49-ben

Kossuth Lajos és az orvostudomány 1848/49-ben

Jáki Gyula, Radó Géza, Farkas Lajos, Barta István kutatásaiból

A Magyar Tudománytörténeti Intézet összeállítása

2012

Jáki Gyula

Kossuth és a szabadságharc egészségügye1

Dicsőséges fejezete a magyar orvostörténetnek a szabadságharc honvédorvosi karának története, amely hű tükre a szabadságharc és a honvédsereg sorsának. Kossuth javaslatára a kormány május 17-én elrendeli „a királyi trón és a haza védelmére” 10 ezer főnyi nemzetőrség toborzását. A 10 zászlóalj egészségügyi gondozásának megszervezésére a haditanács főnöke május 21-én átiratot intéz dr. Sauer Ignác országos főorvoshoz és bizalmasan megkéri, hogy szólítsa fel az orvosokat és sebészeket a honvédsereg szolgálatára. Ezzel a történelmi ügyirattal született meg a szabadságharc honvédorvosi kara és július 8-án jelent meg a Közlönyben a legelsőnek kinevezett honvédorvosok névsora. A honvédsereg és a honvédorvosi kar szervezése közben a közelgő vihar előjelei mutatkoztak a nemzet és az új országgyűlés felett. Kossuth tudja és érzi, hogy fel kell készülniük. „Ha készülünk – írta – nem fogunk megtámadtatni; ha nem készülünk, megtámadtatunk! A gyöngének békéje kegyelemtől függ. Az erős békéje biztosítékát önmagában hordja.” Ezért az országgyűléshez fordul újoncmegajánlási indítványával. A honvédsereg szaporodásával növekedett a honvédorvosi kar is, nem volt azonban még orvosfőnöke és Sauer Ignác, az országos főorvos intézte a legsürgősebb központi tennivalókat. Sauert szeptember 20-án Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezi a Nemzetőrségi Országos Tanácshoz igazgató-főorvosnak, alezredesi címmel, díj nélkül. A veszprémi születésű, akkor 47 éves Sauer Ignác 1842-ben lett a pesti egyetemen a gyakorlati orvostan professzora. Nagy esemény volt, hogy beiktató beszédét magyarul tartotta. Sauer kinevezése a Nemzetőrségi Országos Tanácshoz nem oldotta meg tökéletesen a kérdést. A rendezetlen viszonyok között, a vezető akarat hiányában Stáhly Ignác, az ország legnagyobb tekintélyű orvosa kötelességének érezte, hogy cselekedjék és szeptember 27-én felajánlotta szolgálatait. A vajúdó hadi-egészségügyi kérdésben maga Kossuth dönt. Átír a hadügyminiszterhez, bízza meg Stáhly Ignácot a tábori főorvosi ügykörrel és szüntesse meg a bécsi tábori orvosi igazgatóság befolyását a magyar honvédorvosi ügyekbe. Október 15-én Mészáros hadügyminiszter már jelenti is Kossuthnak, hogy a hadügyi parancsnokságokat 1 Forrás: Jáki Gyula: Orvosok a szabadságharcban. Szeged, 1954. pp. 4–15. (Csongrádmegyei füzetek 6.) A szerző által felhasznált irodalom: Zétény Győző: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Bp., 1948. 235 p. Az orvosi tudomány magyar mesterei. Bp., 1924.

értesítették Stáhly tábori-főorvosi kinevezéséről. A honvédsereg tábori-főorvosa, Stáhly Ignác az akkori magyar orvostársadalom egyik legragyogóbb tulajdonságokkal bíró egyénisége volt. Nagy tudású, nagytekintélyű, nagyvonalú orvos. Pesten született 1787-ben, ott végezte orvosi tanulmányait és 1803-ban szemészmester, 1804-ben sebészdoktor, 1806-ban orvosdoktor és szülészmester lett. 1807-ben a bonctan helyettes tanárává, 1809-ben, 21 éves korában rendes tanárává nevezték ki. Az 1826/27. tanévig bezárólag működött a bonctani tanszéken, akkor a sebészeti tanszék helyettesítésével bízták meg. Időközben mint helyettes, hosszabb időn keresztül a szülészetet és a szemészetet is előadta. A gyakorlati sebészet rendes tanára 1833-ban lett. 1843-ban az orvosi tanulmányok igazgatójává és országos főorvossá nevezték ki. A királyi tanácsos, egyetemi nyilvános rendes tanár, a kari elnök, az egészségügyi osztályfőnök lett a forradalmi sereg egészségügyi vezetője. 61 éves volt akkor, amikor tábori-főorvossá nevezték ki. Szervezési hibák miatt Stáhlynak kezdetben sok nehézséggel kellett megküzdenie, de a honvédsereg szervezésének a kezdeti szakában Stáhly bölcsen, fegyelmezetten és nagy lelkesedéssel fogott a honvéd-egészségügy megszervezéséhez. Tevékenységének fő feladatát akkor a pesti tábori kórházak megszervezése, megalakítása és a szükséges vidéki kórházak felállítása jelentette. Közben felütötte fejét a kolera és nagy volt a rémület. A honvédek éhesen, piszkosan, gondozatlanul, orvos, lepedő és pokróc nélkül hevertek a kezdetleges, hevenyészett kórházakban. És a törődött, beteg 61 éves Stáhly maga rohan, hogy intézkedjen, ápoljon és sok esetben zsebébe nyúl, hogy sajátjából fedezze a kis összegeket jelentő sürgős költségeket. Ez a beteges idős ember vidékre utazik, szekereken rázatja magát, kormánybiztosok előtt ágál, kér, követel, könyörög, fenyegetőzik egy-egy tábori kórház felállítása érdekében. Nyugodtan élvezhette volna a dicsőséggel, kitüntetésekkel elért és anyagiakban biztosított öreg korát, élete munkájának gyümölcseit, de ő e helyett a fáradságos és nem is mindig hálás feladatot választotta. És közben elvesztette élete legnagyobb kincsét, egyetlen reményét, amikor huszártiszt fia a harctéren elesett. A sok nehézséget legyőzi Stáhly és a zűrzavarban rendet teremt, a hibákat kiküszöböli és amikor felmentik a közegészségügyi osztály igazgatásától, felszabadultan fog hozzá a szervezés végleges munkájához. Rendezteti az orvosok fizetését és megszerzi a csákót is a honvédorvosoknak. Emberfeletti akaraterővel, eréllyel küzd, utazik, ír, jelent, bajlódik a lepedőkkel, a pokrócokkal, a műszerek beszerzésével, orvosokat toboroz, hatóságokkal harcol, küszködik. A magyar szabadságharc orvosi emlékeinek egyik lelkes, hűséges megőrzője felveti a kérdést, hogy miért tette mindezt Stáhly? Az ő élete a múltban gyökerezett, megkapott mindent a régi rendi Magyarországtól, amit orvos megkaphatott.

Számára újat, nagyobbat nem hozhatott a vérben, kolerában, forradalmi hevületben vajúdó új rendszer. A forradalom eszményei nem nagyon hevítették a 61 éves ember már lassan megállni készülő szívét, de igaz volt hazafisága és kötelességének érezte, hogy a nemzeti szabadság és függetlenség szolgálatába álljon. És mi lehetett más a vezérelve, mint amely minden orvos vezérelve kell, hogy legyen: enyhíteni a szenvedéseken. Talán őt is megcsapta azonban a minden magyar lelket felborzoló különös márciusi szél és ez bírta még rá egy utolsó fiatalos fellobbanásra. Stáhly hősi küzdelmet folytatott a napról-napra felbukkanó súlyos problémákkal. Utazik, rendezi a pesti kaszárnyákban a tábori kórházakat, osztogatja szobájában a tábori zászlóaljak orvosainak a gyógyszereket és műszereket. Kossuthtal állandó érintkezésben van. Érthető, hogy a rohanó események között hibák is történnek. A lemondott kormány helyett a Honvédelmi Bizottmány veszi át a végrehajtó hatalom gyakorlását és a Honvédelmi Bizottmány elnökévé Táncsics felhívására Kossuthot választotta az országgyűlés. Kossuth intézkedik egészségügyi vonalon is és december 5-én írja alá „Rendelet az egészségi ügyben” című intézkedését, amely egyszerre tisztultabb helyzetet teremt a honvédorvosi ügyekben. Igen sokoldalú a tábori főorvos feladatköre. Mindenekelőtt a kolerát kell elfojtani. Stáhly kolera-bizottmányt alakít, annak vezetésével Pólyát, az akkori idők elismert koleraszakemberét bízza meg, de a bizottmány munkásságát állandóan ő irányítja. Tudja jól Stáhly, hogy az orvosok és a sebészek nagy része nem járatos a hadorvosi kérdésekben, a lőtt sebek, harctéri sérülések kezelésében, és ezért az egyetemen Balassa professzor vezetésével hadorvosi tanfolyamot szerveztet meg. Kiterjed a figyelme a kórápolói oktatásra is és sürgeti Kossuthot, hogy mikor indíthatja el a kórápolói tanfolyamot a Szvetenay utcai tábori kórházban. A szervezés munkáját sem hanyagolja el, fáradhatatlanul folytatja: maga választja ki a jövendő honvédorvosokat. A válogatás nem volt nehéz, hisz a jelentkezők javarésze az ő tanítványa volt és fejlődésüket már orvostanhallgató korukban figyelhette. Egymás után jelennek meg a Közlönyben a honvédorvosi kinevezések. Két őrnagy-orvosa van már a honvédorvosi karnak. Az egyik Tormay Károly, az ipari és kereskedési minisztérium egészségügyi tanácsosa, aki a feltáborban működik, de Stáhly megbízása szerint ő utazik a vidéki tábori kórházak szervezésére. A másik orvosőrnagy, aki a feltáborban működik, Flór Ferenc, Pest nagy tudású és jelentős irodalmi munkásságú tisztifőorvosa, a Rókus-kórház igazgatója. És akkor indult el Iványi szabadcsapatában a 27 éves honvédorvos Lumniczer Sándor pályafutása is. Stáhly kialakítja a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának személyzetét. Közben annyira bővül a honvédsereg, hogy orvoshiány kezd mutatkozni és arra kér engedélyt, hogy okleveles orvosok hiányában oklevél nélkülieket is alkalmazhasson.

Amíg azonban Kossuth nagy lendülettel a szabadságharc szolgálatába állította a hátországot, a táborban nem folyt minden rendjén és a hadi helyzet igen komollyá válik. Amikor december 30-án Perczel kis seregét Mórnál az ellenséges erők teljesen szétszórják, Kossuth kénytelen javaslatot tenni az országgyűlés és a kormány Debrecenbe költözésére. Sietve hagyja el újév napján az országgyűlés és a minisztérium Pestet. Ki marad, ki távozik? Ez állásfoglalást jelent. Stáhly nagy hűséggel az utolsó pillanatig intézi az ügyeket. Még január 2-án is intézkedik a honvédorvosi ügyekben, de nem megy Debrecenbe. Ma már nem lehet határozottan megállapítani, mi lehetett ennek az oka. Lehet, hogy rosszabbodott egészségi állapota. Erre enged következtetni, hogy négy hónap múlva, áprilisban meghalt. Nem egységesíthette Stáhly rövid működése során a honvédsereg hadi egészségügyét, nem rendezhette szervezetét. Tőle független kényszerítő körülmények akadályozták e cél elérésében. Keze sok oldalról meg volt kötve, hiszen a honvédsereg tisztikara sokfajta elemből tevődött össze, és így ragyogó képességeit nem érvényesíthette. Mégis az ő működése alatt indult meg a honvédsereg egészségügyi szervezésének kezdő, de biztos úton haladó folyamata. Megható lelkesedéssel és buzgósággal küzdött, birkózott a nagy feladatokkal. Gyengéd, emberiesen gondolkozó, nagylelkű ember állt személyében a honvédorvosi kar élén. Működése igen fejlesztően hatott a szabadságharc egészségügyének, tábori kórházügyének végső kialakulására. Stáhly készítette elő az utat a honvédorvos-szervezet végső kereteinek kialakítására, ezt azonban a honvédorvosi kar történetének harmadik korszakában utóda, Flór Ferenc végezte el. Debrecenből Kossuth üzenetet küldött Egerbe az ott betegsége miatt tartózkodó Flór Ferencnek, mert más javaslatok ellenére messzebbtekintő szemmel úgy határozott, hogy ő legyen Stáhly utóda. Kossuth nagytekintélyű, súlyos egyéniséget, tudományos hírnévvel rendelkező orvost akart ugyanis a honvédorvosi kar élére. És a honvédorvosi kar legnagyobb tekintélyű, legnevesebb orvosa azidőben Flór Ferenc volt, Pest tisztifőorvosa, a Rókus-kórház igazgatója, az Orvosi Tár egyik szerkesztője és számos tudományos munka szerzője. Kossuth és Mészáros Lázár döntése után január 22-én Flór decretumot kap: „méltányolva a tapasztaltságát, tudományát és tárgyi avatottságát” kinevezik az egészségügyi osztály főnökévé. Szerencsés választás volt Flór kinevezése. Az akkor 40 éves izzó hazafiságú férfi a szabadságharc eszméinek önzetlen rajongója, aki otthagyta fényes jövedelmét, a nagy társadalmi rangot és megbecsülést jelentő állásait, hogy felcserélje azokat a kemény hadiélet súlyos fáradalmaival. Rendezett elme, kiegyensúlyozott, ragyogó szervezőtehetség és szinte

