A bölcsesség könyve Osho Magyarázat Atisha: „Az elme edzésének hét pontjá”-hoz 1979. február 11. – Budha hall 1. Elsõre, ismerd meg a bevezetõket. 2. Gondold, hogy minden jelenség álom. 3. Tapasztald (elemezd) a meg nem született tudatosság természetét. 4. Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján. 5. A lényeg: helyezkedj az eredendõ szemlélõdés állapotába. A meditációs szakaszok között, tekintsd a jelenségeket álmoknak. 6. Gyakorold az eggyé válást, az adást és el(be)fogadást egyidejüleg Tedd ezt, a légzésed figyelése által. Három akadály, három méreg, a tisztaság három alapja. 7. Minden viselkedési helyzetben gyakorolj a kijelentések szerint. A vallás nem tudomány … ne m tudomány abban az értelemben, ahogy a fizika, a matematika, a kémia az. Tudomány mégis, mert e z az utolsó tudás: a tudomány szó azt jelenti, tudás. Ha a vallás nem tudomány, mi más lehet? A vallás a legmagasabb s zintu tudás, a legtisztább tudás. A hétköznapi értelemben vett tudomány is meret, ne m tudás: a vallás a tudás maga. A hétköznapi értelemben vett tudomány tárgy-irányultságú – megis mer, ennél fogva ismeret. A vallás ne m, nincs tárgya, semmit sem ismer. A tudás önmaga tudatában van, ahogy a tükör is csak visszatükröz. A vallás végképp mentes minden tartalomtól, így a vallás nem isme ret, hanem tudás. A tudomány alacsonyabb, a vallás magasabb szintu tudás. A vallás a VÉGSÕ FILOZÓFIA: a végsõ tudás. A ketto közötti különbség nem a szelle mben van – a szellem ugyanaz, a tényleges különbség a tisztaság. A tudomány sok sárral keveredett. A vallás a tis zta lényeg, a tiszta illat. A sár eltunt, a lótusz megjelent. Az utolsó fázisban még a lótus z is eltunik és csak az illat marad. Ez a tudás három fázisa: a sár, a lótus z, végül az illat. A vallást nem lehet megérteni, mert nincs tárgya - mégis fel lehet fogni. Nem lehet elmagyarázni, de meg lehet tapasztalni. A vallás mibenlétét ne m lehet átadni, me rt nem lehet információvá egyszerusíteni, de meg lehet mutatni az utat, az útvonalat felé – ujjak, amelyek a Holdra mutatnak. Nyilvánvalóan az ujjak ne m azonosak a Holddal, mégis mutathatnak a Holdra.
Atishától s zármazik „Az elme edzésének hét pontja”, melyek ujjak - hét Holdra mutató ujj. Ne hagyd, hogy az ujjak fogva tartsanak, ne válj túlságosan megszállottá. Használd az ujjakat és felejts el oket, nézz arra, amerre az ujjak mutatnak. Ha látod a Holdat, ki törodik az ujjakkal? Ki emlékszik rájuk? Automatikusan lényegtelenné válnak, eltunnek. Ezért, azok s zámára, akik megtapasztalták a vallást, valame nnyi „szent irat” véglegesen haszontalanná válik, minden móds zer lényegtelen lesz. A célba é rve az oda vezeto út, feledésbe merül. Olyan mester, mint Atis ha, ritkaság. Ritka abban az értelemben, hogy három megvilágosodott mester tanította. Elotte és azóta sem történt soha ilyen. Három megvilágosodott mester tanítványának lenni egyszeruen hihetetlen – me rt már egy megvilágosodott mester elég. E történet – hogy három megvilágosodott mestertol tanult – jelentosége átalakító. Igaz és történelmi is. Atisha sok-sok évig élt a három mester mellett. Az elso Dharmakirti, egy nagyszeru buddhista mis ztikus. Megtanította neki az elmenélküliséget, ürességet, megtanította neki, hogyan é rje el a gondolatnélküliséget, hogyan szabaduljon meg mindentol, ami az elmé jében van, hogy tartalommentessé váljon. A második mester Dharmarakshita, egy másik buddhista misztikus, megtanította a szeretetre, az együtté rzésre. A harmadik mester Yogin Maitreya, szintúgy buddhista misztikus megtanította annak a muvészetére, hogy hogyan vegyük át mások szenvedését, a szívünkbe eresztve azt: CSELEKVÕ SZERETET. Minde z azért történhetett meg, mert mindhárman nagyon jó barátok voltak. Együtt kezdték a keresést, az úton együtt maradtak és mikor megérkeztek még mindig együtt voltak. Atisha Dharmakirti tanítványa lett. Dharmakirti azt mondta neki: „Megtanítom neked az elso szabályt, de a másodikért me nj Dharmarakshitához és a harmadikért Yogin Maitreyahoz. Ily módon a végso valóság mindhárom arcát megismered, isten három arcát - a háromságot, a TRIMURTI-t. Ebben a formában valamennyi arculatot azon személy által fogod megismerni, aki az adott sze mpontból a legtökéletesebb”. Ez a három út, amelyen keresztül az emberek elérhetik a legvégsot. Ha az ürességen keresztül éred el, a másik ketto is a sajátoddá válik, de a te utad mégis az üresség útja lesz – többet fogsz tudni az ürességrol, így az ürességen lesz a hangsúly bármit is tanítas z majd. EZ történt Buddha esetében is. O az ürességen keresztül érkezett meg, így az egész tanítása ürességirányult lett. Buddha tanításában nincs isten, mert isten egy gondolat, egy tartalom, egy dolog – isten is valami, és Buddha a valami eldobása által érkezett meg, az által, hogy teljesen kiüresítette az elméjét, így istennek sem volt hely benne, ahogy bármi másnak sem. Az o útja a tiszta NEGATÍV ÚT.
