben gyógyszerészi, 1911-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. A budapesti Gyakornoki Tanfolyam asszisztense lett 1906-tól, majd vezetőtanára 1912-től. Feltűnést keltett 1909-ben a „Vizelet-vizsgálat a gyógyszertárban” című cikksorozata. Abban az időben még nem engedélyeztek ilyen vizsgálatokat. Erre elsősorban a vidéki gyógyszertárakban lett volna igény. Az I. világháború idején a katonai szolgálata alatt dr. Wessel Flóra helyettesítette őt. Megalapította 1918-ban a Gyógyszerészi Kézikönyvtár-sorozatot, de a gazdasági nehézségek miatt csak egy kötet jelenhetett meg. A háború után megcsappantak a gyógyszerkészletek és a gyógynövény-terápia felé fordult a gyógyszerellátás. Létrehozta 1918-ban a Gyógynövényforgalmi Irodát, melynek ő lett a vezetője. Az Iroda lapját, a Herbát is ő szerkesztette. Dr. Augustin Bélával számtan cikkben írták le a gyógynövények termesztési és begyűjtési szabályait. A Tanácsköztársaság idején a létrehozandó Gyógyszerészi Főiskola igazgatójának jelölték, amely már nem jöhetett létre. Ezért sajnos kegyvesztetté vált. Élete utolsó éveiben néhány előadást tartott a Műegyetem közgazdasági karán, majd kertészeti és parkosítási kérdésekkel foglalkozott. Irodalom: Gyógyszerészet, 187-190. Erényi Béla (1872... - 1935. VIII. 7.): Erényi László bátyja. A Budapesti Tudományegyetemen 1893-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Előbb a szabadszállási Isteni Gondviselés gyógyszertár tulajdonosa volt. Megvásárolta 1914-ben a budapesti Diana gyógyszertárat. A Diana márkával kiszorította a gazdasági ellenfelét, Brázay Kálmánt. Létrehozta a Diana sósborszesz gyártósorát, valamint Diana Ipari és Kereskedelmi Rt névvel és gyártási joggal 1910-ben megvásárolta Erényi-néven a sósborszeszt és egyéb vegyészeti cikkeket forgalmazó üzletet. Az új üzemében még gyógyszereket és kozmetikumokat is gyártott és forgalmazott. Rövid ideig még a Török labort is vezette. Irodalom: Gyógyszerészi Közlöny, 1935. 163. Erényi László (1883. X. 20. - 1944...): Erényi Béla öccse. A Budapesti Tudományegyetemen 1905-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. A családi, budapesti Diana gyógyszertárban kezdte a pályáját, ahol 1922-től tulajdonos lett. Az első világháborúban az egészségügyi szolgálataiért kitüntetésben részesült. Az Okleveles Gyógyszerészek Országos Szövetsége választmányi tagjaként is tevékenykedett. Tagja volt a fővárosi törvényhatóságnak és a Budapesti Izraelita Hitközség képviselőtestületének. Sorsa ismeretlen, feltehetően a holokauszt áldozata lett. Irodalom: Ki kicsoda? A kortársak lexikona. Bp. 1937. 181. Falk Miksa Richárd (1878. X. 28.- 1920. X. 27.): Gyakornokként a „Debreceni Ellenőr” lapba írogatott. A Kolozsvári Egyetemen 1899-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. A kassai helyőrségi kórházban dolgozott 1901-ben. Az első romantikus regénye, Az öreg nász 1899ben jelent meg. Az első operettjével, a Phrynéval a kassai színház bemutatóján ért el sikert. Budapestre költözve megalapította „A Színház” című hetilapot. Ebben színes interjúkat készített színészekkel, színházigazgatókkal, és rendezőkkel. A színészképzéssel, a színészi hivatással, a művészi teljesítménnyel és a színházak helyzetével is foglalkozott. A szatirikus verseit „Fakír” álnéven közölte. A könnyű műfaj is meghódította, a Magyar Színház mutatta be az évadnyitó operettjét, a Kis kofát. Librettót írt Petőfi Sándor János vitézéből. 1906-ban

117


megvásárolta a budapesti Szent Péter gyógyszertárat, melynek 1909-ig volt tulajdonosa. Ezt követően már csak az irodalomnak élt, egymás után jelentek meg a regényei. Az I. világháború alatt a helyőrségi kórházban működött. Fokozatosan fordult a némafilmgyártás felé. Filmkritikusként is dolgozott. A halála után mutatták be az „Isten hozzád szerelem” filmjét, amelyet Matilde Serarao regényéből írt. Irodalom: Magyar Nemzet, 1981. június 20. dr. Fenyves Ervin (Budapest, 1924. VIII. 29. ): fizikus (1946), gyógyszerész (Bp. 1948), a Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos munkatársa, majd tudományos igazgató helyettese még 1960-ban elnyerte a fizikai tudomány doktora fokozatot. Ezt követően a Dubnai Egyesített Atomkutató Intézet igazgató-helyetetteseként (1964-től) a nukleon szerkezetét és a nagy energiájú részecskék fizikai tulajdonságait kutatta.1965-ben Állami Díjjal tüntették ki. A philadelphiai Pennsylvania Egyetem vendég professzora volt 1969-70-ben. A dallasi Texas Egyetem vendég professzora volt 1970-1972-ben. Itt egyetemi tanárként működött 1972-től. A dallasi egyetem Környezetvédelmi Központjának ügyvezető igazgatója volt 19771980 között. A dallasi Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára 1983-tól. Ekkor már a kozmikus sugárzás volt a kutatási témája. Új eljárást dolgozott ki a szupernóvák keltette sugárzások ellenőrzésére és új módszert dolgozott ki az eltemetett radioaktív nukleáris hulladékok állandó ellenőrzésére. Irodalom: Magyar Nagy Lexikon VII. kötet, 873. oldal. Fésűs Arnold (1901. VI. 9. - 1975. IX. 3): eredeti neve Feindrich volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1931-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Budapesti gyógyszertárakban alkalmazottként dolgozott. Aktív tagként az Okleveles Gyógyszerészek Országos Szövetségében tevékenykedett. 1945 után a budapesti Apostol gyógyszertárban működött. Az államosítás után a Fővárosi Gyógyszertári Központ alkalmazottja volt. Az 1951-ben alakult Gyógyszerész Szakcsoport vezetőségi tagjaként tevékenykedett. 1956 után a Péterfy Sándor utcai kórház gyógyszertárának vezetője lett. Szakmai munkáját kitüntetésekkel ismerték el: Érdemes gyógyszerész (1956), Kiváló gyógyszerész (1967). Irodalom: Gyógyszerészet, 1975. 477. Dr. Fleischer Antal (1845. VIII. 19. - 1877. XI. 28.): a Bécsi Tudományegyetemen 1866ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Mivel magyarországi gyógyszertárban nem dolgozhatott gyógyszerészként, ezért a Pesti Tudományegyetemen dr. Than Károly egyetemi tanárnál 1868-ban kidolgozott kémiai tárgyú értekezésével gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Az 1872-ben alapított Kolozsvári Tudományegyetem kémiai intézetének első professzora volt. Jelentős munkát végzett a szervetlen kémia területén: erdélyi forrásvízvizsgálatai mellett perszulfociánsav és kálium-hidroxid reakciójából a kálium-izotiocianáttal izomer kálium-ditiocianátot állított elő. Ez a vegyület nem adott vérvörös színeződést a vas(III)-ionnal. Friedrich Kekule professzorral a karvol és a karvakrol tulajdonságait is leírták. Sokat fáradozott a gyógyszerészképzés fejlesztéséért. Irodalom: Gyógyszerészi Hetilap, 1877. 732. Dr. Forgács Rezső (1887. VIII. 15. - 1927. IV. 6.): a Budapesti Tudományegyetemen 1909ben gyógyszerészi, 1910-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi hallgatóként

