A CSEHEK ES A REVIZIONIZMUS AZ antant hatalmak a világháború főcéljának a nemzetiségi elv / \ feltétlen érvényesítését hirdették. Propagandájuk a kis nemzetek felszabadításának főakadályát egyedül a német expanzióban, a pangermanizmusban látta. A mérkőzésnek hatalomversengési jellegét a kis nemzetekről, a kis államokról és ezeknek létjogosultságáról alkotott ideológiával igyekeztek elfedni. A hataloméhség, az uralomvágy báránybőrbe bújt, amelyet főképpen Masaryk G. Tamás férceit össze olyan ügyes öltésekkel, hogy ettől a jelmeztől nemcsak az antant harci istenei, hanem még WÜson is el volt ragadtatva. Végre akadt egy szabó, aki háborújok szörnyű testére egy tetszetős köntöst szabott, mely eltakarja a rettenetes valóságnak rettenetes okait. Masaryk 1915 okt. 19-én a londoni King's College-ben, a School of Slavonic Studies katedráján előadást tartott a kis nemzetek problémájáról az európai krízisben. Az előadáson megjelent lord Róbert Cedl külügyi államtitkár, aki az előadót lord Asquith miniszterelnök nevében üdvözölte. Masaryk előadásának alapgondolata a kis nemzeti államok létjogosultságát bizonyította. Azzal tudott részére az antant államokban hatást biztosítani, hogy ügyes szofisztikával a nagynémet eszmét a kis nemzeti államok legnagyobb veszedelmének hirdette. A politikai önállóság feltételei, szerinte, a kis államok részére is ugyanazok, mint amilyenek a nagy államoknál találhatók. Államok és nemzetek, bármÜyen kicsinyek is, képesek voltak függetlenségüket megvédelmezni és kultúrájukat megőrizni.1 Tehát nem kell aggódni, hogy egy nagy államkeret helyébe alakuló kis nemzeti államok nem fognak megfelelni feladataiknak. A kis népeknek és a kis államoknak védelme egyébként a nagy államok és nagy népek kötelessége. Már ebben a tanulmányában érintette a kis nemzeteknek a nyugati és keleti nagy nemzetek és államok között elterülő zónáját. Európa újjászervezésére vonatkozó könyvében2 már sokkal határozottabban és részletesebben fejtegeti eszméit. Azt állította, hogy a történelem tanítja és bizonyítja, miszerint a fejlődés a kis és kisebb államok alakulásának határozottan kedvez. Ebben az ellenmondásoktól hemzsegő munkájában dialektikájának legnagyobb részét arra fordítja, hogy hihetővé tegye azt, hogy a Közép-Európa helyén alakítandó sok kis nemzeti állam sokkal inkább lesz a béke biztosítéka, mint egy olyan nagy államkeret, mely e kis 1 T h e P r o b l e m o f S m a l l N a t i o n s i n t h e E u r o p e a n Crisis, — I n a u g u r a l L e c t u r e at t h e U n i v e r s i t y of L o n d o n , K i n g ' s College, b y Professor T h o m a s G . Masaryk etc., — published b y T h e Council for the S t u d y o f International Relations in L o n d o n . 2 T . G . M a s a r y k : D a s n e u e Európa — Berlin, 1922. — A z eredeti megjelent 1918-ban Washingtonban.
182
Febr.
STEIER: A CSEHEK ÉS A REVÍZIÓ
I83
nemzeteket államföderáció alakjában egyesítené. A szabad és felszabadított kis nemzeti államok a német expanzió ellenében erős barriért fognak képezni. Masaryk azért is tartotta szükségesnek a nemzeti államok alakítását, mert német kisebbségek és telepek az egész keleti részen előretolt erődítményként helyezkedtek el. Viszont beismerte azt, hogy az etnográfiai határok itt határozatlanok és rendkívül bonyolultak, a népek kevertek, míg nyugaton az etnográfiai határok élesek és határozottak. Ez a beismerés mutatja, hogy Masaryk középeurópai elmélete helytelen, mert egy területen, ahol az etnográfiai határok sok helyütt elmosódtak, ahol vegyes nemzetiségű lakosság él és ahol igen sok az etnikai félsziget, kis nemzeti államok alakítása sokkal inkább fenyegeti a békét, mint egy nemzeti autonómiákon alapuló nagy állami föderáció, melynek életbázisa egyúttal az ellentálló és nagyobb gazdasági kapacitás. Masaryk egész elméletéből hiányzik a Közép-Európába helyezett kis nemzeti zóna gazdasági igazolása. Európa újjászervezőinek, a győztes antant államférfiaknak ebből az egész tudományos frazeológiával dolgozó politikai bőbeszédűségből csakis a pangermanizmus ellen felsorakoztatott érvek ütötték meg fülüket. A győzelem nagy eredményének tekintették azt, hogy Közép-Európa kis nemzeteinek legnagyobb része már nem hisz a német erőben, a német expanzió újjáébredésében. Masaryk elmélete a német expanzív erő végleges letörését feltételezte és ez annyira hízelgett a győztes államok vezetőinek, hogy nem tették beható kritika tárgyává a barriére antigermanique középeurópai cseh tervét, mert máskülönben rájöttek volna arra, hogy ennek a tervnek megvalósítása még kétségesebbé teszi amúgy is illuzórius győzelmüket és fölényüket. Masaryk és vele az összes cseh politikusok azt hitték, hogy Németország egysége a nagy balsiker után