A 45-64 éves népesség egészségi állapota - a közép-kelet európai egészség paradoxon Az ezredfordulón Magyarországon a középkorú, 50-64 éves férfiak halálozási arányai abszolút értékben is magasabbak, mint az 1930-as években voltak#. Ez azt jelenti, hogy a modern orvostudomány valamennyi rendkívüli eredménye ellenére ma évente abszolút számban többen halnak meg ebből a korosztályból, mint akkor, amikor a TBC pusztított, nem fedezték még fel az antibiotikumokat és más rendkívül hatékony gyógyszereket és technikai eszközöket. A magyar középkorú népesség halálozási arányaihoz hasonló folyamatok játszódtak le a régió többi átalakuló országában is, azonban a 80-as évek végéig a rosszabbodás Magyarországon volt a legkifejezettebb. Az 1960-as években jobbak voltak az egészségi mutatóink, mint Ausztriában, ma az osztrák férfiak 7.6 évvel, a nők 5.2 évvel élnek tovább, mint a magyarok. Érdekes módon, kifejezett várható élettartam javulás csak a 65 évnél idősebbek között mutatható ki az utóbbi években. Az esély ma, hogy egy férfi túléli a 65. születésnapját Magyarországon 59%, Ausztriában 80%. Egyes rétegekben az érettséginél alacsonyabb végzettségűek között, és az ország észak-keleti megyéiben a 65. év megélésének valószínűsége a férfiak esetében jóval alacsonyabb az 50 % -nál is. Bár a nők esetében nem emelkedtek a halálozási arányok olyan mértékben, mint a férfiaknál, a középkorú nők halálozási arányai európai összehasonlításban mégis igen rosszak, például a szív-érrendszeri halálozás háromszor gyakoribb a középkorú nők között, mint az európai átlag. Ennek ellenére, annak valószínűsége, hogy egy magyar nő megéli a 65. életévét 81 %, tehát lényegesen több mint a férfiak esetében. Ugyanez az arány az osztrák nők esetében 90 %. Ez a rendkívüli, idő előtti halálozás nem magyarázható genetikai okokkal, mivel a 60-as évekig a magyar halálozási statisztikák jobbak voltak számos fejlett nyugati országénál. Nem magyarázhatóak a lakosság elszegényedésével sem, mivel a legerőteljesebb rosszabbodás az 1980-as évek közepéig volt tapasztalható, 1989-ig a nemzeti össztermék jelentősen emelkedett, és a 80-as évek végéig a legszegényebb rétegek anyagi helyzete sem romlott a 60-as évekhez képest. Az egészségügyi ellátás számos mutatója szerint, például a születés körüli, illetve az idős kori halálozásban, ebben az időszakban jelentős javulás mutatható ki, tehát az egészségromlás, legalábbis a felületi jellemzők szintjén nem magyarázható az egészségügyi ellátás rosszabbodásával sem. Az ismert, igen nagy népegészségügyi jelentőségű önkárosító magatartásformák, a dohányzás, a kóros alkoholfogyasztás, egészségtelen táplálkozás változásai nem elégségesek ennek az un. közép-kelet-európai egészség paradoxonnak a megértéséhez, egyrészt, mivel a rosszabbodásnak statisztikailag csak bizonyos hányadát, mintegy 40%át magyarázzák, másrészt alapvető kérdés az is, hogy milyen pszichológia, motivációs és társadalmi tényezők vezetnek az önkárosító magatartásformák gyakoribbá válásához. Az átalakuló közép és kelet-európai országokra az utóbbi évtizedekben jellemző morbiditási és mortalitási krízis hátterében a legelismertebb nemzetközi kutatócsoportok eredményei szerint is a lelki, magatartási tényezők szerepe alapvető. Az eddigi magyarázó hipotézisek nem alkalmasak ezeknek az igen rövid idő alatt lejátszódó egészségi változásoknak az értelmezésére, ezért fordult a legkiválóbb nemzetközi
kutatócsoportok érdeklődése is az un. „közép-kelet-európai egészség paradoxon” vizsgálata felé (Cornia, Panicia,2000). Egyedülálló társadalmi-gazdasági kísérlet játszódik le régiónkban, amelynek elemzésével modellezhetjük, hogy a társadalmi-gazdasági környezet, pszichológiai, központi idegrendszeri folyamatok közvetésével milyen mechanizmusok révén befolyásolja egészségi állapotunkat. Az agy évtizede után ezek a kutatások lehetőséget teremtenek arra, hogy a pszichológia, agykutatás eredményei a klinikai orvostudományban is polgárjogot nyerjenek. Az
