A büntetésvégrehajtási határozatok szerkesztésének elvi kérdései és gyakorlati módszerei

A büntetésvégrehajtási határozatok szerkesztésének elvi kérdései és gyakorlati módszerei Bevezetés A bíróságok az igazságszolgáltatás gyakorlása során a bűncselekményben bűnös terheltre büntetést szabnak ki. A büntető ítélkezésnek a konkrét ügyben elért és az ügy keretein túl kisugárzó eredménye a bíróság határozatában - ítéletben vagy ügydöntő végzésben - ölt testet. Magától értetődik, hogy a hatás, amelyet a bíróságnak emberekre kell gyakorolnia, az ítélkezés hatékonysága, nagymértékben függ a bírósági határozat tartalmától és attól a formától, amelyben a bírói döntés megjelenik. Tartalom és forma ebből a szempontból is megbonthatatlan egységet alkot. A bírósági határozatok formába öntése, megszövegezése, szerkesztése - ez már a jelentőségükből következik - fontos teendője a bírónak. A határozatszerkesztéssel szemben támasztható elvi követelmények elsősorban az ítélkezés feladatából folynak. Néhány direktívát a tételesjog is tartalmaz. Az állandó gyakorlat során és a célszerűség igényétől irányítva kialakultak azonban bizonyos határozatszerkesztési módszerek, amelyeknek követése, a megengedhető mértékű tipizálása megkönnyíti a bíró munkáját, elősegíti a határozatszerkesztés színvonalának emelését, növeli a bírósági határozatok áttekinthetőségét, közérthetőségét. 1./ A következőkben a büntetőbírósági érdemi határozatok szerkesztésének módszerbeli elvi és gyakorlati kérdéseiről lesz szó /a "büntetőbíróság" megjelölést - itt és a továbbiakban a pontosabb, de hosszabb "büntető ügyben eljáró bíróság" helyett használom/. A kidolgozásnál az első fokú bírósági ítélet két modelljét - elítélés és felmentés - tartottam szem előtt. Egyes gyakoribb és fontosabb ügydöntő végzések, valamint a másodfokú bíróság határozati tekintetében csak az eltérések kiemelésére szorítkoztam.

I. Az ítéletszerkesztés általános elvei Ahhoz, hogy a büntető ítélkezés felépítményi, szolgáló szerepét, a társadalmi tudat egészséges formálását, fejlesztését jól betölthesse, az ítéletnek elsősorban meggyőző erővel kell rendelkeznie. Meggyőző ereje annak az ítéletnek van, amely a valóságnak megfelelő tényálláson alapuló igazságos döntést tartalmaz, amit a bíróság megfelelően megindokolt. A bíróság első fontos feladata tehát, hogy törvényszerű eljárás keretében gondosan és hiánytalanul derítse fel, állapítsa meg mindazokat a tényeket, amelyek a helyes döntéshez /az elkövető személyének értékelése, a cselekmény minősítése, a büntetés kiszabása stb./ nélkülözhetetlenek, amennyiben egyáltalán felderíthetők. Mérlegelje a rendelkezésre álló összes bizonyítékokat, a logika szabályainak szem előtt tartásával. Az így megállapított tényállás alapján helyesen, a büntető politika elveit érvényesítve, a bírói gyakorlatnak megfelelő értelmezéssel alkalmazza az elbírálandó esetben irányadó anyagi jogszabályokat. Így lesz az ítélet törvényes és igazságos, amely éppen ezért találkozni fog a társadalom egészséges jogi és erkölcsi érzékű többségének helyeslésével. Az ítéletnek meggyőző erőt kölcsönöz már önmagában az is, hogy a Magyar Népköztársaságnak az igazságszolgáltatás gyakorlására hivatkozott bírósága hozta. A bíróság tekintélye - amelyet az államhatalomtól nyer, de amit magas színvonalú tevékenységével neki magának is állandóan óvni és erősíteni kell - azonban még nem oszlatja el a kételyt, gyanakvást, amely a bírói önként illetően felmerülhet, különösen azokban, akiket az ítélet hátrányosan érint. Ezért - törvényben is előírt kötelessége a bírónak, az ítélkező tanács elnökének, hogy az ítéletet megfelelően indokolja meg. Az indokolásnak /mindig csak a feltétlenül szükséges terjedelemben/ át kell fognia az ítélet minden egyes rendelkezését, ki kell terjednie minden egyes ténymegállapításra, kivéve a törvény szerint bizonyításra sem szoruló tényeket /Be. 59. §. /2/ bek./. Az indokolás egészéből minden értelmes olvasó számára annak kell kitűnnie, hogy az elbírált ügyben csakis úgy és nem másként kellett határozni, amint azt az ítélet tartalmazza. A nevelő hatás mások fontos feltétele, az ítélettel szemben támasztható alapvető elvi követelmény a közérthetőség. Az ítélet nem csak a jogi szakemberekhez szól. A határozat írásba foglalásának nem egyedül az az oka és célja, hogy azt a másodfokú bíróság felülbírálhassa, vagy abból az első fokú bíróság irányítást kapjon a jogalkalmazásra. Kívánatos, hogy az ítéletet a terhelten, illetőleg a sértetten és hozzátartozóikon kívül mások is olvassák, valamely súlyos társadalomellenes magatartás, bűncselekmény bírósági megítélését a társadalom tagjai minél szélesebb körben megismerhessék. Ennek a célnak a szolgálatába

kell állítani a sajtót is, amelynek munkatársaitól ugyancsak nem követelhető meg, hogy jogi szakképzettséggel rendelkezzenek. A közérthető ítélet nem nélkülözhető, hármas irányú formai tulajdonsága a világos, szabatos és magyaros stílus. Ennek a követelménynek mindenekelőtt akkor felel meg az ítélet, ha szerkezete könnyen áttekinthető és logikus felépítésű: az ítélet rendelkezéseit követi azok indokolása, ennek fontosabb részei pedig jól láthatóan elkülönülnek egymástól. A bírótól mint magas fokú képzettséggel rendelkező jogásztól különösen számon kell kérni a határozatszerkesztésnél a szabatosságot. Az ítéletbe foglalt rendelkezések, megállapítások legyenek egyértelműek, félreérthetetlenek, határozottak, a szükségesnél sem több, sem kevesebb szöveget ne tartalmazzanak. A jogszabályokban foglalt, a jogtudományban és a jogalkalmazásban kialakult fogalmakat, műszavakat, terminus technicusokat az ítéletben nem lehet mellőzni; e tekintetben a laikus közvélemény javára nem lehet engedményt tenni. Egyébként azonban egyszerű szó- és mondatfűzéssel arra kell törekedni, hogy az ítélet tartalma, az abban hivatkozott jogi fogalmak az átlagos műveltségű, nemjogász olvasó számára is érthetők legyenek. Kerülni kell a hosszú gyakorlatban kialakult, szokványos, közhelyszerű fordulatok gépies ismételgetését.Tartózkodni kell a szükségtelen elméleti fejtegetésektől, amelyek az ítéletnek a tudományos értekezés látszatát kívánják kölcsönözni. Másfelől az utca nyelvének használata szó szerinti idézetektől eltekintve - nem egyeztethető össze az ítélet komolyságával és a bíróság tekintélyével. Végül a magyaros stílus követelménye azt jelenti, hogy a bíró gondosan őrködik nyelvünk tisztaságán; ítéleteiben nem alkalmaz szükségtelenül idegen kifejezéseket vagy éppen magyartalan fordulatokat, sőt még az Osztrák-Magyar Monarchia igazságügyi nyelvezetéből visszamaradt csökevényeket /"tényálladék"/. Az ítéletek közérthetősége a szocialista igazságszolgáltatás felsőbbrendűségét tanúsító eredmény, amelynek megóvásán ezért is őrködni kell.

II. Az első fokú bírósági ítélet szerkesztése A büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény /Be/ - amely 1974. január 1-jén lépett hatályba - 165. §-ának /1/ bekezdése szerint a tanács elnökének, illetőleg - vétségi eljárásban - a bírónak kötelessége, hogy a kihirdetett ítéletet a megszabott határidő alatt teljesen írásba foglalja. A be. 116. §-ának /1/ bekezdése szerint az ítélet bevezető és rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll. Az ítélet eredeti példányát bírói aláírással is el kell látni /Be. 165. §. /2/ be./. Az ítéletszerkesztés kérdéseinek tárgyalására önként kínálkozik az a módszer, amely a szerkezeti elemeknek a tételes jogban meghatározott sorrendjében csoportosítja a mondanivalót. A bevezető rész tárgyalása előtt azonban néhány megjegyzés látszik szükségesnek. Az ítéletet mindig külön íven kell írásba foglalni, azt tehát nem lehet a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalni /vö. Be. 115. §. /3/ bek./. Ha az ítélet szövege több ívre terjed, az egyes íveket össze kell fűzni 2/, és az ítélet eredeti példányát hozzá kell fűzni a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 3./. Nemcsak az ítélet kiadmányaira, hanem az eredeti példányára is alkalmazni kell azt az ügyviteli rendelkezést, amely szerint a határozaton fel kell tüntetni a bíróság megnevezését /erre a bevezető résszel kapcsolatban még visszatérek/, továbbá a határozat ügyszámát és sorszámát 4/. Az ítéletnek ezeket az adatokat tartalmazó részét - amely a bevezető részt megelőzi - a gyakorlatban az ítélet fejrészének nevezik. Bővebb fejtegetést nem igényel. A./ Az ítélet bevezető része A bevezető rész tartalmát a Be - eltérően a korábban hatályban volt rendelkezéstől 5./ - nem határozza meg. A gyakorlat egységének a megóvása azonban kívánatos, és ezért indokolt, hogy az ítélet bevezető részének szerkesztésénél a régi Be. alapján folytatott gyakorlat a jövőben is érvényesüljön. Az ítéletből nem hiányozhatik annak feltüntetése, hogy azt a bíróság a Népköztársaság nevében hozta /Be. 163. §. /1/ bek./. A kifejezést lehet végig nagybetűs írással kiemelni, megszokott a ! jellel hangsúlyozás is 6/, a "nevében" szónak nagy kezdőbetűvel írása azonban helyesírási hiba. Az eddig folytatott és követésre ajánlott gyakorlat szerint a bevezető rész még az eljáró bíróság megnevezését, a tárgyalás helyét és idejét, valamint azt tartalmazza, hogy az ítélet alapjául szolgáló tárgyalás nyilvános volt-e.

1./ Az eljáró bíróságot úgy kell megnevezni, amint a szervezési jogszabály 7/ meghatározta. A megnevezés általában a bíróság hatáskörét és székhelyét tünteti fel. Járásbírósági hatáskörben azonban a fővárosban kerületi bíróságok, vidéken helyenként városi bíróságok járnak el. Megyei bírósági hatásköre Budapesten a Fővárosi Bíróságnak van. Megjegyzem, a szervezési jogszabályokban a bíróságok megnevezésének meghatározása nem egyöntetű, és nem mindig van összhangban a helyesírásnak a Magyar Tudományos Akadémia által meghatározott szabályaival. E szabályzat 8/ 261. pontja szerint a hivatalok hivatalos nevében minden lényeges szót nagy kezdőbetűvel kell írni. Tehát Pesti Központi Kerületi Bíróság - Budapesti II., XI. és XII. kerületi Bíróság - Pest vidéki Járásbíróság - Siófoki Járásbíróság - Karcagi Városi Bíróság - Pest megyei Bíróság - Veszprém megyei Bíróság. Egyébként megfelel a szabatosság követelményének, ha az ítélet szerkesztője a bíróság teljes elnevezését csupán a fejrészben /ott is névelővel!/ és a bevezető részben írja ki; a továbbiakban, az ítélet rendelkező részében is indokolásában elegendő "a bíróság" megjelölés. 2./ A tárgyalás helyének megjelölésére általában elegendő a bíróság székhelyének feltüntetése. Pontosabb cím kiírására akkor lehet szükség, ha a bíróság nem a hivatali helyiségében vagy a székhelyén kívül tartotta meg a tárgyalást. A tárgyalás idejének a megjelölése akkor felel meg a törvénynek, ha az naptári napra kiterjedő pontossággal történt. Ha a tárgyalás több napon át tartott, a bevezető részben valamennyi olyan napot fel kell tüntetni, amelyen a bíróság a tárgyalást megtartotta, illetőleg folytatta, azaz érdemben tárgyalt az ügyben. Nem kell tehát felsorolni azokat a napokat, amelyek előtt 9/ vagy amelyeken 10/ a bíróság a tárgyalást elhalasztotta. Ha a tárgyalás megismétlésére került sor 11/, csak a megismételt tárgyalás napjait kell felsorolni a bevezető részben. Az ítélet /ügydöntő végzés/ meghozatalának alapja ugyanis csak a megismételt tárgyalás lehet, akkor is, ha ezen a bizonyítás az ismétlés előtt felvett tárgyalási jegyzőkönyv felolvasásával történt. A Be. 196-197. §-aiban foglalt szabályozásból világosan következik, hogy a tárgyalás egységes egész. Elvileg helytelen tehát az ítélet bevezető részében "tárgyalások" említése, ha a tárgyalás több napon át tartott. Ugyanabban az ügyben "tárgyalások"-ról sem beszélhetünk, ha a tárgyalást az ítélet hatályon kívül helyezése miatt meg kellett ismételni. 3./ A bevezető részben azt is fel kell tüntetni, hogy a tárgyalás nyilvános volt-e vagy sem. Hatályos jogunk 12/ a nyilvánosság kizárásáról rendelkezik; a "zárt tárgyalás" fogalmát nem ismeri. Ezért az ítélet bevezető részében helyesen csak "nyilvános" vagy "nem nyilvános", esetleg "részben nyilvános" tárgyalásról eshetik szó. 4./ Nem pusztán szövegezési kérdés, hogy miként hangzik helyesebben a bevezető részben: a bíróság a "tárgyaláson" vagy a "tárgyalás alapján" hozta meg az ítéletét. Az első - eléggé elterjedt - változat csupán formálisan és nem is pontosan az ítélet meghozatalának a helyét jelöli meg, illetőleg csak azt juttatja kifejezésre, hogy a bíróság az ítélet meghozatalát kötelezően megelőző tárgyalást nem mulasztotta el. Ezzel szemben a közvetlenség elvét érvényesítő eljárási jogunk szerint a bíróság az ítéletét csak olyan tényekre alapíthatja, amelyek a tárgyalás anyagául szolgáltak. Ezt a fontos követelményt tükrözi az ítéletnek "a tárgyalás alapján" történt meghozatalát kifejező szövegezés, amely éppen ezért szabatosabbnak látszik. 5./ A bevezető résznek eddig tárgyalt tartalmi kellékei kiterjednek mindazokra a lényeges adatokra, amelyek az ítélet megismeréséhez és megértéséhez az ítélet rendelkező részét és indokolását megelőzően felétlenül szükségesek. Ezért a bevezető résznek további adatokkal való bővítése felesleges. Így szükségtelen a bevezető részben annak kiemelése, hogy a bíróság a tárgyalást az általánostól részben eltérő eljárási szabályok szerint - például vétségi eljárásban vagy bíróság elé állítás folytán 13/ /"előállításos tárgyaláson"/ - tartotta meg. Általában felesleges annak a feltüntetése is, hogy a bíróság nemcsak meghozta, hanem kis is hirdette az ítéletét. A kihirdetés az ítélet közlésének egyik, minden ügyben kötelező módja 14/. Megtörténtét - mint sok más nem kevésbé lényeges eljárási rendelkezés betartását - nem kell az ítélet bevezető részében tanúsítani. Ezzel szemben helyes, ha a bíróság az ítélet bevezető részében - a külön időpont megjelölésével - feltünteti a kihirdetés megtörténtét is, ha a Be. 222. §-ának /2/ bekezdése alapján az ítélet meghozatalát és kihirdetését elhalasztotta. B./ Az ítélet rendelkező része

Az ítélet rendelkező részének tartalmát a Be - a törvény szerkezeti megoldásainak megfelelően - különböző fejezetekben elhelyezett rendelkezéseivel határozza meg. Ezek: a büntető eljárás általános szabályait felölelő V. Fejezet III. Címében helyet kapott 116. §. /2/ bekezdése, a bírósági eljárás általános szabályairól szóló VII. Fejezetbe foglalt 163. §. /2/ és /3/ bekezdése, végül - a felsorolt rendelkezésekben foglalt kiegészítéssel - a 220. §. /1/ és /2/ bekezdése. Sajátos rendelkezéseket tartalmaz a fiatalkorúak elleni büntető eljárásban alkalmazandó 305. §. Az ítélet rendelkező részére vonatkozó részletszabályt mond ki a BÜSZ 10. §-ának /3/ bekezdése. Ha ezeket a rendelkezéseket összevetjük, az ítélet rendelkező részének kötelező tartalma a következőképpen jelenik meg. A rendelkező résznek tartalmaznia kell: 1./ a vádlott előzetes fogvatartására vonatkozó adatokat; 2./ a vádlott személyi adatait; 3./ a vádlott bűnösnek kimondását vagy felmentését; 4./ ha a vádlottat bűnösnek mondják ki, annak a bűncselekménynek a megjelölését, amelyben bűnösségét megállapították, továbbá a kiszabott büntetést és az ezzel kapcsolatos egyéb rendelkezéseket; 5./ felmentés esetében annak a bűncselekménynek a megjelölését, amelynek vádja alól a vádlottat felmentették. 6./rendelkezést - ha ennek feltételei fennállnak - a feltételes szabadság megszüntetéséről, a javító-nevelő munka végrehajthatóságának megszűnését megállapító határozat hatályon kívül helyezéséről, a próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendeléséről, a bírósági mentesítést kimondó határozat hatályon kívül helyezéséről; 7./ a jogszabályon alapuló egyéb rendelkezéseket, különösen a polgári jogi igényre vonatkozó, valamint a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezéseket. ad.1./ Előzetes fogvatartáson az őrizetet 15/ és az előzetes letartóztatást 16/ kell érteni. Mivel a Btk. 77. §-a szerint az előzetes fogvatartás idejét a kiszabott büntetésbe teljes egészében be kell számítani, az előzetes fogvatartás kezdő és az alábbiak szerint a befejező - napját a rendelkező részben pontosan fel kell tüntetni. Az előzetes fogvatartás befejező időpontját a bíróság csak abban az esetben foglalhatja bele az ítélet rendelkező részébe, ha a fogvatartás más az ítélet meghozatala előtt megszűnt. Ha azonban a bíróság az előzetes letartóztatást a Be. 223. §-ának /1/ vagy /2/ bekezdése értelmében csak az ítélet kihirdetése után szüntette meg, a fogvatartás utolsó napját nem veheti fel a rendelkező részbe /bár az ítélet írásba foglalásakor a vádlott fogvatartása már nem áll fenn/, mert az ítélet semminő, a meghozatala és kihirdetése után felmerült tényt nem tartalmazhat. 17/ Kialakult és nem kifogásolható gyakorlat szerint a bíróságok azt is feltüntetik ítéleteik rendelkező részében, ha a vádlott más ügyben van előzetes fogságban vagy más ügyben kiszabott szabadságvesztést tölt, jóllehet ennek az adatnak a beszámítás szempontjából nincs jelentősége; nem közömbös azonban az ügyésznek 18/ és a védőnek 19/ a tárgyaláson kötelező részvétele miatt. Ha az ítélet rendelkező része az előzetes fogvatartásra vonatkozó megállapítást nem tartalmaz, ez azt jelenti, hogy a vádlott szabadlábon védekezett. Ennek külön feltüntetése az ítéletben felesleges. ad. 2./ A Be. 116. §-ának /2/ bekezdése szerint az ítélet rendelkező részének a 87. §. /1/ bekezdésének a/ a vádlott neve, b/ születési helye és ideje, c/ anyja neve, d/ lakóhelye, e/ személyi igazolványának száma, végül f/ az, hogy a vádlott volt-e már büntetve vagy sem. Ennél sem több, sem kevesebb személyi adatot nem tartalmazhat az ítélet rendelkező része. A törvénynek a rendelkező rész egyszerűsítését, tehermentesítését szolgáló ez a rendelkezése lényegesen eltér a korábban hatályban volt jogszabálytól. 20/ A vádlott kihallgatásakor a Be. 87. §-a /1/ bekezdésének b/ pontjában felsorolt adatokat is meg kell kérdezni; az állampolgárságára, foglalkozására és munkahelyére, családi, kereseti és vagyoni körülményeire és egyéb ott megjelölt viszonyaira vonatkozó adatokat azonban az ítélet indokolásába, közelebbről a tényállásba kell belefoglalni, de csak annyiban - és ebben rejlik az egyszerűsítés -, amennyiben az adat az ítélet bármelyik rendelkezése szempontjából jelentős /lásd alább/. A vádlott nevének, születési helyének és idejének, anyja nevének és személyi igazolványa számának a személyazonosság minden kétséget, tévedést kizáró megállapítása, a büntetés végrehajtása és a bűnügyi nyilvántartás hitelessége szempontjából van rendkívüli jelentősége. Ezeket az adatokat elsősorban a személyi igazolványból, esetleg más hiteles közokiratból /külföldi vádlott esetében például az útlevélből/ kell megállapítani és híven feltüntetni a rendelkező részben. E tekintetben a pontatlanság, elírási hiba nemcsak az említett célokat veszélyezteti, hanem a bíróság működésébe vetett bizalmat, a bíróság tekintélyét is. A vádlott vagy környezete joggal tételezhet fel ügye iránti közömbösséget, felelőtlenséget a bíróság részéről, ha a hibás személyi adatokat, derültséget keltő módon elírt külföldi személy- és helyneveket tartalmazó ítéletet olvassa. Ha a vádlott külföldön született, a földrajzi helyet általában az illető ország írásmódja szerint helyes feltüntetni /így szabatos/, ha azonban az idegen helynévnek általánosan elfogadott magyar változata is van / pl. Kolozsvár, Párizs, Bécs/, ennek használata nem kifogásolható. Ha az ítéletet az ország valamelyik hatóságával, szervével is közölni kell, a bíróság részéről udvariasság, ha a magyar nyelvű ítéletben a