118

részt vett a gyógyszerészet régi, muzeális értékeinek a begyűjtésében, ezzel megteremtve a Gyógyszerészi Múzeumot. Pályáját vidéki gyógyszertárakban töltötte. Sokat foglalkoztatták a gyakorlati gyógyszerészet problémái és az alkalmazott gyógyszerészek biztos jövője. Ezért bekapcsolódott a Gyógyszerészsegédek Országos Szövetsége és a Galilei Kör gyógyszerészi szakosztályának munkálataiba. A Galilei Kör ellenőre volt 1910-ben. Egy gyógyszerészi kamarai tervezetet nyújtott be 1911-ben, amelyben a régebbi tervezeteket is értékelte. A Gyógyszerészsegédek Országos Szövetségében 1912-ben Szántó Sándor felvetette, hogy a szövetség alakuljon át szakszervezetté és lépjen be a Szakszervezeti Tanácsba. Ezt akkor még nem fogadták el. Ő azt javasolta: helyes lenne, ha a tagok egyenként lépnének be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és ott alakítanák meg a gyógyszerészsegédek szakszer-vezetét. Ez a nézetkülönbség megosztotta a szövetséget és egy új szövetséget alapítottak. A „Gyógyszerész Újság” volt a szaklapjuk. Végigharcolta az I. világháborút. A frontról már 1917-ben hazatért és a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetségének alapítója tagja lett. Ebben az időben számos tudományos, szakmapolitikai és gyógyszerésztörténeti közleménye jelent meg. A Tanácsköztársaság idején felkérték a gyógyszertárak állami felügyeletére. A szakfelügyelők képzésére indított tanfolyamon a bakteriológiát adta elő. A Tanácsköztársaság bukása után a Kochmeister-cég óbudai gyógyszerkészítő üzemét vezette. Irodalom: Gyógyszerészi Közlöny, 1927. 90-91. Frankl Antal (1871. VII. 2. - 1944. VI...): a Budapesti Tudományegyetemen 1893-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. A pályáját a szegedi Megváltó gyógyszertárban kezdte. A Szent György gyógyszertár tulajdonosa volt 1899-től 40 évig. Ezt követően a fia, Frankl József volt a gyógyszertár tulajdonosa. A Szegedi Gyógyszerész Testület elnöke volt. 1919-ben, az antant csapatok jelenlétében az élete kockáztatásával biztosította Párizsból a város gyógyszerellátását. A városi törvényhatósági tagjaként a szegény és nincstelen emberek felemelkedéséért küzdött. Szorgalmazta a vizes pincelakások megszüntetését és a gyermekintézmények bővítését. Jelentős gyógyszerésztörténész volt, több száz cikke jelent meg a szaklapokban. A holokauszt áldozata lett az auschwitzi koncentrációs táborban. Irodalom: Egészségügyi Dolgozó, 1981. 7. szám. Funk József (1871. IV. 6. - 1964. X. 23.): a péterváradi Arany Sas gyógyszertárban volt gyakornok. A Budapesti Tudományegyetemen 1893-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. A nagykőrösi Megváltó gyógyszertárat 1898-tól bérelte, majd a törökszentmiklósi Vöröskereszt gyógyszertár tulajdonosa volt 1902-től. Az erzsébetfalvi (ma Budapest, Pesterzsébet) Szent Erzsébet gyógyszertár tulajdonosa lett 1905-től. A budapesti Szent Hermina gyógyszertárat bérelte 1912-től, amelynek 1917-től a tulajdonosa lett. Enzimológiai kutatásokat végzett dr. Zemplén Győző egyetemi tanár mellett. A Budapesti Gyógyszerész Testület tanügyi bizottságának elnöke volt, ebben a tisztségében számos alkalommal elérte az egyetemeken az 1920. évi XXV. (numerus clausus) törvény ellenében a hozzáfordult zsidó kollégák gyermekeinek a gyógyszerészi egyetemi tanulmányok megkezdését. A Budapesti Gyógyszerész Testület könyvtárosaként rendezte és katalogizálta a könyvtár állományát. A szabad idejében Ady Endre, Arany János, Petőfi Sándor számos versét német nyelvre fordította, J. W. Goethe, R.Hammerling, F.Schiller számos költeményét magyar nyelvre ültette át. A gyógyszertárának a tulajdonosa 1941-től a veje, Nagy Imre lett. Az államosítás után nyugdíjba vovonult. Irodalom: Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Újvidék, 2002. I. kötet, 318-319.

119


Gergely Miklós (1889. I. 11. - 1972. III. 2.): a Budapesti Tudományegyetemen 1914-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Hosszú ideig a szegedi Kígyó gyógyszertárban működött. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1933-ban tartott nagygyűlésén „Törvénytelen gyógyszerkereskedelem” címmel tartott előadást. Rámutatott arra, hogy a gyógyszerkülönlegességek legnagyobb része erős hatású szereket is tartalmaz, amelyek korlátozás nélkül kaphatók. A gyógyszerek ilyen módon történő alkalmazása a betegek szakszerű orvosi kezelését is megzavarhatja. 1944 júniusában deportálták, több koncentrációs tábor foglya volt. 1945 június 3-án újra visszatért Szegedre, ahol ismét a Kígyó gyógyszertárban működött. A Szeged Városi Törvényhatóság tagja volt 1946-1950 között. Elnyerte 1953-ban az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Leányával, Kulcsárné, dr. Gergely Judith későbbi egyetemi tanárral is publikált. A gyakorlati gyógyszerészet kérdései állandóan foglalkoztatták. Gyakran részt vett a Gyógyszerész Szakcsoport konferenciáin, előadóülésein. Irodalom: Gyógyszerészet, 1972. 237. Geszti Károly (1912. V. 12. - 1982. I. 17.): az eredeti neve Gunst volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1935-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Pályáját Imre bátyja (†1974. III. 23.) törökszentmiklósi Fehér Kereszt gyógyszertárában kezdte. A budapesti Sas gyógyszertár felelős vezetője lett 1946-tól. Az államosítás után a Fővárosi Gyógyszertári Központ szakelőadója lett. A Nagyvárad téri gyógyszertár vezetője volt 1952-től a haláláig. A gyógyszertári asszisztens-jelölteknek hosszabb ideig oktatta a Gyógyszertári Alapismeretek és a Gyógyszertechnológia tárgyakat. Felkarolta a fiatal gyógyszerészek tudományos ambícióit. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság alelnöke volt 1972-től. Nevéhez fűződött az évenként megtartott fővárosi Gyógyszerész Napok-konferencia rendezése. Sokat foglalkoztatták a gyógyszerellátás gyakorlati kérdései, így az aszeptikus gyógyszerkészítés és a gyógyszertárban visszaváltott üvegek, tégelyek fertőtlenítése. Irodalom: Gyógyszerészet, 1982. 197. Grósz Ferenc (1872... - 1944... ): a Nagy Grósz Ferenc nevet is használta. A Budapesti Tudományegyetemen 1893-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. A debreceni Arany Egyszarvú gyógyszertárat bérelte 1905-1923 között, majd a haláláig volt a tulajdonosa. A színművészek a városi színház köze lében lévő gyógyszertárban nemcsak gyógyszereket, hanem még kozmetikumokat is vásároltak. Itt készült a híres hajdúsági bajuszpedrő is. Muraközy Lászlóval, Rex Ferenccel 1912-ben megalapították a Hatvani Pharmakochemiai Laboratóriumot, amely később Rex, majd Biogal, ma TEVA gyógyszergyár néven működik. A nővére Rex József felesége volt. Több közleménye jelent meg a szaklapokban, de hírlapokba is írt. Tagja volt a debreceni törvényhatósági és az egészségügyi bizottságnak. A holokauszt áldozataként Auschwitzban érte a halál. Irodalom: Béber László: Debreceni érdekességek. Debrecen, 1977. 71. Dr. Gyarmati László (1921. IV. 18. - 1980. IX. 1.): az eredeti neve Grosz volt. A Budapesti Orvos-tudományi Egyetemen 1949-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Pályáját a Gyógyszerkutató Intézetben kezdte, ahol a morfingyártás mellékalkaloidjainak a kinyerésével és meghatározásával foglalkozott. Hivatásos katonatisztként a Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálatának Kutató Intézetében működött, ahol egy toxikológiai laboratóriumot alakított ki. Itt elsőként használta a méregvizsgálatokban a rétegkromatográfiát. Továbbá több

