BIOKÉMIA A Magyar Biokémiai Egyesület tájékoztatója Quarterly Bulletin of the Hungarian Biochemical Society Szerkesztôbizottság: ALKONYI ISTVÁN, BÁNFALVI GÁSPÁR, FALUS ANDRÁS, FÉSÜS LÁSZLÓ, GERGELY PÁL, HUDECZ FERENC, NYESTE LÁSZLÓ, SARKADI BALÁZS Felelôs szerkesztô: SZÉKÁCS ANDRÁS XXVII. ÉVF. 3. SZÁM
2003. SZEPTEMBER
A tartalomból: ◊ Az összetett anyag felé: tervezett és kiválogatódott önszervezôdô rendszerek – Jean-Marie Lehn ◊ Újabb eredmények a szintetikus biokatalízis terén: a fenil-alanin ammónia-liáz reakció vizsgálata és alkalmazása – Poppe László és Rétey János ◊ Fiatal Biotechnológusok Nívódíja – Nyeste László ◊ Biotechnológia és környezetvédelem – Sz. Kükedi Gabriella ◊ SuperArray – Olcsó chiptechnika – Holló Róbert
Címlapkép:
A hisztidin ammónia-liáz kísérleti szerkezetébôl nyert aktív centrum modell összehasonlítása a fenil-alanin ammónia-liáz homológiamodellezéssel nyert aktív centrum modelljével. (Az ábrát az EJB engedélyével a Röther, D., Poppe, L., Morlock, G., Viergutz, S., Rétey, J. (2002) An active site homology model of phenylalanine ammonia-lyase from Petroselinum crispum, Eur. J. Biochem., 269: 3065–3075. cikkbôl vettük át; ld. a vonatkozó közleményt az 57–64. oldalakon.)
Contents: ◊ Steps towards complex matter: self-organization by design and by selection – Jean-Marie Lehn ◊ Recent results in synthetic biocatalysis: study and application of the phenylalanine ammonia-lyase reaction – László Poppe and János Rétey ◊ Award for Young Biotechnologists – László Nyeste ◊ Biotechnology and environmental protection – Gabriella Sz. Kükedi ◊ SuperArray – low-cost chip technology – Róbert Holló
Kiadja a Magyar Biokémiai Egyesület, 1518 Budapest, Pf. 7 e-mail:
[email protected] http://www.webio.hu/biokemia Felelôs kiadó: Dr. Friedrich Péter Az engedély száma: III/SZI/397/1977 HU ISSN 0133-8455 Készíti és terjeszti a dART studio (1137 Budapest, Újpesti rakpart 6. Tel.: 349-3426) Ára • a Magyar Biokémiai Egyesület tagjai részére: tagdíj ellenében, • nem egyesületi tagoknak: 680 Ft + postaköltség
49
SZAKCIKK
Az összetett anyag felé: tervezett és kiválogatódott önszervezôdô rendszerek Steps towards complex matter: self-organization by design and by selection*
Jean-Marie Lehn
Lehn, J.-M.
Université Luis Pasteur, Institut de Science et d'Ingénierie Supramoléculaires, Laboratoire de Chimie Supramoléculaire, 8, allée Gaspard Monge, BP 70028, F-67083 Strasbourg, France; Tel: +33 390 245144 / Fax: +33 390 245140 E-mail:
[email protected]
Université Luis Pasteur, Institut de Science et d'Ingénierie Supramoléculaires, Laboratoire de Chimie Supramoléculaire, 8, allée Gaspard Monge, BP 70028, F-67083 Strasbourg, France; Tel: +33 390 245144 / Fax: +33 390 245140 E-mail:
[email protected]
Összefoglalás
Summary
A szupramolekuláris kémia – a kovalens kötéseken alapuló molekuláris kémián túlmutatva – nem kovalens intermolekuláris erôkkel egymáshoz kapcsolódó összetevôkbôl létrejövô, rendkívül összetett kémiai rendszerekkel foglalkozik. Az elmúlt negyed évszázad során a szupramolekuláris kémia jelentôs tudományterületté nôtt, és fontos eredményeket hozott a biológia és a fizika határterületein. E közlemény az ilyen irányú eredményekrôl és jövôbeli feladatokról ad összefoglalót.
Beyond molecular chemistry based on the covalent bond, supramolecular chemistry aims at developing highly complex chemical systems from components interacting through noncovalent intermolecular forces. Over the past quarter century, supramolecular chemistry has grown into a major field and has fueled numerous developments at the interfaces with biology and physics. Some of the conceptual advances and future challenges are profited here.
Noncovalent interactions play critical roles in the biological world. Thus, with just a few building blocks, strands of nucleic acids allow huge amounts of information to be stored, retrieved, and processed via weak hydrogen bonds. Similarly, a large array of signaling molecules within cells recognize subtle differences in protein surfaces. Supramolecular chemistry has implemented these principles of molecular information in chemistry. Through manipulation of intermolecular noncovalent interactions, it explores the storage of information at the molecular level and its retrieval, transfer, and processing at the supramolecular level via interactional algorithms operating through molecular recognition events based on well-defined interaction patterns (such as hydrogen bonding arrays, sequences of donor and acceptor groups,
and ion coordination sites). Its goal is to gain progressive control over the complex spatial (structural) and temporal (dynamic) features of matter through self-organization [2–6]. This has first involved the design and investigation of preorganized molecular receptors that are capable of binding specific substrates with high efficiency and selectivity. Three main themes outline the development of supramolecular chemistry. (i) Molecular recognition between artificial receptors and their substrates relies on design and preorganization and implements information storage and processing. (ii) The investigation of self-organization relies on design for inducing the spontaneous but controlled assembly of sophisticated supramolecular architectures. It implements programming and program-
* This paper is a shortened version of [1] that has been the basis of Prof. Lehn’s inaugural lecture as a foreign honorary member of the Hungarian Academy of Sciences. The text and the figures are reproduced with permission.
50
med systems. (iii) The third, emerging, phase introduces adaptation and evolution. It relies on selforganization through selection in addition to design, and implements chemical diversity and ”informed” dynamics.
Molecular Recognition Supramolecular chemistry first harnessed preorganization for the design of tailor-made molecular receptors effecting molecular recognition, catalysis, and transport on a variety of substrates, from metal ions to anions and chiral molecular substrates [2,3]. It also opened new vistas to chemical synthesis, establishing procedures for the construction of supramolecular entities and providing supramolecular assistance to synthesis in which noncovalent positioning of the components is followed by covalent bond formation [2,7–9]. Both areas will continue to provide access to highly sophisticated noncovalent and covalent entities.
Self-Organization Beyond preorganization lies the design of programmed systems that self-organize through explicit
manipulation of molecular recognition features, thereby directing the buildup from their components of supramolecular species and devices [2,10–16]. Such molecular recognition-directed self-organization has given access to a range of supramolecular entities of truely impressive architectural complexity, making use of hydrogen bonding, donor-acceptor interactions, and metal coordination interactions for controlling the processes and holding the components together. Examples are inorganic and hydrogen-bonded multicomponent entities [7–16] and interlocked mechanically linked compounds [12,17] that would otherwise have been too difficult to construct. In these programmed systems, the components must contain the information required for their assembly into a well-defined supramolecular entity through the operation of specific recognition algorithms. Understanding, inducing, and directing such self processes are key to unraveling the progressive emergence of complex matter. Self-organization is the driving force that led to the evolution of the biological world from inanimate matter [5,6]. The inclusion of dissipative nonequilibrium processes, like those present in the living world, constitutes a major goal and challenge for supramolecular chemistry.
Jean-Marie Lehn was born in Rosheim, France, in 1939. He graduated at the University of Strasbourg in 1960 after having originally enrolled as a philosophy student, and obtained his PhD degree in 1963. Subsequently, he began to work in areas on the frontier between organic and physical chemistry, later taking an interest in biological processes as well: the total synthesis of Vitamin B12, NMR studies of conformational and physico-chemical properties of triterpenes, nitrogen inversion, quadrupolar relaxation, molecular motions and liquid structure, as well as ab initio quantum chemical computations of inversion barriers, of electronic structures and later on, of stereoelectronic effects, partly at his home university and partly at Harvard University. In 1968 he gained international recognition for the synthesis of cryptands, molecules that “capture” ions to create new chemical compounds. With this discovery, he began his work with molecular recognition developing into what he later on termed “supramolecular chemistry”, which is at the basis of fundamental biological processes. In 1979, he was elected to the chair of “Chimie des Interactions Moléculaires” at the Collège de France in Paris. New lines of research developed, in particular on combining the recognition, transport and catalytic properties displayed by supramolecular species with the features of organized phases, the long range goal being to design and realize “molecular devices”, molecular components that would eventually be able to perform signal and information processing at the molecular level. He is full professor at the University of Strasbourg since 1970, visiting professor at Harvard University (1972, 1974), the ETH. in Zürich, the Universities of Cambridge, Barcelona and Frankfurt. The scientific work he performed over twenty years with about 150 collaborators from over twenty countries has been described in about 450 publications and review papers. Prof. Lehn's research on the chemical basis of molecular recognition, the way in which a receptor molecule recognizes and selectively binds a substrate molecule, was awarded with the 1987 Nobel Prize in Chemistry (shared with D. J. Cram and and Charles J. Pedersen). His numerous awards include election as Foreign Associate of the U.S. National Academy of Sciences (1980), the Gold Medal of the CNRS (Centre National de la Recherche Scientifique, 1981), the Paracelsus Prize of the Swiss Chemical Society (1982), and Medals from Prague (Charles University, 1995) and Warsaw (the Polish Academy of Sciences, 1996). In 2001, he was elected to the Hungarian Academy of Sciences as a foreign honorary member. The present article is based on his inaugural lecture held at HAS on June 18, 2003.
51
SZAKCIKK
AZ ÖSSZETETT ANYAG FELÉ: TERVEZETT ÉS KIVÁLOGATÓDOTT ÖNSZERVEZÔDÔ RENDSZEREK
SZAKCIKK
LEHN
More or less strict programming of the output species may be achieved depending on the robustness of a given directing code (such as hydrogen bonding or metal coordination); that is, on how sensitive it is to internal factors (such as secondary metal coordination or van der Waals stacking) or external factors (such as concentrations and stoichiometries of the components or the presence of foreign species). Sensitivity to perturbations limits the operation range but introduces diversity and adaptability [4] into the self-organization process. Self-selection with self-recognition occurs when the structural instructions are sufficiently strong, as is the case in the “correct” assembly of helicates (inorganic double helices) from different ligands strands and metal ions (Figure 1) [18]. Instructed components can be designed that, as mixtures, allow the controlled assembly of multiple well-defined supramolecular species. The implementation of this “instructed mixture” paradigm is crucial for the development of complex chemical systems, as witnessed by the buildup of organized species and the execution of highly integrated functions taking place side by side in the assembly and operation of the living cell.
Figure 1. Parallel formation of a double helicate and a triple helicate by self-selection with self-recognition from a mixture of two different suitably instructed ligands and two different types of metal ions that present specific processing/coordination algorithms. CuI and NiII have tetrahedral and octahedral coordination, respectively [18]. (Reproduced with permission from [1].)
Because it is a time-dependent process, self-organization also involves temporal information and may display kinetic control, as in the initial assembly of a triple helical complex that evolves toward a cir-
52
BIOKÉMIA, 27: 50–54 (2003)
cular helicate [19]. Multilevel hierarchical self-organization enables the progressive buildup of more and more complex systems in a sequential temporally ordered fashion. Such is the case in the formation of discotic liquid crystals by the assembly of “sector”-shaped components into disks, which thereafter organize into columns [20], and in the template-induced wrapping of molecular strands into helical disklike objects, which then aggregate into large supramolecular assemblies [21].