felbomlik és a kis nemzeti államok alakulásának ténye inficiálja a nagy német föderáció tagjait. Még első elnöki üzenetében ismétli a pangermanizmusról és a kis nemzeti államokról szóló elméletének főelveit, emlékirataiban azonban már védelmezni kényszerül a háború folyamán hirdetett felfogását a „balkanizálás" szemrehányása ellen és azt állítja, hogy a kis nemzetektől nem lehet azt követelni, hogy valamennyien szövetkezzenek, mert érdekeik nagyon is eltérők egymástól, egyező érdekű csoportok azonban alakulhatnak, mint például a kisantant. Itt már a németekkel való megegyezés szükségét hirdeti belpolitikai vonatkozásban és Európa szabad föderációját is említi, mely a régi abszolutisztikus nagyhatalmi rendszernek véget fog vetni. Két nagy csalódásban részesült Masaryk és mindazok a nyugati államférfiak, akik reá hallgattak. Az egyik abból keletkezett, hogy a fejlődés, mint ezt az utolsó tíz esztendő eseményei is igazolják, nagy területi egységek alakulása felé tendál. A modern gazdasági élet a területi elaprózottsággal homlokegyenest ellentétes fejlődési vonalat követel és az európai gazdasági zavarok nagyrészben abból keletkeztek, hogy Közép-Európa területi elaprózottsága nem áll összhangban a gazdasági fejlődés mai stádiumával. Európa háború előtti gazdasági életműködése azért is volt simább, mert nagyobb egységek dolgoztak benne. Ettől eltekintve, nem vált be Masaryknak az ő emlékirataiban
184
MAGYAR
SZEMLE
1931
is hangoztatott azon nézete, hogy az utolsó esztendőkben a fejlődés a kis nemzeteknek kedvező irányt mutat. Éppen a középeurópai etnográfiai benyolultság következtében sehol sem sikerült KözépEurópában tiszta nemzeti államot létesíteni, sőt éppen ellenkezőleg, a helyzet tetemesen rosszabbodott, mert az azelőtt kompaktabb nemzeti testeket még jobban szétszakította és a jelentős nemzeti minoritások számát szaporította, amikkel a magukat nemzeti államoknak valló új alakulásokat túlterhelték. Államközi viszonylatban sem kedvez a mai helyzet a kis nemzeteknek azért, mert gazdasági és politikai elkülönülésük, az igazságtalan békeszerződésekből eredő éles ellentétek annyi gyujtóanyagot halmoztak fel, hogy a Közép-Európa konszolidálását jelentő kölcsönös gazdasági és politikai közeledés nemcsak hogy meg van nehezítve, hanem teljességgel meg van akasztva és azzal közvetve az európai nemzetek szabad föderációja is, mert nem képzelhető el egy föderáció, melynek jelentékeny részét egymással szemben álló nemzetek és államok képeznék, melyek között az antagonizmus okait előzetesen nem eliminálták. Egy ilyen föderáció magában hordja a felbomlási csirákat. Az európai föderációnak el kell kerülnie azt, hogy az igazságtalan békeszerződések révén idegen területekkel túlterhelt új államalakulatok egészen biztosan bekövetkező államkríziseiket a föderáción belül érjék meg. Ez a föderáció összeomlását is jelentené, ezért helyes az álláspont, mely a középeurópai nemzeti államokat előbb a fenyegető államkrízisek veszedelmétől szeretné megszabadítva látni. Az új államalakulatok Közép-Európában a régi nemzeti problémákat nemcsak hogy változatlanul átvették, hanem ezeket csak erőszakkal tudják leszorítani és hasztalan hirdetik a mai helyzetet véglegesnek, a középeurópai közhangulat ezt egy átmeneti időszaknak tekinti, melynek igazságtalan területi elosztása, kisebbségellenes tendenciája, a területi prédát biztosítani akaró agresszív külpolitikája egy állandó latens háborús vagy forradalmi feszültségben tartja Közép-Európát. Végzetes hiba lenne ezt a beteg és lázas KözépEurópát, úgy, amint van, egy európai föderációba behelyezni. Ezt előbb ki kell gyógyítani, mert a föderáció csak úgy lehet egészséges, ha tagjai is egészségesek. Masaryk elgondolása a középeurópai kis nemzeteknek és államoknak zónájáról helytelen megoldásnak bizonyult, melynek téves koncepcióját mutatja, hogy a németellenes barriért sem volt képes kiépíteni. Ez a megoldás nem volt elég erős, hogy úgy Ausztriát, mint Magyarországot ebbe a barriérbe belekényszerítse és a spiritus rectort reprezentáló Csehszlovákia az izolálás aktív szerepe helyett az izoláltság veszedelme elé néz. A másik csalódás a német kérdésben mutatkozott. Nem hittek Németország életképességében és hittek az 1918-iki államfordulat európai közhangulatának stabilizálásában. A németség elleni érveléseik igen hamarosan lekoptak és színehagyottak lettek. Masaryk csakhamar kénytelen volt belátni azt, hogy nem ők képeznek Németországgal szemben fenyegető veszedelmet, hanem hogy a rekonvalescens és újjáébredő Németország nyomása ellen kell új államukat immunizálniok már azért is, mert déli frontjukat sem tartják szilárdnak és biztosnak, hiszen a szlovenszkói
STEIER: A CSEHEK ÉS A REVÍZIÓ
Febr.
