A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA. Szolgáltatás vagy szolgálat? Beszélgetés Varga Mátyás atyával. Bemutatjuk a Pannonhalmi

A MA GY A R B E N CÉ S KO N GRE GÁ CIÓ T Á J É KO ZT A TÓ LA P J A

VI. évfolyam 1. szám 2004. tavasz

Kedves Olvasóink! Öt éve indult a Bencés Hírlevél, a Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja. Az volt a tervünk, hogy a negyedévente megjelenő kiadványban, visszatekintve az elmúlt három hónapra, tájékoztatást adjunk a közösségeinkben történtekről. A címlapon, a nyitó írás mindig az egész Kongregáció közös vagy központi eseményére hívta fel a figyelmet, egy-egy prédikáció, előadás, vagy rövidebb tanulmányrészlet közreadásával. Tovább lapozva házanként találtuk az agyagot, az egyes házak szerkesztésében. A Főmonostor anyagát a szerkesztőbizottság, az egyes házakét a házfőnökök gondozzák. A lapot a Magyar Bencés Kongregáció szerzeteseinek szántuk és mindazoknak, akik valamiképpen hozzánk tartozónak érzik magukat: oblátus szövetségünk és a Pannonhalma Barátainak Társasága tagjainak, egykori és mostani diákjainknak, az ő hozzátartozóiknak, munkatársainknak, barátainknak. Köszönjük a bátorítást és elismerő visszajelzést. Külön hálával tartozunk azoknak, akik részt vesznek a munkában, a cikkek írásában, összeválogatásában, a szerkesztésben, a technikai kivitelezésben, a postázásban. Most megújult formával jelentkezünk. Új sorozatokat indítunk; néhány képpel szeretnénk teljesebbé tenni a tájékoztatást; ezután a kivitelezés nyomdában történik. Ám a lényeg, az eredeti célkitűzés nem változott, amit Asztrik főapát úr az első számban így fogalmazott meg: „hogy tájékoztasson, bátorítson, elmélyítse a testvéri és közösségi kapcsolatokat, hogy a hírlevél segítségével is becsülni tudjuk egymás erőfeszítéseit.” Fogadják tehát továbbra is érdeklődő jóindulattal.

Jézus Krisztus tegnap és ma, Ő a kezdet és a vég. Ő az Alfa és az Ómega. Övé az idő és övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön-örökké. — Ámen. A Bencés Hírlevél olvasóinak áldott Húsvétot kíván Asztrik főapát és a szerkesztők

Cirill atya, főszerkesztő

SZÁMUNK

TARTALMÁBÓL

• Joachim Wanke erfurti megyéspüspök úr homíliája Szent Benedek atyánk ünnepén • Konstitúciónkról – II. A Magyar Bencés Kongregáció szervezete

• Szolgáltatás vagy szolgálat? — Beszélgetés Varga Mátyás atyával • Bemutatjuk a Pannonhalmi Főapátság turisztikai fogadóépületét és az Apátsági Picészet épületét 1 PANNO

• A „Pannónia szőlőskertje – Monostori szőlő- és borkultúra Pannonhalmán” című kiállításról • Sikerlistán a Pannonhalmi Bencés Gimnázium • Hírek, beszámolók egyes házainkból

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG JOACHIM WANKE

ERFURTI MEGYÉSPÜSPÖK ÚR HOMILIÁJA

2004. március 22-én, Szent Benedek Atyánk ünnepén Kedves fiatalok, kedves szerzetestestvéreim, kedves testvérek, mindannyian! Prédikációm elején hadd osszam meg veletek egy élményemet. Úgy alakul néha, hogy lakásomból az egy utcával odébb lévő dómba a piros színű reverendámban kell átgyalogolnom. Egyik alkalommal egy édesapa sétált előttem két kisgyerekét vezetve. Az egyik gyerek kíváncsian hátrafordult, rám mutatott az ujjával és ezt mondta az apjának: „Apu, nézd csak, itt jön mögöttünk a Jóisten!” Elismerem, egy püspök teljes harci díszben igyekszik komolyan viselkedni, amikor azonban ez a kisgyerek felkiáltott, én magam is jó kedvre derültem. Nem tudom, milyen jámbor filmeket láthatott ez a gyerek, vagy egyáltalán minek képzelte el az Istent – feltehetően egy méltóságteljes és idegen valaminek, vagyis éppen olyanak, mint én voltam! Egy dologra mégis rávilágít ez a mulatságos történet: az ember messzemenően csakis képekben tud gondolkodni. Az Isten szót hallva a legtöbb embernek képek jutnak az eszébe: legyenek azok Michelangelo, Wilhelm Busch, Dürer vagy a rajzfilmrendező Jean Effel képei. Természetesen nem veszélytelen dolog ez, ha az istenképről van szó. Túl könnyen összekeveredik a kép az ábrázolt dologgal – gondoljunk csak a fenti erfurti gyerekre. Nem is véletlenül hangsúlyozza az Ószövetség az Isten képi ábrázolásának tilalmát. Isten nagyobb, mintsem hogy bármilyen kép ki tudná fejezni. Megfoghatatlan marad, éppen azért, mert őróla van szó, nem pedig a világmindenség valamely – esetleg pillanatnyilag még nem is ismert erejéről vagy összetevőjéről. Ő olyan megfoghatatlan marad számunkra, mint amennyire megfoghatatlan az Internet egy ló számára! Persze: a ló kiválóan megvan az Internet nélkül is, minthogy ő csak egy ló. Bennünket, embereket azonban nem hagy nyugodni a kérdés: létezik-e olyan, hogy isten, létezhetnek-e istenek. Ez a dolog már ősidők óta foglalkoztatja az embert. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ember egyedi márkajelzése az, hogy felteszi a kérdést: egyedül van, vagy van-e vele szemben valaki. Szent Benedek, akit ma ünneplünk, az efféle, Isten létére vonatkozó kérdést meglehetősen furcsának találná. Számára Isten magától értetődő realitás volt. Sokak számára azonban sem akkor, sem ma nem az! Ezért felteszem a kérdést: megtudhatunk valamit Istenről? Mit jelent hinni Istenben? Szent Benedek a maga idejében még nem tudta azt, amit mi már tudunk: szörfözni az Interneten. Valószínűleg ti is gyakran teszitek, hogy utánanéztek egy dolognak a világhálón. Például a következő történelem dolgozat miatt: hol található valamilyen anyag a francia forradalomról. Vagy például csillagászatból: hol olvasható egy rövid összefoglalás a Mars-kutatás jelenlegi állásáról. Ám ahhoz, hogy az internetes keresés minél jobb hozamú legyen, megfelelő keresőszóra van szükségünk. Tegyünk hát egy kísérletet: írjuk be keresőkérdésnek azt a szót, hogy Isten (németül ezt Gott-nak mondják). Kattintás, lássuk, mi történik. Máris a cseh slágerénekes, Karel Gott honlapján vagyunk. Nem, Karel Gottal most nem érjük be. Újabb kattintás, s csak úgy zúdul ránk: isten és istenek minden mennyiségben, árfekvésben és minden igényt kielégítően – Zeusztól Votanig, az indián „Nagy Szellemtől” olyan ázsiai istenekig, mint Siva, vagy az indiai Bodhisattvák – hogy Allahot és a zsidó/keresztény Istent már ne is említsük. A vallástörténészek vaskos könyveket töltenek meg tanulmányaikkal az ember múltbeli és jelenkori istenképzeteiről. Bizony, nem-keresztény kortársainknak is megvannak a maguk istenképzetei. Az ezoterikus irodalom tele van olyan fogalmakkal, mint erő, élet, thetán, amelyek mind személytelen erők reprezentánsai; sokszor meg puszta mágiába torkollik. A vallásosság manapság újra divattá vált, ámde felmerül a kérdés, hogy valóban Istenről van-e benne szó, vagy a magunk fabrikálta elképzeléseinkről? A saját személyes keresőkérdésemet – jelszavamat –, amellyel Isten honlapjára szeretnék akadni, nem a vallások színes piacáról veszem. Isten számomra nem valamilyen erő, névtelen hatalom, vagy egy meghatározhatatlan életesszencia – a végén még az is eszébe juthat valakinek, hogy a géneket is istennek nyilvánítsa! Számomra Istennek arca van, neve van, úgy hívják: Jézus Krisztus! 2 PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

Mi történik, ha Istent keresve beírjuk ezt a szót életünk számítógépébe? Az első információt Istenről Jézus Krisztustól halljuk: 1.) Sem az ég, sem a föld nem tudja őt befogadni. Jézus így imádkozott (vö. Lk 10,21): „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura!” Nem, Isten nem egy aranyos, meleg és selymes kis jószág. Istent nem a bevásárlóközpontok turkálóiban találjuk meg. Isten nem egy kopott plüssmaci, akinek a fülét borús pillanatainkban gyűrögethetjük; nem narkotikum olyanoknak, akik semmi mást nem várhatnak az élettől. Ő a „mennynek és földnek ura”, azaz a lét megragadhatatlan, levezethetetlen, minden valóságot megelőző ős-oka; aki távol esik minden emberi megközelítéstől, aki létében és lényegében szuverén. Jézus azt mondja róla: Nem tudod eléggé elképzelni, „tárolókapacitása” – bitjeinek száma – minden elképzelésedet felülmúlja. 2.) Ám Jézus rögtön hozzátesz egy másik megszólítást is. Isten az ő számára több mint úr, Isten számára atya. Azaz Isten olyan valaki, aki szeretettel fordul feléd. Jézus úgy imádkozik Istenhez, ahogy egy gyerek szólítja meg teljes bizalommal az apját: „Abba, édesapám”. Ezzel azt mondja: „Ebben az Istenben teljesen megbízhatsz. Fontos vagy neki!” Mondta már neked valaki, hogy „fontos vagy nekem”? Bizony ezzel kezdődik az igazi szerelem, nem a szexszel, hanem annak kinyilvánításával, hogy „fontos vagy nekem”. Gyakran szavak nélkül mondjuk ezt, magatartásunkkal: „Figyelj, nekem egyáltalán nem mindegy, hogy mi van veled és mit csinálsz. Fontos vagy nekem, te, magad.” — Nagyon jól emlékszem: amikor néhány évvel ezelőtt kórházban feküdtem és négy bypasst ültettek be a szívembe, az egyik nap eljött hozzám látogatóba a fuldai nyugalmazott püspök, Eduard Schick – meg kell mondanom, nem voltam sokkal rozogább állapotban, mint ő – bejött, hogy elmondja: „Szeretném tudni, mi van veled.” Bevallom, nagyon meghatódtam. — Jézus éppen ilyen módon találkozott az emberekkel. Mindenki fontos volt neki, még azok is, akik nem tudtak hinni benne. Ilyen volt az a jólszituált fiatalember is, aki nem bírt elszakadni a pénzétől. Mégis ezt olvassuk a történetben: „Jézus megszerette”. Ilyen az Isten: megszeretett – téged is és engem is. 3.) Amikor felteszem a kérdést, hogy ki az Isten, egy harmadik választ is kapok Jézustól. Ezt mondja: „Isten jövővel ajándékoz meg bennünket”. Isten nem skatulyáz be, nem csukja be az ajtót, hanem éppen több ajtót tár ki egyszerre. Megengedi a fejlődést. Sőt, fejlődést, evolúciót akar – nemcsak a biológiában, hanem a boldog és teljes élet utáni vágyakozásunkban is. — Lehet, hogy kicsit szokatlan ez a gondolat, ám engem mindig csodálattal tölt el az a tény, hogy egy nyitott világban, nyitott univerzumban élünk. Persze, sok olyan dolog is történik, amit nem értek, vagy ami egyenesen megijeszt. Ám Jézus káprázatos színekben mutatja be Istent, és azt a jövőt, amelyet ő nekünk szán. Sötét az a jövő, amit mi emberek készítünk egymás számára, amikor elfelejtkezünk Istenről. Isten országa viszont, amit Jézus titokzatos módon már közöttünk is növekedni lát, béke, öröm, igazságosság és boldog kapcsolat vele, a mennyei Atyával és az embertársainkkal. Mindenütt, ahol az emberek Isten országának várományosaivá lesznek, itt a földön elkezd valami megvalósulni a mennyből. Három megközelítési lehetőség, három kép jelenik meg képernyőnkön Istenről, ha beadtuk keresőkérdésünket, ami úgy hangzik: Jézus Krisztus. Isten: megragadhatatlan és fenséges, „mennynek és földnek ura”. Isten: valaki, aki mégis felénk fordul, mert szeret minket. Isten: valaki, aki jövőt ajándékoz nekünk, olyan boldogságot és teljességet, amely minden vágyunkat felülmúlja. Ez Jézus üzenete, a „software”, amivel Isten honlapjára vezet bennünket. Ám hogyan lesz ebből az üzenetből olyan üzenet, amely engem érint? Hogyan jutok ennek az Istennek a közelébe, hogyan tudom érezni, megélni, megérinteni őt, hogy ne csak virtuális valóság legyen számomra az egyház eljámborult képernyőjén, hanem belelépjen az életembe, hogy élet és feszültség támadjon ott, ahol engem megérint? A tapasztalatom az, hogy az ilyen istentapasztalatot nem lehet kikényszeríteni, nincsenek praktikái, ahogy az igazi szerelemnek sincsenek. A szexnek vannak praktikái, a szerelemnek nincsenek. A vallásos életnek vannak praktikái, az Isten érintését azonban nem lehet mesterségesen kikényszeríteni. Jézus mondja: „Kérjetek, és kapni fogtok!” A kezdeményezés mindig Istentől indul ki. Isten „képben van” téged és engem illetően, csak néha tanácstalan, hogyan tudna közeledni hozzánk. Túlságosan el vagyunk foglalva önmagunkkal. Tudvalévő, hogy ez minden kapcsolat halála. Bizony, annak, aki önmagába szerelmes, sosem lesz jó partnerkapcsolatban része. A boldog istenkapcsolat számítógépes vírusának „subject”-jében nem ez áll: „I love you”, hanem ez: „I love me”. Kérlek, erre az üzenetre ne kattintsatok rá! Különben tele lesz a világ olyan fazonokkal, akik csak ezt tudják hajtogatni: „Én vagyok a legjobb” vagy „Nem fogok ki-

3


fotó: Solymosi Damján OSB

szúrni magammal”. Itt már maga Isten is tehetetlen, elsőre legalábbis. Azért vannak még meglepetések a tarsolyában, amelyek felébresztenek bennünket. Nem: Isten azt szeretné, ha keresnénk őt. Nem erőszakolja ránk magát. Sokkal izgalmasabb, ha magunk találunk rá valamire, mintha úgy hajítják azt utánunk. Isten az én Istenem akar lenni, nem pedig olyan főnököm, aki mindenkit egyformán lenéz és beskatulyáz. A tanácsom ezért: keress olyan embereket, akik jól ismerik az Istent. Egy szent, például közös német magyar szentünk, Árpád-házi – Thüringiai – Szent Erzsébet, a globális piacgazdaság idejében is igen jó tanácsokkal tud szolgálni azt illetően, hogy hol és milyen módon érinthető meg az Isten – embertársainkban például, akik segítségünkre szorulnak. Vagy: Benedek, minden bencés atyja, hasonlóan jó tanácsadó azok számára, akik Istent próbálják megérteni. Azt mondja: Az Isten szolgálatának semmit elébe ne tégy. Keresd őt, és boldog leszel. Vagy: Otthon, Thüringiában nagy tiszteletnek örvend egy fiatal francia munkás, Marcel Callo, akit az egyház boldoggá avatott. Thüringiában volt kényszermunkás, és ott is halt meg. A náci időkben adta az életét Krisztusért. Marcel Callo példakép ma számunkra. Ha volna ma néhány Marcel Callonk, akkor a bevándorlók sokkal nyugodtabban élhetnének Németországban, mint most! Megértett valamit Istenből: azt, hogy ő nemcsak a németek vagy a franciák Istene. Ő minden ember atyja és istene. Egyszóval: nézzetek a szentekre! Nézzetek az igazi Szentre, Jézusra! Úgy ahogy az emmauszi tanítványok néztek rá útközben: „Nemde lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk!” – „Miért nem vettük észre, hogy ő törte meg a kenyeret? Miért voltunk olyan süketek és vakok?”

