A Kyokushin Karate hazai története Végül, de nem utolsó sorban egy korábbi ígéretemet kell, hogy teljesítsem, azaz adós vagyok a Kyokushin Karate hazai történetével. Amikor a történtekről teszek említést, nincs módom minden egyes nap tetteit, kínlódásait, szenvedéseit, örömeit leírni. Nincs módom arra, hogy a folyamatok mögött érzékeltessem, hogy azokat érzelmekkel, értelemmel, vágyakkal, ambíciókkal, képességekkel megáldott emberek hajtották végre. Így csak a főbb állomások, a tettek és annak eredményei kerülnek papírra, s ezzel szeretnék a magam és az egyetemes Kyokushin Karate nevében köszönetet mondani mindazoknak, akik szívük mélyéből őszintén hitték, hogy amit érte tesznek, az szükséges, jó és maradandó. E fejezet bevezetőjeként feltétlenül meg kell említenem, hogy erről a témáról sokan, sokféleképpen írtak már, elsősorban a nemzetközi és a hazai szakadások óta. Korábban – míg Sósai és az egység élt – mindenki tudta, hogy ki kicsoda, ki mit és mikor tett, kinek mi köszönhető, ez nem is volt igazán téma. Senki nem teregette a szennyest sem, habár belső feszültségek mindig voltak. Ma egyesek azonban jellemzően egyéni érdekeik alapján, illetve szándékosan sajátos szemszögből állítják be az eseményeket, de a történteket, mint tényeket csak itt találhatja meg a Kedves Olvasó! Remélem, hogy a tények megismerése által mindenki kialakíthatja saját véleményét.
A tények: 1970 Ezen a nyáron egy könyvesbolt kirakatában megpillantottam Dr. Galla Ferenc Cselgáncs című könyvét, s mivel a távol-keleti harci művészetek kisgyermek korom óta misztériummal töltöttek el, azonnal meg is vettem. A vonzalom nagyapámtól származott, aki vámtisztként szolgált fiatal korában és bizonyos közelharci képzésben is részesült, amit ő „dzsiu-dzsiku”-nak hívott. A nyár a könyv teljes tanulmányozásával telt, szeptemberben pedig jelentkeztem Galla tanár úrnál a Testnevelési Főiskola Cselgáncs Szakosztályába, mely épület az utcánk túlsó oldalán volt (akkor Dr. Galla Ferenc akkor a Testnevelési Főiskola Időszaki és Küzdősportok Tanszékének vezetője és a Magyar Cselgáncs Szövetség Dan Kollégiumának elnöke volt). Itt találkoztam Furkó Kálmánnal, aki akkor a TF hallgatójaként látogatta az edzéseket. Ő korábban már találkozott Polyák Józseffel és Nagy Jenővel, akik külföldön szerzett élményeikkel és tapasztalataikkal felkeltették érdeklődését a karate iránt is. Ehhez az igényhez én is csatlakoztam és a TF könyvtárában fellelhető összes ide vonatkozó irodalmat kikértem és közösen tanulmányoztuk. Leginkább egy német Shotokan könyv volt használható, amiből megpróbáltuk kitalálni, hogyan is kell csinálni az álló
képeken látható technikákat. Én közben megismerkedtem egy igazi utcai harcossal, Kölgyesi Istvánnal, aki igen rejtélyes módon komoly harci ismeretekkel rendelkezett és azt oktatta is egy koszos pincében, a Mária utcában. A botot is kiválóan forgatta. Sajnos az edzésvezetése nem ütöttem meg az általam morálisan elvárhatót, ezért hamar megszakítottam vele a kapcsolatot. (Meg kell jegyeznem kár, hogy ez a tehetséges fiatalember nem az egyenes úton haladt, sokra vihette volna.) 1971 Furkó Kálmán ebben az évben befejezte a TF-et és mint katonatisztet, Vácra vezényelték. Ettől kezdve ritkábban edzhettünk együtt, de mindketten végeztük a dolgunkat. 1972 Galla mester látva töretlen érdeklődésünket, meghívta a TF-re a Svéd országban élő Mészáros Attilát, aki akkor 2. dan-os mester volt, s a svéd Kyokushin Karate alapítója és vezetője. Magas szintű bemutatójával ámulatba ejtett minket. Technikája villámgyors és precíz volt, s mindent megmagyarázott, hogy ő miért úgy csinálja, ellentétben a mi kezdetleges technikáinkkal. Magyarázatai logikusak és megcáfolhatatlanok voltak, ezért csak elfogadni lehetett. Két hetes itt tartózkodása alatt sokat foglalkozott velünk. 