iskolázottság
alapvető
egészségvédő
szerepe
Az utóbbi évtized egyik legfontosabb népegészségügyi felismerése, hogy a civilizált országokban alapvető egészségügyi veszélyeztető tényező az alacsonyabb iskolai végzettség. Ha a halálozási és megbetegedési adatokat a hagyományos kockázati tényezők, mint a dohányzás, elhízás, mozgásszegény életmód szerint korrigáljuk, ezeknél sokkal lényegesebb szerepet játszik az alacsonyabb végzettség. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Angliában közel 10 évvel korábban hal meg egy alapfokú végzettségű segédmunkás, mint a diplomás, még akkor is, ha nem iszik, dohányzik többet. Michel Marmot és munkatársainak (1987, 1991, 1994) vizsgálatai a legismertebbek, ahol angol közalkalmazottak között mutatták ki, hogy az iskolázottsági szint igen szoros fordított kapcsolatban áll a halálozási arányokkal, valamint elsősorban a koszorúér megbetegedések és az angina, EKG-val kimutatható ischemia, és a krónikus nem fertőző légúti megbetegedések gyakoriságával. „Státusz szindrómának” nevezi azt a jelenséget, hogy a férfiak esetében a társadalmi hierarchiában való lemaradás igen súlyos egészségi következményekkel jár. (Marmot, 2004) Angol közalkalmazottak között • 1992-96-ban 10 év különbség volt a legfelső iskolázottságú (diplomás) • és legalsó végzettségű, segédmunkás réteg várható élettartama között (78 illetve 68 év). 1,5-szörös volt a szívinfarktus halálozási valószínűség a legalacsonyabb iskolázottságú rétegben akkor is, ha nem dohányoztak, ittak többet. Ezek a különbségek azonos országokon belül és nem országok között mutathatóak ki. Mivel a modern nyugat-európai társadalmak megfelelő táplálkozási feltételekről, lakásviszonyokról és orvosi ellátásról gondoskodnak az egész társadalom számára, felvetődik a kérdés, mi lehet az oka, hogy a viszonylag rosszabb szociális-gazdasági helyzet mégis fontos kockázati tényező? Míg a fejlődő országok esetében az egészségi állapot a nemzeti jövedelemmel arányosan növekszik, a fejlett (OECD) országokban minél nagyobbak az országon belüli iskolázottsági, illetve az ezzel összefüggő szociális különbségek, annál magasabbak a halálozási arányok. (Wilkinson, 1994) Ennek kitűnő illusztrációja Japán és Nagy-Britannia példája. 1970-ben a két országban a várható élettartam és a nemzeti jövedelem szinte azonos volt. Azóta a japán társadalmon belüli iskolázottsági különbségek drámaian csökkentek, és ma a legalacsonyabbak valamennyi statisztikát vezető ország közül ezzel párhuzamosan a japán várható élettartam a világon legmagasabbá vált, ami nem magyarázható táplálkozási, egészségügyi, vagy megelőzési okokkal. Ugyanezen idő alatt Angliában jelentősen nőttek a társadalmon belüli különbségek, és a várható élettartam tekintetében a viszonylag rosszabb helyzetű országok közé kerültek. Az alacsonyabb iskolázottság nem csupán rosszabb egészségi állapottal, hanem magasabb munkanélküliséggel, gyilkossági és bűnözési aránnyal, a munkaképtelenség magasabb arányával, az alacsony súlyú újszülöttek magasabb arányával jellemezhető. Mackenbach és munkatársainak (1999) vizsgálatai szerint az iskolázottság szerinti halálozási hányados a magyar férfiak között lényegesen magasabb, mint Európa más országaiban, az érettséginél alacsonyabb végzettségű, 74 évnél fiatalabb férfiak halálozási aránya 1,8-szor magasabb, mint a magasabb végzettségűeké, ehhez hasonló eltéréseket csupán a Cseh Köztársaságban mutattak ki, ezzel szemben a középkorú nők között ez az iskolázottság szerinti halálozási különbség csupán 1,3-szoros.