Ezek a kérdések jelentik az Istennel együtt járt utunk kezdetét. Hallgassunk Krisztusra és legyünk közel hozzá azokon a szent jeleken keresztül, amelyeket ő nekünk adott. Álljon itt két lehetséges segítség: válassz magadnak havonta egy igét az Újszövetségből, és naponta egyszer futtasd át fejedben és a szívedben. Például ezt: „Ha megmaradtok énbennem, és szavaim megmaradnak bennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn 15,7). Persze megkérdezheted: „Imádkozni, meg Bibliát olvasni? Nem ettem meszet!” Akkor minden marad a régiben, ahelyett, hogy egy izgalmas kalandra vállalkoznál. A második tanács kifejezetten ódivatú. Szerezz magadnak egy kis szenteltvíztartót. És amikor senki sem néz oda, vess magadra keresztet reggel és este a szenteltvízzel. A víz emlékeztethetne a keresztségedre – bérmálásodra – fogadalmadra – papszentelésedre – és a házassági ígéretedre. Olyanok pedig, akik nagyon közel állnak egy másik emberhez, megjelölhetnék a szenteltvízzel a másikuk homlokát. „Istenem, a tied vagyok! 4


Istenem, ő a tiéd! Add meg nekem, nekünk, hogy felismerjünk téged! Gyere velünk ezen a napon! Végy minket oltalmadba, és ne engedd, hogy megfeledkezzünk arról, hogy velünk vagy…” Egy fiatal házaspár mesélte nekem, amikor a lány még csak hittanuló volt: „Mielőtt reggel munkába indulunk, keresztet rajzolunk a másikunk homlokára. Ez a kereszt egy kiemelt plusz-jel egy zárójel előtt. Mindaz, ami a zárójelen belül van, a napunk, az események, más értéket, húsvéti színezetet kapnak.” Egyszer pedig kérdezd meg magadtól: nem lehet, hogy a papi, szerzetesi hivatás számodra az út, amelyen járnod kell? Olyan élet, amelyben tökéletesebben akarod követni Krisztust – a szegénységen, szüzességen és engedelmességen keresztül? Ha meg akarod ismerni Istent, ne bújj el előle. Keresd inkább a közelségét, és kérdd meg őt magát: „Uram, mondd meg, mi a terved velem. Mutasd meg az utat, amelyen járnom kell.” Beszélgethetsz egy pappal vagy lelki vezetővel is arról, hogy mit tartasz fontosnak az életed számára. Vannak köztetek néhányan, akiket erre hív Krisztus. Vagy talán azt gondoljátok, hogy a magyar egyházban elérkezett az idő arra, hogy közép-afrikai papokat és szerzeteseket hívjon be külföldről? Szeretett fiatal testvéreim! Nagyon fontosak az olyan fiatal – és kicsit idősebb – keresztényekből álló közösségek, mint amilyen a mi mostani ünneplő közösségünk. Kivált akkor, ha olyan helyekről származtok, ahol csak kevés katolikus fiatal vesz részt a plébánia életében. Jövőre kerül sor Kölnben az ifjúsági világtalálkozóra a szentatyával. Eljöttök néhányan? Arra készülünk most Németországban, hogy jó vendéglátóitok lehessünk. Vannak talán néhányan, akik ott lesznek a közép-európai katolikus találkozón is, Mariazellben. Jó, hogy lehetségesek az ilyen utazások. Ám még inkább fontosabb, hogy megismerjétek Jézus Krisztust. Hogy feltárjátok neki szíveteket. Jézus Krisztust egyre inkább megismerni, megszeretni és hozzá hasonlóvá válni: ez az az út, amely az Istenhez vezet. Jézus Krisztus az a jelszó – password – amely feltárja nekünk Isten honlapját. Igen, keressétek a fiatal keresztények közösségeit! Ám azt ne feledjétek, hogy a közösség önmagában még nem egyenlő az istentapasztalattal. Szükséged vagy egy egyedi, egészen személyes jelszóra, amellyel Istenhez juthatsz. Keresd meg, és használd ezt a jelszót! Minden nap, újra meg újra! Az én password-öm például ez: „Jézus, az élő Isten Fia, könyörülj rajtam”. Vagy néha a 63. zsoltár szavai: „Hozzád ragaszkodom egész szívemmel, jobboddal erősen tartasz engem”. Amikor reggel felébredek, keresztet vetek magamra és egész napomra: „Uram, veled kezdem el ezt a napot. Vezess és áldj meg engem, és azokat, akikkel ma találkozom.” „Nézd csak, itt jön mögöttünk a Jóisten!” – kiáltott fel a kisgyerek. Nem, a Jóisten nem püspöklilában érkezik, ámde konkrét embereken keresztül jön az emberek közé – rajtatok, fiatalokon keresztül is. Azt akarja, hogy ti legyetek a küldöttei. Igen, egyre inkább az az érzésem, hogy a Jóisten sokkal jobban szeret rajtatok keresztül közel lenni az emberekhez – itt Magyarországon is – mint rajtunk, püspökökön keresztül. Miért? Kérdezzétek meg őt magát! Ámen. (fordította: Konrád testvér)

A PANNONHALMI SZEMLE 2004/1. (húsvéti) számának témája: „marana tha” Sulyok Elemér: marana tha; Simon T. László: Emlékezés a Jelenvalóra – A feltámadás az Újszövetség narratív hagyományában; Mariano Delgado: Elhúzódó búcsú a kereszténység középkori formáitól avagy a katolicizmus nehézségei a modernséggel; Gánóczy Sándor: Agyvelő, ön-tudat, meditáció, boldogság Bokody Péter: Lévinas és a politikai; Mikola Gyöngyi: Alakzat tört dimenzióban – Tolnai Ottó az Agyonvert csipke című kötetének újraolvasása Molnár Sára Kertész Imre új regényéről; Utasi Csilla Krasznahorkai Északról hegy… című regényéről; Baumgartner Bernát Liptay Lothár A kereszténység viszonya más vallásokhoz című könyve kapcsán arról, hogy van-e üdvösség az egyházon kívül; Veres Bálint Szofja Gubajdulina János-passiójáról André Louf: Imádkozni: kegyelem szerint lélegezni Borbély Szilárd, Tolnai Ottó, Uri Asaf, Maurits Ferenc és Zelki János versei FRISS

SZÁMAINK MINDIG MEGTALÁLHATÓK a nagyobb budapesti és vidéki könyvesboltokban. MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (e-mail: [email protected]), OLVASHATÓ AZ INTERNETEN: www.osb.hu/Szemle; www.ceeol.com (Central and Eastern

European Online Library, Frankfurt am Main)

5


KONSTITÚCIÓNKRÓL – II.

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ SZERVEZETE Kongregációnk számára is, mint az egyház annyi más szerzetesintézménye számára, komoly kihívást jelentett a II. vatikáni zsinat 1965-ben kihirdetett határozata a Szerzetesi élet korszerű megújításáról („Perfectae caritatis”). A megjelenés utáni évben VI. Pál pápa Ecclesiae sanctae kezdetű apostoli levelével részletesen előírja, hogyan újítsák meg a szerzetesrendek szabályzataikat. Az előírásnak megfelelően 1969. júniustól 1971. márciusig terjedő időszakban, hét ülésszak során alkotta meg a főapátság rendkívüli nagykáptalanja a zsinati szellemben megújított szabályzatot (Statutum), melyet Villot kardinális aláírásával, 1971. december 22-én hagyott jóvá az Apostoli Szentszék, ugyanazon levélben megadva az engedélyt az új főapát megválasztásához is. Nem lehet eléggé méltányolni a szövegtervezetet készítő munkaközösségek illetve a káptalan munkáját. Az 1971-es Statútum lelkiségi fejezetei arról tanúskodnak, hogy a készítők értették az idők jeleit, már korábban is szükségesnek tartották az egyház megújulását; a zsinat lelkületével az atyák közül többen, nem a zsinati dokumentumok tanulmányozásakor találkoztak először. Alapos figyelmük mégsem terjedhetett ki mindenre a szabályzat megújítása során. Ebben az írásban elsősorban a kongregáció szervezetével foglalkozunk, hiszen éppen ez a téma az, amit akkor nem gondolhatott át a káptalan. Tudjuk, hogy a Pannonhalmi Szent Benedek Rend centralizált szervezetének átalakításával a káptalan azért nem foglalkozott 1969 és 1971 között, mert a feloszlatás következtében Magyarországon akkor csupán egyetlen apátság és egy függő ház létezett (Pannonhalma és Győr). Ma már csak találgatni lehet, hogyan reagált volna a káptalan a zsinati elvárásra, ha nem következett volna be korábban a politikai fordulat, illetve a feloszlatás, és a zsinat a rendet, a főapátság és plébániái mellett négy fiókapátságból és nyolc függő házból álló teljes terjedelmében találta volna. Azt viszont egyértelműnek tartjuk, hogy a Pannonhalmi Szent Benedek Rend centralizált szervezetét, a főapátságtól függő helyzetben lévő fiókapátságokkal (növendékfelvételi jog nélkül; a helyi apát fölött a pannonhalmi főapátnak kumulatív joga volt) a II. Vatikáni zsinat után már nem lehetett volna fenntartani. A helyzetet bonyolította, hogy amikor 1969-ben elkezdték az új szabályzatot fogalmazni, a magyar kongregációnak Pannonhalmán kívül, már volt egy önálló háza Brazíliában, azaz mégis csak kellett volna szervezeti kérdésekkel foglakozni. Ám erről akkor hallgatni kellett. Az állami hatóságok jogilag is szabályozott, törvényesített kapcsolatot egy nem szocialista országban működő egyházi intézménnyel nem engedélyeztek volna. Így külön Supplementum (kiegészítés) készült a később apátsági rangra emelkedett São Pauloban működő ház számára, melyet az illetékes római hatóság is jóváhagyott. Továbbá Békés Gellért atya személyében a São Paulo-i Szent Gellért Apátság számára a pannonhalmi főapátot, mint prézes apátot helyettesítő elöljárót (vicarius archiabbatis in exteris) is rendelt Róma. 1990-ben a Vatikán megszüntette a vicarius archiabbatis in exteris hivatalát, hatályon kívül helyezte a Supplementumot, ismét a prézes apát lett közvetlenül a Kongregáció minden házának legfőbb elöljárója, ugyanakkor a Statútum nem számolt az önálló házakkal. Elsősorban ez a tény indokolta a mielőbbi Statutum revíziót. São Paulót nem lehetett volna Pannonhalma fiókapátságává degradálni, így a Pannonhalmi Szent Benedek Rendnek monasztikus kongregáció szervezeti formát kellett adni. A szövegtervezetek előkészítésére Asztrik főapát úr már 1991. október 23-án felállította a Statutum Revíziós bizottságot. A káptalan az elkészített előterjesztéseket, az 1993. október és 1995. február között tartott öt ülésszakon tárgyalta meg és fogadta el. Majd 1996. szeptember 3-án, három nappal azelőtt, hogy II. János Pál pápa Pannonhalmára látogatott, hagyta jóvá az Apostoli Szentszék. Ezóta az életünk jogi háttere az 1996-os Konstitúció. Ekkor változott meg a nevünk is, a korábbi Pannonhalmi Szent Benedek Rend megnevezés helyett már kizárólag a Magyar Bencés Kongregáció nevet használjuk, ezzel is jelezve, hogy a szervezeti átalakulás útjára léptünk. Mit jelent konkrétan a szervezeti változás? Milyen szervezetet örököltünk? Apátságaink az 1638-ban kezdődő újjászerveződés óta fiókapátságként, azaz gyakorlatilag függő házként működtek. Az önállósodási kísérletek (pl. Koptik Odó dömölki és Mázy Engelbert tihanyi apátok kezdeményezései) nem vezettek eredményre, maradt a centralizált struktúra. Az 1802-es visszaállítást követően az isko6 PANNO


lák számának gyarapodásával a székházak hálózata is kiépült. Minden ház az egyetlen monostor függő házaként működött. Az aktív rendek hierarchikus provincia struktúrája alakult ki tehát Szent Benedek magyarországi családjában. A Pannonhalmi Szent Benedek Rend szervezete 1944-ben:

önálló

függő

Főapátság

Bakonybél

Tihany

Zalaapáti

Győr

Esztergom

Komárom

Kőszeg

Budapest

Pápa

Dömölk

Sopron

Anastácio

Miközben nálunk egy hierarchikus felépítésű, az aktív rendek provincia struktúráját mutató rend jött létre, addig a világegyház többi bencés kongregációjában épp ennek ellenkezője bontakozott ki, az autonóm monostorokból álló monasztikus kongregációk erősödtek meg. (Az autonómia kongregáción belül az egyes apátságok önállóságát, a konföderáción belül pedig az egyes kongregációk függetlenségét jelenti.) Az autonómia elvét nem törte meg a Bencés Konföderáció létrejötte sem. Amikor XIII. Leó pápa, 1893. július 12-én „Summum semper” brevéjével felállította a Bencés Konföderációt és kinevezte az első prímás apátot, Hildebrand de Hemptinne-t, sokan féltek, hogy Szent Benedek családja ezzel valóságos „rendi struktúrát” ölt, azaz központosított, centralizált renddé válik. Félelmük alaptalan volt, a Konföderáció nem hozott lényegi szervezeti változásokat. Első „saját joga” világossá teszi, hogy a bencés világban ezután sem lehet szó centralizmusról. A Lex propria (a Konföderáció saját joga, jóváhagyva 1952. március 21-én) 3. fejezete néhány pontját hozzuk fel bizonyítékul, melyek a Konföderáció természetéről szólnak: 3. fejezet: A Konföderáció természete 4. A Konföderáció testvéri egyesület (consociatio), amely az egymással egyenlő, egyformán auto-

5. 6.

nóm, a saját hatáskörükben teljesen azonos monasztikus Kongregációkat, mintegy szövetségkötéssel, a Szentszék által megerősítve „a szeretet édes kötelékével” (Breve „Summum semper”, I) kapcsolja össze. Így tehát a Konföderáció minden Kongregációt változatlanul és érintetlenül hagy saját konstitúciójával és deklarációjával, mindegyiket saját fő- vagy generális apátjával éppúgy, mint általános prokurátorával és vizitátoraival, továbbá csorbítatlanul megmaradnak minden monostor jogai és privilégiumai. A Konföderáció nem alkot egy új szerzetes közösséget (nova religio), sem monasztikus Kongregációt (monastica Congregatio), önmagában véve nem hoz létre rendet (Ordo). Hogy a testvéri egyesület, amelyet a Konföderáció alkot, a családokat bensőségesebben és erősebben összekösse és ezáltal célját hatékonyabban elérhesse, társas erkölcsi személyiség („figura personae moralis collegialis”) alakot ölt.

