A Bakonyi Természettudományi Múzeum Kö FÓLIA MÜSEI HISTORICO-NATÜRALI BAKONYIENSIS 15

A Bakonyi Természettudományi Múzeum Kö

FÓLIA MÜSEI HISTORICO-NATÜRALI BAKONYIENSIS 15

Zirc 1996

F O L I A MUSEI HISTOmCO-NATURALIS BAKONYIENSIS 15-1996 (2000)

A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei

Zirc, 1996

S z e r k e s z t ő / Editor: BAUER NORBERT

A k ö t e t lektorai / Manuscript read by:

BORHIDI ATTILA DÉVAI GYÖRGY DEMETER

ANDRÁS

FORRÓ LÁSZLÓ KERTÉSZ M I K L Ó S KORSÓS Z O L T Á N R Á C Z ISTVÁN SAMU FERENC SZÉLL GYŐZŐ TAKÁCS B É L A TÓTH

SÁNDOR

Technikai s z e r k e s z t ő / Technical editor: KENYERES ZOLTÁN

C í m l a p g r a f i k a / Graphic art on title page: FODOR KATALIN

A kötet megjelenését támogatta: a Nemzeti Kulturális Alapprogram

és a V e s z p r é m megye K u l t ú r á j á é r t Közalapítvány

Kiadja: a Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m , Z i r c Felelős k i a d ó : F u t ó J á n o s m ú z e u m i g a z g a t ó Published by Natural History Museum of Bakony Mountains, Z i r c Responsible for publication: J á n o s F u t ó , director o f museum ISSN: 0231-Ü35X Készült 2000-ben, a v e s z p r é m i Prospektus N y o m d á b a n

TARTALOM K E VEY BALÁZS:

A Ranunculus

nemorosus DC. társulási viszonyai M a g y a r o r s z á g o n

7

CSERVENKA J U D I T - A S Z A L Ó S R É K A - B R Á Z E S Z T E R - PETŐHÁZI A T T I L A - ROSSMANN ZOLTÁN:

A Primula x brevistyla DC. hibrid kankalinfaj e l ő f o r d u l á s á n a k p r e d i k c i ó s t é r k é p e z é s e a bakonyi C u h a - v ö l g y b e n B A U E R NORBERT - KENYERES Z O L T Á N - SZINETÁR

A Ballus rufipes (Simon, 1868) (Araneae: m e g j e l e n é s e a Balaton-felvidéken

17

CSABA:

Salticidae) 31

SZINETÁR CSABA - M I L T É N Y I A T T I L A :

A d a t o k a Sághegy p ó k f a u n á j á n a k i s m e r e t é h e z

35

KONTSCHÁN JENŐ:

A l a k v á l t o z a t o k a Gammarus

roeseli Gervais {Crustacea:

Amphipoda)

fajon

47

T Ó T H SÁNDOR:

A Balatonba torkolló patakok szitakötő faunájának ö s s z e h a s o n l í t ó vizsgálata KENYERES ZOLTÁN - BAUER

(Odonata) 53

NORBERT:

E g y e n e s s z á r n y ú (Orihopteroidea:

Saltatoria)

kutatás a Balaton-felvidéken

75

KUTASI CSABA:

F u t ó b o g a r a k (Coleoptera:

Carabidae)

a Pannonhalmi Tájvédelmi K ö r z e t b ő l

93

J Ó Z A N ZSOLT:

Ú j a b b adatok a Bakony k a p a r ó d a r á z s f a u n á j á n a k (Hymenoptera: ismeretéhez

Sphecoidea) 101

BARTA ZOLTÁN:

A d a t o k (1980-1995) a Bakony hegység és p e r e m t e r ü l e t e i gerinces f a u n á j á n a k (Amphibia, Reptilia, Mammalia) i s m e r e t é h e z 1

125

PETRÓCZI IMRE:

A d a t o k a vidra (Lutra lutra Linnaeus,

1758) V e s z p r é m megyei e l t e r j e d é s é r ő l

153

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 15-1996 (2000); 7-16.

A RANUNCULUS NEMOROSUS DC. TÁRSULÁSI VISZONYAI MAGYARORSZÁGON KEVEY

Balázs

Janus Pannonius Tudományegyetem, Növénytani Tanszék

Abstract: The coenological behaviour of Ranunculus nemorosus DC. in Hungary - Ranunculus nemoro­ sus occures in high mountains in Europe, but some speciments were found also in Hungary in Bakony mountains in 1998 (Hárskút, Esztergáli Valley) in the community Fago-Ornetum (CephalantheroFagion). There are some further surviving glacial relict species in the community due to the cool mikroclimate. The individuals of Ranunculus nemorosus can be found in the relatively dense stands of Allium victorialis and Carex alba singly or in small groups.

Bevezetés 1998. április 23-án a H á r s k ú t melletti Esztergáli-völgyben - az e u r ó p a i m a g a s h e g y s é g e k ­ ből ismert, s a magyar flórára új - Ranunculus nemorosus A t a l á l t a m ( K E V E Y 1999). M i n t k é ­ sőbb kiderült, e növényt G A L A M B O S István - t ő l e m függetlenül - is m e g t a l á l t a , de a begyűj­ tött p é l d á n y t Ranunculus lanuginosus-nak vélte. A z általa megfigyelt lelőhely az Esztergáli­ völgy egy m á s i k pontján van, a Primula auricula subsp. hungarica k ö z e l é b e n . E harmadik le­ lőhely b i z t a t ó , de m é g m e g e r ő s í t é s r e szorul; B A U E R Norbert 1998-ban a h a j m á s k é r i Tobánhegyen - szintén a Primula auricula subsp. hungarica k ö z e l é b e n - gyűjtött egy h a s o n l ó Ranunculus egyedet, melynek biztos m e g h a t á r o z á s a a j e l l e m z ő , csak k é s ő b b i fenofázisban m e g j e l e n ő bélyegek h i á n y á b a n egyelőre nem volt l e h e t s é g e s , de v a l ó s z í n ű n e k tartom, hogy itt is Ranunculus nemorosus él. Fentiek szerint megvan a r e m é n y arra, hogy e glaciális vagy posztglaciális r e l i k t u m n ö v é n y a Bakony egyéb pontjain is e l ő k e r ü l . Jelen k ö z l e m é n y b e n a Ranunculus nemorosus társulási viszonyait mutatom be.

A Ranunculus nemorosus cönológiai viszonyai A Ranunculus nemorosus élőhelyét az Esztergáli-völgyben egy északias kitettségű mel­ lékgerinc kissé e l l a p o s o d ó teteje képezi, amelyet elegyes k a r s z t e r d ő (Fago-Ornetum) borít. A k e v é s b é meredek lejtőszög miatt a vékony, d o l o m i t t ö r m e l é k e s rendzina talaj m o z g á s a

elenyésző. A k a r s z t e r d ő k e t í p u s á b a n sziklaalakzatok nem figyelhetők meg. A dolomit sa­ j á t o s h ő h á z t a r t á s i tulajdonságai miatt az ilyen e r d ő k b e n m e g l e h e t ő s e n hűvös m i k r o k l í m a uralkodik, s ezzel m a g y a r á z h a t ó egyes glaciális vagy posztglaciális reliktumfajok m e g j e l e n é ­ se ( Z Ó L Y O M I 1936, 1942, 1950, 1952, 1958). Ilyen növény az Esztergáli-völgyben az Allium victorialis, a Carex alba é s a Ranunculus nemorosus, kissé t á v o l a b b pedig az endemikus Pri­ mula auricula subsp. hungarica. A l á b b ö t c ö n o l ó g i a i felvétel a l a p j á n jellemzem a Ranunculus nemorosus társulási viszonyait. A vizsgált k a r s z t e r d ő (Fago-Ornetum) lombkoronaszintje a valódi b ü k k ö s ö k é h e z (Daphno laureolae-Fagetum) h a s o n l ó , s t ú l n y o m ó r é s z t Fagus sylvatica k é p e z i . B o r í t á s a eléri a 80-90 százalékot, de m a g a s s á g a - a sekély talajnak k ö s z ö n h e t ő e n - csak 13-15 m . A Fraxinus ornus csak s z á l a n k é n t fordul elő, t ö b b n y i r e a 8-10 m magas és laza, alsó lombko­ ronaszintbe szorul vissza, j e l e n t ő s r é s z ü k p u s z t u l ó á l l a p o t b a n van, amely f e l t e h e t ő e n a fel­ ső szint e r ő s á r n y é k o l ó h a t á s a miatt következik be. E szintben egyéb alacsonyabb t e r m e t ű fák is m e g t a l á l h a t ó k , mint a Pyrus pyraster, a Sorbus aria és a Sorbus torminalis. A cserjeszint gyengén, esetleg k ö z e p e s e n fejlett. B o r í t á s a legfeljebb 25%-ot é r i el, maximális m a g a s s á g a pedig 3 m . A fák fiatal egyedei mellett itt él a Cotinus coggygria é s a Daphne laureola. E l k ü ­ l ö n í t h e t ő egy igen fejletlen, legfeljebb 5% b o r í t á s ú alsó cserjeszint (újulat) is. I t t él - a k o ­ r á b b a n e m l í t e t t fontosabb fák és cserjék fiatal egyedei mellett - a Daphne mezereum. A vizs­ gált á l l o m á n y gyepszintje t ö b b n y i r e fejlett, 50-85% borítást mutat. F á c i e s k é p z ő növénye az Allium victorialis és a Carex alba, s k ö z ö t t ü k s z á l a n k é n t , vagy kisebb csoportokban fordul elő a Ranunculus nemorosus (1/1-4. táblázat). S o ó (1964) a k a r s z t e r d ő k e t (Fago-Ornetum) - a száraz tölgyesekkel és b o k o r e r d ő k k e l együtt - az Omo-Cotinion csoportba helyezte. Ezzel szemben ISÉPY (1981) m e g á l l a p í t o t t a , hogy e t á r s u l á s a t ö r m e l é k l e j t ő - e r d ő k h ö z (Mercuriali-Tilietum) áll a l e g k ö z e l e b b , s c ö n o l ó ­ (Fagetalia) osztályban ( i l l . sorozatban) látja. A karak­ giai helyét i n k á b b a Carpino-Fagetea terfajok c s o p o r t r é s z e s e d é s e (2. táblázat) szintén alátámasztja ISÉPY (1981) e r e d m é n y e i t . Jelen t a n u l m á n y n a k ugyan nem célja a bakonyi e r d ő t á r s u l á s o k ö s s z e h a s o n l í t ó vizsgálata, de a f e l h a s z n á l t k u t a t á s i d o k u m e n t u m o k ( F E K E T E - K O M L Ó D I 1962; Z Ó L Y O M I 1958, 1967; ISÉPY

1981; K E V E Y ined.) szerint a Carpino-Fagetea (Fagetalia) és a Querceteapubescentis-petraeae elemek a r á n y a a k a r s z t e r d ő k (Fago-Ornetum) és a törmeléklejtő-erdők (MercurialiTilietum) k ö z ö t t igen h a s o n l ó . A Tilio-Acerion elemek kisebb, valamint a CephalaentheroFagion fajok nagyobb r é s z a r á n y a r é v é n azonban e társulás k ü l ö n b ö z i k a t ö r m e l é k l e j t ő - e r ­ d ő k t ő l (Mercuriali-Tilietum). Ugyanezt támasztja a l á t ö b b m o n t á n elem j e l e n l é t e is, mint a jelen felvételekben (1. táblázat) is e l ő f o r d u l ó Allium victorialis, Aquilegia vulgaris, Carex alba, Laserpitium latifolium var. libanotis, valamint a társulás egyéb á l l o m á n y a i b a n é l ő Calamagrostis varia, Carduus glaucus, Festuca amethystina, Primula auricula subsp. hungari­ ca, Rubus saxatilis, Taxus baccata stb. E n ö v é n y e k f e l t e h e t ő e n glaciális, vagy posztglaciális reliktumok ( Z Ó L Y O M I 1936, 1952). J e l e n l é t ü k alapján m e g á l l a p í t h a t ó , hogy az elegyes k a r s z t e r d ő k (Fago-Ornetum), az É s z a k i - k ö z é p h e g y s é g b ő l - Z Ó L Y O M I (1967) által - leírt szik­ lai b ü k k ö s ö k (Seslerio-Fagetum) rokontársulásai a Dunántúli-középhegységben. Cönológiai helyét e z é r t a Cephalanthero-Fagion csoportban látjuk, a Ranunculus nemorosusA pedig hazai társulási viselkedése miatt - Cephalanthero-Fagion fajnak tekinthetjük.

S

T a x o n Festuco-Brometea Anthericum ramosum (Qpp) Arabis hirsuta (Qpp) Festucetalia valesiacae Campanula rotundifolia agg. (Qrp,Qpp) Cardaminopsis arenosa (TAc,Qpp) Asplenio-Festucion pallentis Asplenium trichomanes (BrF,TAc,Qrp,Ocn) Polypodium vulgare (TAc,Qrp) Querco-Fagea Campanula persicifolia Campanula rapunculoides (Epa) Convallaria majális Cornus sanguinea (Qpp) Epipactis helleborine agg. (CF) Fraxinus excelsior (AP,Tac) Hieracium sylvaticum agg. (Epa,Qrp) Melittis carpatica (Cp,Qia) Viola mirabilis (CF,Qpp) Acer campestre Euonymus verrucosa (Qpp,Pru) Fragaria vesca (Epa) Mycelis muralis Neottia nidus-avis (CF) Platanthera bifolia (NC,Moa) Primula veris Sorbus aria agg. (TAc,CeF,VP)

Veratrum nigrum Hieracium sabaudum agg. (Qrp,AbP) Melica nutans Ajuga reptans (MoA) Cephalanthera damasonium Clinopodium vulgare (Qpp) Crataegus monogyna (Qpp) Crataegus oxyacantha Polygonatum multiflorum (CF) Quercus petraea agg. (Cp,Qrp,Qpp) Staphylea pinnata (Cp,TAc) Brachypodium sylvaticum Cephalanthera longifolia Clematis vitaiba Digitalis grandiflora (Epa) Veronica chamaedrys ssp. Vindobonensis (Ara) Viola alba

Szint

1

2 3 4 5 A-D

Fr

%

C C

+ +

+ -

+

- -

-

+ +

III I

60 20

C C

+

+

+

-

-

- +

-

+ +

III I

60 20

C C

- + + - + - -

-

+ +

II I

40 20

C C C B2 C B2 C C C B2 B2 C C

+ + + + + + + +

-

+ + + + + + + 1 +

V V V V V V V V V IV IV IV IV IV IV IV II III III IV IV III III II II II II II II II II I I I I I I

100 100 100 100 100 100 100 100 100 80 80 80 80 80 80 80 40 60 60 80 80 60 60 40 40 40 40 40 40 40 40 20 20 20 20 20 20

c c c A2 Bl B2 S C

c c c c c

- -

+ +

+ + + + + +

+ + + + +

+

-

+

t

+

f

1

1

+

+

+

+

+

+ + + + +

-

+ +

+ + 1

-

+ + + + •

-

+ + + + + + + + 1 1 +

-

-

-

+

+ -

c

-

1

1

+ + +

+

+ +

+

+ +

-

-

- + + - + - + + - + -

+

B2 B2 C B2 B2 C C B2 C C

1

1

+ +

-

4

+

f -

-i

+

-

+ + + + + +

+

-

+ + + -

- + + - + + - + - + - - -

- +

+

+

+ - - - - - + - + - - - + - - - - - +

-

-

-

-

+

+ + + + +-1

+ +

+ + + + + + + + + +

+ + + +

+

T

a

x

o

n

Carpino-Fagetea (incl. Fagetalia) Acer platanoides (TAc)

Acer pseudo-platanus (TAc) Daphne laureola (Qp)

Daphne mezereum Dentaria enneaphyllos (EuF) Fagus sylvatica (EuF)

Galium sylvaticum (Cp,Qrp) Hedera helix Lathyrus vernus Lilium martagon (QF) Aquilegia vulgaris (Qia) Carex digitata (Cp) Carex pilosa (Cp) Euphorbia amygdaloides Mercurialis perennis Cerasus avium (Cp) Galium odoratum Knautia drymeia (Cp) Sanicula europaea Aconitum vulparia Monotropa hypopitys (Qrp,PPA P) Actaea spicata (EuF,TAc) Asarum europaeum Galanthus nivalis Ulmus glabra (Tac) Viola sylvestris Cephalanthero-Fagion Allium victorialis Laserpitium latifolium var. Libanotis Ranunculus nemorosus Aremonio-Fagion Rosa arvensis (Cp,Qfa) Quercetea robori-petraeae (incl. PinoQuercetalia) Luzula luzuloides (CU,AbP) Veronica officinalis (NC,Ep&»PP>VP) Pino-Quercion Orthilia secunda /

Szint Bl B2 S B2 Bl B2 S B2 C Al A2 Bl B2 S C B2 C C

c c c c c B2 C C

1 2

3

4

5

AD

Fr

%

-

-

-

-

+ + + + +

20 100 100 100 40 100 100 100 100 100 100 100 40 100 100 100 100 100 80 80 80 80 80 60 60 60 60 40 40 20 20 20 20 20

-+

-

+

-

+

+ + + + + + + + + + +

I V V V II V V V V V V V II V V V V V IV IV IV IV IV III III III III II II I 1 I I I V V V

100 100 100

+ + + + + + + +

+ + + + + + + + - t- + + 1 + + + + + + + + 1

5 2 1

5 2 2

5 2 2

5 2 2

• • •

-

:

5 2 2

+

-

- +

-

5 + +

5

5

5

+ + +

+ -

+ + 1+-

c c c c c c

-

B2 C

-

+ - + + + + + +• + + + 1 + + + - + - + + + + + -

-

+ - + + - + - + - + -

-

-

+ + -

-

-

-

-

-

4

5

- + 1

-

- + 3 +

+-2 5 2 1-2 + 5

+ + +

+ +-1

+ + +

C C C

+ + +

+

4

1-4 +-1 +

B2

+ +

+

+

+

V

100

-

1 3 4 1 + +

+

+ +

C C

--

+ + - +

-

+

-

-

-

+

IV I

80 20

C

-

-

-

-

+

I

20

•

T a x o Quercetea pubescentis-petraeae Fraxinus ornus (OCa)

n

Pyrus pyraster (Cp)

Solidago virga-aurea (NC,Epa,Qrp) Sorbus torminalis (QF)

Quercus cerris (Qrp) Viburnum lantana (QF) Arabis turrita (TAc) Berberis vulgaris (Pru) Vincetoxicum hirundinaria (Fvl) Malus sylvestris (AP,Cp) Cornus mas (TAc,OCn,Qia) Lembotropis nigricans (FBt,Qrp) Rosa canina agg. (Pru,Prs) Orno-Cotinetalia Carex alba (CeF,OCn) Orno-Cotinion Cotinus coggygria (AQ)

Quercetalia pubescentis-petraeae Chrysanthemum corymbosum (Fvl) Indifferens Galium mollugo (MoA,FBt,Qrp,Qpp)

Szint Al A2 Bl B2 S A2 B2 S C A2 Bl B2 S B2 B2 C B2 C B2 B2 C B2

1 2

3

4

5

- + 2 1 1 1 1 + + T + 1 2 1 2 1 - - - + + t + + + + + + + + + + 1 - + + + + + + + t 1 ! 1 1 1 + + - •f+ t 1 - • + - + + + + - - - + - - - 4 - + - - -

A-D

Fr

%

II V IV V V I V V V IV IV V V IV IV III III III II I I I

40 100 80 100 100 20 100 100 100 80 80 100 100 80 80 60 60 60 40 20 20 20

-

-

-

-

+ 1-2 +-1 +-1 1-2 + + + + + +-1 + +-1 + + + + + + + + +

-

1 1 + 2

-

C

3

4

2

2

2

2-4

V

100

Bl B2 S

- +

-

-

-

1 - 1 - -

-

-

+ 1 1

I I I

20 20 20

C

+

+

- +

+

IV

80

+

-

-

+

II

40

c

-

+

-

Felvételi adatok

1

2

3

4

5

Minta felvételi sorszáma: Felvételi é v s z á m 1. Felvételi i d ő p o n t 1. Felvételi é v s z á m 2. Felvételi időpont 2. Tengerszint feletti m a g a s s á g (m) Kitettség Lejtőszög (fok) F e l s ő lombkoronaszint borítása (%) A l s ó lombkoronaszint borítása (%) Cserjeszint borítása (%) Újulat borítása (%) Gyepszint borítása (%) F e l s ő lombkoronaszint m a g a s s á g a (m) Alsó lombkoronaszint m a g a s s á g a (m) Cserjeszint m a g a s s á g a (cm) Á t l a g o s t ö r z s á t m é r ő (cm) F a á l l o m á n y kora (év) Felvételi terület n a g y s á g a (m )

2450. 1998. 04.23. 1998. 07.29. 480 ÉN y 25 85 20 10 1 75 15 10 250 35 100 1000

2451. 1999. 04.16. 1999. 07.25. 470 É 40 80 20 20 2 70 13 8 200 35 100 1000

2452. 1999. 04.16. 1999. 07.25. 480 ÉK 25 80 20 25 1 60 13 8 300 35 100 1000

2453. 1999. 04.16. 1999. 07.25. 480 ÉNY 30 80 25 20 5 85 13

2454. 1999. 04.16. 1999. 07.25. 480 ÉK 30 90 15 10 1 50 15 10 250 40 110 1200

Felvétel helye Alapkőzet Talajtípus

1-5: Hárskút: Esztergáli-völgy 1-5: Dolomit 1-5: Rendzina

2

8 300 35 100 1200

Rövidítések: A l : felső lombkoronaszint, A2: alsó lombkoronaszint, AbP: Abieti-Piceea, AP: AlnoPadion, AQ: Aceri tatarico-Quercion, Ara: Arrhenatheretea, B l : felső cserjeszint, B2: alsó cserjeszint (újulat), BrF: Bromo-Festucion pallentis, C: gyepszint, CeF: Cephalanthero-Fagion, CF: CarpinoFagetea, Cp: Carpinion, CU: Calluno-Ulicetea, Epa: Epilobietea angustifolii, EuF: Eu-Fagion, FBt: Festuco-Brometea, Fvl: Festucetalia valesiacae, Moa: Molinietalia coeruleae, MoA: MolinioArrhenatherea, NC: Nardo-Callunetea, OCa: Orno-Cotinetalia, OCn: Orno-Cotinion, PP: PulsatilloPinetea, Prs: Prunion spinosae, Pru: Prunetalia, QF: Querco-Fagea: Qfa: Quercion farnetto, Qia: Quercetalia pubescentis-petraeae, Qp: Quercion petraeae, Qpp: Quercetea pubescentis-petraeae, Qrp: Quercetea robori-petraeae, S: summa (összeg), TAc: Tilio-Acerion, VP: Vaccinio-Piceetea.

2. táblázat: A karakterfajok csoportrészesedése CONOTAXON

O X Y C O C C O - C A R I C E A NIGRAE NARDO-CALLUNETEA (incl. Nardetalia et Nardo-Agrostion tenuis) CALLUNO-ULICETEA (incl. Vaccinio-Genistetalia et Calluno-Genistion) O X Y C O C C O - C A R I C E A NIGRAE összesen MOLINIO-ARRHENATHEREA

MOLINIO-JUNCETEA Molinietalia coeruleae MOLINIO-JUNCETEA összesen ARRHENATHERETEA( ncl. Arrhenatheretalia) M O L I N I O - A R R H E N A T H E R E A összesen FESTUCO-BROMEA

FESTUCO-BROMETEA Festucetalia valesiacae Bromo-Festucion pallentis Asplenio-Festucion pallentis Festucetalia valesiacae összesen FESTUCO-BROMETEA összesen F E S T U C O - B R O M E A összesen CHENOPODIO-SCLERANTHEA

EPILOBIETEA ANGUSTIF0LI1 (incl. Epilobietalia) CHENOPODIO-SCLERANTHEA összesen QUERCO-FAGEA CARPINO-FAGETEA (incl. Fagetalia) Alno-Padion Asperulo-Fagion Eu-Fagion Carpinion Tilio-Acerion Cephalanthero-Fagi on Asperulo-Fagion összesen Aremonio-Fagion CARPINO-FAGETEA összesen QUERCETEA ROBORI-I'ETRAEAE (incl. Pino-Quercetalia) Pino-Quercion Deschampsio-Fagion QUERCETEA ROBORI-I»ETRAEAE összesen QUERCETEA PUBESCENTIS-PETRAEAE Orno-Cotinetalia Orno-Cotinion Quercion fametto Orno-Cotinetalia összesen Quercetalia pubescenti s-petraeae Quercion petraeae Aceri tatarico-Quercio í Quercetalia pubescenti s-petraeae összesen Prunetalia Prunion spinosae Prunetalia összesen QUERCETEA PUBESCENTIS-PETRAEAE összesen Q U E R C O - F A G E A összesí n ABIETI-PICEEA PULSATILLO-PINETEA (incl. Pulsatillo-Pinetalia et Festuco vaginatae-Pinion) VACCINIO-PICEETEA ( incl. Vaccinio-Piceetalia et Abieti-Piceion) A B I E T I - P I C E E A összesen INDIFFERENS

% 0,0 1,0 0,5 1,5 0,5 0,0 0,5 0,5 0,2 1,2 0,0 0,9 1,7 0,1 0,3 2,1 3,0 3,0 0,0 2,8 2,8 25,1 23,4 0,8 0,0 1.8 5,6 4,1 6,1 17,6 0,6 42,4 4,3 0,3 0,0 4,6 10,5 L4 L0 0,6 3,0 2,0 0,9 0,2 3,1 1,1 0,1 1,2 17,8 89,9 0,8 0,2 0,6 1,6 0,1

Természetvédelmi vonatkozások A fent kutatott k a r s z t e r d ő (Fago-Ornetum) á l l o m á n y á n a k kiterjedése az egy h e k t á r t sem éri el. Ennek e l l e n é r e az ö t e g y m á s melletti cönológiai felvételben 13 v é d e t t növényfaj sze­ repel: Allium victorialis, Aconitum vulparia, Aquilegia vulgaris, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera longifolia, Daphne laureola, Daphne mezereum, Epipactis helleborine agg., Lilium martagon, Neottia nidus-avis, Orthilia secunda, Platanthera bifolia, Sorbus aria agg. A nem v é d e t t é r t é k e s fajokat képviseli a Carex alba, a Primula veris, a Monotropa hypopitys, a Veratrum nigrum, valamint a magyar flórára új Ranunculus nemorosus. U t ó b b i t fel kell ven­ ni a v é d e t t , illetve a fokozottan v é d e t t n ö v é n y e k listájára. A k a r s z t e r d ő (Fago-Ornetum), mint társulás is f e l b e c s ü l h e t e t l e n botanikai é r t é k e t képvisel, hisz szinte élő m ú z e u m k é n t őr­ zi a glaciális, illetve posztglaciális reliktumokat. A v é d e t t n ö v é n y t á r s u l á s o k listáján m á r sze­ repel, a v é d e t t é nyilvánítást t a r t a l m a z ó jogszabály m e g j e l e n é s e a közeljövőben v á r h a t ó . A z á l t a l u n k vizsgált k a r s z t e r d ő (Fago-Ornetum) t e r m é s z e t v é d e l m i é r t é k é t m é g az is emeli, hogy d e g r a d á l t s á g o t j e l z ő és t á r s u l á s k ö z ö m b ö s fajokat alig tartalmaz (1-2. táblázat), t e h á t e r ő ­ sen t e r m é s z e t e s jelleget mutat. Sajnálatos viszont, hogy az Esztergáli-völgy mindeddig nem áll v é d e l e m alatt, pedig a k o r á b b i flórakutatási e r e d m é n y e k alapján ezt m á r rég „ k i é r d e ­ melte" volna. R e m é l h e t ő l e g a k ö z e l j ö v ő b e n lesz e t é r e n e l ő r e l é p é s . A z egész völgy orszá­ gos j e l e n t ő s é g ű v é d e l m e t é r d e m e l , a m o n t á n elemeket r e j t e g e t ő k a r s z t e r d ő k e t pedig foko­ zott v é d e l e m b e n kell részesíteni.

Összefoglalás A Ranunculus nemorosus E u r ó p a m a g a s h e g y s é g e i n e k n ö v é n y e . 1998-ban M a g y a r o r s z á ­ gon a B a k o n y - h e g y s é g b e n is e l ő k e r ü l t ( H á r s k ú t : E s z t e r g á l i - v ö l g y ) . É l ő h e l y é t a Cephalanthero-Fagion csoportba s o r o l h a t ó k a r s z t e r d ő k (Fago-Ornetum) k é p e z i k . E társulás­ ban - a h ű v ö s m i k r o k l í m á n a k k ö s z ö n h e t ő e n - t ö b b j é g k o r s z a k i növényfaj é r t e meg a jelen­ kort. A z ilyen reliktumfajok s o r á b a illik a Ranunculus nemorosus is. Egyedei a viszonylag sűrű Allium victorialis és Carex alba á l l o m á n y o k b a n szálanként, vagy kisebb csoportokban fordulnak elő.

Köszönetnyilvánítás K ö s z ö n e t e m illeti Bauer Norbertet a Ranunculus nemorosus újabb lelőhelyeivel kapcso­ latos i n f o r m á c i ó k é r t , valamint Farkas H o r t e n z i á t bakonyi k u t a t á s a i m o n nyújtott segítségé­ ért.

Irodalom FEKETE G. - J. KOMLÓDI M . (1962): Die Schuttabhangwälder der Gerecse- und Bakony-Gebirge Ann. Univ. Bpest., S. Biol. 5: 115-129. ISÉPY I . (1981): A Vértes-hegység erdeinek kvantitatív cönológiai jellemzése; a gyertyános-tölgyesek anyagforgalma - Kandidátusi értekezés tézisei, Budapest KEVEY B. (1999): Újabb montán reliktum a magyar flórában: Ranunculus nemorosus DC. - Kitaibelia 4: 271-272. Soó R. (1964): A Magyar Flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I . - Akadémiai Kiadó, Bp. ZÓLYOMI B. (1936): Tízezer év története virágporszemekben - Term. Tud. Közi. 68: 504-516. ZÓLYOMI B. (1942): A közép-dunai flóraválasztó és a dolomitjelenség - Bot. Közlem. 39: 209-231. ZÓLYOMI B. (1950): ct>i/iTou,eH03bi M necoMennopaL^nn oÖHaweHwPi rop Eyűbi (Les phytocenoses des montagnes de Buda et le reboisement des endroits dénudés) - Acta Biol. Hung. 1: 7-67. ZÓLYOMI B. (1952): Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól MTA Biol. Oszt. Közlem. 1: 491-530. ZÓLYOMI B. (1958): Budapest és környékének természetes növénytakarója - In: Budapest természeti képe (Szerk.: PÉCSI M . - MAROSI S. - SZILÁRD J.), Akadémiai Kiadó, Budapest, 509-642. ZÓLYOMI B. (1967): Seslerio hungaricae-Fagetum - In: Guide der Exkursionen des Internationalen Geobotanischen Symposiums. Ungarn, Eger-Vácrátót, 5-10. Juni 1967. 32-35.

Zusammenfassung Zönologische Verhältnisse von Ranunculus nemorosus DC. in Ungarn Ranunculus nemorosus ist eine Pflanze der hohen Gebirge Europas. I m Jahre 1998 ist die A r t auch i n Ungarn, i m Bakony-Gebirge vorgekommen ( H á r s k ú t , Esztergáli-Tal). Standort der Pflanze ist der Karstwald (Fago-Ornetum), der zur Assoziationsgruppe von Cephalanthero-Fagion g e h ö r t . I n dieser Waldgesellschaft - dem k ü h l e n M i k r o k l i m a zu verdanken - haben mehrere Pflanzenarten aus der Eiszeit die Gegenwart erlebt. Z u diesen Reliktarten passt auch Ranunculus nemorosus. Ihre Exemplare k o m m e n in den v e r h ä l t n i ß m ä ß i g dichten Allium victorialis und Carex alba B e s t ä n d e n einzeln oder i n kleineren Gruppen vor.

A szerző c í m e (Author's adress): D r . K E V E Y Balázs Pécsi T u d o m á n y e g y e t e m , N ö v é n y t a n i Tanszék H-7624 Pécs, Ifjúság u. 6.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 1 5 - 1 9 9 6 ( 2 0 0 0 ) ; 1 7 - 3 0 .

A PRIMULA X BRE VIS TYLA DC. HIBRID KAN KÁLIN FAJ ELŐFORDULÁSÁNAK PREDIKCIÓS TÉRKÉPEZÉSE A BAKONYI CUHA-VÖLGYBEN 1

2

3

CSERVENKA Judit - A S Z A L Ó S R é k a - B R Á Z Eszter - P E T Ő H Á Z I A t t i l a ROSSMANN Zoltán

3

-

3

'Veszprémi Egyetem, Botanika Tanszék MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót Veszprémi Egyetem, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék 2

3

Abstract: Predictive mapping of the occurrence of the Primula x brevistila DC. hybrid species in the Cuhavalley (Bakony Mountains) - The Primula x brevistyla DC. - due the ecological barriers of occurring together frequently in the nature - is a rare hybrid of Primula veris L . em. Huds. and Primula vulgaris Huds. Our aim was to describe more precisely the habitat requirements of the hybrid with modelling the surface as determinative pattern of background. Among the elements of the surface the effects of ele­ vation, slope, exposure and curvature were studied. On the basis of the statistical relation between the experienced occurrence and the pattern of background probability maps of the hybrid species were com­ piled with the application of two very different predictive methods (Bayes - formula and CART model). Our results support the extension of the last for larger geographic regions and other species.

Bevezetés A tavaszi kankalin (Primula veris L . em. Huds.) eurázsiai, a szártalan kankalin (Primula vulgaris Huds.) a t l a n t i - m e d i t e r r á n elterjedésű faj ( S o ó 1 9 7 0 ) . A r e á i k E u r ó p á b a n nagy t e r ü ­ leten á t f e d n e k ( M E U S E L és mtsai. 1 9 7 8 ) , és ebben a z ó n á b a n a k é t faj h e l y e n k é n t i hibridi­ zációjának e r e d m é n y e a Primula x brevistyla DC. A hibridizáció azonban viszonylag ritka; többek között Angliában (CLIFFORD 1958, W O O D E L L 1965), Skóciában ( M O W A T 1961), A l ­

s ó - A u s z t r i á b a n és S t á j e r o r s z á g b a n ( L Ü D I 1 9 2 6 ) , illetve M a g y a r o r s z á g o n fordulnak elő hib­ ridek. H a z á n k b a n a Keszthelyi-hegységben ( N A G Y - D Á N O S 1 9 7 9 , S Z A B Ó 1 9 8 7 ) , a Bakony­ ban és a B a k o n y a l j á n ( R É D L 1 9 4 2 , N A G Y - D Á N O S 1 9 7 9 ) t a l á l h a t ó k p o p u l á c i ó i . A D u n á n t ú l o n a szártalan kankalin (1. ábra) a b ü k k ö s ö k , gyertyános-tölgyesek gyakori n ö v é n y e , de előfordul a n a p f é n y e s e b b , zavart é l ő h e l y e k e n is, p é l d á u l v á g á s t e r ü l e t e k e n , er­ dészeti utak m e n t é n . A tavaszi kankalin (2. ábra) e l s ő s o r b a n a délies fekvésű, nyitottabb k o r o n a s z i n t ű száraz t ö l g y e s e k b e n él ( S o ó 1 9 7 0 ) . A két faj élőhelye e g y m á s mellett csak rit­ k á n , v á l t o z a t o s domborzati viszonyok k ö z ö t t t a l á l h a t ó meg, és ez lehet az oka annak, hogy az a r e á k nagy á t f e d ő d é s e e l l e n é r e a hibridizáció viszonylag ritka. A hazai e l ő f o r d u l á s o k k a l kapcsolatos megfigyelések ö s s z e c s e n g e n e k G R I M E és mtsai. ( 1 9 8 6 ) vizsgálataival, amely

szerint a Brit-szigeteken a szártalan kankalin á r n y é k t ű r ő erdei növény, a tavaszi kankalin pedig a legelők n ö v é n y e . A bakonyi Z ö r ö g - h e g y e n a tavaszi kankalin p o p u l á c i ó k keskeny sávban, a hegy l e t ö r é s e ­ in, a szártalan kankalin p o p u l á c i ó k pedig a völgyekben és a völgyekből felhúzódva - az előb­ biek k ö z e l é b e n - a l e t ö r é s e k oldalain élnek. A hibridfaj populációi a tavaszi kankalin állo­ mányaival keveredve, vagy azok k ö z e l é b e n t a l á l h a t ó k (CSERVENKA 1 9 9 9 ) , amely alátámaszt­ ja azt a megfigyelést, hogy é l e t k é p e s hibrid csak akkor j ö n létre a t e r m é s z e t b e n , amikor a ta­ vaszi kankalin a beporzott szülőfaj ( V A L E N T I N E 1 9 5 6 , W O O D E L L - V A L E N T I N E 1 9 6 1 - 6 2 ) . Virágzási i d ő b e n , m á r c i u s k ö z e p é t ő l április k ö z e p é i g , a hegy p l a t ó j á n a k szegélyén 1 0 - 1 5 féle k ü l ö n b ö z ő morfológiai bélyegű hibrid k ü l ö n í t h e t ő el. A hibridalakok r e n d k í v ü l válto­ zatosak, f e l t e h e t ő l e g a visszakereszteződés miatt. A z esetek t ö b b s é g é b e n virágzati tengely fejlődik, a virágkocsány mindig hosszabb a tavaszi kankalinra j e l l e m z ő virágzati tengelyhez viszonyítva; a p á r t a színében és m é r e t e i b e n a k é t faj közötti nagyságot és f o r m á t mutatja (3., 4. ábra). A hibridalakok k é t fő t í p u s b a s o r o l h a t ó a k aszerint, hogy melyik szülőfaj bélye­ gei nyilvánulnak meg e r ő s e b b e n ; a „vulgaris t í p u s o k n á l " a virágzati tengely hiányzik, hoszszú a virágkocsány, a virág á t m e n e t i f o r m á t mutat, m í g a „veris t í p u s o k " j e l l e m z ő e n virágza­ ti tengellyel rendelkeznek. Megfigyeléseink szerint a „vulgaris t í p u s o k " l é n y e g e s e n r i t k á b ­ bak, mint a „veris t í p u s o k " , a r á n y u k m e g k ö z e l í t ő l e g 1:8 ( C S E R V E N K A 1 9 9 9 ) .

A predikciós térképezés A fentiek alapján l á t h a t ó , a hibrid kankalin jellegzetes domborzati viszonyok k ö z ö t t for­ dul e l ő , ami arra enged k ö v e t k e z t e t n i , hogy e l ő f o r d u l á s á n a k nem t é r k é p e z e t t helyei - a domborzat i s m e r e t é b e n - m e g b e c s ü l h e t ő k . Ezen felismerésre alapozva t e r v e z t ü k meg vizs­ g á l a t a i n k a t , fő f e l a d a t k é n t megjelölve a hibrid kankalin p o p u l á c i ó i n a k p r e d i k c i ó s t é r k é p e ­ zését. A z olyan eljárásokat, ahol ismert h á t t é r m i n t á z a t o k k a l becsüljük meg a v e g e t á c i ó vala­ mely j e l l e m z ő j é n e k térbeli e l h e l y e z k e d é s é t , p r e d i k c i ó s v e g e t á c i ó - t é r k é p e z é s n e k n e v e z z ü k ( F R A N K L I N 1 9 9 5 ) . A p r e d i k c i ó s eljárásokkal e l s ő s o r b a n v e g e t á c i ó t í p u s o k térbeli elhelyezke­ d é s é t becsülik

(FISCHER 1990, D A V I S - G O E T Z

1 9 9 0 , B R Z E Z I E C K I é s mtsai. 1 9 9 3 , B R O W N

1 9 9 4 , A S Z A L Ó S - H O R V Á T H 1 9 9 8 ) , ami t u l a j d o n k é p p e n a terepi v e g e t á c i ó t é r k é p e z é s szimulá­ ciós formája. A becslések e r e d m é n y e lehet m á s v e g e t á c i ó s j e l l e m z ő k (pl. idős, közel t e r m é ­ szetes e r d ő k előfordulása, T H E R R E L L - S T A H L E 1 9 9 8 ) , vagy fajok e l ő f o r d u l á s á n a k p r e d i k c i ó j a is ( A U S T I N és mtsai. 1 9 9 0 , F R A N K L I N 1 9 9 8 , V A N H O R S S E N és mtsai. 1 9 9 9 ) . A h á t t é r m i n t á ­

zat leggyakrabban a domborzat - illetve annak változói - , hiszen az a v e g e t á c i ó m i n t á z a t á ­ nak kialakulása s z e m p o n t j á b ó l igen fontos, és viszonylag k ö n n y e n h o z z á f é r h e t ő információ. H a a m o d e l l e z ő rendelkezik m e g f e l e l ő adatbázissal, h á t t é r v á l t o z ó k é n t a c s a p a d é k , a h ő ­ m é r s é k l e t , a b e s u g á r z á s , a tűz, a tájhasználat, k ü l ö n b ö z ő talajjellemzők stb. is b e k e r ü l h e t ­ nek a modellekbe. A vizsgálatok arra is fényt d e r í t h e t n e k , hogy a h á t t é r m i n t á z a t változói közül melyek j á t s z a n a k f ő s z e r e p e t a térbeli e l h e l y e z k e d é s p r e d i k c i ó j á b a n , így k ö v e t k e z t e t ­ h e t ü n k ezek valós ökológiai s z e r e p é r e is ( F R A N K L I N 1 9 9 5 ) . A gyorsan fejlődő technikai h á t t é r ( t é r i n f o r m a t i k a , t á v é r z é k e l t információk, térbeli sta­ tisztika) széles l e h e t ő s é g e t nyújt a vegetáció tájléptékű vizsgálatára. A vegetáció, és a vege­ táció m i n t á z a t á t kialakító k ö r n y e z e t i v á l t o z ó k egységes t é r i n f o r m a t i k a i rendszerben való k e z e l é s é n e k és vizsgálatának l e h e t ő s é g e i t ma m á r a magyar botanikusok és ö k o l ó g u s o k is egyre jobban felismerik ( M O R S C H H A U S E R és mtsai. 1 9 9 5 , O R T M A N N - A J K A I 1 9 9 8 ) .

Kutatási célok és kérdések A z ö k o l ó g i á b a n elfogadott, és számos megfigyeléssel a l á t á m a s z t o t t tény, hogy a dombor­ zat m a r k á n s a n megváltoztathatja a n ö v é n y e k r e közvetlenül h a t ó környezeti tényezők h a t á ­ s á n a k intenzitását, ezért szerepe igen fontos a fajok e l ő f o r d u l á s á n a k m e g h a t á r o z á s á b a n ( Z Ó L Y O M I és mtsai. 1 9 5 4 , JAKUCS 1 9 6 2 , F R A N K L I N 1 9 9 5 ) . Ez k ü l ö n ö s e n igaz a vizsgált hibrid­ faj e s e t é b e n , amely - a k á r c s a k a n y a n ö v é n y e , a Primula veris - jellegzetes domborzati viszo­ nyok közt él. Jelen k u t a t á s s o r á n c é l u n k az volt, hogy a domborzat mint m e g h a t á r o z ó h á t t é r ­ m i n t á z a t és a hibridfaj e l ő f o r d u l á s á n a k k a p c s o l a t á t leírjuk, majd ennek alapján kijelöljünk olyan helyeket, amelyek potenciálisan megfelelnek igényeinek. A domborzat elemei közül a tengerszint feletti magasság, a l e j t ő m e r e d e k s é g , a kitettség és a felszíngörbület h a t á s á t vizs­ gáltuk. A fentieket figyelembe véve a k ö v e t k e z ő k é r d é s e k r e k e r e s t ü k a választ: - M i l y e n domborzati viszonyok k ö z ö t t él a hibrid kankalin? - M i az egyes domborzati elemek szerepe a faj e l ő f o r d u l á s á n a k m e g h a t á r o z á s á b a n ? - H o l vannak az adott r é g i ó b a n a faj p o p u l á c i ó i n a k p o t e n c i á l i s élőhelyei?

Anyag és módszer A kutatási terület: A k u t a t á s i t e r ü l e t a bakonyi Vinye-major és Porva-Csesznek v a s ú t á l l o m á s közt t a l á l h a ­ t ó Z ö r ö g - h e g y és k ö r n y é k e , kiterjedése 1 1 k m (5. ábra). A t e r ü l e t fő k ő z e t e i a dachsteini m é s z k ő , az e o c é n nummuliteszes m é s z k ő és a fődolomit, melybe a Cuha-patak m é l y e n be­ vágódik, meredek falú sziklaszorost é s mellékvölgyeket hozva l é t r e ( J U H Á S Z 1 9 8 7 ) . A pa­ takvölgyet az ü l e d é k e s k ő z e t e k sasbércei - t ö b b e k közt a Z ö r ö g - h e g y és a K o v á c s - d o m b keretezik. A szorosban szép kifejlődésű s z u r d o k e r d ő , a h ű v ö s e b b völgyekben, a völgy északias oldalain s z u b m o n t á n b ü k k ö s és gyertyános-tölgyes á l l o m á n y o k t a l á l h a t ó k . A meredek völgyoldalak és a s a s b é r c e k l a n k á s p l a t ó i n a k találkozásain alacsony, nyílt lombkoronaszin­ tű molyhos-cseres m é s z k e d v e l ő tölgyesek, b o k o r e r d ő k és cseres-tölgyesek díszlenek ( F E K E ­ 2

TE 1988).

A kankalinfajok lokális elterjedési térképe: 1 9 9 9 t a v a s z á n a 1 1 km -es m i n t a t e r ü l e t ü n k egy kisebb, 4 , 5 km -es t e r ü l e t é n , a Z ö r ö g hegyen e l k é s z í t e t t ü k a tavaszi kankalin és a hibridfaj előfordulási f o l t t é r k é p é t (6. ábra). A t e r ü l e t kiválasztásában az i t t é l ő hibrid P r i m u l a - á l l o m á n y o k r ó l szóló k o r á b b i k u t a t á s o k , iro­ dalmi adatok és t é r k é p e k ( N A G Y - D Á N O S 1 9 7 9 ) is segítettek. A fajok e l ő f o r d u l á s a i n a k súly­ pontja a p l a t ó meredek l e t ö r é s e i n e k k ö r n y é k é r e esik, és e l s ő s o r b a n a nyitottabb korona­ szintű tölgyes e r d ő k b e n t a l á l h a t ó k . K i d e r ü l t , hogy a hibrid p o p u l á c i ó k szélesebb élőhelyi toleranciával rendelkeznek - á r n y é k o s a b b e r d ő k b e n is e l ő f o r d u l n a k - mint a tavaszi kanka­ l i n p o p u l á c i ó i . Ez azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a p l a t ó s r é s z e k e n a letermelt e r d ő k felnöveke­ désével és z á r ó d á s á v a l a tavaszi kankalin e g y e d s z á m á t tekintve j e l e n t ő s e n visszaszorul, de a hibrid p o p u l á c i ó k m é g hosszú ideig t ú l é l n e k (CSERVENKA 1 9 9 9 ) . Ezt a kankalinfajok h o s s z ú é l e t t a r t a m á t , perzisztenciáját igazoló k u t a t á s o k is alátámasztják ( T A M M 1 9 7 2 , 2

2

VALVERDE -SILVERTOWN 1997).

A m i n t a t e r ü l e t ezen kisebb, f e l t é r k é p e z e t t részét hívtuk „ t a n u l ó t e r ü l e t n e k " , mert ezen belül vizsgáltuk meg a domborzat és az előfordulás k a p c s o l a t á t , és e z e k b ő l az a d a t o k b ó l be­ csültük a hibrid faj előfordulását a teljes m i n t a t e r ü l e t r e .

A digitális terepmodell és a térinformatikai adatbázis: A faj előfordulását á b r á z o l ó t é r k é p e k e t és a 11 km -t lefedő 1:10 000-es m é r e t a r á n y ú szabványos ( E O T R ) topográfiai t é r k é p e t digitalizáltuk. A hibridfajra és a domborzatra vo­ n a t k o z ó adatok további kezelését és analízisét a GRASS 4.2-es térinformatikai szoftverrel végeztük. A terület digitális t e r e p m o d e l l j é t a digitalizált szintvonalakból, block-krígeléses i n ­ terpolációval hoztuk létre (7. á b r a ) . A l é t r e h o z o t t térinformatikai adatbázis tartalmazta a d i ­ gitális terepmodellt, az e b b ő l s z á r m a z t a t o t t domborzati változókat és a kankalinfaj előfordu­ lásait. A z a d a t b á z i s h o z t a r t o z ó t é r k é p e k 10x10 m é t e r e s felszínt r e p r e z e n t á l ó cellákból álltak, amelyekben a t é r k é p e n á b r á z o l t v á l t o z ó é r t é k e t a l á l h a t ó . A teljes m i n t a t e r ü l e t 11 k m - t fed le, t e h á t minden t é r k é p e t egy 110 000 cellát t a r t a l m a z ó raszteres állomány ír le. 2

2

A domborzat változói: A domborzatot leíró v á l t o z ó k a t a digitális t e r e p m o d e l l b ő l s z á r m a z t a t t u k . A z v á l t o z ó k l é t r e h o z á s á h o z szükséges alapalgoritmusokat a GRASS 4.2-es szoftver biztosította, de az égtáj szerinti kitettség é s a felszíngörbület k i s z á m o l á s a k o r ezeket az algoritmusokat a fel­ adatnak m e g f e l e l ő e n m e g v á l t o z t a t t u k (ezen s z á m o l á s o k pontos m e n e t é t itt nem részletez­ zük). A domborzatot leíró v á l t o z ó k a k ö v e t k e z ő k voltak: • Tengerszintfeletti magasság; 270-495 m , a tengerszint feletti m a g a s s á g m é t e r e k b e n k i ­ fejezve. • Égtáj szerinti kitettség két változója; 0-360, ahhoz, hogy a kitettség a forgási kontinui­ tást m e g ő r z ő változó legyen, k é t e g y m á s r a m e r ő l e g e s v á l t o z ó r a bontottuk. A z egyik v á l t o z ó a dél-észak, a m á s i k a kelet-nyugat k i t e t t s é g e t mutatja, é r t é k e i k 0 és 200 k ö z é esnek. Pl. a dél-észak e s e t é b e n 0 a déli irányt, 200 az északi irányt mutatja, a k ö z t e s ér­ t é k e k k e l jelölt t e r ü l e t e k n e k kelet-nyugati komponense is van. • Lejtőmeredekség; 0-48, fokokban kifejezve. • Felszíngörbület; 1-256, amelynek kis é r t é k e i a k ö r n y e z ő t e r ü l e t e k h e z k é p e s t relatív völgyet, k ö z e p e s é r t é k e i egyenes térszínt, nagy é r t é k e i relatív gerincet jelentenek ( A S Z A L Ó S - H O R V Á T H 1998).

A hibrid kankalin élőhelyének vizsgálata a domborzat alapján: A domborzati é s előfordulási t é r k é p e k egységes t é r i n f o r m a t i k a i a d a t b á z i s b a n való ke­ zelése l e h e t ő v é tette, hogy a kankalinfaj e l ő f o r d u l á s á n a k pontos domborzati viszonyait m e g á l l a p í t s u k . A z ú n . ö s s z e m e t s z é s e s eljárásokkal k é t (esetleg t ö b b ) t é r k é p összes cellájá­ nak adatait vizsgálhatjuk, a k é t t é r k é p e n azonos helyhez t a r t o z ó cellák p á r o n k é n t i összeve­ tésével. Ilyen eljárással állítottuk e l ő a faj e l ő f o r d u l á s á n a k eloszlásait (hisztogrammok), i l ­ letve statisztikáit (átlag, m é d i á n , legkisebb és legnagyobb é r t é k , szórás) az ö t domborzati változó függvényében. A predikciós térképek előállítása: A potenciális élőhely t é r k é p e z é s é r e k é t igen e l t é r ő modellt alkalmaztunk. A modellek matematikai leírását csak fő vonalakban ismertetjük, de mindenhol utalunk a r é s z l e t e s e b b leírásokat tartalmazó forrásokra. A modellek b e m e n ő változói a hibrid kankalinfaj elterjedési t é r k é p e és a domborzati változók voltak. A z ö t domborzati változó a tengerszint feletti m a g a s s á g , a l e j t ő m e r e d e k ­ ség, a felszíngörbület é s a kitettség k é t változója volt. Egy matematikai algoritmus alapján a független - h á t t é r v á l t o z ó k k a l (domborzati v á l t o z ó k ) p r é d i k á l t u k a függő v á l t o z ó (kankal i n p o p u l á c i ó j e l e n l é t e ) előfordulási valószínűségét. A z e r e d m é n y t a m i n t a t e r ü l e t r e vissza-

vetítve megkaptuk a faj előfordulási valószínűségének térképét. A legnagyobb előfordulási va­ lószínűségek t é r k é p e adta a faj előfordulásának predikciós térképét, amely megjeleníti a te­ r ü l e t e n a faj p o p u l á c i ó i n a k potenciális élőhelyét. A

Bayes-formula: Gyakran k é p e z i a p r e d i k c i ó s t é r k é p e z é s e k matematikai alapját a Bayes-formula ( F I S C H E R 1990, B R Z E Z I E C K I é s mtsai. 1993, A S Z A L Ó S - H O R V Á T H 1998), mely t ö b b független változó alapján becsli a függő v á l t o z ó előfordulási valószínűségét. Ez az á l t a l u n k alkalma­ zott, feltételes v a l ó s z í n ű s é g e k e n a l a p u l ó p a r a m é t e r e s modell a függő változó előfordulási g y a k o r i s á g á n a k n o r m á l i s eloszlását tételezi fel a független változók t e r é b e n . A n o r m a - l i t á s f e l t é t e l e z é s é n e k előnye az, hogy a fajok e l ő f o r d u l á s á n a k „válasz-függvényei" jól interpre­ t á l h a t ó k . H á t r á n y a az, hogy a n o r m a l i t á s i feltétel gyakran sérül. E s e t ü n k b e n a n o r m a l i t á s vizsgálatára a hisztogramokat vizuálisan é r t é k e l t ü k , amelyet a k i é r t é k e l é s k o r v e t t ü n k figye­ lembe. A Bayes-formula alkalmazásával a független v á l t o z ó k t e r é b e n é r t e l m e z e t t t ö b b v á l t o z ó s n o r m á l eloszlást adtunk meg. A z eloszlások - sűrűségfüggvények - p a r a m é t e r e i t ( v á r h a t ó é r t é k és szórás) a domborzatra és a terepi e l ő f o r d u l á s t é r k é p é r e v o n a t k o z ó k ö z ö s térinfor­ matikai a d a t b á z i s alapján becsültük, a 4,5 km -es t a n u l ó t e r ü l e t celláinak információját f i ­ gyelembe véve. A sűrűségfüggvény alapján előállítottuk a teljes m i n t a t e r ü l e t r e a faj előfor­ dulási valószínűségi t é r k é p e i t . Azokat a cellákat leválogatva, ahol az előfordulás valószínű­ ségét 8 0 % - n á l nagyobbnak b e c s ü l t e a modell, megkaptuk a faj e l ő f o r d u l á s á n a k p r e d i k c i ó s t é r k é p é t . ( A százalék m e g á l l a p í t á s á n á l azt tartottuk szem előtt, hogy a p r e d i k c i ó s t é r k é p e n a faj által elfoglalt cellák s z á m a m i n é l jobban megegyezzen a terepi előfordulás t é r k é p é n lefedett cellaszámmal.) 2

A CART modell: A C A R T (Classification and Regression Tree; klasszifikációs é s regressziós fa) modellt egyre szélesebb k ö r b e n a l k a l m a z z á k a p r e d i k c i ó s t é r k é p e z é s b e n és az ökológiai modelle­ z é s b e n m i n t a p a r a m é t e r e s t e c h n i k á k alternatíváját ( B R E I M A N é s mtsai. 1984, M O O R E és mtsai. 1991, F R A N K L I N 1998). M i v e l nem feltételez a priori eloszlást a függő és független vál­ t o z ó k közt, e z é r t annak előnyeivel és hátrányaival sem rendelkezik ( B R E I M A N é s mtsai. 1984). A C A R T modell hierarchikusan osztályozza a függő változót ( k a n k a l i n p o p u l á c i ó jelen­ léte) a független változók (domborzati v á l t o z ó k ) é r t é k e i alapján, a t a n u l ó t e r ü l e t celláinak információi alapján. A hierarchikus d ö n t é s s o r o z a t e r e d m é n y e egy olyan d ö n t é s i fa, amely­ nek minden e l á g a z á s á n á l egy regressziós vizsgálat t ö r t é n i k minden független v á l t o z ó m i n ­ den é r t é k é r e . A megkeresett v á l t o z ó é r t é k e alapján a t é r k é p celláit leválogatva a függő vál­ t o z ó e l ő f o r d u l á s á h o z l e g k ö z e l e b b álló m i n t á z a t o t kapjuk. A k ö v e t k e z ő elágazásnál egy újabb regressziós eljárással t o v á b b finomodik a faj e l ő f o r d u l á s á n a k domborzati v á l t o z ó k k a l t ö r t é n ő k ö r ü l h a t á r o l á s a . A fa á g a i n a k v é g é n a faj előfordulási valószínűségei állnak. Egy adott ágvégen a d ö n t é s s o r o z a t által k ö r ü l h a t á r o l t domborzati szituációhoz t a r t o z ó előfor­ dulási valószínűség t a l á l h a t ó . M i v e l a fa m é r e t e nem lehet végtelen, e z é r t olyan optimalizációs algoritmust kell alkalmazni, amely a m i n i m á l i s f a m é r e t é s a maximális p r e d i k c i ó s p o n t o s s á g k ö z ö t t optimalizál. A C A R T osztályozási fákhoz szükséges a d a t b á z i s l é t r e h o z á s á h o z a m i n t a v é t e l t a GRASS 4.2 t é r i n f o r m a t i k a i szoftverrel végeztük. A fák előállítását, é s optimális m é r e t ü k m e g á l l a p í t á s á t az S-PLUS 4.5 statisztikai szoftverrel s z á m í t o t t u k . A C A R T e r e d m é n y e i t a

t é r i n f o r m a t i k a i szoftver segítségével a teljes m i n t a t e r ü l e t t é r k é p é r e visszavetítve előállítot­ tuk a kankalinfaj előfordulási valószínűségi t é r k é p é t és p r e d i k c i ó s t é r k é p é t . A predikció pontossága: A modellek által l é t r e h o z o t t p r e d i k c i ó s t é r k é p e k e t ö s s z e v e t e t t ü k a terepen készült elő­ fordulási t é r k é p p e l . A z összevetéskor csak a t a n u l ó t e r ü l e t e t v e t t ü k figyelembe, hiszen tere­ pi adatunk csak onnan volt. A n n á l pontosabbnak t e k i n t e t t ü k a becslést, m i n é l nagyobb volt a p r é d i k á l t és a terepi e l ő f o r d u l á s o k e g y b e e s é s e .

Eredmények A hibridfaj előfordulásának függése a domborzattól: A h i b r i d kankalinfaj domborzati változók szerinti statisztikái (1. táblázat) és hisztogramjai (8. ábra) alapján k i m o n d h a t ó , hogy p o p u l á c i ó i relatíve nagy tengerszint feletti m a g a s s á g o k h o z k ö t ő d n e k a vizsgált t e r ü l e t e n belül, és az ettől való e l t é r é s e k kicsik (ld. a re­ latíve alacsony szórást, 1. táblázat). E l ő f o r d u l á s a i k súlypontja kitettség szerint a nyugatias lejtőkre esik, de gyakorlatilag minden k i t e t t s é g b e n m e g t a l á l h a t ó a k (nagy s z ó r á s o k ) . Ugyan­ így nem v á l o g a t n a k l e j t ő m e r e d e k s é g s z e m p o n t j á b ó l sem: p l a t ó h e l y z e t b e n , és a legmerede­ kebb oldalakon is e l ő f o r d u l n a k , a p o p u l á c i ó k z ö m e azonban 0 és 15 k ö z é e s ő m e r e d e k s é g ű helyeken él. Felszíngörbületi statisztikák alapján a faj e l ő f o r d u l á s á n a k súlypontja az enyhe gerinceken van, az ettől való e l t é r é s e k nem nagyok.

1. táblázat: A hibrid faj előfordulásának tengerszint feletti magasság, lejtőmeredekség, kitettség, felszíngörbület szerinti statisztikái

Átlag Középérték Legkisebb érték Legnagyobb érték Szórás

Tszf-i magasság (270-495 m)

Meredekség (0-48°)

455.72 463 370 492 24.9

14.7 12 0 48 11.447

Dél-észak kitettség (0-200) 104.18 110

Kelet-nyugat kitettség (0-200) 135.63 164

0 200 64.54

0 200 67.44

Felszíngörbület (0-256) 150.87 144 57 254 27.80

Előfordulási valószínűségek térképei és a predikciós térképek: A Bayes-formula alkalmazásával előállított előfordulási valószínűségi t é r k é p e n (9. ábra) rózsaszínnel és pirossal vannak jelölve a legnagyobb - 80-100%-os - előfordulási valószínű­ ségek. Ezek a helyek a t a n u l ó t e r ü l e t e n a t é r k é p e z e t t helyekre, illetve annak k ö z e l é b e , a Z ö r ö g - h e g y letöréseire estek, a m i n t a t e r ü l e t t ö b b i részén pedig a K o v á c s - d o m b r a , és a Cuha-patak nyugati o l d a l á n lévő meredek oldalakra p r e d i k á l ó d t a k . E z e k t ő l a helyektől kon­ centrikusan távolodva c s ö k k e n n e k a valószínűségi é r t é k e k . A legnagyobb valószínűségi é r t é ­ kek leválogatásával előállított predikciós t é r k é p (10. ábra) és a terepi előfordulások össze­ v e t é s e k o r 90%-os egyezést kaptunk a t a n u l ó t e r ü l e t e n . Ez az é r t é k a predikciós vegetáció­ t é r k é p e z é s b e n csak ritkán e l é r h e t ő , és igen nagy p o n t o s s á g o t jelent ( F R A N K L I N 1995, 1998). A z összes domborzati v á l t o z ó b e v o n á s á v a l készült C A R T fa optimális á g s z á m a 11 (11. ábra). A z egyes e l á g a z á s o k o n nyomon k ö v e t h e t ő , hogy az adott klasszifikációs és reg-

ressziós szinten mely változó, és annak mely é r t é k e a legfontosabb az előfordulás m i n t á z a ­ t á n a k k i a l a k í t á s á b a n . Ezen e r e d m é n y e k alapján e l m o n d h a t ó , hogy a faj e l ő f o r d u l á s á n a k m e g h a t á r o z á s á b a n a legfontosabb szerepe a tengerszint feletti m a g a s s á g n a k van, e z u t á n következik a felszíngörbület, majd a kitettség változói és a l e j t ő m e r e d e k s é g . A p r e d i k c i ó s t é r k é p (12. ábra) és a terepi t é r k é p egyezése a t a n u l ó t e r ü l e t e n 93%-os. Összefoglalva m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a Primula x brevistyla e l t e r j e d é s é r e m i n d k é t használt p r e d i k c i ó s modellel pontos e r e d m é n y t kaptunk: a p r é d i k á l t e l ő f o r d u l á s o k a terepi előfor­ d u l á s o k h e l y é r e , vagy azok k ö z e l é b e estek. A p r e d i k c i ó p o n t o s s á g á n a k egyik o k á t abban látjuk, hogy a hibrid faj jól m o d e l l e z h e t ő domborzati s z i t u á c i ó b a n él, e z é r t a domborzat vál­ tozói - e l s ő s o r b a n a m a g a s s á g és a felszíngörbület - jól m ű k ö d n e k mint prediktorok. A nagy p o n t o s s á g m á s i k oka m ó d s z e r t a n i . E s e t ü n k b e n a becsléses eljárás csak k é t k a t e g ó r i á s volt: „ k a n k a l i n jelen van", „ k a n k a l i n nincs j e l e n " ( e l l e n t é t b e n p é l d á u l egy v e g e t á c i ó t é r k é p predikciójával, ahol a k a t e g ó r i á k s z á m a ennek t ö b b s z ö r ö s e is lehet). A kankalin h i á n y á n a k terepi és p r é d i k á l t előfordulásai e z é r t nagy t e r ü l e t e n egyeztek, vagyis magas volt a k ö z ö s h i ­ ány a r á n y a . Ez m é g a Bayes-formula által p r é d i k á l t t é r k é p r e is igaz volt, pedig a n o r m a l i t á s i feltétel t ö b b helyen sérült (Id. hisztogramok, 8. ábra). M i n d k é t modell e s e t é b e n előfordult (predikciós t é r k é p e k : 10., 12. ábra), hogy a modell nem p r é d i k á l t a a faj előfordulását oda, ahol volt terepi előfordulás (elsőfajú hiba), illetve oda p r é d i k á l t , ahol nem volt terepi e l ő f o r d u l á s (másodfajú hiba). A z elsőfajú hiba a Bayesformula e s e t é b e n jóval meghaladja a C A R T modell hibáját, és a másodfajú hibája is na­ gyobb; a faj e l ő f o r d u l á s á n a k becslése t e h á t pontosabb a C A R T modell e s e t é b e n .