korlátlan munkabírású férfi. Életének jelszava volt: „magyarosodva művelődni”. Ő volt az első, aki a pesti egyetemen doktorrá avatásakor orvosi tételeit magyarul védelmezte. Ez akkoriban teljesen szokatlan újítás volt, s a magyar írók ünnepelték is érte. Magyar ruhában járt halála napjáig. Ő volt az első „magyar doktor”. Állandóan harcolt a magyar nyelvért. Az egyetemi orvoskarban és az orvosegyesületben igyekezett a magyar szellemet meghonosítani. Vezetése alatt éri el a szabadságharc hadi egészségügye a fénykorát és ő alakítja ki a honvédorvosi szervezet végső, megállapodott formáit. A lehető legszerencsétlenebb körülmények között vette át felelősségteljes hivatalát. A fővárosból elköltözött kormány, súlyosbodott katonai helyzet a háttér. És egy örökös mozgásban, átalakulásban lévő sereg szervezetlen orvosi karának került élére. Még a rendelkezésre álló tábori kórházak elhelyezését, befogadóképességét sem tudhatta, a honvédorvosi kar létszámát, összetételét sem ismerhette. Debrecenben nem volt műszerüzem, nagyobb gyógyszertár. Ismeretlen összetételű, szolgálati szabályzat nélküli orvosi kar és még arra sem voltak adatai, hogy kikből áll ez a testület, hol és merre működnek a tagjai. Flór azonban megoldotta a nehézségeket. Kemény kézzel indította el a hadügyi egészségi osztály munkáját. A munkaidőt rövid ebéd-szünidővel reggel 8-tól este 6-ig állapította meg. Legelső teendői közé tartozott a belső fegyelem megszilárdítása és hogy az önállósághoz, függetlenséghez szokott parancsnokok kezéből kivegye az orvosi kinevezések jogát. Az akkori közlekedési viszonyok és hírközlési módszerek mellett azonban ezt tökéletesen nem tudta megoldani, de kemény kézzel igyekezett mégis rendet teremteni. A szabadságharc állandó, ideiglenes és mozgó tábori kórházainak ügyét sokoldalú szervezéssel rendezni törekedett. Ez sem volt könnyű feladat a szinte az egész ország területére kiterjedő széles harctéren. A közlekedési viszonyok mostohasága miatt a tábori kórházak nagy részének közvetlenül a frontvonal mögött kellett lennie. Ezek létesítése, felszerelése, ruházattal, ágyneművel, gyógyszerrel, kötszerrel való ellátása és az orvosi személyzet kialakítása is a hadügyi egészségi osztály feladata volt. A tábori kórházakat a harctéren működő törzs, vagy főorvosnak nem ritkán órák alatt kellett felállítani a helyi hatóságok, a lakosság segítségével és jótékony adományaival. A végső felszerelés, a személyzettel való ellátás azonban mégis Flór feladata volt. Izgalmas és sokoldalú tevékenység volt ez. A szabadságharc frontvonalai állandóan változtak és ezzel a régebben létesített tábori kórházak feloszlatása, elszállítása, de új tábori kórházak megszervezése vált szükségessé. Egy-egy szerencsétlen kimenetelű csata után pedig percek alatt kellett haladéktalanul a tábori kórházat hátrább fekvő helységekbe menteni, a sebesülteket elszállítani. Kossuth e téren is segítséget nyújtott Flórnak. Kinevezte a honvédsereg főápolónőjévé húgát, Meszlényiné, Kossuth Zsuzsannát, feladatul adván neki,

hogy: „szelid keblének nemes ösztönét követve, megsérült vitézeink kórodai ápolása iránt mindenekben akkép gondoskodandik, mint azt egy anya, testvér és hazánk hű leányától várni lehet!” Kossuth Zsuzsanna nagy lelkesedéssel, sok jóakarattal és szorgalommal fogott munkájához „követve keblének nemes ösztönét”. Rengeteget utazott, 72 tábori kórházat látogatott végig. Segítségére voltak Flórak e vonatkozásban Kossuth feleségének felhívására az országban mindenütt megalakult nőegyletek is, amelyek feladatukul tűzték ki a kórházakban ápolt beteg és sebesült honvédek segítését, ellátását kötszerrel, tépéssel és fehérneműekkel. A sok segítség ellenére is azonban a felelősség súlya, az irányítás munkája Flór vállaira nehezedett. A kórházak messze estek Debrecentől. Parancsai, rendelkezései míg odaértek, erejükből sokat veszítettek. Személyesen is kiment a tábori kórházakba, elsősorban azokba, ahol rendet kellett teremteni. A szabadságharc rohanásával nem jutott ideje arra, hogy részletes tábori kórházi ügyviteli szabályzatot készítsen, de bizonyos rendet, rendszerességet teremtett a kórházak jelentései körül. Sikerrel szervezte meg a gyógyszerellátást és a honvédsereg gyógyszerben sohasem szűkölködött. Kossuth már megelőzően megalakította Pesten a Károly-laktanyában az első magyar gyógyszergyárat, amely Pest visszafoglalása után meg is kezdte működését. Megszervezte Flór az orvosok tépéssel, kötszerrel való ellátását is. Rendszeres adakozásra szólította fel a honleányokat. Ez oly eredménnyel járt, hogy a szabadságharc folyamán szerte az országban a nők rendszeresen gyűjtötték, osztályozták a tépést, a kötszert. Ennek állított örök emléket Munkácsy „Tépéscsinálók” c. képével. Flór figyelme kiterjedt a műszerellátásra, az újonc toborzásra, szívügye volt a rokkantak ellátása és nem feledkezett meg a szabadságharc izgalmai között a honvédorvosok továbbképzéséről sem. Pest visszafoglalása után azonnal intézkedett, hogy az 1848. év végén elrendelt, de első harmadában félbeszakadt három hónapos hadorvosi tanfolyam július 1-jén újból megnyittassék. A szigorló honvédorvosoknak szabadságot eszközölt ki a hadügyminiszternél, hogy vizsgáikat letehessék. Kossuth igen közel érezte magát a közegészségügyhöz, a honvédsereg orvosi kérdéseihez és az orvosi problémákat helyes tárgyismerettel, szakavatottsággal és szerencsés érzékkel kezelte. Kossuth nélkül Flór munkája sem lehetett volna olyan gazdag sikerekben. És nem egy esetben maga Kossuth intézkedett a hadi egészségügyi téren is, sőt az is előfordult Nagykátán, hogy maga rendezte a tábori kórházat. Elrendelte, hogy hetenként kapjon jelentést a hadi egészségi osztálytól a kórházak és gyógyszertárak állapotáról, azok szükségleteiről, a betegek, sebesültek és rokkantak számáról, az orvosi kinevezésekről. Flór eleget is tett ennek a kívánságnak mindaddig, amíg május végén kénytelen volt kérni, hogy a kormányzó elégedjék meg a kéthetenkénti jelentésekkel, mert a zászlóaljaktól és a tábori kórházaktól nagyon

rendetlenül érkezik a posta. Flór rendezte a kinevezési jogviszonyokon kívül a honvédorvosi rangokat és a fizetéseket is. Vonakodva, de fokozatosan mégis kénytelenek voltak a hadvezérek és a parancsnokok a kinevezések ügyét az egészségi osztály elé vinni. Flór pedig következetesen ügyelt a honvédorvosi kar tekintélyére. Senki szavára, kérésére elveitől nem tért el. A legtekintélyesebb és leghatalmasabb hadvezérek felterjesztéseit is visszautasította, ha az ajánlott orvos oklevelét nem tudta bemutatni, vagy ha annak képzettségét, egyéniségét kétesnek tartotta. Az orvosi kinevezések terén a legnagyobb körültekintést, mértékletességet és óvatosságot tanúsította. A honvédorvosi kinevezések sorozatosan kerültek napvilágra a Közlöny hasábjain. Szaporodott a törzsorvosok száma. Kialakultak a honvédsereg végső keretei. Minden hadtestnek, önálló hadosztálynak volt már aranypaszományos törzsorvosa. A legelső kinevezett törzsorvosok között volt Lumniczer Sándor is. Kezdeményezésére és javaslatára született meg 1849. április végére „A magyar hadsereg egészségügyi ügyvitelének vezérfonalai” c. szabályzat, amely egységbe foglalta a szabadságharc honvédorvosi karának szervezetét. Ez adja hű képét Flór szervező munkájának. Az „Egészségügyi vezérfonalak”-at az egészségügyi osztály megküldte minden zászlóalj és csapategység orvosának. Flór e nagyszabású szervező munkája nem maradhatott hatás nélkül a honvédorvosi kar szellemére, fegyelmére, egységére és külső magatartására sem. A szabadságharc hadi egészségügyének fénykorát Flór neve jelenti. Az ő munkája nyomán jutott a honvédorvosi és egészségügyi szervezet alaktalan cseppfolyós állapotából a rendezettség szilárd fokára. Az eredményeket azonban csak akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha meggondoljuk, hogy mindez alig néhány hónap alatt történt. Flór szervezési elgondolásainak, utasításainak nem egyszer a nagyszerű szellemi képességekkel és szervezési tehetséggel megáldott fiatal törzsorvos, Lumniczer Sándor bevált intézkedései szolgáltak mintául. Az intézkedéseket azonban a legkisebb honvédorvossegédek, zászlóalj hadnagy-alorvosok és százados főorvosok lelkes, mégpedig nem egyszer emberfeletti hősiességgel végzett munkái valósították meg, tették eredményessé. A zászlóaljak jelentéseinek mindegyikéből a honvédorvosok dicsérete hangzik ki. Kiemelik ügybuzgalmukat, önfeláldozásukat, ernyedetlenségüket, fáradhatatlanságukat, lelkesedésüket. Szörnyű fáradalmak között, megingathatatlanul együtt meneteltek a honvédekkel, tűrték a viszontagságokat, az éhséget, viselték a hadi élet fáradalmait és vállalták a csataterek veszélyeit. Az egyéni orvosi hősiesség szép példáit is őrzik a szabadságharc iratai: harctéri halál, a beteg önfeláldozó ápolása közben szerzett tífusz, kolera. A hadügyminisztérium egészségügyi osztálya írja egyszer a hadügyminiszternek: szinte nem merik felbontani az orvosi jelentéseket, mert úgyszólván nincs nap, hogy az orvosok sorából járványos

