k i - n e m - m o n d o t t é n e k ü k b ő l . Gáspár E n d r e s o k k a l i n k á b b sebész : keze n e m reszket a szenvedélytől, pontos és p u r i t á n , soha n e m k o c k á z t a t j a , hogy a m ű t é t egy-egy merészség m i a t t esetleg rosszul sikerül. Tiszteletreméltó és becsületes a t t i t ű d — ellene vetni c s u p á n azt lehet, hogy merészség nélkül r i t k á n szület i k v a l a m i igazán nagyszerű. De f o r d í t a n i — s n e m reménytelenül f o r d í t a n i — ö n m a g á b a n v é v e is merészség, Don Quijote-i nagyszerű vállalkozás. A kötet válogatása helyes Ízelítőt a d Gáspár E n d r e m u n k á s s á g á r ó l . N a g y számb a n szerepelnek s p a n y o l és portugál versek, m i n t e g y a szerkesztés a r á n y á v a l is hangsúlyozva Gáspár ú t t ö r ő m u n k á s s á g á t . E népek irodalmából, egy-egy kiemelkedő alakon kívül, alig ismer v a l a m i t a m a g y a r olvasóközönség ; hogy az i s m e r t n a g y o k körül n e m pusztaság terül el, de g a z d a g és f o l y a m a tos n a g y irodalom — arról alig t u d u n k . — Gáspár E n d r e ismeretlen t e r ü l e t e k e t térk é p e z e t t fel s z á m u n k r a , fehér f o l t o k a t tölt ö t t meg színekkel s hogy r a j z a a b e j á r t t á jakról n é h a v á z l a t o s csak, v a g y elsietett — azt bőven pótolja e t á j a k sokfélesége, a megszerzett z s á k m á n y k v a n t u m a . Számos missziója közül Lope de Vega teljes m e g h o n o s í t á s á t is G á s p á r E n d r é n e k kös z ö n h e t j ü k . Színpadon egyébként is szebben és j o b b a n cseng a h a n g j a : minden színpadi m ű v é g e r e d m é n y b e n dikció, a legmagánjellegűbb polgári d r á m á b a n is, a dikció pedig intellektuálisan is megközelíthető. Valószínűleg ez a m a g y a r á z a t a a n n a k , hogy s z í n d a r a b - f o r d í t á s a i a legsikerültebbek. Lírai r e p e r t o á r j á t a z o n b a n g y a k r a n elszínteleníti.
hogy arckifejezése szinte mindig u g y a n a z m a r a d , spanyol és n é m e t , francia v a g y angol költő az ő tolmácsolásában u g y a n a z o n a h a n gon beszél, csak a vers t a r t a l m á b a n és m o n d a n i v a l ó j á b a n érezzük a különbözőséget, hangvételében, gesztusaiban és t e m p e r a m e n t u m á b a n n e m . M e g k a p j u k t e h á t — és ez sem kevés — az idegen költő e s z m e v i l á g á t , de h i á n y o l n u n k kell s z a v a i n a k színét és ízeit. E l g o n d o l k o z t a t ó lehet, v a j o n az, aki ennyi nép, ennyi költő, ennyi vers élményvilágát b e j á r j a , aki ennyiféleképpen éli á t m ű f o r d í t á s a i n keresztül az emberiség közös élményeit — n e m veszti-e el szükségszerűen a különleges színek és ízek iránti fogékonyságát ? Azt hiszem, Gáspár E n d r e intellektuális a l k a t a a sokféle és mégis a l a p j á b a n közös élménykincsből elsősorban a közösét l á t t a : erőssége — s egyben gyengéje ez a felismerés. F o r d í t á s a i elsősorban az emberiség közös k ó r u s á t szolgálják s az á r n y a l a t o k és különbözőségek elhalkulnak a dallam egyetemességében. N é h á n y különösen szerencsés találkozás a z o n b a n úgylátszik