^(^4F^W. ii>u'ij:uo

KEreSKíÁDAgA MIKSZÁTH KÁLMÁN

I)í:^i?/im/^(^4F^W

ii>u'iJ:uo..

^^7 .r^.5í

MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti ét bevezetésekkel

etlátjt

MIKSZÁTH KÁLMÁN

KÖTET

27.

AZ ALFÖLDI VADÁSZOK TANYÁJA Irta

BÁRÓ PODMANICZKY FRIGYES

BUDAPEST F R A N K L N -TÁ R S U J

mügysir irod. intézet és

1906

L AT

kOnyvnyomda

AZ ALFÖLDI VADÁSZOK TANYÁJA REGÉNY

JRTA

BÁRÓ PODMANICZKY FRIGYES HEYER ARTÚR RAJZAIVAL

<m.

i^

^ BUDAPEST

FRANKLIN- TÁRSUL AT magyar

írod. intézet és

1906

könyvnyomda.

3IK kot ^21 Minden iog feniartvcu

=^\brary SEP 2 5

1967

^

Franklin-Társulat nyomdíja-

j

.

BÁRÓ PODMANICZKY FRIGYES. 814— 1

Mikor Kossuth választott?

j

Lajost

Pest

vármegye követté

megmoz-

847-ben, az egész országot

gató, érdekfeszít választási harcz után a diadaliiias

Koásuth-tábor

élén

egy nyalka

ifjú

lovagolt tán-

czoló paripán, czifra szrben, árvalányhujas falappal

Pest utczáin. Ismeretlen volt a járókelk eltt.

Kérdezték

— Az

itt

is,

ott

is,

ki

lehet?

Podmaniczky Frigyes

»nzódi bárók közül.

Ez

— az

volt

a felelet.

els nyilvános

—

sze-

replése.

Ma,

talán

épen azokon az utczákon

is,

pont hat

órakor fehér hajú, középütt kiborotvált fehér szakállú

aggastyán

tipeg

piros

szekfvel

gomblyukában utazáról-utczára, a Dorottya-utczai

a

kabátja

míg végre eltnik

Lloyd épUletben, a hol a szabad-

VI

Most már

elv

klub volt.

élte,

de odajár, mint Artus

tozott katonái

A de

eltt

senki

kérdezi

se

Azt h

túl-

a leikekké vál-

királyfi

feltnik a különös lengyeles

öltözet,

koczkás

szabású,

elmúlt.

is

szemlét tartani.

felett

járókelk

az

szép,

mert

lehet,

ki

egész város ösmeri, hogy

ez

öreg

úr,

szinte

az

tiszta

Podmaniczky

báró

Frigyes.

E

két bemutatott alak egy ember, ugyanaz, a ki

mindég,

volt

E

csak

egy

év csinál

a

közbül

es

ötvenkilencz

különbséget.

kis

különbségbe van beékelve egy ragyogó

taságú

nemes

életfolyamat,

kellene ismertetni

mus

ellen,

egy

államférfiú

ha

;

tisz-

kötetekben

melyet

hasznos szer volna a pessimis-

aláírjuk,

pedig szívesen

aláírjuk, a mit

ismwrse mondott róla:

ember összerontotta egész életem

«Ez

tapasztalatait, az

emberek rosszaságáról most már megint semmit tudok ott

—

mások

A szk

mert a hol is,

st

az

se

egy ilyen ép példány van,

sokan lehetnek ilyenek.*

tér miatt csak vázlatosan lehet felsorolni

az aszódi báróról, hogy 1824-ben született Pesten és

már

tizenkilencz

be gróf Rüday

éves korában Írnoknak

Gedeon követ mellé

év múlva jutott be Pest megyéhez hoj a gentryk kezdeni szekták.

A

s

állott

csak négy

aljegyznek,

a

szabadságharca-

VJ]

huszárszázados

ban

osztályparancsnok.

és

volt

Világos után besorozták szekerész közlegénynek, a

szerény volt

hol gazdagon költekezett s a milyen

otthon, ép olyan mértékben adta daczból az urat,

hogy

Glacé

boszantsa.

környezetét

keztybcn

kente kulimásszal a szekereket, minden

keztyt húzva

új

—

kedett,

szekérhez

dolgokkal inger-

egész sor anekdota van errl.

Talán azért j

egyéb

s

effajta

is

bocsátották

a katonaságból

el

már

850-ben, hogy megszabaduljanak tle. Itthon

si

aszódi élni,

nem

kastélyban

a szépirodaimat

mvelte. Ez

volt az egyedüli

közpálya. Regényei gyenge dolgok: minó, a Tessék ibolyát venni,

könycsepp stb. rácskája

több

Az

villan

irói

meg

az

egész tétlenül

tudott

A

Tekete

Margit angyal,

do-

"Egyetlen

talentumnak alig egy-egy szikimitt-amott.

Bizonyára

nem

Olympus berkeiben, mint egy mvelt

az

idegen, kit véletlenségbl ide hajtottak a végzetes politikai tatott.

szelek.

De

Vis

major

hogy ide sodor-

az,

azért e regények többé-kevésbé

mégis

érdekesek, mert kifejezi annak a kornak és hangulatnak, kereste

tuk

a

mikor a magyar

ember a

Ebbl

az okból

az olvasni

valót.

gyjteményünkbe épen

tanyáj'ájt-t,

mely

melyet olyan

a


legnagyobb

elemz

és

alföldi

sorok közt

választot-

vadászok

elterjedést

érte

s

kiegészít módon olvasott

vili

a kíSzönség, mint a Koránt szokták

török papok

De nem nép,

—

jól

A

csoda.

fordulatot.

és várt,

Várta

elnémult

nagyjaitól,

Ezek pedig nem

elnyomott

Várt

mit.

is

jobb

várnia

esett

örügyek

tatlan

nép, mint minden

Tudta

vezetktl,

szétszórt férfiaitól.

találkozhattak, csak ár-

Lakadalmukon, vadászatokon,

alatt.

vadászok

alföldi

tanyája

tartalma azért

s

mindenki áshatott

mely

ki

a

állam-

«Az

az alföldi pusztaságokon, a hol spiczli nincs.

czím

a

a saját tetszésk szerint.

várt valamit.

mert

magyarátni

azért

»'

volt

bvös erej mibl

olyan bányc, a

volt

valamit.

Az

a gondolatok alatt van s

isteni

homályban,

melyben

szabadon

lehet turkálni.

S

nem

bár

Podmaniczky nem czélzatosan

szenzácziót akart

a sorok

között

utat

kétségbeesésnek

éles

olyan olvasmány

lett,

érdekldését,

jazok

,

nem gondolt

hagyjon

arra,

könyve

mely megérdemelte mert

így,

hogy

sejtésnek (bár a

a

szeme), a

a

íit

mégis

a

Podmaniczky

szom-

tényleg

folyton érintkezett az elégedetlen vezérekkel, részt vett

összejöveteleiken,

terveiket,

a

mit

reményeiket

éreztek,

tükrözte vissza a gulatot,

tanácskozásaikon,

mondtak tolla.

mely érdekes

elméje

s

—

akaratlanul

s

nem

lehet,

is

hallotta

fölszítta is

azt,

ezeket

említve a han-

ha egy

mvész

esi-

IX

mvészi

a

nálja

idben

genieje

érdekesebb

százszorta

kedélyhangulata,

a

országszerte

mindazt,

várták

egy laikusnak

volt

azokkal

ki

ebben az

de

erejévé?,

mi

a

kiktl

a

beszélt,

sziveknek

a

drága.

Podmaniczky hozta

neki

gyar

közélet

Naplóját

az

ki

és

a

közé a

tekintélyesebb

a

s

emelkedett.

különböz

Ezentúl

állások

és

is,

regényt.

1868-ban

szónokok

ellenzéki

szakadnak

tíz

se

halt

álló

évig

színházi

Itt

történt,

bele.

nagy

összeget

öreg

úr

szó

hogy nem

sikkasztott

nélkül

vette-e

belle

a

titkos tanácsos.

intendáns.

Még

köz-

J875-

ebbe

hogy egy hivatalnoka hosszú

kifizette s

észre

rá

fnöke, szabadságolt

állományú honvéd kapitány, majd rnagy,

tl

a

Tía-

a

kitüntetések. Lesz

munka-tanács alelnöke, bels

csak

túl

teljes erejével

csstül

az északkehti vasút személyi

ma-

csak a

czím

\edvencz

politikába merült. Szerkesztette

861 -ben meg-

1867-en

tart.

Azontúl mint balkzépi képvisel

zánk-Sit

j

akadémiai tagságot

megnyiltáig

adta

mely

pályája,

írói

annyi

könyvvezetést, grand seigneur-i

évek

mikor

id

alatt.

Az

kérdezték,

óta

a

méltósággal

hamis kiál-

tott feJ:

— azért

Dehogy nem, undorodtam

a

gyanítottam,

st

tudtam, hiszen

könyveibe belenézni.

A

emelkedett

igazi

derék Paulay segédkezésévcl.

Álta-

Nemzeti

mintézctté

a

Színház

minden

lában

Már

mit a vállára .akták.

«

A

is.

hol

pedig sokat raktak

pusztán

dolgozni

kellett

niczky ». Elnöke

kéz

tiszta

lett

az

«

még

kellett

elvállalná

«talán

'

er-

Podma-

szabadelv párt elnöksé-

mindennap pontosan 6 órakor megjelent

s

—

Adria »-nak (ez volt a kenyér-

kereseti állása), viselte a

gét

riadt vissza, a

Podmaniczkyrao, a hol megfeszített

bízzuk

vel

híven tel-

kötelességét a naivitásig

És semmi tehertl nem

jesítette.

azután

alatta

a

clubban. Megszakítás nélkül tagja volt a képvisel-

háznak

vezette a vá-

1875 óta egész Bánffyig

s

De

lasztásokat.

nem

mindezeket

már tnnyi mun-

csak kötelességbl trte, utoljára kát

raktak

tisztségeit, így

megjelent arra,

hogy

hogy nem

rá,

a

is

ambiczionálta,

tudta számon tartani

egy ízben fontos szavazás alkalmával

városház termében

nem gondolva

is,

már hosszú évek sora

óta

nem

tagja

a városi képviseltestületnek.

A

legutóbbi évben, a nyolczvanegyedikben mégis

érezni állását,

kezdte a

ereje

hanyatlását

közmunka-tanács

Aztán sorba rakosgatta podgyászt. lai*-ól

az

Nem egész

le

várta be,

s

legkedvesebb

alelnökségét

a többit,

míg

rzseköteget.

letette.

mint a terhes

a halál leveszi vál-

A

szabadelvpárt,

XI

melynek elnöke

volt,

viselnek se lépett «Adria» elnökségétl

feloszlott.

fel. is.

Az

idén már kép-

St legutóbb megvált az Nem tartott meg egyebet

a sok ráaggatott díszbl, csak a mit a komornyikja

tz

reggclenkint

gomblyukába,

a

piros

szekft,

mely minden nap elfonnyad, de mégis örök, mert föl lehet ú);al

cserélni.

Mikszáíh J^álmán.

(5^^v>.^'c7w

mW

AZ ALFÖLDI VADÁSZOK TANYÁJA.

Podmanlcsky

:

As

alföldi

vtdátsok Unyá|(.

Ws

kiadása megjelent 18^4-ben.

GRÓF BETHLEN JÓZSEFNEK!

Mi

az élet szerelem nélkül?

Hasonlít

a

nyáron

által

kiszáradt hegyi

patak

tátongó puszta örvényéhez.

A

szerelem honos mindenütt e nagy világon.

Szibéria jeges pusztáin, Andalúzia költi hegyeiben,

rideg

a

éjszak sziklaormain,

szelíd és a szerelem

melegétl

találkozunk kalandjaival.

jain

s

áthatott tengerpart-

Mit

a szív

nycirl észleltem, annak egy részét c öltem,

s

lán félre

egyedüli ság

s

neked ajánlom e munkámat. fogod tenni,

örömem

azt

Olaszország

mondva:

kis

érzemé-

regénybe

Sokszor

ta-

mitsem ér;

az lecnd, ha néha-néha az igaz-

az élet valója fogja áthatni elmédet e sorok

olvasása közben.

Kedvvel írtam c lapokat, menhely gyanánt szolgáltak.

Nemde lemet, ha

természetes,

hogy öröm hatná meg keb-

mások örömmel olvasnák.

Aszódon, 1854. Áprilban. B. Vodmaniczky Trígyes.

1.

(A

kolozsvári nagy-piaczon.)

Sokan olvasóim közül, bizonyosan ismerik már történetünk azonban ott

Kolozsvár nagy-piaczát

vévén kezdetét,

nem

vebben igyekszem

—

;

b-

lesz talán érdektelen, ha

leírni

Mindenekeltt meg

s

jellemezni.

kell

jegyeznem,

hogy nem

azért nevezik «nagy»-nak, mintha területe s kiter-

jedtségénél fogva kiérdcmlette volna magának e czí-

egyszer körülménynek kö-

met. Egyedül azon igen szöni e

kitn

melynél

nevet,

fogva

Kolozsvárott

egyetlen a maga nemében, azaz, egynél több

nem

létezik.

is

Rendes négyszöget képez, letes

házak

gabb

s

kerítik.

hónapok

az egymás mellett

Idegen

alig

költiséggel

és

lakok

alatt

fekv

képes

H<«

a

emegazda-

—

tetemes élénkség dekis

palotákat.

felfogni,

mennyi érdekkel

képesek dicsekedni

fogva szerény tekintet

kat

csinos

többnyire

fbbrangú családok birtokában vannak,

a téli s tavaszi ríti

E

oldalait

e

külsejüknél

lakházak.

többször és hosszasabban tölthettük napjain-

Erdélyben, ezt természetesnek fogjuk

mert hol annyi szép

n,

oly jó kedv

s

találni

valódi ven-

dégszeretet létezik, ott lehetetlen, hogy a szerelem.

költészi s kalandos

díszmenctévcl enyh- és

helyre ne találjon.

Nem

külfény, de

tehát érdekessé a nagy-piacz

házsorait.

Ugyanezt mondhatjuk f-díszérl, elfoglaló,

nyug-

belbecs teszi

mohos, tekintélyes

közepét

a tér

szentegyházról.

Kül-

seje, a körülötte s melléje épült, szerencsétlen

kotású, fecske-fészkekre

raktárak

van

által

emlékeztet boltok

hítse az

Belsejébe

elferdítve.

nünk, hogy a régi szépnek

nagynak

s

emberi nem prózája

által

s

al-

kofalép-

kell

eny-

látása

felizgatott ideg-

zetünket.

A

nagy-piacz

város

a

s

közép

abból kiinduló

egyszersmind

s

hat

fút képezi

legérdekesebb

élénkebb pontját. Ez utakon szivárog minden

mozgalom s

nem épen

Az s alá

A két

A

volt.

A

déli

órák

alatt

sokan jártak

fel

Kolozsvár utcaáin, legtöben a nagypiaczon. czukrász-bolt

fiatal

embert,

szivarozva

eltt,

beszélgetve

s

látunk

állani

vizsgálkodva

közép-utcza felé

a

az

néz-

mintha valami onnan érkezre várnának.

magasabb

s

egyszersmind

belül huszonötéves lehetett

;

fiatalabb,

man

metszett arcza, nagy kék szemei szép, de mint

mondani szokták

berré alkoták. Finom

gesztenye

szín,

körül-

nyúlánk termete, fino-

sem s

raktáraiba

legjobb karban tartott járdáira.

elttük elhaladókat; néha tek,

s

1850-ik év május 20-ikán csillogó tiszta ta-

nap

vaszi

ennek boltjaiba

a ftérre,

s

élet s

még :

koránt-

csinos

em-

most sarjadzó szke szakála természettl

göndör,

tömött

növényzet

haja, élénk testmozgásai

egyrészrl sae-

de mégis bizonyos könnyelm

líd,

adá-

kifejezést

nak külsejének.

Neve gróf Zendy Kálmán, sott

ember,

fiatal

ki

sokat

mvelt

igen

látott

olva-

s

de

tapasztalt,

s

szenvedélyes jelleménél fogva alig volt képes eddig-

bizonyos

elé

kitzött

világosan

felé

ozé)

irá-

nyozni tetterejét.

Magyarországi jószágán a festészet

mellett,

Az

hogy épen nem

—

közé

rek

élet

élt,

vidor

nem s

idtöltése

mind a gazdag embe-

tartozott a

nem

de

szeretett,

élénk

kerülve mindent, mi

egyedüli

Gazdálkodni,

vadászat volt.

s

tudott.

is

kedvelte

oldalát

egyedül,

gondot sze-

búbánatot vagy

rezhet.

A

másik

met

férfi

alak, kivel

ers

ter-

miután ritkán, vagy talán soha

nem

sokkal idsebb, alacsony,

nem tartom

alkalmunk találkozni többé,

lesz

ségesnek

a

szorosabb

említem meg, hogy erdélyi birtokos

—

Meg nem

lovászom

már

;

foghatom,

mi

pontban tizenegy

dél van s

mégsem

látni

fogva

órára rendeltem

késik ide,

— monda Géza szem-

érkezik,

Pedig szeretném

azt

Géza.

neve

s

oknál

üvegével a közép-utozát vizsgálva

—

szük-

megismerkedést. Csak

szorgalmasan.

lovaidat,

különösen hallottam dicsértetni

nagy pejedet

nekem

;

jó

vadász-

lóra lévén szükségem, alkuba bocsátkozhatnánk.

—

Ha

nem bánom, neked eladom, kezek közé keiül. Mindig sajná-

megtetszik,

tudván, hogy jó

lom, a hányszor rossz istállóba jutnak kedvencz

paripáim.

s

rendetlen tartásra

— szép —

A j

épen úgy megbecsülöm mint a láryt, értéke mindkettnek rendkívüli s ritka. Dicséretes elveid vannak, hanem minthogy

nkrl

lovat

szólottál,

csoportosan

ily

—

tudod-e

Azt gondolom

mert a

:

ma

miért jár a szépnem

:

alá ?

s

fel

itt

tiszta

meleg

i.ap

min-

denkit kicsalt négyfala közül.

—

Ez

nagy gyülöngésnek, hogy néhány perez múlva a f-szentegyházban Dévay Ágnes bárónnek esketése lesz gróf Marori Gyulával. oka e

csak részben

valódi s általános indoka

—

—

Esketés,

az,

falusi

magányba, egymásnak

két

ismét elvesz

istenem! tehát

lény a társas életre nézve. Elnémulva

eltemetve

s

megunják a leg-

élve,

szebbet, az életet magát.

—

Nem

szabad

azok

különben

szólanod,

így

N-

s közé sorozlak, kiket itt látok felénk tartani. férficsoport, nézd mi élénken beszélgelnek várva az esketést; minden szavok az irigység s hamisság

egy-egy dühös kifakadása.

— Nem irigylem senki gedett vagyok. — Hiszem leménylem

sorsát,

is;

s

ezt,

mert csodálom, hogy

az

—

csak

hidd

elé-

el,

azért említem

emberek minden

új

házasságot, többnyire rossz mint jó oldalairól szok-

tak felfogni

s taglalgatni.

asszony, azt mondják

tem,

mibl fognak

:

élni

Ha

szép

hisz nincs

semmié

;

ezek az emberek.

nya de gazdag, ily formán okoskodnrk: ugyan nem kellene minden kincse daczára az asszony, ha

még nem

is

szép.

E

meny-

a

s jó

nem

Ha

ér-

csú-

nekem ;

mit ér

tekintetben a

Végre Podmaniczky: Az

kiszállott

alföldi

a menyasszony

vadászok tanyája.

is.

9. lep.

épen oly irigykedve

férfiak

nem

Géza

Alig végzé beszédét kocsirobogás

feil

egész hintó-vonal

vagyis inkább

ítélnek,

nk.

ítélnek, mint a

Pár

hallatszott.

meg

állott

Monostor -utcza

a

s

f

a

múlva

perez

szentegyház ros-

télyzata eltt.

—

Menjünk közelebb, hadd szonyt, monda Kálmán.

—

Nem

várott

e

is

lassan^,

a

menyasz-

bánom, legyünk egyszer legalább Kolozsbadaudok,

kellemes

úgy

ritkán

is

könny

annyin

s

alkalom

nyíl'k

zhe-

mesterség

tésére.

Erdélyország fvárosában, mirt mindenütt a

mondhatnám bámulni

lágon, szeretik nézni, ketési szertartást

érdekesebb

s

;

de természetes

is,

mert

alig

Két ember örök hséget esküszik, Ígérik

Ígéretek

van

nevezetesebb pillanata életünknek.

boldogítni fogják egymást, hogy akaratuk, latuk, tetteik

vi-

az cs-

hogy gondo-

egyek leendenek. Hogy mind e szép szépek

kétszeresen

n

valamely deli

aj-

kai által elrebegve, azt tagadni alig lesz képes valaki, ki

tanuja

volt egyszer

ez

életben

valamely

szép

pár sszekelésének.

Kálmán Géza mögé állott, ki a rostélyzat melhelyérl kényelemmel láthatá u hintókból kimegnevezvén az egyeseszállókat, s pajtását, letti

ket

—

szebb

—

a kolozsvári

részével

menyasszony

is,

társaság

legfényesebb

ismerteté meg. alig

pillantá

Végre

s

leg-

kiszállott

meg Kálmán

s

a

egy

ah! felkiáltása arra látszott mutatni, miszerint külseje

nagy hatással

volt

reá.


—

Ugy-e

csinos lány

Géza, pajtása

fele

Ágnes bárón?

— monda

fordulva.

— Talán szeretted volna gyakorta

látni, hogy most Marosi helyét foglalhasd el. Megvallom, ni szépség rég nem hatott reám annyira, els látásra. Barna szemei mintha varázsert lövelnének, annyira átható tüzek. De hol van

—

a

vlegény? Épen most j. — Derék embernek

—

emlékszem, néhány

látszik,

évvel ezeltt többször találkoztunk Nápolyban, ott teleltünk mindketten.

Az ban

üres hintók elhaladván

közöttük

megállván,

kis

s

feltnt

távolságra sor-

Marosi

fogatja,

roppant

sötét peje hatalmas és szép, hintaja

négy nagy és kényelmes volt. Meglátszik, hogy sokat

—

mily

jól

van összeállítva

A

egybevágók.

fogatja,

lovak szépek

hintó kényelmes

s

utazott

Marosi,

legkisebb

—

részei

nagyon egyenlk,

s

a

oly csinos, hogy szinte irigylem

nvel helyet foglalhatand belmonda Kálmán, körüljárva a fogatot s

sorsát annak, ki szép

sejében,

—

vizsgálva annak egyes részeit.

—

Marosi

jó ízlése ismeretes nálunk,

tanácsával

az

él

zésénél vagy összeállításánál.

oly ügyesen birandja felfogni,

leend

—

dics

mindenki

lakházak, kertek, fogatok rende-

Ha s

családja

körét

is

irányozni, boldog

kétségkívül.

Kívánom

s

lényt, mint

boldogság.

óhajtom, mert

Ágnes bárón,

sajnálnám

ha oly

nem környezne

Hz alatt Néhány

halódva

utczán reste

Géza

elérkeztek

perez muIva végig,

a

a

paripái.

két lovas a

szabad

Monostori-

természetet

ke-

föl.

Este a kolozsvári

kaszinóban

tárgy foglal-

két

kodtatá az ott egybegyltek elméjét

s

képzé

a

be-

szélgetés ftárgyait.

Marosi Gyulának volt az egyik

;

egybekelése

azon alku pedig, melynek következ-

tében Kálmán megvette volt a

A ló.

Géza legjobb

két paripáját,

másik nevezetes újdonság.

magyarnak

nyeinek jó

Dévai Ágnessel

legkedvesebb

legfényesebb

tárgya

mulatsága, a

szép

remé-

asszony

és

11.

(Szerelem és hizassig.)

Korszakunk

Nem

tái sasviszonyainak alapja

a

képzelhetünk mvelt nemzetet,

házasság.

rendszeres

életviszonyokat e szent kötelék nélkül, mely egybe-

fzvén

két lényt, teremti a családot, képezi a szí-

vet, az

észt, a tettert.

S mégis életben,

dokok képeznék

cselekvényre

találunk

alig

melynek ;

alapját oly különféle

az

emberi

jellem

in-

mert vannak, kik érdek vagy dics-

vágy, ismét mások, kik

unalom

vagy hiúság

által

késztetve vezetik oltárhoz arájokat.

Nem

tartozom azok

sohasem

st merném erkölcsök polczot

Ezt

közé,

kik azt

volt oly romlott a világ, mint

es

hogy

épen most

hogy bizonyos tekintetben az erények sokkal érettebb és magasabb

állítani,

foglalnak tartva,

vélik,

e),

bizton

mint a múlt századokban. állíthatom,

legtöbb

miszerint

házasságnak alapeszméje mégis csak a szerelem.

Ha

e tárgyat ki akarnám ntcríteni, arról kellene

szólanom, mi fajtájú azon

szerelem, mely

zottá érleli lelkünk bel-, sokszor nag)'on

érzeményeit.

Ez

itt

nem

zasságról csak annyiban

lehet

czélom,

szólhatok,

határois

zavart

én a há-

mennyiben

kis

'3

szerelem-egybefztc házaspár forel. Ezeket felkeresni és vizsgálni vájjon bol-

történetemben dul

:

dogok? egyedüli feladatom.

A

Székelység egyik

kies völgyében,

közelében, kis don\b csúcsán

Gyula nyári

laka.

középkori német lovag-ízlésben épült vár-

Régi, kastély

Gerfalva Marosi

fekszik gróf

;

egyszeren

külseje

négy

váralakú,

kis

szögletét bástya-jellcm tornyok ékítik. Teteje most

már

ritkán látható, tarka színeket játszó palakövek-

bl

van összerakva.

A régi

A

falakon

sren

költi

képet

felfutó

folyondárok zöldje,

tágas góth ízlés

ívablakok

s

nyai s részben tarka üvegtáblái, tet

képeznek a várnak

val,

a

széppé varázsolja.

kétszeresen

cserfa

foglal vá-

felséges

vegyüle-

mohos

itt-ott kilátszó

falai-

az ablakolat gazdagon körülfutó elevenzöld

s

növényzettel.

A

kastélyba tágas kapu vezet, a

rágos kertet képez.

Az

gyóként felkanyarodó

bels udvar

kbl

metszett oszlopok

képzett folyosó, kényelmes ülhelyek állított

s

mintegy

vi-

emeletet körülfutó karctú, kí-

s

ügycsen

által

fel-

összeillesztett virágcserepek által díszítve,

elcsarnokot képez. Ez

alatt kényelemnap legforróbb óráiban s a lanyha, meleg est nézhetjük vagy az ég tekintélyes dörgéseit hallgatjuk, szabad menetet engedve lelkünk búskomor költi ábrándozásainak.

mel pihenhetünk

A

várlakot

a

körülövedz dombocska, külön ios-

«4 kertté van

télyzat által bekerített virágos

mely fényesen

A

rendesen

s

legszebb bokor

mintegy a ház

lete,

s

virágcsoportok tarka vegyü-

elterül sznyeget képez,

alatt

szebbet és elevenebbet mint bárhol

leveg

ereje

s

hs

tisztasága, a

harmat, tartósabb

s

alakítva,

tartatik.

;

mert a hegyi

éjek s

folytonos

növényzetet terem-

élénkebb

tenek.

A

nagyobb

rostélyzaton túllépve,

érünk,

hol

smaragdzöld

pázsiton,

angol

terebélyes fa-

csoportozatok hsében, eleven sövények gélyzett utakon

kertbe

sze-

által

szemeinket

gyönyörködtethetjük

helyek

Az vat

s

sétányok

által.

fekv

angol kert távolabb

szerint

Albion

fiait,

czélszeren egyes

gyepes és

fás

része, erdélyi di-

utánozván

ménes-állásul van

más mellett fekv, lasztott

s

ül-

üdíthetjük fáradt testünket csinosan rendezett

e

tekintetben

Egy-

felhasználva.

sövények

által

különvá-

mének,

száguldó

helyeken

virgonca csikók, nemes anyakanczák nyeritése, vad futkozása, a

kolompok

és

csengk

eredeti

hang-

versenyével élénkséget, költiséget kölcsönöznek a tájképnek.

Kiérve az angolkertbl, jó karban tartott országútra jutunk,

mely

a polgárosodás jelképe

kígyóként kanyarul

végig

a

jól

gyanánt,

mvelt völgyön.

Két oldalát dúsan term, sötétzöld törökbuza-földek, azokon túl magasabb dombok, ezeken pedig legelhelyek, facsoportozatok díszítik s alkotnak páratlan

Az

s

kastély

s

egyes sziklaormok

szépség

ablakaiból

tájképet.

tekintve,

az

itt

•5

mint

le/rtak

összefoglalt

meg

lepik

tájkép,

sze-

meinket.

Elttünk

terül

domb, mint mester-

a virágos

el

ség alkotta természet; azon kies völgy hegyláncba csúcsaival, mint a

zek

A s

nem

által

mveltségre

messze távolban a

;

s

látszik

erdeinek

szikla-

vad természetnek mesterkél ke-

bántott,

mily csinosan

környezete,

az angolkcrt, mint

túl

mvészileg rendezett természet

szz, eredeti jelképe. rendezett a kastély alakja

s jól

épen olyan

emlékeztet

kényelmes és elmebeli annak

bei-elosztása

és

bútorzata.

Néhány

tágas terem, azokban

munkákból gora,

több mvészileg

értékes

mindmegannyi fkellékci

Nem ron

legjobb

festvény

a falusi

hvös

hiányoztak

s

zon-

album,

melyek nyásem tágas ;

melyeket megpillantva, szinte örvendve

bekövetkezend szi

várjuk a

ujabb

életnek.

lakszobák,

feledtetik a tikkasztó meleget

által

jó kandallók,

napokat,

estéket, a

— — szép n társaságában annyira kellemdúsvilágát.

pattogó vidor lángokat vált

a

összeállított csinos kézi könyvtár,

E

kis

paradicsom

meseknek

tartjuk

s

azok kétes és mégis,

ha vizsgáljuk,

lakosait arra,

hogy

ott

élvezzék

ki-

érdefiatal

koruk gyönyörteljes napjait.

Ágnes grófn magas nyúlánk termet, ízlés szerint

Legszebb részei

igéz tüz

arcza görög

metszett. :

barna,

nagy és sokatmondó,

szemei, hajlott orra, hófehér fogai, kissé

felduzzadt piros ajkai fekete haja.

s

gazdag fürtökben aláhulló

í6

Az

kott élénkség

kélyét

még inkább volt,

legélénkebb

ritkán

növelte az egésznek tö-

kedvességét. Jellemében azonban bizonyos

s

változékonyság

ták

nknél sokszor hiányozni szo-

ilyen külsej

mely lehetvé tette, hogy nem búskomorak váltotperczeit

fel.

vagy

Vájjon az élénk,

szebb

búskomor Ágnes volt-e mindig szép mert

? ezt bajos elhatározni

;

és szeretetreméltó.

Mint egyetlen gyermek mondhatni

de

túlszorgos

szeretete,

szülei túlzott

akaratának akkor

nem

is

is,

neveltetett

nem

ugyan,

engedvén

ritkán

mikor azt tenni vétek

volt,

ha

némileg mégis elkényezte-

épeu romlott,

hölgy gyé tette a

tett

rendkívüli,

háznál,

a

gonddal

fiatal,

tizenkilencz éves

Ág-

nest.

Alap-jellemvonása a

kezében hajlékony

s

ügyes

jdság levén,

könnyen fékezhet

mészete. Semmit sem gylölt annyira,

vezet

volt ter-

mint a tét-

lenséget; nem enged é, hogy unalom szállja meg lelkét. Csak midn valamiért fiatal ertl pezsg neheztelt vagy bánkódott, képes volt órákig tétlen ülni

;

s

zelmei

akkor egyedül szíve

s

annak búskomor ér-

mködének.

Marosi harmincznyolcz volt, ki temérdek sokat

éves,

gazdag földbirtokos

utazott,

sok

asszonynak

mennyiben is, s meglehets sokat tanult mindennem, változékony színezet viszo-

udvarolt,

az élet

nyait felhasználta arra,

hogy bizonyos, szerinte

csal-

hatlan éietbölcseséget alkosson magának.

Külseje

nem

volt

ugyan

feltn

szép,

mind

a

>7 mellett ügyessége

gyon

s

viselete által

természetesnek

is

relmére

méltónak

találta

kiegészítve,

Ágnes

találta

vagy

Jellemének legfbb hibája, bizonyos

lelki

restség volt, melynek sokszor engedve

önz

vén

bármely

n.

más

is

na-

mindenki, hogy sze-

meg

lett.

Önön

gondolatai

s

tettei

s testi

akaratlanul szerint ítél-

mindenkit, gyakran felette hibás és igaz-

ságtalan volt okoskodásaiban s hiedelmeiben. Szóval,

a szerencsének

mindig

csalhatatlan

némileg

elkényeztetett

álmokban

ringatott

s

nem

gyermeke

volt.

De mit

hát e két lény,

az

élet

megajándékozva mindennel,

közönséges

ges aira, hogy

fogalmai

szerencsések

elégedett volt-e valóban?

Podmaniccky

:

Ar

szerint szüksé-

lehessünk,

»lföldi vadAszolc tanyija.

boldog

s

(M£
Meggyzdésem

s

sértbb

nézve

annyiszor

oly

s

tulajdonképen mégis

A

mely

szerint alig van kifejezés,

az emberi jellemre

fejezetnek

hetek.)

mint

volna,

oly keveset

e

említett

lelkesedéssel

mondó

oiímc.

legszebb, a legragyogóbb érzelemnek, a sze-

mely a vad kebelben ép oly gyökeret

retetnek,

bír verni, mint bármi ellágyult

szívben,

megszelídült

által

ember mondom, csak mézes egyaránt

fogékony, hetei,

vagy az

melyre

—

azon

még

csak

eilcölcsök

vagy

jó

rossz

érzelemnek,

nem

is

hó-

napjai, annál kevésbé évei volnának?

Ezzel

is

törpesége

az emberi természet

önma-

gára sütötte a gyengeségnek bélyegét. Mentségére hogy legalább alig hozhatunk fel mást, mint azt, igazat

mond

a milyen

s

nem

igyekszik jobbnak látszani, mint

valóban.

Minthogy csak mézes hetek nek

—

nem évek

s

legalább közönségcsen ezt tartják

jelentenek

annyit

a

szerelem

létez-

—

történetében.

azért

Ez

fénypont; ki annak birtokában sohasem volt, ki annak tudatával soha sem birt, az a földi élvek legnagyobbikát

nem

élvezte,

kor pontosulnak össze a

szép és boldog egészszé.

nem

tudja,

hol s mi-

legellenkezbb érzelmek

»9

A

fiatal

nem

els

lánykának, fejldése

napjától kezdve,

de legalább kellemes bizonytalanság, kdfátyolába burkoltan lebeg érzelmi vÜága ha

világosan

is,

mint a szerelem

eltt,

házasság, azaz

a

telje,

a

mézes hetek.

Ez sem

természetes, azért jó birt ez

mának, az n\^m a mint

Mert n, ki sohanem vágyott az-

is.

soha

ki

egyedüli költisége lehet gondolatfolya-

mi

után,

elérzettél,

n,

az akár szép,

épen

természetnek

a

akár

tetszett

nem

t

szép,

alkotni,

mégis szív nélküli.

A

férfiak

szen más

szemében,

alakúak a

általán

véve legalább

egé-

Azok nem

mint

mézes hetek.

a szerelem fénypontja, édene,

hanem inkább

Pygmaleonjaként

némileg lahangolt érzelmek

a

már

tn-

nek el. A férfiak többnyire már akkor ott vesztiV. a költiség els tiszta benyomásait, mikor az még

A

bennök mint öntudat.

alig él

gosan

tudnák azt

fel

nélkül,

életbe

fogni,

hogy

lépnek,

vilá-

mint

már félig elélt lények. hogy hiányzik keblökbcn

Csakhamar észreveszik, az, mi mindennek fényt, bizonyos bvös álmokban ringató lég-

kellemet

s

kört bír

alkotni

körülöttünk

szerelem költi képessége.

hiányzik

;

A

kit

bennök a magába

ilyenkor

meglephet még az ihlet mindenhatósága, ki még költiséggel tud szeretni, annál a mézes-hetek bvös ervé válnak, mely eltiprott világot eleve-

szállva,

nít

s

már elveszettnek

tárja fel.

tartott

paradicsom kapuit

Ha

ügyes

tollam elég

olvasóim

a közelebbi

bizonyos kimért,

goknak

a gerfalvi várlak

tisztelt

mondottak után,

ma-

szerezzenek

fogalmat

tiszta

hogy

arra,

volt

fejezetben

belsejérl

annak kör-

s

nyékérl, ha továbbá a mondottak nyomán Ágnest és Gyulát azon lényeknek életet

szépbe

;

akkor

mézesheteirl

Mindent,

E

a

szerelem

fényesebbé

szebbé,

mindazt egyesítve

utai,

annál szebb :

pár

el

bir

átélt,

életünk

Gerfalván. feledve

ket

azt,

reájok

nézve

életünk

behintvék

mindenhatóbb

s

nem

élt.

létezett

;

Az de

egyéni min-

volt az

a szerelem-teremtette

mi

hogy

arra,

a jelen édesteljes peremééinek

egész nagy világ

denségök

e

természet

s

alkossa

találjuk

feledve mit

két lény,

teljhatalma

mvészet

nem egyszer visszaemlékezteté nem mindig simák s rózsákkal kalandos

természet-alkotta

már némi fogalmuk lehet mondanám, hónapjairól.

mit

hogy

pályáját,

s

—

idézni, mindent, mit az ész, nyújt,

valódi

képzelhetik, kik

öntnek mind e mesterség

boldogság, meg-

elégedés.

Kik az eltt ismerték

Gyulát, alig

hitték,

hogy

ugyanazon ember a szerelem hatalma varázservel birt reá. Víg kedély, nyilt kebl volt mindig, Ágnes közelében földöntúli kifejezés bélyegzé ;

arczvonásait, tetteit, szavait. Fiatal neje

mindig szép és szeretetreméltó volt

ugyan, de annyira szépnek

sem

s

kedvesnek, mint most,

Átlépve

az

eddigelé

senki

fesz- és

félelmes visszavonulásnak eltte

ismerte.

türhetlen határait, kifejldött

benne

örökös

majdnem

a tiszta érzel-

mek,

fx

valódi meggondolatlan

szerelem

legfénye-

sebb példája.

Ha

ember

az

szeret

s

viszont szerettetik,

den csekélység örömet idéz

min-

elé.

Nincs gondolat, nincs érzés, mely habár magában tekintve szép és nék, ha közlöm vagy

jó,

százszorosan azzá ne vál-

egyszerre érzem

szerelmem

tárgyával.

Gyula sokoldalú tapasztaláson szerzett ismeretei ha

nem

n

irányában, milyen Ágnes, hasznosan mulattatók

voltak

is

alaposak, mindenesetre oly

Ágnes soha egy mestere

valának.

sem

szavait

fiatal

hall-

gatá oly figyelemmel, mint Gyuláéit, mikor az egy

vagy más tárgyról véleményét k'mondá. Soha regény nem mulattatá annyira, mint mikor férje néhány kalandját, mintegy beszélybe foglalva elmondá.

De

van-e mester a világon, van-e regény, mely

többet

s

igazabbat volna

valódi szerelem? varázsolt tosat

E

már együgy embert

szelíddé, rosszat jóvá

részrl alatt az

a csalódott

mondani,

képes

hatalmas érzel^-m érett

az

mint a

nem egyszer

eszvé, indula-

életben

;

míg más

szerelem sokszor rövid perczek

ellenkezt idézé el.

S viszont Ágnes öröme vagy figyelme, helybenellenekzése, mily rendkívül örömet okoztak Gyulának! ót már sok ember hallgatta, hagyása vagy

de azok bármit gondoltak volna dott, az tatni,

düli

közönyös

volt reá

is

nézve

;

arról, mit

mon-

Ágnest mulat-

neki tetszeni, vele vitatkozni, volt most egye-

öröme, élvezete.

A

nap els

mindenki külön szobáiban

felét

Gyula más ügyekkel

foglalkozott; neje

vel mulata, a

háztartás kisebb

tölte.

érdekl

tárgyat

részint gazdasági, részint e

zené-

olvasással,

nem

gondjai épen

tartozának kedvencz foglalkozásai közé. Lelke mos-

mégsem

hogy

gondokkal,

valódi

kellemetlen

ellenkezék c

annyira

állapota

tani

s

nem

épen

azt

lehete csodálni.

A

délután vagy

nak, vagy

vagy a

vagy

gyalog sétának,

kocsizásnak

szánva,

volt

kies természet

szebb

egyik

utóbbi

ritkán

történt,

es

nem

mert

részint,

falva kevés érdekes szomszédsággal

leginkább pedig, mert

épen vagy

pontja,

egy köze] fekv major, vagy nem távol szédság fölkercsése ln kitzve czélul.

Ez

lovaglás-

mint

a

szom-

Ger-

dicsekedhetek,

vala a boldog

párnak

sem szüksége sem kedve mások társaságát óhajtani, nem is képzelhetek, hogy szk körükön túl hasonló boldogság létezhessék.

E kirándulások pontját;

képezek a mézeshetek egyik fény-

mert bármit élvezzünk

mindennel

mes,

szebb

maga

tünk legszebb foglalványa szet.

A

völgyek,

szerelmes friss

párt

erdk

halad végig; mert a mi leiköket

meiket

emeli,

az

a

és

szép

mindnséggel s

is

Ha

leg-

szóval

szabad az,

lé-

termé-

ha

kies

sznyegén

rétek vidítja,

legtermészetesebb,

jellemvonása az embernek.

kellemessé

a

kétszeresen

virányos

s

fényes, kényel-

közepett, a

gondolataink,

érzelmeink,

lakás,

is

termek

ellátott

mi

érzel-

mert

f

mindezeket a nagy

közölhetjük,

kétszeresen

kedélyessé válik lelkünk állapota.

Az le.

A

napok órákként

órák peremekként, a

szép várkastély

öntudatához,

oly

lakói

alig

sebesen

juthattak az

haladt

meg

röpülni látszott az, mikor

folytak

az

élv

volna

kellett

élet

ideje álla-

podnia.

S mégis hamar, mindent múltak napok,

hónapok

mily sokat éltek

Az

s

a

elnyeló

sebességgel

boldog pár

élveztek e rövid

id

életében alatt

boldogságuk hasonló vala a naphoz.

két lény, de

Iste.i

tudja

hány

szegény,

Nem

szerelmei

nélkülöz lény sütkérezhetett volna keblök melegének sugárzatán

bens

IV. (Folytstás.)

Ágnes

fiatalkori

barátni közül G.

veié legjobban, vele társalga

eddigelé

szívének

lötte

. .

grófnét ked-

legtöbbet, vele

csekély

köz-

szerinte

bajait,

szerencsétlenségeit.

A

n jellemére nézve nagyon egyezett. Mind-

két

kettnél a költiség, inkább

kifejtve.

férjhez s most

nje épen

a

hevesebb

. . .

mint fogamzott

s

fejldött végre

boldogsággá.

grófné néhány

szonyt lássa

koruk

lakott Pest köze-

szeretni kezdé, barát-

Kolozsvárt tartózkodék szüli látogatása

kelése után érkezett

Nagy

érzelmek voltak

grófné ezeltt három évvel ment

Magyarországban

látta tehát

;

szerelme

G

. . .

Mikor Ágnes Gyulát

lében.

végett

G

azt,

Ágnes összehogy mint asz-

kitl mint mátka búcsúzott.

volt a két fiatal

álmait

hónappal

Gerfalvára,

n öröme

valósultaknak

látták,

hiszen zsenge

;

mert szerelem

boldogítá mindkettt.

a

Az els üdvözlések után Gyula magokra hagyá nket, mintegy érezve, mi sok mondanivalójuk

leszen.

—

Végre magunk vagyunk, monda

G

. .

.

grófné

—

nyugodtan

örömmel szemlélhetlek, mióta aszis láthattalak. Mily )ó színhogy érzed magadat ?

s

szony vagy, még nem

ben vagy

—

—

!

Hogy

is

kérdezhetsz

ilyesmit, egész

nincs boldogabb lény nálamnál

képzelni mertem, valósult.

Ha

;

világon

minden, mit valaha

mostani érzelmeimet

mátka koromban

egybehasonlítom azokkal, melyek

buzdíták keblemet, csak most szeretem igazán férje-

Ügy

met.

szerelmem

mintha

látszik

növekednék, egész éltemet részletig boldogít. s

eltölti

mindennap

legcsekélyebb

s

Mennyire sajnálom azon nket

barátnimet, kiktl a sors megtagadá mind ennek

hogy nekem is sok búbánatomba míg elértem azt, mi most boldogít.

élvezhetését. Igaz, került,

—

Kétszeresen

szólani,

mert én

miket te

nem

hogy

örvendeztet,

érzem

is

elmondál.

Az

Hidd

el,

csak ezt

mintha félteném

sm

azt,

azt sugallaná,

—

Hogy

a

boldogságom

én

valóban, titek

mintha

hogy nem

f

örökös

boldogság

én,

tartós

hogy Ezen esetben nem mulandó,

sajátságot igényel,

is

De

mintha ben-

lesz tartós.

lesz

;

Gyula

így tehát alkalmasint

s

által.

elérni.

mit most birok,

valódi szeretet legyen. tartós és

szeretném

szerel em-alkotta

legyen, csak egy

st

mindazokat,

volna képes megállapodni, mindig deritebbé

válik fétjem szeretetreméltó viselete

—

hallak

így

érzettem

s

és

tartósan

t.

i.

te is

pedig szere-

egymást.

Kis mélázás után Ágnes így szóla

—

Az

lehetetlen,

enyésszen.

Mi

hogy

volna a

a mit

szerelem,

most ha

érzek,

el-

még örökké

i6

sem volna mi az báb gyanánt múlékony tartó

Míg

a két

ha e fénypontja déli-

élet,

;

és csalfa volna?

n beszélgetve

mulatott, addig

a kertben sétála, vizsgálá az egyes

melyeket

kat,

nem rég

érve, kocsi robogott

ülteiének.

kis hintó

bakján

gyes fogatot.

Megpillantván

Isten

hozott, Béla,

mily

Köszönöm

a nyitott

megáll

rég

nem

s

láttalak;

monda Gyula,

madár vagy nyújtva az érkeznek.

—

ember lt

tárta.

nálunk, —

ritka

egyene-

a háziurat,

leugorván ülhelyérl, feléje

—

s

virgoncz székely né-

hajtotta a

s

Az angolkertbe

be ennek kapuján

sen a kastélynak tartva. Fiatal

Gyula

facsoportozato-

jobbját

megvagyok még, bár

pajtás, csak

igen rossz kedvem van, ez oknál fogva kerülöm az

emberek társas^^gát. De hát te hogy érzed magad, mióta Hynien hatalma uralkodik fölötted zsarnokilag.

—

Boldog vagyok

;

hidd

zas, azt valódi szerencse

ér az a legényélet, azt,

az

el

barátom,

még nem

ki

nem háMit

környezte.

ember mindent megun, de

leghamarébb.

—

vek

Kevés idvel ezeltt pedig egészen más elvalál megvallom, nagy változáson

apostola

;

mentél keresztül c rövid

—

id

Igazad van, de akkor

alatt.

még nem

voltam

sze-

relmes, sem házas; és hidd el, zz egyetlen módja annak, hogy eltompult fogalmainkat fölelevenítsük, még egy szer még pedig valóban fiatalokká s váljunk.

— Teljes

szívembl fogok örvendeni, ha késbb.

bizonyos icí múlva

hallak szó-

ily lelkesedéssel

is

lani e tárgyról.

—

nem vagyok már gyermár az életben, hogy örökké. Az els mámor után képe-

Barátom, tudod, hogy

mek, eléggé tapasztaltam

semmi sem

tart

vagyunk

sek

módon rendezni

oly

életmódunkat,

hogy az örökös elégedettség forrásává

— —

—

Szívembl óhajtom mindezt

váljék.

csakhogy

Kérlek, ne okoskodjál tovább e kényes

—

állítá-

hadd mutassalak be nmnek, azon varázshatalomnak, mely e változást elidézé rajtam. sokról. Jer velem,

A

nkkel

ideig

még

alig

termeit s több kényelmesen

gatta

G

—

s

magyarázott

grófné tetszésteljes

ízlésieljesen ren-

s

dezett helyiségeit. Büszkeséggel arczczal mutatott és

egy

Ágnes megmutatá minden egyes szobá-

volna,

barátnjének a fényes várlak ját,

mert miután

találkozhattak;

beszélgettek

örömtl sugárzó mindent

s

hall-

felkiáltásait s

meg-

jegyzéseit.

A

férfiak

a tágas

az asszonyokat,

folyosók

egyikén

feléjök tartottak.

pillantván

Gyula bemutatá

báró Örkényi Bélát.

—

Rég

kényi?

—

tartózkodik

—

már vidékünkön báró Ör-

kérdé Ágnes az érkezt.

Úgyszólván, folyvást

itt

lakom, közelfekv kis

jószágomon.

—

Elég nem szép,

hogy csak most keres

föl

bennünket.

—

Nem

kegyetek

akartam

boldogságát,

hallok a vidfk miden

háborgatni

látogatásaimmal

melyrl annyi lakójától.

sok szépet

28

—

Szokásuk az embereknek, hogy inkább mások szóla mint saját ügyeikkel foglalkoznak mindig közbe Ágnes.

—

— Mind vidék mond — Mindenesetre

a mellett

mint hogy

azt

reménylem, ez egyszer csak hirnöke.

a

igazat

sokkal

igazat és

ön szives látogatásai

alaposabbat,

megháborítni

képesek volnának.

id

Kis

nje

— — —

múlva a

férfiak eltávozván,

Ágnes

barát-

felé fordult:

Hogy

Még

neked Örkényi

tetszik

nem

Igazad van

kellemetlen

—

Ítélhetek

mind

;

benyomást

hogy láttam. reám visszás s

a mellett

van

tett,

embert

valami, mi rossz

?

hisz alig

arczkifejezésében

velem; vonásain

sejd/ttct

az irigység látszik székelni.

— Ne

szegényt;

ítéld el

te

mindig szigorú

Ki tudja, talán a legjobb ember,

s

valál.

csak rosszul al-

neked az

kalmazott elménczsége miatt kellemetlen '

megjelenése.

— Szörny hiúságot mintha mások boldogságát — Nekem legalább úgy

árult

is

akarta volna mondani.

Vannak emberek, fejteni

miért

idéznek az

Ítélet,

—

el els

kik

—

visszás, látásra.

el

megjegyzése,

meg tudná látszott,

zavarni.

mintha

maguk sem tudjuk megkellemetlen

Néha

de sokszor nagyon

is

benyomást ugyan

rögtönzött alapos.

A nknek

e tekintetben sokkal finomabb tapintatuk van, a férfiaknak,

k

azt

mint

pillanat alctt többet vesznek észre,

mint mi órák közben. Ágnesnek aligha igaza

nem

29

midn

volt,

irányában

Béla

ellenszenvét

nyil-

vánítá.

Béla leg

ember

fiatal

nagyon

is

volt

még

túlérett.

ugyan, de

szellemi-

t

Alig ismerte

valaki,

magának élt. Mindenki mint mondani szokás azt tartotta róla, hogy hamis ember, éles nyelv míg maga mindent keannyira

visszavonultan

s

—

—

;

rül,

mi

életmódját

zavarhatná,

vagy

kellemetlen

viszonyokba ejthetné.

Most

is,

hogy

kerüli

midn a társas

érkezni látta azt, kirl köröket, különösen

Külsejére nézve alacsony szikár alak,

rög

arczulattal és színezettel.

fejezésében

— Marosi

alig kereste fel szomszédjait.

csodálkozott,

tudta,

nket.

a

keleti

Mozdulataiban

göki-

észrevehet,

bizonyos hidegség volt

mely részint elfogultsággal részint

s

alattomossággal

látszott határos lenni.

Ilyen volt azon egyén,

Ágnes

férjnél volt,,

ki

néhány

elször

okozott a kedves háziasszonynak, fiatal

által

mióta

talán,

pillanatnyi rossz kedvet

Nem

is

tanácsos

házasok irányában kétértelm elménczkedések akarni fényleni.

Azok annyira

boldogságukat, hogy gylölik gondolattal

is

meg

féltik

s

rzik

mindazokat, kik

merészlik támadni

bár

kincsöket.

V. (Egy

G... grófné

Örkényi

báró

és


mi-

látogatásai,

után mindketten huzamosb ideig tartózkodtak volna a gerfalvi várkastélyban,

megzavarák

a fiatal há-

zaspár kellemetes egyforma életmódját.

Ágnes

hogy barátnjének elmondmik mostani életviszonyait szépítek, részint örömmel hallgatta, midn G... grófné keble boldogságát s örömét kirészint örült,

sokszorosan

hatja

mindazokat,

tárá eltte.

A ni

jellem

egyik

azon

fényoldala

melynél fogva ha boldogok, egészen s

akarnak maradni.

érzelme

nálok

mindazon

Az önmegelégedés

mindent

elnémít,

odaadás,

azok tudnak páratlan

e

szívesen

eseményeket,

melyek

talán

megzavarhatják örömtl

sugárzó

létöket;

feledik

pillanatra,

kétsze-

resen érzik és becsülik a sors azon kedvezményeit,

melyek

E

tének,

dn

a

n

varázsolhatják.

most azon kellemes szakában vala

midn

minden

lanyha

fényét,

sima

nak

pedig

—

fényesebbé

boldogságukat

két

szell

virulni látszott is

víztükrét. niily

alig

zavara

körültök, mi-

boldogságuk

Alig hihetek, hogy

számosan, a

kik boldogtalanok, szerencsétlenek.

él-

van-

nagy világon,

—

3»

Egészen más viszony volt Marosi és Örkényi Mig amaz mindig csak a jelen gyönyörei-

között.

rl

tegélt barátjának, ez által a házasélet dicséretét

mintegy felelve

azon vádakra,

me-

hogy

mint koros

férfi

zengedezve

s

lyek ellene

felhozattak

oly

fiatal

:

nül, mint Ágnes; addig Örszólt ugyan ellene, de mint-

lányt vett

Tamásként nem

kényi,

egy lehetetlenségeket

s túlzottakat

hallgatta

végig

mindazokat, melyek eltte elmondattak.

Ágnes,

ha

annyira,

nem

állíthatjuk

de

megkedvelte,

legalább

nem

miszerint

kedélyére

volt

hogy

kellemetlen

miután

kivált

látása,

is,

Örkényit

megbarátkozott

látta,

vele

hatással

hogy

férje

szívesen mulat vele.

Távozván formaság

a

vendégek, ismét a régi kedves egy-

állott

be Ágnes

nag^'

örömére,

mert

már szinte félteni kezdé Gyulát, hogy másokkal is épen oly kedvesen tudna mulatni, mint vele. Midn Béla távozott. Gyula felkéré, hogy látogatását

minél

többször

—

mond, jól esik néha emlékezve mindazokról,

ismételné; mert szólani

mik

—

a multakról,

most

'így-

meg-

már nem

lé-

haladva

fel

teznek.

Ágnes ezeket a

lépcszeten,

hallva, s

kis

szünet

férje karján

után,

szórakozott

arcz-

Gyula felé hogy Örkényi sokszor eljárazért leginkább, hogy a multak-

kifejezéssel e szavakat intézé

—

Miért akarod,

jon hozzánk,

—

ról beszélhess vele ?

elégít ki,

séged?

már

is

—

kedves

mostani boldogságod

nem

emlékezetekre van

szük-

.ja

— Ne magyarázd így szavaimat. Nemde, vesen mulattál G... grófnéval, szó köztetek, mint arról, mit

—

De mind

is

szí-

másról volt

aligha

átéltetek.

boldogságom

az csak mint mostani

alapja kedves elttem,

—

legetni

mert veled

a történteket,

te

csak azért szerettem

em-

hozának érint-

kezésbe.

—S

ki

mondja, hogy én nem ugyanazokat tárgya-

Iám Bélával

s

neki

nem ugyanazokat beszéltem

— Örkényit nem tartom oly embernek,

hallgatná, lik.

midn

mások

Ezt kisebbíteni

s

saját

el ?

szívesen

ki

boldogságukat regé-

elménozségei

nevetsé-

által

gessé tenni, hiszem, hogy hajlandóbb.

nem

Béla

felelvén, nejét termeibe vezeté s fon-

—

tos dolgok végzését adván okúi

elbúcsuzék.

A

meleg forró nyári hónapokat aranyos színezet sz? napok követék, s ezeket ismét hó-fehérítette

A tek

csillogó

téli

tájkép váltotta

fel.

természet egymást felváltó jelenetei

el semmi

nem

lényeges változást Gyula

Csergedez patakhoz

életfolyamában.

és

idéz-

Ágnes

hasonlíta ez,

melynek tükre annyira sima, vize annyira tiszta, hogy fenekén látszik a fehérre mosott fövény, míg csendes s minden vadság nélküli folyása nem képes

megtörni,

magával sodorni

díszít

a partjait

nefelejts-szálakat.

S mégis

voltak pillanatok, melyek vihart jelent

felhcsoportként határán.

tanyáztak

a

Ágnes annyira boldog

akaratlanul

is,

szerelem volt,

tiszta lát-

hogy sokszor

keblét félelmes érzés fogta

ha lehetetlennek hinné,

hogy

ez

örökké

el,

mint-

tartson.

^\0

— Mostani boldogságod nem Podmaniczky: Az

alföldi

vadászok tanyája.

elégít ki ? ii. lap.

33

mintha rémkép környezné bclvilágát, semmisítni

galmát

De

s

mely meg-

megzavarni készül mostani

s

lelki

nyu-

boldogságát.

nincs

is

a

csordultig legyen

világon is

érz

kebel,

az örömérzet

tudatával telve, egyszersmind aggasztó

ne támadnának benne,

midn

mely bármi

legbensbb önérzelmek

is

mindenhatóság jótéteményei eltt leborulva, mintegy magába kénya

telen szállani.

Ágnesnél e búskomor

érzelmek

a tiszta, valódi

boldogságban gyökereztek-e vagy elérzelmek

al-

konyaként vetettek néha kétes világot sugárzó arczára s

keble legbensbb titkos életére? ezt a következ-

mény

mutatja meg.

Podma nicsky Az :

alföldi

vadi*zok tanyája.

VI. (S

még néhány

hónap.)

Mintha virányos rétrl kopár

midn

lehangolt keblem, azt,

egy

megváltoztathatá

mi annyira

néhány hónap

lak belsejét,

kényteleníttetünk

nem érdemesek gatva egyesek

tarlóra lépnék, oly

elmondani készülök minda gerfalvi

elhinni,

a boldogságra,

vár-

Mintaz emberek

lefolyta

alatt.

hogy

ha sokszor taglal-

elégületlenségét, visszagondolunk

s

ennek kútforrásait s els indokait. Azt tartják közönségesen, hogy az emberi természet minden hét évben változik. Mennyi szerencsétlenség, bú-bánat sznnék meg, átvizsgáljuk

ha ez valóban úgy volna.

Hány

n

nem zengene

hálát az égnek, ha

hét év muIva változott volna

S

is

férje

csak

természete?

viszont hány férj volna elégedett, ha nejeik

mert nincs tökéletesség sora alatt

e világon —

—

hét év hosszú

ugyanazok, azaz épen oly kedvesek

és

szerelmesek maradtak volna

Hogy Marosi jellemében s viseletében történjék, nem volt szükség évek hosszú Alig másfél éve, hogy

désében élvezte,

s

már

boldogságát egész is

nem épen

változás sorára. kiterje-

kellemes remé-

nyekkel kecsegtet átmenet volt észrevehet lényében.

35

Magába

nem

vonulttá s

szágai

ürügy

igazgatásával,

nem

alatt

hazulról,

ez

korholásával

—

házias

idre

hosszabb

elmulasztván

ezen

;

távozott

szeret

a

magában tekintve ugyan csekély jelent

lett

többet foglalkodott jó-

tisztei

ritkán

által

kedvvé

ritkán rossz

szokottnál és szükségesnél

férj

—

mégis oly sokat

s

kötelességeit.

Marosi viselete s kedélye, leme nem változott ugyan

ez

egész

által

jel-

mégis

de

rögtön,

nagyon észreveheti eg

az idegen szemlél eltt. Mintha egy év elég volt volna arra, hegy kimerítse mind azon szíves hódolatot, melyet tanú-

sítanunk

ha

örökké,

kell

örökké

akarunk

sze-

rettetni.

Nem annyira feledni látszott Ágnest, mint irányában bizonyos kimért, hideg modort adni magaviseletének.

A nem

szerelmes ritkán férj.

emberbl szeret

Ha szeret-

akkor megfelel hivatásának

nem szeret nek. Ez

—

;

lesz,

a

és férjnek

ha csak

szeretbl megmarad,

marad

férj

s

többé, akkor vége az élet költiségéutolsó

szeret férjbl

kedélyállapotban

csakhamar

szerelmek történetében?