Kérdés, miért hat lemaradás a nőkre a
kevésbé magyar
a viszonylagos társadalomban,
társadalmi-gazdasági mint a férfiakra?
A magyar helyzet elemzése előtt egy igen tanulságos svéd-litván kutatás eredményeit tekintsük át, az un LiViCordia study-t. A 70-es években a litván férfiak szívérrendszeri halálozási mutatói nem voltak rosszabbak a svédeknél, ma a középkorú litván férfiak szív-érrendszeri halálozása négyszer magasabb a svédeknél. A vizsgálatban Linköping és Vilnius középkorú férfi lakosságában végeztek reprezentatív mintán igen alapos orvosi, pszichológiai vizsgálatot. Az tapasztalták, hogy a szív-érrendszeri betegségek hagyományos rizikófaktorai nem mutatnak rosszabb jellemzőket Vilniusban, nem dohányoznak többen, a svéd férfiak szérum koleszterin szintje magasabb volt. Igen szignifikáns különbséget találtak azonban pszichológiai jellemzők mentén, a vilniusi férfiak lényegesen depressziósabbak, sokkal inkább érzik úgy, hogy nehéz helyzetben nem számíthatnak mások segítségére, és sokkal inkább jellemzi őket a krónikus stresszállapot, az un. Vitális kimerültség állapota. Ezt élettani reakcióminták segítségével is vizsgálták, újszerű helyzetben a vilniusi férfiak szinte nem reagáltak, állandóan túlfeszített állapotban élnek, ami abban nyilvánult meg, hogy nyugalmi kortizol szintjük magasabb, viszont stressz helyzetekre kevésbé reagáltak kortizol-szint emelkedéssel, mint a svéd férfiak. (Kristenson, 2002) A magyar népesség körében végzett vizsgálataink eredményei szerint (Kopp és mtsai, 1995, 1998, 2000, 2004) az alacsonyabb iskolázottság nem önmagában, hanem elsősorban a krónikus stressz lelkiállapota, a depressziós tünet együttes közvetítésével eredményez magasabb megbetegedési arányokat. Tehát nem önmagában az alacsonyabb végzettség, hanem a viszonylagos lemaradás szubjektív átélése a leglényegesebb egészségügyi veszélyeztető tényező. Ha valaki iskolázatlanabb, de nem depressziós, akkor nem is betegebb, mint ezt számos bölcs falusi öregember példáján láthatjuk. Az etológiából jól ismert jelenség, hogy a dominancia sorrendben való lemaradás a hím állatok számára rendkívül fontos egészségi kockázati tényező és humán vizsgálatok is hasonló eredményeket mutatnak. Ez a jelenség az átalakuló társadalmakban az aktív korú férfiak veszélyeztetettségében jelentős tényező. (Kopp, Réthelyi, 2004, Réthelyi, Kopp, 2004) Míg 1970-ben szinte azonosan alacsony életszínvonalon élt a magyar lakosság nagy része, a nyolcvanas évek végére a társadalom iskolázottabb hányada, jobb megbirkózási képességeinek köszönhetően, többségében jobb szociális-gazdasági helyzetet ért el, egy vagy több gépkocsit, saját tulajdont, lényegesen magasabb jövedelmet szerzett. Azaz a társadalmon belüli viszonylagos különbségek emelkedtek jelentősen és felborult a korábbi viszonylag stabil dominancia sorrend. Önrontó kör kialakulását feltételezhetjük a viszonylag rosszabb szociális-gazdasági helyzet és a depressziós tünet együttes között, ami együttesen jelentős oki szerepet játszik a magasabb morbiditási (megbetegedési) és halálozási arányok hátterében.. Nem önmagában az alacsonyabb végzettség, hanem a viszonylagos lemaradás a leglényegesebb tényező, hiszen az egységesen alacsony életszínvonal mellett a 70-es évekig a magyar egészségügyi statisztikák lényegesen jobbak voltak Európa más országaihoz viszonyítva. Ennek a jelenségnek a hátterében a krónikus stressz szerepe alapvető. (Kopp, Réthelyi, 2004) Állatvizsgálatok is kimutatták, hogy nem maga a dominancia sorrend, hanem annak megváltozása jelent igen súlyos krónikus stressz állapotot. Régiónkban ez a jelenség figyelhető meg az elmúlt évtizedekben, hiszen a korábban biztosnak hitt társadalmi státus vált bizonytalanná, sok esetben másokhoz képest hátrányossá.
