A Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinata CONSTITUTING SYNOD OF THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH

VOLUME 86. No. 1. JANUARY-FEBRUARY-MARCH 2007.

86. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2007. JANUÁR-FEBRUÁR-MÁRCIUS

A Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinata 2009. május 22. DEBRECEN, HUNGARY

CONSTITUTING SYNOD OF THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH

2. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

azt, hogy az egységes Magyar Református Egyházban helyünk van továbbra is. Egyházunk vezetőségének határozata alapján ezzel az tudattal képviseltük egyházunkat május 22-én DebrecenAz Amerikai Magyar Református Egyház vezetősége, ben, ahol megtapasztaltuk, hogy befogadtak, ahol ünnepélyesen lelkipásztorok és a gyülekezetek tagjai nevében tiszta szívből és kinyílvánítottuk, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház örömmel köszöntjük az újra egységes Magyar Református Egyház teljes jogú tagegyházként csatlakozni kíván a Magyar Református közösségét, a szétszórtságban élő hit-, és nemzet-testvéreinket. Egyházhoz. Köszönjük, hogy megtapasztaltuk a befogadást, háláEgyháztestünk nevében megköszönjük a meghívást, annak a lehe- sak vagyunk, hogy hazaérkeztünk Debrecenbe. Áldja meg közös tőségét, hogy részesei lehettünk az egyháztörténeti jelentőségű ese- szolgálatunkat az Úr, áldja meg a Magyar Református Egyházat. Jézus főpapi imádsága erősítsen mindnyájunkat, a János ménynek és a tengerentúlról is együtt ünenepelhettünk az anyaevangéliuma 17:11-ben: egyház gyülekezeteivel. “Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által amelyet 2009. május 22-én Debrecenben a Nagytemplomban Szabó Sándor püspök nekem adtál, hogy egyek legyenek!” tartott Alkotmányozó Zsinat alkalmán egyháztestünket Ft.Szabó Sándor püspök és Nt.Dr.Kocsis Attila esperes képviselte. Az Amerikai Magyar Református Egyház az Amerikai Egyesült Államok területén (32 gyülekezet) és Kanada területén (3 gyülekezet) szolgáló magyar református egyházak közössége. Diaszpórában, azaz a hazától és az anyaegyháztól távol, szétszórva élünk és szolgálunk. Voltunk már “kitántorgott egyház” - egyik lelkipásztorunk józsefattilás megfogalmazása szerint, voltunk “jégtáblán úszó virágoskert” - ezt Ravasz László püspök mondta, amikor vizitáción itt járt Amerikában a két világháború között, mivel akkor egyházunk a Magyarországi Református Egyház Tengerentúli Egyházmegyéje volt. Voltunk “bujdosó magyarok”, akik az emigrációba kényszerültek és egyik püspökünk hozzájuk írt vigasztaló szavakat prédikációs kötetében. Voltunk “távolba szakadtak”, akikkel egy időben nem volt szabad kapcsolatot tartani. Hogy kik vagyunk most? Habakuk próféta szavaival válaszolok, könyve 2:1-4. versei alapján: “Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra …” Igen, őrhelyek vagyunk, - vagy pontosabban végvárak, az amerikai kontinensen. Az Atlanti Óceántól a Csendes A Debreceni Nagytemplomban az Alkotmányozó Zsinaton: Nt.Dr.Kocsis Attila esperes, Ft.Szabó Sándor püspök Óceánig két külön egyházi szervezetben, a Kálvin Egyházkerülettel és Szabó Zsóka főtiszteletű asszony együtt összesen 65 gyülekezetben. Igen, végvárak, kicsiny, piciny közösségek, de a fennmaradásért és megmaradásért naponta és vasárnaponként keményen megküzdő Krisztus-test tagjai, akik MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH Isten kegyelméből élünk, mert élő hit éltet már 85 éve, hogy APRIL-MAY-JUNE 2009. elvégezzük küldetésünket, a Krisztus-parancs nagy feladatát. VOL. 88, NO. 2 Diaszpóratudatunkban forrón és elevenen él a múlt, az emlékek ISSN 0360-5760 lángolnak és még nem szakadt el a fának a gyökere, mert ez tart, ez EDITOR IN CHIEF AND BUSINESS MANAGER köt oda még mindig a szülőföldhöz hitben, nyelvben, kultúrában. The Rt.Rev. Sándor Szabó, Bishop Ezért fogadtuk el a meghívást az Alkotmányozó Zsinatra, 1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA 91764 ezért döntött úgy egyháztestünk Püspöki Tanácsa, hogy részesei Phone: 909-981-9601, E-mail: [email protected] akarunk lenni a magyar református egységnek. Ezért vittünk mi is EDITORIAL BOARD egy-egy maréknyi földet, - egyiket az Atlanti Óceán partjáról, New Rev.Ferenc Varga, Dean 73432 Stacey Dr. Brownstown, MI 48183 Jersey államból a Perth Amboy-i gyülekezet temetőjében nyugvó Rev.Bálint Nagy 751 Crenshaw Blvd. Los Angeles, CA 90005 egyik régen ott szolgáló hűséges lelkipásztor sírjáról, - a másikat Rev.Attila Tóbiás, 114 Nash St. New Haven,CT 06511 pedig a Csendes Óceán közeléből, Kaliforniából, az idén 50 éves OFFICE OF PRINTING fennállását ünneplő Ontarioi egyház templom kertjéből. IPS Direct Marketing Agency Hisszük, hogy egyek vagyunk magyar református testvé12148 Santa Margarita Court, Rancho Cucamonga, CA 91730 reinkkel, hozzájuk tartozunk hitben és lélekben egyaránt, bárhol legyünk is ezen a világon és velük együtt valljuk a májusi jelmonYEARLY SUBSCRIPTION: dat gazdag üzenetét: “Krisztus a jövő, együtt követjük Őt”. Mi már Group $5.00 Personal $6.00 példát adtunk arra, hogyan szolgálhat együtt magyarországi magyar MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH az erdélyi, a felvidéki, délvidéki, vagy kárpátaljai magyarral, mert is published quarterly (March, June, September and December) nálunk mindig május 22-e van, a mi naptárunk nem jelez sötéten by THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA december 4-et. and printed at IPS Direct Marketing Agency. Az egységet munkálva, az Amerikai Magyar Református Address manuscripts and editorial correspondents, Egyház ajánljuk magunkat a Magyar Református Egyház egyik address all subscription orders, renewals, payments, alkotó tagjának, ezzel is igazolva, hogy az egységes magyar and change of address notifications to MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH református egyház határokon túlívelő lelki közösség akar lenni és 1053 East Sixth Street, #32 Ontario, CA 91764 nem revíziós vagy restaurációs szervezet. Egyházunk mindig is Tel: (909) 981-9601, E-mail: [email protected]. törekedett erre az egységkeresésre szolgálata folyamán. Hisszük

Az Amerikai Magyar Református Egyház a magyar református egységben

MAGYAR EGYHÁZ

3. oldal

2009. ÉVI PÜNKÖSDI KÖRLEVÉL AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIHEZ Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban ! Az egyház születésének napján, az egymásratalálás, az egymásra ismerés isteni csodáját megélve köszöntjük gyülekezeteinket és köszönjük az Úr Istennek a Lélek ajándékait. A pünkösdkor megélt összhang nem új nyelvi összegzés, hanem a feltámadott Krisztus velünk lévő Lelkének magunk-megismerési élményéből fakadó egység-csoda, amikor értjük egymást, amelynek szemmel látható és kézzel fogható szerves része a másik emberre, a testvérre való rátalálás, annak befogadása a „másik Pártfogó” által. Az egyház alapja Krisztus, aki igéri, hogy pártfogoltak leszünk, mert nem hagy magunkra. Kérdésünk és aggodalmunk, hogy ki marad velünk és ki fogja életünket kormányozni és az éggel összekapcsolni? - pünkösdkor válik valósággá, mert Krisztus a Lelke által még mélyebbre hatol szolgálatával az életünkbe, hogy arról bizonyságot tegyünk. Az egyház jövője Isten országa, a jövő feladatai és szolgálatai a Szentlélek erejében vannak. Az egyház valódi értelme a Krisztus művében van. Jézus nem egy történeti személy csupán, hanem élő Úr, aki jelenlétével és nem a múltban kiadott alapító rendelkezéseivel élteti az egyházat. Az egyház léte, jövője nem más, mint benne az őt váró, eljövendő Krisztus tevékenysége. Az egyháznak a jövőre való figyelése az, melyben látások és célok töltik el, és ahhoz a Krisztushoz kapcsolódik, aki jön, és aki az egész világnak megváltást készít. Ez teszi az egyház küldetését dinamikussá, és jelenét a jövő igéreteitől meggazdagodva a reménység helyzetében olyanná, ahol a történelem és a Krisztusvisszajövetel egymástól nem válik el. Csak erre az eseményre készülő egyház lehet a föld sava és a világ világossága. A múlt, a jelen és a jövendő egészen páratlan módon fonódik össze az egyházban. A történeti Jézus, a Szentlélek által jelenlévő Krisztus és a dicsőségesen eljövendő Úr, aki meghatározza az egyház mindenkori életét és szolgálatát. Az egyháznak Jézust példázva egy új modellt kell felmutatni életével, amely krisztusi uralom nem mások szolgává tételében, hanem a másokért való szolgálat vállalásában áll. Nem erőszak, hanem a szeretet, nem a mások áldozata, hanem önmagam áldozatként való odaadása ez az új életforma, melynek hírdetése, megélése, kialakítása az egyház elsőrendű feladata. Ha az egyház ezzel adós marad, Krisztust tagadja meg és feszíti meg. Ezt azonban a hívők közössége, a testvérek gyülekezete, a Jézus barátságában való élet, a másik emberért, a Jézus barátaiért való odaadásban gyökerező szolgálata hitelesíti. Imádkozunk azért, hogy az Igében és a sákramentumban való közösség gyülekezeteinkben ne legyen formalitássá, hanem a Jézus által hozott barátság töltse meg szolgálatunkat új tartalommal. Ezt az új tartalmat keressük amerikai magyar református keresztyén életünk útján, amelyre elkísér minket a feltámadott Krisztus. Kivánunk áldott pünkösd ünneplést és a Szentlélek ereje által meggazdagitott szolgálatokat. Testvéri szeretettel a Krisztusban: 2009. május 29, pünkösd ünnepén Szabó Sándor püspök

Beke C. Antal főgondnok

2009 PENTECOSTAL GREETING TO THE CONGREGATIONS OF THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA Dearly Beloved, On that first Pentecost, the Spirit of God blew across the landscape, filling the disciples’ lungs with a new breath, breathing into them a new life, a new kind of living. When they proclaimed this new life to the people, the word was understood. Speaking in many languages, each and every people heard the proclamation as if it had been spoken in their own native tongue. The Pentecost story is not an instance of being “bi-lingual.” Pentecost goes well beyond that. Pentecost is not about speaking a foreign language; it is about understanding what someone else, someone foreign and alien. The Pentecost story is about unifying all people, in all places, in every way. The Pentecost story is about reconciliation of the world, and its different peoples, putting a vision out there that proposes as a possibility that we can live in peace. Living in peace does not mean that we have to be friends with everyone. Peace means that just have to agree upon a shared future. Reconciliation leads to a possibility of peace and the possibility that different people can cohabitate the same space and live as neighbors. Jesus talks about a grapevine and its branches. “I am the vine and you are the branches.” Firmly rooted in the ground of God the creator, God the life giver, God the liberator, and God the just, the vine grows and extends it branches. The followers of the Christ, the faithful and baptized followers who bear their crosses, their instruments of death, and walk into a new life reach and stretch themselves beyond the safety and security of the vine. They extend themselves into those places that have a special need for God’s grace. These branches then do their work. They bear fruit, the fruit of the Spirit, reconciliation and peace. It’s really a beautiful image. Think of those grapes, those individual and separate grapes as illustrating the things that divide us: age, race, language, values, political parties, economic level, social class, educational degree, etc. etc. Each grape is a separate person, unique unto him or herself. But in this image, those differences are clustered into a single bunch of fruit. They seek reconciliation. They have learned how to share a common future in the same space. Staying separate, they exist as one. This is one way of understanding the fruit of the Spirit and the work of God’s people. As Christian people, this is the fruit we grow, and which feeds us, as it feeds others. It nourishes us, as it nourishes others. And, it makes our hearts glad. On that first Pentecost Day, the disciples took the good news of Christ to those varied and divided pilgrims. They heard the possibility of living a new life with Christ and through Christ, and in Christ, and they understood. They knew that seeking vengeance only brings on further warfare. Now, they understood that being reconciled, they could live in peace. This is good news. It is living a new life. It is living, and making real, the resurrected life in Christ. It is why churches exist. It is our work and our ministry. It is what we do. We are praying that our congregations can do this service for the glory of the Lord. Let our Pentecost service and our Hungarian Reformed Christian life be blessed by the living Christ, who gives us faithful future with the Holy Spirit. With brotherly love in Christ, Sandor Szabo, Bishop

Anthony C. Beke, Chief Elder

4. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

World Alliance of Reformed Churches News Release 7 July 2009 Celebrate John Calvin as an inspiration not a saint say Reformed church leaders As Reformed churches worldwide prepare to celebrate the 500th anniversary on 10 July of the birth of Protestant Reformation leader, John Calvin, leaders of a global movement of Reformed churches have issued a statement calling on Christians to commemorate Calvin not as a saint but as a source of inspiration for responding to contemporary social and environmental concerns. In a statement released today by leaders of the World Alliance of Reformed Churches (WARC) which represents 75 million Reformed church members, WARCs president and general secretary link commentaries by the 16th century lawyer and theologian to the current global economic crisis. In their statement, WARCs president, Clifton Kirkpatrick, and general secretary, Setri Nyomi, quote Calvins instructions to the church about how to respond to 16th century economic and environmental concerns and note that these speak to contemporary concerns about the impact of climate change and the market crisis on the worlds poor. Saying that people are hurt when there is injustice in the economy, Kirkpatrick and Nyomi note: To this Calvin stated A fair distribution can become reality if the rich do not greedily swallow up whatsoever they can get together; if they do not rake up on every side what belongs to others to satisfy their greed… (Calvins Commentary on Exodus 16:19.) The statements authors add, In our world today where humanity is blatantly ignoring the environment and in fact destroying Gods creation, Calvins words can be instructive: Whoever owns a piece of land, should harvest the fruits in such a way that the soil does not suffer damage…If we follow this line, nobody will behave immoderately and destroy through misuse what God wishes to preserve. (Calvins Commentary on Genesis 2.15) In pointing to the relevance of Calvins legacy for today, Kirkpatrick and Nyomi say: It is our hope that inspired by this, we who live in the 21st century will also be faithful … to doing everything we can to be Gods agents of transformation, making a difference in our communities. The full statement follows. Dear Sisters and brothers, Five hundred years ago this Friday, July 10, John Calvin was born in Noyon, France. The Reformed family is commemorating this, not so much to create a Calvin cult or even to hail him as a perfect saint. Calvin certainly was not perfect, and it is against the grain of Reformed Christians to foster personality cults. John Calvin himself would insist Soli Deo Gloria Only to God be the Glory. We commemorate this day in a spirit of gratitude to God for how what Calvin did has inspired a movement of people committed to living faithfully for God in different contexts, and how his legacy continues to inspire us to be true to God in responding faithfully to current challenges. In our world today, many are hurting because of injustice in the economy long before the current meltdown in the financial markets. This has indeed been further aggravated by the financial crisis and job losses in many countries while those who benefited from the system before continue to be bailed out. To this Calvin stated A fair distribution can become reality if the rich do not

greedily swallow up whatsoever they can get together; if they do not rake up on every side what belongs to others to satisfy their greed…(Calvins Commentary on Exodus 16:19.) In our world today where humanity is blatantly ignoring the environment and in fact destroying Gods creation, Calvins words can be instructive: Whoever owns a piece of land, should harvest the fruits in such a way that the soil does not suffer and damage…as Gods stewards…If we follow this line, nobody will behave immoderately and destroy through misuse what God wishes to preserve. (Calvins Commentary on Genesis 2.15) In our world today where even within the church there are so many divisions and many church leaders and Christians do not take seriously the call to Christian unity, we are reminded by Calvin Each time we read the word one, let us be reminded that it is used emphatically. Christ cannot be divided. Faith cannot be rent. There are not various baptisms, but one, which is common to all. God cannot be torn into different parts… Faith and baptism, and God the Father and Christ, ought to unite us… (Calvins commentary on Ephesians 4:5) John Calvin wrote these commentaries in the 16th century. They continue to be relevant today. That is the legacy for whichwe thank God. It is our hope that inspired by this, we who live in the 21st century will also be faithful to God in our commitment to Christian unity, to confronting the forces of evil and injustice in society, and to doing everything we can to be Gods agents of transformation, making a difference in our communities. We take this opportunity to greet all who are organising activities and worship services this week-end (July 10 12, 2009). May God bless you as you commemorate this jubilee. We take this opportunity to greet those who have had some activities earlier this year, or are planning to engage in jubilee activities later this year. We would also like to thank all those people and congregations who made it a point to give a special Birthday gift in the form of financial resources with which the World Alliance of Reformed Churches can continue to be faithful to God in carrying out mandates that are in part inspired by the life and ministry of John Calvin. For those who want to follow this good example, please visit the WARC website (http://www.warc.ch/ ) and go to Calvin and WARC. You can also find more information on: http://www.calvin.org/. As we commemorate 500 years after the birth of Calvin, may all our actions and responses to global and community challenges today give glory to God. Soli Deo Gloria! Rev. Dr. Clifton Kirkpatrick, President Rev. Dr Setri Nyomi, General Secretary

