A Jobbik 2014-es választási programja Pest megye 5. számú választókerülete (Dunakeszi, Göd, Fót, Erdőkertes, Csömör, Csomád, Veresegyház)
„A rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni.” (Deák Ferenc)
Tisztelt Választópolgár! Kedves Lakótársam! Deák Ferenc fent idézett szavai illenek a mai helyzetre: lassan negyedszázad telt el az úgynevezett „rendszerváltás” óta, vagyis lett volna idő „rendbe tenni közös dolgainkat”, ez azonban valahogy elmaradt. Ez a program elsősorban azokhoz szól, akik úgy érzik, hogy az a bizonyos „mellény” kissé szorít, és jó lenne újragombolni. Akik úgy érzik, hogy hiába jöttekmentek magukat „jobboldalinak” illetve „baloldalinak” valló kormányok, mégsem tudtak megoldásokat kínálni huszonöt éves problémáinkra. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a 2010-es választások óta eltelt időszakban bizonyította szakmai felkészültségét mind az Országgyűlésben, mind a megyei- és helyi önkormányzatokban. A legtöbb javaslattal élő, legtöbbet hozzászóló- és dolgozó képviselők mindhárom területen szinte kizárólag a Jobbik soraiból kerültek ki. A Jobbik tiszta, világos és határozott elképzelésekkel rendelkezik az ország jövőjével kapcsolatban. Éppen ezért nem vagyunk rászorulva arra – és nem is a mi stílusunk – hogy a korábbi kormánypártokhoz hasonlóan rágalmazó, személyeskedő, sárdobáló kampányt folytassunk. Azt szeretnénk, hogy választókerületünk lakossága ne undorral és gyomorgörccsel, hanem érdeklődéssel, bizakodással tekintsen az előttünk álló választási kampány elé. Rajtunk nem fog múlni, hogy ez így legyen! Van mondanivalónk, elképzelésünk, programunk. Ezt szeretnénk most megosztani Önnel, bízva abban, hogy elnyeri tetszését, egyetértését, és az április 6-i választások után együtt vághatunk neki a szebb jövő építésének!
Üdvözlettel: Nyíri Márton, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselőjelöltje
I. Alapvetések – országos viszonylatú programpontok 1. Erős államot! Mit jelent a Jobbik számára az „erős állam” fogalma? Mind a kormánypárt, mind a Jobbik beszél „erős államról”. Mit értünk mi, jobbikosok erős állam alatt? Az állam fogalmát régi, 5. osztályos tankönyvekben még valahogy így fogalmazták meg: „Az állam egy adott területen élő népesség érdekvédelmi szervezete.” Megmosolyogtató és pongyola is a megfogalmazás, hiszen az állam jóval több ennél, mind szociológiai- mind jogi szempontból. Tegyük fel a kérdést: szükség van-e erős államra? A liberálisok szerint nincs, szerintük az állam egy szükséges rossz, melynek minél kisebb a befolyása - például a gazdasági folyamatokra -, annál jobb. A szocialisták „erős államát” láttuk működés közben 2006-ban, erre kár is szót vesztegetni. Nézzük a mostani helyzetet. Talán abban egyetértünk, hogy az államhatalom most erős. De vajon akkor, ott, és azokkal szemben erős, akikkel szemben valóban erőt kell mutatni? Helyese például az, amikor egy becsületes, dolgozó, adófizető állampolgárt ablakos borítékban idéznek be 5.000 Ft adótartozásért, miközben a 26 milliókat elcsaló „celebek” nevetséges büntetést kapnak, 60 milliókkal tartozóknak a hajuk szála sem görbül, sőt tortán élnek továbbra is, az ezermilliárdos adócsalás gyanúját pedig ki sem hajlandóak vizsgálni? Kinek az érdekét védi akkor az államhatalom, amikor a Kúria kinyilatkoztatja, hogy a devizaalapon nyilvántartott hitelszerződések nem ütköznek sem jó erkölcsbe, sem törvénybe vagyis nyugodtan ki lehet zsigerelni állampolgárok százezreit? Megfelelő helyen mutat-e erőt az állam, amikor nyilvánvalóan politikai megrendelésre tiltanak be egyébként hasznos társadalmi munkát végző szervezeteket, miközben köztörvényes bűnözők nevetséges büntetéseket kapnak? Megfelelő módon mutat-e erőt az állam akkor, amikor új adókat vet ki a közteherviselés nevében, azonban arra már nincs „ereje”, hogy megakadályozza azt, hogy ezeket a terheket például a bankok - a lakosságra hárítsák?
A Jobbik álláspontja az, hogy szükség van az erős, beavatkozó államra. De a mi elképzelésünk szerint az erős állam ne a becsületes állampolgárokkal szemben fitogtassa az erejét, hanem éppen ellenkezőleg – az állampolgárok érdekében és védelmében legyen képes erőt mutatni!
2. Tisztességes, az ország- és a nemzet érdekét szolgáló politikát! Van-e tisztességes politika? Magyarországon az emberek 40%-a politikailag passzív: elzárkózik a politikától, a közélettől. Miért? Megvan rá az okuk. Az elmúlt évtizedekben olyan alacsony szintre süllyedt a politikai kultúra, hogy nem csoda, ha sokan nem kíváncsiak rá. Mellébeszélés, korrupció, politikusbűnözés jellemzi a politikát. És még egy: lefelé taposás. Sokak számára a politika nem hivatás, hanem megélhetés – ők a megélhetési politikusok, a „meggyőződéses opportunisták”, ahogy egy barátom fogalmazott. Ha nem lenne politika, nem lenne munkájuk. Vannak olyanok, akik 5-6 „közpénzes állást” is betöltenek egyszerre. Bizonyára Szupermenek, vagy Jedi lovagok. Ezek miatt az álláshalmozó politikusbűnözők miatt ábrándulnak ki az emberek a politikából és a közéletből.
Milyen legyen a politika? Olyan, mint a jó zene: ne legyen öncélú, sokakhoz szóljon, legyen benne szenvedély, őszinteség, és az sem baj, ha a szövegének is van értelme.
3. Hosszú távú, stabil, minőségi munkahelyteremtést és megőrzést! Munkahely. De milyen? „Ha van munka minden van, ha nincs munka semmi nincs!” – tartjuk a Jobbikban. A munkahelyteremtés általános politikai jelszó. A KSH 2013. novemberi adatai szerint 87.000-el dolgoznak többen, mint a korábbi évben. Bertha Szilvia és Volner János jobbikos országgyűlési képviselők azonban többször felszólaltak a Parlamentben a munkaügyi adatok kozmetikázása kapcsán - jogosan. Arról azonban kevés szó esik, hogy a „teremteni kívánt” munkahelyek milyen minőségűek legyenek? Pedig ez ugyanolyan lényeges kérdés, mint az, hogy gyarapszik-e a munkahelyek száma vagy nem? Nyilván a statisztikában jól mutat az 1,5 százalékpontos növekedés, azonban tudni kell, hogy ebben már a közfoglalkoztatottak is benne vannak, de egyes statisztikák odáig mennek a pofátlanságban, hogy a nehéz helyzet miatt külföldre kényszerült, és ott dolgozó honfitársainkat is beleszámolják! A közfoglalkoztatás elsődleges céljaként kell azt is megjelölni, hogy a közfoglalkoztatottak visszakerüljenek a valódi munkaerőpiacra. A közmunkára tehát nem tekinthetünk úgy, mint „végállomásra”, mint teljes értékű munkahelyre. Átmeneti állapotnak tekinthetjük csupán, mely természetesen jobb, mint a semmi, de úgy lenne tisztességes, hogy ezt elkülönített kategóriában tárgyalják a felmérések, különben jogos a vád a foglalkoztatási adatok kozmetikázásával kapcsolatban. Emellett nem tudjuk pontosan, milyen számú az a munkanélküli réteg, amely kiesett a regisztrációból, vagy be sem jelentkezett oda.
