A MAGYAR ADDIKTOLÓGIAI TÁRSASÁG IX. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA SIÓFOK, NOVEMBER ELŐADÁSKIVONATOK

A MAGYAR ADDIKTOLÓGIAI TÁRSASÁG IX. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA

SIÓFOK, 2013. NOVEMBER 21–23.

ELŐADÁSKIVONATOK

SZERKESZTETTE: Demetrovics Zsolt, Eisinger Andrea, Kassai-Farkas Ákos, Rácz József, Varga Gábor SZERVEZŐBIZOTTSÁG Demetrovics Zsolt (a szervezőbizottság elnöke), Kassai-Farkas Ákos, Rácz József, Varga Gábor

TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG Albert-Lőrincz Enikő, Bayer István, Bitter István, Elekes Zsuzsanna, Frecska Ede, Gerevich József, Józan Péter, Kelemen Gábor, Kolozsi Béla, Kurimay Tamás, Németh Attila, Pikó Bettina, Rihmer Zoltán, Tringer László, Túry Ferenc      

 

2  

A közösségi megelőzés bizonyítékokon alapuló gyakorlatának megtervezése Albert-Lőrincz Enikő1, Ábrám Zoltán2 1 Babes-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia és Szociális Munka Kar 2 Marosvásárhelyi Orvosi es Gyógyszerészeti Egyetemen Célkitűzés: Az előadás hátterében egy folyamatban lévő – a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Davidson College, USA közös, a dohányzás megelőzéssel kapcsolatos kutatása áll. Jelenleg, a közösségi megelőzés bizonyítékokon alapuló gyakorlatának egy lehetséges modelljét fogjuk ismertetni. A megelőzési terv kidolgozásánál figyelembe veszünk minél több olyan tényezőt, amely befolyással lehet a serdülők dohányzáshoz való viszonyának alakulására: a szülők, az iskola, a helyi döntéshozók viszonyát a dohányzáshoz, a megelőzésbe bevonható civil szervezeteket, iskolai megelőzési programokat, a serdülők kapcsolatát a helyi közösséggel, valamint azokat a helyi szokásokat, hagyományokat, amelyek a serdülők egészségvédelmét szolgálhatják. Elméleti háttér: Az evidencia alapú gyakorlat elve szerint a prevencióra vonatkozó szakmai döntéseket a tudományos eredmények alapján kell meghoznunk. Az eljárásrend akkor tekinthető jó gyakorlat modellnek, ha egyesíti a kliensek (jelen esetben, a serdülők) perspektíváját, a helyi közösségek sajátosságait, a szülők, pedagógusok, szakemberek tapasztalatait, valamint a tudomány eredményeit. A megelőzést az etnopszichológiai szemlélet szerint végezzük, amelynek értelmében a szerfogyasztást és lehetséges okait, majd a beavatkozást a kliens saját kulturális csoportjára jellemző gyógyító hagyományokhoz, mentalitáshoz kapcsoljuk. Módszer: Vizsgálati eszközként kérdőívet, egy projektív módszert, interjúkat és fókuszcsoportokat használunk. A beavatkozó jellegű kutatásba 1200 VII–VIII. osztályos erdélyi diákot, ezen kívül öt – eltérő szociokulturális és etnikai sajátosságokkal bíró – helyi közösségből, 100 szülőt, 100 pedagógust, 50 hatvan év feletti helyi lakost, 50 helyi döntéshozót, valamint 6 civil szervezetet vonunk be. A különböző forrásokból származó adatokat a RAR (Rapid Assessment) módszer alapján kapcsoljuk össze. Eredmények és következtetés: A kutatás jelenlegi fázisában, a kutatási evidenciákra épülő, közösségi megelőzés modellje körvonalazódott. Ezt a több szintes, rövid-, közép- és hosszú távú beavatkozási tevékenységeket összesítő modellt fogjuk bemutatni.   Mozaikok: terápiás munka addikt családokkal – sikerek, kudarcok, sajátosságok Arany Zoltán, Farkas Attila, Blazsek Attila, Dancsó Angéla, Javora Katalin, Rab Hajnalka, Lacsán Katalin SZKTT ESZI Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum Az előadásban a 3 éves drogcentrumban megalakult addiktológiai családterápiás műhely munkájába kívánunk betekintést nyújtani. Az esetrészletek segítségével a következő témákról fogunk beszélni. Sok esetben a terápiás setting a határok kapcsán jobban igazodik a családhoz, több konfrontációs technikát alkalmaz, nagy hangsúlyt kap a komplex integrált ellátás. Nem egy új családi rendszer képzése kerül leginkább előtérbe, hanem egyfajta rehabilitációs szemlélet. A leválasztás és az integrálás eszköz és köztes cél is az új rendszer létrehozása szempontjából. Ennyiben rogersi, mert elfogadja a családot, annyiban pedig Milton H. ericsoni, hogy megkívánja a kreatív, rugalmas és intuitív munkát. A családterápia folyamata hosszabb, mivel a családok, ill. a család egyes alrendszerei időnként kilépnek a terápiából, majd később visszatérnek. A terápiás folyamat emiatt gyakran fragmentált, ezért nagy szerepet kap a ciklikusság, amelyet a terapeuta team a tudatosan kontextuális átvitelen keresztül teremt meg. Fontos a munkában a határok markáns kijelölése, és az, hogy ugyanúgy dolgozunk egy alrendszer jelenlétével, ahogy a hiányával is. Iskolai agresszió és pszichoaktív szerhasználat  

3  

Arnold Petra1, Zsiros Emese1, Költő András1,2, Huhn Zsófia1, Németh Ágnes1 1 Országos Gyermekegészségügyi Intézet 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Háttér és célkitűzés: Az iskolai agresszió megnyilvánulhat kortársbántalmazásban (bullying) és a diákok között megjelenő direkt fizikai erőszak, verekedés formájában (Olweus, 1999). Országos adatok szerint a magyar tanulók közel egyharmada érintett kortársbántalmazásban, elkövető, áldozat vagy egyszerre mindkettő szerepkörében. A hazai és nemzetközi eredmények a bullying számos viselkedéses, érzelmi problémával való együttjárását igazolták. Serdülőkorban az elkövetők hajlamosabbak más egészségkockáztató, deviáns és bűnelkövetői magatartásformákra, alacsonyabb iskolai teljesítményre, illetve kimaradásra, lemorzsolódásra a nem elkövetőkhöz viszonyítva (Berthold & Hoover, 2000; Nansel et al., 2003; Nansel et al., 2004). Előadásunkban szeretnénk teljesebb képet adni arról, hogy a magyar, kortársbántalmazásban illetve verekedésben résztvevő tanulók körében mennyire jellemző a multiproblémás viselkedés: a pszichoaktív szerhasználat. Hipotézisünk szerint az, aki elkövetője és/vagy áldozata a bántalmazásnak vagy részt vesz verekedésben, nagyobb valószínűséggel próbál ki szert, vagy részegedik le a nem érintett serdülőkhöz képest. Módszer: Elemzésünket az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC) kutatás 2010. évi országosan reprezentatív adatain végeztük a 9. és 11. évfolyamosok körében. A minta kialakítása iskola- valamint településtípus szerint rétegzett mintavételi eljárással történt, az elemzésben 4488 fiatal adatait dolgoztuk fel. Az adatgyűjtés osztályos lekérdezéssel, önkitöltős, anonim kérdőívek segítségével valósult meg. Bináris logisztikus regresszióelemzést végeztünk, amelybe célváltozóként a tiltott/visszaélésszerű szerhasználatot, a lerészegedést, valamint az egyes szerek használatának életprevalenciáját, háttérváltozóként pedig a verekedés gyakoriságát az elmúlt félévre vonatkozóan, illetve az utóbbi hónapok során a bántalmazásban való részvétel típusát (áldozat, elkövető, vegyes, nem érintett) vontuk be. Eredmények és következtetések: Hipotézisünk részben igazolódott. A drog és a bántalmazásban betöltött szerepek között szignifikáns kapcsolat figyelhető meg: az elkövető illetve elkövető-áldozat szignifikánsan nagyobb eséllyel próbál ki drogokat a bántalmazásban nem érintett serdülőkhöz képest, azonban az áldozati szerep és a drogok kipróbálása között nem tapasztaltunk összefüggést. Az egyes szertípusok szerint vizsgálva megállapítható, hogy míg az elkövetői magatartás mindegyik vizsgált szer esetében hajlamosító tényező, addig az elkövető-áldozatoknál csak az alkohol és gyógyszer együttes használata, az ecstasy valamint a ragasztó, oldószer kipróbálásának nagyobb a valószínűsége. Az áldozati szerep csupán a visszaélésszerű gyógyszerhasználat esetében jelent rizikótényezőt. A lerészegedés tekintetében részben más eredményeket tapasztaltunk: míg az elkövető szerep kockázati tényezőt, addig az áldozati szerep védelmet jelent lerészegedés szempontjából, az elkövető-áldozatok és a nem érintett serdülők lerészegedési értékeiben pedig nincs szerep szerinti különbség. A verekedésben való részvétel az összes vizsgált pszichoaktív szertípussal szignifikáns pozitív kapcsolatot mutat: minél gyakrabban vett részt a tanuló verekedésben az elmúlt év során, annál nagyobb eséllyel próbál ki drogot vagy részegedik le azokhoz a társaihoz képest, akik az elmúlt évben nem verekedtek. Összességében megállapítható, hogy a kortársbántalmazásban az elkövetői magatartás, illetve a verekedés rizikótényezőt jelentenek a drogok kipróbálása és a lerészegedés szempontjából. Eredményeink fokozottan felhívják a figyelmet a kortársbántalmazás, mint viselkedéses és érzelmi nehézségekkel társított problémakör mellett a fizikai agresszió lehetséges negatív következményeire. Emellett a problémaviselkedések halmozódása jövőbeni kutatások és preventív intervenciós eljárások számára is fontosak lehetnek.    

4  

Új drogepidemiológiai eredmények módszertani háttere Arnold Petra1, Elekes Zsuzsanna2, Németh Ágnes1, Székely András3, Székely Levente3, Paksi Borbála4 1 Országos Gyermekegészségügyi Intézet 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia és Társadalompolitika Intézet 3 Kutatópont 4 Budapesti Corvinus Egyetem, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet, Viselkedéskutató Központ Háttér: A magyar társadalom drogérintettségének érvényes becslését lehetővé tevő információkkal a probléma megjelenését követő több mint 20 éves időszakra vonatkozóan nem rendelkezünk. E tekintetben a kilencvenes évek hoztak változást. A drogokkal való kapcsolatba kerülés szempontjából leginkább veszélyeztetett korosztályban az „Európai Iskolavizsgálat Alkohol- és Drogfogyasztásáról” (European School Survey Project on alcohol and other Drugs, ESPAD) című nemzetközi kutatási program (Hibell és mtsai, 1997) részeként került sor Magyarországon az első, országos reprezentatív mintán végzett középiskolás drogepidemiológiai vizsgálatra (Elekes és Paksi, 1996), majd ezt követően 4 évente készültek újabb adatfelvételek. A legutóbbi ESPAD kutatás 2011-ben zajlott (Hibell és mtsai, 2012; Elekes, 2012). 2002-től a szintén 4 évente megismétlésre kerülő „Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása” (Health Behaviour in School-aged Children, HBSC) című nemzetközi összehasonlító kutatásban is szerepel egy droghasználatra vonatkozó kérdésblokk. A HBSC legutóbbi adatfelvétele 2010-ben volt (Németh, Költő, 2011). A felnőtt népesség országos reprezentatív mintáján 2001-ben, valamint 2003-ban és 2007-ben készültek az EMCDDA ajánlásainak (EMCDDA, 1999, 2002) eleget tevő, célzott drog- (és alkohol-) epidemiológiai kutatások (Elekes és Paksi, 2003; Paksi, 2003, 2007, 2009). Az utóbbi 7 évben nem volt lehetőség a felnőtt népesség körében célzott drogepidemiológiai adatfelvétel elvégzésére. 2012-ben a 15–19 éves népesség körében – a 2000. évtől ismétlődően zajló kutatássorozat legutóbbi hulláma – a „Magyar ifjúság 2012” című vizsgálat keretében zajlott egy más alaptematikájú, de drogepidemiológiai kérdéseket is tartalmazó – és e tekintetben szintén az EMQ standardokból építkező – kutatás. 2013-ban pedig egy, a népesség társadalmi közérzetének feltárására irányuló kutatáshoz (az ELTE TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0030 projekt keretében) ún. omnibusz-szerűen kapcsolódva került sor az EMQ főbb kérdéseit leképező önálló kérdőív felvételére. A szekcióban vizsgált probléma: Az utóbbi években tehát 4 olyan, önbevalláson alapuló vizsgálat készült Magyarországon, melyek drogepidemiológia kérdéseket (is) tartalmaztak. A kifejezetten az alkohol- és drogfogyasztás mérésére fókuszáló ESPAD vizsgálat 2007-hez képest (a 2007-es életprevalencia értékek 100%-nak tekintve) a tiltott drogok életprevalencia értékének 33%-os növekedését mérte a 16 évesek körében (Elekes, 2012, Hibell és mtsai, 2012). Hasonló módon a HBSC vizsgálat is a prevalenciaértékek emelkedéséről számolt be (Németh, Költő, 2011). A csoportos önkitöltős eljárással történt két adatfelvétel eredményei tehát – az egyes vizsgálatokban mért értékek különbözősége mellett – a tendenciák tekintetében egybecsengenek. A 2012es ifjúságkutatás azonban – nem csak az imént említett vizsgálatokhoz képest kisebb – de az Ifjúságkutatás korábbi hullámaihoz képest is alacsonyabb prevalenciaértékeket mért (Székely és mtsai, 2013). A legutóbb készült 2013-as „Köz-Érzet” kutatás pedig a 2007-es lakossági drogepidemiológiai vizsgálattal hibahatáron belül megegyező életprevalencia értékekkel szolgált. Tekintettel arra, hogy a kutatási eredményeket kizárólag az alkalmazott módszerek értékelése alapján tudjuk megítélni, hiszen azt tudjuk, hogy: „a megfelelően megválasztott módszerek jó eséllyel pontos eredményekre vezetnek”, továbbá „azokat a módszereket, amelyeket a kutatás … során alkalmaztak, meg lehet ítélni, és … képet alkothatunk az eredmények .. pontosságáról” (Rudas, 2006). a Magyar Addiktológiai  

5  

Társaság 2013. évi konferenciájára egy tematikus szekciót szervezünk az utóbbi évek drogepidemiológiai eredményeinek módszertani értelmezése céljából.   Pszichoaktív szerhasználat a HBSC 2010 módszertani háttere és paraméterei tükrében Arnold Petra1, Németh Ágnes1, Zsiros Emese1, Költő András1,2 1 Országos Gyermekegészségügyi Intézet 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar A HBSC négyévente zajló nemzetközi keresztmetszeti kutatás, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) együttműködésével valósul meg. Hazánk közel 30 éve vesz részt a kutatássorozatban, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet vezetésével. A legutóbbi adatfelvételben (2009/2010) 41 ország vett részt. A HBSC célja a serdülőkorú fiatalok közérzetének, önminősített egészségének, életmódjának és az ezek hátterében álló biopszicho-szociális tényezőknek a vizsgálata. Így a kutatás célul tűzi ki a serdülők rizikómagatartásának, azaz a dohányzási, alkoholfogyasztási, valamint tiltott szer és visszaélésszerű legális szerhasználati szokásoknak az elemzését is. Minden kutatás esetében elengedhetetlen a módszertani háttér alapos ismertetése, ugyanis ennek tükrében interpretálható az eredmények megbízhatósága és érvényessége. Különös tekintettel a szenzitív témákat érintő – mint pl. a serdülőkori pszichoaktív szerhasználat – kutatásokra, ez esetben is kiemelt jelentőséggel bír a módszertani háttér és paraméterek vizsgálata. Jelen előadás ennek bemutatását tűzi ki célul: áttekintjük a legutóbbi, 2009/2010-ben megvalósult adatfelvétel nemzetközi protokollnak (Currie és mtsai, 2010) is eleget tevő módszertani hátterét, paramétereit. Azaz ismertetjük a mintavétel jellemzőit, a minta összetételét, súlyozását, az adatfelvétel eszközét és módját, a válaszolási arányt, valamint a pszichoaktív szerhasználatnak mintavételi hibán kívüli megbízhatósági (inkonzisztencia) és érvényességi (hiányzó és érvénytelen válaszok) mutatóit. Az ismertetett módszertani eredmények fényében bemutatjuk a pszichoaktív szerhasználatra vonatkozó prevalencia adatokat.   Az alkoholbetegek felépülési lehetőségei Boros Károlyné Kanizsai Dorottya Kórház Háttér és célkitűzés: A szakmapolitikai szabályozás elégtelensége, a forráshiány, az epidemiológiai adatok esetlegessége, a családi diszfunkciók hátráltató tényezők az alkoholbetegek felépülésének előmozdításában. Az alkoholfüggőség megszüntetéshez vagy a mértékletes alkoholfogyasztás kialakításához komplex fejlesztési megoldások integrálása szükséges a rendszerbe. A korai intervenció és a szakszerű edukáció nagyobb esélyt biztosít a szenvedélybetegségből történő felépüléshez. Módszer, minta: 2010-ben a fekvőbeteg ellátásban részesült 10 fő alkoholbeteg egyszerű, célirányos vizsgálata. 2012 nyarán ismételt, utánkövetéses, kvalitatív vizsgálat személyes megkeresés formájában. Vizsgálat, elemzés célja: A 2010-ben készült vizsgálathoz viszonyítva 2012-ben milyen mértékben és irányban változott a kutatásban résztvevők egyéni életútja, forgatókönyvmintája és narratívájuk. Vizsgálat tárgya: Fordulópontok, rizikó-, és védőfaktorok prevenciós jelentősége, amelyek a kliens viselkedését, gondolkodását jelentősen befolyásolták. Adatfelvételi, adatfeldolgozási módszerek: McAdams-i ágenciafelfogás és kódolási rendszer szerint. AUDIT 10 kérdőívre adott válaszok pontszámainak összesítése alapján. SPSS számítógépes adatfeldolgozás, Wilcoxon-próbával és páros tpróbával. A minta a résztvevők alacsony száma miatt nem reprezentatív. Eredmények: A fekvőbeteg krízisellátásban részesülők számára a kórházi elbocsátást követően utógondozás formájában, a klienseknek lehetőséget biztosítunk az egyéni és a csoportos  

6  

konzultációkra. A két év során az élettörténeti interjúban részvevő személyek eljutottak arra a szintre, hogy ha probléma van, akkor tudják, hogy hová fordulhatnak segítségért, személyes problémáikat bizalmasan megoszthatják, progresszív és konstruktív megoldási módokat alkalmaznak. A kliens a segítő és a család közötti hosszú távú személyes kapcsolat nagyobb ráhatással bír a felépülésre, az alkoholfüggő személy teljességre törekvő személyiségére épít, a beteg és a család öngyógyító erőinek mozgósításával, az őszinte párbeszéd kialakításával, a kliens autonómiájának növelésével, és az egészségi állapot feletti kontroll megvalósításával. A jelenlegi finanszírozási keretek között sajnos nem valósítható meg, hogy a kórházból kikerülő, de a kliens saját elhatározása alapján (mint a közösség tagja), továbbra is a terápiában résztvevő, visszajáró egyén után eseti lejelentést követően (OEP felé) finanszírozásban részesüljön a szolgáltató. Az Országgyűlés 2013 évi határozat tervezete a kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiáról (2013–2020) rögzítette, az addiktológiai konzultánsok és egyéb segítő hivatásúak bevonását a járóbeteg-ellátásba, és a tevékenységük finanszírozását. Következtetések: Az alkoholbetegeknél a gyakorlat szerint a társadalomba való visszaintegrálás helyett, a rokkantosítás irányába történő megoldási módokat alkalmaznak, amely csak tovább mélyíti a betegszerepet. A szűkebb és tágabb környezet, a munkahelyek, kisközösségek érzékenyítése, és szemléletük megváltoztatása kritikus sikertényező. A korai problémaészlelés, az alapellátáshoz és a munkahelyekhez köthető, a veszélyeztetett-, és a problémaivók családon belüli áldozatainak felismerése a hatékony intervenció alapja, melynek a korszerű addiktológiai ellátás a következő lépcsője. Az alkoholproblémával küzdők helyi koordinációja, az érintett felek bevonása az együttműködésbe (önkormányzat, szociális és egészségügyi ellátók, egyéb intézmények, civil szervezetek), valamint a szakértői bázis bővítése a fenntarthatóság biztosítása érdekében. Az alapellátási megelőzési tevékenység integrált megközelítése szükséges, egyszerre odafigyelve a magas kockázatú, hátrányos helyzetű csoportokra, és az alkoholfogyasztás kockázatának csökkentése a lakosság egészében.   Antaethyl delírium kialakulása az alkohol-absztinencia megtartását segítő Disulfiram „mellékhatásaként” – ápolástervezés az eset kapcsán Csengelné Ruprecht Mariann, Olasz Anna, Havasi Anna, Vajda Péter, Petke Zsolt Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Addiktológiai osztály Bevezetés: Osztályunkon, régóta használjuk alkohol absztinencia megtartásában a Disulfiram hatóanyagot, per os, és implantátum formájában igen nagy számban. Mellékhatásai között az antaethyl delírium „gyakorisága nem ismert” kategóriában szerepel. A közelmúltban egy esetben észleltünk, ill. felmerült az antaethyl delirium lehetősége a gyógyszer szedését követően, a beteg állapotában bekövetkező hirtelen változások, ill. klinikai kép alapján. Módszerek: klinikai kép, tünetek megfigyelése, nyomon követése. Differenciál-diagnózisok számba vétele, összehasonlítása. Bekövetkező változások, eredmények összegzése. Ápolási terv készítése, értékelése. Eredmények: Többnyire empirikus módszerekkel, hetero-anamnaesis ismerete alapján, differenciáldiagnózisok lehetőségét részben kizárva, majd az Antaethyl elhagyását követően a beteg állapotában bekövetkező eredményes javulás, felépülés ismeretében állapítottuk meg antaethyl delirium fennállásának lehetőségét az ismertetett esetben. Következtetés: Eredményeink, megfigyeléseink alátámasztják következtetésünket, miszerint a Disulfiram alkalmazása esetén előfordulhat deliráns állapot. Ennek felismerése, egyrészt nem ismert gyakorisága, másrészt az alkoholbetegek megvonási tünetegyüttesének, későbbi szövődményeinek, ill. az előrehaladott életkorban előforduló betegségek (Dementia, Alzheimer-kór..stb.) tünetegyütteseivel való tüneti hasonlósága miatt okoz nehézségeket.    