A nemi szerep elvárások ebben a tekintetben igen különbözőek, az anyagi sikeresség a mi régiónkban még elsősorban a férfi önértékelés alapvető jellemzője. Ugyanakkor vizsgálataink eredményei szerint a nők férfiakkal szembeni elvárásai igen súlyos stresszforrást jelenthetnek a férfiak számára. Azokban a kistérségekben, ahol a nők rosszabbnak ítélik meg saját anyagi helyzetüket, ez komolyabban befolyásolja a férfiak idő előtti, 45-64 éves halálozási arányait, mint a férfiak saját véleménye anyagi helyzetükről. Ezzel szemben a nők iskolázottsága igen jelentős védőfaktor a férfiak számára. (Kopp és mtsai, 2005) A tradicionális társadalmi viszonyok és értékrend átalakulása egyre csökkenti a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások különbségeit, a nyugati, elsősorban a skandináv modellhez hasonló változásokat tapasztalunk Magyarországon is.
Milyen mechanizmusokon keresztül vezet a stressz, illetve a nem megfelelő megbirkózási készségek a megbetegedések és halálozás emelkedéséhez? Az eredeti, Selye-féle stressz-koncepcióhoz képest a legjelentősebb fejlődés, változás, hogy ma a helyzetek feletti kontroll képessége, illetve ennek hiánya került az érdeklődés középpontjába. Ha egy adott helyzetet újszerűnek vagy várhatóan veszélyesnek minősítünk, kétféle magatartási válasz következhet. Ha az érzelmileg negatív helyzetet aktivitással megoldhatónak, kontrollálhatónak minősítjük, aktív elkerülő magatartással reagálunk. Ez a klasszikus, Cannon féle vészreakció, alarmreakció, a "flight or fight" válasz, tehát vagy elmenekülünk, vagy támadunk - a környezeti feltételeket igyekszünk módosítani. Ilyen helyzetben, a szervezet felkészül a támadásra vagy védekezésre, fokozódik az oxigénfelvétel, az anyagcsere, és ezt fel is használjuk a szükséges fizikai aktivitásra. Tanult
tehetetlenség,
depresszió
Amennyiben az érzelmileg negatív helyzetet aktivitással kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak minősítjük, vagy azért, mert nem ismerjük a helyes megoldást vagy, mert az ehhez szükséges cselekvésre nem érezzük képesnek magunkat, un. passzív elkerülő magatartással reagálunk. Mivel a szorongáscsökkentő szerek e rendszerre hatnak elsősorban, J.A. Gray ezt az állapotot a szorongással azonosította. Állatkísérletben a tartós kontrollvesztés következményei a gyomor-bélrendszeri fekélyképződés, szívműködési és ritmuszavarok és végül a "tanult tehetetlenség" (Seligman, 1975, 2000) állapota, amelyet a depresszió legjobb modelljének tekintenek. A tanult tehetetlenség állatkísérletes modelljében, ha egy állatot negatív ingerek érnek úgy, hogy nincs lehetősége a menekülésre, például folyamatosan áramütések érik, vagy jeges vízben kell úsznia. Egy ideig mindent megtesz, hogy elmenekülhessen, azonban egy idő múlva feladja, a „holttá tettetési reflexnek” megfelelően passzívvá válik. Amennyiben az állat többször éli át ezt az élményt, már a veszélyhelyzet előjeleire is tehetetlenséggel, passzivitással reagál. Az ember esetében hasonló szerepe lehet egy tartósan rossz, megoldhatatlannak érzett kapcsolatnak, fenyegető munkanélküliségnek, munkahelyi rossz légkörnek. A tartós, hosszan tartó kontrollvesztés élménye elkerülhetetlen, érzelmileg negatív helyzetekben, a reménytelenség, magárahagyottság érzése a későbbi helyzetekre is áttevődik, és kimutatható élettani változásokkal is jár. Elsősorban tanulási deficit mutatható ki, és ezzel összefüggésben a hyppocampus CA 3,4 piramissejtek károsodása.