Gáspár E n d r e szenvedélyét is f e l l o b b a n t h a t t a . Csak így j ö h e t e t t létre m a g y a r Ovidiusa s s z á m o m r a mindig különösen emlékezetes m a r a d például a k ö t e t egyetlen Garcia Lorca-ódája s a n é k e m ismeretlen J u a n Margall A v a k tehén című verse. K o m o l y bibliográfiai m u n k a v á r a z o k r a , a k i k m a j d Gáspár E n d r e h a t a l m a s é l e t m ű v é t h i v a t o t t a k kévébe kötni. Munkássága nélkül i r o d a l m u n k k ö n y v t á r n y i a n y a g g a l lenne szegényebb. Oörsey Gábor
KARINTHY FRIGYES: TANÁR ÚR KÉREM Ifjúsági K ö n y v k i a d ó B p . 1955. Bev. : Illés E n d r e 1 H a nagyon meg a k a r t á k dicsérni, „ a z ötlet n a g y m e s t e r e " címmel jellemezték m ű v é szetét. Csak felsőfokban í r t a k róla — a legtöbben — „ a l e g e r e d e t i b b " , a „legnag y o b b " , a „ l e g m e r é s z e b b " , de n e m t e t t é k hozzá : író ! A jelző m a g á b a n kevés, a jelzett szóval e g y ü t t sok. Jelentkezése a korabeli irodalmi ízléstől teljesen elütő volt. F r e u d i s t a tézis-novellái, n a t u r a l i s t a leírásai, a n n a k ellenére, hogy elődeit és k o r t á r s a i t m e g t a l á l h a t j u k irod a l m u n k b a n , a z újszerűség erejevei hat o t t a k . M o n d a n i v a l ó j a k u r i ó z u m á t még jobb a n kiemelte formai p u r i t á n s á g a , szinte hivalkodó egyszerűsége, a m e l y a k k o r i b a n n a g y o n k ü l ö n b ö z ö t t f o r m á k b a n és i r á n y o k b a n gazdag i r o d a l m u n k alkotásaitól.
.244
Az európai ember érdeklődésének középp o n t j á b a a technikai fejlődés került és az irodalomban, a művészetben, a társadalomt u d o m á n y o k b a n ez é r e z t e t t e h a t á s á t . A szellemi m o z g a l m a k jó részét pedig az jellemezte, hogy a m e g ú j h o d á s v á g y a n e m az ú j , elkövetkező t á r s a d a l m i r e n d h e z kereste a megfelelő t a r t a l m i és kifejezésbeli kapcsolat o t , h a n e m a régitől való i r á n y t a l a n m e n e k vést f e j e z e t t ki. K a r i n t h y elsősorban a term é s z e t t u d o m á n y o s fejlődést l á t t a és a b b a n keresett ideológiai t á m a s z t . A t e r m é s z e t t u d o m á n y o k felé f o r d u l á s általános volt a k é p z ő m ű v é s z e t b e n is. Az impresszionisták még a múlt s z á z a d b a n Rood, Helmholtz színelméletét t a n u l m á n y o z z á k , a k u b i z m u s , a k o n s t r u k t i v i z m u s kapcsolata a geometriával t a g a d h a t a t l a n , sőt az esztétikában is m e g p r ó b á l k o z n a k a biológiai ismeretek fel-
használásával. A természettudomány jelent e t t e akkor a viszonylag legstabilabb értékrendet, a technika pedig az emberi életviszonyok bizonyosfokú megjavításával bizt a t o t t a fennálló társadalmi rend megbolygatása nélkül. Karinthy, aki a polgári viszonyok között a k a r t a a társadalmi élet megj a v í t á s á t , teljes bizalommal hirdette a technika és a természettudomány fejló'désének társadalmi jelentőségét. Csak ezektől a tudományoktól várt választ a felmerült társadalmi kérdésekre, és az egyénnek azokból eredő problémáira. Később ismerte