A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig

2013 december 30. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még Givenincs A magyar értékelve szélsőjobboldal Give A magyar szélsőjobboldal Give A magyar szélsőjobboldal Mérték Give A magyar szélsőjobboldal Give A magyar szélsőjobboldal

és és és és és

a a a a a

fajvédők fajvédők fajvédők fajvédők fajvédők

1928-ig 1928-ig 1928-ig 1928-ig 1928-ig

1/5 2/5 3/5 4/5 5/5

Az Osztrák-Magyar Monarchia első világháború utáni összeomlását nemcsak rendkívül súlyos gazdasági- és katonai következmények, hanem mindaddig szokatlan, vagy nem jellemző társadalmipolitikai jelenségek kísérték: {...}

{...}egyre-másra alakultak ugyanis a különböző társadalmi egyesületek, csoportosulások, egyenlőre politikamentes célzattal. Bevezetés 1. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

Zinner Tibor szerint ezeknek az egyesüléseknek a színre lépése tulajdonképpen csak egy önszerveződési folyamat vége volt, mivel a már korábban is létező asztaltársaságokban kezdetektől fogva ott lappangott a Károlyi-kormány radikális ellenzéke(1). A szélsőjobboldalon feltűnő csoportosulások szemében halálos bűn volt a Károlyi-kormányzat antimilitarizmusa, valamint a zsidóság térnyerése. Mindezeket a nézeteket aztán megfelelő demagógiába csomagolva sikeresen tálalták a háborúban megfáradt, megcsömörlött tömegeknek, amelyek ugyanakkor kellő harciassággal is rendelkeztek a vélt, vagy valós ellenség legyűrésére. Társadalmi bázisukat zömmel a kispolgári-hivatalnoki, valamint a katonatiszti rétegek jelentették, amelyek jelentős része egyébként az elcsatolt területekről menekült az anyaországba. Élethelyzetüket különösen megnehezítette a forradalmakat, majd Trianont követő átszervezések, melyek eredményeként már csak a katonai réteg vonatkozásában is súlyos számadatokkal találkozunk: 8000 aktív és 40.000 tartalékos tiszt egzisztenciája vált bizonytalanná, és december közepéig 1,5 millió katonát szereltek le(2).

Genezisek A gombamód szaporodó, szélsőjobboldali töltetű szervezetek közül a legnagyobb befolyást a Magyar Országos Véderő Egylet, valamint az Ébredő Magyarok Egyesülete vívta ki. A MOVE-t november 30-án a Gólyavár nevű vendéglátóegységben alakították meg 1000 tényleges tiszt és altiszt részvételével. Ideiglenes alapszabályként egyszerűen hangzó dolgot, a magyar katonai szellem erősítését fogadták el. Január 15-ig szóló mandátummal megválasztották az ideiglenes vezetőséget is Molnár Dezső altbgy., Zsiross István tüzér alezds., Geher Gyula szzds., Perczel(3) altbgy., és Hermann tiszthelyettes személyében(4). Az ÉME megalakulásának pontos dátuma nem ismert, erről ellentétes adatokkal rendelkezünk. Erről még az egykori vezetők- és prominens szélsőjobbos személyek véleménye sem egyöntetű. Kozma Miklós 1918. dec. 10-ét, Gratz Gusztáv 1919. jan. 19-ét, Balogh Ferenc 1918. dec. 13-át említi születésnapként. A verziók közül a korszakból rendelkezésre álló ismeretanyag, valamint Kozma 2. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) személyének fajsúlya az ő időpontját látszik alátámasztani (5). Az ÉME alapítóiként főként értelmiségiek ismertek: dr. Bárdossy Ernő újságíró-MÁV titkár, Balogh Ferenc ny. államtitkár, Mádl J. Géza újságíró, Ilsovay Gusztáv államtitkár, Zgroch János rokkant főhadnagy, dr. Fodor Gyula OTI-titkár, dr. Herkély Tibor belügyminisztériumi fogalmazó, dr. Dániel Sándor ügyvédjelölt, dr. Sármezei Endre MÁV-igazgató, és társaik(6). Az 1919. jan. 6-án elfogadott alapszabály szerint az ÉME célja: „a keresztény és magyar nemzeti közszellem felébresztése, a keresztény fajiság védelme úgy közgazdasági, kulturális, mint társadalmi téren.” Az egyesület tagja lehetett a „szent korona országainak” minden keresztény, nagykorú állampolgára(7). Az ÉME tagtoborzási stratégiája megegyezett a Magyar Nemzeti Szövetségével. A nevezett szervezetek ugyanis nem egy-egy szűkebb rétegre akarták befolyásukat kiterjeszteni, mint ahogyan tenni igyekezett azt pl. a Magyar Leventék Országos Szövetsége, vagy a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesület, és még sokan mások(8). A MANSZ és az ÉME elsődleges, hamar kikristályosodott célja az volt, hogy a magyar társadalom valamennyi rétegét megérintsék. A szélsőjobb legalitásban és illegalitásban Az ÉME a demokratikus viszonyok között törvényes keretekben kezdhette meg működését, de radikális követeléseivel, a zsidóság ellen irányuló uszító hangvételével sokakat megdöbbentett, így el is fordított magától. Sokak az Istóczy Győző nevével fémjelzett Antiszemita Párt újjászületését látták az új társadalmi egyesületben. Már az első ébredő gyűlés is botrányba fulladt, mivel az 1919. jan. 19-ére meghirdetett, 10-12.000 fő részvételével megtartott első nagygyűlést a baloldali érzelmű, népőrségbe tömörült munkások szétvertek. Megtorlásul az ébredők a város több pontján provokáltak atrocitásokat, amely mintegy elővetítette eljövendő agresszív magatartásukat. Berinkey Dénes kormányfő a hír hallatán megintette az ébredőket, mondván hogy „nem tűr semmiféle ellenforradalmat(9).” Az intés jogos volt, de ugyanolyan eredménytelen is, ezt követően nem szerveződött ÉME-rendezvény valamilyen atrocitás nélkül, a minimum a plakátok szövegéből, illetve a plakátok leszaggatásából eredő konfliktusok voltak. Az események kedvezőtlenné válása után az ÉME vezetősége nem hátrált meg, csak harcmodort váltott: az illegalitásba vonulás mellett döntött. Formálisan feloszlatták ugyan az egyesületet, de titokban megkezdték a fővárosi szervezet kiterjesztését vidékre, a propagandamunka fokozását, valamint a gyűlések rejtett szervezését. A földalatti munka első gyümölcse Nagykanizsán ért be, itt alakult meg ugyanis az ÉME első vidéki fiókszervezete(10). A MOVE egy memoranduma miatt, amelyben a katonatanácsok feloszlatását követelték, szintén rövid idő leforgása alatt szembekerült a kormánnyal. 