A lelkiek a földiek nélkül nem tarthatók fenn

„A lelkiek a földiek nélkül nem tarthatók fenn…”

Romhanyi.indd 1

3/18/2010 2:45:30 PM

Romhanyi.indd 2

3/18/2010 2:45:30 PM

F. Romhányi Beatrix

„ A lelkiek a földiek nélkül nem tarthatók fenn…” PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Gondolat Kiadó Budapest, 2010

Romhanyi.indd 3

3/18/2010 2:45:30 PM

A kötet megírását az OTKA K 49866, megjelentetését az OTKA PUB-K 81726 számú pályázata támogatta

A térképeket Bödöcs András, a mutatót Szabó Noémi Gyöngyvér készítette

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. © F. Romhányi Beatrix, 2010 www.gondolatkiado.hu A kiadásért felel Bácskai István Felelős szerkesztő Böröczki Tamás Szöveggondozó Rátkay Ildikó Műszaki szerkesztő Pintér László Tördelő Janković Milán Nyomta és kötötte ISBN 978 963 693 239 8

Romhanyi.indd 4

3/18/2010 2:45:30 PM

TA RTA L OM

ELŐSZÓ

7

BEVEZETÉS

9

A XIIIXIV. SZÁZADI KEZDETEK

15

BIRTOKOK

18

ERDŐGAZDÁLKODÁS

37

VÁROSI HÁZAK

42

SZŐLŐK

55

MALMOK

73

HALASTAVAK

84

ÁLLATTARTÁS

90

EGYÉB JÖVEDELMEK

97

A SÓ MINT JÖVEDELEMFORRÁS

120

ZÁLOGBIRTOKOK, ÜZLETI TEVÉKENYSÉG

125

ÖSSZEFOGLALÁS

130

FÜGGELÉK I.

143

Romhanyi.indd 5

1. Majorságok a pálos kolostorok birtokai között

143

2. Udvarházak, nemesi telkek és kúriák a pálos kolostorok birtokai között

143

3. Budai pálos háztulajdonok

144

3/18/2010 2:45:30 PM

4. Egyéb városi háztulajdonok

145

5. Malmok a pálosok tulajdonában

146

6. Pálos kolostoroknak adott vagy hagyott pénzadományok 149

FÜGGELÉK II.

151

1. A pálos kolostorok alapítási időszakai és alapítói

151

2. A térképeken megjelenő számok feloldása

155

3. Pálos kolostorok ismert méretei (térkép)

156

4. Pálos kolostorok ismert védőszentjei (térkép)

158

5. Ismert remeteségek 1263-ban

161

6. Pálos kolostorok a XIII. század végén

162

7. Pálos kolostorok a XIV. század végén

163

8. Pálos kolostorok a XV. század végén

164

9. A pálos kolostorok ismert alaprajzai

165

JEGYZETEK

185

IRODALOM- ÉS RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

194

Romhanyi.indd 6

3/18/2010 2:45:30 PM

ELŐSZÓ

A magyarországi középkori oklevelek, így a kolostorokra vonatkozó oklevelek döntő többsége is a birtokokkal kapcsolatos, jórészt jogbiztosító jellegű.1 Ráadásul nincs olyan középkori intézmény, melynek iratai sértetlenül vészelték volna át az évszázadokat. Ezért a magyarországi rendtörténetírás kissé mindig egyoldalú, sokkal inkább foglalkozik a földi dolgokkal, mint a lelkiekkel. De amint az egyik oklevél idézi a kánoni szabályt: „a lelkiek a földiek nélkül nem tarthatók fenn” (MOL DL 16912). Az pedig, hogy egy-egy szerzetesrend milyen gazdálkodási rendszert alakított ki, tükrözi a szellemiségét is. A jelen kötet egy hosszabb munka egyik eredménye. A magyarországi szerzetesrendek történetének kutatása közben viszonylag korán nyilvánvalóvá vált, hogy a pálosok esetében kivételesen jó lehetőség van a rend gazdálkodásának feldolgozására. Egyrészt a rend középkori oklevelei nagy számban fennmaradtak. Másrészt ezek értelmezését segíti két középkori, illetve kora újkori rendi forrás: Gyöngyösi Gergely rendtörténeti munkája és a pálos formulárium. Harmadrészt a pálosok központosított szervezete miatt feltételezhető volt, hogy az egyes kolostorok birtokszerkezete, gazdálkodása valamiféle egységes rendbe illeszkedik. A munka korlátai is nyilvánvalóak: a kolostorok levéltárai hiányosak, a bennük található források megoszlása egyenetlen, a magyarországi összehasonlító anyag, vagyis más rendek késő középkori gazdálkodásának feldolgozása még várat magára, a nyugat-európai adatok pedig csak óvatosan vonhatók be az eltérő általános körülmények miatt. Mindezek tudatában célom elsősorban a pálos gazdálkodásra vonatkozó források feldolgozása volt. Ahol arra lehetőségem adódott, igyekeztem utalni a hasonló magyarországi és nyugat-európai jelenségekre is. Végül, de nem utolsósorban itt köszönöm meg a sok kapott segítséget. Elsősorban Kubinyi Andrásnak tartozom köszönettel, aki a munkámat kezdettől fogva támogatta, annak első változatait elolvasta, és kiritkáival jobbította. Köszönöm továbbá Laszlovszky József, Sarbak Gábor, Solymosi László és Tringli István szívességét, akik szintén számos hasznos tanáccsal láttak el, és jó néhány adatra hívták fel a figyelmemet. Köszönet illeti még Bödöcs Andrást a térképek, Szabó Noémi Gyöngyvért pedig a mutató elkészítéséért. Rajtuk kívül sok más hazai és határon túli kollégának is hálás vagyok, amiért adataikat önzetlenül megosztották, és tévedéseimet javították, és akiknek név szerinti felsorolása meghaladja egy előszó kereteit.

A jelen kötet egy része a késő középkori pálos gazdálkodásról megjelent: Pálos gazdálkodás a 15–16. században. Századok 141 (2007) 299–351. 1

Romhanyi.indd 7

3/18/2010 2:45:30 PM

Romhanyi.indd 8

3/18/2010 2:45:30 PM

BEVEZETÉS

A pálos rend középkori történetéről a kivételesen szerencsés körülmények folytán viszonylag sok forrással rendelkezünk. Fennmaradtak jelentős kolostorok levéltárai, a rend okleveleinek Gyöngyösi Gergely által készített Inventariuma,2 sőt a XVI. század 30-as éveiből egy formulárium is.3 Az oklevélanyag nagy része hozzáférhető a Documenta Artis Paulinorum köteteiben, valamint nagy számban közölt okleveleket Mályusz Elemér a szlavóniai, Bándi Zsuzsa az északkelet-magyarországi kolostorokról, valamint Szakácsiról és Borsa Iván a szerdahelyi, illetve más dunántúli kolostorokról. Pálosokra vonatkozó forrásokat szép számmal találhatunk az Anjou-kori Oklevéltár és a Zsigmond-kori Oklevéltár eddig megjelent köteteiben is. Ezen felül a kiadatlan oklevelek közül több száznak a regesztája készült már el a Magyar Országos Levéltárban, melyek elektronikus formátumban (interneten és CD-n) szintén hozzáférhetőek. Mindezek a források – hasonlóan a többi magyarországi szerzetesrend iratanyagához – nagyrészt gazdasági természetű adatokkal szolgálnak. Éppen ezért különös, hogy ezek elemzésére eddig csak elvétve került sor. A kutatók többsége mindössze annyit állapított meg, hogy a pálosoknak általában kisméretű, feudális földbirtokaik voltk, amelyeken naturális gazdálkodást folytattak. Néhány tanulmányt mégis meg kell említeni, melyek egy-egy régió kolostorainak gazdálkodását dolgozták fel. A Baranya megyei pálos kolostorok gazdálkodására vonatkozó okleveleket Knapp Éva elemezte, kimutatva e kolostoroknak a pécsi püspökséggel való szoros gazdasági kapcsolatát.4 A zempléni kolostorokra vonatkozó forrásanyagot – legnagyobb részt Bándi Zsuzsa oklevélközléseinek felhasználásával – Belényesy Károly értékesítette, elemezve az abaúji pálos kolostorok gazdálkodását és tájhasználatát.5 A birtoktípusokról Guzsik Tamás is Budapest, Egyetemi Könyvtár, Cod. Lat. 115. Budapest, Egyetemi Könyvtár, Cod. Lat. 131. 4 Knapp 1994. 5 Belényesy 2004. Ezen kívül csupán néhány munka foglalkozik ezzel a témával. Még az 1980-as évek végén egy szakdolgozat készült a kolostorok birtokában lévő halastavakról és malmokról: Számadó Emese: Kolostoraink halastavai és malmai a középkorban. ELTE, 1989. Továbbá újabban Sárosi Edit: Régészeti kutatások Bugac-Felsőmonostoron: egy erősen rombolt lelőhely kutatásának módszertani tanulságai. In: „…a halál árnyékának völgyében járok”. A középkori templom körüli temetők kutatása. Szerk. Ritoók Ágnes – Simonyi Erika. [Opuscula Hungarica VI.] Budapest, 2005, 223–238. Jelenleg Ferenczi László készíti doktori disszertációját a ciszterciek gazdálkodásáról, azon belül külön a vízgazdálkodásról is. A munka egy része megjelent: Estate Structure and Development of the Topusko (Toplica) Abbey. A Case Study of a Medieval Cistercian Monastery. Annual of Medieval Studies at CEU 12 (2006) 83–100. A kolostori tájhasználattal és tájalakítással – elméleti szinten is – Laszlovszky 2

3

Romhanyi.indd 9

3/18/2010 2:45:30 PM

10

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

készített táblázatos kimutatásokat, ám a hozzájuk fűzött értékelés igen rövid és vázlatos.6 Hasonlóan vázlatos kép már készült korábban a pálosok gazdálkodásáról egy konferenciaposzter keretében,7 illetve a pálosok magyarországi történetének rövid összefoglalásában.8 Bár nem kifejezetten a pálos rend kutatásával függ össze, mégis ki kell emelni Végh András monográfiáját Buda középkori helyrajzáról, melynek mind az értékelő részében, mind a regesztái között igen sok hasznos információ található.9 A jelen munkában elsősorban a kiadott és kiadatlan okleveles anyagra, a pálos Formulariumra, kisebb részben a DAP által feldolgozott pálos Inventariumra, a Gyöngyösi Gergely által írt Vitae fratrum okleveleken alapuló adataira és más, részben külföldi források adataira támaszkodtunk. A pálos levéltárakban mintegy 5000 oklevél maradt fenn, más levéltárakban még további néhány száz vonatkozik a pálosokra.10 Ez azonban nem azonos a gazdaságtörténeti szempontból feldolgozható oklevelek számával. Egyrészt vannak nem közvetelenül a pálosokhoz kötődő iratok, melyek a birtoktörténet szempontjából lehetnek fontosak. De akad példa arra is, hogy valamely kolostor levéltárában mintegy véletlenszerűen a szerzeteseknél letétbe helyezett oklevelet találunk. Az oklevelek egy másik része több példányban maradt fenn, akár több kolostor iratai között is, vagy többszöri átírásban, másolatban. Végül van az okleveleknek egy olyan csoportja, melyek gazdaságtörténeti szempontból egyáltalán nem vagy csak nagyon áttételesen értékelhető. Ide tartoznak a konfraternitásba felvevő oklevelek,11 a pápai és királyi privilégiumok egy része, illetve a peres ügyekhez tartozó idézések, halasztások, ügyvédvalló levelek, stb. József foglalkozott: Rácz Miklós – Laszlovszky József: Monostorossáp, egy Tisza menti középkori falu. (Dissertationes Pannonicae III.7.) Budapest, 2005; Laszlovszky József: Középkori kolostorok a tájban, középkori kolostortájak. In: Quasi liber et scriptura. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kovács Gyöngyi. Budapest, 2004, 337–350. 6 Guzsik 2003, 181–187. Megjegyzendő, hogy Guzsik a halála után megjelentetett kéziratában – a mű címéből is következőleg – alapvetően a rend építészetét dolgozta fel, a birtokokra vonatkozó forrásanyag összeállítása mintegy e munka mellékterméke volt. 7 Romhányi 1998. 8 Romhányi 2000a, 146–148, 153. 9 Végh 2006 és 2009. 10 A téma feldolgozásakor alapvetően oklevelek, illetve azok regesztái voltak felhasználhatók, melyek immár tekintélyes számban találhatók meg a különféle oklevéltárak mellett a Magyar Országos Levéltár honlapján is. A munka során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ideje volna egy, a DAP-hoz hasonló vállalkozás keretében a pálos rend okleveleit, különösen a késő középkoriakat újra áttekinteni és közölni. Erre, az anyag nagy mennyisége miatt, a jelen kötet keretében nem volt lehetőség, így ezzel mindjárt a munka továbbfejlesztésének egyik lehetséges irányát is jelezni kívánom. 11 A konfraternitásba való felvétel áttételesen valóban utal anyagi természetű kapcsolatokra, hiszen ezen privilégiumok hátterében gyakran kézzel fogható módon is megtalálható egy-egy nagyobb adomány, mint pl. Szentgyörgyi és Bazini Zsigmond gróf esetében, akit Péter generális 1470-ben vett fel a rend konfráterei közé a thali kolostor támogatása okán (1470. VI. 11.: MOL DL 16869). Máskor azonban a rend egyes személyek pénzben nehezen kifejezhető támogatását is ilyen módon hálálta meg, amire

Romhanyi.indd 10

3/18/2010 2:45:30 PM

BEVEZETÉS

11

Az egyes pálos kolostorokról rendkívül eltérő mennyiségű középkori oklevél maradt fenn. Az ország különböző vidékei közül a legjobb helyzetben a szlavóniai kolostorok vannak: a feldolgozható anyag mintegy 35–40 %-a rájuk vonatkozik. Minthogy már maga a forrásanyag megoszlása sem teljesen egyenletes, ezért tartózkodtunk a statisztikai értékeléstől. A felhasznált több mint 1000 oklevél közül mintegy 800 volt gazdaságtörténeti szempontból értékelhető, a többit a kolostorok személyzetére, esetleg a rend egyéb kiváltságaira, jogi helyzetére vagy társadalmi kapcsolataira vonatkozó adataik miatt lehetett értékesíteni. Több esetben fennmaradtak összefüggő történetek, de természetesen jóval gyakoribbak az egyedi említések. Nem lehet teljes a pálos gazdálkodásról megrajzolt kép azért sem, mert hiányzik az utalás más rendek korabeli gazdálkodására. Erre vonatkozóan Nyugat-Európában már születtek tanulmányok, a magyarországi helyzetről azonban jóval hiányosabb képünk van. Ennek egyik oka természetesen a források hiányos volta, mégis szeretnénk itt is felhívni a figyelmet arra, hogy a meglévő források alapján is szükség volna új, modern szemléletű tanulmányokra ebben a témakörben is. Ráadásul éppen ezek a tanulmányok tennék lehetővé a kolostorok tájhasználatát vizsgáló kutatásokat is.12 A pálos rend 1308, a rend pápai elismerése után a középkori Magyarország egyik legkedveltebb szerzetesközösségeként gyorsan terjedt. Az elismertetéshez egyébként jellemző módon többek között éppen anyagi megerősödését kellett igazolnia.13 Kolostorainak száma a XVI. század elején nagyjából nyolcvanra tehető, ezeknek a nagysága azonban általában meg sem közelítette a korabeli koldulórendi kolostorok méretét. Legtöbbjükben 8-12 szerzetes tartózkodhatott, birtokaik is nagyjából ekkora közösség eltartására szolgáltak. A birtokok értékelése szempontjából is fontos szem előtt tartani, hogy a rend már kialakulásának időszakában több irányban tájékozódott. Egyrészt megpróbáltak valamiképpen integrálódni az akkor már létező és Magyarországon is jelenlévő ágostonrendi remeték közösségébe, másrészt érezhető rokonszenvvel viseltettek a domonkosok iránt, harmadrészt azonban mindig hangsúlyozták, hogy a szerzetesek saját kezük munkájából kötelesek megélni, és határozottan tiltották mind a koldulást, mind a falvak és jobbágyok birtoklását. Míg az előbbit mindig megtartották, az utóbbit, mint látni fogjuk, hamar

jó példa Söptei Péter kancelláriai jegyző esete (F. Romhányi Beatrix: „Meretur vestre devocionis affectus…” Egy vallásos középkori budai polgár – Söptei Péter kancelláriai jegyző. In: Es tu scholaris. Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. Szerk. F. Romhányi Beatrix – Grynaeus András – Magyar Károly – Végh András. [MHB XIII.] Budapest, 2004, 37–44), vagy éppen amikor 1472-ben Mátyás királyt és anyját vették fel a rend konfraternitásába (MOL DL 37646). 12 Ilyen jellegű kutatásokat eddig leginkább Angliában végeztek (pl. Michael Aston, John Blair, James Bond). Magyarországon Laszlovszky József, Belényesy Károly és Ferenczi László tett lépéseket ebben az irányban. Erről bővebben lásd F. Romhányi Beatrix: A középkori egyházi épületek kutatása, eredmények és feladatok. (megjelenés alatt) 13 Mályusz 1971, 258.

Romhanyi.indd 11

3/18/2010 2:45:30 PM

12

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

feladták, ezzel is közeledve a monasztikus hagyományhoz.14 Mindenesetre az említett előírások nagyjából meg is határozták a korai pálos birtokszerkezetet. Lényegében olyan birtokelemek tartoztak ebbe a körbe, melyek viszonylag kevés munkaerőt igényeltek, illetve csak időszakosan volt szükség több munkáskézre, vagyis kisebb szántók, szőlők, gyümölcsösök, ill. halastavak és malmok, erdők, alkalmasint nyájak. A növekvő birtokállomány igazgatása feszültségeket is kiváltott a renden belül, ami nyilván a későbbiekben is állandó probléma lehetett. Emiatt tarthatta fontosnak Gyöngyösi Gergely megjegyezni Miklós rendfőnökről, hogy „emlékeztette önmagát, hogy nem az állatok és a birtokok kormányzására választották rendfőnökké, ezért nem annyira a kapzsi testvérek gazdagításával, mint inkább a hibák kijavításával törődött. A pénzgyűjtéssel sem sokat foglalkozott, mert tudta, hogy minden rossznak és bűnnek gyökere a kapzsiság. Ezért szokta mondani a pénz után futkosóknak: Maradj a kolostorban, látogasd a templomot, hogy éjjel és nappal sirathasd bűneidet. Nem sokáig kell várnod, ha szereted a földet, hamar kapsz belőle; alattad, fölötted és benned van, mert por vagy, és visszatérsz a porba. Az ellenkezőknek néha így felelt: Én nem az ökröknek és a birkáknak, hanem a rám bízott lelkeknek vagyok a pásztora, az ítélet napján ezekről kell számot adnom.” (c.22) A legtöbb pálos kolostornak – már csak a környezetéből adódóan is – különféle földbirtokai voltak: szántók, rétek és legelők, szőlők, gyümölcsösök, a birtokokhoz kapcsolódó malmok és halastavak, de olykor erdők is. Némelyik kolostor az idők folyamán kisebb összefüggő birtoktestekre tett szert, melyeket vagy az adományozók szándéka, vagy a kolostor birtokalakító igyekezete formált olyanná, amilyennek az oklevelekből megismerjük őket. A birtokok mérete igen eltérő lehetett, viszonylag jómódú kolostort éppúgy találunk, mint olyat, amely épphogy meg tudott élni. Annyi már első ránézésre is valószínűnek tűnik, hogy e földbirtokok nagyobbrészt a kolostorok önellátását szolgálták, pénzbevételt csak egyes, jól meghatározott elemei biztosítottak. Ugyanakkor Spekner 2007. A konstitúciók legkorábbi ismert példányát Kaspar Elm 1365–1381 közé keltezte (Elm, Kaspar: Quellen zur Geschichte des Paulinerordens aus Kloster Grünwald im Hochschwarzwald in der Stiftsbibliothek von St. Paul im Lavanttal. Zeitschrift für die Geschichte des Oberrheins. NF 81 [1972] 91–124). A domonkosok iránti rokonszenv egykorú megnyilvánulása a két Szent Domonkos titulus (Dubica, Szakácsi), későbbi lecsapódása pedig Gyöngyösi Gergely munkájának 9. fejezetében az a megjegyzés, mely szerint Özsébet és társait 1262-ben Rómában állítólag Aquinoi Szent Tamás is segítette a pápai udvarban. A koldulás tilalmát idézi egy 1469-es oklevél is: „a barátoknak, kivéve azt, amikor ajtóról ajtóra koldulnak, rendi szabályaik szerint joguk van ahhoz, hogy a nekik önként felajánlott alamizsnát és támogatást elfogadják, és az alamizsnát adóknak kétkezi munkával szoktak segíteni” (1469. X. 15.: MOL DL 16912). A monasztikus hagyomány befolyását tükrözi a stabilitas loci a kolduló rendekre egyáltalán nem jellemző előírása, mely András egri püspök Gyöngyösi által idézett, 1297-re keltezett szabályzatában olvasható (c.17). Ezt az előírást azonban a későbbiekben már nem tartották meg, a rend késő középkori okleveleinek tanúsága szerint ugyanis az egyes kolostorok személyzetét meglehetősen gyakran cserélték, amivel viszont a koldulórendek gyakorlatát követték. 14

Romhanyi.indd 12

3/18/2010 2:45:30 PM

BEVEZETÉS

13

a pálos birtokok ezen része lehetőséget adott nagyobb pénzjövedelmek megszerzésére és bizonyos kereskedelmi tevékenység folytatására is. A rend kolostorai – különösen a nagyobbak – a középkor végén éltek is ezekkel a lehetőségekkel, aminek részleteit kívánjuk az alábbi tanulmányban feldolgozni. Az ún. feudális földbirtokokról15 rövidebben esik szó, jóllehet ezek súlya meglehetősen nagy volt a pálos gazdálkodásban, és egyes területeken (pl. Szlavóniában) szinte kizárólagosnak mondható. A bővebb oklevélanyaggal bíró kolostoroknál emellett az egyes művelési ágak szerepét is megkíséreljük felvázolni, különös tekintettel az erdők hasznosítására. Ám a sajátosságot és az újdonságot – természetesen – nem ezek képviselik. A tanulmányban éppen ezért a „kapitalisztikus” ingatlanhasznosítás, illetve a pénzjövedelmek különféle formáit kívánjuk részletesebben tárgyalni.

Az eddigi szakirodalomban használt „feudális földbirtok” kifejezés sok tekintetben pontatlannak vagy éppen helytelennek tekinthető, valójában a jobbágymunkára alapozott gazdálkodást fedi, ezért a továbbiakban eltekintünk a feudális jelző használatától. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az ún. kapitalisztikus ingatlanhasznosítás a pálos földbirtokoknak csak egy részét érintette, más részükön az egész középkorban, sőt azután is kolostori jobbágyok dolgoztak. A gazdaságot, gazdálkodást illető kifejezések használatával egyébként is óvatosan kell bánni, mivel egyrészt azok tartalma az idők folyamán változott, másrészt olykor kénytelenek vagyunk mai kifejezéseket használni bizonyos középkori jelenségekre, melyeket viszont az adott korban nem neveztek meg. 15

Romhanyi.indd 13

3/18/2010 2:45:30 PM

Romhanyi.indd 14

3/18/2010 2:45:30 PM

A XIIIXIV. SZÁZADI KEZDETEK

A pálosok kezdetben valóban kis létszámú remeteközösségekből szerveződtek mintegy 50–60 év alatt renddé, és az oklevelek tanúsága szerint még a késő középkorban is voltak ilyen, az akkori szóhasználat szerint „remeteség módjára” épült házaik.16 Feltehetőleg részben ez volt az oka annak az eltérésnek is, hogy bár 1327-ben a pálosok saját állításuk szerint több mint 60 házzal rendelkeztek, László kalocsai érsek csupán harminc házról tett jelentést.17 Ez egyben a rend némileg sajátságos szervezeti felépítését is megmagyarázná, amennyiben az egyes vikariátusokhoz feltűnően kevés kolostor tartozott, vagyis a kis létszámú, egymáshoz közeli kolostorok, melyek élén – a teljes konvent hiánya ellenére – perjelek álltak (ez egyébként monasztikus vonásnak tűnik a pálosoknál), valójában egy vikárius alá tartoztak, aki rendesen a legnagyobb, esetleg a legkedvezőbb fekvésű kolostorban székelt. Ez a helynöki rendszer rajzolódik ki a Gyöngyösi által készített Inventarium és a Pázmány-féle, ún. Máriavölgyi jegyzék alapján is.18 A rendtörténet korai időszakában a közösségek – egyes esetekben óvakodnék a XIII. századra vonatkozóan a kolostor megjelölést használni – dotálására leginkább szőlőket adományoztak, amint arra Solymosi László is utalt egyik cikkében.19 A szőlők mellett ekkor kisebb szántók, rétek, erdők, halastavak alkották az adományokat, de Baranyában már ekkor feltűntek malmok is a remeteségek kezén, és szintén Baranyában már ekkoriban kimutatható a majorságok megléte. Összességében egy kis létszámú remeteközösség mindennapi ellátását biztosították ezek a birtokelemek, és nagy valószínűség szerint a művelést ebben az időszakban alapvetően a szerzetesek maguk végezték. A kétkezi munka és a földművelés a későbbiekben is fontos szerepet játszott a rend életében. Erre utal egy 1421-ben kelt oklevél, melyben V. Márton pápa engedélyezte Miklós pap pálos szerzetesnek, Szobi Mihály fiának, hogy a bencés rendbe átléphessen, mivel eddigi feljebbvalói paraszti munkára kényszerítették, börtönbe vetették, és halállal fenyegették. De persze van több más, alkalmasint békésebb adat is, pl. 1452-ben Mihály zágrábi vikárius tiltakozott, mivel a kolostor petrusóci birtoAO XI. 351. sz. Ilyen remeteség a XV. században is létezhetett több is, amint ez kitűnik IV. Jenő pápának Dénes esztergomi érsekhez címzett okleveléből (1440. I. 21.: MOL DL 13521). 1343-ban így említik a diósgyőri házukat (MOL DL 3667), 1554ben pedig pl. a Técső feletti Remetét (Egyháztörténeti Emlékek I. 152; Kolostorok 2008 [Remete 1]). Régészeti adatok alapján feltehetően így épült a kalodvai kolostor is (Rusu 2000, 105). 17 AO XI. 338., 342. sz. 18 Hervay 1984. A rend belső szervezetét magunk is tárgyaltuk: Romhányi 2008. 19 Solymosi 2005. 16

Romhanyi.indd 15

3/18/2010 2:45:30 PM

16

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

kán mikcsóci Miklós fia Kis Kelemen egy rétjüket felszántotta, amikor Ambrus és Iván szerzetesek február 22-én ott a jobbágyokkal szénát gyűjtöttek.20 A rend életében az első változást a XIII. század utolsó évtizedei, alapvetően IV. (Kun) László uralkodása hozta, amikor egyrészt megduplázódott a kolostorok száma, másrészt a támogatók között az ország egyházi és világi vezetői nagy számban tűntek fel, élükön magával a királlyal. A későbbi elismertetés érdekében nyilván ekkortájt kezdtek a remeték jelentősebb birtokokat kapni, és nyilván az sem véletlen, hogy éppen 1291-ben íratták át és erősíttették meg Pál veszprémi püspök 1263-as oklevelét előbb Bertalan veszprémi püspökkel, majd két évvel később Lodomér esztergomi érsekkel. Ennek újabb értelmezési lehetőségeiről egy korábban megjelent tanulmányban már volt szó.21 Gyökeresen megváltozott a helyzet 1308, a rend első pápai elismerése után. Ettől kezdve ugyanis nemcsak a kolostorok száma szaporodott meg jelentősen, hanem a birtoknagyság és -szerkezet is megváltozott. A XIV. század elejétől, de különösen az 1320-as, 1330-as évektől a század végéig ismét csaknem megháromszorozódott a házak száma – ezek egy része talán már korábban létező remeteségekből jött létre –, I. (Nagy) Lajos uralkodása alatt pedig a király buzgó támogatása következtében jelentősen növekedett a rend presztízse. A rend gazdasági megerősödését és a jobbágymunkára alapozott gazdálkodásának megjelenését illusztrálja I. Lajos 1343-ban kelt oklevele, melyben megparancsolja valamennyi nemesnek, birtokosnak és jobbággyal bíró embernek, hogy jobbágyaikat, miután költözési engedélyt nyertek és kifizették a földbérüket és más tartozásaikat, engedjék szabadon elköltözni a diósgyőri Krisztus Teste egyház remetéinek birtokaira, nevezetesen Chenik birtokra.22 A király részben új alapításokkal, részben a meglévők anyagi megerősítésével segítette a rend növekedését, és ennek egyik eredményeként a pálosoknak ekkor sikerült átlépniük a Magyar Királyság határát is, először Lengyelországban terjeszkedve. A XIV. század végére a kolostorok száma a Magyar Királyság területén valóban meghaladta a hatvanat, s ez a szám a megszűnések miatt száz évvel később sem emelkedett 75-80 fölé. Lajos halála után a pálosok terjeszkedése megtorpant, amiből akár hanyatlásra vagy legalábbis stagnálásra is következtethetnénk, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy egy rend virágzásának nem a kolostorok számának gyarapodása az egyetlen és legfontosabb mutatója. A domonkos rend esetében is megfigyelhető, hogy a XIV. század elejéig lényegében létrehozták teljes magyarországi kolostorhálózatukat, jó néhány helyen ráadásul már a tatárjárás előtt megtelepedtek, a késő középkorban azután e kolostorok kiépítése, feltöltése volt soron, s csak a XV. század végén jelent meg újból néhány új kolostoruk. Lukcsics I. 113; 1452. X. 4.: MOL DL 34747. – Mályusz 1927, 164 (68. sz.). F. Romhányi 2008. 22 1343. XII. 9.: MOL DL 6865. – Bándi 1985, 561. A birtokot, melyet Erne bán fia István nádor és felesége (Gyöngyösi szerint István borsodi ispán – c.18) 1313ban adott népes birtokként – más birtokokkal együtt – a pálosoknak (1313. VIII. 15.: MOL DL 8784), később I. Lajos király visszavette, és mással kárpótolta a szerzeteseket (lásd alább). 20 21

Romhanyi.indd 16

3/18/2010 2:45:30 PM

A XIIIXIV. SZÁZADI KEZDETEK

17

A rend belső dinamikája mellett figyelembe kell venni a társadalmi és természeti környezet eltartóképességét is, ami szintén gátat szab a szerzetes közösségek terjeszkedésének. Habár a kolostorok egyáltalán nem gazdasági céllal jöttek létre, anyagi alapjuk szilárdságát az egyházi elöljárók mindig nagyon alaposan megvizsgálták, és ha nem találták megfelelőnek, nem engedélyezték az alapítást, ha pedig később ingott meg, akkor végső megoldásként feloszlatták a bajba jutott szerzetesközösséget (ez történt pl. a XII–XIII. században néhány franciaországi ciszterci apátsággal is). A főurak támogatása a pálos rendet illetően egyébként Zsigmond uralkodása alatt is töretlen volt, sőt talán még nőtt is, hiszen az 1380-as években az ország legnagyobb birtokosai (pl. Kanizsai, Garai, Cudar, Kont család) tűnnek fel az alapítók és az adományozók között. Támogatásuk a pálosok birtokain is nyomot hagyott, hiszen nagyjából ettől az időtől számolhatunk teljes falvakkal a szerzetesek kezén. A rend anyagi gyarapodását jól tükrözi az épületeken megfigyelhető nagy, XV. századi építési hullám, melyre már Guzsik Tamás is utalt, s amelyet újabban Bodó Balázs kutat. Erre a változásra utalhat IV. Jenő pápa 1440-ben kelt oklevele is, mely szerint „kezdetben a rend csak puszta, elhagyott, erdős helyeken, az emberi lakóhelyektől távol telepedett le, és kis cellákban, kis kápolnákban élte le szerzetesi életét, amint több helyütt most is, de idők folyamán egyesek adományai révén a cellák hatalmas monostorokká, a kápolnácskák nagyszerű templomokká alakultak és a monostorok körül mindenfajta más szükséges épület is létesült”.23 Az alábbiakban a XIV. század közepétől kialakuló birtokszerkezetet és az ezen alapuló kolostori gazdálkodást vesszük vizsgálat alá. Az elemzés lehetőségei az egyes korszakokban rendkívül eltérőek, az oklevelek számának gyarapodásával, a XV. század közepe tájától jóval részletesebb képet kaphatunk. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy még a legépebben fennmaradt pálos levéltárak is hiányosak, hiszen nem hosszú időn át békésen működő kolostorok évszázadokon át bolygatatlan iratanyagáról van szó, hanem többszörösen menekített, ezért részint válogatott, részint károsodott levéltárakról. A károsodás, pusztulás nyilván véletlenszerűen érintette az okleveleket, a válogatás azonban tudatos, az adott kolostor, ill. a rend gazdasági érdekeit tartotta szem előtt. Így a fennmaradt iratanyag döntő hányada a pálos rend középkor végi birtokaira és privilégiumaira, esetleg jogigényeire vonatkozik, következésképp az oklevelek elemzéséből is leginkább erre az időszakra érvényes következtetéseket lehet levonni.

23 1440. I. 21.: MOL DL 13521. Az oklevélben egyébként a pápa megbízta Dénes esztergomi érseket, hogy vizsgálja felül az összes pálos monostor eredetét, és erősítse meg azokat apostoli meghatalmazásánál fogva, mintha már az alapításkor is minden törvényszerűen történt volna, hogy valamennyien részesülhessenek a rend kiváltságaiban.

Romhanyi.indd 17

3/18/2010 2:45:30 PM

BIRTOKOK

A pálos kolostorok többségének birtokai apránként gyűltek össze. A legkorábbi adományok szántókat, szőlőket, erdőket említenek, s már a XIII. században van példa majorságra is. E korai birtokok az idők folyamán részben kiegészültek (pl. malmokkal, halastavakkal), részben átalakultak (az erdők egy részét pl. kivágták, s helyettük szőlőket vagy gyümölcsöst telepítettek). Egyes pálos kolostorok kezén jelentősebb birtokok gyűltek össze: találunk birtokaik között teljes jobbágyfalvakat minden tartozékukkal,24 majorságokat, de más kolostoroknál előfordul az is, hogy csak birtokrészeket, esetleg egy-két jobbágytelket mondhattak magukénak. Ebbe a körbe sorolhatók azok az adományok is, amikor egy-egy nemesi udvarház birtokába jutottak a pálosok. A korábbi szakirodalom általánosan elfogadott megállapítása szerint a magyarországi pálos kolostorok alapvetően földbirtokokkal rendelkeztek, és naturális gazdálkodást folytattak.25 Ugyanakkor feltűnő, hogy bizonyos kolostorok kezén valóban jelentékeny birtokok gyűltek össze. Ezek közé tartozik természetesen a budaszentlőrinci főkolostor, a szlavóniai kolostorok közül Bakva, Dobrakutya, Garics, Lepoglava, továbbá Elefánt, Gombaszeg, Lád, Szentpéter, Szerdahely, 24 A XIV. századtól a pálos kolostorok közül néhány megkapta magát a neki otthont adó települést, illetve területet (pl. Gombaszeg – 1371. V. 9. előtt: MOL DL 5934; Thal – 1377. V. 16.: MOL DL 7056 [az alapító I. Lajos király a Stomfa és Mest falvak közelében lévő Szűz Mária egyházat földjeivel együtt a pálosoknak adta]; Örményes – 1381. III. 21.: MOL DL 6763, Sztregencsszentpéter – 1381. VIII. 11.: MOL DL 6813; 1382. II. 10.: MOL DL 6879 [az adományhoz egy malom, egy halastó és a hozzátartozó rekesztő is tartozik]; Lád – 1387. IX. 25.: MOL DL 7311. – Bándi 1985, 621–622 [az alapító Cudar Péter bán, mivel Ládot a szerzetesek fenntartására szűkösnek tartotta, a pálosoknak adta a Muhi mellett fekvő Keresztúr falut is. Az oklevél másik példánya szerint (7312) ezen felül megkapták a Cudarok emődi és mályi szőlőit, valamint szederkényi halastavát is. (ZsO I. 236. sz.)]). Nem ekkor kapta ugyan birtokait, mégis itt kell említeni a szakácsi kolostort, melynek birtokait a helybéli nemesek, Elek fiai: Demeter és Gergely, Körös (Crisius) fiai: Bekes és Mihály, Gude fia Miklós fiai: Péter és Pál, Adorján fia Egyed fia János, András fia János fia, Soldus (dictus) Demeter, ugyanazon András fia Antal fia János, Tamás fia Péter fia Delcheg (dictus) Benedek, Petew fia János fia Ferenc, Jakab fia György, Tamás fia Tor (dictus) György, Benedek fia Egyed fia János mint a Szent Domonkosról nevezett pálos kolostor kegyurai, Márton, a pálos kolostor perjele jelenlétében 1382-ben határjelekkel elkülönítették a szántókat, erdőket, réteket, cserjéseket és más haszonvételeket, amelyeknek élvezetében a kolostor szerzetesei eddig voltak, és a kolostor szerzeteseinek örökös tulajdonába adták át. A helyzet sajátossága, hogy a „birtok” rendkívül kicsi volt. (1382. IV. 18.: MOL DL 6899. – Bándi 1986, 29–30/5) 25 Vö. Kisbán 1938; Mályusz 1945.

Romhanyi.indd 18

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

19

Told és Vázsony kolostora.26 Ugyanakkor úgy tűnik, a pálosoknak viszonylag határozott elképzelésük volt a birtokaik lehetséges maximális méretéről is, legalábbis erre utal Gyöngyösi egyik közlése, mely szerint Miklós, az első nosztrei helynök visszautasította I. Lajos király túlságosan bőkezűnek ítélt adományát, mondván, hogy ekkora gazdagság már akadálya volna annak, hogy bejussanak a szerzetesek a szűk kapun (c.27). A jenői kolostor, melyet Miklós győri püspök alapított 1321-ben, elindulásához négy szőlőt, egy malmot, ökröket, juhokat, szántóföldeket, kaszálót és szőlőművelésre alkalmas földet kapott.27 A gombaszegi kolostor mindjárt alapítása idején kapott kegyuraitól, a Csetneki családtól lélekváltság gyanánt E kolostorok birtokaira vö. DAP I–III. passim. A felsorolásokban dőlt szedéssel találhatók az egész birtokok. Budaszentlőrinc: Ecseg, Kenderes, Csudabala (Heves vm.), Lucska, Porubka, Zavotka, Gajdanóc, Kisrebnicke, Livnik, Huszin, Sztranya (Ung vm.), Nagymihály, Sztara, Krivostyán (Zemplén vm.), Malomsok (Győr vm.), Marcaltő, Esztergár, Vepsén, Szentgyörgy (Veszprém vm.), Gut, Bajuka, Csór, Vétnek (Fejér vm.), Köbölkút (Hont vm.), Mindszent, Vérd, Vámospérk, Sámson (Szabolcs vm.), Mihályfalva, Újnémet (Vas vm.); Bakva: Oszlatinc, Petretinc, Remetinc, Verőce (Verőce vm.), [Cramararichazelo], Gerec, Ivelóc, Pusztanc, Zvelóc (Kőrös vm.); Dobrakutya: Mateóc, Ferencselaka, Dobrakutya, Pazjanc, Brezjanc, Dozelenc, Grabomja, Peterjanc, Szentpéter, Felső- és Alsó-Csernek, Mihaljevagorica puszta, Pogorva; Garics: Stupna, Garics, Palocsna, Puklenc, Felső- és Alsó-Kozóc, Mariasóc, Ramocsavölgye, Kisbelsevnóc, Bercsjanóc, Beketinc, Labasóc, Lackóc, Brezupcshegye, Zrednamelléke, Podgoria; Elefánt: Velkapolya (Bars vm., 1429 előtt), Mikóc, Újfalu, Léh, Banka, Mankóc, Prasnolc, Porbakelecsén, Hunyarad, Felsőszőlős, Getfalva, Vicsáp, Apáti (Nyitra vm.); Gombaszeg: Kápolna, Szalóc, Szalócháza (Gömör vm.), Borsva, Onga, Kemej (Abaúj vm.); Lád: Lád, Keresztúr, Mály, Emőd, Köröm, Bázs, Déta, Rákos, Körös, Bezzeg, Etykeháza, Szaládtelke, Korhi (Alsó és Felső-~), Petri (Borsod vm.); Lepoglava: Lepoglava, Szesztrinc, Hochjurja, Szentgyörgykápolna, Bulisinc, Greda > Gregorjavc (Greda birtokát az alapító Cillei családtól kapta a kolostor és velük is cserélte el később Gregorjavcért), Krepiznic, Kuzminc, Velika, Bratilóc, Kraszetinc, Dvorc, Zarebrgje, Brezovec, Kamenica; Szentpéter: Sztregencs, Németi, Páld, Szentpéter, Pata (Somogy vm.); Szerdahely: Bát, Tornócz, Kökényesfő, Szerentelki, Petőfalva (Péterfalva), Szent-Luka, Szerdahely, Taszár, Várda, Juta (Somogy vm.); Told: Told, Sövény, Andocs, Csertő, Kotosd, Ági (Somogy vm.); Vázsony: Agyaglik, Csepely, Dobron, Lihért (Veszprém vm.), Karakó, Mira (Vas vm.). A vázsonyi kolostor szerzeteseit egyébként az alapító Kinizsi Páltól kapott karakói birtokuk kapcsán felmentették a katonáskodás kötelezettsége alól (1526. V. 3.: MOL DL 39173). A toldi kolostor a XV. század közepén (1455) Pata mezővárosban és vagy kilenc faluban örökölt kisebb birtokrészeket a Marcaliaktól, ezek egy része azonban a későbbiekben nem maradt a szerzetesek kezén. Az 1536-os adólajstrom szerint akkor már csak Egyházasandocs és Ecsény volt a kolostor birtokában (Csánki II. 700). A szakácsi és a szentpéteri kolostor szintén több faluban örökölt kisebb birtokrészeket (Csánki II. 694, 696). Megjegyzendő, hogy több olyan birtok is található a pálosok kezén, melyeket több lépcsőben, apránként szereztek meg. Ezek közé tartozik többek között a budaszentlőrinci kolostor ecsegi birtoka (Zákonyi 1911, 40; Pálóczi 1992, 75), a garicsi kolostor stupnai birtoka (DAP III. 316–318) vagy a gombaszegi kolostor ongai illetve borzvai birtoka (DAP I. 160–161; MOL DL 16954, 16955). 27 Vitae fratrum c. 20. 26

Romhanyi.indd 19

3/18/2010 2:45:31 PM

20

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

gombaszegi birtokokat,28 s ettől kezdve folyamatosan részesült kisebb-nagyobb adományokban a környékbeli nemesektől is. A XV. század végén alapított fehéregyházi kolostor főleg a XVI. század elején jutott számottevő adományokhoz. 1507-ben pl. Somi Józsa a Pest vm.-i Tabajd egész birtokát, melyet 4000 forintért vett, a pálosoknak adta heti három mise mondásáért.29 Kisebb birtokai voltak még a bajcsi, a diósgyőri, a kalodvai, a monyorókeréki, a nosztrei, a terebesi, a várad-kápolnai és a zágrábi kolostoroknak is.30 Az örményesi kolostor részben már az alapító Kanizsai családtól kapott zalai birtokokat, de a XV. század közepétől továbbiakat szerzett részben kegyes adományokból, részben csere vagy vásárlás útján.31 A szentjobbi apátság birtokai közül a pálosok alig néhányat tudtak megtartani vagy visszaszerezni, mégis a rend viszonyai között viszonylag nagy birtokosnak számítottak a XVI. század elején: az 1530-as években hét birtokon összesen 126 jobbágytelkük volt.32 Olykor persze a „birtok” csupán egy vagy néhány jobbágytelket jelentett.33 1371. V. 9. előtt: MOL DL 5934. – Bándi 1985, 580. Az oklevelet Gergely diósgyőri perjel, feltehetően mint a rend ottani vikáriusa, íratta át az egri káptalannal 1371. V. 9-én. 29 1507. VI. 30.: MOL DL 88966. Lásd még 894. j. 30 Bajcs: Győrös, Nagypeterd, Tótfalu; Diósgyőr: Harkány (itt a gönci kolostornak is volt majorsága – Formularium 20r), Tiszabecs; Kalodva: Kalodva, Martony, Varjas, Szombathely; Monyorókerék: Karácsonfalva, Hassás, Tótfalu, Vasallya, Monyorókerék; Nosztre: Bény, Csataj; Terebes: Kelecsény, Nagytornya, Olaszi, Tolcsva, Vécs, Zsadány, Vis; Várad-Kápolna: Sárseptel, Nagban, Zelemér, Vadász, Fugyi; Zágráb: Lonca, Prisztancsina, Zágráb, Remetinc, Petrusóc, Rakitovec, Gordovazela, Blyzna, Novák, Alsónovák, Marinc (az egész birtokok többsége rendkívül kicsi, lásd alább). 31 DAP II. 139. A szerzetesek birtokoltak Örményesen, Bagotán, Rokolyánon, Szentpéteren, Németfaluban és Fényesházán (Csánki III. 172). 1459-ben két budai házukat cserélték el két zalai birtokra (lásd a budai házaknál), 1467-ben Csáfordi Fenes Jakab leánya, Katalin hagyta rájuk csáfordi és bahotkai birtokait, 1478-ban pedig 300 forintért megvették Hédervári Páltól Szentmihálylaka birtokot. Ugyanebben az évben egyébként Hédervári 70 forint zálogkölcsönt is felvett a pálosoktól. 32 Bunyitay 1887, 473–474. A XVI. század elején a legnagyobb birtok Piskolt volt a maga 82 jobbágytelkével. Ez idő tájt különben a pálosok birtokai már bizonyosan komoly veszteségeket is elszenvedtek, hiszen magán Szentjobbon csupán 15, három másik birtokon (Csohaj, Csanálos, Sárszeg) pedig összesen 11 jobbágytelkük volt, igaz, itt majorságaikról is tudunk. Ezeken kívül még Szentmiklóson és a Külső-Szolnok vm.-i Ecsegen birtokoltak (az utóbbiban a budaszentlőrinci főkolostornak is voltak birtokai, lásd ott). A XV. század végén még három Szatmár vm.-i részbirtokról tudunk Szentmiklósteleke, Tótteleke és Marhateleke praediumokon. 33 Pl. 1380. VIII. 14.: MOL DL 6667 – Garai Miklós nádor az oklevélben baranyaszigetinek nevezett bodrogszigeti kolostornak ítélt Csatár birtokon egy telket 20 hold szántóval és a Hedemech halastóval, melyek birtokába a szerzeteseket be is iktatták. 1457. II. 7.: MOL DL 15135 – a kőszegi kolostor kapott egy teljes jobbágytelket kerttel, 60 hold szántóval és a debita limitatione hozzátartozó kaszálóval és réttel Szentlászlón (Bodrog vm.). 1521. VIII. 17.: MOL DL 23572 – a kőszegi kolostor megkapta az előző telek szomszédját is. 1504. VIII. 1.: MOL DL 106719 – a toldi pálosok Szőlősön egy jobbágytelek egy részét kapják. 1460. VIII. 16.: MOL DL 15489 – a diósgyőri kolos28

Romhanyi.indd 20

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

21

Előfordult, hogy egy-egy ilyen adományt a pálosok végül nem is tartottak meg. Pl. a zágrábi kolostor 1452-ben Lompnycza-i Mihály fia Páltól és Miklós nevű fiától kapott két jobbágytelket Kismlaka faluban, három év múlva azonban Mihály vikárius végül is eladta a két telket 14 arany forintért Mlakai Mihály fia Györgynek és fiának, Istvánnak.34 Sőt, már a XIV. század közepén többek között egy adományként kapott töttösenyerei jobbágytelket adott cserébe 40 hold szántóért Gergely jenői perjel, aki ekkor az enyerei kolostor helynöke is volt. A perjel törekvése nyilvánvaló: a telekért és 8 hold szántóért olyan földterületet szerzett, mely a pálosok többi szántói mellett feküdt.35 Hasonlóképpen a szántóterület tagosítása volt a célja annak a cserének, melyet Márton újhelyi perjel kötött István egykori újhelyi bíróval. Ennek értelmében a perjel a Szent Egyed egyház 4 hold szántóját, amely két út között az Ersi forráson túl fekszik, átengedte István bírónak. E szántóért cserébe István bíró a Tonrakathya-n túl északról Liztes (dictus) Beke, keletről Bálint fia Lukács szomszédságában 6 hold szántóföldet adott, amely hosszanti irányban az egyház Tonbreketya-n túl egy tagban fekvő 4 hold szántójának a széléig nyúlt.36 A jobbágytelkek birtoklása a pálosoknál meglehetősen általános, talán nincs is olyan kolostor, jelentős biztosan nincs, amelynek ne lett volna legalább néhány jobbágytelke. Teljes falvak azonban jóval ritkábban tűnnek fel a birtokok között, s gyakran kiderül róluk, hogy valójában rendkívül kis településekről van szó. Ilyen pl. a dobrakutyai kolostor alapításakor kapott három falucskája (lásd ott) vagy a zágrábi kolostor remetinci, gordovazelai vagy éppen marincei birtoka (lásd ott). Az oklevelek tanúsága szerint néhány kolostor nemcsak vagy nem jobbágyfalvakat, illetve jobbágytelkeket birtokolt, hanem majorságokat (is), melyeket részben bérmunkával művelhettek meg. Az ezekre vonatkozó források többnyitor Csaba birtokon kapott egy jobbágytelket saját malma szomszédságában. 1496. IX. 22.: MOL DL 26064 – az elefánti kolostor tizenkét jobbágytelket kapott, hatot Vicsápon, hatot pedig Apátiban. A háromhegyi kolostor 1432-ben Martonyiban kapott hét jobbágytelket; DAP I. 182–183. 1512. VIII. 1.: MOL DL 32824 – A csáktornyai kolostornak Fadan Kristóf végrendeleti végrehajtói átadták azt a három telket Krisowc faluban, melyeket az addig neki adott egy telek mellé kapott (a végrendelet kelt 1505. IV. 22.). 1426. IX. 9.: MOL DL 32768 – a bakvai kolostor helybeli nemesektől kapott két jobbágytelket Oszlatincon; 1451. IV. 5.: MOL DL 32775 – Újlaki Miklós a két említett telek közti jobbágytelket a bakvai pálosoknak adta; 1448. VIII. 20.: MOL DL 32772 – a bakvai kolostor három pusztanci telek birtokába jutott. Mályusz 1925, 104–105 (11. sz.), 106 (16. sz.) és 107 (19. sz.); 1523. II. 22.: MOL DL 106766. – Komjáthy 1970, 49/34. Szenterzsébeti Terjék Gáspár a toldi pálos kolostornak adta egy szőlősi jobbágytelkét lélekváltságként. Eredetileg egyébként Gáspár anyja vett és adott egy telket a pálosoknak, melyet azonban Gáspár Bernát nevű testvére elvett a kolostortól, ezért Gáspár egy másik telket adott a kolostornak. 34 1452. IV. 3.: MOL DL 34745. – Mályusz 1927, 163 (66. sz.). Iktatás: VI. 6.: MOL DL 34746. – Mályusz 1927, 164 (67. sz.). Eladás: 1455. III. 7.: MOL DL 34751. – Mályusz 1927, 165–166 (73. sz.). 35 1358. II. 9.: MOL DL 5367. 36 1367: MOL DL 5364. – Bándi 1985, 695.

Romhanyi.indd 21

3/18/2010 2:45:31 PM

22

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

re a XV. század végéről és a XVI. századból származnak. A legkorábbi adatok a zágrábi kolostor remetinci (1412),37 a kalodvai kolostor martonyi (1441),38 a regéci kolostor horváti (1461)39 és a felnémeti kolostor bátondi majorságára (1466) vonatkoznak, az utóbbit éppen ekkortájt alakították ki.40 (Vö. Függelék, 1. táblázat) A XV. század közepén már volt olyan kolostor, mely a földjeit bérbe adta, legalábbis erre utal Gyöngyösi egyik adata, mely szerint István generális visszavonta Miklós szentpéteri vikárius levelét, aki kolostorának bérlőit kötelezte, hogy szokatlan módon Szent Pál ünnepén fizessék meg az évi bért.41 E majorságok funkciója a szerzetesek élelemmel való ellátása volt.42 Ugyanakkor viszonylag korai adat utal arra, hogy a szerzetesek olykor élelmiszervásárlásra is kényszerültek. 1381-ben ugyanis a pozsonyi káptalan előtt Prodar (dictus) Miklós pozsonyi polgár a maga és felesége, Anna nevében a Stomfa folyón levő Reyzer malomból származó fél mérő gabonát (Pozsony város mérőjével mérve), amelyet Jakab pozsonyi bíró fiától: Páltól szerzett 9 dénárfontért, minden fontot 6 pensával számítva, ugyan olyan feltételekkel és ugyancsak 9 dénárfontért eladja a máriavölgyi (de Valle Marie), németül thali pálos kolostornak.43 A bérmunka lehetőségét vetik fel azok az esetek is, amikor a pálos kolostorok pusztatelkeket kaptak adományba vagy zálogba, habár az adományoknál gyakoribb lehetett a telepítés (erről lásd alább). Ilyen birtokot kapott 1429-ben a ládi kolostor, amikor beiktatták Szalaipétertelek puszta birtokába,44 illetve ilyet vettek zálogba a dobrakutyai pálosok 1462-ben, amikor Petróc faluban Zeyanhrazthya-i Henrik összesen hat telkét, köztük négy pusztatelkét zálogosította el nekik 100 forintért.45 Némileg külön tárgyalandók a pálosok szlavóniai kolostorai, mivel ezek mindegyikénél a jobbágyfalvak, illetve jobbágytelkek birtoklása dominált. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lettek volna egyéb birtokaik – szőlőik, malmaik –, de a hangsúly mindenképpen az előbbieken volt. Közülük a lepoglavai kolostor, melynek alapítója Cillei Hermann szlavón bán volt, mindjárt az alapításkor jelentős birtokokat kapott. Egy második kiemelkedő XVI. század eleje (1506?): MOL DL 34693. Pro memoria feljegyzések – 1412: egy, a remetinci udvarházba tartó szerzetest megöltek, a nála lévő, a birtokra vonatkozó okleveleket pedig elrabolták. 1438-ban már nem laktak szerzetesek a kúriában, de továbbra is rendszeresen használták szállásként (VIII. 13.: MOL DL 34711). A forrásokban többször említett Szentháromság kápolna az udvarházban volt (1514. V. 17.: MOL DL 34609). 38 1441. V. 6.: MOL DL 13623. 39 DAP III. 309. 40 1466. XII. 23.: MOL DL 16453. 41 Vitae fratrum c. 52. Feltehetően erre az ügyre vonatkozik Mátyás veszprémi püspök rendelkezése is, mellyel több plébánosnak meghagyja, hogy a generális és az évi káptalan kívánságára rendezzék a szentpéteri jobbágyok szolgáltatásait. (1453 tavasza: MOL DL 14771. – Bónis 1997, 2747. sz.). 42 Bándi 1985, 586., 671. sz.; Belényesy 2004, 44. 43 1381. XI. 21.: MOL DL 6848. 44 1429. IX. 24.: MOL DL 12128. 45 1462. V. 5.: MOL DL 35638. – Mályusz 1929, 293 (24. sz.). 37

Romhanyi.indd 22

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

23

adományban részesült – az 1481-es leégését követően46 – a XV. század végén és a XVI. század elején Corvin János herceg, majd özvegye, Frangepán Beatrix jóvoltából.47 Ezzel szemben a többi kolostor apránként kapta meg birtokait. A garicsi kolostor pl. egészen kis földdarabokat kapott csak kezdetben, s birtokai a középkor végén is rendkívül széttagoltak voltak.48 Nyilván ezen a helyzeten kívánt segíteni Máté garicsi vikárius 1474-ben, amikor a kolostor nyolc szrednamelléki és labasóci jobbágytelkéért és 220 forintért cserébe megszerzett tíz beketinci jobbágytelket. Beketincen egyébként a kolostornak már korábban is volt birtoka.49 A bakvai kolostor is apránként gyűjtötte össze meglehetősen széttagolt birtokait, az oklevelek tanúsága szerint jelentős részben kegyes adományokból.50 Dobrakutyáról megjegyzendő, hogy alapításakor kifejezetten csekély volt a birtoka. Az alapító Nelepec fia Benedek mestertől mindössze a Dobrakutya birtok területén lévő három kis villa-t kapta, melyek közül csak kettőnek volt egyáltalán neve (Mateóc, Ferenclaka), a harmadikat egyszerűen kis folyóközi településnek (duas villas suas Matheouch et Ferenchlaka vocatas in predicta Dobrakucha existentes, necnon quandam terciam parvam villam suam similiter in eadem Dobrakucha, utputa inter fluvios Chernech et Soploncha dictos adiacentem) mondta az oklevél. E harmadik faluban az alapítás idején összesen öt jobbágy lakott, a három faluban összesen pedig tizennyolc. Benedek mester ezen felül megígérte, hogy egy jó szőlőt is fog ültetni, „que se ad centum ligonizatores in una sua ligonizatura debebit extendere”, annak termőre fordultáig pedig a saját kúriájához tartozó szőlő haszonélvezetét engedi át a szerzeteseknek.51 A kolostort az alapító Nelepec családon kívül a XV. század közepén támogatta Tallóci Matkó horvát bán,52 valamint Újlaki Miklós53 és később fia, Lőrinc is. Ugyancsak a század közepén jutottak a dobra-

Vitae fratrum c. 64. DAP III. 316. 48 A XIII. század közepén ugyanez jellemezte a Baranya vm.-i jakabhegyi kolostor birtokait is. 1252-ben két malma, 96 hold szántója, két irtásföldje, három kaszálója, öt szőlője és két gazdasági udvara volt több mint 30 tagban szétszórva (Györffy I. 400). 49 DAP III. 318. Éppen ez a birtok volt az egyik szenvedő alanya az egyik legnagyobb szlavóniai hatalmaskodásnak 1465. XII. 22. előtt. Bálint garicsi vikárius panasza szerint dethchei Roh László fegyveres familiárisaival és jobbágyaival rátört a falura, a házakat és a szerzetesek majorságát kirabolta, néhány jobbágyot elhurcoltatott, és összesen mintegy 2000 forint kárt okozott, desniczei Kapitány András pedig a jobbágyok házait fosztatta ki fegyveres familiárisaival és jobbágyaival mintegy 500 forint kárt okozva. (1465: MOL DL 35112. – Mályusz 1934, 143–144 [374. sz.]) 50 DAP III. 323. 51 1412. X. 6.: MOL DL 35386. – Mályusz 1929, 282 (6. sz.) Az iktatás 1412. X. 29-én meg is történt Borbála királyné parancsára (MOL DL 35388. – Mályusz 1929, 282–284 (7. sz.). Ekkor a birtok határait is megjárták. 52 1439. IV. 6.: MOL DL 35559. – Mályusz 1929, 288–289 (16. sz.). Tallóci a Szentpéter faluhoz tartozó, attól ekkor elválasztott Pezyancz falut adta a kolostornak. 53 1444. X. 20.: MOL DL 35559. – Mályusz 1929, 291–292 (19. sz.). Újlaki Miklós erdélyi vajda és macsói bán a dobrakutyai pálosoknak adta Szentpéter faluban azokat 46 47

Romhanyi.indd 23

3/18/2010 2:45:31 PM

24

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

kutyai pálosok néhány jelentősebb hagyatékhoz is.54 Feltehetően ennek is köszönhető, hogy maga a kolostor meglehetősen korán, már az 1460-as években jelentősebb zálogügyletekben vett részt (lásd ott). A széttagolt birtokokkal rendelkező kolostoroknál rendszerint kimutatható, hogy különféle technikákkal (vásárlással, cserével, esetleg zálogba vétellel, illetve részben a környékbeli birtokosokkal ápolt jó kapcsolatok révén kegyes adományokkal) igyekeztek birtokaikat tagosítani. Érdekes adattal szolgál a zágrábi (remetei) kolostor esete, mely 1356-ban I. Lajos királytól kapott egy később Bánffyvölgyének vagy Novazelának nevezett birtokot. Ennek határain belül eredetileg hét szőlő volt, a későbbiekben azonban helyettük szántókat alakítottak ki.55 Az ország más részein feltehetőleg fordítva történt volna, vagyis úgy tűnik, Szlavóniában, de legalábbis ebben az esetben, a gabonatermelés nagyobb haszonnal kecsegtetett, mint a szőlő. Ugyancsak a szántók nagyobb súlyát tükrözi a sztrezai kolostor példája, ahol az alapításkor kapott birtokok közül csak a szántóföldeket adják meg méret szerint, a birtok többi elemét csak általánosságban említik.56 Szántóföldi kultúrával kapcsolatos az a hatalmaskodás is, mely 1463-ban történt a bakvai kolostor obressiai birtokán. Ekkor ugyanis egy környékbeli birtokos, bizonyos Bedlin Márton a pálosok 200 kereszt gabonáját a maga számára csépeltette ki, ráadásul elfoglalt bizonyos gereci szántókat.57 Egyes esetekben igazolható a pálosok telepítő tevékenysége is. Ennek egyik legkorábbi példája a Baranya vm.-i Szentlászló kolostor Szentága birtoka, melyet az alapító Győr nb. Óvári Konrádtól kapott 1295-ben tartozékaival (többek között jobbágytelkekkel), valamint a telepítés jogával együtt. 1316-ban már fel is tűnik egy hatalmaskodás kapcsán Szent László remetéinek faluja.58 Itt idézhető a jenői pálosok Filefölde birtokán a XV. században felbukkanó Szentpálfalva is (lásd alább), valamint az ugyancsak a jenői pálosok Veszprém vm.-i birtokán fekvő Botfölde vagy más néven Újnépfölde.59 Szintén telepítésre vonatkozik az az adat, miszerint András, a pálosok generális perjele (tehát nem a helybéli perjel!) 1459-ben a bodrogszigeti Szent Kereszt kolostor Mo-

a jobbágytelkeket, melyeket még Matkó bán adott a kolostornak. Mindkét oklevelet átírta Újlaki Lőrinc 1494-ben (Mályusz 1929, 306 [46. sz.]). 54 1441. V. 5.: MOL DL 35573 – János pratai ispán Brezjanc nevű birtokát végrendeletileg a dobrakutya pálosoknak hagyta, melyet rokonai 200 forintért válthattak volna ki. A birtok azonban 1500-ban is a pálosok kezén volt, sőt ekkor Tulbert fia Miklós új adományként ismét nekik adományozta az apja lelkiüdvéért mondandó misék fejében (1500. III. 29.: MOL Dl. 35575 – Mályusz 1929, 307 [49. sz.]) Tulbert, aki János ispán unokafivére volt, 1452-ben a rend konfrátere lett. (MOL DL 35601. – Mályusz 1929, 292–293 [21. sz.]). 55 DAP III. 320–321. 56 1381. II. 5.: MOL Dl. 34642. – Mályusz 1928, 91 (16. sz.). Az adomány összetétele: 300 hold szántó, rétekkel, malmokkal, szőlőkkel és erdőkkel. 57 1463. X. 16.: MOL DL 32776. – Mályusz 1925, 107–108 (20. sz.). 58 Györffy I. 388–389. 59 1479. III. 26.: MOL DL 45783.

Romhanyi.indd 24

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

25

nyorós nevű birtokát be akarta népesíteni, és ezért az ott megszálló népeknek a következő szabadságokat biztosította: mindegyikük minden évben Szent Kereszt napján két kenyeret és egy tyúkot ad, Húsvétkor szintén egy kenyeret és tíz tojást; minden munkában, így a szőlő megművelésében, a ház körüli teendőkben, az udvar és a kert bekerítésében, vagyis az azon a vidéken szokásos munkákban 1-1 napot kell vállalniuk, továbbá aratáskor a gabona learatásában, a szénakaszálásban, annak összegyűjtésében és behordásában szintén 1-1 napot kell vállalniuk a megfelelő időben és helyen minden halogatás nélkül; akik ezután jönnek oda lakni, a fent említett ajándékokon kívül hat évre minden munkától mentesek, és csak a hat év elteltével kötelesek a fenti szolgálatokat végezni.60 Telepítésre, illetve annak szabályozására utal az az 1466-os oklevél, melyben a tárkányi kartauziak és a felnémeti pálosok egyeznek meg Márton kartauzi vizitátor és András pálos generális hozzájárulásával az őket közösen illető Bátond birtok megosztásáról. A birtokosztály szerint a keleti soron, ahol a pálosok majorsága állt, a kartauziak is építhettek egy majorságot, ezen a részen azonban egyik fél sem létesíthetett jobbágytelkeket. A másik sort két egyenlő részre osztották maguk között a falu közepén álló fakápolnával szemben fekvő telektől kezdve. Ugyanakkor a gabonakilencedeket, a réteket és a kaszálókat maguk között két egyenlő részre kellett osztaniuk.61 Gyöngyösi Gergely Benedek generálisról írja, hogy azoknak, akik Ördöglukán akartak letelepedni, tizenkét évi szabadságot engedélyezett.62 A zágrábi kolostor 1387-ben kapta Zsigmond király adományából a Száva melletti Petrusóc falut a Rekitolc (Rakitovec) nevű erdővel és a Gordovazela nevű réttel, melyek korábban Medvevár tartozékai voltak.63 A későbbiekben mind az erdő, mind a rét neve falu neveként is szerepel, vagyis az addig lakatlan birtokokra a pálosok a XV. században telepeseket költöztettek. Gordovazelán a XV. század végén mindössze 6 sessio volt, igaz, időközben a török betörések miatt a falu Petrusóccal és Rakitoveccel együtt elnéptelendett.64 Feltehetőleg a telepítés céljával kaphattak – főként a XVI. században – üres jobbágytelkeket is.65 Ugyanez a lehetőség merül fel egy, a zágrábi kolostorra végrendeletileg hagyott falu esetében is, melyre – mint az eseményekből kitűnik – többen is igényt tartottak. Mykchevcz-i Boldizsár özvegye, Margit 1504-ben hagyta Maryncze-t a pálosokra, s az oklevélben megjegyzik, hogy a falu nincs elhatárolva Jakusev1459. XI. 8.: MOL DL 15416. Az esetet említi Gyöngyösi is (Vitae fratrum c. 54). 1466. XII. 23.: MOL DL 16453. Az ügy előzménye egy per a két kolostor között, melyben a két rend végül fogott bírák közbenjárására kiegyezett, s ennek kapcsán Bátondot is meghatárolták (MOL DL 16362). 62 Vitae fratrum c. 70. 63 1387. VII. 22.: MOL DL 34675. – Mályusz 1927, 139 (8. sz.) 64 1493. IV. 26.: MOL DL 34543. – Mályusz 1927, 183–184 (125. sz.). Lásd még alább 648. j. 65 Pl. Bakva – 1500. V. 7.: MOL DL 32804; Terebes – 1523. VI. 8.: MOL DL 47509. 60

61

Romhanyi.indd 25

3/18/2010 2:45:31 PM

26

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

czy falutól. Még ugyanabban az évben Flich-i „Alemannus” Jakab (egy későbbi oklevél szerint Nemecz Jakab volt zágrábi bíró) megtámadta az adományozást, és csak úgy volt hajlandó átadni a birtokot, ha a pálosok kifizetik a Margitra fordított kiadásait. Közben Alapi Boldizsár és Schytorowcz-i György elfoglalta a falut, ami miatt a pálosok tiltakoztak. Mindkét ügy folytatódott a következő évben is, és az 1505 januárjában kelt oklevélből megtudjuk, hogy Jakab 12 forintot követelt. Végül II. Ulászló 1506-ban megerősítette a pálosokat Maryncz birtokában, nekik adva a birtokban lévő királyi jogot is. Ekkor értesülünk arról, hogy a „faluban” mindössze két ház állt.66 Nyilván a pusztuló birtokok indokolták, hogy a XVI. század 30-as éveiben bekerüljön a pálos formuláriumba egy, a beköltöző telepeseknek adott hat, illetve három évi adómentességre vonatkozó oklevél is: nos possessionem nostram talem et in tali comitatu existentem populosam efficere volentes omnes igitur, qui ad eandem morandi causa advenerint et in eadem domos novas et edificia erexerint seu disposuerint, sex annos, illos autem, qui in domibus nondum desertis seu ruptis consederint moraturi, infra annos tres adventus sui computando ab omni solucione census, taxe ac contribucionis eos duximus eximendos et libertandos (49v–50r). Ugyanakkor a birtokok szétaprózottsága már a XV. század első felében is gondot okozott Szlavóniában. Az országos átlaghoz képest ugyanis gyakrabban fordulnak elő 1-2 jobbágytelkes adományok, kisebb részbirtokok, ill. birtokelemek. A jobbágyoktól befolyó jövedelmekre szolgál adattal Mihály kamenszkoi perjel 1448-ban kelt oklevele. Ebben Grubesich Matkó nevű jobbágyuknak, aki akkor a kolostor szlat-hegyi és doli birtokán volt bíró, hét évre adómentességet ad azzal, hogy ha öregsége miatt nem tudná tovább vállalni a bírói tisztet, attól fogva ugyanazokkal a szolgáltatásokkal tartozik, mint a kolostor többi colonus-a, ti. három ajándékkal, évente 110 solidusszal, borszállítással a hegyről, valamint sertéstizeddel, továbbá a telke és a doli malom után járó tizeddel.67 A forrásokban jó két tucat kolostornak említik nemesi telkét, udvarházát vagy majorságát, melyeknek nagy részét kegyes adományként vagy végrendeletileg hagyták rájuk,68 de elvétve vétellel is találkozunk.69 Végrendelettel kapott pl. a budaszentlőrinci kolostor egyazon adomány részeként pápai kőháza mellett egy kajászószentpéteri nemesi kúriát, a szakácsi kolostor Nagyszakácsiban egy nemesi telket – hetente mondandó mise fejében –, a toldi kolostor Az egész ügy oklevelei: 1504. III. 1.: MOL DL 34569. – Mályusz 1927, 189–190 (145. sz.); 1504. VII. 23.: MOL DL 34572. – Mályusz 1927, 190–191 (147. sz.); 1504. IX. 30.: MOL DL 34574. – Mályusz 1927. 192 (150. sz.); 1505. I. 21.: MOL DL 34581. – Mályusz 1927, 193 (156. sz.); 1505. XII. 15.: MOL DL 34584. – Mályusz 1927, 195 (160. sz.); 1506. IX. 10.: MOL DL 34588. – Mályusz 1927, 197 (166. sz.) 67 1448. I. 6.: MOL DL 34739. – Mályusz 1928, 197 (11. sz.). 68 Egyes esetekben azonban a rájuk hagyott udvarházat a szerzetesek eladták, így tulajdonképpen pénzjövedelemre váltották az örökséget (lásd alább, az Egyéb jövedelmek c. fejezetben). 69 A Pécs melletti szentjakabi kolostor egészen korán, 1234-ben élt ezzel a lehetőséggel, amikor egy malom mellett egy udvarházat is vett 4 márkáért (DAP II. 149). Ugyancsak korainak számít a szlati kolostor doli birtokának megvétele (1328. VI. 6.: MOL DL 34355. – Mályusz 1928, 194 [1. sz.]). 66

Romhanyi.indd 26

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

27

egy szőlősi kúriát, a szentpéteri szerzetesek egy iglódi udvarházat, a patacsi remeték egy patacsi udvarházat, a gombaszegiek két ongai nemesi házat, a fehéregyháziak pedig egy gercsei kúriát (lásd I. Függelék, 4. táblázat). Feltűnő, hogy a végrendelkezők az esetek döntő többségében özvegyek. A ritka kivételek közé tartozik a szakácsi nemesi telek, a patacsi udvarház és a vázsonyi pálosok két csepelyi kúriája. A szentmihálykövi kolostor kolosi háza valójában az ottani kápolna tartozéka, a szerzetesek azzal együtt kapták meg, akárcsak a gönci kolostor a csécsesi kúriát, mely a telkibányai ispotályé volt. Gyakorlatilag vételnek, pontosabban egy zálogügylet vétellel történő lezárásának tekinthető viszont a terebesi kolostor visi üres kúriájának példája, melyet tizenkét üres jobbágytelekkel együtt 300 forintért zálogosított el a szerzeteseknek két helybéli nemes, és nyilván miután a kölcsönt visszafizetni nem tudták, az egész birtokot a pálosoknak adták, kikötve bizonyos miséket lelki üdvükért. A pálosok zálogkölcsön ügyleteiről még alább lesz szó (vö. I. Függelék, 2. táblázat). Földtulajdonhoz az esetek többségében adományozás vagy öröklés útján jutottak a pálosok, többnyire lélekváltságként, bizonyos misék és imák mondása fejében. Csak néhány kiragadott említve: pl. az újhelyi kolostor már 1386-ban örökölt összesen 12 hold szántót és egy feketehegyi szőlőt Filee fia Imre újhelyi polgártól, azzal a kikötéssel, hogy feleségének holtig tartó haszonélvezete van rajtuk.70 A zágrábi kolostor 1445-ben Cillei Ulriktól úgy kapták meg Blyzna falut, hogy érte szombatonként egy mise mondását vállalták Szűz Máriáról.71 Kissé körmönfontnak tűnik Barta András özvegyének, Ilona asszonynak az 70 1386. II. 17.: MOL DL 7194. – Bándi 1985, 696–697. A végrendelet egyik tanúja Szarvas László bíró. 71 1445. VI. 25.: MOL DL 34720. – Mályusz 1927, 157 (45. sz.). Maga a falu egyébként némi vitát váltott ki a pálosok és a domonkosok között. György zágrábi domonkos perjel az iktatáskor tiltakozott, de azután azt mégis visszavonta (1445. VIII. 6.: Mályusz 1927, 157–158 [47. sz.]). Az ügy azonban, úgy tűnik, ezzel mégsem zárult le, ugyanis 1460-ban Megyesi Péter domonkos provinciális felhatalmazta Ágoston vikáriust és Keleti Mihály szerzetest, hogy kiegyezzenek a pálosokkal Blyzna ügyében (VII. 23.: MOL DL 34482. – Mályusz 1927, 169 [86. sz.]), s a következő évben valóban megköti az egyezséget a domonkosok nevében Antal perjel, Ágoston vikárius és Keleti Mihály szerzetes a pálosokat képviselő Antal vikáriussal és Demeter perjellel (1461. VI. 30.: MOL DL 34482. – Mályusz 1927, 169 [87. sz.]). Egy fél évvel későbbről fennmaradt Lesták domonkos perjel nyugtája a falu ügyében kialkudott 100 forintról (1462. I. 25.: MOL DL 34486. – Mályusz 1927, 170 [90. sz.]). Nem tudjuk, mi váltotta ki a domonkosok tiltakozását, mindenesetre biztosan nem a birtokot magát akarták megszerezni, hiszen azt ekkor még amúgy sem tarthatták volna meg, inkább a birtok megváltásáért kapható pénz volt fontos számukra. Időközben egyébként V. László is megerősítette a pálosokat Blyzna birtokában és nekik adta a benne rejlő királyi jogot is (1456. V. 18.: MOL DL 34725. – Mályusz 1927, 166 [74. sz.]). A háttérben Cillei Ulrikot sejthetjük, vagyis ő a birtokot egyértelműen a pálosoknak szánta. Talán a domonkosokkal folytatott vita miatt keletkezett az az oklevél is, melyben Mátyás pálos vikárius több, 60–100 év közötti tanúval igazolta, hogy Blyzna Mária királynő szlavóniai és horvátországi látogatása óta Medvevárhoz tartozott és a pálosok kapták alamizsnaként (1459. VII. 29.: MOL DL 34479. – Mályusz 1927, 168 [82. sz.]).