Látjuk tehát, hogy ha a Konföderáció létrejöttekor „társas erkölcsi személyiség alakot öltött”, azaz nem jogi személyiség jött létre, ahol a tagokat „a szeretet édes köteléke köti össze”, indokolatlan az autonómia csorbulására gondolni. (A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a jelenleg érvényes, 1982-ben jóváhagyott „saját jog” értelmében a Konföderáció már jogi személyiség alakot ölt, anélkül azonban, hogy új monasztikus kongregációt vagy szerzetes intézményt hozna létre, és az autonómia csorbulna.) 7


Mi a lényege a monasztikus kongregációk szervezetének? A válasz az eddigiekből következik: az egyes közösségek, illetve monostorok önállósága. A monasztikus kongregációk szervezeti formája lelkiségük különbözősége miatt más, mint az aktív rendeké. „A monasztikus életforma nem kívánja meg az egész világra kiterjedő centralizmust, inkább a konföderatív kormányzati forma felel meg neki. Lényegéből következik, hogy az egyes közösségek irányítását apát lássa el, aki elsősorban lelki vezető, és nem intézkedő hivatalnok.” (Konst.13.) Konstitúciónk fogalmazásából látjuk, hogy a hangsúly az életformán van. A szervezet csak keretet akar teremteni a monasztikus identitás kibontakozásához, az élet számára. Szent Benedek cenobitái monostorban élnek, regula és apát vezetésével. Ezen három ismérv harmóniája csorbul a provincia struktúrában. A monostor olyan emberek közössége, akiket stabilitási fogadalmuk köt egy konkrét helyhez, ott élve osztoznak egymás életében, tényleges ima, munka és vagyonközösséget alkotnak. Ha a közösség tagjai tartósan távol élnek egymástól, fennáll az eltávolodás veszélye. A tagok már nem érzik egymás karizmáit, nem látják egymás küzdelmeit; az apát sem tudja egyszerre több közösség lelkivezetését azonos módon ellátni. Azaz a szervezet és az életmód együtt változik, alakul át. (Természetesen itt az eszményről van szó, a megvalósítás mindig az eszmény mögött kullog, mégis a szervezetet úgy kell alakítanunk, hogy segítse az eszmény kibontakozását.) Tény, hogy Kongregációnkban a közelmúlt két új alapítása (Tihany és Bakonybél) már a monasztikus kongregáció felé mutat. Azzal a „megállapodással” jöttek ugyanis létre, hogy függő állapotuk csak átmeneti, ha a jogi feltételek adottak lesznek, önálló közösségekké válnak. Mindkét házban noviciátus is nyílt, és az ott beöltözöttek a szerveződő új közösségek reménységei. Olyan új ház pedig, melynek megalakulásakor az lett volna a terv, hogy tartósan függő státusban marad, nem jött létre. A Magyar Bencés Kongregáció szervezete 2004-ben:

Domus Religiosa Tihany

São Paulo

Bbél

Pannonhalmi Főapátság

Itapecerica

Győr

Bpest Komárom

Szt. Benedek Leányai Társ..

Phalma

A Magyar Bencés Kongregáció jelenlegi szervezete még őrzi a zsinat előtti állapot jegyeit, de már jobban hasonlít a monasztikus kongregációhoz, mint az 1944-es struktúra. Jelenleg három önálló házunk van. A függő házak létét pedig a több mint kétszáz éves múltuk magyarázza, az 1996-os Konstitúció pedig – megfelelő jogi státust biztosítva számukra – legalizálja. Cirill atya

8


SZOLGÁLTATÁS VAGY SZOLGÁLAT? Beszélgetés Varga Mátyás atyával a Főapátság Kulturális és Turisztikai Igazgatóságának működéséről és törekvéseiről Miért jött létre a Pannonhalmi Főapátság Kulturális és Turisztikai Igazgatósága? Milyen célkitűzésekkel kezdted el az Igazgatóság munkájának irányítását? A névben szinte minden benne van, bár mindjárt fel is veti azt a súlyos kérdést, hogy miért kell külön kezelni a turizmust, és miért nem tekinthető egyszerűen a kultúra részének. Ezt én sem egészen értem, de tudjuk, látjuk, nap mint nap tapasztaljuk, hogy miközben a kultúra még a legmagasabb szinteken is folyton finanszírozási gondokkal küzd, a turizmus önálló iparággá fejlődött. Amikor 2003 januárjában a Főapáti fotó: Reményi Róbert Tanácsban elkezdtünk foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, igen hamar világossá vált, hogy Pannonhalma monostorának kulturális eseményei nem választhatók le a turizmusról. A monostor természetesen és mindenekelőtt a bencés szerzetesközösség otthona, aztán zarándokhely, ahova a hívők azért mennek, hogy hitükben megerősödjenek. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az ideérkezők között már régóta nem a zarándokok vannak többségben. Mostanra az apátság fontos turisztikai célpont, a Világörökség része lett. Erre persze mondhatjuk, milyen kár, hogy a pannonhalmi monostor zarándokhely jellege háttérbe szorult. Valóban kár, de ennek okait valószínűleg az egész magyar katolikus egyház vonatkozásában lenne érdemes vizsgálni. Én e pillanatban inkább annak jelentőségét és kivételes voltát szeretném hangsúlyozni, hogy Pannonhalmának az utóbbi években mindinkább lehetősége nyílt arra, hogy nagyon különböző embereknek beszéljen történelemről, keresztény hitről, szerzetességről. Nagyon sokáig mi sem mértük fel ennek fontosságát. Ha szabad azt mondani: mi is inkább a hívőket vártuk, akik jöttek is (mindmáig pl. négy-ötszázan ünneplik velünk a húsvéti szent három napot úgy, hogy beköltöznek a kollégium szünetre megürült épületébe). A nyári időben napestig özönlő turistacsoportokat inkább csak zavaró tényezőnek éreztük, amit el kell viselnünk, mert a turizmus bevétele fontos az apátságnak. Azt hiszem, időre volt szükségünk ahhoz, hogy felismerjük, milyen nagy lehetőség van ebben. Ez pedig szükségszerűen következik abból, hogy az egyház is keresi helyét a mai világban. Úgy tűnik, le kell mondanunk a verbális evangelizáció gyors sikeréről. Manapság sokan hivatkoznak keresztény értékekre, mégis azt látjuk, hogy keveseknek adatik meg, hogy nem hívőként vagy keresőként hiteles kereszténységgel találkozzanak. Úgy tűnik, hogy a súlytalan dolgok elvesznek a többi súlytalan dolog között. És lehet, hogy rövid időn belül arra kell majd rájönnünk, hogy evangelizálni csak az életünkkel tudunk. Amikor tehát a Pannonhalmi Főapátság Kulturális és Turisztikai Igazgatóságot állított fel, arra vállalkozott, hogy az emberek elé menjen, és megkeresse azokat az utolsó közös szavakat, amelyeket még együtt használtunk. Nem könnyű feladat, hiszen már ezeknek a szavaknak az ismerete sem evidens. De mégis van egy természetes szűrő, nevezetesen, hogy akik eljönnek hozzánk, mégis kíváncsiak valamire. És mi erre szeretnénk építeni. Ezek a szavak pedig inkább a 9


zsidó-keresztény gyökerű kultúra szavai, meg egy természetes és szükségszerűen közös emberi tapasztalaté. Szervezeti szinten az Igazgatóság mindenekelőtt koordináló szervként képzelhető el. Alá tartozik – hogy csak a legfontosabbakat mondjam – az idegenforgalom teljes egészében, a boltok alakuló kínálata (aminek újragondolása nem kis feladat), a programszervezés és a Bencés Kiadó Kft. tulajdonosi felügyelete. Ma nyílt meg a Kosaras-dombon a Turistafogadó, amelynek vetítőtermében megtekinthettük a pannonhalmi szerzetesközösségről készült „Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel” című filmet. Milyen szerepe lesz az új épületnek és benne a turistáknak vetítendő új filmnek a vendégek fogadásában? A Fogadóépület afféle „kapu előtti kapu”. Skardelli György és Lázár Ferenc épülete lényegében arra törekszik, hogy a turistákat és a zarándokokat is felkészítse a monostorral való találkozásra. Mint 21. századi épület ad egyfajta „otthonosságot”, hiszen megértéséhez nem kell feltétlenül a múltba nézni, nem kell semmi másra figyelni, csak arra, ahol az ember van. Nem kell tudni, mi a gótika, mi a barokk, mi a klasszicista stílus, hiszen amivel találkozom, a kortárs építészet nyelvén, az én nyelvemen beszél. Nem kell másra figyelnem, „csak” a terek működésére, a fény játékára, a táj és épület szimbiózisára. – Ugyanakkor van ebben az épületben valami provokatív is. És ez már nagyon korán kiderült. Nyers beton falfelületeivel, szép fényeivel ugyanis következetesen ellenáll mindenfajta elvárásnak, ami az egyházzal szemben a mai magyar társadalomban létezik. Miközben a Pannonhalmára érkező turisták fogadására épült, és mint ilyen evidens módon a szolgáltatóipar része, Skardelliék épülete mégsem szolgáltatni, hanem szolgálni szeretne. És nem szolgáltatja ki, nem „adja el” áron alul sem azt a szerzetesközösséget, amelyik építtette, sem azt az egyházat, amelynek ez a közösség része. Tiszta beszéd arról, hogy ki az ember, hogy mi az épület, meg pl. arról is, hogy mi közünk a természethez. Nem veszi hiába Isten nevét, nem válik folklorisztikus látványossággá, hanem létünk alapjaira mutat. Ugyanazzal a radikalizmussal, ahogy ezt a modern művészet sokszor teszi. Az épület alagsorában WC-k és különféle kiszolgáló helyiségek vannak, a földszinten információs pultok és pénztár, az első emeleten egy bolt az apátsági termékek számára, a másodikon pedig a vetítőterem. És itt jutunk el filmhez, amiről kérdeztél. Erről a filmről érdemes tudni, hogy miközben már évek óta átlagosan hetente forgat egy forgatócsoport Pannonhalmán, az apátság történetében ez az első film, aminek elkészítését a közösség kérte. A rendező, Kovács Bodor Sándor hallatlan figyelemmel és tapintattal készítette ezt a filmet sok olyan helyszínen is, ahova filmeseket soha nem szoktunk beengedni. Az egész film egyetlen kézikamerával készült, és két változata van. Az egyik egy kb. 15 perces verzió, amit minden csoport megnéz a vezetés előtt, a másik a 44 perces hosszú változat, ami DVD-n kerül kereskedelmi forgalomba (angol és német szinkronnal, francia, japán, orosz és olasz felirattal). A „Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel…” című film egy csomó olyan kérdésre keresi választ, ami hívőnek és nem hívőnek, zarándoknak és turistának, magyarnak és külföldinek érdekes lehet. Csak néhányat emelnék ki ezek közül: ki a szerzetes? különb ember-e, mint a többi? ki az apát? mi a szegénység? hogyan kell elképzelni az engedelmességet? mit jelent a tisztaság a szerzetes életében? hol az iskola helye a bencések életében? miért vannak a monostornak különféle „vállalkozásai”? Pax Tourist helyett TriCollis lett az idegenvezető iroda új neve. Mit takar a névváltoztatás? Mindenekelőtt tárgyszerű pontosítás, mert a mi tárlatvezető irodánk soha nem volt utazási iroda (amit a Tourist szó sejtetett). Másrészt pedig jelzi, hogy a munka „három dombon” folyik majd, hiszen mostantól a pincészeti vezetés is bekapcsolódott a pannonhalmi lehetőségek közé. Vagyis ugyanez a csapat vezeti körbe az újonnan épült apátsági pincészetben is a csoportokat. – Ezen túl pedig a névváltozás mindenképpen cezúrát is jelez. Mostantól szeretnénk, ha éppen az imént 10


elmondottak alapján, azok a régi és új munkatársaink, akik lényegében helyettünk, szerzetesek helyett találkoznak és foglalkoznak a hozzánk érkezőkkel, azonosulni tudnának elképzeléseinkkel. A szerzetesség a korai századokban tulajdonképpen annak ellenhatásaként jött létre, hogy az egyház túl sokat várt a maga társadalmi szerepétől Azok a szerzetesek pedig, akik az egyiptomi pusztába mentek, szerettek volna visszatérni ahhoz a tiszta és egyszerű élethez, ami – úgy tűnik – nagyon könnyen elveszhet. A pusztában élni és felelősen közösségben élni: mindkettő nagyjából ugyanolyan intenzív módon szembesít bennünket önmagunkkal, saját határainkkal és hazugságainkkal. Meg persze van ebben valami nagyon-nagyon szép is. Nem tudom, hogy létezik-e igazabb öröm, mint amikor az ember megéli ennek a harmóniáját. Vagyis van egy olyan lényeges tapasztalat, amit szeretnénk a monostor iránt érdeklődőkkel egy nagyon kicsit megosztani. Különben semmit nem értenek abból, ami itt van. Látják ezeket a hatalmas épületeket, a szépen felújított apátságot, a sok értéket, arannyal kivarrt ruhákat, drágaköves pásztorbotokat, és közben nem értenek az egészből semmit, mert éppen azt a legnehezebb megmutatni, hogy mi közünk van mindehhez, meg hogy hol is van nekünk ezzel dolgunk. Ehhez meg látni kellene azokat az embereket, akik itt élnek, akik küzdenek, akik megsebzik önmagukat és egymást, akik odaadják az életüket, meg van, hogy szeretnék visszavenni. És mindezt azért, mert egy belső hang erre hívta őket. Látni kellene az arcokat, akik a maguk törékenységében élnek ezek között a falak között, akik nem menekülhetnek sem önmaguk, sem a másik, sem az Isten elől. Ennek a közösségnek az igazi értékét nem a felhalmozott művészeti, kulturális vagy intellektuális javak adják, hanem ez a küzdelem, ami szinte elbeszélhetetlen. Mégis ebből kellene valamit elmondani, mert ez azért öröm is, meg nagyon nagy vigasztalás annak, aki hasonló dolgokkal küzd odakint. Amikor azt mondom „elmondani”, nem valami tolakodó, erőszakos beszédre gondolok, hanem egy nagyon tiszta megszólalásra, ami mindvégig tiszteletben tartja a másik szabadságát. – Tudom, hogy ez olyasmi, amit két irányból is lehet nem szeretni. Mert egyrészt nagyon másként működik, mint a fogyasztói társadalom szórakoztató turisztikai programjai, másrészt meg igen sok ponton eltér attól, amit az egyház önmagából még mindig szeretne megmutatni. Nem arról szól, hogy „addig, amíg itt vagy, érezd magad jól”, hanem hogy „bárki vagy, élhetsz szebben, jobban, gazdagabban”… – Pár évvel ezelőtt láttam Párizsban a Disneyland bejáratát. Végtelen hosszú futószőnyegen, gondozott környezetben, utazik az ember a kapuig. Közben szól valami nagyon amerikai és nagyon bíztató zene. Szemben, a másik oldalon, egy másik futószőnyegen meg jönnek azok, akik már végeztek: hozzák az emléktárgyakat, az arcokon meg üdvözült mosoly. Az embernek az jut hirtelen eszébe, hogy ez olyan, mint amilyennek sokáig a mennyországot gondolta: nyugodt, békés, jól ápolt és kiegyensúlyozott. Csak az a baj, hogy amikor visszamégy a párizsi körgyűrűre, akkor azt érzed, hogy ez meg ha nem is pokol, de semmi esetre sem a mennyország… – Szóval, igen könnyű lett volna egy katolikus Disneylandet építeni. Sokan szerették volna. Mi meg vállaltuk, hogy valami mást mutatunk meg önmagukból. És az lenne a jó, ha az, aki megnézi az apátságot és visszamegy a 82-es útra, vagy az autópályára, úgy érezné, hogy töltekezett, hogy olyasmit kapott, amit még ott is meg tud osztani másokkal, meg talán otthon is. És ez nem valamiféle áru, hanem olyan eszköz, amit használhat szinte bármikor az ember. Most nem azt mondom, hogy ez már így van, és ha turistaként holnap valaki Pannonhalmára jön, már ezzel fog találkozni, hanem hogy ezt szeretnénk. És biztos, hogy időbe telik. De én úgy hiszem, hogy most ebbe az irányba indultunk el. Milyen terveid vannak a turisztikai programok területén? Mi várható ebben az évben? Talán az előző mondatokból is kiderült, hogy ebben az évben megpróbálunk sokkal többet foglalkozni a tárlatvezetőinkkel is. Megpróbáljuk kidolgozni a vezetések szövegét, hosszát, egyáltalán a kommunikáció módját. Ehhez kell megtalálnunk a megfelelő munkatársakat. Igen fontos számomra, hogy folyton ott legyen mögöttem egy gazdasági kontroll. Ebben nagy segítségemre van helyettesem, Balogh Ágnes közgazdász, aki egy nagy multinacionális vállalat 11