betegségben történt elhalálozásról ne kapjanak hírt. Az arcvonalnak a Tisza vonalról történt elhúzódásával Flór feloszlatta az ottani tábori kórházakat, Pest visszavételével újból rendeztette a pesti tábori kórházakat és Buda visszafoglalásával az ottani kórházak is rendelkezésre állottak. A kormány visszaköltözésével a hadügyi egészségügyi osztály is visszakerült Pestre. Flór rendületlen erővel biztosította a sereg egészségügyi utánpótlását, irányította a kórházak szervezését és felszerelését. Közben sajnos a magyar szabadságharc ügye válságosra fordul. Júniusban 160 ezer főnyi osztrák sereg támadta meg Haynau tábornagy vezetésével Magyarországot, észak és kelet felől pedig 139 ezer főnyi orosz sietett segítségükre Iván Paskievics herceg parancsnoksága alatt. A magyar kormány csupán 172 ezer főnyi sereget tudott szembeállítani a hatalmas túlerővel. A Kossuth – Görgei ellentét kiéleződése során Görgeinek, az 1849 júniusában kinevezett új hadügyminiszternek akarata érvényesült akkor, amikor Lumniczer Sándor, a kezdettől a hadtesténél működő fiatal igazgató törzsorvos nyert kinevezést a hadügyminisztérium egészségi osztályához mint igazgató-tanácsos. Ezzel a kinevezéssel fejeződött be a szabadságharc egészségügyének legragyogóbb fejezete: a Flór korszak és az utódnak, az alig 28 éves Lumniczer Sándornak már csak az összeomlás megrendítő, szomorú végű korszaka jutott. Szerencsétlenebb és végzetesebb körülmények között nem kerülhetett senki a honvédorvosi kar élére, mint Lumniczer Sándor. Szervezőképessége, gazdag harctéri tapasztalatai, erélye, rugalmassága a tökéletesség magas fokára juttathatta volna a honvédsereg egészségügyét. E helyett a rajta kívül eső okok, a kedvezőtlen körülmények miatt csak a bomlást, a teljes összeomlást kísérhette tevékenységével. 1849. júniusának végére, amikor Lumniczer átvette a hadügyi osztályfőnöki feladatkört, a nemzet erőtartalékai már erősen kimerültek. Kossuth még csodás akarattal és lángoló lelkesedéssel bízott és riadóként hangzott el szava: népfelkelés! A lelkekben a bizonytalanság és a bizalmatlanság váltotta fel azonban az eddig korlátlan biztonságot, végtelen bizalmat és lelkesedést. Csüggedés, reménytelenség kezdett úrrá lenni mindenfelé. Lumniczer kiváló képességekkel rendelkezett. Kezdettől fogva a szabadságharc lobogója alatt küzdött, végigharcolta a dicsőséges tavaszi hadjáratot és a szervezésben kiváló munkát végzett. Már Stáhly felismerte képességeit, amikor 1848 decemberében törzsorvosnak ajánlotta az eszéki várhoz. Lumniczer Sándor 1821-ben Sopron megyében Kapuváron született. Anyja Schöpf Zsuzsa, Schöpf Mérey Ágoston húga volt. Pesten lett orvos és sebészdoktor, majd Bécsben avatták szülész-mesterré, 1843–45-ig Balassa mellett működött mint

tanársegéd. Amint Stáhly írta Mészáros Lázárnak, „erős, egészséges testalkatú, kiképzett elmebeli tehetségű, tökéletesen beszél és ír magyarul, németül, deákul, igen jól franciául, angolul, ért olaszul”. Amikor június 24-én átveszi a hadügyminisztérium egészségi osztályának vezetését, legelső osztályfőnöki ténykedése is a műveltségére, tapintatosságára, nemes férfiúi gondolkodására vall. Érezte, milyen súlyos méltánytalanságot követett el Görgei Flórral szemben, amidőn egyik óráról a másikra a formák teljes mellőzésével menesztette a hadügyi egészségi osztály éléről, ahol pedig Flór otthagyva állását, orvosi gyakorlatát, családját áldozatkészen, fáradhatatlanul és nagy sikerekkel működött. Felterjesztést intézett tehát Görgeihez, nevezze ki Flórt középponti, azaz az összes budapesti kórházak vezényletével megbízott törzsorvosnak. Flór keserű, csalódott, fáradt sorokkal utasította vissza a neki szépségtapaszul felajánlott állást és azt írta: válasszanak helyette hasznavehetőbbet. Flór keserűsége jogos volt, hiszen mindenét otthagyva küzdött a szabadságharc sikeréért és fizetségül a durva eltávolítást kapta. A szabadságharc után pedig internálás és 11 évi kiközösítés volt osztályrésze. Lumniczer nagy lendülettel és eréllyel fogott osztályfőnöki teendőihez, de működése tulajdonképpen csak néhány hétig tartott. Már július 30-án megkapta Kossuth parancsát, hogy minden tábori gyógyszert, műszert percnyi idővesztegetés nélkül indítson útba Szeged felé, vásároltasson össze még magánosoktól is minden fellelhető szükséges orvosi eszközt és műszert. Újból menekül a kormány, de most már nem Debrecenbe, hanem Szeged felé. Lumniczer összevásároltat Pesten minden műtőszekrényt és műszert, azokat Szegedre szállíttatja és kiadja a parancsot, hogy a vidéki tábori kórházak Kalocsa, Szeged területére költözzenek. A hadügyi egészségügyi osztály minden erejét a Szegedre való költözés előkészítése és megszervezése meríti ki. Ha elképzeljük az akkori közlekedési viszonyokat, amelyeket Pettenkoffen képei jól érzékeltetnek, fogalmat alkothatunk magunknak, hogy költözködtek parasztszekereken a tábori kórházak sebesültjeikkel, berendezéseikkel. Lumniczer július elején már Szegeden van. Itt megkísérli még megfékezni a parancsnokok túlkapásait, helyreállítani a honvédorvosi kar meglazult fegyelmét. Szegeden találja nagynénjét, Schöpf Mérey Ágostonnét, kolerában és haláláig ápolja. Megkapja tőle a kolerát és július 20-án már ágyban fekvő beteg. A beteg Lumniczer helyett a szabadságharc egyik végig leghűségesebb orvosa, Töltényi János törzsorvos és segédtanácsos vette át az osztály vezetését. Az egészségügyi osztály mindvégig igyekszik biztosítani a legjobb ellátását, sőt még művégtag-gyárat is próbálnak Szegeden szervezni. A keretek azonban lazulnak, a szegedi kormány számára igen megkisebbedett az ország, megnehezült az ember- és hadianyagpótlás, és így az egészségügyi ellátás is zavart szenvedett. Július 28-án már Arad felé indulásra

kapják meg a parancsot. Lumniczer is megy az egészségi osztállyal, amely az utolsó pillanatig igazi honvéd hűséggel és lelkesedéssel kitartott a szabadságharc lobogója mellett. Az Aradon megjelenő Közlöny még a világosi fegyverletételt megelőző napon, augusztus 11-én is közölt orvosi előléptetést, de másnap Lumniczer is letette a kardot. És azután – Széchenyi szavaival – „iszonyatos csend lepte el az országot, számtalant hóhér döntött nyugalomba, a honban megmaradtak és bujdosók leverve. A börtönök falai között elhalt a panaszok hangja és a számkivetett, megtört szívek kínszavait elhordta a játszi szél…” A honvédorvosi kar is osztozott a szabadságharc vezetőinek, résztvevőinek, katonáinak sorsában. Korányit Bécsből kiutasították, Pestről szülővárosába, Nagykállóba internálták. Balassa elvesztette tanszékét és fogságba vetették. Sauer is elvesztette állását, Flórt másfél évre internálták, azután pedig teljes mellőzöttségben élt 11 éven keresztül. Csak 1861-ben nyerte vissza állását. Lumniczer szabadságharc utáni élete szinte jelképe a honvédorvosi sorsnak. A világosi fegyverletétel után közel egy évig Aradon raboskodott, amikor végül osztrák haditörvényszék elé állították, lefokozták és mint közkatonát az osztrák seregbe osztották be, ahol mint betegápoló közlegény közel két évig szolgált. Mint lázadót olyan munkák végzésére kényszerítették, amelytől mindenki undorodott. A büntetés kitöltése után senki sem merte Pesten befogadni. Éhesen, pénz nélkül bolyongott, beszélni is alig mert vele valaki. Sokszor az öngyilkosságra gondolt már. Egyetlen ember állott mellé élete e súlyos napjaiban: Balassa János. Ő fogadta magánsegédévé Markusovszkyval együtt, akit honvéd-törzsorvosi szolgálata miatt szintén az osztrák haditörvényszék elé állítottak. Balassa nem csak illetményeit fizette a két sokat szenvedett szabadságharcosnak, akik évfolyamtársak voltak, hanem további életpályájukat is egyengette és ez tette lehetővé, hogy Lumniczer és Markusovszky sorsa később jobbra fordult. E három férfi barátsága volt a magja a Balassa-körnek, s ebből terebélyesedett ki később a magyar orvostudomány történetében oly fontos szerepet játszó Markusovszky-társaság. Sok-sok egyszerű honvédorvosról kellene még megemlékezni, akiknek mind a kiközösítés és igazoltatási gyötrés keserű sorsa jutott osztályrészül. Arányi Lajost a kórbonctan magyar megalapítóját is a honvédseregben viselt zászlóalj, majd tábori-főorvosi tisztsége miatt megfosztották tanszékétől. Orvostörténelmünk egyik legkimagaslóbb alakjának. Schöpf Merei Ágostonnak is a bujdosó sors jutott. Az első magyar gyermekkórház, a magyar ortopédia megalapítója, az első magyar gyermekgyógyászati tankönyv szerzője a szabadságharc kezdetén rövid ideig még ragaszkodott nemrég berendezett Ősz-utcai gyermekkórházához, de később családját Szegedre hozta, kórházát segédorvosára Bókay Jánosra bízta és Monti

ezredes olasz légiójában önkéntes főorvosi állást vállalt. 1849-ben Monti ezredes törzsorvosi kinevezésre terjesztette fel. Az aradi táborból Kossuthhoz hasonlóan Törökország felé indult bújdosó útjára. Felesége Szegeden halt meg kolerában és ő két gyermekével, pénztelenül Törökországon át Franciaországba ment, majd angol barátai segítségével véglegesen Manchesterben telepedett le. Ott a „Pesti Kisded Kórház” mintájára gyermekkórházat alapított, azt majdnem 8 éven át vezette. Nagy megbecsülést szerzett magának és növelte a magyar orvosok hírnevét, a legtekintélyesebb angol orvosok közé emelkedett. 1858. március 14-én a negyvennyolcas pesti események tízéves évfordulójának előestéjén kísérték ki csendes gyászmenetben koporsóját angol barátai, betegei, tisztelői a manchesteri temetőbe. A magyar gyermekorvosi iskola megalapítója a bujdosó, hontalan magyar szabadságharcos hamvai ott porladtak el messze idegen földben… Kötelességünk, hogy a szabadságharc orvosainak emlékét megőrizzük. Méltóak ők az emlékezésre. Példájuk legyen előttünk mindennapi munkánkban, mert a forradalmi hazaszeretetre tanítanak, és erre fognak tanítani minden magyar orvost, amíg piros lesz a vér, fehér a hó és zöld sírjaikon a fű.

Radó Géza – Farkas Lajos

Kossuth Lajos, a szabadságharc hadegészségügyének megteremtője2

Mint ismeretes, Kossuth 1848 szeptemberében, a Béccsel való alkudozásra kész Batthyánykormány bukása után került valójában a hatalom birtokába. Az országgyűlés a nemzet élére a forradalom kormányaként az országos Honvédelmi Bizottmányt állította, amelynek Kossuth szinte teljhatalmú elnöke lett. Ez az új szerv a parlament radikális baloldalára és az utca népére, a közönség széles tömegeire támaszkodott. Mikor Kossuth végre hozzájutott ahhoz, hogy új tisztében felállítsa az önálló magyar honvédsereget, rendkívül nehéz viszonyok közé jutott, hiszen Ausztriával már kitört a háború és az újonnan verbuvált hadseregnek nemcsak hadi- és hadfelszerelései ipara nem volt, de hiányzott a hadegészségügyi hálózata is, márpedig modern katonai egészségvédelem nélkül korszerű hadsereg el sem képzelhető. Így tehát valójában mindent menetközben, hihetetlen gyorsasággal kellett megteremteni. Kossuth október végén helyszíni szemlét tartott az osztrák határ mentén Pozsony körül, a Görgey vezérlete alatt álló felső-dunai táborban, s az ott látottak döbbentették rá a katonai egészségvédelem kezdetlegességére, hiányaira is. November 3-i levelében, amelyet a Honvédelmi Bizottmányhoz küldött, kétségbeesve kiált fel: „…az alsótáborból lábát, karját vesztett invalidusok száguldnak ide minden rend, minden ellátás nélkül. Hozzám folyamodnak, gondoskodnék róluk, de nem ismerem a szabályokat, nem tudom, hová küldjem, mit adjak nekik. Tessék erről intézkedni s táborvezéreket utasítani, hová küldjék becsületes nyugalomba szabadságunk harcának martyrjait.” Szíve megdobbant a szenvedő honvédek fájó sóhajára és kezébe vette a tábori egészségügy ezerfelé ágazó szervezetének ügyét is. (…) Kossuth forradalmi módon a társadalmi önsegély eszközeihez folyamodott. Az új kórházak berendezésének és felszerelésének sikere érdekében teljes mértékben igénybe vette az újságok 2 Forrás: Radó Géza – Farkas Lajos: Kossuth Lajos a szabadságharc hadegészségügyének megteremtője. 1–2. rész. = Honvédorvos, 1952. 9. sz. pp. 819–822., Honvédorvos, 1952. 10. sz. pp. 884–888. (A tanulmányt rövidítve közöljük – a szerk. megj.)