De engedjük el a közfoglalkoztatás témáját, és nézzük meg a „piac által életre hívott” munkahelyeket. Hadd hozzak példának egy másik felmérést: az Iránytű Intézet novemberi mérése szerint azokon a területeken, ahol a regisztrált (!) munkanélküliség viszonylag alacsony, 5% körüli vagy az alatti (ilyen például a mi választókerületünk, a Pest megye 5-ös), az emberek itt is első helyen jelölik meg a munkanélküliség problémáját. Vagyis egy olyan térségben, ahol – legalábbis papíron – 100 emberből mindössze 5 munkanélküli! (Természetesen tudjuk, hogy ez a valóságban nem így van a fent jelzett problémák miatt, de mégsem hasonlítható össze ez a térség mondjuk Északkelet Magyarországgal, ahol 10 emberből 7-nek nincs munkája.) Érdemes feltenni a kérdést: Hogy lehet az, hogy egy viszonylag jó foglalkoztatási helyzetben lévő térségben is elsődleges problémának tekintik a munkanélküliséget az emberek? A válasz a kutatást végző szakemberek szerint is az, hogy azért pesszimisták az emberek, mert a munkahelyek egy jelentős része instabil, ezért azok is, akiknek jelenleg van munkájuk, rettegnek attól, hogy elveszíthetik. Miért? Egyrészt a kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt. Emellett nyilván továbbra is érződik a válság hatása. Másrészt viszont azért, mert ezen munkahelyek jelentős része soha nem volt hosszú távú, stabil munkahely! Tudjuk azt is, hogy a válság előtt a legbiztosabb, legértékesebb munkahelyek azok voltak, melyeket a magyar kisés középvállalkozások teremtettek. A leginkább veszélyeztetett munkahelyek pedig a külföldi multiknál voltak/vannak. (Rengeteg történetet hallunk a próbaidő után-, béremelés előtt utcára tett dolgozókról, az embertelen körülményekről, az irreális elvárásokról, az agyontúlóráztatásról, gyakori törvénysértésekről – egyszóval a munkaerő kizsákmányolásáról.) Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a nemzetközi cégek kapják az állami támogatások tetemes hányadát, miközben az itt szerzett hasznuk jelentős részét külföldre viszik, nem itt fektetik be, és ki tudja, mi derülne ki, ha a „rendszerváltó elit” mégis mutatna hajlandóságot arra, hogy kivizsgálja az ezermilliárdos Áfa-botrányt. De nézzünk pozitív példát is: Svédország. Egy távoli rokonom ott volt kiküldetésen. Mesélte, hogy munkaadó és munkavállaló között ott partnerségi viszony van, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés légköre jellemzi a munkahelyek többségét. A cég megbecsüli, továbbképzi a munkavállalót, és előmeneteli lehetőséget biztosít számára. A vállalatvezetés tudja, hogy kár lenne az évek óta képzett, rutinos munkavállalótól megszabadulni, csak azért, mert „mindenki pótolható” és van „olcsóbb portéka” a piacon. Hosszú távú megtérülésként tekint a munkavállaló továbbképzésébe fektetett összegre. Természetesen ezért minőségi munkát vár el, amit a munkavállaló szíves örömest meg is ad. A dolgozó tudja, ha jól végzi a munkáját, újabb és újabb lehetőségeket kap karrierje építésére, tudja, hogy onnan fog nyugdíjba menni, melynek összegéből tisztességes időskori életminőséget tud biztosítani a maga és családja számára. Nyoma sincs a nyugati világban olyan népszerű „mindenki pótolható, ezért bármikor eldobható” szemléletnek. És nem csak a svéd vállalatoknál ez a helyzet. A külföldi multiktól ugyanezt a szemléletet várják el. Mesélte a rokonom, hogy sok dolgozó munkaidőn kívül is büszkén viseli az adott vállalat emblémájával ellátott kiegészítőket – sapkát, jelvényt, karkötőt, pulóvert, stb.
Amikor a Jobbikban minőségi munkahelyekről beszélünk, azt értjük ez alatt, hogy elsősorban a magyar kis- és középvállalkozásokat kell támogatni, hiszen ezek teremtenek hosszú távú, stabil munkahelyeket. Magyarokat foglalkoztatnak, itt adóznak, és nyereségük jelentős hányadát is itt fektetik be. Így érhető el, hogy értéktelen, rabszolga munkahelyek helyett minőségi munkahelyek jöjjenek létre.
4. Az elmaradt elszámoltatás elvégzését! Miért maradt el a Fidesz által beígért elszámoltatás? A jelen kormányzati ciklus egyik legnagyobb ígérete volt az elszámoltatás. Az ország kudarcaiért „az elmúlt nyolc év” számonkérése általános társadalmi igényként jelentkezett. A 2006-os véres tömegoszlatások után egyre többen látták be, hogy az 1989-es „rendszerváltás” tulajdonképpen csak hatalomátmentés volt, és akik elszenvedői voltak 2006. véres eseményeinek, tudják, hogy a módszer sem nagyon változott. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az elszámoltatás megrekedt az ígéretek szintjén – egy-két jelentéktelenebb figura kapott csak nevetséges büntetést - vagyis kirúgták a portást. A főkolomposoknak hajuk szála sem görbült! A legellentmondásosabb mégis az, ahogy a kormánypártok a „baloldal lehetséges visszatérésével” riogatják saját szavazóikat. Miért? Mert szavazótáboruk jelentős része úgynevezett „protest szavazó”, akik nem valamiért, hanem valami ellen mozgósíthatók. A „baloldali visszarendeződés” lehet az a rém, amivel ezeket a szavazókat el lehet vinni az urnák elé. A szomorú igazság az, hogy az úgynevezett „jobboldal” soha nem fogja elszámoltatni az úgynevezett „baloldalt”. Ha megtenné, nem tudná riogatással mozgósítani szavazóinak legalább az egyharmadát, de lehet, hogy nagyobb részüket. Ugyanez igaz fordítva is. A Fidesz és az MSZP prominenseinek túlságosan sok közös ügyük – akár közös vállalkozásuk – van ahhoz, hogy bármelyiktől el lehetne várni az elszámoltatást. „Holló a hollónak nem vájja ki a szemét!” – mondta erről a jelenségről Vona Gábor.
Egy szereplőtől lehet csak elszámoltatást várni: a Jobbiktól, amely nem érintett az elmúlt 24 év korrupciós botrányaiban. Amikor egy ötéves gyerektől már az óvodában elvárják, hogy tetteiért felelősséget vállaljon, miért nem elvárás ugyanez közszereplőkkel szemben? A Jobbik nem fogja nézni, hogy egy nemzetellenes bűn elkövetője jobboldali vagy baloldali, hanem cselekedni fog, mert ezt kívánja az ország érdeke. Ezért NEMZETI RADIKÁLIS párt a Jobbik, és nem „jobboldali” vagy „baloldali”. A gazemberség ugyanis akkor is gazemberség, ha baloldali, és akkor is, ha jobboldali. A jobbik nem az elmúlt négy-, vagy az elmúlt nyolc évet fogja számon kérni, hanem az elmúlt 24 évet. És nem fogunk azzal kibújni a felelősség alól, hogy ehhez „nem megfelelő a jogi környezet”, mert annak átalakításával fogjuk kezdeni.