Multiple Self-Organization Processes Beyond single-code assembly programs, systems of higher complexity operate in multi-mode fashion through the implementation of several codes within the same overall program, resulting in multiple self-organization processes [4,22]. Thus, different metalloarchitectures may be generated from the same ligand when different sets of metal ions are used to read the binding information. For example, two different helicates can be generated from the same strand [4,23], and ligands containing two different subunits can code for the formation of a helicate or of a 2 3 2 gridtype complex (Figure 2) [24]. Similarly, differential processing of hydrogen bonding information contained in a molecular strand may yield different supramolecular structures [21].
Figure 2. Schematic representation of the two different coordination architectures obtained by enforced processing of the same ligand binding information by two different sets of metal ions with specific coordination geometries/algorithms; squares, pentagons, and hexagons represent tetra-, penta-, and hexacoordinated metal ions, respectively [24]. (Reproduced with permission from [1].)
The multiple processing of the same ligand information by different interaction algorithms allows the controlled generation of different output architectures, resulting in multiple expression of molecular information [22]. Such a one code/several out-
puts scheme could also play an important role in biology. The combination of different recognition/instruction features in a molecular program opens a door to the design of self-organizing systems capable of performing molecular computation [25–27]. Recent studies described the use of biomolecules and DNA-based protocols to solve computational problems [26,27]. An approach making use of specifically designed nonnatural components could provide higher diversity, better resistance to fatigue, and smaller size.
Self-Organization Through Selection Supramolecular chemistry is dynamic by nature because of the lability of the interactions that connect the molecular components of a supramolecular entity. The reversibility of the associations allows a continuous change in constitution, either by internal rearrangement or by exchange, incorporation, and extrusion of components. Thus, supramolecular chemistry is a constitutional dynamic chemistry (CDC) generating constitutional diversity. It enables selection of a given constituent, made up of a well-defined set of components, from a pool of compounds with all possible constitutions, under the pressure of internal factors (intrinsic stability of the species, as in helicate self-recognition [18]) or external factors (interaction with species in the environment, as in anion binding by circular helicates [28]). CDC may also be molecular; in this case, the components of the molecular entity are linked by covalent bonds that may form and break reversibly. A specific expression of CDC is dynamic combinatorial chemistry [29–31]. It rests on the dynamic generation of molecular and supramolecular diversity through the reversible connection of covalently or noncovalently linked building blocks, which gives access to the full set of all combinations that may potentially exist. Addition of a receptor displaces the dynamic equilibrium toward the preferential formation of the best-binding constituent, in a target-driven selection of the fittest. This approach opens wide perspectives in a variety of areas of science and technology, such as the discovery of biologically active substances and of new materials. CDC introduces a paradigm shift with respect to constitutionally static chemistry. The latter relies on
design for the generation of a target entity, whereas CDC takes advantage of dynamic diversity to allow variation and selection [32,33]. The implementation of selection in supramolecular chemistry introduces a fundamental change in outlook. Whereas self-organization by design strives to achieve full control over the output supramolecular entity by explicit programming, self-organization by selection operates on dynamic constitutional diversity in response to either internal or external factors to achieve adaptation in a darwinistic fashion.
Outlook The combined features of supramolecular systems – information and programmability, dynamics and reversibility, constitution and diversity – are leading toward the emergence of adaptive/evolutive chemistry [4]. Adaptive chemistry implies selection and growth under time reversibility. It becomes evolutive chemistry when acquired features are conserved and passed on. Harnessing the power of selection for adaptation and evolution on the molecular scene is ushering in a darwinistic era of chemistry. The ultimate goal is to merge design and selection in self-organization to perform selfdesign, in which function-driven selection among suitably instructed dynamic species generates the optimal organized and functional entity, in a postdarwinian process. Beyond programmed systems, the next step in complexity consists in the design of chemical “learning” systems, which are not just instructed but can be trained. The incorporation of time irreversibility implies the passage from closed systems to open and coupled systems that are connected spatially and temporally to their surroundings. Supramolecular chemistry provides ways and means for progressively unraveling the complexification of matter through self-organization. Together with the corresponding fields in physics and biology, it leads toward a supramolecular science of complex, informed, self-organized evolutive matter. Through progressive discovery, understanding, and implementation of the rules that govern the evolution from inanimate to animate matter and beyond, we will ultimately acquire the ability to create new forms of complex matter.
53
SZAKCIKK
AZ ÖSSZETETT ANYAG FELÉ: TERVEZETT ÉS KIVÁLOGATÓDOTT ÖNSZERVEZÔDÔ RENDSZEREK
SZAKCIKK
LEHN
References [1] [2] [3]
[4]
[5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16]
Lehn, J.-M. (2002) Science, 295: 2400–2403. Lehn, J.-M. (1995) Supramolecular Chemistry: Concepts and Perspectives (VCH, Weinheim, Germany). Atwood, J. L., Davies, J. E. D., MacNicol, D. D., Vögtle, F., Lehn, J.-M. (Eds) (1996) In: Comprehensive Supramolecular Chemistry (Pergamon, Oxford, 1996). Lehn, J.-M. (1999) In: Supramolecular Science: Where It Is and Where It Is Going (Ungaro, R., Dalcanale, E., Eds.), (Kluwer, Dordrecht, the Netherlands), pp. 287–304. Eigen, M. (1971) Naturwissenschaften, 58: 465. Yates, F. E. (Ed.) (1987) In: Self-Organizing Systems (Plenum, New York). Whitesides, G. M. et al. (1995) Acc. Chem. Res., 28: 37. Fyfe, M. C. T., Stoddart, J. F. (1997) Acc. Chem. Res., 30: 393. Prins, L. J., Reinhoudt, D. N., Timmerman, P. (2001) Angew. Chem. Int. Ed., 40: 2382. Lehn, J.-M. (1990) Angew. Chem. Int. Ed., 29: 1304. Whitesides, G. M., Mathias, J. P., Seto, C. T. (1991) Science 254: 1312. Philp, D., Stoddart, J. F. (1996) Angew. Chem. Int. Ed., 35: 1154. Lawrence, D. S., Jiang, T., Levett, M. (1995) Chem. Rev., 95: 2229. Leinninger, S., Olenyuk, B., Stang, P. J. (2000) Chem. Rev., 100: 853. Swiegers, G. F., Malefetse, T. J. (2000) Chem. Rev., 100: 3483. Lindoy, L. F., Atkinson, I. M. (2000) Self-Assembly in Supramolecular Systems (Royal Society of Chemistry, Cambridge, UK).
Az International Union of Biochemistry and Molecular Biology (IUBMB) szervezete honlapjának az egyedi metabolizmus mechanizmusok bemutatására szolgáló folyamatábrákat (minimaps) bemutató szekciójában (http://www. tcd.ie/Biochemistry/IUBMB-Nicholson/) bôvítette sokak számára hasznos szolgáltatását. A rovat, melyet az „IUBMB-Nicholson Metabolic Pathway Charts” (forgalmazza a Sigma Chemical Co., St. Louis, MO) szerzôje, Donald Nicholson tesz közzé, az alábbi tematikus bontásban ismerteti az élô szervezetekben zajló különféle bioszintetikus és lebontási folyamatsorokat: The Hub of Metabolism • Lactic and Alcoholic Fermentation • Glycolysis and TCA Cycle – Enzymes • Glycolysis and TCA Cycle – Equations • Glycolysis and TCA Cycle – Compartmentation • Glycolysis and TCA Cycle – Shuttles • Glycolysis and TCA Cycle – Regulation • ATP Synthesis from Acetyl-CoA • Aerobic Oxidation of Glucose: ATP Yield • Gluconeogenesis and Glycolysis • Gluconeogenesis and Glycolysis – Regulation • Lipid Metabolism • Deamination of Amino Acids – The Urea Cycle • Purine Metabolism • Pyrimidine Metabolism • Pentose Phosphate Pathways – I • Pentose Phosphate Pathways – II & III • Photosynthesis • Photosynthesis – Dark Reactions • Folic Acid Metabolism • Reactions of Tetrahydrofolate (THF) • Isoprene Metabolism • Products of Isoprene Metabolism • Heme Metabolism – Chlorophyll and Hemoglobin • Prostaglandins, Thromboxanes and Leucotrienes • ATP and Histidine Interrelationships Az egyedi mechanizmusábrák a glikolizis folyamatsorra és a Szent-Györgyi–Krebs ciklusra épülô, integrált biokémiai összefoglaló kiemelt vonatkozásait mutatják be, s egyben
54
BIOKÉMIA, 27: 50–54 (2003)
[17]
[18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33]
Sauvage, J.-P., Dietrich-Buchecker, C. (Eds.) (1999) Molecular Catenanes, Rotaxanes and Knots (Wiley-VCH, Weinheim, Germany). Krämer, R., Lehn, J.-M., Marquis-Rigault, A. (1993) Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A., 90: 5394. Hasenknopf, B., Lehn, J.-M., Boumediene, N., Leize, E., Van Dorsselaer, A. (1998) Angew. Chem. Int. Ed., 37: 3265. Suárez, M., Lehn, J.-M., Zimmerman, S. C., Skoulios, A., Heinrich, B. (1998) J. Am. Chem. Soc., 120: 9526. Berl, V., Krische, M. J., Huc, I., Lehn, J.-M., Schmutz, M. (2000) Chem. Eur. J., 6: 1938. Lehn, J.-M. (2000) Chem. Eur. J., 6: 2097. Smith, V., Lehn, J.-M. (1996) Chem. Commun., 1996: 2733. Funeriu, D. P., Lehn, J.-M., Fromm, K. M., Fenske, D. (2000) Chem. Eur. J., 6: 2103. Rothemund, P. W. K. (2000) Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A., 97: 984. Adleman, L. M. (1994) Science 266: 1021. Chen, J., Wood, D. H. (2000) Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A., 97: 1328. Hasenknopf, B. et al., J. Am. Chem. Soc., 119: 10956. Lehn, J.-M. (1999) Chem. Eur. J., 5: 2455. Cousins, G. R. L., Poulsen, S. A., Sanders, J. K. M. (2000) Curr. Opin. Chem. Biol., 4: 270. Lehn, J.-M., Eliseev, A. (2001) Science, 291: 2331. Quinkert, G., Bang, H., Reichert, D. (1996) Helv. Chim. Acta, 79: 1260. Orgel, L. (1995) Acc. Chem. Res., 28: 109.
lehetôséget teremtenek arra, hogy az utóbbiból kimaradt tényezôkre (szakaszolódás, enzimek, szabályozás) is kitérjenek. Emiatt kiváló tematikus alfejezetei s egyben kiegészítôi a mintegy 550 egyedi folyamatot és az azokban részt vevô enzimeket EC sorszámaik alapján is tartalmazó, az elmúlt negyven év során 21 kiadást megért IUBMBNicholson Metabolic Pathways Charts kiadványnak. Az egyes folyamatábrák a honlapról háromféle alakban, GIF, SVG és PDF file formájában is letölthetôk.