—

—

mert

Gyula mi egy év a volt

okoskodóvá,

s

ezt alig

ln. E változás oka egyrészrl Marosi jellemében kereshet. Nem lévén már fiatal ember, örömmel karolta föl azon érzelmeket, melyeket Ágnes ébelérve, unatkozottá, türelmetlenné

resztett keblében. Ujjászülöttnek

talnak lelkét, érzelmeit

rizni, megtartani

s

;

de mind

mennyire

érezte létét, e szépet

fia-

meg-

lehet, szebbé, viru-*

36

—

lobbá alkotni

arra az

nem

lelke s fogalmai

hamar áldozatnak

nem

más, mint

élet

kissé

által

elfásult

voltak többé képesek. Csak-

tartotta

azt,

tulajdonképen

mi

kötelesség

szives

terhesnek

;

azt,

örömmel teljesít, nevetségesnek s túlzottnak mindazon költiségbl ered kacérkodásokat, melyekben a szerelem legbecsesebb fmit szeret

szere

szív

rejlik.

Más

úgy látszott, mintha látharködött volna fölötte, mely a rossznak szerepét vállalván fel, mintegy ervel sodorja részrl pedig

tatlan hatalom

az elégedetlenség örvényébe.

A nk

véve több ítéltehetséggel

általán

birnak

dolgában mint a férfiak; férjük és szeretjük irányában pedig alig van gondolat, mely kikerül-

szív

hetné

figyel möket.

Ágnes els gülését,

s

mindenre nézve

nem

Gyula hide-

pillanattól fogva érezte

ennek következtében ;

de

változó

annyira szerette

viseletét

férjét,

hogy

képes valósággá átvarázsolni mindazt, mit talán csak félelmes rémképként látott álmaiban levolt

begni, képzeltehetsége

Ha

folytán.

oly hibát követett volna

Gyula, mely mél-

el

maga után

s

melyet cse-

kély kifakadás után annál gyengédebb

engesztelés

tán neheztel ést vonhatott

követhet vala: Ágnes annyit, mint jelen lásai

sokkal

helyzetében.

csekélyebbek

kért neheztelni kellett

posak

s

bizonyosan

gyakoriak,

volna

—

voltak, s

hogy azokat

nem szenvedne Férje hanyag-

hogysem azo-

mégis annyira feledni

nézni, a lehetetlenségek közé tartozott.

vagy

alael-

37

hogy férje vétkezik, s mégsem volt elég ers azt megnevezni. Ezen örökös izgatottság s azon vágy, hogy

Ágnes

érezte,

mennyire

melyet

kincset,

igéz

lehetséges

csak

visszafoglalhassa s újra

fogyni

birtokába érzett,

viselete

által

keríthesse

azon

veszedelmes

igen

hatást gyakoroltak jellemérc.

Sokszor búskomor rég oly víg Ágnes ves, nyughatatlan

;

s

volt

volt volna elhitetni

elégedetlen volt a

még nem

kedélye víg peiczeiben némileg, mintha

magával,

he-

is

kénytelen

hogy nincs panasza,

hogy keble érzeményei deritek. Mind a mellett, hogy Ágnes jelleme egyik fvonását hevesség képezte, lag

uralkodott

mégis jósága zsarnoki-

minden többi érzelmén. Nemcsak

hogy szavakban is nek fokozatos, reá

alig

még gondolatban

keble magányos

pett hitte,

is

alig

s

éreztette férjével

nézve szomorú

merte vádolni

hogy

vétkezik

viseleté-

változását,

de

tndései köze-

azt, kit szeretett

talán ellene

s

idézi

s

a»t

elé e

változást.

K

Hónapokig

már e lassankénti bomlása a Marosi kimért viselete mindin-

tartott

szép viszonynak.

kább ridegebb ln,

szives, kedélyes pillanatai

ritkábbak. Külsejére nézve

ságot

nem

let válta

Midn mintha

a

is

annyira egyszer,

—

mind

a szokott csinos-

mint rendetlen

vise-

föl.

ezt

mondom,

talán

sokat vádolhatnának

külsségek embere volnék. Korántsem, de

38 tapasztalás

nyomán meg vagyok gyzdve, hogy

sok tekintetben, bizonyosan az embereknek külsségekben, tisztaság vagy fesztelen odaadás, csinosság vagy ízléstelen túlterheltségben tükrödzik beiviláguk.

Gerfalván

minden megtartotta a régi fényt s Marosi látszott lelkileg s némileg testileg is rommá válni mindezek közepett. ó mindinkább visszavonult, alig kereste föl az emberek társaságát, az egyetlen, ki meghívását elfogadva rendesen látogatá Gerfalvát, Örkényi

rend képét; csak maga

volt.

Ágnest e látogatások nem igen zavarták életalig látta férje barátját, minek na-

módjában, mert

gyon örvendett; mert a gyakori vendéget, mind a kifogás nélküli volt magaviselete, mellett, hogy sehogysem tudta megkedvelni.

VII. (Hirasság

Az

és ^boldogság.)

év egyik

1852-diki

estéjén lo-

tiszta nyári

Marosi kastélyának udvarába. Kis, ülve, avab fajtájú nyirottsörény hegyi ponyn mely büszkén, mintegy szürke paripát vezetett, vász

fiú

ügetett

díszít

a derekát

látszott hordani

öntudattal

ni

nyeregszerszámot.

A

szürke

mert eltt

úrnje Ágnes

s

lefelé,

helyes

paripa

meg

állapodott

alig

míg

hoz

mök

—

Hát

termekbl kilépve haladott könnyít deszka-

a

nem

a gróf

mellé.

nyergeltetett ?

fordulva, ki fabábuként

fiú-

ült kis

zö-

meredten

O

nagysága

azt

monda, hogy ma nem fog hegyekbe.

lehangoltság kifejezése borítá

Vadászni

gában szólva.

kell

—

váltotta be.

ismét,

Mióta

többet fog velem

nem

kérdé a

lován.

Ágnes vonásait e szavak után

s

büszke,

folyosók lépcszete

lovagolni, elment vadászni a

—

fogva

inasa a fel- s leszállást

állványt állítá kedves lova

—

oknál a

—

igéri

lenni,

a

szomorúság

s

el.

mintegy ma-

folytatá

már, hogy gyakrabban

de

igéretét

Azt mondja, szeret

;

mindeddig de ha sze-

40 rctnc még, ugyan miért késnék annyira megörvendeztetni lelkemet ily csekélységek

által.

ült nyeregben s lova mintha elre tudta úrnje akaratát, lépést indult ki a kapun, s a dombon lefelé a virágos kert vas rostélyzatának. Túllépvén ezen, Ágnes felébredett mélázásából, s

Alig

volna

talán

kedvben

és rosszabb

indulatosabbban

máskor, vágtatva indult

s

haladott végig az

mint angol-

kerten.

Mintha e

pillanatban

volna neki a

sugalta

azt

mindeneken

féltékenység mindeneken átható

s

kodó hatalma, hogy ne szokott

utján haladjon, ha-

nem

változtassa

keresse

meg büszke

férjét

föl

szokott s hova

t

ott,

hol

kisérni

futamodását,

lova

közönségesen

nem

engedi.

egyszerre támadt gyanú,

pult az

Min

tiszta

keblében gyzött a bizalom angyala tért

Még ség

is

kivált

s

nem

rémképei ijeszt hatalmának.

hogy Ágnes átlépve a szziesvalóban élni Ígér határain, mint már is panaszt rebegtek szép ajkai, már

alig két éve,

sokat

kezdett

ala-

megmagyamiután Ágnes

azt

még most sem

engede

s

mulatni

rázni

tudjuk,

ural-

;

s

n

voltak pillanatok élete folyamán,

midn

az indu-

latosság s rossz kedv eltorzíták kellemdús arczát, s

megmérgezték

—

habár csak

pillanatokra

is

—

tiszta, jóság-derítette jellemét.

Pedig ha van lény a világon, kinek örök szerelmet s abból ered boldogságot mertünk volna mint azon választotjósolni, bizonyosan Ágnes tak egyike

rújábai^

—

—

tündöklött volna

a

szépnem koszo-

4«

Szépség, gazdagság, mveltség, szerelem, szóval

minden

S mégis hogy mostani

napjait. tat,

sem

tartja

Az

e kiejtett

viszonyai

életmódját

s

koránt-

édennek.

azon szomorú tapasztalást teszszük

életben egyszer,

ismét

édenné varázsolják élete néhány szava arra mu-

hogy

egyesült,

hogy

nem

mind

arany,

a

mi

fénylik.

K

Mi

volt

s

Ágnes grófné elége-

oka annak, hogy

dettlennek és

szerencsétlennek

tartá

magát akkor

között, melyek mindmegannyi tényezi voltak boldogságának?

viszonyok

azon

látszólagos

Ennek oka egyedül

férje megváltozott viseletében

mely szerint , a tapasztalt világfi, házaskörét rendezte s Ágnest mint asszonyt s nejét nézte.

rejlett,

Legtöbb boldogtalan házasságnak indoka, a férfiakban kereshet, ók, kiknél a hatalom és er van, kiknek feladatuk a részint

restségbl

fiatal

lánykát az életbe vezetni,

vagy önzésbl, vagy

mert indulataikat fékezni áldozatokkal megvásárolni ják

és

semmisítik azon

szerelem

s

a

legfbb

nem

végre

-

—

boldogságot

s megrontmely eleinte a

bírják

viszonyt,

által széppé de valóban szép csak akkor marad,

annak sokoldalú gyönyörei

s

varázsoltatik

;

ha azokat ügyesen tudjuk élvezni.

A

házasság olyan mint szép kép, melynek

leg-

mvészileg becses részei csak akkor szemlélhetk, ha azokat a nap sugárinak jó irányfényesebb

s

zata tünteti el.

A

n,

kép a

a napsugár a

férfi,

ennek

viselete

alkothatja leginkább széppé, magasztossá s kellem-

Az

dussá a szereleni álmainak tüneményeit. adata

a szerett

varázsolni

nejévé,

nejét

fel-

asszonynyá

pedig

át.

Nincs az életben élvezet, mely több áldozatot mint épen a szerelem élve. De ki nem

igényel, érzi

ezen erfeszítésre, az ne

magát képesnek

hogy a szerelem

a mindenhatóságtól,

követelje

is

s

annak tartós gyönyörei derítsék élete pályáját.

legnagyobbb

Marosi mikor

hibát

akkor

követett

hónapot töltve nejével,

néhány

alig

eJ,

élet-

módját úgy rendezé, mintha már évek óta élt volna Ágnes grófnéval. Azt szokták mondaai, nem jó az asszonyt elkényeztetni.

Ezt más nem pillanattól

dre

mint

az, ki

már els

hogy nem fogja mindig egyenlen sze-

reltetik,

retni

mondhatja,

fogva, mintery azon elérzet által vezé-

nejét

készül

vele.

Mintegy

már azon meggondolatlan

viseletre,

akar követni, mikor

megkezdi

és

szeretettel

melyet majd akkor

bánni

most szeretni vél. Vél, mondom, mert azt, kirl csak föltehetjük is, hogy egykor nem fogjuk úgy szeretni, mint szeretjük azon pillanatban, melyben oltárhoz vezetunni azt,

jük, azt

kit

valóban

nem

szeretjük; az csak

szerelmi

mámor, mely mulandó, nunt a délibáb. Marosi elhatározta, hogy örökké falun fog élni. már eleget utazott, s most csönMiért? mert desen kivan

élni.

43 Követelte,

mert s

attól

Kogy neje gazdálkodással foglalkozzék, hogy Ágnes megunhatná magát

tartott,

akkor mitév leend?

Napja úgy

asszonnyal sokat lenni,

lehetleg leg-

azt tartván, nem jó az ebbl ha más nem is, de

kevesebbet legyen nejével

;

kimerültség következik.

lelki

Nem

t

hogy

felosztva,

volt

szerette,

ha a házhoz vendégek

életmódjában zavarta; unta

is

jártak, ez

mindazon szom-

szédokat, Bélát kivéve, kik hozzájárhattak volna.

Mindezek igen szép mék s életter\'ek, de

és üdvös

gondolatok, esz-

akkor

csak

s

azon

esetben

ha Ágnes ugyanazon

valának alkalmazhatók,

lelki

állapotban volt volna, melybe Marosi sülyedett oly

id

rövid

alatt.

Ágnes nem mióta túl.

élt,

—

szeretett falun

alig

Látni kívánt

Nem

atyja

volt

lakának

mert

határain

tanulni.

s

nagy

mutatott

mindig,

lenni

falusi

kedvet

ház

csekély

gondjaival bibeldni, mikor Thalberg egy

szerze-

is

a

ménye, vagy valamelyik vílághir

író

munkájával

foglalkodhaték. is

úgy

volt

órája bizonyos

szoktatva,

teendknek

épen nem kedvelte, hogy többször

kereste

föl

s

hogy

napja

vala szentelve;

minden de azt

férje szinte neheztelt,

kivání

ha

vele, mint

lenni

akarta.

Férjét mindenek fölöít, rette,

De

s

mely egyedüli alapja

tekintve

csuda, ha

a

Marosi

azon költiséggel szeszerelemnek.

a valódi

életmódját

s

eszméit,

szegény Ágnes emberek

nem

társaságába

vágyódott néha, kik lelkét a változékonyság kellemével földeríthetek legalább az egyformaság okozta

búskomorságból

Pedig mily könny boldogítani asszonyt, ki igazán szeret bennünket. Csekélységek, engedmények,

melyek életünkön hajszálnyit is alig változtatnak, elidézni óriási örömöt s megelégedést képesek

Ha Marosi vehcté,

hogy

igazán szerette volna Ágnest, észre-

eszméi

tervei s

Ágnes élénk

jellemével

;

nem egyeznek meg

eszmék, inkább a szívhez szóló tató vezetésre, vala,

hogy

s

hogy más

észreveheté,

foglalkod-

s lelkét

irányra volna szüksége,

érezheté

elnyomni,

melynek

vulkánt

igyekszik

kitörése ketts hatalmú leend egykor.

Gyenge

biztosíték az, mikor annyira

jük az ívet,

megfeszít-

hogy elpattanván az, önérzelmünk felé

szegzi mérges nyilait.

VlJl. (Kit

Azok

után

izfv.)

miket az utolsó két fejezetben

ítélve,

mondottunk, sokan azt fogják talán hinni, hogy Ágnest boldogítani bármi férfira nézve is a leg-

nehezebb feladatok egyike változékony jellem, ki

lett volna,

ó könnyelm,

mulatságra vágyónak

látszik,

otthonosbnak érezte volna magát, mint

bár hol

elvonult családi körben.

Azonban

a

nnem

legyen

dicséretére

egyikének

legkedvesebb

e

mondva,

hogy

mindazok,

ezt föltételezik, hibáznak s ferdén fogják

fel

kik

Ágnes

jellemét.

A ni séget

már magában véve nagyobb élénk-

jellem

ert tud

lelki

s

kifejteni,

mint a férfiaké.

Ezt más nemzet mint a magyar, ítélni.

—

Mi

a

régóta

divatozó

alig

képes meg-

özvegyi

jognál

hogy az özvegyek könykeresztülvitték mindazon

fogva, sokszor tapasztaltuk,

nyen

s

rövid

id

alatt

terveket, melyeket férjeik hosszú

életfolyama alatt

sem tudtak végrehajtani.

A ni

jellem

hamar fejl

s

olyan mint

mintegy

a

pezsg

elragadni

bor,

látszik

ereje

mindazt,

mi forrását netán akadályozza. S mégis épen ezen

46 ereje

pezsgése miatt, nemde, a borok legkedves-

s

pezsg? ni jellem

bike a

A

hasonlít a zsenge

mely

fszálhoz,

vigyázatlanúi érintve megtörik és semmisültnek gon-

dolható

holott egy

;

sebbé varázsolhatja Szóval a

lem

—

nk

azt,

harmat frissebbé

mint valaha

ránk férfiakra

legdrágább

a föld

ket nem

éjjeli

er-

volt.

—

nézve,

azt

vé-

Nélkülöznünk

kincse.

boldogságot

valódi

lehet,

s

csak

általok

élvezünk.

De úgy

mint minden, mi nagy gyönyört 'dézhet

ni

a

ságos

s a

legyen,

jellem

elé,

megkivánja, hogy állása kivált-

is

bánásmód rendkívül gyöngéd s figyelmes által magunkévá akarjuk t tenni,

mely

vagy érzelmét, szerelmét örökre bírhatni.

Leginkább hibázunk akkor, midn azt véljük, hogy valamely fiatal lányka úgy képes felfogni s azon szempontból

már

szeretni az

jártasak s talán némileg

melybl mi

életet,

unatkozottak

felfog-

juk s kedveljük azt.

Hibázunk továbbá, midn föltételezzük ugyan legnagyobb érettséget s meggondoltságot, s mégis a nvel gyermekként bánunk, mintha egé-

a

szen a mi felfogásunk vetni

szerint volna

köteles

magát akaratunknak, szeszélyeinknek.

ségünk

azon

pedig

lebeg

s

Gyula,

a

alája

vét-

származik,

rzi hatalmát, s azon félepapucskormány örökké elttünk

melylyel a legtöbb

lembl, mely

féltékenységbl

E

férfi

ijeszt rémképével rettegteti lelkünket.

Ágnes

hibázott. Eleinte

irányában

maga

is

mindkét

alig hivé,

tekintetben

hogy szerelme

47

mámor s nem valódi, alapos éizclem, míg késbben, miután önmaga megváltozott, alig bírta felfogni, hogy azon általa behozott s jónak tartott csak

életmód

nejének

látnia azt,

hogy

Ágnesnek

férjhez mentével a mézeshetek el'

más

egészen

múlván,

gyönge

Az 6

ne lehessen.

kellemes

is

felfogása szerint át kellett volna a szép

nehézkedtek

kötelességek

mint míg szüzekként lebegtek a

vállaira,

képzeletek szép honában.

Azon imént rint,

sultak volna,

igázva, nes,

nak

mely

által

mit

minden kitörése

a szív

mindent szépnek

jónak

s

talált

Gyula prózaikus fogalmai szépnek

le-

Ág-

volna

jó-

s

találtak.

Mennél tovább

tudjuk

költiséget

a

kellemdús kifolyásait fentartani nái

Marosi sze-

említett kötelességek.

leginkább amaz alárendeltetésben összponto-

továbbra

van

biztosítva

nk

annak

s

irányában, an-

boldogságunk

s földi

éd énünk.

Késbben, mikor már Ágnes annyi bátorságra vergdött, hogy szólni mert férjének, kinek hideg, kimért víg

nem

viselete

lelkét

melegebb,

—

kérve

derítbb

ritkán

t

félelemmel árasztá

vagy

erre

irányt

arra,

adhatott

el

mi más,

volna

élet-

sem engedett, mert a nk nagyon veszedel-

pályájoknak. Gyula csak azért az

tapasztalása szerint

mes lények, kiknek, ha engedünk, papucshsökké válunk. Vannak, nélkül,

sok,

kik

hogy

kik

nem tudnak

tövis

eléggé

ne sértse

akaratlanul

szakasztani

rózsát

ujjaikat, s ismét

is

a

má-

ügyeaek megfosztani egész bok-

48 rot virányától,

nem

A

s

mentek

kezeik

minden sebtl,

s

szorulnak gyógyító balzsamra.

különbség e két szív között

vala boldogíttatni általa,

melege

s

de önszerelmének

lesz

annyi

is

ereje volt, hogy örömöt s kellemet áraszt-

hatott volna férjének életkörébe

is.

Gyula szerelme pedig csak egyoldalú

Ágnes

rettetni

Ágnes

az volt:

hogy nemcsak képes

szerette Gyulát annyira,

arra

által,

t

mel trte, hogy

képes

boldogítsa.

—

öröm-

azaz

volt,

Szívében hiány-

mely azt kétszeresen adja

zott azon szikra,

sze-

volt,

vissza,

mit másoktól kapunk ajándékul.

Ágnes

a

költiség

szeretett,

dattal

erejével s azon

egész

hogy képes boldogítni

öntukit

azt,

szeret.

Gyula letté tett

szerette

mert

Ágnest,

hiúság

vezér-

benyomást azon lényre. Szerelme elmúlt akkor, mikor

s

mily

érezteté vele,

rendkívüli

valóban fejldnie kellett volna.

Ha lálni,

e két képet

hogy az

nesnek mily ki

egybeillesztjük,

elénk tzzel, veszélyes volt

úgy fogjuk taszeret Ág-

lélekkel

állása férje irányában,

feledve azon gyönyöröket, melyek

elreiül

te-

a mézes heteknek, feledve, hogy érz szív s nem kszobor az, kivel összefzte a sors, a házaséletbl mérsékleti s bölcsé-

kinthetk tulajdonkép

szeti tanszéket alakított.

Egyedüli érzelmeiben,

hallgatója,

eltiport

ki

megsértve

virágként,

legszentebb

kénytelen

leczkéknek martyrjává lenni, a szép Ágnes

volt e volt.

Már kés Podmaniczky: Az

alföldi

este voll

vadászok tanyája.

,

.

.

51.

lap

IX. (Holdvilágot esték.)

veszedelmesebb

van

Alig

valami

szerelmes,

a

vagy más oknál fogva búskomor lelkületekre nézve a holdvilágnál.

Rendkívül nagy vonzó ervel nyira

hogy

kétes,

a

bir,

körülöttünk

any-

világa

s

lev

tárgyakat

sokszor egészen más alakban tünteti elénk, mint a

milyeneknek napvilágnál szoktuk

Nemcsak

más

a tárgyaknak

latjárásunknak

is

látni.

külalakot,

más irányt képes

s

kiáltók s

feltn színezetek Ágnes,

állapotban volt

az angolkerten,

Lelke

sirt,

szerelme

kettzött

oly képeket s viszonyokat alkot, melyeket

ha más világításnál gondolnánk Ily

közönséges

képzeltehetségünk holdvilágnál

képén,

Elragad

adni.

és mégis elbusjt. Túlszárnyalva az élet

hatású

de gondo-

kiért

aligha

pillanatban a

midn

a szabad

végigvágtatva

vad

természetbe.

valami

kimondhatatlan,

gyógyszer után vágyódott.

A

holdvilág megtette hatását,

szomorú

alakot, ezüst fénye, :

szívét,

els kívánságok még kétes körében lebeg s

lelki

átvarázslá a

annyira

volnának.

fájdalmas érzelmek szorongaták

feljajdult

Podmaniciky

át,

Az

alfOldi

nt

;

mert más

körülötte

búskomor

színt

vadáizok lányija.

világba

minden óriási öltött. Termé4

50

hogy

szctes,

ban

lelke

érzeményei

fokozatban szomorúbbak

s

Mi

Melegen érz ban

kebel,

annyira szerette birá

alig

ugyanazon irány-

s

aggasztóbbak lnek.

forrón

szeret szív után. hogy els pillanat-

Ágnes?

után vágyódott

Ó még

is

férjét,

felfogni

hanyagolás-

lassanként]

a

okozta hiányt; önmagát vádolva akarta

csillapítani

túlcsapongó érzelmeit.

Valahányszor önmagunkat vádoljuk, mindig kétszeres szigorral

s

figyelemmel kisérjük a felhozott

vádpontokat.

Ezt téve

Ágnes,

volt e szoros vizsgálatnak,

nem

ha

jól

érzi magát,

nem oka annak, nem boldog s megelé-

hogy

ha

de st egyedüli okozá minden fájdalmát.

gedett,

volt,

hideg viselete

férjének

Gyulára nézve e következtetés veszedelmes

eredménye

azon

csakhamar

mert ezen

s

öntudat nagyon

pillanattól

fogva neje

nem úgy állott mint eddig. Nem engedni, nem örvendeztetni volt most már kötelessége, Ágnes felfogása szerint hanem jóvá tenni a irányában

;

hibát

s

más részrl bocsánatot

tett vétségekért,

A

mit

ezeltt

könny

Pedig

mondhatnók,

Marosira nézve nehezen elérhetvé mit sem gondolt nejével s annak

—

még

a leányi nevelés szo-

morú utómaradványaiúl tekintend Bizonyos

s ölte

meg

órával

volt volna elérni, az a mostani pil-

szerinte csak ábrándos s

vel.

elköve-

feladata.

néhány nappal, st

lanattól fogva lett.

ln

vívni ki az

el bizottsággal

boldogságát.

—

ásta alá

követelései-

önnyugalmát,

5«

Míg nest,

a

hegyek között

félve attól,

hogy kénytelen

most már reá nézve untató neje,

nem

Ág-

kerülgette

járt s

kisérni

lesz

kirándulásiban

;

t,

addig

nemcsak délczeg paripájának futamodása, haképzel tehetsége és szíve fájdalmai

ragadva,

mindinkább

veszedelmes

Már kés

távozott

tle,

a

által

is el-

csalódások

árjain.

este volt,

midn Ágnes

grófné vissza-

érkezett a kastélyba.

Tekintve szíve érzeményeit, könnyen képzelhet, hogy épen nem vidor kedvben szállott le fehér lováról, melynek jutalmul darab nádmézet nyújtván, haladott fel a lépcskön s az elcsarnokon keresztül termeibe.

Kicsinyded

st gyermekes

ha Ágnes férjére,

jellemvonás volt volna,

minthogy

lovaglásában elkísérni

t

egyszer

ez

elmulasztá, csak

séta-

legkevésbé

neheztel vala. Felhoztuk e tényt csak azért, mert

is

két év óta ez volt azon veszedelmes pillanatok elseje, talan,

melyben Ágnes valóban érezte, hogy boldoghogy szíve elégületlen, hogy csalódott. Erezte

pedig azért, mert e kicsiny, reája nézve kellemet-

esemény szikraként szerepelt, felgyújtandó a már hónapok óta felhalmozott gyúanyagot. Átöltözködvén, a nélkül hogy tudakozódott volna férje után, mit máskor nem mulasztott volna el, len

kis

frószobájába ment.

E

szent hely felséges volt.

Nagy, ívalakú

ajtó vezetett belsejébe, ezzel

szem-

közt hasonló alakú ablak, melynek tarka üvegtáblái kétes fényt vetettek az clvonultság

e

menhelyérc.

52

egészen tölgyfával von-

f^lai, régi divat szerint,

ezen

vák be, mctszvényci

fasznyegeknek szobor

A

az

néhány

s

állvány volt egyedüli

s

selyembl

redzvék

készítvék,

az ajtó

s

daczoló

szerint

faragott

díszök.

duzzadó párnái sötétszövetbl ugyanazon

gótfaragványú bútorok

kék

örökséggel

ó-ízlés

ablak gazdagon

füg-

aláhulló

gönyei.

Az

ablak közelében álló Íróasztalt, ügyesen ren-

dezett ríti.

növényzet ke-

nagy gonddal ápolt folyó

s

A

rendetlenségben

rajta látszólagos

szétszórt

számtalan ízlésteljes csekély holmik, els pillanatra

már

nek deliségét

A

úrnjük szépségét, kezei-

látszottak

hirdetni

s

kedves lágy fogását.

szoba másik szegletét hamuszín márvány-kanbronzöntvényeivel,

dalló

egészen

szoba

a

s

födeléig

egy

fölötte

ér

tükör

felnyúló, diszíté

s

élénkíté.

E

hely felé irányzá lépteit Ágnes, magányt keÉrzette,

resve.

vánja a

hogy

hullámzása inkább

lelke

minden

szobát, hol

kis

köze! van

kí-

körü-

nagy termeket. Ezekben szemünk ell mintegy eltnik a láthatár s az félelmes homályba kénytelen tekinteni akkor, mikor csak is-

löttünk, mint a

mers

és szeretett tárgyakat óhajt

látni.

Nincs türelmesebb a papirlapnál. reá, az

nem

nem

s

mi

még

Bármit

ennél

is

írunk jobb,

meg, nem pirongat.

szólal

Ágnes

neheztel,

is

csak habozott

els

pillanatban,

vájjon

naplójának megsugja-e érzeményeit, vagy barátn-

jének

írja

meg

azokat,

sr,

tömött sorokban,

ta-

53

kérend tle

irácsot

mitév

:

közepette?

boldogtalanságának

rint,

Annyira szokatlan csétlenség

bú,

és

s

legyen, felfogása sze-

hogy

alig

még

neheztelni,

annyira tiszta

volt képes. volt,

hogy

gyúlni

nem

romlatlan

s

inkább

annyival

a szeren-

kifejezésekre,

talált

még nem

szóval leírni azt, mit érzett

Lelke

lelkében

volt

új

haragra

tudott volna.

mélázni

Tollát félretéve,

elért

s

mi

most

ezen

nézve

vez,

kezdett

mit remélt, mit ideig

azt,

lítá

birtokában

összehasonlítás

összehason-

s

mit

élvezett, azzal,

Hogy Gyulára épen nem volt kedvan.

bizton állíthatjuk.

Szerencséjére, ha

volna

akarta

fel

— nagyon

vagy felfogni azt

nálni

ugyan hasz-

kegyelmes biró-

még ez egyszer. Ágnes hosszasan gondolkodván, mitév legyen s mi által változtassa meg férje viseletét, azon végeredményre elébe

szék

kerül

vala

hogy legjobb

jutott,

lesz

ideig bondirozni, a mikor

hogy

E

elégületlen,

is

—

n —

kétszeresen az, ha

har után pedig mily

férje,

fog hibáját jóvátenni.

Mert legtöbb

zette Ágnest.

cgy-

majd

ni elérzete nagyon

részben

legyen

sietni

Gyula irányában észrevévén

jó

útra

ve-

bármily szép

bondiroz. Kis vi-

kellemdús az

uj

béke

s

an-

nak számtalan csekély örömei

Hiszem, hogy valamely szép használva het

;

hn

sikerült-e

mutatja.

szeret

férj

az Gyula

n

ily ártatlan cselt

iránybáan,

sokat elér-

irányában, a

jöv meg-

(Szerelmed elásott kincs.)

Ágnes gondolatokba merülten eleven

érzemény ei elébe mindazon rég nem szíve

lyeknek birtokába jutand

ült

még

mindig,

színekkel

festék

lelke

tapasztalt

élveket,

me-

neheztelés következ-

kis

tében kötött béke után. Remélte, hogy bizton

czélt

érend.

Mélázása közt halk kopogás hallatszott ajtaján, csak miután ez kétszer, háromszor ismételtetek, rezzent «

fel

szabad

!»

mintegy álomból,

—

Különös,

monda

jezéssel

illett

mennyire szebb ményei

hangoztatá e

azt; mert mit régóta

férje látogatását hitte

Mennyire

s

örömtl sugárzó

s

szót

arczkife-

nem

élvezett,

reményiette lehetségesnek.

volna

ez

színt öltöttek

mostani

terveihez,

volna szeretett

re-

!

Férje helyett

komornyikja lépett be,

jelentvén,

hogy készen várja a thea a grófnét.

E

csalódás következtében kedve

hagyta

s

nagyobb termek egyike felé. Belépvén, Gyulát már ott ülve ujságlapokat

— Jó

még

inkább el-

terveihez ill rossz hangulatban

estét,

találta,

ki

indult a

karszékben

olvasgatott.

— monda

férje felé indulva,

mert min-

55

dcn erlködés daczára sem

felhagyni

birt

szíves

szokásaival.

— Ha

Jó estvét! volt Gyula felelete. történetesen ez este kissé szívesebb

tebb volt volna bir felejteni s

modora

által

férje

felhagyva

igyekszik

t

terveivel,

Most

férjének

azonban

el

felmelegítni.

nem kezeskedhetünk.

mintegy eszébe

derül-

szokott kedves

Sikerül-e? azért

felelete

s

mindent

talán

viselete,

nagyon

mérsékelt

is

juttatá s föleleveníté

szer terveit, s Ágnes hideg maradt és Thea készítés alatt Marosi eldobván

nagy-

szótlan.

a

lapokat,

e szókra fakadt

—

het

Szörnység, mily üresek e hírlapok, alig bellük valamit, mi történik a

megtudni

lágban

— —

levi-

?

Kívánsz-e theát? kezdé Ágnes.

Nem

bánom, ha adsz egy csészével, ma sohegyek között, jól fog esni.

kat jártam a

— ismét

hogy hosszú

Tapasztaltam,

magam

sétát tevéi,

mert

valék kénytelen lovagolni.

— Igaz — hogy megigértem, miszerint — Szokásod — Remélem, nem neheztelsz, — tudod nem szeretek nkkel lovagolni. — Annyira megszoktam már, hogy most nem tnik többé, ha kérésem mellztetik. — Már ismét ábrándos gondolatok képelfelejtettem,

!

elkisérlek.

szerint.

is

fel

izgatják

zel

tehetségedet

;

örökké tartanának.

azt kívánod,

hogy

a

mézeshetek

— arra,

S miért ne óhajtanám

Azok

mint bárkinek.

voltak nálunk,

hogy

több jogom

ezt,

rövid ideig

oly

birok visszaemlékezni

alig

van

tartók

ama

szép pillanatokra.

—

Az

asszony asszony marad örökkél

E szavak Marosi egyik legkedvesebb mondása valáminden vitának, minden ingerlékenységétl. eltt nem birván érezvén, hogy thea

nak, ezek által mintegy véget vete s

megszabadítá

Ágnes

lelkét

megingatni férje végtelen hidegvérségét, caélt érni, tehát szót

talán

sem

késbb kedvezbb

nem

fog

Reményiette, hogy

fele't.

alkalom

nyilik

tervei

ki-

vitelérc.

Alig lón vége a theázásnak, Gyula ismét újságolvasáshoz fogott. Ezt látva neje,

akaratlanul

is

e

szavakkal fordult feléje

— —

Azt mondád imént, üresek a hírlapok

s

mégis

újból búvárkodni kezdesz azokban.

Már

annyira megszoktam thea után az újsághogy mást alig tudnék tenni. akkor, mikor az én társaságomban Ezt mondja van, gondola Ágnes. Velem mulatni, beszélgetni, arról már úgy látszik, fogalma is alig van. Szeretném tudni, vájjon minden férj viselete ily hamar változó-e mint Gyuláé. Ha ez úgy van, akkor olvasást,

a mi szerelmünk valóban lása a világlik

szebb

s

még most

tehetnénk,

is

egyéb, mint

pazar-

Mi

szépen

a hold ezüst

ha férjem

nem restéi ne velem még szeressen.

ha

nem

nemesebb érzelmeknek. úgy

akarná,

lenni

;

fénye, kis sétát vagyis

lehetetlen,

inkább

hogy

57

Ágnes munkát véve kezébe, tott

gazdagon

a

elcsarnok pamlagainak egyikére

hogy

fölkeresendi talán.

férje

A ni

természet egyik

legkitnbb

jellemvonása az örökké tartó sokat tr,

igazán szeret, tárgyától

világí-

remélvén,

ült,

sokat

kedvesebb

s

A

remény.

szenved

mely

n

szerelme

de azért nem csügged. Hiszi, hogy mind-

;

ez csak múló fergeteg, melyet annál derültebb, fé-

nyesebb nap váltand

Ebbl

fel.

következtethetni azt, hogy mindazon

kiket férjök szívtelen

lenség

örvényébe,

azok, kik mintegy

nek htlenekké. okozta

sokkal

E

n,

mint lesz-

ferde ellnetét azon indulatosság-

magyarázható,

férjétl sokat és

ki

felfogni

szerelmét,

sokáig iránti

—

melynél szenve-

hitét,

miért?

néha c szent érzelem nem vette jutalmát, elismerésre sem

nk, ht-

következtében

mintegy elveszte a szerelem

képes többé

taszított a

kicsapongóbbak,

kiszámítás

ingerlékenységbl

fogva oly dett,

bánásmódja

nem mert

st még

talált.

Az érzelmek ez elsbbik faja volt az, mely Ágnest még fentartá, lelkesíté. A nk csekélységek után Ítélik meg a férfiakat. Ebben tökéletesen igazuk van

;

nejeinket

mibl

nyagolni, a

csekélységekben kezdjük elha-

tökéletes feledség fejldik.

Ágnes is csekélységre, de még is szenagy fdologra nézve csalódott reményeiben

Így most rinte

;

mert Gyula még

egy

ideig

olvasgatván,

szundi-

kálni kezdett.

Újból felébredvén, elment aludni, éjt

nejének

;

alig,

alig kívánt jó

hogy megemlékezett

arról,

kinek

58

minden eszméje

élete,

gondolata körülötte

s

vele

s

foglalkodtak.

Ágnes

még nem

ülve maradt. Keble

de

háborgott ugyan,

Mintegy magához intézte e szavakat: azon szokástól, hogy thea után hirlapot olvasson, oh attól megde miért hagyott fel már is ama válni nem tud másik, reám nézve kedves szokásával, hogy este hogy

volt érett arra,

kitörjön.

—

!

;

lefekvés eltt csók

könnyítse

által

az elválás

pev-

czeit.

Vannak emberek, kik a veszélyt csak akkor veszik észre, midn az már oly nagyszer alakot öitött magára, hogy azzal megvívni, vagy azt megtörni már nincs hatalmukban. Gyulának már régtl fogva tartó gondatlan mondhatni szívtelen viselete azt bizonyítja, hogy épen azok közé tartozik. Valamely szivtelen, hidegen gondolkodó n, az oldalánál a legszeren-

—

lett volna, míg Ágnes boldogtaln. Lett pedig azzá azon tiszta szerelménél

csésebbek egyike lan

fogva, lete

mely

—

—

bármi

Ugyanazon

évi

egyikén, eleven

,

bántó

volt

még mind nem

szívébl

férje

is

veszett

szeptember hó utolsó

tz

lobogott

a

Marosi

vise-

ki.

napjainak

nagy ter-

mét diszít kandallóban.

A

fák levelei sárgulni s hullani kezdenek, a ter-

mészet gyászolni készült

s

elevenülni a nap sugarai

által,

halna

s

gyászlepelt öltene.

csak

néha

látszott

mieltt egészen

fölel-

59

Ehhez hasonlíta Ágnes lelkülete is; körülményeiben mi sem változott, oly szomorúak s dermedtek maradtak azok, mint a milyeknek láttuk mikor utolszor találkozánk vele regényes várlakában.

O

elevenek

elég tettert

eszélyesek,

s

bírnak

teni azok ellenében, kik nyomasztó

rolnak vagy

el

idéznek

hatást

nem hogy

tartozott azon lények közé, kik mindamellett,

kifej-

gyako-

Nyugodtan

irányukban.

vígsága, élénksége mindinszenvedett és remélt kább fogyni kezdett, néhány búskomor, gondteljes óra, napokra vala képes fölemészteni belaggodal;

mait, csillapítani fájdalmát.

A

kandalló eltt ült férjével, mindketten szótla-

egymás mellett. Ágnes szorgalmasan hímzett, mintegy észre sem látszott venni, hogy valaki van mellette. Gyula lábánál hever karcsú növés fehér agarat simogatott, s ezt megunva, a parázst eleveníté s nul

hosszú szárú török pipára gyújtott, különös ügyesirányozván a kandalló felé az egyes felh-

séggel

darabokhoz hasonló füstgombolyokat.

Mintha rég

még

az

oly

nem pedig

unalom angyala lebegett volna c nemvíg

s

derült

a szerelemé,

kedély lények

bélyegzé arczaikat. Azonban

Ágnes képén a bú volt vehet mint az férfi

unatkozik mint

képesek

magoknak

és

fölött,

épen oly jellem kifejezés

meg

kell

szomorúság

unottság.

A

n. Ezek idtöltést

vallani,

inkább

hogy észre

világon sokkal több

csekélységek eléidézni

s

által

eleven

helyzetöknek foglalkodást szerezni.

Az

általános csendet

egy

belép

inas

szakasztá

6o szót

félbe, ki

sem

szólva,

közei

a

levó asztafra

csomó hírlapot s leveleket tett le. Alig vette észre Gyula s fölkelt, megnézend, mi újdonságot vagy hírt hoztak a

A

most érkeztek.

leveleket átfutván,

ezek egyikét Ágnesnek nyujtá és monda

— —

Úgy

anyád

látszik

írása.

Igazad van.

Ágnes

eltte lev csinos

elolvasá s az

talkára tévé a levelet

Gyula neje

mire

;

kis

asz-

felé

for-

dulván, kérdezé

— —

Mit

ír

anyád, hogy van

?

Egészséges, semmi baja, minek annál is inkább örvendek, mert múlt levelében szokott betegségét emlegetve panaszkodott. Nagy tervei vannak,

—

jöv

a

tavaszkor pedig

kébe készül

—

E

Pesten

telet

szándékszik

fürdhelyei

külföld

a

tölteni,

valamelyi-

utazni.

terveinek nagyon

örvendek, mert esetleg

az enyimekkel összevágok.

— Hogy —

Az

mennél

érted azt

?

volna kívánságom,

föl

azt

Gyula

most sszel

te

Pestre, s töltenéd ott a telet.

kor majd utánad megyek

még

hogy

s

magam sem tudom e szava

után

takra. Férje egyideig

hová.

Ágnes szomorú

kodóvá ln, néma maradt

s

Tavasz-

akkor együtt mehetünk,

s

gondol-

alig figyelt a

mondot-

várván, vájjon

fog-e nyilat-

kozni, kérdé

—

Nos, mit mondasz

?

helyben hagyod-e javas-

?

arra nincs szükség, mert

latomat?

—

Helyben hagyom-e

6i

e csakugyan azt fogod tenni, mit legjobbnak vélsz.

Az

egészre csak azt mondhatom, hogy reám nézve

szomorú,

mert mutatja,

szeretsz, miután s

nélkülem

— — —

látod,

falusi

—

már épen nem magadtól

élni.

Blre tudtam, hogy Ha tudtad, miért is

ez lesz válaszod.

hoztad el.

Mert reméltem, hogy késbb magad igazam van.

miszerint

is

át-

Anyáddal lehetvén, hagyod el majd a

hogy szívesebben

hittem,

azt

miszerint

képes vagy eltávolítani

magányt.

Az anyámat nagyon nem eléggé hatalmas

érzelem

de

szeretem,

ezen

feledtetni

velem sze-

hogy

szeretlek,

relmedet.

—

Hányszor

ismételtem

már,

képzel tehetséged

csak a te

tölti el

lényedet rém-

képekkel.

—

Szerelmed reám nézve csak rövid ideig létezett, ha az most is rejlik még kebledben, reám nézve mégis elásott kincs, s gyönyört nem

—

teremt többé.

Ha

helyettem e termekben márvány-

szobor járna, hiszem

hogy inkább simulnál ahhoz,

mint hozzám.

—

nk

Az

sok

a

eszméit,

ban járnak

;

k

regényolvasás egészen elferdíti a

mindig

holott

a

a földön

képzeldések országás

annak

közönséges

viszonyai között kellene élniök.

—

Ha

olvasnék

gyakrabban annyit

s

mulatnál

körömben,

volnának.

—

Ha

nem

fogalmaim talán egészen mások

mindig együtt volnánk, megunnál.

62

—

Ugy

Ítélünk másokról, a mint

Szerelmes nvel vitázni, egészen igazunk

—

kivált

magunk érezünk.

ha tudjuk, hogy nincs

bajos dolog.

Marosi felfogván e mondat valóságát, elhallgamás alkalomra halasztván tervei létesítését. Ágnes örült, hogy férje nem folytatá e cserebeszédet, mert már ingerültté s indulatossá kezde válni

tott,

az iránt, érzett.

kihez

szerelmet

s

nehcztelést

egyaránt

XI. (Vallomisok.)

Alig van

különféle színezet viszonyai mely kellemetlenebb, dermesztbb

az élet

között egy

is,

és szerencsétlenebb jelenetekkel volna egybekötve,

mint a bomladozó házaspár

Mert

vagy mindakét

mintegy nem

unatkozott,

fél

akkor

s

mervén bevallani egymás irányában lealacsonyulva teremtnek oly jele-

gyengeségeiket,

melyek

neteket,

hullámos életfolyama.

a békét

lehetlenné

tevén,

lehet

tökéletes szétválásra nyújtanak reményt.

Vagy, mi

még

ennél

majdnem szomorúbb, csak

az

minden szépet s kedvest, mit elidézni képes egymás közelében él két sze-

egyik

ret

fél

a hibás s ront

szív.

Ront pedig sokszor hiánya miatt. kes, érzi

Ilyenkor azon

rész,

leginkább súlyát e

melegen érz, radván

akaratlanul,

nem

ítélet

mely

hibás

jellem

s

nem

trni igyekszik, miglen végre

birja

vagy ha lehetne

vét-

viseletnek,

ha

kifá-

többé ellene vétkeit sem feledni, is

Marosi viszonya

jóvá tenni.

neje

irányában,

ez

utolsóhoz

hasonlíta.

Hibás egyedül a

férj

neje szerelmét, jellemét,

volt,

ki

nem

viszonyait.

birta felfogni

Ágnes

—

ha

64

ugyan vétkeseknek merné valaki bélyegezni érzelmeit, csak annyiban hibázott, mennyiben szerfömennyiben férje szívétl mindazt lött szeretett, keblében létezek. Valósultaknak

követelte, mi az

akarta látni

kora költi álmait.

fiatal

Tekintve az emberi

Ágnes

dig

természetet, különösen

pe-

nem

st

ezt épen

jellemét,

hibának,

ellenkezleg erénynek, természeti érzelemnek fogjuk találni.

A ni

neveUs

szk

azon

legfbb kiegészít része

egyik

határok közé szorított fogalmak

s

néze-

tek a szerelemrl, melyek által a szív érzeményeit elnyomni s bizonyos czél szer útra vinni igyek-

szünk.

A

szerelmet, mint

vétket

állítjuk

a

elébe, mert szeretni csak azt szabad, ki

tökéletesen

igaz s ha

jól

fiatal

nk

férjük.

Ez

összevágok a jellemek,

lehet boldogság tetpontja. Szegény Ágnesnek is meg vala engedve végre, hogy szeressen, mert Marosi oly férfi volt, ki mindenesetre

a

tekintve bármely oldalról, férjnek valónak látszott.

S mily szerencsés

volt

Ágnes, mert legalább

az,

szerelme tárgyául kitztek, valóban azzá is ln. lánykávolt, ki a fiatal

kit

Talán csak azért mert els

nak udvarolt, vagy mert

ban

azt,

mit szíve

s

valóban

feltalálta

Gyulá-

jelleme álmodott, de bizonyos,

hogy Marosit megszerette. Szerette pedig szíve egész erejével, szüzességével s

bizonyára

mind

azt,

a

h,

nem

neki tulajdonítható vétkül, ha

mit remélt, férjében

nem

tartós szerelmet, megadást.

találta fel,

t.

i.

FöJtalálta volna

az ész, nejét,

hanem

ha

volna

akarta

nem

vezetni

hogy egészen más követeelször szeret szív, a fiatal

átlátta volna,

ertl pezsg megérlelt

az

lény, mint a tapasztalás s

már

s

élet által

kissé túlérni akaró jellem.

utolsó fejezetben

követ hat Ágnes és férje

neteket az

útján

a szív

lésekkel lép föl

Az

pedig férjében akkor, ha ez

Minél ridegebb

leírt,

kissé

hét épen

nem

hevesebb hatott

jele-

vidítólag

közt létez viszonyra. és

szomorúbb

lett

az

sz, annál

ridegebbé, szomorúbbá vált a szép várkastély bel-

A

seje.

kisebb

folytonos

melyeket

viták,

Ágnes

túlpczsg jelleme s Gyulának mintegy erltetett nyugalma s okoskodásai támasztanak, végre bizonyos

félelmes

mely

sötét

csendet,

levertséget

fellegekként sötétíté

Mi eredménye ln

a

el,

idéztek

szerelem

egét.

szomorú viszonynak, leg-

e

jobban megítélhetjük c levélbl, melyet Ágnes legjobb barátnjének.

G

.

.

.

grófnénak

írt.

Gerfalva, Nov.

«Azt írod

megelégedve kedélyem

id

óta egészen

hiszed,

mostani

mások hozzád

zonyos tartózkodás, ség vonul

keresztül

panaszolni eddigelé

Az

alfflldl

1852.

nem vagy

állapotával

;

egy

intézett soraim, bi-

;

neked

el-

igaz c sejtelmed, azt csak

én

bántja, mit

nem mertem.

Mennyiben legyen :

lo.

fesz, ha nem is épen hidegminden mondatomon szóval,

hogy szívemet valami

Podmanlczky

hogy

utolsó leveledben,

vadászok tanyája.

5

66

foghatom

fel,

ki

érzem szívem

szerencsétlenségem

egész

érzem

fájdalmait, ki

Vétkes,

súlyát.

fölötte

vétkesnek tartom magamat, hogy csak most fordulok hozzád vallomásommal, panaszimmal. Te,

sze-

ki

relmed egész valóját érzed, és élvezed annak boldogító hatását, talán

már régen

volna

segíthettél

rajtam, jó szíved s kedélyes jellemed tanácsai

Nincs

senki, férjemet kivéve

fogni, mindazt

bírta volna

—

mit

érzek,

mennyire szeretem

tudná náladnál,

által.

ha ugyan ki

fel

jobban

Gyulát.

Em-

melyekben elmondottuk egymásnak boldogságunkat, örömeinket, reményeinket, szerelmünket. Akkor nemcsak a barátság, lékszel-e azon kedves órákra,

nemcsak viszonyaink

s

korunk fztek egybe, ha-

nem, mi ennél sokkal becsesebb, ketts szerelmünk élvei, titkai.

Mi

nagy különbség

A

között.

kettnk sorsa

boldogságod napról-napra fejldik,

te

mind szebbé

létezik most

s

virulóbbá lesz,

az

enyém

elveszett,

többé nem létezik.

Egy

éve már, hogy roskadozni

fényesen

nám

Ha

felépült csarnoka.

foglalni

kezd szerelmem

kevés szóba tud-

szenvedtem

mindazt, mit

s

éreztem

ez utolsó évben, azt kellene

mondanom, hogy Gyula

megunta szerelmemet

által

Hogy

férj

neheztel

s

ez

azért,

eléggé, azt mindig hihetem

met

hibáztasson

nejében

;

s

szerettetik

férj túlszerel-

azt

szándékosan

nem

tartam soha.

viselete s

óta ezt látszik bizonyítani.

nem

de hogy

akarja nyomni, lehetségesnek

Pedig férjem egész

egész lényemet.

ha

modora egy

cl

év

^7 Féltékeny soha sem volt, pedig bárki mit

mond-

mindenek

fölött

jon

—

félti

c kincsét.

féltette,

valóban

ki

de

O

szeret,

az

nemcsak, hogy szerelmemet fokonkint

nála

nem

mindazon

enyészett

kedvesség és szeretetreméltóság, melyet els idk-

ben nyilvánított irántam, s mely nélkül az én felfogásom szerint, valódi szerelem alkotta boldogság

nem létezik. Én látván

már-már közelg balszerencsémet, mindent megtettem, mit szívem sugalt, hogy eltávoztassam e rémképeket s kincsemet,

veszni

érezvén

támogassam ingadozó édenemet.

Mind

hiába! minél többet követeltem, minél in-

kább éreztetem vele fájdalmamat, annál

ln

hidegebb

viselete.

Mégis szomorú

sors,

ha

els szerelmünk él

lény helyett kszoborral találkozik, ha mindazt, mit

érezünk mások

iránt,

ha örökös éjszaki

nem

ezek felfogni fonnyasztja

szél

tudják,

és szigorítja

a

szerelem gyenge növényzetét.

Férjem soha sem relme tnni

látszik,

elégedettebb, mióta

volt

sze-

midn

mint az utolsó idben,

egymás mellett ugyan, de nem egymás közelében éltünk. alig

Kiki azt

mit jónak

tette,

tartott

s

egyik

gondolt a másikkal.

Azt mondom, inkább ne éljek, mintsem így élCsak akkor lehetek boldog, ha szeretek s

jünk.

viszontszerelem

által

gépként tengdjem,

nem

is

lesz

derültté kebelem.

arra

nem vagyok

érdemlcttem e

lettem volna

s

vagyok

csapást a sorstól, is

feláldozni

Hogy

képes, ki

mindent 5*

de

képes fér-

68

jem boldogságáért,

kinek

nejévé lenni annak,

egyedüli

feladata

volt

szeretni tanított.

ki

Gyulánál rögeszmévé válí, hogy távoznom kell körébl egy idre. Mennyit küzködtem e terv ellen, minden eredmény nélkül. O azt hiszi, hogy a szórakozás jót fog tenni, hogy a lármás nagy világ közepett jobban meg fogom kedvelni a falusi csen-

des magányt.

Mindez

kétszeresen

szomorít,

köre

nem

hogy

tetszik, s

egyrészrl házi

azt távollétem által akarja

—

kellemesbe varázsolni.

mert

hogy Gyulának az

azt látszik bizonyítani,

Látszik,

hogy többé nem

szeret.

Valahányszor

mert

az

ingadoz, hiszi,

ezeket említem, mindig

szavai s

szerint

szerelme

mindezt csak azért kívánja

hogy

egyedül ez

neheztel,

irántam s teszi,

nem mert

boldog-

úton biztosítható

ságom. Reméli, hogy túlzóan ábrándos eszméim az prózája

élet

által

kissé

le

fognak

hangoltatni,

s

hogy késbb a mostani természetelleni ingerültséget nyugalom s a házi viszonyoknak észszer felfogása fogja követni.

Végre elfogyván minden erm, engedtem s most nélkül azt fogom cselekedni, mit kivan. Vétkesnek nem tartom magamat s nyugodellenszegülés

tan várom,

mit

hoz

a

jövend; meglehet, hogy

sokszor hibáztam, de ha ezt tettem, mindannyiszor férjem iránti szeretetem volt irányadóm. Vezérelve ez

érzelem

által,

hibássá

válhatunk

—

vétkessé

soha!

Házunknál most inkább, mint bármikor,

halotti

69

csend uralkodik; nyugalom

lem

s

birok csak pillanatra

alig

is

létezik,

mert keb-

csillapodni.

nem fogadunk

Látogatásokat kívül

nem

egész idegzetem annyira izgatott, hogy alig

volt vaJaki

többször nyilvánítám eltted e ellenszenvemet, barátkozni

sem

s

el

Örkényi Bélán

;

nálunk hónapok óta. fiatal

ember

Már iránti

mind ez ideig n''m tudtam megsem modorával. Csodá-

külsejével

lom, hogy tud férjem e kellemetlen

örömest társalogni,

—

kívüle

emberrel oly alig

tr

változnak, rövid

id

más

valakit

körében.

Ha Gyula

tervei

meg n^m

múlva Pestre indulok, hol jelenleg édes anyám van.

—

Útközben nálad kivánok pihenni néhány napot, mások boldogságának látása enyhíteni fogja némileg lelkem szomorú állapotát.

E

sorok

szomorú

id

élénk

lelki

szinnel

Ágnes.))

rajzolják

elénk

Ágnes

állapotát, s mutatják, mint lett rövid

2lz, ki annyira megérdemhogy örökös boldogság környezze. Még csak azt említjük meg, hogy Marosi engedvén neje kérelmének legalább részben, elhatározta hogy Agneít a fvárosba kisérendi, honnan rövid múlatás után visszatérend erdei magányába.

alatt

szerencsétlen

lette volna,

XM. (Találkozás.)

Az SZ legszomorúbb Hosszas

eszések

Ritka köd lepi

szemünk

a

el

a

szakában vagyunk. földet

a láthatárt s

mélyen

nem

messze távolban keressen

áthatották.

engedi, hogy

nyg-

s

élv-

pontot.

idben, ha hon a magányban mulatunk, akakeblünket, mert is búskomorság lepi meg minden szomorú, minden lehangolt körülöttünk. Ily

ratlanul

Természetes, hogy bclvilágunk tetve a külbehatások

is

arra

lesz

kész-

által.

E

szomorú szi napok egyikén, a termékeny békési lapályt keresztülmetsz országúton, nagy utazó-hintót látunk lassan elbbre mozogni. A befogott

ers

öt ló alig bir léptetve haladni, annyira

feneketlen és barátságos volt a jó búzaföld alkotta sár.

Ez azon esetek egyike, midn mintegy sajnálkozva tekint a gazdagra a szegény juhász, kinek egész vagyona pontosul.

Ó

ers

s kihízott

hordoztatva

a mezsgyét, föl

h

az árkok

dolva a feneketlen

úttal,

isten-lovában össz-

kísérje

partjait, s

által

fölkeresi

mitsem gon-

fütyörészve ballag odább,

míg közelében az utas, alig észrevehet kínos módon halad gazdag pompás lovain s kényelmes hinta-

7'

jában, s irigykedve tekint a juhászbundás ki

tovább ballag

nem

A

még aznap

elér

minden ereje

ötlovas fogat el

s

atyafira,

oda, hova az

büszkesége daczára

s

juthat.

hintó belsejében

Marosi

nejével, a szép

ült

Ágnessel. Ki a magyarországi, napokig tartó utazás fáradalmait ismeri,

s

még

azt

nem

viszony létezik e két lény között, kozni, ha

szi

tudja, mily

is

fog csodál-

nemigen víg kedélyben találkozunk régi

ismerseinkkel.

Mindkett kezében könyv

volt, s

mikor az út már feneketlennek a

szabadba

egy-egy

csak néha-néha,

látszott, vetettek ki

imához

pillantást,

hasonlót,

minél hamarabbi szabadulhatásért c kínos

s

untató

állapotjokból.

A

nagy nehezen keresztülhaladván a

lapályon

hintó, megállapodott,

mert a fáradt lovaknak szük-

ségek volt pihenésre. Addig

is

az

inas

leszállván

különösen e c^élra készült fával kezdé szabadít? ni a kerekeket felette

a

ragadós

sártól,

hogy az amúgy

is

nehéz jármvet néhány mázsával könnyeb-

bítse.

A

bennülök, leeresztvén

vidéket nézték, ha

a hintó

üvegtábláit, a

csakugyan vidéknek

oly végetlen lapály, mely c pillanatban a délibáb tündéries jelenetei

hatott széppé, minthogy a

szet

—

által

hvös

sem

szél

nevezhet

még

csak

varázsoltat-

még

a termé-

képzel tehetségét is megdermcszté. Bárki mit mondjcn szólala meg Ágnes,

mégis

—

c^ak

szebb

ország

az

a

—

miénk, legalább

útaink jók, járhatunk, kelhetünk tetszésünk szerint.

72

Kopár hegycink

s

erdségeink pedig most

is

szebb

képet alkotnak, mint e végtelen fekete lapály.

—

Igazad

csak

van,

azt

hogy szép

sajnálom,

hegyeink mögött nett terjed e jó barna termékeny lapály, mert akkor szép vidék s jó búza is volna

mindkett nagy elny.

—

Gazdasági

szempontból

hasznosabb ország, de hogy hegyi ánoza

ennél

Azt vélem,

ki

sokkal

most

Erdély terméketlen

kellemesb, lakik,

itt

sem mozdulhat

—

Ne

hidd azt;

itt

ják,

s

—

legjobb

is ;

halld

s

akarata

épen oly mozgékonyak utakat.

hang üti meg fülemet, tömérdek eb ugatását hallanám mi

csak,

mintha kiáltásokat

el-

mert mindezt megszok-

alig veszik észre a feneketlen

De

bizonyos. elzárt,

helyébl.

ki

az emberek, mint nálunk

az

mintegy

szigeteltnek érezheti magát, mert mellett

hogy ez

meglehet,

innen jobb fell.

Ágnest e szavai után félelem lepte meg, mert azonnal izgaták

akkor fel

hírhedt

képzel

rablók,

s gyilkolási

tehetségét,

—

esetek

szerencséjére

alig

néhány perez múlva, egészen más természet

kép

nyilt

A

közel

lette az

meg szemei eltt. fekv kis ültetvénybl,

erd

tán

megérdem-

nevet, egész csoport fehérveres tarka

kopó rohant ki egyszerre, nyílsebességgel hajtván az épen most felfogott friss nyomot. Alig értek a karcsú gyors ebek a szabadba, a lovasok kezdenek kibontakozni a srségbl. Huszonnégyen lehettek körülbelül, mind zöld egyenruhában, zömök, virgoncz vadász lovakon. Nem tekintve sem árkot.

JVem Podmaniczky

:

Az

tekintve sem árt^ot, sem bokrot alföldi

vadászok tanyája.

.... 72. lap.

73

sem bokrot, sem sövényt, követték

a lármás csa-

patot.

—

Nem

messze lehetünk az

— monda

tanyájától

ket

vidéken

—

Marosi

kivéve,

senki

sem

kopókat.

—

Mondhatom, meglep

Ágnes,

kis

mélázás

végtelen pusztaságon.

kép,

—

után,

Nézd

vadászok

alföldi

mert tudtommal e

—

tart

angol

szóla

közbe

itt

kétszeresen az, c

csak,

egyenesen felénk

tartanak.

—

alig

Lovaik a mély földben pompásan

marad

együtt

el

tart.

haladnak;

három, négy közülök, a többi mind

Lássuk csak, most neki mennek annak

a sörvényes ároknak.

jól

— Csak baja ne essék valamelyiknek, mert ha látom, nem igen keskeny azon — Ha errl sokat gondolnánk, soha sem vadászárok.

Ne

hatnánk.

féltsd

ket. Nézd csak, mint bukkannak

egymásután keresztül a sövényen. s

mind keresztül

lyon.

—

ér*ek

a

Egy

pillanat

nagynak látszó

Ilyenkor a szenvedély ragadja

cl

mve,

akadá-

inkább

az embert, mint a bátorság.

A

vadászat

egyenesen Marosiék

valóban kellemes és

élénk

képet

mest, mert életet varázsolt

elénk

ott,

holtnak látszék; élénket, mert annyi

mozgásban,

zött vadat

Még

annyi

torok

felé

tartott

hol

minden

állat volt

feszültségben,

s

Kelle-

alkotott.

sürge

hogy

az

elérhessék.

egy ideig

a hintó felé tartván

egyszerre jobbra fordult volt látható a

a vadászat,

néhány perez múlva alig rögtönzött jelenet s újra mély csend s

74

Csak koronként

uralkodott.

hallható cgy-cgy

vala

hangvisítás a ködborította láthatár mögül.