Ugyane z a helyzet Dharmakirtivel. Az üresség tökéletes mestere volt, az üresség páratlan mestere. Amikor Atisha megtanulta hogyan üresedjen ki, mestere azt mondta neki: Jobb lesz neked, ha következo lépésben elmész Dharmarakshitához, mert o egy teljesen más úton érke zett meg. Épp úgy, ahogy az Everestet is különbözo oldalról más zhatod meg, o egy teljesen más úton érkezett meg, az együttérzés útján. Én is megtaníthatom neked ezt, de tudásom errol az útról, csak a céltól való visszapillantás tudása”. „Én az üresség ösvényén érkeztem meg. Ha egyszer megérkeztél a csúcsra, visszanézhetsz és láthatod valamennyi odavezeto utat, mind beláthatóvá válik. Mégis, követni egy utat, annak minden vonatkozásában, minden részletében, apró részletében egy teljesen más dolog”. Az utakra né zni a hegycsúcsról, vagy egy helikopte rbol teljesen különbözo látványt nyújt - madártávlati kép. Dharmakirti azt mondta: „Ha nem lenne elérheto senki más, megtanítanám neked a másik kettot is. De ha egy olyan ember, mint Dharmaraksita itt van, a s zomszédom, a mellette m lévo barlangban lakik, jobb, ha hozzá mész”. Elsore üressé kel válni, teljesen üressé, mégsem szabad az ürességhez ragaszkodni, máskülönben soha nem fogod megis merni a vallás pozitív kife jezodését. Az életedbol hiányozni fog a költészet, a megosztás öröme, üres marads z. Lesz egyfajta szabadságod, de a szabadságod csak egy valamitol való szabadság lesz, ne m valamiért való szabadság. Hacsak a szabadság nem mindketto – valamitol való s zabadság és valamiért való szabadság együtt – valami hiányzik, a szabadságod s zegény lesz. Önmagában, szabadnak lenni valamitol, szegényes formája a szabadságnak. A valódi s zabadság akkor kezdodik, amikor szabad tudsz lenni valamié rt. Amikor énekled a dalt, táncolsz, ünnepelsz és elkezdesz túlcsordulni. Ez az együttérzés. Az ember, s zenvedésben él. Amikor az elme eltunik, a szenvedés átalakul együtté rzéssé. A kínszenvedés azt jelenti, hogy egy koldus vagy, kolduló tálkával; mindenkitol egyre többet és többet kérsz, kihas ználsz másokat. A kapcsolataid semmi másról ne m szólnak csak a többiek kihasználásáról – fortélyos eszköz mások tulajdonlására, nagyon okos stratégia a dominanciára. Ha a fejedben élsz, szenvedésben, az egész életed eropolitika; még a szereteted is, a jótetteid, a humanitárius munkád is semmi egyéb, mint eropolitika. Mélyen belül, él a vágy, hogy mások felett hatalmat gyakorolj. Mikor az elmétõl megszabaduls z, ugyanaz az energia, együttérzéssé válik és minden teljesen új fordulatot vesz. Ez már nem koldulás, császárrá váls z, elkezdesz adni. Ekkor mondhatod, hogy van valamid – ami mindig is meg volt, de az elme miatt ne m voltál tudatában. Az elméd úgy muködött, mint a sötétség körülötted, nem voltál tudatában a benned lévo fénynek. Az elme egy koldus illúzióját hozta létre, miközben egész ido alatt császár voltál. Az elme egy álmot gyártott, a valóságban sohasem volt s zükséged semmire. Már minden adott volt. Minden, amire szükséged van, amire csak szükséged lehet már adott. Isten benned van, de az elméd miatt – az elme: álom, vágy – soha ne m nézel befele, csak rohansz kifele. Önmagad háttérben tartod, figyelmed pedig a külvilágra irányítod, erre
összpontosítasz. Az elme mindig errol s zól: a szemeinket a külvilágra függeszteni. Meg kell tanulni a figyelemnek ezt az irányát megváltoztatni. – szabadabbá, kevésbé me revvé, plasztikusabbá tenni, hogy befelé tudjon fordulni. Ha egyszer már megláttad ki vagy, a koldus eltunik. Tulajdonképpen sohasem létezett, csak egy álom volt, egy idea. Az elme hozza létre minden gyötrelmedet. Ha az elme eltunik, vége a gyötrelemnek történetesen tele vagy energiával. Az ene rgiának pedig s züksége van a megnyilvánulásra, a megosztásra; szeretne dallá, tánccá, egy ünneppé válni. Ez az együttérzés: elkezdesz megosztani. Az együtté rzést Atisa Dharmarakshitatól tanulta. Az együttérzésnek két arca van. Ezek közül az egyik, a nem-cselekvo együttérzés: a meditáló barlangjában, csendben ülve, együttérzését a teljes létbe sugározza. Ez azonban nagyon passzív módja az együttérzésnek. Ahhoz, hogy részesülj belole, el kell menned hozzá, o nem fog hozzád jönni, hogy megoszthassa veled örömét. Õ semerre sem fog mozdulni, egyetlen aktív lépést sem fog tenni mások irányába, nem fogja keresni azokat, akikkel megoszthatná táncát – várni fog. Ez az együttérzés noies megnyilvánulása: épp olyan, ahogyan egy no vár – soha ne m kezdeménye z, soha nem megy oda a férfihez. Lehet, hogy sze reti a férfit, de sohasem lesz az elso, aki azt mondja „s zeretlek”. Várni fog; re ménykedni, hogy egyszer – elobb vagy utóbb – a fé rfi lépni fog. A no a nem-cselekvo, passzív szeretet, a férfi a cselekvo, kezdeménye zo. Ugyanígy, az együttérzés is lehet noi és férfi minoségu. Atisha Dharmarakshitatól tanulta meg, hogyan lehet a létbe noies módon szerelmesnek lenni. Még egy lépésre azonban szükség volt, így Dharmarakshita azt mondta Athisanak: ”Menj most Yogin Maitreyahoz – e három mester egymás szoms zédságában élt -, és tanuld meg, hogyan alakítsd át s zunnyadó ene rgiádat aktívvá, hogy a szeretet cselekvové, élo szeretetté váljon”. Ha egyszer a szeretet aktív, az együttérzés aktív és túljutottál az igazság mindhárom dime nzióján, akkor mindent megis mertél. Megismerted a teljes ürességet, megismerted az együttérzés születését és megismerted az együtté rzés kisugárzását. Az élet akkor válik teljessé, amikor mindhárom megtörtént. Atisha három megvilágosodott mestertol tanult, ezért úgy is merik, mint „A hároms zorosan nagy Atisha”-t. Hétköznapi életérol semmi többet nem lehet tudni. Azt sem, hogy hol és mikor született pontosan. Valamikor a XI. században élt, Indiában született, ám ahogy sze retete cselekvo szeretetté alakult, elindult Tibet felé, mintha egy nagy mágnes vonzotta volna oda. A Himaláyában elérte a megvilágosodást (attained) és soha nem tért vissza Indiába. Tibetbe vonult el, és szeretetét Tibetre sugározta. Teljesen átformálta Tibet tudatosságát/a tibeti tudatosságot. Csodatévo volt, bármihez nyúlt arannyá változott. Egyike volt a világ által valaha isme rt legnagyobb alkimistáknak.