MAGYAR EGYHÁZ

The Holy Spirit Scripture: Acts 2:1-21 Some families have a tradition, on each birthday, to tell the story of exactly how it happened that you came to be born. As the family is sitting at the table over birthday cake, or, if you are far away, a parent gets on the phone and retells what happened on that first day of your life. The parents were so excited about being pregnant. They spent those nine months getting a bedroom ready for the baby, going to parenting classes, and studying books of names for babies. Then, in the middle of the night, they realized that it was time to get to the hospital and fast. Three hours later, the baby was born in the morning. Happy birthday. As on your birthday. In the annual retelling of the birth you discover that there is something about that story of your birthday that informs and inspires how you are to live. That you were loved and expected and worthy of a story told and retold with love. The story moves in all directions of time, linking the distant past with the present, and extending into the future, informing and confirming your identity. The same is true for the church. Every Pentecost, the so-called birthday of the church, we gather together to hear a story about how it all began. Like most good stories, this one should be heard as if we ourselves were in that very room. For there, on that first Pentecost, the disciples were together in one place, and suddenly from heaven there came a sound like the rush of a violent wind, and it filled the entire house where we were sitting. Divided tongues, as of fire, appeared among us, and a tongue rested on each of us. And then we began to speak in other languages, and others approached, because they heard us speaking in each of our native languages. The book of Acts lists the background of those who were there: Parthians, Medes, Elamites, and residents of Cappadocia, Pontus and Asia, Phrygia and Pamphylia, Egypt and the parts of Libya belonging to Cyrene, and visitors from Rome, both Jews and proselytes, Cretans and Arabs – in their own languages they spoke about God’s deeds of power and could be understood. Do you remember the story of the tower of Babel from Genesis? Our human ancestors, back when we all spoke the same language, were filled with pride and folly and thought we could control everything. So we built a tower, reaching up into the sky – and God saw through our foolish ways, and to remind us demolished the tower and scattered us humans throughout the world, and gave us different languages. On Pentecost, the story is reversed - people from around the world come together, still speaking a diversity of languages, but coming together not to control God but to worship. These biblical stories connect the church to its past and inform our future. There are people of different places and languages come back together in the churches and speak in different languages, come together to worship the God who created us all and calls us all to love and serve one another and all creation. What happened? Suddenly from heaven there came a sound like the rush of a violent wind, and the church was born. The word, Spirit, is related in the biblical languages to breath, to wind, to the animating force that brings life to being.

5. oldal

When the Spirit of God blows, things happen. There they were, sitting in the room, and suddenly the Spirit blew through them, and they were able to really hear and understand each other. When the Spirit blows, watch out! Powerful things are about to happen. You can try to batten down the hatches, like preparing for a hurricane, or a desert wind. Tying everything down, boarding up the windows, keeping out the winds that threaten to change or destroy. The second basic response is to trust in God’s Spirit, even when it sounds like a violent storm, and to become more like a kite – willing to go where the spirit leads. Willing to explore new possibilities and new areas as the wind directs. Instead of looking for boards to nail up, this approach calls for finding kite strings, and watching the soaring birds and butterflies for direction. When the Spirit blows, things are about to happen. That is what this day is all about – a day we recall that our ancestors were brave enough to set sail on that Pentecost wind that blew into their room and changed everything. Instead of creating boundaries and walls between cultures, religion became a way to understand each other despite dramatic differences. Religion became a way to appreciate rather than fear diversity. The Spirit gave the church courage to go out into the entire world, remembering the teachings of Jesus, and his power that came in humble acts of justice and mercy and love. When the Spirit blows, big things happen. And the Spirit is blowing again today. When the Spirit blows, we get connected again to God’s power, God’s gift of life and breath and hope. Back in the beginning, the Bible says, when the earth was a formless void and darkness covered the face of the deep, a wind from God, or God’s spirit itself swept over the face of the waters. And then God said, let there be light, and the process of creation began (Gen 1:1-3). When the Spirit blows, God’s creative powers are at work, calling into being new creation. And the Spirit is blowing. And we don’t know for sure where the Spirit will lead us. Let me make this clear, baptism is no promise that life will be easy, or that everything will always make sense. In fact, it is more likely the opposite. With baptism we know that God’s Spirit will continue to move us and shape us and blow us into unexpected places, with challenges beyond our dreams as we strive to be faithful to the God who calls us by name. But the Spirit will blow along other people, other supporters and fellow travelers. From different places and speaking different languages, the church will continue to support and nurture us even as the winds blow. On this day we take some of those primordial elements – bread and vine, food and drink, body and blood, we take spirit, breath, and words and languages, – and the spirit blows them together, creating and confirming our identity as we begin to better hear and understand who we are together and who God is calling us to be. On Pentecost, we were gathered in a room, and suddenly from heaven came a sound like the rush of a violent wind, and it filled the entire house. Take heart, for when the spirit blows, big things are about to happen. When the Spirit blows, mighty deeds can be done. When the Spirit blows, we can find better and more complete understanding. May it be so. May it be so here, with us, among us, through us as we receive again, the power of God’s spirit to make us into the church God needs. May it be so. Amen.

6. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

PÜNKÖSD Pünkösd a változás, a megújúlás lehetőségének a nagy alkalma. Vajon ott van-e szívünkben a vágy a Szentlélek ajándéka után, hogy más emberré váljunk? Akarjuk-e, hogy valami történjen velünk ezen az ünnepen? Isten a Szentlélek által munkálkodik életünkben, a mai világban. A tanítványok életében is csoda történt, amikor megtapasztalták az újjászűlő Szentlélek erejét. Ez csoda volt, amely abban mutatkozott meg, hogy ők egészen más emberekké váltak. Nem a külső körülmények változtak meg, hanem ők maguk. Nem a környezetükben történt változás, hanem bennük magukban. A szívük, a lelkük és ennek folyamán a magatartásuk lett egészen mássá. Azelőtt félénk és gyámoltalan, egymással versengő emberek voltak, most pedig egyszerre megbátorodtak és halált megvető hősökké váltak, akik sok-sok küzdelem és nehézség és megpróbáltatás között is boldog bizonyossággal vallották: ”Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít.” (Filippi 4:13.) Ennek a csodának az volt a titka, hogy a tanítványok engedelmeskedtek Jézus parancsának és együtt maradtak Jézus mennybemenetele után, nem váltak el egymástól, nem széledtek szét félelmükben, hanem bevárták az ígéret beteljesedését, a Szentlélek kiáradását életükre. A másik titok az volt, hogy az együtt maradt tanítványok ”egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és könyörgésben”. Csendes befelé fordulással és fohászkodással kérték Isten megígért ajándékát, könyörögtek érte és lélekben felkészültek annak elfogadására. Elhitték jézusnak, hogy a Szentlélek ajándékáért könyörögni kell, és a hit teljes bizodalmával, akételkedés legkisebb árnyéka nélkül ráállottak erre az ígéretre: ”Ha ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lukács 11:13.) Ezen a pünkösdön imádkozzunk egy akarattal és egy lélekkel azért, hogy Isten Szentlelke áldjon meg bennünket erővel és egymást elszenvedő szeretettel, hogy igyekezzünk megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében, hogy felbuzdulva és örömmel mehessünk tovább szolgálatunk útján és újulhassunk a hálaadásban és szeretetben. Pünkösd ünnepe és története arra a nagy igazságra mutat rá, hogy Krisztus nélkül gyengék, erőtelenek vagyunk, de Ővele, a Szentlélek által megújult élettel a világot is meg lehet változtatni. A tanítványok története mutatja, hogy Krisztus látható jelenlétét bár nélkülözniük kell, de új erő bírtokába jutnak helyette. A Szentlélek árad ki rájuk teljes mértékben, hogy elpecsételje őket küldetésükre. Jézus tudta, hogy semmiféle érvelés nem lágyít meg kemény szíveket, nem törheti át a világias gondolkodás és az önzés megkérgesedett rétegét. Tudta, hogy tanítványainak a mennyből kell kapniuk azt az erő-többletet, amely alkalmassá teszi őket küldetésük végzésére. Tudta, hogy az evangélium csak akkor hatásos, ha azt forró szívek és beszédes ajkak hírdetik, akiket áthat annak ismerete, aki az Út, az Igazság és az Élet. Jézus tanításából megértették a tanítványok, hogy a Szentlélek erejére van szükségük ahhoz, hogy megkezdhessék munkájukat. Pünkösd után nem voltak már egymást meg nem értő, független személyek csoportja, akik egymással ellenkeznek. Nem érdekelte már őket a világi nagyság és méltóság elérése, egyszerűen csak egy akarattal voltak együtt, akiknek szívük-lelkük is egy volt. Gondolataiknak egyetlen tárgya Krisztus volt, céljuk pedig Isten országának építése. Megértették azokat az igazságokat, amelyeket addig, amíg Jézussal voltak, nem tudtak felfogni. Addig csak hallgatták Jézus tanításait, most már megértették azt és továbbadták, hogy más is tanuljon és

éljen belőle. Teljes szívvel vágyakoztak a Jézus által elkezdett hatalmas munka elvégzésére, a nagy mű befejezésére. Felismerték a mennyei Atyával szembeni nagy tartozásukat és felelősségteljes megbízatásuk és küldetésük súlyát, amelyet munkájuk rájuk mér, és teljes lelkiismeretességgel, de inkább a Szentlélek által megerősített rendíthetetlen hittel teljesítik azt. Tudják, mert hallották a missziói parancs bíztató igéretét, hogy Jézus velük lesz minden napon a világ végezetéig. A Szentlélek megújító erőként adatik mindnyájunknak, nem korlátolt mértékben, hanem az isteni erő teljességében árad ránk ! (Apostolok cselekedetei 2:1-14) Pünkösdi istentiszteletünkön a keresztyén egyház “születésnapját” ünnepeljük. Bár naptárak nem jelzik hogy emlékezzünk rá, legyen szívünkbe vésve Jézus mennybemenetele előtt elhangzott igérete: “…vesztek erőt, amikor eljön hozzátok a Szent-lélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Apostolok cseleke -detei 1:8. Az előzőleg félénk és bátortalan tanítványok pünkösdkor egy akarattal, egy szívvel, egy hittel vártak arra, ami később életük egyetlen értelmévé válik: tovább vinni Krisztus nagy művét. Egyházunknak erre az egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal való várakozásra lenne szüksége, hogy meghalljuk a hangos felhívást, hogy szorgalmasan gyakoroljuk az istenfélő életet, hogy lélekben átalakulhassunk és alkalmasak legyünk arra, amit Krisztus vár tőlünk, elfogadni ezt az erőt a pünkösdi Szentlélek által. Isten ereje változást akar a mi életünkben. Ha vesszük az erőt, amelyet hozzánk küld az Úr, akkor a földi nyomorult érzéki állapotot valami egészen új élet egészséges pezsgése fogja megeleveníteni lelki egészségre. A pünkösdi erő tegyen alkalmassá arra, hogy legyőzd a szenvedélyeket, hogy készséggel és vidáman engedelmeskedj Krisztusnak, légy megbocsátó, a szeretet és a békesség hírnöke és cselekvője, megtapasztalva, hogy ebben a Lélektől kapott erőben áll egyedül az Isten országa. 1.Korinthusi levél 4:20.

Dsida Jenő

Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismétlik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Úr - kimondja!