csak fel, hogy a fizika, biológia stb. új vívmányai önmagukban nem elegendőek a társadalom megjavítására. Annál is kevésbé, mert a m i n t ő maga írta : „minden elmélet megingott az utolsó tíz év a l a t t " . A világháború kitörése jelentős fordulópont világnézeti fejlődésében és írói magatartásában. A háború nemcsak emberi érzéseit dúlta fel, hanem mélységesen sértette mindenben logikát kereső, haladást akaró és a haladásban bízó gondolkodásmódját. Tudományos elméleteken nevelkedett racionalizmusa visszav o n h a t a t l a n u l szembe állította a háborúval. De míg a humanista érzelmű írók jobbára ösztönösen fordultak szembe a pusztítással és megelégedtek azzal, hogy tiltakozzanak, K a r i n t h y éppen racionalizmusából következően, kereste a háború okait. í g y fordul érdeklődése a természeti problémákról a társadalmi problémákra. A lélektan tudományos tételei helyett maga az emberi lélek kerül érdeklődésének középpontjába, de úgy, hogy azt nem elszakítva, nem függetlenül vizsgálja korától, környezetétől. Fejlődésének ebben az izgalmas, egész életművére kiható szakaszában, 1 9 1 3 - 1 6 ban írja meg a Tanár úr kérem részeit. Az alábbiakban arra szeretnék választ adni, hogy mennyiben jelent fejlődést az 1916-ban megjelent Tanár úr kérem, a tízes években megjelent írásaihoz képest, mennyiben foglalja magába a fentebb megjelölt fejlődési szakasz sajátosságait, melyek művészi értékei.
2 Világháború előtti írásaira sokirányú érdeklődése a jellemző. A realizmus mellett tesz hitet irodalmi paródiáiban, kritikáiban. Az Együgyű lexikonban a hivatalos ideológiát bírálja. Swifti iróniával m a r j a le az álarcot a militarizmusról, a börzespekulációról, az álhazafias szólamokról. Nem kerüli el figyelmét a háborús előkészületek sora. Tárcáiban a napi események is visszhangra találnak. Novelláiban pedig sorban kipróbálja a divatos elméleteket, a naturalizmust, a pszichologizmust, a strindbergizmust. E korszak írásai között megtaláljuk az egész K a r i n t h y
8
Irodalomtörténet
mű jellegzetességeit csíráiban, későbbi nagyszerű irodalmi és társadalmi szatíráit, háborúellenes publicisztikáját, a harmincas évek imperializmust leleplező írásainak előzményeit. A technika, a t u d o m á n y és a filozófia éppúgy t é m á j a már e korabeli írásainak, mint m a j d később a húszas és a harmincas években. De az is jellemző e n é h á n y esztendőre, hogy igazán nagyot csak irodalmi paródiában alkot, csak ebben a m ű f a j b a n nem szárnyalja túl m a j d később a tízes évek elejének alkotásait. Novellái nagyobbrészt a freudizmus jegyében fogantak. A Tanár úr kérem jelentősége éppen az, hogy korai novellái freudista és strindbergi jellegén felülkerekedik az író. Igaz, a világháború után ezek ismét jelentkeznek írásaiban, búvóp a t a k o k k é n t elő-elő t ű n n e k műveiben : a társadalmi tragédiák — a forradalom bukása, a háború elvesztése, a fehér terror stb. — szakítják fel a t a l a j t számukra. A tízes évek elején írott novelláinak jelentős része — Körhinta, Melankólia, Könynyek. Álom stb. —, a Freud által hangozt a t o t t vágy teljesülési törekvések irodalmi illusztrációja. A lélektani tételszerűség