7  

Drogfüggők krízisei Csiszér Nóra Drogprevenciós Alapítvány Drogoplex Ambulancia, Budapest Az előadás a szerző klinikai tapasztalatai alapján taglalja a drogfüggő betegek kríziseinek jellegzetességeit: melyek a tipikus krízis szituációk, milyen a krízis dinamikája, milyen a krízis megoldása, mik a segélyforrások, szükséges e sajátos krízis intervenciós technika a terápiában.   Csoportterápiás lehetőségek addiktológiai osztályon Désfalvi Judit, Nagy István Miklós, Petke Zsolt Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Addiktológiai osztály A csoportfoglalkozásról mint a klinikumban gyakorta használt terápiás eszközről s annak jótékony hatásáról már nagyon sok tanulmány jelent meg a szakirodalomban. Jelen munkánkkal meg szeretnénk osztani a szenvedélybetegekkel szerzett tapasztalatainkat, azt, hogy az Addiktológia Osztályon történt kezelés hogyan segítheti az alkohol- és egyéb szerhasználók további, kórházon kívüli életét. A kérdést a következő módon fogalmaztuk meg: vajon tudunk-e használható „eszközöket” adni a betegek kezébe a stressz, a szorongás, a sóvárgás, avagy egy hirtelen beálló krízishelyzet adaptív megválaszolására – az azonnali szerhasználat alternatívájaként. A Nyírő Gyula Kórház–OPAI Addiktológia Osztályán a csoportfoglalkozásaink közül négy speciális kiscsoportot kiválasztva végeztük a vizsgálatot: Relaxációs csoport, Művészetterápiás csoport, Mozgásterápiás és Mindfulnesss-stresszcsökkentő csoport. A tanulmány kritériuma az volt, hogy csak azokkal a személyekkel végeztük a vizsgálatot, akik a csoportfoglalkozások közül legalább hármat rendszeres látogattak. Vizsgálatunk kiterjedt a kórház elhagyását követő időre is. A vizsgálatban összesen 35 fő (18 férfi, 17 nő, átlagéletkor: 39,8 év, közülük 81,5% alkohol-, 13% drog-, és 5,5% gyógyszerfüggő). Módszerünk egy félig strukturált interjú, valamint a Hamilton féle Szorongás Skála, amelyeket a vizsgálat kezdetekor, majd befejezésekor is felvettünk a betegekkel. A vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy azok a személyek, akik rendszeres, motivált tagjai voltak a kiscsoportoknak, erősebbnek, nyugodtabbnak érezték magukat, és képesek voltak a problémák kezelésére a “kórházi biztonság” elhagyása után. Eredményeink: 24% folyamatosan visszajár a foglalkozásokra. Ők a saját-élmény beszámolókkal erősítik a terápiás folyamatot, s egyben biztatást tudnak nyújtani a kiscsoport-társaiknak a jövőre nézve. 18% otthonukban is gyakorolja a csoportokon tanultakat (pl. rendszeresen sportolnak, vagy relaxálnak, egyesek rajztömbökkel járnak, hogy bármit lerajzoljanak, ami megtetszik nekik). Kiemelendő, hogy 19% a kezdődő relapszust felismerve jelentkezett ismét segítségért.   Sikeres alkoholisták – a magas társadalmi státuszú szenvedélybetegek célcsoportspecifikus ellátásának relevanciája Dudits Dénes Józanság Kft. Magyarországon megközelítőleg 1 millió ember küzd az alkohollal vagy a kábítószerrel összefüggő különböző problémákkal. Ennek ellenére az alkoholproblémákkal küzdőknek a 95%-a, a drogproblémákkal küzdőknek pedig a 75%-a nem részesül szakszerű ellátásban. Ezt a hiányosságot felismerve jött létre 2005-ben az első magyarországi magán addiktológiai szolgáltató. A szolgáltató jelenleg Dudits Józanság Programok néven működő addiktológiai programjainak célcsoportját elsősorban olyan, a magas társadalmi státuszuk folytán sikeresnek tartott személyek (orvosok, ügyvédek, mérnökök, közszereplők, vállalkozók stb.) alkotják, akik számára különösen fontos, hogy a függőség  

8  

állapotából adódó tényleges szükségleteik figyelembevételén alapuló kezelésben részesüljenek. Az előadás keretében a Dudits Józanság Programok szakmai aspektusainak vázlatos ismertetésén túl sor kerül azoknak a speciális korai kezelésbevételi technikáknak a bemutatására, amelyek révén lehetővé válik a kezelésbe kerülési idő lerövidítése és ezáltal a szerhasználatból fakadó egészségkárosodás mértékének jelentős csökkentése. Mindezzel összefüggésben az előadás fő célja az, hogy arra késztesse a szakma képviselőit, gondolják át, miként tudnának hatékonyabban és eredményesebben hozzájárulni ahhoz, hogy a függőségi problémákkal küzdő egyének a valódi szükségleteiknek megfelelő szakszerű ellátásban részesüljenek.   Új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos halálesetek – esetbemutatás Csonka Renáta, Keller Éva Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet Magyarországon egyre növekvő és összetettebb problémát okoz minden érintett szakterületen az új pszichoaktív szerek terjedése. A könnyű, gyors, olcsó és széleskörű hozzáférhetőség miatt a sürgősségi ellátásban dolgozók, igazságügyi orvosszakértők gyakran sötétben tapogatóznak. Bemutatómban három új pszichoaktív szerrel kapcsolatos halálesetet szeretnék bemutatni, melyek igen rövid időn belül, egymástól függetlenül következtek be Budapesten. Az első eset egy 24 éves férfi, aki a Fővárosi Büntetésvégrehajtási Intézetben 2013. június 9-én holtan találtak. Az előzetes vegyvizsgálat pmetil-4-metil-aminorexet, pentedront, 3,4-DMMC-t, alfa-PVP-t és 7-amino-clonazepamot mutatott ki. A második eset egy 25 éves nő, aki a Péterfy Sándor utcai Kórház– Rendelőintézet és Baleseti Központ Belgyógyászati Intenzív Osztályán 2013. június 8-án halálozott el, a kórházban elvégzett vegyvizsgálat pentedron, illetve amfetamin pozitivitást mutatott. A harmadik eset egy 43 éves nő, akit orrhonában holtan találtak. A sürgősséggel elvégzett vegyvizsgálat mefedront, alfa-PVP-t, OH-alprazolamot, alprazolamot, illetve p-metil-4-metil-aminorexet mutatott ki. Az igazságügyi orvosszakértők munkáját nagyban nehezíti, hogy a boncolás során észlelt eltérések igen kevés hasonlóságot mutatnak, a bonctani képet egyéb megbetegedések is befolyásolhatják, illetve többféle szer (gyógyszer, új pszichoaktív szer, kábítószer) együttes használata, mely gyakran a szerhasználó számára sem ismeretesek.   A szubsztitúciós kezelésben lévő hepatitis C fertőzött betegek kezelési igényét befolyásoló tényezők felmérése Csorba József1, Farkas Judit1,2, Kapitány-Fövény Máté1,2, Szabó Tünde1 1 Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Drogambulancia és Prevenciós Központ 2 ELTE-PPK Pszichológiai Intézet Bevezetés: Az addiktológiai ellátás során gyakran megfigyelhető jelenség, hogy számos Hepatitis C fertőzött szerhasználó nem veszi igénybe a rendelkezésre álló kezelési formákat. Az elmúlt években több kutatás is foglalkozott a témával (Wilson és mtsai., 2010, Zuure és mtsai., 2010, Chen és mtsai., 2013), vizsgálatunk során ezen eredményeket alapul véve dolgoztuk ki mérőeszközünket. Célok: Kutatásunk célja, hogy feltárjuk, milyen fő szomatikus, pszichés és szociális tényezők befolyásolják, hogy a Hepatitis C fertőzésével tisztában lévő drogfüggő betegek igénybe vegyék a betegség kezelését, illetve, mely tényezők hatására döntenek inkább úgy, hogy nem keresnek szakmai segítséget. További célunk volt, hogy megvizsgáljuk, milyen információkkal rendelkeznek az opiátfüggő betegek a Hepatitis C betegségről, illetve a fertőzés terjedéséről. Módszerek: Korai eredményeink 34 szubsztitúciós kezelésben részesülő opiátfüggő mintáján alapulnak (58,8% férfi, 41,2% nő, átlagéletkor: 36,9, szórás: 7,6). A teljes mintát a Nyírő Gyula Kórház OPAI Drogambulanciájának és Prevenciós Központjának, valamint  

9  

a Soroksári Addiktológiai Centrumnak azon opiátfüggő betegei képezik, akiknél vagy már diagnosztizálták a Hepatitis C fertőzést vagy saját maguk gondolták úgy, hogy fertőzöttek. A kutatásban résztvevő páciensek egy, a korábbi vizsgálatok eredményei alapján létrehozott kérdőív tételeire válaszoltak. A kérdőív adaptált formában a Betegségpercepció Kérdőív (Weinman és mtsai., 1996) Észlelt Következmények skálájának egyes tételeit is tartalmazza. Eredmények: A minta 24,2%-a nem tudja, hogyan fertőződött meg, 8,7% információi szerint a Hepatitis C széklet vagy nyál útján is terjed, illetve örökletes is lehet. 63,6% gondolja úgy, hogy a kezelés igénybevétele csakis a saját felelősségük kell, hogy legyen, míg 36,4% nyilatkozott úgy, hogy a saját felelősség mellett a kezelő személyzet felelőssége is a kezelés indítványozása. A kezelésbe fordulás lehetséges akadályozó tényezői közül a kezeléstől való félelem bizonyult a leggyakrabban előforduló szempontnak, 35,5% nyilatkozott úgy, hogy teljes mértékben fél a Hepatitis C kezelésétől. Szignifikáns és pozitív irányú együttjárás a kezelés fontosságának megítélésével a „kezelés javíthat az életemen” (r(27)=0,55, p<0,01) és a „nem tudom megmondani, hogy fertőzött vagyok-e” (r(29)=0,41, p<0,05) változók esetében mutatkozott. A stigmatizációra, a társas kapcsolatokra, illetve a betegség súlyosságára vonatkozó egyéb változók esetében nem találtunk szignifikáns együttjárást a kezelés fontosságának megítélésével. Diszkusszió: Eredményeink a Hepatitis C fertőzéssel és annak kezelésével kapcsolatos hatékonyabb információátadás szükségére hívják fel a figyelmet, valamint annak fontosságára, hogy a Hepatitis C fertőzött opiátfüggő betegek nagyobb felelősséget vállaljanak kezelésbe fordulásuk terén. A kezeléstől való félelem csökkentése, valamint a szubjektív életminőség javulásának hangsúlyozása szintén növelheti a kezelésbe forduló opiátfüggők arányát.   Beteg, bűnöző, szegény vagy csak fiatal? Addiktív viselkedések megjelenése a médiában Elekes Zsuzsanna Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia és Társadalompolitika Intézet Előzmények: Az addiktív viselkedések elterjedtsége, súlyossága Magyarországon ritkán mutatott kapcsolatot a velük szemben megnyilvánuló társadalmi és politikai reakciókkal (Elekes 2009). E reakciók egyik fontos leképeződése, de egyben oka is lehet a különböző egészségkárosító magatartások médiabeli megjelenése. A kábítószer-fogyasztással kapcsolatosan meglehetősen rendszeresen készültek médiaelemzések, amelyek azt mutatták, hogy a sajtóban megjelent cikkek száma, hangvétele jól tükrözi a politika kábítószer-problémához való viszonyának változásait (Rácz 1989, Kara 1993, Oprics és Paksi 1998, Paksi 2000, Nyírády és Schmidt 2000, Arnold 2006). Az előadásban bemutatásra kerülő kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy 1) a különböző addiktív viselkedéseket hogyan ábrázolja a média, 2) különbözik-e az egyes szerek és az azokat fogyasztók megjelenítése, 3) hogyan tükröződik a médiában a politika és a közvélemény változó érdeklődése és megítélése? Módszer: Az ALICE RAP (Addiction and Lifestyles in Contemporary Europe: Reframing Addictions Project) program keretében, az EU 7th frame program finanszírozásával végeztünk kvantitatív sajtóelemzést. Feldolgozásra került a Magyar Nemzet és a Népszabadság 2000-ben és 2011-ben megjelent és on-line elérhető valamennyi száma, valamint reprezentatív mintát vettünk a két napilap 1978-ban és 1991-ben nyomtatott formában megjelent számaiból. Összesen 475 cikket dolgoztunk fel, nagyjából hasonló arányban a két napilapból. Eredmények: A feldolgozott cikkek 52,4%-a foglalkozik valamilyen formában az alkoholproblémával, 45,2%-a a kábítószerproblémával, 19,3%-a a dohányzással. A többi addiktív viselkedés (gyógyszer, játék, munka, vásárlás, internet stb.) a cikkek legfeljebb 2%-ában jelenik meg. A valamelyik viselkedéssel kifejezetten főtémaként foglalkozó cikkeket tekintve, a teljes vizsgált  

10  

időszakban a cikkek legnagyobb aránya (24,6%) foglalkozott a kábítószer-problémával, 10,5% az alkoholproblémával és 6,9% a dohányzással. Az egyéb addiktív viselkedések főtémaként való megjelenése elenyésző volt a két napilapban. Jellegzetes különbségeket figyelhettünk meg a három legelterjedtebb és a cikkekben is legnagyobb arányban tárgyalt szer fogyasztóinak médiabeli ábrázolásában: az alkoholistát általában hátrányos helyzetűként, vagy gyakran bűnözőként ábrázolja a sajtó, de nem ritka az alkoholfogyasztás fiatalkori problémaként való bemutatása sem. A probléma kezeléseként többnyire a szociális helyzet javítása és a gyógyítás jelenik meg. A politika felelőssége alig merül fel az alkoholproblémával kapcsolatban, olyan adottságként ábrázolják a problémát a cikkek, amit legfeljebb csak kezelni lehet. A médiában megjelenő tipikus kábítószer-fogyasztó szórakozó, zenét hallgató fiatal, aki tájékozatlan. Esetenként díler is lehet, akit büntetni kell. A megoldásban elsősorban a szakpolitikai megoldások – jogi szabályozás, prevenció, kínálatcsökkentés kap hangsúlyt, az orvosi és nem orvosi kezelés szerepe kisebb, a szociális helyzet javítása pedig alig jelenik meg. A dohányzó embert többnyire betegként ábrázolja a sajtó (nem a nikotin függés betegeként, hanem olyan betegként, aki a dohányzás miatt beteg), aki ráadásul gyenge jellemű is. Lehetséges megoldás a hozzáférés korlátozása, de fontos szerepet kapnak az egyéni erőfeszítések, a jellem erősítése.   A kérdésmegfogalmazás hatása az eredményekre Elekes Zsuzsanna Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia és Társadalompolitika Intézet A rendszeresen ismétlődő, időben és nemzetközileg is összehasonlítható ESPAD és HBSC kutatások mellett Magyarországon egyre több vizsgálat részeként kerül megkérdezésre az alkohol- és kábítószer-fogyasztás elterjedtsége a fiatalok körében. Bár a felnőttek körében rendszeresen ismétlődő vizsgálatokról alig beszélhetünk, az eredetileg rendszeresnek szánt ADE/OLAAP mellett szintén több kutatás próbálta mérni a felnőtt népesség alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásait. A különböző kutatások eredményei gyakran igen eltérő képet mutatnak a hazai helyzetről, és sokszor maguk a kutatók is úgy érzik, hogy eredményeik irreálisak és azok feldolgozásra, publikálásra sem érdemesek. Jó példa erre a 2009. évi ELEF kutatás, ahol a felnőtt népesség tiltott szer fogyasztására vonatkozó életprevalencia érték olyan alacsony volt, amelyet a kutatás résztvevői is érvénytelennek minősítettek. Az eltérő, vagy akár értelmezhetetlen eredményeknek számos oka lehet: mintavétel (kire, mire reprezentatív vagy reprezentatív-e egyáltalán), a kérdezés módszere (papír-ceruza, CAPI, telefon, on-line stb.) anonimitás biztosítása (önkitöltős, face to face, kevert stb.) vagy akár a politikai környezet vagy a közvélemény változása. Az alkoholfogyasztás és az alkohol okozta problémák mérésének jól standardizált mérési eszközei vannak. Hasonlóan standardizált mérési módszerek elterjesztésére törekednek az EMCDDA szakértői is a kábítószer-fogyasztás területén. Mégis, hazai kutatásokban – és az EHIS példáján láthatjuk, hogy nem kifejezetten szerfogyasztásra irányuló nemzetközi kutatásokban is – gyakran figyelmen kívül hagyják azt, hogy az eltérő kérdezési formák igen eltérő prevalencia értékeket eredményezhetnek. Előadásomban az eltérő kérdésmegfogalmazások prevalencia értékekre gyakorolt hatását mutatom be az alábbi példákban: 1) Az ESPAD kutatás kérdőívének 2007. évi megváltoztatása alapján, amely eredményekre gyakorolt hatását nemzetközi és hazai próbavizsgálatok elemeztek. 2) A SMART kutatás alapján, amelynek célja volt az alkoholfogyasztásra és az alkohol okozta problémákra vonatkozó kérdéssorok eltérő eredményeinek vizsgálata. 3) Néhány más hazai kutatás eredményeinek összehasonlításával.      

11  

„Csak az erős paprikától lehetett!” – egy családok átmeneti otthona „alkoholistajátszmái” Engel Zita1, Beke Eszter2 1 Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 2 Day Center (Menthal Heath Foundiation) Yerevan, Armenia Tanulmányunkból készített poszterünk témaválasztását egy nagyon is valós, de sok esetben nem explicit módon kezelt probléma vezérelte: hazánkban a vonatkozó törvények által létesített, az állam illetve alapítványok által fenntartott, úgy nevezett családok átmeneti otthonaiban nem lehet alkoholos állapotban tartózkodni, illetve alkoholt tartani. Az illuminált állapot szabálysértéssel, szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetéssel, otthonból való elbocsátással „büntetendő” magatartás. Az alkohol problémával küzdő családtagokkal szembeni „fellépés” kettőssége szemmel látható: ilyen a tehetetlenség és megtűrés vagy elbocsátás lehetősége. Az otthon szabályzatával szembe megy a szakmai tapasztalat: nem várható el, hogy az érintett, otthonát épp elvesztett, sokkos állapotban levő alkoholista családtag a beköltözés utáni első napon letegye az italt, különösen akkor, ha még nem kész rá, vagy nincs belátása a problémájára. Az otthon elvesztése mindig egy krízis, ezt tetézi, hogy a család összetartásának egyik utolsó lehetősége egy ilyen intézménybe való felvétel, így a családtagok mindent elkövetnek azért, hogy együtt maradjanak, ezzel teret engedve a gondozókkal, családsegítőkkel folytatott „alkoholistajátszmáknak”. A kliens részéről a játszma célja, az alkoholprobléma mindenáron történő elrejtése, tagadása az otthonban maradásért (pl.: leplezés, magyarázkodás, elrejtés, tagadás, tanúk felvonultatása, győzködés, sírás, ígérgetés, kérlelés, fenyegető testi fellépés, zsarolás). Az erre kiépített tudattalan stratégiákkal igyekszik meggyőzni a dolgozókat, sok esetben „támogatót” keresve közöttük. Ezzel ellentétes az otthon dolgozóinak célja: a rend és az otthon szabályainak fenntartása, az ennek érdekében kialakított stratégiák alkalmazása (pl. alkoholszonda bevezetése, szoba átkutatása, tanúk keresése, kérdőre vonás, szembesítés, fenyegetőzés, rábeszélés, szabályszegési figyelmeztetések írása, addiktológiai gondozóba küldés, rábeszélés, könyörgés, cinkos együttműködés, alkoholszonda adatainak meghamisítása). Ide vehető még a mindkét oldalon tanúként belépő, az italozást támogató, vagy tiltó, családtagok és az otthon többi lakóinak közreműködése pl. bizonygatás, hogy nem ivott/ivott, beárulás, ital szállítása, csoportos fenyegető fellépés). Az általunk kiválasztott, budapesti átmeneti otthona szakgondozóival, családgondozóival készített strukturált interjú illetve megfigyelés alapján készített tanulmány nem mondható reprezentatívnak Magyarország összes családok átmeneti otthonának intézményére, mégis ha ezek a játszmák tudatosulnak a szakemberekben, azok megértésével vagy megtörésével egy eredményesebb együttműködés alakítható ki.   Szex and the cigi – kémiai és viselkedési függőségekre utaló magatartások a kilencvenes évek kultikus amerikai televíziós sorozatban Engel Zita1, Beke Eszter2 1 Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 2 Day Center (Menthal Heath Foundiation) Yerevan, Armenia Nem eldöntött, legalább is mindkét oldalról születtek már eredmények arra nézve, hogy a televízióban sugározott filmekben és sorozatokban látott viselkedési mintákat mennyire veszik át a nézők, milyen mértékben és hogyan befolyásolják őket, mennyire azonosulnak kedvenc vagy csodált szereplőkkel. Eme tanulmányból született poszter sem kíván választ találni erre a kérdésre. Nem lehet elmenni azonban a mellett, hogy a kilencvenes évek végén a klasszikus Carrie Bradshaw Halloween jelmez kellékei közül épp úgy nem hiányozhatott a meggöndörített haj, az elegáns magas sarkú, vagy a kézben hurcolt laptop,  

12  

mint egy Cosmopolitan koktélos pohár vagy egy szál cigi a szájba. A vizsgálat célja, hogy a Szex és New York HBO televíziós sorozatának képi világának kiértékelésével illetve hanganyagának írásos változatának tartalomelemzése segítségével fellelje és kontextuálisan értelmezze azokat a kémiai és viselkedési függőségekre utaló magatartásokat, melyek megjelennek az egyes epizódokban. A sorozatban megjelenő alkoholizmus, nikotinizmus, kényszeres vásárlás, szex- és testedzésfüggőség és különböző evészavarok hol pozitív, hol negatív kontextusban ábrázolt megjelenítési formáin túl hangsúlyos szerepet kap az egyes pszichoaktív szerek pártoló vagy elítélő rekreációs használata is. Ezen túlmenően egyes szerek kapcsán a rendezők megjelenítik a felépülési folyamatok sikeres vagy kudarcos voltát is. Figyelmet érdemel még az, ami kimarad a tévés fejezetekből: a komolyabb, „nem televízió képesnek tartott” függőségi problémák (pl. intravénás szerhasználat, heroin vagy kokain addikció) megjelenítési formáinak kerülése.   Metadonról Buprenorfin/Naloxone készítményre történő váltás a szubsztitúciós terápiában: a kliens nézőpontja Farkas Judit1,2, Kapitány-Fövény Máté1,2, Eisinger Andrea2, Szabó Tünde1, Petke Zsolt3, Csorba József1, Demetrovics Zsolt2 1 Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Drogambulancia 2 ELTE-PPK Pszichológiai Intézet 3 Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Addiktológiai Osztály Bevezetés: Az opitáfüggők buprenorfin/naloxone (B/N) tartalmú készítménnyel történő szubsztitúciós kezelése 2008 óta lehetséges Magyarországon. A bevezetés oka az említett szer külföldi klinikumban tapasztalat elterjedtsége volt. A nemzetközi szakirodalom eddigi eredményei szerint beszámol arról, hogy a B/N kombinált készítmény az addig használt metadonnal szemben kevésbé euforizáló és szedatív hatású, jól tolerálható komponenseket tartalmaz, kevés a nem kívánt mellékhatás (pl.: Oman, 2009), valamint az intravénás használat is szignifikánsan csökken (pl.: Johnson, 2000). Célok: Egyetlen, a témában készült hazai kutatás, a szer bevezetésének évében zajló hatásvizsgálat keretében fény derült arra, hogy – a metadonnal kezelt mintával összehasonlítva – mely tényezők befolyásolják a kezelésben maradást (Demetrovics, 2009; majd Petke, 2011), ugyanakkor a vizsgálatok nem tértek ki a kliensek szubjektív élményére. Jelen kutatás célja, hogy feltérképezzük azon kliensek szubjektív élményét, akik mindkét szerrel történő szubsztitúciós kezelést megtapasztalták. Módszer: Az előzetes kutatás során 10 olyan, jelenleg B/N készítménnyel kezelt betegünkkel készült félig strukturált interjú, akik korábban a metadon program keretében részesültek szubsztitúciós terápiában, tehát mindkét szubsztitúciós szer hatását és az átállást is megtapasztalhatták. Az érintett témák: orvosi/biológiai háttér (pl.: testi tünetek, gyógyszerszedés), szubjektív hatások/pszichés változások (pl.: motiváció, önértékelés), szociális háttérben bekövetkező változások (pl.: stigmatizáció, kriminalizáció, társadalmi beilleszkedés). Eredmények: Előzetes eredményeink azt tükrözik, hogy a B/N tartalmú készítményre történő átállás nagymértékű változásokat hoz a kliens bio-pszicho-szociális hátterében, melyek szinte azonnal, már az átállást követő napokban tapasztalhatóak. Többek közt tisztább tudatállapotról, fokozott éberségről, energetizáltságról, motiváltságról és megnövekedett munkaképességről számolnak be klienseink. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor visszatérhetnek olyan pszichés tünetek is, melyeket a kliens még a függősége kialakulása előtti időszakban tapasztalt.      