születés helyének magyar változata mellett zárójelben az idegen írásmóddal is feltünteti a földrajzi helyet. Kevéssé ismert idegen földrajzi helyek mellett zárójelben az ország megjelölése sem felesleges. Idegen írásmód szerint írt földrajzi névhez az -on, -en, -ön, -ban, -ben, ragokat a helyesírási szabályzat szerint kötőjel nélkül 21/, ha azonban a tulajdonnév végén néma /ki nem mondott/ betű vagy betűcsoport van, kötőjellel 22/ kell a tulajdonnévhez kapcsolni /pl. Karlovy Varyban - Bordeaux-ban/. A vádlott lakóhelyének feltüntetése általában csak kis helységeket illetően vagy külföldön lakó vádlott esetében elegendő. A gyakorlatban a vádlott lakáscímét foglalják bele a rendelkező részbe, ami az ítélet végrehajtását könnyíti meg. Éppen ezért helyes és kívánatos, ha a bíróság az állandó lakás mellett az ideiglenes lakást is feltünteti, ha a vádlott ilyennel rendelkezik. A postai irányítószám csupán a kézbesítést gyorsítja, nem a rendelkező részben, hanem az ítélet kézbesítésére vonatkozó irodai utasításban van a helye. A rendelkező részben röviden, de mindig utalni kell a vádlott büntetett vagy bűntelen előéletére. A vádlottat büntetlen előéletűként kell megjelölni akkor is, ha a korábbi elítéltetéshez fűződő hátrányos következmények alól mentesült, tekintet nélkül arra, hogy a bíróság a Btk. 78. §-ának /3/ bekezdése alapján a mentesítés alá esett elítélést súlyosító körülményként veszi figyelembe. 23/ Elvi kérdés, hogy a büntetőjogi előéletet a bűncselekmény elkövetésekor vagy az ítélethozatalkor fennálló állapotnak megfelelően kell-e feltüntetni a rendelkező részben. Az irodalomban kifejtett vélemény 24/ szerint a bűncselekmény elkövetése az irányadó időpont. Ha tehát a vádlottat a bűncselekmény elkövetése és az ítélethozatal közötti időben jogerősen elítélték, de olyan bűncselekmény miatt, amit az elbírálásra váró bűncselekmény után követett el, az ítélet rendelkező részében a vádlottat büntetlen előéletűként kell megjelölni, mert a bűncselekmény elkövetésekor még ilyen státust élvezett. Ebben az esetben a Btk. 73. §- a /3/ bekezdésének megfelelő /guasi halmazat/ a vádlottat az összbüntetés kiszabásával olyan helyzetbe kell hozni, mintha a két bűncselekmény együttes elbírálásával halmazati büntetést szabtak volna ki. A vádlott az egységes eljárásban büntetlen előéletűként vett volna részt, és a halmazati büntetés alkalmazásánál nem lehetett volna a terhére súlyosító körülményként értékelni a másik bűncselekmény elkövetését. Ezért nem tartja indokoltnak a szerző, hogy a bíróság a bűncselekmény elkövetésekor még büntetlen előéletű vádlottat az ítélet rendelkező részében már büntetett előéletű vádlottat az ítélet rendelkező részében már büntetett előéletűként jelölje meg. Az újabb elítélést a tényállásba kell belefoglalni. Ezzel a véleménnyel azért nem értek egyet, mert következetlenséget takar. Az ítélet rendelkező részében a vádlott valamennyi személyi adatát az ítélet meghozatalakor fennálló állapothoz híven kell felsorolni. A következetesség feladását a szerző által hivatkozott körülmény nem indokolja. Az összbüntetésbe foglalásnál a quasi halmazat következményét mindenképpen le kell vonni, akár bűntett, akár büntetlen előéletűként szerepeltette a bíróság az egyik alapítélet rendelkező részében a vádlottat. Viszont éppen az sérti a valóságérzéket, ha a bíróság az ítélet indokolási részében azt domborítja ki, hogy a bűncselekmény elkövetése után történt, nem tekintette súlyosító körülménynek. A törvény nem tesz különbséget, tehát a kimerítően felsorolt személyi adatokat a felmentő ítélet rendelkező részének is tartalmaznia kell. A személyi adatokról szóló fejtegetés lezárásaként még azt szükséges hangsúlyozni, hogy a törvényben taxative felsorolt személyi adatoknál kevesebbet, de többet sem tartalmazhat az ítélet rendelkező része. Minden egyéb, a döntés szempontjából lényeges személyi adatnak az indokolásban, közelebbről a tényállásban van a helye. ad. 3./ A vádlott személyi adatait a rendelkező részben a bűnösnek kimondása vagy a felmentése követi. A bűnösnek kimondás legrövidebb és egyben szabatos formája a vádlott személyi adatai és a bűncselekmény megjelölése között a "bűnös" szó aláhúzásával vagy ritkítással kiemelt használata. Az ellentétes véleménnyel szemben ez a kifejezésmód az igei állítmány nélkül is a törvényben említett bírósági aktust jelöli meg, és nyelvünk szabályainak is mindenben megfelel. ad. 4./ Ha a vádlottat bűnösnek mondják ki, a rendelkező részben meg kell jelölni azt a bűncselekményt, illetőleg azokat a bűncselekményeket, amelyekben a vádlott bűnös.A bűncselekmény megnevezése mellett a BTk. 2. §-a /4/ , illetőleg /5/ bekezdésének megfelelően - minden esetben fel kell tüntetni, hogy az bűntett vagy vétség. A bűncselekmény megnevezésében a súlyosabb minősítésre utaló körülményeket is jelezni kell. 25/ A bűncselekmények helyes megnevezését megkönnyíti a Legfelsőbb Bíróság által készített Összeállítás a bűncselekmények megnevezéséről.

Mivel a bűnösség foka szempontjából különös jelentősége van, a bűncselekmény megnevezése mellett fel kell tüntetni a vádlott elkövetői /Btk.13-14. §/ minőségét, kivéve a legáltalánosabb esetet: ha a vádlott kizárólag tettesként követte el az elbírált bűncselekményeket. Ilyenkor felesleges annak megjelölése, hogy a vádlott a bűncselekményben mint tettes bűnös. Egyébként az elkövetői minőségre akkor is utalni kell, ha a vádlott másokkal bűnszövetségben követte el a bűncselekményeket. Bűnhalmazat esetében több azonos típusú bűncselekmény számának megjelölésére a "rendbeli" /kézbesített ítélet rendelkező részében nem kívánatos az rb. rövidítés/ kifejezés használata honosodott meg a gyakorlatban. Létjogosultsága azonban csak arra az esetre van, ha a bíróság valóban több bűncselekmény elkövetését állapította meg /bűnhalmazat/, vagy legalább több cselekményt foglalt a folytatólagosság bírói egységébe. Ha azonban a vádlott kizárólag egy bűncselekményben bűnös " l rendbeli" lopás vétségének említése tautológia, amit kerülni kell. /A magyarosnak nem mondható szakkifejezés az ítélet közérthetőségét sem fokozza./ Jól áttekinthetővé és tetszetőssé teszi bűnhalmazat esetében a rendelkező részt, ha az ítélet szerkesztője a különböző bűncselekmények megnevezését külön bekezdésbe írja, és a bűncselekmények számára /.....rendbeli/ csak annak a bűncselekménynek a megnevezése mellett utal, amelynek tényállását a vádlott többször vagy folytatólagosan valósította meg. Azonos bűncselekményeket - számuk feltüntetésével - közös sorba, illetőleg bekezdésbe ajánlatos felvenni akkor is, ha azok különféleképpen minősülnek. Ez a szerkesztési módszer is javítja az ítélet áttekinthetőségét, a közérthetőséget 27/. Ha a bűncselekmény nem bejezett, és ezért a bíróság annak kísérletét /Btk. 9. §./ állapította meg, erre is utalni kell a rendelkező részben. Kísérleti alakzata csak a szándékos bűncselekménynek - bűntett vagy vétség - lehet; a "lopás kísérletének bűntette" kifejezés használata elvi tévedésre mutat. A bűncselekmény megnevezését a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseknek kell nyomon követnie. Ez is az ítélet áttekinthetőségét, közérthetőségét szolgálja. A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések: a fő- és mellékbüntetés meghatározása /neme és mértéke/, a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, a feltételes szabadságra bocsátás kizárása, javítónevelő munkával kapcsolatban a munkahely, a munkakör és a munkabér- csökkentési arány meghatározása, a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatásának kulcsa, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése és a próbaidő meghatározása, az előzetes fogvatartás beszámítása, az előzetes bírósági mentesítés /Btk. 81/A. §./ , a végrehajtási közkegyelem alkalmazása. A büntetés kiszabásával kapcsolatban a rendelkező rész szerkesztésére vonatkozó alábbi megjegyzések igényelnek helyet. A büntetés kiszabásának ténye a gyakorlatban leginkább elfogadott, a szabatosság és a közérthetőség követelményének egyaránt legjobban megfelelő /büntetésre/ "ítéli" igei állítmányban kapja meg a helyes kifejezési formát. Az is alig vitatható, hogy az alkalmazott fő- és mellékbüntetést a rendelkező részben a törvénynek megfelelő megnevezéssel kell illetni, ezt pedig a Btk. 35.§-a tartalmazza. A bíróság a vádlottat /.......évi/ Szabadságvesztésre, /.....évi/ közügyektől eltiltásra, /.....évi/ járművezetéstől eltiltásra, /meghatározott helyről/ kitiltásra ítéli. Indokolatlan a törvényi szóhasználattól való önkényes eltérés, mint például "a közügyek gyakorlásától 3 évre eltiltja", "kitiltja.". A rendelkező rész szövegezésében a túlzott tömörségre törekvés megnehezíti a megértést és rontja a stiláris formát, mint például, ha a szerkesztő a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát vagy a pénzbüntetés átváltozatási kulcsát jelzős formába /"fegyházban végRehajtandó", "...forintonként egy napi szabadságvesztésre átváltoztatandó"/ öltözteti, külön mondat /mellékmondat/ helyett. Ügyviteli szabály ...28/ szerint a pénzfő- és mellékbüntetés /valamint egyéb az államot illető bűnügyi követelések/ megfizetésére az ítélet rendelkező részében az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó tizenöt napos teljesítési határidőt kell megállapítani, és meg kell jelölni a bevételi számlát, amelyre a befizetést teljesíteni kell. Ezzel a rendelkezéssel szemben - legalábbis részben - ellentétes gyakorlat alakult ki. Ezzel egyező véleményem szerint szükségtelen a rendelkező részt olyan változásnak kitett adattal terhelni, minő egy bevételi számla száma. A hatályos szabályozás szerint a bírósági gazdasági hivatal hivatalból intézkedik az állam bűnügyi követeléseinek behajtására: határidő tűzése mellett felhívja az elítéltet a fizetésre, és felhívásához postai befizetési lapot mellékel, amelyen feltünteti az előírási tételszámot 29/. Ez az intézkedés a félreértést kizáró módon hívja fel az elítélt figyelmét a fizetési kötelezettségére. ....30/ Mivel az ítélet, illetőleg a pénzbüntetés végrehajtása az állam javára nem magánszemély kérelmére, hanem hivatalból történik, a pénzbüntetésre teljesítési határidőnek az ítéletben kitűzésre voltaképpen ugyanúgy mellőzhető lenne, mint ahogyan a szabadságvesztés megkezdésének a napját /szabadlábon levő elítélttel szemben/ sem az ítéletben határozza meg a bíróság. Ez az oka annak, hogy a pénzbüntetésre a teljesítési határidőt nem a Btk, hanem a behajtását szabályozó miniszteri utasítás állapítja meg. Mivel pedig az

ítéletben feltüntetett és a jogerőre emelkedés napjától számított teljesítési határidő szükségképpen nem esik egybe a BGH felhívásában közölt határidővel, a hivatkozott rendelkezés 28/ szó szerinti alkalmazása zavart kelthet a teljesítési határidő komolysága tekintetében. A magánszemélyt megillető bűnügyi követelés teljesítési határidejéről később lesz szó. Elsősorban a büntetés /szabadságvesztés, javítónevelő munka, pénzbüntetés/ mértékére vonatkozik az az ügyviteli rendelkezés 31/, amely szerint az ítélet rendelkező részében a számokat számjegyekkel és betűvel is ki kell írni. Egyébként ez a szabály általában a rendelkező rész olyan elírási hibának megelőzését célozza, amelyek félreérthetővé teszik az ítélet rendelkezéseit, megnehezítik a végrehajtásukat. Az előzetes fogvatartás beszámít8ását a Btk. 77. §-a kötelezővé teszi. Foganatosítása azonban nem a bíróság, hanem a büntetést végrehajtó szerv feladata. Az ítéletek rendelkező részében szokásos "beszámítja" kifejezés tehát nem szabatos, a "beszámítani rendeli" pedig sérti a magyaros nyelvérzékünket. Helyettük a törvény egyszerű, világos és magyaros szóhasználatát ajánlom: az előzetes letartóztatásban töltött időt .......... napjától kezdődően kell a szabadságvesztésbe beszámítani. Bűnhalmazat esetében a büntetést halmazati büntetésként kell kiszabni és feltüntetni az ítélet rendelkező részében /Btk. 65. §./. A bűnösséget megállapító ítélet rendelkező részének szerkezetére vonatkozó előírás /előzetes fogvatartás adatai, személyi adatok, a bűncselekmény megnevezésével bűnösnek nyilvánítás, a büntetés kiszabása és az ezzel összefüggő rendelkezések/ általában több-vádlottas ügyekben is kötelező. Azaz a rendelkező résznek minden vádlottra külön-külön és egyenként összefüggően kell tartalmaznia a felsorolt szerkezeti elemeket. E megkötöttség alól szerkesztéstechnikai és célszerűségi indokból kivételt lehet tenni arra az esetre, ha több vádlott ugyanannak a bűncselekmények alapesetében vagy azonosan minősített esetében mint tettes vagy társtettes bűnös. Ilyenkor az érintett vádlottak személyi adatait összevont bűnössé nyilvánító rendelkezés követheti; sőt ha a büntetés neme és mértéke is azonos, a büntetés kiszabását tartalmazó rendelkezés összevonásának is helye lehet a "fejenként" kifejezés közbeiktatásával. Ez az összevonás nem nehezíti, hanem éppen megkönnyíti a rendelkező rész áttekintését, megértését. Ha a bíróság a több bűncselekménnyel vádolt terheltet részben bűnösnek mondja ki, részben felmenti, a logikus sorrendnek az felel meg, ha a felmentő rendelkezés a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés u t á n következik. Ha a bíróság többvádlottas ügyben az ítéletben alkalmaz büntetés helyett figyelmeztetést /Btk. 60. §/, ennek ésszerűen a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések közé kell kerülnie. Mivel azonban a figyelmeztetés alkalmazásának szabály szerint 32/ az eljárás megszüntetésével egyidejűleg végzésben kell történnie, erre az ügydöntő végzésekkel kapcsolatban visszatérek. A Be. 305. §-ának /1/ bekezdése szerint a bíróság, ha bírói megrovást, próbárabocsátást, javítóintézeti nevelést vagy gyógyító nevelést rendel el, a fiatalkorú bűnösnek kimondását mellőzi. A bírói gyakorlat ilyen esetben a bűncselekmény megnevezése után az "elkövette" kifejezést használja. ad. 5./ A Be. 220. §-a /2/ bekezdésének második mondata szerint felmentés esetében - az erre utaló igei állítmány mellett - a rendelkező résznek tartalmaznia kell annak a bűncselekménynek a megjelölését, amelynek vádja alól a vádlottat felmentették /..... miatt emelt vád alól felmenti/. Azzal, hogy az új törvény sem tartalmaz kötelező rendelkezést, eldőlt a gyakorlatban fennállott vita; A felmentés jogalapját nem az ítélet rendelkező részében, hanem az indokolásban kell megjelölni. A rendelkező rész szerkesztésére is kihat a bírói gyakorlatban 33/ kialakult az a szabály, hogy természetes, törvényi vagy bírói egységbe tartozó egyes cselekmények tekintetében külön felmentő rendelkezésnek nincs helye; a cselekménynek a tényállásból, illetőleg a bűnösség köréből történt kirekesztését az indokolásában kell előadni. Ha a bíróság a felmentett vádlott kényszergyógykezelését rendeli el, a Btk. 61. §-ának /2/ bekezdésére figyelemmel a rendelkező részben az intézkedés mellett meg kell határoznia a végrehajtás módját is. Ennek a rendelkezésnek csak kétféle változata lehet: a/ a kényszergyógykezelést a kijelölt egészségügyi intézetben kell végrehajtani; addig, amíg erre a célra egyetlen intézet van kijelölve 34/, helyes konkrétabban fogalmazni úgy, hogy az intézkedést az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani, vagy b/ a kényszergyógykezelést házi gondozásban kell végrehajtani. A kétféle rendelkezés vagylagos, egyik kizárja a másikat /ugyanabban az ítéletben. 35/ ad. 6./ A feltételes szabadság megszüntetése esetében az ítélet rendelkező részében az első fokú bíróságnak és ügyszámának feltüntetésével kell megjelölni azt az ügyet, amelyben a vádlottat feltételes szabadságra bocsátották.

Próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése setében a rendelkezésnek a felfüggesztett büntetést alkalmazó bíróságnak és ügyszámának, továbbá a felfüggesztett büntetés nemének és mértékének a megjelölését kell tartalmaznia. ad. 7./ A jogszabályon lapuló egyéb ítéleti rendelkezések közül a kényszerelvonó-kezelés és az elkobzás /mint a Btk. III. Fejezetének II. Címében szabályozott olyan intézkedések, amelyekről eddig nem volt szó/, továbbá a polgári jogi igényre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések, amelyekről eddig nem volt szó/, továbbá a polgári jogi igényre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések, végül az előzetes bírósági mentesítés érdemelnek említést. Szerkezeti szempontból az előzetes mentesítés kimondása a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést követi. Ugyancsak a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések, illetőleg /elkobzás esetében/ a felmentés után helyes belefoglalni a rendelkező részbe a kényszerelvonó-kezeléssel és az elkobzással, illetőleg a lefoglalással kapcsolatos rendelkezéseket. Ezeket a rendelkezéseket követi a polgári jogi igényre vonatkozó és a rendelkező részben utolsóként a bűnügyi költségek viselése tárgyában tett rendelkezés. a./ Ha a bíróság a vádlott kényszerelvonó-kezelését /Btk. 62. §./ rendeli el, egyidejűleg meg kell határoznia a foganatosítás módját. Ha a vádlottat végrehajtható szabadságvesztésre ítéli. /a büntetést szabadságvesztésre változatja át, vagy elrendeli a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását/, a kényszerelvonó-kezelésnek a szabadságvesztés végrehajtása alatti foganatosítását kell elrendelni 36/. Minden más esetben vagy zárt gyógyintézeti vagy rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelésről kell rendelkezni /a szakértői véleményhez képest/ 37/. b./ Elkobzás /Btk. 63., 154., 250. §/ esetében az intézkedés tárgyát a bizonytalanságot, félreértést kizáró olyan pontossággal /pl. a bűnjeljegyzék tételszámának feltüntetése, cikkleírás, fajta, darabszám, pénzösszeg/ kell a rendelkező részben meghatározni, hogy a végrehajtás ne ütközzék akadályba. Ha nem kerül sor elkobzásra, és a lefoglalás megszüntetése /végzéssel/ még nem történt meg 38/, az ítéletben kell rendelkezni a lefoglalt dolog visszaadásáról /annak, akinél a dolgot lefoglalták/, kiadásáról az igényjogosult más személynek/ vagy arról, hogy a lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül /ha a jogosult kiléte nem állapítható meg/, avagy az értéktelen és senki részéről sem igényelt dolog megsemmisítéséről, mindezt a lefoglalás megszüntetése mellett 39/. A lefoglalás megszüntetése helyett a lefoglalt dolog visszatartásáról lehet rendelkezni az ítéletben, ha a dolgot a vádlottnak kellene kiadni /visszaadni/, de őt a bíróság pénzbüntetésre vagy vagyonelkobzásra ítélte, avagy vagyoni előny, elkobzás alá eső érték, bűnügyi költség, polgári jogi igény címén kártérítés fizetésére kötelezte 40/. Az elkobzás foganatosítása, a lefoglalt dolog visszaadása /kiadása/, értékesítése, megsemmisítése nem a bíróság, hanem más szerv /rendszerint a bírósági gazdasági Hivatal 41/ feladata. Ezért - az előzetes fogvatartás beszámításával kapcsolatban is nyilvánított - véleményem szerint az "elkobozza", "visszaadja", "kiadja" kifejezésmód nem szabatos, az "elkobozni...... visszaadni..., kiadni rendeli" pedig nem elégíti ki a magyaros nyelvérzéket. Helyette "a bíróság elrendeli....... elkobzását - ..... részére visszaadását - ......-nak kiadását - ....megsemmisítését" fordulatok használata ajánlatos. Egyébként az "elkobzás elrendelése" kifejezésmód a Btk-ban is előfordul. 42/ A szabatosság alapvető követelménye egyébként azt igényli az ítélet szerkesztőjétől, hogy az írásba foglalásnál lehetőleg ragaszkodjék a törvényi szöveghez, különösen ha az szakkifejezést tartalmaz. Ezért a "vagyoni előny értéke fejében", "vagyoni előny értékének megtérítéseként" 43/ "elkobzás alá eső érték" 44/ szöveg szabatosabb, mint például az eléggé elterjedt "elkobzást pótló egyenérték" és más hasonló önkényesen választott vagy elavult fordulat. Az elkobzás végrehajtásának módját, a lefoglalás megszüntetése után az átvétel elmulasztásának jogkövetkezményeit külön jogszabályok határozzák meg. Nincs szükség arra, hogy a bíróság ezekre a következményekre az ítéletben különösen pedig a rendelkező részben hivatkozzék, ezzel a rendelkező részt terhelje, áttekinthetőségét nehezítse. Éppígy felesleges a rendelkező részben a hivatkozás egyéb törvényi következményekre is, mint például javító-nevelő munka alkalmazása esetében a munkafegyelem megsértésének következményére avagy az ítéletben alkalmazott végrehajtási kegyelem hatályvesztésének lehetőségére történő figyelmeztetés. c./ Az érvényesített polgári jogi igényről a büntetőbíróság háromféle módon rendelkezhetik: a vádlottat egészen vagy részben marasztalja, az igényt egészen vagy részben elutasítja, avagy érvényesítését egészen vagy részben egyéb törvényes útra utasítja. A rendelkezés formai- tartalmi elemeire elsősorban a Be. és kisegítőleg a Pp. rendelkezései irányadók. Marasztalás esetén a rendelkező résznek tartalmaznia kell a magánfél megnevezését /nevét/, telephelyét /lakáscímét/ és képviselőjének nevét és lakáscímét /az ügyvédi munkaközösség címét/ 45/. Ha a magánfélnek képviselője van, arra kell a vádlottat kötelezni, hogy a marasztalás összegét a magánfél

részére a képviselőjének fizesse meg 46/. A fizetésre rendszerint tizenöt napos teljesítési határidőt kell szabni 47/, amelyet azonban speciális büntető eljárási jogszabály 48/ szerint nem a jogerős ítélet közléséről, hanem az ítélet jogerőre emelkedésétől kell számítani. Részletfizetés engedélyezéséről a részletek nagyságának, számának és a fizetési időpontoknak kétséget kizáró meghatározásával úgy kell rendelkezni, hogy a végrehajtásnak ne legyen akadálya 49/. Marasztalás esetében ugyancsak a rendelkező részben kell kötelezni a vádlottat a magánfél készkiadásainak, valamint a magánfél képviselője készkiadásainak és díjának megfizetésére 50/; a teljesítési határidő rendszerint azonos a marasztalás fő összegének megfizetésére kitűzött határidővel. Végül a marasztalás esetében a vádlottat arra is kötelezni kell, hogy a magánfelet megillető illetékfeljegyzési jogra 51/ tekintettel le nem rótt eljárási illetéket, illetve ennek a marasztalási összeggel arányos részét 52/ az állam javára, az illetékhivatal felhívásában megjelölt módon az ugyanott közölt számlára fizesse be 53/, erre nem kell teljesítési határidőt kitűzni. d./ Ha az ügyben zár alá vételre került sor, erről legkésőbb az ítélet rendelkező részében rendelkezni kell: a zár alá vételt fel kell oldani, de csak akkor, ha elrendelésének oka megszűnt, illetőleg a bíróság vagyonelkobzást nem alkalmazott, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére a vádlottat nem kötelezte, a polgári jogi igényt elutasította 54/. Ha a bíróság a polgári jogi igényt megítélte vagy egyéb törvényes útra utasította, és az ügyben zár alá vételre került sor, célszerű, ha a bíróság a rendelkező részben - a zár alá vétel fenntartása mellett - felhívja a magánfelet, hogy a törvényben megszabott határidő alatt kérjen végrehajtást, illetőleg igazolja igényének az érvényesítését, mulasztás esetére a zár alá vétel feloldására mint következményre figyelmeztetéssel 55/. e./ Az ítélet rendelkező részében utolsó helyre az állandóan követett gyakorlat szerint a bűnügyi költségek kerülnek. A bűnügyi költség viseléséről az ügydöntő határozatban, tehát az ítéletben is, hivatalból kell határozni 56/. Ennek elmulasztása esetében a hiányt a bíróság különleges eljárásban hozott végzéssel pótolhatja, illetőleg ugyanígy kijavíthatja a törvénynek meg nem felelő rendelkezést. 57/. A rendelkező részben az eljárás megindításától az ítélet meghozataláig felmerült bűnügyi költségeket összeg szerint kell feltüntetni. Az összeg megjelölése csak akkor hagyható el, ha a bűnügyi költségeket - felmentő ítélet esetében - kizárólag az állam, illetőleg - magánvádas ügyben - a magánvádló vagy a vádlott, vagyis az viseli, aki azokat előlegezte. Ha a bíróságnak bűnügyi költség felmerültéről nincs tudomása /a költségjegyzék nem tartalmaz bejegyzést/, az ítéletben összeg megjelölése nélkül az "esetleg felmerült" bűnügyi költség viseléséről kell rendelkeznie. Mindig rendelkezni kell az ítélet mghozatala után, "a jövőben" felmerülő bűnügyi költségek viseléséről is 58/. Az ilyen rendelkezésen alapszik az ítélet meghozatala után ismertté vált vagy az ítélet végrehajtásának befejezéséig felmerült bűnügyi költségeknek 59/ a vádlottal szemben történő utólagos megállapítása és behajtása. Pénzfő- és mellékbüntetés kiszabásának a rendelkező részben foglalásánál már volt szó arról az ügyviteli szabályról 60/, amely szerint nemcsak a pénzbüntetés, hanem a vagyoni előny, az elkobzás alá eső érték, a rendbírság és az államot illető bűnügyi költség megfizetésére is az ítélet rendelkező részében a jogerőre emelkedéstől számított tizenöt napos teljesítési határidőt kell megállapítani és meg kell jelölni a bevételi számlát, amelyre a befizetést teljesíteni kell. A pénzbüntetéssel kapcsolatban kifejtettek itt is irányadó. Teljesítési határidő kitüzésére éppen akkor van szükség - és ilyenkor az enm mellőzhető a rendelkező részből -, ha a bűnügyi költség nem az államot, hanem magánszemélyt illet meg. Az utóbbinak tudnia kell, mikor kérheti bünügyi költség-követlelésének a végrehajtását. 61./. Ha a bíróság a vádlottat nem kötelezi a felmrült összes bűnügyi költség viselésére /Be. 2l7. §. /1/-/3/ bek., 218. §. /2/-/3/ bek./, helyes, ha a rendelkező részben feltünteti a felmerült bűnügyi költség egész összegét, és pontosan meghatározza, hogy abból mennyit köteles megfizetni a vádlott és mennyit visel az állam vagy más személy. Többvádlottas ügyben hozott ítélet rendelkező részében a félreértést kizáró módon kell feltüntetni, hogy a vádlottak külön-külön vagy egyetemlegesen, az utóbbi esetben szükség esetén azt is, hogy mely vádlottakkal együtt, milyen összeget kötelesek a bűnügyi költségből megtéríteni. A bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezések közé tartozik az is, amellyel a bíróság a vádlottat kirendelt védője részére munkadíj megfizetésére kötelezi /BE. 219. §. /1/-/2/ bek./. A vádlottat arra kell felhívni, hogy a munkadíjat az ügyvédi munkaközösségnek fizesse meg. 62/ c./ Az ítélet indokolása Az írásba foglalt ítélet indokolásának tartalmát a tételes jog szintén meghatározza. 63./ A gyakorlatban a bűnösséget megállapító ítélet indokolásának a következő szerkezete alakult ki:

l./ a tényállás, 2./ a bizonyítékok értékelése, 3./ a vád ismertetése /ha nem nélkülözhető/, 4./ a bűnösség megállapításának és a cselekmény minősítésének indokolása, 5./ a büntetés kiszabásának indokolása, 6./ az ítélet egyéb rendelkezéseinek, valamint a tárgyaláson előterjesztett lényeges indítványok elutasításának indokolása. Ez a szerkezet jól bevált; megváltoztatása nem szükséges. A felmentő ítélet indokolásáról később lesz szó. A világos, logikus, jogászhoz illő ítéletszerkesztés egyik követelménye, hogy az indokolás felsorolt szerkezeti elemei az írásban jól felismerhetően elkülönüljenek. Ennek hosszabb indokolást igénylő ítéletekben az egyes szerkezeti részeknek római vagy arab számjegyekkel, az ábécé nagy vagy kis betűivel, esetleg címfeliratokkal történő jelölésével lehet eleget tenni. Kisebb terjedelmű ítéletekben, különösen, ha az indokolás egyes részei csak néhány sorból állnak, helyesebb, ha az indokolás fő részeinek elkülönülését csupán új bekezdésekkel tüntetjük fel. A világos, logikus szerkezet követelményeivel nem fér össze az indokolás elkülönülő részeinek egymásba keverése. A bizonyítékok értékelésének mint a tényállás-megállapítási indokolásának semmiképpen sem lehet helye a tényállásban. A szabatosság követelményét sértik azok, akik például a bűncselekménnyel okozott sérülésre vagy kárra vonatkozó tényeket a szakértő véleményére hivatkozással /"a szakvélemény szerint"/ állapítják meg, illetőleg rögzítik. a tényállásban. A tényállást megállapító bíróságra a szakvéleménynek - akár csak a bizonyítás többi eszközének - elfogadása nem kötelező, azt a bíróság mérlegeli. A szerkezeti hiba azt a hamis látszatot kelti, mintha a tényállást - legalábbis fontos részében - nem a bíróság, hanem a szakértő állapította volna meg. Mivel a bizonyítékokkal a tényállást követő indokolási részben amúgyis foglakozni kell - még az elfogadott egybevágó bizonyítékokat is meg kell jelölni -, szükségtelen az a szerkezeti bővítés is, amely a tényállás leírása előtt felsorolja az alapjául vett bizonyítékokat. l./ Az ítélet büntetőjogi következmények alkalmazása olyan cselekmény miatt, amely bűncselekmény, és amelyet a vádlott követett el. Ennek megfelelően az írásba foglalt ítélet tényállása is két részre tagozódik, a széles körben követett és bevált gyakorlat szerint: a./ a vádlott személyi körülményeire vonatkozó tények és b./ a bűncselekmény megvalósulásával kapcsolatos tények, az esemény leírása, amit történeti tényállásnak szokás nevezni. a./ A vádlott személyi körülményeire vonatkozó tényállás azokat a tényeket tartalmazza, amelyek a vádlott egyéniségére, jellemére, lelki és testi állapotára, életmódjára, életviszonyaira vetnek fényt. Nyilvánvaló, hogy azokat a személyi adatokat, amelyeket a rendelkező részben kell feltüntetni 64/, felesleges megismételni az indokolásban. Az új eljárásjogi rendelkezés szerint azonban a rendelkező részben - annak feltüntetésén felül, hogy a vádlott volt-e már büntetve vagy sem - kizárólag annak a néhány személyi adatnak van helye, amely a vádlott személyének azonosításához feltétlenül szükséges. Ezért az indokolásban, a tényállásnak szó ban levő részébe kell belefoglalni a vádlottnak a döntés szempontjából jelentős mindazokat a személyi adatait, tulajdonságait, körülményeit is, amelyek a régi Be. szerint írásba foglalt ítéletek rendelkező részébe kerültek. A vádlott személyére vonatkozó tényállás azonban továbbra sem téveszthető össze a vádlott életrajzával. A tényállásnak ez a része is - miként általában az egész ítélet - csak olyan tényeket, adatokat tartalmazhat, amelyek a büntetőjogi elbírálás szempontjából valamilyen okból jelentősek, relevánsak. Egy ember személyiségével összefüggő tények, adatok száma kimeríthetetlen lehet; mégis legtöbbször csak néhányuknak van a konkrét felelősségre vonás szempontjából jogi jelentősége. A személyi körülmények általában szerephez juthatnak a bűnösség fokának a megítélésénél, az indítóoknak /motívum/ a megállapításánál, mint súlyosító vagy enyhítő körülmények a büntetés kiszabásánál, egyszóval a vádlott személyének a társadalomra veszélyessége felmérésénél, sőt olykor mint a cselekményt minősítő körülmény is. Mindezek a körülmények azonban - ha valóban csak a büntetőjogilag jelentőseket emeljük ki egy-egy vádlottnak az éppen eldöntött ügyében rendszerint nem nagy számúak. Mindebből következik, hogy a tárgyaláson a vádlottól meg kell kérdezni, és a tárgyalási jegyzőkönyvbe kell foglalni a Be. 87. §-a /1/ bekezdésének b./ pontjában felsorolt személyi adatokat is, ezek közül azonban csak a releváns adatokat kell és helyes az indokolás személyi tényállási részébe átvenni. A gyakorlatban eddig is sokan azzal követtek el hibát, hogy a nyomozó hatóság által többé-kevésbé alaposan felderített adatokat átvéve, gépies és szokványos tematika szerint, a vádlott életrajzi adatait foglalták bele a tényállásba, tekintet nélkül arra, hogy ezeknek a konkrét döntés szempontjából mennyiben van jelentőségük. Az ilyen téves módszer mellett a tényállás sok felesleges adattal telítődik, viszont kiszorulnak belőle olyan tények, amelyeket figyelembe kellett volna venni, vagy amelyeket tényként megállapítás hiányában megalapozatlanul vett figyelembe a bíróság. A jogi jelentőség fényénél a tényállásba foglalandó személyi adatok, tények, körülmények köréről az alábbi kép alakul ki:

A vádlott állampolgárságát - a Btk. 4-7. §-aiban foglalt rendelkezésekre figyelemmel - általában csak akkor indokolt feltüntetni az ítéletben, ha a vádlott külföldi vagy kettős állampolgársága van, ha a bűncselekményt külföldön követte el, vagy ha az eljárásban együtt szerepelnek vádlottként magyar és külföldi állampolgárok. A vádlott foglalkozása többé-kevésbé minden ügyben jogilag is jelentős. Kimerítő megjelölésére és a munkahely pontos feltüntetésére azonban már csak azokban az esetekben lehet szükség, amelyekben a bűncselekmény elkövetése vagy a minősítés összefügg a foglalkozással és a munkahellyel, vagy a bíróság javító-nevelő munkát alkalmazott, avagy ha az itéletet - érvényben levő ügyviteli rendelkezés 65/ szerint - a vádlott munkahelyével, illetőleg ennek felettes vagy a felügyeletét ellátó szervével közölni kell. Ha a vádlott a bűncselekmény elkövetése óta foglalkozást változtatott, szükség lehet a vádlottnak mind a bűncselekmény elkövetésekor, mind az ítélethozatal idejében űzött foglalkozása feltüntetésére. A vádlott - gyakran számos - munkaviszonyára vonatkozó részletes adatok tüzetes felsorolására csak ritkán / pl. tartási kötelezettség elmulasztásának elbírálásánál/ van szükség. A legtöbbször elegendő annak általános megállapítása, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetéséig munkaviszonyban állt, becsületesen dolgozott, vagy - ellenkezőleg - munkahelyét, szakmáját sűrűn és indokolatlanul változtatta. A helyesen szerkesztett tényállás az ilyen általános megállapítást is csak akkor tartalmazza, ha a bíróság ahhoz konkrét következtetést fűz. Viszont a vádlott rövid tartamú munkaviszonyaira vonatkozó adatoknak az ún. történeti tényállásban van a helye, mert ezekből állapítható meg /többek között/, hogy a vádlott mennyiben valósította meg a közveszélyes munkakerülést. A vádlott szüleinek foglalkozása, társadalmi helyzete általában csak fiatalkorú felelősségre vonásánál juthat jelentőséghez, amikor a személyiség kialakulásának vizsgálatánál ezeket az adatokat nyilvánvalóan nem lehet mellőzni. Felnőtt vádlott ügyében a szülőkre vonatkozó, a neveltetés körülményeire utaló adatoknak csak abban az elég ritkán előforduló esetben lehet jelentősége, amelyben a bűncselekmény elkövetése és a vádlott osztályhelyzete között, a cselekmény jellegére tekintettel összefüggés vagy ennek hiánya fedezhető fel. Ilyenkor azonban jelentős lehet a szülőknek, sőt a vádlottnak is, a felszabadulás előtti foglalkozása is. A szülők foglalkozásának minden ítéleti tényállásba való gépies felvétele azonban ítéletszerkesztési hiba. A vádlott iskolai végzettsége - értve ez alatt azt a legmagasabb rendű iskolatípust, amit a vádlott végigjárt, illetőleg ennek az osztályát /évfolyamát/, amit még bejezett - a legtöbb ügyben közömbös a döntés szempontjából, ezért elhagyható a tényállásból. Konkrét esetben azonban a bíróság a bűnösség, a társadalomra veszélyesség fokára következtethet abból, hogy az iskolázott vádlott felismerte cselekményének a társadalomra veszélyes voltát, hogy a vádlott jó keresetet biztosító szakképzettség ellenére folytat munkakerülő, bűnöző életmódját, hogy a fiatalkorú csavargás miatt hagyta abba a szakma kitanulását stb. Ilyenkor szükséges, hogy a bíróság a vádlott műveltségi fokára, megkezdett, de be nem fejezett főiskolai tanulmányaira, nyelvtudására, szakképzettségére vonatkozó adatokat is felvegyen a tényállásba. Más esetekben pedig éppen annak lehet jelentősége, hogy a vádlott írni-olvasni sem tud. A vádlott családi, kereseti és vagyoni körülményeinek - különösen a büntetés kiszabása szempontjából csaknem minden ügyben jelentősége van. Ezért a releváns adatokat - olykor a nemlegeseket is - bele kell foglalni a tényállásba. Pénzmellékbüntetés alkalmazásánál, mértékének a meghatározásánál, illetőleg a törvény szerint kötelező pénzmellékbüntetés kiszabásának mellőzésénél 66/ a vádlott keresete, jövedelme, vagyona mellett a házastársának vagy a vele egy háztartásban élő más családtagnak a keresete, jövedelme is jelentős, amennyiben az utóbbi a vádlottal egy sorban köteles a vádlott más családtagjainak, elsősorban gyermekeinek az eltartására. 67/ Annak megállapításához ugyanis, van-e a vádlottnak a pénzmellékbüntetés alkalmazásának feltételeként megkívánt megfelelő keresete vagy jövedelme, az említett adatokat is figyelembe kell venni. 68./ A vádlott házastársának keresetét vagy jövedelmét, eltartásra szoruló gyermekeinek számát és életkorát, az őt terhelő vagy neki fizetendő tartásdíj összegét, egyéb rokontartási kötelezettségének mértékét tehát általában csak akkor indokolt belefoglalni a tényállás első részébe, ha az ítéletben eldöntött kérdések között a pénzbüntetés is szerepelt. A törvény szerint kötelező pénzmellékbüntetés kiszabásának mellőzése esetében a tényállásba kell foglalni a nemleges körülményt is, hogy ti. a vádlottnak - megfelelő keresete, jövedelme, vagyona nincs. A vádlott anyagi helyzetére vonatkozó részletesebb adatok jelentőséget nyerhetnek - ennélfogva helyet kaphatnak a tényállásban - olyan ügyben is, amelyben a bíróság a polgári jogi igény elbírálása körében a vádlott kártérítési kötelezettségét mérsékli 69/, vagy a vádlottat részletfizetési kedvezményben részesíti 70/. A vádlottnak állami szervnél, társadalmi szervezetben, szövetkezetben, valamint érdekképviseleti szervnél viselt tisztségét, katonai rendfokozatát, kitüntetéseit általában csak akkor kell feltüntetni a tényállásban, ha a bíróság súlyosító vagy enyhítő körülményként vette figyelembe, vagy ha az ítéletet azért kell közölni az érdekelt szervvel, mert a vádlott az elítélés következtében a tisztségét, rendfokozatát, kitüntetését elveszti vagy elveszítheti. Ebben a vonatkozásban a nemleges adatra /pl. "katona nem volt"/ rendszerint nincs szükség a tényállásban.

A Be. 220. §-ának /3/ bekezdése szerint az ítélet indokolásának /közelebbről a tényállásnak/ tartalmaznia kell a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat is. A rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás szerint " a vádlott korábbi büntetései" alatt azok a büntetések értendők, amelyeket a bíróság az ügydöntő határozat, illetve annak egyes rendelkezései meghozatalánál értékelt és figyelembe vett. A törvény rendelkezése és annak hiteles értelmezése folytán többé nem tekinthető irányadónak a Legfelsőbb Bíróságnak eseti határozatban kifejtett interpretációja 71/, amely szerint az ítélet indokolásában "tüzetesen" fel kell sorolni, hogy a vádlottat korábban milyen bűncselekmény miatt milyen mértékű büntetésre ítélték. Sokszor elítélt vádlottal szemben hozott újabb ítélet tényállásában az elítélések kimerítő felsorolására rendszerint nincs szükség. Vitathatatlan, hogy a tényállásból nem hiányozhatnak azok az elítélések, amelyeken valamelyik ítéleti rendelkezés - a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítása, a feltételes szabadság kizárása, a feltételes szabadság megszüntetése, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése, a végrehajtási kegyelem hatálytalanítása folytán a büntetés végrehajtásának utólagos elrendelése, illetőleg /és nem utolsó sorban/ a bűncselekménynek mint visszaesésben elkövetettnek a minősítése - alapszik. Ilyenkor viszont rendszerint nemcsak a bűncselekményt és a büntetést, hanem az ennek végrehajtására vonatkozó adatokat is fel kell venni a tényállásba a rendelkezés kellő megalapozása végett. Ki kell tűnnie a tényállásból azoknak az elítéléseknek is, amelyekre figyelemmel a bíróság a vádlottat mint többszörös visszaesőt vagy kriminológiai visszaesőt 72/ vonta felelősségre. A törvényben megszabott indokolási kötelezettségnek a legtöbb esetben legfeljebb két- három korábbi elítélés kiemelésével és a tényállásba foglalásával eleget lehet tenni. A többi, még régebbi elítélést illetően a személyi társadalomra veszélyesség megítéléséhez elegendő adatot szolgáltat az olyan összefoglaló megállapítás, amelyből kitűnik az évnyi pontossággal meghatározott elítélések száma, általánosságban az elkövetett bűncselekmények jellege, esetleg azonossága vagy hasonlósága és az alkalmazott büntetések súlya 73/. Ha a vádlott a korábbi elítélés hátrányos következményei tekintetében törvényi, bírósági vagy kegyelmi mentesítésben részesült, az elítélést nem szabad belefoglalni a tényállásba, kivéve ha a bíróság a mentesítés alá esett elítélést - a Btk. 78.§-ának /3/ bekezdése alapján - súlyosító körülményként veszi figyelembe 74/. A rehabilitáció alá esett elítélést különösen kriminológiai visszaeső ügyében hozott ítélet tényállásában kell feltüntetni. A vádlott személyének a társadalomra veszélyessége megítélésénél, tehát a büntetés kiszabásánál jelentősége lehet a büntetőjogi értelemben vett előélet körében a figyelmeztetés /BTk. 60. §./ vagy a szabálysértési jogkövetkezmények alkalmazásának is, amennyiben azonos vagy hasonló jellegű bűncselekmény miatt indított eljárás megszüntetése, hasonló jellegű szabálysértés miatt történt felelősségre vonás szerepel a vádlott előéletében. Ha a vádlott előző büntetéseit összbüntetésbe foglalták, rendszerint nem elegendő az összbüntetés adatainak a tényállásba felvétele. Azokból nem tűnik ki például a döntés szempontjából nem egyszer jelentős az a körülmény, hogy a korábban elkövetett bűncselekmények a quasi halmazat viszonyában vannak-e egymással vagy sem. A tényállás rendeltetése megköveteli az alaposságot, az összbüntetésbe foglalásnak az alapítéletek szerinti elítélésekre felbontását. A tényállás most tárgyalt részének kell tartalmaznia azokat a vádlott személyével összefüggő tényeket is, amelyek a büntethetőséget kizáró, illetőleg a beszámítást korlátozó okot valósítanak meg /pl. rendellenes elmeállapot/, vagy amelyeket a büntetés kiszabásánál /a büntetés nemének, mértékének meghatározásánál, a végrehajtás felfüggesztésénél stb /mint enyhítő, illetőleg súlyosító körülményt kell figyelembe venni /pl. tartós betegség, kiemelkedő színvonalú munkavégzés vagy iszákos életmód/, avagy amelyek más szempontból jelentősek /pl. az ittasság foka/. Mindezeket a körülményeket, adatokat mint a bíróság által megállapított vagy figyelembe vett tényeket rövid, tömör és az irodalmi köznyelvnek megfelelő szövegezésben kell az írásbeli tényállásba foglalni.Ha a bíróság szó szerint átmásolja a szakvéleményben olvasható, a szakma művelői számára készült idegen nyelvű szakkifejezéseket /pl. az átlagos műveltségű ember által nem ismert latin terminus technicusokat/, ítélete részben érthetetlenné válik. Sőt olyan gyanút ébreszthet az olvasóban, hogy a bíróság tagjai maguk sem voltak tisztában a szakvélemény pontos értelmével. A bíróság által mérlegelt és elfogadott szakvéleményben levő- megállapításokat tehát le kell fordítani a köznyelvre. b./ Az ún. történeti tényállás az elkövető és a cselekmény közötti viszony tárgyi oldalát tükrözi. A tényállás eme részének az elbírált cselekmény - tehát a múltban lezajlott és a bíróság által felderített esemény leírását kell tartalmaznia. Terjedelmét, tartalmát szintén az elbírálás, a döntés igényei, a konkrét jogi relevancia szabják meg. A gyakorlatban sokszor lehet találkozni terjengős, szószaporító, számos közömbös tényt tartalmazó történeti tényállással, amelynek részletező előadásmódja olykor a komikum határát sorolja. Az ilyen ítéletek szerkesztői szem elől tévesztik, hogy az ítéleti /történeti/ tényállás nem felnőttek számára írt mese, szórakoztató történet, hanem olyan tények láncolata, amelyeknek kivétel nélkül jogi jelentőségük van.

A tényállásból ki kell tűnnie, hogy bűncselekmény valósult meg, az a büntető törvénynek a jogi indokolásban felsorolt melyik rendelkezése alá esik, és hogy a vádlott követte el. A tényállásnak minden esetben tartalmaznia kell az elkövetés helyét /illetékességi ok/, időpontját /többszöri eljárás tilalma, elévülés, időmúlás, felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése stb./, a cselekmény tárgyát és az elkövetés módját, általában mindazokat a tényeket, amelyekre tekintettel megállapítható, hogy a Btk-ban meghatározott valamelyik bűncselekmény törvényi tényállása teljesen vagy részben /előkészület, kísérlet/ megvalósult. /A csalás befejezett alakzatának elbírálásakor például nem hiányozhatnak az ítéleti tényállásból azok a tények, amelyekből következik, hogy a vádlott más személyt megtévesztett és ennek folytán a sértettet anyagi hátrány: kár érte./ A tényállásba kell foglalni azokat a tényeket is, amelyek a cselekményt minősítő rendelkezést alapozzák meg, mint például a bűncselekmény tárgyának értéke, illetőleg a bűncselekménnyel okozott kár mennyisége, a testi sérülés tényleges gyógytartama, az elkövetéskor jelen volt személyek száma, az éjjel vagy garázda módon történt elkövetés. Ki kell tűnnie a tényállásból, hogy a vádlott tettesként, társtettesként vagy részesként működött közre az elkövetésben. Adott esetben arra utaló tényeket is tartalmaznia kell a tényállásnak, hogy nem valósult meg a büntethetőséget kizáró ok, mert például a magánindítványt szabályszerűen előterjesztették. A történeti tényállásba kell foglalni a - nem a vádlott személyével, hanem a cselekménnyel kapcsolatos tényeket, amelyeket a bíróság a büntetés kiszabásánál értékel /pl. a hasonló bűncselekmények gyakori előfordulása a bíróság területén, vagy az, hogy a kár megtérült./ A motívumra utaló tények is helyet kaphatnak a tényállásnak ebben a részébe /pl. a vádlott és a sértett közös, nehezen elviselhető lakáshelyzete/. A bíróságot is terheli az a kötelesség, hogy felderítse, illetőleg megállapítsa azokat az okokat és körülményeket, amelyek a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tették, 75/ ami alatt "a konkrét bűncselekmény elkövetéséhez szorosan kapcsolódó, annak megvalósítását közvetlenül előidézni alkalmas körülmények feltárását" kell érteni. 76/ Mivel pedig a büntetőeljárás során felderített ezekről az okokról és körülményekről - a Be.117. §-a szerint - a további bűncselekmények megelőzése végett az intézkedésre illetékes szervet értesíteni kell /Bírósági jelzés/ 77= nyilvánvaló, hogy a törvénynek megfelelően felderített tényeket /pl. a sértett vállalat ügyrendjének fogyatékos voltát vagy az ellenőrzés elmulasztását/ fel kell venni a tényállásba. ugyanis a jelzésnek is a bíróság által megállapított tényálláson kell alapulnia. Arról már volt szó, hogy a történeti tényállás esemény leírása, de nem "sztori". Szövegezésénél egyszerű, rövid mondatoknak, a kijelentő mód múlt idejének használata indokolt; az ettől eltérő, a különlegesen irodalmi kifejezésmódot kereső fogalmazás a bírói ítéletben erőltetettnek hat. A tényeket nem lehet a törvény szavaival leírni. Helytelen például, ha a súlyos testi sértés tényállásában a bíróság a tényleges gyógytartamot úgy írja körül, hogy a sérülés "nyolc napon túl" gyógyult, vagy ha az ifjúság elleni bűntett tényállása csak annyit tartalmaz, hogy a vádlott "a kiskorú testi és szellemi fejlődését súlyosan veszélyeztette". A megállapított tényekre a jogszabály alkalmazása a jogi indokolás körébe tartozik. A tényállásnak önmagában teljesnek kell lennie. A tények megállapítása, leírása helyett nem lehet a tárgyalási jegyzőkönyv vagy más irat tartalmára utalni 78/. A Legfelsőbb Bíróság ismételten hangsúlyozta, hogy megalapozatlanná válik az ítélet, ha tényállása nem tartalmazza a vádlott izgatást megvalósytó kijelentéseinek a lényegét 79/. A csupán gyalázkodó, trágár kifejezések szó szerinti idézése általában szükségtelen. Egyébként a tényállás szövegezésénél különösen ügyelni kell a félreértést kizáró, pontos, szabatos kifejezésmódra. Ha a tényállás csupán azt tartalmazza, hogy a vádlott a rendőrrel "dulakodott", ebből nem leeht megállapítani, hogy a rendőr fogásából igyekezett-e csupán szabadulni a vádlott /ami mint passzív ellenállás a büntettet nem valósítja meg/, avagy erőszakos módon akadályozta a rendőrt az intézkedésében. Nem valódi tényállás az olyan sem, amely a tények helyett, ezek elhallgatásával, csupán a bíróságnak a vádlott szándékára, tudatának tartalmára vonatkozó következtetés eredményét tartalmazza; például ha a hivatalos személy elleni erőszakot elbíráló ítélet tényállásában az olvasható, hogy a vádlott "meg akarta rúgni" a rendőrt. Az ilyen következtetésnek az alapja az a tény lehet - és ennek kellett volna helyet kapnia a tényállásban -, hogy a vádlott a lábát rúgásra lendítette a rendőr felé. Befejezésül néhány szót még a bonyolult, összetett tényállás szerkesztéséről. Sok cselekményt vagy több vádlott szerteágazó cselekménysorozatát felölelő tényállás írásba foglalásánál fokozott gondot kell fordítani arra, hogy a bonyolult, szükségképpen terjedelmes tényállás jól áttekinthető maradjon. Az indokolásnak ezt a részét már azzal a céllal kell megszerkeszteni, hogy könnyen értékesíthető alapul szolgáljon a jogi indokoláshoz: egyszerű és félreérthetetlen utalással lehessen megjelölni, hogy melyik cselekmény a büntetőtörvény milyen rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. Hosszú, bonyolult