különösen a Rossz álom című novellán és az Álom című versen érezhető. Egyszerű illusztrálása ez a vers és novella az ismert lélektani tételnek, amelyet Bergson így fogalmazott meg : „Ahhoz, hogy á l m u n k b a n hangokat halljunk, általában az kell, hogy valóságos zajokat vegyünk észre. Semmiből nem lesz semmi."1 E tézis korántsem bergsoni vagy freudi észrevétel csupán. Az irodalomban nem egyszer b u k k a n u n k efféle álom-leírásokra. Három példát említek : Emily Bronte, Üvöltő szelek című r e g é n y é b e n : „ . . . c s a k h a m a r az egész kápolna visszhangzott a t á m a d ó k és védők l á r m á j á t ó l . . . Mi volt ennek a rémes álomnak az oka ? A fenyőfa ága, mely ablakomat csapkodta, mikor erről az oldalról f ú j t a szél és száraz tobozai az üveget súrolt á k " . 2 A dzsungel könyvében Maugli ijedten felugrik, „ m e r t a ráterített t a k a r ó m i a t t azt álmodta, hogy csapdába került ;" 3 És különösen szép példája Pierre álma a borodinói csata után a Háború és Békében. 4 Tolsztoj hosszan elemzi a napi élmények, az álom alatti fizikai ingerek és a hős álomban t o v á b b folytatódó vívódásainak egymásra hatását. Az írók célja azonban nem á lélektani tézis öncélú megírása, hanem a szereplők életének, problémáinak az álomban is f o l y t a tódó ábrázolása. Ezt a mindennapos álombeli jelenséget felhasználják arra, hogy szerep-
iBergson: Nevetés. Révai 1913. 183 1. E. B r o n t e : Üvöltő szelek. 35. 1. 3 R. Kipling: Dzsungel könyve, 1955.1. k. 264. 1. 4 Tolsztoj : Háború és Béke. Révai III. 37; 1. 2
245
ló'ik lelki vívódásainak súlyos voltát megfelelően ábrázolják. K a r i n t h y fentebb idézett novellája azonban csak illusztrációja egy tézisnek, öncélú, az írót nem a regény vagy novellahős lelkivilága érdekli, mint az említett példákban, hanem maga a lélektani tétel. A Tanár úr kérem-ben éppen ettől a tézisjellegű öncélúságtól szabadni meg. Példának hadd említsem a Reggel hétkor című novellát. A paplan alá beáramló hideg levegőre így reagál a diák : „ . . . t y ű , ott oldalt bejön a h i d e g . . . k a p i t á n y úr, kapitány úr, léket kapott az ágy, Némo kapitány mindj á r t elsüllyed, ezt be kell t ö m n i . . . hú de j ó . " A gyerek félálomban van. Félig valóság világában, félig olvasmányaiból kialakult (gyermeki gondolkodásra jellemző) álomvilágban él, a hidegről a tengervizet, erről Némo kap i t á n y t asszociálja. Ebben a félálombeli leírásban is ugyanaz a tétel érvényesül, mint a Rossz álom című novellában. De itt K a r i n t h y t már maga a gyerek érdekli. A lélektani tézis, a félálom képzelődésének a kontrasztjai megnevettetnek, elsősorban azonban nagyszerűen jellemzik a gyereklélek titkos ábrándvilágát. Ellentétben az Álom című verssel : teljesen művészi ennek a lélektani igazságnak a szerepeltetése. Művészi azért, mert elveszíti tézisjellegét, mert eszköz csupán : a művészi ábrázolásmódot gazdagítja. A Tanár úr kérem első tizenhat novellájában a lélektani ismeretek ilyen és ehhez hasonló jó értelemben vett hatása mutatkozik meg. Első novelláival összehasonlítva a Tanár úr kérem első tizenhat elbeszélését, a művészi eszközök, az ábrázolásmód gazdagodása