tapasztalataival érkezett Pannonhalmára, ugyanakkor pedig éppen azért vállalta ezt a munkát, mert szakmailag is, erkölcsileg is kihívást látott benne. Fontos szerepet kap az Igazgatói Tanács, amibe olyan fiatal szerzetestársaimat hívtam meg, akik készek a kreatív együttműködésre, és akik érzik, látják, hogy sok múlik azon, mit kezdünk a mostani helyzet adta lehetőségekkel. Konkrétan pedig: A napokban nyílik a „Pannónia szőlőskertje” című időszaki kiállítás, ahol az apátsági szőlő- és borkultúráról próbálunk színes és érdekes képet nyújtani. Elképzeltünk és felépítettünk egy zenei fesztivált, aminek az lenne a címe, hogy „Arcus temporum”, vagyis „Időívek”. Három szeptemberi hétvégén kerülne sor erre, olyan résztvevőkkel, mint a Weiner-Szász Kamaraszimfónikusok, Perényi Miklós, Klenyán Csaba, Gyöngyössy Zoltán, vagy a Keller Vonósnégyes. Az Igazgatóság felügyelete alá került a Bencés Kiadó is. Milyen elképzeléseid vannak a könyvkiadás területén? A Bencés Kiadó Kft. fontos szerepet tölthetne be a magyar könyvkiadásban. Én úgy látom, hogy meglehetős hiány mutatkozik patrisztikus teológiai művek magyar nyelvű kiadásában (bár ezen a területen az utóbbi időben sokat javult a helyzet) és kortárs teológiai munkák átgondolt, igényes megjelentetésében. Vagyis itt is az „arcus temporum” elv érvényesülne: régit és újat egymás mellett. Persze, továbbra is szeretnénk megtartani és folytatni a Bencés Lelkiségi Sorozat köteteit. – De mint mondtam, a kiadó esetében kft.-ről van szó, és ez egy kicsit bonyolultabb szervezeti forma, ahol az ügyvezető igazgató anyagi felelőséggel is tartozik. Itt is új koncepciót szeretnénk megvalósítani, és pillanatnyilag azt vizsgáljuk, hogy azok közül, akik idáig csinálták a Kiadót, ki lát ebben fantáziát, és mennyire számíthatunk a mostani munkatársak együttműködésére, illetve hogy melyek azok a szervezeti és működési változtatások, amiket a hatékonyság érdekében elengedhetetlenül meg kell lépnünk. Mindeközben negyedévről negyedévre megjelenik a Pannonhalmi Szemle, amely szerkesztésében jelentős szerepet töltesz be. Hol látod a folyóirat helyét a hazai lappiacon? Nehéz erre pontosan válaszolni, mert a hazai lappiac is sokat változott az elmúlt évtizedben. És ha meg kellene mondanom, hogy mi módon, sajnos az lenne a válaszom, hogy politikailag polarizálódott. Ebből a Pannonhalmi Szemle igyekezett kimaradni, és ennek következtében pl. folyamatosan kap támadásokat mindkét oldalról. De ezzel együtt azért van az országban (és nemcsak a fővárosban, mert megrendelőink vannak az egész ország területéről, meg mindenhonnan a világból, egy komoly olvasói kör pl. Erdélyből) egy olyan értelmiségi réteg, akik számára fontos, hogy milyennek látszik a világ, annak kérdései és útkeresései Pannonhalmáról. A Szemle folyton erre keresi a választ, amikor tematikus számaiban hit és kultúra kérdéseit állítja párbeszédbe. Ezt a lapot sokan szeretik, és biztosan vannak olyanok is, akik nem. Előfizetőink száma az utóbbi években állandó, vagy még az is mondható, hogy lassan gyarapszik. Ez az ezer példány, amiben a Szemle megjelenik, negyedévről negyedévre olvasókra talál. Szerintem nagyjából ennyi embert érdekelnek ma Magyarországon azok a kérdések, amikkel mi foglalkozunk. De azért ez nem kevés. – Én úgy látom, hogy mindenfajta reális értékelésben a Pannonhalmi Szemle ott van az ország legjobb folyóiratai között. Most már külföldi szerzőink is vannak, akik rendszeresen küldenek úgy írást, hogy az eredeti nyelven még meg sem jelent. A lapnak jó neve van, de nem szeretnénk ebből élni. Folyton kísérletezünk, ugyanakkor mégsem lenne jó, ha az olvasók nem tudhatnák, hogy mire számíthatnak. Sajnos nincs elég időnk arra, amire pedig nagy igény mutatkozik: hogy a szerkesztőség itt vagy ott találkozzék az olvasókkal. készítette: Rábai László

12


S ZENTÍRÁSMAGYARÁZAT A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG TURISZTIKAI FOGADÓÉPÜLETE

A Pannonhalmi Szent Mártonhegy lábánál, az apátsághoz felvezető út mellett álló új turistafogadó-épület a funkciók, építészeti műfajok különös ötvözete. Egyfelől a műemlékeket meglátogatni kívánó vendégek eligazítása, informálása a célja, másfelől az apátság történetével, művészeti emlékeivel ismertet meg. Mindezeken túl a Skardelli György tervezte épület nemcsak kulturális-turisztikai feladatokat Iát el, hanem szimbolikus formai gesztusaival lelki értelemben is felkészíti a látogatót a fent elkövetkező élményekre. A mű kompozíciója tehát – bármennyire is kompakt formát ad – nem magába zárt, nem autofotó: Hajdú Róbert nóm: legfelső szintjéről indulva híd ível át a hegyoldalra, az apátsághoz felvezető erdei ösvény kezdetéhez. Az épület ezáltal a Mons Sacer-hez mint domináns tömegformához és az azt koronázó épületegyütteshez köti magát. Noha töretlen falai, szigorú geometriája révén introvertált, „tartózkodó", mégis alárendelődik. A hűvös, kubusos formák, sima kőburkolatok az apátság távolban előbukkanó részleteit, a templom klasszicista tornyát, illetve a könyvtár hasonló korú és karakterű homlokzatait idézik. Az összkép végletekig redukált; semmi l’art pour l’art gesztus – egyetlen jel, a keskeny falnyílásokból kirajzolódó kereszt hordozójává válik az épület. Az út, az ösvény, a kapuként is értelmezhető híd-épület-hegy hármasság és a kereszt együttese a keresztényi ösvényre, az igaz bűnbánatra mint az evilági boldogsághoz, az elkövetkező létben pedig az örök élethez vezető útra asszociál. A felfelé emelkedő „krisztusi ösvény" a Golgota felé tartó keresztvitelt is felidézi. Az épület belső szerkezete mintha a „kapun inneni" világ, az úton való elindulást megelőző, az út felé vezető idő, vagyis az „útkeresés" állapotának megjelenítése volna. A földszinttől az emeletek felé egyre nyitottabb, egyre világosabb terek, mind sodróbb lépcsősorok kísérnek fölfelé, az ösvény irányába: az előcsarnokban mélyek az árnyékok, a nyers betonfelületek telítettebb tónust kapnak. A térforma végtelen egyszerűsége, a nyílások négyzetes kivágatai, a rejtettvilágítás monoton fülkesora az óegyiptomi masztabákat idézi. A magas, töretlen lépcsőház komor hangulata után a középső szint oldottabb: a széles ablakokon át a tér a természet felől kap impulzusokat. A második lépcsőházban feltárul az égbolt, a kemény, de immár kivilágosodó betonfalakat üvegmennyezet zárja. E monumentális, nyitott tér ellenpontja a tetőteraszra vezető, nehéz parapetfalakkal övezett lépcsőzet és a mellette elhelyezkedő vetítőterem befelé forduló világa. Ezt a folyamatot veszi magára a homlokzatot átfogó keresztmotívum inverze is: az első két szinten még egyetlen függőleges hasadék látszik belőle, fragmentumaiban mutatkozik meg a szemlélő számára. Azonban a második emelet lépcsőházában – az alakzat felső harmadát felmutatva – összeáll a jel, s a maga egészében nyilvánul meg. Az épület meredeken felfelé irányuló, többször megtörő, de egyre derűsebb út egyfajta szentírás-magyarázatnak is tekinthető – az építészet nyelvén. „Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják" – mondja Jézus a Hegyi Beszédben (Máté 6,14.). De minthogy a Szentírás elemzése, tartalmának írott feltárása sem szent szöveg, úgy épületünk jelen minőségében – egyértelmű szakrális utalásaival, a homlokzaton látható hatalmas kereszttel együtt – feszültség nélkül fogadja be profán funkcióját, a földszinten a jegypénztárat, a különböző informatikai szolgáltatásokat, a második szinten a könyvrészleget, kegytárgyboltot és legfelül az apátságot bemutató filmek vetítésére kialakított termet. Haba Péter A szöveg az Régi-Új Magyar Építőművészet 2003/6 számában megjelent cikk utánközlése.

13 PANNO

ORGONA


HANGVERSENYEK 2004. április 12., Húsvéthétfő 15.30 Dietrich Buxtehude: J. S. Bach: J. S. Bach: J. S. Bach: G. F. Händel: J. S. Bach: Ács József – Frank Fezishin: M. Duruflé: 2004. május 31., Pünkösdhétfő 15.30 J.S. Bach: de Grigny: Gounot: Max Reger : 2004. augusztus 20., Szent István ünnepe, 15.30 J.S. Bach – Liszt Ferenc: Liszt Ferenc: Sulyok Imre: Antalffy Zsíros Dezső: Lisznyai-Szabó Gábor: Julius Ruebke: 2004. szeptember 11., Szűz Mária nevenapja, 15.30 Dietrich Buxtehude J.S. Bach KodályZ. – Trajtler G. Gárdonyi Zoltán Percy W. Whitlock Cesar Franck 2004. október 23., Nemzeti ünnep 15.30 Pikéthy Tibor: F. Couperin: Kodály Zoltán: Bojtár László: Huzella Elek: Cesar Franck:

2004. december 26., Karácsony másnapja 13.30 és 15.30 Koloss István: G.Fr. Händel: J.S. Bach: W.A. Mozart: Max Reger: Gárdonyi Zsolt:

KOSÓCZKI TAMÁS, közreműködik: SOLYMOSI PÉTER – trombita F-dúr Prelúdium BuxWV 145 Christ lag in Todesbanden BWV 625 Jesus Christus unser Heiland BWV 688 Christ ist erstanden BWV 627 D-dúr Szvit c-moll Passacaglia és Fúga BWV 582 Variációk M. A. Charpentier Te Deumának zenekari előjátékára Prelúdium és fúga Alain nevének témájára RUPPERT ISTVÁN, közreműködik: BOGNÁR KRISZTINA – ének Komm, Heiliger Geist herre Gott- korálelőjáték Ária a „Pünkösdi” kantátából Himnusz- Veni Creator O Divine Redeémer d-moll szonáta ELEKES ZSUZSANNA Bevezetés és fúga a 21. Kantátából „Ich hatte viel Bekümmernis” 1. legenda A-dúr „Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál” Te Deum Madonna (Egy üvegfestmény) Szent István fantázia c-moll szonáta (Der 94. Psalm) TRAJTLER GÁBOR fisz-moll preludium Ach was soll ich Sünder machen – partita BWV 770 Passacaglia BWV 582 Négy epigramma Első szonáta Folk tune a-moll korál ÁMENT F. LUKÁCS Introductio és fúga op.31 Gloria az Ünnepi Miséből – négy tétel Praeludium Canzona és fúga Trauerode (Megkésett Kodály-sirató) Epilogue (B-A-C-H) E-dúr korál SZAMOSI SZABOLCS, közreműködik: KUTI ÁGNES – ének Karácsonyi csokor Ária a Júdás Makkabeusból G-dúr prelúdium és fúga BWV.541 f-moll fantázia K.608 Et incarnatus K.427 Jegyek igényelhetők Mária bölcsődala a Pannonhalmi Főapátság Mozart changes

TriCollis Tárlatvezető Irodájában (tel.: 96/570-191, fax: 96/570-192)

14


PANNÓNIA SZŐLŐSKERTJE M ONOSTORI

SZŐLŐ - ÉS BORKULTÚRA

P ANNONHALMÁN

(Elhangzott 2004. március 22-én a kiállítás megnyitásakor)