eseménysorozat tagolás nélküli, rendszertelen előadása rendkívül megnehezíti az egyes ítéleti rendelkezések indokoltságának megértését, csökkenti az ítélet meggyőző erejét. A gyakorlatban bevált módszer az egyes bűncselekményekre vonatkozó tényállás- részeknek jól felismerhető módon - sorszámozással vagy betűjelzéssel - történő elkülönítése. A szétválasztott tényállási részek sorrendjét az elkövetések időbeli sorrendje avagy az elbírált bűncselekmények súlya, jelentőség szerint csökkenő rendje, esetleg a Btk. Különös része szerkezetének megfelelő sorolás szabhatja meg, a konkrét célszerűségi követelményeknek megfelelően. A tényállásnak vádlottak szerinti tagolása nem vihető keresztül, ha ugyanazt a bűncselekményt többen követték el. Az ilyen bűncselekmény tényállását egységesen kell előadni. Terjedelmes, bonyolult ügyekben a cselekménysorozat leírását általános tényállási rész vezetheti be /pl. a vállalaton belül elkövetett bűncselekményeket megkönnyítő körülményekről vagy a bűnszövetség létrejöttéről stb./. A tájékozódást, a megértést elősegítő és ezért nem kifogásolható módszer, ha a bíró az egyes tényállásrészek után zárójelben feltünteti a cselekmény minősítésénél alkalmazott jogszabályokat, annak ellenére, hogy a minősítő rendelkezés indokolásának nem a tényállási részben van a helye. Az áttekintést könnyíti meg és a bíró önellenőrzését is segíti, ha a tényállás befejezéséül összefoglalást, összesítést tartalmaz a bűncselekményekkel okozott károkról, illetőleg a bűncselekmények tárgyainak értékéről. A történeti tényállás írásba foglalásánál is követelmény a teljesség, az áttekinthető szerkezet és az ismétlések lehető elkerülése. Végül az ítéleti indokolás egészére érvényes feltétlen tilalom: több vádlottakat mindig - ha a körülményekhez képest megengedhető rövidséggel is /pl. csak a családi névvel/ - meg kell nevezni. 80/ A tilalom megszegése már sok - megalapozatlanságot is okozó - félreértéshez vezetett. 2./ A tényállás mikénti megállapításának indokolása azoknak a bizonyítékoknak az értékelésével történik, amelyeken a tényállás alapszik. Nyilvánvaló tehát, hogy a bizonyítékok értékeléséről szóló beszámolónak az indokolás szerkezetében nyomon kell követnie a tényállás megállapítását. Más indokolási résznek a tényállás és a bizonyítékok értékelése közé vetése sérti a logikus szerkezet követelményét 81/. A bíróság a bizonyítási eszközöket és bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és ezen alapuló meggyőződése szerint bírálja el. 82/ A bizonyítékok szabad értékelésének eljárásjogi alapelve utat nyithat a bírói önkénynek, a tényállásnak a vád, illetőleg a bűnösség megállapítása igényéhez igazodó vagy ellenkező irányú, de mindenképpen az objektív valóságtól eltérő megállapításának. Ezért a törvényben megszabott kötelessége a bírónak, hogy az ítélet indokolásában fejtse ki, a megállapított tényeket miért, milyen bizonyítékok alapján fogadta el valóknak; 83/ miért találta szükségesnek további bizonyítékok beszerzését, vagy miért nem fogadta el a szakvéleményt. 84/ Ennek az indokolási kötelességnek a jelentőségét aláhúzza, hogy az ítélet hatályon kívül helyezését vonja maga után, ha az első fokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, és ez az ítéletet lényegesen befolyásolta 85/. A bizonyítékok értékeléséről szóló indokolási rész terjedelmét a meggyőző erő érvényesülésének igénye szabja meg. Ha a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte, és a rendelkezésre álló bizonyítékok egybehangzók, eleget tesz indokolási kötelességének a bíró, ha a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékokat felsorolja: hivatkozik a vádlott beismerésére, megnevezi a tanúkat, megjelöli az okiratokat, tárgyi bizonyítékokat. Ha azonban a bizonyítékok között nincs meg az összhang - a vádlott egészen vagy részben tagad, a tanúvallomások közötti ellentéteket a tárgyaláson nem sikerült feloldani, a bizonyító okiratok nem egyértelműek -, a bizonyítékokat egyenként értékelni, illetőleg mérlegelni kell, be kell számolni arról, hogy a bíróság miért fogadta el az egyik bizonyítékot és miért vetette el a másikat 86/. A mérlegelésben a bírót a logika szabályai kötik. Ugyanannak a tanúnak a vallomását is részben elfogadhatja a tényállás alapjául, a vallomás további részének elvetése mellett. 87./ Ilyen értékelő, mérlegelő tevékenységről, döntésről azonban a meggyőzésre alkalmas módon és az ehhez szükséges keretben számot kell adnia. Az irodalomban is kifejezésre jutott olyan nézet, hogy a vádlott védekezését is az indokolásnak a bizonyítékok értékelését tartalmazó részébe kell foglalni, azzal kell kezdeni az indokolásnak ezt a részét. 88/ A vádlott védekezése nem ilyen egysíkú kérdés. Ha a terhére rótt bűncselekmény elkövetését beismeri, beismerése mint az egyik bizonyíték valóban a bizonyítékok értékeléséről szóló indokolásrészben kell hogy helyet kapjon. A vádlott tagadását ugyancsak a bizonyítékok mérlegelésével - a terheli bizonyítékok elfogadásával és az ellentétes bizonyítékok elfogadásával és az ellentétes bizonyítékok elvetésével - kell megcáfolni. Ha azonban a vádlott a cselekmény elkövetését beismeri, de a bűnösségét vitatja, a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okra hivatkozik, ezzel a védekezésével nem a tényállás, hanem a bűnösséget megállapító, esetleg a cselekményt minősítő rendelkezés indokolása körében kell foglalkozni. Ha pedig a vádlott az elkövetés beismerése és a bűnösség elismerése mellett felelősségének a súlyát

csökkentő körülményeket hoz fel /pl. méltánylást érdemlő indítóokra utal/, ezeknek mérlegelése a büntetés kiszabásának indokolására tartozik. Ebből következik, hogy általában nincs szükség az ítélet indokolásában a vádlott védekezésének alakszerű, összefoglaló ismertetésére. Az ítéleti tényállás minden egyes részletének, adatának bizonyítékon kell alapulnia, kivéve a törvény szerint bizonyításra nem szoruló tényeket. 89/ A bíróságnak a tárgyalásra beszerezhető és beszerzett valamennyi bizonyítékot értékelnie kell. /Értékelés az is, ha az egybehangzó bizonyítékokat puszta felsorolással elfogadja./ E tekintetben minden mulasztás a bírói önkény látszatát kelti, és az ítélet meggyőző erejét csorbítja, mint például, ha a bíróság tanúvallomást kizárólag abból az okból nem fogad el bizonyító erejűnek, mert a tanú a vádlott hozzátartozója. Különösen súlyos mulasztás, ha a bíróság a tényállás alapjául vett bizonyítékokkal ellentétes bizonyítékokat meg sem említi, elhallgatja, vagy éppen azt állítja az indokolásban, hogy a bizonyítás anyaga egybehangzó. Semmiképpen sem teljesíti indokolási kötelességét az a bíró, aki a bizonyítékok értékelése címén sorra ismerteti a tárgyaláson elhangzott tanúvallomásokat, ezeknek mérlegeléséről, arról, hogy a különböző és eltérő vallomásoknak miért és mennyiben tulajdonított bizonyító erőt, azonban nem ad számot. A bizonyítékok mérlegelése gyakran ténybeli következtetést tesz szükségessé. Ügyelni kell, hogy a következtetés eredménye meggyőző legyen, megfeleljen a logika szabályainak és az élettapasztalatnak. Végül a bizonyítékok értékelését tartalmazó indokolás sem lehet terjedelmesebb a feltétlenül szükségesnél. A kelleténél nagyobb alaposságra törekvés túlindokoltságot szül, ami nem növeli a meggyőző erőt; ellenkezőleg fárasztja az olvasót, nehezíti a megértést. 3./ Az indokolásnak az ítéletszerkesztési gyakorlatban kialakult önálló része a vád ismertetése. Ez - ha egyáltalán szükség van rá - szerkezeti szempontból a bizonyítékok értékelését, tehát a tényállásmegállapítás indokolását követheti, és az ún. jogi indokolást vezetheti be. Az ítélet indokolásában a vádat azzal a tartalommal célszerű ismertetni, amellyel az ügyész /a magánvád itt alig játszik szerepet/ vádbeszédjében 90/ a vádat fenntartotta. A vád módosítása csak ritkán szükséges utalni az indoklásban. Vétségi eljárásban a vádindítvány tartalmazza a vádat, ha az ügyész nincs jelen a tárgyaláson. 91./ Véleményem szerint a vád perjogi jelentősége nem indokolja a vád tartalmának ilyen szerkezeti kiemelését. a bíróság csak törvényes vád alapján hozhat ítéletet; csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz 92/. Ha az ügyész, illetőleg a magánvádló a tárgyaláson a vádat elejti, a bíróság a tárgyalást nem folytathatja, ítéletet nem hozhat, hanem köteles - végzéssel - az eljárást megszüntetni. 93/ Ha azonban a törvényes vád fennáll, a bíróság a bűnösség megállapítása vagy ennek mellőzése, a cselekmény jogi minősítése vagy éppen a büntetőjogi következmények alkalmazása tekintetében önállóan dönt; a vád tárgyává tett és tényállásaként megállapított cselekmény jogi elbírálásában az ügyésznek a vádiratban /vádindítványban/ vagy a vádbeszédében előterjesztett indítványai nem kötik. 94./ A vádelv ilyen korlátozott érvényesülésére tekintettel nincs szükség arra, hogy a tényállás szerint megállapított cselekménynek - ha azért vádat emeltek - az ügyész felfogásának megfelelő minősítése, e minősítésnek a bírósági minősítéssel megegyezése vagy attól való eltérése az ítéletből kitűnjék. A jogi indokolás keretében "a vád szerint" kifejezés közbeiktatásával lehet jelezni, hogy az ítéleti minősítés egyezik a vád szerinti minősítéssel /ha ennek kidomborítását az ítélet szerkesztője szükségesnek érzi/. A vádtól eltérő minősítés esetében pedig a jogi indokolásban szükségképpen meg kell említeni azt a vádbeli minősítési indítványt /de csak ezt!/, amit a bíróság nem tett magáévá, és ezért - az ítéleti minősítés indokolásaként - meg kell cáfolnia. Az ítéleti indokolás lehető rövidre fogása érdekében van jelentősége a vád formális ismertetése mellőzésének. A vádat képviselő ügyészi szerv megnevezése, a vádirat ügyszámának és keltének a feltüntetése pedig csak akkor szükséges, ha a bíróság olyan ügyeket egyesített, amelyekben különböző ügyészi szervek nyújtották be a vádiratokat /vádindítványokat/. /Félreértés elkerülése érdekében megjegyzem, hogy eddig csak a bűnösséget megállapító ítélet szerkesztéséről esett szó./ 4./ A bűnösség megállapításának és a cselekmény minősítésének megokolását szokás jogi indokolásnak nevezni. Az indokolásnak ebben a részében a bíró a bíróság jogalkalmazó tevékenységéről, a tényállásba foglalt tényekből levont jogi következtetéseiről és a tényállásnak a büntető törvényben meghatározott absztrakt tényállásokkal való összehasonlítása eredményéről számol be. A jogi indokolás körébe tartozik az a kérdés, hogy a tényállásban leírt cselekmény befejezett bűncselekmény, kísérlet avagy csupán /büntetendő/ előkészület, az hogy a vádlott tettesként vagy részesként követte-e el, bűnösségének a formája /szándékosság vagy gondatlanság/, hogy a büntethetőségnek nincs akadálya, hogy a cselekmény a

rendelkező részben megnevezett bűncselekmény törvényi tényállását meríti ki és a rendelkező résznek megfelelően minősül, hogy a vádlott több cselekménye egységet vagy bűnhalmazatot valósít meg. A jogi indokolásnak meg kell győznie az olvasót arról, hogy a bíróság a megállapított tényállásra helyesen alkalmazta az anyagi büntetőjog szabályait. A jogi indokolás főként a jogszabályi rendelkezések megjelöléséből és értelmezéséből áll. A jogi indokolás terjedelmét is a célja és az ésszerű szükségesség szabja meg. A tömör fogalmazás mellőzése a terjengősség itt sem erősíti a meggyőző erőt, a közérthetőséget. Ha az elbírálásnál irányadó rendelkezések egyértelműek, alkalmazásukat sem a vád, sem a védelem nem vitatta, elegendő az alkalmazott rendelkezésekre hivatkozás a jogforrás szabatos megjelölésével. Ilyen esetben a Btk. Általános részében meghatározott fogalmak használatát még a jogforrás megjelölésével sem kell indokolni. Ha a tényállásból nyilvánvaló, hogy a vádlott egyedül és szándékosan követte el a bűncselekményt, sem a Btk. 13. §-a /1/ bekezdésének, sem a 16. §-ának a felhívására nincs szükség. Sohasem hagyható el a jogi indokolásból a megállapított bűncselekmény törvényi tényállását és minősítését meghatározó rendelkezések pontos felsorolása. /Sikkasztás vagy csalás alapesetében bűnösnek kimondó ítélet jogi indokolásában például nem szabatos csupán a Btk. 296. §-ának /1/ bekezdésére hivatkozni: emellett fel kell hívni a 292., illetőleg a 293. §-t is./ Ha a bűncselekmény tényállását keretjogszabály határozza meg /pl. közlekedési vétség, devizagazdálkodást sértő bűntett, adócsalás büntette/, ennek megjelölése sem hiányozhat a jogi indokolásból. 95/ Hasonlóképpen fel kell tüntetni a Btk. 303. §-ának /2/ bekezdése szerinti vagyon elleni vétség megállapításának indokolásában azt a minősítő rendelkezést is, amelyre tekintettel vált az egyébként szabálysértési cselekmény bűncselekménnyé, vétséggé. A szabatosság megköveteli, hogy az alkalmazott jogszabály megjelölése pontosan tüntesse fel a §, a bekezdés, a pont vagy alpont számát, sőt - ha a törvényi tényállás több fordulatot /pl. hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság/ vagy több büntetési tételt tartalmaz - a megfelelő fordulatot vagy tételt is. Fordulatról akkor beszélünk, ha a rendelkezés azonos bűncselekmény különféle elkövetési módjait, a törvényi tényállás megvalósulásának különböző változatait azonos büntetés alá vonja /pl. Btk. 219. §. /1/ bek. két fordulattal/. Ha viszont ugyanaz a rendelkezés ugyanarra a bűncselekményre vonatkozóan többféle büntetést /büntetési tételt/ határoz meg /pl. Btk. 297. §/, a § /esetleg a bekezdés/ mellett a rendelkezésbeli sorrendnek megfelelő sorszámozással a tételt is meg kell jelölni. 96/ Még ha nem is vitatják a bűnösség megállapítását vagy a minősítést, rendszerint akkor sem elegendő a jogi indokoláshoz a rendelkezésekre történő puszta hivatkozás, ha a törvényi tényállás több különféle magatartást fog át, a jogalkalmazásban konkretizálásra szorul. Ha a bíróság a vádlottnak a tényállásban leírt magatartását - cselekmények sorozatát - garázdaság bűntettének minősíti, ennek indokolása nem lesz eléggé meggyőző, ha csupán a Btk. 219. §-a /1/ bekezdése I. fordulatának a felhívására szorítkozik. A bíróságnak röviden ki kell fejtenie, hogy a cselekmény az elkövetés helyén és idejében mennyiben volt alkalmas mások megbotránkoztatására, és hogy a vádlott szándéka arra is kiterjedt, hogy kirívóan közösségellenes magatartást tanúsítson. Hasonlóképpen kevés a Btk. 274. §-ának /1/ bekezdésében meghatározott ifjúság elleni bűntett esetében a § és a bekezdés megjelölése vagy akár a törvény szövegének idézése; rá kell mutatni, hogy a vádlott mennyiben veszélyeztette súlyosan a kiskorú fejlődését, éspedig elsősorban a testi vagy inkább a szellemi, avagy mindkét irányú fejlődését. Még inkább szükséges a tartalmi jogi indokolás, ha a bűnösséget vagy a minősítést /tágabb értelemben véve/ a védelem vitatta, avagy a bíróság a cselekményt a vádtól eltérően minősíti /Ilyen esetben van valóban szükség a vád megfelelő ismertetésére./ Hasonló a helyzet akkor is, ha a cselekmény minősítése önmagában problematikus, tehát csak jogszabály-értelmezés segítségével lehet megoldani. Ezekben az esetekben az ítélet meggyőző erejét ásná alá, ha a bíróság a bűnösséget megállapító vagy a minősítő rendelkezését mint megdönthetetlent, indokolást nem igénylő állami, bírói akarat nyilvánítást tüntetné fel. A vád szerinti minősítést, a védelemnek a bűnösséget vagy a minősítést vitató állításait jogi érvekkel meg kell cáfolni. Ki kell mutatni például, hogy a vádlott szándéka eshetőlegesen garázdaság elkövetésére irányult, hogy nem volt jogos védelmi helyzetben stb. Egyedül a nyilvánvalóan komolytalan, minden alapot nélkülöző védelmi állítást lehet figyelmen kívül hagyni. A jogi érvelésben a bíróság elsősorban a törvény hiteles vagy egyéb értelmezésére, a bírói gyakorlatban kialakult álláspontra hivatkozik. Idézheti a Legfelsőbb Bíróság elvi döntéseit és irányelveit, kollégiumi állásfoglalásait, iránymutató eseti határozatait, hivatkozhatik a másodfokú bíróság irányítására; megjelölheti a forrást is, ha az mindenki számára hozzáférhető /pl. Büntetőjogi Döntvénytár, Bírósági Határozatok, Büntető Elvi Határozatok/. Nem helyes azonban, ha a bíróság a bírói gyakorlatot - az elvi döntéseket kivéve úgy idézi, olyan látszatot kelt, mintha az idézett határozat jogszabály kötelező erejével lenne felruházva. Hasznosítja a bíróság a jogi indokolásban a jogtudomány eredményeit is. A jogi indokolással szoros összefüggésben merül fel a bírói ítélet nevelő hatásának kérdése, amelynek fontosságát a bevezetőben hangsúlyoztam. Felmerült olyan igény, hogy az ítélet - az írásba foglalt ítélet - a