nyilvánosságát. A sajtó nap-nap után közölte a jószívű adakozók neveit s azt is, hogy mivel járultak hozzá az egészségügy megjavulásához. A haza szabadságáért lelkesedők – legtöbbjük szegény, dolgozó kisember – nem egyszer utolsó párnájukat adták oda, hogy a beteg honvédek feje alja puha legyen és vitték az új kórházba a lepedőket, takarókat, törülközőket, fehérruhát, tépést, pólyát, evőeszközt a sebesültek számára. A nagy javulást azonban egy súlyos közegészségügyi botrány hozta meg, mely hosszú ideig izgalomban tartotta a főváros egész lakosságát. Kossuth átlátta a veszélyt és forradalmi eréllyel azonnal beavatkozott, hogy rendet teremtsen a kórházi káoszban, a betegellátás sivárságában. Mi váltotta ki ezt a botrányt? A kérdésre választ ad az itt következő jelentés, amelyet Sauer Ignác országos főorvos terjesztett elő a kolera ügyével foglalkozó bizottmány november 15-i ülésén: „A pesti Üllői utczai katonai laktanyát november 14-ikén meglátogatván… ott az újonczok közt, kik a legnagyobb részt ruhátlanul, egy puszta szobába, asztal szék, ágytakaró, szalma és fűtő nélkül igen nagy számmal valónak, a cholera kiütött.” Ez a jelentés nagy megbotránkozást keltett a Honvédelmi Bizottmányban és Kossuth nyomban felszólította Pándy alezredest, hogy „…átvéve minden katonai laktanya főparancsnokságát, rögtön úgy intézkedjen, hogy a kívánt rend, tisztaság, a szükségesekkeli ellátás azonnal életbe lépjen és hogy holnap minden megtörténjék, mi ezeket biztosítsa.” E naptól kezdve valósággal cikáztak az orvosi vezetők felé Kossuth rendelkezései. (…) A Kossuth Hírlapja november 12-én már alapvető változásokról számolt be „a budapesti katonai kórházakban rendetlenség és hanyagság kapcsán”: A kormányelnök megparancsolta: „…hogy ha még aznap minden Budapesten található kórházakban mindaz, mi a kórházakban, hogy legyen… elrendelve s a betegek orvosi tekintetben ellátva nem leendenek, az ország főorvosának hivatala azonnal megüresült… és ma, 48 óra múlva a rendelet kelte után… orvos, kellő tisztaság és rend van! Aki tisztének meg nem felel, el vele, minden szó nélkül, ha maga az isten fia volna is! Igy lesz rend és igazság.”

Országos viszonylatban is szükség volt az egészségvédelem biztosítására. Ezt volt hivatva megvalósítani a kereskedelmi minisztériumban Kossuth rendeletére felállított egészségügyi osztály. Az egész vonalon életbeléptetett szigorú rendszabályok jótékonyan éreztették hatásukat, ennek ellenére azonban szükségesnek mutatkozott a további szigorú ellenőrzés, amiben maguk az újságok jártak elől. Így a Kossuth Hírlapja december 1-jén ismét egy egészségügyi botrányra hívta fel a figyelmet: „A napokban nagyobb számú beteg katonákat hoztak a táborból. Éjjel érkeztek meg szegényekkel, s keresték az illető orvost, hogy azonnal kórházba adhassák őket. Sauer úr segédei azonban történetesen éppen azon este mákonnyal tettek kísérletet magukon s aludtak tőle, mint a juhászbunda. Hiába csöngettek, hiába dörömböltek: ők fülök botját sem mozdították, minélfogva a felügyelők nem kaphattak utasítványt a kórházba s a betegeknek az egész éjt szabadban kellett tölteniök.” Az eset tanulságait így vonta le a Kossuthhoz közelálló újságíró: „Orvos urak! a katona most legdrágább kincse az országnak, járjatok el lelkiösmeretesen a kezetekre bizottakkal, mert hanyagságtokért ezeknek átka száll rátok.” (…) * A Debrecenből kiinduló újjászervezés kezdetén mindenek előtt számba kellett venni, vajon a menekülés után egyáltalán milyen erőkkel és szükségletekkel rendelkezik a hadegészségügy. Ezért a kormány február 1-jén a mozgó hadseregek és várak parancsnokságait utasította, adjanak jelentést „az orvosok teljes létszámáról, rangjáról, jellegű és képességű tulajdonságairól”, a gyógyintézetek helyzetéről, a sebészeti műszerek mennyiségéről, a szükséges gyógyszerek s főleg az éter és a kloroform hiányáról, egyben a gyógyintézetek 14 naponként – kivételes esetekben még gyakrabban is – jelentéseiket küldjék be. Kossuth mindenek előtt leváltotta a hadegészségügy élén álló lagymatag, elnéző, liberális magatartású egyéneket, akik a gyors és kemény szervezés, s ellenőrzés munkájára nem bizonyultak alkalmasnak, és dr. Flór Ferenc személyében erélyes és mozgékony új orvoskari főnököt állított az ügyek élére. Gelich tábornok emlékiratai szerint jól választott, mert Flór rendkívüli tevékenységet fejtett ki. A hadsereg gyors növekedése különösen az orvosok

számának szaporítását követelte. Ám a keretek felállítása egymagában nem volt elegendő, Kossuth fegyelmet és rendet is követelt. Már a múlt év őszén Stáhly és Sauer főorvosok esetében megmutatta, hogy nem tűri a lazaságot, a kötelességmulasztást, ha szívének oly drága honvédfiai egészségéről van szó. Most például közöltette a hivatalos lapban, hogy „…a zászlóalji orvosok között találtattak oly egyének, kik megfelejtkezve a hivatalos és szenvedő emberiség iránt tartozó legszebb kötelességükről, nemcsak azon zászlóaljat, melyhez rendeltettek, engedelem nélkül hosszabb időre elhagyták, hanem még a szállítás végett reájuk bízott betegek mellől is botrányt okozólag eltávozni s azokat elhagyni merészelnek. Az így cselekvők nemcsak a tábori orvosok sorából, nevök közzétételével kitöröltetnek, hanem mint szökevénytisztek egyszersmind haditörvényszék elé is fognak állíttatni”. (…) Tehetséges, sikeres munkatársat fedezett fel Kossuth Obonyai doktorban is, akit a tábori kórházak igazgató főorvosává nevezett ki. Már első jelentése mély bepillantást enged munkája rendkívüli nehézségeibe: „…midőn én a tábori kórházak rendezését által vettem, puszta falaknál egyebet nem találtam, pár napi szorgalmamnak műve a rögtönzött tábori kórházak úgy, amint most állanak, amellyek ha nem is képesek számos betegeknek kényelmes, de minden esetre számos menedéket nyujtani. Tisztán szobákról, ágyakról, orvosságokról gondoskodtam, az orvosi felügyeletet, mint lényeges dolog, mindég gondosan teljesíttetett…” Obonyai újabb kórháznak kérte a debreceni dohánygyár épületét s Kossuth egy nap alatt a kérést teljesítette. (…) A felállított sok kórháznak és a harctéri segélyhelyeknek orvosi műszerekre volt szükségük. Külföldről nem lehetett behozni, a készletek kimerültek. Kossuth új ipart teremtett, hogy minél több műszert juttathasson a sebészeknek, hogy siettesse a gyógyulást, hogy enyhítse a betegek fájdalmát. A nagyváradi „állami kardgyárban” rendeztette be ezt az új orvosegészségügyi műhelyt. Szakértő iparosokat rendelt oda és minden segítséget megadott nekik munkájuk eredményessége érdekében. Megható gondoskodását példázza június 27-én megjelent rendelete is, amely szerint: „a kormány gondoskodott arról, hogy a haza védelmében sérült, vagy más betegségben sinylődő

vitézek a szükséglet szerint fürdőket használhassanak és ezen okból” a budai Császár- és Sárosfürdőket katonai fürdőintézetekké fejlesztik. Mélységes emberszeretete abban is megnyilvánult, hogy nemcsak a pillanatnyi igények kielégítését tartotta szem előtt, de támaszt kívánt adni azoknak a honvédeknek is, akik súlyos sérüléseik következtében tartósan vagy életfogytig munkanélkülivé váltak. Ezért utasította a hadügyminisztert, hogy a Szatmáron már korábban felállított ideiglenes rokkantak háza férőhelyeinek elégtelensége miatt, „a sebesültek és rokkantak iránt a nemzet háláját lerovandó és róluk gondoskodandó, tegye meg a szükséges lépéseket egy Budán létesítendő rokkantak palotája és felszerelése iránt. Mintául szolgáljon az angol hajó sereg és a párisi rokkantak palotája”. Abban a korszakban a világ két legszebb, legkorszerűbb, és legnagyobb rokkantotthonának képe lebegett követendő példaként Kossuth előtt… Semmit nem tekintett elég jónak, elég drágának, ha megcsonkult honvédjeink jövőjének biztosításáról volt szó. Kossuthnak az emigrációban írt vidini leveléből az is kiderül, hogy a szabadságharc végső szakaszában már 20 ezer beteget ápoltak a katonai kórházakban. Ez a rendkívüli nagy szám is igazolja, hogy a hadsereg egészségügyi szolgálatának kiépítése példátlanul rövid idő alatt valóban kitűnően sikerült.

Közli: Barta István

Kossuth Lajos rendeletei a tábori kórházakról

Budapest, 1848. okt. 15. Az Országos Honvédelmi Bizottmány rendelete Stáhly Ignác országos főorvoshoz, tábori kórház felállításáról3 Meghagyatik főorvos urnak, miszerint jelen rendelet vétele után főorvos ur Párndorfba induljon, hol Csányi László4 kormánybiztossal egyetértve Győrben, vagy Mosonyban egy nagy kórház felállitását eszközöljék. Továbbá nevezzen ki egy tábori főorvost, kinek parancsnoksága alá az egész tábori orvoskar rendeltessék. ----Budapest, 1848. nov. 18. Az Országos Honvédelmi Bizottmány rendelkezése: Obonyay János megbízatása új katonai kórház felállítására5 Tapasztalván, hogy Budapesten betegeskedő ujonczaink az országos főorvosi hivatal részint czélszerütlen, részint hanyag rendelkezései miatt teljességgel nem úgy láttatnak el, mikint azt a hazátul, mellynek függetlenségéért életüket hozzák áldozatul, követelhetik. A fővárosbani katonai kórházak a lehető legrosszabb állapotban vannak. És ennélfogva szükségesnek találtam még egy kórháznak felállítását, mellyben az igen nagy 3 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:1124. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 209. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.) 4 Helyesen: Csány László. 5 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:3104. (Mellette nyílt rendelet Obonyai részére a fenti értelemben.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 493. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.)

számra szaporult beteg ujonczok elláttassanak, és erre azon szállást, melly most üresen áll, kórházzá alakítani rendeltem, igazgatójául Dr. Obonyai János urat, később meghatározandó fizetés mellett nevezém ki, s megbízám őt, hogy ezen említett szállást leghamarébb belátása szerint használható kórházzá alakítsa – s nekem a szükségelt költségekről utalványozás végett jelentést tegyen. -----

Budapest, 1848. nov. 21. Kossuth rendelete a katonai kórházak költségeinek fedezéséről6 A jelenleg létező katonai kórházak a betegek mostani számát be nem fogadhatván, részint terjedelmesebbekké alakíttattak, részint pedig újak felállítása által pótoltatnak. Az ezekre megkívánható nagyobb kiadások fedezése a maga útján rendeltetik el, szükség azonban némi aprólékosabb, de késedelmet nem szenvedő költségek tekintetéből az ország főorvosát bizonyos öszveggel látni el. Kérem azért a pénzügyministeriumot a Károly kaszárnya főfelügyelőjéhez 100 ./., ezer pengő forintot átküldeni, kitől azt Sauer Ignácz főorvos úr az iránt adandó nyugtatványára további megkeresése esetére másik ezer is ezennel utalványoztatván. -----

6 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:3354. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 523. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.)