16 mm-es filmet is készíttetetett róla Galla tanár úr, melyet többször megnézve csiszolhattuk a tanulnivalókat. Ebben az évben érettségiztem az Autóközlekedési Technikumban, majd megkezdtem tanulmányaimat a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán. 1973 Ezen a nyáron ismét haza látogatott Mészáros mester, ekkor már 3. dan-osként. Az volt a benyomásunk, maga sem hitte, hogy ilyen érzékeny táptalajra hullnak elhintett magvai, s valami nagy dolog indul el ezáltal itt, Magyarországon. Az első hivatalos övvizsgán Kálmán 3. kyu-t, én pedig 5. kyu-t szereztem, az akkor még 6 kyu-s rendszerben. Mészáros mester idős szüleit is szerencsém volt megismerni, akik az utcánk elején, igen nagy szegénységben, de tökéletes szellemi frissességben éltek. Egészen halálukig sokat segítettem őket, s cserébe kaptam barátságukat, szeretetüket és óriási élettapasztalatukat. Ekkor jelent meg a TF-en a Belgiumba szakadt Antal János és két kiváló belga versenyző, s szerették volna, ha a Shotokan karate elindulhatna a sport fellegvárában. Galla tanár úr és én kijelentettük, hogy itt már a Kyokushin meghonosodott, s nem szeretnénk ezen változtatni. Ezért ők átmentek a Mélyépterv Cselgáncs Szakosztályához, s a Sütő utcában elindították a Shotokan edzéseket.
1975 Ebben az évben volt következő találkozásunk Sensei Mészárossal amikor is már az új 10 kyu-s rendszerben tovább vizsgáztunk. Furkó Kálmán a 2. kyu-t, én a 4. kyu-t szereztem meg. Ekkor már gyakran kérdezgették a sporttársaim, hogy mit is csinálok, ezt, vagy azt hogyan kell csinálni, sőt már tanítványaim is lettek, pl. Kovács Ferenc személyében. Sikeresen diplomáztam a főiskolán, majd ősszel a Malévnél helyezkedtem el. Kitanulva a repülőgépek szerelését, hajtóműves karbantartó mérnöki munkakört töltöttem be 7 éven át, így önfejlesztésemet, a szervezet építését, annak vezetését kemény és felelősségteljes munka mellett kellett végeznem. Ettől kezdve minden szabadidőmet, szabadnapomat, szabadságomat a karaténak szenteltem. 1976 Ez az év fordulópont volt a hazai Kyokushin Karate történetében. Mindketten sikeresen levizsgáztunk 1.kyu fokozatra. Mészáros mestert levittem a Sütő utcai Shotokan edzésre, ami után ő azt mondta, hogy már elegendő ahhoz a tudásom, hogy klubot nyissak és én is tanítsak. No, több se kellett, szeptember 15.-én megnyitottam az első hazai Kyokushin dójót a Mező Imre úti Szlovák iskolában. Ettől a pillanattól számítjuk a hazai Kyokushin Karate kezdetét. Mintegy 30 tanítvánnyal indultam és akkora volt mindenkiben az akarat, hogy hihetetlen gyorsan fejlődtek. Ez év végén Kovács Ferenc tanítványom beindította az első székesfehérvári klubot. Ebben az évben már részt vettünk egy csapattal a szlovák Goju Ryu által szervezett nemzetközi „no contakt” karate Grand Prix-n Pozsonyban, ahol a csapat tagjai Adámy István, Furkó Kálmán, Horváth János, Ligeti Ferenc és Kovács Ferenc voltak. De részt vettünk a Krakkóban rendezett Kyokushin Wável Sárkánya kupán is, ahol a nyílt instruktori kategória második helyezését szereztem meg. A lengyel Kyokushin szervezettel és vezetőjével, Andrzej Drewniakkal hosszútávu kapcsolat kezdődött. 1977 Itt egy újabb fordulóponthoz érkeztünk, mert nyáron, a lengyelek meghívására tanítványommal, a lengyel Marek Drozdzowskyval részt vehettem a krakkói nemzetközi edzőtáboron, melyet az akkori Európai Kyokushin Szervezet (EKO) elnöke, Shihan Loek Hollander 6. dan vezetett két másik Shihan, Oesterom és Polder kíséretében. Itt szereztem meg az első dant, mellyel egy időben hivatalos megbízást kaptam a magyarországi Kyokushin Karate vezetésére. Kineveztek Magyarország Shibucho-jának, azaz ágazatvezetőjének (branch chief) és az ország képviselőjének. Az erről szóló diplomát Sósai Oyamától kaptam meg. Kinevezésemet komolyan véve módszeresen elkezdtem építeni a hazai szervezetet. Furkó Kálmán ez év végén nyitotta meg szolnoki dójóját.