Kitekintés Egy p r e d i k c i ó s modell h a s z n á l h a t ó s á g á n a k két fontos k r i t é r i u m a van: a p o n t o s s á g és a kiterjeszthetőség. A pontosságot legegyszerűbb esetben úgy számoljuk - mint a fentiekben leírtuk - hogy a p r é d i k á l t és t é r k é p e z e t t e l ő f o r d u l á s o k a t összevetjük. A vizsgálat s o r á n megbizonyosod­ tunk, hogy a Primula x brevistyla előfordulása a domborzat változóival - lokálisan - ponto­ san p r é d i k á l h a t ó , a m i b ő l arra k ö v e t k e z t e t t ü n k , hogy a modellt é r d e m e s k i p r ó b á l n i m á s , j e l ­ legzetes domborzati viszonyok közt élő növényfajok e l ő f o r d u l á s á n a k predikciójára is. A p r e d i k c i ó p o n t o s s á g á n a k további vizsgálatánál azonban figyelembe kell venni azt, hogy a p r é d i k á l t e l ő f o r d u l á s o k mennyire esnek közel a terepi e l ő f o r d u l á s o k h o z (szomszédossági vizsgálat). A modell kiterjeszthetőségének vizsgálatát t ö b b l é p é s b e n tervezzük. E l s ő k é n t a becsült p o t e n c i á l i s élőhelyek tavaszi t e r e p b e j á r á s á t tartjuk fontosnak, t é r k é p e z v e ezeken a helye­ ken a hibrid kankalinfaj p o p u l á c i ó i t . H a valamelyik modell által p r é d i k á l t e l ő f o r d u l á s o k a m i n t a t e r ü l e t e n j ó becslést adnak a valós e l ő f o r d u l á s o k r a , é r d e m e s nagyobb földrajzi régió­ ra (pl. a Bakony nagyobb t e r ü l e t é r e ) , vagy m á s t e r ü l e t r e is tesztelni h a s z n á l h a t ó s á g á t . M á s földrajzi r é g i ó b a n azonban az előfordulást v a l ó b a n m e g h a t á r o z ó k ö r n y e z e t i faktor(ok) és a domborzat kapcsolata is m á s lehet. A jövőbeli v i z s g á l a t o k n a k e z é r t valószínűleg olyan kör­ nyezeti változókat is figyelembe kell venni, amelyeknek h a t á s a a hibrid faj e l t e r j e d é s é r e k ö z v e t l e n e b b , mint a domborzat v á l t o z ó i n a k h a t á s a . L á t t u k , hogy a hibrid faj m e g j e l e n é s é ­ hez a szülőfajok közelsége szükséges. A pollent szolgáltató Primula vulgaris a r é g i ó b a n sok­ féle élőhelyen m e g t a l á l h a t ó , szemben az a n y a n ö v é n n y e l , a Primula veris, amely e l s ő s o r b a n

a száraz tölgyesek n ö v é n y e , é s terepi tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy megjele­ n é s é h e z a nyílt e r d ő k l o m b s á t r a alá b e j u t ó többletfény szükséges. H a a hibrid faj nagyobb k ö r n y e z e t i toleranciával is rendelkezik, mint a n y a n ö v é n y e , előfordulása t é r b e n mégis ez u t ó b b i h o z kötött. F e l t é t e l e z é s ü n k szerint t e h á t , ha m o d e l l ü n k b e m e n ő változói közt a nyílt és száraz tölgyesek - vagy h a s o n l ó a n fénygazdag, de nem zavart élőhelyek - előfordulása is szerepelne, a modell nagyobb földrajzi r é g i ó b a n is pontos becslést adna a hibrid faj előfor­ dulására.

Köszönetnyilvánítás E z ú t o n is s z e r e t n é n k k ö s z ö n e t ü n k e t kifejezni K e r t é s z M i k l ó s n a k , K u n A n d r á s n a k , B o r h i d i A t t i l á n a k , V á r k o n y i B a l á z s n a k é s Mentes A t t i l á n a k a s z á m í t ó g é p e s m u n k á b a n nyújtott segítségért, valamint a hasznos szakmai é s nyelvi t a n á c s a i k é r t .

Irodalom ASZALÓS R . - HORVÁTH F. (1998): A növényzet mintázatának tájléptékű predikciója. In: Fekete Gá­ bor (szerk.): A közösségi ökológia frontvonalai - Scientia, Budapest, 161-170. AUSTIN, M . P. - NICHOLLS, A. O. - MARGULES, C. R. (1990): Measurment of the realized qualitative niche: environmental niches of five Eucalyptus species - Ecological Monographs, 60 (2): 161-177. BREIMAN, L . - FRIEDMAN, J. H . - OLSHEN, R. A. - STONE, C. J (1984): Classification and regression

trees - Wadsworth, Belmont, California. BRZEZIECZKI, B. - KIENAST, F. - W I L D I , O. (1993): A simulated map of potential natural forest vege­ tation of Switzerland - J. of Veg. Sei. 4: 499-508. BROWN, D. G. (1994): Predicting vegetation types at treeline using topography and biophysical dis­ turbance variables - J. of Veg. Sei. 5: 641-656. CSERVENKA J. (1999): Primula veris és P. vulgaris populációk, illetve hibridjeik morfológiai és geneti­ kai összehasonlítása (kézirat), Veszprém. CLIFFORD, H . T. (1958): Studies in British Primulas. V I . On introgression between primrose (Primula vulgaris Huds) and cowslip (P. veris L.) - New Phytol., 57, 1-10. DAVIS, F. W. - GOETZ, S. (1990): Modeling vegetation pattern using digital terrain data - Landscape Ecology 4: 69-80. FEKETE G. (1988): Természetes növénytakaró (A Bakony). In: Ádám L . , Marosi S., Szilárd J. (szerk.): a Dunántúli-középhegység B, Magyarország tájföldrajza 6. - Akadémiai Kiadó, Budapest. FISCHER, H . S. (1990): Simulating the distribution of plant communities in an alpine landscape Coenoses 5:37-43. FRANKLIN, J. (1995): Predictive vegetation mapping: geographic modelling of biospatial patterns in relation to environmental gradients - Progress in Physical Geography 19, 4: 474-499. FRANKLIN, J. (1998): Predicting the distribution of shrub species in southern California from climate and terrain-derived variables - J. of Veg. Sei. 9: 733-748. GRIME, J . P. - HODGSON, J. G. - HUNT, R. (szerk.) (1986): Comparative Plant Ecology - London. 464-465, 625. VAN HORSSEN, R W. - SCHOT, P. P. - BARENDGREGT, A . (1999): A GIS-based plant prediction model for wetland ecosystems - Landscape Ecology, 14: 253-265. JAKUCS P. (1962): A növényzet és a domborzat kapcsolatáról - Földrajzi Értesítő 11: 203-217. JUHÁSZ Á. (1987): Évmilliók emlékei - Gondolat Kiadó, Budapest. L Ü D I , W. (1926): Primulaceae. In: Hegi, G (szerk.). Illustriate Flora von Mittel-Europa 5. (3) Lehmanss, J. F. Verlag, München.

MEUSEL, H . - JÄGER, E. - RAUSCHERT, S. - WEINERT, E. (1978): Vergleichende Chorologie der

Zentraleuropäischen Flora - VEB Gustav Fischer Verlag Jena, Karten, Band I I , 336-337. MOORE, D . M . - LEES, B. G. - DAVEY, S. M . (1991): A New Method for Predicting Vegetation Distributions using Decisioins Tree Analysis in a Geographic Information System Profile. Springer-Verlag, New York, Environmental Management Vol. 15, 1: 59-71. MORSCHHAUSER T - CZIMBER K. - SALAMON-ALBERT É . (1995): Comparative analysis of vegetation map based on digital topography model - Abstracts, 7th European Congress of ELJRECO, Buda­ pest, August 20-25. MOWAT, A. B. (1961): An investigation of mixed populations of Primula veris and P. vulgaris - Trans, and Proc. of the Bot. Soc. of Edinburgh, Vol. 39: 206-211. NAGY J. - DÁNOS B. (1979): A Primula veris L . em. Huds. és a Primula vulgaris Huds. együttes előfor­ dulása, hibridjeik gyakorisága a Bakonyban és a Keszthelyi-hegységben - Herba Hungarica, Tom. 18. No. 1: 7-18. ORTMANN-NÉ AJKAI A. (1998): Mikrodomborzat és vegetáció összefüggéseinek térinformatikai elem­ zése síksági erdőkben - Kitaibelia III/2: 361. R É D L R. (1942): A Bakony-hegység és környékének flórája (Magyar Flóraművek V ) - Egyházmegyei Könyvnyomda, Veszprém. Soó R. (1970): A magyar flóra és vegetáció rendszertani növényföldrajzi kézikönyve I V - Akadémiai Kiadó, Budapest, 424-425., 427^129. SZABÓ I . (1987): A Keszthelyi-hegység növényvilágának kutatása - Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 6.: 86. TAMM, C. O. (1972): Survival of flowering of perennial herbs I I I . The behaviour of Primula veris on permanent plots - Oikos, 23: 159-166. THERRELL M . D. - STAHLE, D. W. (1998): A predictive model to locate ancient forest in the Cross Timbers of Osage County, Oklahoma. - Journal of Biogeography, 25: 847-854. VALENTINE, D. H . (1956): Studies in British Primulas V The inheritance of seed compatibility - New Phytol, 55: 305-318. VALVERDE, T. - SILVERTOWN, J. (1997): A n integrated model of demography, patch dynamics and seed dispersal in a woodland herb, Primula vulgaris - Oikos, 80: 1, 67-77. WOODELL, S. J. R. (1965): Natural hybridization between the cowslip (Primula veris L . ) and the prim­ rose (R vulgaris Huds.) in Britain - Watsonia 6 (3): 190-202. WOODELL, S. J. R. - VALENTINE, D. H . (1961-62): Studies in British Primulas. I X . Seed incompatibil­ ity in diploid-autotetraploid crosses - New Phytol., 60-61, 282-295. ZÓLYOMI B. - JAKUCS R - BARÁTH Z. - HORÁNSZKY A . (1954): A Bükk hegység geobotanikai térképe­ zésének erdőgazdasági eredményei - Az erdő. 78-82., 97-105., 160-171.

1. ábra: Primula vulgaris

2. ábra: Primula veris

3. ábra: Primula x brevistyla - „veris típus"

4. ábra: Primula x brevistyla - „vulgaris típus"

5. ábra: A mintaterület: Zörög-hegy és környéke

6. ábra: A Primula x brevistyla elterjedési térképe

7. ábra: A mintaterület digitális terepmodellje

tengerszint

lejtőm

feletti m agasság

dél-észak

eredekség

kelet-nyugat

kitettség

kitettség

felszíngörbület

8. ábra: A hibridfaj előfordulásának tengerszint feletti magasság, lejtőmeredekség, kitettség, felszíngörbület szerinti hisztogrammjai

9. ábra: A hibrid kankalin előfordulási valószínűségének térképe a Bayes-formula alapján

10. ábra: A hibrid kankalin előfordulásának predikciós térképe a Bayes-formula alapján

11. ábra: Az összes domborzati változó bevonásával készült CART fa

12. ábra: A hibrid kankalin előfordulásának predikciós térképe a CART modell alapján

Zusammenfassung Die prädiktionäre Kartierung des Vorkommens der Primula x brevistyla DC im Bakonyer Cuha-Tal - D i e Primula x brevistyla DC ist eine Hybride der Frühlings- (Primula veris) und der stillosen Primel (Primula vulgaris). Das gemeinsame n a t ü r l i c h e V o r k o m m e n der Elternarten ist selten, deshalb ist die Hybridisierung i n der Natur b e s c h r ä n k t . I m Verlauf dieser Forschung war es unser Z i e l , m i t der Modellierung des H ü g e l l a n d s als bes­ timmendes R ü c k r a u m m u s t e r die H ü g e l l a n d v e r h ä l t n i s s e des Lebensraums der Hybridart zu beschreiben und mit ihrer H i l f e ihre potentiellen L e b e n s r ä u m e a b z u s c h ä t z e n . Von den Elementen des H ü g g e l a n d s wurden die W i r k u n g der H ö h e ü b e r dem Meeresspiegel, der Hangsteile, der Ausrichtung und der O b e r f l ä c h e n w ö l b u n g geprüft. I n Kenntnis des Vorkommens der Population und der statistischen Beziehungen zum R ü c k r a u m m u s t e r haben w i r die Werte für die Wahrscheinlichkeit des Vorkomments der A r t für unter­ schiedliche Hügeligkeitsverhältnisse abgeschätzt. Für die Berechnung der Wahrscheinlichkeitswerte haben w i r zwei - m i t unterscheiedlichen A l g o r i t h m e n arbeitende - Voraussagemodelle, die Bayes-formel u n d das C A R T - M o d e l l , verwendet. U n t e r Eintragung der ober die g r ö ß t e Wahrscheinlichkeit des Vorkommens v e r f ü g e n d e n Plätze i n die Karte sind w i r zu Voraussagekarten für die Hybridart gelangt, welche wir dem folgend m i t den lokalen V o r k o m m e n verglichen haben. I m fall beider Modelle fielen die vorausge­ sagten V o r k o m m e n auf die Stellen der lokalen V o r k o m m e n oderin deren N ä h e , aber unter B e r ü c k s i c h t i g u n g der Fehler erster und zweiter A r t erwies sich das zweite Verfahren als genauer. D i e Ergebnisse des C A R T - M o d e l l s u n t e r s t ü t z e n seine A u s w e i t u n g u n d Anwendung auf g r ö ß e r e geographische Regionen und andere A r t e n .

A szerzők címe (Authors' adress): CSERVENKA Judit V e s z p r é m i Egyetem, Botanika Tanszék H-8200 V e s z p r é m , Egyetem u. 10. ASZALÓS Réka

M T A Ö k o l ó g i a i és Botanikai K u t a t ó i n t é z e t e H-2163 V á c r á t ó t B R Á Z Eszter, P E T Ő H Á Z I A t t i l a és R O S S M A N N Z o l t á n

V e s z p r é m i Egyetem, K ö r n y e z e t m é r n ö k i és K é m i a i Technológia Tanszék H-8200 V e s z p r é m , Egyetem u. 10.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 15-1996 (2000); 31-34.

A BALLUS RUFIPES (SIMON, 1868) (ARANEAE: SALTICIDAE) MEGJELENÉSE A BALATON-FELVIDÉKEN

BAUER

2

Norbert

1

- KENYERES

Zoltán

1

- SZINETÁR

2

Csaba

'Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc Berzsenyi Dániel Főiskola Állattani Tanszék, Szombathely

Abstract: Appearance of Battus rufipes (Simon, 1868) (Araneae: Salticidae) in the Balaton-Uplands - A new - Balaton-Uplands - appearance of Ballus rufipes which had been previously reported only from three localities (Pilis Mountains: Nagy Strázsa Hill, Budai Mountains: Sas Hill; Villányi Mountains: Szársomlyó) is published in this paper. In Hungary it only had been turned up during the examination of spiders overwintering in snail-shells and during grass-netting of the taxon collected with power-dri­ ven insect collector (motorised hand-held suction sampler in its new place of occurrence on the Csobánc Hill (Tapolca Basin). Its habitat - as well as its other known habitats in the country - is a thermophilic dry slope grassland steppe of southern exposure. Its other appearances are expected in Hungary.

Bevezetés S Z I N E T Á R és mtsai (1998) f a u n á r a új fajként közlik a m e d i t e r r á n Ballus rufipes megjele­ n é s é t a K á r p á t - m e d e n c é b e n . A faj tipikus d é l - e u r ó p a i e l t e r j e d é s t mutat ( A L I C A T A - C A N T A R E L L A 1987). D é l - E u r ó p á n kívül N é m e t o r s z á g b ó l ismert n é h á n y l e l ő h e l y e ( B A U C H H E N S S 1992, 1995). A dorogi N a g y - S t r á z s a - h e g y e n , a budapesti Sas-hegyen, majd a nagyharsányi S z á r s o m l y ó n való e l ő k e r ü l é s e faunisztikai és állatföldrajzi k ü l ö n l e g e s s é g n e k számít (a k é t u t ó b b i lelőhely m é g nem publikált adat). A faj e l ő k e r ü l é s é n e k j e l e n t ő s é g é t fo­ kozza, hogy ezen t e r ü l e t e k egy részén, így p é l d á u l a Sas-hegyen k o r á b b a n is szisztematikus vizsgálatok t ö r t é n t e k ( B A L O G H 1935). H a s o n l ó k é p p e n m e g e m l í t e n d ő , hogy a K á r p á t - m e ­ dence b o k o r e r d ő t á r s u l á s a i n a k átfogó k u t a t á s a ( L O K S A 1966), valamint a Pilis részletes vizs­ gálata s o r á n sem került e l ő a faj ( L O K S A 1988, 1991). A z állat eddigi hazai adatai r é s z b e n c s i g a h á z b a n á t t e l e l ő p ó k o k vizsgálatából ( N a g y - S t r á z s a - h e g y e n ) , r é s z b e n xerotherm é l ő h e ­ lyeken folytatott, motoros rovarszívóval végzett gyűjtésekből (Sas-hegy, Szársomlyó) szár­ maztak.

1. ábra: Ballus rufipes (Simon 1868) (fotó: Bauer Norbert) 2. ábra: A faj élőhelye a Csobánc déli lejtőjén (fotó: Bauer Norbert)

Terület és módszer A szerzők száraz gyeptársulásokban előforduló egyenesszárnyú együttesek élőhelyválasz­ tására, élőhely-indikációjára irányuló összehasonlító vizsgálataik terepi mintavételezései so­ r á n a C s o b á n c (375 m, Tapolcai-medence) déli lejtőjén egy i m p o z á n s küllemű ugrópókfajra, a Balkis rufipesre ( 1 . ábra) figyeltek fel. Mivel a fent említett korábbi vizsgálatok adatgyűjté­ se s o r á n m á r találkoztak élő példánnyal, a m a k r o s z k ó p o s á n is k ö n n y e n d e t e r m i n á l h a t ó faj fel­ ismerése nem okozott gondot. A z állat fűhálózás s o r á n került elő, bazalt a l a p k ő z e t e n kiala­ kult, szilikát lejtősztyepprét (Potentillo-Festucetum pseudodalmaticae Májovsky 1955) társulás­ ból. A gyep sziklagyepekkel és sajmeggyes b o k o r e r d ő v e l alkot mozaikkomplexet (2. ábra), melyben a b o k o r e r d ő kiterjedése a legjelentősebb. A lejtősztyep strukturáltságára jellemző, hogy a felső szintben a csenkesz fajok (Festuca valesiaca és Festuca pseudodalmatica) és a hegyi árvalányhaj dominálnak, az alsó szintet főként gyakori szárazgyepfajok alkotják. A z át­ lagosan 90%-os záródást m u t a t ó gyep - a sűrű turistaút-hálózat k ö v e t k e z t é b e n - szinte min­ d e n ü t t zavart, n é h á n y 10 n é g y z e t m é t e r e s é r i n t e t l e n e b b foltokkal. A z állat élőhelyét az egyre gyakoribb siklóernyős látogatók aktuálisan és fokozottan veszélyeztetik. A z etil-alkoholban k o n z e r v á l t bizonyító p é l d á n y a Berzsenyi D á n i e l F ő i s k o l a ( B D F ) Á l l a t t a n i Tanszékén k e r ü l t elhelyezésre.

A Ballus rufipes (Simon, 1868) jellemzése A z élő p é l d á n y o k f e l t ű n ő színezetük és alakjuk alapján k ö n n y e n f e l i s m e r h e t ő k . A teljes t e s t m é r e t á t l a g o s a n 3 m m , mely közel egyenlő a r á n y b a n oszlik meg az elő- és u t ó t e s t kö­ zött. A z állat teste fekete alapszínű. M i k r o s z k ó p alatt jól l á t h a t ó , hogy rövid f e h é r szőrzet borítja, mely b á r s o n y o s megjelenést e r e d m é n y e z . A sötét testtől é l é n k e n e l ü t n e k a kont­ rasztos színezetű lábak. A proximális r é s z e k korall- vagy k á r m i n p i r o s a k , a végük kivilágo­ s o d ó sárga. A 3. és 4. láb háti o l d a l á n a k elülső szegélye hosszanti fekete csíkot visel. Ez a csík a 4. láb lábszárán a háti oldalra teljesen felhúzódik, és f e l ü l n é z e t b e n jól l á t h a t ó h á r o m ­ szög alakú foltként jelentkezik. A z első láb lábszára e r ő s e n megvastagodott és é l é n k feke­ te színű a hím p é l d á n y o k n á l . A z alkoholban tárolt p é l d á n y o k színe fokozatosan halványul, és h a s o n l ó v á válik a h a z á n k b a n is á l t a l á n o s a n elterjedt Ballus chalybeius-hoz. A hím tapo­ g a t ó l á b a szintén hasonlít a Ballus chalybeius-hoz, de a pikkely és a lábszár szőrzete e l t é r ő . A Ballus rufipes e s e t é b e n a pikkely csúcsán lévő sűrű szőrzet a pikkely vége felé egyenlete­ sen n ö v e k v ő hosszúságú szőrökből áll, a Ballus chalybeius e s e t é b e n a pikkely csúcsán k é t el­ t é r ő m a g a s s á g ú s z ő r m e z ő van, melyek közül a pikkely v é g é n az alacsonyabb szőrzet figyel­ h e t ő meg. A Ballus rufipes t a p o g a t ó l á b a c o m b j á n a k k ü l s ő o l d a l á n egy kis foltban e r ő s f e h é r szőrszálak l á t h a t ó k . A két faj élőhelye lényeges k ü l ö n b s é g e t mutat. A Ballus chalybeius tipikusan cserjék és fák l o m b o z a t á n él, míg a Ballus rufipes talaj lakó faj. Eddigi hazai, valamint n é m e t o r s z á g i é l ő h e l y e i a l a p j á n m e g á l l a p í t h a t ó , hogy déli, d é l k e l e t i k i t e t t s é g ű , gyér n ö v é n y z e t ű , xerotherm gyepekben fordul elő. M é s z k ő , dolomit és szilikát a l a p k ő z e t e n e g y a r á n t e l ő k e ­ rült. F e l t é t e l e z h e t ő e n az ország s z á m o s további t e r ü l e t é n is él a faj. Megfigyelésére és gyűj­ t é s é r e legalkalmasabbnak t e k i n t h e t ő a motoros rovarszívó, valamint az egyelő gyűjtés. A z elterjedten alkalmazott talajcsapdázás, mint gyűjtő m ó d s z e r a faj k i m u t a t á s á r a kevéssé al­ kalmas, de N é m e t o r s z á g b a n így is gyűjtötték (BAUCHHENSS 1992). M á s u g r ó p ó k o k k a l együtt e r e d m é n y e s lehet az ü r e s csigaházak átvizsgálásával t ö r t é n ő gyűjtése is.

Irodalom ALICATA, F - CANTARELLA, T. (1987): The genus Ballus: a revision of the european taxa described by Simon together with observations on the other species of the genus - Animalia 14. (1/3): 35-63. BALOGH J. I . (1935): A Sas-hegy pókfaunája. Faunisztikai, Rendszertani és Környezettani Tanulmány - Sárkány Nyomda Rt, Budapest. BAUCHHENSS, E. (1992): Wiederfunde von Ballus rufipes in Deutschland (Araneae Salticidae) Arachnol. Mitt. 4.: 56-78. BAUCHHENSS, E. (1995): Überwinternde Spinnen aus Schneckenhusern - Arachnol. Mitt. 9.: 57-60. LOKSA I . (1966): Die bodenzoozönologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas - Akadémiai Kiadó, Budapest. LOKSA I . (1988): Über einige Arthropoden-Gruppen aus dem Biosphäre-Reservat des Pilis-Gebirges (Ungarn) - Opuscula Zoologica 23.:159-176. LOKSA I . (1991): Über einige Arthropoden-Gruppen aus dem Pilis-Biosphären-Reservat (Ungarn). 2. Die Diplopoden, Chilopoden, Weberknechte und Spinnen aus dem Gebiet zwischen Kakas-Berg (Pilisszentkereszt) und Ispán-Wiese (Mikula-haraszt) - Opuscula Zoologica 24..T29-141. SZINETÁR Cs. - GÁL ZS. - EICHARDT J. (1998): Spiders in snail shells in different Hungarian habitats - Misc. Zool. Hung. 12.: 67-75.

Zusammenfassung Aufreten des Ballus rufipes (Simon, 1868) (Araneae: Salticidae) im Balaton-Oberland SZINETÁR und Mitarbeiter (1998) teilen als neue A r t für Faune das Vorkommen des mediterranen Ballus rufipes i m Karpatenbecken m i t . D i e zeigt eine typische s ü d e u r o p ä i s c h e Vebreitung ( A L I V A T A - C A N T A R E L L A 1987). A u ß e r i n S ü d e u r o p a sind einige L e b e n s r ä u m e in Deutschland bekannt (BAUCHHENSS 1992, 1995). A m Doroger Nagy-Strázsa-Berg, am Budapester Sasberg und danach am N a g y h a r s á n y e r Szársomlyó auftretende V o r k o m m e n z ä h l e n zu den faunistischen und tiergeographischen Besonderheiten (für die beiden letzen Vorkommen gibt es noch keine publitzierten Daten). D i e bisherigen einheimischen Daten des Tiers stammen aus der Prüfung von in S c h n e c k e n h ä u s e r n ü b e r w i n t e r n d e n Spinnen (am Nagy-Strázsa-Berg) teils aus an xerothermen L e b e n s r ä u m e n m i t motorisierten Insekten­ saugern d u r c h f ü h r t e n Sammlungen (Sasberg, Szársomlyó). Das Tier kam beim Graswickeln aus einer auf basaltischem Grundgestein gebildeten, silikatischen Hangsteppen­ grasgemeinschaft (Potentillo-Festucetum pseudodalmaticae Majovsky 1955) zum Vorschein. A n der Basis bisheriger einheimischer und deutscher L e b e n s r ä u m e kann festgestellt wer­ den, d a ß sie i n südlich und süd-östlich gerichteten, spärlich bewachsenen, xerothermen Wiesen vorkommen. A u f Kalkstein, D o l o m i t und silikatischem Grundgestein k o m m e n sie i n gleicher weisevor. Es kann angenommen werden, d a ß die A r t auch i n zahlreichen weiteren Gebieten des Landes lebt. A szerzők címe (Authors' adress): B A U E R Norbert és K E N Y E R E S Z o l t á n Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m H-8420, Z i r c R á k ó c z i t é r 1. S Z I N E T Á R Csaba

BDF. Á l l a t t a n i Tanszék H-9700, Szombathely Károlyi G á s p á r t é r 4. e-mail: [email protected]

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 15-1996 (2000); 35-46.

ADATOK A SÁGHEGY PÓKFAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ S Z I N E T Á R Csaba - M I L T É N Y I A t t i l a

Berzsenyi Dániel Főiskola Állattani Tanszék, Szombathely

Abstract: Investigation of the spider fauna of Ság Mountain - Spider faunistic investigation were carried out in six habitats of S á g M o u n t a i n by pitfall trapping and by hand picking in 1998-99. 50 spider species were collected. The typical terricolous spiders e.g. Alopecosa sulzeri, A. trabalis, Gnaphosa modestior are present in the bushy forest spot on the western side of the mountain. O n the scree slopes o f the artificial crater species tolerating distur­ bance, such as Pardosa hortensis, are typical. Some rare species were also found (Zelotes aurantiacus, Zodarion rubidum).

Bevezetés és célkitűzések A Kemenesalja tájképi a r c u l a t á n a k m e g h a t á r o z ó eleme a k ö r n y e z e t é b ő l szigetszerűen k i e m e l k e d ő Sághegy. S z á m o s tárgyi bizonyíték szolgál arra, hogy a Sághegy és közvetlen k ö r n y é k e t ö b b ezer éve lakott t e r ü l e t . A z i.e. 3. é v e z r e d t ő l k e z d ő d ő e n é r t é k e s leletanyag á r u l k o d i k az itt é l ő n é p e k kultúrájáról. A neolit kor csiszolt k ő b a l t á i n és csonteszközein, a réz- és bronzkor díszes e d é n y e i n , a vaskorból fennmaradt u r n á k o n , a r ó m a i k o r i s z ő l ő m ű ­ velésre u t a l ó e s z k ö z ö k ö n , a n é p v á n d o r l á s k o r i e d é n y m a r a d v á n y o k o n , és az Á r p á d - k o r i ro­ m o k o n át juthatunk el az emberi k u l t ú r a legdrasztikusabb produkciójáig, a 20. század mo­ h ó bányászatáig. A pliocén k o r i t a n ú h e g y jellegzetes k e t t ő s k ú p j á n a k jelenkori alakja, en­ nek a huszadik századi b á n y a m ű v e l é s n e k a k ö v e t k e z m é n y e . A mintegy félszáz évig t a r t ó b a z a l t k i t e r m e l é s t k ö v e t ő e n az ember m a g á r a hagyta a terü­ letet. A z 1907-től 1957-ig folytatott intenzív b á n y á s z a t s o r á n 17 millió tonna bazaltot ter­ meltek k i , aminek e r e d m é n y e k é p p e n a hegy felső h a r m a d á n a k alakja is teljesen m e g v á l t o ­ zott. A legmagasabb pontját is elbányászták, így a hegy c s ú c s á n a k m a g a s s á g a is l e c s ö k k e n t az eredeti 291-ről 279 m é t e r r e . A hegy belsejét t ö b b s z i n t e s b á n y a u d v a r o k tagolják, a köz­ ponti helyzetű, m e s t e r s é g e s e n feltárt k r á t e r a maga n e m é b e n egyedülálló látványosság. A b á n y á s z a t n a k k ö s z ö n h e t ő e n mintegy keresztmetszetben tárul fel a vulkáni hegy egykori kürtője. A z 1975-ben létesített t e r m é s z e t v é d e l m i terület, e l s ő s o r b a n mint geológiai t e r m é ­ szeti é r t é k j e l e n t ő s . A hegyen kialakított geológiai t a n ö s v é n y segítségével nyomon k ö v e t h e ­ t ő a mintegy 5 millió éves vulkáni tevékenység. A Sághegy geológiai múltjával t ö b b tanul­ m á n y r é s z l e t e s e n is foglalkozik

( K U L C S Á R - G U Z I N É 1962, J U G O V I C S 1974, 1976,

BOKOR

1990, 1996). A Sághegy é l ő t e r m é s z e t i é r t é k e i r e e l s ő s o r b a n BORBÁS Vince (1897) és G Á Y E R Gyula (1925) botanikai t a n u l m á n y a i hívták fel a figyelmet. A hegy a kisalföldi flórajárás ö n á l l ó flóraszigete. A többi d u n á n t ú l i t a n ú h e g y ü n k h ö z h a s o n l ó a n , a k ö r n y e z ő t e r ü l e t e k h e z k é p e s t jóval melegebb és s z á r a z a b b a klímája. Ennek k ö s z ö n h e t ő e n őrzi a száraz magyar p u s z t á k r a j e l l e m z ő f l ó r a e l e m e k e t . PAUER A r n o l d 1932-ben megjelent k i a d v á n y á b a n Vas megye elpusztult t e r m é s z e t i e m l é k e i k ö z ö t t mutatja be a Sághegyet (PAUER 1932). A z ő sza­ vait idézve „a tetején bontakozott ki a maga teljességében még egyszer a Pannonicum, a ma­ gyar puszta flórája. ..Ez a növényzet ma már nagyjából eltűnt a hegyről, mely maga is csak rom s nem gyönyörködtet, hanem mélységes szomorúsággal tölt el mindenkit, aki természeti szépsé­ geknek örülni tud. " Ezen sorok m e g j e l e n é s é t k ö v e t ő e n m é g h u s z o n ö t évig folytatódott a b á ­ nyászat. A hegy n é h a i p l a t ó j á n a k n ö v é n y z e t e a bányászat k ö v e t k e z t é b e n m e g s e m m i s ü l t . A Sághegy k a r s z t b o k o r e r d ő v e l , illetve lejtősztyeppel b o r í t o t t felszínei az eredeti t ö r e d é k é r e c s ö k k e n t e k , ugyanakkor a hegy b e l s e j é b e n visszamaradt b á n y a u d v a r o k o n a k o r á b b i sziklai növényzet s z á m á r a új, és nagy t e r ü l e t ű t e r m ő h e l y e k létesültek. Ezeket a t e r ü l e t e k e t az el­ múlt t ö b b mint négy é v t i z e d b e n viszonylag h á b o r í t a t l a n u l foglalhatta vissza a t e r m é s z e t , és változatos m á s o d l a g o s t ö r m e l é k l e j t ő k alakultak k i . A k r á t e r belsejére nagyfokú m i k r o k l i matikus m o z a i k o s s á g j e l l e m z ő , sok helyütt i m p o z á n s sziklagyep fragmentumokkal és gör­ g e t e g n ö v é n y z e t t e l . 1996-ban a K ö r n y e z e t v é d e l m i és Területfejlesztési M i n i s z t é r i u m t á m o ­ gatásával élőhely r e k o n s t r u k c i ó s m u n k á k k e z d ő d t e k , melyek célja t ö b b e k k ö z ö t t az erede­ t i k a r s z t b o k o r e r d ő helyreállítása az arra alkalmas t e r ü l e t e k e n . A Sághegy huszadik századi s o r s á n a k i s m e r e t é b e n nem c s o d á l h a t ó , hogy kevesen for­ d í t o t t a k figyelmet az élővilág k u t a t á s á r a , s mind a mai napig roppant kevés adat ismert a hegyről. A Sághegy botanikai vizsgálatairól m i n d ö s s z e n é h á n y k ö z l e m é n y tesz említést. A z 1973-es vizsgálatok 177 növényfaj előfordulását jelzik ( D A L A - J E A N P L O N G 1973). N é h á n y j e l l e m z ő botanikai és zoológiai adatot t ö b b k ö z l e m é n y és ismeretterjesztő kiadvány is meg­ említ (KOPASZ 1978, S I M O N 1981, PALOTAI 1984, V Í G 1998). K o n k r é t zoológiai v o n a t k o z á s ú adatokat c s u p á n n é h á n y k ö z l e m é n y b e n t a l á l u n k nappali l e p k é k r e , csigákra, illetve a gerin­ cesek közül a S á g h e g y e n k o r á b b a n k ö l t ő kövirigóra v o n a t k o z ó a n ( E K K 1979-80, E K K 1981, G Y Ő R Y 1976, K R O L O P P 1981, F A R A G Ó 1981). 1996-97-ben, egy országos adatgyűjtés k e r e t é ­ ben, ü r e s c s i g a h á z a k b a n telelő p ó k o k f e l m é r é s é r e k e r ü l t sor. Ennek s o r á n a S á g h e g y e n is t ö r t é n t e k gyűjtések. A hegyről begyűjtött és átvizsgált 403 csigaházból, 11 p ó k került e l ő , melyek négy fajt képviseltek ( S Z I N E T Á R és mtsi 1998). A z 1998-99-ben végzett saját talajzoológiai vizsgálatainkat t ö b b cél is v e z é r e l t e . A pókfaunisztikai s z e m p o n t b ó l k o r á b b a n teljesen ismeretlen t a n ú h e g y faunisztikai feltárá­ sa az alábbi k é r d é s e k r e keresett választ: 1. A hegy északnyugati, és nyugati o l d a l á n fennmaradt b o k o r e r d ő fragmentumok talajfau­ nája mennyiben őrzi m é g a b o k o r e r d ő k r e j e l l e m z ő fajokat? A z említett élőhely-rekonst­ rukciót k ö v e t ő e n lesz e honnan visszatelepülni a bokorerdei fajoknak? A fauna é r t é k e l é ­ s é h e z j ó összehasonlítási alapot nyújtanak a S o m l ó b o k o r e r d e j é n e k k o r á b b i vizsgálatai ( L O K S A 1966,

S Z I N E T Á R 1991).

2. Mennyiben jelzi a talajfauna a m e s t e r s é g e s k r á t e r m á s o d l a g o s é l ő h e l y e i n e k változatossá­ gát és b o l y g a t o t t s á g á t ? A z e r e d m é n y e k i s m e r e t é b e n további k u t a t á s o k a t kívánunk 2000-től k e z d ő d ő e n folytatni. A k u t a t á s o k nem titkolt célja a z o o l ó g u s o k figyelmének felhívása a k o p á r , de k o r á n t s e m lakatlan Sághegyre.

Terület és módszer Vizsgálatainkat 1998 m á j u s á b a n k e z d t ü k meg. A feldolgozott anyag e l s ő s o r b a n Barberféle talajcsapdázással k e r ü l t begyűjtésre. A hegy hat k ü l ö n b ö z ő é l ő h e l y é n összesen 19 csap­ da k e r ü l t kihelyezésre. Ezek április 8-tól j ú n i u s 20-ig m ű k ö d t e k . Ezen i d ő s z a k b a n h á r o m al­ kalommal lettek ürítve (1998. 05. 09., 1998. 05. 30., 1998. 06. 20.). H á r o m deciliteres m ű ­ anyag poharakat, valamint 20%-os ecetsavat h a s z n á l t u n k a c s a p d á z á s h o z . A t ö r m e l é k l e j t ő ­ k ö n m ó d o s í t o t t , úgynevezett „ p o r o n d o s " c s a p d á k a t ü z e m e l t e t t ü n k . A peremmel rendelke­ z ő m ű a n y a g poharak egy 15x20 cm-es a l u m í n i u m l e m e z k ö z e p é n vágott lyukba lettek be­ süllyesztve úgy, hogy a poharak pereme egy szintbe k e r ü l t a lemezzel, melyet a kövek közé illesztettünk, így érve el a csapda p e r e m é n e k tereppel azonos szintbe hozását. A lemez fel­ színét festékre szórt homokkal álcáztuk. A z e r d ő b e n kihelyezett c s a p d á k e s e t é b e n ( „ D " é s „ E " élőhelyek) a talajadottságok l e h e t ő v é t e t t é k a poharak talajba süllyesztését. I t t k é t egy­ m á s b a illesztett poharat alkalmaztunk. A külső p o h á r k e r ü l t b e á s á s r a , ez a vizsgálati i d ő alatt végig a helyén maradt. A b e l s ő p o h á r t a r t a l m á t ü r í t e t t ü k a fentiekben megadott idő­ pontokban. A faunisztikai adatgyűjtés volt a gyűjtések elsődleges célja, e z é r t alkalmaztunk c s u p á n kis s z á m ú talajcsapdát és egyelő gyűjtéseket. Tekintettel a Sághegy t e r m é s z e t e s élőhelyei­ nek kis k i t e r j e d é s é r e , t e r m é s z e t v é d e l m i s z e m p o n t b ó l sem kívánatos nagy v o l u m e n ű t ö m e g ­ gyűjtés a l k a l m a z á s a a t e r ü l e t e n . A gyűjtési időszak megválasztása e l s ő s o r b a n a f a r k a s p ó k o k fenológiai sajátosságaihoz alkalmazkodott, amennyiben a nyár folyamán foghatók elsősor­ ban ivarérett példányaik, melyek nélkül a fajok pontos d e t e r m i n á l á s a nem kivitelezhető. A f a r k a s p ó k o k kiválasztásának fő s z e m p o n t j a k é n t k i e m e l e n d ő , hogy k ö r ü k b e n ismertek t i p i ­ kus bokorerdei fajok, illetve a k ö z é p - e u r ó p a i fajok ökológiája abban a tekintetben is jól is­ mert, hogy az a n t r o p o g é n h a t á s o k r a milyen m é r t é k b e n é r z é k e n y e k ( H O R V Á T H 1991, B U C H A R 1992,

B L E I C H E R 1998).

C s a p d á z o t t élőhelyek: „A": déli kitettségű t ö r m e l é k l e j t ő a k r á t e r belsejében, 2 darab „ p o r o n d o s " és egy b e á s o t t csapda meredek sziklafal t ö v é b e n . „ B " : északi kitettségű t ö r m e l é k l e j t ő a k r á t e r belsejében, a b á n y a u d v a r legmélyebb szintjé­ ben, 3 „ p o r o n d o s " csapda n a g y m é r e t ű sziklák között. „ C " : déli kitettségű t ö r m e l é k l e j t ő a k r á t e r nyugati á g á b a n , 2 „ p o r o n d o s " csapda k ö z e p e s e n meredek k ő g ö r g e t e g b e n . „ D " : északnyugati kitettségű, t e r m é s z e t k ö z e l i n ö v é n y z e t t e l [elsősorban fehér varjúháj (Sedum album) és gazdag m o h a b o r í t á s ] r e n d e l k e z ő t ö r m e l é k l e j t ő a k r á t e r nyugati á g á b a n a „ C " t e r ü l e t t e l szemben, 2 „ p o r o n d o s " csapda k i s m é r e t ű kövek k ö z é b e é p í t v e . „ E " : nyugati kitettségű k a r s z t b o k o r e r d ő , 4 h a g y o m á n y o s a n b e á s o t t talajcsapda, a hajdani b o k o r e r d ő legtipikusabb maradványfoltja n é h á n y molyhos tölggyel és a j e l l e m z ő lágyszárú szinttel (pl. Dictamnus albus). „ F " : északi kitettségű, zárt molyhos tölgyes, 5 h a g y o m á n y o s a n b e á s o t t talajcsapda. A j ó term é s z e t e s s é g ű á l l a p o t b a n lévő e r d ő r e gazdag kora tavaszi geofiton aszpektus j e l l e m z ő ( p l . Corydalis cava, Scilla bifolia agg., Ficaria verna, Polygonatum odoratum, Anemone ranunculoides), a zárt lombkoronaszintet a molyhos tölgy (Quercus pubescens), a cser (Quercus cerris), a kislevelű h á r s (Tilia cordata) és a magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotják. A lelőhelyek e l h e l y e z k e d é s e a t é r k é p v á z l a t o n (1. ábra) l á t h a t ó . A talajcsapdázáson kí­ vül egyelő gyűjtéseket is v é g e z t ü n k . Ez e l s ő s o r b a n a t ö r m e l é k l e j t ő k k ö v e i n e k forgatásával ( „ A - D " b i o t ó p o k ) , valamint k é r e g alóli gyűjtéssel t ö r t é n t ( „ F " b i o t ó p ) . A d e t e r m i n á l á s h o z

L O K S A (1969,1971), H E I M E R - N E N T W I G (1991), valamint ROBERTS (1995) m u n k á i t használ­ tuk. A fajok e l n e v e z é s é n é l P L A T N I C K (1997) m u n k á j á t követjük. A k o r á b b i hazai adatok te­ k i n t e t é b e n S A M U és SZINETÁR (1999) k ö z l e m é n y é t v e t t ü k alapul. A S o m l ó és a Sághegy fa­ u n á j á n a k ö s s z e h a s o n l í t á s á n á l a Renkonen-, valamint a Czekanowsky-indexek é r t é k e i t szá­ moltuk (Renkonen-index: c = m i n ( p p ) , ahol p , illetve p az i-edik faj relatív gyako­ risága A és B m i n t á k b a n . Czekanowsky-index: c = 2j/(a+b), ahol j a közös, a és b pedig az egyik, illetve másik minta fajszáma.) R

i A

i B

iA

i B

c

1. ábra: A gyűjtőhelyek helyzete a Sághegyen ( U T M X N 63)

Eredmények A Sághegy 1998-99-es pókfaunisztikai vizsgálata s o r á n 50 pókfaj k e r ü l t begyűjtésre. A c s a p d á k részletes fogási adatait az 1. táblázat tartalmazza. A talajcsapdás gyűjtésben 40 faj volt képviselve. A z egyelő gyűjtések s o r á n 14 fajból k e r ü l t e k elő ivarérett p é l d á n y o k . A z u t ó b b i a k közül 10 nem szerepelt a talajcsapdák fogásaiban. A z 1997-es év téli gyűjtéseinek m á r publikált adataival kiegészítve, ez e g y ü t t e s e n 52 fajt jelent. A z 1. t á b l á z a t b a n az egyes mintavételi helyek c s a p d á i n a k abszolút fogásai mellett, a c s a p d a s z á m r a vonatkoztatott re­ latív é r t é k e k e t is f e l t ü n t e t t ü k , tekintettel arra, hogy az egyes b i o t ó p o k b a n nem egyezett meg a c s a p d á k s z á m a . A fogási e r e d m é n y e k alapján l á t h a t ó , hogy a hegy nyugati o l d a l á n le­ v ő k a r s z t b o k o r e r d ő és molyhos tölgyes e s e t é b e n t a p a s z t a l h a t ó a legnagyobb egyed- és faj­ szám. A k r á t e r t ö r m e l é k l e j t ő i közül a déli kitettségű , , A ' b i o t ó p bizonyult fajokban a leg­ gazdagabbnak. A 2. táblázat-ban k ü l ö n szerepeltetjük a talajcsapdák fogásai alapján leg­ gyakoribb fajokat, a relatív gyakoriságértékeik, valamint az előkerülési helyeik m e g a d á s á ­ val. A b i o t ó p o k sorrendje a fogási é r t é k e k n e k megfelelő. A 3. t á b l á z a t b a n azon fajokat t ü n ­ t e t t ü k fel, melyek a S o m l ó b o k o r e r d e j é n e k k o r á b b i vizsgálataiban is szerepeltek ( L O K S A 1966,

S Z I N E T Á R 1991).

Az egyelő gyűjtésekkel kimutatott fajok és fogási adataik

A fajok felsorolásánál a faj név u t á n megadjuk az ivarérett p é l d á n y o k e g y e d s z á m á t , a mintavételi helyet ( „ A - F " ) (részletezve az e l ő z ő fejezetben) és a m i n t a v é t e l i i d ő p o n t o t , va­ lamint a p ó k előfordulási helyét.

Segestridae Segestria bavarica CL. Koch, 1843 1 CT, „ F " , 1998. 0 1 . 28. ( k é r e g alól) Dysderidae Harpactea rubicunda (CL. Koch, 1838) 1 9, „ C " , 1998. 04. 08. (kő alól) Theridiidae Theridion mystaceum L . Koch, 1870 1 C , „ F " , 1998. 01. 2 8 . ( k é r e g alól) Linyphidae Lepthyphantes leprosus (Ohlert, 1865) 3 9, 1 OT, „ D " , 1998. 10. 11. ( k ő alól) Lepthyphantes mengei Kulczynski, 1887 1 9, „ C " , 1998. 11. ( k ő alól) Microlinyphia pusűla (Sundevall, 1830) 1 , „A", 1998.04.08. ( k ő alól) Linypiidae sp. 2 9, „ D " , 1999. 10. 11. ( k ő alól) Araneidae Nuctenea umbratica (Clerck, 1757)

1 9, „ F " , 1998. O l . 28. ( k é r e g alól) Lycosidae Pardosa pullata (Clerck, 1757) 1 + , „ D " 1998. 04. 08. (gyepből) Liocranidae Apostenus fuscus Westring, 1851 1 9 , 1 O*, „ C " , 1998. 10. 11. ( k ő alól) Gnaphosidae Scotophaeus scutulatus (L. Koch, 1866) 1 9, , , A ' , 1998.10.21. ( k ő alól) Thomisidae Pistius truncatus (Pallas, 1772) 1 9, „ F " , 1999. 01. 28. ( k é r e g alól) Salticidae Salticus scenicus (Clerck, 1757) 1 OT, „A", 1998.05.09. ( k ő felszínéről)

Értékelés A Sághegy talajzoológiai s z e m p o n t b ó l eddig csaknem teljesen ismeretlen volt, így jelen vizsgálat adatai fontos kezdeti e r e d m é n y e k n e k t e k i n t h e t ő k . A vizsgálatok s o r á n 50 pókfaj j e l e n l é t é t sikerült kimutatni a Sághegyről. A z 1997-es téli gyűjtésekkel együtt ez e g y ü t t e s e n 52 fajt jelent. A S o m l ó k o r á b b i adataival összevetve m e g á l l a p í t h a t ó , hogy viszonylag magas s z á m b a n vannak k ö z ö s fajok, melyek alátámasztják a Kisalföld bazalt t a n ú h e g y e i n e k hason­ ló környezeti adottságait. L O K S A I m r e somlói vizsgálataival összevetve 18, a saját 1987-es vizsgálatok e s e t é b e n pedig 16 a m i n t á k közös fajainak s z á m a (3. táblázat). A S o m l ó , vala­ mint a Sághegy b o k o r e r d ő i n e k (az „ E " és vele azonos kitettségű „ A ' b i o t ó p o k ) talajlakó pókfajai alapján számolt szimilaritás é r t é k e i a Renkonen-index e s e t é b e n c = 0,3, illetve a Czekanowsky-index e s e t é b e n c = 0 , 4 5 . Ezen é r t é k e k a S o m l ó b o k o r e r d e j é n e k és a vele p á r ­ huzamosan vizsgált északi kitettségű b ü k k ö s é n e k e s e t é b e n c s u p á n c = 1,94, illetve c = 0 , 2 8 , azaz l é n y e g e s e n alacsonyabb é r t é k e k . A z a l á b b i a k b a n , a b e v e z e t ő b e n megfogalmazott k é r d é s e k k ö r é csoportosítva azokról a fajokról szólunk, melyek gyakoriságuk és a p á r h u z a m o s a n felmért b i o t ó p o k o n belüli elosz­ lásuk alapján k ü l ö n figyelmet é r d e m e l n e k . R

c

R

c

A bokorerdők talajfaunája 1. A hegy északnyugati és nyugati o l d a l á n fennmaradt b o k o r e r d ő fragmentumok talajfau­ nája mennyiben őrzi m é g a b o k o r e r d ő k r e j e l l e m z ő fajokat? A z e m l í t e t t é l ő h e l y - r e k o n s t r u k ­ ciót k ö v e t ő e n lesz-e honnan visszatelepülni a bokorerdei fajoknak? A hat vizsgált élőhely közül faj- és e g y e d s z á m t e k i n t e t é b e n e g y a r á n t a nyugati oldal bo­ korerdőfoltja ( „ E " b i o t ó p ) mutatta a legmagasabb é r t é k e k e t . A fajok közül k é t faj kieme­ lése k ü l ö n ö s e n indokolt. A z Alopecosa sulzeri kizárólag ebben a b i o t ó p b a n fordult elő. T i ­ pikus e r d ő s s z t y e p p i faunaelem. A k ö z é p - e u r ó p a i b o k o r e r d ő k karakterfaja ( L O K S A 1966, 1972). A faj csak a csekély a n t r o p o g é n h a t á s alatt álló é l ő h e l y e k e n fordul e l ő ( B U C H A R 1992), így j e l e n l é t e az eredeti v e g e t á c i ó i n d i k á t o r á n a k t e k i n t h e t ő . H a s o n l ó a n é r t é k e l h e t ő a

m á s i k Alopecosa faj, az A. trabalis relatív nagy p é l d á n y s z á m ú e l ő k e r ü l é s e is. M e l e g k e d v e l ő , d o m b v i d é k e i n k r e j e l l e m z ő faj, mely az A. sulzeri-hez h a s o n l ó a n csak m é r s é k e l t bolygatást k é p e s elviselni ( B U C H A R 1992). A Sághegyen fogott tíz p é l d á n y b ó l kilenc a b o k o r e r d ő b e n , és egy további a h a s o n l ó kitettségű t ö r m e l é k l e j t ő n került elő a k r á t e r b e n . M i n d k é t faj ese­ t é b e n v á r h a t ó , hogy az é l ő h e l y - r e k o n s t r u k c i ó s m u n k á k n y o m á n a déli expozíciója bokorer­ d ő f o l t o k b a n megtelepednek. A hegy gyakoribb fajai közül i t t é r d e m e s m e g e m l í t e n i a Gnaphosa modestiorA is, mely a b o k o r e r d ő b e n , valamint az A trabalis-hoz h a s o n l ó a n az „A" t ö r m e l é k l e j t ő n fordult elő. A z u g r ó p ó k o k leggyakoribbnak bizonyult faja a Phlegra festiva, a déli kitettségű l e l ő h e l y e k e n („A", „ C " é s „ E " ) került elő, ezek közül is legnagyobb egyed­ s z á m b a n szintén a b o k o r e r d ő b ő l . K ü l ö n é r d e m e s szólni a hegy északi, illetve északnyugati oldalát összefüggő sávként b o r í t ó molyhos tölgyesről. A z e r d ő talajfaunája e g y é r t e l m ű kü­ l ö n b s é g e k e t mutat a b o k o r e r d ő h ö z , illetve a hegy vizsgált t ö r m e l é k l e j t ő i h e z viszonyítva. Ez egyrészt megmutatkozik a Pardosa alacris, mint e r d ő l a k ó faj t ö m e g e s s é v á l á s á b a n , valamint az avarszint jellegzetes, k i s m é r e t ű hálószövő fajainak, n é h á n y v i t o r l á s p ó k n a k relatív magas e g y e d s z á m á b a n (Ceratinella brevis, Lepthyphantes flavipes). M i n d k é t faj kizárólag itt, t e h á t az „ F " b i o t ó p b a n került elő. Ennek az e r d ő n e k az alaposabb vizsgálata a k é s ő b b i e k b e n i n ­ dokolt lehet, viszonylag tekintélyes kiterjedése ezt l e h e t ő v é is teszi. A törmeléklejtők talajfaunája 2. Mennyiben jelzi a talajfauna a m e s t e r s é g e s k r á t e r m á s o d l a g o s é l ő h e l y e i n e k változatossá­ gát é s b o l y g a t o t t s á g á t ? A vizsgált élőhelyek közül négyet a b á n y á s z a t e r e d m é n y e k é n t feltárt k r á t e r m á s o d l a g o s t ö r m e l é k l e j t ő i n j e l ö l t ü n k k i . Ezeken a helyeken a h a g y o m á n y o s talajcsapdák nem alkalmaz­ h a t ó k , ezért a fentebb leírt „ p o r o n d o s " c s a p d á k a t h a s z n á l t u k . A fogások faj- és e g y e d s z á m t e k i n t e t é b e n e g y a r á n t elmaradtak az eredetinek t e k i n t h e t ő e r d ő s ü l t foltokon tapasztaltak­ tól. A k r á t e r b e l s e j é b e n csaknem pontosan déli expozíciójú , , A ' t ö r m e l é k l e j t ő volt a faj- é s e g y e d s z á m b a n leggazdagabb, s ez a hely mutatott n é h á n y faj e s e t é b e n h a s o n l ó s á g o t a nyu­ gati oldal b o k o r e r d e j é v e l . Ennek i s m e r e t é b e n é r d e m e s volna megfontolni az e r d ő s í t é s t ezen a t e r ü l e t e n is. A t ö r m e l é k l e j t ő k ö n e l ő f o r d u l ó f a r k a s p ó k o k közül k i e m e l é s t é r d e m e l a Pardosa hortensis. A faj élőhelyi igényeivel kapcsolatban ismert, hogy tipikusan preferálja a m á s o d l a g o s b i o t ó p o k a t , így p é l d á u l kertekben, g y ü m ö l c s ö s ö k b e n , s z ő l ő ü l t e t v é n y e k b e n gya­ k o r i ( L O K S A 1972, B U C H A R 1992, S A M U - L Ö V E I 1995, S A M U és mtsi.1996). Ugyan alacsony

e g y e d s z á m m a l , de mind a négy t ö r m e l é k l e j t ő r ő l előkerült, ugyanakkor a két t e r m é s z e t e s b i o t ó p m i n t á i b ó l hiányzott. A t ö r m e l é k l e j t ő k ö n e l ő k e r ü l t fajok között s z á m o s tipikus k ő k e d v e l ő , ún. petrofil p ó k szerepel (Drassodes lapidosus, Amaurobius ferox, Leptyphantes leprosus ) . A vizsgálatok s o r á n előkerült fajok közül faunisztikai s z e m p o n t b ó l két fajt é r d e m e s m é g kiemelni. A Zelotes aurantiacus, valamint a Zodarion rubidum e s e t é b e n egyaránt csak egy k o r á b b i publikált adattal r e n d e l k e z t ü n k M a g y a r o r s z á g t e r ü l e t é r ő l ( S A M U és mtsai 1996, T Ó T H és mtsai 1996). M i n d k é t faj xeroterm jellegű, így e l ő f o r d u l á s u k v á r h a t ó volt a Sághegy klimatikus a d o t t s á g a i n a k i s m e r e t é b e n . A Zodarion rubidum e s e t é b e n t ö b b hazai p é l d a is alátámasztja, hogy a m á s o d l a g o s a n kialakuló száraz és napos é l ő h e l y e k e n jellegzetesen megtelepszik a faj. A faunisztikai vizsgálatokat é r d e m e s volna kiterjeszteni a hegy nyugati és délnyugati o l d a l á n a k füves élőhelyeire, a sziklagyepekre, valamint az 1996-ban élőhely­ r e k o n s t r u k c i ó b a vont t e r ü l e t e k r e . Ezen u t ó b b i a k e s e t é b e n n é h á n y faj célirányos gyűjtése lehet indokolt (pl. Alopecosa és Pardosa fajok).

1. táblázat: A Sághegyen talajcsapdákkal gyűjtött fajok fogási adatai a hat mintavételi helyen (A-F). Az egyedszámok nemenként (nó'stény/hím/fiatal) a teljes vizsgálati időszak (1998. 04. 08.-06. 20.) összevont fogásai Fajuk Dysderidae Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 1838) Theridiidae Episinus truncatus Latreille, 1809 Linyphidae Ceratinella brevis (Wider, 1834) Lepthyphantes flavipes (Blackwall. 1854) Linyphia hortensis Sundevall, 1830 Linyphidae sp. Lycos idae Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Alopecosa trabalis (Clerck, 1757) Alopecosa spp. Arctosa sp. Aulonia albimana (Walckenaer, 1805) Pardosa alaeris (C L. Koch. 1833) Pardosa hortensis (Thorell, 1872) Pardosa spp. Trochosa terricola Thorell, 1856 Pisauridae Pisaura mirabilis (Clerck, 1757) Agelenidae Tegenaria silvestris L. Koch, 1872 Hahnidae Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841 Amaurobiidae Amaurobius ferox (Walckenaer, 1830) Coelotcs longispinus Kulczynski, 1897 Titanoecidae Titanoeca quadriguttata (Hahn. 1833) Titanoeca schineri L. Koch, 1872 Liocranidae Agroeca cuprea Menge, 1873 Apostenus ruscus Westring, 1851 Liocranum rupicola (Walckenaer, 1830) Scotina celans (Blackwall. 1841) Clubionidae Clubiona terrestris Westring, 1 851 Zodariidae Zodarion germanicum (CL. Koch, 1837) Zodarion rubidum Simon, 1914 Gnaphosidae Drassodes lapidosus (Walckenaer, 1802) Drassyllus villicus (Thorell. 1 875) HaplodrassLis signifer (C. L. Koch, 1839) Gnaphosa modestior Kulczynski, 1897 Trachyzelotes pedestris (CL.Koch, 1837) Zelotes aurantiacus Miller, 1967

A

B

C

D

E

F

Z

-/-/1

VV-

-/]/-

21-1-

-/3/1

3/1/4

5/5/6

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

1/V-

-/-/-

77-

-/-/-/-/-/-/-

-/-/-/-/-

-/19/11/9/-

VI9/11/9/-

7777-

-/-/-

-/-/-/-/-/-/-

- : -

- : -

-/-/-

-/-/-

l/V-

1/1/-

-121-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

1/3/-

71/- 1 -

4-1-l-l-I-I-/-/-

-/-/-/-/-/-/-

-/!/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-/-/-

-/-/-/-/-/-/-

-/-/-

-/-/-

2/25/-/-/-/-/-/-/-

-/2/VI/-/16/3/7/-/-/6 -/-/-/1/9/126/1/9/V-/4 (3)/3/(3)

-/-/VI/77-

-/-/-/-/3/19/-, 21-/-/71/-

-/-/-/-/-1-1J4/. -/-/-

1/-/-

-/-/-l-l-l-h -l-l./-/-

-/-/-/3/-/3/-/-/-/1/-

1/-/-/-/-/-/(1)

-/16/3/6/-- 6 -/-/1 VI/4/79/-/-/-/-/4 (3)/l/(2)

-/-/-

-/-/-/-/-/-/-

-/-/-

-/-/-/-/-

-/-/-

-IV-

1/-/1

—

-- 1

-/-/-

1/1/2

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

1/V-

1/V-

71/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

VI/-

3/1/-

-/-/-/-/-

-/-/(1) -/-/-

-/2/-/-/-

-/-/VI/-

VI/-/1/(1)

3/4/(1) -/2/(1)

-/-/-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

l/V-

-/-/-

-/-/-

-/!/-

-/-/-

-/-/-/-/-

1/7VI/-

71/-

-/-/-

-/-/-

-/1/-

21-1-/-/-

-/-/-

-/-/-

1/7-

-/-/-/-/-/-/-/-/-

2/1/-/3/V3/21-1-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/2/V3/1/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-

VI/-

-/-/-

-ÍM-

VI/72/-

-/-/-/-/-

-/-/-

-/-/-/-/-

-/-/-

1/4/72/-

73/-/-/-

-/-/(1)

-/-/-

-/-/-/-/-/-/-/-/-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-/-/-

-/-/-/2/(1)

-/-/-

-/-/-

-/-/-

-/-/-/-/-/-/-/-/-

./-/-

-/-/(1) -/-/-/-/-/-/-

1/3/(1 !

-/2/-121V3/-/2/(7) V3/1/V-

-/-/-/-/-

2/V-

-/5/(2) 72/73/-/4/(8) 2/3/1/-/-

Zelotes spp. Philodromidae Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Thomisidae Xysticus cristatus (Clerck, 1757) Xysticus sp. Salticidae Aelurillus v-insignitus (Clerck, 1757) Phlcgra festiva (C. L. Koch, 1834) Heliophanus sp. Összesfnemenkénti) egyedszám Összes egyedszám Relatív fogás db pók/csapda/10 hét Fajszám

-1-1-

-/-/-

./-/-

-- 5

-/-/-

VI/-

-/-/-

-/-/-

./-/-

-/-/-/-/-

VV5 VI/-

-/-/-

-/-/./-/-

VI/-/-/-

-/-/-

.l-i. -/-/]

-/-/-

- 1 -- I

-/-/V4/-/-/-

-/-/-

-/-/-

VI/-/-/-/-/-

13/37/2

. y .

2/13/3

52 5.2

9 3.0

18 3.6

18

5

10

-/-/4/V1/V-

././.

./-/-

-/-/-

3/3/(2) -/-/1

-/-/-

4/1/4/7/(2) -- 1

4/5/2

18/126/32

20 63 í

57/253/44

1 1 3.7

176 17.6

88 8.8

354 9.5

9

22

i:

40

-/-/-

2. táblázat: A Sághegy leggyakoribb talajlakó pókfajai (Bitópok: „A" és „C": déli kiettségű másodla­ gos törmeléklejtő; „B" és „D": északi kiettségű másodlagos törmeléklejtő; „E": molyhos tölgyes bokorerdő; „F": zárt molyhos tölgyes) Fajok

Példányszám

Relatív gyakoriság (a teljes mintavételben

Pardosa alaeris (C. !.. K o c h . 1833) Lepthyphantes flavipes (Blackw. 1854) Ceratinella brevis (Wider, 1834) Ilarpactca rubicunda (('. L. Koch. 1838) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Phlegra festiva (C. L. Koch, 1834) Gnaphosa modestior Kulczynski, 1897 Alopecosa trabalis (Clerck, 1757) Pardosa hortensis (Thorell, 1872) I

135 20 19 16 16 13 12 10 10 251

Előfordulási helyek („A-F" biotópok, sorrend

Z 354)

a fogási eredmények s/.erinl :

0.38 0.06 0.06 0.045 0.045 0.037 0.034 0.028 0.028 0.71

E. F, A. C, F F A, C, D, E, F, E A, C, E A, E, E, A A, B, C. D

3. táblázat: A Sághegy és a Somló bokorerdejének közös fajai Sághegy (Szinetár és Miltényi 1998) Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 1838) Episinus truncatus Latreille, 1809 Lepthyphantes flavipes (Blackwall. 1854) Alopecosa sulzcri (pavesi, 1873) Aulonia albimana (Walckenaer, 1 S05 ) Pardosa alaeris (C. L. Koch, 1833) Trochosa terricola Thorell. 1856 Pisaura mirabilis (Clerck, 1757) Amaurobius ferox (Walckenaer. 1830) Coelotes longispinus Kulczynski. 1897 Titanocca quadriguttata (Hahn, 1833) Titanocca schineri L. Koch, 1 872 Agroeca cuprea Menge, 1 87 Apostenus fuscus Westring, 1851 Liocranum rupicola (Walckenaer. 1830) Scotina Celans (Blackwall. 1841) Clubiona terrestris Westring, 1851 Zodarion germanicum (C. L. Koch, 1837) Drassodes lapidosus (Walckenaer, 1802) Drassyllus villicus (Thorell. 1875) Gnaphosa modestior Kulczynski. 1897 Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 1837)

Somló (Loksa 1966) •

+ -

+ -

+ -

f + + + +

Somló (Szinetár 1991) + + + + •+

+ + + +

-

-

+ + -

+ + + • •

1

+ + +

-

Köszönetnyilvánítás A s z e r z ő k k ö s z ö n e t ü k e t fejezik k i Bokor P é t e r n e k a hegy geológiai i r o d a l m á n a k rendel­ k e z é s r e b o c s á t á s á é r t , Dala Józsefnek a Sághegy 1974-es botanikai felvételezéséről készült kézirat á t a d á s á é r t , valamint m i n d k e t t ő j ü k n e k a rendkívül hasznos szóbeli tájékoztatásai­ kért. K ö s z ö n j ü k Samu Ferencnek a k é z i r a t t a l kapcsolatos hasznos észrevételeit. E z ú t o n is k ö s z ö n e t ü n k e t fejezzük k i a F e r t ő - H a n s á g Nemzeti Park I g a z g a t ó s á g á n a k a vizsgálatok e n g e d é l y e z é s é é r t , a B D F T u d o m á n y o s B i z o t t s á g á n a k a k u t a t ó m u n k a t á m o g a t á ­ sáért. A kézirat elkészítésekor S z i n e t á r Csaba az M T A Bolyai-ösztöndíjasa.