Igen érdekes, hogy egyeseknél igen könnyen alakul ki a tanult tehetetlenség állapota, míg másoknál alig váltható ki. A veszélyeztetettséget fokozza a kora gyermekkori szeparáció az anyától. A korai szülővesztés, negatív családi légkör, gyermekkori bántalmazás fokozza a „tanult tehetetlenség”, a depressziónak megfelelő lelkiállapot kialakulását. A depresszió un. szociális stressz modellje szerint a korai anya-gyermek kapcsolat zavara három fázison keresztül vezet a depresszió iránti fokozott sérülékenységhez, ezek a fázisok a tiltakozás, reménytelenség, majd a kötődési zavar. Ez a sérülékenység valamennyi gerincesnél mintegy "huzalozva" kimutatható az agyban. A kötődés elmélet ezen a modellen keresztül bizonyítja a biológiai és pszichológiai tényezők igen szoros összefüggéseit. A tanult tehetetlenség mellett egy másik fogalom az un. tanult sikeresség, eredményesség vált a mai, pozitív pszichológia egyik központi fogalmává. Ennek a készségnek az elsajátítása szintén a nevelés, az önnevelés eredménye, de az orvos hatékonyságának egyik legfontosabb mutatója lehet, ha a betegeiben a krónikus betegséggel kapcsolatos "tanult sikerességet" alakítja ki. A pozitív pszichológia nemzetközileg elismert képviselője a Chicagoi Egyetem professzora, Csikszentmihályi Mihály, akinek Flow című magyarul is megjelent kitűnő könyve gyakorlati eszközöket nyújt a tanult sikeresség, eredményesség eléréséhez. Az iskola, az oktatás alapvető feladata volna a tanult sikeresség erősítése, minden gyerekben a saját erősségeinek fejlesztése Az utóbbi időben egyre több tanulmány emeli ki a krónikus stressz és depresszió közötti párhuzamot. A depresszió kialakulásában a gyermekkori, családi háttér, az egyén megbirkózási, coping képességei, szociális kompetenciája és az életesemények meghatározó szerepet játszanak. Mivel az önértékelés attól függ, hogy az ember milyen célokat tűz ki maga elé, mikor érzi magát sikeresnek, az én-ideál, a célok, értékek szerepe a depresszió megelőzése szempontjából alapvető. Az értékrend, az elvárások szerepe, az anómia, értékvesztés jelentősége Andorka Rudolf (1996) élete utolsó éveiben szinte minden írásában az anómia, értékvesztés, céltalanság jelentőségét hangsúlyozta a magyar népesség testi-lelki bajainak hátterébe. Saját országos reprezentatív vizsgálataink során az anómiát ilyen állításokkal vizsgáltuk: „Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt sem tudja már miben higgyen”, „Azt ember egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni”, „Manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban”. Az anómia azt a meggyőződést jelenti, hogy egy adott társadalomban csak a szabályok és törvények megszegésével lehet eredményeket elérni, a céltalanság és irányvesztés érzése. Olyan helyzetekre utal, amikor a társadalmi normák elvesztik befolyásukat az emberek viselkedésére. A Hungarostudy2002 felmérés eredményei szerint az anómia megyei átlagértékei igen szoros kapcsolatot mutatnak mind a középkorú férfi-halálozás, mind a depresszió megyei átlagértékeivel. A legmagasabb anómia értékeket Nógrád, Békés, és Somogy, a legalacsonyabb értékeket Győr-Moson-Sopron, Vas megyékben és Budapesten találtuk. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kistérségek között sok esetben jelentős különbségek vannak, a legnegatívabb lelkiállapotú megyékben is vannak viszonylag sokkal egészségesebb, és a legegészségesebb megyékben is viszonylag betegebb kistérségek. Felvethetjük, hogy a negatívabb lelki és egészségi állapot szoros kapcsolatban áll a rosszabb gazdasági helyzettel. Ez valóban így van, de ez a jelenség önrontó körként működik, ahol rosszabb az emberek lelkiállapota, nagyobb fokú az értékvesztés, ott kevésbé képesek a gazdasági fellendülésre, de a rosszabb anyagi helyzet szintén a negatív lelkiállapotot erősítheti, ha nem sikerül kilépni ebből a mókuskerékből.