1978 Mészáros Sensei aktív karate pályafutását befejezvén – az optikusi szakma mellett döntve – Gőteborgból felköltözött Stokholmba, egyben gőteborgi klubja vezető oktatójának felkérte Sensei Howard Collinst. Javasolta neki, hogy jöjjön le nyáron Magyarországra és vezesse az első hazai táborunkat, melyet Furkó Kálmán Szolnokon szervezett meg. Az első táborban 50 fő vett részt, s Sensei Collins mellett Sempai Dan Larson és Nagy Sándor is jelen volt Svédországból. Furkó Kálmán ebben a táborban tett sikeres első dan vizsgát. Ettől kezdve Sensei, később Shihan Collins minden évben lejött hozzánk és vezette a táborainkat. Büszke vagyok, hogy tanítványa és barátja lehettem 17 éven át. 1979 Megrendeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen az első Kyokushin Magyar Bajnokságot, akkor még csak egy súlycsoportban. Tanítványaim, Kívés György és Somogyi Zsolt vívták a döntőt, s Somogyi kerekedett felül. Ettől kezdve minden évben megrendezésre került a Felnőtt Kyokushin Magyar Bajnokság. Év végén került sor a 2. Nyílt Világbajnokságra japánban, melyre meghívást kaptunk, de mivel a karate még nem volt hivatalosan elismert sportág, ezért kiutazásunk nagy nehézségbe ütközött. Két hónapi kemény harcom és lobbizásom azonban sikerrel járt, elismertettük a karatét az OTSH által. így az utolsó pillanatban – már lemondva a kiutazásról – végül is megkaptuk az útleveleket. A csapat tagjai voltak Furkó Kálmán, Somogyi Zsolt, Kívés György és Marek Drozdzowsky. A súlycsoport nélküli versenyen 180 indulóból Somogyi bekerült a legjobb 32 közé, Kívés 64 közé jutott, Furkó és Drozdzowsky első mérkőzésüket elvesztették. Igy a harmadik napon Somogyit be is mutatták a közönségnek. Ekkor találkozhattunk először személyesen az akkor még Kancho címet viselő Oyama mesterrel. Felejthetetlen élmény volt. 1980 Mivel előző évvégén elismerést kapott a karate az OTSH által, azt a Cselgáncs Szövetség ellenőrzése alá csatolták szakbizottságként. A szakbizottságban részt vett a Shotokan, a Kyokushin, az All Style Sport Karate és a Tae Kwon Do stílusok. A Cselgáncs Szövetség gyakorlatilag semmibe nem szólt bele, csak a törvényességet felügyelte, így további fejlődésünknek nem volt akadálya. A nyári nemzetközi edzőtáborban sikeres 2. dan vizsgát tettem Furkó Kálmánnal. 1981 Meghívásomra tavasszal hazánkba látogatott Shihan Loek Hollander, s továbbképzést tartott az akkor már szépszámmal működő hazai klubjaink vezetőinek, majd díszvendége volt a III. Kyokushin Magyar Bajnokságnak. Először oktattam külföldön, mégpedig a bulgáriai Várnában, a nemzetközi edzőtáborban, melyet ott még további 11 követett. Az évvégén egy hónapos
tanulmányúton vettünk részt Svédországban Furkó Kálmánnal, Somogyi Zsolttal és Kívés Györggyel. Dolgozhattunk Shihan Collins, Shihan Fitkin és Sensei Cook dojójában, de még Dolf Lungrennel – későbbi filmsztárral – is edzettünk Stokholmban. 