MAGYAR EGYHÁZ

7. oldal

A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban! Gondolatok Anyák Napjára Korinthus 15:58 A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban! Ezzel köszöntöm az Édesanyákat. Mondhatnátok, de hiszen ez a feltámadási igék befejező sora. Éppen ez az, úgy gondolom az Édesanyáknak kell leginkább, leggyakrabban átmenni csalódásokon, kisebb-nagyobb halálokon, és feltámadáson a gyermekükkel kapcsolatban. Mert egy anyának tényleg van munkája a gyermekével. 3 óránként etetés, szoptatás, de tisztába tevés is, fürdetés és sok minden más. Aztán mindig vele és mellette lenni, a gyerek teljesen leköti és elfoglalja, nem engedi szinte semmit csinálni. Aztán meg félti is kis gyermekét, őrzi, vigyázza, éjjel és nappal. Amikor felnő és nagy lesz a gyereke, büszke lesz rá, ez az ő gyermeke. Ő szülte, ő hozta a világra, ő nevelte, és valóban gyönyörködik gyermekében, magában is és mások előtt is. De aztán jönnek, a nem szeretem napok, a szégyenek, a bukások, a kudarcok, a csődök, és akkor is szeretni kell, akkor is meg kell bocsátania, és akkor is fel kell támadnia a reménytelenségből. Meg kell újulnia. A bűn tönkreteszi a legjobb családokat is. Pál figyelmeztet minden családot: ’Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok!’ I. Kor. 15:33. Ezt már ő is megtapasztalta. De egy anya olyan, mint a Jó Isten, tudja, munkája el nem veszhet, ha tönkre is ment, mert ahogy az Isten a rosszból is jót hoz ki, úgy egy anya is, a rosszból is igyekszik a legjobbat kihozni. Nem fárad bele segíteni, hinni, bízni. És a Jó Isten látja az ő hitűket, meghallgatja imádságukat. ’Uram, könyörülj rajtam, mert az én / lányom, fiam/ az ördögtől gonoszul gyötörtetik.’ Mt. 15:22. És megkapta az imameghallgatás kegyelmi ajándékát. Ezért ti is, mai Édesanyák, álljatok erősen, szilárdan, mozdíthatatlanul, rendíthetetlenül. Sokszor próbálják megrendíteni, bizonytalanná tenni az édesanyákat. De Pál erősíti őket, sőt további buzgóságot kíván nekik, meg nem fáradást. Én is. Isten áldja meg az Édesanyákat, Édesanyánkat! Lizik Zoltán lp. Windsor

Csak egy A N Y A ? Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A meg-kérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát. "Arra gondolok,” magyarázta az adategyeztető, „hogy van-e munkája, vagy csak..?” "Természetesen van munkám!"- csattant fel a nő. "Anya vagyok." - "Nincs ’anya’ kategóriánk foglalkozásként. A ’háztartásbeli’ fedi le ezt" - mondta az adatfelvevő segítőkészen, aki magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő". "Mi a foglalkozása?" kérdezte. Nem tudom mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? A szavak egyszerűen

kibuggyantak belőlem. "Gyermekfejlődési és emberi kap-csolatok területén dolgozom társkutatóként.” A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre. "Megkérdezhetem," - mondta a nő érdeklődve,-"egész pontosan mit csinál ezen a területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:- "Folya-matos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) - laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent). - Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), - és van már négy kreditem is. (mindegyik lány)-.Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az emberszakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, „átlagos” foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz”. Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig. Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hóna-pos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbál-gatja. Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. „Egy újabb anya", vagy ’Anyaság” már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Ne-tán ez teszi a nagymamákat „haladó” kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellen-őreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő! Kérlek, tudasd ezt a jó hírt a többi anyával, nagymamával, nagynénivel vagy más barátoddal, akiket csak ismersz. Legyen kevesebb gond és több áldás házadon, és kizárólag a b o l d o g s á g lépjen be ajtódon! AMEN. Ima Édes jó Istenem Hallgasd meg imámat, Áldd meg minden jóval Édes jó anyámat. Áldó két kezedet Tartsad mindig rajta, Mosolyogj rá szeretettel, Ne legyen bús napja. Anyák napi ima Én Istenem segíts meg, hogy ne csak magamat szeressem, hanem szüleimet még inkább, akiknek a szeretetéből élek. Segíts, hogy ne csak várjam szeretetüket, hanem én is tudjam nagyon szeretni őket. Ámen.

A jóság az egyetlen befektetés, amely mindig kifizetődik. Thorteau

8. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

APÁK NAPJA Bár apák napját a világ több országában is tartanak, az kétségtelen, hogy legnagyobb kultusznak az Egyesült Államokban örvend: itt hivatalosan is ünnepnap. Az sem kétséges, hogy más országokban - így feltehetően Magyarországon is - ez a verzió fog elterjedni a jelenleg megállíthatatlannak tűnő globalizáció és bivalyerős amerikai kultúrexport révén. Apák napja az USA-ban június harmadik vasárnapján van. Ezen a napon az amerikai gyerekek ajándékot adnak édesapjuknak, vacsorát - sokszor szabadtérit - rendeznek tiszteletükre, -és egyáltalán, valahogy különlegessé teszik ezt a napot számukra. Amikor a gyerekek nem lehetnek apjuk mellett, vagy nem vihetik el vacsorázni őket, képeslapokat küldenek nekik. Az amerikai férfiak nem igazán kedvelik a szirupos, szentimentális üzeneteket. Helyettük népszerűek a vicces képeslapok, amelyeknek az a célja, hogy kinyitás után nevetésre késztessék az apát, illetve sok olyan is van, amely köszönetet mond az apaságért, kiemelve például olyanokat, hogy az a mindig ott van, amikor szükség van rá stb. Az apák napjának eredete kérdéses. Bár apák napját a világ több országában is tartanak, az kétségtelen, hogy legnagyobb kultusznak az Egyesült Államokban örvend: itt hivatalosan is ünnepnap. Az sem kétséges, hogy más országokban - így feltehetően Magyarországon is - ez a verzió fog elterjedni a jelenleg megállíthatatlannak tűnő globalizáció és bivalyerős amerikai kultúrexport révén. Apák napja az USA-ban június harmadik vasárnapján van. Ezen a napon az amerikai gyerekek ajándékot adnak édesapjuknak, vacsorát - sokszor szabadtérit - rendeznek tiszteletükre, -és egyáltalán, valahogy különlegessé teszik ezt a napot számukra. Amikor a gyerekek nem lehetnek apjuk mellett, vagy nem vihetik el vacsorázni őket, képeslapokat küldenek nekik. Az amerikai férfiak nem igazán kedvelik a szirupos, szentimentális üzeneteket. Helyettük népszerűek a vicces képeslapok, amelyeknek az a célja, hogy kinyitás után nevetésre késztessék az apát, illetve sok olyan is van, amely köszönetet mond az apaságért, kiemelve például olyanokat, hogy az a mindig ott van, amikor szükség van rá stb. Az apák napjának eredete kérdéses. Valaki szerint a dolog egy bizonyos egyházi összejövetelen kezdődött Dél-Virginiában 1908-ban, míg mások azt mondják, hogy az első apák napját a washingtoni Vancouverben tartották. Egy másik verzió szerint a “Lions Club” az “Oroszlán Klub” chicagói elnöke, Harry Meek ünnepelte először saját szervezetével az apák napját 1915-ben; és azért választották június harmadik vasárnapját, mert ez az időpont volt a legközelebb Meek születésnapjához. Így vagy úgy, az biztos, hogy az esemény megünneplésének nagy lökést egy hölgy, egy bizonyos Mrs.Bruce John Dodd adott. Mrs.Dodd úgy érezte, kivételes édesapja van. A polgárháborús veterán Dodd fiatal feleségének halála után egyedül nevelte fel hat gyermekét. 1909-ben Mrs.Dodd azzal a kéréssel fordult a spokanei paphoz, hogy adjon misét az édesapák tiszteletére június 5-én, saját édesapjának születésnapján. A pap nem tudott előkészülni a misére ilyen rövid időn belül, így az eseményt eltolták június 19-re. Innentől kezdve Washington állam minden június harmadik vasárnapján az édesapákat ünnepelte. A gyerekek különleges desszerteket készítettek, és meglátogatták édesapjukat, ha azok nem velük laktak. Itt Amerikában különböző szervezetek próbálták kiharcolni a kongresszusnál, hogy az ismerje el az apák napját hivatalosan is ünnepnapnak. 1916-ban Woodrow Wilson elnök jóváhagyta az ötletet, de nem tartották meg egészen 1924-ig, amikor is Calvin Coolidge nemzeti eseménnyé tette azon célból,

hogy "mélyüljön az apa és gyermeke közötti kapcsolat, és hogy elismerjék az apai feladat jelentőségét". Azóta június harmadik vasárnapján az édesapákat megköszöntik az egész országban. Amikor az apáknapjáról beszélünk, sokszor felmerül a kérdés, hogy van-e létjogosultsága az apák napjának? Igen! Bár az édesanyák, az anyák napja sokkal fontosabb. Azoké, akik teljesen odaáldozzák magukat gyermekeiknek, családjuknak. Akik a lakást otthonná tudják varázsolni. De nem baj, ha valamilyen módon az édesapákra is gondolunk. Azokra, akik szintén a családjukért akarnak élni. Ők is ugyanúgy Most hadd gondoljak nem a gyermekek, hanem az édesapák oldaláról erre az ünnepre. Mi a felelõssége az édesapának? A Bibliából János apostol 3.levele 4. versében ezt olvassuk: „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” Három kérdést fogalmazzunk meg most a magunk számára! Jó, ha az apák törődnek gyermekeik feladataival, érdeklõdnek problémáik iránt; jó, ha sportolásra buzdítják õket, és mellettük állnak a tanulásban. De a legfontosabb az, hogy a lelki növekedésben segítsék õket. Öröme-e, az-e a legnagyobb öröme az édesapáknak, hogy gyermekeik az igazságban járnak? Szánnak-e idõt arra, hogy a lelkiekrõl, a hit dolgairól beszélgessenek velük? Akarják-e, hogy gyermekeik az Úr követésében járjanak? Az édesapák felelõssége, hogy életükkel is példát mutassanak. Senki sem vezethet elõrébb valakit, mint ahol õ maga tart. Csak küldik a templomba, vagy együtt mennek a gyermekekkel? Csak tõlük várják, hogy rendesek legyenek, vagy ők is becsületesen akarnak élni? Látszik-e rajtuk, hogy hiszik is, amit mondanak? Vezetik-e az édesapák a gyermekeiket az élet minden területén a maguk példájával? Vajon azt látják-e a gyermekek, hogy nekem magamnak is öröm Istennel kapcsolatban lenni, Bibliát olvasni és Isten akarata szerint cselekedni? Tényleg lelki vezetõje tud-e lenni az édesapa a családjának? Vagy mindenkinek magánügye a hit kérdése? Végül – visszatekintve a megtett útra, minden édesapa nézzen bele az életébe és – azt is meg kell vallani, hogy nem voltunk mindig olyan a gyermekeinkhez, amilyennek lennünk kellett volna; nem tettünk meg mindent, ami helyes lett volna. Talán más apák is érzik ezt. Mit tehetek eddigi életem hibáival és bûneivel? Csak egyet: kérem az Úr bocsánatát és azt, hogy erõsítsen meg a jóban Jézus Krisztus által. „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való segítségül.” Akkor lesz egy édesapa jó példa, ha gyermeke rajta keresztül megérti, hogy milyen a mennyei Atya, aki vezeti és szereti õt. Édesapák! Ez az idei apák napja tanítson bennünket arra, hogy legyünk a célunkban biztos, az Úrra tekintõ és alázatos pásztorai kis családunknak, otthoni gyülekezetünknek! "Bölcs apa az, aki ismeri a saját gyermekét." (William Shakespeare) "Hálátlan dolog családfőnek lenni: gondosodik mindenkiről, mégis mindenkinek az ellensége." (J. August Strindberg) "Egy apa többet ér, mint az összes tanár." (Angol közmondás) "Az ember tudja, mikor kezd idősödni: egyre jobban hasonlít az édesapjára." (Gabriel García Márquez) "Valóban áldott az az ember, akit sok gyengéd hang szólít apának." (Lydia M. Child) "Gyerekkorban nincs másra nagyobb szükség, mint apa védelmére" - Sigmund Freud.

MAGYAR EGYHÁZ

9. oldal

Constituting Synod of the Hungarian Reformed Church May 22, 2009 Debrecen, Hungary INVITATION Dear Brothers and Sisters! I n th e n ame o f th e presidiums of the Reformed Churches in the Carpathian Basin we have the pleasure to invite you to the Constituting Synod of the Hungarian Reformed Church. We would like you to share with us the joy of this important step in our history and join us in the celebration of our communion and thanksgiving. On the 22nd May 2009 at 10 in Debrecen in the Great Church we will gather together in the frame of a Constituting Synod. A new constitution will be adopted by all those churches willing and able to join this fellowship. At 16.00 we will express our fellowship in celebrating together an open-air worship service with the Lord's Supper in the front of the Great Church. Beside these special events we prepare an all-day programme dedicated to give shape to the unity of the Church. Different diaconical, mission and youth organisations, publishing houses etc. from the Carpathian Basin will be present for giving an insight into the churches' life and service. On behalf of the Reformed Churches in the Carpathian Basin, 2009.04.06. Yours in Christ: Dr.Bölcskei Gusztáv Bishop Dr.Imre Sándor Lay President

Meeting of the Constituting Synod in the Great Church Az Alkotmányozó Zsinat ülése a Nagytemplomban

Reformed Churches celebrate their merger in the Carpathian Basin The bells of all the Reformed Churches in the Carpathian Basin will chime together when the churches in Transylvania, Partium (Romania), Transcarpathia (Ukraine), southern Slovakia, Vojvodina and in Hungary, torn apart due to the re-drawing of

historical borders, unite once again. On Friday, 22 May 2009, the Constitutional Synod will convene in Debrecen to ratify the unified Constitution of the Reformed Church in Hungary. 22 May will be a celebration of thanksgiving. Tens of thousands of reformed church believers could make their way to Debrecen, where we would like to symbolise our unity with a procession through the city centre. On this day the congregations of Church districts in Hungary will welcome their brothers and sisters from across the borders. The congregations divided by the Peace Treaty will wait in front of a separate belfry, before the procession sets off and the Hungarian reformed church members from across the borders are joined by those who remained in Hungary. This will unite the procession, symbolically, from Beregszász (Beregovo) to Kolozsvár (Cluj). Already united in their faith, the reformed church members will strengthen their unity with one another by means of another symbol, a handful of soil. All of the participants will bring a handful of soil with them, which can be placed in the centre of Debrecen on the small replicate relief of the Carpathian Basin. The celebration of thanksgiving will be rounded off with an open Worship with the Lord's Supper. Vision statement How we understand this powerfull expression of the communion we have since the time of the reformation? The fellowship we never gave up? Read the Mission Statement to get an insight! In the unity of the church the credibility of its witness is strengthened. We share this vision with the worldwide reformed family in its uniting process toward the World Communion of Reformed Churches, with the wider fellowship of the protestant Churches in Europe and with the worldwide Church of our Lord, Jesus Christ. In the year of the 500th Anniversary of the birth of John Calvin, God's prominent servant committed to unity, we will give a sign of hope and encouragement to rebuild the "bond of unity" within the reformed family and beyond. It is not by chance that the Hungarian Reformed people traditionally laid accent on their fellowship and unity. Yet, in the last centuries we were given the possibility to live out our communion in different measure. The Hungarian reformed community since the time of the Reformation lived constantly on the territory of different states, in a church law in defined community with those nationalities in the Carpathian Basin became followers of the Reformation. The church bodies which lived in a forced organizational division after the Reformation could establish a united church structure first in 1881, year of the foundation of the structurally united Hungarian Reformed Church. The church unity has been broken again after the First World War when the church just like the country was torn apart and constrained to live in separated church bodies. Yet, the reformed community never gave up unity in faith, witness, service and life. The joining churches will maintain their legal status and registration in their respected countries. We will give expression to this communion in celebrating our unity and constituting the Hungarian Reformed Church on the 22nd of May. With this symbolic act we would like to encourage others seeking communion in the one body of Christ. The Constituting Synod will be celebration of thanksgiving completed by the Holy Communion. The strengthening of the unity of the Hungarian reformed fellowship is an important step on a spiritual journey. The constitution, the common synod, the common liturgy and hymnbook, the cooperation in the field of the educations of pastors are new forms of practicing communion. Our cooperation in the field of diaconia and mission will make our service in the society more effective and credible.

10. oldal

After having entered the European Union 5 years ago we believe that the time has come for regional cooperation across national boundaries. Therefore we hope to contribute in a churchlike manner to the reconciliation needed so much in our region.

