26
Szövétnek, 2000, 1. szám
Az egész világot bejárták a Szent Szőz állítólagos megjelenései. Cikkünk nem nyújtja a mariológia teljes körő kritikáját, pusztán a megsokasodott jelenések kijelentései közül reagál némelyekre. Érdemes megvizsgálni, hogy az utóbbi idıben még inkább elszaporodó, és sok helyen valóban életeket megújító, csodákat produkáló jelenések vajon a Biblia fényében igaznak bizonyulnak-e. Cikkünk elsı része a fıbb Mária-jelenések üzeneteit tekinti át, második része pedig prófétikus összefüggéseibe helyezi majd el a jelenéseket, végül a harmadik rész az Antikrisztusról szóló próféciáit vizsgálja meg. Az, hogy Mária állítólagos megjelenéseinek valamiképpen üzenete van az adventisták számára is, az legkésıbb a sorozat végén minden bizonnyal nyilvánvalóvá válik.
III/1. RÉSZ
A JELENÉSEK ÜZENETEI
L
a Salette, Lourdes, Fatima, Garabandal, Medjugorje… Talán ezek a legismertebb, katolikus szíveket megdobogtató helyek. Hatalmas tömegeket vonzó városok, falvak nevei, ahol az elmúlt másfél században jelenéseket láttak. E jelenések különbözıképpen mutatkoztak be, de végeredményben egy személyre mutattak: Jézus Krisztus édesanyjára, Máriára. A jugoszláviai Medjugorjeban 1981-ben tőnt fel elıször a jelenés a hat fiatal látnoknak. A jelenések ismertségére és népszerőségére jellemzı, hogy bár a polgárháború megakasztotta ugyan az áradatot, ám a becslések szerint kitöréséig mintegy húszmillió (!) ember látogatott el ide, hogy szemtıl szembe láthassa a látnokokat, s ha lehet, akkor részese legyen azoknak a csodáknak is, amelyek itt elıfordulnak. Lourdes-ba minden évben zarándoklat indul Magyarországról is. Gyógyulni vágyó betegeket, lelki életük megújulását remélı hivıket ragad magával a lelkesedés és a remény. A katolikus egyház 770 jelenést regisztrált eddig. Az elsı ezer évben mindössze 24-szer, a következı kilenc évszázadban 375-ször, s a huszadik században, eddig, 370-szer jelent meg „az Ég Királynıje”.1 Üzenete nagy vonalakban mindenhol ugyanaz a hol itt, hol ott feltőnı csodálatos hölgynek: megtérés, bőnbánat, bőnelhagyás, Mária üdvtörténeti szerepének kihangsúlyozása és Isten ítélete a világ felett. A Római Katolikus Egyház óvatosan, megfontoltan és sokszor szkeptikusan viszonyul a jelenésekhez. Tisztában van azzal, hogy mennyit ártana Rómának, ha egy egyház által jóváhagyott jelenés utólag mégis valótlannak bizonyulna. A egyház hivatalos bizottságai annak ellenére óvatosak, megfontoltak és néha szkeptikusak, hogy az egyház jelenlegi feje, Karol Wojtyla, azaz II. János Pál pápa elkötelezett híve Máriának, s mind egyháza, mind a 1
Forrás: dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövı (hatodik kiadás). Kisboldogasszony-plébánia, Eger, 1991.