120

magyar gyógyszer felszívódását, metabolizmusát és kiürülését vizsgálta. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1957-ben vegyészmérnöki, majd szakmérnöki, végül 1960-ban gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Elnyerte 1970-ben a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot. Az egyetemi Gyógyszerészeti Intézet tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki 1970. XI. 1-től. Ettől kezdve a biogyógyszerészet lett a kutatási témája. Főműve volt az 1963-ban Dávid Gáborral írt „A klinikai toxikológia alapjai” könyve. Irodalom: Gyógyszerészet, 1980. 361-362. Dr. Haas Miklós (1886. VII. 9. - 1945... ): a Budapesti Tudományegyetemen 1909-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Több gyógyszertárban dolgozott. A I. világháború idején az egészségügy területén, tábori mozgó kórházakban, majd a budapesti egyetemi klinikákon működött. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1922-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. A budapesti Kereszt gyógyszertár tulajdonosa volt 1917-től. Számos orvos-egészségügyi témájú közleménye jelent meg a szak lakpokban, így a gyógyszerészkészítményekről és az orvos-laboratóriumi vizsgálatokról is. Irodalom: 1. Gulyás Pál: A magyar írók élete és munkái. XII. kötet, 13, - 2. A Gyógyszerész, 1946. 30. Dr. Hajós Gyula (1893... - 1934. VIII. 27.): az eredeti neve Hermann volt. A Kolozsvári Egyetemen 1915-ben szerzett gyógyszerészi, majd Budapesten 1922-ben közgazdasági doktori oklevelet. Előbb a Gyógyszerészsegédek Országos Szövetsége, majd az Okleveles Gyógyszerészek Országos Szövetsége ügyvezető titkára volt. A Gyógyszerészi Értesítőt szerkesztette 1932-ben. Több gazdasági témájú közleményt írt. Irodalom: 1. Magyar Gyógyszerész, 1931. 3-5, - 2. Gyógyszerészek Lapja, 1934. 17. szám, 3-4. - 3. Gulyás Pál: A magyar írók élete és munkái. XII. kötet, 198. Harnik Lajos (1886. XII. 27. - 1962. VII. 4.): a Budapesti Tudományegyetemen 1909-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Pályáját a budapesti Szerecsen gyógyszertárban kezdte, majd a Szentlélek gyógyszertárban működött alkalmazottként. Ez 1925-től már részvénytársasági formában működött. Eredményesen egyesítette a Török József Rt-t a Labor Rt-vel. Az államosítás után a budapesti Csillag gyógyszertár vezetője lett, amelyet átépített. Ez 1952. március 15-én nyílt meg. A gyógyszertár az 1956-os forradalomban súlyosan megsérült. Ezért a gyógyszertárat újra átépítette és korszerűsítette. Így az 1959 februárjában nyílt meg újra. Kiváló Gyógyszerész kitüntetésben részesült 1962-ben. Irodalom: Gyógyszerészet, 1962. 351. Dr. Harsányi János (1920. V. 29. - 2000. VIII. 9.): apja, Harsányi Károly, a budapesti Őrangyal gyógyszertár tulajdonosa volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1942-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Az 1944. évi német megszállás idején szerencsésen megszökött a deportálás elől és menedéket talált a jezsuiták budapesti Mária utcai rendházában. Beiratkozott 1946-ban a bölcsészkarra, ahol 1947-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Dr. Szalai Sándor egyetemi tanár intézetében szociológiai kutatásokat végzett, de ezt már 1948-tól már nem folytathatta. Apja 1946-ban átíratta a nevére a gyógyszertárát és ennek tulajdonosa lett. Még az államosítás előtt, 1950 ápri-lisában elhagyta az országot és Ausztráliában telepedett le. Itt elvégezte a Sydney közgazdasági egyetemét és a Brisbane

121


Egyetem előadótanára lett. A kaliforniai Stanford egyetemen is közgazdasági doktori oklevelet szerzett. A canberrai egyetem professzora volt 1959-1961 között. Amerikában 1961ben telepedett le. Előbb 1961-1963 között a detroiti Wayne egyetem, majd 1964-1990 között a kaliforniai Berkely egyetem tanára volt. Tudományos munkássága: az elmélete olyan stratégiai problémákra kínált megoldásokat, amelyekben a tárgyaló felek csak részben, vagy egyáltalán nem ismerik egymás céljait és a képességeit. Kimutatta azt: hogyan lehet ilyen helyzetben a döntéselméletét felhasználni egy hatékonyabb jóléti közgazdaságtan megalapozására. Az egyensúly-analízis területén végzett úttörő munkásságáért 1994-ben elnyerte a Közgazdasági Nobel-díjat. Így ő volt az első magyar gyógyszerészi végzettségű Nobel-díjasunk. A mai zuglói Róna utcai gyógyszertár falán 2006-ban emléktáblát lepleztek le az emlékezetére. Irodalom: Gyógyszerészet, 1995. 585. Dr. Hercz Mór (1853... - 1894...): dr. Királdi János apja. A Grazi Tudományegyetemen 1874-ben szerzett gyógyszerészi, majd a Bécsi Egyetemen 1875-ben szerzett kémiai doktori oklevelet. A miskolci Arany Oroszlán gyógyszertár tulajdonosa volt a haláláig. Itt nagyban készítette és forgalmazta az Aqua amygdalarum amarumot. Ennek a minőségét állandóan ellenőrizte. Aktív tagja volt a Borsod-Miskolci Orvos-Gyógyszerész Egyesületnek. Irodalom: Henszelmann Aladár: A Borsod- Miskolci Orvos-Gyógyszerész Egyesület 90 éve. Miskolc, 1939. 51-52. Heller László (1905. XI. 22. - 1979. XI. 12.): a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1928ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. A Farmacia Allemana és a Santa Barbara külföldi gyógyszercégek magyarországi kirendeltségein működött. A budapesti Glória gyógyszertár alkalmazottja volt, majd 1934-től a tulajdonosa lett. Az államosítás után több budapesti gyógyszertárban működött. Átlagon felüli gyakorlati érzéke révén több ésszerűsítő javaslatot, újítást nyújtott be. A szakmai munkája mellett a művészi fotózásban találta meg az örömét és a hobbiját. A „Pesti Napló” képes mellékletében számos fényképe jelent meg. Filmforgatókönyvet írt a magyarországi fürdőkről, valamint „Képek a gyógyítás múltjából” címmel. A „Gyógyszereink” folyóiratban gyógyszerhatástani cikkei jelentek meg. Irodalom: Gyógyszerészet, 1980. 117. Hűvös László (1883. VII. 3. - 1973. IV...): eredeti neve Hirschler volt. A Budapesti Tudományegyetemen 1906-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Gyógyszertári jogosítványt nyert 1912-ben Budapesten. A Garay gyógyszertár tulajdonosa lett 1948-ig. Budapesten a gyógyszerész Karlovszky Geysa bátyjánál, Karlovszky Bertalannál és Ferenczy Károlynál festészeti tanulmányokat folytatott. Majd Párizsban Auguste Rodinnál szobrásznak tanult. Az ott készült Szent Kristóf szobrával nagy feltűnést keltett és elismerő oklevelet is kapott. Hazatérve, Budapesten portrészobrászként működött. A Beethoven és a Puccini művei a Magyar Állami Operaházba kerültek. Számos arcmást mintázott (Bárczi István, Latham aviatikus). A Wodianer-emlék a budapesti János kórház kertjében, a Medvetáncoltató szobra a Magyar Nemzeti Galériában látható. A budai Vérhalom téren áll az Anyai szeretet szobra. Bernáth Auréllal közös tárlatot rendeztek a fővárosi Fränkel szalonban. Önálló kiállítása volt 1934-ben az Ernst Múzeumban. 1948-ban Svédországon keresztül elhagyta az országot és New Yorkban telepedett le. Itt is portrékat mintázott.