1982 Csapatunk először szerepelt Kyokushin Európa Bajnokságon Londonban. Bódi István középsúlyban III. helyezést ért el. Ez volt az első igazán kimagasló eredmény nemzetközi versenyen. A nyári edzőtáborban Somogyi és Kívés sikeres 1. dan vizsgát tettek. Magam részt vettem a hollandiai Pappendalban megrendezett európai edzőtáborban, majd szeptemberben sikeres 3. dan vizsgát tettem shihan Loek Hollander előtt Budapesten. A Shotokan és a Kyokushin szakágak létrehozták társadalmi elnökségüket Popper György vezetésével, melyhez hamarosan a Tae Kwon Do szakág is csatlakozott. Elkezdődött az első középfokú edzőképzés a TFTI-n. Megszületett bennem egy nagyszabású verseny gondolata és elkezdtem a nemzetközi porond szondázását, milyen lenne a fogadókészség rá. Mertem nagyot gondolni és elkezdett működni. 1983 Az év első munkanapján kiléptem a Malévtől és sportvállalkozó lettem. Klubom ettől az időtől használja a Samurai nevet. Hosszú és rendkívül fáradságos előkészület után vezetésemmel június 3.-án került megrendezésre az I. Ibusz-Oyama Kupa 15 ország részvételével a Budapest Sportcsarnokban 12.500 néző előtt. Sósai Oyama, a Kyokushin Karate megalapítója személyes jelenlétével tisztelte meg hazánkat és a versenyt. Világra szóló siker volt. A sikerhez Polyák József és Császár Zoltán nagymértékben hozzájárult munkájával. Borza József megnyerte a könnyűsúlyú kategóriát. Sósai gazdag magyarországi programja részeként Furkó Kálmán sikeres 3. dan, míg Bódi István és Borza József 1. dan vizsgát tettek Szolnokon. Én nemzetközi vezetőbírói minősítést szereztem. Megjelent az első Kyokushin újság, mely 28.000 példányban fogyott el. A nyári edzőtáborban Horváth János és Kovács Ferenc is megszerezték az 1. dan-t. 1984 Ekkorra már korábban soha nem gondolt népszerűségre tett szert a Kyokushin Karate hazánkban. Klubjaink száma elérte a 45-öt, a taglétszámunk meghaladta az 5.000 főt. 30 klubot az én, míg 15 klubot Furkó Kálmán tanítványai vezettek szerte az országban. Budapesten már 11 klubom működött (megjegyzés: míg Furkó Kálmán a hadseregben testnevelő tisztként dolgozott, s a mélységi felderítőkhöz besorozott kiváló fizikai és jó szellemű katonák közül könnyedén válogathatott tanítványokat, addig én a civil szférát voltam kénytelen meghódítani és magam mögé állítani, nem azonos erőfeszítések árán, de
sikerrel). Ebben az évben 7 fős delegáció utazhatott a 3. Világbajnokságra Japánba. Popper György díszvendégként, jómagam csapatvezetőként, Furkó Kálmán edzőként, Serényi János újságíróként, Bódi István, Borza József és Boros Nagy János versenyzőként képviselte hazánkat. Japánban munkásságom elismeréseként Sósai Oyama a 4. dant adományozta nekem és megbízott a Kelet-Európai Kyokushin Karate Szervezet létrehozásával, mely sajnos azonban az akkori politikai helyzet miatt nem valósulhatott meg. A nagy sikerre való tekintettel az Európai Kyokushin Szervezet megbízott, hogy az Ibusz-Oyama Kupát két évente rendezzük meg. Létrehoztuk saját elnökségünket, mely vezetésére Ferenczy Zoltánt, a társadalmi elnökség tagját kértük fel. Romániában levezettem az első edzőtábort. Furkó Kálmán Sósai Oyama meghívására Japánban, a Honbu dójóban edzhetett 2 hónapig. Munkája elismeréseként megkapta a 4. dan fokozatot és Szolnok város shibucho-jának nevezte ki Sósai. Novemberben megrendezésre került az első Szolnok Kupa 7 ország részvételével. Sikeres karate edzői minősítést szereztem az első TFTI által szervezett szakképzésen. 