À DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL

>r 1 ,ii, m icmjgmor» . n c ^ j . r .icwif^» n
À DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL IRTA FIEBER HENRIK I. S Z E R K E Z E T É S DÍSZÍTÉS iábavaló fáradság volna a mult század iskolás esztétikája szerint afölött vitatkozni, melyik a leg^WJSLWi szebb görög szobormű ? Annyi azonban elvitathatatlanul áll, hogy ami a milói Vénus a női szépségre nézve, az a pompéji Narkissos-szobor a férfi ideál tekintetében. C s o d á s vegyüléke ez a szobor annak a nekünk még mindig misztikus világfelfogásnak, amelynek költészetében és valóságában az androginizmus hol harcias amazonokat, hol nőies efebosokat teremtett. A két nem közti erős eltérések kiküszöbölése egy szebb nemzedék kivirágoztatása kedvéért, ahol minden tökéletesség, szépség, erő és báj megnyugtató egyensúlyban olvad össze és alakul ki. Idealizálás raffaeli lendülettel, mely mindenkor a művészetek kifinomodásának csúcspontján jelentkezik. Narkissoson hiába keressük az atléták kiszélesedő vállait, a nőnek kidomborodó medencecsontjait; mindkettő zavarja a vonalak lekerített lendületét és lágy simulását. Csípője teljesen kerek és mégis karcsú ; melle és hasa egyenletesen domborodnak; dereka és medencéje nemes lendületű vonalban olvadnak ö s s z e ; karja és lábszára erőteljesen izmosak, de mégsem atlétaszerűen domborodók, mert minden testrészét feszülő, de egyúttal bársonyosan simulékony bőr fedi. Anakreon is ilyennek festette Bathyllosát, Alkamenes ilyennek véste diszkosvetőjét és Praxiteles ilyen szellemben alkotta meg faunját ; ez az érzés szülte a legkiválóbb Dionisos- és Apollo-szobrokat ; sőt még Michelangelo is e nyomokon kereste az istenség legtökéletesebb kifejezését a s. Maria sopra Minervában levő Krisztus-szobrában. A férfias és nőies elemnek ez a küzdelme és kiegyenlítődése vonul végig a díszítő művészeten, s ma éppen azon az érdekes ponton van, hogy hosszas küzdelem után ismét egyesüljön és kiegyenlítődjék. Mindenképpen aktuális és érdekes téma, amelyet érdemes közelebbről megtekinteni.

I

! roi

A nőies elem neve díszítés, a férfias rész szerkezetet jelent; az egyik pazar kézzel hinti a díszítés ezerváltozatú virágait, a másik az életet fenntartó szerkezetet erősítgeti ; az első széppé, hangulatossá, művészivé akarja tenni Magyar Iparművészet. 2

az életet, a második családfenntartó ösztönénél fogva az alapok erősségét vizsgálgatja és erősíti. Az emberi érzésnek két ellentétes sarka, pólusa, amely nemcsak férfi és nő között nyilvánul meg, hanem beleveszi magát egész nemzetek, zónák lelkiéletébe és fajkülönbséget teremt : délen a díszítés szeretetét, északon a szerkezet hangsúlyozását. Délen reneszánsz a neve, északon rosszul gótikának hívják. Erre a különbségre jó lesz erős nyomatékot helyezni, mert nem a stílusok divatja vagy szeszélye, hanem belső érzésnek, hangulatvilágnak, lelki diszpozíciónak megnyilvánulása. Természetesen a geográfiai határolás csak általános lehet, mert mindenütt vannak hónukból lelkileg száműzött emberek, eltévedt bolygók, szabályt megerősítő kivételek. A művészetnek két pszichologikus megnyilvánulása, mely az embereket két csoportba osztja. Olyanokra, akik szellemileg mozgékonyak, üdék, szinte fürgék, csillogó gazdagságra vágyók, könnyelműek, elragadtatásra képesek, lázban égők, külsőségen csüngők, piperkőcök, csinoskodók, ékszerekkel villogók, szóval dekoratőr-természetűek. Mindez nem akar lebecsülő jellemzés lenni, hiszen ezeknek köszöni a világ minden éneklő, zengő, kacagó művészetét, szóval minden örömét. A másik csoportban vannak az elmélyedők, a fontolgatók, gondolkodók, mélybelátók, de egyúttal fontoskodók és alig érzők, nehezen felmelegedők, akiknek a belső szerkezet, a felépítés, az anatómia mindenekelőtt és fölött áll. A reneszánsz embere derűsnek, ünnepiesnek akarta látni a világot, tehát díszített; a gótika világának zsúfolt cifrasága alapelemeiben nem egyéb mint csupa elméleti szerkezet, konstruktív formáknak hihetetlen számú megismétlése. Újabban a két elem összebarátkozik, szövetségre lép, amire csodás példa Messel berlini Wertheim-árúháza. Az udvarok, csarnokok, helyiségek festői elrendezésében; a díszítőanyagnak, onyxnak, bronznak barbáran szép összeállításában; a síkból kiemelkedő primitív, esetlen díszítőrészek sokaságában, váratlan odahelyezésében : teljesen bizánci észjárásra vall, amely a részletekben dúskálkodik és színhatásokban gyönyörködik. Míg majdnem közmondás o s s á vált külső pillérrendszere, amely az épületnek hordozó gerincét szinte gótikánál gótikább módon juttatja kifejezésre, a konstruktív elemnek olyatén erős kiemelése, amilyet egy kor sem produkált. Messel rajongással csüng a régi kultúrák zománcos csil-

& DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET újABB IRÁNYÁRÓL

69

n f c i r o n r t i i i ' B i r > i r " > i i ' > 'i"» t » i n t - r w * n n n i T » * r m * m i r i i i i - i i > i r i ír a u i i r » i r > i n ~ a i n n i r » n n i i i m u n n m'i wm í m m j

A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL Fekete O s z k á r : Honfoglalás.

logásán, jobbágyi tisztelettel néz a tradíció megszentelte emlékek kincsesházára, belső átérzéssel rajong a reneszánsz pazar formagazdagságáért ; ám egyúttal korának fia, akinek értelmét erősen fegyelmezte a mérnöki tudományok szerkezetre irányuló logikája, a vasszerkezetek technikai kiszámítottsága. Magánházakban és nyaralókban szereti a copfstílus szellemét élesztgetni, mert egyrészt még elég benne a történelmi végkicsengés, másrészt éppen a copfsfílus az, amely a reneszánsz után először emeli ki a szerkezeti tagok fontosságát. így szövődnek össze Messel műveiben tradíció és reformérzés összhangzatos egységben. Igyekezzünk néhány példával még világosabbá tenni a dekoratív érzésnek ezt a kétirányú lelki változatát. Itt fekszik előttem egy könyv, amely az angol preraffaelista-mozgalom remeke. Morris, a középkori művészelek lelkes imádója és a modern gépiparnak engesztelhetetlen ellensége, a könyvnyomást ismét kéziiparrá változtatja, de a nyomtatott oldal betütömegelrendezésében követi a reneszánszt, amely egységesen ható, szemet kielégítő betüsorelrendezést kíván, hogy olvasás nélkül, csak rátekintés által művészi egységként hasson. A külső formai megjelenés előbbre való a szöveg tartalmi tagozásánál. A mai könyvnyomtatás gépek segélyével történik, s alig vet súlyt a formai beállításra, hanem a mondatszövés természetes folyamát, az olvasás ritmusát emeli ki, amint az iskolában a tanító hangsúlyozni tanított, s csupán a címfejezetben, új gondolatmenetet bevezető bekezdésekben szakítja meg a betűsorok egyöntetű menetét. Mindkettőben egészen más felfogás nyilvánul meg. Az elsőben inkább a külső formai szépség, a szemlélhető anyagelrendezés, a másikban a szellemi tartalom kidomborítása. A régieknek a könyv, illetve egy lapja műtárgy, a mostaniaknak a szellemi tartalom kifejezőeszköze, azért nekik elsősorban szalonmunka, nekünk inkább újsághír. 70

Mi nem elégszünk meg a szem legeltetésével,

O. Fekele : L a n d e r o b e r n d e

Ungarn.

hanem szellemünk kielégítését kívánjuk elsősorban, Náluk a gyönyör, nálunk a tudás lett végcéllá. Tagadhatatlan, mindkét felfogás jogosult, hiszen azért a könyvtől mindketten tudásközlést kívánunk, csak formamegjelenítésben tolódik el a hangsúlyozás. A reneszánsz zárt lapot kívánt, ahol az iniciálék, betűsorok, illusztráció egységes tömegként hat; ha a sor nem jut ki végig, díszvonalat, kacskaringókat alkalmaznak, csakhogy egy szemernyi üres tér se zavarja meg az egységes hatást. Ha merőben értelmetlen és üres szöveg is volna, külső megjelenésében mégis mesterműként hat. Ma ez a nyomtatásmód javarészt csak feliratok, albumokban szokásos. Ezzel a szem mindenesetre ki van elégítve. De az értelem nem. Mihelyt az értelem elkezd motoszkálni és a betütömegelrendezés meg a szöveg értelme közti összefüggést keresi, akkor az összetarfozandóságot vagy különállást külsőleg is kifejezésre akarja juttatni. Az olvasás lélekzetvételen alapuló technikája is követeli jogát. Mert ha új fejezet következik, Iélekzetvételemben szünet áll be ; értelmem is szünetel pár pillanatig, a nyomásban tehát ennek kifejezésre kell jutni, néhány szó helye üresen marad. A reneszánsz ide már hintett volna valami cirádát. De min e k ? Szünetelünk, tehát hadd lássék meg a nyomáson is. A helyesen alkalmazott kikezdés fontosabb minden iniciálénál ; a gondolat hullámzásának feltüntetése pszichológiai kielégülést okoz, azért nem szabad eltüntetni. A tartalom belső szerkezete külső formává alakul ki, az írás szellemi organizmusa a könyvnyomás stílusává lesz. Morris kézinyomása a betűkből nyomtatott képet adott, mi a lelketlen géppel az élet ritmusát rögzítjük meg papiroson. Most már a fő, hogy mit tartunk fontosabbnak ? Ezen fordul meg minden. Az elfogulatlan szellem nem csatlakozik egyikhez sem feltétlenül, hanem csodálkozik az emberi szellem ezen kettős ágazatán, mert mindkettő magas szellemi gyönyörök forrása lehet. Gyönyörködik a díszítés szépségében és megbámulja a szerkezeti erő hatalmát, mely átsu-

Fekete Oszkár : Honfoglalás.

gárzik papiroson, festéken, lelketlen ólomtömbökön. Vagy itt van egy másik, ma nagyon aktuális tárgy : a kert. A házakat, főként a szabad •természet ölén épült nyaralószerű épületeket, az előkelők kastélyait ősidők óta kert övezte. Ez a házikert a XIX. században jutott a legközelebb a természethez az angol park formájában, amely felszabadulva az előző századok tetszetős vagy természetellenes beavatkozásaitól, a természetben véletlenül előforduló szépségek utánzásában lelte örömét ; mezőket sűrű facsoportozatok váltották fel, összevissza kanyargó utak élénkítették, patakok, tavak tarkították, látszólag minden kiszámítás, tervszerűség, mértani elrendezés nélkül. Tagadhatatlan, hogy óriási területeken megvolt ennek a rendszernek jogosultsága és szépsége, de kis területre szorítva, kínos érzést kelt. Az arasznyi tavak, az átugorható folyók, a szédülést okozó, rövid körforgatú utak, a három-négy fából álló csoportozatok liliputi embereknek szánt sétatereket alkotnak. Ilyen szerencsétlen parkozási rendszerben szenved fővárosunk is Ilsemann kegyelméből és hagyatékából. C s a k mellékesen említjük meg, hogy utcáink fásítása is siralmas képet nyújt Berlin és Páris hatalmas, négy-öt emelet magasságra nyúló boulevard-fái mellett. Az utóbbi két évtized óta ugyancsak Angolországból visszahatás indult ki, amely alapgondolatában a régi francia kertészetre nyúl vissza és zártabb, kimértebb formába öltözködik. Az angol gyakorlati értelme belátta, hogy nevetséges, ha a kisember néhány négyszögölnyi területén az előkelők szinte felmérhetetlen parkjainak alakját akarja utánozni. A kis, házikerthez inkább illik a stilizált, mértani alakokon nyugvó beosztás. Azért nem idegenkedik a francia nagy kertek mintájára a természettel szemben kissé erőszakosan lépni fel. S ha nem is igen nyír meg kilométeres úthosszán! egész erdőoldalakat Versailles módjára, nem tartja mesterkéltnek a sövények és bokrok falszerű megnyírását ; szabályos lécrácsozathoz kötött bokrok egyenes vona-

O. Fekete : Landerobernde

Ungarn.

lát; lugasszerű folyosók szövedékes keretezését; terrasszok; sokszögű, de főként négyzetes és téglányalakú pázsitok, virágágyak beállítását; szóval az épület mértani vonalainak kivetítését a kertre is. Egytől bölcsen óvakodik, a fáknak nyirbálásától, de annál inkább kedveli a természetüknél máris gömb vagy piramidális növények alkalmazását ott, ahol árnyékra nincs szükség, csupán a pázsitok és virágágyak változatosságát célozzák. Vagyis a kert építészeti tagolásnak van alávetve. Első pillanatra mindenesetre logikátlan eljárás, mert ha kert, a modern művészet alapelve, az anyagszerűség szerint inkább az angol park jellegét vegye magára. De csak lálszólag. Az angol park rendszerének művészietlen, feszélyező, kellemetlen és használhatatlan voltát kis területen már láttuk fentebb. Míg az új elrendezés észszerű voll a azonnal világos. A modern építész érzi a kert hozzátartozandóságát az épülethez. Eltekintve a gyakorlati rendeltetésnek alább kiemelendő nagy szerepét, a kis kert átmenetet akar képezni a házhoz. A kertbe lépve mégis csak a ház ötlik szemünkbe; a ház visz vezető szerepet ; a kert kis volta miatt csak alapként jelentkezik, amelyen a ház felépült ; nem zavarhatja tehát a ház egyeduralkodói jellegét, hanem ahhoz kell simulnia, mint a ruha díszének az alakol kiemelnie. Ház és kert szoros építészeti egységgé olvadnak össze. A modern villakert e tekintetben nagyszerűen beválik. Gyakorlati célzata nem válik illuzóriussá, mert hiszen a kis házikert éppen kicsi voltánál fogva sétálásra nem alkalmas, mert méltóztassanak csak egy húsz méteres kerti úton fél óra hosszat sétálni, mi már terjedelem tekintetében ritkaság, micsoda fejszédülést és gyomoréinélygést fognak kapni ! A házakat, villákat keretelő kert a szabadban való pihenésre való. Az ember kiül a tavaszi vagy őszi napra és sütkérezik; a modern higiéna szerint kiül a kertbe, hogy friss levegőt szívjon vagy szellemi, kézimunkáját végezve a szabad levegőn szellőzködjék ; ha belefáradt az ülésbe, néhányszor föl és alá sétál, akár

A MAGYAR IPARMŰVÉSZET JOGVÉDELME

szobájában. Szóval a házikert nem egyéb, mint a szabad természet fénytől, levegőtől átjárt terébe kitolt, kibővített szoba. Eszeágában sincs a természettel versenyezni ; erdőt, mezőt, hegyet, völgyet pótolni. Jellemző, hogy éppen azért a modern házikert nem a ház előtt, hanem lehetőleg mögötte rendezkedik el, ahol a napközi fesztelenebb tartózkodás az utca kíváncsi szeme előtt rejtve van. Zölddel kereteit családi otthon. Ugyanez a gondolat ihlette Bramante! és a francia kertészeket is, de az akkori nagystílű élet arányai szerint óriási méretekben. Versailles kertje nem a nagy tömeg kíváncsiságának volt tervezve, hanem a kiválasztott tízezrek — ha mindjárt tízezrek is — intim élvezetére. A versaillesi park nem egyéb, mint jó időben kihelyezett szalon. Vagyis niár akkor is valahogy homályosan ott lappangott a higiéna nagy gondolata, mely a XIX. században nagy erőre kapott és azóta öntudatosan alkot. Nekünk a házikert napés légkúrát pótol ; jó időben a család apróságaival künn dolgozik, szórakozik; este a munkában, nagyvárosi gőzben, porban kifáradt férficsaládtagok üdülnek : a kert terrasszszobává alakult. És érdekes, a modern higiénikus felfogás, mely a szabadságot mindenekfölé helyezi, tehát minden zárt kompozíció ellen lázad, mégis a szerkezet kiemelésére irányuló erős ösztönében formailag oly ponton találkozik a régi művészettel, amely egyáltalán nem volt konstruktív természetű, hanem merőben dekoratív. A modern ember pleinair-kultusza a reneszánsz-kor pazar díszítőgéniuszával ölelkezett össze. Az új, modern elrendezésű kertek teljesen olasz alap-

gondolat szerint rendeződnek el, és mégis északi, germán szerkezeti érzés okozta az újjászületést, a modern kertformának a régi olaszból való reneszánszát. A román forró vér díszítő lendülete belehajlott a józan angol higiénikus szerkesztő gondolatvilágába. A reneszánsz kimért, mértani formákon nyugvó kerftervezefe az akkor uralkodó építészeti felfogásnak és érzéknek kifolyása; a reneszánsz embere minden a szimmetria és a ritmus bájos, elbűvölő, de mindig kötött alapelvei szerint gondolkozott, élt, tervezett, alkotott; nincs is a dekoratív művészetnek termékenyebb talaja a formai szépségeken alapuló esztétikánál. A modern, angol szellem, melyet a természettudomány, jelesen az orvosi hat át, a szabadba igyekszik, amely minthogy rendszerint kis helyre szorítkozik, szerkezeti formára kényszeríti a logikusan gondolkozó elmét: a konstrukció szinte kiágaskodik. Ebben a kis kertben, mert minden szembeötlik, mindennek meg kell lenni a maga jól kiszámított helyének, hogy jól hasson ; innét a gondosabb csoportosítás. Minthogy pedig a természet buja gazdagságával, őserőtől duzzadó zöldjével kis területen csak egyhangúságot érünk el, visszaemlékszünk nagyanyáink muskátlis, oleanderes, virágpompázó kis udvari kertjeire, tömött ablakaira s a házikerfben nagy becsülésnek örvend a hazai flóra, a paraszti virág. S így a házikert alapfelosztásának szerkezeti, konstruktív jellegéhez, a férfias elemhez hozzápárosul a nőies vonás, a díszítő elem, a népies kertészetből táplálkozó buja színorgia : vagyis a reneszánsz és gótika, a déli és északi szellem, a férfias és nőies érzés megnyugtató szövetsége.

À MAGYAR IPARMŰVÉSZET JOGVÉDELME. IRTA SZALAI EMIL DR. ä S

72

Ä S j s s S y Ä f l H n g e r g y ö n y ö r ü Beethovenrc^^V^G), f c , c í f ° r m á l és kiállítja az Országos Magyar K é p z ő m ű v é s z e t i Társulat téli tárlatán. A magyar szerzői jogi törvény r M \55Ü1 P a r a & r a f u s a ' óformájú jy alabárdjaikkal odavonulnak a Műcsarnok körtermének posztamenséhez, melyen a mester műve nyugszik és kíméletlenül lesújtanak azokra a fényképészekre, rajzolókra, gipszöntőkre és más kufárokra, kik eljöttek, hogy képben, fényképben, garasos újságokban, képes levelezőlapokon, gipszöntvényben és

egyéb jó-rossz sokszorosításokban a maguk hasznára terjesszék Klinger mesferntűvét — persze Klinger engedélye nélkül. Ám Klinger megformálja a gyermek Mozart bájos, finom fejét is. Még pedig egy gazdag műbarát megrendelésére olyképpen, hogy megkomponált egy ékesmívű hangjegyszekrényt,melynek oromzatán domborodik ki pajkos amorettek játszi koszorújából a gyermetegen derűs Mozart-fej. És a mester készséges szívességgel megengedi, hogy ez a Mozart-fejjel ékes hangjegyszekrény az Országos Magyar I p a r m ű v é s z e t i Társulat karácsonyi kiállításán állíttassák közszemlére. Művészek és közönség csodájára járnak a Mozart-fejnek.

Ám másnap egyik krajcároslap első oldalán megjelenik a Mozart-fej eléktelenítően primitív rajzolatban ; vasárnapra a borbélynál a tízfilléres képes hetilapok nézőközönsége gyönyörködik Klinger remekének elkent cinkografiájában ; tíz nap múlva hat fillérért minden trafikban megvehetni anzixkártyán a Mozart-fejet; három hét múlva gipszöntvényben kínálja egy külteleki kapualjban a talján házaló ; hat hét múlva importált készbútorral kereskedő „lakásberendező" kirakatában jelenik meg a hangjegyszekrény rossz kópiája Klinger Mozart-fejének eltorzult másával együtt. Aki pedig nyolc hétig türelmesen elvár, az Erzsébet-kőrúton kézelőgomb alakjában megvásárolhatja a Klinger Mozart-fejét, párját 1K 30 fillérért. A kilencedik szimfónia alkotójának Klingerformálta komor homlokát féltve őrizte a jog. Vájjon miért vált mindenkitől megdézsmálható bitanggá a Varázsfuvola komponistájának a hangjegyszekrény ormát díszítő finom arcul a t j a ? Hiszen Klingert csodáltuk mindkettőben. Ugyanannak a Klingernek ugyanaz a művészete ragadott el mindkét arcmásban. Miképpen értse meg hát művész és közönség azt a jogot, mely egyszer védi K l i n g e r m ű v é s z e t é t , m á s s z o r nem. Valamint azt s e fogja se művész, se közönség soha megérteni, hogy ha Munkácsy Mihály megengedi vala Zsolnay mesternek, hogy a „Krisztus Pilátus előtt"-nek kicsinyített mását egy hatalmas vázán megörökítse, akkor Munkácsy Mihály örökre elveszíti a jogot, hogy védelmet keressen az ellen, hogy „Krisztus Pilátus előtt" című képét akárki akármilyen silány reprodukcióban terjeszthesse. Elveszti pedig Munkácsy e jogot csak azért, mert épp megengedte, hogy műve oly holmira kerüljön, mely virágok elhelyezésére is szolgál. Még kevésbbé fogja művész és közönség megérteni a következőket : Maróti Géza gyönyörű bronzaktot állít ki valamelyik tárlaton : egy ifjú lendületes karral fáklyát nyújt a magasba. E szoborművet, lévén a szobrászművészet alkotása, eréllyel és szigorúan védi a törvény minden fajtájú reprodukció ellen. Most akad egy dús műbarát, aki megvásárolja a fáklyatartó ifjút, de kiköti, hogy az ifjú fáklyája valóságban fényt áraszthasson a műbarát palotájának előcsarnokában, mikor díszes vendégsereg vonul fel a palota termeibe. A művész nem ellenkezik, mert műve alkalmas arra, hogy a fáklyából valóságos fény áradhasson. Ám e perctől kezdve a fáklyatartó bronzifjú szabad prédájává lesz mindenkinek, aki ólomból, cinkből, vagy más olcsó anyagból, vagy akár bronzból is, vásárra akarja hozni a fáklyatartó ifjút. Mert a fáklya-

lartó ifjú e perctől kezdve többé nem a művészetet szolgálja, hanem — horribile dictu I — gyakorlati célt szolgál. A szobor jogunk szerint világítótestté züllött le; a szobrászat alkotásából az iparművészet termékévé, sőt — így mondja a törvény — „iparkészítménnyé" sülyedt. Mindez a tréfás furcsaság, melyet a példázatok feltárnak, foglalata és lényege annak a helyzetnek, melyben a képzőművészet és kivált az iparművészet jogvédelmének ügye Magyarországon leledzik annak révén, hogy szerzői jogi törvényünk, miután „a képzőművészet — rajz, metszés, festés, szobrászat — alkotásainak" a jogosulatlan ufánképzés ellen a védelmet megadja, 66. §-ában kimondja, h o g y : „iparkészítményre és i p a r k é s z í t m é n y e k e n a l k a l m a z o t t képz ő m ű v é s z e t i a l k o t á s o k r a a jelen törvény i n t é z k e d é s e i nem a l k a l m a z h a t ó k " . A csak egyszerű köznyelvhez értő művész és közönség kétkedve áll meg e törvényhelynél : vájjon az iparművészet alkotásaira is érti a törvény a védtelenséget, mikor ezeket jelenti ki ? Hiszen nincsen megemlékezés e törvényhelyben az iparművészetről ! Melyik kitételt kelljen az iparművészetre vonatkoztatni? Az „iparkészífményt" ? Ám a józan köznyelv iparkészítmény alatt érti a csukaszürke szövetet, az írógépet, a patkószöget, a szitát, a csizmát, a forgópisztolyt, a mosogatóteknőt, stb. stb. stb. közkeletű használati tárgyat, melyet az ipar, tehát a háziipar, a kézműipar, a műhelyipar vagy a gyáripar termel. Kinek jutna eszébe az iparművészet alkotását, pl. hogy a legnagyobbon kezdjük, Benvenuto Cellinisótartójáf „iparkészítménynek" nevezni? A józan közértelem és közérzés hevesen liltakoznék az ellen, hogy egyként iparkészífménynek tartassék a drótszög, melyből percenként ezret vet ki a gép, meg Donner kandeláberje, melyre e mester fél esztendőn át áldozta tehetségét. A másik megjelölés, mely a fentebb idézett törvényhelyben foglaltatik, az „iparkészítményeken alkalmazott képzőművészeti alkotás". E kifejezést már közelebbi ismerősnek érzi az, aki iparművészetről néha olvasgatott. Csaknem egészen világos e kifejezés. Olyasmikre gondolt itt a törvény, mint gyertyaellenző vagy fajansztál, melyre kicsinyítve átvittek festményt vagy metszetet? Azt a benyomást kelti a törvény e szokatlan kifejezése, mintha helytelenül született volna meg. C s a k németre vagy franciára kell fordítani e kitételt és akkor úgy tűnik fel, hogy a törvény szövegezője az „angewandte Kunst" vagy az „art appliqué" kifejezést akarta magyarba átnyomni. Ám az „alkalmazott


73


DIE

MARQUISE

v,

O,

Slix Pál r a j z a .

