Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Hadtudományi Doktori Iskola
Pászti László
A MAGYAR HONVÉDSEREG HARCÁSZATA AZ 1848/49-ES SZABADSÁGHARCBAN című doktori értekezés szerzői ismertetője
Témavezető: dr. Csikány Tamás alezredes, tanszékvezető egyetemi docens
Budapest, 2009
1. A tudományos probléma megfogalmazása Az 1848/49-es szabadságharc katonai összecsapásai lefolyásának pontos megértését sokszor hátráltatja a korabeli harceljárások ismeretének hiánya. A különféle fegyvernemek tagjainak harctéri feladatai és lehetőségei döntően befolyásolták a harc végkimenetelét, s ehhez a csapatok vezetőinek, sőt a legfelsőbb vezetőknek is alkalmazkodniuk kellett. Kivételeket csak a legritkább esetekben tehettek, de a harc korabeli törvényeinek felrúgásáért többnyire súlyos árat kellett fizetni. Nem csak saját embereinek életét, de akár az összecsapás végkifejletét, vagy a hadjárat sorsát is eldönthette egy-egy harcászati hiba, vagy éppen a harc törvényeit merészen felrúgó lépés. A szabályzatban foglalt előírások betartása azonban – melyeket a legénységbe a lehető legjobban belesulykoltak –, mégis a harc sikeres megvívásának alapfeltétele volt, s ami a válságos percekben segítette a legénységet és közvetlen feletteseiket a rend és a harci szellem fenntartásában. Európában a napóleoni háborúk során kialakult új harcászati eljárások megváltoztatták a harci cselekmények lefolyását; az újításokat természetesen a különféle típusú szabályzatok írásban is rögzítették. Az Osztrák Császárság ezen katonai szabályzatai szolgáltak alapul az 1848-ban létrejött magyar haderő kiképzésekor, s a szabadságharc során a hadviselő felek ezeknek megfelelően vívták a csatákat, s ütközeteket. De pontosan hogyan is? Vajon elégséges-e egy ütközet leírásához az események puszta sorrendjéről beszámolni? A hadtudományok művelői között sosem volt titok, hogy a terepviszonyok döntően befolyásolhatják a harcot, s mára egyre nagyobb teret nyer a csatatérkutatás. Ugyanakkor a csapatok eljárása a harcmezőn – azaz a háború „mesterségbeli része” – alig ismert! Pedig sokszor ez deríthet fényt egy-egy korábban nehezen érthető siker, vagy kudarc okaira. Többek között olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogyan volt képes azt a bravúros fegyvertényt végrehajtani egy honvédzászlóalj, hogy a csatatéren rátámadt a császári lovasságra és elűzte azt, vagy hogyan vezethet a felderítés hiánya egy egész hadtest felbomlásához. Az 1848/49-es magyar szabadságharc óta eltelt több mint 150 esztendő a hadviselés gyökeres átalakulását eredményezte, az akkori harceljárások, vagyis az akkori szakismeretek mára teljesen kikoptak a fegyveres erők tagjainak képzéséből. A katonai szakma akkori tudása teljesen feledésbe merült, legfeljebb csak egyes elemeit oktatják a hadtörténelem tárgykörében.