The embleme of the Constituting Synod on the Kossuth square Az Alkotmányozó Zsinat emblémája a Kossuth téren

Catechism We are aware of the fact that this process of union raises questions in national and international background as well. Clicking here, you may get answers to the most freqently asked questions. What is the message of the union to Hungarians and to other national entities? What is the background to and the reasons for the current unification? How does the Hungarian Reformed Church realise the European idea in the Carpathian Basin? Read our short Catechism! What is the Hungarian Reformed Church? Unity in belief and the solidarity of Hungarian Reformed believers in the Carpathian Basin is an existing and historical relationship; the Hungarian Reformed Church represents the institutionalisation of this community based on Calvinist traditions. The basis of our community is our congregations' loyalty to Christ, the Redeemer. The unity of Hungarian Reformed believers in the Carpathian Basin is primarily realised through a spiritual and content-driven process. As such, it is an inseparable part and consequence of the process focusing on unity and the practice of community which we experience in our Churches' life and which has recently intensified. What is the background to and the reasons for the current unification? Since the Reformation the Hungarian Reformed Church has always been on the territory of several countries and various states, in canonical unity, with nationalities in the Carpathian Basin who joined the Reformation. After the Reformation, the parts of the Church which were previously forced to live in organisational dispersion created the full organisational unity of the Hungarian Reformed Church in Debrecen in 1881. The process that has gone from strength to strength by setting up the unified Hungarian Reformed Church has since suffered several significant disruptions. The most painful proved to be the redrawing of borders following the Treaty of Trianon, which broke our Church up yet again. In spite of the forced dispersion, the Hungarian Reformed Community maintained its unity of faith and theology through its witness and service. When compared to other

MAGYAR EGYHÁZ

European and transatlantic reformed churches, this characteristic is of great significance. This is what we will make clear on 22 May 2009. Does the Hungarian Reformed Church want to be a preTrianon institution within the European Union? No. The legal and moral status of Hungarians is determined by other circumstances. At the referendum held in Hungary on 5 December 2004, the citizens of Hungary opted not to support giving dual citizenship to Hungarians living across the borders. Our Churches have since expressed their opinion at every forum on this irresponsible initiative and its devastating result. Similar to the Treaty of Trianon, the 2004 referendum impacted on the lives of Hungarians in the Carpathian Basin. The Treaty of Trianon was an unjust, short -sighted and irresponsible decision, akin to the referendum on 5 December 2004. The first was forced upon us externally, while the second was the result of political will created by Hungarian democracy. Still carrying this legacy, the unifying Hungarian Reformed Church is getting prepared for the celebration. Together with the Constitutional Synod we simultaneously say no to the past and yes to the future, which exists only through Christ. Does the Constitutional Synod carry a critical message for Hungarians Yes, a reformer's message. The Constitutional Synod means comfort, clear-cut opinions, hope and a new start. By rejecting dual citizenship Hungary lost its rights, from a moral standpoint, to refer to its alleged or real historical grievances and call for a revision. However, we will profess our faith - as we have done throughout the centuries - at the celebratory Constitutional Synod, making it clear that neither political interest nor a majority decision can destroy or take away the faith, love and passion for community of the few. There is no destruction or scandal which the

Az egyháztestek vezetői elhelyezik a „maréknyi földet” a jelképes Kárpát medencében. The elders of the churches place their „handful piece of soil” at the symbol of the Carpathian Basin

Lord's Grace and Jesus Christ's love and peace cannot heal. How does the Hungarian Reformed Church realise the European idea in the Carpathian Basin? The restoration of the Unified Hungarian Reformed Church is a new step taken by European integration. The existence of the European Union means that the Pan-European idea has become reality. This makes intensifying the integration processes natural, and even desirable. As a result of historical developments in the early 21st century, the Hungarian Reformed believers of the Carpathian Basin - apart from Sub-Carpathia, Serbia and Croatia - live in one and the same federation of states, i.e. the European Union. In spite of the

MAGYAR EGYHÁZ

borders, the Unified Reformed Church is the realisation of cooperation between people(s) and communities that belong together. Our Church is neither a state nor a political organisation, but always remains a people's church. It is made up of people whom one can meet on ordinary weekdays as citizens of the states of the Carpathian Basin. By citing the right to general freedom of religion and conscience, these Slovakian, Ukrainian, Romanian, Serbian, Croatian, Slovenian and Hungarian citizens declare that in addition to and beyond their identity as a citizen, another historical tradition and a current need exists within them for a Hungarian Reformed Church that represents the fundamental aspects of their religion in its faith.

"A handful piece of soil” — „Egy maréknyi föld”

How does all this support peace between nationalities in the multinational Carpathian Basin? We are convinced that closer cooperation satisfying the need for community will help the peaceful and respectful co-existence of the peoples in the Carpathian Basin. Looking back we see that societies and institutions created based on the Reformed faith were best able to represent the principles of tolerance and acceptance, as well as religious and ethnic peace in the region. The main message of the Constitutional Synod also expresses this idea: Christ is our future, together we follow Him! We can be only one in Christ; in Him and through Him we can find peace with one another. This is intended for us, Hungarians, who are at odds with our own conscience and, also, for us as the peoples of the Carpathian Basin and Central and Eastern Europe who are at odds with each other. The gospel that the Debrecen Synod also wishes to deliver is the most powerful desire for and message of peace in history. What social principles does the unifying Hungarian Reformed Church have? After the formation of the European Union, our Church is responsible for publicly declaring the Lord's liberating will in a Central and Eastern European setting. The unity is not for its own sake, but rather aims at a more authentic preaching of the gospel, to serve those entrusted upon us more efficiently and represent value. The Church regards society as a community in which responsibility for one another by serving our neighbour must be realised. The single political and economic sphere of a unified Europe - focusing particularly on the free movement of labour - justifies unifying our service. In terms of this service, the unified presence of the individual churches of the Hungarian Reformed Church in the Carpathian Basin means solidarity instead of tolerance. We must help peace and justice gain

11. oldal

ground to bridge political, social, economic and cultural divisions in order for the central message of the Gospel to be declared both in words and in deeds, as specifically and directly as possible, expressing solidarity with the peoples of the Carpathian Basin.

Hungarian Reformed Churches One of the greatest Reformed communities in Europe are the Reformed Churches in the eight countries of the Carpathian Basin. There are more than 1.5 million members almost in 3000 congregations. In spite of their fragmentation the common confessions - the Heidelberg Catechism and the Second Helvetic Confession beside the Apostolic Confession - the Hungarian language and the common history provide important cohesion. The largest Reformed communities live in Hungary, in the western and middle part of Romania, in the Southern counties of Slovakia, in the Sub-Carpathian area of Ukraine and in the Northern part of Serbia and Croatia. They are organized in independent churches by countries. There is one Reformed congregation in Austria and in Slovenia. As a result of emigration there are Hungarian Reformed communities living in all over the World, of which the largest communities live in Western Europe and in North America. Organizational structure, institutions The nearly 3000 congregations join together on a territorial basis in presbyteries, which create the districts led by the bishop and the lay curator. The highest legislative body of the Reformed Church is the Synod. The Presidium of the Synod is representing the church to third parties. The Hungarian Reformed Churches operate educational and social institutions, hospitals, conference centres and publishing houses. History Institutionally the Reformed Church exists from 1567, when the first waves of the Reformation have reached the Carpathian Basin. The history of the Reformed Church is intervened with the history of Hungary, thus it has played an important role in the development of the Hungarian culture. Due to the Trianon peace treaty closing the I. World War Hungary lost two thirds of its territories, while the Reformed Church lost half of its membership. From that point on Reformed churches in successor countries developed in an isolated manner in terms of liturgy and church rule. During the Communist regime (1948-1989) the churches were openly persecuted, their institutions were confiscated, later they could operate only within the isolation of the Soviet type state -party communist oppression. Since the changes of 1989 many institutions are again in church ownership, many new schools and social institutions have restarted their operation. Congregational life is developing and religious life could step out of the churches. The task of the near future is to carry on our mission in a new, changed context, which is now characterized by the powerful secularisation and moral crisis of the consumer society after the official materialism of Communism. Contacts The Hungarian Reformed churches of the Carpathian Basin have strong relations with each other (regular meetings of church leaders, lively congregational partnerships) and with the Hungarian Reformed communities of Western Europe and that of North America. They are members of the World Alliance of Reformed Churches, the European Council of Churches and the World Council of Churches. They keep contacts with many protestant churches in Europe and in the Americas and some of them with churches in Asia.

12. oldal

Message of the Constituting Synod We give thanks to God that on this day, 22 May 2009, at 11:00 a. m., The Hungarian Reformed Churches of Hungary, Transcarpathia (Ukraine), Vojvodina (Serbia), Transylvania (Romania) and Partium (Romania) have signed a Constitution as one Hungarian Reformed Church. Twenty years of serious effort have brought us to this momentous step, with which we now give new expression to the centuries-old Hungarian Reformed community. Reformed Hungarians have maintained spiritual and intellectual unity from the century of the Reformation itself. Historical and political struggles have not been able to diminish our solidarity, just as our sense of community remained intact after the Treaty of Trianon and after the proposal to grant citizenship to Hungarians living beyond the borders of present day Hungary was rejected in referendum on 5 December 2004. Our fellowship is reflected also in the fact, that we are celebrating today with all those, as well, who already expressed their will to join, or were not able to fulfill their wish till now.

MAGYAR EGYHÁZ

A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ ALKOTMÁNYOZÓ ZSINATA 2009. május 22 Debrecen, Magyarország „KRISZTUS A JÖVŐ, EGYÜTT KÖVETJÜK ŐT” A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ ALKOTMÁNYOZÓ ZSINATA

Az Alkotmányozó Zsinat üzenete Isten iránti hálával adjuk hírül, hogy ma, 2009. május 22én, 11.00 órakor a magyarországi, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és partiumi részegyházak aláírták a Magyar Református Egyház Alkotmányát. Ezzel a lépéssel, közel 20 évi fáradozás után, mi, magyar reformátusok évszázados közösségünket ebben a formában juttatjuk kifejezésre. A magyar reformátusság a reformáció évszázadától megtartotta lelki, szellemi egységét. Összetartozásunkat még történelmi viszontagságok és politikai szándékok sem tudták kikezdeni, így a trianoni döntés és 2004. december 5-i népszavazás sem tudta szétzilálni közösségünket. Ezt a közösségünket kifejezi az is, hogy ma együtt ünnepelünk azokkal is, akik már kifejezték csatlakozási szándékukat vagy még ezt idáig nem tudták megtenni. Ma ezzel a közös alkotmánnyal is kifejezzük és megszilárdítjuk egységünket. Alkotmányunk szerint: Egyházunk tagja minden keresztyén, aki a magyar református egyházhoz tartozónak vallja magát, éljen bárhol a világban, és legyen magyar vagy más anyanyelvű. Egyházunk a csatlakozó részegyházak zsinati közössége, amely. törvényt alkot és megnyilatkozik mindazokban a kérdésekben, melyekre a részegyházak legmagasabb szintő testületei felhatalmazzák. Egyházunk alkotmánya biztosítja és szabályozza a Kárpát -medencén kívüli magyar református egyházak csatlakozását is. Belső szervezeti rendszerük kialakításában a részegyházak Crowed on the Kossuth square Hatalmas tömeg a Kossuth téren önállóak és függetlenek. Kivételt képeznek ez alól mindazon Today with this common constitution, we express and kérdések, amelyek a közös alkotmányba vagy közös szabályzásra solidify our unity. According to our Constitution: tartoznak. - Any Christian who claims to be a member of the Jézus Krisztus mondja: Én vagyok az út, az igazság és az Hungarian Reformed Church shall be considered a member, wherever that person lives, and regardless of whether or not the person's first language is Hungarian. - Our Church is a synodal community of member churches, shaping legislation and issuing statements in all those questions in which it is authorised to do so by the highest governing bodies of member churches. - The Constitution of our Church allows for and regulates the joining of Hungarian Reformed Churches from areas beyond the Carpathian Basin. - In the forming of their internal organisational structures, the member churches are separate and independent. Exceptions to this principle include those questions belonging to the common constitution and common regulations. Jesus Christ says, 'I am the way, the truth, and the life.' (John 14,6) We believe and profess that the truth of Jesus Christ liberates us from all injustice and oppression. We also believe, that His power to heal creates our unity in Him. We believe that if we follow Him then we can be instruments of reconciliation in all circumstances. We believe that the joining "A handful piece of soil" from California and New Jersey together of the Hungarian Reformed Community serves the unity by Sándor Szabó Bishop and Dr.Attila Kocsis Dean. and credible testimony of the universal Church of Jesus Christ, of Szabó Sándor püspök Kaliforniából, which all of us are members. Dr.Kocsis Attila esperes New Jersey-ből vitték a „Maréknyi Földet” Christ is the future, we follow Him together! az összetartozás jeleként

MAGYAR EGYHÁZ

élet. Hisszük és valljuk, hogy Krisztus igazsága szabadít meg minden igazságtalanságból és nyomorúságból. Hisszük, hogy gyógyító hatalma megteremti Benne való egységünket is. Hisszük, hogy ha İt követjük a megbékélés eszközei lehetünk minden körülmények között. Hisszük, hogy a magyar reformátusság összefogása Jézus Krisztus egyetemes egyházának egységét és hiteles bizonyságtételét szolgálja, melynek mindnyájan tagjai vagyunk. Krisztus a jövő, kövessük együtt Őt!

A Kossuth szobor előtt Szabó Zsóka főtiszteletű asszony, Szabó Sándor püspök és Dr.Kocsis Attila esperes At the Kossuth monument Mrs.Zsoka Szabo, Bishop Szabo and Dean Kocsis

13. oldal

szervezeti egységét. Az egységes Magyar Református Egyház létrejöttével megerősödött folyamat többször, és komolyan megtört. Ezen törések közül a legfájdalmasabb a trianoni döntést követő határátrendezés volt, amely újból szétszakította egyházunkat is. A magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére tanúságtételében és szolgálatában mindvégig megőrizte hitbeli és teológiai egységét. Ez az adottság komoly jelentőséggel bír a többi európai és transzatlanti református egyházzal való összehasonlításban. Ezt tesszük nyilvánvalóvá 2009. május 22-én. Hogyan képviseli a Magyar Református Egyház a szétszakított magyarság érdekeit? A magyarság állapotát két történelmi dátum viszonyában lehet jól kifejezni. 1920-ban, Versailles-ban, a győztes hatalmak az ország kétharmadának elcsatolásával kilátástalan helyzetbe hozták Magyarországot. Trianon megkerülhetetlen kérdés a magyarok számára. Nyolcvannégy évvel ezután, a 2004-es magyarországi népszavazás nem adta meg a felhatalmazást arra, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgársághoz jussanak. Ez az eredmény szintén sokkolta a nemzeti egységért aggódó magyarokat. A 2004-es népszavazás, ahogy Trianon is, történelmi hatással volt a Kárpátmedencei magyarság életére. Trianon igazságtalan, rövidlátó és felelőtlen döntés volt, ahogy 2004. december 5. is. Az első külső kényszer volt, a másik a magyarországi demokrácia szülte politikai akarat. Az egyesülő Magyar Református Egyház ezeket az örökségeket hordozva készül az ünnepre. Szeretnénk, hogy 2009. május 22. evangéliumi felelet, vigasz és remény legyen. Az Alkotmányozó Zsinattal egyszerre mondunk nemet a múltra és igent a jövőre, amely csak Krisztusban van. Az Hálaadás ünnepén, ahogy évszázadokon át, most is kinyilvánítjuk azt a hitünket, hogy semmilyen nagyhatalmi, politikai érdek nem veheti el a kevesek hitét, szeretetét és közösségvágyát. Nincs az az összetöretettség és botránkoztatás, amit Isten Kegyelme, Jézus Krisztus szeretete és békessége ne gyógyíthatna meg! Hogyan valósítja meg a Magyar Református Egyház az európai gondolatot a Kárpát-medencében? Az egységes Magyar Református Egyház helyreállítása az európai integráció újabb lépése. Az Európai Unió megléte azt jelenti, hogy a páneurópai gondolat valósággá lett. Ez természetessé teszi, sőt kívánja az integrációs folyamatok megerősítését. A XXI. század elejének történelmi változásai következtében a Kárpát-medence magyar reformátussága - Kárpátalja, Szerbia és Horvátország kivételével -