1919. febr. a MOVE székházában házkutatást tartottak, és ideiglenesen felfüggesztették az egyesület működését. A memorandum-ügy mellett fontos vádpont volt még az egyik MOVE vezető, Rácz Kálmán sztrájkra bujtogató felszólalása is. Gömbös Gyula, ekkor - már mint MOVE-elnök – vezéráldozatként odadobta Ráczot a rendőrségnek, azzal érvelve, hogy ez a beszéd Rácz egyéni akciója volt, s ezzel mintegy el is határolódnak tőle. További kísérletként Gömbös memorandummal fordult a hadügyminiszterhez, melyben kíméletet kért egyesületére, cserébe pedig lojalitást ígért. Nem volt azonban irgalom, febr. 22-én megjelent a magyar hadügyminisztérium rendelete a MOVE betiltásáról. A legális keretek közt való megtartást tehát így sem sikerült megőrizni, ezért a tagok magánlakásokba tették át gyűléseik színhelyét(11). A MOVE valós jellegéről árulkodik, hogy 1919-1920 folyamán a Nemzeti Hadsereg tisztjei szinte teljes létszámban tagjai voltak a szervezetnek(12), így a hivatalos-félhivatalos jelleg miatt nem tekinthető érdekvédelmi tömörülésnek, vagy sportegyesületnek, amivé később igyekeztek álcázni. Nem véletlen, hogy Horthy 1919. dec. 13-i hadparancsában egyenesen utasította tisztjeit, hogy lépjenek be a MOVE-be(13). Tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy 1919 végén- 1920 elején a fővárosban már működött a MOVE sportszakosztálya(14). A Tanácsköztársaság alatt Az ÉME vezetősége választmányi ülésen értesült a Tanácsköztársaság kikiáltásáról, ami miatt többen vidékre vagy külföldre menekültek, s hogy a tagságot megvédjék, több ezer belépési nyilatkozatot megsemmisítettek. A 133 vérzivataros nap alatt az ébredők hol egyénileg, hol csoportosan, de szinte minden szintű ellenforradalmi megmozdulásban részt vettek, a zászlóletépésektől kezdve a tüntetések szervezésén át egészen a legjelentősebbnek számító kalocsai ellenforradalmi megmozdulás szervezéséig(15). 3. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) A MOVE ugyancsak kivette részét a belföldi ellenforradalmi szervezkedésekből is, pl. a meghiúsult Dormándy-féle szervezkedésben is képviseltették magukat. Komoly eredményeket nem értek el, de nagy vakmerőségre vall az is, hogy néhány MOVE-tag valódi népbiztosi aláírást szerzett, és így utazgatott az országban, hatásos ellenpropagandát fejtve ki(16). A szegedi „fehér” vagy „ellenkormány” mind hazai, mind pedig osztrák területen toborzó- és kiképzőközpontokat, ahol a fegyveres különítmények, mint a Nemzeti Hadsereg magva és kiegészítője felállhattak. Itt azonban már megmutatkozott az első konfliktus is a mérsékelt, és a szélsőjobboldal vezetői között: Bethlen gróf ugyanis Szegedre, míg Szmrecsányi ÉME vezető pedig Feldbachba irányította a jelentkező önkénteseket(17). A politikai ármánykodás eredményeként aztán a szélsőségesek kiszorultak a szegedi kormány vezetéséből, ezért július 12-30 között egy sor új, most már titkos szervezetet hoztak létre. Ezek közül a legjelentősebb az Etelközi Szövetség(18), melynek számos befolyásos politikus is tagja volt(19). A tömörülés élén 7 fős, ún. vezéri tanács állt, amely a hét magyar vezér emlékét idézte. Az EKSZ legszorosabban a Keresztény Községi Párt vezére, Wolff Károly vezetése alatt működő Keresztény Nemzeti Ligával működött együtt(20). A másik hasonló jellegű, a júliusi szervezkedés alatt született szervezet a Kettős Kereszt Vérszövetség. Ez annyiban tért el az EKSZ-től, hogy vezető kizárólag magas rangú katonatisztek voltak(21) . A román megszállás alatt, és ami után következett A hazai bolsevik uralom összeomlása után az ÉME gyorsan a újraszerveződött, pontosabban felfokozta aktivitását. A plakátháború tovább folytatódott, azzal a különbséggel, hogy a baloldaliak helyett most a román megszállók szaggatták le azokat. A román katonai parancsnokság megunva a huzavonát, most a sajtótermékek cenzúra alá vételéről döntött, továbbá az ÉME tagokat folyamatosan házkutatásokkal zaklatták. A szervezkedésnek azonban nem tudták elejét venni, sőt, az ÉME osztrák és bajor szövetségesek után nézett. Az idegen elnyomás mellett viszont megjelent a hazai kormányzat ellenkezése is, mivel az a folyamatos zsidóellenes kampányt, mint a köznyugalom zavarására alkalmas cselekményt forszírozták(22). Míg a román csapatok fosztogatták és rettegésben tartották a fővárost, a Friedrich-kormány éppen csak hogy fenn tudta tartani hatalmát. Az ÉME fajsúlyát viszont jól jelzi az, hogy a románok fogságban lévő vezetőiket keresték fel, hogy egy román-magyar perszonáluniós gondolat támogatásának megnyerjék őket. Az egyesület azonban nem volt hajlandó lepaktálni a megszállókkal, bár propagandatevékenységének folytatására sem maradt ereje. Annyi eredményt könyvelhetett el mindkét fél, hogy az ÉME nem fordult a kormány ellen, a románok viszont békén hagyták az egyesületet. Az ébredők hamarosan saját sajtóorgánumhoz is jutottak, melynek Turchányi Egon lelkész volt a főszerkesztője. Mosoiu tábornok szept. 14-én még a megszorítások melletti gyűlésezést is engedélyezte az ÉME számára(23) . A diplomáciai helyzet legfontosabb változása Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg novemberi bevonulása a fővárosba. Az erőviszonyok remélt javulása ismét bátrabbá tette az ÉMÉ-t is, már egyenesen numerus clausust kezdtek hirdetni(24). 