„Az elme edzésének hét pontja” az alapja annak a tanításnak, amelyet Tibetre hagyott – egy ajándék Indiától Tibetnek. India nagys zeru ajándékokat adott a világnak. Atisha, egyike ezeknek. Ahogy Kína Bodhidharmat Indiának köszönheti, Tibet Atishat - és végtelenül hálás ezért az emberé rt. Ez a hét pontból álló tanulmány – a legrövidebb, amit találhatsz – óriási értéku. Meditálj valamennyi kijelentésén. A vallás egésze van beléjük surítve, és neked kell kibontanod oket. Olyanok, mint a magok, sok mindent tartalmaznak. Lehet, hogy látszólag ne m így tunik, de abban a pillanatban, ahogy a mélyére hatolsz egy-egy állításnak, amikor szemléled majd, meditáls z rajta, és kísérletezni próbálsz vele, meglepodsz – életed legnagyobb kalandja kezdodik.
Az elsõ szútra: Elsõre, ismerd meg a bevezetõket. Mik a bevezetõk? Eloször is: az igazság. Az igazság ne m olyan valami, amit létre kell hozni, nem olyan valami, ami messze van. Az igazság itt van és most. Az igazság körülvesz, ahogy az óceán körülveszi a halat. Lehet, hogy a hal nincs ennek tudatában, mégis, ha egyszer az óceán létének tudatára ébred, a hal megvilágosodik. A hal nem tudatos, nem lehet tudatos, me rt az óceánban született, mindig is ott élt, része az óceánnak, ahogy minden hullám is része az óceánnak. A hal is egy hullám – egy kicsit szilárdabb hullám, de az óceánból született, benne él és egy napon eltunik benne. Lehet, hogy a hal sohasem fog az óceán tudatára ébredni. Ahhoz, hogy megis merj valamit, egy kis távolság szükséges, perspektíva. De az óceán oly közel van, hogy a hal ne m feltétlenül érzékeli. Az igazsággal is ez a helyzet, de használhatod helyette az isten szót, ha akarod. Tehát: az istennel is ez a helyzet. Ez nem az a valami, ami távol van, így hát nem tudunk róla; azért ne m, mert nem messze van, hanem nagyon közel. Azt sem mondhatjuk, hogy közvetlen közel van, me rt te vagy az. O benned van és mégis nélküled: o a mindenség. Ez az elso dolog, melynek meg kell engedni, hogy mélyen a s zívedbe hatoljon: az igazság már létezik, benne élünk. Ez a legalapvetobb dolog, amivel kezdeni kell. Nem felfede zni kell, nincs elfedve. Mindaz, amire szükség van, egy újfajta figye lem, ami hiányzik beloled. Az igazság ott van, de nem vagy tudatos, nem vagy figyelmes, nem vagy éber. Nem tudod hogyan nézz, hogyan érzékelj, nem tudod hogyan láss. Van szeme d, de még vak vagy, van füled, de még süket vagy. Az elso bevezeto tehát: az igazság léte.
A második bevezetõ: az elme az akadály. Semmi más nem tart vissza az igazságtól, csak a saját elméd. Az elméd körülvesz, mint egy film pergo kockái - a film teljesen leköt, elkápráztat. Ez azonban csak fantázia, ami körülvesz, egy folyamatos történet, amely megállás nélkül folytatódik – nélküle hiányérzeted lenne, mivel ennyire elkápráztatott. Az elme azonban csak fantázia, egy álmodási készség. Az elme nem más, mint álmok sorozata --- álmok a múltról, álmok a jövorol, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai. Az elme álmokkal és vágyakkal telített, és körülvesz, mint a Kinai Nagy Fal. Minde zért, a hal ne m ébred tudatára az óceánnak. A második bevezeto: az elme az egyetlen akadály. A harmadik pedig: az elmenélküliség az ajtó. Az elmenélküliséget Atisha BODHICHITTA -nak nevezte. Ha kedved tartja, fordíthatod buddha-tudatnak, buddha-tudatosságnak is, ahogyan hívhatod kris ztustudatnak vagy akár krisna-tudatnak - bármelyik elnevezést használod, lényegbeli különbség nincs közöttük. A bodhichitta alapminosége, az elmenélküliség. Paradoxonnak tunik: elme, az elmenélküliség állapotában. Mégis a jelentése teljesen világos: tartalommentes, gondolatmentes elme. Emlékezz a bodhichitta szóra. Atisha azt mondja: a vallás minden erofeszítése, a vallás teljes tudománya semmi egyéb, mint igyekezet a bodhichitta, a buddha-tudatosság megvalósítására. Olyan elme megvalósítása, amely képes az elmenélküliség állapotára, amely már nem álmodik, ne m gondolkodik többé, egy elme, amely csak tudatosság, tiszta tudatosság. Ezek a bevezetok.