Budapest, 1848. dec. 5. Kossuth a hadügyminiszternek a katonai kórházak hiányos felügyeletéről7 A visszavárólag ide mellékelt főorvosi jelentésből megérteni méltóztatik, hadügy Minister úr, hogy az Üllői úton lévő katonai kórházban a politialis katonai felvigyázat mennyire rossz lábon áll, minél fogva ezennel hivatalosan az iránti intézkedésre szóllíttatik fel, hogy a katonai kórházakban az inspekciós tisztek felelet terhe alatt kötelességük szerint mindig jelen legyenek, miszerint ami orvosi tekintetbe rendbe hozatott, az inspekciós tisztek hanyagságából származó bujtogatások által meg ne hiúsíttassék. -----

Budapest, 1848. dec. 23. Kossuth utasítása a budai hadikórház felállításáról8 A harczban sebesültek és betegek többnyire Buda felül szállíttatván, jég miatt, Pestre a kórházakba való átszállításuk veszéllyel, de sok nehézséggel is van egybekötve, azért is meghagyatik a hadügyministerimnak, miszerint jelen rendeletem vételével Budán valamellyik katonai laktanyát a sebesültek és betegek számára azonnal kórházzá alakíttasson és gondoskodjék hogy a szenvedő vitézek rögtöni elhelyezéséről gondoskodva legyen. -----

7 Forrás: Fogalm. Kossuth kiegészítéseivel. MOL OHB 1848:4062.; Ered. tiszt. mellékleteivel. MOL Hadügymin. 1848:D327:10753/1853. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 655. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.) 8 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:6416. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 863. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.)

Karcag, 1849. jan. 5. Kossuth intézkedései a váci katonai kórház költségeivel kapcsolatban Utasítás Csánynak a pénz kiutalására9 Weiszkopf kapitány, a váci kórház parancsnoka jan. 3-án kelt levelében kérte Kossuthot, hogy utalványoztasson a kórház költségeire 3000 forintot, mert Csány nem tudta ezt az összeget rendelkezésére bocsátani. Kossuth az alábbi utasítást küldte Csánynak: Veiszkopf váczi kórházi parancsnok f. hó 3-ról írt és ide zárt levelében a kórház szükségei fedezésére 3000 forintot kérvén utalványoztatni, ezennel hivatalosan oda utasítom országos biztos urat, hogy a fenn kitett 3000 pftot kifizettetni, s általában figyelemmel lenni méltóztassék arra, hogy az illy előleges, sőt mondhatnám legelső szükségek, minők a tábori kórházak szükségei, fizetetlen ne maradjanak. A lábát vesztett Kempelen tüzér hadnagy gyógyítás végett Pestre lejövén, a Tigrishez szállásoltattam, azon rendelettel, hogy minden költségeit én viselem. Valahányszor az árjegyzék bemutattatott, mindég kifizettem, de nem vagyok bizonyos, vallyon valami fizetetlen nem maradt, eljövetelem óta minden esetre fizetetlen; én a sérült vitézek iránti gondoskodást a legszentebb kötelességnek ösmerem, s azért e felett nagyon aggódom, kérem annak okáért országos biztos urat, méltóztassék, nem csak a mi hátra volna, kifizettetni, hanem két hónapi ellátását Kempelen hadnagynak minden esetre biztositani. -----

9 Forrás: Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítésével. MOL OHB 1849:52. Ered. tiszt. MOL Csányi-iratok 1276. rakt. sz. (Mellette Weiszkopf szóban forgó jelentése.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 42. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.)

Debrecen, 1849. jan. 14. Kossuth Debrecen város kapitányi hivatalának, a felállítandó katonai kórházról10 Dr. Obonyay János kapitány, a pesti központi katonai kórház igazgató főorvosa itt helyben is a katonai korház igazgató főorvosává neveztetvén, utasításul adatik a kapitányi hivatalnak, hogy nevezett igazgató főorvossal egyetértőleg alkalmas helyről gondoskodjék, mellyben az ide érkező katonai betegek elhelyeztessenek, s azon gonddal ápoltathassanak, minőt a harcz terén megsebesült s egésségükben megrongált hű fiai a hazának méltán megkívánhatnak. ----Debrecen, 1849. jan. 16. Kossuth Debrecen városának a fiók-hadikórház ellátásáról11 Asbóth alezredes s térparancsnok jelentette, miként e városban többszöri felszólításra – sikerült egy fiók kórházat felállíthani, azonban a betegek számára sem szalma, sem fa elegendő mennyiségben ki nem adatik. Ezennel meghagyatik e város hatóságának, hogy azon perczben, mikor Asbóth alezredes s térparancsnok úr e kórház bármelly szükségei fedezésére felhívandja e város hatóságát, azt azonnal gyorsan, pontosan, és haladéktalanul kiegészíteni beszámítás mellett el ne mulassza. -----

10 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:376. (Mellette Obonyai egyidejű kinevezésének és a hadügyminisztériumnak szóló értesítésnek a fogalmazványa.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 134. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.) 11 Forrás: Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítésével. MOL OHB 1849:590. (Mellette Asbóth debreceni térparancsnok jan. 17-én kelt jelentése.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 151. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.)

Debrecen, 1849. jan. 17. Kossuth Debrecen polgármesterének katonakórház felállításáról12 Debreczen város tanácsa hozzám 143. szám alatt tett jelentésében Obonyai tábori orvos abbeli kivánságának teljesítését, miszerint 400 beteg katona számára tábori kórháznak helyet mutasson ki, más hely nem léte miatt, a horvát foglyoknak innen leendő azonnali elszállításának feltételéhez kötvén: miután a horvát foglyok iránt már intézkedés tétetett, de különben is ezek elmenetelétől a kórház felállítását felfüggeszteni nem lehetvén: Önt ezennel oda utasítom, miszerint nem szorítkozva a horvát foglyok elvitelének feltételére, a szükségelt kórháznak haladéktalan felállítására alkalmas helyet kimutatni s e czélra a nevezett orvos úrnak mindenben segédkezni, mulaszthatatlan hazafiúi kötelességének ösmerje. ----Debrecen, 1849. jan. 20. Kossuth Bónis Sámuelnak, a Nyíregyházán felállítandó kórház orvosainak kinevezéséről13 Bónis szabolcsi kormánybiztos január 18-án jelentette Kossuthnak, hogy intézkedéseket tett Nyíregyházán 300 beteget befogadó kórház felállítására. Kérte, hogy az orvosok kinevezését bízzák reá. Kossuth a következőket válaszolta: Ön f. hó. 18-kán kelt hivatalos levelében följelentett intézkedései a honvédelmi bizottmány által helyeseltetvén, egyszersmind azon kérelme, hogy a Szabolcs megyei orvosok kijelelése Önre bízassék, teljesíttetik. ----12 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:570. (Mellette Debrecen város tanácsának jan. 16-án kelt jelentése Kossuthhoz a fenti tárgyban.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 158. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.) 13 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:738. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 179. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.)

Debrecen, 1849. febr. 3. Kossuth a karcagi hadikórház költségeinek kiutalásáról14 Ujházy kardszagi térparancsnok az ottani kórház szállítmány és térparancsnokság költségeinek födözéséül február hónapra 3000 pftot kérvén utalványoztatni, miután hadügyminister úrnak azon szándékát tudom, miszerint minden hadi kiadásokat a főhadi pénztárnál óhajt központosíttatni, ennélfogva Ujházy térparancsnok jelentését a végből közlöm e ministeriummal, hogy az utalványozás iránt intézkedni sziveskedjék, kijelentvén egyébiránt részemről, miképen ha úgy kívántatnék, az utalványozást én is akadéktalanul megteendem. ----Debrecen, 1849. febr. 4. A debreceni dohánygyár épületének hadikórházzá alakításáról15 A hadügyminisztérium egészségi osztályának főnöke, Flór Ferenc febr. 4-én átírt a Bizottmánynak és kérte, hogy a debreceni dohánygyár épületét tábori kórházzá alakítás véget bocsássák Obonyai János főorvos rendelkezése alá. Kossuth válasza: E ministerium egészségi osztályának mai napról 130/H. sz. a. költ fölterjesztése következtében a helybeli dohánygyári épület egész kiterjedésében s kizárólag kórházzá alakíttani rendeltetvén: e ministerium fölkéretik, hogy e részben a helybeli térparancsnoksághoz a szükséges utasítást kiadatni az egészségi osztály által pedig a kellő fölterjesztést eszközlésbe vétetni szíveskedjék.

14 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:1356. Ered. tiszt. MOL Hadügymin. 1849:2164. (A tisztázat mellett másolatban a középponti hadsereg-főparancsnokság (Perczel) Karcagon január 20-án kelt nyílt rendelete a fenti üggyel kapcsolatban.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 310. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.) 15 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:1471. (Mellette Flór Ferenc említett átirata.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. pp. 322–323. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.)

A Klapka táborába küldendő sebészi műszerekről16 Értesítésemre esvén, mikint a ministerium egészségi osztálya legújabban sebészi műszerszállítmányt kapott: ennélfogva kérem ez osztályt utasíttatni, hogy Klapka ezredes úr táborába az általa sürgetett sebészi műszereket, ha és mennyiben olyanok felől is rendelkezhetni, mielőbb küldje meg. ----Debrecen, 1849. febr. 23. Gyula városának, az ottani tábori kórház költségeiről17 Gyula város tanácsa febr. 20-án kelt feliratában elpanaszolta, hogy Damjanics tábornok utasítására tábori kórházat állítottak fel, amelynek már 230 betege és 24 főnyi személyzete van; ezek ellátására, zsoldjára, valamint az átvonuló katonák, foglyok stb. szükségleteire a költségeket eddig a város előlegezte, azonban ezt a város kimerültsége miatt tovább nem tudják megtenni, ezért az ilyen természetű szükségletekre kértek 4000 forintot apró bankjegyekben. Kossuth válasza: Méltányolva azon okokat, mellyeket e város közönsége a kebelében felállított tábori kórháznak az álladalom költségén leendő ellátása iránt fölhozott, ezennel értesíttetik a felől, hogy az e czélra kívánt 4000 pft az ottani térparancsnokság rendelkezésére s számadás alá adás végett a város megbizottja Gyökösi Benjámin tanácsnok nyugtatványa mellett nekie kiszolgáltatott. -----

16 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:1480. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 323. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.) 17 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:2478. (Mellette Gyula város beadványa két, a kórház állapotát bizonyító melléklettel, valamint utasítás fogalmazványa a pénzügyminisztériumhoz a 4000 forint kiutalására.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 541. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.)

Debrecen, 1849. márc. 8. Az OHB Káldor Antal őrnagynak, a katonai kórház rendetlenségeinek megszüntetéséről18 Feljelentetvén, miszerént a katonai kórodává alakított, úgy nevezett dohány abaldo épületében még mai napig is találtatnak oly egyes helyek, mellyekbe betegeket elhelyezni azért nem lehet, mivel a kincstár tulajdonához tartozó többféle ponyva, kötél és több másnemű darabok foglalják el a helyet: ennek folytán utasíttatik őrnagy úr, miként a mondott tárgyakat rendes jegyzék kísérete mellett átalvévén, számukra más helyet szerezzen, hogy így a szegény sérültek részére annyira szükséges hely hová előbb kellőleg elkészítve lehessen. ----Debrecen, 1849. márc. 23. Nyáry Pál tudósítása a hadügyminisztériumnak, a debreceni piarista rendháznak hadikórház céljára történő igénybevételéről19 A debreceni kór- és szállító házak főfelügyelősége jelentette, miként a tiszamelletti táborokból nagy számmal ideérkezett betegek alkalmas ellátására – egyéb épületek megtelvék – megvizsgálás után a debreczeni piarista klastrom találtatván legalkalmasbnak, kéri azt rendelkezése alá átadni. A honvédelmi bizottmány jelen körülményeknél fogva méltánylattal fogadván a jelentést, – értesíti ezennel a hadügyministeriumot, hogy az érintett zárdát kórházul felhasználandónak ezen ministerium rendelkezése alá helyezte. ----18 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:3032. (Káldor őrnagy a fenti rendeletre még március 8-án válaszolva jelentette, hogy a dohány-abaldóban talált romlandó cikkek nagyobb részét elárverezték, a még meglévőket pedig a kórháznak alkalmatlan részbe viszik át: OHB 1849:3045.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 608. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.) 19 Forrás: Az OHB 1849:3795. sz. ered. tiszt. MOL Hadügymin. 1849:7618. (Mellette a fenti rendelet végrehajtásaként a hadügyminisztérium március 26-án kelt rendeleteinek fogalmazványai Egerváry őrnagyhoz, a debreceni kór- és szállítóházak főparancsnokához és dr. Rakita debreceni kórházi helyettes igazgató főorvoshoz.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 707. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.)