konkrét ügy elbírálásán túl kifejezetten oktasson a törvénytiszteletre, a társadalmi együttélés szabályaira, ezek megtartására; vagyis a bíróság minden egyes ítélettel jogpropagandát fejtsen ki. Az ítélet azonban az elbírált cselekmény bűncselekmény-jellegének társadalomra veszélyességének konkrét kimutatásával, azaz a bűnösség megállapításával és a cselekmény minősítésével, továbbá a társadalomellenes magatartás büntetőjogi következményeinek levonásával, vagyis a büntetés kiszabásával gyakorol nevelő, tudatformáló, visszatartó hatást közvetlenül a vádlottra és közvetve mindazokra, akik az ítéletet megismerik. Az ítélet nem válhat a jogi ismeretterjesztés eszközévé 97/. A konkrét eset eldöntését tartalmazó ítéletet nem lehet olyan igénnyel megszövegezni, hogy az széles körű ismeretterjesztő előadások, felolvasó ülések anyaga legyen. Az ítélet ugyanúgy nem lehet oktató vagy propaganda-írás, amint helytelen lenne tudományos értekezésként megszövegezni. Az ilyen igény túllép az igazságszolgáltatás feladatain. Az ítélet írásbeli indokolása tehát nem tartalmazhat többet, mint amennyit a törvény előír, amennyi az ítélet rendelkezéseinek a megalapozásához, annak kimutatásához szükséges, hogy az ítélet igazságos és törvényes. Bűnhalmazat megállapítása esetében az indokolás afelől sem hagyhat kétséget, hogy a bíróság melyik cselekményt milyen jogi alapon tekintette bűncselekménynek és az egyes bűncselekményeket melyik törvényi rendelkezés alapján minősítette. Ennek a követelménynek nem felel meg, ha a bíró egyszerűen felsorolja a minősítésénél alkalmazott jogszabályokat. A jogi indokolásban minden egyes, a bűnhalmazat tagjaként szereplő cselekményre vonatkozóan külön fel kell tüntetni a minősítésnél figyelembe vett rendelkezéseket, akkor is, ha az indokolás a jogszabály felhívásánál többet: jogszabály-értelmezést nem igényel. A helyesen szerkesztett, kellően tagolt szerkezetű tényállás mellett nem okoz gondot és munkatöbbletet a cselekmény és a minősítő rendelkezés összekapcsolása. 5./ A büntetőjogi felelősségre vonás célját, értelmét, igazságos voltát a vádlott és általában a társadalom számára elsősorban a büntetés kiszabására vonatkozó indokolásban kell érthetővé meggyőzővé tenni. Alakilag, kézzelfoghatóan, szemmel láthatóan az indokolásnak ebben a részében nyilatkozik meg az ítélet nevelő, tudatformáló, közvéleményt alakító szerepe. Ez teszi különösen fontos feladattá a büntetés kiszabására vonatkozó indokolás megszövegezését. Az ítéleti indokolás eme részének is határt szab azonban a célszerű szükségesség. Közismert törvényi tilalmak, erkölcsi normák megszegésének büntetőjogi jelentőségét /pl. hogy lopni, embert ölni nem szabad/ nem kell indokolni. A büntetés kiszabásának megindokolása lényegében az elkövető - a vádlott - személyének és az elkövetett bűncselekménynek a társadalomra veszélyessége megvilágításában áll. Minden bűncselekménynek nyilvánít, büntetéssel fenyeget, veszélyes a társadalomra. Valamely bűncselekménynek és elkövetőjének absztrakt társadalom-veszélyességét már a törvényhozó megállapította, ezt az indokolásban említeni sem kell. A büntetés kiszabására vonatkozó indokolásban azt kell meggyőzően kimutatni, hogy az elbírált eset konkrét körülményei között milyen veszélyt jelent a vádlott személye és az általa elkövetett bűncselekmény a társadalomra. Ki kell domborítani a bűnösség fokát és a cselekmény tárgyi súlyát. Fel kell sorolni és értékelni kell azokat a körülményeket - összefoglalóan bűnösségi körülményeknek nevezhetjük ezeket -, amelyeket a bíróság a büntetés kiszabásánál mint azt súlyosító vagy enyhítő tényezőt vett figyelembe. Ezek a körülmények a vádlott személyéhez tapadó, a cselekménnyel, annak elkövetésével összefüggő és egyéb tények is lehetnek, amennyiben a büntetésre vagy akár annak végrehajtására hatással vannak /például: időmúlás/. A súlyosító és enyhítő körülmények egyszerű felsorolása azonban még nem lehet meggyőző atekintetben, hogy a vádlott éppen azt a büntetést érdemelte meg, és leginkább attól a büntetéstől várható a másokat is visszatartó hatás, amit a bíróság kiszabott. A bűnösségi körülményeket is értékelni kell, azokat egymással össze kell vetni, ki kell emelni közülük azokat, amelyeknek a bíróság különös nyomatékot tulajdonított, és a vád vagy a védelem érvelését cáfolva, rá kell mutatni arra a bűnösségi körülményre, amely a másiknak súlyosító vagy enyhítő hatását semlegesíti vagy csökkenti. Indokolási hiba, ha a bíróság nemcsak gépiesen, értékelés nélkül sorolja fel a súlyosító és enyhítő körülményeket, hanem még valami rosszul értelmezett teljességre is törekszik, erőlteti a felsorolást, egy bűnösségi körülményből kettőt vagy hármat "hoz ki". Más felől hiba az is, ha a bíróság a bírói gyakorlattól eltérően, tévesen hivatkozik valamely körülmény súlyosító vagy enyhítő hatására, vagy ha elmulasztja valamely jelentős bűnösségi körülmény felhívását, figyelembevételét. Ha a bíróság a szabadságvesztés vagy a pénzfőbüntetés végrehajtását felfüggeszti, rendelkezését külön meg kell indokolnia. Hivatkozhatik az enyhítő körülményekre, de úgy, hogy az indokolásból kitűnjék, miért nincs szükség egyelőre a büntetés-végrehajtására, illetőleg - egy évnél hosszabb szabadságvesztés felfüggesztése esetében - melyek a különös méltánylást érdemlő körülmények. A módosított Btk. 70. §ának /3/ bekezdésére tekintettel külön meg kell indokolni a próbaidő tartamára vonatkozó rendelkezést is, mert ez a törvény keretei között - a bíróság elhatározásától függ, amiről viszont tartozik számot adni.

A szabadságvesztés végrehajtási fokoztára vonatkozó rendelkezés indokaként rendszerint elegendő a jogszabály pontos megjelölése, mert a hiánytalanul megállapított tényállásból kitűnnek a törvényi előfeltételek. Ha azonban a rendelkezés alapja az, hogy a vádlott a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedik 98/, ezt indokolással kell kimutatni. A jogszabályra hivatkozással bővebb indokolást igényel az is, ha a bíróság a törvényben meghatározottnál szigorúbb vagy enyhébb fokozatot jelöl ki. 99/ Mindez értelemszerűen a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés 100/ indokolására is irányadó. A helyesen csoportosított bűnösségi körülményekből rendszerint nyilvánvaló, hogy a konkrét esetben a törvényi büntetési tétel alsó határának megfelelő büntetés is túl szigorú lenne. Az ilyenkor megengedett enyhítés indokolására ezért többnyire elég, ha a bíróság pontosan felhívja a Btk. 68. §-ának alkalmazott rendelkezését. Ha azonban a bíróság a 68. §. /2/ bekezdésének az 1973. évi 14. sz. tvr. 2. §-ával módosított d./ pontja alapján pénzfőbüntetést szab ki, a kivételes enyhítést minden esetben külön meg kell indokolni. Ha a mellékbüntetés alkalmazását a törvény kötelezővé teszi 101/, az alkalmazott jogszabály pontos megjelölése egyúttal az indokolást is magában foglalja, mert a helyesen szerkesztett tényállásból kitűnnek a törvényi előfeltételek. Más esetekben a mellékbüntetés alkalmazását röviden, de tartalmilag is indokolni kell. /pl. meg kell említeni, miért méltatlan a vádlott a közügyekben részvételre -, miért szükséges a vádlott esetében a járművezetéstől eltiltás/. ha a mellékbüntetés alkalmazása a törvény szerint kötelező lenne, de a megszabott előfeltétel 102/ hiányzik, ennek megemlítésével a mellékbüntetés mellőzését is indokolni kell. Az indokolást ebben az esetben is megkönnyíti a hiánytalan tényállás. Az indokolásnak a büntetés kiszabására vonatkozó részében is meg kell jelölni - pontosan - az alkalmazott jogszabályokat 103/. A már eddig hivatkozott számos esetben ennél bővebb indokolásra nincs is szükség. Általában nem kell külön indokolni a javító-nevelő munka alkalmazása esetében a munkabér-levonás mértékének meghatározását 104/, a pénzbüntetés átváltoztatási kulcsának megállapítását 105, az előzetes fogvatartás beszámítását 106/, azt, hogy a bíróság a mentesítés alá esett elítélést súlyosító körülményként vette fegyelembe 107/ /feltéve, hogy a tényállás ebben az esetben is hiánytalan/. Ha a bíróság nem a bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt, hanem az elbíráláskor hatályos jogszabályt alkalmazza, hivatkoznia kell a Btk. 3. §-ának /2/ bekezdésére, illetőleg az 1971. évi 28. sz. tvr. 94. §-ára. Az első helyen említett esetben azt is ki kell mutatnia, mennyiben teszi lehetővé az enyhébb elbírálást az új törvény alkalmazása. Vannak viszont olyan törvényi rendelkezések is, amelyeket a bíróság nap mint nap alkalmaz, de a reájuk hivatkozás felesleges, mert tartalmuk nyilvánvaló; ilyenek például Btk. 34. és 64. §-a, továbbá a fő- és mellékbüntetések mibenlétét meghatározó rendelkezések. Befejezésül egy-két szót a stílusról. A nevelő hatás eredményessége szempontjából a közérthetőség, a meggyőző erő különösen fontos a büntetés kiszabásának megindokolásánál. Az ítéleti indokolásnak főként ebben a részében nyílik alkalma a bíróságnak, hogy - a szükséghez képest - kidomborítsa a vádlottnak és bűncselekményének a társadalomra az átlagosnál veszélyesebb vagy kevésbé veszélyes voltát, továbbá azt, hogy a bírósági elbírálás nemcsak a törvény rendelkezéseinek felel meg, hanem a büntető politika követelményeit is érvényesíti, és ezért találkoznia kell a józan közvélemény helyeslésével. Az állandó gyakorlat, az írásbeli indokolás naponta ismétlődő feladatának teljesítése azzal a veszéllyel jár, hogy a bíró stílusa elszürkül, fogalmazása szokványos szófordulatok gépies ismételgetésére egyszerűsödik le. Ez ellen csak az éberség, az önellenőrzés tudatos érvényesítésével lehet eredményesen szembeszállni. A rövid, tömör, szabatos szövegezést a magyar köznyelvnek a jogász számára is hasznosítható kifejezései váltogatásával kell színesebbé tenni. Az elkoptatott szólamokat, semmitmondó frázisokat, gondosan kerülni kell, mert ezek egyáltalán nem növelik az ítélet meggyőző erejét; ellenkezőleg, gyengítik az igazságszolgáltatás tekintélyét, hitelét. Az eredeti, változatos, színes szövegezés igénye nem téveszthető össze a szenvedélyes, indulatoktól fűtött fogalmazással. A bíróságnak kemény, igazságos, de egyszersmind hűvösen tárgyilagos bírálatban kell részesítenie a bűncselekményt és elkövetőjét. A vádlott sértegetése, becsmérlése, a bűncselekmény visszataszító voltának patetikus ecsetelése nem lehet feladata a jogalkalmazásnak. Az ilyen stílusban szövegezett ítélet olyan látszatot kelt, mintha a bíróságot szubjektív érzései vezették volna a döntésben, ami megengedhetetlen. 6./ Az ítélet egyéb rendelkezéseinek indokolása. a./ Ha a bíróság bűnösséget megállapító ítéletben a vád egy része alól felmenti a vádlottat, a felmentő rendelkezést az indokolásnak ebben a részében kell megokolni. Erről külön lesz szó.

b./ A kényszerelvonó-kezelés elrendelésének indokaként a tényállás adataira hivatkozással arra kell rámutatni, hogy a bűncselekmény elkövetése a vádlott mértéktelen alkoholfogyasztásával függ össze, a végrehajtás módja pedig a szakértői véleményen alapszik. c./ Az elkobzás, illetőleg az elkobzás alá eső érték és a vagyoni előny megfizetésére kötelezés is rendszerint röviden megindokolható a vonatkozó törvényi rendelkezés felhívásával. Ha azonban az elkobzás tárgya nem a vádlott tulajdona, vagy az elkobzás alá eső érték felderítést igényelt, avagy a bíróság az elkobzást, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést méltányosságból egészen vagy részben mellőzte 108/, a rendelkezést a törvényhely felhívása mellett külön is indokolni kell. Értelemszerűen vonatkozik mindez a lefoglalás megszüntetésének indokolására is. d./ Ha a bíróság a polgári jogi igényt érdemben elbírálta, rendelkezését a Ptk, a munkajog, illetőleg a szövetkezeti jog alkalmazott szabályaira utalással kell megindokolnia. Részletesebb indokolásra akkor van szükség, ha a követelés jogcímét, összegét, az egyetemlegesség szabályainak alkalmazását stb. vitatták, avagy ha a bíróság a követelést elutasította, csak részben ítélte meg, eltérően állapította meg a kamatfizetés kezdő időpontját stb. A Be. 215. §-ára hivatkozás /amit érdemi elbírálás esetében el is lehet hagyni/ semmiképpen sem pótolja az indokolást, mert ez az eljárásjogi szabály mit sem mond a polgári jogi igény feletti döntés taramára vonatkozóan. Ha pedig a bíróság apolgári jog igény érvényesítését egyéb törvényes ótra utasytotta, a Be. 215. §-ának /1/ bekezdédére hivatkozáson túl röviden azt is elő kell adnia, hogy miért késleltette volna az érdemi elbírálás az eljárás befejezését. /miért kellett volna a tárgyalást elnapolni kizárólag a polgári jogi igény tisztázása érdekében/. e./ A bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezést a törvényhelyre való hivatkozással elegendő indokolni, ha az egyértelműen kötelező szabályt tartalmaz 109/. Ha azonban a rendelkezés a bíróság megítélésétől függ 110/, vagy a vádlott a bűnügyi költésgeknek csupán egy részét köteles viselni 111/ avagy valamely előlegezett kiadás bűnügyi költség jellege 112/, illetőleg a bőnügyi költségek öszege vitássá váli, részletesebb indokolásra van szükség. Több vádlott bűnösnek kimondása esetében a Be. 217. §-ának /1/ bekezdése mellett mindig fel kell hívni a / 4/ bekezdést is, a szükséghez képest külön, tartalmi indokolással. Egyszóval az írásbeli indokolás után nem maradhat fenn kétség afelől, hogy a bíróság a bűnügyi költségek összegét helyesen állapította meg, és azoknak viseléséről is törvényszrűen rendelkezett. f./ Végül az indokolásnak ebben a részében kell előadni a bizonyítás kiegészítése iránti vagy egyéb indítvány elutasításának, továbbá a szakvélemény elvetésének okait. 113/ Ez a rendelkezés a bírói önkény gátja. Éppen ezért az indokolás nem merülhet ki abban, hogy az indítvány felesleges volt. Okát kell adni annak is, hogy miért nincs szükség a javasolt bizonyításra vagy intézkedésre, miért nem fogadható el a szakvélemény. Az indokolás elmulasztása - ha az ítéletet lényegesen befolyásolta - hatályon kívül helyezés oka lehet 114/. 7./ A felmentő ítéletek indokolását illetően csupán azoknak az eltéréseknek a kiemeleésére van szükség, amelyek abból adódnak, hogy a bíróság elítélés helyett mellőzi a büntetőjogi felelősségre vonást. Előljáróban azt kell leszögezni, hogy a tényállást - a felmentés jogalapjára tekintet nélkül - minden felmentő ítélet indokolásának is tartalmaznia kell. /kivétel a rövidített indokolás, amiről később lesz szó./ A bíróság minden ügyben köteles a rendelkezésre álló bizonyítékok alpján felderíthető és bizonyítottnak tekinthető tényeket megállapítani és az ítélet indokoásába foglalni. Csak így nyílik lehetőség - és ezt a lehetőséget biztosítani kell-, hogy a másodfokú bíróság a téves felmentő rendelkezést elítéléssel változtassa meg, illetőleg büntetőjogilag értékelje a töredéktényállást, avagy dönthessen abban a kérdésben, hog nem valósult-e meg hatályon kívül helyezési ok. 115/ A felmentés a vád elutasításával egyértelmű. Ezért felmentő ítélet indokolásában - eltérően a bűnösséget megállapító ítélettől - mindig ismertetni kell a vádat. Az ismertetésnek nemcsak a vád szerinti minősítést, hanem a vád alapjául vett tényállást is fel kell ölelnie. Ezért a felmentő ítélet indokolása többnyire két tényállást tartalmaz: a vád szerinti tényállást és a bíróság által megállapított tényeket. Utóbbiak a történeti tényállás tekintetében a minimumra zsugorodhatnak, a bizonyítás eredményéhez képest. Ami az indokolás szerkezetét illeti, ez - mutatis mutandis - alig különbözik a bűnösséget megállapító ítélet indokolásának felépítésétől. A logika szabályait követő okfejtés igényei szabják meg, hogy az indokolás a vád szerinti avagy a bíróság által megállapított tényállással kezdődjék-e. Rendszerint a bírósági tényállás kerül az élre, ha a vádlott nem követett el bűncselekményt 116/, vagy ha a büntethetőséget kizáró ok áll fenn 117/. A vád szerinti tényállás ismertetésével célszerű kezdeni a felmentő ítélet indokolását, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény 118/, vagy ha a vád bizonyítása nem sikerült 119/.