5. Valódi, eredményes felzárkóztatást! Gyermekeink ne legyenek áldozatok! Az elmúlt időszak szomorú – és sajnos egyre szaporodó – eseményei (iskolai verekedések, tanárverések, öngyilkossági kísérletek) napnál világosabbá teszik, amit a Jobbik már régóta hangoztat: az iskolai integrációt nem lehet minden esetben azzal kezdeni, hogy bizonyos gyerekeket „benyomnak” egy átlagos osztályba, azzal a céllal, hogy ott majd „eltanulja” a többi gyerektől a megfelelő viselkedési formákat, mintákat. Az iskolában tanítók nap, mint nap ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalják: az alapvető viselkedési formákat nem ismerő, az átlagtól negatív irányban jelentősen eltérő szociális- és kulturális környezetből érkező gyerek visz egy olyan mintát a közösségbe, amit annak egyes tagjai követni fognak, a többiek pedig elszenvedői lesznek. Vagyis éppen ellenkezője történik annak, amit a balliberális oktatáspolitikusok mondanak. Egy-két „nehezen integrálható” tanuló miatt „hajlik el” egy egyébként jól működő osztályközösség. Milyen esetekről van szó? Bár természetes, hogy nem egyforma körülmények közül, nem azonos szociokulturális környezetből érkeznek a gyerekek az iskolába, vannak olyan alapvető viselkedési formák, melyek igenis elvárhatóak mindenkitől: használjon zsebkendőt, WC papírt, ne adj’ Isten, szalvétát. Ismerjen bizonyos udvariassági szófordulatokat: kérem, köszönöm, szívesen. Tudjon napszaknak megfelelően köszönni. Használjon evőeszközt. A testi higiéniája legalább a minimálisan elvárható szintnek feleljen meg. És még mindig nem beszéltem értelmi képességről, iskolai érettségről! A pedagógusoknak nincs eszköz a kezükben, hogy az olyan gyerekeket, akik kizárólag renitens magaviseletükkel tűnnek ki társaik közül, megfegyelmezzék. Míg az osztály nagy részének figyelmét le tudja kötni egy felkészült pedagógus, az ilyen „tanulókból” éppen annak képessége hiányzik – sok egyéb más mellett – hogy végig tudjanak ülni egy 45 perces tanórát. Ilyen esetekben marad le aztán az egész osztály, melynek következményével a szülő legtöbbször csak a rossz bizonyítvány, vagy súlyosabb esetben egy-egy rosszul sikerült felvételi után szembesül.
A Jobbik kíméletlenül le fog számolni azzal a gyakorlattal, hogy a felzárkóztatásra szoruló gyerekeket minden átmenet nélkül beerőltessék egy „hagyományos” osztályba/csoportba. Attól ugyanis, hogy az osztály többi tagjára rákényszerítik, hogy viseljék el a szóban forgó gyermeket, még nem lesz felzárkóztatva! Bentlakásos iskolákat kell létrehozni, hogy a felzárkóztatásra szoruló gyermek kiszakadjon abból a szubkultúrából, amit sok esetben a családja képvisel, és szakemberek, gyógypedagógusok, képzett fejlesztő pedagógusok segítségével kell megtanítani az alapvető társadalmi normákra, viselkedésformákra, érzelmi kultúrára. És ha ez a folyamat igazoltan eredményes, akkor – és csakis akkor – kezdődhet meg a kortárs környezetbe való beillesztése.
Azzal, hogy különböző jogcímeken pénzt osztanak a „felzárkóztatásra szorulóknak”, még sem szociális, sem kulturális téren nem fognak felzárkózni. Az eddigi 23 év „integrációs politikáját” fölösleges is minősíteni, hiszen valamennyien elszenvedői vagyunk. A Jobbik viszont végre valódi eredményt akar elérni ezen a téren, különben nagyon sötét időszak köszönt ránk.
6. Értékteremtő, munka alapú gazdaságot! A jelenlegi kormány attól „nemzeti”, hogy piros-fehér-zöld pántlikával átkötve adja el ugyanazt a portékát, amit a szocialista kormányok liberális csomagolópapírba csomagoltak. Egy szemléletes példával megvilágítva: az egész futballpályát kihasználva játszanak, de nem akarják észrevenni, hogy a pálya lejt, a vonalak görbék, a bíró részrehajló. A Jobbik ezzel szemben az egész játékteret kérdőjelezi meg. A gazdasági folyamatokra kivetítve ugyanezt: a jelenlegi kabinet még mindig a neoliberális gazdasági elvek szerint működik, melyek megbuktak mind idehaza, mind globális szinten. A Jobbik le fog számolni a liberális gazdaság vadhajtásaival, a rablókapitalizmussal, a globalista beidegződésekkel, a munkaerő végletekig történő kizsákmányolásával, és ezek helyett nemzeti, produktivista és protekcionista nemzetgazdaságot fog létrehozni, egy erős, szükség szerint beavatkozó állam keretei között. Minőségi, hosszú távú munkahelyeket csak úgy lehet teremteni, ha az állam felvállalja, hogy szükség esetén akár kikényszeríti a tisztességes feltételeket munkaadó és munkavállaló között. Ez persze globális érdekeket sért, igen. De elég volt a polgárait a nemzetközi nagytőke erőfölényének kiszolgáltató, magára hagyó államból! Miért is versenyeznek az egyes települések? Hogy ki tud minél több nagyvállalatot a körzetébe csábítani, hogy minél nagyobb legyen a beszedhető iparűzési adó. Ez is egyfajta logika – és az is, hogy ami helyben előállítható, forgalmazható, ráadásul egészséges, jó minőségű, azt használjuk fel helyben, fejlesszük a helyi piacokat. A hazait akarjuk előnyben részesíteni a külföldivel szemben. És nem az oligarchákat, hanem a helyi kis- és középvállalkozásokat, akik hosszú távú, minőségi munkahelyeket teremtenek, helyben adóznak, és a bevételeik tetemes hányadát is helyben költik el. Nemzeti föld- és vízkincsünk magyar kézben tartása elsődleges nemzetstratégiai kérdés! Aki azonban ebben a kijelentésben kizárólag valamiféle „nemzetieskedő” jelszót sejt, súlyosan téved. Hosszú távon ugyanis a magyar mezőgazdaság rejti magában azt a lehetőséget, hogy néhány évtizeden belül húzóágazatként működjön. Ehhez persze szükség van a magyar élelmiszeripar és feldolgozóipar helyreállítására is. (Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a magyar élelmiszernek volt piaca, nem uniós szabályozások határozták meg, hogy miből, mennyit termelhetünk, és hol értékesíthetjük. Olyan is volt a magyar történelemben – a dualizmus második felében néhány évig – amikor egyetlen ország előzött csak meg bennünket finomliszt-előállításban: az Amerikai Egyesült Államok.) Fontos tehát tudatosítanunk, hogy a termőföld magyar kézben tartása – jövőnk záloga! Vízkincsünk méltatása fölösleges is annak ismeretében, hogy a Közel-keleten már csak palackozott ivóvizet lehet kapni. Mindenki elképzelheti, néhány évtized múlva mekkora
stratégiai előnyt jelent majd az, hogy a Kárpát-medence édesvízben úszik. Ezért nem szabad hagyni, hogy ezt a „sajtot kiénekeljék a szánkból”, vagyis hogy nemzeti vízkincsünket külföldiek szerezzék meg. Talán a legtipikusabb példa a jelenlegi maszatolásra az államadósság-kezelés kérdése: a magánnyugdíj kassza „betörlesztésével” eltűnt sok ember megtakarítása. Eközben az államadósság nem csökkent, hanem ellenkezőleg, növekedett. (Tavaly január óta megközelítőleg 2000 milliárd forinttal. 2012. decemberében még a GDP arányos adósság 73,9% volt, ez 2013. decemberére 78%-ra emelkedett, és a legfrissebb, januári adatok szerint tovább emelkedik /ÁKK adat/.) Ez volt a „nemzeti-liberális” megoldás. A radikális megoldás pedig az, amit a Jobbik javasol: ki kell mondani az államadósságról, hogy visszafizethetetlen, ezért az adósságállomány azonnali újratárgyalását kell kezdeményezni, ahogy több ország – sikerrel – megtette ezt előttünk.
A Jobbik szerint tehát a hazait előnyben részesítő, azt helyzetbe hozó, minél több minőségi készterméket előállító, vagyis produktivista nemzetgazdaságra van szükség, mely a magyar emberek szorgalmán, tehetségén, és stabil, hosszú távú, tisztességes megélhetést nyújtó munkahelyeken alapul. Helyre kell állítani a magyar élelmiszer- és feldolgozóipart, mint potenciális húzóágazatokat. Az államnak fel kell vállalnia a munkaadó- és munkavállaló közötti együttműködésben való közvetítést, ha pedig ez nem megy szakszervezetek közreműködésével, az államnak magának kell kikényszerítenie a tisztességes megállapodást a gazdasági élet szereplői között. Ha a szakszervezetek impotenciát mutatnak, akkor annál nagyobb határozottságot kell mutatnia az államhatalomnak a dolgozók érdekképviselete terén. Az államadósságot pedig újra kell tárgyalni, bizonyos tételeit leírni, a fennmaradó részt pedig átütemezni, mivel jelenlegi formájában visszafizethetetlen. Kiemelten fontos nemzeti erőforrásaink megőrzése, különösen termőföldünk és vízkincsünk magyar kézben tartása.