74

művészet" kiléteit a törvény szövegezője nyilván nem találta egészen megfelelőnek, odabökfe tehát melléje azt is, hogy „iparkészítményeken alkalmazott" képzőművészet. Mintha bizony képzőművészetet általánosságban nem mindig iparkészílményre kellene „alkalmazni". Tizián is iparkészítményre alkalmazta Assuntáját, mert a vászon, melyre fesletfe, iparkészítmény. Raffaello Santi is „iparkészítményre alkalmazta" az Eszterházy Madonnát, mert a falemez is iparkészítmény. Rodin is a Penseurját iparkészítménybe, mert bronzba alkalmazta. De akárhogy is szemléljük-forgatjuk az idézett törvényhelyet, a törvény előkészítő munkálatai és megokolása nyomán, a törvény magyarázóinak felfogása és a törvény alkalmazóinak nézete szerint nem kétséges, hogy szerzőjogi törvényünk, ha rossz fegyverrel is, de leterítette az iparművészeiét. A jogászok elértették a törvényhozó célzatát: az iparművészet alkotásai Magyarországon teljesen védtelenek, m e r t a z i p a r m ű v é s z e t a l k o t á s a i i p a r k é s z í t m é n y s z á m b a mennek, a v a g y l e g j o b b e s e t b e n is iparkészítményre alkalmazott képzőművés z e t i a l k o t á s o k n a k t e k i n t e t n e k , ha még oly nagy művész alkotta is meg az iparművészeti terméket, a tehetségének legjavával. Bárha a mult évben emlékeztek meg jogászaink szerzőjogi törvényünk életbeléptének harmincadik évfordulójáról, iparművészeink nem hangoztatták eleddig, hogy különösebb mértékben nyugtalankodnának a jogvédelemből való számkivetettségük miatt. Szótlanul

tűrték kitagadott voltukat, egykedvűen viselték el alkotásaik — oly tömeges ! — bitorlását és alig-alig helyezkedtek még a mintaoltalomról szóló rendeletnek — bizony nagyon szűkös! —védelme alá is. Abban a lelketlekötő, viaskodó munkában, mellyel iparművészetünk megteremtése járt és az évtizedek óta tartó létért való küzdelemben nem jutott iparművészeinknek idejükmódjuk azzal foglalkozni, hogy lenni kellene immár valamit azért is, hogy iparművészetünk eredményei épp f\LELST / iparművészeink javára m e g ó v a s s a n a k , hogy P. Stix. Illustration. iparművészeink a munkájuk gyümölcsét a maguk számára biztosítsák. Még az se hintette el iparművészetünk körében az erre irányuló törekvés magvait, hogy Németország, szakítván 1907-ben a jogvédelem megtagadásának eladdig való rendszerével — ezt a rendszert követte volt nagyhűségesen a mi szerzői jogi törvényünk — törvényt hozott, melyben megadta az iparművészeti alkotásoknak ugyanazt a korlátlan védelmet, melyet a képzőművészet egyéb alkotásai addig is élveztek. Megadta pedig e védelmet az új német törvény azzal, hogy egyszerűen besorozta az iparművészetet is a képzőművészetek közé, véget vetvén minden vitának, mely évtizedeken át járta arról, hogy az iparművészet képzőművészet-e vagy sem ? A magyar iparművészet e vezető orgánumában szót emelünk, hogy érdeklődést iparkodjunk kelteni e nagyjelentőségű kérdés iránt. De vájjon időszerű-e most az iparművészet jogvédelmének kérdésével foglalkozni ? É s számíthatni-e arra, hogy törvényhozásunk hajlandó lesz az iparművészet jogvédelmének ügyével a közel jövőben foglalkozni ? Nos, ha valaha, úgy most időszerű ; sőt hosszú időkre szólóan talán csakis most, olyannyira, hogy az iparművészek érdekképviseleteinek sürgősen meg keli ragadniok az alkalmat, hogy mozgalmat indítsanak az iparművészet jogvédelme érdekében. Időszerűséget ád pedig e mozgalomnak az, hogy igazságügyi kormányunk közvetlenül a háború kitörése előtt előkészítette szerzői

jogunk reformját. Az idevágó munkálatok máiannyira előrehaladtak volt, hogy a minisztériumban elkészült az e tárgyú törvényjavaslat, sőt ez az 1914. év augusztusában már királyi e l ő s z e n t e s i t é s alá volt bocsátandó. Ugyanis irodalmi és művészeti egyesületek ismételt agitációjára, felszólalásaira, küldöttségmenesztéseire és néhány kieszközölt parlamenti felszólalásra igazságügyi kormányunk e l h a t á r o z t a - é s ezt több ízben is kifejezte —, hogy hazánk is belép az irodalmi és művészeti művek védelmére alakult berni egyez- S t i x Pál r a j z a . ménybe. Ebelépés azonban csak úgy válik lehetségessé, ha szerzőjogi törvényünk több tekintetben megváltozik ; mert a berni egyezmény megköveteli, hogy a belépő állam törvényhozása bizonyos irodalmi és művészeti műveknek védelmet biztosítson. Hogy szerzői jogunk megfelelhessen e követelményeknek, igazságügyi kormányunk egy elég terjedelmes, huszonegy szakaszra terjedő törvényjavaslatot szerkesztett, mely szerzőjogi törvényünket több irányban lényegesen megváltoztatja és kiegészíti, így megadja a törvényjavaslat a korlátlan védelmet az írói műveknek a jogosulatlan fordítások ellenében és pedig a legliberálisabban, mert mellőz minden fenntartási vagy beiktatási kényszert; megadja a törvényjavaslat a teljes védelmet a szépirodalmi műveknek jogosulatlan filmszerű feldolgozása ellen; megadja továbbá a szépirodalmi, valamint zeneműveknek a teljes védelmet grammofonlemezeken és egyéb készülékeken való reprodukció ellen. De hozzányúl a törvényjavaslat szerzőjogi törvényünknek ahhoz a fentemlített paragrafusához is, mely az iparművészeiét kitagadja a védelemből. E paragrafus ugyanis nemcsak az iparművészeti műveket száműzi a védelem sáncaiból, hanem az építőművészet alkotásait is. Eddig az építészeti művek épp oly védtelenek voltak nálunk, mint az iparművészeti művek. A berni egyezmény azonban kötelezőnek rendeli az építészeti müvek védelmét is. Ezért igazságügyi kormányunk az említett törvényjavaslatának 12. §-ában valósággal egyetlen egy tollvonással az építőművészelet


P. S l i x .

Illustration.

is a védendő képzőművészelek közé — a festészet és szobrászat mellé — iktatván, megadja a teljes és korlátlan jogvédelmet az építőművészet alkotásainak. Ezt a jóakaratot igazságügyi kormányunk csak épp az iparművészeitől vonná m e g ? Megvonná akkor, mikor a fényképészet minden rendű és rangú alkotása — a falusi gyorsfényképész produktuma épp úgy, mint a kodakos gimnazista képecskéje — immár harminc évnél régebben szerzői jogi védelemben részesül ? Nem hihetjük, hogy kellő figyelmeztetés után igazságügyi kormányunk elzárkóznék az iparművészet jogvédelme elől. Csupán egy rövid mondatot kellene felvennie a törvényjavaslalba. Részletes rendszabályok feleslegesek ; iktassa igazságügyi kormányunk a törvényjavaslatba az 1907. évi német szerzői jogi törvénynek 2. §-áí, mely így szól : „Die Erzeugnisse des Kunstgewerbes gehören zu den Werken der bildenden Künste." Már csak jogi és gyakorlati szempontból is szükséges ez, mert a viták és perek egész tömkelege támadhat az oly reform révén, melyben az építőművészetnek védelem adatik, de az iparművészeinek nem. Építőművészet és iparművészet gyakorta elválaszthatatlanul összefornak.Építőművész és iparművész együttes munkája a legtöbb ízben az épület belseje, de külseje is. Miképpen válassza el a bíró azt, hogy hol végződik az építőművészet és hol kezdődik az iparművészet? E gyakorlati szempont nélkül is kell hogy áthassa igazságügyi kormányunkat az a meg-

75

győződés, mely a német törvényben is kifejeződik : hogy az iparművészet ugyanoly becsű és rangú képzőművészet, mint a képzőművészetnek egyéb ágai. Ez a meggyőződés a közönségben és a művészekben már régóta megingathatatlan. Harminc éven át változatlan volt szerzőjogi törvényünk. Ha most a közel jövőben megAZ Ü V E G FESTÉSRŐL

reformáljuk, további évtizedeken át nem kell majd újból hozzányúlni. Iparművészeink hálásabb és hasznosabb munkát a maguk érdekében és az iparművészet érdekében alig végezhetnek, mint azzal, ha szerzői jogunknak a legközelebbi jövőben bekövetkező reformjánál kivívják az iparművészet jogvédelmét.

AZ ÜVEGFESTÉSRŐL IRTA ROTH MIKSA legutóbbi tíz év alatt talán az iparművészetnek egyetlen ága sem mutat fel oly nagy haladást és tökéletesedést mint az Uvegfestészet. Ez főleg abban leli magyarázatát, hogy annak hivatott művelői a mai kor szellemében jól elgondolt üvegfestményeik megvalósításánál a középkor példásan anyagszerű technikáját tartják szem előtt. Ebből indulva ki, szigorúan megtartják az anyag által szabott korlátokat. Az UvegfesI észét története ugyanis megtanított arra, hogy valahányszor az Uvegfestés eltávolodott az anyagának egyedül megfelelő mozaikszerű síkdíszítmény jellegétől és festményszerűvé lett, ez a művészet feltartózhatatlan hanyatlásnak indult, míg végül a tizennyolcadik században teljesen feledésbe ment. Ebből okulva, ma már az üvegfestészet alapelveit és céljait illetőleg meglehetősen kialakult a helyes nézet és nagyjában azzal is tisztában vagyunk, hogy melyek azok a határok, amelyeken belül az üvegfestés eredményesen fejleszthető. Ámde még sokféle és ellentmondó a vélemény aziránt, hogy ez a cél miként és mily eszközökkel érhető el leginkább.

76

Még néhány évvel ezelőtt is azzal próbálkoztak egyesek, hogy üvegfestményeket tisztán csak ólomhuzalokba foglalt színes üvegekből, minden ráfesfés nélkül készítettek és a ráfestéstől,melyet nem tartottakanyagszerűnek,annyira tartózkodtak, hogy még a húsrészeket, az arcokat, kezeket is tisztán ólomhuzalok segélyével rajzolták meg. Az eredmény egy nyers és durva, az áteső fényben üresen ható transzparens plakát lett, amelyen például az arcok kifejezését nem igen lehetett kihámozni az üveg törékenysége miatt sűrűn alkalmazott ólomhálóból. Teljesen megokoiatlan az, hogy miért tartózkodjunk ennyire az üvegre való festéstől s csak a dolgoknak félreismerésére vezethető vissza ez a tartózkodás, mert a középkor legkorábbi üvegfesíményein és legjobb művein, melyeket még ma is mintaszerűeknek tekintünk,

mindenütt ott találjuk a f e k e t e festékkel való ráfestést, de nem szabad — mint azt már a XVI. és XVII. században is rosszul tették — színes zománcfestékekkel : pirossal, kékkel, zölddel stb. festeni az üvegre, mert ez egyrészt ellenkezik az üvegfestés mozaikszerű voltával, de másrészt azért sem, mert ezek a festékek nein tartosak^s idővel elég gyorsan oxidálva tönkre mennek. Az üvegfesíéshez két festék feltétlenül használható, a fekete (Schwarzlot), mely egyszersmind a szürke tónusokat is adja és a XIV. század óta ismert sárga(Silbergelb,Kunstgelb), mely utóbbi — ellentétben az üvegre ráolvasztható többi festékkel — nem olvad össze az üveg anyagával, hanem csak az ezüstnek egy füsfszerű csapadéka az üvegen. Ez a két festék, ha helyesen készítjük el és az üvegre jól égetjük be, feltétlenül dacol az idővel és a légköri befolyásoktól sem szenved. Tartós is és alkalmazása nélkül művészi követelményeknek megfelelő üvegfestmény nem képzelhető. Az üvegfestészetnél, mint minden dekoratív festészetnél, nagy fontossága van az egyszerűségre való törekvésnek, csakhogy ebben a tekintetben is találkozunk olyan túlzásokkal, melyek nem alkalmasak arra, hogy az Uvegfestés ügyét előbbre vigyék. így egyesek oly irányban kísérleteznek, hogy a jelenleg gyárszerűen előállított színes üvegeket a maguk tisztaságában és erős átlátszóságukban minden patinázás nélkül, színfolt gyanánt felhasználva és csak a minimális fekete kontúrfestéssel ellátva, foglalják össze ólomhuzalokkal. Azzal érvelnek ugyanis, hogy a XIII. századbeli üvegfestmények szintén így készültek, pedig ezeknek a hatása talán leginkább szőnyegszerű és így leginkább közelítik meg az üvegfestészet eszményképét. Ez nagy tévedés, mert a dolog csak látszólag van így, de ha alaposabban vizsgálódunk és kutatunk, csakhamar rájövünk arra, hogy a XIII. század művei és az ugyanilyen módon most készült üvegfestések között óriási a különbség, ami az akkori és a mostan használatos üvegek közötti nagy eltérésben leli magyarázatát.

92—93. V á g ó Józser : A nagyváradi m. kir. c s e n d ő r s é g i iskolának egyik épülete é s egyik beiárata. Magyar I p a r m ű v é s z e t .

92—93. J. V á g ó : Ein Pavillon und eine der k. G e n d a r m e r i e s c h u l e in N a g y v á r a d .

Eingangsliir

2

_ /

_ /

94 —95. V á g ó József : A L i p ó t v á r o s i nyári h e l y i s é g e i . U d v a r é s v e r a n d a .

Kaszinó

fasori

94 —95. F J. V á g ó : Die S o m m e r l o k a l i t ä t e n d e s L e o p o l d s t ä d t e r K a s i n o s . Hof und Veranda.

Budapester

96. V á g ó J ó z s e f : A L i p ó t v á r o s i K a s z i n ó nyári h e l y i s é g e i nek n a g y c s a r n o k a .

96. J. V á g ó : G r o s s e Halle im S o m m e r g e b ä u d e Budapester Leopoldstädter Kasinos.

2*

des

80

97. V á g ó József : A L i p ó t v á r o s i K a s z i n ó nyári helyiségeinek egyik b e j á r a t a .

97. J. V á g ó : E i n g a n g zu den S p e i s e r ä u m e n im S o m m e r gebäude d e s Budapester Leopoldstädter Kasinos.

98. V á g ó J ó z s e f : A L i p ó t v á r o s i K a s z i n ó n y á r i A n a g y c s a r n o k egyik f ü l k é j e .

épülete.

98. J. V á g ó : N i s c h e d e r g r o s s e n Halle im S o m m e r gebäude des Budapester Leopoldstädter Kasinos.

81

99

82

9í. ; V á g ó J ó z s e i : Asztali l á m p a . B r o n z . mintázta Kisfaludi S t r ó b l Z s i g m o n d .

Az

alakokat

99. ) . V á g ó : T i s c h l a m p e . B r o n z e . F i g u r e n von S . Kisfaludi S t r ó b l .

Die

Modelle

der

VÁGÓ JÓZSEF

100

101

100—101. V á g ó J ó z s e f : K a n d a l l ó ó r a . B r o n z . A z a l a k o k a i mintázta F é m e s B e c k Vilmos.

100—101. J. V á g ó : K a m i n u h r . B r o n z e . Modelle d e r F i g u r e n v o n W. F é m e s Beck.

VÁGÓ JÓZSEF

m

10.'

102. V á g ó J ó z s e f : F ű t ő t e s t b o r í t á s a ( a l u m i n i u m ) a Lipótv á r o s i K a s z i n ó nyári h e l y i s é g e i b e n .

102. J. V á g ó H e i z k ö r p e r v e r k l e i d u n g (Aluminium) im S o m m e r g e b ä u d e des Budapester Leopoldstädter Kasinos.

•

A középkorban az üvegfestmények elkészítéséhez használt színes üvegeket maguk az üvegfestők készítették a lehelő legkezdetlegesebb módon. Nem is szólva arról, hogy az üveglapokat csak igen kis terjedelemben tudták előállítani, azok kezdetlegességüknél fogva telve voltak hibákkal, apró és nagyobb hólyagocskákkal, csomókkal, sávokkal és homályos foltokkal. De éppen ezen hiányok folytán érzékelhető anyaggá váltak, mely már így egymagában is tónust jelentett. Ezzel szemben a ma rendelkezésre álló és üveggyárakban előállított úgynevezett antik üvegek egészen más természetűek. Az ilyen üveg mindamellett, hogy rajta a középkori üvegek fogyatékosságait törekszenek utánozni, mégis csak egy, az áteső fényben színtisztán, kristályosan ragyogó üveg, melynek anyagát optikailag nem igen érezzük. Ezt az üveget, úgy ahogy van, minden hozzátétel nélkül nem alkalmazhatjuk oly értelemben, mint azt a középkorban tették. Ha valamely ablakban egy víztiszta hibátlan üveg van bemetszve, úgy az áteső fényben az reánk a semmi benyomását feszi és maga az üveg anyagának jelenléte nem érzékelhető, de mihelyt ez az üveg poros vagy piszkos, úgy az már valami, vagyis az üveg anyagát érezzük és látjuk. Ez az, ami a mostan használatos színes üvegeket megkülönbözteti a középkor üvegeitől, az a por és piszokhoz hasonló valami, mely a középkor üvegeinek kezdetleges előállításánál önkéntelenül adódott, ez hiányzik a mostani üvegeken és ezért ezt előbb mesterségesen keli rajtuk létesíteni, hogy ezáltal anyaguk kellően érzékelhetővé válva, művészi kifejezésmódra alkalmas legyen. Amint ebből is látjuk, teljesen téves volna, ha a jelenkor üvegfestményeinek elkészítésénél a középkori technikát szolgailag akarnók követni, hanem igenis tartsuk szem előtt annak alapelveit és abból kiindulva fejlesszük a technikát oly irányban, hogy az a mai kor szellemében tervezett üvegfestmények kifejezésmódjára alkalmassá váljék. A középkor üvegfestményeinek jellegzetes anyagszerűsége abban leli magyarázatát, hogy akkoriban az üvegfestő egy személyben volt tervező és kivitelező, ki tervezetére nem erőszakolta rá az üveg anyagát, hanem alkotásainál az általa jól ismert és uralt anyagtól inspirálva, magából az anyagból indult ki. Ilyképpen anyagszerűség szempontjából a legtökéletesebbet nyújthatta. Ezek valóságos értelemben vett üvegből készült művek, melyeket az anyag által szabott természetes korlátokon belül művelt technika juttatott érvényre. Ma csak kivételes esetekben szokott egyszersmind tervező is lenni az üvegfestő. Legtöbbnyire megoszlik ez a munka: más művész tervezi az üvegfestményf, melyet az iivegfestő Magyar Iparművészet.

•> I 1 n • m s I • I • n • m • il • I • m a

valósít meg. Ezen esetekben valóban művészi munka csak úgy várható, ha mindkét egyén kongeniális művészettel, bensőségteljes együttműködéssel oldja meg feladatát. Egynek kell lenni bennük a kölcsönös megértésnek és munkájuknak annyira egységesnek, hogy az mint egy lélek megnyilvánulása hasson reánk. A művészet és technika szoros kapcsolata lehet csak biztosítéka egy művészi irányban kialakuló üvegfestésnek. A jó tervezet vagy karton még nem egyértelmű egy jó üvegfestménnyel, annak még nagyon sok fázison kell szerencsésen átmennie, míg azzá lesz. A tervező az Uvegfestményt színben gondolja el, a színfoltok foglalatát alkotó energikus koníúrrajzof az ólomfonalakkal képezi, melyeken belül a finomabb részleteket még kontúrfestéssel és némi árnyékolással fejezi ki. A rajznál a lehető legnagyobb egyszerűségre kell törekednie és hogy az elérendő hatás valóban monumentális legyen, minden mellékest elhagyva, csak a lényegesre fektesse a súlyt, de viszont a színezésnél a mozaikszerűség szempontjából kerülnie kell a nagyobb egyszínű felületeket és azokat, amennyire csak lehet, széf kell tagolnia. Egész felfogásában az iiveg anyagában átérzett mozaikszerű hatásra kell törekednie, a figurális részeknek is éppen úgy, mint az ornamentális részleteknek, szőnyegszerűen kell hatniok. Mindenekfelett azonban óvatosan kerülendő minden naturalizmus és minden pongyolaság, mely az üveg anyagának természetével sehogysem egyeztethető össze és ellentmond az üvegfestés dekoratív jellegének. Ma, midőn a gyárszerűen űzött üvegfestés ideje szerencsésen lejárt, az Uvegfestő tevékenysége semmiképp sem merülhet ki abban, hogy a kartont szolgailag lemásolja, hanem azt az üveg anyagában újra elgondolva és átérezve, mesteri értelmezéssel kell interpretálnia. Azért nem is helyes, ha a kartontervező túlságosan megköti az Uvegfestő kezét, hanem inkább elegendő teret kell részére hagynia, hogy a kartont annak szellemében tovább fejleszthesse és mint anyagának legjobb ismerője, elég alkalma legyen az üveg szépségeinek és hatásainak fokozott érvényesítésére. Az Uvegfestő legnehezebb, de egyszersmind legfontosabb feladata a karton színeinek helyes értékelése, vagyis a valeur. Minden egyéb dekoratív festésnél, például a falfestésnél, az a szín, melyet egyszer odafestettünk, az állandó jellegű, annak értéke, valamint a többi színekhez való viszonya mindig ugyanaz marad, de az Uvegfestménynél — mely az áteső fényben érvényesül — ez nincsen így, mert egyrészt a különböző világítási viszonyok, de másrészt a fénysugaraknak az egyes színes üvegeken többé és kevésbbé való áthatolása erősen be2

ÜVEGFESTÉSRŐL

AZ

8 5

> il a il' 1 irm 'ira 'ir a n• m 'ir* '

«I

AZ ÜVEGFESTÉSRŐL

folydsolják, sőt megváltoztatják az egyes színek értékét. Amidőn tehát az Uvegfestő színes üvegeivel dolgozik, tulajdonképpen transzponálva teszi ezt, mert minden egyes tónus megállapításánál szem előtt kell tartania azokat a világítási viszonyokat és egyéb fénybehatásokat, amelyek mellett az Uvegfestmény majd rendeltetési helyén érvényesülni fog, de le kell még küzdenie azokat a nehézségeket is, melyek az egyes színes üvegek többé és kevésbbé fényt áteresztő sajátsága folytán a nyugodt hatás rovására adódnak. Az üvegfestmények nyugodt hatásának és a színek helyes egyensúlyának tökéletesebb eléréséhez — a színes üvegeknek jó érzékkel való összehangolásán kívül — az Uvegfestő még a közép- vagy lokáltónust veszi segítségül. A középfónustiúgy kapjuk meg, hogy az egyes üveglapokat egy erősen hígított fekete festékoldattal vonjuk be, amelyből azután a kézzel vagy egy száraz sörteecsettel kitörölt részek adják a fényt, mely tulajdonképp nem egyéb, mint az egyes üveglapok eredeti természetes színe. Ezen középtónust illetőleg utóbbi időben már többször vetődött fel az a kérdés, hogy anyagszerűség szempontjából szabad-e azt alkalmazni. Erre vonatkozólag szolgáljon megnyugtatásul azon tény, hogy a XV. század,

Mi az igazság ? Vallási dolgokban a vélemény, a túlélt vélemény. A tudomány terén : az utolsó fölfedezés. A művészetben: legutóbbi hangulatunk.

ira ' ' i r a n i r ^ irm 'ii'M ir» ii'i ii' ^ 'n"E ir ir tehát az üvegfestés fénykorának, minden számottevő művén ott találjuk a leírt módon alkalmazott középtónust. De nincs is semmi oka annak, hogy ezt ne használjuk, mert ez az eljárás helyesen alkalmazva, semmiképp sem befolyásolja hátrányosan az üveg anyagszerűségét, de viszont számos ok szól annak használata mellett, mert a középtónus nemcsak arra alkalmas, hogy vele az Uvegfestmény tökéletesebb valeurjét elérjük, de azzal egyszersmind enyhíthetjük az üvegek túltiszta átlátszóságát és szabályozhatjuk vele az egyes színes Üvegeknek a szomszédszínekre — nem mindig kívánatos — átsugárzását is. Természetes, hogy a középtónus helyes alkalmazása nagy hozzáértést és lelkiismeretes tudást tételez fel, mert azzal visszaélve az üveg elvesztheti transzparens jellegét, másrészt pedig igen alkalmas eszközzé válik arra, hogy vele a technikának esetleges egyéb fogyatékosságait eltakarják, palástolják. Mindent egybevetve, megállapíthatjuk, hogy az üvegfestés művészetének fejlesztése—lényegének és céljainak helyes felismerése által — ez idő szerint határozottan a legjobb útra terelődött. E fejlődésből bízvást remélhetjük eljövetelét az üvegfestészet egy olyan korszakának, mely méltóan fog csatlakozni a középkori üvegfestés virágkorához.