Utasaink elindulának, siettek a mint épen lehe-

mert egy közel fekv csárdát akartak elérni Alig haladának negyed órát, a még aznap.

tett,

—

ül

bakon

kopogtatván, kezével

ablakhoz

az

inas

jobbra mutatott.

Kitekintvén

a

szabadba, látszott,

miként a vadásztársaság, mely azalatt messze terjed kört

lovagolt

át,

ismét

országút

az

felé

közelg

tartott.

Sokkal érdekesebb volt ez újból milyen Marosi mintsem az oly vadásznak legfbb fokra ne csigázza figyelmét.

—

jelenet, volt,

Megállapodást parancsolván, feszült figyelemmel j közelebb s közelebb a vad roham.

nézte, mint

Az ebek még mind

fáradhatlanul

lovasok fölött felhként emelkedett a

kadni

Az

kezd

de a már-már tik-

hajtottak,

lovak kigzölgése.

országútat e helyen, mint mindenütt honunk-

ban, hol az utak járhatlanok, két széles árok köríté,

nehogy

az,

ki

kénytelen

végig vergdni

fcneketlenségeket kikerülhesse.

Az

rajta,

a

út felé tartván,

most már majdnem egyenes vonalban a vadászok. Marosi mindinkább nyugtalanabb 3n, s így szóla Meglátjuk, hogy menekülnek keresztül e két

—

hatalmas árkon, mert hosszas vadászat után, fáradt lovakkal, ez kétszeresen veszedelmes akadály.

A

kutyák az árok szélén megállapodtak

vesztve, keresték

azt

ide

s

tova

s

nyomot

futkosva.

Mire

azonban a nagyobb távolságban Y. /et lovas csapat elérte volna ket, kiugrasztották az árok medrébl a még meglehets ervel iraraló nyulat. Ez, az

75

országúton keresztül baktatván, mennyire csak ereje

hogy veszélyes

engedé, azon igyekezett,

zinek

szemei ell mihamarabb eltnjön.

Azon

pillanatban,

midn

a falka a vadat kiugrasz-

lovasok mintegy gépileg egyszerre hatalmas

totta, a

Shee ho»-t hangoztatván, elragadtatva a szép siker által, neki rohantak a felette magas s meredek fel•

hányású ároknak. Legnagyobb része szerencsésen keresztülugratctt, néhányan oldalt kerestek csapást,

—

Az melyen tikkadt lovaikkal átvergdhetnének. egyik vadásznak lova azonban különösen nagy s merész ugrást tett, s leérvén a magasságból a sáros útra,

megsikamlott

s oldr.lt

A

elbukott.

többiek alig

véve észre pajtásuk balsorsát, tovább vágtatának.

fekv vadászra nem volt képes fölkelni

nehézkedett,

félig az alatta

pillanatban

A ló els

s

alkalmatlan

s

veszélyes fekhelyérl. Meglátván ezt Marosi, azonnal

elre küldé

hogy

inasát,

a szerencsétlen baján

mennyire csak tle kitelhetik. Mire az inas oda ért, mert csak pár száz lépés

segítsen,

volt a

közelg

már mind tulajdonosa. Az elsb-

hintó és bukott vadász között,

talpon volt mind

a

ló,

bik megsértette egyik lábát, haladni,

az

hogy

utóbbiknak pedig

alig

lépést

birt

homlokán

a

ejtett

seb vérzése, egész arczát elborítá.

—

Ide küldött uram,

szolgáljak nagyságodnak,

ki

maga

—

is

szólftá

ide

meg

siet,

hogy

az inas a

vérbe borult vadászt.

— Köszönöm, barátom, fogja meg csak lovamat, majd megtörlöm sebemet bekötöm kendmmel. — De hogyan lovagolhatnak idben ilyen s

is

ily

s

76

helyeken oly sebesen. Jó az isten, mert csak egyilett baja, nem csodálnám, ha vagy három

köknck

kitörte volna a nyakát.

A

nem

vadász

hanem mint

igen ügyelt az inas okoskodásaira,

bekötvén sebeit, lova kantár-

lehetett,

megfogva haladott a hintó felé. Most menjünk, hadd köszönjem meg uradnak

szárát

—

hozzám

A

való szivességét.

nagy zavarban

hogy

ki

állott

n

belsejében

—

csak

s

a lovas megkérdeni,

hintóban, kivel hozta össze a szent-

ült a

huberti balsors, elé

el is felejté

is

hanem

a hintó

akkor vévé foglal

helyet

nyitott

ablaka

hogy annak meghajtván ma-

észre,

—

gát, így szóla

—

Bocsánatot,

hogy

állapotban bátorkodom

ily

de nem akartam elmulasztani a rögtöni segélyért.

csak

meg

szomorú

megjelenni

s

rendetlen

nagysád

eltt,

köszönetet mondani

— E szavakat

mondván, nézte

közelebbrl a hintó belsejében ülket,

s

annyira meghökkent, hogy alig volt képes eltitkolni zav^rodását.

— Talán — Épen

rosszul érzi

—

magát?

—

kérdé Marosi.

csak csodálkozás fogott el, nem, a székesegyház rosépen Kolozsvárt megvallom, mert télyzatánál állottam, mikor gr. Marosi Gyula esketése

Ágnes bárónvel, kikkel — ha nem — most szerencsés balsorsom összehozott.

történt Dévai

csalódom

Én

gróf

Zendy Kálmán vagyok,

ki

akkor

kevés

ideig Erdélyben mulattam.

— Kétszeresen örvendek, hogy akartunk csak — mert hála az

az,

kinek segíteni

égnek,

nem

volt

7f

—

segélyre szükség

ha

régi

ismerseim egyike,

kivel

emlékszem, Nápolyban többször találkozánk

jól

a követségi palotában.

—

Ugy van, most ug)'an egészen más szinezet, de sokkal kedélyesebb találkozásunk, mert reméllem, hogy a grófné s férje ily kés este, rossz utakon

s

veszedelmes rablókkal

fog tovább

mely e helytl

—

el

alig

telt

vidéken

nem

hanem tanyánkon meghálnak,

utazni,

van negyed óra járásnyira.

Azt vélem, jobb

nem

ha férjem

lesz,

fogadja

a gróf úr szives ajánlatát, mert sok alkalmatlan-

ságot szerezhetnénk az uraknak.

—

st

Korántsem,

inkább

mi,

a

gatásokat,

lelkesedéssel

s

grófné mindenkép

gyok elre

n

is

tisztelte

—

Ha

terhökre,

meg

ni

vendéget.

magyar

régi

szokás szerint nagy örömmel fogadjuk a

férfi láto-

Hogy pedig

megmondani, hogy már ez idén

meg

a

legyen nyugtatva, bátor vais

több

jelenlétével szerény tanyánkat.

nyiltan

elfogadom

biztosít,

ön

hogy

nem

meghivását,

—

leszünk

monda

Marosi.

—

Nemcsak hogy nem alkalmatlanok de már is rendelkezésére adom istállómat: mert remélem, hogy pár napot a vadászat kellemes id;

elre

töltésének fog szentelni.

— —

Már

ezt

alig

fogadhatom

el,

mert sietünk

Pestre.

Épen nem

grófné

mert

;

—

ezt

tudom,

sietünk

csak

hogy

tartozik a vadászat.

oly nagyon,

—

szóla

a

azért vagyok bátor említeni,

férjem

f

mulatságai

közé

78

— jük,

E

Annál jobb, mert így legalább bizton remélhogy néhány napot nálunk fog tölteni.

cserebeszéd után, Kálmán sánta lovát az inas-

nak adván

által,

vállalván, biztos

a bakra

ült,

hogy kalauz szerepét

kikötbe vezesse

a fáradt utasokat.

Xlll. (Az

alföldi

vadászok tanyija)

Mieltt történetem elbeszélésében tovább haladmeg kell állapodnom pár pillanatra, hogy le-

nék,

írjam röviden azon helyet, hova utasaink vetdtek.

A

vízmentes

békési

szivét

s legtermékenyebb lapály nagy pusztás birtok közepett fekszik vadászok tanyája. Emeletes, középnagy-

képz

az alföldi

ságú épület,

külsej

5

taságok

uj

schweizi

közepett

képzelhet, hogy cseng bong,

modorban

Ha elször

tekintet.

elrejtett falai

mulat

a

közeledünk e pusz-

csendes

között

készült nyájas

lak

s körül

felé,

alig

annyi lény

legnagyobb egyetértésben,

barátságban.

Maga

fépület több kisebb szobára van osztva, melyek mindegyikében két szent Hubert-lovag laa

Ezeken kivül van nagyszer étterem s még nagyobb mulatóterem, melyben tágas, élénk tüz

kik.

kandalló körül foglalnak helyet a mulatók, esti

pihenk

órákban.

Ha a ház tetején épült erkélyre megyünk, meglep kép tárul fel szemeink eltt.

való-

ban

A

tanyát

környez,

sr

növényzet akáczerd,

azontúl néhány rendesen mívelt kert, a fákkal szc-

do épületek

gélyzett gazdasági

pihen

kincsének, lovaiknak

képezik a tájkép elejét

istállók,

szét.

A

távolabb

ültetvények

az

s

elterül

alattok

s

mcsszeterjed

legélénkebb ré-

es, nagy szorgalommal

mívelt

bekerít

magas

egész

mintegy

akáczsövények

vadászok legfbb

a

s

helyei, a

kis

pusziát

képezik

az

foglalványon

túl

foglalványát

E

világnak.

ködhomályba burkoltan a mérhetlen lapály, melynek itt-ott kibukkanó tornyai, maiorai, ültetvényei kölcsönöznek némi változékonyterjed, mintegy

ságot a tengerhez hasonló végtelenségnek.

még

s

c vidéken friss zöldje,

ragdszin határára,

A

létez roppant terjedelm gyepek mintegy ugyanannyi nagyszer smavarázsol

tavat

e

s

a

jól

mvelt

lapály lát-

legmélyebben fekv

látvány

diszít-

ményét képezi. Sokat jártam

s

éltem az alföldön, de csak mióta

többször mulattam e mésszel átón, arról, is

hogy e végtelen,

s

gyzdtem meg

unalmasnak látszó lapály

képes szép tájképet varázsolni szemeink

Oka ennek a tanya

részint azon szerencsés pont,

fekszik,

legmíveltebb

mert

része,

körülötte

másrészrl

terjed

azon

elé.

melyen

az

alföld

majorság,

melyrl lenézve néhány ezernyi hold síkföld alig észrevehet hiányt képeznek az egymástól mért;

földnyire

fekv

majorok

s

falvak pedig összeszo-

szomszédoknak látszanak lenni. A mésszel átón kitzött lobogó azt jelenti, hogy a vadászok együtt vannak és szívesen fogadnak el

rultaknak,

vendéget. harang, a

A

ház tetejének másik oldalán

nem

ritkán

sr

lev

vész-

ködbe burkolt lapály-

8i

ban, elkésett s eltévedt vadászoknak

útbaigazítója,

megmentje.

A

házat

környez erdcske, melynek legsrbb

részében van a kopófalkák lakháza, kellemetes sétányt képez,

azon

az

s

angolkert közepét mulatóhelye, mert lovakat érkezni,

A

lát

vadászok

a

ember

az

uj

próbálni vagy idomítani.

az újonnan

pusztaság közepett

környék st mondhatnám nálunk

minteg)' az

s

futópálya

egész nap

itt

indulni,

meglep

milyen

e nagy

terjed

túl

elfoglaló

érkezre nézve

e csinos

s

kellemetes

vadászlak, ép oly csodálkozást gerjeszt,

len

—

a

maga nemében egyet-

annak belélete.

Délig

mindenki

vagy olvasással

kis

szobájában

foglalkozil:,

hangzottak

reggelihez hivó harang. Alig

egyes

kongásai, az

kis

mulat

írás

s

mignem megkondul

hálószobákból

a

utolsó

el

kilépnek a

lakók és sietnek az étterem felé, hol összegylvén,

többnyire

szótlanul

végzik az emberi test fentar-

tására annyira szükséges kötelességeket.

óra dteltc s

után, megszólal a vadászmester sípja,

c hang hallatára mindenki elhagyja helyét

készülve lóra

ül.

Néhány peraz múlva már

s

el-

az egész

lovas társaság a vadászkastély eltt van összegylve.

Mély

hallgatás uralkodik még, mert részint a bé-

kétlen

lovak

nyugtalansága

igénybe veszi a lova-

sok figyelmét, részint pedig azon feszült várakozás, melynélfogva a vadászok izgatott idegzettel lesik a

bekövetkezend eseményeket. E csendet a vad els látása

sznkítja

csak

Podmtniczky

:

félbe,

Az

alföldi

s

egész

szilaj

vadászok tanyája.

vagy

kelése

lelkesedéssel 6

8i

kitör örömmé

annak elérése

változtatja

elfo-

s

gatása.

Néhány

künn múlatás

órai

konyatkor

hazafelé

indul

a

vadászat után, al-

s

társaság, a mint kiki

vagy akar épen. Mert vannak, kik szeretné-

bír

s ködös idben hamar de lovaik kifáradása vagy eltikka-

nek ugyan a sokszor hideg haza

—

jutni,

nem

dása miatt azt

S vannak radhatlan

mindamellett, hogy fá-

bírnának hasokkal többre

teszik azt, e pillanatban

nemes

becsülvén azon ságot,

—

még sebesen

vadászlovaik

nem

ladni,

tehetik.

ismét, kik

élvet

szerzett,

állatot,

mely annyi

hogysem még

mulat-

túlfárasztani

akarnák.

Végre vannak még, kik nem gondolva semmivel, vágtatva sietnek

mét

a

tanya felé; ezek képezik örö-

legszebb reményét a lótenyészt gazdáknak,

s

mert sok

s jó lóra

Egymás bájában

mulat

egybegyl

van szükségök.

után hazaérkezvén a lovagok, kiki szoesti

óráig, mikor ebédnél újra

hat

a hideg, friss

leveg

s

fáradalom

ed-

zette társaság.

E

lakomának már egészen más jelleme van, mint

az elbbinek, mert azalatt mindinkább kifejldik a jó

kedv

s

az

öröm

szép ugratások Itt

poharat emel valaki jó lováért, ott szép sze-

retért

;

mások

összetartásért

sokat a

a sikerült vadászatok, jó lovak,

fölött.

is,

a

társaságért,

ürítnek

serleget.

—

barátságért

Szóval,

ha

s

nem

de valamicskét mindegyik csak fogyaszt

pezsgbl

elszeretete tárgyáért,

s

ebbl

lehe-

d'.

hogy más kerekedjék, mint

tétlen,

jó kedv,

mely

néha-néha, ázsiai fajtájú zenészeink búskomor nótái által

nem

kissé mozdíttatik

el.

Este a kandalló körül gylnek egybe a lovagok s

részint

az

ismét mély csend

szer

E mert jó jól

beszélgetés vagy terjed órákat, mikor béke áll be ez egészen külön-

kártya, részint

olvasással töltik

vitázás,

éjfélig

s

szerkezet kolostorban.

és

tanyai ott,

kellemei

élet

hol

valóban

ember gyl

annyi

rendkivüliek

össze, kik

mind

ismersök, barátok, pajtások lehetetlen, hogy ne érezze magát az, ki még az életet nem

unván

;

meg

kat s azon

egészen, kedveli a társadalmi viszonyokötelékeket,

titkos

velt fogalmakat,

s

barátságról

st

melyek megengedik

i

m-

lehetsé-

gessé teszik, hogy

annyi különféle jellem ember

hónapokat

együtt,

tölthet

minden

nevezetesebb

súrlódás nélkül.

Lehetséges pedig ez, mert nemcsak lelkületre, de indulatra nézve is egyeznek, mert egy czélnak, a vadászatnak, e

melynek

ellágyult szokások edzett,

mulatságnak élnek,

legférfiasabb

köszönhetjük s

bátorságunk

egyedül,

viszonyok éber, s

kedélyünk ha nem víg

is,

hogy

a

közepett,

nem

mostani testünk

ritkán kedvünk,

legalább kissé derültebb

lesz.

6*

XIV. (Fogadtatás.)

Kálmán

alig

a

ült

utasításait a kocsisnak,

cl

mondotta

hintó bakján, alig

—

mélázni kezde,

s

ke-

percek múlva annyira gondolatokba

merült,

mi

körüle

vés

hogy

alig

látszott

mindarra,

ügyelni

történt.

ó

egyike

azon

volt

fiatal

embereknek, kik na-

szerencsétlen szerelme

gyon sokat csakhamar rendetlen s nem ritkán iránytalan életmódba sodrottá. Mintegy erltetve ölt el magában minden oly érzést, mely talán n^-mesebbnek vagy költibbnek látszhatott a mindennapias kéjelgésnél. vagy ha ugy akarjuk, dicsér-'tére Szerencséjére koránt sem illett össze ez életlegyen mondva mód jellemének alapvonásaival, mert melegen érz éltek. Ifjúkori

— —

szive volt ugyan,

ván elhitetni

de nem kivánt

magával, hogy

szeretni, azt akar-

arra

már nem képes

többé.

Nem kik

könnyelmek sorába, mivel már nem tudnak

tartozott azon feslett

csak

olyanok,

azért

máskép érezni

s

élni,

mert az

élet

szebb

s

neme-

nem képesek. ó könnyelm volt, mert ezen mámor mintegy faképzett körülötte, mely nem enlat, várersséget

sebb

szinezetét

meglátni, felfogni

85 hiányt, mely létében mutatkonemesebb érzelmek nemlétét éreztesse. Szóval Kálmán egyike volt azon fiataloknak, kik azért kedvelik a bort, zenét s minden

gedé, hogy

—

zott

zajos

azon

—

a valódi

nem

s

ket

mert

mulatságot,

elvonják

az

Elmélkedésének frészét jelenleg különös végzete

másodízben

t

egybe Ágnessel,

—

hogy

ez

nem

s

történt, alig

eszményi

meglátja

azeltt

épen nem

de pajtásának Ágnest. Két

lo-

éve,

gondolt néha a szép nre,

összeköttetésbe

vadászat alkalmával

most már kit

miért? mert

Ágnessel

joga

volt

is

ezalatt

azon

hallott volt szólani.

tenni. Lovat próbál,

vásza késik

sors

a

képezte, melynélfogva

hozta

nem ismert, s kirl alig Bemegy Erdélybe, tudott mit

valóságától

élet

engedik, hogy föleszméljenek.

csak

is

lépni

gondolati

mégis

s

;

ugyanazon lovon

ülve,

vagy

egy

melyet

s késbben megvett s mely a legügyesebb ugrók közé tartozott, elbu-

akkor próbált biztosabb kik;

—

ben

s

s

elbukik

kénytelen

Ágnes hintójának közelé-

pedig

ismét összejönni vele

— már csak azért ember — megismerkedni,

telen Ágnessel s

nyájas

közelében

is,

maradni.

Mindezek mily

;

st kény-

mert mvelt rajta

segítni,

prózai elmél-

költiségnek vetik meg melyben a szerelem azóta bár lenygözve, de megölve még nincs.

kedések alapját

mégis mennyi

s

oly

kebelben,

Mind ezen gondolatok zavarban száguldoztak át kebelén. mit

érez

és

mégsem

nyugtalanságtól, mely

Nem

s

csak álomként

tudta valóban

szabadulhatott

azon

hogy bels

boldogságot vagy bút, sze-

86 rencsétlcnséget vagy édent egyszerre varázsol lel-

künk

elé.

Szórakozott dései köjték

zbb

állapotából

fel,

esznték

melyek

Marosi kocsisának kér-

által

az

világából

visszarántva a fellengélet

—

valóságos

s

igen

felelt azokra, s a egyszer eseményei körébe, a vad ászlakmegmutatá két elttük nyiló út közöl

hoz vezett. Megérkezvén, lált

nyittatván

pajtásai közöl

már-már

pedig

ott,

vendégei

még

senkit

számára,

sem

ta-

kezde. Szobát

esteledni

maga

is

szobájába

ment, hogy megpihenjen és átöltözködjék.

Alig nyugodott pár perczig, sebe szerfölött kezfájni, szorgalmasan alkalmazott jégborogatá-

dett

annyira megszüntetek a gyuladást

sok mégis által

a

fájdalmat,

terembe, várva a

s

ez

hogy felöltözve fölmehetett a majdan érkezket s meglepend

a társaságot kalandja elregél ésével.

Megérkezvén egyik

azon

az egyes vadászok,

kérdéssel

lépett

a

majdnem mind-

terembe:

«Hogy

érzi magát Kálmán pajtás? s kié azon utazóhintó, mely az udvaron áll ?» Zendy mindkettre kielégí-

ti eg

felelvén,

öröm

hatotta át a társaság tagjait,

részint mert ez okozta,

hogy

ily

váratlan s kelle-

mes vendégek keresték fel elszigetelt tanyájukat. Mikor elvonultságban bizonyos rendezett s egy alakú foglalkozásnak élünk, a legkisebb eltér esemény is kétszeres érdekkel bír. E szerepet vala

játszandó kalandja,

az

alföldi

mely már

is

vadászok tanyájában Kálmán ketts érdek volt, mert szép

nvel hozta érintkezésbe

szent Hubert lovagjait.

87

Az

nk

egész nagy világban a

eletünk pályáján

viszik a

osztálynak ugyanazon kiváltságos

vadászlak

közepett

falai

Már mind

fszerepet e kedves

ne jutott volna

miért

;

érdekes

s

állás

e

is ?

egybe voltak gylve

mi-

a vadászok,

dn

Kálmán bevezette Gyulát és nejét. Az elnök, már régtl fogva ismerte Marosit, fogadta a

ki

vendégeket Alig

ket. vel

mutatta be egymásután a jelenlev-

s

fogalmunk

lehet

n

birt a szép

ln

Csend

közepett.

jabb

is

nje

eltt.

s

hajtotta

ihlettel

a

meg magát

t

azon

szesíté

zesse

érte

ama

a legszila-

a mai nap

hs-

múlva egyes csoportoza-

társaság,

—

szetesen legtöbben egyesültek

hogy nem

még

mindegyik,

Kevés perez

tokra oszlott

mily varázser-

arról,

megjelenése e lármás társaság

Ágnes körött termémindegyik

s

baleset,

sajnálta,

mely Kálmánt ré-

szerencsében, hogy a grófnét beve-

szerény

tanyájokba.

Szóval

jelenlevk

a

majdnem mindegyikére különös kedves benyomást tett az idegen külseje s egyszer modora, mely-

n

nél

fogva

fesztelen

s

mégis

mind e mellett mulattató

idsebb vadászok

Gyulát az

beszélvén neki, mint alakult ez a

mai

napok

vadászat,

mily

csendes

komoly,

birt lenni.

mulattaták,

—

egylet, mint

kellemesek

az

itt

s

el-

ment tit

?

Marosi szinte üdülni, fölmelegülni valóban

s

nem

Ebédhez

csak látszólagosan

nek engedé

át,

ki

örült

lény között.

maga helyét Ágneslátva, hogy férje jobb kedv mindazon eseményeknek, mc-

ülvén, az elnök a

mint máskor,

látszott e sok,

él

88

lyek ily jótékony hatást

gyakoroltak

ily

rövid

id<5

Gyulára.

alatt

Eleinte

nagy csend

itt-ott

csak közönyös,

uralkodott,

mindennapias tárgyakról

volt szó,

néhány fentebb hangon

alig hallatszott

folytatott csercbe-

széd. Fölkelvén az elnök s poharat ürítvén a most

már csak

esetleg,

de annál szivesebben

ven-

látott

dégekért, mintegy kihirdettetett a szólásszabadság,

mely érzés kettztetve zenetársaságának

ln

az

alföldi

vadászok

búskomor magyar hangjai

által.

Kálmán csendes volt s lehangolt, csak távolról nézve az élénk mozgalmakat ; vérvesztése és sebének megújuló gyuladása idegrendszerét megháboríták s lázas állapotot idéztek elé. Mindamel-

—

lett

ert

vett

pota daczára

magán, is

;

alig

nem

s

távozott beteges álla-

tudák elhagyni szemei Ágnes

bájoló alakját.

Vájjon a szép

n

észreveítc-e azt?

Erre felelni csak annyiban vagyunk képesek, mennyiben bizton hiszszük hogy a tiz udvarló

n

közül

is

els

gyakorolt

pillanatra

tudja ismerni azt, kire

legnagyobb hatást; legyen ez udvarló

bár a legcsendesebb

Az

ki

s

elvonultabb.

elnök felköszöntését többen követték.

talok egyike, kinek hangjáról

meg

lehete

A

fia-

ismerni,

hogy valaha kortes is volt, felszólalt. Elmondá, hogy az tudomása szerint ily alakú vadászegylet csak kett volt a világon. Az els a XVI. században Németország serdeibcn alakult, tisztán oly emberekbl, kik megunván az életet és világot, a rengetegben elvonulva egyedül a vadászatnak él-

Jllig ludak elhagyni szemei JÍgnes bájoló alakját. Podnianiczky

:

Az

alföldi

vadászok tanyája.

88. lap.

89

E

tck kizárólag.

A

társaság frendszabálya így hang-

n

Hubert lovagok tanyája küszöbén nem léphet át soha, mi más szavakkal csak annyit tesz, hogy gylölték a nket. Szegény NémetA második egylet a XIX. században ország zott:

sz.

—

I

alakult

k

magyar

a

megmérhetlen pusztáin,

alföld

ugyanaz, melynek tagjait most juk.

Ennek

f

elvei

kettztetett iránt.

viszályok,

viseltetvén a

hódolattal

Szerencsés

egybegylve

Magyarország!

bárminem események

maradt a szépnem

lát-

közé tartozik, mennyire csak

vendégszeretet honi

a

lehet föntartani

itt

s

iránti

szokásait,

ni vendegek

hol

mindenféle

daczára

is

fen-

határtalan tiszteleti

—

n

még eddig kevés tisztelte meg Azon kevesek egyikét, kit ma szerencsénk van körnkben láthatni az Úr-

Mindamellett jelenlétével

tanyánkat.

—

isten éltesse

Roppant éljenzés követte e szavakat, mert mindhogy mindenki meg volt hatva Ágnes szépsége s kedvessége által, hányan nem gondolamellett,

ták a társaság tagjai közöl, hátha e vagy

ülne

itt

terjed

Ágnes

helyett

A

1

sziv ösvényei s

megmérhetlenek

elmélkedései

valók, mert bármi alkalomnál fogva

meg

s

n

örökké-

mindig újra

újra fölélednek.

Alig ismét

is

ama

messze-

hangzottak

csend

cl

a

felköszöntés

ln, hogy más szónokot

utóhangjai,

kisérjenek

figyelemmel az egybegyltek.

E

szónok, mindamellett hogy táblabíró volt va-

laha, valódi lovagias

modorban lepte meg

ságot. Kimondotta, miszerint

itt

tanyánkon

a társaalig va

•

90

gyünk képesek illleg ellátni vendégeinket, miért közelfekv falusi lakát adja rendelis 6 ezennel kezésk alá, remélvén, hogy ajánlatát elfogadják. Hogy pedig ez lehetvé tétessék, ma este teára hivja meg a társaságot, remélvén, hogy a lovagok közöl

többen

kisércndik szerint

a

a

fognak grófné

szépnem

dent végbevihet, ha

igazán

csaknem

akarunk

a

megmérhetlen

utakat

éjjelt

ha

pedig

min-

hogy

azaz,

;

képesek vagyunk legalább egy idre az pallá,

fáklyával

megmutatandók, mi-

tisztelet

iránti

ég

kik

találtatni,

hintaját,

nap-

nem

is

simákká, legalább veszélynélküliekké varázsolni.

Az s

egész társaság úgyszólván egyszerre kelt

kijelentvén,

barátjuk

hogy

kellemes

lesz ellátva, mint

felajánlották

Ezekután

lakában sokkal kényelmesebben a folytonos zaj közepett,

itt

magukat az

föl,

tekintve azt, miszerint a grófné

kalauzokúi.

éji

egész

—

társaság megkérte Marosit,

néhány napot e vadászlak közelében. Eleinte épen nem akart rááll ani, de késbben, mintegy lelkesítve a víg társaság és szokatlan élénkség által, csakugyan meg-

hogy engedjen az

igéré,

ajánlatnak, s töltsön

hogy két napot

itt

Pár órával ebéd után állott

lovas,

Az

a vadászlak

Marosi kényelmes mindegyik kezében éji

sötéttel

fog pihenni.

mer

hintója,

ég

—

f

ajtaja

eltt

körülötte tíz

szövétnek.

képez

ellentétet

fáklyák

élénk világa, a lovasok köpönyegekbe részint playd-

ekbe burkolt

alakjai,

a

prüszköl

s

nyughatlan lo-

9'

vak

mozgása az

egészet

költi

s

regényes

éjjeli

a regényes tünemény méltó Rembrandt világhír ecsetére. Kettztetett volt ennek hatása miután lassan elindulván a hJntó, az egész menet mozogni kezdc. Mintha Ágnest a középkor valamelyik várkastélyá-

varázsiák, s

jelenetté

tárgy vala

ból rabolták

lovagok hintó ját.

volna

ép oly

el

kalandor

figyelemmel

s

lovagok,

vigyázattal

az

ifjú

kisérék

XV. (L&zas állapot.)

nem vehctc ert

Kálmán

ben. Láza annyira volt fenmaradnia.

belsleg részt

a

izgatottá

Nem ln

részt ez éjjeli vett rajta,

díszmenet-

hogy lehetetlen

csoda, ha levertté s mégis testileg,

mert egy-

lelkileg,

sebokozta fájdalmak, másrészrl

szive

és

Ketts megtámadás, mely alatt megtöretni sem puhaság, sem elfajultság jele, st mondhatnám egyedül az ér-

lelke forrongásai hatottak lelkületére.

zelmek fogékonyságát bizonyító legyzetés. Miért nem ugyanaz s egyenl azon hatás, melyet szép

n

látása gyakorol egyéniségünkre ? Miért hogy sokszor feltn szépség hölgyek egész sorozatával találkozunk a nélkül, hogy ben-

lehetséges,

snk

az

isteni

szikra

által

föleleveníttetnék ?

Mi

oka annak, hogy néha megpillantva valamely nt, mintegy földöntúli érzelmek, soha nem tapasztalt álmok, szóval

nyünket, mely natra látása

kimondhatlan

nem

vonzer

legalább, távozzunk mindezeket érezteté velünk ? is,

lelkileg

lepi

meg

lé-

engedi meg, hogy csak pillaattól,

kinek

Erre felelni csak annyiban vagyunk képesek, mennyiben bizton hiszszük, hogy a valódi szerelem ntm e külsségekben rejlik, hanem leginkább

93 s

mindenek

lelki bels érintkezésben, megmarad akkor is, ha attól,

azon

eltt

mely megtörténik

s

nincs hatalmunkban menekülni.

kit láttunk,

Emlékeztetem olvasóimat azon néhány, látszólagosan keveset jelent szavakra, melyeket Kálmán akkor ejtett ki, midn Ágnest a kolozsvári szentegyház eltt megpillantá. Mily nag^ ellentét mualig perczczel elbbi mondatai s azon néhány szó között, melyeket rejtett kincsként idézett el lelkének legmélyebb rejtekébl Ágnes els

tatkozott

ó

megjelenése,

mondott,

nem

úgyszólván

mégis kimondotta.

s

pillanatban lelke érzeményei

mindazon

azaz

désének

Ha kát,

azt, mit

mert azon

vettek szokásain,

melyeket

legbensbb

zajos

élte

meggyz-

tartott.

talán

mint

Kálmán Ágnest elszöi nem mint mátnt, kirl fölteszszük, hogy szive s

oly

lelke egész

erejével

aligha azonnal

zelmi

ert

hiedelmein,

folyamának következtében

érezte

— Miért?

nem

volna meg, mind azon ér-

látta

nyilvánul vala

mely most

ár,

—

szeret

eltakarva az élet zajos for-

galma, a képzett külvilág

által,

nem

volt

még

eléggé

hatalmas túlnyomósságra vergdhetni.

A

úgy akarta, hogy ismét találkozzék, hogy megismerkedjék azon nvel, ki reá els sors

táskor

oly

nagy

hatással

megtámadást már nem pár órai

együttlét

volt.

állotta

annyira

Szive ki,

e

mert

fölmelcgíté

st lá-

második alig azt,

egy

hogy

már

is keletkeztek ábrándos, homályos érzelmek, melyek mint megannyi szálak Ágnes létéhez kap-

csolák gondolatforgását.

Egy

szó, melyet

úgy lehet

94 magyarázni, mint azt a szerelem

kivánja,

egy

pil-

melynek sugárzata oda lövell, hova mi azt óhajtjuk; mind e bizonytalan forrongás hatalmas szerelemmé gyuladt volna? Kálmán tehát nem szeretett még ugyanazon teljhatalmú ervel, mely

lantás,

csak akkor

fejldhetik

remélhetünk bírt

;

de már

mikor viszontszeretetet

ki,

szerelmes

is

volt,

mert nem

többé megválni Ágnes képétl, szavai kedves

hangjától, szemei átható tüzétl.

Másnap pajtásai

Kálmán

mihelyt

reggel

fölébredett,

azonnal egymásután érkeztek, tudakozód-

ván, mint

magát? Bármit

érzi

denesetre

azt

csak

van, mert jobban akart

érzett volna, min-

hogy jobban

volna,

felelte

lenni.

Nemde,

csak ha rög-

tön fellábad, nyílt remény láthatni Ágnest, lehetni vele,

habár csak rövid ideig

is.

Egész bizonyossággal nem mondhatjuk, vájjon jól esett-e Kálmánnak, vagy pedig csak mint szokatlan valami izgatta keblét mindaz, mit tásai

még

paj-

beszéltek.

Elmondák, mily kalandos volt útjok, a nagy köd által vakítva s a temérdek fáklya daczára is mint s mint vitte az egész csapaannak ügyes ötlete ismét az igaz Elregélék, mennyire mulattatá Ágnest ez éj-

tévedtek

cl

kétszer,

tot ennek vagy útra. jeli

kalandozás, e

fény díszítette jól

mulattak

körülötte

lovas

egész

mégis rendkívüli

csapat

élénk

estve

mily

;

legalább

forgalma; mily

mennyire

egy hétig

nem

fáklya-

szerénységgel

tapintattal vállalta föl

asszony szerepét; végre tovább,

mozgó rémes,

Ágnes

sajnálják,

akar

itt

s

a házi-

hogy

mulatni

95

Marosi,

mégis

s

mily

melynélfogva

kilátáson,

örömük azon fényes

nagy a

társaság ily szép

pesti

nvel fog a jöv télen szaporodni. Mindezek hallatára mit érzett Kálmán,

azt

könny

néhány szót, melyeket ez egész elbeszélés folyama közben ejtett. S én nem voltam ott, s talán ma sem lehemegitélni, ha elmondjuk azon

—

még

tek

veletek.

Szegény,

még

nem merte mondani

azt

«Yelei>,

:

pedig mennyire szerette volna kiejteni e szép, c sokat mondó, e

hatalmas

A

mely

szót,

szive könyeit árulta volna

tát,

ln Kálmán

távozván, csend

pajtások

négy

sen volt,

négy

ezeltt

órával

—

fal,

körül,

vált.

— Ugyanazon

melyet

még huszon-

de belvilága annál viharosabbá szoba, ugyanazon

lelke állapo-

cl.

kedvelt, szeretett, hol szíve-

most börtönként

nyomta

lelkét.

Ko-

mornyikának örökös unszolásai, melyek nem engedek, hogy elmélkedjék, mert folytonos jégborogatások

által

haragra lét,

a

lobbanták

másrészrl

szott,

mintha

minél

elméje

zavarták

mégis érezte

hamarabbi

is

volna

a

felgyógyulás

zajló

mert

tettek,

jót

egyrészrl

folyamát,

már különben

h

úgy

szolga,

urának

keblát-

hogy

legfbb

óhajtása.

Délfelé Marosi megérkezvén, c szavakkal lépett be Kálmánhoz

—

már

—

Hogy

érzed

magad

—

?

reményiem, lázad

múlik.

Sokkal jobban vagyok

fölkelhetek

s

;

veletek lehetek.

hiszem, hogy délután

— Jobb id

van

ha

lesz,

ma

;

ma még

nyugszol,

úgyis

rósz

aligha lesz szép vadászatunk.

Mintha Kálmán

a

nem egészen

vadászatot, s

mást nélkülözött volna, betegen hevervén ágyában.

— —

Meglátom, mit mond az orvos. De hogy ne felejtsem megmondani mindazt, mit Ágnes reám bizott. Kérdezteti, hogy érzed magadat? s nagyon sajnálja, hogy tegnapi estélyünkben részt nem vehetél, mert

nem

te

vagy,

Alig hallott

molyabbá vétét.

nem

csakugyan, ha élveztük volna.

valaha szólani e tanyáról.

Kér, hogy

magadra, nehogy most csekély bajod ko-

vigyázz

—

mulatságot

e

váljék.

Nagyon köszönöm

Ha

kell

grófnénak irántami rész-

bizonyosan

valaki,

börtönben

a

én sajnálom, hogy e

vesztegelnem, mikor mindenki

mu-

Kálmán

irá-

körülöttem.

lat

Marosi

szavai

világgal

nyában. Mily sok

értek

fel

képet, mennyi reményt csatolt

e szavakhoz, melyek, ha hidegen megfontoljuk a dolgot, alig fejeznek ki mást, mint

mveltségered-

ményezte mindennapias érzelmeket, óhajtásokat. A szerelmes ember lelkéber minden csekélység reményt önjavára lált

gerjeszt. ;

O

mindent képes felhasználni

fösvényhez hasonlít

az, ki

az utczán ta-

rongyokat fölszedi, mert azok halmazából kingyjteni idvel. S másrészrl, ha hisz-

cset remél

nemde, hogy valóban viszont^zerettetünk minden eseményt ellenségkép állítunk fel irányunk-

szük,

ban,

:

—

nemde

hidegülést, feledést

hol azt feltalálni talán

látunk ott

is,

Diogenes sem volna képes. —

97

Az

természet

emberi

mindazt,

mvét

mi

jól

felrakta,

esik,

ha

azt

egyik

állandók

a

kbl

is

hiszi,

félti,

rakott

s

még

mert

ha a

érzi,

paloták, s

ingadozóbb természetek az érzelmek

mennyivel alkotványai.

Pvdmaniczk

igyekszik,

tökéletesnek

lanyha tavaszi szell érintésétl mily kevéssC

hogy

jellemvonása,

fölépíteni

/

:

Az

alfaldj

vadászok tanyája.

XVI. (Az

A

magánylét,

süvöltése

a

rideg

bens

azon

s

alfSldi térségen.)

szi ess id, a szél mely folytonos hul-

vihar,

lámzásban tartá Kálmán beléletét, s

48

élte

leghosszabb

követ Mintha soha nem akarna vége szakadni

unalmasabb napjaivl tevék órát.

a

kalandját

e kínos órának, reggelnek, délutánnak vagy éjfél-

t

nek, mely

vigye;

nem

felgyógyulás perczéhez

a

mintha Ágnes látása rá

nézve

közelebb édent,

új

ismert paradicsomot nyitott volna meg, mintha

tudta volna,

hogy

egyszerre képes annyira

kit

megszeretni, lehetetlen

hogy ne viszonozza e ha-

talmas tiszta érzelmet.

Azon

pillanattól fogva,

retünk, melyben elénk, egészen

nám

melyben

más szavakkal

megsze-

valakit

szivünk érzeménye

uj

tekintjük,

világot tár

mondhat-

figyelmesen vizsgáljuk feldobogó szivünk bál-

ványát.

—

is, Kálmán alig szólhatott egész nap de mennyivel többet látott, tudott meg,

így most

Ágnessel

;

mint azok, kik jezés, tréfa

V3gy

más jókedvre arczára.

t

körülröpkedve e vagy ama kife-

elménczség

mutató

által

kifejezést

mosolyt

csalnak

vagy

komoly

99

nt nem

Valamely körülvéve

udvarlók

akkor

már a ncveltség

által,

riasság igényeinél fogva

néznünk, mikor az

kell

s

udva-

kénytelen nyájas lenni

is

gyakran még akkor is, midn nagyon levert vagy szomorú kénytelen nevetni, holott inkább sírni volna kedve hanem akkor, mikor minden külbehatástól ment lelke s ennek következtében kifejezése pihen, magába vonul s felölti természetes bel;

;

érzeményei alkotta köntösét.

Ezt téve Kálmán, csakhamar korántsem

boldog,

egyes

elnyomott

tekintete

egy-egy

keresztül

nézve

tett.

dúlja

kép

mint

hogy Ágnes

minnek

legtöbben

vagy a milyennek látszani akar. Ágnes min-

hiszik,

den

oly

átlátta,

Nem

minden búskomor

sóhaja,

nagyítóüveg

új

ugyan

tudta

mi

bú vagy

Ágnes boldogságát, nem az

oka

szenvedésének;

gyzdve, hogy

volt,

melyen

Kálmán, széttépett szivébe tekin-

szomorúság

tudta mi tulajdon-

de

sokat szenved s

arról

hogy

meg

volt

azt ügyesen

igyekszik elrejteni.

Ki

figyelemmel

kisérte kis történetünket, tudja,

hogy ez egyszer Kálmán tapintata nem csalt, vagyis inkább, hogy Kálmán szerfölött nagy érdekkel viseltetek már ily rövid id alatt is Ágnes iránt, különben

alig

san megitélni

bírta voJna

jól

felfogni s igazságo-

t. *

Estefelé végre elérkezett az orvos, egyike azon jó

kedv, fáradság

s

nak, kik a pókot soha

tapasztalásedzette Esculapok-

nem

nézik ugyan elefántnak, 7"

fOO

de ha elefántot

kereken

látnak, azt

minden tétova

s

nélkül kimondják.

Alig vizsgálván meg Kálmán baját, azonnal kimondá, hogy nem érdemes még a holnapi napot úgymond egy jobb lesz is ágyban töltenie lesz semmi baja. nem búsuljon, szórakozás, ne kis

—

;

Az

—

Kálmán majd kiszökött azonban zsarnoka keményen megholnapig csak maradjon csentiltá, azt mondván: desen, pihenjen meg, fiatal urak, tevén hozzá az orvos e szavai után

az ágyból

ezt

;

orvos, ha kis ujját nyújtja az ember, mindjárt keze

után

sokan széd,

kapnak. Különösen

eltiltotta,

hogy egyszerre

ne mulassanak szobájában, mert a sok bedohányfüst

felhevülés,

most

ártalmasabbak,

mint holnap némi rendszeres mozgás.

Másnap, mintha a mindenható meghallgatta Kálmán fohászait, fényes nap terült el az

volna

alföld

síkjain.

szi napoknak,

Egyike

azon mindent

midn els

feleszmélni tisztán

:

pillanatban

vájjon a tavaszi

fölülhaladó

nem

bírunk

vagy szi nap-e

mely élénkebb keringésbe hozza vérünket és szebb köntösbe öltözteti e honi lapályt?

az,

Örömmel

nézte Kálmán,

mint indulnak pajtásai

a fal'a után, mint szökdécselnek lovaik, alig várva

azon

pillanatot,

melyben megindulva

lovasaik megeresztendik az

fékentartó

dom

kantárszárakat.

ket most Örömmel

a

vadászat,

zsarnokilag

nézte

mon-

mindezt, de korántsem bánkódva, mert mind

a mellett,

hogy nagyon

szeretet'

vadászni, ez

f-

közé tartozott

mulatságai

:

nemde természetesnek

hogy nem bánkódott akkor, midn paripája is készen áMott, hogy Ágnes látoga-

fogjuk az

találni,

tására induljon rajta.

Csak egy indulatosság okozta érzés létezik az ember keblében, mely képes fölemészteni, magával ragadni, feledtetni

A

mindent

s

ez

valódi szeretet, nyilvánuljon bár

—a

él

szeretet.

lény- vagy

valamely nagyszer eszmeért: teljhatalmú, és ront s

teremt

állása

maga

annyira

körül

s

érzi, hogy hogy tömér-

mert

mindent,

nagyszer

kivételes,

dek helyre van szüksége terebélyes elágazásának. Soha oly szépnek nem tetszett Kálmánnak az alföld,

mint

most, mikor végighaladt e ter-

épen

mékeny lapályon, Ágnes felé. Soha Schweicz legigézbb hegyei között, soha Nápoly hasonlíthatlanul legszebb

öblében csónakázva nem érezte

azt,

mit végiglépdegélve egyik mezsgyéjén, a távolban

megpillantva zöld gyeptenger közepett azon tanyát,

melynek falai között Ágnes él most. Ki azon tanyát nem látta, melybe olvasóimat vezetendem, annak alig lehet fogalma az alföldi lakás valódi költiségérl. KépzeJjünk magunknak végtelennek

egymásból

látszó

ered

zöld

gyepet,

melynek

szelid,

dombjai mintegy örökös hullám-

zást látszanak kölcsönözni ez eredeti tájképnek.

Az

legel ménesek, gulyák s nyájak különféle hangú kolompjainak és csenginek vegyületébl származó itt

hangverseny,

nemzeti nótái

az

egyes

pásztorok

sípjainak

bús

elevenítik körülöttünk a láthatárt

emlékeztetnek arra, hogy

él

lényekkel

s

vagyunk

lOSl

körülvéve.

E

gyep szélén látunk

akáczerdt,

kis

sr

s élénk növényzete elrejti a néz melynek eltt mindazt, mi belsejében létezik. Ez erd oázokként menedékhelye a vidék különféle madarainak, melyeknek víg csevegése s játéka az ezeregy éj meséire emlékeztet kis világot képez a

sren

ház foglalja

modor

sövény

ház küszöbét

keblünket,

s teszi

diszíti

átlépjük,

kellemes

bármerre

mert

erd

kis

szerint épült

ennek

külsejét köiülfutó tornácz s

el,

elejét eleven

a

E

egymásba folyó ágak közepett.

középpontját alacsony, alföldi

érzés

lepi

szemünket.

könyvek,

újabb

Az a

karszékek,

felhivó

a

pihenésre

kandallók

lepi

hírlapok s leg-

itt-ott elszórt

kényelmes,

el

mindenütt

tekintünk,

mveltség, kényelem egyszerséggel párosítva

meg

Ha

kellemessé.

élénk

mintegy

lángjai,

s

mindezeket jellemz tisztaság és rend, mind megannyi bizonyságai annak, hogy életrevaló emberek

lakába lépünk.

A

házat

környez

csekély

szabad

tér

nagy

ügyességgel virágos kertnek van felhasználva, mely-

bl

sr

erdcskén keresztülmetszett út visz az mely egyedüli egészet kerít eleven sövényig, a

pont,

—

honnét

kilátás

nyílik

az

elttünk

elterül

gyepre.

E

nyilas eltt állott

épen Ágnes,

midn Kálmán

a tanya felé közeiedék használva a szép, meleg idt, sétát

tett,

megvizsgálandó

ideiglenes

lakása

kör-

nyékét.

Megpillantván

Kálmán

Ágnest,

vágtatni kezdett s csak akkor

akaratlanul

is

állapodott meg, mi-

io3

kor a sövény mintegy válaszfalként hátráltatá lova rohanását.

— Hogy magát grófn, a magyar — kérdezé, összerántva — Nagyon — de sokkal inkább örülök étzi

a

alföl-

dön?

feltüzelt lovát.

an-

jól,

nak,

hogy a grófot már annyira felgyógyult

Nem

potban látom.

—

Semmi

álla-

fog megártani a lovaglás?

esetre, az orvos

szabad levegt élvezzem

kissé.

megengedé, hogy c Használva ez enged-

ményt, siettem tiszteletemet tenni a grófnénak.

— mét.

Nagyon köszönöm irántam

Nem

hiszi,

mennyire

tetszik

tanúsított figyel-

nekem mostani

lakásom. Ki hitte volna, hogy e pusztaságok közepett ily költi falusi lak létezhessék.

—

Nehezen

is

van

mása e tanyának az egész

alföldön, annyira ügyesen és csinosan van rendezve

környéke

—

s

bens

felosztása.

Csak mióta itt vagyok látom át, hogy nincs szükségünk nagyszer kastélyokra, miszerint boldo-

gok s elégedettek lehessünk. Higyje meg gróf Zendy, szívesen felcserélném Gerfalvát e barátságos kies tanyával.

—

Azt még sem volna tanácsos tenni, hamar megbánhatná a grófné e cserét. Egyedül az újdonság érzeménye hat oly

meglepleg lelkületére. Noha

mondva, e tanyát soha oly szépnek nem találtam, mint épen mojt. igazán

—

Az

lehetetlen

;

mert

jelenleg

itt

is,

mint

mindenütt a világon, hiányzik a mindezeket élén-

kít természet

—

Higyje

zöldje, viránya.

meg

a grófné, a

mindenható sohasem

lo4

díszesebbé

teheti

tanyát, mint a mostani pilla-

e

—

monda Kálmán, mintegy fentebb s határozottabb hangon. — E szavak után Ágnes megijedve sütötte le szemeit, mert a nk, bármi szornatban

galommal látszassanak is kerülni azt, mi dicséretüket zengedezi, mégis szivesen elnézik, ha a férfiak vétenek néha-néha e rendszabály ellen.

Nem

csoda,

ha Kálmán e szavakra fakadt, mert talán sohasem Ágnes ily szép, mint épen e pillanatban. Lelke

volt

mondhatnók

szenvedései,

búskomor tztetve sötét

ln

arczának

kínjai,

sápadt,

adának, miáltal

kifejezést

szint s

barna szemeinek

ket-

fekete hajának éj-

s

mégis annyira fényes szinezete, sugárzata.

s

Fekete selyem útiköntöse

h

ecsetként rajzolá ter-

metének karcsúságát, szelid delisegét. Azon kifejezés pedig, melyben harag, s mégsem rosszalás, visszautasítás, s mégis bizonyos vonzódás látszott egyszerre

eláradni tevék,

nem

hogy

a

egész valóján, annyira bájossá

leghidegebb fontoló kebelre

is

aligha

volt volna hatással.

Kálmán

egy ideig mélyen hallgatva csüggeszté

szemeit Ágnesre,

s

e pillanatban feledte az egész

hogy vannak Ágnesen kivül még lények e világon, feledte, hogy az illedelem, a becsület s férfiasság szabályai nem engedik meg, mikép érzelgésnek adja át magát s fölfedezze e mindenséget,

nnek

feledte,

mindazt,

mit

érez, mi

mégis éltet balzsamként ömlik

lelkét

szaggatja

—

s

-

egye-

Ágnesnek élt s t nézte. Mindketten fölrezzenve mélázásukból, els

pilla-

el

szivében

dül

natban

alig

tudtak

szóhoz

jutni.

Ilyenkor a szép

.'jf/rT' ~~ Tiog^

érzi

Podmaniczky: Az

magát a grófn a magifar

alföldi

vadászok tanyája.

alföldön ? ,03. lap.

105

vagy rút id, a

vagy rósz út segítnek rajtunk,

jó

mint olyan tárgyak, melyek taglalásába bocsátkozni

nem

nehéz, bármily

Még ert

lelki

állapotban legyünk.

mígnem végre Kálmán

tartott a cserebeszéd,

magán,

vett

s

észrevevén, hogy e látogatást

hosszúra nyújtani sem joga, sem szabadsága nincs,

vn

búcsút

Mi

kitalálta

meit

hazafelé indult.

s

lassan, mi

tudta

s

erltetve

haladott

lova,

mintha

volna urának legtitkosabb érzel-

épen oly nehezen ment most hazafelé, mint

;

máskor sietve. Kálmán nem mert visszatekinteni, mert félt, hogy azon hely látása, hol élte legszebb perczeit élvezte,

reánézve trhetlen, aggasztó volna.

S jól is tette, mert a mit láthatott volna, az bels küzdelmeit, lelke nyugtalan forrongását csak annál inkább élesztette volna.

Ágnes elbúcsúzván Kálmántól, még egy sövény mögötti helyén maradt zik a

lovas

folyamában

midn

mit,

de

kétes

látta.

pillanatoknak

mig gondolatunk

messze elágazó

nek szövetségbe.

snk

még sem

tulajonkép

azon

ideig a

nézte, mint távo-

Éltünk

egyike

az,

szemeink bizonyos kimért tárgyat látszanak

vizsgálni,

zavart,

s

s

és

szivünk érzeményei

érzelmi mindenséggel lép-

— Nem látunk, nem hallunk sem-

annál többet

s

újabbat érez

chaoshoz hasonló világa.

s

élvez ben-

XVII. (Mily szépek álmaink!)

Marosinak rendkivül megtetszett az szok

életmódja.

Úgy

uralkodó élénkség jó hatással lelki

lett

vadá-

körülötte

volna csüggedett

állapotára, mintha képes volna felrázni álmai-

ból azt,

kibl

alföldi

mintha e

látszik,

ébren

ki

az

önzés

szelídebbet

nem

szebbet

s

bírja

megrizni bús

kellemetlen

többé

kincsét, azt,

érzete

felfogni

minden

nem tudó

lényt képzett, faragott.

Engedve

a legalább pillanatnyi vidámabb érzel-

meknek, néhány napot lében, kivált miután mulattatja

is

töltött

átlátta,

még

a tanya

köze-

hogy Ágnest, ha nem

mindez, legalább szivesen

s

csönde-

Marosi képes lett volna-e még tekintetbe venni azt, mi Ágnes eltt kellemes vagy kellemetlen, mi örömöt vagy bút szerez elnyomott sen

tri. Vájjon

lelkületének, szaggatott szivének?

E

néhány nap Kálmánra nézve rendkívül nevemindazon érzelmeket, melyek eleinte keblében csak mint bizonytalan, mámorhoz hasonló sejtelmek léteztek. Szorgalmazetes volt, mert megérlelek

san

igyekezett

elrejteni,

kitörni akaró lángokat,

mondhatnám

elfojtani

a

nehogy megpillantva azokat

valaki, tüzet kiáltson s ez

által

megsértse szerelme

boldogságát.

képes

Ágnes

máskor inkább mint most

talán

volna mindazt meglátni, mi töiténik Kál-

lett

mán belsejében, keble legmélyebb rejtekében üdülémég most annyira szerette férjét, hogy az ;

sén kívül másra.

alig

fogékony más valami benyo-

volt

azt

Pillanatig

hogy

hitte,

álom azon elérzet, melynél fogva iette

mindig, hogy férje

nem

talán

mégsem

bizton remény-

fog örökké oly hideg,

oly meggondolt maradni, milyennek az utolsó

id-

ben mutatkozott, hogy el fog még jni azon szép idpont, melyben feledve mindent, mit szenvedett, házastársának els hónapjai fognak föltámadni újra s

teremteni

tavaszt

telen látni, érezni.

ott,

E

hol most hervadást kény-

két

lény tehát, közepette e

körültök uralkodó élénkségnek, szórakozásnak, ké-

pes

álmodni,

volt

szeliden s mégis

pedig

nem

mily

kellemesen,

mily

ritkán mily fájdalmasan

Kálmánt az ébred szerelem, azon érzés, melyet csak láthatlan hatalom bí elidézni, azon érzés,

megmarad gyakran akkor is keblünkben, mikor átlátjuk, hogy az szerencsétlenségünket mely támad okozza tatá,

—

hogy

s

túlvilágba ringatá, s sokszor felrázkodlássa,

hogy

élje

át

a

puszta

viszontszeretet hiányát, a legcsekélyebb vesztét,

valót,

a

reménynek

elolvadását.

Kálmán álmai mégis mily szépek voltaki mert azon ervel szeret, mely tisztán keblünk legmélyebb forrásából fakad, az remél akkor is, midn

ki

még

alig lehetséges, hogy történt legyen valami, reményt gerjeszthetne, az remél akkor is, mikor minden jelenség, minden megtörtént, mi azt

mi

—

io8

azon

hogy ügye elveszett s melyhez szólani mert, ránézve

hogy már-

bizonyítani,

látszik

szív,

ványként néma és hideg.

Mily nincs

kár,

kitárva

hogy annak keble, kit megszeretünk, elttünk, mennyi fájdalom, mennyi

kín s gyötrelemtl kiméltetnénk meg,

zet

s

boldogság

kéml

egyetlen

Mert vagy

rcú

sok élve-

birtokába pillanthatnánk sokszor

tekintet által

vagy közönyösséget szem-

részvétet,

lélnénk, s akkor érzelmeink lehetetlen,

hogy az

ott

nem indulnának meg, nem történnék hogy sokszor évekig egymás közelében élnek oly lények, kiknek keblökben éledez az egymáslátottak után az,

érti

szeretet

hatalmas szikrája, de kik annak létét

sem mernék, annál kevésbé reményleni s sem történnék, hogy azok, kik szivök teljes

hinni

az

;

erejével szeretnek, imádnak, hosszú

id

után egy-

szerre lerántva a puszta földre a fellengs

országból,

éltek keblök érzelmével, kit

átlátni,

hogy

hogy porba

sújtják

kénytel eníttetnek

még tegnap reményekkel

S mégis jobb most kivánom

talán,

menyvissza-

ma

azt,

kecsegtettek.

hogy nincsen úgy, mint én

mert ekkor vége volna örökre minden költiségnek s azon bizonytalan reményalkotta, ;

most kecsegtet, majd aggasztó érzelmeknek, melyek egyedül képezik

bens

éltünket.

Az örömnek

úgy mint a kínnak két szine mutatkozik; az öröm nem mindig tiszta, a kín pedig nincs mindig megfosztva

Mly

minden örömtl. boldog

titkosabb

lett

érzelmeit

volna Kálmán, ha

Ágnes

tudá

érzelmeket,

vala,

azon

leg-

I09

n

melyek e tudattá

fejldni,

harczolt

is

Miért

de

azok

ugyan még önmegvoltak, bármint

bírtak

melyek

ellen.

Ágnes Gyula üdülésén annyira azon melyben mintegy kénytelen volt átlátni,

örült

pillanatban,

hogy

nem

keblében

különálló

csak

férjét

nem pedig

hatalom,

nejének szíve birja fölmelegíteni, elevenítni

jellem, jó sziv

dül azért, mert tiszta volt

—

mert

s

és

Látod amott aira

ben bolyong

ez

—

Kálmánt

hogy keresse

bolyong, hogy

ki

?

egye-

kedély látta.

az ártatlanság öltönyé-

lelket, ki

a világban,

lében hiányzik,

fok

a

s

azt,

mi keb-

kincset találjon,

melynek birtoka nélkül nincs üdv, nincs boldogság, ki bolyong, hogy fölkeresse a szerelmet.

—

Mily veszélyesek s bizonytalanok útaí Miután hosszasan ment volna rideg, kopár vidékeken keresztül, magas sziklafalhoz közeiedék, a mintha

szikla

virágos

kert,

ékesített

gény

volna olvadni

látszott

s

éden támada. Mily pillanatig

feltalálta

azt,

mezn,

mit

helyébe

elevenség minden tüneményeivel jól

érezte magát sze-

!élek e kertben, mily szép friss volt

körülte,

kopár

el

az

azt

hitte

id

hosszú

sziklás

s

mok medrében. Alig hogy

hiába kérésért

óta

hegyeken

minden

reményiette, hogy

s a

kiszáradt folya-

kissé otthonos volt ez

boldogság közepett, alig hogy föl bírta fogni mindazon szépet s kellemest, mit elébe tár minden egyes bimbó s fszál, hideg szél kezdé dermeszúj

teni a

körülötte

kavicsok, a

csillogó

kavicsokból

virányt, s

kövek

ismét sziklák támadtak, nagyok

s

s

a

virágokból

ezekbl végtére

meredekek, mintha

el

nyomni, niegscmmisítni azon

akarnák

nem rég még

oly boldog

a mindinkább

közeled

zve

tovább

sietett, a

t

s

A

lélek

utolér sziklák

által

virágos kert körülötte mind

kisebb, a sziklák annál ijesztbbek lnek.

tág kapuhoz

lelket, ki

elégedett volt.

s

ért újra,

mely

— S végre

tömkeleg mérheti en

a

utaiba nyitott bejárást, a tömkeleg veszélyes utain túl

a most

látott

s

fényesebb

szebb

s

lélek

most már

veszni

kezd

csillogott.

nem

A

tudott

sokkal

kertnél

szegény elkínzott

mit

tenni, szeretett

volna átlépni a tömkeleg veszélyes utain, hogy elérjen egy új boldogságot, de félt az utak veszélyes voltától. Letérdelt s imát bocsátott

hoz: mentené

meg

ismét

kertté a

virágos

falakat.

H

S

veszedelemtl

a

körüle

mindenhatós

változtatná

tornyosuló

szikla-

imáját meghallgatá a mindenható

lélek Ágnes, a szikla,

kertté

a

Gyula,

válik.

azon gyenge

—

szálakon

melyet Ágnes érzett

tömkelegen

túl

az

a

mely egy idre virágos tömkeleg

a

még lengedez volt

Gyula

a csillogó

éden

becsület

s

szerelem,

irányában

— az

;

s

e

Kálmán.

XVIII. (Elvilás.)

Néhány

múlatás

napi

Marosi csakugyan

után

másolhatlanu] clhatározá, hogy induland.