I83
és ruszinszkói kérdések még nem tekinthetők rendezetteknek. A cseh pacifíkálási munkának nem sikerült kürtani a partikularizmust, minthogy pedig a csehországi német partikularizmust sokkal veszedelmesebbnek és a cseh nemzeti törekvéseket közelebbről érintőnek tartotta, mint a szlovenszkói tót, rutén és magyar törekvéseket, mindenekelőtt ennek leszerelésére és megnyugtatására törekedett. Ezt azért is forszírozta, hogy egy cseh-német belpolitikai érdekközösség megkonstruálásával a Magyarországtól elszakított területek cseh pacifikálását zavartalanabbul végrehajthassa. Már 1925-ben fejtegette emlékirataiban, hogy politikai szempontból a német kisebbség a legfontosabb, mert ennek megnyerése a többi kisebbségi kérdést megkönnyíti. Masarykot ezen felfogása miatt germanofilséggel vádolták politikai ellenfelei, amikor arra törekedett, hogy a német pártok hagyjanak fel a negativizmussal. Egy erre vonatkozó nyüatkozatában1 ezt az ő felfogását politikai észszerűségnek és meggondoltságnak nevezte. Éppen ezért a német miniszterek kinevezését 1926 októberében nem annyira német sikernek lehet nevezni, mint Masaryk céltudatossága egyik étappejának. Német siker lett volna, ha ez a kinevezés a kormányzásban való részesedést is jelentette volna és nem csupán a kabinetben való részvételt. A német pártok azt hitték, hogy ez az ő via factí politikájuk, holott via facti politika csak a Masaryké volt, melyben a német pártok csak eszközeiként szerepeltek. Masaryk többször adott kifejezést annak, hogy a csehországi németséget nem lehet a kisebbségek közé sorozni: „ A n é m e t e k C s e h o r s z á g b a n n e m k é p e z n e k kisebbséget, sokkal s z á m o sabbak és sokkal erősebbek, m i n t s e m kisebbségnek volnának nevezhetők. E z különleges probléma." a „ A kisebbségi probléma megoldására nincsenek egységes sablónok, m i n d e n k i s e b b s é g ö n m a g á b a n különleges problémát alkot. M i n á l u n k elsősorban a cseh-tót többségnek n é m e t polgárainkhoz való viszonyáról v a n szó. H a e z t a p r o b l é m á t m e g o l d o t t u k , a t ö b b i n y e l v i é s n e m z e t i problémát is k ö n n y e n megoldhatjuk." „ V a n n a k államok, a m e l y e k n e k lakossága, ö s s z e s s é g é b e n n e m akkora, m i n t minálunk a németek száma. N é m e t polgáraink p e d i g magas kulturális é s gazdasági fokra jutottak. Á l l a m i s á g u n k l e g f o n t o s a b b kérdése a n é m e t p r o b l é m a é s ú j b ó l h a n g s ú l y o z o m , h o g y politikánkból m i n d e n s o v i n i z m u s t ki kell kapcsolni." 8
Tagadhatatlan az, hogy Masarykra nem maradtak hatás nélkül Radl dr. fejtegetései, aki a köztársaság mesterséges cseh-tót struktúráját elítélvén, mindenekelőtt a németséggel való megegyezést tartja a legészszerübb politikának. Már 1928-ban mutatott reá Radl arra, hogy Németország a békeszerződés revízióját keresztülviszi,4 ezért nem ajánlatos a nemzetiségi elvet kíméletlen fegyver gyanánt cseh kézben használni. Ugy látszik azonban, hogy a cseh-tót politikai vezető réteg, prominenseinek szuggesztiója alatt, egyáltalában nem is gondolt egy revízió lehetőségére. Rothermere lord erélyes fellépése óta ez az elbízottság igen nagy nyugtalanságnak adott helyet és ma már Csehországban is hisznek a revízió lehetőségében. Mikor mult év szeptem1
„Národni Osvobozeny" 1926 jún. 26. „ P r a g e r T a g e b l a t t " 1 9 2 9 o k t . 1. Elnöki üzenet. 1928 okt. 2 8 , * D r . E. R a d l : D e r K a m p f zwischen Tschechen u. Deutschen. 2 8
1 6 1 . 1.
IÓ2
MAGYAR
SZEMLE
berében a cseh szociáldemokrata párt kongresszusa előtt az aktuális kérdésekről diszkussziót tartott, az egyik vezető párttag kifejtette, hogy a békeszerződések reviziója be fog következni és azt feltartóztatni nem lehet. A tavalyi genfi népszövetségi tanácskozás az európai föderációra vonatkozólag egy kissé hozzájárult ahhoz, hogy a hályog lehulljon a csehek szeméről. Mussolini állásfoglalása a trianoni igazságtalanságok ellen, a francia közvéleménynek új, békés megegyezést sürgető hangulata a német kérdésben, a lengyel korridor visszaadásának kezdeményezése francia részről, meggyőzte a cseheket arról, hogy a revizió, ha ma még csak diskusszió tárgya, belátható időn belül nemzetközi tárgyalások tartalma lehet, sőt mint ezt Lloyd George nemrég egy cikkében említette, háborús bonyodalmak nélkül megoldható lesz. Mult esztendő decemberében egy neves cseh publicista azt fejtegette,1 hogy a revizió nemcsak hogy lehetséges, hanem hogy tizenkét esztendő óta egyebet sem csinálnak a hatalmak, mint revideálnak. „ A z biztos, — ú g y m o n d — h o g y a revizió követelése nemcsak hogy s e m i l y e n n o v u m o t n e m jelent, s e m i l y e n forradalmiságot az európai r e n d szer ellen, h a n e m ellenkezőleg a békeszerződésekből önként következik. A g y ő z ő k 1 9 1 9 - b e n v a g y t u d a t o s a n , v a g y v é l e t l e n ü l n y i t o t t ajtót hagytak h o z z á . "
Ugyanez a publicista még 1930 június 4-ikén azt hangoztatta Trianonról írt elmélkedésében, hogy Trianont sohasem fogják megváltoztatni.2 Hat hónap igen jelentős eseményeket tartalmazhatott, hogy ez a felfogásbeli változás megtörténhetett. Európa szervezkedése és esetleges föderációja sokkal magasabb és értékesebb cél, mintsem hogy a revízióra vonatkozólag megegyezés ne jöhessen létre. Ezt ma Csehországban is tudják már és ha Benes éveken keresztül a revizionizmust kicsinyelte, mult évi expozéjában azt közölte a prágai nemzetgyűléssel, hogy Genfben a revizionista államok nem voltak többségben. Ezt a kijelentést egészen bátran így formulázhatta volna, hogy még nincsenek többségben. Az európai fejlődés vonala egészen biztosan oda fog vezetni. Nincsen helyem cikkem keretén belül ahhoz, hogy Benes összes revizióellenes kijelentéseit ismertessem. Minden külügyi beszédében és minden kisantant-konferencia után egy bizonyos séma szerint fejtegeti, hogy a revizió fenyegeti a békét, soha sikerrel nem fog járni és hogy a revizionisták nagy csalódáson mennek majd keresztül, az európai helyzet sokkal jobb, mint volt a háború előtt. Benes nyilatkozataiban gyakran visszatér a revizió és a demokratizmus közötti párhuzam, mely azután Csehszlovákiában a kis Benesek vesszőparipája lett és különösen a szlovenszkói cseh-tót politikusok, akik állandóan a magyar kérdéssel foglalkoznak, hangoztatják, hogy csakis Magyarországnak demokratizálása szüntetheti meg a magyar revizionizmust. Érdekes olvasni e cseh-tót nyilatkozatokat. A hatalmából és pozíciójából kicsöppent Hodzsa Müán vezet ebben a frázishangoztatásban. Utána következik Stefanek Antal, Szlávik György, Dérer Iván, stb. Azt hangoztatják rendszerint, hogy az új Magyarországnak alkalmaz1 2
R. P r o c h á z k a : Revidovat? — „ P r i t o m n o s t " , 1 9 3 0 dec. 24. „ L i d o v é N o v i n y " 1 9 3 0 jan. 4.