2. Kutatási célok A kutatás azon katonai-szakmai ismeretek összegyűjtésére és felélesztésére irányult, melyek az 1848/49-es magyar honvédsereg harcászati tevékenységét jellemezte. Ehhez meg kellet ismerni azokat a katonai szabályzatokat, melyek a honvédsereg kiképzésében szerepet játszottak. Ezt a kutatómunkát, vagyis az idevágó magyar vonatkozású katonai szakirodalom bibliográfiájának összeállítását önálló tanulmányban elvégeztem (Hadi tzikkelyek, tábori utasítások és a többiek... Magyar hadtudományi munkák bibliográfiája, 1790-1849). Az értekezésem célja az volt, hogy bemutassam a korszak mindhárom szárazföldi fegyvernemének (gyalogság, lovasság, tüzérség) harcászati alakzatait, harceljárását és egyéb harctér közeli tevékenységük (mint a menetbiztosítás, felderítés, táborozás) előírásos végrehajtását. Egyúttal ismertettem az egyes fegyvernemek viszonyát a másik kettőével, azaz melyik hogyan vette fel a harcot a másikkal. Ezután minden jelentősebb összecsapás alapjára, a fegyvernemek együttműködésének ismertetésére vállalkoztam, vagyis miként egészítették ki és segítették egymás tevékenységét. A kutatás későbbi folytatásának célja az lenne, hogy a honvédsereg működésének további tanulmányozása során még pontosabb képet kapjunk arról, hogy a magyar fegyveres erők harcászata mennyire felelt meg a korabeli harcászati eljárásoknak. Ezen belül további kidolgozást igénylő feladat annak vizsgálata, hogy a földrajzi környezet milyen befolyással volt a honvédsereg harcászatára.
3. Kutatási módszerek A korabeli katonai szabályzatok felhasználásával ismertettem a fegyvernemek harcászati alakzatait, harceljárását és minden egyéb harctér közeli tevékenységük előírás szerinti végrehajtását, valamint a fegyvernemek egymáshoz fűződő viszonyát és együttműködését. Az értekezésem vázát azok a katonai szabályzatok alkotják, melyeket a honvédsereg kiképzéséhez készítettek, elsősorban a korszak osztrák és más német szabályzatainak fordításával. Ezek alapján lehetett rekonstruálni a fegyvernemek számára előírt harcászati alakzatokat, harceljárási típusokat, menetutasításokat, menetbiztosítási szabályokat és táborozási követelményeket. Mivel a honvédsereg által is alkalmazott harcászat a napóleoni háborúk idején
3
alakult ki, s a hátultöltős kézi lőfegyverek elterjedéséig tartott (kb. az 1860-as évek vége), ezért az 1848/49-ben megjelent szabályzatokon, s más katonai szakkönyveken kívül, az említett periódusban megjelent könyveket is felhasználtam. Az eddig felvázoltakat kiegészítettem a korszak harcászatára vonatkozó modern szakirodalom adataival, eredményeit s következtetéseit összevetettem saját kutatásaimmal. Itt a nehézséget elsősorban az jelentette, hogy – érthető okokból – a kutatás a napóleoni háborúk időszakára koncentrál, de például az akkor bevetett nagy létszámú alakzatokat (ezred-, dandár-, hadosztály-oszlopok) a honvédsereg sosem alkalmazta, tehát az ilyen és hasonló eltérésekkel számolni kellett. Ez persze igaz volt a szabályzatok felhasználásra is! Végezetül a szabadságharc résztvevői által írt visszaemlékezésekben megtalálható harcászati utalásokat gyűjtöttem ki és hasonlítottam össze a szabályzatok által leírt metódusokkal, vagyis a honvédsereg tényleges működése mennyiben felelt meg az előírásoknak, és mennyiben nem. Az eltéréseknek mikor volt pozitív, mikor negatív eredménye; továbbá, hogy mindezek alapján a magyar honvédsereg harcászata mennyire felelt meg a korabeli harcászati eljárásoknak.
4. Az elvégzett vizsgálat leírása Az első fejezetben a 19. század első felének- közepének harcászati alapelveit ismertettem, és röviden bemutattam, hogyan alakult át a megelőző korszak vonalharcászata az itt felvázolt vegyes harcászattá. Egyúttal áttekintettem a fegyvernemek legfontosabb feladatait is. A második fejezet tartalmazza a honvédseregben használt fegyverek bemutatását. A fegyverek technikai paraméterei mellett azok használatát, a tűzfegyverek hatásfokát is ismertettem, a fegyvernemek alkalmazási korlátainak jobb megértése érdekében. A harmadik fejezetben fejtettem ki a korszak legfontosabb fegyvernemének, a gyalogságnak a felépítését és harcászatát. A zárt gyalogsági alakzatok alakítását és mozgását követi a nyitott alakzat (csatárlánc) tevékenységének ismertetése, majd pedig a többi fegyvernemmel szembeni harceljárások, végezetül az egyes tereptárgyak védelmének és megtámadásának bemutatása. A negyedik fejezetben a lovasság felépítését, zárt és nyitott csatarendjét ismertettem, s mint az előbbi fejezetben, a többi fegyvernem elleni harceljárások módjait.