Kálmán ezt megtudván, mintha megsemmisült épen oly érzés rezgette át keble húrjait. Annyira gyengék vagyunk, annyira alávetvék lelkünk érzemény einek, hogy ezek eltt mintegy leborulva, szemünk világa, észbeli tehetségünk minden mködése megsznik, eláll. Kálmánt annyira áthatotta Ágnes képe s lényege, hogy alig volt képes felfogni, átlátni, miszerint már is el kell volna,

válnia,

oda

hagynia

kell

szép

álmait.

Pedig mily

természetes, mily rendszeres volt az, hogy Marosi

nem mulatván

tovább indult.

De Kálmán

nem

ezt

a

társaság közepett, útnak

nem

tartotta természetes-

hogy Marosi, mint szenvedélyes vadász, oly hamar megválhat e szép s kelnek,

bírta átlátni,

lemes idtöltés szórakozásaitól, kivált miután nejébe

szerelmes.

vagy Gyulát, mert

idejét,

S mégsem merte

kérni

a

Ágnest

hogy hosszabbra nyújtsák ottlétök attól, hogy e sürgetése feltn,

félt

alkalmatlan, rendkívülinek látszhatnék.

Mind A.Z

hiába!

induló

Ágnes

elindult

I

vendégeket tizennégy

lovas

kiséré

mintegy díszmenetet képezve a lassan haladó hintó

—

Majd

amaz nyargalt a hintó ablakához, hogy néhány szó elmondása által értékörül.

sére adja

ez,

nnek,

szép

a

majd

miszerint

is

Csak Kálmán nem mert közeledni, csak mintha

szólani,

van.

itt

nem

görcsös érzés bilincselné

le

bírt

tüde-

jének erejét, gondolatinak sokszor annyira rohamos járását.

— Ugy

kületét, kik

O

irigyelte

mindazoknak kedélyes

lel-

Ágnessel szólani bírtak és mertek.

szeretett s azok

minden szava

nem bens

nem,

elárulta volna

mert

szólhatott,

viharát, el szíve

fájdalmait, s hátha mindezért sajnálkozó mosolynál

egyebet nem aratott volna?

Az dott. s

vn

egéoZ társaság búcsút

volt közeledni

a

Most már Kálmán

visszafordult.

szót

a díszmenet, megállapo-

érvén

országúthoz

Az

vendégektl is

kénytelen

Ágneshez, meghajtani magát

Örömmel Ágnes szavait

rebegni.

s

mégis

s

pár

megtört szívvel

Marosi köszönetét a szerzett kellemes idtöltésért. Örömmel, mert mintha hozzája, mint másképen szólott volna a szép megtört szívvel, mert most valósággá pajtásihoz hallgatta

s

n — az

;

vált

csakugyan mitl borzadott

Kálmán, elereszté

Visszafordulván szárait, s

utasítás

az

nem

ki

nélkül

végig a tanya

térve

lépdegélt felé,

alig tudta hol jár,

az

dször

lova kantár-

útból, intés

vagy

annyira ismert

úton

az

míg ura gondolatokba merülten, mit érez vagy

nem

Feleszmélvén Kálmán, bensejében ság, öntudat

elválás.

kezde támadni. S mi volt

megérzett, mi leginkább

érez.

kissé világos-

fájt s

az,

mit leg-

hatott lelk-

A

—

terjed pusztaság és csend, azon végtelenség, mely nem nyújt nyugpontot sem szemének sem érzeményeinek. létére.

körülötte

Ez egészen

természetes

tesebb Kálmánnál, vel,

nem

soha

természe-

érzés, annál

most kezdett szeretni

ki

tapasztalt hatalommal,

er-

új

mely legyzte

a zajos mulatságok által edzett közönyösségét, pedig

minden remény nélkül természetessé

Mert ha mily

van.

könny nem

A

szerelmünk tárgyától, hi-

távol lenni

meg vagyunk gyzdve, hogy

ki

ha

szellemileg minden esetre velünk

is,

hova nézünk, a hova lépünk,

t

látjuk, vele

benne s általa élünk. Mily más annak de tudja, hogy viszontszeretet reá

mulatunk, állása,

inkább

viszontszeretet boldogít bennünket, akkor

szen tudjuk, testileg

még

szeretett, mi

;

jogossá varázslá érzelmeit.

s

szeret,

nézve nem

—

létezik,

az csak addig boldog, csak

addig nyugodt, míg szemei azon alakon csügghetnek, mely reánézve fölér egy élettel, egy

—

—

Miért? mert reményi f éggel. hogy minden szava, minden pillantása s

kimondója annak, mi keblét

elrebegik

mondani,

ajkai

hiszi,

emeltyje hiszi, hogy

új

lelkesíti,

mindig elmondják szemei,

s

mit

azt,

mert

i,

ha sokszor, folytonosan

minden-

nem mer

világosan

el-

kitárni, talán észreveszi az, kit imád, talán

megsajnálja, ez pedig

minden támadó szerelemnek

egyik alapos talpköve.

Mikor Kálmán dolata

az volt,

távozni látta Ágnest,

hogy

is

els gon-

távozzék, induljon oda,

hová szive bálványa menend. Ez nem volt lehetséges

s

mitsem segített volna

Podmaniczky

:

Az

•IfOldi

vad&tcok tanyij*.

rajta,

—

st 6

talán

"4 épen ez

zárta volna

által

eltte a jövnek

el

még

ismeretlen ösvényeit. -K

Azt mondják, hogy

valódi

lovas vadász

lelkes

eltt nincs türhetlenebb, nincs utálatosabb látvány a fagy dermesztette földterületnél. Igaz, mert akkor vége szakad minden reményének, minden mulatsá-

gának,

odaengedni

kénytelen

tétlenségnek

szen-

vedélye élénk vágyait. S mégis van eset, mely kivételt szenved,

hogy

teszi,

mely lehetségessé, st természetessé vadász

leglelkesebb

a

is

nem

óhajt

mást, mint fagyot, havat.

E

kivételes lelki állapotban volt

vánva,

bárcsak

varázsolná e

egy hideg

gzölg

Kálmán

azt ki

szél

sziklává

éjszaki

•

mély, lágy földréteget, mely

néhány nappal ezeltt, mint legkedvenczebb mulatságainak

f

feltétele,

örömét

s

minden mulatságát

képezte.

Ez

,

északi

mint

lehetségessé

szél

legszenvedélyesebb

hogy bárki

nélkül, tott s

a

eltt

akkor ki tudja,

is

nem

tette volna,

mikép

vadászok egyike, a

feltnt volna, távozhatalálkozott volna-e ha-

marabb Ágnessel, nem közelített volna-e inkább végczéljához, melynek elérése most még a lehetetlenségek közé tartozott.

Szegény mélj keríti

— a

s

szív,

talán

csak trj, csak szenvedj, csak re-

mindez

segít rajtad,

legfbb boldogságot.

—

De

s

birtokodba

valóban sze-

gény, megtört és sajnálatraméltó csak akkor leendesz, ha mindez

egy csalódásokra következ szo-

"5 morú

fog egyesítni

valósággal

;

miután elvérzettéi

s kilehelted érzeményeid legszebbjeit.

Ily

gondolatokba merülten érkezett vissza Kálmán

a tanyára,

—

fels terembe gylve

a

mind

találta

a lovasokat. Lehetetlen volt zavarodását eltitkolnia

hogy

annyira,

még

gyulni

ne vet-

azt egyes jobb pajtásai észre

ó

ték volna,

azonban

folyvást

lehangolt

gyó-

lelkületét

nem akaró sebének

tulajdonítá

egyedül.

A

lágy

idjárás

még

mészetes, hogy Kálmán lak környékén.

nek

A

s

egészségé-

néhány nap

annyira megrázkódtatott lelkületére.

visszajött s

nem

dig szorgalmas kétszeresen talált

mozgás hatottak

jól

kozás más gondolatoknak

is

látszott,

ügyes lovas vadász

szóra-

volt,

kedve

ó

min-

de most

azzá ln, mert szenvedélye a szívben

— Ki

nyugpontot, éltet ert.

kettztetett erfeszítésre

fensbb hatalom ragadja az ész

A

utat nyitott. Jó

is

ritkán túlzottnak s

így ter-

s

heteket töltött a vendég-

folytonos

teljes helyreállítása

alatt

hetekig tartott

is

kicsinyded

s

szerelmes, az

bátorságra képes, mert el

s

okoskodásai

nem

engedi, hogy

lecsillapítsák

forrongását.

9*

vére

XIX. (Egy

kolostor romjai.)

Ha

azon országúton, mely Marosi gerfalvi lakása eltt elvezet, éjszak felé egy mértföldnyire haladunk, jobbra szk völgy kapuja nyílik meg elt-

Ennek mélyébl

tünk.

sziklaormok

felénk rohanó hegyi

habos

elszaggattatott

által

árja,

patak

mi-

eltt az országút e pontjára épült hid alá ömlenek, két,

hatalmasan

zetté szoroson

E

ég át

felé

tornyosuló sziklafal kép-

kénytelen

utat

törni

magának.

völgy annyira szk, hogy a patak mellett ve-

zet,

majdnem

úton

egészen elhagyott

in-ott

a

földomlások miatt alig haladhat egy szekér veszély nélkül.

Mintha

a

polgárosodás

világán

túllépve a vad

természet századok óta elhagyott határát érintenk, olynem érzés fogja cl a vándort, mikor lekanya-

rodva

a

sírna

völgybe

országútról, a

irányozza

lépteit.

Végighaladva az egyenetlen köves úton, akaratis a természet vadsága s az oldalunk mellett

lanul

leöml patak zúgása szárnyaló képekkel tessé

válik

vidékében

közönséges

a

tölti

elttünk,

meg

élet határit túl-

elménket. Természe-

hogy Skóczia

alig találtatik

ember,

hasonjellem nem adna

ki hitelt

117

egy rémes

képzel

jelenetcinek, kinek

árnyvilág

bvös

tehetsége elég fogékony ne volna a lelkek,

látványok ismeretlen

másrészrl segítségül ideig

vagy reményleni

rettegni

lalkozni, azoktól

Egy

borzalomteljes világával fog-

s

ket

s

vagy kerülni.

felhívni

haladva e veszélyes úton, a jobbun-

kon végignyúló

hegyláncz

kissé háttérbe szorul s

melynek erdségszegélyzette legmélyebb pontját stekintet lakház foglalja el. Külkatlant képez,

még

seje elhagyott, régi kolostor jellem, mit

in-

kább kiemel a hegy oldalába épült kápolna, mely most is fennáll s az egész épület balszárnyát képezi.

A

kolostornak többi

nem

az

üres

része

útig

terebélyes, rejti

cl

Az

a

nyúlik,

kertnek

még meglev természet

van

része majd-

képezte katlan

felhasználva,

az

egészet

erdség srje környezi

tekintélyes

s

nagy világ kiváncsi szemei ell.

a

melynek hátulsó része s a kápolnát képz balszárnya a hegyhez támaszkodik, míg jobb szárnya az útra, elrésze a épület

kertre néz.

hosszas

négyszög,

Majdnem egészen

ban korhadoz.

Els

elhagyatott állapot-

tekintetre alig látszik lakható-

nak, annyira kellemetlen

s

a mostani

kényelem

és

csinosságalkotta eszmékkel ellentétet

képez benyo-

mást

roskadozó

s a

idéznek

elé

vakolatlan

falai,

ház fels emeletének bagolyfészkekkcl

nélküli

szobái.

érkeznek kolostor.

környez

feltnik,

A

lánc^ok, a

Az

egyedül

azon

szép, mi

melyen

pont,

körülünk ég felé

az

telt

ajtai

ablak

újonnan épült

a

emelked erds hegy-

rohanó patak hófehér habzása, az ezt sziklacsoportozatok

s

a

kép közepét

cl-

kolostor, fcstészikg érdekes, nagy-

romszer

foglaló

szer, búskomor jellem tájképet

A

kertnek egyedüli dísze a

százados tölgy- és hársfa

komolyságra

inti

;

alkot.

friss

pázsit

s

néhány

ezek tekintete mintegy

könnyelmt, terebélyes árnyok

a

pihenésre a fáradt vándort.

Átlépve e ból kinyúló

néhány szoba egyedüli lakható része

Ezek

a nagy épületnek.

belsejét vizsgálva, kettejét

vagyunk kénytelenek

a birtokos lakszobáinak Ítélve

tani.

az

tar-

elszórt könyvek, ruhák, fegyverek,

képek, költi rendetlensége után.

szomszédos helyiségek, úgy

kel

mely

kis téren, ívalaku ajtóhoz érünk,

kirakott tornáczba vezet, e tornácz s az ab-

kvel

—A

többi, ezek-

látszik, a

cselédség

lakását teszik.

Míg

neje, elhagyva az alföldi vadá-

Marosi és

szok tanyáját. Pestfelé utaznak, mi keressük

fel

ez

elhagyott romokat.

Az sz

—

a

szépségeitl

természet élénkebb

még búskomorabb

megfosztott évszaka

szinbe

ölti

a kolostor környékét. Ki elször ér e pontra, mint-

egy lehetetlennek

tartja,

közepett létezhetik

él

hogy mind e szomorúság

lény, kinek habár ritkán

—

de mégis támadhatnak élénkebb színezet, kedélyes gondolatai, eszméi ; csak elégedetlenség, szomorúság

bú tanyázhatnak e mohos

s

falak között, e vad

vidék völgyében.

Ha

virsgaszemekkel

lakszobák sait,

egyikében

aligha helyesnek

nézzük,

a

fölebb

fel- s alájáró férfi s

valónak

telenek tartani e hiedelmet.

nem

említett

arczvoná-

leszünk kény-

119

E s

a

gonoszszal némileg határos gúnyos arc^kifeje-

zés ömlik s

lényén elégedetlenség, életuntság

egész

férfi

el.

Nem

nem

szép reményekkel,

is

víg

derült képekkel látszott foglalkozni képzeltehet-

sége

st

;

képe

az,

E

a

bosszú

harag gúnymosolyba foglalt

s

melyet látása elidéz.

romok

kifejezéssel

birtokosa, kit találunk

most

jellem arcz-

ily

nem

szobájában,

más,

mint

ismersünk, Örkényi Béla.

régi

Két éve, hogy sei ez elhagyott lakában letelepedett. Miért változott ez id alatt egykori élezés, kedélyes jelleme búskomorrá

kép

határozottan

s

senki

s

keservé, tulajdon-

sem

tudta. Rebesgették

közelebbi ismersei, hogy egy növeli viszonya kö-

vetkeztében egész

ln

ily

visszavonulttá s vaddá

mások

;

mesét regéltek, mintha csalódott szerelem,

megsértett

hiúság

változásnak. Bárki

volt

volna

okozója

e

rögtöni

mit higyen vagy meséljen róla,

mi ismeretségünk els pillanatától fogva elégedetlen,

t

kedélynek ismerjük

epés

s

alig

tudnók

másnak képzelni. Ffel- s alájárva

magával

—

ilyforma párbeszédet folytatott ön-

:

Tehát

csakugyan

elutaztak,

érve e részben. Sajnálom, hogy séri,

úttól,

czélom

el

volna

Gyula Pestig

ki-

ez mintegy eltérés legalább pillanatnyira azon

melybe én

t

lassankint

bevezettem. Ter-

veimre nézve ez együttutazás veszélyes lehet, mert

olynem

jellemre, milyen Marosié, hely- s

változtatás

nem

nagy hatással

lehet.

bírt elérni, kissé szívesebb

leveg-

Mit Ágnes régóta és

szeret etremél-

lao

tóbb bánásmóddal most tán

elérheti, s ez,

ha mást

nem vonz is maga után, mindenesetre ismét hosszú idre leend képes szilárdítani e nnek Gyula iránti

De bizzunk Marosi kifáradt, minden költiségbl vagy nagyobb fölindulásból már kifogyott jellemében. Hiszem s reménylem, hogy most szerelmét.

is

már

örvend

tatlanul

relme

Nemde

jöv

ez

egy

s

n

alkalmatlan

kényelemmel

élhet,

szemit-

ismersei véleményével.

a világ s

azon

majd háborí-

télnek, mikor

kínozva

függetlenül

által,

sem gondolva

maga gyon

a

nem

s

irány, melyet a

nélkül,

hogy

észrevette volna, de melyre szerencsémre na-

szabtam?

fogékony, eléje

is

az els,

ki

költi

ábrándos szerelme

s

elpanaszolta

neje

Nemde

volt

bús, feszült eszméi,

okozta

házi gondjait,

mintegy önmaga adva irányt gondolatimmelyek örömmel találkoznak most s bármikor is egy szép egyezség felbomlásával, minden szerelmi boldogság semmisülésével. ez

által

nak,

Az emberi

természet rosszasága leginkább akkor

fejldik,

midn

embirek

szívtel ensége

kában

látjuk.

boldogító

vagy ha

engem

azt,

mit

tlünk

Ha nekem nem

szerelem,

miért

élvezik, miért

a

vagy

sors

az

megtagadott, mások birtojuthatott osztályrészül

bírhassák

ne raboljam

azt el

mások,

azt,

mitl

oly hitetlenül megfosztottak? Sokszor mint-

egy borzadok önmagamtól, de valahányszor lelkem

kedélyem állapotát összehasonlítom annak tetteimindennek okozója, még jónak és szelídnek tapasztalom mindazt, mit érzek és cselekszem. s

vel, ki

Nem

választhattam jobb tanyát

magamnak seim

121

ez elhagyott lakánál

rom

volnék.

volt,

kihalt

valahányszor e roniok között

;

fel- s alálépdegélek,

—

úgy érzem, mintha magam

is

Minden, mi költi, mi szép s víg kedélyembl, a négy falon kívül nem maradt egyéb e roskadozni nem akaró testnél ez megmaradt, hogy megmutassa a vildgnak, miszerint a test élhet még, bár kihalt belle a lélek, meg;

bosszulandó e

Még hoz

lépett,

—

halált.

fél

egy ideig folytatva sétáját Béla, az ablak-

mely a háza eltti kis kertre nyilt. és zordon idjárásunk, szóla

Mily szomorú

önmagához,

—

hasonlít

szívem

állapotához.

fogja-e a tavasz változtatni mindezt hol

tet ott,

felenged-e az évek óta

most

halotti

?

Meg

teremt-e éle-

csend uralkodik? Vájjon

akkorára lelkem is? alig hiszem, hogy

dermed

jégréteg oly rögtön olvadás-

nak indulhasson.

E

pillanatban

a

kert

roskadozó kapuján izmos

öreg parasztember lépett be

s

egyenesen

a

ház

felé tartott.

ajtaja

Béla

megrántva

parancsolá, hogy

id

Kis

a

csengetyt,

belép

inasának

tudná meg, mit akar az idegen.

múlva a visszatért legény

ily

választ

hozott

— urát

Szolgálatot

odahagyta,

erdcssz volt s mert nem tud egyezni keres,

mostani feljebb-

valóival.

— Kinél szolgált? — szomszédban N. uraságnál. — Mondd meg hogy nincs nálam üres hely. — Azt úgyis csak méltóságoItt

a

neki,

tudja,

arra

kéri

lil

dat,

t

ha lehetne, ajánlaná

gróf Marosinak, mert

nem rég halt meg. Azt nem tehetem mindaddig, míg nem tudom,

egyik legkedvesebb cssze

—

ember

miféle

matos

—

wégzé-c kötelességét,

jól

;

józan viselet-e

s

— mond

Azért kezeskedem,

jó cseléd, az

ember

pedig

legszebb

székelységen,

s

gazda. Családja

jó

—

—

az inas

hogy

szomszédság olyannak ismeri,

egész

józan

szorgal-

?

egész

az

is

van, lánya

párja a

vidéken, nincs

azeltt oláhok voltak, de már évek

óta megmagyarosodtak köztünk.

—

Ne

fecsegj

majd szólok

vele.

annyit, ha

visszaérkezik a gróf,

Ha

megszerzem számára

lehet,

a megürült állomást.

•

—

Úgy

miután

látszik, a sors intése

maga maradt,

csekély körülmény sulhatását.

—

;

ez,

használjuk

folytatá Béla,

talán

'fel,

e

elmozdítandja terveim való-

is

Gyulának kedves vadászlakában most hátha épen oda teszi ez em-

nincs felügyel

bert

—

;

—

sokat jár oda, napokat tölt a hegyek között,

élvezve a vadászatot

miért ne tetszenék e szerény

között,

a

cssz lánya

választófalat képezni

föllépni,

ne jutna

Gyula

s

Ágnes

mint a bosszú angyala.

A nk-

egymástól

szere-

gondolattávolságnyira

nél,

alig

lem

és

nem

szoktak, nekik szerelem

gylölség létezik; de gylölni az életök.

szerelem nélkül alig élhet, errl

zdve.

hires szépség,

miért

lánykának ama nagyszer szerep, mint-

egy örökös

—

;

meg Gyulának,

]f

hosszasan

—

Ágnes

meg vagyok gy-

123

Mintha jobb kedv ömlött volna gondolatok után Béla kedélyén a zordon, szeles

indulva,

A

idvel, puskát

egyenesen

a

jó kedv, valamint a

hegyes

;

el

egyszerre c

mitsem gondolva

vn

vállára

erdségnek

s ki-

tartott.

szomorúság mozgást, váltoelfojtani, vagy

zékonyságot óhajt, a mint épen vagy

fesztelenül szabadon kívánja bocsátani keble érze-

ményeit.

XX. (Beteg

Az elbbi

szív.)

Ez

s

mintegy

természetes

volt

mint

valaha.

Az

a

tanyázó jó kedv csakhamar el-

futólagosan arczán

enyészett

követ napok

fejezetben említetteket

Béla búskomorabb

alatt

vissz avarázsolhatlannak látszott.

;

—

egyedül

a

jó indulatú ér-

hiedelmek lehetnek tartósak. Rossz lelkületünk csak pillanatokra szerezhet ferde magyará-

zelmek

s

—

örömöket a visszasülyedés az annál szomorúbb s agelégedetlenség örvényébe gasztóbb, minél hamarabb áll be öntudatunk legzatból

fakadó

;

csekélyebb ébredése vagy tevékenysége.

Naplójának ez idben hozzuk, állapota a jóság

s

néhány

irt

ha

lapját

fel-

elttünk kedélyének azon habozás, mely kevés idre ugyan

eléggé

világos

lesz

—

sugallataként átrezgette keble

angyalának

húrjait.

((Mióta Ágnest

úgyszólván

az

nem

egész

lálom,

mióta

magányban,

világtól elzártan élek, külö-

nös érzelmek fejldnek keblemben, ketts mutat lelkületem. irányú,

Bensm

arczot

régi, szeretettl áthatott

ha Ágnes képével

találkozik,

—

a tavasz

viruló újjászületéséhez hasonló, mintha valami eddig

nem

tapasztalt

remények fejlenének szemem messze

terjed világa láthatárán. Szóval

mintha szerelem

>«5

S

szívem üterénck dobogását kettz-

mi

volna az, tetné.

szell régtl fagyos

át tavaszi

alig lengi

szívemet, alig szelídül keblem felizgatott hullámos

megsebzett

ringatva, s

hara

álmaiba

támadó szerelem gyönyörteljes

tengere,

viránya

s

egész

felzúdul

legott

gyanánt elsepri

bensm

elszaggatott

szélvész

és

erejével

mindazt, mit köJtiségem

hátrahagyva

elidézett,

vi-

zsenge

elkeseredés

az

rémképekként reámnehezked emlékezetét, melyek évek óta ássák

Keblem

lelkem alapját.

alá

szelid

e

vad,

s

—

szóval

c

kétféle

iránya mint egyesülhet egy egészsz^?

Csak úgy, ha azon úton haladok tántoríthatlanul, melyen elindultam akkor, midn elször hallottam

Gyula és Ágnes régi emlékezetimet feltámasztó s bolépen ezért sebz nyilakként felém repül

—

dogságuk

minden

egyes

sóhaját.

Nemde

ha

ez

megsemmisül, lehet egyedül reményem, hogy fejl

szerelmem viszonosság

által

sék? mi nagyszer volna bosszulva ját

meg

valódi

ennek

édenné válhas-

kivitele!

kínszenvedéseimet, vetném

feltámadásomnak,

lassankint élesztett,

—

Phoenixként

benne

meg

alap-

fognék

e

mindent pusztító lángok közöl

újjászületni.

Te

—

életerd veszett

már clvérzeni elfolyását,

el

az,

akaró

mi egyedüli

lem gyönyöre. Pihenj most jék

az

ész

bálványokat

szív

—

csillapítsd

mert meglehet, hogy nem örökre

hatalma,

boldogságunk, a szeres

engedd, hogy

hogy ez

er

által

azután érzelmeid hatalma

ségekké varázsolhassad.

mködletiprott

által

isten-

120

Miért pazarolják s

értékesebb

nk

a

többnyire legszentebb

érzelmeiket oly egyénekre, kik azo-

sem megbecsülni, sem felfogni nem képesek ? Vagy talán Gyula akármikor vagy akárki ellenében kat

képes volna

—

még

érezni valódi szerelmet?

—

Nemde

mondani szokás eszméi még inkább sivataggá pusztítak e már természeténél a világ

fogva

is

mint

rideg keblet ?»

Béla e szavai beteg szívnek, a romlás küszöbén álló

jellemnek kifakadásai.

szik

egyenesedni, mieltt

görbedne.

járma alá tán

érz

szív,

öntudatteljes

san kitárná

Ha

minden

kebel

Még a

egyszer

fel

ügyek-

rossz befolyások vas e pillanatban tisz-

talán

idegen

behatástól

volna közelében,

s

ment,

ez világo-

eltte vétkes gondolatfolyását, aligha

meghökkenve nem ügyekszik vala más irányt adni sötét eszméinek s ezekbl ered cselekvényeinek. De úgy látszik, minden körülmények összeesküdtek, hegy mind mélyebben sülyeszszék e nemrég még oly tiszta jellemet. Lehetetlen, hogy a lélek legszentebb érzeményeiben ne sérült volna meg oly embernél, ki nem természetes hajlamánál fogva, hanem mintegy önmagát erltetve támaszt keblében hasonló indulatokat.

Ágnes,

már-már

ingadozó

édenét

elpusztítva,

akará Béla azokat megbosszulni, kik szentségtelen

kezekkel

rabolták

el

keble nyugalmát, szíve leg-

—

nemesebb érzeményeit. E munkássága közben mintegy Ágnes rangyalául szerelem támadt

—

127

keblében az

iránt,

akart sújtani

volna'

adott

irányt

boldogtalanság örvényébe

kit a

de e szerelem nenxhogy szelídebb

;

st

gondolatfolyásának,

azt

még vétkesebbé

tette, mert elfásultan úgy vélekehogy új szerelem csak ott támadhat, hol az elbbi gyökerestl ki van irtva.

dett,

— mint

Béla régi kastélyának egyedül

els

szobája

két

már említettük

lakható állapotban.

volt

egyszersmind kisebb háló

s

sodik rendkívül nagy, ét-

s

s

— Az

dolgozó, a má-

nappali teremül hasz-

náltatott.

Az elsbbik belseje Mintha kedélye viharos dezésében

ségben

hasonló.

volt

még

bútorai ren-

nyilvánult volna, oly nagy rendetlen-

is

állottak

egymás

kek, újabb divatú asztalok. Itt

chaoshoz állapota

brös

karszé-

pamlagok, mindenféle nagyságú könyvszekrény, amott temér-

nyitott

dek ruha terhe közelében nagy

mellett, régi

alatt

görbedez

íróasztal,

melyen

fogas,

ablak

az

félig beírt papir-

lapok hevertek testvéries egyetértésben.

A

falakon

jellem festvények vagy temérdek részint újabb, részint

különféle

aczélmetszetek

s

ószer fegyver

csüngött.

A

roppant

tölgyfaágygyal

állványon

nagyságú

medvebrrel

tágas

takart

szemközt különösen e czélra készült

gazdag

aranyfoglal ványú

festvény

volt

elhelyezve, melyet fekete fátyol függöny rejtett az itt

talán

esetesén

megjelenhetek kiváncsj

szemei

28

A

ell.

hogy

E

fátyolon

por

hetes

látszó

bizonyítá,

azt

ritkán vagy sol\asem vonatik félre.

fátyolos festvény fölébe ugyanazon állványon

még egy kép ábrázolt,

solygó

volt felakasztva,

körmei

ki

feltn szépség

mintegy magával

Az

mely röpül

sátánt

mo-

gyönyörteljesen

között

hölgy alakot tartott

s

azt

látszott ragadni.

állvány legtetejére kis papirszeleíke volt sze-

néhány sor

gezve, ezen

irat

s

ezek

alatt

R

—

bet.

A

második terem hosszas négyszöget képezett, ívekben

bolthajtása

nyíló négy ablak

igen gyér

középen össze, a kertre egymásbafolyó rostélyzata

ért

sren

bocsátott ez

világot

úgyis

már komoly

tekintet szobába.

A

meszelt

seinek életnagyságú,

Béla

falakat

mogorva tekintet arozképei

—

diszjték,

az egyik

szegletben roppant nagyságú, zöldszin, öntött réz-

lábakon nyugvó kályha pét

látszott,

nehézkes tölgyfaasztal

felette

régi, sárga

brrel

kivert karszék foglalá

Két

héttel

s

míg

a

szoba köze-

körülötte néhány

bevont

s

—

érczszegekkel

el.

körülbell

azon idpont után, mely-

ben elször ismerkedtünk meg ez elhagyott kolosBélát e nagy teremben találjuk.

torral,

Kezében lycl s

franczia dolgozatú pisztoly volt, mely-

a többi festvények

emberi

alakot

között czélpontul szolgáló

ábrázoló

egyik

képre irányozva,

egymásután golyókat röpite annak testébe, mindig szíve táját találván.

J^ezében franczia dolgozatü pisztoly volt. Podmaniczky: Az

alföldi

vadászok tanyája.

128. lap.

119

Alig

ez

folytatá

egy

idtöltést

midn

ideig,

kocsirobogás zavara munkálkodásában.

Egy

hintó

lenek hinni tozott e

—

megjelenése

—

azt

vagyunk kényteközé tar-

a legrendkivülibb esetek

búskomor

be az udvarra

s

falak közöti

már

;

alig hajtott

ház minden

a

is

mert

él

Bélát kivéve, úgymint inas, szakács, kocsis

mérgesen csaholó

eb

vette

körül

s

lénye,

néhány

könny

a

kis

fogatot.

falusi

—

Itthon van-e uratok

szálló,

nagy bundába

?

— kérdé

burkolt

a kocsiról le-

az

férfi,

t

körül-

állóktól.

— alig

— mert az érkez nem más, — e vidékrl távozott, urunk bagolyfészkünket — monda Béla

Mióta gróf úr Marosi

mint

hagyta

volt el

hogy jelentse a vendéget. Marosi utána indulva majdnem egynzerre lépett be Bélához az megelz cseléddel. inasa, elresietve,

— —

t

Isten

hozott Gyula, már azt véltem

nem

is

jösz vissza hegyeink közé, annyira késtél.

Hogy gondolhatsz

ilyesmit fellem, alig vár-

vakandokként ismét üregembe bújhassak; mind a mellett, hogy utazásom közben jobtam, hogy

ban mulattam, mint reménylettem.

—

Mondd

mikép? Gyula elregélé kis kalandját, melynek köszönhcté azon néhány élénkebb napot, melyeket az alföldi

el

csak, hol s

vadászok tanyáján

nyire megtetszett neki ott látott s tapasztalt

Podmaniczky

:

Az

alföldi

töltött.

ama

Elmondá meny-

társaság

s

mindaz, mit

vagy élvezett.

vadászok tanyája.

9

«30

— Jöv szre — Nem

talán te

kirándulsz oda,

is

nemde

?

kérdé Béla.

tartozik a leíietetlenségek közé,

ámbár

hogy ha megszoktuk a folytonos ugyaní^zon helyen léteit, ali"; vagyunk képesek mozdulni, s ha tes.Tszük is azt, nehezen várjuk s vissza óhajthidd

el,

otthonos, egyformán

juk

—

Csodállak

1

—

tozékonyjágkedvelnek zas élet után

— — —

már így

a g»-ófné

Nagyon

oly vál-

két évi há-

alig

beszélsz. a

maga

hogy van

még

jól,

nem rég még

látszottál,

Mindennek megvan Hát

életmódunkat.

rendezett ki

te,

ideje.

?

nincs Pesten,

hanem

G

. .

grófné falusi lakán akar mulatni néhány hetet, míg vele együtt menjen a

anyja megérkezik, hogy

f-

városba.

— —

volt,

Nehezen

esett-e az elválás?

Ismered

gyúlékony

hogy

Hidd

sok.

el

annyi

jellemét,

az

i?

bajom

rossz, ha nem sze-

de még az is baj ám, ha szerfölött szerettetünk. Szegény Ágnesre és reám nézve sokkal boldogítóbb volna, ha felhagyva föllengs

retik az embert,

érzelgéseivel,

akarna haladni

az ;

élet

egyszer

s

valóságos

mily kényelmesen

s

utján

bántatlanul

élhetnénk egymás mellett.

a

— —

Most már

maga

én

mondom, mindennek megvan

ideje.

Adja isten mert mind a mellett, hogy így gondolkodom, nagyon óhajtom Ágnes boldogsáIly ember akar szerencséssé tenni él lényt, gát. !

—

szól a

magában Béla,

ki

nem képes

fölfogni a

»3»

ni

szerelmet,

s

azt,

mit mások

legfbb kincsként megriznek

türhetlennek, alKalmatlannak tartja

bol-

s

dogtalanok, ha nélkülözni kénytelenek.

—

Tudod-e Gyula, hogy

— —

távolléted alatt

is

saját

mködtem?

érdekedben

Mennyiben? hogy

Meghallván,

vadászlakodban

kedvelt

nincs ügyes felügyeld, megszereztem

számodra a

vidék legszorgalmasb erdei csszét.

—

Ezért nagy köszönettel tartozom, mert a télen különösen sokat akarok ott idzni mint hallom, ;

nagy

rendkívül

számban

mutatkoznak

gyakran

s

farkasok és rókák.

—

E

napokban jelentendi

kivánod, azonjial beléphet

—

Mi

mozdulok

;

csak ha

gyek nmért,

kir
kividúl

—

van

De

Most még

választván ségét,

—

kezedben

senkit,

ozélpontul,

ha

—

tavaszig

nem

majd az idjárás, menagy világ újbóli csak most látom, hogy

kit

—

a

akartál

látható

agyonlni?

függ

ama

kezem

gyakorlom

hogy elre nem

s

szolgálatába.

jobb,

reményiem

látása jó hatással leend.

pisztoly

új

hamarabb, annál

magát nálad,

képet

ügyes-

esetekben készen

találjon bárki.

Alig mondván szemben lev fán bámulatára,

ki

ezt,

ül

kinyitá

az

verebet ltt

s egy Gyula nagy

ablakot le.

mitsem tudott eddigelé barátja c

nembeli ügyességérl.

—

Búskomor lehet eszméid folyama, különben aligha ilynem szórakozást választottál volna. Most már kénytelen vagyok elhinni, hogy mindazon 9*

»3»

mesék, melyek

róiad

czirkálnak,

mégsem egészen

mesék.

— —

nem

Miféle mesékrl

hallottál beszélni ?

Olaszországban,

Bécsben,

játszik

az

azon dráma, melyben

ég tudni hol vagy a

f

te

szerepl.

—

azt.

Hadd

el

Hidd meg

c pletykákat, rég elfeledtem mindfele,

sem

igaz annak, mit az

embe-

rek unalmas óráikban költenek rólunk.

— E

Annál nagyobb szerencse reád nézve. szavak rossz hatással voltak Bélára

;

rövid

idre

ln, s csak némi erltetés után kezde újde most már egészen közönyös tárgyakról

szótlan ból,

beszélni.

Kevés

id

múlva ebédhez

ült a két

barát,

anól

töltendik a jöv tél zordon Mindazok, kiknél a bens életer hiányzik vagy eltörpült, mily nehezen ölik az úgy sem hosszú élet még rövidebb napjait.

tanácskozván, hó.iapjait.

—

mint

XXI. (A

vetés kikelt.)

Elnémult

9 nagy természet. Hol vannak e pillanatban azon kisebb-nagyobb,

látható

láthatlan

s

él

lények milliárdjai, melyek

temérdeksége kölcsönöz süige nagyszer képnek ?

Hova ln ama különnem vágó, számtalan hang

s

költiséget e

életet,

mégis annyira össze-

zengzete, nely álomba rin-

gatja az andalgót s imára tanít?

Ez imának minden egyes fohásza ugyanannyi köszönet

s

száll

ama hatalom

föl

buzgó szózat gyanánt mely mind e bájos, szép rendben egymásból

bámulatteljes

felé,

mind e me^^'foghatlan ered, egymásért él s egy máit felváltó lényeket teremte, hogy megmutassa mily parányi az emberek hatalma, mily helytelen s vétkes azok ggje, kik önmveiket az isteniekkel összehasonlítják. Nincs tehát szerezhetne tett

képzeldésünket

Az

itt-ott

krákogása lény soha

A

élet,

nem

fel

semmi,

a

mi

lelkünknek, mi

üdülést

dermesz-

birná melegíteni némileg.

megjelen

mintegy

mindent

nincs

elnyomatolt

varjúcsoportok

nyíltan

akar hinni

;

hirdeté

—

azt,

félelmes

mit

él

az enyészetet.

magával sodró, hófergeteget korba-

»3*

sátánként

süvöltése

szélvész

csol5

kerülgeti

az

emberi?éget, hogy elpui>ztítson minden lehet szc-

képet

lidebb

vad

s

rohamával

megsemmisítsen

mindent, mi kecsegtetbb szinezet a jelennél.

A

tél

halotti leple szállta

meg

a vidéket,

meleg öltönyökbe burkoltan szánon

Béla

Ger falva

felé.

még

Arczvonalmai

elégedetlenséget

folyvást

jtyomasztott lelki állapotot árultak

még

dott

jó

szelleme

cl,

s

mert uralko-

nem engedé, hogy ádáz

s

most legalább már, siker koronázza. Azon

terveit,

választó úton volt e pillanatban Béla,

könny kevésbé

melyrl még

a visszalépés, kivált miután, mint hiszszük,

veszélyes

s

fáradságos

mintsem kitzött vétkes

de

midn

útrakelt

lett

volna

a

jó,

czélja felé haladni. Igení

a jó annyira fájt sebzett szivének, a rósz any-

hogy nem

nyira hizelgett reményének,

volt

képes

elhagyott volt most

Ger-

akaratlanul e szavakra fakadt,

midn

engedni öntudata intéseinek.

Mily szomorú, mily falva.

Az érkez

a lépcszetre érve a fajtó felé haladt:

—

sége

Hova ln ?

e

hely

élénksége

hova minden költisége

Tél szállotta

meg

ség azok kebleit

Nemde

is,

úgyvan,

?

hova kedves-

?

a természetet,

de fagy

s

rideg-

kik e szép falak birtokosai.

nemde

ezt

látszik

bizonyítani

e pusztaság, e halotti csend?

—

De hogy tudok ennyire visszaslyedni ? f Dlymidn benyitva az ajtót, a tornáczon

tatá Béla,

lépdelt végig.

— Senki

sincs inkább mint

épen én

•35

mi

mindazon,

örülhetni

feljogosítva

szoinorúan

hatott lelkemre.

Ha

pillanatokig

soha

élet

nem

tér

ide vissza.

A

feléje

jöv öreg

komornyiktól kérdé, itthon

van-e a gfóf?

— — —

Nincs

—

hangzott a

felelet.

S hol lehet Ay borzasztó idben ? Künn van a vadászlakban, már két nap óta tartózkodik az erdségben, hanem bizonyosnak monda, hogy ma délre visszaérkezik. Legjobb lesz,

meg Ha megengedi, hozok kis frissítt, mert most utazni nem igen lehet kellemes.

ha méltóságod a nappali nagy teremben várja a grófot.

—

Nagyon

bölcsen, János gazda.

Béla fölérkezvén, a tágas kandalló pattagó tüze

eltt

miután nehéz öltönyétl meg-

foglalt helyet,

szabadítá zsibbadt tagjait.

Alig

melegedett kissé

fel,

gazda, ezüsttálon égcttbort és

Míg ból a

Béla kéjteljesen hörpölgeté a

hevít

italt

s

mintegy ervel

akart látszani, így szólítá

get

—

visszajve

s

meg

János

csemegét hozván. kis

pohárká-

jó

kedvnek

a szobában rendez-

komornyikot.

Hát hogy

érzi

magát, mióta

ily

elhagyatott

a nagy kastély?

— — —

zn

Rosszul, uram.

Talán beteges

?

Dehogy vagyok beteg az isten,

testemnek

—

nincs

attól

baja,

mióta eltávozott a grófné. Higgye

nem

lehet

képzeli.i

jobb

meg megr-

meg

asszonyt;

lelkem

fáj,

méltóságod,

mindnyájan

ii6

annyira

szeretjük,

hogy készek volnánk meghalni hogy nehezünkre esik távol-

érette. Természetes, léte,

kivált

miután

megtört szivvel

vált

tudjuk, mily kényszerítve, mily

meg

Nem

urunktól, a gróftól.

tudom, mit gondol a gróf, hogy nem tudja úgy szeretni s kedvelni nejét most, mint az els idis

Elszomorodom, valahányszor visszagondolok azon szép idre, midn boldogság s örökös jó kfdv ragyogott uraságunk arczain. De úgy van az a nagy uraknál. Ha már nagyon jó dolguk van isten kegyelmébl, akkor nem tudnak mit csinálni. Addig fészkeldnek, míg el nem távozik a szeben.

rencse

;

pedig azután egyre

járja a

bánkódás. Félek,

hogy mindennek nem jó vége lesz. Ez egyszer embernek szivbl fakadó szavai kétszeres hatással voltak Bélára. Erezte, hogy birtokában van nagyrészint azon hatalom, mely leginkább képes volna Gyulát még más útra vezényelni.

Nemde,

ember,

ki

volt

Marosi

körül

kivel gondolatait közi ötté.

évek élt,

óta kire

ez

egyetlen hallgatott,

Tudta, hogy Gyula ter-

mészeténél fogva jó sziv, hogy lelkületének

azon

ha vétkezik, csak

gyöngesége, bizonyos ertlen odaen-

gedés a pillanatnyi szeszélyeknek, oka azon bánás-

módnak, melylyel annyira ha magunk

nem

bírunk

bántja, sérti nejét. is

Mert

szeretni, legalább

ha

másoknak irányunkban nyilvánuló szeretetét megbecsüljük, már is hány seb vérzését nem csillapíthatjuk, gyógyító balzsamot hintve azokra méreg helyett.

Habozás fogta

el

újból Bélát.

'37

Szégyenpír futotta

el

gazda szavai

arczát János

után.

Mi'y kedélyesen, mily szívbl ered módon fogta fel ez ember a házaspár szomorú viszonyát. Bizorendelkezhetnék Béla hatalmával

nyára ha

hetségeivel, más, szentebb

czélokra

s te-

használná

fel

azokat.

A

szélvész

által

már-már

némileg megrongált,

sülyedésnek induló hajót megragadná, biztos kikö-

tbe

igyekezvén

vezényelni

hogy megmentse

azt,

a rajtalevket.

h

Az öreg

Bélára, mintha

szolga kétes

mindazt

cl

pillantásokat

vetett

akarta volna mondani,

mit öntudata sugallataként akaratlanul érzett a vendég,

ban

—

mintha tudta volna,

mköd

Béla

kerülni

a romlatlan

Még

ki

az

urának titok-

legveszélyesebb ellene. látszott

minden további

szóváltást

lelk öreggel.

harczolt önmagával egy ideig

megérkc-

s

zék Gyula. Arczkifejezésc rendkívüli, rég tott vígságot s az

nem

lá-

unalom okozta szokott rosszkedv-

nek legkisebb nyomát sem tanusítá. Azonnal észrevette Béla, hogy ez ember szunynyadozó indulatát valami esemény felizgatá, sejdítette

is,

mi lehet az, de bizonyossággal legalább

e pillanatban

—

maga sem

akarta hinni.

Bocsáss meg, hogy várakoztattalak

;

de idnk

annyira kellemetlen, hogy kissé késnem kellé. Re-

ménylettem, hogy a

déli

nap hcbár csekély

ereje

némileg földerítendi egünket.

—

Az ugyan nem

történt

meg,

szólt

közbe Béla

hanem arczod

sokkal derültebb egünknél.

láttalak ily jó

kedvben.

E

Rég nem

egyenesen támadólag indult Gyula

szavakkal

keblének, lázas állapotban várva, mi leend válasza. Tudta, hogy a felelettl nagyon sok, talán minden függ-

—

ted

Nem

is

mondtam

meg,

neked

volt

napy

mily

alkalmával,

múltkori

akaratod ellenére.

talán

— Csalatkozol, semmiféle — Néhány

rendelkezésem

alatt

nem tudok

kincset.

fogadtam amaz kijárván,

Most látása

el ;

annyira

alig

magával

lakása,

szép

,

van.

is

hozta

lányát.

hogy csudálatra ragadt füstös kunyhó szalma-

hogy

hihet,

fel-

Több-

általad ajánlott erdei csszt.

megtudtam, hogy családja

elkészülvén

Hidd

—

hogy -- mint tudod

hete,

ször

ittlé-

ajándékozál

kincscsel

födele alatt ily gyöngy létezhetik.

Béla e szavak

gondolatokba mélyedve hal-

utár.

kan e szavakat ejté

—

Már kés,

a vetés.

—

Gyula

akkor távozott

s

koczka

a

a

van vetve

nem

ezeket

hallá,

—

kikelt

mert épen

terem másik szegJetében lev

állványra rakta a kezében

—

el

Tudtam ugyan

lev

hogy

uti

van

tárczát.

családja,

de

azt

nem, hogy annak egyik íagja annyira feltn érték monda Béla, ez által mintegy minden

— nem gyanút, mintha szolgát — elhárítandó Béla e pillanatban

folyam partján

állva,

esetleg ajánlotta volna

ama

magáról.

azon emberhez hasonlíta,

annak habjaiban

látja

ki

fuldok-

139 lani

embertársát

;

—

segély

után

kiáít

a helyett,

hogy merész ugrással önmaga ragadná ki a vad elem sima s mégis hrlált hirdet karjai közül. Érezte, hogy itt a pillanat, mely talán két ember sorsa fölött határozhat, de ez okoskodása által ügy is kés már, mintegy önlelkülete biróeltt mentend magát, ily modorban foly-

hisz

széke

beszédét:

tatá

—

meg vagyok gyzdve, hogy feltn amaz erdei vadrózsa, különben nem

Arról

szépség

lehet

érteném, mint birna elragadni annyira épen téged, kinek

már alkalmatlanok

látszott,

úgy

a szép

nk

szeszélyei.

—

Hidd cl, e lány fölötte különbözik minden ki nék^m eddigelé tetszett, nagy hatást gyakorolt reám. E különczsége már is megfizethetlen

ntl,

kincs.

—

A

utoujour perdrix»

Gondold Ágnes,

lyen

nem tehet

—

E

megsérteni

tekintetben

ma

a

jelszavam.

vétek,

;

oly nt, mi-

soha többé jóvá

hiba.

vannak, nejcink dent, mi

nem

meg, mit cselekszel

nem

titok

egészen is

különös

fogalmaim

kénytelenek megtudni min-

áthatlan leple alatt történik.

visszaj Ágnes, mintha

Ha

mi sem történt volna,

úgy leszünk egymás irányában. Yeszélye« játékot zesz, nem hittem, hogy annyi élv után, még ily gyúlékony természet lehetsz, de ha már ez lehetséges, miért nem frissül fel szerelmed nd iránt.

—

—

Az

mákba

a folytonos

ringat.

De

egyformaság zsibbasztó

ál-

mennyire csodálom, hogy épen

140 te szólasz ily

így;

nem rcménylettem, hogy benned

szigorú erkölcsbiróra találjak.

—

Annyira tisztelem ndet, hogy mindent, mi

legkevésbé sötétíthetné boldogsága tisztaságát, teljes

ermbl

kívántam elhárítni. Különben én azok

közé tartozom, kik azt mondják: ne szavaim, de tetteimbl Ítéljetek meg.

— Meglátod, az én tetteimnek sem leend anygondolod. szomorú következménye, mint — Ki mint úgy — Már látom, hogy pap belled, —

nyira

te

vet,

arat.

az

lesz

mind onnan származik, mert kolostor romaiban lakol. Ezek elnémftnak benned minden életkedvet s

ert.

—

Ne

hogy szigorú bíró eltt állasz, csak szinte vélekedésemet. Másrészrl

hidd,

megmondám

örvendek, hogy

ged

lelki

megszakad

pillanatra

testi

s

s

tespcdésed legalább

élénkebb

vérforgásnak en-

helyt.

Mi

úton találjuk Gyulát e pillanatban?

Azon

úton, mely megmérhetlen tömkelegbe visz,

és szabadulást alig

Azon feszített

enged reményleni.

úton, melyre

önbizalom

könnyelmségbl vagy

által

késztetve

annyi

férj

túl-

lép,

nem gondolván meg, hogy minden lépcs ingadozóbbá teszi ama már aiig meglev gyenge szálakból

összeférczeit

hidat,

mely az üdvvel,

szívével köti össze létünket.

a

nk

141

A

lenségét árulnak

el

csekély kivétellel.

Mintha nem egyedül, vágyainkra

s

megbocsáthaiJan szívte-

tekintetben

férfiak c

hségnek

a

legtitkosabb

érzelminkre fektetett alapja volna föl-

tétele két lény

kötelékek

házassági

egybe-

által

fzött békéjének, boldogságának? Ha száz boml adózó házaspár életfolyamát kénytelenek leszünk

gáljuk, kétharmadánál

hogy

a férfiak

vizs-

átlátni,

oka minden szerencsétlenségnek,

s

búbánatnak.

Pedig azt szoktuk mondani a

nket

a szív teljhatalma

:

a férfiakat az ész,

kormányozza.

—

A

nknél hiszem, hogy ez fgy van, nem is szabad, hogy más legyen cselekedeteiknek rugója.

De

menthetk. A férfiak ellenkezleg nem az ész, de a vad indulat minden költiségtl vagy mélyebben rejl érzelmektl megfosztott ösztönének engednek épen épen

ezért,

hr.

vétkeznek, inkább

akkor, mikor a szív fejleményei virányát

nokilag

eltiporni,

de

ápolni, friss

volna az összboldogságukat Sajnálatraméltók

ség

nem

föltételez kötelesség.

mindazok, kiket szerencsétlen-

ér.

De

ki

önvalóját

átengedve

az

indulatok

szeszélyek bizonytalan árjának, ássa alá léiét által

zsar-

életben tartani

mások üdvét

—

azt

nem

sajnálni,

és s

ez

de meg-

vetni egyedüli kötelességünk.

Gyöngeséget hozunk

fel

többnyire

mentségül.

Jellemgyöngeség csak addig szolgálhat mentségül,

míg a szív túláradó érzelmébl fakad. Gyöngeség, a mely feledteti velünk szelidebb

«4a

indulatunkat

s

elölve a lelkiismeretet, a vad ösz-

tönök szomjának enged, határos a vétekkel

vetkezményeiben már

Szegény Ágnesnek ret

s

kiért

szenvedt

is

s

kö-

mint ilyen jelentkezik.

— ha megsúghatnék, annyi

búbánatot

kit

src-

évek óta,

talán gyógyulásnak indulna beteg szive? talán föl-

egyenesednék megsértett szerelme, hogy megvívjon azzal,

ki

búját okozta,

hogy

csillapítsa

könyei

árját.

Sebei

nem

hegedni, de

nának kénytelenek

újulni,

kettztetett ervel vol-

ha mindezt tudná. Mert

ama szomorú meggyzdés támadna keblében, hogy nemcsak viszont nem szerettetik többé, de oly lényre pazarolta szíve legszentebb érzeményeit, arra

már régóta nem

volt érdemes.

ki

XXll. (Elkéstem.)

Míg Gerfalván történtek, addig

az elhagyott kolostorban ezek

s

Pest egészen másféle arczot

mu-

tatott.

A

farsang

könnyeJm

gondolva a rideg

víg a

téllel,

kíséretével,

mitsem

borzadalmas szélvészek

sem a farkasok s rókák csoportjaival, tanyát ütött a fváros falai között, hogy feledtess; legalább idre az emberek gondjait, elevenítse a szunnyadókat s mámorba ringassa az eleveneket, mámorba, mely körülfolyva a szerelem költi képei sÜYÖltésével,

által,

százszorta édesebb az éberség többnyire le-

ver

valójánál.

Január hó közepe két

A

férfit

kisebbik

fiatalnak

táján

látunk végig

délutáni

lépdegélni

idsebbnek, s

a

Váczi-utczán.

nagyobbik

egészen

elsbbiknek sok élvezct-el-

látszott, az

idézte sápadtsága

a

három órakor

ránczai s a másiknak ifjú vér-

pirította arcza uíán itélve

Karonfogva

majd ama

menket

bolt

haladtak

s

mellett,

majd

c,

az azokból ki- s be-

nézegetve.

Hintó robogván pillantott,

egymás

rakványait

s

cl

mellcttök, a fiatalabbik feléje

köszönté a bennülkct.

«44

— Ki az? kérdé az idsbik. — Y grófné, els a múlt tündérei közöl, ma látunk. — Ez nem csoda, mert ha reggeli nyolcz óráig volt

.

.

éj

.

kit

nem

tánczolnak, csak

kívánhatjuk,

hogy már két

órakor ismét talpon legyenek.

—

Nem

értem, hogy

táncí?vigalom

lehet

után

oly sokáig aludni.

—

Engedj meg, ha udvarol az ember képzeldésekkel megtölti

féle eszmékkel,

akkor

által,

nem

meinket. Látod

akár meddig

s

csoda,

—

ha

én ugyan

az

álom

s

minden-

fejét éjen

kerüli

sze-

csendesen nyugszom

akár mikor, ha épen esetleg hozzá-

jutok.

— ság,

De

—

valóban

rendkívül

szép jól

volt

a

rult

éjjeli

mulat-

töltöttem az idt, különösen

a cotillon alatt.

—

mert

Láttam, vagyis

Zendyvel

multuk

hogy igazat mondjak,

együtt

olvadásodat,

s

állva s

mint

nem

láttuk,

tánczolva bá-

csüngtek

élvezettl

túláradó szemeid szép tánczosnd bájteljes alakján.

—

Épen

itt

j

Zcndy Kálmán,

mindjárt meg-

kérdezem, vájjon igaz-e mindaz, mit mondasz. Jó reggelt, Kálmán hogy nyugodtál ? !

—

—

Köszönöm, jól, s jobbját nyújtva mindkettnek, tovább sietett, azt adva'' okúi, hogy sürgs végzendi vannak. Ne.m tudom mi baja ennek ai; embernek egy id óta folytatá a fiatalabbik megsemmisült kísér-

—

—

lete után.

—

Kálmánt vagy a szerelem, vagy más valami

«45

rendicívüli

gond nyomja,

az bizonyos, mert annyira

megváltozott, hogy alig maradt hátra árnyéka régi

vígságának, könnyelmségének.

—

E

télen

még

alig mulatott

velünk egyszer, a

zenét és bort kerüli, szórakozott, szót sem vált a

nkkel, pedig úgy hiszem többen szívesen beszélgetnének vele.

— —

Savanyú

szl.

a

De még maga

tem, mi

a

tkéje

annyira

bánthat

is,

fiatal

mert azt nem érembert, hogy így

megváltozzék.

—

A

életnek

fell oly

fogalmunk, ha s

te

még nem

pillanatai,

átéltük

valószintlenntk

vannak

itélh-'^tsz,

azokat, mindaddig hihctlen

látszik.

Én nem

is

Kálmánt, hogy mi baja, mert ismerem t,

hogy ok nélkül

alig

az

melyekrl csak akkor lehet

engedi

kérdezem s

tudom,

oda magát a búsko-

morságnak.

Míg

e

két

férfi

némileg

tiszta

odébb

beszélgetve

Kálmán bérkocsiba ülve

addig

s

ballagott,

felhasználva

idt, kihajtatott a városligetbe

s

a a

fasorok közt végig indult.

Séta közben ilyformán beszélgetett

—

Itt

legalább

magam

vagyok,

önmagával

nem bánt

:

senki

és semmi.

Annyira

nem

fel

vagyok izgatva, mióta Ágnes képe

akar többé távozni lelkembl, annyira érdek-

nélküli

n

minden, mi körülfog, mióta e szemeinek örökös nap gyanánt égi fényt ger-

átható világa Podmanicxky

:

Az

alföldi

vaditxok tanyája.

lO

14^ jeszt körülöttem,

hogy legjobb pajtásaim körében

sem érzem magam oly

jól

s

otthonosan, mint az

eltt.

Már

majd két hava, hogy nem láttam t, nem késik, nemde bizonyossággal monda,

értem

hol

hogy Pestre jövend telelni. Úgy érzem magam, mintha hiányzót

folytonosan valami

keresnék, mintha kincs után sóvárognék,

melynek birtoka egyedül képes boldogítni hatalom

ers

eléggé

kopár

áradna

s

Ágnes

leend

majdani

;

mintha

ittlétébl,

mely

fénynyel diszítni életem eddig

új

zavart ösvényét.

Most egyedül

érzem

jól

magamat, elszigetelten

mindentl. Gondolatim ilyenkor tovább s isiaét tovább repdesnek a képzeldések hullámzó árjain, mitsem gondolva a szomorú valóval oly képeket terentnek,

melyek

új,

legforróbb

ráztató világba tesznek

Azt mondják,

óhajtásomat

valóként káp-

által.

szerelem a legmagasztosabb,

a

legboldogítóbb érzet, mely

keblünket

lelkesíti.

a

—

Szerelem nélkül nincs üdv, nincs élvezet e világon. Ki a nélkül távozik e mindenségbl, hogy szívvére magasztosabb

rongásba, az

nem

bálványok között

felhevülés által jött volna forélt,

—

csak gépként

mozgott

k-

mert valódi életet csak a szív

ereje teremt.

S mégis mennyi

kínt,

mennyi gyötrelmet nem

hoz magával a szerelem bevonulása szívünkbe! Alig képzelhet, hogy ha bizonytalanság által gyötörve, reményhagyottai. sínldünk keblünk fáj-

'47

mindez

da)mai közepett, hogy

A

meg

vesse

teljes Ittntk

alapját.

boldogság-

—

s

üdv-

mily mértekben hullámoztatá kedélyét a gon-

dolatok

különnem

ugyanazon

folyása,

majd lassúbb, majd

sebesebb

ismét

mértékben

ln Kálmán

lépése.

Ki tartá

állapotban

ily

t

szerelem

embergylölnek,

bizonyára

volna,

látta

kínzottnak,

által

nem

hanem inkább

életuntnak.

Ezt látszót bizonyítani leginkább néhány öre-

gebb úr

mosolygása,

sajnálkozástcJjes

midn

e

csinos fiatalt ily felizgatott állapotban többszer látták elh'^ladni

magok

mellett.

Ok, kik nyugodalmas péta

által

akarták egy

nem-

rég elköltött ebéd élveit kétszerezni, szivaraik min-

den egyes

füstfel hcsk éj ét

bocsátván a nagy

örömtl sugárzó képpel

világnak

hogy létezhet ember, don élvezi a szabad s

ki

—

alig foghatták

tiszta téli

meg,

móleveg jótétemé-

ellenkez

veJök

ily

nyeit.

Pedig mind c megjegyzések daczára

mán sokáig ság helyre gát

s

még

Kál-

folytatá sétáját, míglen a testi bágyadt-

nem

pótolá némileg lelke nyugtalansá-

egyensúlyt alkota, melynek legközelebbi kö-

vetkezménye megállppodás ln. órájára

pillantván, kocsijába

útra hajtatott.

szállott s a Váczi-

Kiszállván, mintegy

titokteljes

utat

teend, gyalog haladott az indóház felé. Kálmán minden gondolatát s tettét, melyek Ágnes képével tartá.

hozák érintkezésbe, legnagyobb

titokban

148

Miért

?

mert nem dicsvágy vagy hiúság, nem önzés

vagy elbizottság lelkesíté keblét,

hanem

valódi tiszta

szerelem, kerülve mindazt, mi legkevésbé árthatna

azon nnek, jelenték,

—

mindenek

kit

Alig indult

el

hogy megérkezett

Elkéstem kissé

fölé helyezett.

mozdony

a

s

—

füttyentései

visító

a vonat.

monda

kettztetett lép-

s

tekkel haladott tovább.

Az telt

indóh:^.z

kapujához

hintó robogott

cl

érkezkkel

több

érve,

mellette.

Már

sötétedni kezd-

vén, alig lehete meghatározni, kik ültek a kocsik-

ban.

Azt azonban,

volna

—

kit

Ágnest, észrevette

várt,

legalább ez volt hiedelme

sötétében

—

még

az

éj

is.

A

hintókat egymásután sebesen üget, málhával néhány szekér követé, ezek által akadályozva kénytelen volt idzni Kálmán. Tovább akarván in-

telt

dulni

az

indóház

szekrény voná föl vévé.

utasok

belsejébe,

földön

hever

magára figyelmét. Utána

kis

nyúlván,

Brrel bevont csinos szekrény volt az, az egyikének kezébl sikamlott ki talán a nagy

zavar, idestova tolongás közepett.