A második szútra: Gondold, hogy minden jelenség álom. És most kezdodik a munka. Atis ha nagyon tömör, magszeru. Egy szútra, olyan, mint egy vezérfonál, egy nyom, utalás melyet követned kell, hogy a lényeget megfejtsd. Gondold, hogy minden jelenség álom. Minden, amit láts z, minden, amit tapasztalsz: „jelenség”. Minden, ami valaha megtapas ztalható, jelenség. Ne feledd, nem csak a világ dolgai lehetnek jelenségek és álmok, hanem a tudatosság, az elme termékei is. Lehetnek nagyszeru s pirituális tapasztalatok. Láthatod, amint a kundalini emelkedik benned: de ez is jelenség – egy gyönyöru álom, nagyon édes álom, de ugyanúgy csak
álom. Láthatod, amint hatalmas fény árasztja el a létezésed, de ez a fény is csak jelensé g. Láthats z lótus zokat kivirágozni benned, miközben nagyszeru illat tölt el: de ezek is jelenségek, mert mindig a nézo vagy, sohasem a nézett, mindig a kísérletezo és sohasem a tapas ztaló, mindig a megfigyelo és sohasem a résztvevo. Minden, ami tanúsítható, minden, ami látható, észlelheto, jelenség. Anyagi jelenség, pszichológiai, spirituális – mind azonosak, nincs szükség különbségtételre. Az alap, amire emlékezni kell mindig: minden, ami látható, csak egy álom. Gondold, hogy minden jelenség álom. Ez egy rettenetesen eroteljes módszer. Kezdj sze mlélodni ily módon: ha mész az utcán, elmélkedj azon, hogy a melletted elhaladó emberek csak egy álom részei. Az üzletek, az árusok, a vevok, a jövo-meno e mberek - mindez egy álom. A házak, a buszok, a vonat, a repülo – mind csak álom. Azon nyomban meglep majd, egy rendkívül fontos, benned végbemeno esemény. Egyszer csak, abban a pillanatban, amikor majd azt gondolod ”minden egy álom”, mint egy villanás, egy vízió fog megjelenni: „Én is egy álom vagyok”. Mert ha a nézett egy álom, akkor ki az „Én”? Ha a megfigyelés tárgya egy álom, akkor a megfigyelo is egy álom. Ha az objektum valótlan, hogyan lehet a szubjektum az igazság? Lehetetlen. Ha mindenre úgy tekintesz, mint egy álomra, egyszer csak azt találod majd, hogy valami kicsúszik a létezésedbol: az ego ideája. Ez az egyetlen út, az ego elvetésére és a legegyszerubb. Próbáld ki - meditálj ily módon. Ha újra és újra így meditáls z, egy nap a csoda megtörténik: befelé nézel és az egot nem találod majd. Az ego egy melléktermék, egy mellékterméke annak az illúziónak, hogy amit látsz az igaz. Ha azt gondolod, hogy bárminek a tárgya valós, akkor az ego létezhet. Az ego egy melléktermék. Ha azt gondolod, hogy az objektumok álmok, az ego eltunik; ha folyamatosan arra gondols z, hogy minden álom, akkor egy éjszaka álmodban meglepodsz: hirtelen emlékezni fogsz arra, hogy ez egy álom. Rögtön, ahogy ez eszedbe jut, az álom eltunik, és elso alkalommal fogod megtapasztalni mélyen alvó önmagadat, most már ébren – paradox tapas ztalat, de nagyon has znos. Ha egyszer láttad az álmaidat szertefoszlani, me rt tudatára ébredtél álom mivoltuknak, a tudatosságod új „ízzel” gazdagodik. Másnap reggel egy teljesen új minoségben fogsz felébredni, olyanban, amilyet soha ne m is mertél azelott. Ez lesz az elso felébredésed. Tudni fogod, hogy az eddigi, reggeli ébredéseid tévedések voltak, nem voltál igazán felébredve, az álmok folytatódtak – az egyetlen különbség az, hogy sokáig csukott szemmel álmodtál, ettol kezdve pedig, már nyitott szemmel. De ha egyszer már az álom eltunt, mert tudatodra ébredtél, egyszerre csak az álmaidban is tudatos leszel … emlékezz: tudatosság és álom, ne m léteznek egyszerre. Egyik oldalon a tudatosság születik, a másikon az álom sze rtefoszlik. Ha éberré válsz alvás közben, másnap olyan fontos dolog történik, hogy nem lehet mihez hasonlítani. Semmi ehhez foghatót még ne m tapasztaltál. Szemeid oly tiszták lesznek, oly áttetszok, hogy minden pszichedelikusnak tunik majd, színesnek és élonek. Úgy találod majd, hogy még a kövek
is lélegeznek, lüktetnek, még a köveknek is lesz szívverésük. Ha felébreds z, a teljes létezésnek megváltozik a minosége. Egy álomban élünk. Alszunk még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy ébren vagyunk. Gondold, hogy minden jelenség álom. Eloször az objektumok elveszítik objektivitásukat, másods zor a szubjektumok elveszítik a szubjektivitásukat - és ez, a transzcendensbe visz. A tárgy nem fontos többé – ha a tárgy ne m fontos többé, akkor mi marad? Egy transzcendentális tudat: bodhichitta – csak a szemtanúság, az én és te ideáitól mentesen, csak egy tiszta tükör, ami visszatükrözi azt, ami elotte van. És isten nem más, mint az, ami.
A harmadik szútra: Tapasztald (elemezd) a meg nem született tudatosság természetét. Most már tudod mi a tudatosság. Megismerted a trans zcendentális tudatosságot, ahol az objektumok és a szubjektumok nem léteznek többé. Megismerted elso alkalommal ezt a tis ztaságot, ezt a kristálytis zta tükröt. Most elemezd ennek a tudatosságnak a természetét. Nézz bele, nézz mélyen bele. Amennyire csak lehetséges, vedd rá magad egy teljes éberségre. Ébredj fel és láss - akkor majd elkezdesz nevetni, me rt látni fogod, hogy sohase volt születés és sohase lesz halál. Ez a meg ne m született és hallhatatlan tudatosság. Mindig is itt volt, örök, ido nélküli. Pedig me nnyire féltél a haláltól, az öregkortól és megannyi ezeregy dologtól, és sohasem történt semmi: minden egy álom volt. Ezt látva mosolyogsz, nevetsz egyet. Az egész életed mostanáig nevetséges, abszurd volt. Feleslegesen féltél, feleslegesen voltál mohó, feleslegesen szenvedtél. Lidé rcnyomásos éjszakában éltél, és azt te hoztad létre. Ele mezd a meg nem s zületett tudatosság természetét ... … és szabad leszel minden nyomorúságtól, minden s zenvedéstol, és pokoltól.