Romhanyi.indd 27

3/18/2010 2:45:31 PM

28

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

eljárása, aki az Ung vm.-i Barta birtokban levő részét a maga és társai nevében úgy adja el 200 arany forintért homonnai Druget Jánosnak, hogy utóbbi a felét az ungvári pálosoknak adja. Kívánsága teljesült, a pálosokat ugyanis két évvel később valóban beiktatták a birtokba.72 Egy 1471-ben kelt oklevél arról tudósít, hogy jósvafői Tekes János borzvai birtokrészét adta lelke üdvéért a gombaszegi a szerzeteseknek.73 A kolostor 15 évvel később a család egy másik tagjától, Tekes Istvántól is kapott ugyanitt hat jobbágytelket,74 majd 1493-ban Kápolnai Zsigmond és felesége adományából még egy kis birtokrészt nyertek a faluban, ti. egy telket és egy puszta féltelket, néhány évvel később pedig, 1497-ben és 1500-ban a pálosok még vásároltak is Borzván (az utóbbi alkalommal 200 forintért).75 Van azonban példa másfajta birtokszerzésre, ill. hasznosításra is. Az újhelyi kolostort pl. Károly Róbert már 1312-ben megerősítette nemcsak az elődei, IV. Béla, V. István és III. András királyok által nekik adományozott földek és malmok birtokában, hanem azon földek és szőlők birtokában is, melyeket Újhely falu népétől vásároltak.76 Ilyen vásárolt birtoka a kolostornak valóban volt, hiszen 1310-ben Lőrinc perjel Achilles pataki plébános előtt Zolouk fia Márton újhelyi polgár 4 hold vásárolt és 4 hold irtásföldjét Patak vár alatt, a Patakra vezető nagy út bal oldalán, az újhelyi lakosok földjei között, 1 márka ezüstért megvette a Szent Egyed egyháznak.77 Alkalmanként persze az is előfordult, hogy egy kevésbé jövedelmező birtokot a szerzetesek eladtak, hogy árából más, jövedelmezőbb ingatlant szerezzenek. Ez történt pl. az erdélyi szentmihálykövi kolostor váradjai (Erdélyi Fehér vm.) birtokával, melyet vingarti Horvát Gáspár 1510. VIII. 24.: MOL DL 71886. Iktatás: 1512. XII. 1. Az ügy kezdete 1470. I. 12.: MOL DL 16954 (iktatás: 1471. IV. 3.). Az adomány szépséghibája, hogy a birtok egyébként Pataki Mihálynál volt zálogban, a 200 forintot Tekes János tőle vette fel, s a birtokból Mihály feleségét, Orsolyát még leánynegyed is megillette. Ezért a pálosok, nyilván szembesülve a helyzettel, beperelték Tekes Jánost (1473. I. 6.: MOL DL 16955), de Mihály végül a birtokot misealapítványra a szerzeteseknek átengedte, amint ez kiderül egy két hónappal későbbi oklevélből (1473. III. 19.: MOL DL 16954). 74 1486. XII. 19.: MOL DL 16954. 75 1493. IX. 9., ill. 1497. VII. 21. és 1500. VII. 10.: MOL DL 16954. Az 1493-as adomány előzménye különben hasonlít az 1470-es évek történéseire, hiszen március 9-én még azt panaszolják a szerzetesek II. Ulászló királynak, hogy Kápolnai Zsigmond zaklatja őket a nekik jósvafői Tekes István által elzálogosított Torna vm.-i Borzva birtokon lévő birtokrészben (MOL DL 16955). Kápolnai Zsigmond, akinek feltehetően hasonló követelése lehetett Tekes Istvánnal szemben, a következő fél évben nyilván felmérte, hogy jobb, ha „önként” odaadja a birtokot a pálosoknak. 76 1312. VII. 16.: MOL DL 1807 – Bándi 1985, 691. Az oklevelet megerősítette I. Lajos is (1364. III. 17.: MOL DL 4710), és átírták a budai káptalan 1402. május 15én kelt oklevelében (MOL DL 4711 – Bándi 1985, 701). 77 1310. XI. 5.: MOL DL 1759. – Bándi 1985, 690. Az adásvétel István, Zidlik fia Imre, Bota, András, Mihály fia János, Warou fia László és más lakosok jelenlétében és hozzájárulásával történt, akiknek a perjel és a szerzetesek helyi szokás szerint áldomást adtak (mercipotum et aldamasium). 72 73

Romhanyi.indd 28

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

29

és anyja, Pázmán Anna hagyott az apa, vingárti Horvát János lélekváltságára, és amelyet 1520-ban a rend generális vikáriusa és két helybéli szerzetes a káptalan írásbeli engedélye és az adományozók beleegyezése alapján eladott 300 aranyforint örökáron a gyulafehérvári káptalannak.78 Figyelemreméltó a nagyjenői kolostor Filefölde (Veszprém vm.) birtokának a története. A birtokot 1414-ben Péter csatári apát (haszon)bérbe adta a jenői pálos kolostornak, de már 1418-ban arról értesülünk, hogy sárosdi nemesek visszaadták a remetéknek.79 Filefölde nyugalmát a későbbiekben is gyakran zavarták meg hatalmaskodások,80 aminek oka feltehetőleg különös jogi helyzete lehetett. A helyzet talán a pálosok számára sem volt megnyugtató, hiszen néhány évtizeddel később, 1465-ben Pálóci László országbíró előtt az akkori apát azt panaszolta, hogy bár a remeték a birtokot csak bérbe kapták, mégis megszerezni igyekeznek.81 Az országbíró nyomozást rendelt el, és utasította a győri káptalant, hogy a pálosokat intse meg. Az ügy ezzel, úgy tűnik, lezárult, a jenői remeték nem próbálkoztak tovább. A bérleti szerződés továbbra is fennállt a pálosok és a csatári apátság között. Erről tanúskodnak a fennmaradt nyugták is (az utolsó közülük 1515-ben kelt), melyekből megtudjuk: a bérleti összeg továbbra is évi 6 forint volt, és Szent Mihály napja után két héttel volt esedékes.82 A birtokon időközben egyébként egy Szentpál(falva), másként Pálfalva nevű falu is létesült, mely az 1460-as évektől rendszeresen felbukkan a forrásokban, párhuzamosan a Filefölde elnevezéssel, 1415-ben pedig feltűnik a Sárostelek elnevezés is. Sárostelket különben a csatári apát ekkor el akarta zálogosítani, ami miatt a pálosok tiltakoztak a nádor előtt.83 A remeték Filefölde birtokát a XV. század végén és a XVI. elején leginkább a fehérvári káptalan szomszédos, Káptalanfalva nevű birtokán élők háborgatták. A vitát 1519-ben határjárással zárták le,84 mégis néhány nappal később arról értesülünk, hogy a két birtok határán fekvő legelő ügyében fogott bírák mondtak ítéletet.85 Ugyanez év végén Fileföldét elhagyottnak mondják.86 Az egész bérleti ügynek több tanulsága is van. Egyrészt a pálosoknak megérte több mint 100 éven keresztül megtartani egy olyan bérelt birtokot, melynek kapcsán számtalan vitájuk támadt a szomszédokkal. Egy sikertelen kísérletet 1520. VIII. 5.: MOL DL 36402. – Jakó 1990, 3779. sz. DAP III. 44. 80 1425. VI. 9.: MOL DL 43633; 1428. XII. 25.: MOL DL 43765; 1429. IV. 16.: MOL DL 43782; 1429. VIII. 25.: MOL DL 43798; 1464. XII. 12.: MOL DL 45139; 1465. II. 8.: MOL DL 45143; 1466. VII. 13.: MOL DL 45223; stb. 81 1465. XI. 7.: MOL DL 45188. 82 1470. X. 13.: MOL DL 45426; 1473. X. 15.: MOL DL 45541; 1476. X. 14.: MOL DL 45665; 1482. X. 13.: MOL DL 45931; 1484. X. 14.: MOL DL 45995; 1501. X. 13.: MOL DL 46569; 1509. X. 13.: MOL DL 46915; 1512. X. 13.: MOL DL 47020; 1513. X. 13.: MOL DL 47058; 1515. X. 13.: MOL DL 47117. 83 1415. VII. 13.: MOL DL 45534. – ZsO V. 445. sz. 84 1519. V. 3.: MOL DL 47291. – II. Lajos király utasítja a fehérvári keresztesek konventjét, hogy a határjárásról szóló oklevelet adja ki a jenői pálosoknak. 85 1519. V. 9.: MOL DL 47295. 86 1519. X. 12.: MOL DL 47320. 78 79

Romhanyi.indd 29

3/18/2010 2:45:31 PM

30

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

leszámítva, úgy látszik, nem is próbálták végleg megszerezni. A bérlet éves öszszege meglehetősen alacsony, a birtok haszna ennek nyilván a többszörösét tette ki (pl. a már 1414-ben is említett Filemolna nevű malomnak köszönhetően). A kolostornak természetesen nem ez volt az egyetlen bevételi forrása: több szőlője volt a Somlyó-hegyen, valamint Szőlősön, Kisjenőn, Videpen, malmai Zakalján és Kisjenőn, mégis, talán nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, ez a birtok volt az egyik legjövedelmezőbb. Hasonló konstrukcióval máshol is találkozunk. A szlati Szt. Péter kolostor 1402-ben vette bérbe évi 100 solidusért, valamint Szt. Márton napkor fizetendő sertéstizedért és három ajándékért Stirmecz prediumot János topuszkói apáttól, aki azt előző bérlőjétől annak hűtlensége és a birtok elhanyagoltsága miatt visszavette.87 A zágrábi kolostor a XV. század közepétől bérelte a zágrábi káptalantól Novák falut évi 32 dénárért, a szomszédos Alsónovákot pedig 50 dénárért. Az elsőre vonatkozóan 1445–1517-ig, utóbbira 1447–1520-ig maradtak fenn nyugták.88 A két birtokon folyó gazdálkodásról sajnos nem maradtak fönn adatok, ami persze azt is jelenti, hogy semmi rendkívüli nem történt, a pálosok mindkét falut békében használták legalább a XVI. század elejéig. További példaként 1525-ben a pornói ciszterci apátság egy rétjét adta bérbe az eberaui (monyorókereki) pálos kolostornak,89 s talán valami hasonló ügyletet sejthetünk a fehérvári keresztesek és a csatkai pálosok között is a bodajki erdő használatát illetően.90 Mindegyik esetben közös, hogy a szerződés egyházi intézmények között köttetett, s a bérbe adó egy nagybirtokosnak számító káptalan vagy szerzetesközösség volt. A birtokok igazgatását tekintve két fontos jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a megszűnt kolostorok birtokai vagy a legközelebbi kolostor, vagy a budaszentlőrinci főkolostor kezén tűnnek fel a későbbiekben. Az elsőre példa a zempléni Szentháromság-kolostor egy kaszálója, melyet a gönci, a regéci és a ruszkai kolostor perjelei 1412-ben együtt követeltek vissza a regéci várnagytól.91 A másikra a budaszentlőrinci kolostor kenderesi birtoka említhető példaként. Az utóbbi eset annyiban összetettebb, hogy magán Kenderesen a kolostor 1411 óta volt birtokos,92 az ottani kolostor azonban csak 87 1402: MOL DL 34682. – Mályusz 1928, 195 (6. sz.). Nyugták ugyan nem maradtak fenn, de a két egyházi intézmény közötti kapcsolat meglétére utal Tuskanics András topuszkói apát 1523. III. 12-én kelt oklevele (MOL DL 34684 – Mályusz 1928, 203 [25. sz.]). 88 Mindkét birtokra vonatkozó adatok megtalálhatók: Mályusz 1927, passim. A két falu birtokában II. Piusz pápa is megerősítette a pálosokat (1460. V. 8.: MOL DL 34480). Alsónovák esetében fennmaradt az adományozásról szóló oklevél is, mely szerint Benedek zágrábi püspök örökalamizsnaként adta a falut a pálosoknak, melyben akkor 7 jobbágy lakott. Viszonzásul a szerzetesek kötelesek voltak keddenként misét mondani Szent Katalinról, valamint Márton-napkor ½ arany forintot fizetni „in signum dominii”, vagyis úrbérbe. 89 1525. III. 21.: MOL DL 25315. 90 1460. VII. 2.: MOL DL 106557. 91 Belényesy 2004, 32. 92 DAP II. 429.

Romhanyi.indd 30

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

31

1453-ban és 1465-ben bukkan fel az oklevelekben.93 A birtok még 1470-ben is a budaszentlőrinciek kezén volt.94 A másik jellegzetesség az, hogy a főkolostor olykor maga is beavatkozott az egyes kolostorok birtokügyeinek intézésébe. A budai házak kapcsán erről alább még ejtünk szót, itt a kalodvai kolostor példáját emeljük ki, mely szombathelyi birtoka miatt többször vitába keveredett a környékbeli birtokosokkal. Az ügyeket rendesen a kalodvai perjel vitte, ám 1517-ben, egy megegyezés kapcsán mégis a szentlőrinci perjel kiküldöttje járt el.95 Jellemző módon ugyancsak a generális egyezett meg a bakvai kolostor jobbágyaival is azok kötelezettségeiről 1380-ban,96 valamint szabályozta a csatkai kolostor Repcén lakó jobbágyainak adóját az 1440-es évek közepén.97 1384-ben a gönci pálosok kérését két budaszentlőrinci szerzetes adta elő Mária királynőnek.98 1425-ben Lőrinc vikárius tiltakozott amiatt, hogy Péter csatkai perjel szentgyörgyi Vinche (dictus) Tamás fia Jánossal a pálosok Báránd nevű birtokához tartozó bizonyos Zylaswapa nevű szántóföldről a rend sérelmére egyezséget kötött, és a vikárius a maga és a rend nevében visszavonta és érvényteleníti az egyezséget.99 A bodrogszigeti kolostor birtokának betelepítését már említettük. A birtokok értékére vonatkozóan ritkán bukkannak fel adatok az oklevelekben. Leggyakrabban a birtok megváltásáért fizetendő összeget tüntetik fel, néhány esetben a zálogösszeget ismerjük, még ritkábban előfordul a vételár is. Ez utóbbira példa az újhelyi kolostor 1375-ös földvásárlása, amikor 1 forint 8 garasért vette meg Egyed fia László Dersekuta közelében fekvő két és fél hold földjét. A megvásárolt terület szomszédai egyébként maguk a pálosok.100 Ugyancsak vételárat tüntettek fel néhány szlavóniai birtokadományozás kapcsán. Pl. Korosicz Gerdecz lelke üdvösségéért a kamenszkoi pálosoknak adta azt a 1453. VIII. 15.: MOL DL 14709; 1465. VI. 23.: CD Károlyi II, 367: 224. sz. – Romhányi 2000, 36. 1465-ben a kolostor egykori perjelét, Jánost említik, az azonban nem derül ki, hogy ekkor a kenderesi kolostor működött-e még. 94 1470. IX. 1.: MOL DL 17062. Maga a birtok azért is érdekes, mert két sziget is hozzátartozott, melyekről nagy mennyiségű szénát lehetett betakarítani. 95 A perjel járt el 1484. IV. 23.: MOL DL 19859; 1501. XII. 05.: MOL DL 29901; 1511. II. 9.: MOL DL 29936. A szentlőrinci perjel kiküldöttje járt el 1517. IX. 9.: MOL DL 29958. Az ügy folytatásában ismét a kalodvai perjel tűnik fel 1517. XII. 12.: MOL DL 29960. 96 DAP III. 323. 97 Vitae fratrum c. 48. 98 1384. VIII. 21.: MOL DL 7055. – Bándi 1985, 584. 99 1425. X. 31.: MOL DL 11731. A per még az 1430-as évek elején is folyt, ekkor ugyanis Pálóci Máté országbíró kétszer is elhalasztotta. (1431: MOL DL 12425; 1432: MOL DL 12442). 100 1375. I. 26.: MOL DL 6258. – Bándi 1985, 695. Szintén újhelyi oklevél szerint 1413-ban a pálosok földjének szomszédságában 8 hold szántót 8 forintért adtak el, forintját 48 dénárral számolva (II. 16.: MOL DL 10044. – Bándi 1985. 701). A pálosok különben ebben az időszakban szintén kaptak ezen a környéken, a Báriba vezető út mentén fekvő Korpásföldén 20 hold szántót Korpás Imrétől. (1415: MOL DL 10413). 93

Romhanyi.indd 31

3/18/2010 2:45:31 PM

32

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

földrészét, melyet 12 forintért vett Lasaria Orbántól Korona faluban, vagy a koronai, Kralich nemzetségből származó Mihály fiai, Vale és Orbán négy arany forintért és 40 solidusért adták el vásárolt és az oklevélben meghatárolt földrészüket ugyanennek a kolostornak.101 Messzemenő következtetéseket azonban egyikből sem lehet levonni, hiszen egyrészt az elzálogosítás rendszerint becsértéken történt, másrészt a birtokok nagyságáról, hasznairól és haszonvételeiről nincsenek adataink. Az összegek legfeljebb az adományozók anyagi lehetőségeire vetnek valamelyes fényt. A birtokok nagyságával, jövedelmezőségével párhuzamosan nőtt a pálosok ellen elkövetett hatalmaskodások száma is. Ez a tendencia különösen a XV. század második felétől figyelhető meg, a XVI. század első évtizedeiben pedig különösen szembeötlő, de már a XIV. század végéről is akad rá példa: 1396ban a somogyi konvent előtt a szakácsi pálos monostor perjele, Ders Miklós és szerzetesei nyugtatják Monyorókeréki Domonkos deákot és fiait az általuk elkövetett kártételek és hatalmaskodások tekintetében. A szakácsi kolostor esetében feltehetően egyébként a birtokhatárok tisztázatlansága, illetve a kolostori birtokok rendkívüli elaprózottsága okozhatott gondot.102 Ugyanez lehetett a probléma az eszenyi kolostornál is, melynek két szerzetese 1369-ben azt panaszolta, hogy Eszenyi Tamás fiai, Simon, László és Imre, valamint Tamás fia János fia László az egyház földjét és más hasznait jogtalanul elfoglalták, rajta János papot és Domonkos conversust keményen megverték, Domonkos két fogát kiverték, ekéjüket elégették, egy ökrük inait elvágták, fegyveresen rátörtek a kolostorra, és a szerzeteseket gyalázó szavakkal illették.103 A jogsértéseknek különben a legkülönfélébb esetei fordulnak elő, a termés elhordásától az erdő kitermelésén és a halastó lehalászásán keresztül egy-egy jobbágy elköltöztetéséig. Ez utóbbira példa a sztregencsi kolostor panasza 1426-ból terebesdi Antimus fia György fia Osvát ellen, aki társaival fegyveresen támadt a kolostor szentpéteri birtokára, amikor Osvát merkei jobbágyát át akarták költöztetni Szentpéterre.104 Habár a szerepek megcserélődtek, tu1465. XII. 6.: MOL DL 35653. – Mályusz 1930, 85–86 (35. sz.). A birtokot a pálosok végül elcserélték Korosicz Lőrinccel egy másik földterületért. 1469. II. 22.: MOL DL 35657. – Mályusz 1930, 86–87 (36. sz.). 102 1396. II. 5.: MOL DL 8135. – Bándi 1986, 32/10. Domonkosék továbbá vállalták, hogy amíg köztük és a szakácsi szakácsok között folyó per a monostortól nyugatra fekvő földdarab miatt véget nem ér, ahol a szerzeteseknek is van egy darab földjük, a birtokuk és a monostor határáig terjedő földet a monostor használatában hagyják, továbbá azt a földet, amely a monostor birtokát Domonkos deák és fiai birtokától elválasztó határ bejárásakor peres maradt, a szántás kivételével (preter araturam) közös használatban hagyják meg. Ha az említett per eldőlte előtt visszavonnák e rendelkezést vagy a pálosokat zaklatnák, 25 nehéz súlyú dénármárkában marasztalják el őket. A szakácsi kolostor birtokainak elaprózottságára jó példa egy 1411-es adomány, melyben három szakácsi nemes összesen hat hold szántót három darabban adott lélekváltságra. (1411. V. 2.: MOL DL 9778. – Bándi 1986, 36–37/22). 103 1369. I. 24.: MOL DL 8811. 104 1426. II. 4.: MOL DL 11754. Az ügy első fokon balul ütött ki a pálosoknak, mivel Somogy megye alispánja nem marasztalta el Osvátot, sőt arra kényszerítette a 101

Romhanyi.indd 32

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

33

lajdonképpen ugyanerre példa a ládi kolostor panasza 1507-ből, amikor détai birtokukról Szapolyai János mályi jobbágya (az ottani bíró) akart egy jobbágyot, bizonyos Chyer Bertalant saját falujába átköltöztetni. A mályi bíró ki is fizette Bertalanért az 1 dénárt, ám a détai bíró tiltakozott, mivel a pálosoknak bizonyos követeléseik voltak Bertalannal szemben. Erre Szapolyai egyik tisztje megfenyegette a szerzeteseket, hogy az országgyűlés idején sereggel megy ellenük, hogy bosszút álljon.105 Szintén a környék világi birtokosaival gyűlt meg a baja 1438-ban az elefánti kolostornak a velkapolyai (Bars vm.) birtoka miatt, az alperes ebben az ügyben a Pelsőci család, illetve várnagyaik és familiáriasaik voltak.106 Egyháziak közötti viszály volt a garicsi pálosok pere a garicsi plébánossal, annak három káplánjával, valamint a gerzencei plébánossal és annak két káplánjával. A plébánosok nem elég, hogy Eberhard zágrábi püspök elé idéztették a szerzeteseket, de ráadásul a kolostor birtokait és szőlőit elfoglaltatták.107 Jellemző és egyáltalán nem véletlen, hogy Bálint garicsi vikárius 1465-ben egyenesen a magyarországi pápai nuncius közvetítésével próbált védelmet szerezni és elérni, hogy a monostortól jogtalanul elvitt vagy elidegenített javakat visszaszerezze.108 A kolostornak később sem volt nyugodalma, hikolostor vikáriusát, hogy az alperest nyugtassa az ügyben és még 80 forint kifizetését is vállalnia kellett az alispán részére. A fellebbezés nyomán Zsigmond király felkérte a somogyvári konventet, hogy tartson vizsgálatot. 105 1507. II. 10.: MOL DL 21667. – Bándi 1985, 665. 106 A perre az első adat: 1438. IV. 24.: MOL DL 13182. (A per folytatása: MOL DL 13177, 13183, 13231, 13232, 13234, 13235.) Magát a birtokot alig egy évtizeddel korábban kapták a szerzetesek (1429. VII. 20.: MOL DL 12098). 107 1409. IX. 13.: MOL DL 35364. – ZsO II/2. 7084. sz. 108 1465. XI. 18.: MOL DL 35113. – Mályusz 1934, 142 (373. sz.). Ezen oklevél alapján Mátyás vaskai ágostonrendi prépost megidéztette Csupor Ákos özvegyét és társait, a vikárius ügyvédje pedig előadta keresetét a Kapitánfi és a Szentléleki család tagjai ellen, akik fosztogatásaikkal és más módokon mintegy 4000 forint kárt okoztak. A történet egyébként több mint húsz éves múltra tekintett vissza, hiszen a vikárius nemcsak friss sérelmeket panaszolt, hanem 1440-ben történteket is, és úgy tűnik, a két családdal rendkívül elmérgesedett viszony hátterében bizonyos végrendeletek álltak. A garicsi vikárius azzal is nagyobb nyomatékot kívánt adni keresetének, hogy tanúk egész hosszú sorát állította, részben saját rendtársait, nemcsak Garicsról, hanem szinte az összes szlavóniai kolostorból és a római rendházból is, részben pedig más egyházi személyeket. (1465. XII. 22. és XII. 22. előtt: MOL DL 35119 és 35112. – Mályusz 1934, 145 (376. sz.) és 143–144 (374. sz.); a tanúk: Gál, Benedek, Zsigmond, Lénárt, Demeter, Dénes és János garicsi szerzetesek, István és Imre a Szt. Benedek-kolostorból, Mihály perjel és György a Szt. Anna-kolostorból, Mátyás dubicai perjel, Mátyás és Balázs a zágrábi kolostorból, Bálint, Mihály, István és Imre szerzetesek „de claustro beati Stephani prothomartiris in curia fundati”, Fábián kanonok főesperes, Orbán mester, Bálint mester és Pál mester csázmai kanonokok, György baccalaureus, Péter, János plébános csázmai prebendáriusok, György, Mátyás és Illés zágrábi predendáriusok, Tamás Kuthenia-i plébános, Mátyás csázmai kanonok, a Szt. Margit egyház plébánosa, Jakab mester Zendcz-i prebendárius, Gál Lippa-i plébános, Antal Cresnena-i plébános és a Werowche-i hospitale igazgatója, Vaskai Mátyás diák, Pál vaskai plébános). Az ügy folytatása: 1466. II. 1. (MOL DL 35107. – Mályusz 1934, 137 [360. sz.]),

Romhanyi.indd 33

3/18/2010 2:45:31 PM

34

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

szen 1472-ben ismét hatalmaskodás miatt tettek panaszt a zágrábi püspöknél, ezúttal Powlakowich Mihály nemes és jobbágytársai ellen, akik „kimondhatatlan károkat” okoztak nekik.109 A bakvai kolostor 1479-ben a bakvai villicus és más helybeliek támadását szenvedte el, akik erőszakkal rátörtek a kolostorra és a temetőre, és ott károkat okoztak.110 Közvetve szintén a bakvai kolostor volt a szenvedő alanya annak a hatalmaskodásnak, amikor 1498-ban gordovai jobbágyok rátörtek Ivelócra, és onnan, a házakat feltörve, mindent elvittek, ti. „vestes, secures, ligones, carnifias viriles et muliebres, ferra, aratrum”.111 Ugyancsak Szlavóniában, a lepoglavai kolostor birtokain hatalmaskodott 1499-ben Stoz Mihály társaival, s a szerzetesek panasza szerint sok kárt okoztak, és több jobbágyukat elfogták.112 Szintén a szlavóniai pálosokat érintő, hasonló tárgyú oklevél 1509-ben kelt, amikor II. Gyula pápa parancsára a pápai küldött bírók felszólítottak mindenkit, hogy adják vissza a lepoglavai és sztrezai egyesített kolostorok lefoglalt ingó és ingatlan javait.113 Szekcsői Herceg Bernátot és rokonait a bodrogszigeti pálos konvent azért perelte be, mivel az alperesek a szerzetesek jobbágyaitól és colonus-aitól jogtalanul hajtottak be bort, és még más jogsértéseket és károkat is szenvedett miattuk a perjel és a kolostor.114 Az ügy egyetlen ismert irata alapján nehéz eldönteni, hogy valójában mi történt, mindenesetre a sikkasztás gyanúja merül fel a dobrakutyai pálosok egy 1506. évi ügyében. A pálosok azzal vádoltak egy világit, bizonyos popovci Hrezthak Jánost, hogy mikor vele 7 forintot és két db, összesen 6 forint értékű gyűrűt küldtek a néhai Péter bánnak jobbágyaik contributio-jaként, János az összeget a maga hasznára fordította. Mire az alperes azzal felelt, hogy ő csak 5 forint 80 1466. II. 15. (MOL DL 35117. – Mályusz 1934, 146 [379. sz.]), 1466. II. 23. (MOL DL 35118. – Bónis 1997, 3040. sz.). Mátyás király 1466. március 10-i oklevelével az ügyet a Csuporok kérésére világi bíróság elé terelte (MOL DL 35119. – Mályusz 1934, 147 [381. sz.]), ezután az alperesek ügyvédje az egyházi bíróságon 1466 közepén ismét tiltakozott különféle okok miatt (MOL DL 35134. – Mályusz 1934, 145 [377. sz.]). Az ügy halasztásai: 1466. VI. 20. (MOL DL 35121. – Mályusz 1934, 149 [389. sz.]), 1466. IX. 23. (MOL DL 35123. – Mályusz 1934, 150 391. sz.]) 109 1472. XI. 6.: MOL DL 35672. – Mályusz 1935, 236 (409. sz.). Az ügy érdekes fejleménye, hogy húsz évvel később a garicsi pálosok pert folytattak Becche-i Roh László özvegyével, Skolasztikával a Powlakowych Mihály által a remetékre hagyott ingóságok és ingatlanok miatt. (1492. IV. 14.: MOL DL 35729. – Mályusz 1935. 252 [447. sz.]) 110 1479. IV. 6.: MOL DL 32783. – Mályusz 1925, 110 (27. sz.), a károk részletezése: 114 (37–38. sz.). Néhány hónappal később a megátalkodott, szentségtörő parasztokat kiközösítették. (1479. VI. 20.: MOL DL 32788. – Mályusz 1925, 112 [32. sz.]) Hasonló eset történt harminc évvel később a dobrakutyai kolostornál is, ahol István dobrakutyai várnagy a familiárisaival és Újlaki Lőrinc herceg jobbágyaival a kolostor kápolnájára és temetőjére támadt. (1509. VII. 31.: MOL DL 35771. – Mályusz 1929, 308 [52. sz.]) 111 1498. III. 20.: MOL DL 32803. – Mályusz 1925, 118 (47. sz.). 112 1499. IV. 13.: MOL DL 34557. – Mályusz 1927, 158 (71. sz.). 113 1509. VI. 21.: MOL DL 34428. – Mályusz 1927, 168 (91. sz.). 114 1495. V. 2.: MOL DL 20295. – Bónis 1997, 3686. sz. Az ügy folytatása: 1495. VIII. 3.: MOL DL 20295. – Bónis 1997, 3691. sz.

Romhanyi.indd 34

3/18/2010 2:45:31 PM

BIRTOKOK

35

dénárt kapott, a gyűrűket pedig nem is rá bízták. A csázmai helynök Pünkösd utáni tizenhatodik napra tűzte ki a tanúkihallgatást, ennek eredményét azonban sajnos nem ismerjük.115 Igen durva jogsértés elszenvedői voltak 1504-ben a szentjobbi pálosok, miután Petenyeházi Mátyástól pénzen megvették Ónad birtokot, ám abba nem tudták magukat beiktattatni, mivel azt Telegdi István tárnokmester hatalmasul elfoglalta.116 A különféle hatalmaskodások gyakoriságát mutatja egy, a formuláriumba bemásolt oklevél is, mely egyébként a gönci kolostor harkányi majorsága elleni hatalmaskodás ügyében keletkezett, amint ez a szerencsésen benne hagyott részletekből kitűnik.117 Egy-egy ilyen eset a kisebb kolostorokat akár végveszélybe is sodorhatta. Legalábbis ez történt a buzgói kolostorral 1424-ben, miután Lackfi Jakab egykori erdélyi vajda elfoglalta a közeli Sólyomkő várát, és rögtön elfoglalta a kolostor négy szőlőjét és két malmát is, minek utána a szerzetesek kénytelenek voltak elhagyni a helyet.118 Olykor persze a pálosok részéről is történt jogsértés. Így a veresmarti pálosok 1457. április 7-én a Rozgonyiak benei birtokán a panaszosok szerint 2000 forint kárt okoztak azzal, hogy familiárisaik és napszámosaik útján felégették összes használati és eresztvény erdeiket.119 Az irtás célja egyébként feltehetően a szántóterület növelése volt. 1508-ban a csatkai remeték népei hajtották el a fehérvári keresztesek bodajki jobbágyainak sertéseit a pálosok kagymati majorságába, az azokat visszakövetelő jobbágyokat bezárták, az állatok egy részét pedig leölték.120 1492 végén az óbudai klarisszák apátnője panaszolta, hogy a budai pálosok egyházukat (?) és malmukat tettleg elfoglalták és visszatartották.121 Talán az egyik legsúlyosabb eset azonban a pécsi egyházmegyében történt a XV. század elején, s a sértett fél nem más, mint Bálint bíboros pécsi püspök volt. A pápai kúria elé vitt perben Bálint bíboros a szentlászlói pálosokat azzal vádolta, hogy Dergecse és két másik falu ügyében a nádor és más világi bírák 1506. IV. 23.: MOL DL 35765. – Mályusz 1929, 308 (51. sz.). Bunyitay 1887, 473. 117 Formularium 19v–20r. Külön érdekessége a történetnek, hogy Antalt, aki az ügy kezdetekor gönci perjel volt, az eljárás miatt immár egy másik kolostorból kellett elhívni, hogy tájékoztasson az előzményekről. Az alperes a nemes Szemerei Albert volt, aki a vád szerint teljesen el akarta pusztítani a majorságot, s törekvésében a tokaji várnagy is támogatta. Harkányban egyébként a diósgyőri kolostor is birtokolt (lásd 30. j.). 118 Vitae fratrum c. 42. A malmok vagy legalábbis az egyik I. Lajos adományaként került a buzgói remeték birtokába. 119 1457. V. 19.: MOL DL 15166. 120 1508. IX. 18.: MOL Dl. 106728. Maga a bodajki erdő régóta vita tárgyát képezte a pálosok és a keresztesek között, hiszen László fehérvári keresztes már 1460ban tiltakozott amiatt a budai káptalan előtt, hogy Guti János preceptoruk a csatkai kolostornak adta a konvent erdejét (VII. 2.: MOL DL 106557). Hatalmaskodás persze gyakrabban történt a szerzetesek kárára, ezt példázza a kagymati birtokon történt 1512-es eset is. Lásd 236. j. 121 1492. XII. 13.: MOL DL 19929. – MonVespr IV. 7. A pálosok magyarországi helyzetét tükrözi, hogy az apácák a remeték hatalmától félve nem mertek velük a veszprémi egyházmegyében perbe szállni, hanem a pápától kértek bíróküldést, aki a kérést a kalocsai érseknek, a szerémi püspöknek és az esztergomi helynöknek továbbította. 115 116

Romhanyi.indd 35

3/18/2010 2:45:31 PM

36

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

előtt nyújtottak be keresetet, sőt azt sikerre is vitték. A püspök ugyan fellebbezett az ítélet ellen, ám a szerzetesek a birtokot mégis elfoglalták, sőt a kápolnát is le akarták rombolni. Ezt megelőzendő 1402 decemberében Bálint püspök kényszerűen lemondott Dergecse birtokáról, de mivel a világi bíróság illetéktelensége miatt az ítélet amúgy is semmis volt, a pápa utasította Nicolaus Vordis pápai ügyhallgatót, hogy az egyezséget semmisítse meg.122 Egy négy nappal később kelt oklevélből az is kiderül, hogy a viszály valójában már néhány évvel korábban elkezdődött, 1400 júliusában ugyanis a remeték elzárták és felásták Dergecse főútját és az erdőbe vezető faszállító utat, egy kaszálót elfoglaltak, a püspök vilicus-át véresre verték, és a vasallus-ok 60 forint értékű disznait és borjait kutyákkal szétmarcangoltatták.123 Magában a faluban a püspök és a pálosok is birtokoltak, előbbinek a XV. század elején 12 jobbágytelke, az utóbbiaknak 16 jobbágytelke volt, s a falu ezen részét Szentágának is nevezték.124 A vita pontos oka a rendelkezésre álló adatokból nem deríthető ki. Mindenesetre a pálosok elleni vádak rendkívül súlyosak, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a bíboros végül 1404. január 5-én visszavonta keresetét.125 A viták egy része talán a birtokhatárok tisztázatlanságából eredt, más esetekben azonban elképzelhető, hogy bérbe vett területek hasznai váltak vita tárgyává, habár a bérlet tényét az oklevelek nem tüntetik fel. Végül, de nem utolsó sorban természetesen figyelembe kell venni a rosszindulatot, a rossz szomszédi viszonyt is mint a patvarkodás hátterében meghúzódó indítékot.

1403. IV. 6.: MOL DL 1430. – ZsO II/1. 2358. sz. 1403. IV. 10.: MOL DL 1430. – ZsO II/1. 2356. sz. A pert IX. Bonifác pápa 1403. VI. 5-én a szerzetesek szegénysége miatt magához vonta (ZsO II/1. 2499. sz.). A per további iratai: ZsO II/1. 2554. sz., Bónis 1997, 1812. sz. & 1813. sz. 124 Csánki II 480 & 524. A pálosok Szentágán 1295 óta birtokoltak (lásd 58. j.). 125 ZsO II/1. 2908. sz. 122

123

Romhanyi.indd 36

3/18/2010 2:45:32 PM

ERDŐGAZDÁLKODÁS

Egyes kolostorok birtokai között erdők is feltűnnek. Ezekben az esetekben nyilván a környék általános gazdálkodási viszonyai és szokásos haszonvételei határozták meg a pálosoknak adott birtokokat is. Ezek közé tartozik pl. a gombaszegi,126 a nagyfalui,127 a bakonyi szentjakabi,128 a szentkirályi129 vagy a zágrábi kolostor,130 de maga a budaszentlőrinci főkolostor is.131 Kisebb erdőbirtokai persze más kolostoroknak is voltak, mint pl. a mindszentinek, mely 1325-ben kapta meg lélekváltságként Szemes birtokot a Balaton mellett Raholcai Jakab fiától, a Tótnak mondott Lőkös mestertől. Az adományozás kapcsán elvégzett határjárásból kiderül, hogy a kolostornak ekkor már egy erdeje volt Szemes határában, a szőlők mellett.132 Úgyszintén volt erdeje a szakácsi kolostornak, melynek Benedek nevű perjele 1387-ben eltiltotta Monyorókeréki István fia Domonkost és név szerint felsorolt társait a szerzetesek Szakácsi birtok határain belül fekvő földjei, rétjei, ligetei és erdői birtokbavételétől és használatától.133 Az erdőről néhány évvel később, egy újabb hatalmaskodás 1476. VII. 4.: MOL DL 16955. A kolostor vikáriusa éppen ekkor cserélte el az ongai birtokra, mely a középkor végéig a pálosok birtokában maradt. 127 DAP II. 1. 128 1370. V. 23.: MOL DL 8790. Regeszta: A veszprémi káptalan előtt a Rátót nb Keszüi Lőrinc fia János fiai, Gyula Miklós mester és Baldinus László a maguk és özvegy anyjuk nevében megerősítik a pálosok Dobus-i Szent Jakab egyházát (Zala vm.) az elődeik által az egyháznak adott birtokokban, ugyanis az egyház nagy erdejében, a Keszőmalomban, egy Dobus faluban levő telek, az egyház körüli szántók, a bakonyi rét birtokában részletesen megjelölve a nagy erdőt körülvevő határjeleket. 129 Entz 1996, 378. 130 1387. VII. 22.: MOL DL 34675. – Mályusz 1927, 139 (8. sz.). Az ekkor kapott Rakotivec erdő területén később feltűnik a pálosok azonos nevű faluja is. A zágrábi kolostornak ezen kívül volt még erdeje Blyznán is (1519. X. 7.: MOL DL 34624). 131 Vitae fratrum cc. 18, 27; Györffy IV. 701. Az adat a XIV. század első harmadára vonatkozik. A későbbiekben a kolostor jelentős szőlőtelepítést végzett, nyilván ezért tekintették szőlőhegyen (in promontorio) épültnek. A kolostor környékén a XV–XVI. században már alig volt fa, a törökkor végi ábrázolásokon pedig teljesen kopasz hegyet látni. Az információkat Grynaeus Andrásnak köszönöm. 132 1325. VI. 29.: MOL DL 2339. – Borsa 1996, 62/91. Az erdő egyik határa egy remetekörtvélynek nevezett fa. Az adományban különben ekkor jobbágyokat is kapott a kolostor. 133 1387. IX. 2.: MOL DL 7306. – Bándi 1986, 31/8; Borsa 2000, 481. sz. A tiltakozás, úgy tűnik, hatástalan maradt, mivel 1394-ben János perjel ismét tiltakozni kényszerült (VII. 30.: MOL DL 7966. – Bándi 1986, 32/9; Borsa 2000, 516. sz.). 1396-ban egyébiránt kiderül a pereskedés oka is, hiszen Domonkos mester deák a maga és társai nevében kiegyezett Ders Miklós akkori perjellel, miszerint a szerzetesek elengedik a 126

Romhanyi.indd 37

3/18/2010 2:45:32 PM

38

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

kapcsán, azt is megtudjuk, hogy eresztvényerdő volt.134 1369-ben az elefánti kolostor is jelentősebb erdőterülethez jutott, amikor Mihály mester összesen 100 hold szántót és erdőt adott az ottani szerzeteseknek (sajnos, az erdőterület aránya az adományból nem derül ki).135 Talán éppen ezen az erdőbirtokon történt 1431-ben az a hatalmaskodás, melynek során felsőelefánti István fia Lukács a kolostor eresztvényerdejében jogtalanul fát vágatott, és azt házába hordatta.136 1370-ben szerdahelyi Derzs fia Péter fia Mihály mester a szerdahelyi kolostornak olyan feltétellel adott egy Sarkad nevű erdőt, hogy abban irtványt létrehozni nem szabad.137 Azt is hozzá kell azonban tennünk, hogy az erdőDomonkosék által nekik okozott károkat annak fejében, hogy ők viszont átengedik a szakácsi szakácsokkal folyó per végéig a vitatott földdarabot, melyet a szerzetesek a szakácsiakkal közösen (!) használtak, s mivel a határ tisztázatlan, ezt a területet – az aratás kivételével – továbbra is közösen használják (1396. II. 5.: MOL DL 8135. – Borsa 2000, 533. sz.). Vagyis a monyorókeréki és létai birtokosoknak nem a pálosokkal, hanem a királyi szakácsokkal volt vitájuk, de mivel a kolostor földjei sem voltak elhatárolva, így nekik is okoztak károkat. Azon különben cseppet sem csodálkozhatunk, hogy Szakácsiban, legalábbis kezdetben, nem határolták el a kolostor földjeit, hiszen nagyon kis parcellákról volt szó, amint ezt Zatykó Csilla is kimutatta doktori disszertációjában. 134 1398. V. 13.: MOL DL 8317; 1398. VIII. 25.: MOL DL 8344. – Borsa 2000, 566. és 572. sz. A jogsértést az előbbiekben említett Domokos fiai követték el, s az erdőn kívül elfoglalták és felszántatták a kolostor határain belül fekvő szántóföldet is, valamint létai jobbágyukkal, az ottani bíróval egy malmot is építtettek ugyancsak a határaikon belül, a szerzetesek nagy kárára. 135 1369. VI. 11.: MOL DL 5805. 136 1431. II. 8.: MOL DL 12356. Az alperes a hatalmskodáson túl becsületsértést is elkövetett: a kolostor szerzeteseit imádkozás közben gyalázó szavakkal illette, a szolgabíró előtt Felsőelefánt birtokon a kolostor nevében tiltakozó János szerzetest és a többi szerzeteseket is ismét gyalázó szavakkal illette, sőt magát Jánost meg is akarta verni. 137 1370. III. 25.: MOL DL 5831. – Borsa 1998. 327. sz. Az erdő határa a falu, vagyis a szerzetesek jobbágyai fölött (supra villam seu iobagiones eorundem fratrum) az erdő keleti sarkánál kezdődik; itt egykereszttel jelölt hársfa mellett föld határjel van; innen dél felé felmegy egy kereszttel jelölt tölgyfához, s ahol kapcsolódik Mihály mester Vruenes nevű szőlőjével, ott föld határjel van; innen ugyanebbe az irányba felfelé menve egy kereszttel jelölt bükkfa alatt föld határjel; innen felfelé menve egy réti út mellett, amely elválasztja Vruenes és Sarkag szőlőket, egy kereszttel jelölt bükkfa alatt föld határjel; innen ezen az úton átmenve felfelé [hiány] Mihály mester szőlőjé[nél] kereszttel jelölt bükkfa alatt földjel; innen a szőlő melletti ösvényen (semita) keveset kissé kanyarodva elérkezik az említett szőlő másik sarkához, ahol a gyertyánfa alatt föld határjel; innen egy régi úton nyugat felé kanyarodva a kereszttel jelölt juharfa alatt föld határjel; [hiány] egy másik juharfa alatt föld határjel; itt egy nagy útba ér, és ezen lefelé haladva ebbe az irányba, kanyarodva egy másik régi útra jut, ahol sarok határhalom van (meta terrea angularis); innen az út mellett leszállva északnak néhány határjelen és kereszttel jelölt fán át elérkezik egy kereszttel jelölt bükkfánál levő sarok határjelhez; [hiány] keletnek elérkezik egy patakocskához vagy esővízmederhez, ahol egy gertyanfa-nak mondott kereszttel jelölt fa alatt föld határjel; innen kissé elkanyarodva kis irtás szántóföldnek (modicam exstirpationem terre arabili), ahol kereszttel jelölt hársfa alatt föld határjel; innen ismét keletnek kanyarodva az irtás mellett nagy bükkfák között [hiány] egy nagy bükkfa alatt föld határjel kereszttel je1ölve; innen át-

Romhanyi.indd 38

3/18/2010 2:45:32 PM

ERDŐGAZDÁLKODÁS

39

adományok általában a korai időszakra jellemzőek, s többször előfordul, hogy az eredetileg erdős területeken a későbbiekben más kultúrát, általában szőlőt találunk, amint ez Budaszentlőrinc esetében is történt, más esetekben gyümölcsöst telepítettek az erdő helyett. A XV. századból arra is van példa, hogy az adomány tárgyát képező, nyilván viszonylag nagy kiterjedésű gyümölcsöst nevezik erdőnek.138 Ugyan nem erdőre vonatkozó adat, a gyümölcsös említése miatt mégis itt idézendő Mária királynő 1390-es oklevele, melyben egy földdarabot adott a diósgyőri pálosoknak a kolostor kertje és gyümölcsöse mellett a kert bővítése céljára.139 Szintén a XV. század végén akad arra példa, hogy egy kolostori erdőt más birtokra cserélnek: 1476-ban a gombaszegi kolostor kaki birtoka körül fekvő Móricszöge erdőt, mely a Hernád régi és új medre között feküdt, a Hernádon lévő malomhelyekkel és egyéb tartozékokkal együtt elcserélték egy Kakkal határos pusztaongai szántóföldért és egy ottani mezőért.140 Az erdők hasznosítására elszórt adatok szinte az ország egész területéről vannak, a legtöbb adatot azonban Szlavóniából ismerjük. Az erdőbirtok fontosságát mutatja a sztrezai kolostor egyik oklevelének hátulján fennmaradt XIV. század végi vagy talán inkább XV. század eleji feljegyzés, melyből kiderül, hogy a szomszédos nemesekkel az erdők miatt szoktak pereskedni.141 Rendszeres a disznók legeltetése (az adatokat lásd az Állattartás alatt) és természetesen fakikelve egy patakocskán vagy esőmedren egy kereszttel jelölt bükkfa alatt föld határjel; innen ugyanebben az irányban néhány földjelen és kereszttel jelölt fán át [hiány] a határ eljut a kezdéshez, és itt végződik. 138 1486-ban a Somogy vm.-i Szentpál szerzetesei kaptak egy Háló-erdeje nevű gyümölcsöst (Inventarium 23. – Guzsik 2003, 88). 139 1390. II. 20.: MOL DL 8831. – ZsO I. 1368. sz. Zsigmond az adományt 1406ban megerősítette, és az oklevél szövege szerint a szerzetesek addigra a területet már kertté is alakították. 140 1476. VII. 4.: MOL DL 16955. 141 Notandum, quod quandocunque filii Bothka et filii Lacho ceperint litagare nobiscum propter silvam, sicut in generali congregacione lucrati sumus ipsam, tunc semper ab ipsis petantur extra privilegia antiqua, de quibus ipsi fingunt habere se privilegium cum metis inscriptis domini Stephani ducis fratris Lodovici regis, quod illud idem privilegium falsum nobis visum monstrant et si omnino lites habere aliquando voluerint, tunc statim ponantur coram comite et iudicibus iuratis interdictorie litere, cum quibus devincentur de potencia facta super nos. Quare minutissime litere non lanientur, sed serventur. H(umilis) frater Valentinus prior indignus. (1384. VI. 20.: MOL DL 34643. – Mályusz 1928, 95–96 [22. sz.]). Mályusz a kézírás alapján a XIV. század végére keltezte a feljegyzést, Bálint perjel azonban a XV. század elején szerepel többször is (1408: MOL DL 34648, 34770; 1409: MOL DL 34771; 1411: MOL DL 34829, 34831; 1412: MOL DL 34830), így a magam részéről a szöveget inkább erre az időszakra tenném. Ezt támasztja alá a MOL DL 34770 sz. oklevél is, melyben Bálint perjel kérésére Zsigmond király Kőrös és Verőce vármegyék nemességének gyűlésén bizonyította, hogy a kiküldött királyi ember a csázmai káptalan megbízottjával a sztrezai kolostor határjeleit a szomszédok, főleg Bothka és Lacho fiai jelenlétében megújította. A határ lényeges pontja a remeték erdejének határa, melynek közvetlen szomszédai éppen az említett nemesek.

Romhanyi.indd 39

3/18/2010 2:45:32 PM

40

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

termelésre is vannak adatok. 1377-ben pl. szekcsői Herceg Péter fia Péter mester a bodrogszigeti és kőszegi remetéknek többek között megengedte, hogy az erdőkből fát hordhassanak.142 1429-ben a vállusi kolostor azt panaszolta, hogy Gersei Pető fia János fiai, László és Pető keszthelyi, faludi és zsidi birtokaikon lakó jobbágyaikkal a pálosok erdeit kivágták, és az ez ellen tiltakozó szerzetest súlyosan megverték.143 1446-ban Szaniszló sztrezai perjel kérésére Kőrös vármegye vizsgálatot rendelt el, mivel Kandal György és testvére a szerzeteseknek a Konzka és Plavnica folyók közötti erdejének nagy részét kivágatta, sőt a kolostor villicus-át a keresztúri vásáron megfenyegette.144 Hasonló esetet panaszolt a szlati kolostor 1455-ben: az oklevél szerint az előző évben a szlati nemesek a szlati kolostor Szentpéter falujához tartozó erdőt nagyrészt kivágták, az erdők egy részét elfoglalták, és azokat a nemeseket, akiknek a szerzetesek fát engedélyeztek, az erdőkben megtámadták, megsebesítették és megverték, minden értéküktől, ruháiktól, baltáiktól (!) és pénzüktől megfosztották, sőt egyiküket meg is ölték.145 1493-ban a mlakai nemesek rátörtek a zágrábi pálosok rakitoveci erdejére, és onnan a disznókon kívül elhordatták a jobbágyok karóit. Az ügy lezárásakor olyan egyezség született, miszerint az erdőt a nemesek és a szerzetesek továbbra is közösen használják, a fát használhatják a kolostor javítására, sőt a rakitoveci jobbágyok eladásra is vághatnak ki, a gordovazelaiak viszont nem.146 1504-ben Frangepán Beatrix engedélyezi a pálosok petrusóci és gordovazelai jobbágyainak a Rakitovec melletti nagy erdő használatát, beleértve a favágás jogát.147 Feltehetően éppen a fakivágás akadályozása volt a célja annak a hatalmaskodásnak, amikor Jan Kolowrat várnagya, Cseh János a szerzetesek Blyzna falu melletti erdejére támadt, és onnan nyolc kocsi karót és egy kézi baltát vitt el, az erdőt pedig lefoglalta az ura számára.148 A csáktornyai kolostor már alapításakor engedélyt kapott István erdélyi vajdától, hogy Várhely birtok erdeiben saját használatukra fát vágjanak.149 A helyi szokásoknak megfelelően többek között az erdőhasználatban hozott előnyösebb helyzetet a székelyházai kolostor 1498-ban nyert lófősége,150 és talán ugyanezt feltételezhetjük a néhány nemesi telek és udvarház adományozása esetén is (vö. I. Függelék, 2. tábla). Jellemzően egyébként az erdők leggyakrabban emlegetett haszonvétele a sertéstartás volt, a fakitermelést pedig többnyire csak saját szükségletre engedé1377. I. 4.: MOL DL 6395. 1429. VIII. 11.: MOL DL 92772. Ugyanekkor az alperesek a kolostor négy keszthelyi jobbágytelkét is hatalmaskodva elfoglalva tartották. 144 1446. VII. 16.: MOL DL 34790. – Mályusz 1928, 132 (116. sz.). A vita hevére színes adalék Kandal György fenyegetésének szövege: a villicus-t úgy megveri, hogy teknőben viszik majd haza. 145 1455. IX. 27.: MOL DL 34976. – Mályusz 1928, 199–200 (17. sz.). A hatalmaskodásban természetesen disznók legeltetése és tartása is szerepel. 146 1493. I. 30.: MOL DL 34540; III. 5.: MOL DL 34695; IV. 26.: MOL DL 34543. – Mályusz 1927, 181–182 (121. sz.), 182–183 (182. sz.) és 183–184 (125. sz.). 147 1504. XII. 1.: MOL DL 34582. – Mályusz 1927, 192 (152. sz.). 148 1521. IV. 4.: MOL DL 34628. – Mályusz 1927, 208–209 (200. sz.). 149 1376. VIII. 27.: MOL DL 32807. – Mályusz 1925, 124–125 (1. sz.) 150 Lásd 640. és 641. j. 142 143

Romhanyi.indd 40

3/18/2010 2:45:32 PM

ERDŐGAZDÁLKODÁS

41

lyezték a szerzeteseknek. Az eddig említett szlavóniai eseteken kívül erre példa a ruszkai kolostor, mely 1486-ban Ruszkai Bertalan fia Vince fia Lászlótól egy malmot kapott a Hernádon, s az adományozó megengedte, hogy a malom javításához a szerzetesek a szükséges fát, ahányszor csak kell, az ő ruszkai cserjés erdejéből, valamint a malomárok fenntartásához a folyón túli berkeiből, erdeiből és cserjéseiből vágják ki.151 A tokaji kolostor 1482-es ügye viszont arra utal, hogy a benne szereplő erdő valóban a szerzeteseké volt, ekkor ugyanis Simon vikárius azt panaszolta, hogy világiak a tardosi birtokon lévő halastavat meghalászták és az ottani erdőt vágták, ezzel több mint 100 forint kárt okozva.152 Az erdőket olykor haszonbérbe is adták,153 egy alkalommal pedig egy erdő árát is megtudjuk: Myrinchych Márton, a pálosok rakitoveci colonusa 8 forintért eladja ottani tölgy erdejét és Knye nevű szántóját, melyeket egykor Jakab vajda zálogosított el az ő apjának, a szerzeteseknek és Kysewych Gáspárnak. Az erdőről sajnos semmi egyebet nem tudunk, így azt sem, hogy az árból mennyi esett magára az erdőre és mennyi a szántóföldre, mindenesetre az összeg nem tűnik túl nagynak.154

1486. IV. 22.: MOL DL 16955. 1482. XI. 22.: MOL DL 18723. – Bónis 1997, 3452. sz. 153 Pl. 1436. IV. 22.: MOL DL 34710. – Mályusz 1927, 152–153 (35. sz.). Az erdőből származó jövedelem 8 forint. 154 1509. I. 21.: MOL DL 34594. – Mályusz 1927, 200 (174. sz.); „per condam Jacobum waywodam degentem in confinibus eiusdem possessionis” zálogosíttattak el. Az ügy nem zárult le túl gyorsan, mivel az iktatásra csak 1517. január 17-én került sor, s ekkor a másik örökös ellentmondott. Ezután a nemesek, Kyewich kivételével, a báni embert megverték, amiért fő- és jószágvesztésre ítélhették volna őket, de csak utóbbival sújtották. A pálosoknak elítéltenként 100 forint kártérítés és a birtokok harmada járt volna, ám az elítéltek megakadályozták a végrehajtást. (1517. II.2.: MOL DL 34618, 1517. III. 9.: MOL DL 34617) 151 152

Romhanyi.indd 41

3/18/2010 2:45:32 PM

VÁROSI HÁZAK

A városi házak egy része a szőlőkhöz és a borkereskedelemhez kötődött, nagyobb részüket azonban haszonbérbe adták, vagy még inkább javadalmas házként használták. Különösen igaz ez a budai házak esetében, az ország legkülönbözőbb területein lévő pálos kolostorok kaptak ugyanis a városban házakat, olykor egy-egy kolostor akár többet is. Saját használatban lévő ingatlantulajdonokkal elsősorban a kisebb vidéki városokban lehet számolni, a budai házak döntő többsége – amint ezt alább látni fogjuk – inkább rendszeres pénzforrásként szolgált. Ennek formája az oklevelek tanúsága szerint háromféle lehetett. Az első, legegyszerűbb eset a bérbeadás, ez azonban felettébb ritka: Budán csak két ház esetében tűnik biztosnak, hogy erről van szó. A második afféle haszonbérleti szerződés, melyben a ház tulajdonosa egy egyszeri nagyobb öszszeg, továbbá évenként fizetendő bér vagy járandóság fejében adja oda a házát. Ezek a szerződések, ha egyáltalán megvannak, az ügyletet eladásnak (venditio, vendidit)155 nevezik, ami sokszor megtévesztette a kutatókat. Ugyanakkor az ilyen házakhoz kapcsolódó éves bér rendszerint rendkívül alacsony, ami szintén félrevezető lehet. Igaz, a házak valóságos piaci értékét ritkán tudjuk meg, de ha előáll ez a szerencsés helyzet, akkor a különbség megdöbbentő: az évente fizetendő összeg a ház értékének általában elenyésző töredéke, 0,5–4 %-a. Hasonló haszonbérleti szerződések a szőlőknél fordulnak még elő, de erről majd ott lesz szó. A jövedelemszerzés harmadik formája talán a legközvetettebb, ekkor ugyanis az ingatlan valójában nem a kolostor tulajdona, hanem csak egy éves összegben meghatározott javadalom kapcsolódik hozzá. Végül meg kell említeni a járadékvásárlást (Rentenkauf ), mely főként a XV. század első felében szintén a házakból szerezhető jövedelmek egy fajtája lehetett.156 Erre példa az örményesi kolostor Mindszent utcai háza, mely Péter szabó kezére került, és amely hosszú pereskedés tárgyává vált Péter és a pálosok között. Az 1447-ben létrejött egyezség szerint Péter a házat örök időre megkapta „sub solutione pokrechte”, és ezen felül vállalta a ház tetejének kijavítását elöl cseréppel, a hátsó

E szónak ugyan valóban van bérbeadás értelme is, de a valódi bérbeadást nem ezzel, hanem a locatio kifejezéssel jelölték. 156 Köszönöm Kubinyi András tanár úrnak, hogy figyelmemet erre a lehetőségre felhívta. A burgrechtről Lexikon des Mittelalters. [G. Köbler.] CD kiadás. Stuttgart: Metzler Verlag, 2000. A budai járadékvásárlásokról és a Mátyás-kori kamatlábcsökkentésről bővebben vö. Kubinyi 1973, 110–111. Mind a haszonbérletről, mind a járadékvásárlásról ír a bencés apátságok XII–XIII. századi gazdasági tevékenységének tárgyalása kapcsán Philibert Schmitz (A bencések civilizációs tevékenysége a XII-től a XX. századig. I. Pannonhalma, 1998, 15–17, 49–55). 155

Romhanyi.indd 42

3/18/2010 2:45:32 PM

VÁROSI HÁZAK

43

részen pedig zsindellyel, valamint a ház folyamatos karbantartását.157 Sajnos, mivel a szerződések és a javadalom alapításáról szóló okiratok szinte sohasem állnak rendelkezésünkre, a három utóbbi jövedelemszerzési mód elkülönítése gyakran nehézségekbe ütközik. Bonyolítja a képet a középkori kánonjogi előírás, mely szerint egyházi tulajdont nem lehetett elidegeníteni. Ezért elképzelhető, hogy egy-egy ingatlan eladása után az egykori, egyházi tulajdonos fenntartott egy formális javadalmat, ezt azonban a források hiányos volta miatt igazolni nem lehet. Budán a legkorábbi pálos háztulajdonok a szentlőrinci, az örményesi, a ládi és a csatkai kolostorokhoz köthetők. A legelső háztulajdont a pálosok akkor szerezhették a városban, amikor I. Lajos király 1381-ben a budaszentlőrinci kolostornak ajándékozta a Kammerhof épületét a Szent Márton kápolnával.158 Ezt a házat később, 1416–1423 táján elcserélték Cillei Hermann szlavón bán Szent Miklós utcai házával,159 mely ettől fogva a „pálos nagy ház” néven szerepelt az oklevelekben.160 Az utcát ettől fogva nevezik Szent Pál utcának.161 A továbbiakban az oklevelek tanúsága szerint 1392-ben Kanizsai Miklós tárnokmester adott a kegyurasága alá tartozó örményesi pálosoknak három budai házat: egyet Michael Nadler és a néhai Fehér Ulrik szomszédságában, a Mindszent utcában, a másikat Peter Rauczan és Zsigmond apotekárius házai között a Keddhelyen, a harmadikat pedig Michael Rösler és István orvos szomszédságában feltehetőleg a Nagy utcában.162 Egy négy nappal később kelt oklevél szerint 1447. IV. 2.: MOL DL 14074. A burgrecht már egy évvel korábban is szóba kerül, amikor Péter szabó még annak megválthatóságát remélte (1446. IX. 28.: MOL DL 13972). 158 Végh 2006, 272. 159 1416: MOL DL 8842 (tartalmi átirat Buda város 1489. XII. 1-én kelt oklevelében); 1423. VII. 3.: MOL DL 11384. Ezen és a többi házak részletes birtoklástörténetét és topográfiáját legutóbb Végh András dolgozta fel: Végh 2006, passim. 160 A ház korábban Lackfi Istváné volt, és minden bizonnyal már akkor lehetett benne egy kápolna. Feltehetően éppen ez tette alkalmassá a pálosok számára, akik a Kammerhof épületével együtt annak idején megkapták a Szent Márton kápolnát is, hogy Remete Szent Pál ereklyéit ott elhelyezhessék. Végh 2006, 256–258. Miracula cap. 2, 3, 4, 57. 161 Végh 2006, 255. 162 1392. XII. 10.: MOL DL 7817. A három ház közül kettőnek, nevezetesen a Michael Nadler, ill. a Peter Rauczan szomszédságában állóknak a korábbi sorsa is érdekes. Ezeket ugyanis 1392. november 25-én vásárolta Kővágóörsi Miklós fia György esztergomi várnagy Szentei András budai esküdttől 1800 forintért, majd öt nappal később, november 30-án György továbbadta Kanizsai Miklós tárnokmesternek cserébe annak bedneki (Somogy vm.) birtokáért. Miklós viszont alig két héttel később adta e házakat az általa alapított örményesi pálos kolostornak. (BTOE III. 144–146. sz., 149. sz.; Végh 2006, 94–97. sz.) Sajnos a házak további sorsa nem minden esetben követhető nyomon. A Michael Nadler szomszédságában álló ház sokszor szerepel. A másik, Keddhelyen álló ház birtokviszonyai némileg zavarosak voltak: a Peter Rauczan és Zsigmond apotekárius szomszédjaként említett házban azonban végülis Jakob Grecinger maradt a lakó. Az örményesiek házát szomszédként említik egy ingatlan ügyben még 1451-ben is. Végül a Michael Rösler és István orvos szomszédságában álló ház talán azonos le157

Romhanyi.indd 43

3/18/2010 2:45:32 PM

44

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

pedig két további házát – az egyiket a Szent Miklós utcában, a Boldogasszony templommal szemben, a másikat pedig a Szent Pál utcában, a pálos nagy házzal szemben – Francesco Bernardi budai polgárnak adta át azzal a feltétellel, hogy évente 60 forintot, két centenárium olajat, egy palack tonhalat és 100 kocka sót ad javadalomként az örményesi pálosoknak.163 A két ház ez esetben nem került közvetlenül a szerzetesek tulajdonába, a javadalom mögött feltehetőleg egy Kanizsai Miklós és Francesco Bernardi között kötött kölcsönszerződés állt, ugyanakkor éppen e két ház egyike az a Szent Pál utcai épület, mely egészen a XVI. századig szerepel mint az örményesi kolostor javadalmas háza.164 Az ügylet számunkra némileg homályosnak tűnik. Talán némi fényt vet a hátterére egy XV. század végi lengyelországi oklevél, mely szerint Jan Długosz krakkói kanonok az általa alapított (pontosabban jelentős adománnyal megerősített) rupellai pálos kolostornak adott egy birtokot Opatkowicéban, majd ezt 52 márkáért bérbe adta Nicolaus Wolwram krakkói tanácsnoknak azzal a feltétellel, hogy Wolwram évente 1 márka cenzust fizessen a káptalannak, az 52 márkát pedig évi 4 márkánként fizesse meg a Krakkó melletti rupellai kolostornak.165 Valójában tehát ebben az esetben is egy kölcsönszerződésről van szó, melynek törlesztő részleteit nem a kölcsönadó, hanem az általa megadományozott kolostor kapja évi rendszeres jövedelemként. Kanizsai Miklós összesen öt budai házra kiterjedő adománya kiemelkedik a többi adomány közül, és nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a kegyurasága alá tartozó kolostort rendszeres, biztos hetne az 1448-ban a Nagy utcában feltűnő pálos házzal, de a szomszédok miatt ez az azonosítás nem teljesen biztos. Végh 2006, 259. 163 1392. XII. 14.: MOL DL 7818. A tárnokmester még azt is kiköti, hogy ha Francesco az olajat és a tonhalat az utak rossz állapota miatt nem tudná szállítani, akkor az elsőt 20, a másodikat pedig 6 forinttal válthatja meg. Összevetve a többi bérleti szerződéssel, az összeg kiugróan magas, ami szintén arra utal, hogy valamilyen kölcsönszerződés állt a háttérben. Egyébként Kanizsai János érseknek is volt hasonló szerződése, melynek haszonélvezője az általa alapított esztergomi Szent István protomártír káptalan volt, vö. Végh 2006, 224–226. A természetben előírt illetmény minden bizonnyal a szerzetesek közvetlen szükségleteinek kielégítését szolgálta. Francesco Bernardi tevékenységéről lásd Mályusz Elemér: Az izmaelita pénzverőjegyek kérdéséhez. BudRég 18 (1958) 301–308. A Magyarországon tevékenykedő firenzei üzletemberekről legújabban lásd Arany Krisztina: Firenzei kereskedők, bankárok és hivatalnokok Magyarországon (1370–1450). Fons 14 (2007) 483–549. Ő egyébként a XIV–XV. század fordulóján az egyik legjelentősebb itáliai származású polgár volt Budán, tevékenységére 1373–1424 között vannak adatok. Kanizsai Miklóssal egyidőben fivérével, János esztergomi érsekkel is volt kapcsolata: 1393-ban 2600 aranyforintért eladta az érseknek budai házát, majd három évvel később évi 50 aranyforintért visszabérelte azt: Mályusz i.m. 303. 164 „…quasdam duas domos suas in castro predicto adiacentes, unam in vicinitate domorum quondam domini Nicolai Konth palatini et beginarum ordinis beati Dominici habitam, aliam vero domibus Iohannis Oemicheyn predicti et sanctimonialium de insula Leporum vicinam…” – közülük az első az örményesiek Szent Pál utcai háza. Végh 2006, 249, 264. 165 Zbudniewek 2004, n. 47. A kolostort valójában már a XIV. század végén megalapította Hedvig királynő (Vitae fratrum c. 27).