Irodalom BLEICHER K. (1998): A budai Sas-hegy természetvédelmi terület far kaspókjainak faunisztikai és cöno­ lógiai vizsgálata - Szakdolgozat. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar BOKOR E (1990): A bazaltos tanűhegyeink kialakulásának rekonstrukciója - A BDTF Tudományos Közleményei V I I . , Természettudományok 2: 145-164. BOKOR P (1996): A dunántúli bazaltos tanúhegyek természeti képe - A BDTF Tudományos Közlemé­ nyei X., Természettudományok 5.: 183-191. BORBÁS V. (1897): Vasvármegye növényföldrajza és flórája - Vasmegyei Gazdasági Egyesület, Szom­ bathely BUCHAR J. (1992): Komentiere Artenliste der Spinnen Böhmens (Araneida) - Acta Universitas Carolinae Biologica 36.: 383-428.

D A L A J. - JEANPLONG J. (1973): Fitocönológiai felmérés a Sághegyen. (kézirat) EKK I . (1979-80): Adatok a Sághegy nagylepke faunájához I . - Savaria, 1979-80.: 49-51. EKK I . (1981): A Sághegy nappali lepkéi - Alpokalja 1.: 91-92. FARAGÓ S. (1981): Kövirigó (Motacilla saxatilis) a Vas megyei Sághegyi Tájvédelmi Körzetben. Aquila. p.132. GÁYER GY. (1925): Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv - Vas­ vármegyei Múz. Évk. 1.: 1-43. GYŐRY J. (1976): Kék kövirigó (Motacilla solitarius) megfigyelése a Vas megyei Sághegyen. - Aquila.: 298. HEIMLR S. - NENTWIG W.(1991): Spinnen Mitteleuropas - Verlag Paul Parey, Berlin und Hamburg: 544. HORVÁTH K. (1992): A farkaspókok hazai elterjedése és ökológiai jellemzése, különös tekintettel a fa­ jok környezeti igényeire (Araneae, Lycosidae) - Szakdolgozat, BDTF Könyvtára. JUGOVICS L. (1974): A Sághegy. A Sághegyi bazaltbányászat - Vasi Szemle X X V I I I . évf. I . szám 91-106. JUGOVICS L. (1976): A magyarországi bazaltok kémiai jellege - M Á F I évi jelentése 1974-ről: 431-438. KOPASZ M . (szerk.) (1978): Védett természeti értékeink - Mezőgazdasági Kiadó, Budapest: 86-88. KROLOPP E. (1981): A Sághegy csigafaunája - Alpokalja 1.: 103. KULCSÁR L . - G U Z I N É J. A. (1962): A celldömölki Sághegy vulkánja - Acta Geogr. Debrecina 62-65. LOKSA I . (1966): Die bodenzoozönologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas - Akadémiai Kiadó, Budapest: 285-289. LOKSA I . (1969): Pókok I . - Araneae I . Fauna Hungáriáé. 97.: 133. LOKSA I . (1972): Pókok I I . - Araneae I I . Fauna Hungáriáé. 109.: 112. PALOTAI L . (1984): A Sághegy növényvilága - Szakdolgozat, BDTF Könyvtára: 33. PAUER A. (1932): Vas vármegye természeti emlékei - Martineum Könyvnyomda Rt., Szombathely: 47-49. PLATNICK I . N . (1997): Advances in Spider Taxonomy 1992 - 1995. With Redescriptions 1940 - 1980. New York Entomological Society in association with The Amarican Museum of Natural History: 976. ROBERTS M . J. (1995): Spiders of Britain and Northern Europe - Harper Colins Publishers.: 383. SAMU, F. - LÖVEI, G. (1995): Species richness of a spider community: Extrapolation from simulated increasing sample effort - European Journal of Entomology 92: 633-638. SAMU, F. - VÖRÖS, G. - BOTOS, E. (1996): Diversity and community structure of spiders of alfalfa fields and grassy field margins in South Hungary - Acta Phytopath. Entomol. Hung. 31: 253-266. SAMU F. - SZINETÁR CS. (1999): Bibliographic check list of the Hungarian spider fauna - Bull. Br. arachnol. Soc. 11(5): 161-184. SIMON J. (1981): Vas megye tájvédelmi körzetei - Alpokalja 1.: 69-71. SZINETÁR CS. - G Á L ZS. - EICHARDT J. (1998): Spiders in snail shells in different Hungarian habitats - Miscellanea Zoologica Hungarica 12: 67-75. SZINETÁR CS. (1991): Pókfaunisztikai vizsgálatok a Somlón és a Devecseri Széki-erdőben I . - Fol. Mus. Hist.- nat. Bakonyiensis 10: 179-189. T Ó T H F. - KISS J. - SAMU F. - TÓTH I . - K O Z M A E. (1996): Az őszi búza fontosabb pókfajai (Araneae) talajcsapdás gyűjtésre alapozva (előzetes közlemény). [Description of important spider species (Araneae) of winter wheat in pitfall trap catches.] - Növényvédelem 32: 235-239. V Í G K. (1998): Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei - Savaria 25/2: 63-67.

Summary Investigation of the spider fauna of Ság Mountain - The Ság M o u n t a i n is the best known member o f the Kisalföld's basalt monadnocks. The characteristic double-cone shape of this Pliocene-age monadnock i n the consequence of the twentieth century mining activ­ ity. Following the intensive mining for over fifty years (1907-1957) the man has left the area alone. The nature conservation area founded i n 1975 is important first o f all for its geolog­ ical value. The surfaces covered w i t h karstic bushy forest and slope steppes vegetation decreased to a fraction o f the original; in the same time o n the abandoned mine strips i n the mountain new and large habitats have formed out for the former rocky vegetation. A s a consequence o f this, various secondary slump scrap slopes have formed out. The nature could reconquer these areas relatively undisturbed during the past four decades. The inte­ rior o f the crater can be characterised by the high degree o f microclimatic mosaicism w i t h compelling rocky grass fragments and scree vegetation. The exploration o f the monadnock that has formerly been completely unexplored sought answers for the following questions. I n which extent the bushy woods fragments' soil fauna is preserving the species typical to the bushy woods? The study material was collect­ ed w i t h Barber pitfall-trapping. O n six different habitats o f the mountain, a total o f 19 traps were placed. These traps were operated from 8th A p r y l 1998 to 20th June. The location o f the collection places can be seen on the map draft 1. The „ A - D " biotopes are the scree slopes o f the artificial crater, the „ E " biotope is the bushy woods o f the western side and the „ F " is the oak-wood (Quercus pubescens) association o f the northern side. Besides the soil trapping, hand collections were also carried out. This, first o f all, were performed w i t h turning over the scree slope stones (biotopes „ A - D " ) as well as collection from bark (biotope „ F " ) . D u r i n g the 1998-99 spider faunistic study o f S á g M o u n t a i n , 50 spider species have been collected. The detailed collection data are contained in Table 1. 40 species were represent­ ed i n the soil trapping collection. D u r i n g the hand collections 14 species had mature spec­ imens. A m o n g these latter 10 species haven't occurred in the soil trapping collection. According to the collections' results it can be seen that the karstic bushy woods and the oak wood has the largest specimen and species number. A m o n g the scree slopes o f the crater, the biotope „A" o f southern exposure proved to be the richest in species. The Table 2 includes the most frequent species, their relative frequency values and occurrence places. The order o f the biotopes is according to the collection values. I n the Table 3 those species are indicated that were present i n the former studies o f the S o m l ó bushy woods ( L O K S A 1966, SZINETÁR 1991). The typical terricolous spiders e.g. Alopecosa sulzeri, A. trabalis , Gnaphosa modestior are present i n the bushy woods spot on the western side o f the m o u n ­ tain. O n the scree slopes o f the artificial crater species tolerating disturbance, such as Pardosa hortensis, are typical.. Some rare species were also found (Zelotes aurantiacus, Zodarion rubidum). A szerzők címe (Authors' adress): S Z I N E T Á R Csaba és M I L T É N Y I A t t i l a Berzsenyi D á n i e l F ő i s k o l a Á l l a t t a n i Tanszék H-9700 Szombathely, Károlyi G á s p á r t é r 4. e-mail: [email protected]

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 15-1996 (2000); 47-52.

ALAKVÁLTOZATOK A GAMMARUS ROESELI GERVAIS (CRUSTACEA, AMPHIPODA) FAJON A BAKONYBAN KONTSCHÁN

Jenő

Oroszlány Abstract: Variants on species Gammarus roeseli Gervais (Crustacea, Amphipoda) in the Bakony - The author examined the morphology of Gammarus roeseli collected of from three different area of the Bakony. The crayfish were classified into five groups. Classifying does not depend on their sex and age. As a result it can be said that the original „roeseli" form found in the waters of mountain Bakony is similar to the latter one. The only difference is that on the tenth section a bump can re found instead of the prickle.

Bevezetés A hazai A m p h i p o d á k egyik leggyakoribb fajának taxonómiai helyzete sokáig problémás volt. A z 1835-ben leírt Gammarus roeseli fajhoz, 1922-ben egy roppant hasonló fajt írt le SCHAFERNA, amelyet SCHELLENBERG (1937,1943), illetve STRASKRABA (1953) nem tekint önál­ ló fajnak, azonban CÄRÄUSU és mtsai. (1955) és K A R A M A N (1959) önálló fajként említ, azonban K A R A M A N - P I N K S T E R (1977) újabb munkájában m á r csak G. roeseli Gerv. néven szerepel. Hazai viszonylatokban D A D A Y (1910) G. roeseli-ként említi, majd D U D I C H (1927) talál rá a „triacanthus"-m, amelynek taxonómiai felülvizsgálatát szükségesnek tartja, de egy későbbi munkájában m á r önálló fajként szerepel ( D U D I C H 1941). STILLER (1954) és LUKACSOVICS (1958) is arról ír, hogy a megvizsgált G. roeseli egyedek inkább „triacanthus" formájúak voltak. Hazai viszonylat­ ban P O N Y I - B A N K Ó S (1978) munkája alapján határozottan állítható, hogy a G. roeseli Gerv. faj­ ként a helytálló és ez megegyezik K A R A M A N - P I N K S T E R (1977) eredményeivel. P O N Y I - B A N K Ó S (1978) m u n k á j a említést tesz t ö b b á t m e n e t i f o r m á r ó l is, amelyek vagy a „roeseli" vagy a „triacanthus" alakhoz h a s o n l í t a n a k . így a dolgozat fő célja a Bakony hegy­ ség t ö b b p o n t j á n gyűjtött G. roeseli Gerv. alaktani vizsgálata volt.

Anyag és módszer A begyűjtött b o l h a r á k o k 70%-os izo-propil-alkoholban lettek konzerválva, majd a test­ m é r e t , az 1. és 2. antenna ízeinek a száma, ivari dimorfizmus és végül a t ü s k é z e t t szelvények m e n n y i s é g e lett megállapítva.

2. ábra: A tüske (T) és a dudor (D) különbsége a Gammarus roseli Gerv. faj szelvényén

Eredmények A r á k o k a B a k o n y - h e g y s é g h á r o m t e r ü l e t é r ő l lettek begyűjtve, a gyűjtést B A R T A Z o l t á n (akinek a s z e r z ő e z ú t o n köszöni meg segítségét) és a s z e r z ő v é g e z t e . A gyűjtőterületek k ö ­ zül k e t t ő folyóvíz (Cuha-patak, Vázsonyi-séd) egy pedig állóvíz (a Balaton, B a l a t o n f ü r e d ­ nél). Ö s s z e s e n 442 egyed lett átvizsgálva. A g y ű j t ő t e r ü l e t e k e n begyűjtött egyedek a r á n y a (egy gyűjtőterület t ö b b gyűjtési pontot is m a g á b a foglal): Cuha-patak 58%, Vázsonyi-séd 29%, Balaton 13%. A szerző e l s ő d l e g e s e n a „ triacanthus " és „ roeseli " alakváltozatot (1. ábra) és a két tí­ pus közötti á t m e n e t e k e t vizsgálta, amely s o r á n az á l l a t o k a t ö t csoportba sorolta ( A , B , C , D és E csoportok) a testszelvényeken levő t ü s k e , illetve sok esetben dudor (a tüske é s a du­ dor közti k ü l ö n b s é g e t a 2. ábra mutatja) alapján (1. táblázat). Ezek a t ü s k é k a r á k o k 7-10. szelvényein t a l á l h a t ó k meg.

Csop./Szelv.

7

8

9

10

A

T

T

T

T

B

-

T

T

T

C

-

T

T

D

D

-

D

T

T

E

-

T

T

-

1. táblázat: A szelvények t ü s k é i n e k c s o p o r t o n k é n t i eloszlása (T: t ü s k e , D : dudor ) A z „A" csoportba azokat az egyedeket soroltuk, amelyeknek a fejtől számított 7., 8., 9. és a 10. szelvényén tüske van (eredeti „roeseli" forma), a „B" csoport tagjainak a 7. szelvé­ nyén nincs, de 8., 9., 10. szelvényén van t ü s k e (eredeti „triacanthus" forma), a „ C " csoport egyedeinek csak a 8. és a 9. szelvényén van t ü s k e , azonban a 10. szelvény tüskéje nem he­ gyesedik el, hanem i n k á b b d u d o r s z e r ű képlet. A „D" csoportba t a r t o z ó b o l h a r á k o k n á l a 9. és a 10. szelvényen van t ü s k e és a 8 szelvény rendelkezik dudorral. A z „ E " csoport tagjai­ nak csak k é t szelvényén van t ü s k e , a 8. és a 9. szelvényen. A z öt k ü l ö n b ö z ő csoport nem egyforma gyakorisággal fordul elő, leginkább a C csoport tagjaival lehet találkozni (3. ábra). D E A 2% 5% 4%

3. ábra: A csoportok e g y m á s h o z viszonyított gyakorisága

Összefüggést k e r e s t ü n k a a csoportba t ö r t é n ő sorolás és • a testméret • az ivari h o v a t a r t o z á s • az 1. antenna f l a g e l l u m á n a k ízeinek s z á m a • a 2 . antenna f l a g e l l u m á n a k ízeinek s z á m a között. Ezen vizsgálat elvégzése u t á n azt tapasztaltuk, hogy az egyes a l a k t í p u s o k sem a test­ m é r e t t e l , sem a ivari h o v a t a r t o z á s s a l , sem pedig a k é t antenna flagellum-ízeinek számával nem függ össze. Ezen vizsgálat fontossága abból állt, hogy az ivari dimorphizmust, illetve az aduit és a juvenil forma közötti k ü l ö n b s é g e t kizárhassuk.

Megvitatás A s z e r z ő a d o l g o z a t á b a n a Bakony h á r o m helyéről gyűjtött Gammarus roeseli Gerv. fajt vizsgálta alaktanilag. A vizsgálat s o r á n a r á k o k a t 5 csoportba soroltuk a 7-10. szelvényen levő t ü s k é z e t t s é g alapján. Összefüggést a csoportokkal sem az ivari h o v a t a r t o z á s , sem az é l e t k o r alapján nem találtunk. E r e d m é n y k é n t e l m o n d h a t ó , hogy a Bakony hegység átvizs­ gált vizeiben, az eredeti „roeseli" forma r i t k á b b , mint a „triacanthus" (1. ábra), azonban azt sem lehet mondani, hogy a legnagyobb gyakorisággal a „triacanthus" alak fordul e l ő , mert leggyakrabban egy, az u t ó b b i r a h a s o n l í t ó alaktani változattal lehet találkozni, annyi k ü l ö n b ­ séggel, hogy a 10. szelvényen t ü s k e helyett, csak egy d u d o r s z e r ű k é p l e t t a l á l h a t ó .

Irodalom CÂRÂUSU, S. - DoBREANU, C. - MANOLCHE, C. (1955): Amphipoda - Popul. Romine. Crustacea I V : 4 - 407. DADAY E. (1910): Classis. Crustacea - in Paszlavszky J. (szerk.): Fauna Regni Hungáriáé 10. DUDICH E. (1927): Neue Krebstiere in der Fauna Ungarns - Arch. Bal.l: 343-387. D U D I C H E. (1941): Nachtrge und Berichtungen zum Crustaceen - Teil des ungarischen Faunenkataloges Fragm. Faun. Hung. 4: 30-33. KARAMAN, G. S. - PINKSTER, S. (1977): Freswater Gammarus species from Europe, North Afrika and adjacent regions of Asia (Crustacea, Amphipoda) 47(2): 165-196. LUKACSOVICS F. (1958): Az Aszófői-séd Malacostraca fajainak elterjedési és ökológiai vizsgálata Ann. Biol. Tihany 25: 165-172. PONYI J. - BANKOS L . (1978): Különböző növényvédő szerek hatása a Gammarus roesli Gervalis nevű Amphipoda fajra - az Állattani Szakosztály 648. ülésén tartott előadás írásos anyaga SCHELLENBERG A. (1937): Kritische Bemerkungen zur Systematik der Süsswassergammariden - Zool. Jahrb. Syst. 69: 469-516. SCHELLENBERG A. (1943): Die Amphipoden des Ochridasees - Zool. Anz. 143: 97-103. STILLER J. (1954): A Crustaceák elterjedési és ökológiai viszonyai - In. Entz és mtsai: A Balatonba ömlő vizek fiziográfiai és biológiai vizsgálata I . A Pécsely-patak - Ann. Biol. Tihany 22: 148-155. STRAKRABA M . (1953): Peredbezná Zprava o rozsireni rodu Gammarus v SR. V - esk. Zool. Spol. 17 (3): 212-227.

Zusammenfassung Formvarianten von Gammarus roeselii Gervais im Bakony Gebirge - D e r A u t o r unter­ suchte die Gammarus roeseli Gerv. A r t morphologisch, die an drei O r t e n des Bakony Gebirges gesammelt wurden. D i e Krebse Wurden nach den Stacheln der Abschnitte in fünf Gruppen eingeteilt. ( D i e Stachel befinden sich auf 7-10 Abschnitten.) E r wurde kein Zusammenhang zwischen den Gruppen, dem Geschlecht und der Lebenszeit gefunden. Das Ergebnis zeigt,da die „roeseli" Form i n dem Bakony Gebirge seltener ist,als die „tria­ canthus" Form. A u f der häufigsten F o r m gibt es auf dem siebenten Abschnitt keinen Stachel, aber auf dem zehnten einen H ö c k e r . A szerző c í m e (Author's adress): K O N T S C H Á N J e n ő H-2840 O r o s z l á n y Takács I . u . 3.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 15-1996 (2000); 53-74.

A BALATONBA TORKOLLÓ KISVÍZFOLYÁSOK SZITAKÖTŐFAUNÁJÁNAK (ODONATA) ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA TÓTH

Sándor

Zirc Abstract: Comparative analysis of dragonfly (Odonata) fauna living in the streams flowing into shallow lake Balaton - The author started the comparative analysis of dragonfly and fly (Diptera) fauna living in the shallow lake of Balaton in 1994-1995 on behalf and initiative of Jenő PONYI. The research extended over the streams of Burnót-patak, Pécsely-patak (so called Örvényesi-séd) and Tapolca-patak, in 1996-1997 over Csopaki-séd, Lovasi-séd and Eger-víz. The present study introduces the results of drag­ onfly-analysis of the above streams.

Bevezetés A Bakony é s a Balaton szitakötő-faunája viszonylag jól kutatott. M á r k o r á b b i , o r s z á g o s t é m á k k a l f o g l a l k o z ó dolgozatokban ( B E N E D E K

1961, 1965, 1966, PAPP 1959, S T E I N M A N N

1962, Ú J H E L Y I 1955a, 1955b, 1959), sőt elvétve újabb k e l e t ű m u n k á k b a n ( A M B R U S et al. és m u n k a t á r s a i 1993, 1996, Ú J H E L Y I 1993) is t a l á l h a t u n k t ö b b - k e v e s e b b idevágó adatot. A z e m l í t e t t faunisztikai dolgozatok t a n u m á n y o z á s a s o r á n azonban az is k i d e r ü l , hogy azok v i ­ szonylag kis s z á m b a n tartalmaznak a t é m á n k k e r e t é b e t a r t o z ó vízfolyásokra v o n a t k o z ó k o n k r é t szitakötő-előfordulási adatot. A Bakony v i d é k é r ő l (Tihany), az első ö n á l l ó szitakötő-faunisztikai dolgozat W E B E R Mihály n e v é h e z fűződik ( W É B E R 1941). A hegység szi­ t a k ö t ő - f a u n á j á n a k é r d e m i m e g i s m e r é s é b e n azonban csak „A Bakony természeti képe" prog­ ram hozott komolyabb e l ő r e l é p é s t ( C S I B Y 1981, T Ó T H 1973, 1980, 1981, 1990a, 1990b). A Balatonba torkolló vízfolyások zoológiai vizsgálatának i s m e r ü n k ugyan előzményeit (elsősorban E N T Z és mtsai 1954), de a k u t a t á s o k nem terjedtek ki a szitakötőkre. Kivételként e m l í t h e t ő az Eger-víz, melynek a V i g á n t p e t e n d melletti r é s z é n 1986-ban - a Bakony hegysé­ gi álló- és folyóvizek faunájának vizsgálata r é s z e k é n t - tervszerű szitakötő-felvételezés zajlott D É V A I György szakmai irányításával, i m á g ó k gyűjtése, r é s z b e n megfigyelése alapján. A l k a l m i imágógyűjtések t e r m é s z e t e s e n a Balatonba folyó n é h á n y m á s patak ( p l . Aszófői­ séd, Koloska-patak, Viszló-, m á s n e v é n K é t ö l e s - p a t a k stb.) m e n t é n is t ö r t é n t e k . A t e r m é s z e t v é d e l m i s z e m p o n t b ó l nagyon is időszerű t é m á b a n 1994-ben t ö r t é n t újabb é r d e m i e l ő r e l é p é s , amikor P O N Y I J e n ő k e z d e m é n y e z é s é r e ( T 012788. sz. O T K A t é m a k e r e t é b e n ) , a Balatont északról t á p l á l ó Tapolca-, B u r n ó t - , Pécsely-patak, majd 1996-ban 3 újabb víz (Csopaki- é s Lovasi-séd, Eger-víz) f a u n á j á n a k k u t a t á s a k e z d ő d ö t t el é s folyt 2 - 2 é v e n keresztül.

Anyag és módszer A s z i t a k ö t ő k (főleg az Anisoptera alrend nagyobb t e s t ű é s j ó l r e p ü l ő tagjai) a t e n y é s z ő h e l y ü k t ő l gyakran messzire e l v á n d o r o l n a k . E z é r t k u t a t á s u k b a n k ü l ö n ö s e n n é l k ü l ö z h e t e t l e n a lárva, valamint l á r v a b ő r - (exuvium-) gyűjtés. Csak ezek j e l e n l é t e bizonyítja, minden k é t s é g e t k i z á r ó a n az illető fajnak a m i n t a v é t e l i helyen való fejlődését. Ez t e r m é s z e t e s e n nem teszi fölöslegessé az ott rajzó i m á g ó k f e l m é r é s é t , hiszen azok egyedszá­ ma is t á m p o n t o t nyújthat az egyes p o p u l á c i ó k n a g y s á g á n a k m e g h a t á r o z á s á h o z . A 65 ismert t a x o n b ó l álló hazai s z i t a k ö t ő - f a u n a tagjainak t ö b b s é g e csak állóvizekben, vagy t ú l n y o m ó a n állóvizekben fejlődik. D e a viszonylag kevés folyóvízi faj egy r é s z e is i n k á b b h e g y v i d é k e k r e j e l l e m z ő , ezeknek a vizsgált p a t a k o k b ó l való e l ő k e r ü l é s é v e l t ö b b ­ nyire nem s z á m o l t u n k . Ennek m e g f e l e l ő e n , az e l ő z e t e s e l k é p z e l é s e k szerint, eléggé leszűkült a v á r h a t ó fajok s z á m a . Erre azonban (mint az e r e d m é n y e k t á r g y a l á s á n á l k i d e r ü l ) a k o n k r é t vizsgálatok rácáfoltak. A gyűjtések s o r á n a s z i t a k ö t ő - i m á g ó k fogására á l t a l á n o s a n használt, m ó d o s í t o t t lepke­ h á l ó , a lárvák gyűjtésére pedig hosszú nyelű keretre e r ő s í t e t t , zsák a l a k ú r a formált, m ű a n y a g s z ú n y o g h á l ó szolgált. A lárvabőrgyűjtés e s z k ö z e t ö b b n y i r e k ö z ö n s é g e s csipesz volt. A lárvák szállítása á l t a l á b a n é l ő á l l a p o t b a n t ö r t é n t , majd egy e l ő z e t e s vizsgálat és s z é t v á l o g a t á s u t á n az i d ő s e b b p é l d á n y o k egy része a d e t e r m i n á l á s b i z t o n s á g a , illetőleg m e g k ö n n y í t é s e é r d e k é b e n n e v e l ő e d é n y b e került. A m ó d s z e r t e k i n t e t é b e n fontos alapelv volt, az é v e n t e l e g a l á b b h á r o m alkalommal (tavasz, nyár, ősz) végzett m i n t a v é t e l . Ezt a szempontot azonban nem sikerült k ö v e t k e z e t e s e n érvényesíteni, de 1997 kivételével i n k á b b a túlteljesítés a j e l l e m z ő . A t é m a vizsgálata s o r á n nem c s u p á n fajlista összeállítására t ö r e k e d t ü n k , hanem a g y ű j t ő m u n k á b a n fontos volt a m e n n y i s é g i s z e m l é l e t bizonyos fokú é r v é n y e s í t é s e is. Ez l é n y e g é b e n a b b ó l állt, hogy a patakok mindig azonos, 50-50 m é t e r e s s z a k a s z á n folyt a gyűjtés vagy az é p p e n ott rajzó i m á g ó k m e g s z á m o l á s a , illetőleg a r e n d e l k e z é s r e álló időtől függően a kijelölt víztest n é h á n y p o n t j á n t ö r t é n t a lárvák és l á r v a b ő r ö k k e r e s é s e is.

A mintavételi

helyek és

időpontok

A vizsgálatok céljára helyszíni terepszemle alapján a Balatont északról t á p l á l ó 6 víz­ folyásra esett a v á l a s z t á s . Ezeknek á l t a l á b a n h á r o m - h á r o m p o n t j á n (a f o r r á s v i d é k k ö r n y é k é n , a k ö z é p s ő folyás m e n t é n és a Balatonhoz k ö z e l e s ő szakaszon) folytak a m i n t a v é t e l e z é s e k (kivétel az Eger-víz, ahol 5, valamint a Csopaki- és a Lovasi-séd, ahol 2 m i n t a v é t e l i hely volt). A m i n t a v é t e l i helyek m e g n e v e z é s e D É V A I és mtsai (1987, 1997), az U T M - k ó d o k m e g h a t á r o z á s a D É V A I és mtsai (1997), valamint T Ó T H (1987) által javasolt s z a b á l y o k szerint t ö r t é n t . A s z e m l é l e t e s s é g k e d v é é r t , a g y ű j t é s e k helyeit U T M h á l ó t é r k é p e n is bemutatjuk (1. ábra). A k u t a t á s 4 éve alatt ö s s z e s e n 23 napon t ö r t é n t gyűjtés. A l e g t ö b b alkalom 1995-re, a legkevesebb 1997-re esik. A z egész napos gyűjtéseken kívül (főleg 1996-ban) alkalmi m i n t a v é t e l e z é s r e is t ö b b esetben sor került, e l s ő s o r b a n a Tapolca-patak é s az Eger-víz szigligeti szakaszán. A m i n t a v é t e l e z é s e k i d ő p o n t j a i az a l á b b i a k voltak: 1994. 05. 23., 05. 24., 08. 16., 08. 17., 09. 30., 10. OL; 1995. 04. 16., 04. 17., 05. 3., 05. 04., 05. 16., 07. 22., 07. 23., 08. 28., 08. 29., 10. 02.; 1996. 05. 20., 06. 18., 06. 22., 09. 20., 09. 21.; 1997. 05. 20., 09. 0 1 .

60

70

80

90

00

10

20

70

80

90

1. ábra: Az 1994-1997 között vizsgált patakok mintavételi helyei a Bakony UTM-hálótérképének déli részén, 2,5x2,5 km-es alháló szerinti bontásban A gyűjtési helyek UTM-kódjai: XM98D2: Burnót-patak (Ábrahámhegy); XM99C1: Burnót-patak (Kékkút); XM99C4: Burnót-patak (Kővágóörs); YN20B1: Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak); YN20B2: Csopaki-séd, Nosztori-völgy (Csopak); XM89C4: Eger-víz (Gyulakeszi); XM99B2: Eger-víz (Hegyesd); XN90C1: Eger-víz (Kapolcs); XM88D1: Eger-víz (Szigliget); XN90C4: Eger-víz (Vigántpetend); YN20B4: Lovasi-séd (Lovas); YN20B3: Lovasi-séd (Paloznak); YM19B4: Pécselypatak (Örvényes); YN10A2: Pécsely-patak (Pécsely); YN10A2: Pécsely-patak, Klárapuszta (Pécsely); XM88B4: Tapolca-patak (Hegymagas); XM88D1: Tapolca-patak (Szigliget); XM89D1: Tapolca-patak (Tapolca).

A z anyag m e g h a t á r o z á s a e l s ő s o r b a n B E N E D E K (1965), S C H I E M E N Z (1953), S T E I N M A N N (1984) és Ú J H E L Y I (1957) könyveiben t a l á l h a t ó kulcsok és leírások felhasználásával t ö r t é n t . Taxonómia és n e v e z é k t a n t e k i n t e t é b e n D É V A I (1978) m u n k á j a szolgált alapul.

Eredmények A Bakony és a Balaton a s z i t a k ö t ő k s z e m p o n t j á b ó l h a z á n k legjobban feltárt tájegységei k ö z é s o r o l h a t ó . A M a g y a r o r s z á g o n eddigi ismereteink szerint é l ő 65 taxon közül a B a k o n y b ó l 56 ( T Ó T H 1990b), a B a l a t o n b ó l pedig 46 faj előfordulását m u t a t t á k k i (pub­ likálatlan adat). D É V A I - M I S K O L C Z I (1987) felosztása szerint a hazai s z i t a k ö t ő k t ö b b s é g e állóvízben fejlődik, viszonylag kevés a csak folyóvízre j e l l e m z ő (ezek is i n k á b b tipikus hegyvidéki állatok). Ugyanakkor l é n y e g e s e n t ö b b a t ú l n y o m ó r é s z t állóvízben és k ü l ö n ö s e n az ú n . e l s ő s o r b a n állóvízben élő taxon. A z u t ó b b i a k t ö b b n y i r e e l ő f o r d u l n a k a lassabban á r a m l ó folyóvizekben is. Ennek k ö s z ö n h e t ő pl., hogy igen nagy k ü l ö n b s é g mutatkozik a vizsgált vízfolyások faunája k ö z ö t t . A r r a egyelőre nem tudunk m a g y a r á z a t o t találni, m i é r t olyan szegényes a Pécsely-patak szitakötő-faunája, hiszen annak vize sem szennyezettebb a többiénél.

A kimutatott taxonok jegyzéke rendszertani sorrendben Taxon ZYGOPTERA 1. Platycnemis pennipes pennipes (Pallas, 1771) 2. Coenagrion ornatum (Sélys-Longchamps, 1850) 3. Coenagrion puella puella (Linnaeus, 1758) 4. Coenagrion pulchellum interruptum (Charpentier, 1825) 5. Erythromma viridulum viridulum Charpentier, 1840 6. Ischnura elegáns pontica Schmidt, 1938 7. Ischnura pumilio (Charpentier, 1825) 8. Sympecma fusca (Van Der Linden, 1820) 9. Lestes barbarus (Fabricius, 1798) 10. Lestes virensvestalis Rambur, 1842 11. Agrion splendens splendens (Harris, 1782) 12. Agrion virgo virgo (Linnaeus, 1758) ANISOPTERA 13. Brachytron pratense (Müller, 1764) 14. Aeshna cyanea (Müller, 1764) 15. Anaciaeschna isosceles isosceles (Müller, 1767) 16. Anax imperátor imperátor Leach, 1815 17. Anax parthenope parthenope (Sélys-Longchamps, 1839) 18. Gomphus vulgatissimus vulgatissimus (Linnaeus, 1758) 19. Onychogomphus forcipatus (Linnaeus, 1758) 20. Cordulia aeneaturfosa aeneaturfosa Forster, 1902 21. Libellula depressa Linnaeus, 1758 22. Libellula fulva fulva Müller, 1764 23. Orthetrum brunneum (Fonscolombe, 1837)

24. 25. 26. 27. 28. 29.

Orthetrum cancellation cancellatum (Linnaeus, 1758) Orthetrum coerulescens anceps (Schneider, 1845) Crocothemis servilia servilia (Drury, 1770) Sympetrum flaveolum flaveolum (Linnaeus, 1758) Sympetrum sanguineum sanguineum (Müller, 1764) Sympetrum vulgatum vulgatum (Linnaeus, 1758)

A fauna mennyiségi összetétele H a közelebbről megnézzük a kutatás k e r e t é b e n 4 év alatt gyűjtött, 2627 egyedből álló anyagot, azt tapasztaljuk, hogy a vizsgált patakok szitakötő-faunájának összetételében az első h á r o m helyen két tipikus folyóvízi, illetőleg egy elsősorban folyóvízben fejlődő szervezet szerepel. Agrion splendens splendens (Harris, 1782) Coenagrion ornatum (Sélys-Longchamps, 1850) Platycnemis pennipes pennipes (Pallas, 1771) Összesen:

833 pld. 415 pld. 398 pld. 1646 pld.

31,71% 15,79% 15,15% 62.66%

A felsorolt 3 faj teszi k i a teljes anyag 6 2 , 6 6 % - á t . H a ehhez hozzávesszük az ebbe a k a t e g ó r i á b a t a r t o z ó többi 3 fajt (Agrion virgo, Gomphus vulgatissimus, Onichogomphus forcipatus) is, akkor a folyóvízi taxonok a r á n y a 64,22%-ra n ő . A további, 2%-os r é s z e s e d é s t m e g h a l a d ó (de m á r állóvízi, vagy főleg állóvízi) 4 faj az anyag 23,41 % - á t teszi k i : Ischmura elegáns pontica Schmidt, 1938 Coenagrion puella puella (Linnaeus, 1758) Libellula fulva fulva Müller, 1764 Sympetrum vulgatum vulgatum (Linaeus, 1758) Összesen:

A 2%-os r é s z e s e d é s t el nem p o r t j á b a n . A f e n n m a r a d ó 19 fajra R é s z b e n a m á r elmondottak anyag mennyiségi összetételét b e m u t a t ó diagram (2. ábra).

322 pld. 138 pld. 97pld. 58pld 615 pld

12,6% 5,25% 3,69% 2,21% 23,41%

ért taxonok közül 3 szerepel m á r a folyóvíziek cso­ a teljes anyag 12,37%-a jut. s z e m l é l t e t é s é t szolgálja a p a t a k k u t a t á s s o r á n gyűjtött a 2%-os d o m i n a n c i á t m e g h a l a d ó fajok k i e m e l é s é v e l -

2. ábra: A vizsgált vízfolyások szitakötő-faunájának összetétele, a 2%-os részesedést meghaladó fajok kiemelésével

A fauna minőségi összetétele A f a u n á t a l k o t ó fajok m i n ő s é g i ö s s z e t é t e l e s z e m p o n t j á b ó l , r i t k a s á g a miatt, e l s ő s o r b a n az l-es (szórványos e l ő f o r d u l á s ú ) gyakorisági k a t e g ó r i á b a t a r t o z ó taxonok j ö h e t n e k s z á m í t á s b a . Ilyen az Onychogomphus forcipatus, melynek lárvája az Eger-víz kapolcsi é s a Tapolca-patak hegymagasi m i n t a v é t e l i h e l y é n került elő, valamint az Anax parthenope, melynek szintén lárváját ismerjük a Tapolca-patak szigligeti szakaszáról. A Il-es (ritka e l ő ­ f o r d u l á s ú ) gyakorisági k a t e g ó r i á b a t a r t o z ó Cordulia aeneaturfosa, melynek imágója az Eger-víz gyulakeszi szakaszáról, lárvája, l á r v a b ő r e és i m á g ó j a pedig a Tapolca-patak szigligeti m i n t a v é t e l i helyéről ismert. É r d e k e s , hogy a k u t a t á s s o r á n nem k e r ü l t e l ő a Pyrrhosoma nymphula. Igaz viszont, hogy ezt a Bakonyra k ü l ö n ö s e n j e l l e m z ő , a h e g y s é g n e k s z á m o s p o n t j á r ó l k i m u t a t o t t szi­ t a k ö t ő t N É M E T H Lajos m á r gyűjtötte Tapolcán, a m i n t a v é t e l i h e l y ü n k t ő l d é l r e , 2 5 0 - 3 0 0 m é t e r r e , k ö z v e t l e n ü l a Tapolca-patak mellett, a patakkal ö s s z e k ö t t e t é s b e n álló, valószínű­ leg forrás által is táplált, n é h á n y n é g y z e t m é t e r e s ö b ö l s z e r ű víznél. Ezt a t e n y é s z ő h e l y e t sajnos érinti és r é s z b e n t ö n k r e t e t t e , a t e r ü l e t e n i d ő k ö z b e n m e g é p ü l t k ö r g y ű r ű . Ugyancsak N É M E T H LAJOS fogta a patak m e n t é n (de m é g d é l e b b r e , m á r a v á r o s o n kívül) a Sympetrum pedemontanum, valamint az Epitheca bimaculata n é h á n y p é l d á n y á t (szóbeli közlés). A fauna m i n ő s é g i ö s s z e t é t e l e s z e m p o n t j á b ó l célszerű figyelembe venni a v é d e t t s é g e t is. A z idevágó 1 2 / 1 9 9 3 . ( I I I . 3 1 . ) K T M - r e n d e l e t alapján jelenleg 2 2 hazai szitakötőfaj v é d e t t . A k u t a t á s k e r e t é b e n k i m u t a t o t t taxonok közül az a l á b b i a k tartoznak ebbe a k a t e g ó r i á b a : 1. Agrion virgo virgo (Linnaeus, 1758), 2. Anaciaeschna isosceles isosceles (Müller, 1767), 3. Coenagrion ornatum (Sélys-Longchamps, 1850), 4. Gomphus vulgatissimus vulgatissimus (Linnaeus, 1758), 5. Libellula fulva fulva M Ü L L E R , 1 7 6 4 , 6. Onychogomphus forcipatus forci­ patus (Linnaeus, 1758), 7. Orthetrum brunneum brunneum (Fonscolombe, 1837) A n n y i t é r d e m e s m é g hozzáfűzni ehhez a t é m á h o z , hogy a p a t a k o k b ó l kimutatott v é d e t t fajok a r á n y a ( 2 4 , 1 4 % ) alatta marad ugyan a hazai á t l a g n a k ( 3 3 , 8 5 % ) , de ez, figyelembe véve a k é t t e r ü l e t nagyságát és főleg az e l t é r ő é l ő h e l y e k e t , é r t h e t ő . Ugyanakkor s z ü k s é g e s hangsúlyozni, hogy a v é d e t t s é g nem mindig esik egybe a ritkasággal. A z esetek egy r é s z é b e n valószínűleg i n k á b b a veszélyeztetettség a m é r v a d ó a v é d e t t é nyilvánításban. A négyéves k u t a t á s i program k e r e t é b e n vizsgált vízfolyások f a u n á j á b a n a síksági és d o m b v i d é k i elemek uralkodnak. A kifejezetten k ö z é p h e g y s é g i fajok a r á n y a kicsi. Ide tar­ tozik, pl., az Agrion virgo. A 6 vízfolyás közül t u l a j d o n k é p p e n a P é c s e l y - p a t a k 3., k ö z v e t l e n ü l Ö r v é n y e s fölötti m i n t a v é t e l i helye e m l é k e z t e t nagyon h a b i t u s á b a n is hegyi p a t a k o k é r a . Valószínűleg nem véletlen, hogy P O N Y I J E N Ő é p p e n ezen a szakaszon gyűjtötte az ú n . „Grundwasserfauna" tagjait. E z é r t egyáltalán nem c s o d á l k o z h a t t u n k volna, ha ott fel­ bukkan a hegyvidéki Cordulegaster bidentatus, melyet a Bakonyban eddig csak a V ö r ö s János-sédből ismerünk. A z t , hogy az egyes vízfolyások jelenleg ismert faunáját mely fajok alkotják, a k ö n n y e b b á t t e k i n t h e t ő s é g é r d e k é b e n célszerű egy t á b l á z a t b a n összefoglalni és bemutatni. A táblázat tartalmazza a b i o t ó p m i n ő s í t é s b e n szerepet j á t s z ó gyakorisági k a t e g ó r i á k a t is. A t á b l á z a t a d a t a i b ó l csak n é h á n y t a n u l s á g o t e m e l ü n k k i . A z 1 9 9 4 é s 1 9 9 7 k ö z ö t t végzett m i n t a v é t e l e z é s e k e r e d m é n y e k é p p e n 2 9 s z i t a k ö t ő taxon j e l e n l é t é t sikerült bizonyítani a vizs­ gált 6 vízfolyásnál. A z Ischnura pumilio és a Lestes virens ugyan csak i m á g ó alakban került elő a m i n t a v é t e l i helyen, de az élőhely i s m e r e t é b e n f e l t é t e l e z h e t ő , hogy lárvájuk is előfor­ dul ugyanott. Problematikusabb a Tapolca-patak tapolcai, valamint az Eger-víz hegyesdi m i n t a v é t e l i helyén csak i m á g ó alakban megfigyelt Aeshna cyanea. Ez a faj e l s ő s o r b a n

állóvízben fejlődik, és kicsi a valószínűsége annak, hogy a s z ó b a n f o r g ó mintavételi helyeken e l ő f o r d u l n a a lárvája. Ugyanakkor nem is lehet kizárni annak a l e h e t ő s é g é t , hogy megtele­ pedett a tapolcai mintavételi hely közvetlen s z o m s z é d s á g á b a n , a M a l o m - t ó b a n , illetőleg a mintavételi hely fölött, az Eger-víz H e g y e s d i - t á r o z ó alatti szakaszán, t o v á b b á az Eger-víz, valamint a Tapolca-patak szigligeti, lassú á r a m l á s ú részein, b á r az u t ó b b i helyeken az i m á g ó t sem sikerült megfigyelni. A vizsgált élőhelyek közül az eddigi e r e d m é n y e k alapján az Eger-víz (főleg a Szigliget melletti mintavételi hely) faunája a leggazdagabb. A vizsgált 6 vízfolyásban előfordult 29 taxonból 25 származik az Eger-víztől. Ezt követi fajszám t e k i n t e t é b e n a Tapolca-patak (22 faj). Viszonylag gazdagnak bizonyult m é g a C s o p a k i - s é d faunája. Figyelembe kell azonban venni, hogy m i n d h á r o m vízfolyás alsó (a C s o p a k i - s é d n e k , p l . közvetlenül a Balaton mellet­ ti) szakasza n ö v e l t e meg j e l e n t ő s e n a fajszámot. Sorrendben a B u r n ó t - p a t a k következik 1 0 fajjal, ennek azonban nincsen olyan j e l e n t ő s lassan á r a m l ó szakasza, mint az e l ő z ő k n e k . É r d e k e s m é g megvizsgálni azt, hogy a tipikus folyóvízi, illetőleg a folyóvizekben is elő­ f o r d u l ó fajok milyen a r á n y b a n voltak jelen az egyes vízfolyásokban. M i n t az a t á b l á z a t b ó l is kiolvasható, e b b ő l a s z e m p o n t b ó l a Tapolca-patak és az Eger-víz vezet 6-6 fajjal. Ezeket követi a C s o p a k i - s é d 4, majd a B u r n ó t - p a t a k és a Lovasi-séd 3-3 fajjal. Végül c s u p á n egyetlen ebbe a k a t e g ó r i á b a t a r t o z ó faj ismert a Pécsely-patakból. Ezt az e r e d m é n y t szem­ l é l e t e s e n egy oszlopdiagram is bemutatja (3. ábra).

• Folyóvízi Q Állóvízi

I

a

SX

u 3. ábra: A vizsgált patakok szitakötő-faunájának összehasonlítása a folyóvízi és állóvízi fajok elkülönítésével

1. táblázat: A vizsgált vízfolyások s z i t a k ö t ő - f a u n á j á n a k ö s s z e h a s o n l í t á s a

A vizsgált vízfolyások: 1: Burnót-patak; 2: Csopaki-séd; 3: Eger-víz; 4: Lovasi-séd; 5: Pécsely-patak; 6: Tapolca-patak

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.

1.

2.

3.

i, 1, i, 1

i, 1 i i, e i, 1 i, 1

i, Le U i, 1 i U i, l,e

1 i, 1

i i

i, 1

i i, 1

4.

5.

6.

Gyakorisági kategória

Megjegyzés

i

i, l,e i, l,e

IV III. IV IV III. IV IV V IV IV IV III. III. III. III. III. I. III. I. II. IV II. III. III. III. III. IV IV IV

**

i, e

i, l,e i, l,e L1

i i

i i

1

i, 1, e

i i, 1, e i, 1

i, 1 i U i

i, 1, e i, 1 Le i i, l,e i, l,e i, 1 1 i i, l,e i, e ÍJ i i, 1 i,l

i, 1

1

i

i, l,e L1 1 i i. 1 i, 1 1 L1 1 i, l,e i, l,e L1 i, 1

i

i i, 1

i, 1 i, 1

i i

i i, 1

10

12

25

i 9

Ll L1 5

* **** *** *** **** *** **** *** * * **** ** * **** *** *** * * *** **** **** **** *** **** *** *** **** ***

22

Jelmagyarázat: i: i m á g ó ; 1: lárva; e: l á r v a b ő r (exuvium); *: tipikus folyóvízi faj; **: főleg folyóvizekben é l ő faj (de állóvizekben is előfordul); ***: t ú l n y o m ó r é s z t állóvizekben é l ő faj; * * * * E l s ő s o r b a n állóvizekre j e l l e m z ő , de lassú á r a m l á s ú vízfolyásokban is fejlődő faj

A vizsgált vízfolyások

minősítése

a szitakötő-fauna

alapján

Egy objektív e r e d m é n y t a d ó és a gyakorlati t e r m é s z e t v é d e l m i m u n k á b a n is jól alka­ l m a z h a t ó minősítési m ó d s z e r kidolgozása D É V A I G y ö r g y n e k k ö s z ö n h e t ő . R é s z l e t e s leírása n y o m t a t á s b a n is megjelent ( D É V A I - M I S K O L C Z I 1987), e z é r t i s m e r t e t é s é r e nem szükséges kitérni. J e l e n t ő s é g é t a szerzők d o l g o z a t á b ó l idézzük: ,JEgy-egy élőlénycsoport fajösszetétele alapján, főleg ha azt az egyes fajok általános előfordulási gyakoriságának tükrében értékeljük, bármely területről nem csak jól összehasonlítható, hanem mutatószámokkal is jellemezhető képet alkothatunk. Az ezen az alapon végzett minősítés tehát különösen alkalmas a biológiai monitoring rendszerek keretében az ún. területi faunák természetvédelmi értékének meghatározására és változásainak elemzésére". A s z i t a k ö t ő k előfordulási adatainak a h á l ó t é r k é p e k segítségével m e g á l l a p í t o t t relatív gyakorisági k a t e g ó r i á k szerint t ö r t é n ő é r t é k e l é s é v e l az élőhelyek ( e s e t ü n k b e n vízterek) m i n ő s í t é s é r e is l e h e t ő s é g nyílik. Ennek alapján a jelen dolgozat k e r e t é b e t a r t o z ó vízfolyá­ sokról az alábbi k é p alakult k i : Burnót-patak Pontszám

Faj szám

Súlyfaktor

Igen gyakori előfordulású

-

1

-

Gyakori előfordulású

7

2

14

M é r s é k e l t e n gyakori előfordulású

3

Gyakoriság

R i t k a előfordulású Szórványos előfordulású Összesen:

-

4

12

8

-

16

-

26

10

Biotóp-súlyfaktor: 3,0; V é g l e g e s p o n t s z á m : 78 B i o t ó p - m i n ő s í t é s : I I I . osztályú ( m é r s é k e l t e n fajgazdag) víz (a szitakötő-fauna alapján) Csopaki-séd Fajszám

Súlyfaktor

Igen gyakori előfordulású

1

1

1

Gyakori előfordulású

8

2

16

M é r s é k e l t e n gyakori előfordulású

2

4

8

R i t k a előfordulású

1

8

8

Szórványos előfordulású

-

16

Gyakoriság

Összesen:

12

Pontszám

33

Biotóp-súlyfaktor: 3,0; V é g l e g e s p o n t s z á m : 99 B i o t ó p - m i n ő s í t é s : I I I . osztályú ( m é r s é k e l t e n fajgazdag) víz (a szitakötő-fauna alapján)

Eger-víz Gyakoriság Igen gyakori előfordulású

Fajszám

Súlyfaktor

1

1

1

Pontszám

Gyakori előfordulású

9

2

18

M é r s é k e l t e n gyakori előfordulású

12

4

48

Ritka előfordulású

2

8

16

Szórványos előfordulású

1

16

16

Összesen:

25

99

Biotóp-súlyfaktor: 3,0; V é g l e g e s p o n t s z á m : 297 B i o t ó p - m i n ő s í t é s : I . osztályú ( k ü l ö n ö s e n fajgazdag) víz (a szitakötő-fauna alapján)

Lovasi-séd Gyakoriság

Faj szám

Súlyfaktor

Igen gyakori előfordulású

1

1

Pontszám 1

Gyakori előfordulású

6

2

12

M é r s é k e l t e n gyakori előfordulású

2

4

8

Ritka előfordulású

-

8

-

Szórványos előfordulású

-

16

Összesen:

9

21

Biotóp-súlyfaktor: 3,0; V é g l e g e s p o n t s z á m : 63 B i o t ó p - m i n ő s í t é s : I I I . osztályú ( m é r s é k e l t e n fajgazdag) víz (a szitakötő-fauna alapján)

Pécsely-patak Gyakoriság

Faj szám

Súlyfaktor

Pontszám

Igen gyakori előfordulású

-

1

-

Gyakori előfordulású

5

2

10

M é r s é k e l t e n gyakori előfordulású

4

-

8

Szórványos előfordulású

-

-

Összesen:

5

Ritka előfordulású

16

10

Biotóp-súlyfaktor: 3,0; V é g l e g e s p o n t s z á m : 30 B i o t ó p - m i n ő s í t é s : I V . osztályú (fajszegény) víz (a szitakötő-fauna alapján)

Tapolca-patak Gyakoriság

Faj szám

Súlyfaktor

Pontszám

Igen gyakori előfordulású

1

1

1

Gyakori előfordulású

6

2

12

M é r s é k e l t e n gyakori előfordulású

11

4

44

Ritka előfordulású

2

8

16

2

16

Szórványos előfordulású Összesen:

22

32 105

Biotóp-súlyfaktor: 3,0; V é g l e g e s p o n t s z á m : 315 B i o t ó p - m i n ő s í t é s : I. osztályú ( k ü l ö n ö s e n fajgazdag) víz (a szitakötő-fauna alapján)

4. ábra: A vizsgált vízfolyások szitakötő-faunájának összetétele a gyűjtött imágók, lárvák és lárvabőrök szerinti bontásban

Tanulságos lehet m é g annak vizsgálata is, hogy az egyes vízfolyásokból gyűjtött anyag­ ban milyen a r á n y b a n szerepelnek a fejlődési alakok. A z ezt b e m u t a t ó t é r h a t á s ú oszlopdia­ gram (4. ábra) k o n k r é t s z á m a d a t o k a t ugyan nem tartalmaz, de mégis jól szemlélteti, a fejlődési alakok mellett, a vizsgált vizek fajgazdagságát is.

A Tapolca-patak szitakötő-faunájának elemzése Valamennyi vizsgált vízfolyás s z i t a k ö t ő f a u n á j á n a k e l e m z é s é t é r d e m e s volna elvégezni, de terjedelmi okok miatt ezúttal csak a Tapolca-patakkal foglalkozunk. M i n t az a m e l l é k e l t oszlopdiagramon is jól l á t h a t ó a patak h á r o m mintavételi helye közül e g y e d s z á m tekin-

t é t é b e n a tapolcai a legszegényebb (a gyűjtött, illetőleg megfigyelt p é l d á n y o k s z á m a m i n d ö s s z e 39). E g y ú t t a l a fajok s z á m a is a legalacsonyabb, c s u p á n 4 fajt i s m e r t ü n k meg e r r ő l a mintavételi helyről. B á r a patak itt gyors á r a m l á s ú , a legnagyobb e g y e d s z á m b a n az e l s ő s o r b a n állóvizekre j e l l e m z ő (azonban főleg lassan á r a m l ó folyóvizekben is t e n y é s z ő ) Ischnura elegáns voltjelen. A z i m á g ó k ottani j e l e n l é t é b e n t e r m é s z e t e s e n szerepe lehetett a közeli M a l o m - t ó n a k is. A Balaton felé haladva m i n d a fajszám, m i n d az e g y e d s z á m n ő . A hegymagasi mintavételi helyen e l ő k e r ü l t fajok s z á m a 9, a gyűjtött (megfigyelt) e g y e d s z á m 686. A pataknak erre a s z a k a s z á r a a folyóvizekben fejlődő Agrion splendens m a r k á n s jelen­ léte j e l l e m z ő , ez adja az összes p é l d á n y valamivel t ö b b mint a felét (54%). Mellette m é g 3 faj a r á n y a j e l e n t ő s e b b , k ö z ü l ü k a Coenagrion ornatum tartozik a tipikus folyóvízi szitakötők k ö z é , r é s z e s e d é s e kereken 20%-os. A Platycnemis pennipes ( e l s ő s o r b a n folyóvizekre j e l l e m z ő , de állóvizekben is élő faj), r é s z e s e d é s e kereken 11%-os. V é g ü l említést é r d e m e l az Ischnura elegáns, a r á n y a csaknem azonos az e l ő z ő fajéval, kereken 1 1 % (5. á b r a ) .

5. ábra: A Tapolca-patak szitakötő-faunájának elemzése a fajok mintavételi helyenkénti (egyedszám szerinti) előfordulása alapján Jelmagyarázat: T I = Tapolca, T2 — Hegymagas, T3 = Szigliget Agr spl — Agrion splendens; Pia pen = Platycnemis pennipes; Coe orn = Coenagrion ornatum; Isc ele = Ischnura elegáns; Lib fui = Libellula fulva; Ery vir = Erythromma vuridula Talán n é m i tanulsággal szolgál a T a p o l c a - p a t a k n á l gyűjtött s z i t a k ö t ő anyag a fejlődési állapot szerinti m e g o s z l á s alapján. A z ezt á b r á z o l ó k ö r d i a g r a m b ó l (6. á b r a ) is kitűnik, hogy a k u t a t ó m u n k á b a n milyen nagy szerepet j á t s z o t t a lárvák és a l á r v a b ő r ö k (exuvium) gyűjtése.

6. ábra: A Tapolca-patak 3 mintavételi helyén gyűjtött szitakötők megoszlása imágó, lárva és lárvabőr (exuvium) alapján

7. ábra: A Tapolca-patak mintavételi helye Szigliget közigazgatási területén, a 71-es út mellett

Faunisztikai adatok A dolgozat t é t e l e s e n tartalmazza a gyűjtött (megfigyelt) s z i t a k ö t ő k faunisztikai adatait, m é g p e d i g lárva, l á r v a b ő r és i m á g ó (ezen belül h í m és n ő s t é n y ) szerinti b o n t á s b a n . A z anyag t ú l n y o m ó t ö b b s é g é t T ó t h S á n d o r (TS) gyűjtötte, kisebb h á n y a d a (csak lárva) s z á r m a z i k Ponyi J e n ő (PJ) m i n t a v é t e l e i b ő l . A dolgozatban alkalmazott rövidítések: L = lárva; E = l á r v a b ő r (exuvium); + M F = megfigyelés (csak, ha ugyanott, ugyanabban az i d ő p o n t b a n gyűjtés nem t ö r t é n t ) ; P J = Ponyi J e n ő ; TS = T ó t h S á n d o r (1) Platycnemis pennipes pennipes (Pallas, 1771) Burnót-patak (Ábrahámhegy): 1994.09.30., 27 L, TS - Burnót-patak (Kékkút): 1994.05.24., 3 x 5 9,11 L, TS; 1994.08.16., 13 L, TS; 1994.09.30., 36 L, TS; 1995.08.28., 4 L, TS; Burnót-patak (Kővágóörs): 1995.10.03., 1 L, PJ; Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak): 1996.06.22., 3 Cf 1 9, 4 L, TS; 1997.05.20., 3 L, TS - Eger-víz (Gyulakeszi): 1996.06.18., 3 O* 4 9, 2 L, 3 E, TS - Eger-víz (Hegyesd): 1996.05.20., 1 Cf 1 9, TS; 1997.05.20., 3 L, TS - Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20., 4 L, TS; 1996.06.18., 6 Cf 5 9, TS; 1997.05.20., 2 L, TS - Eger-víz (Vigántpetend): 1996.05.20., 2 L, TS - Lovasi-séd (Lovas): 1996.06.22., 2 Cf 3 9, TS - Lovasi-séd (Paloznak): 1996.06.22., 1 Cf 4 9, TS - Tapolca-patak (Hegymagas): 1994.05.23., 3 Cf 1 9, 3 L, TS; 1994.08.16., 2 9, TS; 1994.09.30., 3 L, TS; 1995.04.16., 5 L, TS; 1995.05.03., 3 L, TS; 1995.07.22., 26 Cf 31 9, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.08.16., 2 9, TS; 1994.09.30., 25 L, TS; 1995.04.16., 14 L, TS; 1995.05.16., 36 Cf 12 9, 23 L, 4 E, TS; 1995.07.22., 38 Cf 23 9, 18 L, TS; 1995.08.28., 2 L, PJ; 1995.08.28., 17 L, TS; 1995.10.03., 2 L, PJ; Tapolca-patak (Tapolca): 1995.07.22., 1 Cf 3 9, TS.

8. ábra: A Burnót-patak mintavételi helye Kékkút közigazgatási területén

(2) Coenagrion ornatum (Sélys-Longchamps, 1850) Burnót-patak (Ábrahámhegy): 1994.09.30., 4 L, TS; 1995.04.16., 6 L, TS; 1995.08.22., 21 L, TS; 1995.08.22, 2 L, TS - Burnót-patak (Kékkút): 1995.04.16., 5 L, TS; 1995.05.03, 15 Cf 7 9, mind frissen kelt példány, TS; 1995.05.16, 17 CT 8 9, 3 L, TS; 1995.07.22, 4 a 2 9, TS; 1995.08.28, 14 L, TS; 1995.10.02, 12 L, TS Burnót-patak (Kővágóörs): 1995.05.03., 2 Cf, TS; 1995.07.22, 2 Cf 3 9, TS; 1995.08.28, 5 L, TS; 1995.10.02, 18 L, TS - Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak): 1996.06.22, 2 Cf 1 9, TS; Eger-víz (Gyulakeszi): 1997.05.20, 1 Cf 3 9, TS - Eger-víz (Hegyesd): 1996.06.18, 2 9, TS - Eger-víz (Kapolcs): 1996.06.18, 3 Cf 1 9, TS - Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 6 L, TS1996.06.18, 3 O* 1 9, TS; 1996.09.20, 2 L, TS; 1997.05.20, 8 C 3 9, 4 L, TS - Eger-víz (Vigántpetend): 1996.05.20, 4 L, TS; 1996.06.18, 4 Cf 1 9, 2 L, TS - Lovasi-séd (Paloznak): 1996.06.18, 1 C 1 9, TS - Tapolca-patak (Hegymagas): 1995.04.16, 12 L, TS; 1995.05.03, 7 L, TS; 1995.05.16, 63 C 11 9, 9 L, 11 E, TS; 1995.08.28, 7 L, TS; 1995.10.02, 3 L, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.05.23, 2 O* 1 9, TS; 1995.04.16, 17 L, TS; 1995.05.16, 17 O* 14 9, 7 L, TS; 1995.08.28, 6 L, TS; 1995.10.03, 3 L, PJ; 1995.10.02, 2 L, TS. (3) Coenagrion puella puella (Linnaeus, 1758) Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak): 1997.05.20, 23 or 11 9, 5 E, TS - Eger-víz (Hegyesd): 1996.06.18, 2 O" 1 9, TS - Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 3 L, TS; 1996.06.11, 16 or 3 9, TS; 1996.06.18, 17 Cf 5 9, TS; 1997.05.20, 17 or 2 9, TS - Lovasi-séd (Paloznak): 1997.05.20, 5 Cf 1 9 , 1 E, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1995.05.03, 8 O" 3 9, TS; 1995.05.16, 5 C 7 9, 3 L, TS. (4) Coenagrion pulchellum interruptum (Charpentier, 1825) Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak); 1996.05.20, 1 ff 5 9, 2 L, TS; 1996.06.18, 12 or 5 9, TS; 1997.05.20, 3 or 1 9, TS - Eger-víz (Szigliget): 1997.05.20, 2 or, TS. (5) Erythromma viridulum viridulum Charpentier, 1840 Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 2 L, TS; 1996.06.18, 3 or 1 9, TS; 1997.09.01, 2 L, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.08.16, 7 O* 12 9, 6 L, 2 E, TS; 1995.07.22, 6 or 5 9, TS; 1995.08.28, 4 L, TS. (6) Ischnura elegáns pontica Schmidt, 1938 Burnót-patak (Kékkút): 1994.08.16, 4 CT 1 9, 16 L, TS; 1994.09.30, 1 or, 1 L, TS - Burnót-patak (Kővágóörs): 1995.10.03.. 1 L, PJ - Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak): 1996.05.20, 2 or 1 9, 2 L, TS; 1996.06.22, 8 Cf 2 9, 6 L, TS; 1997.05.20, 2 or 1 9, TS - Eger-víz (Gyulakeszi): 1996.06.18, 3 C , TS; 1996.09.20, 4 C 1 9, 3 L, TS - Eger-víz (Hegyesd): 1996.06.18, 2 CT, TS; 1996.09.20, 2 9, TS - Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 9 L, TS; 1996.06.18, 6 CT 2 9, 14 L, 3 E, TS; 1996.09.20, 3 or 4 9, 5 L, 2 E, TS; 1997.09.01, 3 Cf 2 9, 2 L, TS - Eger-víz (Vigántpetend): 1996.05.20, 3 L, TS; 1997.05.20, 4 or 1 9, 2 L, TS - Lovasi-séd (Paloznak): 1996.06.22, 7 or 1 9, TS - Pécsely-patak (Örvényes): 1996.06.22, 6 or 1 9, TS Tapolca-patak (Hegymagas): 1994.05.23, HOT 4 9, 6 L, 2 E, TS; 1994.08.16, 13 or 5 9,4 L, TS; 1995.04.16, 12 L, TS; 1995.05.03, 4 CT, 9 L, TS; 1995.05.16, 2 Cf 1 9, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.05.23, 6 ÓT 1 9, TS; 1994.08.16, 2 L, PJ; 1994.08.16, 13 C 5 9, 9 L, 3 E, TS; 1994.09.30, 3 L, TS; 1995.04.16, 23 L, TS; 1995.05.16, 3 or 2 9, TS; 1995.08.28, 4 L, PJ; 1995.08.28, 3 L, TS; 1995.10.03, 3 L, PJ - Tapolca-patak (Tapolca): 1994.05.23, 5 Cf 2 9, TS; 1994.08.16, 3 OT 1 9, TS; 1995.04.16, 5 L, TS; 1995.05.16, 4 or 1 9, 3 L,TS. (7) Ischnura pumilio (Charpentier, 1825) Pécsely-patak (Örvényes): 1996.06.22, 2 9, TS.