122

Irodalom: Magyar Életrajzi Lexikon. III. kötet, 325. Dr. Királdi János (1888. XI. 28. - 1944...): dr. Hertz Mór fia, a Királdi nevet 1935-ben vette fel. A Budapesti Tudományegyetemen 1910-ben gyógyszerészi, 1911-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Klupáty Jenő professzor előadásai nyomán jegyzete jelent meg 1910ben „Fizikai jegyzetek gyógyszerészettani hallgatók számára” címmel. A miskolci Oroszlán gyógyszertár tulajdonosa volt 1944-ig. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Miskolcvidéki kerülete fegyelmi bizottságának tagja volt. Miskolc város törvényhatósági tagjaként is jelentős közéleti munkát végzett. A holokauszt áldozata lett. Irodalom: Gulyás Pál: A magyar írók élete és munkái. XVI. kötet, 484. Kis Károly (1864... - 1921. IV. 7.): Tokajban, Dömsödön és Élesden volt gyakornok. A budapesti Csillag, a miskolci Arany Oroszlán, az újpesti Oroszlán, végül a budapesti Szent Keresztély gyógyszertárban volt segéd. A Budapesti Tudományegyetemen 1890-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Pályáját Sátoraljaújhelyen, a szülőhelyén kezdte, majd ismét a fővárosban, majd Gyöngyösön és ismét Budapesten dolgozott. A Magyarországi Gyógyszerészsegédek Országos Szövetségében je-lentős munkát végzett. Az 1906. évi XII. 8-i közgyűlésen a Szövetség alelnökévé választották. Később minden megmozduláson részt vett, mint az alkalmazotti mozgalom egyik vezéregyénisége. 1918/19-ben a Szövetség elnöke volt. Ekkor azt javasolta, hogy a gyógyszertártulajdonosok írassák be az alkalmazottakat a Magyar Gyógyszerészek Nyugdíjintézetébe. Akkor ezt a javaslatot a gyógyszerészek elvetették. Gyógyszertári jogosítványt nyert 1918-ban Budapesten. A gyógyszertára eredetileg a budapesti Csarnok téren nyílt meg 1920-ban. Irodalom: Gyógyszerészi Hetilap, 1913. 686-688, 714-715, 1914. 2-3, 30-34, 42-44, 66-68, 78-82, 90-92, 118-120, 130-131, 234-235, 274-276, 1921. 250-253. Kormos Aladár (1889. XI. 10. - 1944...): a Budapesti Tudományegyetemen 1911-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. A budapesti Magyar király gyógyszertárat 1915-től bérelte, majd 1918-tól a tulajdonosa lett. Itt hozott forgalomba először cukorbetegeknek diétás készítményeket. Megvásárolta a Kochmeister-féle gyártelepet, majd azt Labor gyógyszer- és vegyészeti gyár néven továbbfejleszette és modernizálta. Megalapította 1929-ben a Novachemia vegyészeti gyárat, amelynek ő lett az igazgatója. A holokauszt áldozata lett. Irodalom: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. Bp. 1937. 443. Kun Ferenc (1892. V. 15. - 1976. X. 17.): A Budapesti Tudományegyetemen 1913-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Végigharcolta az I. világháborút. Számos budapesti gyógyszertárban alkalmazottként dolgozott. A II. világháborúban munkaszolgálatosként vett részt. 1945 után az Andrásy gyógyszertárban működött, az államosítás után ennek a vezetője lett. Bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba és a Gyógyszerész Szakcsoport munkálataiba. A budapesti szervezet elnöke volt, majd az újjá alakult Magyar Gyógyszerészeti Társaság alelnöke lett. Izig-vérig gyógyszerész maradt, a gyógyszertári tárát sohasem hagyta el. Mindig előtérbe helyezte a tudományos és a továbbképzés feladatainak a megoldását. Számos közleménye jelent meg a szaklapokban, melyekhez felhasználta német és orosz nyelvismeretét. Gyakorló gyógyszerészként részt vett az V. és a VI. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztésében. Irodalom: Gyógyszerészet, 1977. 76.

123


Láng Oszkár (1881. IX. 13. - 1944...): a Budapesti Tudományegyetemen 1903-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Hosszabb ideig volt a soroksári Segítő Mária gyógyszertár kezelője, majd a bérlője. Az Okleveles Gyógyszerészek Országos Szövetségének alelnöke volt, amelyről 1936. februárjában lemondott. A közgyűlés jegyzőkönyvben emelte ki a szakmai érdemeit. Számos közleménye jelent meg a Gyógyszerészek Lapjában. Sorsa ismeretlen, feltehetően a holokauszt áldozata lett. Irodalom: Gulyás Pál: A magyar írók élete és munkái. XVII. kötet, 969. Lázár Jenő (1906. XII. 2. - 1983. I. 3.): a Szegedi Tudományegyetemen 1930-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. A pályáját több gyógyszertárban töltötte. A szegedi Segítő Boldogasszony gyógyszertár felelős vezetője volt 1946-tól, majd az OTI gyógyszertár vezetője lett. Itt az állami kezelésben rövid ideig gyógyszertárvezető is volt. A Csongrád megyei Gyógyszertári Központ főgyógyszerésze lett 1952 májusától. Ezt felcserélte 1953-ban a Pest megyei Gyógyszertári Központtal. Az Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészeti és Műszerügyi Főigazgatósága vezetője lett 1957 májusától. Az Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészeti Főosztályát is vezette. Lankadatlan energiával irányította és szervezte a gyógyszerellátás szervezetét. Nyugdíjasan elvállalta az Országos Szakgyógyszerész-képesítő Vizsgabizottság elnöki megbízatását. Irodalom: Gyógyszerészet, 1984. 152. Dr. Légrády Erzsébet (1874. XI. 15. - 1959. XI. 15.): a Budapesti Tudományegyetemen 1905-ben gyógyszerészi, 1906-ban gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Ő volt az első magyarországi gyógyszerészdoktornő. A magyar gyógyszerészet 1913-ban először képviseltette magát a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség (FIP) hágai kongresszusán. Ennek bankettjén francia nyelvű köszöntőt mondott. A szavaival olyan nagy sikert aratott, hogy a holland miniszterelnök még külön megbeszélésre is fogadta őt. Nemcsak Hágában, hanem egész életében harcolt a nők elismertetéséért a tudományos pályákon. A budapesti Király utcai Isteni Gondviselés gyógyszertár tulajdonosa volt 1916-1928 között. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság alapító tagja volt. A kimagasló szakmai tevékenysége elismeréséül 1937-ben Jakabházy emlékéremmel tüntették ki. Irodalom: Gyógyszerészet, 1975. 464-467. Lóránt Dezső (1868... - 1906. IX. 26.): eredeti neve Loew volt. A Kolozsvári Tudományegyetemen 1881-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. A pályánkon csak a XX. század fordulójáig működött. Ebben az időben számos tudományos és szakmapolitikai közleménye jelent meg a Gyógyszerészi Hetilapban. Budapestre került a századforduló idején és az Egyetértés újság belső munkatársa lett. Később, 1903-tól a Független Magyarország felelős szerkesztője volt. Több más lapban is megjelentek a tárcái. A fővárosi törvényhatósági bizottság tagja volt. Irodalom: 1. Gyógyszerészi Közlöny, 1909. 634, - 2. Gulyás Pál: A magyar írók élete és munkái. XVII. kötet, 1142.