Negyedik szútra: Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján. És most, próbálj ne m ragaszkodni a gyógys zerhez, a móds zerhez, me rt ez a kísértés megjelenik. Ez az utolsó kísértés, a legutolsó próbálkozása az elmének a túlélésre. Még egy utolsó próbát tesz, és hátulról támad. Mielott végleg eltunne, még tesz egy kísérletet
és ez a módszertol való függés – az a módszer, hogy azt gondolod, hogy minden jelenség egy álom. Míg ide elértél, akkora élményben volt részed, olyan mélyen megtapasztaltad a valóságot, hogy te rmészetes módon ragaszkodni szeretnél hozzá. De ha függo marads z, újra visszatértél ugyanarra az öreg útra: az elme visszatért a színleléshez. Ragaszkodj bármihez, és az elme visszatér, me rt az elme: függonek lenni. Tarts meg bármit, függj bármitol, és az elme visszatér, mert az elme függoség, rabszolgaság. Tulajdonolj bármit – akár egy spirituális módsze rt, egy meditációs móds zert – tulajdonossá válva te is tulajdonított leszel általa. Nem számít, hogy az pénz, vagy rendkívüli jelentoségu meditációs módszer. Bármit tulajdonolsz, te is tulajdonított leszel általa, és félni fogsz, hogy elveszíted. Egyszer egy szufi misztikust hoztak hozzám. 30 éve folyamatosan a ZIRK szufi móds zert használta és nagyszeru tapasztalatokra tett szert. Bárki láthatta, még egy hétköznapi embe r is észrevette, hogy o egy teljesen más világban él. Láts zott a s zemében, ragyogtak a boldogságtól. Az egész létezését áthatotta a kívülállóság. A tanítványai hozták el hozzám, és azt mondták: „A mesterünk egy megtestesült lélek. Mit mondasz róla?”. Azt mondtam: Hagyjátok itt a mestereteket három napra velem, utána gyertek vissza. A mester velem maradt három napig. A harmadik napon nagyon dühös volt és azt mondta: Tönkre tetted 30 évi munkámat. Én egy egyszeru dolgot mondtam neki – csak Atishanak ez a szutráját: Engedd a gyógyírt szabadon, a maga útján. Azt mondtam: „Harminc évig ugyan arra a dologra emlékeztél, arra, hogy minden isteni. A fa isten, a ko isten, az e mber isten, a kutya, minden isten – harminc évig folyamatosan erre emlékeztél.”. Mire o tényleg tett egy oszinte próbálkozást és azt válas zolta: „Igen.”. Erre én: „Most ne emlékezz tovább! Meddig akars z még emlékezni? Ha már eddig ez volt, legalább most ne emlékezz tovább, lássuk, mi történik. Ha minden megtörtént, akkor is meg fog maradni, ha abbahagyod az emlékezést.”. Ez olyan logikus volt, hogy egyetértett: „Megtörtént”. Ekkor azt mondtam: „Akkor próbáld meg, és három napig felejtsd el az emlékezést, ne emlékezz!”. Azt felelte: „Nem tudom abbahagyni, automatikussá vált.”. Válaszom: „Csak várj, és próbáld ki!”. Legalább két napig, 48 óráig tartott, míg elérte, hogy ne emlékezzen. Nehezére esett nem emlékezni, me rt automatikussá vált számára. Nem volt s zükség a szándékos emlékezésre, mert harminc évig emlékezett, egyszeruen olyan volt, mint egy felszín alatti áramlat. De 48 óra alatt sikerült elérnie, hogy ne gondolkodjon. A harmadik nap reggelén nagyon dühös volt és azt mondta: „Mit tettél? Minden gyönyör eltunt. Nagyon közönségesen érze m magam. Pont úgy érzem magam, ahogy harminc évvel ezelott, amikor elkezdtem a gyakorlást!”. Elkezdett sírni a dühtol és a
szomorúságtól, folytak a könnyei, és folytatta: „Add vissza a módsze remet – kérlek, ne vedd el!”. Azt válas zoltam: „Figyelj! Ha mindez ennyire módszerfüggo, akkor semmi sem történt, csak egy illúzió, amelyet a folyamatos emlékezéssel hoztál létre. Ez semmi egyéb, mint önhipnózis.”. Minden nagy mester azt mondja, hogy egy nap el kell vetned a móds zert … és minél hamarabb dobod el, annál jobb. Abban a pillanatban mikor megérkezel, amikor a tudatosság megvalósul benned, azonnal dobd el a módsze rt. Figyelj: e z csak a 4. szútra. A harmadik s zutrában Atisha azt mondja: Vizsgáld, a meg ne m született tudatosság természetét, majd rögtön a negyedikben: Engedd a gyógyírt s zabadon, a maga útján. Nincs több vizsgálat, nincs több irányított figyelem, nincs már e mlékezés arra, hogy minden álom. Ha egyszer a tudatosságot megízleled, légy gyors! Mert az elme nagyon fortélyos - lehet, hogy azt fogja mondani neked: Nini, te már nem vagy közönséges, már különleges vagy. Nézd, már elérted … nézd, Buddhává váltál, megvilágosodtál! Nézd, ez minden emberi lény célja, és nagyon ritka, millióból csak egy nyeri el! Te vagy az az egy a millióból! Az elme egyre csak hajtogatja e zeket az gyönyöru édes kis szamárságokat, és természetesen az ego visszatérhet. Elkezdheted nagyon jól é rezni magad, s zentebbnek, mint isten, különlegesnek, spirituálisnak, s zentnek. És minden elveszett. A gyógyszeren keresztül a betegség visszatért. Kapas zkodj bele a gyógyszerbe, és a betegség újra megjelenik. Egy módszer eldobásánál, nagyon ébernek kell lenni. Ha egyszer elértél valamit, azonnal dobd el a módszert, máskülönben az elméd azonnal belekapaszkodik a módszerbe. Így szól majd hozzád nagyon logikusan: "A módsze r az, ami fontos". Buddha s zokása volt, hogy újra meg újra elmondta a következo történetet: Öt idióta halad el egy falu mellett. Az e mberek meglátván oket nagyon elcsodálkoztak, mert egy csónakot cipeltek a fejükön. A csónak igazán nagy volt, majdnem agyonnyomta a szerencsétleneket, szinte haldokoltak a súlya ala tt. Az emberek megkérdezték oket: Hát ti meg mit csináltok? Erre a bolondok azt válaszolták: "Nem hagyhatjuk el ezt a csónakot. Ez az a csónak, amely a segítségünkre volt átkelni a túlpartról erre a partra. Hogyan is hagyhatnánk el? Ezért, és csakis ezért lehetünk most itt. E nélkül már régen meghaltunk volna még ott, a másik parton. Amikor az éjszaka közeledett, a túlsó partot ellepték a vadállatok. Teljesen bizonyos volt, hogy reggelre mind halottak leszünk. Soha nem hagyhatjuk el többé, örökre lekötelezettjei vagyunk. Ezentúl is tis zta hálával hordjuk ezt a csónakot a fejünkön. Mindig ez történik, me rt minden elme idióta. Az elme maga az idióta. Az idióta szó eredete említésre méltóan gyönyöru. Az "idiocy" eredeti jelentése valami speciális, valami, ami csak a tiéd, valami bizarr. Ez tehát a s zó eredeti jelentése: valami bizarr, excentrikusan muködo.