4
Az ötödik fejezetben a tüzérség felépítését, harctéri tevékenységét, feladatait a védelemben és a támadásban, valamint a többi fegyvernemmel szemben mutattam be. Igyekeztem a tüzérséghez sorolt – de eddig még kevéssé kutatott – korabeli rakétások működését és harcászatát is kifejteni. A hatodik fejezet a fegyvernemek együttműködéséről szól, először párban egy-egy fegyvernem közös tevékenységéről, majd mindháromról együtt. Ezen belül bemutatom a fegyvernemek helyét a harcrendben és az ott betöltött feladatukat, az együttműködésben rejlő lehetőségeket, illetve korlátokat. A hetedik fejezetben a menet és menetbiztosításra vonatkozó korabeli elveket és gyakorlatot fejtettem ki. A nyolcadik fejezetben a táborozás és táborőrizet törvényszerűségeit mutattam be, miként helyezkedtek el a fegyvernemek a táborban annak érdekében, hogy feladatukat bármelyik pillanatban elláthassák, illetve miként vették ki részüket a tábor nyugalmának biztosításában, a táborőrizetben.
5. Összegzés A kutatás eredményeképpen megállapítható, hogy a honvédcsapatok alapvetően a szabályzatok előírásainak megfelelően jártak el, bár a bonyolultabb manőverek elvégzésére a kiképzés rövidsége miatt aligha került sor. A szabályok sikeres felrúgása, mint pl. a gyalogság rövid tűzharc utáni szuronyrohamai, vagy a lovasság elleni agresszív fellépése sokszor meghozta a kívánt sikert. Ugyanakkor egyes esetekben a kevés harctéri tapasztalat, a gyakorlatlanság és fegyelmezetlenség a szabályok oly áthágásához vezetett, ami sokszor vészes következményekkel járt. Összegzésül elmondható, hogy a honvédsereg harcászata megfelelt a kor követelményeinek, sőt a tüzérség terén meg is haladta korát. 1849. elején megszilárdult a csapatok fegyelme és harckészsége, majd áprilisban megindulhatott a tavaszi hadjárat, amelyben sorozatos vereséget mértek egy hasonló színvonalú osztrák hadseregre, majd a nyári hadműveletekben a harcművészet terén egyenrangú partnerei voltak a szövetséges osztrák - orosz haderőnek.
5
6. Új tudományos eredmények Munkám új tudományos eredményének tartom: 1. A honvédsereg mindhárom fegyverneme harcászatának átfogó ismertetését. 2. A korszak fontosabb katonai szabályzatainak bemutatását. 3. A harcászati elvek gyakorlati megvalósulásának vizsgálatát a honvédsereg harcászatában. 4. A katonai alakzatok alakításának közérthetővé tételét ábrák segítségével.
7. A kutatási eredmények gyakorlati felhasználhatósága Értekezésem eredményeit mindenekelőtt a hadtörténeti kutatás kamatoztathatja a katonai összecsapások lezajlásának értelmezése során. A felsőfokú katonai oktatásban, mint a hadművészet egy fontos állomása, segítheti a modern harcászati alapelvek elsajátítását. Emellett a tudományos ismeretterjesztésben is jól felhasználható, akár a szabadságharc történetét bemutató könyvek tartalmi színesítésére, akár a történelmi hagyományőrző csapatok tevékenységének hitelesebbé tételére.