Debrecen, 1849. márc. 27. Az OHB a hadügyminisztériumnak, a debreceni hadikórház céljára lefoglalandó épületről20 A debreczeni kór- és szállító házak főfelügyelősége jelentése folytán, a Tisza melletti táborokból nagy számmal ideszállított betegek alkalmas ellátására, a debreczeni piarista zárda kórházul felhasználandás végett a ministerium rendelkezése alá helyeztetvén – miután azonban részint az épület szük volta, részint azon tekintet, hogy a belvárosban kórházat állítani fel az orvosi politiával ellenkezik; – e rendelet megmásítását kivánnák: fölkéretik a Ministerium, miszerint a vásár-álláson levő kőépületeket sziveskedjék rögtön megvizsgáltatni s a fenn kitett czélra fordíthatók közül választassa ki a legalkalmasbat. Kelt Debreczenben, mart. 27. 1849. A honvédelmi bizottmány az elnök távollétében: Nyáry Pál ----Gyöngyös, 1849. ápr. 10. Kossuth Matabovszky Ferdinánd törzsorvosnak, a gyöngyösi katonai kórház állapotáról21 Majdnem minden alkalommal fájdalmas bosszankodással kellett tapasztalnom, hogy a törzsorvosoknak a kórházak jó állapotban léte, a betegek czélszerű ápolása, szóval az egészségügyi kezelésnek a kiszabott kötelességek szerinti vezetése iránt előttem szóval vagy írásban tett biztosítékok csupán puszta szó vagy papirosra írt betű maradtak. Kérdezősködéseimre és tudakozódásaimra örökös feleletül kaptam, hogy nyugodt lehetek; s hogy minden rendben van s ha aztán en szemeimmel akartam meggyőződni, vagy más oldalróli jelentéseket olvastam, mindent és mindenütt a legnagyobb rendetlenséget találtam. 20 Forrás: Az OHB 1849:3887. sz. ered. tiszt. MOL Hadügymin. 1849:7956. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 744. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.) 21 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:4229. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1953. p. 859. (Kossuth Lajos összes munkái XIV.)

Igy van most, s pedig van azért, mert törzsorvos urak megírják, hogy itt, vagy amott 120 emberre kórházat kell állítani s ezzel aztán eleget vélve tenni, tovább mennek és semminek utána nem néznek. Önnek ilyszerű rendelkezésébül következett az, hogy a gyöngyösi kórház is a legnagyobb rendetlenségben volt, s ha most már nincsen, azt nem Önnek, de más által tett erélyes intézkedéseknek köszönheti. Ennélfogva meghagyom és szoros kötelességévé teszem törzsorvos úrnak, hogy ezutánra a puszta írással meg nem elégedve egy helyrül addig el netávozzék, míg a létező vagy felállítandó kórházat a körülményekhez képest becsületes állapotba nem helyeztette s betegeinek gyöngéd és gondos ápolásárul nem gondoskodott. ----Debrecen, 1849. ápr. 27. Obonyay János megbizatása a pesti katonai kórházügy kézbevételére22 Budapest ismét a nemzet birtokában lévén, Ön mint az ottani öszves katonai és tárbori kórházaknak kinevezett igazgatója s főfelügyelője a végből küldetik oda, hogy a tőllem ezennel Önre ruházott hatalomnál fogva az ottani kórházak öszves személyzete felett szabadon rendelkezhessék, ugy mint a körülmények megkivánják, saját nézete szerént ujra organisálhassa, – oda utasittatván egyszersmind, miszerént az ugynevezett Károly kaszárnya – a bankó gyár részére lefoglalt localitások és a szükséges őrszobák s kórház orvosi és gazdászati személyzet kivételével – egészen kórházzá alakittassék; – hogy pedig ezen dolog végbevitelében annál sikeresebben, s minden felakadás nélkül müködhessen Ön, érintkezésbe teendi magát Irányi Dániel budapesti kormánybiztossal, aki hatáskörénél fogva a felmerülhető akadályokat elháritandja, s a szükségesek kiszolgáltatásáról gondoskodandik. -----

22 Forrás: Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. MOL OHB 1849:6220. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 156. (Kossuth Lajos összes munkái XV.)

Debrecen, 1849. máj. 30. Kossuth a pesti katonai kórházakról és Obonyay János törzsorvos hatásköréről23 Obonyai törzsorvosnak Budapestről f. hó 17-én 39. szám alatt küldött jelentését ide zárva olly megjegyzéssel teszem át a ministeriumnak, hogy a megnevezett orvosnak a betegek elhelyezése körüli eljárását helyeslem ugyan, de Pestre őt nem azért küldöttem, hogy az ottlévő minden katonai korházaknak állandóan igazgatója és főfelügyelője legyen, mi egy személynek igen nagy feladat volna; hanem küldöttem avégett, hogy az ellenségnek a fővárosbóli kivonulásával az ottani kórházakat rendezze el. Ez megtörténvén, minden kórház, ugy mint tavaly volt, egy-egy igazgató törzsorvosnak átadandó, őt magát – állandó rendeltetése szerint a Károly katonai laktanyában létező kóroda, s azon egész laktanyai egészségügy igazgatása illetvén. Ez utóbbi hivatásban Obonyait jövőre is meghagyhatónak tartom s arról őt szolgálat rendin értesittetni kérem; azonban a Budapesten lévő más katonai kórházakhoz, igazgató törzsorvosokróli gondoskodásra a ministeriumot ezennel figyelmeztetem. ----Budapest, 1849. jún. 13. Kossuth levele Szemere miniszterelnökhöz a Károly-laktanya katonai kórházzá történő átalakításáról24 Miniszterelnök és belügyminister Szemere Bertalan Urnak! Még Buda várának bevétele előtt a már tavaly megkezdett intézkedések folytában is a Hadügyministeriummal egyetértőleg akkint rendelkeztem, hogy a Károly kaszárnya (kivéve egyedül a bankógyár lokalitásait) egész kiterjedésében egy nagy központi katonai korházzá átalakittassék, s a tábori gyógyszertári főlaboratoriummal összeköttessék. Ezen rendelet nemcsak foganatba vétetett, hanem hozzájárulásommal a Hadügyministerium akkint is intézkedett, hogy a Ludoviceumi kórház, nem különben a Szvetanai kaszárnya, a 23 Forrás: Ered. fogalm. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. MOL OHB 1849:7198.; Ered. tiszt. MOL Hadügymin. 1849:17358. (A tisztázat mellett Obonyay említett jelentése.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 441. (Kossuth Lajos összes munkái XV.) 24 Forrás: Másolat. Borsod-Miskolci Múzeum, 1848/49-es anyag.; Fényképmásolat MOL 100. sz. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 514. (Kossuth Lajos összes munkái XV.)

tábori kórház is egészen kiürittetvén, s a betegek a Károly kaszárnyai nagy épületbe áthelyeztetvén, az emlitett épületek az eredeti czéljainak (az első a növelésnek, az utóbbi laktanyai rendeltetésöknek) vissza adassanak, a középső pedig az annyira fontos s eddig olly rendetlenül kezelt transportházzá alakittassék. Mindez immár foganatba vétetett, s a közel vidéki tábori kórházak is betegeiknek ide átszállitására utasittattak, kik közül ma is 3–400 érkezendik meg. Az illető törzsorvos azonban épen most jelenti, hogy Ministerelnök Ur ma a betegek felvételét azon kijelentéssel tiltotta el, hogy azon épületnek más rendeltetés adatott. A ministeriumok rendeléseinek illy egymássali összeütközése – a mindnyájunk részvétét legfőbb mértékben biró sérült vitézek ápolása ügyében, melyet különben is alig tudunk némi rendbe hozni – sajnos felakadást okozván; a tárgy nagy fontossága és sürgetősége szerint kérem Ministerelnök Urat, hogy e dologba szándokát velem közölni sziveskedjék. Pest, junius 13. 1849 Kossuth kormányzó ----Nagyvárad, 1849. jún. 19. Kossuth utasítása a hadügyminisztériumhoz a katonai kórházak ellátásának központi megszervezésére25 A gyakorlati tapasztalat azon meggyőződést szűlvén, hogy a kórodákat illetőleges gondoskodás az azokra ügyelő egyéniségek különbfélesége s az illető korházparancsnokoknak – kiket miután a kórházrai felügyelés lévén főfeladatuk, jövőre kórodai gondnokoknak kivánnék neveztetni; – az orvosokkali olykor talán nem szakértői szerepcseréből fölmerülő surlódásaik, – a korházak fölszerelése, s a betegeknek kellő ápolásbani részesültére nehezitőleg hatnak. Miután a haza védelmében sebesült szabadságharczosok kellő ápolása leginkább szivemen fekszik, czélszerűnek láttam az öszves kórházak tellyes felszerelési gondnokságát egy személy felügyeletében öszpontositani, – s annak kezelését Lukács Sándor országos fölszerelési biztossági igazgató kezébe letenni. 25 Forrás: Ered. fogalm. MOL Kossuth–Miscellanen: 36. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 549. (Kossuth Lajos összes munkái XV.)

A kórházak legegyszerűbb, s szabályosabb módoni fölszerelése érdekében czélszerűnek látom, hogy a hadügyministerium által gondoskodtatnék arról, miszerint minden kórházak szükségleteiket, nemcsak az illető kórházakbani betegek száma, de a kórház kiterjedési minőségéhez képest, – a hadügyministeriumhoz beküldjék. A szükségletek utalványozását, hivatalbani összhangzó egység s rend tekintetéből szintén szükségesnek látom egy személy feladatául tűzni. – Mivégett a főápolónő a részbeni egyéni intézkedhetéseért hozzám kérvényét be is nyujtá. Miután azonban én a főápolónőnek, a korodák állása fölötti gondoskodást s a netaláni hiányok betöltése végetti szorgalmazást óhajtom hivatása körébe tartozónak, – ez óhajtását el nem fogadhatván, – e részben az egyén kijelölése végetti intézkedést a hadügyministeriumra bizom.

Közli: Barta István

Kossuth Lajos egészségügyre vonatkozó rendelkezései 1848 novemberétől 1849 júliusáig

Budapest, 1848. nov. 18. Stáhly Ignácz egészségügyi osztályfőnöknek a katonaság egészségi állapotáról26 A legméltóbb bosszankodással értesülvén arról, miszerint a katonai laktanyákban az ujonczok s átaljában a katonaság egészségi állapotja iránti felügyeletben és intézkedésben a legnagyobb hanyagság uralkodik, elannyira, hogy a betegek minden orvosi megtekintés nélkül hullanak el a laktanyák folyosóin és hevernek halva az udvarokon, az ország főorvosának Sauer Ignácz urnak a legszorosabb felelet terhe alatt meghagyám, hogy a katonai kórházak célszerü karba helyezése s ha szükségét látja, ujaknak felállitása iránt mindent még ma megtegyen s ez iránt előmbe hasonlóképen még ma jelentést terjesszen, tudatván vele azt, hogy ellenkező esetben az ország főorvosi állomását holnap más alkalmas egyénnel fogom betölteni. Midőn azonban az érintett főorvos ur által arrul értesültem volna, hogy e hanyagság oka abban rejlenék, miszerint a cholera, a katonaság egészségügyének felügyelete és az azt illető intézkedések, pár napok óta, osztályfőnök ur kizárólagos rendelkezése alá tartoznak s így ő nem tudhatá, hogy mit és hol tehet, tudatom önnel, hogy miután az ily kényes és veszélyes ügybeni hanyagságoknak egyik a másikra kibeszélésével én egyáltalában kielégitve nem lehetek, s akár egyik akár másik hibás, a tény mindenesetre szigoru megrovást érdemel, ennélfogva mostani e percztől fogva a katonaság minden ágazatának egészségügyi állapota feletti főfelügyelet és intézkedési hatalmat Sauer Ignácz országos főorvosnak kezeibe teszem, felelőssé tevén őt minden történhető és tapasztalható hanyagság és gondatlanságért; szolgáljon azért e tudósitásom osztály főnök urnak ahoz való maga alkalmazása végett. ----26 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:2974. (Mellette a Sauer országos főorvoshoz intézett rendelet fogalmazványa Kossuth s. k. kiegészítéseivel, rendelet fogalmazványa Pándy alezredeshez a laktanyák zsúfoltságának megszüntetésére és még egy fogalmazvány Sauerhez katonai beteghivatal felállításáról.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 489. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.)