Kezében tartva a szekrényt nézte a kocsiba szállókat, mind ismeretlen, érdek nélküli arczok. Egy ott lev csendri szolgának akará majdan kézbesítés végett átadni a talált kincset, de kíváncsisága annyi hatással volt reá, hogy ezt másnapra halászta, föl tevén, hogy otthon majd megvizsgálja

minem

e szekrény belseje, foglalata.

Lehangoltan

tért

vissza

most

léptekkel kocsijához s elhajtatott.

már

lassú,

kimért

XXIU. (A szekrény

Még egybe

rejtelme.)

ugyanaz nap cstvéjén tánczvigalom gyjté a fváros egyik palotaszer termébe az

egész társaságot.

Mintha szoi^almas kertészkezek elevenedett volna

fel,

mintha a

mées»-k nemcsak csinos sággal

volna

ápolta üvegház

«Les

fleurs

párisi kiadásban,

ani-

de való-

földtekénkre,

oly élénk

kedvtl pezsg, szép szinekben ragyogó

volt az ott

szálltak

együtt mulató

ni

koszorú.

Víg, derült arczot

Csak Kálmán

alá

volt

mutatott

néma

legalább

mindenki.

szórakozott.

és

Alig

képzelheté, mint lehet örvendeni, mint lehet derült kedélyiyel vigadni

Az emberek csodálkoznak

fölötte,

ugyanazt érezni,

nem

ott,

Ágnes nincs

hol

gyengeségeinek

ha nem

egyike

látszanak

jelen.

hogy mások is

az,

önkeblök sugal. Ezek

mit nekik

nem

lehet egy értelemegy fokozaton velk társaiknak talán épen ellenkez indulatra vezénylett gondolatfolyása.

akarják felfogni, mint

ben,

E

visszavonultságát,

e magábaszállást kettzteté

örömmel teljesítend kötelességévé tévé azon öntudata, hogy mindezt azon lényért szenvedi s érzi, s

kit

imád. Bizton hitte ezt,

s

ez a szerelmeseknél a

I50

megfoghallan

szív

hogy Ágnes bár

ered

titkaiból

távol tle, az

ságánál fogva ha nen\ osztozik

általános hit

—

érzelmek viszonyos-

Kálmán érzelmei-

is

ben, legalább öntudatával bír azoknak.

A

hit boldogít.

Hit nélkül nincs remény, remény nélkül boldogság

nem

létezhetik.

Kálmán

a

hivk sorába

íartozott,

mert szerelme

sokkal tisztább s minden elfajultságtól mentebb veit,

semhogy

azt megtagadhatta volna

tle

a

minden-

hatóság.

Kálmán remélt, mert hitte, hogy mások szíve épen oly romlatlan, mint azon szív, mely egyedül Ágnesért dobog. Sokáig nézte az eltte hullámzó társaságot. Hallgatta

az

itt-ott

ég

felé

leng

fohászokat,

sóhajokat.

Megleste a szép szemek villanyos lövelnek

igéz

Az

fiatal

a

mozgékonyság pillanatokra

mint

játékát,

si-.garakat szívok választottja felé.

szépség, s

is le

szerelem

élet,

elevenség

elidézte

hogy bár volna Kálmán messze

lehetetlen,

ne bilincselte

elágazó gondolatait.

A

fényesen világított, nézkkel tömött termeken keresztülvergdve, mintegy örömtl sugárzó arczczal

elcsarnokon végig a lépcszeten

az

lefelé

induló Kálmán vájjon mit érzett?

Hogy szebb,

nincs e fényes körben

dicsbb

s

egy lény

is,

mely

tökéletesebb volna Ágnesnél.

>5'

Másnap

reggel

lövell napsugarak világa költé

Mintha álmait

gazdagon

ablakokon

az

a múlt éjjel utolsó

be-

Kálmánt.

fel

érzeményeinek Iiatalma

áthatotta volna, annyira nyílt, szenvedés-

is

tl ment kedélyt Talán szép

árultak

álom

el

arczvonásai.

még

élénkítek

hangjai

utolsó

vére keringését.

Oh

bárcsak örökké álmodhatnánk

sokszor

Így kiáltunk fel

a

I

csalódások

búsította

élet számt?lan perczeilen.

Alig jön Kálmán érintkezésbe a szokott mindennapiassággal, csakhamar újból feltámada

búskomor-

Gépként mozgott s engedett komornyikja melyek évek óta minden egyes mozdulatának, ugyanazok, azaz a megszc kották voltak.

sága.

—

Hálóköntösben volt végre,

melyen reggelije

s

az

asztalkához

kis

ült,

utolsó hírlapok valának

el-

készítve.

Alig foglalt helyet, eszébe jutott a tegnap

talált

szekrény.

Egy

állványhoz

vizsgálni

sietve

kezébe

s

minden

kezdé

oldalról,

vévén

mert

azt,

be volt

zárva.

És

vizsgálata

domborúságot a lakat s a

közben

vett észre

a ;

lakat

kio

felett

látszó

kis

nyomás után engede

szekrény megnyílt.

Ezüst lemezbl

annak belsejében

;

csinosan vert

uti

készület volt

az egyes kisebb szekrények tete-

—

Ezeket egymásba folyó betk voltak láthatók. értelmezte Kálmán mily feltn, mily rendkívüli örömteljes volt eredménye. D. és A. bérket ábra-

jén

;

151

zolta

ügyes

az

alig

s

kivehet

modorú

angol

metszvény.

Új é'et hatotta meg Kálmájit a betk látására, nem mert szemeinek hinni, oly fürkész vizsgálatcsüngtek azok ez ártatlan jeleken. Végre meggyzdött, hogy lehetetlen csalódnia, mert csakugyan nem mások, hanem egyedül az említett betk

tal

voltak kivehetk.

—

Tehát Ágnes már tegnap

nem tudtam

ezt!

—

kiálta fel

Mily ügyetlen mégis csak

árja

legkevésbé

óta

itt

mintegy

van, s én

r.karatlanul.

az ember, ha az indulatok

is

t

kirántja

az

élet

ro r

megszokott utaiból.

—

ben

Nemde ült

,

s

a mellettem

én

elrobogó hintók egyik

nem Httam, szívem nem

';-

sugalá

jelenlétét.

Egymás zetének

után kezébe vévé a szekrény belszerke

minden

részét ; Ágnes kezeiben már ezek, ugyanannyi villa-

egyes

számtalanszor voltak

nyos

•

összeköttetésbe

halványával

szive

jutott

ez

egyes tárgyak megérintésénél.

—

látom

Délig megtudom, hol

t!

— E szavak

örömtl sugárzó annyira víg

kedv

ma

estve

meg-

kifejezése leirhatlan, annyira

arczczal s

lakik, s

cjté

elégedett

ki

ln

azokat

Kálmán,

e percétl fogva.

S pedig mily nagy, mérhetlen távolság létezett Ágnes látása s azon boldogság között, mely

"^^g

viszontszeretet

által

háramlott volna Kálmánra!

Ki az ész döntheti en okoskod ásira építi szerelme

reményinek palotáját, a:c nem szeret, mások által kivan szerettetni ; azt nem

legfölebb tiszta for-

Brrel bevont Podmaniczky

:

Az

alföldi

csinos szekrény volt az.

vadászok tanyája.

148.

lap.

•53

rásból fakadó belérzcményck, azt egyedül

hiúsága

vezérli.

Pár órával e fölfedezés után, Kálmán ugyan, de mégis dobogó szívvel haladt

lépcs-

tömkelegébe.

:ceten az utczák

és sebesebb léptekkel indult mint

Korábban

teendje

kor, oly emberként, kinek sok

Ha

kedvben

jó

le a

figyelemmel

az

kisérjük

utczán

mellettünk

min-

elhaladókat, járásuk, külsejök s arczvonásaik

ségébl többnyire, habár nem

biztos, legalább rit-

csalékony következtetést hozhatunk

kán

más-

van.

foglalko-

dásaik jellemérl.

Kimért,

léptekkel,

lassú

mindenre,

figyelve

körülötte történik, figyelve szivara hamvára

nösen arra, hogy a mellette elsietk

köntösét, halad

tarka szineket játszó

végig a

naplopó

tétlen

levegt élvezend,

;

nem

mintsem

sem

rohamhoz

ki

tekintve

s

hasonló

az

az

mindkét

faj

utczákon a

által

szabad

szerencséltet.

sebességgel,

gondolatokba merülten, az

vagy

külö-

nagy közönséget

szögleteken másokba ütközik, embertársait fellöki,

s

ne piszkolják

annyira a

hiúságtól sugárzó megjelenése

A

el

mi

keresked, vagy

mire utcza-

majdnem

zongoramester,

id

megmérhetlen hogy mitsem gondolva mindazzal, mi a nagy világban eladja magát, egyedül hivatásának él, arra annyira

ismeri

az

becsét,

gondol, azt

látja

maga

eltt.

tiszta id van : nem fényesen, de sötét szinekbe csinosan öltözött sápadt egyén tart felénk,

Szép

lábait,

mind

sincs,

sározipk

a mellett, fedik,

hogy sárnak még csak híre fcnycs csizmáit a lehet

'54

mocsoktól védendk.

Lépése gyors, de mégis kimért, hiszszük hogy dologban jár, de nem akar sem kifáradni, sem felhevülni gondolatai bizonyos ;

eszmével

látszanak

szívesen

köszön

kegyelettel

s

mind

foglalkozni,

mellett

a

elhaladó

mellette

ismerseinek. Ki az

nem

?

Hát az a

men

mmt

lehet más,

fiatal

öltözve

ember,

siet

ki

megelégedést

örömöt

s

mindazokat,

kik

de könnyel-

utczákon?

végig az

hatalom látszik könnyítni

orvos.

divatosan,

lépteit,

árul

el,

földöntúli

mosolygó arcza alig

veszi

hemzsegnek.

körülötte

csalatkozunk, ez szerelmes, talán

észre

Ha nem

bonne fortune-t

hajhász, vagy légyottra siet? vagy talán csak azért

gondatlan járása, mert

ily

mclybcji találkozni szokott

nem ama

még

ütött

az óra,

lénynyel, ki egyedül

érdekli ?

Mind

c kéraésekre

hetünk, de annyit

már

ember,

itt

fiatal

ki

—

az

bizonyossággal

nem

felel-

mondhatunk, hogy azon

is

módon

leírt

halad végig a

Zendy Kálmán. Egyik vendéglbl a másikba sie% Marosi grófné ut.ín tudakozódván a kapusoktól s mindegyiktl azt

Feldunasoron

nyerve

feleletül

Arcízvonásai

kezdenek,

nálunk

:

már-már

midn

ragasz költé

fel

az

nem

lakik.

sötétedni,

reményei veszni

utczaszögletek

egyikén

fal-

figyelmét.

Kis papirlapon ez volt nyojnatva

«Január hó ben, veres

Az

azt

17-én estvefelé

brrel

az indóház közelé-

bevont útiszekrény veszett

megtaláJó kéretik

a

szekrénynek

a

cl.

Szé-

'55

chcnyi-tér folyó

hó

órában.

A

N. N. ház els emeletében átadására 19-dikétl kezdve bármely napon vagy kézbesítnek 50 peng forint jutalom

ajánltatik.»

—

én szekrényemrl van

az

]tt

— —

szó

tehát

N. N. ház els emelet lakik Ágnes, induljunk oda s próbáljunk szerencsét. Széchenyi-tér,

A

házba érvén, a;:onnal a kapushoz

sietett, s

ezt

kérdé tle

—

els

Legyen

csuszszant

megmondani,

szíves

emele!^en.

—

Ez

egy

alatt

észrevétlenül

a

lakik

ki

jámbor

az

bankjegy

ötös

öreg tátongó

markába.

—

Sckan, uram,

—

s

legenda nevet számlált

alig elé.

mondva ezt, egész Marosi grófné nem

volt köztök.

— — — —

Mind ki van bérelve. Az lehetetlen.

— —

Se

Üres

szállás nincs?

Pedig úgy van, ezeltt néhány héttel kaphatott volna nagysád még nagyon szép lakást, most kibérelték valami grófné számára. grófné nem lakik itt? kezni

—

Nem, mint

néhf^ny

nekem

nap

kárpitosa

múlva

fog

monda,

ki

Ideérszobáit

bútorozza.

—

—

Köszönöm monda Kálmán tovább sietve. Mennyivel tudott többet e szerelmes fiatal most, mint ezeltt egy órával. Talán

csak

Ágnes cselédsége

azok egyike veszté

el

érkezett

a szekrényt.

meg,

s

156

Vagy szállása,

itt

van már

is,

de nem készülvén

addig valamelyik barátnjénél

el

lakik.

gondolatokba merülten haladott Kálmán végig a városon, melynek e percztl kezdve egyetlen pontja bírt érdekkel s költiséggel irányában; s e Ily

pont

—

a Széchenyi-tér volt.

XXIV. (A kunok)

Este

a

«

Kunok »-at, legjobb

operáink

eredeti

egyikét adták.

Kálmán majdnem mindennapos volt minden kivételes érdek

a szinhúzban

id-

nélküli

s azt szokott,

töltésnek tartá.

Ma

azonban egészen kiváltságos

állapota,

Nemde

midn

volt

kedély-

a színház felé hajtatott.

keble izgatott vala,

ménysugarak, habár titkosak

nemde támadtak is,

re-

melyek környezni

Ágnes képét a láthatáron ? Ugyanez oknál fogva nem szokott casinoi erkélyre, hanem azzal szemközt

látszottak

székek egyike felé irányzá lépteit

;

nem

helyére, a a támlás-

akarta,

hogy

mindazon érzelmeknek, melyeket váratlan szerencse vagy már megszokott nélkülözés elidézend benne,

mások is tanúi lehessenek. Gátat kivánt vetni minden lehet kérdezsködésnek, mi elkerülhetlen, ha, mit hinni nem mert, Ágnes megjelen. Kálmán elfoglalván helyet a karzaton, kedélye azon különös állapotban

volt,

mint mikor szinházba

nélkül, hogy azt mások észrevegyék. Midn reméljük, hogy találunk valakit, de alig van elég bátorságunk szét-

lépve valakit

keresni

akarunk, a

158

nehogy csalódás

tekinteni,

legszebb reményinket.

üvegünket nézünk,

ama

—

semmisítse

egyszerre

Alig találjuk

helyünket,

—

ide s oda, szóval mindenüvé oda nem, a hol elrejtettnek hiszszük

tisztítjuk,

csa!:

ma

kincset, melyet

föladatunk.

találni

Végre elég bátorságra vergdött Kálmán s lassanként azon oldalon kezdette vizsgálatát, melyen bizonyossággal tudva, hogy nincs Ágnes, szorgalommal köröztette szemüvegét.

E diplomatikus manoeuvre-nck ke^és perez múlva azon szomorú eredménye ln, hogy Ágnes nincs jelen.

Helyzete azonban még nem volt reményvesztett,

eladás fényessége daczára lehetc még

mert az

néhány üres páholyt

Nem ln a

levén mit

látni.

keresni

a

páholyokban,

mvész

Kálmán, azaz kettztetett figyeltmmel hallgatta

Kunok feltni eg szép zenéjét

s élvezte

az ^gyer

dalok költiséget.

Az els a

felvonás

Kálmánnal

ajtaja

már majdnem végét

midn

érte,

lev páholyok egyikének azon Ágnes lépett be egy idsebb

szemközt

megnyílt s

asszony társaságában.

Kálmán

látta

érkezni

Ágnest, érezte

hatalmát, mert hideg futotta át

forró láz váltotta

Mintha

jelenet

tagját s azt

fel.

láthatlan

ben minden csepp

minden

a

hatalom zavart volna vért,

mintha egy

hozandó kegyetlen birószék eltt féléim ts borzadálytól s mégis

állott volna,

örömtl

egész valója a pillanattólj^fogva.

lel

erei-

felette Ítéletet

annyi

áthatott

ln

»59

Nem

csoda, ha

Ágnes

Kálmánt inkább

látása

el-

ragadta, mint máskor.

Ez

mind

természetes, mert egyrészrl szerelme,

hogy régóta nem

a mellett

az idegeket

felizgató

azt, kit

látta

hosszas várakozás

imádott, miatt

is,

ugyanazon fokozatban ntt, melyben fejldött szo-

morúságának

s

Másrészrl mint valaha

elhagyottságának érzelme.

Ágnes ma szebb

pedig, mert

lep, hogy mindenkire nagy volt

feltn

megjelenése annyira

s

pedig oly egyéniségre,

bár eszményileg csak, de

volt,

meg-

és

hatással, rendkívülivel

már hetek

ki

óta,

mégis folytonosan

ha-

ama

szép képpel foglalkozott.

Testének

finom

moir^ antiquc

rajzát, violaszín

magosra kivágott ruha tünteté

ki,

szegélyei ugyan-

azon szin bársonyból ktszítvék.

Nyakán kezein

is,

violaszin bársony szalag, fog! alvány okul élénk

ugyanaz

látszott

tüz gyémánt bog-

lárok szolgáltak. Ffejét

köt

háromszín magyar f-

aranynyal átsz*t

díszíté,

mely

alig birta fékentartani

hullámos

fekete haja tömöttségét. Vállait

fehér tibet-köpenyke

egybevágó római ízlés lihet léghuzam ellen.

Mily Ágnes 1

szép,

mily

a

köntös színével fedé

szegélyzettcl

fenséges

volt

e

s

rzé

pillanatban

menten minden fesztl futottak végig a körülötte egybegylt társaságon. Körülötte, mondom, mert ez arcz s annak e két szem kölcsönözte kifejezése Ágnest annyira minSzemei nyugalomnial

s

i6o

denek

fölé

hogy nem vele

helyezek,

körülötte, mint az est királynje

együtt,

—

körül

de

látszott

egybegylve e hzíiz meg száz ember. Pillanatra majdnem minden szem akaratlanul is a páholyra volt irányozva, his?en minden szépnek, fenségesnek látása kedves az emberiségnek.

Csak Kálmán nem mert egyenesen odatekinteni, volt egyetlen, ki lopva vetett néhány pillantást

amaz elbájoló alak felé. Miért? mert a közönség

—

Kálmán

kemény harcz

támadt

csudálta,

pedig szerette Ágnest.

Az els

felvonás

után

Akart

ugyan

Kálmán keblében. Á^nes páholyában, de annyira elfogult volt, hogy hiányzott bátorsága, mintha saját lábai ellenvolna

látogatást

tenni

szegültek volna akaratának, oly nagy habozás fogta

el.

mintegy erltetve, mitsem tudva s látva a körülte történ dolgokról, haladott végig az erkélyen s ért szívdobogva Ágnes páholyának

Végre

felkelt s

ajtaja elé.

Mint örökös bú vagy örökös éden nyitandó,

tévé

reszket kezét

a

ajíaját

kilincsre,

meghogy

szólhasson azon lénynyel, kivel eg^'edül volt képes egyesítni

A

képzel tehetsége

páholyba

lépvén

s

a boldogság fogalmát.

magát így

meghajtván

szóla

— Jó grófn, hogy dunk óta? — Köszönöm gróf Zendy, estét

érzi

magát

kis kalan-

meglehetsen,

engedje meg, hogy bemutassam édes anyámnak.

S

az

idsebb asszony

felé fordulva

monda

de

i6i

— Gróf volt

Zendy Kálmán, kirl

miiltkor szólottam

neked.

— Gróf úr

sokat mulat Pesten

— kezdé Ágnes

?

anyja.

— A — Egészen

telet

szoktam

itt

nyáron

tölteni,

által,

különösen pedig szkor, falun tartózkodom. az én Ízlésem szerint

nem

megvallva az igazat, lenni,

szetével,

korom

él

mert

tehát,

íélen

át

falun

mióta Ágnes nincs többé honn.

kivált

— A magánylét —

ellenkezik legtöbb

mintegy

bármi

—

Kálmán

folytatá

óta

örökké,

szeretek

ifjú

kényszeríttetem

zsarnokilag

csekélységekkel

ember termé-

szerencsémre

is

foglalkozni,

mi

nem

tud

most sokszor nagy hasznomra van.

—

Úgy van,

— monda Ágnes, —

falun

ki

foglalatosságot szerezni, az halálra unatkozik, kivált

ha szomszédságok hiányában nincs társas

élet,

mint

nálunk Gerfalván.

— —

falusi

Pedig nagyon sok szépet hallottam lakáról,

néhányan pajtásim közül

jól

a grófné

ismerik.

mvészet és természet képes teremmeglehetsen feltalálható. E szavak után Ágnes elnémulva, méjázva, búskomor tekintetet vetett maga elé. Kálmán észreveite e szép szemek határozatlan s Igaz, mit

teni, ott

mégis annyit jelent magyarázatát hrlálos

döfés

ismertetek

ábrándjait; férje,

meg

Gerfalva

;

mint ugyanannyi

vele

felé

Ágnes

lengett

lelke

keblének

minden egyes sóhaja.

—

nem

A is

grófné sokáig késett, érkezendik fvárosunk

Podmaniczky

:

Az

alfflldi

— falai

v«di*zok tRnyija.

már

azt véltem,

közé. t

I

i6^

—

Barátnmnél

néhány

töltöttem

hetet,

s

olt

bcvárám édes anyámat, együtt utazandók Pestre. Higyjs meg gró/ úr, alig hozhattam ide leá-

—

nyomat, annyira megszokta a

nem

falusi

levegt, hogy

kivánt többé résztvenn^ a társas élet derül-

is

tebb szórakozásiban.

— Tehát csakugyan igazat sugalt sejtelmem, midn

azt

mondám

azt hinni,

imént, hogy már-már kénytelen valék hogy nem is érkezendik a grófné kö-

rünkbe.

—

Szinte kitalálta az igazat, engedtem férjem anyám kívánságának, de csak azon feltétel alatt, nem levén hogy kerülendjük a nagyvilág zaját és

;

Pesten ismers, azt vélem, könnyen kivihet e terv.

—

Egészen visszavonulva,

körén kívül kivan tehát

élénkebb

a társas élet

élni ?

— Nemde czélszerbb jobb kerülni mindazt, örömre kedélyünket. minek birtoka nem — Némi szórakozás azonban mégis s

gerjeszti

jól

léleknek

és

testnek

is,

ez

oknál

fogva

esik a

legalább

czélirányos volna, ha felkeresné a grófné a szoro-

sabb

s

kisebb társas köröket.

Kálmán

e

mondata homlokegyenest ellenkezett

meggyzdésével s lelke titkos még a legjobb szív emberben

vágyaival

zésnek bizonyos megfogható

bocsátandó foka

s

Í3

;

minden,

megvan az ön;

a

szerelem érzete féltékenységgel határos, lelkiismeretesen

rzi mindazt, mit tulajdonának mond vagy

birtokába kerítni igyekszik.

— —

A Az

grófné tegnap érkezett meg, nemde? utolsó vasúti vonattal.

163

—

—

ha nem csalatS most még nem saját, de kozom édes anyja, a báróné szállásán lakik? Nem levén még kész lakásom, kénytelen

—

—

vagyok anyámnál

néhány napot, sok

tölteni

alkal-

matlansáTfOt szerezve neki.

— Megérkezése alkalmával szekrényét veszté megtalálónak bizonyos jutalmat — IJgy van, de meg nem foghatom, hogy tudta meg mindezeket gróf rövid id — Ennek története igen egyszer. Valakit várva az indóházba mentem annak kapujában találtam szekrényt ma reggel — kénytelen vagyok megbnömet — hosszas vizsgálódás után végre úti

el,

s

a

igért.

úr,

ily

alatt.

a

s

a

;

vallani

felnyitnom

sikerült

beti után

itélve

tartanom.

Egyik

igyekeztem

nem

szekrényt

a

azt

vendéglbl

ma

birtokának szállására

s

meg mindent

sietve,

nyomán mentem

az,

a

grófné

tudtam meg, hogy még nem

S most, miután

foglalta el azt.

kellett

másikba

a

délután olvastam a falragaszok

között hirdetményét, ennek

tud

metszvények

birtokának

szekrény birtokosnjét, ez

a

feltalálni

sikerülvén,

grófné

a

a

s

ki

tudja,

mi

könnyen

sokat jár az utczán

s

kinek

kevés dolga van, bátor vagyok kérdezni, mikor sza-

bad kézbesítenem ne látszassam,

a

a

szekrényt.

nyerend

—

jutalom

Hogy önznek mi légyen?

—

azt a grófné kegyességérc b/zom.

—

Nagyon örülök

c kedves

ha

nem

után

új

holmim

ily

s

kétszeresen örvendek, hogy

biztos kezek közé jutott

;

—

látogasson meg, de

csak

holnap-

szállásomon, mert anyámnál

még

oly nagy

rcstclli,

a rendetlenség,

hogy

alig

fogadhatunk látogatásokat.

164

— Reményiem azonban késbb — közbe — többször leend szerencsém. annál báróné Dévay — Ha megengedj báróné — leszek oly szólt

bátor.

Ez

alatt

újból

kezddvén

szaka-

a zene, csak

dozva lehete a beszélgetést folytatni. Kálmán mindinkább otthonosnak érzé magát, elfogultsága engede szokott kedélyességének s alig

meg Ágnes kellemes Hónapok óta nem volt oly Kálmán, mint ma szinház után

válhatott

eltte

s

világosan

nem

derült ;

új

eszmélvén,

dül csak fényoldalait látta

A

társaságától.

s

vette

s

kedv

víg

meg még annak egyevilág újult

ki.

szerelem a nagyítóüvegek leghatalmasbika, de

egyszersmind legveszélyesbike

is;

a

nap

sugarait

annyira egyesíti, hogy a jótékony meleg csakhamar pusztító

tzzé képes

változni.

XXV. (Virrad

Hogy

—

nemde?)

világosan megmondhassuk, mit érzett Ágnes,

Kálmánnal

Pesten

miután

egyszerre

s

eg^'ütt

átélhessük

fejleményeit, vissza kell térnünk

ama

lát

hogy vele

találkozott;

pillanatban felfognunk,

legtitkosabb

szíve s

történetünk fona-

melyben Ágnes

férje

társaságában elhagyta Gerfalvát.

Emlékeznek

talán tisztelt

olvasóim

a

«VaIlomá-

sok»-ra, azokból kiviláglott, miszerint a szegény

nem

birván

férje

eszméit

irántai

s

n

megváltozott

szelidebbé irányozni, mintegy kifáradtan engedé oda magát Gyula akaratának.

viseletét

A

sorstól várta

mindazt, mit

maga nem vívha-

tott ki.

Mikor Gyula

pillanatnyi szelidebb, vagyis élén-

kebb felhevülésnek engedve, elhatározta, hogy dkisérendi Pestig nejét, nagy volt Ágnes öröme.

Ni

— majdnem általánosan

nél

fogva a kis

nyomán

óriási

engedmény kedélye képzeldése! Már-már azt vélte, mi-

szint ölte.

szerint az elválás percéétl a

mennyire lehet

lítni

igyekszik,

gyúlékonyabb jellemé-

—

borzadván

késleltetni,

szóval

Gyula, azt

st egészen

azon

szép

eltávo-

remény

által

i66

kecsegtetve

hogy Gyula Pestre jve,

ült hintójába,

nem bírand megválni tle

E tött

hiedelmében az

s

alföldi

tölíendi

ott

a telet.

vadászok tanyáján

töl-

ama néhány nap még inkább megersíté t.

Nemde úgy falvát,

mintha Gyula elhagyva

látszott,

ez élénk társaság közepett

felvirulna,

hogy ismét olyanná

Ger-

felüdülne, újból

váljék,

milyen

volt,

mikor még szerelem élénkíté vére keringését.

Szegény Ágnes

mily röviden tartók voltak hie-

!

delmei, reményei

Mihamar

mindazon szép virány keblé-

elveszett

ben, melyet néhány napi

Csakhamar

est

ln

még

pedig

körülötte,

el

idézett

lég

tavaszi

alig

kezde virradni

Vannak emberek, érzelmek és varázsolni,

egyedül

kiket

viselet által

ellenkez

az

lehet odavinni

s

olyanná

milyeneknek mi óhajtjuk.

Ezek legtartósabban szeretnek

oly

nket,

kik

szerel möket megvetik.

Kedvelik azokat, kik mindinben ellenkeznek velk. Újból megszeretik

azon

lényeket, kiknek

szíve

távozni, idegenkedni látszik az övékétl.

Talán Gyula e veszedelmes, megfoghatlan egyéniségek

egyike

bizonyossággal

sebb

és

nem

annyit

azonban

mondhatunk, hogy minél

kedélye-

volt,

tudjuk

szeretetreméltóbb

lett

;

Ágnes,

s

minél

reménynyel kecsegtet magaviselete, annál hidegebb s megfontoltabb ln Gyula. Képzelhet, hogy midn barátnjéhez érve, látta s érezte Ágnes, mi könnyedén, talán mondhatnók örömest távozott Gyula, hogy keresse fel a ma-

több

1^7

midn

gányt; mily

hogy minden szép reményei semmisülének meg,

látta,

egyszerre

mily

hamar,

kétszeresen szomorúvá

ln

kedélyének már

any-

is

nyira lehangolt állapota.

Sem barátnjének, sem

anyjának szavai

nem

bír-

hogy elszéleszssék mindkörülvevék Ágnes nem bírtak elég hatalommal, hogy

tak elég varázshatalommal,

ama rémes

melyek

árnyakat,

képzeldéseit

;

megszabadítsák búskomorságától

közelg

De

s

a kétségbeesés

pillanataitól.

nincs

szó, nincs szív,

is

mely velünk ugyan-

azt s egyszerre éreztesse akkor,

midn

kénytel e-

hogy szerelmünkben csalódtnnk, níttetünk hogy szívünk minden kincsei megvetve porba hulátlátni,

lanak.

Ki ilyenkor felénk

j

kezhöz,

ki

ég

házat

akarja

és szavakkal

pítani fájdalmunkat, hasonlít

csilla-

amaz akaratlanul vét-

látván,

azt

\

étségbl

víz

helyett olajjal locsolja.

Nem

az,

ki

szól

hozzánk, de

ki

velünk

látszik

érezni, képes hatni, felfogva elhagyott helyzetünket.

Megszánni igen, de biztatni nem mer. Ágnes minden mondását, Kálmán látogatása alkalamaz elégedetlenség, búsmával a páholyban

—

komorság lengte át. Az egész beszélgetés neme nem volt olyan, hogy belle a közönségesnél meszszebb terjed következtetéseket lehetett volna kivonni, s mégis Kálmán szava lejtése, szemeinek minden egyes sugárzata Ágnesre különös hatással voltak.

Mintha tudta

s

érezte volna, mily szerencsétlen

i68

e

n,

mintha szánalom

Ágnest ez

átjárta

hallgatag

s

ennek szomszédja

s

Kálmán

volna

nyilvánult

retet

látása,

ifjú

mégis annyit

szavaiból,

szava

mondó

a sze-

annyira

szemei

járása,

szavalása.

Balérzeményei azt sugallák, hogy Kálmán

els minden lények mindazt, mit hítni

nk

szenved, els,

valóban

ki ki

— nen de

most,

Ágnes szivétl

?

mégis

s

által.

ezt kévdezhet-

vagyunk

kénytelenek

felkel nap els

a

talán

felfogta

felfogta ezt, eny-

birná kinjait szelidebb érzelmei

Virrad

hogy

között,

sugarait

is

sötét

felelni,

felhk

borítják már.

Ágnes

lelkülete

nem

könnyelm, sem semhogy szerelme hatá-

volt eléggé

reménytvesztett,

teljesen

rozottan elnémulhatott voina Gyula iránt.

Kálmán irányában a mit érzett, az sejtelem, futóképzeldés gyanánt villant meg agyában. Hogy szívéhez érhessen mindennek villanyossága, még arra sem volt eléggé lehangolt els lagos

szerelme,

nem

csillapítani

Ha

keblünk

hangulaton,

eléggé erélyes az, mi

keble hullámos

—

túlemelkedik

azonnal

most kezdé

árjait.

megkedvelj,

kissé

st

a

szokott e

fölkeresi

változékonyságot, élénkséget.

Kálmán ez érzelem nére,

szinház

után

vezérelve, szokása elle-

által

nem

a

casinóba,

—

hanem

az

Angol királyn » termébe ment, mert tudta, hogy ott zene leend, a zene pedig kedves volt •

kissé derültebb kedélyének.

Alig foglalt helyet az üres asztalok egyikénél melléje

jve ugyanazon

sápadt

fiatal

ember,

s

kit

169

nemrég

Váczi-utczában

a

még

arc//.ú,

ifjabb társával

melyben

got,

— Ma

volt,

találtunk

kereste

tár'^asá-

Kálmánt.

föl

— monda feléje

mulattál a színházban

jól

piros

sétálva

odahagyva ama

;

fordulva mosolygó képpel.

—

jól,

Jobban

—

de korántsem Marosi grófnénál, mimegismerkedtem vele. máskor,

mint

talán

tiszteletemet tettem

után a vadászatok

— A szinházból

alatt

ides Hálva

monda nekem

.

J

.

.

,

hogy köztetek mulatott néhány napot, kétszeresen szkor, nem vadászhat-

sajnálom most, hogy mint tam, mert

csakugyan

rendkívül

szép

n,

ritkítom

mondom,

társalgási

modora

párját.

—

Ezt magam

is

pedig annyira fesztelen lanul

is

érezzük

jól

s

egyszer, hogy akarat-

magunkat,

mulatunk

ha vele

egy ideig.

— Hiszem, noha

nem bírom

megitélni, mert

még

soha sem voltam társaságában, de sokat, talán töb-

tudok

bet

ismerik.

rola,

mint

mindazok, kik személyesen

Ezek következtében kétszeresen érdekes

elttem e n.

— —

nem

Mit

tudsz

Legérdekesebb

feltn, mit

mondd

el,

egy

kis

pletyka

s

a mobtani

korban leginkább

hogy rendkívül mellett, hogy férje

róla hallék az,

szeretni férjét,

id

róla,

árt.

mind

a

látszik

t

egy

óta hanyagolni kezdi, mi rendkívül nagy hatás-

van reá, búsítja és szerencsétlenné

teszi.

Csak

akaratának engedve

Még

azt

jött

Pestre.

iam, de ezt úgy hiszem csak

a világ

hamis

is

férje

hal-

része

170

—

költötte

egyetlen

koznak

a

—

hogy egy környékbeni fiatal ember, ki szomszédok között, kivel Marosiék találha

neve,

emlékszem, Örkényi

jól

—

vagy nem? — az utóbbit vagyok járna e viszonynak, — — A még — többnyire tudod

udvarol a szép grófnénak, sikerrel-e, ezt

nem tudom, de inkább

mert különben

mind

a mellett,

a mint

magad

már hojy is

hinni,

híre férjét

igen

jól

szereti.

világ

a

legvalószintlenebb alapokra

fekteti

okoskodásait

s

híreit.

—

S

beszélte neked mindezt?

ki

— Egy

ismersöm, ki, a mint monda, csak mások beszéde nyomán tudta meg mindezeket, mert maga nem jár Ma-

nem rég

ideérkezett erdélyi

rosiékhoz.

—

Azl vettem észre már els ismeretségem alkalmával, hogy valami nyomja Ágnes lelkét, néhanéha mintha búskomor szórakozás szállta volna meg kedélyét; de nem hittem, hogy ily fontos okok képezik e futólagos jelenetek

—

Kiváncsi

vagyok tudni,

alapját.

vájjon

fog-e

társas

körökben megjelenni.

—

A

szerint, mit

nekem mondott, kerülve

farsangi örömöket, visszavonult s ismeretlen

a

kivan

maradni.

—

Nagy

kár,

ámbár ha nincs

jó kedve,

úgy nem

sokat nyerne vele a iársaság.

—

Meg nem

foghatom, mint lehet oly asszonyt,

min

Marosi grófné, elhanyagolni annyira, hogy e miatt szenvedés szálljon lelkébe. Azt vélném, ki ily

n

birtokába

jutott,

rendkívüli

szerencsének

•7'

volna

kényteleii

tartani

Mindent, mit figyelem, zsolhat, egyedül

kedvezn[\ényét.

sorsa

a

kedv, szerelem elvará-

jó

hozza áldozatul, szóval azt

neki

hiszem, hogy a legszebb feladatok egyil.e

ily

nért

boldogítni t, és széppé alkotni minden<^, mi

élve,

körülveszi bájteljes alakját.

—

eseményeken még nemde mindennapi dolog az,

Csodálom, hogy bírsz

meg

csak

is

ütdni

;

mit épen most beszéltem

n,

ki

tulajdoninál fogva

;

ily

nemde

viszonyoK közt élhetni, sinldik feledtség homályában.

száz

meg

száz

érdemes volna szerencsés az

elhagyottság

Az emberek, engedve

s

pilla-

natnyi felhevülésnck, mely többnyire csakhamar el-

nem

múlik,

fogása

által

bírnak elég ervel, hogy észszer fela

folytathassanak,

ni

viszonyoknak,

oly

életmódot

mely ha nem fellengs, költi sze-

relemtl áthatott is, legalább a kölcsönös szeretetnek tegyen eleget. Szóval, egyik szélsség a másikat életünkben,

éri

tett

—

ennek gátlására csak megfeszí-

lelkier képesít; ezzel vajmi kevesen dicseked-

hetnek, ha pedig bírják, szándékosan elhanyagolják,

vagy hasztalanul elpazarolják.

—

Mindenben

tökéletesen igazad van, csak azt

nemes lények, mint Ágnes, esnek mások könnyelmségének vagy önzésének.

sajnálom, hogy ily áldozatul

—

Tekints végig a világon

s

meg

lesz fejtve a

rejtély.

—

Még

tatva a

jóbarát.

egy ideig különnem tárgyakról foly-

cserebeszédet, búcsúzott

egymástól e

két

172

Kálmán egyenesen haza ment, alig várta, hogy magányban lehesen, hogy mindazt, a mit hallott, elméjében összefoglalja oly egészszé, mely vagy eményt, vagy puszta rideg jövt Ígérjen álmainak. »

Mindez

reá

szerfölött

mert

részint

hatott,

mitsem tudott Ágnes közelebbi viszonyairól, részint mert annyira szerette Ágnest, hogy az

életkörébe

vágó minden csekélység nagy érdek volt Kálmánra nézve, mennyivel inkább ily fontos események

Az els

mely Kálmánt

érzés,

gondolva Ágnes

állapotát,

Mint olyan ember, nagyon

retni,

fel

is

ki

részvev szán?lom

még

képes

valóban

tudta fogta fogni a

mindazt, mit

csétlenségét, s

meg-

áthatotta,

férje

volt.

sze-

n szeren-

hanyagolásai

s

múló szerelme miatt szenved.

Ha nem még zásra

talán ezeket tudva látta volna

meg t. Annak

szerété vala

szereti, daczára annak,

nem

talál

elször Ágnest,

hogy férjét hogy ez érzés viszontudata,

már, aligha más irányt

nem

adott

volna érzeményinek.

O, mikor megismerkedett Ágnessel, benne csak a szép, elbájoló,

nem

a

szóval úgy tekinté, mint a

melyek hiven színezetet,

el

nézni

szoktak lehete

nt

látta;

küls viszonyoknál

fogva,

szerencsétlen

minden bensbb minden mellék okos-

rejteni

—

kodáshoz közelít eszmék nélkül, egyedül a külfény által

De

elragadtatva.

most már Ágnest szerencsétlennek ismerte,

mint oly nt, tatlanul

kit

bánnak.

pillanattól

nem becsülnek Megsajnálta

t

eléggé, kivel méls valljuk

meg, e

fogva kétszeresen szerette, mert remény

'73

mint

támadi keblében,

nem mert

eddigelé

táp-

lálni.

A

nem

szerelem

megvetett

lehet

kivált

tartós,

ha mások kecsegtetnek azzal, mit elveszettnek tar-

már reánk nézve.

tottunk

A nk

sokszor, ha

nem enyészik

is

szerelmek,

de a megsértett hiúság, az önbecsülés következté-

ben nek

feledni akarják azt, kit

még nem rég minde-

fölé emeltek.

S ha

feledni akarják azt, kit

kint elpárolog

sokáig puszta

szív melege,

a s

mely örökösen

imádnak

—

s

lassan-

hogy

lehetetlen,

rideg maradjon azon szív környéke, étezni

mások boldogítására

s

volt

teremtve.

A

mit barátja azon

nem

pillanattól fogva

tes

;

Ágnest

ki

látta

udvarlóról hitte

beszélt, azt

Kálmán,

egyszer, át volt

meggyzdéstl, hogy

e

nnek

els

ez természe-

s

azon

hatva

udvarlója

soha,

egyedül szeretje lehet.

Nemde a férj szeret mindaddig, míg valóban férj ? Kálmán a jelen percztl fogva egészen má*^ alakban látta mindazon viszonyokat, melyek szerelmét körülvevék. Mit sem hinni, sem reményleni nem még ezeltt

mert

nek

kevés idvel, azt most valószín-

tartotta.

Keble

érzeményeit

kettztetek

a

sajnálat

s

a

magasztosság azon képe, mely Ágnest, mint olyan

nt

állítá

képzeldései

körébe,

ki

szereti

férjét,

daczára megfoghatlan viseletének, szóval azon öntudat,

hogy Ágnes valóban

szíve egész erejével és

lelke mindenhatóságával bír szeretni.

•74

Égentúli dent, a

pedig

jöv

fénytl

környezetten

látott

most min-

derült színezet képeivel foglalkozott,

néhány perczczel

elbb

a jelen

is

ingado-

zott lábai eltt.

Megmenteni

s

dicsítni azt, kit

nyagsággal mellz, keserít,

ln

más vétkes ha-

e pillanattól

szerelme munkásságának egyedüli feladata.

fogva

XXVÍ. (Nihány hét Kálmán életébl

)

Kálmán pontos volt. Ugyanaz nap, melyet Ágnes kitzött, megjelent a szekrénynyel.

Ágnest honn

is

találta.

Bármily

reménykecsegtette

Kálmán

a

Széchenyi-tér

istennjét, a szép grófnét,

azon szép

s

a hwllottak

nek

a

hangulatban

felé, el

indttlt

meglátván

e

tér

kezde oszlani mind-

fenséges, mit képzeJdései által segélve

nyomán

fölépített.

neme,

bátorság azon

Hiányzott lelkületé-

mely eddigelé soha

s^m hagyta el, ha szép nhöz közelített. Ágnes a zongora mellett ült, midn Kálmán belépett.

—

Isten hoztál gróf

Zendy

a pontosságot sze-

mélyesíti, oly hiven megtartja igéretét.

Ezt mondva helyet,

s

az

a kisebb asztalok egyikéné'

érkezt

egy

intése

által

foglalt

leülésre

készteté.

—

Bármit

legnagyobb

parancsol

kedvvel

a

grófné, azt

teljesítendem,

híven

mennyivel

s

a in-

kább oly teendt, mely föltételezi, hogy a grófnét lássam s következményiben megengedi, hogy látogassam.

176

— Minden

így szól,

férfi

ha valóban áldozatot

s

követel életünk sokszor változékony folyan\a, akkor elfeledik mindazt, mit ígértek volt.

—

Nagyon

kezésbe

sajnálom, hogy társaim, kikkel érinta

jött volt

grófné,

rossz

ily

véleményre

jogosíták.

— Megengedi, ha az azon színekben melyekben sorsunk élénkbe — Reménylem némi engesztelést nyujtand életet

lát-

tárja.

juk,

tapasztalás, sötét

mert kár volna már

ily

a

korban

fiatal

eszméknek oda engedni kedélyünk minden

szelidebb érzeményeit.

—

Csak e meggyzdés volt reám hatással eddig, mennyiben azt tartom, ki reményleni nem bír, az

megsznt

élni.

— Még nem változtak grófné tzött visszavonult életmódra nézve? — Nem. Oly változékonynak ön,

tervei

a

tart

ma mondok vagy s

tervezek, már

a ki-

hogy mit

holnap elfeledem

megváltoztatom?

—

Korántsem,

csak

azt

hivém,

életmód némi hatással magányt kedvel kedélyére.

élénkebb

—

Átéltem

kedvessé

fényes tánczvigalom

—

mi

mindazt,

Élénk

s

a

leend

farsangot

Hallom,

varázsolhatja.

hogy

a városi a

grófné

széppé

s

tegnap

is

igen

általános

jó

kedv

volt.

rendkívül

tartós,

uralkodott.

— —

reám.

Gróf úr szokott Ritkán,

csak

ha

tanczolni ?

látom,

hogy szükség van

— Podmaniczky: Az

alföldi

Tehát szereti a zenét. vadászok tanyája. •

77. lap.

^17

—

tehát

Viselete

nagyon

emberszeret

nem akarnak

leginkább akkor

mert

;

az

tánczolni

urak,

ha szükség parancsolja.

—

Egy

quadrillet vagy polkát eljárni

a legcse-

érdeml szívességek közé sorozható nem áldozat, st kegyelem s élvezet, ha a bennünket körz ni alakok szépsége s a jó kélyebb

említést

s

alig

;

zene élénken

harsogó hangjai

clkábíttatunk.

által

— Tehát zenét. — Legnagyobb élvezetnek, leglelkesebb kozásnak tartom. — Magam zene rövidítem szereti a

Épen mikor gróf Zendy

órái-

tétlen

által

is

mat.

foglal-

érkezett, játszottam

néhány

régi, igen jó

nagyon

tetszettek, sokszor s hosszasan hallgatta.

— zeti szik.

magyar

dalainkat.

Szeretem, hogy a grófné zenénket,

st

nem

veti

Gyulának

meg nem-

mint látom, azt mvelni

Alig képzelhet, mennyi költiség

szor legegyszerbb magyar dalainkban. ressük a franczia romance-t, mikor

igyek-

rejlik

sok-

Minek kemagyar

annyi

van.

—

Úgy

van,

s

mégis mily sokáig

hevert parla-

gon mindama szép eszme és természeti kincs, melyek csak néliány év óta jutottak napfényre. Búskomor dalainkat mindenekfölött becsülöm, mert azokban egyszerség párosul ama bens ihlettel, mely következménye minden költi felhevülésnek. Csak oly nemzetnek lehet ily jellem zenéje,

—

mely sokat és sokáig szenvedett; kínos érzelmeink egyedül képesítnek valódi költiségre.

Ezek

után

Podmaniczky

:

Ágnes zongorához Az

alf
vadászok tanyija.

ülve azon Erdélyi

3

178

ben honos dalok egyikét hangoztatá, melyekben költileg egyesítve találjuk a magyar s oláh nép zenéjét; alig képzelhetk búskomorabb s több ihlettl áthatott dalok ezeknél.

Kálmánt a zene jelleme

s

Ágnes

messze

alakja

túlragadta a közönséges puszta élei határin.

Alig van veszélyesebb szerelmesekre nézve, mint h^ zongoránál látják szivök bálványát. Ágnes játéka híven kifejezé mindazt, mit a dal zenéje és

mondani kivántak

szavai

den hang,

odaadást

;

bútól

fájdalmat

s

min-

áthatott volt

minden

szavalt

egyes fejezet.

S ki

ki

ilyenkor szeretetrl

áthatottan

látja

mindezt elidézte, nemde akaratlanul

lAagával

is

a

nt,

önön-

hozza egybeköttetésbe azon költiséget,

melyet a hangok hatalma áraszt maga körül.

mindinkább szebb és gazdagabb minden egyes hang elzengte volna mindazt, mit lelke érez ; ama szép órákat s napokat dicsíté, melyeK nem létét s elvesztet siratja

Ágnes

ln,

játéka

mintha

most.

Ha

tudta volna, hogy odaengedése önkeblc fáj-

dalminak mennyi kínt csepegtete Kálmán szivébe, Odahagyva a hangaligha ül vala zongorához.

—

szert, felhevült s

mégis elfogult volt

— az

ily lelki

állapotban kétszeresen szép Ágnes.

Érezte

ezt, s

mintegy szándékosan kívánta meg-

semmisítni a befolyást, melyet játéka gyakori a reá s

így szóla vendégéhez

--

De

:

most veszem csak észre, mi illetlen volt viseletem, nem is köszöntem meg még gróf úr

»79

melynek tulajdoníthatom egyedül, hogy szekrényem birtokában vagyok ismét. Mieux

szi/csségét, sz»ép

que jamais,

tárd,

—

ezt

tartva,

reménylem nem

veendi rossz néven feledtségemet.

—

A

tartja a

—

grófné

—

nálom e

sorsnak köszönhetem,

Nem

mi tulajdonkép

is

eléggé saj-

mennyire lekötelezett, mert

képzeli,

vlegény

akkor

—

puszta eset.

szekrény rendkivül

kis

adta

azt,

hogy szívességnek

utazni,

korában,

—

terveink

kedves

nekem; féijem szándékozánk

külföldre

azonban késbb meg-

hiúsultak.

Kálmán, még néhány közönyös szó után elbúcsúzott

s

fellengsebb

hangulatban,

mint

lépdelt végig a Széchenyi-sétatér most

bármikor,

még lombo-

zatlan fasorai között.

E

pillanattól

kezdve

új szál: állott

be e két lény

életében.

Kálmán mennyire csak engedé az illendség s mindazon szabályok, melyek a mvelt társas körökben tiltanak minden feltnt, gyakran volt Ágnessel.

Mind

hs

a mellett senki,

még

a leghíresebb pletyka-

sem mondhatott volna semmit, mi kétes

világot

vetett volna e sokszori együttléteire.

Ágnes viselete annyira természetes s ment volt minden kaczérságtól, hogy mindazon kevesek ag}'ában, kikkel Pesten léte alatt megismerkedett, leg-

kisebb gyanú vagy tévútra

vezet okoskodás sem

tániadhata. it*

i'8o

Kálmán leginkább érezte mindezt. a mellett, hogy nem ritkán voltak pillanatok, midn már-már azt merte hinni, hogy érdek, ha nem szerelem szállja is meg Ágnes

Mert mind

mégis e pillanatok csak futólagosan, fátyol-

szívét,

képek gyanánt vonultak

el

elméje eltt. Alig kivánt

az elbájoló kép után nyúlni, alig kivánt bizonyosságot szerezni magának arról, mi egyedül boldogíthatta, s

már

eltnt a csalfa jelenet

is

s

megmaradt

a reménynélküli valóság.

Szellemére e hetekig tartó bizonytalan felhevülés

által

izgatott

nem

életmód

s

annyi

Ichete

jó

hatással.

Kedvetlen, ingerült ln, alig tudott

foglalkozni

vegyes tárgyakkal, melyek kedélyének más

irányt

adhattak volna.

Elhanyagolta minden kedvence eszméit, kivéve a zenét. Zongorája volt azon egyedüli varázshatalom,

mely csak kevés pillanatra ugyan, de mégis lehetvé tette, hogy eszméi összpontosulva teremtsenek valamit: ez ihletnek eredménye néhány felséges dal, mind megannyi fonász Ágneshez. A legszomorúbb bizonyosság, sokkal üdvösebb néha-néha

hosszantartó,

kecsegtet

bizonytalan-

ságnál.

Ez

emészti

lelki

ernket

magábaszállást, öntudatteljes

enged,

s a

s

megzavarja létünket,

lelki

megfeszítést

legellenkezbb egymást

felváltó

nem

eszmék

chaosába sodorja érzelmi világunkat. Sokszor, az els hetek árjától,

meg

alatt,

elragadva indulatai

akarta vallani szerelmét

Kálmán Ágnes-

i8i

n'ík

—

;

azt hívé,

mindazt, mit érez

n

hogy e nem mennyi bút

—

s nem tudja keser örömö-

érti

s

ket okoz látása.

Nagyon

is

tudta

s

de

Ágnes mindama jeleKálmán lelkében

érezte

neteket, melyek egymást

érték

viselete annyira óvatos és sokszor valóban rend-

erfeszítés

kívüli

engedé,

miszerint

szemei arczvonásai

A

szavakba s viselete

napok órákként

tak, s

támogatott

által

s

kötvel

kinálja

eléggé

a hetek

Kálmán még mind

útjain lebegve,

volt,

öntse

hogy nem

mindazt,

mit

tanúsítottak.

napokként halad-

a bizonytalanság viharos

nem látott partot, mely biztos kimeg t, édenné varázsolja fájdalmas

kínoktól szaggatott életét.

S

mit érzett

Mi

tanította

Ágnes

t

e néhány hét lefolyása alatt?

olvasni

Kálmán szemei sugár-

zatából ?

S miért

került mindent, mire szintén

zottan felelni volt volna kötelessége?

s

határo-

xxvu. (Néhány Up Ágnes

Az

naplójából.)

mapa, annak viszonyai

élet

fcrdeségei, el-

s

emberekben az szinteséget. Hányszor bnhdött az, ki szintén megmon-

ölik az

érez

mit

dotta

társai,

;

felhasználva

vallomásait,

ellene fordultak.

S mily gyakran koronázza hazug, de szavakat.

dül az

legalább

—

az

siker,

igazságtól

ha nem

Mily sokszor nem érünk

épen

is

eltér

némileg

egye-

c«éít

hogy érzelmeinket titkolva s szinlelve, olyanoknak látszatunk, miazokkal

által,

ellenkezket lyeneknek az

élet jelen

percze megkíván.

Nincs e világnak birószéke, sem törvénye, mely az

itt

mondottaknak gátat vethetne.

Nincs tan

gyökerestl

vagy eléggé erélyes hatalom,

kiirtsa az

mely

emoeri jellem e fattyú nö-

vényzetét. Büntetni, vagy némileg jóvá tenni elkövetett

hibákat,

egy hatalom képes,

A

n-Sknél

még

mérnk s

állítani

az

e

módon

vétkeket, csak

e hatalom a 'elkiismcret.

inkább hiányzik a nyilt szinte-

ség, mint a férfiaknál.

Ez

természetes.

nél fogva

is

A

n

már

állásánál s nevelésé-

mintegy elzárkózottá

lesz,

az

életet

183

nem

ismervén eléggé, sokszor

gesnek, hogy

mondhassuk,

alig

lehetsé-

hiszi

érzünk, másoknak

mit

azt,

st megmondani gyakran

meg-

is

szent köte-

lességünk.

Ritkán jutnak oly szerencsés körülménybe a

nk,

mely világosan élénkbe tárja ama nagyszer, örökké fcnmaraJandó igazságot

megsznt

Valódi barátság nélkül élet 'enni.

Elhagyva

az életbe lépnek, s

új

az

élet valódi

gyermekkor zsenge

éveit,

képek

viszonyok, ismeretlen

jellemek környezik ket. Alig van annyi idejök,

hogy

kissé

honosokká váljanak ez

tl káprázó világban körülmények,

új

oly

s

s

inkább

percztl

már

kivételesek

irányában, kit

férfi

jobban e

a

új,

lárma

támadnak,

Ítélni,

fény-

többnyire

az egész világ

mint épen az, kinek

boldogsága c

nincs

s

férjhezmenve ismét

úgyszólván

meg bír

fogva

is

férfi

élete

határi n túl.

így volt

Ágnes

is.

férjhez

barátnje G, grófné elbb menvén mint , maga maradt, mert nem mert s

nem

volt

Egyetlen

is

ideje

hasonló

barátságra

lépni

má-

sokkal.

Láttuk már történetünk elején, miszerint egyedül a kétségbeesés érzelme bírta Írására

eltt

;

is

mindaddig

—

Ágnest e vallomások még e legjobb barátnje

— szorgalmatosan

titkolta mindazt,

mi

fájt

lelkének, mi bút csepegtete szívébe.

Nem volt

senkije, kivel

élszóval közölhesse mind-

ama panaszokat, melyek elmondása már némileg leikünkön.

is

könnyít

i84

Ralun

sokszor

tartózkodván

De

mindazt,

elbeszélte

szenvedett

—

G. grófnénál, hosszasan és mit

Pesten léte

alatt

új

vedések tanyáztak abban, arról lott,

azt

remélt,

mi változáson ment keresz-

kedélyének hangulata, mi

tül

élvezett,

házassága els éveiben.

nem merte

közleni

érzelmek és szensenkivel

még

sem szó-

egyetlen

barát-

njével G. grófnéval sem.

Azon türelmes papírlapok, melyeknek már egymeg akarta fúgni érzelmeit Ágnes, segítenek ha nem közlötte is világomost rajtunk, velk san, legalább érezteté kissé mindazt, mit nem mert, de nem is bírt még elrcgélni él lénynek. szer

—

Pest, január 24-én.

Hova lettetek ti szép reményim? Egy ideig már azt hittem, hogy újjá fog kínos létem, virány fogja

ellepni

a

születni

kiszáradt, el-

mezket. E szép álmaim mJnd nem teljesülst végzetem most szomorúbb, mint valaha. Gyula nem kisért el s így nem is maradhatott és sietve búcsúzott cl attól, 'tt velem, st örömmel

sárgult tek,

kinek minden gondclatja, szíve minden dobbanása

egyedül vele

s

érette foglalkozik.

Nem

tudom mivel érdemlettem e végtelen fájdalmat, nem tudom mit vétettem, hogy ily roppant büntetés érjen.

Ha nem

szeretném

Gyulát

annyira, boldogabb

volnék.

Nem multát

;

érezném mellztetésemet és szerelme kipedig nyugodt s derültebb volna, nem

'85

tartaná alkalmatlanságnak azt, mit elölni

tam

—

nem

bír-

szerelmemet.

A\égis

szomorú,

mikor

életünk

viszonyai

arra

hogy ne szeressünk, hogy tartsuk féken örökké szívünk minden nemesebb érzeményét, me.t

tanítnak,

nem

találunk senkit,

ki

megérti

keblünk

szózatát.

Január 28-án.

Még

meg

ismerkedtem

alig

Pesten vagyok, de kerülöm

is,

mióta

valakivel,

mennyire

lehet, a

nagyvilág zaját.

nt

Valahányszor

mellett

oldala

férje

látok, ki

boldogan vagy talán csak büszkén halad végig az mindannyiszor kínos

élet pályáján,

mert

dalja lelkemet,

Pedig

nk

ama

magam

s

mily

közül

fájdalom

fur-

elhagyott vagyok.

kevesen

képesek annyit trni és szenvedni kevesen nézhetnének szemébe az

volnának

férjeikért,

mily

öi .tudat s lelki-

ismeret minden nyilvánulásának oly nyugodt lélekkel mint én

mégis

s

;

hatni életök

Nem

s

mindent

kellemesbbé varázsol-

minden egyes perczét.

irigycég

miután szépnek

érzem mivé

k boldogok, férjeik

szebbé

elkövetnek minél

ln

— mert

s

nem

irigylem senki sorsát,

dicsnek ismertem az enyimet s egyedül hiánya ama kedélyes-

—

szólal meg bennem, melyet két egymást szeret lény együttléte bír teremteni s fentartani. Zendy Kálmánt láttam a ozinházban, meg is láto-

ségnek

gatott azóta.

Habár nagyon csekély kaland hozott

újból

s

érdektelen, de

egybe bennünket

;

mégis de azért

i86

nem

neheztelek

mert

sorsra, részint

a

általa jutot-

tam egyik Itgkedvesebb holmim birtokába is, melyrészint hez oly szép s édes emlékek kötvék, mert e fiatal ember látása, viselete, egész valója nem hat reám kellemetlenül. Az ember önz, még fájdalmában is. Nem kedvelem most a vJg kedélyek társaságát Zendy minden szaván, minden legcsekélyebb tettén. Ka úgy mondhatnám, fájdalomtól áthatott szívesség ömlik el. Érzem, hog)' ez ember szen-

—

ved, természetes tehát, hogy mint ki

együtt érez velem, ha

szívesen

tröm

Szeretném hogy tudnám

lénynek,

olyan

nem kedvelem

is,

legalább

társaságát.

kitárva látni

minem

elttem

szíve

állapotát,

bú vagy fájdalom szomorítja

lelkületét.

De

mire való

mikor nincs

az,

(^lég

mások szenvedéseit tudni akarni, csillapítni önkeblünk fel-

ernk

jajdul ásait.

Február 5-én.

Egy id

óta

minden léptemet szerencsétlenség számomra ez

bélyegzi, nincr nyugalom, nincs üdv életben.

Csak egy lény van

itt,

kivel

többször voltam,

s

ez Zendy. Szívesen voltam vele, mert tál

saságában,

lelni,

azt

jól

éreztem magamat

nem voltam kénytelen

jó kedvet szín-

mikor lehangolt volt kedélyem, szóval, mert

hivém, hogy miután

különnem

mindketten

—

bár talán

okoknál fogva, egyedül szomorú oldala-

187

ismerjük az életet, könnyen és bántatlanul ha-

ról

ladhatunk egymás mellett.

—

csalatkoztam, akárkivel, csak Nem úgy van, Zcndyvel nem szabad sokat lennem. Miért? mert néhány nap óta, bizonyos bens

meggyzdés

sugallata

engem

hogy

Nem

és

szeret, miattam szenved.

szerény,

viszonyimat, hogy sem

nem

hiszem,

azt

indulva

hihetem, hogy csalatkozom

csületes

ki

után

annyira szóval,

nyilatkoztatja azt, mit

den szava, minden

pillantása

annyira be-

;

állásomat

tiszteli

sem

tettel

mégis

érez, s

s

világor-n

min-

szíve legtit-

elárulja

kosabb fejleményeit. Istenem!

miért

sejtelmem, mely

ama szép tani

elbb!

tanyán töltött napjaim

tehát

agyamon

alatt,

csak-

már akkor? vagj/ talán mosnem ismervén Kálmán lehangolt oly rcjnényckre jogosíták fel t,

volt voina

viseletem,

kedvének

ezt

pillanatra keresztül villant

alföldi

ugyan v?ló

nem tudtam

ohait,

melyeket vétek volna táplálnom?