A vádlott személyi körülményeire vonatkozó tényállást a felmentő ítéletnek is tartalmaznia kell. A büntethetőséget kizáró okot megvalósító tényként - jellegüknek megfelelően - a személyi vagy a történeti tényállásba kell foglalni. Ha kényszergyógykezelés 120/ elrendelése szükséges, vagy ha ezt a bíróság mellőzi 121/, a személyi, illetőleg a történeti tényállásnak mindazokat a tényeket, adatokat is tartalmaznia kell, amelyek ennek a döntésnek a szempontjából a törvény szerint jelentősek. Ha nem nyert bizonyítást, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette, illetőleg hogy egyáltalán bűncselekményt követtek el, a felmentés indokolását a bizonyítékok értékeléséről szóló rész tartalmazza. Ha viszont a felmentés a Be. 214. §-a /3/ bekezdésének a/ vagy c/ pontján alapszik, a jogi indokolásban kell kifejteni, miért nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit a vádlott terhére rótt cselekmény, illetőleg hogy a megállapított tényekre tekintettel milyen büntethetőséget kizáró ok valósult meg. Ha a felmentés a Btk. 21. §-ának /1/ bekezdésében említett büntethetőséget kizáró okon alapszik, a jogi indokolásban állást kell foglalni abban is, hogy büntethetőséget kizáró ok nemlétében a cselekmény a Btk. melyik rendelkezése alá eső bűncselekményt valósítana meg és ezért egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabása indokolt lenne-e. Ezek figyelembevételével kell eldöntetni, elrendelje-e vagy mellőzze a bíróság a kényszergyógykezelést, és az előbbi esetben meghatározni a végrehajtás módját. 122/ Ha a bíróság a felmentő ítéletben szabálysértés jogkövetkezményeit alkalmazza 123/, rendelkezését értelemszerűen úgy indokolja meg, mintha bűncselekményben bűnösséget állapított volna meg. A lényegben nem különbözik a felmentő ítélet indokolása az elítélést tartalmazó ítéletétől elkobzás, vagyoni előny, vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés, a polgári jogi igény érdemben történt elbírálása és a bűnügyi költségekről rendelkezés tekintetében sem. D./ Rövidített indokolás A bírói munkateher könnyítése érdekében a Be. 221. §-ának /1/ bekezdésében foglalt rendelkezések tovább szélesítették az egyszerűbben indokolható ítéletek körét, és lényegesebben kiterjesztették magának az egyszerűsítésnek a mibenlétét is. 124/ Ha az ítélet ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, az ítéletet rövidített indokolással lehet írásba foglalni, mégpedig nemcsak a járásbíróság ítéletét, hanem a megyei bíróság által elsősfokon meghozott ítéletet is. A Be. hatályba lépése előtt érvényben volt rendelkezés szerint csak a járásbíróság ítéletét lehetett egyszerűsített indokolással szerkeszteni. Ha az ügyész - vétségi eljárásban - nem volt jelen a tárgyaláson és ezért az ítélet kihirdetésekor nem nyilatkozhatott a fellebbezés kérdésében, a bíróság az ítéletnek a kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részét 125/ kézbesítteti az ügyésznek 126/, aki három napon belül jelentheti be a fellebbezését 127/. Ha az ügyész nem él fellebbezési jogával, és a kihirdetett ítéletet fellebbezéssel a vádlott és a védő sem támadta meg, a bíró rövidített indokolással foglalja írásba az ítéletét, és erre - jól szervezett, késedelem nélküli ügyvitelt feltételezve - legalább három nap áll rendelkezésére abból a nyolc naptól, amit a törvény 128/ az ítélet írásba foglalására megszab. A Be. hatályba lépése előtt érvényben volt rendelkezés 129/ szerint csak az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyeget vagy általában az egyszerűsített írásbeli indokolásra, ha az ügyész nem vett részt a tárgyaláson, de csak azzal a további megszorító feltétellel, hogy az ítéleti tényállás lényegében megegyezik a vádiratban előadottakkal. Ha az ítéletben az ügyész, a vádlott és a védő megnyugodott, a rövidített indokolást nem zárja ki, hogy más jogosult, elsősorban a magánfél vagy az egyéb érdekelt, fellebbezést jelentett be. Az összhangban van a Be. 236. §-ának /3/ bekezdésében foglalt, a részjogerőt szabályozó rendelkezéssel. Egyébként további könnyítést jelent a korábban hatályos jogszabállyal szemben, amely szerint egyszerűsített indokolásnak /eltekintve a régi Be. 232. §. /2/ bekezdésének további megszorításokhoz kötött, már említett esetétől/ csak akkor volt helye, ha az erre jogosultak egyike sem jelentett be fellebbezést. A Be. nemcsak a rövidített indokolás alkalmazásának körét tágította, hanem az indokolás további egyszerűsítését is lehetővé tette. Ha ugyanis az ítélet ellen sem az ügyész sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, az ítélet indokolásának csupán a rövid tényállást és az alkalmazott jogszabályok megjelölését kell tartalmaznia. Elmarad tehát az indokolásból még a tényállás alapjául szolgált bizonyítékok puszta felsorolása, továbbá az enyhítő szakasz /Btk. 68. §./ alkalmazását vagy a végrehajtás felfüggesztését /Btk. 70.§./ indokoló enyhítő körülmények megjelölése is. A "rövid tényállás" tömören összefoglalja a bizonyítás tárgyához tartozó tényeket /59. §. /1/ bek. 130/ A rövid tényállás fogalmával nem egyeztethető össze, ha az a vádlott személyére, büntetőjogi előéletére vonatkozó és a történeti tényállásba tartozó tényeket, adatoka ugyanolyan részletesen tartalmazza, mint az általános szabályok szerint szerkesztett indokolás. A vádlott személyiségével adott esetben a rövidített indokolásban is foglalkozni kell, azonban röviden, a részletek mellőzésével, a végső megállapítások rögzítésével. A korábbi elítélések közül kizárólag azokat kell a rövid tényállásba felvenni, amelyek a törvényi visszaesés /minősítés/ megállapításának, a feltételes szabadság kizárásának alapjául szolgáltak. A történeti tényállásnak csak a

szorosan vett törvényi tényállás elemeire és a minősítő körülményekre kell kiterjednie. Viszont az ítéleti rendelkezéseknél alkalmazott jogszabályokat pontosan kell feltüntetni. Még tovább lép előre a jogerős ítéletek írásba foglalásának megkönnyítése terén a törvény, midőn megengedi, hogy a bíróság a felmentő ítélet indokolásában a tényállást is mellőzze 131/ Ezzel a felmentésnek különösen olyan eseteiben élhet a bíróság, amelyekben összefüggő tényállás meg sem állapítható 132/. Az alaptalannak bizonyult vádbeli tényállás ismételt leírásának mellőzésével a felmentett vádlott érzékenységét méltányolhatja a bíróság. Többvádlottas ügyben sem zárja ki a törvény az arra a vádlottra vonatkozó ítéleti rendelkezések rövidített indokolását, akit illetően sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést.Az ilyen vádlott és a fellebbezéssel érintett vádlott cselekménye között azonban többnyire szorosabb összefüggés van. Ezért a több vádlottról rendelkező, részben jogerőre emelkedett ítélet rövidített indokolásának a lehetősége gyakorlatilag kivételes. A kedvezmény természetesen nem terjed ki az ítélet fellebbezett rendelkezéseinek indokolására sem. Önként adódik a kérdés, hogy az írásba foglalt ítéletek indokolásának ilyen nagy mérvű és minden bizonnyal gyakran előforduló rövidítése nem veszélyezteti-e a bíróság nevelő feladatának teljesítését, nincs-e ellentétben az írásbeli ítélet meggyőző erejéről, közérthetőségéről és a bevezetőben elmondottakkal. A bíróság a törvények tiszteletére, az állampolgári fegyelemre, a társadalmi együttélés szabályainak megtartására az igazságszolgáltatás gyakorlása során, az eléje vitt konkrét ügyek sokaságában, a nyilvános tárgyalás megtartásával és a meggyőző erejű ítélettel neveli az állampolgárokat. Az ítélet meggyőző erejét, azt, hogy igazságos és törvényes, nem szubjektív, önkényes elbírálás eredménye, az ítélet írásba foglalt indokolása hivatott biztosítani. Az indokolás azonban nem kizárólagos és nem nélkülözhetetlen eszköze a meggyőző erő érvényesülésének. Ha a közvetlenül érdekeltek - a vádló, a vádlott és a védő - helyesnek fogadták el a bírósági elintézést, nem éltek a fellebbezés jogával, szükségtelen őket részletesebb indokolással külön is meggyőzni arról, hogy az ítélet törvényes és igazságos. Nem számol az élettapasztalattal, aki feltételezi, hogy az elítélt az ügyét lezáró ítélet indokolását avégből olvasgatja, hogy a cselekményének elítélendő, társadalomellenes voltáról ismételten meggyőződjék, okulást szerezzen. Az elkövetőre a jogerős ítélet, a társadalom többi tagjával szemben pedig általában az ítélet az abban foglalt döntés révén, azáltal, hogy a bíróság a tényállásban röviden leírt cselekményt bűncselekménynek minősítette és ezért elkövetőjét felelősségre vonta, fejt ki nevelő hatást. A lényegileg a kihirdetéskor jogerőre emelkedett első fokú ítélet indokolásának még oly jelentős egyszerűsítése, rövidítése sincs tehát hátrányos befolyással a bíróság nevelő feladatának teljesítésére. Ezt juttatja kifejezésre a Be.221. §-ának /1/ bekezdésében foglalt rendelkezések törvénybe iktatása. Ezek a rendelkezések nem hagynak kétséget a tekintetben, hogy a bűnösséget megállapító ítélet rövidített indokolásának "csupán" a rövid tényállást és az alkalmazott jogszabályok megjelölését kell tartalmaznia; ennél többet nem tartalmazhat. Nincs helye tehát a rövidített indokolásban a vád vagy a védekezés ismertetésének, a bizonyítékok értékelésének, a bűnösségi körülmények felsorolásának. A felmentő ítélet rövidített indokolása pedig esetleg kizárólag az alkalmazott jogszabályok felsorolásából állhat. Befejezésül még az igényel kiemelést, hogy a törvényhozó célja világos és egyértelmű: lehetővé kívánja tenni a bíróság számára, hogy az első fokon jogerős ügydöntő határozatok írásba foglalására - amelyeknek sorsa döntő többségükben az irattárba helyezés - minél kevesebb energiát fordítson, és az így felszabaduló munkaerejét fontosabb és időszerűbb feladatainak teljesítésénél hasznosítsa. Ezért a Be. 221. §-a /1/ bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezés parancsként nyert megszövegezést; ha a törvényi feltételek megvannak, a rövidített indokolás a bíró kötelessége. E/ Az ítélet keltezése és aláírása A Be. 116. §-ának /1/ bekezdése szerint az ítéletet keltezéssel kell ellátni. A keletnek a kihirdetés napjával kell azonosnak lennie. Ez a szabály irányadó akkor is, ha a bíróság az ítélet meghozatalát és kihirdetését a Be 222. §-ának /2/ bekezdése alapján - elhalasztotta, és természetesen minden esetben, amikor az ítélet írásba foglalása a kihirdetése után történik meg. Eltérő keltezési szempont alkalmazása zavart okozhatna. A bűntetti eljárásban hozott ítélet eredeti példányát nemcsak a tanács elnöke, hanem tagjai - a népi ülnökök - is aláírják 132/. Ha a teljesen írásba foglalt ítélet eredeti példányának aláírásában a tanács elnöke vagy valamelyik tagja akadályozva van, az ítéletet helyette - helyettesi minőségének feltüntetésével - az eljárt tanács egyik tagja, illetőleg elnöke írja alá 133/. Az aláírásban való helyettesítésnek leggyakrabban előforduló esete, ha az ülnök ülnöki működése már megszűnt, amikor az ítélet írásba foglalása befejeződik, és a tanács volt tagja nehezen érhető el. A tanács elnökének ilyen helyettesítése azonban csak akkor indokolt, ha az aláírásban tartósan van akadályozva.

III. Ügydöntő végzések írásba foglalása "Ügydöntő az a határozat, amely a büntetőeljárást érdemi döntéssel végérvényesen befejezi. 134/ Egyébként a törvény nem határozza meg az ügydöntő határozat fogalmát. A miniszteri indokolás 135/ szerint ügydöntő határozatnak kell tekinteni például az eljárást megszüntető végzést, amelyhez jogerőhatás fűződik. A magam részéről ügydöntő határozaton - az ítélet mellett - azokat a végzéseket értem, amelyek ítélt dolgot teremtenek, azaz az újabb büntetőeljárást - kivéve a perújítást és a törvényességi óvás esetét - kizárják. 136/ Az írásba foglalás szempontjából az ügydöntő végzések közül az eljárást megszüntető végzések, valamint a tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést kiszabó végzés érdemelnek figyelmet. Ügydöntő végzés az elkobzás, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés tárgyában különleges eljárásban 137/ meghozott érdemi határozat is. Ennek szerkesztésére azonban a tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést kiszabó végzés indokolására vonatkozó követelmények értelemszerűen irányadók. 138/ Valamennyi ügydöntő végzésre vonatkozó közös szabály, hogy bevezető és rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll 139/; nem hiányozhat a végzésről a bírói aláírás sem 140/. Általában az ügydöntő végzésnek is van fejrésze. Az ügydöntő végzés szövegéből is ki kell tűnnie, hogy a bíróság a Köztársaság nevében hozta. 141/ Az ügydöntő végzés rendelkező részének is tartalmaznia kell a vádlottnak a Be. 87. §-a /1/ bekezdésének a/ pontjában felsorolt személyi adatait, kivéve, ha a határozatot jegyzőkönyvbe foglalták /Be. 116. §. /2/ bek./. Egyszóval az ügydöntő végzés írásba foglalására általában az ítéletre vonatkozó rendelkezések és az ítélet írásba foglalásáról fent elmondottak irányadók. Eltérően az ítélettől azonban a bíróság az ügydöntő végzését minden esetben a tanácsülésről, az előkészítő ülésről, illetőleg a tárgyalásról készült jegyzőkönyvbe foglalhatja. 142/ Ilyenkor a fejrész - annak kivételével, hogy a bíróság a végzést a Köztársaság nevében hozta -, a bevezető rész és a keltezés elmarad 143/. Aláírással ellátni azonban a jegyzőkönyvbe foglalt ügydöntő határozatot is ugyanúgy kell, mint az ítéletet. 144/. A jegyzőkönyvhöz mellékelt külön íven szövegezett ügydöntő végzésből, vagy ha a jegyzőkönyvbe foglalt végzést kézbesítés útján is közölni kell, a kiadmányból a fejrész és a bevezető rész sem hiányozhat. l./ Az eljárást megszüntető végzés rendelkező részének a vádlottnak /az ítélet rendelkező részében is felveendő/ személyi adatin felül tartalmaznia kell. a./ az előzetes fogvatartásra vonatkozó adatokat, b./ annak a bűncselekménynek a megjelölését, amely miatt vádat emeltek, c./ az eljárás megszüntetéséről szóló rendelkezést, d./ a bűnügyi költségek viselésére, az elkobzásra, a vagyoni előny vagy az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés tárgyában hozott, a polgári jogi igényre vonatkozó, illetőleg a jogszabályon alapuló egyéb rendelkezéseket. 145/ Az eljárás megszüntetésének a jogalapját - hasonlóan a felmentő ítélethez - nem kell a rendelkező részbe foglalni. Ha a bíróság az eljárás megszüntetése mellett figyelmeztetést alkalmaz 146/, a rendelkező részben azt is meg kell említeni, hogy a bíróság a vádlottat büntetés kiszabásának mellőzésével figyelmeztetésben részesíti. 147/ A figyelmeztetés tartalmát és jogkövetkezményeit nem kell a végzésben rögzíteni, mert a figyelmeztetés foganatosítása a vádlott jelenlétében szóban történik. 148/ Polgári jogi igény érvényesítése esetében, ha a bíróság az eljárást a tárgyalás előkészítésének szakában szünteti meg, a rendelkező részbe kell foglalni azt a figyelmeztetést, hogy a magánfél a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti... 149/; ha pedig a bíróság tárgyaláson határoz az eljárás megszüntetéséről, a polgári jogi igény felől - érdemben elbírálással vagy perre utasítással - ugyanúgy rendelkezik, mint az ítéletben 150/. A lefoglalás megszüntetéséről akár a tárgyalás előkészítése során, illetőleg a tárgyalási szakban, de tanácsülésen 151/, akár a tárgyaláson meghozott végzésben rendelkezni kell. Elkobzást, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést azonban csak a tárgyaláson hozott, az eljárást megszüntető végzésben mondhat ki a bíróság; ha az eljárás megszüntetése az előkészítés során történt, az elkobzásról / vagyoni előny, elkobzás alá eső érték megfizetéséről/ különleges eljárásban kell határozni. 152/ Az eljárást megszüntető végzés indokolása tényállásból, esetleg bizonyítékok értékeléséből és jogi indokolásból tevődik össze. A vádlott személyi körülményeire vonatkozó tényállásrészben csak azokat a tényeket kell rögzíteni, amelyeknek az eljárás megszüntetése szempontjából jelentőségük van /pl. figyelmeztetés alkalmazása esetében a személyi társadalomveszélyesség elenyésző fokára utaló adatok/. Ha a vádlott büntetett előéletű, előző büntetéseinek feltüntetésére az ítélet szerkesztésére vonatkozó követelmények irányadók. 153/ A történeti tényállás szükségképpen a vádbeli tények előadására szorítkozik, ha a bíróság az eljárást a

tárgyalás előkészítésének szakaszában szüntette meg.Ha a megszüntetés alapja az, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy a büntethetőséget kizáró ok áll fenn, a végzés indokolása lényegileg azonos a felmentő ítélet indokolásával. Ha a megszüntetés oka a bizonyítékok elégtelensége 154/, ezt a nyomozás során beszerzett, illetőleg egyáltalán rendelkezésre álló bizonyítási eszközök értékelésével kell kimutatni. Figyelmeztetés alkalmazása esetén azt kell kidomborítani a tényállásra utaló jogi indokolásban, hogy miért nincs szükség büntetés kiszabására. Az eljárást megszüntető végzést ugyanolyan feltételek mellett lehet rövidített indokolással szerkeszteni, mint az ítéletet. 155/ 2./ A tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést kiszabó végzés rendelkező része csak abban különbözik az ilyen büntetést tartalmazó ítélettől, hogy a végzésben a bíróság a vádlott bűnössé nyilvánítását mellőzi; úgy rendelkezik, hogy a vádlottra a megjelölt bűncselekményért - tárgyalás mellőzésével - a meghatározott összegű pénzbüntetést szabja ki. Ezen felül a rendelkező részbe kell foglalni a figyelmeztetést arra, hogy a végzéssel szemben fellebbezés helyett tárgyalás tartását lehet kérni a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, továbbá hogy a tárgyalást kérőnek alapos okkal előzetesen ki nem mentett mulasztása a kérelem visszavonásával egyenlő hatályú. 156/. A végzést - tekintet nélkül arra, hogy tárgyalást kértek, illetőleg kérnek-e vagy sem - minden esetben rövidített indokolással kell szerkeszteni. 157/ Mivel azonban a vádlott a nyomozás befejezése után ügyének elintézéseként elsőül a bíróságnak ezt a határozatát kapja kézhez, a rövidített indokolással történő írásba foglalásnál ügyelni kell arra, hogy a vádlott a magatartásának büntetést érdemlőségét, valamint a rendkívüli bírósági elintézés okát és jelentőségét megértse.

IV. A Másodfokú Bíróság ügydöntő határozatainak írásba foglalása Csak ítélet ellen bejelentett fellebbezések elbírálása során, az eljárást befejező határozatokról lesz szó; a kérdésben fennálló vita eldőltéig ügydöntő határozatnak tekintem az ítélet hatályon kívül helyezése mellett új eljárásra utasító végzést is. A végzés ellen bejelentett fellebbezést elbíráló másodfokú bírósági végzések szerkesztése nem igényel méltatást. Az ügydöntő másodfokú bírósági határozatok szerkesztésénél elvi kiindulópontként szolgálhat, hogy az ügy érdemi elintézése szempontjából az első fokú ítéletet és a másodfokú bíróságnak az ítélet ellen bejelentett fellebbezést elintéző - ügydöntő - határozatát összetartozó, egymástól elválaszthatatlan, együttes bírósági döntésnek kell tekinteni. A két határozat csak együtt, egymással szoros összefüggésben alkot egészet. A másodfokú bíróság ugyanis nem fellebbezést, hanem az első fokú bíróság ítéletét /és eljárását/ bírálja felül 158/, kivételesen csak a fellebbezések által korlátozott keretben 159/, és a másodfokú bírósági határozat abban az esetben sem lép az első fokú ítélet helyébe, ha a másodfokú bíróság felmenti az elő fokon elítélt vádlottat, vagy figyelmeztetés alkalmazása mellett megszünteti az eljárást; ugyanis ilyen esetben is hatályban tarthatja az első fokú bírósgának a polgári jogi igény elbírálására vonatkozó rendelkezését. 160/ A hatályon kívül helyező és új eljárást rendelő végzés az eljárás egésze szempontjából közbenszóló végzésként fogható fel, amelynek szerkesztésénél a határozat sajátos céljára kell tekintettel lenni. Erről később lesz szó. A kiindulópontban - az első és másodfokú bírósági határozat egységes egész - szükségszerűen következik a szerkesztési követelmény: a másodfokú bírósági határozat indokolásában - ritkán előforduló kivételektől eltekintve - még rövidített alakban sem kell ismertetni az első fokú ítélet rendelkező részét; a tényállásra és az első fokú ítélet indokolásának egyéb részeire pedig csak annyiban kell visszatérni, amennyiben az a változtatás vagy az alaptalan fellebbezési támadás visszaverése megindokolásánál elkerülhetetlen. Ezt a következtetést a törvényhozó is levonta. A Be. 257. §-ának /2/ bekezdése szerint a másodfokú bírósági határozat indokolásának azt kell tartalmaznia, hogy ki és miért fellebbezett, továbbá a fellebbezés elbírálásának indokait; általában nem kell ismertetni az első fokú bíróság által megállapított tényállást sem. 161./ A másodfokú bírósági ügydöntő határozat szerkezetére, tagozódására általában ugyanazok a rendelkezések érvényesek, mint az első fokú ítéletre 162/. A határozat fejrésze és bevezető része tekintetében nincs lényegi eltérés. A rendelkező részt illetően általános eltérésként arra kell elöljáróban rámutatni, hogy a másodfokú bírósági határozat rendelkező részében a vádlott személyi adatai helyébe az elintézett ügynek /a vádlott neve és a bűncselekmény rövid megnevezése/, valamint az első fokú ítéletnek a megjelölése /a bíróság megnevezése, az ítélet ügyszáma és sorszáma/ lép.