STEIER: A CSEHEK ÉS A REVÍZIÓ
Febr.
i83
kodnia kellene az új demokratikus korhoz, béküljön ki a változhatatlannal. Trianon új élet kiindulópontja lehet, az új demokratikus magyarországi rend kiinduló pontja, stb. ők a haladást, a demokratikus gondolkodást, a kulturáltságot magyar részen csakis antirevizionizmusban szeretnék látni. A revizionizmust nacionalista hisztériának, reakciónak, maradiságnak nevezik. Még olyan komoly történetíró is, mint a tót Rapant, a magyar revizionizmus elleni gyógyszert a demokratikus átalakulásban látja. Mennyivel magasabb nézőpontból látja a dolgokat a cseh Radl dr., aki a trianoni évforduló alkalmával azt írta : „ M i n d e n n e k dacára érezzük, h o g y n e m állhatunk m i n d ö r ö k r e e l l e n s é g e s l á b o n Magyarországgal és azt hiszem, h o g y m i n d e n olyan észszerű politika, a m e l y m e g h o z n á a m a g y a r o k é s c s e h e k kiengesztelődését, s o k k o m o l y barátra számithatna idehaza." 1
Több mint valószínű, hogy Masaryknak a határrevizióra és a magyarokkal való megegyezésre vonatkozó kijelentései is erre a belátásra vezethetők vissza. Igaz ugyan, hogy e nyilatkozatokat a kormány rendszerint megcáfolta vagy átformálta, le nem tagadható azonban az, hogy Masarykot állandóan foglalkoztatja a Magyarországgál való megegyezés problémája. 1923-ban Pályi Ede dr. előtt a következőket mondta: „ K é s z vagyok kijelenteni, h o g y ezeknek a t ú l n y o m ó a n magyarlakta terül e t e k n e k visszaadásáról i g e n i s l e h e t tárgyalni, d e t e r m é s z e t e s e n csakis m e g f e l e l ő feltételek mellett." „ É n készséggel tárgyalok okos és tisztességes e m b e rekkel a legkényesebb problémákról is : e z a valódi demokráciából következik."
1927 október 28-án Masaryk Svehla miniszterelnök üdvözlő beszédére egy nyüatkozattal felelt: „ b i z o n y o s korrektúra részleteiről lehet tárgyalni, d e ezek a n e m fogják érinteni."
békeszerződéseket
Ugyanezen év november 19-én a „Sunday Times" levelezőjének nyüatkozatot adott át a köztársaság tízéves fennállásáról, melyben a csehszlovák-magyar viszonyról a következőket mondotta : „ R e m é l e m , hogy a Magyarországgal való kapcsolatunk megjavul, emberi s z e m p o n t b ó l megértem, ha a magyarok neheztelnek reánk és idegesek, m e r t területük nagyrészét elvesztették." „ A békeszerződéseket sohasem tartottam t ö k é l e t e s e k n e k . . . " „ É n m a g a m személyileg a nehézségek és az azok elhárítására v o n a t k o z ó diszkussziók elől n e m térnék ki, h a a z összes érdekeitek e h h e z b e l e e g y e z é s ü k e t adják."
1928 október 28-án kelt jubüáris üzenetében olva$hatjuk: „ N e m várhatjuk el, h o g y a békeszerződések határozatait m i n d e n k i ellenzés é s t i l t a k o z á s n é l k ü l vállalja m a g á r a . H a b o z á s n é l k ü l k i j e l e n t e m m a g a m i s , h o g y a békeszerződések bizonyos tisztázást követelnek. E n n e k a z o n b a n lojálisán, nyíltan és becsületesen keli megtörténnie."
1929 május 17-én Julius Wolff tanár, német írónak Masarykkal folytatott beszélgetéséből: „ M a s a r y k elnök, — jelentette ki W o l f f — a m a g a s z e m é l y é b e n egyáltaláb a n n e m kifogásolja a k ö z ö s egyetértés alapján végrehajtandó magyar-cseh határreviziót. E z z e l a felfogással a z o n b a n s z e m b e n állanak M a s a r y k szerint a k i s a n t a n t m á s i k k é t államának a g g o d a l m a i , h o g y t. i. e b b e n a z e s e t b e n ő k i s
1
„ R e g g e l " 1930 június 4.
188
MAGYAR SZEMLE
1931
el lehetnek készülve hasonló magyar igényekre. Ezek azok az okok, amelyek miatt Csehországnak m e g v a n kötve a keze."
Megemlítem azt is, hogy lapjelentések szerint Masaryk 1928 húsvétján Gratz Gusztáv volt magyar külügyminiszter előtt kijelentette, hogy barátságos tárgyalások esetében hajlandó tárgyalni arról a kívánságról, hogy a magyarlakta területek Magyarországhoz visszatérjenek. 1929 július 12-én Rainisch Ferenc előtt: „ M a is hajlandó v a g y o k e g y b é k é s revízióról tárgyalni. R é s z ü n k r e e g y D u n a - s z a k a s z feltétlen életszükségletet jelent, ezért v a n szükségünk Pozsonyra é s a n n a k m a g y a r o k által l a k o t t k ö r n y é k é r e . E z z e l s z e m b e n t á r g y a l n i l e h e t m i n d a m a területek revíziójáról, a m e l y e k b e n 5 0 % - o n felül laknak magyarok. S z ó l e h e t a z o n b a n m á s nemzetiségek által lakott területek hovátartozóságának revíziójáról is." Célzásokat tett M a s a r y k 1928 július 2 - i b e s z é d é b e n is, h o g y „esetleges n é z e t e l t é r é s e k e t n e m z e t é s n e m z e t k ö z ö t t , á l l a m é s állam k ő z ö t t lojális m e g egyezéssel lehet megoldani." 1929 szeptember 2 - á n ismét m o n d j a é p p e n a hágai egyezkedésekkel kapcsolatban, h o g y „ a m o d e r n fejlődés a b b a n az irányban halad, h o g y a tisztességes emberek békésen megegyeznek."