mellett, ezektől nem függetlenül, a naturalizmusból a realizmus felé való fejlődését figyelhetjük meg. 3 A század elejére jellemző irodalmi t é m á k közé tartozott a gyereklélek boncolgatása, a gyermekkor emlékeinek egy bizonyos beállításból való felelevenítése. Az írók a gyerekkor élményeiből a valósággal való megismerkedés depressziós, félelemérzetekkel küzdő mozzanatait r a g a d t á k ki elsősorban. A gyereklélekben csak lidérces látomásokat, félelemérzeteket fedeztek fel. Felnőtt koruk nyugtalanságát vetítették vissza gyermekkorukba. K a f f k a Margit tiltakozik is egyik regényében a gyermekábrázolás ilyenfajta pesszimista módja ellen. A Tanár úr kérem ezen a téren új u t a t jelent. A K a r i n t h y írások gyermekeiben (a Tanár úr kérem első tizenhat novellájáról van szó) az optimizmus, az egészséges életösztön uralkodik. Nem egyszerűsíti le a gyerek lelkét : megm u t a t j a vívódásait, kétségbeeséseit, de az ebből kivezető u t a t is. Erre egyik legkitűnőbb példa a Bukott férfi :
.246
A diák a tanári előtt várakozik Schwickerre, hogy még utoljára megkísérelje a lehetetlent. Amint ott ácsorog, százszor elgondolja, kitervezi magában, hogy mit fog mondani, hogyan fog beszélni a tanárhoz, aki tragédiába, szerencsétlenségbe sodorta könyörtelenségével. Férfi a férfivel alapon akar beszélni t a n á r j á v a l , egyenrangú az egyenrangúval. De az a j t ó nyílásakor mindig öszszerezzen, riadtan húzódik vissza. Már érezzük tétovázó viselkedéséből, hogy a tervek kudarcba fulladnak. Úgyis lesz. A t a n á r szóba sem áll vele, Neugebauer teljesen kétségbeesetten hagyja el az iskola épületét. Céltalanul bandukol a körúton. Az élet ostobaságáról elmélkedik. Végső lépésre szánja el magát. Búcsúlevelét fogalmazza gondolatban : „ . . . I n k á b b a halálban második, mint az életben az e l s ő . . . " Alig t ű n i k i t t fel a komikus szócsere. Az olvasót leköti a gyerek elkeseredett, n y o m o t t hangulata. De ezzel a komikus szócserével az író már jelzi a tragédia viszonylagosságát és lassan a novella áthajlik a humorba. A gyerek ú t b a n az öngyilkosság felé betér a fűszereshez törökmezt, mustkolbászt, s a j t o t , csokoládét vásárol és azt majszolja. Ebben a vásárlásban és a mohp evésben finom lélektani észrevétel rejlik : az elkeseredett gyerek ösztönösen védekezik tragikus hangulata ellen. Ezek az Ínyencségek „biológiai alap o n " gyűrik majd le elkeseredettségét. A gyermeki optimizmus felülkerekedését jellemzi továbbá az a dal is, amely ezekben a pillanatokban ösztönösen tolul az a j k á r a : Fel hazánk hű nemzedéke Itt a pálya i t t a tér Ittatér A halálba induló gyerek nótát dúdol, amelyben a jövőről és a lehetőségekről esik szó! Az egészséges gyereklélek optimizmusa, küzdelemre való készsége újszerű K a r i n t h y írásaiban a korabeli gyerekábrázoláshoz hasonlítva. Hallatlanul szívósak, erősen él bennük a nehézségeken való felülkerekedés vágya. A Reggel hétkor című novellában még" álmában is csatázik a diák t a n á r j á v a l és mikor minden próbálkozása csődöt mond, katonai hősnek képzeli magát és így kerekedik felül a nehézségein. Minden lehetőséget megragad a rossz tanuló is a táblánál, egy~ pillanatra sem a d j a fel a reményt. Ebből a tendenciából f a k a d a Magyarázom a bizonyítványom és még sok más novella. A Lógok a szeren vézna figurája pedig ügyetlenségén és testi fejletlenségén teszi túl magát fantasztikus képzelődéseivel. De a képzeló'dések önmagukban nemcsak a gyereklélek tulajdonságai. A gyermeki vágyakozásoknak ket igen fontos sajátossága van, amely többnyire megkülönbözteti a z o -