A cím – amelynek első része a „Virágos kert vala híres Pannonia…” analógiájaként hat a látogatóra – a mezőgazdálkodásnak azt a nagyhagyományú területét járja körül, amely a szőlőtermesztéshez és a bortermeléshez kapcsolódik. A választott téma rendkívül sokrétű, összetett, és többféle megközelítésre ad lehetőséget. Elsősorban felidézi bennünk a középkori kolostorok növénytermesztését, melynek három területe a herbákat (ne feledjük, ez ekkor nem csak gyógy-, de fűszernövényeket is jelent, szoros összefüggésben a fenntartott betegápoló házakkal), a gazdag liturgikus jelentéstartalmat is hordozó virágokat, s a gyümölcsöskerteket is jelenti, természetesen a szőlővel együtt. A szőlő- és gabonatermesztés, a bor és a kenyér liturgikus szerepe, amint arra a kiállítás 1. tablója is utal, elválaszthatatlan a kereszténységtől. (Szabadjon itt emlékeztetni azokra az elemzésekre, amelyek a szőlőskert, illetve a szőlőtő motívum jelentésének változásait mutatják be az Ó- és Újszövetségben.) A címben jelzett területnek természetesen profán megközelítései is lehetségesek, így például a gasztronómia oldaláról (a borfogyasztás szokás- és ízlésbeli változásai mellett, a szőlőből készült ételekről se feledkezzünk meg, ezek már szerepeltek a középkori kolostorok étrendjében is). A bor filozófiáját Hamvas Béla szellemes, magvas gondolatokat tartalmazó kötetéből szintén sokan ismerhetik. Ami pedig a szépirodalmat illeti, a bordalok helyett most Karner Egyed főapát (16991708) „Sunt Horae res specialis” munkájáról szólnánk, aki precízen számbavéve a részegség fajtáit, 12 típust különített el a bort mértéktelenül fogyasztók közt, de megjegyezte, hogy a költőknek a szép költemények írásához jó borra is szükségük van: „Vivat in aeternum qui fert mihi dulce falernum”. A kiállítás 15. tablója a szőlővédőszentekről szól, Karner főapát, nyilván rendi nevével összefüggésben, megemlíti a Szt. Egyed napjához kapcsolódó népi időjóslást is a bor várható menynyiségével kapcsolatban: „Ad Solem Aegidii speratur Copia Vini”. E lehetséges megközelítések után, magunk most szűkebb szakterületünk, a mezőgazdálkodás története szempontjai alapján szeretnénk az érdeklődők figyelmébe ajánlani a kiállítást – a szőlőés borkultúra agrárgazdaságunkban betöltött szerepét a tradíció és a minőség fogalmaival kívánván jellemezni. A tradícióra a kiállítás záró, 21. tablója is utal: a 20. századi, budapesti borszaküzlettel is rendelkező, bel- és külföldi megrendeléseket is szép számmal kapó Pannonhalmi Apátság Borpincészete mintájára, a 2000-ben újjáélesztett Pannonhalmi Apátsági Pincészet kapcsán. A hagyományokhoz kapcsolódóan – amelyek természetesen erősek és meghatározóak a bevezetőben említett, szőlőhöz és borhoz kötődő egyéb liturgikus-kulturális-művészeti területeken is – a részben kronologikus, részben tematikus felépítésű kiállítás 1. és 2. tablója a Kárpát-medence szőlőtermesztésében ötvöződő ismeretek előzményeit említi: a honfoglalók által keletről hozottakat és az ókori Római Birodalom gazdasági hagyományait is őrző, antik kultúrára alapozott nyugat-európai bencés termesztéstechnológiát. Pannonia Provinciát Kr. u. 9-ben szervezték meg – e területen, az ez előtti időszak szőlőtermesztésről viszonylag keveset tudunk –, s a légiók és a telepesek voltak az itáliai szőlőskertek kultúrájának közvetítői. E termesztés valószínűleg túlélte a népvándorláskor viharait is, fennmaradva a honfoglalásig. Az ókori provincia földrajzi kereteit túllépve, a szőlőtermesztés a 13. századig kiterjedt Erdély és a Felső-Tiszavidék területére. A középkori borfogyasztás részben a több területen hiányzó, megfelelő minőségű, szennyezésektől mentes ivóvíz pótlására is szolgált. A középkor híres szőlőtermesztő területe volt a Szerémség, jelentős borkivitellel. A török hódítás nyomán, a Balkán felől terjedt el hazánk területén a vörösborkultúra. A török hódítás korszaka – erről a kiállítás 6. tablója szól – sem törte meg azonban a szőlőművelést, s mivel sokszor biztosabbnak látszott a völgyi falvakból a szőlőhegyekbe kimenekülve ott lakni, ezzel ismét a folyamatosság biztosítását segítették elő. Több évszázaddal később, a hazánk területén először 1875ben észlelt filoxéra sem törte meg, tragikus pusztításai ellenére sem, a szőlőkultúra kontinuitását. A hagyományos magyarországi bortermelő vidékek földrajzi képét átrajzolva, a szőlőhegyekről az immunis szőlőtalajokra húzódott termelés, a fertőzésnek ellenálló amerikai alanyokra oltott fajtákkal, egyúttal fajtaváltást is eredményezett. A Tihanyi Bencés Apátságban például – a kifejlett birtokigazgatásra jellemző havijelentések közt egyedül az 1908. évit találtuk eddig, amelyben az éves állandó alkalmazottak feladatait egy év vonatkozásában, hónapról-hónapra pontosan és igen részle15


tesen megszabták, törekedve a hagyományosan a mezőgazdasági munkák szünetét jelentő hónapokat is hasznos munkával kitöltetni – a szőlőben végzendő munkák közt sűrűn szerepel a kénegezés, amellyel a fertőzött területeket kívánták jobbítani, a szőlőgyökértetűt kiirtani. A szőlőkultúra a mezőgazdasági ágazatok közül, a növénytermesztésen belül, talán a legigényesebb ágazat: szakértelmet és sok és rendszeres munkát kíván, hiszen, amint a szólás is tartja: „a szőlő a görbe embert szereti”. A minőségi munkára a hűbéri társadalomban a földesúri járadékok közt szereplő robot nem volt alkalmas, a szabad bérmunka pedig a jobbágyfelszabadítást követően is csak korlátozott számban állt rendelkezésre, s a tőkehiány is akadályozta a feudális nagybirtokok, illetve tőkés nagyüzemek termelésének korszerűsítését. Ez a kényes, hozzáértést igénylő művelés még az extenzív gazdálkodás keretei között is magában hordozta az intenzivitás felé mutató jegyeket. Utalva a kiállítás 8. és 9. tablóira, a 19. századi domíniumok gazdasági alkalmazottait vizsgálva, három nagyobb csoportot különíthetünk el: az éves gazdasági alkalmazottak (cselédek, iparosok) mellett a részesmunkásokat és summásokat (aratás, cséplés), továbbá a napszámosokat. Ez utóbbiakat részben a ledolgozás fogalomkörébe sorolhatóan, földbérletek vagy egyéb munkák járadékaként, főként gyűjtő- és kaszásnapszámokra kötelezték, míg másik csoportjukat, a pénzért felfogadottakat a minőségi munkák, így a szőlők körüli tevékenységek elvégzésében foglalkoztatták. Maguknak a szőlőterületeknek a vizsgálatánál is elkülöníthetünk három típust: a személyükben független, szabad polgárokat magukénak valló szabad királyi városok birtokait (itt talán a legismertebb példa a soproni, a „szőlőjövésnek könyve” évenkénti bejegyzéseivel, az új termést ígérő rügyek vizsgálatával), s árnyalva a kiállítás 5. tablójának megállapításait, meg kell különböztetnünk az úrbéres földbe ültetett szőlőket és a promontoriumokat. Ez utóbbiak tették lehetővé, a telki állományon kívül, a paraszti birtoklást a hűbéri kötöttségek közt is. A szőlőhegyek demokratikus hagyományai, amelyek biztosították a nemesek, jobbágyok, zsellérek, mezővárosi lakosok és városi polgárok egyenjogú birtoklását, reményt keltő példaként éltek a feudális társadalomban. A bebirtoklók, azaz az extraneusok – a bencés szőlők esetében, Szentmárton szőleiben elsősorban a győri polgárok – a nem a szőlőhegyben lakók, vagy nem a promontoriumot saját határa részének tekintő faluban élők voltak. A kiállítás 14. tablója is utal a hegyjog kapcsán az articulusokra, amelyek a szőlőhegyen mindenkire kötelező érvénnyel szabályozták a munkák határidejét és ellenőrzését, a szőlőhegyi tisztségviselők választását és kötelességeiket, az öröklés, adás-vétel rendjét, s erkölcsi normákat is megfogalmaztak a hegybeli viselkedésről. Ne feledjük azonban, hogy itt is maga az ültetvény volt a birtoklás tárgya, a föld tulajdonjogát ez nem érintette, azért tartoztak a szőlőtulajdonosok a föld birtokosának censussal, ajándékkal, s továbbra is a kilenceddel, tizeddel. A kocsmáltatás joga az ún. kisebb királyi haszonvételek, a regálék közé tartozott. Az 1550. 36. c. kimondta, hogy ahol szőlőhegy van, ott a község Szt. Mártontól (nov. 11.) Szt. Györgyig (ápr. 24.) árusíthatott bort, a földesúr pedig György napjától Mártonig. Az 1767. tv. 6. pont 4. §. rögzítette, hogy ahol vendégfogadó is állott, ott az uraság egész évben mérethetett bort. Ezt megerősítette az 1836. 17. c. 2. paragrafusa is, de lehetővé tette új vendégfogadók építését is, igaz, a 8. § viszont leszögezte, hogy – bár korlátozott – bormérési jogaiktól a jobbágyok csak per útján voltak elmozdíthatóak. A bencés birtokok a kötött, vagy korlátolt forgalmú birtoktípuson belül természetesen az egyházi, de nem a nagyjavadalmas jószágok közé tartoztak. Mint célvagyon, alapul szolgáltak az elsődleges, egyházi szolgálatból fakadó kötelességek és a vállalt, szociális és karitatív feladatok teljesítéséhez. Eredetüket tekintve, a királyi donációk mellett, a magánadományok révén, a szórt birtoktípust testesítették meg – erre utal a kiállítás 3. és 4. tablója, s ezt mutatja bencés szőlők elhelyezkedése is. A gazdasági iratokban, számadásokban, de akár a káptalangyűlések tárgyait nézve is, a res oeconomiae a mezőgazdálkodás-erdészet-pincészet tárgyköreit jelentette. Hogy a birtokok kiterjedését is jelezzük, itt az 1941. évi adatokra utalva megállapítható, hogy a kongregációt alkotó 5 bencés apátság birtokai 54 község határában, mintegy 64.000 kh területet tettek ki, s e birtokterületből a legnagyobbal a főapátság a maga mintegy 35.000, másodikként a Tihanyi Bencés Apátság csaknem 17.000 kh-dal részesedett. Ezt a területet ekkor 21 gazdaságba osztva kezelték, továbbá ezekhez csatlakoztak külön egységekként, a központi gazdasági irányítás alatt álló téglagyár, a tömördi keserűvíztelep, a balatonfüredi fürdő és étterem, valamint a központi pince. Az előző, 19. század végi tiszti szolgálati szabályzat szerint, itt az 1896. évit véve mintának, a központi, pannonhalmi gazdasági kormányzatnak alárendelten tevékenykedtek a kerületi kormányza16


tok, a gazdasági kerületek élén jószágkormányzókkal (ők bencés rendtagok voltak, akiknek gazdasági szakképzésére, vagyis a képzett rendi ellenőrzés kialakítására a múlt század elejétől került sor a főapátsággal jó kapcsolatokat ápoló magyaróvári gazdasági akadémián). A központi szőlő- és pincegazdaság élén a központi szőlészeti felügyelő állott. (Kiemelt gazdasági tisztségek voltak még ekkor a balatonfüredi fürdőigazgató, s a főapátsági erdőmester.) A 19. században, kiscelli (Dömölki Bencés Apátság), tihanyi, somogyi (Tihanyi Bencés Apátság) és zalaapáti jószágkormányzók pincét is felügyeltek. Külön szőlő- és pincegazdasági felügyelő kezelte viszont a központi (pannonhalmi) és somlyói pincét. Előbbihez a központi gazdaság szentmártoni és tényői szőlei tartoztak, Somlyó viszont nem gyűjtőpince volt, onnan az újbor a december és március hónapi fejtés után a központi pincébe került. A somlyói termést tilos volt eladni, de híres volt a tényői, 9 fajta szőlőből – Nagy Vencel OSB jószágkormányzó szavait idézve – „rendkívüli ízanyagát” nyerő vörösbor is. E szőlészeti felügyelők jogköre a kerületi jószágkormányzókéhoz hasonlított. Évente ezer forint beruházást tehettek, intézték a borárusítást, a központi pincéből azonban egy hektoliternél több bort csak a központi kormányzat engedélyével adhattak el. Ők fogadhatták fel a vincelléreket (akik viszont a szőlőmunkásokat), a pintéreket (a központi pincéhez előzetes főapáti jóváhagyással) és a pincékben alkalmazott munkásokat. Az 1912. évi káptalan a m. kir. központi szőlő- és pincefelügyelő javaslatára ekkortól csak vincellériskolát végzett vincelléreket alkalmazott, s a rend összes szőlőire nézve szőlőmestert alkalmazott. Ez évben hozták létre a központi pincészetnél a pincemesteri állást. Az irodai munkát illetően az ügyiratforgalmat iktatókönyvek rögzítették. Negyedévente lezárt, folyamatos bejegyzésű pénztári naplót vezettek, s ennek alapján készítették el a féléves mérlegeket, feltüntetve a maradék bort, illetve a hiányt is. Tárgy szerinti bontásban, külön nyilvántartó könyv tartalmazta a szőlő-, külön a pincegazdaság bevételeit és kiadásait, ezeket félévente zárták le, készítették el a mérleget. A munka- és raktári naplók mellett termény- és pincenaplót is használtak, negyedéves lezárással, év végi mérleggel. A szőlő- és pincegazdasági felügyelők jelentései közül évente készültek az üzemterv esetleges megváltoztatására és a költségelőirányzatra, a trágyafelhasználásra és a beruházásokra vonatkozó javaslatok; félévente a szőlészet és a pince bevételeit és kiadásait feltüntető jelentések, melyhez az igazoló okmányokat is hozzácsatolták; negyedévente pedig a munkákról, készletekről, szőlők állapotáról, pénztárról és a következő negyedévi munkáról szóló beszámolók. A második félévben az alapvetően fontos vagyonmérleg mellett a pincéről termény- és anyagszámadást, a borkészletről, egyéb italokról és eszközökről leltárt nyújtottak be. Szüret végén jelentették a must mennyiségét. Az illető egységeknél alkalmazottak bértábláját december 25-ig állították össze. A rend különös gondot fordított gazdasági tisztségviselői képzésére, így például 1894-ben a kerületi gazdasági könyvtárak felállításánál meghatározták, hogy a csak mezőgazdálkodással foglalkozók évi 50, de a szőlő- és pincegazdasággal is rendelkezők évi 65 Ft-ért vásárolhattak szakkönyveket, folyóiratokat. A rendi ellenőrzés és a képzett gazdatisztek alkalmazása a gazdasági szakoktatás kialakulásától jelen volt a rendi birtokokon, hiszen ahogy Fehér Ipoly főapát írta, „a tisztikar képezi a gazdaság idegrendszerét”. Az 1848. évi áprilisi törvények gyökeres társadalmi-gazdasági fordulatot jelentettek mezőgazdaságunk történetében is. Az úrbéres földek a földesurak állami kárpótlása mellett kerültek addigi művelőik kezére. A szőlők megváltásáról sem ezek a törvények, sem az 1853. évi úrbéri pátens nem rendelkezett, sorsukat az 1868. évi XXIX. tc. szabályozta, kötelező önmegváltást mondva ki. A megváltakozás következtében, megszűntek az uradalmak dézsmabor bevételi, s az erre is méretezett uradalmi pincék sok helyütt bizonyultak immár nagynak. A bencés jószágokban eltűnt a cselédeknek adott ünnepi borok rendszere, de megmaradtak a nagyobb munkák befejeztével járó áldomásborok. Ehhez kapcsolódóan utalnunk kell arra, hogy a szőlőtized-váltság itt természetesen nem az egyházi tizedet jelenti (arról a magyarországi főpapság 1848-ban minden kárpótlás nélkül lemondott), hanem a földesúri birtoklásból fakadó járandóságot. Az előzőekben többször szóltunk már a szőlőtermesztés kontinuitásának valós, vagy vitatott kérdéseiről, az ókori kezdetektől a török hódoltság időszakáig. A múlt század kapcsán természetesen a kiállítás 12. tablóján említett, de ismertebben az 1945. évi 600 M. E. számú földbirtok-rendeletként emlegetett, a nagybirtokrendszert felszámoló törvényi szabályozás kapcsán, ismét ezt a kérdést tehettük fel a bencés gazdálkodást illetően. (A kiállítás választott tematikája kapcsán, annak fontosságát hangsúlyozva még megemlítjük, hogy a rend 1945. január 4-én, Bíró Lucián pápai 17


házfőnök személyében, akit négy gazdaság vezetésével is megbíztak, gazdasági vezetőt állított somlói és sági szőlei élére.) Azonban, visszatérve a szőlő- és borkultúra jellemzésére kiváltképp alkalmasnak vélt tradíció és minőség fogalmakhoz, Pannonhalma ezredéves múltjából fakadóan biztosak lehetünk abban, hogy e két vezérelv jegyében a rend a mindenkori változó gazdaságitársadalmi körülmények közt is megtalálja a helyes utat nagy hagyományú gazdálkodása magas színvonalú felelevenítésben, folytatásában. Ehhez kívánunk sok sikert, jelen esetben a tervezett szőlő- és borkultúra területén. Fülöp Éva Mária Irodalom Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi bencés rend küzdelme birtokaikon a filoxera ellen. = A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 19841985. (Szerk. Für L.) Bp., 1985. Fülöp Éva Mária: Szántódpuszta kapitalizmus kori agrártörténete. 1848-1945. Szántódi Füzetek IX. (Szerk.Kanyar J.) h. n. [1985.] Fülöp Éva Mária: A magyarországi bencés kongregáció birtokainak gazdasági szervezete és irányítása. 1848-1949. METEM-könyvek 8. (Sorozatszerk. Somorjai Á. OSB, Zombori I.) Bp., 1995. Pannonia régészeti kézikönyve. (Szerk. Mócsy A., Fitz J.) Bp. 1990. Szentjakabi Lázár OSB: Karner Egyed versei. Latin tanítóköltemények a XVIII. század elejéről. Pannonhalmi Füzetek 39. Pannonhalma, 1997. Tóth János Aldemár OSB: A Pannonhalmi gazdálkodás története a XVIII. század derekán. Pannonhalmi Füzetek 42. (Sorozatszerk. Somorjai Á. OSB) Pannonhalma, 1998.