A Mária-jelenések asszonya
27
hivık egyéni megújulását Mária által reméli. A hivatalos elvi hozzáállás óvatossága ellenére a katolikus köztudat korunkat, VI. Pál pápa szavaival, „Mária-korszaknak” nevezi. Protestáns berkekben – teljesen jogosan – meglehetısen rövid úton megoldják a jelenések problémáit: mivel az egész katolikus mariológia meglehetısen kétséges bibliai alapokon nyugszik, ezért annak minden elméleti és gyakorlati következményét (Mária, mint „társmegváltó”, „társközbenjáró”, mennybemenetele és megjelenései) fenntartással vagy éppen merev elutasítással kell kezelni. Tényszerően vizsgálva a kérdést, a jelenések három fı forrásból érkezhetnek: vagy csupán a látnokok pszichés megnyilvánulásai, vagy Istentıl, vagy Sátántól származnak. Annak, hogy a látnokok következetesen és tudatosan hazudnának, igen kicsi a valószínősége. A legtöbb vizsgálat a jelenések fı helyein kizárta a hallucináció tényét és a pszichikus okokat. Medjugorjeban például igen széles körő orvosi vizsgálatot folytattak mind a hat fiatal látnok esetében, de pszichikumuk teljesen egészségesnek bizonyult. Ha ez így van (bár nyitva kell hagynunk a lehetıséget, hogy csupán mégis errıl van szó), akkor csak a másik két lehetıség közül választhatunk. A jelenések célját és okát így foglalja össze egy közelmúltban megjelent könyv: „A Szent Szőz édesanyai tevékenységének végsı célja az egyház újjászületése. A feladat világmérető és történelmi léptékő. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról napra erısödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is… A Szent Szőz a fatimai látnok, Lucia által kérte a Szentatyát: ajánlja fel a világot az ı Szeplıtlen Szívének… Ez az önfelajánlás, a Szent Szőz ígéretei szerint, sok védelemmel és kegyelemmel jár. Így az ember az imádság szavaival kimondja legszentebb ígéretét: mindenben követni fogja az égi Anya útmutatásait, és aktív részt vállal az ı lélekmentı munkájából.” (im. 20.oldal) A fenti idézet nem magától a fatimai jelenéstıl származik, mégis egyértelmővé teszi, hogy a jelenések asszonya miként értékeli önnön szerepét a megváltásban és Isten terveiben, és az is, hogy mit vár a világtól saját személyével kapcsolatban. Érdemes röviden áttekinteni, hogy a legfontosabb jelenések és látomások által mit üzen a világnak a szép lassan rendszeresen megjelenı asszony.
A „Mária-korszak” kezdete Az újkor elsı, számottevı jelenése Labouré Szent Katalin nevéhez főzıdik. Párizsban, 1830. július 18-án egy csodálatos medaliont látott, amit azóta több millióan hordanak, mert „túláradó kegyelmet kapnak azok, akik bizalommal viselik” . A jelenés ez esetben tehát egy amulett viselésére buzdított, amely viselıje számára biztosítja Isten kegyelmét, mit sem törıdve azokkal a bibliai kijelentésekkel, amelyek az üdvösséget az Istenbe vetett hit következményének látják (például Ef 2:8-9). Bibliai aspektusból nézve a kegyelemhordozó amulett nem más, mint bálvány, hiszen az élı Istent „helyettesíti”, illetve viselıi szerint olyan tulajdonságokkal bír, amelyek egyedül Istenéi lehetnek.
La Salette 1846-ban, a franciaországi La Salette-ben két gyermeknek jelent meg a magát Máriának nevezı lény. Elsısorban a káromkodás elhagyását és a vasárnapi szentmise nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta, de itt hangzottak el az elsı figyelmeztetések is a közelgı végsı ítéletre. A la salette-i jelenés szó szerint így fogalmazta ezt meg: „Ha az én népem nem akarja megadni magát, kénytelen leszek Fiam kezét rája bocsátani. Oly nehéz, súlyos e kéz, hogy már nem tudom többé visszatartani… Ha azt akarom, hogy Fiam titeket el ne hagyjon, szüntelen kérnem kell İt.” (im. 64. oldal) A Biblia szerint Isten mindaddig visszatartja a végsı pusztulás szeleit, amíg a legutolsó, potenciálisan megtérésre kész ember is igent nem mond hívására (2Pét 3:9; Ésa 30:18). A Jézus eljövetelével együtt érkezı ítéletvégrehajtás mindaddig nem éri utol az İt tudatosan elutasító embereket, amíg a legutolsó megtérı is oda nem borul a kereszthez. A jelenés