METABOLIC PATHWAYS
55
A Down Alapítvány rövid ismertetése A Down Alapítvány közepesen súlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült gyermekek, fiatalok és felnôttek fejlesztését, önálló életvitelének segítését, valamint családjaik támogatását tûzte ki céljául annak érdekében, hogy lehetôleg minden értelmi fogyatékos gyermek családban nôhessen fel, és mind ô maga, mind pedig családja elfogadható emberi életet élhessen. A szülôk segítését már közvetlenül a gyermek megszületése után igyekszünk megkezdeni, információkkal, címlistákkal, ismeretterjesztô kiadványokkal. A családok korai habilitációjához kapcsolódnak a kisgyermekes családok számára nyaralás formájában szervezett kríziskezelô és problémafeldolgozó tréningek. Alapítványunk egy sor kiadvánnyal, szórólappal, információs füzettel segíti a szülôket és a szakembereket. Évente 200–300 szülônek, családnak, védônônek küldünk információt, adunk tanácsot és segítünk ügyes-bajos dolgaik intézésében. A családok korai elérésére és a segítô melléállásra a Down Dada, szülôkbôl álló országos szolgálat szakosodott. A Down Ambulancia is a szülôk gondjait igyekszik enyhíteni az általában több egészségi problémával járó Down-szindróma specifikus orvosi ellátását biztosítva. A preventív és kuratív céllal mûködô ambulanciát a Down Alapítvánnyal közösen a Bethesda Gyermekkórház mûködteti 16 szakrendeléssel, a Rókus Kórház, a Tûzoltó utcai Gyermekklinika és a XIV. kerületi Ida utcai Gyermekorvosi Rendelô bevonásával. Korai fejlesztô- és tanácsadó központunk a kisgyermekek neurohabilitációján és korai gyógypedagógiai és pszichológiai fejlesztésén kívül gyógypedagógiai tanácsadással, szülôklub, szülôcsoportok mûködtésével és a gyermekek óvodai integrációjával is foglalkozik. A közepesen súlyos és súlyos értelmi fogyatékosok ingyenes fogorvosi kezelését a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen mûködô fogászati rendelôben biztosítjuk, szükség esetén altatással is. A Down Alapítvány 30 fôs Átmeneti Otthona 7 éve nonstop mûködô vendégház, ahova a szülôk bármikor hozhat-
56
ják értelmi fogyatékos gyermeküket, néhány napra vagy hétre. A Down Alapítvány 30 fôs Napköziotthona a napközbeni foglalkoztatások, szinten tartó oktatás és önállóságra felkészítés színtere. Nyáron bejáró táborként is üzemel. Komplex, önálló életre felkészítô programunkkal maximális önállósághoz segítjük a családban nevelkedett értelmi fogyatékos fiatal felnôtteket. Már az iskolai oktatás során elkezdjük az önálló életre felkészítést és a pályaorientációt. A szakképzéssel párhuzamosan indul a munkahely és az önálló élet színterének, a lakóotthonnak a megteremtése. Kísérleti csoportunk 10 osztályos általános iskola után négyéves szakképzésben vesz részt integrált osztályként, épek szakiskolájában. A kiscsoportos lakóotthonba költözésre való felkészítést Napközi Otthonunkban és hétvégi tanfolyamokon végezzük. Öt kiscsoportos típusú lakóotthon létrehozását terveztük el ezelôtt hat évvel. Közülük négy már megvalósult: lakóotthonainkat olyan modellnek szánjuk, mely szülôcsoportok számára mutat utat. Az ötödik otthontípus egy Öregek Otthona, amely a súlyosan fogyatékos, beteg vagy öreg fogyatékos személyek ellátására szakosodik. Ennek az otthonnak a megteremtése még elôttünk áll. Jelenleg 65 lakó él önálló életet alapítványunk lakásaiban, illetve otthonaiban, szakembereink segítségével. Az alapítvány mûködtet egy védett munkahelyet, ahol 30 fô számára biztosít munkát és kereseti lehetôséget. Lakóink integrált munkahelyeken történô elhelyezését is támogatjuk. Egy munkaközvetítô iroda és munkahely-teCím: 1145 Budapest, Amerikai út 14. Tel.: (1) 363-6353 Fax: (1) 273-1090 E-mail:
[email protected] http://www.tar.hu/downalapitvany Adószám: 18005282-1-42 Bankadatok: HVB Bank Bank címe: Lágymányosi út 1–3. Számlatulajdonos neve: Down Alapítvány Számlaszám: 10918001-00000013- 38730007
remtési alap létrehozásával igyekszünk minél több sérült embertársunkat munkához juttatni. Az Alapítvány intézményeiben az önálló életre történô felkészítésen kívül egy sor egyéb tanfolyam, terápiás és kreatív foglalkozás zajlik, gyógytorna, terápiás lovaglás, vízi terápia, sportok oktatása, zeneoktatás, kreatív stúdió, kézmûves szakmák oktatása, zenekar, tánccsoport stb. Nyaranként kb. 400 fô nyaraltatását oldjuk meg Balatonon, vidéki házunkban és bejárótáborainkban. Tapasztalva, hogy az igény a létrehozott intézmények és szolgáltatások iránt sokkal nagyobb, mint amit egy viszonylag kis civil szervezet magára vállalhat, új stratégiát dolgoztunk ki. A Down Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy intézményrendszerét csak mintául szolgáló, újszerû megoldásokkal bôvíti. A már kialakított új típusú intézmények elterjesztéséhez és számuk növeléséhez a szülôk aktiválását, a fogyatékos gyermeket nevelô szülôkben felhalmozódott energia felszabadítását és kiaknázását szeretnénk megfelelô módszerekkel segíteni, pl. életstratégia és kríziskezelô tréningek szervezésével, tanácsadással, a szülôk lelki megerôsítésével, hogy képesek legyenek saját kezükbe venni sorsukat, gyermekük és maguk életminôségének javítására kihasználni az egyre bôvülô lehetôségeket. A Down Alapítványt 11 tagú, szakemberekbôl és szülôkbôl álló kuratórium vezeti, az egyes projekteket és intézményeket projektvezetôk irányítják. Az alapítvány az intézményeken kívül orvosi ellátást, tanácsadó és segítô szolgálatokat tart fenn, könyveket, tananyagokat ad ki. 40 állandó alkalmazottal és közel 100 állandó önkéntessel dolgozik. Évi költségvetése 120 millió forint. Gruiz Katalin
SZAKCIKK
Újabb eredmények a szintetikus biokatalízis terén: a fenil-alanin ammónia-liáz reakció vizsgálata és alkalmazása Recent results in synthetic biocatalysis: study and application of the phenylalanine ammonia-lyase reaction
Poppe László1*, Rétey János2
Poppe, L.1*, Rétey, J.2
1
Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Szerves Kémia Tanszék és MTA Alkaloidkémiai Kutatócsoport, 1111 Budapest, Szt. Gellért tér 4. E-mail:
[email protected]
1
Budapest University of Technology and Economics, Institute for Organic Chemistry and Research Group of Alkaloid Chemistry, 1111 Budapest, Szt. Gellért tér 4. E-mail:
[email protected]
2
Department of Biochemistry, Institute for Organic Chemistry, University of Karlsruhe, Richard-Wilstätter-Allee, D-76128 Karlsruhe, Germany
2
Department of Biochemistry, Institute for Organic Chemistry, University of Karlsruhe, Richard-Wilstätter-Allee, D-76128 Karlsruhe, Germany
Összefoglalás
Summary
Enzimkatalizált folyamatok széles körben alkalmazhatók szintetikus célokra, többek között enantiomertiszta vegyületek szintézisére. Ilyen folyamatok megvalósítására használható fel a fenil-alanin ammónia-liáz enzim, amely magas ammóniakoncentráció esetén az ammónia fahéjsav analógokra történô addíciójának katalízisére képes. Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a fenil-alanin ammónia-liáz és a hisztidin ammónia-liáz reakcióiban az erôsen elektrofil jellegû 3,5-dihidro-5metilidén-4H-imidazol-4-on (MIO) prosztetikus csoport kulcsszerepet játszik. Az újabb mechanizmuselképzelések szerint e két enzim reakcióiban lényeges lépés a MIO exociklusos metilidéncsoportjának Friedel-Crafts típusú addíciója az aminosavak aromás gyûrûjére.
Enzyme-catalyzed processes have been widely utilized for synthetic purposes, e.g. for synthesis of enantiomerically pure compounds. The phenylalanine ammonia-lyase enzyme – which can catalyze the addition of ammonia to cinnamate analogues at high ammonia concentration – has also been employed for such processes. Recent investigations revealed that in the reactions of phenylalanine ammonia-lyase and histidine ammonia-lyase the highly electrophilic 3,5dihydro-5-methylidene-4H-imidazol-4-one (MIO) prosthetic group plays a key role. According to the recent mechanistic hypothesis, the Friedel-Crafts like addition of the exocyclic methylidene moiety of MIO to the aromatic rings of the amino acids is a principal step in the reactions of these two enzymes.
A szintetikus biokatalízis jelentôsége A biokatalízis, biotranszformáció felhasználása hosszú múltra tekint vissza [1]. Ilyen, biológiai rendszerek felhasználásán alapuló módszereket az emberiség a történelmi idôk kezdete óta alkalmaz különbözô célokra. A jelenleg (iparilag is) felhasznált biokatalizátorok köre az élô egészsejtes rendszerektôl kezdve külön-
bözô feldolgozottsági, tisztasági fokokon át a tiszta homogén enzimkészítményekig terjed [1,2]. Ebbôl eredôen nehéz éles határvonalat húzni az egészsejtes rendszerekkel és az izolált enzimekkel végzett biokatalitikus folyamatok közé. Bármely rendszert tekintjük is azonban, az ipari célokra felhasznált biotranszformációk során a biokatalízist minden esetben enzimek végzik [1,2].
57
SZAKCIKK
POPPE ÉS RÉTEY
A hatékony, szelektív szintézismódszerek iránti megnövekedett igény és a környezetvédelmi kérdések fokozatos elôtérbe kerülése könnyen érthetôvé teszi a „hagyományos” kémiai módszerek mellett a biokatalitikus eljárások iránti érdeklôdés robbanásszerû fejlôdését mind laboratóriumi, mind ipari méretekben. A biokatalízis, biotranszformáció céljaira felhasználható rendszerek (elsôsorban enzimek, mikroorganizmusok) számos elônyös sajátsággal bírnak. A biokatalizátorok elônyös vonása lehet szelektivitásuk és hatékonyságuk. Majdnem minden kémiai reakciónak megtalálható az enzimatikus megfelelôje, a biokatalízis felhasználási területe így kevéssé korlátozott. Az enzimek természetüknél fogva környezetbarát, királis katalizátorok, sok esetben elkerülhetô velük a mérgezô vagy a környezetet súlyosan terhelô melléktermékek képzôdése [3]. A kémiai reagensekkel vagy biokatalizátorokkal végrehajtható szelektív reakciók lefutását nagymértékben meghatározza az átalakítandó szubsztrát(ok) szerkezete. A szelektív folyamatok lejátszódhatnak két vagy több anyag elegyén (szubsztrátszelektivitás), vagy egyetlen szubsztráton belül található különbözô csoportok, illetve oldalak átalakításával oly módon, hogy egyetlen szubsztrátból egynél többféle termék képzôdhet (termékszelektivitás) [4]. Míg a szelektív reakciók (kemo-, regio-, diasztereomer-, illetve diasztereotópszelektív folya-
BIOKÉMIA, 27: 57–64 (2003)
matok) egy részét akirális reagensekkel vagy katalizátorokkal is elvégezhetjük, addig az enantiomerszelektivitás (az enantiomerek keverékébôl, azok eltérô sebességgel történô átalakításán alapuló elválasztása) [2], illetve az enantiotópszelektivitás (itt egyetlen, akirális molekula enantiotóp csoportjainak vagy oldalainak eltérô sebességgel történô reakciója révén új kiralitás képzôdik) [2] megnyilvánulásához királis reagensre vagy katalizátorra van szükség. Mivel az enzimek fehérjék, és a természetes, egy kivétellel királis aminosavakból felépülô fehérjék természetüknél fogva királis szerkezetûek, tehát kiválóan használhatók az enantiomerés enantiotópszelektív folyamatok elvégzésére is. Fontos szempont, hogy a billiárd dollár nagyságrendû gyógyszerpiacon új termékként ma már csak tiszta enantiomer gyógyszerhatóanyag engedélyeztethetô. Ennek következtében érthetô, hogy a királis intermedierek és hatóanyagok több tízmilliárd dolláros piaca jelenleg évi ~10%-kal növekszik. Kisebb késéssel, de hasonló a helyzet a növényvédôszerek piacán is, ahol a nem hatásos enantiomer egyre inkább „szennyezô anyagnak” minôsül. Érthetô tehát, hogy az enantiomerek tiszta elkészítésére alkalmas módszerek fejlesztése egyre inkább központi kérdéssé kezd válni a gyógyszerek, növényvédôszerek, sôt a finomkémiai, kozmetikai és háztartás-vegyipari, élelmiszer-ipari termékek kutatása, fejlesztése és gyártása terén is.