 

13  

Az INDIT Közalapítvány utcai szociális munkájának bemutatása röviden kitekintve a haza és svájci gyakorlatokra, együttműködésekre Fehér Katalin INDIT Közalapítvány Az utcai szociális munka egyik speciális klienscsoportja a prostituáltak/szex munkások köre. Ismeretes, hogy többszörös hátrányos helyzetük mellett sokan jelentős addiktológiai problémákkal is küzdenek. Mindazonáltal erről a célcsoportról kevés szó esik, a velük való szociális munka Magyarországon még nagyon kezdetleges, nincs meg a megfelelő intézményi hálózat, azonban külföldön ez a terület több éves tapasztalatokkal rendelkezik. Az INDIT Közalapítvány 2004 nyarán Pécsett kezdte meg a prostituáltak/ szex munkások körében végzett megkereső tevékenységét. A több éves munkánk során kapcsolatot építettünk ki olyan szervezetekkel Magyarországon és Svájcban, akik célul tűzték ki a prostitúcióban élők segítését. Ezeknek az együttműködések révén született meg az IRIS 2012 projekt, melynek célja az volt, hogy három magyar és egy svájci szervezet olyan szociális szolgáltatás-fejlesztési koncepciót dolgozzon ki, amely képes javítani a prostitúcióban élő nők helyzetén, életkörülményein és életkilátásain. Az előadásom célja, hogy bemutassam ennek a folyamatnak a kezdetét, az eddig elért eredményeket és azokat a jövőbeli javaslattételeket, amelyek elősegítik azon segítő tevékenységeket, melyek megfelelő válaszokat adhatnak e speciális klienscsoport szükségleteire.   Az addikciós politikák koherenciája – egy lehetséges diagnosztikus eszköz Felvinczi Katalin1, Magi Anna2, Péterfi Anna2,3 1 ELTE PPK Pszichológiai Intézet 2 ELTE PPK Pszichológiai Intézet Pszichológiai Doktori Iskola 3 Nemzeti Drog Fókuszpont Háttér, előzmények: Az Európai Tanács (Council of Europe) a 2010 novemberben tartott miniszteri értekezleten elfogadta a 2011–2014-es évekre vonatkozó munkatervét. Ebben kiemelt prioritásként szerepel a koherens addikciós politikák kérdése. Egyfelől annak vizsgálata, hogy vannak-e koherens addikciós politikák az európai országokban, másfelől, hogy miképpen lehetne valamely ország addikciós politikáinak a koherenciáját felmérni, megállapítani. 2011-ben létrejött egy szakértői munkacsoport (Coherent Policy Expert Group) annak érdekében, hogy kimunkálásra kerüljön egy diagnosztikus eszköz, amely alkalmas arra, hogy az egyes országok illegális szerhasználati, alkohol és dohányzás politikájának az összerendezettségét felmérje, valamint, hogy azt is vizsgálja, hogy ezek a szakpolitikák miként jelenítik meg a WHO (Egészségügyi Világszervezet) alapító okiratában szereplő egészségkoncepciót, vagyis, hogy az „Egészség nem pusztán a betegség hiánya, hanem a testi, lelki, szociális jól-lét állapota”. Magyarország szakértői szinten 2012 óta vesz részt a munkacsoport munkájában. Jelen prezentáció az eszköz kialakítás folyamatát és annak kipróbálását mutatja be. Módszer: A szakértői csoport az egyes országok pszichoaktív szer használattal foglalkozó szakpolitikáinak áttekintése révén több véleményezési kör eredményeként kialakított egy szempontrendszert, ami mentén megítélhetőnek vélte, hogy a vonatkozó szakpolitikák mennyiben tekinthetőek horizontális és vertikális szempontból koherensnek. A megítélési szempontok az alábbiak szerint alakultak: 1. probléma értelmezése (nemzeti statisztikák); 2. szakpolitikai céltételezés; 3. jogszabályi/szabályozási környezet; 4. stratégia-akcióterv; 5. struktúrák és erőforrások; 6. beavatkozások. Az egyes szempontok tekintetében további alkategóriák kerültek meghatározásra és az egyes résztvevő országok saját körülményeik ismeretében 2013 nyarán kipróbálták a diagnosztikus eszköz működőképességét. Magyarországon 2013 júliusában szakértők és államigazgatási szereplők bevonásával fókuszcsoportos megbeszélésekre, valamint a rendelkezésre álló stratégiai dokumentumok, tervezetek  

14  

tartalomelemzésére és szakértői véleményezésére került sor. Eredmények: Az országok által készített esettanulmányok áttekintése eredményeképpen szükségesnek tűnik a szempontrendszer bizonyos fokú átdolgozása. A prezentáció során a diagnosztikus eszköz szempontrendszere, a szükséges átdolgozási irányok és a magyarországi esettanulmány alapján megfogalmazható tapasztalatok kerülnek bemutatásra. A Magyarországra vonatkozó információk alapján megállapítható, hogy jelen pillanatban a kérdéses területeken nincsenek érvényben lévő stratégiai dokumentumok (bár a nemzeti drogellenes stratégia parlamenti vitája éppen jelenleg folyik); a megkérdezettek véleménye és a hozzáférhető statisztikai adatok alapján úgy tűnik, hogy az alkohol probléma területén tapasztalható a legsúlyosabb a helyzet, a leginkább ígéretes fejlemények a dohányzás problémával összefüggésben láthatóak. Az ismert, nyilvánosan hozzáférhető stratégiai dokumentumok, a jogszabályi környezet kedvezően reflektálnak a WHO alapító okiratában található egészségdefinícióra, a stratégiák, szakpolitikák realizálását támogató intézményrendszer sokszereplős, az egyes entitások egymáshoz való viszonyát és kompetencia köreit a megkérdezettek nem látták át teljes körűen, valamint a különböző pozíciókat betöltő megkérdezettek nem ugyanazokat az intézményi szereplőket tudták nevesíteni. Következtések: A kimunkált diagnosztikus eszközrendszer további finomításra szorul, az egyes elemzési szempontok ugyan kvalitatív vizsgálat lehetőségeit teremtik meg, de azok konszenzuális és egyértelmű operacionalizálása nem megkerülhető feladat. Ennek elvégzését követően azonban egy viszonylag jól használható eszköz lesz a birtokunkban, aminek alapján grafikusan is megjeleníthető összképet tudunk kapni az adott szakpolitikák horizontális és vertikális összerendezettségéről, koherenciájáról.   A Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztályának történetéből, 1987-től 2012-ig Funk Sándor, Molnár Beáta Merényi Gusztáv Kórház Pszichiátria A Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztályát 1979-ben alapították, első főorvosa Takách Gáspár volt, aki az alkoholbetegek kezelésének különlegesen fontos intézményévé fejlesztette ezt a barakk-osztályt. Funk Sándor 1987-ben vette át az osztály vezetését. Kezdettől fogva feladatának tartotta – az alkoholbetegek minél hatékonyabb kezelése mellett – az egyre nagyobb számban jelentkező drogbetegek, főleg máktea- és heroinfogyasztók kezelését. Ez utóbbi nagyon sok osztályos problémát vetett fel, és végső soron, a földszintes barakkokban lehetetlennek bizonyult. A methadonkezelés, amelyet országunkban először itt alkalmaztak, jelentősen javította heroinista betegeink gyógyulási kilátásait, azonban a „Funk-ügy” ennek a kezelésnek a további sikeres alkalmazását akadályozta. Előadásunkban megemlítjük sok kollégánkat, barátunkat és segítőnket, csakúgy, mint ellenfeleinket, mint pl. az Állampolgári Bizottságot. Végső értékelésünk egyetlen szempontot vesz figyelembe: ez a betegek javát szolgáló eredményesség.      

 

15  

Dro§osultság – egy kirekesztett társadalmi csoport segítőinek érdekképviseleti lehetőségei: a Drogszakmai Civil Ombudsman intézménye Fülöp Sándor1, Paksi Borbála2,3, Sárosi Péter4,5, Topolánszky Ákos6, Barna Erika3,7, Udvarhelyi Éva Tessza 1 EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet, Viselkedéskutató Központ (BCE MKI VK) 3 Magyarországi Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége (MADÁSZSZ) 4 Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) 5 Ártalomcsökkentők Szakmai Egyesülete (ÁSZ) 6 Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége (MADRISZ) 7  Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány Egy 2012 nyarán készült kvalitatív vizsgálat (Paksi és Magi, 2013) szerint a különböző prevenciós beavatkozások hozzáférhetősége jelenleg a többség számára nem vagy csak néhány helyen hozzáférhető, holott korábban az iskolák 80%-ában rendszeresen volt prevenció. Ugyanezen kutatás rámutat arra is, hogy a forráscsökkenés és a kormányzati/szakmapolitikai prioritások hiánya következtében a nonprofit szervezetek egyre kevésbé tudják ellátni a feladataikat. Egy másik – a MADÁSZSZ tagszervezetei körében végzett – felmérés is a finanszírozás beszűkülésével kapcsolatos jelentős működési nehézségről, bizonytalanságról számolt be. A drogszakmai civil szervezetek általánosságban is a források beszűkülése okozta ellehetetlenedéséről, a szolgáltatások minimális szinten való működtetéséről, többen csőd közeli helyzetről számolnak be. Tovább nehezíti a helyzetet a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság átalakítása (1452/2011. (XII. 22.) Korm. Határozat) is, melynek következtében a döntéselőkészítésből kiszorultak az eddig abban teljes szavazati joggal résztvevő civil delegáltak. Amennyiben nem történik a terület finanszírozása illetve a szakmapolitikai folyamatok területén záros határidőn belül kedvező irányú elmozdulás, akkor drogszakmai szervezetek működése, a terület ellátása végveszélybe kerülhet. A Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége (MADÁSZSZ) a drogszakma területén működő másik három ernyőszervezettel – Magyar Addiktológiai Társasággal (MAT), Magyar Drogrehabilitációs Intézetek Szövetségével (MADRISZ), valamint az Ártalomcsökkentők Szakmai Egyesülete (ÁSZ) – együttműködve támogatást nyert az EGT/NORVÉG Civil Támogatási Alap Makroprojektek támogatására kiírt pályázatán. A nyertes projekt egyik célja a fenti helyzetre reflektáló proaktív, a szakmapolitikai kontextus megváltoztatására, a szakmai szempontokat tiszteletben tartó erősebb és célzottabb kormányzati szerepvállalás erősítésére irányuló hangsúlyos érdekérvényesítő tevékenység. A projekt keretében kialakításra kerülnek olyan, a hatékonyabb érdekérvényesítést lehetővé tevő struktúrák, mint a Drogszakmai Civil Ombudsman intézménye (DCO), illetve a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Bizottság. A tervek szerint a DCO a kormányzati munkát és az állam hatalomgyakorlását ellenőrzi. Az előzetes elképzelések szerint a drogszakmai civil szervezetek azon ügyeit gyűjti össze, képviseli, és monitorozza, melyek az ő szintjükön elakadtak, visszhangtalanok maradtak, vagy rendre hátrányukra történt az ügyek elrendezése. Feladatai között a kérdések következetes végigvitele, az ügyek monitorozása, a transzparencia biztosítása(!) szerepel. A DCO intézményének kialakítása és működtetése azonban számos további kérdés megválaszolását igényi, s a projektet megelőzően a MADÁSZSZ tagszervezetei körében történt szükségletfelmérés során is – a DCO szükségességének megerősítése mellet – bizonytalanságok/fenntartások fogalmazódtak meg annak megvalósíthatósága tekintetében. A workshop célja a Drogszakmai Civil Ombudsman intézményével  

16  

kapcsolatos elvi kereteknek a szakmai nyilvánosság, illetve a különböző szakmai szereplők és kompetenciák bevonásával való lefektetése, valamint egy multidiszciplináris szakmai diskurzus megvalósítása részben a drogszakma, részben a jogvédelem területén tevékenykedő szakemberek részvételével.   „A szeretet tehetséget nevel!” – Drogprevenciós kisfilmműhely és önismereti csoportok fővárosi gyermekotthonokban Füzesi Szilvia1, Preszl Éva1, Kulcsár Pál Kristóf2 1 Életrevaló Karitatív Egyesület 2 Budapesti Módszertani Szociális Központ Háttér és célkitűzés: Az Életrevaló Egyesület 2013 tavaszán a főváros X. kerületi Átmeneti Gyermekotthonában és a XII. kerületi Ifjúsági Gyermekotthonában Drogprevenciós Kisfilmműhelyt és Önismereti csoportot biztosított a családból kiemelt gyermekek és fiatalok részére. Célunk az volt, hogy a fiatalok saját élményeiken keresztül drogprevenció témájú kisfilmet készítsenek, aminek alkotói saját maguk, a szinapszis és forgatókönyv megírásától a filmszerepek eljátszásáig. Az önismereti csoportban a fiatalok megtapasztalták az önmaguk és a környezetük feletti kontrollt, amelynek átélése elengedhetetlennek bizonyult a későbbi szerepjátszásnál és az interperszonális viszonyok kialakításához. A foglalkozások során létrehozott drogprevenciós kisfilmek, mindkét esetben saját személyiségük mélyebb ismeretét, jövőre irányuló céljaik, tevékenységeik józanabb megítélését is hordozták. Módszer: A gyerekekkel hetente találkoztunk, az alkalmaink 2–3 órásak voltak 8 héten keresztül. Az alkalmainkat szabad asszociációkon alapuló segítő beszélgetésekkel kezdtük, majd különböző terápiás elemeket illesztettünk az együttlétekbe: filmesztétikai ismeretek, művészeti elemek: dramatikus játék, zene, mozgás. Az Önismereti csoportot non-direktív jellegű volt, a gyerekek szabad asszociációi lendítették előre a közös munkát. Igyekeztünk olyan készségeket közvetíteni számukra, amely a felnőtté válás határán, segíti őket, hogy tudjanak önmagukért tenni, küzdeni és remélni. Eredmények: Számos olyan, a szociabilitást is érintő kérdéssel találkoztunk, amely során a részt vevő gyerekek egy része más arcát mutatta be a strukturált csoportfoglalkozásokon, kétszemélyes vagy szabadidős helyzetekben. Az alkotás öröme, a létrehozott drogprevenciós témájú kisfilmek, maga az alkotó tevékenység erősítették az önbizalom érzését. A fiatalok számára csökkent a kiszolgáltatottság és a magányosság érzése, a filmkészítés segített számukra abban, hogy ne a jelenlegi szorongásuk domináljon, hanem az elérendő célok és a jövőbeni kiút motivációként jelenhessen meg számukra. Következtetések: Serdülő korban és annál fiatalabb gyermekek esetén az önismereti foglalkozások sohasem lehet pusztán verbális, minden esetben fel kell kínálni olyan non-verbális médiumot, mely egyúttal az interakciók közvetítő közege is. A csoportban történő alkotás során a gyermekek inspirálják egymást, azok, akik valamilyen oknál fogva kevésbé motiváltak könnyebben elfogadják, belátják a közös gondolkodás, alkotás fontosságát. A filmműhely mint forma intenzív koherencia-élményt teremtett, spontán érzelmi kontaktust az egyes gyermekek között. Konklúzióként értelmezzük, ha akár két–három órára is, de képesek vagyunk az „átmenetiségüket” feledtetni velük, akkor kreatív fiatalokká szelídülnek, akik képesek „alkotni csodásat és ezer gyönyörűt”.      

 

17  

„Ház sok tükörrel” – realitáskontroll csoport egy budai magánlakáson Füzesi-Kulcsár Szilvia, Dutka Judit, Takách Gáspár Egészség és Családvédő Országos Szövetség Háttér és célkitűzések: Két éve alakult egy új, önszerveződő és önsegítő csoport azoknak, akik ismerik és igénylik a realitáskontroll módszert. A csoporttagok heti rendszerességgel találkoznak. Az összejövetelek célja a változásra való igény fenntartása, és a sorsközösségből fakadó bensőséges viszonyt, olyan kapcsolati rendszerbe terelni, ahol mindenki megéli önmaga felismeréseit. A csoport egy polgári budai magánlakáson működik. A csoporttagok külön-külön, tisztulásuk folyamatában képesek meghaladni eddigi függőviszonyaikat, újra saját énjüket képesek segíteni, helyre állítani – a csoport segítségével – belső egyensúlyukat. Módszer, elméleti keret: A csoportbeszélgetések alatt kiemelten nagy jelentőséggel bír a non-direkt attitűd, kitüntetett helye van a személyes átélésnek. Ebben segít a „családias” légkör, ahol mindenki megtapasztalhatja, hogy megértik őt, elfogadják, és érzelmileg támogatják. A tagok nem klinikai értelemben vett betegek, jelenleg még elakadásban vannak, de már felépülőben! A csoport összejövetelek módszertani alapja a Glasser-féle realitáskontroll. Ritmus-egyensúly: az alkalmak időtartama heti 1,5 óra. Résztvevők száma: 6–12 fő. Előzetesen megbeszélésre kerülnek, hogy ki mivel készül a következő alkalomra: nyitógondolat, jó hír, humor, játék, közösségi dolgaink és zárógondolat. Mindig van egy megfigyelő, aki a csoport végén összegez, lezár. Fontos az együttműködés, a másikra való odafigyelés, a bizalom és a titoktartás. Eredmények: A csoportban „minden egyén önmagán belül olyan kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkezik, melyek révén megértheti önmagát, konstruktívan megváltoztathatja létezési módját és viselkedését.” A csoporttagok birtokosai lesznek annak a titkos adaléknak, melyet úgy hívunk: valahová tartozás. A realitáskontroll segítségével az egyén megtapasztalja a csoport megtartó erejét. Következtetések: Az igazi élmény egy ember számára önmaga megismerése, ez a legnagyobb utazás, a legtanulságosabb találkozás – ahol nem csak magunkra figyelünk, hanem egymásra is, szeretettel, elfogadással, egymás életéből tanulva, egymást támogatva: „Mindannyian egyszárnyú angyalok vagyunk, csak akkor tudunk repülni, ha összekapaszkodunk.”   Marihuána-használat és pozitív érzelemszabályozás fiatal felnőtteknél Galambos Attila, Szabó Edina, Magi Anna, Eisinger Andrea, Varga Gábor, Kocsel Natália, Kökönyei Gyöngyi ELTE, Pszichológiai Intézet Háttér és célkitűzés: A szerhasználat motivációs elméletei alapján az egyetemista fiatalok marihuána-használatának hátterében megküzdési és serkentési motívumok is állhatnak. Korábbi kutatások rámutattak arra, hogy a marihuánát használók pozitívabb hangulatról számolnak be, de nem vizsgálták az érzelemszabályozási képességeket. Módszer: Kutatásunkban 151, fiatal egyetemista (19–26 év) vett részt, akik egy saját, a pozitív érzelemszabályozás feltérképezésre kialakított kérdőívet, az impulzivitásra (BIS-11, Patton et al, 1995) és szerhasználatra vonatkozó kérdőívet töltöttek ki. A szakirodalom alapján a szerhasználat gyakoriságára helyeztük a hangsúlyt, így az adatok alapján két csoportot különítettünk el: az első csoportba azok kerültek, akik az elmúlt évben nem, vagy még soha nem használtak marihuánát, a második csoportba pedig azok, akik az elmúlt évben használták a szert (N=39). Eredmények: A két csoport között mind az érzelemszabályozás, mind az impulzivitás tekintetében szignifikáns különbséget találtunk. A marihuánát elmúlt évben használók magasabb impulzivitásról (Cohen d: 0.55) és jobb pozitív érzelemszabályozásról (Cohen d: 0.40) számoltak be. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy legalábbis a fiatal egyetemista populációban nem a  