(8) Sympecma fusca (Van Der Linden, 1820) Csopaki-séd, Nosztori-völgy (Csopak): 1996.09.21, 1 L, TS - Eger-víz (Kapolcs): 1996.05.20, 1 tf 3 9, TS Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 2 9, TS - Lovasi-séd (Lovas): 1997.09.01, 2 O* 1 9, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1995.04.16, 1 9, 2 L, TS; 1995.05.03, 5 C 7 9, 3 pár in copula, 2 E, TS. (9) Lestes barbants (Fabricius, 1798) Eger-víz (Szigliget): 1996.09.20, 3 9, TS - Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak): 1997.05.20, 1 Cf 2 9 , 1 L, TS. (10) Lestes virens vestalis Rambur, 1842 Burnót-patak (Kővágóörs): 1994.08.16, 1 9, TS; 1994.09.30, 2 9, TS - Lovasi-séd (Paloznak): 1997.09.01, 3 C 2 9, TS. (11) Agrion splendens splendens (Hanis, 1782) Burnót-patak (Ábrahámhegy): 1994.09.30, 14 L, TS; 1995.05.16, 5 L, TS; 1995.08.22, 6 L, TS; 1995.10.02, 6 L, TS - Burnót-patak (Kékkút): 1994.05.24, 2 C 6 9, 3 L, TS; 1994.08.16, 2 9, 1 L, TS; 1994.09.30, 1 L, TS; 1995.08.28, 2 L, TS - Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak): 1996.06.22, 4 Cf 1 9, 2 L, 1 E, TS - Eger-víz (Gyulakeszi): 1996.06.18, 1 Of, TS - Eger-víz (Hegyesd): 1996.06.11, 3 L, TS; 1996.06.18, 5 Cf, TS; 1997.05.20, 8 C 1 9, 3 L, 5 E, TS - Eger-víz (Kapolcs): 996.05.20, 2 L, TS; 1996.06.18, 4 ÓT 1 9, TS; 1996.09.20, 1 L, TS - Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 2 L, TS; 1996.06.18, 18 or 5 9, TS; 1997.05.20, 32 or 5 9, 8 E, TS - Eger­ víz (Vigántpetend): 1996.05.20, 7 L, TS; 1996.06.11, 12 or 3 9, TS; 1996.06.18, 14 CT 13 9, 8 L, TS; 1996.1 or.20, 2 9, TS - Lovasi-séd (Lovas): 1996.06.22, 2 CT, TS - Lovasi-séd (Paloznak): 1996.06.22, 3 L, TS; 1997.05.20, 4 CT 2 9, 2 L, TS - Pécsely-patak (Pécsely): 1996.06.22, 5 or 1 9, TS - Pécsely-patak, Klárapuszta (Pécsely): 1996.06.22, 2 L, TS - Tapolca-patak (Hegymagas): 1994.05.23, 7 or 2 9, 4 L, 1 E, TS; 1994.08.16, 30 or 12 9, 8 L, 3 E, TS; 1994.09.30, 5 L, TS; 1995.04.16, 5 L, TS; 1995.05.16, 131 Cf 23 9, 18 L, 6 E, TS; 1995.07.22, 56 Cf 18 9, TS; 1995.08.28, 17 L, PJ; 1995.08.28, 3 L, TS; 1995.10.02, 1 or, 16 L, TS; 1995.10.03, 9 L, PJ - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.05.23, 6 O* 1 9, 15 L, 8 E, TS; 1994.08.16, 13 or 3 9, 4 L, 2 E, TS; 1994.09.30, 42 L, TS; 1995.04.16, 7 L, TS; 1995.05.03, 7 or 1 9, 8 L, TS; 1995.05.16, 14 or 5 9, 22 L, 3 E, TS; 1995.07.22, 32 or 7 9, 6 L, TS; 1995.08.28, 9 L, PJ; 1995.08.28, 4 L, TS; 1995.10.02, 12 L, TS; 1995.10.03, 7 L, PJ - Tapolca-patak (Tapolca): 1995.04.16, 1 L, TS; 1995.05.16, 3 or 1 9, 2 L, TS; 1995.07.22, 2 or 1 9, TS. (12) Agrion virgo virgo (Linnaeus, 1758) Csopaki-séd, Nosztori-völgy (Csopak): 1996.06.18, 2 or, 1 L, TS - Eger-víz (Gyulakeszi): 1996.06.22, 3 or 1 9, TS - Eger-víz (Hegyesd): 1996.06.22, 1 L, TS -Tapolca-patak (Hegymagas): 1995.05.16, 4 or, TS; 1995.08.28, 1 L, TS. (13) Brachytron pratense (Müller, 1764) Eger-víz (Szigliget): 1997.05.20, 1 1995.10.02, 1 L, TS.

3 9, 2 E, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.08.16, 2 L, TS;

(14) Aeshna cyanea (Müller, 1764) Eger-víz (Hegyesd): 1997.09.01,1 CT 1 9, in copula, TS, + MF-Tapolca-patak (Tapolca): 1995.10.02,1 9, TS, +ME (15) Anaciaeschna isosceles isosceles (Müller, 1767) Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 2 a 1 9, 2 L, 3 E, TS; 1996.06.18, 1 L, TS; 1996.09.20, 6 L, TS; 1997.05.20, 1 ÓT 1 9, in copula, 1 E, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.08.16, 3 L, TS; 1995.04.16, 1 L, TS; 1995.05.16, 1 ÓT 2 9, 4 L, TS; 1995.07.22, 4 L, TS; 1995.08.28, 7 L, TS; 1995.10.02, 8 L, TS.

9. ábra: A vizsgált patakok szitakötő-faunájának néhány tagja - A: Gomphus vulgatissimus, B: Libellula fulva, C: Agrion splendens, D: Libellula fulva lárvája, E: az Agrion splendens lárvája, F: azAnaciaeshna isosceles lárvája

(\6)Anax imperátor imperátor Leach, 1815 Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 1 L, TS; 1996.VI.18., 1 Cf, +MF, 3 L, 2 E, TS; 1996.09.20, 2 L, TS - Tapolca­ patak (Szigliget): 1994.05.23, 4 L, TS; 1995.07.22, 1 Cf, +MF, 2 L, TS; 1995.08.28, 2 L, TS; 1995.10.02, 3 L, TS. (17) Anax parthenope parthenope (Sélys-Longchamps, 1839) Tapolca-patak (Szigliget): 1995.05.16, 1 L, TS. (18) Gomphus vulgatissimus vulgatissimus (Linnaeus, 1758) Eger-víz (Hegyesd): 1996.05.20, 1 Cf, +MF, 1 L, TS - Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 2 Cf 1 9, 3 L, TS Tapolca-patak (Hegymagas): 1995.04.16, 1 L, TS; 1995.05.16, 1 Cf 1 9, 1 L, TS; 1995.10.02, 1 L, TS Tapolca-patak (Szigliget): 1995.04.16, 1 L, TS; 1995.05.16, 1 Cf 2 9, 2 L, TS; 1995.08.28, 3 L, TS; 1995.10.02, 2 L, TS. (19) Onychogomphus forcipatus (Linnaeus, 1758) Eger-víz (Kapolcs): 1996.06.22, 1 L, TS - Tapolca-patak (Hegymagas): 1995.05.16, 3 L, TS. (20) Cordulia aeneaturfosa aeneaturfosa Forster, 1902 Eger-víz (Gyulakeszi): 1996.06.18, 1 Cf, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1995.05.16, 1 Cf, 5 L, 1 E, TS; 1995.08.28, 2 L, TS. (21) Libellula depressa Linnaeus, 1758 Burnót-patak (Kékkút): 1995.05.03, 2 L, TS; 1995.07.22, 1 Cf, TS, + MF - Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 1 L, TS - 1997.05.20, 2 Cf 3 9, 6 E, TS - Pécsely-patak (Örvényes): 1996.06.22, 2 Cf 1 9, TS. (22) Libellula fulva fulva Müller, 1764 Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak): 1996.05.20, 1 9, TS - Eger-víz (Hegyesd): 1996.06.11, 1 9, TS Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 2 Cf 4 9, 2 E, TS; 1996.06.11, 1 Cf 2 9, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.05.23, 2 Cf 4 9, 7 E, TS; 1995.04.16, 2 L, TS; 1995.05.03, 21 Cf 11 9, 26 E, TS; 1995.05.16, 2 E, TS; 1995.08.28, 3 L, TS. (23) Orthetrum brunneum (Fonscolombe, 1837) Burnót-patak (Ábrahámhegy): 1994.08.16, 1 9, TS, + MF - Burnót-patak (Kékkút): 1994.08.16, 1 Cf 2 9, TS; 1994.09.30, 3 L, TS - Eger-víz (Gyulakeszi): 1997.09.01, 1 9, TS - Eger-víz (Hegyesd): 1997.05.20, 1 L, TS - Tapolca-patak (Hegymagas) 1994.05.23, 2 L, TS; 1994.08.16, 1 9, TS. (24) Orthetrum cancellatum cancellatum (Linnaeus, 1758) Eger-víz (Szigliget): 1996.06.18, 3 Cf 1 9, TS - Lovasi-séd (Paloznak): 1997.05.20, 1 Of, T S - Tapolca-patak (Szigliget): 1995.05.16, 2 Cf 1 9, 1 L, TS; 1995.07.22, 1 9, TS; 1995.08.28, 7 L, TS. (25) Orthetrum coerulescens anceps (Schneider, 1845) Burnót-patak (Kékkút): 1995.07.22, 1 Of 1 9, in copula, TS - Eger-víz (Gyulakeszi): 1996.05.20, 2 L, TS; 1996.09.20, 3 Of 2 9, TS.

(26) Crocothemis servilia servilia (Drury, 1770) Eger-víz (Szigliget): 1996.05.20, 3 L, TS; 1996.06.22, 1 ff, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1996.06.18, 1 Cf 1 9, in copula, TS, +MF. (27) Sympetriuriflaveolumflaveolum(Linnaeus, 1758) Pécsely-patak (Örvényes): 1996.06.22, 1 C 3 9, 3 L, TS. (28) Sympetrum sanguineum sanguineum (Müller, 1764) Burnót-patak (Ábrahámhegy): 1994.09.30, 1 ff, TS - Burnót-patak (Kékkút):1994.08.16, 1 ff 1 9, TS; 1994.09.30, 1 ff 1 9, in copula), TS; 1995.08.28, 2 L, TS - Burnót-patak (Kővágóörs): 1994.09.30, 2 9, tojásrakás közben, TS - Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak):,1997.09.01, 3 ff 4 9, TS - Csopaki-séd, Nosztori-völg(Csopak): 1996.09.21, 2 ff 3 9, TS - Eger-víz (Gyulakeszi): 1996.09.20, 1 ff 2 9, TS - Eger­ víz (Hegyesd): 1997.09.01, 1 ff 1 9, in copula, TS - Eger-víz (Szigliget): 1996.09.20, 1 ff 3 9, TS - Lovasiséd (Paloznak): 1997.09.01, 2 ff 1 9, TS - Tapolca-patak (Hegymagas): 1995.05.03, 2 L, TS; 1995.10.02, 1 ff 2 9, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1995.07.22, 1 9, TS. (29) Sympetrum vulgatum vulgatum (Linnaeus, 1758) Burnót-patak (Ábrahámhegy): 1994.09.30, 4 ff 5 9, tojást rakó nőstény (párban), TS - Burnót-patak (Kékkút): 1994.08.16, 3 ff 1 9, TS; 1994.09.30, 5 ff 7 9, 2 L, TS; 1995.08.22, 1 L, TS - Burnót-patak (Kővágóörs): 1994.09.30, 1 ff 2 9, TS - Csopaki-séd, Kerekedi-öböl (Csopak): 1997.09.01, 2 ff 6 9, TS Csopaki-séd, Nosztori-völgy (Csopak): 1996.09.20, 3 9, TS - Eger-víz (Kapolcs): 1997.09.01, 1 ff 1 9, in copula, TS - Eger-víz (Szigliget): 1996.09.20, 4 ff 2 9 , 1 L, TS - Tapolca-patak (Szigliget): 1994.08.16, 2 ff, TS; 1994.09.30, 1 ff 2 9, TS; 1995.08.28, 2 L, TS.

Köszönetnyilvánítás A s z e r z ő hálás k ö s z ö n e t t e l tartozik, a k u t a t á s b a való b e k a p c s o l ó d á s l e h e t ő s é g é é r t , valamint a munka anyagi feltételeinek m e g t e r e m t é s é é r t , P O N Y I J e n ő t é m a v e z e t ő n e k ( M T A Balatoni L i m n o l ó g i a i K u t a t ó i n t é z e t , Tihany), a gondos l e k t o r á l á s é r t é s é r t é k e s szakmai t a n á c s a i é r t , D É V A I György t a n s z é k v e z e t ő egyetemi t a n á r n a k ( K I T E Ö k o l ó g i a i Tanszéke, Debrecen), valamint n é h á n y é r d e k e s e b b faj adatainak á t e n g e d é s é é r t , N É M E T H Lajos egyetemi h a l l g a t ó n a k (Tapolca).

Irodalom AMBRUS, A. - BÁNKÚTI, K. - KOVÁCS, T. (1993): The larval collection of Odonata of the Hungarian Natural History Museum. - Folia Ent. Hung, 54: 5-8. AMBRUS A . - BÁNKÚTI K. - KOVÁCS T (1996): Lárva- és imágóadatok Magyarország Odonata faunájához - Odonata-Stadium larvale, 1: 51-68. BENEDEK P. (1961): Adatok a Tapolca-patak és környéke rovarfaunájához, I . Szitakötők-Odonata Fol. Ent. Hung, 14: 175-183. BENEDEK P. (1965): Adatok a Tapolca-patak és környéke rovarfaunájához, I I I . Odonata I I . - Fol. Ent. Hung, 18: 39-75. BENEDEK E (1966): Adatok Magyarország szitakötő-faunájához (Odonata) - Fol. Ent. Hung, 19: 501-518. CSIBY M . (1981): A Balaton-felvidék szitakötő faunája (Insecta: Odonata) - Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei ( V M M K ) 16.: 69-90. DÉVAI GY. (1978): A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nómenklatúrái revízió­ ja - A debreceni Déri Múz. Évk. (1977): 81-96. DÉVAI GY. - MISKOLCZI M . (1987): Javaslat egy új környezetminősítő értékelési eljárásra a szitakötők hálótérképek szerinti előfordulási adatai alapján - Acta Biol. Debrecina, 20: 33-54. DÉVAI GY. - MISKOLCZI M . - T Ó T H S. (1987): Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adat­ feldolgozás egységesítésére. I . Rész: Adatközlés - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 6.: 29-42. DÉVAI GY. - MISKOLCZI M . - TÓTH S. (1997): Egységesítési javaslat a névhasználatra és az U T M rend­ szerű kódolásra a biotikai adatok lelőhelyeinél - Acta Biol. Debr. Oecol. Hung, 8: 13-42. E N T Z B. - K O L E. - SEBESTYÉN O. - STILLER J. - TAMÁS G . - VARGA L. (1954): A Balatonba ömlő

vizek fiziográfiai és biológiai vizsgálata. I . A Pécsely-patak - Ann. Inst. Biol. Hung, 22: 61-183. PAPP, J. (1959): Contributions to the fauna of the Mountains Bakony, I . - Opusc. Z o o l , 3/2: 83-88. SCHIEMENZ, H . (1953): Die Libellen unserer Heimat. - Urania-Verlag, Jena, 30 Taf, I I . Beil. STEINMANN H . (1962): A magyarországi szitakötők faunisztikai és etológiai adatai - Folia Ent. Hung, 15: 141-198. STEINMANN H . (1984): Szitakötők - Odonata. In: Fauna Hung, V/6 (160): 111. TÓTH S. (1973): Előzetes vizsgálatok a Bakony vidékének szitaköt-faunájával kapcsolatban - V M M K 12: 257-270. T Ó T H S. (1980): A Bakony hegység szitakötő-faunája (Insecta: Odonata) - A Bakony Term. Tud. Kut. Eredm, 13: 1-136. T Ó T H S. (1981): A Kornyi-tó szitakötő faunájának mennyiségi és minőségi vizsgálata (Insecta: Odonata) - Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16: 91-100. T Ó T H S. (1985): Adatok a Bakony hegység szitakötő faunájához (Insecta: Odonata) - Fol. Mus. Hist.Nat. Bakonyiensis, 4: 43-84.

T Ó T H S. (1987): Az U T M hálótérképezés eredményei és feladatai a Bakony hegységben - Fol. Mus. Hist.-Nat. Bakonyiensis, 6: 43-56. T Ó T H S. (1990a): A Külső-tó szitakötő (Odonata) faunája - Fol. Mus. Hist.-Nat. Bakonyiensis, 9: 17-28. TÓTH S. (1990b): Új és ritka fajok a Bakony szitakötő faunájában (Insecta: Odonata) - Fol. Mus. Hist.Nat. Bakonyiensis, 9: 29-34. TÓTH S.: Odonatológiai vizsgálatok a Vörös János-séd völgyében - (kézirat) TÓTH S.: A Pyrrhosoma nymphula interposita Varga, 1968 elterjedése a Bakony hegységben - (kézi­ rat) ÚJHELYI S. (1955a): A Természettudományi Múzeum magyar gyűjtőktől származó közép-európai szi­ takötő-gyűjteményének faunisztikai adatai - Folia Ent. Hung, 8: 17-44. ÚJHELYI S. (1995b): Adatok Magyarország szitakötő (Odonata) faunájához - Folia Ent. Hung, 8: 173174. ÚJHELYI S. (1957): Szitakötők - Odonata. In: Fauna Hung, 5/6 (18): 44. ÚJHELYI, S. (1959): Angaben zur Kenntnis der Odonaten-Fauna Ungarns. - Folia Ent. Hung, 12: 103116. ÚJHELYI S. (1993): Adatok Magyarország szitakötő-faunájához (Odonata) az 1987. december 31- ig végzett szórványgyűjtéseim alapján - Studia Odonatol. Hung, 1: 53-61. WÉBER M . (1941): Adatok Tihany Odonata faunájához - Magyar Biol. Kut. M ü n k , 13: 300-301.

Zusammenfassung Vergleichende Prüfung der Libellen-Fauna (Odonata) der in den Plattensee münden­ den Wasserläufe - D e r Verfasser hat 1994 eine vergeichende Prüfung der i n den W ä s s e r n der v o m N o r d e n in den Plattensee e i n f l i e ß e n d e n W ä s s e r n lebenden n e t z k n ü p f e n d e n Fauna (Odonata) begonnen. D i e Forschung erstreckte sich 1994-1995 auf den B u r n ó t - B a c h , den Pécsely-Bach ( m i t anderrem Namen Ö r v é n y e s e r S é d ) und den Tapolca-Bach, 1996-1997 hingegen auf den Csopaker Séd sowie das E g e r - G e w ä s s e r vor. V o n den G e w ä s s e r n sind drei (Csopaker, Séd, Eger- G e w ä s s e r , Tapolca-Bach i m unteren, dem Balaton nahen Abschnitt kangsam s t r ö m e n d , weshalb dort neben den F l i e ß e n d w a s s e r a r t e n viele, i n erster Linie für stehende G e w ä s s e r chrarkteristische, sich aber auch i m langsam f l i e ß e n d e n Wasser entwickelnde Gattungen vorkommen. D e m ist zu Verdanken, d a ß das sammeln der Larve, der Larvenhaut (Exuvium) und der Imago in gleicher Weise umfassende A r b e i t dem Nachweis von 29 A r t e n ergab. A szerző címe (Author's adress): D r . T Ó T H S á n d o r H-8420 Zirc Széchenyi u . 2.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 1 5 - 1 9 9 6 ( 2 0 0 0 ) ; 7 5 - 9 2 .

E G Y E N E S SZÁRNYÚ (ORTHOPTEROIDEA: SALTATORIA) KUTATÁS A BALATON-FELVIDÉKEN KENYERES

Zoltán

-

BAUER

Norbert

Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc Abstract: Research on grasshopper (Orthopteroidea: Saltatoria) fauna at Balaton-upland - In the fol­ lowing publication we recapitulated information referring to Balaton-upland's Saltatoria-fauna and completed it with our logging. Distribution of previously detected 54 species in the region into inte­ grated units reflects disparate degree of research on small-district faunas. Saltatorias are in wellknown connection with the phytocoenosis being their living-place. In the second part of the article we characterize the grasshopper-communities' potential living-places according to their importance. On the base of earlier publications and our own experience we draw the Saltatoria's species-combination characteristic for the type of their living-place.

Bevezetés, kutatástörténet A viszonylag kevés hazai fajt számláló Saltatoria* taxon s z á m o s k u t a t ó é r d e k l ő d é s é t fel­ keltette. A z e g y e n e s s z á r n y ú a k m é r s é k e l t e n oligofág t á p l á l k o z á s u k , illetve mikroklíma-füg­ g é s ü k r é v é n közvetlenül k a p c s o l ó d n a k az élőhelyül szolgáló n ö v é n y t á r s u l á s o k h o z . A z egyes c ö n o t a x o n o k h o z j e l l e m z ő fajkombinációjú e g y e n e s s z á r n y ú - e g y ü t t e s e k k ö t ő d é s e figyelhető meg ( R Á C Z - S Z I L Á G Y I - M O L N Á R 1 9 9 4 ) . L e h e t ő s é g van t e h á t eme k e z e l h e t ő faj s z á m ú cso­ port faunisztikai k u t a t á s o k a t t ú l h a l a d ó , ökológiai, állatföldrajzi, sőt biocönológiai l é p t é k ű vizsgálatára. Talán az e l ő z ő mondatok t á v l a t o k a t sejtető gondolatai vitték az u t o l s ó magyar polihisz­ tornak tartott H E R M A N O t t ó t ( H E R M A N 1 8 7 4 , 1 8 7 6 , 1 8 8 0 ) az o r t h o p t e r o l ó g u s o k soraiba (is).

Kortársaival,

FRIVALDSZKY Jánossal

(FRIVALDSZKY

1 8 6 7 ) és

OCSKAY

Ferenccel

( O C S K A Y 1 8 3 3 , 1 8 6 3 ) a hazai egyenesszárnyú k u t a t á s ú t t ö r ő i k ö z é tartoznak. A k é s ő b b i vizs­ g á l a t o k főbb központjai e l s ő s o r b a n a keleti országrész lösz- és h o m o k p u s z t á i n , sziki n ö ­ v é n y t á r s u l á s a i b a n voltak. N A G Y H o r t o b á g y o n végzett kvantitatív o r t h o p t e r o l ó g i a i vizsgála-

* A Saltatoria megnevezést a régi nevezéktan szerinti Orthoptera taxonnév jelentéskörének megfelelően használjuk. A jelenleg érvényben lévő rendszertan (PAPP 1996) szerint az Orthopteroidea rendcsoportba tartozik a Saltatoria öregrend és a Phasmatoda rend. Tehát ez a rendcsoport felöleli a botsáskák taxonjait is, míg a Saltatoria öregrendbe tartoznak az Ensifera és Caelifera rendek a hazai szöcske, tücsök illetve sáska fajokkal. Mivel a Saltatoria taxonnév írja körül leginkább az általunk vizs­ gált állatcsoportot, ezért ezt a megnevezést követjük.

tai u t á n vált i s m e r t t é a n ö v é n y t á r s u l á s - egyenesszárnyú k ö z ö s s é g k o r r e l á c i ó ( N A G Y 1944, 1947). G A U S Z (1969, 1971) az A l f ö l d ö n végzett k u t a t á s a i alapján egyes növényzeti t í p u s o k egyenesszárnyú fajegyütteseit adja meg. S z á m o s o r t h o p t e r o l ó g u s hazai k u t a t á s a i n a k t ö b b mint ötvenévnyi t a p a s z t a l a t á r a alapozva R Á c z (1998a) elkészítette a K á r p á t - m e d e n c e fau­ na- és k ö z ö s s é g t í p u s a i n a k á t t e k i n t é s é t . A kevés D u n á n t ú l r a irányuló k u t a t á s közül kiemelkedik N A G Y Tihanyi-félszigeten vég­ zett m u n k á j a ( N A G Y 1948), melynek e r e d m é n y e k é n t a félsziget a Balaton-felvidék, sőt az egész B a k o n y v i d é k o r t h o p t e r o l ó g i a i s z e m p o n t b ó l legjobban ismert részévé vált. A z 1962-ben elindult intenzív és szervezett B a k o n y - k u t a t á s e r e d m é n y e k é n t a Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m ( B T M ) r o v a r g y ű j t e m é n y é b e k e r ü l t állatok d e t e r m i n á l á s á t és r e n d s z e r e z é s é t R Á c z és V A R G A v é g e z t é k a hetvenes évek elején. A z e m l í t e t t k é t k u t a t ó ma­ ga is folytatott vizsgálatokat e l s ő s o r b a n a T a p o l c a i - m e d e n c é b e n , a Badacsony déli r é s z é n , valamint a Bakonyalján. A k o r á b b i gyűjtések, illetve saját k u t a t á s o k e r e d m é n y e k é n t szület­ tek meg R Á c z István tollából a „ B a k o n y - h e g y s é g O r t h o p t e r á i n a k vizsgálatából levont állat­ földrajzi k ö v e t k e z t e t é s e k " , majd „ A Bakony hegység egyenesszárnyú f a u n á j á n a k a l a p v e t é ­ se" c í m ű cikkek ( R Á c z 1973, 1979). A c í m b e n j e l ö l t e k n e k m e g f e l e l ő e n a k ö z l e m é n y - a felvetődő, a s z ű k e b b t é m á n t ú l m u ­ t a t ó gondolatoknak nem kisebb j e l e n t ő s é g e t tulajdonítva - a Balaton-felvidék egyenesszár­ nyú faunájával, t o v á b b á a fauna ökológiai, állatföldrajzi összefüggéseivel foglalkozik. A Ba­ laton-felvidék t e r ü l e t é n e k é r t e l m e z é s e a k ü l ö n b ö z ő t u d o m á n y t e r ü l e t e k g y a k o r l a t á b a n el­ tér. PÉCSI természetföldrajzi tájbeosztása a Balaton-felvidéket h á r o m r é s z r e tagolja: B a d a c s o n y - G u l á c s csoport, Balaton-felvidék és k i s m e d e n c é i és a Vilonyai-hegyek (PÉCSI i n M A R O S I - S O M O G Y I 1990). A növényföldrajzi é r t e l m e z é s szerint a Balaton-felvidéki flórajá­ r á s (Balatonicum) m a g á b a foglalja a PÉCSI által ide sorolt tájakat, valamint a Keszthelyi­ hegységet is, a T a p o l c a i - m e d e n c é t ugyanakkor nem. A z állatföldrajzi b e o s z t á s szerint a Keszthelyi-hegységet külön kistájnak tekintjük (PAPP 1968). Jelen k ö z l e m é n y b e n a Balaton­ felvidék fogalmát állatföldrajzi é r t e l e m b e n használjuk, a tájfelosztásban pedig PÉCSI neve­ z é k t a n á t követjük. A B a k o n y - h e g y s é g o r t h o p t e r o l ó g i a i k u t a t á s a t o v á b b r a is s z á m o s m e g v á l a s z o l a t l a n k é r ­ dést rejt m a g á b a n . M i n d e z fokozottan igaz jelen k ö z l e m é n y által célzott faunakistájra a Ba­ laton-felvidékre, ahol eddig csak kis s z á m ú gyűjtés t ö r t é n t . Jelen dolgozatban összegezni kí­ vánjuk a Balaton-felvidék eddigi e g y e n e s s z á r n y ú - k u t a t á s á b ó l s z á r m a z ó e r e d m é n y e k e t , az a d a t o k b ó l levont állatföldrajzi, ö k o l ó g i a i k ö v e t k e z t e t é s e k e t , t o v á b b á v á z o l j u k a B a k o n y v i d é k e n (Bakony-hegység, Balaton-felvidék, Tapolcai-medence t a n ú h e g y e i , Ba­ konyalja) és a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g egyéb t e r ü l e t e i n á l t a l u n k kezdett o r t h o p t e r o l ó g i a i vizsgálatok főbb célkitűzéseit és m e g v á l a s z o l á s r a v á r ó k é r d é s e i t . A k ö z l e m é n y b e n - a k o r á b b i e r e d m é n y e k mellett - szerepelnek ezen sorok í r ó i n a k az u t ó b b i é v e k b e n a Balaton-felvidéki k i s m e d e n c é k t e r ü l e t é n és a B a l a t o n i - R i v i é r á n végzett gyűjtéseinek adatai is.

Terület és módszer A z állatföldrajzi á t t e k i n t é s h e z kiindulási alapnak PAPP „ A B a k o n y - h e g y s é g állatföldraj­ zi viszonyai" című m u n k á j á t tekintjük (PAPP 1968). A Bakony a M a g y a r - K ö z é p h e g y s é g vagy Ő s m á t r a (Matricum) d u n á n t ú l i r é s z é n e k nyugati felét alkotja, t e h á t nem ö n á l l ó állatföld­ rajzi táj, hanem a Pilisicum faunajárás része. A Bakonyicum faunatáj öt faunakistájat szám-

Iái, ezek egyike a Balaton-felvidék. [ R Á c z o r t h o p t e r o l ó g i a i vizsgálatai alapján javasolta a V e s z p r é m - V á r p a l o t a i - f e n n s í k ö n á l l ó faunakistájként való kezelését, ezzel hatra emelve a faunakistájak s z á m á t ( R Á c z 1979)] A Balaton-felvidéket a v á l t o z a t o s elterjedésű m e l e g k e d v e l ő (termo- és xerofil) állat­ fajok jellemzik. A l e g k ü l ö n b ö z ő b b t a x o n o k b ó l s z á r m a z ó 28 s z í n e z ő e l e m támasztja alá a te­ rület k ü l ö n á l l ó s á g á t . K ö z ü l ü k 20 (71%) a „ d é l i " fajok s z á m a . A z egész Bakonyra vonatkoz­ tatva a déli, d é l k e l e t - e u r ó p a i elemek r é s z e s e d é s e á l t a l á n o s a n 43%. Sajátos állatföldrajzi el­ l e n t m o n d á s , hogy m í g a Bakony éghajlati viszonyai e g y é r t e l m ű e n a déli faunaelemek elter­ j e d é s é t segítették e l ő , addig a S a l t a t o r i á k n á l ez a r é s z e s e d é s m e g l e h e t ő s e n csekély (—11,7%). R Á c z ezt azzal m a g y a r á z z a , hogy a Bakony t e r m é s z e t e s n ö v é n y t a k a r ó j a az e r d ő , így a déli expozíciójú sziklagyepek - melyek a déli, délkeleti geobiont illetve geo-psammobiont e g y e n e s s z á r n y ú a k élőhelyei - csak k i s m é r t é k b e n r é s z e s e d n e k a potenciális élőhelyek­ ből, t o v á b b á l e g t ö b b s z ö r csak m á s o d l a g o s a n alakultak k i ( R Á c z 1973). A tárgyalt k u t a t á s i t e r ü l e t r ő l az alábbi, s z í n e z ő e l e m k é n t é r t e l m e z h e t ő fajok ismertek. A p o n t o m e d i t e r r á n elterjedésű, déli expozíciójú k ö z é p h e g y s é g i sztyepasszociációkra j e l l e m z ő faj a Rhacocleis germanica Herr.-Schäff. és az illyr jellegű Pachytrachis gracilis Br. v Watt. együtt került e l ő a B a d a c s o n y r ó l és B a l a t o n a r á c s r ó l . M i n d k é t fajnak van a másiktól függet­ len - b á r kis s z á m ú - előfordulása is. K e l e t - e u r ó p a i elterjedésű, m o n t á n - s z u b a l p i n jellegű, 850-1700 m-ig e l ő f o r d u l ó faj a Pholidoptera aptera L . , amely a Balaton-felvidéken eddig a B a d a c s o n y r ó l került elő. Nedves rétek, n á d a s o k lakója a Ruspolia nitidula Scop., az egyéb­ k é n t d é l - e u r ó p a i - a f r i k a i - p a l e a r k t i k u s - á z s i a i elterjedésű fajt T i h a n y b ó l sikerült kimutatni. V A R G A és R Á c z a T a p o l c a i - m e d e n c é b e n gyűjtötte a Tessalana vittata Charp. nevű szöcske­ fajt, melynek áreája pontusi jellegű, súlypontja a volt Szovjetunió déli s z t y e p t e r ü l e t e i r e esik ( R Á c z 1973, 1979). M i n t m á r k o r á b b a n e m l í t e t t ü k , az e g y e n e s s z á r n y ú - c ö n o l ó g i a i vizsgálatok k i m u t a t t á k , hogy k ü l ö n b ö z ő n ö v é n y t á r s u l á s o k b a n e l t é r ő összetételű egyenesszárnyú k ö z ö s s é g e k élnek. Fitofág rovartaxon lévén, m e g h a t á r o z ó lehet az adott n ö v é n y t a k a r ó fajösszetétele, a fitomassza m e n n y i s é g e . T ú l egyszerű lenne azonban azt gondolni, hogy a n ö v é n y t á r s u l á s o k ha­ t á r a i egyben a Saltatoria-közösségek h a t á r a i is. Nagy valószínűséggel ezek a r o v a r k ö z ö s s é ­ gek t ö b b társulást fognak össze, ugyanis az e g y e n e s s z á r n y ú a k kevéssé érzékelik h e t e r o g é n ­ nek élőhelyüket, mint m á s fitofág csoportok ( G A L L É és mtsai 1985) t o v á b b á annak finom skálájú v á l t o z á s á r a é r z é k e t l e n e k ( V A R G A 1997). K é r d é s e s viszont, hogy m i az a legkisebb t ö b b é - k e v é s b é h e t e r o g é n - élőhely, ami ö n á l l ó közösség kialakulását e r e d m é n y e z h e t i ( p l . k i s - m é r e t ű szigetszerű g y e p e k n é l kialakul-e ö n á l l ó , j e l l e m z ő fajösszetételű k ö z ö s s é g ) . A z adott c ö n o t a x o n fajösszetétele, dominanciaviszonyai csak n é h á n y befolyásoló változó a sok közül, amely m e g h a t á r o z h a t j a egy adott faj j e l e n l é t é t vagy hiányát. Sok ilyen limitációs fak­ tor összjátékából következik egy egyedi (vagy é p p e n , hogy nem egyedi) közösség kialakulá­ sa vagy hiánya. A fitofág rovarok élőhelyválasztásának m e g o k o l á s a s o r á n á l t a l á b a n k é t a l a p v e t ő e l m é ­ let v e t ő d i k fel. A z egyik a n ö v é n y z e t a r c h i t e k t ú r á j á n a k h a t á s á t , a m á s i k ezzel szemben a n ö ­ vényi kemizmus j e l e n t ő s é g é t hansúlyozza ( G A L L É és mtsai 1985). A Saltatoria-k m é r s é k e l ­ ten oligofág fogyasztásúak. A speciális t á p n ö v é n y n e k nincs t e h á t j e l e n t ő s é g e abban, hogy egyes fajok p é l d á u l kizárólag s z á r a z - m e l e g sziklagyepekben és sztyeplejtőkön fordulnak elő, sokkal i n k á b b az aljzat fizikai sajátságai, a m i k r o k l í m a és bizonyos k ó r o k o z ó k k a l szem­ beni é r z é k e n y s é g azok a h a t ó tényezők, amelyek m e g h a t á r o z ó k ( V A R G A i n B O R H I D I - S Á N T A 1999). A k é m i a i , táplálkozásbiológiai e l m é l e t alapján azonban f e l t é t e l e z h e t ő egy m á s jelle­ gű növényzet - egyenesszárnyú közösség k o r r e l á c i ó . S z á m o s é r t é k e s faj (pl. Isophya modes-

ta, Isophya costata, Arcyptera fusca) olyan é l ő h e l y e k e n él, ahol l e h e t ő s é g nyílik vegyesebb t á p l á l k o z á s r a . N e m h a n y a g o l h a t ó t e h á t el a növényzet nem strukturális p a r a m é t e r e i r e vo­ n a t k o z ó adatok ö s s z e h a s o n l í t ó vizsgálata, mint p é l d á u l az egyszikű-kétszikű a r á n y vagy az adott n ö v é n y t á r s u l á s fajösszetétele. A z a l á b b i a k b a n a Balaton-felvidék SaltatoriaAaunájára v o n a t k o z ó k o r á b b i adatokat- k i ­ egészítve saját vizsgálataink e r e d m é n y e i v e l - összegezzük a kistáj egyenesszárnyú faunájá­ val kapcsolatos, közölt ismereteket, majd é l ő h e l y e n k é n t tekintjük át a közösségi-ökológia ide v o n a t k o z ó e r e d m é n y e i t és saját tapasztalatainkat felhasználva megadjuk az egyes habi­ tatokra j e l l e m z ő b b egyenesszárnyú taxonokat. M i n d e n élőhelyjellemzés u t á n - r é s z b e n irodalmi u t a l á s o k , r é s z b e n saját gyűjtéseink so­ r á n szerzett ismeretek alapján - vázoljuk a potenciális faunát és a feltételezett szupraindividuális k o r r e l á c i ó k a t . S z e r e t n é n k hangsúlyozni, hogy az alábbi á t t e k i n t é s t k i i n d u l ó p o n t n a k tekintjük, melyben m e g p r ó b á l j u k összegezni a m á r leírt összefüggéseket, m e g f ű s z e r e z v é n n é h á n y saját tapasztalaton a l a p u l ó megfigyeléssel. A z é l ő h e l y t í p u s o k m e g n e v e z é s e k o r a Nemzeti B i o d i v e r z i t á s - m o n i t o r o z ó Rendszer I I . k ö t e t é b e n megjelent k ó d r e n d s z e r t ( Á - N É R ) és n e v e z é k t a n t igyekeztünk k ö v e t n i ( F E K E T E és mtsai 1997). A z egyes fitocönózisok m e g n e v e z é s e B O R H I D I (1996) és h e l y e n k é n t K O V Á C S J. (1995) n o m e n k l a t ú r á j á t követi. A z e g y e n e s s z á r n y ú fajok é l ő h e l y p r e f e r e n c i á j á n a k jellem­ z é s e k o r t á m a s z k o d t u n k a Nemzeti B i o d i v e r z i t á s - m o n i t o r o z ó Rendszer v o n a t k o z ó fejezeté­ re ( K I S B E N E D E K 1997b), t o v á b b á B O R H I D I A t t i l a é s SÁNTA A n t a l s z e r k e s z t é s é b e n megjelent „ V ö r ö s Könyv M a g y a r o r s z á g n ö v é n y t á r s u l á s a i r ó l " című k ö t e t n e k az á l l a t k ö z ö s s é g e k e t j e l ­ l e m z ő részeire ( V A R G A i n B O R H I D I - S Á N T A 1999).

Egyenesszárnyú taxonok a Balaton-felvidéken A z 1. t á b l á z a t b a n a k o r á b b i e l ő f o r d u l á s o k a t é s a saját gyűjtéseink adatait vontuk össze természetföldrajzi e g y s é g e n k é n t , az alábbi m ó d o n : 1. Badacsony-Gulács csoport: Badacsony; 2. Balaton-felvidék és kismedencéi: Dörgicse, Szentkirályszabadja, Veszprémfajsz; 3. Balatoni Riviéra: Á b r a h á m h e g y , A l s ó ö r s , Balatonfü­ red, B a l a t o n a l m á d i , Balatonakaii, B a l a t o n a r á c s , Balatonhenye, Balatonfűzfő, Csopak, K á p t a l a n f ü r e d , Lovas, Ö r v é n y e s , Paloznak, Révfülöp, Tihany, V ö r ö s b e r é n y ; 4. Tapolcai-me­ dence: Tapolca; 5. Keszthelyi Riviéra: B a l a t o n g y ö r ö k , G y e n e s d i á s

1. táblázat

Taxon

Faunaelem*

Életforma*

1.

2.

3.

Si-Pc Holo-Med Po-Med Extra-Med

Th Th Th Th

+ +

+

+ + +

Extra-Med Po-Ca Si-Pc Af

Th Th Th Th

Si-Pc Extra-Med Po-Ca Po-Ca Po-Ca Po-Ca Po-Ca Po-Med Po-Med

Th Th Th Th Th Th Ch Th Th

Po-Med

Th

Af Po-Med Po-Med

Fi Fi Fi

+

Po-Med

Ch

+

Eu-Pc

Fi

+

4.

5.

SALTATORIA ENSIFERA Tettigonioidea Phaneropteridae

1. Phaneroptera falcata Poda 2. Phaneroptera nana Fieb. 3. Leptophyes albovitatta Koll. 4. Leptophyes boscii Fieb. Meconemidae

5. Meconema thalassinum Deg. 6. Conocephalus dorsalis Latr. 7. Conocephalus discolor Fabr. 8. Ruspolia nitidula Scop.

+ + + +

Tettigoniidae

9. Tettigonia viridissima L . 10. Pholidoptera aptera Fabr. 11. Pholidoptera griseoaptera Deg. 12. Platycleis grisea Fabr. 13. Platycleis afflnis F/eè. 14. Platycleis vittata Charp. 15. Metrioptera roeseli Hgb. 16. Rhacocleis germanica Herr-Schäff. 17. Pachytrachis gracilis Br. v Watt.

+

+

+ + + + + + + +

+ +

+

+

Bradyporidae

18. Ephippigera ephippiger Fieb.

+

+

Grylloidea Gryllidae

19. Gryllus campestris L . 20. Melanogryllus desertus Pali. 21. Modicogryllus frontalis Fieb.

+

+

Oecanthidae

22. Oecanthus pellucens Scop. Gryllotalpidae

23. Gryllotalpa gryllotalpa L . CAELIFERA Acridoidea Tetrigidae

24. Tetrix subulata L . 25. Tetrix undulata Sow. 26. Tetrix bipunctata L . 27. Tetrix tenuicornis Sahlb.

Eu-Pc Eu-Pc Si-Pc Si-Pc

Ch Ch Ch Ch

Po-Med An Ba(II)

G-Ch G-Ch Ch

+

+

+ + +

+

Acrididae

28. Pezotettix giornae Rossi 29. Calliptamus italicus L. 30. Patacalcptmuscdcptenddesifc v Watt.

+ + +

31. Oedaleus decorus Germ. Pc 32. Oedipoda coerulescens L. Pc 33. Aiolopus thalassinus Fabr. Af 34. Parapleurus alliaceus Germ. Ma 35. Acrida hungarica Herbst Af 36. Chrysochraon dispar Germ. An 37. Euthystira brachyptera Ocskay An 38. Stenobothrus lineatus Panz. An 39. Stenobothrus nigromaculatus Herr-Schäff. An 40. Stenobothrus stigmaticus Ramb. Po-Ca 41. Omocestus ventralis Zeit. An 42. Omocestus haemorrhoidalis Charp. An An 43. Omocestus petraeus Bris. 44. Chorthippus apricarius L . An An 45. Chorthippus brunneus Thunb. 46. Chorthippus biguttulus L . Po-Ca 47. Chorthippus mollis Charp. An 48. Chorthippus albomarginatus Deg. Si-Pc 49. Chorthippus dorsatus Zett. Si-Pc 50. Chorthippus montanus Charp. An 51. Euchortippus declivus Bris. N-Med-Pc An 52. Myrmeleotettix maculatus Thunb. 53. Gomphocerippus rufus L . An 54. Dociostaurus brevicollis Eversm. Po-Ca-Tur

G G G-Ch Ch G-Ch Ch Ch Ch Ch Ch Ch Ch G-Ch Ch Ch Ch Ch Ch Ch Ch G-Ch G-Ch Ch G-Ch

+

+

+

+ +

+

+

+ + +

I +

+ + + + +

+ +

+

+

+ +

+ +

+ +

+ +

+

+ + +

+

+ +

-1-

+

* RÁcz (1998a) alapján A botanikusok és zoológusok által egyaránt erősen preferált kutatási terület - a Balato­ ni Riviéra - az egyenesszárnyúakra vonatkozóan is szép vizsgálati és faj számmal büszkélke­ dik. A Balaton-felvidék, mint faunakistáj kutatottságának aránytalanságai szembetűnőek. Ezt tovább növeli, hogy a szórvány gyűjtések közül kiemelkedik N A G Y tihanyi kutatómunká­ j a ( N A G Y 1 9 4 8 ) , ahonnan a szisztematikus kutatás eredményeként 4 2 Saltatoria fajt muta­ tott k i . Valószínűleg az ottani fauna azóta jelentős változásokon ment keresztül.

Saltatoria-közósségek és potenciális élőhelyeik a Balaton-felvidéken A z alábbi áttekintésben az egyenesszárnyú taxonok számára potenciális élőhelyet jelen­ tő, a Balaton-felvidéken elterjedt jelentősebb gyeptársulásokat mutatjuk be, feltételezett j e ­ lentőségükkel arányos terjedelemben. A társulások felsorolásakor kitérünk az adott gyep­ típus néhány strukturális paraméterére (szintezettség, szabad alapkőzet ül. talajfelszín ará­ nya), fajgazdagságára. Ezek a növénytársulások eltérő fajösszetételű Saltatoriaközösségeknek (nem biztos, hogy minden esetben beszélhetünk közösségről) adnak ott­ hont. Viszonylag régen ismert, hogy az egyes fajok - eltérő mértékben ugyan - kötődnek b i ­ zonyos növényközösségekhez ( n e m tudjuk a pontos cönotaxont), élőhelytípusokhoz. A z el­ térő faj összetételű zoocönózisok vizsgálatára, a közösségek kialakulását befolyásoló élő­ hely-jellemzők felderítésére irányuló kutatások a közösségi-ökológia megjelenése óta foly­ nak, ugyanakkor - minden erőfeszítés ellenére is - a zoocönológia messze lemaradva köve­ ti csak a fitocönológiát (az utóbbi megállapítás hátterében számos ismert o k áll, melyekre most n e m kívánunk kitérni). A kvantitatív módszerek térnyerésével, célirányos biocönoló-

giai vizsgálatok folytatásával t ö r t é n t e k e l ő r e l é p é s e k a bonyolult kapcsolatok m e g é r t é s e fe­ lé

(KEMP

és

mtsai

1990,

KISBENEDEK

1992,

RÁcz

és

mtsai

1996,

ORCI

1996,

B Á L D I - K I S B E N E D E K 1997, R Á c z 1998a, 1998b, 1998c, R Á C Z - V A R G A 1999), de m é g s z á m o s m e g v á l a s z o l a t l a n k é r d é s van e t é r e n (is). K ü l ö n ö s e n igaz ez tárgyalt t e r ü l e t ü n k r e , ahol ha­ sonló jellegű vizsgálat nem, vagy csak kis s z á m b a n folyt. Nádasok, gyékényesek ( B l ) : E r ő s e n zárt, t ö b b n y i r e közel h o m o g é n fajösszetételű, elterjedt társulások. Kisebb állo­ m á n y a i é l n e k a Balaton-felvidék t e r m é s z e t e s és m e s t e r s é g e s vízfolyásai m e n t é n és k ö r n y é ­ k é n , a Balaton-felvidéki k i s m e d e n c é k feltöltődő, e u t r o f i z á l ó d ó , m é l y e b b fekvésű t e r ü l e t e ­ in. Nagyobb összefüggő n á d a s o k a Balaton n é h á n y ö b l é b e n és a Balaton-part közvetlen k ö ­ z e l é b e n l é t r e h o z o t t zagytároló k a z e t t á k t e r ü l e t é n alakultak k i . A s ű r ű n z á r ó d ó t á r s u l á s t ö ­ m e g n ö v é n y e a felső szintet u r a l ó n á d (Phragmites australis), r i t k á b b a n gyékényfajok (Typha Stachyspalust­ latifolia, Typha angustifolia). A k ö z é p s ő (Lycopus europeus, Mentha aquatica, ris stb.) és alsó (Lysimachia nummularia stb.) szintek fejlettsége a vízborítástól függően igen h e t e r o g é n k é p e t mutat. J e l e n t ő s fitomasszája e l l e n é r e e g y e n e s s z á r n y ú a k s z e m p o n t j á b ó l nem fajgazdag élőhely, egyetlen fajként a Ruspolia nitidula e m l í t h e t ő , amely megfelelő é l ő h e l y n e k minősíti a n á d a s n ö v é n y t á r s u l á s o k a t . Ú g y tűnik ez a Saltatoria faj igényli (viseli el?) a potenciális élőhelyek közül a legnedvesebbeket. Ezen n ö v é n y k ö z ö s s é g e k m á s rovarcsoportok közösségszintű vizsgálatára alkalmasak. Zsombékosok (B4): A Balaton-felvidéken az egyre ritkább j ó vízellátottságú t e r m ő h e l y e k e n ( m e d e n c é k b e n , e l t ö m ő d ö t t , feltöltődött víznyelők t e r ü l e t é n ) élő é r t é k e s reliktumtársulások. A h a s o n l ó meg­ jelenésű z s o m b é k o l ó sásfajok közül a Carex elata a leggyakoribb (helyenként a C. paniculata jellemző), szinte e g y e d u r a l k o d ó gyepképző. A kb. 1 m magas z s o m b é k o k között az év jelen­ tős részében vízállásos t e r ü l e t e k találhatók, de ezek a semlyékek a Balaton-felvidéken nyár végére legtöbbször kiszáradnak. A z s o m b é k o s szintjéből k i e m e l k e d ő gyakori kísérők a Lysimachia vulgaris, Valeriana officinalis, míg a semlyékekben vízállás idején a p r ó Batrachium fajok és a k é s ő b b megjelenő Alisma plantago aquatica, Glyceria fluitans a jellemző. Eddigi vizsgálataink tapasztalatai alapján m e g l e h e t ő s e n kevés fajból álló egyenesszár­ nyú k ö z ö s s é g e k f e l t é t e l e z h e t ő k a z s o m b é k o s o k b a n , melyek főleg a Conocephalus genus fa­ jaiból állnak. Ezeken az é l ő h e l y e k e n főleg higrofil, thamnobiont fajok (Conocephalus dis­ color, Conocephalus dorsatus, Ruspiola nitidula) élnek, m e g t a l á l v a a s z á m u k r a megfelelő m i k r o k l í m á v a l r e n d e l k e z ő n ö v é n y t á r s u l á s o k a t . A l á p r é t e k h e z k é p e s t g y é r e b b fauna h á t t e ­ r é b e n a k e v é s b é v á l t o z a t o s növényzet, az i d ő s z a k o s a n j e l e n t ő s vízborítás állhat. Nem zsombékoló magassásrétek (B5): Á l t a l á b a n egy-egy faj által uralt, s ű r ű n z á r ó d ó , egyszintű t á r s u l á s o k . A 80-150 cm ma­ gasra m e g n ö v ő sásfajok szintjéből csak n é h á n y faj (Phalaroides arundinacea, Filipendula ulmaria, Epilohium hirsutum, Thalictrum flavum stb.) emelkedik k i . A gyepek á l t a l á b a n ta­ vaszi vízborításos t e r ü l e t e k e n maradnak fenn. Leggyakoribb cönózisai a Caricetum acutiformis, az eutrofizáltabb t e r m ő h e l y r e u t a l ó Caricetum ripariae, melyek a Balaton-felvidék s z á m o s t e r ü l e t é n m é g nagy á l l o m á n y o k k a l k é p v i s e l t e t n e k . Eddigi vizsgálataink alapján h a s o n l ó fauna rajzolódik k i , mint a z s o m b é k o s o k n á l . K é r d é s , hogy az e l t é r ő fajkészlet és gyepstruktúra van-e hatással az egyenesszárnyú fajokra, vagy a gyepszerkezettől és vízellátottságtól függő mikroklimatikus tényezők játszanak szerepet.

Üde nádasodó láprétek, rétlápok ( D l ) : J e l e n t ő s e n visszaszorult, igen j ó vízellátottságú, é r t é k e s élőhelyek. S z á m o s asszociáció­ ja közül a Balaton-felvidéken aJuncus subnodolosus, Schoenus nigricans d o m i n á l t a gyepjei a legjellemzőbbek. E l á p r é t e k e n á l t a l á b a n két lágyszárú szint és h e l y e n k é n t j e l e n t ő s moha­ szint alakul k i . A j ó vízellátottságú, t í p u s o s á l l o m á n y o k k i e g y e n l í t e t t e b b m i k r o k l í m á j ú , j e l ­ legzetesen higrofil élőhelyek. Kis kiterjedésű, j ó t e r m é s z e t e s s é g i á l l a p o t b a n fennmaradt fragmentumai tiszta vizű k a r s z t f o r r á s o k k ö r n y é k é n ( K e m e n c e - k ú t stb.), nagyobb kiterjedé­ sű, de g y o m o s o d á s s a l e r ő s e b b e n fenyegetett á l l o m á n y a i a K á l i - m e d e n c e t ő z e g e s l á p r é t k o m p l e x u m á b ó l ismertek. A l á p r é t e k egyenesszárnyú faunája lényegesen gazdagabbnak és v á l t o z a t o s a b b n a k tűnik a z s o m b é k o s o k é h o z k é p e s t . T o v á b b r a is j e l e n t ő s s z á m b a n és d o m i n a n c i á v a l é l n e k Conocephalus fajok (vannak felvételek ahol szinte k i z á r ó l a g o s Conocephalus discolor domi­ n a n c i á t t a l á l t u n k ) , de m e l l e t t ü k m á r megjelenhet a szintén higrofil és thamnobiont Leptophyes albovittata vagy a szintén higrophil, de chortobiont Parapleurus alliaceus, Chrysochraon dispar, Tetrix subulata, illetve Euthystira brachiptera. A z u t ó b b e m l í t e t t fajok m e g j e l e n é s é t minden bizonnyal a g y e p s t r u k t ú r a , és a b o r í t o t t s á g változása teremtette új k ö ­ r ü l m é n y e k teszik l e h e t ő v é . Kiszáradó kékperjés láprétek (D2), dombvidéki mocsárrétek (D3) H e l y e n k é n t m é g nagyobb t e r ü l e t e k e n j e l l e m z ő , k e t t ő s lágyszárú szinttel j e l l e m e z h e t ő gyepek. A kékperjés l á p r é t e k (Succiso-Molinietum) u r a l k o d ó pázsitfüvei (Molinia hungari­ ca, Molinia arundinacea) mellett - a vízellátottság függvényében - s z á m o s altípusa különít­ h e t ő el, melyekben egyéb pázsitfűfajok (Agrostis stolonifera, Deschampsia caespitosa) is je­

ti. ábra: Kiszáradó láprét, üde szittyós láprét szerkezeti vázlata (Molinia hungarica Milkovits, Succisa pratensis Mönch, Iris sibirica L . , Lysimachia nummularia L . , Potentilla erecta (L.), Carexpanicea L . , Veratrum album L . , Schoenus nigricans L . , Juncus subnodolosus Schrank, Mentha aquatica L . , Lythrum salicaria L . fajokkal) (BAUER N . - KENYERES Z. eredeti).

l e n t ő s szerephez juthatnak. A Deshampsia uralta fáciesei á t m e n e t e t k é p e z n e k a m o c s á r r é ­ tek felé (Deschapsietum caespitosae), melyben m á r s z á m o s mezofil fűfaj (Alopecuruspraten­ sis, Festuca arundinacea, Holcus lanatus) is szép s z á m m a l megjelenik. A gyepek szezonáli­ san változó strukturális jellemzőit főként a f e n n t a r t á s u k h o z szükséges kaszálás időzítése ha­ t á r o z z a meg. M i v e l n é h á n y k é s ő n virágzó és t e r m é s t érlelő (Molinia hungarica, M. arundi­ nacea, Deschampsia caespitosa) növény uralja a gyepet, a nyári kaszálást k ö v e t ő e n kifejlő­ d ő sarjú is t ö b b s z i n t ű gyep kialakulását e r e d m é n y e z i , amely - a Saltatoria-közösségek vizs­ g á l a t á r a m é g alkalmas o k t ó b e r i i d ő s z a k b a n - csak kevés t á r s u l á s r a j e l l e m z ő . A balaton­ felvidéki á l l o m á n y o k b a n is egyre gyakrabban figyelhető meg mezo-xerofil pázsitfűfajok kolonizációja, n é h o l m á r t ö m e g e s e n jelentkezik a Brachypodium pinnatum és a Chrysopogon gryllus ( t ö b b m á s xerofrekvens, illetve xero-mezofrekvens faj k í s é r e t é b e n ) . A k i s z á r a d ó l á p r é t e k e g y e n e s s z á r n y ú - f a u n á j á b a n m á r megjelenhetnek mezofil fajok is, m i n t p é l d á u l a Tettigonia viridissima, Phaneroptera falcata vagy a Mantis religiosa. F ő l e g thamno-, i l l . chortobiont életformájú fajok n é p e s í t i k be a nevezett „vizes" é l ő h e l y e k e t . A z eddig jellemzett é l ő h e l y e k n é l a vízborítottság és a n ö v é n y z e t v á l t o z á s a egyre s z á r a z a b b és melegebb m i k r o k l í m á t e r e d m é n y e z e t t , azonban ezek a v á l t o z á s o k kellően finomak ahhoz, hogy csak kis m é r t é k b e n , de jól é r z é k e l h e t ő e n változtassák az egyenesszárnyú f a u n á t . Z s o m b é k o s o k - l á p r é t e k - k i s z á r a d ó l á p r é t e k : megmaradnak m i n d v é g i g a higrofil fajok, h i ­ szen megtalálják életfeltételeiket, de megjelennek a „ m e z o f i l e b b " fajok is, gazdagítva és k i ­ e g y e n l í t e t t e b b é téve az egyenesszárnyú k ö z ö s s é g e k s z á m a r á n y a i t . ( 1 . ábra). A z egyenesszárnyú fajok élőhelypreferenciáját e l e m z ő szerzők á l t a l á b a n nem tesznek k ü l ö n b s é g e t m o c s á r - és l á p r é t e k közt, m o n d v á n ezeknek a nedves é l ő h e l y e k n e k a mikroklí­ mája az a h a t ó tényező, ami az állatok m e g t e l e p e d é s é t l e h e t ő v é teszi. A nedvességigényes fajok megtalálják é l ő h e l y ü k e t mind a láp-, m i n d a m o c s á r r é t e k e n (Conocephalus discolor, Metrioptera roeseli, Chrysochraon dispar, Chortippus montanus, Parapleurus alliaceus, Mecosthetus grossus). N á d a s o k b a n gyakori a Ruspolia nitidula n e v ű faj, amely a folyóvölgyekben nyomul délről é s z a k r a ( R Á c z 1979). A nedvességigényes fajok k ö z ö t t színfoltként e m l í t h e t ő a k ö z é p h e g y s é g e k nedves, esetleg félszáraz gyepjeiben é l ő Metrioptera hrachyptera. Úgy tűnik, hogy az egyenesszárnyúak e s e t é n v a l ó b a n a m i k r o k l í m a az egyik legfonto­ sabb j e l e n l é t e t befolyásoló t é n y e z ő ( V A R G A 1997); és b á r e t é r e n a felsorolt élőhelyeknél nem t a p a s z t a l h a t ó túl nagy eltérés, mégis indokoltnak látjuk további m u n k á n k során, hogy élőhely-elkülönítéseinknek megfelelően folytassuk egyenesszárnyú-közösségekre v o n a t k o z ó vizsgálatainkat. Egyfelől azért, mert a fent jellemzett társulások s t r u k t u r á l i s a n is j e l e n t ő s el­ t é r é s e k e t mutatnak és ezek a k ü l ö n b s é g e k hatással lehetnek a fauna összetételére; másfelől kezdetben jobb, ha k ü l ö n k e z e l ü n k k ü l ö n b ö z ő t á r s u l á s o k b a n gyűjtött m i n t á k a t és az esetle­ ges egybeesések i s m e r e t é b e n szüntetjük meg az elkülönítéseket. Franciaperjés domb- és hegyvidéki gyepek ( E l ) F ő k é n t a Balaton-felvidéki k i s m e d e n c é k belső, k ö z e p e s vízellátottságú, csekély relieffel j e l l e m e z h e t ő t e r ü l e t é n alakultak k i nagyobb, összefüggő állományai. A g a z d á l k o d á s b a év­ s z á z a d o k ó t a bevont, hajdani mezofil e r d ő k helyén kialakult, fajgazdag k a s z á l ó r é t e k egye­ nesszárnyú fajok s z e m p o n t j á b ó l is k ü l ö n ö s e n fontos élőhelyek. F e n n m a r a d á s u k a t a Bala­ ton-felvidéki Nemzeti Park kezelési törekvései biztosítani látszanak. A főleg kaszált és eset­ leg e n y h é n legeltetett gyepek s z á m o s c ö n ó z i s r a tagolhatok. Jellegzetes a PastinacoArrhenatheretum az ü d e , mezofil, t ö b b n y i r e sík t e r m ő h e l y e k e n , valamint a s z u b m e d i t e r r á n gyepek felé m u t a t ó Anhenethero-Brometum erecti, mely a l a n k á s domboldalakon is megje­ lenik, s mezo-xerofil t e r m ő h e l y e t indikál. E k a s z á l ó r é t e k az év k ü l ö n ö z ő i d ő s z a k á b a n vál-

tozatos a r c u l a t ú , szezonálisan e l t é r ő s t r u k t ú r á v a l r e n d e l k e z ő t á r s u l á s o k . A gyep s t r u k t ú r á ­ ját a l a p v e t ő e n m e g h a t á r o z z a a k e z e l é s jellege. A gyepekben h á r o m lágyszárú szint különít­ h e t ő el az első kaszálásig. U r a l k o d ó pázsitfüvei közül k i e m e l é s t é r d e m e l az Arrhenaterum elatius, Festuca pratensis, Bromus erectus, Helictotrichon pubescens, Holcus lanatus, Dactylis glomerata. T ú l gyakori kaszálás e s e t é n nem mindig alakul k i a gyep n o r m á l szintezettsége, de a kaszálás e l m a r a d á s a a holt növényi anyag f e l h a l m o z ó d á s a k ö v e t k e z t é b e n j e l e n t ő s deg­ radációt eredményez. K a s z á l ó r é t e k e n főleg r é t i s á s k á k és t a r l ó s á s k á k é l n e k (Chorthippus biguttulus, Ch. brunneus, Ch. dorsatus, Ch. albomarginatus, Ch. paralellus, Stenobothrus nigromaculatus, St. lineatus). A Chorthippus parallelus és Chorthippus dorsatus fajok i d ő n k é n t t ö m e g e s előfordulásúak. A z ü d é b b r é t e k e n a Stenobothrus lineatus, Chorthippus montanus, Omocestus ventralis t e k i n t h e t ő k karakterisztikus fajnak. Csarabosok (E5) A B a l a t o n - f e l v i d é k e n n é h á n y lokális á l l o m á n y a k ö t ő d i k savanyú h o m o k k ő - (pl.: Salföld), i l l . kavicselőfordulásokhoz ( Á b r a h á m h e g y ) . E füves-törpecserjés mozaikok t ö b b ­ nyire d ú s mohaszinttel j e l l e m e z h e t ő reliktum cönózisok. O r t h o p t e r o l ó g i a i s z e m p o n t b ó l t u d o m á s u n k szerint a balaton-felvidéki á l l o m á n y o k is­ meretlenek, az Aggteleki Karszton Roeseliana roeseli, Metrioptera brachyptera, Omocestus ventralis, Chorthippus paralellus és Ch. dorsatus fajok j e l l e m z ő e k a vizsgált t á r s u l á s o k b a n ( R Á c z István közlése). Mészkedvelő nyílt sziklagyepek ( G 2 ) és mészkerülő nyílt sziklagyepek ( G 3 ) A m é s z k e d v e l ő nyílt sziklagyepek a Balaton-felvidék dolomithegyein és a k ü l ö n b ö z ő m é s z k ő t í p u s o k meredekebb lejtőin, karrfelszínein jellegzetes, e x t r é m száraz, j e l e n t ő s felszí­ ni hőingással j e l l e m e z h e t ő nyílt - sosem z á r ó d ó - gyepek. T ö b b n y i r e egy vagy kétszintű gye­ pek, melyek u r a l k o d ó , jellegzetesen xeromorf k ü l l e m ű pázsitfűfajai a Festuca pallens, F. valesiaca, Stipa eriocaulis, Poa badensis, Melica ciliata (—30-40 cm). A gyep alsó szintjében gya­ koriak a félcserjék (Fumana procumbens, Helianthemum ovatum, Teucrium montanum stb). A m é s z k e d v e l ő nyílt gyepekhez h a s o n l ó h a b i t u s ú , de a z o k n á l fajszegényebb társulások. J e l l e m z ő pázsitfüvei a Festuca pseudodalmatica, Melica ciliata. M i n d k é t gyeptípusnál ( G 2 és G 3 ) j e l l e m z ő , hogy az inszolációtól e r ő s e n f e l m e l e g e d ő k ő z e t t í p u s o k biztosítják a geobiont fajok (az aktivitáshoz szükséges e n e r g i á t k ö z v e t l e n ü l a k ő z e t r ő l vagy a talajfelszínről veszik fel), mint p é l d á u l az Oedipoda coerulescens vagy az Oedealus decorus m e g t e l e p e d é s é t ( V A R G A in B O R H I D I - S Á N T A 1999). A nyílt gyepeket b e n é ­ p e s í t ő geobiont sáskák, alkalmazkodva az élőhely sajátságaihoz, m o z g é k o n y s á g u k k a l és j ó r e p ü l ő k é p e s s é g ü k k e l biztosítják m e g é l h e t é s ü k e t a n é h a m e g l e h e t ő s e n k o p á r és t á p a n y a g ­ ban szegény n ö v é n y t á r s u l á s o k b a n . Gyors m o z g á s u k k a l , k ö r n y e z e t b e o l v a d ó színükkel és a gyepfragmentumokba rejtőző m a g a t a r t á s u k k a l jól k o m p e n z á l j á k a t ú l s á g o s a n is „áttekint­ h e t ő " g y e p s t r u k t ú r á k b ó l f a k a d ó h á t r á n y a i k a t a r a g a d o z ó k k a l szemben. Sziklafüves lejtősztyeprét ( H 2 ) A Balaton-felvidéken gyakori, meszes a l a p k ő z e t e k e n k i a l a k u l ó gyeptípus. E l s ő s o r b a n d o l o m i t o n fordul elő, de m e g t a l á l h a t ó m é s z k ö v ö n is. M é s z k ő a l a p k ő z e t e n e l s ő s o r b a n a tek­ t o n i k u s á n e r ő s e n igénybe vett, litoklázisokkal s ű r ű n átszőtt, vagy a t ű z k ő b e t e l e p ü l é s e k k ö ­ v e t k e z t é b e n a p r ó z ó d á s r a is hajlamos k ő z e t e k e n , sekély t e r m ő r é t e g ű , t ö r m e l é k g a z d a g tala­ j o n jelenik meg.