Az elme mindig excentrikus módon muködik, az elme mindig idióta. Az igazán intelligens egyénhez nem tartozik elme. Az intelligencia az elmenélküliségbol ered, az idiotizmus az elmébol. Az elme hülye, az elmenélküli a bölcs. Az elme hiánya a bölcsesség, az intelligencia. Az elme hol a tudástól, hol a módszerektol, a pénztol, a tapas ztalattól, hol ettol, hol meg attól függ. Az elmének támaszra, segítségre van szüksége, önmagában ne m létezhet. Önmagában szétesik. Tehát az elme végso erofeszítésképpen visszatér, amint elérsz némi tudatosságot. Azt mondja: "Nézd, már megérkeztünk". Abban a pillanatban, amikor valami belso hang azt mondja: „Megérkeztünk", óvakodj! Ekkor légy fokozottan ébe r, minden lépésednél légy maximálisan elovigyázatos! Engedd, hogy a gyógys zer a saját útját járja. Légy szíves, szállj le a gyógyszerrol - a módszerrol! Ezt hangsúlyozza J. Krishnamurti de ez az o elso szútrája, holott a negyediknek kéne lennie. Ez az, amiben o téved. Ez ne m lehet az elso szútra, me rt miképpen dobhatnád el azt a módsze rt, amelyet sohasem használtál? Csak azt a módszert hagyhatod el, amit eddig gyakoroltál. Athisa sokkal logikusabb, sokkal tudományosabb J. Krishna murti-nál. Én azt is értem azonban, hogy Krishnamurti miért hangsúlyozza ezt annyira. Attól fél, hogy amennyiben belemész az elso három s zútrába, akkor esetleg a negyedik sohasem jön el. Meglehet, hogy beleveszel az elso háromba. Sokan elvesztek a kezdeteknél, az elso lépéseknél, sokan belevesztek a módszerekbe. Tehát neki óvatosnak kell lennie, nagyon óvatosnak. Az öt idióta cipelte a csónakot, Krishnamurti pedig a másik partról tanította oket: "Ne szálljatok a csónakba!” - túl veszélyes! - "Mert ha egyszer be találsz szállni, ki tudja, talán még majd a fejeden fogod cipelni azt. Kérlek, ne is szállj bele!". Nagyon sokan vannak, akik félnek beszállni a csónakba. A félelem a csónak használatától éppúgy hülyeség, nincs különbség. Az, aki fél beszállni a csónakba, ugyanaz a sze mély, mint aki cipelni fogja azt, máskülönben miért félne? Vannak régi barátaim, akik egész életükben Krishnamurtit követték. Eljönnek hozzám, és azt mondják: "Sze retnénk ide jönni, de félünk az összes módszertol, amit csak tanítasz. Azok veszélyesek!". A módszerek azonban csak akkor veszélyesek, ha nem vagy éber; egyébként gyönyöruen használhatók. Csak ne m gondolod azt, hogy a csónak veszélyes? Veszélyes, ha arra gondols z, hogy ezentúl, örök hálád jeleként egész életedben a fejeden cipeled majd. Máskülönben csak egy tutaj, melyet használat után eldobs z. Az összes módszer csak egy tutaj, melyet használat után eldobsz. Csak használod és elhagyod, használod, és sohasem nézel vissza többé - mert nem s zükséges, nem lényeges. Ez a két szélsoség. Az egyiket az öt idióta, a másikat pedig Kris hnamurti követoi alkotják. Egyikre sincs szükség. Az én hozzáállásom ez: Használd a csónakot, használd ezt a gyönyöru csónakot, használj annyi csónakot, amennyit csak bírs z; de használd tudatosan, éberen, és amint átérsz vele a másik partra, azonnal hagyd ott mindenféle
kapaszkodás nélkül! Amíg a csónakban vagy, élvezd és légy neki hálás! Azonban amint kiszálls z a csónakból, mondj köszönetet és állj odé bb.
Az ötödik szútra: A lényeg: helyezkedj az eredendo szemlélodés állapotába. Amint a gyógyszert kidobtad, automatikusan letelepedsz a lényedben. Az elme ragaszkodik, soha nem engedi, hogy megpihenj benne. Az érdeklodésedet abba az irányba fordítja, valahol ott tartja, aholami nem te vagy: a csónakok! Ha már nem kapaszkods z semmiben, nincs hová me nned - az összes csónakot elhagytad, és már sehová sem mehetsz, végére értél minden ösvénynek, nincs hová menned, az összes álmod és elhatározásod mind eltunt, nincs már lehetoség a haladás ra. A megnyugvás, a saját természete szerint következik. Csak gondolj a lazítás szóra! Csak legyél, telepedj meg, hazaérkeztél! A lényeg: helyezkedj az e redendo szemlélodés állapotába Amint letelepedsz, a színtiszta tudatosság megjelenik erofeszítés, móds zer nélkül. Ha móds zer kell a tudatossághoz, akkor az még mindig ne m az igazi tudatosság, nem a tudatosság lényege, esszenciája, ne m a természetes, spontán tudatosság. Akkor e z még mindig csak egy mellékterméke valamely móds zernek, csak kifejlesztett, muvi. Akkor az csak az elme mellékterméke, még nem az igazság. A lényeg: helyezkedj az e redendo szemlélodés állapotába Most már nincs mit tenned. Láss, légy, élvezz: csak ez a pillanat létezik - ez most, itt, a varjak a károgása ... és mindez a csend. Ha isme red ezt a derut, tudod ki vagy, mirol is szól a létezés egyáltalán. Patanjali szavaival s zólva, ez a: "samadhi". Gautam Buddha ezt nevezi: "SAMBODHI"-nak, ez a "bodhichitta", Atis ha tanításában. E meditációs szakaszok között, tekintsd a jelenségeket álmoknak Athisa valóban nagyon tis ztában van a tanítvánnyal. Tudja, hogy kezdetben, a lényedbe való megtelepedéssel szerzett tapasztalatok csak pillanatnyiak lesznek. Megnyugodva a lényedben, egy pillanatra megtalálod magad, de a következo pillanatban ez már tovatunt. Kezdetben, ez valahogy így megy: egyik pillanatban együtt áradsz az ismeretlennel, együtt a varázslatossal, míg a másik pillanatban már sehol sincs. Az egyik pillanat minden illat, a másikban már hiába keresed, nem találod hova tunt. Eleinte ezek csak futó bepillantások. Késobb, lassanként azonban egyre megbízhatóbbak lesznek, egyre tovább tartanak. Lassan, lassan, lassan, nagyon lassan megtelepednek mindörökre. Mielott azonban e z megtörténne, nem akarod majd engedni, hogy ezek természetessé váljanak, nem leszel képes elfogadni ezt - ez lesz a hiba. Ezért mondja Atisha: E s zakaszok között...