Romhanyi.indd 44

3/18/2010 2:45:32 PM

VÁROSI HÁZAK

45

jövedelemhez juttassa. Nem rajta múlt, hogy később az örményesieknek több gondjuk, mint hasznuk származott e házakból, de erről alább még ejtünk néhány szót. Két évvel később, 1394-ben Cudar Péter adta saját Mindszent utcai házát a ládi kolostornak,166 1396-ban Kont Miklós nádor özvegye és hasonnevű fia hagyott két háztelket, az ifjabb Miklós pedig egy házat a csatkai pálos kolostorra a domonkos kolostornál, éppen az örményesi pálosok Szent Pál utcai házának tőszomszédságában, amit 1400-ban Kont Miklós nádor másik fiától származó unokái is megerősítettek.167 Végül 1402-ben Mihály budai őrkanonok jóvoltából jutottak Szerecsen János és Olasz Péter szomszédságában (talán az Olasz utcában)168 egy házhoz a budaszentlőrinci szerzetesek.169 Ezzel le is zárult a pálosok budai házszerzésének első időszaka. A második házszerzési hullám kezdetén, 1420-ban a csatkai pálosok egy újabb ház birtokába jutottak csiki István fia János özvegyének jóvoltából, a ház helye és további sorsa azonban sajnos ismeretlen.170 1425-ben András szentkereszti és Mátyás szentléleki perjelek vásároltak egy házat Péter ezüstművestől 440 forintért a Mindszent utcában,171 az 1440-es években pedig a veresmarti kolostor kapott egy házat a ferences kolostor környékén, a Szent János utcában.172 Végül a XV. század legvégén a kékesi kolostor kapott egy házat Szombathelyen, az Olasz utca végén,173 feltehetőleg a XVI. század elején pedig Szentpéteri Lászlótól egy másikat a domonkos kolostor környékén. Ez utóbbi ház egy ma már nem létező, középkori eredetű, az újkorban Schüler Gassenak neveztek kis köz sarkán állt.174 Az utolsó budai házadományozásról szóló oklevél 1544-ben kelt, amikor Erdődy Péter a fehéregyházi szerzetesekre hagyta két majorsági házát, melyekben egykor kovácsok laktak, ennek a hasznát azonban a pálosok már nyilvánvalóan nem élvezhették.175 A felsorolt házak többségéről a későbbiekben kiderül, hogy haszonbérbe adták őket, illetve javadalom kapcsolódott hozzájuk. A Szent Pál utcában álló pálos nagy ház a rend budai rezidenciájává vált, ahol egy ideig Remete Szent

1394: Inventarium 72. – DAP I. 217–218. 1396: Inventarium 46. – DAP I. 50; 1400. X. 6.: MOL DL 8850. A két háztelek helye és további sorsa ismeretlen. 168 Végh 2006, 232. 169 1402. XI. 9.: MOL DL 8857. Feltehetően ezt a házat említi Gyöngyösi Gergely, mint amelyet 1480-ban a pálosok elcseréltek Pozsegai Jánossal egy pesti házért. Ez utóbbit lásd ott (Vitae fratrum c. 64). 170 1420: Inventarium 47. – DAP I. 50. 171 1425: DAP II. 400–401. 172 1440, 1442 és 1445: Inventarium 50. – DAP III. 213. A forrás egyébként több ponton problematikus, ugyanis a bérbeadásról szóló tudósítás korábbra van keltezve, mint az adomány, ráadásul az 1445-ös, három „ház” adományozásáról szóló adat is gondot okoz. Az utóbbi esetben talán a már ismert ház három szobájáról van szó, de további források híjján a kérdés egyértelműen nem dönthető el. 173 1493. VII. 19.: MOL DL 20034. 174 1515: Inventarium 87. – DAP II. 408. 175 1544. XII. 16.: Erdődy cs. vépi lt. 2–60. – Végh 2006, 756. sz. 166 167

Romhanyi.indd 45

3/18/2010 2:45:32 PM

46

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Pál ereklyéjét is őrizték, így érthető, hogy nem adták (haszon)bérbe.176 Másik házukat sajnos csupán egyszer, az adományozáskor említik, így annak további sorsa homályban marad.177 Az örményesi kolostor házai közül viszont azt, amelyik Nadler Mihály szomszédságában volt a Mindszent utcában, a Szent György kápolna környékén 1424-ben még évi 20 forintért adták bérbe,178 1444ben azonban az örményesi perjel már amiatt tiltakozik, hogy a budaszentlőrinci pálosok 6 forintért adták bérbe Peter Paldauff szabónak.179 1454 elején arról értesülünk, hogy Peter Paldauff fia, Nikolaus akkor már három éve nem adta meg háza után a kialkudott 16 forintot, hanem csak tizenkettőt fizetett.180 Ezek szerint az örményesieknek sikerült megemelniük az általuk méltatlanul alacsonynak tartott házbért. A másik, a Nagy utcában lévő házat, mely talán azonos a Michael Rössler és István orvos szomszédságában említett épülettel, 1448-ban János kereskedő vette bérbe hat évre évi 24 forintért.181 A szerződésben a felek megegyeztek arról is, hogy János a házat rendbe hozatja, és a pincét megnagyobbíttatja, amit ha elmulasztana, a házbérért évi 48 forintot köteles fizetni. Vagyis a teljes bér feltehetőleg az utóbbi összeg volt, aminek a felét a pálosok elengedték cserébe azért, hogy János a házon „értéknövelő beruházásokat” végez. Talán e két házat cserélték el végül 1459-ben Csapi Andrással két Zala vármegyei birtokra.182 A Kanizsai Miklós adományából származó harmadik házról az utolsó adat 1451-ből származik, amikor szomszédként említik.183 További sorsa ismeretlen, így azt sem tudjuk, vajon túladtak-e rajta a pálosok, s ha igen, mikor. A Francesco Bernardi kezén átment két házból a XIV. század utolsó éveiben az örményesi kolostornak kiemelkedően magas jövedelme származott, pénzre átszámítva összesen meghaladta a 100 forintot, amiből 60 forint Tény viszont, hogy mind az 1505-ös, mind az 1510 körül készült budai bortizedjegyzékben szerepelnek olyan személyek, akiket a pálos ház lakóiként tüntetnek fel. Végh 2006. 257. Lakókra utaló adat található Hadnagy Bálint Remete Szent Pál csodáiról írt munkájában is: Miracula cap. 57. 177 Hacsak nem vonjuk ide a formulárium két adatát (f. 63r-v, ), melyek egy budai ház bérleti szerződését, illetve a bér megfizetéséről szóló nyugtát őrizték meg számunkra, sajnos a házra vonatkozó konkrét adatok nélkül. Egyébként talán ez volt az a budai ház, melyet Gergely pálos vikárius 1480 körül elcserélt Pozsegai Jánossal egy másik, pesti házért. (Vitae fratrum c. 64) 178 1424. IX. 23.: MOL DL 11562 – BTOE III. 855. sz.; Végh 2006. 191. sz. 179 A vita 1444–1452 között folyt. Végh 2006, 195–196. Gyöngyösi szerint egyébként György generális a csatkai kolostor házát adta bérbe 1423-ban, és a szövegből kitűnik, hogy a rendi vezetés beavatkozását az egyes kolostorok gazdasági ügyeibe teljesen természetesnek vették (Vitae fratrum c. 42, az oklevél kiállítója eszerint Paldauff Pál budai bíró). 180 1454. I. 9.: MOL DL 14784. 181 1448. V. 14.: MOL DL 14162. 182 1459: Inventarium 38. – DAP II. 139. A két birtok, Szentpéter és Rokolyán közül az előbbit még 1563-ban is a kolostor javai között találjuk (DAP II. 148). A szövegből kitűnik, hogy a két birtokot Csapi részben szolgálataiért, részben viszont 600 forintért kapta. 183 Végh 2006, 165. 176

Romhanyi.indd 46

3/18/2010 2:45:32 PM

VÁROSI HÁZAK

47

eleve pénzbeni kötelezettség volt, amit talán a nem sokkal korábban alapított kolostor építkezéseire fordítottak.184 A Szent Miklós utcai házat Francesco 1398-ban átadta a kolostornak, de a továbbiakban nem szerepel az örményesi kolostor ingatlanai között.185 A Szent Pál utcai ház sorsa viszont tovább követhető. Francesco ugyan ettől az ingatlanától is megszabadult 1398-ban, eladta azt brünni Nicolaus szűcs, budai polgárnak 600 forintért. Az adásvételi szerződésben azonban továbbra is szerepel a pálosoknak fizetendő járadék, igaz, ennek összege jelentősen csökkent: egy mázsa olaj és egy palack tonhal, melyet 10, illetve 6 forintért lehetett megváltani.186 A ház ezután 1444-ben tűnik fel, majd hosszú szünet után 1483-ban ismét, ekkorra viszont a járadék összege már csak 8 forintot tett ki.187 Ezután a házat még 1501-ben is említik, de tulajdonosa ekkor az esztergomi káptalan, mely továbbra is 8 forint javadalmat köteles fizetni az örményesi pálosoknak.188 Ugyanilyen összegért adta bérbe György pálos generális a ládi kolostor Mindszent utcai házát is 1433-ban,189 1436-ban és 1489-ben pedig ugyanilyen javadalom terhelte a szentkereszti és szentléleki kolostor Mindszent utcai közös házát.190 A század végén, 1498-ban a kékesi pálosok perjele, Fügedi János 150 forintért eladta a kolostor Olasz utcai házát azzal a feltétellel, hogy a vevő a továbbiakban 10 forint járadékot fizet a ház után.191 A kékesi kolostor másik házát 1515-ben évi 6 forint javadalom terhelte.192 A csatkai pálosok Szent Pál utcai házáról csak annyit tudunk meg, hogy 1423-ban György generális bérbe adta,193 akárcsak Márton általános vikárius 1440-ben a veresmarti kolostor Szent János utcai házát,194 az összeget egyik esetben sem tüntetik fel (vö. I. Függelék, 3. táblázat). A budai háztulajdonok az egyes pálos kolostoroknak általában viszonylag szerény, évi 6-10 forint jövedelmet biztosítottak. Emellett többször is kiderül, hogy a rend budaszentlőrinci központja maga intézte e házak ügyeit, ami egyfelől kényelmes lehetett a vidéki kolostorok számára, különösen, ha távolabb A kolostor 1378 körül létesült. DAP II. 138. Végh 2006, 249. A rá vonatkozó utolsó adat szerint egy ötvös lakott benne. 186 Végh 2006, 264. 187 A javadalom feleződésének oka a Mátyás-féle kamatcsökkentés lehetett. 188 1501. I. 26.: MOL Df 238168 és 238169. A házra vonatkozó összes adat értékelésével együtt megtalálható: Végh 2006, 264. 189 1433: Inventarium 72. – DAP I. 217–218. 190 1436, 1489: Inventarium 82. – DAP II. 401. Talán ebben az esetben okkal feltehető egy járadékkölcsön-szerződés. 1489-ben ugyanis Johann Graff szűcs, akinek a szerzetesek a házat „bérbe adták” évi tíz forintért, eladta az ingatlant Tárcai Márton volt erdélyi sókamaraispánnak és testvérének, Jánosnak 396 forintért – utóbbi egyébként az utolsó önálló székelyispánként került a bárók közé. 1493-ban azonban az egyik Tárcai lelkeüdvéért visszaadta a házat a pálosoknak. Ugyanezt a házat 1513-ban a két kolostor 100 forintért haszonbérbe adta Sigismund Peiniczer szűcsnek azzal a feltétellel, hogy évi 10 forint járadékot fizet, és a házat karban tartja. Ibidem. 191 1498: Inventarium 87. – DAP II. 408. 192 1515: Inventarium 87. – DAP II. 408. 193 Vitae fratrum c. 42. 194 1440: Inventarium 50. – DAP III. 213. 184 185

Romhanyi.indd 47

3/18/2010 2:45:32 PM

48

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

feküdtek, de éppen az örményesi pálosok esetében ez a helyzet feszültséget is okozott köztük és a rendi vezetés között. A források tanúsága szerint az örményesiek részben azt kifogásolták, hogy tudtukon kívül történt a bérbeadás, részben magát az összeget kevesellték, s bár idővel sikerült méltányosabb összeget kialkudniuk, a vita a fizetés körül még évekig folyt. Feltehetőleg ez vezetett oda, hogy 1459-ben ezt és egy másik házukat elcserélték Csapi Andrással két Zala megyei birtokra – nyilván azokat könnyebb volt kézben tartani. Az öszszes ismert bér, illetve javadalom közül kiemelkedik az örményes pálosok Nagy utcai házára kötött bérleti szerződés 24 forintos összege, amelyet feltehetőleg a ház mérete és a hozzátartozó torony indokolt (a ház teljes bére valójában 48 forint lehetett, amint erre már fentebb utaltunk). Ez az ügy egyébként azért is figyelemreméltó, mivel a szerződés értelmében a bérlő, János kereskedő többek között a pince megnagyobbítását is vállalta oly módon, hogy abban 40 hordó bor elférjen. Kérdés, hogy a pince megnagyobbítására miért volt szükség. Lehet, hogy az örményesi pálosok a borkereskedelemben akartak volna részt venni, és bár oklevél nem maradt róla fenn, nem lehetetlen, hogy volt saját budai szőlőjük. Egyéb adatok alapján az sem zárható ki, hogy a pince bővítése esetleg a budaszentlőrinci kolostor igénye volt. Végül, bár nem ez a legvalószínűbb, felvethető az is, hogy az örményesiek egyszerűen a ház értékét akarták növelni, talán egy későbbi értékesítésre gondolva. Feltűnő, hogy a pálos tulajdonban lévő házak egy része a pálos nagy ház körül csoportosul, talán nem véletlen, hogy az örményesi pálosok is éppen a Szent Pál utcai házukat tartották meg igazolhatóan a XVI. századig. A XIV. század végén, XV. század elején a pálosok tulajdonába került házak nagy részéről a XV. század második felében eltűnnek az adatok. Lehetséges, hogy a távolabbi kolostorok a nehézségek miatt valóban megszabadultak ezektől az ingatlanoktól, mivel azonban a forrásanyag rendkívül hiányos, ezt biztosan nem állíthatjuk. Nem zárható ki az sem, hogy e házak némelyikéből járadékvásárlás útján származott jövedelem, és éppen Mátyás 1470 körüli pénzügyi intézkedései, az általános kamatcsökkentés és az ezt követő járadék-visszaváltás következtében szűnt meg kapcsolatuk a pálosokkal. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kolostorok nem általában a háztulajdontól ódzkodtak: jó néhánynak volt ugyanis háza vidéki városokban, köztük olyanoknak is, amelyek a XV. század elején budai ingatlantulajdonosként tűnnek fel. A pálosoknak más városokban is voltak házaik, melyeknek többségéről csak a XV. századból, annak is inkább a második feléből vannak adataink. Kivételt jelent egyrészt az újhelyi kolostor újhelyi háza, melynek kétharmadát 1367-ben 4 forint 12 garasért vásárolták meg Oog Imrétől, annak Egyed nevű fivérétől és Imre feleségétől, egyharmadát pedig végrendeletileg kapták meg ugyanezen ügylet keretében,195 másrészt a dubicai kolostor dubicai háza, melyet 1384-ben perelt a konvent két dubicai polgártól, mivel azok nem tettek eleget az özvegy Katalin asszony előttük tett végrendeletének, és a házat hatalmasul elfoglalták. A házat végül a kamarcsai főesperes a szerzeteseknek ítélte.196 Szintén még a 195 196

Romhanyi.indd 48

1367. IV. 21.: MOL DL 5550. – Bándi 1985, 695. 1384. XI. 2.: MOL DL 35272. – Bónis 1997, 1483. sz.

3/18/2010 2:45:32 PM

VÁROSI HÁZAK

49

XIV. században tűnik fel a csatkai pálosokkal kapcsolatban egy tatai ház, pontosabban kúria, melyről Miklós perjel azt állítja, hogy azt a néhai János tatai rektor hagyta a kolostorra. Az ellenérdekelt fél ezúttal a helyi Keresztelő Szent János templom rektora, az eredményt azonban sajnos nem ismerjük, mindenesetre a csatkai pálosoknak később nem tudunk tatai házáról.197 A gombaszögi pálosok 1396-ban kaptak adományba a Bebek családtól egy sajószentpéteri házat (lásd I. Függelék, 4. táblázat). Az első három eset talán éppen arra példa, hogy a pálosok már a XIV. század közepén próbálták megvetni lábukat a közeli mezővárosokban, s a budai házadományozások ennek próbáltak részben új keretet adni, egyben szándékuk szerint jelentős, biztos bevételhez juttatva a kolostorokat. Ulrich von Grafeneck 1475-ben egyebek mellett három soproni házat is adományozott az általa alapított baumgarteni pálos kolostornak. A házak közül kettő a városfalakon belül, a kapu közelében volt, egy pedig a külvárosban, a Szentlélek kápolnával szemben.198 A három ház sorsa a kolostor pusztulása után is közös volt: a baumgarteni pálosok összes birtokával együtt a Sopron melletti bánfalvi kolostornak adta őket Ulrich von Grafeneck leánya, Elisabeth von Topl.199 Az alapító Garai családtól kapott 1441-ben Pápán háztulajdont a porvai kolostor is.200 A budaszentlőrinciek 1513-ban jutottak Szabó Benedek özvegye, Anasztázia adományából szintén Pápán egy ház birtokába a Nagy utcában.201 Székesfehérvárott az oklevelek tanúsága szerint három kolostorra is hagytak kegyes adományként házat. 1447-ben a toldi kolostor házát említik,202 1478-ban a csatkai pálosok kaptak egy fél házat Fekete Mihály özvegyétől, Margit asszonytól a Szent Bertalan utcában,203 1523-ban pedig a zsámbékiak Óvári László özvegyétől, Ilona asszonytól a városfalakon belül, ismeretlen helyen, majd egy évvel később ugyanő egy másik házat az Olasz utcában. Végül egy harmadikat is a zsámbéki pálosoknak adott a Bíró – más néven Polgár – utcában 1534-ben.204 A fehérvári házak közül a csatkaiakét ismerjük kicsit részletesebben. A ház másik felét András vikárius 1479-ben megvette 123 fo1387. XII. 16.: MOL DL 7334. – ZsO I. 342. sz. 1475. V. 21.: MOL DL 17681. 199 1526. VI. 6.: MOL DL 24297. A házak azonosítását illetően lásd F. Romhányi Beatrix: Pálos kolostorok Sopron környékén. Soproni Szemle 61 (2007) 246–254. 200 1441. II. 12.: MOL DL 13610. Kubinyi 1994, 89. Az alapító adományában ezen felül szerepelt Újfalu, Súr (Veszprém vm.), Szemere, Ménfő (Győr vm.) és Makk (Komárom vm.) birtoka, valamint két malom Pápa mellett a Tapolca vizén (lásd a malmoknál). 201 1513. VIII. 17.: MOL DL 25864. 202 Vitae fratrum c. 49. Ekkor Bereck generális évi 5 forintért haszonbérbe adta Német Bálintnak. 203 1478. VIII. 21.: MOL DL 18085. 204 1523. IV. 26.: MOL DL 23743. Az adományozó Óvári László özvegye, Ilona kiköti, hogy élete végéig a házban maradhat. Egy évvel később végrendeletében újból megemlékezik a zsámbéki pálos kolostorról, melyre ezúttal egy Olasz utcai ház mellett 300 forintot is hagyott (1524. VIII. 20.: MOL DL 23988). A Bíró utcai házra: DAP III. 303–305. 197 198

Romhanyi.indd 49

3/18/2010 2:45:32 PM

50

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

rintért. 1516-ban Szalánkeméni János generális az egészet eladta (valójában haszonbérbe adta) 200 forintért Imre deáknak, fenntartva a rendnek három szobát az átutazó szerzetesek számára, továbbá kikötve, hogy Imre magtalan halála esetén a ház visszaszáll a csatkai kolostorra.205 A toldi kolostor fehérvári házáról 1447-ben éppen annak kapcsán értesülünk, hogy Bereck generális 5 forintért bérbe vagy haszonbérbe adta Német Bálintnak.206 A diósgyőri pálosok 1408-ban jutottak egy miskolci ház birtokába, melyet 1472-ben kifejezetten a borkiméréssel kapcsolatban említenek.207 Magát a házat, mely egyébként a város főutcájában állt, 1440-ben I. Ulászló mentesítette minden járadék alól, s Gyulai Éva szerint jogi helyzete és fekvése alapján a miskolci nemesi kúriákhoz vált hasonlóvá.208 A Pozsony melletti thali kolostor 1471-ben vett 60 forintért egy fél házat Szentgyörgyi és Bazini Simon gróftól és anyjától a Hosszú utcában, melyben egy kápolna is volt,209 majd a szerzetesek még ez évben megkapták a ház másik felét is Rozgonyi Sebestyén fia Lászlótól.210 Ugyanennek a kolostornak már a XV. század elejétől volt Dévényben is háza, melyet ottani szőlőkkel együtt kapott.211 A Baranya vm.-i bajcsi kolostornak Mátyás király adott egy siklósi házat 1483-ban.212 A formulárium tanúsága szerint egy pesti ház volt a XVI. században valamelyik, egyelőre azonosíthatatlan, Szűz Mária titulusú kolostor birtokában.213 Bár nem városi házról van szó, a bérbeadás miatt azonban idetartozik a várad-kápolnai kolostor zomlyói háza, melynek évi 2 forintos bérét a perjel 1410-ben éppen elengedte.214 Az előzőektől némileg eltér, mégis ide sorolható az az adat is, mely szerint a kékesi pálos kolostor perjele 1412ben eladta a kolostor visegrádi telkét 13 forintért bogdányi Póré Miklósnak.215 205 DAP I. 50. A házat a város visszafoglalása után, 1688-ban a pálosok megkísérelték visszaszerezni (DAP I. 54). 206 Vitae fratrum c. 49. 207 1472. VI. 25.: MOL DL 17337. 208 Gyulai 1995, 18. 209 1471. I. 19.: MOL DL 17132. Az ügylet csak részben volt adásvétel, mivel ugyanezen a napon egy másik oklevél is készült a ház ügyében, mely arról tudósít, hogy Ilona asszony, Rozgonyi György leánya, Szentgyörgyi és Bazini Imre özvegye, meg a fia, Simon, Pozsonyban a Hosszú utcában egy kőház felét a benne lévő kápolnával, mely az ő részük, kegyes örök adományként a Pozsony feletti thali pálos monostornak ajándékozták. (MOL DL 25842) 210 1471. VIII. 22.: MOL DL 17241. 1472. IX. 7-én Mátyás király a házat megerősíti korábbi szabadságaiban, egyúttal a szerzeteseknek adja a házban rejlő királyi jogot a benne lévő kápolnával és összes haszonvételeivel együtt (MOL DL 17367). 211 DAP I. 298. 212 Inventarium 17. – DAP I. 3. 213 Formularium f. 39v. A királyhoz címzett kérvényben a ház számára mentességet kértek minden rendes és rendkívüli adó alól. 214 DAP I. 191–192. 215 1412. III. 23.: MOL DL 10021 (átírva 1413). – Visegrád város tanácsa előtt Gergely kékesi perjel, László pálos generális és más testvérek beleegyezésével eladja a kolostor visegrádi telkét in vicinitatibus fundorum seu domorum magistri Jacobi litterati ac magistri Jacobi lapicide a parte septemtrionali, recte vadit et transit usque parvam viam in qua vadunt et transiunt ad ecclesiam beati Virginis ac etiam inter fundum Jo-

Romhanyi.indd 50

3/18/2010 2:45:32 PM

VÁROSI HÁZAK

51

Összességében tehát, figyelembe véve a budai háztulajdonokat is, több mint két tucat, vagyis nagyjából minden harmadik pálos kolostor birtokolt legalább egy városi házat, melyeknek jelentős hányada tartósan a pálosok kezén maradt. E tekintetben éppen a budai házak jelentik a kivételt. Bár a vidéki városokban lévő házak ingatlanként való hasznosításáról alig van adatunk, néhány jel mégis arra utal, hogy ezek egy részét is bérbe, illetve haszonbérbe adták. Eleve ezt feltételezhetjük a baumgarteni (később a bánfalvi) kolostor három soproni, valamint a zsámbéki kolostor három székesfehérvári házáról is. A pálos tulajdonban lévő soproni házak közül kettőről azonban azt is tudjuk, hogy a mészárszékeknél voltak, és eléggé kézenfekvőnek tűnik a feltételezés, hogy ezeknek a házaknak is volt kapcsolatuk a mészáros mesterséggel. A csatkai és a toldi kolostor fehérvári háza esetében, mint láttuk, a bérbeadásra konkrét adatunk is van. A házak egy másik része viszont talán erősebben kötődött a szőlőkhöz. A XV. században s még a XVI. század elején is tehát az oklevelek tanúsága szerint egyes kolostoroknak számottevő bevételt biztosítottak a városi házak. Ezek közül kiemelkedtek a XV. század első felében a budai háztulajdonok, de az egyes vidéki városokban lévő ingatlanok is fontos részét képezték az adott kolostor birtokainak. A házakat nagyobbrészt haszonbérbe adták, vagy a hozzájuk kapcsolódó javadalmat élvezték, de néhány esetben bizonyosra vehető, hogy a szerzetesek által készített bor tárolásában, kereskedelmében is szerepet játszottak. A miskolci, a dévényi, a sajószentpéteri és a debreceni példában ez egyértelműen kiderül, de a kolostorok közeli szőlőbirtokai miatt valószínűsíthető a pápai, az ungvári, a pozsonyi, a soproni, s talán még egyes budai házak esetében is. Ugyanakkor éppen ez jelentett konfliktusforrást a rend és az adott város között, hiszen amikor Mátyás király 1472-ben engedélyezi a diósgyőri pálosoknak, hogy miskolci házukban évente tíz hordó bort kimérjenek, akkor a város tiltakozása nyomán ezt az adományt alig több mint egy hónap múlva kénytelen volt vissza is vonni.216 Hasonló, de a városi tanácstól nyert privilégiumra tett szert a Zágráb melletti remetei kolostor. Az ügy előzménye, hogy remetei pálosok 1473-ban váhannis filii Stephani dicti Czech a parte meridiei, a parte vero occidentali fundus curie condam Jacobi de Zeepes habitum et existentem, Nicolao filio Pore de Bogdan dicto 13 forintért.– ZsO III. 1321. és 1889. sz. Köszönöm Végh Andrásnak, hogy felhívta figyelmemet erre az adatra. 216 1472. VI. 25.: MOL DL 17337 (átírva 1503) – Mátyás király a diósgyőri pálos rendi remeteszerzeteseknek és a kolostoruknak megengedi, hogy Miskolc királyi mezővárosban lévő házukban, vagy tetszésük szerint a városban bárhol minden évben 10 hordó bort kimérhessenek; 1472. VIII. 1.: MOL DL 17352 – Miután Miskolc királyi város polgárai előadták, hogy a régi királyoktól és tőle kapott szabadságuk értelmében a városba senki, még a diósgyőri remeteszerzetesek sem vihetnek be bort, és nem árulhatnak, Mátyás azonban ennek ellenére a remetéknek megengedte, hogy minden évben tíz hordó bort kimérhetnek a városban. Minthogy azonban nem akarja, hogy ez a város jogsérelmére legyen, meghagyja, hogy a diósgyőri várnagy ne engedje meg, hogy a remeteszerzetesek bort vigyenek be a városba, és elmérjék, semmisnek tekintve az e tárgyban kiadott kiváltságlevelét.

Romhanyi.indd 51

3/18/2010 2:45:32 PM

52

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

sároltak egy tornyot a hozzátartozó fa- és kőépületekkel Gergely fia Márton deák zágrábi polgártól 28 arany forintért.217 A szerződés szerint a szerzetesek kötelesek a tornyot jó karban tartani és vészhelyzet esetén a város rendelkezésére bocsátani. E kitétel egyébként a torony korábbi adásvételi szerződéseiben is szerepelt már. A vásárlás után a toronnyal csaknem tizenöt évig nem történt semmi. 1487-ben viszont a városi tanács engedélyezi a pálosoknak, hogy a tornyukat újjáépítsék, megerősítsék, és mellette udvarházat és kertet létesítsenek. Ezen felül a szerzetesek és egy inquilinus-uk mentesült az adófizetés alól – amennyiben több inquilinus-t tartanának az udvarházban, azok után a szokásos adót meg kellett fizetniük. Végül Zágráb városa megengedte a pálosoknak, hogy a toronyban lévő pincéjükbe évente egyszer bort raktározzanak be, amit a polgárok szokásos módján kimérhettek akár városi polgároknak, akár idegeneknek. A kocsmáltatási jogért évente 1 forintot tartoztak fizetni a bírónak.218 A torony tehát egyértelműen a pálosok borának piacra juttatását szolgálta. A privilégium azonban ebben az esetben is viszály forrásává lett, hiszen II. Ulászló király 1506-ban kénytelen volt eltiltani Zágráb városát attól, hogy visszavonja a pálosok borkimérési jogát.219 A zágrábi pálosoknak volt egy másik házhoz kötődő javadalmuk is a városban, 1482-ben ugyanis néhai Miklós szabó, zágrábi polgár végrendeletének értelmében az örökösök, Lazarini Balázs felesége, Mateynicza Katalin és utódai évente Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén 1 arany forint alamizsnát voltak kötelesek adni a pálosoknak. A ház igen jó helyen állt: Perovich János polgár palotája mellett egy sarokház volt, és bolt is volt benne.220 Ház bérbeadására vonatkozó oklevél fennmaradt a formuláriumban is, mégpedig budai házzal kapcsolatban, s mindkét fontos aktusra vonatkozó minta bekerült a gyűjteménybe.221 Az első oklevél egyértelműen bérbe (és nem haszonbérbe) adásra vonatkozik, ezt támasztja alá mind a hároméves időtartam, mind a bérleti díj nagysága (20 forint). A második minta a nyugta, mely, mint a szövegből kitűnik, valószínűleg eredetileg is ugyanahhoz a bérleti szerződéshez tartozott, hiszen a határnapok (Pünkösd) azonosak.

1473. I. 22.: MOL DL 34508. – Mályusz 1927, 175 (102. sz.). 1487. I. 26.: MOL DL 34532. – Mályusz 1927, 179–180 (115. sz.). 219 1506. IX. 21.: MOL DL 34593. – Mályusz 1927, 198 (170. sz.). Hasonló borkimérési joga volt a szentjobbi pálosoknak a Debrecen keleti részén álló kőházukban, melyről éppen 1531-es bérbeadása kapcsán maradt fenn adat. Sajnos nem tudjuk, a ház mikor került a monostor birtokába, esetleg már a bencések idején, vagy csak a pálosok szerezték. 1531-ben a bérlő a város lett, mely évi 20 forintot tartozott fizetni a szerzeteseknek. A bérleti díjat 1556-ig a konventnek, azután a debreceni ispotálynak fizették, végül Kristóf generális vikárius a rend nevében 1580-ban 500 forint örökáron eladta a házat Debrecennek. (Bunyitay 1887, 473–474) 220 1482. II. 1.: MOL DL 34525. – Mályusz 1927, 177–178 (109. sz.). A javadalom 1504-ben is megvolt, ekkor ugyanis egy bírói ítélet kötelezi Opraschnich Mihályt, hogy továbbra is fizesse a néhai Miklós szabó háza után járó 1 forintot (1514. VII. 23.: MOL DL 34572. – Mályusz 1927, 190–191 [147. sz.]). 221 Lásd 177. j. 217 218

Romhanyi.indd 52

3/18/2010 2:45:33 PM

VÁROSI HÁZAK

53

A pálos háztulajdonokról szóló fejezet végén érdemes két megjegyzést külön is kiemelni. Az egyik a szlavóniai kolostorok csaknem teljes hiánya a háztulajdonosok között, amit talán két okkal lehet magyarázni: egyrészt e kolostorok egy része alapvetően szántóföldi, ill. erdőgazdálkodásra szakosodott, amihez kevésbé volt szükségük városi házakra (majorságaik és udvarházaik ezzel szemben voltak!), másrészt a zágrábi ház a valóságban talán több kolostort is szolgált, ami szintén nem volna meglepő a pálosok rendi szervezetének ismeretében. Végül talán az sem elhanyagolható szempont, hogy amikor a magyarországi pálos kolostorok zöme a városi ingatlanait szerezte (nem számítva persze a budai házakat), a szlavóniaiak már éppen a török betörések miatti veszteségeik pótlásával voltak elfoglalva, így aligha gondolhattak nagyobb ingatlanbefektetésekre. Ezt támaszthatja alá az a tény is, hogy a XIV. század végén pl. a dubicai kolostor valóban szert tett egy városi házra, melyért még perre menni is hajlandó volt (lásd ott). A másik megjegyzés a szerzetesrendek háztulajdonlását általában érinti. Sem Budán, sem más városokban nem tekinthető kivételesnek egyes apátságok vagy kolostorok ingatlantulajdona. Ismertek a ciszterci apátságok budai és pozsonyi háztulajdonai, bencés apátságok és premontrei prépostságok szintén birtokoltak házakat Budán is, de másutt is (a tapolcai apát pl. Miskolcon). 1402-ben említik a lövöldi kartauzi perjelség budai házát is.222 Még a segesdi ferences kolostor is birtokolt egy budai házat a XV. században.223 Amennyire ezt látni lehet, e házak szerepe az adott kolostor gazdálkodásában többé-kevésbé hasonló volt: javadalmas házakat, illetve bizonyos birtokokhoz, elsősorban szőlőkhöz kapcsolódó ingatlanokat találunk köztük. Ami a pálosokat megkülönbözteti a többiektől, az egyrészt a mennyiség, másrészt az a tény, hogy a házak kimutathatóan magát a rendet illették, még akkor is, ha a megadományozottak és a haszonélvezők egyes kolostorok voltak. Erre utal a rend központi vezetésének rendszeres beavatkozása az ingatlanok ügyeinek intézésébe éppúgy, mint az, hogy egyes városi házak tulajdonosaként a budaszentlőrinci kolostor tűnik fel, jóllehet más forrásból tudjuk, hogy az adományt eredetileg valamely másik kolostor kapta. Végül egy rövid megjegyzés erejéig érdemes kitérni a nem magyarországi, nevesül a horvát- és lengyelországi pálos kolostorok háztulajdonaira is. A zengi Szent Megváltó kolostornak az oklevelek tanúsága szerint szintén volt bérbe adható háza Zengben, mégpedig meglehetősen korán, hiszen 1375-ben adták bérbe évi öt dukátért.224 Ami a lengyelországi helyzetet illeti, csupán jelzés1402: MOL DL 8691. – ZsO II/1. 1387. sz. Végh 2006, 219. A ferencesek házát 1433-ban éppen a ládi pálos kolostor tulajdonában lévő ház déli szomszédjaként említették. (Inventarium 72) 224 1375. IX. 22.: MOL DL 34376. – Mályusz 1928, 186 (3. sz.). Regeszta: Vegla-i Domonkos fia Miklós császári közjegyző „nunc comunis Segnie officialis” előtt Jakab „prior monasterii sancti salvatoris ad Glubotinnam”, a zengi egyházmegyéből, Tamásnak, a pálosrend generálisának és Istvánnak, az egész rend vicariusának felhatalmazása alapján Ancona-i Massolus fia Miklósnak bérbe adja Szt. Mihály-napkor fizetendő évi öt dukátért a kolostornak Zengben levő házát, amely „apud cassale heredum condam iudicis Iacobi de Raducho, apud cassale heredum iudicis Iacobi de Cusina, apud domum 222 223

Romhanyi.indd 53

3/18/2010 2:45:33 PM

54

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

értékűen a rupellai kolostornak 1529-ben nyolc kazimierzi ház után összesen 6,5 márka 7 garas, egy krakkói malomból pedig ugyanekkor 1 márka jövedelme volt.225 Ugyanebben az évben a czestochowai kolostornak egy kocsmából és egy malomból összesen 5 márka 10 garas jövedelme származott, háza viszont nem volt egy sem.226 Ezek szerint a Magyarországon – és tegyük hozzá, Rómában – megismert birtokelemek ugyan megvoltak a lengyel kolostoroknál is, a birtokösszetétel azonban lényeges eltéréseket is mutat. Egyrészt meglepő lehet, hogy éppen a lengyel rendtartomány főkolostorának nem volt városi háza, másrészt viszont a rupellai nyolc háza legalább olyan szokatlan a magyar viszonyok ismeretében, s inkább a római házzal mutat rokonságot.

domini Moysis militis” fekszik. A kolostor egyébként néhány évvel később, 1381-ben, majd 1399-ben újabb házakhoz jutott a városban. 1381. III. 19.: MOL DL 34379. – Mályusz 1928, 186 (4. sz.). Regeszta: Vegla-i Domonkos fia Miklós császári közjegyző, „comunis Segnie officialis” előtt Máté leánya Lucia, „uxor olim Iursie de Doglano” a Glubocinna-i, Üdvözítőről nevezett pálos kolostornak ( Jakab prior) adományozza Zeng városában levő házát, amely „apud cassale Ogappe relicte Siuacii, apud cassale Marci de Doglano et apud viam publicam” fekszik, azon feltétellel, hogy élete végéig a ház felső részében lakhassék. 1399. X. 14.: MOL DL 34382. – Mályusz 1928, 187–188 (7. sz.). Regeszta: Vegla-i Domonkos fia Miklós közjegyző, Zeng város írnoka előtt Massolus nemes, Jurmann volt bíró fia, zengi polgár a következő végrendeletet teszi: Holttestét a zengi székesegyházban Szt. György oltára elé temessék, ahol apja is el van temetve; vagyonát özvegye, Ursa élvezi haláláig, vagy míg özvegyen él; ugyanő tartozik a glubotignai, Üdvözítőről nevezett templomban egy szép oltárt felállíttatni „sub vocabulo virginis Marie”, amely oltár részére hagyományoz két szomszédos házat és egy konyhát Zeng városában; e házak szomszédjai: Benvenuto vicarius, Nicolaus Alberegno de Veneciis, néhai Vid vicarius örökösei, Slateriz Balázs házai, a végrendelkező házacskája, a negyedik oldalról pedig „via publica vocata Vlasscha vliza”; továbbá ugyanezen oltárnak hagyja a zengi districtusban a Vlasscha nevű helyen fekvő egy-egy régi és új szőlőjét, amelyeknek fejében a pálosok kötelesek naponta misét mondani, azonkívül az ő és apja, Jurmannus halálának évfordulóján személyesen Zengbe jönni s itt a Szt. György-oltárnál misét mondani; hogy a zengi Szt. György-oltárnak mindenkor legyen egy káplánja, kit felesége helyez be hivatalába, s ki minden hétköznap misét mond lelkiüdvéért, e célból hagy az oltár részére egy szőlőt, egy nagy kertet és egy házacskát. 1417-ből fennmaradt egy bérfizetésről, pontosabban nem fizetésről szóló oklevél is, melyből kiderül, hogy a kolostor egyik házának (casale) éves bére legalább hat dukát volt. (1417. V. 12.: MOL DL 34388) 225 Zbudniewek 2004, n. 380. A kolostor teljes bevétele 63,5 márka 6 garas, aminek kétharmadát a wieliczkai sóbányákból kapott, 43 márka 16 garas értékű javadalom adja, a házakból származó jövedelem pedig nagyjából 10 % körüli. A házak közül hetet már 1480-ban felsorol Jan Długosz oklevele (Zbudniewek 2004, n. 57). 226 Zbudniewek 2004, n. 381. A kolostor teljes bevétele 38,5 márka 13 garasra rúgott, ebből a kocsma és a malom jövedelme kb. 13 %. A két kolostor többi jövedelme különféle falvakból, illetve telepesektől származott, nyilván bérbeadott földek után járó cenzusból. Megjegyzendő, hogy a częstochowai telepesek (kmethones) között külön megemlítik a tabernator-t.

Romhanyi.indd 54

3/18/2010 2:45:33 PM

SZŐLŐK

A pálosok gazdálkodásában a szőlőnek kiemelt szerep jutott, a rend elismerése után az egyik legkorábbi, XXII. János pápa által adott kiváltságuk, hogy mentesültek a saját maguk által művelt szőlők után a dézsma fizetése alól.227 Szintén a szőlők fontosságára utal I. Lajos király 1357-ben adott kiváltsága, miszerint a pálosok a maguk által ültetett szőlők után mente-sültek a kilenced megfizetése alól.228 A XV–XVI. században alig van olyan pálos kolostor, melynek szőleiről ne maradt volna fenn legalább egy oklevél, és akadnak olyanok is, melyeket egyenesen in promontorio említenek (Budaszentlőrinc, Fehéregyháza, Garics, Ruszka, Zágráb). Ugyanakkor az is igaz, hogy vannak olyan kolostorok, melyeknél az átlagosnál jóval többször esik szó a szőlőkről és a szőlőműveléshez kapcsolódó egyéb dolgokról (hordókról és pincékről). A források tanúsága szerint a szerzetesek a szőlők többségét kegyes adományként vagy végrendeleti hagyatékként kapták,229 s előfordult olyan is, hogy valamely kolostor tőle távol eső vidéken jutott szőlő birtokába. Ilyenkor az adományt feltehetőleg pénzzé tették, hiszen a megműveltetésének költsége aránytalanul magasabb volt a beVitae fratrum c. 21; Mályusz 1971, 258. Ilyen saját művelésű szőlőről ír Gyöngyösi Gergely is: Vitae fratrum c. 68. 228 Vitae fratrum c. 32. 229 Az erre vonatkozó számos példa közül itt csak a létai Ányos fia László 1359-ben készült végrendeletét idézzük, mivel a legtöbb jellemző részlet megtalálható benne. Eszerint László (mint utóbb kiderül, pálos konfráter) – mivel gyermekei nincsenek – felesége és rokonai beleegyzésével Léta faluban, Hölgymál területén, keletről Dénes fia Pál, nyugatról Tót (Sclavus) Péter fia Tamás, északról György fia János özvegye szomszédságában levő, saját fáradságával ültetett szőlőjét a maga, felesége és összes rokonai lelki üdvéért a szakácsi Szent Domonkos pálos kolostornak hagyta oly módon, hogy a szőlő leve (aqua) vagy mustja (mustum) harmadrészben feleségének jusson, amíg csak él, s halála után e harmadrész is a kolostoré legyen. Egyúttal temetkezési helyéül a kolostort választotta. (1359. VII. 24.: MOL DL 4867. – Bándi 1986, 28/1) Az eset érdekessége, hogy Lászlónak – úgy tűnik – mégsem sikerült mindenkit kielégíteni, mivel néhány hét múlva, augusztus 11-én Bálint perjel már azt panaszolta, hogy Trep fia Péter fia Máté létai nemes őket gyalázó szavakkal illetve megfenyegette, rátört a kolostorba temetkezni kívánó konfráterük házára, és a halottat (per sigillum nostrum iure ecclesiastico prohibitum) sérelmükre eltemettette, a konfráter által a kolostorra hagyott szőlőt jogtalanul elfoglalta, a pálosok javára szóló végrendeletet eltitkolta. A perjel bemutatta az 1359. VII. 24-én kelt végrendeletet, amelyet átírt, miután a perjel által előadottak és a végrendelet igazságáról Miklós Léta falubeli papot, János szakácsi plébánost, Pál szőcsényi papot, Lőrinc marcali plébánost, valamint nemeseket és nem nemeseket kérdezett meg, akik tanúskodtak a fentiek mellett (1359. VIII. 14.: MOL DL 4867. – Bándi 1986, 28–29/2). Az efféle esetek a XV. században igen megszaporodtak, amint erre alább még jó néhány példát fogunk látni. 227

Romhanyi.indd 55

3/18/2010 2:45:33 PM

56

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

lőle származó haszonnál.230 Jelentős számú szőlővel rendelkezett a csatkai, a szentpéteri, a diósgyőri, az újhelyi, a gombaszegi, a beregi, a szlavóniaiak közül a zágrábi, a dobrakutyai és a lepoglavai kolostor. Szőlőkre vonatkozó adatok, ha nem is túl nagy számban, de már a legkorábbi időktől kezdve találhatók a pálosok okleveleiben. Sőt, e szőlők alkalom adtán – bár korlátok között – még forgalomképesek is lehettek. A kékesi (Pilisszentlászló) pálosok pl. Borosjenő területén, a Sumulmal-nak mondott hegyen fekvő szőlőjüket 1351. november 23-án 14 budai márkáért adták el az óbudai klarissza apácáknak.231 A szőlő egy nagyobb szőlőterület része volt, erre utal, hogy a szomszédban egyrészt szintén szőlők voltak, másrészt viszont a pálosok más módon is hasznosították itteni birtokukat, hiszen a szőlő mellett egy Barátkaszálónak nevezett birtoktest is elhelyezkedett. A megszerzett szőlő egyébként egy prést (locus torcularis) is magában foglalt. A csatkai kolostorral kapcsolatban 1454-ben értesülünk az első szőlőbirtokról. Ekkor Ősiben egy Cserszőlő nevű szőlőt hagyott rájuk egy helybeli nemes.232 Egy évvel később a szerzetesek Újlaki Miklós közbenjárására kaptak meg Garai László nádortól egy szőlőt a Veszprém vm.-i Pét szőlőhegyén, mely korábban Rédei János jobbágyé volt, s amelyet János maga is a csatkai kolostorra hagyott.233 1459-ben szintén hagyatékként jutottak egy pázmándi szőlőhöz, melynek leírásából az is kiderül, hogy egyik szomszédja a pálosok szőlője.234 Ezután 1472-ben értesülünk újabb szőlőadományról, ezúttal a Győr vm.-i Peterden két szőlő birtokába iktatja be a fehérvári káptalan a csatkai szerzeteseket.235 Végül egy 1512-ben kelt oklevél arról tudósít, hogy a pálosok kagymati birtokán történt hatalmaskodás során a szőlőt elpusztították, az erdőt pedig kivágták.236 A szentpéteri kolostor Szentpálon lévő, Bekes Zeleye nevű szőlőjéről 1454ben szintén egy hatalmaskodás kapcsán állítottak ki oklevelet, tudniillik egy szentpáli lakos ekkor elfoglalta a szőlő alsó részét, 10 forintnál nagyobb kárt

Erre vonatkozóan a formulárium őrzött meg számunka egy oklevelet. Ebben az egyik kolostor perjele a rend generálisától kér engedélyt egy szőlő eladására, mivel „domus nostra sufficientes habet vineas in numero, habet autem unam vineam superfluam, cuius fructus annualis, ecciam quantumque excolatur, ad modicum valde protendit. Nam, ut brevi stilo perstringam, cum magnis colitur expensis et laboribus, tum propter nimiam distanciam, cum propterea, quod neminem fidelem vinitorem, qui eam excolat, possumus invenire.” (f. 82v) Ugyanakkor éppen a formuláriumban maradt fenn az az adat is, mely szerint a thali kolostor Gyöngyösön kapott szőlőt, pincét és házat (f. 48r). 231 AO V. 527–528 (323. sz.) 232 1454. III. 27.: MOL DL 14810. 233 1455. V. 11.: MOL DL 14951. 234 1459. X. 5.: MOL DL 15406. A végrendelkezők, Bori János és fia, Damján vásárolt szőlőjüket hagyták a kolostorra. 235 1472. VIII. 25.: MOL DL 17362. Az iktatásról szóló jelentésből kiderül, hogy az örökhagyó, Peterdi Egyed leánya, Margit rokonai ellentmondtak – 1472. IX. 15.: MOL DL 17362. 236 1512. V. 10.: MOL DL 22300. 230

Romhanyi.indd 56

3/18/2010 2:45:33 PM

SZŐLŐK

57

okozva ezzel a kolostornak.237 Ugyanez év áprilisában pedig, egyazon napon három oklevélben három, a szentpéteri Ág-hegyen és egy, a Cser-hegyen lévő szőlőről értesülünk, melyek mindegyikét helybeliek hagyták a kolostorra örökalamizsnaként.238 1457-ben a kolostor Surdon, a Pata-hegyen örökölt egy szőlőt Mihály mórochelyi plébánostól, ezt azonban egy bizonyos Dorottya asszony, mórochelyi Csuka Bereck özvegye megtámadta, mondván, hogy a szőlő nem Mihály papé volt, hanem csak Dorottya engedélyével használhatta, amíg az asszony fiatal kora miatt maga nem művelhette. Az ügyből per lett, az ítéletet azonban sajnos nem ismerjük.239 1457 őszén viszont Demeter mórochelyi plébános a zalai konvent előtt kijelentette, hogy a néhai Mihály pap patai szőlőjét a szentpéteri pálosokra hagyta, kikötve, hogy annak negyedrésze a mórochelyi plébánost illeti, a szerzetesek pedig őt a negyedrészt illetően teljesen kielégítették.240 Vagyis a szőlő tényleges használói ekkor a pálosok voltak. 1521-ben újabb hagyatékról értesülünk, ekkor a sokoródi Kerek-hegyen örököl a kolostor három szőlőt,241 majd 1524-ben más birtokai mellett Felsőlakon a Zarkazeke nevű szőlőit hagyja rájuk a halálraítélt Laki János.242 Az ügy gyorsan elintéződött, hiszen egy héttel később II. Lajos király arra utasítja a somogyi konventet, hogy iktassa be a szentpéteri pálosokat a néhai Laki János által nekik hagyott birtokokba.243 Szintén a szőlővel és a borral kapcsolatos az az oklevél, mely arról tudósít, hogy bajnai Both János és Ferenc jobbágyai rátörtek a szentpéteri pálosok sokoródi jobbágyának, Bor Simonnak (nomen est omen) a borospincéjére, és onnan egy hordó bort elvittek.244 A szerzeteseknek tehát nemcsak szőlőik voltak a faluban, hanem jobbágyaik is. A diósgyőri pálosok szőlejéről 1376-ban értesülünk először, amikor Kilián fia János miskolci polgár a Fábián utcából a város területén, a Szentgyörgy-hegyen az esküdtek szőlőjének szomszédságában fekvő szőlőjét a kolostorra hagyta felesége tudtával olyan kikötéssel, hogy felesége a szőlőt, amíg él, szabadon birtokolja. A város, miután Chatov fia Péter paptól, János feleségének gyóntatójától, Ivanca fia János, Péter fia Miklós, Zemien-i Péter polgároktól, János feleségének fivéreitől: Bano (dictus) Pétertől és Andrástól, valamint más polgároktól alaposabban tájékozódott a dologról, a kolostor birtokába engedte át a szőlőt 1454. I. 3.: MOL DL 38706. 1454. IV. 27.: MOL DL 14823, 14824, 14825. 239 1457. II. 9.: MOL DL 15137. 240 1457. IX. 23.: MOL DL 15189. A ius quartale máskor is viszály forrása lett a szerzetesek és a helyi plébánosok között. Ennek nagyvonalú megoldására példa, amikor 1385-ben Péter, a szakácsi Mindenszentek egyház plébánosa Miklós létai plébános előtt lelki üdvössége érdekében nyugtatja a szakácsi pálosokat, bár a szőlő után, amelyet Bekus és Mihály szakácsi nemesek hagytak lelki üdvösségük érdekében a kolostorra, őt és egyházát a ius quartale megilletné. (1385. V. 8.: MOL DL 7125. – Bándi 1986, 31/7; az adományozásról szóló oklevél: 1385. III. 18.: MOL DL 7139. – Bándi 1986, 31/6) 241 1521. X. 13.: MOL DL 23600. 242 1524. XI. 23.: MOL DL 24005. 243 1524. XI. 30.: MOL DL 24008. 244 1522. X. 27.: MOL DL 23695. 237 238

Romhanyi.indd 57

3/18/2010 2:45:33 PM

58

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

úgy, ahogy azt János és felesége lelki üdvösségük érdekében meghagyták.245 Ezután, 1406-ban Mihály felsőtárkányi kartauzi perjeltől elcseréltek egy miskolci szőlőt.246 1440-ben I. Ulászló király elengedte a Diósgyőr várához tartozó Bábonyban lévő szőlőik után a királynak járó kilencedeket.247 Majd húsz évvel később, 1458-ban ismét a Miskolc határában lévő Szentgyörgy-hegyen kaptak a szerzetesek egy szőlőt örökalamizsnaként.248 Ugyanez év őszén a pálosok két másik Szentgyörgy-hegyi szőlőjét említik, melyek egyikét Jakab tapolcai apát hagyta rájuk, a másikat pedig, ennek szomszédját miskolci polgároktól kapták.249 1461-ben egy miskolci polgár jóvoltából újabb szőlővel gyarapodott a pálosok itteni birtoka.250 A pálosok Szentgyörgy-hegyi szőlői az idők folyamán egy egy tagban lévő birtokká álltak össze, melyet még a kolostor pusztulása után is a pálosok szőlőjeként tartottak számon, s még 1702-ben is ekként vették fel Miskolc első ingatlan-összeírásába („fejír barátoké 25 kapás”).251 A végrendelkező ez esetben kikötötte, hogy a szőlő megművelése ettől kezdve teljesen a szerzetesek gondja, de amíg él, a jövedelem fele őt illeti. A következő évben egy újabb miskolci polgár özvegye hagyta a diósgyőri pálosokra a Csaba-hegyen annak a szőlőnek az őt illető felét, melynek másik felét férje már korábban nekik adta.252 A végrendelkező ezúttal a jövedelem egynegyedét kötötte le a maga számára élete végéig. 1464-ben Mátyás király mint a pálosok kiemelkedő támogatója elengedte a diósgyőri szerzeteseknek mindazokat a kilencedeket, melyeket addig a királynak kellett fizetniük a kolostor miskolci, diósgyőri, csabai és bábonyi szőlei után.253 Az oklevél tanúsága szerint ebben az időben a pálosok Miskolc környéki szőlőbirtokai már igen kiterjedtek voltak. Nyilván a tekintélyes méretű miskolci szőlőbirtok áll a hátterében annak az adománynak, mely 1472-ben nagy felháborodást válthatott ki a városban.254 Az újhelyiek szőlőivel kapcsolatban az első adat igen korán, már 1307-ből ismert. Ekkor Achilles mester pataki plébános előtt Benedek újhelyi perjel jelenlétében Sada és felesége, Karachuna azt vallotta, hogy mivel nincs örökösük, a Szent Egyed egyházat teszik örökösükké, hogy az ott élő pálosok könyörögjenek érettük, és nevük kódexeikben megmaradjon, s a nevezett egyháznak a Zedluch és Nouka között levő, saját költségükön és fáradságukkal ültetett szőlőt adományozzák olyan kikötéssel, hogy amíg csak élnek, élvezhessék a szőlő hasznát, s az csak haláluk után szálljon a Szent Egyed egyházra.255 Másfél évtizeddel később az immár özvegy Karachuna ismét kegyes adományban részesítette a 1376. I. 15.: MOL DL 6328. – Bándi 1985, 564. Gyulai 1995, 19. 247 1440. IX. 13.: MOL DL 13582. A kolostor egyébként már 1333-ban kapott egy általános oltalomlevelet XXII. János pápától (Gyulai 1995, 17). 248 1458. VII. 25.: MOL DL 15269. 249 1458. XI. 28.: MOL DL 15297. 250 1461. I. 26.: MOL DL 15547. 251 Gyulai 1995, 19. 252 1462. V. 30.: MOL DL 15731. 253 1501. IV. 21.: MOL DL 13582. – Gyulai 1995, 18 (II. Ulászló átírásában). 254 Lásd 216. j. 255 1307. VII. 25.: MOL DL 1709. – Bándi 1985, 689–690. 245 246

Romhanyi.indd 58

3/18/2010 2:45:33 PM

SZŐLŐK

59

Szent Egyed monostor szerzeteseit, ezúttal az előző szőlő szomszédját adta a pálosokat képviselő István perjelnek.256 1383-ban Thenkel (dictus) László újhelyi polgár betegágyán fekve az Esztáva (Staua) hegyen levő szőlőjét, melynek egyik szomszédja fivére, András fia Demeter, másik szomszédja Kyral (dictus) Mihály szőlője, a Szent Egyed kolostor pálos szerzeteseire hagyta.257 A következő évben Tamás, néhai újhelyi polgár özvegye a város területén, Bench fiai, András és István szőlői szomszédságában fekvő szőlőjét halála esetére a Szent Egyed kolostorra hagyta.258 1391-ben arról értesülünk, hogy a néhai Ágoston telkét és szőlejét feleségének és kisfiának, haláluk után pedig az újhelyi pálosoknak hagyta.259 Ugyanebben az évben két másik, teljesen azonos tartalmú végrendelet is született a városban.260 A XV. század elején azután egy másik oklevél egy végrendeletileg rájuk hagyott, az Újhely melletti Magas-hegyen lévő szőlő haszonbérbe adásáról tudósít, a kapott összeg 150 forint.261 A szőlő a kapott összeg alapján rendkívül 1321. XI. 8.: MOL DL 2059. – Bándi 1985, 691 1383. I. 5.: MOL DL 6980. – Bándi 1985, 696. Ezen felül a szerzetesekre hagyta az Antal fia István és Nouay (dictus) Balázs malmai között a Ronyva folyó mellett keletről fekvő rétjét is. 258 1384. V. 19.: MOL DL 7084. – Bándi 1985, 696. 259 1391. III. 10.: MOL DL 7676. – ZsO I. 1924. sz. 260 1391: MOL DL 7733. – Bándi 1985, 698. Regeszta: Újhely város előtt Beke Tamás egykori bíró, valamint Domonkos egykori bíró özvegye eskü alatt tanúsítják, hogy Petheu fia László a Magas hegyen lévő, keletről Bak György, északról Petheu fia Máté szőlőjének szomszédságában fekvő szőlőjét, továbbá a Fekete-hegyen Csonka Yko és Jólelő (Yolelew) Péter szomszédságában fekvő szőlőjét, nemkülönben a Bench fia István telke és Petres Tamás telke között fekvő háztelkét végrendeletileg lányának, Annának és Anna gyermekeinek hagyja életük tartamára olyan kikötéssel, hogy majd holtuk után a szőlő és a telek az újhelyi Szent Egyed pálos kolostorra szálljon. 1391: MOL DL 7734. – Bándi 1985, 698. Regeszta: Újhely város előtt János fia Dénes újhelyi bíró, László fia György újhelyi esküdt és Boda (dictus) István újhelyi hospes eskü alatt tanúsítják, hogy Mikov fia Mihály újhelyi esküdt a városi törvényszék előtt azt vallotta, miszerint a néhai Angus az északról Ordey (dictus) István, délről Kozma fia Márton özvegye telke között fekvő újhelyi telkét a hozzátartozó művelt és nem művelt földekkel együtt, továbbá a Fekete-hegyen levő szőlőjét, délről Petheu fia János fia Mihály, északról Theyphulus (dictus) Miklós szőlője szomszédságában feleségére, Klárára és fiára, Jánosra hagyta végrendeletileg életük tartamára olyan kikötéssel, hogy elhunytuk után a telek, a földek és a szőlő az újhelyi Szent Egyed pálos kolostor birtokába kerüljön. Hasonló végrendeletet készített 1400-ban Zada Lukács újhelyi polgár is, amikor a Várpatak területén, egyik oldalon János fia Imre szomszédságában fekvő, a másik oldalon egy rét mellett lévő szőlőjét az újhelyi pálosokra hagyta (a végrendelet kedvezményezettje ezúttal az özvegy volt). (1400: MOL DL 8612. – Bándi 1985, 700) 261 1426: MOL DL 11888. Regeszta: Újhely város ( Jacobus Zarwos iudex de Wyhel, Petrus Hosos, Stephanus filius Blasii iurati ac universitas civium de eadem) előtt a Szent Egyed egyház szerzetesei tanúsítják, hogy a Hordos Mátyás (nomen est omen!) által végrendeletileg rájuk hagyott, a Magas hegyen, délről Oroz Benedek és Albert pap, nyugatról Medwe Balázs, északról a saját szőlőjük és Tot Lukács szomszédságá256 257

Romhanyi.indd 59

3/18/2010 2:45:33 PM

60

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

értékes kellett legyen. Már ebből az oklevélből is kiderül, hogy az adott területen a pálosok már korábban is birtokoltak, hiszen az eladott szőlő egyik szomszédja éppen az ő saját szőlőjük. Az ügylet sajátsága – ami egyébként meglehetősen gyakran bukkan fel a pálosok szőlőügyleteiben –, hogy a szőlőt a vásárló azzal a kikötéssel kapja meg, hogy az ő, valamint felesége és fiai halála után vissza kell szálljon a kolostorra, vagyis a haszonbérlet nagyjából két nemzedék idejére szól, s a bérletösszeget a bérlő előre, egy összegben megfizette. A szőlő további sorsát illetően sajnos több oklevelet nem ismerünk. Egy 1428-ban kelt végrendelet szerint egy, a Vár-hegyen lévő szőlő várományosa lett a kolostor.262 1451-ben egy zálogügylet kapcsán értesülünk arról, hogy a remeték Fekete-hegyi szőlőjét mint szomszédot említik. Hat évvel később az ekkor említett szőlő történetesen a pálosokra szállt.263 Egy 1462-ben kelt oklevél szerint pereskedés támadt az újhelyi kolostor és egy bizonyos Kebeles László között egy erdős terület miatt, mely a kolostor „Oremus” nevű szőlője alatt húzódott, és amelyet Lőrinc újhelyi perjel adott el az alperesnek 600 dénárért, valamint egy „Sarkanarochya” nevű határvonal miatt, melyet László a saját szőlőjéhez kapált. A per végül megegyezéssel zárult, melynek értelmében a vitatott erdős területet László és felesége új szőlő telepítésére megkapta oly módon, hogy életük végéig használhatják, de haláluk után a szőlő a kolostorra száll.264 1466-ban a kistornyai Simon-hegye nevű szőlőhegyen említik az újhelyi pálosokat mint szomszédokat.265 Három évvel később ismét az újhelyi Fekete-hegyen hagy rájuk kegyes adományként kisaszári Goor Egyed özvegye, Anna asszony a néhai férje által szerzett szőlők közül egyet, melynek szomszédai nyugatról Szarvas Simon és Hordós Máté.266 1474-ben a remeték ezt ban fekvő szőlőt eladják (haszonbérbe adják) Szaniszló fia Bertalannak 150 forintért olyan kikötéssel, hogy Bertalan, továbbá Bertalan felesége és fiai halála után a szőlő a Szent Egyed egyházra szálljon vissza. (Bándi 1985, 704) Feltehetően szintén haszonbérbe adták 1389-ben azt a fél szőlőt, melyet File Imre hagyott az újhelyi pálosokra, és amelynek bérlője az egyik szomszéd, János szabó lett 18 forint fejében (a másik, déli szomszéd Jakos Gergely volt). (1389: MOL DL 7542. – ZsO I. 1298. sz.) A Baranya vm.-i Szent Jakab kolostor egy hasonló szerződés értelmében 1428-ban 20 forintért adott el egy szőlőt a patacsi szőlőhegyen, melynek mind a négy szomszédját is felsorolják. Az eladás ebben az esetben is lehetett valójában haszonbérbe adás is, de az sincs kizárva, hogy egy adományba kapott, viszonylag csekély értékű szőlőt éppen azért adtak el, hogy az árából máshol kedvezőbb fekvésű szőlőt vegyenek. Erre utalhat az is, hogy magában álló parcelláról van szó, mely talán messze esett a pálosok többi szőlőitől. (1428. V. 14.: MOL DL 8776) 262 1428: MOL DL 12029. 263 1451. II. 9: MOL DL 14453 (átírva 1457). 264 1462. VI. 16.: MOL DL 15742. A határsáv ügyében az alperest elmarasztalták, és földbe ásott kövekkel új határvonalat jelöltek ki. A pálos rend részéről a tulajdonos újhelyi kolostor helyett a rend generálisa járt el. 265 1466. VII. 15.: MOL DL 16377. 266 1469. XII. 3.: MOL DL 16933. – Bándi 1985m, 710. Mindkét szomszéd családja feltűnik már 1426-ban is, amikor Újhely bírója Szarvas Jakab volt, az ügyletben szereplő értékes szőlő eredeti tulajdonosa pedig Hordós Mátyás (lásd 261. j.), vagyis

Romhanyi.indd 60

3/18/2010 2:45:33 PM

SZŐLŐK

61

vagy egy másik fekete-hegyi szőlőjüket elcserélték Domokos mészáros Magas-hegyen lévő szőlőjére. Ez utóbbi szőlő szomszédai délről maga az újhelyi pálos kolostor, nyugatról pedig az eszenyi pálosok szőlője.267 Ugyanebben az évben a kistoronyai Toronya-hegyen lévő szőlők ügyében támadt perről is értesülünk,268 melyben a következő évben végül békés egyezség született, melyben a kolostor a szőlőt megkapta, viszonzásul és a költségek fejében pedig 34 forintot fizetett.269 A faluban egyébként 1525-ben is örököltek a pálosok szőlőt.270 1477-ben az Esztáva (Zthawa) szőlőhegyen lévő Cserszőlő nevű szőlőt örökölték meg a remeték, s bár az örökhagyó fiai a hagyatékot vitatták, a sárospataki plébános előtt folyó per végül a pálosok javára dőlt el.271 1505-ben egy köves-hegyi szőlőt,272 1523-ban pedig egy Fekete-hegyit örököltek újhelyi polgároktól.273 1524-ben Kisbáriban a László-hegye nevű szőlő, melyet néhai Bári Ferenc pénzen vett a falubeliektől, Ferenc fia, Ambrus végrendelete folytán az újhelyi kolostorra szállt.274 Érdekes adattal szolgál egy 1477-es oklevél. Eszerint a kolostor bizonyos Farkas Tamás újhelyi polgártól megszerezett egy bizonyos földrészecskét, melyen egy szekér meg tud fordulni (reversionis locum cum curru), s ennek fejében saját boros pincéjükben egy boroshordó elhelyezésére adtak neki helyet, a malomban pedig élete végéig mentesül a census megfizetése alól.275 Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a szekérfordulásnyi helyre a szőlő és a bor szállítása miatt volt szükségük a szerzeteseknek. A gombaszegi kolostor szőlői szinte kivétel nélkül Sajószentpéteren voltak, és e birtokhoz a mezővárosban egy ház is kapcsolódott.276 A beregi kolostor környékbeli nemesektől rendszeresen kapott szőlőt kegyes adományként Bemindkét család a mezőváros tekintélyes polgárai közé tartozhatott, s feltehetően szőlőik is jó helyen fekhettek. Az asszony különben kikötötte, hogy a szőlőt haláláig birtokolja, s csak azután kapják meg a szerzetesek. 267 1474: MOL DL 17633. 268 1474. IX. 1.: MOL DL 17600. 269 1475. VII. 6.: MOL DL 17712. 270 1525. III. 24.: MOL DL 24117. 271 1477: MOL DL 18006. A pálosok egyik tanúja egy bizonyos Kerekes Máté, aki azt vallja, hogy egykor Benche Damián udvarában hordókat készített, majd mikor Damián halála után annak a feleségét: Cassoniát feleségül akarta venni, az kijelentette, hogy az in monte Sthawa-n lévő wlgo Cherzelew nevezetű szőlőt csak haláláig élvezheti, halála után az a kolostorra száll. Nem zárható ki, hogy a végrendelkező Benche Damján hordóinak egyik vevője éppen a kolostor volt, s a végrendelet egyik indítéka a jó üzleti kapcsolat volt. 272 1505: MOL DL 35797. 273 1523. IX. 14.: MOL DL 23823. 274 1524. III. 14.: MOL DL 23906. 275 1477: MOL DL 18005. 276 DAP I. 160–161. Kisebb szőlők voltak még Ardón és Teresztenyén is. Sajószentpéteren egyébként a hangonyi pálosoknak is volt szőlőjük. DAP I. 181. Hasonló kapcsolatot találunk a szőlő és a mezővárosi ház között pl. a szlati kolostor esetében is: MOL DL 34564. – Mályusz 1928, 201–202 (22. sz.).