2. ábra: Három lágyszárú szinttel rendelkező sziklafüves lejtősztyeprét (Helianthemum ovatum (Viv.) Dun., Chrysopogon gryllus (Torn.) Trin., Festuca valesiaca Schleich., Centaurea sadleriana Janka, Carex humilis Leyss., Stipa joannis Celak., Thymus glabrescens Willd. fajokkal) (BAUER N . - KENYERES Z. eredeti).

F i z i o g n ó m i a i l a g e r ő s e n tagolt, á l t a l á b a n legalább h á r o m lágyszárú szint k ü l ö n í t h e t ő el. A z alsó szint ( < 2 0 cm) konstans g y e p k é p z ő faja a Carex humilis, gyakoriak a félcserjék (Thymus, Helianthemum, Fumana s t b ) , a k ö z é p s ő gyepszintben (—60 cm) a Festuca és Stipa fajok a legjellemzőbbek. A társulás karakterisztikus, a felső szintet ( > 8 0 cm) u r a l ó faja a Chrysopogon gryllus. Zavart, legeltetett e g y s é g e i b e n a Stipa capillata, Bothriochloa ischaemum válik u r a l k o d ó v á , s a társulás fajszáma csökken, vertikális s t r u k t ú r á j a változik. A z ilyen eljellegtelenedett á l l o m á n y o k e r ő s e n hasonlatosak a pusztafüves lejtősztyep le­ romlott gyepjeihez. A sziklafüves lejtősztyep (Chrysopogono-Caricetum humilis) k ü l ö n ö s j e l e n t ő s é g ű társu­ lás, mivel azonos t e r ü l e t e k e n is k ü l ö n b ö z ő z á r t s á g ú á l l o m á n y r é s z l e t e k b ő l állhat, mely vál­ t o z a t o s a b b á teszi az a m ú g y j e l l e m z ő e n közel azonos fajkészletú alegységeket. (2. á b r a ) Pusztafüves lejtősztyeprétek (H3) 1. M é s z k ő lejtősztyeprét E s z u b m e d i t e r r á n l e j t ő s z t y e p n e k (Cleistogenes-Festucetum rupicolae) is nevezett gyep­ t í p u s a B a l a t o n - f e l v i d é k m é s z k ő a l a p k ő z e t ű lejtős t e r ü l e t e i n e k l e g j e l l e m z ő b b , igen fajgazdag, lágyszárú t á r s u l á s a . A k i t e t t s é g és b o l y g a t o t t s á g f ü g g v é n y é b e n s z á m o s alegysé­ ge (szubasszociációja, fáciese) k ü l ö n í t h e t ő el, melyek s t r u k t u r á l i s a n is k ü l ö n b ö z ő e k , az u r a l k o d ó g y e p k é p z ő k (Festuca rupicola, Festuca valesiaca, Stipa joannis, Bromus erectus, Bothriochloa ischaemum, Stipa capillata, Cleistogenes serotina) m é r e t b e l i k ü l ö n b ö z ő s é g é ­ nek és v á l t o z a t o s t ö m e g v i s z o n y a i n a k k ö s z ö n h e t ő e n . T í p u s o s á l l o m á n y a i m é s z k ö v ö n k i ­ alakult, t ö r m e l é k s z e g é n y r e n d z i n á n j e l l e m z ő e k . A d é l i e s k i t e t t s é g ű á l l o m á n y o k b a n , eny-

3. ábra Lejtősztyep, sziklagyep, törmeléklejtő komplex mészkövön (Helictotrichon pubescens (Huds.) Püg., Festuca valesiaca Scleich, Thymus glabrescens Willd., Helianthemum ovatum (Viv.) Dun, Centaurea micranthos S. G. Gmel., Peucedanum oreoselinum (L.) Moench, Stipa joannis Celak., Cleistogenes serotina (L.), Festuca pollens Host, Fumana procumbens (Dun.) Gren. et Goar., Sedum album L . , Allium montanum F. W. Schm., Sedum sexangulare L . , Asplenium ruta-muraria L . fajokkal) (BAUER N . KENYERES Z. eredeti).

he lejtésű t é r s z í n e k e n a Festuca valesiaca, az é s z a k i k i t e t t s é g ű oldalakon a Festuca rupicola az u r a l k o d ó g y e p k é p z ő ( P E N K S Z A és mtsai 1997). A meredekebb l e j t ő k ö n és t ö r m e l é k e s e b b , n y í l t a b b á l l o m á n y o k b a n r i t k á n u r a l k o d ó v á v á l h a t a Cleistogenes serotina is. Na­ gyon elterjedtek a Bromus erectusos s z u b a s s z o c i á c i ó k és d e g r a d á l ó d ó , Bothriochloa ischaemum, Stipa capillata, Agropyron intermedium d o m i n a n c i á v a l j e l l e m e z h e t ő alegysé­ gek. (3. ábra) 2. Szilikát lejtősztyeprét E gyeptípus (Potentillo-Festucetum pseudodalmaticae) a m é s z k ő lejtősztyepréthez hason­ ló struktúrájú, de valamivel fajszegényebb társulás. Konstans pázsitfűfaja a Festuca pseudodalmatica, de gyakori az e l ő z ő asszociációval k ö z ö s Festuca valesiaca, Bothriochloa ischaemum, Cleistogenes serotina j e l e n l é t e is.

A lejtősztyeprétek l é n y e g é b e n h a s o n l ó egyenesszárnyú e g y ü t t e s n e k adnak otthont, finomabb k ü l ö n b s é g e i k nem t e k i n t h e t ő k feltártnak. A Cleistogeno-Festucetum rupicolae tár­ sulás k ü l ö n b ö z ő szubasszociációiban főleg thamnobiont (Platycleis affinis) és chortobiont fajokból (Stenobothrus lineatus, Stenobothrus nigromaculatus, Chrysochraon dispar, Euthystira brachyptera) álló f a u n á t találtunk. A társulás nyíltabb á l l o m á n y a i l e h e t ő v é teszik a geo-chortobiont Callipatmus italicus m e g j e l e n é s é t . R Á c z (1998b) s z t y e p t á r s u l á s o k r a j e l ­ l e m z ő n e k írja le az a l á b b i f a j k o m b i n á c i ó t : Stenobothrus crassipes-Euthystira brachyptera-Stenobothrus lineatus-Chorthippus apricarius-Isophya krausii (RÁCZ 1998a). A tárgyalt n ö v é n y t á r s u l á s o k b a n é l n e k r i t k á b b a n e l ő k e r ü l ő fajok, melyek közül kiemel­ kedik a csökevényes szárnyú Paracaloptenus caloptenoides. A faj t ö r m e l é k e s talajú, meleg­ száraz é l ő h e l y e k e n fordul elő. Egyetlen e r ő s e b b n é p e s s é g e az Aggteleki-karszt fennsíkjain, rövid füvű, váztalajú gyepekben maradt meg ( V A R G A i n B O R H I D I - S Á N T A 1999). Szigetszerű, kis p o p u l á c i ó j a él a Szent György-hegyen ( R Á c z 1979). Ez a x e r o m o n t á n faj m e g l e h e t ő s e n é r z é k e n y az élőhely z a v a r á s á r a , ezért jól indikálja az a n t r o p o g é n h a t á s o k a t . Sztyeplejtők gyakori, m e l e g k e d v e l ő faja - b á r az e g y e n e s s z á r n y ú a k k a l csak távolabbi r o k o n s á g b a n van a Mantis religiosa. Az u t ó b b i száraz, meleg évek terjedését idézték elő. Görgeteg pionír növényzet (14) T ö b b n y i r e meredek, t e r m é s z e t e s és m e s t e r s é g e s t ö r m e l é k l e j t ő k ö n , k ő r a k á s o k o n rövid i d ő alatt k i a l a k u l ó fajszegény (4-10 faj) k ö z ö s s é g e k . S t r u k t u r á l i s a n a nyílt sziklagyepekhez állnak l e g k ö z e l e b b . M é s z k ö v ö n a Grimmio-Sedetum albi-sexangularis, bazalton a Geranio rotundifolio-Sedetum albi cönózis jellegzetes. A nagy, nyílt alapkőzet-felszínekkel j e l l e m e z h e t ő , gyér n ö v é n y z e t ű habitatok (felha­ gyott homok- és k ő b á n y á k , t ö r m e l é k l e j t ő k ) az ilyen élőhelyet p r e f e r á l ó fajok (Oedaelus decorus, Oedipoda coerulescens, Sphingonotus coerulans) kis e g y e d s z á m ú k ö z ö s s é g e i n e k ad­ hatnak otthont. E fajok növényzetfüggése - ami a fajösszetételt illeti - minimális lehet, h i ­ szen m e g l e h e t ő s e n k ü l ö n b ö z ő é l ő h e l y e k e n ( h o m o k b á n y a , nyílt t ö r m e l é k l e j t ő stb.) e g y a r á n t t a l á l k o z h a t u n k velük, b á r e l t é r ő d o m i n a n c i á v a l . Zavart, illetve kialakulóban lévő gyeptípusok A Balaton-felvidéken általánosan elterjedt élőhelytípusok tartoznak ide. Egyenesszárnyú fa­ j o k megtelepedése szempontjából talán a legjelentősebbek a nagy területeken jellemző, n é h á n y évtizede felhagyott szőlők, gyümölcsösök ( 0 1 2 ) . A rövid ideje felhagyott, m é g különböző gyom­ társulások (Ambrosio-Artemisietum, Amarantho-Chenopodietum, Echio-Melilotetum stb.) uralta gyepek zoocönológiai összetétele csak kevéssé ismert. A t ö b b mint 100 éve pusztító filoxérajárvány idején megsemmisült szőlők egy részén - főként egyes hegytetők közelében - nem történt új telepítés. A z ilyen területek természetes szukcessziója m á r a karsztbokorerdők (CotinoQuercetum), mészkedvelő tölgyesek (Vicio sparsiflorae-Quercetum) kialakulásához vezetett. A z egyenesszárnyúak szempontjából tehát a n é h á n y évtizede felhagyott szőlők sorolhatók m é g a legjelentősebb potenciális élőhelyekhez. E helyeken főként - alapkőzettől, kitettségtől függően - különböző típusú sztyeprétek szukcessziós stádiumai követik egymást. A cönológiai szukceszszió előrehaladtával a fajgazdagság, az évelő geophyta, therophyta taxonok részaránya, az összborítás növekszik, majd az uralkodó pázsitfűfajok térnyerésével a gyeptípusra jellemző strukturális felépítés is lassan kialakul. E folyamatban feltehetően a Saltatoria-közösség össze­ tétele is változik, de minden bizonnyal kevesebb szukcessziós lépcsőfok különíthető el. A g y o m t á r s u l á s o k egyenesszárnyú közösségeiről kevés információ áll r e n d e l k e z é s ü n k ­ re. A nagy m e n n y i s é g ű , vegyes t á p l á l é k k i t ű n ő életfeltételeket biztosít a k ü l ö n ö s e b b igénye-

ket nem t á m a s z t ó fajok s z á m á r a . így t ö b b n y i r e óriási e g y e d s z á m b a n t a l á l k o z u n k az egye­ nesszárnyú tömegfajokkal (Chortippus brunneus, Chortippus apricarius, Chortippus paralel­ campestris). lus, Oedipoda coerulescens, Calliptamus italicus, Tettigonia viridissima, Gryllus É r t é k e s e b b , g y o m t á r s u l á s b a n élő faj a Dociostaurus brevicollis ( N A G Y in K E L E M E N 1997). S z i n t é n nagy t e r ü l e t e k e n j e l l e m z ő zavart g y e p t í p u s o k a legeltetett sztyeprétek. Ezek a domb- és hegyvidéki gyomos száraz gyepekhez (07) s o r o l h a t ó k . A legelés, t a p o s á s követ­ k e z t é b e n j e l e n t ő s strukturális és fajösszetétel v á l t o z á s o k k ö v e t k e z n e k be. N y í l t a b b jellegű, alacsonyabb füvű társulások, zavarást jobban t ű r ő füvek (Festuca pseudovina, Bothriochloa ischaemum, Stipa capillata) uralta szubasszociációk alakulnak k i . A B a l a t o n - f e l v i d é k e n m é g s z ó r v á n y o s a n fellelhető fás-legelők (P4) l é n y e g é b e n l e j t ő s z t y e p r é t - b o k o r e r d ő mozaik legel­ tetett t e r ü l e t e i n alakultak k i . A fás v e g e t á c i ó t itt főként i d ő s e b b Quercus pubescens (ritkáb­ ban Fraxinus ornus, Acer campestre stb.) egyedek alkotják. A lágyszárú v e g e t á c i ó t itt is első­ sorban a sziklafüves és pusztafüves lejtősztyeprét leromlott á l l o m á n y a i alkotják. L e g e l ő k ö n j e l l e m z ő k a ritkás gyepet p r e f e r á l ó fajok: Stenobothrus, Chorthippus, Euchortippus genus fajai. A legeltetés, mint a növényzet struktúráját j e l e n t ő s e n befolyáso­ ló t ö r t é n é s , szintén hatással lehet az egyenesszárnyú k ö z ö s s é g e k r e . K é t e g y m á s n a k ellent­ m o n d ó hipotézis vonatkozik a legeltetés h a t á s a i r a . A z egyik szerint a n ö v é n y z e t sruktúrájának változása gyéríti a k ö z ö s s é g e k egyed- és fajszámát, egy m á s i k e l g o n d o l á s szerint a legel­ tetéssel együtt j á r ó m i k r o k l í m a - v á l t o z á s o k újabb fajok m e g t e l e p e d é s é t teszik l e h e t ő v é , így gazdagítva a faunát. A z e g y e n e s s z á r n y ú a k r a v o n a t k o z ó vizsgálatok az első hipotézist látsza­ nak m e g e r ő s í t e n i , b á r m a r k á n s k ü l ö n b s é g e t nem sikerült kimutatni legeltetett és nem legel­ tetett gyepek közt ( K I S B E N E D E K 1997a). A zavart és m á s o d l a g o s g y e p t í p u s o k között fontos m é g említést tenni a mezofil és xerofil fás vegetáció irtásain kialakult nagyobb kiterjedésű g y e p t í p u s o k r ó l . A z irtások j e l l e m z ő pázsitfüvei a mezofil e r d ő k helyén u r a l k o d ó v á váló Agrostis capillaris, valamint a száraz töl­ gyesek, b o k o r e r d ő k vágásterületein (H4), i l l . erdőszegélyeken (M8) j e l l e m z ő Brachypodium pinnatum gyepek. Ezek k ü l ö n l e g e s mikroklimatikus sajátosságokkal rendelkeznek, félár­ nyékos helyeken alakulnak k i . A gyepet u r a l ó Brachypodium pinnatum a k e d v e z ő fényviszo­ nyok k ö v e t k e z t é b e n t ö m e g e s e n jelenik meg, és sűrű á l l o m á n y o k a t alkot. E s ű r ű á l l o m á ­ nyokban a gyepbeni p á r a t a r t a l o m - m é r é s e i n k alapján - l é n y e g e s e n magasabb, mint a kör­ nyező száraz gyepekben. A z i r t á s o k helyén kialakult szálkaperjés gyepek ezen sajátossága teszi l e h e t ő v é a benne élő higrofil e g y e n e s s z á r n y ú - k ö z ö s s é g f e n n m a r a d á s á t és bizonyos szintű stabilitását (egyes esetekben m e g k ö n n y í t v é n a t e r m é s z e t e s v e g e t á c i ó s k é p rekonstru­ á l á s á t ) . Ez l é n y e g é b e n V E N O (1976) m e g á l l a p í t á s á t támasztja alá, melyet N Á D A S - C S Á N Y I (1991) a k ö v e t k e z ő k é p p e n fogalmaz meg: „...A funkcionális kapcsolat esetenként, ahogyan az egyre bonyolultabb replikatív rendszerben várható is, nem egyes komponensek között jön lét­ re, hanem az egységes társulás jelenlétének eredményeképpen. Ilyen példa, amikor ugyanazon a területen egy xerofrekvens társulás szárazabb, míg egy mezofrekvens társulás nedvesebb miliőt hoz létre, mindkettő ezzel saját megújulását segítve elő. " Gyűjtéseink s o r á n f e l t ű n ő e n gazdag és v á l t o z a t o s egyenesszárnyú f a u n á t tapasztaltunk az ilyen típusú é l ő h e l y e k e n . Ez a sokszínűség m i n d e g y e d s z á m b a n , mind pedig fajgazdag­ s á g b a n megmutatkozott. A v á l t o z a t o s m i k r o k l í m á b ó l a d ó d ó a n megtalálják életfeltételeiket a higrofil fajok (Ruspolia nitidula, Chrysochraon dispar, Euthystira brachiptera, Chorthippus albomarginatus, Leptophyes albovittata), a mezofil (Stenobothrus crassipes, Phaneroptera falcata, Omocestus haemorrhoidalis) és a xerofil fajok (Calliptamus italicus, Chorthippus biguttulus, Stenobothrus lineatus) e g y a r á n t . É l e t f o r m a t í p u s o k a t tekintve jelen vannak ugyan thamnobiont fajok (Phaneroptera falcata, Ruspolia nitidula, Leptophyes punctatissima,

Leptophyes albovittata), de a chortobiont é l e t f o r m a d o m i n á l . A fenti j e l e n s é g e k h á t t e r é b e n a speciális mikroklimatikus viszonyok mellett a v á l t o z a t o s és „ f i n o m " - k ö n n y e n felvehető növényi szövetekből álló - t á p l á l é k f o r r á s lehet. B á r az egyenesszárnyú fajok a fentiekben jellemzett lágyszárú t á r s u l á s o k b a n találják meg l e g i n k á b b életfeltételeiket - jóval kisebb d o m i n a n c i á v a l ugyan - , de jelen vannak a fás illetve cserjés t á r s u l á s o k b a n is. Ismertek az e r d ő s z é l e k e t , e r d ő t i s z t á s o k a t p r e f e r á l ó fajok is. pellucens, Phaneroptera falcata, C s e r j é k e n é l ő t h a m n o b i o n t fajok: Oecanthus Phaneroptera nana, Barbitistes constrictus, Ephippigera ephippiger. E r d ő k , parkok főként thalassinum. tölgyfán élő faja a Meconema A Saltatoria-közösségek s z e m p o n t j á b ó l f e l t e h e t ő l e g m é g ez az elnagyolt felosztás is túl­ zottan részletes. F e l t é t e l e z é s e i n k és eddigi tapasztalataink szerint az egyenesszárnyú k ö z ö s ­ ségek s z á m á r a a h a s o n l ó s t r u k t ú r á v a l és mikroklimatikus a d o t t s á g o k k a l r e n d e l k e z ő gyepek (pl.: nyílt s z i k l a g y e p e k - t ö r m e l é k l e j t ő n ö v é n y z e t ) nem m i n ő s ü l n e k h e t e r o g é n n e k . Ilyen és ehhez h a s o n l ó megválaszolásra v á r ó k é r d é s azonban m é g s z á m o s akad. A z ilyen l é p t é k ű g o n d o l k o d á s r a sajnos a gyűjteményi adatok nem h a s z n á l h a t ó k , hiszen a „ l e l ő h e l y r e " (az élőhely t a l á n helyesebb kifejezés volna) v o n a t k o z ó a n - n é h á n y ü d í t ő kivételtől eltekintve l e g t ö b b s z ö r a t e l e p ü l é s h a t á r az egyetlen i n f o r m á c i ó . így a k o r á b b a n a B a l a t o n - f e l v i d é k e n d o l g o z ó k u t a t ó k által publikált állatföldrajzi-ökológiai k ö v e t k e z t e t é s e k e t kell felhasznál­ nunk e l ő z m é n y k é n t a b i o c ö n o l ó g i a i összefüggések f e l t á r á s á r a irányuló vizsgálatainkhoz. M a - amikor minduntalan az „ é l ő h e l y v é d e l e m " fontosságáról b e s z é l ü n k - kulcsfontosságú lenne az adott fajok ökológiai k ö r n y e z e t é n e k feltárása. Ehhez azonban szükség lenne a fa­ j o k , faj együttesek, k ö z ö s s é g e k élőhely-indikációjának m i n d pontosabb vizsgálatára, ezáltal - túllépve a legfeljebb a r e a t é r k é p e z é s h e z h a s z n á l h a t ó a d a t g y á r t á s o n - haladva az össze­ függéselemzések és élőhelydefiniálások felé.

Köszönetnyilvánítás A szerzők k ö s z ö n e t ü k e t fejezik k i R Á c z I s t v á n n a k a kézirat gondos l e k t o r á l á s á é r t és t a n á c s a i é r t , t o v á b b á K I S B E N E D E K Tibornak a t e r m é k e n y k o n z u l t á c i ó k é r t .

Irodalom BÁLDI A. - KISBENEDEK T (1997): Orthopteran assemblages as indicators of grassland naturalness in Hungary - Agriculture, Ecosystems and Enviroment 66: 121-129. BORHIDI A. (1996): Critical revision of the Hungarian plant communities - Janus Pannonius University, Pécs, 1-138. BORHIDI A. - SÁNTA A. (szerk.)(1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól - Természet­ búvár Alapítvány Kiadó, Budapest FEKETE G . - MOLNÁR ZS. - HORVÁTH F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása, határozó­ ja és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer - M T M , Budapest 1-374. FRIVALDSZKY J. (1867): A Magyarországi egyenesröpűek Magánrajza - Monographia Orthopterorum Hungáriáé, Budapest G A L L É L. - GYŐRFFY GY. - K Ö R M Ö C Z I L. - D. SZŐNYI G . - H A R M A T B. (1985): Különböző közösség­

típusok élőhely heterogenitás indukciója homokpusztai gyepekben- OKTH Évkönyv: 230-271. GAUSZ J. (1969): Faunistical and ecological investigations of Orthoptera in the region of Middle-Tisza (Kisköre) - Tiscia 5.: 55-68.

GAUSZ J. (1971): Ecological and coenological investigations of Orthoptera in the environs of Porosz­ ló - Tiscia 6.: 57-80. H A R Z K. (1975): Die Geradflügler Mitteleuropas - Veb Gustav Fischer Verlag., Jena 48-437. HERMAN O. (1874): Erdély Bőr- és Egyenesröpűi - Dermaptera et Orthoptera Erdélyi Múzeum Egylet Evkönyvei - V kötet, Kolozsvár HERMAN O. (1876): A rét zenevilágából - Ibid. Tom. V I I I . : 297-311. HERMAN O. (1880): Ujabb vizsgálatok a tücsök hangszerve körül - Ibid. Tom. X.: 273-275. KELEMEN J. (szerk.)(1997): Irányelvek a füves területek természetvédelmi szempontú kezeléséhez Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest KEMP W. E - HARVEY S. J. - O ' N E I L L K. M . (1990): Patterns of vegetation and grasshopper commu­ nity composition - Oecologia 83: 299-308. KISBENEDEK T (1992): Structure of grasshopper (Orthoptera) communities in relation to ecological succesion of dolomit garsslands - Fol. Ent. Hung. LIE: 51-58. KISBENEDEK T. (1997a): The effects of sheep grazing on the community structure of grasshoppers (Orthoptera) - Fol. Ent. Hung. EVE: 45-56. KISBENEDEK T. (1997b): Egyenesszárnyúak-Orthoptera in Forró L. (szerk.): Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer V. - M T M , Budapest 55-81. KOVÁCS J. A. (1995): Lágyszárú növénytársulásaink renszertani áttekintése - Tilia 1.: 86-144. MAROSI S - SOMOGYI S. (szerk.)(1990): Magyarország kistájainak katasztere I I . - MTA Földrajztudo­ mányi Kutató Intézete, Budapest NAGY B. (1944): A Hortobágy sáska- és szöcskevilága I . - Acta Sei. Math. Nat. 26: 3-61. , Kolozsvár NAGY B. (1947): A Hortobágy sáska- és szöcskevilága I I . - Közlemények a Debreceni Tudományegye­ tem Állattani Intézetéből NAGY B. (1948): On the Orthoptera fauna of the Tihany peninsula (Lake Balaton, Western Hungary) - Arch. Biol. Hung. I I . 18., 59-64. NAGY B. (1969): Egyenesszárnyúak (in: Móczár L. (ed.) (1969): Állathatározó I . - Tankönyvkiadó, Bu­ dapest 219-242. NÁDAS T. - CSÁNYI V (1991): A cönológiai szukcesszió replikatív elmélete - Botanikai Közlemények 78 (3-4): 159-171. OCSKAY F. (1833): Orthoptera nova - Ibidem. Tom. X V I . , Pars I L : 959. OCSKAY F. (1863): Fiume vidékén felfedezett új sáskafajról (Barbitistes Ocskayi), A magyar Orvosok és Természetvizsgálók V I I I . nagygyűlésének munkálatai - Budapest, 332-333. ORCI M . K. (1996): A comparative study on grasshopper (Orthoptera) communities in the Aggtelek Biosphere Reserve - „Research, Conservation, Management" Conference Aggtelek, Hungary, 1-5. May 1996 PAPP J. (1968): A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai - Veszprém, VMMK-7: 251-307. PAPP L. (szerk.) (1996): Zootaxonómia - Budapest 180-182. PENKSZA K. - KÁDER F. - BENYOVSZKY B. M . (1997): Vegetációtanulmány

a

Balatonalmádi

(Vörösberény) melletti Megye-hegyről - Bot. Közi. 83.:77-105. RÁcz I . (1973): A Bakony-hegység Orthopteráinak vizsgálatából levont állatföldrajzi következtetések, Veszprém - VMMK-12: 271-274. RÁcz I . (1979): A Bakony-hegység egyenesszárnyú (Orthoptera) faunájának alapvetése - Veszprém, VMMK-14: 95-114 RÁcz I . - SZILÁGYI G. - MOLNÁR A. (1994): Sáskajárások a Hortobágyon, I I . - Kelet-magyarországi erdő-, vad- és halgazdálkodási, természetvédelmi konferencia, Debrecen, 1994. X I . 5-6. RÁcz I . - VARGA Z. - M E Z Ő H . - PARRAGH D. (1996): Studies on the Orthoptera Fauna of the Agg­ telek Karst - Research, Conservation, Management" Conference Aggtelek, Hungary, 1-5. May 1996 RÁcz I . (1998a): Biogeographical survey of the Orthoptera Fauna in Central Part of the Carpathian Basin (Hungary): Fauna types and community types - Articulata 13 (1): 53-69. RÁcz I . (1998b): Life form spectra of Orthoptera Fauna in alkaline grasslands - Tiscia 31: 35-39.

RÁcz I . (1998c): Tiszabercel Biomonitoring Pilot Project-Quantitative orthopterological Research Tiscia 31: 41-45. RÁcz I . - VARGA Z. (1999): Egyenesszárnyú együttesek életforma-spektrumának változása a száraz és félszáraz gyepek struktúrájának függvényében (kézirat) VARGA Z. (1997): Trockenrasen im pannonischen Raum: Zusammenhang der physiognomischen Struktur und der florischtischen Komposition mit den Insektenzönosen - Phytocoenologia 27 (4): 509-571. VENO P. A . (1976): Succesional relationship of five Florida plant communities - Ecology 57: 498-508.

Zusammenfassung Geradflügler (Orthopteroidea: Saltatoria) Forschung im Balaton-Oberland - I n unseren Mitteilungen w i r unsere auf die G e r a d f l ü g l e r f a u n a des Balaton-oberlandes bezo­ genen Kenntnisse z u s a m m e n g e f a ß t . A u f der Basis der Ergebnisse unserer eigenen P r ü f u n g e n und der Daten f r ü h e r e r Forschungen haben w i r das Vorhandensein von 54 Saltatoria-Arten aufgezeigt. D i e H a u p t f ä r b u n g s e l e m e n t e der kleinen Faunaarten sind die Rhacocleis germanica Herr-Schaff., die Pachytrachis gracilis Br. v Watt., die Pholidoptera aptera Fabr., die Ruspolia nitidula Scop. und die A r t e n der Tessalana vittata Charp. Diese Gattungen trasen, sich m i t g r o ß e r Wahrscheinlichkeit aus der U n g l e i c h m ä ß i g k e i t der Forschung ergebend, in erster Linie an den Zeugenbergen des Tapolcaer Beckens bzw. I n Tihany hervor. Die G e r a d f l ü g l e r zeigen - i n erster Linie ihrer A b h ä n g i g k e i t v o m M i k r o k l i m a entsprin­ gend - eine enge A b h ä n g i g k e i t v o n der i h n e n als L e b e n s r a u m diennenden P f l a n z e n z ö n o s e n . D i e einzelnen Pflanzengemeinschaften k ö n n e n durch die K o m b i n a t i o n der G e r a d f l ü g l e r s p e z i e s beschreiben werden. I n der zweiten Hälfte unseres Artikels haben wir die für das Balaton-Oberland charakteristischen, als potentieller Lebensraum der Saltatoria-Arten i n Rechnung zu stellenden Rasentypen in einem ihrer Bedeutung entsprechenden Umfang einbezogen. Bei der Charakterisierung der R a s e n v e r b ä n d e haben wir uns auf die zur Beeinflussung de Wahl des Lebensraums der G e r a d f l ü g l e r fähigen Parameter (Rasenstructur, Artenzusammensetzung, Bedeckung) konzentriert. F ü r die einzelnen B i o z ö n e n g a t t u n g e n haben w i r auf der Basis eigener und fremder Feststellungen an die jeweiligen G e w ä c h s e vermutlich bindbare V e r b ä n d e von G e r a d f l ü g l e r n und charak­ teristische A r e t n k o m b i n a t i o n e n angegeben. A l s hervorzuheben betrachten wir, d a ß i n den von uns g e p r ü f t e n B a s t ä n d e n der durch das Brachypodium pinnatum dominierten, auf g e m ä h t e n F l ä c h e n und an W a l d r ä n d e r n vorkommenden G r ä s e r Saltatoria-Gemeinschafetn leben, die durch g r o ß e Individuenzahl, A r t e n r e i c t u m ind ein Spektrum v e r ä n d e r l i c h e r Lebensformer charakterisiert werden k ö n n e n . M i t unserer Publikation beabsichtigen w i r eine auf die Belebung der orthopterologischen Erforschung der Bakony-Landschaft verweisende Veröffentlicgung. D a r ü b e r hinaus betra­ chten w i r sie als eine Ausgangsbasis, welche auch unsere m i t den Indukationen der Lebensorte der G e r a d f l ü g l e r verbundened Fragestellungen e n t h ä l t . K é z i r a t lezárva: 1999. o k t ó b e r 30. A szerzők címe (Authors' adress): K E N Y E R E S Z o l t á n és B A U E R Norbert Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m 8420-Zirc, R á k ó c z i t é r 1.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 15-1996 (2000); 93-100.

FUTÓBOGARAK (COLEOPTERA: CARABIDAE) A PANNONHALMI TÁJVÉDELMI KÖRZETBŐL K U T A S I Csaba

Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc Abstract: Ground-beetles (Carabidae) from the Pannonhalma Landscape Protection Area - The ground-beetle fauna had been examined for two years (1995, 1997) on the southern part of the Pan­ nonhalma Landscape Protection Area. Collections were done with different methods, even with soiltrapping in 10 habitats. The most widely-spread ground-beetle species of the area are the followings: Abax parallelepipedus (Piller et Mitterpacher, 1783), Carabus coriaceus Linnaeus, 1758, Carabus convexus Fabricius, 1775. On the area we found 85 ground-beetle species altogether, from which the Ophonus gammeli (Schauberger, 1932) is a new species for the fauna of the Bakony and rare in the country. Valuable groundbeetle species of our waterside areas, the Europhilus fuliginosus (Panzer, 1809) and the Elaphrus cupreus Duftschmid, 1812 turned up as well.

Bevezetés A Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m a F e r t ő - H a n s á g Nemzeti Park igazgatóságá­ nak m e g b í z á s á b ó l 1995-ben és 1997-ben t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á t végzett a Pannonhalmi Tájvédelmi K ö r z e t b e n . A vizsgálatok a tájvédelmi k ö r z e t déli r é s z é r e terjedtek k i . A z ízelt­ l á b ú a k rendszeres gyűjtése s o r á n t ö b b faunisztikai e r e d m é n y született, melyek egy része ebben a cikkben kerül k ö z l é s r e . A P a n n o n h a l m i - d o m b v i d é k a B a k o n y v i d é k legkevésbé kutatott kistájainak egyike. K ü ­ l ö n ö s e n vonatkozik ez az ízeltlábú-faunára. M í g egyes b o g á r c s a l á d o k bakonyi alapvetései­ ben szórványosan t a l á l k o z u n k Pannonhalma k ö r n y é k i gyűjtőhelyekkel (pl.: M E D V E G Y 1987), addig T Ó T H (1973) f u t ó b o g á r a l a p v e t é s é b e n nem t a l á l u n k i d e v o n a t k o z ó adatokat. F é n y c s a p d á z á s o k ugyan folytak a t e r ü l e t e n , azonban csak az éjjeli l e p k é k m e g h a t á r o z á s á r a k e r ü l t sor, az anyag t ö b b i része elveszett ( H O R V Á T H szóbeli közlése).

Anyag és módszer A tájvédelmi k ö r z e t b e n a gyűjtéseket talajcsapdával, fűhálózással és egyeléssel végez­ tük. A talajcsapdák 8 cm á t m é r ő j ű , etilén-glikolt t a r t a l m a z ó , fedett m ű a n y a g poharak vol­ tak, ü r í t é s ü k e t havonta végeztük. A z alábbi helyeken m ű k ö d t e k talajcsapdák (zárójelben a c s a p d á k s z á m á t adtuk meg):

1. ábra: A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet kutatott területei (a fekete körök a talajcsapdával vizsgált helyeket jelzik) 7995. április végétől november elejéig: Sokorópátka: 1. Bő-torok-völgy (patakpart melletti b o d z á s /2/); 2. B a r á t o k - v á r a (gyer­ tyános-tölgyes 161); 3. Kappan (gyertyános-tölgyes /5/) Ravazd: 4. R e k e t t y é s (cseres-tölgyes /3/); 5. R a v a z d i - e r d ő (cseres-tölgyes /3/); Bakonypéterd: 6. L á b a t l a n - s z é k (cseres-tölgyes /3/) 1997. április elejétől október végéig: Ravazd: 1. G e n c s e - k ú t i - e r d ő (nedves c s e r e s - t ö l g y e s / 5 / ) ; 2. M a c s k a l i k - t e t ő (cseres-töl­ gyes /5/); Pannonhalma: 3. Ürge-völgy (szántó széle /4/); 4. Francia-pagony (fiatal gyertyá­ nos /5/)

Eredmények A gyűjtött Carabidae fajok előfordulási adatai 1. Cicindela campestris Linnaeus, 1758 - Pannonhalma: jánosmajori út, Ravazd: Ravazdi-erdő (cseres-töl­ gyes, egyelés) 2. Calosoma inquisitor (Linnaeus, 1758) - Ravazd: Macskalik-tető-nyiladék (szárnyfedő) 3. Calosoma auropunctatum (Herbst, 1784) - Ravazd: Vadalmás (kaszáló) (szárnyfedő) 4. Calosoma sycophanta (Linnaeus, 1758) - Ravazd: Gencse-kúti-erdő (talajcsapda) 5. Carabus convexus Fabricius, 1775 - Pannonhalma: jánosmajori út, Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Kiskút-forrás (egyelés), Macskalik-tető (cse­ res-tölgyes, talajcsapda), Gencse-kúti erdő (talajcsapda), Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda), Barátok vára (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Kappan (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Bakonypéterd: Lábatlan-szék (cseres-tölgyes, talajcsapda)

6. Carabus coriaceus Linnaeus, 1758 - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ür­ ge-völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető-nyiladék (farakás mellett, sörösüvegben), Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Gencse-kúti erdő (talajcsapda), Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda), Ravazdi-erdő (cseres-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talaj­ csapda), Barátok vára (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Kappan (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Bakonypéterd: Lábatlan-szék (cseres-tölgyes, talajcsapda) 7. Carabus hortensis Linnaeus, 1758 - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda), Barátok vá­ ra (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Ravazd: Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda) 8. Carabus nemoralis O.P. Müller, 1764 - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Gencse-kúti-erdő (talajcsapda), Rekettyés (cse­ res-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda), Barátok vára (gyertyá­ nos-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Kappan (gyertyános-tölgyes, talajcsapda) 9. Carabus ullrichi Germar, 1824 - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ürge­ völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető-nyiladék (farakás mellett, sörösüvegben), Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Gencse-kúti-erdő (talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok­ völgy (patakpart, talajcsapda) 10. Leistus ferrugineus (Linnaeus, 1758) - Pannonhalma: Jánosmajor (forgatás) 11. Leistus rufomarginatus (Duftschmid, 1812) - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Gencse-kúti-erdő (talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talaj csapda) 12. Nebria brevicollis (Fabricius, 1792) - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda) 13. Notiophilus rufipes Curtis, 1829 - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talaj­ csapda), Barátok vára (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Bakonypéterd: Lábatlan-szék (cseres-tölgyes, talajcsapda) 14. Elaphrus cupreus Duftschmid, 1812 - Ravazd: Rekettyés (tavacska partja, egyelés) 15. Elaphrus riparius (Linnaeus, 1758) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 16. Elaphrus uliginosus Fabricius, 1792 - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 17. Loricera pilicornis (Fabricius, 1775) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 18. TVechus quadristriatus (Schrank, 1781) - Ravazd: Ravazdi-erdő (cseres-tölgyes, egyelés) 19. Tachyta nana (Gyllenhal, 1810) - Ravazd: Gencse-kúti-erdő (kérgezés), Rekettyés (kérgezés), Bakonypéterd: Lábatlan-szék (cseres-tölgyes, kérgezés) 20. Bembidion articulatum (Panzer, 1796) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Kiskút-forrás, Rekettyés (tavacska partja, egyelés) 21. Bembidion dalmatinum Dejean, 1831 - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, egyelés) 22. Bembidion dentellum (Thunberg, 1787) - Ravazd: Kiskút-forrás 23. Bembidion illigeri Netolitzky, 1914 - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Re­ kettyés (tavacska partja, egyelés) 24. Bembidion la m pros (Herbst, 1784) - Ravazd: Kiskút-forrás, Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, egyelés) 25. Bembidion lunulatum (Fourcroy, 1785) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 26. Bembidion octomaculatum (Goeze, 1777) - Pannonhalma: Ürge-völgy (mesterséges tó medrében), Ravazd: Rekettyés (tavacska partja, egyelés) 27. Bembidion properans (Stephens, 1828) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Kiskút-forrás, Gencse-kút (szántószél), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, egyelés) 28. Bembidion quadrimaculatum (Linnaeus, 1761) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Gencse-kút (szántószél), Ravazd: Rekettyés (tavacska partja, egyelés) 29. Bembidion quadripustulatum Audinet-Serville, 1821 - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó med­ rében) 30. Bembidion semipunctatum (Donovan, 1806) - Ravazd: Rekettyés (tavacska partja, egyelés) 31. Bembidion tenellum Erichson, 1837 - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 32. Bembidion varium (Olivier, 1795) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében)

33. Asaphidion flavipes (Linnaeus, 1761) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Kiskút-forrás, Gencse-kút (szántószél), Rekettyés (tavacska partja, egyelés), Sokorópátka: Bő-torok­ völgy (patakpart, talajcsapda) 34. Anisodactylus signatus (Fabricius, 1787) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 35. Diachromus germanus (Linnaeus, 1758) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Kiskút-forrás (fűhálózás) 36. Ophonus gammeli (Schauberger; 1932) - Pannonhalma: jánosmajori út, Ürge-völgy (szántószél, talajcsap­ da), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda), Bakonypéterd: Lábatlan-szék (cseres-tölgyes, talajcsapda) 37. Ophonus rufibarbis Fabricius, 1792 - Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda) 38. Pseudoophonus rufipes (de Geer, - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 39. Harpalus affinis (Schrank, 1781) - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (egyelés) 40. Harpalus atratus Latreille, 1804 - Pannonhalma: Szemeti-pagony, Francia-pagony (fiatal gyertyános, ta­ lajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Gencse-kúti-erdő (talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 41. Harpalus distinguendus (Duftschmid, 1812) - Pannonhalma: jánosmajori út, Sokorópátka: Bő-torok­ völgy (patakpart, talajcsapda), Kappan (gyertyános-tölgyes, talajcsapda) 42. Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812) - Ravazd: Kiskút-forrás, Kecskekői szántó 43. Harpalus serripes (Quensel, 1806) - Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Aranyos-völgy (egyelés) 44. Harpalus tardus (Panzer, 1797) - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Macska­ lik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda) 45. Stenolophus mixtus (Herbst, 1784) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 46. Stenolophus teutonus (Schrank, 1781) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 47. Acupalpus meridianus (Linnaeus, 1761) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Gencse-kút (szántószél) 48. Poecilus cupreus (Linnaeus, 1758) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Kecskekő (szántó), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 49. Poecilus punctulatus (Schaller, 1783) - Ravazd: Aranyos-völgy (szántószél) 50. Pterostichus anthracinus (Illiger, 1798) - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 51. Pterostichus mclanarius (Illiger, 1798) - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 52. Pterostichus niger (Schaller, 1783) - Pannonhalma: Jánosmajor, forgatás 53. Pterostichus nigrita (Paykull, 1790) - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 54. Pterostichus oblongopunctatus (Fabricius, 1787) - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Gencse-kúti-erdő, Sokorópátka: Bő-torok­ völgy (patakpart, talajcsapda) 55. Pterostichus ovoideus (Sturm, 1824) - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Kiskút-forrás, Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, egyelés) 56. Abax parallelepipedus (Piller et Mitterpacher, 1783) - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Gencse-kúti-erdő (talajcsapda), Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda), Ravazdi-erdő (cseres-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda), Barátok vára (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Kappan (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Bakonypéterd: Lábatlan-szék (cseres-tölgyes, talajcsapda) 57. Abax parallelus (Duftschmid, 1812) - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Gencse-kúti-erdő (talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 58. Synuchus vivalis (Illiger, 1789) - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda) 59. Calathus fuscipes (Goeze, 1777) - Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Rekettyés (cse­ res-tölgyes, talajcsapda), Ravazdi-erdő (cseres-tölgyes, talajcsapda) 60. Laemostenus terricola (Herbst, 1784) - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda),

Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Gencsekúti-erdő (talajcsapda), Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda), Ravazdi-erdő (cseres-tölgyes, talajcsap­ da), Sokorópátka: Kappan (gyertyános-tölgyes, talajcsapda) 61. Platyderes rufus (Duftschmid, 1812) - Pannonhalma: Francia-pagony (fiatal gyertyános, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsap­ da), Kappan (gyertyános-tölgyes, talajcsapda), Bakonypéterd: Lábatlan-szék (cseres-tölgyes, talajcsapda) 62. Agonum marginatum (Linnaeus, 1758) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 63. Platynus assimilis (Paykull, 1790) - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 64. Platynus dorsalis (Pontoppidan, 1763) - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Kecskekői szántó, Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, egyelés) 65. Europhilus fuliginosus (Panzer, 1809) - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, egyelés) 66. Amara aenea (De Geer, 1774) - Ravazd: Kecskekői szántó 67. Amara bifrons (Gyllenhal, 1810) - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 68. Amara communis (Panzer, 1797) - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda) 69. Amara consularis (Duftschmid, 1812) - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 70. Amara convexior Stephens, 1828 - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Macska­ lik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda) 71. Amara eurynota (Panzer, 1797) - Pannonhalma: Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda) 72. Amara saphyrea Dejean, 1828 - Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Gencse-kút (szán­ tószél), Rekettyés (cseres-tölgyes, talajcsapda), Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 73. Amara similata (Gyllenhal, 1810) - Ravazd: Gencse-kút (szántószél) 74. Chlaenius nigricornis (Fabricius, 1787) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 75. Chlaenius nitidulus (Schrank, 1781) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 76. Chlaenius spoliatus (Rossi, 1790) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 77. Chlaenius tristis (Schaller, 1783) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében) 78. Chlaenius vestitus (Paykull, 1790) - Pannonhalma: Jánosmajor (mesterséges tó medrében), Ravazd: Kis­ kút-forrás, Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, egyelés) 79. Badister lacertosus Sturm, 1815 - Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, talajcsapda) 80. Demetrias atricapillus (Linnaeus, 1758) - Ravazd: Kecskekői szántó 81. Dromius notatus (Stephens, 1827) - Ravazd: Rekettyés (cseres-tölgyes, kérgezés) 82. Syntomus obseuroguttatus (Duftschmid, 1812) - Ravazd: Kecskekői szántó 83. Syntomus pallipes Dejean, 1825 - Ravazd: Macskalik-tető (Cseres-tölgyes, talajcsapdázás) 84. Microlestes minutulus (Goeze, 1777) - Ravazd: Kecskekői szántó 85. Brachinus explodens Duftschmid, 1812 - Ravazd: szántószél, Sokorópátka: Bő-torok-völgy (patakpart, egyelés) Jellegzetes és ritka fajok jellemzése: Calosoma auropunctatum (Herbst, 1784) Tipikus sztyepp-faj, m e l e g k e d v e l ő , száraz gyepekben fordul e l ő (homokon, löszön és sziken e g y a r á n t ) , e l s ő s o r b a n az A l f ö l d ö n él ( S Z É L 1996). A Kisalföldön (Mosonszolnok) ag­ r á r t e r ü l e t e n végzett talajcsapdázással a leggyakoribb futóbogárfajok egyike volt, l e g i n k á b b b o r s ó f ö l d ö n gyűjtötték ( K Á D Á R - S Z É L - F A R A G Ó 1998). Vas m e g y é b ő l (Csepreg, V é p ) ( H O R V A T O V I C H 1980a) és H a j d ú b ö s z ö r m é n y b ő l ( H O R V A T O V I C H - S Z A R U K Á N 1986)

is e l ő k e ­

rült szántóföldről, b á r k o r á n t s e m volt jelen nagy s z á m b a n . Pest k ö r n y é k é n (Tahitótfalu) fénycsapdával gyűjtötték ( K Á D Á R - S Z É L 1995). T Ó T H (1973) a l a p v e t é s é b e n m é g csak V e s z p r é m b ő l közli. A z ó t a az alábbi bakonyi lelő­ helyekről k e r ü l t elő: D u d a r (lenföld), H o m o k b ö d ö g e ( E l ő e r d ő ) , U g o d (Szőlőhegy), V á r p a ­ lota (Nagykálistó), Ravazd (Vadalmás: kaszáló) (szárnyfedő) ( B T M ) , Berhida, Hévíz, Farkasgyepű, ( M T M ) .

Carabus hortensis Linnaeus, 1758 H a z á n k b a n a domb- és hegyvidék zárt erdeiben fordul elő, egyike a leggyakoribb Carabus-fajainknak. A z Alföldről hiányzik. A B ü k k b e n nagy s z á m b a n k e r ü l t elő 250 és 850 m között, e l s ő s o r b a n zárt e r d ő k b ő l , de 5/?/raeö-cserjésből és hegyi legelőkről is ( S Z É L 1996). A Bakonyban végzett p o p u l á c i ó d i n a m i k a i vizsgálatok s o r á n fiatal b ü k k ö s b e n és gyertyános-tölgyesben d o m i n á n s fajnak bizonyult ( T Ó T H 1980). Ezt az á l t a l á b a n hegyvidé­ ki elterjedésű fajt, S o k o r ó p á t k á n , a Bő-torok-völgy p a t a k p a r t j á n 150 m tengerszint feletti m a g a s s á g b a n t a l á l t u k meg. E n n é l alacsonyabb élőhelyét H O R V A T O V I C H (1980b) közli a Bar­ csi B o r ó k á s Tájvédelmi K ö r z e t b ő l , ahol kb. 100 m-es m a g a s s á g b a n gyűjtötték. E l ő k e r ü l t m é g S o k o r ó p á t k á n a B a r á t o k v á r á n á l , valamint Ravazdon a R e k e t t y é s cseres­ tölgyeséből. Elaphrus cupreus Duftschmid, 1812 V í z p a r t i ligeterdeink jellegzetes, de ritka faja, melyet T Ó T H bakonyi a l a p v e t é s é b e n (1973) m é g csak a Keszthelyi-hegységből említ ( L e s e n c e i s t v á n d ) . A z ó t a t ö b b helyről is elő­ került: A k a ( h a l a s t ó ) , Balinka ( K i s g y ó n b á n y a ) , I s z t i m é r ( Ú t t ö r ő - f o r r á s ) ( K U T A S I 1998a), V e s z p r é m v a r s á n y (újmajori e r d é s z h á z , patakmeder), Csopak ( K e r e k e d i - ö b ö l , n y á r a s füzes), Vászoly ( N y e l ő ) . A Bakonyaljáról a somlóvásárhelyi H o l t - t ó melletti é g e r e s b ő l is m e g k e r ü l t . L e g i n k á b b a mocsaras t e r ü l e t taposásával gyűjthető. A kutatott t e r ü l e t e n a ravazdi R e k e t t y é s b e n levő tavacska partjáról k e r ü l t elő egyetlen p é l d á n y . Ophonus gammeli (Schauberger, 1932) Ritka futóbogárfaj, elterjedése szórványos. A B ü k k b e n (Eger) a B u d a i - h e g y s é g b e n (Já­ nos-hegy) a Pilisben, a V é r t e s b e n , G ö d ö l l ő n és Siófokon gyűjtötték ( S Z É L 1996), de m i n d ­ egyik lelőhelyéről csak egy p é l d á n y b a n került elő. K u t a t á s a i n k s o r á n t ö b b helyen is megta­ láltuk, s z á n t ó s z é l e n és cseresben e g y a r á n t . P a n n o n h a l m á n a j á n o s m a j o r i ú t o n egyeltem, az Ürge-völgyben szántószélen talajcsapda gyűjtötte, Ravazdon a Macskalik-tetőn, a R e k e t t y é s e n és B a k o n y p é t e r d e n a L á b a t l a n - s z é ­ ken, cseres-tölgyesben szintén talajcsapdával fogtuk. A B a k o n y b ó l 1998-ban a vilonyai Kül­ ső-hegy fenyveséből talajcsapdázással is előkerült egy példány. A Bakony faunájára új faj. Europhilus fuliginosus (Panzer, 1809) Szórványos előfordulású faj, amelyet l e g i n k á b b vízparti é g e r e s b e n gyűjtöttek. E l ő f o r d u ­ l á s a i n a k z ö m e h á b o r í t a t l a n t e r m é s z e t k ö z e l i é l ő h e l y e k r e esik. A Bakony t e r ü l e t é r ő l Csopak­ ról ( K e r e k e d i - ö b ö l ) , K á d á r t á r ó i és B a l a t o n s z ő l ő s r ő l (a T S Z melletti tó p a r t j á r ó l ) k e r ü l t e l ő ( K U T A S I 1998b). S o k o r ó p á t k á n a B ő - t o r o k - v ö l g y b e n egy a patakhoz közeli f a r ö n k k é r g e z é sével gyűjtöttük.

A vizsgált területek jellemzése A talajcsapdás gyűjtések s o r á n 1995-ben 25, 1997-ben 31 fajt sikerült begyűjteni a vizs­ gált élőhelyekről. A z alábbi h á r o m faj, m i n d k é t é v b e n az összes vizsgált é l ő h e l y e n előfor­ dult: Carabus coriaceus, Carabus convexus,Abaxparallelepipedus. Ezek a fajok h a z á n k hegy­ es d o m b v i d é k e i n e k l o m b e r d ő z ó n á j á b a n o r s z á g o s a n is gyakorinak m o n d h a t ó k . E l s ő s o r b a n faunisztikai vizsgálatokat v é g e z t ü n k a t e r ü l e t e n , de 1997-ben a gyűjtött fa­ j o k e g y e d s z á m a i t is feljegyeztük. A z azonos gyűjtési idő és m ó d s z e r , valamint a szinte azo-

nos c s a p d a s z á r a (5-5, az Ü r g e - v ö l g y b e n 4), l e h e t ő v é teszi, hogy a vizsgált élőhelyek domi­ nancia-viszonyairól is szóljunk. Ebben az é v b e n 32 faj 827 e g y e d é t gyűjtöttük. A l e g t ö b b p é l d á n y t (361) a Francia-pagony t e l e p í t e t t fiatal g y e r t y á n o s á b a n fogtuk, ez az élőhely egy m é l y e d é s b e n helyezkedik el, a vizsgált t e r ü l e t e k közül ez a legnedvesebb. A z itt m e g t a l á l t Abaxparallelepipedus 15 faj közül a legnagyobb d o m i n a n c i á t k é t faj, az 54%-os gyakoriságú és a 20%-os gyakoriságú Abax parallelus mutatta. Legnagyobb s z á m b a n innen k e r ü l t e l ő a Carabus nemoralis, a Carabus ullrichi és a Pterostichus oblongopunctatus. Csak itt találtuk meg a Nebria brevicollis és a Pterostichus ovoideus fajokat. Csaknem ugyanilyen magas e g y e d s z á m o t (343) és a vizsgált élőhelyek közül a legmaga­ sabb fajszámot (21) regisztráltuk a M a c s k a l i k - t e t ő száraz cseres-tölgyesében. A d o m i n á n s faj csaknem 30%-os d o m i n a n c i á v a l a Laemostenus terricola, s z u b d o m i n á n s pedig a Calathus fuscipes volt. Legnagyobb s z á m b a n itt t a l á l t u k meg a Carabus convexus, a Leistus rufomarginatus és a Notiophilus rufipes fajokat. Csak innen k e r ü l t e k elő az alábbi fajok: Amara saphyrea, Amara similata, Harpalus serripes, Ophonus rufibarbis, Syntomus pallipes. A z Ü r ­ ge-völgyben alacsonyabb e g y e d s z á m o k a t , de elég magas fajszámot kaptunk (18), a magas diverzitás nem véletlen, hiszen a c s a p d á k a s z á n t ó és a cseres k ö z ö t t i fűszegélyben helyez­ kedtek el. A d o m i n á n s faj 40%-os gyakorisággal a Harpalus rufipes volt. Legnagyobb egyed­ s z á m b a n itt gyűjtöttük az Ophonus gammeliA, valamint csak itt találtuk meg az Agonum dorsalis, az Amara communis, az Amara eurynota és a Synuchus vivalis fajokat. A G e n c s e - k ú t i e r d ő b e n a c s a p d á k egy nedvesebb cseres-tölgyesben lettek leásva, és a közeli sózóhely m i ­ att gyakran áldozatul estek a v a d d i s z n ó k n a k . Ennek e l l e n é r e 11 fajt itt is sikerült kimutat­ nunk, a d o m i n á n s faj 30%-os gyakorisággal az Abax parallelepipedus volt. A Calosoma sycophanta és a Pterostichus niger csak innen k e r ü l t elő. A t ö b b i fajt m i n d m e g t a l á l t u k a Fran­ cia-pagonyban is. A talajcsapdás gyűjtések alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgáltok e r e d m é n y e i szerint a P a n n o n h a l m i - d o m b v i d é k legszélesebb k ö r b e n elterjedt fajai az Abax parallelepipedus, a Carabus coriaceus, valamint a Carabus convexus. A nedvesebb é l ő h e l y e k e n az Abax paral­ lelepipedus d o m i n á n s faj, valamint nagyobb s z á m b a n itt fordulnak e l ő az Abax parallelus, a Carabus nemoralis, a Carabus ullrichi és a Pterostichus oblongopunctatus fajok. Ezeken az é l ő h e l y e k e n akadhatunk a Carabus hortensis, a Pterostichus ovoideus és a Nebria brevicollis n y o m á r a . A száraz cseres-tölgyesekben és szegélyén xerophil fajokat találunk, mint p é l d á ­ u l a Calathus fuscipesA, amely ezeken az é l ő h e l y e k e n nagy g y a k o r i s á g b a n fordul elő. Eze­ ken a száraz é l ő h e l y e k e n bukkanhatunk a ritka Ophonus gammeli nevű f u t ó b o g á r n y o m á r a . A h a z á n k b a n elterjedt, de ritka Laemostenus terricola-X is majdnem mindegyik élőhelyen m e g t a l á l t u k , a M a c s k a l i k - t e t ő száraz cseres-tölgyesében pedig d o m i n á n s fajnak bizonyult. A z egyelő gyűjtéseket is figyelembe véve, a k é t év alatt 85 futóbogárfajt sikerült gyűj­ t e n ü n k , ezeket nagy r é s z b e n m e s t e r s é g e s , illetve t e r m é s z e t e s vizek partján, vagy nedvesebb é l ő h e l y e k e n fogtuk. Vizek partján gyűjtöttük a szórványos előfordulású Europhilus fuliginosusA, valamint az Elaphrus cupreus-t, amely a vízparti ligeterdeink jellegzetes, de ritka fa­ ja. A P a n n o n h a l m i - d o m b v i d é k f u t ó b o g á r f a u n á j á n a k jobb m e g i s m e r é s e é r d e k é b e n további gyűjtésekre van szükség, fontosnak tartjuk a talajcsapdás és egyelő gyűjtések mellett a lámpázással (vagy fénycsapdával) való anyaggyűjtést is.

Irodalom HoRVATOViCH S. (1980a): Vas megyei vörösherésekben élő futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) fau­ nisztikai vizsgálata - Savaria, Vas megyei Múzeumok Értesítője 13-14 (1979-1980): 59-65. HORVATOVICH S. (1980b): Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél-és Nyugat-dunántúlról I I . (Coleoptera) - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979): 33-43. HORVATOVICH S. - SZARUKÁN I . (1986): Faunái investigation of ground beetles (Carabidae) in the arable soils of Hungary - Acta Agronomica Hungarica 35: 107-123. KÁDÁR F. - SZÉL GY. (1995): Data on ground beetles captured by light traps in Hungary (Coleoptera, Carabidae) - Folia Entomologica Hungarica 56: 37—43. KÁDÁR F. - SZÉL GY. - FARAGÓ S. (1998): Futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) egy kisalföldi agrár­ területen - Növényvédelem 34: 3-9. KUTASI CS. (1998a): Ritka futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) a Keleti-Bakonyból - A Bakonyi Ter­ mészettudományi Múzeum Közleményei 13 (1994): 63-72. KUTASI CS. (1998b): Futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) Liter környékéről - A Bakonyi Természet­ tudományi Múzeum Közleményei 13 (1994): 73-88. MEDVEGY M . (1987): A Bakony cincérei - A Bakony Természettudományi Kutatásainak eredményei 19., BTM, Zirc SZÉL GY. (1996): Rhysodidae, Cicindelidae and Carabidae (Coleoptera) from the Bükk National Park - The Fauna of the Bükk National Park 159-222. TÓTH L. (1973): A Bakony-hegység futóbogár alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae) - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12.: 275-351. T Ó T H L. (1980): A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma ragadozó (Carnivor) bogarainak vizsgálata a ta­ lajszintben - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 15.: 73-91.

Zusammenfassung Laufkäfer (Coleoptera: Carabidae) aus dem Landschaftschutzgebiet von Pannonhalma - I n dem wenig erforschten Landschaftschutzgebiet wurden Laufkäfer arten i m Jahre 1995 und 1997 m i t verschiedenen M e t h o d e n untersucht. I n zehn typischen Lebensorten wurde von A p r i l bis Ende Oktober m i t B o d e n f ä l l e n gesammelt. Viele A r t e n konnten besonders an Pfützufern mit H a n d gesammelt werden. I n diesem Gebiet waren insgesammt 85 A r t e n der Carabidae zu finden. I n den W ä l d e r n des Landschaftschutzgebietes waren die allge­ mein verbreiteten L a u f k ä f e r a r t e n : Abax parallelepipedus Pill et Mitt, Carabus coriaceus L . , Carabus convexus Fabr. I n dem n ä ß i g e r Waldgebiet war die dominante A r t Abax paral­ lelepipedus und g r ö ß t e n t e i l s Abax parallelus Duft., Carabus nemoralis O. F. Müll., Carabus ullrichi Germ., Pterostichus oblongopunctatus Fabr. aufzufinden. Aus den verschiedenen L e b e n s r ä u m e n dieses Gebietes wurden seltene L a u f k ä f e r a r t e n nachgewiesen: Ophonus gammeli Schaub., Elaphrus cupreus Duft., Europhilus fuliginosus Panz. I m Bakony-Gebirge war Ophonus gammeli Schaub. bisher nicht bekannt. K é z i r a t lezárva: 1999. december A szerző címe (Author's adress): K U T A S I Csaba Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m H-8420 Zirc, R á k ó c z i t é r 1.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 15-1996 (2000); 101-124.

ÚJABB ADATOK A BAKONY KAPARÓDARÁZS FAUNÁJÁNAK (HYMENOPTERA, SPHECOIDEA) ISMERETÉHEZ JÓZAN Z s o l t Mernye Abstract: Further data to the knowledge of the Sphecoid fauna (Hymenoptera: Sphecoidea) of the Ba­ kony Mountains - The author continuing Benedek's researchwork (1979) and gave a list of the 199 known sphecoid species with its collecting sites. Now all faunistical data belonging to 169 species are published. The fauna composition is evalued from ecofaunistical and zoogeographical points of view. Ammoplanus wesmaeli is a new species in the Hungarian sphecoid fauna.

Bevezetés A Bakony k a p a r ó d a r á z s f a u n á j á n a k állatföldrajzi s z e m p o n t ú e l e m z é s é t B E N E D E K (1979) tette k ö z z é . P u b l i k á c i ó j á b a n részletes e l e m z é s t adott a hegység Sphecoidea faunájá­ nak állatföldrajzi és ökofaunisztikai j e l l e m z ő i r ő l , összehasonlítva a hegység egyes fauna­ kistájait. A gyűjtések s o r á n e l ő k e r ü l t 160 faj lelőhelyadatait is k ö z ö l t e . E k ö z l e m é n y szerző­ je 1980-tól folytat faunisztikai k u t a t á s t a Bakony t e r ü l e t é n a fullánkos h á r t y á s s z á r n y ú (Hymenoptera: Aculeata) fajok k ö r é b e n , t ú l n y o m ó r é s z b e n a Balaton-felvidéken és a Keszt­ helyi-hegységben. E l ő s z ö r a Tihanyi-félsziget faunájáról jelent meg publikációja ( J Ó Z A N 1989), melyben t ö b b e k k ö z ö t t 91 Sphecoidea faj e l ő f o r d u l á s á r ó l t a l á l h a t ó k adatok. K ö z t ü k 12 a Bakonyban m á s u t t m é g nem került elő. Ebben a k ö z l e m é n y b e n s z á m o t adunk a fau­ nisztikai k u t a t á s o k további e r e d m é n y e i r ő l . Feldolgoztuk a T ó t h által gyűjtött anyagot, to­ v á b b á n é h á n y m á s gyűjtő (Kasper, Katona, Veszelovszky, H a v a s i n é , Brugyits, Papp) által fogott p é l d á n y o k a t is. A Magyar T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m d e t e r m i n á l a t l a n a n y a g á n a k feldolgozásakor e l ő k e r ü l t n é h á n y olyan p é l d á n y , mely kiegészíti a hegység t e r ü l e t é r ő l k i m u ­ tatott gazdag anyagot.