Kerülnöm nem szabad t, mert ez feltnnék s épen ellenkezjét bizonyítaná annak, mit elérnem kötelesség.

talán

Kétszeres kötelesség ezentúl minden szavamra tettemre

ügyelni,

hogy az sért ne, de

a

s

közö-

nyösség jellemét felöltve vétkes se legyen. Febiuár 14-én.

Mindinkább bizonyosabbá

válik

Kálmánt irántam való szerelme lenné.

Tegnapi

együttlétünk

elttem,

teszi

hogy

szerenc: ét-

alkalmával

mintegy

i88

erltetve voltam kénytelen

dünk

irányát,

megváltoztatni

különben az oly tömkelegbe

bennünket, melybl

nagyon

csak

beszé-

vitt

volna

szavak

nyilt

is

szerezhettek volna kimenetelt.

Férjem nem ír, nem is tudom mint tölti napjait. Néhány nap eltt terjedelmes levelet írtam neki, melyben újból kértem t, jönne fel hozzám, meg-

mondottam mindazt, mit szenvedek, megmentést tle várhatok egyedül. Istenem! mily keblemet,

—

gyógyulást,

különnem érzelmek

ostromolják

kínos gyötrelmeknek

elhagyatva,

odaengedve, eltávolítók magamtól mindent, mi üdülést

szerezhetne.

Nemde

ezt tartja kötelességem?

rancsolja szent

Csak férjem volna pár

óra

ama szép

fájdalom talán

nemde

ezt pa-

esküm! itt,

csak

egy nap, csak egy

idkbl, s mindé örömmé válhatnék még.

régi

tiszta

kétes

Február 22-én.

Anyám nekem

többször

róla, mit

látta

Kálmánt, ugyanazt

monda

én hiszek.

Pedig anyámnak nem

is

eddig min-

szólottam

denrl. véli, ha férjem még sokáig késik, jobb lesz, magam visszamegyek Gerfalvára talán sok dolga van s e miatt nem jöhet jelenleg. Ezt nem merem tenni, mert ismerem férjemet, e türelmetlenségem még inkább bosszantaná. Hisz

Azt

ha

;

egyetlen szerelemtl áthatott közelít tettemet sem méltányolta,

st mondhatom

mindenért,

mi fajdal-

189

mam

következményekép tnt

neheztelt, tilta-

fel,

kozott ellzne.

De nem

eléggé aláztam-e

le

már eddig

is

maga-

mat? nem eleget szenvedtem-c mostanig hiába? Nem akarom kitenni magam ama határtalan fájdalomnak, megsértésnek, hogy eltaszítson magától, mikor én mintegy erltetve nála keresek menhelyt, szabadulást

általa.

Február 16-án.

Ma azt is

kaptam férjem

mondja,

válaszát,

rövid sorokban csak

nem j, mert sok

a dolga, s az utak

rosszak.

Mikor egy szív megmentésérl van szó, akkor az utak minségét vizsgálja. Mivé ln két év alatt az, kit annyira imádtam? melyeket levele

Intései,

utóiratában

zám, tisztán az ész sz'ileményei. ihletnek

'

legkisebb

nyoma sem

száraz próza, mintha egy apa,

parancsolta kötelességét

lenked

s

épen

A

ki

teljesíti,

intéz

hoz-

szerelemnek, az

látható

azokban

csak a törvények intené

ezáltal neki alkalmatlan

türelmet-

gyermekét,

úgy hangzanak ama mondások. Hosszas betegség bizonyos halál. Sajnálom szegény Kálmánt. Sokszor úgy érzem, szíve meg akar hasadni, mikor velem van.

hogy

Lelke romlatlan, szíve

tiszta s bír

még

teljhatalom-

mal szeretni.

S mennyire szerencsétlen, nemde viszontszerelem bírna egyedül véget vetni

——

XXVlll. (Folytatás.)

MárczJus

Sohasem dül

hittem volna, én

könny

ki

az

I.

egye-

életet

és szép oldaláról tanultam ismern-', kit

édenbe vezetnek els

hogy valaha ezeket leendek kén)'telen érezni s naplómba iktatni. Ha szerelmet nem, de becsülést érdemlünk mindléptei,

addig, míg az ellenkezre

nem

fel

hibás

jogosít

viseletünk.

De

mindez nem

talán

töltötte

dolom,

agyamat,

e)

borzadok,

tartanom

azt,

Naplóm

rémképekkel

mégis valahányszor

s

mert

bensm

való, csak

átgon-

mintegy igaznak kellene

sugallata után indulva.

február 26-án

írt

sorait

nem végezhet-

tem be; hogy azt nem rozottan magam- sem tudom.

tettem, sajnálom-e? htitá-

Nem

folytattam, mert levelet

pillanatban vizsgálva

kaptam

hivém, hogy férjem

azt

a czím betit,

vala.

sorai,

Els

késbb

már csak hasonlatosságot

találtam.

Nem

mertem

felbontani, ki

is

tudna nekem

írni

mintha félelem, irtózat rejlenek e lepecsételt papír alatt,

olynem

Hosszas

harcz támada

tétova

után

bensmben.

felszakítám

a

borítékot.

191

szfvdobogva

lélekzeni

s

fogtam

bírván,

alig

az

elttem lev néhány sor olvasásához. Grófné!

Tisztelt

Ha meg már

szereti

gyzdni

akar

arról,

mennyire nem

örök hséget etküGerfalva közelében

férje azt, kinek

dött,

—

fekv

vadászlak felé irs^nyozni lépteit.

legyen

kiket szeretünk

szíves

s>

a

Azok

iránt,

egyszersmind, leg-

tisztelünk

fbb, de többnyire legszomorúbb kötelességünk is az szinteség. Legjobb barátja.

—

E

sorok olvasása után

resztül

tagjaimat,

nemlétnek

lehet

azt

halálos

hittem

tartani

fagy futotta

ha

kimúlok,

legszentebb

ke-

ugyan

érzelmeink,

hitünk pillanatnyi semmisülését.

Késbb

némileg lecsendesedtem, azt

e soroK nagyon

so^at

s

tartva,

vagy lehet talán

mondanak.

Bécsbl intézvék hozzám, ember zött ily vétkes

—

telen

ki

hogy

mitsem

tudja miféle

:,zív-

ismervén

tréfát velem,

férjemhez való viszonyomat.

Vagy

talán

elérkezett

ama

vészteljes

perez

is,

melyben valónak, megtörténtnek kellene tartanom mindazt, minek bizonyossága örökre elölné szerelmemet. Márczius 3-án.

Borzasztó napokat éltem, a mivel egyfe'l megkinálnak, azt másfell örökre

sejdíteni

elveszettnek tartom.

már-már igaznak kell hinnem engedének a kegyetlen sorok.

IJgy van,

azt,

mit

192

A

elrse

sejtelem

az érzelemnek.

Ez érzelmek egyike

a féltékenység.

pedig férjeinket nemcsak

Féltjük

még

barátok, de

nk

vagy jó

élettelen tárgyak irányában

els perczeiben

—

is.

s

ezt

csak most érzem világosan, féltettem férjemet

ama

Szerencsétlenségem

vadászlaktól, mert azt hivém,

kellemetesbek

tött órái

Ger falván Nemde,

cl

hogy sokszor

ott töl-

eltte azoknál, melyeket

át.

alaposak voltak sejtelmeim?

nemde

való-

minek egyedüli gyanújára akkor még szé-

sult az,

gyenpír borítá arczomat?

trnöm

Lehetetlen tovább

Elindulok

talanságot.

szóljak

mert nem

;

halaszsza

továbbra

bizony-

hogy valakinek hogy egy szócska is

nélkül,

a

akarom, e

aggasztó

ez

keser kötelességem

telje-

sítését.

jövm

Egész oknál

fogva

e lépéstl

meg

kell

függ,

lennie,

s

—

mégis épen ez tartozom

ezzel

önkeblem kínszenvedései okozta állapotának. Vájjon mit fog gondolni Kálmán rögtöni távozásomról

?

Örvendeni

fog,

mert

nem

látva

többé,

kínjai

csillapulandnak.

K Márczius 5-én két órakor délután Kálmán jobb mint közönségesen,

kedvvel és sugárzóbb arczczal ballagott

Az komor

Ágnes

s

szállása felé.

napok jól hatottak reá. Ágnest búsmégis érzelgs viselet kezdé áthatni,

utolsó

'93

mintha megértve Kálmánt, akaratlanul

is

kénytelen

volna engedni szerelme hatalmának.

Fölérvén a lépcszeten, meghúzta a csengetyt,

hogy nyissák meg az édennek kapuit. nem jött senki, míg végre nem a szokott

s várta,

Sokáig

ni

de

férfi,

nyilt fel,

Az

ajtó

még nem

hanem az elszoba beljébl egy

lágy hang

lépések közeledtek.

így kérdé:

— Ki az? — Gróf Zendy Erre

egyik

kinyilt

ni

Kálmán

a szoba

s

—

volt a felelet.

az

inas

Ágnes

helyett

cseléde zavartan ezt hebegé

— Engedelmet kérek, gróf de nem mertem magam honn. A grófné — Hova ment? kellemetlen idben nem fog mozdulni szobáiból. tem, hogy — Ma jókor reggel Gerfalvára úr,

nincs

levén, féltem.

kinyitni,

ily

hit-

ki

azt

elutazott,

hiszem.

E

szavak után Kálmán sokáig, mintha

kvé

vált

megmaradt egy helyen, míg vég\e gépként

volna,

indult le a lépcskön.

A

szabad leveg éles hatása

felkölté öntudatát, eszmélni kczde.

Ágnes

szeret

s

engem kerülend,

keresi

férjét

föl.

De

az lehetetlen, mert ha szeretne, minek indult

volna ahhoz,

ki

t

mellzi,

S mégis egy id relem

az,

mi lelke

óta

sérti,

már

méltatlanul bántja.

azt hivém,

hangulatán

hogy sze-

átrezzent,

—

nem

volt olyan, mint azeltt, elfogultnak Iátszott,mintha

kerülte

volna

szemeim

öntudatteljes

sugárzatát,

szavaim kínoktól átha.ott hangját. Podmaniczky

:

Az

aJfOldi

vadászok tanyája.

1

1

»94 mit higgyek? hova forduljak? hogy szálljon kínok által szaggatott remény vagy béke

Istenem

lelkembe.

Ágnes tud jó,

szeretni, ki szeretni tud, az jó,

az ha viszontszerelem

által

nem

—

boldogíthat

ki is,

de megcsalni nem fog soha. Képzeldésiml éljetek, maradjatok meg velem hisz nélkületek úgyis puszta tehát egy idre, volna minden körülöttem.

—

XXIX. (A

vadiszlak.)

Ágnes életében e rögtöni

ered

dolásból

s

mély átgon-

mégis

elhatározás ffordulópont

szerepét

viseli.

Mert ha valóban szíve egész erejével szerette még Gyulát, nem követte volna egy névtelen rágalmazó

útmutatásait. Hihetleneknek

tetszenék

eltte

mindaz, mit e néhány sor megérteni enged.

Ágnes szerelme

kifáradt.

Sokat, fogalmaink szerint talán alig teljesíthett

ugyanakkor, mikor

kívánt

els

Már

félévi viselete

annyira

indulatok

hogy

sajkáján,

nem

is

miután

által

a

akarjuk

Gyulánál

az

majd

élet

ide-,

hogy Gyula

maradjon.

—

bizonytalan,

az

ugyanaz

örökké

jutottunk

árja

követeié,

majd odasodrott

szerelem ama teljhatalmú hosszantartónak szokatlan

lobbanásaként nyilatkozott

képzelni,

ervel szalmatz

tüzét kivált fel-

az.

De másrészrl, ha szegény Ágnes jelleménél fogva talán 5okat követelt is, e követelés nála legalább alapos volt, mert az

szívében teljhatalmú,

ama pezsgnek

látszó indulat, s örökké

tartós volt

tartó lehetett volna, ha hanyagol ás helyett ápolásra talál

vala.

Továbbá, mert nagy különbség képzelés*

í^6

hct míg

azon túlfeszítettnek tetsz követelések

kSzött, melyekkel

irányában

s

ama

Ágnes

hidegül Gyula bánásmód között, mely

föllépett a

szívtelen

férje gyógyítni s nézete szerint, jó útra kívánta

által

irányozni nejét.

Ha

úgy értelmezte, mint mi nyilatkozatai nyomán kénytelenek vagyunk hinni, akkor czélt ért. Nemde Ágnes Gyula iránt majdazon lények egyike volt nem meghidegült s ha volna, kik kielégítetteknek érzék magokat fényes, ugyan

azt a jó utat

;

ragyogó, külsségek élveitl áradó életmóddal, oly életmóddal, mely bségben nyújt mindent, kivéve két szív egyetértése

által

elidézett

érzelmi vilá-

got: akkor bizonyára lemondva álmairól, külfénytl

ragyogó látszatos boldogság környezhette volna

élte

fogytáig.

Mi

Ágnes kebHben ama érzelmeket már hosszú idtl fogva?

tartotta fönn

férje irányában

Nem

a szerelem egyedül, hisz annak lehetetlen

volt megiaaradnja a maga

ságában, mindazok után, tanította; fektetett

mire

hanem azon bens

szepltelen való-

keser

s

oltár

tapasztalása

erkölcsisége

meggyzdés, hogy Gyula

nek mond, kinek szerelmet

tiszta

az, kit

alapjára férjé-

eltt hséget, örökké való

odaadást vallott és esküdött.

még Ágnest s támogatta e veszélyteljes ama meggyzdés, ama hiedelem s remény is, hogy Gyula nsm akarhat rosszat, midn Ágnest hanyagolni látszott s meg fog változni, ha Segítette

helyzetében

átlátja

majd, hogy viselete szerencsétlenné teszi.

Minderre

megsemmisít villámként

csapott

le

•97

most e Icvéíke. Ágnes annyira haladott volt már a gyanú s elkeseredés útján, hogy okoskodásai daczára

kénytelen

is

sugallatai

volt

hogy

szetes,

nem

tétlen

nyomán

— Miután

adni e kegyetlen soroknak.

hitt,

hitelt

termé-

maradhatott, s elhatározta

áogy bizonyosságot, mennyire csak lehet csalhatatlant, szerezzen magának mindmindent,

elkövetni

mit most csak

arról,

Ez

sejtett.

következménye leheVagy bebizonyosodik az, mit most sejtett akkor végképen lemond mindarról, mit remélt elhatározásnak kétféle

tett csak. s

vagy

puszta

rágalom

sül

ki,

akkor

s

Gyúljanak rögtöni megjelenésének által

bírandja t, hogy változó viseletével

arra

ellenkezrl

gyzze meg

elég rosszak

s

Ágnes

küiönnem

ni

A

után

nem elégít szomorú

megsértését,

de

mégis

s

alapokra volt

nyosság és kibontakozás

Másodiknak állása

az

nejét s mindazokat, kik

tekinthetjük

mind egy

fektetve

ezek között múló szerelme.

cselt s ki

ez-

merészek gyanúsítani t.

viselete

végezel felé irányzó

Els

megvallva

okait, talán

—

tehát.

Ez

bizo-

sóvárgott e lebilin-

viszonyokból.

ama

szent

melynélfogva ha szerelmet

hiedelem

nem

is,

megbecsülését követelhette volna.

harmadik,

melyet eddigelé alig említettünk,

ama lázadáshoz hasonló fölgerjedése, miután hitte, hogy igazat mondanak ama sorok,

jellemének

nemcsak szerelme, nemcsak ha mindezek elvesznek is

feleségi jogai,

— örökre

sága van megsértve.

de mi

—

fenmarad, hiú-

Ezen öntudat pedig hatalmas emelty ln, mert sok tettre nemde legtöbbször

vagy

hiúság

megsértett

dokul

becsület

fin-

szolgál

?

De kérdem

miket Gyula részérl más hátra ezen nem egészen tiszta, de mégis természetes indulatnál ? Azt úgyis kénytelen volt átlátni régóta, hogy Gyula olyannak neje, ki szemár nem szeretje, hogy Természetes, hogy föllenni. többé ret nem ahar gerjedett egész erejével, mikor ama hitetlen még

azok után,

tapasztalt, maradhatott-e

egyedüli kincsét, becsülését,

ni

hiúságát

akarta

el

rabolni.

Senkivel

sem

közlötte

teend

hogy Ágnes

lattal,

más irányt adni

kivehettük, ez

is

ama gondo-

volt

fölkeresve,

férjét

igyekeznék

viseletének.

Félelmes habozás

dn

csak anyjával

útját,

Mert, mint már naplója soraiból már egy id óta megbarátkozott

fogta

el

ama

pillanatban, mi-

indulni volt kénytelen.

Még

sohasem

ily útra

megtenni

tn

azt,

soha

nem

S mégis csekélyeknek s lelki

magánosan

utat

valaha

készüljön

;

hogy pedig

vagy kénytelen legyen

hitte

vagy álmodta.

látszottak

mindazon

testi

fáradalmak és szenvedések, melyeket hasonló

utazás idéz el, ha eszébe juttatá

magának kitzött. Méginkább elkeseredett,

a végczélt,

me-

lyet

haladván, melyeket

társaságában

tett,

midn

ugyanazon úton

néhány hónappal elbb

—

kénytelen volt

átlátni,

férje

meny-

'99

hagyottabb

most, mennyivel

s

nem egyszer vilnem egyszer mint valami

pillanatok alatt

keblén,

keresztül

még elérhet boldogság

talán

el-

reményvesztettebb, mint akkor.

Kálmán képe e lant

helyzete

szomorítóbb

nyivel

folyta körül

álmait

de hogy mint valóságos buzdító remény gyámolít-

Ágnes ingadozó

hassa

nem

Kálmán még sem Gyula eléggé le-

kedélyét, arra

volt eléggé hatalmas,

tiprott,

7áradalmas útjának hatodnapján

Épen

kczde,

esteledni

midn

ért

kedves és szeretett vidék határába

ért.

maga sem tudta mit mi módon kivan talán lever s bor-

Világosan akar tenni

határozottan

s

s

bizonyosságot

zasztó, de mindenekeltt csalhatlan

szerezni.

mert

A

Gerfalvára.

e valaha annyira

sors,

mieltt

úgy

az

lái.szik,

angolkert

segíteni kivánt rajta,

kapujához

hintaja, megállíttatá s leszálló inasához

ösztöntl késztetve így izólott: Menjen a kastélyba s ne szóljon

—

csak

van-e

az a

öreg Jánosnak. gróf;

vissza maga,

—

Az

ha

Tudja

Gerfalván

meg

A

volna

senkinek,

tle,

otthon

van, tüstént

jjön

ha nincs honn, hozza magával Jánost.

Értem, nagyságos asszonyom.

szomorú gonrémképek gya-

inas visszaérkeztét várva, mily

dolatok támadtak egymást felváltó nánt

ért

mintegy bei-

Ágnes keblében kegyetlen

?

tavaszi

szél

mindeneket magával

sodró süvöltésc százszorosan feléje harsogta mindazt, mit lelke, szíve érzett e pillanatban.

A

gcrfalvi kastélytól rettegett

;

nem mert

bát-

%66

ama helyhez, mely nem rég még

közeledni

ran

egyedüli boldogságát rejtette.

Kéml éldni

azeltt dics-

volt kénytelen ott, hol

ségének tartotta szabadon létezhetni. Szolgát kerestetett, mikor férje volt még.

Ilynem bogva a

gondolatoktól

negyedóra

nak látszó

áthalottan

Alig múlt

feleletet.

s

várta

szívdo-

egy örökkévalóság-

el

visszaérkezék inasa János

kíséretében,

A

hintó nyitott ablakához lépve az öreg szolga,

így szólott:

— hozta grófnét nálunk, csakhogy — Köszönöm, János, mindé de most másról szólanom veled. — Mit parancsol — A gróf nincs honn, úgy-e? — Úgy — monda János félelemtl reszket hangon. — S hol van? — Azt bizonyossággal nem mondhatom, úgy Isten

a

itt

van megint egyszer közöttünk

I

szíves szavakat,

kell

?

van,

hallom vadászni távozott

a

s

ment; már két napja, hogy

készületekbl

ítélve,

holnap

el-

aligha

visszaúrkezendik.

—

Ülj

a

bakra

s

hajtass be,

de a virágos kert

rostélyzata eltt ki akarok szállani.

Néhány és

perez

cselédjeit

a

múlva Ágnes elhagyta a hintót egyikéhez küldötte

kertudvarok

azon parancscsal, hogy semmit se vegyenek le a kocsiról s maradjanak ott további rendeletig. Jánossal

maga maradván,

így szóla:

JVem btra helyébl mozdulni. Podmaniczky

:

Az

alföldi

vadászok tanyája.

20 1. lap*

ftOl

—

könny

Pbgass be egy kis

'

hintóba

s jój

veicm.

— De hová? ha nem sértem meg a grófnét e kérdésem — Ama vadászlakhoz, hol férjem most leginkább szeret mulatni. — Ott nem meg grófot, azért áhal.

a

találjuk

jót

mernék állani. Ezeket oly megilletdött hangon

János,

ejtette

mintha tartóztatva Ágnest, szeretett úrnjét, bánattól s

akarná megkimélni. Ágnes nagyon fájdalmai,

meg

is

másíthatlan,

nem

Rövid

id

múlva Ágnes Jánossal

is.

kis kocsira ülve,

daczára félóra

a sötétség és rossz út

azon vidékre, melynek legmagosabb

alatt elértek

dombján

volt

vadászlak. János nélkül alig ért volna e helyre,

mert az utat sem annyira, hogy

éj

,

sem

hintót

a

féltett

laktól,

még

a

mindketten

s

fölfelé.

kezdenek minél közelebb cselédje karjára támaszkodva

lábai ingadozni

ért; kénytelen volt

haladni a köves és lak

ismerték

választá

leszállottak

gyalog indultak a hegynek

Ágnes

nem

kocsisa

közepett biztosan haladhattak volna.

Miután csak egy-két száz lépés

dék,

követsz,

a mit parancsol,

Isten

azt teljesítendem, habár örömtelenül

a

újultak

keblében.

— ha — Akaratom magam indulok. — mentsen, asszonyom, —

ama

megértette,

ervel

kettztetett

sejtelmei

h

meredek úton.

gyert)'avil ágtól

nem

volt hatva.

bíra

csillogó

helyébl

Midn

ablakit,

mozdulni,

meglátta

megállapo-

annyira

meg

io»

még

Átgondolta

egyszer

már meg

és

most cselek-

mit

azt,

hogy

szik; érezte, mi fontos; hitte,

talán hibás

fordulni, elhagyandó

akart

is,

e vidéket

nélkül, hogy férjét csak lássa is. támada ez akarat keblében, mennydörgésként végig harsogtak kedélyén a szenvedés kínjai s azon borzasztó kétely, melybe dönték az s

Gerfalvát, a

De

alig

utolsó események.

hanyatló

testi

már

minden,

Összeszedve

domb

fogva

mintegy elnyomva szíve min-

erejét,

újra ingadozva elrelépni.

den érzeményeit, kezde

A

régtl

úg^'is

csúcsán, sziklaormok

s

néhány százados

környezve

s

mintegy elrejtve

tölgy és hársfa

által

látszott a vadászlak.

Újabb, félig svájczi

Ízlésben

félig olasz

s

épült

emeletes kis kastély, melynek külsejét a körülfutó folyosó, a nagy, s a vakolatlan s

majdnem

földig

ér

sötét veres

téglák

tágas ablakok

színe, csinosíták

eleven egészszé varázsiák.

Alsó része kétfelé volt osztva. A hegy oldalánéz rész a felügyel lakását képezte az

nak

;

Ágnessel lakszobái,

szemközt lev szárnyban voltak Gyula

melyekben

mulatott

napokig tartó vadászíitok csigalépcs vezetett

a

alatt.

fels,

E

a

nagyobbszer,

szobák egyikébl

toronyalkatú, sokkal

kisebb emeletbe, melynek falkatrészét nagy terem

Ennek

képzé. kívüli

tölgyfaablakain

s

ajtói

felett

rend-

nagyságú szarvasszarvak, kitömött medve-

s

egyszeren zöldszin sznyegekkel bevont falakon néhány régibb, a franczia vagy hollandus iskolából ered, vadászatokat ábra-

rókafk

látszottak

;

az

203

nagy gömböly különös

asztal

ügyességgel

párnák

E

A

olajfestmények csinosíták.

zoló

által

állott,

nagy,

készült

s

ajtó vezete

tágas

E

csarnokra.

szabad

az s

körülfutó

azt

fekv

magosán

pontról felséges kilátás nyílt az alattunk

tünk látszó

br-

veres

kényelmesekké alkotott karszékek.

terembl

oszlopos

közepén

terem

— körülötte nyírfából

s

körülöt-

dombos erdségre, az elttünk fekv,

élénk színezet

Gerfalvár?\

s

az

azontúl

terjed

megmívelt, falvakkal rakott lapályra.

jól

Mínd ébredni

még

e szép kelleme most alig látszott, a

nem készül

ségétl a

az

tájt,

éj

természet megfosztá sötété

elrejtc

eleven-

mindent a

kí-

szemek eltt. Mély csend uralkodott. Az madarak rekedt s félelmes krákog isai, a távol-

váncsi éji

ból

világító

jelei

a

még

ablakok itt

fényessége voltak

Ágres mintha mindenséget oly figyelemmel

s

félelmes

pillantotta volna

borzadálylyal

az elevenen csillogó ablakokra, melyek csalogatni látszottak tárva útjain.

végzetét,

egyedüli

létez életnek, elevenségnek. meg,

tekintett

magokhoz

t, hogy varázstükörként elébe

iszonyú

kínt

áraszszanak

el

élte

XXX. (Isten veled.)

— Talán clrentcnnem, — monda János, — hogy megtudjam bizonyossággal, van-e — Nem, — vága közbe Ágnes, — magam akarok — Kérlek engedd, hogy meggyzdni jó lesz

a gróf.

itt

ittlétérl.

ersebben támaszkodjam már járni.

karodra, mert

alig

bírok

— Gondoltam, hogy nem teend ez hosszú, fárasztó —S mennyit leendek majd még kénytelen — Csak, reménylem, ezentúl marad nagyságod nálunk. — tudja! majdnem házat kör/t E szavak folyosóig értek észrevétetlenül. — Az ers jót

kocsikázás ki

éjjeli

út után.

ily

tudja,

utazni.

itt

Isten

váltása

a

alatt

szél

zúgása

nem engedé, hogy

a lábaik

alatt

töredez

száraz falevelek zöreje felköltse a házi ebeket.

Most már

itt

volt az elhatározás nagy,

de vég-

percze egyszersmind.

Ágnes megállapodást parancsolva Jánosnak s karját eleresztve, összeszedte minden még megmaradt erejét s maga ment a párkány alá. Lábai annyira inogtak, hogy alig bírta megtenni

ao5

A

c néhány lépést.

folyosó

az oszlopok

érve

alá

óvandó er-

egyikébe fogódzott, összeroskadástól tclen testét.

Az els

benézett

ablakon

két

valamit, mi kellemetlenül hatott

aligha

s

látott

mert mint-

reája,

egy ersbülve haladott tovább, megvizsgálandó a kisebb szoba kivilágított ablakait.

Ez

egy

eltt megállapodva

mintha

ki

nem

ideig,

ügy

látszott,

vehette volna azt, mi az üvegtáblák

mögött történik. Egyszerre azonban

meg képe vetést

kétségbeesést

és

indulatok

borzasztó

borzadályt

vonásait,

alig

;

Ez

kifijezni.

arczán

pillanatnyira

mintha nagyszer

balkezével szívéhez kapott,

dalom gyötörné

meg-

undort,

lát?zottak

székelének

hatotta

kifejezés és

s

fáj-

azonban keze szívéhez,

alig ért

szédelegve összeroskadott.

János figyelemmel kisérte Ágnes mozdulatát

mint

látta

;

szédeleg

minden egyes s

mint

roskad

össze.

Azonnal

ott termett s

nagy erlködéssel bár, de

mégis fölemelte Ágnes lelketlennek látszó testét a kövecses útoni elsikamlástól s attól a

házban Itvk ez

találják vitte

A

t,

a

szerencséjére

a

tartva,

fölébresztetvén,

nem

távol

lev

hogy

követni

hintóba

nagy nehezen. hintó

ülésére

óvandó, betakarta s

által

s

kocsisnak

fektette

t

Ágnest,

köpönyegek

megparancsolá,

s

meghléstl pokróczokkal

hajtson

Gerfalva

felé.

A

kocsi mozgása,

s

kiérvén

a

5r

erdségbl,

ao6

nagyobb ereje jótékonyan hatottak Ágnesre, mennyiben lassankint föléledni kezde. János a kocsiban térdelt s fogta úrnje hideg kezeit s azokat a szél

szorgalmas dörgölés

által

igyekezvén némileg mele-

kimondhatlan öröm

gítni,

újból fölnyitá

Ágnes

ömlött

fáradt

tüz

el

arczán, mikor

szemeit.

— Hol vagyok? mi történik velem? — kérdé érthet halk hangon. — Az öreg Jánossal van grófné, ama szerencsétlen Yí.dászlakban voltunk — Úgy van, vadászlaknál voltunk mit alig

a

s ott lett rosszul. s a

a

a

láttam,

Oh

mik

istenem

nem

miért

!

ott

történtek,

miért

vette

kellé

cl

a

okozták

ott

ájulásomat.

mindezt tapasztalnom,

mindenható

inkább

éle-

temet.

—

Hogy mondhatja

lemmel

s

meglássa

fog ez változni

s

ezt a grófné, legyen

boldog

türe-

még; mind meg

lesz

ismét egyetértve oly szerencsések

lehetnek nagyságtok, mint a régi szép idben.

—

nem

Jó öreg, köszönöm szíves kivánatidat, de az lehet s ne is legyen többé, mert élveznem

úgy sem lehetne már azon boldogságot a maga valóságában, mely egyedül föltételezé két lény szerencséjét. Másodszor pedig nem bírnám

tiszta

mind e kegyetlen kínokat.

kiállani

Ágnes e szavakat szakadozva, mintegy önmagához maga elébe lekinte fáradt s bizonytalan tekintet szemeivel, s mire sem figyelt, mi körülötte intézte,

történt

;

— —

c nemrég

a bánat lelkileg s testileg kifárasztotta

még

teljes életerejében

Testünk közönségesen többet

virágzó lényt.

bír,

mint

lelkünk.

2

ha nem

és

©7

egyszerre, de lassankint s csak annál

is

inkább, sokszor örökre, elveszti erejét.

Végre a kastélyba

meg

értek.

Ágnes a kocsiból, alig pillantá sötétben feléje mogorván tekint falakat s

Alig szállott a

ki

mindazt, mi keblében

eml ékezet eke*^ költé

legédesebb

a

fájdalma

fel,

kedvesebb

s

egész

erejével

kitört.

Nem

akart

szobáiba

taenni, neui

akarta,

hogy

fájdalmának tanúi legyenek ama ártatlan szebb életet látott falak,

nem

akarta

viszontlátni azokat,

még inkább

feldúlni keblét,

melyektl e pillanatban örökre

készül elbúcsúzni.

Az els szobák egyikébe ment János kíséretében. Menj s hozz tollat s p^pirt, levelet akarok cselédeimnek pedig mondd meg, hogy írni

— ;

—

készüljenek, mert rövid

—

kis tüzet

van

id

múlva indulunk.

Tüstént, asszonyom; de csináljak

meg, hogy

engedje

a kandallóban, mert

itt

a grófné úgyis rosszul érezvén magát,

s

hvös meg-

fázhatnék.

—

Nem

bánom.

Néhány perez múlva élénk tz lobogott a tágas kandallóban, Ágnes fáradtan ült a melegít lángok elé.

Alig

lett

öntudatához kitört

csend körülötte, alig juta

mindannak,

mit

újra világos

tapasztalt,

fájdalma

azon teljhatalmú ervel, mely engedve hosz-

szas visszahatásnak, végre kettztetett

ervel kény-

telen utat törni magának.

Sokáig

sírt,

mint

n,

ki

e

perczbcn

mindenét

so8 elveszte, kinek alig

azt

is

mert lelkülete el

marad meg

múltja,

csalékony jelenetnek tartja

hitét,

most még

— nincs

jövje,

elébe, melynélfogva

törvényt szab

búcsúznia örökre

kell

legszentebb

;

attól,

ki

porba tapodta

érzeményeit.

Nincs semmi, mi fájdalmunkat legalább pillanatannyira könnyítse, mint a szívbl fakadó

nyira

könyzápor.

Mintha minden egyes csepp egy-egy szívünkbe döfött

trtl

szabadítna

árjain távoznék

meg

;

mindazon bú

— mintha e cseppek s bánat,

mely

szikla

gyanánt nehézkedett egész valónkra.

Ágnesre s

a

tz

Egy

is

szelidítleg hatott könyeinek áradása

jótékony melege. ideig csendeden maradt s a nyalogató lán-

gokba meresztve szép nagy szemeit, elmélázott, mintha kérdezni akarná e hatalma" elemtl, mitév legyen, mihez fogjon?

Néhány perez múlva kezket írta férjének:

«Nem mak is

íróasztalához ült

akarlak untatni

leírásával,

okozója

—

melyeknek

ama

s

határtalan

a követ-

fájdal-

te voltál s vagy

most

két borzasztóan hosszú év óta.

Nem

akarom elmondani mindama csekélyeknek látszó s mégis nagyon sokat mondó vétségeidet, melyek 4ltal lassankint kegyetlenül alámegmutatván mintegy akaástad boldogságomat rattal, hogy többé nemcsak hogy nem szeretsz, ;

de már alkalmatlannak tartod az én szerelmemet is. Gyula 1 mivel érdemlettem én meg e bánás-

309

módot! Hogy eléggé sokáig s csendesen trtenn s hogy tudtommal legalább eddigelé semminem, irányodban elkövetett hiba nem nyomja azt

lelkiismeretemet,

hiszem

igaznak vallom.

s

e tisztasága azon egyedüli bal-

Öntudatomnak

zsam, mely kegyetlen fájdalmaim okozta szenve-

désimct

képes némileg.

csillapítni

Néhány

Mi-

órával ezeltt értem Gcrfalvára.

után számtalan kérelmeim

Pestre kövess,

nem

bírtak arra,

akartalak;

látni

hogy

parancsolta

ezt

szerelmem, kötelességem, nyugalmam. Nem találtalak honn s utánad indultam vadászlakodba.

Kevés perczazel

ezeltt e lak

ablaka

egyik

eltt állottam s látva, mi történik annak belsejében, elborzadva összeró okádtam.

E

pillanatban búcsút

Gerfalvától,

—

de én elttem megszntél az

Midn rl

veszek

örökre tled

férjem vagy talán

s

a

felettünk

még

s

a világ,

uralgó Isten

eltt

lenni.

végbúcsút intézek hozzád, hozzád, ki-

boldogságom alapítója leendesz! egyedüli okozója vagy jelen határtalan

azt véltem

hozzád,

ki

vedd egyszersmind ama vallomást, errl szentül meg hogy soha senki ez életben nem szeretett s nem fog vagyok gyzdve fájdalmimnak

!

— — mint én szerettelek! — mindenségemet ingatag

többé úgy szeretni,

És csalódtam

!

zá-

tonyra építem. Utolsó kérésem, hogy ne kövess hagyj magamra mindaddig, míg n»ás körülmények nem ;

Podmwiiczky

:

As

alfOldi

vadászok tanyája.

14

utó kényszerítnck arra, lássuk egymást

hogy még egyszer viszont-

I

Isten vei "-dl

Gerfalván

éjfélután 3 órakor.

1853 márcziusban.

Jtgnes.»

¥

E

levél írása után kissé lecsillapult,

zen teljesíthet

maga

tekintett

végezte

kötelességét körül, járt

mintha nehe-

fel

s

volna,

úgy

végre a

alá s ült

karszékek egyikébe.

Idegen volt c

pillanattól

fogva e várkastélyban

;

úgy érezte, nem mintha máshol várakoznék reá valamely barátságos

lehete többé honos e falak között,

hajlék befogadandó az utast.

S

e hajlék, hol létezett? sehol egész világon, e

legalább

pillanatban

dorlóhoz,

jöv

Az

Ágnes

elvesztet

s

mégsem

kiván-

a

hasonlított

hontalanná, bír

egy szép

képével.

Kis

—

ki

a jelen

siratj?.

;

önmagát kénytelen tenni

id múlva bchivatá Jánost. Akar-e követni engem János gazda? öreg örömtl sugárzó arczczal hallgatá Ágnes

szavait s így felele:

—A —

legnagyobb örömmel

;

hogy

jót állok érte,

hívebb cselédje sohasem leend a grófnénak. Itt

van ez a néhány forint, oszd

radó szolgáim között

—

gondoskodva

egyikrl. Tüstént indulunk.

el

lesz

itt

ma-

mind-

211

Épen

pitymallani kezde,

keresztül kiért

midn

az országútra

Leeresztve az üvegtáblát,

az

Ágnes

angolkerten utazóhintaja.

még egyszer megnézte

a tekintélyes s festileg szép Gerfalvát érthet hangon, könnyes szemekkel rebegé

veled

s :

I

14'

aÜg Isten

XXXI. (GerWván.)

Két nap múlva a szomorú örökre

elbúcsúzott

Ágnes

lakóitól, visszaérkezék

Mitsem

tudott

a

mely alatt Gerfalvától » annak után,

éj

Gyula.

történtekrl

;

János Ágnessel

sem volt szomorú üzenettel.

elutazván, a többi cseled közül egyiknek

bátorsága

Nem

fölkeresni urokat

is

a

tudták bizonyosan hol szokott

mert a mennyire csak kivihet

Gyula életmódját. A mint azonban a

mulatni,

leplezte

volt, titok

háziúr megérkezett, a kas-

minden egyes lakosa tudta mi törfént; ha nem körülményesen is, de részint úgyszólván

télynak

pletyka, részint gyanítások

egész történet talán

Gyula

jó

nem

is

nyomán egészen

keletkezett az

h

rajza.

kedvén, egyik legkedvesebb

nótáját

fütyörészve szállott le lováról és csudálkozott, a

bevett szokás ellenére

t,

kit,

nem

bár a dévai háznak volt régi

Ágnessel

jött

hogy

János gazda fogadja

h

cseléde

s

Gerfalvára, nagyon megkedvelt.

— Hol van János? — kérdi inasok — Elutazott grófnéval, — — Kivel

a háziúr az

érkez

hangzott a

felelet.

egyikét.

a

?

— Ágnes grófnéval, uram. — Az én nmmel — Ügy — Vagy nektek ment ?

van.

eszetek, vagy én

el

hallok jól

;

Gyula csodálkozás s

s

nem

hisz a grófné s

volt

is

itt

nem

— monda

aggodalomtól áthatott hangon

arczkifejezéssel.

—

A

grófné tegnapeltt

néhány

azt

nem

megérkezett volt

este

órai ittmulatás után ismét távozott,

tudjuk

;

hagyta

csak e levelet

hova

?

gróf úr

itt

számára.

Gyula átvéve

levelet

a

s

rendkívülinek kellé történnie,

legyen

ség tanúja

hogy olvassa

felindulásának, szobájába ment,

a váratlan sorokat

történtek távolléte

Végigmenve

meg, mik

tudja

s

alatt.

hosszú folyosón,

a

dolatok villantak

hogy valami nehogy a cseléd-

érezve,

—

meg

agyában.

úgy van. Els, mi villámként

különös gon-

Hihetlcn, s mégis

sújtotta

t, mi bosszúra Hátha

gerjesztette vére keringését, e gondolat volt

Ágnes

mást

szeret

s

htlenül

képes volt így gondolkodni,

feljogosította volna nejét

kedetre,

,

e

gondolatra

egyedül hiúsága vezérlett

Gyula

kinek viselete, rég-

tl fogva

kit

:

elhagyott.

nem

hasonló cseleszerelme, de

I

Szobájába érvén, mohón felbontotta a levelet s a sorok olvasása alatt nyugodtnak látszott, néhanéha fájdalomtól áthatott mosoly vagy csodálkozás

—

mutatkozott

ugyan

arczán,

de

indulata

nem

tört ki.

A

sorok olvasása után egy ideig fel-

s

alá járt.

mintha sítni

nem tudná

elméjében rendszere-

felfogni,

mindazt, mi történt.

Lépése mindinkább élénkebb kezde szólani

— Borzasztó

!

mindent tud

I

míg végre így

lett,

—

látta

htlenségem

csalhatlan bizonyítékát.

De hogy juthatott e gondolatra itt fölkeresni engemet? mi gyanú vihette lépteit a vadászlak felé?

Megrántván inastól

— —

indulatosan

a

csengt,

belép

a

kérdé

Kivel

szólott

Senkivej,

tott; az öreg

grófné, mikor

a

kivéve,

Jánost

nem

ideérkezett?

befoga-

azonnal

engedni, hogy

akará

pett a vadászlak felé

s

éj

köze-

induljon a grófné, de magá-

nosan akarván elindulni, kénytelen volt engedni és elkisérni

—

t.

Jól van, mehetsz.

gyanúja

—

kor elindult, indította

t

folytatá

—

Gyula

st merném el.

Kém,

bosszút akarván állani

Tehát

—

állítani,

biztos

nem

itt

támadt

már megvolt az mi-

kém

egyedül e gyanú körül, ki

vette

rajtam, megsúgta vétkeimet

Ágnesnek.

Most

sajnálom

mindazt,

mit tettem.

Nemde,

utolsó sorai arra látszanak czélozni, mintha el akarna válni : ebbl sok beszéd, nagy lárma, szóval fel-

tn

esemény leend

;

—

a

henyélk

serege, isten

miként fogja ezt magyarázni. Házi körömnek örökre érzem vége, mert Ágnes szerelmét

tudja,

—

—

elvesztem.

Talán legjobb volna, ha tüstént utána indulnék.

215 s

miután úgyis tud mindent, bocsánatot esdekelve,

megnyerhetném még szívét. De nem, ez nem lehet, ismerem erteljes jellemét. A mily ervel s odaadással szeretett ezeltt, épen oly indulatossággal fog gylölni ezentúl.

Istenem

I

könnyelmen pazaroltam

mi

el

ama

páratlan kincset, melylyel megáldott a mindenható.

E fájt

szavakból kitnik, hogy Gyulának

hogy Ágnes

az,

hanem inkább

szerelmét

nem

örökre

annyira

elveszte,

ama feltn eseményt, sok

restelte

beszédet, mire ez alkalmat hyujtand. Sajnálta, hogy

életmódjában zavartatik,

s

csak miutáh mindez ke-

kezde szíve

resztül járta elméjét,

felszólalni, átlátva,

mi gyönyört vesztett Ágnesben.

Többnyire

azt óhajtjuk, mi valóban

mi pillanatra szeszélyeinket s

nem

boldogít,

kielégíti, s azt siratjuk

nélkülözzük legkevésbé, mi egyedül bírhatta volt

megalapítni szerencsénket. Mitsem. cselekesznek az

emberek kevesebb

meg

kevéibé,

öntudattal,

ama

mint

mitsem gondolnak melyek által

tetteiket,

kivánságaik teljesedésbe mehetnek, alkalmatlanságaik clháríttatnak.

Alig mei,

s

s alá a

járt fel

ideig, alig

kezdenek

a rossznak

Öröm

hatotta

nagy teremben Gyula egy némileg eszméi, érzel-

tisztulni

angyalaként

meg

Gyulát,

megérkezék Béla.

midn

Béla hintaját

hogy talán segíthetend rajta, legsem táplálván az iránt, kit legjobb

megpillantá, hitte,

kisebb gyanút

barátjánál; tartott.

— Mi

zett.

A

történt?

— kérdé

cselédek egyike

a

azt

belép újonnan

érke-

mondja nekem, hogy

Ágnes

volt,

itt

—

de ez hihetetlennek

Magam

átlátom,

els

tetszett

fogva.

pillanattól

is úgy vélekedtem, de most már hogy csakugyan itt volt, ím levele,

—

olvasd

Örkényi figyelemmel olvasta végig az

iratot,

át-

gondolni, megfontolni látszott minden egyes poncsodálkozást szinlelt

tot,

s

mélázás után

hosszas

Gyulához fordulva monda Mit mondottam, mikor viszonyod kezddött az erdei rózsával ? Ugyané helyen, e teremben

—

voltunk akkor együtt

s

ismered aggodalmimat,

s

re

ha

könnyelmen jól

tréfának

emlékszem: szigorú

erkölcsbirónak nevezel.

—

volt;

gem

hogy figyelmeztettél, de már akkor kés másrészrl pedig mégis te voltál az, ki en-

Igaz,

—

skaratod

talán

belesodortál

ama

rossz

—

ellenére

mindinkább

melyen járva

irányú útba,

szerencsétlenné tettem Ágnest.

—

Engedj meg, magad

voltál, ki

örökKé panasz-

kodva, szinte örömmel kivántad, ha kisegíteni akart rajtad

az

eszméidet

hogy jóváhagyja házas életrli de hogy ennyire nem kivántam juttatni

által, ;

a dolgot, azt nyiltan

az imént

—

Ki

magad

akar könnyíteni önhibái okát. s vitatkozni, a

Mit

—

is

vétkesnek

bizonyítják szavaim, melyeket

igazaknak ismertél érzi

magát,

állapotján,

Mert kés jövt

kell

a

el.

sokszor

az

hogy másokban multakról

által

keresi

gondolkodni

tartanunk szemeink eltt.

tartasz a levélrl 7

Véleményem röviden

ebben

összpontosul

— Podmaniczky

:

Az

Borzasztó

alföldi

!

Mindent tud !

vadászok tanyája.

.

.

214. lap.

*»7

Ágnes hosszas hanyagolásid többet

miatt sokat szenvedett, volt végre

kénytelen

mint hittük,

átlátni,

hogy többé nem szereted, úgy legalább, mint azt megszokta s

s

kivánta.

mei

.^^

köveíve, a féltékenység kínjai

szivébe,

körülötted, benned. is

csalhatlan

,

Miután

úgy

bizonyosságot

viseleted minségéibl,

mi

nagyon magának

szerzett

nem

történik

látszik,

most megutált

hagyott. Segíteni a dolgon

felkorbá-

által

bizonyossággal,

akarta

tudni

csoltan,

is

Gyanú fészkeldött

mint ilyenkor történni szokott, legtitkosabb sejtel-

s

örökre el-

hiszem, hogy írás-

képen lehessen, mint ha tenmagad utoléred s reá bírod, hogy bocsássa meg vétkedet. Egyébiránt kész

pajtásod

vag)'ok,

parancsolj velem

-ikármire

nézve, szívesen teljesítendem akaratodat, kivált mi-

után szivembl sajnálom, hogy mindez így történt. nem azon nk Ágnesre nézve csalatkoztunk egyike, kik a nagy világ módjára fogalmazzák a rzívet, melegen érz szívet s abból házas életet, ;

—

ered

—

az

s

Tán

mondok

;

által ki

de

irányult életmódot követel.

fogsz

nevetni

biztosítlak

s

nem hiended

szavaim

igazságáról.

mit

Én,

annyi különnem veszedelemnek néztem már szemébe életem változékony forgalma alatt nyugodt vérlejtéssel, borzadok Ágnestl. Félek tle, mint ama felettünk szigorú Ítéletet hozandó mindenható törvényszéktl nincs bennem annyi bátorság, hogy feléje menve kinyerjem bocsánatát vagy kiérdemeljem végmegvetését. Ez természetes. Vannak pillanatok, midn ki

;

—

lelkiismeretünk egész erejével

fölébred

s

megvál-

2l8 toztatva kedélyünk állapotját, nézetinknek egyszerre

egészen más

irányt

hideg megfontoló, ki

ad.

Ki

visszaijedj,

hogy

hitte volna,

te,

ntl,

megborzadj oly

irányában öntudatlanul vétkeztél évek óta?

—

hogy sokszor és sokat vétkeztem, elhanyagolván Ágnest és nem engedvén szeszélyekde sohasem mertem nek látszó kivánatinak volna hinni, hogy mindennek ez leend vége; Igaz,

;

nem gondoltam, hogy s

e

Sok

látszik,

asszony

—

nnek

ily

erteljes jelleme

legyen.

ily elszánt tettereje

—

—

könnyelmnek

szeszélyesnek,

mintha hamar

fölül

bírna emelkedni mind-

—

azokon, melyek mélyen sérteni látszanak valóját, de csalódjék meg csak szerelmében vagy sértsük

meg

bizonyosak lehetünk, hogy

hiúságát,

lelki

s

végs

tetterre nézve túltesz minden férfin, mert e nagyszer pillanatokban kevesebbet gondolnak a világ

—

Ítéletével,

többet önnyugalmokkal, mint

Barátom,

meggondoltam

hogy

hiszem,

vagy jobbat

mást

dolgot

a

lehessen

mi.

nem

s

tenni,

mint ha te fölkeresnéd Ágnest. Egy harmadik ily talán esetekben nyiltabban, szabadabban szólhat,

—

reá bírhatod, hogy velem találkozva, megvallhassam hibáimat s remélve, hogy megbocsátand, feledendi a multat s egy szebb

jövnek nézhtt

--Ez nem

elébe.

de figyelmeztet-

lek,

volna ugyan rossz, hogy nem volna tanácsos most

ezt.

Alig vagy képes belegondolni magadat Ágnes

állásába;

minden

e pillanatban annyira

hitét

s

fellengsebb

tüstént tenned

eltiprottnak érzi

érzelmeit,

volna hajlandó legkisebb engedményre

hogy nem is.

Várjunk,

219

id

az

talán ez

ügyben

mint számtalanszor az

js,

késbben nem fogja nem lesz már

életben, orvosként fog föllépni,

cly kiáltó szinekben látni helyzetét

meg keblében tása

;

;

benyomás nagyszer ha-

az utolsó

elhagyottság fájdalommal veendi körül, szóval

engedni fog talán oly dologban, melyet e pillanatban meggondolatlanul kereken megtagadna. Pedig nincs veszedelmesebb ily ügyekben, mint tévesztett eljárás

—

jövend sikernek. nem bánom, halaszszuk lépést, ámbár szörny nyugta-

ez gátat vet minden

;

Ha úgy

gondolod,

kissé ez elhatározó

lan

vagyok,

hozzam

;

ez

alig

hogy

várom,

nem maradhat

a

tisztába

így.

monda

Kis mélázás után Gyula újra

— Mégis jobb volna — A mint neked

dolgot

talán,

ha tüstént elindul-

nánk.

tetszik.

E

szavak után sokáig egymás

mellett

ült

a két

barát szótlanul. Béla izgatott kebellel várta, mi fog történni.

Alattomos viselete most

látszott

gyümöl-

— ha , mehetend követként Ágnesügyének védelmére, — bizohte'cn

csözni elször,

hez

a

férj

nyos, hogy megbukik.

Gyula határozatlan

nem

volt,

mint minden ember, kit

— Oly

szíve vezényel egyedül.

melyre eddigelé az életben

állásba jutott,

alig gondolt.

Nem

hitte,

hogy ez lehetséges, mert nem ismerte amaz indulatokat,

melyeket

hatalmas

szerelem,

csalódás,

s

ennek utóhangjai teremtenek. Hosszas hallgatás után újra fölvették a régi eszmét,

mi

oknál

fogva,

könnyen gondolható.

Azt

hogy most még idzve, Béla megyén majd Ágneshez, t, ha lehet, békére hajlandóvá határozták,

tenni.

Szegény Ágnes

Harmadnap

mily kezek közé jutott ügyed

I

ezeket

hazaérkezve

Béla

jegyzé

naplójához « Romkastélyomban, márcz.

A

14.

mit vártam, az csakugyan megtörtént.

Ágnes néhány névtelen soraim következtében, melyeket ügyesen irányoztam Bécsbl, egy pajtásegítségével Pestié, Gerfalvára érkezett né-

som

hány nap eltt. Tudtam, hogy nem fog nyugodni mindaddig, míg bizonyosság

által,

legyen

az bármi

csillapuland fölhevült kedélye.

szomorú,

Az emberek

nem

annyira

kedvelik a rosszat, hogy azt hamarabb igyekeznek fölkeresni, mint a jót.

Gyulát fel

t

s

nem ott

találván honn, a vadászlakban kereste

egy

le

nem

szerfelett fényes világítás

bocsátott fölfedezte

minden titkát. Ágnes Gerfalvára visszatérvén, zott férjétl örökre, azt

ben,

nem tudom,

—

fájdflma

— s

s

függöny eltte

e

s

a

lak

levél által

búcsú-

tüstént visszautazott.

Hová?

de nem is lényeges ez ügyGyula iránti utálata utoléri

akárhol széles e világon.

nem Gyulát az egész dolog igen megzavarta ; bánkódni annyira Ágnes szerelme miatt látszik

azt

régóta

nem

nak felbomlása

már megbecsülni

bírta

de

;

fáj

hiúságának megsértése, életmódjá-

elfásult lelkének s

féle magyarázat,

ama temérdek beszéd

s

külön-

melyekre alkalmat nyujtand e

kis

regény.

ó, ki mindig kerülni kivánta a regényest, most regényhssé lesz, pedig milyenné Engem reá bírt, megvallom, könnyen engedtem, 1

hogy érjem alkudjak

utói Ágnest, s a

habár

békét,

ki

mennyire lehetséges,

csak

A

legáltalánosabb

a

aI?pokra fektetett fegyverszünetet

is.

sors kedvez terveimnek.

Vérz

szívem,

még

kis

türelem

s

elérkezett a

bosszú órája.

Ugyan most

R

.

hol .

?

vagy

lehet,

inkább,

hogyan lehet

Viselete irányomban megtette hatását,

elnémult bennem a jónak szózata. Szinte

sajnálom,

nekem mit sem

Míg ment

hogy épen szegény Gyula,

vétett, e^ik

Béla ezeket

a vadászlakból

írja, :

ki

terveim áldozatául.*

addig Gcrfalvára üzenet

várják

a grófot,

—

sok vad

mutatkozik, érdemes vadászat rendezésére.

Gyula mit sem akart tudni

s hallani, sem vadról, sem a regényes lakról. Megparancsolá, hogy semminem üzenet ne küldessék mindaddig, míg maga nem fogja kérdez-

sem

tetni

vadászatról,

a felügyeltl,

érdemes-e vadászni

?

XXXll. (A vasút közelében.)

A

Pestrl Szolnokra vezet vasútvonal mentéhen, egy negyedóra járásnyira a fállomások egyi-

alig

kétl, csinos

A

nem

falusi

lak létezik.

igen nagy terület, de csinosan

angolkertnek középpontját

foglalja

A sr

olasz ízlésben épült nyári tanya.

hsében

forró meleg

el

a szélvészek

s

e

ültetett

kellemes

akáczerd

dühöngéseitl

védve tündöklik fehérre meszelt oszlopaival. Zöld ajtai

s

ablakai,

magokhoz az

a

arra

remény e színével csalogatják menket, akaratlanul e gondolatot

élesztve mindegyik keblében ,ltt

E

boldog emberek laküak.* négyszöget képez

kis lak

;

a

fels emeletben

tágas, világos lakszobák vannak, a földszinti szárny-

ban könyvtár, nappali

A

nappali

terembl

folyosóra, s errl

s

étterem. tágas

ajtó

nyilik

oszlopos

néhány lépcsn a csinosan

s tisz-

tán tartott kertbe juthatni.

Kellemes képet alkot az elttünk elterül pázsit tarka virágcsoportival, a távolban látszó fák zöldje s a fehér

dási.

E

homokkal kihordott utak kigyó-kanyaro-

tájképet

tlünk jobbra

látszó tó

sima víz-

tükre élénkíti, melynek partjain néhány daru, hab-

**3

andalognak

jain hattyúk

végig gondta-

s lejtenek

lanul.

A

kertet kerít

több ezer holdnyi pusztai

bir-

tok rendszeres gazdasággá van átalakítva birtokosa

tevékenysége tet\ények

s

E

által.

szép majorok, nagyszer ül-

ösvények, árkok, az utakat

sorok feledtetik velünk az kos

lapályt,

míveltség

a

itt

egykor

s

ipar

körít

fa-

homo-

látszott

gyanánt

jelképe

pedig kellemesen hatnak az újonnan érkezre.

Az

angolkertbl

homok

kiérve,

hsébcn

utakon, fák

lágy

lettl a másikhoz, ezeket elhagyva, kevés

—

ha úgy

id

múlva s

on-

tetszik, szélsebességgel a világ

bár-

az indóházhoz, két rövid óra

nan

gyepes

juthatunk egy gazdasági épü-

alatt

Pestre,

mely pontjára.

E

szépen rendezett gazdaság és csinos nyári lak

G

birtokosa

.

.

.

kinek neje

gróf,

legjobb,

mond-

hatnók egyetlen barátnje Ágnesnek.

Mint

tudjuk,

G

borítlan házassági

.

.

.

grófné már több év óta há-

boldogságot

élvez

páratlan

jó-

ságú férjével.

G

. .

.

gróf egyike azon férfiaknak, kik úgy fogaz bírja felfogni egyedül,

ják fel az életet, mint

kinek helyén van szíve.

Teljhatalommal tud szeretni,

relmének, de

nem

tévesztve

képes áldozni sze-

szem ell az ész

tör-

vényeit.

Nejének mind

és családjának él úgyszólván

a mellett

olvasmány

által

szorgalommal

marad elég bvítve és

ideje,

kizárólag,

hogy kellemetes

ismereteit, frissítve elméjét,

örömmel

járhat

gazdasága

után,

224 biztosítva, és

dbeli

ha lehet, gyarapítva gyermekei jöven-

jólétét.

Egy meleg

májusi nap délutáni óráiban társasá-

got látunk egybegylve az oszlopos tornáczon.

Úgy

élvezendk

látszik, kiültek,

líthatlanul újulását, a

a kikelet hason-

legszebb évszakát, a természet erteljes

bársonyos

ele^renzöld falevelek kellem-

dús szinezetét, a szabad leveg régóta nélkülözött épen ezért kétszeresen jótékony hatását.

Az

asztal

körül

G

.

.

foglalt

.

helyet,

s

térdeire

támasztott kezekkel nézte, mint játszanak gyermekei a kert fövenyes területén, mint szórnak törökbuza-

magot maguk elébe, mint örvendenek, ha félelmes léptekkel

közelednek szép tarka galambjaik,

fel-

csipkedvén az aranysárga eledelt.

G

.

. .

neje

mellett

ült,

szorgalmatosan

hímzett

és csak futólagosan pillantott, boldogságtól túláradó arczkifejezéssel

De nemcsak grófné, tett

majd

majd gyermekeire.

férjére,

férjét s

gyermeked nézte

G

hanem mintegy lopva nem egyszer

egy mellette

ül nre;

s

.

.

.

tekin-

valahányszor szemei

ez alakkal találkoztak, képe vonásai mindannyiszor

szomorúvá változtak.

S miért? mert férje s gyermekei a boldogságot, Ágnes pedig a bú s bánatot képviselte.

—

Úgy van, Ágnes volt e halovány n. Eljött, hogy pihenjen fájdalmai után, gyógyuljon mások boldogsága látásán.

Ágnes elhagyván Gerfalvát,

alig bírt

még

annyi

115

ervel, hogy e

falusi lako^ elérje.

volt merülve, csak szíve élt

Ágnes válságon

szíve az utolsó

Teste

s lelke ki

még.

hetekben ama nagyszer

ment keresztül, mely vigy életet, vagy Roppant erfeszítésébe került ugyan,

—

halált hoz.

hogy mintegy akaratlanul semmisítse meg megmaképzcldéseit és szakítsa szét a még csak gyönge szá'akat, melyek Gyulához fzek. De megtéve e nagyszer lépést, letépte a fáty^olt a bálvány képérl, látta a tiszta valóságot s kihalt

radt

szerelme örökre férje

Szerelem az élet;

ki

iránt.

szeretni

nem

tud,

megsznt

élni.

Ágnes élt még, mert szeretett. Ugyanazon pillanatban, melyben porba hullott Gyula, a képzeldések végszálain függ képe s emlékezete, ugyanekkor ln nagygyá Kálmán iránti szerelme.

Hiszen rógóta megvolt már annak ben, csak

Ágnes

lelke ereiének

csirája

szívé-

megfeszítése

nem

engedé, hogy virággá fakadjon.

Megmondotta

férjének,

nemcsak, mert elhagyottnak

magát az

által,

kit

hogy nem neje többé, s

megalázottnak éieztc

férjének czímezett volt, de mert

viselete által függetlenné téve, szabad

menetet enérzeményeinek Kálmán irányában. Mieltt Gerfalvára indult, a vészt hirdet sorok

gedé

szíve

elolvasása után, e szerelmét támadásában

meg S

lehetett volna ki tehette

Podmanio/ky

:

Az

már örökre

semmisíteni.

volna ezt? Egyedül Gyula.

aiföHi vadászok tanyája.

i

5

2a6

Ágnes érezte

ezt,

nem egy

naplója

szava

teszi

e legtitkosabb szívrejtekbl fakadó vallouiást.

Miután Gerfalvára sem er, mely ki

lom,

többé hata-

volt

bírta volna oltani,

régóta gyuladozó

csillapítani is e sel

nem

ért,

s

nyg

elnyomott lángokat, melyek hosszas

ketts ervel borítanak Szíve élt még.

De épen makat

ez élet hervasztá

szenvedések

új

csak

után

mindent.

el

megmaradt parányi

lélek

st

nagy erltetés-

még

erejét.