1919 őszén új jelenség is gazdagította a hazai szélsőjobb táborát: a MOVE létrehozta első nőszervezeteit, amit két év múlva majd kb. 150 követ. A katonatisztek feleségeinek egyleti mozgalma kifelé nyitottabb volt, mint a férfiak merev vezetési elvén alapuló egyesülései, mivel szoros kapcsolatot ápoltak a Tormay Cecil írónő által vezetett Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségével (MANSZ)(25) . A szélsőjobboldali szerveződéseknek a fővezérség aktív politikájában való részvétele, valamint az együttműködés 1919 őszén még nem vált valósággá, mivel a katonai vonalvezetésű MOVE és a frissen megalakult EX vezetőségének szemében az ÉME gyanús társaság volt. A kölcsönös együttműködés csak 1920-tól valósul majd meg(26). Mint ismeretes, 1920. márc. 1-én a nemzetgyűlés ideiglenes államfővé választotta Horthy Miklóst. A választás lefolyásában azonban nem elhanyagolható szerepet játszottak a praetorianus gárda szerepében tetszelgő különítmények. Ostenburg Gyula 150 fegyverese élén megszállta az Országház teret, valamint néhányan az ülésterembe is bemerészkedtek(27). Rakovszky István házelnök természetesen tiltakozott a nemzetgyűlés ilyen jellegű megsértése miatt, Ulain Ferenc azonban a résztvevő tisztek védelmére kelt a Szózat című lapjuk hasábjain(28). 1920 tavaszán a magyar-bajor nem hivatalos tárgyalásokon az osztrák helyzet mellett az antibolsevista erők Versailles-ellenes egyesítése volt a fő téma. A magyar tárgyaló feleket Eckhardt 4. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Tibor, Gömbös Gyula, és Prónay Pál képviselte. Eckhardt egy bizalmas javaslattal készült, amely a sztrájkoknak és szociáldemokrata szervezkedéseknek volt hivatva elejét venni, egyszersmind az ébredők fokozottabb propagandatevékenységét szorgalmazta. Kifejezést nyert tehát az „őrségváltás” igénye(29). Az egymást sűrűn váltogató kormányok nem hiába kezdték programjukat a fehérterrorista különítmények visszaszorításának ígéretével, de ennek megvalósításához vajmi kevés erejük volt. a helyzet odáig fajult, hogy 1920 nyarán a katonai alakulatok és a MOVE megfékezése a parlamenti viták sarkalatos pontjává vált. A velük való leszámolás egyébként annyival ígérkezett könnyebbnek, hogy nyílt katonai szerep miatt nem is fordítottak kellő figyelmet a konspirációra és a szociális demagógiára. Az ÉME programjához képest továbbá kevésbé volt nyílt és brutális a zsidóellenessége. A két legerősebb szélsőjobbos szervezettel való leszámolás így két irányt vett fel: az ÉME ellen nyílt, míg a MOVE ellen burkoltan indítottak támadást(30). Az „őrségváltás” körüli küzdelmek 1920 nyarán megszűnt az Ébredő Magyarország című lap. Még márciusban szerkesztőváltást hajtottak végre ugyan, de ez nem hozott eredményt, a belső sajtóproblémák továbbra is fennálltak. A hiány pótlására aztán rövid időn belül megalakult a Hazánk című, ugyancsak ÉME-szócső hetilap. Az ország közhangulatát a „béketárgyalások” érthető módon negatív irányban befolyásolták, táptalajt adva ezzel az elkeseredett és demagóg hangulatú revíziós tüntetéseknek. Ezeken a tüntetéseken minden jelentősebb, országos szélsőjobboldali szervezet - MOVE, ÉME, EX – képviseltette magát, sőt ezek vezetői álltak a megmozdulások élén. A konszolidáció útjára lépett kormányzat azonban egyre kevésbé fogadta el a hordószónok mozgalmistákat, és burkolt formában megindították ellenük a küzdelmet. A magyar arisztokrácia részéről gr. Apponyi Albert fogalmazta meg a mérsékeltebb módszerek iránti igényét. Mint a békekonferenciáról küldött egyik levelében is megfogalmazta: „meg kell értetni az ország fiatalságával, hogy nem ez a módja a zsidók ellen a harcot felvenni.” Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter már sokkal radikálisabb lépést fogalmazott meg a szervezetek ellen, az április 14-i minisztertanácsi ülésen az ÉME feloszlatását javasolta. Példaként Héjjas beszédeiből idézett, valamint a zsidók ellen elkövetett támadásokat emlegette. Utolsó érvként az ÉME titkos voltát hangsúlyozta, mire a miniszterelnök megígérte, hogy az ügyben előterjesztést fog tenni a Kormányzónál. Május 13-án már a kormány tagjai, valamint az államfő személye ellen irányuló, ébredők által szervezett merényletet rebesgettek, mire Rubinek újra a feloszlatás mellett kardoskodott. Álláspontját június 5-én is megismételte. A minisztertanács végül június 9-én döntött: az ÉME, valamint a nemzetvédelmi alakulatok és különítmények feloszlatásra kerülnek, a vadászzászlóaljakat pedig rendes szolgálatba kell beosztani. A katonaságot eltiltották a politizálástól, a MOVE(31)-val kapcsolatban pedig előírt céljainak megfelelő átszervezést irányoztak elő. Horthy mindehhez hozzájárult, de rögtön szembe is találkozott az egyesületek és az egykori különítményesek hangos méltatlankodásával, sőt Héjjas odáig merészkedett, hogy nyíltan lemondásra szólította fel a miniszterelnököt(32). A hőbörgők nem látták be a lépés politikai szükségszerűségét, csak saját veszteségüket hánytorgatták, pedig a békeszerződés egyértelműen megtiltotta a katonatisztek részvételét a politikai életben. A MOVE innentől kezdve lépett arra az útra, ami tulajdonképpen részbeni kényszerpályaként is felfogható, azaz mintegy sportegyesületté kellett válnia, bár katonás jellegét végig megőrizte(33). Másik ilyen megoldás volt még, hogy az új alapszabály értelmében tényleges tisztek és altisztek csak külső tagok lehettek(34). Az egyesület legitimista ellenlábasa, Szilágyi Lajos még azt is kifogásolta, hogy belépéskor a MOVEtagok becsületszóval fogadnak hűséget Gömbösnek, mivel a katonák Horthynak tettek esküt. Nem szabad azonban elfeledkeznünk, hogy az eskü szentsége és a becsületszó között van némi különbség, még ha egy magyar tiszt szemben ez utóbbi is nagy erővel bír. További kifogás tárgya volt, hogy Gömbös a Hangya szövetkezet igazgatósági tagja lett, de arra már az akadékoskodók sem találtak bizonyítékot, hogy Gömbös ebből anyagi hasznot húzott volna(35). Az ÉME most minden eddiginél szerteágazóbb szervezkedésbe fogott. 