Poppe László 1983-ban végzett vegyészmérnökként a Budapesti Mûszaki Egyetem (BME) Vegyészmérnöki Karán. Kandidátusi fokozatát 1987-ben, az MTA doktora címét 2001-ben nyerte el. MTA-TMB ösztöndíjasként (BME Szerves Kémia Tanszék, 1983–1986) Novák Lajos mellett végzett munkáját követôen az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet tudományos fômunkatársa volt (1986–2000). Ezután (2000–2002) a BME Szerves Kémia Tanszékén tudományos fômunkatárs, majd 2003 óta a tanszéki MTA Kutatócsoportban tudományos tanácsadó. Kutatási területe biokatalízis alkalmazása sztereoszelektív szintézisekben és enzimmechanizmus-vizsgálatok. Humboldt-ösztöndíjjal (Universität Karlsruhe, Németország, 1991–1992, 1994, 1995, 1997, 1998) Rétey János munkatársaként dolgozott. Rétey János a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule (ETH) hallgatójaként tanult kémiát, és itt végezte PhD-munkáját V. Prelog irányításával (1963). A müncheni Max-Planck Intézetben F. Lynen csoportjában posztdoktori ösztöndíjasként eltöltött idôszakot (1963–1965) követôen az ETH-ra visszatérve D. Arigoni professzorral végzett kutatásokat. 1968-tól az ETH docenseként szerves kémiát oktatott biológusoknak. 1971-ben elnyerte a Svájci Kémiai Társaság Alfred Werner-díját. 1972 és 2003 között a Karlsruhei Egyetem Biokémia Tanszékének tanszékvezetô professzora volt, jelenleg a Karlsruhei Egyetem Kémia Intézetének emeritus professzora. Kutatási területe az enzimreakciók sztereospecifitásának és mûködési mechanizmusának tanulmányozása. 1989-ban a Technion (Israel Institute of Technology, Haifa, Izrael) vendégprofesszora volt.
58
Az L-fenil-alanin ammónia-liáz (EC 4.3.1.5; PAL) és L-hisztidin ammónia-liáz (EC 4.3.1.4; HAL) enzimek A PAL szerepe a növények metabolizmusában Az L-fenil-alanin növényvilágban és gombákban lejátszódó metabolizmusának kezdeti lépése során a fenil-alanin ammónia-liáz (EC 4.3.1.5; PAL) enzim katalizálja az ammónia nem oxidatív eliminációját. Néhány PAL enzim képes ammóniaeliminációra Ltirozinból is [5,6]. A PAL reakció termékeként képzôdô (E)-fahéjsav a fenil-propanoidok – mint például a lignin [7], a flavonoidok [8], illetve a kumarinok [9] – kulcsprekurzora. Az (E)-fahéjsav orto-, illetve para-helyzetben hidroxilezôdhet. Az orto-hidroxilezôdés a kumarinokhoz vezet, míg a para-hidroxilezôdés (E)-4-hidroxi-fahéjsavat eredményez, amely CoA-észterén át a lignin kiindulási anyaga. Mivel a fenil-alanin ammónia-liáz fontos szerepet játszik a növények metabolizmusában, érthetô, hogy a PAL enzim a herbicidek egyik gyakori célpontja. A HAL szerepe az L-hisztidin lebontásában A hisztidin ammónia-liáz (EC 4.3.1.3; HAL) – amely az L-hisztidin lebontási folyamatának elsô enzime – szubsztrátjának nem oxidatív dezaminálását katalizálja (E)-húgysavvá [10,11]. A HAL megtalálható baktériumokban, állatokban és az emberben, de nincsenek ismereteink arról, hogy növényekben is elôfordulna. Emberben a HAL hiánya okozza a hisztidinémia hiánybetegséget.
Enantiomertiszta L-aril-alaninok elôállítása aril-akrilátokból fenil-alanin ammónia-liáz enzimmel A természetes aminosavak és nem természetes analógjaik enantiomertiszta formában történô elôállítása a szintetikus kémiával szemben álló egyik fontos kihívás. Mivel az ammónia-liáz reakciók természetes irányukban sztereodestruktív természetûek, úgy gondolhatnánk hogy ezeket az enzimeket csak a D-enantiomerek elôállítására használhatjuk fel, a racém elegybôl az L-antipód szelektív lebontásával zajló folyamatban. A természetessel ellentétes reakcióirány (ammónia addíciója arilakrilátokra) azonban sztereokonstruktív természetû, így tehát igen jól felhasználható a természetessel egyezô, L-konfigurációjú aminosavszárma-
zékok biotranszformációval történô elôállítására. A HAL reakció reverzibilitását már több mint harminc éve felismerték [16]. Az in vitro kísérletek igazolták, hogy extrém reakciókörülmények között (4 M NH4OH, pH 10) a HAL meglehetôsen hatékonyan képes katalizálni a reverz (aminálási) folyamatot [17]. A HAL szintetikus felhasználhatóságát azonban szûk szubsztrátspecifitása erôteljesen korlátozza, mivel a HAL természetes szubszrátján kívül csak az analógok szûk körének – pl. az 5-nitrohisztidin, az 5- vagy 2-fluor-hisztidin [18,19] – átalakítására képes. Mivel a PAL sokkal kevésbé szubsztrátspecifikus, ez az enzim vonzó lehetôséget nyújt enantiomertiszta aminosavszármazékok akirális szubsztrátokból történô elôállítására. Bebizonyosodott, hogy a PAL képes katalizálni az ammónia aril-akrilátokra történô enantioszelektív addícióját, amennyiben az ammónia koncentrációja 5 M fölé emelkedik [15, 20,21]. Nemrégiben a módszert kiterjesztették az Lpiridil-alaninek összes lehetséges izomerjének [12], az L-5-pirimidinil-alanin, valamint néhány L-fluorés L-(klór-fenil)-alanin származék [13,14] és további L-fenil-alanin analógok [14] (I. táblázat) elôállítására. E módszerrel az enantiomertiszta L-aril-alanineket az elfogadhatótól a kvantitatívig terjedô termeléssel lehetett elôállítani. Érdekességként megemlíthetô, hogy a PAL képes egyfázisú szerves oldószerekben – mint pl. 1-oktanolban – is mûködni [22].
A PAL és HAL mûködése és szerkezete A PAL- és HAL-reakciók mechanizmusa Mivel a PAL és a vele rokon HAL igen hasonló reakciót (α,β-telítetlen savat eredményezô ammóniaelimináció aromás aminosavból) katalizálnak, azt feltételezték, hogy e két enzim nemcsak reakcióikban, hanem szerkezetükben is hasonló. A különbözô szervezetekbôl származó hisztidin és fenilalanin ammónia-liázok több homológ régiót kimutató szekvencia-összevetése is valószínûsítette, hogy ezen enzimek aktív centrumai hasonlóak lehetnek [23]. Az elsô, 1969-ben közzétett, enzimmechanizmus-elképzelések szempontjából jelentôs tanulmány [10] – amely azt feltételezte, hogy a HAL enzim a katalízishez szükséges elektrofil csoportként dehidroalanint tartalmaz – megjelenése és az elektrofil prosztetikus csoport 3,5-dihidro-5-
59
SZAKCIKK
ÚJABB EREDMÉNYEK A SZINTETIKUS BIOKATALÍZIS TERÉN: A FENIL-ALANIN AMMÓNIA-LIÁZ REAKCIÓ VIZSGÁLATA ...
SZAKCIKK
POPPE ÉS RÉTEY
BIOKÉMIA, 27: 57–64 (2003)
I. táblázat Enantiomertiszta L-fenil-alanin analógok elôállítása PAL-katalízissel [12–14].
metilidén-4H-imidazol-4-on (MIO) szerkezetének meghatározása [24] között eltelt három évtizedben a HAL és PAL mûködésével kapcsolatban nagyszámú mechanizmusvizsgálati eredmény született (ezek összefoglalását több átfogó közlemény részletezi [25–27]). Az eredményeket korábban legtöbbször a Hanson és Havir által a PAL enzimre [28] (1. ábra, I. út), majd újabban a Rétey és munkatársai által a HAL [29] és PAL [30] (1. ábra, II. út) enzimekre kidolgozott mechanizmusok szerint értelmezték.
60
A HAL [10] és PAL [28,30] enzimekben az elektrofil prosztetikus csoport szerepérôl született elsô javaslat szerint a szubsztrát α-aminocsoportjának Michael-addíciója után a β-proton lehasítása, majd elimináció következik be. A képzôdô amino-enzim intermedierben ennek megfelelôen az elektrofil prosztetikus csoport és az ammónia között kovalens kötést feltételeztek. Ezt a feltételezést alátámasztották Peterkofsky kísérletei, melyekbôl kiderült, hogy az amino-HAL intermedier meglehetôsen stabil [31]. Késôbb, az [15N]-fenil-alaninnal
mért kinetikus izotópeffektust (~1%) szintén a Hanson-mechanizmus szerint értelmezték [33]. Ebben a közleményben is megfogalmazták azonban a Hanson-mechanizmus fô problémáját: „Mind ez idáig az enzimen belüli karbanionképzés módja
kihívó kérdés maradt.” [33]. A kérdés tehát, hogy az enzim mi módon aktiválja a β-hidrogén protonként történô lehasítását, nyitott maradt. E kérdésre a választ a Rétey és munkatársai által a HAL [24] és PAL [30] (1. ábra, II. út) enzimekre
1. ábra A PAL reakció mechanizmusa Hanson és Havir [28] (I. út), illetve Schuster és Rétey [30] (II. út) szerint.
61
SZAKCIKK
ÚJABB EREDMÉNYEK A SZINTETIKUS BIOKATALÍZIS TERÉN: A FENIL-ALANIN AMMÓNIA-LIÁZ REAKCIÓ VIZSGÁLATA ...
SZAKCIKK
POPPE ÉS RÉTEY
kidolgozott, az elektrofil prosztetikus csoportnak az aminosavak aromás gyûrûjére történô FriedelCrafts típusú addícióját feltételezô mechanizmus adta meg. Eszerint az addíciót követôen képzôdô σ-komplex-szerû intermedierben a pozitív töltésûvé váló gyûrû elektronszívó hatása jelentôsen aktiválja a β-proton lehasítását. A Friedel-Crafts típusú addíciót feltételezô mechanizmus mellett szóló legfôbb érv azonban az volt, hogy a prosztetikus elektofil prekurzoraként azonosított S203 mutációjával nyert – az elektrofil prosztetikus csoportot tehát nem tartalmazó – S203A-PAL kismértékben ugyan, de még képes volt a reakció katalízisére (az L-fenil-alaninnal mért Vmax értéke kb. tízezred része volt natív PAL enzimmel mérhetônek) [30]. Ezzel szemben a S203A-PAL mutáns viszonylag gyorsan, a natív PAL enzimmel gyakorlatilag megegyezô sebességgel reagált 4-nitro-Lfenil-alaninnal [30], amelyben a nitrocsoport elektronszívó hatása ugyancsak képes a β-proton lehasítását elôsegíteni.