1930 szeptember 28-án a „London General Press" útján: „ A m i M a g y a r o r s z á g o t i l l e t i , a v e s z é l y t a M a g y a r o r s z á g által f o l y t a t o t t a g r e s s z í v (?) p o l i t i k a j e l e n t i . É n m i n d e n k é p p e n e g y ü t t é r z e k a m a g y a r o k k a l n e h é z h e l y z e t ü k b e n és k e d v e z ő körülmények k ö z ö t t hajlandó volnék fontolóra venni a f e n n á l l ó határoknak javukra való m e g v á l t o z t a t á s á t ; mielőtt a z o n b a n e z valam i l y e n f o r m á b a n l e h e t s é g e s lesz, a m a g y a r o k n a k m e g kell változtatniok taktikájukat."
A cseh-tót kormány dementije szerint ekkor Masaryk a következőket mondotta: „ É r t e m a magyarok nehézségeit és kész volnék kedvező körülmények k ö z ö t t m e g e n g e d n i , h o g y mérlegeltessék a jelenlegi határok m ó d o s í t á s a . M i n d e n f é l e h a t á r v á l t o z t a t á s a z o n b a n a p a r l a m e n t n e k v a n f e n n t a r t v a és n e m l e h e t m e g változtatni a határokat a kis- és nagyantant hozzájárulása nélkül. Ezenkívül a változás n e m l e h e t n e kizárólag egyoldalú. T e r ü l e t ü n k hasonlókép kiterjedést kívánna javunkra. M i n d e z a z o n b a n n e m lehetséges, a m í g a magyarok n e m változtatják m e g taktikájukat."
A nyilatkozatok egy részét a cseh kormány megcáfolta ugyan, azonban a meg nem cáfolt nyüatkozathoz való hasonlóságuk is mutatja, hogy Masaryk legnagyobb gondjai egyikét ez a kérdés alkotja. A németség szorítását nem szerelhetik le a csehek, akármiképpen is kedveznének a csehországi németségnek, annál jobban szorítja őket a német gyűrű. Mi sem természetesebb, hogy jó lenne a déli magyar frontot tehermentesíteni. Egy cseh-magyar megegyezéssel elérhetné azt, hogy Szlovenszkónak cseh kézben maradt részét sokkal jobban és gyorsabban pacifikálhatnák, a tót szeparatizmusnak véget tudnának vetni, a köztársaság megszabadul a kisantantban vállalt súlyos kötelezettségektől és a jugoszláv-olasz relációban is megkönnyebbül, azonkívül gazdasági tekintetben is nagy előnyökre tehet szert. Masaryk éles szemmel látja, hogy a revizionizmus az európai kérdések rendezésének problémájában hónapról-hónapra tért nyer. Masaryk azonban éppen olyan izolált egyéniség, mint pl. Radl dr. A cseh politikai közéletet, úgy a nemzetgyűlésen, mint azonkívül a túlfokozott sovinizmus jellemzi. Mindenesetre meg kell azonban állapítanunk azt, hogy cseh
i83
STEIER: A CSEHEK ÉS A REVÍZIÓ
Febr.
részről az utolsó időben a sovinizmus kérdését sokkal nyugodtabban tárgyalták, mint szlovenszkói cseh-tót satelleseik részéről. Ezért figyelemreméltó a legutolsó Masaryk nyilatkozat szlovenszkói visszhangja. A Pozsonyban letelepedett kormánypárti tót sajtó megszeppent, hogy Masaryk tényleg szeretné megcsinálni a cseh-magyar kiegyezést, mert amúgy is beszéd tárgya tót politikai körökben az, hogy az elnök élete művének betetőzését ebben szeretné látni. Szlovenszkón jól ismerik az általános cseh felfogást, mely azt hirdeti, hogy nincsen tótmagyar, csak cseh-magyar kérdés. A Prága árnyalatában álló cseh-tót avagy tót politikai körökben nem alaptalan az aggodalom, hogy a csehek a tótok megkerülésével egyezséget kötnek a magyarokkal. Ennek tulajdonitható az, hogy a pozsonyi cseh-tót sajtó Masaryk legutolsó nyüatkozata után Magyarország rovására eszközlendő területkövetelésekkel állt elő. Az erre vonatkozó propagandaakció a Granatier, Stefanek, Hűsek, Sidor stb. cseh-tót újságíróklikk politikai sakkhúzása a csehek ellen, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek Masaryk kísérleteinek. A lapok cikkei: „A magyarok szét akarják szakítani Szlovenszkót", „Szlovenszkó integritása veszélyben" stb. Masaryk ellen irányultak. Az egyik lap követelte a Jugoszlávia felé vezető dunántúli korridort,1 a másik pedig következőképpen formulázta meg a területi követelést: „ E l s ő s o r b a n a S z o b t ó l keletre e s ő v i d é k e n jogosult határváltoztatási i g é n y ü n k r ő l volna szó, ahol feltétlenül s z ü k s é g ü n k v a n a z I p o l y balpartján j e l e n t é k e n y sávra és az e g é s z Párkány-Ipolysági, B a l a s s a g y a r m a t — S z é c s é n y — L o s o n c i vasútvonalra, t o v á b b á stratégiai határra a M á t r á n át, G y ö n g y ö s t ő l északra, a Büfck-hegységen, M i s k o l c t ó l északnyugatra és északra a tokaji h e g y e k e n át v e z e t ő vonallal e g é s z e n Sárospatak m e l l e t t a Tiszáig. R u s z i n s z k ó b a n is m i n d e n ü t t a T i s z a kell, h o g y a köztársaság határa legyen, k ü l ö n ö s e n teljes joggal emelünk igényt Tarpa tót vidékére." „ E z e n jogigényeinknek egész irodalmuk van és már a béketárgyalásokon i s tárgyalás alapját k é p e z t é k , s ő t 1 9 1 9 - b e n hatalmi eszközökkel a k e z ü n k b e n t a r t o t t u k e z e k e t a v i d é k e k e t . S z l o v e n s z k ó n a k m o s t ú j b ó l a l k a l m a v a n síkra s z á l l n i e z e n t ö r t é n e l m i i g é n y e i n k (!) é s h a t á r a i n k n a k a m i j a v u n k r a v a l ó m e g változtatása mellett, a m e l y határ S z o b t ó l keletre 1 0 — 2 5 k m szélességben délebbre esnék a köztársaság m a i határaitól." 3
Nemsokára e cikkek után a pozsonyi cseh-tót lapok az alábbi térképvázlatot közölték, mely az újabb területkövetelést fixirozta. A követelt vonal Vácon keresztül a Mátra 1010 sz. pontjától és a Bükk-hegység 957. sz. pontjától délre Miskolc megkerülésével Sárospataktól délre húzódik a Tiszához és annak balpartján vonul végig. Mint látjuk, néhány nap alatt követeléseiket kibővítették. A követelt területbe esnek a következő jelentős magyar városok: Vác, Balassagyarmat, Pásztó, Salgótarján, Szécsény, Sajószentpéter, Szendrő, Gönc, Sárospatak, stb. Nagyjában megegyezik a békekonferencia elé terjesztett cseh területi követeléssel, mely azonban Miskolcot is be akarta kebelezni és nyugaton Kapuvárig terjedő szélességben Soprontól délre ereszkedő korridorrészt követelt.* 1
„ S l o v e n s k a Politika", 1930 okt. 2. „ S l o v e n s k y D e n n i k " 1930 okt. 2. ' F . H o n d e k : M i e r o v á K o n f e r e n c i a v Páriái. —
2
P r ú d y 9. sz.