1920. júl. 1-től rendszeresen Havi Tájékoztatót indítottak, testvéregyesületi akciókra szóló megállapodásokat kötöttek a Székely Nemzeti Szövetséggel, amely az ÉMÉ-be testületileg be is lépett. További szoros együttműködést építettek ki a Városi Alkalmazottak Egyesületével, a Keresztény Zenészek és Színművészek Nemzeti Szövetségével, valamint megerősödött az ÉME lipcsei és bécsi fiókszervezete is. Mindezen lépéseket a kormány tagjai eltérően ítélték meg. Az ÉME egyik legkövetkezetesebb ellensége a kormány részéről továbbra is Friedrich maradt, elfeledve azt a korántsem mellékes tényt, hogy miniszterelnöksége alatt a szervezet nem fordult vele szembe(36). 5. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Az esztendő őszén az ÉME körül magasra csaptak a parlamenti csatározás hullámai. A MOVE ugyanakkor igyekezett megőrizni szalonképességét, s nyíltan elítélte az ÉME tagságához köthető utcai zavargásokat(37). 1920. nov. 5-én az ÉME külügyi osztályának a trianoni békediktátum ratifikálása elleni kiáltványa lepte el a budapesti házak falait, melyekben mint valami középkori keresztes hadjáratra való felhívásként, összefogásra szólították fel a világ keresztény világ népeit, mintha elfeledkeztek volna arról, hogy Trianon is keresztény kormányok műve volt(38). November folyamán a kormányzat sikeres lépése volt, hogy betiltotta a diákság belépését az ÉMÉbe, ezzel meghiúsítva az ÉME-vezetők azon korábbi elképzelését, hogy „ébredő apródok” elnevezéssel az egyesületbe tömöríti a 12-17 éves kamaszokat is. Ennek következményeként is betudható az a tendencia, hogy egyre csökkent azok száma, akik nyíltan fel merték vállalni ÉME tagságukat. A belső bajok elkendőzése érdekében a szélsőjobboldali vezetők ellentámadás mellett döntöttek, melynek célja természetesen a destruktív sajtó volt. Gálócsy Árpád, Gömbös Gyula, Görgey József, Kozma Miklós, és Zsilinszky Endre egy tanácskozás alkalmával határozatot fogadott el, amelyben a destruktív sajtó elleni küzdelem érdekében a TESZ vezette bizottság létrehozásáról döntöttek. Résztvevőként a MOVE, a MANSZ, TEVÉL, EX és a MOVE szerepeltek(39). Az ÉME szakadása Az ÉME megújult vezetőséggel és nagy reményekkel vágott neki 1921-nek. Éles vitákat váltott ki azonban az egyes vezetők IV. Károlyhoz fűződő kapcsolata. A viták olyannyira elmérgesedtek, hogy az egyesület 1920 végén majdnem kettészakadt. Az új vezetőség nem is tehetett a kérdésben egyebet, mint hogy azt hangoztatta, hogy a független nemzeti királyság híve. A húsvéti királylátogatás azonban bombaként robbant az ország, és persze az ÉME köztudatában is(40). A nézetkülönbségek miatt azonban a vezetőség nem tudta megakadályozni azt, hogy a zömmel legitimista beállítottságú budai és dunántúli ébredők kilépését. Az esemény hatására Szabó Dezső, a kor ünnepelt írója ki is jelentette: „oda az ÉME egysége!” Az erőtartalékok mozgósításaként az ÉME igyekezett újra életre hívni az apródmozgalmat, valamint az ébredő asszonyok- és lányok szekcióját létrehozni. A MOVE-val karöltve nagyhangúan harcot hirdettek a szabadkőműves mozgalom ellen, amely lépés támogatásra talált a többi szélsőjobboldali szervezetnél is. 1921. márc. elején Bécsben megrendezésre került nemzetközi antiszemita konferencián magyar részről az ÉME és a Keresztény Nemzeti Liga képviseltette magát. A cél a nemzetközi keresztény, antiszemita „világszolidaritás” megteremtése volt, de a hangzatos elhatározásokon túl nem jutottak(41). Az ÉME marginalizálódása és hanyatlása Bethlen István gróf miniszterelnöki kinevezésével teret kapott a konszolidációs politika, ami tovább súlyosbította a szélsőjobboldal helyzetét. Az ÉME naiv módon még örült is az új kormányfőnek, de már fogyó erejét mutatta, hogy szükség lett a MANSZ és a Keresztény Nemzeti Liga támogatására is(42). Az új kormány nem is váratott sokáig a támadással: a parlamenti követeléseknek engedve júl. 1-től feloszlatta a nemzetvédelmi szervezeteket, a T-osztályokat, júl. 5-én pedig Ráday belügyminiszter feloszlatta a Felvidéki Ligát, a Délvidéki Ligát, és az Erdélyi Székely Magyar Szövetséget, tehát a trianoni békével ellentétes szervezetek illegalitásba kényszerültek, vagy végleg megszűntek(43). Az ÉME álláspontja azonban az volt, hogy az országok közötti kapcsolat alapjául a kölcsönös szimpátiának kell szolgálnia. Ezen gondolat mentén vették fel például az olasz fasisztákkal is a kapcsolatot 1921 júliusában. A hónap közepén meg is kötötték az első magyar-olasz véd- és dacszövetséget, valamint az ÉME küldöttsége találkozhatott Mussolinivel és XV. Benedek pápával is(44). Kora ősszel a nyugat-magyarországi (burgenlandi) határvidék hovatartozása körül magyar-osztrák feszültség keletkezett, mivel a békediktátum Ausztriának ítélte a területet(45), viszont az átadást a magyar fél igyekezett elszabotálni. A konfliktus fegyveres összetűzésekbe torkollott, amelyekben az e miatt átalakított ÉME vezetőség tevékeny részt vállalt. A harcot vállaló ébredő önkéntesek érdekes módon a Kettős Kereszt Vérszövetség(46) esküszövegére esküdtek fel. A kormány kétszínű játékot űzve most, valamint a második királypuccs alatt felhasználta a fegyveres ÉME-tagságot, és szeptemberben Gömböst bízták meg a fővezérséggel(47). Az erőfeszítések végül eredményt hoztak, az okt. 21-én megtartott velencei konferencián Bethlen ki 6. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) tudta csikarni azt az engedményt, hogy a partizánháború beszüntetése fejében Sopron és környéke népszavazással dönthessen hovatartozásáról(48). A fegyvert fogó szélsőjobboldali erők másik említett felhasználása az ún. királypuccs alkalmával történt. A trónigényével jelentkező IV. Károly csapatait ugyanis a Honvédség alakulatai mellett a műegyetemi zászlóaljak, az EX, a MOVE, és az ÉME csapatai is segítettek megállítani. Utóbbiak tettéért a Miniszterközi Nemzetvédelmi Bizottság külön köszönetet is mondott(49). A királypuccs után, 1921 decemberében újjáalakult a Bethlen-kormány. Az ÉME igyekezett kihasználni viszonylagos kedvező helyzetét, és követelni kezdte a keresztény-nemzeti erők visszaszorításának megszüntetését. A cél érdekében még a vezetőség összetételét is megváltoztatták(50). Az ÉME IX. Kerületi Nemzetvédelmi Osztályának tagjai 1922 tavaszán minden eddiginél súlyosabb tettre szánták el magukat: bombamerénylet előkészítése és végrehajtása mellett döntöttek az Erzsébetvárosi Kör sérelmére. Április 2-án a Márffy József vezetésével a merénylők elvitték a bombát a helyszínre, ahol az másnap este fel is robbant. A halálos áldozatok száma nyolc főre rúgott. A véres események tovább folytatódtak, Keő-Kucsera István jászkarajenői ébredő gazdálkodó és vendéglős az ÉME Sörház utcai székházában megállapodott társaival, hogy zsidó házakra kézigránátokat fognak dobni. A bűncselekmény végrehajtására csak az egyik beavatott lelepleződése miatt nem került sor. Amikor ezeket a terrorcselekményeket tárgyalásra vitték, már egész csokrot alkotott az a ÉME bűnlajstroma, amiknek elkövetését az elkeseredettség táplálta. A vádpontok szerint a fenti cselekmények mellett ÉME-tagok robbantásos merényleteket terveztek, illetve hajtottak végre a Koháry utcai törvényszéki palota, a francia és a cseh követségek, Miklós Andor és dr. Rassay Károly ellen is. Az már csak kiegészítés volt, hogy fenyegető hangvételű leveleket küldözgettek a Budapesti Főkapitányságra, és a nemzetgyűlés elnökének is(51). November 8-án jelent meg egy új szélsőjobboldali csoportosulás, a Magyar Fascista Tábor, ami az olasz mintát kívánta másolni. Rakovszky belügyminiszter még egyesületté válásuk előtt betiltotta a szervezkedés folytatását, ami részben a már meglévő, így rivális egyesületeknek kedvezett. A Magyar Fascista Tábor a következő év elejére rendezte sorait, s 1923 februárjában hagyományos nemzeti köntösbe burkolva, Szittyák Tábora néven jelentkezett újra(52). A magyar szélsőjobboldal számára új, eddig ismeretlen formájú csapást jelentett az a kirakatper, amit Románia kezdeményezett több ÉME vezető ellen. A koholt vád alapja az volt, hogy a vádlottak – Hír, Héjjas, Prónay, Dániel, Bónis, Adorján, Turchányi, és néhány társuk – a román uralkodói pár életére tört. Budapesten is nyomozás indult ugyan az ügyben, de azt bizonyítékok hiányában beszüntették(53). A hazai belpolitikai élet 1923-as nyári válsága a fajvédők aktivizálódása nagy hatást váltott ki a szélsőjobbos szervezetekben, mivel ezek már a pártpolitikában is részt kívántak venni. A Fajvédő Párt alakuló közgyűlésére 1924. nov. 13-án került sor. Az új párt és az ÉME szoros összefonódást mutat, mivel minden ötödik alapító fajvédő az ÉME vezetőségi tagja is volt. A fontos ébredő vezetői posztok megüresedése 1923 decemberében tisztújításhoz vezettek, s a Héjjas vezette közgyűlés Eckhardt Tibort választotta meg elnökké(54). A fajvédő ideológia A biológiatudomány mai állása szerint teljességgel megalapozatlannak tekinthető, emberekre kivetített fajelmélet magyar viszonylatban is rugalmas értelmezést kapott(55). A Fajvédő Párt egyik fő teoretikusa, Bajcsy-Zsilinszky Endre például ragaszkodott a faji különbségtételhez, de a fajról alkotott felfogása a tudományos igénnyel fellépő Méhely Lajossal, vagy akár a történész Szekfű Gyulával szemben inkább Szabó Dezsőhöz, vagy Lendvai Istvánhoz áll a legközelebb. BajcsyZsilinszkynél ugyanis a fajfogalom inkább a magyarság zsidóságtól való elkülönítését szolgálja. Ugyanakkor azt is leszögezi, hogy „a finnugor-turáni származás ellenére a magyar inkább árja faj”(56). Gömbös fajvédő politikájának célja a „magyar faj” jövőjének biztosítása, elsősorban a zsidókkal szemben. A „saját faj” védelmét és szeretetét Gömbös alapvető emberi tulajdonságként fogta fel, ezzel biztosítva legitimitást elgondolásaiknak(57). Méhely Lajos professzor téziseinek felállítását hosszas kutatómunka előzte meg. Ezekhez felhasználta a nyelvészet, a néprajz, valamint a történelem, és természetesen a hazai és külföldi kutatók munkásságának eredményét. A magyarság eredetét két alapvető fajelemre bontotta, ugoros keleti baltira és törökös turánira. A zsidóságot viszont néger-szemita-hamita-előázsiai korcskeveréket tekintette, amely vérségi és faji idegenszerűségével mindig csak pusztulást hozott, kivéve ha azok nem védekeztek(58). 7. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Bajcsy-Zsilinszky általános álláspontja azért is fontos, mert a fajvédők közt ő volt a harmadik leginkább fajsúlyos figura. Némi egyediséget is kölcsönöz neki, hogy ő fejtette ki legtöbbször véleményét a kor kényes problémájával, a munkáskérdéssel kapcsolatban. A fajvédő program megfogalmazásában különösen élen járt, a Fajvédő Kiáltvány szociálpolitikai pontjai is az ő nevéhez fűződnek(59) . A magyar kormány, és velük együtt a szélsőjobboldal kultúrkapcsolat-ápolására egyaránt jellemző, hogy elsősorban a török(60), majd a nemzetiszocializmus válfajainak előretörésével a finn(61), észt, és japán rokonságot hangsúlyozta. Az oroszországi turáni rokonságot is csak a fehérgárdista Denyikin és Sacharow(62) tábornokokkal tartották(63). A fajvédők királykérdésben elfoglalt álláspontja is figyelemre méltó, mivel arra a vezetők – leginkább Gömbös hozzáállása – nyomta rá bélyegét. A Gömbös-csoport jelentékeny erőt képviselt a szabad királyválasztók táborában. A fajvédőknél azonban a szabad királyválasztás gondolata nem pusztán a legitimisták ellen irányult, hanem egy, Horthy vezette katonai diktatúra helyeslését is magában hordta(64). 1923. januárjának elején Gömbös közzétette a fajvédelem általa, valamint közvetlen munkatársai által kidolgozott programját. A belső teendőknek 21 pontot szántak, míg a külpolitika gyakorlatilag csak olyan homályosan megfogalmazott elképzeléseken alapult, mint a turáni népek összefogásának gondolata, vagy a határon túli magyarokkal való gazdasági-szellemi kapcsolat kialakítása és ápolása(65). A fajvédő csoport kiválása és párttá alakulása A Gömbös és Zsilinszky köré csoportosuló szélsőjobboldali képviselők már politikai véleményalkotásukban, valamint annak kifejezésre juttatásban is elütöttek Bethlen István, a „Gazda” elképzeléseitől. Megkockáztathatjuk tehát, hogy a szakítás már a kormányzóválasztás után is a levegőben lógott, de leginkább a királypuccs visszaverése után kristályosodott ki. A nyílt elszakadás az Egységes Párt 1923. aug. 2-i pártértekezletén vált valósággá. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a kormány az indemnitási vita során olyan kiegészítő javaslatokat terjesztett be az adózással kapcsolatban, amelyek rontották a fajvédő-agrárius pozíciókat. Gömbösék tulajdonképpen már előre készültek a kiválásra, mert amikor Gömbös szólásra emelkedett, vita helyett színpadias jelenetet teremtett, s felolvasta a Zsilinszky által szerkesztett deklarációt(66). A hatalmas tekintélynek örvendő kisgazdavezér, Nagyatádi Szabó István magatartásának köszönhetően aztán Gömbös csak néhány elvbarátjával távozott a kormánypártból. A könyörgések sem bírták jobb belátásra a különváló csoportot, amely döntését írásba is foglalta, és azt el is küldték. Ugyanakkor azt is igyekeztek bizonygatni, hogy nem feszülnek köztük és a kormánypártiak között áthidalhatatlan ellentétek. Leginkább a kortársak véleményére alapozhatjuk annak az állításnak az igazságát, amely szerint a fajvédők ellenezték a népszövetségi kölcsön igénylését. Ez mellett nem elhanyagolhatóak azok a nézetkülönbségek sem, amelyek a földreform vagy a választójog terén uralkodtak. A különváló csoport hamar megtapasztalhatta, hogy milyen nehéz is az ellenzéki szerep. Szisztematikus sajtóhadjárat indult ugyanis ellenük, amit a miniszterelnökség sajtófőnöke, Ángyán Béla irányított. Az már csak természetes, hogy a fajvédő lapok nem kaptak állami támogatást, de Bethlenék még tovább mentek. A sajtórendészet útján többször is megvonták a fajvédők szócsöveként ismert Nép és a Szózat utcai árusítási jogát, ami a forgalom visszaesését hozta. Egyetlen megoldásként az előfizetés maradt, amivel azonban kevesebben éltek, ráadásul az előfizetők a gyakori támadások miatt meg sem kapták a kifizetett lapot(67). A fajvédő képviselők csoportja kis létszáma miatt gyorsan szövetségesek után kellett hogy nézzen. A keresztény-nemzeti egységgondolat jegyében ezt a szövetségest a Haller István vezette keresztényszocialistákban találták meg, továbbá néhány magányos ellenzéki képviselő is csatlakozott. Mindenekelőtt le kell azonban szögeznünk azt is, hogy a szövetségen belül Gömbösék voltak a meghatározóak, és ez a szerep a későbbiek során sem változott(68). A kormány nem csak tevőleges akciókkal – a sajtókorlátozás mellett gyűléseik betiltásával -, hanem koholt vádak alapján is igyekezett gátolni a fajvédők működését. Kapóra jött ebben az az eset is, ami Ulain-puccs néven vált ismertté. Ulain Ferenc fajvédő képviselő ugyanis a müncheni sörpuccs időpontjában Németországba utazott, s mikor a nyomozók leszedték a vonatról, egy német nyelvű tervezetet találtak nála, amely Magyarország és Bajorország közösségi lehetőségeit taglalta. A Hitlerhez és Ludendorfhoz fűződő kapcsolatát tehát le sem tagadhatta, viszont Gömböst csak nyilvános magyarázkodásra kényszeríttette. 1923 . dec. 23-án a karácsonyi ünnepre való tekintettel óvadék ellenében szabadlábra is helyezték Ulaint, de az eset intő jel lehetett Gömbös számára is. 8. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Horthy ugyanis nem emelte fel szavát az ügyben, így ettől kezdve a fajvédő vezér a fasizmust csodáló(69) megnyilatkozásait inkább megritkította, s helyette nemzeti öncélúságot emlegetett(70). Gömbös és köre többszörösen sem volt irigylésre méltó helyzetben. A hagyományosan értelmezhető hátrányos ellenzéki pozíció mellett meg kellett küzdeniük a Bethlen irányította sajtó támadásaival is, amelyek sokszor már egyenesen rágalomszámba mentek. A vezér maga személyesen is tiltakozott ezek ellen a nemzetgyűlésben, főleg hogy a támadások egy része személy szerint ellene irányult. Amikor azonban a nyomdászsztrájk miatt megbénultak a jobboldali lapok, Gömbös már a szocdem vezetésű szakszervezetekkel is tárgyalásokra kényszerült. A kormány persze ebből is megpróbált politikai tőkét