A 2000-es European Social Survey szerint Európa országai közül a Baltikum kivételével a magyarok egészséggel kapcsolatos életminősége a legrosszabb. Mondhatnánk erre, hogy a magyarok talán inkább hajlamosak a panaszkodásra- egyébként ez is súlyos lelki torzulást jelezne- de ha a középkorú népesség halálozási arányait vizsgáljuk, akkor is a mi mutatóink a legrosszabbak Európában, a Baltikum, Oroszország és Ukrajna után. A középkorú, aktív, alkotó népesség idő előtti halálozása egy ország rossz lelkiállapotának legsúlyosabb tükre. 45 és 64 év között a krónikus stressz szerepe meghatározó mind az önkárosító magatartásformák, mind tanult tehetetlenség, kontrollvesztés miatt kialakuló civilizációs megbetegedésekkel összefüggésben. Az ember és környezete közötti egyensúly megteremtésében, a nehézségekkel való megbirkózás szempontjából az értékrend alapvető, hiszen minden élethelyzet megoldását céljainkhoz viszonyítjuk. Ha a társadalom széles rétegei számára az anyagi előrejutás alapvető céllá, értékké válik, az ezzel kapcsolatos frusztrációt kudarcként élik át.
A koherencia, az élet értelmébe vetett hit meghatározó jelentősége a lelki egészség szempontjából Antonovsky(1993) salutogenezis modellje szerint a koherencia annak átélése, hogy az embernek van helye és szerepe a világban és a társadalomban, hogy a velünk történő események értelemteliek, kihívások, amelyeknek megoldására képesek vagyunk. A koherencia a személynek sajátmagával és a világgal szemben tanúsított és átélt beállítódása, annak a biztonsága, hogy a minket körülvevő és a bennünk megnyilvánuló világ kiszámítható és az események nagy valószínűséggel befolyásolhatóak. Ebben a modellben a krízisek, nehézségek arra alkalmasak, hogy a személyiségfejlődés magasabb szintjére jussunk általuk, és nem elkerülendő nehézségek. Ez a lelkiállapot ellentéte a „tanult tehetetlenségnek”, a „tanult forrásgazdagság” állapota, ami az ún. pozitív pszichológia alapfogalmává vált. Az általunk használt kérdőívet Richard Rahe „az élet értelme” kérdőívnek nevezi, amely a koherenciához igen hasonló koncepciót vizsgál (Rahe, 2002), azonban magában foglal az élet transzcendens értelmére vonatkozó kérdéseket is, mint pl. „Úgy érzem, életem egy nagyobb terv része”, „Az értékeim és hitem vezérelnek mindennapjaimban”. (Skrabski és mtsai, 2004, 2005) A „élet értelme” élmény magában foglalja a sikeres megküzdés, megbirkózás képességét, azonban ennél többet jelent. Azt a képességet és biztonságot jelenti, hogy a személy bízik benne, hogy változó körülmények között mindig képes lesz megfelelő erőforrásokat mobilizálni, adott esetben nem csupán saját erőforrásokat, hanem külső segítségben, a kölcsönösségben bízhat, így erős „társadalmi tőkével” is rendelkezik. Érdekes módon, a koherencia mértéke nem tér el jelentősen az egyes magyarországi régiók között, magas koherencia érték jellemzi a magyar társadalom egyharmadát, a nők 32 %-t, a férfiak 28 %-t. (Skrabski, 2003) Az élet értelmébe vetett hitet életkortól, nemtől és iskolázottságtól szinte független lelki és testi egészségi védőfaktornak találtuk. Ez azt jelenti, hogy azonos életkörülmények között a társadalmi átalakulás negatív hatásai sokkal kevésbé érintik azokat, akik úgy érzik, életüknek van értelme. Akire ez a lelkiállapot jellemző, ugyanolyan egészséges marad alig iskolázott parasztemberként, mint a legmagasabb végzettségű egyetemi professzorként. A magyar társadalom átalakulása során, miközben új gazdasági és politikai feltételekkel kell megbirkóznunk, vizsgálataink eredményei szerint rendkívül szoros összefüggés mutatható ki az élet értelme érzés és az egészségi mutatók között. Az átlag feletti koherenciával rendelkezők, miután az adatokat életkor, nem és iskolázottság szerint kontrolláltuk, tízszer nagyobb valószínűséggel minősítették jónak