Ha valamire rámondják, hogy természetes, akkor nyilván olyasmivel van dolgunk, amit mindenki megért. De ha mindenki megért valamit, akkor az művészi nem lehet. Wilde O .

S t l x Pál ralza. P. Slix : Illustration.

86

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMUNK HOLICSI FAJANSZGYÜJTEMÉNYE IRTA P A Y R N É E L E F Á N T O L G A DR holicsi fajanszgyüjtemény az Iparművészeti Múzeumnak legteljesebb, páratlanul gazdagcsoportja. Magvát B u b i c s Z s i g m o n d kassai püspöknek nagylelkű adománya adta meg. Ő ezt a gazdag sorozatot még abban az időben szedte össze, amikor külföldön senki holicsi tárgyak gyűjtésével nem foglalkozott. Ma a holicsi fajansz nagyon keresett, s ezért gyűjteményének értéke napról-napra növekszik, de egyben növekednek a nehézségek is, melyekkel a múzeumnak meg kell küzdenie, hogy azt teljessé tegye. Ennek dacára a gyűjtemény évről-évre gyarapodik és tökéletesedik. É s ma már a holicsi fajansz tanulmányozása az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye nélkül nem lehetséges, mert sehol egyebütt sincsen valamennyi irány, kor, forma és mustra ilyen teljességben képviselve. A holicsi gyár története még nincs teljesen megvilágítva. Alapítását Ferenc császár nevével hozzák kapcsolatba és eddig az 1740-es évek tájára tették, ezzel ellentétben Radisics Jenő egy a múzeumban levő palikaedény alapján, mely az egri patikából való és Telekessy egri püspök (+ 1715) címerével díszes, megállapította, hogy legkésőbb 1714-ben a gyár már tökéletes darabokat készített (116. ábra). Igaz ugyan, hogy a múzeum legrégibb holicsi edényei alapján nem látszik valószínűnek, hogy a gyár első termékei kezdetlegesek, vagy kísérletszerűek lettek volna, úgy látszik mindjárt gyakorlott külföldi munkásokat és festőket alkalmaztak, még pedig valószínűleg franciákat. A gyár működési ideje javarészt a XVIII. sz. esik s így majdnem minden készítménye a rokokó ízlés formáit tünteti fel (118. ábra); a század elején készült edényeken még bárok formák is fordulnak elő. Nagy változatosság mellett legjobban jellemzi a gyár termékeit az önállóság hiánya.MindenXVIII.századi európai gyárnak, sőt a kínai és japán porcellánnak mintáját is megtaláljuk Holicson. A bécsi porcellángyár, Meissen, a francia fajanszgyárak s az olasz majolika közvetlen hatásaival találkozunk lépten-nyomon. A régi magyar fehéredény az egyetlen,amellyel a gyárnak nincsen kapcsolata. Munka és anyag tekintetében a holicsi edény felveszi a versenyt Európa akkori ö s s z e s fajanszgyáraival. Az edényformák készítése gondos, rendszerint kézzel modellált.

„A tálak, tányérok karimája rendszerint többosztású, hajladozott vagy hullámos körvonalú, a szegélyeket párkányok, olykor domború virágok vagy kecses ízlésű kartusok díszítik, gerincek futnak végig a folyadékok számára való edények oldalain, ami által azok hat, nyolc, vagy tizenkét oldalra osztatnak fel, a fedőket pedig kupola formájára csinálták és gomb helyett gyümölcsökkel díszítették. Szóval a holicsi edényeket is ugyanazok a formák jellemzik, amelyeket az ón és ezüst asztali készleteken találunk ugyanakkor." * A XVIII. sz. elejéről való barokformájú edényekközülsokmaradtfestetlen (114.ábra),hogy ezek szándékosan fehéredények-e, vagy véletlenül kerülték el a díszítést, nem tudhatni. A múzeumnak ezek a legrégibb holicsi tárgyai lehetőleg együtt vannak kiállítva. A bárok formák mellett a díszítés disztingváltsága és a színek halaványsága jellemzi őket ; gyakori szín a mangán-viola és barna, szürkés-kék, sárga és a zöld, a piros a mi legrégibb holicsi edényeinken nem fordul elő. Szép példa e korból egy három darabból összeállított asztalközépre való tálca (plateau), domború, bárok kartusdíszű hullámos kerete van, tükrében gyümölcskötegekkel, ugyanettől a kéztől van festve s a készlethez tartozik egy hosszúkás fái s egy tányér. Színezésben egyezik ezekkel egy kínai mustrára emlékeztető t á n y é r ( H 9 . ábra), közepén leveles ágon ülő papagáj, peremén elszórt pillangók, madarak és bogarak. Egy mesteri kézzel festett, repülő madarakkal díszített levesestál szintén kínai hatást mutat. Fedele hiányzik. Ehhez a legrégibb csoporthoz csatlakozik egy kakasalakú nagy gyümölcstartó asztaldísz (112. ábra), naturalisztikus formáinak színezése mintaszerű és több fehér gerezdes, füstölőalakú edény színes felrakott domború virágágakkal díszítve. Szintén a század elejéről való és a keletázsiai keramiára vezethető vissza a gyűjtemény egy nagyobb csoportja. Legjellegzetesebbek ezek közt a sárga vagy ritkábban levendula-kék alapból kihagyott fehér mezőkre rajzolt tájképek és idillikus kínai alakos jelenetek. Ennél a csoportnál jelenik meg a vasvörös szín. Több tányér, tál és kancsó van ezekből az edényekből a múzeum birtokában, de csak mázuk, színezésük és dekoratív felosztásuk ugyanaz, közelebbről nézve igen különböz* R a d i s i c s J e n ő : M a g y a r m ű k i n c s e k 85. old., B u d a p e s t , 1896. 2*

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMUNK HOLICSI FAJANSZGYÜJTEMÉNYE

87

IPARM11 VESZETI MÚZEUMUNK HOLICSI FAjANSZGyÜJTEMÉNYE

88

nck egymástól. Vannak közöttük könnyű kézzel odavetett, vagy gondosan rajzolt szép darabok és vannak durván, gond nélkül készíteftek is. Első pillantásranyilvánvaló, hogy több mesterkészítette őket. É s igen különböző kvalitású mesterek. A „sárga edény" mellett a korábbi daraboknak egész csoportján mutatkozik még a kelet - ázsiai kerámia hatása. Több összetartozó darabon vasvörössel vonalosan rajzolt kínai jelenet, vagy kínai virágmustra van. Kínai hatást mutat, de a kora-bécsi porTichy K á l m á n : G o m b o l y í f á s . cellán közvetítésén keresztül, pár — madarakkal és virágcsokrokkal díszített— tányérunk és hosszú tálunk; ezek is a XVIII. század elejéről valók és nem annyira a tárgyban, mint a növényi és állatformák jellegzetes stilizálásában árulják el a kínai rokonságot. A legszebb és legritkább darabjai a holicsi gyárnak az arannyal díszített példányok, ezek természetesen drágább és finomabb kivitelű, jobb mestertől festett darabok voltak. Talán legfinomabb köztük két japán irmari porcellánfányér másolata (110. ábra). Gondos, szabatos rajzú, szépen színezett virágos mustrája gazdagon van aranyozva. Ugyancsak aranynyal díszes és finoman van festve két kínai rajzú peoniás és másik két kínai virágos tányérunk. Egy majdnem teljes készletünk is japán mintára vezethető vissza. Az edények peremén meggyvörös' vagy zöld szalagsáv között fehér, domború — pâte sur pâte — cseresnyevirágok s a tükörben peóniából kinövő virágzó cseresnyeágak. Az olasz majolika igen ritka másolatai közül is van két castelli-i eredetire visszavezethető tányér múzeumunkban, az egyiken Iovasalak (111. ábra), másikon vadászjelenet. A szí-

nezésre jellemző a pasztellkék, barnásviola és az okkersárga. Mind a két ábrázolás igen ügyes festő kezére vall. Az európai gyárak közül a legkorábbi edényeken a francia fajanszgyárak hatása észlelhető. Róueni eredetije volt két fehér mázú, kékkel festett barokrajzú nyolcszögletes tányérunknak (119. ábra). A sfrassburgi fajansszal mutat rokonságot egy domború meggyvörös szegélydísszel ellátott rózsás * készletünk. A kék virágos rajzú holicsi edény a régi meisseni és béK. Tichy : A u f h a s p e l n . csi használati edénynél gyakori „Zwiebelmuster"-t másolja. Bécs különben a legközelebbeső és leggyakrabban használt forrása a holicsi gyárnak. Valószínű, hogy festők is kerültek onnét hozzánk. A gyárnak egész fennállása alatt gyakorlatban levő elszórt rózsás mustrának pontos előképét látjuk egy bécsi porcellán levesestálunkon, mely, hogy az összehasonlítás kézenfekvő legyen, az utána készült egész holicsi készlet közé van kiállítva. Nemcsak a különböző fajanszok és porcellánok, de különböző eredetű rajzok és metszetek hatása is feltalálható a holicsi edényeken. Egy tálcánk és a hozzávaló két kanna barnásviolával festett és arannyal díszített ábrázolása valószínűleg német XVIII. sz. rajz után készült. Egy kiválóan finom lilásvörössel festett kannánk lebegő angyalkái Boucher modorára emlékeztetnek s a legrégebbi datált tárgyunkon, egy 1759-ből való kancsón, festett idillikus jelenet Watteau rajzaival mutat rokonságot (120. ábra). Két gyertyatartónkon a fa alatt álló copfos törpe alak valószínűleg Callot-metszefnek köszönheti keletkezését (113. ábra). Ugyancsak különböző hatások észlelhetők holicsi gyűjteményünk gazdag figurális csoportján is.


89

ni lui.iii im il » im no n mi m »'in i » n ic^mjfl^g^gâgmg^'ôcmagêwmji


9 0

Átmenetei képeznek az edényektől az alakos plasztikához a spárgakötegek, citromok, káposztafejek és nagy rózsák alakjában készült szelencék és edények s az állatalakok, melyek szintén asztaldíszül és gyümölcsfartóul szolgáltak. Legrégibb, legnagyobb és legszebb ilyen állatunk a már említett kakas, de ezenkívül van három papagájunk — egy közülök régibb és a színezésben gondosabb —, két vadkacsánk, egyiknek lejáró hátán fogó gyanánt c g y kisebb kacsa van s egy galambunk. Önálló állatszobrunk három kisebb kufyaalak. Már emberalakkal díszített edény a sótartó. Múzeumunknak számos különbözően színezett és különböző minőségű példánya úgyszólván mind egy eredetire vezethető vissza. Még pedig a férfialak egy meisseni (216. ábra), a nőalak egy meisseni után készült bécsi mintára. Különös véletlen, hogy a múzeumnak sikerült mind a két mintadarabot megszereznie. Egy szekrényben egymás mellé vannak állítva ezek a modellnek használt porcellán sótartók és a róluk másolt holicsi fajanszok s ezáltal igen érdekes összehasonlításra nyílik alkalom. Nemcsak a porcellán- és fajanszanyag különbségével kapcsolatos formakülönbségek, hanem a másolók tehetsége és tehetségtelensége, gondossága és gondatlansága szempontjából is. Mindössze három sótartónk van, mely nem innét vette eredetét. Egyik egy ülő férfialak levendulakék kigombolt kabátban, lábánál kis kutya, tartásban és egyes formáiban sem emlékeztet az előbbi tipusra, színezése és festése is sokkal gondosabb a többinél. Egészen eltér ettől egy térdeplő turbános török alakja s még ritkább sótartóforma egy delfin hátán térdeplő gyermekalak (108. ábra). Eleven, lendületes mozdulata és jól mintázott formái mellett a festés gondossága is jó mesterre vagy példaképre mutat. Három tritonos asztaldíszünk között egy mintaszerű példány vonja magára a figyelmet; lehet, hogy a többi ilyen asztaldísznek — melyekkel alapformájában megegyezik — mintadarabja volt. A triton gondosabb és gazdagabb részletformái és a tál szép vonalú, pompás rocaille dísze s színeinek tisztasága a legszebb holicsi darabok közé sorozzák (107. ábra). Tichy Kálmán :

Magyar vonatkozásánál fogva érdekes egy lovon ülő magyar huszár jól modellált szobra. (109. ábra.) Külön csoportot képeznek a holicsi vallás o s tárgyú szobrok, úgy látszik, hogy ezek a legeredetibb alkotásai a gyárnak, minden más holicsi gyártmánynál inkább utalnak a modellirozó művész egyéniségére. Ezek a csoportok külön szekrényben kaptak helyet. Legszebb közöttük egy „kálvária", mely a XVIII, sz. jellegzetes, kissé patetikus, lendületes formáit tüzes, szép színekkel társítva tünteti fel (106. ábra). A népies, de nem a magyar kerámiával mutat rokonságot a céhkorsók és virágos boroskancsók csoportja. A legtöbb a habáner edény egyszerű formáit mutatja, virágcsokrokkal vagy céhjelvényekkel díszített, de vannak köztük alakos jelenetekkel és címerekkel ellátott darabok. A legtöbbje datált, közöttük van legrégibb datált darabunk 1745-ből. A 80-as évektől kezdve angol mintára készült keménycserepek is nagy számban vannak múzeumunkban és nemcsak kőnyomás útján sokszorosított fekete díszítményű edények, de a ritkább művészibb festésű és gondosabb darabok is (117. ábra). Keménycserép-szobrocskáink közt legszebb egy kékköpenyű, földgömbön álló Madonna (121. ábra), realisztikus felfogása miatt érdekes egy koldus és koldusnő alakja. A holicsi keménycserepek mellé sorakoznak a több szekrényben kiállított kassai, pápai, iglói s más kisebb keménycserép-gyárak készítményei. Jól vannak képviselve gyűjteményünkben a tatai és stomfai fajanszgyár termékei, ezek a holicsi fajanszszal nemcsak formában és mustrában mutatnak feltűnő megegyezést, de nem ritkán van arra eset, hogy ugyanarra a festő kézre is vallanak, s így demonstrálják azt a feltevést, hogy Tatán holicsi munkásokat is alkalmaztak. Szép tatai darab egy álló női alakkal díszített kétkarú gyertyatartó. Különben Tatán a luxusdarabok, szobrocskák, asztaldíszek ritkábbak. Inkább csak használati edény készül és technikailag is rosszabb minőségben mint Holicson. Ex-libris.

TICHY KÁLMÁN ÉS TICHY GYULA ÍRTA S I K L Ó S S Y LÁSZLÓ DR gy testvérpárt — két ízigvérig művészembert — mutatott be az az intim jellegű kiállítás, melyet néhány hét előtt a S z e n t G y ö r g y C é h Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete Tichy Kálmán és Tichy Gyula műveiből rendezett. Két ízig-vérig művészembert, mert ők nem reklámhősök, akiket az öndicséret tesz naggyá, ném routinier-k, akiket a sima forma kedveltet meg, nem habozó dilettánsok, akik a piktúra terére is elkalandoznak, nem művészremeték, akik különc elvonultságban az utókorra számítanak : hanem szerény, rátermett, őszinte lelkű művészemberek. Ezt az őszintelelkűséget becsülöm a legtöbbre a Tichy testvérekben. Festik azt, amit a természetben, lelkükben, gondolatvilágukban találnak; festik jóformán öntudatlanul, játszi kedvteléssel, igaz szeretettel. Ők is a keresők közé tartoznak, ők is kutatják a nekik való igazi ösvényt; de bárhol járnak is, nem hirdetik a maguk igazát egyedül üdvözítőnek. Szemünk láttára, kitárt kebellel barangolnak s ami világot, kedves gondolatot vándorútjukon találnak, elénk dobják : tessék, gyönyörködjetek benne, ha tudtok, vagy kárhoztassatok érte, ha úgy akarjátok. A két testvér sokban hasonlít egymáshoz, de sokban különbözik is. Mindkettő poétalélek, tele merész fantáziával, ötlettel. Mindkettő festő és grafikus, mindkettő rajongója művészetének. Mindkettőnél érezzük : ezeknek a végzet tudatosan adta kezükbe az ecsetet s a színes ceruzát, mert ebből a két vulkánszerűen forrongó lelkű fiatalemberből ki kellett törnie a gondolatok és fantazmagóriák e tarka tömegének. A kettő közt Gyula a nyugtalanabb lelkű. Fantáziája nem ismer határokat. Műveinél a költészet és a képzőművészet hafáTichy Kálmán :

rairól szóló elméletekre fejcsóválva kell visszaemlékeznünk. Néhány év előtt jelent meg „Egy tussos üveg meséi" című rajzgyüjteménye.mely igazán gondolkodóba ejtett, vájjon költő tudott volna-e ily fantasztikus dolgokat megkomponálni, ha szavak írására mártja be tollát abba a bizonyos tussos üvegbe. A mostani kiállításon Tichy Gyula még erősebb vágtatásra fogja fantáziájának lovát. A karcolótűt állítja szolgálafába és egy csodás mesebeli világot elevenít meg előttünk csodaszép álmatag nőkkel, rettenetes gonosz hegyi manókkal, nagy jutalmakkal és szörnyű büntetésekkel. E mesevilág ellenőrzése kissé bajos a művészi kritika számára. Abból a néhány olajfestményből azonban, amely erre a kiállításra Tichy Gyula kezéből került, meggyőződhetünk, hogy a művésznek van szeme a természet kézzelfogható szépségei iránt is. Ezeknél azért nem időzünk most tovább, mert a kiállítás anyagának nagyobb része Tichy Kálmán műveiből került ki, kit alaposabban tulajdonképpen itt ismerünk meg először. Tichy Kálmán már nyugodtabb természet. Ő is szabad teret enged fantáziájának, de a való élet szépségei jobban le tudják őt kötni, mint csapongó lelkű bátyját. Egyképpen festő és grafikus mutatkozik be, de műveiben talán mégis a grafikgi elem a túlnyomó. Nagyon szeret rajzolni és nem riad vissza semmiféle rajzbeli problémától. Viszont a vonalszeretete nem győzi le a kolorizmus iránti lelkesedését. Vonalat és színt lát mindenfelé, akár szűkebb hazájának, Gömör megyének bájos vidékét mutatja be, akár Velencében vagy a dalmáciai parton kalandozik. A napsütéses tarka világ fölébreszti benne a költő fantáziáját, tájképeit benépesíti alakokkal, az alakok mindnagyobbak és fantasztikusabbak lesznek, a háltér mindinkább eltörpül vagy elstilizálódik, úgy hogy végre ismét egy mesevilágban vagyunk, de most már nem a Tichy Gyula apokaliptikus világában, hanem a népmesék Ex-iibris. szíves, kedves emberkéi

TICHY KÁLMÁN É S TICHY GYULA

91

I • n m m ^ il m il a u • m" • il u • il ü " m n m m' • n m >a i • mi n m n • * m n m h i m n n mi • 11 • n • n n a m m

TICHY KÁLMÁN ÉS TICHV GYULA

között, kik palotát épímondani. Némi kontenek a tündérkisaszcessziót tesznek ennek szonynak, mindhalálig az elvnek rovására ostromolják a kakasTichy Kálmán színes lábon forgó kastélyt; akvatintái, melyek taoly bájosan örülnek lán a legbájosabb alkoapró élvezeteiknek és tások, amiket magyar búsulnak parányi báművész e téren produnataikon, hogy hálákált. Bátran használsak vagyunk a műhatjuk ezt a felső fovésznek, a m i é r t a kot, mert grafikusaink gyermekmesék poézievvel a műfajjal alig sét ismét megízlelteti foglalkoztak. A művelünk, akik már kivész e g y s z e r i témát nőttünk a gyermekruválasztott ezeken a hából. A meseilluszlapokon, ami kellemes tráció mindenesetre az ellentétben áll a techa tér, ahol Tichy Kálnika raffmáltságával. mán egészen otthon Hat ily színes lapot érzi magát. De tud láttunk tőle, ezek közül ő egy emberről is meöt virágcsokrokat, fasélni. Mert exlibrisei lombot, rózsaágat musem egyebek, mint metat be, a hatodik pedig £lbri5 sék egy-egy egyéniegy gömörmegyei téli ségről. Az exlibris tájképet. Vonal és szín szűk keretébe belebékés h a r m ó n i á b a n szorítja mindazt, ami férnek itt meg egymás beleszorítható, az emberi lélek megannyi apróe nagy fantáziájú grafikus lékosságát, a bájos ornamentumok egész töme- mellett és dicsérik gével úgy ellensúlyoz, hogy az egész végre szigorú önmérséklését. Még csak annyit, hogy Tichy Kálmán egészen is kellemes, derűs benyomást kelt. fiatal ember. 1888-ban született Rozsnyón. Meseillusztrácíóiban és exlibriseiben Tichy Művészi nevelését Münchenben, a HollóssyKálmán már mint iparművész jelenik meg iskolában nyerte, de nem annyira az ott szerzett előttünk. Ebbe a keretbe tartozik rézkarcoló ismeretek, mint inkább később Olgyai Viktortól tevékenysége is, melynél a természet nyu- nyert grafikai ismeretek és végül a szorgalgodt szemlélete háttérbe szorítja a fantasztát mas önképzés látszanak meg művein. A világés a csapongó mesemondót. A művész itt háború őt is mundérba öltöztette, úgy hogy jelenigen helyesen, eszközeiből indul ki és nem leg Besztercebányán mint hadi önkéntes szakaszterjeszkedik túl azokon a lehetőségeken, ame- vezető szolgál a hadsereg nagy szervezetében. lyeket a karcolótű megenged. Akvatintáiban Amily örömünk telhetik mostani változatos műmindazonáltal elmegy addig a határig, amely ködésében, épp oly alaposan remélhetjük, hogy a grafikában egyáltalában lehetséges. A gra- művészete még fejlődni, forrni is fog és kellefika a fekete és a fehér művészete, szokás mes meglepetésekben részesít még bennünket.

^WtyKóhöA

K o v á c s Pál r a j z a .

92

f

GRUBER HEDVIG, SCHÖNTHEIL IRÉN, DÖRRE IDA

105

103. G r u b e r H e d v i g : Batikozott b a n k ó t á r c a . — 104. Schöntheil Irén : Batikozott j e g y z é k n a p t á r . — 105. Dörre Ida : Batikozott b ő r k a z e t t á n a k födele. Magyar Iparművészet.

103. H. G r u b e r : B r i e l t a s c h e mit Batikdekor. — 104 J. Schöntheil : V o r m e r k b l o c k mit Batikdekor. — 105.1. Dörre: Batikdekor einer L e d e r k a s s e t t e .

4

AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰ) PEMÉNYE

106. S z í n e s r e kifestett kálvária. Holicsi f a j a n s z . XVIII. sz.

106.

Az itt é s a k ö v e t k e z ő öt lapon á b r á z o l t t á r g y a k O r s z . I p a r m ű v é s z e t i Múzeum g y ű j t e m é n y é b ő l valók.

Die hier und auf den f o l g e n d e n fünf Seilen abgebildeten G e g e n s t ä n d e g e h ö r e n d e r S a m m l u n g d e s ung. L a n d e s kuustgewerbemuseunis.

az

Kalvarie, f a r b i g bemalt.

Holies. XVIII.

Jahrhundert.

AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYE

10S

107

109

Holicsi f a j a n s z o k : 107. T r i t o n - f o r m á i ú a s z t a l d í s z XVIII. s z á z a d . — 108 S ó t a r t ó . XVIII. s z á z a d . — 109. V á g t a t ó h u s z á r . XVIII. s z á z a d .

H o l i c s e r F a y e n c e n : 107. T a f e l a u f s a t z . XVIII. J a h r h u n d e r t . — 108. S a l z f a s s . XVIII. J a h r h u n d e r t . — 109. S t ü r m e n d e r H u s a r . XVIII. J a h r h u n d e r t .

2*


Holicsi f a j a n s z : 110—111. S z í n e s t á n y é r o k . XVI11. s z á z a d . — 112. S z í n e s r e festeti k a k a s . XVIII. s z á z a d . — 113. V i r á g t a r t ó . XVIII. s z á z a d .

H o l i c s e r F a y e n c e n : 110—111. B u n t b e m a l t e Teller. — 112. B u n t b e m a l t e r H a h n . XVIII. J a h r h u n d e r t . — 113. B l u m e n hälter. XVIII. J a h r h u n d e r t .


114

Holicsi f a j a n s z o k : 114. L e v e s e s t á l . XVIII. s z á z a d . — 115. L e v e s e s t á l s z í n e s d í s z í t é s s e l . XVIII s z á z a d . — 116. P a t i k a e d é n y , T e l e k e s s y Imre egri p ü s p ö k (+ 1715) c í m e r é v e l . XVIII. s z á z a d .