ALKOTMÁNYOZÓ ZSINAT Az eseménnyel kapcsolatos legfontosabb információk kérdés-válasz formában ("katekizmus") Mi a Magyar Református Egyház? A Kárpát-medencei magyar reformátusok hitvallásos egysége, szolidaritása létező, történelmi kapcsolat, a Magyar Református Egyház ennek a közösségnek, a kálvini hagyomány alapján létrejövő intézményesülése. Közösségünk alapja gyülekezeteink hűsége a megváltó Krisztushoz. A Kárpát-medencei magyar református egység megvalósítása elsősorban lelki, tartalmi folyamat. Mint ilyen, szerves része és következménye az egyházaink életében tapasztalt, az elmúlt időszakban felerősödött egységre, közösséggyakorlásra irányuló folyamatnak. Mik az előzményei és okai a mostani egységesülésnek? A magyar reformátusság a reformáció korától kezdődően mindig több ország területén és több államszervezeti keretei között élt, egyházjogi közösségben a Kárpát-medencében élő, a reformációhoz csatlakozott nemzetiségekkel. A reformáció után az addig kényszerű szervezeti széttagoltságban élő egyházrészek 1881 -ben Debrecenben létrehozták a Magyar Református Egyház teljes

A Nagytemplom előtti úrvacsoraosztáson résztvevő püspökök Bishops participating in the outside communion

14. oldal

egy államszövetség, az Európai Unió területén él. A határok ellenére összetartozó népek, emberek, közösségek együttműködésének megvalósítása az egységes református egyház. Nem állami, politikai szervezet, olyan emberek alkotják, akikkel a békés hétköznapokban a Kárpát-medencei országok állampolgáraiként találkozhatunk. Az egyetemes vallás- és lelkiismereti szabadság jogára hivatkozva ezek a szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén és magyar állampolgárok kijelentik, hogy az állampolgári identitásuk mellett és felett él bennük egy másik, történelmi hagyomány, egy aktuális igény a vallásuk alapjait hitvallásaiban képviselő Magyar Református Egyházra. Hogyan szolgálja mindez a soknemzetiségű Kárpátmedence nemzetiségi békéjét? Meggyőződésünk, hogy a közösségi igényt kielégítő szorosabb együttműködés segíteni fogja a Kárpátmedence népeinek békés és egymást megbecsülő együttélését. A történelmi múltba visszatekintve azt látjuk, a református hitvallások alapján létrejövő társadalmak, intézmények tudták a leghatékonyabban képviselni a tolerancia az elfogadás, a vallási és etnikai béke elveit a térségben. Az Alkotmányozó Zsinat fő üzenete is kifejezi ezt: Krisztus a jövő, együtt követjük őt! Krisztusban lehetünk csak egyek, Benne és Általa tudunk megbékélni egymással. Mi magyarok a meghasonlott lelkiismeretünkkel, és ezzel párhuzamosan, mi, a Kárpát-medence, és Közép-Európa népei egymással. Az evangélium, amit a debreceni zsinat is hirdetni kíván, a történelem legerősebb békevágya és békeüzenete. Milyen társadalmi elveket vall az egységesülő Magyar Református Egyház? Az Európai Unió létrejöttével egyházunk felelőssége az, hogy immár közép-kelet-európai keretek között vállalja Isten szabadító akaratának nyilvános hirdetését. Az egység nem öncél, hanem a hitelesebb evangélium-hirdetésnek, a reánk bízottak hatékonyabb szolgálatának és az értékképviseletnek lehetősége. Az egyház úgy tekint a társadalomra, mint emberi közösségre, amelyben meg kell, hogy valósuljon az egymás iránti felelősség felebaráti szolgálata. Az egyesült Európa egységes politikai és gazdasági tere, különös hangsúllyal a szabad munkaerő áramlásra, indokolttá teszi szolgálataink egyesítését. A Magyar Református Egyház részegyházainak Kárpát-medencei egységes jelenléte a szolgálat területén a tolerancia helyett a szolidaritást jelenti. Segíteni kell a megbékélés és igazságosság térnyerését, hogy politikai, szociális, gazdasági és kulturális törésvonalakat áthidalva az Evangélium központi üzenete kerüljön szóban és tettekben hirdetésre, minél konkrétabban és közvetlenebbül, szolidaritást vállalva az itt élő népekkel.

Debrecen a világ közepévé válik május 22-én 2009.05.22. - Forrás: Szabadság - Sándor Boglárka Ágnes Becslések szerint 150-200 évente kerül sor ilyen horderejű eseményre valamely egyház életében, mint ami május 22-én várható Debrecenben: ezen a napon a Kárpát-medencei magyar református egyházak közös alkotmány elfogadásával fejezik ki egységüket, és adják hírül a Magyar Református Egyház egységesülését. Az egész napos eseményre a világ minden tájáról várják a református gyülekezetek képviselőit, híveket és lelkészeket, számukra különféle programokat szerveznek a Nagytemplom előtti téren. Akár azt is kijelenthetjük: erre a napra Debrecen a világ közepévé válik. Az ünnepélyes mozzanatot megelőző folyamatról faggattuk Bibza Istvánt, a Kolozsvár Külső Egyházmegye esperesét, a Generális Konvent Egyházalkotmányi Bizottságának tagját, aki tevőlegesen is részt vett az alkotmány előkészítő munkálataiban.

MAGYAR EGYHÁZ

- Ahhoz, hogy megértsük a Magyar Református Egyház Alkotmánya létrejöttének jelentőségét, fel kell elevenítenünk annak háttértörténetét. 1882-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött az egységes Magyar Református Egyház, öt egyházkerülettel: Dunántúl, Dunamellék, Tiszáninnen, Tiszántúl és Erdély. Az 1918 utáni változások következtében bizonyos részek más államokhoz kerültek, így jött létre a felvidéki részen a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, Ukrajnában a Kárpátaljai Református Egyház, Erdélyben megmaradt az Erdélyi Református Egyházkerület, majd a Romániához csatolt határmenti rész, amely azelőtt a Tiszántúlhoz tartozott, önállósult, később megkapta a Szilágyságot is, így jött létre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Ez utóbbi két egyházkerület alkotja a Romániai Református Egyházat. 1990 után fogalmazódott meg annak az igénye, hogy létre kell hozni a világ református magyarságának valamilyen szintű közösségét. Akkor két ilyen jellegű szervezet jött létre: a Magyar Református Világszövetség és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, mindkettőt bejegyezték jogi személyként, Budapesten. Ez utóbbi működési szabályzattal rendelkező szervezet volt, de most már kevésbé működik, beszűkült, nem tölti be hivatását. Közrejátszott az egységesítési igényben az a tény is, miszerint a Tanácskozó Zsinat kiadott egy nagyon jó minőségű énekeskönyvet, amit azonban nem sikerült bevezetni a Kárpát-medencei és az azon kívüli református egyházban, ezt csak az Erdélyi Református Egyházkerület vezette be. A liturgia (istentiszteleti rendtartás) kérdése is vitás, hiszen az új rendtartást sem vezették be Magyarországon és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben sem, csak az Erdélyi Református Egyházkerületben. Ezek tehát, bármennyire jó szándékú próbálkozások voltak is, nem oldották meg azt a kérdést, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az egyháztestek, függetlenül attól, hogy a Kárpát-medence mely részén élnek. A Tanácskozó Zsinat valamikor azzal a céllal indult, hogy ebben a szervezetben a magyar református egyházak széles e világon egy közösségben találkozzanak, megbeszéljék közös dolgaikat egy-egy zsinat, nagygyűlés formájában, és bizottságokban is dolgozzanak. Eljött azonban egy pillanat, amikor az egyházak vezetésében őrségváltás történt, új püspökök és főgondnokok kerültek tisztségbe egy törvényes választási folyamat eredményeként. Ekkor fogalmazódott meg az igény: meg kellene találni azt az együttműködési formát, amely felülírja az előbbi állapotot, és egy olyan állandó formát hoz létre, amely lehetővé teszi az egyházak közötti együttműködést. Az Európai Unió tagjaként ismét eljött az a pillanat, amikor szeretnénk közösséget, zsinati egységet alkotni. Ezt azonban sohasem tehetjük kötelező módon. Ha jól megnézzük ezt az alkotmányt, észrevehetjük, sehol nem szerepel benne az, hogy mi a hatásköre a vezető püspöknek, mi a feladata a vezető főgondnoknak: egyáltalán nem is választ vezető testületet. Ha a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata nem tudta beteljesíteni a küldetését, akkor ki kellett találni egy másik formát, amely reményeink szerint jobb lesz, illetve közelebb viszi egymáshoz az egyháztesteket. - Az igény megfogalmazása után hogyan történt a megvalósítás? - Elindult egy, az előbbit kiegészítő folyamat is. A Kárpát-medencében hivatalban lévő egyházi vezetők és esperesek létrehozták a Generális Konventet. Ezt a testületet azzal bízták meg, hogy készítse elő azt az alapdokumentumot, amit alkotmánynak nevezünk (bár jogi értelemben nem tekinthető annak), amely kijelöli az együttműködés hosszú távú útját a különböző országokban élő magyar református egyháztestek között. Olyan ez, mint amikor építik az autópályát, és először kijelölik a nyomvonalát. Az alkotmányunk is egyfajta nyomvonal, ennek alapján a Kárpátmedencében és bizonyos feltételek mellett és körülmények között a

MAGYAR EGYHÁZ

világon bárhol található magyar református egyháztestek ehhez a közösséghez kapcsolódhatnak. Ez az alapokmány azonban nem bejegyzett jogi közösséget hoz létre, amely bármilyen más tevékenységet is folytathat, mert ez azt eredményezné, hogy létrejön egy fölöttes egyháztest, amely rátelepszik az összes többire. Ez olyan lenne, mint a római katolikus egyházban, ahol létezik egy csúcsvezetés, amelyből leágazik a hatalom az egyháztestek felé. Esetünkben azonban nem erről van szó. - Mennyi időt vett igénybe a megvalósítás?- Mintegy öt évvel ezelőtt kezdett el dolgozni a Generális Konvent és három bizottsága: a Közös Képviselet (ezt a püspökök és főgondnokok alkotják), az Egyházalkotmányi Bizottság, amely összehasonlította az egyháztestek jogszabályait és megkereste a közös pontokat, valamint a Liturgiai Bizottság, amely az egységre törekvő liturgiai kérdések megoldását tűzte ki célul. A munkafolyamat során évente egyszer találkoztak a 64 református egyházmegye hivatalban lévő esperesei, püspökei és főgondnokai, és attól függően, hogy földrajzilag hol tartották a találkozókat, mindig az illető egyházfő elnökölt az ülésen. A Generális Konvent elhatározta, hogy létrehozza az egyházi alkotmányt, ezt azonban komoly viták előzték meg, először is a névhasználatot illetően. Az egyházjogászok egy része felhívta a figyelmünket arra, hogy alkotmánynak csak azt lehet nevezni, ami egy létező, élő, egységes testnek az alaptörvénye. Mivel esetünkben nem erről van szó, a jogászok szerint nem biztos, hogy ez helyes kifejezés-használat. Vagy létre kellett volna hoznunk egy szövetséget, meghatározott szabályzattal, vagy egy lazább formát, ami a különböző egyháztestek időnkénti találkozásából áll. Ezt azonban elutasítottuk, mert úgy láttuk, hogy az alkotmánytervezet a jövő nyomvonala. Így a Kárpátmedencében élő magyar református egyházak (a négy magyarországi és a két romániai egyházkerület, valamint a szlovákiai, az ukrajnai és a szerbiai egyházak) létrehozták, megfogalmazták ezt az alkotmányt. A dokumentumot azonban a Generális Konvent nem hagyhatja jóvá, hanem minden egyháztestnek ratifikálnia kell azt, és be kell építenie az ebben szereplő alapelveket a maga állam által is elismert - jogrendszerébe. Erre meg is történtek a szándéknyilatkozatok, majd kijelentettük, hogy május 22-én minden egyház zsinata küldje ki a maga képviselőit egy úgynevezett közös Alkotmányozó Zsinatra Debrecenbe, ahol mindenki ünnepélyesen elfogadja az alkotmányt. Ezt követően pedig elkezdődik majd a jogharmonizációs munka, amelynek folyamán mindenki úgy próbálja majd alakítani a belső jogrendjét és a működési szabályzatát, hogy valamilyen formában közeledjünk egymáshoz. - Miben hoz majd változást az alkotmány elfogadása? - A Generális Konvent továbbra is tartja az évenkénti gyűléseit, az Alkotmányozó Zsinat azonban csak indokolt esetekben ül majd össze. Ha valamit még többletként közösen elhatározunk liturgiai, oktatási, hitvallási vagy bármilyen más szempontból, akkor újra előkészítjük, összeülünk és kiegészítjük a dokumentumot. Ha már megvan a nyomvonal, akkor közeledhetnek egymáshoz az egyháztestek, amíg eljön az a pillanat, hogy az istentiszteleti rendtartásban, éneklésben, tanításban is sokkal közelebb leszünk egymáshoz. Nem mindegy ugyanis az, hogy egyik vagy másik egyház mit fogad el tanítás vagy hitvallási tételek szempontjából, bár ezzel nagyon jól állunk, mert minden egyházban az Apostoli Hitvallást, a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást fogadják el alaphitvallásul. De minden olyasmi, ami ezután az egységet és az egymáshoz való közeledést jelenti, az Alkotmányozó Zsinat elé kerül. - Mi lesz tehát az alkotmány következménye? - Közelebb kerül majd egymáshoz az istentiszteleti rendtartás, tehát Sepsiszentgyörgyön is ugyanolyan formában fogják tartani az istentiszteletet, mint a Dunántúlon, Kassán, Beregszászon vagy Temesváron. Fontos hozadéka még a lelkészképzésre vonatkozó

15. oldal

rész is. Jelenleg a Kárpát-medencében hat teológián képezik a magyar református lelkipásztorokat, ezeknek az intézményeknek a tanrendje azonban nem ugyanaz. Ezt is harmonizálni szeretnénk, és ezután a képzés végén lesz egy általános lelkészképesítői vizsga, amely feljogosítja majd a végzetteket arra, hogy a Kárpát-medence bármely egyházkerületében szolgálatot vállaljanak, ha arra az illető egyházi vezetés lehetőséget biztosít. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy különféle nemzetközi konferenciákon, szövetségekben, testületekben sokkal hatékonyabban képviseltethetjük majd magunkat. Fontos a közös nemzetközi fellépés.