kovácsolni, de Gömbös erre olyan nagy hatású beszéddel válaszolt, hogy még a baloldal is megtapsolta. A siker azonban csak átmeneti volt, mivel a kormány a konfliktus végleges rendezéseképpen betiltotta a Szózat és a Nép megjelenését(71) A vezérnek ettől már elfogyott a türelme, egy beszédében minden eddiginél élesebben fogalmazott: „a fajvédők jelszava minden vonalon az agresszív harc felvétele.” A Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt pályafutása A fajvédő parlamenti képviselőcsoport tagjai némi átmenet után 1924 októberében határozott úgy, hogy politikai ténykedésüket pártkeretbe öntik. Már a megalakulás helyszíne is jellemző: Kecskemét, vagyis a Héjjas-familia „territóriuma”. A zászlóbontási ünnepségre október 19-én került sor, ünnepélyes külsőségek között. Gömbös Gyula mint pártelnök bejelentette a Magyar Függetlenségi (Fajvédő) Párt megalakulását. Felszólalásában kifejtette az új párt általános politikai célját és hitvallását is: „akarjuk a magyar feltámadást minden poklon keresztül." Burkoltan hadat üzent a kormánynak is, mint akik „kizsákmányoló banditákkal szövetkeztek”(72). A helyszín és ceremóniák is jól mutatták, hogy itt a régi különítményes hagyományok is folytatást nyernek, s a részvevők révén a múlt összefonódik a jelennel és a jövővel. A pártalakulás a mozgalmi életben is változásokat hozott, Gömbös 1925. jan. 18-án a MOVE soros gyűlésén lemondott az országos elnökségről, utódjául Zsilinszky Endrét választották. A leköszönő elnök beszédében számot vetett az egyesület helyzetével, elismerve, hogy a tényleges tisztek kilépésével az ÉME vette át a vezető szerepet. Az egyesület már inkább csak a sporttevékenységre koncentrált, amelynek életét a sportember Gömbös továbbra is szívén viselte(73). Az új párt gyorsan belevetette magát a politikai küzdelembe. Február közepére már eldőlt, hogy a májusban tartandó törvényhatósági bizottsági választásokon az MNFP nem indulhat külön listával, viszont a Wolff Károly nevével fémjelzett Egységes Keresztény Községi Párt listáján kap mandátumot, illetve azt támogatja. Gömbös aktívan részt vett a kampányban, középpontba állítva a zsidókérdést. A bekövetkezett kudarcért a pártvezér természetesen a kormányt tette felelőssé, de a fajvédők egyik vacsoráján magát Wolffot is elmarasztalta(74). Egy másik pártvacsorán Gömbös a rendszer megdöntésére irányuló szándékát is felszínre hozta. a nyílt szavazással kapcsolatos törvényjavaslat került ugyanis terítékre, amit a pártvezér kezdettől fogva ellenzett, most azonban hozzátette, hogy ez az intézmény csupán a „bukott rendszer megmentését célozza”. Ehhez képest, amikor lehetősége nyílt a parlamentben is felszólalni, csupán egyetlen módosító javaslatot tett, miszerint az itt élő külföldiek ne 10, hanem 20 év kapjanak választójogot. A javaslatot a bizottság ráadásul el is utasította(75). Amint lehetőség nyílt rá, a fajvédők az időközi nemzetgyűlési választásokon kívánt bejutni a nemzetgyűlésbe. A párt valamennyi választókerületben alulmaradt a kormánypárti jelöltetekkel szemben, amiben Gömbös – egyáltalán nem alaptalanul – a kormány korrupciós és terrorizáló lépéseit fedezte fel. A választásokon elért valamennyi fajvédő eredményt összegezve, az ellenzékbe vonulásuktól a nemzetgyűlés megszűntéig a fajvédők öt időszaki választáson indultak, s ebből mindössze egy alkalommal, 1925 októberében kerültek ki győztesen. A liberális sajtóban nagy visszhangot váltott ki, hogy Gömbös 1925 szeptemberében két napig vendégeskedett Bethlen inkepusztai nyaralójában. A fajvédő vezér ezt baráti látogatásként magyarázta. Közeledésében azonban nagyrészt az is szerepet játszhatott, hogy a korábban szövetségesekként számba vett keresztényszocialisták Haller István vezetésével visszatértek a kormánytámogató táborba. Gömbös a külpolitikai orientációt eleinte formabontó jelleggel a Balkán irányában vélte megvalósíthatónak. Nézetét gazdasági és geopolitikai érvekkel támasztotta alá. A szomszédos államok közül valamennyiben talált kivetnivalót, egyedül Jugoszláviát vélte elfogadhatónak. Érdekes azonban, hogy míg Csehszlovákia ellen annak mesterséges voltát hozta fel, Jugoszláviánál annak összetákoltságát már feledte(76). 9. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) 1925 végén olyan alkalom és helyzet állt elő, hogy Gömbös sikeresen kísérelhette meg a kormánypártba való visszatérését. Ekkor ugyanis egy kalandor csoport nagy mennyiségű hamis frankot csempészett Franciaországba, hogy megrendítse annak gazdasági helyzetét. A kormánytól, és magán Bethlentől kezdve egészen a fajvédőkig és Gömbösig mindenki gyanúba keveredett, de a bűnösség egyik félnél sem volt bebizonyítható. Gömbös azzal érvelt, hogy a pénzhamisítás köztörvényes bűncselekmény, s nem politikai kérdés, ráadásul a miniszterelnök mellett is kiállt. Ez a lojalitás azonban 1926 elejére megbontotta a fajvédők mindaddig egységes sorait, tehát Gömbös saját pártján belül súlyos áldozatot vállalt. Hir György és Kiss Menyhért alapító tagok részben ezért is léptek ki a pártból. Pedig az új választások is esedékessé váltak, s a fajvédő propaganda hiába szólt a győzelemről, különböző okok miatt csak nehezen ment még a gyűlések megszervezése is. A gondokat fokozta, hogy csődbe ment a Nép című lapjuk is, és csak szeptemberben sikerült újat életre hívni Magyar Újság címmel. Sikert jelentett viszont, hogy novemberre a pártnak 54 választókerületben sikerült jelöltet állítania. A választások lezajlásával aztán mégis csak két mandátumot szereztek meg Gömbös Gyula és Maczky Emil révén.