Értékelés A Sphecoidea fauna rendszeres vizsgálatát a Keszthelyi-hegységben, S ü m e g k ö r n y é k é n és a Balaton-felvidéken (a T a p o l c a i - m e d e n c é t ő l Balatonfűzfőig) folytattuk, 50 t e l e p ü l é s e n és a t e l e p ü l é s e k k ö r n y é k é n . A Bakony m á s faunakistájairól az e l ő z ő e k b e n említett gyűjtők j ó v o l t á b ó l vált i s m e r t t é n é h á n y további adat. K u t a t á s u n k kiterjedt a t e r m é s z e t k ö z e l i é l ő h e -

lyeken kívül a Balaton-felvidék jellegzetes a g r á r ö k o s z i s z t é m á i r a (kisparcellás szőlők, parla­ gok stb.) és a t e l e p ü l é s e k b e l s ő t e r ü l e t e i r e is. A faunisztikai feltáró munka e r e d m é n y e 169 faj 3028 p é l d á n y a . Ezek k ö z ü l 27 faj a Ba­ kony t e r ü l e t é r ő l m é g nem volt ismert. A m á r publikált adatokkal együtt ( B E N E D E K 1979, J Ó Z A N 1989) a h e g y s é g b e n összesen 199 Sphecoidea fajt sikerült m e g t a l á l n i , a h a z á n k b ó l is­ mert fajok 6 8 % - á t ( 1 . , 2. táblázat). E fajszám j e l e n t ő s volta m á s t e r ü l e t e k k e l összehasonlít­ va t ű n i k k i igazán: Bükki Nemzeti Park 53, Kiskunsági Nemzeti Park 158, D u n a - D r á v a Nemzeti Park 168 faj. Továbbra sem k e r ü l t elő n é h á n y olyan faj, melyeket f ő k é p p e n az E u p a n n o n i c u m b ó l is­ m e r ü n k (Stizus, Stizoidea, Sphecius, Entomosericus fajok). A Dolichurus és Tracheliodes fa­ j o k e l ő f o r d u l á s á r a s z á m í t a n i lehet. A ritka, színező f a u n a e l e m e k r ő l a k ö v e t k e z ő fejezetben jellemzést adunk. A z Ammoplanus wesmaeli GiR. M a g y a r o r s z á g faunájára újnak bizonyult. A B E N E D E K (1979) által figyelembe vett f a u n a k i s t á j a k o n e l ő k e r ü l t fajokat — a m á r pub­ likáltakkal együtt — m i is t á b l á z a t b a foglaltuk ( 1 . táblázat), feltüntetve a gyűjtőhelyek szá­ m á t is. A z e l ő k e r ü l t fajok a l c s a l á d o n k é n t i m e g o s z l á s a a 2. táblázatban t a l á l h a t ó meg. A z egyes t e r ü l e t e t e k e n e l ő k e r ü l t fajok s z á m á b ó l , a l c s a l á d o n k é n t i m e g o s z l á s á b ó l m e s s z e m e n ő k ö v e t k e z t e t é s e k e t nem é r d e m e s levonni, mert a gyűjtések a Bakony déli r é s z é r e súlypon­ t o z ó d t a k . Továbbra sem ismerjük k i e l é g í t ő e n a Déli-, Keleti- és az Eszaki-Bakony k a p a r ó d a r á z s faunáját. A Benedek által e l k ü l ö n í t e t t B a l a t o n i - R i v i é r a faunakistáj nyugati h a t á r a ( K i l i á n t e l e p ) valójában m e g h o s s z a b b í t h a t ó a k á r a Keszthelyi-hegység keskeny part menti övezetéig is. A xerotherm sziklagyepeket, lejtősztyep fragmentumokat a tó északi partja m e n t é n h ú z ó d ó hegylábi ö v e z e t b e n szinte m i n d e n ü t t m e g t a l á l h a t j u k . Ö s s z e f ü g g ő e n Balatonfűzfőtől Badacsonyörsig, majd B a l a t o n e d e r i c s t ő l Cserszegtomaj ig. Ehhez csatla­ koznak mozaikosan a Tapolcai-medence t a n ú h e g y e i n e k déli lejtői. A lelőhelyeket az össze­ h a s o n l í t h a t ó s á g é r d e k é b e n t o v á b b r a is a Benedek által bevezetett m ó d o n soroltuk be a Ba­ l a t o n i - R i v i é r a és a Balaton-felvidék faunakistájaiba. A s z á m o s ú j a b b faj e l ő k e r ü l é s e m ó d o s í t o t t a az egyes kistájak fajainak ö k o f a u n i s z t i k a i j e l l e g ü k szerinti m e g o s z l á s á t . A B a l a t o n i - R i v i é r a t e r ü l e t é n n é h á n y szűk völgy is t a l á l h a ­ tó. I t t t ö b b n e d v e s s é g k e d v e l ő faj k e r ü l t elő, á m az eremophil fajok r é s z e s e d é s e alig csök­ kent, a n e d v e s s é g k e d v e l ő k é n é h á n y s z á z a l é k p o n t t a l emelkedett. E m i a t t az eremophil fa­ j o k túlsúlya n é h á n y tizeddel c s ö k k e n t . A B a l a t o n - f e l v i d é k fajainak m e g o s z l á s a sem v á l t o ­ zott s z á m o t t e v ő e n , pedig az ismert fajok s z á m a m i n d k é t f a u n a k i s t á j o n s z á m o t t e v ő e n emelkedett: 102-ről 154-re, illetve 83-ról 148-ra. M i n d k é t t e r ü l e t e n a xerotherm b i o t ó p o k gazdag v á l t o z a t o s s á g a a s t e n ö k és e u r y ö k eremophil fajok túlsúlyát biztosítja. A Keszthe­ lyi-hegységből ismert fajok s z á m a m e g d u p l á z ó d o t t , á m az ö k o f a u n i s z t i k a i j e l l e g ü k szerin­ ti m e g o s z l á s u k t e k i n t e t é b e n alig t a p a s z t a l h a t ó v á l t o z á s a Benedek által m e g h a t á r o z o t t ­ hoz k é p e s t . T o v á b b r a is igen k e v é s a s t e n ö k eremophil elemek s z á m a , ami a kistáj magas e r d ő s ü l t s é g i fokával áll kapcsolatban. A D é l i - B a k o n y b ó l e l ő k e r ü l t fajok s z á m a s z i n t é n je­ l e n t ő s e n gyarapodott, a fajok m e g o s z l á s á b a n szignifikáns v á l t o z á s t nem tapasztaltunk (3. táblázat). A fajok állatföldrajzi jellegük szerinti m e g o s z l á s b a n a fajszám n ö v e k e d é s e csak k i s m é r ­ t é k ű változást e r e d m é n y e z e t t . A déli elterjedésű taxonok r é s z e s e d é s e az egyes faunakistá­ j a k o n - a Keszthelyi-hegység kivételével - 1-2 s z á z a l é k p o n t t a l c s ö k k e n t . A széles elterjedé­ sű (holarktikus, palearktikus, nyugat-palearktikus) fajok e s e t é b e n j e l e n t ő s e b b n ö v e k e d é s t csak a B a l a t o n i - R i v i é r a e s e t é b e n tapasztaltunk. A t ö b b i t e r ü l e t e n az e l t é r é s nem, vagy alig haladja meg az 1 s z á z a l é k p o n t o t (4. táblázat).

A Balaton-felvidék és a B a l a t o n i - R i v i é r a Sphecoidea f a u n á j á n a k jellegzetessége t o v á b b ­ ra is a s t e n o ö k eremophil fajok 10 s z á z a l é k p o n t körüli, és a déli e l t e r j e d é s ű e k 30-36 száza­ l é k p o n t k ö z ö t t i r é s z e s e d é s é b e n nyilvánul meg. A széles é r t e l e m b e n vett Balaton-felvidék faunakistáj legjellegzetesebb társulásai a szik­ lagyepek és lejtősztyepek, melyekben é r t é k e s fullánkos fajegyüttesek élnek, k ö z t ü k a Sphecoidea fajokkal. A leggyakoribbak a Sphecinae, Larrinae, Astatinae és a Philanthinae al­ ésai ád egyes fajai, valamint az Oxybelus, Nysson, Dienoplus és Hoplisoides fajok. Ezt a faj k ö ­ zösséget találhatjuk meg a l e j t ő ü l e d é k e k b e n kialakult feltárások és a l ö s z p a r t o k t e r ü l e t é n is. Igen ritka fajaik: Ammophila hungarica, Astata rufipes, A. costae, Liris nigra, Tachysphex grandii, Belomicrus italicus, Nysson roubali, Dienoplus tauricus, D. tumidus, Hoplisoidea fa­ jok, Cerceris bracteata, C. stratiotes, C. tenuivittata. A Bakony h o m o k t e r ü l e t e i n e k fajszerkezete hasonlít az e l ő z ő e k b e n taglalt t e r ü l e t e k é ­ hez. A legnagyobb kiterjedésű pleisztocén h o m o k t e r ü l e t az Eszaki-Bakony h o r d a l é k k ú p j á n t a l á l h a t ó . A z itt é l ő fullánkos fauna rendszeres k u t a t á s a m é g nem t ö r t é n t meg. Kisebb pan­ non homoktelepek t a l á l h a t ó k a K á l i - m e d e n c é b e n , S ü m e g k ö r n y é k é n és a Keleti-Bakony hegylábi ö v e z e t é b e n . H o m o k f e l t á r á s o k vannak a Tapolcai-medence t a n ú h e g y e i n e k „szok­ nyáján". H o m o k k e d v e l ő fajok é l n e k a Keszthelyi-hegység délnyugati szegélyén a dolomit­ t ö r m e l é k feltárásaiban is. Jellegzetes fajaik: Sphex rufocinctus, Prionyx kirbyi, Ammophila terminata mocsary, Dryudella tricolor, Tachytes és Tachysphex fajok, Palarus variegatus, Miscophus concolor, Oxybelus fajok, Crabo peletarius, Cr. scutellatus, Nysson fajok, Brachystegus scalaris, Bembix és Bembecinus fajok. A m o c s á r r é t e k e n , patakparti m a g a s k ó r ó s v e g e t á c i ó k b a n f ő k é p p a Crabroninae és a Pemphredoninae alcsalád tagjaival t a l á l k o z t u n k , t o v á b b á a Lestiphorus és Gorytes fajokkal. bicinctus, L . bilunulatus, R i t k á b b fajok: Psen ater, Mimesa, Rhopalum fajok, Lestiphorus Crossocerus congener. A k ö z s é g e k t e r ü l e t é n a kaszálógyep fragmentumokban, szegélytársulásokban, fásszárú n ö v é n y z e t l o m b o z a t á n , az é p ü l e t e k falazatán, n á d t e t ő k ö n , g e r e n d á k o n és m á s fából készült é p í t m é n y e k e n szintén a Crabroninae és Pemphredoninae alcsalád fajaival t a l á l k o z h a t u n k el­ compedita. s ő s o r b a n , de itt é l n e k a Larrinae alcsaládból a Nitela fajok és a Solierella K ü l ö n figyelmet é r d e m e l az a fajegyüttes, mely az utcafásításra alkalmazott hársfák - fő­ leg a Tilia cordata - l o m b o z a t á n található a levéltetű g r a d á c i ó k i d ő s z a k á b a n j ú l i u s - a u g u s z ­ tus folyamán. Bőséges táplálékválaszték a d ó d i k ekkor a lárvák és az i m á g ó k s z á m á r a egy­ a r á n t . A fajegyütteseket négy t e l e p ü l é s e n vizsgáltuk: Sáska, M o n o s t o r a p á t i , Diszel és Hegymagas (5. táblázat). A z a d a t o k b ó l l á t h a t ó , hogy a fajok 84%-a k é t alcsaládból való. Hegymagason a Psenulus pallipes, a másik h á r o m helyen a Crossocerus podagricus volt a do­ m i n á n s faj. S á s k á n a Stigmus pendulus, Diszelen a Crossocerus elongatulus, M o n o s t o r a p á t i n a Psenulus pallipes volt a s z u b d o m i n á n s . Mindegyik faj levéltetveket zsákmányol az ivadékainak és xylicol fészkelésű. A z előkerült fajok t ö b b mint fele levéltetű fogyasztó. H a a pél­ d á n y s z á m o t is vizsgáljuk, ezek aránya megközelíti az összpéldányszám h á r o m n e g y e d részét (6. táblázat). A levéltetvek cukros v á l a d é k a igen e r ő s attraktív h a t á s á r a sok rovar gyűlt öszsze a hársfák lombján, k ö z ö t t ü k légyfajok t ö m e g e . A z ezeket z s á k m á n y o l ó darázsfajok pél­ d á n y s z á m a is elég j e l e n t ő s . A p é l d á n y o k t ö b b s é g e a fában fészkelők (xylicol) közül került k i . A t e l e p ü l é s e k t e r ü l e t é n s z á m o s olyan faj is i s m e r t t é vált, melyeket r é g e b b e n r i t k á n a k tartottunk, h a z á n k b a n csak n é h á n y lelőhelyről i s m e r t ü n k : Psenulus concolor, Pemphredon clypealis, Passaloecus clypealis, P. insignis, Polemistus abnormis, Ammoplanus wesmaeli, Crossocerus acanthophorus, Rhoplaum clavipes. N é h á n y k ö z ü l ü k csak egy-két évtizede ke­ rült elő M a g y a r o r s z á g o n .

A Balaton-felvidék h a g y o m á n y o s m ű v e l é s ű kisparcellás szőlőiben, z á r t k e r t j e i b e n az elő­ z ő e k h e z h a s o n l ó k a p a r ó d a r á z s faj együttes él, kiegészülve n é h á n y m á s r i t k á b b fajjal. Ez ar­ ra hívja fel a figyelmet, hogy a h a g y o m á n y o s é p í t é s ű falusi t e l e p ü l é s e k és a mozaikkomplex t é r s z e r k e z e t ű , h a g y o m á n y o s m ű v e l é s ű a g r á r ö k o s z i s z t é m á k igen k e d v e z ő feltételeket bizto­ sítottak a fullánkos fauna j e l e n k o r i fejlődésében, és b i z t o s í t a n a k most is a biodiverzitás f e n n m a r a d á s á b a n . A t e r m é s z e t v é d e l e m hosszú távú p r o g r a m j á b a n ezek a t e r ü l e t e k is hang­ súlyos figyelmet é r d e m e l n e k .

A fajok gyűjtési adatai és jellemzésük Ebben a fejezetben ismertetjük azokat a gyűjtési adatokat, melyeket az eddig megjelent p u b l i k á c i ó k b a n m é g nem tettek k ö z z é . Terjedelmi okok miatt a teljes a d a t k ö z l é s t csak rit­ k á b b fajok e s e t é b e n alkalmazzuk, a fajok t ö b b s é g é n é l rövidített m ó d o n adjuk k ö z r e a lelőhelyi adatokat. A legtöbb p é l d á n y t a szerző gyűjtötte, e z é r t a gyűjtő n e v é t csak akkor adjuk meg, ha az nem a szerző. J e l l e m z é s t csak a faunisztikailag j e l e n t ő s e b b fajoknál adunk. A Magyar T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m a n y a g á b a n levő p é l d á n y o k e s e t é b e n a M T M - s z i m b ó l u m o t alkalmazzuk. H a a gyűjtési hely az adott község t e r ü l e t é n volt, az „f.t." rövidítést alkalmazzuk. Sphecinae

Sceliphron distilla torn m (ILLIGER, 1807) — Badacsonytomaj: kőbánya; Balatonfüred: Koloska-völgy, Tamás-hegy; Balatonhenye: Burnót-patak v.; Csopak: f.t.; Káptalanfüred (Balatonalmádi); Örvényes: malom környéke; Pécsely: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Salföld: Kisörspuszta; Szigliget: Vár-hegy; Tagyon: f.t.; Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 06.20.-08.20., 6 9, 13 Cf. Sphex rufocinctus (BRULLÉ, 1883) — Balatonfüred: Tamás-hegy; Felsőörs: f.t.; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Köveskál: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Szigliget: Vár-hegy; Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 06.5.-08.10., 3 9, 10 Cf. Prionyx kirbyi (V D. LINDEN, 1827) — Balatonfűzfő: uszoda környéke; 1995.07.17., 2 Cf; Gyenesdiás: kőbánya környéke, 1994.07.04., 3 9, 2 Cf; Keszthely: Vár-völgy, 1995.07.31., 1 9; Salföld: kőtenger, 1989.07.22., 1993.07.09., 2 9. Ammophila campestris (LATREILLE, 1809) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Bakonyoszlop; Balatonfűzfő: uszo­ da környéke; Gyenesdiás: Felsődiás, kőbánya környéke; Fenyőfő: Ősfenyves; Rezi: f.t.; Révfülöp: Fülöp­ hegy; Tapolca: Viszló; Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 05.28.-08.11., 5 Cf, 9 9. Ammophila heydeni (DAHLBOM, 1845) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Balatoncsicsó: erdészház környéke; Balatongyörök: Becehegy; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak-völgye; Csopaf: f.t.; Gyenesdiás: Felsődiás, kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Káptalantóti: f.t.; Köveskál: f.t.; Paloznak: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Salföld: kőtenger; Sümeg: vár környéke; Szentbékkálla: templom környéke; Várpalota: Badacsony (PAPP) — 05.30.-08-11., 18 Cf, 19 9. Ammophila hungarica (MOCSÁRY, 1883) — Balatonfüred: Tamás-hegy, 1993.05.16., 22., 1995.06.04., 3 9; Alsóörs: Somlyó-hegy, 1995.05.28., 1 9, 1 O* — Igen ritka mediterrán faj. Magyarországon csak a Mecsekben, Simontornyán, Dunaörsön és a Budai-hegységben gyűjtötték régebben (BAJÁRI 1957). KözépEurópában csak a Morva-medencében, Dél-Szlovákiában és Ausztria pannon területén került elő. Ammophila sabulosa (LINNÉ, 1758) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Badacsonytomaj: kőbánya környéke; Bakonyszentlászló: Vinye; Balatongyörök: Bélap-völgy; Balatonfüred: Koloska-völgy, Tamás-hegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke, Szalmási-telep; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Csabrendek: f.t.; Fenyőfő: Ősfenyves; Gyenesdiás: Felsődiás, kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Káptalanfüred (Balatonalmádi); Keszthely: Koponár; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Pécsely: f.t.; Szigliget: Vár­ hegy; Vallus: Barbacs (PAPP); Veszprém: Gulya-domb (PAPP) — 05.15.-08.06., 15 9, 29 Cf.

Podalonia affinis (KIRBY, 1798) — Bakonynána: Gaja-völgy,

1972.09.25.,

1 9 (PAPP); Fenyőfő:

Ősfenyves, 1980.07.17., 1 9 .

Podalonia hirsuta (SCOPOLI, 1763) — Badacsonytomaj: kőbánya környéke; Bakonybél; Bakonycsernye; Balatongyörök: Becehegy; Fenyőfő: Kőris-hegy; Gyenesdiás: Kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápol­ na környéke; Kővágóörs: kőtenger; Lesencefalu: temető környéke; Révfülöp: Fülöp-hegy, Végmáli-hegy; Somlóvásárhely: Somló; Szentbékkálla: templom környéke; Tés: Hegyesberek — 07.04.-09.25., 9 9 , 13 Cf. Pemphredoninae Mimesa lutaria (FABRICIUS, 1787) — Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17., 1 9 — Ritka euroszibériai elter­

jedésű faj. Közép-Európában igen szórványosan került elő. Hazánkban a két bakonyi lelőhelyén kívül csak a Kőszegi- és a Budai-hegységben került elő (BAJÁRI 1957). Mimumesa atratina (MORAWITZ, 1891) — Cuhavölgy ( T T M ) ; Salföld: Kisörspuszta, 1999.07.06., 1 9 Mimumesa dahlbomi (WESMAEL, 1852) — Balatonfüred: Koloska-völgy, 1990.07.226., I C ; Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17., 1 Cf; Dörgicse: Kisdörgicse, 1988.06.10., 1 Cf; Paloznak: f.t. 1997.07.14., 1 Cf; Porva: Kisszépalma, 1980.07.18., 1 9 ; Szentkirályszabadja: f.t. 1991.07.19. 1 9 ; Szigliget: Vár-hegy, 1991.07.06., 1 Cf.

Mimumesa unicolor (V. D. LINDEN, 1829) — Ajka: Jókai-bánya (TTM); Kapolcs: Egervíz-völgy, 1990.08.02., 2 9 , f.t. 1990.07.06., 1 9 , 1 Cf.

Psen ater (OLIVIER, 1792) — Balatonfüred: Koloska-völgy, 1990.07.26., 1 9 ; Bakonybél: Fekete-Séd, 1972.07.27., (KASPER-KATONA), 1 Cf; Fenyőfő, 1973.07.22. (GYŐRFFY), 1 9 ; Porva: Ménesjárás, 1972.07.30. (TÓTH), 3 Cf. Psenulus concolor (DAHLBOM, 1843) — Balatonfüred: Tamás-hegy, 1993.06.13., 2 9 ; Vászoly: f.t. 1993.05.22., 1 9 ; Vonyarcvashegy: Vas-hegy, 1994.05.14., 2 9 . Psenulus fuscipennis (DAHLBOM, 1843) — Alsóörs: f.t. 1995.07.17., 3 Cf; Aszófő: f.t. 1991.17.13., 2 Cf;

Balatonfüred, Koloska-völgy, 1990.07.16., 1 9 , 1 Cf; Csopak: f.t. 1994.07.13., 3 9 , 1 Cf; Szigliget: Vár-hegy. 1991.06.05., 1 9 , 1 Cf; Vászoly: f.t. 1991.07.13., 1 9 . Psenulus laevigatus (SCHENCK, 1857) — Balatonfűzfő: f.t., 1998.08.12., 1 9 ; Diszel: f.t. 1998.08.06., 1 9 .

Psenulus pallipes (PANZER, 1798) — Alsóörs: Somlyó-hegy, f.t.; Aszófő: f.t.; Badacsonytördemic; Bakonyoszlop; Balatonalmádi: Csacsi-rét; Balatoncsicsó: erdészház környéke; Balatonfüred: Tamás-hegy, Koloska-völgy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatongyörök: Becehegy; Bazsi: f.t.; Cserszegtomaj: Új­ hegy; Diszel: f.t.; Gyenesdiás: Felsődiás, kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Iharkút; Kővágóörs: Kornyi-tó; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Lesencefalu: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Mindszentkálla: templom környéke; Nemesvita: f.t.; Ódörögd (Zalahaláp); Örvényes: malom környéke; Pé­ csely: f.t.; Rezi: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Sáska: f.t.; Sümeg: vár környéke; Szentbékkálla: templom környéke; Szentkirályszabadja: f.t.; Szigliget: Vár-hegy; Várvölgy: f.t.; Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Új-hegy — 05.30.-08.23., 44 9 , 50 Cf. Psenulus schencki (TOURNER, 1889) — Balatonfüred: Tamás-hegy, 1993.06.13., 2 9 ; Kapolcs: f.t., 1990.07.06., 1 9 ; Nemesvita: f.t., 1987.06.14., 1 9 .

Diodontus luperus (SCHENCK, 1837) — Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfüred: Tamás-hegy; Dörgicse: Kisdörgicse; Hegymagas: f.t.; Kővágóörs: kőtenger; Lesencefalu: f.t.; Liter: Nyerges-hegy; Lovas: f.t.; Ódörögd (Zalahaláp); Paloznak: f.t.; Pécsely: f.t.; Sümeg: vár környéke; Szigliget: Vár-hegy; Tagyon: f.t.; Tapolca: Viszló; Uzsapuszta (Lesenceistvánd); Vászoly: f.t.; Várvölgy: f.t.; Zalahaláp: f.t. — 05.22-08.23., 7 9 , 1 7 or. Diodontus major (KOHL, 1 9 0 1 ) — Balatonszőlős: f.t., 1991.07.23., 1 9 .

Diodontus minutus (FABRICIUS, 1793) — Alsóörs: f.t., Somlyó-hegy; Badacsonytomaj; Bada­ csonytördemic; Balatoncsicsó: Fenyves; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Balatonederics: szőlőhegy; Balatonszőlős: f.t.; Cserszegtomaj: Új-hegy; Csopak: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t.; Keszthely: Vár-völgy; Köveskál: f.t.; Lesencefalu: f.t.; Lovas: f.t.; Nemesvámos: f.t.; Nemesvita: f.t.; Ódörögd (Zalahaláp); Paloznak: f.t.; Salföld: kőtenger; Sáska: f.t.; Salföld: kőtenger; Sáska: f.t.; Sümeg: vár környéke; Szentbékkálla: templom környéke; Szigliget: Vár­ hegy; Tapolca: Viszló; Várvölgy: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy; Zalaszántó: keszthelyi út — 05.13.-08.11., 58 9 , 147 Cf.

Diodontus tristis (V D. LINDEN, 1829) — Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatongyörök: Bélap-völgy; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Balatonszőlős: f.t.; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Dörgicse: Kisdörgicse; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Nemesvita: f.t.; Paloznak: f.t.; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 06.14.-08.28., 7 9, 11 Cf. Pemphredon clipealis (THOMSON, 1870) — Gyenesdiás: Felsődiás, 1992.07.16., 1 Cf; Sáska: f.t., 1998.08.06., I Cf — Közép-Európából ismert ritka kaparódarázs. Hazánkban csak az utóbbi évtizedben vált ismertté a Boronka-melléki TK-ból (JÓZAN 1992a), a Dráva-völgy három pontján (JÓZAN 1998), továbbá Mernyén, Járdánháza környékén. Pemphredon inornatus (SAY, 1824) — Alsóörs: f.t.; Badacsonytomaj; Balatongyörök: Bélap-völgy; Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep, uszoda környéke, f.t.; Cserszegtomaj: Uj-hegy; Csopak: f.t.; Diszel: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Felsőörs: f.t.; Gyenesdiás: Felsődiás; Köveskál: f.t.; Lesencefalu: f.t.; Lovas: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Nemesvita: f.t.; Paloznak: f.t.; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Sáska: f.t.; Vászoly: f.t.; Várvölgy: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Új-hegy — 05.28.-08.23., 10 9, 44 Cf. Pemphredon lethifer (SCHUCKARD, 1837) — Alsóörs: Somlyó-hegy, f.t.; Aszófő: f.t.; Ábrahámhegy: kápolna környéke; Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep, uszoda környéke, f.t.; Balatongyörök: Bélap-völgy; Balatonszőlős: f.t.; Csopak: f.t.; Cserszegtomaj: Új-hegy; Dörgicse: Kisdörgicse; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Iharkút; Kapolcs: f.t.; Keszthely: Vár-völgy; Kővágóörs: Kornyi-tó; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Nemesvita: f.t.; Ódörögd (Zalahaláp); Örvényes: malom környéke; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Salföld: Kisörspuszta, f.t.; Sáska: f.t.; Szentbékkálla: tem­ plom környéke; Szigliget: Vár-hegy; Vállus: Csetény (PAPP); Várpalota: Badacsony (PAPP); Vászoly: f.t.; Vonyarcvashegy: Vas-hegy; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 05.13.-08.17., 45 9, 97 Cf. Pemphredon lugubris (FABRICIUS, 1793) — Bakonybél: Vörös János-séd (MTM); Lesenceistvánd: Úrdomb, 1989.05.13., 1 9. Pemphredon rugifer (DAHLBOM, 1844) — Aszófő: f.t., 1991.07.23., 1 9, 1 Cf; Ábrahámhegy: kápolna környéke, 1996.08.07., 1 9; Csopak: f.t., 1994.07.23., 3 9; Gyenesdiás: kőbánya környéke, 1994.07.04., 1 9; Pécsely: f.t., 1990.07.13., 1991.07.23., 3 Cf. Passaloecus clypealis (FAESTER, 1947) — Cserszegtomaj: Új-hegy, 1993.07.29., 1 Cf ; Vörösberény (Balatonalmádi): Balaton-part (MTM). Passaloecus corniger (SCHUCKARD, 1837) — Ábrahámhegy: kápolna környéke; Balatongyörök: Becehegy; Gyenesdiás: Felsődiás; Iharkút (PAPP); Köveskál: f.t.; Szentkirályszabadja: f.t.; Szigliget: Vár­ hegy; Tapolca: Viszló; Zalahaláp: f.t.; Tihany: Cserhegy; Várpalota: Badacsony (PAPP) — 05.27.-08.11., 16 9, 8 or. Passaloecus gracilis (CURTIS, 1834) — Alsóörs: f.t.; Aszófő: f.t.; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Hegymagas: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Lovas: f.t.; Uzsa: csarabos (PAPP); Szentkirályszabadja: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 07.04.-08.17., 6 9, 6 Cf. Polemistus abnormis (KOHL, 1888) — Pécsely: f.t., 1991.07.23., 1 Cf — Közép-Európa alpesi területeiről vált ismertté. Magyarországon igen ritka, az utóbbi évtizedekben került elő a Zselicből (JÓZAN 1992b), Barcsról (JÓZAN 1998), továbbá Szülőkön, Sárospatakon. Ausztriában csak Karintiából mutatták ki (DOLLFUSS 1983).

Stigmus pendulus (PANZER, 1804) — Dörgicse: Kisdörgicse, 1993.05.20., 1 9; Köveskál: f.t., 1993.06.19., 1 9; Monostorapáti: f.t., 1998.08.06., 1 9; Nemesvámos: f.t., 1990.07.26., 9 9; Nemesvita: f.t., 1990.07.20., 1 9; Rezi: f.t., 1989.06.22., 5 9; Sáska: f.t., 1998.08.06., 2 9, 14 Cf; Vászoly: f.t., 1988.06.10., 1993.05.22., 2 9. Stigmus solskyi (MORAWITZ, 1864) — Balatonfüred: Koloska-völgy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Csopak: f.t.; Diszel: f.t.; Lesenceistvánd: Uzsapuszta (TTM); Lovas: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Nagyvázsony: (MTM); Nemesvita: f.t.; Pécsely: f.t.; Sáska: f.t.; Vászoly: f.t.; Zalahaláp: f.t. — 07.17.-08.23., 14 9, 9 Cf. Spilomena mocsaryi (KOHL, 1898) — Alsóörs: f.t, 1995.08.23., 1997.17.05., 5 9; Diszel: f.t., 1998.08.06., 1 9; Dörgicse: Kisdörgicse, 1993.08.11., 1 9; Kapolcs: f.t., 1990.08.02., 1 9; Rezi: f.t., 1989.06.22., 1 Cf; Sáska: f.t, 1998.08.06, 1 9; Vászoly: f.t, 1990.07.13, 1 9. Spilomena troglodytes (V D. LINDEN, 1829) — Alsóörs: f.t.; Bakonybél: Hideg-hegy (TTM); Balatoncsicsó: Fenyves; Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Cserszegtomaj: Új-hegy; Csopak: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Mindszentkálla: f.t.; Nemesvita: f.t.; Rezi: f.t.; Sáska: f.t.; Tapolca: Malom-tó — 07.20.-08.28, 20 9, 4 Cf.

Ammoplanus handlirschi (GUSSAKOVSZKIJ, 1931) — Szentbékkálla: templom környéke, 1990.07.06, 1 9. Ammoplanus hofferi (SNOFLAK, 1943) — Balatoncsicsó: Fenyves, 1988.07.21., 6 9; Kapolcs: f.t., 1995.08.11. 78 9. Ammoplanus wesmaeli (GIRAUD, 1869) — Dörgicse: Kisdörgicse, 1995.08.11, 1 9; Nemesvita: f.t, 1990.07.20, 1 9; Tapolca: Malom-tó, 1988.08.28, 1 9 — Ritka, mediterrán faj. Közép-Európa déli részén többfelé megtalálták, de mindenütt ritka. Csehországban és Szlovákiában már régebben kimutatták (BALTHASAR 1972), Ausztria öt tartományában ismertek lelőhelyei (DOLLFUSS 1983). Előkerült Mahádiából (BAJÁRI 1957). Magyarország területén ezek az elsőként közölt lelőhelyei. Astatinae

Astata boops (SCHRANK, 1781) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Aszófő: f.t.; Balatonhenye: Burnót-patak völ­ gye; Dörgicse: Kisdörgicse; Köveskál: f.t.; Porva: Ménesjárás (TÓTH), vasútállomás környéke; Ugod: Szár­ hegy (TÓTH) — 06.19.-08.14, 4 9, 4 Cf. Astata costae (PicciOLi, 1867) — Csopak (MTM). Astata jucunda (PuLAWSKi, 1959) — Kővágóörs: Kornyi-tó, 1994.07.12, 6 9, 2 Cf. Astata kashmirensis (NURSE, 1909) — Aszófő: f.t, 1991.07.23, 1 Cf; Badacsonytomaj: Péntek-árok, 1987.08.20, 1 9; Balatonfüred: Tamás-hegy, 1993.06.22, 1 Cf; Balatonederics: szőlőhegy, 1994.08.17, 1 Cf; Cserszegtomaj: Új-hegy, 1993.07.29, 1 9; Csopak: Somlyó-hegy, 1995.08.23, 1 9; Kapolcs: f.t, 1995.08.15. 1 9; Tihany: Cserhegy, 1991.08.17, 2 Cf; Vonyarcvashegy: Vas-hegy, 1993.06.05, 1 Cf. Astata minor (KOHL, 1885) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Bakonybél: Gerence-völgy (TÓTH); Bakonyoszlop; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonhenye: Burnót-patak völhye; Eplény: Malomréti-völgy (TÓTH); Fenyőfő: Ősfenyves; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 05.28.-07.27, 4 9,17 Cf. Dinetus pictus (FABRICIUS, 1793) — Balatoncsicsó: Fenyves; Fenyőfő: Ősfenyves; Gyenesdiás: kőbánya; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Sümeg: vár környéke; Szigliget: Vár-hegy — 06.05.-08.02, 7 9, 10 Cf. Larrinae

Larra anathema (Rossi, 1790) — Fenyőfő: Ősfenyves, 1972.07.30, 1 Cf (TÓTH); Révfülöp: Fülöp-hegy, 1982.07.16, 1 Cf. Liris nigra (FABRICIUS, 1775) — Alsóörs: Somlyó-hegy, 1995.08.23, 1 9; Balatonfüred: Tamás-hegy, 1995.08.23., 1 Cf. Tachytes europaeus (KOHL, 1884) — Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1997.07.14, 1 9; Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17, 2 Cf ; Salföld: Kisörspuszta, 1989.07.22, 1 Cf; Szentbékkálla: templom környéke, 1994.07.12, 1 Cf. Tachysphex bicolor (BRULLÉ, 1856) — Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1993.06.05, 1 9. Tachysphex fulvitarsis (COSTA, 1867) — Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Fenyőfő: Ősfenyves; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Keszthely: Vár-völgy; Szentbékkálla: templom környéke; Várpalota: Badacsony (PAPP) — 06.05.-08.23, 8 9, 3 Cf. Tachysphex grandii (BEAUMONT, 1965) — Balatonhenye: Burnót-patak völgye, 1993.05.30, 2 9; Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17, 1 9, 2 Cf; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1986.06.21, 1994.06.18, 3 Cf; Keszthely: Vár-völgy, 1990.07.20, 1 9; Kővágóörs: kőtenger, 1982.07.17, 1 9. Tachysphex helveticus (KOHL, 1885) — Salföld: Kisörspuszta, 1989.07.22, 2 9, 2 Cf.

Tachysphex nitidus (SPINOLA, 1805) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Badacsonytomaj: Péntek-árok; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Csopak: f.t.; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Fenyőfő: Ősfenyves; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t.; Küvágóörs: kőtenger; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Szentbékkálla: templom környéke; Vállus: Csetény (PAPP) — 05.30.-08.23, 13 9, 5 Cf. Tachysphex obscuripennis (SCHENCK, 1857) — Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1993.06.30, 1995.07.13, 1998.07.17, 1 9, 2 Cf; Balatongyörök: Bélap-völgy, 1994.08.17, 1 9; Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17, 3 Cf ; Gyenesdiás: kőbánya környéke, 1994.07.04, 3 9, 2 Cf; Keszthely: Vár-völgy, 1990.07.20, 2 9, 5 CT; Salföld: Kisörspuszta, 1990.07.06, 2 Cf.

Tachysphex pompiliformis (SPINOLA, 1804) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Bakonyoszlop; Balatonfüred: Koloska-völgy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Cserszegtomaj: Selyem­ hegy; Fenyőfő: Ősfenyves; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kővágóörs: Kornyi-tó, kőtenger; Rezi: f.t.; Vállus: Csetény (PAPP); Várpalota: Pétfürdő (PAPP); Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 05.30.-07.23., 1 2 9 , 1 6 Cf. Tachysphex psammobius (KOHL, 1880) — Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Fenyőfő: Ősfenyves; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Keszthely: Vár-völgy; Kővágóörs: kőtenger — 05.04.-07.17., 7 9, 5 Cf. Palarus variegatus (FABRICIUS, 1 7 8 1 ) — Gyenesdiás: kőbánya környéke, 1995.07.04., 1 9, 5 Cf; Salföld: Kisörspuszta, 1989.07.22., 1990.07.06., 1993.07.09., 2 9, 1 Cf; Szigliget: Vár-hegy, 1990.07.06., 2 Cf.

Solierella compedita (PICCIOLI, 1869) — Alsóörs: f.t.; Badacsonytomaj: Péntek-árok; Balatonszőlős: f.t.; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Csopak: f.t.; Hegymagas: f.t.; Lovas: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Szentbékkálla: templom környéke; Tihany: Cserhegy; Zalahaláp: f.t. — 06.19.-08.22., 1 1 9. Nitela fallax (KOHL, 1884) — Alsóörs: f.t., 1997.08.17., 1 Cf; Köveskál: f.t., 1993.06.19., 1 9. Nitela spinolae (SPINOLA, 1808) — Csesznek: Gézaháza, 1980.07.15, 1 9; Nemesvita: f.t, 1990.07.20, 1

9; Tapolca: Viszló, 1995.08.11, 1 9. Miscophus bicolor (JURINE, 1807) — Alsóörs: f.t.; Aszófő: f.t.; Badacsonytomaj; Csopak: f.t.; Fenyőfő: Ősfenyves; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Lesencefalu: f.t.; Lovas: f.t.; Nemesvámos: f.t.; Paloznak: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Szentbékkálla: templom környéke; Vászoly: f.t.; Zalahaláp: f.t. — 07.11.-08.20., 20 9, 2 1 Cf. Miscophus concolor (DAHLBOM, 1844) — Kapolcs: f.t, 1995.08.11, 1 Cf. Miscophus spurius (DAHLBOM, 1 8 3 2 ) — Badacsonytomaj: Péntek-árok,

1981.08.09,

1 O";

Cserszegtomaj: Selyem-hegy, 1993.08.19, 1 9; Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.14, 2 9, 1 Cf; Keszthely: Vár­ völgy, 1990.07.20, 1 Cf; Ódörögd (Zalahaláp), 1995.08.11, 1 Cf; Szentbékkálla: f . t , 1990.07.06, 1 9.

Pison atrum (SPINOLA, 1808) — Aszófő: f.t.; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatongyörök: Becehegy; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Kékkút: f.t.; Köveskál: f.t.; Nemesvita: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Szentbékkálla: templom környéke; Tihany: Cserhegy; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 06.05.-08.17, 1 2 9, 4 Cf.

Trypoxylon attenuatum (SMITH, 1851) — Alsóörs: Somlyó-hegy, f.t.; Badacsonytomaj: Péntek-árok; Balatonederics: szőlőhegy; Balatongyörök: Becehegy; Balatonszőlős: f.t.; Cserszegtomaj: Új-hegy; Csopak: f.t.; Diszel: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Gyenesdiás: Felsődiás; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t.; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Monostorapáti f.t.; Nemesvita: f.t.; Örvényes: malom környéke; Paloznak: f.t.; Pécsely: f.t.; Sáska: f.t.; Szigliget: Vár-hegy; Szentbékkálla: templom környéke; Szent­ királyszabadja: f.t.; Tapolca: Malom-tó; Vászoly: f.t.; Várvölgy: f.t.; Várvölgy: f.t. — 05.30.-08.20, 28 9, 63 Cf. Trypoxylon clavicerum (LEPELETIER et SERVILLA, 1828) — Alsóörs: f.t.; Aszófő: f.t.; Balatoncsicsó:

Fenyves; Balatonfüred: Szalmási-telep; Cserszegtomaj: Új-hegy; Diszel: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Gyenesdiás: Felsődiás; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Lesencefalu: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Nemesvámos: f.t.; Nemesvita: f.t.; Paloznak: f.t.; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Salföld: f.t.; Sáska: f.t.; Szigliget: Vár-hegy; Várvölgy: f.t.; Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 05.30.-08.06, 1 6 9, 57 Cf. Hrypoxylon figulus (LINNÉ, 1758) — Alsóörs: f.t.; Aszófő: f.t.; Badacsonytomaj; Balatoncsicsó; Fenyves; Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfüred: Koloska-völgy, Tamás-hegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Balatongyörök: Becehegy, Bélap-völgy; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Balatonszőlős: f.t.; Cserszegtomaj: Új-hegy; Csopak: f.t.; Diszel: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Felsőörs: f.t.; Gyenesdiás: Felsődiás; kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t.; Kővágóörs: kőtenger; Köveskál: f.t.; Lesencefalu: f.t.; Lovas: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Nemesvita: f.t.; Ódörögd (Zalahaláp); Örvényes: malom környéke; Paloznak: f.t.; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Salföld: f.t.; Sümeg: vár környéke; Szentbékkálla: templom környéke; Szentkirályszabadja: f.t.; Szigliget: Vár-völgy; Tapolca: Viszló, Vár-völgy, f.t.; Vászoly: f.t.; Vonyarcvashegy: Vas-hegy; Vörösberény (Balatonalmádi): Új-hegy—05.08.-08.21, 47 9, 107 Cf. Hrypoxylon scutatum (CHEVRIER, 1867) — Örvényes: malom környéke, 1988.07.21, 1 9; Szentbékkálla: templom környéke, 1993.06.19, 1 9; Vászoly: f . t , 1990.07.16, 1 9.

Crabroninae Belomicrus italicus (COSTA, 1871) — Balatonkenese: Soós-hegy, 1998.06.03., 1 9.

Oxybelus bipunctatus (OLIVIER, 1811) — Balatonfüred: Koloska-völgy; Gyenesdiás: Felsődiás, kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t.; Kővágóörs: kőtenger; Rezi: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Sümeg: vár környéke — 06.22.-08.il., 5 9, 15 C . Oxybelus latidens (GERSTAECKER, 1867) — Városlőd (MTM).

Oxybelus mandibularis (DAHLBOM, 1845) — Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17., 1 9; Gyenesdiás: kőbánya környéke, 1994.07.04., 1 Cf; Kővágóörs: Kornyi-tó, 1994.07.12., kőtenger, 1981.08.11., 2 9. Oxybelus mucronatus (FABRICIUS, 1793) — Badacsonytomaj: Camping környéke; Badacsonytördemic; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Gyenesdiás: Felsődiás; Kővágóörs: kőtenger; Örvényes: malom környéke; Salföld: Kisörspuszta; Sümeg: vár környéke; Szigliget: Vár-hegy — 06.14.-08.20., 12 9, 3 Cf. Oxybelus quattordecimnotatus (JuRiNE, 1807) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Badacsonytördemic; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Csopak: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Gyenesdiás: Felsődiás, kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t.; Keszthely: Vár-völgy; Kővágóörs: Kornyi-tó, kőtenger; Rezi: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Sáska: f.t.; Sümeg: vár környéke; Tapolca: Malom-tó; Várvölgy: f.t.; Vászoly: f.t.; Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 06.05.-08.28., 18 9, 36 Cf. Oxybelus trispinosus (FABRICIUS, 1787) — Gyenesdiás: Felsődiás, 1987.06.14, 1 Cf; Kapolcs: f.t., 1986.07.12, 1 Cf; Révfülöp: Fülöp-hegy, 1981.06.20, 08.11, 3 9, 1 O*. Oxybelus uniglumis (LINNÉ, 11758) — Bakonyoszlpo; Balatonfüred: Koloska-völgy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Bazsi: f.t.; Fenyőfő: Ősfenyves; Gyenesdiás: Felsődiás; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Csopak: Nosztori-völgy; Kapolcs: f.t.; Nemesvámos: f.t.; Nemesvita: f.t.; Rezi: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Sümeg: vár környéke; Szigliget: Vár-hegy — 06.05.-08.10, 13 9, 15 Cf. Oxybelus variegatus (WESMAEL, 11852) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Badacsonytomaj; Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfüred: Koloska-völgy, Tamás-hegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Cserszegtomaj: Új-hegy; Csopak: f.t.; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t.; Kővágóörs: Kornyi-tó, kőtenger; Nemesvita: f.t.; Örvényes: malom környéke; Rezi: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Sümeg: vár környéke; Vonyarcvashegy: Vas-hegy; Vörösberény (Balatonalmádi): Új-hegy — 05.22.-08.14, 11 9, 36 Cf. Oxybelus victor (LEPELETIER, 1845) — Gyenesdiás: Felsődiás, 1987.06.14, 1 9; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1994.08.17, 1 Cf; Kővágóörs: kőtenger, 1982.07.17., 1 9; Örvényes: malom környéke, 1990.07.13, 1 Cf; Sümeg: vár környéke, 1987.08.10, 1 9. Entomognathus brevis (V D. LINDEN, 1829) — Alsóörs: f.t.; Balatoncsicsó: Fenyves; Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfüred: Koloska-völgy, Tamás-hegy; Cserszegtomaj: Új-hegy; Csopak: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: Egervíz völgye; Lovas: f.t.; Mindszentkálla: f.t.; Nemesvita: f.t.; Örvényes: malom környéke; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Sümeg: vár környéke; Szentbékkálla: f.t.; Szentkirályszabadja: f.t.; Szigliget: Óvár; Várvölgy: f.t.; Vászoly: f.t. — 05.30.08.28, 21 9, 60 OT. Lindenius albilabris (FABRICIUS, 1793) — Badacsonytomaj; Badacsonytördemic; Bakonyoszlop;

Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Bazsi: f.t.; Cserszegtomaj: Új-hegy; Csesznek: Gézaháza; Várhegy; Csopak: f.t.; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kővágóörs: kőtenger; Pécsely: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Szentbékkálla: templom környéke; Szigliget: Óvár — 05.30.-08.20, 17 9, 10 Cf. Lindenius laevis (COSTA, 11871) — Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfüred: Koloska-völgy, Tamás­ hegy; Cserszegtomaj: Új-hegy; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kiliántelep (Balatonudvari) (TÓTH); Pécsely: Kósa-hegy; Várpalota: Tábormező (PAPP) — 06.10.-08.17, 6 9, 3 OT. Lindenius panzeri (V D. LINDEN, 1829) — Kapolcs: f.t, 1990.07.06, 1 9, 1 or Városlőd (MTM). Lindenius parkanensis (ZAVADIL, 1948) — Badacsonytomaj: Camping környéke, 1987.08.20, 1 9; Badacsonytördemic, 1988.08.28, 1 9; Balatonederics: szőlőhegy, 1994.08.17, 1 9. ;

Lindenius

pygmaeus armatus

(V. D. LINDEN,

1829) — Aszófő: f.t.; Alsóörs: Somlyó-hegy;

Badacsonytomaj; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Cserszegtomaj: Selyem-hegy;

Diszel: f.t.; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Monostorapáti: f.t.; Nemesvámos f.t.; Rezi: f.t.; Sáska: f.t.; Sümeg: vár környéke; Szentbékkálla: templom környéke; Szigliget: Vár-hegy; Tapolca: Viszló; Vonyarcvashegy: Vas-hegy; Vörösberény (Balatonalmádi): Új-hegy — 05.30.08.20., 21 9, 44 Cf. Rhopalum clavipes (LINNÉ, 1758) — Vászoly: f.t., 1993.05.22., 1 or — Ritka európai faunaelem. KözépEurópában elterjedt, főképpen a domb- és hegyvidékeken. Hazánkban a középhegységek néhány pontján (Bükk, Mecsek, Kőszegi-hegység, Soproni-hegység, Budai-hegység) került elő. A Tapolca-patak mentén Benedek gyűjtötte. Előkerült a Kiskunságon is Kunfehértó határában (JÓZAN 1986). Rhopalum coarctatum (SCOPOLI, 1763) — Diszel: f.t.; Gyenesdiás: Felsődiás; Hegymagas: f.t.; Nemesvita: f.t.; Pécsely: f.t.; Szentbékkálla: templom környéke; Szentkirályszabadja: f.t.; Szigliget: Vár-hegy; Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 06.14.-08.28., 3 9, 7 O". Rhopalum gracile ( WESMAEL, 1852) — Tihany: Csóka-part, 1990.07.26, 1 or ; Vonyarcvashegy: Vas-hegy (MTM). Crossocerus

acanthophorus (KOHL, 1892) — Lovas: f.t, 1994.07.23, 1 OT; Monostorapáti: f . t ,

1998.08.06, 1 OT; Ódörögd (Zalahaláp), 1998.08.06, 1 9. Crossocerus annulipes (LEPELETIER et BRULLÉ, 1834) — Balatonederics: szőlőhegy, 1994.08.17, 1 9;

Köveskál: f.t, 1993.05.30, 1 9; Lesencefalu: f.t, 1995.07.31, 2 9; Ódörögd (Zalahaláp), 1998.08.06, 4 OT; Rezi: f.t, 1993.08.19, 1 9; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy, 1999.06.30, 3 CC Crossocerus assimilis (SMITH, 1856) — Ajka: Jókai bánya (MTM); Badacsonytomaj: Kisfaludy ház környéke, 1981.08.07, 1 9; Balatonfüred: Koloska-völgy, 1990.07.26, 1 9; Csopak: Nosztori-völgy, 1990.07.26, 1 9; Várvölgy: f.t, 1995.07.31, 1 or. Crossocerus binotatus (LEPELETIER et BRULLÉ, 1843) — Bakonybél, Turistaház környéke (MTM);

Bakony: Somberek (MTM). Crossocerus cetratus (SHUCKARD, 1837) — Badacsonytomaj: kőbánya környéke, 1987.08.20, 1 9; Bakonybél (MTM); Balatonfűzfő: Szalmási-telep, 1998.07.17, 1 9; Csesznek: Gézaháza, 1980.07.14, 1 9; Szigliget: Vár-hegy, 1993.06.05, 1 OT. Crossocerus congener (DAHLBOM, 1844) — Uzsa (Lesenceistvánd): vasútállomás környéke, 1994.08.17, 1 or. Crossocerus dimitatus (FABRICIUS, 1781) — Várpalota: Tábormező, 1969.05.10, 1 9 (VESZELOVSZKY). Crossocerus distinguendus (MORAWITZ, 1866) — Aszófő:f.t.; Balatonfűzfő: f.t.; Balatongyörök:

Becehegy; Balatonszőlős: f.t.; Bazsi: f.t.; Diszel: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Lesencefalu: f.t.; Lovas: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Ódörögd (Zalahaláp); Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Salföld: Kisörspuszta; Sáska: f.t.; Várvölgy: f.t.; Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 05.30.-08.23, 7 9, 33 OT. Crossocerus elongatulus (V D. LINDEN, 1829) — Aszófő: f.t.; Badacsonytomaj; Balatonederics: szőlőh­ egy; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Balatonszőlős: f.t.; Cserszegtomaj: Új-hegy; Csopak: f.t.; Diszel:f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Gyenesdiás: Felsődiás, kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Köveskál: f.t.; Kővágóörs: Kornyi-tó; Lovas: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Nemesvámos: f.t.; Nemesvita: f.t.; Ódörögd (Zalahaláp); Paloznak: f.t.; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Sáska: f.t.; Sümeg: vár környéke; Tapolca: Malom-tó; Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 05.30.-08.29, 29 9, 51 C C Crossocerus exiguus (V D. LINDEN, 1829) — Bakonyszombathely: Feketevízpuszta, 1969.07.11, 1 9

(PAPP); Balatongyörök: Becehegy, 1997.07.27, 1 9; Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17, 1 9 ; Uzsa (Lesenceistvánd) (MTM). Crossocerus megacephalus (Rossi, 1790) — Hegymagas: f.t, 1998.08.06, 1 Cf; Lovas: f.t, 1995.08.23, 1 CT; Ódörögd (Zalahaláp), 1998.08.06, 1 Cf. Crossocerus nigrizus (LEPELETIER et BRULLÉ, 1834) — Aszófő: f.t, 1991.07.23, 1 9; Hegymagas: f.t.,

1998.08.06, 1 Cf; Várvölgy: f.t, 1995.07.31, 2 Cf. Crossocerus

ovális (LEPELETIER et BRULLÉ, 1834) — Alsóörs: Somlyó-hegy, 1995.05.28, 2 9;

Balatonfüred: Tamás-hegy, 1993.05.16, 4 9; Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1997.05.18, 1 9; Iharkút, 1969.05.27, 1 9 (PAPP); Szigliget: Vár-hegy, 1987.06.14, 1 9; Vállus: Csetény, 1969.05.23, 1 9 (PAPP). Crossocerus palmipes (LINNÉ, 1767) — Balatoncsicsó: Fenyves, 1988.07.21, 1 OT.

Crossocerus

podagricus (V D. LINDEN,

1829) — Alsóörs: f.t.; Badacsonytomaj;

Bakonybél;

Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfüred: Koloska-völgy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Balatongyörök: Bélap-völgy; Cserszegtomaj: Uj-hegy; Csopak: Nosztori-völgy; Diszel: f.t.; Csopak: Nosztori-völgy; Diszel: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Felsőörs: f.t.; Gyenesdiás: Felsődiás; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Iharkút; Kapolcs: Egervíz völgye; Kővágóörs: kőtenger; Köveskál: f.t.; Lesencefalu: f.t.; Monostorapáti: f.t.; Nemesvita: f.t.; Ódörögd (Zalahaláp); Örvényes: malom környéke; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Sümeg: vár környéke; Szentkirályszabadja: f.t.; Tagyon: f.t.; Uzsa (Lesenceistvánd): vasútál­ lomás környéke; Várvölgy: f.t.; Vászoly: f.t.; Vonyarcvashegy: Vas-hegy; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 05.30.-08.17., 78 9, 127 Cf. Crossocerus quadrimaculatus (FABRICIUS, 1793) — Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonhenye: Burnótpatak völgye; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Diszel: f.t.; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Monostorapáti: f.t.; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Uzsa (Lesenceistvánd) (MTM); Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy; Zalaszántó: Tátika — 06.18.-08.06, 12 9, 8 Cf. Crossocerus tarsatus (SHUCKARD, 1837) — Felsőörs: f.t, 1998.08.17, 1 Cf; Salföld: Kisörspuszta, 1990.07.06, 1 9; Vonyarcvashegy: Vas-hegy, 1994.05.14, 1 Cf. Crossocerus vagabundus (PANZER, 1798) — Hegymagas: f.t, 1998.08.06, 1 Cf ; Szentbékkálla: templom környéke, 1993.05.08, 1 Cf. Crossocerus varius (LEPELETIER et BRULLÉ, 1834) — Bakonybél: Hideghegy (MTM).

Crossocerus wesmaeli (V D. LINDEN, 1829) — Gyenesdiás: kőbánya környéke, 1994.07.04, 2 9, 1 Cf; Nemesvita: f.t, 1987.08.10, 1 9; Salföld: Kisörspuszta, 1989.07.22, 1990.07.06, 3 9, 3 Cf; Szentbékkálla: templom környéke, 1994.07.12, 1 Cf; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy, 1999.06.30, 1 Cf. Crabro cribrarius (LINNÉ, 1758) — Badacsonytomaj: kőbánya, 1987.08.20, 1 9, 2 Cf; Balatonhenye: Burnót-patak völgye, 1994.06.18, 1 Cf; Kapolcs: Egervíz völgye, 1990.08.02, I C ; Keszthely: Vár-völgy, 1995.07.31, 1 9; Nemesvita: f.t, 1987.07.14, 1 C ; Várvölgy: f.t, 1995.07.31, 1 C . Crabro peltarius (SCHREBER, 1784) — Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1994.06.18, 1 Cf; Vinyesándormajor (Bakonyszentkirály) (MTM). Ectemnius cavifrons (THOMSON, 1870) — Balatonfüred:

Koloska-völgy, 1993.08.11, 1 9, 1 Cf;

Nemesvita: f.t, 1989.06.14, 1 C ; Pécsely: f.t, 1991.07.23, 2 9. Ectemnius cephalotes (OLIVIER, 1792) — Ajka: Jókai bánya (MTM); Bakonyoszlop; Monostorapáti: f.t.; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Sáska: f.t.; Vonyarcvashegy: Vas-hegy; Zirc (Burgyita) — 06.15.-08.19, 5 9, 4 Cf. Ectemnius confínis (WALKER, 1871) — Balatonfüred: Koloska-völgy, 1991.07.23, 1 9, I C ; Cserszegtomaj: Új-hegy, 1993.07.29, 1 C ; Kővágóörs: Kornyi-tó, 1993.08.10, 2 Cf; Pécsely: f.t, 1991.07.22, 3 9, 3 Cf; Vonyarcvashegy: Vas-hegy (MTM). Ectemnius continuus (FABRICIUS, 1804) — Akiipuszta; Badacsonytördemic; Balatonfüred: Koloskavölgy, Tamás-hegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Cspoak: Nosztori-völgy; Dörgicse: Kisdörgicse; Fenyőfő: Ősfenyves; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: Egervíz völgye; Lovas: f.t.; Örvényes: malom környéke; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Szigliget: Óvár, Vár-hegy; Vászoly: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Új­ hegy; Uzsa (Lesenceistvánd): vasútállomás környéke — 05.22.-07.16, 27 9, 35 Cf. Ectemnius dives (LEPELETIER et BRULLÉ, 1843) — Alsóörs: Középső-mái; Balatoncsicsó: erdészház

környéke; Balatonfüred: Tamás-hegy; Csopak: f.t.; Dörgicse: Kisdörgicse; Fenyőfő: Ősfenyves; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Örvényes: malom környéke; Rezi: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Szentbékkálla: templom környéke; Vászoly: f.t. — 06.18.-08.23, 5 9, 13 Cf. Ectemnius lapidarius (PANZER, 1804) — Ajka: Jókai bánya (TTM); Bakonyszentlászló: Hódos-ér (TTM); Balatonfüred: Koloska-völgy; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t. Egervíz völgye; Lovas: Malom-völgy; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Vászoly: f.t.; Zirc: Arborétum — 05.31.-08.19, 10 9, 8 C Ectemnius lituratus (PANZER, 1804) — Bakonybél: Fekete Séd (TÓTH); Balatongyörök: Bélap-völgy;

Balatonfüred: Koloska-völgy; Csopak: Nosztori-völgy; Hárskút: Esztergáli-völgy (TÓTH); Olaszfalu: Alsópere (TÓTH); Pécsely: f.t.; Nemesvita: f.t.; Németbánya (TTM); Kapolcs: Egervíz völgye; Vászoly: f.t.; Várpalota: Burok-völgy (KASPER); Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy; Zirc: Cuha-völgy (TÓTH) — 06.30.-08.17, 14 9, 84 Cf. Ectemnius rubicola (DUFOUR et PERRIS, 1840) — Badacsonytomaj; Balatonfűzfő: Szalmási-telep;

Balatonfüred: Koloska-völgy; Dörgicse: Kisdörgicse; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Ódörögd

(Zalahaláp); Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Szigliget: Vár-hegy; Vállus: Barbacs (PAPP); Várvölgy: f.t. — 05.22.08.19., 5 9, 16 or. Ectemnius ruficornis (ZETTERSTEDT, 1838) — Csesznek: Gézaháza, 1980.07.14, 1 9; Csopak: Nosztorivölgy, 1990.07.26, 1 or Szigliget: Óvár, 1988.08.28, 1 9. Ectemnius rugifer (DAHLBOM, 1845) — Balatonfüred: Koloska-völgy, 1990.07.26, 1993.08.11, 4 o r Cserszegtomaj: Selyem-hegy, 1993.08.19, 1 OT; Dörgicse: Kisdörgicse, 1995.08.11, 1 Cf; Lovas: f.t, 1994.07.23, 1 OT; Pécsely: f.t, 1991.07.23, 1 Cf; Rezi: f.t, 1993.08.19, 1 OT; Szentbékkálla: templom környéke, 1997.07.27, 2 OT. Ectemnius schlettereri (KOHL, 1888) — Tihany: Aranyház környéke, 1986.08.02, 1 OT. Lestica alata (PANZER, 11797) — Kővágóörs: kőtenger, 1981.08.11, 1 9; Salföld: Kisörspuszta, 1989.07.22, 1 Cf. Lestica clypeata (SCHREBER, 1759) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Aszófő: f.t.; Bakonyoszlop; Balatonederics: szőlőhegy; Balatongyörök: Becehegy; Balatonfüred: Koloska-völgy, Tamás-hegy; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Balatonszőlős: f.t.; Cserszegtomaj: Uj-hegy; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Káptalantóti: f.t.; Kővágóörs: kőtenger; Köveskál: f.t.; Lovas: f.t.; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Szentbékkálla: templom környéke; Várvölgy: f.t.; Vonyarcvashegy: Vas-hegy; Zánka: Tagyon-hegy — 05.22.08.18, 20 9, 29 Cf. ;

;

Nyssoninae

Mellinus arvensis (LINNÉ, 1758) — Gyenesdiás: kőbánya környéke, 1994.07.04, 1 Cf; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1994.06.18, 7 9; Kovácsdomb: Sűrűhegy, 1973.08.12, 1 9 (GYÓRFFY); Uzsa (Lesenceistvánd) (MTM). Alysson spinosus (PANZER, 1801) — Bakonyoszlop; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Hegymagas: f.t.; Hódosér (BERCZI); Kővágóörs: kőtenger; Monostorapáti: f.t.; Nemesvita: f.t.; Sáska: f.t. 07.14.-08.11, 5 9, 8 Cf. Nysson dimidiatus (JURINE, 1807) — Alsóörs: Somlyó-hegy, 1995.05.28, 2 Cf ; Balatonfüred: Tamás­ hegy, 1993.05.20, 1 Cf; Balatonhenye: Burnót-patak völgye, 1993.05.30, 1 9; Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17, 5 9; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1993.05.05, 1 9. Nysson fulvipes (COSTA, 1859) — Tihany: Akasztódomb, 1958.06.02, 1 9 (BAJÁRI). Nysson interruptus (FABRICIUS, 1798) — Nagyvázsony: Kessler tanya, 1963.05.13, 1 9 (PAPP).

Nysson maculosus (GMELIN, 1790) — Fenyőfő: Ősfenyves, 1972.07.16, 1 9 (TÓTH); Keszthely: Vár­ völgy, 1990.07.20., 1 9; Pécsely: f.t, 1990.07.13, 1 9; Tihany: Külső-tó, 1972.07.05, 1 9 (TÓTH). Nysson roubali (ZAVADIL, 1937) — Balatonfüred: Tamás-hegy, 1993.06.13, 1 9; Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1997.07.14, 1 9— Közép-Európából ismert igen ritka faj. Dél-Szlovákiában előkerült példányokról írták le a fajt (BALTHASAR 1972). Ausztriában a '80-as évek elejéig még nem került elő. Hazánkban régebben Simontornyán (BAJÁRI 1957), majd később a Kiskunságban (Bugacpuszta) és Pécsváradon a szerző gyűjtötte. Nysson spinosus (FORSTER, 1771) — Fenyőfő: halastó, 1971.05.23, 1 Cf (TÓTH); Németbánya, 1970.05.21, 1 9 (TÓTH); Zirc: Pintér-hegy, 1974.05.20, 1 Cf (TÓTH). Nysson tidens (GERSTAECKER, 1867) — Tihany: Akasztódomb (MTM).

Nysson trimaculatus (Rossi, 1790) — Bakonynána: Római fürdő, 1975.07.14, 1 9 (BALLÁ); Dörgicse: Kisdörgicse, 1990.07.13, 1995.08.11, 1 9 , 1 Cf; Pécsely: f.t, 1990.07.13, 1 9, 3 Cf; Vászoly: f.t, 1990.07.13, 1 9. Brachystegus scalaris (ILLIGER, 1807) — Salföld: Kisörspuszta, 1990.07.06, 1 C . Argogorytes fargeii (SHUCKARD, 1837) — Pécsely, 1988.06.10, 1 Tihany: Külső-tó (MTM); Várvölgy: Nagyláztető, 1969.05.21, 2 Cf (PAPP). Argogorytes mystaceus (LINNÉ, 1761) — Bakonybél, 1972.06.04, 1 9 (PAPP); Eplény: Malomréti-völgy,

1979.07.19, 1 9 (TÓTH); Tapolcafő: Kalapácsér, 1972.05.25, 1 or (TÓTH); Uzsa (Lesenceistvánd): Kisbakony, 1960.06.10, 1 9 (PAPP). Dienoplus affmis (SPINOLA, 1808) — Alsóörs: Somlyó-hegy, 1995.05.28, 2 9, 7 Cf; Balatongyörök: Becehegy, 1994.05.14, 1 Cf; Balatonfüred: Tamás-hegy, 1993.05.16, 28, 1994.05.22, 2 9, 5 C Balatonhenye: Burnót-patak völgye, 1993.05.30, 1 9; Lesencefalu: f . t , 1989.05.13, 1 Cf; Vállus: Barbacs (PAPP); Vonyarcvashegy: Vas-hegy, 1994.05.14, 1 9, 1 Cf. ;

Dienoplus laevis (LATREILLE, 1792) — Balatonederics: szőlőhegy; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Gyenesdiás: Varsás-hegy; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Keszthely: Koponár; Kővágóörs: Kornyi­ tó; Rezi: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Szigliget: Vár-hegy; Veszprém (MTM); Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 06.05.-08.17., 6 9, 7 Cf. Dienoplus tauricus (RADOSZKOWSKI, 1884) — Paloznak: f.t., 1997.07.14, 1 O* — Igen ritka pontomediterrán faj. Közép-Európában a Pannon-medencében éri el elterjedésének északi határát. Hazánkban eddig Balatonfüreden, Sukorón és Simontornyán került elő (BAJÁRI 1957). Gorytes fallax (HANDLIRSCH, 1888) — Ajka: Köleskepe, 1966.06.29, 1 Cf (TÓTH); Bakonyoszlop,

1980.07.14, 1 9; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1994.06.18, 1 Cf; Kapolcs: Egervíz völgye, 1990.08.02, 1 Cf; Pécsely: f.t, 1991.07.23, 1 9. Gorytes laticinctus (LEPELETIER, 1832) — Balatonfüred: Koloska-völgy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Csopak: Nosztori-völgy; Nemesvita: f.t.; Pécsely: f.t.; Salföld: Kisörspuszta; Szigliget: Vár-hegy; Vászoly: f.t.; Várvölgy: f.t.; Vörösberény (Balatonalmádi): Malom-völgy — 06.05.-08.10, 6 9, 21 Cf. Gorytes pleuripunctatus (COSTA, 1859) — Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1995.07.17, 1997.07.14, 1999.06.30, 3 9, 3 or. Gorytes procrustes (HANDLIRSCH, 1888) — Fenyőfő: legelő, 1998.07.11, 1 OT; Olaszfalu: Felsőpere, 1972.07.25, 1 9 (TÓTH); Tihany: Külső-tó, 1972.07.05, 1 or (TÓTH). Gorytes quadrifasciatus (FABRICIUS, 1804) —Balatonfüred: Koloska-völgy, 1991.07.23, I C ; Csopak: Nosztori-völgy, 1990.07.26, 1 C ; Fenyőfő: Ősfenyves, 1998.07.11, 1 C ; Várvölgy: f.t, 1995.07.31, 1 Cf; Vászoly: f.t, 1991.07.23, 1 9. Gorytes quinquecinctus (FABRICIUS, 1793) — Badacsonyörs; Bakonyszentlászló; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Cserszegtomaj: Uj-hegy; Csopak: Nosztori-völgy; Fenyőfő: Ősfenyves; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Fehérvárcsurgó: víztározó; Kapolcs: f . t . Egervíz völgye; Keszthely. Vár-völgy; Nagytárkány (Csabrcndek); Örvényes: malom környéke; Salföld: Kisörspuszta; Pécsely: f.t.; Vászoly: f.t. — 06.18.-08.02, 11 9, 16 Cf Tihany: Akasztódomb, Külső-tó (MTM). Lestiphorus bicinctus (Rossi, 1794) — Köveskál: f.t, 1993.06.19, 1 C ; Pécsely: f.t, 1990.07.13, 2 9 — Közép-Európa déli részén Francia- és Olaszországban elterjedt igen ritka faj. A Morva-medencében és Szlovákiában is él (BALTHASAR 1972). Ausztria hat tartományában került elő (DOLLFUSS 1983). Magyarországon régebben a Dunántúl öt pontján gyűjtötték. Lestiphorus bilunulatus (COSTA, 1869) — Kapolcs: Egervíz völgye, 1990.08.02, 1 9, 4 C — Elterjedése hasonlít az előző fajéhoz. Magyarországon csak az utóbbi évtizedekben került elő először a Zselicben (JÓZAN 1992b), majd a Dráva-völgyben (JÓZAN 1995). Hoplisoides craverii (COSTA, 1869) — Veszprém, 1967.06.27, 1 9— Igen ritka pontomediterrán faj, mely elterjedésének nyugati határát a Morva-medence déli részén éri el. Magyarországon két, Budapest környéki lelőhelyen kívül csak Balatonszéplakon és Nadapon került elő. Az utóbbi évtizedekben a nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek faunakutatásai során sehol sem került elő. Hoplisoides latifrons (SPINOLA, 1808) — Aszófő: f.t, 1991.07.13, 4 9, 6 Cf; Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1995.07.17, 1 9. Hoplisoides punctuosus (EVERSMANN, 1849) — Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1995.07.17, 1 9. Bembecinus tridens (FABRICIUS, 1781) — Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17, 1 9, 3 Cf; Salföld: Kisörspuszta, 1989.07.22, 1990.07.06, 2 9, 1 Cf. Bembix rostrata (LINNÉ, 1758) — Fenyőfő: Ősfenyves, 1998.07.11, 1 Cf; Salföld: Kisörspuszta, 1993.07.09, 1 9. Bembix tarsata (LATREILLE, 1809) — Fenyőfő: Ősfenyves, 1980.07.17, 2 C . Philanthinae

Philanthus triangulum (FABRICIUS, 1775) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Aszófő: f.t.; Ábrahámhegy; Balatonalmádi: Csacsi-rét; Badacsonytördemic; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: f.t, uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Felsőörs: f.t.; Fenyőfő: Ősfenyves; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kővágóörs: Kornyi-tó; Örvényes: malom környéke; Salföld: Kisörspuszta; Sümeg: vár környéke; Szentbékkálla: templom környéke; Szigliget: Óvár; Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 06.18.-08.28, 1 9, 33 C .