k a t a felnőttek ábrándvilágától. A gyerekek mindig a jövőn ábrándoznak. A háborús évek csalódasai az írót a múltba kényszerítik viszsza, az idillikus diákéletbe. A rossz tanuló ellenben a bukástól félve, azzal vigasztalja magat, hogy m a j d átmegy különbözetivel a katonaiskolába. Ott bizonyára szép karrier vár rá. ( K a r i n t h y ezzel örök ellenségén, a militarizmuson üt egyet.) A gyerek és feln ő t t is a képzelet világába menekül a valóság elől, de menekülésük iránya éppen ellenkező. A gyerek előtt még ott van a jövő', képzelődései realisztikusabbak, mint a múltba visszavágyódó felnőtté. A gyerek a jövőbe tekint, optimista. K a r i n t h y ezekben a novellákban, ha akaratlanul és közvétett módon is, de a freudizmus túlzó tételeit cafolja. A tízes évek elején érik meg Freud bírálata Adler : Über nervösen Charakter című könyvében. Adler Freuddal szemben nem az erotikus jellegű vágyteljesülési törekvéseket teszi elmélete központjába, hanem az érvényesülési törekvéseket. Látszólag sok a rokonság az adleri elvek és a Tanár úr kérem között. De tendenciájuk és t a r t a l m u k lényegesen más. Adler, Freuddal szemben másik végletbe j u t , és az egyén társadalomellenes törekvéseit igazolja — más alapon mint mestere. A gyerekfantázia alakulását, színeit nagyszerűen térképezi végig. A gyerekes képzelődések közötti minőségi különbséget a Kísérletezem-ben elemzi finoman. A kedves kis Pollákovics, ,,mint jó vezető" álldogál a dobogón és közben azon jár az esze, hogy hátha kijavítják a rossz fizikajegyét. Hiszen aki „ n e m érti a iizikát, azon nem megy á t a villamos á r a m " . Pollákovics buta gyerek, és ez megmutatkozik a képzelődésein is. A Jótanuló otthoni kísérletei egészen más természetű fantáziát, más minőségű értelmet árulnak el. A gyerek, aki érti a fizikaórán végbement kísérleteket és h a t n a k is azok a gondolkodására, elképesztő tervekkel áll a családja elé. Hiába Mari józan intelmei, a vad tervek egymást szülik. De mennyire más fantázia működik i t t ! A tehetséges, az eszes gyerek f a n t á z i á j a . Ez a fantázia nem álmodozás, „őrültségeib e n " is a valósághoz, a lehetőségekhez t a p a d . De Karinthy még mélyebben jellemez: az egymásra torlódó képtelen gondolatok közé becsúszik egy rendkívül józan, a többi gondolatot .bíráló m o n d a t : „ . . .fantasztikus utópiák ragadnak m a g u k k a l . . . " Kitör a gyerekből a felnőtt józansága, már m a j d n e m kritikusan t u d j a nézni önmagát. Kísérleteit nem a tudós ösztöne h a j t j a , hanem a gyermeki kíváncsiság. Tudatosodásának fejlődő voltát jelzi ez a mondat, de hogy súlytalan marad, hogy a felrebbenő bírálat beléfolyik a képzelgésekbe, meghatározza ennek a szellemi felnőttéérésnek kezdeti fokát is.