28
Szövétnek, 2000, 1. szám
gyakorlatilag Isten Jézusban megnyilvánuló szeretetét teszi megkérdıjelezhetıvé, amikor a kegyelem idejét önmaga Jézus feletti hatalmával hosszabbíttatja meg. Isten szeretetét akkor érthetjük meg legjobban, ha a Golgotát szemléljük, ahol minden egyes vércsöppben ott ragyogott ez a szeretet (Róm 8:32; 1Ján 4:7-9). Ha képes volt arra, hogy feláldozza értünk egyszülött Fiát, s ha ez a Fiú vállalta ezt az áldozatot, s ennek következtében a bőnösök közbenjáró fıpapjává lett (Zsid 7:24-26, 9:12), akkor teljesen illogikus az a kijelentés, hogy bárkinek is, a szabott kegyelmi idı lejárta elıtt, vissza kellene İt tartani az ítélet végrehajtásától! Isten, aki türelmes volt az emberiség hatezer éves történelmében mind ez idáig, most sem veszíti el türelmét. Aki menthetı, azt menteni akarja ma is, akárcsak Noé idejében (1Móz 6:7-8). A la salette-i jelenés ráadásul figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy Isten a szeretet, s nem szorul rá arra, hogy teremtménye figyelmeztesse İt, bármilyen módon is „munkaköri kötelességére” (1Ján 4:6; Zsid 13:8; 1Kor 13:4-6)! Az a feltételezés, hogy Jézus elhagyja az övéit, egyszerően semmi beveszi a jézusi ígéreteket. Az Úr azt ígérte, hogy velünk marad mindvégig, s az övéit soha el nem hagyja (Mát 28:20). János evangéliumának 14. fejezetében ennek hogyanjáról is beszél: elmegy, de itt hagyja mennyei Vigasztalónkat, a Szentlelket (Ján 14:16-18,23,26). A jelenés tehát több ponton is ellentmond a Biblia kijelentéseinek. Ennek hátterén azonban kérdéses, hogy üzenetei végeredményben kitıl is származnak. Külön figyelmet érdemel, hogy a la salette-i jelenés kiemeli a vasárnapi szentmise elmulasztásának jelentıségét. Adventista szemmel jelentıs hangsúlya van a hét elsı napja magasztalásának, de nem elhanyagolható azonban az eukarisztia megemlítése sem, amely a papi rend klérusként való folyamatos közbenjárását emeli ki. La Salette üzenete megerısíti tehát mind Isten törvényének megváltoztatását, mind a „nikolaiták tetteinek” helyességét (Jel 2:6).
Lourdes 1858-ban Lourdes-ban, az addig teljesen ismeretlen kis francia falucskában folytatódott a jelenések sora. Február 11-én egy Bernadett Soubirous nevő lánynak jelent meg a Szőz egy lourdes-i barlangnál. A barlangból egy patak fakadt, amelynek vizétıl még ma is ezrek gyógyulnak meg betegségeikbıl. A jelenés így mutatkozott be: „Én vagyok a Szeplıtlen Fogantatás!” Róma 1854-ben hirdette ki Mária szeplıtlen fogantatásának, vagyis bőntelenségének dogmáját. A IX. Pius pápa által kihirdetett dogma szerint Mária is bőntelenül született, mert csak így lehetett a bőntelen Megváltó édesanyja. Ez a jelenés tehát megerısített egy olyan katolikus tantételt, amelynek a Szentírásban semmi nyomát nem találhatjuk, s amely teljes egészében ellene is mond annak: Máriát kivonja a bőneset óta mindenkit sújtó eredendı bőn hatásai és következményei alól (Róm 5:12, 18). Mária a katolikus közgondolkodás szerint ezzel a tanítással Jézus mellé emelkedik, s nem véletlen, hogy mai megfogalmazásban már „társmegváltó” az Üdvözítı mellett.
Fatima Következı jelentıs állomásunk 1917, Portugália, egy Fatima nevő falucska. Három gyermek számára nyilatkoztatta ki magát a jelenés, A rózsafüzér Királynıje néven. A gyermekek a következı imát is hallhatták Fatimában egy angyal szájából: „Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú, Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak, s felajánlom neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, Aki a föld valamennyi tabernákulumában jelen van… Jézus szentséges és Mária szeplıtlen szíve által könyörgök Hozzád…” (im. 73. oldal) Az angyal, tehát Isten teremtménye felajánlotta a Szentháromságnak Jézus testét, vérét, lelkét és istenségét. Érdekes, hogy a kijelentés belsı logikátlanságát ez a mennyei lény nem is vette észre: ı, mint teremtmény, hogyan ajánlhatná fel a Fiú Istent a Szentháromságnak?