7. Határozott külpolitikát! Talán tabudöntögető a felütés, de Isten neki: Izrael példát mutat! Mi történik, ha valahol a világban hátrányos helyzetbe hoznak, jogaiban sértenek, verbálisan vagy fizikálisan bántalmaznak egy izraeli állampolgárt vagy egy izraeli származású/vallású személyt? Budapesttől New Yorkig erről beszél a világ, az illető neve rögtön közismertté válik, nemzetközi szervezetek hallatják hangjukat, nagyköveteket rendelnek be és állítanak a szőnyeg szélére,
aktivizálódnak a bűnüldöző szervek és rekordidő alatt előkerítik a tettest/felelőst, mindemellett jogvédők hada jelenik meg a sértett védelmére. Mi történik, ha ugyanilyen sérelmek érnek egy magyart? Talán ír róla a Die Welt, a New York Times vagy bármelyik „mértékadó” nyugati lap? Ugyan! Mit tesz a magyar külügy? Legföljebb elereszt egy ejnye-bejnyét, ha már nagyon nagy idehaza a közfelháborodás. Pedig bennünk, magyarokban is ott rejlik ugyanaz a nemzetközi érdekérvényesítő potenciál, csak éppen a magyar külügy képtelen ezt kihasználni immár több mint 70 éve! Gondoljunk a magyar diaszpórára: az USA-tól Kanadáig, Brazíliától Ausztráliáig élnek nemzettestvéreink, méghozzá jelentős részük nagy befolyásra tett szert az adott országban. Vannak közöttük iparmágnások, újságírók, televíziós- és rádiós személyiségek, popzenészek, hírességek. Higgyük el: jelentős részük igenis magyar érzelmű, ápolja és őrzi nemzeti hagyományainkat, magyarul tanítja gyermekeit, unokáit. Hogy lehet az, hogy a 2/3-os „nemzeti ügyek kormánya” négy év alatt képtelen volt egy olyan hatékony „riadóláncot” kiépíteni, mint amilyet Izrael óriási hatékonysággal működtet?
A Jobbik álláspontja, hogy olyan külügyet kell fenntartani és működtetni, amely gondoskodik arról, ha elcsattan egy pofon Újvidéken, melynek magyar a sértettje, ha elhangzik egy „bozgor” Kolozsváron, akkor másnap ettől legyen hangos a világsajtó, és az érintett ország nagykövete a kezét tördelve magyarázkodjon a Külügyminisztériumban reggel fél nyolckor. Elég volt az elmúlt hét évtized impotens, önfeladó, minden sarkon megfelelni akaró, elvtelen külügyi gyakorlatából! (A fent felsorolt programpontok a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2014-es, országos választási programja alapján kerültek összeállításra, kiemelve ebből a választókerületünkben legnagyobb érdeklődésre számot tartó programelemeket. A teljes országos program letölthető a www.dunakeszi.jobbik.hu/program2014, a www.veresegyhaz.jobbik.hu, a www.god.jobbik.hu, a www.fot.jobbik.hu, illetve a www.jobbik.hu oldalakról.)
II. Választókerületi viszonylatú programpontok
1. Együtt a lakossággal – A beruházások közérdeken alapuljanak, ne egy szűk csoport hóbortjait szolgálják ki Választókerületünk több településén divattá vált, hogy a képviselői fogadóórák, közmeghallgatások (már ha vannak) puszta formalitások csupán. Valójában a lakosságot nem vonják be az érdemi döntések előkészítésébe. A széles körű, érdemi egyeztetések elmaradnak. Helyette kaptunk „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon kész tényeket, más esetben „igenre” és „nemre” lebutított, manipulatív konzultációs kérdőíveket. A Jobbik elvárja mind országgyűlési, mind önkormányzati képviselőitől, hogy ahol csak tehetik, a várható beruházásokról, fejlesztésekről, változtatásokról még a megvalósítás előtt kérjék ki
a lakosság minél szélesebb körű véleményét, hogy a közpénzből történő fejlesztések minél nagyobb társadalmi egyetértésen alapuljanak. Különösen fontos ez a nagyobb területeket átfogó beruházások esetében, mint közlekedési változtatások, kerékpárutak, nagyobb kiterjedésű sportkomplexumok. Meggyőződésem, hogy kellő körültekintéssel a lakosság igényei igenis felmérhetőek! Így kerülhető el, hogy hulladéklerakó épüljön ott, ahol a lakosság érdekeit ez durván sérti, hogy olyan kerékpárút épüljön, mely az állandó élcelődés céltáblája, hogy olyan nagyberuházás történjen, mely környezeti értékeket veszélyeztet, hogy gátlás nélkül épüljenek lakóparkok, miközben az infrastrukturális fejlődés elmarad. A választási kampányban, amikor minden más párt irreális fejlesztéseket ígér, mi a józan észre apellálva mégis azt mondjuk: inkább megfontoltabb ütemű fejlesztéseket, de azok legyenek minőségiek, hosszú távon használhatóak, hogy valamennyi lakótársunk örömét lelje ezekben!
Szakítani kell azzal a szemlélettel, melyet bizonyos politikusok magukénak vallanak: „az emberek úgysem értenek hozzá, fölösleges időpocsékolás bevonni őket a döntések előkészítésébe.” A Jobbik hisz abban, hogy választókerületünk lakói értelmes, felelősségteljes, öntudatos polgárok, akik nagyon is tisztában vannak érdekeikkel, és akiket nem lehet „abszolutista módon kormányozni”.
2. Valódi rezsicsökkentés, akár helyi módszerekkel A beharangozott rezsicsökkentéssel együtt, vagy éppen az előtt közvetlenül (számos új adónem bevezetése mellett) a kormánypárti többség megemelte a helyi adókat. (Dunakeszin például akár három-, négy és félszeres, burkolt építményadó-emelést hajtottak végre, miközben a kormányzati propaganda rezsicsökkentésről szólt.) Emellett országosan is folytatódott a megszorító politika. Néhány új adó- és járulékfajta a teljesség igénye nélkül: munkavállalói járulékok emelése, cégautó után fizetendő adó emelése, egyszerűsített vállalkozói adó 37%-ra emelése, kötelező kamarai regisztráció 5000 Ft éves tagdíjjal, üzemanyagok jövedéki adójának emelése „dízel adó”, autópályadíj minimumának tíz napra emelése áremeléssel, táppénz radikális csökkentése, tranzakciós illeték megduplázása, felsőoktatási támogatások csökkentése, az Áfa 27%-ra történő emelése, távközlési szolgáltatások adója, „dugódíj”, stb. (Adatok: hvg.hu) Összességében 28 új közterhet vetettek ki, vagy jelentették be ezek bevezetését. Ha mindehhez hozzávesszük a radikális élelmiszer áremelkedést és az alapvető szükségleti cikkek árainak folyamatos növekedését, belátható, hogy a kormányzati propaganda ellenére mi, dolgozó átlagemberek nem élünk jobban, sőt, tömegek életszínvonala csökkent vagy ment tönkre a folyó kormányzati ciklusban.