H o l i c s e r F a y e n c e n : 114. S u p p e n s c h ü s s e l . XVIII. J a h r h u n d e r t . — 115. S u p p e n s c h ü s s e l , f a r b i g bemalt. XVIII. J a h r h u n d e r t . — 116. A p o t h e k e r f l a s c h e mit dem W a p p e n d e s B i s c h o f s E m e r i c h T e l e k e s s y (+ 1715). XVIII. J a h r h u n d e r t .


"

* *' '

117

155

Holicsi e d é n y e k : 117. T á l c a é s k a n n a Kemény c s e r é p . XIX. s z á z a d eleje. — 118. F a j a n s z t á l s z í n e s d o m b o r ú d í s z í t é s s e l . XVIII. s z á z a d .

H o l i c s e r G e s c h i r r : 117. Platte und K a n n e . Steingut. A n f a n g d e s XIX. J a h r h u n d e r t s . — 118. F a y e n c e - P l a t t e mit f a r b i g e m Relief. XVIII. J a h r h u n d e r t .


119

Holicsi e d é n y e k : 119. Két t á n y é r s z í n e s e s t é s s e l . XVIII. s z á z a d . — 120. F a j a n s z k a n c s ó a l a k o s jelenettel. 1759. — 121. S z ű z Mária. S z í n e s r e kifestett k e m é n y c s e r é p . XVIII. sz. vége.

H o l i c s e r G e s c h i r r : 119. Z w e i b u n t b e m a l t e Teller. XVIII. J a h r h u n d e r t . — 120. K a n n e mit t i g u r a l e r B e m a l u n g . 1759. — 121. F a r b i g b e m a l t e M u t t e r g o t t e s . S t e i n g u t . E n d e d e s XVIII. J a h r h u n d e r t s .

TÓTH GYULA

100

122—123. Tóth Gyula : Útszéli k e r e s z t e k . Kőalapzat, s z í n e s e n festett é s r é s z b e n a r a n y o z o t t k o v á c s o l t v a s .

123—123. J. T ó t h : Kreuze. S t e i n p o s t a m e n t , S c h m i e d e e i s e n f a r b i g bemalt und teilweise v e r g o l d e t .

TÓTH GYULA

124

124—125. T ó t h G y u l a : Útszéli k e r e s z t e k . Kőalapzat, s z í n e s e n festett és részben aranyozott kovácsoltvas.

Magyar Iparművészet.

125

124—125. J. T ó t h : Kreuze. S t e i n p o s t a m e n t , f a r b i g b e m a l t u n d teilweise v e r g o l d e t .

Schmiedeeisen

101 5

Tichy Kálmán : 126. V i r á g c s o k o r . S z í n e s 127. S á r g a á k á c . S z í n e s a k v a t i n t a .

akvatinta. —

K. Tichy : 126. B l u m e n s t r a u s s . F a r b i g e 127. G e l b e Akazie. F a r b i g e Aquatinta.

Aquatinta.

—

TICHY KÁLMÁN

a

T i c h y K á l m á n : M e s e k é p e k . 128. T u r á n i s z e n t a c s e n g e t y ü k kel. A k v a r e l l . — 129. A t i z e n e g y e k . A k v a r e l l .

K. T i c h y : M ä r c h e n b i l d e r . 128. T u r a n e r H e i l i g e r mit den G l o c k e n . A q u a r e l l . — 129. Die elf Männlein. A q u a r e l l .

133*

Á C S LIPÓT, NÁDLERNÉ GYÁRFÁS ILONA

1 0 4

130—132. Á c s Lipót : S z í n e s e n díszített e n g o b e e d é n y e k . — 133. N á d l e r n é G y á r f á s Ilona : Hímzett p á r n a . K é s z í tette : G y á r f á s Gizella.

130 — 132. L. Á c s : B u n t b e m a l t e E n g o b e g e f ä s s e — 133. F r a u H N á d l e r - G y á r f á s : G e s t i c k t e r P o l s t e r . Stickerei von G . G y á r f á s .

>

c^sa^ô^^s

KALOTASZEGI FAMŰVESSÉG PUSZTULÁSA

Kalotaszegi n é p m ű v é s z e t . _ l - e s t e t

Kalotaszeger

d í s z í t é s ű láda.

olkskunst. Bemalte Truhe.

A KALOTASZEGI FAMŰVESSÉG PUSZTULÁSA IRTA B O K O R

IMRE

N é p m ű v é s z e t ü n k a g g a s z t ó s í i l y e d é s e indította e lap s z e r kesztőjét arra, hogy e komoly társadalmi és művészeti baj okait s o r v o s l á s a m ó d j a i t t ö b b c i k k b e n t á r j a fel. E g y m á s után f o g j u k m e g s z ó l a l t a t n i a z o k a t , a k i k n e k e k é r d é s r ő l m o n d a n i v a l ó j u k v a n . E l s ő cikklink a Kalotaszegi Háziipari S z ö v e t k e z e t i g a z g a t ó j á n a k tollából való.

g S

,^|alotaszep V^BvVÍKy

e

régi

kullúrája,

le&ßndäs meseország népművészete, füstölgő romhalmazzá lelt. Néha még felpattan egy-egy szikra a h a m v a d ó z s a V ^ í í f k V S f l rátnokből ; előtör még £ NÎOj^ ^ egy kis láng a romok alól, de c s a k h a m a r elalszik újra, mert tüzének nincsen több tápereje. Letarolt, kopár terület lett Kaloíaszegország, kifosztva minden kincséből, h a g y o m á nyából. Még az emlékét is elhordták az élelmes külföldiek, akik éberebb szemekkel fedezték fel e nagy tehetséggel megáldott faj népművészeti készségét. Az öreg kalotaszegiek által megcsinált és összegyűjtött alkotások elpusztultak, elkótyavetyélte az új nemzedék; akiket nem oklatlak ki kellően arra, hogy miként kell megbecsülni a multak emlékeit. Későn fogtunk a menlési munkálatokhoz. Élelmes külföldi gyűjtők, fürge kereskedők vitték el a kincset és amikor mi

is feleszméltünk, csak a koncot menthettük meg, amiből aztán p a r á z s m a r a k o d á s lett. A régi Kalotaszegből c s a k az van ma birtokunkban, amit lelkes kutatóink nyomtatásban és rajzokban megörökíthettek. Múzeumaink gyűjteményeiben is találunk még értékes dolgot, de mindez nem meríti ki tökéletesen Kalotaszeg kincses tárházát és nem lükrözi vissza sorrendi adatokkal az ottani népművészet fejlődését bölcsőtől a koporsóig. Hiszen találnak ott még az etnográfusok sok szép házikót festett és kifaragott kapuval, van ott még szoba, ahol az okuláriunios nagyanyó tarka-barka színkazalok közölt készíti a v a r r á s t ; de ez távolról sem tárja elénk a régi, az elpusztult népművészet aranykorát. Ez talán csak hangulatok felkeltésére alkalmas, egy pillanatra felidézi az elmult időket, amikor még nem volt vasút, nem volt pusztító beavatkozás. Úgy festett akkor Kalotaszeg, mint egy aranykeretbe foglalt csillogó színes ékkő. S z é p volt . . . szép lehetett. 5

Magyar Iparművészet.

1 0 5


A népművészei kétféle ágazatát űzték e derék emberek legerősebben és pedig a varr á s o s hímzést és a faragást. Az agyagipar korán elpusztult, míg a fafestéssel csak imittamott foglalkoztak. Festenek még ma is ládikókat, padokat, tékákat, de csak szórványosan, alig foglalkozik vele egy-két család A varrás még ma is főkereseti forrása a kalotaszegieknek, míg a faragást csak szórványosan űzik. Kereskedelmi forgalomba nem

K a l o t a s z e g i n é p m ű v é s z e t . F e s t e t t d í s z í t é s ű láda.

1 0 6

kerül onnan f a r a g o t t tárgy, mert a körösfőiek bútorkészítményei nem faragott, hanem k a r c o 11 technikával készülnek. Helytelen dolog ezt faragásnak nevezni, mert e derék emberek olyan nagy V-alakú vésővel karcolják ki ; három-négy milliméteres mélyítéssel a kifényezett deszka felületét. A németek ezt : Kerbschnittnek nevezik. Hej, pedig de szépen faragtak ott valaha a földművesek. Nem fanulfák iskolában, nem volt szakszerű szerszámuk, minden ember maga készítette ezt magának. Egy ócska hegyes szög, laposra köszörült vasdarab vagy egy bugylibicska elég volt ahhoz, hogy bámulatosnál bámulatosabb faragványokat készítsenek. A kalotaszegi nép otthona ragyogott a népművészet tükrében, farkállott a gyönyörű — összhangzásba hozott — színekben. A kiszínezett hímes sulykok, a kézi lapickók, (mángorló), festett tálasok, víztartó padok színes ládikók : az Óperenciás-tengeren túl is híresek voltak. A lakószoba maga volt az eleven poézis. Népies motívumokkal faragott ebédlő- és karosszékek, almáriumok, pohárszékek vetekedtek a szép, asszonyi kéz alkotta írásos terítővel, párnacsuppal, színes szegélyű lepedővel, asztalfutóval. A híres győri korsók úgy farkállottak a falon, mintha buzgó gyűjtő hal-

mozta volna össze azokat fáradságos munkával. Most képzeljünk el még ebben a környezetben egy baboskendős, egészséges színű, piroscsizmás, formás menyecskét a nyitott muskátlis ablaknál hímezve, mellette a pápaszemes őszhajú nagyanyót festett rokkánál dolgozva és pirosképű gyermekeket, akik már hat-hét éves korukban hasznos munkásai a kalotaszegi gazdának . . . Minden őszinte, tiszta és igaz volt De csak volt.

Kalotaszeger Volkskunst. Bemalte Truhe.

Térjünk vissza a jelen állapotokra, hogy megvilágíthassam Kalotaszegnek újabban fellendült háziiparát, amely mint kereskedelmi árúcikk nagy lendülettel terjedt az utóbbi években. Ez a körösfői hímes bútor és nem pedig faragott, amint azt helytelenül nevezik, mert maga a készítő háziiparos sem nevezi annak, hanem azt mondja: „hogy szépen vagyon kihímezve ez a karosszék". Ennek a hímes bútornak nagyarányú terjesztésében én is bűnös vagyok. Nagy szeretetfel, ideálizmussal vittem mindenfelé, de csak azért, hogy az elődeim által elkövetett hibákat kikorrigáljam, hogy a derék földművesek befektetett tőkéit megmentsem, mert teljesen az anyagi romlás szélén álltak és a nadrágos emberek elleni bizalmok teljesen veszendő volt. Félrevezettetteknek érezték magukat, mert kötelezettséget vállaltak egy szövetkezet megalakításával, raktárra készíttettek velük tömérdek értékű bútort és ez a nyakukon maradt. Ez egy új akciónak a kezdete volt, háromhónapos háziipari tanfolyam után, ahol annyi sok és szép Ígéretet kaptak, de még több buzdítást a jövőt illetőleg. Mámoros fejjel fogtak a munkához, de a buzdító szónoklat lassan elpárolgott a józan agyakból és azt vették észre, hogy : „nekünk befellegzett". Ez időben vállaltam el e derék emberek irányítását azzal a

Kalotaszegi népművészet. Nyárszói padláda é s asztal.

Kalotaszeger Volkskunst. Truh e n b a n k u. T i s c h .

rejlett célzattal, hogy lassan-lassan visszacsempésszem őket az elrontott világból a helyes útra. Hogy ez eddig nem sikerült, annak ezer közbejölt akadálya van. De sohasem mondtam le róla, vártam kínálkozó alkalomra, amelyet — sajnos — a világháború hozott meg. Megakadt az üzem, a szövetkezet minden egyes tagja a harctérre ment és ha visszajönnek, nem ott fogják folytatni a munkát, ahol elhagyták, nem az iskolában, nem a tanfolyamon tanult elsajátított módszer szerint fognak dolgozni, mert ez ölte meg őket. Nézzük csak, milyen károkat okozott a tanf o l y a m ? Legelőször is megtanulták, hogyan kell lemondani a gyönyörű régi kalotaszegi öröklött hagyományokról, mely apáról fiúra szállt, miként kell a tetszetős motívumokat, rajzokat átgyúrni, hogy elveszítse népies karakterét. Megtanulták a nagyobb bútorok készítését és pedig: ágyakat, szekrényeket, mosdót, pohárszéket,ebédlőszéket és más olyan meggyszínű, fényezett bútorféléket, amelyek abszolúte nem váltak be a használatban. Ha most még

azt is megállapítjuk, hogy az említett tanfolyam tartama mindössze három hónapig tartott, nem fog senkisem csodálkozni,hogy a derék,jámbor emberek munkáit állandó panasz, örökös elégedetlenség kísérte. Nem lehet ilyen rövid idő alalt a bútorkészítésnek bonyodalmas technikáját megtanulni, nem lehet három hónap alatt szakképzett bútorasztalost nevelni. Pedig ilyen tanfolyam végeztével elhalmozták a jó embereket dicsérettel, buzdítással, amiért azt kellett hinniök, hogy jogosítva vannak a roszszul megtanult bútorokat készíteni és terjeszteni. Beszereztek embereim jő nyers jávorfát, de arról már nem történt gondoskodás, hogy a deszkák részére szárítókamarát építsenek, nem akadályozták meg őket abban, hogy a forgalomba kerülő bútorokat még meg nem száradt anyagból készítsék, hanem hagyták őket pusztulni, jóhírüket tönkretenni. Bajosan lehetett ezt a rossz folyamatot megállítani, mert a jó emberek panasz esetén méltán arra hivatkozhattak, hogy: „tanfolyamon tanítottak

Elfajult n é p i p a r . A s z t a l o s t a n f o l y a m o t végzett k ő r ö s f ő i e m b e rek v é s e t i d í s z í t é s ű , fényezett m o s d ó i a , a s z t a l a , f é s ü l ő tilkre.

V e r d o r b e n e V o l k s k u n s t . Mit G r a v i e r u n g Möbel K a l o t a s z e g e r B a u e r n .

gezierte

polierte

137*


HÁBORÚS VILÁO

108

erre a munkára bennUnkel", tehát nem lehet jogos a közönség panasza. Most annak a megállapítására szorítkozom csupán, hogy ezt a bűnt, illetve ezt a katasztrófát kinek a rovására lehet feljegyezni ? Kötelességem azt kijelenteni, hogy semmi szín alatt sem akarom azt a szakiskolát megvádolni, ahol a kalotaszegiek a tanfolyamot végezték. Sőt ellenkezőleg! A szakiskola meleg jóindulattal és készséggel karolta fel a háziiparosokaf. A íanfolyamvezetők éjjelüket nappallá téve dicséretreméltó jóakarattal oktatták a felnőtt, mondhatnám öreg családos embereket, de oktatásukkal akaratlanul sem szolgálhatták azt a célt, amely a régi kalotaszegi népművészet helyes irányba való terelésének megfelelt volna. A népművészet s z a b a d f e j l ő d é s é t n e m l e h e t é s nem s z a b a d a z i s k o l a p a d o k k o r l á t a i k ö z é s z o r í t a n i ; az ottani oktatás megfelelhet jó szakiparosok kiképzésére — mint ahogy nevelt is elsőrendű iparost —, de nem hivatott az évszázadokon keresztül csodássá vált kalotaszegi népművészet irányítására. Nem lehet kétségbevonni a tanfolyamot vezető tanár ipari szakbeli tudását, de az nem terjedhet ki a fenn hangoztatott fonlos feladatra, mely a visszafejlődött kalotaszegi népművészetet volna hivatva helyes irányba terelni. Az iskola csupán azt a kötelességét teljesítette a tanfolyam vezetésével, amilyen feladatot reá róttak azok a faktorok, amelyek helyeselték a népművészeti restaurációnak ezt a módját és elősegítették a tanfolyam létrehozását. Itt van a baj. Itt lelkiismereti kérdéssé válik a dolog, mert nem fontolták meg, nein tették latra ezt a nagyon fontos és kényes kérdést és nem kértek tanácsot olyanoktól, akik illetékesek lellek volna helyes irányba terelni Kalotaszeg népi művészetének kérdését. Az egyoldalú intézkedés, a felületes eljárás rontotta el még hathatósabban a dolgot. Újabb és mélyebb kátyúba jutott ezzel a kalotaszegi népművészet Ugye. Nagyon nehéz lesz súlyos bajából hamarosan kigyógyítani. Lelkiismeretes hozzáérlő erőkre lesz itt szükség, akik mélyreható tanulmányozás után erélyes kezekkel fognak a nagy munkához és visszafejlesztik Kalotaszeg népies művészetét a régi hagyományok színvonalára. Van még ennek orvoslása. A kalotaszegiek okos, tanulni szerető emberek, akiket sikerült meggyőznöm a hibáikról s akik sóvárogva várják azokat a helyesen oktató erőket, amelyek szelid szavakkal okszerűen fogják megmagyarázni és megmutatni a helyes irányt a további haladásra. » f* f* Jó művészek csak alkotásaikban élnek, ennélfogva személyük nem érdekes, wiuie o.

HÁBORÚS VILÁG HŐSÖK EMLÉKÉT MEGÖRÖKÍTŐ BIZOTTSÁG serényen folytatja munkássáAz O. M. Iparművészeti Társulattól, a M. Mérnök- és ÉpítészegyletfőI, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a M. Képzőművészek Egyesülete által rendelkezésére bocsátott hadiemlékek és emléktáblástervek közül — többszöri selejtezés után — megjelölte azokat, amelyeknek megvalósítását kívánatosnak tartja. Hogy pedig a terveket az érdeklődőknek hozzáférhetővé tegye és megkönnyítse megvalósításukat, kiállítást fog rendezni a tervekből és a tervek nyomán készült hadiemlék- és emléktáblamintákról a Nemzeti Múzeumban, amelynek igazgatósága készséggel ajánlotta fel a hazafias célra a múzeum nagy előcsarnokát, sőt szükség esetén a kert egy részét is. A kiállítás előreláthatóan több hónapig lesz látható s mintegy mintaraktára lesz a magyar művészek legjobb hadiemlékterveinek. Ezekről a bizottság már a közel jövőben képes katalógust fog közzébocsátani, amely nem csupán a tervezetek ábrázolásait foglalja magában, hanem az előállítás költségeire nézve is szolgál majd tájékoztatóul. A katalógus anyagát a négy művészegyesület megbízottai : Györgyi Kálmán, Sváb Gyula, Spiegel Frigyes és Róna József állítják egybe.

À gát.

F

ELHÍVÁS KATONASÍROK TERVEZÉSÉRE. A Hősök Emlékét Megörökítő Bizottság és a vele szövetkezett művészegyesületek eddig csupán hadiemlékek és emléktáblák terveivel foglalkoztak. Ujabban a bizottság munkakörébe foglalta a katonasírok és pedig e g y e s , valamint t ö m e g s í r o k terveinek beszerzését és közzébocsátásáf is. Felhívjuk tehát a O. M. Iparművészeti Társulat zászlaja alá sorakozó művészeket, hogy készítsenek a jelzett célra alkalmas terveket s adják be azokat mennél előbb a társulat igazgatóságánál. Amennyiben a többi művészegyesület képviselőivel együttesen történő bírálat után a terveket elfogadhatóknak minősítik, ezek is közszemlére kerülnek a Nemzeti Múzeumban rendezendő kiállításon, reprodukciójuk pedig a sok ezer példányban megjelenő katalógusban lesz látható. Művészeink a maguk érdekükben cselekszenek, ha — a közel jövőben várható nagy keresletre való tekintettel — eleget tesznek e felhívásnak és jó tervekkel igyekszenek az említett kiállításon részt venni. E helyen megemlítjük, hogy a katonasírterveken kívül a bizottság még ezentúl is szívesen fogad el hadiemlékek és emléktáblás-ferveket, melyek épp oly elbánás alá kerülnek, mint a régebben elfogadott tervek.

PÉCSI JÓZSEF

134

134. P é c s i J ó z s e r : Női a r c k é p .

Magyar

Iparművészet.

Fényképtanulmány.

134. J. P é c s i

Damenbildnisstudie.

109

Photographie. 7

5

PÉCSI JÓZSEF

155

1 1 0

135. P é c s i József : Férfi a r c k é p .

Fénykép.

135. J. P é c s i : H e r r e n b i l d n i s .

Photographie.

136. P é c s i J ó z s e t : F é r f i a r c k é p . F é n y k é p ,

136. J. P é c s i : H e r r e n b i l d n i s ,

Photographie.

Ill

137. P é c s i J ő z s e i : Női arckép. F é n y k é p .

137. J. P é c s i

Damenbildnis.

Photographie.

cm^g^LPiTUe^gc'WLOcmJc^pg» u » m, • n • ni, • n"1 ni m n • K

K

ATONASIR E G Y S Z E R Ű LEGYEN. Most,

amikor a hadügyminisztérium vette kezébe a katonasírok létesítésének ügyét s az egyes hadtápparancsnokságok fognak a harctéri sírok művészi é s kegyeletes ellátásáról gondoskodni, nagyon időszerű a kérdés, hogy milyen is legyen a katonasír, hogy az eseményekhez fűződő nagy érzéseinket méltóan fejezze ki. Ez a kérdés a német katonai, polgári és művészköröket éppen annyit foglalkoztatja, mint a mieinket. Már az elmúlt év őszén a birodalmi hadügyminisztérium é s kultuszkormány egy művészekből álló küldöttséget menesztett a keleti harctérre, melynek tagjai közt vezetőszerepe volt Bruno Paulnak, a berlini iparművészeti iskola igazgatójának. Ez a bizottság tapasztalatairól egy célszerű használati utasítást szűrt le, amely könnyen, világosan és mégis alaposan foglalja ö s s z e a jó katonasír kellékeit s immár tízezer példányban forog a hadtápparancsnokságok kezei közf. Talán nem érdekfelen, ha ezt a módszert nemcsak a mi bizottságunk és hadvezefőségünk figyelmébe ajánljuk, de el is mondunk egyet-mást az igen o k o s útbaigazításokból. Az első dolog, hogy a katonasír felismerhető legyen, meglegyen a saját jellege. Legjobb, legegyszerűbb emlékjel az, amelyet a katonák maguk csinálnak, amely az ő csapatuk bajtársi érzéseinek keresetlen kifejezője. A katonasír megválasztásánál legjobb a tájnak egy szép pontját kijelölni s kivált a vidék f á s területeit kell szem előtt tartani. Mihelyst tömegsírról van szó, annak terjedelme arányban legyen a benne eltemetett katonák számával. A sír emlékjele legtöbbnyire a hant fölé emelf, lalapzafnélküli egyszerű kereszt, de mindenesetre fontos, hogy az egész sírhely a tipikus egyformasággal, a folytonosan megismétlődő formákkal a katonatemető jellegzetes képét adja. Az utasítások nem győzik hangoztatni az egyszerűséget, inkább a hely szépségének kiaknázását, mint a díszek keresését s az óvatosságot a csapatoknál levő „művészi erők" felhasználásával szemben, mert a művészi erők közreműködése a háború után sem késő. Mert a bajtársak egyszerű, keresetlen, de sokatmondó szavai fontosak. Mind e megfontolásokat ajánljuk azoknak a tervezőknek figyelmébe, akik a katonasírok nemes egyszerűségének szellemében akarnak résztvenni a kegyeletes munkában.

E

MLÉKKÖVEK

ÁRADATA.