1930.
190
MAGYAR SZEMLE
1931
Az új területkövetelési akciót a magyar revizionista törekvések megfélemlítésére eszelték ki, azt hirdetvén, hogyha a magyarság nem hágy fel revizionista propagandájával, akkor ők fognak a vüág elé állni a revíziónak üyen értelemben való keresztülvitelére vonatkozó kérésükkel. Utalnak arra, hogy a nógrádi hegyek, a Mátra, a Bükk és a Tokaji hegyeknek a Tisza felé ereszkedő nyúlványai ugyanazzal a földrajzi jellegzetességgel bírnak, mint Szlovenszkó déli része. Etnográfiai szempontból pedig ennek a területnek ősi szláv jellegét a magyarok sem tudták letörölni. A tótság mindig tömegesen vonult e vidékre, nyugaton a lakosságnak legalább fele tót, Kassától délre pedig egyharmada. A magyar lakosság pedig, az ú. n. palócok etnográfiai szempontokból sokkal közelebb állnak a szlávokhoz, mint a magyarokhoz és beszédjük erősen kevert a tót nyelvvel. Nemzetgazdasági szempontból a salgótarjáni környék a rimamurányi iparnak természetes gazdasági kiegészítése és a követelt területsáv városai, mint Balassagyarmat, Salgótarján, Kisterenye, Sátoraljaújhely, Sárospatak, a Mátra, Bükk és a Tiszavidék összes nagyobb községei elsenyvednek, mert mint határmenti helységek Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági kereteibe kívánkoznak. Azonkívül stratégiai szempontból is helyesebb az új vonal.
f
—yf.tmtm
•
(
v
. V
4°
Ezen publicisztikai előkészítés után megjelent a szlovenszkói csehtót liga titkárának könyve,1 melynek célja a Szlovenszkó és Ruszinszkó déli részén elterülő magyar etnikumokról kimutatni azt, hogy ezek túlnyomó részben régi tót területek, melyek megmagyarosodtak. Könyvének jelentett folytatása ugyanezt kívánja megállapítani Csonka-Magyarország északi részéről, melyet mint fentemlítem, be akarnak kebelezni. Granatier praktikus politikai célból kiegészítette és áttekintővé tette Petrov orosz tanárnak a cseh tud. akadémia és a cseh kormány megbízásából végzett kutatási eredményeit.3 Granatier bevezető soraiban mondja: 1 A n t o n Granatier: Etnické rozhranie slovensko-madárské. — Vydala: Slovenská odboöka Národnej Rady CS. 1930, Pozsony. 3 „Národopisná mapa Uher podle ufed. Lexikonu osad z roku 1773" — „Sbornik Fr. Pastyho z 1 8 6 4 — 6 5 . " és „ P f i s p e s k y k historické demografii Slovenská v X V I I I — X I X . stoleti."
STEIER: A CSEHEK ÉS A REVÍZIÓ
Febr.
i83
„ M a g y a r o r s z á g g a l s z e m b e n i állami határaink n e m fedik a t ó t - m a g y a r etnikai határt. E t n i k u m u n k e g y része Magyarországnak jutott, v i s z o n t a m a g y a r e t n i k u m e g y r é s z e n e k ü n k . A z o k , akik a z á l l a m határait javasolták, jól t u d t á k azt, h o g y az etnikai alapelvek szerint kijelölt határok, k ü l ö n ö s e n pedig azok szerint, m e l y e k e t a h á b o r ú előtti u t o l s ó hivatalos statisztika kiszab, n a g y o n sok v i d é k , valamikor tiszta tót, Magyarországnak jutott volna. Magyarország részéről m a n a g y h a t á r r e v i z i ó s a k c i ó v a n f o l y a m a t b a n . A m a g y a r o k b e akarják b e s z é l n i ú g y saját m a g u k n a k , m i n t a k ü l f ö l d i k ö z v é l e m é n y n e k i s , h o g y i m e m i l y e n n a g y „magyar" területeket engedtek át a tótoknak. É p p e n ideje annak, h o g y m e g állapítsuk, h o g y a mostani magyarlakta területből Szlovenszkón m i volt a m i e n k é s m i t kaptunk T r i a n o n b a n stratégiai és gazdasági s z e m p o n t o k kedvéért ?"