2. ábra A MIO prosztetikus csoport szerkezete és prekurzora a HAL enzimben.
A PAL és HAL enzimek szerkezete Az újabb eredmények szerint a HAL-katalízisben fôszerepet játszó elektrofil prosztetikus csoport nem dihidroalanin, hanem az autokatalitikus úton képzôdô 3,5-dihidro-5-metilidén-4H-imidazol-4-on
62
BIOKÉMIA, 27: 57–64 (2003)
(MIO, 2. ábra), amint azt a HAL nemrég meghatározott kristályszerkezete (3. ábra, bal felsô panel) [24] kimutatta. A MIO-csoport jelenlétét valamivel késôbb UV spektroszkópia segítségével a PAL enzimben is igazolták [34]. A MIO erôsebben elektrofil karakterû, mint a dehidroalanin, tehát alkalmas a szubsztrátok aromás gyûrûjére történô addícióra [25–27]. A MIO-csoport N-3 atom sp3 geometriája jelzi, hogy az N-3 magános elektronpárjának az α,β-telítetlen karbonilrendszerrel történô delokalizációja gátolt, ami tovább csökkenti az elektronsûrûséget az exociklusos metilénen. A szubszrát nukleofil támadását követôen a MIO-csoport maga aromássá válhat, ami ellensúlyozza a szubsztrát aromás jellegének megszûnésébôl eredô energianövekményt [25–27]. Mivel a HAL enzim kristályszerkezete (3. ábra, bal felsô panel) se szubsztrátot, se szubsztrátanalógot nem tartalmazott [24], az aktív centrumban található aminosav-oldalláncoknak a szubsztrát megkötésében és a katalízisben betöltött szerepének vizsgálatához a HAL következô aminosavegységeit mutálták: R283, Y53, Y280, E414, Q277, F329, N195 és H83 [35]. A HAL-mutánsokkal végzett kinetikai mérések szerint a legnagyobb mértékû aktivitáscsökkenés az Y53F, E414Q, H83L és az E414A HAL-mutánsok esetében volt tapasztalható. A legnagyobb, 20900-szoros csökkenést az E414A mutáció okozta. A mutációk és a szubsztrát HAL aktív centrumába modellezése segítségével [35] az aktív hely aminosav-oldalláncainak szerepe értelmezhetôvé vált (3. ábra, bal alsó panel). Ezek szerint az E414 karboxilátcsoportja játssza a katalízisben a β-protont lehasító bázis fontos szerepét. Az AlaSer143-Gly triád a MIO prekurzora, míg az F329 fô szerepe – analóg módon, mint azt a PAL esetében már javasolták [13] – a σ-komplex-szerû intermedierben az imidazol C5' helyzetéhez kötött H-atom védelme és stabilizálása. Bár a PAL kísérleti szerkezete még nem ismert, funkcionális és genetikai hasonlóságukat figyelembe véve a PAL enzim szerkezeti modellje a HAL (és részben az aszpartáz) ismert szerkezete alapján homológiamodellezéssel elkészíthetô volt [36] (3. ábra, jobb felsô panel). A PAL modell alkalmas volt a szubsztrátkötôdés modellezésére is [36] (3. ábra, jobb alsó panel). A PAL aktív centrum modell nagyfokú hasonlóságot mutatott a HAL aktív helyéhez [36] (4. ábra). A HAL enzimhez hasonlított genetikai
SZAKCIKK
ÚJABB EREDMÉNYEK A SZINTETIKUS BIOKATALÍZIS TERÉN: A FENIL-ALANIN AMMÓNIA-LIÁZ REAKCIÓ VIZSGÁLATA ...
HAL PAL
3. ábra A HAL kristályszerkezetének [24] és aktív centrum modelljének [35] összehasonlítása a PAL homológiamodellezéssel nyert szerkezetével és aktív centrum modelljével [36].
sorrend és a PAL modell alapján a PAL aktív helyének következô aminosavegységeit mutálták: S203, R354, Y110, Y351, N260, Q348, F400, Q488 és L138 [36]. A PAL mutánsokkal végzett kinetikai mérések szerint a legnagyobb mértékû aktivitáscsökkenés az N260A, Q348A és Y110F PAL mutánsokkal volt megfigyelhetô, az utóbbi mutáció 75000-szeres aktivitáscsökkenést eredményezett. E kísérletek és a felépített modell lehetôvé tették az aktív hely aminosav-oldalláncainak a katalízisben betöltött szerepének értelmezését [36]. Az enzimatikus bázis
itt az Y251, a σ-komplex-szerû intermedierben a fenilcsoport Csp3-H védelmét az F400 végzi, míg a katalízisben legjelentôsebb szerepet betöltô Y110 szerepe a szubsztrát karboxilátcsoportjának rögzítése és a kilépô aminocsoport lazítása. 4. ábra (lásd a címlapon) A hisztidin ammónia-liáz kísérleti szerkezetébôl [24] nyert aktív centrum modell [35] összehasonlítása a fenil-alanin ammónia-liáz homológiamodellezéssel nyert aktív centrum modelljével [36]. (Az ábrát az Eur. J. Biochem. engedélyével a [36] cikkbôl vettük át.)
63
SZAKCIKK
POPPE ÉS RÉTEY
A nemrégiben felfedezett, MIO-csoportot tartalmazó L-tirozin α,β-amino-mutáz újabb taggal bôvítette a MIO-tartalmú enzimek családját [37]. Ezen enzim esetében a katalízis során az ammónia nem lép ki, hanem az intermedierként képzôdô (E)-4-hidroxifahéjsav β-helyzetéhez kötôdik vissza. A részletes vizsgálatok kimutatták, hogy kismértékben ezzel az enzimmel is képzôdik liáztermékként a (E)-4hidroxi-fahéjsav [37]. A MIO-tartalmú tirozin amino-mutáz mûködési mechanizmusát – hasonlóan a HAL és PAL enzimekhez – a Rétey és munkatársai által javasolt PAL mechanizmus [30] analógiájára, Friedel-Crafts típusú addíciót feltételezve értelmezték [37].
Köszönetnyilvánítás A közlemény P.L. Bruckner-termi elôadása (Budapest, 2003. április 25.) alapján készült. Az összefoglalóban bemutatott saját eredmények az Európai Unió, a Deutsche Forschungsgemeinshaft, valamint az OTKA (T-33112) támogatásával valósultak meg.
BIOKÉMIA, 27: 57–64 (2003)
[15]
[16]
[17]
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
[24]
Irodalomjegyzék [1] [2] [3]
[4] [5]
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11] [12]
[13]
[14]
64
Liese, A., Seelbach, K., Wandrey, C. (2000). Industrial Biotransformations. (Wiley-VCH, Weinheim – New York). Poppe, L., Novák, L. (1992). Selective Biocatalysis – A Synthetic Approach. (VCH, Weinheim – New York). Bull, A. T., Bunch, A. W., Robinson, G. K. (1999) Biocatalysts for clean industrial products and processes. Curr. Opin. Microbiol., 2: 246–251. Nógrádi, M. (1986). Stereoselective Synthesis. (VCH: Weinheim New York). Sawada, S., Kumagai, H., Yamada, H., Hill, R. K., Mugibayashi, Y., Ogata, K. (1973) Stereochemistry of ammonia elimination from L-tyrosine with L-phenylalanine ammonia-lyase. Biochim. Biophys. Acta, 315: 204–207. Rosler, J., Krekel. F., Amrhein. N., Schmid. J. (1997) Maize phenylalanine ammonia-lyase has tyrosine ammonia-lyase activity. Plant Physiol., 113: 175–179. Chen, M., McClure, J.W. (2000) Altered lignin composition in phenylalanine ammonia-lyase-inhibited radish seedlings: implications for seed-derived sinapoyl esters as lignin precursors. Phytochemistry, 53: 365–370. Logemann, E., Tavernaro, A., Schulz, W., Somssich, I. E., Hahlbrock, K. (2000) UV light selectively coinduces supply pathways from primary metabolism and flavonoid secondary product formation in parsley. Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 97: 1903–1907. Kitamura, Y., Ikenaga, T., Ooe, Y., Hiraoka, N., Mizukami, H. (1998) Induction of furanocoumarin biosynthesis in Glehnia littoralis cell suspension cultures by elicitor treatment. Phytochemistry, 48: 113–117. Givot, J. L., Smith, T. A., Abeles, R. H. (1969) Studies on the mechanism of action and the structure of the electrophilic center of histidine ammonia-lyase. J. Biol. Chem., 244: 6341–6353. Wickner, R. B. (1969) Dehydroalanine in histidine ammonia-lyase. J. Biol. Chem., 244: 6550–6552. Gloge, A., Langer, B., Poppe, L., Rétey, J. (1998) The behavior of substrate analogues and secondary deuterium isotope effects in the phenylalanine ammonia-lyase reaction. Arch. Biochem. Biophys., 359: 1–7. Gloge, A., Zon, J., Kôvári, A., Poppe, L., Rétey, J. (2000) Phenylalanine ammonia-lyase: the use of its broad substrate specificity for mechanistic investigations and biocatalysis – synthesis of L-arylalanines. Chem. Eur. J., 6: 3386–3390. Liu, W. (1999) Synthesis of optically active phenylalanine analogs
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
[32] [33]
[34]
[35]
[36]
[37]
using Rhodotorula graminis. USA Szab., 5 981 239. Yamada, S., Nabe, K., Izuo, N., Nakamichi, K., Chibata, I. (1981) Production of L-phenylalanine from trans-cinnamic acid with Rhodotorula glutinis containing L-phenylalanine ammonia-lyase activity. Appl. Environmental Microb., 42: 773–778. Williams, V. R., Hiroms, J. M.(1967) Reversibility of the “irreversible” histidine ammonia-lyase reaction. Biochim. Biophys. Acta, 139: 214–216. Fuchs, R. L., Kane, J. F. (1985) In vivo synthesis of histidine by a cloned histidine ammonia-lyase in Escherichia coli. J. Bacteriol., 162: 98–101. Klee, C. B., Kirk, K. L., Cohen, L. A., McPhie, P. (1975) Histidine ammonia-lyase. The use of 4-fluorohistidine in identification of the rate-determining step. J. Biol. Chem., 250: 5033–5040. Klee, C. B., Kirk, K. L., Cohen, L. A. (1979) 4-Nitro-L-histidine as a substrate for histidine ammonia-lyase: the role of β-hydrogen acidity in the rate-limiting step. Biochem. Biophys. Res. Commun., 87: 343–348. Evans, C. T., Hanna, K., Payne, C., Conrad, D., Misawa, M. (1987) Biotransformation of trans-cinnamic acid to L-phenylalanine: optimization of reaction conditions using whole cells. Enzyme Microb. Technol., 9: 417–421. Yanaka, M., Ura, D., Takahashi, A., Fukuhara, N. (1994) Manufacture of β-substituted alanines with L-phenylalanine ammonia-lyase. Jap. Szab. 06-113 870. Rees, D. G., Jones, D. H. (1997) Activity of L-phenylalanine ammonia-lyase in organic solvents. Biochim. Biophys. Acta., 1338: 121–126. Taylor, R. G., Lambert, M. A., Sexsmith, E., Sadler, S. J., Ray, P. N., Mahuran, D. J., McInnes, R. R. (1990) Cloning and expression of rat histidase. Homology to two bacterial histidases and four phenylalanine ammonia-lyases. J. Biol. Chem., 265: 18192–18199. Schwede, T. F., Rétey, J., Schulz, G. E. (1999) Crystal structure of histidine ammonia-lyase revealing a novel polypeptide modification as the catalytic electrophile. Biochemistry, 38: 5355–5361. Langer, B., Langer, M., Rétey, J. (2001). Methylidene-imidazoleone (MIO) from histidine and phenylalanine ammonia lyase. In: Advances in Protein Chemistry. Vol. 58 (Klinman, J. P., Dove, J. E., Eds.), (Academic Press, New York). Poppe, L. (2001) Methylidene-imidazolone (MIO): a novel electrophile for substrate activation. Curr. Opin. Chem. Biol., 5: 512–524. Rétey, J. (2003) Discovery and role of methylidene imidazolone, a highly electrophilic prosthetic group. Biochim. Biophys. Acta, 1647: 179–184. Hanson, K. R., Havir, E. A. (1970) L-Phenylalanine Ammonialyase. IV. Evidence that the prosthetic group contains a dehydroalanyl residue and mechanism of action. Arch. Biochem. Biophys., 141: 1–17. Langer, M., Pauling, A., Rétey, J. (1995) The role of dehydroalanine in catalysis by histidine ammonia-lyase. Angew. Chem., Int. Ed. Engl., 34: 1464–1465. Schuster, B., Rétey, J. (1995) The mechanism of action of phenylalanine ammonia-lyase: the role of prosthetic dehydroalanine. Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 92: 8433–8437. Hodgins, D. S. (1971) Yeast phenylalanine ammonia-lyase. Purification, properties, and the identification of catalytically essential dehydroalanine. J. Biol. Chem., 246: 2977–2985. Peterkofsky, A. (1962) Mechanism of action of histidase. Aminoenzyme formation and partial reactions. J. Biol. Chem., 237: 787–795. Hermes, J. D., Weiss, P. M., Cleland, W. W. (1985) Use of nitrogen15 and deuterium isotope effects to determine the chemical mechanism of phenylalanine ammonia-lyase. Biochemistry, 24: 2959–2967. Röther, D., Merkel, D., Rétey, J. (2000) Spectroscopic evidence for a 4-methylidene imidazol-5-one in histidine and phenylalanine ammonia-lyases. Angew. Chem., Int. Ed. Engl., 39: 2462–2464. Röther, D., Poppe, L., Viergutz, S., Langer, B., Rétey, J. (2001) Characterisation of the active site of histidine ammonia-lyase from Pseudomonas putida. Eur. J. Biochem., 268: 6011–6019. Röther, D., Poppe, L., Morlock, G., Viergutz, S., Rétey, J. (2002) An active site homology model of phenylalanine ammonia-lyase from Petroselinum crispum. Eur. J. Biochem., 269: 3065–3075. Christensen, S. D., Lin, W., Toney, M. D., Shen, B. (2003) A Novel 4-Methylideneimidazole-5-one-Containing Tyrosine Aminomutase in Enediyne Antitumor Antibiotic C-1027 Biosynthesis. J. Am. Chem. Soc., 125: 6062–6063.