Vagyis a kormány – tény, hogy kommunikációs szempontból mesteri módon – azt a politikát űzi, hogy egyik kezével látványosan ad, a másikkal csendben elvesz. (Tipikus példája ennek a pedagógus béremelés: nagy hírveréssel beharangozták a 30%-os béremelést, ezzel együtt azonban jelentősen nőttek az óraszámok, sok helyen nem maradt meg – már ahol egyáltalán volt – a cafetéria, megszűntek a pótlékok, és gyakorlatilag a túlórapénz is. ) Amikor a Jobbik lakossági tehercsökkentésről beszél, akkor valódi rezsicsökkentésre gondol: tiltakozunk az önkormányzatoktól történő forráselvonások ellen, melyek közvetlenül indukálták a helyi adók emelését! Ezeket a Jobbik elfogadhatatlannak tartja, és egyetlenegy esetben sem szavazta meg! Ha már az úgynevezett „rezsicsökkentésnél” tartunk: a Jobbiknak több olyan megoldási javaslata is van, mellyel helyben lehetne csökkenteni az energiaterheket. Ezek egyike az energiaerdő-telepítés. Szinte valamennyi választókerületi település rendelkezik olyan területekkel, ahová nagy kiterjedésű energiaerdőt lehetne telepíteni. Fót esetében egy önkormányzati terület megfelelő hasznosításával, 4,5 millió forint befektetésével rövidtávon 20-22 milliós haszon lenne kitermelhető, nem beszélve arról, hogy 100-150 fóti háztartás jóval olcsóbban – akár szociális támogatás részeként – szerezhetné be a tüzelőfát télire. A tehercsökkentés részét képezhetné a tüzelőfa Áfájának csökkentése.
Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy míg a kormány rezsicsökkentést hirdet, megvonja az önkormányzati támogatások jelentős részét, így a helyi önkormányzatok rákényszerülnek a helyi adók (építményadó, kommunális adó, helyi iparűzési adó) emelésére. Különösen álszent és képmutató ez akkor, amikor a választókerület országgyűlési képviselője a Parlamentben megszavazza az önkormányzatokra vonatkozó megszorításokat, majd ugyanő polgármesterként helyben azzal indokolja az adóemelést, hogy nincs mit tenni, mert a kormányzat pénzt vont el az önkormányzatoktól!
3. Közlekedés Először is tisztázzuk: valószínűleg nagyon hálás téma lenne felsorolni az összes, rossz állapotban lévő, önkormányzati fenntartású utat, azzal az ígérettel, hogy megválasztásom esetén, országgyűlési képviselőként gondoskodni fogok ezek felújításáról. Ez azonban tisztességtelen ígéret lenne, mivel az önkormányzati utak kizárólag a helyi önkormányzatok hatásköreibe tartoznak. (Nyilván lesznek olyan jelöltek, akik gátlástalanul belemennek efféle ígérgetésbe. Egy országgyűlési képviselő azonban legfeljebb lobbi-tevékenységet folytathat ehhez kapcsolódó pályázatokon
történő sikeres szerepléshez – ezt meg tudom ígérni én is.) Ezért ezen utak kijavításának, megépítésének programját majd az önkormányzati választási kampányban a Jobbik önkormányzati képviselő-jelöltjei fogják megalkotni. Útjaink egy jelentős része azonban állami közút, melyek állapotáért a Közútkezelő tartozik felelősséggel. Minden településen tapasztaljuk, hogy ezen közutak – melyek általában egy-egy település legfontosabb, fő közlekedési útvonalai – karbantartása, javítása minősíthetetlen módon történik. (Elég itt csak a településeinket, Fótot, Veresegyházat, Csomádot, Erdőkertest összekötő, gyakran életveszélyes állapotban lévő fő közlekedési útvonalakat említenünk, de ugyanez a helyzet Csömörön is.) Általában késedelmes módon, sokszori bejelentésre szállnak ki utat javítani a Közútkezelő munkatársai. Az elvégzett „munka” legtöbbször trehány, igénytelen, és nem tartós. Egy-két hónap elteltével már ugyanúgy éktelenkedik a kátyú az úton, mintha ki sem javították volna. Erdőkertest és Veresegyházat pedig egyszerűen kihagyták az útfelújítási programból, és pályázatok sincsenek. Erdőkertes különösen méltatlanul elfeledett települése a régiónak! Az alacsonyabb rendű utak pedig egyszerűen használhatatlanok, és itt sem teremtett a kormányzat pályázati lehetőséget. Veresegyház esetében óriási igény mutatkozik a régóta ígérgetett M2M3 összekötő út megépítésére, illetve a várost elkerülő út megépítésének előrehozatalára. Az ilyen esetekben viszont már teljes kompetencia birtokában járhat el egy országgyűlési képviselő. Amennyiben bizalmat kapok Öntől, képviselőtársaimmal összefogva mindent megteszek annak érdekében, hogy gyökeres változás mutatkozzon ezeken a területeken. Régi, be nem váltott ígéret az M2 főút kétsávossá bővítése. Ez mind forgalomtechnikai-, mind balesetvédelmi szempontból is indokolt. Lényeges, hogy a bővítés után is ingyenes maradjon a használata, különben ott fogunk tartani, ahol a part szakad: az átmenő forgalom miatt ugyanúgy dugó lesz az érintett településeken. (Elsősorban Gödön és Dunakeszin.) Lényeges tehát, hogy minél többen ezt az utat válasszák, és ténylegesen betöltse elkerülő funkcióját. Botrányos a közösségi közlekedés, különösen a vasút állapota: persze a felelősök most úgy csinálnak, mintha az egész helyzet a váci állomás felújítása miatt alakult volna ki, azonban rendszeres vasúthasználóként én is tudom, hogy ez csak részben igaz, hiszen előtte sem volt sokkal jobb a helyzet. Botrányos késések, járatkimaradások nehezítik a bejutást a munkahelyekre, és az onnan való hazajutást. Ezt tapasztalják mind a Dunakeszi-Göd, mind a Veresegyház vonalon közlekedők. Az aluljárók gyalázatosak, sötétek, az állomások koszosak, büdösek, a WC használhatatlan. Ha a MÁV nagy nehezen elhatároz valami felújítást, vagy karbantartást, az általában a slamposság esszenciája: tipikus példája a feneketlen igénytelenségnek a Dunakeszi-
alsó vasútállomásnál újrafestett biztonsági sáv, ahol a „szakemberek” átfestették a sáv szélességében helyenként az aszfaltból kitüremkedő fűcsomókat is!
4. Elavult technológiák helyett megújuló energiát! Aki azt gondolja, hogy „sötétzöld” módon azt hirdetjük, hogy egyik napról a másikra át lehet állni a megújuló energiaforrásokra – téved. Az ország (és a világ) energiaigénye akkora, hogy nem lehet egy csapásra kiváltani a fosszilis energiahordozókat. Ugyanakkor óriási hiba és mulasztás ezzel egyáltalán nem foglalkozni! (A Jobbik országos programja részletesen foglalkozik tiszta energiaforrásokkal, itt azonban elsősorban azokról beszélnék, melyek a helyi önkormányzatok, illetve a lakosság számára is közvetlenül elérhetőek – pontosabban elérhetővé lehetne ezeket tenni.) Az egyik legtisztább energiaforrás a napenergia. Több tanulmány szól arról, hogy a kritikán aluli engedélyezési- és szabályozási rendszer, az állami támogatások elmaradása, illetve idegen érdekeket képviselő lobbi-tevékenység milyen módon akadályozza Magyarországon a megújuló energiaforrások terjedését. Pedig szakértői tanulmányok, és felhasználói tapasztalatok szerint egy megfelelően kivitelezett napelemes rendszer legkésőbb 10 év alatt behozza az árát (gondoljunk itt arra, hogy egy lakás- vagy autóhitelt mennyi ideig fizetünk), de elérhető közelségben vannak olyan rendszerek is, melyek 4-5 év alatt megtérülnek. (Választókerületünk közintézményeiben több helyen történt kazánfelújítás – legutóbb pl. a fóti Fáy András Általános Iskolában 65 millió forintért korszerűtlen rendszer telepítése -, vagyis általában kizárólag elavult, környezetszennyező technológiákra költünk százmilliókat.) Magyarországon a vízenergia mellett a napenergia az, melyből potenciálisan a legtöbb megújuló energia nyerhető, így a primerenergia felhasználás jelentős részét fedezni lehetne ebből, ha megfelelő állami- és uniós támogatási rendszer állna rendelkezésünkre. Arról már nem is beszélve, hogy ez az egyetlen olyan mód, mellyel decentralizáltan termelhetünk áramot. Látható ugyanakkor, hogy a napenergia felhasználás területén van a legnagyobb szakadék az elvi potenciál és a ténylegesen realizálható energiatermelés között. Kicsit távolabbra tekintve: más országokban – Németország, Szlovákia – a kihasználatlan, másra nem használható területek jelentős részére telepítenek napelem-parkokat, melyek jelentősen tehermentesítik a közösségeket mind a környezetszennyezés hatásai-, mind a megfizethetetlen energiaterhek alól. A Jobbik elkötelezett a megújuló energiaforrások fokozatos, de határozott ütemű bevezetése iránt. Nem gondoljuk, hogy „egy csapásra” ki lehet váltani a fosszilis energiahordozókat, de azt igen, hogy 10 éven belül jelentős arányeltolódás érhető el a megújuló energiaforrások javára. Ehhez azonban az állami támogatási rendszer radikális átalakítása, illetve a fosszilis energiapiac – mely nagyrészt külföldi kézben van – fejlődést akadályozó, önző érdekérvényesítő erejének letörése szükséges. Lényeges az energiaszolgáltatók által felállított, akadályozó minősítési rendszer felülvizsgálata és újraszabályozása.