Major Béla (1909... - 1974. IX. 1.): a Prágai Károly Egyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet 1933-ban. A pályáját a szülőhelyén, Ungváron és Budapesten kezdte. A II. világháború

124

befejeződése után a budapesti Bazilika gyógyszertár felelős vezetője lett. Az államosítás után a Fővárosi Gyógyszertári Központban működött. Az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője volt 1955- 1956-ban. Az egyik legforgalmasabb budapesti gyógyszertár, a Rákóczi úti 703. sz. gyógyszertár vezetője lett 1963-tól. Jó szervezőképessége révén az ott forgalmazott külföldi gyógyszereket a receptek ellenében utánvételes szállítással a vidéki betegeknek is eljuttatta. Nagyon jól irányította és szervezte meg a gyógyszertár munkáját. A munkásságát 1967-ben Kiváló Gyógyszerész kitüntetéssel jutalmazták. Irodalom: Gyógyszerészet, 1975. 35. Mezei Elek (1871... - 1945...): eredeti neve Neufeld volt 1892-ig. A Budapesti Tudományegyetemen 1893-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Az újpesti Angyal gyógyszertár tulajdonosa volt 1912-től 1940-ig. A gyógyszertárát a Bercsényi utca 2. alól átköltöztette az István út 23-ba. A magyarországi Gyógyszerész Egyesület Pest-vidéki kerületének elnöke volt. Újpest városi képviselő lett 1912-től. Tagja volt a Pest megyei törvényhatóságnak is. Az újpesti izraelita hitközség előljárója is volt. Irodalom: Újpest Lexikon, 2002. 344-345. Müller Vilmos (1880.VII. 1. -1944...): a Budapesti Tudományegyetemen 1906-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Előbb a bácskatopolyai gyógyszertárban működött. Gyógyszertári jogosítványt szerzett 1911-ben a Pest megyei Rákospalotán. A Zrinyi Ilona gyógyszertára egy évvel később nyílt meg. Tevékenyen részt vett 1918-ban a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetsége létrehozásában. Ezért megválasztották a Szövetség első alelnökévé. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Pest déli kerületének ügyvezető alelnöke volt 1920-tól. Kormánytanácsosi címmel tüntették ki. A holokauszt áldozata volt. 1945 után, a fia, dr. Molnár István lett a gyógyszertár tulajdonosa. Irodalom: Gyógyszerészi Szemle, 1938. 165. Nádass Lajos (1897. VII. 4. - 1971. XI. 20.): gyakornokként, 1913-ban tagja lett a Magyarországi Gyógyszerészsegédek Országos Szövetségének és később a Galilei Kör gyógyszerészi szakosztályának. A Budapesti Tudományegyetemen 1918-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. A Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjaként a Tanácsköztársaság idején a Gyógyszertári Munkások Szakszervezetének egyik vezetője volt. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába menekült, ahonnan 1921-ben kiutasították és átadták a magyar hatóságoknak. Itthon börtönbüntetésre ítélték. A szegedi Csillag börtönből megszökött 1924-ben. Előbb Amerikában, majd a Szovjetunióban élt. Itt vegyészmérnöki oklevelet szerzett és egészségügyi munkakörökben dolgozott. Visszatért 1956-ban Magyarországra és ezt követően a haláláig a budapesti VI. kerületi pártbizottság munkájában vett részt. Irodalom: Magyar Életrajzi Lexikon. III. kötet, 549. Nagel-Nádor dinasztia: Dr. Nagel István (1890. VI. 21. - ... ): szülei: Nagel Salamon, Schwitzer Róza. A Budapesti Tudományegyetemen 1912. X. 4-én gyógyszerészi, majd a svájci Lausannei Egyetemen 1914-ben szerzett gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett az „Über Säure-Agglutination der Bakterien” című értekezésével. Tagja volt a Galilei Körnek. A budapesti Nagy Kristóf gyógyszertár tulajdonosa volt 1922-től. A felesége, Schüller Anna vette át a tulajdonlást 1925-től.

125


Majd 1934-től Schüller Anna mellett társtulajdonos lett: Riesz Ármin. 1944: ismét dr. Nagel István a tulajdonos. 1947: majd a tulajdonos mellett Nagel Aurél és Nagel Miklós a társtulajdonosok. Dr. Nagel István sorsa ismeretlen. Az 1971. évi Gyógyszerészi Évkönyvből már hiányzott a neve. Irodalom: Gulyás Pál: A magyar írók élete és munkái. XIX. kötet, 2002. 31. hasáb. Nádor István (1922. II. 1. - 2005. IV. 14. /temetés ideje/): eredeti neve Nagel Aurél. Apja dr. Nagel István, a budapesti Nagy Kristóf gyógyszertárában volt gyakornok. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1922-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Apja budapesti gyógyszertárában dolgozott az államosításig, mint társtulajdonos. A pécsi Honvéd-kórház főgyógyszerésze volt 1962-1987 között. Gyógyszerhatástan-toxikológia tárgykörből szakgyógyszerészi képesítést szerzett. (Felesége Láng Ágota a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1963ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Előbb a pécsi Egyetemi Gyógyszertárban, majd a pécsi Honvéd-kórház gyógyszertárában működött. Ugyancsak a gyógyszerhatástan-toxikológia szakgyógyszerésze). Számos polgári és katonai kitüntetésben részesült. 2005. április 14-én katonai tiszteletadás mellett helyezték végső nyugalomba a pécsi köztemetőben. Irodalom: Gyógyszerészet, 2005. 526. oldal. Nagy Samu (1869. XII. 27. - 1932...): a Nagy Grosz Samu nevet is használta. A Budapesti Tudományegytemen 1888-ban kezdte meg a tanulmányait, de anyagi ok miatt ez megszakította. Így 1891-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. A Gyógyszerészi Közlöny segédszerkesztője volt 1894-1898 között. Megindította 1898-ban az Auróra, majd az Új Auróra szaklapot. Később „A Gyógyszerész” hetilap felelős szerkesztője volt 1914-ig. A szülőhelyén, Nyírbaktán kőolajipari részvénytársaságot létesített, ahol vazelint és benzint gyártottak. Létrehozta a magyarországi Kőolajipari Gyárak Egyesületét. Közben a budapesti Apostol gyógyszertár társtulajdonosa is volt, de két évvel később eladta a részét. Sajnos vállalkozásait az I. világháború derékbetörte. Brüll Ede tordai gyógyszertárát vette át 1916 elején, majd 1918ban bérbe vette a tasnádi Arany Oroszlán gyógyszertárat. Ennek 1919-től lett a tulajdonosa. Válságosra fordult a gyógyszerellátás Erdélyben az I. világháború utáni változások következtében. Amikor Kolozsvárott egy központi gyógyszerraktár létesült, az ő felhívására a Szilágy megyei gyógyszerészek elsőként vásároltak itt. Bekapcsolódott a szakmai közéletbe, amellyel hamarosan szaktekintéllyé vált. A Romániai Gyógyszerészek Általános Egyesülete Erdélyi és Bánáti elnöksége felkérte őt 1923 nyarán a Revista Farmaciei Gyógyszerészi Folyóirat szerkesztésére, amelyet 1928-ig elvállalt. A román gyógyszerészek elismerték a szerkesztő és szervező tevékenységét, így az 1924. évi romániai gyógyszerész-kongresszuson a román király kitüntette őt. A Romániai Gyógyszerészek Zsebnaptárát is több évig szerkesztette. Egyetlen fiát 1931- ben elveszítette, amelyet nem tudott kiheverni. Elvállalta Budapesten még a gyógyszerészi szaklapok egyesített kiadóhivatala adásvételi irodája vezetését. Irodalom: Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002. 448-449. Pinczésy László (1884. VIII. 23. - 1962. X. 3.): a Budapesti Tudományegyetemen 1908ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Hosszabb ideig működött a debreceni Szentháromság, majd a Muraközi gyógyszertárban. 1945 után az Országos Gyógyszerész Egyesület debreceni