PANNÓNIA SZŐLŐSKERTJE MONOSTORI SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRA PANNONHALMÁN című időszaki kiállítás

Megtekinthető a Főapátsági Könyvtárban 2004. november 11-ig

A Pannonhalmi Apátsági Pincészettel újjáéledő évezredes múltú apátsági szőlőművelés és borkészítés adta a Főkönyvtárban megnyílt 2004. évi időszaki kiállítás témáját. Már Szent Benedek Regulája szól a borfogyasztásról. A liturgia és a mindennapi szükséglet miatt a bencés monostorokhoz kezdettől hozzá tartozott a szőlőművelés. Az alapítással egy időben jelentek meg a pannonhalmi monostor körül is az első szőlőtövek, hiszen Szent István király alapítólevele már említ apátsági szőlőket. Az innen induló ezer éves hagyományt mutatja be a kiállítás, két nagyobb egységben. A bevezető tabló a bencések szerepét mutatja be az európai szőlő- és borkultúra megteremtésében. Ezt követően az első részben (a Főkönyvtár ellipszis alakú részében) 11 tabló kronologikusan ismerteti a pannonhalmi szőlészet és borászat fejlődésének csomópontjait. Az alapítás és gyarapodás első két évszázada után az Albeus mester által 1239 körül készített összeírás elénk tárja az apátság tatárjárás előtti birtokállományát. A monostor alatti Alsok településen 68 szolgacsaládból 57 szőlőműveléssel foglalkozott. Az összeírás első lapja mellett térképen is láthatók a szőlőbirtokok. A szőlőbirtoklásban a késő középkorban kialakuló sajátosságok bemutatása után a török kor és az ezt követő újjáépítés nehéz korszakáról olvashat és láthat dokumentumokat a látogató. A 18. századi szőlőművelésről több kitűnő forrás is tájékoztat minket. Keller Bálint bencés pincemester a tárlóban elhelyezett számadáskönyve (1760-as évek) a legértékesebb ezek közül. Az áprilisi törvények hatására bekövetkező társadalmi és gazdasági átalakulásról, ennek a bencés rendre gyakorolt hatásáról, majd a magyar szőlészet fejlődését megakasztó és átalakító filoxéravészről is tájékoztatást kap az érdeklődő. A 19. századtól az írásos emlékek mellett fényképek, korabeli térképek, sőt a filoxéravészhez kapcsolódóan egy „Hungaria” márkájú szénkénegező is színesíti a kiállítást. A két utolsó tabló és tárló a századforduló kitűnő gazdálkodását, a modern pincészet megszervezését, majd a két világháború közti időszak nehézségeit és azoknak leküzdését mutatja be. A kiállítás másik része (a hosszanti csarnokban) az ezer éves szőlészeti és borászati múlt egy-egy területét ismerteti. Összefoglalót és dokumentumokat olvashatnak az érdeklődők a szerzetesség és a gazdálkodás kapcsolatáról, a szerzetesek 18. századi borfogyasztásáról, a hegytörvényekről, a szőlővédőszentek tiszteletéről, az apátsági szőlőkben termesztett szőlőfajtákról és a 19. századi fajtaváltásról. A bor értékesítését számadáskönyv, egykori apátsági borospalackok és címkék, bélyegző, szállítólevél, bel- és külföldi megrendelések és az 1896-os ezredévi kiállításon kapott millenniumi nagy érem mutatja be. Több tárlóban szőlészeti és borászati eszközöket, szerszámokat is elhelyeztünk. A 19. század végéről és az 1930-as évekből származó fényképek pedig a szőlőművelés és a szüret mindennapjaiba nyújtanak bepillantást. Az apátsági kádárműhelyt írásos és tárgyi emlékek idézik fel. A kiállítás utolsó tablója és tárlója a szerzetesek és világi munkatársaik vállalkozó kedvét bizonyítja. A látogató a pincészet újraindításával, a szőlőterületekkel és a borászati épületegyüttessel ismerkedhet meg, mielőtt személyesen keresi fel az új pincét. Dénesi Tamás

18


PANNON HALMA S Z Ő L Ő ÉS BOR

„Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása.” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Pannonhalma, Szent Márton hegye. Bencés Apátság, ezer év szolgálat, ezer év kultúra. És persze szőlő és bor. Ez is kultúra. Tájak és történetek. Színek, illatok, ízek. Öröm és bánat. Születés és halál. Találkozás, búcsúzás. Baráti beszélgetések, mulatság, csendes este. És súlyos jelkép: a titok, az átváltozás, a megtestesülés szimbóluma. A búzából kenyér, a kenyérből Test lesz, a must borrá, a bor Vérré válik. HELYSZÍN Történelem diktálta kényszerszünet után az apátsági borászat – és vele a történelmi borvidék – újjászületik. A helyszín nagy lehetőség: a Szent Márton hegy délkeleti oldala, a gazdasági udvar és löszbevágásban levő lezárt alsó parkoló között. 30 méter szintkülönbség, gyönyörű kilátás a sokorói dombvidékre. BORÁSZAT A borászat technológiája az utóbbi évtizedekben sokat változott, fejlődött. Az új kihívásokra új válaszok születtek. De a „lényeg” megmaradt. Számunkra a borászat – a korszerű technológia maradéktalan kielégítése és a környezetbe való illesztés kötelező körein túlmenően – elsősorban a „lényeg”, a titok, az átváltozás folyamatának építészeti megfogalmazása terekkel, anyagokkal, fénnyel és sötétséggel. A tervezett, 1870 m2 alapterületű épület két fő – technológiailag és a terep adottságainak is megfelelő – részből áll: „PRÉSHÁZ” és „PINCE”. Közöttük a kapcsolatot a „KÚT” biztosítja. A „PRÉSHÁZ” A Millenniumi kápolna dombja alatti, gépkocsival is jól megközelíthető terasz szint szélén, részben a lejtőre illesztve helyezkedik el. A „Présház” tömege egy archetipikus ház-forma mai megfogalmazása, egy egyszerű, de egyértelmű jel a hegyoldalban. Belső terét – a déli homlokzat kő lamellái által – szűrt fény járja át. Itt történik a szőlő fogadása, bogyózása, az áztató tartályokba vagy közvetlenül a présbe való juttatása és a must átmeneti tárolása, kezelése. Az épület három, vasbeton szerkezetű, áttört technológiai szintből áll. Az áttörésekbe rozsdamentes acéltartályok vannak függesztve (az egyik szintről töltik, az alatta lévő szintről ürítik a tartályokat). Ez a megoldás biztosítja a szőlő kíméletes gravitációs mozgatását. A „PINCE” A titok, az átváltozás birodalma. Itt történik az évközi munka zöme a bor érlelésétől a palackozásig. A must a „Présházból” a „Kúton” keresztül, gravitációs úton, csővezetéken jut az erjesztő-érlelő tartályokba és a hordókba. A helyiségek a hegylábhoz épített, növényzettel fedett támfal építményben (acéltartályos erjesztő-, érlelő- és tárolótér, manipulációs tér, raktárak, palackozó), valamint a támfalból induló bányászati technikával vájt pincékben (hordós érlelés, címke nélküli palackos tárolás) kapnak helyet. Ez az elrendezés a hegyoldal látványába történő legkisebb beavatkozás mellett jó belső klímát és gazdaságos üzemeltethetőséget biztosít. A gazdasági forgalmat (palackozott borok elszállítása) a közúthoz kapcsolódó – a régi parkoló helyén levő – rakodóudvar szolgálja. Az épületrész építészeti megfogalmazása, a kőborítású támfalak és a hangsúlyos félköríves főbejárat az építmény „pince jellegét” teszik képszerűvé. A „KÚT” A „Présház” és a „Pince” közötti vertikális kapcsolat. A felülről a fény felé megnyitott „Kút” szerepe egyrészt funkcionális: a lépcső és a személyszállításra is alkalmas teherlift kap helyet benne, másrészt szimbolikus: átmeneti tér, út a hegy mélységeibe. Felső megközelítése a „Présházból” egy átjárón keresztül, vagy közvetlenül a szabadból egy közbenső – mozgáskorlátozottak által is elérhető – terasz szintről történhet. A kút alsó pontja a középső pincejárathoz kapcsolódik. ANYAGOK A hely és az ezer év kötelez. A borászat a jövőnek, hosszú távra épül. Tartós, szépen öregedő anyagok használatát tartjuk szükségesnek. A domináns tervezett anyagok: külső felületeken természetes kő, a belsőben nyerstégla (pinceterek) és vasbeton (technológiai terek). A KŐ: kiválasztásához az inspirációt a hegyoldal földje, a helyszínen levő bevágott löszfalak rétegződése, színe, rovarok által „megmunkált” gyönyörű felülete adja. A tervezett kő megmunkálása változó: a támfal jellegű építményeknél rusztikus, kézzel faragott, nyers felületű, a présháznál sima, mint egy szél vagy víz csiszolta kő. 19


VENDÉGLÁTÁS A borászatban fontos szerepet kell kapnia a vendégek, csoportok fogadásának, az épület és technológia megtekinthetőségének. Az épület végigjárása, majd a bor megkóstolása egy dráma, melyben a látogató végig követi a szőlő feldolgozásának, a must átalakulásának időrendi stációit. A présházat gyalogosan a Millenniumi kápolna előtt elvezető és a kápolnát délről megkerülő sétányon lehet megközelíteni. A présháztól vagy a „Kúton” keresztül folytatjuk utunkat a föld gyomrába vezető lépcsőn keresztül (idősek és mozgásukban korlátozottak a lift segítségével), vagy a kút mélységeibe való bepillantás után a hegy oldalán levezetett sétaúton jutunk le az alsó szintre. A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG ÉS AZ IDÉN NYÍLÓ A bor kóstolását a Kút melletti szabadtéri teraPANNONHALMI APÁTSÁGI PINCÉSZET HELYI szon elhelyezett asztaloknál – a kilátásban TÁRLATVEZETŐK KÍSÉRETÉBEN (MAGYAR ILL. gyönyörködve, illetve a két fahordós pincejáraIDEGEN NYELVŰ VEZETÉSSEL) LÁTOGATHATÓ. tot összekötő dongaboltozatos térben – egy JEGYÁRAK: asztalt körbeülve, vagy egy hordót körbeállva Felnőtt, magyar vezetéssel: 1200 Ft képzeltük el. A borászat alsó bejáratánál egy Felnőtt, idegen nyelvű vezetéssel: 1900 Ft autóbusz megállási és várakozási lehetőségét Diák és nyugdíjas, magyar vezetéssel: 500 Ft is biztosítottunk a távozó vendégek részére. Diák és nyugdíjas, idegen nyelvű vezetéssel: 1200 Ft POST SCRIPTUM Csak a Kiállítótér és a Könyvtár „Az egyik faluban azt mesélték, hogy a jegyző (az időszaki kiállítás megtekintése): 500 Ft kolbászos lecsóhoz ó-pannonhalmit ivott. Ha Borászati vezetés (borkóstolással): 900 Ft ez igaz, akkor a jegyző gyengeelméjű volt Borászati vezetés (borkóstoló nélkül): 450 Ft vagy ateista.” (Hamvas Béla: A bor filozófiája) PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG A kis idézetből humorán kívül még valamit TRICOLLIS TÁRLATVEZETŐ IRODÁJA észre kell vennünk: hogy VOLT ó-pannon9090 Pannonhalma, Vár 1. halmi. — És LESZ is. Tel.: 96/570-191, Fax: 96/570-192, e-mail: [email protected] Czigány Tamás, Tóth Györgyi, Papp Róbert építész tervezők 20


Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium Egy iskola életéről – mindennapjairól és terveiről, eredményeiről és kudarcairól – nehéz objektíven beszámolni egy adott pillanatban, hiszen az iskola egész tevékenysége a jövőnek szól, és csak évek multán lehet megállapítani, hogy az elvetett mag mivé fejlődik. Megfoghatatlan és nehezen mérhető diákjaink emberségének és hitének alakulása, személyiségük fejlődése. Már valamivel konkrétabb tanulóink tanulmányi eredményességének értékelése. A különféle statisztikák és sorrendek erről beszélnek. E sorrendek közül talán legjobban tükrözi a tanulók tudását a közös és egységes felvételi írásbeli dolgozatainak átlaga. Ezeket a dolgozatokat valamennyi felvételiző tantárgyanként azonos tételekből egy időben készíti, és mindet egységes javítási útmutató alapján javítják és értékelik. E dolgozatok alapján összemérhetők a középiskolák. Az 1999-2003. évek írásbeli átlagai szerint a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium a negyedik helyet foglalja el az országban. Az alábbi beszélgetésre, amely 2004. január 23-án jelent meg a Kisalföldben, e statisztika adta az alkalmat. Tamás atya

PANNONHALMA: PANNONHALMA: EGYSÉGBEN NEVELIK AZ AZ ÉRTELMET, A LELKET ÉS A TESTET SIKERLISTÁN A BENCÉS GIMNÁZIUM A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumot negyedik helyen jegyzik azon az országos listán, amit az elmúlt öt év felvételi dolgozatai alapján tett közzé az Oktatási Minisztéri Minisztérium. Horváth Dori Tamás igazgató az eredményt „kegyelmi pillanat”pillanat”-nak nevezte. Pannonhalmát, Thomas Mann regényének címét idézve, „Varázshegy”-ként emlegeti egyik írásában Horváth Elemér, aki annak idején a bencés gimnázium legendás, „szélnek eresztett” osztályába járt. Az ötvenhat óta Nyugaton élő költő, mikor hazalátogat, nem mulasztja el, hogy beköszönjön Szent Márton hegyére is. Mert a pannonhalmi alma maternak sajátos varázsa van, a láthatatlan „köldökzsinór”, ami egyetlen diákot sem enged végleg elszakadni. Horváth Dori Tamás szerint ez a kötődés az „ifjú szívekbe” plántált lelkiséggel magyarázható. A bencés iskola az egész embert szólítja meg. Az egyensúly a célunk, egységben neveljük az értelmet, a lelket és a testet. Ehhez kínálunk a tanórákon kívül is lehetőséget a tantárgyakhoz kapcsolódó szakköröktől a nyelvtanuláson át a kézműves szakkörökig – mondta Tamás atya. Az ilyen sikerről szívesen mondom, hogy kegyelmi pillanat, amikor a tanár és a diák egy hullámhosszon dolgozik. Nem levesszük a vállukról a terhet, hanem egyre komolyabb feladatokkal tiszteljük meg a ránk bízottakat. Ez a „több mint iskola” lelkiség kerül a tarisznyába búcsúzáskor, talán emiatt térnek vissza örömmel Pannonhalmára egykori diákjaink. Ahogy egyikük fogalmazott: nekik két otthonuk van. Toldi Gergely végzős a bencés gimnáziumban. Szerinte „az elzártság inkább előnyt, mint hátrányt, sőt, védelmet jelent, védelmet a világ felesleges zajától. S bármennyire is ellentmondásosnak tűnik, egyben segítséget is, hogy könnyebben viseljük ’a nagybetűs élet’ próbáit”. Különleges légkör jellemzi iskolánk közösségét. Szinte egész nap együtt vagyunk, így sokkal mélyebb és erősebb kapcsolatot alakíthatunk ki egymással és tanárainkkal, az atyákkal is. Egyszerűen hangzik, de igaz: jó itt tanulni és élni – vélekedett érdeklődésünkre Margetán Zsombor. Németh Márton számára a pannonhalmi iskola még egészen friss élmény. A nyolcadikos kisdiák lelkesen és jól tanul, délutánonként seregnyi szakkörre jár. Friss az élmény, és szavai nem akárhogy minősítik a sikerlistás gimnáziumot, hiszen a fiú már most úgy érzi, hogy érettségi után nehéz lesz elhagyni Szent Márton hegyét. Gülch Csaba 21


HÍREK

madárvilága címmel a gimnázium Telekitermében.

december 8. Asztrik főapát úr áldotta meg az új Szent Benedek Idősek Házát Sopronban, amely mintegy 70 idős számára biztosít otthont.