Egy

német

katonatiszt levelet írt haza a frontról s ez a levél most sorra bejárja a német lapokat. A katonatiszt megköszöni azt a buzgalmat, mellyel a német városok emlékekkel tisztelik meg az elesett hősöket. De — úgymond — csak egy méltó forma van az ő megtiszMagyar Iparművészet.

u

1

m « i ' h i » ii

1

n

a ' i m n m n't n - a i ^ o n f n

telésükre : messzemenő, tartós g o n d o s k o d á s a hátramaradottakról, az özvegyekről és á r v á k ról, „Kenyeret adjatok és ne köveket" — írja a katona azzal a Iapidáris egyszerűséggel, melylyel a túlvilág mesgyéjén álló ember nézi a kis hangyabolyok törekvéseit. S el kell ismerni : a hősemlék-mozgalom mindenütt kiá r a d á s s a l fenyeget. Mennyi könyv, mennyi terv és mennyi szobor, emlékmű, sírkő, obeliszk é s „ m o n u m e n t á l i s á n a k jelzett, de alapjában csak nagyméretű k ő r a k á s ! Pedig bizonyos, hogy a nagy sietség, a láz, mellyel pályatervek íródnak ki, melyben elmék csigázzák túl magukat és pénzek gyűlnek össze, nem az az érlelő meleg, melyben a plasztikus gondolat kialakulhat, a művészet s kegyelet egyetlen élményben összeforrhat. Az idők robog á s a nem alkalmas a nyugodt, elmélyülő munkára s még csak a kínálkozó térviszonyok helyes mérlegelésére sem. Hiszen a legtöbb helyen ma még azzal sincsenek tisztában, hányféle megoldás lehetséges a hőskultuszra, nem tudják, hogy a templom vagy a temető, az épület vagy a liget, a kút vagy az emléktábla megfelelő helyen vagy megfelelő művészi koncepcióban épp úgy időtlen időkig hirdetheti a hazáért elesett hősök gyönyörű és nemes végzetét, mint a tipikus szobor allegorikus alakjaival, kőtalapzatával é s bevésett nevekkel. A legtöbb ember s z á m á r a ma még a hőskultusz egy hideg, érzéstelen agyagból formált, kőbe vagy bronzba átvitt és zöld gyeppel körülvett utcadíszt jelent, mely mellett az ember eleinte csodálkozó tisztelettel, később közönnyel halad el. Kövek milliói fenyegetik a világot s a hősöknek ott kinn kell hogy ö s s z e szoruljon a szívük, ha azon banális „művészi alkotásokra" gondolnak, melyben a hálás utókor egy közhelynek emel oltárt. Mennyi igazság, tisztánlátás é s szarkazmus van a német katonatiszt levelében. Vájjon nem hirdethetné-e méltón egy-egy árvaház, egy gyermekjátszótér a közepén egy szép és emblématikus szökőkúttal, valamely nagy nyilvános könyvtár az előcsarnokában vagy a homlokzatán büszke jelmondatokkal, hogy a hazaszeretetnek s kegyeletnek új fáklyáit gyújtotta meg ez a nagy háború. A régi időkben a nagy megrendülés ily napjaiban egyedül a templom előtti tér, a bejáró vagy a hajó oldalfala volt elég méltó a történeti megnyilatkozás kőbe vésett formái befogadására. Mi a kultúra s a demokrácia korát éljük, a népmilliók önakarata vívja harcait s az emlékjelek is kell hogy a népművelődés s a jövő nemzedék céljait szolgálják. Ne emlékköveket rakjatok, emlékkövek áradatát s hegyeit a hősök földjére, hanem szép és megnyugtató épületeket, büszke fasorokat emeljetek, megbékíteni a véráldozatokkal s megerősíteni az élet gondolatát! 10

HÁBORÚS VILÁG

L

EGENDA

HÁBORÚS VILÁG

114

A

HÁBORÚS

FOGADALMI

^ GYERTYÁKRÓL. Egy frank lovag, ki egykoron törökök ellen csatába mène, fogs á g b a jutván, fogadalmat tőn. Ah, Szűz Anyám, imígyen szóla, ha most kiszabadítanál s z o morú rabságomból, nagy viaszgyerfyát áldoznék tenéked az én kicsi templomomban, Volkachban, a szent dombon és az a gyertya embernyi nagy lenne, rajta volna cifra ábrázolatban a Te együgyű szolgád, amint a Stockházban ül, kemény vasban és körülte mindennemű keserves jószágok. É s a Bold o g s á g o s Szűz kegyesen megsegíté őt és a gyertya, e nemes lovag hitének bizonysága, ott állt hajdan a volkachi templomban. Most pedig Würzburg v á r o s á b a n a Luitpold királyról elnevezett múzeumban áll sárguló, kicsinyt fakó testével, beszélvén a hajdani időkről, melyben nemcsak hite vala az embernek, de lelékeny is volt és puha viaszra rá tudta írni szép színes föstékkel, rá tudta önteni domború jelképpel az ő életének hányattatásait. Nézzétek meg, emberek, e volkachi gyertyákat és nézzétek meg őket, kicsiny és nagy testvéreit, valahol éritek, büszke palotákban s kicsiny kápolnákban, ahogy állanak facövekek, kívül viasz rájuk öntve, családok címerével ékes, viráglombbal díszes, madárfüttytől h a n g o s és a j ó s á g o s Szűz tekintetétől mosolygós. Nézzétek meg, ahogy állnak, mint büszke oszlop olyik, érctalpon, nem is gyertya, csak a vége az, de m á s o k megint karvaslagságúak, kicsinyek s ércállványon s o r a k o z n a k rendre, mintha volnának orgonasípok. Nézzétek meg őket, az egyiken megszakadt szíve s a j o g egy özvegynek, m á s együgyű gyertyamárfókról beszél, kik vágtató huszárral díszíték a gerincet, de a huszárnak vére folyik, ki tudja miért, ki tudja h o l . . . É s ha látjátok, gondoljátok el, e gyertyák itt maradt jelképei elmúlt életeknek és fogadkozásai álmatlan éjjeleknek. Az emberi hit önmagának gyújt benne lobogó reménységet, kialudt hamvában történelem s z u n n y a d . É s aztán gondoljátok el,emberek, mialatt testvéreitek odakint elhullanak, ti mennyi kóficságot követtek el a kegyesség nevében, a művészet nevében, a hadsegélyezés nevében. Tábornokokat szögeltek tele, de az nem elég, tengernagyokat szögeltek tele, még az sem elég, tartományi védőszenteket szögeltek tele. Tábornoknak lovát, tengernagy hajóját, védőszent papucsát apró szögekkel verdesitek tele, nem félitek az Égnek haragját emberek ? É s sátrak oldalát és utcasarkok kövét és vendéglők törzsasztalát papucstalpszögekkel hintitek tele és több ma a s z ö g e s micsoda, mint réten a fű, égen a csillag, szegény embernél a gyermek. Miért nem gondoltok ama régiekre, akiknek szívében nem kalapácsot kért a jószándék, hanem cifra, szép Máriás-gyertyá-

T i c h y K á l m á n : Exlibris.

K. T i c h y : Exlibris.

kat é s kicsiny templomban láthatatlan fénynyel lobogott, ezüst csengő hangján hallhatatlanul csilingelt. À R É S Z L E T F I Z E T É S E S BÚTOROK. Vannak könyvek, amelyek már születésük pillanatában el vannak jegyezve az antikváriustemetőnek. S vannak bútorok, amelyek a homlokukon hordják a részletfizetéses jelleget. Ha nem fejlődhetik a kispénzű emberek s z á m á r a egy egészséges, puhafából való, olcsó és ízléses bútortípus, akkor abban főleg a részletfizetésre dolgozó bútorcsarnokok és bútorügynökök a hibásak. Kivált a háború után lesz ezeknek bő aratásuk, mikor a sok helyen felszaporodott szükségleteket gyorsan kell majd pótolni és a pénznek pillanatnyi hiányai a megrendeléseknél komolyan számbaveendő minőségi romlást fognak maguk után vonni. Örömmel kell tehát fogadni a keletporoszországi akció újítását ezen a téren. Az a bizottság, mely az o r o s z betörések folytán feldúlt tűzhelyeket a német kormány tőkéjével újraépíti, nagyon határozott hangú figyelmeztetést eszközölt ki a porosz minisztériumtól a részletfizetéses bútoripar ellen. Minden e segélyezést végző közegnek s kivált azoknak, akik a pénzt kiutalják, kötelességük arról meggyőződni, hogy a több részletben folyósítandó segélyből esetleg részletre

vásárolt bútor jó-e, erős-e, célszerű-e, külső és belső értékeivel a család viszonyainak s a vásárlási értéknek megfelel-e. Joguk van segélyt meg is tagadni, ha az oly részletbútorra fordíttatik, mely véleményük szerint értéktelen. De nemcsak hatóságilag igyekszenek a jó lakásberendezést biztosítani. Hanem igazi német alapossággal az értelem kiművelésével is. Mert a minisztérium rendeletére a téli hónapokban mindenfelé vetített képekkel kísért előadások tartandók, melyeken beszélni kell a kislakásos bútorok alapvető gondolatairól, különös tekintettel a művészies faldíszre s terjeszteni kell olcsó, népies füzeteket, melyeknek rövidre fogott szempontjait maga a kormányleiraf sorolja el. Afféle lakásberendezési kiskáté ez, melynek a címe: „Tanácsok és útbaigazítások Keletporoszország háziasszonyai részére". Minden fejezet világos, kategorikus. Például : Hogyan rendezem be a lakásom a t ? Mit ne csináltassunk? Kitől ne vásároljunk ? (A részlefüzletlől, mert az drágább, mint a legdrágább készpénzen vásárolt bútor.) Mi kell a tornácra ? A lakószobába, a hálószobába, a konyhába stb. Mire nincs szükség. (Szalonra plüsgarniturával, trumeaura magas lógó tükörrel.) Melyik a legolcsóbb falikép? Mely cégek reprodukcióit érdemes beszerezni. Ilyen és hasonló pozitív szellemű védőintézkedések vannak ama bútorszemét ellen, mely iszap módjára önti el az Ínségbe jutott vidékeket. A német nép művészi nevelésére még a nagy háború is jó alkalom, mint ahogy a nagy járványok ellen való védekezés egy jó közigazgatás kezében jó alkalom a testápolás általános tanítására.

A szépség ritkán volt arravaló, hogy közelebb hozza egymáshoz vagy egyesítse különféle imádóit. Ha a görögök valamikor Helenáért háborúskodtak, úgy ma is majdnem összecsapott több községük Praxiteles Hermeséért, melyet egyszerre akart mindegyikük birtokolni. Guyau.

KIÁLLÍTÁSOK T P A R M Ű V É S Z E T I KIÁLLÍTÁS STOCK1 HOLMBAN. Március hó 27-én nyílik meg Stockholmban, a Nordiska Kompaniet nagyszabású és előkelő árúház helyiségében egy o s z t r á k és m a g y a r divat- és iparművészeti kiállítás. Eredetileg csupán osztrák kiállításról volt s z ó ; nyilván a napokban bezárult bécsi Modenschau anyagát egyéb kiválóbb iparművészeti cikkekkel kibővítve akarták bemutatni a svéd közönségnek s csak az utolsó órákban merült föl a terv, illetőleg kívánság, hogy a kiállításon Magyarország is vegyen részt. Noha csak néhány nap állt rendelkezésre a kiállítási anyagnak egybegyűjtésére, a M. Kiállítási Központ meghívására egybegyűlt érdekelt körök egyhangúlag elhatározták a kiállításon való részvételt. Zsolnay Miklós főrendiházi tagé az érdem, hogy az aggodal-

T i c h y K á l m á n : Dalmát táj.

K. T i c h y : D a l m a t i n e r L a n d s c h a f t .

145*

KIÁLLÍTÁSOK

115

KT^bgruiguq^Jx^Moim,'!! ii.n itau ii.'n ii/iirin

MUZEÁLIS ÜGYEK, PÁLYÁZATOK

maskodókat meggyőzte a magyar osztály felállításának szükséges voltáról s hogy immár a magyar kollekciónak nem csupán tekintélyes anyaga, hanem művészi színvonala is biztosítva van. A kiállítási tárgyak egybegyűjtését és elbírálását az O. M. Iparművészeti Társulat végzi; az adminisztratív munkák egy részét a M. Kiállítási Központ tisztikara vállalta magára. A magyar osztálynak a helyszínén való rendezésével s a magyar érdekek képviseletével pedig a kereskedelemügyi miniszter Faragó Ödön tanárt bízta meg, akit erre a munkakörre a kiállítások rendezésében való nagy tapasztalata és finom ízlése jelöl ki. Reméljük, hogy a magyar iparművészetnek Stockholmban való szereplése nem csupán a kiállítókra nézve jár előnyökkel, hanem hogy az a magyarság iránt a svéd nemzetben tartós rokonérzéseket fog fakasztani.

B

AZÁRJELLEGÚ ÁLLANDÓ

KIÁLLÍTÁS.

Karácsonyi bazárunkat ezidén a szokásos időnél korábban kellett bezárnunk, mert a rendelkezésre álló helyiségeket az Iparművészeti Múzeum jótékonycélú kiállítás céljaira óhajtotta igénybevenni. Utóbb azonban a tervezett kiállítás elmaradt s a helyiségek újból felszabadultak. A közönség óhaja s a kiállítók vágya egyaránt az volt, hogy bazárunkat újra megnyissuk. Ez meg is történt s a részben felfrissült anyag most újból bő alkalmat nyújt iparművészetünk barátainak, hogy házi díszítőszükségletük művészies tárgyait ott olcsón beszerezhessék. Megtekinthető mindennap 9—1 -ig. Belépődíj nincs. AKTŰZLÁRMA EGY KIÁLLÍTÁS KÖRÜL.

V

116

Néhány vállalkozó szellemű osztrák úr összeállott nemrég és megalapítottak ez év nyarára egy kiállítást Bécsben. Osztrák-magyar hadikiállítás lett a vállalat főcíme, alcíme pedig Ipar — kézművesség — művészet. Helye is van már, a Kaisergarfen csarnokában, célja is van már, mi más, minf a hadsegélyezés. Csak természetes, hogy a hazaszeretet sokféle érzelmeket vált ki az emberekből s nem kevés azoknak a száma, akik itthon, mint a kiállítási bizottságok tagjai, az első arcvonalon akarják bevárni a miniszter érkezését és az elsőosztályú fiszteletjelvényekef. Nem kevésbbé érthető azoknak az érzelmessége is, akik e mozgalmas időkben a zsebükre gondolnak s így akarják szeretni a hazát. Szóval Bécsben összeültek az urak és mivel már megvolt a hely, a cím, a cél és a szándék, csak néhány kiállítót, egypár komoly egyesületet és pezsgőcsarnok-tulajdonosokaf kerestek a vállalathoz. Azonkívül pedig egynéhány osztrák és magyar minisztert is védnököknek. Azonban bécsi kiállításokat az utóbbi években némi gyanak-

vással szokás fogadni s így történt, hogy az alsóauszfriai Iparegyesület kereken kijelentette, hogy a kiállításra semmi szükség, sem idő, sem kedv nincs hozzá, a Magyar Kiállítási Központ pedig szintén nyomatékosan kijelentette, hogy ilyen nehéz időkben ezt a kiállítást rendezni egyenesen bűn, a magyar miniszterek meg éppenséggel még a nevüket sem engedték ebbe az ügybe belekeverni, amire megjelentek a plakátok, prospektusok, üzleti körlevelek, hogy így meg úgy, milyen nagy kiállítás lesz a nyáron Bécsben, csak siessen az ipar, a kézmű, a művészet és a pezsgő. Hogy ezek mennyire sietnek, azt nem tudjuk innen ellenőrizni, de egy magyar napilap már sieteft és tárcában jelentette be a magyar kormánynak, hogy ne engedjen bennünket ez ügyben az osztrák iparművészettel egy bódéba szorítani és kinullázni. Hogy itt komolyan meg kell védeni nemzeti különvalóságunkat és a magyar iparművészet érdekeit. Holott a valóság az, hogy semmit sem kell itt megvédelmezni, csak azokat a jóhiszemű gyárosokat és iparosokat, akik az ilyenféle kecsegtető reklámoknak „bedűlnek" és nem okulva az utóbbi évek hasonló jellegű bécsi kiállításain, okvetlenül ott akarnak elesni a bécsi hadikiállítás mezején, a Práterben.

MUZEÁLIS ÜGYEK

i i il i m i m i u i n i mi n m n un i m m n o mi mu min Z

O. M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM gyűjteményeinek ismertetéséi, a holicsi fajanszokról szóló, e számunkban közölt cikkel befejeztük. A múzeum igazgatósága az ismertetéseket a képekkel együtt füzetbe foglalva külön lenyomatja s önköltségi áron fogja forgalomba hozni. Örvendünk, hogy lapunk révén megvalósulhatott a múzeum vezetőségének és a múzeum barátainak régi kívánsága s hogy az érzékeny hiányt pótló, tartalmas füzetet már a közel jövőben könnyűszerrel megszerezheti minden érdeklődő.

À

PÁLYÁZATÓ K

C^îlll 1 II 1 IMI 1 Hl 1 II 1 III 1 M I I 1 III 1 III 1 III 1 IUI 1 III 1 III! 1 III 1,11) 1 II

P

OSTABÉLYEGEK. A Magyar Iparművészet mostani száma pályázatra hívja fel iparművészeinket jó posfabélyegek érdekében. Nem kell ez alkalommal külön utalnunk rá, hogy hányszor tettük már szóvá e folyóirat hasábjain azt a művészietlenséget, mely postabéIyegeinkef jellemzi s a magyar iparművészetnek meg a magyar posta hírnevének kivált a külföldi érintkezésben egyaránt ártalmára volf. Most végre történik is valami : az Iparművészeti Társulat választmányának hafá-

spir^jgmjini 'I

rozata értelmében jó mintákat, művészi tervezéseket fogunk bemutatni a hivatalos köröknek, tanúságot fenni róla, hogy nemcsak Montenegrónak, Sanmarinónak és Újzélandnak van meg a képessége, bélyegeit ízléses formában repíteni szét a világba, hanem nálunk is meg lehet cselekedni ezt a csodát. Magyar iparművészeink dolga most már, hogy e törekvésünk jogosultsága világos legyen s mint a pályázati felhívás bevezető sorai s z a batosan mondják : „oly bélyegeket tervezzenek, amelyek a magyar állam méltóságának é s a magyar grafika mai fejlettségének megfelelnek."

SZAKOKTATÁS L AKÁSMŰVÉSZET

A

MI

IPARMŰVÉ-

• S Z E T I ISKOLÁNKON. Alig telik el hónap, hogy számot ne kellene adnunk a mi iparművészeti oktatásunk valamilyen jelentős külföldi sikeréről. Az iskola minden osztálya foglalkoztatja a külföldi szaksajtót s az oktatás eredményei művészetpedagógiai s z e m pontból annyira érdekesek, hogy a budapesti iparművészeti iskola egész szervezetéről tudomást akarnak szerezni. Az Innendekoration legutóbbi száma ismét a budapesti iparművészeti iskola növendékmunkáiból mutat be több mint egy ívre való képet, tervezéseket, rajzokat, színes reprodukciókat. Eleven, életteljes és csaknem végig ízléses munkák ezek, melyek a konyhabútortól a villaházig, a tálalószekrénytől a kerti kapuig mindazt a modern feladatot felölelik, amely egy mai lakásművészt foglalkoztathat. Az iskola ilynemű m u n k á s s á gát G y ö r g y i Dénes tanár ismerteti egy s z é lesen megalapozott, az ö s s z e s osztályok működésére kiterjeszkedő tanulmányában. Azt látjuk belőle, hogy az iskola új feladatainak szervezői igen helyes érzékkel az architektónikus érzés fejlesztését s a modern lakásberendezőfeladatokat tették meg az egész oktatás gerincéül. Amily mértékben tágult ki a mai élet gazdagodásával az építésztársadalom szépítő hivatása, olyan mértékben e s z méltek rá az iparművészeti iskolák is arra, hogy az építészetnek, a belső és külső architektúrának gerincet kell alkotni az iskola többi osztályainak működésében. A díszítő fesztészet és díszítő szobrászat, az anyagokkal való bánnitudás, a fémművesség, kerámia, textilművészet mind ehhez a lakásművészethez igazodik s természetes központjának az emberi lakás igényeit tartja. Úgy a rajzbeli, mind a konstruktív gondolkozás fejlesztésére szinfétikusan halad, a legegyszerűbb s legtermészetesebb feladatokból indul ki, hogy végül a legösszefoglalóbb megoldásokat is elvégezhesse. A lakásművészeti osztály a

régebbi bútorfervezőszakirányból nőtf a mai keretéig, amikor nem elégszik meg többé azzal, hogy egy-egy berendezési tárgyat a n ö vendékek meg tudjanak rajzolni é s konstruálni, hanem egész interieurök, munkás-, legény-, polgári és egyéb lakószobaberendezések, üzleti, szállodai s indusztriális belsőségek, továbbá egész családi lakóházak, villák s ezekkel kapcsolatos díszítő feladatok elvégzésére is megadja a képességet. A cikkíró azzal fejezi be ismertetését, hogy az iskolának egész átszervezése s ily rendszerben való kiépítése még csak folyamatban van, végleges eredményekről még korai beszélni, de mi azt hisszük, hogy az iskola már az eddigi sikerekből is buzdítást meríthet arra, hogy amit csinálnak, példaadó erejű lesz a legmodernebb iparművészeti iskolák kiépítésénél.

SZAKOKTATÁS, SZAKIRODALOM

SZAKIRODALOM Í R Ó K É S MŰVÉSZEK. (Székely Aladár fényI képei.) A magyar irodalomnak s művészetnek nincs meg a National Porfré-Gallery-je mint az angolnak. Aki itt az utódok közül majdan a mai nemzedék legjobbjainak lelkébe akar pillantani, fényképfelvételekre lesz utalva, amely a maga technikai s z a b a t o s s á g á v a l , tradiciótlanságával, egyszóval amerikanizmusával jobban illik ehhez az ifjú és lendületes nemzedékhez, mint az arisztokratikusan elfogult ecset. Székely Aladár, aki nálunk a legelső úttörője volt a modern, művészies fényképezésnek, ebben az albumban a közönség elé viszi azokat a kedvenceit, akik neki irodalmi, festői vagy zenei alkotásaikkal már ismerősei, vagy örökké dúló c s a t á r o z á s o k központjai. Nem portréművészetet ad, hanem a fényképezőgép jellemtanulmányait. A modern fényképezés nagy és romantikus vágyakozásai, elfinomodásai, hangulati tónusváltozatai közepette ő megmaradt nyugodt, jóízlésű és raffinálatlan fényképezőnek, aki egy percre sem felejti el, hogy meddig terjednek a gép képességeinek határai s hol kezdődik a képzőművészet. O k o s ökonómia van benne, é s nem lirizál, nem téved bele a rézkarc területébe, hanem úgy adja a szellemi celebritást, ahogy az életnek egy kedvező pillanatában attitűdje mögött megsejtette az embert. A könyvében lapozni kellemes és e lélekanalizáló s z á z a d ban különösen szórakoztató.

R

ÉGI É S ÚJ HARCOS-EMLÉKEK. (Emil Högg: Kriegergrab und Kriegerdenkmal.) Egy kis füzet, okosan megírva, helyesen c s o portosítva, sok képpel, világos tanulságokkal. A szerzője, mint mondja, attól fél, hogy a német községi képviselőtestületek szörnyűsé-

117

SZAKIRODALOM

gekre fogják magukat ragadtatni a hősök emlékének tiszteletében. Drága és r o s s z síremlékek, gránittalapzatra emelt bronz-galvanók fognak hideg érzéketlenséggel szólni nemzetek nagy megrendüléséről, családok ö r ö k ö s veszteségéről. Az üzleti élelmesség, az en g r o s kegyelet-ipar már Németországban is útban van s ennek a k a r eléje vágni jó példákkal. A reprodukciók, noha kivitelükben túlságosan háborús cinkográfiára vallanak, igen alkalmas a k arra, hogy tervező-művészek haszonnal f o r g a s s á k és tanulságokat szűrjenek le belőle. Új és régi, templomi é s temetői, csatatéri é s klastromkerti, m a g á n y o s és tömegsíremlékek képei vannak összeválogatva, minden elképzelhető helyzet vagy viszonylat s z á m á r a vannak itt síremlékek. A szerző majdnem minden ezzel foglalkozó könyvet s művészeti folyóiratot felkutatott, régit és mostanit s ha nem is mindig a legszerencsésebb példákat válogatta össze, de mindegyik emlékben van valami, amit művészember megszívlelhet. A régi g ö rögöktől, az egyszerű, nyugodt kőreliefek vonalaitól a hatalmas lipcsei Völkerschlachtdenkmal sziklatömegéig minden idő és minden stílus felvonul előttünk s valamennyi közt bizonyára azok az egyszerű, anyagban é s formában igénytelen emlékek a legmegkapóbbak, melyekben a kegyelet és művészet összeolvad. Szeretettel kalapált, kovácsoltvaskeresztek ilyenek, a meráni temetőből, továbbá emléktáblák egy falusi templom sírkertjéből, nem utolsó sorban azok a meghatóan egyszerű tömegsírok, melyek belga vagy lengyel földön elesett bajtársak hantjai felett állnak s kövekből vagy ácsolt fából rótta őket ö s s z e egypár munkáskéz. De csodálatosképpen ezekben az egyszerű német katonákban is mindig megvan az architektónikus érzék, hogy a sírt a környező természetképpel hozzák ö s s z e f ü g gésbe é s a domboldallal, kicsiny ligettel vagy végtelen síksággal olyan keretet adjanak neki, amely hangulatát vagy intimitását csak fokozza. W E R K B U N D É V K Ö N Y V E . (Deutsche Form im Kriegsjahr.) A cím kissé követelőző, az igéret túlságosan hangzatos ahhoz képest, amit ez a kötet nyújt. A német forma nem ama néhány pavillonban, berendezésben, iparművészeti tárgyban és kertben élt a háború évében, melyeket a kölni Werkbund-kiállításon összehalmoztak. Ennek a kiállításnak beszámolója, leírása és illusztrációi még nem s z á m adások arról a német formáról, mely diadalmasan hódítja meg Európát és Kisázsiát. Ez a kiállítás maga sem volt túlságosan nagyjelentőségű és még annak a munkának sem volt hű tükre, amelyet a Werkbund végez. Mindö s s z e tehát egy képeskönyv ez, melynek egyetlen h o s s z a s tanulmányában Jessen Péter

À

118

adja hűséges, de kissé száraz leírását a kiállítás egyes pavillonjainak, képanyaga pedig nem egészen sikerült reprodukciókban mutalja be az egyes művészek munkáit. Architektúra, díszítőszobrászat, üveg, kerámia, ékszerek, üvegfestés, minden van itt és a kilincsektől a színházi nézőtérig és a zsinagógáig mindenre mutat példát, amit a vállalkozó-tevékenység az ipari ízlés formáival tud megalkotni. A Werkbund, ha művészi értelemben semmi új vagy nagyszabású gondolatot nem tudott is az 1914. év nyaráig létrehozni, olyant, amit ne láttunk volna már jobb példákon is, egy érdeme elvitázhatatlan : az iparművész tevékenységének a nagyvállalkozások körében igen szép munkaalkalmakat biztosít. A mai német iparművészet nem töpreng sokat a formákon, nem szilajkodik, meghiggadt és alkalmazkodik a megrendelőhöz, lett légyen az kabaréigazgató vagy kegyelmes asszony. Ugyanaz a művész tud gáláns lenni, mikor egy teaház falára tervez festést é s tud kegyes lenni, mikor egy krucifixet z o m á n c o s fémben elgondol. De mindig megérez és megéreztet valamit Németország széles hódító erejéből, markáns vonalvezetéséből. Legfőbb érdeme mégis az a Werkbundnak, amiben a német erkölcsbe kapcsolódik : a nagy szervezettség. Jessen erről ezt írja a bevezetőtanulmányban : Van egy barátom, egy francia ember, aki 1914 nyaráig Németországban élt, ismerte azt és a maga módja szerint szerette is. Ö szokta volt mondani : Ami titeket naggyá tesz, az a szolidaritás, mely a fegyelmezettségen alapul. Igaza volt, a háború bizonyította ezt be leginkább, a törhetetlen k ö z ö s s é g otthon és a táborban. A Werkbundnak is ugyanaz a köz ö s s é g adja meg célját, lényegét s ez az ütőere. Jessen ezekben a legpregnánsabb rövidséggel foglalta ö s s z e a nagyarányú szervezetnek s a német karakternek érintkezőfelületét. Az évkönyv, amelynek előállítását az eddigi kiadótól a Bruckmann cég vette át, az osztrákokkal is a meleg fegyverbarátság szeretetével foglalkozik és szinte azt mondhatni különbnek ítéli az ő szerepüket a kölni kiállításon, mint a birodalmi németségét, de feltűnően háttérbe szorítja a münchenieket, akik egyébként is meglehetősen méltatlan bánásmódban részesültek a kiállításon az északnémet rendezőktől.