A Mária-jelenések asszonya
29
Az asszony második jelenése alkalmával ezt mondta: „Jézus... meg akarja alapítani a földön Szeplıtlen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget, és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsem.” 1919. július 13-án a következı felszólítást kapták a gyermekek: „Imádkozzátok a rózsafüzér Királynéja tiszteletére tovább a rózsafüzért, hogy így kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború végét, mert egyedül İ tud rajtatok segíteni.” (im. 82., 90. oldal)
A fenti két kijelentés szerint a jelenés tehát bizonyos abban, hogy rendelkezik az üdvösség felett, hiszen kijelentése szerint az birtokában van. Márk evangéliumának második fejezetében a zsidók megbotránkoztak Jézuson, amikor a béna ember bőneit megbocsátotta, mert tisztában voltak vele, hogy a bőnöket egyedül Isten bocsáthatja meg. Önvallomása szerint a fatimai jelenés isteni hatalommal bír, a Szentírás szerint azonban ez egyedül Isten privilégiuma (Csel 4:12). A jelenés 1919-es kijelentésében felmerül Mária és a szentek tiszteletének az a több évszázados problémája, amely a katolikus és a protestáns szemlélet között feszül. Érdekes azonban, hogy a hivatalos katolikus tanítás szerint sem Mária, sem a szentek nem lehetnek imádat tárgyai; ıket a hívek csupán tisztelhetik. A jelenés mégis összemossa a két fogalom jelentését, amikor azt kéri, hogy imádkozzák a rózsafüzért Mária tiszteletére. Pszichológiai szempontból mindegy, hogy a hivatalos tanításra, vagy a jelenés kijelentésére koncentrálunk. Imádkozás közben a két dolog, az imádat és a tisztelet gyakorlatilag elválaszthatatlan egymástól. Gyakorlati probléma lehet, hogy akit tisztelek, ahhoz imádkozhatom-e, vagy akihez imádkozom, annál el tudom-e választani az imádatot a tisztelettıl. Ráadásul az „egyedül İ tud rajtatok segíteni” kifejezés egy szintre helyezi Máriát Istennel, sıt még fölé is emeli, mivel a kizárólagosság Istent is kizárja. Mindenképpen említést érdemel még Fatimával kapcsolatban a pokolról és a purgatóriumról szóló kinyilatkoztatás. A legidısebb látnok, a tízéves Lucia és a jelenés asszonya között hátborzongató beszélgetés zajlott le az elsı jelenés alkalmával. Lucia nemrégiben elhunyt barátnıi felıl kérdezte az asszonyt. „Maria das Neves szintén már az égben van?” „Igen!” „És Amália?” „İ még a világ végéig a tisztítóhelyen marad!” A harmadik „látogatás” befejeztével a jelenések asszonya imádkozott, majd az imádság után megmutatta a gyermekeknek a kárhozat helyét, a poklot. A vízió rettenetes hatással volt rájuk. (im. 80., 82. oldal) A jelenés tehát egyértelmően alátámasztja a purgatórium minden bibliai alapot nélkülözı tanítását, valamint azt az igen széles körben elterjedt nézetet, miszerint Isten mindenki felett közvetlenül halála után hajtja végre az ítéletet. Aki jó volt, a mennybe, aki engedetlen és ke-ményszívő, az a pokolba kerül. Bizonyára elég csak a Jel 22:12-re utalni, ahol Jézus Krisztus egyértelmővé teszi, hogy az İ jutalma „vele van”, második adventje elıtt senki sem kaphatja azt meg.
Rosa Maria Mystica Pierina Gilli 1947-tıl harmincöt alkalommal találkozott egy jelenéssel, amely felszólította ıt, hogy készítsen az általa mutatott mintára egy szobrot, a Rosa Maria Mysticát. A szobor azóta nyolcezer példányban terjedt el, szerte e világon. A jelenés megígérte Gillinek, hogy bárhol
A kép II. János Pál pápa „Redemptoris Mater” (A boldogságos Szőz Mária a zarándokló egyház életében) címő enciklikájának borítójáról származik.