egészségi állapotukat, nyolcszor nagyobb valószínűséggel állították, hogy nincs munkaképesség csökkenésük. Esetükben az átlagnál pozitívabb életminőség valószínűsége ötszörös volt és hétszer ritkább közöttük a súlyos depressziós tünet együttes. (Skrabski és mtsai, 2004, 2005) Az élet értelmébe vetett bizalom ugyanakkor több további egészségi kockázat csökkentő tényezővel szoros kapcsolatot mutat, a személyiség fejlettségének, önazonosságának, kompetenciájának, sikeres megbirkózásának, a környezetével kialakított harmóniájának igen jó mérőeszköze. Pozitív kapcsolatot mutat a közösségi hatékonysággal, azaz a szomszédsági kapcsolatok erősségével, a vallásgyakorlással, a vallás fontosságával, a civil szervezeti tagsággal, amelyek számos vizsgálat tanúsága szerint jelentős egészségvédő faktorok Az élet értelmébe vetett hittel negatív kapcsolatban áll több nagy egészségi kockázatot jelentő mutató, mint a bizalmatlanság, a rivalizálás, az anómia. (Skrabski és mtsai 2004, 2005). Az élet értelmébe vetett hit és a vallásosság között ugyan szoros kapcsolatot találtunk, de a két fogalom nem azonos. Vannak vallásos emberek, akik nem hisznek az élet értelmében és koherens személyiségek, akik nem vallják vallásosnak saját magukat. A
pozitív
érzelmi
állapot
fontossága
A negatív érzelmekkel szemben a pozitív érzelmek nyitottságot, kezdeményező készséget, pozitív életcélokat, az élet értelmébe vetett hitet, mások megértésének és elfogadásának igényét jelentik. Mivel az ilyen lelkiállapotú ember igen nehezen félemlíthető meg, a demokrácia fejlesztésének alapja a pozitív, nyitott lelkiállapot megteremtése. Alexis de Tocqueville az amerikai demokráciáról írott meghatározó könyvében ezt az attitűdöt mutatja be. Amerika egyedülálló helyzetét sok tekintetben magyarázhatja, hogy ide eleve a vállalkozó kedvű, a jövő érdekében komoly áldozatot és bizonytalanságot vállaló kivándorlók érkeztek. Míg a negatív érzelmek rombolnak, a pozitív érzelmekre építeni lehet, új emberi kapcsolatokat, ideákat, az ember személyes forrásgazdagságát javítják. Barbara Friedrickson vizsgálatai szerint, a negatív érzelmekre is szükség van, de legalább 3:1 arányban több pozitív érzelmet kell átélnünk ahhoz, hogy életminőségünk pozitív legyen. A WHO Jól-lét életminőség skálája szerint a 18 évnél idősebb magyar népesség 22 %-át jellemzi teljes jól-lét, pozitív életminőség, minden második ember lelkileg egészségesnek mondta magát, további 23 % -ot jellemez csökkent lelki jól-lét és csupán 5 % minősítette életminőségét teljesen negatívnak. A megyék közül Vas és Győr-MosonSopron megye lakói minősítik életminőségüket legpozitívabbnak. Vizsgálataink eredményei alapján faktoranalízissel kimutattuk, hogy gyakorlatilag mindenkiben együtt megvan kétféle faktor, amelyek közül a pozitív oldalt önazonosság faktornak, a negatív oldalt értékvesztés faktornak nevezhetjük, csak az arányok igen különbözőek. Ennek az a rendkívüli jelentősége, hogy szinte mindenkiben ott van a lehetőség a pozitív irányú fejlődésre is. Összetevői a koherencia, az élet értelmébe vetett hit, erős társas kapcsolatok, bizalom, együttműködési készség, tolerancia, hatékony megküzdési készségek. Dr. Skrabski Árpád Budapest, 2005. október 18. #(Demográfiai Évkönyv, 2003).