T

ESTKÉPZÉS

ÉS

ESZTÉTIKA.

(Fritz

Winther: Körperbildung als Kunst und Pflicht.) Annak az esztétikus tornázásnak, mely főleg Dalcroze helleraui iskolája nyomán vált ismeretessé, megvan a maga története és irodalma. Winther munkája mindezek közt körülbelül a legalaposabb, megismertet a zenei ritmus nyomán történő plasztikus testmozgás

egész történetével, minden szépségével, egészséges és jellemképző voltával. A könyv szerzője igen sokat láthatott az efajta törekvésekből Kaliforniában s általában Amerikában, ahol nemcsak az ifjúság, hanem a munkáss á g testi erejének s higiénéjának fejlesztésében nagy a szerepe. Az egyes settlemenfekben külön klubok s az egyes államokban külön bizottságok vannak a ritmikus tornázás terjesztésére. Munkáskolóniák, kertvárosok, vasárnapi továbbképző iskolák feladata volna ennek szépségét és szociálesztétikai jelentőségét a tömegek tudatába belevinni. Winther tehát az apostolok lelkességével s egyúttal a német tudós alaposságával, de néhol túlságosan elméleti módon fejtegeti a különböző rendszerek lényegét s úgy tárgyalja az egyes táncosnőknek ebbeli szerepét Duncantól a Wiesenthal-lányokig, mintha mindegyik az emberiség egy-egy nagy reformtörekvését jelentené a faj tökéletesítésében. Igen érdekes azonban a mannheimi kertváros ebbeli kísérletének ismertetése és minket magyarokat különösen érdekelhet egy magyar származású festőművésznek Váraljai Labánnak félen Münchenben, nyáron Ascolnában működő iskolája, mely úgy látszik Dalcrozéfól alapelveiben lényegesen különbözik. Az ő növendékei nem a zene átélésére törekszenek, hanem az abszolút táncnak, a ritmikus testmozgás okozta gyönyörnek visszaadására, ó tehát inkább a dekorált színpad térhatásaihoz, fáinak, díszleteinek architektónikus vonalaihoz igyekszik közel hozni a mozdulatokat. Winther könyve, leszámítva azokat a túlzásokat, melyek az apostolkodás rajongó önámításának következményei, nagyon érdekes és főleg a sok és művészies tánc-reprodukció teszi azzá, amelyhez a könyv egész kiállításának finomsága hozzásimul. A Delphin-Verlag ízlése szólal meg benne.

K

K

R

Ó

N

I

K

A

m ju m mi •

ÉPEINKHEZ. Egész sor építészeti, lakásberendező és iparművészeti alkotást mutatunk be e mostani számunkban magyar művészek újabb alkotásaiból. Beszédes bizonyságai ezek a munkák annak, hogy sem a háborút megelőző idők fülledtsége, sem a háború mindent felemésztő gondjai és fáradságai sem tudták alkotókedvét szegni a még dolgozó művészeknek. S ha mennyiségre kevesebb is az, amit az utolsó években a magyar iparművészet termel, minőségre semmivel sem marad mögötte annak a haditeljesítménynek, melyet nagy szövetségeseink a „kvalitásos munka" jelszava alatt kifejtenek. V á g ó József építészeti s belső architek-

n

tónikus megoldásai nyitják meg a sort egy fővárosi kaszinó nyári helyiségei számára. Az ő művészetét egy családi lakóház bemutatásával annak idején behatóan méltatta a Magyar Iparművészet. Most egy nehezebb és hálátlanabb területen mutatkoznak képességei : a klub intimitását kellett egyszerű é s nagy méretekkel összekötnie és mivel nyári helyiségekről volt szó, megtalálni az átmenetet a kerttől a hall sokféle részletén keresztül a szobákhoz. Józan, ízléses mérséklet van Vágó újabb munkáiban, a férképzés pompás arányait a színek nyugodt egyszerűsége nemhogy zavarná, hanem inkább kiemeli. Forrongásaiból lehiggadásához vezető útján jelentős állomás ez a kaszinóberendezés. K o z m a Lajos lakásberendezéseiből ezúttal is néhány részletet mutatunk be. Finom, nagyon átgondolt és bájosan dekoratív képesség csendül meg bennük. Egyéniségének oly kiforrott jellege van már, hogy pièce uniquejein is megismerni Kozma világfias előkelőségét, melyen át- meg átüt a népművészet formáinak hittel való tanulmánya. Amit ez a fiatal művész vonalainak melódiájával énekel, az máris száz meg száz ufánérző dallamaiból kicsendül, de persze többnyire az anyagnak ismerete s a rajztudásnak nagy előkelősége nélkül. T ó t h Gyula egy elhanyagolt iparművészeti területre viszi érdeklődésünket, útszéli feszületeket mutat be nagyon érdekes és nagyon artisztikus megoldással. Egyházművészetünk mai hanyatló irányzatában ezek a keresztek talán a legmostohább elbánásban részesülnek. Rendesen a falu bádogosa szövetkezik a falubeli szobafestővel s a kettőnek ad hoc barátságából születnek meg azok a feszületek, melyeknek a magyar nép mély vallásos érzéseit kell az országúton tiszteletre gerjeszteniök. Tóth Gyula munkái az anyag szépségével s őszinteségével hatnak. E feszületek a n y a g a : a kő és a kovácsolt vas, az utóbbi aranyozva és polikrom színezéssel. P é c s i József fotográfiái is olyan megszólalásai a magyar arcképezőművészetnek, mely úgyszólván hónaponként jelentkezik a külföld előtt s öregbíti hírnevünket. ízlésének disztingváltságában van az ereje. Képei képek a szó legjobb értelmében. A portréművészet gondos é s kifinomodott tanulmánya érzik meg rajtuk. A technikai ügyesség szerényen elbújik a választékos forma mögé, melyben valami nemes grandezza van akár a cello virtuózát, akár a díszesen öltözött parasztasszonyt állítja a lencse elé. G a l a m b József könyvkötéseiben is a mesterség finomul át halkan művészetté. A bőr, amint meghajol a metszőkés és a préselőforma benyomásai alatt, a könyv háta, oldalélei minden a finom artisztikum játékos területévé válik. E r ő s történeti fogékonyság jellemzi az ő művészetét.

KRÓNIKA

n m il i» n wi il i

KRÓNIKA

Könyvköfésein, oklevelein, legapróbb technikai virtusán is megérezni, hogy régi nagy magyar könyvkötőmesterek szelleme éledt fel benne újra. Egy könyvamatőr a mesterség korlátaitól befolyásoltan, aki a műhely levegőjében nőtt nagyra, majd évekig tartó lipcsei tartózkodása alatt e nagy és nehéz technika egész területét felszántotta. Olyan pályafutás, mely a szó legjobb értelmében való iparművészetet nevel s olyan munkákat eredményez, aminőket itt bemutatunk.

K

120

il w i

LASSZICIZMUS ÉS CÉLSZERŰSÉG.

A 1 p á r Ignác építészt, az O r s z á g o s Magyar Iparművészeti Társulat alelnökét, az a kitüntetés érte, hogy az osztrák Építészegylet felkérte őt, hogy alkotásairól előadást tartson ! A január hó 28-án megtartott előadásra Alpárt a magyar építő- és iparművészet több kitűnősége kísérte Bécsbe. Zsúfolt terem, a legelőkelőbb bécsi építőművészek, két és fél órán át elfojtott némaság, gyönyörű vetített képek zuhataga, utána ünneplő elismerés, az előadásnak oly külsőségei, melyek máskor csak jóleső érzésünket idéznék fel, ma a történeti közeledés ünnepi pillanataiban egy kicsit nemzeti büszkeségünk tapad hozzájuk. Alpár előa d á s a nemcsak szellemes, de tartalmas és tanulságos is volt. Bevezetése pedig egyenesen dogmatikus értékű megállapítása volt annak a szellemnek, mely az ő munkásságát és a vele egyívásúak architektónikus felfogását jellemzi. Modern célszerűségi feladataiban, bankpalotáiban is örökké az építészet legmélyebb gondolata foglalkoztatta : a térhatás megéreztetése. Strack professzor tanította őt erre, abban a Berlinben, melynek építészeti főiskoláján Schinkel hagyatéka eleven örökség gyanánt él még ma is. Az ő klasszicizmusa a római építészet lényegének helyes felismerésén alapult s ez : a b e l s ő térhatás megéreztetése. A laikus csak a formát látja s gyönyörködik a szép oszlopban, az oszlopfejben, párkányzatban, amint egy tervpályázatnál is leginkább csak a szép rajzot tudja méltányolni, de annak igaz voltát ritkán megítélni. Pedig a római épületek fennmaradt részletei nemcsak ezt hirdetik, de a térhatás utolérhetetlen monumentalitását, a célszerűségi szempontoknak kellő értékeléséf és érvényesítését a nagy technikai és statikai tudást is, mellyel ezek az építészek rendelkeztek. A mai művészek egy része mindenáron az utcán akar hivalkodni, odacipeli cifraságait a homlokzatra, de nem törődik a méretekkel, a helyes arányokkal s innen vannak az utcaképnek egyenetlenségei. Ebben a tekintetben — igaz — Schinkel és társai Berlinben szintén nem voltak szerencsések, de ennek oka egyrészt a szükséges takarékoss á g volt, másrészt az épületek azon dimenzió-

»

^

il m m »

il •

il *

m w u

viszonyai, melyeket az angol, francia, belga és holland példák sugalmaztak. Szerencsésebb volt az a tevékenység, mellyel Hansen alapozta meg a bécsi Ringstrasse méreteit, mikor az Operával szemben felépítette az első nagyméretű épületet, a Drasche-házat. Ezek a méretek, melyek nem az építőszabályzatok által előírt számokat akarják jelenteni, hanem viszonylagosan értendők, irányadók lettek nemcsak Bécs további építészetére, hanem Budapestre is. Az 1838-iki árvíz után a Lipótvárosban épült Hildféle házak már ezen dimenziókhoz igazodnak : emeletmagasságuk, udvaruk, bejárójuk és lépcsőházuk, minden nagyobb. Pollák, Feszi és Ybl alkotásai mind e méretekhez alkalmazkodtak s így Budapest Béccsel együtt ebben a tekintetben előbbre áll mint Páris vagy a Nyugat bármely más városa. Alpár a két város számára a jövőben is, a háború után egy hatalmas városépítő szellem újraébredését kívánja, mely közelebb hozza a mai nemzedéket az ókor és a reneszánsz nagy művészi felfogásához. FÉRFIDIVAT ESZTÉTIKÁJA. Most, amikor a női divat művészi megoldásának kérdései annyit foglalkoztatják az iparművészeket, az esztétikai kultúra nem mellőzheti egészen a férfidivat alakulásának mikéntjét sem. A dandy egy már jóideje lehanyatlott férfitípus, a gigerli a maga bizarrságaival kiváltotta az ellenszenvet a piperkőc férfivel szemben s falán ez az oka, hogy a mult század közepe óta egészen elszíntelenedeft férfiviselet úgyszólván kisiklott az iparművészi gondolatvilágból, holotf azelőtt ennek épp úgy tárgya volt, mint a női divat. Az egyik széls ő s é g épp olyan hiba, mint a másik, de egy olyan korban, amely a mindennapos ízlésideál megvalósítását hangoztatja, érdemes a férfidivatban is keresni az anyagi szépség és a célszerű formák érvényesítését. Erre törekszik az első igazán ízléses férfidivatfolyóirat, amelynek Bécsben most jelent meg az első száma, Herrenwelt címmel s az előkelő ruházkodásnak egész kultúráját felöleli. A füzetben nem érdektelen lapozni. Abból az alapelvből indul ki, hogy a militarisztikus és testápolási gondolat erősödése egyúttal a jó megjelenésnek, a gondos, nyugodt é s fegyelmezett öltözködésnek is erős lökést adott. Másfelől a gazdasági viszonylatokban is jelentékeny változásokat fog előidézni a háború. Egyik tanulmányból például megtudjuk azt a sokak előtt már régóta ismert tényt, hogy az „angol szövetek" legnagyobb része Ausztriából került angol nagykereskedőkhöz, hogy azután az ő cég- és vámjelzésükkel tegye meg büszke hódító útját a kontinens férfiszabóihoz. Itt tehát a háború után éppen olyan függetlenedési jelszavak várhatók, amilyenek

À

krisîrlkThe K'O'HÍGLICHE

DEKLAN'

POSTABÉLYEGEK

2511 .âîaaii 125

138. Az e s z á m u n k b a n közölt p o s t a b é l y e g e k t e r v r a j z a i r a hirdetett pályázat alkalmából m u t a t j u k be e z e k e t a művészi megoldású postabélyegeket.

Magyar Iparművészet. 10

138. K ü n s t l e r i s c h e P o s t m a r k e n . A n l ä s s l i c h d e r in d i e s e m H e f t v e r ö f f e n t l i c h t e n K o n k u r r e n z f ü r E n t w ü r f e zu P o s t marken.

139—141. G a l a m b könyvtáblák.

József:

Kézi

aranyozással

díszített

139—141. J. G a l a m b : Mit H a n d v e r g o l d u n g gezierte Buchdeckel.

--

§

142. G a l a m b J ó z s e f : Díszfelirat b o r í t ó l a p j a . — 143. H e l b i n g F e r e n c : Dlszfelirat e l s ő oldala.

142. J. G a l a m b : L e d e r u m s c h l a g e i n e r E h r e n u r k u n d e . 143. F . H e l b i n g : E r s t e S e i t e e i n e r E h r e n u r k u n d e .

9

GALAMB JÓZSEF, HELBING FERENC

1 2 3

KOZMA LAJOS

K o z m a L a j o s : 144. I r ó s z e k r é n y é s s z é k . — F a c s i l l á r r a való f á b ó l f a r a g o t t c s ü n g ő k .

145-147.

L. Kozma : 144. S c h r e i b s c h r a n k . — 145—147. a u s g e s c h n i t z t e m Holz f ü r einen Holzluster,

Anhänger

KOZMA LAJOS

K o z m a L a j o s : 148. K ö n y v s z e k r é n y . csillárra v a l ó f á b ó l f a r a g o l t c s t i n g ő k .

—

149—151.

Fa-

L. K o z m a : 148. B ü c h e r s c h r a n k . 149—151. — a u s g e s c h n i t z t e m Holz f ü r einen H o l z l u s t e r .

Anhänger

KOZMA LAJOS

152

152. K o z m a L a j o s : A j t ó é s f a r a g o t t t á m l á j ú s z é k .

152. L. K o z m a :

T ü r und S t u h l mit g e s c h n i t z t e r Lehne.

KOZMA LAJOS

153

153. K o z m a L a j o s : F a r a g o t t é s á t t ö r t ajtó és szék.

betéttel

díszített

153. L. K o z m a : T ü r F ü l l u n g u n d Stuhl.

mit g e s c h n i t z t e r ,

durchbrochener

ifipr» yf-r

KOZMA LAJOS

154

155

1 2 8

Kozma L a j o s : 154. A „Műhely" F a r a g o t t láda.

egyik k i r a k a t a . -

155.

154. L. K o z m a : S c h a u f e n s t e r d e r k u n s t g e w e r b l i c h e n W e r k s t ä t t e „Műhely". — 155. G e s c h n i t z t e T r u h e .

Dankó Ödön rajza.

„El Páristól!" kiáltással már most is hallhatók a női divat terén. Dregernek, a műtörténeti írónak egy kisebb tanulmánya a régi és új férfidivattal foglalkozik A legjelentősebb változás, amely a száz év előtti férfidivatban beállott, a hosszú nadrág volt, a pantallón általánossá válása a különböző osztályok viseletében. Ebben a vasalás csak újabb keletű. Régen a vasalás okozta ránc egyenesen rossz jel volt : csak azokon a nadrágokon alkalmazták, amelyek az ócskaruhák közt megmolyosodtak s az ezáltal okozott hibákat igyekeztek vele elleplezni. Csak a férfidivat és a külpolitika nagy primadonnája, VII. Edvard néhai angol király hozta divatba s tette szépség tényezőjévé, mikor egyszer egy ünnepélyre sietve, észrevette, hogy a nadrágja hibás és egy szabóhoz ment, vasalással és éllel leplezni el a kis fogyatékosságot. Más viseleteket is ismer a mende-monda, melyek ily véletleneknek köszönhetik létrejöttüket. A tizennyolcadik század nagyon elterjedt férfikabát-formája volt a rövid spencer. Állítólag úgy keletkezett, hogy Lord Spencer egy vadászafon, mikor a frakkja balszárnya egy bozótba akadt s leszakadt, merész elhatározással a másikat is leoperálta s a szárnyaktól ment rövid zekét divatba hozta. A nyakkendő kultúrhistóriájából megtudjuk hogy mai formája a horvát férfiak színes kendőiből fejlődött ki, melyei ezek a nyakuk melegentartására az ing feleft hordtak (Kravatte-Kroate). Ezernyi apróság van még a mai férfiöltözeten, melynek mindnek megvan a maga érdekes és gazdag hagyománya, századokkal feledésbe ment története, de egy komoly és ízléses életművészet gonddal megőrzi megmaradt szépségeit. A HISTORICIZMUS ELLEN. így ÓVÁS lehetne hívni azt a cikket, melyet egy német esztétikus Michel Vilmos intéz a mai iparművészekhez a Kunstwarf című folyóiratban. Azokra a veszedelmekre figyelmezteti őket, mellyel a túlságos stílusutánzás jár. A veszedelem és az óváskiáltás nem újkeletű. Már Muthesius is erélyesen felszólalt ellene — hasztalanul. A históriai stílusok szeretete a kor divatos betegsége s akik rögtön találnak mindenre magyarázatot, a bajokat a kor Magyar Iparművészet.

romanlikus hajlamaiban s a modern síflus hiányában látják. A dolog azonban aligha ilyen egyszerű. A romanticizmus inkább exaltált egyéniségeket teremt, mint szolgai másolókat. A modern stílus pedig hogyan is fejlődhetne, ha mindenki aggastyán már a szilaj ifjúság éveiben. Az egész modern historicizmus inkább kényelemszeretet és megalkuvás a nyárspolgári kívánalmakkal. A mai tervezőművész élményei csak akkor pattannak ki, ha Adriáén de Vries vagy XIV. Lajos kortársainak művészetén mámorosodott meg. Nem egyéb ez, mint igazolása annak a hanyatló s önérzet nélküli iparművészeinek, mely a francia s újabban a belga iparművészetben is uralkodik s a nagy ősök szerzeményét kamatoztatja ügyesen. De éppen az iparművészek fogják így saját maguk alatt fűrészelni a fát. Mert ha valóban megtanítják rá a kispolgárt, hogy a legszebb szalonokat a királystílusú francia lakberendezők, a legszebb, ebédlőt az angol cabinet-makerek csinálták, úgy az iparművészeti tervező lassanként feleslegessé fog válni. S helyére a műhelyi rajzoló kerül, akivel kényelmesebben is, olcsóbban is fog rendelkezni a műipar. A régi mesének, mely a tyúkról szól s az ő arany tojásairól, még ma is megvan a mély értelme.

P

ÁLYAUDVAROK. Körülbelül ugyanabban az időben, mikor az első Balkán-vonat megindult Berlinből Konstantinápoly felé, hogy a német közlekedő-technikának hódító fejlődéséről beszéljen a Balkánnak,megnyílt Németország egyik legnagyobb pályaudvara is, a százharmincöt millió márkával felépített lipcsei pályaudvar. Méreteiben s arányaiban egyenesen amerikai fogalmakra emlékeztet, de kvalitásos, ízléses mivoltában a németek nagy kulturális erejének bizonysága. Ámbár tagadhatatlan az is, hogy éppen ami a modern pályaudvar-építkezést illeti, a németek igen sokat tanultak a bostoni és chicagói mérnököktől, akik már jóval a németek előtt, a maguk óriás vasbelon-konstrukcióikat a tiszta anyagi törvények szerint, célszerűen, pompás áttekinthetőséggel tudták létesíteni. A németek maguk sem tagadják, hogy Amerika gigászi méretekben fejlődő közlekedő-technikája nemcsak a 10

129

LEVELESLÁDA

130

jó mérnöki alapelveket, hanem a kellemes formákat is gyakran sugalmazta nekik. S míg azelőtt Németországban — még tizenöt-húsz évvel ezelőtt is — a pályaudvarok s állomási épületek gyakran a középkori vagy az antik templomok stílusában épültek s a várótermek bútorait csigák, voluták és meander-szalagok díszítették, újabban a mérnök-esztétika egyszerű, dísztelen, de kifejezően szabatos vonalvezeérvényesül mindenütt. Egész sereg kisebb s nagyobb pályaudvaruk épült az utóbbi években : Hamburg, Hannover, Drezda, de kivált Karlsruhe, Stuttgart és Deutz állomásokon, amelyek már első tekintetre elárulják az érkező utasnak, hogy a modern célszerűségi architektúra nyelvén úgy beszélnek ma a németek, mint hajdani dómépífők a csúcsíves formanyelven. Nagyszerű statikai biztonsággal feszülő ívek a vasbeton karcsúságával futnak ö s s z e a pilléreken. Az üvegestetőzef gyakran egyetlen merész ívkonstrukcióról szórja szét a világosságot, a tisztaság és napfény sugarait törve keresztül a füstön. Az utas jólétének érzése, a könnyű tájékozóképesség összefolyik esztétikai kellemmel. Ajtók, jegypénztárak, táblák, feliratok egyetlen nagy tér körülhatároló vaskonsfrukciójába vannak szervesen illesztve s a körülfutó tekintet egy pillanat alatt megtalálja, amit keresett. S mennyi minden egyéb területe van itt még az esztétikai meggondolásoknak: kezdve attól, hogy az állomási épületet a főközlekedő városi útvonalak tengelyeivel összhangban képezzék ki egészen a várótermek s éttermek belső berendezéséig. Tiszta anyagi igazságoknak : a fa, a fém, a bőr és a kerámia dísztelen szolidságának kell mindenütt párosulniok a színek gyengéd, de ízléses harmóniájával, melyek közt a belső berendezés finomabb s intimebb hangulatai is helyet kaphatnak. Az archifektus törekvéseinek főcélja pedig mindig az állomási épület monumentális hatása lesz, mert térérzését és a tiszta, kifejező vonalrifmusf ebben fogja leginkább összegezni tudni. Úgy látszik azonban, hogy az utolsó évek ilynemű alkotásai közt nem a németek vezetnek, hanem egy finn építésznek Saarinnen Elielnek helsingforsi pályaudvara, mely az orosz kormány pazar bőkezűségével még csak most van épülőfélben s máris olyan profilokat mutat és olyan ritmusokat csendít meg, amelyhez hasonlókat még kevés építész mutatott s amellett még a finnek nemesen leszűrt nemzeti hagyományaiból is megéreztet valamit messze magasló tornyán. Egyszóval : a legnemesebb és Ieglázasabb törekvések tere kínálkozik itt a huszadik század építőelméjének, amelyben a logika tisztaságával alakul ki a közlekedés és az indusztrializmus követelményeinek egysége.