18  

pozitív érzelmek deficites szabályozási képessége vezet marihuána-használathoz. Feltehető azonban, hogy a rendszeres használattal a mindennapi élmények pozitív érzelmeket generáló ereje elvész, ezt a feltevésünket azonban prospektív elrendezésű kutatással lehet csak ellenőrizni. A poszter a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

  Hepatitis C fertőzött drogbetegek 3-as kombinációjú antivirális kezelésének nehézségei Gazdag Gábor ESZSZK, Merényi Gusztáv Kórház, Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum A HCV fertőzöttség arányát az intravénás kábítószer-használó populációban Magyarországon a különböző vizsgálatok 30–40% közöttire teszik. Ezeknek a betegeknek a kezelése eddig is komoly kihívást jelentett az egészségügyi ellátórendszer számára az absztinencia gyakori hiánya és a gyenge compliance miatt. Az antivirális kezelések területén jelentős előrelépést jelentett a 2011-ben megjelent 3-as kombinációs kezelés, amely a korábbi kezeléseknél lényegesen hatékonyabbnak bizonyult a vizsgálatok során. Ugyanakkor a korábban használt kezeléshez társított harmadik hatóanyag, a proteáz-gátló szer, újabb kihívás elé állítja a klinikusokat. A kihívást ezen szereknek a CYP enzimrendszerre kifejtett hatásukon keresztül jelentkező gyógyszerinterakciók jelentik. A belgyógyászati gyógyszerek mellett a proteáz-gátlók kölcsönhatásba lépnek a legtöbb benzodiazepinnel, hangulatjavítókkal és a methadonnal is. Előadásomban röviden áttekintem a pszichofarmakonok és a 3-as kombinációjú antivirális kezelés potenciális kölcsönhatásait, különös tekintettel az addiktológiai betegek kezelésében használt szerekre. Ezek alapján összefoglalom a biztonsággal alkalmazható gyógyszerelési stratégiákat.   Új lehetőség az intelligencia-becslés területén: a National Adult Reading Test hazai alkalmazása alkoholbetegek körében Gál Bernadett Ildikó1,2, Szikszay Petronella3, Demeter Ildikó1, Rózsa Sándor4, Must Anita1, Janka Zoltán1, Andó Bálint1 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Pszichiátriai Klinika, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar, Pszichológiai Intézet 3 Minnesota Modell szerint működő Szigetvári Addiktológiai Rehabilitációs Osztály, Szigetvár 4 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológiai Intézet, Budapest A vizsgálat célja: A National Adult Reading Test (NART) egy számos idegen nyelvre adaptált, (premorbid) IQ becslésére alkalmazott mérőeszköz. Nemzetközi vizsgálatokban a NART érvényességét és megbízhatóságát igazolták. Hazánkban e mérőeszköz bevezetése még nem történt meg, annak ellenére, hogy a klinikai gyakorlatban, illetve a vizsgálatokban igen nagy szükség van egy gyorsabban alkalmazható IQ becslő eljárásra. Jelen vizsgálatunk célja, a NART pszichometriai jellemzőinek elemzése; valamint első próbaverziójának fejlesztése, továbbá megbízható rövidebb változatok létrehozása. Minta: A mérőeszköz pszichometriai mutatóinak elemzését egy 51 fős alkoholbeteg mintán végeztük. Módszer: A NART első próbaverzióját összesen 80, nyelvészek által gyűjtött magyar nyelvű kifejezés alkotta, melyeknek hangalakja különbözik az írásképtől, emiatt helyes kiejtésük/felolvasásuk nehézségekbe ütközhet. Az elért összpontszám a hibázások számából képződik. Alkoholbetegek teljes neurokognitív profilelemzéséhez a WAIS IV Intelligencia tesztet alkalmaztuk, mely a Teljes Teszt IQ pontérték mellett, 4 elsőrendű  

19  

faktoron elért teljesítményt is jelez. Statisztikai elemzéseknél a NART összpontszám és a WAIS IV faktorok közötti kapcsolat vizsgálata Pearson korrelációval történt, míg a NART belső konzisztencia mutatóinak elemzéséhez a Cronbach-alpha értékeit használtuk. A próbaverzió további fejlesztéséhez a belső konzisztencia mutatók alapján válogattuk ki a megfelelő szavakat (Item-total korreláció alkalmazásával), emellett figyelembe vettük az egyes tételekre adott válaszok eloszlását, valamint a WAIS összpontszámmal leginkább korreláló változókból alkottunk meg két rövidített verziót. Eredmények: A pszichometriai elemzés alapján, az első próbaverzión a NART összpontszám szignifikánsan korrelált a WAIS IV IQ pontszámmal (r=-0.514, p<0.001), a Verbális megértés Indexszel (r=-0.505, p<0.001), a Munkamemória Indexszel (r=-0.539, p<0.001) valamint a Perceptuális következtetés Indexszel (r=-297, p=0.034). A 80 szavas próbaverzió továbbfejlesztése során két rövidített változat jött létre, melyek belső konzisztencia mutatói megfelelőnek tekinthetőek (NART-28 α=0.8959; NART-16 α=0.8570). A 28 szavas rövidített verzió szignifikánsan korrelált a WAIS IV összpontszámmal (r=-0.613, p<0.001); mely kapcsolat tovább erősödött a 16 szavas változat esetében (r=-0.650, p<0.001). Következtetés: Eredményeink alapján a NART 80 szavas próbaverziója, valamint a kialakított rövidített változatok alkalmasnak tekinthetők IQ becslésre alkoholbetegek körében, mivel a hibázás összpontszámai megfelelően korreláltak a WAIS IV faktorokkal. Emellett a mérőeszközök reliabilitási mutatói is megfelelőek. Mindez biztató eredmény, hiszen a klinikai gyakorlatban a NART praktikus, gyors mérőeszköz lehet, mely jelentősen segíti a betegellátásban dolgozók munkáját az általános neurokognitív működés feltárásában. További céljaink között szerepel eredményeink normatív mintán történő kiegészítése.   Kognitív endofenotípus kutatása alkoholbetegségben: összefoglaló tanulmány Gál Bernadett Ildikó1,2, Andó Bálint1, Janka Zoltán1, Álmos Péter1 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Pszichiátriai Klinika, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar, Pszichológiai Intézet Bevezetés: A komplex genetikai háttérrel rendelkező pszichiátriai kórképek etiológiájának vizsgálatában kiemelt figyelem irányul az endofenotípus paradigmára, mely képes lehet áthidalni a látható jellemzők és a gének feltérképezése között lévő módszertani rést. Összefoglalóan endofenotípusnak tekinthető a fenotípus azon alkotórésze, mely öröklött elemeken keresztül kapcsolható a tünetek mögött meghúzódó stabilabb biológiai alapokhoz. Módszer: Tanulmányunkban a szerfüggőségek, elsősorban az alkoholbetegség kognitív endofenotípus vizsgálatainak összefoglalását tűztük ki célul. A szakirodalmi összefoglalónk kialakítását a PubMed adatbázis segítségével készítettük. Eredmények: A tágabb értelemben vett szerfüggőségek esetén endofenotípus jellegeknek tekintik a vizsgálatok eredményei alapján az impulzivitást és a végrehajtó funkciókon mutatkozó gyengébb teljesítményt. Különböző szerfüggőségekkel kezeltek leszármazottai számos neurokognitív feladaton rosszabbul teljesítenek, valamint magasabb értékeket érnek el az impulzivitást mérő kérdőíveken a kontroll csoporthoz viszonyítva, holott esetükben kizárható a túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás kognitív teljesítményt befolyásoló hatása. Alkoholbetegségben leggyakrabban a pszichofiziológiai kutatások területén alkalmazzák az endofenotípus paradigmát. A vizsgálatok hangsúlyozzák, hogy az agyi aktivitásban megváltozott oszcillációs mintázatok segíthetnek feltérképezni az alkoholbetegségben felmerülő endofenotípus jellemzőket. Neurokognitív funkciókat értékelő vizsgálatokban a kutatók alátámasztották az impulzivitás, valamint a végrehajtó funkciók érintettségét alkoholbetegek szermentes hozzátartozóinak körében. Következtetések: Az alkoholbetegséggel kapcsolatos neurokognitív endofenotípus kutatás témájában egyelőre kevés vizsgálati eredmény áll rendelkezésünkre. Nem született még összefoglaló  

20  

tanulmány, mely az eddigi eredményeket átláthatóan összegyűjtötte volna. Emellett bizonyos módszertani megoldások sem állnak még rendelkezésünkre, melyek kimondottan alkoholbetegek és hozzátartozóik kognitív teljesítményét igyekeztek összevetni illesztett kontroll csoport eredményeivel. A jövőben e hiányosságok pótlása sürgető feladat a téma iránt érdeklődők számára.   A szerváltás, a szerhasználati magatartás és az ezzel összefüggő egészségügyi kockázatok megelőzését elősegítő eszközökhöz való hozzáférés megítélésnek felmérése a Drogprevenciós Alapítvány tűcsere programjában Geist Gábor, Varga Mónika, Bolgár Csilla Drogprevenciós Alapítvány Háttér, célkitűzés: Jelentős és intenzív változás a drogszíntéren, a nemzetközi és hazai tapasztalatok, kutatások szerint, a „klasszikus szereket”, ezen belül a heroin és az amfetamin származékokat, új pszichoaktív szerek váltották le, ez a folyamat jelenleg is zajlik. A Drogprevenciós Alapítvány Civil Ártalomcsökkentő Szociális Kontaktprogramja 2012 október és decembere között kérdőíves felmérést végzett a tűcsere program szolgáltatásait igénybe vevő intravénás droghasználók között. Ezt a kutatást, 2013 szeptembere és októbere között – kisebb módosításokkal megismételjük, (ez jelenleg zajlik), a kapott eredmények összehasonlíthatók lesznek. Az előadásban e kutatási eredmények ismertetésére kerül majd sor. Módszer: A 2012. évi felmérésben való részvétel önkéntes volt, a kutatásban 138 fő intravénás droghasználó vett részt. A kérdőíves vizsgálat fókuszában a kérdezettek szerhasználati szokásai, annak változásai, a használók kockázati magatartása (pl.: injektorok egymás közti megosztásának előfordulása), a steril eszközökhöz való hozzájutás megítélésének vizsgálatára ált. Eredmények: A kutatás legfőbb eredménye, hogy a válaszadók jelentős része (60,2%) elsődleges szerként, valamilyen pszichoaktív szert, „designer drogot” használ intravénásan. A korábbi ópiát és amfetaminhasználók körében (is) jelentős a „szerváltók” vagyis, az új szerek használatára áttérők aránya. A fiatalabb, és /vagy rövidebb intravénás droghasználati epizóddal rendelkezők körében az új szereket injektálók aránya még magasabb, és kockázatvállalóbb szerhasználati magatartás jellemzi őket. A megkérdezettek 92,7%-a szúr napi rendszerességgel, és 55,8%-a szerint nehezebb volt steril eszközhöz jutni a vizsgált időszakban, mint korábban. Következtetések: A felmérés rámutatott arra, hogy a program résztvevői zömmel designer drogokat használnak rendszeresen. Ezek a szerek könnyebben hozzáférhetők, olcsóbbak, mint a pl.: a heroin. A designer drogok használata sokkal több injektálással jár együtt, mint a klasszikus szerek használat, ebből fakadóan több steril fecskendőre lenne szüksége a szerhasználóknak.   Megoldásközpontú szociális tanácsadás az interneten Gelsei Bernadett Magyarországi Online Lelki Tanácsadás Egyesülete Az online tanácsadás különböző formái, különböző területeken egyre elterjedtebbek Európában. Módszer: Solution Focused Therapy vagyis a de Shazer módszer bemutatása, az online addiktológia tanácsadásban. Tapasztalatok: az internet mára már egy teljesen elfogadott új színtere a kliensek elérésének és a velük való munkának az addiktológia konzultáció illetve szociális tanácsadás terén. Az előadás témái: 1) A megoldásközpontú szociális tanácsadás bemutatása; 2) Más módszerekkel való hatékony ötvözése; 3) Az új online tanácsadás lehetőségei; 4) Hagyományos versus online tanácsadás.      

 

21  

Serdülőkori szerhasználat aktuális vonatkozásai Havasi Mónika, Arany Zoltán, Javora Katalin, Farkas Attila SZKTT ESZI Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum A serdülőkori szerhasználat napjainkban tapasztalható növekvő tendenciája szükségessé teszi a korosztály specifikus kezelési stratégia kidolgozását. Előadásunkban a serdülőkor biológiai és pszichológiai jellemzőinek rövid áttekintésével segítünk megérteni a serdülőkori viselkedés, döntések, kockázatvállalások mozgatórugóit, mellyel a szerhasználat irányába való vulnerábilitás háttere is körvonalazódik. Mindezeket szükséges a terápiás intervenciók tervezésében, kivitelezésében, illetve a keretek felállításában is figyelembe venni, mivel az életkorra és egyénre szabott komplex kezelési stratégia kulcsfontosságú a hosszú távú eredményesség tekintetében. A fentiek mellett az elmúlt két évben tapasztalható drogpiaci átalakulások, designer szerek megjelenése, könnyű internetes hozzáférhetőség, olcsó beszerzési ár kiemelten érintik a fiatal populáció szerhasználói szokásait, amely az ellátási útvonal felelősségteljes újragondolását is maga után vonja. Mindezeket színezik a jogszabályi változások, melyek szigora egyre inkább érinti a fiatalkorúakat is. Előadásunkban az információs tudás mellett megosztjuk a serdülőkkel való terápiás munka gyakorlati tapasztalatait is.   Ártalomcsökkentés városi összefogással, az INDIT Bulisegély szolgálat jó gyakorlatai Hegedűs Attila INDIT Közalapítvány Az INDIT Közalapítvány Bulisegély Szolgálata 2000 óta van jelen folyamatosan DélDunántúl több városában, és dolgozik azért, hogy minél önfeledtebb és biztonságosabb legyen a szórakozás. Jelen vagyunk zenés táncos szórakozóhelyeken, legális/illegális elektronikus partikon és a térség nagyobb zenés ifjúsági fesztiváljain is. Az elmúlt években két olyan programot készítettünk elő, amely kiszélesíti a klasszikusan parti térben zajló szolgáltatásainkat. Szeretnénk bemutatni, hogyan volt lehetséges létrehozni egy alulról szerveződő városi összefogást, amely aztán beindította a Party-Busz és a Tudatos „Biztonságos” Szórakozóhely programjainkat, illetve hogyan lehetséges partneri viszonyt kialakítani azokkal a szereplőkkel, akik a leginkább képesek befolyásolni egy város éjszakai életét.   Az első színházterapeuta képzés Magyarországon Hegedűs Attila, Belány Viktória INDIT Közalapítvány Az INDIT Közalapítvány, Drogperevenciós Munkacsoport és a Tánc és Mozgásterápiás Egyesület közös szervezésével valósult meg Magyarországon elsőként színházterapeuták képzése. A 2010-ben indított három éves elméleti és gyakorlati képzésen Georges Baal, Dr. Merényi Márta, Dr. Szili Katalin és Mózes Sándor oktatták azt a 13 főt, akik végül színházterapeuta címet szereztek. A képzés hosszú távú, közvetlen célja, hogy az elsősorban addiktológia területén segítői státuszban dolgozó szakemberek az elsajátított módszert a munkája során rendszeresen és hatékonyan alkalmazzák. Szeretnénk, ha a Magyarországon működő, szenvedélybetegek ellátásával és kezelésével foglalkozó intézményekben jóval ismertebbé és elismertebbé válna a színházterápia mint terápiás módszer. Bízunk abban, hogy ez a lehetőség mostantól számos addiktológiai intézmény szakmai munkáját fogja segíteni.      

 

22  

Az „elég jó” hozzátartozói működés a szenvedélybetegségből való felépülés különböző fázisaiban Hoffmann Katalin Mátrix Szociális és Egészségügyi Egyesület A szenvedélybetegség kiváltó okaira fókuszáló elméletek mellett egyre nagyobb szerepet kapó felépülés központú addikciós megközelítéseket (Prochaska és DiClemente, 1986) mindannyian ismerjük, meghatározza szemléletmódunkat. Az a felismerés, hogy a felépülő szenvedélybetegek hasonló stádiumokon mennek keresztül, mindegyik szakaszban más a kliens állapota és a változásra való készenléte, nem újdonság számunkra. Értelemszerűen a beavatkozásoknak is eltérőnek kell lenniük, Millner és Rollnick (1991) ad részletes leírást a segítő feladatairól a változás különböző szakaszaiban, mely segít eligazodni, tájékozódni és egyértelművé teszi a tennivalókat. Arról azonban kevesebb szó esik – ha esik egyáltalán –, hogy a felépülés stádiumaihoz rendelhetőek-e a megfelelő hozzátartozói hozzáállást leíró kategóriák? Az elmúlt évek során több száz hozzátartozóval folytatott munkám tapasztalatai alapján arra teszek kísérletet, hogy a Prochaska és DiClemente modell szakaszaihoz rendeljem a felépülés folyamatát leginkább támogató, optimális hozzátartozói magatartást, feladatokat, melyeknek következésképpen – a folyamattal összhangban, ahhoz illeszkedve – szintén minden szakaszban másnak kell lenniük   Szubsztitúciós kezelésben részesülő kliensek hozzátartozóinak bevonhatósága a felépülés folyamatába Hoffmann Katalin Soroksári Drogambulancia A szenvedélybetegséget a rendszerszemlélettel összhangban „családi vállalkozásnak” tekinthetjük. A Nemzeti Drogstratégiában megfogalmazott fő célok között szerepel a drogproblémákkal küzdő (egyének és) családok segítése. Számos – különösen opiátfüggőkre vonatkozó – szakirodalmi adat, valamint a mindennapi munkánk során szerzett tapasztalat támasztja alá, hogy a család meghatározó szerepet tölt be a pszichoaktívszerfüggőség kialakulásában éppúgy, mint a szerhasználat fennmaradásában, illetve a felépülési folyamatban. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a szubsztitúciós kezelésben részesülő kliensek hozzátartozóit sokszor nehéz, vagy szinte lehetetlen bevonni a kezelés folyamatába. Három évvel ezelőtt meghirdetett hozzátartozói csoportunkra például az első két hónap során egyetlen hozzátartozó sem jelentkezett, miközben közel 170 szubsztitúciós programban részt vevő kliensünk több mint harmada él származási családjával, körülbelül ugyanennyien saját családban, nem szerhasználó párral. Hol vannak a hozzátartozók? Van-e igény a hozzátartozók részéről valamiféle intervencióra? Kell-e, lehet-e, érdemes-e foglalkozni a családtagokkal? Mi lehet az oka a kezelésbevonás sikertelenségének, vagy sikerének? Kell-e lemondanunk ezekről a hozzátartozókról és a velük való munkáról, vagy ezen populáció jobb elérése érdekében esetleg nekünk kell szemléletet és stratégiát váltanunk az elmúlt évek tapasztalatainak fényében? Előadásomban a fenti és azokhoz hasonló kérdésekre keresem a választ, elsősorban a soroksári drogambulanciánkon folyó munkánk alapján.      

 

23  

Angol–magyar összehasonlító metaforaelemzés intravénás mefedronhasználók narratíváin Kaló Zsuzsa1, Vida Katalin1, Gogibedasvili Anna1, Marie Clarie Van Hout2, Rácz József1 1 ELTE PPK Pszichológiai Intézet 2 Department of Health, Sport and Exercise Science School of Health Sciences Waterford Institute of Technology Ireland Háttér: Lakoff és Johnson fogalmi metaforaelmélete szerint (1980) a beszédünk során használt metaforikus kifejezések (pl. „mi az alapja az elméletednek ”, „erős érvekkel kell alátámasztani az elméletet”) mögöttes fogalmi tartományai (itt pl.: elmélet-ÉPÍTÉS) egyszerűbb, tapasztalati úton megismerhető fogalmaikkal (itt: alap, alátámasztani) segítenek megérteni a bonyolultabb, absztraktabb jelenségeket. A kognitív metaforaelmélet „testesültség” (embodiment) hipotézise abból indul ki, hogy az emberi test, a szenzomotoros tapasztalataival a megismerés fő forrása. Az egyes pszichoaktív szerek használatához kapcsolódó nyelvi kifejezésmódok szertípustól függően különböző mögöttes fogalmi tartományokhoz köthetők. Ilyen két jól elválasztható tartomány a megváltozott testanyagérzet (a test megélése pl. heroinhasználóknál FOLYADÉKSZERŰként, partydroghasználóknál GÉPSZERŰ-ként, TARTÁLY-ként) illetve az észlelésváltozás (heroinhasználóknál a KINT-BENT dimenzió mentén szerveződik, partydrog-használóknál inkább a FENT–LENT és HORIZONTÁLIS élményszerveződés jellemző). Célkitűzés: Azoknak a belső testi-lelki folyamatoknak és perspektíváknak a jobb megértése a szisztematikus metaforaelemzés módszerén keresztül, amik közelebb visznek a mefedronhasználat jellemzőinek alaposabb megismeréséhez. Minta: a magyar és az angol nyelvű mintát alacsonyküszöbű ártalomcsökkentő programok résztvevői alkotják (Budapest, Dublin). Félig strukturált mélyinterjúk, a magyar minta 17, az angol minta 11 narratívából áll. A félig strukturált mélyinterjúk központi témái: szerhatások, motiváció, körülmények, következmények. Módszer: Szisztematikus fogalmi metaforaelemzés. A mefedronhasználathoz kapcsolódó jellemző metaforák fogalmi tartományinak vizsgálata a forrás- és céltartományok azonosításán keresztül, a magyar és angol nyelvben kirajzolódó mintázatok összehasonlítása. Az elemzést egymástól független kódolók, Atlas.ti. számítógépes program segítségével végezték. Eredmények: A magyar és angol minta között hasonlóságok figyelhetők meg. A korábban feltárt heroinos intravénás szerhasználatra jellemző BENT–KINT téri irányultság kiegészül a FENT–LENT téri dimenzióval. A mefedron hatását kifejező metaforák a mefedront élő entitással rendelkező önálló ágensként írják le, a mozgásészlelés és perspektíva centripetális-centrifugális irányban is változik, a gépszerűség megjelenik. Következtetések: A droghasználói narratívákban megjelenő metaforák elemzése a mögöttes kognitív élményszerveződés feltárásán keresztül segíti a droghasználó világának jobb megértését. Ennek gyakorlati jelentősége figyelemre érdemes mind a prevenció, az ártalomcsökkentés és a terápia területén.      