8*
Sok példát lehetne még keresni arra, hogy K a r i n t h y milyen finoman árnyalja a gyerek gondolkodás-módját, szellemi fejlődését. Ez a kifinomult különbségtevés, a gyermeki lélek árnyalatainak hű ábrázolása, egyik legnagyobb értéke K a r i n t h y novelláinak. K a rinthy írásaiban a gyermek lelkét nem egyedül túlfűtött képzelete különbözteti meg a meglett emberétől, hanem emberi tulajdonságainak, gondolatainak és érzéseinek a felnőttben fellelhető, de még „embrionális"' jellege. Ami annyira közel hozza az olvasóhoz ezeket a figurákat, amiben a novellák legmaradandóbb értékei is rejlenek, az, hogy a gyerek életét, küzdelmeit nem egyszerűsíti le. Az érett ember szellemi és érzelmi életének fejlettségével szemben a gyerek világát nem leszűkítéssel, sematizálással érzékelteti, hanem az arányok eltolódásával, az érzelmek és a fantázia más és más irányával. A Tanár úr kérem bővelkedik komikumban. De a kötet nemcsak vidám emberi érzéseket hoz felszínre. Karinthy gyerekvilága nem egyszerű és problémátlan, mint ahogyan a valóságban sem az, de páratlan érdeme, hogy nem véti el az a r á n y o k a t . Mindig érezzük, hogy a tragédia csak az iskola méretei között számít a n n a k . És mindig m e g m u t a t j a az író, hogy ezeket a tragédiakat a gyerek önerejéből egészséges életösztönével legyőzi. És ezzel azután sokat elárul a felnőttek társadalmáról is, azokról a tragédiákról, amelyek sohasem oldódhatnak fel a k o m i k u m b a n . A kötet .alaphangulataként ott érezzük az emberiségből kiábrándult író csalódottságát. Ott érezzük a Találkozásom egy fiatalemberrel számonkérését. Az író tehetetlenségét, aki akkoriban egyetlen feladatának t a r t o t t a a háború megakadályozását, és az sem sikerült. Nagy művészi érzékenységgel a diákélet legtipikusabb pillanatait fogalmazta meg. Minden novellából meggyőző valóságélmény sugárzik. Néhány régebbi kritika, rossz kifejezéssel, az „örök diáktípus" megformálását dicsérte e novellákban. Pedig K a r i n t h y diákgyerekei jellegzetesen a századforduló a t moszférájában élnek. Van történelmi levegőjük ezeknek az írásoknak, és ebben a légkörben, ha nem is „ ö r ö k " , de általános emberi tulajdonságok bontakoznak ki.
4 Egy-egy humorista vagy szatirikus művét elemezve kitűnik, hogy mindegyiküknek van olyan k o m i k u m f o r m á j a , amely írásaik egész sorára jellemző. Swift szereti az ironikus hangnemet, a képtelenségig kiélezett kontrasztot, prédikációban a hátborzongatóan bizarr ötleteket. Molière vígjátékaira a jellem rosszindulatú szenvedélyéből fakadó mechanizmus 247
komikuma a jellemző. A magyar irodalomban gyakori a váratlan fordulatra pointiroz o t t komikum az a n e k d o t á k b a n . A század elején fellendülő kabaré hozza divatba a szójátékot, a kétértelmű szavak felcserélését, az összetett szavak ad abszurdum boncolgat á s á t . K a r i n t h y érdeklődési köre sajátosan sokszínű komikumot alakított ki. Alig van írása, amelyre rá lehetne mondani, hogy melyik k o m i k u m f a j t a jellemzi. De ha egyáltalán van ilyen, akkor ez a Tanár úr kérem. (Ez a megállapítás sem pozitíve, sem negatíve nem jelent értékítéletet.) De ebben a kötetében is meglepő a komikum sokrétűsége és változatossága. Találunk példát a komikus szócserére, az össze nem illő, disparate fogalmak összekapcsolására, amely a kötőszavak használatában rejlik (A Reggel hétkor). A helyzetkomikumra (Röhög az osztály), a stílusparódiára (A magyar dolgozat), a halandzsa stílusra (Magyarázom a bizonyítványomat) stb. De