Romhanyi.indd 61

3/18/2010 2:45:33 PM

62

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

regszászon (1449, 1451, 1458, 1461, 1466, 1495), egy alkalommal pedig részleges vétellel jutottak a szerzetesek egy szőlő birtokába.277 A zágrábi kolostor szőlői főleg a kolostor közvetlen szomszédságában, a Zágrábba vezető két országút mentén, részben azok között, illetve a város túlsó oldalán, a város határában voltak. Az első ismert adat 1382-ből származik, amikor megtudjuk, hogy a Zágrábtól keletre fekvő Prystanchyna birtokon, melyet 1356-ban adott a szerzeteseknek Margit hercegnő, István herceg özvegye,278 hét szőlő volt. Ezeket ekkor éppen a grachyan-i Leonard fia Mykech fia Márk tartotta elfoglalva és nem fizetett hegyvámot. A per során kiderült, Márk hiába állította, hogy a szőlők az ő birtoka, a határjárás nyomán azokat a pálosoknak ítélték.279 A következő peres ügy előzménye még 1322-re nyúlik vissza, amikor a pálosok megkaptak egy földterületet Renold mester és a bliznai jobbágyok szomszédságában, melyet az oklevelek a továbbiakban rendszerint Banfelde-nek neveznek.280 A század legvégén, 1399-ben a kolostor perbe keveredett itteni szomszédjával, Miklós deákkal, akivel végül úgy egyezett meg, hogy a szerzetesek megkapták a banfelde-i szőlők melletti szántót.281 A vita azonban nem zárult le, hiszen 1412-ben újabb egyezségre került sor, mely szerint Miklós visszaadta Banfelde birtokot a pálosoknak, de élete végéig birtokolhatta, és hasznait élvezheti.282 Jó tíz évvel később azonban Miklós deák bevádolta a szerzeteseket, mivel azok jobbágyaikkal feltörték a házát, és elvitték minden holmiját és borát. A pálosok azzal védekeztek, hogy Miklós évek óta nem fizette a dacium-ot, és ezért éltek a lefoglalással. Cillei Frigyes szlavón bán azonban Miklós javára ítélt.283 A per két év múlva folytatódott, amikor András vikárius hivatali visszaéléssel vádolta meg Miklós deákot, akiről ekkor derül ki, hogy zágrábi protonótárius volt, és a vármegye hatóságánál ítéletet eszközölt ki a pálosok ellen. A per Pálóci Máté országbíró előtt folyt, aki helyben hagyta az elődje, nánai Kompolt István országbíró által az ügyben hozott korábbi ítéleteit, ezzel szemben semmisnek nyilvánította Cillei Frigyes Miklós javára hozott ítéletét, így a bánföldei szőlőket a pálosok végleg megszerezték.284 A birtok ügye azonban még ezzel sem jutott egészen nyugvópontra, mivel ekkor János zágrábi püspök fivérével megpróbálta azt megszerezni, de erről végül önként letettek, mert a határjárás igazolta igényük jogtalanságát.285 A zágrábi pálosoknak ezután néhány évtizedig nem volt gondjuk az itteni birtokaikkal, sőt máshol is békésebb időszak következett. Feltehetően éppen a Zágráb környéki szőlők indokolták a század második felében a zágrábi torony és udvarház megvásárlását, erről azonban a városi házak között már volt szó. DAP III. 9–10. 1356: MOL DL 34350. – Mályusz 1927, 137 (4. sz.). 279 1382. I. 5.: MOL DL 34350. – Mályusz 1927, 138 (6. sz.). 280 1322. VI. 2.: MOL DL 34963. – Mályusz 1927, 136 (3. sz.). 281 1399. IX. 9.: MOL DL 34671. – Mályusz 1927, 140 (13. sz.). 282 1412. X. 27.: MOL DL 34671. – Mályusz 1927, 143 (19. sz.). 283 1423. VIII. 25.: MOL DL 34671. – Mályusz 1927, 144–145 (24. sz.). 284 1425. VI. 19.: MOL DL 34963. – Mályusz 1927, 150 (29. sz.). 285 1428. I. 1.: MOL DL 34705. – Mályusz 1927, 150–151 (31. sz.). 277 278

Romhanyi.indd 62

3/18/2010 2:45:33 PM

SZŐLŐK

63

A dobrakutyai szerzetesek apránként jutottak szőlőik birtokába. 1412-ben az alapító Benedek mester még csak megígérte, hogy alkalmas helyen majd fog egy jó szőlőt ültetni, „que se ad centum ligonizatores in una sua ligonizatura debebit extendere”, s addig is, amíg ez termőre fordul, a szerzeteseknek haszonélvezetre átengedi saját Drenovc nevű szőlőjét a dobrakutyai hegyen.286 Az 1441-ben János pratai ispántól kapott Brezjanc birtokról 1500-ban kiderül, hogy szőlőből származó jövedelmeket is biztosított a kolostornak.287 1464-ben Mátyás király a dobrakutyai pálos kolostornak adományozta többek között a Kőrös vm.-i Felsőszaplonc és Szentmihály falvak szőlőhegyein fekvő két szőlőt, melyeket már addig is békésen birtokoltak.288 1471-ben Losanc birtok ügye kapcsán kiderül, hogy ott is volt szőlő, s azt ráadásul a szerzetesek saját kezelésükben tartották.289 1472-ben monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajda és verőcei ispán elengedte a dobrakutyai kolostor Verőce vm.-i Losanc, Brezjanc, Peterjanc és Csernec falvaiból járó összes tizedeket, köztük a szőlődézsmát.290 Habár a mentesség megfogalmazása általános, a négy falu közül kettőben – amint láttuk – a szerzeteseknek bizonyosan volt szőlőjük. 1479-ben Dobrakutyai Dávidtól kaptak egy elhagyott jobbágytelek és egy, a szerzetesek rétjével határos rét mellett két, Ztaryak és Pawlisewcz nevű szőlőt, amiért a pálosok heti két misét tartoztak mondani Dávid és hozzátartozói lelki üdvéért.291 1487-ben kiderül, hogy a kolostornak Szaploncán is voltak szőlői, mivel ekkor lendvai Bánfi Miklós és fivére, Jakab elengedte a város szőlőhegyén lévő szőlők után nekik járó dézsmát összesen negyven mise fejében.292 Összességében ugyan nem tűnik nagyon soknak, mégsem lehettek lényegtelenek a kolostor birtokai között, mivel meglehetős rendszerességgel tűnnek fel a szőlők a dobrakutyai oklevelekben, és az idők folyamán két mentességet is szereztek rájuk. A lepoglavai kolostorral kapcsolatban ugyan viszonylag ritkán esik csak szó szőlőkről, ezek az esetek azonban annál beszédesebbek. 1514-ben pl. azt panaszolják a szerzetesek, hogy Gyulai János a pálosok egyik jobbágyának a szőlőjében a pincét feltörette, minden borát lefoglaltatta, a bor pedig tönkremenvén a pálosoknak ebből 15 forint káruk keletkezett. Ugyanekkor Gyulai elfoglalta a pálosok kamenicai birtokát is, ahol a pálosoknak több mint 25 szőlője (!) ment

1412. X. 6.: MOL DL 35386. – Mályusz 1929, 282 (6. sz.). 1500. III. 29.: MOL DL 35575. – Mályusz 1929, 307 (49. sz.). (Az adományt tartalmazó végrendelet: 1441. V. 5.: MOL DL 35573.) 288 1464. XII. 26.: MOL DL 35647. – Mályusz 1929, 293 (23. sz.). (A csázmai káptalannak az iktatásról kiadott oklevelét lásd 1465. IV. 25.: MOL DL 35649. – Mályusz 1929, 293–294 [24. sz.]. Az egyik szomszéd itt is soploncamelléki Gál fia János. Vö. alább Losanc birtoknál.) 289 1471. IV. 22.: MOL DL 35666. – Mályusz 1929, 298 (35. sz.). 290 1472. IX. 8.: MOL DL 35671. – Mályusz 1929, 299 (37. sz.). 291 1479. II. 28.: MOL DL 35698. – Mályusz 1929, 301 (39. sz.). 292 1487. VI. 13.: MOL DL 35721. – Mályusz 1929, 305–306 (44. sz.). Szaploncán különben 1504-ben is kapott adományt a kolostor, ti. egy udvarházat, házakat és egy szőlőt. (1504. VII. 13.: MOL DL 35761) 286 287

Romhanyi.indd 63

3/18/2010 2:45:33 PM

64

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

tönkre amiatt, hogy Keresztelő Szent János napjáig (június 24.) nem műveltethették meg azokat.293 A fenti, kiemelkedően sok szőlőt birtokló kolostorokon kívül bizonyosan egynél több szőlője volt a baumgarteni,294 a csáktornyai,295 a dédesi,296 az enyerei,297 a kalodvai,298 a ládi,299 a porvai,300 a regéci,301 a szakácsi,302 a tokaji,303 a vá-

1514. VIII. 21.: MOL DL 34443. – Mályusz 1925, 174–175 (108. sz.). Úgy hatvan évvel korábban hasonló hatalmaskodás történt a garicsi pálosok egyik jobbágyánál is, akinek borospincéjét Monoszlói Csupor György és Gáspár kirabolta (1446. VI. 9.: MOL DL 35583. – Mályusz 1933, 86 [291. sz.]). Feltehető, hogy mindkét esetben jelentős mennyiségű, valószínűleg piacra szánt bort vittek el. 294 1475. V. 21.: MOL DL 17681 – Ulrich von Grafeneck és fia, Wolf az általuk alapított baumgarteni pálos kolostornak egyebek mellett több szőlőt is adományoztak magában Baumgartenben, továbbá Ruszton és Meggyesen. A kolostor pusztulása után összes birtokát a bánfalvi kolostor kapta, lásd ott. 295 1505. VII. 25.: MOL DL 32823. – Mályusz 1925, 130 (14. sz.); 1523. X. 31.: Mályusz 1925, 131 (16. sz.). Az utóbbi adományban a szőlő mellett egy prést és egy pincét is kaptak. 296 DAP I. 64–65. 297 1478. VII. 17.: MOL DL 18083 – a kolostor bizonyos szőlők, malom és rét ügyében keletkezett perében Mátyás király a személyes jelenléthez vonja az eljárást; 1524. XII. 31.: MOL DL 24042 – Sythe Miklós és felesége, valamint gyermekei Keresztúr mellett két szőlőjüket, Naghzelw-t és Kochazelw-t az enyerei remetéknek adományozzák. 298 Rusu 2000, 104. 299 A ládiak már a XIV. században szereztek szőlőbirtokot Miskolc szomszédságában, Mályiban. Amikor 1389-ben a miskolci Meszes Benedek eladja a pálosoknak saját szőlőjét 27 forintért, az egyik szomszéd éppen maga a ládi kolostor. A másik oldalról egyébként egy ligetes erdő határolja a szőlőt, vagyis a birtok az irtványterület határán feküdt (1389. VII. 7.: MOL DL 7511. – Gyulai 1995, 18); 1507. I. 14.: MOL DL 38865. – Ekkor Hedvig tesseni hercegnő, Szapolyai István szepesi gróf özvegye és fiai a Keresztúron lévő házat és a város promontoriumán lévő két szőlőt, melyet Imre keresztúri plébános ajándékozott a kolostornak, lélekváltságért mentesítik minden adó és a kilenced alól. 300 1450. XI. 30.: MOL DL 14424 – a kolostor kegyura, Garai László egyebek mellett egy szőlőt is ad a kolostornak Lovászpatonán, a Fekete-erdő nevű szőlőhegyen. 1519. VI. 26.: MOL DL 24373 – a cseszneki alvárnagy nyugtája arról az összegről, amelyért egy elzálogosított és feltehetőleg a pálosokra hagyott szőlőt a szerzetesektől visszaváltott, és amelyet a cseszneki várnagytól megkapott, ezért a szőlőt a várnagynak átengedte. 301 DAP II. 309–310. A regéci kolostor szőlei Tolcsván és Olaszliszkán feküdtek. 302 1456. I. 13.: MOL DL 15021 – a pálosok Szőcsényben kaptak egy szőlőt; 1466. XI. 26.: MOL DL 16445 – a kolostor Nagyszakácsiban lévő szőlője mint határos szerepel; 1474. III. 12.: MOL DL 17556 – a kolostor Monyorókeréken örököl szőlőt. 303 1511: MOL DL 22250 (örök alamizsna, tokaji szőlő); 1519. X. 20.: MOL DL 24378 – Hedvig tesseni hercegnő, Szapolyai István nádor özvegye és fiai a tokaji pálosoknak megengedik, hogy Tokaj mezővárosának szőlőhegyén lévő szőleiket szabadon használhassák, és azok után ne tartozzanak tizedfizetéssel. 293

Romhanyi.indd 64

3/18/2010 2:45:33 PM

SZŐLŐK

65

radi,304 a vetahidai305 és a bánfalvi306 kolostornak. A gönci kolostorral kapcsolatban viszont csak azok a szőlők tűnnek fel a forrásokban, melyeket a telkibányai Szent Katalin ispotály birtokaként, azzal együtt kapott.307 Ennek ellenére már a XIV. században mentesültek a hegyvám megfizetése alól,308 tehát nyilván más szőlőik is lehettek, még ha azok nem is tűnnek fel a fennmaradt forrásokban. Egy-egy szőlőemlítést természetesen szinte kivétel nélkül minden pálos kolostor oklevelei közt találunk. Viszonylag rendszeresen jutottak szőlők birtokába a bánfalvi pálosok is. A borkészítéssel kapcsolatos az az 1525-ös soproni hagyaték is, melyben Frank Pongrác pap a bánfalvi pálosoknak egy szőlő mellett két üres hordót is adott.309 Szintén végrendeletileg hagytak a garicsi pálosokra 1465 vége előtt többek között 28 üres hordót.310 Ezek mellett borból származó jövedelmei voltak pl. a bakvai és a dobrakutyai pálosoknak, melyet Marcali vajda fia János zalai ispán adott nekik még 1449-ben, majd adományát más tizedekre is kiterjesztve megerősített, amikor római és szentföldi zarándokútjára készülve végrendelkezett.311

1422. VI. 4.: MOL DL 11218 – András váradi püspök a pálosok szántóföldjei mellett a váradi előhegyen egy szőlőt ad; 1446. V. 4.: MOL DL 13918 – a szerzetesek Váradon egy negyed szőlőt vásroltak 24 forintért Mihály székesegyházi kanonoktól, aki a szőlőt ugyanennyiért vásárolta; 1496. IV. 14.: MOL DL 20411. – Bónis 1997, 3703. sz.: néhai Sas Demeter váradi polgár fia, a még gyermekkorú (puer), de végrendelkezésre jogosult Gergely halálos ágyán atyai szőlőjét a várad melletti kápolnai pálos kolostorra hagyta. 305 1521. III. 2.: MOL DL 23519 – macsi Kalmár Damján a kolostorra hagyta udvarházát és egy szőlőt, megtartva benne felesége, Krisztina holtig tartó haszonélvezetét; 1523. XII. 21.: MOL DL 23859 – a pálosok a somogyvári Középnyest-hegyen lévő szőlőjüket elcserélték ugyanott a Hárságy-hegyen lévő másik szőlőre. 306 1525. VII. 5.: MOL DL 24164 – Elisabeth von Topl (szül. Grafeneck) a leégett baumgarteni kolostor két szőlőjét a bánfalvi kolostornak adja; 1526. VI. 6.: MOL DL 24297 – ugyanő a baumgarteni kolostor összes birtokát a bánfalvi kolostornak adja, köztük két további szőlőt. 307 1450. VII. 29.: MOL DL 14390; 1459. VI. 9.: MOL DL 15368; 1471. III. 6.: MOL DL 14392; 1471. III. 7.: MOL DL 17177. Ugyan az oklevél nem említi név szerint, de feltehetően ugyanezen szőlők tekintetében engedi el Mátyás király a gönci kolostornak a borkilencedet vagy tributumot 1471. III. 6-án: MOL DL 17175. 308 Vitae fratrum c. 42. 309 Házi 1939, 267. 310 1465: MOL DL 35112. – Mályusz 1934, 143–144 (374. sz.). 311 1449. V. 1.: MOL DL 38696; 1455. I. 15.: MOL DL 14915. Továbbá 1413. I. 7.: MOL DL 32766. – Mályusz 1925, 104 (9. sz.). Borbála királyné a bakvai kolostornak adta a bor- és gabonatizedeket; 1472. IX. 12.: MOL DL 32778. – Mályusz 1925, 108 (22. sz.). Monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajda és verőcei ispán visszaengedte a bakvai pálosoknak a birtokaik után járó bor- és gabonatizedeket, melyeket még Zsigmondtól (!) kaptak. Az adományt megerősítette Bánffy Miklós és Jakab is (1488. IV. 21.: MOL DL 32796. – Mályusz 1925, 115–116 [40. sz.]). 304

Romhanyi.indd 65

3/18/2010 2:45:33 PM

66

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Összességében azt mondhatjuk, miközben a szőlő szinte minden pálos kolostor birtokai közt megtalálható,312 vannak köztük olyanok, melyeknél a szőlők aránya kimagasló. Ezekben az esetekben bizonyosra vehető, hogy a szerzetesek maguk nem vagy csak kis részben foglalkoztak szőlőműveléssel, viszont feltételezhető, hogy a borból származó jövedelmük jelentős volt. Erre utal egy Bél Mátyás által, a bánfalvi pálosokkal kapcsolatban fenntartott mondás is: „Monachos Wohndorffienses, loco eodem, gemino vini prouentu esse diuites. Scilicet: inferne altero, in cella, altero superne, in vinea.”313 A szőlők legnagyobbrészt adományként kerültek a pálosok birtokába, az adományok között jelentős hányadot képviselnek a végrendeletek és egyéb kegyes adományok, örök alamizsnák. Tisztán vásárlásra csak ritkán került sor,314 arra viszont több példát is találunk, hogy egy-egy szőlőt a pálosok részben adományként, részben pénzért kapták.315 A szőlők elcserélése arra utal, hogy a művelést megkönnyítendő a szerzetesek igyekeztek birtokaikat egy tömbbe csoportosítani, a hely kiválasztásában pedig nyilván az adott szőlőhegyről származó bor minősége döntött. A XV. század utolsó harmadától jól láthatóan megszaporodnak az adatok, ami összefügghet a borkereskedelem fellendülésével. A rendelkezésre álló források egyelőre nem teszik lehetővé annak tisztázását, hogy pl. az északkelet-magyarországi pálos kolostorok milyen mértékben részesedtek esetleg a kislengyelországi borkivitelből, de a diósgyőri, az újhelyi és a tokaji kolostornak, úgy véljük, erre legalábbis megvolt a lehetősége.316 Ugyancsak a borkereskedelem lehetőségét veti fel a garicsi kolostorra hagyott nagy mennyiségű bor, melyről egy 1465-ös per kapcsán értesülünk. Eszerint Kapitánfi András özvegye, Margit asszony összesen mintegy 1700 köböl bort hagyott a szerzetesekre, amit azonban a néhai férj rokonsága a maga számára lefoglalt.317 A szőlők számának szaporodásával párhuzamosan egyre gyakrabban adják is őket haszonbérbe. Ennek egyik, több szempontból is érdekes példája a toldi kolostor oklevelében olvasható, mely szerint a szerzetesek megengedik elwes-i Chakan Andrásnak, hogy használja azt az újonnan telepített szőlőt, melyet a néhai elwes-i Toth Imre ültetett a pálosok által nekiadott erdő helyén. A területet Toth Imre csak élete tartamára kapta, de felesége jogtalanul eladta Chakan 312 A szőlő mint a pálos kolostorok birtokának egyik alapeleme már a XIII. században is megtalálható. Vö. Solymosi 2005, 20–21. 313 Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása. Desciptio Comitatus Semproniensis II. A latin szöveget gondozta és fordította… Tóth Gergely. Sopron, 2006, 182. 314 Vásárlásra példa a kalodvai kolostor esete, melynek János nevű perjele 1388 körül két szőlőt vásárolt a makrai hegyháton 36, illetve 48 forintért (Vitae fratrum c. 37). 315 Csak kiragadott példaként a gombaszegi kolostor 1496-ban egy 50 forintot érő szőlőt részben alamizsnaként, részben 25 forintért kapott: DAP I. 161. Ilyen megoldás más birtokelemek esetében is előfordult. 316 Az északkeleti városok könyveiben az említett települések közül csak Tokaj szerepel, de a pálosokra ott sem történik utalás. Ugyanakkor pl. a középkor végén és a kora újkorban Újhely városában „minden a szőlő körül forgott”, és valószínűtlen, hogy ne találtak volna utat a külső és belső piacokra. Ennek azonban eddig nyomát nem sikerült megtalálni. Köszönöm Tringli István segítségét és szíves szóbeli közlését. 317 1465: MOL DL 35112. – Mályusz 1934, 143–144 (374. sz.).

Romhanyi.indd 66

3/18/2010 2:45:33 PM

SZŐLŐK

67

Andrásnak (vagyis a szerzetesek végül is tudomásul vették a tulajdonoscserét). A kolostor ugyanakkor kiköti, hogy a szőlő termőrefordultával András földjáradékot köteles fizetni.318 Hasonló helyzetek más kolostoroknál is fel-felbukkannak, szőlők haszonbérbe adása pedig, úgy tűnik, máshol is gyakorlat volt.319 Két esetben két kolostor közös tulajdonában lévő szőlő is feltűnik a forrásokban. 1313-ban István nádor a diósgyőri és a dédes kolostornak közösen ad egy szőlőt, majd 1449-ben a diósgyőri vikárius és a dédesi perjel adta haszonbérbe közös, Benye nevű szőlőjüket egy sajószentpéteri polgárnak, Gergely deáknak többnemzedéknyi időre, azzal a feltétellel, hogy Gergely és örökösei évente szüretkor 30 köböl bort adnak a két kolostornak fele-fele arányban.320 Hasonló szerződéseket a zágrábi kolostor is rendszeresen kötött, melyek közül némelyikből a bért is megtudjuk. 1436-ban pl. a kolostor Margit asszonynak, fiának és másik fiától származó unokáinak adott bérbe két szőlőt, egy szántót és egy erdőt, melyek évi bérét a következőképpen állapították meg: 1. szőlő: 25 dénár, 1 kappan és 1 kenyér; 2. szőlő: 40 dénár, 2 kappan és 1 kenyér; szántó: 32 dénár, 1 kappan és 1 kenyér; erdő: 8 dénár. Vagyis a kolostor évente összesen 105 dénárt kapott pénzben, továbbá 4 kappant és három kenyeret természetben. Egy másik oklevélből az is kiderül, hogy a kenyér árát 1 dénárban határozták meg.321 Ez utóbbi oklevélben is egyébként éppen szőlő haszonbérletéről, egészen pontosan a haszonbérleti jog eladásáról van szó. A két fél két tekintélyes zágrábi polgár: Valmych zágrábi bíró és Wodopya Dénes, akik a szerződést a tulajdonos pálosok vikáriusa előtt kötik meg. Az egyik szőlő ára 15 forint, a pálosoknak pedig évente 35 dénár, 1 kappan és 1 kenyér jár utána. A szerződés tárgyát képező másik szőlő ára nincs feltüntetve, csak a szerzetesek jövedelme: 15 dénár, fél kappan és egy 1 dénár árú kenyér fele. A szőlők mellett gazdát cserél egy erdő is, erről azonban semmit sem tudunk meg az oklevélből. Hasonló nagyságrendben adják meg két szőlő együttes jövedelmét 1501-ben (35 dénár és másfél kappan).322 Mindhárom fenti eset arra is felhívja a figyelmet, hogy a haszonbérleti szerződés alapján a szerzetesek kétség kívül legnagyobbrészt pénzjövedelemre tettek szert, a naturália azonban nem tűnt el teljesen. A haszonbérlők között olykor egyházi személyek is feltűnnek. Így 1409-ben a sztrezai pálosok két szőlőjét Demeter sztrezai plébános művelte, de azután nem akarta megfizetni a szokásos terragium-ot, ezért a pálosok beperelték, és a Vicedominis Máté, ekkor még zágrábi helynök előtt lefolytatott pert meg is nyerték. A haszonbérlet nem Demeter személyére korlátozódott, hiszen az

1525. I. 1.: MOL DL 24044. A Formularium erre vonatkozó oklevélmintájáról lásd alább. Más haszonbérleti szerződések: 1462. VI. 16.: MOL DL 15742 (Újhely), 1491. V. 1.: MOL DL 25842 (Thal), 1523. XII. 21.: MOL DL 23859 (Vetahida). 320 1313. VIII. 15.: MOL DL 8784. – Bándi 1985, 559; DAP I. 65. 321 1436.: IV. 22.: MOL DL 34710. – Mályusz 1927, 152–153 (35. sz.). A kenyér árára: 1462. V. 19.: MOL DL 34491. – Mályusz 1927, 172 (92. sz.). 322 1510. II. 24.: MOL DL 34601. – Mályusz 1927, 186 (134. sz.). Az oklevél a Mályusznál 1501. III. 7-i kelettel szerepel. 318 319

Romhanyi.indd 67

3/18/2010 2:45:33 PM

68

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

ítélet az ő utódait is kötelezte.323 Végül egy XV. század végi szerződést érdemes még közelebbről megvizsgálni. Mihály vikárius 1492-ben 6 forintért adta haszonbérbe Czopocza Jakab Zágráb-remetei lakos szőlőjét házzal, kerttel és cserjéssel Györgynek, a zágrábi Szt. Márk templom Szt. Miklós oltára rektorának. A szerződés értelmében György csak 3 forintot fizet ténylegesen a kolostornak, mivel Jakab – aki a szerzetesek tudta nélkül elköltözött – mind a pálosoknak, mind Györgynek tartozott 3–3 forinttal, a szerzetesek pedig a vételárba beszámították a kölcsön összegét. Utóbbitól Jakab mustért vette fel a kölcsönt. Az oklevél alján a pálosok gondosan feltüntették a szőlőből származó jövedelmüket is: évi 14 bécsi dénárt, vagyis az éves jövedelem a haszonbér árának alig 2,5 %-a volt.324 A szőlők ára egyébként is rendkívül tág határok között mozgott, ami érthető, hiszen nyilván jelentősen befolyásolta a nagyság mellett a dűlő értéke is. A legmagasabb ár ezen a vidéken – ami ez esetben feltehetően valódi vételárat jelent – 32 forint, amit Szentgyörgyvári Máté kanonok fizetett azért a bukoveci szőlőhegyen lévő szőlőért, melyet 1506-ban a zágrábi pálosoknak adott.325 Az ország másik felén, a Nagyvárad melletti kápolnai kolostor 1446-ban 24 magyar arany forintért vásárolt megy egy negyed szőlőt a kolostor és saját jobbágyuk szőleje között. Ebben az esetben talán a szőlő tényleges értékén túl a birtok kikerekítésének szándéka is befolyásolhatta az árat.326 Szintén a szőlőbirtokok gyarapodása hozta magával több helyütt a bérmunkások alkalmazásának szükségességét. Erre vonatkozóan a legkorábbi utalást Zsigmond király oltalomlevele tartalmazza, melyet a diósgyőri pálosok részére bocsátott ki, és amely szerint a szerzetesek szabadon tarthattak szőlőmunkásokat. Az oltalomlevél kiadásának előzménye az volt, hogy a mezővárosi jobbágyok megfenyegették a zselléreket és más, a pálosok birtokain bérért dolgozó szegényeket, hogy ne merjenek ott munkát vállalni. A pálosok kiterjedt gazdálkodása nyilván sértette a jobbágyok gazdasági érdekeit.327 A szőlő mint gyorsan mobilizálható vagyon tűnik fel egy 1510-ben kelt oklevélben. Eszerint Zsigmond ungvári vikárius és Kalixtusz villyei perjel tanúsítják, hogy a kolostor pusztulása után a villyei kolostor egyik szőlejét eladták (sic!) 28 forintért Nemti Vitálisnak és Miklósnak azzal a kikötéssel, hogy a kolostor felépülte után azt ugyanannyiért visszaadják. A szőlőt azonban Miklós özvegye nem akarta 28 forintért visszaadni, mondván, hogy időközben épületeket emeltek a szőlőben, ám végül mégis meggondolta magát, és a szőlőt visszaadta.328 Vagyis valójában nem eladásról, hanem valamiféle kölcsönszerződésről van szó, melyben a szőlő nyilván biztosítékként szerepelt, ha tetszik, akár zálogkölcsönnek is tekinthetjük, bár az oklevél nem annak nevezi. Az mindenesetre érdekes, hogy a kölcsönt adó fél értéknövelő beruházást is eszközölt, amelynek ellenértékét végül nem kapta meg. 1409. II. 26.: MOL DL 34771. – Mályusz 1928, 104 (46. sz.). 1492. V. 4.: MOL DL 34538. – Mályusz 1927, 180–181 (118. sz.). 325 1506. I. 13.: MOL DL 34585. – Mályusz 1927, 196 (163. sz.). 326 1446. V. 4.: MOL DL 13918. 327 Gyulai 1995, 20. 328 1510. IV. 24.: MOL DL 22104. 323 324

Romhanyi.indd 68

3/18/2010 2:45:33 PM

SZŐLŐK

69

Az eddig ismert anyagban egyetlen adat van szőlő tényleges eladására. Tamás regéci perjel és a tokaji vikárius István generális engedélyével a regéci kolostornak egy 1348-ban megkapott tolcsvai szőlőjét adta el 1514-ben 12 forintért a tolcsvai Karácson Benedeknek.329 Az efféle eladás ugyanakkor, legalábbis a XVI. században, mégsem volt teljesen szokatlan, hiszen az engedélykérés és az adásvétel lebonyolításának mintája még a formuláriumba is bekerült (lásd alább). A szőlőnek a XVI. századi pálos gazdálkodásban kiemelkedő jelentőségét tükrözi a formuláriumban előforduló, szőlőkkel kapcsolatos oklevélminták nagy száma. Az említett oklevelek tematikailag a következőképpen oszlanak meg: négy a szőlők után járó dézsma elengedését kéri (ff. 41v–42r, 78r, 78v, 84r-v). egy a kegyúrtól, három pedig valamely püspöktől. Az első oklevél a sűrűsödő török támadásokra hivatkozik, ami miatt a szerzetesek a legtöbb dunántúli kolostort kénytelenek voltak elhagyni, a másik három a rend szegénységére, a kolostor elhagyatott állapotára, illetve az őket évenként érő támadásokra utal. Ez utóbbi oklevélben külön kiemelik a szőlő vásárolt voltát. Hasonló témában kelt az a kérvény is, mely egy világi földbirtokostól a hegyvám elengedését kéri (f. 85r). Egy másik oklevél arról tudósít, hogy két gyöngyösi pap a városban egy házat, egy boltozott kőpincét és egy szőlőt adott kegyes adományként az oklevélben thalinak nevezett máriavölgyi Szűz Mária kolostornak (f. 48r).330 Egy további szerint a kolostor és a templom tetejének megjavíttatásához szükséges pénz előteremtése érdekében eladják egy bizonyos szőlő felét, melyet egykor kegyes adományként kapott a kolostor (f. 62v–63r). Érdekes adattal szolgál a szőlők jelentőségét illetően az az oklevél, melyben a vikárius engedélyezi az egyik kolostor perjelének, hogy eladjon egy misekönyvet vagy valami más könyvet, hogy az érte kapott pénzből megműveltethessék a kolostor szőlőit (f. 82v). A perjel – nyilván hihetően – a kolostor nagy szegénységére hivatkozott az engedély kérésekor. Egy másik esetben két vikárius közötti pénzkölcsönzésről értesülünk: egyikük, ismét csak kolostora szegénységére hivatkozva, pénzt kér kölcsön egy közeli kolostor vikáriusától a szőlők megműveltetésének költségeire (ff. 85v–86r).331 A pénzt rövid határidőre kéri, erre utal az „ante festum sancti N nunc affuturum” formula. Érdekes adalék ugyanebben az egyébként igen rövid oklevélben az az utalás, mely szerint a kérő fél eddig hiába kért mástól kölcsönt, és ezért ha most kap, közben jár a rend generálisánál, hogy a kölcsönadó félnek külön köszönjék meg tettét, majd hozzáteszi: ha nem kap pénzt, a kolostor szőlői műveletlenek maradnak, a haszon pedig abban az évben elmarad. Hasonlóan bérmunkával megművelt szőlőkre utal az az oklevél is, melyben az egyik koDAP II. 309. Hasonlóan kerek egészet alkot Mészáros (Mezar) Lőrinc özvegyének a csáktornyai kolostor javára 1523-ban tett adománya, melyben a szerzetesek egy szőlő mellé présházat és pincét is kaptak. (1523. X. 31.: MOL DL 32825). 331 Hasonló, egymás közti kölcsönügyletről említést tesz Gyöngyösi is: Vitae fratrum c. 68. Eszerint 1492-ben Szalánkeméni Péter generális nyugtát adott a zsámbéki perjelnek annak a 12 forintnak a megfizetéséről, melyet a baranyai Szent László kolostor vikáriusa, Kamanci János testvér kölcsönzött neki. Vagyis a két kolostor üzleti ügyében ismét csak a rend vezetése járt el. 329 330

Romhanyi.indd 69

3/18/2010 2:45:33 PM

70

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

lostor perjele a rend generálisától kér engedélyt az egyik szőlő eladására, mivel „házunknak van elegendő számú szőlője, de van egy felesleges, melynek az éves jövedelme igen csekély, bármennyire is gondozzák, …mind mivel nagy költséggel és fáradsággal művelik, mind azért, mert túlságosan messze van, mind pedig azért, mert nem találunk senkit, aki hűséges szőlőművesként művelné” (f. 81v). Egy, valamikor kegyes adományként kapott szőlő eladásáról szól egy másik oklevél is, ezúttal már magáról a kolostort képviselő perjel és a vevő között kötött szerződésről (ff. 81v–82r). Az indoklásban ismét a kolostor szegénysége szerepel. Nem eladás, hanem haszonbérbe adás a tárgya annak az oklevélnek, melyben az egyik vikárius egy elhagyott szőlőt ad egy világi személynek, azzal a megkötéssel, hogy évente bizonyos mennyiségű bort szolgáltat a kolostornak – hasonlóan a kolostor többi birtokán lévő szőlőhöz –, és ha a későbbiekben az új tulajdonos vagy örökösei hűtlenek lennének a rendhez vagy az egyházhoz, a szőlő visszaszáll a kolostorra (f. 87r-v). Végül még egy érdekesség: e kéziratban olvasható egy olyan adásvételi szerződés formulája, melyben a pálos kolostor elöljárója mint a szőlő tulajdonosa állít ki oklevelet két világi személy számára egy bizonyos szőlő eladása kapcsán. A szerződés tárgyát képező szőlő a pálosok birtokán található, s ezért a vevő és örökösei évente bizonyos mennyiségű bort kötelesek fizetni stb. – a formula azonos a haszonbérleti szerződés záradékával (f. 86r-v). A fentieken kívül még egy oklevél-formulában szerepel szőlő, ez azonban egy olyan szöveg, melyben a kegyes adomány tárgya két puszta jobbágytelek összes tartozékával, úgymint két malommal, hegyekkel, szőlőkkel, művelt és műveletlen szántókkal stb. együtt (f. 88r-v). Összességében, a formuláskönyvbe lejegyzett, szőlőkre vonatkozó oklevelekből a következő kép látszik kirajzolódni. Először is az 1530-as évek körül viszonylag nagy átrendeződés zajlott a pálosok birtokain – ez az ország számos más birtokosát sem kerülte el. Nyilván nem véletlen a rengeteg hivatkozás a kolostor, illetve a rend szegénységére. A török fenyegetés, a környék lakosainak támadásai egyes vidékeken bizonyosan a mindennapok veszélyeit jelentették. A rendi elöljárók éppen ezért igyekeztek pl. adóterheiket csökkenteni, és amint láttuk, szőlőiket mentesíteni a tized- és kilencedfizetési kötelezettségek alól.332 Talán az sem véletlen, hogy ez ügyben többször fordultak püspökökhöz, mint világiakhoz, hiszen feltehetőleg nagyobb megértést remélhettek az egyházi elöljárók részéről. Egy másik, a korra jellemző tendencia egyes kolostori birtokok eladása. Igaz, csak két-három ilyen oklevél található az anyagban, mégis, jelenléte egy formulás könyvben sokatmondó, és útmutatást ad az egész eljárásra: megtalálható az engedélykérés formulája és az adásvételi szerződésé egyaránt. A szőlőbirtokokkal való gazdálkodás egy speciális esete az, amikor egy szőlő felét kell eladni, hogy az épületek tetejét kijavíttathassák. A szőlők megműveltetése nem kis terhet jelenthetett a kolostorok számára. Szőlőbirtokaik lényegesen nagyobbak, és főleg szétszórtabbak lehettek annál, semhogy egy-egy kis létszámú kolostor szerzetesei maguk művelhették volna. Ilyen tárgyú oklevelek a XV. századtól kezdve találhatók egyes kolostorok iratai között, de a XVI. században, úgy tűnik, megszaporodik a számuk. 332

Romhanyi.indd 70

3/18/2010 2:45:34 PM

SZŐLŐK

71

A bérmunka alkalmazása azonban készpénzt igényelt, s ennek előteremtése érdekében olykor akár liturgikus könyveket is áruba bocsátottak. Máskor – amint láttuk – kölcsönt vettek fel, akár a renden belül más kolostoroktól, de olykor ez sem lehetett egyszerű. Érdekes megoldása a művelési kötelezettségtől való megszabadulásnak, ugyanakkor bizonyos jövedelem biztosításának a szőlők haszonbérbe adása éves szolgáltatási kötelezettség fenntartásával. Egy ilyen szőlő későbbi sorsát is nyomon követte az érintett kolostor, erről tanúskodik az az oklevél, amelyet a két világi személy közötti adásvételről állított ki a kolostor elöljárója, és amelybe gondosan beleírta a haszonbérleti szerződés záradékát, mely a kolostor tulajdonjogát biztosítja arra az esetre, ha veszélybe kerülne az évenként beszolgáltatandó bor. A bor értékét mutatja az a két formula, melyben egy perjelt, illetve vikáriust a gabona és a bor elherdálása miatt rónak meg, s az egyik esetben meghagyják az illető elöljárónak, hogy gabonát, bort és más hasonlókat csak a kolostor seniorainak egyetértésével adhat el. Végül bekerült a formulás könyvbe két adománylevél is: a két gyöngyösi papé és egy ismeretlen világi nemesé, akiről csak annyit tudunk meg, hogy egykor „comes” volt, és az adományt, halálára gondolva, feltehetően idős korában tette. Az utóbbi oklevél túlságosan általános, mind az adományozó, mind a megadományozott, mind maga az adomány homályban maradt. A két gyöngyösi pap adománya azonban azon szerencsés kivételek közé tartozik, ahol szinte minden egyedi részlet benne maradt a szövegben. Így az is kiderül, hogy a Gyöngyöstől meglehetősen távoli, Pozsony melletti thali kolostor kapta a házat, a pincét és a szőlőt. Az egész adomány kerek egészet alkot, és talán nem tévedünk nagyot, ha feltesszük, hogy a gyöngyösi ház a bor értékesítésében is szerepet játszhatott.333 Egy formulás könyv nyilván a gyakran előforduló ügyekhez kíván mintákat adni. Ha tehát ilyen sok oklevélformula foglalkozik a szőlőkkel, sőt ha az összes oklevélnek csak mintegy 10%-a foglalkozik gazdasági kérdésekkel, és ezek döntő többsége éppen a szőlőket érinti, akkor talán nem túlzás azt állítani, hogy a XVI. század első felében a pálosok gazdálkodásában ennek a birtoktípusnak volt a legnagyobb szerepe, és ehhez kapcsolódott a legtöbb féle ügyintézés. A fentiek fényében talán az is kijelenthető, hogy leginkább a szőlőkhöz és a belőlük származó jövedelmekhez ragaszkodtak, és éppen ezért folyamodtak akár a legkülönfélébb megoldásokhoz, mint amilyen a már említett haszonbérbe adás. E ragaszkodás oka többféle is lehetett: egyrészt néhány kolostor birtokai között túlsúlyban voltak a szőlők, másrészt a szőlőből, illetve a borból származó haszon viszonylag jelentős lehetett. Példaként hadd utaljunk néhány lengyelországi adatra: a rupellai kolostor byenczicei birtokáról 1480-

Borkimérési jogai más kolostoroknak is voltak, de olykor ebből konfliktusaik is származtak. 1472. augusztus 1-én kelt oklevelében pl. Mátyás király elrendeli, hogy a diósgyőri pálosok Miskolc városában többé nem árulhatják boraikat, meghagyja egyben Zbugay Istvánnak, a vár kapitányának, hogy e rendeletének szerezzen érvényt. – MOL DL 24749. Lásd 216. j. 333

Romhanyi.indd 71

3/18/2010 2:45:34 PM

72

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

ban két molnártól és két kocsmárostól 6 márka jövedelme volt,334 a czestochowai kolostornak 1529-ben a helybeli kocsmából 1 márka 10 garas jövedelme származott (összehasonlításul egy malom bérleti díja ugyanekkor ugyanitt 4 márka volt).335 Harmadsorban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szőlőtelepítés meglehetősen nagy befektetést igényel, lassan térül meg, viszont a műveletlenül hagyott szőlő rendkívül gyorsan tönkremegy (éppen ezért azonos a közbecsűértéke a cserjésével336).

Zbudniewek 2004, n. 57 (192). A magyarországi, illetve a lengyelországi és sziléziai kolostorok gazdálkodása közötti különbségekről lásd F. Romhányi Beatrix: Untrerschiede der Wirtschaftstätigkeit zwischen den Ungarischen und den Polnisch-silesischen Paulinerklöstern im Mittelalter. In: Paulini w slużbie Kościola i wielu Narodów. Szerk. Elmar Kuhn – Miroslaw Legawiec – Gábor Sarbak – Janusz Zbudniewek. (Studia Claromontana 27.) Warszawa, 2009, 223–234. 335 Zbudniewek 2004, n. 381. 336 Tripartitum 1990. 275 (13. cím, 45. §): „Továbbá: a hegyvámot, vagy szőlőhegy-vámot, mely földesurának évenként számba vehető és jelentékeny jövedelmet szolgáltat, hasonlóképen tízszerannyira becsülik: de úgy vélem, hogy ennek csak az örökbecsűnél lehet helye, mert országunk régi szokása szerint a szőlőket általában úgy szoktuk becsülni, mint a cserjés, bokros helyeket azért, mivelhogy a szőlők, mihelyt azokat nem mívelik vagy megmunkálásukat elmulasztják, csakhamar és könnyen cserjés és bokros helyekké változnak át.” (A cserjés értéke egyébként 3 gira: 26. §.) 334

Romhanyi.indd 72

3/18/2010 2:45:34 PM

MALMOK

A kolostorok csaknem felénél találunk adatot malmokra, sőt a XIV. századi oklevelek jelentős hányada róluk szól. A diósgyőri, a felnémeti, a ruszkai kolostorok esetében pl. szinte mást nem is találunk az ismert oklevelekben.337 A másik fontos jellemzőjük, hogy a szerzetesek eleve pénzbevételre számítottak belőlük. Az országos szokásnak megfelelően a pálosok is bérbe adták a birtokukban lévő malmokat, a bevételt pedig a privilégiumokban is rögzített őrlési kényszer biztosította. Ezek a kiváltságok messze túlmutattak az egyes kolostorok birtokain, és kivételes helyzetet biztosítottak a szerzeteseknek, illetve a birtokukban lévő malomnak.338 Megjegyzendő, hogy a malmok elsöprő többsége gabonát őrölt, s csupán néhány adatot találunk más típusú malmokra. Közülük három vonatkozik kallómalmokra: az egyik, egy pápai malom a porvai kolostor 1450-es adománylevelében, azzal a megjegyzéssel, hogy átalakítható gabonaőrlésre,339 a másik az ungvári kolostor tulajdonában, két másik, Remetemolna-nak nevezett, és nyilván gabonaőrlésre szolgáló malom mellett bukkan fel.340 A harmadik forrás önmagában is érdekes, mert a regéci kolostor Horvátiban lévő, kétkerekű malmáról azt mondják, hogy egyik kereke gabonát őröl, a másik kerék viszont kallót hajt.341 A negyedik adat egy fűrészmalomra vonatkozik, az elefánti kolostor birtokában (lásd ott).342 Végül szintén a regéci kolostor malmai közül az egyikről kiderül, hogy hüvelyeseket őrölt343 (vö. I. Függelék, 5. táblázat).

Vö. DAP I. 68, 154, 171. Az őrlési kényszert biztosító kiváltságok legjobban dokumentált példája a Técső feletti remetei kolostor malmainak biztosított privilégium, lásd alább. A német nyelvterületen Mühlenbannként, illetve Mahlzwangként, Angliában milling soke-ként ismert rendszer az úrbériség egyik legalapvetőbb tartozéka volt, melyet Magyarországon még az úrbér XIX. századi eltörlésekor sem szüntettek meg teljesen. A birtok határain túlnyúló őrlési kényszert ismerték Angliában is. Vö. Holt, Richard: The Mills of Medieval England. 3. fejezet: The Mill and the Manor. New York, 1988, 36–53. Köszönöm Tringli Istvánnak, hogy a malomjog ezen kérdésére felhívta a figyelmemet, és a fejezet egyéb részeiben is számos tanáccsal segítette a munkámat. 339 1450. XI. 30.: MOL DL 14424. 340 1482. V. 29.: MOL DL 17521 és 18125. 341 „molendinum duarum rotarum, una earundem rotarum fruges moliens, altera vero pannum gryseum torculans…”. DAP III. 30. 342 A horvátországi cirkvenicai pálos kolostor 1430-ban kapott engedélyt Frangepán Miklós dalmát bántól fűrészmalom építésére. (VI. 16: MOL DL 34687. – Mályusz 1925, 121 [5. sz.]) 343 Bándi 1985, 589., 596. sz. 337 338

Romhanyi.indd 73

3/18/2010 2:45:34 PM

74

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A baranyai kolostorokat leszámítva, ahol már a XIII. század első feléből van adat malom birtoklására,344 az egyik legkorábbi malomra vonatkozó oklevél éppen a ruszkai kolostor alapítóinak adománylevele 1338-ból.345 Tíz évvel később, 1348-ban a diósgyőri kolostor esetében arról értesülünk, hogy Egyed perjel és a szerzetesek Miklós rendi generális engedélyével hozzájárulnak, hogy László fiai a kolostornak Demeter esztergomi kanonok, érseki káplántól és annak testvérétől kapott malomhelyén malmot építsenek. A malmot életük végéig szabadon használhatják, haláluk után azonban a diósgyőri pálosokra száll.346 Ugyancsak a diósgyőri Egyed perjel kellett panaszt tegyen egy malma miatt. A kárt ráadásul nem is akárki okozta, hanem maga a király, egyébként a rend nagy jótevője, azzal, hogy a diósgyőri vára közelében egy halastavat és vadaskertet építtetett. A király természetesen kárpótolta a szerzeteseket, felajánlva, hogy ha Diósgyőr környékén eladó malmot találnak, arra Lajostól megkapják a pénzt. Így került a pálosok birtokába egy malom Diósgyőrött, a Szinva patakon,347 1380-ban pedig maga I. Lajos király adományozott egy másik malmot a remetéknek Nagyzsolcán, mely a Sajón állt, és ezenfelül azt is megengedte, hogy a kolostor a falu területén fekvő cserjést malomgát vagy malomcsatorna céljára vagy a malom javítására használhassa.348 Szintén rendkívül korai malombirtoklásra vonatkozó oklevél maradt fenn az újhelyi pálosoktól, akiknek 1325-ben éppen az ágostonrendi remeték szintén újhelyi Szent István kolostorával támadt viszályuk a Ronyva folyón épített malom miatt, amely a víz felduzzasztásával a pálosok malmának kárt okozott. Választott bírák közvetítésével végül olyan egyezség jött létre, hogy két malom344 1234. III.: MOL DL 195. – A pécsi káptalan bizonyítja, hogy Ombus Meszesben fekvő malmának felét egy curiával együtt Szent Jakab remetéinek eladta. 345 DAP I. 171. A malommal együtt a kolostor egy szőlőt is kapott. 346 1348. II. 10.: MOL DL 3979. – Bándi 1985, 561. Az ügylet meglehetősen „modernnek” tűnik, hiszen Lászlóék a beruházás fejében életük végéig haszonélvezetet szereztek a malomban, azután viszont a diósgyőri pálosok jövedelmét gyarapította a malom bevétele. 347 1355. III. 26.: MOL DL 4719. – Bándi 1985, 561–562. A malom után 1 ferto ajándék (munus) járt évente a várnagyoknak. A király az ügyletet három évvel később megerősítette, és megparancsolta, hogy a pálosok malmába gabonát szállítókat, vagy onnan visszatérőket senki se merje zaklatni. (1358. V. 12.: MOL DL 4719. – Bándi 1985, 562) Néhány évvel később a király az egész Chenyk birtokot, mivel az halastó számára alkalmas volt, elvette a remetéktől s őket a Zyluaseley nevű királyi földdel kárpótolta, amelyet északról maga a kolostor, délről a Zyluasberuk nevű cserje, nyugatról a Szinva folyó, keletről pedig Diósgyőr falu királyi népeinek szőlői határoltak. (1364. X. 30.: MOL DL 5351. – Bándi 1985, 562) 1373-ban azután, látva, hogy a kolostornak nincs elég földje, a király a Zyluasmegy nevű földet is nekik adta, melynek határosa keletről a kolostor Zyluaseley nevű földje, délről pedig a Szinva-patak. (1373. IX. 1.: MOL DL 6139. – Bándi 1985, 563) 348 1380. IV. 6.: MOL DL 6691. – Bándi 1985, 565. Ez a malom csak rövid ideig volt a pálosok kezén, mivel utóbb Zsigmond király egy csabai malmot adott cserébe a Hejő folyó hídja közelében. (1387. V. 28.: MOL DL 7269. – ZsO I. 78. sz.; beiktatás: 1387. VI. 8.: MOL DL 7272. – ZsO I. 108. sz.)

Romhanyi.indd 74

3/18/2010 2:45:34 PM

MALMOK

75

építésben jártas embert bíztak meg a malmok megvizsgálásával, s a püspök által kitűzött időpontban a malommesterek a két malmot úgy állították be, hogy ne legyenek hátrányosak egymásra. Ezt a felek elfogadták, mégpedig olyan kikötés mellett, hogy aki a fennálló állapoton változtat, kiközösítés alá esik, még a pápa sem oldozhatja fel alóla.349 Ezt követi a kékesi kolostor, mely 1358-ban I. Lajos királytól kapott Szentendrén, a Kékes patakon egy malmot és egy malomhelyet.350 A malomhely további sorsa ismeretlen, a malmot viszont 1473-ban is említik, ekkor a kolostor 50 arany forintot kapott a kijavítására.351 1458-ban a kolostor egy másik malom birtokába jutott, amikor egy szentendrei szőlőrészét elcserélte Sződön egy kétkerekű malomra. Az oklevél kivételesen pontosan tudósít a két tulajdon értékéről is, így a malomról kiderül, hogy 112, a szőlő pedig 100 arany forintot érhetett.352 A Baranya vm.-i Szent Jakab kolostor, mely – mint említettük – már a XIII. század elejétől birtokolt malmot,353 az 1370-es években egy újabb malom birtokába jutott az első szomszédságában, az Ürög folyón, mégpedig vétel útján. A malom első felét 1371-ben 8 dénármárkáért, másik felét pedig 1375-ben 10 dénármárkáért vették meg. Az ügy további érdekessége, hogy a szerzetesek mindkét esetben tekintélyes pécsi polgárokkal üzleteltek: 1371-ben Demeter szűcs fia Ferenc és felesége, 1375-ben pedig Domonkos néhai pécsi bíró özvegye, Balázs egykori pécsi bíró felesége az eladó (vö. I. Függelék 5. táblázat). A veresmarti pálosok 1376-ban perelni kényszerültek a birtokukon található malom miatt, melyet a sári apát is a magáénak vallott. A perben az egri helynök megbízottja – a határjárás elvégzése után – a pálosok javára ítélt, amit végül az apát is elfogadott.354 1379-ben a szlavóniai szlati kolostor alapítójától, Besenyő Jánostól szántóföldek és erdők mellett malomkiváltságot is kapott. Habár a malom meglétéről ekkor nem esik szó, a szerzetesek biztosítékot kaptak, hogy a Planica patakon más nem építhet később sem malmot.355 1381-ben azután Besenyő János megerősítette a sztrezai kolostor 300 hold szántóföldből álló birtokát a hozzátartozó rétekkel, malmokkal, szőlőkkel és erdőkkel.356 Végül 1458-ban

1325. VII. 10.: MOL DL 2310. – Bándi 1985, 692. 1358. III. 9.: MOL DL 7121. – CD And. VII. 70. 351 1473. V. 14.: MOL DL 17454. 352 1458. I. 2.: MOL DL 15203. A cserében részt vevő másik fél, egy szentendrei hospes, a malmot 80 forintért vette, és még 32 forintot költött rá, a szőlőn felül pedig még 12 forintot is kapott érte. 353 Az ürögi malom miatt 1297-ben a szerzetesek Pál pécsi püspök előtt perbe fogták Pécsi Tamás fiait, s a püspök első fokon az alperesek javára ítélt, a malom azonban később is a monostor birtokában tűnik föl. (MOL DL 1477. – Bónis 1997, 519. sz.) 354 1376. XII. 14.: MOL DL 6393. – Bónis 1997, 1402. sz. 355 1379. IV. 9.: MOL DL 34640. – Mályusz 1928, 89–90 (14. sz.). 356 1381. II. 5.: MOL DL 34642. – Mályusz 1928, 91 (16. sz.). A kolostort később az alapító fia és özvegye is támogatta, 1398-ban ugyanis három telket adtak a szerzeteseknek Sztreza faluban. (1398. XI. 17.: MOL DL 34662. – Mályusz 1928, 100 [35. sz.]) 349 350

Romhanyi.indd 75

3/18/2010 2:45:34 PM

76

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

egy konkrét malom is felbukkant Lukács kővári várnagy özvegyének, Margitnak a végrendeletében.357 Szintén a XIV. századra nyúlik vissza a thali kolostor Pretermül és Reismül nevű malmainak története is, melyek bérbeadásáról az 1380-as évek közepétől vannak adataink.358 Bérbe adták a jenői kolostor zakaljai malmát is 1381-ben.359 A szentlászlói (Baranya vm.) kolostor szederkényi malomhelyét 1488-ban a perjel három nemzedék idejére adta oda Moldvai Tamásnak, nyilván a malom megépítésének kötelezettségével.360 Haszonbérbe adta 1526-ban János generális a regéci kolostor egy vizsolyi elhagyott malmát is, melyet a korlátfalvi Ernei Bálint élete tartamára kapott meg 20 forintért.361 Olykor persze a bérlő „elfelejtette” visszaszolgáltatni a malmot, mint ahogy ez a vetahidai pálosok egyik malmával történt a XV. század végén, melyet az elhunyt fivére és leánya, valamint unokái használtak tovább annak ellenére, hogy a bérlet csak élethossziglan szólt.362 1391-ben a szentkirályi pálosok egy tusoni malom jövedelmének a tizedét kapták adományba.363 Úgyszintén pénzbevételt jelentett a Tolna vm.-i Szentpál kolostorának az az 1416-os adomány, melyben a Fizek folyón egy derecskei malom egyheti jövedelmét kapták. E jövedelem 1435ben 20 forint volt.364 A XV. században a legtöbb, négy, illetve hat malma, a források szerint a gönci és a göncruszkai kolostornak volt, a gönci malmok közül azonban kettő, az Olsaván és a Bánya-patakon valójában a telkibányai ispotályhoz tartozott, annak kiadásait fedezte.365 A kolostor másik két malma magában Gönc városában, 366 illetve Zsujtán volt.367 A ruszkai kolostor malmai közül először, 1388-ban 357 1458. III. 6.: MOL DL 34807. – Mályusz 1928, 138 (137. sz.). A Salamonschak nevű malom mellett még tíz jobbágytelket, a vár alatti kúriáját tartozékaival együtt, egy vásárolt szőlőt és egy másik, az udvarház közelében fekvőt is a kolostorra hagyott. Másfél hónappal később a báni emberek a csázmai káptalan kiküldöttével be is iktatták a szerzeteseket a hagyaték birtokába. (MOL DL 34809) A pálosok mindkét oklevelet még abban az évben átíratták privilegiális formában Mátyás királlyal. (MOL DL 34808) A hagyaték egyébként per tárgya lett a kővári Szent Imre plébánia templom plébánosával, de végül a felek kiegyeztek. 358 1385. VI. 2. és 1387. X. 10.: MOL DL 25842, Zsigmond király 1429. VI. 13-i átiratában. 1387. X. 10.: MOL DL 7313. 359 DAP III. 45. 360 DAP II. 405. 361 DAP II. 311. 362 1492. XII. 18.: MOL DL 19930. – Bónis 1997. 3616. sz. 363 Entz 1996, 378. 364 Guzsik 2003, 88. 365 1450. VII. 29.: MOL DL 14390 (malom az Olsava folyón, valamint Telkibánya határában malomhelyek); 1459. VI. 29.: MOL DL 15368 (Bányapataka folyón egy teljes malom és malomhelyek). 366 1446. IX. 19.: MOL DL 13965 – Pelsőci Bebek Imre adománylevele a Bánya-patakon (máshol Gönc-patakon) álló malomról. A malmot említi még: 1450. VIII. 18.: MOL DL 14397; 1472. V. 22.: MOL DL 17322. 367 1450. VIII. 18.: MOL DL 14397.

Romhanyi.indd 76

3/18/2010 2:45:34 PM

MALMOK

77

a Hernádon álló vilmányi malom bukkan fel, melynek ekkor a felét vásárolták meg 150 forintért Cristlinus fiai, Miklós és Péter, Mátyás, Nickus, továbbá Gebulinus fia István vilmányi királyi polgároktól, gönci Strichhekul szintén királyi polgártól, valamint Lőrinc, Ruszkai Izsép fia László mester jobbágyától.368 1461-ben aztán arról értesülünk, hogy a remeték Mátyás királytól megkapták Vilmányban, a Hernádon egy malomnak a Regéc várát illető felét, mivel a másik fele már amúgy is az övék volt.369 Ezután, 1421-ben a két hejcei malom tűnik fel a forrásokban, melyeket akkor éppen Stibor egri püspöktől sikerül visszaszerezniük.370 1465-ben Szántón Szapolyai Imre engedélyével újjáépítettek egy malmot az Aranyos folyón.371 1486-ban ismét a Hernádon jutottak egy malom negyedének birokába, ezúttal Ruszka határain belül, egy ruszkai nemes kegyes adományként.372 Végül 1504-ben Perényi Imre nádor iktattatja be a pálosokat Alsókékeden, a Teplice folyón álló malom felébe.373 Kiemelkedően sok malma volt még az elefánti kolostornak, de a rendelkezésre álló forrásokból nem derül ki egyértelműen, hogy egyszerre hány volt a birtokukban (1418-ban pl. legalább három biztosan). Az azonban a források alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a kolostornak igen komoly bevételt jelentettek.374 Egyidejűleg három

1388. VI. 29.: MOL DL 7416. – ZsO I. 625. sz. A malom másik fele ekkor Boldogkő várának birtoka volt. 369 1461. VIII. 15.: MOL DL 15628. 370 1421. II. 13.: MOL DL 11034 (átírva 1515). A malmokat a kolostor hejcei hospesektől szerezte. Az átírás időpontja alapján a malmok, de legalább az egyikük még a XVI. században is a ruszkai szerzetesek tulajdonában volt. 371 Bándi 1985, 588. sz. 372 1486. IV. 22.: MOL DL 16955. 373 1504. VI. 24.: MOL DL 16955. (Az iktatásnak ellentmondtak: 1504. VIII. 2. uo.) A kékedi malom története azért is érdekes, mivel egy igen összetett birtokszerzési ügyről van szó. A malom felét még 1501-ben Alsókékedi Péter és András a pálosoknak akarták adni, de emiatt tiltakoztak osztályos atyafiaik, ti. Felsőkékedi Vitályos a maga, a fiai és Kékedi Miklós fiai nevében. A malomrész azonban mégis a pálosokhoz került, 1502-ben ugyanis arról értesülünk, hogy a kolostortól kell visszaváltani. Az 1504-es iktatás kapcsán azt is megtudjuk, hogy az adomány hátterében egy 300 forintos kölcsön állt. Vitályosék ekkor perre vitték az ügyet, de vesztettek, a kolostor azonban kifizette a 100 forintos bírságot(!). Végül 1507-ben a két fél peren kívül megegyezett, s ekkor értesülünk arról, hogy a pálosok már 1499-ben foglalót (5 forintot, egy fél hordó bort és egy lovat) adtak a fél malomért, továbbá megígérték Péternek a malom megváltását. A regéci pálosok tehát meglehetősen nagy áldozatot hoztak, pereltek és nyolc év alatt összesen 405 forintot fizettek ki a kékedi fél malom megszerzése érdekében. A malom tehát igen értékes lehetett. Bándi 1985, 601–606. sz. Az esetet feldolgozta Belényesy 2004, 42–43 is. 374 1418-ban egyébként éppen a bevételkiesésről értesülünk. Ekkor ugyanis János perjel azt panaszolja Vicedominis Máté esztergomi helynök bírósága előtt, hogy bár Ugróci István fia Lőrinc nemes a Drahosnice vizén három malmot hagyott a kolostorra (feltehetően még a XIV. század végén) azzal, hogy Ugróc, Kalacsina és Pazsit birtokok jobbágyai terményeiket odavigyék őröltetni, s ha nem tennék, az alperes Nevedi Bodrog fia János nemes köteles a kárt megtéríteni. A perjel éppen amiatt perelte be Jánost, mi368

Romhanyi.indd 77

3/18/2010 2:45:34 PM

78

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

malma volt a bajcsi,375 a nosztrei,376 a remetei (Máramaros vm.)377 és az ungvári kolostornak.378 Azt ugyan nem tudjuk, hogy ténylegesen hány malma volt a székelyházai pálosoknak, az 1498-ban nyert lófőségük azonban többek között a malomépítésre vonatkozó kiváltságot is jelentett.379 A kolostorok döntő többsége egy-két malmot birtokolt, olykor azonban kiderül, hogy egy-egy malomnak több kereke is volt, s egy ilyen többkerekű malomban volt például résztulajdonos az újhelyi pálos kolostor,380 illetve a XIV. században az elefánti kolostor. Malomban más kolostorok is voltak résztulajdonosok, de ezekben az esetekben nincs arra utalás, hogy a malom többkerekű volt-e, vagy sem.381 Talán nem véletlen, hogy az örményesi pálosok budai házának hosszú pere mellett éppen a malmokkal kapcsolatban találjuk a legtöbb peres ügyet.382 Értéküket jelzi a ruszkai kolostor már említett vitája az egri püspökkel a hejcei malmok ügyében vagy a regéciek igyekezete a kékedi malom megszerzéséért (lásd fent). A kapornaki konvent nyomozásának eredményeként kiderült, hogy csatári és sárosdi jobbágyok elpusztították a jenői pálosok Filefölde birtokán álló Fylemolna nevű malmát.383 Az elefánti kolostornak, úgy látszik, az átlagosnál több gondja akadt a malmok miatt, ami nem véletlen, hiszen az idők folyamán a legtöbb malma is ennek a kolostornak volt (vö. Függelék, 5. tábla). Már 1393-ban pereskedtek az elefánti nemesekkel amiatt, hogy azok a szerzeteseknek a Nyitra folyón álló malmaitól elvezették a vizet, emiatt hétkövű malmukban három kő nem tudott őrölni. A per 1411-ben zárult elvileg az eredeti állapot visszaállításával: a pálosok a számukra kárt okozó gátakat elbontvel a jobbágyok immár 18 (!) éve nem hozták terményeiket a pálosok malmaiba. (1418. II. 9.: MOL DL 10659. – Bónis 1997, 2079. sz.). 375 Inventarium 17. – DAP I. 3. 376 1471. IX. 16.: MOL DL 17251. 377 DAP II. 313. 378 1482. VI. 27.: MOL DL 17521. 379 Lásd 640. és 641. jegyz. 380 A toldi szerzeteseknek 1455-ben hagyott egy háromkerekű malmot Marcali vajda fia János Maros birtok mellett, melyet rokanai csak 500 arany forintért válthattak meg (1455. I. 15.: MOL DL 14915). Kétkerekű az a malom is, melyet a kékesi pálosok szereztek 1458-ban (lásd 352. j.), és az is, melynek egyik kereke gabonát őrölt, a másik viszont kallót hajtott a regéci kolostor horváti birtokán (lásd 341. j.). 1471-ben a szentkirályi pálosok két kétkerekű malmot örököltek Toldalagon. Entz 1996, 378. Az újhelyi szerzeteseknek 1454-ben a Ronyva folyón a saját malmuk felett még egy kerekük is volt egy másik malomban (1454: MOL DL 14898). 381 A szerdahelyi remeték 1444-ben Taszár mellett megkapják egy olyan malom felét, melynek másik felét az adományozó, helybéli nemes már korábban nekik adta: MOL DL 13826. A gombaszegi kolostor 1496-ban tűnik fel egy ongai malomrész tulajdonosaként (1496. III. 20.: MOL DL 16955). A ruszkai kolostor Ruszkán egy negyed, Alsókékeden pedig egy fél malom birtokosa volt, lásd 372. és 373. j. A ládi remeték Berentén, a Sajón voltak egy malom harmadának birtokosai (1456. VIII. 2.: MOL DL 15092). 382 A malmok körül keletkezett jogvitákról írt legutóbb Tringli 2001, 251–268. 383 1429. VIII. 25.: MOL DL 43798.

Romhanyi.indd 78

3/18/2010 2:45:34 PM

MALMOK

79

hatták, a medret szükség szerint kimélyíthették és kitisztíthatták.384 1424-ben szintén a Nyitra folyón lévő malmának töltéseit és gátjait hordatta el Vicsápi Sándor fia, mivel új malmot épített a szerzetesekétől nem messze a túloldalon, és a Nyitra vizét odavezette.385 Négy évvel később Mezőkesziben egy helybéli jobbágy tette tönkre a pálosok Gedymalom nevű malmát.386 Bő tíz évvel később a kolostornak újból egy vicsápi malommal gyűlt meg a baja. Mint az oklevélből kiderül, az ugrodi vár várnagya, Conrad Sellendorf és fia, Nikolaus korábban malmot épített Vicsápon, mely miatt a várnagy és a kolostor között per folyt, és amely később a szerzetesek tulajdonába ment át. 1439-ben azonban András pálos perjel hozzájárult a malom lerombolásához és a hozzá vezető vizesárok megsemmisítéséhez azzal a feltétellel, hogy a malom soha többé nem építhető újjá.387 1495-ben Benedek testvér Nagylucsei Philip Balázst és Jánost a Velkapolya és Zsarnóca között álló fűrészmalom használatától tiltotta el.388 1440-ben a diósgyőri remeték azt panaszolták, hogy a Szinva folyón álló, miskolci malmuk, melyet I. Lajos király adományából bírtak, és amely nagyban hozzájárult életük fenntartásához, nagy kárt szenved amiatt, hogy Cékei Márton diósgyőri várnagy az ő malmukhoz közel építtetett egy új malmot. Ezért I. Ulászló utasította az új várnagyot, Pelsőci Imrét, hogy vizsgálja meg a panaszt, s ha jogosnak találja, a malmot bontassa le.389 Egy 1414-ben kelt oklevélből arról értesülünk, hogy a garicsi kolostornak a Gerzence folyón épült malma működésképtelenné vált egy új malom és malomárok megépítése miatt.390 A nosztrei kolostor Bényben, a Garam folyón álló három malmát 1471-ben az esztergomi érsek familiárisa, Lábatlani Gergely lerontatta, és a malomköveket elvitette, a panaszosok szerint a Szent István protomártír káptalan prépostjának ösztönzésére.391 Ez az eset nyilván nem lehetett egyedi, hiszen 1473-ban Mátyás király a nosztrei pálosokat különleges királyi védelmébe vette.392 Perbe keveredett az enyerei kolostor is bizonyos szentgróti szőlei, malma és négy rét miatt.393 Ugyanez idő tájt a gönci pálosok panaszolták, hogy Gönc királyi mezőváros emelt a gönci patakon egy új malmot, ahol soha azelőtt nem volt malom, s ezáltal a pálosok malmának jövedelmét tönkretették.394

ZsO I. 3200. sz.; III. 1288. sz. 1424. XI. 30.: MOL DL 11596. 386 1428. V. 27.: MOL DL 11982. 387 1439. X. 29.: MOL DL 13455. 388 DAP I. 103. 389 1440. IX. 10.: MOL DL 13581. A malom szerepel 1478-ban is, amikor Mátyás király többek között ezt a malmot is felmenti minden rendes és rendkívüli adó alól: MOL DL 18124. 390 1414. II. 9.: MOL DL 35405. – Mályusz 1932, 112 (112. sz.). Az ügy folytatása: MOL DL 35406–35411 (Mályusz 1932, 112–114 [113 –118. sz.]). 391 1471. XI. 6.: MOL DL 17251. 392 1473. VIII. 25.: MOL DL 17481. Az oklevél külön kiemeli a bényi officiálisokat, akik korábban különböző károkat okoztak a kolostornak. 393 1478. VIII. 17.: MOL DL 18083. 394 1472. V. 22.: MOL DL 17322. 384 385

Romhanyi.indd 79

3/18/2010 2:45:34 PM

80

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A legrészletesebben azonban a ládi kolostor keresztúri malmának perét ismerjük. 1455-ben Vince frater a ládi kolostor nevében tiltakozott, hogy Szalontai Miklós deák szalontai birtokán, a Hejő folyón új malmot épített egy olyan helyen, ahol soha azelőtt malom nem volt.395 Ráadásul Miklós a malom gátjait és rekesztőit annyira megemelte, hogy a visszaömlő víz akadályozza a szerzeteseknek szintén a Hejő folyón járó, keresztúri malmának működését, és ezáltal sok kárt szenvednek.396 A tiltakozásnak nem sok foganatja lehetett, mert alig egy évvel később arról értesülünk, hogy bár az előző panasz nyomán Borsod vármegye főispánja és a vármegye végleges ítéletet hozott, amelyben megállapították, hogy Miklós jogellenesen építette a malmát, az ítéletlevelet azonban Miklós iránti részrehajlásból nem adták ki a szerzeteseknek.397 Egy 1457 elején kelt oklevélből ezután kiderül, hogy V. László király 1456. augusztus 28-án eljárásra utasította a vármegyét, s ennek nyomán Szalontai Miklós a királyi emberek jelenlétében saját kezűleg rombolta le malmának gátjait, és megígérte a szerzeteseknek, hogy addig nem építi fel azokat, míg mindkét fél által választott molnármesterek és más derék emberek meg nem állapítják, hogy a gátak nem okoznak kárt a felső malomnak.398 A királynak írt jelentés, úgy tűnik, kissé megkésett volt, mivel időközben a helyzet ismét megváltozott: 1456 karácsonya körül Szalontai Miklós újjáépítette a malmát, s a szerzetesek panasza szerint a visszafolyó víz továbbra is nagy károkat okozott nekik. Ezért László király általános tanúvallatást írt elő az ügyben, melynek során meg kell állapítani, vajon Miklós valóban újjáépítette-e a malmot, és az kárára van-e a szerzetesek régebbi malmának.399 Ennek alapján, február 18-án megidézték Szalontai Miklóst a szerzetesek ellenében február 26-ára, amikorra proclamata congregatio generalis útján egybehívták Keresztúr birtok összes szomszédait és a megye nemességét is. A tanúvallomások minden tekintetben egyhangúlag igazolták a szerzetesek állításait. Erre másnap Miklós malmát lerombolták, a feleket pedig az uralkodó által kitűzött napra, május 1-ére a királyi személyes jelenlét elé megidézték.400 A történetnek azonban ezzel még nem volt vége. Egy 1465 végén kelt oklevél arról tudósít, hogy azt a malmot, melyet Miklós deák a Hejő folyón a ládi pálosok feljebb álló malma sérelmére épített, az alispánok és szolgabírák 1465. szeptember 8. körül (!) leromboltatták, de fiai, István deák, János és Boldizsár – még a per ideje alatt – a malmot újból felépítették, a folyó vizét megemelték, aminek következtében a kolostor ottani révét és földje nagy részét tönkretették, malmuk jövedelme pedig megcsappant, és ezzel 500

A perről írt még Tringli 2001, 256–257. 1455. VII. 3.: MOL DL 14969. 397 1456. V. 16.: MOL DL 15070. Az oklevél érdekessége, hogy ezúttal a ládiak nevében a diósgyőri szerzetesek jártak el a királynál. 398 1457. I. 20.: MOL DL 15098. 399 1457. II. 5.: MOL DL 15133. A feleket május 1-ére kell megidézni a királyi személyes jelenlét elé, az egész eljárásról pedig mind a káptalan, mind Borsod vármegye jelentést kell küldjön. 400 1457. III. 10.: MOL DL 15133. 395 396

Romhanyi.indd 80

3/18/2010 2:45:34 PM

MALMOK

81

arany forint kárt okoztak.401 A következő év októberében egyezség jött létre a kolostor és a Szalontaiak között, melynek értelmében az alsó malom megmaradhatott ugyan, de a rekesztőjét lejjebb kellett engedni.402 Tévedünk, ha azt hisszük, ezzel pont került az ügy végére, egy 1478-as oklevél szerint ugyanis a per nem sokkal ez előtt lezárulni látszott, de a ládi pálosok perújrafelvételt kértek, amit a király különös kegyet gyakorolva nekik engedélyezett.403 Ezután viszont a pernek több nyoma nincs, így lehet, hogy végül mégis a fentebb említett és 1479-ben átírt ítélet maradt hatályban. Az ügy tehát nagyjából 25 évig okozott fejfájást a ládi szerzeteseknek, s végül úgy tűnik, bele kellett törődjenek abba, hogy közvetlen szomszédságukban egy új malom is őröl. Az 1466-os ítélet nyomán feltehetőleg közvetlen kárt már nem okozott az alsó malom, közvetve mégis hátrányos volt a kolostorra nézve, hiszen a konkurencia nyilván rontotta az üzletet. Amellett, hogy a malmok feltűnően gyakran lettek per tárgyai, a velük kapcsolatban emlegetett összegek is általában magasabbak, mint más birtoktípusok esetében – leszámítva egyes városi házakat. A felnémeti pálosok egy, a Tárkány folyón járó malom 1/16 részét 1393-ban 64 forintért vették, 1442-ben pedig egy épületek nélküli malomhelyért 40 forintot adtak.404 Az egyik Ronyva folyón járó malomról, melyben az újhelyi pálosok ekkor egy kerék negyedének erejéig tulajdonosok, 1449-ben megtudjuk, hogy a felét 50 arany forintért adták el.405 Igaz, 1454-ben viszont kiderül, hogy a pálosok időközben megvették a kerék fennmaradó 3/4-ét 6 arany forintért, s az oklevélben ekkor egy egész sor társtulajdonos neve tűnik fel, összesen kilenc, akik közül az említett 6 forinttal hetet elégítettek ki. A malom teljes felének tulajdonosa továbbra is az a Csikós Péter, aki 1449-ben megvette, továbbá van még egy kisebb tulajdonos, bizonyos Máté fia János, aki élete végéig absque methrete solutione őröltethet a malomban.406 A toldi kolostorra hagyott, már említett malmot a végrendelkező rokonai 500 forintért válthatják meg, ugyanebben az oklevélben a szakácsi pálosokra hagyott malom bizonyos szántóföldekkel együtt szerepel, és együtt 200 arany forint ellenében lehet visszaváltani.407 A kékesi pálosok sződi malma, amint láttuk, 1458-ban 112 arany forintot ért. A ládi kolostor keresztúri malmának okozott kárt 1465-ben 500 arany forintra becsülték. Ekkora kárt okoztak ugyanebben az évben a csatkai pálosoknak is, amikor bárándi birto1465. XII. 21.: MOL DL 16288. Ad unius manus palme simul cum police extento longitudinem descendere faciant – 1466. X. 26.: MOL DL 16417 (átírva 1479). Ugyanekkor a perben keletkezett minden addigi oklevlet érvénytelennek nyilvánítottak. 403 1478. XII. 12.: MOL DL 18128. 404 DAP I. 155. 405 MOL DL 14317. 406 MOL DL 14898. A malomvám az az összeg, amelyet az őrlésért fizetnek az őröltetők a molnárnak, aki ennek egy részéből fizeti a malombért a tulajdonosnak. Németországban és Angliában ennek mértéke általában 1/16 rész volt. A magyarországi oklevelekben a metreta megfelelőjeként a fertály, illetve a szapu szerepel. 407 1455. I. 15.: MOL DL 14915. 401

402

Romhanyi.indd 81

3/18/2010 2:45:34 PM

82

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

kukról elhajtottak 50 marhát és 200 juhot.408 A malmok, minthogy nagyrészt fából épültek, rendszeres karbantartásra is szorultak, akárcsak a hozzájuk tartozó gátak, ami újabb kiadást jelentett a tulajdonosoknak. Az egyik ruszkai malom gátjánál pl. 1506-ban 96 ember dolgozott.409 Összességében a malmok a birtokok legértékesebb részének tűnnek, a szőlőknél általában jóval magasabb összegért cserélnek gazdát, és pénzben kifejezett értékük egy-egy kisebb földbirtok értékével vetekedhetett. Egy ritka adat szerint a técsői kolostor három malmának közbecsü értéke 1554-ben 5–5, illetve 10 márka volt.410 Ebből persze nem vonhatunk le közvetlen következtetést a malmok által biztosított éves bevételt illetően, de az a tény, hogy a szerzetesek bizonyíthatóan hosszú évtizedekig, sőt olykor 100-150 évig, vagy akár még tovább használták őket, arra utal, hogy kiszámítható és jelentős bevételt hoztak, amit alátámaszt a diósgyőri kolostor 1440-ben megfogalmazott panasza is. Minthogy szinte kivétel nélkül gabonaőrlő malmokat találunk a pálosok tulajdonában, arra kell gondolnunk, hogy ezek jóval jövedelmezőbbek voltak. A Técső fölötti Remete pálosai 1363-ban kaptak I. Lajos királytól egy malmot, és meghagyta, hogy sem alatta, sem felette nem építhető más malom. Ezt a privilégiumot toldotta meg Mária királynő 1389-ben azzal, hogy a técsői lakosok gabonájukat csak a szerzetesek malmában őrlethetik. Az oklevelet megerősítette 1421-ben Zsigmond, 1516-ban pedig II. Lajos is.411 A monopólium nyilván az egyébként nem túl jómódú, „remeteség módjára épült” kolostor bevételeit kívánta biztosítani, és nem is váltotta ki a környék lakosságának osztatlan lelkesedését. Legalábbis erre utal Gyöngyösi Gergely azon adata, mely szerint 1434-ben Benedek frissen megválasztott generális elérte, hogy a técsői kolostornak a Csergeteg folyón lévő malmait kijavítsák, melyeket a vlachok elpusztítottak, később pedig bizonyos nemesek elfoglaltak.412 Szintén a konkurencia csökkentését célozta az a kiváltság, melyet Mihály generális szerzett 1447-ben a beregi kolostor számára. Eszerint a kolostori malom alatt és fölött 1 mérföldnyi területen senki sem építhetett új malmot.413 A jövedelem nagysága mellett fontos szempont lehetett a kiszámíthatósága is. Amikor János váradi püspök a kápolnai kolostor bővítését akarta támogatni, „nehogy a barátok száma a helyszűke és szegénységük miatt megfogyatkozzék, és ezáltal az istentisztelet csökkenjen”, a püspökség Püspöki mezővárosa feletti, a Kiskörös folyón a mezőn álló elhagyott malmát adta a pálosoknak.414 A malom helyreállítása ugyan jelenthetett bizonyos költséget, de nyilván sokszorosan megtéMOL DL 16197. Bándi 1985, 599. sz. 410 DAP II. 313. Az utóbbi összeg egy kétkerekű malomra vonatkozik. A Werbőczynél fennmaradt közbecsü-jegyzék alapján a malmok száraz időszakban is működő, felülcsapó malmok voltak (Tripartitum 1990, 274). 411 DAP II. 312. 412 Vitae fratrum c. 46. 413 Vitae fratrum c. 49. 414 1467. VIII. 15.: MOL DL 16570. A pálosoknak már a XIV. század vége óta voltak birtokai, főleg szőlői a mezővárosban (1387. II. 1.: MOL DL 7235). 408 409

Romhanyi.indd 82

3/18/2010 2:45:34 PM

MALMOK

83

rült. A gabonamalmok nagyobb jövedelmezőségét támasztja alá Garai László is, amikor 1450-es adománylevelében a pálosoknak adott kallómalomról azt mondja, hogy ha a remetéknek jobban megfelel, azt is átalakíthatják gabonaőrlésre. Feltűnő az is, hogy alig találunk példát arra, hogy egy malmot eladtak vagy elcseréltek volna. E kivételek közé tartozik a gombaszegi kolostor, amely 1476-ban a Kak körüli kolostori erdővel együtt a Hernád folyón lévő malomhelyeket is elcserélik az Abaúj vármegyei Pusztaonga birtokon lévő szántóföldért és egy ottani mezőért.415 Bár a malmok a pálosok bevételeit jelentős arányban biztosították, arra csupán egyetlen példa ismert, amikor a malmok az adott kolostor szinte kizárólagos jövedelemforrását jelentették. A fentebb már tárgyalt ruszkai kolostornak más birtoka szinte nem is volt, így bevételei csaknem teljes egészében a malmaiból származtak. Jóllehet az eddigiekben sikerült igazolni a malmok kiemelt szerepét a pálos kolostorok gazdálkodásában, a formuláriumba alig került be olyan oklevél, mely malmokra utal. Összesen két említést találunk, melyek közül az egyik egy birtokadomány részeként egyebek mellett két malmot is juttat a pálosoknak (f. 88r-v), a másik pedig egy kérvény a királyhoz az iránt, hogy a Szapolyai János által valamely kolostornak a Garamon adott malom adományozását erősítse meg, és engedje át a malomhoz kapcsolódó királyi jogot is (f. 89r). Vagyis mindazokból az ügyekből, melyekről a XV. század második felének, a XVI. század elejének az oklevelei szólnak, egy sem került be az 1530-as években összeállított formuláriumba.416 A kérdés megoldásához a későbbiekben a pálos kolostorokra vonatkozó, 1526 utáni oklevelek átvizsgálása is szükségesnek látszik. Összességében elmondható, hogy a malmok a pálos birtokok egyik legértékesebb részét jelentették, melyből a szerzetesek kezdettől fogva pénzbevételre számítottak. Jövedelmeiket a privilégiumokban rögzített őrlési kényszer is biztosította, ami nemcsak – egyébként általában kis méretű – saját birtokaikra terjedt ki. Emiatt gyakran kerültek összeütközésbe a szomszédos birtokosokkal, akiknek jogait sértette a pálosok malomkiváltsága. A gyakori perek ellenére a malmok jövedelmének nagysága miatt a pálosok csak ritkán szabadultak meg malmuktól. A XVI. század második harmadában azonban, a jelek szerint, változás állt be, legalábbis erre utal az a tény, hogy a pálos formulárium oklevélmintái között alig akad malomra vonatkozó.