A jelképes Kárpát medence a Nagytemplom előtti Kossuth téren, ahová az egység jegyében szórták le „maroknyi földet” az ország minden részéből érkezett küldöttek és résztvevők

- Miért éppen a Magyar Református Egyház megnevezés mellett döntöttek? - Névválasztásban két lehetőség mutatkozott: Kárpát-medencei Református Egyház vagy Magyar Református Egyház. A történeti háttér szerint Magyar Református Egyházként működött, és az, hogy bizonyos országokban más nemzetiségű részei is vannak ennek az egyháznak, egyáltalán nem jelent gondot. Az Alkotmány kimondja, hogy ahol ez a helyzet fennáll, a más nyelvű közösség saját nyelvén tartja az istentiszteletet, és az egyházi rendtartás is saját nyelvén történik. Szlovákiában például három egyházmegyét kitevő szlovák református él. - Hogyan viszonyulnak az alkotmányhoz a Kárpátmedencén kívül élő református közösségek? - A Tanácskozó Zsinatban nekik is megvolt a maguk helye, de most az Alkotmány értelmében csak valamely Kárpát-medencei egyháztesten keresztül csatlakozhatnak ehhez az egységhez, nem az eddig megszokott, közvetlen módon. Ezt a szándékukat természetesen meg kell tárgyalniuk az illető egyháztesttel, és a kétoldalú egyezmény alapján az illető egyházkerület átengedhet néhány képviselői helyet a csatlakozni kívánóknak. - Mi várható az Alkotmányozó Zsinat után? - Az új alkotmányt nem lesz olyan könnyű beépítenie minden egyháznak a maga jogrendjébe, meg kell majd küzdeni ezért. Nekünk, a Romániai Református Egyháznak szerencsénk van, mert a román állammal kötött szerzősédünk tervezete akkor készült, amikor az alkotmány munkálatait is elkezdtük, így fel tudtuk azt használni. Az egyháznak az állammal való kapcsolatát ugyanis egy statútum szabályozza, a miénk pedig nagyban hasonlít az alkotmányhoz, tehát nekünk alig-alig kell majd jogharmonizációs munkát végeznünk.

18. oldal 16.

MAGYAR EGYHÁZ

KÉPES BESZÁMOLÓ AZ ALKOTMÁNYOZÓ ZSINATRÓL

Az Alkotmányozó Zsinat ülésén Szabó Sándor püspök, Dr.Kocsis Attila esperes, Dr.Fekete Károly teológiai professzor, Dr.Kádár Zsolt esperes

A résztvevő alkotó tagok megszavazzák at Alkotmányt

Szabó Sándor püspök a Debrecen TV munkatársainak kérdéseire válaszol

Fiatalok csoportja a forgatagban

A „maréknyi föld” a helyére került

A gyülekezeteket képviselve, sok fiatal népviseletbe öltözve vett részt a rendkívüli eseményen

MAGYAR EGYHÁZ

19. oldal 17.

Püspökök úrvacsoravétele a szabadtéri istentiszteleten

Az egyesítő menet megérkezett a Kárpátaljai Református Egyház haranglábához A gyülekezet úrvacsoravétele a szabadtéri istentiszteleten, amelyen közel száz lelkipásztor osztotta a kenyeret és bort

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre...” „... valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat ...” Nagyon sok fiatal élt az úrvacsora áldott lehetőségével

A Felvidékiek is tagjai az egységnek, lélekben ők is igent mondtak

18. oldal

Calvin and the politics of „the Holy Life” Written by John P. Burgess 26 April 2009 In this year of Calvin celebrations, it is worth remembering that the Institutes are a confession of faith, not primarily philosophical theology or academic scholarship. Calvin had philosophical and academic interests, but he was, first of all, a doctor of the church. We might call the Institutes his life work in two senses: 1) They summarize Calvin’s lifetime of ministry and theological reflection, and 2) They are Calvin’s testimony to the power of the gospel in his own life. They have a life-giving word to a church like our own that has become so highly politicized about “the holy life.” One thread of Calvin’s life work is the life work that awaits every Christian — of growing more fully into the stature of Christ (what theologians call “sanctification”). As my colleague Charles Partee recently noted in his magisterial work, The Theology of John Calvin, behind Calvin’s interest in sanctification lies the central theme of his entire theological enterprise: union with Christ. Here more than anywhere else Calvin’s language becomes explicitly confessional: “I am overwhelmed by the depth of this mystery, and with Paul am not ashamed to acknowledge in wonder my ignorance. … Reason itself teaches us whatever is supernatural is clearly beyond the grasp of our minds. Let us therefore labor more to feel Christ living in us, than to discover the nature of that communion.” Because Calvin so carefully grounds sanctification in Christ’s union with us, Calvin’s theology of the Christian life shines forth with special brilliance. In Partee’s words, “Calvin’s doctrine of sanctification is a facet of his theology that glitters with purest ray serene.” A few sentences later, he adds, “As distinct from Luther, Calvin must be called the theologian of sanctification.” A wonderful legacy, 500 years later — or is it? I worry that today the Reformed emphasis on the holy life keeps tripping us up, and that Calvin’s legacy has been too many angry church fights. Recently I received a telephone call about a looming presbytery vote relating to the holy life. The stranger quickly identified which side he/she stood on, and then asked, “Can we count on your support?” I fell silent and thought to myself: Is this what presbytery has come to? Is our life together no different from just another election season or local public radio fundraising drive? How is it possible that Reformed churches, whether self-identified as liberal or conservative, progressive or evangelical, often replace the mystery of union with Christ with moral causes that deteriorate into moralizing? Some scholars (including Partee) blame the Westminster Confession of Faith. I myself am less convinced. But Westminster aside, Calvin himself cannot be the culprit. Sanctification, in Calvin’s understanding, is a process that focuses us not on winning the vote, but rather, “win” or “lose,” on a whole way of life characterized by submission to God. Sanctification is not first of all our doing but rather God’s work by the dynamic impetus of the Holy Spirit, who nevertheless enables us to act. The Spirit guides and directs us, corrects and reorients us. The Spirit draws us into Christ and forges a bond so deep and so intimate that Christ’s life becomes ours. As Calvin so magnificently states, the Spirit “so breathes divine life into us that we are no longer actuated by ourselves but are ruled by [Christ’s]

MAGYAR EGYHÁZ

action and prompting.” Ruled by Christ, we know God as gracious Father/Parent and offer him thanks. Calvin insists that the sanctified, thankful life is, above all, a life of self-denial that leads us to seek the good of others. Life in Christ includes a readiness to accept whatever good or evil befalls us as “from God’s hands” and “with calm assurance and expectation of eternal victory” (Partee, 218). Calvin does not dispute that we should care about particular ethical issues. Presbytery votes inevitably take place. But we desperately need to think morally without becoming moralistic. We need biblical law to guide us without allowing ourselves to succumb to legalism. We need to become better students of Calvin, and to remember that our life work is simply this — to grow more and more into a living of the faith that is simultaneously a confessing of the faith. At the climax of his thoughts on the holy life, Calvin proclaims: We are not our own: let not our reason or our will, therefore, sway our plans and deeds. We are not our own, let us therefore not set it as our goal to seek what is expedient for us according to the flesh. We are not our own: in so far as we can, let us therefore forget ourselves and all that is ours. Conversely, we [belong to God]: let us therefore live for him and die for him. We [belong to God]: let his wisdom and will therefore rule all our actions. We [belong to God]: let all the parts of our life accordingly strive toward him as our only lawful goal. (Institutes, III.7.1) What I wish for each of us in the Presbyterian Church (U.S.A.) during this season of discernment is a greater capacity to give thanks for this our life work, the lifelong process of experiencing and confessing the wondrous mystery of faith in Jesus Christ, in whom we receive grace upon grace. John P. Burgess is professor of theology at Pittsburgh (Pa.) Theological Seminary.

MAGYAR EGYHÁZ

Interjú Ft. Szabó Sándor püspökkel Reformátusok Lapja 2008. december Mi az oka annak, hogy az amerikai magyar reformátusság két külön egyházban él? Az 1900-as évek elején, a nagy gazdasági világválság következtében történt hatalmas kivándorlás után az Amerikában letelepedett magyarok egy idő után nagy hittel és lelkesedéssel saját egyházakat alapítottak és templomokat építettek maguknak. A kezdeti nehézségek idején, templom és szervezett közösségek hiányában az Amerikában akkor már jól működő holland és német hátterű református és presbiteriánus egyházak segítették a magyar református testvéreinket az ő egyházszervezetükbe és az egyházi életbe való bekapcsolódásba. Évekkel később azonban az önállósodni akaró gyülekezeteink egy része nem ígényelte ezt felsőbb és idegen vezetést, kiszakadtak ebből a kapcsolatból és megalakítottak egy teljesen különálló, minden amerikai egyházi kapcsolatot nélkülöző egyháztestet „Amerikai Független Magyar Református Egyház” néven, amely ma az „Amerikai Magyar Református Egyház” nevet viseli, jelenleg 33 gyülekezet tartozik hozzánk. Több gyülekezet azonban nem vállalta az önállósodás útját, amelyek később a „Krisztus Egyesült Egyháza” – „United Church of Christ” amerikai egyházi szervezetnek lettek a tagjai a mai napig, 29 gyülekezet tartozik hozzájuk. Így lett a két egyháztest belső használatban említett neve „független” és „csatlakozott”, mindkét egyháztest élén egy-egy püspökkel. Az amerikai magyar református gyülekezetek kezdeti szerveződéséről és megalakulásáról nagyon részletes és hiteles összefoglalót ad Dr.Komjáthy Aladár: A kitántorgott egyház c. könyve, amely úgy tudom, hogy a magyrországi református könyvesboltokban beszerezhető. Van-e ennek a gyakorlatnak értelme napjainkban? Elképzelhető belátható időn belül ennek a két egyháznak az egyesülése? Ez a szolgálati gyakorlat több mint 80 éve folyamatos, amit részben megszoktunk, részben tudomást vettünk róla. Az, hogy van-e értelme, az egyedül Istenre tartozik, ha emberileg nézzük, szükségünk lenne az egységre. Amerikában a két magyar református egyháztest egyesülése mindig napirenden volt az elmúlt 80 évben, mindkét részről minden püspök szívügyének érezte a ketté szakadt magyar reformátusság egyesülését, amelyet mindig megakadályozott valamilyen emberi gyarlóság vagy az a gond, hogy melyik egyház mit ad fel a magáéból az egység érdekében. Amikor 2006-ban a gz-lekeyetek megválasztottak ay Amerikai Magyar Református Egyháy püspöki szolgálatára, az egyik legfontosabb feladataim között említettem az egyesülést. Nem dicsekvésként mondom, de eddig talán az utóbbi két évben történt a legtöbb előrehaladás a két egyháztest közötti közeledésben a következő területeken: A Kálvin jubileum évét közösen nyitottuk meg a keleti parton a két New York-i gyülekezetben, amelyen az igehírdetés szolgálatát Ft.Bölcskei Gusztáv püspök végezte. Ennek folytatása következik gyülekezeteinkben, hogy ahol lehetséges, az ünnepségsorozatot az egész ország területén a két egyháztest egymáshoz közellévő gyülekezetei közösen szervezzék meg, befejezve azt a nyugati parton 2009.október 31-én. A Kálvin jubileumi év tiszteletére a két egyháztestünk közös újságot ad ki 2009. februárjában. A két egyháztest vezetősége megegyezett arra nézve, hogy az anyaországból érkező, és az Egyesült Államokban szolgálatot vállaló lelkipásztorok részére közös Lelkészképesítő Bizottságot állítunk fel, hogy könnyebb legyen a két egyháztest közötti lelkészi állások betöltése. Ugyancsak tárgyalások folynak közös Zsinat tartásáról, amelyen a két egyház egyezteti szolgálati, missziói, egyházpolitikai és egyéb szervezeti álláspontját.

19. oldal

Ugyancsak közös elhatározással mindkét egyháztest képviseltette magát a november 17-18-i budapesti Diaszpóra Konferencián. Ezek olyan közeledő lépések, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy előkészítsük a rég óta várt amerikai magyar református egységet. Elhangzott az egyik előadásban, hogy a nyelvükben már elangolosodott gyülekezetek is magyar lelkészt kérnek. Ez érdekes. Mi ennek az oka? Gyülekezeteinkben főleg a keleti parton már a harmadik, sőt a negyedik generáció jár templomba, akik ha nyelvükben nem is, de szívükben még megőrizték magyar gyökereiket. Ez arra kötelezi őket, hogy az angol nyelvű magyar egyházukban magyarul is tudó lelkipásztor végezze a szolgálatot. A nyugati parton ez még nem probléma, itt minden gyülekezetben magyar nyelven hangzik az igehírdetés. Hogyan készül az Amerikai Magyar Református Egyház a Kárpát-medencei anyaegyházak közötti egység jövő májusban esedékes kimondására? Az Amerikai Magyar Református Egyház is csatlakozik ehhez a formációhoz? Püspöki látogatásaim alkalmával részletes tájékoztatót adok gyülekezeteinknek a magyar református egyházak egységesülésének lehetőségéről és annak munkálásáról, amit egyházunk vezetősége határozottan támogat. A magyar református egység és annak munkálása minden hívő magyar református számára kötelesség. Ezt a munkát és szolgálatot vállalta fel több mint egy évtizeddel ezelőtt a Magyar Reformátusok Világszövetsége és később a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, amit most a Kárpát-medencei Generális Konvent folytat tovább. Örömmel vettünk részt egyházunk képviseletében a Diaszpóra Konferencián, amely rámutatott arra, hogy milyen szétszórtan élünk a nagy világban és sokáig milyen keveset tudtunk egymásról. Mint magyarok és mint reformátusok, felelősek vagyunk egymásért, bárhol éljünk a világban. Szükségünk van egymás bíztatására, az egymásáért mondott imádságainkra, mert Istenben Krisztus által egyek vagyunk. Mi már régóta készülünk arra, hogy az anyaegyház ölelését megérezzük, s reménység szerint erre 2009. májusban lesz alkalom. Isten áldja meg egyházunkat nemes tervének megvalósításában.