1985 Januárban megalakult a Magyar Karate, Kick-boksz, Tae-kwon-do és Más Harci Művészetek Szövetsége, melyben a Kyokushin Karate szakbizottsági rangot kapott. Ez a tény sajnálatosan elindította a demokratizálódás törvényi kötelezettségen alapuló folyamatát. Sportszervezet csak demokratikus alapon szerveződhet, annak ellenére, hogy a karate egy tisztán hierarchikus, katonai szervezet, mely a családfa struktúra alapján kell, hogy felépüljön. A közgyűlésen szavazati joggal rendelkező klubvezetők néhány év alatt felismerték, hogy a demokratikus vezetőválasztás milyen lehetőségeket rejt saját kényelmük és a vezetői döntések alulról történő irányíthatósága szempontjából. Furkó Kálmán a későbbiekben egyéni ambíciói kényszerének engedve ennek csapdájába esett és vált kiszolgálójává a karaténkat gyökereiben tönkretevő rendszernek. Áprilisban került megrendezésre a II. Ibusz-Oyama Kupa, melyen ismét Sósai Oyama volt a díszvendég. Borza József ismét megnyerte a könnyűsúlyt. Megjelent a Kyokushin Karate című könyvem a Zrínyi Kiadó jóvoltából, mely fél év alatt 25.000 példányban fogyott el. Sósai meghívására több mint egy hónapot edzhettem a tokiói Honbu dójóban. Sósai kérésére a 17. Nyílt Japán Bajnokságon bemutatót tarthattam telt ház előtt. A barcelónai EB-n Tóth Csaba könnyűsúlyban III. helyezést ért el. De meg kell említenem egyik korai tanítványom, Marek Drozdowsky könnyűsúlyú Európa bajnoki címét is, aki ezt a dicsőséget akkor már lengyel színekben érte el. 1986 Májusban Lucernben került megrendezésre az I. Női Clicker EB, melyre Vincze József segédedzőmmel készítettük fel a válogatottat. Kimagasló fölénnyel
nyertek a lányok. Novemberben került megrendezésre a III. Ibusz-Oyama Kupa, melyen ismét Sósai volt a díszvendég. Borza József harmadszor is megnyerte súlycsoportját, így az Ibusz-Oyama Kupák örökös bajnoka címet is elnyerte. Megjelent Ferenczy Zoltán elnökünk, továbbá Furkó Kálmán és Kívés György gondozásában egy Kyokushin Kata könyv 5.000 példányban, melynek bevételét a fent nevezett személyek sajátjukként kezelték, ellenben a készítés teljes költsége a vezetésem alatt álló szövetséget terhelte meg úgy, hogy két évnyi költségvetésünk bánta. Hogy ez a súlyos sikkasztás nem került nyilvánosságra és nem követelte az elkövetők fejét, az csak a személyes jóindulatomon múlt (ha akkor nem így döntök, ma egészen máshogy nézne ki a hazai Kyokushin). Először jártam a Szovjetunióban, ahol is igyekeztem felmérni – Sósai felkérésére -, hogy mi a pontos kép a Kyokushin Karate terén. Az akkori vasfüggöny miatt senki nem tudta, hogy ki kicsoda, ki mit tud és mekkora szervezetet épített. (3 évi munkám feküdt abban a később Sósainak küldött dokumentumban, melyben részletesen beszámolok neki a Szovjet Kyokushin helyzetérről.) 