Galambos József, Napfivér, Holdnôvér (2000), akril, vászon Képei döntôen akriltechnikával vászonra készített festmények. Leegyszerûsített rajzolatú, geometrikus körvonalú figurái részint prehisztorikus utalások, részint az absztrakt korai, a kubizmus utáni tradicionális – de nem expresszionista – iskoláihoz csatlakoznak (a stiláris ábrázolás kapcsán Deim Pálhoz, de akár Bálint Endre korai munkáihoz is), ugyanakkor egyes szentendrei hagyományokat is követnek, elsôsorban a Vajda Lajos Stúdió egyik vonalába (Vahorn András) illeszkednek. Optikai teret nem érzékeltet, nem „csap be” a perspektívával, a képek kétdimenziósak maradnak – ez is a modern archaizmus sajátja. Egyik méltatója szerint „figuráinak képi megfogalmazása dinamiz-
Galambos József, A vágta (1998), akril, vászon
Galambos József, Álomhatár (1999), akril, vászon
must sugároz, a festmények anyagi világába szinte észrevétlenül szûrôdik be a transzcendencia. Ez a fajta absztrakció a szentendrei mûvészet egyik tradicionális vonala.” Színkezelése az ábrázolás dinamikájához illeszkedôen sokféle: gyakorta mély tónusú, mely lehet nyomasztó hatású vagy grisaille technikába hajlóan monokromatikus, másutt az élénk, harsány, egymástól elütô színek kontrasztját alkalmazza. A képi feszültséget az alakok és a háttérszínek közötti ellentmondás is erôsíti: a nyugodt színkezelésû, gyakran meleg, mély vörösesbarna vagy sötét síkon belül jelenik meg egy erôsen irányuló, „szúrósan" agresszív elem. Témaválasztása változatos, egyes képeinek alapmotívuma filozofikus-allegorikus, esetenként metafizikus, másutt a szentendrei városkörnyezet elemeit építi be munkáiba a jelzés, a jelkép szintjén, megint más képeinek hangvétele politikára vagy az életformára utaló irónia.
65
MÛVÉSZSAROK
Galambos József 1967-ben született Hódmezôvásárhelyen. Pedagógus, rajztanár, gyermek- és kamaszkora óta fest, amire nyári alkotótáborok (Mártély) inspirálták, s közép- és fôiskolás tanulmányai alatt további motivációkat kapott. Jelenleg Szentendrén él, ahol a Barcsay Jenô Általános Iskolában tanít, a gyermeki szellem naivitása, szín- és érzelemvilága sok új ötlettel látja el. Emellett a város hangulata, mûvészete, motívumkincse szintén hatással van munkáira. Kiállításai elsôsorban a szentendrei mûvészeti élethez kapcsolódnak (Vajda Lajos Stúdió, Mûvésztelepi Galéria, Mûvészetmalom), képeit emellett más hazai és külföldi (Írország) tárlatain ismerhette meg a közönség. 2000 óta a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének (MAOE) tagja.
Protein isolation, concentration and purification Monoclonal antibody purification from tissue culture supernatant Endotoxin Removal Charged carbohydrate purification Clinical diagnosis, analyses
Sartorius-Membrán Kft. 2092 Budakeszi, Kagyló utca 5. Tel.: 06-23-457-148, 06-23-457-227, 06-23-457-228 Fax: 06-23-457-147 E-mail:
[email protected] web: www.s-membran.hu 66
Tájékoztató a Magyar Biokémiai Egyesület és az MTA Biomérnöki Munkabizottság által alapított szakmai kitüntetésrôl. A 8. Európai Biotechnológiai Kongresszus anyagi sikere lehetôvé tette, hogy egy jelentôs összeget alapítványi célra különítsünk el, amelybôl évente hét egyetemen készült, egy-egy biotechnológiai tárgyú diplomamunkát lehet jutalmazni. A részben erre a feladatra létrehozott Operatív Bizottság gondoskodik a diplomamunkák kiválasztásáról, a legjobb diplomamunkák készítôinek a Fiatal Biotechnológusok Nívódíjának odaítélésérôl és 30–30 ezer forintos jutalmazásáról. A díj értékállóságának megtartására az alapösszeg kamatát használjuk fel. Az elkülönített keret kb. 10 éven keresztül teszi lehetôvé a díj kiosztását. Az Operatív Bizottság (melynek tagjai: Dr. Nyeste László az MTA Biomérnöki Munkabizottságának elnöke, Dr. Szajáni Béla a MBKE fôtitkárhelyettese, Dr. Szentirmai Attila a MBKE Biotechnológiai Szakosztályának volt elnöke) ez évben hat egyetemen adott ki Nívódíjat. Fiatal Biotechnológusok Nívódíja kitüntetésben részesültek az alábbi hallgatók a következô címû diplomamunkájukkal (zárójelben a témavezetôjük nevét is megadtuk): Kaskötô Zoltán (Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Mikrobiológia és Biotechnológia Tanszék, témavezetô: Prof. Szentirmai Attila)
„ Az Erwinia amylovora ellen hatásos anyagot termelô baktériumtörzs vizsgálata” Lefler Dóra Dominika (Szt. István Egyetem, Élelmiszer-tudományi Kar, Sör- és Szeszipari Tanszék, témavezetô: Nguyen Duc Quang, Rezessyné dr. Szabó Judit) „A tápközeg-összetétel és az alfa-galaktozidáz enzim formák közötti összefüggés a Thermomyces lanuginosus termofil gombánál” Stágel Anikó (ELTE, TTK, Genetika Tanszék, témavezetô: Dr. Nagy István) „Mikroszatellit-polimorizmus vizsgálata paprikánál” Bálint Balázs (Szegedi Tudományegyetem, TTK, Biotechnológia Tanszék, témavezetô: Prof. Kovács Kornél, Dr. Rákhely Gábor) „Kreatintartalmú szerves hulladék mint megújuló energiaforrás” Stéger Viktor (Szt. István Egyetem, Mezôgazdasági és Környezettudományi Kar, Biotechnológia és Növénynemesítés Szakirány, Gödöllô, Témavezetô: Dr. Papp Péter, Molnár Andrea) „A gímszarvas agancsfejlôdésében megnyilvánuló gének azonosítása” Szikszai Boglárka (BME, Vegyészmérnöki Kar, Mezôgazdasági Kémia Technológia Tanszék, témavezetô: Prof. Sevella Béla, Kupcsulik Bálint) „Gloconobacter suboxydans-szal elôállított dehidrogenáz enzimek vizsgálata” A jutalmazottaknak e helyen is gratulálunk, és valamennyiüknek sikeres tudományos életutat kívánunk. Budapest, 2003. szeptember Nyeste László az Operatív Bizottság elnöke
Federation of the European Biochemical Society Dear member of a FEBS Constituent Society, FEBS aims to keep you regularly informed about its many activities (including Fellowships, Advanced Courses and the Annual Meeting), about important events organised by Constituent Societies and about any other relevant developments (e.g. the 6th EU Framework Program). For this purpose a new bimonthly electronic FEBS NewsLetter has been created. In order to allow FEBS to send you this NewsLetter, you simply have to REGISTER on the FEBS Web-site: http://febs.unibe.ch/e-mail_registration.asp FEBS hopes that you will welcome this regular flow of information. Please take a few minutes to register. We assure you that the mailing list will be used only to promote the activities of FEBS and will not be made available to anyone for any other purpose.