Budapest, 1848. nov. 20. Stáhly Ignác tábori főorvosnak a laktanyák egészségügyének rendezéséről27 Értesítve vagyok, hogy a fővárosban lévő katonai laktanyákban e részben kiadott rendeleteim következtében sem történt meg minden orvosi ellátás és rend tekintetében, minek megtörténni kellett volna, s mit a hozzám beadott hivatalos főorvosi jelentések szerint tökéletes rendben lenni hittem. Jelesül tudomásomra jött, hogy a tábori kórházban (Lagerspital) orvosi politika tekintetében a legnagyobb rendetlenség uralkodik. Minél fogva ezennel hivatalosan utasítom tábori főorvos urat, azonnal intézkedést tenni arra nézve, hogy a megnevezett laktanyában orvosi ellátás és tisztaság tekintetében minden tökéletes rendbe hozassék, s a végzettekről nekem holnap reggelre jelentés tétessék. ----Budapest, 1848. nov. 23. Kossuth rendelete Stáhly Ignác tábori főorvosnak a katonai és polgári főorvosi hatáskör elválasztásáról28 Stáhly azonnal válaszolt Kossuth nov. 18-i dorgáló levelére: mentségül azt hozta fel, hogy Sauer országos főorvos között és közte nincs elhatárolva a hatáskör s emiatt támadt a szóban forgó esetben is a zavar és a késedelem a katonai betegekről való gondoskodás körül. Kossuth azonnal megpróbált a bajon segíteni. Azok, miket f. hó 18-án Önhöz intézett levelemben írtam, írva voltak azon hangulatban, mellyet lehetetlen elfojtani annak láttára, hogy a véröket s életüket a honért áldozó vitéz sereg 27 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:3935. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 516. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.) 28 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:3124. (Mellette: 1. Stáhly nov. 16-i jelentése a hadügyminiszterhez az Üllői úti kaszárnyában mutatkozó kolera ügyében. – 2. Stáhly nov. 18-i jelentése az Üllői úton lévő és Szvetanay-féle kaszárnyában kiütött kolerajárványról. – 3. Stáhly folytatólagos jelentése az Üllői úton lévő laktanyában megbetegedett egyének ápolásáról a hadügyminiszternek nov. 18. – 4. Sauer Ignác főorvos nov. 20-i jelentése Kossuthoz a kolera enyhüléséről a kaszárnyákban, 3319. sz.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 533. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.)

minő hideg elhagyatottsággal találkozik a főváros kórházaiban. Azonban Önnek hozzám írt válasza némi fölvilágosítást nyujtván a felől, hogy az általam megrovott hanyagság nagy részben a tábori és országos főorvos hatáskörének nem ismeréséből származtatható; miután a baj már megtörtént s azt meg nem történtté többé tenni nem lehet, most már egyedül a jövőre kell fordítani minden kitelhető gondoskodásunkat. És azért nem akarván Önt megfosztani azon hatáskörtől, mely mint tábori főorvost és osztályfőnököt illeti, ezennel fölhívom, hogy Sauer Ignácz orsz. főorvossal egyetértőleg tervet dolgozzanak ki az iránt, hogy a kórházak felett felügyeletet miként lehetne fölosztani kettejük között úgy, hogy az előbbiekhez hasonló szomorú események többé elő ne adhassák magokat, addig is pedig, míg a velem közlendő ezen tervet elkészíthetnék, fölkérem tábori főorvos úr ismert emberi szeretetét, legyen gondja, miszerint a kórházaknál megkívántató orvosi gyors segedelem, pontosság és a betegekkel illő bánásmód lelkiismeretesen szem előtt tartassanak. Ez alkalommal értesítem Önt a felől, hogy a laktanyákban tanyázó sereg egészségi állapota feletti szigoru őrködés néhány felügyelő orvosnak kinevezését is igényelvén, Sauer főorvos úr a helybeli orvosok közől néhányat ajánlólag terjesztett megerősítés végett előmbe, kiket őrnagyi ranggal és fizetéssel javasol elláttatni, mielőtt azonban e kívánatra nézve intézkedhetném, kívánnám Önnek is, mint tábori főorvosnak mielőbbi véleményét ismerni minő rang és fizetéssel legyenek a laktanyák felügyelő orvosai ellátandók. ----Budapest, 1848. dec. 5. Kossuth rendeletei a honvédsereg egészségügyének szabályozásáról29 A honvédelmi bizottmány Budapestre, mint középontra, hova részint, honvédzászlóaljak alakítása végett az ujonczok ezrenként sereglenek, részint a nemzet több helyén harczoló seregeiből a hazának hű fiai majd sebesülten majd a harcztéren megbetegedve, gyógyítás végett hozatnak, különös figyelmet kíván fordítani arra nézve, hogy a betegek ne úgy mint a f. évi 2974/e szám alatt kibocsátott rendelet előtt történt, hanem úgy legyenek minden tekintetben ellátva mikint azt a Nemzetről, mellynek függetlenségéért fájdalmaikat szenvedik jogosan követelhetik, s mikint a Nemzetnek e tekintetben gondoskodni szent kötelessége. És 29 Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. pp. 646– 648. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.)

miután e részben a legbotrányosabb mulasztások tapasztaltattak, a honvédelmi bizottmány elnöke nem vélt a rendszerek vizsgálatával bibelődhetni, hanem rögtönös intézkedéseket tőn. Budapesten szükséges számú kórházak, szállítási és lábbadozó betegek számára kivántató intézkedések szükségeltetnek. Ezekben mind a gyógyítás, mint politiális rendtartás szempontjából, a legszigorúbb, leglelkiismeretesebb rend kell, hogy legyen. És ennek a dolog természeténél fogva rögtön kellett történni. Miután azonban a legszorgosabb intézkedések megtörténtek, a bizottmány tudomást szerzett magának a hivataloskodási rendszerről, s nehogy hatósági összeütközések történjenek, mellyekre a szükség első perczében tekinteni nem lehetett, következők rendeltetnek: 1-ör. A polgári orvosi dolgokat a Kereskedelmi Ministerium által megszabott működési szabályok szerint Sauer országos főorvos viendi. A tábori orvosi ügyeket tábori főorvos Stahly Ignácz. Mind ketten, szakmájukért függetlenül, egyik a másikért, a kormánynak felelősök. 2-or. Ahány nagyobb katonai kórház Budapesten van, nem értve a kissebbeket, melylyek a legközelebbi kórházhoz lesznek helyeztetésük szerint csatolandók, annyi rendes főorvosra van szükség. Világosan kijelentvén, hogy ezen rendes főorvosok, nem felügyelőség, hanem intézőleg, munkálólag, mindenütt ahol kell, cselekvőleg fogják a rájuk bízott korházat s azon épületnek, mellyben a kórház van, egész egészségi politiális ügyét igazgatni. Ezen főorvosok mindenről, mi a gyógyítás köréhez tartozik, rend, hű és szorgalmas ápolás és tisztaság sat. tekintetében felelősök. Ebből természetesen következik, hogy alorvosokat, szóval azon személyzetet, mellyel a gyógyítási működést véghez viszik, tudtuk, beleegyezésük nélkül rájuk tolni nem lehet. És ezért ők közvetlenül csak az országos tábori főorvostól függvén, ha kötelességüket mulasztanak, az országos tábori főorvos az, ki kötelességük hű teljesítésére őket meginteni, sőt szorítani, s ha ez sikertelen maradna, a kormánynak elmozdítás végett bejelenteni van jogosítva, a tábori főorvos ezen felügyeletén kívül senki más orvosnak a kórházi főorvos ügyeibe avatkoznia nem szabad. Különben a tábori főorvos a rendes kórházi főorvos előterjesztése nélkül osztály- és alorvosokat nem nevezhet, s ha az előterjesztettek közül nem nevezni okai volnának, újabb előterjesztést fog kívánni, de a nélkül nevezni semmi esetben, mert a felelősség azoknak ismeretével feltételeztetik, a kikért a felelősség a rendes főorvoson fekszik.

Végre a rendes kórházi főorvosok rangja századosi, fizetése havonként 80 pft, az alorvosoké pedig főhadnagyi lesz.30 ----Ugyanezen a napon Kossuth már konkrét intézkedéseket is tett a katonai egészségügy megjavítására. Stáhly tábori főorvoshoz intézett rendeletében gondoskodott a tábori kórházak orvosi személyzetének kinevezéséről: Fő orvos úrnak f. évi nov. 26-áról 147-ik szám alatt kelt a 4 katonai kórházakba Sauer országos főorvos úr által rendszeríteni ajánlott 4 igazgató fő orvosokra vonatkozó véleményeire ezennel válaszolom: Hogy a Sauer főorvos ur által ajánlott s már hetek óta a kórházakban működő igazgató orvosokra nézve az előterjesztést helyesli – megjegyzi azonban: mikép ezen nem csupán felügyelők, hanem intézőleg és működőleg igazgató orvosok lesznek, nemcsak a kórházra, hanem az egész laktanyai egészségi ügyre nézve. Hogy továbbá nem őrnagyi, hanem századosi ranggal s 80 pft havi fizetéssel, az osztály főorvosok pedig hadnagyi czímzéssel és illetménnyel lesznek felruházandók. Dr. Obonyaira nézve különösen megjegyzem, hogy őt, miután az akkori sürgős körülményeknél fogva igazgató fő orvosul a Károly laktanyába kineveztem, ezen állomásban minden esetre meghagyatni kívánom.31 ----Ugyanabban a tárgyban a hadügyminiszternek is írt dec. 5-én Kossuth: visszautasította Mészárosnak azt a véleményét, hogy az igazgató főorvosok fölöslegesek, az ezredorvosok is jól el tudják látni ezt a munkakört: Minister úrnak folyó hó 3-áról 8796-ik szám alatt kelt, a katonai kórházakban rendszeriteni czélzott igazgató főorvosokra vonatkozó véleményére, miszerint azokat nélkülözhetőknek tartja, azért mert az általuk teljesítendő hivatásnak az ezredi főorvosok és katonai parancsnokok is megfelelnek, a honvédelmi bizottmány ezennel válaszul adja: 30 Forrás: Fogalm. Kossuth kiegészítéseivel. MOL OHB 1848:4685. 31 Forrás: Fogalm. Kossuth kiegészítéseivel. MOL OHB 1848:3873.

Mikép teljességgel nem jól van Minister úr a dolgok mikénti állásáról értesitve, ha azt hiszi, hogy katonai kórházakban rend volt addig, míg az egészség ügyét az ezredi orvosok és katonai parancsnokok vitték. Tessék meggyőződve lenni, hogy ha jó rend nem is, de ha csak mesziről közelítette volna meg fenebb említett kezelés azt, amit rendnek nevezünk ha az ezredi orvosok és katonai parancsnokok igazgatása mellett a katonai kórházakban a beteg ujonczok szerteszét a folyosókon nem hevertek, s ezen kebel lázasztó helyzetben rakásra nem haltak és büszhödésre nem mentek volna a nélkül, hogy orvost csak láttak volna is, a honvédelmi bizottmány nem rendelte volna a kórházakba a most működő igazgató orvosokat. Teljességgel nem jó renddel mentek tehát az orvosi dolgok a kórházakban, sőt a legbotrányosabb s legvétkesebb hanyagság és lelkiismeretlenség követtetett el, annyira, hogy a honvédelmi bizottmány ezennel hivatalosan szólítja fel Minister urat, hogy azon egyéneket, kik ilyeneket történni engedtek, a bizottmánynak feljelenteni ne terheltessék a végre, hogy irányukban a honvédelmi bizottmány érdemök szerint eljárhasson, egyszersmind az iránt is értesíteni a bizottmányt, hogy Bé doctor milyen hivatalban van? A mi pedig a tábori orvoslási rendet illeti, ha meggyőződni kiván Minister úr, mikép az minden criticán aluli, szíveskedjék tüzérhadnagy Báró Kempelen meghallgatni, ki a csatában lábát

vesztvén,

ha

privát

könyörületességre

nem

talál,

elvész

a

legvétkesebb,

lelkiismeretlenebb orvosi hanyagság miatt. És erre nézve az illető orvos hasonlókép szinte feljelentendő. Mind ezeknél fogva a honvédelmi bizottmány legszentebb kötelességének ismervén gondoskodni arról, hogy a nemzet függetlenségi harczában megsérült, vagy betegült hő hazafiuk úgy ápoltassanak, mikint azt a nemzettül jogosan követelhetik, a tervezett igazgató főorvosokat, kik nem csupán felügyelők, hanem intéző és cselekvő orvosok leendenek, rendszeríti, s nem őrnagyi hanem századosi ranggal és havonkint 80 pft fizetéssel, az alorvosokat pedig főhadnagyi czímmel és illetménnyel ruházza fel.32 -----

32 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:4546. (Mellette: 1. Sauer Ignác, országos főorvos nov. 25-én a hadügyminisztériumhoz. – 2. Stáhly levele nov. 27-ről Mészároshoz. – 3. Mészáros dec. 3-i átirata az OHBnak: nem tartja szükségesnek a Sauer indítványozta négy külön felügyelőorvosnak őrnagyi ranggal leendő alkalmazását a katonai kórházaknál.)