LEVELESLÁDA C

ÍMERRAJZOK. Mult számunkban megindítottuk, ebben a számban folylatjuk azoknak a címerrajzoknak közlését, melyekkel a hivatalosan ajánlott, belügyminiszterileg elrendelt rajzok helyett művészek kezétől származó címermegoldásokat kap az olvasó. Ez a kérdés — úgy látszik — élénk visszhangot támasztott s kedvező jele ez annak, hogy a magyar állami címer művészies voltának fontosságáról sokan meg vannak győződve. Két levél is érkezett hozzánk ebben a tárgyban, melyeket azért nem közlünk itt, mert kelletén fúl elapróznák ezt a művészileg s nem szavakkal elintézendő kérdést. Az egyiket „Körútontúli" írta, a másikat lapunk régi barátja, az egész címerkérdés megindítója, Végh Gyula úr. Találó, olykor kemény kritikával kísérik mindketten a mult számunkban közlött címermegoldásf, melyet szintén nem találnak még elfogadhatónak. Mind a kettőnek főkifogásai a pajzstartó angyalok rajzát illetik, továbbá azt az aránytalanságot, mely a korona, a pajzs és a tartó alakok közt van. E kifogások több vagy kevesebb jogosultságáról nem óhajtunk vitatkozni. A tervezefből hiányzó egységnek oka és egyúttal mentsége abban a körülményben van, amire Végh Gyula mutat rá levelében, hogy két különböző felfogású művész közös munkájáról van szó. Hangsúlyozni kell azonban, hogy művészi tervezetekről van itt szó s bizonyosan a művészek maguk sem gondolták, hogy az a címer, melyet nekünk nyújtottak, a kérdésnek végleges megoldását jelenti. K ö r ö s f ő i K r i e s c h Aladár is, K o v á c s Erzsi is, a múltkori címer tervezői, a maguk művészi felfogását még itt sem tudták annyira elnyomni, hogy az itt s amott ki ne ütközzék, éppen mert művészek s éppen mert a kezük vonásában egyéniségük egy darabkája is ott van. De a szerkesztőség művészetet várt tőlük, azt vártuk H e l b i n g Ferenctől, a mostani számunkban közölt címer tervezőjétől is. A címerábrázolás nem pusztán másolómunka s nem elég a heraldikus elemek ismerete sem hozzá. Ezekből az elemekből minden művész más és más megoldásra fog bukkanni s ezért nem tekinthetjük mi sem az eddig közlött, sem az ezután még közlendő művészi címerfervezefeink egyikét sem olyannak, amely a kérdést végleg dűlőre juttatja s az egyedül üdvözítő megoldást adja. Az első talán a síkban való dekoráló jellegnek felel meg jobban, ez a mostani talán a grafikus feladatokra alkalmasabb, fogunk közölni plasztikus és esetleg különböző anyagokban megvalósított címer-variációkat is, mivel iparművészeti lap szerkesztőségétől nem

'jnrm&nMruinHxrmkSt

LEVELESLÁDA

Helbing F e r e n c : A magyar korona országainak egyesített címere. — A m a g y a r címert á b r á z o l ó s l a p u n k legutóbbi s z á m á b a n megindított s o r o z a t n a k III-dlk v á l t o z a t a .

is várhaló más, csak alkalomnyujtás arra, válasszon kiki olyan módon applikálható művészi címert, amilyenre éppen szüksége van. Hűek akarunk maradni kiindulópontunkhoz s meg akarjuk mutatni : mennyivel jobban jár a közízlés, hogy ha az efajta feladatot nem a hivafalszobák sötétjében, hanem egy vagy löbb művész világos műtermében valósítják meg. U t ó i r a t . Végh Gyula úr levelében figyelmeztet O t t o H u p p kiváló német rajzoló művére, „ki talán a modern címerrajzolók között első helyen áll és úgy a Münchener Kalender sorozatában, mint számos exlibris- és címertervezetében a címerábrázolás kiváló példáit adja." Ezt a figyelmeztetést is, mint valamennyi többit, köszönettel vesszük. A PISZKOS SZOBROK. Mélyen tisztelt szerkesztő úr. Azt gondolom, minden jófzlésű magyar örömmel fogadta a „Magyar Iparművészet" „Levelesláda" rovatát. Az alkalommal szeretnék élni én is. Úgy-e szerkesztő úr, a szobrok, emléktáblák állandóan emlékeztetnek a kiváló emberekre, eseményekre. Megjelennek a szép formáiban. Tehát mindenképpen nevelők. Felállításuk után nyomban megindul az érc felületén az oxidáció. Ha a felület tiszta, gyorsabban, ha piszkos, lassabban. Ez az érc nemes rozsdája, patinája. Az érc védelmezője elbomlása ellen. Áz antik évezredes-évszázados ércemlékek jellegzetesen szép kísérője.

F. Helbing : Vereinigter Wappen der Länder der ungaris c h e n K r o n e . — Ill.Variante d e r In d e r letzten N u m m e r d i e s e s Blattes b e g o n n e n e r u n g a r i s c h e n W a p p e n r e i h e .

A minap Budapesten, a Kossuth Lajos utcában jártam e g y igen o k o s kis fiúval. Az árva öt é v e s Lacikával. Alig győztem felelettel. A Ferenciektemplomához érve, a nagy Wesselényi, az „árvizi hajós" domborműves táblájára mutatott é s ezt kérdezte : „Bácsi kérem, ki az a bácsi ott fönt, mit csinál, miért van ott, miért olyan piszkos ?" Rajongok a gyermekekért — lelkükért. Minden kérdésre megtudtam felelni. De— szerkesztő úr kérem, az utolsó felelettel a d ó s a maradtam. írja meg kérem, h o g y alkalomadtán mit válaszoljak a kis e m b e r k é n e k ? Gödöllő, 1916 januárius 24. Hálás

szolgája

Gönczy

Miklós.

A szerkesztőség válasza. A kis fiúcskának tessék megmondani, hogy kétféle patina szokott előfordulni a szobrokon. Az egyik a patina vulgaris, magyarul : nemes rozsda, a másik patina budapestinensis, magyarul : piszok. Az előbbit az idő, az évszázadok hozzák létre, az utóbbit a pesti füst, koromcsapadék keni rá a szobrokra és teszi hasonlatossá azokhoz a vaskályhákhoz, melyeket szorgalmas cselédlányok vasporral be- és kikennek. Nemcsak a Ferenciek templomán ilyen piszkos a szobor, mindenfelé ilyen szobrokaf lehet látni, Arany János, Széchényi, Deák szobra mind roskadoznak a „patinának" a súlya alatt, mit rákentek a századok. Igaz, hogy ebben nemcsak a köztisztasági hivatal vétkes, hanem hibásak egy kicsit a mi szobrászaink is. A mi klimánk ugyanis megkívánná a simára 10*

131

•ko
LEVELESLÁDA

csiszolt, polírozott szobrokat. Ehelyett azonban a szobrok felülete többnyire érdes, egyenetlen, szinte csábítja magához a port, piszkot. A mi művészeink túlságos realizmussal kezelik a bronz felületét: minden hajszál, a kabátgallér prémjének minden szőrszála ott van a szobron s amit a művész az agyagon gödröt, hepehupát, barázdát nyomott, az mind ott van a bronz felületén is az öntőmester túls á g o s lelkiismerete következtében. Azután, ha a művész nem eléggé előrelátó, a szoborműveken apró kis barázdák, gödröcskék is keletkeznek. Ezek is pompás lerakodóhelyévé válnak mindenféle szenny részére. Egyszóval ha a felület nem sima, a sokféle piszok úgy belepi, mint a kenyeret a lekvár. Ezen csak úgy lehetne segíteni, hogyha a szobrok bronzfelületét már az öntés alkalmával lecsiszolnák. Lám a házak tetején, a budavári fedeleken, a budai Ráctemplom tornyán milyen szép zöld patinája van a réztetőnek. Azt is ugyanaz a légkör csapja meg, mint a többi szobrot, de a sima felületen nem tud úgy megülepedni. Ha tehát a fiúcska azt kérdezi Öntől, hogy újra önfsék-e azért a pesti szobrokat, tessék neki azt felelni, hogy azért nem szükséges. Ezeket a szobrokat is meg lehetne tisztogatni, de csak úgy, ha nyakonöntenék néha őket. Valami jó erős vízsugárral, például az utcai locsoló csövével. Pár évvel ezelőtt a főváros hozzáfogott és elkezdte ezeket a szobrokat szappanyos kefékkel súroltatni. Ekkor persze a mosogatólével együtt kiöntötték a rozsdát is, a piszok mélyén büszkén, de csendesen meghúzódó patinát is. Ez nem volt helyes módszer. Az egyedüli mód valami erős, nem annyira oldó, mint inkább mechanikusan ható vízzuhatag volna és legalább is annyi szeretet a szobrok gondozásában, amennyit a szoborleleplezések alkalmával igérni szoktak a szónokok. KÖZÉPEURÓPA É S MI, MAGYAROK.

132

Szerkesztő úr, bizonyára Önt is megszólította már a könyvesboltok ablakában a b a r á t s á g o s hirdetés : melyik a legolvasottabb háborús k ö n y v ? É s Ön i s tudomást vett róla, mint én, h o g y ez a jeles német publicista k ö n y v e Naumann Frigyesé. A c í m e : Mitteleuropa... Ön i s átlapozta bizonyára, s Ön is észrevette: szellem, jövőbelátás, álmod o z ó é r z é k e n y s é g é s germán hit van benne. Önt is megállította e g y oldala, néhány futó reflexióval erről a kérdésről : Mit. tanulhat Berlin Bécstől ? Ön . is elolvasta bizonyosan s Ön is bólintott.

A kölni kiállításon a legszebb dolgok közt is azosztrák ház lett a győztes. Magasan nyargaló legénykék egyszerre elcsendesedtek, mikor látták. G o n d o l kozóba estek. Felejthetetlen siker. Ha ez a c s o d á l a t o s k é p e s s é g Középeurópában hiányozna, akkor valami drága é s s o k a t i g é r ő v o n á s hiányozna az arculatáról. Nem uralkodni kell az Északnak a Délen, hanem keverednie vele. Nekünk több a lóerőnk itt fönt, nektek több a melodiátok ott lent. Engedjétek, h o g y összekeverjük azt, amit mi ketten tudunk, c s a k akkor lesz m e g igazán a kemény újnémet kultúrának az a hamva, mely a külvilág számára elviselhetővé teszi. A Párissal eddig bennünket összefűzött fonalak, ha a háború v é g l e g m e g nem semisíti is őket, de okvetlenül lazulni fognak. Akkor süt fel B é c s napja. Most nyitva az út, jobban mint valaha, a bécsi ipar számára Hamburgig é s Danzigig. S o k kész produkció van, melyben B é c s e g é s z e n sajátos árúkat f o g termelni, c s a k üljön végre technikailag é s tőke dolgában e r ő s e n a nyeregben. Hiszen márlátszik ez üveiparán, kerámiáján, papirárúin, kalapokon, fátyolon, számtalan s o k más o n . Együtt akarjuk é s együtt fogjuk Hamburgon é s Trieszten át a többi nép háziberendezésének iparát ellátni. így é s h a s o n l ó áradozással nyújtja kezét Bécsnek Naumann, ö n elolvasta ezt. Szerkesztő úr, s nem gondolt arra, velünk szemben milyen m o s toha, igazságtalan ez a különben alaposan képzett közgazdász. Vájjon nem v a g y u n k - e mi i s Délen, nincsenek-e ott a mi fegyvereink is most Északon s nem lesz-e nyitva a mi Fiuménk i s a világpiacnak ? Argus.

A szerkesztőség válasza. Sajnos, a mi kulturánk, a mi művészetünk és a mi hősiességünk a legtöbbször vártában maradt szín Európában. Amerikát egyszer kellett csak felfedezni, minket minden évben többször fedeznek fel szellemes felolvasók — a mult év őszén például Naumann is —, de még egyszer sem nyújtották értünk igazán, becsületesen, szeretettel a kezüket. Ha Naumann őszinte és egyenes, azt kellett volna mondania : Ott a Kárpátok alatt pedig egy más faj és más temperamentum lobog századok szűz erejével a keblében. Parasztlányok kezemunkájából csipkék, hímzések fakadnak, melyek indiai shawlokkal vetekednek. Erdeiben fa nő, melyből olcsó, tömör, egyszerű bútorral Európa ö s s z e s irodáit, várószobáit, iskoláit bebútorozhatjuk. Földjében agyag van s ha erre az agyagra finomízlésü tervezők színeit égetjük, csodálatba ejthetjük vele Amerikát és Ausztráliát. Higyjétek el nekem, e népnek nemcsak nótái, cigányai és betyárai vannak, de kezek is, melyekben ma a puska, jövőben a gyalu és véső ereje döntögeti az elvakult előítéleteket.

Dankó Ö d ö n rajza,

HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK

1 » m il11 • h m il • k m il T Á R S A D A L M I O S Z T Á L Y RÉSZÉRE. ÍRÁSBELI JÓTÁLLÁSI SZABOTT ÁRAKI TELEFON :: 123 - 5 4 ::

AZ A S Z T A L O S - I P A R T E S T Ü L E T N Ö K S É O E A L A T T ÁLLÓ

VÉD:::

BUDAPESTI MÚASZTALOSMESTEREK SZÖVETKEZETE MINT AZ O R S Z . KÖZPONTI H I T E L S Z Ö V E T K E Z E T TAGJA.

B U D A P E S T , V., B Á T H O R Y - U T C A 4. S Z Á M .

Zahradil Ince GÉP- É S MŰHÍMZŐ INTÉZETE BUDAPEST, VII., WESSELÉNYI-UTCA 22. I. EM. Női felöltők, b l ú z o k , aljak, p o n g y o l á k , g y e r mekruhák, színpadi kosztümök, kötények, zsuponok, kézitáskák, címerek, jelvények, egyleli z á s z l ó k , betUk, m o n o g r a m m o k , kerti é s n a p e r n y ő k s t b . gépi é s kézi h í m z é s e .

K Ü L Ö N L E G E S S É G : Utcai é s alkalmi női ruhák, divatlap, s a j á t r a j z a i m é s mintáim szerint, a l e g s z e b b kivitelben, ^ x w

Rétay és Benedek SL W Jj »L §| Mfl it" 11 S3 ff =±L.

oltáregyleti szállítók egyházi műiparintézete, Budapest, IV., Váciutca 59. Miseruhák, zászlók, Iobogók, oltárfelszerelvények, csillárok, keresztúti é s oltárképek, valamint mindennemű templom- é s kápolnaberendezések előállítása. Mindennemű szent szobrok nagy raktára. Oltárépftő é s faragó műintézet : Budapest, VIII., Lujza-utca 7. szám. Árjegyzéket, költségvetést, mintákat, tervrajzokat k é s z s é g g e l kUIdUnk

n' • n • '

n m n m >i. m n. • n m 'i. i.m i nn 1 m *

A Z ORSZ. MAGY. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT VÁ^ LASZTMÁNYA 1916. évi január hó 8-án B á r c z y István dr. elnöklésével ülést tartott, amelyen jelen voltak A l p á r Ignác é s Z s o l n a y Miklós alelnökök, Almási Balogh Lóránd, B e c k Dénes, F a r a g ó Ödön, F e l l n e r Sándor, F i e b e r . Henrik dr., G a u l Károly, H a j t s jakab, H a u s w i r t h Ödön, H e 1 b i n g Ferenc, H i k i s c h Rezső, K á n t o r T a m á s , M e n y h é r t Miklós, N á d a i Pál dr., S z a b l y a F r i s c h a u f Ferenc, T e l e s Ede, T h é k Endre é s V i g Alberl választmányi tagok, G y ö r g y i Kálmán igazgató é s K o m á r o m y Árpád irodatiszt, aki a jegyzőkönyvet vezette. Elnök megnyitja az ülést, üdvözli a megjelentekel é s jelenti, h o g y távolmaradásukat kimentették: Á g o t á i Lajos, báró F o r s t e r Gyula, K o p e r l y Döme, L a j t a Béla, M a j o v s z k y Pál dr., M e y e r Antal, Mi c s e h Endre, M i h a l i k Gyula, N á d l e r Róbert, R a d i s i c s Jenő, S z m r e c s á n y i Miklós dr. é s V á g ó László választmányi tagok. A j e g y z ő k ö n y v hitelesítésére az elnök F i e b e r Henrik dr. vál. tagot kéri fel. Ezután A l p á r Ignác emelkedik szólásra s meleg s z a v a k ban üdvözli az elnököt abból az alkalomból, h o g y a s z é k e s f ő v á r o s törvényhatósága újból őt választolta m e g polgármesternek. Kéri az elnököt, h o g y viseltessék a Társulat é s annak ügyei iránt u g y a n o l y a n b u z g ó s á g g a l , mint eddig tette, t á m o g a s s a munkájában a választmányt, mely mindenkor szeretettel é s r a g a s z k o d á s s a l tekint elnökére. Elnök hálás köszönetét fejezi ki a k e d v e s é s kitüntető figyelemért s biztosítja a választmányt, h o g y a Társulat ügyeiben é s érdekében mindenkor tőle telhetőleg s z í v e s e n f o g munkálkodni. Ezután jelenti, h o g y a választmány egy lelkes é s áldozatkész tagja H e r v e y A. D e z s ő elhunyt. — Indítványára a választmány H e r v e y A. D e z s ő emlékét j e g y z ő k ö n y v b e n örökíti meg. Még e g y halálesetről emlékezik m e g az elnök. Barna Lajos szolgáról, ki a Társulatot majdnem 16 é v i g szolgálta lelkiismeretesen, becsülettel é s p o n t o s s á g g a l . Mult évi november h ó 13-án hunyt el s a Társulat benne hű szolgáját veszítette. Kéri a választmányt, h o g y Barna ö z v e g y e részére évi 400 korona kegydíjat szavazzon meg. — A választmány Barna Lajos ö z v e g y e részére évi 400 korona kegydíj kiutalását elrendeli. Igazgató jelenti, h o g y a Társulat felterjesztésében kérte a kultuszminisztert,, h o g y juttassa legfelsőbb helyre a Társulat köszönetét Ő Felségének, a szorult helyzetbe jutott iparművészek részére kiutalt 20.000 k o r o n á s adományáért. — Á kultuszminiszter értesítette a Társulatot, h o g y a l e g m a g a s a b b adományért előterjesztett köszönetnyilvánítást ő F e l s é g e a l e g k e g y e l m e s e b b e n tudomásul venni méltóztatott. Igazgató jelenti, h o g y a Magyar Iparművészet szerkesztői megbízatása 1915. év végével lejárván, a Társulal felterjesztésére a kultuszminiszter újabb 5 évre, azaz t920. év v é g é i g ismét őt bízta m e g a lap szerkesztésével.

A M a g y a r Iparművészet m é g készletben levő régebbi évfolyamai a z 1912 é v f o l y a m i g 6 K-ért, a z 1915 é v f o l y a m t ó l k e z d v e p e d i g 10 K-ért k a p h a t ó k a M a g y a r Iparművészeti T á r s u l a t i g a z g a t ó s á g i i r o d á j á b a n , B u d a p e s t , IX., Üllői-út 55. Ugyanitt m e g v é t e l n e k a z 1900. teljes é v f o l y a m a , a z 1905. é v f o l y a m 1., 4. é s 5. füzetei, 1904. évf. 1. füzete, 1905. 1-2., 1907. 1., 2., 5., 4., 1908. 1-6., 1912. 1-6. és 1915. 1. füzete.

Elnök örömmel é s m e g n y u g v á s s a l veszi tudomásul a miniszter intézkedését. Kéri az igazgatót, h o g y a Magyar Iparművészetet tartsa meg ezután is azon a m a g a s színvonalon, amelyen most van. G y ö r g y i Kálmán k ö s z ö n ő jelentést tudomásul veszi.

szavai után a választmány a

Igazgató jelenti, h o g y a Társulat előbbi ülésének határozatából az e l n ö k s é g felterjesztést intézett a honvédelmi minisztériumhoz, h o g y a hadsereg szükségleteire közhatalmi úton való beváltásáról s z ó l ó rendelkezéseket v e g y e revizió alá, a s z ü k s é g h e z képest módosítsa, hívjon ö s s z e értekezletet, amelyen a művészi é s a k ö z ö n s é g érdekeinek hivatott képviselői előadhatják óhajaikat. Egyidejűleg felterjesztésben kérte a kereskedelemügyi é s vallásügyi minisztereket, h o g y a Társulat kérését a honvédelmi miniszternél t á m o g a s s á k . . A honvédelmi minisztérium a Társulat felterjesztését méltá- 1 I

nyolva, értesíti, hogy az igénybevettnek kijelentett tárgyak közt soroló, de egyszerűségük dacára művészi értékű vagy történelmi becsű tárgyak az átadás alól mentesíttessenek. A vallásügyi miniszter szintén értesíti a Társulatot, h o g y átiratilag megkereste a honvédelmi minisztériumot, hogy a fémek rekvirálására vonatkozó utasításának megszerkesztése, illetőleg kiadása előtt a Társulat elnökségét a honvédelmi minisztérium illetékes ügyosztályának főnökéhez értekezletre hívja meg, hogy a kérdés e g é s z körét felölelő javaslataikat az intézkedés előkészítésére hivatott fórum előtt előadhassák. A kereskedelemügyi miniszter is intézkedett, hogy a fémek rekvirálásánál az iparművészeti érdekek m e g ó v a s s a n a k . — Örvendetes tudomásul szolgál. Igazgató jelenti, hogy a Hősök Emlékét Megörökítő Orsz. Bizottság átiratában, köszönetet mondott a Társulatnak már megtett lépéseiért s a már beszerzett tervanyag rendelkezésére bocsátásáért.

RÁKOS MANÓ SZOBRÁSZ É P Ü L E T - , MENNYEZET: É S MŰKŐ-MUNKÁKRA :

B U D A P E S T , VII., B Á L I N T - U . 6. T E L E F O N : 76-60. SZÁM.

A Magyar Bank és Keresk. R.-T. k ö s z ö n ő levelet intézett a Társulathoz a III. hadikölcsön jegyzése alkalmából. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. átírt a Társulathoz, hogy a háború miatt a munkabérek é s az anyagok értéke aránytalanul magasra emelkedett, miáltal kénytelen volt a nyomdai árakat a mult évben kétszer is emelni. Igazgató eljárt ez ügyben az Athenaeum igazgatóságánál é s sikerült odahatnia, hogy a Magyar Iparművészet nyomdai árait jobb idők beálltáig bizonyos áldozatok elvállalásával mérsékelte. — Választmány megbízza az igazgatót, hogy az Athenaeum igazgatóságának fejezze ki a választmány köszönetét előzékenységéért és áldozatkészségéért. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület megkereste a Társulatot, h o g y közgyűlésén — melyen dr. Josef Ludwig Brunstein wieni szakíró az ipari minta é s az iparművészeti szerzői jog reformját tárgyaló előadást tartott — magát képviseltesse. Az elnökség Menyhért Miklós, dr. Nádai Pál é s dr. Szalay Emil társulati tagokat kérte fel a Társulat képviseletére.

mincz ej TtwàCfkárpitotoké/ őuzitok. 2itidapcftt jziv tl.26.

Dr. Nádai Pál jelenti, hogy Brunstein szakíró Ausztria é s Magyarország iparjogviszonyait fejtegette. Sajnos, e téren a jogvédelem igen hiányos. A szerzői és ipari jog védelmének keresztülvitelét a Társulatnak kellene kezébe vennie s minden erejével odahatni, hogy ezt a v i s s z á s é s sérelmes állapotot mihamarább megszüntesse. Jelenti, hogy dr. Szalai Emil egy memorandumot fog készíteni, melynek nyomán a Társulat a kéréssel tüzetesen foglalkozhatik. Az utolsó választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : Biró Miklós könyvnyomda-műintézeti tulajdonos Budapest, özv. Bazala Béláné iparművész Rákoshegy, dr. Borbély Sándor vm. aljegyző Nyíregyháza, Bayer Ágost rajztanár Budapest, Beke István szobrász Budapest, Búzás Ilona é s Borbála Dunavecse, B o l y ó Margit Szentes, Barta Adolf mérnök Arad, C s i k ó s Ánti festőnő Debreczen, Deák János iparművész Wien, Engelmann Géza máv. ellenőr Zágráb, Elek István erdőtanácsos Sepsibükszád, Flössel Margit rajztanítónő Budapest, Folyovits Miklós Endre épílész-mérnök Kolozsvár, dr. Glücksthal Lajos ügyvéd Budapest, G h i m e s s y Margit polg. isk. tanítónő Sepsibükszád, özv. Hegyi Ferencné Budapest, Horn Károly szobrász, kőfaragómester Beszterczebánya, Horválh Andor festőművész Budapest, Kele K. Vilma hivatalnok Budapest, Kálnai András é s György építészek Budapest, Kulai áll. polg. fiú- é s leányiskola, Liuba Kornél főgimn,. rajztanár Szabadka, Lázár Olga iparművésznő Budapest, Óhidi Légmán Imre kir. műsz. tan., áll. épít. hivatal főnöke Eger, Letenyey Mária Budapest, Marschall Nándor hentesmester Székesfehérvár, Münzberger Gizi iparművész Budapest, dr Neumann Sándorné Budapest, Pfilf Miklós szobrász Pécs, Pántyik Andor főmérnök Salgótarján, Pollák Margit tanítónő Budapest, Rotter Ilonka főv. tanítónő Budapest, Reiner Gizella hivatalnok Sopron, Rényiné Gyömrői Edith Budapest, Sterk Margit rajztanítónő Székelyudvarhely, Szegedi áll. főgimn. rajzszertára, dr. Szalai Emil ügyvéd Budapest, S i p o s Béla oki. gépészmérnök Temesvár, Tóbiás Károlyné műsz. tan. neje Budapest, dr. Torday Ferenc egy. m. tanár Budapest, Vongrey Gusztáv jegyző Tőketerebes, Verebély László főmérnök Budapest ; — ö s s z e s e n 42 új tag, akik a Társulat kötelékébe felvétettek. Igazgató jelenti, hogy az előző választmányi ülés hatá. . rozatából Társulat folyamodott a sz. főv. tanácsához kiállíII tási csarnok építése céljaira ingyen teleknek átengedéséért.