A./ A másodfokú bírósági határozat rendelkező része Ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének valamely rendelkezését /esetleg csupán az indokolását/ megváltoztatja, ítéletet hoz; minden más esetben /az első fokú ítélet helybenhagyása, az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárás megszüntetése és esetleg új eljárás elrendelése/ a másodfokú bíróság határozatának alakja végzés. 163/ 1./ Ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja, ítéletének a rendelkező részét úgy kell megszövegeznie, hogy minden félreértés kizárt legyen a tekintetben, hogy az első fokú ítéletnek mely rendelkezései és miképpen változnak meg, s mennyiben marad hatályban az ítélet rendelkező része. Ezért helyes, ha a másodfokú bíróság kiemeli, hogy az első fokú bíróság ítéletének a minősítő avagy a büntetést kiszabó vagy hasonló módon megjelölt egyéb rendelkezését változtatja meg, illetőleg legalább a "részben" szó használatával jelzi, hogy a változtatás nem terjed ki az ítélet valamennyi rendelkezésére. Ilyen szerkesztési mód mellett felesleges, hogy a másodfokú bíróság a felülbírálat terjedelmének korlátaira tekintettel a megváltoztató ítélet rendelkező részében azt is kiemelje, hogy az első fokú ítéletnek fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezéseit nem érinti. Ugyanez áll akkor is, ha több vádlottas ügyben a változtatás csupán egyes vádlottakra vonatkozik, akiket a másodfokú bíróság pontosan megnevezett. Ha a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet csak részben változtatja meg, a helyesen szerkesztett rendelkező részből világos, hogy az első fokú ítéletet a meg nem változtatott részében helybenhagyta. Ha ennek következtében egészen vagy részben alaptalannak bizonyult fellebbezés/ek/ van/nak/, erre is felesleges a rendelkező részben bármilyen módon utalni. Ha a másodfokú bíróság a bűnösség tárgyában hozott /elítélésből felmentés vagy felmentésből elítélés/, a minősítő, a büntetést kiszabó vagy egyéb ítéleti rendelkezést megváltoztatja, a törvényszerű rendelkezést ugyanúgy szövegezi meg, amint azt az első fokú ítéletben kellett volna. Egyébként az is lehetséges, hogy a változtatás csupán valamelyik első fokú ítéleti rendelkezés /pl. mellékbüntetés alkalmazása/ mellőzésében áll. Ha a másodfokú bíróság a minősítő rendelkezést változtatja meg, új büntetést szab ki, ha a törvénynek és a büntető politika elveinek megfelelő büntetés kiszabásának a súlyosítási tilalom nem áll útjában; ellenkező esetben a büntetést kiszabó rendelkezést nem érinti. Ha pedig a változott minősítésnek is megfelelő az első fokon alkalmazott büntetés, a másodfokú bíróság az ítéletében ezt tekinti kiszabottnak. Az első fokú ítélet kihirdetésétől előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról a másodfokú bíróságnak ugyanúgy kell rendelkeznie, mint az első fokú ítéletben. Rendelkezni kell a fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költségekről is. Mivel azonban az első fokú bíróság a bűnügyi költségek viseléséről az ítéletének meghozatalát követő időre is rendelkezett, a másodfokú bíróság csupán azt állapítja meg a határozatában, hogy az újabban felmerült költség kit és milyen összegben terhel. 2./ A másodfokú bíróságnak az ítélet elleni fellebbezés tárgyában hozott ügydöntő végzései három csoportba osztályozhatók. a./ Ha a fellebbezés alaptalan és az ítéletet hivatalból sem kell hatályon kívül helyezni, továbbá nem kell vagy nem is lehet /súlyosítási tilalom!/ megváltoztatni, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A Be. hatályba lépése óta a másodfokú bíróság csak a törvényben kizárt, nem jogosulttól származó vagy elkésett fellebbezést utasítja el, amit már az első fokú bíróságnak kellett volna megtennie. 164/ Nem tekinthető az ítélet megváltoztatásának, ha a másodfokú bíróság a határozatában a bűncselekmény megnevezését helyesbíti, szabatossá teszi, vagy ha az első fokú ítélet rendelkező részében előforduló elírási hibát /a vádlott neve, személyi adatai, az előzetes fogvatartás kezdőnapja, a bűnügyi költségnek összeadási hibával megállapított összege stb./ kijavítja. A Be. 116. §-ának /4/ bekezdése ezt nem zárja ki. Az pedig - elkerülhető - munkatöbbletet okoz, ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróságot utasítja kijavító végzés hozatalára. b./ Ha a másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást a büntethetőséget megszüntető okból vagy figyelmeztetés alkalmazása mellett megszünteti 165/, a határozat meghozatalánál, illetőleg a rendelkező rész megszövegezésénél ügyelni kell a Be. 251. §-ának /1/ bekezdésében foglalt rendelkezésre, amely szerint az elkobzásra, továbbá a vagyoni előny vagy az elkobzás alá eső érték megfizetésére nemkülönben a lefoglalás megszüntetésére - és a polgári jogi igényre vonatkozó elsőbírósági rendelkezéseket hatályukban fenn kell tartani, ha ezekben a kérdésekben nem jelentettek be fellebbezést, vagy az ezekre vonatkozó fellebbezés alaptalan. /Alapos fellebbezés esetében viszont megváltoztató ítélet hozatalának van helye./

A büntethetőséget megszüntető okot nem a végzés rendelkező részében, hanem az indokolásban kell megjelölni. A figyelmeztetésről a másodfokú bíróság ugyanúgy rendelkezik, mint az első fokú bíróság. c./ Ha a másodfokú bíróság abszolút 166/, relatív 167/ eljárási szabálysértés vagy megalapozatlanság 168/ miatt helyezi hatályon kívül az ítéletet és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, A végzés rendelkező részében a félreértést kizáró módon kell kifejezésre juttatnia, ha a hatályon kívül helyezés nem az ítélet egészére, hanem annak csupán meghatározott részére vonatkozik. Szükség lehet annak kiemelésére is, hogy a másodfokú bíróság az ítélet felmentő rendelkezését nem érinti. 169/ A végzés rendelkező részébe kell foglalni a másodfokú bíróságnak az előzetes fogvatartás vagy az ideiglenes kényszergyógykezelés kérdésében is. 171/ Az előzetes letartóztatás tartamára - véleményem szerint - a Be. 95. §-a /2/ bekezdésének I. fordulatában foglalt rendelkezést kell megfelelően alkalmazni, mégpedig akkor is, ha az hatályon kívül helyezés folytán a nyomozásra is sorkerül; az ilyen esetet ugyanis a bíróság által tárgyaláson elrendelt pótnyomozásnak kell tekinteni. 172/ Az ideiglenes kényszergyógykezelés ugyancsak az első fokú bíróság új ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart. 173./ A hatályon kívül helyezés mellett új eljárást elrendelő másodfokú bírósági végzés rendelkező részében természetszerűen a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségnek csupán a megállapítása kaphat helyet. 174/ Ha összbüntetésbe foglalásnak lehet helye, a másodfokú bíróságnak mind az ítélete, mind a végzése rendelkező részében kell felhívnia az első fokú bíróságot a szükséges intézkedésre. 175/ B./ A másodfokú bírósági határozat indokolása Mindaz, amit a bírósági határozatok meggyőző erejéről, közérthetőségéről, ezeknek az írásbeli indokolással való összefüggéséről és az indokolásnak mint a nevelő hatás kifejtésének egyik eszközéről a határozatszerkesztés elvi követelményeiről szólva általánosságban elmondottunk, fokozottan érvényes a másodfokú bíróság határozataira. A másodfokú bíróság határozatszerkesztési tevékenységének jelentőségét fokozza az a sajátos és fontos feladat, ami a másodfokú bíróságra hárul: Az általános meggyőzés, a nevelés mellett az első fokú bíróság számára is irányítást kell adnia a helyes, törvényes, politikus jogalkalmazásra. Ezt pedig nem a fölé- és alárendeltségi viszonyt jellemző utasítással kell elérnie, hanem a törvényszerű döntésnek az első fokú bíróságot is meggyőző indokolásával. Ezért a másodfokú bíróságnak még nagyobb gondot kell fordítania határozatának az írásbeli indokolására, szabatos, egyértelmű, magas színvonalon történő megfogalmazására. Különösen a kezdő első fokú bíró követésre méltó példának fogadja el a másodfokú bíróság határozatainak szerkezeti és stíluselemeit, még ha nem is felelnek meg a követelményeknek. Az irányítás feladatából, a felülbírálásnak mint sajátos ítélkezési tevékenységnek a jellegéből következik, hogy a másodfokú bírósági határozat szerkesztésénél a jogi szabatosság követelményének esetleg alá kell rendelni a közérthetőség kívánalmát. Mégis a másodfokú bírósgának is arra kell törekednie, hogy határozatát ne csak a szakmabeliek, hanem a vádlott és általában a laikus olvasó is megértse: a szakmai-jogi kifejezéseket egy-egy, a köznyelvből vett magyarázó szó közbevetésével tegye érthetőbbé, a "jogásziasan" hangzó, de valójában nélkülözhető, a köznyelv kifejezéseivel is helyettesíthető fordulatokat pedig kerülje. A másodfokú bíróságra is kötelező a gazdaságosság követelménye: csak a feltétlenül szükséges terjedelemben indokoljon, az elméleti fejtegetést engedje át a jogi irodalom művelőinek. 1./ Nemcsak a másodfokú bírósági ítélet, hanem a végzés indokolására is illik az a már megokolt kívánalom, hogy az első fokú bírósági ítélet rendelkező részének ismertetését lehetőleg ne tartalmazza. Az indokolást annak a rögzítésével kell kezdeni, hogy az első fokú ítéletet ki, melyik részében és milyen okból támadta meg fellebbezéssel 176/. A másodfokú bíróság területén működő ügyésznek a védelmi fellebbezésre tett írásbeli észrevételeit nem szükséges gépiesen minden ügyben ismertetni. Az pedig különösen felesleges, hogy a másodfokú bíróság ezeket az észrevételeket a ügyészi szerv szabatos megnevezésével és ügyszámával is megjelölje. Az eljárási törvény ennek az ügyésznek a megjelölésére is következetesen az "ügyész" kifejezést alkalmazza, 177/ amitől csak kivételes esetben indokolt eltérni, ha a fellebbezést bejelentő ügyésztől meg kell különböztetni az erre a fellebbezésre észrevételt előterjesztő ügyészt. Nincs szükség az első fokú ítéleti tényállásnak akár rövidre fogott ismertetésére 178/ sem. A tényállással csak annyiban kell foglalkozni, amennyiben azt hivatalból vagy fellebbezési támadás folytán ki kell egészíteni vagy helyesbíteni 179/, vagy a tényállással szemben emelt kifogás alaptalanságát kell kimutatni. Ha az első fokú ítélet megalapozott, és a tényállást nem támadták, felesleges ezt a Be. 239. §-ának /2/ bekezdésében felsorolt összes változatok negatív értelemben történt idézésével megállapítani. Elegendő, ha a másodfokú bíróság a Be. 239. §-ának felhívása mellett annak kijelentésére szorítkozik, hogy határozatát az első fokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.

A másodfokú bírósági ítélet indokolásában általában nem szükséges a tényállást és a bizonyítékok értékelését szerkezeti szempontból elkülöníteni. A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítése vagy helyesbítése során egyúttal az általa figyelembe vett bizonyítékokat is megjelöli. Ha a másodfokú bíróság olyan eljárási szabálysértést észlel /olyan eljárási szabálysértést panaszolnak/, amely hatályon kívül helyezést nem tesz szükségessé, célszerű ezzel az anyagi jogszabályok alkalmazását illető indokolás előtt foglalkozni. Az anyagi jogszabályok helyes alkalmazását a másodfokú bíróság ugyanolyan szerkezeti sorrendben indokolja, mint az első fokú bíróság; tehát: bűnösség, jogi minősítés, a büntetés kiszabása, egyéb ítéleti rendelkezések. Kivétel a bizonyítás kiegészítésére irányuló indítvány elutasításának felülbírálata. Ezt a rendelkezés elleni fellebbezési támadás elbírálása viszont a szerkezet logikájának megfelelően a tényállás felülbírálata körében kaphat helyt. Ha a törvénynek, illetőleg a jogpolitikai elveknek megfelelő büntetés kiszabását súlyosítási tilalom 180/ gátolja, az irányítás és a nevelés kellő érvényesítése végett a másodfokú bírósgának határozottan rá kell mutatnia, miért nem megfelelő az első fokon alkalmazott büntetés. Ha az ilyen büntetéskiszabási hiba vagy más olyan jogszabálysértés miatt, amit a másodfokú bíróság maga nem orvosolhat, törvényességi óvás látszik szükségesnek, ennek kezdeményezésére a másodfokú bíróság előterjesztést tesz. Helyesebb, ha erről nem a határozat rendelkező részében, hanem külön intézkedik, mert nem kizárt, hogy a törvényességi óvás benyújtására valamilyen okból mégsem kerül sor. 2./ A másodfokú bíróság ügydöntő végzéseinek indokolását illetően a következőket kell kiemelni. a./ A Be. 259. §-ának /2/ bekezdése szerint a határozat indokolásának a helybenhagyás indokait csupán röviden kell tartalmaznia. A külön rendelkezésre tekintettel a Be. 221. §-ának /2/ bekezdése a másodfokú bírósági eljárásban még értelemszerűen sem alkalmazható. Az idézett rendelkezés nem menti fel a másodfokú bíróságot az alól, hogy a fellebbezés alaptalanságát a végzés indokolásában - bár röviden - kimutassa. Ha azonban az első fokú bíróság ítéletének indokolása kifogástalan, a fellebbezés pedig csak olyan tényeken, érveken alapszik, amiket az első fokú bíróság már értékelt, vagy az új fellebbezési támadás alaptalansága nyilvánvaló /pl. indokolás nélküli enyhítési kérelem/, eleget tesz a másodfokú bíróság a törvény rendelkezésének, ha a helybenhagyó végzés indokolásaként egyetlen mondatban utal az első fokú ítéletben helyesen felhozott indokokra. A törvénynek a helybenhagyó végzés rövidített indokolására vonatkozó rendelkezése kötelező jellegű /cogens/ szabály. Megtartása arra tekintettel sem mellőzhető, hogy a büntetőeljárást polgári per, fegyelmi, szabálysértési, államigazgatási vagy más hatósági eljárás követheti. Bármilyen más hatóság számára a saját eljárásban elegendő az a tény, hogy a másodfokú bíróság egyetértett az első fokú bíróság ítéletével. Az iratok tartalma alapján még a perújítás vagy a törvényességi óvás is elbírálható. b./ Ha a másodfokú bíróság az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az eljárást megszünteti, végzésének indokolásában csak a büntethetőséget megszüntető ok megvalósulásával, illetőleg a büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazásának az indokoltságával kell foglalkoznia. Kivétel, ha a fellebbezés az elkobzásra, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésre avagy a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezés ellen /is/ irányult, és ennek alaptalansága miatt az első fokú bírósági rendelkezés hatályban tartását 181/ is meg kell indokolni. c./ Az ítélet hatályon kívül helyezése mellett új eljárást rendelő végzés /amelynek ügydöntő határozat jellege - ismétlem - vitatott/ indokolásának tartalmaznia kell a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását /Be. 264.§. /1/ bek./. Az első fokú bíróság által megállapított tényállást csak akkor és annyiban kell ismertetni, ha a hatályon kívül helyezés oka az ítélet megalapozatlansága, és amennyiben a tényállással a megalapozatlanság kimutatása végett foglalkozni kell. Ha a hatályon kívül helyezés folytán nyomozás válik szükségessé, ennek lefolytatására a pótnyomozás szabályai irányadók 182/. Pótnyomozáson ilyen esetben is a bíróság által tárgyaláson elrendelt pótnyomozást kell érteni, amelynek foganatosítására a Be.157. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Az ügy tehát megalapozatlanság miatt történt hatályon kívül helyezés esetében is mindig a tárgyalási szakban marad 183/; ezért a hatályon kívül helyező végzésben nincs szükség olyan iránymutatásra, hogy az eljárást melyik szakaszától kezdődően kell megismételni. Ha a megalapozatlanság a tényállásnak csak egy részére terjed ki, a Be. 233. §-ának /3/ bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel helyes, ha a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzés indokolásában megjelöli a tényállásnak azt a részét, amelyet az első fokú bírósági ítélet megalapozatlansága nem érint, amellyel kapcsolatban tehát helye van az első fokú bírósági eljárásban kihallgatott tanúk vallomásáról, illetőleg meghallgatott szakértő szakvéleményéről készült jegyzőkönyv felolvasásának. 184/

"Az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése folytán megismételt eljárásban a bíróságnak szem előtt kell tartania a másodfokú bíróság iránymutatását". 185/ Ezért a hatályon kívül helyező végzés indokolását különös gonddal kell megszerkeszteni: kerülni kell a félreértés lehetőségét, és nem szabad olyan bizonyítást megkövetelni, amelynek felvétele leküzdhetetlen nehézségbe ütközik. A bizonyítékok értékelésére pedig az iránymutatás semmiképpen sem terjedhet ki. 185/ 3./ A másodfokú bíróságnak fontos feladata az első fokú bíróság irányítása és ennek révén az ítélkezési gyakorlat egyöntetűségének biztosítása. Ezért határozatainak - akár ítéletben, akár végzésben rendelkezett indokolásában rá kell mutatnia azokra az első fokú bíróság által elkövetett jelentősebb anyagi vagy eljárási szabálysértésekre is, amelyek egyébként a felülbírálatnál a másodfokú bíróság döntésére nem voltak kihatással. Ilyen kötelezettség nem terheli a másodokú bíróságot, ha a Be. 259. §-a /2/ bekezdésének megfelelően rövidített indokolással szerkeszti a /helybenhagyó/ végzését. Ilyen esetben észrevételeit, nemkülönben az első fokú bíróság terhére észlelt olyan eljárási és ügyviteli hibákat, mulasztásokat, amelyek közvetve sem függenek össze a felülbírálattal, felügyeleti úton vagy más alkalmas módon kell az érdekeltek tudomására hoznia. 187/ Ezt kívánja az első fokú bíróság tekintélyének a megóvása.