Mindez nem egyéb, mint az esetleges határrevizióra való készülődés. Nem foglalkozhatom itt Granatier módszerével, csupán megállapítom azt, hogy nélkülözi az objektivitást. Sorra veszi a szlovenszkói és ruszinszkói déli megyék magyarlakta területének községeit és a családi nevek önkényes .beosztásával igyekszik korrigálni a régi adatokat. Megemlítendőnek tartom, hogy a cseh-tót történetíró Rapant Dániel egyik tanulmányában1 reámutat arra, hogy az Ipolytól kezdve a mai határvonal inkább a magyar atomizáló és mechanikusan számszerű önrendelkezés érdekében állapíttatott meg. Szerinte az antropogeografikus, földrajzi, gazdasági és stratégiai érvek inkább egy olyan természetes határ mellett szóllak, mely Váctól kezdve a Mátrán keresztül „Staré Slovensko" határán vonulna végig. Ez a határ azonban a valóságban sohasem létezett és csak legfeljebb Chaloupecky Václav önkényes kombinációja. Rapant szerint: „ A tót n e m z e t i kifejlődés a D u n á r a és az Alföldre való olyan támasz nélkül, m e l y d é l e n egyes keskeny völgyeket és hegyszorosokat egyesit, l e h e tetlen. N e m z e t i integritásának főakadálya addig is az a t é n y volt, h o g y e z a z egyesítő természeti bázis az ellenséges e l e m kezében volt. S fenti (a m a g y a r revíziós, R o t h e r m e r e , D a m i ) javaslatok alapján a határokat m e g v o n n i annyit jelentene, m i n t a tótokat n é h á n y e g y m á s t ó l izolált, ö s s z e f ü g g é s t e l e n foszlányra szakítani és a Kárpátok szikláihoz szorítani ú g y , h o g y lélekzeni s e m tudnának."
Ebben találhatjuk a szlovenszkói cseh-tótoknak egy cseh-magyar megegyezés előli félelmét indokolva. Aggódnak, hogy ez a megegyezés szétszakítja és a Kárpátok szegélyére utalja őket. Rápanték szerint az önrendelkezési jog a következőket jelenti: „ A z önrendelkezés a l a p e l v e . . . itt csak általános vezető é s ú t m u t a t ó l e h e t irány é s cél tekintetében é s n e m kizárólagos mértéke e g y bizonyos konkrét határkitűzésnél az igazságnak v a g y igazságtalanságnak. A z antropogeografikus, földrajzi, stratégiai é s e g y é b s z e m p o n t o k itt é p p ú g y , h a n e m m é g jobban, latba esnek, m i n t az individuális nemzetiségi s z e m p o n t . A z Önrendelkezési e s z m e kigúnyolása v o l n a az, ha bizonyos n e m z e t n e k ezen jogát elismerik, azonban olyan m ó d o n valósítanák ezt m e g , h o g y ez részére biztos romlást, életrevaló képtelenséget v a g y örök tengődést jelentene. E b b e n is nyilvánulna m a g y a r m e n t a l i t á s — m é g h a e l is t e k i n t ü n k a t é n y t ő l , h o g y a z ö n r e n d e l k e z é s e z e a m ó d j á t i s m é t c s a k saját é r d e k é b e n i s m e r i e l — é s e n n e k a n e m z e t r e v o n a t k o z ó a t o m i z á l ó felfogása. H a az önrendelkezési e s z m é t csakis az e g y e d ü l helyes m ó d o n értelmezzük, tehát kollektíve b e kell látnunk, h o g y e z az e s z m e , ha a határmegállapítás az említett okoknál f o g v a az etnográfiai határok alapján n e m lehetséges, csakis a z illető n e m z e t magjának biztosítását j e l e n t h e t i ; n e m összes tagjaiét és n e m tekintet nélkül a s z o m s z é d n e m z e t e k kollektív önrendelkezést jogaira. N e m c s a k a p u s z t a életet é s az erre v a l ó jogot, h a n e m az e h h e z s z ü k s é g e s eszközöket is kell m i n d e n n e m z e t részére e l i s m e r n i . "
1
6. sz.
Dr. Dániel Rapant: 1930.
Mad'arizácia,
Trianon,
revizia a
demokrácia.
Prudy
192
MAGYAR SZEMLE 1931
Ez az okoskodás azonban éppen igazolása a magyar reviziós törekvéseknek, mert hiszen a magyar revízió eszméje nemcsak a Rapant által említett önrendelkezési jogban, hanem az ezen jogot alátámasztó antropogeografikus, földrajzi és gazdasági szempontokban is gyökerezik. A magyar követelés egy évezredes természetes bázis reintegrációjára vonatkozik és egyáltalában nélkülözi az atomizáló tendenciát. Rapant fejtegetései visszájukra fordítva a cseh-tót álláspont éles cáfolatát jelenti. Úgy a Granatier könyve, mint a tót publicisztika által hangoztatott új területkövetelés is az ú. n. palócoklakta területet majdnem teljes egészében részint tótnak deklarálja, részint pedig a tótság részére reklamálja. Fentebb említettem azon érvüket, mely szerint a palócok etnográfiai szempontból a szlávokhoz sokkal közelebb állanak, mint a magyarokhoz és beszédjük erősen kevert a tót nyelvvel. Ezzel az állítással szemben reámutatok Hunfalvy, Pauler, Vámbéry, Czoernig véleményeire, akik bár részletkérdésekben egymástól eltérnek, abban azonban megegyeznek, hogy a palócok eredetileg kúnok, akik északkeletről Kálmán király korában kisebb csoportokban elegyesen bessenyőkkel vándoroltak be és Borsod, Gömör, Nógrád területein telepedtek le leginkább, ahol a magyarokon kívül már teljesen megmagyarosodott kabarok, bessenyők, kúnok éltek, akiknek tiszta magyar nyelvét a palócok is átvették. Hunfalvy szerint a bessenyő a magyarral rokon ugor nép volt, a kúnok török eredetűek, a kabarság pedig török csuvasz nép.1 Pauler szerint úgy a bessenyők, mint a kúnok török eredetűek.2 Valamennyi kutató megegyezik abban, hogy a palócok letelepedésük alkalmával magyar lakosság közé jutottak és ezzel már egy néppé olvadtak össze, amikor a tótság elterjedése és beszivárgása még csak elkezdődött.3 A palócoknak a szlávokhoz csak az a vonatkozásuk van, hogy orosz és lengyel területen keresztül jöttek és hogy az oroszok ,,polovci"-nak nevezték őket, akiknek neve őshazájukban úz, vagy ghúz volt és nem voltak egyebek, mint a későbbi kúnok, amint ezt a történelmi és nyelvi kutatás beigazolta.4 Vannak vélemények, melyek szerint a palócok kutrigur-hun maradékok, mások szerint hun-avar maradvány, önkényes kombináció tehát a palócokat etnográfiaüag a szlávokhoz közelállóknak mondani. Maga Chaloupecky is a palócokat a mongol törzsek közé sorozza, akik a bessenyőkkel elegyesen telepedtek le a Mátra és Bükk vidékén.6 Történelmileg be lehet bizonyítani azt, hogy a Szlovenszkón végigvonuló palóc sávon a magyarság bejövetelekor és később sem, tótok nem éltek, tehát visszaszlávosításról sem lehet szó. A Masaryk-nyüatkozat nyomán mutatkozott pozsonyi cseh-tót publicisztikai nyugtalanság arra késztette az elnököt, hogy egy újabb intervjúban (Capek) kijelentse, miszerint hálásan fogadja a tót sajtó 1
P a u l H u n f a l v y : E t h n o g r a p h i e v o n U n g a r n . 2 3 5 — 3 8 , 2 6 2 , 2 6 3 , 2 5 7 I. P a u l e r G y u l a : A m a g y a r n e m z e t t ö r t é n e t e S z e n t I s t v á n i g . 8 , 4 2 1. 3 H u n f a l v y , 2 6 5 1. 4 K . v. C z o e r n i g : Ethnographie der ö s t . Monarchie II. 892. — „ D i e s e kunn i s c h e n Ü z e n ( K u n - Ü z o k ) w u r d e n v o n d e n slavischen Schriftstellern seit N e s t o r m i t d e m modifizierten S t a m m n a m e n Palowzen ( Ü z e n der Ebene), v o n d e n Magyarén aber m i t d e m allgemeinen V o l k s n a m e n der K u n é n (kúnok) oder C u m a n i bezeichnet." 5 D r . V . C h a l o u p e c k y : S t a r é S l o v e n s k o , 7 4 , 1 0 3 , 2 5 2 1. 2
STEIER: A CSEHEK ÉS A REVÍZIÓ
Febr.