ölek

A

inkább a test

s

fájdal-

kiállott

melyek következté-

el,

ben Ágnes idegrendszere beteggé ln. Alig

G

élt

.

.

.

grófnéhoz

s

Másodnap már egész

betegsége.

azonnal

lesújtotta

erejével kitört agy-

velgyuladása.

Egész héten fel

egymást; láza

lelkesedéssel

remény

át élet és halál, alatt

borzalommal említé Gyula,

mindent

s

bú válták

és

elragadó

hévvel

Kálmán

nevét.

G

grófné így jutott ama titok birtokába, melyet eddig senkivel sem közölt szegény Ágnes.

kezde javulni

nap

Tizedik

kissé

deríté a kis kastély jószív lakóit

örömünnep

az orvosok veszedelmen kívülinek

beteg

;

mert

jelenték a szép

állapotját.

Hetekig a

nemsokára

s

tartott javulása

fokonkint

végre, ha

;

lassankint jött

elfogyasztott testi

nem

tökéletesen

is,

s

lelki

meg mind er; míg

de némileg legalább

helyreállítottnak lehete tartani.

A

tavaszi

nesre.

leveg különös jótékonyan

hatott

Ág-

117

Örömmel

G. grófné, valahányszor barátkörülvev friss, elekörükben maradt. Az

t

nje ven is

látta

lelkére s

nem

ha vidítólag

élet és boldogság,

még gyönge

testére,

hatottak

legalább pillana-

tokra más irányt adának gondolati s eszméi folya-

mának, képzeldése! búskomor képeinek.

Sem

férjérl, sem Kálmánról nem tudott semmit. Mióta Gerfalvát elhagyta, e két nevet, kivéve láza öntudat nélküli jelenségeinek folytán,

nem

ejté

természetes, hogy b?ráti sem merték ama neveket, melyekhez annyi szomorú emlékezet, szép múlt s isten tudja mennyi remény van ki

kiejteni

;

kötve.

Egy

G

míg végre

ült a társaság,

szótlanul

ideig

grófné Ágnes felé fordulva kérdé

. . .

—

Hogy

érzed magad

szép tavaszi napok

—

ma, hiszem

most kettztetett léptekkel

javulásod

Igazad van

kezd már

néhány naptól fogva helyre

mióta néhányszor

állani,

haladand, a

segítve.

által

erm

;

remélem,

s

végig sétáltam

szép kerteteken.

—

Nem

szebb

grófné

akar a

vága közbe

G

.

.

.

férje

—

napunk,

;

egyet

fordulni

a mainál

még

nincs

szél,

velem,

alig

sem

volt

szerfelett

meleg.

— —

Ne De

erltetés

mozduljon, miért

nem

restelem a

—

által

Isten

kérem,

nem? nem

árt,

nem fogok

jó elhagynia

vagy talán csak

nem

járkálni.

magát; véli,

kis

hogy

sétát.

mentsen

megzavarni

a

I

csak

nem akarom Az élet

szép jelenetet.

távozása

kellemes ,5*

^aé

hogy megbecsülni

pcrczei annyira ritkák,

s le kell

tartóztatni azokat.

A

házaspár

nem

tudott mit felelni erre, öntuda-

fogva hallgattak, mintegy

tos sugallatuknál

Ágnes búskomor

tiszte-

Mindketten annyira élvezek boldogságukat, hogy másokban annál inkább becsülték, ha ki azt örömmel látta hitték is, hogy jól esik Ágnesnek legalább látása annak, minek birtokától meg van fosztva kérlelheletben tartván

szavait.

tetlenül.

— Nemde, az érkez mozdony füttyenései — latszanak Ágnes rövid szünet — nénikém, — közbe gyermekek

hal-

folytatá

?

után.

szóia

Igenis,

a

nagyobbika, négy éves izmos fiúcska

;

most fog ér-

kezni a gzkocsi, ilyenkor szokott visszajönni papa is,

ha Pesten

— — —

éles

S

te

volt.

már tudod

azt fiam?

Tudom bizony, mert játékot szokott hozni. Reám mindig figyel meztetleg hatnak a gép hangjai, folytatá Ágnes még nem szoktam ;

meg, mintha mindig várnék

—

Nem

is

monda

lehetetlen,

G

senki, a szép

ják

.

.

grófné,

—

rég

nem

meleg napok gyakran

volt nálunk

falura csalogat-

a város tétlen s mégis annyira rest lakóit.

—

sokáig

Nálunk legalább nem vagyunk kénytelenek várni az érkezre, mert kertünk árkából

egyenes

zet

.

valakit, úgy érzem. hogy ma látogatónk érkezzék,

vonalban

látszik

az

indóházból

ide

ve-

út.

Ezeket mondva G . ., szivarra gyújtott s gyermekei kíséretében az angolkert egyik nyilasa felé .

229

ment

egy ideig figyelemmel nézte az eltte végig-

;

nyúló fasort

s

azután intve az asszonyoknak, vissza-

tért.

— Csakugyan még — Elérzetem nem j, — monda Ágnes barátnjéhez — Remélem, neked

távolból.

valaki, kiálta

nemde,

;

fordulva.

nem leend

barát, ki

jó

kalmatlan

hogy vendég

látod,

csalt,

csak

jókat

a

al-

kere-

társaik

sik föl?

— —

Hidd

sokszor épen azok közelednek las-

el,

sanként hozzánk, kiket távol szeretnénk tudni. Kétlovas

úton,

monda futó

G

.

.

parasztszekér

kis

csak

rajta,

ült

férfi

midn

.,

könny

—

órára

—

a kert kapuján behajtott a

nemzeti fogat.

kis

t

ugyan mi birhat+a

;

elhagyja Pestet,

is

Kardosi

lép

ifjút

szüzet

sz

férfi,

nagyon

;

mondott

tiszt.-^n,

s

Mindig

rosszat,

grófné.

öreg úr

meglátogatta

fiatal

iz-

monert mutató mozdu-

kedv

jó

sze-

rendesen, lehet

jellege

nyugalmazott

régi volt,

senkirl sem

de szeretett újdonságokat meg-

azokat elbeszélni

Másokért kész

.

mondani szokta. Magas,

szóvá', valódi

huszártisztnek.

.

ismerte G...t, nejét mint

dani divatosan öltözött, latokkal

.

szives

és

jó

csalnak sze-

G

fel

néha-néha

;

retett családját, mint

nem

hogy csak néhány

reá,

kiálta

rnagy nagyon

mint serdül

világba

tudni

ki

elérte az oszlopok alatt végig

Kisz ez Kardosi rnagy, ha

meim

mos

veheiék

lépcsz etet.

Néhány perez múlva

volt,

végig az

vágtat

annyit

volt

;

sokat

is

tudott

mindig.

megtenni legnag)'obb örömmel

230 mindent, mi

által

szívességét

nyilváníthatá.

— fölkelve —

Isten hozta hozzánk,

székérl

s

az

hála az égnek

—

barátságos érzületét

— monda

G

.

.

.

grófné,

érkez öreg úr elébe

a vasút és

Isten,

s

csakugyan

sietve.

szekér segítségével,

e kis

szerencsésen

—

megérkez-

igazat mondva a vasutat, mind tem, ámbár a mellett, hogy nagyra becsülöm e találmányt, még

mind nem kedveltem meg egészen. nagyságtok

semmi

—

mint

?

látom,

—

kivált

Hogy van nincs

baj.

A

tavaszi

bajokon keresztül estünk, most vár-

juk a nyáréit; kis baj nélkül

nem

—

egészségesek,

mitsem érne az

élet,

becsülnk meg szebb pillanatait. Igazad van, pajtás nekem is sok bajom volt, katonakoromban s mégis szépnek tai'tom

is

;

életemet.

— Kik így tudnak

szólani, azokat, ha

nem kerüli

a bú, legalább fölkeresi néha-néha kis boldogág

—

is is*

—

Hát Marosi grófné jobban van-e már ? mikor kérdé az rnagy Ágnes felé fordulva ros'^zul volt.. utószor itt voltam, még nagyon már Köszönöm rnagy úr szíves kérdését,

—

—

—

fellábadtam

s

reménylem, nemsokára egészen

fel-

gyógyulok.

— —

Mi

ujsig Pesten

Van

is,

?

kérdé

G

.

. .

nincs, a mint vesszük.

—

grófné.

Hanem

mégis

egy fiatal ember története fogmajd elfeledem, most az elméket s nyújt alkalmat sok

lalkoztatja

mindenféle

beszédre,

csudálkozásra,

ilyenkor lenni szokott, magyarázatra.

s

mint

már

>3>

— S miféle történet az kérdé G grófné. — Megvallom, különös, — Csak nem valami szomorújáték? — De drámának — Mondja hát kérem, hogy mi tudunk valamit e nagy — Örüljenek higgye meg szép grófné, jobb poros városban. mint nálunk — Ezt mondva, miért benoly nünket — Sok dolgom, azután mégis csak nehezen ?

. . .

váratlan.

beillenék.

tudja,

el

itt

falun

világ folyásáról.

alig

rajta

;

a

falun,

ritkán

látogat

?

a

mozdul az ember szentül megígérem azonban, hogy e nyár folytán szorgalmatosan fogom tenni ;

látogatásaimat.

—

Ezt minden tavaszon ígéri, de igéretét ritúgy vagyunk most is a történettel.

kán váltja be,

—

Ha

—

kissé

de csak azon

kipihentem föltétel

majd, kivel történt

;

alatt,

fogadom,

elmondom, hogy nem kérdezik

magamat,

ki

— S ha nem — Akkor majd megmondom — Mindenre nézve tisztában

nem

találják.

találjuk ki ?

nevét a hsnek.

volnánk tehát, csak

magát a drámát, mint az imént nevezte, nem tudjuk még.

XXXlll. (Kalifornia.)

—

Legjobb ismerseink egyike azon nagy rövid szünet után

—

—

r-

kezdé az

fiatal

ember, ki-

nek elbeszélem történetét, vagyis inkább, hogy sokat vagy regényest ne várjanak a grófnék,

Nem

esetét.

csuda, ha mindnyájan nemcsak sajnáljuk jelen

sorsát,

lán

—

de bizton reméljük, hogy megsegítendi tanincs az Isten s az emberek jóakarata

még

állapot

;

az

egészen reményvesztett

mely

életben,

volna.

Víg,

nyilt

kedély

volt

fölkereste a legvidorabb

mindig,

társaságot.

st

kedvelte,

—

legjobbar

érezte magát zajos körben.

Vagyona ugyan nem

volt tetemes,

de elegend

kényelmes, gondnélküli életmód folytatására. ritkán többet költött

ugyan,

mint

szénye, ha szigorúan vesszük,

sohasem

hallottuk

s

egyikünk

a

megbirta volna

sem

Nem

mennyit ertudta,

;

de

hogy

adóssággal terhelte volna birtokát.

Szóval egyike volt azon embereknek, kik oldaláról fogják fel az életet; senkinek

könny

sem vétve megenged-

önmaguk irányában minden erkölcsileg hett elkövetnek, mi által szebbé s kényelmesebbé varázsolhassák viszonyaikat.

— Csakugyan Podmaniczky

:

Az

alföldi

valaki

—

vadászok tanyája.

j^/ííZ/t.

229. lap.

»33 Szeretett

élni,

okosan

ügyesen

s

felhasználva

mindazt, mivel a sors megajándékozta.

Komolyabb

alig volt valamikor

—

beszélt,

szerelmes

kellemeit

és

nyaihoz

s

hogysem

házasságról

és s

úgy

nem ismerné

el

—

fejldményeit

szép

nem

mint oly jövrl, mely

nvel

ereszkedett

nem mintha tagadná

kötelékek

e

nem

viszonyba

jelleméhez, viszo-

illik

melyben sokkal nagyobb feladat rejlik, minden ember kivétel nélkül meg

azt

oldani.

bírja

Egy idtl ez

taltunk

fogva azonban nagy változást tapasz-

itt

röviden

magavise-

barátunk

leirt

letén.

Szórakozottá, visszavonulttá ln, felhagyott régebben gyakorlott idtöltéseivel, kerülte a társas

—

köröket.

Ritkán

s

akkor

csak

is

pillanatokra,

futólagosan mutatkozott régi derült kedve.

Eleinte alig

tnt

föl,

késbb azonban többen

pajtása: közül figyelemre méltatták e változást

id

vid is

múlva minden

tapasztalni

kezdk

ismerse

;

jó

rö-

ezek között én

s

e szokatlan

modorát

s

ke-

délyállapotját.

A

hányszor kérdezte valaki

annyiszor

nem

feleié

:

semmi

:

!

mi

—

?

ugyan-

hiába,

mindig

baja

lehet jó kedvünk.

Késbb getni,

azonban

nem egyszer

hallottuk

rebes-

hogy pénzviszonyai zavarod ása nyomják ke-

délyét,

—

beszédnek

úgy

azt

itt

is

valakiért,

s

mint

megvan

minden,

megtudtuk, hogy

minek

bár

legalább

pletykának látszó

parányi

igaz

könnyelmen

következtében

része,

jót

állott

kénytelen

volt

nagyobb összeget

hirtelen

szerzése

sok

bajába

melynek meg-

lefizetni,

még

s

több

költségébe

került.

Csak legjobb pajtásai állíták, hogy nemcsak ilynem gondok, de másfélék is szomorítólag hatnak talán lelkére; hogy szerelem, még pedig szerencsétlen szerelem idézné

el

e szerelem tárgya,

vagy ha tudták

e változást.

nem

azt

másokkal

is,

Néhány nappal

ezeltt,

De

nem

tulajdonkép

ki

akarná

senki

tudni,

közölték.

reggel,

részint magyar,

részint külföldi kedveltebb lapjaimat

néztem

át,

—

a pesti lapok egyikében a többi újdonságok között

ezt olvastam

«E napokban hagyta rangú társaság indult, az

egyik

el

f ivarosunkat

fiatal

tagja

s

a

fbb-

Kaliforniába

arany országába, szerencsét próbálandó.

Mi

oka e titkos

nem

tudjuk, hisszük azonban,

részletesebben,

s

váratlan

nagyon

talán

elhatározásnak,

hogy rövid érdekest

id

még múlva

fogunk

e

tekintetben tisztelt olvasóinkkal közölhetni.*

—

— —

Ezt mi is olvastuk, monda félbeszakítva rnagyot G grófné de nem hittük, mesének, koholmánynak tartottuk. az

.

—

;

.

.

—

—

folytatá Kardosi alig mélígy én is tattam figyelemre e sokszor annyira csalékony uj-

donsági

Midn

hírt.

mentem,

ember, kirl az

imént

Kaliforniába elutazott

— De

G

—

azonban

ott beszélték,

beszéltem a

frangú

miért vándorolt

grófné

;

—

estefelé a

Casinóba

hogy csakugyan azon

fiatal

grófnéknak, a

úr.

Kaliforniába?

—

kérdé

szórakozást, hiszem, kcllemeseb-

235

volna az élénk

bet találhatott

s

élvczettcljcs

f-

s

nagyvárosok valamelyikében.

— —

dom kem

elmon-

csak a grófné kissé, azonnal

Várjon indokait.

Már

néhány

úgy beszélte ne-

héttel ezeltt,

ama

egyik legjobb barátja, figyelmeztette

barátunkat ügynöke

fiatal

melynél

azon végrendeletére,

fogva birtokosa vagyonának. Nagyanyja, miután

nem

majd mindenét elpazarolta volna,

nem unokájának hagyta rékossága alatt,

bad,

—

delet

—

nem

azt p^dósággal túlterhelni

szemei eltt levén

—

Hogyha pedig

fia

fia

ha-

kezénél lev, taka-

megmentett vagyont, azon

által

hogy

még

a

annak,

szomorú

ilyformán

föltétel

lesz sza-

példája.

szólott a végren-

bizonyos meg-

daczára végakaratomnak,

határozott összeg adósság terhelné a vagyont, akkor kivéve

egytizedrészét birtoka N. hogy így legalább némi üdvös

egésznek

az

intézetre szálljon,

nyoma maradjon

A

az egésznek.

végrendelet e pontjára figyelmezteté ügynöke

fiatalunkat,

—

mert

lehete

alig

már

titkolni

azt,

hogy adósságai vannak, sem azt, hogy az összeg nemsokára elérendi a veszélyes számot. Kérte t ügynöke, vonulna vissza s ügyekeznék néhány év elatt letisztázni

adósságait,

megmentend

szép va-

gyonát.

Most már magam csétlen alig

szerelem

méltatta

is

figyelemre

gondolva veszélyes Hírre kapván a

azt

hogy

vélem,

barátunk

gyötri

ügynöke

szeren-

keblét,

szavait,

mert

mitsem

búskomoran élt tovább. dolog, az intézet ügynöke sem állásával,

136 mulasztott

semmit,

cl

szenvedhetne

mi

önhaszna csorbulást

által

egyszerre ismersünknél terem azon

s

igen kellemetlen és szigorú nyilatkozattal, hogy lefoglalandja az intézet irományai közé leléteménye-

nem tudom hányadik

zctt végrendelet

a

vagyon kilencztized

részét.

A

nem

veszt

ez

félre

igen

—

kérte az intézet ügynökét,

—

magától tudom

pontja szerint

hatott,

csak

arra

ezt személyesen ön-

várna néhány napot, azután te-

Erre ráállott az ügyvéd és senkinek nem szólott ez id alatt.

het, a mit akar.

Újból az

úr

magát,

jelentvén helyett

az

két levele

zárva

ajtót

találta,

maradt a hátrahagyott

inasnál.

A

levelek egyike az intézet ügynökének szólott,

melyben

cselekednék

ezt,

felkéri

nem

szavai szerint, miután

rövid

viszonyait ily

hogy a másik

id

levelet

alatt;

adná

a

végrendelet

bírta rendezni kéri

által

pénz-

egyszersmind,

tulajdon

ügyvé-

dének.

Az ügyvédéhez Kaliforniába kéri,

hogy adja

az

czimzett sorokban elmondja, hogy

távozott által

tizedrészét

néhány

ezer

a jószágokat az

— intézetnek, — forinttal

;

kamatoztassa; ha szüksége lesz,

mindaddig ne gondoljanak vele. minden pajtásinak, s azon ismersinek, kik elég szívesek megemlékezni róla. A szegény ügyvéd mindenfelé szaladgált s meg nem kapott útis tudta a rendrségnél, hogy ura levelet minden keresése daczára azonban nem majd kér pénzt,

Búcsút üzen

;

találta

többé

megbízóját,

s

végtére kénytelen volt

^37

hogy csakugyan ninrs Pesten, sem Magyarországban. Mint okos ügyvezet pedig nem fogadta átlátni,

a gondatlan

fiatal

szavait,

hanem pert

kez-

akart

úgy legalább késleltesse a szomorú ügyet, mert nem hagy fel minden reménynyel.

hogy

deni,

—

Hisz

ez

—

egész regény,

1:

aratom,

—

monda

képzelem, hogy összedugta most G . . gróf, minden embev a fejét, s magyarázá mindenk' a maga egyéni felfogása szerint e tíntal ember valóban szomorú állapotát hiszem, hogy rövid id .

;

múlva

kés

meg

fogja bánni

—

könnyelmségét,

—

s

akkor

leend.

— De kicsoda tehát kérdé G grófné. — Mondtam, hogy .

.

ez ember, hogy hívják ?

—

.

találják ki,

mert érdekes va-

lóban, mennyire meglepett

mindnyájunkat e hír; nemcsak szomorú, hogy történt, de kétszeresen az, hogy szeretett fiatal barátunkat érte.

—

Ugyan kérem, rnagy

kíváncsiságunkat; engedjen

úr, ne kínozza tovább gyengeségünknek, hisz

úgy sem találjuk ki. Mi oly régi idtl fogva lakunk már falun, hogy alig ismerjük a pesti társaság minden tagját.

—

nem

Megmondom bírják

tehát,

kitalálni.

E

mert nem akarják, vagy

fiatal

barátunk

nem

más,

mint Zendy Kálmán.

Ha

tudta

volna,

mily

egész társaságra e név,

varázshatással

bír

az

mennyi bánatot áraszthat az itt egybegyltek kedélyébe e kis történet, bizonyosan nem mondotta volna cl, ez egyszer szívesen másokra bízta volna újságok elregélését.

43^ Szerencséjére

nem

is

elbeszélés alatt hallgatott, va-

Ágnes az egész

bens

lami

vette észre, mi hatást gya-

nre.

koroltak szavai a két

elfogultság

vett

érezte volna, hogy a történtek

t

mintha

ert,

rajta

érdeklik, mintha

tudta volna, hogy új csapás várja.

E

lehete

sejtelemnek

tulajdonítani,

másrészrl

pedig az egész váratlanságának, hogy azonnal ki nem tört mindaz szavakban, mit éreztek az egy-

más

mellett

G

.

.

ülk.

grófné alig

.

szemeit,

félt,

hogy

merte Ágnesre csüggeszteni

pillantása könyzáporral s a két-

ségbeesés kifejezésével fog találkozni.

Mind

a mellett

Ágnes,

ki

annyira

megszokta a

egy id óta, mennyire csak lehetsényugodt maradt s nem árulta el bens st mondhatnók, már is azon gondolko-

lélek kinjait

ges

volt,

harczát,

hogy lehetne megmenteni s visszavarázsolni benne szerelmes minden reKálmánt, -- mert ménye egy szebb jövre örökre elvesz. dott:

G

tn

.

.

.

grófné, mint ügyes

jeleneteket

nem

szakítá a kellemetlen csendet

ki

a fel-

volt, ki

félbe-

háziasszony,

kedvelte, s

els az

rnagy

felé for-

dulva, így szóla

—

Valóban nem vártam volna e nevei, hihetetlátszik, hogy ily jellem ember annyira en-

lennek

gedjen az indulatnak, hogy ez érzése szólván önmagát

—

Én

úgy-

—

vága

pedig természetesnek találom,

—

Kálmán nem rnagy; erejét, nem tudott fölületesen érezni,

közbe az szíve

miatt,

feledje.

pazarolta

el

e sze-

239

relém annyira ert vett szívén,

hogy

ha

szerettetett volna, örökre boldog, s így

szerencsétlen

leend.

.

örökre

érzületek

pénzügyeit, életünk e prózáját elhanyagolja.

felejti, .

hatalmas

ily

viszont

természetes, hogy anyagi gondjait

sérülnek, annál

G

Kinél

—

Kálmán

hogy minden szó, mely szomorúan hat

grófné érezvén,

.

esetét

nem

Ágnesre,

illetleg kivánta

mondatik,

folytatni e tárgy

megvita-

tását.

Más,

közönyös tárgyakra

míg a

fonalát,

irányozta

a

kezdvén,

társaság, esteledni

beszéd el

nem

oszlott.

G

.

.

.

rnagygyal

az

a

nappali

teremben lev

tekézasztalnál mulatott.

Ágnes hamarább, mint szokása volt, bágyadtságot adván okul, ment szobájába, barátnje által kisérve, ki

nem merte

elinteni az

rnagy

beszélyét.

Jobbnak és üdvösebbnek gondolta, ha els pillanatban magára hagyva, a gondolatok s eszmék egymást emésztve teremtnek határozatot s tiszta felfogást,

késbben cselekvséget; mert hogy Ágnes

most tétlen nem marad, azt bizton reménylettc és hitte.

Csak valóban érezni tudó

szív

foghatta

fel

Ág-

nes mostani helyzetét; reményeinek szépen felépült palotája, kinjai, egyetlen vigarza

egy

vilJar.at

által

— egyszerre mint-

sújtva l<3n semmivé.

XXXIV. (Az ügyvéd.)

Három

hogy Kardos rnagy elbeszélése

napja,

fekv kis ket most és ves-

fölzavarta, elkomorítá a vasút közelében falusi kastély lakóit;

—

feledjük

sünk néhány pillantást Zendy Kálmán

ügynökének

lakásába.

Gróf Zendy Kálmán ügynöke egyike azon régi jellemeknek, kik nemcsak a becsület, a törvényszabta eskü, de szívok és szeretetök sugal-

szigorú

lata után

ó

indulva végzik kötelességeiket.

fiatal

Kálmán nagyanyjának végvolt els is, ki intette a embert, nem annyira komolyságra, mert már

arra

nem

volt

ugyanaz,

rendeletét föltette,

—

szükség,

volt

magábaszállásra

leginkább

ki

—

;

fájlal á

s

volt,

Kálmán

ki

hanem cselekedetre, talán Agncstn kivül

viseletét s

ennek szomorú

következményeit. Sokkal idsebb

volt,

minthogy felfoghatta volna

ezen szerencsétlen szerelem mindent magával sodró,

—

szomorú befolyású hatalmát, sokkal inkább át volt hatva Kálmán iránti szeretettl s megbecsü-

semhogy egyszeren gondatlan vagy könynyelmségnek tulajdoníthatta volna megváltozott

léstl,

vise'etét s tetteit.

—

Itt

Podmaniczky: Az

van a 60.000 alföldi

forint,

vadászok tanyája.

ügyvéd

íír

.

.

.

,^2.

j

i4*

hiedelme Kálmán jószivsé-

Tántoríthatlun volt

gében

s

becsülettl áthatott

mi helytelen világot vetett az tztetett

nem ifjú

is,

tudta mindazt, jellemére,

ügyekvék az

erélyességgel

miért

jellemében,

daczára annak, hogy indokolni

ifjú

ket-

gróf va-

gyonának megmentésén.

Épen

Íróasztalánál ült s

irt,

midn

inasa belépett

e jelentéssel

— ha — nem

n

Egy

úrral, de sürgs mondandói vannak. Már megint zavarnak, nincs nyugtom csak

lehet,

kivan szólani a tekintetes

azonnal, mert

;

utasíthatom

az egész csak

dolog

A

Vezesd be, nem bánom, talán

el.

figyelemre

haszontalan,

szobába

lép

n

a polgári osztályból valónak

látszott, csinosan s tisztán volt öltözve,

efiys?erüséggel,

az ötven évet,

vonásai tak

méltó

alig

lesz.

—

korára nézve

kiejtése

tiszta

egyenesszivüséget

ae feltn

meghaladta volt

magyar

volt,

ílxoi-

s becsületességet

árul-

el.

—

urat,

Engedelmet kérek, hogy zavarom de fontos közlendim vannak.

a tekintetes

— Tessék helyet asszonyom, — mivel szolgálhatok — Nemde, ügyvéd úr gróf Zendy Kálmán ügyeit — Ugy grófon — követelése van foglalni,

?

viszi

?

van, talán

elfogadom,

s

a

?

azonnal az imént készült jegyzékeim-

hez csatolandom.

—

azt

Isten mentsen egészen más járatban vagyok, vagyok bátor kérdezni ügyvéd úrtól vájjon I

;

Poilmaniczky

:

Az

alfolJi

vadászuk

tunytijn.

l6

peng

60,000

meg

forinttal

menteni

Jehetnt-c

a

gróf vagyonát?

E

szavakra

az ügyvéd

arc^Yonásokkal nézett a Fel

s

alá járkált s

felkelt

n

székérl,

kétes

?

nyugodt szemei

közé.

egy ideig gondolkodva, így szóla

— Tréfál-c asszonyom, vagy pedig valóban komolyan intézé hozzám imént e kérdést? — Nem szokásom zni mások szerencséttréfát

lenségébl szándék

adom, hogy komoly

becsületszavamat

;

által

vezérelve intéztem e kérdést ügyvéd

úrhoz.

—

meg

Ha úgy

áll

a dolog, akkor azt

lehetne ugyan menteni ez

de

vagyonát,

csakugyan

megszerezni

újra

azt

nem

kellene

adósságot

mondom, hogy

összeggel

mert

csinálnom

csak kicserélése volna a kötleveleknek

s az

;

ez

egész

nem

összeget

—

gróf

a

lehet,

De

osztíná kisebbre. ha valaki találtatnék Kálmán gróf barátai

közül, ki az

említett

összeget

kötlevél

minden

s

sor írás nélkül ügyvéd úrnak átadná s tisztán csak a gróf megmentését tartva

szem eltt, mitscm gon-

dolna önérdekeivel, akkor lehetséges volna-c visszafoglalni

—

vagyonát?

Kétségkivül, csakhogy

szerint oly világban élünk, rint alig lehetséges,

hogy

felejti asszonyom, mimelynek fogalmai sze-

valaki a tetemes

úgyszólván

summát

odaaján-

minden kötelezvény nélkül, dékozná grófomnak, mind a mellett, hogy meg vagyok arról gyzdve, miszerint Kálmán becsülete nagyobb biztosíték bármi irománynál. Itt van a 60,000 forint, ügyvéd úr becsületé-

—

243

ben

Zendy

a

s

család

ragaszkodásában

reménytl

bízva,

lelkesítve,

eddigelé tapasztalt

iránt

azon

kézbesítem,

hogy rövid

lesznek mentve a gróf jószágai

id

—

biztos

meg

múlva

,

s

ha lehet,

visszaadva honának.

Ezeket mondván vett

a

lev

kezében

ki

n, egy csomó tárcsájából

bankjegyet az

átadá

azt

s

ügyvédnek.

Az ügyvédre hogy

annyira hatott e váratlan esemény,

alig tudta,

mellett,

miután

mi történik

—

körülötte,

kezében volt

mind

a

fölébredt

pénz,

a

benne hivatásának öntudata s így szólott: Így lehetetlen, hogy elvállaljam a pénzt, mert részemrl legalább szükséges, hogy elismervényt

—

adjak asszonyságodnak.

—

Csak tessék

az elszobába, ott

megolvasni feledtem

kimegyek

pénzt,

a

még egy

beho-

írást,

zandom.

Az ügyvéd

lelkiismeretesen átolvasta

gálta a pénzt, várta az asszony

meg nem hívén,

történvén,

hogy e

n

kozásában, künn

kiment

s

megvizs-

visszaérkeztét,

az

nem akarván

elszobába,

t

zavarni

mi azt

foglal-

leült.

Az elszobában nem

volt

inasától

senki,

kér-

dezte

—

Hol \an azon asszonyság,

ki

az imént nálam

volt?

— —

Rég

elment, tekintetes úr.

Siess utána, talán

még

eléred,

—

kéretem,

jönne vissza csak egy perezre.

Az

inas elment tüstént,

de rövid

id

múlva azon i6*

>44 tudósítással étkezett vissza,

a

nt, sem

sem

az utczán,

a

hogy sehol sem találta szomszéd boltok vagy

raktárak egyikében.

—

Még

ezt ?ohasem

tapasztaltam

—

kivli valami

még nem

forintot csak

amúgy ideajándékozni,

történt,

—

rend-

ily

60,000

peng

ezt

ki

tette,

nagyon gazdag és szerfelett becsületes ember lehet, mert önmagáról itéli meg embertársait. Nem is

akarom,

hogy csalódjék s azonnal megteszek már kezeim között van ama

mindent, mert most

varázshatalom, melyet

Kálmánt találhatnám

E

eddigelé

fel,

nélkülöztem. Csak

de talán az

is

sikerülend.

szavak után irószekrényébc zárta az összeget,

vn

kalapot

és

siet léptekkel

végig a

haladott

lépcszeten az utczára, örömtl sugárzó arczvonáN. N. intézet ügynökének szál-

sokkal tartott az lása felé.

K Mialatt Kálmán ügyvéde végig sietett czáin, azalatt pali

A^nes

termében,

—

elegend

várna

—

kinyilt.

szony,

valakit,

s

mintha

nem

elszoba ajtójának csen-

az ajtó nyílik s

A

illant el.

nap-

bízta.

felé,

ki

alá

sebességgel végezné kötelesrégét az, kire

Végre meghuzaték az

gje, terem

Pest uts

majd ismét az

majd az órára,

ajtóra tekint, mintha

teendit

nyugtp.lanul jár fel

—

alig ért

ni

léptek közelednek a

Ágnes az ajtóhoz

belép nem volt nem rég Kálmán ügyvédének más,

mint

s

az

már

azon aszszobájából

145

— Mi — Minden hírt

hozasz

—

monda Ágnes

felé sietve.

mint

történt,

meg

reményi ettük.

vaimnak.

hogy

Késbb

—

Az

egészen úgy ügyvéd annyira

nem

akart hinni sza-

rendén van, grófné,

volt lepve,

belép

a

eleinte

reávettem, hogy a pénzt átvegye,

—

tudván, de nekem akart legalább nyugtát adni ; hogy azt kivánja asszonyom, miszerint ez ügy egészen titok maradjon, elillantam, míg a pénzt elolvasta s

—

által nézte.

Köszönöm, Sára, nem

szolgálatot tettél most

nem tudtam

ha te

volna kire bízni

akarom

titkon

:

is

vinni,

nem ez

másnem

valóban

vagy,

—

ügyet,

P^dig mert ha Kálmán megtudja, ki

segített rajta, talán túlszárnyalná a

szíve

nagy

mi

képzeled,

köszönet érzelme

érzeményeit, ezt pedig miiiden áron

kerülni óhajtom.

E

szavakat

Ágnes

olyformán

ejté

ki,

mintha

nem az eltte álló Sárához volnának intézve, hanem önszemélyének, mintegy önmagával beszéJgetve árulta el legtitkosabb

N,

ki

szeret,

dent, mi legkevésbbé tete becsét

segít

vagy

érzületét.

nemde, híven fog kerülni min«sökkenthctné viszontszere-

erejét.

—

Ha

nyiltan

fellép

és

Kálmánon, nemde, mintegy erkölcsileg leköte-

lezte ez

embert elre és megvásároltnak látszhatott

volna mindaz, mi valódi becscsel csak akkor birhat, ha

öntudat nélkül fakad keblünk legmélyebb forrásiból. Sára rövid szünet utáp,

nely

alatt

le»ilt,

hogy

kipihenje magát cselszövényes és szokatlan kalandja után, így szóla:

1^6

—

Nem

ügyvéd

is

mennyire

hiszi a grófíié,

az

szereti

örömtl sugárzó képe

grófját, szinte láttam

minden egyes lövelléseit, midn szavaim folytán remény nyilt meg ura számára. Hála istennek, mert Így legalább mindent el fog követni, hogy mennél hamarabb megmentes-

—

senek ura

—

javai s

ezek

által

személye.

már nálam az

Szinte örüíök, hogy nincs

sok pénz, féltem az utczán, mindig

hogy

a

attól tartottam,

elvesz.

— —

Pedig még többször foglak felkérni

nem

nem fogod

titkos szolgálatra,

hason-

restelleni ?

A

legnagyobb szivességgel teszek bármit a grófné s édes anyjáért, részben meghálálom e tet-

tem

engem életem

azt a sok jót, a mivel

által

alatt

elárasztottak.

—

Ezer köszönet,

s

most

isten

veled,

viszont-

látás]};.

'

Hogy

az

itt

elmondottakról

fogalmunk

világos

lehessen, szükség

visszapillantanunk kissé, föl kell

keresnünk Ágnest,

midn

a társaság eloszlott

Sokáig

ült

szobájába vonult vissza.

s

tétlen

Kardosi elbeszélése után

dolgozó

asztala

eltt,

teste

mintha élet nélkül volt volna, szíve mködött. Egyike azon pillanatoknak, melyeket röviden érinténk történetünk hatotta

meg

elején,

valami Ágnest,

kedélyének erfeszítései ját,

által

midn

—

kellemetlenül

ilyenkor

egyedül

bírta csillapítani

feledni a rajta elkövetett vétségeket.

bú-

247

Ha

ama ritkán elforduló és csak megjelen szomorú tétlen pillanatokra, memily nag)', megmérlyeket Gerfalván átélt, visszatekintünk

futólag

—

hetlen köz van azok

s

a jelen között.

Mily könnyen orvosolhatóknak bajai,

érte

— —e

kedv

bánatot

a

pillanatnyi

M'ly rég mindez

fel.

—

öröm

tiszta

dogság

körül vettnek

által

választottjának

nem

mily rég

annak húrjait rencse

készül kebelbl

kihaltak e megtörni

érzelmek,

öröm

új

komolyságot órákig tartó víg

kedélyesség váliá

s

akkor

látszottak

villámsebességgel

!

rezgette

Alig képzelhetjük

ama

lényt,

tartottunk

kit

át

bol-

a sze-

életpályája

kez-

detén.

Sokan azért boldogtalanok, mert nagyon keveset, de legtöbben azért szerencsétlenek, mert nagyon sokat bír érezni szívok, fel

ket Mit

fekete,

Mi

a világ

nem

szkkebl

mondanak

értvén,

nem fogván

Ítélete.

túláradó nagy meredten maguk elé pillantó szemei? után vágyódott félig elnyomott, de mégis

búskomorságtól

idrl-idre felmerül,

haldokló

végvonaglásihoz

hasonló sóhaja?

Mit

parancsolt hangosan

dobogó szívének keblét

fenekestl feldúló lázas lüktetése?

Lelke és szíve e tevékenysége egy czél felé volt irá-

s

—

eszmében pontosultak egybe ez eszme Kálmán, a czél i.nnak megmentése és

nyozva,

egyetlen

visszavarázsol ása volt.

Ágnes neje,

—

c

nem

pillanattól

volt

fogva

nem

volt

Marosi grófné, nem

másnak

volt okos-

248

—

kodó Hny,

nem

szabályok

volt társadalmi

által

mindez egy-

szabályozott egyéniség;

és

lekötött

szerre elnémult és megsemmisült, mert

N

volt,

szeretett s

ki

meg

akarta menteni szíve

bálványát.

Mi

sok rejlik e szavakban

Kifogyhatlan

tettert

s

kincs

I

nem sznik meg

mely

ez,

áldozatot juttatni napfényre,

míg szeretet élénkíti den csepp vérét.

s

hullámoztatja

Mily sokra képes

a

szeret

mindaddig,

ereinek min-

n,

azt

Ágnes már

többször fényesen bebizonyította.

De n, ki

t

ki

megcsalalván szerelmét veszti

minden

megcsalta, feláldozta

—

reményei egész mindenséget, rontója

ki

s

feldúlója,

annak kétszeres

ldik ni jellemének

tiszta

azért,

hogy a

érzi,

nemcsak múltjának, de jövjének

hitetlen

s

érzeményeit

uj

is

meg-

indulattal fej-

ertl pezsg

tettereje,

szívének hatalma.

Ágnes uj

határát,

Még

G

. . .

álmatlanul töltötte az

éjt,

s

mire a hajnal

nyugvó emberiség sötét megmásolhatlan volt szándéka.

élettel

árasztá

a

el

aznap Pestre grófnéval

lát-

indi'lt.

dologról,

szólott a

—

elmon-

dotta terveit, reményeit.

Barátnje mint valódi n, nem mondott ellent Ágnesnek, csak arra kérte, vigyázna, mennyire lehet, mert félt az emberek rosszasága s Ágnes

—

rongált egészsége visszasülyedésétl.

Nemde, kénytelen érezni, mit Ágnes,

volt

—

G

,

.

.

grófné

is

ugyanazt

nemde, hasonló helyzetben

149

ugyanazt tette volna, mit tervezett most barátnje? De természetes, hogy ily nagyszer perczekben akaratlanul

is

féltjük azokat, kiket kedvelünk.

els

Pestre érkezvén,

te'^.ndje

Sára asz-

volt

szonyt hivatni. asszony a Dévay-ház

Sára

szolgálatában szült

^^S> -^gn^st gyermekkori éveiben ápolgatta s mindig körülötte volt, szerette, mint tulajdon gyermekeit s

minden bármi visszásnak látszó szeszélyét örömmel, csakhogy kedve teljék szeretett

teljesíté

Ágnesének, mint nevezni szokta.

—

Egyszer ma-

gyar asszony volt; de hosszas szolgálata

s a

nyert

kedvezmények következtében külseje f mveltsége némileg magasabb fokra hágott, s nem cgj'szer eszélyesebben s okosabban viselte magát, mint bármi okos vagy mveltnek látszó n. Most Pesten tartózkodott,

si;ükségeit

bven

kielégíti

nyugdija

sszegébl élve. Ezen asszonyt

hivatá magához, mert tudta, hogy bármit fogna reá bízni, azt titkon s a menynyire a körülmények engedik, ügyesen fogja vé-

gezni.

Sára asszony eljvén, jéveli

bajait,

hogy

az

elpanaszlotta által

mintegy

Ágnes

fér-

elkészítse

mindazon szokatlanokra, melyeket reá bízand. De Sára asszony, azok után, miket Ágnesrl és szerencsétlen állásáról hallott, mindent szívesen elvállalt; akármiféle

veszélynek azonnal kitette volna

magát, ha csak némileg enyhíthette szegény növen-

déke szomorú

sorsát.

Ezt várta Ágnes

s

ez egyszer ncra csalódott.

»5o

Minden

ékszerét Sára asszonynak adta

kérelemmel, adja vagy teremtsen

minél

zálogítsa el

több

pénzt,

hogy minden órai Az egyszer asszony

azt,

bízatáson,

nem

feltn értékek engedett, mintán eddigi

bajait

véve

tekintetbe

meg-

eleinte csodálkozott e

mi oknál

fel,

annyi

pénzre,

Késbb

voltak.

azon

szóval

nagy veszteség.

késleltetés

foghatta

szüksége Ágnesnek

—

által,

azokat,

fogva

lehet

mert ékszerei

azonban szívesen

megigérte úrnje, hogy valamint

elpanaszolta,

mindazon okokat, melyek

t

úgy késbb e

elmondja

könnyelmnek

látszó

lépésre bírták.

Sára asszonynyal végezvén, anyjához ment.

Ágnesnek falun,

anyja

G

grófnénál

veszedelmesen

leánya

mialatt

késbben tukjdoaszemeivel

—

is

Isten ho-Tott, Ágnesem, menve az öreg báróné,

írtad

beteg

volt,

látván haladó javulását,

visszajött Pestre.

felé

tartózkodott

—

—

monda

a

belép

hogy vagy? nem vagy üzented meg nekem, hogy be akarsz

jönni.

— Nem tehettem, édes anyám, mert rögtön hamagam. — S most fogsz mulatni tovább, nemde? — Még nem tudom, az körülményektl függ. —

tároztam

el

itt

a

Szükség

megjegyeznünk, miszerint Ágnes már falun elmondotta anyjJlnak mindazt, mit Gerfalván itt

tapasztalt s közlötte vele

elválási

mánról azonban szót sem

szólott.

Dévay báróné Ágnes sejdíteni

kezdé,

mi

szándékát.

Kál-

utolsó szavai után mintegy

bírhatta

leányát

?

rögtöni

»5'

Pestre jövetelre, mert hallotta volt már Kálmán esetét,

nem

kerülte

is

—

asszony

okos

e'

viszonya

szívbeli

ment

tiszta s

volt

szemei

anyai a múlt

tél

miután

leánya

minden

süha e tárgyról, az idre

Ágnes

figyelmét

De

alatt.

mint jó

viselete

—

hibától

s

egészen

nem

szólt

körülmények közben-

s a

Ágnes lelkületének fejldését. Édes anyám, folytatá kis szünet után Ágnes, hallotta már Zendy Kálmán esetét, eljöttem, hogy megvalljam azt, hogy szeretem ez embert s hogy minden áron meg kívánom menteni t. Megvallom neked, Ágnes, ezt vártam; már a múlt télen tapasztaltam, meglehet, hogy akkor jöttére bizván

—

—

—

—

még

nem volna közönyös reád ember; rettegtem akkor, inkább mint most, midn tudom férjed szívtelen viseletét. monda Ágnes könyes Úgy van, anyám, szemekkel harczoltam, míg csak lehetett szívem érzeményei ellen s ha férjem úgy viseli magát, mint én azt reménylettcm s követelhettem csalódtam, mintha

nézve c

fiataJ

—

;

volna,

—

—

bizonyosan

Most mi sem

e

elfojtom

tartóztat,

—

tilos

indulatomat.

magamat

átengedtem

szerelmemnek, lelkem és szívem egész erejével.

Dévay

báróné

annyit tenne, mint ját;

hogy

látta,

itt

még inkább

csak

ellenkezni

felizgatni

állapot-

gyermekét pedig annyira szerette, hogy

bírt ellenkezni vele; s

düli

üdvös

út,

nemde

ha az ilet

i'y

jobb,

st

az

alig

egye-

viszonyai között szü-

léinkhez folyamodunk idegenek helyett?

—

S

Kálmánt ?

mi

—

módon kivánod megmenteni Zendy

Már

elutazott,

vagyona per

alatt van.

»5»

—

30,000 forintra van

még szükségem,

ez összeget megszerzi anyám,

mentvék

s

—

megszerzésérl,

Kálmán

valamint

úgy,

—

így jószágai

ha

meg-

visszaérkezése eszközölhet.

Ezek után még hosszasan általadni

—

ügyvédének,

leánya,

ez

összeg

mint akarja azt Ágnes

arról,

s

szólottak

—

mert édes anyja

megegyeztek abban, hogy

neveik ez ügyben semmi esetre ne szerepelhesse-

—

nek,

Ágnes

az

által

imént

említett

okoknál

fogva.

Dévay báróné nak

köszönheté

anyai

szeretetének

Ágnes,

hogy

kezei között volt az említett összeg, sítve

ékszerei

ama 60,000

árával,

forintot,

fejezet elején

s

gazdagságá-

néhány nap

—

eléteremté rövid

alatt

ezt egye-

id

alatt

melynek mikénti átadásánál e

jelen voltunk.

XXXV. (Váratlan vallomás.)

Ágnesre nézve

a most Pesten töltött

ki\ül izgatottak, félelmetesek s

napok rend-

mégis reménytelje-

sek voltak.

Úgy

mintha e néhány nap fogna

látszott,

Ítélni

sorsának jövje, szenvedései enyhülése, vagy örökkévalósága

felett.

Alig hagyta

el

olykor szállását,

mikor

kivéve,

anyjával volt.

Csak lakása

estefelé, alatt

elterül

hsében némi

Megmondotta akar elfogadni

gyérülni keresett

sétatér,

kezde a

;

fák

a

ott

enyhülést, ersbülést a szabad

kellemes befolyása

Midn

midn már

leveg

által.

cselédeinek,

hogy

senkit

sem

bárki jelentse magát, utasíttassék

el.

egy este kiindult a sétatérre, ezeket je-

lenté inasa

—

sága,

Már

háromszor

volt

mindannyiszor azt

—

itt

Örkényi Béla

mondám,

rosszul

nagyvan

a

nagyon sajnálja, mert azt monda, sürközlendi vannak. Ágnes, mint tudjuk, sohasem kedvelte Örkényi

grófné,

gs

Bélát,

most pedig még inkább

tartott

tle,

mint

*54

mert

bármikor,

Gerfalváról

—

Ha

attól

hogy összejvén

felt,

elj Örkényi

újra

eddig mondottál,

—

s alá a

fel

néhány

látható

nem rég még Ágnes nem

mit

azt,

senkit.

el

gondolatokba merülten

;

sétatéren Ágnes, alig volt

még

elkésett mulató, csend uralkodott c

oly zajos kertben.

hogy

vette észre,

igyekszik

meggyzdni

csakugyan

nem

m-^s,

t

kiséri

t

mint kémleldik körülötte egy

eltt

ismételd

úr,

nem fogadok

Kellemes május, est volt haladott

vele,

férjérl lehet szó.

s

valaki,

követ

észrevétlenül

hanem Ágnes

alak,

mint

hegy

arról, az,

—

maga

kit

járni lát.

Miután

bizonyosságot szerzett ma-

csalhatatlan

gának, bátor léptekkel egyszerre utóiérte Ágnest, s

meg: Engedelmet kérek

így szólítá

—

miatt,

a grófnétól e bátorságom de kénytelen vagyok, annyira fontosak a reám

—

hogy minden áron is, de szólani kivánok

bízottak,

perczig riadva

s

megijedve tekintett

zdvén annak

—

kilétérl,

s

fel

habár csak néhány

úr,

Ágnes

és

meggyfelelt:

így

hogy miután már

nem fogadtam

én

fogva sem

világos akaratom, melynél

— Fel-

grófnéval.

megszólítá,

ki

Azt hivém, Örkényi

többször volt nálam

a

el,

eléggé annál

látni,

kevésbbé szóllani sem kivánok önnel. Megfoghatlan értelme s hatalma a hiúságnak.

A

hidegen

hova

czéloz-

Bélára e szavak varázservel

hatottak.

megfontoló nagyon

volna,

nak,

mora

min alapszanak

is

átlátta

azok

elaltatott némileg,

;

,

kiben

kit

a szerelem

fölébredt

má-

hiúsága-

^55

nak csalékony érzelme, másképen magyarázta azok értelmét.

Azt

jöv

hívé,

melyben reményteljes

pillanat,

a

itt

számára; nemde, Ágnes

nyílik

még

tl, Örkényitl pedig

inkább,

mindenki-

fél

mert érzi

el-

hagyott állapotának szomorú voltát, érzi, hogy most

mint

inkább,

talán

idegen,

új

szély környezi

E

más

alkalommal

szerelem hatalmának,

—

engedhetne

hogy ve-

érzi,

ezt lehetleg kerülni kivánja.

s

rögtön átvillanó gondolatok

keblén

által

bá-

engedve bosszút forraló ösztönének, így

torítva s

szól a

—

Ha

tudná a

mennyire

grófné,

mi

csekélyek

s

mégis

mondandóim, engedne kcrelmemnek, bizonyosan szentelne nekem néhány perczet életébl. Kérem, gondolja meg, nevezetesek,

mi csekély áldozat

—

életbevágók

tegyen kivánságom szerint.

ez, s

Örkényi úr nekem nem mondhat

vendeztett; szomorút get hallottam,

hogy

szem,

s

elkedvetlenítt pedig ele-

mostani

éltem

semmi örmert hi-

szakában,

megmondotta mind

barátja

azt,

mi

történt.

E

szavakat

zéssel

Ágnes elkeseredett

monda, -

idegen indulatok

lelkét

-

új,

e

s

gúnyos

pillanatokra

eddigelé

ismeretlen

kölcsönzének képének, melyben megsértett kintély

nek.

—

rázatát

s

vesztett

szerelem

egyivánt

kifeje-

megszálló jellemet

ni

te-

tükrözdé-

Béla Ágnes arczának minden egyes szik-

örömmel

leste,

mintha közelíteni látná ama

rég várt pillanatot, melyben remény nyílik e szép szívének bírhatására.

n

A 56

—

Tudok mindent,

—

—

Béla sajnálattól

folytatá

szívembl fájlalom

a grófné hangon állapotját, s épen ez oknál fogva, hacsak lehetsésegítend veszélyteljes helyzetén, kívánnék ges, csak néhány szót váltani, kérem a grófnét még

áthatott

egyszer, ne tagadja

meg

e csekély kérelmemet.

Sokszor engedünk az életben kérelemnek, meg-

gyzdésünk, legbensbb

ellenére, csak

akaratunk

hogy szabaduljunk az dkalmatlan kérelmeztl, hogy szabaduljunk nyomasztó jelenlététl. Béla jelenléte kétszeresen volt nemcsak alkalmatlan, de kellemetlen is Ágnesre nézve, mert szomorú emlékezetei egész árját újra fölizgatta már azért,

úgyis eléggé hullámos keblében.

Engedett tehát kérelmének,

s

e

szavakkal

for-

dult Bélához:

—

Nehogy

illetlennek

látszassék viseletem, en-

gedek sokszoros kérelmének, ha úgy nap két órakor honn leszek.

— Köszönöm

tetszik,

a grófné szívességét, a

hol-

legnagyobb

örömmel veszem igénybe engedékenységét. De most már nem akarok tovább alkalmatlankodni. Jó éjt

— még

grófné,

nagyon

is

szor követeli

dozzuk

E

egyszer engedelmet kérek talán

bátor viseletemért,

tlünk

azt,

mácok érdeke sok-

hogy önszemélyünket

ál-

fel.

szavak után Béla távozott.

Ágnes azt gondola, talán még sem annyira rossz ki tudja, hátha ember Örkényi, mint gondoltam czélt nem most jót akar; sajnálom, hogy így van, érend, tolakodása által pedig mintegy mégsem mi-

—

^57 síté

azon jó behatást, melyet szavai tehettek volna

reám. Viselete a hizelgést, tekintete az alattomosságot

s

Az bírt

hogy Ágnes nem

est annyira kellemes volt,

megválni

ideig

nem

kétszínséget látszanak elárulni.

alá

s

fel

szabad

a

Még

természettl.

gondolatai messze

járt,

természetes-e, ha ily viszonyok között a

lever

Béla pontos Alig múlt

az estét

el

napot

Jó

grófné,

még

mindenek eltt

követ nap

szállásán

magát, bebocsátlatott.

—

nem

ell

fogok

délutáni

termett;

—

?

két

bejelentetvén

monda

belép

a

—

vegye köszönetemet

egyszer

azon áldozatáért, hogy elfogad,

zdve,

viszonyai

volt.

Ágnes

órája, s

nyomasztó

s

meg-

menhelyet

mérheti en tenger habjai között kerestek azok, a jelen

egy

elágaztak,

legyen

s

e

visszaélni

meggy-

néhány

drága

perez czel.

— Utolsó szavai értelméhez képest tehát felkérem

Örkényi

urat,

legyen szíves röviden közleni velem

mindazokat, melyekrl tegnap este mint nagy fontosságú ügyekrl

emlékezett.

— Ügy van, grófné, annyira

mit mondani kivánok, hogy

komoly

alig

s

fontos az,

van e pillanatban

arra bátorságom, melyet föltételez azok elmondása,

—

Megvallom, nem értem, nem foghatom meg, mirl kivánhat velem szólani mert mennyire én ismerem Örkényi urat, bátran szokta volt megmondani mit hisz vagy tett e, vagy amaz ügyrl, ;

vagy dologban.

—

Önmagunk

Podmanicxky

:

Az

irányában többnyire

alföldi

vadátzok tanyája.

kíméletlenül 17

258

szoktunk cselekedni, ván,

terntészetesen,

lelki

ernk.

—

Ha

—

másokat sérteni nent akar-

hogy

esetekben

ily

csökken

reám nézve, ne hozza el,

kellemetlen

én minden esetre köszönettel fogok tartozni öncsak túlzott kérelmeinek nek e szívességeért,

—

engedve, fogadtam

—

Engem

ma

el

is

látogatását.

igéret, szent Ígéret köt

;

a felelsség

terhe nyomja lelkemet, ez érzelmek kényszerítelek

mindarra, mit

mondok

Tudja

meg

kinek

feladata

és cselekszem e pillanatban.

hogy küldött vagyok, kényes, azon tér pedig, melyen

tehát a grófné,

mozogni kénytelen, sikamlós. Küldött, Örkényi úr? s

— —

meg nem

megvallom,

A

grófné

ki

küldötte

hozzám,

foghatom. neheztelni

csudálkozni,

talán

is

fog, de feladatom sokkal szentebb, mintsem, hogy most már visszaijedve, meg ne mondanám a puszta

—

már réigazságot. Gyula küldött r grófnéhoz, gen kívántam volna szólani, de azt nem tehettem, mert a grófné falun

— —

s

beteg

volt.

Tehát egyedül férjem nevében

mégis

Úgy

van, grófné.

nyughatatlanul

szól.

Gyula pedig félelemmel s mit határoz and jöv

várja,

sorsa felett.

—

midn

Lássa Örkényi azt

úr,

ho^y igazam

mondám, hogy meg nem

volt tegnap,

foghatom, mi-

ügy hozhat kettnket érintkezésbe; gyanítottam, hogy Gyula nevében szóland hozzám, de bizonyossá is teszem arról, hogy most már semmi féle

esetre ki

nem

hallgatom önt.

259

—

meg

Gondcijí.

nemde, egyike, ha megbánva vétgrófné,

a

legfenségesebb tetteink

mit

tesz,

keinket, bocsánatért esdeklünk.

—

Igaz,

bánja

azt,

helyett.

hogy szép

—

Ha

de

ki

valóban meg-

nem küld mást maga szívében még egyetlen szik-

férjem

rája fénylenek a régi

bl

tett ez,

mit cselekedett,

szerelemnek,

ha

igaz

szív-

akarta volna jóvá tenni mindazt, mit irányom-

maga jve vala felém, egy pillanatig Soha oly híven nem teljes/tette egy kérelmemet sem, mint búcsúlevelem ama szavait, melyekben kértem, hogy ne kövessen. Megvallva az igazat, ezt vártam, meggyzdésem zugallá, hogy ezt felelendi a grófni, mondottam Gyulának, de nem volt annyi bátorban

vétett,

sim

késett volna.

—

—

—

—

sága megjelenni neje eltt.

—

E

félelem eléggé

lottságát.

Kétszeresen

bizonyítja fáj,

hogy

tudott irányomban, oly hosszasan,

lélekervel

sem

bír,

mindent, felém jöjjön nettel

rom-

lelkülete az,

vétkezni

ki

még

csak annyi

hogy pillanatnyira feledve s megbánja vétkeit. Köszömert

tartozom egyébiránt e gyengeségeért,

könnyebb megtagadni valamit egy idegentl, mint volt férjünktl.

—

reám

Nem

képzeli

is

mostani

a

grófné,

szerencsétlen

mennyire hatott

helyzete,

—

bármit

képes volnék áldozni, ha segíthetnék csak némileg baján.

—

Köszönöm Örkényi

úr szívességét,

"^^g> 'Jy helyzetekben leginkább

segíthetünk.

— higgye

önhatalmunk

által

Vannak pillanatok életünkben, mikor .7*

ao semmiféle varázser nem bírná megváltoztatni ke-

délyünk jük

egyedül azon

állapotát,

hogy lelkünk

dés,

meg

—S

erejére

bens meggyzmenthet-

támaszkodva

önéletünket az összeroskadástól.

a grófné

mindazok áldozatkész igyekezetét

s

tetterejét, mindazok érzelmeit, kik széppé akarnák

—

alkotni sorsát,

E

hova

észre,

cl

nem

kérdést

van határozva visszautasítani

értette

annyira

czéloz Béla,

—

minden rossz gondolat,

—

Ágnes,

nem

távol

?

vette

volt

tle

egyenes szíve termé-

szetességével ezt felelte

—

egy

Ki mások segítségére bízza magát, már mintbevallja,

mások

sítni

hogy vesztettnek tartja ügyét menynem vagyok én kénytelen visszautasegélyét, ki nem is kivánom többé ;

nyivel inkább

—

föleleveníteni mindazt, mit én örökké elveszettnek

tartok s tartani fogok,

Bélára Ágnes szavai

míg s

salkodás igézleg hatottak,

mint utasítja

el

csak

hosszasabb tár'átta s hallotta,

magától örökre Gyulát, mint akarja

még megsemmisíteni tett.

élek;

látása, e

is

annak emlékezetét,

Akaratlanul, mintegy földöntúli

késztetve térdre borult

—

s

kit

szere-

hatalom

által

ezeket monda:

Szeretem a grófnét szívem egész

erejével,

—

vagyok mindenre. Ágnesre e váratlan vallomása Bélának annyira hatott, hogy els pillanatban síig jutott szóhoz

parp.ncsoljon velem, kész

végre

mintegy

ezeket

monda

—

nem

Keljen

fölébredve

föl,

csalatkoztam,

Örkényi

s

borzasztó

hagyja

midn nem

el

álom

után,

lakásomat,

—

másnak, mint rossz.

a6i

embernek tartottam

alattomos

els

—

pillanatától fogva!

így

ismeretségünk

önt

magát Gyula

viseli

legjobb, talán most egyetlen barátja?

—

Ne

mit

utasítson

—

veszített,

mindenét azért,

Ágnes

a

a grófné

el

szerelmében

e

kJ

akarja ki

egy szerencsétlent,

—

Ha

imád.

kit

cseng

zsinórjára tévé kezét

ki

önt,

nem

azonnal

—

—

mindazt,

hogy képes feláldozni

érzi,

feleié

csengetyt,

újra

feltalálni

távozik,

tulajdon cs lédeim

kiméljen

meg

kényszerített viselettl

s

e talán

hagyjon

—

s

megrántva

által

a

utasíttatom

illetlen, el

ezeket

de reám

tstént.

ki e szavakat Ágnes, s megnyílt az ajtó Gyula lépett a szobába: Ágnes meglátva t, Bélára mutatva ezeket monda nyugodt hangon

Alig ejté

és

:

—

lm,

itt

van legjobb barátod, tanácsadód!

— Hallottam mindent tudom, mi kötelessé— miután vel_d szólhattam, édes Ágnes. — Ne hozzám, mert nem s

gem,

hallgatlak ki.

szólj

E Béla

szavak után s

Ágnes

a

mellékszobába

Gyula egyedül maradnak.

ment;

XXXVl. (A

lrinczi erd.)

Május )5-én reggel há:-om óra után az ülli vámszedk

országút sorompója eltt látjuk állani a egyikét, ásítozott

azon pillanatban,

nyujtódzott

s

melyben vele találkozunk. Arczán az unalom látszott tanyázni, kepének kifejezése pedig e fohászt bocsátotta az ég felé: Óh bárcsak aludhatnék még vagy hat órát, beh boldog volnék! Egy ideig fel s alá járt, nézte

—

—

!

—

a kifelé

men

kocsikat

s

várta az

érkezket;

heti-

vásár napja volt, ilyenkor sok dolog szokott lenni,

jókor lábra kelt tehát a szorgalmas hivatalnok.

A

szomszéd lebujból egy üveg égctettbort ho-

zatott s

tében,

—

épen azt hörpölgcté egy zsemlye kísére-

midn

pajtása érkezett.