1987 A januári közgyűlést megelőzően Ferenczy Zoltánt a Kata könyv körüli botrány kapcsán felszólítottam elnöki tisztéről valólemondásra, melyet ő ellenkezés nélkül meg is tett. A Szakbizottság nem választott újabb elnököt, ellenben a demokrácia jegyében Furkó Kálmánt választotta szakbizottság vezetőnek. Magam továbbra is ország képviselő maradtam. Itt ért véget a 12 évig tartó első számú vezetői funkcióm, mely azonban nem választott, hanem Sósai és az európai vezetés által kinevezett pozíció volt (Furkó Kálmán ily módon végre elérte régen vágyott célját, vezetőjévé válhatott az általam létrehozott és sikeressé tett magyar Kyokushinnak.) A katowicei EB-n Borza József 70 kg-ban II, Bódi István 80 kg-ban III. és Pékó Gábor +80 kg-ban III. helyezést ért el. Ez évre már szervezetünk 87 klubbal rendelkezett, melynek kb. két harmada továbbra is az én tanítványaim köréből tevődött ki. Taglétszámunk megközelítette a 9.000 főt. Ez a tény minden idők legnépszerűbb karate irányzatává léptette elő a Kyokushint Magyarországon, továbbá kivívtuk Európa és a világ figyelmét, elismerését, olykor irigységét is. Ezzel azonban be is fejeződött a mennybemenetel. Furkó Kálmán első vezetői ténykedései közt a mindig Budapest centrikus karate irányítását áthelyezte Szolnokra, s ettől kezdve, mint az elhajított kő, megindult a Kyokushin Karate lassú süllyedése itthon. (Ennek okait a későbbiekben vázlatosan kifejtem.) 1988 Megrendezésre került a IV. Ibusz-Oyama Kupa, melyet azonban a NyugatEurópai vezetők már nem néztek jó szemmel és távolmaradásukkal több ország bojkottálta annak sikerét. A siker azonban így sem maradt el. A stuttgarti EB-n
Bódi István Katában I., míg Borza József II. helyezést ért el. Női küzdelemben Bukta Katalin III. lett. Először jártam Izraelben edzőtábort vezetni, Sasy Shiry ország képviselő meghívására. 1989 Hosszas nemzetközi előkészítés után elnyertük az Európa Bajnokság rendezésének jogát. Úgy gondoltam, ha az Ibusz-Oyama kupát bojkottálják, az EB-t nem tudják. így is történt. Sósai negyedszer is ellátogatott Magyarországra. A Posta Bank és a Contrast Kisszövetkezet támogatásával jelentős összeg állt rendelkezésünkre, mely egy nagy szabású verseny megrendezését tette lehetővé. Sósai kimagaslóan eredményes munkánk elismeréseként a versenyen személyesen adta át az 5. dan diplomát Furkó Kálmánnak és nekem. A verseny jelentős magyar sikert is hozott hazai közönség előtt. Németh Katalin Katában I., míg Rácz Anikó II. helyet szerzett. Brezovai Sándor 70 kg alatt III. helyezett lett. 1990 Sósai meghívására Furkó Kálmánnal és Gőz Zoltán tolmáccsal japánba utaztunk, ahol is Ohitón részt vettünk a világ vezető Shibuchóinak találkozóján. Itt a Sósai által elképzelt bizonyos szervezeti és technikai változtatásoknak megbeszélésére, vélemény cserére került sor. A nedeli EB-n a női csapatunk II. helyezett lett, míg Kalocsai Ferenc Katában III. helyet szerzett. 