Ugyanerről a napról Kossuth még az alábbi átiratot intézte Mészáros hadügyminiszterhez. Méltóztassék hadügyminiszter úr Dr. Obonyai Károly laktanyai igazgató főorvos visszavárólag idemellékelt jelentéséből megérteni, mennyire károsok egészségi szempontból a nevezett laktanya 1-ső udvarbani korcsmák és sörház. A honvédelmi bizottmány helyeselvén tudósító orvosnak abbeli véleményét, miszerint ezen korcsmák eltörölendők – eltöröltetésüket elrendelte – megkeresvén ezennel hadügyminister urat, hogy ezen rendelet foganatba vétele iránt intézkedni ne terheltessék.33 ----Budapest, 1849. jún. 30. Lumniczer Sándor egészségügyi főigazgatónak, az egészségügyi készletek és felszerelések Szegedre szállításáról34 Hogy a közelgő ellenséges seregnek valahogy birtokába ne juthassanak a tábor részére legnagyobb mértékben szükséges orvosi szerek, figyelmeztetem Főigazgató Urat, hogy minden e fővárosban lévő tábori gyógy-, mü-, sebész- s egyáltalában orvosi szereket rögtön s percznyi idővesztegetés nélkül az alvidékre, Szeged felé utnak indittatni el ne mulassza; s amennyiben

a

kéz

alatt

lévő

szerek

a

seregre

nézve

elégtelenek

lennének,

magántulajdonosoktól álladalmi pénzen megvásárolni sziveskedjék. S miután a táborban magam is részt kivánok venni idővel, egyben arra kérem, sziveskedjék egy gyengélkedő egészségem tekintetéből Obonyai orvosom rendelkezése alá bizandó kézi gyógyszertárt szerezni s neki mielébb kézbesiteni. -----

33 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:4683. 34 Forrás: Az OHB 1849:8848. sz. ered. tiszt. MOL Hadügymin. egészségügyi oszt. 1849:2455. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 630. (Kossuth Lajos összes munkái XV.)

Cegléd, 1849. júl. 2. Perczel seregének szervezésével kapcsolatos szükségletekről35 (…) Végre felhivom a ministerium figyelmét az itt Czegléden levő 92-ik zászlóaljra, mellynek sok betege van és orvosokban legnagyobb hiányt szenved, minek elháritására a ministerium ide 8–10 orvost küldjön, minthogy Perczel tábornoknak nincsenek orvosai s itt 8000 ember gyül össze. Polgári orvosokat kell rekvirálni; s gyógyszereket is kiküldeni.

35 Forrás: Ered. tiszt. Kossuth s. k. kiegészítéseivel. MOL Belügymin. eln. iratok 1849:432. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 651. (Kossuth Lajos összes munkái XV.)

Közli: Barta István

Kossuth Lajos rendeletei a betegápolásra, beteggondozásra

Budapest, 1848. nov. 19. Kossuth rendelete a sebesültek ápolásáról és rokkantakról való gondoskodásról36 Az ország ügyeit kormányzó honvédelmi bizottmány semmit szentebb és semmit egyszersmind kedvesebb kötelességének nem ismer, mint az annyi gonoszság által megtámadott hon szabadságának oltalmában megcsonkult vitézek nyugalmas és gondtalan jövendőjéről gondoskodni. A legmélyebb illetődéssel tapasztalja tehát, hogy a hazának ily érdemes fiai, kik a szabadságérti harczban kapott sebek által munkatehetetlenné váltak, imitt-amott a kórházakból, miután a gyógyítás bevégeztetett, eleresztetvén a nélkül, hogy vagy kellőleg ellátva ide utasíttatnának, vagy irántuk a kormányhoz följelentés tétetnék. A honvédelmi bizottmány elhatározá a haza védelmében tetemesen megsérült, megcsonkult s további harczi szolgálatra tehetetlen vitézek számára Budapesten oly intézetet alapítani, mellyben azok, kikről valamely polgári hivatal vagy szolgálat nyujtása által gondoskodni nem lehet, nem oly nyomoruságos tengést, mint ekkorig szokásban volt, hanem minden élelmi gondtól ment, becsületes ellátást kapjanak. A kik megcsonkult karjaik vagy különösen tetemes sérülésök mellett mégis valami hivatalt, vagy szolgálatot viseltetnek, azoknak jövendőjük illynemü gondoskodással biztosítatni fog. -----

36 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1848:3285.; Megjelent a Közlöny nov. 21-i számában. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 495. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.)

Budapest, 1848. nov. 21. Sauer Ignác országos főorvosnak, a beteggondzás jobb megszervezéséről és a nepotizmus megszüntetéséről37 A legmélyebb szívfájdalommal, de egyszersmind a legméltóbb bosszankodással értesülök percenként megujuló panaszok, okadatolt jelentések és más több utakon tudomásomra jövő esetek által arrúl, hogy bár a hadsereg egészségügyi állapotában, betegei ápolásának kielégítő kezelésére már oly szigorú rendeleteket bocsátottam ki, még ma is a hon szabadságáért élétöket és véröket áldozó beteg polgárok ápolásba vétele és gyógyítása körül most is a legbotrányosabb hanyagság, a legféktelenebb lelkiösmeretlenség uralkodik. Ez nem megy, ezt tűrni nem lehet, nem szabad. ----Budapest, 1848. dec. 4. Balassa egyetemi tanárnak Kempelen sebesült hadnagy gyógykezeltetéséről38 Báró Kempelen tüzér hadnagy, ki az ellenség előtt lábát vesztette, megérkezett. A Tigris vendéglőbe szállíttatott be. Gyógyítását a legnagyobb lelkiismeretességgel és különös gonddal kívánnám eszközöltetni, s azért Önre bízni, azonban ha foglalatosságai ezt meg nem engednék értesítsen Ön az iránt, kire lehetne a gyógyítást bízni az orvosok közül úgy, hogy a mihamarébbi felgyógyuláshoz biztos remény lehessen. Kérem Önt mindenesetre, látogassa meg, s állapotát megvizsgálva, legyen szives nekem jelentést tenni. -----

37 Forrás: Fogalm. Kossuth kiegészítéseivel. MOL OHB 1848:3360. (Hasonló szövegű utasítás ment a Hadügyminisztériumnak és Sauer Ignác országos főorvosnak. Mellette a hadügyminisztériumhoz küldött szöveg német fordítása.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 521. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.) 38 Forrás: Fogalm. Kossuth kiegészítésével. MOL OHB 1848:4496. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Bp., 1952. p. 644. (Kossuth Lajos összes munkái XIII.)

Debrecen, 1849. máj. 23. Stuller a pénzügyminisztériumnak, az Ugocsa megye által a sebesültek ápolására felajánlott összeg felhasználásáról39 Ferenczi Ignácz ugocsamegyei alispán, az ide zárt iratok szerént jelentette, miként megyéjében – a függetlenségi nyilatkozat emlékére – akármellyik katonai kórházban sinlődő vitézek ápolására fordítandó pénzek, éspedig megyéje részéről 1000 pft., egyes hazafiak ajándokából 663 f. 5 xr. pp. a tiszaujlaki sópénztárba letétettek. Kormányzó ur kijelentette akarata szerint ezen összegre nézve a pénzügyministerium akként méltóztatnék intézkedni, hogy az az ujlaki sóhivataltól fölkérendő, s itt a kórodák főápolónőjének nyugtatványára átadandó lenne. Kormányzó ur meghagyásából. ----Budapest, 1849. júl. 4. Balogh Pálné megbizatása a Komárom körüli csaták sebesültjeinek ápolására40 Nyilt rendelet. Balog Pálné asszonyság, ki a sérült honvédek ápolása körül a fővárosban tanusitott és fáradhatatlan gondossága által magasztos honleányi érzelmeinek kitünő tanujeleit adta: most, midőn Komárom vára környékén a haza és szabadságérti csatározások folyton tartanak s midőn az országos főápolónő a beteg honvédek iránti gondoskodás végett az alsó Tisza vidékre sietett; azzal bizatott meg, hogy Komáromba menve szenvedő honvédeink körüli nemes gondoskodásait ott folytassa. Meghagyatik ennélfogva a Komárom vár és város katonai és polgári hatóságainak, hogy nevezett Balogh Pálné asszonyságot a kitüzött szép hivatásában mindenekben kitelhetőleg segiteni és intézkedéseit foganatositani igyekezzenek. 39 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:7236. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 383. (Kossuth Lajos összes munkái XV.) 40 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:9005. Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 659. (Kossuth Lajos összes munkái XV.)

----Budapest, 1849. júl. 5. Hajnik Pál rendőri igazgatónak, a sebesült honvédekről való gondoskodásról41 Schweidel tábornok, Pest város katonai parancsnoka júl. 4-én levelet intézett Asbóth őrnagyhoz, Kossuth hadsegédéhez. Levelében elmondta, hogy az elbocsátott sebesült honvédek a tapasztalás szerint a hazafelé vezető úton vagy megbetegszenek, vagy koldulásból élnek, „mi azon terjedő véleményre ad okot, hogy az ország sebesültjeiről sehogy sem gondoskodik”. Azt javasolta, hogy amíg a zavaros idők tartanak, maradjanak a rokkantak a pesti „rokkantgyülházban”, ahol gondoskodnak róluk. A levél alkalmat adott Kossuthnak arra, hogy a rokkantak ügyének rendezésére a következőket intézze Hajnik Pál rendőri igazgatóhoz: A haza és szabadság védelmében sebesült, vagy egyébként beteg s itt Pesten levő honvédeink sorsa különös gondosságot igényel. A sérültek és betegek átaljában három osztályba sorozhatók: az 1-sőbe tartoznak ollyanok, kik olly nehéz betegek, hogy őket fekhelyökről épen nem lehet kimozditani, a 2-ikba azok, kiket ágyaikból igen, de messze életveszély nélkül nem lehet szállitani, s végre a 3-ik osztályba azok tartoznak, kiket minden káros következmény nélkül máshova lehet küldeni. Az első osztályúaknak a kórházban kell maradniok. A 2-ik pont alattiakat illetőleg, a haza és emberszeretetről ismert nők, u.m. Dőry és Balognő felkérendők, hogy számukra egyes szegényebb sorsu becsületes családoknál az álladalom költségéni elhelyezést és ellátást eszközöljenek. Ezeknek 6 heti zsoldjuk előre, az ellátásukat magukra vállaló lakosoknak pedig havonkint 10 pfrt. fizetendő. Én 100 illy szenvedő honvéd ellátását magamra veszem, s az ellátási illetményt 2 hónapra 41 Forrás: Ered. fogalm. MOL OHB 1849:9011. (Mellette Schweidel József tábornok Asbóth Sándor őrnagyhoz intézett levele a sebesült, vagy beteg honvédek ügyében.) Közli: Barta István (szerk.): Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. p. 666. (Kossuth Lajos összes munkái XV.)

leteszem. A 3-ik osztálybeliek besoroztatás végett Perczel Mór tábornok ur rendelkezésére, Czeglédre szállitandók. Mindezek tellyesitésével rendőri Igazgató Urat bizván meg, pontos és buzgó eljárásra felhivom.