Cerceris arenaria (LlNNÉ, 1758) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Badacsonytomaj; Bakonyoszlop; Balatoncsicsó: Fenyves; Balatongyörök: Becehegy; Balatonfüred: Koloska-völgy, Tamás-hegy; Balatonfűzfő: f.t, uszoda környéke; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Csabrendek: f.t.; Felsőörs: f.t.; Gyenesdiás: Felsődiás, kőbánya környéke, Varsás-hegy; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Keszthely: Koponár; Kővágóörs: kőtenger; Lesencefalu: f.t.; Nemesvita: f.t.; Németbánya; Örvényes: malom környéke; Pécsely: f.t.; Rezi: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Salföld: Kisörspuszta; Sümeg: vár környéke; Szigliget: Óvár, Vár-hegy; Zalahaláp: f.t.; Zánka: Tagyon-hegy; Várvölgy: f.t.; Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 06.05.-08.28, 19 9, 61 Cf. Cerceris flavilabris (FABRICIUS, 1793) — Balatoncsicsó: Fenyves, 1988.07.21, 1 Cf; Révfülöp: Fülöp­ hegy, 1981.06.30, 1 C . Cerceris hortivaga (KOHL, 1880) — Ajka: Jókai bánya (MTM); Balatonfűzfő: f.t, 1998.07.17, 1 Cf; Kapolcs: f.t, 1995.08.11, 1 9; Gyenesdiás: Felsődiás, 1992.07.16, 1 OT. Cerceris interrupta (PANZER, 1799) — Balatonfüred: Tamás-hegy, 1993.06.13, 1 OT ; Balatonfúzfő: uszo­ da környéke, 1995.06.17, 1998.08.12, 3 9, 5 OT; Kővágóörs: kőtenger, 1982.07.12, 1 9; Nagytárkánypuszta (Csabrendek); Melegvíz, 1986.07.12, 2 Cf (KASPER); Sümeg: vár környéke, 1990.07.20, 1 Cf. Cerceris quadricincta (PANZER, 1799) — Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1997.07.14, 1999.06.30, 2 OT; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1993.08.10, 1994.06.18, 3 9. Cerceris quadrifasciata (PANZER, 1799) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Balatongyörök, Bélap-völgy; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Gyenesdiás: Felsődiás; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Pécsely: Kósa-hegy; Révfülöp: Fülöp-hegy; Vonyarcvashegy: Vas-hegy — 05.14.-07.17, 20 9, 7 or. Cerceris quinquefasciata (Rossi, 1792) — Bakonynána: Római fürdő; Bakonyoszlop; Balatoncsicsó: Fenyves; Balatonfűzfő: uszoda környéke; Balatongyörök: Becehegy; Balatonhenye: Burnót-patak völgye; Cserszegtomaj: Selyem-hegy; Csesznek: Vár-hegy; Gyenesdiás: kőbánya környéke; Hajmáspuszta: halas­ tavak; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kapolcs: f.t. Egervíz völgye; Keszthely: Pető-hegy; Örvényes: malom környéke; Pécsely: f.t.; Vászoly: f.t. — 06.05,07.26, 12 9, 20 Cf. Cerceris rubida (JURINE, 1807) — Balatonalmádi: Csacsi-rét, 1969.06.18, 2 9 (PAPP); Balatonfűzfő: uszoda környéke, 1997.07.14, 1998.07.17, 1 9, 1 OT; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke, 1993.07.09, 1 9; Tapolca: Malom-tó, 1988.08.28, 1 9. Cerceris ruficornis (FABRICIUS, 1793) — Bakonynána: Galya-völgy, 1972.09.28, 1 OT (TÓTH); Bakonyszentlászló (MTM); Jásd, 1969.07.19, 1 9 (PAPP); Kővágóörs: f.t, 1982.07.17, 1 9; Tés: Hegyesberek, 1969.07.17, 1 or (PAPP); Várpalota: Badacsony, 1969.06.28, 1 OT (PAPP). Cerceris rybyensis (LINNÉ, 1771) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Badacsonytördemic: Lábdihegy; Bakonynána; Bakonyszentlászló: Ördög-rét; Balatoncsicsó: erdészház környéke; Balatonhenye: Burnótpatak völgye; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep; Dörgicse: Kisdörgicse; Eplény: Malomréti-völgy; Hegymagas: Lengyel kápolna környéke; Kővágóörs: kőtenger; Révfülöp: Fülöp-hegy; Vinye (Bakonyszentlászló) — 06.18.-08.28, 15 9, 13 Cf. Cerceris sabulosa (PANZER, 1799) — Alsóörs: Somlyó-hegy; Bakonyoszlop; Balatonederics: szőlőhegy; Balatonfüred: Tamás-hegy; Balatonfűzfő: Szalmási-telep, uszoda környéke, f.t.; Cserszegtomaj: Uj-hegy; Csopak: f.t.; Kapolcs: f.t.; Keszthely: Vár-völgy; Köveskál: f.t.; Lesencefalu: f.t.; Lovas: f.t.; Örvényes: malom környéke; Paloznak: f.t.; Pécsely: f.t.; Porva: Cuha-völgy; Rezi: f.t.; Révfülöp: Fülöp-hegy; Salföld: Kisörs­ puszta; Sümeg: vár környéke; Szentbékkálla: templom környéke; Szigliget: Vár-hegy; Tagyon: f.t.; Tapolca: Malom-tó; Várvölgy: f.t.; Vonyarcvashegy: Vas-hegy; Vörösberény (Balatonalmádi): Új-hegy — 05.30.08.28, 15 9, 42 O*. Cerceris stratiotes (SCHLETTERER, 1887) — Balatonfüred: Tamás-hegy, 1994.07.24, 1 9 — Igen ritka mediterrán faj, mely a Pannonicumban éri el elterjedésének északi határát (Dél-Szlovákia). Hazánkban csupán a Mecsekben (Hidas) és Nadapon gyűjtötték (BAIÁRI 1957).

Irodalom BAJÁRI E. (1957): Kaparódarázs alkatúak I . - Magyarország Állatvilága (Fauna Hung.) X I I I . : 1-117. BALTHASAR, V. (1972): Fauna CSSR Grabwespen, Verlag der Tscechosl. Akad. Der Wissensch. Specoidea 20.: 1-471. BENEDEK P. (1979): A Bakony hegység kaparódarázs (Hym., Sphecoidea) faunájának állatföldrajzi vizsgálata - Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14.: 221-237. DOLLFUSS, H . (1983): Catalogus Faunae Austriae, Teil XVI/1.: 1-32. - Verlag Österr. Akad. JÓZAN Zs. (1989): A Tihanyi Tájvédelmi körzet fullánkos faunája (Hymeoptera: Aculeata) I . - Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 8.: 79-110. JÓZAN Zs. (1992a): A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszárnyú (Hymeoptera: Aculeata) faunájának alapvetése - Dunántúli Dolg. Term. Sor. 7.: 163-210. JÓZAN Zs. (1992b): A Zselic darázsfaunájának (Hymeoptera: Aculeata) állatföldrajzi és ökofau­ nisztikai vizsgálata - Somogyi Múz. Közi. 9.: 279-292. JÓZAN Zs. (1995): Adatok a tervezett Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszárnyú (Hymeoptera: Aculeata) faunájának ismeretéhez - Dunántúli Dolg. Term. Sor. 8.: 99-115. JÓZAN ZS. (1998): A Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszárnyú (Hymeoptera: Aculeata) fa­ unája - Dunántúli Dolg. Term. Sor. 9.: 291-327.

1. táblázat: A Bakony területén előkerült Sphecoidea fajok jegyzéke és lelőhelyeik száma faunakistájanként

A = Balatoni-Riviéra; B = Balaton-felvidék; C = Keszthelyi-hegység; D = Déli-Bakony; E = Eszaki-Bakony; F = Keleti-Bakony; + = A bakonyi előfordulásának első közlése

Taxon

A

B

c

D

E

F

-

-

1

Ampulicinae

1

Ampulcx fasciata Jur. Sphecinae

Scheliphron destillatorium (111.) Chalybion femoratum (F.) Sphex rufocinctus Br. Prionyx kirbyi (Lind.) Ammophila campestris Latr. Ammophila hcydeni Dhlb. Ammophila hungarica Mocs. Ammophila sabulosa (L.) Ammophila terminata mocsaryi Friv. Podalonia affinis (K.) Podalonia hirsuta (Scop.)

+

+

8 1 2 1 6 13 2 13 -

1 2

12

-

-

-

-

-

-

-

-

7 3 6 12

-

-

-

1

-

-

-

• -

2 1

1

1

-

-

3 2

-

-

-

-

-

15 1

6

3

4

-

-

-

-

-

-

-

-

10

2

3

1 4

2 4

Pemphredoninae Mimesa brevis Maidl. Mimesa equestris (F.) Mimesa lutaria (F.) Mimumesa atratina (Mor.) Mimumesa dahlbomi (Wesm.) Mimumesa littoralis (Bondr.) Mimumesa unicolor (Lind.) Psen ater (Oliv.) Psenulus concolor (Dhlb.) Psenulus fuseipennis (Dhlb.) Psenulus laevigatus (Schck.) Psenulus pallipes (F.) Psenulus schencki (Tourn.) Diodontus luperus Schuck. Diodontus major Kohl Diodontus medius Dhlb. Diodontus minutus (F.) Diodontus tristis (Lind.) Pemphredon clypealis Ths. Pemphredon brevipetiolatus Wagn. Pemphredon inornatus Say Pemphredon lethifer (Shuck.) Pemphredon lugens Dhlb. Pemphredon lugubris (F.) Pemphredon rugifer Dhlb. Passaloecus clypealis Faester Passaloecus comiger Shuck. Passaloecus gracilis Curt. Passaloecus insignis Lind. Passaloecus singularis Dhlb. Polemistus abnonnis (Kohl) Stigmus pendulus Panz. Stigmus solskyi Mor. Spilomena mocsaryi Kohl Spilomena troglodytes (Lind.) Ammoplanus handlirschi Guss. Ammoplanus hofferi Snofl. Ammoplanus wesmaeli Gir. Astatinae Astata boops (Schrk.) Astata costae Picc. Astata gallica Beaum. Astata kashmirensis Nurse Astata minor Kohl Astata rufipes Mocs. Dryudella tricolor (Lind.) Dinetus pictus (F.)

2

-

-

-

1

1

-

1

-

2

-

-

1

1 4

1 7 1 2

-

-

-

-

-

-

2

-

2 2 2

4 -

3

8 2

5 3 26 3 15 1

-

12

-

-

-

1 -

-

2 1 4 2 5

-

-

4 1 1 -

-

-

-

-

1

9 4

5

8 2

8 5

11 14

22 13 15 24

-

-

-

1

5

3

13 4

8 1 -

: 3 8 2

4

-

-

1

-

-

-

-

1

-

4 5 1

1 8 1

1 7

1 1

-

3 6 1 5

-

-

1 1

-

-

-

2

1

-

-

6

1 2

1 1 1 4

1

-

-

-

-

5 8 4

3 4

2 (. 2

-

-

1

1 4 1

-

1 1

-

-

4

+

6 1 4

1

8 2 5 19

5 1 4 1 1

+

1

-

-

-

-

+

-

-

-

-

3

+

2

-

1 7

+

1

-

1 1 1 1

1 1

1

-

1 -

-

1

6 1 2

1

1

2

-

-

-

-

-

-

-

2

1

1 -

-

-

3 -

-

1

6

3

-

-

1

-

-

-

-

4 4

-

1

-

-

1 -

-

2

3

-

-

-

-

-

-

1

1

2

1

-

1

-

1

1 5

-

Larrinae Larra anathema (Rossi) Liris nigra (F.)

+

1

1

-

-

1

-

2

-

-

-

-

-

-

-

2

1

Tachytes europaeus Kihl

1

Tachytes obsoletus (Rossi)

-

-

-

-

-

1

-

1

-

-

-

-

Tachysphex bicolor Br.

+

Tachysphex fulvitarsis (Costa)

3

3

1

-

1

1

Tachysphex grandii Beaum.

1

4

1

-

1

-

-

1

-

-

-

11

8

1

1

1

-

1

-

2

1

-

4

1

1 2

-

-

-

Tachysphex helveticus Kohl

+

Tachysphex nitidus (Spin.) Tachysphex obscuripennis (Schck.)

1

3

Tachysphex pompiliformis Spin.

6

8

Tachysphex psammobius Kohl

4

5

Palarus variegatus (F.)

1

3

Solierella compedita (Picc.)

4

6

1

-

-

1

Miscophus bicolor Jur.

7

9

2

-

2

1 -

1

-

Miscophus concolor Dhlb.

+

-

1

-

-

-

Miscophus spurius (Dhlb.)

+

-

5

-

1

1

-

1

2

-

-

-

1

Nitela fallax Kohl Nitela spinolae Latr.

-

1

3

-

-

Pison atrum (Spin.)

7

6

1

-

-

-

Trypoxylon attenuatum Sm.

11

23

2

1

4

Trypoxylon clavicerum Lep. et Serv.

14

14

b

1 2

7

2

Trypoxylon figulus (L.)

22

35

8

7

9

5

Trypoxylon fronticorne Guss.

2

-

1

-

1

-

Trypoxylon kolazyi Kohl

1

-

-

-

1

1

Trypoxylon scutatum Chcvr.

1

3

-

-

1

1

Crabroninae Bclomicrus italicus Costa

1

-

-

-

-

Oxybelus bipunctatus Oliv.

1

6

3

4

-

-

Oxybelus latidens Gerst.

1

1

-

-

-

-

Oxybelus mandibularis Dhlb.

-

5

-

1

1

Oxybelus mucronatus (F.)

5

7

-

1

-

1

Oxybelus quattordecimnotatus Jur.

8

23

5

5

4

7

Oxybelus subspinosus Klug

-

-

-

-

1

-

Oxybelus trispinosus (F.)

-

4

-

1

2

-

Oxybelus uniglumis (L.)

7

7

5

4

4

3

Oxybelus variegatus Wesm.

9

11

3

3

-

1

Oxybelus victor Lep.

2

4

2

3

-

-

Entomognathus brevis (Lind.)

12

18

5

6

3

10

Entomognathus dentifer Nosk.

-

-

-

-

1

-

Lindenius albilabris (F.)

9

17

4

5

8

12

Lindenius laevis Costa

10

5

-

1

1

3

Lindenius panzeri (Lind.)

1

1

-

3

-

1

Lindenius parkanensis Zav.

2 9

3

-

-

-

-

10

2

2

1

3

Lindenius pygmaeus armatus (Lind.)

Rhopalum clavipes (L.) Rhopalum coarctatum (Scop.) Rhopalum gracile Wesm. Crossocerus acanthophorus (Kohl) Crossocerus annulipes (Lep. et Br.) Crossocerus assimilis (Sm.) Crossocerus binotatus Lep. et Br. Crossocerus capitosus (Shuck.) Crossocerus cetratus (Shuck.) Crossocerus congener (Dhlb.) Crossocerus distinguendus (Mor.) Crossocerus dimidiatus (F.) Crossocerus elongatulus (Lind.) Crossocerus oxiguus (Lind.) Crossocerus megacephalus (Rossi) Crossocerus nigritus (Lep. et Br.) Crossocerus ovális Lep. et Br. Crossocerus palmipes (L.) Crossocerus podagricus (Lind.) Crossocerus quadrimaculatus (F.) Crossocerus tarsatus (Shuck.) Crossocerus vagabundus (Pz.) Crossocerus varius Lep. et Br. Crossocerus wesmaeli (Lind.) Crabro cribrarius (L.) Crabro peltarius (Schreb.) Crabro scutellatus (Scvev.) Ectemnius cavifrons (Ths.) Ectemnius cephalotes (Oliv.) Ectemnius conftnis (Walker) Ectemnius continuus (F.) Ectemnius crassicornis (Spin.) Ectemnius dives (Lep. et Br.) Ectemnius guttatus (Lind.) Ectemnius lapidarius (Pz.) Ectemnius lituratus (Pz.) Ectemnius meridionalis (Costa) Ectemnius rubicola (Duf. et Perr.) Ectemnius ruficornis (Zett.) Ectemnius rugifer (Dhlb.) Ectemnius schlettereri (Kohl) Lestica alata (Pz.) Lestica clypeata (Scherb.) Lestica subterranea (F.) Nyssoninae Mellinus arvensis (L.) Alysson spinosus (Pz.)

+

+ +

+ +

+

-

2 3 3 2 2

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

4 1

4 1

2 1 1

1

1

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

2

-

-

-

-

-

-

-

11

1 4

-

6

3

-

-

-

-

-

-

11 1 1 1 2

24 2 2 1 3 1 1')

3 1 1

4

2 1 2

1 1 2 1

!

-

-

1

2

2

-

-

-

6 4

7 1

2 2

1 1 3

-

-

-

-

-

-

2

11) 6 1

+

-

2 1 2

-

-

+

1 in 2

-

1

-

-

9 3 2

-

-

-

-

3 2

1 3

3

-

3 3 1

1 1 3

-

-

-

-

-

-

-

2 6 5 10

2 1

1 1 2 1 4

-

3 3 3 10 3 9

2 1 3

-

3 1 1 3 1 3 1 1 10 1 1 1

-

-

-

3

7

-

-

-

-

10 3 4 1

2

2

3 1

-

-

7 1 4

2

3 3 1 2

4 1 5 9

-

1

-

4 15 -

5 4

-

-

1 2 -

3 1 1 -

6

-

-

3

-

-

-

2

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

4

1

-

3 4

-

-

-

-

2 2

2

1 4

3 5

3

Didineis lunicornis (F.) Nysson dimidiatus Jur. Nysson fulvipes Costa Nysson interruptus (F.) Nysson maculosus (Gmel.) Nysson roubali Zav. Nysson spinosus (Forst.) Nysson tridens Gerst. Nysson trimaculatus (Rossi) Brachystegus scalaris (Ili.) Argogorytes fargeii (Schck.) Argogorytes mystaceus (L.) Dienoplus affinis (Spin.) Dienoplus elegáns (Lep.) Dienoplus laevis (Latr.) Dienoplus tauricus (Rad.) Dienoplus tumidus (Pz.) Lestiphorus bicinctus (Rossi) Lestiphorus bilunulatus Costa Hoplisoides craverii (Costa) Hoplisoides latifrons (Spin.) Hoplisoides punctuosus (Ev.) Gorytes fal lax Handl. Gorytes laticinctus (Lep.) Gorytes pleuripunctatus (Costa) Gorytes procrustes Handl. Gorytes quadrifasciatus (F.) Gorytes quinquecinctus (F.) Gorytes quinquefasciatus (Pz.) Gorytes sulcifrons (Costa) Bembecinus tridens (F.) Bembix rostrata (L.) Bembix tarsata Latr. Philanthinae Philanthus coronatus (Thun.) Philanthus triangulum (F.) Cerceris albofasciata (Rossi) Cerceris arenaria (L.) Cerceris bupresticida Duf. Cerceris bracteata Ev. Cerceris flavilabris (F.) Cerceris hortivaga Kohl Cerceris interrupta (Pz.) Cerceris quadricincta (Pz.) Cerceris quadrifasciata (Pz.) Cerceris Cerceris Cerceris Cerceris Cerceris Cerceris

quinquefasciata (Rossi) rubida (Jur.) ruficomis (F.) rybyensis (L.) stratiotes Schlett. tenuivittata Duf.

-

+

4 1 1 1 2

+

-

1

1

-

-

-

-

1 -

-

2

1 3 2

-

-

-

-

s

1

3

5 1 1 4

1 1

-

-

-

1

-

-

2 2

10

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

1 2

-

-

-

-

-

-

1

-

-

-

3 1 1 6 2

1 2 4 1 1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

2

1

2

2 2 2

-

-

1 4

1 1 d

1 1 1 3

-

-

1 1

-

1 2 13 1 12 1 1 2 1 6 2 4

+

1 3 -

1 1

1 3 5 1

+

1 -

-

1 -

+ +

-

-

1 1 3 +

3

8 6 3 6 1 1

-

-

1

-

1 -

1 -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1 -

1 1 1

1

1 1

-

19

-

-

-

-

3

2

-

-

22

5 -

3 -

4 1 5

4 1 9 -

-

-

-

3 3

-

-

1

-

-

2 1 4 1 7 12 3 4 8 -

-

-

-

1

-

-

1 1

1

-

2

2

-

-

-

-

-

8 2

1 2

2 1

2 4

7 2 -

4

-

-

-

-

-

-

2. táblázat: A Bakony területén előkerült Sphecoidea fajok alcsaládonként

BalatoniRiviéra

Alcsaládok Ampulicinae Sphecinae Pemphredoninae Astatinae Larrinae Crabroninae Nyssoninae Philanthinae Sphecoidea össz.

-

10 27 7 20 47 25 18 154

Balaton- Keszthelyi felvidék -hegység 1 8 4 30 20 2 6 22 14 48 31 23 12 12 6 149 90

DéliBakony

ÉszakiBakony 4 25 3 16 35 14 9 106

-

3 18 5 6 33 11 8 84

KeletiBakony

Bakony össz. 1 11 28 8 26 62 35 18 199

-

6 21 3 11 29 13 10 93

3. táblázat:A Sphecoidea fauna százalékos megoszlása a fajok állatföldrajzi jellege szerint BalatoniRiviéra

Állatföldrajzi jelleg

Balaton­ felvidék

Keszthelyi­ hegység

DéliBakony

Keletibakony

ÉszakiBakony

holarktikus

5,8

6,1

8,9

7,4

5,7

5,4

palearktikus

32,9

35,4

36,6

37,1

42,4

32,1

5,2

3,4

4,4

6,2

6,6

5,4

nyugat-palearktikus euroszibériai

0,6

0,7

-

-

-

-

15,5

20,4

25,6

25,9

23,6

21,5

észak- és közép-európai

0,6

0,7

1,1

-

0,9

2,2

közép-európai

3,2

2,7

2,2

1,2

-

-

-

-

-

-

-

pontomediterrán

16,8

15,0

1,1 7,8

7,4

8,5

15,1

északmediterrán

7,1

6,1

6,7

8,6

3,8

6,5

holomediterrán

12,3

9,5

5,6

6,2

8.5

11,8

európai

atlantikus

4. táblázat: A Sphecoidea fauna megoszlása a fajok ökofaunisztikai jellege szerint

Ökofaunisztikai jelleg Stenoök eremophil Euryök eremophil Hipereuryök intermedier Euryök hylophil Stenoök hylophil Eremophil/ hylophil arány

BalatoniRiviéra

Balaton­ felvidék

Keszthelyi­ Déli-Bakony hegység

ÉszakiBakony

Keletibakony

11,6

8,8

1,1

4,9

5,7

8,6

51,0

49,8

46,7

45,8

42,4

45,2

9,0

8,8

14,4

16,0

13,2

11,8

28,4

32,6

37,8

33,3

38,7

33,3

-

-

-

-

-

1,1

2,2

1,8

1,3

1,5

1,2

1,6

5. táblázat: Levéltetűvel fertőzött hársfák lombján gyűjtött Sphecoidae fajok egyedszámai gyűjtőhelyenként A B C D

= Hegymagas (falu területe) = Monostorapáti (falu területe) = Sáska (falu területe) = Diszel (falu területe)

1998. 08. 06. 1998. 08. 06. 1998. 08. 06. 1998. 08. 06.

Sphecinae Chalybon femoratum (F.)

B

A

fajok 1

0

Psenulus fuscipennis (Dhlb.)

0

Psenulus laevigatus (Schck.) Psenulus pallipes (Pz.) Diodontus minutus (F.)

0 17 1

Diodontus sp. Pemphredon clypealis Ths. Pemphredon inornatus Say Pemphredon lethifer (Shuck.) Pemphredon lugubris (F.) Passaloecus corniger Shuck.

3

c

D

0

0

2

1

0

0 11

0 9 2

1 1

Pemphredoninae

0 1 2 0

Passaloecus insignis (Lind.) Passaloecus singularis Dhlb.

0 3 0 0

Stigmus pendulus Pz. Stigmus solskyi Mor. Spilomena mocsaryi Kohl Spilomena troglodytes (Lind.)

0 0 0 0

Passaloecus gracilis Curt.

0 0 0 1 2 0 2 1 1

2 1 1 2 1 2 2 0

0 2 0 3 0 0 0 0 1

1

0

0

1 1

0

0 0

34 3 1 1

3 0 1

0 1 3 1

4 16 4

0 1 3 1

Lindenius pygmaeus armatus (Lind.)

3

3

8

5

Rhopalum coarctatum (Scop.) Crabro scutellatus (Schev.) Ectemnius cephalotes (Oliv.) Oxybelus quattordecimnotatus Jur. Crossocerus acanthophorus (Kohl)

1 1 1 0 0

0 0 2 2 0

1 0 0 0 0

Crossocerus annulipes (Lep. et Br.) Crossocerus distinguendus (Mor.)

0 3

0 0 1 0 1 1

4

3

4

2 1

Crossocerus elongatulus (Lind.)

0 1

8

8 0

: 0 0

Larrinae Solierella compedita (Pice.) Trypoxylon attenuatum Sm. Trypoxylon clavicerum Lep. et Serv. Trypoxylon fígulus (L.)

1

0

Crabroninae

Crossocerus megacephalus (Rossi)

0

10 0

Crossocerus nigritus (Lep. et Br.) Crossocerus podagricus (Lind.) Crossocerus quadrimaculatus (F.) Crossocerus tarsatus (Shuck.) Crossocerus vagabundus (Pz.)

1 1 0

0 13 1

0

0

0

0 36 0 1

11 1 0

1

0

0

0

2

2

3

0

Nyssoninae

Alysson spinosus (Pz.)

6. táblázat: Levéltetűvel fertőzött hársfák lombján gyűjtött Sphecoidae fajok egyedszámainak meg­ oszlása a zsákmányállataik és fészkelési módjaik szerint Zsákmányállatok

egyedszám

Faj szám

%pont

17

45,0

184

59,4

3

7,9

38

12,3

Legyek

6

15,8

11

3,5

Pókok

4

10,5

39

12,6

Pajzstetvek

2

5,2

2

0,6

Poloskák

1

2,6

1

0,3

Legyek és hártyásszárnyúak

1

2,6

19

6,1

Poloskák és kabócák

1

2,6

7

2,3

Kabócák

1

2,6

Nincs besorolva

2

5,2

7 2

0,6

Levéltetvek Levéltetvek és legyek

Összesen

%pont

2,3

310

38 Fészkelési m ó d o k

Xylicol Xylicol - terricol Terricol Nincs besorolva Összesen

21

55.3

189

3

7,9

38

12,3

13

34,2

82

26,4

1

2,6

1

0,3

38

310

61,0

Summary Further data to the knowledge of the Sphecoid fauna (Hymenoptera: Sphecoidea) of the Bakony Mountains - I t was Benedek (1979) who first published a zoogeographical evalua­ tion o n the sphecoid fauna based on 160 species o f the Bakony Mountains. 91 species was collected by J ó z a n (1989) i n Tihany penninsula. I n last two decades the author carried out regular fieldwork i n the surroundings o f 50 settlements i n Southern Bakony; so 3028 spec­ imens belonging to 169 species were determined. I n this paper the faunistical data of the collected material are described and the list o f all species and their localities in Bakony Mountains is also given i n Table 1., w i t h species and their localities grouped according to local funistical regions ( A = M e d i t e r r a n e a n costal region, B = B a l a t o n Uplands, C=Keszthely Mountains, D = S o u t h e r n Bakony, E = N o r t h e r n Bakony, F = E a s t e r n Ba­ kony). Table 2. Shows all species divided into subfamilies. Table 3. and 4. show species com­ position from ecofaunistical and zoogeographical points o f view. Species composition are presented by habitat types, open dolomite grassland, steppic grasslands o f slopes, marches, sand steppes and urban sites. Table 5. shows the list of species and their speciemens col­ lected i n the foliage of lime trees infected by aphids. Table 6. presents the distribution o f hun­ prey animals according to nestbuilding methods. The rarest species are: Ammophila garica, Polemistus abnormis, Dryudella tricolor, Tachysphex grandii, Belomicrus italicus, Rhopalum clavipes, Croccocerus congener, Nysson ruobali, Dienoplus tauricus, D. tumidus, Lestiphorus bicinctus, L . bilunulatus, Cerceris bupresticida, C. stratiotes, C. tenuivittata. A szerző c í m e ( Author's adress): J Ó Z A N Zsolt 7453-Mernye R á k ó c z i út. 5.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Z i r c , 15-1996 (2000); 125-152.

ADATOK (1980-1995) A BAKONY HEGYSÉG ÉS PEREMTERÜLETEI G E R I N C E S FAUNÁJÁNAK (AMPHIBIA, REPTILIA, MAMMALIA) ISMERETÉHEZ I. BARTA Zoltán

Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc

Abstract: Recent data to the knowledge of the vertebrate fauna (Amphibia, Reptilia, Mammalia) of the Bakony Mountains and its outlying areas I. (1980-1995) - The ornithologist author of our paper pub­ lishes data of other vertebrates (Amphibia, Reptilia, Mammalia) turned up during his ornithological researches done between 1980 and 1995 in order to widen the knowledge referring to the occurrence of certain species in the mountains.

Bevezetés „A Bakony természeti képe" k u t a t ó p r o g r a m 1962. évi indulását k ö v e t ő e n a gerinces-állat­ tani k u t a t á s o k helyzetéről S Z A B Ó (1973) adott rövid á t t e k i n t é s t . í r á s a szerint „különösen ör­ vendetes, hogy a hazai viszonylatban eléggé hiányosnak mondható gerinces faunisztikai kutatá­ (Szabó, 1966) - terén is folytak vizsgá­ sok - melyekre egy alkalommal magam is rámutattam latok. " C i k k é b e n t ö b b e k közt arról is szól, hogy k ü l ö n ö s e n „a terület emlősfaunájára vonat­ kozó ismereteink rendkívül hiányosak, csak a vadászat tárgyát képező hasznos- és dúvadak elő­ fordulásáról tudunk annyit, amennyi a vadászati irodalom alapján megállapítható. " A S z a b ó István cikke ó t a napjainkig megjelent t u d o m á n y o s publikációk n y o m á n t o v á b b ­ ra is e l s ő s o r b a n a hegység herpeto- é s o r n i t o f a u n á j á r a v o n a t k o z ó ismereteink bővültek, fő­ leg ILOSVAY (1980, 1981, 1982a-b, 1985a-c, I L O S V A Y - S Z I T T A 1980, B A R T A - I L O S V A Y 1985), M A R I Á N (1973, 1982, 1987, 1988, M A R I Á N M . - M A R I Á N O . 1988, M A R I Á N - S Z A B Ó 1968), i l ­

letve B A N K O V I C S (1973 a-d, 1975), K E V E

(1970, 1978, 1981, 1984, K E V E - S Á G I 1970,

K E V E - T A P F E R 1978) é s T A P F E R (1966, 1968, 1973a-b, 1976, 1977, 1978a-c, 1979a-b, 1980a-b, 1981, 1982,1983, 1984a-b, K E V E - T A P F E R 1978) volt B a k o n y - k u t a t ó k m u n k á j a r é ­ vén, majd 1979-től B A R T A publikációi (1981, 1982, 1984a-b, 1992, 1993b, 1994, 1995, B A R T A - I L O S V A Y 1985) é s s z á m o s k é z i r a t o s j e l e n t é s (BARTA 1980, 1982, 1993a, B A R T A é s mtsai 1991, 1993,1994, 1995a-b-c, ILOSVAY 1982b) n y o m á n . A különböző taxonokkal kapcsolatban a Bakony résztájait illetően rendkívül heterogén is­ meretanyag áll rendelkezésre és ezeknek az információknak a területenkénti megoszlása is nagyfokú a r á n y t a l a n s á g o k a t mutat. A z a l a p k u t a t á s o k ilyen jellegű hiányosságai egyes területeken (Keszthelyi-hegység, Keleti-Bakony, Pannonhalmi-dombság) fokozottan jelentkez-

nek a gyakorlati természetvédelemben is. A szerző 1979 ó t a foglalkozik a hegység és Veszprém megye ornitológiai célú kutatásával. M a d á r t a n i vizsgálatai során - elsősorban a 80-as évek közepétől - a gerincesek egyéb csoportjaira vonatkozó információkat is gyűjtött. Jelen közlemény célja ezen ismeretanyag közreadása.

Módszer A z a l á b b közlésre k e r ü l ő adatok a természetföldrajzi é r t e l e m b e n vett Bakony-hegység és V e s z p r é m megye t e r ü l e t é r ő l , 15 év mintegy 160 t e r e p ú t j á r ó l s z á r m a z n a k . (1. ábra) M i u t á n ma m á r t e r m é s z e t v é d e l m i o k o k b ó l k o r l á t o z o t t s z á m b a n gyűjthetők be az egyes fajok e l ő f o r d u l á s á t bizonyító p é l d á n y o k - sok esetben a k ö r ü l m é n y e k sem teszik l e h e t ő v é a begyűjtést - , összeállításom e l s ő s o r b a n terepi megfigyelések adatait tartalmazza. A m e n n y i ­ ben a terepi k ö r ü l m é n y e k nem t e t t é k l e h e t ő v é a faj m e g h a t á r o z á s á t (pl. annak lárvaállapo­ ta miatt), úgy e s e t e n k é n t a m e s t e r s é g e s k ö r ü l m é n y e k közötti kinevelést is alkalmaztam. Sa­ ját észleléseim mellett egyes esetekben m á s a d a t k ö z l ő k ( e l s ő s o r b a n m u n k a t á r s a i m ) hiteles, bizonyított adatait is felsoroltam ö s s z e á l l í t á s o m b a n . (Ezt az é r i n t e t t e k n e v é n e k közlésével jeleztem a listában.) így azoknak az á l l a t o k n a k az adatait is megadtam, melyeket elhullott á l l a p o t b a n hoztak be i n t é z m é n y ü n k b e , de t a r t ó s í t á s r a m á r alkalmatlanok lévén gyűjtemé­ n y ü n k b e nem k e r ü l h e t t e k elhelyezésre. A z adatok k ö z r e a d á s á v a l elsődleges c é l o m az egyes fajok hegységbeli e l t e r j e d é s é r e v o n a t k o z ó ismeretek bővítése volt. Faunisztikai

adatok

A használt rövidítések magyarázata: H = hím, juv. = juvenil, ad. = aduit, N = nőstény, tszf. = tengerszint felett Betű - számkód (pl. E/F 4a): az adott lelőhely térképi azonosítására szolgáló „koordináta". AMPHIBIA Caudata

Salamandridae Triturus alpestris Laurenti, 1768 A Bakony hegység területéről ez idáig csak a Déli-, az Északi- és a Keleti-Bakonyból előkerült fajt a Marián-féle monográfia szerint 1936 tavaszán Molnár Gábor fedezte fel a hegységben (MARIÁN 1988). Meg­ jegyzendő azonban, hogy Dornyay Béla már 1927-ben megjelent „Bakony" útikalauzában felsorolja e fajt, mint az említésre érdemes csúszómászók egyik bakonyi képviselőjét (Molge alpestris) (DORNYAY 1927). Előfordulási adatai: 1981. V 15.: C5 Porva, Bánfa-tető (vagy Bánka-tető); 8 pld - 5 H + 3 N - nyiladékút pocsolyáiban; 1983. IV 05.: E4 Nagyvázsony, Kab-hegy É-i oldala -16 H + 5-6 N; IV 06.: E/F4a Nagyvázsony, Kab-hegy Ny-i oldala Nyírtó körzetében - 2 H + 2 N; Nagyvázsony, Kab-hegy É-i oldala 450 m tszf.-nél (B5 nyiladék) - 1 H + 5H és 1 N (B3 nyiladék); IV 08.: E/F4 Nagyvázsony, Kab-hegy csúcsa 550 m tszf.-nél (F6 nyiladék) - 9 H + 1 N és 12 H + 1 N; 1987. V 12.: C8 Isztimér, Sárberek (11/0-ás erdészeti oszlopnál) - 1 N (harckocsi-beálló gödörben kialakult pocsolyában sok száz békalárva között); V I . 14.: ui.- 1 N; 1990. V 17.: C4a Ugod, Csatorna-förtés-árok és Molnár-kút-árok között - 7-10 pld (H, N); V I I . 29.: DS Hárskút, Mocsár 2 H; 1994. IV 09.: C4b Homokbödöge, Öreg-Séd völgye - 1 H; V I . 22.: C5b Bakonyszűcs, Öreg-Szarvad-árok - 2 N; 1995. V I I . 14.: C7 Isztimér, Klára-kút környéki bükkös - min. 5 pld lárvaállapotban. (Megjegyzés: A ke­ réknyomokban kialakult pocsolyákban kb. 300 db Triturus lárva volt, melyekből 5 pld-t elhoztam, s akváriumi körülmények között felneveltem. Kifejlődve minden egyed e fajnak bizonyult.) (2-4. ábra)

település

.^y 0

10 km

1. ábra: A Bakony hegység természetföldrajzi tájbeosztása (1-6.) és állatföldrajzi felosztása ( I - V ) Jelmagyarázat: 1. Északi- (Öreg) Bakony, 2. Déli-Bakony, 3. Balaton-felvidék, 4. Tapolcai-medence, 5. Keszthelyi-hegység, 6. Bakonyalja és a Pannonhalmi-dombság; I . Balaton-felvidék, I I . Keszthelyi-hegység, I I I . Déli-Bakony, I V Északi-Bakony, V Keleti-Bakony

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

2. ábra: Triturus alpestris Laurenti és Triturus vulgaris L . előfordulási helyei a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.) Jelmagyarázat: T. a. - # , T. v. - O

Triturus vulgaris Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1983. IV 08.: F4 Nagyvázsony, Kab-hegy (Felső-Fortélyos É-i része) - 1 H + 3 N (nyiladékát pocsolyájában); 1988. IV 20.: C6 Zirc, Szarvaskút (országút széli murvagödrök) - min. 30 pld H és N (1993-ban erdészeti munkálatok kapcsán gyökeres fatuskókkal feltöltötték a területet); 1989. IV11.: C4 Homokbödöge, Öreg-séd völgy (Bükkös-árok aljánál) - 14 pld H és N.; 1994. V I . 02.: F7 BalatonalmádiKáptalanfüred, Köcsi-tó - 1 pld.(lárva); 1995. X I I . 02.: A/4 Sokorópátka, Barátok-vára - 1 pld. (juv.; talaj­ csapdában; Kutasi Csaba). (2-3 ábra) Salientia Discoglossidae A Bakonyi Természettudományi Múzeum gerinces gyűjteményében lévő Bombina példányok vizsgálata szerint a területen előforduló két faj egyedei nagymértékű hibridizációt mutatnak. SÍPOS (1986) szerint a „sárgahasú unka tiszta populációi a Bakonyban már ritkák, szinte csak a magas hegyek (pl. Csengő-hegy) egyes út menti állandóvizű pocsolyáira korlátozódnak. "

3. ábra: Triturus alpestris Laurenti és Trituras vulgaris L . előfordulási helyek a Kab-hegyen 1983. I V 05-08. között.

4. ábra: Alpesi gőte (hím) keréknyomban kialakult időszakos vízi élőhelyen - Északi-Bakony, Csapó-hegy (fotó: Barta Zoltán)

5. ábra: Bombina bombina L . és Bombina variegata L . előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.év) Jelmagyarázat: B. b. - # . B. v. - Q

Bombina bombina Linnaeus, 1761 Előfordulási adatai: 1987. IX. 21.: G4 Kapolcs/Vigántpetend, Egervíz - 3 pld.; 1994. I I I . 24.: E2 Nemeshany, Nyáros- és Sósi-dűlő - 1 pld (ligetes nyíresben lévő vízállásos árokban); X. 03.: D9 Iszkaszentgyörgy, Cicemalom halastavai (6. ábra)- 1 pld; 1995. V I . 02.: B8 Mór, halastó a Tárnoki-erdő ÉNyi oldalán - min. 1 pld; V I . 16.: C7a Bakonycsernye, Dorró-hegy ÉNy-i oldala - min. 5-6 pld; V I . 16.: C7b Bakonycsernye, Szarvas-bükk Gaja-völgyi alja -1 pld; V I I . 07.: C7c Jásd, Kőbánya-forrás völgye - min. 12 pld; VII. 14.: C7d Isztimér, Klára-kút körzete - 12 pld (idős bükkösben, keréknyomokban kialakult időszakos tó­ csákban); V I I . 23.: C3: Nóráp, halastó D-i pereme - min. 2-300 juv. pld (száraz marhalegelőn időszakos po­ csolyában és környékén); V I I I . 14.: C8 Balinka, Kisgyónbánya tava - 1 pld. (5. ábra) Bombina variegata Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1990. V 15.: C4 Ugod, Kapa-földi-árok - 4 pld.; 1991. V I I . 01.: B5 Fenyőfő, Zabola (lucos) - 4-5 pld (átmenti pocsolyában); C5a Porva, Csárda-tető - 1 pld; V I I . 23.: D6 Gyulafirátót, Esztergáli­ völgy - 2 pld; 1993. X. 02.: C4/5 Ugod, Vörös-János-séd völgyi tó - 1 pld; 1994. X. 26.: C5b Bakonyszűcs, Öreg-Szarvad-árok - 1 pld; 1995. IV. 22.: F3 Sáska, Agár-tető É-i oldala (Királykút) - 1 pld. (5. ábra) Pelobatidae Pelobates fuscus Laurenti, 1768 A Bakony hegység területén előforduló békafajok közül az eddigi kutatások szerint ez a légritkábbnak tekinthető faj. Előfordulási adatai: 1980-as évek: F4 Pula, Náci-hegy - Horváthné dr. Harmat Beáta közlése szerint a he­ gyen lévő szőlőjükben ásáskor rendszeresen előkerültek egyedei; 1987. VI. 15.: G/H3 Mindszentkálla, Öreghegy - min. 3-4 pld (Széplaki Imre /Veszprém/ - szóbeli tájékoztatása szerint a területen fekvő szőlőjükben rendszere-

6. ábra: Cicemalom halastavainak (Iszkaszentgyörgy) gátjain 1993. augusztus 8-án szinte lépni nem lehetett a „zöld békák" (Rana sp.) fiataljainak sokaságától. Mellettük számos vízimadárfaj előfordu­ lása - pl. 20 db Podiceps eristatus, 15 db Ardea cinerea, 11 db Phalacrocorax carbo stb. - utalt az ek­ kor még „virágzó" vízi élet jelenlétére. A következő évtől fogva már a képen látható száraz medrek látványa fogadta az ide látogatót (fotó: Barta Zoltán)

\

[

/

(

y

[

f .)

f

\

i

A V

r 7. ábra: Pelobates fuscus Laurenti előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

8. ábra: Bufo bufo L . és Bufo viridis Laurenti előfordulási helyei a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.) B. b. - # , B. v. - O

9. ábra: Barna varangy a Keleti-Bakony egyik erdei útján - Isztimér, Sárberek, 1992. I V 26. (Fotó: Simon Károly)

10-12. ábra: A vizes élőhelyek utóbbi évtizedekben tapasztalt eltűnésének folyamatát jól szemlélteti a nagyvelegi halastó sorsa is. Az 1995. július 14-én leengedett állapotban talált tó medrét 5 éve már csak „gyomtenger" borítja. (Fotó: Barta Zoltán) ^33

sen előfordultak a faj egyedei; 1987 nyarán 1 pld-t mutatóba be is hozott a Bakonyi Természettudományi Múze­ umba); 1988. V: F7 Alsóörs, autóskemping homokos strandja - 4-5 pirregő pld is szólt egy este (Molnár István közlése) (7. ábra). Bufonidae Bufo bufo Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1987. IV 08.: C4/5 Ugod, Vörös-János-séd völgyi tó - több száz párzó példány; 1992. IV 26.: C8 Isztimér, Sárberek - 1 pld; 1994. I I I . 17.: C6 Zirc, Királykúti-erdő K-i oldali tavai (Cuha-patak eredése) - 3 pld; V I . 26.: C7 Tés, Öreg-Futóné E-i oldala Toronyi-kunyhónál - több száz (ezer?) lárva (idős bük­ kösökben, nyiladékúton lévő két időszakos, tisztavizű erdei tócsában); V I I . 14.: A6/7 Bakonyszombathcly, Nagyházi-erdő (szálas cseresek) - min. 70-80 db (1,5-2 cm-es, vonuló példányok); V I I . 14.: B6 Réde, Bíró­ sági-rész - Posványkelő-völgy - min. 7-8 juv. pld; 1995. V I I . 21.: A/4 Sokorópátka, Bő-torok-völgy - 8 juv. (ta­ lajcsapdában; Kutasi Csaba) (8-9. ábra). Bufo viridis Laurenti, 1768 A Keleti-Bakonyból mind a mai napig szinte teljesen hiányoznak a faj elterjedésére, gyakoriságára uta­ ló adatok. Előfordulási adatai: 1993. VI. 04.: D7 Hajmáskér, Nagymező (Szlézinger-völgy körzete) - 1 pld; 1995. V 01.: C6 Zirc, Nagy-földek -1 pár + petezsinórok (keréknyomban kialakult pocsolyában); VII. 21.: A4 Lovászpatona, Pölöskeitanya - 1 juv. (napraforgótáblában, halastó mellett); VII. 22.: B8 Nagyveleg, Öreg-hegy alji halastó (1012. ábra) (Vclegi vízfolyás) - 1 juv. (a víz leengedése miatt kiszáradt tófenéken); VII. 23.: C3 Nóráp, halastó D-i pereme - 1 juv. (száraz marhalegelőn); VIII. 15.: F6 Csopak, Tódi-mező - 1 ad. (murvás úton elütve) (8. ábra). Hylidae Hyla arborea Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1986. X. 03.: F4a Pula, Nagy-Sás-tó - nagyon sok juv pld (min. 30-40 pld, csak amit lát­ tam); X. 03.: F4b Nagyvázsony, Gellért-tó - 8-10 pld; 1990. IX. 14.: D4/5 Csehbánya, Érclyukak - Kődomb - min. 2-3 helyen szólnak; IX. 14.: D4 Iharkút, Pap-kút környéke - 1 pld szól; 1992. V 19.: D6 Gyulafirátót, Gyökeres­ árok D-i pereme - 1 pld; 1993. VIII. 08.: B8a Nagyveleg, Öreg-hegy alji halastó - 1 juv., IX. 11.: u.itt min. 2 pld; IX. 09.: A5a Románd, Nyugati-csapás-tagok mocsaras része (a Rétkerti-patak mentén) - min. 1 pld szól; IX. 11.: D9 Iszkaszentgyörgy, Cicemalom halastavai - min. 1 pld szól; IX. 11.: B8/9 Mór, Remete-hegy K-i oldalá­ nak halastavai - min. 1 pld; 1994. IX. 08.: B8b Mór, halastó a Tárnoki-erdő ÉNy-i oldalán - min. 2 pld szól; IX. 13. : A5b Ravazd, Gödör-dűlői halastó - 1 pld; IX. 26.: C2 Dáka, Tilos-erdő - 1 pld; IX. 26.: C4 Nagytevel, víz­ tározó - min. 4 pld; IX. 26.: C3 Nóráp, halastó - 3 pld; X. 03.: D9 Moha Ny-i széle - 1 pld; X. 03.: D9 Iszkaszentgyörgy, Cicemalom halastavai - 1 pld; 1995. V OL: C6 Zirc, Nagy-földek (15. ábra) - 1 pld (kerék­ nyomban kialakult pocsolyában); V 08.: B8b Mór, Tárnoki-erdő ÉNy-i oldala - min. 2 ad. pld (halastó menti gabonatáblában, földúton); X. 08.: B7 Súr, horgásztó a Csapszári-erdő DK-i oldalán - több pld szól; X. 17.: A3 Vaszar, halastó (Jánosmajor É-i oldalán) - min. 2 pld szól (13-14. ábra). Ranidae Megjegyzés: A zöld- vagy vízibékák (Rana esculenta komplex ) csoportjába tartozó fajoknál (Rana ridibunda, Rana lessonae) - gyakori kereszteződéseik következtében - a határozóbélyegek olyan nagy varianciát mutatnak, hogy az egyedek besorolására terepi körülményeim közepette nem nyílt módom (részben a cso­ portba tartozó egyedek nagy száma miatt sem). Ezért jelen listából kihagytam a tavibékát (Rana ridibunda), a kis tavibékát (Rana lessonae) és hibridjüket a kecskebékát (Rana „esculenta"). Rana arvalis wolterstorffi Fejérváry, 1919 Előfordulási adata: 1989. I I I . 16.: E2 Káptalanfa, Sárosfőpuszta halastavai - min. 100 pld (sok nászruhás hím) (16. ábra).

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

13. ábra: Hyla arborea L . előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

14. ábra: Zöld levelibéka (Fotó: Barta Zoltán)

Rana dalmatina Bonaparte, 1840 Előfordulási adatai: 1988. IV. 17.: E3a Bakonygyepes - 2 pld; 1992. IV. 11.: C/D7 Tés, Szúnyog-völgy Nyi alja - 1 ad. + peték.; IV 26.: C8a Isztimér, Sárberek - 1 ad. + lárvák; 1994. V 26.: B7 Aka, halastavak - 1 pld. (juv.); VI. 02.: F6 Balatonalmádi-Káptalanfüred, Köcsi-tó - 1 pld (juv.) V I . 26.: C7a Tés, Öreg-Futóné E-i ol­ dala (Toronyi-kunyhónál) - kb. 100 lárva {Bufo bufo lárvákkal); VIII. 23.: C9 Fehérvárcsurgó, Csurgói-tároló - 1 pld; IX. 13.: A5 Románd, halastó - 1 pld; IX. 26.: C2 Dáka, Tilos-erdő - 1 pld; IX. 27.: E3b Padragkút, Lőrintei-tó - 1 pld; X. 03.: B6 Bakonyszentkirály, Hajmás-pusztai tavak - 1 pld; 1995. IV 22.: H3 Badacsony­ tomaj, Badacsony (Klastrom-forrás fölött) - 1 ad.; F3 Sáska, Agár-tető É-i oldala, Király-kút és Csurgó-árok között (Dabos) - min. 3-4 pld.; V I I . 07.: C7b Jásd, Kőbánya-forrás völgye - 1 ad.; V I I . 14.: C7/8a Bakonycsernye, Akasztó Ny-i oldala - 2 ad.; C8a Isztimér, Hamuház, Úttörő-forrás körzete - 1 ad.; VII. 22.: C8b Bakonycsernye, Farkaskúti-irtás - min. 4-5 pld (ad. és juv.); B8 Nagyveleg, Öreg-hegy alji halastó (Velegivízfolyás) - 1 juv.; VII. 23.: C8c Balinka, Dóra-hegy K-i oldala - 1 pld. (Futó János); V I I . 25.: C7 Isztimér/Tés, Galamb-berek - kb. 10-15 pld. (Kasper Ágota); X. 12.: E/F2 Káptalanfa, Sárosfőpusztai halastavak - 1 ad.; X. 19.: F6 Lovas, Piarista-erdő - 1 pld. (16-17. ábra). RKFIII.I \

Sauria

Lacertidae Lacerta agilis Linnaeus, 1758 A Keleti-Bakony nagy részéről, ill. a Pannonhalmi-dombság területéről alig vagy egyáltalán nem rendel­ kezünk a faj előfordulására vonatkozó korábbi adatokkal. Előfordulási adatai: 1985. X. 20.: B/C5a Fenyőfő, Tóth-árok É-i pereme - 2 pld; 1986. IV. 06.: C6 Zirc, Nagy-földek - 1 pld; 1987. V I . 30.: B/C5b Fenyőfő, Kakashegy - min. 1 pld; 1989. V I I . 08.: E/F2 Káptalanfa, Sárosfőpuszta - 1 pld; V I I . 11.: B6, B/C6 Bakonyszentkirály, Zörög-tető - 1 pld, Vadas-árok Ny-i alja - 1 N; 1990. V 17.: C4/5 Ugod, Molnár-kúti-árok alsó szakasza - 1 N; 1991. V I I . 10.: C7a,b,c Tés, Répa-dűlő - 1 pld, Csollányos - 1 pld, Pahonya - 1 pld; 1992. IV. 14.: E2 Somlószőlős, Gerő-kúti országútrész - 1 N; V I . 16.: D7 Tés, Hegyes-Berek DNy-i alja - 1 N; VI.17. C7d Szápár, Szápári-ér völgye (Szőlőhegy) - 1 N; V I . 17.: C7e Bakonycsernye, Szápári-ér völgye (Zsidári-földek) - 2 H pld; VI. 24.: E5 Márkó, Csapberekpuszta D-i olda­ la - 1 N; V I . 24.: D/E5 Herend-Majolikagyár, Nyáros-berek É-i oldala - I N ; V I . 25.: A5 Románd, Országúti­ dűlő É-i pereme - 3 pld (égerültetvényben); V I . 28.: D8a Várpalota, Kis-Sárréti tavak - 1 H pld; 1993. V I . 22.: B5 Fenyőfő, Tóth-ároki murvabánya - 1 N; VI.23.: F7a Balatonalmádi, Megye-hegy - 1 H; VI.30.: F7a Balatonalmádi, Megye-hegy - I N ; V I I I . 23.: C7d Szápári-ér völgye (Szőlőhegy) - 1 juv.; VIII. 24.: C7e Bakonycsernye, Szápári-ér völgye (Zsidári-földek) 2 N (fenyőcsemetékkel beültetett parlagterületen); IX. 24.: B3 Vaszar, halastó gátja - 7-8 juv. pld; IX. 24.: A4 Lovászpatona, Pölöskeitanya, halastó gátoldala - 2 juv. pld; 1994. I I I . 05.: D7a Öskü, Bér-hegy D-i hegylábpereme - 1 pld (juv.);IV 15.: F7b Alsóörs, Felső-Mái - 1 N; V 11.: D8b Öskü, Bántapuszta K-i oldala (meddőhányó) - 1 H ; V I I I . 23.: B/C7 Bakonycsernye, AlsóBaláta - 1 juv.; V I I I . 23.: C9 Fehérvárcsurgó, Csurgói-tó ÉNy-i pereme - 1 N; IX. 02.: D7b Tés, Bér-hegy - 1 H + 2 juv.; 1995. IV 20.: H l Cserszegtomaj, Pisti-útja - 2 pld (juv.); V 03.: F6 Csopak, Öreg-hegy É-i oldala - 1 pld; V I . 29.: B/Cc Fenyőfő, Hársas-kúti-árok É-i pereme - 1 N; V I I . 04.: D/E6 Gyulafirátót, RátótiNagymező (Peres ÉK-i oldala) - 1 H pld; V I I . 23.: A4 Lovászpatona, Pölöskeitanya, halastó gátrésze - 1 N pld. (18. ábra).

Podarcis muralis Laurenti, 1768 Az eddigi kutatások alapján a faj populációi szigetszerűen elszórt foltokban élnek a Bakony hegység te­ rületén - hasonlóan a magyarországi elterjedéshez. Az évtizedekkel ezelőtt fellelt lelőhelyeken (pl. Vinye, Ugod, Somló, Tátika stb.) ma is megfigyelhető egyedek stabil populációkat jeleznek. Előfordulási adatai: 1990. V 17.: C5 Ugod, Molnár-kút árok - 1 H pld; V. 17.: C4/5 Ugod, Vörös-János­ séd völgye (erdei feltáróút rézsűs, avarborított oldalai) - kb. 40-50 pld (H és N) a Gerence-völgy és a KisSózó-árok közti szakaszon; 1992. IX. 10.: G3 Sáska, Emberkő fölötti sziklás gerinc - 1 ad. +1 juv. pld; 1993.

15. ábra: A zirci Nagy-földek - 1995. V. 01. Csapadékos időjáráskor a kátyús földutakon elsüllyedő nehéz munkagépek sok élőhely pusztulását okozzák (Fotó: Barta Zoltán)

16. ábra: Rana arvalis wolterstorffi Fejérváry és Rana dalmatina Bonaparte előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.) Jelmagyarázat: R. a. - O , R. d. - #

17. ábra: Erdei béka (Fotó: Barta Zoltán)

18. ábra: Lacerta agilis L . előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.) 138

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

19. ábra: Podarcis muralis Laurenti előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

20. ábra: Fali gyík (Fotó: Barta Zoltán)

21. ábra: Lacerta viridis Laurenti előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

22. ábra: Angiiis fragilis L . előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.) 140

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

23. ábra: Elaphe longissima Laurenti előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

• •U-s •1>

/

a••b /

( i / '

/' r

*

^

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

24. ábra: Coronelk austriaca Laurenti előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

VIII. 21.: C6 Csesznek, Porva-Csesznek vasútállomás - 1 ad. pld; VIII. 21.: B/C6 BakonyszentkirályBakonyszentlászló, a Vinye és Porva-Csesznek vasútállomás közötti murvás úton (kb. Zörög-tető DNy-i al­ jánál) - 1 ad. pld. (19-20. ábra).

Lacerta viridis Laurenti, 1768 A Marián-féle monográfia (MARIÁN 1988) szerint a Keleti-Bakony és a Pannonhalmi-dombság területé­ ről nincs korábbi előfordulási adata. Előfordulási adatai: 1987. V I . 30.: B/C5 Fenyőfő, Kakas-hegy - 1 pld; 1988. IV 08.: F2 Pusztamiske, Kígyóspuszta -1 H pld; 1990. IV 13.: C5 Fenyőfő, Tóth-ároki murvabánya -1 H pld; 1992. IV 14.: D2a Doba, Somlóvásárhely (országút széli árok) - 1 N; V 03.: B5 Fenyőfő, Nagy-Zirci-úti dűlő - 1 H, Kis-Zirci-úti dűlő - 1 N; V 16.: C/D7 Tés, Móroc-tető - 1 pár (megfigyelő: Ott József); IX. 10.: G3 Sáska, Csalán-völgy - 1 H; 1993. V 10.: D7a Öskü, Felső-Balla É-i pereme - 1 pld; V 10.: D7b Tés, Kerek-gyep - 1 pld; V I . 22.: B/C5 Fe­ nyőfő, Kakas-hegy - 1 H; V I . 23.: F7a Balatonalmádi, Megye-hegy (kőbánya) - 1 N; X. 06.: F7b Balatonal­ mádi, Rom-kúti völgy (forrás alatt) - 1 N.; 1994. IV. 25.: F7c Szentkirályszabadja, Kő-hegy sziklatornya - 1 pár; IX. 02.: D7c Tés, Bér-hegy - 1 N; 1995. IV 20.: D2b Somlóvásárhely, Somlóhegy (Bagolyvár) - 1 H; IV 20.: H l Cserszegtomaj, Pisti-útja (Kő-hát) - 1 H; V I . 15.: D6 Veszprém, Rátóti-Nagy-mező (Ny-i perem) - 1 pld; V I I . 21.: A5 Ravazd, Hármas-Tarján (Emlékműi nyiladék) - 1 H pld. (21. ábra). Anguidae Anguis fragilis Linnaeus, 1758 A Keleti-Bakonyból korábban előkerült példányok többsége a kistáj nyugati „pereméről" származik. A táj kelet felé eső „belső" területeiről eddig hiányoztak a faj előfordulására utaló adatok. Előfordulási adatai: 1987. V I . 30.: B/C6 Bakonyszentkirály, Cuha-völgy - 1 pld; 1989. V I . 27.: B5a Bakonyszentlászló, Üstő-hegyD-i pereme - 1 pld; V I I . 11.: C4/5 Ugod, Gerence-völgy (Csatorna-förtés men­ tén) - 1 pld; 1990. V I . 28.: D5a Hárskút, Hajag (Rendkő körzete) - 1 pld (Galambos István); C4 Bakonyjákó, Magyar-föld - 1 pld; VIII. 05.: D5b Hárskút, Rák-tanya - 1 pld (Juharos Péter); 1991. VII. 01.: C5 Fenyőfő, Kék-hegy (Mészégető-árok - Kecske-árok között) - 1 pld; 1992. V 16.: C/D7a Tés, Móroc-tető - 1 pld (Ott József); V I . 16.: C/D7b Tés, Hegyes-berek DNy-i területe - 1 pld; 1993. V 14.: C7a Tés, Tompa-völgy ÉK-i pereme - 1 pld; 1995. VI. 28.: B5b Pápateszér, Görgő-árok ÉK-i pereme - 1 pld; V I . 29.: B/C5 Fenyőfő, Tóthárok (Új-földeknél) - 1 pld; V I I . 07.: C7/8 Isztimér, Borjú-kút- 1 pld; V I I . 23.: C7b Bakonycsernye, Szarvas­ bükki-tó - 1 pld (Futó János); V I I . 25.: C7c Isztimér, Galamb-berek - 1 pld (Kasper Ágota) (22. ábra). Serpentes

Colubridae Elaphe longissima Laurenti, 1768 Új lelőhelyeit sikerült kimutatni a Keleti-Bakony középső részének D-i felében, ahonnan korábbról tel­ jesen hiányoztak az elterjedésére utaló adatok. Előfordulási adatai: 1988. V 10.: C5/6 Borzavár - 1 pld (Renkó Attila - Polgár Ferenc); 1989. V I . 19.: D/E5 Márkó (a hárskúti műúton elütve) - 1 pld (Juharos Péter); 1990. V. 17.: C4 Ugod, Gyökeres-hegy - 1 pld; 1993. V 19.: E4 Városlőd, Kakas-taraj - 1 pld; IX. 24.: C5 Bakonybél, Csúcs-hegy (műúton elütve) - 1 pld; 1994. V I . 01.: C8 Balinka, József-völgy É-i pereme - 1 pld; 1995. V I . 18.: D7 Öskü, Malom-kúti erdő - 1 pld (földúton elütve); V I I . 14.: C7/8 Balinka, Dorró-hegy K-i oldala (műúton elütve) - 1 pld. (23. ábra). Coronella austriaca Laurenti, 1768 Korábban már ismert - szórványos - lelőhelyei mellett új előfordulásai váltak ismertté a Tapolcai-me­ dencéből, a Balaton-felvidék K-i feléből, a Keleti- és Északi-Bakonyból, valamint a Bakonyaljáról. Előfordulási adatai: 1981. V I I . 12.: C6a Zirc, Csengő-hegy - 1 pld; 1985. X. 10.: C6b Zirc, MEZŐGÉPtelep - 1 pld (műhelyben - Hegedűs Attila); 1987. IX. 18.: B4 Ugod, Franciavágás (fatelep) 1 pld; 1989. IX. 13.: C7a Szápár, Szőlőhegy - 1 pld (Hegedűs Attila); 1991. X. 23.: F6 Nemesvámos - 1 juv. (Magyar

Lászlóné); 1993. IX. 16.: E7 Liter, Papvásári-szőlő-hegy -1 pld (homokbányában - Futó János); 1994. V I . 21.: A4 Lovászpatona, Bornát-ér Kis-kúti-dűlőnél; - 1 H (patakon átúszni szándékozó); 1995. V I I . 07.: C7b Bakonycsernye, Inotapuszta - 1 pld; VIII. 16.: H2 Raposka, Tapolca-patak mente (Oszlár) - 1 pld (szétvág­ va) (24. ábra).