 

24  

Különbségek a szintetikus kannabinoidok és a kannabisz szubjektív hatásaiban, a használati mintázatban és a használat okaiban Kapitány-Fövény Máté1,2, Farkas Judit1,2, Csorba József1, Szabó Tünde1, Demetrovics Zsolt2 1 Nyírő Gyula Kórház OPAI Drogambulancia és Prevenciós Központ 2 ELTE PPK Pszichológiai Intézet Bevezetés: Az elmúlt években – a designer drogok nagyfokú térnyerésével – a szintetikus kannabinoidokat a legnépszerűbb rekreációs céllal használt pszichoaktív szerek között említhetjük. Az Európai Unió Korai Jelzőrendszere 2013 májusában a szintetikus kannabinoidok 84 típusát azonosította, miközben a kannabisz továbbra is a leggyakrabban használt drognak tekinthető. Célok: Jelen kvalitatív kutatás célja, hogy feltárja a szintetikus kannabinoidok és a természetes kannabisz közötti fő szubjektív és szomatikus hatásbeli, a használati mintázatban megnyilvánuló, valamint a használat hátterében álló jellemző okok terén megfigyelt különbségeket. A kutatás további célja, hogy a kvalitatív eredmények egy későbbi kvantitatív kutatás számára a szintetikus kannabinoidok jellemző szubjektív és szomatikus hatásait, valamint a használat okait vizsgáló kérdőív kidolgozásának alapjait szolgálják. Módszerek: A mintát a Nyírő Gyula Kórház OPAI Drogambulanciájának és Prevenciós Központjának azon páciensei képezik, akik életük során többször használtak természetes és szintetikus kannabiszt is. A páciensekkel félig strukturált interjú kerül felvételre, mely során az említett drogok szubjektív és testi hatásaival (kitérve azok intenzitására és időtartamára is), a beszerzés és a használat körülményeivel (forrás, költség, a használat helyszíne és társas kontextusa), valamint a használat jellemző okaival kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. Kezdeti eredmények: 10 fős mintán a szubjektív és szomatikus hatások terén az alábbi fő szempontok mentén találtunk különbséget a két pszichoaktív szer között: (1) a szintetikus kannabinoidok hatásának magasabb fokú intenzitása; (2) rövidebb időbeli lefolyása (kannabisz esetén 3–4 órás lefolyás, szintetikus kannabinoidok esetén fél óra és 1 óra közötti lefolyás); (3) addiktív potenciál (a szintetikus kannabinoidok magasabb addikív potenciálja). A használat körülményei kapcsán a szintetikus kannabinoidok beszerzése jellemzően interneten keresztül, míg a természetes kannabisz esetén többnyire egy ismerős vagy a dealer segítségével történik. A szintetikus kannabinoidok ára alacsonyabb (jellemzően 500ft/gramm), ez a szempont a használat okaiban is megjelenik, mint ahogy a könnyű beszerezhetőség is. A használat társas kontextusában nem találtunk különbséget, jellemzően barátokkal, ismerősökkel együtt történik a használat. A szintetikus kannabinoidok és a természetes kannabisz közötti további különbségekkel kapcsolatos részletesebb végső eredményeket a szerzők a konferencián ismertetik. Diszkusszió: Az eredmények alapján lehetővé válik egy jövőbeli kvantitatív kutatás során használható kérdőív tételeinek összeállítása. A szintetikus kannabinoidok és a természetes kannabisz használati jellemzőinek, a használat okainak és a drogok fő hatásainak elkülönítése a prevenció és az intervenció szempontjából is gyakorlati jelentőséggel bír.   A média ártalmainak csökkentése – A TASZ Médiamonitor programjának nyolc év alatt szerzett tapasztalatai a drogtémájú médiaanyagokra adott reakciók alapján Kardos Tamás Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Drogpolitikai Program A Médiamonitor program 2005-ben indult a TASZ drogpolitikai programjának részeként. A program igénye abból a felismerésből született, hogy miközben a sajtó elsőrendű szerepet tölt be a drogkérdésről folyó gondolkodás és közbeszéd alakításában, valótlan és előítéletes állítások közlése esetén nincs semmilyen ellenőrző rendszer, mely számon kérhetné az egyes médiumokat. Ennek szerepére vállalkozik a Médiamonitor program,  

25  

amely azt vizsgálja, hogy a különböző médiaanyagok (online- és nyomtatott sajtó, hírműsor, televíziós program stb.) elfogulatlan és tudományos igényű szemszögből közelítenek-e drogokkal vagy drogpolitikai kérdésékkel kapcsolatos témájukhoz, illetve hogy mondandójukat szakmailag helytálló információkra alapozzák-e. Problémás médiaanyag esetén a programvezető tudományos eredményekre és a drogterület szakértőinek megállapításaira hivatkozva korrigálja a tényszerűtlen állításokat, rámutat az érvelésből kiolvasható előítéletekre és megbélyegző állításokra. A könnyen érthető stílusban megírt válaszcikk feladata kettős: egyrészt a program honlapjára kikerülve (www.drogriporter.hu/mediamonitor) információval szolgál a weboldal látogatói számára, ezzel elősegítve a tényalapú, előítéletektől mentes drogpolitikai diskurzust. Másrészt a programvezető építő kritikaként elküldi a szöveget az illetékes szerkesztőségnek is, akiknek egyúttal együttműködést ajánl a jövőben, hasonló témájú médiaanyagok esetén. Kiemelkedő színvonalú médiareprezentáció esetén a programvezető ajánlót ír az adott médiaanyagról, melyet mintaként állít be a többi szerkesztőség számára. Az előadás a nyolc év alatt szerzett pozitív és negatív tapasztalatokat, valamint a legkirívóbb eseteket ismerteti.   Alkohol- és gyógyszerfüggő kliensek ellátása a Félúton Alapítványnál Komán Gabriella1, Pócsi Adrienn2, Gelsei Bernadett2 1 Félúton Alapítvány 2 Orczy Klub Az alkohol- és gyógyszerfüggő kliensek Alapítványunk kiemelt célcsoportját alkotják közel 20 éve, ezért a velük folytatott szakmai munkánkat folyamatosan frissítjük, és új módszereket alkalmazunk. A Félúton Alapítvány struktúrája: Félút Centrum – Szenvedélybetegek Integrált Intézménye (nappali, átmeneti és közösségi ellátás); Your Self Centrum – Pszichiátriai Betegek Integrált Intézménye (nappali és átmeneti ellátás); „Orczy” Szenvedélybetegek Nappali Klubja (nappali klub és alacsonyküszöbű ellátás). Az előadás témája az alkalmazott módszerek, a workshopok mint a tanulás új modelljei. Úgy gondoljuk, fontos hangsúlyozni szenvedélybetegek 35–50 éves kor közötti speciális jellegét, valamint az új módszerek alkalmazásának, annak hatékonyságának és tapasztalatainak minél szélesebb körben történő ismertetését.   12-lépés a felépülés felé: az önsegítő csoportok áttekintése Kovács Ildikó1,2, Németh Viola Luca1, Must Anita1, Andó Bálint1, Janka Zoltán1 1 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Pszichiátriai Klinika, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szeged Problémafelvetés: Hazánkban és világszerte egyaránt széles körben alkalmazott eljárás a függőségek kezelésére a 12-lépésen alapuló önsegítő csoportok programjai. Jelen munkánk célja ezeknek a kezelésmódoknak a nemzetközi és hazai bemutatása, valamint szerepük és funkcióik áttekintése. Áttekintés: A 12-lépésből álló életvezetési programok célja a teljes józanság/absztinencia elérése és annak hosszú távú fenntartása. A terápia csoportfoglalkozásokból áll, melyek meghatározott keretek szerint épülnek fel. Ezen kezelésmódok elsőként az alkoholdependencia kezelésére alakultak ki, majd adaptálták őket számos egyéb viselkedéses- és szerfüggőség kezelésére is. Áttekintésünk célja a csoportok átfogó bemutatása és lehetséges csoportosításuk mellett hatásmechanizmusaik ismertetése hatékonyságvizsgálatokkal alátámasztva, valamint kitérünk az önsegítő csoportok specifikus és nem specifikus hatótényezőire is. Eredmények: A 12-lépésre épülő csoportok feloszthatóak szer- és viselkedéses függőséget, illetve pszichés zavarokat gyógyító csoportokra. Az áttekintés alapján ez az egyik leggyakrabban alkalmazott és leginkább kutatott kezelési forma a függőségek esetében, melynek főként pszichoszociális  

26  

tényezőkön keresztül érvényesülő hatékonyságát az utóbbi évtizedekben számos nemzetközi tanulmány igazolta. Következtetés: A 12-lépésre épülő önsegítő csoportok olyan választható kezelési módot nyújtanak, melyek pszichoszociális megközelítésben segítik az absztinencia elérését és hosszú távú fenntartását, melyet hazai és nemzetközi viszonylatban is empirikus adatok bizonyítanak.   Nikotinfüggőség korrelátumai alkoholdependenciában Kovács Ildikó1,2, Álmos Péter1, Németh Viola Luca1, Szikszay Petronella3, Rózsa Sándor4, Janka Zoltán1, Andó Bálint1 1 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Pszichiátriai Klinika, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szeged 3 Minnesota Modell szerint működő Szigetvári Addiktológiai Rehabilitációs Osztály, Szigetvár 4 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest A vizsgálat célja: A dohányzás fokozottabban jelentkezik alkoholdependencia esetében, mint a normál populációban, ezáltal az ezekhez köthető egészségkárosító következmények is hangsúlyosabban jelennek meg. Vizsgálatunk célja ezek alapján annak feltárása, hogy alkoholbeteg populációban a nikotinfüggőség milyen arányban jelenik meg, valamint, hogy milyen személyiségjellegzetességekkel mutat összefüggést a nikotinfüggőség súlyossága, és az összefüggések mutatnak-e nemi jellegzetességeket. Módszerek: A vizsgálatban 91 alkoholbeteg vett részt. A szerfüggőségek súlyosságának felmérésére a Fagerström Nikotin Dependencia Tesztet és az Alkoholhasználat Zavarainak Szűrőtesztjét alkalmaztuk. A személyiségjellemzők vizsgálatára a Cloninger-féle Temperamentum és Karakter Kérdőív (TCI-R), a Szenzoros Élménykeresés Kérdőív és a Barratt-féle Impulzivitás Skála került felvételre, az anxiodepresszív tünetek feltárására pedig a Beck Depresszió Kérdőív és a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Skálát használtuk. Elemzéseinkben a teljes mintát és a nemeket külön vizsgálva is Spearman-féle korrelációt alkalmaztunk. Eredmények: A teljes mintán a TCI-R Újdonságkeresés dimenziója mutatott szignifikánsan pozitív összefüggést a nikotinfüggőség súlyosságával. Tendenciaszintű pozitív együttjárást kaptunk a szenzoros élménykeresés és a nikotinfüggőség súlyosságának pontszámai között. Az anxiodepresszív tünetekkel nem függtek össze a nikotinfüggőség súlyosságának pontszámai. Nemi különbségek tekintetében a női alkoholbetegek esetében a Barratt-féle Impulzivitás Skála összpontszáma mutatott szignifikánsan pozitív kapcsolatot a nikotinfüggőség súlyosságával. A dohányzás prevalencia értéke alkoholbeteg páciensek körében 73,6%. Következtetés: Az alkoholbetegek körében mért dohányzási prevaleniaértékek magasabbak, mint a normál populációnál mért értékek (36%–73,6%), ezáltal a jelen vizsgálat is alátámasztja, hogy a dohányzás nagyobb problémát jelent ebben a betegcsoportban. Eredményeink alapján a dohányzás súlyossága elsősorban az impulzuskontroll mutatókkal függ össze. Az impulzivitás normalizálódásával az alkoholbetegségbe való visszaesés kockázata csökkenthető, egyúttal csökkentheti a dohányzás prevalenciaértékét is. A korrelátumokban nemi különbségek is megfigyelhetők, ezek alapján feltételezhetjük, hogy az impulzuskontrollt célzó intervenciók alkalmazása mellett a nemi különbségek figyelembe vétele is elősegítheti a kezelések hatékonyságát.      

 

27  

Pozitív érzelmi szabályozás és problematikus internethasználat kapcsolatát közvetítő tényezők vizsgálata középiskolások körében Kökönyei Gyöngyi, Szemenyei Eszter, Farkas Judit, Urbán Róbert, Magi Anna, Eisinger Andrea, Demetrovics Zsolt ELTE, Pszichológiai Intézet Háttér és célkitűzés: A viselkedési addikciók esetében is felmerül, hogy a motivációs elméletek és neurobiológiai megközelítések által is hangsúlyozott érzelemszabályozási deficit mennyiben járul hozzá a probléma kialakulásához és fennmaradásához. Jelen vizsgálatban a pozitív érzelmi szabályozás és a problémás internethasználat közötti kapcsolat feltárását tűztük ki célul. Feltételeztük, hogy a korábban már kimutatott érzelmi és viselkedési zavarok és az internethasználat közötti összefüggésben a pozitív érzelmek szabályozásának deficitjei közös gyökeret alkotnak, és a pozitív érzelemszabályozási deficit a problémás internethasználat közötti kapcsolatot a különböző érzelmi és viselkedési problémák mediálják. Módszer: A vizsgálatban 224 középfokú oktatásban tanuló serdülő (15–21 év) vett részt (62,5% lány). A Problémás Internethasználat Kérdőív (Koronczai és mtsai, 2011), a Pozitív Affektusokra adott Válaszok Kérdőív (Feldman és mtsai, 2008) és a Rövid Szenzoros Élménykeresés Kérdőív (Hoyle és mtsai, 2002) mellett a Képességek és Nehézségek Kérdőív (Gervai és Székely, 2005) magyar változatait alkalmaztuk. Eredmények: A viselkedési és érzelmi problémák közül a nem és az életkor kontrollálását követően a hiperaktivitás bizonyult a problémás internethasználat (PIH) szignifikáns magyarázóváltozójának, s ez a kapcsolat az élménykeresés bevonása után is megmaradt. A pozitív érzelmek csökkentésére irányuló stratégiák (dampening) – vagyis deficites érzelemszabályozás – és a PIH között szintén szignifikáns kapcsolatot találtunk. A mediációs elemzés alapján a pozitív érzelmeket csökkentő stratégia hatását a PIH-ra a hiperaktivitás közvetítette a nem, az életkor a szülő iskolai végzettségének kontrollálása mellett. Következtetés: Eredményeink rámutatnak arra, hogy a pozitív érzelmeiket kiaknázni nem tudó, hanem azokat éppen különböző stratégiákkal csökkentő tanulók rizikócsoportot képeznek a problémás internethasználatra. A kettő közötti kapcsolatban normál mintán a nem klinikai szintű hiperakvitiás/figyelemzavar fontos szerepet tölthet be. Eredményeink felhívják a figyelmet arra is, hogy klinikai mintában, így ADHD-sek mintájában, is érdemes lenne a pozitív érzelmi szabályozást vizsgálni, s szerepét a zavarral együtt járó egyéb problémákban (pl. függőség, antiszociális viselkedés) meghatározni. Az előadás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

  Serdülőkori szenvedélyek Lacsán Katalin SZKTT ESZI Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum Szeged A serdülők problémás szerhasználatának kezelésében elengedhetetlen fontosságú a családi kapcsolatok újradefiniálása, a leválási folyamat megsegítése. Kevésbé ismert, hogy milyen sajátosságokkal és nehézségekkel járnak ezen terápiák. Az addiktológiai nehézségekkel küzdő családok jellemzőit és igényeit szem előtt tartva alakítottuk ki az alkalmazott technikákat. Előadásomban a szegedi Drogcentrumban lefolytatott családterápiák és konzultációk tapasztalatai alapján szeretném bemutatni a kommunikációban, intervenciókban és terápiák keretében alkalmazott rugalmasságot.      

 

28  

Az önsebzés mint függőség és mint serdülőkori krízistünet Lisznyai Sándor1, Petke Zsolt2, Lisznyai-Mindák Cecília3 1 Eötvös Loránd Tudományegyetem 2 Nyírő Gyula Kórház 3 Megálló Csoport Alapítvány Szenvedélybetegekért A szerzők kvantitatív és kvalitatív vizsgálati szempontok alapján tekintik át az önsebzést (olyan szándékos viselkedés, melynek célja a sebek vagy fájdalom okozása a saját testen, öngyilkossági szándék nélkül) a családi kapcsolatokkal, az élettörténettel, valamint a vizsgálati személyek mentálhigiénés állapotával összefüggésben, három mintán, szenvedélybeteg fiatalok körében, serdülő önsebző mintán és illesztett kontoll csoporton (N=40). A szerzők arra keresik a választ, hogy esetünkben az önsebzés megküzdési módként, egyfajta kreatív kényszerként vagy önmagában függőségként értelmezhető-e. Mindezt a Beck-féle Depresszió kérdőívvel, a Szorongás Leküzdési Mód Preferencia kérdőívvel, az EPQ-A-val és a Y-BOCS kérdőívvel igyekszünk feltárni, valamint félig strukturált kvalitatív interjúval igyekeznek megvilágítani. Hipotézisünk szerint az önsebzés a serdülő és normatív csoportban egyfajta függőség, amely a függők csoportjában mint kreatív kényszertünet jelenik meg. A szenvedélybeteg fiatalok mintáját a Megálló Csoport Alapítvány és a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai ellátásából merítettük – ez alkalmat adott e két rehabilitációs rendszerben megjelenő, az önsebzéssel összefüggő viselkedéses függőségek összehasonlítására. Eredményeink szerint a kvalitatív interjúk alapján az alábbi motivációs bázisokat találtuk meg az önsebző fiatalok körében: Érzelem-moduláció (a félelem vagy a szorongás csökkentése, önbüntetés valamiért, a valóságérzet visszaszerzése), mások befolyásolása (harag vagy bosszú kifejezése mások felé), kontroll a saját test felett, önstimulálás (izgalom vagy „elszállás” kiváltása). Eredményeink utalnak arra is, hogy az önsebzés a függőbeteg fiatalok körében új, addikt dimenziót kap, illetve szignifikáns különbséget kaptunk az egyes önsebző csoportok coping-struktúrájában: míg az önsebző (de nem függő) fiataloknál az önsebzés az emociókiürítéssel mutatott erős összefüggést, függők esetében az önbüntetéssel mutatott erős kapcsolatot. Kitekintésként a szerzők javaslatokat fogalmaznak meg az önsebzők környezetében élők (iskola, család, barátok, egyéb intézmények) prevenciós-intervenciós és kezelési lehetőségeire vonatkozóan.   Koherens addikciós politikák: lehetőségek és szükségletek – a fókuszcsoportok tanulságai Magi Anna1, Péterfi Anna1,2, Felvinczi Katalin3 1 ELTE PPK Pszichológiai Intézet Pszichológiai Doktori Iskola 2 Nemzeti Drog Fókuszpont 3 ELTE PPK Pszichológiai Intézet Háttér, előzmények: 2011-ben létrejött egy szakértői munkacsoport (Coherent Policy Expert Group) annak érdekében, hogy kimunkálásra kerüljön egy diagnosztikus eszköz, amelyik alkalmas arra, hogy az egyes országok illegális szerhasználati, alkohol és dohányzás politikájának az összerendezettségét felmérje, valamint, hogy azt is vizsgálja, hogy ezek a szakpolitikák miként jelenítik meg a WHO (Egészségügyi Világszervezet) alapító okiratában szereplő egészségkoncepciót, vagyis, hogy az „Egészség nem pusztán a betegség hiánya, hanem a testi, lelki, szociális jól-lét állapota”. Magyarország szakértői szinten 2012 óta vesz részt a munkacsoport munkájában. A munkacsoportban részt vevő országok nemzeti szinten vizsgálták az elkészült diagnosztikus eszköz alkalmazhatóságát saját addikciós politikáik vizsgálatára. A magyar vizsgálat dokumentumelemzés és fókuszcsoportos vizsgálat segítségével tesztelte az eszköz működését. Jelen prezentáció a fókuszcsoportos vizsgálat tapasztalatait mutatja be. Módszer: A Coherent Policy Expert  

29  

Group által megalkotott markerek tesztelésének egyik eszköze volt a szakértői fókuszcsoportok szervezése. A fókuszcsoport célja a markerek által érintett témák közül azok megvitatása volt, melyeket dokumentumelemzéssel nem, vagy nem kellő mélységben lehet feltárni. A fókuszcsoportok keretében a területen kompetens államigazgatási szervek és szakmai szervezetek képviselőinek véleményét szerettük volna megismerni az addikciós szakpolitikák (azon belül is a dohányzással, alkohollal és kábítószerekkel foglalkozó szakpolitikák) összehangoltságával kapcsolatban. A felkért 28 szakember közül 13 fő tudott részt venni a fókuszcsoportos üléseken, így végül is három ülésre került sor (két terepen dolgozó szakembereket és egy államigazgatásban dolgozó szakembereket tömörítő csoport) 2013 júliusában. A fókuszcsoportok keretében két területtel kapcsolatos szakértői percepciók feltárására került sor: 1) szakpolitika (a probléma jelen helyzete; szakpolitikai prioritások); 2) struktúrák/források. Eredmények: A három terület (alkohol, dohányzás, kábítószer) közül az alkoholproblémát ítélték társadalmi szinten a legfajsúlyosabbnak mindhárom fókuszcsoport résztvevői. A forráselosztás arányosságának megítélése nehézségekbe ütközött, mivel az egyes területekre fordított közkiadások a legtöbb esetben nehezen különíthetők el, azok jellemzően tágabb problémakörök részeiként jelennek meg. Viszonylagos konszenzus mutatkozott abban, hogy bár egyik terület sem részesül megfelelő mértékű finanszírozásban, mind közül az alkohol probléma megjelenése a legaránytalanabb a probléma percipiált mértékének viszonylatában. A fókuszcsoport résztvevői azonosították azokat a szakpolitikai dokumentumokat, melyek megítélésük szerint leginkább meghatározzák az addikciós politikák kereteit. Az érvényes stratégiai dokumentumok hiányát egységesen problémaként érzékelték a szakértők. A szakpolitikák végrehajtását koordináló kormányzati és nem kormányzati intézmények azonosítása, valamint a köztük lévő vertikális és horizontális kapcsolatok meghatározása során a rendszerek percipiált jellegzetességeit és hiányosságait tárták fel az fókuszcsoportok. A terepen dolgozó szakértők számára nehezen átlátható a végrehajtásban részt vevő kormányzati intézmények feladatköre és viszonyrendszere. Következtések: Az érvényben lévő szakpolitikai dokumentumok hiánya egyértelműen megnehezítette az eszköz alkalmazását, így annak módosítása szükségesnek tűnik ezen tapasztalatok mentén. A levezetett fókuszcsoportos beszélgetések egyértelművé tették, hogy a dokumentumelemzés mellett rendkívül fontos mind az államigazgatásban, mind a nem kormányzati szektorban dolgozó szakértők percepcióinak megismerése a helyi addikciós politikák és gyakorlati kihatásuk feltárásában.     INDIT Közalapítvány célzott prevenciós programjai Máté Zsolt INDIT Közalapítvány Az INDIT Közalapítvány az alacsony küszöbű programjaiban, a prevenciós munkában valamint az iskolai szociális munkás hálózatok tevékenysége révén szerzett tapasztalatokból kiindulva az elmúlt években új célzott prevenciós programokat dolgozott ki. Az új egészségfejlesztő programok (CSAT projekt, MOZAIK Kortárssegítő program) közös eleme, hogy szisztematikusan tervezett és „tesztelt”, folyamatértékeléssel kísért programokról van szó, amelyekben központi elem a serdülőkori problémaviselkedés szindróma kérdésköre illetve a komplex deviancia prevenciós beavatkozások. A CSAT projekt eredetileg a fiatalkori prostitúcióba sodródás megelőzését célozza meg. Az alacsonyküszöbű programunk tapasztalatai szerint a baranyai szegregátumokból érkező, mélyszegénység és kilátástalanság elől menekülő lányok teszik ki az utcán dolgozó prostituáltak többségét, akik sokszor jelentős addiktológiai problémákkal is küzdenek.  