126

igazgatója és fegyelmi bizottságának elnöke lett. Az 1951-ben alakult Gyógyszerész Szakcsoport országos vezetőségi tagja volt. Ekkor már közismert volt a nagy szakmai tudása és rátermettsége, ő lett 1952-ben a Hajdú-Bihar megyei Gyógyszertári Központ főgyógyszerésze. - Irodalom: Gyógyszerészet, 1962. 430. Richter Gedeon (1872. IX.23. -1944. XII.30.): Mersits Nándor gyöngyösi Őrangyal gyógyszertárában volt gyakornok. A Budapesti Tudományegyetemen 1895-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Négy éves külföldi tanulmányútján megismerte a kisüzemi gyógyszergyártást és elsajátította az organoterápiát. Megvásárolta 1901-ben a budapesti Sas gyógyszertárat. Már 1902-től forgalmazta az itt készült Tonogen injekciót, amellyel világszerte ismert márkát teremtett. Gyártotta még a Glanduitrint is. Lassan a vállalkozás kinőtte a gyógyszertári laboratórium méreteit. Ezért 1906-ben telket vásárolt Kőbányán, ahol felépítette a gyógyszergyárát. A következő évben már elnyerte a gyógyszergyártási engedélyt. A nagyüzemmé fejlődött gyárat 1923-ban részvénytársasággá alakította. A digitalis glukosidok mellett elsőként gyártott anyarozsalkaloidákat. A Hyperol, a Kalmopyrin, a Neoadigan és más gyógyszerek hamar elterjedtek a gyógyászatban. Munkatársai az élvonal tudósai közül kerültek ki. A siker minden várakozást felülmúlt. Később a gyár leányvállalatokat is alapított. Ma a gyógyszergyár a magyar gyógyszeripar egyik meghatározó üzeme. Organoterápiás szakkönyvet adott ki 1914-ben. Szaklapokban is számos közleménye jelent meg. A nyilas terror áldozata lett. Irodalom: Gyógyszerészet, 1995. 219-220. Róth Manó (Restér, Gömör megye, 1880. X. 3. - Bp. 1943. IV. 21.) A Kolozsvári Egyetemen 1903-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. A tatai Angyal gyógyszertár bérlője 1909-től. Megvette 1912-ben a szarvasi Szarvas gyógyszertárat, amelyet 1917-ig üzelmeltett, majd eladott. 1912-ben gyógyszertári jogosítványt nyert Budapesten, ahol megnyitotta a Ferdinánd gyógyszertárat, amelynek 1940-ig volt a tulajdonosa. A zsidótörvények miatt jogfoszott lett. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület 1921. évi újjászervezésekor annak pénztárosa lett, e tisztségét 1938-ig töltötte be. A Budapesti Gyógyszerész Kaszinó alapító tagja volt 1930tól, majd választmányi tagja is. A Budapesti Gyógyszerész Testület alelnöke. Számos szakmai ügyekkel foglalkozó és gyógyszerésztörténeti cikke jelent meg a szaklapokban. Köztiszteletben álló kollégaként ismerték el a munkásságát. Irodalom: 1. Gyógyszerészi Közlöny, 1943. 225-227, - 2. Gyógyszerészi Szemle, 1943. 170. Rózsavölgyi Imre (1859... - 1927. XI. 26.): a nagyapja, Rózsavölgyi Márk zeneszerző elhunytakor Petőfi Sándor egy verssel emlékezett meg róla. Apja, Rózsavölgyi Gyula, a Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó és hangverseny-rendező vállalat igazgatója volt. Imre a Budapesti Tudományegyetemen 1882-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Előbb Rotschnek V. Emil debreceni Arany Egyszarvú, majd Frum István budai Római császár gyógyszertárában működött. A budapesti Hattyú gyógyszertár tulajdonosa lett 1892-től. Megalapította az ERI gyógyszerkészítő laboratóriumot, ahol injekciós készítményeket gyártott és hozott forgalomba. Gyakran tovább fejlesztette a laboratóriumát. A Budapesti Gyógyszerész Testület munkálataiba is bekapcsolódott. Karlovszky Geysával együtt oroszlánrészt vállaltak 1902ben a Gyógyszerészek Nyugdíjintézete válságos helyzetének rendezésében, ezért az intézet elnökévé választották. Munkássága elismeréséül 1925-ben a Magyarországi Gyógyszerész

127


Egyesület tiszteletbeli elnöke lett. Irodalom: Gyógyszerészi Heti lap, 1927. 319-320. Rőmer Lajos (1904. VI. 21. -1978. X. 23.): a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1930ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Marcaliban, majd Szegeden volt alkalmazott. Hosszabb ideig bérelte a nagykőrösi Megváltó gyógyszertárat. A II. világháborúban Abonyban volt munkaszolgálatos. Németországba deportálták, ahonnan 1945-ben tért vissza Nagykőrösre. A Magyar Korona gyógyszertárban volt alkalmazott az államosításig. Ezt követően a Megváltó gyógyszertár vezetője volt. A városi főgyógyszerészi teendőket is ellátta. A munkásságát nagy megbecsülés jellemezte mind az orvosok, mind a betegek részéről. Irodalom: Gyógyszerészet, 1979. 155. Schubert Arnold (1872... - 1942. I. 27.): a Budapesti Tudományegyetemen 1892-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Budapesten 1901-ben szerzett gyógyszerészi jogosítványt. A Fortuna gyógyszertár tulajdonosa volt 1902-1907 között. A szabadkai Magyar Korona gyógyszertár tulajdonosa volt 1907-1912 között. Majd a zombori Városi gyógyszertár tulajdonosa volt 1912-1918 között. Tagja volt a városi törvényhatóságnak is. A Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetsége igazgatótanácsi tagja volt. Budapestre költözött 1919-ben és a Viktória gyógyszertárban működött alkalmazottként. Az Arany Kereszt gyógyszertár tulajdonosa lett 1928-ban, végül 1934-től a Haller gyógyszertár tulajdonosa volt. Jelentős szakmai-közéleti munkát végzett a Budapesti Gyógyszerész Testületben. A Gyógyszerész Kaszinó alelnöke is volt. Irodalom: Gyógyszerészi Közlöny, 1942. 67. Dr. Szabó Béla (1874... - 1929. III. 26.): a Budapesti Tudományegyetemen 1899-ben gyógyszerészi, 1897-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Megvásárolta 1899-ben Szerényi Vince újpesti Szent István gyógyszertárát. Hamar bekapcsolódott Újpest képviselőtestületének munkálataiba, így jelentős szerepe volt a település várossá fejlődésében. 1915ben kapcsolódott be a gyógyszerészi közéletbe. A neve akkor vált ismertté, amikor 1918-ban a pénz romlása idején a gyógyszerészi kar csaknem ráfizetett a receptúrára. Akkor nem tartotta lehetségesnek, hogy a betegsegélyző pénztáraknak megítélt százalék-engedménnyel elvérezzenek a gyógyszerészek. Erre az egész országban felfigyeltek. Hiába támadták őt és tiltakoztak a nézete ellen, ő nagyon keményen kitartott az álláspontja mellett. Úgy érezte, hogy mellette szól az igazság. Amikor a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetsége alelnökévé választották, sikerült meggyőznie a tagságot a lépése helyességéről. Így később a taxa elkészítésének egyik élharcosa lett. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület alelnökévé választották 1924-ben. Ebben a minőségében számos szakmai tanácskozáson részt vett és felszólalt. A halála előtt egy héttel egy nagyon fontos ügyben egyhangúan elfogadott javaslatot nyújtott be. Másnap egy ismert orvos-professzorral kivizsgáltatta magát, aki nyugalmat és pihenést javasolt neki. Ennek ellenére még ekkor is a szakmai közügyek foglalkoztatták őt. Irodalom: 1929. 133-134. Szántó Sándor (1890. II. 9. - 1973. XI. 2.): eredeti neve Moskovits Samu volt. Gyógyszerészsegédként kapcsolódott be a Galilei Kör gyógyszerészi szakosztályába, ahol 1912-ben