•

REKLAMÁCIÓKAT csak 1 h ó n a p o n belül veszünk figyelembe. Minden a lap szétküldésére vonatkozó reklamáció az O. M. Iparművészeti Társulat igazgatóságához címzendő Budapest, IX. ker., Üllői-út 33—37. szám.

TELEFONSZÁM : JÓZSEF 6—78.

í

I

Bemutatja egyúttal a Magyar Iparművészek Teslülete é s a Magyar Iparosok O r s z á g o s Szervezete átiratát, melyben mindkét egyesület égető s z ü k s é g e s n e k tartja e g y ilyen kiállítási c s a r n o k megépítését.

Neumann M.

c s á s z . é s kir. udvari é s kamarai szállító B U D A P E S T , IV. KER., MÚZEUM-KÖRŰT 1. SZÁM.

Kész Kész Kész Kész

férfiöltönyök Kész fiúöltönyök férfifelöltők Kész fiúfelöltők férfi t é l i k a b á t o k K é s z fiú t é l i k a b á t o k l e á n y k o s z t ü m ö k , felöltők és télikabátok

MÉRTÉKOSZTÁLY. FÉRFI-, NŐI É S GYERMEKCIPŐK Szabott árak, dús választék.

Kérjen árjegyzéket.

A l p á r alelnök v é l e m é n y e szerint most, a háború alatt építkezésről u g y a n s z ó s e m lehet, de a telek biztosításáról é s esetleg a tervek előkészítéséről már lehel g o n d o s k o d n i . — Kéri az elnököt h a s s o n oda, h o g y a Társulat f o l y a m o d v á nyát az illetékes fórumok k e d v e z ő e n intézzék el. — Elnök reméli, h o g y a kért teleknek á t e n g e d é s e elérhető lesz. Almási B a l o g h Lóránd é s T e l e s Ede felszólalása után a választmány az elnök kijelentését m e g n y u g v á s s a l tudomásul veszi. Igazgató f e l o l v a s s a Szirontai Lhotka István levelét, melyben felajánlja a felvidéki k ö z s é g e k építésénél i n g y e n e s közreműködését. Ismerteti továbbá Lhotkának a Vállalkozók Lapjában közölt cikksorozatát, melyben e g y é b javaslatok mellett ajánlja, h o g y a választmány az iparművészek, műiparosok é s műbarátok közötti állandó kapcsolatnak létrehozására társas összejöveteleket létesítsen. — Igazgató indítványára a választmány elhatározza, h o g y Szirontai Lhotka István cikkeinek tárgyalásával a kiállítási bizottságot bízza m e g azzal, h o g y a tárgyalásra Lhotkát is hívja meg, — a társas összejövetelek dolgában a Társulat lépéseket tesz a Steindl-céhnél, h o g y helyiségét az összejövetelek megtartására időnkint engedje át. Igazgató jelenti, h o g y a Társulat már 1915-ban felterjesztést intézett az i g a z s á g ü g y i miniszterhez, h o g y új palotájának berendezéseinél az iparművészek érdekeit v e g y e figyelembe, illetőleg h o g y a s z ü k s é g e s tervekel ne vállalkozók útján, hanem közvetlenül a tervezőktől szerezze be. Eddig azonban a miniszter részéről m é g semmiféle intézkedés nem történt. F e l l n e r S á n d o r szerint míg az épület el nem készül, mi v a l ó s z í n ű l e g csak ez év v é g é n f o g bekövetkezni, a bútorrendelésről é s pályázatok kiírásáról e g y e l ő r e m é g alig lehet szó, mert a pénzügyminiszter minden, az ilyen természetű kiadások elől elzárkózik. A l p á r Ignác kéri F e l I n e r t , mint az új i g a z s á g ü g y i minisztérium építőjét, h a s s o n oda, h o g y az iparművészek j o g o s kívánságait illetékes helyen figyelembe v e g y é k . — A választmány elhatározza, h o g y felterjesztéssel fordul az i g a z s á g ü g y i miniszterhez s a s z ü k s é g e s berendezések, tervrajzok megrendelésére kéri fel.

K L I S É K É T IRODflLMlMÜUEK, HRJEGYZÉKEK esgksob

És

-sssssas

w

HIRDETÉSEKHEZ

wm

^

JUTÁNYOS Á R B A N K É S Z Í T

®®3

i g W E I H WÜRM HisTÁRSB FÉNYKÉPÉSZETI ÉsCIHKOGRflFIHI SOKSZOROSÍTÓ M Ű T E R M E I TELEFOM 86-16 B U D A P E S T , VI.

Ó-VTCRG.

HIRDETESEK felvétetnek a M a g y a r Iparművészet kiadóhivatalában, Budap e s t e n , IX. k e r . , Üllői-út 53.

-J

Magyar Iparosok Orsz. Szervezete kéri a Társulatot, h o g y a f. hó 15-én Szirtes Arthurnak, a „Gazdaságpolitikai szerv e z k e d é s i r ő l tartandó e l ő a d á s á n magát k é p v i s e l t e s s e . Választmány F a r a g ó Ödönt kéri fel a képviseletre. Igazgató jelentést tesz a k a r á c s o n y i bazár k e d v e z ő eredményéről. Javasolja, h o g y a k ö z ö n s é g részéről nyilvánuló nagy érdeklődésre való tekintettel a Társulat ismét állandó iparművészeti bazárt állítson fel az Iparművészeti Múzeumban. — Választmány elhatározza az állandó bazár felállítását, megbízza az igazgatót, h o g y legye m e g az előkészületeket a tárgyak beküldésére é s a kiállítás rendezésére. Elnök ulal levélbélyegeink művészietlen voltára s ezétt helyénvalónak tartaná, ha a Társulat postabélyegek terveire pályázatot hirdetne. — Almási B a l o g h Lóránd é s F a r a g ó Ö d ö n h o z z á s z ó l á s a után a választmány elhatározta, h o g y eszmei levélbélyeg-pályázatot f o g kiírni. Megbízza igazgatót, h o g y igyekezzék valamely külföldi levélbélyegkollekcióból az artisztikusabb é s megfelelőbb levélbélyegeket a pályázóknak v a l ó tanulmányozás végett beszerezni é s kiállítani, e g y ben felhatalmazza őt a pályázat kiírásával. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja.

r A Társulat vezetősége kéri a /. tagtársakat, hogy a lakásváltoztatást azonnal tudassák az igazgatósággal és- hogy a folyóirat esetleg elmaradt füzeteit haladéktalanul megreklamálják. Elkésett reklamációk nem vehetők figyelembe. III

i1

\

p Á L Y Á Z A T M. KIR. POSTABÉLYEGEK É S HAD1BÉLYEGEK TERVEIRE. Az Orsz. Magy. Iparművészeti Társulat általános nyilvános pályázat útján akar alkalmas rajzokat beszerezni azzal a céllal, hogy felajánlja őket a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek új postai értékjegyek, és pedig úgy rendes használatra szánt postabélyeg, mint pedig különleges hadibélyegek készítésére. A pályázat föltételei a következők : 1. Tervezzenek a magyar állam méltóságához és a magyar művészet mai fejlettségéhez méltó postabélyegeket é s hadibélyegeket. 2. A tervrajz tárgyát a pályázó szabadon választhatja. Igyekezzék azonban Magyarország önálló államiságának kidomborítására és a magyar jellegnek érvényesítésére. 3. A pályázati terveket n é g y s z e r akkorára kell készíteni, mint amekkorák a kívánt bélyegek. Minthogy kélféle méretű bélyegekről lehet s z ó é s pedig 1 9 x 2 3 é s 2 0 x 2 6 milliméternyi nagyságúakról, a pályázati rajznak egyik mérete 76 milliméter, a másik mérete 92 milliméter, a nagyobb alakúnál pedig 80, illetőleg 104 milliméter legyen. A pályázó tetszése szerint álló vagy fekvő helyzetben tervezheti meg pályaművét. A fekete rajzot fehér papiron tollal kell elkészíteni. Ennek a rajznak teljesen befejezettnek, sokszorosításra alkalmasnak kell lennie. 4. A tervezet lehet egyszínű v a g y kétszínű, azaz egy nyomással v a g y kétszeri nyomással elkészíthető. Két színnél többet alkalmazni nem szabad még akkor sem, ha egyik szín helyett feketét használ a lervező. 5. Ha a tervezet kétszínű, azaz kétszeri nyomással elkészíthető kép, akkor a két színnek mindig e g y m á s melleit, s o h a s e m e g y m á s fölött kell lennie. Tehát különböző színű vonalok nem keresztezhetik egymást. 6. Hogy a pályatervek színhatása megítélhető legyen, a pályázónak a 3. pontban megkívánt tisztán fekete rajzán kívül pályatervéhez — amennyiben azt kétszínű nyomásra szánta — e g y v a g y több színvázlatot kell csatolnia. Ezenkívül minden e g y e s tervről oly kisméretű fényképel is kell készíttetnie é s mellékelnie, mely a bélyeg eredeti, azaz 1 9 x 2 3 , illetőleg 2 0 x 2 6 milliméternyi nagyságában mutassa a pályázati tervezetet. 7. A kép rajzán az utánzást megnehezítő finom hajszálvonalakat kell alkalmaznia. Elég, ha ez a hajszálvonalas rész a tervezet egy helyén, vagy csak e g y e s helyein van. A bélyegek sokszorosítása kétféleképpen történik. A f i l l é r e s bélyegek nyomódúccal (klisé), azaz tipográfiái úton készülnek, a k o r o n á s bélyegek pedig rézmetszetlel, azaz mélynyomással. A filléres bélyegek rajzának tehát e g y s z e rűbbnek kell lenni, mert túlságosan aprólékos vagy~tömötl kompozíciójú rajzok a nyomtatódúc vésését megnehezítik é s a nyomtatásban a részletek finomságai nem érvényesülhetnek. A koronás bélyegek rajza lehet gazdagabb é s részletesebb, mert sokszorosítása rézmetszésű lemezzel, ú. n. mélynyomással történik, mely technika több szabadságot enged s a finomabb árnyalatok visszaadására is alkalmas. A tervezőnek tehát szem előtt kell tartania, hogy a bélyeg nyomólemeze úgy készül, hogy a fényképészeti úton kisebbített rajzot vonalról vonalra követve vésik a lemezre. Ezért még a legfinomabb vonalú részleteknek is szabatosaknak é s tisztáknak kell lenniök, azonban arra kell figyelni, h o g y a kisebbítésnél a vonalak túlságosan sűrűek ne legyenek. Ügyelnie kell még a tervezőnek arra is, h o g y rajza ne legyen túlságosan tömött, mert azzal a postai kezeléssel járó felülbélyegzés feketeszínű jelzésének olvashatóságát c s ö k I V kentené. — Példaképpen felhozzuk, hogy a rajz tárgya lehet

HÖLZER C S . É S KIR. UDVARI É S KAMARAI SZÁLLÍTÓ

DIVATHÁZA BUDAPEST, IV., K O S S U T H LAJOS UTCA 9

A z Iparművészeti társulat 1901-ik évi k a r á c s o n y i tárlatán a b ú t o r c s a r n o k s z ö v e t k e z e t tagjai állami ::: n a g y díjat n y e r t e k . :::

•

A BUDAPESTI ASZTALOS-IPARTESTÜLET: V É D N Ö K S É G E ALATT ÁLLÓ BÚTORCSARN.

SZÖVETKEZET

RAKTÁRA É S ÜZLETHELYISÉGE VIII. KER., JÓZSEF-KÖRÚT 28. É S VIII. KERÜLET, ÜLLŐI-ÚT 18. SZ. AHOL KIZÁRÓLAG CSAK BUDAPESTI KÉPESÍTETT ASZTALOS- É S KÁRPITOSMESTEREK MUNKÁI SZEREPELNEK.

KISS BÚTORGYÁRA

BUDAPEST, VIII., KISFALUDY-UTCA 38. S Z . KÉSZ BÚTOROK ÁLLANDÓAN RAKTÁRON.

A

Budapesti :: Asztalos- é s Kárpitosmesterek Kiállítási :: :: Egyesülete :: :: a városligeti Iparcsarnokban állandóan

nagy bútorvásárt tart, amely nyitva van naponkint reggel 9 órától d.u. 6 óráig. A nagyközönségnek alkalma van szép, jó é s szolid bútorokat jutányos áron vásárolni.

ï.

Ö felségének arcképe, a magyar korona (azêgyesílett címernek — mert csak erről lehet s z ó — alkalmazását azért sem ajánljuk, mert a benne levő sok apró részletnek az adott méretre való kicsinyítése leküzdhetetlen technikai nehézs é g e k b e ütközik), továbbá lehelnek még a hazai történelemnek kimagasló alakjai é s k o r s z a k o s eseményei, kiválóbb középüleleink, műemlékeink, jellemző magyar tájak. A hadibélyegek tárgyai pedig lehetnek a most folyó világháborúra vonatkozó olyan képek is, melyek a magyar hadseregnek, a magyar katonának legendás vitézségét é s ^önfeláldozását eszményesítik. 8. Minden bélyegen tisztán olvasható, tetszetős arányú belükkel alkalmazni kell a következő felírást: M a g y a r k i r . p o s t a . Ezenkívül v a g y f i l l é r , v a g y k o r o n a szót. Ezek elé v a g y fölé pedig szembeötlően az értékel jelző számok egyikét (1, 2, 5, 5, 6, 10, 12, 20, 25, 30, 3 5 , 5 0 é s 60 fillér, v a g y 1, 2 é s 5 korona) kell feltüntetni. A számokat a tervező tetszése szerint egyszer v a g y kétszer alkalmazhatja tervezetén. 9. A pályázaton csakis magyar h o n o s állampolgár vehet részt.

6x&lifmáiYyozási és vámkezelési i r o d a : B u d a p e s t v.B é l a \ i f c a . 4 s x é u x i . A l a p í t t a t o t t iö6i

Az. Orsz.M.Kïr.lparm\ivészeii M u z e u m . é s asz, O r s z . T M . K e p ~ zomiivészefi T á r s u l a i Hivatalos szállítói. n U t f f á r g y a k 1 •» » w .

KÁNTOR TAMÁS MŰASZTALOS BÚTORTERME BUDAPEST,VIII., ÓRIÁS-UTCA 39. TELEFONSZÁM „JÓZSEF" 2-68. K I T Ü N T E T É S E K : B U D A P E S T 1885, 1896. P Á R I S 1900. MILANO 1906. I P A R M Ű V . ÁLL. N A G Y DÍJ 1907. Á L L A N D Ó A N NAGY V Á L A S Z T É K MINDENFÉLE B E R E N D E Z É S E K B E N .

10. A pályázók tájékoztatására művészi szempontból kiváló külföldi bélyegeknek sorozalát állítottunk ki az O. M. Iparművészeti Múzeumban, ahol azok a pályázat lejártáig naponkint 9—1 óra közt díjmentesen megtekinthetők. U . A pályázat titkos ; ennélfogva a pályaterveket jeligével kell ellátni s ugyanavval a jeligével ellátolt zárt borítékban csatolandó a szerző neve é s lakása. 12. Amennyiben a pályázó több tervvel pályázik, legcélszerűbb, ha minden e g y e s tervét a hozzátartozó színvázlattal é s kismérelű fényképpel külön-külön kartonlapra ragasztja. Ha pedig több tervet ugyanazzal a jeligével látja el, akkor a jelige mellé sorszámot is kell írni. 13. A pályaművekei 1916. évi május hó 15-dikére déli 12 óráig kell beküldeni az O. M. Iparművészeti Társulat igazgatóságához. E haláridőn túl érkező müvek pályadíjat nem kaphatnak. 14. A pályázatot az O. M. Iparművészeti Társulati állandó bírálóbizottsága dönli el, mely magát ebből az alkalomból kiegészíti a m. kir. posta é s távirda vezérigazgatóságának é s a rn. kir. államnyomda e g y - e g y képviselőjével. 15. A Társulat öt 300—500 koronás pályadíjat, ö s s z e s e n tehát 1500 koronát tűz ki. Emellett fenntartja a jogot magának, hogy mind az öt pályadíj kiadása esetén kiválóbb pályaműveket legalább 100-100 koronáért megvásárolhasson. Amennyiben a díjazott vagy megvásárolt tervrajzokon a bírálóbizottság némi kisebb módosítást kívánna, ezt az illelő pályázónak külön díjazás nélkül záros határidőre foganatosítania kell. 16. A pályadíjak c s a k i s a pályázat föltételeinek megfelelő művészi becsű terveknek ítélhetők oda. 17. A pályadíjjal kitüntetett é s megvásárolt tervrajzok lulajdonjoga az O. M. Iparművészeti Társulatot illeti meg, mely léhát a pályaművek felelt szabadon rendelkezik. A Társulat lapja, a Magyar Iparművészet, pedig a pályaművek bármelyikét reprodukálhatja. 18. Valamennyi pályaművet a Társulat legalább tíz napig kiállítja az O. M. Iparművészeti Múzeumban. A nem díjazott é s meg nem vásárolt pályaműveket pedig a kiállítás leszerelésétől számítolt 50 napon belül el kell vitetni, mert ezentúl a Társulat értök nem vállalhat felelősséget. Budapest, 1916. évi március havában. Az O. M. Iparművészeti Társulat nevében

Bárczy István elnök.

Györgyi Kálmán igazgató.

V

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület hetvenhatodik évi

RENDES KÖZGYŰLÉSÉT 1916. évi februárius hó 26-án délután 4 órakor fogja Budapesten, központi épületében

(IV., Deák Ferenc-utca 5. szám) megtartani.

Tárgysorozat : 1. Jelentése az igazgatóságnak és a felügyelő-bizottságnak az 1915-ik évi üzlet eredményéről. 2. Határozathozatal a mérleg és a tiszta jövedelem iránt. 3. Egyéb igazgatósági előterjesztések. 4. A felügyelő-bizottság nyolc tagjának megválasztása (alapszabályok 36. §-a). Ezen közgyűlésre a t. c. részvényesek azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy az alapszabályok 14. §-a értelmében csak oly részvényes gyakorolhatja, akár saját személyében, akár m e g h a t a l m a z o t t által, szavazati jogát, kinek részvénye 1915. december 31-éig nevére Íratott s a közgyűlést megelőző n a p d. u. 5 órájáig az egyesület főpénztáránál még le nem járt szelvényeivel együtt letétetett.

Budapest, 1916. februárius 4-én.

Az igazgatóság.

( U t á n n y o m á s nem díjaztatik.)

R

I G L E R J Ó Z S E F EDE PAPIRNEMŰGYÁR R É S Z V É N Y T Á R S A S Á G B U D A P E S T , VI., R Ó Z S A - U T C A 55. S Z Á M CHROMOLITOGRAFIAI MŰ1NTÉZET É S KÖNYVNYOMDA készít r é s z v é n y e k e t , c s e k k , pénztárjegyeket, takarékpénztári belétkönyv e c s k é k e t , p l a k á t o k a t m ű v é s z i kivitelben. V O N A L Z Ó - I N T É Z E T É S ÜZLETI KÖNYVEK G Y Á R Á B A N klIUnő a n y a g b ó l l a p o s a n nyíló üzleti k ö n y v e k , m á s o l ó - é s j e g y z e t k ö n y v e k . ISKOLAI F E L S Z E R E L É S E K , úgy mint: Irkák, g y a k o r l a t o k , rajzfllzetek, r a j z t ö m b ö k , vázlatkönyvek stb. készülnek. LEVÉLBORÍTÉK-ÉS LEVÉLPAPÍR-OSZT Á L Y B A N á l l a n d ó a n d í s z e s levélpapír- é s boríték-különlegességek csinos dobozokban, eljegyzési é s névjegykártyák készlllnek.

RUDICKY JÓZSEF MŰHÍMZŐ-SPECIÁLISTA ( A L A P Í T T A T O T T 1902)

Készít a l e g u t o l s ó bel- é s külföldi modellek szerint kosztümöket, blúzokai é s aljakat g é p - é s kézihímzéssel. Elvállal előrajzolást, falvédők, asztalfutók a z s u r o z á s á t é s készítését.

BUDAPEST, VI., KIRÁLY-UTCA 36.

VI

LAKOS L A J O S , C s . é s kir. udvari szállító takaréktűzhelygyáros Budapest Gyár: on VIII..BEZERÉDYU T C A 8. SZÁM T e l e f o n s z á m : 750. Iroda é s raktár : IV. KER., VÁCIUTCA 40. SZÁM Irányi-utca s a r o k .

M

Készít é s rakláron tart n a g y o b b uras á g i , szállodai é s v e n d é g l ő i , valamin! kisebb é s nag y o b b háztartási takarékiűzlielycket minden alakban és • o kivitelben, o o

ÜLLER TESTVÉREK BUDAPEST, VI. KER., DÉVAI-UTCA 21. S z a k m á j á b a n M a g y a r o r s z á g legnagyobb és legrégibb vegyészeti g y á r a . L e g j o b b m i n ő s é g . Lelkiismeretes kiszolgálás. Mindenféle tinta, t u s , p e c s é t v i a s z , a k v a r e l l , olaj é s tempera művészfestékek, bronz festékek, folyékony bronz és írógépszalagok az összes rendszerű írógépekhez é s minden e s z a k m á b a v á g ó más különlegességek.

Szám

A MAGYAR NEMZETI ERÉNYNEK, A LOVAGIASSÁGNAK ÁLLANDÓ É S ÁLTALÁNOS ELTERJEDÉSŰ JELKÉPE A S Z E N T LÁSZLÓ ÉREM. TERVEZTE: SZÁRNOVSZKY FERENC. KÉSZÍTI : SCHEID G. A. B U D A P E S T .

1

Átmérője mm.

Darabonkintkor.

Anyaga

42 bronz

SatMSZLO R6< Rsuiiflfc saiiflJDonfl

füllel

56.— 5.— —.80

58.— 5.40 1—

2

37

52.— 5.— —.60

54.— 5.60 —.80

5

30

24.— 2.— —.40

26.— 2.40 —.60

4

25

14.— 1.40 —.20

16.— 1.80 —.40

5

19

6.— —.80 —.10

8.— 1.20 —.50

fi ( D H S y f l R

ezüst bronz

MEGRENDELÉSEKET

PflRQÜDéSS

fUl nélkül

ELFOGAD

AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT

as

K

ISSLINO RUDOLF É S FIA »

BAZÁRJA BUDAPEST, IX., ÜLLŐI-ÚT 53-37. SZÁM.

X

HAAS FÜLÖP ÉS FIAI BUDAPEST

! M

V. K E R Ü L E T , G I Z E L L A - T É R 1. S Z Á M É S IV. KER., K O S S U T H L A J O S U T C A 20. S Z . T E L E F O N - S Z Á M : 57-98. /

Csillár-és Bronzáru gyár • Budapest

Iroda é s mintaraktár : Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-u. 31. Gyár : VI., Jász-u. ö.Telefon 28-16 i»«f«önycfm : „Lustrum" Budapest.

Ajánlja művészi kivitelű csillár- é s bronzdísztárgyait d ú s v á lasztékban. @f@@Y@@í9

Valódi keleti szőnyegek, nagy választék Smyrna-, ebédlő- é s s z a l ó n s z ő n y e g e k b e n , azonkívUI futőA szőnyegek a legkülönbözőbb mintákban é s s z é l e s s é W gekben, c o c o s s z ő n y e g e k é s lábtörlők, fUrdőgyékéS nyek, továbbá á g y - é s asztalterítők, falvédők, függője nyök, lambrequinok, a legmodernebb bútorszövetek ^ d ú s választéka, valamint a l e g í z l é s e s e b b tapéták.

GERENDAY A. ÉS FIA

akad. szobrász. Első orsz. szab. síremlékmű gyárosok. Főraktár é s Iroda : Budapest,VII., R á k ó c z i - ú t 9 0 . Vázlatokat é s r a j z o k a t díj nélktll küldünk Alapíttatott W48. évben

RÁTH GYÖRGYNEK AZ O R S Z Á G O S MAGYAR I P A R M Ű V É S Z E T I T Á R S U L A T NÉHAI E L N Ö K É N E K E M L É K É R E B E C K Ö. F Ü L Ö P MINTÁJA UTÁN K É S Z Ü L T

PLAKETT K A P H A T Ó A T Á R S U L A T BAZÁRJÁBAN, BUDAP E S T , IX. K E R Ü L E T , ÜLLŐI-ÚT 53-57. S Z Á M .

A PLAKETT NAGYSÁGA 8 5 X 5 2 5 CM. ^ ÁRA BRONZBAN K 8, EZÜSTBEN K 25. HOZZÁVALÓ TOK 2 K-ÉRT KAPHATÓ.

.VM." :

é . Ví»> •• ó •

• ï-i-iÂ • ' '

' T"

• ^ 'A " . • '

:' • •í':t.-'rafesE Vfí-v^T/ . v -4 V» • . ; .; -

.

/

*•

í

'

V f.?

' •

•'

1 ~

.-V'ií'í'

»

1

•

's

.. -

•

[í- iI i í' *:

:

•

û• !- ï.i J -U p v,r,i'*r-%# • .f:17 >

i mm ; « i -.. ráMWtBiir W d ö -

,

J

vili A t h e n a e u m Irodalmi é s n y o m d a i r é s z v é n y t á r s u l a t . B u d a p e s t , VII., Rákőczi-út 54.

À DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL

Recommend Documents