30  

Fontos, hogy a prevenciós program – a stigmatizációs problémák miatt is – nem szűken a prostitúció kérdéskörével foglalkozik, hanem jelenséget szélesebb kontextusában értelmezi, így nagy hangsúly fektet a párkapcsolati erőszak, a drogabúzus illetve dependencia megelőzésére és minél több protektív tényezőt próbál megerősíteni. Ilyen értelemben az iskolák (13–16 éves korosztály) jelentős részében alkalmazható egészségfejlesztési programról beszélünk. A három alkalmas interaktív, páros csoportvezetésű programot eddig Baranya megyei gyermekotthonokban, lakásotthonokban és pécsi kistérségben lévő általános iskolákban valósítottuk meg. MOZAIK Kortárssegítő Program iskolai színtéren kívül, az Alternatíva Ifjúsági Irodában megvalósított 15 alkalmas, komplex egészségfejlesztő program. A kiképzett kortárssegítőktől elsősorban azt „várjuk”, hogy a hétköznapokban, beszélgetéseikben nyújtsanak segítséget társaiknak, használva elsajátított ismereteiket és készségeiket. A képzés tematikája a serdülőkori probléma szindrómához köthető témákat dolgoz fel a droghasználattól az iskolai erőszakig és kiemelt szerepet kap készségfejlesztés, többek között: kommunikációs készségfejlesztés, együttműködési készségek fejlesztése valamint másság elfogadásának fejlesztése, toleranciafejlesztés. A programot eddig elsősorban 15– 18 éves pécsi középiskolások részvételével bonyolítottuk le. A képzés két részből áll, az elsőben az ismertközlés és készségfejlesztés történik, a „MOZAIK” kortárssegítő képzés első szakaszát követően a csoport jelentős önállósággal bíró önkéntes kortárssegítő teammé alakul. Ettől a ponttól ún. „keltető funkciót” tölt be a képzés, azaz a fiatalok munkacsoporttá válását facilitálja, támogatja, majd lehetőséget biztosít ennek a teamnek egy ún. „közösségi akció” lebonyolítására (amely lényegében a képzés gyakorlata), oly módon, hogy közben biztonságos hátteret nyújt a csoport munkájához (csapatépítés, folyamatértékelés, csoportkonzultáció, szükség esetén ügyintézés). Ismeretes, hogy egyetlen program nem képes minden tényezőre hatni, ezért a programokat úgy alakítottuk ki, hogy, hogy mintegy mozaik-szerűen illeszkedni tudjanak hozzá további egészségfejlesztő programok. (Iskolai szociális munka, Éjszakai sport illetve Ifjúsági tanácsadó irodák szervezésében) Az előadás keretében bemutatjuk programok hátterét, megvalósításának gyakorlatát, ismertetjük a programok kapcsán felmerült nehézségeket, kihívásokat és sikereket.   A droghasználókat célzó elektronikus szűrés, rövid intervenció és kezelésbe irányítás lehetőségei a sürgősségi osztályon – Az eSBIRTes projekt tanulságai Mervó Barbara1, Lotte Voorham2, Ninette van Hasselt2, Katherine Hardcastle3, Karen Hughes3, Mariangels Duch4, Jochen Schrooten5, Demetrovics Zsolt6, Felvinczi Katalin6 1 ELTE, PPK Pszichológiai Intézet, Doktori Iskola 2 Trimbos Intézet, Hollandia 3 John Moore University, Liverpool, GB 4 IREFREA, Spanyolország 5 VAD, Belgium 6 ELTE, PPK Pszichológiai Intézet Háttér: Korábbi kutatások eredményei azt mutatják, hogy egy kórházi sürgősségi osztály ígéretes helyszíne az alkohol- és drogfogyasztókkal végzett korai intervencióknak. A betegek egy jelentős része valamilyen alkohol- vagy drogfogyasztással összefüggő baleset/rosszullét okán kerül az osztályra. Ezek a páciensek tehát aktuálisan szembesülnek szerhasználatuk kockázataival. Éppen ezért tűnik a sürgősségi osztály a megfelelő helynek és az ott töltött idő a megfelelő pillanatnak ahhoz, hogy a problémás fogyasztókat szerhasználatuk megváltoztatására motiválhassuk. Az „eSBIRTes” egy innovatív európai projekt, amelyben kórházi sürgősségi osztályok a szűrés, rövid intervenció és kezelésbe irányítás (SBIRT: Screening, Brief Intervention, Referral to Treatment) elektronikus  

31  

változatának segítségével nyújtanak korai intervenciót a sürgősségi osztályokra szerhasználattal (akár több szer együttes használatával) kapcsolatos problémákkal érkező személyeknek. Célok: A pilot implementáció célja az volt, hogy felmérjük egy ilyen típusú intervenció elfogadhatóságát, gyakorlati alkalmazhatóságát, mind a célcsoport, mind a sürgősségi osztályok (SO) dolgozóinak körében itthon, és más európai országokban egyaránt. Minta és módszerek: Az intervenció 3 fő egységből tevődik össze: 1) Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kifejlesztett ASSIST kérdőív segítségével végzett szűrés; 2) Online önsegítő alkalmazás (DASH) használatának felajánlása; 3) Kezelésbe irányítás azon személyek számára, akiknek a szűrés eredményei alapján további, specializált ellátásra van szükségük. Az eSBIRTes intervenciót két hónapig teszteltük két magyar, és három hónapig két belga kórház sürgősségi osztályán. A SO-n végzett intervenciót követő nyolcadik héten a résztvevőket egy utánkövetési kérdőív kitöltésére kértük fel. Eredmények: A sürgősségi osztályok személyzetével készített (preill. poszt-) felmérések eredményei számottevő különbségeket tükröztek a két résztvevő országban, mindazonáltal az alapvetően pozitívan értékelt intervenció kivitelezését mindkét országban számos tényező hátráltatta a dolgozók beszámolói alapján. A sürgősségi osztályok személyzete szerint a legtöbb szűrőkérdőívet kitöltő páciens együttműködőnek bizonyult. A szűrést befejező 187 főből 119 (63,6%) páciens került a mérsékelt vagy magas rizikójú csoportba legalább egy szer tekintetében. E közepes vagy magas rizikójú szerhasználók közül sokan azonosítják magukat politoxikománként; az összes résztvevő 30,5%-a esett a mérsékelt vagy magas kockázati csoportba egynél több szert illetően, és 6,9%-uk négy vagy több szert illetően. Az utánkövetés eredményei szerint a dolgozókkal ellentétben a kliensek többsége úgy gondolta, hogy a SO megfelelő helyszín egy ilyen intervenció számára. Az utánkövetésben résztvevők közel harmada élt az intervenció által felajánlott lehetőségekkel. Konklúzió: Összefoglalva, az eSBIRTes projekt keretében egy olyan értékes eszköz került kifejlesztésre, amely a szerhasználók szűrésére, és szükség esetén további segítség felé irányítására alkalmazható. Valószínűsíthető, hogy más színterek – például a háziorvosi rendelők – szintén profitálhatnának ebből az alkalmazásból. Kiegészítő kutatásokra van szükség annak felderítéséhez, hogy mely színterek a legalkalmasabbak az ilyen típusú intervenciók befogadására.   Az elterelés „kívülről-belülről” Mondi Mónika, Törzsökné Góczán Emese Félkör Alapítvány, Kék Kocka Nonprofit Bt. Bár az elterelés jogintézménye Magyarországon 1997 óta létezik, és 2003 óta a jogszabályi feltételek is adottak a megelőző–felvilágosító szolgáltatás működéséhez, a szolgáltatással kapcsolatban álló intézményeknek és szakembereknek kevés és gyakran pontatlan ismerete van az elterelés fogalmáról, menetéről, jogszabályi kereteiről. Tapasztalataink szerint a hozzánk jelentkező kliensek többnyire nem kapnak megfelelő felvilágosítást, tulajdonképpen teljesen ismeretlen számukra a szolgáltatás fogalma, menete. Társadalmi szinten a hétköznapokban is ismeretlen fogalomként jelenik meg az elterelés. Egy általunk készített kisfilmen keresztül próbáljuk meg bemutatni, hogy kívülállóként, külső szemmel nézve valóban mennyire ismeri az „utca embere” az elterelés intézményét. Célunk továbbá, hogy bemutassuk azon kliensek tapasztalatait, akik az elterelést belülről nézve láthatták, közvetlen tapasztalatot szereztek a szolgáltatásról. A hat hónapos együttműködés során kialakult véleményüket szeretnénk megosztani mindazokkal, akik az elterelés hasznosságát vitatják.   Légzésterápia tükrében a szenvedélybetegség  

32  

Nagy István Miklós, Algőver Anna, Petke Zsolt, Rigó Péter, Koncz Gergő Nyírő Gyula Kórház-OPAI, Addiktológiai osztály Bevezetés: osztályunkon bevezetésre került a transzperszonális pszichológiához tartozó légzésterápia (vö. Stanislav Grof). Grof kutatásai során azt tapasztalta, hogy a szenvedélybetegség a tudattalanban található lelki okokra vezethető vissza. A szenvedély mögött álló lelki okokat feltárva és azt feloldva várunk változást a betegeknél. Módszerek: holotróp légzést alkalmazunk csoportos formában. Kezdetben vezetett módon keressük a tudattalanban feszültséget okozó traumát. Eleinte felszínes problémákkal találkozhatunk, ez jó alkalom arra, hogy felmérjük, mennyire együttműködő a beteg és hogyan reagál a terápiára. Később spontán folyamatban folytatjuk a kezeléseket. Megfigyeléssel és tesztekkel, pl.: reménytelenség skála, követjük nyomon a betegek állapotváltozását. Eredmények: a betegekben minden végigvezetett folyamat után csökken a feszültség. Lelkiállapotuk stabilabb, erősebbnek érzik magukat. Mindez abban segít, hogy könnyebben elérhető legyen az absztinencia megtartása. Következtetés: Kezdeti tapasztalatok állnak a rendelkezésünkre, betegeink szívesen vesznek részt a csoportokon, amelyeken minden esetben orvos is jelen van. A légzésterápiával elérhető változás a betegek életében kezdeti tapasztalataink alapján kifejezetten pozitív, szorongásuk csökken, élettel való elégedettségük – szubjektíven – nő.   Spiritualitás a Minnesota Modellben Németh Viola Luca1, Kovács Ildikó1,2, Andó Bálint1, Szikszay Petronella3, Rózsa Sándor4, Álmos Péter1, Janka Zoltán1, Must Anita1 1 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Pszichiátriai Klinika, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szeged 3 Minnesota Modell szerint működő Szigetvári Addiktológiai Rehabilitációs Osztály, Szigetvár 4 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest A vizsgálat célja: Az utóbbi évtizedben egyre több tanulmány igazolja a 12-lépéses kezelésben kialakult spirituális gondolkodásmód adaptivitását alkoholbetegek körében. A spiritualitás operacionalizálására az egyik leggyakrabban használt mérőeszköz a Cloninger-féle Temperamentum és Karakter Kérdőív (TCI-R) Transzcendencia karakterfaktora, melynek segítségével megvizsgáltuk a spirituális szemlélet hétről hétre történő változását a 12-lépéses programra épülő Minnesota Modell (MM) szerinti kezelésben rehabilitálódó alkoholbetegek körében. Vizsgálatunk hipotézise szerint a MM szerinti kezelés során szignifikáns mélyülés figyelhető meg a transzcendens gondolkodásban. Módszerek: 89, alkoholbetegséggel diagnosztizált személy került bevonásra, akik a MM szerinti Szigetvári Addiktológiai Rehabilitációs osztály kezelésében különböző ideje vettek részt. A vizsgálatban a TCI-R Transzcendencia Karakterdimenziója szolgált a spiritualitás indikátorául. Rögzítettük, hogy az adott páciens hány hete vesz részt a MM szerinti kezelésben. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a Transzcendencia alskálái közül melyik függ össze legerősebben a kezelésben eltöltött idővel. A változók közötti összefüggéseket Spearman-féle korrelációs együtthatóval vizsgáltuk. Eredmények: A kezelésben eltöltött idő hosszával együtt szignifikánsan nő a TCI-R Transzcendencia skála értéke, tehát a spiritualitás hétről hétre történő mélyülése együtt jár a MM kezelésben eltöltött idővel. A Transzcendencia alskálákat tekintve a spirituális elfogadás mutatott szignifikáns összefüggést a kezelésben eltöltött idő hosszával. Következtetések: A Transzcendencia hétről hétre történő mélyülése nyomon követhető a MM szerinti rehabilitációs kezelésben résztvevő alkoholbetegek körében a TCI-R segítségével. Alkoholbetegségben a spirituális szemléletmód mélyülése, azon belül  

33  

a spirituális elfogadásra való nyitottság a szakirodalom alapján számos adaptív pszichoszociális tényezővel függ össze.   A drogfogyasztók társadalmi reintegrációja Magyarországon Paksi Borbála1, Magi Anna2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet, Viselkedéskutató Központ 2 ELTE, Pszichológiai Intézet Háttér/célkitűzés: Magyarországon nincs olyan egységes, rendszeresen ismételt adatgyűjtés, amely a drogfogyasztók társadalmi reintegrációja területén megfigyelhető tendenciák leírására, a beavatkozások ezen szegmensében megjelenő új fejlemények nyomon követésére alkalmasak adatokkal szolgálna, mellyel leírhatók lennének a rendelkezésre álló beavatkozások jellemzői, az azokhoz való hozzáférés, a szolgáltatások lefedettsége, vagy a szolgáltatások felhasználói. A tervezett kutatás célja a drogfogyasztók társadalmi reintegrációja területén történt magyarországi fejlemények és tendenciák megismerése, a hiányosságok és erősségek feltárása, továbbá egy olyan adatgyűjtési standard kialakítása, ami költséghatékony módon lehetővé teszi a reintegráció területén a legalapvetőbb tendenciák folyamatos nyomon követését. Módszer: A kutatás 2012 nyarán történt, fókuszcsoportos adatgyűjtési módszer alkalmazásával. A vizsgált kérdéskörök kialakítása során az EMCDDA SQ28-as strukturált kérdőívére támaszkodtunk, leképezve annak főbb tematikus egységeit. A kvalitatív kutatás célpopulációját a drogfogyasztók reintegrációja területén (is) tevékenykedő szervezetek vezetői/kulcsszereplői képezték. A célcsoport azonosítása, illetve a fókuszcsoport résztvevők kiválasztása a 2010-es illetve 2011-es – a kábítószerügyi koordináció által, illetve uniós forrásból finanszírozott – reintegrációs pályázati listák (KAB-EL, TÁMOP-5.2.5) egyesítése, komparatív elemzése alapján, majd a kapcsolatfelvétel során a pályázatok tartalmának, céltételezésének tisztázását követően történt. A kutatás során kettő, a reintegrációs tevékenység tartalma tekintetében vegyes fókuszcsoportot tudtunk kialakítani, ahol 12 szervezet szakértője vett részt. A szakértők mindegyike nonprofit szervezettől érkezett. A fókuszcsoportokon képviselt szervezetek jelentős múltra visszatekintő, átlagosan 17–18 éve alakult, s 13–14 éve drogfogyasztók reintegrációjával is foglalkozó, s több mint fele arányban tevékenységüket országos hatókörrel végző szervezetek voltak. Eredmények: A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a szerhasználók társadalmi reintegrációját támogató programok alacsony prioritást kapnak a magyarországi drogpolitikában. Sem a képzési, sem a lakhatási, sem a munkaerőpiaci reintegráció nem jelenik meg megfelelő hangsúllyal, s a szolgáltatások/programok nehezen hozzáférhetőek a célcsoport számára. A legkevésbé a lakhatást célzó programok elérhetőek, ennél valamelyest jobb a helyzet a képzés területén, s a szakemberek a munkaerőpiaci részvételt segítő programok hozzáférhetőségét ítélték meg leginkább pozitívan. A területen dolgozó szakemberek percepciói alapján a drogfogyasztók reintegrációja meglehetősen leszűkített értelmezésben, s elszeparált módon, más vulnerábilis csoportokra irányuló beavatkozásoktól elkülönülő beavatkozási területként jelenik meg Magyarországon. A társadalomban/szakmában többnyire a rehabilitációs intézetek dedikált feladataként értelmeződik a drogfogyasztók reintegrációja.      

 

34  

A magyarországi szerencsejáték termékek kockázati potenciáljának becslése Paksi Borbála1, Magi Anna2, Gyollai Ágoston2, Demetrovics Zsolt2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet, Viselkedéskutató Központ 2 ELTE, Pszichológiai Intézet Háttér/célkitűzés: Az utóbbi években a felelős játékszervezés koncepciójának hangsúlyosabbá válásával Európa-szerte megjelentek a játékok a kockázati potenciál szerinti osztályozására irányuló törekvések. Olyan kutatásról nem tudunk, amelyben tényleges, populációs visszamérés történt, azaz ahol azt vizsgálták volna, hogy a különböző játékoknak a mérőeszközzel becsült addikciós potenciálja mennyire felel meg annak a kockázatnak, amit a különböző játéktípusokat preferáló játékosok körében jellemző problémás, vagy patológiás játékosok arányával fejezhetünk ki. Nem tudunk olyan kutatásokról sem, melyek a mérőeszköz kialakítása során figyelembe vették volna, s számításaikba valamilyen módon beépítették volna ezeket, a játékok tényleges kockázatát kifejező epidemiológiai adatokat. A poszter alapjául szolgáló kutatás olyan mérőeszköz kialakítására tett kísérletet, ami nem csak véleményeket, hanem epidemiológiai tényadatokat is beépít a mérőeszköz megalkotási folyamatába. Módszer: A kidolgozott mérőeszköz a motivációkutatások, a szerencsejátékok strukturális és szituációs jellemzőit leíró szakirodalomra, illetve a hasonló törekvéssel eddig kidolgozott mérőeszközök tapasztalataira épít (i), de emellett figyelembe veszi a szerencsejátékok hazai piacán jelenlévő termékkínálat jellemzőit, illetve a magyar társadalomra jellemző játékfelhasználási szokásokat (ii), továbbá ami nem csak véleményeket, hanem epidemiológiai tényadatokat is beépít a mérőeszköz megalkotási folyamatába (iii). A mérőeszköz kidolgozása öt, egymásra épülő, de ugyanakkor jól elkülöníthető fázisból tevődött össze. A kutatás első 3 fázisa gyakorlatilag leképezi a hasonló céllal készült kutatások – GamGard (Griffiths, Wood és Parke é.n.; Griffiths, Wood és Parke, 2008), AsTERiG (Peren, 2010) – során alkalmazott lépéseket, illetve módszereket, azzal a különbséggel, hogy jelen esetben a vizsgálat specifikusan a magyarországi szerencsejáték termékekre irányult. A 4. fázis, a mérőeszköz populációs vizsgálatokból származó, kvantitatív adatokon való visszamérése, a kutatás újszerű eleme. Ezen fázis beépítése révén a kutatás bizonyító ereje növekszik, meghaladva ezzel a korábban végzett mérőeszköz validálások erősségét. Az 5. fázis pedig a kidolgozott mérőeszköz alkalmazását jelenti. Eredmények: A kutatás eredményeként kidolgozásra került egy, a hazai játékkínálatot, játékfelhasználási szokásokat, valamin a játékok tényleges kockázatát kifejező epidemiológiai adatokat egyaránt figyelembe vevő, 11 itemet tartalmazó mérőeszköz, melynek értékelése tartománya 26–111 pont között helyezkedik el, s melynek segítségével a játékok 4 veszélyességi kategóriába (alacsony kockázatú, közepes kockázatú, magas kockázatú, nagyon magas kockázatú) sorolhatók.   Stagnálás vagy növekedés? – a magyarországi felnőtt népesség drogérintettségének becslése Paksi Borbála Budapesti Corvinus Egyetem, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet, Viselkedéskutató Központ Háttér/célkitűzés: Magyarországon a 2001-es (ADE 2001) és a 2003-as (ADE 2003) kutatásokat követően utoljára 2007-ben (OLAAP 2007) készült a felnőtt népesség körében drogepidemiológiai adatfelvétel. Az, hogy az utóbbi 6 évre vonatkozóan nem ismerjük az általános populációban lezajló tendenciákat, azért is különösen problematikus, mert az utóbbi évekre vonatkozóan az iskolás populációban készült adatfelvételek (ESPAD, HBSC) a szerhasználat jelentős változását, a prevalencia adatok növekedését jelezték.  