128

már elnök volt. A Gyógyszerészsegédek Országos Szövetsége 1912. III. 26-i közgyűlésén a szövetség szakszervezet-té történő átalakítását sürgette. Mivel ezt akkor még nem akarták, így 48 gyógyszerésszel együtt kilépett a szövetségből és egy új mozgalmat hozott létre. Főtitkárrá választották 1913-ban. Mauer Armanddal létrehozták és együtt szerkesztették a Gyógyszerész Újság szaklapot. A Budapesti Tudományegyetemen 1918-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Ugyanebben az évben megalapította a gyógyszerész szakszervezetet. Az őszirózsás forradalom idején egy rejtett kapun keresztül mentette ki az Astoria szállodából Lukachich Géza altábornagyot. A Tanácsköztársaság idején a Népjóléti Népbiztosságon a gyógyszertermelést irányította. A Tanácsköztársaság bukása után felmentették a vádak alól. Fővárosi gyógyszertárak tulajdonosa volt az 1920-as években. Óbudán egy gyógyszerkészítő laboratóriumot alapított 1929-ben. 1945 után a Gyógyáruértékesítő Vállalat munkatársa volt. Irodalom: Egészségügyi Dolgozó, 1982. 2. szám. Dr. Szentmiklósi Pál (1920. I. 24. - 1980. I....): dr. Szentmiklósi Péter bátyja. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1942-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Részt vett a II.világháborúban, a hadifogságából 1945-ben tért haza. Apja, Szentmiklósi György budapesti Vörösmarty gyógyszertárában folyattta a munkáját. Az államosítás után Budapesten lett gyógyszertárvezető. Tevékenyen részt vett az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete munkálataiban. Az elsők között 1958-ban tette el a gyógyszerismertetői szakvizsgát. A Gyógy-szerkülkereskedelmi Vállalathoz került 1960-ban. Rövid idő alatt kítűnt a nagy elméleti felkészültségével és a kiváló nyelvtudásával. A Gyógyszerészet szaklap szerkesztőbizottsági tagja volt 1961-től. A Medimpex külkereskedelmi vállalathoz került 1967-ben, ahol 1970-től a tudományos osztály vezetője lett. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1971-ben szerzett gyógyszerészdoktori oklevelet. Közreműködött a gyógyszerismertető kiadványok írásában és szerkesztésében. A tudományos munkássága a gyógyszerhatástan mellett a gyógy-szerkülkereskedelem körére terjedt ki. A publikációi közül kiemelkedő a magyar gyógyszer-ipar 1920-1944. évi gazdaságtörténeti cikksorozata, melyben a kereskedelem és a külkereskedelem kapcsolatát részletesen tárgyalta. Ez a munkája már történelmi forrásmunkának tekinthető. Szakgyógyszerészi képesítést szerzett 1973-ban. Az utolsó útjára 1980. január 14-én kísérték el. Irodalom: Gyógyszerészet, 1980. 232. Dr. Szentmiklósi Péter (1926. V. 9. - 2010. IV. 26.): dr. Szentmiklósi Pál öccse. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1949-ben gyógyszerészi oklevelet szerzett. A tanulmányait tovább folytatatta. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1956-ban vegyészmérnöki, majd a Budapesti Orvos-tudományi Egyetemen kidolgozott értekezésével 1960-ban szerezte meg a gyógyszerészdoktori oklevlet. A Magyar Néphadsereg hivatásos tisztjeként a Honvéd Egészségügyi Szolgálat munkatársa volt 1945-1955 között. Ezt követően az Egészségügyi Minisztériumban a gyógyszerkutatási ügyek főelőadójaként működött. A Chinoin Gyógyszergyárba került 1957-ben, ahol később az Orvostudományi Főosztály vezetője lett. Számos tudományos intézet, kórház és klinika bekapcsolódásával olyan komplex vizsgálatokat szervezett, melyek alapján az új vegyületek farmakológiai és toxikológiai kutatását nemzetközi szintű normatívák szerint végezhették. Ez a tevékenysége az export növelése szempontjából volt jelentős. Az egyetemi Gyógyszerészeti Intézet tudományos munkatársa volt az 1990-as évek közepéig. Társszerzője volt a Tetran i.v. injekció bevezetését szolgáló szabadalomnak és a

129


Tetran inj. i .m. és a Tetran állatgyógyászati gyógyszerkülönlegességnek. Kezdeményezte a nitrofurán vegyületek kutatását. Szerepe volt a No-Spa bevezetésében. Részt vett a Nevigramon (nalidixinsav) előállításában, mellyel szabadalmat nyert. A Probon gyógyszer vizsgálatában is közreműködött. Állami Díjat nyert 1970-ben megosztva dr. Mészáros Zoltánnal. Később az antacid hatású szerek formulálásában és az Ebrimycin bevezetésében vett részt. Mintegy 50 szabadalom fűződött a nevéhez. Irodalom: 1. Újpest Lexikon. Újpest, 2002. 480-481, - 2. Gyógyszerészet, 1971. 235. 2010. 578. Dr. Szilárd Béla (1884. I. 20. - 1926. V. 27.): eredeti neve Steiner volt. A Budapesti Tudományegyetemen 1904-ben gyógyszerészi, 1905-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Már ebben az időben több cikke jelent meg a radioaktív sugárzásokról. Rövid ideig a budapesti Műszaki Egyetemen volt tanársegéd. A párizsi Curie laboratóriumba került 1907ben. Párizsban önálló laboratóriumot létesített 1912-ben. Főleg a radioaktivítás gyakorlati ismeretei érdekelték őt. Az I. világháború idején előbb a londoni, később a madridi egyetemen működött. A világháború végén visszatért a párizsi laboratóriumába, ahol tovább fejlesztette a műszereit. A radiométere a Kelvin-elektrométer egyik speciális és érzékenyebb változata volt. Egy másik találmányával meg lehetett különböztetni a hamis gyöngyöket az igaz gyöngyöktől. A külföldi kutatásai közben sem szakította meg a szakmai kapcsolatait a kora neves kutató gyógyszerész-professzoraival, így dr. Ilosvay Lajos egyetemi tanárral. A radioaktív sugárzás biológiai hatása, a lumineszcencia, a fotokémia és az élő anyag keletkezéselmélete voltak a kutatási témái. A tudományos munkásságért 1925-ben elnyerte a Becsületrend lovagja kitüntetést. Becses hagyatékát a Budapesti Műszaki Egyetem Levéltára és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára őrzi. Irodalom: Magyar Nemzet, 1984. I. 20. Tassy András (1900. X. 21. - 1963. IX. 18.): eredeti neve: Schiffbek volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1924-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Rövid ideig Zilahon volt alkalmazott. Egyetemi évei alatt is szépen szavalt és többször statisztált a Nemzeti Színházban. Pályáját a kolozsvári Magyar Színházban kezdte. A budapesti Nemzeti Szinházba került 1937-ben. Főleg epizód szerepekben játszott. Az emlékezetes szerepei: Schaw: Warrenné mestersége, Zilahy: Fatornyok, Brecht: Jó embert keresünk. Az egyetemi évfolyamtársaival mindig tartotta a kapcsolatot. Irodalom: 1. Gyógyszerészet, 1963. 473. - 2. Magyar Életrajzi Lexikon. III. kötet, 781. Varró Béla Aladár (1881. III. 24. - 1956. XI. 3.): eredeti neve Weisz volt 1892-ig. Az édesanyja gyógyfűvekkel kezelte a család egészségi problémáit. Egy ismerőst látogatva útközben az emlékezetébe vésődött, hogyan gyűjtik be szikes talajon fésűs lapáttal a kamillát. A Budapesti Tudományegyetemen 1906-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Alkalmazotti évei után Németországban, Franciaországban és Olaszországban tanulmányozta a gyógynövénygyűjtést és feldolgozást. Hazajövetelét követően gyógynövényeket termesztett és egy korszerű szárító berendezést is bevezetett. A tevékenységével tíz országba szállított drogokat. Az I. világháborúban súlyosan megsebesült, a harctéri szolgálataiért több kitüntetésben részesült. A háború után leszerelt, de az infláció következtében elveszítette a vagyonát. A korábbi iparengedélyét felhasználva ismét gyógyászati termékeket forgalmazott. A vállalkozása nyereségéből vásárolta meg a Fő utca-Bem József tér sarkán a drogériáját. Emellett gyógy-