Upon registration, FEBS will also provide you with other benefits in addition to the FEBS NewsLetter: • electronic tables of contents (e-ToC) for each issue of both FEBS journals (European Journal of Biochemistry and FEBS Letters) with direct links to the new issue, as soon as it becomes electronically available. • free access for three months to the electronic edition of European Journal of Biochemistry. With kind regards, Julio E. Celis, Secretary-General FEBS Secretariat Institute of Cancer Biology and Danish Centre for Human Genome Research, Danish Cancer Society, Strandboulevarden 49, DK-2100 Copenhagen O, Denmark Phone: +45 3525 7364, Fax: +45 3525 7376 E-mail:
[email protected]
67
PUBLICISZTIKA
Fiatal Biotechnológusok Nívódíja
PUBLICISZTIKA
Biotechnológia és környezetvédelem
A fenti címmel a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) 2003. június 25-26-án másfél napos plenáris konferenciát rendezett a géntechnológiai eljárások környezet- és természetvédelmi kérdéseinek megvitatására. A nagy érdeklôdéssel kísért rendezvénynek a Hotel Mercure Buda adott otthont. Az elsô napon a biotechnológia jogi és hatósági kérdései és a biotechnológia környezeti konfliktusai szerepeltek a napirenden. Schmuck Erzsébet, helyettes államtitkár (KvVM) bevezetôjét követôen Nagy Dénes (KvVM) tartott elôadást „Géntechnológia és biodiverzitás a nemzetközi szabályozás tükrében” címmel. Az elôadó idôrendi sorrendben ismertette a legfontosabb nemzetközi szabályzókat, köztük a Biodiverzitás egyezményt, a Cartagena jegyzôkönyvet és az európai uniós jogszabályokat (90/219/EGK, 90/220/EGK, 2001/18/EK irányelvek). Hangsúlyozta, hogy a szabályzás legfontosabb elemei közé tartozik a folyamatok nyomon követése, az elôvigyázatosság elvének alkalmazása és a kockázatbecslés pontosítása. Ezt követôen a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében Székely Bertalan a genetikailag módosított (GM) szervezetekre vonatkozó magyar jogi szabályozásról, a hatósági és ellenôrzési tevékenységrôl adott áttekintést. Hangsúlyozta az 1998. évi XXVII. törvény, a 2002. évi LXVII. törvény és a végrehajtási rendeletek jelentôségét a közép-kelet-európai térségben, és szólt a jelenleg zajló jogharmonizációs munkáról. Az elhangzottakhoz jól kapcsolódott Venetianer Pál (SZBK) elôadása, aki a szakmai véleményezési feladatokat ellátó Géntechnológiai Bizottság 1999 és 2003 között végzett tevékenységérôl és tapasztalatairól adott tájékoztatást. A Bizottság véleménye alapján az 1999–2001 idôszakban 33 engedélyt adtak ki kibocsátásra, valamennyit kizárólag kísérleti célra, forgalomba ezek közül egyetlen GM szervezet sem került. 2002-ben 14 kérelem érkezett be, zömükben a korábbiak meghosszabbítása iránt, az idén csupán egyetlen kérelem alapján adtak ki engedélyt s egyet utasítottak el. Venetianer professzor szerint a bizottság láthatóan keveset dolgozik, amelynek elsôdleges oka, hogy kevés a kérelem: a biotechnológiai cégek érezhetôen kivonulnak Európából, s a kutatást is kiviszik magukkal. A bizottság
68
munkáját nehezítette, hogy a pályázók kezdetben, mondhatni, félvállról vették e döntéshozó testületet, s bizonyos szakmai inkompetencia is megfigyelhetô idônként, legalább abban a tekintetben, hogy elôfordult, hogy a multinacionális cégek hazai képviselôi a pályázati anyagban külföldi pályázatok dilettáns fordítását adták le elbírálásra. Az elôadó emellett hangsúlyozottan kiemelte, hogy a bizottság szakmai testület, s nem illetékes abban, hogy a piaci helyzetre vonatkozó döntést hozzon. Szintén szabályzási kérdésekkel foglalkozott Tombácz Endre (ÖKO Rt.) „A GMO környezeti vizsgálat helye, szerepe az engedélyezési eljárásban” címû elôadásában. A vonatkozó EU-szabályzásról szólva kiemelte a környezetvizsgálat, a kockázatbecslés szükségességét, valamint a döntés-elôkészítô javaslatok megalapozottságának fontosságát. Takács-Sánta András (MTA-ELTE) a Jövô Nemzedékek Képviselete (JÖNEK) nevében röviden összefoglalta a mezôgazdasági géntechnológiával kapcsolatos nézeteiket. A JÖNEK, eddig elkészült három, éves jelentésében a genetikailag módosított szervezetekrôl, valamint a vonatkozó mezôgazdasági géntechnológiák kockázatairól és veszélyeirôl alkotott felvetéseket és véleményeket. Móra Veronika (Ökotárs Alapítvány) elôadásában a biotechnológia társadalmi fogadtatásának és megítélésnek kérdéseivel foglalkozott. Az elôadó újszerû elemként emelte ki, hogy a széles társadalmi visszhang miatt a GM-technológia kialakulásával párhuzamosan rögtön megjelennek az ellenvélemények, az ellenállás, a tiltakozó mozgalmak, ami különösen Európában további, széles körû kihatásokkal jár. Az EU országaiban korábban is heves viták bontakoztak ki a genetikailag módosított szervezetekrôl alkotott vélemények és a technológia alkalmazásával kapcsolatban, 1998 óta pedig de facto moratórium áll fenn. Véleménye szerint lassításra, megfontolásra, óvatosságra és elôvigyázatos megközelítésre lenne szükség a mezôgazdasági géntechnológia kritikátlan támogatása és terjesztése helyett. Egyben utalt arra, hogy szemléleti vita van kibontakozóban, konkrétan a géntechnológia és általában a mezôgazdaság jövôképe kapcsán, hiszen a monokultúrás, intenzív termesztést célul kitûzô géntechnológia nem jelent elmozdulást a mai mezôgazdasági szemlélethez képest, ugyanakkor újabb szennyezô-
forrást (genetikai szennyezés) hoz létre. Egyben kitért a GM-technológia nyomán felmerülô etikai kérdésekre is: megengedhetô-e, hogy egy élôlény szabadalmazható, ipari fejlesztési termékként jelenhessen meg, vagyis az elvek szintjén hogyan tekintünk a minket körülvevô élôvilágra. Darvas Béla (MTA Növényvédelmi Kutatóintézete) elôadásában az elsô generációs, genetikailag módosított növények ökológiai konfliktusaira hívta fel a figyelmet. A Bt-kukorica esetében rávilágított a Bttoxint tartalmazó pollen környezeti eloszlására. Javasolta, hogy az ilyen típusú pollen védett lepkefélékre gyakorolt hatását részletes rizikóanalízis állapítsa meg, s felvetette, mennyire indokolt a Bttartalmú tarlómaradványok vizsgálata. Kitért arra, hogy a bromoxynil, glyphosate, glufosinate hatóanyagú gyomirtó szerekkel szemben toleráns növények termesztésével összefüggésben gondot jelenthet az interspecifikus és intraspecifikus hibridképzôdés, a fajták avulása pedig követi a hatóanyag elavulását. Szakmailag indokoltnak tartja ezért az ökotoxikológiai, dietetikai és szermaradék-analitikai szempontok figyelembevételét.
Az elôadók válaszolnak a hallgatóság kérdéseire. Az elôtérben Venetianer Pál (középen) és Darvas Béla (jobbra).
A következô elôadásban Kiss József (SZIE) az EU 5. KTF keretprogramon belül a Bt-növényekkel és rovaregyütteseikkel kapcsolatban folyó kutatások eredményeirôl és tapasztalatairól számolt be. A vizsgálatok a herbivorokra (pl. földibolhák, kabócák, levéltetvek, gyapottok bagolylepke) és azok predátoraira (pl. a levéltetvek esetében Coccinellidae) egyaránt kiterjednek. Egyedülállónak tekinthetô a Theridion impressum pókfaj hálótartalom-vizsgálata. A szerzett tapasztalatok alapján
azt javasolják, hogy minden egyes eseményre, minden egyes toxinra, minden egyes növényre külön vizsgálatot kell végrehajtani. Bakonyi Gábor (SZIE) a Bt-toxin termelô növények és a talajállatok kapcsolatával foglalkozó elôadásban rávilágított arra, hogy az agrár-ökoszisztémákban a tarlómaradványok lebontása fontos szakmai kérdés, hisz a növényi nettó produkció 40–60%-a a lebontóágazatba kerül. Izogénes kukorica termesztési talaján nem tapasztaltak különbséget a Bt- és az izogénes növények lebontásában, viszont Bt-kukorica termesztési talaján igen. A három ugróvillás fajjal végzett táplálékválasztási vizsgálatban ugyancsak észleltek eltéréseket. Egészen más oldalról közelítve a témakört Rodler Imre (OÉTI) a GM élelmiszerek élelmiszer- és táplálkozásbiztonsági kérdéseirôl adott nemzetközi és hazai áttekintést. Részletesen szólt a második generációs GM növények táplálkozásélettani elônyeirôl, hangsúlyozta a GM-technológia világméretû terjedését, de egyúttal rávilágított a tisztázandó élelmiszer-biztonsági kérdésekre is. A tanácskozás második napján a biotechnológiai kutatással és gyakorlattal kapcsolatos elôadások hangzottak el. Elsôként Czepó Mihály (Barabás Zoltán Biotechnológia Egyesület) a kukoricabogár elleni környezetkímélô, biotechnológiai védekezés lehetôségeirôl szólt, elsôsorban USA-beli tapasztalatokra építve. Elôadásában kiemelte, hogy a kártevô elleni védekezésben alternatívát jelent a biotechnológia, a Cry3Bb1 fehérjét tartalmazó, kukoricabogár-ellenálló kukorica alkalmazása. Elônyként említette a hatékonyság növekedését, a fokozottabb biztonságot és a kedvezôbb környezeti hatásokat. Márialigeti Károly (ELTE) a „Mikrobiális biotechnológia a környezetvédelemért” címû átfogó elôadásban a biotechnológia által kínált számos lehetôségre világított rá. A kovamoszatokra alapozott monitoring vizsgálatok eredményei jól felhasználhatók a környezeti állapot elemzéséhez, a mikrobiális erôforrások megismerése és alkalmazása pedig több területen (mikrobiális bioprospecting, „genome mining”) is hozhat jelentôs elôrelépést. A meglévô technológiák optimalizálásában, a tisztább technológiák kidolgozásánál ugyancsak teret nyerhet a molekuláris biotechnológia (pl. biológiai védekezés cserebogár ellen, tûzelhalás ellen). A szennyezések feltárása és a kárelhárítás során hatékony bioremediációs eljárások alkalmazására van mód, a hulladékkezelés területén – pl. ipari
69
PUBLICISZTIKA
BIOTECHNOLÓGIA ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM
PUBLICISZTIKA
BIOTECHNOLÓGIA ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM
szennyvíztisztításnál – pedig mesterséges láp alkalmazásával, a talajtisztításnál a benzol lebontásának vizsgálatával adódnak újabb lehetôségek. A mikrobiális biotechnológia távlatairól szólva az elôadó az üzemanyagcella használatát, valamint a mikrochipgyártás során a fotomaszkolás kiváltását hozta fel példaként. Ezt követôen Szentey László (FVM) elôadásában a gyomirtószer-toleráns GM növények és a gyakorlat összefüggéseit ismertette. Leszögezte, hogy Magyarországon transzgenikus növény kereskedelmi forgalomba hozatalára nincs engedély kiadva, kizárólag kísérleti célra bocsátottak ki engedélyt. A gyomirtószer-toleráns transzgenikus növények az USA piacán jelentôs hányadot képviselnek. Magyarországon 1996 óta folynak ilyen kísérletek glufozinát-ammónium- (Liberty), illetve glifozát(Roundup) -toleráns készítmények használatával kukorica-, illetve napraforgó-kultúrában. Jekkel Zsolt (Bayer) „Az elsô generációs GM növények és várható hatásuk a hazai növényvédôszer-piac szerkezetére” címû elôadásában elmondta, hogy az elôrejelzések szerint 16%-os növekedés várható a transzgenikus növények világpiacán. Röviden szólt a Roundup Ready és a Liberty Link kukoricahibridek piaci megjelenésérôl, a transzgenikus fajták elôállításának szintjeirôl, majd elméleti és technológiai részletekbe menô ismertetést adott a gyomirtó szerrel szembeni rezisztencia kialakításának módszereirôl a helyi vonalakban. Érdekes volt ez után az elôadás után meghallgatni Roszik Péter