Az Evangelizáció 2000 Egyesület, a ménfőcsanaki Árpád-házi Szent Margit Evangelizációs Centrum üzemeltetője közgyűlés keretében tartotta beszámolóját az elmúlt évről. Ménfőcsanakon és az ország más területein 78 programot szerveztek, amelyen kb. háromezer ember vett részt. A programokat 60 önkéntes munkás segítette.

december 11. Laczkovits Emőke néprajzkutató A karácsonyi ünnepkör és a farsang címmel tartott előadást a gimnázium Asztrik-termében. december 12. A gimnázium tetőtéri galériában nyílt meg Szarvas Ildikó festőművész Illatonélők és vágyrajárók című kiállítása.

január 19. A keresztények egységéért imádkoztunk ökumenikus vesperáson, amelynek keretében Gáncs Péter evangélikus püspök tartott igehirdetést.

december 14. Fazakas Márton O.Praem. testvért szentelte diakónussá Csornán Asztrik főapát úr.

január 21-26. A Pannonhalmi Főapátság szerzeteseinek gregorián kórusa, a Choralschola Sancti Martini a moszkvai Magyar Kulturális Központ szervezésében utazott az orosz fővárosba, ahol – a világhírű színházi rendező, Anatolij Vasziljev meghívására – egy szakrális zenei fesztiválon vett részt a Művész Színházban. A kórus – Áment Lukács atya vezetésével – fellépett még a moszkvai Magyar Nagykövetségen, az Idegennyelvi Könyvtár Ovális Termében és (másokkal együtt) a Kreml Kongresszusi Palotájában. Mindegyik alkalommal az adventi és karácsonyi liturgikus időhöz kapcsolódó gregorián énekkincsből hangzott el néhány tétel.

december 17. Nagy Vencel atyának, a monostor egykori ölbői jószágkormányzójának posztumusz adományozott Bábolnáért Díjat a Bábolna Rt. vezetése. A díjat Asztrik főapát úr vette át ünnepi keretek között Bábolnán. december 21. A karácsonyra készülő adventi rekollekciót Asztrik főapát úr és Cirill perjel atya együtt tartották. december 26. A karácsonyi orgonakoncertet Áment Lukács atya tartotta a bazilikában, közreműködött a volt diákjainkból álló Szent Márton Kamarakórus.

január 23. Az Alexiánus Testvérek Kongregációja általános elöljárója Brother Edward Walsh, C.F.A. és Brother Lawrence Krueger, C.F.A. provinciális látogatott Pannonhalmára, mivel Asztrik főapát úr hozzájárulásával, a Pannonhalmi Területi Apátság joghatóságához tartozó területen, Ménfőcsanakon nyitottak az elmúlt évben házat. A magyarországi közösség képviselője Czébán József Ferenc, C.F.A. testvér.

A budapesti Nemzeti Színház drámapályázatán a zsűri megosztott második díjban részesítette Nényei Pált, iskolánk tanárát Ők című darabjáért. január 9. A gimnázium Teleki-termében Ábrahám György, a BME docense tartott előadást a szem felépítéséről, a színlátásról, a színtévesztés biológiájáról és a korrekció lehetőségéről. Az előadó a világon egyedülálló megoldást talált a színtévesztés betegségének korrekciójára.

január 26-29. A főmonostor szerzeteseinek 2004. évi lelkigyakorlatát idén Christian Schütz schweiklbergi apát úr tartotta.

január 16. Bécsy László zoológus, természetfotós tartott vetítettképes előadást a Velencei-tó 22 PANNO


március 8. Oláh Villő (gordonka) és Oláh Aino (zongora) Bach-Debussy-Brahms hangversenyét hallgathattuk meg a gimnázium tornatermében.

február 1-6. Francis Marquès portugál származású, Párizsban élő színész, drámapedagógus tartott bevezető színházkurzust a 7-8. osztályosok számára, amelynek lezárásaként a gyerekek La Fontaine-meséket adtak elő.

március 10. Ézsiás Erzsébet A hit pajzsa – Oloffson Placid atya élete című könyvét mutatta be a gimnázium Teleki-termében Czigány György.

február 6. A gimnázium Teleki-termében tartott előadást Farkas Ádám, a CIB Bank Rt. vezérigazgatója A bankrendszer szerepe a gazdasági életben címmel.

március 12. Szigethy Gábor a gimnázium Asztriktermében tartott előadást Halotti versek avagy A lélek halhatatlansága címmel Csokonai Vitéz Mihályról.

február 9. A bazilikában a filharmóniai hangversenyek keretében Kecskés Mónika és Deák László orgonaművészek tartottak hangversenyt.

március 13. A Hamburgi Katolikus Akadémia népes csoportja látogatott Pannonhalmára, ahol Asztrik főapát úr tartott részükre tájékoztatót a monostor helyzetéről és törekvéseiről.

február 11. Asztrik főapát úr Mayer Mihály pécsi megyéspüspök úrral és Takács Nándor ny. székesfehérvári püspök úrral együtt Pécsett ünnepelte püspökké szentelésének 15 éves jubileumát Julius Janus apostoli nuncius úr jelenlétében.

március 14. A gimnázium tornatermében ünnepi műsorral és annak keretében Szigethy Gábor beszédével emlékeztünk meg nemzeti ünnepünkről.

február 13. A gimnázium tetőtéri galériájában Parti Nagy Lajos költő nyitotta meg Szűts Miklós festőművész kiállítását.

március 16. Asztrik főapát úr megáldotta az új Turistafogadó épületet a Kosaras-dombon, majd annak vetítőtermében került bemutatásra Kovács Bodor Sándornak a pannonhalmi szerzetesközösségről készített, Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel…– másfélévezredes életforma Pannonhalma monostorában című filmje.

február 20. A gimnázium Asztrik-termében Molnár Antal történész, iskolánk egykori diákja tartott előadást Katolikus egyház a török hódoltságban címmel. február 23. A gimnázium tornatermében időközben címmel Villányi László költő tartott rendhagyó könyvbemutatót. A felolvasáson, amelyről lemezfelvétel is készült, Bálványos Judit és Varga Zsolt szaxofonon és ütőhangszereken működtek közre.

március 21. Orbán Viktor volt miniszterelnök és felesége kereste fel monostorunkat Asztrik főapát úr meghívására. március 22. Szent Benedek ünnepén Joachim Wanke erfurti megyéspüspök volt monostorunk vendége, aki előbb előadást tartott a diákoknak, majd az ünnepi szentmise főcelebránsaként és igehirdetőjeként szolgált mindannyiunkat. A szentmise után Fülöp Éva gazdaságtörténész, múzeumigazgató nyitotta meg a Pannónia szőlőskertje – Monostori szőlő- és borkultúra Pannonhalmán című új időszaki kiállítást a Főkönyvtárban, amelyet Dénesi Tamás tanár úr rendezett.

február 26. Baráth Etele és Gulyás Kálmán államtitkárok látogattak Pannonhalmára, és tájékoztatást adtak a monostor EU pályázatokon való részvételi lehetőségeiről. március 5. Csányi Vilmos etológus tartott előadást a gimnázium Teleki-termében Az emberi viselkedésevolúció modellje: a kutya! címmel.

23


Bemutatkozik a Pannonhalmi Zsolozsma I. kötete Sokévnyi várakozás illetve munka után elkészült a két kötetesre tervezett Pannonhalmi Zsolozsmáskönyv első kötete, melyet hamvazószerda óta használunk Pannonhalmán. A könyv mintegy 1500 oldalon tartalmazza az adventi, karácsonyi, nagyböjti és húsvéti idő zsolozsmáját. Egymás után találjuk a két nocturnumos vigíliát, a laudest, a napközi imaórát, a vesperást és a kompletóriumot. A vigíliában nem szerepel a szentírási és a patrisztikus olvasmány szövege, ezt később külön kötetekben szeretnénk megjelentetni. A zsoltárok elosztása a már megszokott két hetes rendet követi. A himnuszok, antifónák és olvasmányok a Maurinus Breviariumot veszik alapul. Ennek anyagát egészítik ki a Liturgia Horarumból és az Antifonale Monasticumból vett szövegek. A himnuszok és zsoltárok revideált fordításban kerültek a könyvbe, amelynek készítésénél nagyon fontos szempont volt a gregorián dallamra való énekelhetőség és a prozódia. A szerkesztéskor alapvetően azt vettük figyelembe, hogy ideiglenes kiadásról van szó, és közösségi zsolozsmázásra kívánjuk használni, ezért kerültük az ismétléséket és inkább utalásokat alkalmaztunk. A kötetet a Párizsi Antifonáléból vett metszetek diszítik. Az első kötet felépítése: Proprium de Tempore (Advent, Karácsonyi idő, Nagyböjt, Húsvéti idő) Psalterium (Általános rész, Zsoltároskönyv) Proprium Sanctorum (Szentek Saját Zsolozsmája, Szentek Közös Zsolozsmája) A kiadásban segítségünkre volt az Efo nyomda, nevezetesen Fonyódi Ottó úr, akinek szakértelmét és tanácsait nem tudtuk volna nélkülözni. A könyv megvásárolható a Bencés Kiadó pannonhalmi és budapesti boltjában. A második kötet megjelenése pünkösdre várható. Bánk testvér

„Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel…”

Lucien Hervé

Másfél évezredes életforma Pannonhalma monostorában

fotóművész

Père Couturier dominikánus szerzetes emlékére

címmel megjelent DVD-n

KOVÁCS BODOR SÁNDOR filmje

Hommage au R. Pè Père Couturier

a pannonhalmi bencés közösség életéről (angol, német szinkronnal és olasz, francia, orosz, japán felirattal)

rendezett kiállítása kiállítása a Gimnázium Tetőtéri Galériájában Galériájában

A film többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ: Ki a szerzetes? Különb ember-e, mint mások? Ki az apát? Mi az engedelmesség, a tisztaság és a szegénység? Mekkora szerepe van ma az iskolának a közösség életében? Miért vannak „vállalkozásai” egy apátságnak?

Megtekinthető: 2004. május 16-ig

Megrendelhető: Mons Sacer Rt. „Ajándékboltok” 9090 Pannonhalma, Vár 1. Ára: 3500 Ft (+ postaköltség)

24 PANNO

SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR BAKONYBÉL ESEMÉNYNAPTÁR Az Eseménynaptár akárki és akármelyik monostorban is szerkesztik – műfajából adódóan – néha épp a legfontosabb történéseket nem rögzíti. Mert vannak olyan események, melyeket a diszkréció miatt, s vannak olyan események, melyeket a történés természete miatt nem lehet szavakba foglalni. A karácsonyi könyvtermés egyik gyöngyszemében, a Zsoltárok világa c. könyvben a szerző, P. Beauchamp a következőket írja: A Kivonulást semmiféle régészeti kutatás nem tárja fel. Mint ahogy Isten egyetlen múltbéli nagy tettét sem. A Kivonulás a tegnapé. A tenger a tegnapé és a máé, ugyanaz tegnap és ma. És ez a mai, veszélyes tenger Izrael Istenének örök útja: … lépteid nyoma nem látszott. Február 25-én, Hamvazószerdán érkezetek vendégeMint nyájat, úgy vezetted népedet ink Niederaltaichból, Romanus szezetespap és Helene Mózes és Áron által. Gehwolf, akik a júniusban érkező niederlataichi gyerA Kivonulást nem lehet „tudni”, csak azt, hogy Isten népe mekkórus programját jöttek előkészíteni. ugyanannak a halálnak a fenyegetésében halad előre, és hogy Március 1-jén Csalami László és felesége volt vendéIsten vezeti. Kell-e magyarázni, hogy ugyanezt mondjuk arról günk, akik – a hagyományokkal szakítva – vendégül az útról, amelyen Isten a Fiát indította el, és arról is, amelyet láttak bennünket. Böjti ételeket készítettek, és az egészséges táplálkozás alapismereteiről beszélgettünk. Egyházának mutatott: „… lépteid nyoma nem látszott”? Március 3-án volt az olajkenet liturgiája. Az azt követő Ezek után nem a lényegtelenről, hanem a láthatóról vasárnapon Domonkos atya az alábbi szavakkal refpár szóban: lektált: Szép számmal összejöttek idős és beteg testvéreink, Az ősz óta a római Szent Anzelm Egyetemen tanulmá- csak épp az egészségesek hiányoztak mellőlük. Krisztus gyónyait folytató Izsák testvér a karácsonyi ünnepekre gyító szentségében való részesedés közösségi cselekmény – mint hazalátogatott ajándékokkal és élményekkel gazdagon. ahogy a keresztség, bérmálás, eucharisztia is – nem csupán a A Szent Anzelm apátság, az Anselmo, a Bencés Kon- rászorulók részvételét kívánja, hanem az egész közösség, a helyi föderáció tanulmányi központja, melyben a világ szá- egyház cselekvő részvételét is. Nem is szólva arról, hogy a szolimos monostorából Rómába érkező bencés fiatalok daritásunk, együttérzésünk, a beteg és idős testvéreinkért való imádságunk is ilyen módon fejeződhet ki meggyőzően. végzik teológiai tanulmányaikat. Karácsonykor az éjféli mise előtt Szekrényes Zita Településünkön az 1848 márciusi forradalomról 12-én, hitoktató rendezésében betlehemes játékot mutattak pénteken volt a megemlékezés. Az ünnepi műsort Birnbauer Ferencné osztályfőnök vezetésével a 6. oszbe a hittanos gyerekek a templomban. Szilveszter napján a hagyományos év végi kirándulásra tály adta, az ünnepi beszédet Baky György polgármesmintegy negyvenen gyűltünk össze. Túravezetőnk ter úr mondta. Ezt követően gyertyával a kezünkben a Bognár Andrea, a bakonybéli erdei iskola szaktanára kopjafához vonultunk, majd a Tájházban a Guzmics volt. Az együtt töltött öt óra alatt a természet igen sok Izidor Egyesület látta vendégül az ünneplő bakonybéli szépségére hívta fel a figyelmünket. A Borostyán-kút- polgárokat. A közel 1470 lakosú faluból, szomorúan nál ért véget a túránk, ahol madáretetőt készítettünk és írom, mintegy 20-25 felnőtt vett részt az ünnepen. tábortüzet gyújtottunk. Az elmúlt hónapok szárazsága Március 15-e monostorunk tavaszi kirándulónapja. Ez miatt a Borostyán-kútból nem fakadt víz. Igen szo- alkalommal Székesfehérváron, Lóréven és Ráckevén a szerb templomokat s ott élő barátainkat látogattuk meg. morú látvány volt. Január folyamán Domonkos atya a monostor belső Március 19-én Berkes János teológus hallgatót és hitudvarán számos öreg, beteg fát vágatott ki, hogy par- oktatót akolitussá szentelte Várszegi Asztrik főapát úr. Március 31-én kezdődött az egyházközség triduuma, kosítani lehessen. Február 23-án a szentíráskör és a Szent Mauríciusz melyet Horváth Patrik atya vezetett. Kórus tagjait a közös farsangi estje gyűjtött egybe. Volt, aki harsány, s volt aki szolíd jelmezben jött, Bognár Andrea pedig izgalmas-játékos vetélkedővel lepett meg bennünket.