Natrix natrix Linnaeus, 1758 A Bakony leggyakoribb kígyófajának hegységbeli elterjedése a korábbi adatok alapján a Keleti-Bakonyban volt a legkevésbé ismert. Az 1980-as évek közepétől számos új lelőhelyéről szereztünk tudomást e kistáj területén is. Előfordulási adatai: 1987. X. 01.: F I Csabrendek, Melegvíz - 1 pld; 1988. IV. 19.: F2 Nagytárkánypuszta, Melegvíz - 1 pld; 1989. IV 13.: C3/4 Nagytevel (belterületen) - 1 pld; IV 14.: C4a Ugod, Királykapu - 1 pld; IX. 13.: C8a Balinka, Mecsértelep - 1 pld; IX. 26.: C4b Nagytevel, Uzsalpuszta - 2 pld; 1990. V 08.: C4c Nagytevel, víztározó (Csuszkati-dűlő É-i oldalán) - 6 pld; V 08.: D4 Bakonyjákó, Hosszú-rét - 1 pld; 1991. V I I . 03.: C7a Szápár, bányató (Szőlőhegy D-i aljában) - min. 10 pld; V I I I . 15.: A4 Lovászpatona, Pölöskeitanya, halastó - 1 pld; 1992. V 16.: C/D7 Tés, Öreg-Futóné - 1 pld (sziklai környezetben - Ott Jó­ zsef); V I . 17.: C7a Szápár, bányató - 1 pld; V I . 28.: D8a Várpalota, bányatavak (Kis-Sárréti) - 1 pld; 1993. V I I I . 12.: B2 Mezőlak, Szélmezői-tőzegtavak - 1 pld; V I I I . 23.: C7a Szápár, bányató - 1 pld; IX. 11.: D9 Iszkaszentgyörgy, Cice-malom halastavai - 1 pld (Natrix natrix persa alfaj); IX. 11.: B8a Mór, Tímárpuszta 1 pld; 1994. VIII. 23.: C9 Fehérvárcsurgó, Csurgói-tó - 1 pld; IX. 08.: B8b Mór, halastó a Tárnoki-erdő ÉNyi oldalán -1 pld; X. 16.: G3 Monostorapáti, Agár-tető, Bokor-kaszáló (—350 m tszf-nél, murvás úton) - 1 pld; 1995. IV 30.: B6a Bakonyszentkirály, Lovászkút - 1 pld; V I . 16.: D8b Várpalota, Bánta (bányató) - 1 pld; V 23.: D8a Várpalota, bányatavak (Beszállóakna) - 1 pld; V. 27.: D8c Ősi, Szerencsekereki-erdő - 1 pld; V 30 .: B6a Bakonyszentkirály, Lovászkút - 1 pld; V I I . 04.: E5 Herend, tó -1 pld; V I I . 07.: C7b Bakonycsernye, Szar­ vasbükki-tó - 1 pld (Kutasi Csaba); V I I . 07.: C7c Tés, Köves-domb - 1 pld; V I I 12.: B6b Veszprémvarsány, Horváth-erdészlak - 1 pld; VIII. 14.: C8b Balinka, Kisgyónbánya tava - 5 pld (juv.); VIII. 16.: H2 Hegymagas, Dobroka (Kétöles-patak) - 1 pld. (25. ábra). Natrix tessellata Laurenti, 1768 Előfordulási adatai: 1995. V I I . 06.: F7a Káptalanfüred, vasútállomási móló - 1 pld; X. 19.: F7b Alsóörs, móló - 1 pld (a sétány aszfaltútján csúszik) (25. ábra). MAMMALIA

Az itt felsorolásra kerülő fajokról általánosságként az mondható el, hogy hegységbeli elterjedésükre, gyakoriságukra stb. vonatkozóan - a róluk eddig publikált adatok gyér száma, ill. a rájuk irányuló kutatások hiánya következtében - mind a mai napig nem rendelkezünk kellő ismeretekkel.

Rodentia

Sciuridae Sciurus vulgaris Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1980-1995.: C6a Zirc, arborétum - rendszeresen megfigyeltem szinte minden arborétumi látogatásomkor 1-2 pld-ban (BARTA-ILOSVAY 1985); 1980. IX. 08. F6 Csopak, Nosztori-tető - 1 pld; 1990. V 04.: C7 Tés, Kis-Futóné - 1 pld, Téses-tető - 1 pld; 1992. IV. 04.: C6b Dudar, Kis-kőszikla - 1 pld; V 03.: C5a Fenyőfő, Zabola - 1 pld (fészekanyagot visz); 1994. I I . 02.: F7a Szenkirályszabadja, Kő-hegy - 1 pld; II. 03.: D6 Olaszfalu, Nagy-Magyal - 1 pld.; I I . 05.: C8a Isztimér, Burok-völgy (Ikerbarlang) - 3 pld.; I I I . 10.: C5b Bakonyszűcs, Öreg-Szarvad-árok - 1 pld; V I . 02.: F7b Alsóörs, Nagy-kő-orr -1 pld; VI. 26.: C8b Isztimér, Burok-völgy (tüskési oldal) - 1 pld; 1995. IV. 30.: B6 Csesznek, Töbör-hegy - 1 pld. (26. ábra).

2 5 . ábra: Natrix natrix L . és Natrix tessellata Laurenti előfordulási helyek a Bakony hegységben és pe­ remterületein (1980-1995.) Jelmagyarázat: N . n.: # , N . t. - O

2 6 . ábra: Sciurus vulgaris L . előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

\ <\

C •

!

/

i

•

l

/

1

1

•

«• K """""

i

t! * » a

V.

r

•

•a

i

\ 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

27. ábra: Citellus citellus L . előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

A /

B

4

C

• •

>

/

i

i

a

! D \

_\.

E

r

/

/

F

ß

/

")

*

G

\

H

1

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

28. ábra: Muscardinus aveüanarius L . előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)

Citellus citellus Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1981. V 13.: E5/6 Márkó, Tégla-dűlő mente - 1 pld (Galambos István); V 19.: D6 Gyulafirátót, Rátóti-Nagy-mező (vasútvonal mente) - 1 pld (Galambos István); 1982. V 04.: C6 Borzavár, Csárda-völgy - min. 1 pld (telep); 1983. IV 21.: E5 Szentgál, Alszegi-rét - 6 pld (telep); 1986. V. 02.: D4/5 Szentgál, Tobány - 20 pld (telep - Orbán Attila); V I . 21.: F4 Öcs, Fehér-csapás - min. 50-60 pld (telep); V I . 21.: D4 Csehbánya, Parés-börc - min. 1 pld (telep); VIII. 15.: G3a Sáska, Kecskevár-hegy körzete - min. 2 pld (te­ lep); VIII. 15.: G3b Hegyesd, Mogyorós-kút - min. 2 pld; X. 01.: F3a Szőc, Róka-haraszt - telep; 1987. V I I . 22. : D6 Hárskút, Égett-hegy D-i pereme - min. 1 pld; VII. 22.: D6 Pénzesgyőr, Gombás-hegy - min. 1 pld; 1990. X. 13.: C7a Tés, Luka-völgy - min. 10 pld (telep); 1991. VII. 02.: C7a Tés, Luka-völgy - Pahonya - min. 10 pld (telep); VII. 10.: C7b Tés, Csollányos - min. 5 pld; 1992. I I I . 05.: F3b Nyirád, Dörögdi-dűlő (Varga-tanya) - te­ lep; V I . 30.: C7a Tés, Luka-völgy - min. 4-5 pld; 1993. VII. 16.: D7 Öskü, Aranyoskúti-dűlő - min. 1 pld; 1994. V 13.: F7 Szentkirályszabadja /Balatonalmádi - Rom-kúti-völgy peremterülete (forráskörzet) - min. 20 pld (te­ lep); V 21.: C7a Tés, Luka-völgy - min. 3-4 pld (telep); V I I . 05.: C7c Csetény, Tatár-hegy - min. 4-5 pld; 1995. V I . 18.: C8 Isztimér, Csernyei-dűlő - 1 pld. (27. ábra). Gliridae A pelefélék két alkalomtól eltekintve minden esetben madarak részére kihelyezett mesterséges fészek­ odúkból kerültek elő az odútelepek ellenőrzése alkalmával. Muscardinus avellanarius Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1980. IV 30.: C5a Bakonyszűcs, Cserbörc Ny-i oldala - 1 pld; 1982. V 05.: B/C5 Porva, Felső-erdő - 1 pld; 1983. V I . I L : B/C5 Porva, Csárda-tető - 2 pld; 1984. V I . 02.: B5 Fenyőfő, Zabola - 1 pld; 1992. X. 06.: B5 Fenyőfő, Zabola - 1 pld; 1993. V 05.: B5 Fenyőfő, Zabola - 1 pld.; V. 21.: C4 Nagytevel, Ség-hegy É-i oldal (Strix aluco köpetből) - 1 pld.; (28. ábra). Glis glis Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1980. V I . 23.: B6 Bakonyszentlászló, Kesellő - 1 ad.; 1982. V I . 04.: B6 Bakonyszentlászló, Kesellő - min. 1 ad.; IX. 21.: C6a Csesznek, Gézaháza - 1 pld (Ihász Ferenc); 1986. X. 15.: B/C5 Porva, Felső-erdő - min. 9 pld (35 odúból álló odútelepen 9 odúban l - l pld, további 13 odúban petefé­ szek); X. 15.: B5 Fenyőfő, Zabola - 7 pld (3 madárodúban a 25 odúból álló telepen); 1990. V 01.: C7 Csetény, községi park (erdő) - 2 „pár" (Gurdon Miklós - Kohus László); V I . 18.: D5a Hárskút, Hajag (bükkös Rák-ta­ nyától D-re 1 km-re) - 1 ad. + 2 juv.; D5b Agusztin-tanya - 2 ad. (épületben); 1992. X. 06.: B5 Fenyőfő, Za­ bola - 5 pld (odútelepen); 1993. X. 02.: B5 Fenyőfő, Zabola - min. 5 pld.(odútelepen); 1995. V 15.-IX. 15.: C6b Zirc, Árpád u.; erdőszéli családi házban ezen időszak alatt 11 pld-t fogtak élvefogó csapdával (Bakonyi Hajnalka) (29. ábra). Carnivora

Mustelidae Lutra lutra Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1994. V I . 02.: B8 Mór, halastó a Tárnoki-erdő ÉNy-i oldalán - 1 ad. (reggel 7 óra­ kor kb. 50 m-re a parttól fürdik, tisztálkodik); 1995. X. 08.: B6 Bakonyszentkirály, Hajmáspusztai tavak - 1 ad. (2 ad.+ 2 juv. Cygnus olor mellett, tőlem 25-30 m-re halra vadászik a 3. tóegység alacsony vizében); X. 23. : A4 Lovászpatona, Pölöskeitanya, halastó (gáton) - 1 juv. (Sipőcz László) (30. ábra). Martes martes Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1992. X. 06.: C5 Porva, Ménesjáráspuszta, Kék-hegy alja - 1 ad.; 1994. V I . 25.: C/D7/8 Várpalota, Várberek - 2 pld (középkorú szálerdőben vezető szekérúton egymást kergetve futnak el mellettem) (30. ábra).

•

"S • i f a •b

•

\

(

V

i V

r

s

\

I

0

i

Í

/

r~~

/

a

1

2

3

4

5

6

7

8

9

29. ábra: Glis glis L . előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980—1995.)

•

T

*•

i m

'•

•

\

ü

/

A •

•

/

\ /

/VL—• }

Y / '

.)

/ \ 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

30. ábra: Lutra lutra L . , Martes martes L . , Mustela erminea L . , Mustela nivalis L . , Mustela eversmanni Lesson és Felis silvestris Schreber előfordulási helyek a Bakony hegységben és peremterületein (1980-1995.)Jelmagyarázat: L. 1.: • M . m . - O , M . e. - A , M . n. - • , M . evers - G , F. s. - •

Mustela etminea Linnaeus, 1758 Előfordulási adatai: 1984. XII. 10.: C5 Porva, Szépalmapuszta - 1 pld (Orbán Attila - a szántás rögei alá be­ bújt, téli bundás állatot mezőgazdasági munkások agyoncsapták) (30. ábra). Mustela nivalis Linnaeus, 1766 Előfordulási adatai: 1980. IX. 30.: F5 Tótvázsony, Kövesgyűrpuszta (buszmegálló) - 1 pld.; 1990. III. 09.: C7 Olaszfalu, Csengő-hegy ÉK-i „sarka" - 1 pld. (elpusztulva); 1994. X. 15.: A3 Szerecseny, Belső-halom - 1 pld. (a Lovászpatona - Gyömöre közötti műút szerecsenyi útelágazásában a műúton fut keresztül); 1995. nyara: D6 Olaszfalu Ny-i bejárata - 1 pld. (a műúton elütve); V I I . 15.: D8 Várpalota, tavak (SIE és Uj-Ferenc akna között, töltésúton) - 1 pld. (30. ábra). Mustela eversmanni Lesson, 1827 Előfordulási adata: 1990. X. 13.: C7 Tés, Luka-völgy (Csollányos oldal) - 1 pld. (30. ábra). (Megjegyzés: Megfigyelésem időszakában a Luka-völgy füves K-i oldalában nagyon sok pocok- és ürgelyuk volt. 11 óra tájban itt láttam meg a „pockozó" - azaz a lyukakba ki-bejutni szándékozó, ill. időnként be is bú­ jó - állatot. A zsákmány után kutató mezei görényt egy egerészölyv (Buteo buteo) zaklatta mindvégig. Ami­ kor a görény bebújt egy-egy lyukba, a ragadozó madár rá-rávágott (zsákmányolási szándék?; viselkedése in­ kább „játékosnak" tűnt). A görény azonban mindig kiugrott a lyukból és elhárította az ölyv támadását. Ilyen­ kor a madár pár méterrel távolabb leült a talajra, megvárta, míg a görény ismét elkezdi vadászatát a lyukak­ ban, majd folytatta próbálkozását - megpróbálta ismét elkapni a kifejlett emlőst. A kb. fél órán keresztül zajló jelenetnek egy motoros megjelenése vetett véget. Ekkor az egerészölyv elrepült.) Felis silvestris Schreber, 1777 Előfordulási adatai: 1986. V I . 29.: C8 Isztimér, Burok-völgy (Galagonya sziklagyepje; esős időben tő­ lünk kb. 15 m-re lapult, mikor a völgyből a peremre felkapaszkodva váratlanul kibukkantunk mellette) - 1 pld.; 1990. X. 13.: C7 Tés, Öreg-Futóné DNy-i oldala (az idős szálerdőben, egy kidőlt fa törzse alatt alvó (?) állatra majdnem ráléptem; átlépésekor a lábam alatt fekvő állat „kábán" felnézett, s - valószínűleg „mimik­ rijében bízva" - tovább lapult, míg én óvatosan eltávolodtam tőle kb. 50 m-re, ahonnan tovább figyeltem) 1 pld.; 1992. V 25.: D7 Tés, Sötét-horog-völgy - 1 ad + 2-3 kölyök (Ott József); 1993. V I . 22.: B5 Fenyőfő, Tóth-árok É-i kijárata - 1 ad + 1 kölyök (Hosszú-földek Ny-i oldalán, telepített erdei fenyves szélében, föld­ úton „sétálnak"); 1993/94 tele: C5 Zirc, Páliháláspuszta - 1 ad. (a házak mellett kutyák által „megszorított" állatot házimacskának nézve vadászat alkalmával véletlenül lőtték le) (30. ábra).

Összegzés A Bakony hegység szervezett m ú z e u m i keretek k ö z e p e t t e folyó t e r m é s z e t t u d o m á n y o s feltárása s o r á n 1962-től a 80-as évek k ö z e p é i g 13 A m p h i b i a , 9 Reptilia és 34 M a m m a l i a faj, illetve alfaj k e r ü l t elő ( I L O S V A Y - S Z I T T A 1980, M A R I Á N 1988). A z újabb k u t a t á s o k s o r á n - a k o r á b b a n m á r i s m e r t t é vált fajok mellett - k é t újabb faj j e l e n l é t e nyert bizonyítást: a vidráé (Lutra lutra) és a nyuszté (Martes martes). Tovább b ő v ü l t e k ismereteink s z á m o s olyan em­ lősfajra nézve is, m e l y e k r ő l k o r á b b a n alig r e n d e l k e z t ü n k elterjedési adatokkal (pl. Sciurus vulgaris, Citellus citellus, Muscardinus avellanarius, Glis glis, Mustela eversmanni, Felis silvestris). A z AmphibiaAajok v o n a t k o z á s á b a n eddigi ismereteink n é m i k o r r e k c i ó r a szorulnak. A z irodalmi adatok alapján ( D O R N Y A I 1927) bizonyságot nyert, hogy az alpesi g ő t e (Triturus alpestris) hegységbeli előfordulása m á r 1927-ben is ismert volt - vagyis jóval azelőtt, hogy M o l n á r G á b o r 1936-ban m e g t a l á l t a ( M A R I Á N 1988). A z itt k o r á b b a n m á r fellelt Amphibiafajok kistájakra v o n a t k o z ó előfordulásai m e g e r ő s í t é s t nyertek. S z á m o s faj e s e t é b e n j e l e n t ő ­ sen b ő v ü l t e k az e l t e r j e d é s ü k r e v o n a t k o z ó ismereteink, i l l . t ö b b fajnál újabb - főleg Kelet­ bakonyi - lelőhelyek váltak i s m e r t t é (pl. Bufo bufo, Bufo viridis, Rana dalmatina stb.) A ReptiliaAd^ok e s e t é b e n egyrészt ugyancsak m e g e r ő s í t é s t nyertek az egyes kistájakbeli előfordulások, m á s r é s z t bizonyítást nyert n é h á n y faj j e l e n l é t e újabb t e r ü l e t e k e n is. így pél­ d á u l a zöld gyík (Lacerta viridis) előfordulása a Keleti-Bakonyban vagy a rézsikló (Coronella austriaca) j e l e n l é t e a Bakonyalján.

Irodalom BANKOVICS A. (1973a): A Bakony gerinces-faunájának kutatottsága - in. Tóth S. (szerk.): A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972.szept. 26-27.) - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12.: 36-37. BANKOVICS A . (1973b): Adatok a Kőris-hegy madárvilágához - A Veszprém Megyei Múzeumok Köz­ leményei 12.: 517-524. BANKOVICS A. (1973c): A zirci arborétum madárvilága egyéves megfigyelés alapján (1971.VIII. 1972.IX.) - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12.: 525-532. BANKOVICS A. (1973d): Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) a Bakonyban - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12.: 533-538. BANKOVICS A. (1975): A Bakony gerinces faunájának legújabb kutatási eredményei - in. Tóth S. (szerk.): Az ötödik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1974. október 22-23.): 27-31. Bakonyi Természet­ tudományi Múzeum, Zirc (sokszorosított kiadvány) BARTA Z. (1980): A tervezett Balaton-vidéki Nemzeti Park Avi-és Mammalia faunájának zoológiai szakleírása - Bakonyi Természettudományi Múzeum, Adattár, Zirc (kézirat) BARTA Z. (1981): A V I . bakonyi madárvédelmi ankét (Zirc, 1981. október 17.) - Bakonyi Természet­ tudományi Múzeum, Zirc (sokszorosított kiadvány) BARTA Z. (1982): A Magasbakony T K madártani vonatkozásai - Szakvélemény. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc BARTA Z. (1984a): A V I I . bakonyi madárvédelmi ankét (Zirc, 1982. október 30.) - Bakonyi Természet­ tudományi Múzeum, Zirc (sokszorosított kiadvány) BARTA Z. (1984b): A V I I I . bakonyi madárvédelmi ankét (Zirc, 1983. október 22.) - Bakonyi Termé­ szettudományi Múzeum, Zirc (sokszorosított kiadvány) BARTA Z. (1992): Újabb adatok a zirci arborétum madárvilágának ismeretéhez. - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 11.: 255-266.

BARTA Z. (1993a): Gerinces zoológiai értékek (Amphibia, Reptilia, Aves) a tervezett Keleti-Bakony T K területén (Öreg-Futóné - Vár-völgy tömb) - Kézirat, Kutatási jelentés. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Adattár, Zirc BARTA Z. (1993b): A Bakony hegység új madárfaja: a holló (Corvus corax L.) - Folia Musei Historiconaturalis Bakonyiensis 12. (1997): 199-212. BARTA Z. (1994): Újabb adatok a Balaton-felvidék északkeleti részének madárvilágához I . - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 13. (1998): 149-198. BARTA Z. (1995): Balatonalmádi és Vörösberény környékének gerinces állatvilága - in Kredics L.Lichtneckert A. (szerk.): Balatonalmádi és Vörösberény története.: 72-98.p. BARTA Z. - ILOSVAY GY. (1985): A zirci arborétum emlősfaunája (Mammalia) - A Bakony természet­ tudományi kutatásának eredményei 16.: 93-102. BARTA Z. és mtsai (1991): Előzetes javaslat a Keleti-Bakonyi Tájvédelmi Körzet kialakítására Kézirat. Kutatási jelentés. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Adattár, Zirc BARTA Z. és mtsai (1993): Balatonfűzfő környékének természeti értékei - Kézirat, Kutatási jelentés. (Gerincesek 131-186.) Bakonyi Természettudományi Múzeum, Adattár, Zirc BARTA Z. és mtsai (1994): A tervezett Keleti-Bakonyi Tájvédelmi Körzet természeti értékeinek előzetes felmérési eredményei (D-i terület) - Kézirat, Kutatási jelentés. (Gerincesek 93-104) Bakonyi Természettudományi Múzeum, Adattár, Zirc BARTA Z. és mtsai (1995a): Természeti értékek előzetes felmérése a tervezett Keleti Bakony Tájvédelmi Körzet északkeleti részén - Kézirat. Kutatási jelentés (Gerincesek 63-97) Bakonyi Természettudományi Múzeum, Adattár, Zirc BARTA Z. és mtsai (1995b): Javaslat a Keleti-Bakony Tájvédelmi Körzet határvonalaira és fokozottan védett területeire - Kézirat. Kutatási jelentés. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Adattár, Zirc BARTA Z. és mtsai (1995c): A tervezett Keleti-Bakonyi Tájvédelmi Körzet részletesen nem kutatott területeinek természeti értékei. Kézirat. Kutatási jelentés. (Gerincesek 32-38) Bakonyi Természettudományi Múzeum, Adattár, Zirc DORNYAY B. (1927): Bakony. Állatvilág fejezet. Turistaság és Alpinizmus Lap-, Könyv- és Térképki­ adó R.-T. kiadása, Budapest. 27-28. ILOSVAY GY. (1980): Néhány Anura faj ökológiai vizsgálata a Bakonyban - Ín.: Tóth S. (szerk.): A nyol­ cadik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1980. október 25.): 25-32. Bakonyi Természettudományi Múze­ um, Zirc (sokszorosított kiadvány) ILOSVAY GY. (1981): A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma herpetofaunája - A Veszprém Megyei Mú­ zeumok Közleményei 16.: 227-231. ILOSVAY G Y . (1982a): Adatok a Somló-hegy hüllőfaunájának ismeretéhez (Reptilia) - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 1.: 181-183. ILOSVAY GY. (1982b): A Magasbakony T K rövid zoológiai leírása - Szakvélemény, Bakonyi Természet­ tudományi Múzeum, Zirc ILOSVAY GY. (1985a): A zirci arborétum vizeinek halfaunája - A Bakony természettudományi kutatá­ sának eredményei 16.: 85-86. ILOSVAY GY. (1985b): A zirci arborétum herpetofaunájáról - A Bakony természettudományi kutatásá­ nak eredményei 16.: 87-92. ILOSVAY GY. (1985c): Az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herpetofaunájáról - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 4.: 191-212. ILOSVAY GY.- SZÍTTA T. (1980): A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum gerinces (Vertebrata) gyűjteménye. - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15.: 213-223. KEVE A. (1970): A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madárvilága - A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 6. 100 p. KEVE A. (1978): Adatok a Tapolcai-medence madárvilágához - A Veszprém Megyei Múzeumok Köz­ leményei 13.: 61-75. KEVE A. (1981): Madártani adatok a Déli-Bakonyból, valamint a Bakonyaljáról - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16.: 233-243.

KEVE A . (1984): Adatok a Balaton és környéke madárfaunájához (Aves) - Folia Musei Historiconaturalis Bakonyiensis 3.: 229-240. KEVE A. - SÁGI K. (1970): Keszthely és környékének madárvilága - A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 7.: 60 p. KEVE A. - TAPFER D . (1978): A Balaton-felvidék madárvilága - A Bakony természettudományi kuta­ tásának eredményei 11. p. MARIÁN M . (1973): A Bakony herpetológiai kutatása - in: Tóth S.(szerk.): A negyedik Bakony-kuta­ tó ankét (Zirc, 1972. szept. 26-27.), A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12.: 34-36. MARIÁN M . (1982): Néhány kétéltű- és hüllőfaj szerepe az Északi- és a Keleti-Bakony ökoszisztémá­ iban. A Magas-Bakony természettudományi kutatásának újabb eredményei.: 101-106. MARIÁN M . (1987): A Bakony herpetofaunájának múltja, jelene és jövője - Folia Musei Historiconaturalis Bakonyiensis 6.: 129-136. MARIÁN M . (1988): A Bakony hegység kétéltű és hüllőfaunája - A Bakony természettudományi ku­ tatásának eredményei. 20. MARIÁN M . - MARIÁN O. (1980): A Fenyőfői Ősfenyves kétéltűi és hüllői - A Veszprém Megyei Mú­ zeumok Közleményei 15.: 189-196. MARIÁN M . - SZABÓ I . (1968): Adatok az Északi-Bakony herpetofaunájához - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7.: 409-425. SIPOS I . (1986): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Bombina gyűjteményének statisztikai össze­ hasonlítása. - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 5.: 147-160. SZABÓ I . (1973): Adatok a Bakony hegység gerinces faunájához - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12.: 601-609. TAPFER D . (1966): A Keleti-Bakony madárvilága - A Bakony természettudományi kutatásának ered­ ményei 3. TAPFER D . (1968): Megfigyelések a kerecsensólyom keleti-bakonyi fészkeléséről - A Veszprém Me­ gyei Múzeumok Közleményei 7.: 427-439. TAPFER D . (1973a): Vörös kánya és barna kánya a Keleti-Bakonyban - A Veszprém Megyei Múzeu­ mok Közleményei 12.: 589-594. TAPFER D . (1973b): A kabasólyom fészkelése a Keleti-Bakonyban - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12.: 595-599. TAPFER D . (1976): Ragadozómadarak és baglyok elterjedése a Bakonyban napjainkban és védelmük alapvető szempontjai - in: Tóth S. (szerk.): Ankét a Bakony madárvilágának szervezett védelmére (Zirc, 1976. október 04.): 10-15. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc (sokszorosított kiad­ vány) TAPFER D . (1977): A kékvércse (Falco vespertinus) rendszeres előfordulása és fészkelése a Bakony lá­ bánál, a Mezőföld ÉNY-i szegélyén - in: Tóth S. (szerk.): A hatodik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1976. október 18.): 40-42. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc (sokszorosított kiadvány) TAPFER D . (1978a): A berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) és a réti tücsökmadár (Locustella naevia) rendszeres fészkelése a Bakony keleti és déli szegélyén - in: Tóth S. (szerk.): A hetedik Ba­ kony-kutató ankét (Zirc, 1978. október 9.): 38-39. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc (sokszorosított kiadvány) TAPFER D . (1978b): A gyurgyalag (Merops apiaster) a Keleti-Bakonyban - A Veszprém Megyei Mú­ zeumok Közleményei 13.: 77-80. TAPFER D . (1978c): A szalakóta (Coracias garrulus L.) a Keleti-Bakonyban - A Veszprém Megyei Mú­ zeumok Közleményei 13.: 81-84. TAPFER D . (1979a): Baglyok a Keleti-Bakonyban - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14.: 251-255. TAPFER D . (1979b): A darázsölyv (Pernis apivorus L . ) a Keleti-Bakonyban - A Veszprém Megyei Mú­ zeumok Közleményei 14.: 257-260. TAPFER D . (1980a): Az egerészölyv (Buteo buteo L.) előfordulása és fészkelése a Keleti-Bakonyban (1942-1977). - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15.: 207-211.

TAPFER D. (1980b): A Kab-hegy (Déli-Bakony) madártani kutatása (1979,1980) - In: Tóth S. (szerk.): A nyolcadik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1980. október 25.): 32-36. Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc (sokszorosított kiadvány) TAPFER D. (1981): A vörösvércse (Falco tinnunculus L.) a Keleti-Bakonyban (1944-1979) - A Veszp­ rém Megyei Múzeumok Közleményei 16.: 245-248. TAPFER D. (1982): Fenyőerdők és bükkösök madárvilága a Magas-Bakony déli felében - A Magas-Bakony természettudományi kutatásának újabb eredményei. 115-118. TAPFER D. (1983): A héja (Accipiter gentilis gallinarum Brehm) és a karvaly (Accipiter nisus nisus L.) a Keleti-Bakonyban (1944-1980) - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 2.: 211-216. TAPFER D. (1984a): Harkályok a Keleti-Bakonyban - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 3.: 241-242. TAPFER D. (1984b): A búbos banka (Upupa epops L.) a Keleti -Bakonyban (1944-1984) - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 3.: 243-244. ÚJHELYI P. (1994): A magyarországi vadon élő emlősállatok határozója: küllemi és csonttani bélyegek alapján. 2. kiadás. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Könyvtára 6.

Summary Recent data to the knowledge of the vertebrate fauna (Amphibia, Reptilia, Mammalia) of the Ba­ kony Mountains and its outlying areas I. (1980-1995) - The Bakony Museum of Natural Sciences started its research programme „The Natural Landscape of the Bakony Mountains" in 1962 aiming the discovery of natural values of the Bakony Mountains. In 1973 István Szabó Bakony-researcher gave a short overview of the period had passed since then, and pointed at the gaps at the same time. From 1973 till today - partly on the basis of the published scientific publications and studies - our knowledge in relation to the vertebrate fauna of the Bakony - especially regarding the herpeto- and ornithofauna - has widened. Nevertheless there are still gaps in our knowledge considering the fauna of some regions (e.g. Keszthely Mountains, Eastern-Bakony, Pannonhalmi Hills) as well as spreading of certain species, conditions of their stands etc. Kézirat lezárva: 1995. december A szerző címe (Author's adress): B A R T A Z o l t á n Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m 8420-Zirc R á k ó c z i t é r 1.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zirc, 15-1996 (2000); 153-159.

ADATOK A VIDRA (LUTRA LUTRA LINNAEUS, 1758) VESZPRÉM M E G Y E I ELTERJEDÉSÉRŐL PETRÓCZI Imre

Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Veszprém

Abstract: More details about the otter's distribution in Veszprém County (Hungary) - We estimated the distribution of otter between Nov. 1995 and March 1996 and Nov. 1998 and March 1999. The method we used is the minimum-standard method was worked out by IUCN. It has been beeing used several times in international researches. It is able to detect the presence and absence of species. During our study we were able to registrate the evidence of otter's presence at 63 different places in Veszprém County.

Bevezetés A K ö r n y e z e t v é d e l m i M i n i s z t é r i u m m e g b í z á s á b ó l az „Alapítvány a Vidrákért" szervezé­ s é b e n és k o o r d i n á l á s á v a l 1995 novembere és 1996 m á r c i u s a k ö z ö t t , valamint 1998 novem­ bere és 1999 m á r c i u s a k ö z ö t t lezajlott egy, a vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) magyaror­ szági elterjedését vizsgáló felmérés, mely egyben országos állománybecslés alapját is k é p e z ­ te. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park I g a z g a t ó s á g m u n k a t á r s a k é n t t ö b b k o l l é g á m m a l együtt m i n d k é t ciklusban részt vettem a m u n k á b a n , amely é r t é k e s adatokat e r e d m é n y e z e t t a faj V e s z p r é m megyei e l t e r j e d é s é r e v o n a t k o z ó a n .

Előzmények A vidra l é t s z á m a az élőhelyek m e n n y i s é g i és m i n ő s é g i d e g r a d á c i ó j a , a vizek szennye­ z e t t s é g e és intenzív h a s z n á l a t a , az o r w a d á s z a t m é r t é k é n e k n ö v e k e d é s e és egyéb (csak rész­ ben ismert) okok miatt erőteljesen megfogyatkozott az u t ó b b i é v t i z e d e k b e n E u r ó p a nyuga­ ti részén. A z itteni o r s z á g o k nem kevés anyagi és szellemi energia ráfordításával igyekeztek és igyekeznek m e g a k a d á l y o z n i a l é t s z á m további c s ö k k e n é s é t . A f e n n t a r t á s r é s z e k é n t E u ­ r ó p a o r s z á g a i b a n a fajt t e r m é s z e t v é d e l m i oltalom alá helyezték, t o v á b b á felvették a Berni E g y e z m é n y I I . F ü g g e l é k é b e , a N e m z e t k ö z i T e r m é s z e t v é d e l m i U n i ó ( I U C N ) V ö r ö s Köny­ v é b e és a Washingtoni E g y e z m é n y F ü g g e l é k e i b e is. M a g y a r o r s z á g o n 1974-ben szintén vé­ d e t t é nyilvánították a vidrát és ma is fokozott v é d e l e m alatt áll (eszmei é r t é k e 250 000 F t ) .

H a z á n k szerepe kulcsfontosságú a vidra m e g m e n t é s é b e n , hiszen a K á r p á t - m e d e n c e i állo­ m á n y megóvása, m e g e r ő s ö d é s e lehet a faj f e n n m a r a d á s á n a k , szétterjedésének egyik nagyon fontos feltétele. A h a t h a t ó s , aktív v é d e l e m é r d e k é b e n tisztában kell l e n n ü n k a magyarországi elterjedéssel, a területi megoszlással, az állománynagysággal és a veszélyeztető okokkal is. A vidra V e s z p r é m megyei (bakonyi) e l t e r j e d é s é r e v o n a t k o z ó a n a 70-es évek végéig be­ z á r ó l a g nem áll r e n d e l k e z é s r e semmiféle t u d o m á n y o s s z e m p o n t b ó l é r t é k e l h e t ő adat (PAPP 1971, I L O S V A Y - S Z I T T A 1977, I L O S V A Y - S Z I T T A 1980). A k ö z e l m ú l t b a n t ö r t é n t f e l m é r é s e k ( N E C H A Y 1980,

S Z E M E T H Y 1990,

KEMENESNÉ-DEMETER

1994,

G E R A 1996)

fejlődő vidrapo­

p u l á c i ó k r ó l s z á m o l t a k be o r s z á g o s viszonylatban.

A faj bemutatása A vidrát a r a g a d o z ó k r e n d j é b e (Carnivora), a m e n y é t f é l é k családjába (Mustelidae), a vidrafélék alcsaládjába (Lutrinae) sorolják. A faj n a g y s z e r ű e n alkalmazkodott a vízi élet­ m ó d h o z , ez t e s t f e l é p í t é s é b e n is t ü k r ö z ő d i k : törzse hengeres, feje vaskos, orra tompa, füle kerek és kicsi, nyaka rövid, vastag, végtagjai rövidek, lábujjait ú s z ó h á r t y a köti össze. Test­ hossza e l é r h e t i a 1-1,5 m é t e r t , farka e b b ő l mintegy 35-40 c e n t i m é t e r , t e s t t ö m e g e 7 és 15 k i ­ logramm k ö z ö t t változik. S z ő r é n e k t ö b b n y i r e v ö r ö s e s b a r n a , fényes színe van, ami a hasi r é ­ szen á t m e g y s á r g á s f e h é r b e . H a n g j e l z é s e i v á l t o z a t o s a k : a legismertebb „vidrafüttytől" a v i n n y o g á s o n át a prüszkölésig tartanak. P á r z á s a nincs évszakhoz kötve, egész é v b e n folyamatosan t ö r t é n i k . A k é t ivar a p á r z á s ideje alatt él együtt. A v e m h e s s é g i d ő t a r t a m a 63-65 nap. A kölykök fehér b u n d á v a l és va­ k o n születnek, s z e m ü k 30-35 napos korukban nyílik k i . Anyjukkal 10-12 h ó n a p o s korukig maradnak, ekkor v á l n a k önállóvá. I v a r é r e t t s é g ü k e t 2-3 é v e s e n érik el. A vidra elterjedési t e r ü l e t e felöleli E u r ó p á t , egész Ázsiát J a p á n i g és a Szundaszigetekig, valamint Észak-Afrikát. E u r ó p á b a n öt, t ö b b é - k e v é s b é elszigetelt á l l o m á n y á r ó l lehet beszélni: (1.) Brit szigetek (Nagy-Britannia és Í r o r s z á g ) ; (2.) Skandinávia; (3.) D é l ­ n y u g a t - E u r ó p a (Ibériai-félsziget, F r a n c i a o r s z á g nyugati r é s z e ) ; (4.) K ö z é p - és K e l e t - E u r ó ­ pa ( O r o s z o r s z á g nyugati t e r ü l e t e i , Ukrajna, L e n g y e l o r s z á g , Litvánia, Belorusszia, N é m e t ­ ország keleti t e r ü l e t e i , C s e h o r s z á g , Szlovákia, Ukrajna, M o l d á v i a , M a g y a r o r s z á g , R o m á n i a , Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Kis-Jugoszlávia, M a c e d ó n i a , A l b á n i a és G ö r ö g o r s z á g ) és (5.) N y u g a t - E u r ó p a ( D á n i a , Hollandia, Belgium, Luxemburg, F r a n c i a o r s z á g északi t e r ü l e ­ tei, Olaszország, Svájc, Ausztria és N é m e t o r s z á g nyugati r é s z e ) . Ez u t ó b b i t e r ü l e t e k j ó r é ­ szén a vidra m á r a kihalt vagy r e n d k í v ü l kicsiny, elszigetelt p o p u l á c i ó k b a n maradt meg. E g é s z E u r ó p á b a n a törzsalak fordul elő. A vidra vízhez és a vízben található z s á k m á n y á l l a t o k h o z kötött. T á p l á l é k a leginkább hal, de fogyaszt b é k á k a t , r á k o k a t , rovarokat, kisebb madarakat és e m l ő s ö k e t is, t o v á b b á kis m e n n y i s é g b e n n ö v é n y e k e t is eszik ( L A N S Z K I - K Ö R M E N D I 1996). Ö k o t í p u s a i a gyors hegyvidé­ ki p a t a k o k t ó l az eutróf, síkvidéki állóvizekig, alkalmas helyeken m i n d e n ü t t m e g t a l á l h a t ó k . K ö r n y e z e t e l e r o m l á s á t csak bizonyos m é r t é k i g k é p e s elviselni, ökológiai plaszticitását m é g ­ sem lehet merevnek nevezni. L a k ó h e l y e nagyon változatos, búvóhelye és k o t o r é k a a legkü­ lönfélébb helyeken t a l á l h a t ó (pl. föld alatt, odvas fákban, sűrű bokrokban, n á d a s b a n stb.).

A felmérés módszere A vidra e l t e r j e d é s é n e k m o n i t o r o z á s á r a az I U C N n e m z e t k ö z i szabványt dolgozott k i (mi­ nimum-standard m ó d s z e r ) , mely alapján m á r t ö b b o r s z á g b a n folytattak felméréseket. M a ­ gyarországon is eszerint t ö r t é n t e k a vizsgálatok, így l e h e t ő s é g a d ó d i k az E u r ó p a országaiban ezzel a m ó d s z e r r e l elvégzett m u n k á k b ó l s z á r m a z ó e r e d m é n y e k k e l való összevetésre. A felmérés alapelvei: A vidra j e l e n l é t e a jellegzetes é l e t n y o m o k ( l á b n y o m , hullaték, zsák­ m á n y m a r a d v á n y , elhullott egyed) alapján viszonylag k ö n n y e n és biztosan m e g á l l a p í t h a t ó egy-egy élőhelyen. A z állat vizuális megfigyelésére - r e j t ő z k ö d ő é l e t m ó d j a miatt - csak rit­ k á n nyílik l e h e t ő s é g , e z é r t az é l e t n y o m a d a t o k felhasználása is elfogadott. A mennyiségi fel­ m é r é s t e h á t n e h é z , mert t ö b b p é l d á n y is használhatja rendszeresen ugyanazokat a c s a p á k a t , ösvényeket. A felmérés t e h á t igazából j e l e n l é t h i á n y regisztrálására alkalmas. A mintavételi terület kijelölése: A vízhez k ö t ö t t é l e t m ó d k ö v e t k e z t é b e n egy-egy nagyobb terület l e h e t s é g e s előfordulási helyei jól b e h a t á r o l h a t ó a k ( á l l a n d ó , t e r m é s z e t e s és mester­ séges állóvizek, vízfolyások) és ezek, vagy ezek r e p r e z e n t a t í v részein végzett felméréssel az állat j e l e n l é t e f e l t é r k é p e z h e t ő . A mintavétel ideje: A nyomok jobb észlelhetősége végett célszerű a kevésbé d ú s v e g e t á ciójú őszi-téli i d ő s z a k b a n , n o v e m b e r t ő l márciusig végezni a m i n t a v é t e l t . Ezalatt a jelenlét­ hiány m e g á l l a p í t á s á r a - a n e m z e t k ö z i szabvány szerint - egy vizsgálat is e l e g e n d ő (CSORBA - PECSENYE 1997).

A mintavétel módja: A kiválasztott t e r ü l e t n e k l e g a l á b b 600 m é t e r e s , r e p r e z e n t a t í v sza­ kaszát kell átvizsgálni a folyóvíz partja m e n t é n vagy az állóvíz k ö r ü l . Csak a teljes szakasz átvizsgálása u t á n „ m o n d h a t ó k i " az előfordulás vagy a j e l e n l é t hiánya. H a m á r az első tíz m é t e r e n „vidrajel" van, a f e l m é r é s azon a helyen nem feltétlenül f o l y t a t a n d ó a teljes szaka­ szon; az a mintavételi pont m á r ennek alapján is vidra által j á r t n a k t e k i n t h e t ő .

Eredmények A z 1995 novembere és 1996 m á r c i u s a , valamint az 1998 novembere és 1999 m á r c i u s a között lezajlott felmérés e r e d m é n y e k é p p e n m e g r a j z o l h a t ó V e s z p r é m megye vidra-előfor­ dulási t é r k é p e , melyet 10 x 10 km-es, U T M r e n d s z e r ű h á l ó t é r k é p e n , a két ciklusra vonat­ koztatva egyben á b r á z o l t a m ( 1 . á b r a ) . A z alábbi t á b l á z a t b a n a vidra e l ő f o r d u l á s á n a k helyeit r ö g z í t e t t e m V e s z p r é m m e g y é r e vonatkoztatva az 1995 novembere és 1996 m á r c i u s a , valamint az 1998 novembere és 1999 m á r c i u s a k ö z ö t t lezajlott f e l m é r é s n y o m á n ( 1 . t á b l á z a t ) . A mintavételi pontok i s m e r t e t é s é n é l érvényesült a faunisztikai a d a t k ö z l é s hazai egysé­ g e s í t é s é r e irányuló t ö r e k v é s ( D É V A I - M I S K O L C Z I - T Ó T H 1987), így a mintavételi helyek k ó d ­ jai az U T M r e n d s z e r ű h á l ó t é r k é p 2,5 x 2,5 km-es b o n t á s ú v á l t o z a t a szerint k e r ü l n e k közlés­ re. Ez a lista l e h e t ő v é teszi külföldiek s z á m á r a is az adatok felhasználását, illetve m e g k ö n y nyíti a k é s ő b b i e l l e n ő r z é s e k e t . A z adatok felsorolásánál az a d a t k ö z l ő k ( B A G : Barcza G á b o r , B G : Békássy G á b o r , M A : M é s z á r o s A n d r á s , M C S : Megyer Csaba, P l : Petróczi Imre, V J : Vers József, V L : V ó k ó Lász­ ló) is f e l t ü n t e t é s r e k e r ü l t e k .

1. ábra: A vidra előfordulása Veszprém megyében

Értékelés A f e l m é r é s s o r á n igyekeztem felkeresni V e s z p r é m megye potenciális vidra-élőhelyeit, hogy k é p e t kaphassak a faj elterjedéséről. A két ciklusban elvégzett vizsgálatok e r e d m é n y e ­ k é p p e n 63 k ü l ö n b ö z ő mintavételi helyen t a l á l t a m meg a vidra j e l e n l é t é n e k nyomait. A z állat V e s z p r é m m e g y é b e n való elterjedéséről e l m o n d h a t ó , hogy azokon a helyeken, ahol olyan élő víz ( m e s t e r s é g e s vagy t e r m é s z e t e s állóvíz, vízfolyás) van, amelyben a vidra s z á m á r a t á p l á l é k r e n d e l k e z é s r e áll, ott á l t a l á b a n m e g t a l á l h a t ó a faj. F ő k é n t a t á p l á l é k b a n gazdag t e r ü l e t e k e n marad meg, ahol a növényzet b ú v ó h e l y k é s z í t é s r e alkalmas. A h o l a t á p ­ lálékellátottság nem megfelelő és/vagy a partmenti növényzet gyér, esetleg teljesen hiány­ zik, ott a faj csak á t m e n e t i l e g fordulhat e l ő illetve hiányzik. Nagy valószínűséggel - a táplá­ l é k b a n szegényebb - kisebb vízfolyások, patakok csak „ k ö z l e k e d ő folyosót" b i z t o s í t a n a k a v i d r á n a k a téli i d ő s z a k b a n , v á n d o r l á s a i s o r á n . J e l e n l é t é n e k nyomai azonban ilyen t e r ü l e t e ­ ken is m e g t a l á l h a t ó k , így ezek az é l ő h e l y e k sem h a g y h a t ó k - a vizsgálat m ó d s z e r e miatt figyelmen kívül. E x t r é m esetben lakott t e l e p ü l é s e n belül is l á t h a t ó k é l e t n y o m a i ( p l . h u l l a t é k C s a j á g o n ) , pedig ott nagy valószínűséggel nem á l l a n d ó a n van jelen. A vidra e l ő f o r d u l á s a m e g y é n k b e n ott nem észlelhető, ahol nem t a l á l h a t ó megfelelő élő- és t á p l á k o z ó h e l y (álló­ vizek, vízfolyások) ( p l . Tési-fennsík). Fenti e r e d m é n y e k nagyban á t f e d n e k a G E R A által 1996-ban k ö z ö l t e k k e l .

1. táblázat: A vidra előfordulási helyei Veszprém megyében Mintavételi terület 1. Ajka: Lőrinlei-víztározó 2. Veszprém-Gyulafirátót: Halastó 3. Balatonkenese: Balaton-part 4. Várpalota: Sárrét 5. Szigliget: Lescncc-patak (híd alatt) 6. Tihany-Sajkod: Balaton-part 7, Rakonyszentkirály: Hajmáspusztai-halastavak 8. Béb: Gerence-patak (híd alatt) 9. Kemenesszentpéter: Rába-folyó 10. Lovászpatona: Halastó 11. Marcaltő: Marcal-folyó 12. Románd: Halastó 13.Takácsi: Gerence-patak 14. Ábrahámhegy: Rumól-patak (híd alatt) 15. Balatonakaii: Ralaton-part 16. Csabrendek: Meleg-víz (híd alatt) 17. Kékkút: Burnót-patak (híd alatt) 18. Monostorapáti: Halastó 19.Nyirád: Nádló-patak 20. Csabrendek: Meleg-víz (híd alatt) 21.Devecser: Széki-tó 22. Apácatorna: Apáca-patak (híd alatt) 23. Apácatorna: Torna-patak (híd alatt) 24. Bánhalmapuszta: Hunyor-patak (híd alatt) 25. Kamond: Kamondi-övárok 26. Kiscsősz: Hunyor-patak (híd alatt) 27. Nóráp: Halastó 28.Pápa-Borsosgvőr: Kis-séd (híd alaii) 29.Rigács: Marcal-folyó 30. Vinár: Marcal-folyó (híd alatt) 31. Ajka-Bakonygyepes: Csigere-patak (híd alatt) 32. Nagytevel: Halastó 33.Nemeshany: Sároslői-halastavak 34. Városlőd: Parési-ér (híd alatt) 35. Csajág: Bürkös-réti-patak (híd alatt) 36. Ajka: Lőrintei-víztározó 37. Badacsonytomaj: Határsánc 38. Ajka-Bakonygyepes: Csigere-patak (híd alatt) 39. Apácatorna: Apáca-patak (híd alatt) 40. Apácatorna: Torna-patak (híd alatt) 41.Bakonyjákó: Bitva-patak (híd alatt) 42. Bánhalmapuszta: Hunyor-patak (híd alatt) 43.Devecser: Széki-tó 44.Egyházaskesző: Marcal-folyó (híd alatt) 45. Kamond: Kamondi-övárok 46. Kiscsősz: Hunyor-patak (híd alatt) 47. Marko: Séd (híd alatt) 48. Nagytevel: Halastó 49. Pápa-Borsosgyőr: Kis-séd (híd alatt)

A terület U T M kódja X N 9 1 A2 YN 22 B3 BT71 D l BT 82 C l X M 88 A4 Y M 19 C l YN 25 B2 X N 94 A4 X N 65 C2 XN 95 Cl X N 75 C2 Y N 05 C4 X N 85 D l X M 98 C l X M 09 C4 X N 70 A l X M 99 D l X N 90 B4 X N 80 A4 X N 7 1 B4 X N 82 D3 X N 71 A3 XN 72 B4 X N 63 C2 XN 62 D4 XN 73 B2 X N 83 C l X N 84 B3 X N 6 1 C2 X N 74 B l XN 92 B3 XN 93 C l X N 81 B l Y N 02 A2 BT 81 R4 X N 9 1 A2 X M 98 A4 X N 92 B3 X N 7 1 A3 X N 72 B4 X N 93 D l X N 63 C2 X N 82 D4 XN75 D l X N 62 D4 XN 73 B2 Y N 12 B4 X N 93 C l X N 84 B3

Mintavétel időpontja 1995.01.13. 1995.10.31. 1995.12.23. 1995.12.29. 1996.01.17. 1996.01.22. 1996.02.22. 1996.02.22. 1996.02.22. 1996.02.22. 1996.02.22. 1996.02.22. 1996.02.22. 1996.03.05. 1996.03.05. 1996.03.05. 1996.03.05. 1996.03.05. 1996.03.05. 1996.03.10. 1996.03.10. 1996.03.12. 1996.03.12. 1996.03.12. 1996.03.12. 1996.03.12. 1996.03.12. 1996.03.12. 1996.03.12. 1996.03.12. 1996.03.18. 1996.03.18. 1996.03.18. 1996.03.18. 1996.03.20. 1998.10.31. 1998.12.20. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.05.

Adatközlő Pl MCS Pl MCS Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl MCS Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl BG Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl Pl

50.Városlőd: Parési-ér (híd alatt) 51.Vinár: Marcal-folyó (híd alatt) 52.Balatonakali: Balaton-part 53.Balatonakaii: Balaton-part 54.Örvényes: Balaton-part 55.Szigliget: Eger-víz 56.Szigliget: Kétöles-patak 57.Szigliget: Tapolca-patak 58.Tihany: Bozsai-öböl 59.Bakonypölöske: Körös-patak (híd alatt) 60.Homokbödöge: Öreg-séd (híd alatt) 61 .Lovászpatona: Halastó 62.Nemeshany: Sárosfői-halastavak 63.Takácsi: Gerence-patak (híd alatt) 64.Veszprém-Kádárta: Horgásztó 65.Balatonalmádi (Káptalanfüred): Balaton-pari 66.Tihany-Sajkod: Balaton-part 67.Bakonyszentkirály: Hajmáspusztai-halastavak 68.Csajág: Bürkös-réti-patak (híd alatt) 69.Románd: Halastó 70.Várpalota: Sárrét (bányatavak) 71.Vilonya: Malom-tó 72.Csopak: Kerekedi-öböl 73.Tihany: Belső-tó 74.Salföld: Kisörsi-bányatavak 75.Balatonhenye: Henyei-tó 76.Kővágóörs-Pálköve: Balaton-part 77.Révfülöp: Balaton-pari 78.Monostorapáti: Eger-víz 79.Kővágóörs: Burnót-patak SO.Ncmesgulács: Eger-víz (híd alatt) 81.Csabrendek: Meleg-víz (híd alatt) 82.Megyer: Marcal-folyó (híd alatt) 83.Nagyvázsony: Vázsonyi-séd (híd alatt)

Y N 02 A2 X N 74 B l Y M 09 C4 YM 09 Dl Y M 19 A3 XM88C4 X M 88 A4 X M 88 C2 YM 10 1)2 X N 83 D3 X N 94 D l X N 95 C l X N 81 B l X N 85 D l YN 22 B3 BT 71 B4 Y M 19 C3 Y N 25 B2 BT 81 B4 Y N 05 C4 BT 82 C l BT 72 D4 Y N 20 A2 YM29 A l XM98C1 X M 99 C3 X M 98 C3 X M 98 C3 X N 90 D2 X M 99 D3 X M 89 D4 X N 70 A l XN61 Dl Y N 00 A3

1999.01.05. 1999.01.05. 1999.01.07. 1999.01.07. 1999.01.07. 1999.01.07. 1999.01.07. 1999.01.07. 1999.01.07. 1999.01.13. 1999.01.13. 1999.01.13. 1999.01.13. 1999.01.13. 1999.01.13. 1999.01.19. 1999.01.20. 1999.01.25. 1999.01.25. 1999.01.25. 1999.01.25. 1999.01.25. 1999.02.19. 1999.02.19. 1999.02.20. 1999.02.22. 1999.02.23. 1999.02.23. 1999.02.25. 1999.03.01. 1999.03.28. 1999.03.29. 1999.03.29. 1999.03.29.

Pl Pl MA MA MA BG BG BG VJ Pl Pl Pl Pl Pl Pl VJ VJ Pl Pl Pl Pl Pl VJ VJ BAG VL BAG BAG BAG BAG PI PI PI PI

A k é t vizsgálati ciklusban - m o n i t o r o z á s i c é l z a t t a l - igyekeztem ugyanazokat az előfor­ d u l á s i helyeket felkeresni. 1995-96-ban 35, m í g 1998-99-ben 48 m i n t a v é t e l i helyen j á r t a m . 20 esetben megegyeztek a f e l m é r é s helyei. E z e k n é l m i n d k é t i d é n y b e n r e g i s z t r á l h a t ó volt a vidra j e l e n l é t e . Jelen v i z s g á l a t b ó l és az o r s z á g o s f e l m é r é s e k e r e d m é n y e i b ő l ( p l . G E R A 1996) azt a k ö v e t k e z t e t é s t vonhatjuk le, hogy a v i d r a á l l o m á n y a ma m e g y é n k b e n stabilnak t e k i n t ­ h e t ő . A b e k ö v e t k e z e t t tulajdonjogi v á l t o z á s o k ( k ü l ö n ö s e n a halas- é s h o r g á s z t a v a k e s e t é ­ ben), a m a n a p s á g u r a l k o d ó g a z d á l k o d ó i s z e m l é l e t , az ezzel ö s s z e f ü g g é s b e n álló illegális v i d ­ r a p u s z t í t á s és a k ö r n y e z e t s z e n n y e z é s m é r t é k é n e k n ö v e k e d é s e k e d v e z ő t l e n h a t á s s a l lehet V e s z p r é m megye illetve az o r s z á g v i d r a p o p u l á c i ó j á r a .

Köszönetnyilvánítás S z e r e t n é m m e g k ö s z ö n n i k o l l é g á i m n a k , Barcza G á b o r n a k , B é k á s s y G á b o r n a k , M é s z á ­ ros A n d r á s n a k , Megyer C s a b á n a k , Vers J ó z s e f n e k és V ó k ó L á s z l ó n a k , hogy s e g í t s é g e t nyúj­ tottak a f e l m é r é s b e n é s az a d a t g y ű j t é s b e n .

Irodalom C S O R B A G . - P E C S E N Y E K . (1997): Nemzeti B i o d i v e r z i t á s - m o n i t o r o z ó Rendszer X . E m l ő s ö k és a genetikai sokféleség m o n i t o r o z á s a - Magyar T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m , Buda­ pest D É V A I G Y - M I S K O L C Z I M - T Ó T H S. (1987): Javaslatok a faunisztikai a d a t k ö z l é s és s z á m í t ó ­ g é p e s a d a t f e l d o l g o z á s egységesítéséhez. I.rész: A d a t k ö z l é s - Folia Musei Historiconaturalis Bakonyiensis 6.: 29-42. G E R A P (1996): J e l e n t é s „ A fokozottan v é d e t t és veszélyeztetett vidra országos állomány­ felmérése" című 1153/K nyilvántartási s z á m ú K + F s z e r z ő d é s teljesítéséről - Alapítvány a V i d r á k é r t , Budapest ILOSVAY G Y . - S Z I T T A T (1977): A Bakony gerinces á l l a t a i n a k bibliográfiája 1970-1977 - Ba­ konyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m , Z i r c (sokszorosított kiadvány) ILOSVAY G Y . - S Z I T T A T. (1980): A zirci Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m gerinces (Vertebrata) gyűjteménye - V e s z p r é m Megyei M ú z e u m o k K ö z l e m é n y e i 15.: 213-223. K E M E N E S N É , K . I . - D E M E T E R , A . (1994): U n i - and multivariate analyses o f the effects o f environmental factors on the occurence o f otters (Lutra lutra) in Hungary - Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 133-138. L A N S Z K I J . - K Ö R M E N D I S. (1996): Négy r a g a d o z ó emlősfaj táplálkozásökológiai vizsgálata a fonói h a l a s t ó (Somogy megye) k ö r z e t é b e n - Á l l a t t a n i K ö z l e m é n y e k 81. N E C H A Y , G. (1980): D i e Situation der Fischotter i n Ungarn 215-221. - Ex. Reuter C A n t a l , F.: D e r Fischotter i n Europa, O d e r h a u s - G ö t t i n g e n PAPP J. (1971): A Bakony állattani bibliográfiája - A Bakony t e r m é s z e t t u d o m á n y i k u t a t á s a ­ inak e r e d m é n y e i V I I I . S Z E M E T H Y L . (1990): Egyes v é d e t t r a g a d o z ó k elterjedése M a g y a r o r s z á g o n - G A T E Vadbi­ ológiai K u t a t ó i n t é z e t , G ö d ö l l ő

Zusammenfassung Angaben über die Verbreitung des Fischotters (Lutra lutra LINNAEUS, 1 7 5 8 ) in Komitat Veszprém (Ungarn) - I n K o m i t a t V e s z p r é m wurde die Verbreitung des i n Ungarn streng g e s c h ü t z t e n Fischotters zwischen November 1995 und M ä r z 1996 und zwischen November 1998 und M ä r z 1999 untersucht. Die Untersuchungen wurden mit der Methode von I U C N (Minimum-Standard), die schon mehrmals i n Europa verwendet, fertiggemacht. W ä h r e n d der Feldarbeit wurden die Spuren der Anwesenheit des Fischotters (z.B. F u ß s p u r , Rest seiner Beute, Gelose) registriert und dadurch die V o r k o m m e n der Tiere festgestellt. I n diesen zwei Perioden wurden die "Lebensspuren" des Artes in 63 verschiedenen Punkten von Komitat V e s z p r é m registriert. Nach diesen Untersuchungen wurde es festgestellt, d a ß der A r t an den n a t ü r l i c h e n oder k ü n s t l i c h e n (aber lebenden) Seen, Flüssen, B ä c h e n und K a n ä l e n , wo der Fischotter seine Beute finden kann, verbreitet ist. Nach den A r b e i t e n zeigte es sich, d a ß es eine stabile Population des Otters i n Komitat Veszprém.gibt. Diese Ergebnisse decken sich m i t den Angaben anderer ungarischen Untersuchungen (z. B . G E R A , 1996.) auch. A kézirat lezárva: 1999. május A szerző címe (Author's adress): P E T R Ó C Z I I m r e H-8200 V e s z p r é m , V á r u. 3 1 ;

A Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m K ö z l e m é n y e i FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS Útmutató a szerzők számára A BTM Közleményei a Bakonyvidék (Bakony-hegység, Balaton-felvidék, Bakonyalja) természettudományos feltárásá­ ra irányuló közleményeket jelentet meg. A kiadvány elsődleges célja a tájegység természeti képének minél alaposabb meg­ ismertetése, természetföldrajzi, földtani, botanikai zoológiai ill. kapcsolódó tudományterületek eredményeinek közlése ál­ tal. A cikkek terjedelménél kérjük a közölt eredmények jelentőségének figyelembevételét. Hosszabb tanulmányok, alapve­ tések a szerkesztővel és a felelős kiadóval történő egyeztetés esetén jelenhetnek meg. Elsősorban alapkutatásokból szárma­ zó eredményeket várunk, de indokolt esetben egy-egy témakör eredményeit szintetizáló alkotásokat is elfogadunk. A folyóirat nyelve magyar, német és angol nyelvű összefoglalókkal. Eseti megítélés alapján, amennyiben a téma jelen­ tősége indokolja angol ill. német nyelvű kézirat is benyújtható. Az idegen nyelvű összefoglalók elkészítése a szerző felada­ ta. A cikk elején egy rövid angol nyelvű kivonat (abstract), a végén egy hosszabb (max. 1 oldal) német vagy angol nyelvű öszszefoglalás (Zusammenfassung, summary) jelenik meg. A kéziratot 2 nyomtatott példányban, jó minőségű illusztrációkkal ellátva valamint mágneslemezen is el kell küldeni. A mágneslemezen kérjük feltüntetni az alkalmazott szövegszerkesztő program nevét, ill. verziószámát (Jelenleg elsősorban MS Word [6.0, 7.0] változatok használatát javasoljuk). A kézirat kötelező részei: 1. Cím 2. Szerző(k), postacímmel 3. Angol és német nyelvű összefoglalók 4. Bevezetés, előzmények 5. Eredmények és értékelésük 6. Irodalomjegyzék 7. Ábrák, fényképek és magyarázataik A közölni kívánt illusztrációk elkészítésekor az alábbiakat kérjük figyelembe venni: 1. Az illusztrációk terjedelme nem haladhatja meg a cikk terjedelmének 50%-át, az illusztráció mérete közelítsen a megje­ lenéskor várható mérethez. 2. Fotóillusztráció: - Lehetőleg jó minőségű, fekete-fehér papírképek, ill. színes diapozitívok legyenek. - A közölni kívánt illusztrációkon kérjük a helyes állást jelölni. 3. Táblázatok: - Gyakrabban használt táblázatkezelő programok segítségével szerkesztett, egyértelműen értelmezhető, áttekinthető táblá­ zatokat fogadunk el. 4. Térképek, térképvázlatok: - Jó minőségű grafikai módszerekkel (csőtoll stb.) készített, illetve térképkezelő/térképkészítő programok segítségével elő­ állított térképek, illetve térképvázlatok jelentethetők meg. 5. Rajzok, diagramok és egyéb ábrák: - A periodika csak eredeti és a nemzetközi szabályoknak megfelelően átvett, hivatkozott illusztrációkat jelentet meg. Az irodalomjegyzék tételeire a szerző nevével és a megjelenés évszámával kell hivatkozni az alábbi példák szerint: JASKÓ (1935), BOROS (1953), LOKSA (1966).

Bibliográfiai hivatkozás: 1. cikkek esetén: ZÓLYOMI B. (1942): A középdunai flóraválasztó és a dolomitjelenség - Bot. Közi. 39.: 209—231. 2. kötetben közölt tanulmányok esetén: SZÉKELY, A. (1987): Nature and extent of relief sculpturing in the Hungarian moun­ tains during the Pleistocene - in.: KRF.TZOI, M. (szerk.): Plestiocene environment in Hungary - Geographical research insti­ tute Hungarian Academy of Sciences, Budapest.: 171—182. 3. könyvek esetén: FRIVALDSZKY J. (1867): A Magyarországi egyenesröpűek Magánrajza - Monographia Orthopterorum Hungáriáé, Budapest Felhívjuk a szerzők figyelmét, hogy a folyóiratok nevének esetleges rövidítésekor a szabályos rövidítést alkalmazzák. A beérkezett kéziratok lektoráltatása a kiadó feladata. A lektorált munkákat a szerkesztő a szerző(k) részére visszaküldi, aki a lektorok által kért változtatások végrehajtását követően a megjelentetni kívánt változatot a kiadóhoz visszajuttatja. A kéziratokat a következő címre kérjük beküldeni: Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zirc, Pf.: 36. e-mail: [email protected]