Amikor a me ditációban ücsörögs z, a meditáció közben, mindez meg fog történni - aztán elmúlik. Mit kell hát tenni e meditációs szakaszok között? A meditációs szakaszok között tekintsd a jelenségeket álmoknak. A meditációs szakaszok között folyamatosan használd a módsze rt, de hagyd el, amikor elmélyülsz a meditációban. Ahogy a tudatosság egyre tisztábbá és tisztábbá válik, végül eljön a pillanat, amikor hirtelen teljesen kitisztul: ekkor dobd el, hagyd el a móds zert, felejts el mindent a gyógys zerrol, csak maradj ott és létezz. Kezdetben ez csak pillanatokra történik meg veled. Néha még akkor is bekövetkezik, amikor engem hallgats z. Csak egy pillanatra, mint a s zello, átsuhansz egy másik világba, abba a világba, ahol nincs elme. Csak egy pillanatra – tudod, hogy tudod, de csak egy pillanatra. És újra felerosödik a sötétség, az elme az összes álmával együtt visszatér, visszatér az összes vágyával és hülyeségével együtt. Egy pillanatra a felhok szétoszlottak és te megpillanthattad a napot. Most azonban azok újra összeálltak, sötétség vesz körül, a nap eltunt. Ezek után, még a nap létezésében hinni is nagyon nehéz. Nagyon nehéz elhinni azt, hogy az, amit az elobb egy pillanatra megtapasztaltál, igaz volt. Lehet, hogy csak fantázia volt, lehet, hogy az elme ezt mondja: csak képzelodtél. Annyira elképzelhetetlen, annyira lehetetlennek látszik, hogy ez megtörténhetett VELED - az összes hülyeséggel az elmében, az összes felhovel és sötétséggel, megtörtént veled: egy pillanatra láttad a napot! Könnyen lehet, hogy ez meg sem történt, csak elképzelted, lehet hogy álomba zuhantál és akkor láttad. A meditációk között kezd elölrol, légy a csónakban, használd a csónakot is mét. Tekintsd a jelenségeket álmoknak. Atisha nagyon körültekinto a tanítvánnyal. Máskülönben a negyedik szútra lenne az utolsó - vagy legfeljebb az ötödik: A lényeg: helyezkedj az e redendo szemlélodés állapotába Ha Atisha olyan e mber lett volna, mint Bodhidharma, e tanulmány véget ért volna az ötödik szútránál, ha ne m éppen a negyediknél: Engedd, hogy a gyógys zer a saját útját járja. A megtelepedés megtörténik magától. Bodhidharma nagyon fukar volt, nem has ználta volna az ötödiket, de Atisha nagyon körültekinto. Egykor O is volt tanítvány, úgyhogy ismerte a tanítványi lét nehézségeit. Három nagy mester tanítványa volt, is merte tehát az összes nehézséget, amivel egy tanítvány s zembekerülhet. Atisha zarándok volt ismerte az összes problémát -, három út zarándoka. A lehetséges mindhárom úté. Ismerte tehát az összes problé mát, nehézséget, az összes kelepcét és akadályt, amely szükségszeruen megjelenik a tanítvány útja során - ezért ilyen figyelmes. Azt mondja: E szakaszok között...
A meditáció e me pillanatai között, a teljes öröm, az üresség és tisztas ág pillanatai közt, a létezés eme pillanatai között emlékezz arra, hogy minden csak álom, az összes jelenség csak álom. Has ználd ezt a módszert mindaddig, amíg a lényed örökké tartó megtelepedése meg nem történik.
Hatodik szútra: Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejuleg. Tedd ezt a légzésed figyelése által.(lélegzéssel áramolva) Az üresség megtapasztalása megtörtént - ezt az, amit meg kellett tanulni. Eddig, az 5. szútráig, Atis ha az elso mesterével, Dharmakirti-vel volt. Ezzel, azonban már továbbjutott második mesteréhez Dharmarakshita -hoz. Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejuleg. Tedd e zt a légzésed figyelése által.(lélegzéssel áramolva) Azt mondja: Kezdj könyörületes lenni. A móds zer az, hogy amikor belélegzel - most jól figyelj, mert ez az egyike a legnagyszerubb móds zereknek -, tehát amikor belélegzel, képzeld azt, hogy a föld összes népének az összes szenvedését, nyomorát belélegzed. Az összes sötétséget, az összes negativitást, az összes poklot, amely mindenfele létezik, belélegzed - és engedd, hogy a szíved elnyelje mindezt. Meglehet, hogy olvastál vagy hallottál már a Nyugaton elterjedt úgynevezett "pozitív gondolkodás" híveirol. Ok ennek éppen az ellenkezojét mondják - és nem tudják, hogy mit beszélnek. Azt mondják: "Amikor kilélegzel, dobd ki magadból az összes szenvedést, negativitást, és amikor belélegzel, lélegezd be az örömet, pozitivitást, boldogságot, vidámságot.". Atisha módszere ennek épp az ellenkezoje: amikor belélegzel, lélegezd be a föld összes lényének szenvedését, fájdalmát - múlt, jelen és jövo. Ezután, amikor kilélegzel, lélegezd ki az összes örömödet, az összes boldogságodat, az összes áldást, amid csak van. Lélegezz ki, ömleszd magad a létezésbe. Ez a könyörületesség módszere: idd fel az öss zes szenvedést és áraszd ki az összes áldást. Meglepodsz majd, ha e zt teszed. Abban a pillanatban, amint a világ összes szenvedését magadba szívod, az már ne m lesz szenvedés többé. A szív azonnal ene rgiává alakítja. A szív egy átalakító e ro: szívd be a szenvedést, az átalakul boldogsággá … aztán áraszd ki azt. Ha egyszer ezt megtanultad, hogy a szíved képes erre a varázslatra, erre a csodára, újra és újra meg szeretnéd tenni. Próbáld ki! Ez az egyike a leghasznosabb módsze reknek. Egyszeru, és azonnali e redményt hoz. Tedd meg még ma, és lásd! Buddha és tanítványai megközelítései közül ez az egyik. Atisha is egyike az o tanítványainak, ugyanaz a tradíció, ugyanaz a vonal. Buddha gyakran is mételgette a tanítványainak: "IHI PASSIKO: gyere és láss!". A buddhisták nagyon tudományos