a novellákban a leggyakoribb az a k o m i k u m f a j t a , amely az álommal, az álom és a valóság összeütközéseivel függ össze. A gyerek álmaiban és álmodozásaiban fellépő képtelenségek a d j á k a komikumot. Aristoteles óta hangoztatja az elméleti irodalom, hogy a képtelenség önmagában még nem elegendő a nevetés keltéséhez. A képtelenséghez járulnak egyéb melléktényezők is, amelyek nélkül azonban a komikus hatás nem következik be. Amikor Bergson azt írta : „A komikus képtelenség ugyanolyan természetű, mint az álombeli képtelenség", 5 a komikus és álombeli logika hasonlóságára gondolt. Az okoskodás szabályainak meglazulására, komikus megszállottságokra, amelyek közel esnek az álombeli megszálltságokhoz. Mindezek mellett azonban a Tanár úr kérem-ben egy igen fontos mozzanatra kell figyelni, még pedig arra, hogy csak azok a képtelenségek komikusak, amelyek valamely reális kapcsolatban lépnek fel. És éppen az álom, a félálom és az álmodozás az a keret, amely a gyerekfantáziának, illetve a képtelenségre épülő komikumnak megadja a
reális jelleget. Ezt így fogalmazta meg Bergson : „Azokon az okoskodásokon nevetünk, amelyekről t u d j u k , hogy hamisak, de amelyeket helyeseknek t a r t h a t n á n k , ha á l m u n k b a n hallanók őket." 6 K a r i n t h y komikumának sokszínű volta természettudományos érdeklődésével is kapcsolatban van. írásainak nevettető ereje g y a k r a n a technika és a természettudományok ismereteinek a felhasználásával növekszik. Kardos László felhívja a figyelmet arra, hogy a relativitás gondolata milyen nagyjelentőségű K a r i n t h y világnézetében. Külön t a n u l m á n y t érdemelne, hogy a relativit á s mennyire lényeges inspirálója K a r i n t h y komikumának. 5 Az Ifjúsági Kiadó az első kiadás alapján jelentette meg újra a Tanár úr kéremet. A későbbi és egyre jobban kibővített kiadásokba más témájú és műfajú írások kerültek be, amelyek megbontották az eredeti tizenhat novella egységes hangulatát, határozott írói szemléletmódját. A kötet ívszámát voltak hivátottak emelni, de semmiiesetre sem emelve annak művészi értékét. A lírai szépségű bevezetőben, — néhány bravúros vonással — nemcsak kitűnő írói portrét rajzol Illés Endre, hanem Karinthy művészetének legjellemzőbb sajátosságait is elemzi. És ugyanakkor nem véti el az arányokat sem, közelhozza az olvasóhoz Karinthy különös egyéniségét, de nem értékeli túl írói jelentőségét, írásművészetét. Lélegzetnyi írás, színes, izgalmas, de mégis pontos és találó. Annyira az, hogy K a r i n t h y legmakacsabb lebecsülői is egyet érthetnek végkövetkeztetésével : a Tanár ur kérem remekmű a maga nemében. 1955. Szalay Károly 5 6
Bergson : Nevetés. i. m.
BÖLÖNI GYÖRGY: AZ IGAZI ADY Magvető, Bp. 1954., 2. kiadás Húsz éves, és mégis izgalmasan aktuális könyv. Ma Ady emberi és költői fejlődésének életszerű ábrázolásával, élete drámai fordulatainak hiteles rajzával, művészegyéniségének emberi közelsegbe állításával hat, megszületésekor fontos légkörtisztázó feladata volt. Ady barátai, írótársai, harcának részesei közül Bölöni vállalkozott először arra a fel-
.248
a d a t r a , hogy megírja Ady életét hitelesen de egyben az olvasmányosság erős igényével, hogy felmérje Ady művészi fejlődését az „ Ú j versek" párizsi megszületésétől egész pályája végéig úgy, hogy vizsgálódásának középpontjába a költő politikai eszméinek érlelődését állítja, de kitér a legapróbb részletekre is. A könyv azzal a céllal íródott, hogy az egyre hevesebb Ady-viták éveiben