8. Publikációs jegyzék a hadtörténelem tárgyköréből Az 1848–49-es szabadságharc hadtörténelme 1. Schedius Lajos és Blaschnek Sámuel Magyarország-térképének kiadásváltozatai. A szabadságharc hadvezetésének országtérképe. In: Geodézia és Kartográfia, 2002/11. szám. (12-17. o.) 2. Visszaemlékezés az 1848-49. évi szabadságharcra Erdélyben. Írta Imreh Sándor. (Forráskiadvány, bevezetővel és jegyzetekkel ellátva. Lektorálta dr. Kedves Gyula alezredes.) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, 2003. (215 o.)
6
3. Hadi tzikkelyek, tábori utasítások és a többiek... Magyar hadtudományi munkák bibliográfiája, 1790-1849. In: Hadtörténelmi Közlemények, 2007/3. szám. (1005-1081. o.) Egyéb hadtörténelem 1. Esztergom várának első részletes térképi ábrázolása és ismeretlen erődítési terve (Pompeo Floriani kéziratos tervrajzai az 1595. évi visszafoglalás alkalmából). In: Hadtörténelmi Közlemények, 2000/1. szám. (121-144. o.) 2. Haditérképek Széchényi Ferenc kéziratos térképgyűjteményében In: Gróf Széchényi Ferenc térképeinek és atlaszainak katalógusa. 1. kötet. Kéziratos térképek és atlaszok. Szerkesztette Plihál Katalin. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Osiris, 2002. (79-116. o.) 3. Újorsova erődje. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2005/3. (32-34. o.) 4. Erőd és ellenerőd a Rajna mentén [Breisach és Neuf-Brisach]. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2005/4. (29-32. o.) 5. Károlyváros (Karlovac) erődje. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2006/2. (18-21. o.) 6. Querfurt vára. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2006/3. (22-24. o.) 7. Esztergom 1595. évi visszafoglalása. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2006/4. (29-32. o.) 8. A spandaui citadella. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2007/1. (29-31. o.) 9. Egy tüzérerőd Berlinben: Fort Hahneberg. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2007/3. (33-35. o.) 7
10. Erőd a szikla tetején: Königstein. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2008/1. (42-44. o.) 11. Elvas, Portugália bástyája. In: Várak, kastélyok, templomok. Történelmi és örökségturisztikai folyóirat 2008/4. (36-39. o.)
9. Szakmai-tudományos életrajz Személyes adatok: Név: Pászti László Születési hely, idő: Budapest, 1973. augusztus 8. Munkahely: Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár Beosztás: tudományos munkatárs Tanulmányok: 1987-1991
Móricz Zsigmond Gimnázium, Budapest
1992-1997
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz tanári szak
1993-1998
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történelem tanári szak
2003-2006
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola
Végzettség: 1997 Középiskolai földrajz tanár Szakdolgozat címe: Az 1848/49-es magyar szabadságharc hadiipara 1998 Középiskolai történelem tanár Szakdolgozat címe: A magyar honvédsereg harcászata és fegyverei az 1848/49-es szabadságharcban
8
Munkahely, szakmai előmenetel: 1997. szept. 1. Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár 2002
Országos Széchényi Könyvtár NEKTÁR Alkalmazói Tanácsi tagság
2005
A Földrajzi nevek, mint adatbázisrekordok tárgyi hozzáférési pontjai. Könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási szabályzat benyújtása és elfogadása, az Országos Széchényi Könyvtár „Földrajzi név-adatbázisának” kezelője
2007
Freundeskreis für Cartographica in der Stiftung Preussischer Kulturbesitz e. V. (Berlin) tagság
Ösztöndíjak: 2003 Klebelsberg Ösztöndíj (Németország, Halle) A Franckesche Stiftungen könyvtárának magyar vonatkozású kartográfiai dokumentumainak összegyűjtésére 2004 Klebelsberg Ösztöndíj (Németország, Berlin) A Staatsbibliothek zu Berlin magyar vonatkozású kartográfiai dokumentumainak összegyűjtése 2007 Klebelsberg Ösztöndíj (Németország, Berlin) a Staatsbibliothek zu Berlin magyar vonatkozású kartográfiai dokumentumainak összegyűjtése Nyelvismeret: Német középfokú „C” nyelvvizsga Angol alapfokú „C” nyelvvizsga
9