embe rek. A buddhizmus, a föld legtudományosabb vallása, ezért a buddhizmus napról napra egyre jobban terjed a Földön. Amint a Föld egyre intelligensebbé válik, úgy lesz Buddha egyre fontosabb és fontosabb - és ez elkerülhetetlen. Ahogy egyre több e mber lesz otthon a tudományban, Buddha vonzere je úgy lesz egyre nagyobb. O meg fogja gyozni a tudományos elmét - azt mondja: "Bármit mondok, kipróbálhatod! Soha nem mondom azt, hogy: Hidd el. - Azt mondom: Fede zd fel, gyakorold, és csak ha már te magad érze d, akkor bízzál benne. Máskülönben semmi s zükség a hitre.”. Próbáld ki e zt a könyörületesség e gyönyöru módszerét: vedd el a szenvedést, és áraszd ki az örömöt. Gyakorold az eggyéválást, az adást és elfogadást egyidejuleg. Tedd e zt a légzésed figyelése által.(lélegzéssel áramolva) Három akadály, három méreg, a tisztaság három alapja. Három dolog van, ami vagy mé reggé válik vagy alapja lehet a végtelen tisztaságnak. Atisha belso alkímiáról beszél. A méreg nektárrá válhat, a közönséges fém arannyá változtatható. Mi ez a három dolog? Az elso az utálat, a második a ragaszkodás, és a harmadik a közönyösség. Az elme így muködik. Minden iránt utálatot érzel, amit nem s zeretsz, ragaszkodást érzel minden iránt, amit szeretsz, és közönyösséget minden iránt, amit se nem szeretsz se nem utálsz. Ez az a három dolog - az elme e között a három dolog között létezik. Az elmének nevezett szerkezetnek ez a három lába: utálat, ragas zkodás és közönyösség. Ha te ezek között élsz, akkor mé regben élsz. Így tesszük pokollá az életet. Utálat, gyulölet, ellenszenv, irtózás - ezek alkotják a pokol egyharmadát. Ragaszkodás ból, vonzalomból, kapaszkodásból, birtoklásból áll a pokol második egyharmada. Végül a közömbösség minden iránt, amihez ne m vonzódsz, és amit el sem utasítasz - ez alkotja a harmadik részt, a pokol harmadik egyharmadát. Csak figyeld meg az elmédet, az elméd így muködik. Állandóan ezt mondogatja: "Ezt szeretem, azt nem s zeretem, és a többi meg nem é rdekel!" Ez a három út, amelyen az elme mozog. Ez a kitaposott út, ez a megszokás. Atisha azt mondja: Ez az a három mé reg, ami a tis ztaság három alapjává is válhat. Hogyan lehetséges a három mé rget átalakítani a tisztaság három alapjává? Úgy, hogy az együttérzés minoségét életre hívod - Megtanulod befogadni a szenvedést. Ha a világ összes szenvedése beléd áramlik a lélegzeteddel, hogyan lehetnél elutasító? Hogyan lehetnél ellenérzéssel, közömbös bármi iránt is? És hogyan tudnál ragaszkodni akármihez is? Ha feltétel nélkül befogadod a világ összes szenvedését, feliszod azt, elnyeled a szívedben, és helyette fenntartások nélkül örömöt töltesz az egész létezésbe …
nem csak egy bizonyos valakibe, emlékezz! Nem csak egy embe rbe, hane m az összesbe: az összes lénybe, a fákba és kövekbe, a madarakba és a többi állatba, az egész létbe, az anyagiba és anyagtalanba - amikor mindenfelé feltétlen boldogságot árasztasz, hogyan ragaszkodhatnál hát? Ragaszkodás, utálat, közöny: mind eltunik ezzel a kis technikával. És ezek eltunésével a mé reg nektárrá alakul, a rabszolgaságból s zabadság lesz, és a pokol többé már nem pokol, hane m a mennyország. Abban a pillanatban, megtudod: éppen e z a test a buddha, pont ez a föld a lótusz paradicsom.
Az utolsó, hetedik szútra: Minden viselkedési helyzetben gyakorolj a kijelentések szerint. Atisha ne m a „megfutamodó”. Nem az elszökést tanítja, nem mondja azt, hogy állj odébb azokból a helyzetekbol, amelyeket nem szeretsz. Azt mondja: Meg kell tanulnod minden helyzetben bodhichitta-ként muködni, megorizni a buddha-tudatot - a vásártéren, a kolostorban, ha egy csomó emberrel vagy, ha egyedül vagy egy barlangban, barátok vagy ellenségek között, a családban, is mert emberekkel vagy idegenekkel körülvéve, emberek és állatok között. Mindenfajta helyzetben, mindenfajta kihívások közt meg kell tanulnod együtt érzoen muködni, meditációban – ezek, a különféle helyzetekben szerzett tapasztalatok fognak téged bodhichitta-ként egyre inkább éretté tenni. Ne menekülj el semmilyen helyzetbol! Ha elszöksz, akkor valami mindig hiányozni fog beloled. Így, "bodhichitta"ságod nem lesz annyira érett, annyira gazdag, mint lehetne. Éld az életet minden dimenziójában. Ez az amit én is tanítok neked. Éld az életet annak teljességében. Élni a világban, de nem azonosulni vele! Élj a világban, mint a lótuszvirág a vízben; ami a v ízben él, de a víz nem érinti meg. Csak ekkor fog a bodhichitta virágozni, kinyílni benned. Csak akkor fogod megisme rni a végso tudatosságot, ami ne m más, mint a s zabadság, az öröm, az örök vidámság, az áldás. Ha erre ne m jössz rá, akkor le maradsz az élet értelmérol, pedig ennek tudatában lenni az egyetlen cél. Az egyetlen cél erre emlékezni! Emlékezz, Atisha s zútrái ne m filozófikusak, nem spekulatívak vagy abs ztraktak, hanem tapas ztalatiak, tudományosak. Hadd ismételjem meg: a vallás egy tudomány olyan értelemben, hogy a legtisztább tudás. Mégsem tudás abban az é rtelemben, ahogy a kémia és fizika az. Nem kifelé irányuló tudomány, hanem a befelé haladás tudománya. Nem a külso tudománya, hanem a belsoé. Ez a tudomány egy másik világba vezet, ez a tudomány az isme retlenbe, megisme rhetetlenbe visz. Ez a legnagyobb kaland, ami létezik. Ez egy hívás és egy kihívás mindazoknak, akiknek van bátorsága, van mers ze, van intelligenciája. A vallás nem a gyáváké, hanem olyan embereké akik veszélyesen akarnak élni.