1991 Az 5. Világbajnokságon Tokióban Brezovai Sándor a legjobb 32 versenyző közé került a mintegy 200 induló közül. Sósai kiemelt figyelemmel kezelte a magyar csapatot. Még a kontinensvezetőket is háttérbe szorítva külön találkozót és vacsorát szervezett a magyar delegáció vezetőinek. Felejthetetlen volt. A zaragózai EB-n Rácz Anikó Katában II., míg Karmazin György 80 kg-ban szintén II. helyezést szerzett. Furkó Kálmánt a nyári edzőtábori közgyűlés leváltotta a férfi válogatott edzői posztjáról szakmai okok miatt. Belgrádban, Zágrábban és Horgoson is segítséget nyújtottam a szervezet helyes struktúrájának kialakításában és a technikai színvonal emelésében. Beválasztottak az Európai Karate Szervezet Bírói Bizottságába, így feladatom lett a nemzetközi bírók képzése és munkájuk értékelése is. 1992 Hazánk nyerte el az ez évi Női EB rendezés jogát, melynek Szolnok városa adott otthont. Női csapatunk ismét diadalmaskodott, megszerezve az I. helyezést. Egyéni küzdelemben Molnár Katalin II., míg Katában Kalocsai Ferenc I. helyezett lett. Sajnálatomra ekkorra a szerveztünk létszáma drámaian leapadt, alig voltunk többen 5000 főnél. Nem élvezhettük Furkó Shihan atyai gondoskodását. Megszűnt a klubvezetők érdekeltsége a profizmusban a
szervezeti struktúra változása kapcsán. Nem voltak mérhető elvárások, melyek minősíthették volna az oktatók tevékenységét. 1993 A várnai EB-n Bencze Antal I. helyezést szerzett 70 kg alatt, Német Katalin pedig Kataában lett I. helyezett. Sósai-val ebben az évben találkoztam utoljára Katowicében, egy nagyszabású nemzetközi versenyen. Utolsó intelmei ma is fülemben csengenek: „Emeld fel tekintetedet, nyisd ki a szívedet és némán figyelj!” Az alázat, a tudás megszerzésének alapvető feltételei ezek az örökérvényű gondolatok. 1994 Furkó Kálmán Japánba utazott, hogy edzhessen a Honbun. Kint tartózkodása alatt már nem találkozhatott Sósai-val, mert súlyos betegsége miatt folyamatosan kórházban ápolták. Halálának híre is itt érte április 25.-én, melyet telefonon azonnal közölt is velem. Én a válogatottal a Szabadság hegyen edzőtáboroztam éppen. Olyan váratlan és sokkoló volt a hír, hogy a döbbenettől és a sírástól csak délután tudtam elmondani a tanítványoknak. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz a Kyokushinnal. Később meghívást kaptunk a temetésre, melyre Furkó Kálmán és én kiutaztunk Japánba. Japán hagyományok szerint végső búcsút vettünk Sósaitól. Én akkor megfogadtam, hogy szellemiségét és technikai örökségét megőrzöm, s tovább viszem, mint fáklyát. A nemzetközi vezetők találkozóján kihirdették Sósai végrendelkezését (mely körül később jelentős bizonytalanság alakult ki Japánban, de szerte a világban is, s ez a mai napig nem zárult teljesen le), miszerint Shókei Matsui legyen az örökös. Akkor ezt, mint tényt az ott jelenlévők mind elfogadtuk és egy testként álltunk Matsui mögé. A lillei EB-n Brezovai Sándor Katában I., míg Tóth Attila III. helyezett lett. Női küzdelemben Molnár Dorottya és Kodó Krisztina III. helyezést értek el.
Epilógus Hogy ezután mik történtek a világban és itthon nem szeretném tovább taglalni, mert egyrészt elfogultsággal vádolhatnának, másrészt Sósai halálával lezárult a Kyokushin diadalmenete szerte a világban, s ami 1994 után történt, történik, s fog történni, az már nem az, amit ő szívesen látna (de sokan mások sem). Ezért itt befejezem a krónikás szerepét, csupán korábbi ígéretemhez híven röviden megpróbálom összefoglalni, hogy valójában milyen okok is játszottak közre a hazai Kyokushin felemelkedéséhez és hanyatlásához, majd később szétszakadásához.