1476. VII. 4.: MOL DL 16955. A Szapolyai féle oklevél feltehetően még 1526, sőt 1511 előtt kelt (ekkortól ugyanis Szapolyai erdélyi vajda volt egészen 1526-ig), de éppen ezen oklevél előtt zárták le magát a Formulariumot: „Finis anno Domini 1533”. 415

416

Romhanyi.indd 83

3/18/2010 2:45:34 PM

HALASTAVAK

Minthogy a szerzetesek étkezésében a halnak kiemelkedő jelentősége volt, nem véletlen, hogy szinte minden pálos kolostor közelében megtalálhatók ezeknek a nyomai.417 Ugyanakkor feltűnő, hogy a rájuk vonatkozó okleveles adatok viszonylag kis számban fordulnak elő a fennmaradt iratanyagban. A rendelkezésre álló források arra utalnak, hogy e tavak alapvetően a szerzetesek ellátását szolgálták, jelentősebb „piaci” értéke – úgy tűnik – csupán akkor volt a halászóhelyeknek és halastavaknak, ha legalább 3-4 volt belőlük a kolostor birtokában. Jelentősnek számíthatott a haszna pl. annak a dunai, Hattyas-tónak nevezett halászóhelynek, melyért még a XIV. század végén is pereskedett a bodrogszigeti Szent Kereszt kolostor a monostori nemesekkel.418 Szintén több halastó birtokosa lett a XIV. század vége táján a közeli kőszegi kolostor is egy csereügyletnek köszönhetően. A csere keretében Csatár birtokot, melyben a bodrogszigeti kolostor is birtokolt, 32 hold szántó kivételével átadták szekcsői Herceg Péter fia Péter mesternek, aki ennek fejében négy halastavat (Lapisthov, Cosnad, Arman, Fekethekarassov) és a Nedec folyó egy szakaszát, valamint egy Agyagos nevű szántót a kőszegi pálosoknak, négy másikat (Keres, Gomboldus, Keskenheg, Stara) pedig a bodrogszigetieknek adott át.419 Hasonlóképpen Régészeti terepbejárásból ismert halastavakat a pálos kolostorok környezetében feltüntetnek a Magyarország Régészeti Topográfiája kötetei és Guzsik–Fehérváry 1980. A zempléni pálos kolostorok bejárását és részleges, szondázó feltárását feldolgozta: Belényesy 2004. Ő mutatta ki, hogy a kolostorépületek közvetlen közelében szinte mindig meglévő kisméretű tavacskák valójában vivariumok lehettek, melyek csak a fogyasztásra szánt halak rövid ideig tartó tárolását szolgálhatták. 418 Györffy I. 326, 713. A per anyagát valamint a többi Baranya megyei pálos kolostor birtokait és a pécsi püspökséggel való viszonyát feldolgozta: Knapp 1994. Magát a halastavat még 1282-ben vette zálogba a kolostor perjele 10 márkáért és egy hordó borért. DAP I. 17. A nádor által elrendelt köztudományvételkor egyébként, 1366-ban, a halastó jövedelmét évi 6 márkára becsülték. (1366. II. 24.: MOL DL 5363) A bodrogsziget kolostor a dunai halászó helyek mellett a XIV. század elején Csatáron is kapott egy lélekváltságként rájuk hagyott, Hedemech nevű halászó helyet (CD Fejér t. VIII/3 CCCLIX). Hasonlóan korai adat halastóra vonatkozóan Aba nb. István nádor 1304-es adománya a diósgyőri pálosok javára (aki feleségével együtt a Tiszán túl fekvő Őren halastavat adja lélekváltságként; 1304. IV. 5.: MOL DL 1668. – Bándi 1985, 558–559). A halastó tartós birtoklását igazolja az oklevél átírása Zsigmond 1407. IV. 20-i oklevelében (MOL DL 8784). 419 1377. I. 4.: MOL DL 6295. Ezen felül Péter mester a két kolostor szerzeteseinek és Gyrindya földön élő jobbágyaiknak jogot adott, hogy a Dunán 3-4 malmot, a hegyeken szőlőket vám- és adómentesen bírhassanak, az erdőkben és a mezőkön disznókat és más állatokat legeltethessenek, az erdőkből fát hordhassanak, a réteken szénát 417

Romhanyi.indd 84

3/18/2010 2:45:34 PM

HALASTAVAK

85

jelentősebb hasznot hozhattak a budaszentlőrinci kolostor ecsegi birtokához tartozó halastavak, hiszen ezek szintén többször váltak vita tárgyává. 1397-ben a Füzes-tó és a Kiri-tó illetéktelen használata miatt tiltakoztak. 1466-ban a szomszédos Ványán birtokos nánai Kompolti családdal keveredtek határvitába, s ekkor a pálosoknak ítélték a Besenyő-tó északi felét, valamint a Kerek-tót. A határt egyébként később többször is bejárták, ennek ellenére még évszázadokig vitatták. 1498-ban ugyancsak az ecsegi birtokhoz tartozó Myrok-földet és Myrok-tó nevű halastavat foglalta el a pálosoktól Kabai János.420 Amikor 1475-ben Ulrich von Grafeneck és fia, Wolf megalapította a baumgarteni kolostort, Baumgarten birtokkal együtt összesen három halastavat (kettőt Baumgarten felé, egyet pedig a birtok másik oldalán) és több más halászóhelyet adományozott a pálosoknak.421 Mindezek a baumgarteni kolostor pusztulása után Elisabeth von Topl (szül. Grafeneck) adománya folytán a bánfalvi kolostorra szálltak.422 Feltehetőleg szintén több halastó birtokába jutott a diósgyőri kolostor is, amikor 1470-ben Harkányt megkapta.423 A többi kolostor esetében az említések száma is jóval kisebb, legtöbbször csupán egyszer tűnnek fel, ráadásul leginkább adományokban, iktatásoknál, alig-alig fordul elő, hogy miattuk pereskedés indult volna.424 E ritka kivételek közé tartozik, amikor a diósgyőri pálosok panaszára Erzsébet anyakirályné utasítja az odormaniakat, hogy a továbbiakban ne halásszák a szerzetesek ottani halastavát, és ha vonakodnának parancsát végrehajtani, meghagyja a diósgyőri várnagyának vagy odormani officiálisának, hogy téríttesse meg velük a szerzeteseknek a halastóból eredő kárát.425 Hasonló példa a ruszkai kolostor esete, amelynek Kinizs birtokán (Abaúj vm.) lévő halastavát titokban meghalászta egy prügyi jobbágy.426 Hasonló ügyben tett panaszt Simon tokaji vikárius is 1482-ben, amikor a kokaszálhassanak. Ezt az oklevelet idézi Vitae fratrum c. 34, hozzátéve, hogy a cseréhez hozzájárult Tamás generális is. 420 Zákonyi 1911, 40, 42; Pálóczi 1992, 75–76. 421 1475. V. 21.: MOL DL 17681. 422 1526. VI. 6.: MOL DL 24297. 423 1470. VI. 27.: MOL DL 17033. A birtok határai: a Bewlcz–Zombor-i út, Harangodawelgew völgy, Zewldhalom halom, Ewkrestho tó, Ewkresfew hely, Nadasthoere meder, Ispanhathawege hely, Thaktha folyó, Chewderfoka árok, Kyslwdas tó, Naghlwdas halastó, Hozyweer folyó, Hatharkeez hely, Naghathfewldhatha föld, Czykord tó, Bas birtok Thathos nevü tava, Kezepsoseer völgy, Bas birtok. 424 Természetesen ez önmagában is felvet egy problémát. Per tárgyává nyilván olyan birtokok válhattak, melyek több birtokost illettek vagy érintettek, esetleg úgy, hogy az adott birtoktípus gazdasági jelentősége alkalmasint konkurenciát jelentett más birtokosok számára. A halastavak esetében, úgy tűnik, a konkurencia nem merült fel, és arra is csak ritkán van adat, hogy egy-egy halastó birtokán többen osztoztak volna, vagy azt többen követelték volna maguknak. Ugyanakkor itt ismételten szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy a halastavak és a malmok meglehetősen gyakran kapcsolódtak össze, per tárgyát mégis mindig csak a malom képezte. 425 1373. IX. 15.: MOL DL 6140. – Bándi 1985, 563. 426 1477. IV. 16.: MOL DL 16955. A tolvajt egyébként a szerzetesek jobbágyai elfogták és megbilincselték, de a prügyi nemesek jobbágyai rátörtek a kolostor kinizsi

Romhanyi.indd 85

3/18/2010 2:45:34 PM

86

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

lostor tordasi birtokához tartozó halastavát több laikus meghalászta, sőt, a pálosok erdejében fát vágtak, és így összesen több mint 100 forint kárt okoztak.427 1471-ben Toldalagi András hagy Toldalagon birtokával együtt egy halastavat is a szentkirályi pálosokra azzal a kikötéssel, hogy a halból juttassanak a vásárhelyi és a felfalui ferenceseknek is.428 Az adományt az örökösök megtámadták, de 1478-ban Toldalagi András leánya, Zsófia és veje, Vajda Mihály – miután a szentkirályi pálosokkal szembeni pert elvesztették – kiegyeztek olyképpen, hogy a Toldalag határában lévő malmuk és halastavuk harmadát életükben a kolostornak átengedik, gyermektelen haláluk után pedig toldalagi és másik három részbirtokuk a kolostorra száll, s az örökösök azokat csak 200 forintért válthatják meg.429 1474 előtt az itteni szerzetesek ismét kaptak a birtokkal együtt egy halastavat, ezúttal Toldalagi Istvántól, az adomány ellen azonban tiltakozott a kalotaszegi román vajda a felesége, az adományozó leánya nevében.430 Az asszony ennek ellenére tíz évvel később maga is adott a kolostornak – egyebek mellett – egy halastavat a Dobocz hegy alatt, ami ellen ezúttal az ő tágabb rokonsága tiltakozott.431 Az általános helyzetre példa az eszenyi kolostor, mely már alapításakor, a XIV. század első felében kapott Baksa nb. Tamás ispántól egy halastavat, melyet 1358-ban az unokái megtoldottak egy másik halászóhellyel is.432 1425-ben Kanizsai István ajtónállómestertől kap halastavat a szentpéteri kolostor.433 A közeli szerdahelyi pálosok 1470-ben kegyuraiktól kapnak egy halászóhelyet a Gerence patakon, hogy ott rekesztéket és sáncot építhessenek.434 1473-ban a kékesi pálosok 100 arany forintot kaptak a kolostor feletti nagyobbik tó rendbehozatalára (ezek szerint nyilván volt egy kisebb is, melyet talán a már említett vivariummal azonosíthatunk).435 A ládi kolostor 1472-ben Mátyás királytól többek között a Szederkény birtokon lévő halastavat kapta új adományba.436 A szentmihálykövi Szűz Mária kolostor halastavát Mik-

házára, és az ajtókat feltörve az elfogott tolvajt kiszabadították, a remeték több jobbágyát pedig eközben megsebesítették. 427 1482. XI. 22.: MOL DL 18723. – Bónis 1997, 3455. sz. 428 Entz 1996, 378. A következő évben Mátyás király elrendelte a szerzeteseknek a birtokba való beiktatását is. 429 1478. I. 6.: Székely oklt. III. 1. 430 1474. IV. 19.: MOL DL 36403. A tiltakozás a birtokadomány egészét érintette. 431 1485. V. 24.: DL 67246. A tiltakozás ezúttal is a teljes adományra vonatkozott. 432 Una piscina Istenestow vocata; captura piscium wlgo weyz nuncupata et super fluvio Chornawada habita – 1358. III. 29.: MOL DL 98817. – A halászóhelyekről később nem történik említés. 433 1425. VII. 27.: MOL DL 11690. 434 1470. XI. 1.: MOL DL 17078. Az oklevél szövege szerint a halászóhelyen egy malmot is állíthattak, ami szintén arra utal, hogy valódi jövedelemforrásnak az utóbbit tekintették. A kolostornak egy másik halastava is volt, melyet 1447-ben említenek: DAP II. 437. Malom és halastó együttes adományozására példa a csáktornyai kolostornak 1496-ban juttatott adomány is (1496. V. 22.: MOL DL 32819. – Mályusz 1925, 129 [11. sz.]). 435 1473. V. 14.: MOL DL 17454. 436 1472. VI. 24.: MOL DL 17335 és 17336.

Romhanyi.indd 86

3/18/2010 2:45:34 PM

HALASTAVAK

87

lós testvér, erdélyi vizitátor elcserélte 1461-ben.437 1508-ban ugyanez a kolostor két halastó birtokába jutott, ezek azonban az adomány valódi tárgyát képező kápolna tartozékai voltak.438 Egy-két halastava volt még a régészeti vagy okleveles adatok alapján a beregi,439 a budaszentlőrinci,440 a dédesi,441 az elefánti,442 a gönci,443 a hangonyi,444 a jenői,445 az örményesi,446 a regéci,447 a szentlászlói,448 a szentpéteri,449 a szerdahelyi,450 a sztrezai451 és a vállusi452 kolostornak is. A beregi kolostor halászati jogot kapott a Borsova egy szakaszán, melyet éppen ők alakítottak ki, nyilván a malmukhoz közel.453 Feltűnő ugyanakkor a halastavakra vonatkozó adatok hiánya a szlavóniai kolostorok okleveleiben, ebből azonban nem mernénk egyértelműen ezek teljes hiányára következtetni, annál is kevés-

Vitae fratrum c. 56. 1508. V. 9.: MOL DL 36405. 439 DAP I. 9–16. 440 Vitae fratrum c. 57: Pesti Révész Gergely a kolostor halastavának építésére nagy összeget adott. A halastó nyomai az erdőben ma is kivehetők: Belényesy Károly terepbejárása és szíves közlése alapján. 441 1313. VIII. 15.: MOL DL 8784. – Bándi 1985, 559. Regeszta: Erne bán fia István nádor tudtul adja, hogy feleségével együtt a pálosok Szentlélek és Krisztus Teste egyházai iránti tiszteletből a Győr falu közelében levő Chenyg nevű lakott földet, s egy földdarabot a Győr falu promontóriumán levő szőlő alatt a Krisztus Teste egyháznak, a Papréte nevű, Győr falu mellett fekvő földet a Fyltow halastóval együtt a Szentlélek egyháznak adományozzák, az említett szőlőt pedig mindkét egyháznak adják. Officiálisaik az egyházaknak adományozott birtokok népe felett nem ítélkezhetnek. Ha az idők során a birtokokat az egyházaktól elvenni törekednének, a mindenható Isten és egyházai haragját vonják magukra. Ha pedig fiaik vagy örököseik szegik meg a rendelkezést, szüleik átkát vonják magukra. Az adományt István nádor megismételte 1315-ben, s ekkor leírták a birtok határait: A Geur föld és Cynik (Cyenik) föld közötti határ a Gulbuka hegy gerincén kezdve kelet felől előbb egy völgybe ereszkedik le a Szinva vizéig, majd a Zaharispathoka-ig halad, majd a Zakariás-pataka völgyön át elkanyarodik a Dédesre vezető útra (magna via), onnan a rekettyésig (Rakatias), majd a Bygaslow-ig, s ezt követően a Gala hegyet megkerülő útra jut, ezen át a Stanfew-ig megy, majd a Stan hegy gerincén át Chokaskew-ig, onnan a Szinva másik oldalán a kezdő határjelhez tér vissza. (Zsigmond 1407. IV. 20-án György generális kérésére átírta István nádor 1304. IV. 5-én, 1313. VIII. 15-én és 1315-ben kelt, a két kolostort megadományozó okleveleit.) 442 DAP II. 444–446. 443 DAP I. 167–170. Belényesy 2004, 27–28. 444 DAP I. 180–181. Guzsik–Fehérváry 1980, 8. 445 DAP II. 437–443. MRT III. 242–244. 446 DAP II. 138–148. Guzsik–Fehérváry 1980, 12. 447 DAP II. 309–311. Belényesy 2004, 13–14. 448 Györffy I. 389. 449 1425. VII. 27.: MOL DL 11690. 450 1470. XI. 1.: MOL DL 17078. – Borsa 1946, 46, 13. sz. 451 1500. VIII. 14.: MOL DL 34945. – Mályusz 1928, 168–169 (214. sz.). 452 DAP III. 200; MRT I. 164. 453 DAP I. 9. 437 438

Romhanyi.indd 87

3/18/2010 2:45:34 PM

88

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

bé, mert malmokról viszont vannak adatok e kolostoroknál is (pl. Kamenszko, Sztreza; a malmok és halastavak összekapcsolódásáról lásd alább). E halastavaknak és halászóhelyeknek egy további haszonvételi lehetőségéről értesülünk részben a ládi pálosok keresztúri, részben a budaszentlőrinci kolostor ecsegi birtokának kapcsán. 1407-ben ugyanis az előbbiek Tamás nevű perjele azt állítja, hogy illetéktelenül vágták le Muhiba való jobbágyok a nádat,454 utóbbi esetben pedig, 1494-ben a szentlőrinciek egyik szomszédja elhordatta a pálosok learatott nádját.455 Összességében ugyan nem zárhatjuk ki, hogy a halastavakból származó halakkal a szerzetesek esetleg kereskedhettek is, ez nem lehetett általános, a felesleg értékesítése nem jelenthetett számottevő bevételt, és amint a szentkirályi példában láttuk, alkalmasint egy másik szerzetesközösség szükségleteinek kielégítését biztosította. Feltehetően éppen a kis haszon miatt nem is igen keveredtek miattuk birtokperbe, ezért nem történtek általában a halastavak kapcsán hatalmaskodások, s nyilván ez magyarázza azt is, miért nem szerepel a XVI. századi pálos formulárium gazdasági vonatkozású oklevelei között sem egyetlen ilyen vonatkozású sem. Nem lehet véletlen az sem, hogy halastó adományozása önmagában alig fordul elő, az is inkább a rend történetének korai időszakában,456 arra viszont már Belényesy Károly is felfigyelt, hogy a halastavak igen gyakran kapcsolódnak malmokhoz.457 Már 1382-ben a sztrigencsi kolostor esetében arról értesülünk, hogy a Kanizsaiak mint kegyurak a kolostornak adták a birtokkal együtt a Sztrigencs folyón lévő malmot, halastavat és rekesztőt azzal a kikötéssel, hogy a szerzetesek az addigi könyörgéseken kívül naponta egy misét tartoznak mondani a kegyurakért.458 Erre példa az az eset is, amikor 1486-ban két nemes a szentpáli kolostornak adta többek között Berkiben lévő halastavát a rajta álló malmokkal,459 de valójában hason454 1407. XII 15.: MOL DL 107686. – Bándi 1985, 625. Keresztúr birtokon egyébként igen kiterjedt vízfelületek lehettek, legalábbis erre utal egy 1412-es határjárás, melyben Nazkoth puszta határát állapították meg: a határjelek a Hejő folyó mellett a Feuenyesrew átkelőhelynél (vadum) egy út mellett kezdődtek, majd az úton Szalonta falu felé a Helgessas nevű tó (lacus seu stagnum) szélénél haladt el a határ, az utat elhagyva vízmederhez ért, majd a Beretva folyó partján két Feuenyes nevű mocsár (stagnum) között van egy határjel, amelyek közül a lentebbi Szalonta birtokhoz, a fentebbi Keresztúr birtokhoz tartozott, a folyó partján a felső mocsár végéig ment a határ, majd Emőd falu irányában haladt tovább, rátért a Szalontáról Miskolcra vivő útra, s ugyanebben az irányban, részben szántóföldeken át, a Megreth nevű rétre ért, majd az Emőd birtokot, Keresztúr falut és Szalonta birtokot elválasztó határjelekhez, és ott bevégződött. Az ellenérdekelt fél itt is a Szalontai család. (1412. XII. 10.: MOL DL 9994. – Bándi 1985, 628). 455 Pálóczi 1992, 76. 456 1380-ban pl. a bodrogszigeti pálosok kaptak egy telket 20 hold szántóval és egy halastóval (MOL DL 6667). 457 Belényesy 2004, 43. 458 1382. II. 10.: MOL DL 6879. 459 Guzsik 2003, 88. 1482-ben egyébként szintén együtt említenek egy halastavat és két malmot, melyek az áradás miatt tönkrementek, összetartozásuk azonban nem

Romhanyi.indd 88

3/18/2010 2:45:35 PM

HALASTAVAK

89

ló helyzetettalálunk Toldalagon is, ahol a pálosok és Toldalagi Margit és Zsófia 1478-ban kötött egyezsége szerint a szerzetesek a már említett halastóval együtt használatra megkapták a rajta lévő malom harmadát is.460 Ugyancsak malom és halastó együttes adományozására példa Fadan Kristófnak a csáktornyai kolostor javára 1496-ban tett adománya.461

teljesen egyértelmű. 460 Csánki V. 825. 461 1496. VI. 10.: MOL DL 32821. Az adományban szereplő ingatlanok rendbehozatalára az adományozó 40 forintot is adott, lásd ott.

Romhanyi.indd 89

3/18/2010 2:45:35 PM

ÁLLATTARTÁS

Viszonylag kevés adat utal állattartásra, ezek azonban meglehetősen egyöntetű információkkal szolgálnak. 1369-ben az eszényi nemesek egy hatalmaskodás kapcsán többek között egy ökör inait vágták el, az állat nyilván igavonó jószága volt a remetéknek.462 1408 előtt a gönci kolostor egy hagyaték részeként kapott egy tehenet borjastól, valamint négy disznót és egy lovat. Ugyanebben a végrendeletben a ruszkai kolostor szintén kapott négy disznót, valamint a temetéskor a halott előtt vezetett két lovat.463 1465-ben egy hatalmaskodás során a csatkai pálosok Báránd birtokáról (Fejér vm.) 50 marhát és 200 juhot hajtottak el Csókakő várához, ezzel 500 arany forint kárt okozva a szerzeteseknek.464 1471-ben pedig Koromlai Miklós végrendeletileg hagyott rájuk hét jármos ökröt és 16 ménesbeli lovat a szaporulatával.465 A Koromlai család egy másik, szintén Miklós nevű tagja éppen húsz évvel később ismét egy lovat, valamint méheket hagyott a csatkai pálosokra. A lovat illetően a végrendelkező külön kikötötte, hogy a barátok azt nem adhatják el.466 Talán hasonló szándékot feltételezhetünk a szerdahelyi Ders fia Péter fia Mihály mester adományát illetően is, amikor 1370-ben egy vemhes kancát adott a kegyurasága alá tartozó szerdahelyi pálos kolostornak.467 Sajnos nem derül ki, hogy ménesből származott-e az a ló, melyet a vásárhelyi apácák apátnője vezettetett el a jenői pálosok birtokáról, és ami miatt a vikárius tiltakozott Veszprém vármegyénél.468 1497ben viszont arról értesülünk, hogy a fehérvári káptalan káptalanfalvi (Zala vm.) jobbágyai hatalmaskodva marhákat hajtottak el a pálosok szomszédos, pálfalvi (másnéven Filefölde) birtokáról.469 A porvai kolostor megadományozásakor Garai László 1450-ben többek között azt is megengedi a szerzeteseknek, hogy disznaikat, juhaikat, ökreiket és lovaikat az egész Bakony erdőben legeltethetik, disznaikat ott makkoltathatják.470 Hasonló engedélyt kaptak a beregi reme1369. I. 24.: MOL DL 8811. Bándi 1985, 589. sz. A ruszkaiak ezenkívül még gabonát, 150 kassai veretű forintot és 100 forint értékű ezüstkorsót is kaptak. 464 1465. V. 7.: MOL DL 16197. 465 1471. VI. 14.: MOL DL 17228. 466 1491. I. 3.: MOL DL 19702. 467 1370. III. 25.: MOL DL 5831 (unam equam equatialem anno in presenti poledrum procreantem). 468 1466. XI. 27.: MOL DL 45233. 469 1497. X. 23.: MOL DL 46408. 470 1450. XI. 30.: MOL DL 14424. A porvai pálosok újfalui jobbágyai ekkor megkapták a szerecseni erdő használati jogát, ami azért érdekes, mivel maga Újfalu a Bakonytól mintegy 40 km-re fekszik, sőt Szerecsentől is vagy 20 km-re van, vagyis egy viszonylag távoli településről van szó. Köszönöm Szabó Péternek, hogy felhívta figyel462

463

Romhanyi.indd 90

3/18/2010 2:45:35 PM

ÁLLATTARTÁS

91

ték 1359 előtt,471 a csáktornyai szerzetesek a kolostor 1376-os alapításakor,472 a bodrogszigeti és kőszegi pálosok 1377-ben,473 valamint a lepoglavai pálosok misinei jobbágyai 1507-ben szomszédvári Henning Andrástól.474 Egy 1455ös oklevél némi fényt vet az erdőből származó egyéb jövedelmi lehetőségekre is. Ekkor ugyanis a szlati pálos kolostor Szentpéter nevű falujának erdejében a szlati nemesek nemcsak a fákat vágták ki és a disznaikat legeltették, hanem a pálosoknak a makkoltatásból járó egyéb jövedelmeit is elvették, sőt az erdőkben ólakat építettek a disznóknak.475 1441-ben a dobrakutyai kolostorra János pratai ispán végrendeletében Brezjanc faluban a tartozékok, hasznok és jövedelmek általános említése mellett külön kiemeli az erdőket, azok hasznait, valamint az igás állatokat, továbbá a disznókat és anyakocákat és az ezekhez kötődő, žirovnicának nevezett jövedelmet.476 1474-ben ugyanez a kolostor egyebek mellett 41 disznót kapott Zeyanahrazthya-i Gergely özvegyének, Katalin asszonynak a hagyatékában.477 A tisztabereki kolostor alapításakor többek között nyolc ökröt, tíz tehenet, 32 kas méhet, disznókat, valamint lovakat és szekereket kapott.478 Nincs kizárva, hogy az állatállomány ezúttal bizonyos bevételt is biztosított a szerzeteseknek. Kifejezetten ménes részére kaptak kaszálót a XV. század közepén a veresmarti pálosok Mérán.479 Már a XV. század elején meglehetősen sok vitája volt a szlavóniai kolostoroknak az állataik, különösen a disznaik miatt. 1441-ben Márton mester csázmai prédikátor sede episcopali vacante meghagyja a plébánosoknak, hogy Halycz Bálint és Mozlauicz Tamás jobbágyokat, akik a garicsi pálosoktól disznókat hajtottak el, és már négyszer megidéztettek eléje, háromszor szólítsák

memet erre az adatra. Erről bővebben: Szabó Péter: Woodland and Forests in Medieval Hungary. Oxford, 2005, 144. 471 DAP I. 10. 472 1376. VIII. 27.: MOL DL 32807 (átírva 1384; Zsigmond megerősítette 1406ban: MOL DL 32809). – Mályusz 1925, 124–126 (1–3. sz.). 473 1377. I. 4.: MOL DL 6395. Szekcsői Herceg Péter fia Péter mester engedélyezte, hogy az erdőkben és a mezőkön disznókat és más állatokat legeltethessenek. 474 1507. I. 24.: MOL DL 34418. – Mályusz 1925, 163 (78. sz.). 475 1455. IX. 27.: MOL DL 34976. – Mályusz 1928, 199–200 (17. sz.). 476 1441. V. 5.: MOL DL 35573. – Mályusz 1929, 289–291 (17. sz.). A végrendelkező a települést villula-nak mondja. Brezjanc adományát 1500-ban új adományként megerősítette Tulbert fia Miklós, és ekkor szintén utalnak a disznók után járó jövedelemre (MOL DL 35575). A žirovnica (žirovina, žirovnina): „census glandinationis”, az erdőben makkoltatott sertések utáni jövedelem (horvát: žir = makk), lásd Herkov, Zlatko: Građa za financijsko-pravni rječnik feudalne epohe Hrvatske. I–II. Zagreb, 1956, II: 602. Köszönöm Stanko Andrić segítségét. 477 1474. V. 3.: MOL DL 35686. – Mályusz 1929, 299–301 (38. sz.). Az oklevelet hibásan, Herhy György özvegyének végrendeleteként közli a DAP III. 322, a helyes szöveg: „Ego Katherina, relicta condam nobilis Gregorii alio nomine vocato Herih de Zeyanahrazthya in lecto egritudinis” stb. 478 DAP III. 26. 479 DAP III. 212.

Romhanyi.indd 91

3/18/2010 2:45:35 PM

92

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

fel elégtételre tizenöt nap alatt, különben közösítsék ki.480 1455-ben a szlati kolostor Szentpéter falujának erdejében egyes szlati nemesek jogosulatlanul legeltették disznaikat, sőt számukra ólakat és szárnyékokat (quedam stabula et tegumina) is építettek, és a makkoltatásból származó egyéb jövedelmeiket is elvették.481 1493 januárjában a zágrábi pálosok rakitóci birtokán hatalmaskodó mlakai nemesek az erdőből a jobbágyok karói mellett a disznókat is elhajtották. Egy hónappal később a szerzetesek azt panaszolják, hogy ugyanonnan a kolostornak lassanként 40 disznaját vitték el vagy ölték le, ráadásul a szerzetesek jobbágyaitól is elvettek három disznót.482 A hatalmaskodást követő perben végül a felek megegyeztek, az erdőt továbbra is közösen fogják használni, ott mind a pálosok, mind az ő rakitóci és gordowazelai jobbágyaik legeltethetnek disznókat.483 1495-ben Csázmafői Kelemen elvette a bakvai pálosok szvelóci jobbágyaitól nyolc marhájukat, melyeket ők éppen a kolostor felé hajtottak.484 A XVI. század elején a szlavóniai kolostorok, ha lehet, még többet panaszkodtak általában is hatalmaskodásokra, s ezekben megszaporodik az állatok elhajtására vonatkozó utalások száma is. 1502-ben Petrusócról Alapi Boldizsár emberei egyik alkalommal egy jobbágytól egy kasza mellett három ökröt, másik alkalommal három jobbágytól öt ökröt hajtottak el, utóbbi esetben a közös legelőről, s egyet le is vágtak.485 Egy 1511-ben történt hatalmaskodás kapcsán arról értesülünk, hogy Brandenburgi György őrgróf krapinai várnagya a pálosok megerődített lepoglavai majorságából 16 ökröt és sok marhát elhajtatott, majd megtámadta kripihóci (Varasd vm.) majorságukat, és onnan is állatokat hajtatott el.486 A zágrábi kolostor remetinci birtokát néhány év alatt többször is megtámadták. 1512-ben Keczer Ferenc püspöki adminisztrátor hajtatott el előbb kilenc, majd négy ökröt.487 1514 májusában két hatalmaskodás is történt: először Kőrös vm. szolgabírájának emberei vittek el 14 ökröt, 13 tehenet, nyolc lovat, valamint ekéket és vasszerszámokat 2 forint értékben, majd tíz nappal később dombrói nemesek – köztük az ottani várnagy – törték fel a pá-

1438. III. 24.: MOL DL 35572. – Mályusz 1933, 81–82 (284. sz.). 1455. IX. 27.: MOL DL 34976. – Mályusz 1928, 199–200 (17. sz.). 482 1493. I. 30.: MOL DL 34540; 1493. III. 5.: MOL DL 34695. – Mályusz 1927, 181–182 (121. sz.) és 182–183 (123. sz.) 483 1493. IV. 26.: MOL DL 34543. – Mályusz 1927, 183–184 (125. sz.). 484 1495. V. 14.: MOL DL 32799. – Mályusz 1925, 116–117 (43. sz.). Az ügy később a csázmai káptalan előtt folytatódott, s Kelement többször fel kellett szólítani az elégtételre. (MOL DL 32800, 32801) 485 1502. X. 29. u.: MOL DL 34744. – Mályusz 1927, 186–187 (135. sz.) Az állatok levágására többször is panaszkodnak, feltehetően, legalábbis részben, a várkatonaság hússal való ellátását oldották meg ilyen módon. 486 1511. V. 24.: MOL DL 34433. – Mályusz 1925, 171 (97. sz.). Az oklevél szerint a lepoglavai majorsági házak a török veszély miatt voltak fából megerődítve. A sérelmek között egyébként megemlítik azt is, hogy György őrgróf emberei Kripihócról elhurcolták Péter laikus testvért (heremitam laicum), akit 15 napig fogságban is tartottak, és aki minden bizonnyal a majorsági gazdálkodást felügyelte. 487 1512. X. 30.: MOL DL 34603. – Mályusz 1927, 200 (176. sz.). 480 481

Romhanyi.indd 92

3/18/2010 2:45:35 PM

ÁLLATTARTÁS

93

losok kúriáját, és elvittek hét tehenet, továbbá baltákat, ekevasakat és ásókat.488 Békésebb viszonyokra utal Frangepán Beatrix oklevele, melyben megengedi a zágrábi pálosoknak, hogy juhaikat és más állataikat a Medvevárhoz és Grachyan faluhoz tartozó területen legeltessék.489 Egy hatalmas hagyaték része s egyben az egyik legnagyobb értékű per tárgya volt 1465-ben a Kapitánfi András özvegyének, Margit asszonynak adományából a garicsi kolostort illető tizenhét ökör, tizennyolc tehén, öt fiatal bika, három kétéves és három egyéves borjú, hat ló két csikóval, 160 lúd, 50 kacsa és nyolc páva.490 Az állatok egy részét, pl. a nyolc pávát, a szerzetesek nyilván eladásra szánták, más részét azonban megtartották volna, ha Kapitánfi András és István a pálosokra hagyott birtokrészeket el nem foglalták és a Margit asszony házában lévő ingóságokat el nem vitték volna. Egyebek mellett ménesbeli lovakat kapott a szentmihálykövi kolostor is Balázs kolosi plébános végrendelete szerint,491 ebben az esetben azonban talán inkább közvetett pénzadományról lehet szó, a szerzetesek az állatokat valószínűleg eladták. Feltehetőleg a Terjék Péter végrendeletében szereplő egy lovat is inkább ekként kell értékelni.492 Biztosan nem eladásra szánták viszont azt a lovat, melyet 1404-ben hagyott Bartolme Jungher a thali kolostorra, az adományhoz ugyanis egy szekér is tartozott.493 Szintén igáslovakat említenek 1438-ban az elefánti pálosok sérelmére elkövetett hatalmaskodás kapcsán. A szerzetesek Bars vármegyei velkapolyai birtokán ekkor a Pelsőci család familiárisai amellett, hogy megverték a szerzetesek két jobbágyát, sőt egyiküket nyíllal megsebesítették, elvették négy lovukat is, melyek a szekeret húzták. Ezúttal kivételesen a kárértéket is pontosan feljegyezték: a négy ló összesen

1514. V. 4.: MOL DL 34608. – Mályusz 1927, 202–203 (183. sz.); 1514. V. 6.: MOL DL 34609. – Mályusz 1927, 202 (182. sz.). Az első esetben egy bírósági ügy áll a háttérben, melynek elítéltjét a falu megkötözve, vagyonával együtt ki is akarta adni, a szolgabíró azonban ezt elutasította, ehelyett behajtás címén végigrabolta a falut. 489 1506. III. 22.: MOL DL 34586. – Mályusz 1927, 196 (164. sz.). 490 1465: MOL DL 35112. – Mályusz 1934, 143–144 (374. sz.). Az állatokon kívül a két Kapitánfi öt hordó bort, összesen 500 köbölnyit, két hordó ecetet, száz sót, 20 vaslemezt, 30 köböl lisztet, 40 köböl gabonát s nagy mennyiségű élelmiszert 100 arany értékben, azonkívül búzaasztagokat, melyek mindegyikében 60-60 kepe volt, 40 kepe kölest, 30 kepe „cyrok”-ot, 40 köböl gabonát, 160 kepe búzát, 50 kepe zabot, 200 szekér szénát, 1200 köböl bort, 28 üres hordót, 19 bödönt, 5 palackot, 5 szekrényt vitt el, sőt mindezzel meg nem elégedve, a dacia-t, taxa-kat és szokás szerint járó élelmiszereket is lefoglalták, mintegy 200 aranyforint értékben, amivel összesen kb. ezer forint kárt okoztak. 491 1508. V. 9.: MOL DL 36405. 492 1519. III. 12.: MOL DL 101530. Az a szokás, hogy a temetésen a menet élén vezetett lovat a temetkezőhelyre, esetünkben a pálos kolostorra hagyták, megjelenik az Érdy-kódexben leírt egyik csodában is (c.2). Ló eladásáról szóló nyugtát egyébként a Formulariumba is bemásoltak (34v). 493 1404. XI. 1.: MOL Df 227568. – Köszönöm Majorossy Juditnak, hogy az adatot rendelkezésemre bocsátotta. 488

Romhanyi.indd 93

3/18/2010 2:45:35 PM

94

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

24 aranyforintot ért.494 Nem igavonásra szánták viszont azt az ökröt, melyet 1523-ban kaptak a bánfalvi remeték Schwarz Balázs oltárigazgatótól: az adományozó ugyanis a 4 font 2 solidus 10 dénárért vásárolt állatot a szerzetesek élelmezésének javítására vásároltatta.495 Hasonlóképpen a szerzetesek ellátását szolgálhatta az a tehén, melyet 1402-ben Ilona asszony hagyott a sztrezai pálosokra,496 vagy amelyiket 1523-ban kapott a csáktornyai kolostor Mezar Lőrinc feleségétől, Dorottyától, aki egyébként emellett egy szőlőt és egy présházat is hagyott a szerzetesekre.497 Érdekes adalék a kolostori sertéstartásra a Vitae fratrum 77. fejezetének végén leírt anekdota, amely szerint a nosztrei kolostor perjele a szerzetesek almáját, amit a rendi fegyelem megsértésével akartak elfogyasztani, kidobta az ablakon a disznóknak. Ide számíthatjuk azonban a konkrét említéseken túl azokat az eseteket is, amikor legelőt, rétet vagy kaszálót találunk az oklevelekben. Jellemző módon éppen a jenői pálosok oklevelei között található a legtöbb erre vonatkozó utalás. A kolostor 1362-ben kap Kálmán győri püspöktől egy kaszálót.498 1459-ben a vásárhelyi apácákkal támadt viszályuk amiatt, hogy az apácák lovasi jobbágyai többek között a pálosok szénáját is lekaszálták,499 1462-ben pedig Tamás pálos szerzetes amiatt tiltakozik, hogy Sárosdi Mihály és Benedek elfoglalta a kolostor rétjét.500 Egy 1468-as oklevél szerint két évvel korábban a fehérvári káptalan káptalanfalvi jobbágyai tették ugyanezt a pálosok Filefölde birtokán.501 A két birtokos között egyébként 1519-ben éppen egy legelő miatt keletkezett perben kellett ítéletet hozni.502 1482-ben a budaszentlőrinci pálos kolostor ecsegi birtokán lévő egyik rétet foglalta el Kompolti János gazdatisztje.503 A már említett Garai László-féle adományban természetesen rét is szerepel mint a pápai ház tartozéka, s nyilván a város melletti Újfalunak is volt ilyen jellegű tartozéka. A vállusi kolostornak 70 kaszás rétjét említik, 24 hold szántó mellett, 1429ben, amikor azt éppen gersei Pető fia János fiai, László és Péter elfoglalták.504 A bakvai kolostor 1447-ben 43 hold szántó mellett egy rétet is örökölt Máté felsőbakvai plébánostól.505 Rétet vagy kaszálót birtokolt még Bajcs,506 Dobraku-

1438. IX. 21.: MOL DL 13235. Házi 1939. 267. 496 1402. IV. 29.: MOL DL 34666. – Mályusz 1928, 129–130 (107. sz.). 497 1523. X. 31.: MOL DL 32825. – Mályusz 1925, 196 (16. sz.) 498 1362. VIII. 3.: MOL DL 41508. 499 1459. X. 2.: MOL DL 44928. 500 1462. V. 27.: MOL DL 45013. 501 1468. III. 28.: MOL DL 45296. 502 1519. V. 9.: MOL DL 47295. 503 Zákonyi 1911, 42; Pálóczi 1992, 76. 504 1429. VIII. 13.: MOL DL 12105. 505 1447. III. 14.: MOL DL 32771. – Mályusz 1925, 105 (13. sz.). 506 DAP I. 2–3. 494 495

Romhanyi.indd 94

3/18/2010 2:45:35 PM

ÁLLATTARTÁS

95

tya,507 Enyere,508 Gombaszeg,509 Gönc,510 Kőszeg,511 Lád,512 Nosztre,513 Ruszka,514 Thal,515 Újhely,516 Ungvár,517 Várad-Kápolna518 és Vázsony519 kolostora is. Jelentős kárt okozott 1470-ben a budaszentlőrinci pálosoknak az a hatalmaskodás, mely kenderesi birtokukon történt. Szent Lőrinc napja (augusztus 10.) körül egy helybéli nemes, Kenderesi Balázs familiárisa és jobbágyai a kolostor birtokához tartozó két szigetről elvittek több mint ezer kalangya szénát, ami a szerzetesek jobbágyainak 100 arany forint kárt okozott.520 Mind a mennyiség, 1483: MOL DL 35711. 1449, 1524: DAP I. 137. 509 1476. VII. 4.: MOL DL 16955. 510 A gönci kolostor a telkibányai Szent Katalin ispotály birtokai között jutott Cheches birtokon a völgyben lévő rétek tulajdonába. 1450. VII. 9.: MOL DL 14390; 1459. VI. 9.: MOL DL 15368. 511 1457. II. 7.: MOL DL 15135 – kaszáló és rét szentlászlói Tamás fia Lőrinc és családja kegyes adományában. 512 1425. III. 27.: MOL DL 39223 (rét); 1454. XI. 29.: MOL 14888 (kaszáló). A ládi kolostornak öt muhi polgár 1454-ben a széna lefoglalásával okozott kárt, ami miatt Héti Benedek egri helynök őket kiközösítette. A helynök 1454. november 29-én kelt oklevele szerint a konvent közvetítők által kiegyezett a muhiakkal, akik hat jó vasalt szekeret ígértek kártérítésként, és a birtokot a király döntéséig visszaadták. Ezért a helynök őket feloldozta. (MOL DL 14888. – Bónis 1997, 2798. sz.). 513 1467. XII. 23.: MOL DL 45271. 514 1456. VII. 11.: MOL DL 15088 – egy Vizsoly határában lévő rét Síró János kegyes adományában. 515 1385. VI. 2.: MOL DL 7155 – Ludrét avagy Ganzwyz; 1429. VI. 13.: MOL DL 25842 – Ludasrét. 516 1390. XI. 4.: MOL DL 7648. – ZsO I. 1729. sz.: Mária királynő a pálosoknak adta az egykor Patak várához tartozó Nogmonuh vagy Felmonuh nevű rétet. 517 1482. V. 29.: MOL DL 17521 és 18125 – két rét, ill. kaszáló a kolostor szomszédságában. 518 1478. VII. 25.: MOL DL 18075 – egy Kyszamlen birtokhoz tartozó nagy rét Tordai András és fiai kegyes adományában. 519 A vázsonyi kolostor csepelyi udvarházához nyilván tartozott rét vagy kaszáló, bár erről konkrét említés nem maradt fenn. 1525. XII. 13-án viszont csepelyi Nemes Illés panaszolta, hogy a vázsonyi pálosok jogtalanul lekaszálták és elvitték a szénát két kaszálóról, s kéri, hogy a vármegye vizsgáltassa ki, ki a jogos tulajdonos. (A vizsgálat szerint a tulajdonos valójában egy harmadik birtokos.) – MOL DL 24234. 520 1470. IX. 1.: MOL DL 17062. A kolostor és Kenderesi Balázs viszonya ekkor már évek óta nem volt felhőtlen. 1465-ben a szerzetesek egy kenderesi jobbágyát familiárisával megverette, a rákövetkező évben elfoglalta több mint 100 hold kenderesi szántóföldjüket, amikor pedig ugyanabban az évben a király Kenderesen szállt meg, és a szerzetesek a többi kenderesi nemessel együtt közös költségen élelmet adtak a királynak, Balázs a ráeső 20 arany forintot nem fizette meg a remetéknek. Végül 1469 őszén a pálosok a környező kunoknak bizonyos földek visszaszerzéséért 70 forintot fizettek, ám Kenderesi Balázs a ráeső részt ebből nem fizette ki, a földeket viszont jobbágyaival együtt használta. – Csupán érdekességként említem, hogy éppen 1465-ben Debreceni Márk, a domonkosok magyarországi provincialis perjele Kenderesi Balázst, feleségét, Zsófiát és gyermekeiket, mivel a Szent Antalról nevezett pesti konventjüket támogat507 508

Romhanyi.indd 95

3/18/2010 2:45:35 PM

96

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

mind az érték jelentős és egyben elgondolkodtató. Talán megkockáztatható annak feltételezése, hogy ez esetben a pálosok, közvetve, a marhakereskedelemben vállaltak szerepet, s nyilván annak hasznából is részesültek. Hasonló hatalmaskodás történt a budaszentlőrinciek másik alföldi birtokán, Ecsegen is 1481-ben és 1483-ban. Mindkét alkalommal a Kompoltiak vitették el jobbágyaikkal ecsegi birtokosok, köztük a pálosok szénáját (és mellesleg 1481-ben elfoglalták a Kerek-tó nevű halastavat is).521 Ide sorolható két Petrusócon történt hatalmaskodás is. 1452-ben Mihály zágrábi vikárius tiltakozott az ellen, hogy ottani birtokuk északi részén mikcsóci Miklós fia Kis Kelemen földjeik nagy részét elszántatta, cserjésüket elfoglalta, egy rétjüket pedig még februárban felszántatta, amikor Ambrus és Iván szerzetesek a jobbágyokkal szénát gyűjtöttek. 1503-ban a szerzetesek amiatt tiltakoznak, hogy Alapi Boldizsár és Zsitvaróci György fegyveresen elhordatta a zágrábi pálosok szénáját szintén Petrusócról.522 Arra vonatkozóan semmilyen utalás sem maradt fenn, hogy bármelyik pálos kolostor jelentősebb mértékben részt vett volna az állatkereskedelemben, az viszont bizonyosnak látszik, hogy a csatkai és a jenői szerzetesek számára az állataik valójában pénzforrást jelentettek. Hasonló a helyzet – legalábbis az alapító szándéka szerint – talán a porvai kolostor esetében, bár ott a későbbiekben nincs szó jelentősebb állattartásról. A többi kolostornál valószínűbb, hogy csak saját ellátásukra tartottak jószágot, a végrendeletileg rájuk hagyott állatok egy részét pedig eladásra szánhatták a hagyománytevők. Többször találkozunk igavonó állatokkal is. A szarvasmarhák és a lovak mellett viszonylag gyakran említenek az oklevelek sertéseket, juhokat viszont jóval ritkábban. Egy alkalommal még méhkasok is felbukkannak, egy másik ügyben pedig kivételképpen szárnyasok. Ez utóbbi adatból azonban azt a következtetést semmiképp sem vonhatjuk le, hogy a pálos kolostorok körül ne lettek volna szárnyasok, csupán az oklevelekben nem volt szokás ezeket említeni.

ták, viszonzásul felvette őket és halottaikat a rend konfraternitásába, és részelteti őket a rend által elért összes kegyelmeknek. Továbbá mivel Balázs 100 forintot, majorság számára földet, rétet és halastavat, azonfelül minden évben egy lovat adott a pesti Szent Antal-egyházuknak, a pesti konvent kötelezi magát, hogy a Szent Antal-egyházban lévő Szentlélek-oltárnál naponta egy misét mond lelki üdvükért, ha pedig haláluk híre elérkezik a fenti konventhez, mint testvérükért virrasztással és kilenc lectioval halotti misét mondanak értük. Vagyis a Kenderesi család viszonya a különféle szerzetesrendekhez a legkevésbé sem volt egyforma. (1465. II. 6.: MOL DL 16159). 521 Zákonyi 1911, 41–42; Pálóczi 1992, 75–76. 522 1452. X. 4.: MOL DL 34747. – Mályusz 1927, 164 (68. sz.); 1503. VIII. 12.: MOL DL 34564. – Mályusz 1927, 188–189 (141. sz.).

Romhanyi.indd 96

3/18/2010 2:45:35 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

Az egyéb jövedelmek között viszonylag sokféle formával találkozunk. Ezek között természetesen a legjelentősebbek a közvetlen pénzadományok, melyeket általában végrendeletekben, misemondás fejében hagytak a kolostorokra (vö. I. Függelék, 6. táblázat). Ilyen adományokat kapott pl. az elefánti,523 a háromhegyi,524 a zsámbéki,525 a thali,526 a szentmihálykövi,527 a dobrakutyai528 és a garicsi529 kolostor, de persze rajtuk kívül még jónéhány másik is. Egy korai, meglehetősen nagy összegű adomány haszonélvezője volt 1408-ban a hangonyi kolostor, melynek ekkor Derencei Péter mester özvegye, Klára asszony 1000 forintot hagyott az építkezésekre (eszerint az épületen ekkortájt jelentősebb átépítés folyhatott).530 Ugyancsak a XV. század elején, 1410-ben kapott 1500 forintot, valamint ezüst és aranyozott edényeket Szörényi Pál ispántól a zágrábi kolostor, melyet az özvegy adott át István vikáriusnak.531 A pénzről végrendelkezők között egyébként a legkülönfélébb társadalmi rétegeket megtaláljuk, a városi polgárok mellett jelentős számban képviseltetik magukat a köznemesek és a főurak is, sőt alkalmanként egyházi személyek is feltűnnek közöttük. Ez 1505. VII. 8.: MOL DL 21452. Az adomány összege 300 forint. 1477. IV. 20.: MOL DL 74718. Regeszta: A jászói konvent előtt Benedek, az újházi Keresztelő Szent János pálos kolostor perjele és Miklós, a háromhegyi Szűz Mária pálos kolostor perjele tanusítják, hogy Semsei László felesége, Erzsébet hitbérét és jegyajándékát, amely őt férje Abaújvár vármegyei Sacza, Ply, Rosputh, Gard, Hatkóc, Semse, Sáros vármegyei Nyársardó, Szepes megyei Szalók, Polyánka, Szolnok vármegyei Alatyán, Jánoshida birtok után illette meg, Erzsébet végrendelkezése folytán Semsei László fia Vilmos pénzben megfizette az említett kolostoroknak. (Érszegi Géza közlése); 1495. III. 19.: MOL DL 85147. Az adomány összege 5 forint. A végrendelkező Semsei János azonos összeget hagyott a homonnai, a sóvári, a pataki és a cékei ferenceseknek is. 525 1524. VIII. 20.: MOL DL 23988. Onar-i László özvegye, Ilona végrendeletében többek között a zsámbéki pálosoknak is hagy bizonyos összeget. 526 Köszönöm Majorossy Juditnak, hogy Church in Town: Urban Religious Life in Late Medieval Pressburg in the Mirror of Last Wills című doktori disszertációját (CEU, Budapest, 2006) felhasználhattam [Majorossy 2006]. 527 1449. I. 19.: MOL DL 36391. A hagyaték 50 arany forint; 1454. IV. 28.: MOL DL 36407. A hagyaték 5 arany forint volt, továbbá az Úrfelmutatáskor meggyújtandó gyertyákhoz kapott a kolostor 2 arany forint értékű viaszt. A végrendelkező megemlékezett a kolozsvári domonkosokról és a domonkos apácákról is. 528 1505. VII. 2.: MOL DL 101373. Az adomány összege 20 forint, melyet Grebeni László özvegye, Orsolya hagyott a szerzetesekre. 529 Lásd 528. j. Az adomány összege 25 forint. 530 DAP I. 180. 531 1415. II. 2.: MOL DL 34600. – Mályusz 1927, 143 (21. sz.). 523

524

Romhanyi.indd 97

3/18/2010 2:45:35 PM

98

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

utóbbiak közé tartozik Máté csázmai kanonok, aki 1483-ban egy 40 forint zálogértékű kaszálót hagyott a dobrakutyai kolostorra,532 György jásdi apát, aki 1495-ben 100 forintot hagyott a csatkai pálosokra,533 vagy Máté ajaki plébános, aki 1494-es végrendeletében hat pálos kolostorról is megemlékezett,534 vagy éppen Várdai Ferenc gyulafehérvári püspök, akinek 1520-as számadásában szerepel 20 forint a szentmihálykövi pálosok részére.535 A köznemesi réteget képviseli pl. János pratai ispán, aki 1441-ben a dobrakutyai kolostorra – Brezjanc nevű birtoka mellett, melyet a rokonság 200 aranyforintért válthatott volna ki – még 100 forintot is hagyott lélekváltságra.536 A főurak közül itt csak Kanizsai István viszonylag korai pénzhagyatékára utalok, aki 1428 előtt igen jelentős összeget, 250 aranyforintot és 16 ezüstmárkát hagyott a szentpéteri kolostor építkezéseire, s ezt az összeget az elhunyt fia, Kanizsai László még megtoldotta egy 40 aranyforint értékű arany kupával, továbbá adott egy 5 finom márka ezüstből készült tálat az ünnepi kehelyhez.537 Természetesen özvegyek is sokan voltak a végrendelkezők között. Csak példaként álljon itt Ajtósi Mihály özvegye, Nelepec Klára, aki fivére, Nelepec Ferenc házában végrendelkezett 1510-ben, és néhány más egyházi intézmény mellett a családja által alapított dobrakutyai pálos kolostorra is hagyott egy szőnyeget, valamint egy ló árából 1 forintot.538 Efféle adományokról szóló oklevél a formuláriumba is bekerült: a rend konfraternitásába felvették Tasnádi Máté váradi kanonokot, mivel a budaszentlőrinci, a várad-kápolnai és a jofai kolostoroknak bizonyos összegeket hagyott, a kápolnai és a jofai kolostorra összesen 22 forintot (f. 47r-v). A thali pálosok 1520-ban Szentgyörgyi és Bazini Kristóf gróf végrendelete értelmében 100 forint kamatait kapták, hogy abból örökmécsest gyújtsanak.539 Bár a ténylegesen kiutalt összeg ismeretlen, valószínűsíthető, hogy a kamat a

Lásd 507. j. 1495. I. 30.: MOL DL 20261 (átírva Ursus de Ursinis pápai követ 1495. III. 26án kelt oklevelében). 534 Solymosi László: Két középkor végi testamentum Szabolcs vármegyéből. In: Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk. Kovács Ágnes. Debrecen, 1999, 213. 535 Entz 1994, 472. 536 1441. V. 5.: MOL DL 35573. Összehasonlításul feleségére, Magdolnára 2000, Anna és Katalin nevű leányaira 1000-1000 arany forintot hagyott, Mátyás nevű familiárisa 30 (a végrendelet másik példányában 32 [MOL DL 35574]), Barnabás 16 arany forintot kapott, Hans nevű szolgája pedig egy fél telket és 10 arany forintot örökölt. Olasz (Italicus) Mihálynak 180, Tors Lászlónak 150 arany forinttal tartozott. 537 1428. V. 24.: MOL DL 11980. Az összeg átadásánál jelen volt a kanizsai ferences gvárdián, egyben pécsi őr, valamint az örményesi pálos vikárius. 538 1510. XII. 12.: MOL DL 35774. – Mályusz 1929, 309–311 (54. sz.). Klára aszszony egyébként a kolostorban is kívánt temetkezni. 539 1520. VIII. 28.: MOL DL 23487. Az ügy további érdekessége, hogy Kristóf rendelkezett arról a 700 forintról és 2000 forint értékű értéktárgyról is, melyet néhai Szentgyörgyi és Bazini Zsigmond és János gróf hagyott az általuk alapított, de egészen fel nem épített Moson vm.-i Aybocz-i (?) pálos kolostorra. Az összeg feltehetőleg nem volt elegendő a kolostor felépítésére, de valószínűleg nem is maradt el messze attól. 532 533

Romhanyi.indd 98

3/18/2010 2:45:35 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

99

helyi szokások szerint 10 %-os, vagyis évente 10 forint lehetett.540 Ugyanebben az évben II. Lajos királytól évi 20 forintot kaptak ruházatra.541 Szintén tőkekamatokat hagyott az ungvári kolostorra Rozgonyi Ágnes, akinek lelki üdvéért 1473-tól mondtak örökmiséket az ottani remeték.542 Rendszeres pénzjövedelmet jelentett a zágrábi pálosoknak az az alamizsna, melyet még Cillei Ulrik adott, és amely szerint a szerzetesek évente 6 pensa (240) bécsi dénárt és 6 kappant kaptak. A gróf özvegye, Katalin 1459-ben utasítja medvevári officiálisát (zodeczét) az alamizsna kiadására,543 majd az új birtokos, Sigmund von Weispriach is hasonlóan rendelkezik 1463-ban.544 A patacsi remeték 1479-ben kiemelkedően nagy összegű, 220 forintos alamizsnát kaptak misemondásért a tudós Pécsi Kelementől.545 Róla egyébként Gyöngyösi művének következő fejezetéből kiderül, hogy a rend konfrátere volt, és halála után Patacson temették el a rend ruhájában.546 Nyilvánvalóan a kolostorban való temetkezési jog megváltását szolgálta az a nagy összegű, 150 arany forintra rúgó adomány, melyet a kékesi pálosok kaptak Táhi Péter nemestől, akit ezért feleségével, fiaival és testvérével (István dömösi préposttal) együtt a generális a rend konfraternitásába is felvett. Sajátossága ennek az adománynak az is, hogy Táhi Péter rögzítette az összeg rendeltetését is: 100 arany forintot a kolostor feletti nagyobbik tó rendbehozatalára, 50-et pedig a Szentendre határán belül, a Kékes patakon járó malom kijavítására adott.547 Ötven évvel korábban Szerdahelyi Márton bán özvegye és fiai még nem pénzt, hanem két részletben összesen 50 hold földet adományoztak kegyes céllal a szerdahelyi pálosoknak, mivel szüleik és rokonai a kolostor templomában voltak eltemetve.548 1478-ban a törökök által öt évvel korábban felégetett kápolnai kolostor kapott Tordai András és László mestertől 100 forintot az épület kijavítására.549 1492-ben Csupor István hatalmas összeget, 600 forintot hagyott a garicsi kolostor renoválására.550 1496-ban a csáktornyai kolostornak Fadan Kristóf provisor curie et comissarius castri Quinqueeccle540 Megjegyzendő ugyanakkor, hogy 1470 után az általános kamatláb 5% volt, ami olykor akár 4%-ra is lemehetett. Ez azonban a fennmaradt források tanúsága szerint sem Pozsonyban, sem Sopronban nem érvényesült. Köszönöm Majorossy Judit és Szende Katalin erre vonatkozó információit. 541 DAP I. 280. 542 Vitae fratrum c. 60. 543 1459. VI. 15.: MOL DL 34478. – Mályusz 1927, 167–168 (81. sz.). A pénz mellett itt is megjelenik a hat kappan, ami feltehetően a szerzetesek élelmezésének javítását szolgálta. 544 1463. V. 31.: MOL DL 34493. – Mályusz 1927, 172 (93. sz.). 545 Vitae fratrum c. 63. 546 Vitae fratrum c. 64. 547 1473. V. 14.: MOL DL 17454. Az adományozó egyébként további segítséget is kilátásba helyezett, a rend pedig kötelezte magát, hogy a kolostor templomának Szűz Mária oltáránál minden szombaton miséket mondanak a családért. A családtagok haláluk után éppen ezen oltárnál temetkezhettek. 548 1424. IV. 7.: MOL DL 11498 549 Vitae fratrum c. 62. 550 1492. XII. 24.: MOL DL 35727 (közjegyzői okiratba átírva 1493. VII. 1-én).

Romhanyi.indd 99

3/18/2010 2:45:35 PM

100

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

siensis egy malom és egy halastó mellett még 40 forintot is adott az előbbiek rendbehozatalára.551 Egy budai ház jövedelméből egyszeri 7 forinttal részesedett a fehéregyházai kolostor.552 Szintén a fehéregyházai pálosok voltak a haszonélvezői az egyik legnagyobb pénzadománynak, melyet Somi Józsa temesi ispán, az alsó részek kapitánya hagyott rájuk 1515 előtt. Az összeg kifizetése fiát, Gáspárt terhelte, amiért kénytelen volt értékes budai, az Olasz utcában álló házát elcserélni Perényi Imre nádorral annak Budán, a ferences beginák házával szemben álló házára. A két ház értékének különbözete 1200 forint volt, s ezen felül Gáspár még 800 forint kölcsönt is kapott a nádortól.553 Érdekes módon hasonló összegű adományt több mint száz évvel korábban, még a XIV. század végén a toldi kolostorra hagyott Zámbó Miklós, melynek kifizetését – feltehetőleg éppen az összeg nagysága miatt – az özvegy megtagadta, s az ügyben a rend generálisa tiltakozott a budai káptalannál.554 A hagyaték összegét egyébként nyilván több szempont is befolyásolta: a végrendelkező anyagi lehetősége, a rend iránti buzgalma, a végrendelet kedvezményezettjeinek száma, a kedvezményezett kolostorban szükségessé váló munkák költsége stb. Így pl. Pálóci Antal zempléni ispán alig egy hónappal a mohácsi csatavesztés előtt pénzben csupán 50 forintot hagyott az újhelyi kolostorra, melynek kegyura is volt, igaz, ezen felül arany és ezüst tárgyakról is rendelkezett, melyeknek értéke feltehetően jóval meghaladta ezt az összeget.555 Valójában pénzadománynak tekinthető az a hagyaték is, melyet a patacsi kolostor kapott 1423-ban. Néhai Gergely deák ugyan egy fél szőlőt hagyott a szerzetesekre, ám a rokonok áron visszaváltották tőlük, vagyis a pálosok végül is pénzt kaptak.556 Kivételes esetnek egyébként ez sem számít, hiszen viszonylag gyakran megesett, hogy a végrendelkezők (zálog)birtokot hagytak a szerzete-

551 1496. VI. 10.: MOL DL 32819. – Mályusz 1925, 129 (11. sz.). Az adomány indoklása a kolostor szegénysége, ami az egyéb oklevelekből kialakuló összképet látva nem tűnik túlzásnak. A kolostor birtokai: Várhely (1376: MOL DL 32807), Šenkovec (1420: MOL DL 32811), Maškovec (1467: MOL DL 32814), Krišovc (1496: MOL DL 32819 – kétkerekű malom, halastó; 1512 [1505]: MOL DL 32824 – 1 + 3 telek), Zazad szőlőhegy (1505: MOL DL 32823 – szőlő; 1523: MOL DL 32825 – szőlő, présház, pince). Habár három egész birtoka is volt a csáktornyai szerzeteseknek, ezek azonban Várhely (vagyis Csáktornya) kivételével igen kicsik. Fadan Kristóf adománya már csak azért is beszédes, mivel éppen malomról van benne szó. Az adományt a szerzetesek meg is becsülték, erről tanúskodik Benedek generális oklevele, melyben Fadan és családtagjai lelkiüdvéért minden szombaton misemondást ír elő három collectával Nagyboldogasszony tiszteletére. (1496. V. 22.: MOL DL 32819; az oklevél az adománylevél ismert példányánál korábban kelt.) 552 1501: Inventarium 83. – DAP I. 147; Végh 2006, 474. sz. A kolostor lámpaolajra 7 forintot kapott egy budai ház jövedelméből. 553 1515. II. 8.: MOL DL 22655. – Végh 2006, 573. sz. 554 Vitae fratrum c. 38. 555 1526. VII. 25.: MOL DL 82732. 556 1423. IV. 30.: MOL DL 11349. A visszaváltás után végül mégis eladták a szőlőt 20 forintért valaki másnak, de az összeg nem biztos, hogy azonos a visszaváltás öszszegével.