Irodalom: Andorka R. (1990) 1988 utózöngéi- mit kell meghallani 1990-ben. Közgazdasági Szemle, 37, 10, 1194-1210. Andorka R. (1992) Társadalmi változások Magyarországon az utolsó években, Magyarország Politikai Évkönyve Andorka R. (1996) A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése a rendszerváltás óta, Szociológiai szemle, 1. Antonovsky, A. (1993) The Structure and Properties of the Sense of Coherence Scale. Social Science & Medicine, Vol. 36. No.:6 pp. 725-733. Berger-Smitt, R, Noll HH (2000) Conceptual framework and Structure of a European System of Social Indicators, EU Reporting Working Paper, No.9., ZUMA, Mannheim Csikszentmihályi M (1997, 2001) Finding flow: The psychology of engagement with everyday life , Basic Books, New York. Csikszentmihályi M (1998) Flow: és addig éltek..A mindennapok minősége, Kultúrtrade, Budapest Frankl V (1996) Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben, Kötet kiadó, Budapest, pp.148-156. Fredrickson BL (2004) The broaden-and-build theory of positive emotions, Phil. Trans. R.Soc.London, 359, 1367-1377. Kopp MS, Skrabski Á, Szedmák S (2000) Psychosocial risk factors, inequality and selfrated morbidity in a changing society, Social Sciences and Medicine 51, 1350-1361. If: 1.380 Kopp MS (2000) Cultural transition, In: Encyclopedia of Stress, Volume 1. (Ed G.Fink), Academic Press, San Diego, pp. 611- 615. Kopp M: (2003)A mentális és magatartási betegségek és zavarok gyakorisága és az általuk okozott társadalmi teher, In: A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón, szerk: Ádány R., Medicina, MTA Orvosi Osztály, Budapest, pp.191-206. Kopp M (2003) A magatartástudományi kutatások lehetőségei az orvoslás területén, Magyar Tudomány, 11,1352-1363. Kopp M, Berghammer R (szerk) (2004) Orvosi pszichológia, Medicina , Budapest Kopp MS, Réthelyi J (2004) Where psychology meets physiology: chronic stress and premature mortality- the Central-Eastern european health paradox, Brain Research Bulletin,62,351-367. Kopp MS, Skrabski Á, Réthelyi J, Kawachi I, Adler N (2004) Self Rated Health, Subjective Social Status and Middle- Aged Mortality in a Changing Society, Behavioral Medicine,30, 65-70. Kopp MS, Skrabski Á, Kawachi I, Adler NE (2005) Low socioeconomic status of the opposite gender is a risk factor for middle aged mortality, J. Epidemiology and Community Health, 59,675-678. Kristenson M, Kucinskiene Z (2002) Possible causes of the differences in coronary heart disease mortality between Lithuania and Sweden: the Li-Vi-Cordia study, pp.328-341.In: Heart Disease: Environment, Stress, and Gender In:G. Weidner, M. Kopp & M. Kristenson (Eds.) IOS Press, Marmot M (2004) status syndrome, Times Books, London Rahe, R. H., Tolles, R. L. (2002). The Brief Stress and Coping Inventory: A Useful Stress Management Instrument. International Journal of Stress Management, Vol. 9, No. 2, 61–70. Réthelyi J, Kopp MS (2004) Hierarchy disruption:Women and men, Behav Brain Sci.27,2,305-307. Rózsa, S., Réthelyi, J., Stauder, A., Susánszky, É., Mészáros, E., Skrabski, Á., Kopp M. (2003). A középkorú magyar népesség egészségi állapota: a Hugarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés módszertana és a minta leíró jellemzői. Psychiatria Hungarica, 18, 2, 83–94. Skrabski, Á. (2003) Társadalmi tőke és egészségi állapot az átalakuló társadalomban.
Hét szabad művészet könyvtára. Budapest. Skrabski Á, Kopp, M., Kawachi,I (2004) Social Capital and Collective Efficacy in Hungary: Cross-sectional Associations with Middle-Aged Female and Male Mortality Rates, Journal of Epidemiology & Community Health, Skrabski Á, Kopp M, Rózsa S, Réthelyi J (2004) A koherencia mint a leki és testi egészség alapvető meghatározója, Mentálhigiene és Pszichoszomatika, 5,1,7-26. Skrabski, A., Kopp MS, Sándor Rózsa, János Réthelyi, Richard Rahe (2005) Life meaning: an important correlate of health in the Hungarian population, Int J. Behavioral Medicine,12,2, 78-8.