35  

2013-ban, az eddigi hazai lakossági drogepidemiológiai vizsgálatokat végző Budapesti Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központja lehetőséget kapott arra, hogy egy más témájú, a népesség társadalmi közérzetének feltárására irányuló kutatáshoz ún. omnibuszszerűen kapcsolódjon egy önálló alkohol- és drogepidemiológiai modullal*. Módszer: Az adatfelvétel ELTE Pszichológiai Intézet Doktori Iskolája által készített „KÖZ-ÉRZET 2013” című kutatás keretében készült**, a magyarországi 19–65 éves felnőtt népesség bruttó 2000 fős (pótminta alkalmazásával és kvótás pótlással együtt nettó 1997 fős) régió, településméret és korcsoport szerint rétegzett országos reprezentatív mintáján. Az adatfelvétel ún. kevert módszerrel (a szocio-demográfiai, és a kutatás alaptémáját jelentő kérdések felvétele face to face, a drogepidemiológiai kérdéseké pedig önkitöltős technikával) történt, 2013. május–júniusban. Eredmények: A válaszolók körében a tiltott drogok mért életprevalencia értéke 8,2%. Az éves prevalencia értéke 1,7%. A valaha használók 21,1%-a az elmúlt évben is használt valamilyen tiltott szert (az új belépők aránya 6%, a tényleges folyamatos használóké pedig 15,1%). A tiltott drogok mért havi prevalencia értéke 0,8%, azaz a valaha használókon belül az aktuális fogyasztók aránya 9,7%. A korábbi drogepidemiológiai vizsgálatok eredményeivel összehasonlítva a mért értékek a 2003–2007 között tendencia folytatását jelzik: az életprevalencia értékekben nem mutatkozik hibahatáron túli elmozdulás, a rövidebb idejű prevalencia értékek, illetve a folyamatos fogyasztási ráta tekintetében pedig kétharmados megbízhatósági szinten azt mondhatjuk, hogy csökkenés történt. A kutatás módszertani paraméterei azonban a korábbi vizsgálatokhoz képest mintavételen kívüli hibák fokozott jelenlét jelezték, ami a mért adatok értelmezése tekintetében fokozott körültekintést igényel. Az előadásban a mért adatok bemutatásán túlmenően a 2013-as és a korábbi 2007-es vizsgálatot egy kohorszvizsgálat egymást követő hullámaiként kezelve egyfajta értelmezési kísérletként a mért adatokat – hibáknak a korábbi kutatásokkal azonos szinten tartását modellezve – logikai úton korrigálni próbáljuk. A 2013-as korrigált életprevalecia érték jelentősen meghaladja a 2007-es értékeket. A mért értékek alapján tehát a 2003 óta tartó stagnálás folytatódott, a korrigált értékek azonban inkább a fiatal populációkban végzett kutatások során (Hibell, 2012, Németh, Költő, 2011, Elekes, Nyírády, 2012) az utóbbi években tapasztalt intenzív növekedést erősítik meg a felnőtt lakosság esetében is. *A drogepidemiológiai kérdések felvételét és feldolgozását a Nemzeti Drog Fókuszpont, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Sportért és Ifjúságért Felelős Államtitkársága támogatta. ** Az „ELTE TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0030 – Önálló lépések a tudomány területén” – című projekt részeként. Kutatásvezető: Prof. Dr. Hunyady György; Alprojektvezető: Felvinczi Katalin

  Módszertani dilemmák egy 2013-ban készült lakossági vizsgálat szerhasználatra vonatkozó adatai kapcsán Paksi Borbála Budapesti Corvinus Egyetem, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet, Viselkedéskutató Központ (BCE MKI VK) Háttér: Magyarországon a 2001-es (ADE 2001) és a 2003-as (ADE 2003) kutatásokat követően utoljára 2007-ben (OLAAP 2007) készült a felnőtt népesség körében célzott drogepidemiológiai adatfelvétel. 2013-ban, az eddigi hazai lakossági drogepidemiológiai vizsgálatokat végző Budapesti Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központja lehetőséget kapott arra, hogy egy más témájú, a népesség társadalmi közérzetének feltárására irányuló kutatáshoz ún. omnibusz-szerűen kapcsolódjon egy önálló alkohol- és drogepidemiológiai modullal*. Célkitűzés: Az elődadás a kutatás módszertani hátterének, illetve a szerhasználattal kapcsolatos adatok megbízhatóságával és érvényességével kapcsolatos eredményeinek bemutatására/értelmezésére fókuszál. Módszer: Az adatfelvétel ELTE Pszichológiai Intézet Doktori Iskolája által készített „KÖZ-ÉRZET 2013” című kutatás keretében készült**, a magyarországi 19–65 éves felnőtt népesség bruttó 2000 fős  

36  

(pótminta alkalmazásával és kvótás pótlással együtt nettó 1997 fős) régió, településméret és korcsoport szerint rétegzett országos reprezentatív mintáján. Az adatfelvétel ún. kevert módszerrel (a szocio-demográfiai, és a kutatás alaptémáját jelentő kérdések felvétele face to face, a drogepidemiológiai kérdéseké pedig önkitöltős technikával) történt, 2013. május–júniusban. Eredmények/következtetések: A kutatás szerhasználattal kapcsolatos adatainak megbízhatóságára és érvényességére vonatkozó eredményei a korábbi – célzottan a szerhasználó magatartások vizsgálatára irányuló – adatfelvételekhez képest a mintavételen kívüli hibák fokozott jelenlét jelezték. Az előadás a kutatás módszertani jellemzői, illetve a mért prevalencia adatok alapján dilemmákat fogalmaz meg az adatok értelmezésével, a mintavételen kívüli hibák esetleges utólagos kezelésével kapcsolatosan. * A drogepidemiológiai kérdések felvételét és feldolgozását a Nemzeti Drog Fókuszpont, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Sportért és Ifjúságért Felelős Államtitkársága támogatta. ** Az „ELTE TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0030 – Önálló lépések a tudomány területén” - című projekt részeként. Kutatásvezető: Prof. Dr. Hunyady György; Alprojektvezető: Felvinczi Katalin

  Élet? Andaxin után? Petke Zsolt, Vajda Péter, Nagy István, Olasz Anna Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Addiktológiai osztály Bevezetés: Július 1-vel vonták ki a magyar piacról a meprobamat-ot, egy rendkívüli addiktív potenciállal rendelkező szorongáscsökkentőt. Eltűnésével nemcsak az alkoholos állapotban elkezdett antideliráns terápia szűnt meg, de az addiktológia osztályokon azóta rettegve várjuk a gyógyszer nélkül maradt Andaxin-függőket. A roham mindeddig elmaradt. Módszerek: Azt tapasztaltuk, hogy az érintett betegek közül sokan még a gyógyszer kivonása előtt, „önként” kérték átállításukat egy másik szerre. Az esetek nagy többségében bezodiazepint alkalmaztunk, de egyre gyakrabban állítjuk át betegeinket tiaprid-ra, néhány esetben pedig sikeresen alkalmaztunk második generációs antipszichotikumot, elsősorban quetiapint. Eredmények: tekintettel arra, hogy a meprobamathoz hasonlóan magas addiktív potenciállal rendelkező benzodiazepinek nagyon gyakran vezetnek súlyos abúzusos állapotokhoz, azon betegeinknél, akiknél korábban jelentkeztek hipomániás periódusok, alacsony dózisú quetiapint alkalmaztunk szorongáscsökkentésre, amelynek jelentős alvásjavító hatását is tapasztaltuk, elsősorban megvonási fázisban, vagy közvetlenül ezt követően. Az agitációra hajlamosabb, mániás diagnózissal nem kódolható betegeink esetében a tiaprid is jó szolgálatot tett. Következtetések: Az említett antipszichotikumok szorongáscsökkentő hatását külföldi tapasztalatok alapján itthon is sikerrel alkalmaztuk a meprobamat, vagy a benzodiazepinek alternatívájaként, megfelelően dokumentált, „kódolható” esetekben.   „Totális” alkohol-absztinencia vagy „vágy-csökkentés”? avagy Kezdeti tapasztalatok Selincro-val Petke Zsolt1, Demetrovics Zsolt2, Csorba József3 1 Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Addiktológiai Osztály 2 ELTE PPK 3 Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Drogambulancia és Prevenciós központ Bevezetés: Az alkoholfogyasztás iránti vágy csökkentését célzó nalmefene-hatóanyagot nagy várakozások előzték meg a „piacon”, mivel nem áll rendelkezésre itthon még ehhez hasonló típusú készítmény sem. Az alkoholbetegek kezelésére mindeddig olyan nemspecifikus terápiákkal vállalkozhattunk, mint az antidepresszívumok, szorongáscsökkentők, esetleg a disulfiram alkalmazása, mind-mind számos hátránnyal bíró választások. Módszerek: Napi egy tabletta Selincro-t alkalmazása esetén bekövetkezett változásokat monitoroztuk 3 férfibetegünkön. Az italfogyasztás előtt 1–2

 

37  

órával beszedett gyógyszert követően fogyasztott alkoholmennyiséget mértük, ezt összehasonlítottuk az általa a terápia megkezdése előtt, önbevallás alapján feljegyzett eredményekkel. A terápiát alacsony dózisú szorongáscsökkentővel egészítettük ki egy esetben. Mindhárom beteg Lesch-tipológia szerinti besorolása a II-es típusú, szorongó, „problémamegoldó” típus volt, felsőfokú végzettségűek. Eredmények: A Selincro alkalmazásával az – általában esténként, 2–3 óra alatt – elfogyasztott alkohol mennyisége drasztikusan, nagyrészt a felére csökkent, két hét után további, enyhébb fokú csökkenést is tapasztaltunk. Következtetések: kezdeti eredményeink alapján a Selincro jól alkalmazható azon betegek esetén, akik elsősorban a nap végi, elalvás előtti szorongáscsökkentésre használják az alkoholt. Ennek ellenére messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le 3 beteg alapján, de az eredmények mindenképpen a szer további, szélesebb alkalmazására biztatnak.   Lesch-tipológia magyar változata az osztályos gyakorlatban Petke Zsolt1, Mészáros Erika1, Demetrovics Zsolt2, Rigó Péter1, Nagy István Miklós1 1 Nyírő Gyula Kórház – OPAI, Addiktológiai osztály 2 ELTE PPK, Pszichológiai Intézet Bevezetés: Az alkoholbetegek családi előzmények, etiológia és tünettan alapján, négy csoportra történő felosztása a terápia tervezése szempontjából nagyon fontos. Az Európaszerte használt módszert két hónapja vezettük be osztályunkon. Pontos, gyakorlatias tanácsokat ad a terapeuta számára a kezelés tervezése során úgy a megvonás kezelésére, vagy a pszicho-, szocioterápiás eszközök megválasztására, mint az utánkövetés buktatóira vonatkozóan. Módszerek: A Lesch-tipológia bármilyen internetes hozzáféréssel, ingyen használható, az adatokat utánkövethetően egy központi adatbázis gyűjti, ahonnan bármikor ellenőrizhetők. Hat alapvető csoportban tárgyalja a beteg jellemzőit: személyes adatok, társas- és családtörténet, kórtörténet, laboratóriumi eredmények, kiegészítő adatok és tipológiai besorolás. Az adatok pontos bevitelét követően a program összegzi a jellemzőket és javaslatot tesz a megvonási kezelés típusára, a motiváció leggyakoribb jellemzőire, az elérhető terápiás célokra, a relapszusprevencióra, de a kezelés várható terjedelmére is. Eredmények: Bevezető eredményeink alapján a program jól alkalmazható a fekvőbetegek terápiájának tervezésében, tervezzük bevezetését már az előgondozási fázisban. Elsősorban a gyógyszeres terápia kiválasztásában, vagy a pszichoterápia, a motivációs folyamat erősítésében vált nagy hasznunkra. Következtetés: Az ambulánsvagy osztályos gyakorlatban kiváló eredményekkel használjuk a Lesch-féle alkoholtipológiát, de javasoljuk ennek bevezetését egészen a háziorvosi gyakorlatig, ahol szintén fontos segítség lehet terapeuta és beteg számára egyaránt.   Szubszidiaritás és transzparencia elveinek érvényesülése a legsérülékenyebb klienscsoportokat elérő ártalomcsökkentő programokban Rácz József1, Barna Erika2, Dávid Ferenc2, Gyékiss Roland2, Kováts Virág2 1 ELTE Pszichológiai Intézet 2 Kék Pont Alapítvány A szolidaritás elve a korszerű egészségpolitikában kiegészül a szubszidiaritás elvével is, és az Európai Unió egészségpolitikájának és drogstratégiájának is fontos alapelve. Számunkra, az egészségfejlesztő és ártalomcsökkentő programok színterein ez azt jelenti, hogy a közösség gondoskodása nem feltétel nélkül helyettesíti az egyén aktivitását, öngondoskodását, hanem számít az egyén aktivitására, problémakezelő-képességére, de ha az a problémája kezelésére nem alkalmas, akkor megadja az egyénnek a szükséges segítséget, képessé teszi őt arra. Ma Magyarországon az ártalomcsökkentő programok társadalmi megbecsültsége igen alacsony, jellemzően sem a szubszidiaritás, sem a  

38  

transzparencia elve nem érvényesül eléggé. Tapasztalataink szerint a programokban megjelenő szerfogyasztók egy erősen stigmatizált klienscsoportot alkotnak, a programokat működtető szervezetek és szakemberek munkájának eredményessége sokszor még szakmai, szakmapolitikai körökben is vitatott. Mindez arra ösztönöz minket, hogy új eszközöket, új kísérleti programokat indítsunk be a stigmatizáltság felszámolása és a programok szakmai presztízsének erősítése érdekében, részben klienscsoportunk „láthatóbbá” tételével, részben olyan itthon még kevéssé ismeretes és kipróbált ártalomcsökkentési módszertanok hazai adaptációin keresztül, amelyek a kliensek bevonására épülnek. A Kék Pont Alapítvány hazánk legnagyobb kliensszámú tűcsere programjában egy régi problémára keres innovatív megoldásokat. VIII. ker-i Kontakt programunk kliensei egy különösen izolált, az állami ellátórendszerrel nem, vagy csak esetlegesen kapcsolatba kerülő, szocio-kulturális gettókban, mélyszegénységben élő, magukat romáknak valló intravénás szerfogyasztók. Jelenleg a Kontaktban 3000 regisztrált kliensünk van, akiket életmódjuk miatt különösen veszélyeztetnek a HIV és hepatitis fertőzések, ugyanakkor „láthatatlanságuk” és/vagy állapotuk negligálása, a velük való együttműködés hiánya vagy elégtelensége, a többségi társadalom számára is kiemelt közegészségügyi kockázattal bír. A workshopban szeretnénk megmutatni és diskurzusra kínálni azokat a transzparencia és szubszidiaritás értékeit szem előtt tartó, sikeres és egyben vitatható kezdeményezéseinket, amelyek a program elmúlt 7 éves történetében jelentősebbek voltak. A nagy viharokat kavart 2009-es „Narkogettó kampány” szándékaitól és eredményeitől elindulva, a nemzetközi térben már bizonyított Ladie’s Night programok mintájára létrehozott Csere Csak Csajoknak program fontosabb állomásain keresztül – kiegészítve programkoordinátorunk szeptemberi svájci tanulmányútjának, a Flora Dora, szexmunkásokat elérő ártalomcsökkentő programban szerzett tapasztalataival – a tűcsere program klienseit bemutató médiakommunikációs termékek között válogatva haladunk. A workshopon bemutatásra kerül a Budapesti Corvinus Egyetem társadalmi vállalkozások kurzusával történt együttműködésünk eredménye, beszámolunk az idei Kutatók Éjszakáján rendezvényen debütált vizuális etnográfia projektünk fogadtatásáról, és ismertetjük a 2013 szeptemberében indult Peer Kapitány elnevezésű peer-programunk célkitűzéseit, terveit és első lépéseit. A hazai gyakorlatban nem ismertek olyan jól működő ártalomcsökkentő kezdeményezések, amelyek az aktív intravénás szerhasználókat mozgósító, peer vagy public opinion leader gyakorlatok lennének. Hosszú távú célunk egy olyan újfajta empowerment szellemiségű közösségépítés a Kontakt tűcsere programban, ahol a célcsoporttal, az érintettekkel közösen dolgozunk, a szolgáltatások tervezésétől az evaluációs szakaszig. Ez az újfajta szcenárióépítés, az empowerment erősítése hozzájárulhat a szervezet költséghatékonyságához, fenntarthatóságához is, pozitív hatással lehet a helyi lakóközösséggel, döntéshozókkal jellemző viszonyunkra is. A workshop célja, hogy kis- és nagy csoportos munkák során a szakmai, etikai és szakmapolitikai dilemmákról egyaránt diskurzust teremtsünk a szakemberek között.   A droghasználat és a felépülés útvonalai Rácz József1, Kiss Orhidea1, Rácz Katinka2, Dúll Andrea1 1 ELTE PPK Pszichológiai Intézet 2 Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia Háttér és célkitűzés: A droghasználókkal foglalkozó irodalomban a „megtestesült tereket” mint a drogfogyasztást elősegítő vagy gátló környezeti konstrukciókat írják le Lefebvre nyomán (drugspace). Célunk annak vizsgálata volt, hogy ezek a „terek” vizualizációs és statisztikai módszerekkel tanulmányozhatók-e: feltárhatók-e a szerfogyasztás és a szermentesség szempontjából releváns kockázati vagy éppen támogató helyszínek és ezek  

39  

kapcsolata, a mozgástér. Módszer: Kubiszyn Viktor Drognapló című önéletrajzi művét elemeztük. A helyszínek és útvonalak feltérképezéséhez a Manum, Rusten és Benze (2009) által kifejlesztett gráf-elemző szoftver szolgáltatta az alapot. Eszközük, az AGRAPH (Software for Drawing and Calculating Space Syntax Graphs), kapcsolati mátrixokra, azaz helyszíneket jelölő csomópontok közötti kapcsolatokra és az ezek közötti távolságokra végez számításokat és egyben szemléletes megjelenítést is nyújt az eredményekről. Eredmények: A szoftver segítségével alkotott kapcsolati mátrixok segítségével szemléltetjük az eltérést a szerfogyasztás és a szermentesség során bejárt útvonalak között. A kapcsolati mátrixok Budapest térképére vetíthetők (ezt a teret használta elsősorban a vizsgált személyünk). A vizsgálati személy pl. legsúlyosabb függősége idején egy 200m2 átmérőjű körben mozgott. A vizualizációkon jelöltük a szerfogyasztás szempontjából kockázatos fizikai helyszíneket és beszűkült útvonalakat, valamint a szermentes állapot során megváltozott (kitágult) útvonalakat. Következtetések: A felépülés útvonalai a vizsgálati személy mindennapi valóságának kitágulását mutatják, a támogató környezet használatával. A szerhasználat és a felépülés útvonalainak vizualizációja bővítheti a prevenciós és rehabilitációs lehetőségeket.   Addiktológiai konzultánsok az ellátórendszerben: tények, tapasztalatok, tervek Rácz József1, Petke Zsolt2, Fórizs Éva2, Gaál Erzsébet3, Budán Ferenc4, Lovizer János5, Mészáros Piroska2, Nagy Zsolt6 1 ELTE PPK Pszichológiai Intézet, Budapest 2 Nyírő Gyula kórház, Budapest 3 Kenézy Gyula Kórház, Debrecen 4 Szigetvári Városi Kórház, Szigetvár 5 Veszprémi Családsegítő Szolgálat, Veszprém 6 FESZGYI Írisz Klub Magyarországon mintegy másfél évtizede folyik addiktológiai konzultánsok képzése a Semmelweis Egyetemen. Ennek ellenére a képzést sikeresen elvégzett és a segítést hivatásuknak is tekintő konzultánsok beilleszkedése a hazai addiktológiai ellátó rendszerbe – a tapasztalatok szerint – eddig felemásan sikerült. A jelek szerint vontatottan halad a konzulensek tevékenységi körének, kompetenciáinak meg- és elismertetése, elfogadtatása a szenvedélybeteg ellátás területén, emiatt jórészt elmaradt az új végzettség szakmai beágyazódása. A konzulensek az egészségügyi és a szociális szakma határmezsgyéjén, és egy kicsit talán mindkettő perifériáján próbálják megtalálni a helyüket, identitásukat, feladatkörüket, hivatásukat. A szekció arra vállalkozik, hogy ennek a helyzetnek a sajátosságait megjelenítse az addiktológiai szakma legfontosabb tudományos eseményén. A szekcióban szerepet vállalnak az addiktológiai konzultáns képzésben oktató szakemberek, a konzultánsokkal különböző ellátási területeken együttműködő, szakmai felkészültségüket elismerő és értékelő pszichiáterek, addiktológusok, emellett különböző ellátási formákban dolgozó addiktológiai konzultánsok számolnak be a munkájuk során szerzett személyes tapasztalataikról. A tematikus szekció célja, hogy a képzés során eddig felhalmozott tapasztalatok, illetve a konzultánsi munka jó gyakorlatai mentén termékeny eszmecsere induljon meg a konzultánsok helyzetéről, és új utak nyíljanak meg szakmai elfogadottságuk előtt. Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai egy szakmai egyesület létrehozásának szándékát érlelték meg, amit a tematikus szekcióban folyó eszmecsere visszaigazolhat, és ehhez hasznos adalékokkal is szolgálhat.        