Az Alkotmányozó Zsinat napján a Debreceni Nagytemplom előtti szabadtéri úrvacsorai istentiszteleten Szabó Sándor püspök, Kósa Lajos, Debrecen polgármestere és Orbán Viktor a FIDESZ elnöke

20. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

Múltban a jövő Az Ontarioi Független Magyar Református Egyház 50. évfordulója Hosszú hetek lelkes készülődése és nagy várakozás előzte meg az Ontarioi Független Magyar Református Egyház 50. évfordulói ünnepségét 2009. június 27-én szombaton. A gyülekezet tagjai közös összefogással, társadalmi munkában igyekeztek szebbé tenni a templom és az egyház területét az ünnepséget megelőző hetekben, szorgos kezek festettek, takarítottak, virágot ültettek, hogy méltóképpen fogadhassák a közelből és távolról érkező vendégeket. Az ontarioi gyülekezet, megalakulása óta fontos meghatározója a Los Angelesi magyar közösségi életnek, aktívan részt vállalva annak minden megmozdulásában. A hálaadó alkalmat valóban megtisztelte jelenlétével sok kedves vendég Colorado, Arizona államokból, Kanadából, a Felvidékről, Délvidékről, és még Ausztráliából is. Több egyháztagunk pedig magyarországi vendéget is hozott magával. Megtiszteltetésnek vettük, hogy egyházunk meghívását elfogadta a magyarországi Duna Televízió is és 5 fős forgatócsoporttal vettek részt a rendkívüli eseményen, arról felvételt készítve és később a Duna Televízió csatornáin sugározva a programot. Az évfordulóra hozzáértéssel szerkesztett színes emlékfüzet jelent meg, a borító és hátoldalán a két templommal, a szép virágos parkkal és kopjafákkal, utalva arra, hogy milyen sokat jelent a múlt és az emlékek ápolása, tisztelete és szeretete. Az emlékfüzetben ugyancsak megsárgúlt korabeli és közelmúltban készült színes képek számoltak be az 50 éves gyülekezet változatos életéről, szolgálatáról, egy kis szeletét bemutatva az itt folyó áldozatos munkának. Június 27-én délelőtt a templomot teljesen megtöltötte az ünneplő gyülekezet. Először a magyar és amerikai zászlókkal és azokkal tisztelgő magyar huszárok vonultak be a művészi faragású úrasztalához, majd ott a gyülekezet fiataljai helyezték el az 1590ben Vizsolyban nyomtatott Károli Gáspár fordításában megjelent Biblia hasonmás kiadását. A lelkipásztorok bevonulása után felcsendült az ősi 90. zsoltár, a legrégibb és legfenségesebb imádság, amely méltán lett a világon szétszóródott magyar reformátusság ünnepi himnuszává Szenczi-Molnár Albert szövegével: „Te benned bíztunk, eleitől fogva, Uram...”. A templomunkban az elmúlt ötven év alatt sokszor énekelt zsoltár mintha a Szentírás szíveként lüktetett volna, arról szólva, hogy a történelem és az üdvtörténet Isten megtartó kegyelméről és szeretetéről beszél, amely élő forrásként táplálta gyülekezetünket is nemzedékről nemzedékre az elmúlt öt évtizedben. Ft.Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, az Ontarioi Független Magyar Református Egyház lelkipásztora ünnepi prédikációjában kiemelte, adjunk hálát, mert az elmúlt 50 évben és azon túl is megtapasztaltuk Isten megtartó kegyelmének gazdagságát a diaszpórában élő magyar egyházak és közösségek életében. Van jövő, de csak akkor, ha Istenre bízzuk továbbra is magunkat. Az ünnepi istentiszteleten 7 lelkipásztor szolgált, Nt.Nagy Bálint, az Amerikai Magyar Református Egyház Nyugati Egyházmegye esperese, a Hollywoodi Magyar Református Egyház lelkipásztora, Nt.Novák József, az Alhambrai Magyar

Baptista Gyülekezet lelkipásztora, Vadász János, a Los Angelesi Bibliai Gyülekezet lelkipásztora, Nt.Dr.Szabó Ildikó lelkipásztor, Nt.Dr.Kis Boáz és Nt.Nagy Lenke a Csákvári Református Egyház lelkipásztorai. Régebben könyv jelent meg az Amerikában szolgáló magyar református egyházak életéről „A kitántorgott egyház” címmel. A könyv az Amerikában a keleti parton szerveződött magyar református egyházak életéről szól, mivel a nyugati parton akkor még nem szerveződtek meg erősen az itteni gyülekezetek. Szabó Sándor püspök egyszer a könyvre és annak befejező gondolataira utalva Isten megállíthatatlan munkájáról szólt így: „folytatása következik”. No, nem a könyv folytatódott, hanem a szervező munka és szolgálat, amelynek nyomán a Csendes Óceán partján is új gyülekezetek alakultak, köztük az ontarioi is. Ma már nem mondjuk magunkat magyar emigrációs egyházaknak és szervezeteknek. Diaszpórában élő etnikai közösségek vagyunk, de csak fizikailag elszakadva a hazától, mert ismert mindnyájunk számára szétszóratásunk története. Etnikai identitásunk tudatában egyházakba, klubokba, szervezetekbe tömörülve éljük életünket, ezzel a befogadó országban megszerveztük térbeli önkifejeződésünket, amit igyekszünk a nemzeti térség kibővítésében is megmutatni, újabb közösségeket szervezni. A szülőföld mitosza ott él szívünkben, az emlékek elevenek, a gyökerek még nem szakadtak el, sőt az idegenség érzése is megragad az új országban, ahol a valamikori hazatérés vágya mindig ott rejtőzik a szívben, ezért a szülőföld további támogatása aktív cselekvésre ösztönöz. 1959-ben magyarok lelkes csoportja alakítja meg az Ontarioi Független Magyar Református Egyházat. A 2. világháború után érkezettek egy kis csoportja, és többségében az 1956-os Magyar Szabadságharc után menekültek ezek a hívő, hazájukat szerető emberek, akik áldozatot hoznak azért, hogy egy kis magyarország tagjai legyenek távol a hazától. A lelkes hívek 1959. június 28-án magyar református egyházat alapítanak Nt.Négyessy Bertalan lelkipásztor vezetésével. Minden tudományos megfogalmazást kerülve, elmondhatjuk, hogy 1959ben a Kalifornia-i Ontario-ban egy idegen országba érkezett magyar csoport a nemzet új történelmi fejezetét kezdte el megélni: és ehhez az új történelemhez meg kellett teremtenie magának a teret az új hazában, amely ilyen vagy olyan módon emlékeztette őket az elszármazási helyükre. Területet vásárolnak, - templomot építenek átalakítva egy lakóépületet, - közösségi házat építenek – Zágonyi terem, - a fennmaradáshoz megteremtik az anyagi hátteret, megépítve a lakótelep apartmentjeit. A diaszpóra, metaforikusan fogalmazva, elsősorban egy érzés, egy tudat: egy nép kiszakadt darabjának önmagáról való utópiája. Egy fizikai, vagy földrajzi hely, vagy helyek mint Ontario is, amelyeken keresztül a diaszpóra kollektív emlékezete leginkább kifejeződik, a vallási ceremóniákon vagy nemzeti ünnepekkor, megemlékezési évfordulók által, ugyanakkor a kulturális tevékenységek helyei is, (nyelvoktatás, népzene- és néptáncoktatás), amelyek nélkülözhetetlen feltételei az identitás megőrzésének. Hálaadó istentiszteletünket és emlékezésünket gazdagította művészeink alkalomhoz illő színvonalas előadása az ünnepi műsorban. Bethoven: Isten dicsősége c. művét Laslo Iby énekművésznő adta elő, majd az „Our Father ..” c. művet Ferrrari Rika énekesnő előadásában hallotuk, mindkét számot Neszlényi Judit zongoraművésznő kísérte zongorán. Ezt követően Székely Ágnes hegedűművésznő, J.S.Bach: Siciliano g-moll szóló szonátáját játszotta nagyszerű előadásában, majd a magyarországról jelen lévő fiatal zongoraművész és nagy tehetség Lebhardt Dániel, Rachmanyinov: Esz-moll Etüd és B-dúr Prelűd zongoraműve hangzott el a művész-csillag virtuóz és felejthetetlen előadásában.

MAGYAR EGYHÁZ

Egyházunk fiataljai Novák Adrika, Patkós Brian, SmitKarakó Leon, Karakó Noémi, Elekes Renáta, Weber Timea, Elekes Levente pedig az alkalomhoz illő szavalatokkal erősítették meg, hogy Isten kegyelme tovább árad az új generáció szívébe is. Az Ontario-i egyház rövid történetét magyarul v.Hefty Frigyes presbiter, angolul pedig Dobos Roland ismertette a gyülekezettel. Szabó Sándor püspök felolvasta a főgondnokoknak a nevét, akik az elmúlt 50 évben szolgáltak egyházunknál, majd csendes fejhajtással emlékeztünk azokra, akik már nincsenek közöttünk. Ezt követően Szabó Zsóka főtiszteletű asszony Reményik Sándor: Kövek zsoltára című versét szavalta el. A jelenlévő lelkipásztorok köszöntései után a Magyar Köztársaság Los Angelesi Főkonzulátusa nevében Dr.Kaleta Gábor konzul Bokor Balázs nagykövet-főkonzul köszöntését és egy elismerő oklevelet adott át a gyülekezetnek. A San Fernandó Völgyi Magyar Református Egyház nevében a betegsége miatt távol lévő lelkipásztort a gyülekezet presbitere képviselte és adta át a gyülekezet jókívánságait. Ugyanígy adta át a gyülekezet presbitere a Los Angelesi Első Magyar Református Egyház távollévő lelkipásztora és a gyülekezet köszöntését. A néhány évvel ezelőtt alakult Denveri Magyar Református Egyház főgondnoka Apay Ilona a Colorado-i magyarok és a gyülekezet áldáskívánását tolmácsolta. A San Diego-i Magyar Ház elnökének levelét a szervezet alelnöke olvasta fel, majd Neszlényi Judit zongoraművésznő méltatta a gyülekezet áldozatosságát, aki saját művét adta elő, amit az ontarioi gyülekezet részére írt. Ezt követően Előd László az Arany János Kultúrkör nevében köszöntött egy verset felolvasva. Pál Sándor a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálata Kuratóriumának az elnöke nemcsak mint vezető, hanem a lelkipásztor gimnáziumi osztálytársa is kifejezte jókívánságait, aki feleségével Judittal, - ugyancsak volt osztálytárs – és Juditka lányukkal vettek részt az ünnepségen. A Duna Televízió és jelenlévő munkatársai - Katona Erika stratégiai igazgató, Szabó Ágnes főszerkesztő, Szebeni István szerkesztő-műsorvezető és Wonke Rezső rendező operatőr - nevében Cselényi László elnök köszöntötte gyülekezetünket a jeles évfordulón, kifejezve azt a reményét, hogy a „Nemzet Televíziója” a tengeren túl is betölti küldetését a magyarság számára. Katona Erika stratégiai igazgató köszöntése után kedves ajándékokat adott át a lelkipásztornak és feleségének: az évforduló alkalmával a felállítandó kopjafára egy réztáblára vésett felírást: „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság”, majd két értékes erdélyi kalotaszegi írásos mintás úrasztali és szószékterítőt adományozott egyházunknak. A köszöntések sorát Fornwald László zongoraművész orgonista saját szerzeményével az „Ontarioi Himnusz”-al zárta, aki erre az alkalomra készítette művét. Szabó Sándor püspök a gyülekezet nevében elismerését fejezte ki hűséges egyháztagoknak, emlékplaketteket adott ád Péter Ilona főgondnoknak, v.Hefty Frigyesnek és Magdának, valamint Őrhalmi Grétinek, megköszönve mindnyájuknak az egyházunkért hozott sok éves áldozatvállalásukat és segítségüket. Az istentisztelet a lelkipásztor köszönő szavaival és a Kaliforniai Első Huszárregiment zászlós kivonulásával ért véget, akik a templom melletti parkban a Csapó Béla által készített kopjafánál tisztelegtek a magyar és az amerikai zászlókkal. A lelkipásztor bevezetője és Nt. Nagy Lenke imádsága után Ft.Szabó Sándor püspök és Négyessy Garbo Éva az alapító lelkipásztor leánya leplezte le az 50. évfordulóra állított kopjafát és helyezték el a virágkoszorút azokra emlékezve, akik hittel, hűséggel és áldozatossággal építették egyházunkat. A délutáni program a Zágonyi teremben folytatódott ebéddel, de az udvaron felállított sátor alatt is, mert arra is szükség volt, a hely kevésnek bizonyúlt a teremben. Az alakalomhoz illően

21. oldal

elegáns asztalterítés, de a terem arany színű dekorációja is arról beszélt, hogy egyházunk az arany évfordulóját ünnepli Isten kegyelméből. A szórakoztató zenét Fornwald László zongoraművész és Horváth Imre hegedűs szolgáltatták, majd Eisler AnnaMária „Masi”-t hallgatta nagyszámú közönségünk, akik hatalmas tapssal köszönték meg a nagyszerű zenét és előadást. A későbbi műsorban Sándor László operaénekes, Székely Ágnes hegedűművész, Maxim András zongoraművész, a Kővirág énekegyüttes Gilbert Szilvia és Ordasi Magdi részvételével, majd a Kárpátok Néptáncegyüttes szép magyar táncaival lenyűgözte közönségünket. Sokan már úgy gondolták, hogy vége a műsornak, amikor bejelentették az Első Kaliforniai Huszár Regiment lovasbemutatóját a kertben. Hűséges közönségünk erre is kíváncsi volt, akik bizonyára nem csalódtak. A katonás hagyományokat ápoló huszárok bemutatóján láthattunk vágtázó, kardozó huszárokat, csendes lépésben menetelő lovakat, amiről érzékelni lehetett a lovas és ló teljes öszhangját, de leginkább azt, hogy értékeinket megbecsüljük és a tengeren túl is őrizzük. A huszárok lovait közelről is meg lehetett csodálni, amelyik egyikére még a püspök is felült és lovagolt, régi gyerekkori emlékeket felidézve. Egyházunk évfordulói eseménye bizonyára emlékezetes marad mindazoknak, akik együtt töltötték velünk azt a szép június végi meleg, kaliforniai-ontarioi délutánt. Sokakban talán kérdések merülnek fel, hogyan lehetett ezt a nagy eseményt megszervezni és főleg fizetni a költségeket? Ahogyan eddig is így volt az elmúlt 50 évben, testvéri összefogással és egyetértéssel, na meg sok áldozatvállalással, terveink mindig valóra váltak. Az 50. évfordulói emlékünnepre többen fővédnökséget, védnökséget, pártolást, támogatást vállaltak, amely kisebb és nagyobb összegű adományok által tudtuk fedezni az esemény kiadásait. Fővédnök: N.N. $5,500.- N.N. $5,000.- Péter Ilona $2,000.- Bondor Vilmos $2,000.- Laslo Iren $1,000.- Tóth Katica $500.- San Diegoi Magyar Ház $500.- Péter Judit $500.- Szabó Sándor és Zsóka $500.- Védnök: Russell Joe és Szilvia $350.Grace Hungarian Reformed Church $300.- Nemes István $300.Holló Imre $300.- Tóth Miklós és Judit $300.- Friedman Andrew $300.- Horváth Imre $300.- Negyessy Garbo Éva $300.- Faragó György $300.- Pártoló: Keszey Albert $250.- Weber Herbert és Emilia $200.- Szoboszlai Sándor $150.- Reed William és Éva $150.- Apay Ilona $150.- Dr.Dániel Ernő $150.- Támogató: First Hungarian Reformed Church of Los Angeles $100.- Szász Csaba és Irén $100.- Moisi Rózsa $100.- Laslo Iby $100.- Maxim András és Judit $100.- Forgó Orsolya $100.- Tószegi Katalin $100.- Free Magyar Reformed Church of Perth Amboy,NJ $100.- Hungarian Reformed Church of Washington,D.C. $100.- Ft.Demeter Andor és Erzsébet $50.- Úry Ferenc és Sally $50.- Jankovics Mária $50.Masi $50.- Rácz Károly és Elizabeth $20.Köszönjük mindazoknak, akik bármilyen formában segítettek ezt a szép eseményt emlékezetessé tenni. Továbbra is hívunk mindenkit egyházunkhoz, támogassuk magyar közösségünket, mert csak akkor van jövője bármelyik egyháznak, szervezetnek, ha tudjuk, hogy ott nagy szükség van ránk, s nekünk is szükségünk van a közösségre és Isten közelségére. A múltból erőt merítve, a régiek példájából tanulva, csak egymást megbecsülve és szeretve építhetjük tovább a saját és közösségeink boldog jövőjét. Istené legyen a dicsőség! Soli Deo Gloria! Ft.Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, az Ontarioi Független Magyar Református Egyház lelkipásztora

22. oldal

MAGYAR EGYHÁZ

MIRE LEHET BÜSZKE A MAGYAR? Az a MAGYAR, aki magyarként él, gondolkodik, beszél és tesz. Olyan nagyság ez, amely elegendő ok arra, hogy az írigy világ megpróbálja elpusztítani a nyelvben kódolt ősi tudás birtokosait. Legyünk büszkék arra, hogy : MAGYAROK vagyunk! Az olvasó bizonyára megfigyelte élete során, hogy a magyar szavaknak mindig csak valamely más nyelvből való átvételéről hallunk mindenféle fórumon. Hogy pedig mely szó magyar, nos, erről aligha hallott valaki is, akárcsak egy szót is. Ez alapján a magyar ember természetesen véli úgy, hogy a magyar nyelv, szókincs nem régi, nem eredeti, hanem alávetett, másodrangú: számtalan nyelvből véletlenszerűen összehordott, fésületlen egyveleg. Ezzel szemben más nyelvekről, pl. szláv, angol, francia, latin stb. nyelvekről a magyar tudomány fellegvára olyan képet tár elénk, mintha ezek viszont ősi eredetű, kiérlelt nyelvek lennének, a világműveltségének oszlopai. Ebbe a véleménybe mindenki belenyugszik, hiszen minden rangú és rendű magyar tudományos fórum ezt hirdeti. De mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet: - Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet". - N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."- George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBCnek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit." - Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a leg-régebbi." Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberilogika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.) Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.) A későbbiekben látni fogjuk, ez koránt sem üres udvariaskodás - Teller Ede sohasem beszélt a levegőbe -, hanem utána nézhetett, hogy mely nyelvből merítve váltakkultúrnyelvvé a mai "nagy" nyelvek, vagyis hogy melyik a mai műveltséget megteremtő, kiérlelő ősnyelv. Itt valami nagy titok lappang. Mert nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lealacsonyítani a magyar nyelvet (s mi fizetjük ennek költségeit), a külföldi szakvélemények pedig mély meghajlások a magyar nyelv nagyszerűsége, egyedülállósága és ősi volta előtt, mi több, mint látjuk, van ki a Kárpát-medencei ősi voltát hirdeti.