30
Szövétnek, 2000, 1. szám
legyenek is a szobrok, ı is jelen lesz általuk. A jelenés hangot adott annak az óhajának is, miszerint „kívánatos, hogy minél több otthon adjon néhány napra szállást a Zarándok Madonnának, és rendszeresen imádkozzanak elıtte” (im. 114. oldal). Ez egybecseng a fatimai jelenés óhajával, amely Mária imádatát várja a hívektıl, viszont annak megfelelıen, ellene is mond az Írás kijelentéseinek. A bálványimádástól a Tízparancsolat egyik igéje is egyértelmően óvja Isten gyermekeit: „Ne csinálj magadnak faragott képet… ne imádd és ne tiszteld azokat” (2Móz 20:4-5). A bálványok már a zsidók esetében sem kizárólagosan más Isten imádatát jelentették. Több esetben bálvánnyá váltak azok a tárgyak is, amelyek eredetileg az igaz Isten jelenlétére utaltak volna. Így értették félre a zsidók például a frigyláda jelentıségét is (1Sám 4:1-11). Ha pontosan megfigyeljük a bibliai feljegyzést, akkor láthatjuk, hogy az egyiptomi Apis bika képére mintázott aranyborjú elkészítésénél nem idegen isten imádatára készült Izrael (2Móz 32), de a Szentírásnak ellentmondó módon (Ésa 40:17) láthatóvá akarta tenni azt az istent, akit Mózes követett. Az igei kijelentésekben a Szentlélek a bálványok hiábavalóságának leírása után mindig a Teremtıre tereli a figyelmet (Jer 10:3-6; Zsolt 115:2-9). Különös figyelmet érdemel ezekben a bibliaversekben a bálványok leírása és a Rosa Maria Mystica szobra közötti feltőnı párhuzam. A Révai Lexikon az alábbi definíciót adja a bálvány szóra: „bálvány: mindaz a természeti tárgy vagy emberi alkotás, amelyet istenség vagy istenség jelképe gyanánt szoktak tisztelni, esetleg imádni. A bálványimádás a vallásformák fokozatában az egyszerő szellemhivés (animizmus) és fétisimádás után következı magasabb fejlettségő rendszer, amely már nem magát a tárgyat tartja istenségnek, hanem csak annak jelképe, megnyilatkozása gyanánt tiszteli.” A jelenés tehát egyrészt ellentmond Isten törvényének, másrészt, amit kér, megfelel a bálványimádás szótári definíciójának. Az imádattal keveredı tisztelet még Isten angyalait sem illeti meg, ık maguk utasítják vissza azt (Jel 19:10, 22:8-9). A jelenés ezzel szemben mégis a legmesszebbmenıkig igényt tart rá. Az embert, aki tárgyi dolgok segítségével sokkal könnyebben képes lelki mechanizmusok beindítására, Isten ezért határozza meg egyértelmően a felé irányuló tisztelet módját. Az ábrázolt dolgok tisztelete menthetetlenül a teremtett dolgok tiszteletéhez, imádatához vezet (Róm 1:21-25). Az egyetlen mód, amit Isten elfogad, a lélekben megélt imádat (Ján 4:2324). Az imádat e bibliai módja nem igényel magának külsı tárgyat az imádat intenzitásának fokozásához. Mindenképpen meg kell említeni, hogy az Úr még abban az esetben is elutasítja a bálványok tiszteletét, ha azok azt válaszreakcióval jutalmaznák is (Ésa 48:5-6)! A katolikus dogmatika a mariológia fejlıdését taglalva megjegyzi, hogy „az elsı nyugati, hozzá intézett imádságot… Ágostonnál (V. sz.) olvassuk.”2 Eszerint a tisztelet és az imádat a gyakorlatban mégis teljesen összeolvadt!
Garabandál Észak-spanyolország kis helységében, Garabandálban 1961. június 18-án, este fél kilenc táján négy leány elıtt tőnt fel az asszony. A jelenések sora itt egészen 1965-ig folytatódott. Üzenete elsısorban eszkatologikus, a végsı idıkrıl szóló elemekkel gazdagította eddigi kijelentéseit, és újra nagy hangsúlyt fektetett az Oltáriszentség komolyan vételére. (A jelenések végidı eseményeirıl szóló kijelentéseit cikkem második részében vizsgálom majd meg.)