5. Közbiztonság „Mögötted a törvény, előtted is az legyen!” (csendőr jelmondat) A „két hét alatt rendet teszünk” kormánypárti ígéretből nem lett semmi. Több esetben viszont „azon kaptunk” rendőri vezetőket, hogy az éves beszámolókban különböző, egymásnak ellentmondó bűnügyi adatokat szerepeltetnek, természetesen a kedvező felderítési arányok javára. (Ilyenkor az utólagos válasz: „sajnálatos tévedés történt.”) Választókerületünk településein is érzékelhető a közbiztonság romlása, jobb esetben stagnálása, de semmi esetben sem javulása. Több esetben olyan településen is előfordultak életellenes bűncselekmények (késelés, szurkálás), ahol korábban ez nem volt jellemző. (Dunakeszi benzinkút, Dunakeszi-alsó.) Különösen nagyszámúak a tulajdon elleni-, illetve a fiatalok által elkövetett bűncselekmények, jogsértések. (Iskolai erőszak, személyiségi jogokkal történő visszaélés, lopás, stb.) Fóton egészen extrém méreteket öltött a kábellopás és kábelégetés, különösen a kisalagi részen és a barackos területén. Erdőkertesen a nagyszámú cigány kisebbség renitens része okoz problémát, itt mindenképpen erőteljesebb rendőri jelenlét szükséges. Csömörön a 2012es rendőrkapitányi beszámoló szerint 299 bűncselekmény történt, ennek tetemes hányada tulajdon elleni. (Lopás, autófeltörés, de voltak személyek elleni erőszakos cselekmények is.) 2011-ben szerelemféltésből elkövetett gyilkosság történt. A csömöri hév közlekedése kábellopás miatt szünetelt 2013. szeptemberében. Felütötte fejét a prostitúció, csakúgy, mint Dunakeszin. Csomádon az illetékes őrbottyáni őrsparancsnok tett éves jelentést 2013. április 15-én, aki elmondta, hogy a bűncselekmények száma „évek óta stagnál”, vagyis itt sem sikerült áttörést elérni a bűnüldözés terén. (Az őrsparancsnok egyébként maga panaszkodott arról, hogy a „Csomád és Őrbottyán közötti útviszonyok borzasztóak.”) Fóton, a Gyermekváros területén – fiatal szemtanúk elmondása alapján – nyíltan adják-veszik a kábítószert.
Visszautalunk az erős államról alkotott elképzelésünkre: ott mutasson erőt az állam, ahol kell! A Jobbik országos választási programja (www.dunakeszi.jobbik.hu/program2014) megoldást nyújt a helyben tapasztalt bűnügyi problémákra is. Városokban a rendőrség megerősítését tartjuk kívánatosnak, vidéken pedig helyismerettel rendelkező csendőrség felállítását. A büntetési tételek radikális szigorítását, különösen az életellenes és szemérem elleni erőszakos bűncselekmények esetében. A Jobbik, amennyiben a választók bizalmából lehetőséget kap rá, felszámolja a liberális börtönviszonyokat, és önfenntartó börtönöket hoz létre, ahol az elítélteknek módjuk lesz törleszteni tartozásukat a társadalom felé.
6. Tömegsportot mindenkinek, elérhető távolságban! Kistérségi sportkoncepciót! Egy országgyűlési képviselőnek feladata az is, hogy választókerületében – mely felfogható egyfajta kistérségként is – többcélú érdekegyeztetést kezdeményezzen a települési polgármesterek között. Nagyobb kihívás ez annál, mint hogy az országgyűlési képviselő kizárólag saját városának lobbizzon – adott esetben más választókerületi településekkel szemben. Több választókerületi település eddig ezt tapasztalhatta meg. Ezzel szemben kölcsönösen hasznos együttműködés keretében képzelhető el egy országgyűlési képviselő tevékenysége, akinek többek között az is a feladata, hogy választókerülete településein „egyenlő mércével mérjen”, és befolyását ne csak egy-két „kedvenc” település érdekében vesse latba. Ennek tipikus példái lehetnének a sportcélú fejlesztések. A testnevelés órák emelésével minden településen egyre nagyobb igényként jelentkezik, hogy az órákat színvonalas, modern sportlétesítményekben tölthessék a diákok, és a lakosság többi rétegének igényei is ebbe az irányba mutatnak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem lehet minden településnek saját többfunkciós sportkomplexuma, hiszen egy ilyen fenntartása és gazdaságos működtetése még a közel 40.000 fős Dunakeszin is aggályokat vet fel, miközben kisebb lélekszámú településeknek (Csömör, Csomád, Erdőkertes) esélyük sincs egy ilyet megvalósítani és működtetni. (Dunakeszin heves vitákat váltott ki egy előzetes tanulmány, mely azt taglalta, hogy egy többfunkciós sport- és szórakoztató központhoz több százmillió forintot kéne hitelként felvenni, és ennek gazdaságos üzemeltetése még emellett is erős kétségeket támasztott.) Másik probléma ilyenkor, hogy hol valósuljon meg egy ilyen, akár 4-5 hektárt elfoglaló komplexum? A fent említett tanulmány esetében fordult elő az, hogy a dunakesziek egy jelentős része tiltakozott a projekt ellen, mivel a beruházás egy környezetileg értékes területen volt tervbe véve. Tehát amikor egy település egyedül, önállóan akar egy multifunkcionális spotkombinátot építeni és működtetni, rögtön két problémával szembesül: egyik a helyszín, másik a fenntarthatóság. A probléma az, hogy amikor ilyen nagy volumenű – 4-5 milliárdos – fejlesztések szóba kerülnek, sokszor abba a hibába esnek a települések, hogy mindenáron egyedül akarnak belevágni a megvalósításba. Gyakran ennek eredményei lesznek a hosszú távon fenntarthatatlan, a települést adósságba hajszoló, végül megbukó beruházások, melyek tízhúsz évre vetik vissza az adott települést a „sötét középkorba”. Amennyiben bizalmat kapok Önöktől, országgyűlési képviselőként dolgozni fogok egy választókerületi/kistérségi sportkoncepció megvalósításán, melynek keretében – a települési polgármesterekkel és képviselő-testületekkel együttműködve – megvalósítható lesz egy választókerületi szinten könnyen megközelíthető, akár több szereplővel megvalósítható, és kockázatmentesen fenntartható, minden igényt kielégítő sport- és szórakoztató központ, méghozzá olyan helyszínen, ahol sem közösségi-, sem környezetvédelmi szempontokat nem sért. Hangsúlyozott lesz tömegsport- és közösségi jellege, nem lesz kisajátítható egy-egy „csókos” érdekeltségi körnek. (Köztudomású, hogy a fent említett, botrányos tanulmány
kizárólag a Szijjártó Péter nevével fémjelzett futsal-klubot említette név szerint, mint a komplexum felhasználóját.) Természetesen ehhez meg kell majd alkotni a kistérség tömegközlekedési koncepcióját is, hogy mindenki számára könnyen, gyorsan, és olcsón legyen megközelíthető a létesítmény.