Anzelm testvér

25 PANNO

TIHANYI APÁTSÁG Közeledik húsvét, lassan itt a tavasz. Még néha hideg van, néha pedig már nyári meleg. A látogatók hétvégeken megjelennek: egyelőre csak a templomot láthatják, átbotorkálnak a felbontott téren a templom előtt. Reméljük, hogy nyár elejére szép díszburkolatot kap a tér. Templomunk – a barokk templom – idén ünnepeli felszentelésének 250 éves jubileumát. A jövő esztendőben az apátság alapításának 950. évfordulóját ünnepeljük. Igyekszünk felkészülni erre a csaknem kerek jubileumra méltó kiállítással, ünnepekkel, eseményekkel, konferenciákkal, kiadványokkal. A legnagyobb gondot – mint mindenki tudja, aki mostanában rendezvényeket szervez – a szükséges pénz előteremtése jelenti. Reményeink vannak, hogy ha nem is a teljes elképzelésünk szerinti program, de annak legfontosabb részei megvalósulhatnak. Tervezzük egy szép tihanyi fotóalbum megjelentetését. Szeretnénk, ha Vass Alberik atya – a feloszlatás utáni utolsó tihanyi bencés plébános – hatalmas fényképanyagából is elkészülhetne egy méltó összeállítás. Szándékunk, hogy a tihanyi apátsági templom énekkarával lemezfelvétel készüljön. A tihanyi orgonán legtöbbet játszó két művésznek, Mali Katalinnak és Ruppert Istvánnak orgonajátékát is szeretnénk hozzáférhetővé tenni. S természetesen szeretnénk a környezetet olyan állapotba hozni, hogy ne kelljen szégyenkeznie senkinek a fizikai körülmények miatt. A lelkipásztori munka kihívásai a húsvéti ünnepekkel kezdődően komoly feladatot jelentenek. Erőinkhez képest igyekszünk helytállni Tihanyban és Aszófőn, és segítünk, ha tudunk a szomszéd lelkipásztoroknak. Apátságunk, egyházközségünk védőszentjének ünnepére, november 17-ére szeretettel hívjuk rendtársainkat Asztrik főapát úr vezetésével: ezt az ünnepet tekintenénk a 250 éves tihanyi barokk templom főünnepének, valamint a 950 éves jubileum hivatalos kezdetének. Szeptemberben szeretnénk pontosabb tájékoztatást adni a sajtó képviselői számára az előttünk álló nagy jubileumi évről, amelynek két nagy rendezvénye lesz 2005-ben: május 21-én, szombaton Mádl Ferenc köztársasági elnök úr részvételével egy ünnepség, majd szeptember 12-én, ugyancsak szombaton Erdő Péter bíboros, prímás, érsek úr vezetésével az immár hagyományos ökumenikus imádság, a „Könyörgés a magyarságért”. Szeretnénk megszólítani azoknak a településeknek polgármestereit, lelkipásztorait is, akik a Tihannyal kapcsolatos középkori dokumentumokban szerepelnek. IV. Károly király küszöbön álló boldoggá avatása reményeink szerint új lendületet adhat majd a még nem befejezett tihanyi Kálvária teljes újjáépítéséhez. Richárd atya

ISTENTISZTELETI RENDÜNK: Húsvéttól szeptemberig vasárnaponként 7.30-kor, 10.00-kor és este 19.30-kor van Tihanyban szentmise. Hétköznaponként a nyári időszámítás idején – szombaton is – este 19.30-kor. TETŐTÉRI ESTÉK: április 30-án 18.00-kor Frenkl Róbert: „Sport, tehetség, erkölcs” május 21-én 18.00-kor Náray-Szabó Gábor: Fogyasztói társadalom és kereszténység Megjelent a 2004. évi PROGRAMFÜZET, ebből adjuk közre most a következő részleteket: A TIHANYI BENCÉS APÁTSÁG 2004. ÉVI RENDEZVÉNYEI Dátum márc. 6 - ápr. 18. ápr. 11 - jún. 2. ápr. 11 - jún. 16. ápr. 19 - máj. 31. május 31. jún. 1 - júl. 18. jún. 5 - júl. 15. jún. 19 - aug. 12.

Idő

Előadó – kiállító Csonka Ildikó Hertay Mária Madarassy István Szörényi András 17.00 Veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaság Marianne Guignard (Franciaország) Polgár Rózsa Varga Imre

Rendezvény ikonfestő kiállítása grafikusművész kiállítása ötvösművész kiállítása fotóművész kiállítása pünkösdi koncert festőművész kiállítása textilművész kiállítása szobrászművész

26 PANNO

Helyszín Rege Kávézó Galéria Kőtár Rege Kávézó Templom Rege Kávézó Galéria Kőtár

TIHANYI APÁTSÁG

június 20-30

18.30 Szent István Király Zeneiskola

Rege udvar

július 1. július 8. július 15. júl. 18 - aug. 27. júl. 19 - szept. 5. július 22.

19.30 19.30 19.30

Templom Rege Kávézó Templom Galéria Rege Kávézó Rege udvar

július 29. augusztus 5. augusztus 12. aug. 14 – szept. 19. augusztus 19.

19.30 19.30 19.30

augusztus 21. augusztus 26. aug. 29 - okt. 31. szept. 6 - okt. 24. szeptember 19. szept.21 – okt.31. december 12. december 26. 2005. január 1.

18.00 19.30

19.30

19.30

17.00 16.00 16.00 16.00

zenés esték a Szent István Király Zenei Alapítvány szervezésében Thomas Wikman (USA) orgonaest Sándor György „Válogatott rögtönzéseim” – előadóest Mali Katalin orgonaest Olasz Ferenc fotóművész kiállítása Boda Balázs festőművész kiállítása Radványi Balázs, közreműködik: Balog „Esti sugárkoszorú” – zenés este Péter, Borzsák Kamilla és Mali Katalin Németh Csaba orgonaest Ferencz Éva magyarok énekei és imái Szent Istvántól napjainkig Révész László orgonaest Borbás Tibor és Borbás Dorka szobrászművész és üvegművész kiállítása Kobzos Kis Tamás „Te Hozzád kiáltok, Ki katonád vagyok” – Balassi Bálintnak Istenhez való énekei lant, koboz és tekerőlant kísérettel Kaláka együttes koncert Méhes Balázs orgonaest Veszprémi Művész Céh 15 éves jubileumi kiállítása Gáspár Gábor fotóművész kiállítása ELTE ének- és zenekara komolyzenei koncert Vidéki élet Pannóniában válogatás a római kori villák anyagából Apátság Énekkara adventi koncert Koloss István karácsonyi orgonakoncert Mali Katalin újévi koncert

Templom Rege udvar Templom Kőtár Rege udvar Rege terasz Templom Galéria Rege Kávézó Templom Kőtár Templom Templom Templom

BENCÉS RENDHÁZ GYŐR

Az idei év első hónapjai csendes munkával teltek. Az első félév végén, január 31-én volt a farsangi diákbál és az érettségi előtt állók szalagavatója. Erre a fiuk meghívták szüleiket, tanáraikat. Közös szentmise után a diákok műsorral köszöntötték a meghívottakat. Február első hetében szünetelt a tanítás, ekkor volt a téli szünet. Az ökumenikus imahét alkalmából január 19-én, hétfőn a diákotthoni és városi tanulóink a Bazilikában vettek részt a közös istentiszteleten. A Magyar Kultúra napja alkalmából a győri városi önkormányzat a városért végzett művészi munkásságáért kitüntette Tolnay Imre rajztanárunkat. – Február 22-én a diákmisében Bárdos Oresztész atya tartotta aranymiséjét. A szentmise végén egy jelenlegi tanítványa köszöntötte és köszönte meg áldozatos munkáját. A régi diákjai közül is sokan eljöttek a közös hálaadásra. Isten éltesse Oresztész atyát! Január 12-én volt Dr. Németh Ferenc bencés öregdiák temetése. Ő több mint negyed századon át volt a rendház és a diákotthon áldozatkész orvosa. Temetésén az atyákkal és tanárokkal a 12. osztályosok képviselték iskolánkat. R.i.p.

A diákok évi lelkigyakorlatát Dr. Sulyok Elemér, Kondás Sándor és Merkli Ferenc atyák tartották március 22-23-án. Húsvét után, április 24-én lesz Kelemen Áron diakónus testvér pappá szentelése győri templomunkban. A papszentelést Dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök úr végzi görög katolikus szertartás szerint. Gáspár atya

27

BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST

ECCLESIA IN EUROPA A Szent Szabina Kápolnában az idei nagyböjtben II. János Pál pápának „Az Egyház Európában” kezdetű apostoli buzdítását olvassuk. Nemcsak az Európai Unióba közelgő belépés miatt, hanem azért is, hogy közösségünk ebben az európai nagy városban a remény jelévé válhasson. A pápai irat első fejezete így kezdődik: „A Jelenések könyvének szerzője az Egyház üldözésének idején élt. A szorongattatások közben hangzik fel számára a remény szava: ’Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, és az Élő; meghaltam, de íme élek örökké…’ Ez a szó a mai európai egyházaknak is szól, melyeket gyakran megkísért a remény elhalványulása. A korszak, amelyben élünk, a maga sajátos kihívásaival a reményvesztés korszakának tűnik. Oly sok férfi és nő látszik céltalannak, bizonytalannak, reményvesztettnek, s nem kevés keresztény van hasonló lelkiállapotban.” (E.E. I. 15-16.o.) Budapest utcáit járva engem is hatalmába kerít az érzés, hogy – a villanyrendőrnél kéregető hajléktalantól a BMW-ben ülő úriemberig, a suhanó autók között botorkáló idős nénitől a 7-es buszra tülekedő fiatalokig, a munkaerejüket áruba bocsátó szegényektől a gazdag banktisztviselőig – a város minden lakója fölé a reményvesztettség árnyéka borul. A Szentatya szavai önvizsgálatra indítanak: vajon mi keresztények meghallottuk-e a remény evangéliumát, közöttünk van-e, aki meghalt, de mégis él, nem apadt-e el bennünk is a remény forrása? „Az Egyház – éleszti a reményt szívünkben a pápa – a legdrágább kincset tudja felajánlani Európának, a hitet Jézus Krisztusban, a meg nem csaló remény forrásában.” (E.E. I. 25.o.) Nézem az esti imádságon a gyertyafényes arcokat, Európáért imádkozunk. Ugyan mit tehetünk mi Európáért, ez a kicsi és törékeny közösség, szemben a világváros megalomániás, önpusztító erőivel. „A remény evangéliumának szolgálata a szeretet által mindenkinek feladata és felelőssége – válaszol a Szentatya ki nem mondott kérdésemre. Ugyanis bármilyen karizmája és szolgálata van valakinek, a fő irány a szeretet, amit mindenkinek követnie kell, s mindenki képes is követni: a szeretet az út, melyre az egész egyházi közösség meghívást kapott, hogy Mesterének nyomában járjon.” (E.E. II. 38.o.) A szentmise után Magdi, a karitász-felelős érkezik, elengedhetetlen mosollyal az arcán. Pogácsát hozott és krémest, mert egyikünk névnapját üljük. Maga költötte versikét olvas, amelyben elhalmozza az ünnepeltet áldásaival. Nyomában derű és béke költözik közénk. Bizonnyal nem tud róla, de megmutatta nekünk, milyen egy igazi európai. „Európa hiteles tanúkat vár, akiknek életében (…) felragyog az evangélium szépsége. (…) A keresztény tanúságtételben döntőek az életszentség jelei, ezek a remény visszaadására képes evangelizáció alapjai. Nem elég ugyanis az igazságot és a kegyelmet az igehirdetéssel és a szentségek kiszolgáltatásával felkínálni, hanem az egyes keresztényeknek és az egyházi közösségeknek (…) be kell fogadniuk és meg kell élniük azt.” (E.E. III. 51-52.o.) A kápolna lelkigyakorlatán Anselm Grün beszél. Az imádságról szól, arról a belső szentélyről, ahova nem hatolhat be idegen, ahol mindig védve vagyunk, s ahonnan forrás fakad, amely táplálja az életünket. Ez a belső forrás ad erőt… „Most éreztem először – mondja egy középkorú, nem vallásos férfi –, amint Anselm atyát és az őt fordító fiatal bencéseket – Albin és Konrád testvért – hallgattam, hogy az Egyház adni akar nekem valamit.” „A remény evangéliumát ünnepelni kell. (…) Neked is, Isten Európában élő Egyháza, imádkozó közösséggé kell lenned, a szentségekkel, a liturgiával és egész életeddel ünnepelve az Urat. Az imádságban fogod fölfedezni újra az Úr éltető jelenlétét. Így, ha minden cselekedeted gyökere az Úrban van, föl tudod majd ajánlani az európaiaknak a Vele való találkozást és az igazi reményt.” (E.E. IV. 64.o.) Szent Benedek Atyánkat ünnepeljük. Kápolnánkat betölti az énekszó. Csornai vendégünk, Ödön apát úr, alapítóink karizmáiról és az új evangelizációról szól. Mellette Márton diakónus szolgál, premontreiek vezetik a bencés liturgiát. Oldalt három bencés: Albin, Henrik és Konrád a három szólam – és zeng az énekszó, Kelemen testvér pedig a tömjént hozza, hogy imádságunk, miként a tömjén füstje szálljon fel, és ünnepeljük a remény evangéliumát. „A Szentlélek ajándékának köszönhetően Isten szeretete kiárad a hívőkbe, és képessé teszi őket arra, hogy szeressenek: ez a szeretet él minden tanítvány szívében. (…) Az egész Egyház feladata, hogy visszaadja a reményt a szegényeknek. Számára a szegények befogadása és szolgálata Krisztus befogadását és szolgálatát jelenti.” (E.E. V. 76.o.) Bence és barátai, a hajdani pannonhalmi diákokból alakult közösség, azzal töltik a hétvégét, hogy mozgássérült barátunknak, Bélának szerveznek programot. Pöfög az öreg Trabant és repíti őket a Kossuth tér felé. A 48 éves mozgássérült először járhat a Parlamentben. A kirándulás után a fiúk meleg ebédet is készítenek neki. Örömmel meséli élményeit. Ezek a hétvégék kicsiny oázisok az ő szenvedésének végeláthatatlan sivatagában. Ez a kevés, amit Szent Szabina kicsi Egyháza most tenni tud. De ez a szeretetből adott kevés szövétnekké lehet, hogy lángra lobbantsa egyre többekben a remény sugarát. „Az Úrra vár a szívünk, őbenne minden örömünk.” Ábel atya BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Pannonhalmi Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: [email protected] • Előfizethető a szerkesztőség címén. • Előfizetési díj egy évre: 200,- Ft (postán küldve 400,- Ft)

28 PANNO

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA. Szolgáltatás vagy szolgálat? Beszélgetés Varga Mátyás atyával. Bemutatjuk a Pannonhalmi

Recommend Documents