(Biokontroll Hungária Kft.) a biotermesztés, valamint a GM növények és a GM szervezetek származékai közti összefüggésekrôl szóló elôadását. Az ökológiai gazdálkodás fôbb jellemzôi mellett szó esett a biotermesztés területén érvényes irányelvekrôl és tilalmi elvekrôl is. Az elôadó az európai és hazai ökológiai gazdálkodás távlati lehetôségeit vázolva mérlegelendô szempontként említette a GMO-mentesség potenciális gazdasági és szakmai elônyeit. Öri István közigazgatási államtitkár (KvVM) zárszavában összegezte az elhangzottakat, rávilágítva a jogi szabályzás fontosságára, a tudomány szerepére és jelentôségére a biotechnológia környezeti konfliktusainak feltárásában. Kiemelte, hogy a hazai és a nemzetközi szabályzási folyamat nem zárult le, az európai jogharmonizáció keretében további hazai jogszabályok fognak születni. Hangsúlyozta, hogy a jövôben is az elôvigyázatosság és az óvatosság elvét kell szem elôtt tartani. Az érdeklôdô és aktív hallgatóság számára az egyes szekcióüléseket követô, gyakorta élénk, heves viták és a szünetek megfelelô teret engedtek a tanácskozás során elhangzott gondolatok megbeszéléséhez. Összességében elmondható, hogy a jól szervezett és színvonalas szakmai tanácskozás sikeres volt, lehetôséget nyújtott, hogy az érdeklôdôk megismerhessék a biotechnológia és környezetvédelem közti mélyebb összefüggéseket és az aktuális hazai helyzetet. Sz. Kükedi Gabriella
EUOLDAL EUOLDAL néven non-profit kezdeményezés indult: az EUOLDAL weblap egyetlen célja, hogy a magyarországi intézményeknek gyakorlati támogatást nyújtson Európai Uniós támogatások megszerzése érdekében. A weblapot ezért kizárólag magyar nyelven készítettük el és tartjuk fenn. Célunk magyarországi felsôoktatási intézmények, önkormányzatok valamint kis- és középvállalkozások bevonása Európai Uniós konzorciumokba az Európai Unió környezetvédelmi, területfejlesztési és vállalkozáserôsítô pályázatai és programjai segítségével. Oldalunkon napi frissítéssel bemutatjuk a legfrissebb pályázati lehetôségeket, a magyar sikereket. Napi aktualitással közöljük a csatlakozással kapcsolatos híreket, eseményeket, továbbá bemutatjuk a legsikeresebb hazai pályázókat. Tesszük mindezt egy közös cél érdekében, hogy minél több és minél jobb minôségû, sikerre esélyes magyar projektjavaslat kerüljön beadásra Brüsszelben. A web-design saját szellemi tulajdonunk, de az oldalak tartalmát mindenki szabadon letöltheti, sokszorosíthatja. Kérdését, hozzászólását örömmel fogadjuk az online fórumon, de megkereshet bennünket közvetlen emailen keresztül is (
[email protected]). http://www.euoldal.hu
70
SuperArray – olcsó chiptechnika
A chiptechnológia manapság már nemcsak az informatikában, hanem a biológiai kutatásokban is egyre nagyobb jelentôségû. Az egyetlen chipen lévô mintaszámok tekintetében két irány bontakozott ki: magas denzitású (10–20 ezer gén) és alacsony denzitású (50–100 gén) chip. Az elsô kategória a teljes genomot vizsgáló kutatóhelyek számára fontos, viszont kiértékeléséhez speciális, drága készüléket kell használni, valamint az adatfeldolgozás is nagy kapacitású számítógépet igényel. A SuperArray a másik irányt vette célba, chipjei az olcsó, alacsony denzitású, alkalmazásspecifikus, fókuszált tesztsoros (array) kategóriáját képviselik (2 x 23 és 96 mintahely, pozitív és negatív kontrollok). A 300–600 bp hosszú cDNS-darabok precíz technológiával jutnak a nylon membránra. A felvitt szekvenciák adott génre vonatkozó egyediségét számítógépes tervezéssel maximalizálták. Speciális esetekben a kódoló régión kívüli szakaszok is részét képezik a chipre felkerülô cDNS-nek, így igyekezvén a kereszthibridizációt elkerülni. A felvitt minták jelölésére és kiértékelésére kétféle módszer használható. Az izotópos jelölés még mindig olcsó megoldás marad, de sok kutatóintézet nem rendelkezik megfelelô izotóplaboratóriummal. A kemilumineszcenciás mérések viszont minden laboratórium számára hozzáférhetôek, a kiértékeléshez szükséges géldokumentációs rendszer már régóta a molekuláris biológiai laboratóriumok mûszerei közé tartozik. A gyári reagenskészletekben (kitekben) a reagensek egy része megtalálható, de például az RNS-izoláló kitet, a hibridizációs próbaként használt cDNS elôállításához szükséges reverz transzkriptáz enzimet, RNáz-gátlót, DTT és dNTP, valamint a jelöléshez az [α-P32]dCTP vagy a Biotin-16dUTP reagenseket a felhasználónak kell biztosítania. Mind az RNS izolálásához, mind a reverz transzkripcióhoz használhatók a Promega reagensei, RT technikához kifejezetten javasolja a SuperArray ezen cég termékeit (MMLV és RNasine). Totál RNS izolálására a Promega SV Total RNA Isolation System oszlopos technológiájú kitjét, illetve az RNAgents® kitet vagy önállóan csak a denaturáló reagenst ajánljuk. A SuperArray kétféle mintaszámú termékcsaládot dolgozott ki: (1) Original Series (7 x 8 cm), 2 x 23
minta, pozitív kontroll (GAPDH, ß-aktin), negatív kontroll, kitenként két membránt tartalmaz, a membránok megfelelô mosás után még kétszer használhatók; (2) Q Series (3,8 x 4,8 cm), 96 minta, pozitív kontroll (GAPDH, ß-aktin, PPIA, RPL13A), negatív kontroll, kitenként 2, 4 vagy 12 membránt tartalmaz, a membránok csak egyszer használhatók. Jelenleg az alábbi kutatási területekhez kínálunk chipeket: apoptózis, stressz és toxicitás, rákkutatás, sejtciklus, szignáltranszdukció, neurobiológia, immunológia, farmakológia, extracelluláris mátrix, oszteogenezis (1. ábra).
1. ábra A különféle alkalmazási területekre (pl. apoptózis) külön-külön kifejlesztett, egyszer használatos SuperArray Q Series tesztrendszer
Apoptózis témakörben a programozott sejthalálban szerepet játszó kulcsligandumok, receptorok, intracelluláris modulátorok és transzkripciós faktorok expressziós profiljának tanulmányozása lehetséges humán és egérminták esetében. A rákkutatás terén lehetôség nyílik olyan szakaszok tanulmányozására, mint a transzformáció, a tumorgenesis és a metasztázis. A bevont gének tumorszuppresszorok, onkogének, szignáltranszdukciós molekulák, növekedési faktorok és receptoraik, valamint angiogenezisfaktorok termeléséért felelôsek. Ehhez a témakörhöz tartozik a gyógyszerrezisztencia és -metabolizmus vizsgálata. A sejtosztódás, sejtnövekedés esetében mód nyílik a különbözô ciklinek és az ezektôl függô kinázok, inhibitorok és foszfatázok profiljának vizsgálatára. A neurobiológusok számára készült chipeken az
71
SUPERARRAY – OLCSÓ CHIPTECHNIKA
ioncsatornák, neuropeptidek, neurotróp faktorok és azok receptorainak expressziója mutatható ki. Az immunológusok széles körben tanulmányozhatják a különbözô interleukinokat, kemokineket, receptorokat és limfocitikus aktivitású markereket. A sejt–sejt és sejt–szövet kölcsönhatások tanulmányozására használhatók az integrinek, metalloproteinek, proteázok és azok inhibitorainak profilját mutató chipek. A toxikológiai és farmakológiai kutatásokban használhatók az endogén és exogén anyagok metabolizmusáért felelôs transzporterek és enzimek expressziós mintázatát mutató chipek. A folyamatos fejlesztések eredményeként olyan újabb és újabb témakörök tanulmányozására is lehetôség nyílt, mint az oszteogenezis, a mellrák és az ösztrogénreceptorok, az asztma, a hypoxia. A chiptechnikában sok egyéb tényezô mellett rendkívül fontos a minták jelölése. A hagyományos technika szerint az elsô cDNS-szál készítése során a reverz transzkriptáz segítségével építik be a jelölt nukleotidokat. A SuperArray által kínált új metodika szerint egyetlen elsô cDNS-szálról lineáris polimeráz replikációval (linear polymerase replication, LPR) több jelölt próbát állítanak elô. Az így felszaporított mennyiségû próbák két szempontból is elônyösek: egyrészt 0,1 µg totál RNS már elegendô a megfelelô eredmények eléréséhez, másrészt kellô mennyiségû RNS esetén a kismértékben megjelenô transzkriptumok is kimutathatók. További elônye még az, hogy a chiptechnikák hitelesítésére használt RT-PCR eredményeivel nagyobb mértékû korrelációt mutatott, mint a hagyományos jelölést alkalmazó módszer (2. ábra). A MultiGene-12™ RT-PCR Profiling Kit a chiptechnikával kapott eredmények hitelesítésére alkalmas reagenskészlet, ugyanis szükséges, hogy a chipen észlelt expressziós szint változását ellenôrizzük, amire a Northern-blot vagy az RT-PCR technikákat használják. A Northern-blot nem alkalmas sok minta gyors átvizsgálására, mivel egyszerre csak egy mintát lehet vizsgálni benne. A multiplex RT-PCRreakció megtervezése viszont komoly feladat, hiszen ehhez azonos olvadáspontú, specifikus próbákat kell kialakítani. A SuperArray pontosan ilyen szempontból optimalizálta a primereket, amellyel 11 gén relatív kifejezôdését lehet megállapítani egyszerre 8 mintán. A reakciók száma 96 (a 12. csôben a kontroll található), így egyetlen PCR-reakcióban lefuttathatók. A kísérletekhez szükséges
72
elsô cDNS-szál elôállításához a Promega reagenseit ajánlja a gyártó. A kit az RT-PCR következô lépésének minden reagensét tartalmazza, így a PCR Mastermix adalékot és a specifikus primereket 8 darab 12-es szálon (strip). A PCR-reakció már a felvivô puffert is tartalmazza, így csak be kell mérni a mintákat a gél zsebeibe, és 40 perc után le is olvashatjuk az eredményeket.
2. ábra Kimutatás a SuperArray géldokumentációs rendszerben, izotópos és nem izotópos (kemilumineszcenciás) jelölés segítségével
A fentiekbôl kitûnik, hogy a SuperArray termékei az alapkutatásban, a klinikai diagnosztikai kutatásban és a farmakológiai kutatásban használhatók. A kutatási programokat segíti a SuperArray azzal is, hogy minden területen elérhetôvé teszi a chipeket humán és egérmintákra egyaránt. Ha a kész chipek génkészlete nem megfelelôen összeállított, akkor az interneten megtalálható több ezer génbôl mindenki megtervezheti saját chipjét, amit a SuperArray kivitelez. Ezt a kész kitekhez hasonlóan, minden reagenssel együtt szállítjuk ügyfeleinknek. Holló Róbert
Bio-Science Kft. 1119 Budapest, Andor u. 47–49. Tel.: 463-5077, 463-5069 Fax: 463-5261 E-mail:
[email protected] Internet: www.bio-science.hu