Amellett, hogy egy ilyen sport- és szórakoztató komplexum közvetlenül is teremt munkahelyeket, „magával húzza” a helyi szolgáltató kisipart, és a személyszállítással foglalkozó vállalkozásokat is. (Kisbuszos személyszállítás a kistelepülésekről, kedvezményes „sportoló tarifa” a taxis vállalkozások esetében - természetesen a szállítási igény jelentős növekedésével.) Arról már nem is beszélve, hogy a közös fenntartás – közös haszon elve alapján, finanszírozhatatlan adósság helyett több pénz marad a településeknél, hogy ki-ki tovább fejleszthesse saját, helyi sportlétesítményeit is. A tömegsport valóban legyen a tömegeké, és ne csak néhány „jókor, jó helyen lévő” érdekcsoport kiváltsága!
7. Erős gyermekvédelmi hálót, szigorú büntetést a gyermekek kárára elkövetett bűncselekmények esetében! A közoktatás átalakításának egyértelmű vesztese a gyermeket érintő intézményi védőháló. Brutálisan és átgondolatlanul hajtották végre azt a reformot, melynek következtében megszűntek az önálló intézményi gyermekvédelmi-felelős státuszok! Ezek az intézményi szakemberek ugyanis az első számú, és legfontosabb „jelzőrendszerei” voltak a gyermekvédelmi hálónak. Épp ésszel felfoghatatlan, hogyan gondolhatja azt a kormányzat, hogy az ilyen szakemberek nélkül, mozgásterüket jelentősen szűkítve működtethető a gyermekvédelem rendszere! (Értesüléseim szerint ugyanakkor a fenntartó továbbra is elvárja, hogy az ide vonatkozó eddigi adatok, statisztikák ugyanúgy rendelkezésre álljanak, mint eddig.) Választókerületünkben több esetben előfordult gyermekek kárára elkövetett bűncselekmény: a napokban született ítélet az egyik dunakeszi intézményben tanító tanár ellen, aki szexuálisan bántalmazta tanítványait. Szintén ebben a városban, több esetben fogtak a rendőrök „mutogatóst”. De ne csak a kirívó bűncselekményekről beszéljünk. A „szürke mindennapoknak” is megvannak a maguk tragikus sorsú szereplői. Gyerekek, akik olyan mélyszegénységben élnek, hogy akkor esznek csak meleg ételt, ha ezt az iskolában/óvodában megkapják. Ezekben az ügyekben is a gyermekvédelmi felelős biztosítja a megfelelő szakmai hátteret, és segít az osztályfőnöknek megoldani a problémát. De mindennapos probléma a családon belül, a gyermek rovására elkövetett fizikai erőszak is. Ezek mind-mind a gyermekvédelmi szakember asztalán kötöttek ki, aki kézben tartotta az ügyeket, és főmunkaidőben dolgozott – bizony, legtöbbször eredményesen! – a helyzet megoldásán, normalizálásán.
A Jobbik vissza fogja állítani az oktatási- nevelési intézményekben a főállású gyermekvédelmi szakember státuszát. Felháborítónak tartjuk, hogy ezen akar a kormányzat intézményenként sokszor nem is egy teljes státuszt megspórolni! A gyermekek rovására elkövetett súlyos fizikai bűncselekmények esetében jelentős törvényi szigorítást, kifejezetten szexuális bűncselekmények esetében pedig a kémiai kasztrálást fogjuk bevezetni – és sírjanak a liberális „jogvédők” nyugodtan, szemforgató magatartásuk egyáltalán nem érdekel bennünket.
8. Új iskolai-, óvodai-, és bölcsődei férőhelyeket! Választókerületünk dinamikus bővülése miatt elengedhetetlenné vált az oktatási/nevelési intézmények férőhelyeinek gyorsabb- és nagyobb ütemű bővítése. Sajnos tipikus jelenség, hogy akkor kezdenek el foglalkozni ezzel a problémával, amikor már begyűrűzött, vagyis amikor már konkrétan azzal szembesülünk, hogy a gyerekek elhelyezése problémát okoz. Miért van ez így, mikor a települések naprakész statisztikát vezetnek a betelepülésekről, illetőleg legkésőbb a bölcsődei jelentkezéseknél kibukik, hogy potenciálisan mennyi férőhelyre volna szükség 3-4 éven belül? Azért, mert nehezen fogadják el a településeket vezető csoportosulások, hogy óvoda-, iskola-, és bölcsődeépítés nem fog megtérülni. Mennyivel jövedelmezőbb építési vállalkozók számára értékesíteni az eladható területeket, aztán ezek „lelkiismeretére” bízni, hogy a lakóparkokban lesz-e helye iskolának, óvodának? Arról már nem is beszélve, hogy pályázati lehetőségek is csak jelentősen korlátozva állnak rendelkezésre, így a települési önkormányzatok is csak akkor foglalkoztak a kérdéssel, mikor a lakossági nyomás olyan erős volt, hogy politikai érdekből kellett már törődni a problémával. Azonban az oktatási reform kiagyalói valószínűleg itt is megtalálták „szarva közt a tőgyét”. Gondoljunk bele: a közoktatás biztosítása, mint állami feladat a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot terheli. Ugyanakkor az épületek, ahol az oktatás folyik, nagyrészt önkormányzati tulajdonban maradtak. Kinek a feladata lesz új férőhelyek létrehozása? Várhatóan az állam az önkormányzatokra fog mutogatni, míg az önkormányzatok az államtól fogják elvárni a férőhelyek bővítését. Eközben újra divatba jön az intézményen belüli vándorlás, az osztályoknak nem lesz osztálytermük, a gyerekek étkezhetnek a folyosón, tanórák lesznek az ebédlőben és a légó-pincében, „tornaóra” a padok tetején, mert ugye, „szükség törvényt bont”.
A Jobbik az iskolák fenntartását és működtetését, az állam és az önkormányzatok szoros együttműködésével képzeli el, de azokon a településeinken, ahol az önkormányzat pluszforrást tud biztosítani, ott az oktatási intézményeink fenntartását is a helyi közösség kezébe kell átadni. A Jobbik ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy a jelenleg tapasztalható, kaotikus állapotok helyett emelje az oktatás színvonalát és biztosítsa a megfelelő tárgyi és személyi feltételeket, hogy normális viszonyok alakuljanak ki az oktatási/nevelési intézményekben.
Szükségesnek tartjuk új iskolai-, óvodai-, bölcsődei férőhelyek kialakítását, tornatermek építését, és ehhez megfelelő támogatási rendszer megvalósítását. A Jobbik képviselői – többek között – ezért is dolgozni fognak.
9. Egészségügy – a kötelező minimumon túl Az egészségügy helyzetével senki nem foglalkozik szívesen addig, amíg nincs rászorulva, hogy igénybe vegye a szolgáltatásokat. A választókerülethez tartozó településeken az alapellátás (háziorvosi-, házi gyermekorvosi- és fogorvosi ellátás, továbbá az ügyeleti szolgálat), valamint a járóbeteg-szakellátás esetében a Dunakeszi Szakrendelő Intézet bír a legkomolyabb jelentőséggel. A nappali alapellátásról általában elmondható, hogy településeink nagyobb részén elegendő a körzetek száma, azonban a rendelők egy részének helyzete katasztrofális. Dunakeszin található olyan háziorvosi rendelő, ahol a rendelő maga egy lakás, váróhelyiségnek pedig a beüvegezett erkély lett kialakítva. Az ügyeleti szolgálat működését sem a kötelező törvényi minimum, hanem a valós igények alapján kell kialakítani, melyet az országosan már több helyen működő rendszerhez hasonlóan 24 órában képzel el a Jobbik, s ami az Országos Mentőszolgálattal összehangolt módon végzi a tevékenységét. A Dunakeszi Szakorvosi Rendelőintézet fejlesztése sem várathat magára, továbbá felül kell vizsgálni az egyes szakrendelések magánkézbe történő kiszervezését is. Tarthatatlan állapot, hogy egyes szakrendelések magánrendelőben zajlanak, melyek csupán heti néhány órában teljesítik a területi ellátási kötelezettséget, a fennmaradó időszakban magánrendelést folytatnak, miközben a várakozási idő több hetes, vagy bizonyos szakrendelések esetében akár több hónaposra is nyúlhat. Felül kell vizsgálni azt a rendszert, mely a beteget a magánrendelés igénybevételére, vagy a több hetes szenvedésre, esetleg több hónapos várakozásra kényszeríti.