m
visszhangját, hogy valamennyi lap, pártállásra való tekintet nélkül, elutasítja a szlovenszkói föld legkisebb részének is Magyarországhoz csatolását. Az elnök válasza azon cseh-tótok részére, akik csehebbeknek mutatkoznak a cseheknél, más nem lehetett. Alig, hogy lecsillapodott a pozsonyi megdöbbenés, napvüágot látott Masaryk leányának egy újságíróval folytatott beszélgetése, mely a General London Press által elhelyezett nyilatkozatra vonatkozólag következőket tartalmazta: „ M á i g s e m változtatta m e g a p á m azt az elvét, h o g y m i n é l t ö b b n e m z e t i séggel rendelkezik valamely ország, annál n e h e z e b b feladat azt kormányozni, ö n z é s s e l csak ö n m a g u n k n a k teszünk rosszat. Sokszor mondotta é d e s a p á m azt i s , h o g y n e m akar o l y a n C s e h s z l o v á k i á t , m e l y m á s n é p s z ü n t e l e n e l é g e d e t l e n ségét vonná maga után." „ T á r t karokkal, t e s t v é r i s z e r e t e t t e l v á r j u k a m a g y a r o k a t , h a f ö l e n g e d n e k a b b ó l az ellenérzésből, a m i t v e l ü n k s z e m b e n tanúsítanak." 1
A beszélgetést sietve cáfolta meg a cseh kormány, maga Masaryk leánya is, a lapok és mindenki Cseh-Szlovákiában, akinek az intervjú elhelyezéséhez valamilyen vonatkozása is volt. Tagadhatatlan azonban az, hogy odaát abban a kérdésben jelentékeny ellentétek vannak. Vannak felfogások, melyek veszedelmesnek tartják a Szlovenszkó pacifikálására fordított cseh nemzeti erő pazarlását és a csehek által elkövetett nagy igazságtalanságból fakadt magyar haragot. Ezzel szemben azok a szlovenszkói cseh-tótok, akik Prágát szolgálják, azonban Prága tetteitől és kétszínűségétől félnek, a tót nemzet végpusztulását látják egy esetleges cseh-magyar megegyezésben. Ugyancsak éles ellentétben áll a szlovenszkói cseh-tót politikai tényezők és publicistáknak a revízióra vonatkozó álláspontjával a mindinkább kiélesedő amerikai tót ellenzéki közhangulat, mely belátja, hogy a mai államkeretben a tót nemzet nem tudja elérni nemzeti jogainak teljes biztosítását és érvényesítését. Egy magyarbarátnak éppen nem mondható amerikai tót lap egyik cikkében olvassuk többek között a következőket: „ T í z e s z t e n d ő ó t a k o p o g t a t u n k a k ö z t á r s a s á g h a t a l m a s s á g a i n a k ajtaján é s m é g m i n d i g n e m mutatkoznak a c s e h és tót n e m z e t közötti b é k é s m e g e g y e z é s v a l a m i l y e n l e h e t ő s é g é n e k előjelei. Ezért n e m csoda, ha u g y a n lassan, azonban annál erélyesebben hangok k e l e t k e z n e k : „ A p o k o l b a a k ö z t á r s a s á g k ö z ö s á l l a m k e r e t é v e l , h a „azon b e l ü l a t ó t n e m z e t n e m tudja m e g é r n i n e m z e t i jogainak teljes biztosítását é s érvényesítését ! H a a tót n e m z e t létezése í g y n e m lehetséges, különösen pedig n e m lehetséges a pittsburgi e g y e z m é n y n e k a közös köztársaság alkotmányába v a l ó beill e s z t é s e n é l k ü l , — a t ó t n e m z e t n e k k ö v e t k e z e t e s e n , h a m i n t i l y e n m e g akar maradni — m á s államkereteket kell keresnie, m e l y e k e n belül létét biztosítani tudná. A n e m z e t elsőbbrendű fogalom, mint az állam, mert a n e m z e t termés z e t i , a z á l l a m p e d i g m ű a l k o t á s . A z á l l a m n e m c é l , h a n e m csak e s z k ö z arra, h o g y a n e m z e t b o l d o g a b b a n é l j e n é s saját t o v á b b i s o r s á n a k i n t é z ő j e l e g y e n . L o g i k u s t e h á t : a k ö z ö s állam, a z állami alakulat k ö z ö s kerete n e m k é p e z h e t akadályt a t ó t n e m z e t részére a b b a n , h o g y teljes jogait, egyéni szuverén n e m z e t i attribútumait el n e érje." 8
STEIER LAJOS
1 a
„Kassai Újság", 1930 dec. 31. „ O b r a n a " — S c r a n t o n 1 9 3 0 n o v . 11.
13