Mária papi mozgalma A milánói Don Stefano Gobbi atyának adott kijelentések eredményezték e mozgalom elindulását. Céljuk, a jelenések meghatározása szerint, hogy lelki megújulásra és Mária iránti teljes és tökéletes tiszteletre hívják fel a figyelmet. A célzott réteg mindenekelıtt a 2
Elıd István: Katolikus dogmatika, VI. fırész, 120 § 2.
A Mária-jelenések asszonya
31
klerikálisok rétege volt. Maga a jelenés így fogalmazta meg üzenetének velejét: „A mozgalom tagjainak engedniük kell magukat vezetni a Szent Szőz által, és vissza kell térni a több imához. Nagyon fontos a pápához és az egy-házhoz való feltétlen hőség, és az Isten parancsainak betartása… A lelkek tömegesen eltávolodnak Istentıl. Rohannak a romlás útján… Többé már nem elég a ti tevékenységetek, hogy visszatartsam ıket… Egyedül én tudom megmenteni ıket…” (im., elsı kiadás, 116-117. oldal) Egyértelmő megismétlése ez annak, amit a jelenés La Salette-ben már megfogalmazott: ı az, aki visszatartja az ítélet szeleit, ı az, akinek gondja van a világ megtérésére. Drámai az az ellentmondás, ami az Isten parancsaiKönnyezı, fából faragott nak megtartására való felszólítás és a katolikus egySzőz Mária-szobor Atikában (Japán). házhoz, illetve annak fejéhez, a pápához való hőségre szólítja fel a mozgalom résztvevıit. A jelenés eszerint egyértelmőnek tartja, hogy a pápaság Isten törvényeinek képviselıje ezen a földön. A Biblia próféciáit, az egyház történelmét, valamint a jelenések minden bibliai alapot nélkülözı kijelentéseihez való viszonyát tekintve azonban igen egyértelmővé válik, hogy ez a viszonyulás igencsak kérdéses.
Medjugorje 1981. június 24-én kapta az elsı látomást ebben a hercegovinai kis falucskában, Mostar közelében, nyolc gyermek. A jelenés „a béke Királynıjeként” mutatkozott be. Buzdított a közösségi imára és a világ evangélizálására. A látnokokra a világ jövıjével kapcsolatos titkokat bízott a jelenés, és szorgalmazta azt, hogy a hivık újra kezdjék el használni a szentelt vizet és hordjanak maguknál megszentelt tárgyakat, s helyezzék el azokat lakásaikban. (im. 134. old .) é Medjugorjéban a polgárháború kitörése után sem szőntek meg a látomások, de a zarándokok száma, érthetı módon, drasztikusan lecsökkent. A jelenések asszonya még ma is ad kinyilatkoztatásokat az azóta felcseperedett látnokoknak. Medjugorje még nem esett át a Vatikán hivatalos vizsgálatán, de Gray bíboros Glasgow-ban így nyilatkozott: „Tudom, hogy magánszemélyként a pápa elfogadja a medjugorjei eseményeket… mert erre a jelenések gyümölcsei a bizonyítékok.” (im. 134. oldal .)
Összegzés A jelenés tehát közel százhetven éve Mária imádatára szólítja fel az emberiséget, s az ı szeretetét ajánlja fel a világ megmentése érdekében. Tagadhatatlan, hogy sok ember lelki élete megújult, Istennel való kapcsolata megélénkült, az is tagadhatatlan, hogy sok helyen csodák következtek be a jelenések nyomán, de sajnos azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a jelenések több ponton is ellene mondanak az írott Igének. S ez az a szempont, amelyiknek a legmeghatározóbbnak kell lennie számunkra, amikor a jelenések forrását kutatjuk, illetve kijelentéseit vizsgáljuk. Tanulságos a már idézett Elıd-féle Katolikus dogmatika meghatározása a Mária-jelenésekhez való viszonyról, amely igen messzemenı következtetésekkel bírhat a katolikus hívek számára is. „Mit tartsunk a Mária-jelenésekrıl? Alapelvek. 1. Elsı alapelvünk, hogy ilyenek lehetıségét nem zárhatjuk ki. Isten megengedheti, hogy ilyenek is legyenek. 2. Második alapelvünk: ha a jelenés ellene mond a kinyilatkoztatásnak, vagy azt kiegészíteni akarja, feltétlenül elvetendı.” (VI. fırész 120.§ 3.)
Mohácsi Zoltán