Romhanyi.indd 100

3/18/2010 2:45:35 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

101

sekre, melyet azután az örökös, ill. a tulajdonos kiválthatott.557 Egy összetett zálogügylet részesévé vált a háromhegyi kolostor egy efféle végrendelet nyomán. Valamikor 1490 előtt ugyanis Orros Jánostól végrendeletileg rájuk szállt az Abaúj vm.-i Sáp zálogbirtoka, mely eredetileg Kapi András, László és Sándor tulajdona volt, de sem ők, sem rokonaik nem váltották ki, ezért a pálosok – minthogy nyilván inkább a pénzre volt szükségük – a birtokot továbbadták zálogba Szigligeti Ambrus egri kanonoknak. A dolog érdekessége, hogy 1490ben Ambrus úgyszintén zálogba adta a birtokot Tomori Istvánnak 40 magyar arany forintért,558 majd néhány hónap múlva, 1491 márciusában ismét ugyanennyiért gecsei Ettreh Kelemennek.559 Elvétve ugyan, de arra is van adat, hogy másnál zálogban lévő birtokot váltottak ki a szerzetesek,560 bár nem kizárt, hogy bizonyos esetekben ennek is az volt a célja, hogy utána eladják akár a zálognál magasabb összegért. Érdekes örökségről értesülünk 1525-ben a vázsonyi pálosokkal kapcsolatban. A kolostor ugyanis ekkor 100 forint vérdíj miatt pereskedett, melyet Csepelyi Illés és testvére, András kellett fizessen Csepelyi Simonnak Csepelyi Domonkos megölése miatt, Simon halálával viszont az összeg a pálosokra szállt.561 Az eset egyébként nem is egyedülálló: 1440-ben Szendi Tamás özvegye, Anna fele-fele arányban a miskolci Szent István plébániatemplomnak és a diósgyőri pálosoknak adja vatai birtokrésze mellett a gonoszok által megölt fia homagium-át, továbbá halála után az ő összes ingó és ingatlan javait (közte ruháit is, Pl. 1402. IV. 29.: MOL DL 34666 – Horvát Máté felesége, Ilona kúriáját és három jobbágytelket kiskorú fiára, Fábiánra hagyott azzal a kikötéssel, hogy a gyermek felnövekedéséig azok haszonélvezete a sztrezai pálosoké legyen (lásd „társadalombiztosítás”), ha pedig Fábián előbb meghalna, akkor a birtok végleg a szerzetesekre szálljon, és Ilona nővérének fiai csak 100 márka ellenében válthassák vissza, márkáját két forinttal számolva; 1426. IV. 15.: MOL DL 11778 – a ládi perjel nyugtatja Korhi Mátyás rokonait 9 budai dénármárka felől, melyet egy elzálogosított és végrendeletileg a pálosokra hagyott erdőért fizettek; 1466. VII. 3.: MOL DL 95384 – az elefánti kolostor nyugtája 400 márkadénárról, melyet egy elzálogosított és a kolostorra hagyott birtok kiváltására kaptak; 1483: MOL DL 35711 – Máté csázmai kanonok a Nelepec Domonkostól és Miklóstól 40 forintért nála zálogban lévő kaszálót a dobrakutyai kolostorra hagyta; 1493. IV. 19.: MOL DL 36398 – a nagyfalui perjel 200 forintért átadja azokat a Kraszna vm.-i birtokokat Kemeri Imrének és rokonainak, melyeket az utóbbi elzálogosított, és amelyek végül végrendeletileg a pálosok kezére jutottak; 1514: MOL DL 64526 – a háromhegyi perjel nyugtatja Kapi Miklóst 8 forint felől, melyet két elzálogosított és végrendeletileg a kolostorra hagyott színi telekért fizetett. Egy ilyen végrendelettel kapcsolatos oklevél bekerült a Formulariumba is (f. 47v). 1519-ben a fehéregyházi pálosok kaptak egy óbudai házat azzal, hogy a végrendelkező halála után az ingatlant adják el, és árából 600 forintot fordítsanak a templom építkezéseire. DAP I. 149. 558 1490. X. 9.: MOL DL 64480. 559 1491. III. 10.: MOL DL 64481. 560 1501. VII. 17.: MOL DL 59910 – az elefánti perjel 30 magyar arany forintért váltotta ki néhai Családi Ferenc csiszolci birtokrészét; 1524. XI. 23.: MOL DL 24005 és 24008 – a szentpéteri pálosok megkapták a halálraítélt Laki Jánostól Keresztúr birtokát, mely 12 forintért volt zálogban. II. Lajos ugyanaznap kiadta az iktató parancsot is. 561 1525. XI. 2.: MOL DL 24214. 557

Romhanyi.indd 101

3/18/2010 2:45:35 PM

102

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

főleg a scrinium-ban lévőket).562 Szintén vérdíj a tárgya annak az oklevélnek, mely szerint István ládi vikárius bizonyos, vérdíj fejében lefoglalt birtokokat bocsát vissza készpénz ellenében.563 Ugyancsak a különlegességek közé tartozik a dubicai Péter fia Lőrinc 1411-ben kelt végrendelete, melyben összes követeléseit, nyolc tételben összesen 86 forintot a dubicai pálosokra hagyta. A hosszú sorból itt csupán kettőt emelünk ki: Quirinus fia Guian 30 forinttal tartozott, melyet Lőrinc azért adott Guian feleségének, hogy kiválthassa férjét a fogságból, illetve amikor Lőrinc két társával Splitből jött az áruval, összetalálkoztak a törökökkel, akik keresztény foglyokat vittek, Lőrincék pedig ezeket 12 forintért kiváltották, amit a rokonságnak kellett megtérítenie (az összeg fele illette magát Lőrincet).564 Kivételesnek tűnik az az eset, amikor Újlaki Miklós erdélyi vajda meghagyja Komárom vm.-i dikátorának és a kamara haszna beszedőjének, hogy a beszedett pénzből az ő számlájára fizessen ki a csatkai pálosoknak 25 arany forintot.565 Sajnos az oklevél alapján eldönthetetlen, hogy kegyes adományról vagy esetleg kölcsön megfizetéséről van-e szó, bár a XIV. század végén az előbbi tűnik valószínűbbnek. Kissé hosszú és kanyargós úton jutottak a patacsi pálosok egy rájuk hagyott összeghez. Patacsi László fia János és fivére egy patacsi puszta telket és egy rétet 13 márkáért zálogba vettek, majd a zálogösszeget végrendeletileg a remetéknek hagyták egy kazula készítésére. János özvegye, Katalin és leányai azonban nem tudták vagy nem akarták a pénzt a szerzeteseknek kifizetni, ezért a pálosok beperelték őket Fa Mátyás pécsi helynök előtt. A per során azonban kiderült, hogy a szerzetesek a kegyes célra megelégszenek 8 márkával, ezért a bíró úgy ítélt, hogy a telket és a rétet az asszonyok visszaváltásig tartsák meg. Ha egy

1440. VII. 19.: MOL DL 13557. 1454. XI. 14.: MOL DL 14884. Regeszta: A leleszi konvent bizonyítja, hogy eléje járultak egyrészt a ládi kolostor vikáriusa, István testvér a saját és konventje nevében, másrészt Berentei Péter és Simon, és István testvér bejelentette, hogy noha az elmúlt év Szent Mihály nyolcadán Csébi Bálint litteratust a Pálóci László országbíró elnöklete alatt tartott tárgyaláson velük szemben fejvesztésre ítélték, és ennek megváltásaképpen vérdíjként 50 dénármárkára, amely összegnek az arányában javait a királyi és az egri káptalani ember nekik statuálta, most azonban Berentei Péter és Simon 38 márkát, azaz 150 arany forintot fizettek a klastromnak, amiért a konvent előtt nyugtatják őket, és a Berentében lévő birtokrészeket, az ottani malommal, azonkívül a Szegeden és Szentalberten lévő birtokrészeket is, amint azok az egri káptalannak statuáló oklevelében foglaltatnak, átadták a nevezett Berentei Péternek és Simonnak, és megengedték, hogy azokba beiktathassák magukat. Ha az idők folyamán a Bálint litteratus ellen hozott ítéletet megváltoztatnák, akkor a 150 arany forintnak a harmadrészét: 50 aranyat vissza kell adniok Péternek és Simonnak, és vissza kell adniuk a Borsod vm.-i Eghazaspetry nevű prediumnak a felét, melyet Péter, Simon és Simon fiai adtak el nekik. (MOL regeszta) 564 1411: MOL DL 35375. – Mályusz 1930, 67–68 (4. sz.). 565 1451. I. 21.: MOL DL 49991. 562

563

Romhanyi.indd 102

3/18/2010 2:45:35 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

103

éven belül visszaváltanák, akkor a szerzeteseket azonnal elégítsék ki, ellenkező esetben legkésőbb három év múlva fizessék ki a pálosoknak a 8 márkát.566 Amint a fentiekből kitűnik, az összegek nagyon eltérőek, a néhány forintos alamizsnától a több száz forintos adományig minden előfordul, amit nyilván az adományozók anyagi lehetőségei szabtak meg. Az összegek felhasználásának egyik – nyilván nem a leggyakoribb, mégis jellemző – módját Gyöngyösi Gergely rendtörténeti munkájából ismerhetjük meg. II. Gergely testvér elöljárósága idején, az 1510-es évek elején ugyanis újjáépítették, és márvánnyal díszítették a szentlőrinci kolostortemplom szentélyét, a sekrestyét és a káptalantermet, az adományozók közül pedig Gyöngyösi többet név szerint is megemlít. A névsorban szerepel Oszvald és Lukács zágrábi püspök, Horvát Pál nándorfehérvári polgár, Gergely óbudai kanonok és Szapolyai János erdélyi vajda.567 Külön érdemes tárgyalni a pozsonyi polgárok által a thali pálosok számára hagyott adományokat. A pozsonyi végrendeletek között összesen hetvenkettőben hagytak valamilyen, többnyire viszonylag kis, 1-5 forintos összeget a pálosokra.568 Ugyanakkor természetesen van néhány magasabb összegű adomány is. Még 1439-ben Gothard Pokfuss özvegye, Katherina hagyott 50 forintot a kolostorra (71. sz.), 1455-ben Liebhart Egkenfelder pedig 25 forintot (183. sz.). Feltehetőleg mindkét adomány valamilyen, a kolostorban folyó építkezés támogatását célozta. A többi, az átlagosnál nagyobb összegű hagyaték 10 forint körül van. Ezek közé tartozik Anna Treletschin (1441, 82. sz.), Peter Gross (1454, 151. sz.), Ulrich Wyder (1458 – 14 forint, 193. sz.), Stephan von See (1480, 371. sz.), Anna Holtzerin (1487, 439. sz.), Margareta Zhoborin (1488 – 8 forint, 477. sz.), Greymlin (1491, 487. sz.), Helena Zwicklin (1496, 542. sz.), Mathes Kegel (1499, 573. sz.), Mathes Fretter (1501, 600. sz.), Simon Huter (1502, 614. sz.), Michel Ernst Peck (1503 – 12 forint, 639. sz.), Margret Eyssenreichin (1505 – 11, 681. sz.), Agnes Ubelagkerin (1506, 690. sz.), Jacob Aigner der junger (1516 – 8 forint, 755. sz.) és Hans Paxswoll (1529, 844. sz.) végrendelete. A felsorolásból két dolog tűnik ki azonnal: egyrészt a két kiugróan magas hagyatéki összeg a sor elején található, még a XV. század első felében, illetve a közepén, másrészt a végrendelkezők valamivel több mint a fele férfi, az arány egészen pontosan tíz–nyolc. A kisebb összegről rendelkezők között az arány éppen 50–50% (27 férfi, 27 nő). Pozsonyban egyébként a végrendelkezők több mint 60%-a férfi,569 a pálosok számára végrendelkezők között viszont a nők összességében nagyobb arányban képviseltették magukat. Olykor előfordul, hogy a házaspár mindkét tagja hagyott valamilyen összeget a thali kolostorra. 1502-ben pl. Peter Eysenreich hagyott 3 forintot (609. sz.), 1505-ben pedig felesége összesen 11 forintot (681. sz.). Az adatsorból az is látszik, hogy a végrendeletekben meglehetős rendszerességgel emlékeztek meg a pozsonyi polgárok a pálosokról, vagyis a bevételre, ha nem is volt túl magas, a középkor 1410. III. 4.: MOL DL 9629. – ZsO II/2. 7397. sz. Vitae fratrum c. 79. 568 Az idézett adatok a pozsonyi Protocollumból valók, a zárójelben hivatkozott tételszámok azonosak a Szende 2004, 272–293 oldalakon közölt tételszámokkal. 569 Szende 2004, 84. 566 567

Romhanyi.indd 103

3/18/2010 2:45:35 PM

104

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

végéig folyamatosan számíthattak a szerzetesek. A pénzadományokon kívül egyébként, kisebb számban, előfordult ingatlan – főleg szőlő – is. Ritka, de annál érdekesebb részét képviselik a hagyatékoknak a különféle ingóságok. Sajnos legtöbbször az ingóságokra csak általában utal a végrendelet szövege, amint ez megfigyelhető Horvát Máté felesége, Ilona 1402-ben,570 Kapás Kelemen 1447-ben571 vagy Koromlai János 1460-ban készült végrendeletében.572 Az ingóságok egy részét minden bizonnyal pénzzé tették a szerzetesek, mint pl. egy másik Koromlai, nevezetesen Miklós által a csatkai pálosokra hagyott 32 forintot érő serleget, 16 forintot érő övet és négy darab 4 forintot érő kanalat573 vagy a Tamás nyitrai molnár által az elefánti remetékre hagyott tárgyakat.574 Szintén ebbe a körbe sorolható a már említett Pálóci Antal Zemplén vármegyei főispán végrendelete, melyben – a már idézett 50 forinton felül – az újhelyi remetéknek hagy ezüst tárgyakat és díszöltönyöket, valamint ezüstös és aranyos fegyvereket, hogy azok ezüstjéből és aranyából kegyszereket készíttessenek, és épületeiket rendbe hozzák.575 1474-ben Zeyanahrazthya-i Gergely özvegye, Katalin végrendeletében bőségesen megemlékezett a dobrakutyai pálosokról is, akiknek kolostorába kívánt temetkezni néhai férje mellé. Az adományban a kolostorra hagyott 200 forintot Zeyanahrazthya birtok jövedelméből, és ugyancsak nekik hagyta hitbére felét, melynek összege azonban nem derül ki a végrendeletből. Ezen felül pedig még ingó vagyon is szerepel a végrendeletben, nevesül 41 sertés és egy fekete köpeny (thoga).576 A szerzetesek nyilván nem sokat tudtak volna kezdeni a Szendi Tamás özvegye által rájuk hagyott női ruhákkal sem, anyaguk azonban elég értékes lehetett ahhoz, hogy akár eladhassák, akár átszabva liturgikus célra átalakítsák őket.577 Felte1402. IV. 29.: MOL DL 34666. – Mályusz 1928, 129–130 (107. sz.). Az asszony a temetkezési helyéül választott kolostorra egy tehén mellett egy, a kolostorban elhelyezett ládát, valamint házának valamennyi értéktárgyát (clenodia) hagyta. 571 1454. IV. 27.: MOL DL 14825. 572 1460. VII. 25.: MOL DL 15480. 573 1471. VI. 14.: MOL DL 17228. Ugyanebben a végrendeletben Koromlai a pálosokra hagyja állatait, összesen 16 ménesbeli lovat szaporulatával és hét jármos ököröt, továbbá házának berendezését és két, másnál kölcsön lévő üres hordóját, valamint összes okleveleit. A kolostor kapcsolata később sem szakadt meg a faluval, hiszen 1483-ban arról értesülünk, hogy Bátori István országbíró parancsára a fehérvári káptalan megpróbálta a szerzeteseket beiktatni a birtokba, ennek azonban többen ellentmondtak (1483. III. 12.: MOL DL 26024). 574 1429. II. 12.: MOL DL 12045. A Kozma mester, nyitrai kanonok által készített lajstromban szerepel egy ezüst kereszt ezüstláncon, 51 kis és széles gomb, 12 csengetytyűforma aranyozott ezüstgomb, két kusen nevű csat, két nyaklánc, 24 másik kussen nevű csat, 4 gyűrű, 20 ezüstgomb, egy ezüst övdísz (extremitas seu cauda baltei) és egy régi ezüst érme. A felsorolt tárgyak közül közvetlenül egyházi használatra csak az elsőként említett ezüst kereszt lehetett alkalmas. 575 1526. VII. 25.: MOL DL 82732. 576 1474. V. 3.: MOL DL 35686. – Mályusz 1929, 299–301 (38. sz.). 577 A középkorban az átalakítás általános volt, és női ruháknak liturgikus öltözetté alakítása sem számít kivételnek. Ilyen példák ismertek Pozsonyból és Sopronból is 570

Romhanyi.indd 104

3/18/2010 2:45:35 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

105

hetőleg a scrinium-ra történt utalás is az értékes ruhanemű tárolási helyeként volt fontos. A Kapitánfi András özvegyének hagyatékában szereplő edények (tizenkilenc bödön és öt palack), valamint az öt szekrény viszont nyilván a garicsi vagy valamelyik környékbeli pálos kolostor berendezését gazdagíthatta, s feltehetően hasznosították volna a húsz vaslemezt is.578 Ugyanebben a hagyatékban sok egyéb mellett igen nagy mennyiségű élelmiszer és egyéb fogyasztási cikk is szerepel, csak a tételesen fel nem sorolt élelmiszerek értékét 100 aranyforintra becsülték. Sajnos sem a ruhákról, sem az ékszerekről nem tudunk meg többet az említett végrendeletekből, így az adatok a viselettörténet vagy a mindennapi élet kutatásának szempontjából nem értékelhetők. Megjegyzendő azonban, hogy a csatkai pálosokra hagyott serleg értéke kimagasló,579 s ugyancsak komoly értéket képviseltek az ezüstkanalak, feltehetőleg nemcsak anyaguk, hanem díszítésük miatt is. Csupán összehasonlításul, Friedrich Voyt pozsonyi polgármester felesége, Katherina kanalait 1-1 forintra értkelte.580 A végrendeletben szereplő öv értéke, melynek nyilván ezüst veretei voltak, szintén meghaladta a városi környezetben feltűnő, átlagos ékszerekét, bár Pozsonnyal összevetve alig lépte túl az ottani átlag felső határát (15 forint).581 Ugyanakkor természetesen, ha elvétve is, akadnak liturgikus tárgyak is, melyeket nyilván templomi használatra szánt a végrendelkező. Ezek közé tartozik az a szárnyasoltár, melyet a már említett Liebhart Egkenfelder hagyott a thali szerzetesekre.582 Ő egyébként egy nyilván értékes, hatágú csillárt is adott a kolostornak, melynek párját az egyik pozsonyi ispotály kapta.583 Szintén a közvetlenül felhasználható tárgyak csoportjába tartozik az a vasajtó, melyet a soproni Waldner neje, Ágnes adott az éppen épülő bánfalvi pálos kolostor sekrestyéjének.584 Jóllehet nem liturgikus tárgy, de feltehetően a szerzetesek

(Szende 2004, 157–158). Érdekes módon egy férfi, Jorig Hainfelder pozsonyi polgár végrendeletében tűnik fel a fátyol (Majorossy III.2, 16. jegyzet). 578 1465: MOL DL 35112. – Mályusz 1934, 143–144 (374. sz.). Az egész hagyatékot egy hatalmaskodási ügy kapcsán lajstromozták, mivel az elhunyt néhai férjének rokonai a birtokokat lefoglalták, és a házat is teljesen kifosztották. 579 Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen ilyen tárgyak szinte kizárólag a vagyonos háztartásokban bukkannak fel. A soproni Wolfgang Rauch és a pozsonyi Niclas Gutgesell aranyozott kupája egyaránt 30 forintért volt zálogban. (Szende 2004, 179) 580 Szende 2004, 186. 581 Ha ritkán is, de felbukkannak ennél jóval értékesebb övek is a végrendeletekben, melyek egyedi értéke meghaladta a 20 forintot, de még 40 forintra becsült ékszer is akad (Szende 2004. 138–139). Egy pozsonyi polgár, Ulrich Wyder 1461-ben egyébként szintén hagyott egy 14 forint értékű övet a thali kolostorra (Majorossy III.2, 16. jegyzet). 582 Szende 2004, 199. 583 Szende 2004, 205. 584 Szende 2004, 206. Szintén a kolostor valamelyik helyiségébe kerülhetett az az ajtó, melyet Andre Weinmann pozsonyi polgár hagyott a thali szerzetesekre. Ő egyébként egy szekeret és egy lovat is adott nekik (Majorossy III.2, 16. jegyzet).

Romhanyi.indd 105

3/18/2010 2:45:35 PM

106

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

használatára, alkalmasint a templomba szánta Ajtósi Mihály özvegye a végrendeletében szereplő szőnyeget.585 Az adomány összetételét ugyan nem ismerjük pontosan, de minden bizonynyal pénzt vagy értéktárgyakat, esetleg mindkettőt tartalmazott az az adomány, melyet leginkább különös körülményei miatt érdemes itt megemlíteni. 1409. július 23-án Zsigmond király értesítette a zágrábi püspököt, hogy megerősítette azt az alamizsnát, melyet Fanch fia Bertalan tett a néhai Pécsi Pál szlavón bán javaiból a garicsi pálos kolostor javára, ahová Pál bán temetkezett, egyben tilalmazta, hogy ezt a rendelkezését bármely a hagyaték negyedét kívánó plébános kedvéért késleltessék.586 Az ügy egyébként ezzel még nem ért egészen véget: Miklós garicsi plébános a királyi oklevél alapján csak 1409. október 13án nyugtatta a pálosokat az ellenük a negyedért indított perben.587 A hagyatékokat olykor a rokonok vonakodtak kiadni, vagy éppen más érdekeltek támadták meg. Az elsőre egy korai példa a dubicai pálosok esete Perusinus fia Tamás özvegye, Anna ellen, aki az apósa végrendeletében szereplő adományt nem akarta a szerzeteseknek átadni.588 Szintén bíróságra kellett mennie 1387-ben János kápolnai perjelnek, mivel a Feyer János fia Gál által a kolostorra hagyott szőlőt az özvegy meg akarta szerezni, ám az ítélet végül a pálosoknak kedvezett.589 1402-ben a szakácsi kolostor szerzetese, Lőrinc azt panaszolta András veszprémi helynök előtt, hogy a római kúriában elhunyt György pap ugyan elutazása előtt 9 aranyforintot tett le a kolostor részére misemondásért egy szentgyörgyi hospesnél, a pénzt a szentgyörgyi plébánia rektora, Péter, maga vette fel, és nem hajlandó átadni a pálosoknak. Péter ezzel szemben azt vallotta, hogy György csak 100 dénárt hagyott a kolostorra, amit ő át is adott, a 9 forintot viszont temetésére rendelte, és Péter arra is költötte.590 A nosztrei kolostor 1404-ben kényszerült pert indítani Ilona asszony ellen egy szobi szőlő tárgyában, melyet néhai férje, Rigó Péter hagyott a kolostorra, de az elhunyt nővére, Erzsébet a hagyatékot vitatta. A perben végül egyezség született, de ennek érdekében a pálosok kénytelenek voltak lemondani Erzsébet elhunyt férje által rájuk hagyott házról és szőlőről.591 András sztrezai perjel 1468-ban Jakapovc birtok miatt, melyet Bolyári Bereck hagyott a kolostorra lélekváltságul, 585 Lásd 538. j. Egy hét dukátért készíttetett új szőnyeg szerepel abban a leltárban, mely a dubicai kolostor Garicson és Zágrábban elhelyezett liturgikus felszereléseiről készült. A többi tárgy: Garicson két kehely, két missale, két breviárium, hat kazula, két alba, egy velum, két manutergium meg egy hitvány, két humerále, valamint oklevelek tokban; Zágrábban egy tíz márka értékű kehely, melyet Bálint egykori vikárius eladott és az árával tartozik, két régi fajta lectionale antifonákkal és responzóriumokkal, egy breviárium. (1460-1480: MOL DL 35701. – Mályusz 1930, 68–69 [5. sz.]). 586 1409. VII. 23.: MOL DL 35354. – ZsO II/2. 6917. sz. Pécsi Pál szlavón bán javai, mivel nem írt végrendeletet, a királyra szálltak, ezért volt szükség Zsigmond rendelkezésére. A hagyatékot a király könyvekre, kelyhekre rendelte. 587 1409. X. 13.: MOL DL 35366. – ZsO II/2. 7129. sz. 588 1377. X. 7.: MOL DL 35236. – Bónis 1997, 1411. sz. 589 1387. II. 1.: MOL DL 7235. – Bónis 1997, 1502. sz. 590 1402. VIII. 18.: MOL DL 8855. – ZsO II. 1837. sz. 591 1404. X. 7.: MOL DL 42827. – ZsO II/1. 3430. sz.

Romhanyi.indd 106

3/18/2010 2:45:36 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

107

az elhunyt fiaival kellett pereskedjék. Az ügy végül egyezséggel zárult, s talán éppen ez az eset fő érdekessége. A felperes perjelnek ugyanis meg kellett esküdnie, hogy Bereck csak mise feltételével hagyta a kolostorra a birtokot, nem pedig pénzért.592 Vagyis az örökhagyó fiai éltek a gyanúval, hogy valójában egy végrendelettel fedezett vásárlásról volt szó, nem pedig szorosan vett kegyes hagyatékról.593 Márpedig ha ebben az esetben felmerült ez a lehetőség, akkor ez máskor is előfordulhatott, azaz a pálosok olykor élhettek a birtokszerzésnek eme különös módjával. Erre vagy esetleg egy burkolt zálogügyletre példa egy 1449-es oklevél, melyben a zágrábi káptalan előtt Clokochewch-i Demeter felesége, Ilka leánya, Anna, a sztrezai pálos kolostornak adományozta Clokochewch, más néven Mikchowch faluban levő birtokait s elismeri, hogy ő meg a szerzetesektől hetven aranyforintot kapott.594 Szintén a végrendelkező más örököseivel gyűlt meg a baja a csatkai pálosoknak 1497-ben, amikor egy varsányi szőlő felét követelték rajtuk. Az ügy egyik sajátossága, hogy az örökhagyó, nagyrédei Egyed Albert testvére (uterinus), Éliás a csatkai kolostor szerzetese volt,595 másik érdekessége viszont, hogy a szőlő valójában a pannonhalmi apátság birtokán volt, amit viszont a pálosok nem ismertek el.596 A Mihály pannonhalmi custos által kiállított oklevél tanúsága szerint a per hosszú ideig folyt. Egyed Albert özvegye előbb társaival együtt esküt tett, ám az alperes ezt bizonyos okok miatt megtámadta.597 Ezután Albert fia, Pál követelte a szőlő felét a pálosokon, de ők csak negyedet akartak adni neki. A bíró felet ítélt, amit azonban a remeték megfellebbeztek a királyi kúriánál, a kitűzött határnapot viszont elmulasztották, s végül minden igyekezetük ellenére az elsőfokú ítéletet hajtották végre, és Pál megkapta a per tárgyát képező szőlő felét. A végrendelkező Albert fia tehát ezúttal sikerrel ellenállt a szerzeteseknek, s legalább az örökség egy részét biztosítani tudta a maga számára. A patacsi remeték patacsi udvarházának esetében, melyet néhai Megyeri Balázstól kaptak egy szőlővel és egy malommal együtt, a végrendeletet nem a rokonok, hanem György szentmiklósi plébános támadta meg, mondván, hogy azt a végrendelkező neki 1468. IV. 27.: MOL DL 3088. – Bónis 1997, 3087. sz. Természetesen az sem zárható ki, hogy a pénzmozgás valódi oka életjáradék fizetése volt, amire szintén vannak példák, a jelen esetben azonban nincs erre utaló konkrét jel. 594 1449. IV. 14.: MOL DL 34792. – Mályusz 1928, 132–133 (119. sz.). Egy évvel később Cillei Frigyes szlavón bán parancsára be is iktatták a szerzeteseket (MOL DL 34793). 595 1492. VI. 24.: MOL DL 20557. – Bónis 1997, 3726. sz. Szintén szőlő a tárgya annak a pernek, mely a bodrogszigeti pálosok és Peterdi András deák felesége, a néhai Tót Balázs özvegye, Katalin között folyt. Katalin ugyanis azt a maroki szőlőt, melyet Kelemen peterdi pap hagyott a szerzetesekre, elfoglaltatta, és magának iktattatta. Az oklevélből nem derül ki, hogy az asszonynak mi köze volt a szőlőhöz, de feltehetően valamilyen rokonságban állt a néhai pappal. (1515. VII. 15.: MOL DL 2270. – Bónis 1997, 4171. sz.) 596 1497. VIII. 18.: MOL DL 20596. – Bónis 1997, 3728. sz. 597 1) Az eskütársak nem varsányiak, hanem extranei; 2) egyikük saját anyósával kötött házasságot, ezért becstelen (infamis). 592

593

Romhanyi.indd 107

3/18/2010 2:45:36 PM

108

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

hagyta, de végül az ügy egyértelműen a kolostor javára dőlt el.598 A XV. század végén a szerdahelyi remeték idéztették Dauoz Pál, korábban kápolnafalvi Sár György özvegyét és társait bizonyos hagyaték miatt.599 1465-ben Bálint garicsi vikárius kolostorának több, részben 1440-ben, részben 1465-ben elszenvedett sérelme miatt indított pert a Kapitánfi és a Szentléleki család ellen, s mindkét alperessel szemben az egyik fő vádpont egy-egy családtagjuk hagyatékának át nem adása volt. A Kapitánfiak a végrendelet szerint a pálosokra hagyott több Kőrös vm.-i birtokot lefoglaltak és temérdek ingóságot vittek el a végrendelkező házából, sőt még a dacia-t, taxa-kat és szokás szerint járó élelmiszereket is lefoglalták mintegy 200 aranyforint értékben, a Szentlélekiek pedig amellett, hogy nem adták át a kolostornak járó pénzt, még azt is megakadályozták, hogy az elhunytat a kolostor templomában temessék el. A két ügy közös sajátossága még, hogy mindkét esetben a néhai férj rokonsága támadta meg, alkalmasint valóságosan is, az özvegy végrendeletét.600 Arra nézve, hogy mennyire általános probléma lehetett a hagyatékok visszatartása, sokatmondó Albert nyitrai főesperes, esztergomi helynök 1468. január 21-én kelt oklevele, melyben számos esztergomi, győri és veszprémi egyházmegyés plébánosnak meghagyja, hogy az örményesi pálosok és vikáriusuk kérésére a nekik pénzzel vagy végrendelet alapján tartozókat – legfeljebb tizet (!) – főpapi tekintéllyel tizenöt napon belüli elégtételre szólítsák fel.601 Hasonló esetet örökített meg Héti Benedek egri helynök 1472-ben kelt oklevele, melyet Ferenc ungvári pálos vikárius, Ágoston eszenyi és Márton villyei perjel kérésére adott ki,602 valamint Szentgyörgyi András veszprémi helynök 1484-ben kelt oklevele is, melyet a csatkai pálosoknak állított ki.603 Ez utóbbiban a szerzetesek nemcsak azt panaszolták, hogy egyesek pénzzel, ingósággal tartoztak nekik, hanem azt is, hogy mások, különösen Csókakő várnagyai, Fejér János és fia, László, továbbá familiárisaik (Renalth Péter csurgói vámszedő és társai) károsítják őket, minthogy megállították élelmet vivő szekerüket, és csak a gyalogvám (pedagium seu quidagium) megfizetése után bocsátották el, és szidalmazták őket. Kártérítésként 200 forintot követeltek a szerzetesek, amit meg is ítéltek nekik. Szintén a pálosokra hagyott ingó és ingatlan vagyontárgyak lefoglalását panaszolták a kamenszkoi szerzetesek 1495-ben, s az alperesek közt egyaránt találni egyházi és világi személyeket.604 1409. IX. 10.: MOL DL 9591. – ZsO II/2. 7049. sz. 1495. II. 26. MOL DL 20270. – MonVespr IV. 40. 600 1465: MOL DL 35112. – Mályusz 1934, 143–144 (374. sz). A két családdal finoman szólva igen feszült lehetett a viszony, mivel a végrendeleti hagyatékok visszatartásán túl még súlyos hatalmaskodásokkal is megvádolta őket a vikárius. 601 MOL DL 16606. – Bónis 1997, 3083. sz. Igen hasonló felszólítást adott ki Lajos aquileiai püspök, Aragóniai János bíboros legátus ügyhallgatója két pécsi egyházmegyés pálos kolostor, a kőszegi és a keresztúri perjeleinek (Gáspár és Gál) kérésére. (1484. VI. 11.: MOL DL 18972. – Bónis 1997, 3473. sz.) 602 1472. XI. 29.: MOL DL 88534. – Bónis 1997, 3200. sz. A felszólítás különösen Kisvárdai Miklós özvegyének és a Ducho családnak szólt. 603 1484. II. 12.: MOL DL 18926. – Bónis 1997, 3471. sz. 604 1495. I. 30.: MOL DL 34547. – Mályusz 1927, 157. (67. sz.). További hasonló ügyek: 1495. III. 27.: MOL DL 20274. – MonVespr IV. 42 (Csatka); 1513. II. 19.: 598 599

Romhanyi.indd 108

3/18/2010 2:45:36 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

109

Alkalmanként persze arra is akad példa, hogy egy-egy rokon megváltoztatta véleményét, és végül beleegyezett az adományba. Ez történt pl. 1419-ben egy, a sztrezai pálosokra hagyott birtokrészt illetően. Korábban ugyanis Konzkamelléki Lukács fia György fia Lukács a maga és leányai nevében tiltakozott, hogy unokatestvérei, Konzkamelléki Lukács fia Jakab leányai eladják a Konzka és Plavnica folyók közti birtokrészüket Konzkamelléki Lacho fia Mihály fia Tamásnak, de e tiltakozását visszavonta, és beleegyezett, hogy Tamás a birtokot végrendeletileg a pálosokra hagyja.605 Olykor a végrendeletek ügye akár a pápáig is eljuthatott, különösen, ha olyan előkelő család volt érintve az ügyben, mint a Frangepánok. 1467-ben II. Pál pápa egyenesen kiátkozással fenyegette meg Frengepán Márton utódait, ha nem hajtják végre a novi és tersatoi pálos kolotorok javára tett végrendeletet. A pápai intézkedést ebben az esetben nyilván a hagyaték összege is indokolhatta.606 Egy 1428-ban kelt oklevél rávilágít arra is, miképpen hajthatták végre a megbízott személyek a végrendeleti intézkedéseket. A szakácsi pálosok ekkor két végrendeleti hagyatékhoz jutottak. Az egyiket Szakácsi Bereck felesége, Kígyó Klára, a másikat Zsoldos (dictus) János tette, s mindkettőnek a végrehajtója Kígyó Mihály volt, aki Klárának fivére, Jánosnak pedig apósa volt. Az első végrendelet értelmében a szerzetesekre szállt egy szakácsi telek és a Kerekerdőben egy szőlő, ezt azonban a szerzetesek elcserélték Mihálynak a kolostor közelében fekvő 9 holdas szántójával. A második végrendelet értelmében szintén kaptak egy Kerekerdőben lévő szőlőt, valamint 12 hold szántót a Cser-földön és 71 forintot hetente mondandó mise céljára. A végrendelet végrehajtója ezen felül a maga nevében adott a kolostornak 2 hold szántót a Cser-földön, a Vid birtokon fekvő Nyír nevű rétjét és 3 aranyforintot.607 Az egész történetből öszszességében az tűnik ki, hogy egyrészt a végrendelet végrehajtójának volt némi szabadsága, hogy végül is mit ad át a kedvezményezettnek, természetesen az utóbbi egyetértésével, másrészt a konkrét esetben úgy látszik, a pálosok éppen jobban örültek a szántóföldeknek, hiszen összesen 23 holddal gyarapodott a birtokuk, és a Kígyó Klára végrendeletében szereplő szőlőt is inkább szántóra cserélték. Végül a Zsoldos János végrendeletében szereplő 71 forint meglehetősen magas összeg, ami az örökhagyó módos voltára is utal. Nem végrendeletben szerepel, mégis itt kell tárgyalni a szerdahelyi kolostor egyezségét szerdahelyi Ders fia Péter fia Mihály mester nemes vitézzel. Mihály mester a maga és fiai nevében a somogyi konvent előtt kötelezettséget vállalt arra, hogy a család a kolostornak ad évente 10 dénárpenzát és tíz ajándékot karácsonykor, ti. egy jó malacot sonkának, 20 kenyeret, 10 csirkét, valamint ugyancsak 10 ajándékot húsvétkor, ti. egy húsvéti bárányt, 100 tojást és 20

MOL DL 22397. – Borsa 1946, 56 (Szerdahely). 605 1419. IX. 7.: MOL DL 34775. – Mályusz 1928, 115 (71. sz.). Az oklevelet 1446ban a csázmai káptalan privilégiális formában átírta. 606 1467. VI. 19.: MOL DL 34687. – Mályusz 1925, 122 (11. sz.). 607 1428. V. 26.: MOL DL 11981.

Romhanyi.indd 109

3/18/2010 2:45:36 PM

110

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

kenyeret. Jellemző módon az egyezség megkötésekor jelen volt a rend akkori generálisa, Tristianus is.608 Jelentősebb, közvetlen pénzbevételt biztosítottak néhány kolostornak a vámok. Az ilyen típusú jövedelem nem volt túlságosan gyakori, mindössze hat kolostor esetében ismert erre vonatkozó adat. A nosztrei kolostor I. Lajos királytól, illetve Erzsébet anyakirálynétól 1382-ben kapta meg a szobi vámot, az adományt pedig megerősítette Zsigmond és Albert király is.609 Fontosságát, a belőle származó jövedelemnek a kolostor számára való jelentőségét jól mutatja éppen az Albert király által kiadott oklevél, melyet azért kértek a pálosok az uralkodótól, mivel jogaikat egyes kereskedők saját privilégiumukra hivatkozva megsértették. Ez a vám a szárazvámokat eltörlő bácsi törvény után is megmaradt, amint ez kiderül II. Lajos okleveléből, s ez szintén e jövedelemforrás jelentőségét mutatja.610 A Somogy vm.-i szentpéteri kolostor 1410-ben kapott vámjövedelmet Szentpál mezővárosban.611 A ládi kolostor 1444-ben kapta meg a Lucon lévő tiszai révnek és a muhi vámnak a pénteki napra eső részét ónodi Cudar Jakab fiai Jakabtól és Simontól, egyben kikötik, hogy ha utódaik meg akarnák változtatni ezt a rendelkezését, akkor 100 forintot kötelesek fizetni a szerzeteseknek.612 A muhi vámról a továbbiakban nincs adat, a luci vámnak azonban 1447-ben megkapták a keddi részét is,613 és a vám 1472ben és 1475-ben is a pálosok birtokában volt.614 1463-ban Losonci Albert az eszenyi kolostornak adta a tiszai vám felét.615 A lepoglavai kolostor volt a birtokosa két Varasd vármegyei vámnak, melyek miatt perbe keveredett a XVI. 608 1370. III. 25.: MOL DL 5831. Az egyezségben egyébként egy területcsere is szerepel, mely szerint a kolostor átadja az Örvényes-mál hegyen lévő szőleje alatt fekvő irtásszántókat, cserébe pedig Mihálytól ugyanannyi hold szántót kap a kolostor szántói és szőlei szomszédságában, valamint egy Sarkad nevű erdőt. Az ügylethez hozzájárulását adja a generális mellett Tamás baranyai vikárius is. 609 1389. IX. 24.: MOL DL 6950. A vám egyszerre vizi és szárazvám volt, mentességet pedig csak a királyné, gyermekei, a királyné házai, prelátusai, bárói és familiáriasai részére szállított áruk élveztek. Megerősítése: 1439. VI. 2.: MOL DL 13383. 1453-ban a kolostor egy szobi háztelket kapott adományba Hunyadi János főkapitánytól, hogy abban szedhessék a vámot (1453. IV. 9.: MOL DL 14662). 610 1520. XI. 25.: MOL DL 23497. Regeszta: II. Lajos király megparancsolja Werbőczy István személynöknek, hogy a nosztrei pálosok szobi vámját, amelyet a király után Pozsonyba utaztában a Dunába vetett és felállítani nem engedett, állíttassa ismét fel a bácsi törvény ellenére, amely a szárazvámokat eltörölte. (Érszegi Géza közlése). 611 Csánki II. 696. 612 1444. I. 17.: MOL DL 13756. A vám adományozását megerősítik még 1456. X. 26: MOL DL 15107. 613 1447. VII. 24.: MOL DL 14101 és 14102. Az adományozás után három évvel egy oklevélből kiderül, hogy a vámon többek között sót is rendszeresen szállíthattak. Ekkor ugyanis a vám (mind a száraz, mind a vizi) tartozékait is felsorolják: salibus, ferris, laminis, pecuniis, a szerzetesek ügyvitelébe, pl. hajók vásárlásába pedig senki sem avatkozhatott be. Ha valaki a kolostort e birtokában zaklatná, 200 forintot köteles fizetni. 614 1472. VI. 24.: MOL DL 17336 és 17335 (átírva 1475). 615 DAP I. 140.

Romhanyi.indd 110

3/18/2010 2:45:36 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

111

század elején.616 A hatodik kolostorra vonatkozó adat a pálos formuláriumban maradt fenn, mely szerint a visegrádi Szent András kolostor solymári és szántói vámját az 1538. évi, Nosztrén tartott káptalan döntése értelmében a rend 35 forintért egy évre bérbe adta Buda városának.617 Az egyéb jövedelmek körébe sorolható az az adat is, mely szerint a pozsonyi mészáros céh a thali kolostornak a városban lévő három mészárszék után 16 quartalia faggyúval tartozott.618 Sajnos az oklevélből nem derül ki, hogy a faggyú milyen jogcímen járt, de az sem zárható ki, hogy valójában bérleti díjról van szó, vagyis a mészárszékek a pálosok tulajdonában voltak.619 Mészárszéket örökölt egyébként 1416-ban Vácott a nosztrei kolostor,620 1444-ben pedig a veresmarti pálosoknak engedte meg Rozgonyi Simon egri püspök egy mészárszék építését a gyöngyösi mészárszékek között.621 A fehéregyházi kolostor Óbudán vásárolt egyet 1506-ban 13 forintért.622 Az sem lehet véletlen, hogy Ulrich von Grafeneck és Wolf éppen a soproni mészárszékeknél adtak két házat az általuk alapított baumgarteni kolostornak, melyeket azután a bánfalvi kolostor is megörökölt.623 1514. VI. 22.: MOL DL 49541. Formularium f. 44r: Locacio thelonei ad certum tempus Nos frater N ordinis heremitarum sancti Pauli primiheremite prior generalis ac ceteri patres diffinitores capituli nostri annualis in Noztre Anno Domini 1538 celebrati recognoscimus et presencium serie fatemur, theloneum nostrum, quod ex nunc in Salmar et Zantho possessionibus exigitur (sic!) ad claustrum nostrum sancti Andree proveniens isto anno presenti, in festo beati Georgii martiris egregiis et nobilibus dominis iudici ac iuratis civibus et toti comitati civitatis Budensis pro florenis trigintaquinque in duobus terminis, puta medietatem ad sancti Michaelis et alteram medietatem beati Georgii festa post sese sequencia persolvendis in decursum unius integri anni dedisse et oblocasse, immo dedimus et oblocavimus harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante, ea condicione adiecta, ut anno evoluto libere nobis remittatur et in nostra potestate sit ad usum nostrum nobis retinere vel alteri plus offerenti collocare. Datum ex prescripto claustro nostro Noztre secundo die sacri festi Penthecostis anno quo supra. – Megjegyzendő, hogy a szentlőrinci főkolostorból ekkor már el kellett költözniük a szerzeteseknek, és feltehetően a két Buda-környéki vámot is emiatt adták bérbe. 618 1482. IV. 9.: MOL DL 25842. 619 Pálosok tulajdonában álló mészárszékre vonatkozó adat a római kolostor oklevelei között is található: Weinrich 1999, 172, 271. 620 DAP II. 92 621 DAP III. 213. 622 DAP I. 147. 623 1475. V. 21.: MOL DL 17681. A házak azonosítását Goda Károly végezte el (lásd F. Romhányi Beatrix: Pálos kolostorok Sopron környékén. Soproni Szemle 61 [2007] 246–254). Más kolostor esetében is van adatunk mészárszék adományozására: 1364. április 26-án Bene fia Péter váradi kanonok és budai kántor nővérének, Klárának, aki a váradi klarissza kolostorban élt, és általa magának a kolostornak egy szőlőt és egy, a sajátja mellett lévő mészárszéket adott (MOL DL 5298). Mészárszéket egyébként a lechnici kartauzi kolostor is birtokolt Szikszón, melyet egyik szerzetese, Szmokoda 616 617

Romhanyi.indd 111

3/18/2010 2:45:36 PM

112

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Természetbeni járandóságot kapott 1376-ban a diósgyőri kolostor Erzsébet anyakirálynétól, mégpedig évente fél mázsa olajat és tíz disznót, nyilván a szerzetesek ellátását javítandó. Az adományt a királyi és királynéi dispensatorok és procuratorok nagyböjtben voltak kötelesek kiadni.624 Hasonló, a remeték élelmezéséhez hozzájáruló adományt adott a maga és örökösei nevében szerdahelyi Ders fia Péter fia Mihály mester (strenuus miles), mégpedig karácsonykor tíz dénárpenza mellett tíz ajándékot, ti. egy sonkának való jó disznót, húsz kalácsot és tíz csirkét, húsvétkor pedig másik tíz ajándékot, ti. egy húsvéti bárányt, száz tojást és úgyszintén húsz kalácsot.625 Ugyancsak természetbeni juttatásban részesült a bakvai kolostor 1420-ban Rohoncai István fia Gergelytől, aki ekkor a remetéknek adta azokat a járandóságait, melyek a pálosok három remetinci és petretinci jobbágyától azok szőlői után jártak neki, nevezetesen két köböl bort, egy kovásztalan kenyeret és egy zsák zabot.626 Ugyancsak természetbeni adományként kapta a diósgyőri kolostor Bakócz Tamás egri püspöktől azt a három és fél hordó bort, mely a püspök számadáskönyvében szerepel mint sallarium.627 Ugyanakkor nincs kizárva, hogy az adományt a szerzetesek nem vagy csak részben fordították saját ellátásukra. A szőlőből származó, ezúttal nem feltétlenül természetbeni jövedelmet jelentett Cillei Frigyes 1451-es adománya, amikor a lepoglavai kolostornak adományozta az ottani hegyvámot.628 Jóllehet nem pénzbevételről, hanem éppenséggel kiadásról szól az eszenyi kolostor néhány oklevele, az összegek nagysága azonban mindenképpen figyelmet érdemel, és arra utal, hogy a szerzeteseknek más birtokaikból jelentősebb bevételei származtak.629 A vásárlások, cserék és adományok nyomán a XV. század végén a kolostornak egy nagyobb birtoka állt össze Endesen, amelynek kialakulása a szerzetesek tudatos birtokszerző politikájának a következménye is volt. Szintén nagyobb összegért, 200 forintért vásárolta 1485-ben a gönci kolostor szadai birtokát.630 Az anyagi támogatás egy sajátos formája az adók elengedése. A XIV. század végéről és a XV. századból erre vonatkozóan is rendelkezésünkre áll néhány adat, különösen a XV. század közepétől. Általános egyházi kiváltságnak tekinthető II. Piusz pápa 1459-es privilégiuma, mely szerint a magyarországi pálosok Miklós hagyott rá a XV. század közepén (1453: MOL DL 14645). Voltak olyan monostorok is, melyeknek nem is egy mészárszék volt a birtokukban. Kiugróan magasnak tűnik a garamszenbenedeki apátságnak ajándékozott, összesen 10 és fél mészárszék (1394. I. 22.: ZsO I 3285. sz.). Köszönöm Szabó Noémi Gyöngyvérnek, hogy felhívta figyelmemet erre az adatra. 624 1376. I. 28.: MOL DL 6330. – Bándi 1985, 564–565. 625 1377. III. 25.: MOL DL 5831. – Borsa 1998. 327. sz. 626 1420. VIII. 5.: MOL DL 32767. – Mályusz 1925. 104 (10. sz.). 627 Gyulai 1995, 17–18. 628 1451. III. 8.: MOL DL 34743. 629 DAP I. 140–141. 1482-ben a remeték megvették Endesi Andrástól és Mihálytól, valamint Kerekdi Domonkostól Gyepesmezeje nevű szigetüket és a Laponya tavát 400 forintért, 1484-ben pedig Jekei Szalánci Miklós fia Jánostól endesi házát és kúriáját 80 forintért. 630 Belényesy 2004, 20.

Romhanyi.indd 112

3/18/2010 2:45:36 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

113

mentesültek a tized megfizetése alól.631 1451-ben Marcali János a dobrakutyai kolostor Brezjanc és Peterjanc falvaiból járó minden tizedet elengedett, és utasította provisorait és dicatorait, hogy az említett falvak lakóitól semmit se követeljenek.632 1455-ben V. László király az összes szlavóniai kolostort felmentette minden taxa, collecta, census és bármilyen más adó alól, akár a királynak, akár a bánnak kellett azokat fizetni.633 1440-ben I. Ulászló lelke üdvéért engedte el a diósgyőri kolostornak a diósgyőri, miskolci és bábonyi határban lévő szőlei után a kilencedeket,634 1470-ben Szapolyai Imre szepesi ispán utasította a szárdi várnagyokat, hogy a gombaszegi kolostor szalóci jobbágyaitól Berzétén ne szedjenek vámot (a jobbágyok minden bizonnyal a szerzetesek élelemellátását biztosították).635 1471-ben Mátyás király a gönci kolostornak engedi el a borkilencedet vagy hegyvámot, valamint bizonyos rétek, kaszálók után járó tributumot vagy collectát.636 1472-ben a thali kolostor pozsonyi házát,637 majd 1478-ban a diósgyőri pálosok birtokait mentesítette minden rendes és rendkívüli adó alól.638 1492-ben II. Ulászló megerősítő okleveléből értesülünk arról, hogy még Mátyás király felmentette a vázsonyi pálosok Karakó nevű Vas vm.-i birtokát minden adófizetéstől, a rendtársakat pedig a birtokkal kapcsolatos minden katonáskodás alól(!). A kiváltságot II. Lajos is megerősítette.639 Egyedülálló, a székelyföldi viszonyokra jellemző módon „lófőséget” kapott a székelyházai pálos kolostor 1498-ban nagyernői Káli Jakabtól.640 A kolostor szempontjából feltehetően két kiváltság volt belőle jelentősebb: a malomépítési és -működtetési jog, illetve a nagyobb mértékű erdőhasználat.641 1515-ben arról értesülünk, hogy még Mátyás király mentesítette a lepoglavai kolostor 631 1459. IX. 25.: MOL DL 25984 (átírva 1466). A rend már a 1329-ben, XXII. János adományából mentesült a bortized megfizetése alól azokon a szőlőin, melyeket a szerzetesek maguk műveltek. A kiváltságot Mályusz, tévesen, a tizedfizetésre vonatkozó általános mentességként idézte (Mályusz 1971, 258). 632 1451. IV. 17.: MOL DL 35596. – Mályusz 1929, 292 (20. sz.). Az oklevél szerint Marcali „universas decimas vinorum, bladorum, frugum, apum et agnellorum, aliarumque rerum decimari solitarum” elengedi. 633 1455. XII. 13.: MOL DL 34759. – Mályusz 1925, 148 (38. sz.). 634 1440. IX. 13.: MOL DL 13582. A mentességet Mátyás király is megerősítette, kibővítve azt a csabai szőlőkkel (1464. VI. 24.: MOL DL 13582). Mindkettőt átírta II. Ulászló 1501-ben. 635 1470. IV. 28.: MOL DL 16999. – Bándi 1985, 581. 636 1471. III. 6.: MOL DL 17175. 637 1472. IX. 7.: MOL DL 17367. 638 1478. XII 6.: MOL DL 18124. 639 1492. VII. 16.: MOL DL 39173 (átírva 1526). A nemesi birtokra jellemző kiváltság az adómentességen túl talán bizonyos egyéb jogok elnyerését is jelentette (pl. erdőhasználat, legelőhasználat mértékét tekintve), erre vonatkozóan azonban nincs konkrét adatunk. 640 1498. XII. 5.: MOL DL 37310. Emiatt egyébként már 1529-ben perbe keveredtek Mihályfi Péterrel, mivel utóbbi a monostor tótfalui lófőségét elfoglalta (Rusu 2000, 227). 641 Itt köszönöm meg Benkő Elek szíves segítségét, aki meghatározta a lófőség középkori tartalmát.

Romhanyi.indd 113

3/18/2010 2:45:36 PM

114

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

jobbágyait minden adó alól, az adományt pedig II. Ulászló megerősítette.642 Ugyancsak II. Ulászló mentette fel a toronyaljai kolostort 1504-ben Kisoroszi birtok Kelemenhegye promontoriumán lévő két szőlőrészük után járó borkilenced alól.643 A ládi kolostor Hedvig tesseni hercegnő és fiai, Szapolyai János és György kegyes adományaként 1507-ben mentesült minden földesúri adó alól,644 majd bő tíz évvel később ugyanők a tokaji kolostort mentik fel a borkilenced megfizetése alól.645 1525-ben ismét a ládi kolostor a kedvezményezett: ekkor II. Lajos király engedi el a Borsod vm.-i Bázs birtokukat terhelő adókat – de csak hat évre.646 1519-ben Kanizsai László, Vas vm. főispánja évente háromszor mondandó mise fejében elengedte a szlati kolostor jobbágyai által addig a vár jobbágyaihoz hasonlóan fizetett taxa extraordinaria-t (a nyestadót és a többi adókat viszont továbbra is fizetniük kellett).647 A zágrábi kolostornak tényleges jövedelme ugyan nem keletkezett belőle, mégis nagy segítséget jelenthetett, amikor Zsigmond király 1422-ben felmentette petrusóci, gordovazelai és rakitoveci jobbágyaikat a nyestadó és minden más adó alól, mivel e falvak a törökök gyakori betörései miatt elnéptelenedtek.648 Ugyanakkor a tizedszedési jog elnyerésével egyes kolostorok tényleges jövedelemhez is jutottak. Erre egy korai példa a jenői kolostor, mely 1351-ben Kálmán győri püspöktől kapta meg a szőlősi bortizedeket. A szentmihálykövi kolostornak Imre erdélyi püspök adta 1386-ban csanádi majorjának tizedjövedelmét.649 A XV. században a tizedjövedelmek talán valamivel jelentősebbé válhattak, különösen attól kezdve, amikor a pálosok lelkipásztori feladatokat is átvállaltak. A bakvai kolostor 1449-ben nyerte el Marcali vajda fia János királyi ajtónállómestertől mint kegyes adományt a Verőce vára környékén élő kolostori jobbágyok gabona- és borkilencedeit,650 majd hat évvel később ugyanez a kolostor a dobrakutyaival együtt ugyancsak Marcali János végrendelete értelmében megkapta nemcsak a bor- és gabonakilencedeket, hanem a birtokaikon szedett minden más kilencedet is.651 Ismeretlen időben kapott meg a szlati Szent Péter kolostor bizonyos tizedeket Stenisnak vár kerületében és általában a Kulpán túl652 (többek között a 1515. I. 6.: MOL DL 34446. – Mályusz 1925, 176 (112. sz.). 1504. XI. 22.: MOL DL 21370. Az oklevél több szempontból is érdekes. Egyrészt a toronyaljai kolostor szőlőbirtoklására más adatunk nincs, másrészt a Szentenderei-szigeten fekvő Kisoroszi sem szőlőhegyeiről ismert a középkorban. 644 1507. I. 14.: MOL DL 38865. A mentesség előzménye feltehetően Mária királyné 1392-es kiváltsága, melyben mentesítette a ládi kolostor keresztúri jobbágyait a Mohiban és a két Zsolca faluban szedni szokott királynéi vám fizetése alól. (1392. III. 22.: MOL DL 7776. – ZsO I. 2444. sz.) 645 1519. X. 20.: MOL DL 24378. 646 1525. VIII. 15.: MOL DL 24175. 647 1519. VII. 6.: MOL DL 34623. – Mályusz 1928, 202 (24. sz.). 648 1422. V. 2.: MOL DL 34698. 649 Vitae fratrum c. 36. 650 1449. V. 1.: MOL DL 38696. 651 1455. I. 15.: MOL DL 14915. 652 1451. IV. 20.: MOL DL 34965. – Mályusz 1928, 198 (14. sz.). 642 643

Romhanyi.indd 114

3/18/2010 2:45:36 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

115

Szlat-hegy bortizedeit653). Miután önállóságát elvesztette,654 e tizedek miatt a kamenszkoi kolostor volt kénytelen pereskedni a zágrábi káptalannal az 1460as évek elején. Az ügyben a Szentszék megbízásából eljáró zágrábi ciszterci apát, Vinnandus, 1461-ben úgy idézte meg a pálosokat, hogy azok az idézésről nem értesülhettek, s emiatt tiltakozott Antal zágrábi vikárius, aki egyben a rend szlavóniai vizitátora is volt. Egy évvel később pedig az apát elfogultsága miatt a kamenszkoi pálosok az egész ügyet II. Piusz pápa elé fellebbezték.655 E tizedjövedelmek különben rendkívül fontosak lehettek a két kolostor megélhetése szempontjából, ugyanis az 1451-es pápai oklevél szerint az egyesítés engedélyezésének oka az volt, hogy a közbecsü (communis estimacio) szerint a szlati kolostor éves jövedelme nem haladta meg a tíz, a kamenszkoié a tizenöt arany forintot, vagyis mindketten rendkívül szegényeknek minősültek.656 1463. VII. 27.: MOL DL 34492. – Mályusz 1928, 200–201 (20. sz.). Erre 1451-ben került sor, mivel a törökök néhány évvel korábban felgyújtották a szlati kolostort, több szerzetest megöltek, a kolostor birtokai pedig idegen kézre kerülvén, a kolostor lakatlanná vált. A szlati kolostort egyébként már 1393-ban pusztította a török, amint ez kitűnik a Vitae fratrum-ból (c. 38). Az egyesítésről szóló végzés: 1451. VI. 8.: MOL DL 34965. – Mályusz 1928, 199 (15. sz.). A kamenszkoi perjel még ugyanabban az évben kérte a pápától a megerősítést (MOL DL 34966). 1458-ban Ferenc korbáviai püspök mint szentszéki bíró átírta V. Miklós 1451. IV. 20-i bulláját, és bizonyította, hogy a szlati kolostort hozzácsatolta a kamenszkoihoz (1458. VII. 6.: MOL DL 34974. – Mályusz 1928, 200 [18. sz.]). 655 1461. XI. 11.: MOL DL 35635. – Mályusz 1930, 78 (25. sz.); 1462. X. 4.: MOL DL 35639. – Mályusz 1930, 80–81 (27. sz.). A per a következő évben is folytatódott: 1463. I. 5.: MOL DL 35640; 1463. VI. 1.: MOL DL 35642; 1463. VI. 13.: MOL DL 35643; 1463. VII. 1.: MOL DL 35644. – Mályusz 1930, 82–84 (29–33. sz.), ekkor a pálosok ügyvédje a perértéket 10000 arany forintban adta meg; 1463. VII. 27.: MOL DL 34492. – Mályusz 1928, 201 (20. sz.), eszerint a Szlat hegyen mindig a pálosok tizedeltek. 1463. IX. 2-án Miklós és Lőrinc esztergomi plébánosok jelentik Kókai János deák decretorum doctor pápai káplánnak és ügyhallgatónak, hogy idéző-eltiltó levele alapján felkeresték László szenttamási prépostot és Péter esztergomi oltárigazgatót a zágrábi káptalan és a pálosok közti tizedperben, és felhívták őket, hogy az eljárást hagyják abba, és minden iratot tizenkét napon belül terjesszenek fel János deákhoz (MOL DL 45061. – Bónis 1997. 2982. sz.). A per lezárásáról sajnos nem áll rendelkezésünkre adat. 656 Arra, hogy a földbirtok és a jobbágyok önmagukban nem mindig biztosították a szerzetesek megélhetését a XV. században, jó adalékkal szolgál a novi kolostor alapításának példája. Az alapító Frangepán Márton ugyanis a földeken, szőlőkön és jobbágyokon kívül éppen erre hivatkozva adta a kolostornak a busani „archipresbiteriatus”-t. (1462. V. 14.: MOL DL 34490. – Mályusz 1925, 188 [1. sz.]) A tizedekre és az adókra vonatkozó adományt majd húsz évvel később IV. Szixtusz pápa is megerősítette. (1481. III. 23.: MOL DL 34522. – Mályusz 1925, 189 [4. sz.]) Bár nem két pálos kolostor egyesítéséről szól, mégis idevonható egy 1460-ban Sienában kiállított pápai bulla, amelyben a pápa, II. Piusz elfogadta a penes Lacum fekvő, Szűz Mária tiszteletére szentelt pálos monostor perjelének és konventjének a kérelmét, és engedélyezte, hogy az in Sylne (Istriában) Szent Péter tiszteletére emelt bencés monostort birtokaival együtt a pálos monostorral egyesítsék, megszüntetve egyben az apátság bencés jellegét. A kérés indoka hivatalosan a bencés monostor szegénysége 653 654

Romhanyi.indd 115

3/18/2010 2:45:36 PM

116

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Különlegességnek tűnik, és feltehetően a sajátos helyi viszonyokban rejlik a magyarázata egy XIV. századi adománynak, amikor Fugyi pálos kolostora némi földbirtok és egy a Körösön álló malom mellett egy bizonyos vasbánya tizedét is megkapta.657 Végül, de nem utolsósorban az egyéb jövedelmek körébe kell sorolnunk a búcsúkat is. A zarándokok bizonyosan rendszeres jövedelmet jelentettek, elsősorban talán a budaszentlőrinci kolostor, de az újkor hajnalán a thali kolostor, sőt akár más kolostorok számára is, források híján azonban ennek nagyságrendje nem állapítható meg. Mégis, habár e jövedelmek pénzbeni értékét számadások híján megbecsülni nem tudjuk, néhányat érdemes közülük számba venni, mivel a búcsúengedélyek kiadása gyakran kötődött az egyes kolostorokban folyó építkezésekhez, a rendszeres búcsúk pedig valóban többé-kevésbé kiszámítható jövedelemnek számítottak. 1319-ben Márton egri püspök adott 40 napos búcsúengedélyt Szt. László napjára a Középnémeti közelében lévő remeteség Szt. László kápolnájának azok számára, akik a kápolnának és az ott élő szerzeteseknek alamizsnát adnak.658 A zágrábi kolostor ugyanebben az évben kapott búcsúengedélyt Lőrinc váci püspöktől,659 majd 1383-ban 140 napos búcsút nyert Philippus de Alencono bíborostól azok számára, akik felkeresik a kolostort, és hozzájárulnak a templom világításához és díszítéséhez.660 1382ben az akkor biztosan még épülő sztrezai kolostor száznapos búcsút kapott Pileus bíborostól,661 majd 1386-ban egy év 80 napi búcsút Bálint bíboros pécsi püspöki kormányzótól, negyvennapos búcsút János győri püspöktől és szintén negyvennapos búcsút Miklós nándorfehérvári püspöktől.662 Két év múlva pedig a felsorolt ünnepeken 40 napos búcsút György zágrábi helynöktől.663 Szintén 1386-ban Bálint bíboros, a pécsi püspökség kormányzója mindazon hívőknek, akik a pálos rend (Ireg)-hegyi Szent Jakab egyházát a pécsi egyházmegyében az oklevélben felsorolt ünnepeken és ezek nyolcadain felkeresik, és bűneiket meggyónják, 1 év 80 nap bűnbocsánatot engedélyez.664 A ládi kolostor 1423-ban kapott búcsúengedélyt János egri segédpüspöktől abból az alkalomból, hogy a püspök rekonciliálta a monostort a temetőkerttel és ebből az alkalomból felszentelt összesen hat oltárt: kettőt a templomban, hármat az újonnan épült Szentlélek kápolnában a templom északi oldalán, valamint a templomon kívül egy Szt. Miklós oltárt, vagyis a búcsúengedély és leromlott állapota volt, de nyilván a pálosoknak is szükségük lehetett a birtokokból származó jövedelmekre (1460. IV. 22.: MOL DL 15443). 657 Bunyitay 1887, 469. 658 1319. VIII. 12.: MOL DL 1985. – Bándi 1985, 608–609. A búcsúengedélyt megerősíti, sőt, megtoldja Tamás esztergomi érsek egy évvel később kelt oklevele (1320. I. 3.: MOL DL 1985. – Bándi 1985, 609). 659 1319. VI. 18.: MOL DL 34354. – Mályusz 1927, 136 (2. sz.). 660 1383. XI. 8.: MOL DL 34672. – Mályusz 1927, 138 (7. sz.). 661 1382. III. 26.: MOL DL 34644. – Mályusz 1928, 95 (19. sz.). 662 1386. X. 4., XI. 26., XI. 4.: MOL DL 34650. – Mályusz 1928, 96–97 (28. sz.). (A két utóbbi búcsúengedélyt az első szövege alá utólag írták.) 663 1388. IX. 2.: MOL DL 34651. – Mályusz 1928, 97 (26. sz.). 664 1386. X. 4.: MOL DL 7222.

Romhanyi.indd 116

3/18/2010 2:45:36 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

117

egy éppen befejezett építkezéshez kapcsolódott.665 1424-ben a sztrezai kolostor feltehetően a néhány évvel korábbi török pusztítás miatt, az újjáépítés érdekében kapott Konstantin zágrábi helynöktől negyvennapos búcsút, majd közel húsz évvel később szintén negyvennapos búcsúengedélyt kapott Benedek zágrábi püspöktől.666 1457-ben a Pécs melletti jakabhegyi kolostor nyert János pápai legátustól 100 napi búcsút azoknak, akik a kolostort meghatározott napokon meglátogatják, és fenntartásához hozzájárulnak.667 1484-ben a kamenszkoi kolostor római búcsúengedélyéről értesülünk, melynek pontos tartalmát ugyan nem írja le György bexini főesperes, zágrábi püspöki helynök oklevele, okát azonban megtudjuk: a kolostort a törökök felégették, s bár egy része már felépült, helyreállítása a szerzetesek saját erejéből nem lehetséges. György főesperes egyben meghagyja az egyházmegye plébánosainak, hogy a szerzeteseket támogassák alamizsnával és tanáccsal.668 Zsigmond egy 1412-es okleveléből következtethetünk arra, hogy egyes kolostorok még akkor is jelentősebb zarándoktömegeket vonzhattak, ha nem maradt fenn velük kapcsolatban búcsúengedély. Ekkor ugyanis a király megparancsolta Regéc királyi vár várnagyainak, alvárnagyainak és a vár tartozékain élő vámosoknak, hogy az évente Fülöp és Jakab apostolok ünnepén (május 1.) és más erre alkalmas napokon az ország különböző részeiből a nevezett kolostorba elzarándokló országlakóktól személyük és javaik után Regéc vár tartozékain, a vámhelyeken ne szedjenek vámot. A regéci kolostor különben feltehetően Szent László ereklyéjével vonzotta a zarándokokat.669 Talán valamivel jobban látszik a jövedelmek mibenléte abból az 1438-as oklevélből, mely a zágrábi pálosok remetinci birtokán történt hatalmaskodásról szól.670 Magát a birtokot még valamikor 1410 előtt kapta meg a kolostor, mely akkor puszta volt. Eberhard zágrábi püspök mint a kolostor kegyura és a rend konfrátere a remetinci vagy más néven Szentháromság-pusztai telepeseknek avagy jobbágyoknak megengedte, hogy szabadon használják a püspök jobbágyai számára kijelölt réteket és erdőket.671 A névadó kápolna mellett ezután egy Szentháromság-napi – nyilván a templombúcsúhoz kapcsolódó – vásár alakult ki, melyen a fent említett hatalmaskodás is történt. A vádlottak között három környékbeli plébános is szerepel, akik közül az egyik, Péter lubenai plébános lehetett az értelmi szerző. A vád szerint két jogsértés történt: egyrészt a szokásjog és a pápai engedélyek ellenére Péterék megvámolták a bort és a sört, amit a zarándokoknak kimértek – vagyis megsértették a pálosok kocs1423. VII. 29.: MOL DL 11392. A templomban összesen tehát a főoltárral együtt hét oltár volt, a püspök pedig a kápolnát és az oltárokat a felszentelés napján, valamint az oltárok ünnepein felkeresőknek egyenként 30 napi búcsút engedélyez. 666 1424. IV. 10.: MOL DL 34778; 1443. IX. 1.: MOL DL 34785. – Mályusz 1928, 117–118 (79. sz.), 130 (108. sz.). 667 1457. V. 31.: MOL DL 15168. 668 1484. III. 5.: MOL DL 35712. – Mályusz 1930, 87 (37. sz.). 669 1412. V. 24.: MOL DL 9910. – Bándi 1985, 672. 670 1438. VIII. 13.: MOL DL 34711. – Mályusz 1927, 154 (38. sz.). 671 1410. VII. 19.: MOL DL 34689. – Mályusz 1927, 142 (17. sz.). 665

Romhanyi.indd 117

3/18/2010 2:45:36 PM

118

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

máltatási jogát, másrészt a hívek felajánlásait, amelyeket az ünnepre misézni és prédikálni érkező János és Gergely szerzetesek vettek át, Péter plébános János kezéből kiragadta és halálos fenyegetésekkel elvette – vagyis a szerzetesek és a plébános joghatósága volt a vita tárgya. A körülmények ismertetéséből az is kiderül, hogy az adományt két másik plébános szedte össze és számolta meg, majd ők is kötötték zacskóba, vagyis alapvetően pénzadományokról lehetett szó. A két utóbbi plébános úgy keveredett gyanúba, hogy miután Péter elvette az adományokat, azt ők szállították el. IV. Jenő pápa alig egy hónappal az események után kelt oklevelében utasította a pécsi püspököt, hogy a hatalmaskodásban résztvevőket vegye egyházi átok alá.672 A következő évben azonban arról értesülünk, hogy az egyházi bíróság előtt János szerzetes kiegyezett Péter plébánossal, miszerint Péter megkapja Szentháromság-napkor az offertorium felét és a bor és sör után járó tributum harmadát. Az egyezség azonban Péter utódaira nem vonatkozik.673 Az ügy pontos háttere homályban marad, annyi azonban nyilvánvaló, hogy a búcsúkor adott adományokból és a kimérési jogból származó jövedelem meglehetősen magas lehetett. A remetinci búcsú és vásár a XVI. század elején tűnik fel újra a forrásokban, ismét nem túl kedvező színben. 1505-ben ugyanis azt kérik a helybeliek, hogy a püspök helyezze át a vásárt a szomszéd falu, Tochenyk Szt. Miklós templomához, mivel a vásározók sok kárt okoznak.674 A következő évben Lukács zágrábi püspök teljesíti is a kérést, hozzátéve, hogy a károkozáson kívül gyakori a garázdaság, sőt gyilkosság is történt.675 Feltehetően ugyancsak a hívek rendszeres adományaiból származó jövedelem volt a tárgya annak a pernek is, melyben IV. Jenő pápa 1438. november 5-én hozott ítéletet. Eszerint a pápa utasította a pécsi püspököt, hogy közösítse ki Péter lubenai plébánost és két társát, mivel a pálosok Zágráb melletti remetei kápolnájában a hívek adományait Csázmai János szerzetestől (feltehetően a kolostor perjelétől) elrabolták.676 Szintén a templombúcsúhoz kötődő vásáron történhetett az a hatalmaskodás is, mely miatt a garicsi pálosok tettek panaszt 1439-ben.677 A kolostor 1438. IX. 5.: MOL DL 34712. – Mályusz 1927, 154–155 (39. sz.). 1439. VIII. 6.: MOL DL 34714. – Mályusz 1927, 155 (41. sz.). 674 XVI. század eleje (1506?): MOL DL 34693. – Mályusz 1927, 195–196 (161. sz.). 675 1506. V. 1.: MOL DL 34587. – Mályusz 1927, 197 (165. sz.). 676 1438. XI. 5.: MOL DL 34712. – Mályusz 1927, 154–155 (39. sz.). Ugyanekkor a pápa Repich Jánost és társait is kiközösíttette, mivel a pálosok népeit igazságtalanul adóztatták. A vita végül megegyezéssel zárult (1439. VIII. 6.: MOL DL 34714. – Mályusz 1927, 155 [41. sz.]). 677 1439. V. 3.: MOL DL 35561. – Mályusz 1933, 78 (271. sz.). Ugyanezen a napon monoszlói Csupor Ákos Balázs nevű famulusa és Csupor Gáspár Cigan nevű familiarisának famulusa, János elvették a halakat az úton a kolostor jobbágyaitól. Továbbá ugyanezek a hatalmaskodók a szerzetesek egyik jobbágyától, aki az alsómonoszlói vásárról hazafelé tartott, az úton egy köntöst és a nála levő tengeri sót elvették. Termak fia Tamás, Csupor Ákos alsógerzencei jobbágya a pálosok jobbágyaitól egy ökröt elvettek, amidőn azok szekéren fát és egy malomkereket szállítottak a Gersenche folyón levő malomhoz. 672 673

Romhanyi.indd 118

3/18/2010 2:45:36 PM

EGYÉB JÖVEDELMEK

119

szerzetese a csázmai káptalan előtt azzal vádolta monoszlói Csupor István fia Gáspár romacsavölgyi jobbágyait, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony vigiliáján a kolostor kapuja előtt az ott bizonyos tárgyakat áruló emberektől egy tőrt elvett „contra libertates claustri”. Az egyéb jövedelmekről összességében elmondható, hogy rendkívül sokfélék voltak, közös jellemzőjük azonban, hogy általában egyszeri alkalommal vagy időszakosan kapták ezeket a szerzetesek. Kivétel ez alól a tizedjövedelem és az adó-, ill. vámmentesség. Az egyes végrendeletek és az egyéb kegyes adományok ugyan általában nem jelentettek önmagukban jelentősebb bevételt, öszszességükben azonban mégis nagyobb összegekhez juttatták – közvetlen vagy közvetett formában – a remetéket. Megjegyzendő, hogy a végrendeletek, a kegyes adományok és a halál utáni vagy a család kihalását követő adományozás az oklevelekben nem mindig különíthetőek el egyértelműen. Különösen azok az esetek okozhatnak fejtörést, amikor a pálosok javára tett adományt oldalági rokonok támadják meg. Ilyenkor ugyanis nem zárható ki, hogy az adományt valójában megelőzte egy „eltartási szerződés”, melynek fedezetét éppen a gyermektelen, esetleg özvegy adományozó birtoka jelentette.

Romhanyi.indd 119

3/18/2010 2:45:36 PM

A SÓ MINT JÖVEDELEMFORR ÁS

A pálos rend és egyes kolostorok számára az egyik legjelentősebb bevétel a sóból származott. I. Lajos király a rend iránti tiszteletből az évente tartandó generális káptalan számára évi 300 arany forint értékű sót adott a máramarosi kamarából.678 Az adományt később Zsigmond kétszer,679 majd Albert király is megerősítette.680 A só kiadásáról rendelkezett I. Ulászló,681 majd II. Ulászló is,682 az adományt pedig újra megerősítette V. László.683 Ez a sóadomány egészen a középkor végéig igen jelentős bevételnek számított, hiszen még a formuláriumba is bekerült három olyan oklevél, melyek az évi 300 forint értékű sót kérik az uralkodótól a káptalan számára.684 Közülük kettőből az is kiderül, Vitae fratrum c. 27. 1391. IV. 22.: MOL DL 7684; 1406. II. 18.: MOL DL 8835. Zsigmond 1397. XI. 1-én kelt rendelete szerint (MOL DL 8861) Budán 100 sókockát 300 új dénárért, azaz 3 forintért kellett árusítani. Eszerint a pálosoknak adott só ekkor éppen 10 000 kocka, vagyis egy tömény volt (Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának története. Budapest, 1880, 438). Ennél nagyobb mennyiségű só adományozására csupán egy példa ismert, még az Árpád-korból, amikor az egresi ciszterci apátság 3 tömény sót kapott (lásd alább 701. j.). A mennyiség tetemes, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a késő középkorban pl. a máramarosi bányák éves termelése mintegy 58 tömény volt. Ez önmagában felveti azt a kérdést, hogy a pálosok a só kereskedelmében mekkora súllyal szerepeltek, ennek megválaszolásához azonban további kutatásra van szükség. 680 1438. III. 1.: MOL DL 13158 (az oklevelet átírta V. László 1456-ban: MOL DL 8833). A megerősítő oklevélben a váradi, debreceni, poroszlói, szalárdi, szolnoki vagy abádi kamara köteles kiadni a pálosok részére a sót. Albert királytól fennmaradt egyébként a sókamaráknak szóló utasítás is az adott évi só kiutalásáról (1439. I. 8.: MOL DL 13288). 681 1440. VII. 30.: MOL DL 13562, 13563 (két azonos példány). Négy nappal később (VIII. 3.) Ulászló király megparancsolta az összes királyi és más vámszedőnek, hogy se a pálosoknak kiadott só után, se az emberek, se az állatok, se pedig a szekerek után ne szedjenek vámot (MOL DL 13572). 682 1505. XII. 21.: MOL DL 21516. 683 1456. IV. 24.: MOL DL 15059. A megerősítéssel együtt a király engedélyt adott a pálosoknak, hogy a sót mind házaikban, mind bárhol máshol, piacokon vagy akár a sókamarák székhelyén, így Budán és Pesten is árusíthatják. 684 Formularium f. 59r (Alia ad eundem pro subsidio petendo ad capitulum); f. 90r (Supplicatoria pro salibus trecentorum florenorum pro capitulo, ebben és a következő az oklevélben a só eladásának szokásos helyére is utaltak: ut sales ipsi de camera maiestatis vestre solute et reddite in civitate Budensi, Pesthiensi ac ubique locorum vendi possent); f. 90r-v (Alia supplicatoria prioris generalis ad regiam maiestatem pro eadem…) Feltehetőleg Szapolyai Jánoshoz címezték a negyedik, 1532-ben kelt oklevelet, mely úgyszintén megemlíti a 300 forint értékű só kiutalását (f. 14v). Minthogy 1512-ben 678 679

Romhanyi.indd 120

3/18/2010 2:45:36 PM

A SÓ MINT JÖVEDELEMFORRÁS

121

hogy a kapott sót a pálosok bárhol eladhatták, de többnyire Budán és Pesten értékesíthették. Ugyanezt igazolja István rác despota oklevele is, melyben megparancsolja valamennyi alispánjának, vámszedőjének, továbbá tisztjeinek és familiárisainak és ezek helyetteseinek, hogy a Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor szerzeteseitől, valahányszor évente a Zsigmond király által a Szent Lőrinc kolostorban tartandó nagykáptalan céljára kiutalt sót Buda felé és más helyekre, ahol eladni tudják, viszik, ne szedjenek vámot.685 Ebben az összefüggésben különösen érdekes lenne a budai „pálos nagy ház” szerepének tisztázása, erre vonatkozó adat azonban eddig nem bukkant fel. Maga az adomány ugyan a generális káptalan számára biztosította a sót, azonban nehezen hihető, hogy a rend a só eladásából származó teljes összeget a káptalanra fordította volna. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az évente érkező adomány a káptalan finanszírozásán túl a rend egyéb központi kiadásainak egy részét is fedezte. A sóbevételek azonban nem mindig folytak be zökkenőmentesen a szerzetesekhez. Erről tanúskodik már Zsigmond király 1433-ban Baselből keltezett oklevele, melyből kiderül, hogy az előző időszak pénzrontásai miatt a pálosokat komoly veszteségek érték. Az uralkodó ugyanis ekkor megparancsolta kusalyi Jakcs Mihálynak, a székelyek és a dési, széki, váradi, debreceni, szolnoki, szalárdi és Pest városi sókamarák ispánjának, valamint a nevezett sókamarák kamarásainak és alkamarásainak, hogy a budai Szent Lőrinc monostorban a pálos rendi káptalan megtartására évente rendelt 300 arany forint értékű sót, amelyet korábban 100 fyller aprópénzzel számított 600 forint értékben, majd 100 quartnik aprópénzzel számított 600 forint értékben fizettek ki, így évente alig 60 aranyforintot utaltak ki, a Buda városi aranyforint árfolyam szerint utalják ki, mégpedig nem a dési és széki, hanem a váradi, debreceni, szolnoki, szalárdi, pesti vagy más sókamarákból, ahonnan a pálosok kérik, minden esetben a budai Szent Lőrinc monostor vikárius generálisa nyugtája ellenében.686 Más jellegű gondot tükröz Mátyásnak egy 1461-ben kelt oklevele, amelyből kiderül, hogy a sót szállító világiak a megvásárolt áruért nem fizettek azzal az ürüggyel, hogy nem kapták meg a minden kocsi után járó egy-egy kősót. A sókamarák azonban igazolták a királynk, hogy a sószállítóknak összesen 30 kősót adtak, ezért Mátyás meghagyta a címzetteknek, hogy a levél kézhezvételekor azonnal fizessenek a szerzeteseknek, mert azoknak nagy szükségük van a pénzre a Pünkösd körül tartandó káptalan idejére.687 A só nagyobb részét egyébként feltehetőleg nagy tételben értékesítették, legalábbis erre utal egy 1502-ben történt eset. Ekkor ugyanis Balázs testvér, a pálosok dispensatora azt panaszolta, hogy Mihály milkói püspök, András esztergomi őrkanonok és mások a nekik eladott sót még mindig nem fizették ki.688 Tanulságos az az adomány is, melyet 100 kocka sót 4 forintjával számoltak el (MOL DL 71123), szemben a XIV–XV. század fordulóján Budán szokásos 3 forinttal (lásd 679. j.), a kiutalt mennyiség az idők folyamán nyilván változott. 685 1424. VI. 15.: MOL DL 11375. 686 1433. XI. 25.: MOL DL 12551. 687 1461. V. 11.: MOL DL 15586. 688 1502. XI. 8.: MOL DL 88875. – Bónis 1997, 3943. sz.