Ám általában véve is érdemes felfigyelni nyelvünk teremtő erejét magasztaló véleményekre:- Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"- A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is azt mondták sokszor: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni. Az olvasók bizonyára emlékeznek a Millenárison felépített "Álmok álmodói - Világra szóló magyarok" című kiállításra. Tudjuk jól a sort: ejtőernyő, szélturbina, taposómalom, markológép, lánchíd, személyfelvonó, vízturbina, gőzturbina, dinamó, elektromotor, porlasztó, benzinmotor, benzinmotoros autó, torziós inga, villamos gyújtóberendezés, vasút villamosítása, automata sebességváltó, bolygókerekes sebességváltó, bakelit hanglemez, sötétkamra, porcelánfajansz, telefonközpont, számítógép, golyóstoll, gyufa, helikopter, lökhajtású repülő, torpedó(robotrepülőgép), világító dióda, hold-radar, a kozmikus sugárzás és a biomágnesesség felfedezése, abszolút geometria, mely az általános relativitás alapköve, hangosfilm, képtávíró, a stressz fogalma, hologram stb., stb., s hogy a régiekről is megemlékezzünk: kerék, fazekaskorong, tejpor, kengyel, visszacsapó íj, gomb, fehérnemű, szauna, központi fűtés, réz, vörösréz, acélrugó, kocsi (hintó), stb., s bizony... az írás és a könyv is: márpedig a felsoroltak (és még sok-sok további) csaknem kiteszik a mai művelt világ alappilléreit. És akkor még itt vannak az íróink, költőink, zeneszerzőink is... (Karinthy Frigyes találmánya a felfújható gumi-földgömb.) Nem tagadható: csaknem minden alapelv (pl. kerék, dinamó, elektromotor, benzinmotor, írás, számítógép), mely ma a földön használatos, nyelvünkön gondolkodók teremtménye (az eurázsiai nagy vallások is). aztán az alapleleményt lehet tökéletesíteni, kicsinyíteni, nagyítani, hozzátenni, fejleszteni stb., amiben például a japánok oly jelesek. A 2002-ben hatalomra került kormánykoalíció első legfontosabb lépése nem a nyugdíjasok, avagy a gazdaság helyzetének javítása volt, hanem azonnal és minden erőt bevetve lebontotta és eltüntette az "Álmok álmodói Világra szóló magyarok" című kiállítást - miközben hatalmas volt a látogatottsága. Vajon miért? Itt most már természetszerűen merül fel az a kérdés is, hogy van-e összefüggés az említett kiállítás érthetetlen és kegyetlen lebontása között, s aközött, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a magyar nyelv alacsonyrendű voltát igyekszik elhitetni minden magyarral, éles ellentétben állva a magyar nyelvet vizsgáló külföldi szakértők véleményével? Aki vizsgálni kezdi megalapításától kezdve mindmáig tartóan a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar nyelvről (és a magyar történelemről) alkotott hivatalos véleményét, bizony nagyon meglepődik. Ugyanis gyökeres fordulatot fedez fel a 48-as forradalom leverését követően. Igaz, már 48 előtt is erős volt a magyar nyelvet megsemmisítő igyekezet. Például Blaha Lujza részint azért maradt meg emlékezetünkben, mert a magyar főváros magyar színpadán magyarul merészelt megszólalni. Ez akkor "skandalum" volt. Hasonló, halált megvető bátorságról tett tanúbizonyságot Széchenyi István is, ő pedig a magyar parlamentben vette magának azt a bátorságot, hogy magyarul szólaljon fel. Ám ez csak a politikai elnyomás része volt, a Habsburgok magyargyűlöletéből fakadt. A magyar nyelvről és történelemről magyar tudományos fórumon kialakított vélemény a Kiegyezés után lendült át teljesen az ellenkező oldalra: mégpedig a magyarokra megalázóvá, s vált aztán ez a vélemény egyeduralkodóvá - mindmáig. Itt tehát az a nagy kérdés, hogy vajon mi volt a Magyar Tudományos Akadémai hivatalos véleménye a Nagy Fordulata előtt? Erre a Magyar Tudományos Akadémiának az 1860-as években már csak nagy-nagy nehezen, de mégiscsak megjelent szótárában - az úgynevezett Czuczor-

MAGYAR EGYHÁZ

Fogarasi értelmező szótárban, melynek előkészítésében Vörösmarty Mihály is részt vett - könnyen találunk választ. Nagy költőnk, Berzsenyi Dániel önmaga is kutatta a magyar nyelv múltját, s eredményéről így ír: "Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömest tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja". A fent nevezett szótárban természetes módon szerepel az adott szócikkeknél, hogy a szanszkrítban, ógörögben, latinban stb. milyen kiejtéssel szerepel az a szó. Már a bevezetőben ezt olvashatjuk a szótár fő alapelveként: "Ha tehát akármily nyelvekben oly szókra akadunk, melyek /.../ legalább alaphangban és érteményben egyeznek, észszerüleg állíthatjuk rólok, hogy eredetre rokonok, pl. a hellen gürosz [guros], lat. circus, magy. kör, német Kreis, vagy a lat. vortit, magy. fordít, szl. wráti; a lat. hortus, fran. jardin, ném. Garten, magy. kert, szl. hrad, grod, gorod."A például mutatott fenti három szócsokor: "változatok egy témára", s az efféle szóromlásokat a "leánynyelvek"-ben megjelenő természetes romlásként kezelik a szótár írói, ekként határozva meg a leány-nyelveket: E leánynyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anyanyelv szavaival jobbára úgy bánnak, mint merő lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd megtoldva, néha kisimítva, majd öszvevisszahányva saját szerveikhez és izlésökhöz idomítanak a nélkül, hogy gyökeiket és képzőiket épségben hagynák, s alapérteményökről öntudatok volna. Ezekben a szoros ért. vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség működik." Tehát a leány-nyelvek keletkezésének oka: kihalt e népekből a nyelvalkotói érzék, s helyette csupán az idomítási haj-lam és ügyesség működött. S ami a legfontosabb: e leány-nyelvekből egyértelműen a ma magyarnak nevezett nyelvhez vezet az út, mint forráshoz. Ám a szabadságharc leverése után fordult a kocka, kitették a magyar nyelvészeket és történészeket a Tudományos Akadémiáról, s helyettük németeket (idegen szívűeket) hoztak. Volt ki akkor kezdett magyarul tanulni, mikor már magas rangot töltött be a Magyar Tudományos Akadémián. (Pl. Josef Budenz, Paul Hunsdorfer, s ez utóbbi arról is nevezetessé vált, hogy elégette a Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyűjtött magyar rovásírásos emlékeket. A vonulat eredete világos: a XVIII. században élt német J. E. Fischer és A. L. Schlözer már történelem nélküli népnek minősítette a magyarokat.) Tehát nem arról van szó, hogy a Magyar Tudományos Akadémia magyar tudósai egyszercsak hirtelen és egyöntetűen az ellenkezőjét kezdték állítani annak, mint amit addig mondtak, hanem arról van szó, hogy egyszerűen lecserélték a "személyzetet" - felelősséggel leírható: magyargyűlölőkre. Aztán a magyar tudósok, írók, költők már csak a partvonalról, minden hatalomtól megfosztva figyelhették, micsoda rombolás, sáskajárás történik itt. Arany János ezt írta szomorúan (Az orthológusokra): "Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt, Ami új van benne mind rossz, Ami régi, az meg tót." Jókai Mór elegáns és maró gúnnyal tiltakozva ezt írta: "Mellemre tett kezekkel hajolok meg a nagybecsű etnographiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt; /.../ de minderre csak azt mondhatom: a magyarok nyelve mindig magyar volt." De a közelmúltban is érdekes megfigyelésre adódott lehetőség. Nemrégiben jelent meg Mario Alinei "Ősi kapocs" című könyve, melynek eredeti olasz címe: "Etruszk: a magyar archaikus formája". Vagyis hogy az etrusz nyelv a korabeli magyar nyelvvel azonos. Ugyanígy kimutatható, hogy igen mély és szerves nyelvünknek az ógöröggel, latinnal és az angollal való kapcsolata is. (Lásd Varga Csaba: Az angol szókincs magyar szemmel, illetve Ógörög: régies csángó nyelv, egyaránt a FRÍG Kiadó kiadványai; Szabédi László: A magyar nyelv őstörténete, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974. Összefoglalóan bizonyítja mindezt László Géza könyve: A magyar

23. oldal

nyelv, mint a nyelvek egységes eredetének bizonyítéka, Szekszárd, 1931, magánkiadás.) Nyelvünk múltját illetően nem kell csak Európára szorítkoznunk. Horvát István írja 1825-ben ("Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történetei"-ből, Pest, 1825): "Pözsög a' Szent Írás mindenféle a' régi Magyar nevektől és régi Magyar Írásmódtól. Ti éjjel-nappal Szent Írást olvasó Rokonim! Hogyan nem vettétek ezeket észre a' sok század alatt!" Református lelkész fia lévén töviről hegyire meg kellett ismernem a Bibliát. Remekül szórakoztam a benne sorjázó rengeteg magyar néven, főnéven. Pl. Aba, Ámos, Arad, Árpád, Béla, Dalajás, Éber, Eper, Ér, Erdei, Gál, Gáth, Húr, Hús, Jósafa, Juta, Kácor, Kádár, Kállai, Kedes, Kenéz, Kászi-fia, Keszed, Kis, Kóc, Kút, Lúd, Más, Moholi, Pára, Perec, Sallai, Sárai, Sáros, Szabad, Szalka, Szárai, Széled, Szemes, Szin, Só, Sófai, Súr, Tábor, TélHarsa, Torma, Úr, Uri stb. Tessék csak felütni a Bibliát! Ma is úgy vagyunk nevelve, hogy az ilyen észrevételeken mosolyognunk illik (s orvosért kiáltanunk, mert hogy magyar?...az lehetetlen), gondolom néhány olvasó máris megingott kissé, ám néha gondolkodni is érdemes: tessék olyan nyelvet mondani, amelyben közszavak a fenti nevek, mert hogy a nevek szavak. Ráadásul e nevek hibátlan magyar ragozásúak is! Akkor pedig milyen nyelv mellett kell letenni a voksunkat? Hogy van, akinek ez nem tetszik? Mire kötelez ez bennünket? Semmire. Ám van másféle támpont is. Tudja-e az olvasó, hogy II. András királyunk a 20 000 fős keresztes hada élén megérkezett ugyan a Szent Földre, ám nem kezdte mészárolni az ellenfelet, mert rögvest kiderült: akikkel csatáznia kellett volna, azok magyar ajkú rokonaink. Akik II. Andrást menten Jeruzsálem királyává választották. Ezért II. András kiátkoztatott, ezúttal már másodszor, a teljes magyar néppel egyetemben. (Így járt Aba Sámuel is: ő maga és külön a teljes magyar nép szintúgy egyaránt kiátkoztatott.) Még Jeruzsálem neve is magyar, nem rég még így is írták: Hierosólyom, ahol hier=har, azaz felmagasló, lásd pl. Hargita (Hargita, Harsányi hegy). Sólyom pedig a szentlélek madara, pontosabban isten lelkének megszemélyesítője - de azt hiszem, ezt nem kell részleteznem egy magyarnak: a Turul. A Bibliából is ismert szaracénok is színtiszta magyar emberek voltak, csak épp a muzulmán vallás hívei. Nevük jelentése: sárszín = szaracén, ugyanis valami oknál fogva a sárga színt tartották magukra, vagy mások rájuk jellemzőnek. Ha már e tájékon járunk: tudja-e az olvasó, hogy a Kaukázus alatt, a Kaspi-tenger és az Ararát között lévő országban élők - ott, ahol két Zab nevű folyó is van, s nem messze erednek a Vajk és a Tündérek hegytől (ma is ez a nevük, ahogy van ott még Kangavár, Almás is, pedig sok víz lefolyt azóta a Dunán) - az 1200 -as években magyar nyelvű papokat kértek a pápától, mert úgy gondolták, mégiscsak jobb, ha a nép érti papjainak beszédét. Továbbá a Kaukázus északi oldalán is volt egy országunk, királyság, 1200 körül még állt. Legnevesebb királya szlávosan írva: Jeretyán, magyarul Gyertyán, s ezen országunk fővárosának neve: Magyar. (Az 1700-as évek közepén még láthatók voltak palotáinak romjai.) Ez tehát három magyari ország: egy időben! Volt egy negyedik is: ide ment Juliánusz barát. Az eddig leírtakból pedig már sejthető, hogy miért csak ez utóbbiról hallhatunk, a másik kettőről egy szót sem. Mert ez van legmesszebb a "művelt világtól". (Az sem szerepel a tankönyvekben, hogy Kiev neve is magyar szó: Kev, azaz köv=kő, s az itteni IX. századi nagy építkezések vezetőinek nevét is tudjuk: Cseke és Keve kapitányok). Tehát a nagy titkokról (a titkosított magyar múltról) így még inkább fellebbent a fátyol. A fentieket átgondolva tehát most már kimondhatjuk: időközben meg lettünk fosztva a múltunktól Varga Csaba papíron.

E-mail address: [email protected]

Webpage: http://www.hrfa.org

MAGYAROKNAK - MAGYAR SZÍVVEL SZÍVESEN AJÁNLJUK

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET KITŰNŐ

ÉLET ÉS CSALÁDI BIZTOSÍTÁSAIT 1 - 80 éves korig IDŐS TESTVÉREK GONDOZÁSA - NYUGDÍJASOK OTTHONA

TANULMÁNYI SEGÉLY IN THE SPIRIT OF FRATERNALISM SERVICE WITH SECURITY IS ASSURED THROUGH THE BEST LIFE, EDUCATIONAL AND FAMILY SECURITY SERVICES from ages 0— 80

With a Home for the Aged, Retirement Village and Assistant Living Facility in Ligonier, PA

STUDENT AID THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA 2001 MASSACHUSETTS AVENUE, N.W. WASHINGTON, D.C. 20036-1011 PHONE: (202) 328-2630

Return Address: Magyar Egyház - Magyar Church 1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA 91764