A Jobbik településeink egészségügyi ellátásában szakítani szeretne a kötelező minimumra törekvés elvével. Elkötelezettek vagyunk az ügyeleti ellátás 24 órásra történő kibővítésében, valamint a szakrendelések előjegyzési idejének csökkentésében azáltal, hogy felülvizsgáljuk a kiszervezett szakrendelések szerződéseit. (Egyéb, szociális kérdésekben lásd a Jobbik 2014es, országos programját: www.jobbik.hu)
10. Hulladékgazdálkodás – Arccal a jövő felé! Feltétlenül szükséges a helyi hulladékgazdálkodási rendszerek továbbfejlesztése. Göd ebben már megtette az első lépést a háztól való szelektív begyűjtés bevezetésével, és Dunakeszin is elkezdődött a zöldhulladék háztartásoktól történő közvetlen begyűjtése. Azonban ez kevés!
Elég itt a szelektív szigetek, valamint a kommunális gyűjtők körül kialakult, gyakran minősíthetetlen állapotokra gondolnunk. Ha nem kezdjük meg ésszerű, modern hulladékgazdálkodási rendszer kiépítését az egész választókerületben, két dolog történhet: vagy ki leszünk szolgáltatva az erre specializálódó multinacionális vállalatoknak – ez már most tapasztalható egy-két település esetében -, vagy időlegesen elodázzuk a problémát, de akkor néhány év múlva halmozottan fog ránk zúdulni. Tanuljuk meg végre: a késlekedés kerül a legtöbbe! Dunakeszin, önkormányzati képviselőként és környezetvédelmi tanácsnokként számos tanulmányt adtam be annak érdekében, hogy minél előbb elmozduljunk abba az irányba, hogy modulárisan bővíthető, korszerű, szelektív begyűjtésen alapuló hulladékgazdálkodási rendszerünk legyen. Valóban, ez nem rövidtávon megtérülő beruházás! De az Európai Uniós irányelveket, valamint az új Hulladékgazdálkodási Törvény iránymutatásait figyelembe véve arra kell számítani, hogy – elsősorban a lerakói járulékok bevezetése miatt – négy- ötszörös szemétszállítási díjemelésekre kerül sor néhány éven belül! (Választókerületünk egyik települése sem lesz ez alól kivétel, hiszen a lerakói járulék – mint afféle büntetés – minden hulladékbirtokosra vonatkozni fog.)
Hogy elkerüljük a legrosszabb forgatókönyveket, el kell kezdeni szelektív begyűjtésen alapuló hulladékgazdálkodási rendszer megtervezését, majd megvalósítását. Mivel azonban – hasonlóan a sportcélú gigaberuházásokhoz – ez is meghaladhatja egy-egy kisebb település erejét, az is megfontolandó, hogy több település összefogásában gondolkodjunk. Amennyiben bizalmat kapok Önöktől, nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel vetem bele magam ebbe a munkába.
11. Deviza alapú hitelek – Szociális időzített bomba! A tiszta beszéd kedvéért: a „devizahitelek” nagy többsége valójában deviza alapon nyilvántartott és elszámolt forinthitel. Több tanulmány szól arról, hogy bankok egy jelentős része nem halmozott fel devizatartalékot, amikor „devizahiteleit” tömegesen helyezte ki, vagyis az árfolyamváltozással igazából nem is vállalt kockázatot. Nem véletlenül nevezte Z. Kárpát Dániel, a Jobbik szakpolitikusa a devizahitelezést az „évszázad trükkjének”. Talán emlékszünk arra, hogy a ciklus elején a kormányzati kommunikáció megpróbált éket verni a devizahitelesek és az ilyen hitellel nem rendelkezők közé azzal, hogy félhivatalos kommunikációjában a devizahitelt kizárólag a devizahitelesek problémájaként állította be. A több százezer kihelyezett devizahitel azonban egy ketyegő időzített bomba, és nem csak a devizahitelesek problémája. Gondoljunk bele: ha ezek a honfitársaink bedőlt hiteleik miatt elveszítik egzisztenciájukat, akkor tömegesen fognak ráomlani a szociális hálóra, mely össze fog roppanni a túlterheléstől! Ezt pedig mindenkinek – devizahiteleseknek és nem
devizahiteleseknek – egyaránt kell helyreállítani. A bérek és nyugdíjak hosszú évekre történő befagyasztására, és megszorító csomagok tömkelegére számíthatunk egy ilyen helyzetben. Óriási kockázat emellett az is, hogy a devizahitelek generációs elszegényedést fognak okozni. Vegyük észre, hogy sokak számára az jelentett előrelépést, ha örököltek, generációk munkájának gyümölcse szállt „apáról-fiúra”, hogy jelenlegi egzisztenciájukat meg tudják teremteni. Ha a deviza alapú hitelek tömegesen bedőlnek, és nem lesz végleges megoldás ezekre, sokan adóssággal fogják kezdeni az életüket, vagy elúszik a családi örökség, és legjobb esetben is kezdhetik nulláról. „A Jobbik nem ellendrukker és nem mondta, hogy a kormány nem tett semmit a devizahitelesekért, hisz a végtörlesztés segített a szerencséseken, ám a Nemzeti Eszközkezelő esetében az adós elveszíti tulajdonjogát, az árfolyamgát pedig egy halasztott fizetési konstrukció, a következő ciklusban egyszerre csapódik az emberekre a kezelhetetlen teher” – állapította meg Z. Kárpát Dániel. Kulcsfontosságú ezért, hogy a deviza alapú hitelek kérdésében azonnali, végérvényes megoldás szülessen! A deviza alapú hitellel rendelkező választóknak három választási lehetőségük van április 6-án: egyik az időt húzó és félmegoldásokat felmutató Fidesz, másik a globalista bankrendszert feltétel nélkül kiszolgáló baloldali tömörülés, harmadik a Jobbik, amely komplex megoldási javaslattal rendelkezik a devizahitelekkel való egyszer és mindenkori leszámoláshoz. Választókerületünkben is számtalan család küzd ezzel a problémával. Vagy bedőlt a hitelük, és ideiglenesen megkapaszkodtak a kormányzat által felkínált félmegoldás valamelyikében, vagy már végrehajtási szakaszban van a tulajdonuk, esetleg még erőn felül megpróbálják fizetni a törlesztő részleteket, megvonva maguktól az alapvető szükségleteket. Egyik lehetőség sem jó!
A Jobbik álláspontja: a „szennyező fizet” elve alapján az összes deviza alapú hitelezéssel okozott kárt vissza kell hárítani azokra, akik okozták, vagyis a bankokra. A devizahitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása szükséges, emellett létre kell hozni egy kártérítési alapot, és befizetésre kötelezni a bankokat, hogy a becsapott emberek eddigi kára is megtérüljön. A deviza alapú hitelezés esete emellett tipikus példája az állampolgárait magára hagyó, és a nemzetközi nagytőkének kiszolgáltató államnak. A választóknak ezért nem csak az elmúlt négy-, vagy elmúlt tizenkét évről kell ítéletet mondaniuk, hanem az elmúlt 24 évről is – vagyis nem csupán ennek vagy annak a kormánynak a tevékenységéről, hanem az egész rendszerről.