Tény, hogy a hazai Kyokushin Karate meghonosítása egyértelműen Shihan Adámy István és Shihan Furkó Kálmán nevéhez fűződik. E két személyiség céltudatosan fejlesztve képességeit jutott egyre előrébb a karate ismeretekben. Személyesen, és tanítványaikon keresztül is szerte az országban, de külföldön is rendíthetetlenül terjesztették a Kyokushinba vetett hitüket. Persze az is tény, hogy személyiségük, fizikai és szellemi képességeik, lehetőségeik, egyéni ambícióik, problémamegoldó képességük, de morális hozzáállásuk sem egyforma lévén, más-más utat jártak be a Kyokushin fejlesztése terén. A kezdeti barátságukat több ízben megtörő, barátinak éppen nem mondható egyoldalú lépéseken át, a szervezet strukturális vezetésében, a feladatok és problémák megoldásában, de valódi és rejtett céljaikban sem azonosak lévén a két mester között fokozatosan egyre mélyülő ellentét alakult ki, mely 1996 januárjában teljes szakadásukhoz vezetett. Ez később további osztódások alapjául szolgált úgy, ahogy az a nagyvilágban is kialakult Sósai halála után. Tény, hogy Furkó Shihan céltudatosan haladt egyeduralkodói hatalmának elérése felé, s ezért minden fontosat képes volt feláldozni. A klubvezetők besüppedtek a puha, kényelmes demokráciába, ahol a vezető nem meri vezetői képességeit, erejét alkalmazni, mert félő, hogy akkor népszerűsége oly mértékben csökken, hogy nem választják újra. Tény az is, hogy Furkó Shihan nem látta be a vertikális rendszerben rejlő vezetői kritériumok kialakításának fontosságát. Ezért behódolt választóinak, akik pedig hálából felemelték őt. De Shihan Furkó az alábbi tényeket tudta a legkevésbé feldolgozni, megemészteni: Tény, hogy több dan fokozatot Adámy Shihan előbb kapott meg, mint ő, s őt nevezték ki az ország elsőszámú szakvezetőjévé. Tény hogy a vezetése alatt álló szervezet nagy nemzetközi hírnévre tett szert és majd’ 9000 fősre duzzadt, továbbá világra szóló versenyeseményeket bonyolított le. Mígnem az is tény, hogy a Shihan Furkó vezette szervezet létszáma és népszerűsége rohamosan csökkent, majd darabjaira esett szét. Tény, hogy a szervezet két harmada Adámy Shihan munkássága következménye. Tény, hogy 30 EB éremből 20 az ő válogatott edzői munkájának eredménye, addig Shihan Furkót visszahívták tanítványai válogatott edzői funkciójából. Tény, hogy Shihan Adámy technikai felkészültsége által iskolát teremtettem a világban, s több, mint 10 országban segítette a Kyokushin fejlődését. Tény, hogy bírói tevékenysége nemzetközileg is elismerést váltott ki. Tény, hogy Kyokushinról igazi könyveket csak ő írt itthon. Tény, hogy egyéni ambícióit soha nem helyezte a szervezet érdekei fölé. Tény, hogy a Kyokushinba vetett hite megrendíthetetlen, s szervezeti kérdésekben határozott véleményét soha nem rejtette véka alá, tanítványaival mindig emberi hangon beszélt, őket soha nem alázta meg. Ez a mai bonyolultnak tűnő, de mégis egyszerű helyzet. Meg kell békélni azzal a gondolattal, hogy ami nem vegyíthető, azt nem kell vegyíteni. El kell fogadni,
hogy ami nálunk megtörtént, már számtalanszor megtörtént a történelemben, csak tanulni lenne érdemes belőle. Nem tudom, hogy kedves Olvasó hogy van vele, de én életem során négy dologgal soha nem tudtam mit kezdeni: ezek a butaság, a rosszindulat, az irigység és a becstelenség. Ezért ma már csakolyan emberek társaságát keresem, akik híján vannak ezen pozitívnak éppen nem mondható emberi tulajdonságnak.
Ars poétikám pedig a következő: Dolgozom, legjobb tudásom szerint építem a Kyokushin szervezetet, s nincs jelentősége, hogy azt minek hívják. A hitemet és tudásomat nap, mint nap átadom a tanítványoknak, de csak addig vezetem őket, amíg képes vagyok jobban megmutatni nekik a mit és a hogyant. Ez az életem, szeretem csinálni. Megtapasztaltam, hogy ezáltal vagyok képes megőrizni fiatalosságomat, fittségemet, egészségemet, így találom meg belső harmóniámat és céljaimat, fejleszthetem személyiségemet, s csak így vagyok képes megbocsátani ellenségeimnek.
OSU!