130

növényterápiás cikkeket és könyveket írt. A legismertebbek voltak: Gyógynövények gyakorlati alkalmazása (1936), Gyógynövények gyógyhatásai (1941). Ez utóbbit 1946-ban egy milánói kiadó olasz nyelven is megjelentette. 1945. március 15. után el kellett hagynia a drogériáját. Először az egyik testvére lányánál húzódott meg, később innen a fővárosi gettóba került. A hosszú megpróbáltatást a családjával együtt szerencsésen túlélte. Ekkor már használhatatlanná vált a drogériája. A családjával együtt Makóra költözött és ekkor felelős vezetőként átvette a városi Szent István gyógyszertárat. Az államosítás a szegedi Megváltó gyógyszertárba helyezték, majd a szegedi Gyógynövénybolt vezetője lett. Ezekben az években is több cikke jelent meg a szaklapokban. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen több fitoterápiás előadást tartott. Felismerte, hogy a tevékenységével híd szerepet tölthet be az orvosi gyakorlat által igazolt eredmények és a népi gyógyászat között. Irodalom: Gyógyszerészet, 2012. 475-477. Dr. Wessel Flóra (1886. IX. 13. - 1976. IV. 2.): a Budapesti Tudományegyetemen 1908-ban gyógyszerészi, 1909-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. A pályáját a fővárosi Vegyvizsgáló laboratóriumban kezdte. Később a Gyakornoki Tanfolyam tanársegédje lett. Dr. Darvas Ferenc katonai szolgálata idején, 1915-16-ban a Tanfolyam vezető tanára volt. Dr. Wolf Emil vegyészmérnök a Chinoin gyógyszergyár vezérigazgatója 1918-ban megbízta őt a gyárba érkező vegyszer-alapanyagok vizsgálatával. Szinte a semmiből hozott létre egy olyan minőségvizsgáló laboratóriumot, amit annak vezetőjeként állandóan továbbfejlesztett. Dr. Weisz Rezső vegyészmérnök férjével, aki egy ideig a gyár üzemvezetője volt, a felmerülő kémiai és trechnológiai problémákat egymással konzultálva oldották meg. Számos újítását (az allyl-származékok előűllítása, Arsotonin injekció és a Barbamid tabletta hatóanyagainak meghatározása) sikeresen szabadalmaztatta. Páratlan volt a tudományos felkészültsége, a működése hatalmas munkaenergiával párosult. A munkatársait állandóan bátorította és segítette az önálló észszerűsítő feladatok megoldásában. Irodalom: Zalai Károly: A magyar gyógyszerészet nagyjai. Bp. 2001. 90. Dr. Wiener Jenő (1892. V. 16. - 1944. VI...): a Budapesti Tudományegyetemen 1914-ben gyógyszerészi, 1918-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Fiatalon bekapcsolódott a Galilei Kör gyógyszerészi szakosztálya munkálataiba. Dr. Winkler Lajos egyetemi tanár mellett tanársegéd volt 1921-ig. A Tanácsköztársaság idején a szakfelügyelők tanfolyamán a kémiai gyakorlatokat vezette. Családi összefogással megvásárolta 1921-ben a szombathelyi Kígyó gyógyszertárat, amelynek 1944 április végéig volt a tulajdonosa. A tudományos munkáját Szombathelyen is folytatta. A debreceni „Vidéki Orvosok és Gyógyszerészek Lapjá”-nak társszerkesztője volt. Az értékes könyvtárát a Kőszegi Gyógyszerésztörténeti Könyvtár őrzi. Előbb katonaként a győri katonai kórházban szolgált. A holokauszt áldozata. Irodalom: Vasi Szemle, 1992. 378-380. Zoltán Béla (1868. XII. 30. - 1933. V. 10.) eredeti neve: Moskovitz volt. Dr. Zoltán György nagybátyja. A Budapesti Tudományegyetemen 1899-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Előbb a Pest megyei Alpár Őrangyal gyógyszertárának a tulajdonosa volt 1892-1895 között. Megvásárolta 1895-ben a budapesti Szűz Mária Isten Anyjához címzett gyógyszertárat, amelynek a haláláig tulajdonosa volt. Ezt fokozatosan mintagyógyszertárrá fejlesztette. A fővárosban bekapcsolódott a szakmai közéletbe. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület

131


tanügyi bizottságának elnöke volt 1912-től. Az Egyesület alelnöke 1916-1918 között, az Egyesület elnöke 1918/1919-ben. A Gyógyszerészi Nyugdíjintézet pénztárosi teendőit is ellátta. A Tanácsköztársaság idején a Gyógyszerészi Szakosztály osztályvezetője volt. A jó szervezőképessége révén sikerült eloszlatnia az ellentéteket. Minden szakmai tanácskozáson részt vett és felszólalt. A halála után az unokaöccse, dr. Zoltán György lett a gyógyszertár tulajdonosa az államosításig. Irodalom: Gyógyszerészi Közlöny, 1933. 778-780. Dr. Zoltán György (1901. IV. 8. - 1962. VI...): Zoltán Béla unokaöccse. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1924-ben gyógyszerészi, 1925-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. Nagybátyja budapesti Szűz Mária Isten anyja gyógyszertárát előbb kezelte, majd 1945 után tulajdonosa lett. Hamar kitűnt nagy szakmai tudásával és a nyelvismeretével. Állandóan foglalkoztatta őt a gyógyszertár magas szinvonala és példás szakmai rendje. Így hamar kivívta a betegek és az orvosok elismerését. Az államosítás után a 709. gyógyszertár helyettes vezetője lett. Hamar felismerte a szakmai továbbképzésben rejlő lehetőségeket és az újabb ismereteket nagyon jól hasznosította a munkájában. Az elsők között vezette be az alapanyagok teljes és rendszeres ellenőrzését. A Róbert Károly körúti kórház gyógyszertárába 1955-ben került, ahol a szó szoros értelmében is gyógyszerészként működött. Irodalom: Gyógyszerészet, 1963. 149.

132

A MAGYAR ZSIDÓSÁG ÉS A GYÓGYSZERÉSZET 1945-IG

Recommend Documents