Romhanyi.indd 121

3/18/2010 2:45:36 PM

122

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

V. Lászlótól kapott a rend 1455-ben, ekkor ugyanis az ország egész területén élő pálos szerzetesek élelmezéséhez és ruhával való ellátásához biztosított az uralkodó a királyi sókamarákból 100 arany forint értékű sót. A végrehajtásért Hunyadi János országos főkapitány, valamint a királyi sókamarák vezetői feleltek.689 Feltehetőleg erre az adományra utal a formulárium egy másik bemásolt oklevele, melyben a szerzetesek saját szegénységükre hivatkozva mindennapi ellátásukhoz kérik az uralkodótól bizonyos mennyiségű só kiutalását (f. 39r). Egy hasonló, összegét tekintve nagyobb, de feltehetőleg egyszeri adományt tett a király két évvel később is a rend javára.690 Sót azonban, ha nem is túl gyakran, egyes kolostorok is kaptak adományba. Az első ilyen ismert eset, amikor Kanizsai Miklós tárnokmester a Francesco Bernardinak adott házak béreként többek között 100 kocka sót fizettetett az örményesi kolostornak,691 amelynek azonban ez a jövedelme feltehetőleg csak időleges volt. 1460-ban arról értesülünk, hogy az erdélyi részekből szekérrel sót szállító szentmihálykövi laikus testvért a nyílt úton kifosztották.692 1459ben Mátyás király a dédesi pálosoknak 200 forint értékű sót utalt ki a széki sóbányákból.693 1464 áprilisában Mátyás két hét különbséggel állított ki adománylevelet két pálos kolostornak, melyekben kegyes adományként sót utalt ki a szegedi sókamarából a kőszegi és a szerdahelyi remetéknek.694 Az utóbbi adományt 1511-ben II. Ulászló is megerősítette.695 Feltűnő, hogy az adomány haszonélvezői mind egymáshoz, mind a sóút dunai átkelőhelyéhez, Dunaszekcsőhöz közel találhatók. A negyedik kolostor, mely még Mátyástól kapott 1460-ban évi 150 forintnyi sót, a diósgyőri volt.696 Erről a formulárium egyik bejegyzéséből is értesülünk, mely az adott évi só kiadását nyugtázza: Nos frater N ceterique fratres conventuales ordinis sancti Pauli primiheremite in claustro sacratissimi corporis Domini nostri Ihesu Christi in Dyosgewr commorantes universis et singulis, quibus incumbit, harum serie literarum notificamus, quoniam egregius N de tali comes et camerarius de Maramarws vel Maramarw1455. V. 5.: MOL DL 14949. DAP II. 431. 691 1392. XII. 14.: MOL DL 7818. A só értéke kb. 1,5-2 márka lehetett. (1397-ben 100 kocka sót Budán 3 forintjával számoltak el, lásd 679. j.). 692 1460. VI. 19.: MOL DL 36392. Egy másik, feltehetően élelmiszert szállító konverzus testvér megverését panaszolta a szerdahelyi pálos kolostor 1519-ben. (III. 28.: MOL DL 22409. – Borsa 1946, 57). 693 DAP I. 64. 694 1464. IV. 12.: MOL DL 15951; 1464. IV. 25.: MOL DL 15970. Az adomány mértéke évi 150, ill. 100 arany forint értékű só. 695 1511. X. 27.: MOL DL 22215. – Borsa 1946, 55, 40. sz. II. Ulászló okleveléből az is kiderül, hogy a só a szegedi kamarából járt a kolostornak. Feltehetően ugyanerre az adományra vonatkozik Máté deák, pesti sókamarás 1491-es oklevele is, melyben felkérte a Pest és a Szent László kolostor között lévő nemeseket, vám- és adószedőket, hogy engedjék szabadon szállítani azt a sót, melyet a király a szerzeteseknek alamizsnaként adott. (1491. V. 31.: MOL DL 19725. – Borsa 1946, 52, 29. sz.) Eszerint a sót talán nem minden esetben a szegedi kamarából utalták ki. 696 DAP I. 68. 689 690

Romhanyi.indd 122

3/18/2010 2:45:36 PM

A SÓ MINT JÖVEDELEMFORRÁS

123

siensis iuxta contenta literarum regie maiestatis de salibus tot et tantis vel ad centum et quinquaginta florenos se extendentibus monasterio nostro prefato dari consuetis anno in presenti nobis et monasterio nostro realem et integralem exhibuit solucionem effective. Ea propter prefatum egregium dominum N comitem et camerarium de prefata solucione reddimus liberum et expeditum harum nostrarum literarum vigore mediante (f. 63v). A nyugta feltehetően valamikor 1532–1536 között kelt, a formuláriumban elfoglalt helye alapján talán 1533-ban. Már Mátyás halála után, 1493-ban adott Beatrix királyné 50 forint értékű sót a Técső feletti Remete szerzeteseinek.697 Végül a luci vám révén sójövedelmet is kapott a ládi,698 a szobi vám kapcsán pedig feltehetőleg a nosztrei kolostor is. A sójövedelem a Magyarországon kívüli pálos kolostoroknál sem volt teljesen ismeretlen. Frigyes császártól ilyen bevételhez jutott 1480-ban a bécsújhelyi kolostor,699 Lengyelországban pedig a rupellai kolostor jövedelmének kétharmadát a wieliczkai bányából kapott több mint 43 márka értékű só tette ki.700 Összességében úgy tűnik, a rend központi vezetése számára a sójövedelem rendkívül nagy jelentősségű, hiszen a XIV. század közepétől ebből fedezték az évenként tartandó káptalan költségeit, a XV. század közepétől pedig részben a szerzetesek ellátását is ez biztosította. Az egyes kolostorok esetében azonban – egyébként érthető okokból – ez a jövedelemforrás inkább kivételesnek tekinthető.701 Örményes esetében talán a még folyó építkezések finanszírozását DAP II. 312. Lásd 613. j. és 614. j. 699 DAP III. 324: centum quadraginta quattuor florenorum Renensium in oppido Awsee de salis fodio ante Nativitatem Domini fratribus ad sustentacionem… et fratres habeantur dare quitanciam ac viginti fwder salis. Az adományt, melyet a kolostor alapításakor kapott, Miksa császár is megerősítette 1496-ban. Nem zárható ki, hogy a sójövedelem adományozása Frigyes részéről ugyanúgy Mátyással való vetélkedésének és a magyar koronára támasztott igényének kifejezése volt, mint az egész alapítás. Az ausztriai pálos kolostorokról, köztük Bécsújhelyről, és későbbi történetükről lásd Kuhn, Elmar: Die deutsche Provinz, 14.–16. Jahrhundert. In: Helvetia Sacra IV/7/2, 961–981 és uő: A pálosok osztrák rendtartománya. In: Decus solitudinis. Pálos évszázadok. (Rendtörténeti tanulmányok IV/1.) Szerk. Őze Sándor – Sarbak Gábor. Budapest, 2007, 66–106. 700 Zbudniewek 2004, n. 57. Lásd 225. j. 701 Igen ritkán egyébként más rendek kolostorai is részesültek sójövedelemben. 1310ben Károly Róbert adott a dési ágostonrendi remetéknek minden Désaknáról szállító kocsiról két darab sót, amit a templom vagy a maguk szükségleteinek fedezésére bárhol eladhattak. E kiváltságot a király 1325-ben meg is erősítette (Entz 1994, 88). A késő középkorból a lehnici kartauziakról (1440. IV. 27.: MOL DL 13529, megerősítette Kázmér lengyel király is 1452-ben) és az óbudai apácákról (1449. IV. 12.: MOL DL 14211) tudjuk, hogy kaptak effélét. Kifejezetten az építkezések támogatására kapott évi 50 forint értékű máramarosi sót 1455-ben a kolozsvári domonkos kolostor Hunyadi Jánostól, illetve 1494-ben II. Ulászlótól 300 forint értékű sót a tordai aknából az ottani ferences kolostor, amíg az épületek el nem készülnek. Ez utóbbi adomány még II. Lajos idején is élt, mivel 1520-ban a király engedélyezte, hogy a szerzetesek a bányavíz miatt elmaradt járandóságukat bármikor elvihessék. (Entz 1994, 343, 347) Alkalmanként mintha 697 698

Romhanyi.indd 123

3/18/2010 2:45:37 PM

124

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

szolgálhatta, Dédes, Kőszeg, Szerdahely, Diósgyőr és Remete esetében pedig valamilyen, számunkra ismeretlen okból volt Mátyás királynak, illetve halála után az özvegy Beatrixnak szívügye, hogy e kolostorokat biztos bevételhez juttassa. Ezek az egyedi adományozások mindenesetre jól tükrözik a királynak a pálosok iránti rokonszenvét, mivel más rendek esetében hasonló adományozásra nem ismerünk példát. Ami a szentmihálykövi adatot illeti, ott lehetséges, hogy a kolostor saját szükségletére szolgáló só szállításáról van szó, így nem tekinthető jövedelemnek.

a kolostorok sóraktárként is funkcionáltak volna, legalábbis erre utal egy 1515-ös adat, mely szerint Was Péter számára 300 kocka só (sales curruales) volt letéve a tordai ágostonrendi remetekolostor szerzeteseinél. (Entz 1994, 490) Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az Árpád-korban a sóadomány nem számított ritkaságnak. 1233-ban pl. a beregi egyezményben II. András szinte az összes Maros-menti egyházi intézménynek adott több-kevesebb sót. A csanádi püspök ekkor 5000, az egresi apát 30000, Kenézmonostora 2000, Szőreg 1000 zuan sót kapott (Györffy I. 852, 855, 860, 873).

Romhanyi.indd 124

3/18/2010 2:45:37 PM

ZÁLOGBIRTOKOK, ÜZLETI TEVÉKENYSÉG

A különféle zálog- és egyéb kölcsönügyletek külön is szót érdemelnek. Főképp a XV. század közepétől, úgy tűnik, egyes pálos kolostorok nagyszabású pénzügyi tevékenységet folytattak. Ennek egyik első példája az a szerződés, mely a budaszentlőrinci kolostor és Buda városa között jött létre 1444 körül. Eszerint a kolostor 2000 forint kölcsönt adott a városnak, amit az utóbbi a beszedett adókból szándékozott kifizetni, évi 40 forintos részletekben.702 Vagyis igen hosszú távú, ötvenéves lejáratú szerződésről van szó. Az már más kérdés, hogy amikor 1446-ban értesülünk a szerződés létéről, éppen arról kénytelen intézkedni Hunyadi János kormányzó, hogy a város pontosan fizessen, mivel az első két évi részletet mindjárt elmulasztották megadni. Ilyen nagy összegű kölcsön egyébként nem volt egyedülálló a kolostor történetében. A XVI. század első éveiben, 1515 előtt Bécs városának kölcsönöztek hasonló összeget, melyet évi 100 forintjával kellett törleszteni, amint ez kitűnik a formuláriumból. A kölcsönnel kapcsolatban nyilván gyakran akadt intézni való, hiszen három összetartozó oklevelet is bemásoltak a formulás könyvbe, melyek közül kettőben, az elsőben és a harmadikban szerencsésen benne maradtak az évszámok is: 1515, 1516, illetve 1531.703 Az ügynek külön érdekessége, hogy a pálosok képviselője az 1510-es években egy jól ismert budai polgár, a tekintélyes keres1446. VII. 2.: MOL DL 13936. Formularium f. 53r-v (az első oklevél feltehetően kompilált, mivel 1515-ben és 1516-ban, sőt még az utána következő néhány évben sem Bálint volt a pálos generális. Valószínűleg a formulárium készítője az aktuális generális, Hadnagy Bálint nevével kezdte az oklevélmintát, utána azonban a korábbi szöveget másolta. A harmadik oklevél végén megnevezik Hans Rinner polgármestert és az esküdtek testületét is ( Johanni Rynderer magistro civium, iudici totique consulatui inclite civitatis Viennensis). A helybeli születésű Rinner ugyancsak jelentős szerepet játszott Bécs életében. Foglalkozását tekintve tímár és sókereskedő volt. Először 1501-ben említik oklevélben, 1514–1516 között városbíró, majd 1516–1517-ben polgármester, 1518-ban pedig tanácsos volt. 1522-ben végezték ki Bécsújhelyt a Ferdinánd elleni lázadásban való részvétele miatt. (Csendes, Peter: Die Wiener Salzhändler im 15. und 16. Jahrhundert. In: Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 27 (1971) 7–30, itt: 17; Czeike, Felix: Wien und seine Bürgermeister. Wien, 1974, 40; Perger, Richard – Hetzer, Walter: Wiener Bürgermeister der frühen Neuzeit. Wien, 1981, 77–78; Perger, Richard: Die Wiener Ratsbürger, 1396–1526: ein Handbuch. Wien, 1988, 235). A pálosokkal talán még hivatali elődje, a selmecbányai származású Friedrich Piesch (polgármester: 1514–1515) vette fel a kapcsolatot, akit szintén a bécsújhelyi vérbíróság ítélt halálra. (http://www.wien. gv.at/kultur/archiv/politik/bgmbio.html) Érdekes adalék, hogy Rinner egyik utóda, dr Martin Siebenbürger (eredeti nevén Mert Kapp, polgármester: 1521) is magyarországi, pontosabban nagyszebeni származűsú volt, és ugyancsak a bécsújhelyi vérbíróság küld702 703

Romhanyi.indd 125

3/18/2010 2:45:37 PM

126

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

kedő Michael Stenczel volt.704 Ilyen nagy összegű kölcsönszerződésre más kolostoroknál nincs példa, de ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az említett két esetben nyilván a pálos rend volt a kölcsön adója. Ugyanakkor kisebb összegű szerződéseket más kolostorok is kötöttek, méghozzá meglepően nagy számban. Erre utal egyébként a formuláriumba bemásolt rövid nyugta is (f. 34v). Időrendben az első, jóllehet kissé bizonytalan eset a várad-kápolnai kolostor 1457-es oklevelében található. Eszerint egy váradi kanonok Bihar vm.-i Septely nevű birtokát egyrészt örök alamizsnaként odaadta saját és szülei lelki üdvéért, másrészt eladta a kolostornak azért a 300 magyar arany forintért, melyet a vikárius már ki is fizetett neki.705 A megfogalmazás alapján elképzelhető, hogy egy korábbi kölcsönt váltottak át ily módon adás-vételi szerződéssé. Részben örök alamizsna gyanánt, részben zálogként kaptak a diósgyőri pálosok egy szőlőt a Miskolc melletti Szent György-hegyen, valamint általunk ismeretlen összegért egy birtokrészt a Zemplén vm.-i Szadán.706 Talán ilyen szerződést takar az az 1464-es oklevél is, melyben Rédei Boldizsár anyja és testvérei nevében is a Heves vm.-i Bátondon lévő részeiket részben lélekváltságként, részben pénzért a felnémeti pálosoknak adta.707 Teljesen egyértelmű viszont az az 1476-ban kelt oklevél, mely Színi Péter fia Mátyus és családja, valamint a háromhegyi pálosok közötti szerződést rögzíti. Ebben egyrészt mindkét fél elismeri, hogy Mátyusék, jóllehet csaknem öthónapos késedelemmel, de kifizették a kolostornak járó 10 arany forintot (nyilván valamilyen korábbi kölcsönügylet nyomán), másrészt ugyanők Martonyiban hét jobbágytelket engednek át a szerzeteseknek addig, amíg 55 magyar arany forintot (iusti et boni ponderis) ki nem tudnak fizetni.708 Az oklevél ugyan kifejezetten nem említ zálogot, valójában mégis tiszta zálogügyletről van szó, ahol a kölcsönadó a kolostor. A dobrakutyai kolostor 1462-ben 100 forintért vett zálogba hat petróci jobbágytelket (köztük négy pusztatelket),709 1466-ban pedig Nelepec Domonkosnak és unokaöccseinek adott egy kaszáló feléért 20 forint zálogkölcsönt.710 1470 előtt újabb zálogkölcsönt nyújtottak, ezúttal a nemes Erzsébet asszonynak 200 forintot, melyért két losanci kúriát és nyolc jobbágytelket kaptak. Az asszony nyilván nem tudta a zálogot kiváltani, ezért 1470-ben az egész birtokot a pálosoknak adta.711 A kolostor egyébként örökölt is zálogban lévő birtokot: 1483-ban ugyanis Máté csázmai kanonok rájuk hagyte vesztőhelyre. (Das grosse Groner-Wien-Lexikon
. Szerk. Felix Czeike – Ernestine Krug – Richard Groner. Wien, 1974, 111). 704 Michael Stenczel bártfai származású budai polgár 1518-ban és 1527-ben is esküdt, 1524-ben pedig a Krisztus Teste céh elöljárója volt. 1529-ben elhagyta Budát, és Pozsonyba költözött. (Kubinyi 1961, 251). 705 1457. VI. 25.: MOL DL 15170. 706 1458. XI. 28.: MOL DL 15297; 1480. VI. 7.: MOL DL 16955. 707 1464. IX. 11.: MOL DL 16059. 708 1476. V. 16.: MOL DL 64453. 709 1462. V. 5.: MOL DL 35638. – Mályusz 1929, 293 (22. sz.). 710 1466. IX. 19.: MOL DL 35655. – Mályusz 1929, 295 (27. sz.). 711 DAP III. 322.

Romhanyi.indd 126

3/18/2010 2:45:37 PM

ZÁLOGBIRTOKOK, ÜZLETI TEVÉKENYSÉG

127

ta a Nelepec családtól nála lévő, 40 forint zálogértékű kaszálót.712 Komolyabb összeg kölcsönzésére volt képes a sztrezai kolostor is. 1439-ben 16 aranyforintért vett zálogba egy rétet Bükalja faluban, a Plavnica folyó mellett,713 1448-ban pedig 18-forintért zálogosítottak el nekik egy feltehetően klokocsi birtokrészt.714 1451-ben viszont már 200 arany forintért vett zálogba egy birtokot, melyet 1467-ben végül még 200 forintért meg is vett.715 Ugyancsak 1467-ben vett zálogba Derecskei Pál fia Istvántól a szentpáli kolostor öt várongi jobbágytelket minden tartozékával 400 forintért.716 1478-ban az örményesi kolostor adott 70 forint zálogkölcsönt Hédervári Pálnak.717 A bánfalvi kolostornak is volt kihelyezhető tőkéje, hiszen 1482-ben 15 font dénárja volt betáblázva egy soproni polgár, Aicholer János és felesége, Katalin Szent György utcai házára.718 1498ban az elefánti kolostor vett zálogba 8 forintért egy rétet Alsóelefánt határában. 1500-ban Kéri Bicó Elek zálogosította el a pálosoknak 55 forintért Szalakuz felét és egy kéri malom felét,719 majd ugyanebben az évben 75 forintos zálogkölcsönt adtak neki kéri háza feléért.720 1510-ben az elefánti pálosok adtak 80 arany forint zálogkölcsönt Aponyi Miklósnak, amiről a nyitrai káptalan állított ki oklevelet.721 Legnagyobb ügyletük azonban 1509-ben volt, amikor 600 forintért vették zálogba Polosán falu felét egy fél malommal.722 Ismereteink szerint az egyik legnagyobb zálogügyletet – leszámítva természetesen a budaszentlőrinci főkolostort – a terebesi szerzetesek bonyolították. 1523 előtt két környékbeli nemesnek 300 forintot adtak kölcsön,723 1525-ben pedig arról értesülünk, hogy egy Csicseri Zsigmond által nekik elzálogosított visi birtokot 48 forintért Tornallyai János visszaváltotta tőlük.724 A történet érdekessége, hogy néhány hónap múlva ugyanennyiért zálogba vesznek Csicseri Zsigmondtól

1483: MOL DL 35711. 1439. IV. 17.: MOL DL 34788. – Mályusz 1928, 127 (101. sz.). Az adósság még 1446-ban is fennállt, legalábbis erre utal, hogy István sztrezai perjel ekkor az oklevelet a csázmai káptalannal átíratta. 714 1448. VIII. 28.: MOL DL 34791. – Mályusz 1928, 132 (118. sz.). 715 1451. IX. 10.: MOL DL 34796. – Mályusz 1928, 134–135 (125. sz.); DAP III. 319. A Clokochouch faluban lévő birtokot Martinovci Lorándi deák fia, Mihály és ennek nővére, Erzsébet adta zálogba, két másik nővérük nevében is. A szerződésben kikötötték, hogy ha a visszaváltáskor a szerzetesek a szántást már elvégezték, akkor a földeket be is vethetik, és a termést a saját részükre betakaríthatják. 716 Guzsik 2003, 88. István és János nevű testvére egyébként egy évvel később apjuk teljes derecskei részét eladták Lőrinc szentpáli perjelnek 115 forintért. 717 DAP II. 139. 718 Házi 1939, 266. 719 DAP I. 100. 720 1500. X. 19.: MOL DL 20986; 1505. IV. 22.: MOL DL 21426. 721 1510. I. 21.: MOL DL 63986. 722 DAP I. 100. 723 1523. VI. 8.: MOL DL 47509. A kölcsön fejében végül visi birtokrészeket kaptak, melyeket a kövekező évben meg is kellett védeniük – 1524. IX. 19.: MOL DL 16955. 724 1525. X. 19.: MOL DL 24209. 712 713

Romhanyi.indd 127

3/18/2010 2:45:37 PM

128

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

egy másik visi birtokrészt.725 Kisebb zálogkölcsönöket nyújtott az egyébként nem túl jelentős enyerei kolostor is.726 A pálos kolostorok által nyújtott zálogkölcsönök a XVI. század elején sem mentek ritkaságszámba. Erről tanúskodik az az oklevél is, melyben az elefánti kolostort tiltják el bizonyos Bars és Nyitra vm.-i birtokok megvételétől, ill. becsértéken felüli zálogba vételétől.727 Egy-két esetben a szerzetesek „szociális érzékenységét” is tetten érhetjük. 1461-ben a sztrezai remeték 10 forintért zálogba vettek egy jobbágytelket a Plavnica mellett Kandal Gergely fia Gergelytől, de tekintettel Gergely fia Mihály szegénységére, a telket még ugyanabban az évben visszaadták neki.728 Ennél összetettebb ügyletet jegyeztek fel a szlavóniai kamenszkoi kolostorral kapcsolatban 1454-ben. Eszerint Ambrus orlai bíró előtt a Strelche nemzetségből származó nemes Bobek István fia Bertalan fiaival az éhségtől és szegénységtől kényszerítve még régebben elzálogosította Zakopya-ban fekvő örökös birtokát 16 arany forintért koranai Kralich Ambrusnak. Amikor azonban Ambrus fiaitól azt kérte, hogy adjanak még valami pénzt, mert éhen vesznek, ezek kérését vonakodtak teljesíteni. Ezért a bíró kiküldte saját embereit, akik Bertalan minden rokonát megkérdezték, hajlandóak-e megváltani a nevezett birtokot, de mivel azok szegénységük miatt ezt nem tudták megtenni, hozzájárultak, hogy Bertalan és fiai annak adják, akinek akarják. Erre Bertalanék a birtokot tizenegy tanú jelenlétében a kamenszkoi pálosoknak adták el 26 arany forintért. Az ügylethez mint a terület ura hozzájárult Frangepán Miklós is.729 Bertalanék anyagi helyzete már egy ideje valóban kétségbeejtő lehetett, s legalább két éve számított támaszuknak a pálos kolostor. Az előbbi oklevél kiadása után öt nappal ugyanis arról értesülünk, hogy a családfő fiai és egyik unokája nevében ismét Ambrus bíró elé járult, és arról nyilatkozott, hogy két évvel korábban az akkori sanyarú éhségtől és szegénységtől kényszerítve egy Zakopya-ban lévő, őt örökjogon megillető telkét minden tartozékával, othmith-nak nevezett, évente hat solidusra rúgó cenzusával együtt 20 arany forintért elzálogosította a kamenszkoi kolostornak, most pedig újabb 9 forintot kapott a kolostortól. Ennek fejében a pálosok mindaddig birtokukban tarthatják a telket, míg meg nem kapják az összesen 29 forintot.730 A pénzkölcsönzés gyakoriságát mutatja az a tény is, hogy a nyugta mintája a formuláriumba is bekerült.731 A nyugtában szereplő összegről (száz forint) nem derül ki, hogy a tartozás teljes összege-e vagy esetleg csak részlet, de a többi kolostor hasonló ügyleteinek ismeretében az előbbit tűnik valószínűbbnek.

1526. I. 31.: MOL DL 24260. DAP I. 136. 1486-ban 20 forintért, 1514-ben 12 forintért vett zálogba ingatlanokat. 727 1516. X. 14.: MOL DL 90725. 728 DAP III. 320. Mihály végül két jobbágytelket hagyott örökül a pálosokra. 729 1454. VI. 24.: MOL DL 35608. – Mályusz 1930, 73–74 (16. sz.). Az ügylet lezárása: 1454. VIII. 15.: MOL DL 35612. 730 145. VI. 29.: MOL DL 35611. – Mályusz 1930, 75 (18. sz.). 731 Formularium 34v. 725 726

Romhanyi.indd 128

3/18/2010 2:45:37 PM

ZÁLOGBIRTOKOK, ÜZLETI TEVÉKENYSÉG

129

E két utóbbi példa arra figyelmeztet, hogy a pálosok üzleti tevékenységének célja nem mindig és nem feltétlenül a haszonszerzés volt. Zálogbirtokaik illetve vételeik egy része valójában részben afféle kezdetleges társadalombiztosítási tevékenység, részben – mai szóval élve – kedvezményes hitelkonstrukciók fedezetéül szolgált.732 Ez a szemlélet nem volt idegen az egyházi intézményektől, Nyugat-Európában különösen a monasztikus rendeknél találunk rá adatokat.733 Feltehetően a pálosok ilyen irányú tevékenysége nálunk sem volt kivételes. Nem zárható ki, hogy a magyarországi bencések, ciszterciek, esetleg más rendek késő középkori okleveleit feldolgozva náluk is lehetne találni erre utaló adatokat.

732 Ennek egyik szép példája, melyben az ügylet folyamata is szemléltethető a dobrakutyai pálosok 1470/1471-es losanci (Verőce vm.) birtokszerzése. 1470 decemberének elején Losanci Péter fia János leánya Erzsébet, más néven Iliska, aki soploncamelléki Gál fia János felesége volt, gyermekek híjján és öregsége miatt Losanc birtokát a pálosoknak adományozta, illetve ugyanezen a napon ugyanezt a birtokot 150 forintért a szerzeteseknek el is zálogosította (feltehetően a szokásos részben adományként, részben zálogként adott birtok esetével állunk szemben). A birtok két kúriából, hat lakott és két lakatlan jobbágytelekből állt. (1470. XII. 3.: MOL DL 35662, 35663) A következő év áprilisában guti Ország Mihály február 5-i parancsa értelmében a kolostor Máté nevű perjelét és szerzeteseit a csázmai káptalan be is iktatta a birtokba (ekkor az egyik szomszéd éppen soploncamelléki Gál fia János volt). (1471. IV. 2.: MOL DL 35665) Végül április 22-én Máté perjel életük tartamára visszaadta Losanc falut Gál fia Jánosnak és Iliskának, kivéve egy kúriát és a két lakatlan jobbágytelket, valamint egy szőlőt. A kolostor egyben kikötötte, hogy Iliskáék halála után a birtok visszaszáll a pálosokra és a használat során „solummodo legitimis proventibus ipsius possessionis Losancz uti et frui, nullasque extraordinarias taxas ad eandem possessionem quovis temporis in processu inponere seu exigere et nunquam eandem possessionem desertare aut aggravari… debeant et nec possint”. (1471. IV. 22.: MOL DL 35666) Jellegzetes a birtoknak azon része, amit a szerzetesek saját kezelésbe vettek, ti. egy kúria – nyilván majorság céljára –, egy szőlő és a két puszta telek, amit akár maguk, akár bérmunkások révén megművelhettek. A történet pikantériája, hogy az év vége felé Máté perjel már azért kénytelen tiltakozni a csázmai káptalan előtt, mivel néhányan, köztük az adományozó Ilisak és férje adományul kérték Losanc falut Mátyás királytól (1471. X. 29.: MOL DL 35670). 733 Schmitz, Philibert OSB: A bencések civilizációs tevékenysége a XII-től a XX. századig I. Pannonhalma, 1998, 50–53; Lékai Lajos OCist: Ciszterciek. Eszmény és valóság. Budapest, 1991, 274–278.

Romhanyi.indd 129

3/18/2010 2:45:37 PM

ÖSSZEFOGLALÁS

A pálos rend kialakulása idején, a XIII–XIV. század fordulóján, remetejellegének megfelelően kisméretű birtokokat kapott. E birtokok között már ebben a korai időszakban fontos szerep jutott a szőlőknek, de a helyi adottságoktól függően szántókat, réteket, kaszálókat, erdőket vagy éppen halászóhelyeket is kaptak. A rend kolostorai, amint azt Knapp Éva a baranyai pálosok gazdálkodása kapcsán megállapította, bizonyos szimbiózisban éltek az alapítókkal, illetve más egyházi intézményekkel. Ez a korai, alapvetően önellátásra szolgáló birtokszerkezet a XIV. század közepétől fokozatosan módosult. Ennek egyik első dokumentuma a beregi kolostor számára 1359-ben kiadott oklevél, melyben a beregi ispán a királyi és királynéi oklevelek alapján tudomásul vette, hogy a szerzeteseknek elegendő földet kell adni a szőlőművelésre, más nem halászhat az általuk kiásott folyómederben, nem akadályozhatják meg az erdőkben a makkoltatást és a sertéstartást, továbbá malmuk közelében senki sem építhet másik malmot, vagyis lényegében ekkor összefoglalták a szerzetesek megélhetésének legfontosabb elemeit.734 A halászat és a sertéstartás a beregi esetben jótészt az önellátást szolgálhatta, máshol azonban – amint ezt a fentiekben láthattuk – előfordult, hogy ezek is bizonyos pénzbevételt hoztak. A szőlő és a malom azonban egyértelműen pénzbevételi forrásnak minősült már a legkorábbi időkben is. E két birtokfajta a középkor végéig kitüntetett helyet foglalt el a pálosok birtokai között. Ennek oka részben a jobbágyok elfogadásának korai tiltása lehetett, a szőlő ugyanis viszonylag kevés munkaerővel és kis területen is jó hasznot hozhat, a malmokat pedig nyilván eleve bérbe adásra szánták az adományozók. Ráadásul a malom valójában már ipari létesítménynek tekinthető, amire más szabályok voltak érvényesek. A privilégiumokkal biztosított őrlési kényszer e jövedelem nagyságát növelte, és a szerzetesek kezén lévő malmok ezáltal olyan monopolhelyzetbe kerültek, mely talán leginkább a vásártartási kiváltságokhoz hasonlítható. A jelenség másik oka a pálosok azon törekvése volt, hogy még a késő középkorban is, amikor már voltak jobbágytelkeik vagy falvaik, igyekeztek korlátozni birtokaik méretét (lásd Gyöngyösinek az első nosztrei perjelről szóló közlését), amiből viszont következett a pénzbevételek jelentőségének növekedése. Ezt a tendenciát erősítette az is, hogy bár a pálosok a XV. századtól egyre nagyobb mértékben számíthattak a hívek adományaira, ez a jövedelem sohasem volt elegendő a rendtagok ellátására és az épületek fenntartására, a koldulást viszont mindvégig szigorúan tiltották. A pálosok egyik legjelentősebb királyi támogatója, I. Lajos jóvoltából mind a rend egésze, mind pedig egyes kolostorok a korábbiakat jelentősen meghaladó 734

Romhanyi.indd 130

DAP I. 10. A XV. században több oklevél biztosította a beregi pálosoknak e jogait.

3/18/2010 2:45:37 PM

ÖSSZEFOGLALÁS

131

jövedelmekhez jutottak, és privilégiumaik egy tekintélyes hányadának eredete is erre az időszakra nyúlik vissza. Erre az időszakra esik a rendnek kiutalt sójavadalom, a pálos tulajdonban lévő malmok nagy részének megjelenése, valamint az első jelentősebb adómentességek, melyek legalábbis kezdetben jelentős részben a szerzetesek közvetlen ellátását szolgáló élelmiszerek és egyéb javak adóés vámmentességét jelentették.735 Az 1370-es években jellemző pálos birtokokat is egy, Lajos király által adott privilégium sorolja fel. Ez ugyanis Gergely, a diósgyőri Krisztus Teste kolostor perjele kérésére megengedi, hogy valamennyi birtokukat, ti. falvakat, földeket, szőlőket, malmokat, erdőket és minden néven nevezendő ingatlant, amelynek már 40 éve – vagyis a törvényes elévülés idejét meghaladóan – birtokában voltak, a jövőben minden pereskedés nélkül örökösen bírhassák, s őket sem perben, sem peren kívül ne kényszeríthessék, hogy ezekre a birtokaikra vonatkozóan okleveleket mutassanak be.736 Tulajdonképpen a városi házak adományozására is Lajos király szolgáltatta a példát a Magyar Királyság területén, amikor a budai Kammerhofot a rendnek adományozta.737 Mindezek megalapozták már a késő középkori gazdálkodást, hiszen a kolostorok közvetlen, rendszeres pénzbevételhez jutottak, ami lehetőséget adott a meglévő birtokok, majorságok bérmunkával történő megműveltetésére éppúgy, mint a birtokok vásárlás vagy bérlés útján való növelésére. A kolostorok számának szaporodása ugyan a század utolsó évtizedeiben megtorpant, ez azonban korántsem jelentett hanyatlást, de még valódi stagnálást sem, hiszen éppen ez az az időszak, amikor pl. a budai és egyáltalán a városi házak nagy számban kezdenek feltűnni a pálosok kezén, és a királyi udvarban olyan befolyásos támogatókra lelnek, mint a Kont, a Cudar vagy a Kanizsai család. A pálos rend gazdálkodása a középkor végén bizonyos kétarcúságot mutatott. Egyfelől voltak olyan kolostorok, melyek viszonylag jelentős vagyonnal rendelkeztek. Ezek egy részének jövedelmei jórészt a földbirtokaikból származtak, más részüknek viszont már a XV. században voltak bérbeadásból 1375. I. 10.: MOL DL 6254. – Regeszta: I. Lajos király a magyarországi pálosokat kérésükre abban a különös kegyben részesíti, hogy királyi, nemesi vagy más birtokon levő, saját kezűleg ültetett és irtott, végrendeletileg, vétel útján vagy más jogcímen szerzett szőlőik és földjeik után bor- és gabonakilencedet nem kell fizetniök. 1381. X. 9.: MOL DL 6830. – Regeszta: I. Lajos király megparancsolja minden királyi és nem királyi vámszedőnek vízen és szárazon, hogy a Pécs város közelében lévő Szent Jakab kolostor pálos remetéinek élelme után, akár a hívőktől, akár a kolostor birtokairól származnak, akár vízen, akár szárazon viszik a kolostorba, ne merjenek vámot kérni. E kiváltságokat ugyanakkor meglehetős rendszerességgel sérthették meg. Legalábbis erre utalnak e kiváltságok megerősítésein kívül (pl. 1383. X. 29.: MOL DL 8825; 1384. VI. 2.: MOL DL 7084; 1406. XII. 31. és 1419. IV. 19.: MOL DL 8825) a különféle peres ügyek és hatalmaskodások is (lásd alább). Ugyancsak az adómentességek körébe sorolható az egyes birtokokhoz kapcsolódó királyi jogok átengedése is. 736 1373. IX. 20.: MOL DL 56141. – Bándi 1985, 564. 737 Ezt különös nyomatékkal kell hangsúlyozni, hiszen Dalmáciában már korábban megjelentek a városi háztulajdonok és ezek bérbeadása, amint erre a zengi házak ügyei is utalnak (lásd 223. j.). 735

Romhanyi.indd 131

3/18/2010 2:45:37 PM

132

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

származó pénzbevételeik is. Ugyanakkor a középkor végéig megtalálhatóak azok a kis remetekolostorok is, melyek lényegében önellátásra rendezkedtek be. Részben az önellátáshoz kötődtek, de a nagyobb kolostori birtokoknál alkalmasint a termények értékesítésében is szerepet játszottak a majorságok és a városi, illetve mezővárosi házak. Az előbbiekhez olykor vásártartási jog kötődött, az utóbbiakra pedig kocsmáltatási jogot szereztek a remeték. A városi házak egy részét valószínűleg több kolostor közösen használta. Miközben az ún. átlagos pálos birtokszerkezet jól meghatározható az oklevelek alapján, egyes kolostoroknál bizonyos birtokelemek nagyobb arányban jelentek meg. A nagyobb kolostoroknak szinte mindegyike kisebb-nagyobb mértékben specializálódott, bevételeinek nagyobb hányada származott egy meghatározott birtoktípusból vagy terményből. Ez lehetett szőlő, malom, de akár gabona is. A rendelkezésre álló források nem elegendőek, de nem is zárják ki a feltételezést, hogy némely kolostor jövedelmei az átlagosnál nagyobb mértékben származtak állattartásból. Erre utalnak a szlavóniai kolostorok okleveleiben gyakran feltűnő disznótartás és az azzal összefüggő jövedelmek is. A gazdálkodás alapja a korai időben egyértelműen a földbirtok volt, s ennek súlya a késő középkorban is meghatározó maradt. Ugyanakkor a XIV–XV. század fordulóján már van arra utalás, hogy a pálosok rendszeresen és nagymértékben vettek igénybe bérmunkát birtokaik megműveléséhez, ami miatt összeütközésbe is kerültek a környék tehetős mezővárosi jobbágyaival (lásd Zsigmond király 1406-ban kelt oltalomlevelét a diósgyőri pálosok számára). Az egyes birtokelemek igen eltérő hasznot hoztak. A halastavak, az erdők, a rétek, legelők rendszerint a csekély jövedelmű birtokok közé tartoztak, míg a szőlők, a malmok és a városi házak (legalábbis egy részük), illetve a vámok és a sójövedelem abban a néhány kivételes esetben, ahol volt ilyen, nagyobb bevételt jelentettek. Közülük a szőlők hagyományosan, már a XIII. század óta szolgálták a kolostorok dotálását. A malmok, úgy tűnik, a XIV. század folyamán jelentek meg nagyobb számban a birtokok között, míg a városi házak a XIV. század végétől, de még inkább a XV. századtól jellemzőek. Ezekkel a birtokelemekkel és jövedelmekkel – a malmok kivételével – a XVI. századi pálos formuláriumba bemásolt oklevélminták is foglalkoznak. Legnagyobb számban a szőlőkkel kapcsolatos ügyintézés iratait találjuk meg benne, de több formula szól a sóról és a házakról is. Ugyanakkor a fennmaradt adatok arra is utalnak, hogy az egyes birtokelemek jövedelmezősége területenként is mutatott eltéréseket. Ilyen pl. a szlavóniai kolostorok esetében az erdő, melynek ott még egy, az ország más részeiben ismeretlen, legalábbis nem említett haszonvétele is volt, ti. a disznók után járó „žirovnica”. Ennek jelentőségét az is mutatja, hogy a többi haszonvétel általános megemlítése mellett több oklevél egyedül ezt nevesíti is. A különféle birtoktípusok túlsúlya mutat ugyan némi területi eltérést (pl. Szlavóniában több a pálosok által birtokolt jobbágyfalu, illetve erdő, ÉszakkeletMagyarországon több a szőlő, az Északi-Középhegységben lévő kolostorok nagyobb arányban birtokoltak malmokat), ez azonban sehol sem jelentett kizárólagosságot. Még egymáshoz viszonylag közel fekvő kolostorok birtokai között is jelentős eltérések mutatkozhatnak. Feltűnő ugyanakkor, hogy a szla-

Romhanyi.indd 132

3/18/2010 2:45:37 PM

ÖSSZEFOGLALÁS

133

vóniai kolostorok oklevelei között alig akad malomra vonatkozó,738 és városi háza is csupán a zágrábi kolostornak volt (leszámítva természetesen a korábban megszűnt dubicai kolostort). Igaz, a zágrábi házról expressis verbis kiderül, hogy jelentős szerepet játszott a bor értékesítésében. Amint láttuk, ez az ingatlan különleges helyet foglalt el a városban is, lévén tornya a város védelmének egyik fontos eleme, a házhoz tartozó majorság pedig arra utal, hogy a szerzetesek mindennapi élelemellátásában is szerepet kapott. A szlavóniai kolostorok bevételei, úgy tűnik, leginkább szántóföldjeikből és szőleikből, egyes esetekben erdeikből származtak. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a magyarországi pálosoknak e bevételei nem mindig vagy nem csak pénzben folytak be. A szőlőkért rendszeresen fizettek a bérlők borban, de olykor – főleg a szlavóniai kolostorok esetében – más naturália is megjelent (kappan, kenyér). A fennmaradt oklevelek tanúsága szerint – egyébként a környezetüket tekintve érthető módon – ezen kolostorok életében az erdőgazdálkodás is az átlagosnál nagyobb súllyal szerepelt, amivel összefüggésben a már említett sertéstartásra vonatkozóan is szép számmal maradtak fenn adatok. Más erdészeti haszonvételekre azonban alig van utalás. A pálosok saját szükségleteik fedezésére alkalmanként jogot kaptak fakivágásra, eladásra történő fakitermelésre azonban csupán egyetlen adat bukkant fel eddig az oklevelekben, nem meglepő módon éppen Szlavóniából. A pálosok állattartására vonatkozó adatok száma nem túlságosan nagy, és meglehetősen vegyes képet mutat. Egyrészt a pálosok kaptak állatokat közvetett pénzadomány gyanánt, főleg lovakat.739 Természetesen voltak igáslovaik is. A szarvasmarhatartásra közvetett és közvetlen adatok is utalnak. Vannak adatok tejelő tehenekre, de néhány adat, főleg a kenderesi és ecsegi, valamint a fileföldei birtokok ügyei felvetik a marhakereskedelemben való részvétel lehetőségét is. Juhtartásra viszonylag kevés és csak általános jellegű adatunk van, ennek súlya, szerepe ennek alapján nem állapítható meg. Végül rendszeresen említenek a források sertéseket, melyek egy része természetesen szintén a szerzetesek ellátását szolgálta, lévén a sertés a középkorban a kolostori asztal legfontosabb húsétele. Ugyanakkor a már többször emlegetett szlavóniai adatok azt valószínűsítik, hogy ebből is származhatott egyes kolostoroknak bizonyos jövedelme. A sertésekkel összefüggésben itt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy az erdőhasznosításra vonatkozó adatok döntő többsége kapcsolódik a sertéstartáshoz. Összességében elmondható, hogy állattartásra vonatkozó utalások, A már említett sztrezai malommonopóliumon kívül egy 1454-es, ill. 1459-es oklevelet említenék. 1454-ben Prwsak (dictus) Péter Kővár váraljai bíró, az esküdtek és a polgárok az előttük Vak (cecus) István polgár és Lukács várnagy özvegye, Margit között egy elhagyott malom negyedrésze miatt régebb idő óta folyó perben, Cillei Ulrik parancsára, ítéletet mondtak, s a malomrészt végül Margitnak ítélték. 1459-ben azonban ezt az oklevelet már Mátyás sztrezai perjel íratta át a zágrábi káptalannal, tehát időközben, ti. az asszony 1458-as végrendelete értelmében, Margittól a pálosok kezére került. A malmot 1454-ben 18 márkára becsülték (MOL DL 34781). 739 Feltehetően ilyen ügyletek állnak a hátterében a formulárium egyik az oklevélmintájának (34v). 738

Romhanyi.indd 133

3/18/2010 2:45:37 PM

134

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

ha nem is tömegesen, de rendszeresen tűnnek fel az oklevelekben. Nyilvánvaló, hogy a szerzetesek ellátása mellett az állatok tartása bizonyos, jelenleg meghatározhatatlan mértékű jövedelmet is hozott. A XV. század második felében a rend különösen jó kapcsolatba került Mátyás királlyal, aminek több gazdasági természetű hozadéka is lett. Ezek közül talán a legjelentősebb néhány monasztikus kolostor átvétele,740 de néhány kolostornak a sójövedelme, több birtokadomány és privilégium – köztük a szlavóniai kolostoroknak adott általános adómentesség741 is – erre a kapcsolatra vezethető vissza. A rend megerősödéséhez és földesúri mivoltához érdekes adalék az ugyancsak Mátyástól kapott kiváltsága, miszerint összes birtokain akasztófát, kereket, karókat és más kínzóeszközöket állíthat fel, hogy az összes rablókat, latrokat, gonosztevőket, gyújtogatókat, méregkeverőket, ráolvasókat és gyilkosokat elfogva felakaszthassák, kerékbe törhessék, lefejezhessék, megégethessék.742 A pálosok Mátyás halála után is megőrizték jó kapcsolatukat az udvarral. Ennek köszönhetően jutottak még a XV. század utolsó évtizedében néhány további bencés és premontrei monostor birtokába (Visegrád, Váradhegyfok, Szentjobb), igaz ehhez ekkor már olyan főpapok, mint Bakócz Tamás vagy Váradi Péter hathatós támogatására is szükségük volt. A pálosok udvari kapcsoltait illetően érdekes adalékot őrzött meg a pálos formulárium, mely szerint a császári udvarban pálosok is szolgáltak udvari káplánként (fol. 55r–55v, a levél címzettje V. Károly császár, és feltehetően 1532–1536 között kelt). A XV. század végén, a XVI. elején egyre több jel utal arra, hogy a rend egésze és egyes kolostorok is jelentősebb pénzügyi tevékenységet folytattak, pontosabban rendsze-resen nyújtottak (zálog)kölcsönt.743 A kölcsönnyújtást – és Romhányi 2004. Az átvett kolostorok gazdálkodása, annak esetleges átalakulása további adalékokkal szolgálhat a késő középkori pálos gazdálkodás jellegzetességeinek megragadásához. Egy ilyen lehet pl. a zsámbéki kolostor három székesfehérvári háza, melyek mindegyikét már a pálos időszakban kapták, s egyelőre nincs arra adatunk, hogy a premontreieknek lett volna efféle városi ingatlanuk. 741 1458. VI. 8.: MOL DL 15253. Minthogy az oklevél alig fél évvel Mátyás megválasztása után kelt, a döntés hátterében feltehetően családját és tanácsadóit kell sejtenünk. A privilégium azonban nem maradt folytatás nélkül, hiszen az uralkodó élete végéig bőkezűen támogatta a pálosokat, a renddel ápolt jó kapcsolata Gyöngyösi Gergely rendtörténeti munkájában is tükröződik. Ezért az 1458-as kiváltságlevelet inkább egy hosszú kapcsolat nyitányának tekinthetjük. 742 1466. I. 17.: MOL DL 16297 (az adatot Kisbán Lepoglavára vonatkoztatja – Kisbán I. 60). Talán a rend földbirtokos voltának megerősödésével függ össze az az adat is, mely szerint IV. Jenő pápa pápai bíróvá tette a pálosok magyarországi generálisát (1446. X. 1.: Bónis 1997, 2600. sz.). 743 Más rendek ez irányú tevékenysége eddig nincs feldolgozva, de elszórtan vannak erre utaló adatok. Lásd pl. Szabó 2009, 460–461 (61–63. j.). A szécsényi ferences kolostor pl. 1454-ben szerződést kötött kegyurával, Szécsényi Lászlóval, miszerint azokért az arany és ezüst tárgyakért kárpótlásul, melyeket a kegyúr még korábban kölcsönvett a kolostortól, de visszafizetni nem tudott, a ferencesek megkapták Szécsényi Lászlónak a Hont vm.-i Litva, Csal és a Nógrád vm.-i Kovácsi falvakban bírt részeit, valamint az Ipolyon álló malmát azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakban a birtokokat 740

Romhanyi.indd 134

3/18/2010 2:45:37 PM

ÖSSZEFOGLALÁS

135

persze a vásárlásokat is – a kolostoroknak, ill. az egész rendnek a szőlőkből, malmokból, ritkábban a vámokból és a sókereskedelemből származó pénzbevételei tették lehetővé. Ezen ügyletek közül kiemelkedik a budaszentlőrinci kolostor két, egyenként kétezer forintos kölcsöne Buda, illetve Bécs városa számára, de még a kisebb kolostorok is képesek voltak alkalmanként néhány száz forintos kölcsönt nyújtani. E tekintetben a szlavóniai kolostorok közül Sztreza és Dobrakutya, úgy látszik, élen járt: viszonylag korán és viszonylag nagy összegeket kölcsönöztek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy meglehetősen gyakran vásároltak is birtokokat, akkor talán nem tévedünk nagyot, ha e kolostorok birtokait a legjövedelmezőbbek közé soroljuk. Mindemellett az is világosan látszik, hogy a rend birtokai összességükben nem voltak elegendőek sem a rendi adminisztráció fenntartására, de még a szerzetesek ellátására sem mindig. Erre utal a két királyi sóadomány, melyek összértéke évente 400 forintot tett ki, és amelynek kiutalását, a formulárium tanúsága szerint, a rend az 1530-as években is rendszeresen sürgette. Szintén megjelenik a formulárium oklevelei között, de más forrásokból is jól látszik, milyen nagy mértékben szorult rá – különösen a XVI. században – a rend az egyéb kegyes adományokra is. Ezeknek legnagyobb része készpénz vagy könynyen pénzre váltható birtokadomány, esetleg ingóság volt. Az alamizsnaként kapott pénz jelentős része egyszeri adomány volt, de előfordult rendszeres javadalom, sőt két alkalommal pénztőkéből származó kamatjövedelem is. A végrendelkezők és a pálosokat alamizsnával támogatók társadalmi helyzetét tekintve megállapítható, hogy alapvetően három rétegből kerültek ki: a tekintélyes városi polgárok, a köznemesek és kisebb részben a főurak közül. Utóbbiak főként szécsényi polgárok kezelik (Belitzky János: Szécsény földesurai. [Kiegészítések és kiigazítások Szécsény középkori történetéhez]. In: Tanulmányok Szécsény múltjából IV. Szécsény, 1984, 5–86, itt: 47). A mezővárosi polgárok szerepe talán az lehetett, hogy a birtokokból származó jövedelmeket, alkalmasint pénzre váltva, a kolostorhoz származtassák. Szintén zálogkölcsönt nyújtott 1519-ben az egri ágostonrendi remetekolostor is, nevesül vatai Folti István fia Gergelynek és Nagygelei Tamás özvegyének, Erzsébetnek, valamint fiának Pálnak, s ezért II. Lajos király utasította az egri káptalant, hogy a kolostort iktassa be a nevezettek kisgelei, nagygelei és szalontai birtokába (MOL DL 51348; az iktatásnál a rokonok tiltakoztak: MOL DL 50348). Külön figyelmet érdemel a szécsényi ügyben a malom adományozása, aminek birtoklására más, főleg konventuális ferences (pl. Beszterce: Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig I–II. Budapest, 1922–1924, itt: I 148–149; Nyitra: MOL DL 50597, 50599), illetve ágostonrendi remete kolostoroknál (Dés – 1516: MOL DL 36402; Torda – 1459: MOL DL 36392, 1507: MOL DL 30254; Újhely – 1325: MOL DL 2310) is van példa. Volt malma a kassai domonkoskolostornak is, melyet azonban 1430-ban eladtak (MOL DL 25190), továbbá a kolozsvári domonkosoknak is (Szék: 1479 - DL 36 359 [ Jakó 1990, 2283. sz.], Turcsán: 1514 – MOL DL 28489). Szintén malmot kapott 1512-ben a nagyszombati domonkos kolostor Gerorg Engelweittől, amiért a szerzetesek vállalták, hogy az adományozónak élete végéig évente két őrlet gabonát adnak. A kérdés mindenképpen további kutatást igényel. (Dedek Crescens Lajos: Pozsony vármegye története. Budapest, 1904. [http://hu.wikisource.org/wiki/Pozsony_vármegye_története])

Romhanyi.indd 135

3/18/2010 2:45:37 PM

136

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Zsigmond uralkodásának elején és Mátyás uralkodása idején tűnnek különösen aktívnak. Mátyás idején feltehetően éppen az uralkodónak a rend iránti személyes rokonszenve is hatással volt, az előbbi időszakban pedig Remete Szent Pál ereklyéinek néhány évvel korábbi Budára érkezése motiválhatta az adományozó kedvet. A legnagyobb főúri adományok és végrendeleti hagyatékok is erre a két időszakra, valamint a Jagelló-korra esnek. Kubinyi András a Jagelló-korból 50 főúri és köznemesi végrendeletet dolgozott fel, melyekben a ferencesek után messze a pálosok voltak a leggyakoribb kedvezményezettek, vagyis ők számítottak a legnépszerűbbnek a mágnások és a nemesek körében.744 E jövedelem nagyságrendjét és egyben a pálosok népszerűségét is jól illusztrálja Gyöngyösi Gergely közlése arról, hogy Balázsszentmiklósi Gergely generális (1512–1516) idején a budaszentlőrinci főkolostor templomának újjáépítését kik támogatták. A név szerint említett adományozók között szerepelnek egyháziak (Túz Osvát és Szegedi Lukács püspök, Gergely óbudai kanonok), a mágnásréteg képviselői (Szapolyai Imre nádor és öccse, János erdélyi vajda), de egy tehetős nándorfehérvári polgár, Horvát Pál is (c.78). A főkolostor mellett néhány jelentősebb kolostorban is komoly értékek halmozódhattak fel. Erre utal pl. a ládi kolostor esete, melyből 1536-ban Serédi Gáspár emberei 40 szekérnyi értéktárgyat hurcoltak el.745 Az adományoktól való függés ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a pálos rend gazdasági szempontból, meglévő birtokai ellenére – legalábbis a középkor végén –, bizonyos koldulórendi vonásokat is mutat. Ami a végrendeletek tartalmát illeti, a kép itt is meglehetősen sokszínű, bizonyos tendenciák azonban felfedezhetők. A korai időszakban – nagyjából a XIV. század végéig – az adományok, így a hagyatékok is legnagyobb számban a kis- és középnemességtől érkeztek, s nagyobbrészt a pálosok földbirtokait gyarapították. A végrendeletek igazi időszaka a XV. század, ekkor szaporodnak meg fokozatosan a városi testamentumok is. Míg a nemesi végrendeletek többsége továbbra is ingatlanról intézkedik, alkalmasint megadva az örökösöknek a visszaváltás lehetőségét, addig a polgári hagyatékok alapvetően misealapítványra rendelt pénzösszegeket tartalmaznak. A harmadik, ritkábban feltűnő adomány a közvetlenül felhasználható vagy pénzre váltható ingóságok, esetleg állatok csoportja. A végrendelkezéseket illetően még egy fontos jelenségre kell itt felhívni a figyelmet. Miközben a középkor végéig jelentős azok száma, akik a „halál árnyékában” kisebb-nagyobb adományokat hagynak a szerzetesekre (nem csak a pálosokra), a XV. század vége felé és különösen a XVI. században ezen végrendeletek egyre több konfliktus forrását is jelentették részben a világi papsággal, részben az elhunyt családjával. Gyakori a végrendeletekben hagyott 744 Kubinyi András: Főúri és nemesi végrendeletek a Jagelló-korban. Soproni Szemle 53 (1999) 331–342, itt: 334. Ennek egyik kitűnő példája Semsei János végrendelete, melyben négy ferences (Homonna, Sóvár, Patak, Céke) és egy pálos (Háromhegy) kolostornak hagy 5-5 forintot lélekváltságra. (1495. III. 19.: MOL DL 85147) A monasztikus rendek monostorainak adott hagyatékokról és lélekváltságadományokról lásd Szabó 2009. 745 DAP III. 226; Kovács 1987, 123. A ládinál kisebb ungvári kolostorból is 4870 forint értékű tárgyakat rabolt el Drugeth Ferenc és Gáspár 1552-ben (Kovács 1987, 125).

Romhanyi.indd 136

3/18/2010 2:45:37 PM

ÖSSZEFOGLALÁS

137

javak visszatartása és elfoglalása. A jelenség mögött részben a világi papság és a szerzetesek közötti – máshol is kimutatható – ellentétek húzódhattak meg, részben pedig a társadalom szemléletének megváltozása, amely már a reformáció útját egyengette. Végül néhány mondat erejéig érdemes szót ejteni a pálosok római kolostoráról is, melynek fennmaradt okleveleit néhány éve Lorenz Weinrich adta ki.746 A közölt anyagból egy rendkívül jómódú, számos jól jövedelmező birtokkal rendelkező kolostor képe bontakozik ki. A római pálosok a XVI. század közepén összesen 19 házzal rendelkeztek a Városban, melyeket több esetben bíborosoknak, püspököknek és szentszéki alkalmazottaknak adtak bérbe. 1463-ban pl. egy, a Via Rectán 600 dukátért vásárolt ház nagyobb részéért évi 30, kisebb részéért 8 dukátot fizetett a bérlő.747 Egy további, 400 dukátért vett házat évi 24 dukátért adtak bérbe.748 Ezek az összegek egyébként ekkor többé-kevésbé megfelelnek a budai házakból származó jövedelmeknek. A XVI. században ugyanakkor megfigyelhető, hogy néhány palotának az éves bére akár több mint száz dukátra is rúghatott. 1514-ben pl. éppen Gyöngyösi Gergely római perjelsége idején egy, a Tiberis partján álló palotát összes tartozékával együtt Bernardino bíborosnak 150 dukátért adtak bérbe. A ház korábbi bérlője egyébként Bakócz Tamás esztergomi bíboros érsek volt.749 A házak között nemcsak paloták, hanem mészárszék és közkonyha is volt.750 Ezen ingatlanok sorsa nem csupán a római perjelek gondja volt. Jól mutatja ezt a formulárium több bejegyzése, melyekben a rend római támogatóinak, köztük bíborosoknak köszönik meg a segítséget, továbbá egy olyan oklevél, mely valamelyik római ház kapcsán a pápával támadt vitáról szól. A számunkra érdekes szövegrész a következő: Prior et fratres in Urbe ad Sanctum Stephanum in Monte Celio degentes retulerunt nobis, quoniam beatitudo vestra ab eisdem domum quandam abstulerit, nec annuam pensionem ac solucionem eisdem restituere de eadem domo vultis. Quare, apostolicorum omnium presul dignissime, genu flexo preceque humili supplicamus vestre mansuetudinis, quatinus ob Dei respectum eiusdemque nostris amorem illorumque devocionem, qui ipsam domum ordini nostro ad continuandas Dei laudes suarumque animarum salutem pio studio et affectu condonar[un]t, eandem dom[um] [ipsis] restitue[re] et remittere dignemini graciose, ut ipsi fratres habeant necessarium victum et tegumentum, neve cogantur ob victus inopiam hostiatim alimenta acquirere. Habet, pater sacerrime, vicarius Dei, unde alatur cum suis non unam, sed plurimas oves (cf. 2Sam 12,3). Liceat ergo nobis vel unam saltem possidere domunculam nostram (f. 73r-v). A formula feltehetőleg egy XV. századi oklevelet őrzött meg számunkra, hiszen a római pálosok egyik registruma szerint az 1454-ben V. Miklós pápától kapott házat 1463-ban II. Piusz pápa visszavette. A házban korábban, 1459–1462 köWeinrich 1999. A római ház iratanyaga annál is jelentősebb, mivel csaknem hiánytalanul fennmaradt. 747 Weinrich 1999, 258. 748 Weinrich 1999, 259. 749 Weinrich 1999, 109–112. 750 Weinrich 1999, 253–255. 746

Romhanyi.indd 137

3/18/2010 2:45:37 PM

138

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

zött Lodovico Giovanni Mila bíboros lakott.751 A XVI. század 30-as éveiben, amikor a rend éppen tucatnál is több házzal rendelkezett az Örök Városban, kissé komikusnak tűnik az ószövetségi utalás. Egyébiránt itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a formuláriumban fennmaradt oklevelek döntő többsége Mohács utáni, melyeket jelentős részben Hadnagy Bálint és közvetlen elődei adtak ki, így a fent idézett oklevél régisége miatt is különleges helyet foglal el a gyűjteményben. A házakon kívül természetesen földbirtokaik is voltak, melyeken mind gabona-, mind szőlőtermesztésre van adat. A kolostornak az 1500-as évek közepén 11 szőlője volt Róma környékén, melyeket szintén bérbe adtak – olykor borért.752 Kubinyi András megállapítása szerint a S. Stefano Rotondo szerzetesei kapitalista ingatlanhasznosítást folytattak, s megjegyzi: a más gazdasági körülmények közül érkező perjelek láthatóan jól alkalmazkodtak a római adottságokhoz, és felnőttek ottani feladatukhoz.753 Természetesen nem vitatva, hogy a római pálos rendház gazdálkodása sok tekintetben eltért a magyarországiakétól, az eddigiekből az is kitűnik, hogy ennek a fajta gazdálkodásnak az elemei Magyarországon is megvoltak. Nyilván kisebb léptékben, de az itteni kolostorok is egyre nagyobb mértékben támaszkodtak közvetlen pénzbevételeikre, s ingatlanaikat hasonlóképpen bérbe vagy haszonbérbe adták. Vagyis a római ház gazdálkodása nagyban és koncentráltan mutatja azokat a jelenségeket, melyek itthon is megfigyelhetők.754 A jelen kötet keretein túlmutat, mégis érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogy az itt leírt pénzügyi gazdálkodásra vonatkozóan a Mohács utáni évtizedekben sűrűsödnek az adatok, és a zálogügyletekben egyre gyakrabban szerepelnek ezer forintos nagyságrendű tételek. A magyarországi pálos rend a középkor végén egy olyan gazdálkodási rendszert hozott tehát létre, mely idehaza egyedülállónak mondható a szerzetesi gazdálkodásban. Részben földbirtokaik jövedelmére alapozva a XV–XVI. század fordulóján egyre nagyobb arányban fordultak a kapitalisztikus ingatlanhasznosítás felé. Bár a jelen kötet tárgya a középkorra szorítkozott, itt kell utalni arra is, hogy a pálos rend gazdálkodására vonatkozó kora újkori forrásokban az eddig ismertetett tendenciák megerősödése látszik, ezért a későbbiekben feltétlenül be kell vonni a kutatásba legalább a XVI. századi forrásokat is. A birtokok ügyeit, úgy tűnik, részben az egyes kolostorokból, részben a budaszentlőrinci főkolostorból intézték. A generális nemcsak engedélyt adott az

Weinrich 1999, 261. Weinrich 1999, IX–X (Kubinyi, András: Geleitwort). 753 Weinrich 1999, X. 754 Ezen egyébként talán nem is kellene annyira csodálkoznunk, hiszen Nyugat- és Dél-Európában a kolostori gazdálkodásban ezek az eszközök már a XII. század óta jelen voltak, s egyelőre elszórtan felbukkanó adatok Magyarországon is arra utalnak, hogy a monasztikus rendeknél nem voltak ismeretlenek ezek a gazdasági technikák (hadd utaljunk itt csupán példaként éppen a csatári apátság és a jenői pálosok szerződésére Filefölde tárgyában [lásd ott, a Birtokok c. fejezetben]). Az európai helyzetre lásd a 762. j. 751 752

Romhanyi.indd 138

3/18/2010 2:45:37 PM

ÖSSZEFOGLALÁS

139

egyes gazdasági ügyletekhez,755 hanem olykor megbízottai útján közvetlenül is beavatkozott, amint ez kiderül mind az oklevelekből, mind Gyöngyösi Gergely rendtörténetéből. Alkalmanként a rendi központ beavatkozása közte és az érintett kolostor közötti feszültséghez is vezetett, amint ezt láthattuk az örményesi kolostor Mindszent utcai házának esetében (lásd ott). Az egyes nagy kolostorok bevételei – mint amilyen az elefánti, a ládi, az újhelyi, a csatkai vagy a lepoglavai volt – feltehetően részben a rendi központot illették, amely azután ebből támogathatta a szegényebb kolostorokat is. Feltehetőleg erre utal Gyöngyösi Gergely is, aki szerint Tamás generális 1478-ban elrendelte, hogy a tehetősebb kolostorok gondoskodjanak a gyöngébb és szegényebb kolostorokról.756 Egy, a rendben nagy visszatetszést szülő gyakorlatról szintén a Vitae fratrum tesz említést Szalánkeméni János generális (1516–1520) idejéből. Korábban ugyanis, tizenkét éven át, minden kolostor tizedet és más adókat kellett fizessen a saját vagyonából, amit éppen János testvér szüntetett meg.757 Ugyanakkor az is igaz, hogy a rend összjövedelmeiben továbbra is nagy súlylyal szerepeltek a közvetlen pénzadományok, és nem tűnt el teljesen a természetben kapott alamizsna, ill. javadalom sem. Koldulórendi vonása a rendnek az az elszórt adatokból ismert tény is, hogy prédikálásért és lelkigondozásért is kaptak alamizsnát.758 A formuláriumba bemásolt oklevelek tanúsága szerint a XVI. század zavaros időszakában a közvetlen pénzalamizsna jelentősége még meg is nőtt. Kis túlzással azt mondhatjuk: a rend gazdálkodása éppoly összetett volt a középkor végén, mint szerzetesi arculata. Míg az utóbbiban a három hagyományos szerzetesi irányzat – a monasztikus, a remete és a kolduló – ötvöződött, addig az előbbiben a földbirtokon alapuló naturális gazdálkodás élt együtt a koldulórendekre jellemző közvetlen adományokkal és egy új, kapitalisztikus gazdálkodással.

755 Jól példázza ezt egy 1477-es esetet, amikor Mátyás király a zágrábi püspök bíróságát eltiltja az ítéletmondástól, mivel a perben szereplő zágrábi vikárius a generális és a konvent tudta nélkül járt el és vitte perre a kolostor ügyét. (1477. VI. 3.: MOL DL 34518. – Mályusz 1927, 176–177 [106. sz.]) 756 Vitae fratrum c. 62. 757 Vitae fratrum c. 81. 758 Hitszónokokról, illetve áthelyezésükről a formuláriumba bemásolt oklevelek egyike-másika is intézkedik (Formularium 21v, 23r, 69r). E hitszónokok elsősorban predicatores ordinis, vagyis a rendtagok számára kijelölt személyek voltak, de a szlavóniai remetinci birtok kapcsán kiderül, hogy alkalmanként külső szolgálatot is teljesítettek, ami szintén a pálosoknak a lelkipásztori munkában való részvételét igazolja (lásd 672. jegyz.). Ugyancsak a szerzetesek lelkipásztori tevékenységét igazolja a formulárium fol. 76r oldalán található, Ad eundem pro petenda auctoritate sua, aut si fuerit legatus papalis című minta, melyben a fenntartott bűnök alóli feloldozásra kérnek pápai vagy érseki felhatalmazást: „Multi autem causa devocionis et confessionis apud nos facienda veniunt ad nos, quorum confessiones audire possumus, sed eorum aliqui habent casus, a quibus eos absolvere non valemus, et propter ea indignari solent, presertim domini nobiles ac alii in dignitate constituti. Ne igitur, reverendissime domine, a nobis omnino alienarentur, vestre pietati supplicamus etc.”

Romhanyi.indd 139

3/18/2010 2:45:37 PM

140

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A pálos gazdálkodás jellegzetességeit azonban teljes egészükben csak akkor fogjuk látni, ha rendelkezésre állnak majd más magyarországi rendek késő középkori gazdálkodásáról is hasonló munkák. Ilyen jellegű kutatást végez Ferenczi László egyes ciszterci apátságokra vonatkozóan, de emellett szükség volna továbbiakra, nem utolsósorban éppen a koldulórendeket illetően is. Mindeddig ugyanis a késő középkori kolostori gazdálkodás kutatása iránt csekély érdeklődés mutatkozott, pedig a források, ha hiányosak is, a késő középkort illetően más rendek esetében is viszonylag nagy számban állnak rendelkezésre. A monasztikus rendek gazdálkodása is nyilván megváltozott a késő középkorban, de hogy miként és mennyiben, arról nemigen van képünk. Elszórt adatokból ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a koldulórendek gazdálkodása is jelentős átalakuláson ment keresztül a XV. század második felében. Csak példaként hadd utaljunk arra, hogy a domonkosok egy pápai engedélynek köszönhetően 1475 után már nem kellett eladják a rájuk hagyott ingatlanokat (egy korábbi pápai engedély ezt egyes házaknak már a XV. század első felében megengedte). A késő középkorból valóban több magyarországi domonkos kolostor kezén is feltűnnek különféle birtokok, de az ezekre vonatkozó adatok értékelése még hátravan. Erre vallanak a segesvári domonkosok vízaknai, ill. a garai domonkosok garai birtoka, az egri, a dési, a pápóci és a tordai ágostonrendi remeték birtokai, a segesdi ferencesek segesdi jobbágytelkei, valamint az ercsi és vértesszentkereszti apátságok példája, ahol az ágostonrendi remeték, ill. a domonkosok monasztikus rendek házait vették át, nyilván a birtokok egy részével együtt.759 Mind Ercsi, mind Vértesszentkereszt egyébként a XV. század végén 759 Domonkosok: Gara: Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18 (1986) 197–226; Kassa: Wick Béla: Adatok a kassai domonkosok történetéhez. Košice, 1932, 7 (1433-ban a szerzetesek engedélyt kértek a provinciálistól egyik malmuk eladására, hogy helyreállíthassák a kolostor szőlőjét); Segesvár: F. Romhányi 2004, 235–237; Vértesszentkereszt: F. Romhányi 2000, 72–73. Ágostonrendi remeték: Dés: MOL DL 36399 (1504. VI. 3.: halastó), 36402 (1516. VI. 27.: malomhely a Nagy-Szamoson, halastó Szék határában); Ercsi: F. Romhányi 2000, 23; Torda: MOL DL 30254 (1507. XI. 19.: malom). Pápocra és Újlakra lásd alább. Ferencesek: Segesd: MOL DL 14915 (1455. I. 15: öt teljes jobbágytelek Segesden). A koldulórendek ingatlanbirtoklására vonatkozóan szükség volna alaposabb kutatásokra is, hiszen már korábbi időszakból vannak bizonyos adatok arról, hogy különféle kisebb ingatlanokkal (malom, halastó, szőlő) rendelkeztek, ezek mennyisége és a belőlük származó jövedelem azonban többnyire ismeretlen. Csupán jelzésszerűen utalnék itt Miklós pápai legátus utasítására, melyben Péter erdélyi püspöknek meghagyta, hogy a nagyszebeni domonkosok és ferencesek javait károsító Vasmudus comest és fiát, Mihályt fenyítékkel is kényszerítse elégtételre (1302. X. 12.: Bónis 1997, 580. sz.), ill. arra, hogy IV. Jenő pápa a kolozsmonostori és kerci apátoknak meghagyta, hogy az erdélyi domonkos szerzetesek javait ítéljék vissza (1444. V. 1.: Bónis 1997, 2560. sz.). Szintén IV. Jenő pápa [Balázs fia] Gergely pápoci prépost kérésére meghagyta Pál püspöknek, pápai kiküldött bírónak, hogy tartson vizsgálatot abban a kérdésben: a remeték valóban a tiltott világi bíróság elé vitték-e Sebes, Ekel birtokok és más tárgyak ügyét (1432. I. 23.: Bónis 1997, 2349. sz.). Az újlaki ágostonrendi kolostor perjele, György fráter perre kényszerült az ugyancsak újlaki András pap, bácsi kanonok ellen a kolostor Paley-hegyi szőlője miatt. Miklós doctor

Romhanyi.indd 140

3/18/2010 2:45:37 PM

ÖSSZEFOGLALÁS

141

még csak birtoka az ágostonrendieknek, ill. a domonkosoknak, konventet csak a XVI. század elején találunk e két kolostorban.760 További kutatási irány lehet a pálos gazdálkodás időbeli változásának, a változás részleteinek feltárása is, amire egyes, jobb forrásadottságú kolostorok szolgálhatnak esettanulmányként. E tekintetben ugyanakkor félő, hogy a kép némileg csonka vagy torz lesz, mivel ilyen kolostorok leginkább Szlavóniában vannak, márpedig az ő gazdálkodásuk – amint láttuk – kissé eltér a Magyar Királyság többi területén lévő kolostorokétól. Végül, de nem utolsósorban érdemes volna a Magyarországon kívüli, elsősorban a horvátországi, a lengyelországi és a délnémet pálos kolostorok, továbbá a római rendház gazdálkodását összevetni a hazai kolostorokéval. A lengyelországi kolostorok késő középkori oklevelei Janusz Zbudnieweknek köszönhetően kiadott formában is hozzáférhetőek, néhány adatát magunk is felhasználtuk a munkánk során. Az oklevelek teljes körű kiértékelése azonban a lengyel kollégák feladata kell maradjon. Ugyanez mondható el az ausztriai és németországi kolostorokról is, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ezek levéltárait az utóbbi időben Elmar Kuhn és néhány más kutató már jórészt feldolgozta, gazdaságtörténeti értékelésük ennek alapján már könnyebben elvégezhető. A római rendház iratanyagát Lorenz Weinrich publikálta néhány éve, gazdaságtörténeti szempontból pedig Kubinyi András értékelte a kötethez írt bevezető tanulmányában. Az egyetlen valódi fehér foltnak jelenleg a horvátországi kolostorok története tűnik, s ebben a pillanatban csak remélni lehet, hogy akad majd horvát kutató, aki ezt a hiánypótló munkát elvégzi. A szlavóniai kolostorok régészeti és művészettörténeti kutatása terén az utóbbi években nagy előrelépés történt, főleg Tajan Pleše kutatásainak köszönhetően, aki ebből a témából írja doktori disszertációját.761 Az mindenesetre az átnézett néhány, dalmáciai vonatkozású oklevélből is kitűnik, hogy az ottani kolostorok gazdálkodásában már a magyarországiak előtt megjelentek a pénzgazdálkodás bizonyos elemei, pl. a városi házak bérbeadása. E tekintetben az ottani kolostorok nyilván igazodtak a helyi szokásokhoz és lehetőségekhez, s talán valamiféle közvetítő szerepet is játszhattak a fejlettebb gazdálkodási formák magyarországi elterjesztésében. Ennek tisztázásához azonban további, összehasonlító anyagot is figyelembe vevő kutatásokra van szükség. decretorum esztergomi cantor és helynök előtt május 31-én a felek személyesen megjelentek, és György előadta sommás keresetét: a kolostor békén bírt nevezett szőlőjét András csalárdul elfoglalta, a visszaszerzésén fáradozó perjeltől egy boros szekeret hordóval együtt elvitt, őt megverette, s ezzel kiközösítésbe esett, stb. (1438. XI. 12.: MOL DL 50341. – Bónis 1997, 2488. sz.). A jövedelemszerzés egy sajátos kísérlete lehetett a szepesi ispotály esete is, melyet az ágostonrendi remeték elfoglaltak, ám később elhagyatottá vált, s emiatt Vicedominis Máté esztergomi helynök vizsgálatra utasította a szepesi káptalant (1391. V. 28.: CD Fejér X/1, 382. sz. – Bónis 1997, 1675. sz.). Amint fentebb épp a pálosok kapcsán láttuk, pénzbevételt jelenthettek a háztulajdonok is. Ilyenről koldulórendi környezetben csupán egy kolostor esetében rendelkezünk adatokkal. A segesdi ferences kolostornak 1433-ban budai házát említik (lásd 223. j.). 760 F. Romhányi 2000, 23, 72–73. 761 Adatait és szakmai segítségét itt is megköszönöm.