40  

Az önsegítés mint lehetséges alternatíva a függők és a hozzátartozók épülésében Rendi Mária1, Rátz Krisztina1, Bajzáth Sándor2, Kecskés János1, Gajdos András3 1 Magadért Alapítvány 2 Megálló Csoport 3 Leo Amici Alaptvány A Magadért Alapítvány 15 éve nyújt támogatást a szenvedélybeteg ellátás területén. Függőknek és hozzátartozóknak segít akut krízishelyzetben, illetve a felépülésben a reszocializáció, reintegráció és a relapszus prevenció területén. Civil szervezetként, önsegítő jellegű csoportfoglalkozások formájában van jelen, amit egyéni, családi és pár konzultációk, szakmai és közösségi programok is kiegészítenek. Az önsegítés a „pszichoszociális segítőmódszerek” egyike, ahol a segítés laikus formája mára professzionális elemekkel ötvöződik Alapítványunknál. Napjainkra egyre elfogadottabbá válik, hogy a függőségek és a családi diszharmóniák esetében, a medicina, a pszichoterápia mellett az önsegítés és a közösségi részvétel is képes elérni gyógyulást, viselkedésváltozást. „A HELY” mára egy szervezett önsegítő jellegű közösségi térré nőtte ki magát. Az elmúlt években módszerei, eszköztára folyamatosan letisztult. Az Alapítvány szakmai munkáját az őszinteség, az E/1-ben kommunikáció, a konfrontatív kérdések jellemzik. Csoportfoglalkozásainkon jelen van a figyelem, az elfogadás, a társas felügyelet és a visszajelzések. Támogató hatásként jelenik meg a találkozás a másik, hasonló helyzetben lévő emberrel, ami a bizalom, kölcsönösség mentén a társas kapcsolatokat erősíti. „Védett” környezetben van lehetőség az énkép, az önismeret fejlesztésére, a saját életút felismerésére, a megoldások keresésére. Ebben segítség az együttműködésre épülő szemléletmód, ami az ellátó helyekkel való kapcsolattartáson, a delegáláson keresztül valósul meg. Az Alapítvány kliensszáma évről évre növekszik, egyre többen érkeznek hozzánk vidékről is és keresnek meg külföldről. Csoportjaink átlagos létszáma 10–20 fő, egyéb szabadidős, közösségi programjaink is nagy látogatottságnak örvendenek. Klienseink kémiai és viselkedéses függőséggel, pszichés zavarokkal, magatartási problémákkal, életvezetési elakadásokkal keresik fel az Alapítványt. A hozzátartozók legtöbbször akut krízishelyzetben, a tehetetlenség érzését megfogalmazva érkeznek csoportjainkba. Függőkkel és hozzátartozókkal való terápiás megközelítésekben variációkra van szükség, ahol az Alapítvány önsegítő jellegű csoportjai az egyik állomás az épülés folyamatában, „híd” a továbblépésben, az egyén számára megfelelő támogatás megtalálásában. A workshop keretein belül 1 órás csoportfolyamatot mutatunk be a résztvevőkkel. A fennmaradó időt kérdésekre, együttgondolkodásra kívánjuk fordítani. A programon résztvevők maximális létszáma: 20 fő.   A rideg/érzéketlen vonások és a marihuána-használat kapcsolata fiatal felnőtteknél Szabó Edina, Gyepesi Áron, Eisinger Andrea, Galambos Attila, Magi Anna, Varga Gábor, Kökönyei Gyöngyi ELTE, Pszichológiai Intézet Háttér és célkitűzés: A Rideg/érzéketlen interperszonális vonások (CU: callousunemotional traits) megemelik a szerhasználat rizikóját, legalábbis serdülőkorú magas kockázatú mintában. Felvetődik a kérdés, hogy ennek a személyiségműködési módnak a fiatal felnőtt populációban is van-e jelentősége a szerhasználat szempontjából. Módszer: A vizsgálatban 151 fiatal egyetemista (19–26 év) vett részt, akik a Ridegség és Érzéketlenség Kérdőívet (ICU; Essau és mtsai, 2006) és szerhasználatra vonatkozó kérdőívet töltöttek ki. A szakirodalom alapján a szerhasználat gyakoriságára helyeztük a hangsúlyt, így az adatok alapján két csoportot különítettünk el: az első csoportba azok kerültek, akik az elmúlt évben nem, vagy még soha nem használtak marihuánát, a második csoportba pedig azok, akik az elmúlt évben használták a szert (N=39).  

41  

Eredmények: Az ICU alskálái közül kettő, a Ridegség és a Érdektelenség (Közömbösség) mutatott kapcsolatot a marihuána-használattal. Az ICU pontszámok alapján három egyenlő elemszámú csoportot alakítottunk ki. A logisztikus regresszió elemzésben a nem és az életkor kontrollálását követően a minta legnagyobb Érdektelenség pontszámot elérő csoportjában a legkisebb pontszámú csoporthoz képest tendenciaszinten megnő az elmúlt évi marihuána-használat rizikója (OR=2,76). Következtetés: Az eredményeink arra utalnak, hogy a CU vonások közül csak az egyik komponens, nevezetesen az Érdektelenség van kapcsolatban fiatal felnőtt mintán a marihuána-használattal. Az Érdektelenség az interperszonális kapcsolatokban megjelenő, a másik céljait, érdekeit figyelmen kívül hagyó működési módot méri. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy a normál egészséges populációban a CU vonások nem feltétlenül ugyanazt a kapcsolatot mutatják a szerhasználattal, mint a különböző, elsősorban viselkedési zavarok és a problémás szerhasználat szempontjából magas kockázatú mintában. A poszter a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

  Az Addenbrooke’s Kognitív Vizsgálat alkalmazása alkoholbetegeknél Szabó Katalin1,2, Gál Bernadett Ildikó1,2, Andó Bálint1, Demeter Ildikó1, Szikszay Petronella3, Rózsa Sándor4, Janka Zoltán1 1 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Pszichiátriai Klinika, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szeged 3 Minnesota Modell szerint működő Szigetvári Addiktológiai Rehabilitációs Osztály, Szigetvár 4 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest Háttér és célkitűzések: Alkoholbetegek kognitív képességeinek vizsgálata a klinikai gyakorlatban igen fontos feladat. Vizsgálatunkban azt mértük fel, hogy egy rövidebb, gyorsabban alkalmazható neurokognitív vizsgáló eljárás (Addenbrooke’s Kognitív Vizsgálat: AKV) mennyire tudja prognosztizálni a hazánkban bevezetett Wechsler-féle Intelligencia Teszt negyedik verziójának (WAIS-IV) alapmutatóit. Hipotézisünk alapján a WAIS-IV és az AKV összpontszámok, illetve az alskálák között, a korrelációs hatásméret mutató alapján erős kapcsolat van. Módszerek: Vizsgálatunkat a Szigetvári Addiktológiai Rehabilitációs Osztály és a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Pszichiátriai Klinika közreműködésével végeztük 51 alkoholbeteg részvételével (34 férfi, 17 nő), akikkel felvettük a WAIS-IV-et, illetve az AKV-t. Statisztikai elemzésünkben a WAIS-IV, illetve az AKV összpontszámait, valamint a különböző kognitív funkciókat mérő alskálák – verbalizáció, téri-vizuális képességek, munkamemória, fluencia – közötti kapcsolat erősségét vizsgáltuk meg. Eredmények: A WAIS-IV Teljes Teszt Összpontszám és az AKV összpontszám között erős kapcsolat állt fenn (r=0.617, p≤ 0.001). Statisztikai elemzésünk során szignifikáns kapcsolatot találtunk a WAIS-IV Verbális megértés összesített csoportpont és az AKV Nyelv (r=0.309, p=0.03) és a Fluencia alteszt (r=0.320, p= 0.025) pontszámai között. A WAIS-IV Munkamemória összesített csoportpont és az AKV Memória alteszt pontszámai közepesen erős kapcsolatban álltak egymással (r=0.492, p≤ 0.001). Következtetések: Az AKV és a WAIS-IV összpontszám közötti erős kapcsolat azt jelzi, hogy ez a rövidebb mérőeljárás megfelelő indikátorának tekinthető az általános neurokognitív működésnek alkoholbetegek körében. Tekintettel arra, hogy a klinikai gyakorlatban jelenleg a WAIS-IV korábbi verziója, a MAWI elérhető leginkább, amely 60 év felett nem alkalmazható, így az AKV egy megfelelő alternatívát jelenthet az általános neurokognitív működés feltárására idősebb korban is. Az alskálák közötti interkorrelációk az AKV validitását jelzik.    

42  

A depressziós tünetek és a reménytelenség mértékének változása a Minnesota Modellben kezelt alkoholbetegeknél Szabó Katalin1,2, Andó Bálint1, Szikszay Petronella3, Janka Zoltán1, Must Anita1 1 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Pszichiátriai Klinika, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Intézet, Szeged 3 Minnesota Modell szerint működő Szigetvári Addiktológiai Rehabilitációs Osztály, Szigetvár Háttér és célkitűzések: Az alkoholbetegség és a depressziós tünetek közötti kapcsolat régóta vizsgált terület. Jelen utánkövetéses vizsgálatunk egyik célkitűzése a depressziós tünetek változásának meghatározása a Minnesota Modell (MM) szerinti rehabilitációs kezelés során, amely abban különbözik az eddig végzett utánkövetéses vizsgálatoktól, hogy egy teljes rehabilitációs eljárás folyamán vizsgáltuk a depressziós tünetekben, valamint a reménytelenség mértékében megfigyelhető változásokat. Hipotézisünk szerint a depressziós tünetek és a reménytelenség mértéke is csökkenő tendenciát mutat az utolsó alkoholfogyasztás időtartamának növekedésével a MM szerinti kezelésben. Módszerek: Utánkövetéses vizsgálatunkat a Szigetvári Minnesota Modell szerint működő Addiktológiai Rehabilitációs Osztályon végeztük el (N=125, 80 férfi). A depressziós tünetek, illetve a reménytelenség mértékét a Beck Depresszió Kérdőív (BDI) rövidített változatával állapítottuk meg, melyet az utánkövetés során négy alkalommal vettünk fel minden résztvevővel: bekerülésük időpontjában, kezelésük során két alkalommal (átlagosan a bekerülés után 6 illetve 12 hét elteltével), illetve a kezelésük végén. A statisztikai elemzés során a 4 mérési időpontban vizsgáltuk a depressziós tünetek (nemi bontásban is), illetve a reménytelenség mértékét (N=72). Eredmények: Statisztikai elemzésünk alapján a depressziós tünetek mértéke a négy mérés során mindkét nem esetében szignifikánsan csökkent, illetve már a kezelés első 6 hetében a tünetek körülbelül a felére csökkentek (M1= 15.29, SD1= 6.86; M2= 8.16, SD2=5.26) a teljes mintán. A BDI reménytelenség tétel elemzése során is szignifikánsan csökkenő értékeket kaptunk a 4 mérési időpontban. Következtetések: Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a depressziós tünetek és a reménytelenség csökkenő mértékének hátterében három tényező állhat. Egyrészt, hogy a Minnesota Modell szerinti kezelés alkalmas az alkoholbetegek depressziós tüneteinek kezelésére is. Másrészt, hogy az absztinencia időtartamának növekedése a depressziós tünetek csökkenését eredményezi. A harmadik lehetőség pedig az, hogy az előbb említettek együttes hatása érvényesül.   Magyar Ifjúság 2012 addiktológiai eredményeinek módszertani háttere Székely András1,2, Székely Levente1 1 Kutatópont 2 Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet Célkitűzés: A Kutatópont által készített Magyar Ifjúság 2012 az ezredfordulón indult Ifjúság kutatássorozat negyedik hulláma. Az előadásban a kutatás lényeges paraméterei kerülnek bemutatásra a felmérés megtervezésétől a kötet adatainak értelmezéséig. Módszer: A kutatás során 2012. szeptember és november hónapokban 8000, 15–29 éves fiatallal készítettünk kérdőíves interjút (CAPI – Computer Assisted Personal Interviewing) életük megannyi kérdésével kapcsolatban. A kutatás mintája régió, településtípus, életkor és nem alapján reprezentatív a 15–29 éves magyar népességet tekintve. A mintaválasztás több lépcsőben történt, rétegzett valószínűségi mintavételi módszer alkalmazásával. A kutatás során alkalmazott kérdőív 10 nagyobb tematikus blokkból állt, az átlagos kitöltési idő 70 perc volt. A kérdőívben két egymást követő blokkban került sor az ún. „kényes kérdésekre”, amelyek a politika, vallás, szexualitás és kockázati magatartások témakörét

 

43  

érintették. Ezekre a kérdésekre a fiatalok önállóan válaszolhattak. Eredmények: A Magyar Ifjúság 2012 kutatás eredményei alapján a fiatalok körében a kockázati magatartás különböző formáinak előfordulása csökkent vagy nem változott, amely eredmény némileg különbözik a hasonló felmérések eredményeitől. Tíz százalékkal nőtt azoknak az aránya, akik soha nem dohányoztak életük során, (50-ről 60%-ra), és 37%-ról 32%-ra csökkent azoké, akik legalább hetente rágyújtanak. Alkoholfogyasztás szempontjából enyhe csökkenést mutatnak az eredmények. A 2008-as 50-ről 53%-ra nőtt a soha vagy ritkán alkoholt fogyasztók aránya, és a legalább havonta ittasság állapotába kerülők előfordulása is mintegy tíz százalékos csökkenést mutat. Ennél jelentősebb a csökkenés a bevallott drogfogyasztás szempontjából. A felére, 6%-ra csökkent a marihuánát valaha kipróbálók aránya, az altatót alkohollal felhasználók részesedése is 5-ről 2%-ra csökkent. Szintén jelentős a csökkenés azok közt, akiknek valamely ismerőse használt már drogot, arányuk 35-ről 22%-ra csökkent (2004-ben még 43% volt). Figyelembe véve a hasonló felmérések eredményeit, felvetődik a kérdés, vajon a különbségek mekkora részét magyarázzák a valós folyamatok, mekkorát a kérdezések eltérő módszertana és célcsoportja, és nem utolsósorban a társadalmi/jogi környezet változása?   A Merényi Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumának Addiktológiai Rehabilitációs Osztályáról a páciensek és a személyzet szemszögéből Takách Gáspár, Lackó Zsuzsa Merényi Gusztáv Kórház Addiktológiai Rehabilitációs Osztály Addiktológiai rehabilitációs osztályunk 2013 februárja óta a Merényi Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumának részeként működik. Poszterünkön bemutatjuk az OPNI-ban létrejött osztály jelenlegi működését, célkitűzéseinket, rehabilitációs, reszocializációs foglalkozásainkat, a terápiás csoportjaink választékát. Ahhoz, hogy osztályunk bemutatásához hiteles képet kapjunk az érintettektől, mini kutatást végeztünk. Ebben arra kerestük a választ, hogy hogyan látják az osztályt a pácienseink, és hogyan a személyzet. Az eredményeket összevetjük a 2009-es felmérésünk eredményeivel.   Addiktológiai betegek hozzátartozóinak kezelése – miért szükséges és hogyan lehet kezelni a kodependens személyeket? Tóth András, Tremkó Mariann, Fazekas Zsolt, Golenya Éva, Petke Zsolt Nyírő Gyula Kórház-OPAI – Addiktológia/ Minnesota Részleg Az addiktológiai betegek kezelése során a kezelésre érkező páciensek mellett talán a kelleténél kevesebb hangsúly esik a környezetükben élőkre, jóllehet sokan lehetnek azok, akik különböző szerepekben (üldöző, megmentő, áldozat) részt vesznek a dependeciával együtt járó játszmákban, ezáltal tudattalanul és akaratlanul segítve azok fennmaradását. Idővel ezek a személyek is függővé válnak, de a szer helyett a szerfüggőtől, és nekik is ugyanúgy fel kel adniuk kóros viselkedésmintáikat, mert enélkül – ismét csak tudattalan és akaratlan módon – akár vissza is vihetik az osztályt elhagyó, a felépülést éppen csak megkezdő pácienst a szerhasználatba. Ezért képezi részlegünkön a kezelés szerves részét a hozzátartozóknak nyújtott segítségadás. Az előadás célja bemutatni, miként válik a beteg közeli hozzátartozója maga is részévé a betegség rendszerének, illetve számba venni a szenvedélybetegek, valamint kodependens hozzátartozóik pszichopatológiájának hasonlóságait. Végezetül összehasonlítjuk a betegeinken és a csoportra járó hozzátartozóikon észlelt változásokat.      

 

44  

Klasszikus forma- frissített tartalom: a Minnesota Modell a korszerű pszichológiai megközelítések szemszögéből Tremkó Mariann, Fazekas Zsolt, Golenya Éva, Tóth András, Petke Zsolt Nyírő Gyula Kórház – OPAI Addiktológia/Minnesota Részleg A Minnesota-modellt eredetileg az 1950-es években az Egyesült Államokban fejlesztették ki alkoholisták kezelésére. A terápiás megközelítés az Anonim Alkoholisták szellemiségére támaszkodik, ötvözi az önsegítés és a pszichoterápia szemléletét és gyakorlatát. Specifikuma a betegség-modell alapján való gondolkodás, célkitűzése a teljes absztinencia, sajátossága az anonim csoportok felépülési programjának elfogadása és beépítése a terápiába, a rendszerszemlélet, valamint a multidiszciplináris kezelőszemélyzet jelenléte, különös hangsúllyal a sajátélményű felépülő segítő személyére. Magyarországon az 1990-es évektől megalakult, mára már klasszikussá vált hosszabb-rövidebb időtartamú programok mellett újabb kezelőhelyek jelentkeznek 12 lépésen alapuló terápiás kínálattal. Előadásunkban a Nyírő Gyula Kórház -OPAI újonnan megnyílt részlegén a modell helyi igényeknek, szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően formált változatát mutatjuk be. Kijelöljük a 12 lépéses felépülési programok filozófiájára és módszereire épülő terápia érintkezési pontjait a napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő pszichológiai megközelítésekkel. Majd kitérünk néhány gyakori – a páciensek körében és a szakmán belül sem ritka- előítéletre, melyet megfelelően kezelve a terápiában rejlő hatótényezők akadálytalanul kibontakozhatnak.   FŰ-DESIGN – tabuk nélkül Victorné Erdős Eszter, Kocsis Attila Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon Beszélgetés tapasztalt és szakértő barátaink segítségével. A téma felvezetői a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon munkatársai és lakói.   Drog és erkölcs, és erkölcs-csőszök Victorné Erdős Eszter, Gönczi Gábor, Buzás István Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon Beszélgetés felépült és felépülőben lévő droghasználókkal a drog és az erkölcs kapcsolati „hálójáról”. A téma felvezetői a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon munkatársai és lakói.   „Nagy utazás” avagy „Utazás a Koponyád körül” Wiesenberg Katalin, Geist Gábor, Varga Mónika Drogprevenciós Alapítvány Középiskolák számára kidolgozott prevenciós programunk központi eleme a Kronodrog Kiállítás tabló sorozata. A Kronodrog elnevezés arra utal, hogy egyfajta időutazáson vesznek részt a program látogatói. A táblákon külön-külön láthatunk egy összegző felsorolást a különféle testi és viselkedéses függőségekről, ahol az évszámok eredetileg azt a célt szolgálták, hogy segítsenek tájékozódni a drogok hazai (akár tudományos) megjelenésében. A workshop során a Drogprevenciós Alapítvány Kronodrog programjának esszenciájával ismerkedhetnek meg a résztvevők interaktív, játékos formában.  

 

45  

Névjegyzék     Ábrám  Zoltán  3   Albert-­‐Lőrincz  Enikő  2,  3   Algőver  Anna  33   Álmos  Péter  20,  27,  33   Andó  Bálint  19,  20,  26,  27,  33,  42,  43   Arany  Zoltán  3,  22   Arnold  Petra  4,  5,  6   Bajzáth  Sándor  41   Barna  Erika  16,  38   Beke  Eszter  12   Belány  Viktória  22   Blazsek  Attila  3   Bolgár  Csilla  21   Boros  Károlyné  6   Budán  Ferenc  40   Buzás  István  45   Csengelné  Ruprecht  Mariann  7   Csiszér  Nóra  8   Csonka  Renáta  9   Csorba  József  9,  13,  25,  37   Dancsó  Angéla  3   Dávid  Ferenc  38   Demeter  Ildikó  19,  42   Demetrovics  Zsolt  2,  13,  25,  28,  31,  35,   37,  38   Désfalvi  Judit  8   Duch,  Mariangels  31   Dudits  Dénes  8   Dúll  Andrea  39   Dutka  Judit  18   Eisinger  Andrea  2,  13,  18,  28,  41   Elekes  Zsuzsanna  2,  5,  10,  11   Engel  Zita  12   Farkas  Attila  3,  22   Farkas  Judit  9,  13,  25,  28   Fazekas  Zsolt  44,  45   Fehér  Katalin  14   Felvinczi  Katalin  14,  29,  31   Fórizs  Éva  40   Funk  Sándor  15   Fülöp  Sándor  16   Füzesi  Szilvia  17,  18   Gaál  Erzsébet  40   Gajdos  András  41   Gál  Bernadett  Ildikó  19,  20,  42   Galambos  Attila  18,  41   Gazdag  Gábor  19  

 

Geist  Gábor  21,  45   Gelsei  Bernadett  21,  26   Gogibedasvili  Anna  24   Golenya  Éva  44,  45   Gönczi  Gábor  45   Gyékiss  Roland  38   Gyepesi  Áron  41   Gyollai  Ágoston  35   Hardcastle,  Katherine  31   Havasi  Anna  7   Havasi  Mónika  22   Hegedűs  Attila  22   Hoffmann  Katalin  23   Hughes,  Karen  31   Huhn  Zsófia  4   Janka  Zoltán  19,  20,  26,  27,  33,  42,  43   Javora  Katalin  3,  22   Kaló  Zsuzsa  24   Kapitány-­‐Fövény  Máté  9,  13,  25   Kardos  Tamás  25   Kecskés  János  41   Keller  Éva  9   Kiss  Orhidea  39   Kocsel  Natália  18   Kocsis  Attila  45   Komán  Gabriella  26   Koncz  Gergő  33   Kovács  Ildikó  26,  27,  33   Kováts  Virág  38   Kökönyei  Gyöngyi  18,  28,  41   Költő  András  4,  6   Kulcsár  Pál  Kristóf  17   Lackó  Zsuzsa  44   Lacsán  Katalin  3,  28   Lisznyai  Sándor  29   Lisznyai-­‐Mindák  Cecília  29   Lovizer  János  40   Magi  Anna  14,  18,  28,  29,  34,  35,  41   Máté  Zsolt  30   Mervó  Barbara  31   Mészáros  Erika  38   Mészáros  Piroska  40   Molnár  Beáta  15   Mondi  Mónika  32   Must  Anita  19,  26,  33,  43   Nagy  István  Miklós  8,  33,  38   Nagy  István  37  

46  

Nagy  Zsolt  40   Németh  Ágnes  4,  5,  6     Németh  Viola  Luca  26,  27,  33   Olasz  Anna  7,  37   Paksi  Borbála  5,  16,  34,  35,  36   Péterfi  Anna  14,  29   Petke  Zsolt  7,  8,  13,  29,  33,  37,  38,  40,  44,   45   Pócsi  Adrienn  26   Preszl  Éva  17   Rab  Hajnalka  3   Rácz  József  2,  24,  38,  39,  40   Rácz  Katinka  41   Rátz  Krisztina  41   Rendi  Mária  33,  38   Rigó  Péter  33,  38   Rózsa  Sándor  19,  27,  33,  42   Sárosi  Péter  16   Schrooten,  Jochen  31   Szabó  Edina  18,  41   Szabó  Katalin  42,  43   Szabó  Tünde  9,  13,  25   Székely  András  5,  43   Székely  Levente  5,  43   Szemenyei  Eszter  28   Szikszay  Petronella  19,  27,  33,  42,  43   Takách  Gáspár  18,  44   Topolánszky  Ákos  16   Tóth  András  44,  45   Törzsökné  Góczán  Emese  32   Tremkó  Mariann  44,  45   Udvarhelyi  Éva  Tessza  16   Urbán  Róbert  28   Vajda  Péter  7,  37   van  Hasselt,  Ninette  31   Van  Hout,  Marie  Clarie  24   Varga  Gábor  2,  18,  41   Varga  Mónika  21,  45   Victorné  Erdős  Eszter  45   Vida  Katalin  24   Voorham,  Lotte  31   Wiesenberg  Katalin  45   Zsiros  Emese  4,  6    

 

47