A csalódott fajvédők az 1927. ápr. 5-én aláírt olasz-magyar örökbarátsági szerződést egyértelmű lelkesedéssel fogadták. Gömbös szerette volna, hogy ha ezt a megállapodást magyar-jugoszláv egyezmény követi, amit viszont az olaszok nem kívántak. Ettől eltekintve szinte minden akadály elhárult a Bethlen és Gömbös közötti közeledés elől, még ha a többi fajvédő ennek nem is örült(77). A fajvédők utolsó, bár kudarcba fulladt nagy fegyverténye a numerus clausus hatályon kívül helyezésének megakadályozási kísérlete volt, aminek érdekében még a Numerus Clausust Védő Liga Országos Bizottmányát is megalapították(78). Gömbös 1928. szept. 6-án „Kedves Barátom!” megszólítással nyílt levelet intézett a fajvédőkhöz, és tudatta velük, hogy beolvadnak az Egységes Pártba. A kedélyek megnyugtatása érdekében kifejtette, hogy lépését nem a megalkuvás, hanem a nemzeti egység érdeke motiválta. Nézetével azonban korántsem értett mindenki egyet. Méhely Lajos és Szemere Béla már a cikk megjelenésének napján bejelentették a fajvédő program fenntartását – a felbomlást azonban nem tudták megakadályozni(79). Jegyzetek 1)Zinner Tibor: Az ébredők fénykora. Bp., 1989. 7. p. 2)Dósa Rudolfné: A MOVE. Bp., 1972. 32, 34. p. 3)Az utóbbi két vezetőségi tag keresztnevét a szakirodalom nem közli. 4)Dósa Rudolfné: i. m. 37. p. 5)Zinner: i. m. 12-13. p. 6)Zinner: i. m. 15. p. 7)Zinner: 16-17. p. 8)Zinner: i. m. 20. p. 9)Zinner: i. m. 22-23. p. 10)Zinner: i.m. 25. p. 11)Dósa Rudolfné: i. m. 48-50. p. 12)A kérdéses időpontban egyedül Budapesten 15.450 MOVE-tagot tartottak nyilván. 13)Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Bp. 2001. 78. p. 14)Gergely: i. m. 79. p. 15)Zinner: i. m. 26-28. p. 16)Dósa Rudolfné: i. m. 55-56. p. 17)Dósa Rudolfné: i. m. 64. p. 18)A szervezet nevének többféle rövidítése ismert: EKSZ, ET, EX, X. Ezek mellett még számos fedőnévvel is illették. Nagynevű tagjai közé tartozott maga Bethlen is. 19)Dósa Rudolfné: i. m. 81. p. 20)Gergely: i. m. 80. p. 21)Dósa Rudolfné: i. m. 82. p. 22)Zinner: i. m. 31-33. p. 23)Zinner: i. m. 34-35. p. 24)Zinner: i. m. 36-37. p. 10. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) 25)Dósa Rudolfné: i. m. 93. p. 26)Zinner: i. m. 45. p. 27)Dósa Rudolfné: i. m. 102. p. 28)Gergely: i. m. 84. p. 29)Zinner: i. m. 61. p. 30)Dósa Rudolfné: i. m. 104, 106-108. p. 31)1920 nyarán a MOVE létszáma országosan kb. 100.000 főt tett ki. 32)Zinner: i. m. 62-67, 89. p. 33)Gergely: i. m. 87. p. 34)Gergely: i. m. 115. p. 35)Gergely: i. m. 94-95. p. 36)Zinner: i. m. 78. p. 37)Dósa Rudolfné: i. m. 112. p. 38)Zinner: i. m. 94. p. 39)Zinner: i. m. 97, 99, 106. p. 40)Zinner: i. m. 109-111. p. 41)Zinner: i. m. 112-114. p. 42)Zinner: i. m. 116. p. 43)Zinner: 118-119. p. 44)Zinner: i. m. 122. p. 45)A történelem tragikomédiája, hogy az osztrákok milyen indoklással álltak elő a területi igény megfogalmazásakor: azt állították, hogy a kérdéses terület egy része látja el Bécset főzeléknövényekkel. Az igazi ok azonban ennél kézenfekvőbb, az osztrákok egy esetleges magyar katonai támadást is így akartak kivédeni. In: Vecseklőy József: Nemzetgyilkossági kísérlet. 46)A KKVSZ-t 1923 októberében feloszlatták. 47)Zinner: i. m. 124-126. p. 48)Zinner: i. m. 131. p. 49)Zinner: i. m. 134-135. p. 50)Zinner: i. m. 136-137. p. 51)Zinner: i. m. 159-165. p. 52)Zinner: i.m. 176-177. p. 53)Zinner: i. m. 177-178. p. 54)Zinner: i. m. 185. p. 55)A nyugati irodalmakban klasszikusoknak tekinthető Gobineau, Chamberlain vagy Rosenberg, esetleg Hitler is eltérő nagyságú és beosztású halmazokba sorolta az emberiséget. 56)Vígh Károlx: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Bp., 1992. 62. p. 57)Gergely: 98-99. p. 58)Bosnyák Zoltán: A magyar fajvédelem úttörői. Bp., 1942. (reprint) 263, 268. p. 59)Vígh: 74-75, 77. p. 60)Gömbös egyébként is előszeretettel hivatkozott Kemal pasa és mozgalma sikereire. 61)A szakirodalomban elmellőzött finn-szovjet külön háborúban egy zászlóalj erejű magyar önkéntes egység is részt vett, bár nem teljesített frontszolgálatot. 62)Sacharow cikksorozatot is írt a MOVE lapjában. 63)Dósa Rudolfné: 129. p. 64)Vígh: i. m. 67. p. 65)Gergely: i. m. 138. p. 66)Gergely: 147. p. 67)Gergely: 149-151. p. 68)Gergely: i. m. 152-153. p. 69)Gömböst ellenfelei nyílt Mussolini-rajongása miatt gúnyosan Gömböliniként is emlegették. 70)Gergely: i. m. 155-156. p. 71)Gergely: i. m. 163. p. 72)Gergely: i. m. 167-168. p. 73)Gerely: i. m. 171. p. 74)Gergely: i. m. 172-173. p. 75)Gergely: i. m. 174. p. 76)Gergely: i. m. 175-177. p. 77)Gergely: i. m. 178-183. p. 78)Gergely: i. m. 184. p. 11. oldal (összes: 12)

A magyar szélsőjobboldal és a fajvédők 1928-ig Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) 79)Gergely: i. m. 191. p. www.antidogma.hu www.flagmagazin.hu

Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló

12. oldal (összes: 12)