Romhanyi.indd 141

3/18/2010 2:45:37 PM

142

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A pálosok gazdálkodásának a fentiekben megismert jellegzetességei, azok kialakulása némi párhuzamot mutat a nyugat-európai monasztikus, elsősorban ciszterci gazdálkodással a XII. század végén és a XIII. században. A pénzgazdálkodás térhódításával pl. a nagy franciaországi, angliai és németországi bencés és ciszterci apátságok is hasonló ingatlanhasznosítási technikákat kezdtek alkalmazni, birtokszerkezetük is ebbe az irányba tolódott el762 – természetesen esetükben a lépték jóval nagyobb volt, mint a kislétszámú magyarországi pálos kolostoroknál. A ciszterci gazdálkodás eme vonásai a XII. század végétől csírájukban a magyarországi apátságok esetében is megfigyelhetőek. Ennek elemzése nem ennek a kötetnek a tárgya, csupán arra szeretnénk itt utalni, hogy maga a gazdálkodási rendszer nálunk sem volt teljesen ismeretlen. A pálosok a XIV. századi elterjedésüket és megerősödésüket követően részben ezt a monasztikus gazdálkodásban kialakult rendszert igazíthatták a saját lehetőségeikhez, éspedig sikerrel. Hiszen viszonylag kisméretű, ám sajátos összetételű birtokaikon meglehetősen innovatív módon olyan gazdálkodást folytattak, mely már kapitalisztikus sajátosságokat is mutatott, megszerzett bevételeikből pedig egyre nagyobb mértékben voltak képesek pénzügyleteket lebonyolítani. Gazdálkodásuk egyben arra is rávilágít, hogy ez a nagyrészt Magyarországon elterjedt rend – és nyilván nem csak ez – milyen mértékben igazodott a szerzetesi gazdálkodás európai gyakorlatához, ilyen módon is tükrözve a középkori Európa egységét.

762 Erről bővebben vö. Schmitz, Philibert OSB: A bencések civilizációs tevékenysége a XII-től a XX. századig. I. Pannonhalma, 1998. Első könyv: Gazdasági tevékenység, 5–74, kül. 43–74, ill. Lékai Lajos O.Cist.: A ciszterciek. Eszmény és valóság. Budapest, 1991, 270–330.

Romhanyi.indd 142

3/18/2010 2:45:38 PM

FÜGGELÉK I.

1. Majorságok a pálos kolostorok birtokai között Bakva

Obressia, majorság: 14631

Bánfalva

Bánfalva, majorság: 15402

Csatka

Kagymat, majorság: 15083

Elefánt

Szarkaház, majorság: 1490 Csiszolt, majorság: 15004

Fehéregyháza

Buda, két majorsági ház: 15445

Felnémet

Bátond, majorság: 1466

Garics

Beketinc, majorság: 1465

Göncruszka

Kinizs, majorság: 14826

Kalodva

Martony, majorság: 1441

Lepoglava

Lepoglava, erődített majorság: 1511 Kripihóc, majorsági kúria: 1511

Regéc

Horváti, majorság: 15477

Szlat

Pernya, majorság: 14948

2. Udvarházak, nemesi telkek és kúriák a pálos kolostorok birtokai között Bajcs

Bajcs, kúria: 1280k/12899

Bodrogszigete

Csatár, kúria: 1320, 1334, 138010

Budaszentlőrinc

Kajászószentpéter, udvarház: 151311

Család

Enye, kúria: 151812 Ludány, ház: 152413

Csatka

Koromlya, kúria: 148014

Dobrakutya

Szaplonca: 150415

Elefánt

Prasnolc, kúria: 149016 Vicsap, kúria: 154617

Romhanyi.indd 143

3/18/2010 2:45:38 PM

144

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Fehéregyháza

Tabajd, kúria: 1510 Gercse, kúria: 1517 Gercse, kúria: 151918

Gombaszeg

Gombaszeg, nemesi telek: 139419 Onga (Borsod vm.), két nemesi kúria: 149620 Domaháza, kúria: 151121

Gönc

Csécses, kúria: 145922 Alsókéked: 150423

Nagyjenő

Perecske, nemesi kúria 1/3-a: 149924

Patacs

Patacs, udvarház ½-e: 140925

Regéc

Horváti, kúria: 146626

Szakácsi

Nagyszakácsi, nemesi telek: 147327

Szentmihálykő

Kolos (Erdélyi fehér vm.), ház: 150828 Gáld, nemesi kúria: 153129

Szentpéter

Iglód, udvarház: 152430

Szerdahely

Szerdahely, kúria: 148831

Sztreza

Ilinc, kúria: 1451 Kovár, kúria: 145832

Terebes

Vis (Szabolcs vm.), üres kúria: 152333

Told

Szőlős (Somogy vm.): 150534

Vázsony

Csepely (Veszprém vm.), kőház: 148635 Csepely, két kúria: 1519, 1520, 152436 Lehért, Zarkahaza nemesi telek: 152037

Vetahida

Macs, udvarház: 152138

Zágráb-Remete

Zágráb: 1487 Remetinc: 1438, 1514

3. Budai pálos háztulajdonok Budaszentlőrinc

Kammerhof: 1362u–1416/1423; Szent Pál utca – pálos nagy ház: 1416-[1541]; Olasz utca?: 1402–1480k (?)

Örményes

Mindszent utca: 1392–1459 (?); Nagy utca: 1392–1459 (?); Keddhely: 1392–1451u; Szent Miklós utca („Boldogasszony templommal szemben”): 1392–1398u; Szent Pál utca: 1392– 1501u

Lád

Mindszent utca: 1394–1433u

Csatka

Szt. Pál utca: 1396–1423u; ?: 1420

Romhanyi.indd 144

3/18/2010 2:45:38 PM

145

F ÜGGELÉK I.

Veresmart

Szt. János utca: 1440/1442–1445u

Szentkereszt

Mindszent utca: 1425–1513 (járadékfizetési kötelezettség tovább is)

Szentlélek

ua. mint előbb

Kékes

Olasz utca: 1493-[1498]–1504u; Olasz utcába vezető szűk köz mellett: 1515

4. Egyéb városi háztulajdonok (Szűz Mária kolostor)

Pest: 1530k

Bajcs

Siklós: 1483

Bánfalva

Sopron (a baumgarteni kolostor 3 háza): 1526

Baumgarten

Sopron, a kapu és András mészáros között két ház, a Szentlélek kápolnával szemben egy ház: 1475–1495 (1526)

Bereg

Beregszász: 156739

Budaszentlőrinc

Pest: 1480k40 Pápa, Nagy utca: 1513

Csatka

Tata: 138741 Székesfehérvár, Szent Bertalan utca: 1478

Dédes

Miskolc: 138142 Diósgyőr: 148243

Diósgyőr

Miskolc: 140844

Dobrakutya

Szaplonca: 1504 (több mezővárosi ház adományban)45

Dubica

Dubica: 138446

Fehéregyháza

Óbuda: 151747

Gombaszeg

Sajószentpéter: 1396, 153248

Kékes

Visegrád: –1412 (telek)

Lád

Keresztúr: 1507e

Nosztre

Szob: 145349

Patacs

Pécs: 148250

Porva

Pápa, Kristóf utca: 1441/1450–1563

Szentjobb

Debrecen: 1531, 1556, 1580

Szentkereszt

Esztergom: 147651

Romhanyi.indd 145

3/18/2010 2:45:38 PM

146

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Szentlászló

Pécs, Szent Tamás u.: 1502 Pécs, Szent László u.: 150452

Szentmihályköve

Vingárt: 150353 Kolozs: 150854

Sztreza

Kővár: 1458 (telek)55

Thal

Dévény, Donaugasse: 1416– Pozsony, Hosszú utca (Langegasse): 1471–56

Told

Székesfehérvár: 144757

Újhely

Újhely: 136758 Újhely: 139159

Ungvár

Ungvár: 1482e

Zágráb-Remete

Zágráb: 1473–

Zsámbék

Székesfehérvár: 1523 Székesfehérvár, Olasz utca: 1524 Székesfehérvár, Bíró utca: 1534

5. Malmok a pálosok tulajdonában Bajcs

Nagyfalu: 139460 Győrös: 1472

Bánfalva

Bánfalva: 148261

Baumgarten

Meggyes: 147562

Bereg

Bereg, Borsova folyó: 1329, 1359, 1448, 149063

Buzgó

Buzgó: 142464

Csáktornya

Krizsovc: 149665

Csatka

Nagyréde, Füzegy folyó: 143966 Koromlya: 148067

Diósgyőr

Diósgyőr: 1343,68 1348 (1355-ben valószínűleg elpusztult) Szinva folyó, Miskolc mellett: (1355-1382), 1440, 1478 Nagyzsolca, Sajó folyó: 1380–1387 Csaba, Szenes-malom: 1387, 1460, 147869

Romhanyi.indd 146

3/18/2010 2:45:38 PM

147

F ÜGGELÉK I.

Elefánt

Béd: 1369,70 1375, 1376,71 1398, 1400, 141172 Elefánt, Nyitra folyó: 1375,73 1400,74 1424 Ugróc: 1395 Zalatna: 1395 Pázsit: 139575 Mezőkeszi, Gedymalom: 1428 Vicsap, Nyitra folyó: 1432,76 1439 (ekkor lerombolták) Béd, Bered-malom: 1488 (1/3 malom)77 Prasnolc: 149078 Elefánt (Alsó-), Nyitra folyó: 1491, 1499 (malom fele)79 Velkapolya: 1495 (fűrészmalom) Kér: 1500 (fél malom, zálogbirtok)80

Enyere

Kisvásárhely, Marcal folyó: 147181 Szentgrót: 1478

Felnémet

Felnémet, Tárkány folyó: 1393 (1/16 rész) Felnémet: 1442 (malomhely épületek nélkül)

Fugyi

Körös folyón: 1335

Garics

Kőrös vm., Puklenc falu: 139182 Kőrös vm., Gerzence folyó: 141483

Gombaszeg

Kak, Hernád folyó: 1476 (malomhelyek, ekkor elcserélik) Onga, Bársonyos folyó: 1496 (malomrész)

Gönc

Szántó: 143884 Zsujta: 1371 (építési engedély I. Lajostól),85 1450 (iktatás) Gönc, Bányapataka (Göncpataka): 1446, 1450, 1472, 151386 Telkibánya, Olsava folyó (ispotályé): 1450, 1471 Csécses, Bányapataka (ispotályé): 1459, 1471

Göncruszka

Vilmány, Hernád folyó: 1388 (1/2 malom), 1461 (ugyanannak másik 1/2-e) Hejce: 1421 (2 malomhely), (1515) Szántó, Aranyos folyó: 1465 Ruszka, Hernád folyó: 148387 Ruszka, Hernád folyó: 1486 (1/4 malom) Alsókéked, Teplice folyó: 1496 (1/2 malom), 1501 (másik 1/2), 1504, 150788

Hangony

Tapolcsány, Vadna folyó: 1357, 139389

Háromhegy

Rőzek: 149490

Kamenszko

Dol: 144891

Kékes

Szentendre, Kékespataka: 1358, 1473 Szentendre, Kékespataka (malomhely): 1358 Sződ, Rákos folyón: 1458

Kőkút

Diszel, Egregy folyó: 1487 (egy kerekű)92

Romhanyi.indd 147

3/18/2010 2:45:38 PM

148

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Lád

Berente, Sajó folyó: 1454, 1456 (harmad malom) Keresztúr, Hejő folyó: 1455, 1456, 1457 (a szomszéd, szalontai malom okozta károk miatt perelnek), 1465, 1466, 1478

Mindszent

Székesfehérvár: 148193

Nagyjenő

Zakalja: 1381 Filefölde, Fylemolna: 1414, 1429 Kisjenő, Torkavize folyón: 140494

Nosztre

Szob, Bélapataka: 137695 Szob és Damás között, Bélapataka: 138096 Bény, Garam folyón: 1366,97 1467, 1471 (három malom) Bény, Garam folyón: 1471 (1/3 rész, zálogbirtok), 1477 (vétel)98

Örményes

Csás: 1480 (kétkerekű)99

Patacs

Patacs: 1409100 Valkó vm., Okorvize: 1512101 (kétkerekű)

Porva

Pápa, Tapolca folyó: 1441, 1450 (két malom, az egyik kalló)

Regéc

Tolcsva, Tolcsva folyó: 1348102 Horváti, Tolcsva folyó: 1466 (kétkerekű, egyik kereke kalló) Horváti, Tolcsva folyó: 1469 (1/2 rész)103 Vizsoly, Korlátfalvi patak: 1526104

Remete (Técső)

Técső: 1363, 1554 Huszt: 1406 (1/2 rész) Gercsen: 1481 (1/3 rész) Remete: 1554 Técső: 1554105

Szakácsi

Disznó falu mellett, Hazugvíz: 1455106 Monyorókerék: 1474 (malom részei)107

Szentjakab (Sáska)

Rátót, Egregy vize: 1437108 (A kolostor később az Egregy folyón egy egész és egy 1/2 malmot megörökölt a megszűnt kőkúti [1487] és uzsai kolostoroktól [1442], lásd ott.)

Szentjakab (Ürög)

Meszes: 1234 (1/2 malom) Ürög: 1252 (Bertalan püspök vette 3 M-ért)109 Ürög: 1371, 1375110

Szentkirály

Tuson, Küküllő folyó: 1391 (jövedelem tizede) Toldalag: 1471, 1472, 1474 (két malom), 1478 (1/3 malom) Kisfalud, Maros folyó: 1467111

Szentlászló

Szederkény, Krassó folyó: 1488e Hásságy, Gyöngyös folyó: 1514112

Szentpál

Derecske, Fizek folyó: 1416, 1435 (1 heti jövedelem = 20 forint) Szentpál: 1482 (2 malom, elpusztultak) Berki: 1486 (malmok, halastavon)

Romhanyi.indd 148

3/18/2010 2:45:38 PM

149

F ÜGGELÉK I.

Szentpéter

Inke: 1409 Varaszló: 1417 Páld: 1477113

Szerdahely

Taszár, Csapos folyó, Vozi malom: 1444 (felét már korábban megkapták) Szerdahely, Gerence patak: 1470 (malomhely, építendő)114

Sztreza

Malmok (az alapításkor): 1381115 Kővár alatt, Kapronca folyó, Salamonschak malom: 1458, 1459116

Thal

Stomfa, Pretermül: 1385, 1387, 1429 (három kerekű) Stomfa, Reismül: 1387117 (négy kerekű) Mayerhof: 1520118

Tisztaberek

Túr folyón: 1486e Hodos folyón: 1486e119

Tokaj

Keresztúr, Bodrog folyó: 1494120 Vilmány, Hernád folyón: 1516121 (malom fele)

Told

Jut: 1455 (háromkerekű, 500 forintért váltható meg; a malom adományozását idézi Gyöngyösi is: Vitae fratrum c. 49)

Újhely

Ronyva folyón: 1427, 1449, 1454, 1457 Ronyva folyón (kegyes adomány): 1427, 1449, 1454, 1457, 1465 (a fenti kettő közül az egyik: 1468)

Ungvár

Ungvár: 1482 (2 Remetemolna, 1 Karló malom)

Uzsa

Egregy folyón: 1406 (1/2 malom)122

Várad-Kápolna

Püspöki, Kiskörös folyón: 1467123

Vázsony

Agyaglik: 1511124

Veresmart

Veresmart: 1376125 Gyöngyös: 1476 (malomhely)126

Vetahida

Macsó, Tengelvize folyón: 1492127

6. Pálos kolostoroknak adott vagy hagyott pénzadományok Csatka

1451: Újlaki Miklós erdélyi vajda és macsói bán 25 forintot fizettet Komárom vm.-i dikátorával a beszedett pénzből128

Csáktornya

1496: Fadan Kristóf 40 forintot ad a kolostornak az általa adott malom és halastó kijavítására129

Elefánt

1466: Surányi László 400 márkadénárt fizetett a kolostornak az egresdi Lybyha birtokért, melyet Blezk Ban-i polgár és felesége vett zálogba, majd adott lelke üdvéért a pálosoknak130

Romhanyi.indd 149

3/18/2010 2:45:38 PM

150

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Fehéregyháza

1501: Antal budai kanonok egy budai ház jövedelméből 7 forintot ad lámpaolajra131 1515: Somi Gáspár 2000 forintot fizet a kolostornak atyja végrendelete értelmében132

Garics

1465 előtt: szentléleki Castellan Gáspár özvegye, Jacoma 200 forintot és férje birtokainak egy évi jövedelmét hagyja a kolostorra133 1505: Grebeni László özvegye, Orsolya 25 forintot hagy a pálosokra134

Háromhegy

1477: Szemsei László feleségének, Erzsébetnek hitbérét és hegyajándékát, melyet utóbbi végrendeletileg a pálosokra hagyott, fiuk, Vilmos, pénzben megfizette135 1495: Szemsei János lelke üdvéért 5 forintot hagy a pálosoknak (ugyanennyit hagy a sóvári, a pataki és a cékei ferencesekre is)136

Kékes

1473: Táhi Péter 100 forintot hagy a kolostor feletti nagyobbik tó rendbehozatalára, 50 forintot pedig a Kékes folyón lévő malom kijavítására137

Szentkirály

1525: Barlabási Lénárd 25 forintot hagy a kolostorra138

Szentmihálykő

1449: Harinai Farkas Tamás fia, János 50 arany forintot hagy a pálosokra139 1454: néhai Sleser János kolozsvári polgár özvegye, Margit 5 forintot hagy a pálo-sokra, valamint 2 forint értékű viaszt az Úrfelmutatáskor meggyújtandó gyertyákra140 1520: Várdai Ferenc erdélyi püspök 20 forint adományt adott a kolostornak141

Thal142

1520: Szentgyörgyi és Bazini Gróf Kristóf 100 forint kamatait hagyja a kolostorra143 1520: Mária királyné rendeletéből a remeték évi 20 forintot kaptak ruházatra és további 20 forintot misékre a kincstár jövedelmeiből144

Újház

1477: lásd Háromhegy

Vázsony

1525: a kolostor perli Csepeli Illést Csepeli (Barnagi) Domonkos 100 forint vérdíja miatt, mely Csepeli Simonra, annak halálával pedig a pálosokra szállt145

Zsámbék

1524: Onari László özvegye, Ilona készpénzt hagy a kolostorra (rajta kívül más, székesfehérvári és Tolna vm.-i egyházakra is)146

Romhanyi.indd 150

3/18/2010 2:45:38 PM

FÜGGELÉK II.

1. A pálos kolostorok alapítási időszakai és alapítói királyi

főúri

–1263

Újhely (1258k)

Romhanyi.indd 151

egyházi

rendi

városi

ismeretlen

Badacsony Elek Fülöpsziget (1221) Kőkút Szakácsi Szentjakab 6

Szentjakab (1225k)

Idegsyt147

1

1

Kalodva (1290e) Kékes (1294e) Szentkereszt (1263–1291) Szentlélek (1287) 4

Bajcs (1280–1283) Szentlászló (1295)

Henye (1300e) Pula (1280– 1300)

Kápolna (1280–1294) Zágráb (1274–1288)

Bodrogsziget (1275–1282) Szentlőrinc (1290–1300) Dubica148 (1244/1270– 1290)

2

2

2

3

Remete-Bereg (1329, királyné)

Dédes149 (1312e) Diósgyőr (1304e) Regéc (1307e) Veresmart (1304) [Németi] (1319)

Jenő (1310–1315) Patacs (1334)

Szentpál (1333)

Kőszeg (1334e) Szlat (1304–1328) Tarapsziget (1333e–1434) Vetahida (1317e)

1

5

Bakva (1328e) Buzgó (1327e) Enyere (1339) Háromhegy (1341) Jofa (1325) [Kács] (1317– 1332) Mindszent (1323e) Ruszka (1338) Szerdahely (1335) Uzsa (1320– 1333) 10

2

1

4

1300–1342

1263–1300

1

nemesi

3/18/2010 2:45:38 PM

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Gönc (?) (1371e) Máriavölgy (1377) Nosztre (1352) Remete-Técső (1363)

[Boldog-asszonypáh] (1354e) Csáktornya (1376) Csatka (1350–1355) Elefánt (1369) Gombaszög (1371) Örményes (1378e) Szentpéter (1382)

Eszeny (1358) Hangony (1368) Kisbaté (1367– 1383) Patlan (–1382) Szentkirály (1350) Sztreza150 (1373) Villye (1380)

Felnémet (1340–1347) Gyulafehérvár (1376) Szentmihály (1363)

Toronyalja (1352–1381)

Gatály (1340–1345)

4

7

7

3

1

1

Verőce (1433)

[Beckó] (1431u?) Lád (1387) Lepoglava (1435e) Nagyfalu (1400k) Újház (1408) Ungvár (1384)

Dobrakutya (1412) Told (1384)

Pókafalva (1416–1448e)

1

6

2

1

1382–1437

1342–1382

152

1458–1490

1437–1458

Porva (1439–1441) 1

Csőt (1477) Zsámbék (1477) Fehéregyháza (1480)

Szentjobb (1498) Visegrád (1493) 2

Összes alapítás

összesen

1490–1526

3

Romhanyi.indd 152

16

[Aybocz]152 (1490e) Baumgarten (1475) Eberau (1471e) Szalónak (1461e) Tisztaberek (1470– 1486) Tokaj (1466–1472) Vázsony (1480–83) 7

[Dömös]151 (1446) 1

Kenderes (1453e) 1

Vajdaháza (1468e)

Bondorf (1482)

1

1

Család (1512k) Terebes (1502)

Váradhegyfok (1498)

2

1

30

Boldogkő (–1392) Kamenszko (1404–1407) Szt.Háromság (–1412e) Szalánkemén (–1393) Vállus (1429) 5

28

11

5

1

12

103

3/18/2010 2:45:38 PM

153

F ÜGGELÉK II.



     $

&' )    

!

 + 

#

  , -  



  


#%
!


#$
#%


#"
#$


"$
#"


"#
"$


"
"#


!"
"


!"



1. ábra Alapítók szerinti megoszlás az egyes korszakokban

 
               


 


#%
!


#$
#%


#"
#$


"$
#"


"#
"$


"
"#


!"
"


!"



2. ábra Az alapítások száma az egyes korszakokban

Romhanyi.indd 153

3/18/2010 2:45:38 PM

Romhanyi.indd 154

"#%"$

"!%""

"%"


" %"

!%!&

!#%!$

!!%!"

!%!


! %!


%
&


#%
$


!%
"


%




%


%&

#%$

!%"

 %


154 PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN



$

#

"

!








3. ábra Az egyidőben létező pálos kolostorok száma

3/18/2010 2:45:38 PM

155

F ÜGGELÉK II.

2. A térképeken megjelenő számok feloldása 1. [Aybocz] 2. Badacsony(tomaj) 3. Bajcs 4. Bakonyszentjakab 5. Bakva 6. Bánfalva 7. Baumgarten 8. Beckó 9. Bodrogszigete 10. Boldogasszonypáh 11. Boldogkő 12. Buzgó 13. Csáktornya 14. Család 15. Csatka 16. Csőt 17. Dédes 18. Diósgyőr 19. Dobrakutya 20. Dubica 21. Edelstal 22. Elefánt 23. Elekszigete 24. Enyere 25. Eszény 26. Fehéregyháza 27. Felnémet 28. Fülöpsziget 29. Garics 30. Gatály 31. Gombaszög 32. Gönc 33. Gyulafehérvár 34. Hangony 35. Háromhegy 36. Henye 37. [Idegsyt] 38. Jenő 39. Jofa 40. Kács 41. Kalodva 42. Kamenszko 43. Kapi 44. Kékes 45. Kenderes 46. Kisbaté 47. Kőkút 48. Kőszeg

Romhanyi.indd 155

49. Lád 50. Lepoglava 51. Mindszent 52. Monyorókerék 53. Nagyfalu 54. Németi 55. Nosztre 56. Örményes 57. Patacs 58. Patlan 59. Pókafalva 60. Porva 61. Pula 62. Regéc 63. Remete (Kisbereg) 64. Remete (Técső) 65. Ruszka 66. Szakácsi 67. Szalánkemén 68. Szalónak 69. [Szentháromság] 70. Szentjakab 71. Szentjobb 72. Szentkereszt 73. Szentkirály 74. Szentlászló 75. Szentlélek 76. Szentlőrinc 77. Szentmihályköve 78. Szentpál 79. Szentpéter 80. Szerdahely 81. Szlat 82. Sztreza 83. Tarpasziget 84. Terebes 85. Thal 86. Tisztaberek 87. Tokaj 88. Told 89. Toronyalja 90. Újház 91. Újhely 92. Ungvár 93. Uzsa 94. Vajdaháza 95. Vállus 96. Váradhegyfok

97. Várad-Kápolna 98. Vázsony 99. Veresmart 100. Verőce 101. Vetahida 102. Villye 103. Visegrád 104. Zágráb-Remete 105. Zsámbék

3/18/2010 2:45:39 PM

156

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

3. Pálos kolostorok ismert méretei (térkép)

Kolostor

Létszám

Kolostor

Létszám

Csáktornya

8-10

Szentpéter

6-8

Dédes

10-12

Szlat

6-8

Diósgyőr

4-6

Sztreza

10-12

Dobrakutya

10-12

Toronyalja I.

4-6

Elefánt

18-20

Toronyalja II.

10–12

Felnémet

10-12

Újház

10–12

Garics

8-10 (?)

Újhely

18–20

Gönc

10-12

Uzsa

10–12

Háromhegy

10-12

Vázsony

10–12

Jakabhegy

10-12

Zágráb-Remete

18–20

Kamenszko

18-20

Kőkút

10-12

Lepoglava

18-20

Máriavölgy

10-12

Mindszent

10-12

Nagyjenő

10-12

Nosztre

18-20

Porva

4-6

Pula

8-10

Regéc

4-6

Szentjakab I (Ürög)

4-6

Szentjakab II (Ürög)

10-12

Szentkereszt

12-14

Szentlélek

6-8

Szentlőrinc I.

10-12

Szentlőrinc II.

22-24 / 48-50

Szentpál

Romhanyi.indd 156

4-6

3/18/2010 2:45:39 PM

F ÜGGELÉK II.

Romhanyi.indd 157

157

3/18/2010 2:45:39 PM

158

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

4. Pálos kolostorok ismert védőszentjei (térkép)

Védőszent

Kolostorok

Szűz Mária (35)

Baumgarten* Beckó Csáktornya* Család Csatka Enyere Eszeny Fehéregyháza Garics Gombaszög Gönc Kalodva Kamenszko Lád Lepoglava Máriavölgy Martonyi153 Nagyfalu Nosztre Örményes Patacs Pókafalva Porva* Remete (Técső) Remete (Kisbereg) Remete (Zágráb) Szalónak Szentmihályköve Terebes Tokaj* Told Újhely* Várad-Kápolna Veresmart* Villye

Krisztus Teste (4)

Dédes* Diósgyőr Ungvár Vajdaháza

Mindenszentek (4)

Bajcs Csáktornya* Mindszent Sztreza

Romhanyi.indd 158

Szent Anna (4)

Dobrakutya Gyulafehérvár* Hangony Tokaj*

Szent Benedek (1)

Bakva

Szent Bereck (1)

Monyorókerék

Szent Domonkos (2)

Szakácsi Dubica (?)154

Szent Egyed (1)

Újhely*

Szent Erzsébet (2)

Idegsyt [Gyulafehérvár*] Tálad

Szent Fülöp és Jakab (1)

Regéc

Szent Ilona (1)

Fülöpsziget (?)

Szent Imre (1)

Badacsony

Szent István (1)

Szentkirály

Szent Jakab (2)

Szentjakabhegy Szentjakab

Szent János, Keresztelő (3)

Elefánt Újház Veresmart*

Szent Jeromos (1)

Jofa

Szent Katalin (1)

Ruszka

Szent Kereszt (2)

Bodrogszigete Keresztúr

Szent László (5)

Kékes Kisbaté* Németi Szentlászló Szerdahely

Szent Lélek (3)

Dédes* Porva* Szentlélek Uzsa

3/18/2010 2:45:39 PM

159

F ÜGGELÉK II.

Szent Lőrinc (1)

Szentlőrinc

Szent Mária Magdolna (4)

Elek Felnémet Jenő Kőkút

Szent Margit (1)

Henye

Szent Megváltó (2)

Baumgarten* Kőszeg

Szent Mihály (2)

Toronyalja Vázsony

Szent Miklós (3)

Buzgó Vállus Vetahida

Szent Pál, Remete (1)

Szentpál

Szent Péter (2)

Szentpéter (Sztregencs) Szlat

Szent Szixtusz (1)

Veresmart*

Szent Wolfgang (1)

Bánfalva

Szent Zsigmond (2)

Kisbaté* Verőce

Szentháromság (1)

Szentháromság

ismeretlen (8)

[Aybocz] Boldogkő Gatály Kenderes Patlan Szalánkemén Tarpa Tisztaberek

Jelmagyarázat: Bánfalva – átvétel (korábbi kápolna vagy templom); Szentháromság – rövid életű kolostor; Dédes* – kettős vagy többes titulus Jelmagyarázat a térképhez (lásd köv. oldal):

Romhanyi.indd 159

3/18/2010 2:45:39 PM

160

Romhanyi.indd 160

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

3/18/2010 2:45:39 PM

F ÜGGELÉK II.

161

5. Ismert remeteségek 1263-ban Helye azonosítatlan: Idegsyt

Romhanyi.indd 161

3/18/2010 2:45:40 PM

162

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

6. Pálos kolostorok a XIII. század végén Helye azonosítatlan: Idegsyt

Romhanyi.indd 162

3/18/2010 2:45:41 PM

F ÜGGELÉK II.

163

7. Pálos kolostorok a XIV. század végén Helye azonosítatlan: Tarpasziget Elpusztult 1400 előtt: Boldogasszonypáh, Boldogkő, Gatály, Gyulafehérvár, Kács, Kisbaté, Németi, Patlan, Szalánkemén

Romhanyi.indd 163

3/18/2010 2:45:41 PM

164

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

8. Pálos kolostorok a XV. század végén Elpusztult 1500 előtt, vagy csak az alapítási szándék igazolható: [Aybocz], Baumgarten, Beckó, Kapi, Kenderes, Pókafalva, Verőce Alapítások a XVI. század elején: Család, Terebes, Edelstal (=Aybocz?)

Romhanyi.indd 164

3/18/2010 2:45:42 PM

165

F ÜGGELÉK II.

9. A pálos kolostorok ismert alaprajzai

A bánfalvi pálos kolostortemplom alaprajza (Guzsik 2003)

A baumgarteni kolostor alaprajza (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 165

3/18/2010 2:45:43 PM

166

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A csáktornyai kolostor alaprajza a középkori részletekkel (Tajana Pleše)

A csatkai kolostortemplom alaprajza (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 166

3/18/2010 2:45:43 PM

167

F ÜGGELÉK II.

A dédesi kolostor alaprajza (Guzsik 2003)

A diósgyőri kolostor alaprajza a XVIII. században (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 167

3/18/2010 2:45:43 PM

168

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A dobrakutyai kolostortemplom alaprajza (Guzsik 2003)

Az elefánti kolostortemplom alaprajza (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 168

3/18/2010 2:45:43 PM

169

F ÜGGELÉK II.

A fehéregyházai kolostor alaprajza (Guzsik 2003)

A felnémeti kolostor helyszínrajza (Fodor László)

Romhanyi.indd 169

3/18/2010 2:45:44 PM

170

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A garicsi kolostor alaprajzi vázlata (Tajana Pleše)

A gönci kolostortemplom alaprajza és a kolostor geofizikai felmérése (Belényesy Károly)

Romhanyi.indd 170

3/18/2010 2:45:44 PM

F ÜGGELÉK II.

171

A jenői kolostor alaprajza (Guzsik 2003, Ádám Iván nyomán)

A kamenszkoi kolostor alaprajza a középkori részletekkel (Tajana Pleše)

Romhanyi.indd 171

3/18/2010 2:45:44 PM

172

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A Kesztölc melletti szentkereszti kolostortemplom alaprajza (Guzsik 2003)

A kurittyáni kolostor alaprajza (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 172

3/18/2010 2:45:46 PM

173

F ÜGGELÉK II.

A ládi kolostor alaprajza (Guzsik 2003)

A lepoglavai kolostor alaprajza a középkori részletekkel (Tajana Pleše)

Romhanyi.indd 173

3/18/2010 2:45:47 PM

174

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A thali (máriavölgyi) kolostortemplom alaprajza (Guzsik 2003)

A martonyi templom alaprajza (Fülöpp Róbert)

A mindszenti templom alaprajza (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 174

3/18/2010 2:45:47 PM

F ÜGGELÉK II.

175

A monyorókeréki kolostortemplom szentélye (Guzsik 2003)

A nosztrei kolostortemplom alaprajza a középkori részletekkel (Bozóki Lajos)

Romhanyi.indd 175

3/18/2010 2:45:48 PM

176

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A porvai templom alaprajza (Guzsik 2003)

A salföldi kolostor alaprajza (Sch. Pusztai Ilona)

Romhanyi.indd 176

3/18/2010 2:45:48 PM

F ÜGGELÉK II.

177

A szalónaki templom és a kolostor maradványainak alaprajza (Dehio Burgenland 1980)

A (szent)jakabhegyi kolostor alaprajza a középkori részletekkel (Buzás Gergely)

Romhanyi.indd 177

3/18/2010 2:45:48 PM

178

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A Szentjakab-sáskai kolostor rekonstruált alaprajza (Guzsik 2003)

A szentléleki kolostor periodizált alaprajza (Lázár Sarolta)

Romhanyi.indd 178

3/18/2010 2:45:48 PM

F ÜGGELÉK II.

179

A szentlőrinci főkolostor periodizált alaprajza (Bencze Zoltán)

A szentpáli kolostor alaprajzi vázlata (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 179

3/18/2010 2:45:48 PM

180

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A szentpéteri kolostor alaprajza (Guzsik 2003)

A szlati kolostor alaprajzi rekonstrukciója (Tajana Pleše)

Romhanyi.indd 180

3/18/2010 2:45:49 PM

181

F ÜGGELÉK II.

A sztrezai kolostortemplom rekonstruált alaprajza (Tajana Pleše)

A tálodi kolostor alaprajza (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 181

3/18/2010 2:45:49 PM

182

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A toronyaljai kolostoregyüttes alaprajza (Miklós Zsuzsa)

Az újhelyi kolostor alaprajza a barokk épületrészekkel együtt (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 182

3/18/2010 2:45:49 PM

183

F ÜGGELÉK II.

Az uzsai kolostor alaprajza (Guzsik 2003, Ádám Iván nyomán)

A vállusi kolostor alaprajzi vázlata (Guzsik 2003)

A vázsonyi kolostor alaprajza (Guzsik 2003)

Romhanyi.indd 183

3/18/2010 2:45:49 PM

184

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

A visegrádi Szent András-kolostor XV. század végi állapota a Stehlo-féle felmérésen (KÖH Tervtár)

A zsámbéki kolostor a XV. század végén (Valter Ilona)

Romhanyi.indd 184

3/18/2010 2:45:50 PM

JEGYZETEK

1

1463. X. 16.: MOL DL 32776. – Mályusz 1925, 107–108 (20. sz.).

Házi 1939, 268. Az elpusztult kolostor majorját Sopron városa ekkor Florian Auer bánfalvi jobbágy használatába adta arra az időre, míg a szerzetesek visszatérnek. Ugyanebben az évben egyébként a bécsújhelyi perjel a bánfalvi kolostornak a meggyesi Goldberg-dűlőben lévő kipusztult szőlőjét átengedte Georg Wolfenreit zu Emerberg lovagnak (róla bővebben: Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története 1526–1598. Győr, 1999, 34). 2

3

1508. IX. 18.: MOL DL 106728.

4

DAP I. 100.

5

1544. XII. 16.: Erdődy cs. vépi lt. 2–60. – Végh 2006, 756. sz.

DAP I. 173; Bándi 1985. 595. sz.: „domus et curia ipsorum exponentium allodialis”. 6

7 DAP II. 311. 1547-ben a majorságot Serédi Gáspár tartotta elfoglalva, amiért a pálosok perelték. 8 1494. X. 18.: MOL DL 34546. – Mályusz 1928, 201–202 (22. sz.). A majorsággal együtt a kolostor kapott Subics Kristóftól egy mezővárosi házat valamint egy szőlőt is. Az adomány egésze részben a szerzetesek élelmiszerrel való ellátását szolgálta, de a szőlő és a ház révén részben talán a borkereskedelmet is lehetővé tette. 9

Györffy I. 276.

10

Györffy I. 326; DAP I. 18; CD Fejér t. VIII/3 CCCLIX.

11 1513. VIII. 17.: MOL DL 25864. A DAP (I. 149) a pozsonyi Protocollum alapján a fehéregyházi kolostor tulajdonaként sorolja fel ezt és a pápai házat is! 12

DAP I. 33.

13 1524. IX. 6.: MOL DL 23992. – A családi kolostor pusztulása (1550e) után a ház az elefánti szerzeteseké lett, miután a családi pálosok oda költöztek át. 14

DAP I. 53.

1504. VII. 13.: MOL DL 35761. – Mályusz 1929, 307–308 (50. sz.; DAP III. 323: Podgracti néven). 15

16

Romhanyi.indd 185

1490. II. 4.: MOL DL 19626.

3/18/2010 2:45:50 PM

186 17

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

DAP I. 102. 1546-ban a kúriát elfoglalták.

18 DAP I. 147. A tabajdi nemesi kúriát 32 forintért zálogba vették Fehérvári Péter tabajdi plébánostól, a két gercseit kegyes adományba kapták. A kettő közül az elsőt azonban 1519-ben eladták. 19

DAP I. 160. A kolostor 50 forintért vette.

1496. III. 20.: MOL DL 16955. – Az adományozók Ongai László leányai, Borbála és Potentiána. 20

21

DAP I. 160.

1459. VI. 9.: MOL DL 15368. – Az adomány célja a telkibányai ispotály támogatása! (Pusztai 2004). 22

23 1504. VIII. 2.: MOL DL 16955. – Az adományhoz tartozott egy malom fele és két jobbágytelek is, az iktatásnál Kékedi Vitális és testvérei ellentmondtak. 24

1499. II. 6.: MOL DL 49977.

25

1409. VI. 24.: MOL DL 966. – ZsO II/2. 6855. sz.

26 DAP II. 309. A kolostor Szapolyai Imrétől kapta a kúriát, s az még a XVI. század közepén is a birtokában volt. A kúria körül idővel majorság létesült. 27

1473. X. 9.: MOL DL 17498.

1508. V. 9.: MOL DL 36405. – Az adomány célja a kolosi Szent Katalin kápolna fenntartása. 28

Entz 1996, 472. – A szerzetesek panaszolják, hogy gáldi Boltha Gáspár hatalmaskodva rátört gáldi kúriájukra összetörve a kaput és az ajtókat. 29

30 1524. XI. 23.: MOL DL 24005; 1524. XI. 30.: MOL DL 24008 – II. Lajos király utasítja a somogyi konventet az iktatásra. 31

Vitae fratrum c. 67.

32 DAP III. 319–320. Az ilinci kúriát Ilka asszony, a kovárit Margata asszony hagyta a kolostorra. Utóbbihoz tíz kamenoi jobbágytelek, két szőlő és egy malom is tartozott.

1523. VI. 8.: MOL DL 47509. A birtok kapcsán a szerzetesek egyébként vitába keveredtek Toronyaljai János gömöri ispánnal, akit a pálosok tiltakozása ellenére iktattak be Vis birtokába (1524. IX. 19.: MOL DL 16955). 33

34

1505. XI. 7.: MOL DL 106721.

35

1486. IX. 29.: MOL DL 24769 – a házat az alapító, Kinizsi Pál adta a kolostor-

nak.

Romhanyi.indd 186

3/18/2010 2:45:50 PM

JEGYZETEK

187

36 1519. IX. 17.: MOL DL 24375; 1520. IX. 9. és X. 6.: MOL DL 23490; 1524. IX. 8.: MOL DL 23993. 37

1520. VII. 17.: MOL DL 23485.

38

1521. III. 2.: MOL DL 23519.

39 1567: AP fasc. 10, fol. 86, no. 12. – DAP I. 12. A pálosok a kolostor pusztulása után a romos épületeket a beregszászi házzal együtt elzálogosították. A házat a XVI. század végén többször curia nobilitaris-nak nevezték. Az oklevelekből nem derül ki egyértelműen, hogy ennek a helye a városban hol keresendő. A XV. század közepén kétszer is kaptak a pálosok telket Beregszászon: előbb János plébános adta nekik a telkét (1449), majd Vajda Balázs fia László hagyta rájuk az övét az Ardó utcában (1459).

Vitae fratrum c. 64. A ház csere útján Pozsegai Jánostól jutott a pálosok birtokába, talán a budai Olasz utcai házért (lásd ott) 40

41

1387. XII. 16.: MOL DL 7334.

1381. V. 27.: MOL DL 6787. A házat Ivánka fia János miskolci hospes felesége, Klára asszony adta a kolostornak, aki azt előző férjétől, Wacha-i Andrástól örökölte. Az asszony élete végéig maradhat a házban. Az adományhoz két Szentgyörgy-hegyi szőlő is tartozott. Az oklevél a diósgyőri és dédesi kolostorok perjelének kérése nyomán kelt, s később közös tulajdonként is említik (DAP I. 66). 42

43

DAP I. 64. A házat Péter diósgyőri paptól kapták három szőlővel együtt.

DAP I. 68. A házat egy miskolci polgártól, Kis Miklóstól örökölték, szomszédai Thar István és Kenchel Péter voltak. A házat 1416-ban mint a dédesiekkel közös tulajdont említik (IV. 11.: MOL DL 10447. – DAP I. 66). Maga a végrendelet feltehetően még a XIV. század végén, esetleg a XV. század legelején készült. 44

45

1504. VII. 13.: MOL DL 35761. – Mályusz 1929, 307–308 (50. sz.).

46

1384. XI. 2.: MOL DL 35272. – Bónis 1997, 1483. sz.

47

DAP I. 147. A házat ajándékba kapták.

DAP I. 160, 162. A házat 1396-ban Bebek László és Ferenc adta a kolostornak, Zsigmond király pedig mentesítette az ottani szőlővel együtt (!) minden taxa és hegyvám alól. A szőlőt a pálosok még 1391-ben vették a szentpéteri Polgár Miklóstól 340 forintért. A XV. század első felében a Bebekek még több szőlőt is adtak a kolostornak a mezővárosban, a Nádorispánhegye szőlőhegyen (1428, 1446, 1449). 48

1453-ban, Hunyadi János főkapitány adományozott a nosztrei kolostornak egy szabad háztelket Szob mezővárosban, hogy abban szedhessék a vámot, melyet I. Lajos király adományozott a remetéknek. Hunyadi János megígérte, hogy az adományt V. László királlyal is megerősítteti (1453. IV 9.: MOL DL 14662). 49

50 DAP II. 150. A kőházat Bertalan ötvös, pécsi polgár, aki ekkor Budán lakott, adta el a pálosoknak 400 forintért.

Romhanyi.indd 187

3/18/2010 2:45:50 PM

188

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

51 DAP II. 401. A házat örökalamizsnaként, misemondás fejében hagyta rájuk Lovasi Imre mester. 52 DAP II. 405. A Szent Tamás utcai házat a rend tagjává lett András festő adta a kolostornak, míg a Szent László utcait a nemes Nagyvati Fábiántól vették 50 forintért.

Inventarium 54–55. A házat kerttel és pajtával Geréb László erdélyi püspök adta a pálosoknak a vingárti várral és az atyai házzal szemközt. 53

54

Csánki V. 307.

1458. V. 21.: MOL DL 34811. A telket még János zágrábi püspök adta a Lukács kővári várnagy feleségének, Margitnak, s az adományt megerősítette Cillei Ulrik és feleség, Katalin is, Margit pedig a telket többi birtokával együtt a pálosokra hagyta. 55

56 A ház még a XVIII. században is a rend kezében volt. 1536. augusztus 20. körül leégett, s a szerzetesek azzal a feltétellel adták bérbe, hogy a bérlő a bérlet időtartama alatt felújítja. Később a házat haszonbérbe adták. 1550-ben Pálcán Péter vette bérbe évi 10 forintért. DAP I. 292. 57

Vitae fratrum c. 49; DAP III. 33.

58

1367. IV. 21.: MOL DL 5550. – Bándi 1985. 695.

59 Ebben az évben a kolostorra több szőlővel együtt több újhelyi telket is hagytak (lásd a szőlőknél). 60

Inventarium 16. – DAP I. 2.

61 Házi 1939, 266. A malmot kegyesadományként kapták Kempnei László özvegyétől, Borbálától. 62

1475. V. 21.: MOL DL 17681.

63

DAP I. 9–10.

Lack Jakab erdélyi vajda, miután elpusztította a kolostort, négy szőlője mellett két malmát is lefoglalta. 64

1496. V. 22.: MOL DL 32819. – Mályusz 1925, 129 (78. sz.); DAP I. 22. A malom kétkerekű volt, és egy halastó is tartozott hozzá. 65

66 1439. II. 13.: MOL DL 13306. Az adományozásnál jelen volt és azt elfogadta Benedek testvér, a kolostor procuratora. 67

DAP I. 53. A malmot a birtokkal és egy ottani kúriával együtt kapta a kolostor.

68

1343. I. 25.: MOL DL 3667. – Bándi 1985, 560–561.

69 1387. V. 28.: MOL DL 7269; 1460. VIII. 16.: MOL DL 15489; 1478. XII. 6.: MOL DL 18124. A malmot a nagyzsolcai, Sajón álló malomért cserébe kapták (lásd 348. j.).

Romhanyi.indd 188

3/18/2010 2:45:50 PM

JEGYZETEK

189

70 DAP I. 99. Elefánti Dezső fia Mihály egy hétkerekű (!) malmának felét adta a kolostornak. 71 1376. III. 9.: MOL DL 6341. – Regeszta: I. Lajos király Zegy-i János fia Mihály mesternek, az Elefánthoz tartozó bédi tisztnek és más ottani tiszteknek megparancsolja, hogy az elefánti Keresztelõ Szent János kolosor pálos remetéinek malmát a Nyitra folyón, amelyet nekik az egyház építtetői, Dezső mester és fia, Mihály mester, udvari vitéz adományoztak, Béd falu jobbágyaival tartassák karban mindaddig, amíg az örökös nélkül elhunyt Mihály mester birtokai királyi kézen vannak. 72

DAP I. 102.

1375. I. 20.: MOL DL 6257. Elefánti Mihály végrendeletéből az is kitűnik, hogy a kolostornak a malomból már addig is származott jövedelme, ti. évente 120-120 mérő búza és rozs. A végrendeletben egyébként Mihály egy szőlőről is rendelkezett a szerzetesek javára. 73

74

DAP I. 99, 102.

75 DAP I. 99 (ugróci, zalatnai és pázsiti malom). A birtokokat eredetileg azért kapták Velkapolyával együtt a szerzetesek, hogy ott kolostort építsenek. (1395. VI. 12.: MOL DL 16125)

1432. V. 2.: MOL DL 12454. E malom miatt már ekkor perbe keveredtek a pálosok vicsapi Sandorff (későbbi oklevélben Sellendorf ) Konráddal és feleségével, mivel azok a Nyitra két ágát saját, Apátiban épült új malmukhoz vezették. Az alperes utóbb, 1439-ben ugróci várnagyként tűnt fel, amikor szintén az elefánti kolostorral volt vitája, ezúttal éppen a vicsapi malom miatt, melyet akkor romboltak le (1439. X. 29.: MOL DL 13455). 76

77

DAP I. 100, 102. A malmot a remeték 6 forintért vették.

78

1490. II. 4.: MOL DL 19626.

79

DAP I. 100, 102.

80

DAP I. 100.

81

DAP I. 135.

82 1391. III. 26.: MOL DL 35284. – Mályusz 1931, 301 (29. sz.). Regeszta: A csázmai káptalan elõtt Monozlow-i Chupor fia István fia János mester Puklenc faluban levő birtoka egy részét, amely vétel útján került hozzá, egy malommal együtt a Garygh-i pálos kolostornak adományozza azon feltétellel, hogy a szerzetesek minden nap misét mondanak lelkiüdvéért az általa épített oltárnál. 83

Tringli 2001, 256.

84

Bándi 1985, 589.

85 MOL DL 5973. – Bándi 1985, 583. Az oklevelet átírta Mária királynő (MOL DL 7055), majd Zsigmond is.

Romhanyi.indd 189

3/18/2010 2:45:50 PM

190

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

István generális 1513-ban bérbe adta az akkor puszta malmot.

86

87 DAP I. 171. A pálosok ennek a malomnak előbb a felét kapták meg, majd 1483ban rájuk hagyták a másik felét is. 88

Az egyes malmokra vonatkozó adatokat vö. Belényesy 2004, 17.

89

Vitae fratrum cc. 34, 38.

90

1494. V. 20.: MOL DL 46266.

91

1448. I. 6.: MOL DL 34739.

92 Vitae fratrum c. 67. Tamás generális a malmot a kőkúti kolostor megszűnte után a szentjakabi pálosoknak adta át rátóti Gyulafi László özvegyének kérésére.

DAP I. 365. A malom felújítandó volt, és egy háztelekkel együtt kapta a kolostor kegyes adományként. 93

94

DAP III. 45.

95

DAP II. 91. A malmot 100 forintért vették.

96

DAP II. 91. A malmot 52 forintért vették.

97

DAP II. 91.

DAP II. 91. A malom harmadát előbb 20 forintért zálogba vették, majd 50 forintért megvették. 1477-ben a másik kétharmadot is megvették 38, ill. 37 forintért. 98

99

Csánki III. 172.

100

1409. VI. 24.: MOL DL 966. – ZsO II/2. 6855. sz.

101

DAP II. 150.

102

Belényesy 2004, 10.

103 DAP II. 309. A fél malom felét 10 forintért vették, a másik részét egy szőlőért és két forintért cserélték. 104 Belényesy 2004, 11. Az elpusztult malmot ekkor János generális eladta 20 forintért.

Romhanyi.indd 190

105

DAP II. 312–313.

106

1455. I. 15.: MOL DL 14915.

107

1474. III. 12.: MOL DL 17556.

108

1437: MOL DL 88129.

109

Györffy I. 399–400.

3/18/2010 2:45:50 PM

JEGYZETEK

191

110 1371. XII. 9.: MOL DL 5975. A szerzetesek megvették saját malmuk szomszédságában Demeter szűcs fia Ferenctől és feleségétől az Ürög folyón lévő fél malmukat. 1375. VIII. 23.: MOL DL 5974, 6295. A pálosok ekkor az előbbi fél malom másik felét vették meg 10 dénármárkáért, minden márkát 6 penzával számítva Balázs egykor pécsi bíró feleségétől és az asszony fiaitól. 111

Tringli 2001, 257.

112

DAP II. 405.

113

Csánki II. 696.

114

1470. XI. 1.: MOL DL 17078.

115

1381. II. 5.: MOL DL 34642

116 1458. III. 6.: MOL DL 34807. Mályusz 1928, 138 (137. sz.). (Vö. még 1458. IV. 28.: MOL DL 34809. – Mályusz 1928, 138–139 [138. sz.]); 1459. IX. 11.: MOL DL 34814. – Mályusz 1928, 141 (148. sz.).

1387. X. 10.: MOL DL 7313. A pálosok 10 évre bérbeadták Pretermül nevű, háromkerekű malmukat Mihály és Lőrinc stomfai molnároknak, Reismül nevű, négykerekű malmukat pedig Mihály molnárnak 117

118

DAP I. 280.

119 DAP III. 26. A kolostor mindkét malmát az alapító bélteki Drágffy Miklóstól kapta. 120

1494. VII. 13.: MOL DL 17867.

121

DAP III. 28.

122 Vitae fratrum c. 39. A fél malmot a XV. század közepén, az uzsai kolostor elvesztése után a szentjakabi kolostor örökölte (lásd ott).

1467. VIII. 15.: MOL DL 16570. A malmot, mely Püspöki mellett a mezőn állt, és korábban a váradi püspökségé volt, János püspök adta a pálosoknak, a püspökséget pedig a Bihar vármegyei Kissinte birtokával kárpótolta. 123

124

1511. V. 29.: MOL DL 39172.

125 1376. XII. 14.: MOL DL 6393. – Bónis 1997, 1402. sz. A malmot a sári apát is a magáénak vallotta. 126 DAP III. 213; Kovács 1987, 122. Az adományt Ország Mihálytól kapták lélekváltságként, aki ezen felül 30 köböl bort is juttatott a szerzeteseknek.

1492. XII. 18.: MOL DL 19930. A vasadi Kántor György, a bérlő a malomért a szokott munerát (ajándékot) és 32 köböl búzát fizetett évente. 127

Romhanyi.indd 191

128

1451. I. 21.: MOL DL 49991.

129

1496. VI. 10.: MOL DL 32821.

3/18/2010 2:45:50 PM

192

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

130

1466. VII. 3.: MOL DL 95384

131

Inventarium 83.

132

1515. II. 8.: MOL DL 89132.

133

1465: MOL DL 35112. – Mályusz 1934, 143–144 (374. sz.).

134

1505. VII. 2.: MOL DL 101372.

135

1477. IV. 20.: MOL DL 74718.

136

1495. III. 19.: MOL DL 85147.

137

1473. V. 14.: MOL DL 17454.

138

1525. I. 28.: MOL DL 74407.

139

1449. I. 19.: MOL DL 36391.

140

1454. IV. 28.: MOL DL 36407.

141

1520. VIII. 31e: MOL DL 82543.

142 A thali kolostorra pozsonyi polgárok gyakran hagytak kisebb-nagyobb összegeket, melyek az Egyéb jövedelmek c. fejezet alatt vannak felsorolva. 143

1520. VIII. 28.: MOL DL 23487.

144 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre, vagyis a nevezetesebb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve I. Pest, 1870 (reprint: Budapest, 1987), 165. 145

1525. XI. 2.: MOL 24214.

146

1524. VIII. 20.: MOL DL 23988.

Egyesek e helynév mögött a Balaton-felvidéki Hidegkút torzult formáját sejtik, ami nincs kizárva, de teljes bizonyossággal nem is állítható. (Lásd pl. Holler László: A veszprémi püspök egy 1263. évi okleveléről. In: Decus solitudinis. Pálos évszázadok. [Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti konferenciák IV/1.] Szerk. Őze Sándor közreműködésével Sarbak Gábor. Budapest, 2007, 121–133, itt: 121). 147

1244: MOL DL 35141, 35142, 35143 (kibocsátó: a dubicai polgárok). – CD Fejér IV/1 349–351 [az első szerint] (átírta V. István 1270, I. Lajos 1363, budai káptalan 1384, 1394). Amennyiben a korábbi alapításra utaló oklevelet elfogadjuk, akkor a dubicai kolostor alapítása is a királyi családhoz köthető, hiszen azt Kálmán herceg támogatta. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy itt is csupán a remetközösség léte lehet igazolható, mely csak a század utolsó évtizedeiben válhatott pálossá. 148

149 Dédes és Tardona határjárásában már 1240-ben említettek remetéket, ezek azonban nyilván még semmilyen szervezett közösséghez nem sorolhatók, legfeljebb a későbbi pálos kolostor előzményének tekinthetők (Kovács 1987, 119).

Romhanyi.indd 192

3/18/2010 2:45:50 PM

JEGYZETEK

193

1509-ben a kolostor már egyesítve volt a lepoglavaival (VI. 21.: MOL DL 34428. – Mályusz 1925, 168 [91. sz.]). 150

A dömösi Szent Margit prépostságot 1433-ban Zsigmond király kérésére IV. Jenő pápa az olivetánus bencéseknek adta, ők azonban 1446-ban lemondtak az apátságról. Ezután 1446-ban IV. Jenő pápa, majd 1447–1449 között V. Miklós pápa pálos perjelséggé alakította, az ország tanács és Hunyadi János kormányzó azonban 1450–1451ben tiltakozott a kegyúri jog megsértése miatt és kérte a prépostság visszaállítását, ami meg is történt (Magyarország Régészeti Topográfiája V: Esztergom és a dorogi járás. Írta Horváth István – H. Kelemen Márta – Torma István. Budapest, 1979, 68). 151

Amennyiben azonos a Szentgyörgyi és Bazini család által alapított, 1546 után elhagyott edelstali kolostorral, akkor a szerzetesek csak 1520 után vehették birtokba (F. Romhányi Beatrix: Pálos kolostorok Sopron környékén. Soproni Szemle 61 [2007] 246). Az aybocz-i kolostor alapításának körülményei különben meglehetősen homályosak. A család kapcsolata a renddel néhány más oklevélből is kitűnik, pl. Szentgyörgyi és Bazini Zsigmondot (†1493) és Jánost (†1492) András pálos generális 1458-ban felvette a rend konfraternitásába (1458. VI. 8.: MOL DL 15254), Zsigmondot ezenkívül 1470-ben külön is felvették a thali kolostornak tett adományáért (1470. VI. 11.: MOL DL 16869). 1471-ben pedig Szentgyörgyi és Bazini Imre fia Simon, valamint özvegye, Rozgonyi Ilona adta egy pozsonyi ház felét a pálosoknak (lásd ott). Úgy vélem, magára a kolostoralapításra a korábbi kapcsolatok ellenére inkább 1470 után vagy akörül kerülhetett sor, mivel a két Szentgyörgyi testvér 1467-ben részt vett a sikertelen erdélyi felkelésben, sőt annak Bertold von Ellerbach-hal együtt vezetői voltak (Nógrády Árpád: A lázadás ára. Erdélyi Múzeum 67 [2005/3–4] 131–137, itt: 132). Mátyás a felkelés leverése után mindhármuknak megkegyelmezett ugyan, de hivatalukat elvesztették, és a pálos kolostor megalapítása talán a király iránti hűségük kifejezését szolgálta volna. Ugyanez idő tájt hasonló megfontolásokból alapíthatta meg Andreas Baumkircher, Bertold von Ellerbach és Ulrich von Grafeneck is a maga pálos kolostorát. Az alapítást azonban nem siették el, aminek esetleg éppen jövedelmeiknek a hivatalvesztésből következő csökkenése is oka lehetetett, úgyhogy öccsük, Kristóf (†1508 táján), még rendelkezett a kolostor építésére rendelt értéktárgyak és pénz sorsáról (lásd ott). Hasonlóan befejezetlen maradt egyébként Ulrich von Grafeneck baumgarteni alapítása is, melynek sorsát csak lánya, Elisabeth von Topl rendezte 1525–1526-ban. Érdemes még rámutatni, hogy a három német származású alapító mellett a Szentgyörgyieknek is szoros kapcsolatuk volt Frigyes császárral és a Német-Római Birodalommal, és éppen ennek köszönhették birodalmi grófi címüket (Bécs, 1459. VI. 19.: MOL DL 15371). 152

Romhanyi.indd 193

153

1474-ben Keresztelő Szent János titulussal említik (MOL DL 64446).

154

CD Fejér IV/1. 350. Átírása: 1270 – CD Fejér V/1. 59–60.

3/18/2010 2:45:50 PM

IRODALOM ÉS RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

Rövidítések BudRég LK MHB MOL Df MOL Dl TBM

Budapest Régiségei, Budapest Levéltári Közlemények, Budapest Monumenta Historica Budapestinensia, Budapest Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai fényképgyűjtemény Magyar Országos Levéltár, Mohács előtti gyűjtemény Tanulmányok Budapest Múltjából, Budapest

Felhasznált irodalom AO

Anjou-kori Oklevéltár. I–IV, VII, VIII, XI. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest–Szeged 1990–1996. Bándi  Bándi Zsuzsa: Északkelet-magyarországi pálos kolostorok oklevelei. Miskolc 1985. Bándi  Bándi Zsuzsanna: A szakácsi pálos kolostor középkori oklevelei. Somogy Megye Múltjából 17 (1986). 27–66. Bártfai  Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002–1599-ig. Budapest 1938. Belényesy  Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-hegyalján. Miskolc 2004. Bónis  Bónis György: Szentszéki regeszták. (Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon). A szerző hátrahagyott kéziratát gondozta és szerkesztette Balogh Elemér. Budapest 1997. Borsa  Borsa Iván: A kaposszerdahelyi pálos kolostor középkori oklevelei. Regnum 6 (1944–1946). 40–58. Borsa  Borsa Iván: A somogyi konvent oklevelei az Országos Levéltárban (Forrásközlés). (Negyedik közlemény). 1351– 1370. Somogy Megye Múltjából 29 (1998). 3–40. Borsa  Borsa Iván: A somogyi konvent oklevelei az Országos Levéltárban (Forrásközlés). (Hatodik közlemény). 1381– 1400. Somogy Megye Múltjából 31 (2000). 7 –59. BTOE III Budapest történetének okleveles emlékei. III. 1382–1439. Összeállította Kumorovitz L. Bernát. Budapest 1987. Budai bortizedjegyzékek Szakály Ferenc – Szűcs Jenő: Budai bortizedjegyzékek a 16. század első harmadából. Kubinyi András bevezető tanulmányával. Budapest 2005. CD And. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Anjou-kori okmánytár. I–VI. Szerk. Nagy Iván. Budapest 1878–1891. – VII. Szerk. Tasnádi Nagy Gyula. Budapest 1920.

Romhanyi.indd 194

3/18/2010 2:45:50 PM

IRODALOM ÉS RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

195

CD Károlyi II

A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára II: Oklevelek 1414–1489. Szerk. Géresi Kálmán. Budapest 1883. Csánki Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I–III, V: Csánki Dezső. Budapest 1890–1913. DAP Documenta Artis Paulinorum I–III. Kézirat. Gyűjt. Gyéressy Béla. Közreműködött Hervay F. Levente. Szerk. Tóth Melinda. Budapest 1975–1978. Entz  Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár 1994. Entz  Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár . Guzsik  Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Budapest 2003. Guzsik–Fehérváry  Guzsik Tamás – Fehérváry Rudolf: A pálosrend építészeti emlékei a középkori Magyarországon. Budapest 1980. Györffy Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. I–IV. Budapest 1963–1998. Gyulai  Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században. Miskolc 1995. Házi  Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. (Győregyházmegye múltjából IV/1). Sopron 1939. Hervay  Hervay F. Levente OCist: A pálos rend elterjedése a középkori Magyarországon. In: Magyar Egyháztörténeti Emlékek. Budapest 1984. 159–171. Hervay  Hervay F. Levente OCist: A pálos rend eredete. In: Decus solitudinis. Pálos évszázadok. (Rendtörténeti tanulmányok IV/1). Szerk. Őze Sándor – Sarbak Gábor. Budapest 2007. 57–65. Inventarium Inventarium privilegiorum omnium et singularum domorum ordinis heremitarum sancti Pauli primi heremite. (Liber viridis). Egyetemi Könyvtár, Budapest. Cod. Lat. 115. ff. 1–89. Jakó  A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289–1556) I–II. Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. A MOL Kiadványai II. Forrásközlések 17. Budapest 1990. Kisbán  Kisbán Emil: A magyar pálosrend története. Budapest 1938. Knapp  Knapp Éva: Pálos gazdálkodás a középkori Baranya megyében. In: Varia Paulina. Pálos Rendtörténeti Tanulmányok. I. Szerk. Sarbak Gábor. Csorna 1994. 81–100. Kolari  Kolarič, J.: Historischer Überblick über die Pauliner in Kroatien. In: Der Orden der Pauliner OSPE. Szerk. Julius Dirnbeck – Rudolf Kropf – Wolfgang Meyer. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland Heft 70). Eisenstadt 1984. 53–68. Kolostorok  Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Főszerk F. Romhányi Beatrix. Szerk. F. Romhányi Beatrix – Laszlovszky József – Szakács Béla Zsolt. Budapest: Arcanum 2008.

Romhanyi.indd 195

3/18/2010 2:45:50 PM

196 Komjáthy  Kovács  Kubinyi  Kubinyi 

Kubinyi  Majorossy  Mályusz –

Mályusz  Mályusz  Miracula MRT I MRT III Pálóczi  Pusztai  Romhányi 

Romhányi 

Romhanyi.indd 196

PÁLOS GAZDÁLKODÁS A KÖZÉPKORBAN

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos kori oklevelei az Országos Levéltárban (Első közlemény). Somogy Megye Múltjából 1 (1970). 31–54. Kovács Béla: Elpusztult középkori kolostorok Heves megyében. Agria 4 (1966). 71–95. Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. TBM 14 (1961). 109–146. Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története. II. Főszerk. Gerevich László. Szerk. Gerevich László – Kosáry Domokos. Budapest 1973. 7–334. Kubinyi András: A középkori Pápa. In: Tanulmányok Pápa város történetéből. Szerk. Kubinyi András. Pápa 1994. Majorossy Judit: Church in Town. Urban Religious Life in Late Medieval Pressburg in the Mirror of Last Wills. PhD disszertáció, CEU. Kézirat. Budapest 2006. Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban. I.: LK 3 (1925). 100–191; II.: 5 (1927). 136–209; III.: 6 (1928). 87–203; IV.: 7 (1929). 278–311; V.: 8 (1930). 65–111; VI.: 9 (1931). 284–315; VII-VIII.: 10 (1932). 92–123, 256– 286; IX.: 11 (1933). 58–92; X.: 12 (1934). 111–154; XI.: 13 (1935). 236–252. Mályusz Elemér: A pálosrend a középkor végén. Egyháztörténet 3 (1945). 20–21. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest 1971 (reprint 2007). Miracula Sancti Pauli primi heremite. Hadnagy Bálint pálos rendi kézikönyve, 1511. Kiadta, fordította, a tanulmányt és a jegyzeteket írta Sarbak Gábor. Debrecen 2003. Magyarország Régészeti Topográfiája. I. Veszprém megye. A keszthelyi és tapolcai járás. Írta Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly. Budapest 1966. Magyarország Régészeti Topográfiája. III. Veszprém megye. A devecseri és sümegi járás. Írta Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly. Budapest 1970. Pálóczi Horváth András: Túrkeve földje és népe. Túrkeve 1992. Pusztai Tamás: A telkibányai Szent Katalin-ispotály. In: „Quasi liber et pictura”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Budapest 2004. 429–436. Romhányi, Beatrix: L’ordre paulinien et l’innovation agraire en Hongrie (XIV-XVe siècles). In: Beck, Patrice (ed.): L’innovation technique au Moyen Age. Actes du VIe Congrès International d’archéologie médiévale. Paris 1998. 46–48. F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest 2000. (A munka javított, bővített, digitális kiadása: Kolostorok 2008)

3/18/2010 2:45:51 PM

IRODALOM ÉS RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

Romhányi a Romhányi 

Romhányi  Rusu  Spekner 

Solymosi  Solymosi 

Szabó  Szende  Tringli  Végh – Vitae fratrum Weinrich  Tripartitum  Zákonyi  ZsO Zbudniewek 

Romhanyi.indd 197

197

Fülöpp-Romhányi, Beatrix: Die Pauliner im mittelalterlichen Ungarn. In: Elm, Kaspar (Hrsg.): Beiträge zur Geschichte des Paulinerordens. Berlin 2000. 143–156. Romhányi Beatrix: Königliche Stiftungen des Spätmittelalters in Ungarn. In: Quasi liber et pictura… Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kovács Gyöngyi. Budapest 2004. 167–172. F. Romhányi Beatrix: A pálos rendi hagyomány az oklevelek tükrében. Történelmi Szemle 50 (2008). 289–312. Rusu, Adrian Andrei: Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş. Cluj-Napoca 2000. Spekner Enikő: Pálosok és domonkosok Szent Ágoston regulája és a konstitúciók tükrében. In: Decus solitudinis. Pálos évszázadok. (Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti konferenciák IV/1). Szerk. Őze Sándor – Sarbak Gábor. Budapest 2007. 313–326. Solymosi László: Adatok Pápa város középkori történetéhez. In: Tanulmányok Pápa város történetéből 2. Szerk. Hermann István. Pápa 1996. 31–53. Solymosi László: Pilissziget vagy Fülöpsziget. A pálos remeteélet 13. századi kezdeteihez. In: Emlékkönyv Orosz István 70. születésnapjára. Szerk. Angi János – ifj. Barta János. Debrecen 2005. 11–23. Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15–16. században a végrendeletek tükrében. Századok 143 (2009). 451–466. Szende Katalin: Otthon a városban. Budapest 2004. Tringli István: A magyar szokásjog a malomépítésről. In: Analecta Mediaevalia. Tanulmányok a középkorról. I. Szerk. Neumann Tibor. [Piliscsaba] 2001. 251–268. Végh András: Buda város középkori helyrajza. I–II. (MHB XV.) Budapest 2006–2009. Gyöngyösi, Gregorius: Vitae Fratrum Eremitarum Ordinis S.Pauli Primi Eremitae. Ed. Franciscus L. Hervay. Budapest 1988. Weinrich, Lorenz (kiad.): Hungarici monasterii ordinis sancti Pauli primi heremitae de Urbe Roma instrumenta et priorum registra. Roma–Budapest 1999. Werbőczy István: Tripartitum. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. [Tudománytár.] Budapest 1990. Zákonyi Mihály: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. Századok 45 (1911). 513–530, 586–606, 686–711, 764–780. Zsigmond-kori oklevéltár. I–III: Szerk. Mályusz Elemér. Budapest 1951–1958, IV–V: Borsa Iván. Budapest 1994–1999. Zbiór dokumentów zakonu Paulinów w Polsce. II: 1464– 1550. Szerk. Janusz Zbudniewek ZP. Warszawa 2004.

3/18/2010 2:45:51 PM

Romhanyi.indd 198

3/18/2010 2:45:51 PM

Romhanyi.indd 199

3/18/2010 2:45:51 PM

Romhanyi.indd 200

3/18/2010 2:45:51 PM