—

—

monda az újonnan érkez Jó reggelt ! be vígan kezded a mai napot, adja Isten, hogy úgy is végezhesd.

—

Dehogy

vígan,

oknál fogva rossz

zsemlye az

meg

embernek

silány

Nem

ital

is

—

álmos

kedv, ámbár

vagyok

s

épen

ez

a pálinka rossz, a

hogy legyen még Mégis alig hihet, e

szerfelett kicsiny, jó

kedve

mennyire

is.

helyreállítja

akarsz velem tartani ?

életernket.

263

—

Szívcsen

folytatja

—

:

—

egy

felhajtva

s

Nem

pohárkát, így még álmos,

értem, hogy lehetsz

e felséges friss levegt jobban kedvelem, mint a dél forró óráit.

—

Én meg nem

mondani

is.

értem, hogy lehet ilyesmit csak

hogy

Látszik,

falun nevelkedtem

;

— —

az imént

;

módjára kivánsz

városi úrfiak

erre sze-

élni.

Miféle úrfiak? Képzeld,

még

már ez-

sohasem láttam,

ezt

eltt egy félórával

hajtott

erre Lrinczi

el

—

négy hintó telve fiatalemberekkel töltés,

pedig

már régen megszoktam,

azt te szereted, mint újságot

kerez

én

városban,

te

mit én

furcsa

felé

id-

nemde?

— Bizonyosan utasok dolgaik használták a reggeli órákat. — Nem mert podgyász

uján járva, fel-

s

lehet,

nélkül, csak

amúgy

könnyedén üveges hintókban mentek

erre,

egyszerre hajtottak volna

hogy négy hintó

együtt akarnak valahol

azt

el,

mulatni

de

;

s

ha

hihetném, a

egyenként hosszabb idközök után ügetett el a sorompó alatt. Csudálom, mint juthatott eszébe nyolcz embernek ugyanazon nap három óra eltt kelni, kilencz helyett.

— —

Én, barátom,

mi.it

tudod, deák voltam.

Hallottam, de mint én tudom, nagyon rossz.

— Nem

lehetetlen,

mind

a mellett ezt

tottam magamnak: de gustibus

dum, azaz a gustus sokféle

s

non

est

megtar-

disputan-

így *ehát kár azokról

disputálni.

—

Nem

is

bánom

én, h^.bár Pestnek valamennyi

2^4 úrfia

egyszerre hajt

sorompón, ha én

ki

is

úrfi

három órakor reggel

c

nem tenném.

volnék, tudom,

Hagyjuk el egy idre az ülli sorompó eltt vámosokat s ne kövessük még a Lrinczi felé tartó bérkocsikat, mieltt tudnók, mi törtSnt Gyula álló

és Bélával.

Gyula érezte, illetlen

hogy neje

volna kikelni

Béla

vonni kétszinsége miatt.

helytelen

szállásán ellen

—

s

t

rencsétlen s levert volna, ha sejthetné,

verekszik két

s

A

két

ott

is,

férfi

szót

férfi

a nélkül,

s

legalább

Tisztelte

részben Ágnes nyugalmát, kirl tudta,

ezeknek egyike

s

felelsségre e

hogy szehogy miatta

férje.

sem váltva indult ki az utczára hogy búcsúztak volna egymástól,

az egyik jobbra, a másik balra tartott.

De nem

válthattak szót

is

a

látott

tény

után,

hiszen világos, csalhatlan volt mindaz, mi történt

Gyula kénytelen val

visszaélt

s

a

hogy Béla barátságámaga alattomosságát s a mások

volt átlátni,

gyengeségét akarta felhasználni

önügyei

s

tervei

Gyula érezte e pillanattól fogva, ember, ki mélyen sebzetté Béla pedig nagyon jól tudta, hogy száz szónak is elmozdítására.

hogy Béla

csak egy volna vége,

Gyula

ily

t

ros.sz

t.

i.

párviadal.

gondolatokba merülten tartott lakása

felé.

Útközben ismeisei egyikével,

ama

arczú vadászszal találkozott, kivel a múlt alföldi

vadászok tanyáján barátkozott

fiatal

piros

szkor

meg

s kit

az

mi

J^ijelenté,

Podmaniczky

:

Az

alföldi

hogy csakugyan meghalt. vadászok tanyája.

268. lap.

465

nemrég tunk

—

kez

—

a Váczi-utczában egy másik pajtásával lát-

sétálni.

— mikor

:

—

Marosi,

napot

Jó

mond

a

ér-

feléje

meddig maradsz közöttünk ? de szeretem, hogy találkoztunk,

jövel s

Isten tudja

!

egy szívességre kérnélek, ha nem restelled.

— — —

vele

—

Parancsolj, barátom, mit kivánsz.

Ismered Örkényi Bélát?

Egykor láttam néhány

Bécsben

Kérlek tehát menj hozzá

ben, holnap reggel dolgot,

—

mert ez

nok,

váltottam

által

talán mások,

mert

a

s

hidd

kiket

t

ki

nevem-

kimélni

kivá-

tárgyává, de nincs

kihivást

dandi a, kibékülésrl pedig Sietek

j

végezni a el akarnám hogy lövünk. Az okokat, történik, nem mondhatom

válhatnának közbeszéd

szükség arra,

—

akkor

jókor

természetes,

melyek miatt e kihivás el,

s

szót.

nem

azonnal

is

el foga-

lehet szó.

fölkeresem Bélát, jó volna, ha meg-

várnál szállásodon

míg visszaérkezem a

felelettel.

Hol lakol?

— Az

Európa-szállodában.

Hanem

kérlek, mint-

hogy nekem itt alig vannak ismerseim, kérj fel még egy tanút és szíveskedjél magadra vállalni a/ egésznek rendezését.

—

Meglesz minden, mire szükségünk

van, nyu-

godt lehetsz. Fiatal

ismersünk

vendégfogadók

azonnal

egyikében.

mint Gyula mondotta megnevczé tanúit s

;

fölkereste

Minden úgy

Béla elfogadta a

következ

a

nap

Bélát

a

történt, kihivást,

reggeli

266

három órára

crJ ln

a lrinczi

kiszemelve

gyül-

helyül.

Mialatt

ez

Gyula,

történt.

dolgait rendbeszedé,

két

mennyire

levélkét

lehetett,

az

irt,

magával viend a viadal terére, melyben

hogy öngyilkos,

E

sorok

a másik

rö/iden

által

Ágneshez

búcsúzott

egyiket kijelenti,

czimezve.

volt

nejétl

el

halál

esetére s bocsánatot kért a történtekért.

Nyugodtan várta most a jövt s honn maradt, míg tanuj?. vissza nem érkezett, ki elmondotta, mint ln ejrendezve e szomorú ügy. Gyula tanuja távozta után Béla maga maradt, fel s alá járt

—

Mégis

szobájában,

tndve:

gondojatokkal

ily

magányomban pisztolyozásban gyakoroltam magam, most talán hasznát vehetem ez unalmas egyforma foglalkozásnak, idjó,

hogy

falusi

töltésnek.

Nem jobban

szabad elbizakodnunk, talál

nálamnál,

—

ki tudja,

késznek

hátha Gyula

lennem e

kell

végsre.

Ezek után kat

R

.

.

.

leült s

hosszasan

-hez, ugyanazon

irt.

A tele

nhöz, kinek

irt

lapo-

alakját a

sátán körmei között láttuk romkastélyában,

Bécsbe

Ouimezte, a borítékra e szavak voltak irva: «

Halálom esetére e

le /él

futár

rendeltetése helyére*.

Ügynökéhez

irt

még néhány

sort,

küldessék

által

—

s

végezvén

vn s kiment az utczára, szabad csapongást engedve keseren búskomor gonmindezeket, kalapot

dolatainak.

26j

Ama

négy

szednk

bérkocsiban,

látott

Lrinczi

haladni,

mert Béla május 14-én

ültek tehát,

vámismerseink

melyeket álmos

felé

tette váratlan

vallomását.

Az elsben Marosi barátunk

a

;

mint tanú,

tása, szinte

a

volt és

másodikban s

piros

fiatal

arczú

annak sápadt arczú legjobb

paj-

orvosink rgyike

harmadikban Örkényi Béla, a negyedikben, mely

kissé elkéselt,

Béla tanúi, kiket nincs szerencsénk

ismerni.

A

négy hintó az országúton

lén állapodott

a lrinczi

erd

szé-

meg.

Gyalog haladtak a kiszállók az erd mélyébe, míglen egy nyíláshoz értek, mely körülkerítve srség által, az itt történket elrejté az esetleg arra járók szemei ell.

A szott,

természet

iriss

májusi öltönyében vigadni lát-

míg az emberek

készülének elborítni

vérrel

szép zöld köntösét.

Rövid

ideig

tartott

s

a

tanuk mindent elren-

deztek.

A

pisztolyok megtöltettek,

adattak

által

:

lyekben kijelentik

vájjon a szokott a

kosok, megvannak-e.

A a

a

ellenfél

s

útján

Gyula

s

Béla igennel

lépésekkel

fekvetett fehér

Béla helyökre állottak

három szokásos, ilyenkor nagy

tosságú tapsot hangoztat á.

mehogy öngyil-

levélkék,

párviadal osok,

közti tér

sorompókat fidre

Gyula

sorshúzás

a két ellenfélnek.

Azon kérdésre

két

—

kendk

s

és

feleit,

kiméretett, jelölték.

a tanuk egyike

szomorú fon-

i6 meg

Alig történt után

el suté

A

golyó

roskadozni

Örkényi nyugodt czélzás

ez, s

pisztolyát.

ellenfele

vállába

bal

midn

kezde Gyula,

minden meglev

erejét s intve

fúródott

már

s

még

összeszedve

tanúinak,

hogy ne

közelítsenek hozzá fölsegélésére, czélba vette Bélát.

A

fegyver elsült

golyó

A

Béla holtan rogyott össze; a

s

szívét találta.

tanuk

vége leend

egyike

sem

hitte,

a párviadalnak,

hogy

ily

szomorú

— megengedhet

tehát,

ha zavarba jövének némileg.

Megvizsgálván az orvos Bélát, csakugyan meghalt. Gyula, vére elfolyása vid

hoz.

id

következtében

múlva tanúi karjai között

Ez

kijelenté,

jött

mennyire

alatt az orvos,

gedték, beköti íe sebét

s

?

elájult,

újra

hogy Gyula

fekv

nagyobb kényei emmel lehet majd megtenni a mtétet. vitessék, hol

rö-

magá-

viszonyok en-

azt kivánta,

azonnal a hintóba tétetvén, a közel

hogy

s

csárdába

biztossággal

Béla holttestét a hintók egyikébe hordozák s nagy kerülettel nem az ülli vonalon, hanem a kcrepesi úton hajtottak be a városba.

Ugyanaznap Ágnes jókorább gesen szokott

A

kélt,

mint közönsé-

volt.

tegnap hallotiak

s

látottak

felizgaták

ideg-

rendszerét annyira, hogy az álom kerülte szemeit.

Már

reggeli nyolcz

kinyíló erkélyen

ült,

termébl leveg jótékony

órakor a nappali

hogy a

friss

269

behatása kissé csillapítsa vére keringését

s

ez

által

kedélye túláradó hullámzását. Rjltette

magában, hogy legyzve ellenszenvét,

férjéhez intézend

néhány

feledve mindazt, mit

kérdre ezek

vonja

sort,

látott s

miatt.

Sajnálta volna, ha Gyulát

sen

fájt

E Az

balsors éri, kétszere-

volna a jóság érzetétl

nek, ha

zend

fölkérend t, hogy hallhatott, Bélát ne

lett

áthatott

kedélyé-

volna indoka egy netán bekövetke-

szerencsétlen eseménynek.

gondolatoktól áthatva

ült

tétlenül

egy

ideig.

napok eseményei annyira lehangolták lelkét, hogy úgyszólván az életet magát is unni kezdé, csak Kálmán iránti szerelme s azon remények, melyek c szerelemhez kötvék, bírta még utolsó

—

némileg

közelg

testben

könyckkcl

teltek

e megtöréshez

föntarta;«i

a lelkiert.

Búskomor tekintet meg, sírva fakadt

s

e

szemei

könyek- elidézte

midn

bülést élvezte egy ideig,

inasa

könnyebbelépett

e

jelentéssel

— — —

Sára

asszony

van

itt

s

kivánna a grófnéval

szólani.

Bejöhet

—

szívesen látom.

Engedelmet kérek, grófné, monda a belép Sára, dt tegnap estve esetleg nevezeteseket tudtam meg, ezeket elmondandó, siettem a grófné szállására,

—

jókorább,

mint

szoktam közönségesen.

hogy már rég fönn vagyok, nagyon szeretem, hogy eljövél, már küldeni akartam utánad, Látod,

újra egy kérelemmel fogok alkalmatlankodni neked.

270

— — —

—

Parancsoljon,

tudja,

hogy

szívbi

tiszta

teszek mindent.

De elbb mondd

mit tudtál

el,

meg?

Képzelje a grófné, tegnap estefelé csendesen végigballagtam az országúton sok végzett dolgom atin,

—

mert Sára nem egy háznál volt

végezte annak

—

ügye't

midn

som

felé,

gróf

Zendy Kálmán ügyvéde.

figyelmét

s

jártas s

ballagtam laká-

fáradtan

egyszerre szemközt tart Ki

azonnal félrementem,

akartam s

velem kerülni

a boltok egyi-

kébe siettem, de már kés volt, meglátott s utánam sietett. estét, asszonyom, monda Jó felém fordulva minek kerül, szívesen találko-

— —

zom

ily

páratlan

—

s ritka

jósziv emberekkel,

mint

a milyennek kegyedet ismerem, kivált most, miután

annyi gond nyomja öreg vállaimat. után

figyelmessé

környezi

Kálmán

— —

lettem,

azt

grófot,

s

—

hivén,

E

talán

szavak új

ezeket kérdezem

baj

az

ügyvédtl Mi baja van a tekintete* úrnak, hogy ily szomorú, minap jókedv volt, mikor elillantam. Úgyvan, feleié akkor hivém, hogy rövid id alatt rendben lesz minden s lássa, most bonyolódottabb s aggasztóbb uram ügye, mint :

—

—

— S mi oknál fogva, — megengedi e kérmiután eléggé, mennyire érdekel ura — folytatám beszédemet. — Bizonytalan-

valaha. dést,

láthatta

sorsa,

ság,

még mindig

aggasztó bizonytalanság

az,

mi

Kálmán gróf idegen útlevéllel utazott el s így szökevénynek tekintetik. Alig hoztam rendbe a nekem adott pénz által jószága legalább

viszonyait

szomorít.

és

zár

alá

vétettek

újra

az

intézet

»7»

—

hamburgi tudósításaim szerint pedig a múlt h-^ten több magyai* utazott el, de melyik, vagyis inkább egyikc-e Kálmán azoknak, azt nem áltaJ,

utazik.

A

nem tudom, mi név

meg, mert

tudhattam

személyes leirásból

az

itélve,

alatt

elutaztak

között van Kálmán, legaggasztóbb pedig azon elvitorlázott hajók egyike a

hogy az

—

elveszett volna,

volt a födélzetén,

—

mert ha megtartotta az Isten

ügyeit.

hónap

néhány

legalább

harmadik nap

reménylem, hogy Kálmán nem

bizton várhatjuk,

életét,

h-'r,

hogy ha tüstént nem alatt

rendbe

is,

hozhatjuk

Nemde, méltán vagyok szomorú? nemde,

elég okaim vannak

—

aggodalomra, bánkódásra?

Miután ezeket elbeszélte nekem az ügyvéd, képészrezelheti a grófné, mennyire megijedtem, s majdnem sírva fakadt. Névette arczvonásaimon hány perez múlva e szavakkal búcsúzott tlem Holnap, ha Isten megsegít, indulok,

s

:

—

akárhogyan,

de bizonyosságot szerzek magamnak uram sorsa

Még

fell.

mástól.

tem,

néhány szavak

Tegnap

mennyire

után

elváltunk

akartam

idejönni,

lelkiismeretem

engedé

ejte

egy-

de e

késrossz

hírrel.

— Nincs szerencsénk, rezg hangon. — Az — mmd

Sára,

— monda Ágnes

fáj-

dalomtól

igaz,

ménylenünk.

mondottam,

De ki

a mellett

még szabad

most mégis sajnálom,

tudja,

re-

hogy meg-

néhány nap múlva talán jobb sok bánattól megkíméltem

hírek érkeznek s akkor

volna a grófnét.

—

Ne

sajnáld, hisz imént

épen

arrr.

akartalak

a7»

hogy tudd meg Kálmán dolgában. kérni,

— —

a

még

más menhelyem, mint

marad

is

hatalom

ez

lányka,

mikor

Nem

is

len lehessen

meg

az Isten

jóságában.

Mely

bízni

borzasztó

Miért nem vagyok még mulattattál s kedvemben jártál,

enyimi

az

te

mily jó dolgom volt akkor

—

történt

Nem

földöntúli

tudja

mi

Talán megsegít

állapot

—

ügyvédtl,

az

hittük

I

volna soha, hogy szerencsét-

Ágnes bárón, csak édes anyja ne

mindezeket, mert nagyon elszomorodnék.

Igazad van, titkoljuk, mennyire lehet ez ageleget bánkódott

gasztó körülményeket, úgyis

már

miattam.

Rövid id múlva Sára távozott s Ágnes maga maradt bújával, közel a kétségbeesés végtelen örvényéhez.

Annyi kínok lehet,

meg

által

gyötörve, legalább a mennyire

még

kivánta gátolni a

netalán bekövet-

kezendket. Jánost hivatá

s

ezt kérdé:

— Tudod, hol a gróf? — Tudom, most voltam vadászával kély dolgom. — Otthon van-e? lakik

ott,

E

kérdésre János

zavarttá

ln, nem tudott

tént felelni, elsápadt.

— Mi vagy? — Nem

bajod,

—

asszonyom,

dani, mit tudok.

kérdi

—

volt cse-

Ágnes,

—

tüs-

rosszul

de nem merem mon-

173

— Mi Istenemi — elkéstem volna? — férjem párbajt nemde? — Ugy van. — Megsebesült-e, vagy nem? — Bal vállába ment golyó, eszmélet nélkül hozták haza azeltt egy — S Örkényi úr? — Halva maradt lrinczi erdben. — Borzasztó, mindennek én vagyok oka történt.

talün

-

vívott,

kérlek, felelj.

a

órával.

a

s

minden léptemet szerencsétlenség bélyegzi. Fogass, menendünk.

János, tüstént a grófhoz

—

Néhány perez múlva Ágnes Gyulánál volt, épen üdülni kezde s láza els jelei mutatkoztak. Ágnes feledett mindent, miután megtudta, hogy egykor szeretett,

az, kit

hogy

ápolja

azt,

—

boldogságát,

veszélyben van.

kérlelhetlcnül

ki

Elment,

megsemmisíté

szerencsétlenné tette szívtelensége

által.

Gyulára fenséges

nagyon

tette,

nejének

hatott

jól

mintha a pillanattól

e

szép,

e

fogva könnyeb-

bült volna állapota, mintha remélhette voJna,

Ágnes

megbocsátandja vétkeit.

Ágnes több napot kinek állapota

töltött

de késbb

szott ugyan,

a

beteg ágya

veszedelmen

eleinte

körül,

kívülinek

lát-

ellenkezre változván,

nem

egyszer közel volt a halálhoz.

Mi

rendkívüli erltetésébe került Ágnesnek,

mind e

külbehatások

Podmaniczky

:

Az

nlfSldi

ellen viaskodva,

vadiszok tanyiji.

még l8

hogy össze

«74

nem ki

roskadt,

—

azt megítélni

az

az élet viszonyait látta s érezte

ben, mely testünket

lyünket natnyi

egyaránt pihenést

parányi ert.

s

azon színezet-

lelkünket, szívünket és kedé-

nem enged pillaemészí minr'en még meglev

megszállva, s

képes egyedül,

XXXVÍl. (A

nap

Nyolcz

hogy

óta,

sir.)

a lrinczi

erdben

tör-

téntek tetemesen megváltoztatták történetünk folya-

nem

mát, ismerseink egyike

létezett

Elkomorodott kedélye, rossz

már többé.

indulatai áldozatául

pályáját, mely alatt esett s hamar végigfutotta mások ellenében elkövetett vétkeit megbosszulandó,

önmagát dönté

Ha

sírba.

a váczi út melletti pesti

sabb részén

keresztülhaladunk

temet legárnyékos

átlépjük

e

>zent

búskomor hely határit, szabad térre érünk. Ennek láthatárát néhány szelíd lejtés akáczfákkal és

beültetett

domb

E dombok

jelöli.

tetejének

egyikén, fákkal környezet-

ten látunk friss sírhantot, melynek

egyszer köve

Örkényi Béla nyughelyét tudatja az arra járókkal.

—

Alkonyodiii kezd,

minden

él

a

munka megsznt,

a világ

lénye pihen, nyugalom és csend ural-

kodik.

Csak azok, kik szívökben bút nak,

nem

s

bánatot táplál-

bírják követni társaik példáját

;

csak azok

nem pihennek még csak azok keblét nem szállta még meg a nyugalom jótékony angyala, kiket lelki;

ismeretük ébren

tart,

hogy minden egyes percae i8*

276 életöknck ugyanannyi átok gyanánt korbácsolja leikök

föl

lehet csendes habzását.

n

Béla sírján

fdé,

gyászruha

Testét

búskomor

tekintettel

szke

göndör, rejteni

térdelt.

halmon,

a

tömött,

hajának gazdag hullámai mintha el-

mindent

volna

igyekeztek

úrnjük

ell, mit

nagy sötétkék szemei

csüngtek

az

járók

arra

gondol, mi lebilincselte e rideg

földön.

Szép

imát rebegtek, imát, mely jóvá akarja

ajkai

talán tenni azt, mi

ellen

rég

szemei

—

vétkeztek,

felelevenítendk,

n

?

mi okból

világa vitt tévútra

s

domb hideg mélyében.

hervasztott e pazsintos

Ki e

könyeket hullasztának,

szemek

kit e

nem-

e csalékony ajkak

siratja azt,

fölelevenítni

kit

nincs többé hatalmában, kinek gyászos vége példa

gyanánt szolgálhat mindazoknak, kik elég gyengék vétkesekké lenni mások

Hogy mind

e

bnei

miatt?

kérdésekre

felelhessünk,

szabad kissé megállapodnunk,

el

kell

legyen

mondanunk

olyanokat, melyek történetünk folyamában eddigelé említésre

nem

voltak

ama hatalmas

örökkévaló hatalommal, a

nem

melyeket

méltók,

hattunk volna, ha ismét

elhallgat-

ama

biróval,

lelkiismeret

furdalásival

találkozunk.

B^la ezeltt öt évvel Olaszországba utazott.

Egy esetleg

kirándulása alkalmával Milánóból

megismerkedett

kik közönségesen

R

Bécsben

.

.

.

-rel,

ki

Comóba, szüleivel,

laktak, szinte e

szép

s

fenséges tájban tölte a kellemes tavaszi hónapokat. Részint a sors, részint Béla, úgy

akarták,

hogy

277

egy ideig e család körében tette kirándulásait, késbben hosszasabban mulatván velk egyszerre Florcnczben.

Béla akkor

—

rendkívül

s

fiatal

kedv ember

víg

még nem

s könynyen engedett minden szebb vagy kellemes behatásnak. Nem csuca tehát, hogy kevés id múlva,

volt,

kivált

bizalmatlanságot

midn

R

hogy

.

mu-

szívesen

.

.

megszerette.

lat vele,

E

tapasztalta,

ismert

szerelem

ln

viszonozva

a

Florenczben

s

nemsokára

hetek

töltött

két

a

ment egyetértésében, hogy csak a szülk R ... -el való házasságát.

alatt

annyira

fiatal

tartóztat-

ták Bélának

R

.

.

.

-nek

miután

szülei,

lányuk

kezét

kérte

tle s látván, hogy szomorú befolyást gya-

Béla, azt kereken megtagadták

lányukra e tagadó válasz

korol, részint kérve, részint

parancs

eltávolí-

által

ták az alkalmatlan udvarlót házok körébl.

Béla ez

idben

sokat szenvedett

R

s

mégis

bol-

t. Ez öntudat-teremtette remény nem cngcdé, hogy csüggedjen, hogy szerelme hljön, st a legfbb fokra

dog

mert tudta, hogy

volt,

.

.

.

szereti

csigázta azt

R

.

.

.

-nek

—

szerelme

maradt

a

fellengség

költi

és

mindenható

—

akkor legalább úgy látszott szüli által megszabott korlátok

nem közt.

Enník Bélára nézve azon mindennel fölér következménye volt, hogy szerelmi viszonyuk R .

által

táplálva,

szüli akaratának

fonódott titokban.

tn

R

.

.

.

ellenére

még egyszer

megingatni szüli akaratát

s

midn

is

.

.

tovább

kísérletet

újra

tagadó

278 választ kapott, elhatározta a két

menekülni e zsarnokság

Meg

volt határozva

nap,

a

menekülni

összejve,

melyen

ügyességgel

óra

az

által

a

hely,

Béla

nagy

s

fognak.

rendezett

vigyázattal

s

szökés

fiatal,

alól.

mindent;

el

nemde, e lépéstl függött egész jövje, boldogsága,

mindene?

A találkozás s

helyén szívdobogva várta Béla

minthogy ez késett egy

R

.

.

.-t

közel volt a két-

ideig,

ségbeeséshez.

S

R

.

üzente

.

.

nem

hogy meg van

hivé,

hanem

jött el,

is

néhány sor

azt

Írással

csalva,

hogy

határtalan

levelet,

megmár Béla azt

a helyett

rútul

midn

legszentebb érezményeivel, lelmetes

s

;

visszaéltek

felbontva a fé-

boldogság

meg

nyílt

eltte.

R

.

.

.

röviden megvallá Bélának, hogy gyötörve

félelem s lelkiismeret furdalásai hatá tovább

szülei

eltt

azt,

által,

nem

mit megtenni

titkol-

volt

el

határozva. Anyja lábaihoz borulva, megvallotta vét-

kes szándékát.

Ez

elhatározó

mert

koronázta,

siker

s

most

jóság-sugalta tettét

már

átlátván

szülei,

hogy nem

lehet

állapotját,

beleegyezte!: a házasságba, egy föltétel

—

alatt,

megváltoztatni lányuk kedélyének

ezt megtudandó, kéri

keresse

Bélát,

fel

újra szülei házát.

Béla szerelme annyira teljhatalmú volt, hogy mindenre képesnek érezte magát, örömmel, mintegy elérve s

legfbb vágyai tetpontját,

sietett

R

. . .

-hez

ennek szüleihez.

A

feltétel

nehezen

volt

megoldható,

ha tekint-

jük

nem

emberiséget, mint

ez

c változékony élet folyama

mutatkozik

ritkán

alatt

könny

:

öröm-

s

mel volt teljesíthet, ha valónak hjszszük mindazt,

magában

mit e szó, szerelem,

R

.

vozzék

?

hosszas

idköz

másfél

az érzelmek

Béla

hogy Béla lányukat;

lássa

c

lángol

felbonth tlanná

áldásuk

tá-

ha

még mindig egymásért

után

teendi

frigyét.

R

megölelte

boldog

és

ne

évig

akkor

szerelmök,

lnek,

foglal.

-nck szülei azt kivánták,

.

.

.

,

.

vlegény

-t,

még

mint

volt,

mátkává

s

soha

talán

s

mégis szomorú. pillanatban, e

Válnia kellett, c érzés

fájdalmas

rezgette

mintha kételkedett volna ban,

nem mintha

lékony szeszély

végs

keble

át

saját

hogy múszenvedélynek tart, de

mit

is,

okulva az emberek annyiszor tapasztalt gén, e gondolat

az a

lánykának,

fiatal

meg

hatotta

eFeledve t, htlenné

Nem

állandóságá-

szíve

csak hihette volna az,

perczben,

húrjait.

szívét

hátha

lesz,

:

gyöngesé-

csak

.

.

.

szeszélye

szerelemnek

mit

R

hátha

vall

és

hisz.

Mátkája kék szemeinek egy tekintete megnyugtatta Bélát.

Egy

csók biborajkairól

zdve, hogy ez ajkak szentebb

gy-

volt

mondhatnak csak

igazat

meggyzdésének

Féléve,

azt,

meg

mindent, a szerelem örökkévalóságát

feledve

leznie

Béla

s

mitl

tartotta.

hogy Béla Erdélyországban

nem

volt szabad

egész

R

.

s

leg-

.

boldogsága

.

-ei s

volt.

Leve-

híven teljesítve

függött,

alig

tud^a,

28o

mi történik azóta mátkájával, hol van, és szereti -e

még t?

Nem R

egyszer már

nem

hez,

egyszer

közel volt a végelgyengülés-

akart

indulni,

hogy felkeresse

meg szüleit, szüntetnék meg kínjainak mindinkákb növekv árját s mindannyiszor ígérete szentsége nem engedé, hogy eltörpüljön .

.

.

-t,

kérje

szenvedélyének hatalma

E

alatt.

R

egyikén levele érkezett

kíntelj cs napo'c

.

.

apjától.

Meghallgatta a sors

szenvedéseim fohászit,

gondola Béla, mikor kezébe véve a ismerte

R

.

.

apjának

.

Írását.

meg-

levelet,

Mátkám

ezt

ugyanazt

meghatva rövidítik hogy egy egész évvel hoszszabbra nyújtsák két ember boldogságát. szenvedi

s érzi,

mit én, szülei

a hosszas határidt,

S mégis

késett a levél

felbontásával,

—

hisz a

legkellemesebb bizonytalanság, nemde mindig csak bizonytalanság marad mindaddig, míg végre

meg nem gyzdünk

tán

E

kétes érzelemtl

arról,

tisz-

mi reánk vár.

reszket kezekkel

fogott a

sorok olvasásához.

Alig végzé

cl

s

felkiáltva lerogyott és sírni kez-

ki búcsúzik minden széptl, minden reménytl, szóval mindentl, mi életünket

dett,

mint oly ember,

azzá varázsolhatja,

mivé

azt tenni

vágyaink

hbbike volt. Egy ideig zokogva, meredt szemekkel vevé az elhullasztott sorokat

mintha mindazt, valónak,

mintha

mit

s

mégegyszer

tartalmaznak,

rosszul

értette

leg-

újra fölclolvasá,

nem

tarthatná

vagy

csalódott

28

volna,

meg

eldobván a

újra

s

levelet,

könyekkel teltek

ln

szemei, s e pillanattól fogva

Béla olyanná,

milyennek ismertük történetünk folyama

R

.

.

.

apja

röviden tudata

alatt.

hogy lánya

Bélával,

ezeltt két héttel ment férjhez önválasztása s akarata következtében. Nem csalódott, mikor azt vélte,

hogy csak fiatalkori álmokra fektetett ábránd vala mind amaz érzés, melyet szerelemnek tartottak. Sajnálja Bélát, de másrészrl megbocsátja mindazt a nyugtalanságot s bajt, mely által egy idre megzavarta volt házi békéjét s reméli, hogy Béla is

e

pillanatban

dolgot,

hidegebben megfontolta a

talán

nem fog bánkódni, st

talán

örvendeni,

hogy lánya nyiltszivsége egy könnyelm igéret szomorú következményétl megmenté t. Béla e pillanattól fogva rossznak

den embert

nem

lehetségét, szóval pusztává

Ha nem jelleme,

fájdalminak

sok-eiidézte

rideggé

a

szerelem

ln

kedélye.

után,

csillapulta

talán

jóra

hgalább részben, e csaHdá-

beteges

volna keblébl az

senkinek, min-

könnyen izgató természet

volt volna

változott volna ismét

s

hitt

tagadta

tartott,

—

állapot,

talán

el keserédes- okozta

nem

kiveszett

rossz

indu-

semmi széppel s jóval, mert nem hitte annak lehetségét s mint csalékony bálványt, le kívánta dönlat,

mely többé

találkozott szívében

teni a hamis istenségeket.

Bélánál ez

e

utolsó

nem rég még

azt láttuk;

naplójában.

hogy

gyzött

maga

vitte mindez vígkedély embert,

hová

;

oly nyiltsziv

s

érzette

ezt, azt olvastuk

aSi

Ama R

.

.

.

hosszú

-nek

levél,

melyet

meg

dolkodott, legalább

dani

maga

R

.

.

mit

.-nek,

.

ben

—

is.

h

hogy

még

cselekedett

Meg

Hiszen Ágnes

Ha

elárada minden

mely

Béla örül

mindannak,

igyekezett

ber

boldogságát,

teli

más

sze-

ama keserséggondolatján.

s

Gerfalván

még kevésbbé

g>'enge alapra

teszi, lehetetlen,

rossz tettei-

látott,

volna alattomosan aláásni két em-

nem úg\'is

akarta mondani

tettein

mit

mon-

ln

fellobbanó

iránt

relme nem egyéb, mint kifolyása nek,

mivé

még

hozzá

volt

úgy gon-

eg)'szer

s

kö-

htlensége

élettl,

az

akarja

e tette következtében. .-nek,

.

befolyásnak

mátkája

reája

Mieltt megválna

gyakorolt.

R

azon

tartalmazta

irt,

vetkezményeit,

napon

melyet párbaja eltti

ép.'tett

lakot.

megingatni

S ha

hogy megszeresse kinek

iránti szerelmét,

az

nem

azt

kiben tisz-

azt,

férjét legjobb ba-

Vannak érze'mek, melyek soha nem meg keblünket, bármi ervel nehézked-

rátjának tartja. szállhatják

nek

érzelmek

reánk, míg becsületes, tiszta

is

va-

gyun>^.

Béla levele megtette hatását Bécsben.

R s

.

.

.

boldogtalan volt házassága

lehangolt

hónap eltt dett

kebel,

özvegysége

óta,

férje

szomorú néhány

meg. Alig van annyira elvetememely nem volna fogékony többé a

els

szerencsétlen

lepte

meg

Elolvasván

alatt,

halt

lelkiismeret föl ébredésére.

s

mert

—

pillanatától

R

.

.

.-t

fogva

házi

ezen

köre érzés

—

nem ritkán kétségbeesésig. Béla sorait, még elevenebb színekben gyötörte

ragyogott eltte a vétkei

által

feltüntetett rossznak

a83

mve

s

nem

határozta

t

kerülte

még, jóvá tenni

meg

a

sietni,

ezeltt

évekkel

mit

azt,

el

nem kés

ha

ott,

roncsolt

szentségtelen kezekkel.

Késn

jött

nem

Béla

;

nánt, annak sírjához

Mialatt lapítani

R

.

.

le,

kit

meg.

ölt

Ágnes

csil-

szállásán

más jellem, de nem kevésbbé szomorú

egészen

Ágnes

.-nck

.

.

angyala gya-

Béla sírján imádkozva akarja

.

lelkiismerete felszólalását,

szemünk.

jelenettel találkozik

—

kozik,

a bosszú

Jánczolják

R

de

volt többé,

megmaradtak, hogy

kinjai

három orvos tanács-

nappali termében

komor, meggondolástól áthatott arczvoná-

saikon aggály látszik

nem

nyugalom mindaddig^ míg

Pestre

bírná többé

székelni, mintha a

megváltoztatni

tudomány

mit

azt,

a

sors

és körülmények vaj keze határozott. Hálótermében még szomorúbb s levertebb kép-

pel találkozui^k.

Ágnes eszmélet zott

szemekkel

nélkül, hervadt arczczal, hálód-

fekszik

ágyában,

—

néha-néha

mintha beszélni akarna, úgy mozognak ajkáig kezeivel valamit keresve kapkod maga elé. Els tekintetre megtébolyodottnak látszik, oly

nem

arczá-

nak kifejezése.

Ágya helyet,

mellett anyja és

könyes

G

.

.

.

szemekkel lesik

egyes mozdulatját

s

várják a

grófné a

jöv

beteg

foglalnak

minden

vészteljes per-

czeit.

Ágnes nem gyzte meg mindazt

a fájdalmat s

284 váratlan bút,

mely az utóbbi

—

reája nehézkedett,

gyergít hatalma

mellett töltött éjek

sülyedt

nemrég

néhány hónap

aggasztó

alatt,

vissza-

betegsége,

kiállott veszélyes

már kétszeresen

alatt

összeroskadván a férje ágya

eszmélet

most

nélküli

álla-

potába.

G

.

.

grófné megtudván barátnje veszedelmét,

.

hozzá sietett s édes anyjával együtt ápolta. Képzelhet, hogy minden, mit tudomány, figyelem, szeretet elidézni képes, az fel

Ágnes megmentésére.

A

ln

használva

most együtt lev orvosok

tanácskozmányának szüleménye ama véleményben

pontosuk egybe, hogy egyedül a természet hatalma bírná még megmenteni a beteg életét, a tudomány csak halasztani, de többé meggátolni halált

hirdet

Az orvosoknak báróné és

idre

G

nem képes

a

pillanatot.

.

.

e végitélete következtében

Dévay

grófné kénytelenek voltak rövid

.

elhagyni a beteg ágyát, nehogy bánatuk kitö-

rése megzavarja

Sára

leginkább érezte,

Ágnes

kissé helyreállott nyugalmát.

asszony a mellékszobában tanuja

volt

mennyire

inkább, mint bárki,

Ágnes

meghatották félt

ült

utolsó

úrnje

zokogva, fájdalminak, jellemét

s

azok pusztító következmé-

nyétl.

Gyula állapota kissé javult az utolsó napok alatt, de veszedelmen kívülinek mondani még nem lehetett.

Ágnes

ujabbi

veszélyes

betegsége reája

is

ag-

gasztólag hatott, mert inkább, mint bármikor, bánta

185

most mindazt, mit cselekedett,

hogy mindazok daczára

talta,

midn

kivált

tapasz-

Ágnes még mindig

is

szíve jóságának engedve, kész volt feláldozni s

feledve mindent,

néhány nap

nem hagyá

el

magát

ágyát e veszélyes

alatt.

Láza ennek következtében nagyobb ervel újult meg s nem akart sznni, pedig életereje nagyon csökkent a scb-okozta vérzés

s

lázas állapota

kö-

vetkeztében.

K Kálmán ügyvéde

elindult ura fölkeresésére; czélt

vagy nem, erre

ért-e,

Míg Ágnes nyelte

a

nem

bírunk

felelni.

már rég

haldoklik, addig talán

tenger vize

Kálmán

testét,

árjain libegve búcsúzik a világrésztl,

rinte

—

el-

vagy annak

mely

— sze-

reája nézve puszta s rideg lehet egyedül,

mert szerelmét nem bírta megszerezni annak, ben összpontosul lehet boldogsága, nyugalma.

Ha Kálmán

tudta volna mindazt,

és Pesten történt, mi sok

volna önmagát

s

bú

s

ki-

mi Gerfalván

bánattól menthette

azokat, kiket szeret!

XXXVlll. (Az

Az

1853-dik

tehát

így

alföldi

november hó els napjaiban s azok után, melyekrl az

évi

hónappal

öt

fejezetben

utolsó

vadászok tanyája.)

szólottunk,

élénk

jelenet

tárul

sz-.meink eltt az alföldi térségen.

fel

gyeptenger

Zöld alföldi

terül

el

homályban ültetvény

messze

elttünk

jobbra

;

a

mögötte az

látszik,

vadászok tanyája mellék-épületeivel,

megmérhetlen lapály néhány majorral

s

balra

nagyobb

tanyával.

A

gyep

emelked tos

szelid

arany hajtókás

tartva; lábai lötte

dombok- alkotta völgyében, égnek

két kútágas közelében,

mellett

nyúl,

körü-

malesve zsarnokuk ama

nyujtódzik, liheg

rakodik a fárasztó futás útin, szavait,

a zöld kabá-

kezében ostort

nevet a meredt

harmincz tarka kopó

nehezen várt

áll

vadászmester,

s

melyek kimondása után pré-

dául odadobatik az agyonhajtott vad.

Huszonnégy rül.

Részint

lovas tágas kört

gyalog járkálva

jártatják lovaikat,

paripáik

vagy

kantárszárait,

lovon

képez a falka köés

szivarra

ülve,

beszélgetnek

gyújtva

de eleresztve s

vitatják

a

megtett hajtás szebb jeleneteit, érdemeit.

A

párolgó lovak sebes lélekzete, leeresztett

fej-

287

— él

pihenve nézvén a körülöttük történket,

jel

mgyszer

bizonysága a nap

nemes

szaik e

szönetet bátor

Az

fáradalmainak;

lová-

simogatva, mondottak kö-

állatokat

fáradhatlan viseletökért.

s

idjárás ködös homálya e képet valóságos,

szépség vadászábrázolattá egé-

eredeti, páratlan szíté ki,

milyenekkel csak

ködlepte szige-

Anglia

tén t?'álkozhatunk.

Alkonyodott,

midn

képzdtek

egyes kisebb csoportok

vagy lépést tartottak a tanya

Kett

kezde

oszlani

a társaság,

vagy

s

ügetve,

felé.

vadászok közül gyalog maradt

a

—

s

lovaikat

vezetve, indultak társaik után.

E

nem mások, mint erdben látott

vadászok ismerseink, mert

gróf Marosi Gyulának

lrinczi

a

két tanuja.

—

—

Nagyon szeretem,

piros arczú,

—

monda

hogy végre

itt

a fiatalabbik

vagyok

;

alig

s

vár-

tam, hogy ismét közöttetek lehessek.

—

Én

is

ugyanezt tartom, mert

tegnap este értem

ide, s

hogy

mostani szárazságban,

magam

is

csak

mi szerencse, váratlan a ily

letesen keresztülvitt hajtással

nagyszer

nyithattuk

töké-

s

meg

idei

vadászatainkat.

— között

Mily

jól

lelietni,

esik az

embernek

—

ennyi pajtás

miután hónapokig idegen arczoknál

egyebet nem láthatánk.

—

Te külföldön

kán, vagy soha el,

én, ki

nem

nyáron

járván, lehettél

által

megye hegyei között

természetes,

ismersökkel

hogy ritde hidd ;

fontos dolgaim miatt

M

.

.

vol'.am kénytelen tartózkodni,

288

mintha a Kaukázust jártam volt

szigetelt

helyzetem,

volna be, annyira

annyira

el-

tudok

keveset

mindarról, mi a nagy világon történt.

—

Mikor utoljára kaptam hírt fellük, Ágnes már jobban levnek s veszedelmen által.

Gyula pedig fönn-

üdülni kezdett, de karját

még nem mozdít-

nek mondatott az orvosok járt s

akkor kivüli-

hatta.

— Hát Kálmánról mit — Mióta együtt voltunk Pesten, szólottunk szót sem. — Rendkivül hátra vagy, e hallottál?

s

ügyvédével

dolgairól,

azóta

szerint én, ki

nem voltam honn, nagyon sok újságot mondhatok neked, meg fog lepni híreim váratlan sokasága. De jobb

—

ha lóra ülünk, mert nagyon elkésünk.

lesz,

Nem

Midn

bánom, hanem

adj

elbb egy

szivart.

a két vadász lovon volt s lépést haladott

egymás mellett, a fiatalabbik így kezde regélni Ezeltt három héttel utaztam keresztül Drezdán bizonyos körülmény, mely e tárgyra tartóztata s

nem

nekem három hosszú napot

;

tartozik,

kellé

latnom a szászok fvárosában. Hosszú napot,

mumon-

—

dom, mert az csinos, de nagyon unalmas város alig tudtam mihez fogni, miután többször utazván már arra, nevezetességeit mind megnéztem vala ;

már.

szi meleg nap volt, minthogy Drezda környéke bvölködik szép táj-

Egy

s

délután nagyon szelid

képekben, son

magam

keresztül

dombos

is

elindultam gyalog az uj váro-

Losvicz

partján

felé.

fekszik.

—

E kis falu az Élbe melynek szomszédsá-

aB9

gában vannak ama kellemes fekvés szlhegyek, a drezdaiak nyári lakaival.

Fchégzs

kilátás

dombokról

nyílik e

fvárosra

folyó Elbére, a

mutatkozó hegylánczára

távol

magányomban

kerekedett

s

szinte

;

az

alattuk

Svájcz

szász

a

s

elhagyván

a

rendesen

tartott

falusi

lyén víg körben ültek

zendk

a

lakokat,

együtt

meleg szi nap

fekv

közelében

—

elhaladván,

a

falut,

szlhegyek közé foly tatám sétámat. Örömmel néztem az egyes igen csinosan s

nem

kedvem

jó

épült

melyeknek erké-

azok lakosai,

kellemeit.

Két,

élve-

egymás

olasz izlés szerint épült villa eltt

elttem,

feltnt

miszerint

épület egészen egyenl, modorra,

e

két

nagyságra, fek-

vésre rézve, összehasonlítva mindkettt, megvallom,

gondolám

ezt

:

c két

építve, mily kellemes a

lak

számára

szerelmes

két

volna, ha az egyikben

én

s

másikban szeretm lakhatnék.

—

Nincs rossz ízlésed,

s látszik,

hogy bárhol

jársz

közbe pajtásom,

vága

mindig a régi ma-

is,

szeretd az, mi foglalnemde, azon fontos ügy, mely miatt több Drezdában kellé várakoznod, szinte ily I. apókat jellem volt? Csalatkozol, nagyon prozaikus dolgaim volradsz, örökké szerelem és

koztat

;

—

tak,

de ne zavard

zéseiddel.

eltt,

s

—

elbeszélésem

Alig

nekem úgy

fonalát

megjegy-

mentem

el

tetszett,

mintha valaki nevemet

a kis

házak

egyike

hangoztatná. Eleinte azt hivém, hogy csalatkozom, talán csak fülem cseng,

szor ismételve ugyanazt Podmaniczky

:

Az

nlföldi

de miután

kétszer-három-

hallottam, a házak egyike

vadászok tanyiji.

<9

19C felé fordulék s képzeld,

vezet

az erkélyre

mit

A

láték?

szobákból

Kálmán és Ágnes kendvel, szólítanak neve-

ajtóban

karöltve, s felém intve

—

áll

Mintha álom volna mindaz, mit látok, annyira meg voltam zavarodva, s hogy meggymen.

zdjem

e

jelenet

felé.

látvány

valóságáról,

Ágnes

valóság Kálmán és

—

siettem

csaku^an

Odaérvén,

együtt-

s

a

tündéri

láttam,

hogy

ittléte.

—

Csudálkozol, nem.de, hogy itt látsz, monda Kálmán felém sietve s jobbját nyújtva. Megvallom, pajtás, els pillanatban nem hittem szemeimnek, alig vagyok képes kifejezni, mennyire örvendek, hogy itt talállak egyesítve Ágnes grófnéval. Örülni fog Ágnes, hogy láthat. S karom ragadva Marosiné felé vezetett, ki be-

—

—

tegsége óta talán

még

szebb, mint azeltt; aréná-

nak bizonyos földöntúli búskomor sugárzó kifejezése van kiemeli szemei

;

villanyosságát

srségét.

—

mióta

—

nem

—

láttam, mily

Higgye meg

ves szintesége

kozik

egy

mégis örömtl

még

inkább

s

fekete haja

tömör

—

monda, mikor az erhogy találkozunk, nem is képzeli,

Rendkívül örvendek,

kélyre értenn

s

halvány arcza

által

a

boldogá lettem.

grófné,

—

felelém, e ked-

meghatott hangon

ismersei

s

barátai

—

között,

alig talál-

kit

inkább

boldogít e vallomása, mint engem, mert két bará-

tomat egyszerre látom

szerencsésnek

után.

—

Hogy

te*^szenek

egyenl

kis lakaink,

annyi

bú

— kérdé

*9»

Ágnes;

—

esetleg

mindkettt kibérelhettük, ebben lakik, de nem sokáig fo-

másikban Kálmán

én, a

gunk már

itt

maradni,

monda, mosolygó arczkife-

Kálmánra.

jezéssel tekintve

Imént mondám,

hogy mintegy elérzetem suhogy két szerelmes lény tanyázik e csinos

galta,

villában

az egész estét

s

mint

egyenlítette ki

örökre elveszettnek

a

ember

eltöltöttem e két

megtudván,

társaságában,

mint

kerültek

hatalma

sors

össze

mindazt,

s

mi

látszott.

Kálmán csakugyan, a mint hirlelék, elindult volt Hamburgból. A hajó, melyre szállott volt, els nap nagy szélvészszel küzdött s gépezete szétzúzatott csak nagy bajjal

hány nap

vitorlázzon.

meg

érhetett kikötbe,

akart térni s

úgy

mitsem valami,

ott

—

né-

tovább

Kálmán elmondá, mi nehezen vált sokszor már vissza mindannyiszor eszébe juta Ágnes s

hazájától s világrészünktl

akkor

hogy

alatt helyreállítva a történt kárt,

látszott,

vesztene,

—

—

szeretve

szívén

minek viszontlátása

megörvendeztethetné.

nem

mintha az

;

vagy

kivül ují.bbi

általa,

alig

volt

bírhatása

Gyermeki elgyengülésnek

tartván kedélye ez igen természetes állapotját, felcsigázta férfiasabb érzelmeit

míg hajóra nem

A

kikötben

búcsúleveleket

irt

s

Hamburgban maradt,

szállhatott.

mulatván pajtásihoz,

néhány

midn

nap

—

épen

ügyvéde belép,

Hamburgban megtudván, hogy azon hajó, melyen valószinüleg elindult Kálmán, nem sülyedt el, hanem N. kikötbe menekedett, sictett fölkJ

—

keresni szeretett Kálmánját. 19*

291

nagy volt Kálmán öröme, mert hogy rendkívül ieknek kellé történnie. Ügyvéde rövid szavakban elmondá, mi különös valóban érdekes módon jutott ama pénz birtoKimondhatlan

érezte,

s

kába, mely

Kálmánnak,

most tle

hogy

Elmondá

megmentette.

jószágait

által

vájjon

függ,

vissza

szándékozik-e hazájába, vagy nem. Kérte: ne

dolja

meg, hogy

iránt,

kik szivesek

egy idre keresse hatik

már csak köszönet voltak

gon-

jeléül

azok

legalább

segíteni,

hazáját;

szerezve

szórakozást

és

rajta

újra

fel

en-

s

gedjen szerelmi búskomorságának annyira

késbb

utaz-

mindazt,

elérheti

mi után most sóvárog.

Kálmán azon kérdésére segít.',

:

ki

ügyvéd nem tudott

az

volna az, felelni,

titkon

ki

mert eddigelé

maga sem tudta. Néhány órai tanácskozásnak az ln eredménye, hogy Kálmán megigérte, miszerint Drezdába menend, mert tovább úgy sem juthatott volna hamis útlevele miatt.

M/g

a szászok

fvárosában mulat,

addig ügyvéde dolgait rendbeszedve, reméli, hogy

id

rövid

alatt

számára

kiszerzendi

melynél fogva büntetlenül

térhet

az

vissza

Néhány nap múlva Kálmán Drezdában ismét Pesten volt. Egyik ki

az,

által

kit

érdekel

annyira

megtudván

f

azt,

engedélyt, hazájába. s

ügyvéde

fczélja vala megtudni,

Kálmán

Kémei

sorsa.

egyszersmind arról

is

értesült,

mi Pesten Ágnessel és Ágnes körül történt, mióta távozott

Kálmán.

Ezid

nek párviadala után

—

férjé-

nagyon rosszul

volt, s

tájban

— épen

Ágnes

az ügyvéd tekintetbe véve azt. szót

sem

irt

urának

— Hallod-e PodmanJczky

:

Az

.

alföldi

.

.

meghúzlak ^ vészharangot,

vadászok tanyája.

295. lap

293

—

Ágnes mintegy csuda által megmenekült hogy megtudta azt az ügyvéd, azonnal

;

Kálmánnak,

ki

még különösen

segítette azt

t

hogy

is,

megírta

mik történtek

s

alig,

tudja, miszerint

meg

;

Ágnes

elhatározta, elválni gróf Marositól.

Az

ügyvéd

nem

tudta

mennyire

gyanította,

bizonyossággal,

boldoggá

teendik

e

csak

sorok

Zendyt. Tudia, hogy szerelmes, tudta, hogy e szerencsétlen

minden

oka

szerelem

szeret, azt csak

bajának,

most kezdé gyanítani,

s

hogy

kit

átlátta azt

hogy csak az volt oka Kálmán eddigi bújának, mikép Ágnesnek kötelessége volt kerüin: mindent, is,

mi világos magyarázatot vonhatott volna maga után.

Most már nem

Kálmán

késett

Ágnesnek,

irt

s

megvallva szerelmét, megkérte kezét.

E

Ágnes észreveheti eg üdülni igenl sorait maga azóta Drezdában mulat a szerencsés

levél olvasása óta

kezde

;

követte

nem s

is

tartott sokáig s

Épen az meg Kálmán

mátkapár. kapta

visszatérhet hazájába.

ben várja pere kelni, mi azóta

jöv

telet

nap,

külföldön

nálok

mulattam,

melynél

fogva

Ágnes pedig minden percz-

végítéletét.

talán

mikor

engedélyét,

meg

Ezután össze fognak is

történ*

töltendik,

még

már,

—

emlékeit

s

a is

—

megsemmisítendk a bú- s bánatteljes múltnak. Mióta élek, barátom, még nem láttam két ily boldog embert hidd el, oly jól éreztem magamat, szinte nehezemre esett, mikor este búcsúzva magam ;

ballagtam a város

felé.

— Hát Marosi v^n — kérdé második vadász. — Marosi felgyógyulása után minden áron hol

?

a

ki-

294 békülni kivánt nejével, mi természetesen azok után,

mik történtek, lehetetlen volt. A válóper kezdete Gerfalván van, mondják, nagy hatással volt

óta

egész

az

lelkére

történet,

reáismerni,

lehet

alig

annyira megvénült.

—

E

szépen

egyedül a

Nem

szokott.

felbomlásának

házasság

kezdett

többnyire

mint ez

volt oka,

férj

lenni

csudáltam volna, ha már régen meg-

Ágnes Gyulát, miután tapasztalta, menyE nnél gyzött ama er-

unja vala

nyire elhanyagolja t. alapra

kölcsi

fektetett

határtalan jósága

;

könnyelm asszonynak volna

kötelességérzet

tartja

egykori viszonyait

is

!

Mi

sok

mérdek áldozat s megadásra megmaradhasson az egyedül

Míg ügyelvén

vadász

két

a

srbb

—

ten,

fekv

Nem

—

nyivel

alig

A volt,

er

lett

ismerjük s

mi

te-

hogy

szüksége,

igaz úton. haladott,

nem

úton járnak-e, a köd

s

alig leliete

még

kivenni a legköze-

tárgyakat.

vettük

is

monda

srbb,

vedtünk-e

kik

lelki

ln, míg végre látni

jogtalan

csak,

beszélgetve

néhány lépés távolságra lebb

mi

volt

aiTa, vájjon az igaz

mindinkább

s

azt mi tudhatjuk

Ítélete,

szíve

és

ha kissé elsikamlik, a világ rossz,

el,

észre

a fiatalabbik

mint azeltt.

beszélgetésbe

—

hogy

Nem

a

merül-

köd meny-

tudom, nem té-

egy éve, hogy nem jártam e vidéken,

tudom, hol vagyok. két lovas megállapodván, mennyire lehetséges

tanyájok

néhány perczig, hallatszott.

irányát s

keresték

;

alig

okoskodtak

távolból a köd mögül harangszó

195

—

—

—

idsebbik már észrevették, hogy elkésvén, könnyen ehévedhetünk azons meghúzták a vészharangot. A mint látom ban s Ítélve a harangszó után, legjobb lesz, ha kissé balra tartva kezdünk ügetni, úgy is fázom. Hallod-e,

Nem

folytatá

az

tartott sokáig, s a két lovas megtalálván az

igaz utat, elérte az alföldi vadászok tanyáját. lovaikról s azokat

Leszállva fáradt

átadva, felsiettek a nappali

meg

Alig látták részint

kaczagva,

könnyelmt, mert

A

már

ütött

mind

s

pedig

két

a

az ebéd órája.

negyedóra múlva

s

fesztelen

társaság.

Egy

hogy

éve,

együtt

akkor,

Mi

volt a víg

szinte e.zcn a vidéken s e tanyán

meg Kálmán Ágnessel ki hitte hogy valaha még egymáséi lesznek.

ismerkedett

;

sok történt azóta

pillanatok özönével

boldogságukat

Az

jve,

feléjök

korholva

vészharang helyett megkondult tehát az ebédre

hivó harang s

pajtásaik

részint

lovászaiknak

terembe.

alföldi

nem

;

volna

szomorú

hány

aggasztó,

kellé

megváltaniok

jelen

I

vadászok megtudván ebéd fölött tár-

suk most már boldog sorsát, rendkívül megörültek.

Els

felköszöntés volt a hiányzó pajtás

most talán már ben,

mánt

monda

neje — egészségére,

a szónok,

nemcsak

a

mátkája

—

hogy Ágnes szerelme Kál-

hazának,

vissza fogja adni, ha

s

azon remény-

hanem

most nem

is,

e

tanyán»k

is

legalább jövben.

TARTALOM. Lap B.

PODMANICZKY

FRIGYES.

Irta

AZ ALFÖLDI VADÁSZOK TANYÁJA

,_

Ajánlás gróf Bethlen Józsefnek,,].

11.

III.

A

nagypiaczon—

kolozsvári

Szerelem és házasság

Mézes hetek

IV. Folytatás

V. Egy év __ VI. S

.-

_„ ,„

_._„.„,„ ._ „„

._

„.

~_

még néhány hónap szív

...

,,„

-.

„,.

— __„ ™. __.,„_„„ „,„,___.

-,

i

3 5

„„,„„.„_ „_

™

„_ ,„

„ „ __

„.

— „.-_,___ _

12

18

__

24

_.

,„.„_.„__.

.-,

.—

VI 1. Házasság és boldogság VI 11. Két

,„.

„_

„..

V

Mikszáth "Jímán

..,.

_~

„.,

30

— _

39

34

„,.-„„_.-.„-_-„-

IX. Holdvilágos esték

.„,

—

X. Szerelmed elásott kincs™

_,

,._

™

.„

45

„ —

49

__„„-__.„

54

„ „ __ ~_ — ~ ~ — _ XI Találkozás „-_ — — _ — — — — — XI II. Az alföldi vauásTok tanyája „ ™ „ ~ __ __ - „ XIV. Fogadtatás _ „__„„_.„„XI. Vallomások

63

.„.

70

1.

79 84

__„„_„„„_. „„_„>.__ .,..

XV. Lázas állapot— XV'. Az alföldi térségenXVll.Mily szépek álmaink_

92 98

™ „ — _ „ — jo6 111 „ ™ ™ „ „ „ „ „ _ XVI 11. Elválás XIX. Egy kolostor romjai — ~~ ~- ~ ~- ~ — _ii6 XX. Beteg szfv ._„__..-__ — 24 — 133 XXI. A vetés kikelt ,„

__.-_ „.„„„„„__ _„„„_.„____„.„_ — .__

1

...

XXll. Elkéstem

A XXIV. A

XXIII.

143

szekrény rejtelme™

149

kunok

157

-__„.„„„_--_

Up

—

nemde? _ __ __ XXV, Virrad XXVJ. Néhány hét KáJmán életébl XXVI 1. Néhány lap Ágnes naplójából XXV] 11. Folytatás

„ ,_ _ .-165 „ „ _ _„ 175 ™ „ _. „18a

„„_„„„_„._

XXIX.

XXX.

A

vadászlak __

Isten veled

XXXI. Gerfalván XXXll.

A

~ ~

XXXIV. Az ügyvéd

„„

_

.„.

190

„.,

~ _

,-_._„_„__

„195 204

_-„„,„__„„„_. in _ ~ „_-___ ™ 222 ™„™„,„-_„-__232 ___ — — — — —

Váratlan vallomás

XXXVl.A

„

vasút közelében

XXXIJ]. Kalifornia™

XXXV.

__

lrinczí

_ ~ — _

—

-

240

„253

„_„-_„_„„ _„„„,„„,__ -

erd™

XXXVll. A sír„„ ,.. XXXVlll. Az alföldi vadászok tanyája—

«_

_

262 í»75

286

KÉPJEGYZÉK. Lap 1.

B. Podmaniczky Frigyes arezképe

2.

Végre

3.

—

4.

Már kés

5.

Nem

6. 7. 8. 9.

10.

jj. 12.

13. 14. 1

kiszállott a

5.

16.

menyasszony

—

Mostani boldogságod nem elégít este volt.

.

—

— ™

ís„„

__

„

]]

—

.„

31

_

ki

?™

— ~ „ „

.„

__

™

,„

sem bokrot. „_ „_ Alig tudták elhagyni szemei Ágnes bájoló alakját Hogy érzi magát a grófn a magyar alföldön? Kezében franczia dolgozatú pisztoly volt ,„, _„ Brrel bevont csinos szekrény volt az ™ _, ™ Tehát szereti a zenét Nem bír a helyébl mozdulni Borzasztói Mindent tud! — tekintve

sem

árkot,

9 __ ,_

.

_.

—

—

— — —

Itt

valaki

van a 60.000

Kijelenté,

—

103

„ — „

_____~_™ __„___.„_„

Csakugyan

—

_™™™™

kiálta

forint,

.

.

.

meghúzták

177 aoi

214

229

_ „ ™ „

268

ügyvéd úr-_

a

128 148

_______ ™ „

hogy csakugyan meghalt

Hallod-e

51

72 88

—

„.

_„

vészharangot—

__

—

^-

242

295

Magyar regényirdk

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY